Tartalomjegyzék: TARTALOMJEGYZÉK:...................................................................................1 MEĐIMURSKA MEGYE FEKVÉSE...............................................................2 MURAKÖZ TÖRTÉNELME............................................................................4 DRÁVA ÉS A MURA FOLYÓK.......................................................................9 MEĐIMURSKA MEGYE GAZDASÁGA......................................................10 MŰVÉSZET.......................................................................................................18 A MÚLT EMLÉKMŰVEI...............................................................................19 IRODALOM:.....................................................................................................20
1
MEĐIMURSKA MEGYE FEKVÉSE Međimurska megye Horvátország északi területén fekszik. Legfőképp alacsonyabb fekvésű területeket ölel fel a Mura és Dráva folyók között. Északon és keleten a Mura folyó, míg délen a Dráva folyó szegélyezi, nyugaton pedig a szlovén határ. A határ több mint felét a két említett folyó képezi. 1.kép: Međimurska megye fekvése Északon érinti a Magyar Köztársaságot, nyugaton a Szlovéniai Köztársaságot. Délen határos a Varaždinska megyével, míg délkeleten a Koprivničko-križevačka megyével. Sajátos fekvése miatt, mivel az Alpok és a pannóniai terület között fekszik, illetve Közép-Európa és az Adriaitenger közötti úton található, a megyét Horvátország északi kapujának nevezik a fontos közlekedési útvonala véget.
Forrás: http://hr.wikipedia.org/wiki/Me%C4%91imurska_%C5%BEupanija
A legfontosabb autóutak a Čakovec – Goričan – letenyei híd (Magyarország), és a Čakovec – Macinec – Maribor (Szlovénia) között haladnak. Tervbe van véve egy nemzetközi autópálya építése, amely a Muraközt átszelné, és amely jobb összeköttetést biztosítana Magyarország, Szlovénia, Horvátország és az Adria között. A vasúti közlekedés kezdete Muraközben 1860-ra datálható, amikor átadták a Budapest-Triest útvonalat. Ez az első vasút, amely megépült Horvátország területén, míg a másodikat 1885-ben építették, és a Muraközt kötötte össze Varasddal és Zágrábbal. A harmadik vasútvonal
Čakovec – Mursko Središće – Lendava (Slovénia) városokat köti össze. A környező nagyobb városok a következőek: Varaždin, Koprivnica, Bjelovar, Nagykanizsa, Murska Sobota, Maribor és Graz. 2. kép: Međimurska megye zászlója és címere
Forrás: http://hr.wikipedia.org/wiki/Me%C4%91imurska_ %C5%BEupanija
2
KÖZIGAZGATÁSI TAGOLTSÁG ÉS A LAKOSSÁG
A megyében 3 város és 22 járás található. - A városok a következőek: Čakovec, Mursko Središće i Prelog - Járások: Belica, Dekanovec, Domašinec, Donja Dubrava, Donji Kraljevec, Donji Vidovec, Goričan, Gornji Mihaljevec, Kotoriba, Mala Subotica, Nedelišće, Orehovica, Podturen, Pribislavec, Selnica, Strahoninec, Sveta Marija, Sveti Juraj na Bregu (općina Lopatinec), Sveti Martin na Muri, Šenkovec, Štrigova, Vratišinec.
3. kép A megye közigazgatási felosztása
Forrás:http://www.zdravigradovi.com.hr/include/p df/zupanije
A Muraközi megye a legsűrűbben lakott része Horvátországnak. 729,5 km²-en ( 72 956 ha) fekszik, és Kis Muraköznek is nevezik. 126 településen él 126 5000 lakos, ami 164,2 lakos/km² sűrűséget jelent. Čakovec városán kívül, amely közlekedési oktatási, gazdasági, bírósági és adminisztratív központ, két további város található Prelog i Mursko Središće. Čakovec szűkebb város területén 17 500 lakos él, amelynek 96 %-a horvát, míg 4 %-át a kisebbséghez tartozó magyarok, szlovének, albánok és romák teszik ki.
3
MURAKÖZ TÖRTÉNELME Az első lakott települések ezen a területen a fiatalabb kőkorszakból erednek kb. 7000 évvel ezelőttről. Nem könnyű meghatározni az etnikai összetételét azoknak, akik abban az időben éltek, így a neolitból származó leletek alapján, amelyek Ferenčica településen találhatóak Prelog mellett, csak legendák élnek a rossz erőszakos emberekről. A vaskorszakban élő itteni törzsek kelták és pannonok voltak, akiket később a rómaiak igáztak le. Időszámításunk első századában Muraköz Strabon geográfus irataiban, mint Insula Intra Dravam et Muram (sziget a Dráva és Mura között) volt említve. A mai központja Čakovec valamikor, mint Aquama város volt említve – vagyis vizivárosként, mivel a környéken sok mocsár és holtág volt található. 4. kép: Zrínyiek régi és új udvarháza Csáktornyán (Čakovec)
Forrás: www.tzm.hr
A Muraköz különböző nagyhatalmak kormányzása alatt volt Bécs és Isztambul között. A legfontosabb időszak a Zrínyiek uralma alatti időszak a XVI. és a XVII. században, akik nem csak nagy hadvezérek, hanem gondolkodók is voltak, akik ezt a vidéket szellemileg és anyagilag is felvirágoztatták. Zrínyi Miklós (Nikola Zrinski) (1620-1664) különösen eredményes volt a Török Birodalommal vívott harcaiban Horvátország generalisa címét is viselte.
Csáktornya (Čakovec) a nevét Dimitrije Caku (Csák Demeter) neve alapján kapta, aki a 13. században védőfalakat emeltetett, amelyeket az itt lakók 1328-ban természetesen Csáki erődnek hívtak (Čakijeva utvrda). 1333-ban Károly Róbert királyi dekrétumával megkülönböztette a várost, mint központot a többi településtől. A város gyors fejlődése a 16. század közepétől datálható, a Zrínyi család alatt, a kiemelkedő év 1589 volt, amikor az erőd megkapta a kereskedés jogát. Ezzel jogilag is elismerték a városi struktúrát, amitől a Csáki erőd város lett. 5. kép: Csáktornya (Čakovec) város múzeuma
Forrás: www.tzm.hr
4
Később Zrínyi Pétert az osztrákokkal való konfliktus végett elzárásra ítélik, majd elítélik árulás miatt, és 1671-ben kivégzik, míg Zrínyi Katalin, akit szintén bebörtönöznek 1673ban hal meg. A Zrínyiek időszaka Csáktornyán és a Muraközben nem csak Horvátország védelme miatt tekinthető fontos időszaknak, hanem a kulturális és gazdasági fejlődés miatt is. 6. kép: Katarina Zrinski
Forrás: www.tzm.hr
7. kép: Petar Zrinski
Forrás: www.tzm.hr
A MURAKÖZ ÖKOLÓGIÁJA
A Muraközt Hortus Croatie (Horvátország kertjének) is szokták nevezni. A vidék nem hivatalos címere a gerlice madár és az ibolya virág, amit dialektusban fijolica-nak hívnak. Annak ellenére, hogy a Muraköz különösen ki volt téve demográfiai és gazdasági nyomásnak a természet nagyon jól meg lett őrizve. A Felső Muraköz szelíd dombságain kirajzolódnak az erdők és az extenzív mezőgazdasági területek (szőlők, gyümölcsösök és rétek). Az Alsó Muraköz síkságán a mezőgazdasági kultúra sokszínűsége dominál, amelyet patakok, sövények és kisebb erdők szelnek át. A Muraköz legékesebb természeti jelensége maga a Mura folyó a sajátos flórájával és faunájával, amely egyúttal a legjobban megőrzött síksági folyók egyike Európa ezen vidékén. A civil szervezetek, amelyek ezen a területen működnek a saját tevékenységükkel országos elismerést vívtak ki. Meg kell még említeni, hogy a vidék szülőföldje dr. Rudolfa Steniner-nek, az antropozófia és az ökológiai mezőgazdaság egyik úttörőjének. Az öko-mezőgazdaság mozgalma egyre fontosabbá válik napjainkban, ennek a témának a legnagyobb plénumát Horvátországban épp Čakovec városában rendezik minden ősz folyamán. A Muraköz egy olyan terület, amely számos autochton növény és állat lakhelye is egyúttal. Ennek az oka, a kedvező klímában és a Mura folyó közelségében keresendő. A Mura és Mura vidék nagyon gazdag növény- és állatvilággal rendelkezik. Élettere sok madárnak, mert a vidék nagyon gazdag táplálékkal. Mura életterében találhatóak olyan fajok is, amelyek sehol máshol nem élnek Európa, sőt világszerte. Mura mellett él számos védett faj, mint pl. a következők: 5
8. kép: Vérfű boglárka (Maculinea teleius)
A vérfű boglárka a pillangók egyik fajtája, amely veszélyben van egész Európában, míg a legnagyobb kolónia épp a Muraközben a Mura folyó mellett él. A vérfű boglárka nagyon érzékeny pillangó, amely nagy mértékben függ a életterének körülményeitől és bizonyos növény fajtáktól. E pillangó élőhelye a nagy számban előforduló őszi vérfű (Sanguisorba officinalis). A növény nyáron virágzik, élőhelye a sík legelőkön található. A nemzetileg védett növények közé tartozik. A vérfű boglárkalepke érdekessége a mirmekofiliai szimbiózis, amit a Myrmica családhoz tartozó hangyákkal épít ki.
9. kép: Zanótboglárka ( Maculinea nausithos) A zanótboglárka szintén a veszélyeztetett
fajok közé tartozik Horvátországban és Európában. Előfordulási helye azonos a vérfű boglárka lepkéével. Erőteljesen kötődik az őszi vérfű gyógynövényhez (Sanguisorba officinalis), amely biztosítja számára a kedvező életkörülményeket. Az élőhelyét leginkább a földművelés és a rétek építési telkekké való átalakítása veszélyezteti. Ezeket a réteket folyamatosan kaszálni kell, nehogy elbokrosodjanak, ami által eltűnhet a orvosi vérfű (Sanguisorba officinalis).
6
10. kép: (Xanthoperla apicalis)
Ez az ízeltlábú faj Európában kihaltnak tekinthető, de a Mura vidékén még megtalálható méghozzá nagy kolóniákban. Csak a gyors vizek lakója, mint amilyen a Mura. A kifejlet ízeltlábúak rajokban hagyják el a folyót és párzás és petelerakás után a folyóban pusztulnak el.
11. kép: Lápi póc ( Umbra krameri)
A lápi póc (fekete hal) egyike a legveszélyeztetettebb halfajoknak Horvátországban és egyike a négy legveszélyeztetettebb halfajnak Európában. A legfontosabb oka a kis populációnak a folyók szennyezettségében keresendő. Ott él, ahol más halak számára az életkörülmények elégtelenek, az álló – és folyóvizekben. Jól viseli az oxigén hiányát, mivel a légzéshez fel tudja használni a víz feletti levegőt. Akár 10 órát is ki tud bírni nedves helyen víz nélkül. Azért, hogy ne száradjon ki képes beásni magát. Március és áprilisban van az ívási időszaka. Az ikrát az elárasztott talajba rakja a vízinövények közé. A tojásokat a nőstények a fészekbe rakják, amelyeket
őriznek. Az ivarérettséget a második évben érik el, élettartamuk 7 év. 5-6 egyedből álló rajokban élnek. A nőstények nagyobbak a hímeknél. Egy nősténynek 1 580 – 2 710 ikrája van. Táplálékuk gerinctelenek, leginkább rákok és a férgek lárvái. Ritkán apró halakkal is táplálkozik.
12. kép: Vidra (Lutra lutra):
- nagyon szép állat - leginkább a folyók lakója, legnagyobb számuk észak Horvátországban található, pontosabban a Mura folyó területén - a legnagyobb ellensége az ember, aki a saját tevékenységével szennyezi a vizeket, amelyre a vidrák nagyon érzékenyek - veszélyeztetett nemzeti és Európai szinten egyaránt
7
13. kép: Fekete gólya ( Ciconia nigra)
14. kép: Nappali pávaszem ( Inachis io)
- nagyon veszélyeztetett faj - a világon összesen 300 párt regisztráltak - fontos megemlíteni, hogy ezeknek több mint fele a Mura területén fészkel - nagyon temperamentumos állat, monogám természetű
- az a lepke faj, amelyen dominálnak az élénk színek - a populáció nagysága csökken, a földterület csökkenése és az agrotechnikai beavatkozások miatt. - nagyon valószínű, hogy a közeljövőben nagyon veszélyeztetett fajjá válik. A Muraköz növénygazdagsága számos növényfajban nyilvánul meg, ezek közül az egyik legjelentősebb és legveszélyeztetettebb az őszi vérfű (Sanguisorba officinalis) 15. kép: A növény nagyon érzékeny más körülötte élő növények hatására, és ha a rétet amelyen található - nem elég gyakran kaszálják, elkezdődhet a bokros növények megjelenése, majd magasabb növények megjelenése, amely hozzájárulhat az őszi vérfű eltűnéséhez. A növény fontos szerepet játszik a vérfű boglárka életciklusában, és tőle függ e lepke fennmaradása.
8
16. kép: Rudolf Steiner
Általános Antropozófiai Társaság alapítója. Egyike volt azoknak a gondolkodóknak, akik azt gondolták, hogy az ember alapvetően meg kell, hogy változtassa a hozzáállását a természethez és a saját magához való viszonyát egyaránt. Alapítója volt a biodinamikai földművelési termelésnek, megállapítva, hogy a növény eredendően nem lehet beteg, hanem beteg csak a talaj lehet, amelyen a növény nő. Az ember, amely az ilyen növényeket elfogyasztja erőtlenné válhat és könnyen megbetegedhet. A hagyományos mezőgazdaság termelése mennyiségi szemléletű és nem minőségi szemléletű, és úgy működik mint az ipari termelés.
Forrás: http://www.donjikraljevec.hr/rudolfsteiner.html
Muraközi Rudolf Steiner (1861-1925) filozófus, antropozófia elindítója és az
DRÁVA ÉS A MURA FOLYÓK Dráva forrása Olaszországban van, amely rövid szakasz után Ausztriába lép át, majd azután Szlovéniába. Muraközbe Trnovac falunál érkezik, majd a folyó 60-ik kilométerénél Donja Dubrava-nal Podravinába ér. A felső folyamnál Mura hegyi folyó, amely nyári vizekben gazdag. A Muraközben változik síksági folyóvá. Gazdag sóderrel és homokkal (értékes drávai homok), még az idős partok mellett „Dráva lépcső“ vastag agyag rétegekkel. Šenkovac falu mellett korszerű téglagyár található. A Dráva hordaléka hozzájárult az építőanyagok termeléséhez és az építőanyag-ipar fejlődéséhez. 17. kép: A Dráva folyó
Forrás: Főiskolai hallgatók prezentációja (Vuk)
18. kép: A Mura folyó
Forrás: Főiskolai hallgatók prezentációja (Grahovec)
A Dráva valamikori holtágai, amelyeket benőtt a sás, nád, és átszelték a kis fűzes, topolyás erdőségek lassan eltűnnek, mert 1982 és 1989 között kiépítették a «Čakovec» i «Dubrava» vízierőműveket. Attól az időtől kezdve a Dráva melletti területek védve vannak az 9
áradásoktól. A «Čakoveci» vizierőmű mesterséges tava 12 km², míg a «Dubrava» vizierőmű mesterséges tava 16 km²-en terül el. Az áramtermelés mellett, a vizierőmű területét turizmusra, közlekedésre és haltermelésre használják. Mura forrása Ausztriában van, Szlovénián keresztül folyva, Muraközbe Čestijan településnél lép be. 78 km-en keresztül folyik Muraközben, és Donja Dubrava-nál ömlik a Drávába. Podturn-ig a partja meredek, míg onnantól kezdve egyre alacsonyabb, ami miatt még néhány évtizede gyakoriak voltak az áradások, leggyakrabban Kotoriba környékén. Ma már a Mura partszakaszai védőművekkel védettek és csatornákkal tarkítottak. A Mura-folyó a Muraközbe szennyezetten és sötét színűen érkezik.
Hasznossága mellett a Dráva sok kárt is okozott. Szinte minden évben a Murával együtt árvizeket idézett elő. Az 1710. évi árvíz a Dráva meder megváltoztatásával járt, így Legrad településnél a folyó áthelyeződött a baloldalról a település jobb oldalára, ami által Legrad Muraközből Podravinába került át.
19. kép: Legrad térképe
Forrás: Főiskolások prezentációja (Vuk)
MEĐIMURSKA MEGYE GAZDASÁGA Međimurska megye gazdaságában a mezőgazdaság még mindig jelentős szerepet játszik. Az összterület 51%-a mezőgazdasági művelésű terület, amelynek több mint a felét a szántóföldek és kertek adják. A legfontosabb mezőgazdasági kultúrák a burgonya, a kukorica, a gabona és a repce. A felső Muraközben dominál a szőlészet és a gyümölcstermesztés (alma és szilva). Az állattenyésztésben a legjelentősebb a szárnyasok tenyésztése, sertés- és marhatenyésztés. Az utóbbi időben csökken az állatállomány, ezen belül legnagyobb mértékben a ló állománya zsugorodott.
A Muraköz erdőterülete egyre kisebb. Az erdővel borított terület csak 90 km², ami a megye összterületének 13%-a. A kézműves termelésben fontos szerepe van a fűzfavesszőnek és kukorica csuhénak. Manapság feléledtek a régi mesterségek, gyors fejlődésnek indultak a magánvállalkozások a kereskedelem, szolgáltatások és a turizmus területén. Legnagyobb lehetőségek a turizmus és a vadászat területén találhatóak. A legfontosabb mezőgazdasági vállalatok az Agromeđimurje és a Čakovečki Mlinovi (Csáktornyai Malmok), amelyek a gabonatermesztés és feldolgozás területén működnek és a Vajda, amely az állattenyésztéssel és húsfeldolgozással foglalkozik. A növény- és állattenyésztés sok ember számára jelent kiegészítő jövedelemtermelést, így direkt, illetve indirekt módon a népesség 12,7%-a köthető a mezőgazdasági tevékenységhez. Ez a statisztika jelzi, hogy maga a régió is az országos átlagnál magasabb mezőgazdasági tevékenységgel rendelkezik. A művelhető területből 35 000 ha-t mezőgazdaságilag is művelnek. A használt 10
mezőgazdasági művelésű területek sajnos nagyon szétaprózottak, több mint 21 000 parcelán folyik a gazdálkodás. Ebből 2759 ha-on gyümölcstermelés folyik, 11000 ha-on pedig szőlőművelés. Ez utóbbi leginkább a Muraköz megye dombos vidékén található Štrigova, Lopatinec, Zasadbreg környékén. A legelők 10 500 ha területet ölelnek fel, míg az erdők közül a legnagyobb a Murščaki erdő, amely Domašinec i Donji Hraščan körül terül el. Az ipar leginkább a megye központi és keleti részén koncentrálódik, ahol a nagyobb települések találhatóak, amelyek a munkaerőt és a piacot is biztosítani tudják. Az iparban kb. 20 000 munkavállaló dolgozik, ebből 60% a nagyobb vállalatoknál. A termelő vállalatok többsége valamikor textilipari vállalat volt, mint pl. a Međimurska trikotaža, amelyet a Graner zsidó család alapított, vagy pl. a Modeks Mursko Središće-ből. Ma az ipari termelés több területen folyik. A cipőiparban tevékenykedik a Jelen és a Meiso vállalatok. Fémfeldolgozóipar területén működnek a Ferro – Preis, TMT, Tehnix, Komet, Ferokotao, míg az építőanyag iparban a Tegra és a Beton. A vegyipart a Meplast és a Muraplast képviseli. A Zrinski nyomda és kiadóvállalatot a 16. században alapították. Kotoriba a kézműveseiről volt híres (kosarak, fonott bútorok, stb.), amit a Maltar i Drugovi vállalat készített. A cég később más nevet vett fel, és mint Međimurjeplet fontos lokális gazdasági szerepet játszott a XX. század folyamán. Az iparágnak ma is fontos szerepe van. A közlekedés, a kommunikáció és a kereskedelem várhatóan a jövőben is dinamikusan fejlődő gazdasági ágazatok lesznek.
20. kép: Kotoriba-i kosár
Forrás: http://www.mplet.hr/default.asp
A turisták a megyét leginkább a természeti szépségek miatt, a kulturális emlékművek, a vadászat, illetve a népszokások miatt keresik fel. Ezek közül is kiemelkedik a vadászat, amely a legtöbb bevételt hozza. A vadászok Olaszországból, Ausztriából és Németországból jönnek ide. A Muraköz 600 km² vadászterülettel rendelkezik. A természetvédelem területén a vadászoknak kiemelkedő szerepük van, és a természetvédők közül ők a legaktívabbak. Az összes Muraközi vadász egyben tagja a «Zeleno Međimurje» (Zöld Muraköz-nek) is. Nagy a vendéglátói kínálat, a jó minőségű borokon kívül, az ételspecialitások területén is. A muraközi ételek jellegzetességét a kukoricaliszt, a burgonya, a tejföl adja, míg a húsos ételeket leginkább disznóhúsból, illetve szárnyasokból készítik.
11
21. kép «Dani kruha» (a kenyér napok), Mala Subotica
Forrás: Főiskolások prezentációja (Matić)
A MURAKÖZ KULTÚRÁJA ÉS ETNOGRÁFIÁJA A Muraköznek számos etnográfiai jellegzetessége van. A megőrzött tárgyi és szellemi kultúra a tradíció meglétét bizonyítja, amely generációról generációra átöröklődött. A jellegzetesen mezőgazdasági vidék és a gazdag erdőség kedveztek a fából készült házépítésnek. A 12
muraköziek nem városépítők, de megmutatkoztak, mint jó faluépítők. A települések különböző típusúak. A szórvány falvakon kívül (Magyarországon ezt az elnevezést inkább tanyákra szokták használni), amelyek a nyugati dombos területeken találhatóak, és a sorfalvakon kívül, ahol a házak homlokzata az úthoz köthető, találhatunk még halmazfalvakat, amelyek tipikusak a síkvidéki Muraközre jellemzőek. A falusi gazdaság a lakóházból (hiža), és több kisebb gazdasági épületből áll, amelyek az udvaron találhatóak: istálló (štala), pajta (škedenj), tyúkól, kukoricagóré (kuružnjak), és műhely klijet, ahol a szerszámokat tartották és a kamra a gabona tárolására (komora). Ezt egészíti ki még a konyhakert és a gyümölcsös, amely az udvar mögött helyezkedik el. A lakóházak hiže földszintesek az utcára merőleges vonalúak, derékszögű hosszított alaprajzúak. A fűzfavesszőből szőtt vázat pelyvával és szecskával összekevert agyaggal erősítettek meg kívül-belül. A másik építési mód a nyers-, illetve égetett téglából készített épületek, amelyeket mésszel festettek le. A tető kétfedelű, a deszkával fedett alsó részére rozsszalmát, illetve nádat raktak. Az oromzatra két kis tetőtéri ablak került, közötte mélyedéssel, amelyben a Szent Flórián kis szobra állt. A népi hagyomány szerint ő védi meg a házat a tűzvésztől, ezért leginkább tűzoltóruhában volt látható. A ház előtt az utcafronton sajátosan bekerített virágos kert (vrčak) állt. Az idősebb házak hosszítottak az udvar irányában, az utca felöli homlokzatukon csak két kis ablakuk volt. Hasonló módon épültek a pincék is a szőlőkben. A belső elrendezése a háznak egyszerű, hármas tagoltságú. A kis gangból ganjka belépünk a konyhába kuhnju, amelynek valamikor nyitott tűztere volt és a füst a padláson keresztül távozott. Ezek után belépünk abba a helyiségbe, amely az utca
felől helyezkedik el, amit első vagy elülső háznak neveztek. A harmadik szobát (hátsó ház) zadnja hiža az élelmiszer tárolására használták. A felső Muraközben a szoba alatt a pince pevnicu lejárat volt. A XX. század elején a népi építészetre hatással voltak a városi stílusok is (biedermaier és a klasszicizmus). 22. kép: Muraközi pince és kukoricagóré
Forrás: A főiskolások prezentációja (Matić)
Nélkülözhetetlen tartozékai a falusi portáknak az agyagedények voltak, amit a fazekasok a háromlábú forgókorongon készítettek. A forma és a használati értéke szerint megkülönböztetünk különböző háztartási edényeket: tejesköcsögöket štuble, tálakat zdele, főzőedényeket rajngle, vájlingokat vajdline, aztán tányérokat tenjere, tepsiket tepsije, korsókat vrčeve, sütőformákat birde, amelyeknek különböző alakjuk volt. A kerámiadíszítés szerint megkülönböztethetünk virágos és geometriai mintákat, továbbá díszítés nélküli mázas kerámiákat. 13
23. kép: Sütőformák
Forrás: Főiskolások prezentációja (Fuček, Dugina, Jagodić, Kolarić)
Használatosak voltak a háztartásban a festett bútorok, amelyek hazai készítésűek voltak. Így pl. ágyak (špampeti), ládák (lajce ili ladlini), edénypolcok (zdelnjaki) és más tárgyak, amelyek élénken festettek voltak különböző színekkel és ornamentikával.
14
25. kép: Nászágy
24. kép: Nász láda
Forrás: Főiskolások prezentációja (Pavišić)
26. kép: Edénypolcok (zdelnjaki) Forrás: Főiskolások prezentációja (Jagodić, Kolarić)
Forrás: Főiskolások prezentációja (Jagodić, Kolarić)
A mindennapi munka mellett a parasztok a gazdálkodáshoz szükséges kosarakat és kaptárrakat fontak a legkülönbözőbb formákban veszőből, szalmából és füvekből. A funkciójuk a különböző mezőgazdasági termények, kenyér és szerszámok tárolása, volt. A Mura és a Dráva folyók és a Muraköz természetes környezete a lakosoknak lehetőséget biztosított, hogy használhassák annak gazdagságát és erőit. A vízen voltak elhelyezve a malmok (melini), a nagyobb települések közelében. Ezek fából készült, mozgatható, úszó objektumok voltak, lánccal hozzákötve a parthoz. Az összes fából készült alkatrészt a hazai mesterek – ácsok készítették. 27. kép: Babići úszó malom a Murán Veržej mellett
Forrás: Főiskolások prezentációja (Vuk)
15
Az aranymosás leginkább fejlett volt Donja Dubravaban, Donji Vidovci-ben és Mrija-án a Murán. A víz hordalékának - ezen belül is a sóder - átmosása az aranyszemcsék utáni kutatás nagyon fárasztó és hosszadalmas tevékenysége volt. 28. kép: Aranymosáshoz használt szerszámok
29. kép: Aranymosó asztal
Forrás: Főiskolások prezentációja (Kilić) Forrás: Főiskolások prezentációja (Kilić)
A folyókhoz a muraköziek különböző vízi-járművekkel is kötődtek (tutajok, ladikok, stb.) A földművelés a különböző szerszámok készítését is megkövetelte, amelyeket az itt lakó mesterek készítettek. Bár a földművelés volt az eredeti foglalkozás, már igen korán megjelent a többi falusi foglalkozás is: ácsok, kádárok, kovácsmesterek, faragómesterek, molnárok, szövők, csizmadiák, korongozók és más mesterségek. Az egyik legfontosabb falusi foglalkozás a falu életében a szövés volt. Az egész folyamat az ültetéstől a szövésig a tradicionális falusi gazdaságon belül folyt. Szövéshez a szövőszéket és szövőállványt használtak. A textiltárgyak egyszerűek voltak és hazai lenvászonból készültek. Legtöbbször beleszőtt mintákkal készültek. A mintát piros pamuttal készítették. 30. kép: A szövőszék (nared)
31. kép: Rokka
Forrás: Főiskolások prezentációja (Fuček, Dugina) Forrás: Főiskolások prezentációja (Čakija)
Az egyik legjellegzetesebb tárgy, amit készítettek a lepedő vihlan volt, amit a halottak temetésénél használtak. A fiatalok esküvőjük alkalmából kapták és a ládikában halálukig megőrizték. 16
A muraközi népviselet összeállítása és a szövés textúrája miatt, a népviseletek pannon medencei típusához tartozik. Annak ellenére, hogy első ránézésre egyszerűnek tűnik a leginkább fehér cérnával díszített stílusát tekintve szép és harmonikus népviseletről beszélhetünk, amely tükrözi a körülményeket és a helyszint, ahol készült. A női népviselet az alsó szoknyából (spodnjice), vászon ingből (plečke), puruszliból prusleka – amely brokát selyemből készült, kötényből fertuna, fortofa vagy fertufa és négyszegletes piros, zöld vagy kék színű kendőből tibet ropca készült, amelyek nagy rózsákkal rožama voltak díszítve. A nők fejfedőt és csizmát čižme viseltek. A férfi népviselet tipikus tartozéka a bő fehér nadrág (gače) a fehér ing (robača), a sárga fémgombokkal pakvanima díszített puruszli pruslek. A viseletet kiegészítette a fekete kalap škrljak és a csizma čižme. 32. kép: Férfi népviselet 33. kép: Női népviselet
Forrás: Főiskolások prezentációja (Miklečić, Hodak)
Forrás: Főiskolások prezentációja (Tremski)
A gyermekek népviselete megegyezett a felnőttek viseletével. A szellemi élet részét a népszokások képezték, amelyek ünnepekhez, évszakokhoz és a családi eseményekhez voltak kötve. Ezek maradványai voltak a régi vallási és mitikus szertartásoknak. Az egyik leghosszabban fenntartott népszokás a farsang, amit a legeredetibb formájában a Turčišć faluban őriztek meg, ahol famaszkokat használnak. Formájuk és használatuk szerint a maszkok antropomorf jellegűek voltak és az arcot takarták. A lámpák antropomorf és zoomorf elemű maszkok voltak. A gém Čaplje maszkok zoomorf maszkok voltak, amelyeket egy boton tartottak az arc elé. A farsangi szokások átvitt értelemben megvédenek minket az ártó szellemektől. A szokások mágikus ereje hozzásegít minket, hogy ezeket az ártó erőket legyőzzük és az ember szolgálatába tegyük. Az értelme és a szimbolikája a farsangi szokásoknak az, hogy meghívjuk a termékenységet, megtisztuljunk a bűntől, és legyőzzük az ártó szellemeket.
17
MŰVÉSZET Kevés olyan kis terület van, amely olyan sok eseménnyel, örökséggel és kulturális intézménnyel dicsekedhet, mint a Muraköz. A kultúra a legtágabb értelemben - különösen a művészet, amely a muraközi talajon keletkezett - évszázadokon keresztül tükrözi az itt élő horvát nép életét, sokrétegű művészeti tanulságot nyújtja a muraköziek évszázados ittlétéről, ezen a két folyó által szegélyezett földön. A szláv, a magyar és a germán kultúra határán, több mint egy évezrede él egy nép „a két víz között“ alkot és fejlődik, féltékenyen őrzi a saját nevét és néphagyományának gazdagságát. A dal, amely a föld hangja, a leghitelesebb módon beszél a muraközi emberekről, azok vágyairól, örömeiről és bánatairól. A dal a szívek legrejtettebb mélyéből fakad, a természet ölén keletkezik, ott, ahol a Muraköz van, ahol a muraközi emberek élnek. Tanúi vagyunk annak, hogy a valamikori Muraköz képe elvész, a régi házak eltűnnek, a régi földművelési szokások, életmódok tova lesznek, de megmarad a szeretet a népi hagyományok iránt és szeretet a népdal iránt. Erről tanúskodnak a feljegyzések és azok írói. A legjelentősebb munkát e területen az eddigiek során dr. Vinko Žganec akadémikus végezte (született 1890. Vratišinac-ban, meghalt 1976. Zágrábban), aki az egyike volt a legnagyobb népdalgyűjtőknek a térségben. Az első népdalt 1908-ban jegyezte fel a szülőfalujában Vratišinac-ban: Megla se kadi, hajdina cvete. Az élete során dr. Vinko Žganec 19 000 népdalt vett fel magnetofonra, vagy jegyzett fel, amelyek közül csak Muraközben 3 500 melódiát talált a különböző népi hangszereken játszott táncokat és kolokat, továbbá gyűjtött különböző népszokásokat az egész ország területén. Már 1916-ban megjelentette Zágrábban az első összegyűjtött horvát népdal könyvet: Hrvatske pučke popijevke iz Međimurja címmel. Ez a könyv fontos felfedezése volt az ismeretlen zenei és költői népi kultúrának a Muraközben. A Muraköz dallamai egy önmagának élő világot jelentenek, amit Žganec első ízben mutatott be a horvát nép számára. A második könyv a horvát Muraközi népdalok 1920-ban jelent meg, majd 1921-ben megjelenik az első kötetének a második kiadása az etnográfiai zenegyűjtemény könyvvel a muraközi lakodalmi szokásokkal együtt. 1924 és 1925-ben a Jugoszláv Akadémia kiadásában dr. Vinko Žganec megjelentetett még két könyvet a muraközi népdalokról Hrvatskih pučkih popijevaka iz Međimurja címmel. Ezzel bizonyította a muraközi népdalok művészeti értékét a szerző. Muraközből származik több fontos alkotóművész zenész, író és festő. 34. kép: Cimbalom
Forrás: Főiskolások prezentációja (Kolarić, N.)
18
A Muraköz zenei téren is hozzájárult Horvátország, sőt a világ zenei kultúrájához. Különösen fontos szerepe volt ebben Josip Slavenski zeneszerzőnek (született Čakovec-ben 1896-ban, meghalt Beogradban 1955-ben) aki zenéjével hű maradt hazájának és népének, és akinek a zenéje elsősorban muraközi népdal által ihletett (az alt és a vonós négyesre írt Pjesme moje majke, Voda zvira, Romarska, Ftiček veli). A Muraközből származik számos értékes mű a képzőművészet területéről is, amelyek közül kiemelkednek a szakrális témájú művek. Ezek közül meg kell említeni Koniger Veit szobrász Szent Jeronimus Svetog Jeronima (1766), amely a Csáktornyai parkban található és a Madonna Madone festményt Donji Vidovac-ban. A nagy barokk-klasszicista csoport templomi emlékművei a 17. század elejétől a 19. század közepéig a képzőművészeti változás bizonyítékai a Muraközben. Horvátországban Ivan Ranger (1700-1753) készített egy sor dekoratív falfestményt a következő települések templomaiban: Lepoglava-ban, Purgi-ban, Belc-ban, Remetama-ban, Krapina-ban, Varaždinban és a híres Szent Jeronimus templomban Štrigovi-ban, amelynek a belsejét ez a híres pálos rendi szerzetes készítette.
A MÚLT EMLÉKMŰVEI A történelmi-kulturális emlékművek közé számos épület tartozik, amelyeket a közel- illetve régmúltban emeltek, majd emlékművek, szobrok, festmények, könyvek és más tárgyak, amelyek arról tanúskodnak, hogy hogyan éltek valamikor az emberek. Csáktornyán legérdekesebb a Régi város, amelyben ma a Muraközi Múzeum van elhelyezve. Zrínyiek idején itt a kor egyik legértékesebb és legszebb könyvtára volt. A Muraközben sok templom és kápolna áll legnagyobb részt a 18. és 19. századból valók. Külön érdemes megemlíteni, a csáktornyai Szent Miklós ferences rendi kolostort és templomot, a Szent Juraj barokk templomot Prelog-ban és a Szent Jeronimus templomot Štrigovi-ban. Štrigoviban található a Bánfi kastély, nagyvalószínűséggel a 15. századból, Pribislavci-ban pedig a Festetics kastély a 19. századból. A Muraköz legrégebbi emlékművei közé tartozik az arab számokkal írt dokumentum, amely egyben Horvátország legrégebbi ilyen jellegű dokumentuma is és a Szent Márton templomban található a Mura mellett. A muraközi utak mellett ma is találhatunk kőből készült emlékműveket, amelyen feszületek vagy kis szobrok állnak. 35. kép: Feszület Držimurec
Forrás: Főiskolások prezentációja (Beganović)
36. kép: Feszület 1928-ból Strelec
Forrás: Főiskolások prezentációja (Beganović)
19
IRODALOM: 1. Cigula, Ž. (1996): Međimurska županija: priručnik za nastavu. Školska knjiga; Zagreb. 2. Hrvatsko Zagorje i Međimurje – monografija. (1982). RO «Zrinski» TIZ; Čakovec. 3. Kalšan, V. (2006): Međimurska povijest. Vlastita naklada; Čakovec 4. Marković, M.(2003): Međimurje: stanovništvo i naselja. Naklada Jesenski i Turk; Zagreb 5. Međimurje: fotomonografija (1982).Zrinski; Čakovec 6. Radovi studenata Visokog gospodarskog učilišta u Križevcima (2007). Slikovni prilozi 7. http://hr.wikipedia.org 8. http://www.tzm.hr
20
