Rubin Eszter: Barhesz (részlet) Fehér-fekete MINT EGY RÓZSADOMBI erkélyen nevelt szobanövény. A magamfajta budai zsidó lányokat körülrajongja a család, óvják széltől, tűző naptól, vihar közeleg, tető alá kerül. A család lehet a gond. Hogy az pont nincs. Biztos ezért maradok ki mindig a zsidó világ-összeesküvésből, pedig imádnék benne lenni. Igaz, múltkor Lév megszerezte a 80C-S sportmelltartót, eladók sorfala közt vonulhattam a próbafülkébe, kint aggódva várták az eredményt. Ezen kívül semmi. Reggel fölkelek, ágyat bevetem, leülök a géphez, dolgozom. Főzök. Este megágyazok, lefekszem. És megint. Fölkelek, lefekszem. Mint egy zombi. Nagy mellű zombi – Nátán így viccel. Mostanában nem viccel, le van szedálva. Vagy csak úgy tesz, nem tudom, a lélek legsötétebb bugyraiba nem vagyok bejáratos. Bejárattal rendelkező. Most csak egy van használatban, totális libidóvesztésben szenved az antidepresszáns miatt. Szegény még az utcán sem nézi meg a nőket. Pedig részletekbe menően, előre kikérdeztem a gyerekkori barátját, Áront, nála volt-e bármi mellékhatás, különös tekintettel a potenciára. Egy férfi az ilyet nem vallja be. Talán tényleg nem volt, mert igazgyöngy nyakláncot hozott a Karib-tengerről, de nem az asszonynak. Egy barátomnak – így mondta. Potencia nyomokban még fellelhető. Ha mélyen becsúsztatom a torkomba. Ennyire még soha. Persze, mert máskor nem ilyen alkalmazkodóan flexibilis. És akkor volt ó, édesem, meg úristen. Ilyeneket én szoktam sikoltozni, de az már régen volt. Minden régen volt, most zombi vagyok. Kár, hogy nem drogozok. Nem dohányzom, nem füvezek, pedig építészkaron végzetteknél elengedhetetlen követelmény. Ezért megy mindenhol nehezen a beilleszkedés, legjobb azt mondani, hogy leszoktam. Inkább kényszeresen főzök, járom a piacot, öblös fazék töltött káposzták, nagy vekni kenyerek kerülnek ki a sütőmből. Megnyugtat a kelt tészta gyúrása, de már az sem a régi. GASZTROMÁNIÁM FERTŐZŐ, elkapták a szomszédok, karácsony előtt együtt sütöttünk bejglit, huszonnyolc rúd, tizenkettő rendelésre. Szép nap volt, megtelt a konyhám élettel, ilyen jiddise mámé érzés. Zsidókarácsonyi jiddise máme. Legszívesebben mindenkit etetnék, szívem belefőzöm a maceszgombóc levesbe, abból lesz a csirkeszív. Inkább tyúk. Húslevesben minden benne van, nevetés, könnyek, születés, gyász, az élet esszenciája. Kellő érettség nélkül nem lehet jót főzni, sok tapasztalás szükséges, hogy kialakuljon a specifikus, adott alanyra jellemző, egyéni húsleves. Tovább lehet ágaztatni ludas- vagy kacsás kásának, ha épp kacsaszárnyból készül a leves. Kerül bele kacsamáj, pillanatok alatt megfő a forró levesben. Könnyedén leomlik a hús a csontról, kis darabokra vágom májjal együtt, zöldségeket kiveszem, levest leszűröm. Kacsatepertőből frissen kisült zsírt hevítek, rizst beleszórom, kevergetve pirítom, fehérborral felöntöm, forró leves megy utána, só, bors, puhára főzöm. Kockára vágott sárgarépa, gyökér, zeller, hús, máj, nagy csokor apróra metélt petrezselyem, párolódik saját gőzében. Egy kg lisztből négy rúd bejgli lesz, huszonnyolc rúdhoz hét kg-ból gyúrtam omlós élesztős tésztát. Negyven dkg vaj megy a kilónyi liszthez, tíz dkg cukor, három dl tej, két tojássárgája, két dkg élesztő, két dkg só. Rita az adagokat négy részre osztotta, gombóccá formálva pihentettük fél órát. Bellával téglalapra nyújtottam, ápolgattam, dédelgettem, friss szénával megetettem. Némelyik széna helyett mákot kapott, töltelék pont olyan súlyú, mint a tészta.
Dió egy részét nem daráltam, nagyobb darabokra vágtam, ahogy Edit nagyanyámtól tanultam. Lehet előre karamellizálni, száraz serpenyőben illatosra pirítani kevés nádcukorral, hogy még jobban kijöjjön a dió zamata. Tészta két szélét gondosan behajtogatom, azután tekerem, hajtás alulra kerül. Szigorú rituálé szerint kenem a bejgli tetejét. Márványozás titka, először hosszában, majd keresztben húzom a tojásos ecsetet, két kenés közt hideg helyen húsz percet pihen. Zsiráfnyakak fekszenek szép nyugodtan egymás mellett. Míg kevertük a mákos és diós tölteléket, Hanna lányom a gyerekkori szánkómmal lehorzsolta lábát a dombon. Épp volt itt egy dramaturg a szomszéd házból, hozott jódot meg kötszert. Rita a szomszéd színésznő, múltkori alakítását rólam mintázta, ordítozott a gyerekkel, aztán riszált tovább, mintha mi sem történt volna. Vékonyak a falak, de tagadja. Ő varázsolt minket ide, Ilonka nagymama halála után minden lakás üres lett, egyedül lakott a házban. Pont ilyen szomszédokat álmodott magának. Belláékkal egyszerre költöztünk be, felújítottuk a lakásokat, kertet, felállítottuk a pingpongasztalt. Zsázsát ültettünk, spenótot, kaprot, paradicsomot, kerítéshez csicsókasövény, jó magasra nő, szomszéd házat eltakarja. Kertet felástuk, csicsókafa árnyékában gyömbéres limonádét ittunk a hőségben. Friss gyömbérből főztem hozzá szirupot, citrommal és jéghideg ásványvízzel hígítottam. Nátán fenyődeszkából ácsolt ládát a komposztnak, mellette tíz szemet hozott első évben a málnabokor. Fűmagot vetettünk, a parányi tóba megint aranyhalak kerültek, százéves kőlépcsőhöz fügefát telepítettünk. Nagymama fehér rózsái mögött fűszerkert, menta, rozmaring, bazsalikom, snidling, petrezselyem. Borostyán és vörös futórózsa kúszik fel a tetőre, teraszokon végig, évtizedek alatt belenőtt a vakolatba. Mégis letépte az orkán, szeles a hegyoldal, kétemeletnyi növény feküdt szomorúan a víztől tépázott füvön. Felkötöztük a menthető ágakat, visszametszettük, amit muszáj volt. Májusban jóval kisebb bokron, de nyíltak a bimbók, megerősödve várják a következő pusztító erejű szélvihart. Lépcsőházban lekapartuk a hatvanas évek eleje óta zöldellő, repedezett festéket, együtt meszeltük hófehérre. Ebédre héjában sült krumplit ettünk kéksajttal és házi tejfellel, aztán hengereltük tovább a falat éjszakáig. Szajna-parti képeimet kiakasztottam, vendégek odavannak a lépcsőházképtárért. Edgár egy év után került elő, alig ismertünk rá, fogyott vagy öt kilót. Nagymama idejében jókora, hulló szőrű hízott macska volt, fotelből nemigen kelt fel. Karcsún oson a teraszon, gyerekszobába óvatosan les be. Elegáns fitt, hosszúra nyúlt böjt jót tett neki, rászokott a vadászatra. Hívom, tekintete bizalmatlan, pár szelet szalámiért nagy nehezen hajlandó bejönni. Konyhába megy, megszokott fal melletti tányérjához, tányér sehol, a fal sincs meg. Ezt már nem hiszem el – mondja döbbent tekintettel. Szukkotkor [a sátrak ünnepe] sátrat építettünk, Lévvel gondosan megterveztük, lerajzoltam, statikai számításokat végeztünk a tartóoszlopok vastagságára. Lév a legmegbízhatóbb fickó, akit ismerek. Ráadásul krav magázik. [önvédelmi sport; héberül: közelharc] Edzés előtt egykét órát lenyom a teniszpályán, annyira rendben van, szinte már gyanús. Csak annyit tud felhozni, kényszeresen szereti a rendet, távirányítók párhuzamosan az asztalon, meg ilyenek. Persze fiatal, még lehet bármi. Ebben az évben mediterrán volt az október, húsz fokot mértünk éjjel a sátorban. Piknikeztünk, rozmaringos krumplit ettünk retekbefőttel, kecskesajtos-gránátalmás tölgylevél salátát. Krumplit nagyobb darabokra vágtam, vajjal és olívaolajjal forgattam össze, friss rozmaringot téptem hozzá, fokhagymagerezdek krémesre sültek saját héjukban.
Almát mézes dióval töltöttem, magházát kiszedtem, diót ledaráltam, pálinkával kevertem, magház helyére töltöttem. Tetejére kis kocka vaj, sütés előtt egyesével alufólia kosarakba csomagoltam, hogy a sűrű, édes szaftot lehessen kanalazni. Etrogot szagoltunk, az összes pasi lelkesen lengette a lulávot [szukkoti ünnepi csokor: citrus, pálmaág, mirtuszág, fűzfaág], legtöbben most láttak ilyet először. Etrog [jó íz, jó illat, mint az olyan zsidó, aki a Tóra szerint él], luláv [jó íz, nincs illat, mint az olyan zsidó, aki ismeri a Tórát, mégsem a parancsolatok szerint él], hádász [nincs íz, jó illat, mint az olyan zsidó, aki nem tanult Tórát, de jó cselekedeteiről ismert] árává [se íz, se illat, olyan zsidó, aki sem a tudásával, sem a cselekedeteivel nem tűnik ki], csokorba kötve egészítik ki a másikat, engesztelést nyernek egymás vétkeiért. Minden irányba kell lengetni négy égtáj felé fel és le, I-ten mindenütt jelen van. Két kiló etrogot kaptam a rabbitól, befőztem mentás szirupban. Rücskös, vastag héjú citrus, kétszáznegyvennyolc mag mindegyikben, mire kimagozom, alig marad valami. Karikákra vágom a szent gyümölcsöt, négy napig hideg vízben áztatom, vizét naponta cserélem. Tiszta vízben felforralom, cukrot belezúdítom, kis lángon kevergetem a gyöngyöző szirupot, végül friss mentalevelet adok hozzá. Kifőzött üvegekbe töltöm, pár percre fejtetőre állítom, nagy kosárban párnák között szárazdunsztba teszem, mint Cili dédanyám a cseresznyebefőttjét. Álmodozunk, Bellával éttermet nyitunk, kertünkben vendégek ülnek, csak pár asztal, előre be kell jelentkezni, annyira exkluzív. Ez jó modoros. Lakásétterem. Online pékség. Sütöm a barheszt [kelt fonott ünnepi kalács] beavatott vevők állnak sorban, terjed a suttogó propaganda. Már három állandó kuncsaftom van, kettesével veszik. Száz százalék zsidó kéz gyúrja, mind az összes felmenők kollektív tudattalanja benne van a barheszemben. DÉDANYÁIM FUCHS JANKA, Weisz Cecília. Cili monogramja belehímezve a stafírung összes darabjába. Ágynemű, lepedő, konyharuha, törülköző mind megjelölve az abszurd W. C. betűkkel. Első osztályban frissen vasalt asztalkendőben vittem uzsonnámat iskolába, vajas kiflit hajszálvékonyra szeletelt trappista sajttal és zöldpaprikával, míg osztálytársaim meg nem tanultak olvasni, és kiröhögték a monogramot. Akkor áttértem papírszalvétára. Frissen vasalt abroszok, tükrös paplanhuzat katonás rendben, tárt ajtókon dől a levendulaillat nagyszüleim Lenin körúti lakásának cselédszobájában. Fehérre mázolt szekrények tetején kis tálkákban birsalmasajt szárad, hűtőszekrény zakatol, ezerszer betűzöm a feliratot: C-a-p-a-to-b. Nagy fémkilinccsel nyílik, porcelán vajtartóban kocka alakú sárga vaj, jénai tálkában Nusi nagyanyám körözöttje, libatepertő fedeles műanyag dobozban. A doboz párja a kamrában sós teasüteménnyel teletömve, lekvárok, savanyúság, konyhaablakból sárga keramitkockákkal kirakott udvarra látok. Minden rendben, kerek a világ, a dolgoknak helyük van, biztonságos, megszokott illatuk. Szerdán grenadírmarsot főz nagyapám, paprikás-hagymás alapra megy a kockákra vágott krumpli, tésztát főz külön lábosban. Összekeveri, kivajazza a hosszúkás, szögletes jénait. Tetejére zsemlemorzsát szór, sütőben pirítja, az égett szélét kérem. Csütörtökön szilvás gombócot gyúrunk, saját kis gyúródeszkám van, kapok egy adag tésztát, fura, hogy mindig szürkébb lesz, mint a felnőtteké. Legjobban a zsemlemorzsát szeretem ebben is. Péntek délelőtt dédanyám barheszt süt, így szokta meg, estére elkészül a sólet. Ennek semmi köze a sabathoz, véletlen egybeesés. Cili ifjú lány korában megmondta, esze ágában sincs Szőlősgyörökön maradni a szatócsboltban, csak Pestre hajlandó férjhez, menni. Be lehetett adni az igényt, akkoriban nagyobb volt a választék, volt sok zsidó. Lengyel Jenőt a sadchen [házasságközvetítő] ajánlotta, igaz, alacsonyabb volt Cilinél, de okleveles építész és építési vállalkozó. Ha volt
munka, látástól vakulásig, ami építészek esetében szó szerint értendő. Rajzasztal fölött görnyedni éjszakánként. Amikor nem akadt, Cili gyémántgyűrűjét betették a zaciba. Nem valami nagy gyémántról van szó, pár kicsi kő, virágot formázó fehérarany foglalatban dédanyám egyetlen gyűrűjén. Mindig sikerült kiváltani, Nusi nagyanyám is viselte. Hangversenybérlet, levendulakölni illata, drapp kosztüm selyemharisnyával, csak ilyenkor használatos retikül, benne izgalmas színházi látcső. Ha beteg voltam, elővették, nézhettem, ahogy közelebb jönnek a Lingel polcokon sorakozó könyvek. Anyám vaskazettában tartotta a gyűrűt, míg el nem vitték a betörők. Néhány születési anyakönyvi kivonat volt csak mellette, nagyot nem kaszáltak, vittek magukkal még pár bizsu fülbevalót, zöldalmaszappant. Volt idő, amikor mindent megért az árja származás bizonyítása, manapság fordítva van. Szerezhettem be a papírokat újra, a névadónk előtt. Ezt valahogy elmulasztotta a család, amikor születtem. Akkoriban nem volt divat. Perah bat [lánya valakinek] Perl lettem, Gyöngy anyám után. Hanna Mirjamot választotta héber névnek, Mirjam bat Perah. A rabbi áldása, feledhetetlen pillanat belépni Sára ősanyánk szövetségébe. Hanna bat micváján2 [A kötelesség lánya. A lányok felnőtté avatása] igyekeztem nem nagyon sírni, hogy el tudjam mondani az áldást. Jesziméh Elohim k’Szárá, Rivká, Ráhél v’Léa. Isten tegyen téged olyanná, mint Sára, Rebeka, Ráhel és Lea. Kóser töltött húsos szendvics, libatepertő tormával, saláta, zöld és fekete olajbogyó. Hummusz, tahini [szezámkrém], padlizsánkrém, barhesz, flódni, sütemény, gyümölcsök, hajnalig buliztunk a zsinagóga kertjében. Padlizsánkrém nem nagy ügy, lényeg a füstös íz. Legjobb grillen sütni, ha kihűlt, villával összenyomom, úgy jó, ha darabos marad. Sült fokhagymával, olívaolajjal, kevés házi majonézzel keverem, hűtőben érlelem egy napig. Frissen sült rozskenyérre kenjük, fekete olívabogyóval esszük. Éjszakára beáztatott csicseriborsót főzök a hummuszhoz, olívaolajjal, áttört fokhagymával, tahinipasztával, citrom kifacsart levével, frissen őrölt borssal, kevés chilivel turmixolom, krémmé darálom, adok hozzá a csicseri főzővizéből, ha kell, sózom, kóstolgatom. Tahinit szezámmagból csinálok, ledarálom, még egy kis olívaolajat öntök rá, tetejét paprikával szórom, pitával mártogatjuk. FUCHS JANKA DÉDANYÁM, miután Széfer Sándortól elvált, a Pista gyereket – nagyapámat – leadta a nagymamának, és elment Svájcba orvosi egyetemre. Nem jött be az egyetem, próbálkozott mással. Taxivállalatot gründolt. Autót vett, a sofőr velük ebédelt a konyhában, aztán az egész csődbe ment. Később Pistát akarta benyomni az orvosira, akkor meg jött a numerus clausus. Nátán viszont meg sem született volna a numerus clausus nélkül, a nagyszülei emiatt mentek Prágába egyetemre, ott ismerkedett meg Stier nagypapa Ilonka nagymamával. Vörösök voltak mindketten, nagymama jobban. Retiküljében revolvert hordott, le is kapcsolták hamar, legalább nem zsidóként vitték el, így úszta meg. Amikor Nátán bemutatott neki, kilencvenhárom éves volt, vastag fekete kabát lógott a konyhaajtón. – Hát, szervusz, úgy örülök, hogy megismertelek. Képzeld, ebben a kabátban jöttem haza Dachauból – fogadott lelkesen. Nagymama falán kép, Nátán vonatozik rajta háromévesen. Imádom őt gyerekkorában meg kamaszkorában, a hetvenes években, őrülten szexi, beleborzongok, ha rágondolok. Basszusgitáros, csíkos pólóban.
Nátán megkérte, szkennelje be a fotót, és küldje el nekem e-mailben. – Nagymama, de ne olyan ferdén szkenneld, mint a múltkor! Kilencven fölött tanult meg skype-olni, épp a következő külföldi útját szervezte a Svédországban élő rokonokhoz. A nagyszülők hamar elváltak, Stier nagypapa elvette Verust, aki kilenc évvel volt fiatalabb, pont, mint én Nátánnál. Ezt is revelációként imádta Nátán. Kedvenc szava volt a reveláció. Meg a szeretlek. Sokáig tartott ez a csodás időszak. Az elfogadás általam sosem tapasztalt kegyelmi állapota. Schwarcz Cecília, Nátán dédanyja, fekete és fehér, a nevek pandanja újabb bizonyosság, az Örökkévaló egymásnak baserolt [Az embernek rendelt másik fele] minket. Mindkettejük kézzel írt receptes füzetét örököltem. Töltőtollal teleírt megsárgult lapok, Schwarcz Cilié spirálfüzet, csinos kötényviseletről és ajánlott heti étrendről szóló beragasztott újságcikkekkel. Weisz Cili dédanyámé kis alakú fekete könyvecske, gondosan címkézett vignettáján dőlt betűs felirat: Sütemények. Weisz Cili gyakran sütött londoni szeletet, húsz dkg lisztet tizennégy dkg vajjal, egy tojássárgájával, hét dkg cukorral gyúrt össze, a feljegyzés szerint pikáns lekvárral kente. Hét dkg darált diót kevert tíz dkg olvasztott csokoládéval, húsz dkg cukorral, három tojásfehérje felvert habjával. Tetejére öt dkg gorombára vágott diót szórt, legszívesebben az összes megpirult diót leettem volna az akkurátus téglalapokra vágott szeletekről. ILONKA, NÁTÁN NAGYMAMÁJA, a hatodik kerületi ifikkel járta be a Dunakanyart. Széfer Pista nagyapám és Nusi nagyanyám együtt kirándult velük a harmincas években. Apáink ugyanazokat a lépcsőfokokat járták be, műszaki technikum, majd az egyetem, néhány év eltéréssel. Még a zsidó nevük is egyforma, Nehemia. És az orosz vidéken töltött évszakok mind egymás felé fordították utunkat. Hasonló élmények, elektricskaállomások, nyírfaerdők a gyorsan száguldó hűs patakok partján. Volga parti fagylaltozások, marozsennoje két ostya közt szalvétában, gyorsan kell enni, kézmelegtől hamar olvad. Nátán mániákusan kutatja az ilyen bizonyosságokat, ahogy a Kohav és a Stier család sorsa, mint a barhesz fonatai, összekapcsolódnak az időben. A Bika csillagkép szarvai közt felragyogó legfényesebb csillag, a nap lemenő sugarainál láttuk meg egymást először. A zsidó negyed egyik romkocsmájának lerobbant pingpongasztala mellett. Kibelezett Trabanton futottak végig az utolsó fénypászmák, damillal mennyezetről belógatott plasztikszék alumíniumlábán, kiszuperált rádióroncson, használaton kívüli tornaszeren, melyen egy vendég épp zajos ovációtól kísért lólengést mutatott be. Rasztahajú fiú kezében korsó, egyenként csillantak meg a sörben rejlő aranyszín buborékok. Szokásos vasárnap délutáni meccset játszottuk, amikor Nátán megjelent a graffitik keretezte ajtónyílásban. Szótlanul figyelt egy darabig, az új játszmánál beállt. – Virág meg én már összeszokott páros vagyunk – tiltakozott játékostársam. – Nem érdekes – felelte Nátán –, most én akarok összeszokni vele. Nem kellett az összeszokáshoz sok idő, négy hét múlva együtt éltünk. – Jó apja leszek a lányodnak, hozzám jössz, virágszálam? Rólad álmodtam gyerekkorom óta. És a versek, amiket egymásnak írtunk.
Mélyen letüdőzök minden pillanatot, mi veled kéz a kézben megadatott – ilyeneket írt. És tényleg. Letüdőztük. Egymás lélegzetét ittuk, szürcsöltük. Orrból orrba, szájból szájba. Egy évig nem keltünk fel az ágyból. Néha arról ábrándoztam, felöltözöm, kisminkelem magam, aztán borzas hajjal osontam az utcán, fal mellett. Ilyesmire nem volt időm két szerelmeskedés között. Sosem voltunk kettő között, végtelen szerelmeskedés volt az egész. Megszűntek a határok, spirituális egyesülésben lényegültünk át egymássá. A szerelmeskedés mi? Leküzdeni az erekciót. Ágaskodik közöttünk, nem lehet kényelmesen összebújni, valamit csinálni kell vele. Permanens erekció, kilátástalan harc. Sikertelen minden elszántság, alulmaradok, maga alá gyűr, ágyhoz szögez. Süt az agya, új ablakot nyit számomra a világra. Nátán mindent tud – mondom a szochnutos csoportnak, amikor bejárjuk az ígéret Földjét. Ő mutatja meg a látnivalókat az alkalmatlan idegenvezető helyett. Mindig meg tud nevettetni, mindig tettre kész, túlzásba is viszi. Mint mindent. Orgazmusmérnök. Végtelenített orgazmusokat szerkeszt, ő tervezi, tudatalattim a stylist. Filmet vetít az agyam, váltakozó képek hosszú sora, egymásba mosódó szürreális vonalrajzok. Égig érő vörös virágok árnyékában apró mexikói vályogházak, sivatag szélén forrón remeg a levegő. Szélben keleti szőnyegek lengenek, falon buja minták, egyik szobából úszom a másikba, sosincs vége, törtfehér márványszobrok, lila tollak, színek ismétlődése, mintha albumot lapoznék, és megint. Hímzett szőttesek, amerre nézek, végtelen, tengerkékhullámzás. Selyemkendők, arany ragyogás, napfényben üvegek százai, ezrei csillognak, karcsú formák különös, utánozhatatlan játéka. Óriási, csillámló ablaktáblákon jégvirág nyílik, zúzmara fénylik fehéren. Orosz erdőség sűrű aljnövényzetében gázolok, ezüstfák filigrán ágain türkiz és mélyzöld drágakövek csilingelnek. Félek, a következőnél nem térek vissza a malachiterdőből, a túloldalon ragadok örökre. – Üdvözlöm a stúdióban Kohav Virág kreatív orgazmusdesignert. Hadd kérdezzem már meg, mivel foglalkozik az önök alternatív filmes csoportja? –A team mozigépész tagja az erre rendszeresített szervvel elvégzi a célfeladatot, mely a csukott szemhéjak belső felére vetítve, színes szélesvásznú látványként képződik le az agyban. Minden általunk készített film megismételhetetlen, egyedi formavilágú, lenyűgöző alkotás. Jelenleg kísérleti fázisban van a módszer, mellyel agyhullámok által sugárzott mozgóképünk megtekintése a nagyközönség számára is elérhetővé válik. Felhívjuk azonban kedves nézőink figyelmét, hogy az orgskála szerinti 8-as erősségű földrengés túléléséhez megfelelő felkészültség és ellenőrzött körülmények szükségesek. E feltételek nélkül semmiképp ne próbálják ki, különben könnyen elülső hüvely fali infarktus lehet a vége, az agysejtek száma pedig egészségügyi határérték alá csökkenhet, mely súlyos memóriazavarokkal jár. Ellenben látogassák meg weblapunkat, az orgfilm.org címen hasznos szaktanácsokkal látjuk el az érdeklődőket. Az eredeti szöveg lábjegyzeteit szögletes zárójelben illesztettük a szövegbe – Szerk.
