DIGITÁLIS NEMZET MŰHELYBESZÉLGETÉS
I. VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ 2014. március 13-án az Informatika a Társadalomért Egyesület (Infotér) és a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács (NHIT) zártkörű műhelybeszélgetést rendezett a területért felelős kormányzati vezetők számára, hogy a kormányzati ciklus és az európai uniós költségvetési periódus végén megosszák egymással az elmúlt évek szakmai tapasztalatait, és közösen gyűjtsék össze azokat a javaslatokat, amelyek segítségével az elkövetkező időszakban hazánk versenyképes, digitális nemzetté válhat. Az eseményen több mint száz, főként kormányzati és civil szakértő, valamint a piaci szféra érdekképviseleti szervezeteinek képviselői vettek részt. A rendezvény tematikájának alapját a kormány által elfogadott Nemzeti Infokommunikációs Stratégia (NIS) képezte. A konferencia főbb megállapításait tartozó jelen összefoglaló dokumentum a résztvevők által legfontosabbnak vélt beavatkozási területeket és feladatokat mutatja be a NIS főbb pilléreihez kapcsolódva. Az elmúlt egy-két évben alapvetően változott meg a kormányzás és az infokommunikáció viszonya. Egyrészről különösen a mobileszközök elterjedésével és a felhasználói igényeket robbanásszerűen kielégítő alkalmazások megjelenésével hirtelen nagy lett a nyomás a kormányzaton a minőségi elektronikus szolgáltatások kiépítésével kapcsolatban, másrészről a gazdasági kitörési pontokat kereső kormány egyre többször tekinti erős szövetségesének az infokommunikáció területét hazánk versenyképességének javításában. Mindezzel párhuzamosan egy olyan paradigmaváltásnak lehetünk tanúi, amely az infokommunikációt egy egészen speciális helyzetbe emeli. Az informatika ugyanis már annyira átszövi a közigazgatás, a vállalkozások és az emberek életét, hogy nem lehet külön elektronikus közigazgatásról, elektronikus gazdaságról beszélnünk. Ma már nem történhet semmilyen fejlesztés az infokommunikáció valamilyen mértékű jelenléte nélkül. Mindez az informatika kormányzati irányítása tekintetében egy, a korábbinál még erősebb központi irányító, koordináló, ellenőrző és támogató szerep kialakításának szükségét jelenti.
1
A MŰHELYBESZÉLGETÉS LEGFONTOSABB MEGÁLLAPÍTÁSAI • •
• •
•
•
•
Komplex programok megalkotása szükséges, mert a projektek izoláltan, a megfelelő körülmények megteremtése, vagy más szervezetekkel való együttműködés nélkül nem érik el a kívánt hatást. Fontos feladat a feladatkörök és hatáskörök pontos meghatározása a többszereplős projektek esetében: egy központi, kormányzati, dedikált informatikai fejlesztési szervezet létrehozása, vagy egy már létező szerv megerősítése és kiválasztása valamennyi informatikai projekt tervezésére és minőségbiztosítására. A fejlesztések tervezése és részletes működési modellek kidolgozása, az egyes projektek megfelelő illesztése nem maradhat el. Az IT-infrastruktúra, az elektronikus közigazgatási szolgáltatások kiépítése, valamint az államilag finanszírozott közösségi elérési pontok tekintetében is központi irányítás, koordináció, konszolidáció szükséges, amely költségcsökkenést és fenntartható, minőségi szolgáltatásokat eredményez. A jelenleginél lényegesen nagyobb hangsúly helyezése az ikt-használatot elősegítő humánerőforrás-fejlesztésre, a tudatosításra, az oktatásra és az attitűd-formálásra (nyugat-európai példákat látva hazánkban az oktatás, tudatosítás, elterjesztés csupán kiegészítő tevékenysége akár egy országos projektnek, míg máshol az akár a projekt forrásainak túlnyomó részét teszi ki, akár háromnegyedét is meghaladja). Egyszerűsítési mechanizmusok kidolgozása a közigazgatási szervezetek működésére, a fejlesztési források elosztásának eljárásrendjére, a források felhasználására, illetve az elszámolási adminisztrációra vonatkozóan. Az uniós támogatással elkészült informatikai rendszerek, infrastrukturális beruházások üzemeltetésének és fenntartásának optimális tervezése, források allokálása a hosszú távú és a hatékony működtetés megvalósításához.
2
II. FEJLESZTÉSPOLITIKA
A SZEKCIÓBESZÉLGETÉSEN ELHANGZOTT FŐBB MEGÁLLAPÍTÁSOK ÉS FELADATOK • • • • •
•
Az eljárási folyamatok, az adminisztráció és a pályázati kiírások egyszerűsítése, hatékonyabbá tétele. Egyenletesebb eloszlású forrásszétosztás kialakítása mind az uniós költségvetési ciklus éveit mind a szállítókat tekintve. Az infokommunikációs szektort jellemző gyors változásokhoz illeszkedő, rugalmas operatív programok és pályázati kiírások tervezése, a termékéletciklusok figyelembevételével. Az informatikai eszközök és ikt-szolgáltatások jelenleginél nagyobb mértékű bevonása a központosított közbeszerzésbe. A 2014-20-as szakmai tervezés még néhány hónapig zajlik, ugyanakkor már most érdemes felhívni az intézmények figyelmét arra, hogy bár a kormányzat által vezérelt „top-down” tervezés csak később éri el az intézményi szintet, számos olyan szakmai részlet ismert vagy valószínűsíthető, amely alapján már most elkezdhető a projektek „bottom-up” tervezése, amely később hozzáigazítható az időközben véglegessé váló központi tervekhez. Ez különösen annak a többször hangoztatott észrevételnek a fényében lehet kiemelten fontos, hogy a tervezésre sosincs elég idő, és az elmaradással óriási hibák születnek. A projektek sikerében kiemelten fontos szerepe van a hatékony projektmenedzsmentnek, amely az állami szférában jelenleg lemaradásban van a vállalati szektorhoz képest, azonban már jó példaként említhető a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban működő projektmentori rendszer. Egy hatékony állami projektmenedzsment-rendszer nagyban hozzájárulna az egyes projektek gyors és rugalmas megvalósításához.
INFOKOMMUNIKÁCIÓS PROJEKTEK A FEJLESZTÉSPOLITIKÁBAN Az Elektronikus Közigazgatás Operatív Program és az Államreform Operatív Program 2007-2013 közötti végrehajtása számtalan tanulságul szolgált, amelyek figyelembevételével a következő tervezési ciklusban az infokommunikációs projektek hatékonyabban valósulhatnak meg. A projektek csúszása mellett a tervekhez képest olykor az eredeti szakmai elképzelések sem teljesültek maximálisan. Az EKOP projektek esetében az eredeti céloktól való eltérésnek az volt az oka, hogy ezen projektek az ÁROP-ban megvalósuló szabályozásra épültek, s mivel a késlekedést szenvedő szabályozás ellenére a projekteket meg kellett valósítani, módosítani kellett a célokat is. A jövőben úgy célszerű megvalósítani a szakmai tervezést, hogy minimalizálják a projektek függőségeiből adódó kockázatokat. 3
Az EKOP projektek nem illeszkedtek és nem kapcsolódtak megfelelően egymáshoz. A mintegy 129 projekt esetében számtalan esetben találhatunk olyakat, amelyek nem megfelelő szinergikus hatásúak, és amelyek számtalan elszámolhatósági problémát okoztak. Az egységes szakmai koncepció kidolgozása, valamint az egymáshoz megfelelően illeszkedő projektek tervezése az elkövetkező költségvetési tervezési időszakban minimális elvárás. Az EKOP projektek kifizetése mind az éveket, mind a szállítókat tekintve egyenlőtlen eloszlást mutat. 2013-ban háromszor nagyobb összegű kifizetés történt, mint az azt megelőző években. Nagy a koncentrációja az informatikai szállításoknak is, amelyet az Európai Bizottság folyamatosan nehezményez. Az EKOP projektek mintegy 540 szállítója közül 13 szállítja az értékek több mint felét. Az eloszlás lehetőségekhez mért kiegyenlítése a jövőben mindenki közös érdeke, elősegíti a szakmaiságot, és az egészséges szállító piaci működést. A projektek nagy része infrastruktúra-fejlesztést, keretrendszer-kialakítást célzott meg, és kevés volt az olyan, amely alkalmazásfejlesztéssel valós felhasználást eredményezett. Az elkövetkező időszakban mindenképpen célszerű ez utóbbiakra helyezni a fő hangsúlyokat. A projektek tervezésekor a további fenntartás költségeinek kalkulációját is fontos figyelembe venni: 120 Milliárd Ft forráshoz éves szinten 15-16 Milliárd Ft fenntartási költség társul, amely a központi költségvetést terheli. Alapvető cél az eljárásrend egyszerűsítése, és lehetőség szerint a bürokratikus akadályok minimalizálása. Egy projekt átlagosan 8-9 szerződésmódosításon megy keresztül, átlagosan 7,5 millió forintonként történik kifizetés, amely indokolatlanul elaprózott. Az informatikai fejlesztési projektek átlagos életciklusa 3,5 – 4 év az ötlettől az elszámolásig. Ezt mindenképpen rövidíteni szükséges az eljárásrend teljes felülvizsgálatával. Sok esetben a támogatási szerződések elvárt – olykor elaprózott - részletezettsége indokolja a dokumentum többszöri módosítását, így ezek egyszerűsítésével is csökkenthető a módosítások száma, s gyorsul az ügyintézés és a támogatások kifizetése. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium üdvözli a Miniszterelnökség közreműködő szervezetek számának csökkentését célzó döntését. Az eljárási szabályok kialakításakor az alábbi feltételrendszer beépítésével gyorsul a támogatások odaítélése és kifizetése a források felhasználása során: • • • • • •
gyors forrásallokáció és forrásfelhasználás; egyszerű eljárások; folyamatos egyeztetések biztosítása a megvalósítás során a projektgazda és a támogatói oldal között; kevesebb szereplő az intézményrendszerben; átláthatóság biztosítása; állami és piaci fejlesztések közti kapcsolat tudatos keresése a projekt generálás során a hazai piaci cégek bevonásával. 4
Az IKT szektorra kifejezetten jellemző a gyors változás - egy 7 éves programozási időszakban ezért fontos egy stabil, de nem túlszabályozott, rugalmas környezet kialakítása: • • •
operatív Programok, prioritások, kiírások szakmai tartalmának szükség szerinti változtatása; támogatotti kör tág, rugalmas kezelése; vállalások átgondolt, egyedi kialakítása.
A pályázati kiírások, támogatási szerződések, közbeszerzések stb. terén is rugalmasabb, célorientált pályázatok szükségesek (a pontos költségvetés előzetes rögzítése nélkül). A 2014-20-as operatív programok és az azt alkotó projektötletek tervezésével kapcsolatban csúszások várhatóak, de a közigazgatási szervezetek presszionálásával elérhető a megvalósíthatósági tanulmányok mihamarabbi elkészítése. A széleskörű társadalmi egyeztetés továbbra is elmaradhatatlan és erősítendő az egyes programok kialakításakor. A piaci és az állami szereplők gyakori, folyamatos szakmai konzultációja biztosítja, hogy valóban egységes szakmai elvek mentén valósuljanak meg a fejlesztések.
INFORMATIKAI FEJLESZTÉSI PROJEKTEK SZERVEZETI VONATKOZÁSAI, MENEDZSMENTJE Az elmúlt négy év egyik komoly tapasztalata a multiprojektek – azaz a nagy forrásigényű, több intézmény együttműködésén alapuló projektek - bukása. Amennyiben a feladatok összetettsége mégis ilyen típusú együttműködést igényel a szervezetek között, nagyon fontos az alapos és közös tervezés már a kezdeti időszakban is, hogy tényleges együttműködésen alapuló sikeres projektek jöjjenek létre. Az EKOP projektek esetében gyakran volt tapasztalható, hogy a projektben résztvevő szervezetek között a tényleges felelősség elveszett, a formális felelősség konkrét behatárolásának ellenére. A jövőben még inkább érdemes hangsúlyt fektetni a felelősségi viszonyok meghatározására, mert a többes felelősség nagyon megnehezíti a projektek megvalósulását. Ugyanakkor már most megállapítható, hogy az informatika koncentráltabban, de továbbra is több programban fog megjelenni: • • • •
piaci, részben állami fejlesztések a GINOP 3. prioritásában - digitális infrastruktúra, digitális gazdaság; IT alapú K+F fejlesztés a GINOP 2. prioritásában; KÖFOP források a digitális állam fejlesztésére; GINOP a digitális kompetenciák fejlesztésére.
5
Az NFM koordinálása mellett 850 Milliárd Ft értékben merült fel közigazgatás fejlesztését célzó projektötlet, melyet a KÖFOP tervezéséhez átadott a Miniszterelnökség részére. Ez képezheti alapját a következő programozási időszak közigazgatási, közszolgáltatási IKT fejlesztéseinek, s jelenlegi információk szerint ezen tervek mintegy egyötöde ebben az időszakban megvalósítható. A következő időszak egyik legfontosabb feladata a minisztériumok közötti információáramlás javítása a közigazgatást érintő projektek megalapozottságának és elfogadottságának növelése érdekében. Az EKOP projektekről általánosságban elmondható, hogy hiányzott a megfelelő projektmenedzsment: a terület nem kapott megfelelő hangsúlyt, és nem állt rendelkezésre a megfelelő humán erőforrás sem. A projektvezetői képességek továbbfejlesztése a projektek sikeres lebonyolítása érdekében kiemelten fontos. Mindez elkezdődött a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökségnél (KIFÜ), amely azonban elsősorban projektmenedzsment szervezet – ennek kiterjesztése szükséges a többi közigazgatási intézményre is. Az ágazatoknál a szükséges informatikai kompetenciák is nagyon gyakran hiányoznak. Sokszor a projektek indulását követően derül ki, hogy a megfelelő szintű infokommunikációs tudás hiányzik a munkatársaknál. A közigazgatási intézményeknél mind az informatikai fejlesztéseknél, mind az üzemeltetéseknél hiányzik a központi kontroll, és fontos, hogy legyen egy olyan fórum, ahol a résztvevők elmondhatják az észrevételeiket, igényeiket a terület központi irányításáért felelősöknek. Ezért szükséges a koordinációs szervek megerősítése is, amelynek a megrendelő és szállító közti konfliktusok feloldásában is szerepe lehet. Az intézmények informatikai fejlesztéseinél hatásköri problémák is fellelhetők voltak. Több esetben is előfordult, hogy a projektvezető, informatikai vezető nem rendelkezett megfelelő hatáskörrel egy döntés meghozatalához. A hatáskörproblémák áthidalásának tekintetében a kötelező út a jövőben is az intézmény vezetőjénél kezdődik, de ha ez nem vezet eredményre, a megerősített projektfelügyeleti rendszer segíthet - a megfelelő hatáskörök hiánya nem állhat a fejlesztések útjában. Az NFM által létrehozott projektmentori rendszer a fenti problémák mindegyikének feloldásában segíthet. A jövőben a folyamatalapú projektfelügyeleti rendszer lehet az alapja a projektek sikeres megvalósításának. A papíralapú működés számos intézménynél fennmaradt, még olyan esetekben is, amikor a technikai és a jogszabályi háttér egyaránt lehetőséget adott mindezek kiiktatására. Feleslegesen ragaszkodtak a humán erőforrás döntési kompetenciájának megtartásához és a folyamatokban a humán beavatkozások hangsúlyos szerepéhez. Ezen a téren a harmonizáció elsősorban a politikai és a szakmai vezetés feladata lesz. A nagyon hosszú projektéletciklusok ellenére a projektek alapos tervezésére nem jutott elegendő idő, és mindez végül törvényszerűen vezetett a csúszásokhoz. A jövőben egyik kiemelt cél a projektek életciklusának lerövidítése, amely ugyanakkor nem mehet a tervezési idő kárára. 6
Kedvezményezetti oldalról ezzel részben ellentétben az hangzott el, hogy a rendelkezésre álló idő és kapacitás túl nagy hányadát viszi el a projektek adminisztratív jellegű előkészítése és lebonyolítása. Beszámolójuk szerint általános tapasztalat, hogy a projekt valódi célkitűzéseit szolgáló érdemi fejlesztési tevékenységre a projekt számára rendelkezésre álló megvalósítási idő legfeljebb 30-40%-a jut, míg a fennmaradó 60-70% a projekt előkészítése, az adminisztráció, a közbeszerzések lebonyolítása viszi el. Ez a látszólagos ellentmondás pusztán azzal magyarázható, hogy túlságosan sok idő megy el a nem érdemi, adminisztratív munkára, és sem a tisztán szakmai tervezésre, sem a megvalósításra nincs elegendő idő. Az iparág részéről óriási az igény arra, hogy már a tervezés időszakában bevonják a potenciális szállítókat a szakmai tartalom egyeztetése érdekében. Egyrészt így szakmailag megalapozottabb tenderek kerülhetnek kiírásra, amelyben a magyar szállítók azonos eséllyel indulhatnak, másrészt a projektek megalapozottsága révén csökkenne a szakmai koncepcióváltás gyakorisága, és gyorsulna a megvalósítás időtartama.
KÖZBESZERZÉS A jelenlegi közbeszerzési szabályok jelentősen lassítják a megvalósítást. A pályázati kiírás, közbeszerzési anyagok és támogatási szerződés közti szoros tartalmi összefüggés miatt állandó változtatások szükségesek mindhárom dokumentációban. Ráadásul mind a bizottsági rendeletek betartása, mind a jogszabályok túlbonyolított értelmezése miatt a szükségesnél is szigorúbb szabályozók vannak érvényben. Az IKT szektorra nézve a megoldás két irányban lehetséges: 1. Az IKT-ra külön szabályozási környezet kialakítása, amelynek megvalósíthatósága ugyanakkor nehézkes. 2. Az IKT beszerzések központosított közbeszerzés irányába terelése a keretrendszer átalakításával: • szolgáltatások felé nyitás; • keretek folyamatos biztosítása; • szabályok egyszerűsítése révén az átfutási idők csökkentése. Minden projektben kb. 20-30 probléma azonosítható, erre lehetne use-case megoldásként kiemeléseket tenni, amelyek iránymutatásként szolgálhatnának a többi projekt számára is.
KUTATÁS-FEJLESZTÉS Az EU leszakadt az innovatív megoldásokban – a beadott szabadalmak számában, az odaítélt források nagyságában. Mindennek egyik fő oka az EU bürokrácia, amelyben 1-1,5 év a pályázástól a támogatás odaítélésig eltelt idő. Emellett a Digitális Menetrendből az innovációt jelentő mobilszolgáltatások is kimaradtak.
7
Alacsony a tényleges innovációval foglalkozó cégek száma, ugyanakkor a teljes kutatás-fejlesztési források 50%-a az IKT területén realizálódik. A kutatás-fejlesztés támogatásában a fennálló szűkítő korlátok megszüntetendők annak érdekében, hogy tényleges IT fejlesztő cégek projektjei valósuljanak meg, melyek jelentős exportpotenciállal rendelkeznek. Legfontosabb korlátok: • túl szigorú, a szektor által nem teljesíthető belépési korlátok; • fenntartás során teljesítendő árbevétel elvárások. A hazai és nemzetközi technológiai trendeknek megfelelően érdemes kiemelt figyelmet fordítani a bioinformatika és az agárinformatika területére. A start-up cégek speciális helyzetét kiemelten, külön programok és támogatások útján érdemes kezelni, ahol a sajátos tevékenységnek megfelelő kiválasztási elveket lehet alkalmazni, döntően visszatérítendő források támogatásával.
8
III. DIGITÁLIS ÁLLAM
A SZEKCIÓBESZÉLGETÉSEN ELHANGZOTT FŐBB MEGÁLLAPÍTÁSOK ÉS FELADATOK
•
•
• •
•
•
A Központi Rendszer modelljét kiegészítő új e-ügyintézési modell irányát és bevezetését a szakma alapvetően helyesnek tartja. (Az új e-ügyintézési modell az ügyfél által megválasztható kapcsolati, azonosítási stb. formán, valamint a belső ügymenet teljes elektronizálásán alapul.) Az új e-ügyintézési modell részeként létrejövő szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatások (szeüsz) közül csak néhány készült el teljesen, a közigazgatás még nem ismeri kellőképpen ezek működési logikáját. Fontos feladat az új modell megismertetése, tudatosítása, célzott oktatása a teljes közigazgatást érintően. Az elkövetkező időszak egyik legfontosabb teendője a - korábban elmaradt - teljes, részletes működési modell kidolgozása, s széles körű szakmai vitára bocsátása. Az elektronikus ügyintézés szabályozásának Ket-be való beszorítása indokolatlan korlát, ezért a szeüszökkel kapcsolatos legfontosabb további lépések egyike a hatósági ügyintézésen túl a teljes közszolgáltatási szektorra történő kiterjesztése. Az e-közszolgáltatások elterjesztésének egyik eszköze lehet az elektronikus ügyintézési mód lehetőségének kötelező biztosítása az ügyfelek számára, valamint indokolt esetekben az elektronikus út kizárólagossá tétele is. A kiberbiztonság megvalósításért felelős jelenlegi kormányzati szervezeti struktúrával az érintett szervezetek elégedettek, ugyanakkor a kiberbiztonság kiépítése hosszú idő, és az ezzel kapcsolatos munka csak nemrégiben kezdődött el. A terület forráshiányos, EU-forrásokból nagyon nehezen finanszírozható, a működésüket nemrégiben elkezdő hatóságok számára az anyagi, emberi erőforrásfeltételei pedig még nem adottak. Az információbiztonság a hazai iparpolitika egyik fontos területe lehet, amely egyszerre erősíti a magyar IKT-iparágat, és csökkenti az információbiztonsági kitettséget.
AZ ELEKTRONIKUS ÜGYINTÉZÉS MODELLJE ÉS A SZABÁLYOZOTT ELEKTRONIKUS ÜGYINTÉZÉSI SZOLGÁLTATÁSOK (SZEÜSZ) A Ket. módosítása, a szabályozott ügyintézési szolgáltatások és az elektronikus ügyintézés új modellje a korábbi monolit megoldáshoz képest jó irány. Ezzel a közigazgatási intézmények is egyetértenek, ennek ellenére nagy erőfeszítést jelent számukra a működési logika megismerése. A szabályozás jogszabályi oldala a jelenlegi szinthez jól kidolgozott, az EU-szabályozásnak megfelelő - hazánk ebben élenjár. A jövőben további jogszabályváltozások lesznek szükségesek, amikor a szeüszök (szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatások) széleskörűen működni kezdenek. 9
A Ket módosítása során a rendkívül gyors jogszabályalkotással elmaradt a szeüszök részletes működési modelljének kialakítása. Még a jelenlegi előrehaladott fejlesztések ellenére is kritikus feladat a modell mihamarabbi megalkotása, hogy az egyes fejlesztések minél könnyebben illeszkedjenek egymáshoz. A szabályozás Ket-be való beszorítása indokolatlan korlát. Ezért a következő időszakban nagyon fontos ennek kiterjesztése a teljes közszolgáltatási szektorra. Ezzel az állásponttal valamennyi szereplő egyetértett. A 2011-es szabályozás hiányosságait a Ket-en túli kiterjesztéssel ágazati jogszabályokkal érték el – hivatkozva arra, hogy bizonyos eljárásokat a Ket. szerinti szeüszök alapján lehet végezni. Erre példa az EMMIben megvalósított gyakorlat, amely törvényi szinten hivatkozik a szeüszökre, ezáltal lehetővé téve, hogy a rendelőben is azonosíthassa magát személyigazolvánnyal az ügyfél. Ez a gyakorlat ugyanakkor erőltetett, általános szabályozás szükséges. Jelenleg néhány központi szeüsz működik, pl. az ÁBT, amely magában foglalja a régi ügyfélkaput, a dokumentumtovábbítási és az űrlapkitöltő rendszert, valamint az EFER (Elektronikus Fizetési Rendszer) és a GovCA, azaz a kormányzati hitelesítés-szolgáltatás. Tizenöt szeüszre vonatkozóan van jelenleg fejlesztési projekt. Műszakilag a szeüszök megvalósítása nem bonyolult feladat, az eljárás lassúsága ugyanakkor rontja az egész modell hitelességét. Az új elektronikus ügyintézési modell lényege, hogy elektronikus legyen a belső ügymenet, még ha az ügyféllel való kapcsolattartás nem is elektronikus. Még mindig él az a régi beidegződés, hogy akkor elektronikus az ügyintézés, ha az ügyfél elektronikus űrlapot tölt ki. Az új modell megfelelő tudatosítása nem történt meg. Az oktatás és a tudatosítás a szeüszökkel kapcsolatban létfontosságú. Sok esetben még mindig a régi szabályozást idéző, Központi Rendszerhez kapcsolódó ágazati szabályozási kezdeményezések, vagy a szeüszök világát teljesen figyelmen kívül hagyó hivatkozások és javaslatok érkeznek a különböző közigazgatási intézmények részéről. A tudatosításra vonatkozó ÁROP projekt nem hozta teljes egészében az elvárt eredményt ezen a területen: nem elégséges egy-egy kiragadott szeüsz oktatása. Konkrét szituációkhoz kapcsolódó, teljes folyamatokat lefedő oktatást szükséges, amelyhez elengedhetetlen egy dokumentált e-ügyintézési folyamatmodell kidolgozása. Sem a közigazgatáson belül, sem a közigazgatáson kívül nem történt meg a szeüszök kommunikálása. Mindez a megvalósítást erősen érinti, mivel létezik ezzel kapcsolatban egy ördögi kör: mivel nincsenek készen a szeüsz-szolgáltatások, ezért nem történik meg az általános oktatás, aminek eredményeként rossz ágazati jogszabályok születnek.
10
Ami a kormányzat egészének a lakosság, az a központi feladatért felelős kormányzati szervnek a teljes közigazgatás. Ennek megfelelően nem várható el, hogy a közigazgatás egésze ismerje és értse a közigazgatás komplex logikáját. Erre a helyzetre megoldást jelenthet a megfelelően célzott oktatás, szisztematikus elterjesztés és tudatosítás. Az üzemeltetési kérdések elhanyagolása általános: az elektronikus közigazgatási szolgáltatások működtetésére vonatkozóan is igaz az, hogy nem terveznek be működési költségeket a rendszerek üzemeltetésére. Erre fel kell hívni a felsővezetők figyelmét. Ugyanakkor sokszor nem is feltételezik azt, hogy valamely új elektronikus szolgáltatással a működési költségek csökkenhetnek is. Az EFER-rel kapcsolatos díjmeghatározás kapcsán is csak a költségek látszódnak, a másik oldalon keletkező jelentős költségmegtakarítások nem (postaköltség, csekköltség). Az interoperabilitás rendkívül fontos része az elektronikus ügyintézés támogatásának. A nyilvántartások együttműködésével kapcsolatos jogszabály ugyan megszületett, de az a nyilvántartások megfelelőségének problémáját továbbra sem oldja meg. Ráadásul amíg az interoperabilitás nem terjed el, addig célszerű megoldást találni arra, hogy a hatóságok, intézmények egymás nyilvántartásába betekinthessenek. Több olyan elektronikus közigazgatási szolgáltatásfejlesztés történt, amellyel nem járt együtt az ügyfelek e-szolgáltatás-használatának motivációja. Lehetőség szerint minél több esetben érdemes – ahol ez lehetséges és kifejezetten indokolt – kötelező jelleggel előírni az elektronikus közigazgatási szolgáltatás igénybevételét.
A KIBERBIZTONSÁG ÁLLAMI FELADATAI A kiberbiztonság megvalósításért felelős jelenlegi kormányzati szervezeti struktúrával az érintett szervezetek – bár nem a központosítás felé irányul – elégedettek. Minden résztvevő egyetért abban, hogy hazánk kiberbiztonságának megteremtése a jelenlegi jogszabályoknak megfelelően is nagyon hosszú idő, és az ezzel kapcsolatos munka éppen csak elkezdődött. A Nemzeti Kiberbiztonsági Tanács szerepe különösen fontos, hiszen a szervezet megfelelő mandátummal rendelkezik, és az intézmények érdemben felterjeszthetik a speciálisan őket érintő biztonsági problémákat. A Nemzeti Kiberbiztonsági Tanács és Fórum, azok munkacsoportjai jól működnek, azonban a kiberbiztonsággal foglalkozó hatóságok hatáskörei között átfedések tapasztalhatók. Mind a Nemzeti Elektronikus Információbiztonsági Hatóság (NEIH), mind a Nemzeti Biztonsági Felügyelet (NBF) alulfinanszírozott, és a megfelelő emberi erőforrás nem áll rendelkezésre. Nem alakult ki az egykapus bejelentési rendszer sem, amelyen a közigazgatási szereplők bejelenthetik incidenseiket. Erről a pontról a hatékony működés érdekében a jövőben mindenképpen el kell mozdulni.
11
Nehéz azt is felmérni, hogy mekkora a NEIH ügyfélköre, valamint az információs rendszerek száma: az előbbi több mint 5000, utóbbi hozzávetőlegesen 50000 lehet. Az egyes intézmények információbiztonság szerinti osztályba sorolásához mintegy 1700 kérdésből álló kérdőívet kell kitöltenie az ügyfeleknek, s feldolgoznia a hatóságnak. Mindezt és az összes további feladatot a mindössze tizenöt fős NEIH ellenőrzi információbiztonság szempontjából, amely létszám messze alatta marad a szükségesnek. A kiberbiztonsággal kapcsolatban a felsővezetők képzése kiemelt jelentőségű. Helyettes államtitkár vagy magasabb szintű vezetők számára személyre szabottan, kevesebbet, de több alkalommal szükséges oktatást tartani. A digitális írástudatlanság a közigazgatásban is létezik, és feltételezések szerint mértéke nem igazán tér el a lakossági szinttől. Míg a közigazgatási információs rendszerek fejlesztésénél az a probléma, hogy nincsenek források a rendszerek üzemeltetésére, az információbiztonság esetében a kialakításra, fejlesztésre sem állnak rendelkezésre források. A 2014-20-as operatív programokban mindezt – a lehetőségekhez képest szükséges megoldani. Más országok gyakorlatához hasonlóan az információbiztonságot iparpolitikai kérdésként kell kezelni, azaz a hazai információbiztonsággal foglalkozó cégeket megfelelő helyzetbe kell hozni, amely nem csak a gazdaság élénkítésében játszhat fontos szerepet, hanem hazánk információbiztonsági kitettségének csökkentésében is.
12
IV. DIGITÁLIS INFRASTRUKTÚRA
A SZEKCIÓBESZÉLGETÉSEN ELHANGZOTT FŐBB MEGÁLLAPÍTÁSOK ÉS FELADATOK •
•
•
•
•
•
A lakossági szélessávú infrastruktúrafejlesztés terén a korábbi tapasztalatok alapján jobban kidolgozott fejlesztési- és fenntartható üzemeltetési modellen alapuló programokra van szükség, amelyek a tényleges és fenntartható végfelhasználói használatot szolgálják. Fontos feladat a komplex programok kidolgozása, amelyek egyszerre teremtik meg az infrastrukturális feltételeket, a motivációt, a képzéshez megfelelő eszköztárat és a konkrét élethelyzethez kötődő alkalmazási lehetőségeket (jó példa lehet erre a Miskolcon elkezdődött Digitális Közösség Program országos kiterjesztése). A kormányzat kiemelt céljai között szerepel az EU Digitális Menetrendjében rögzített célok (minden háztartásban legyen 30 Mbps sávszélesség, és minden másodikban 100 Mbps) 2018-ra való teljesítése. Ekörül érezhetően sok a szakmai bizonytalanság: egyrészről túlságosan költségesnek tartják a célok szigorú teljesítését, másrészről nem tisztázott a mobilszolgáltatók programban betöltött szerepe. Komplex technológiai eszközkészlet szükséges a fehér foltok eltávolítására, amelyben helye van az optika mellett a mikrohullámú és a műholdas technológiának is. A Nemzeti Távközlési Gerinchálózat további fejlesztéséhez is többféle technológia bevetése szükséges. Az NTG teljes kiépítése félúton van. A következő időben jelentősen bővíteni szükséges az igénybevevői intézményi kört, így nemcsak a kormányzati szolgáltatás minősége javulhat, hanem a fajlagos üzemeltetési költség is csökkenhet. Az NTG kiváló kiegészítő szolgáltatója lehet a védelmi és készenléti szerveknek is, de a szervek között megvalósuló hatékony és rugalmas együttműködés nem okozhat kockázatnövekedést. Az informatikai konszolidáció terén az elmúlt négy évben jelentős eredményeket ért el a kormányzat – elsősorban a szerződések felülvizsgálatával és a piaci szolgáltatások államival való kiváltásával, vagy ésszerűsítésével. A kormányzaton belüli saját felhő szolgáltatás modelljének kidolgozása számos infrastrukturális és alkalmazásfejlesztési feladatot ró az elkövetkező időszakra, beleértve a géptermi konszolidációt, az alkalmazások virtuális szerveren való futtathatóságának megteremtését egyaránt. Ezzel egyidőben jelentős informatikai konszolidáció valósítható meg intézményi hatáskörben is a szigetszerű alkalmazások felszámolásával.
13
LAKOSSÁGI SZÉLESSÁVÚ INFRASTRUKTÚRA FEJLESZTÉSE A hazai szélessávú infrastruktúra kínálati mutatói lefedettség, minőség, választék, ár tekintetében európai összevetésben is állják a versenyt. Ugyanakkor az Európai Digitális Menetrend célkitűzéseinek való megfelelés érdekében további, túlnyomórészt piaci alapú fejlesztések szükségesek, elsősorban a körzet- és helyi hálózati szegmensekben. A kormány szándéka, hogy a Digitális Menetrendben rögzített 2020 helyett már 2018-ra teljesítse azt a célt, hogy minden háztartásban legyen 30 Mbps sávszélesség, és minden másodikban 100 Mbps. A GVOP 4.4.1 és 4.4.2-ben kiépített alacsony sávszélességű hálózatok NGA szempontból fehér foltoknak számítanak, ezért a Digitális Menetrend elvárásainak megfelelően ezen hálózatok fejlesztése szükséges. A GOP 3.1.2 pályázati konstrukcióban megvalósított projektek csak mérsékelt sikert mutattak, mert ennek keretében a település meghatározott pontjáig kell kiépíteni a hálózatot, és így a felhasználókhoz már nem jut el a sávszélesség. A megvalósítók a gerinchálózat további értékesítésében érdekeltek, és nem a nagy számú lakossági bekötésben. Így nem lehet megvalósítani a Digitális Menetrend 30 Mbps-os elvárásait. A projekt keretén belül 112 kistérségből 40-ben, az érintett 800 településből 300-ban valósul meg ily módon a körzethálózat-fejlesztés. A 2007-13-as forrásokból még mintegy 4,5 Mrd Ft áll rendelkezésre, amelyre 2014. június 30-ig kell kötelezettséget vállalni. Az új pályázat megalapozásához elengedhetetlen egy piaci konzultáció, s ahol nincs piaci érdeklődés, arra egy koncentrált állami program kidolgozása és megvalósítása szükséges. A szélessávú infrastruktúra fejlesztését megvalósító korábbi GVOP 4.4.1 és 4.4.2 projektek tapasztalatai alapján a támogatási időszak végén a szolgáltató vállalatok, önkormányzatok nem tudták tovább finanszírozni az üzemeltetést. A jövőben olyan üzleti modell kialakítása a cél, amely a szolgáltatók számára fenntartható, a gerinchálózati infrastruktúrát open acces módon, olcsón biztosítja. A GVOP 4.4.1 és a 4.4.2 projektek fenntartási nehézségét az időközben megjelent közműadó is nehezítette. Egy fenntartható modellben többoldalú (minimum háromoldalú) szerződés biztosíthatja a szolgáltatás hosszú távú fenntarthatóságát. E három fél az önkormányzat, az állam és a szolgáltató. Az EU projektekben kiépített hálózatokat (pl. IKIR 2008 - Intézmények Közötti Információs Rendszer) a támogatási időszak lejártával feladják a finanszírozás miatt. Minderre a hálózati konszolidáció folytatása lehet a megoldás. Kizárólag piaci szereplőkkel nem oldható meg 100%-osan a lakossági szélessáv-ellátottság fehér foltjainak lefedése. A GINOP keretében megvalósuló szélessávú fejlesztések tekintetében további egyeztetések szükségesek a piaci szereplőkkel. Ha nem lesz nyitott a piac a fehér foltok egy részének ellátására, akkor kormányzati szintű kiemelt projekt indítása jelenthet megoldást a fehér foltok lefedésére.
14
A fehér foltok ellátásában nem lehet csak és kizárólag optikai elérésekre hagyatkozni. Egy komplex technológiai eszközkészletre van szükség, amely lehetőségként tartalmazza a műholdas, a mikrohullámú és az optikai megoldásokat egyaránt. Komplex programok indítására van szükség, azaz a fehér foltok eltűntetésében a szélessávú infrastruktúra kiépítése mellett szükség van az ottlakók oktatására és alkalmazások biztosítására. Nem csak tartalmat, hanem lehetőséget is kell biztosítani elektronikus szolgáltatások valós élethelyzetben való alkalmazására. Az eszköz - oktatás tyúk-tojás problémáját úgy lehet feloldani, hogy az embereket meg kell tanítani a számítógép bekapcsolására. Egy, az évezred fordulóján megvalósuló ír példa azt mutatta, hogy egy hasonló komplex programban a források 80%-át képzésre fordították. A Digitális Menetrend célkitűzéseinek elsősorban a vezetékes NGA technológiák felelnek meg. A mobil LTE is képes a 30 Mbps sávszélességre, de a mobilszolgáltatók tényleges, számon kérhető sávszélességet nem szívesen vállalnak (best effort alapú szolgáltatás). Ezzel párhuzamosan az EU nem támogat mobilfejlesztéseket, egyedül a Wimax szerepel az irányelvekben. A Digitális Menetrendben rögzített célok tényleges elérése komolyan megterhelheti az ország költségvetését. Ennek megoldására jó javaslat, hogy a magyar innovatív mikrohullámú szolgáltatókat be kell vonni az államilag részfinanszírozott infrastruktúrafejlesztésbe.
NEMZETI TÁVKÖZLÉSI GERINCHÁLÓZAT A Nemzeti Távközlési Gerinchálózat (NTG) indulása óta látványos és hatékony a hálózat-konszolidáció és költség-optimalizálás (összesen mintegy 60%-os hatékonyságjavulás értek el 2010 óta), de a teljes folyamat kb. 40-50%-át sikerült elvégezni. A 2011-ben kialakított modell alapján az NTG és az elektronikus közszolgáltatások hatékonyságának és eredményességének növelését az NTG felhasználói körének bővítésével lehet tovább növelni. Ilyen például az egészségügyi szektor, de pl. a megfelelő infrastruktúra hiányában nem elérhetők a decentralizált adatbázisok sem, amelyek megnehezítik pl. a bűnüldöző szervek munkáját is. A lakossági szélessáv-ellátottság szempontjából fehér foltokhoz hasonlóan a digitális közszolgáltatások teljes körű szélessávú kiszolgálásához is egy komplex távközlési eszközkészletre van szükség, amely segíti a komplex kiszolgálás mellett a költséghatékonyságot is, mindezzel tovább erősítve a modell létjogosultságát. A készenléti szervek részéről egyre több igény jelentkezik, hogy kitelepült helyszínen minden funkciót ellátó mobil vezetési pontok álljanak rendelkezésre: mindez műholdas szolgáltatásokon alapuló mobil vezetési pontokkal megoldható. A készenléti szervek kérésére megoldási javaslat lehet egy központi eszközpark (műholdas internet infrastruktúrával ellátott gépjárművek, egyéb IT-eszközök) is, amelyet bármelyik szerv igénybe tud venni. 15
A védelmi szektor résztvevőinek elvárása, hogy a speciális tevékenység végzésekor és minősített helyzetekben a legnagyobb biztonság és rendelkezésre állás legyen. Az NTG és a hozzákapcsolódó technológiai eszközkészlet mindezt képes kezelni, de nem szabad csak egy technológiára építeni, hanem a távközlési eszközkészlet adta portfolióból párhuzamosan több technológiát kell alkalmazni. Szükség van a kritikus infrastruktúrák védelmére (kiemelten a védelmi szektorban), és ezek többirányú és több technológiára épülő tartalékolására. Fontos feladat a minősített helyzetekben működő, több technológiára épülő védett távközlési infrastruktúra megtervezése. Ugyanakkor a HM kritikus infrastruktúráját nem szabad összeilleszteni más kritikus infrastruktúrákkal.
INFORMATIKAI KONSZOLIDÁCIÓ A közigazgatás 2010-et megelőzően évi 110 milliárd forintot költött informatikai üzemeltetésre. A nemzeti adatvagyon védelméről szóló jogszabállyal, a kiszervezett szolgáltatások intézményen belüli megoldásával mindezt 70 milliárdra lehetett visszaszorítani. Felére csökkent a közigazgatáson belül az irodai programcsomagra fordított kiadás, 20%-kal az alkalmazás- és adatbázis-licenckiadás úgy, hogy mindeközben nőtt az alkalmazások és eszközök száma. Vannak olyan konszolidációs lehetőségek, amelyek intézményen belül megvalósíthatók – különösen a szigetszerű alkalmazások felszámolása – mégsem történnek meg. Az NFM kérése az intézmények felé, hogy ezekben legyenek kezdeményezők, és hozzájutnak a központi támogatásokhoz. A kormányzati ciklus végére sikerült elérni, hogy a központosított beszerzésekből adódóan az informatikai beszerzéseknél ki lehet szűrni a párhuzamosságokat és felesleges hardverbeszerzéseket. A munka azonban nem fejeződött be - az optimális állapot eléréséhez szükséges a munka folytatása. Fontos az intézmények tájékoztatása, hogy a projektjeik indulásánál konzultáljanak a központosított lehetőségekről, mind IT infrastruktúrák, mind központi alkalmazások tekintetében. Cél, hogy az intézmények ne tudják megkerülni vagy kihagyni a központi erőforrások használatát. Jelenleg az állami szektorban több mint 700 kisebb-nagyobb gépterem van. Cél a géptermi konszolidáció folytatása, amelynek alapját a kormányzati felhő adja. A felhőszolgáltatásokkal kapcsolatosan a közigazgatási intézmények hozzáállása változó. Vannak olyan intézmények, amelyek elindultak önmaguktól ennek alkalmazásával, vannak, amelyeknek bíztatás szükséges, és vannak, amelyek nagyon óvatosak ezzel kapcsolatban. Az NFM szorgalmazza, hogy a felhő adta előnyöket használja ki a kormányzat. A jövőben az alkalmazásgazdáknak egyik legfontosabb feladata annak biztosítása, hogy az általuk kifejlesztetett alkalmazások alkalmasak legyenek virtuális környezetben való futtatásra, amelyeket a kormányzati felhő adta lehetőségekhez kell igazítani.
16
Az önkormányzatok e-ügyintézésének ugyanolyan szintű elvárásoknak kell megfelelniük, mint a központi közigazgatásnak, viszont az önkormányzatok számára a feltételek kevésbé adottak. Nagy lemaradás tapasztalható a központi adminisztrációs (pl. pénzügyi) rendszerek és az önkormányzatok kapcsolatában. A járási rendszerek, kormányhivatalok kiépülése során a korábbi hardverpark több részre oszlott, s ennek következtében az önkormányzatok digitális infrastruktúrája rendkívül rossz színvonalú, a következő időszakban ennek fejlesztése mindenképpen szükséges.
HÍRKÖZLÉSI SZABÁLYOZÁS A 450 MHz frekvenciapályázat eredményhirdetése márciusban megtörtént, 2014-ben elindulhat a hálózat kiépítése. A hatóság célja, hogy a hálózat minél előbb kiépüljön, a jelenleg meg nem oldott távközlési igényekre alternatívát kínáljon, és bekapcsolódjon a digitális közszolgáltatások kiszolgálásába. A 450 MHz-es frekvenciára alapuló szolgáltatásnak a már korábban említett távközlési eszközkészlet egy nagyon fontos elemévé kell válnia. A digitális hozadék, valamint az eddig nem használt frekvenciák értékesítésével a hatóság célja a mobil szélessávú lefedés nagyarányú növelése. A 800 Mhz-es frekvencia a digitális átállást követően Magyarországon megüresedik. Szerbiából ugyan két analóg televízió átsugároz, de 2015-re mindez megszűnik, s nem hátráltatja az új kiépítéseket. A 800 Mhz-as frekvenciák értékesítése 2014-ben történik majd meg, míg a 700 Mhz-es frekvenciák értékesítésére négy éven belül kerül sor, amely hozzájárul a digitális menetrend célkitűzéseihez. Az EU új távközlésiszabályozási csomagja új helyzet elé állítja a mobilpiacot. Mivel nem cél a piaci szereplők csökkenése, ezért erre szükséges - akár állami szakmai segítséggel - megoldást találni.
17
V. DIGITÁLIS KÉSZSÉGEK
A SZEKCIÓBESZÉLGETÉSEN ELHANGZOTT FŐBB MEGÁLLAPÍTÁSOK ÉS FELADATOK •
•
•
•
•
•
A digitális kompetencia alapvetően befolyásolja az állampolgárok munkaerő-piaci versenyképességét és életminőségét, valamint alkalmas a társadalmi lemaradás csökkentésére is, ezért az állam egyik kiemelt feladata, hogy csökkentse a digitális szakadékot, és jelentős mértékben növelje a digitálisan írástudók arányát. Az internet-hozzáférés tekintetében hazánk nem marad el jelentősen az Unió átlagától, az internet használata tekintetében azonban számottevő a lemaradás. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján már nemcsak az eszközök vagy az internet ára a fő visszatartó tényező, hanem az érdektelenség és a kompetenciák hiánya is. Ugyanakkor jelenleg nincs új ismeretünk arra vonatkozóan, hogy a lakosság körében a motivációhiányt és az érdektelenséget milyen eszközökkel lehet csökkenteni, így ezek megismerésére célszerű speciális kutatásokat indítani. A digitális írástudás jelentős bővítését egy komplex, szegmentált célcsoportú, többpillérű programmal lehet leghatékonyabban megvalósítani, amelynek fontos szereplője a lakosság mellett a vállalkozások és a közszféra is, s kiterjed többek között az infrastruktúrára, motivációra, képesség-fejlesztésre egyaránt. A program hatékonysága érdekében szükséges egy nemzeti digitális írástudás keretrendszer kialakítása, amelyben meghatározásra kerülnek a pontos fogalmak, célcsoportok, elvárások és mérési rendszerek is. A digitális képességek problémaköre nem oldható meg önmagában az iskolarendszeren keresztül, azonban egy, a pedagógusokra és a szülőkre kiterjesztett attitűdváltás, valamint egy oktatási „big data” létrehozása jelentősen felgyorsíthatja a digitális eszközök alkalmazásának elterjedését. Jelentős az állam szerepe azon feltételek megteremtésében, ahol a megszerzett digitális tudást gyakorlatban is, napi szinten kamatoztathatják az állampolgárok. Ehhez elsősorban az egyszerű e-közszolgáltatások arányának növelése, illetve a bonyolult ügyintézési folyamatok egyszerűsítése szükséges. Az oktatás és az e-ügyintézés terén – ahol ez indokolt és lehetséges – kötelezővé tehető az elektronikus út. A közösségi terek szerepe a digitális kultúra elterjesztésben az elmúlt időszakban jelentősen megváltozott. Szükséges a meglévő közösségi terek felülvizsgálata, és azok konszolidációja a szolgáltatások összevonásával, korszerűsítésével.
18
IKT – HOZZÁFÉRÉS ÉS HASZNÁLAT MAGYARORSZÁGON
Míg az internet hozáférés kínálat tekintetében hazánk nem marad el jelentősen az EU-átlagától, a tényleges használat és a digitális képességek tekintetében komoly lemaradásaink vannak. A mobil szélessávú internethasználat terén nagyon rosszul áll Magyarország, uniós összehasonlításban sereghajtók vagyunk. A háztartások több mint kétharmadában van internet, de még ez is jelentősen elmarad az uniós átlagtól. A digitális írástudatlanság lényegesen magasabb Magyarországon, mint az EU-ban. Az EU-átlag alatt vagyunk az életminőséget befolyásoló digitális kompetenciák számos aspektusában is mint például elektronikus bankolás, e-közigazgatási szolgáltatások, online vásárlás, online értékesítés a lakosság körében, online időpontfoglalás az egészségügyben. A hazai internet-használati mutatók nem rosszak, viszont mindenki elsősorban otthonról internetezik, a munkahelyi használat alacsony. Az internet használata tudás és bizalom kérdése, ezek hiányát az egyén önállóan, egyedül nem tudja leküzdeni. A motivációs gátak előterében az érdektelenség és a hozzá nem értés feltételezése áll, valamint az az érzet, hogy nincs szüksége ezekre az eszközökre. A legfontosabb cél ezen kognitív jellegű akadályok leküzdése, amelyet elsősorban motivációs kampányok indításával, az internet előnyeinek tudatosításával lehet. Ugyanakkor nincs új ismeretünk arról, hogy a motivációhiányt, az érdektelenséget milyen eszközökkel és módszerekkel lehetne visszaszorítani, ezért erősíteni kell az ilyen irányú kutatások elindítását. A motiváció-hiány, az érdektelenség leküzdése érdekében fontos a felhasználói igényekre leginkább reflektáló és illeszkedő e-közszolgáltatási, e-közigazgatási szolgáltatások fejlesztése és indítása, s az ehhez kapcsolódó igények célcsoportfüggő feltárása.
DIGITÁLIS KÉPESSÉGEK – VERSENYKÉPESSÉG-JAVÍTÁS, ESÉLYTEREMTÉS A digitális kompetencia alapvető mértékben befolyásolja az állampolgárok munkaerő-piaci versenyképességét és életminőségét. A digitális kompetenciák fejlesztése, a digitális írástudás terjesztése és a másodlagos digitális megosztottság (felhasználók tudása alacsony, és kevés dologra használják az internetet) csökkentése a kiemelt cél. A társadalmi lemaradás csökkentésének egyik leghatékonyabb eszköze a digitális esélyegyenlőség növelése. Hazánkban a digitális írástudatlanok aránya évente természetes úton mindössze 3-4 százalékkal csökken, ezért biztosítani kell a legalapvetőbb digitális kompetenciák képzését nagy tömegek részére. A 2007-13-as költségvetési periódusban a digitális írástudásfejlesztésre elsősorban a TÁMOP 2.1.2. idegen nyelvi és informatikai kompetenciák fejlesztése kiemelt projekt indult, amely keretében mintegy 20 ezren jelentkeztek digitális kompetencia képzésre, amely a problémák súlyát tekintve nagyon kevés.
19
A digitálisan írástudatlanok nem képeznek homogén csoportot, emiatt a tömeges képzést csak úgy lehet elvégezni, ha a célcsoportok pontos szegmentálása megtörténik (elvárások, szükségletek, élethelyzet, szocioökonómiai háttér, meglévő kompetenciák stb. szerint), és az egyes célcsoportoknak megfelelő, speciális képzéseket lehet megvalósítani. A módszertani problémák feloldásához ugyanakkor szükséges a „digitális írástudatlanok” és a „digitális kompetencia” definíciójának pontos meghatározása, a mérési, statisztikai módszerek kialakítása. Szükséges egy nemzeti digitális írástudás keretrendszer kialakítása, amely tartalmazza a fogalmak, a digitális írástudás, kompetencia minimális elvárásait (lehetőleg célcsoportokra szabottan), a közoktatás és a felsőoktatás felé támasztott igényeket, a piaci elvárásokat, valamint a definícióknak megfelelő digitális kompetencia és digitális írástudás szintjének éves követését, alakulását nyomon követő mérési rendszer egzakt leírását is. A digitális írástudatlanság felszámolása érdekében folyamatos felvilágosítás szükséges. Emellett a digitális kompetenciák szinten tartása is központi kérdés, hiszen folyamatosan változó közegben kell szinten tartani a kompetenciát. Mindebben jelentős az állam szerepe, hiszen meg kell teremteni azokat a feltételeket, ahol a megszerzett digitális tudást gyakorlatban is kamatoztathatják az állampolgárok. Az állam folyamatos feladatai mellett ugyanakkor ki kell alakítani a digitális közösség tudatot, hogy az emberek önmaguk is legyenek felelősek a digitális tudásukért, s ne csak az államtól várják el ennek megoldását.
KOMPLEX FEJLESZTÉSEK A JÖVŐBEN A leszakadó rétegek felzárkózását célzó egyéb, elsősorban szociális programok - mint például a közmunkaprogram, ahol a résztvevők új „életritmust” élhetnek meg, illetve a Biztos Kezdet Házak, amelyben 0-3, illetve 0-5 éves gyermekek és családjaik integrációját valósítják meg - fontos tapasztalata, hogy az eredmények eléréséhez a célszemélyek környezetét, s a társadalmi közeget is fejleszteni kell. A közösség és a környezet szerepe nagyon fontos a kompetenciák kibontakozásában. Az összes kompetencia fejlesztése, így a digitális is, csak a közeg átalakításával hozhat eredményt. A leszakadó rétegek társadalmi környezetében mindenhol, mindenben megjelenő fejlesztésekre, beavatkozásokra van szükség. A 2014-2020-as időszakban kiemelt terület lesz a digitális megosztottság csökkentése. A területi különbségek mellett fontos a roma lakosság alapkompetencia fejlesztése is - amíg az nincsen a megfelelő szinten, addig nem lehetséges digitális kompetenciákat fejleszteni. A használat minősége és mélysége kell legyen a fejlesztések fókuszában a következő években, melyek csak komplex programok segítségével érhetők el. Mindebben elengedhetetlen nagyprojektek közös megfogalmazása a digitális esélyegyenlőség területén. A projektekben együtt kell megjelennie a hozzáférésnek, a motivációnak, a célcsoportok igényeire reflektáló, célzott tartalom- és szolgáltatásfejlesztésnek, az oktatásnak, közösségfejlesztésnek és a digitális kultúrán túlmutató környezeten belüli változásnak. 20
A hosszú távú célok elérése 3 pillérre támaszkodik: 1. digitális kompetencia terjesztése a lakosság körében; 2. az internetet használó mikro- és kisvállalkozások arányának növelése; 3. a közszférában dolgozók digitális kompetenciájának fejlesztése. 2016-ig a köznevelésben pedagógus munkakörben és a nevelő-oktató munkát segítő munkakörökben, továbbá a felnőttképzésben dolgozók körében legyen teljes körű az alapszintű digitális kompetenciák birtoklása. 2016-ig a felnőtt lakosság 50%-a vegyen igénybe e-kormányzati szolgáltatásokat. 2020-ig vállalt célértékek a következők: 1. a mikro- és kisvállalkozások 80%-a rendelkezzen internetes jelenléttel; 2. a felnőtt lakosság 50%-a vásároljon online; 3. a mikro- és kisvállalkozások 99%-a rendelkezzen internet-hozzáféréssel; 4. a digitálisan írástudatlanok aránya csökkenjen 30% alá. A Miskolcon és agglomerációjában megvalósuló Digitális Közösség Program keretében komplex program valósul meg: 17 ezren kapnak laptopot, képzést, emellett hálózatfejlesztés, intelligens városi szolgáltatások valósulnak meg. A projekt folytatásának első lépése Salgótarján és járásának bevonása, amely megalapozza a Digitális Nemzet Fejlesztési Tervet - amely már országos szinten valósul meg integrált programként. A Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégiából és az Emberi Erőforrás Operatív Programból egyelőre hiányoznak a digitális esélyegyenlőség, a befogadó információs társadalom aktív eszközei. Ezekben fontos megjeleníteni az esélyteremtő IKT-eszközöket, szolgáltatásokat.
IKT–KÉPZÉS AZ OKTATÁSI RENDSZERBEN A rossz hazai PISA-eredmények azt mutatják, hogy az idő nem oldja meg a digitális képességek problémáját. Digitális szövegértésben a 32 résztvevő országból Magyarország a 29. helyen állt 2013-ban. Hazánk az egyetlen, ahol az iskolában internetet használó tanulók digitális szövegértés teljesítménye szignifikáns mértékben gyengébb, mint az iskolában internetet nem használó tanulóké (akinek otthon van, nem marad netezni az iskolában). Ugyanakkor megállapítható, hogy akik az általános iskolában már tanultak informatikát, közvetlenebbül, nyitottabban fordulnak az IT-eszközök felé. Sajnos összességében is igaz, hogy a közoktatás nem képes csökkenteni a tanulók szociális, kulturális, gazdasági háttérének negatív hatásait. Ezzel a hazai közoktatás az egyik legrosszabbul teljesítő az OECD országok között. A fent említett felmérésből ugyanakkor komolyabb akciótervet sem lehet megfogalmazni, és a – főleg nemzetközi - kompetenciaszint-mérések nem adnak megfelelő mértékben objektív eredményeket, mivel nem folyamatosak, és mindig csak bizonyos célcsoportokat vizsgálnak. Ezért érdemes bevezetni egy olyan egységes informatikai rendszert minden iskolában, amelyben napi szinten rögzíthetőek az adatok (érdemje21
gyek, e-napló, e-tananyagok). Ki kell használni a „big data”-ban rejlő lehetőségeket, friss, széles körű, napi szintű adatok nyerhetők ki az ilyen rendszerből. Az Educatioban 2016-tól az ehhez használható adatok nagy mennyiségben rendelkezésre állnak majd. A hazai kompetenciamérési rendszerbe integrálni kell a digitális kompetencia mérését is. A 2014-ben a munkaerőpiacra belépők 2070 után fognak nyugdíjba menni. Az eközben bekövetkező változásokra a képzésnek fel kellene készíteni a humán erőforrást. Ez csak úgy lehetséges, hogy nem az aktuális specifikus ismeretekre, hanem hosszabb távon, az alkalmazkodóképességet a digitális világ változásaihoz erősítő, fejlesztő képzési rendszert alakítanak ki az alap-, közép-, és felsőfokú oktatásban, illetve a különböző felnőttképzési (vocational education and training) rendszerekben. Bizonyos pedagógusgenerációknál nehéz az IKT-eszközök bevezetése, azonban a szándék adott, igyekeznek bevonni őket különböző programokkal, portfólió-készítéssel, szakvizsgák-rendszerével. A pedagógusok fejlesztése, attitűdformálása ugyanakkor általánosságban létfontosságú – továbbképzések szükségesek komplex programok segítségével. A pedagógusokat ezzel párhuzamosan a tartalom oldaláról lehet bevonni. A hazai oktatási „big data” jobb tananyagokat eredményezhet, és így jelentősen felgyorsítható a digitális eszközök elterjesztése. Megfigyelhető az online egyetemi kurzusok egyre nagyobb térnyerése is. A felsőoktatási felvételik esetében az volt tapasztalható, hogy eleinte a szülők és a pedagógusok beszélték le a diákokat az e-ügyintézési mód választásáról, majd 2014-ben 90%-os lett az e-felvételizők aránya - azonban ehhez az is hozzájárult, hogy nem jelent meg papíralapú, nyomtatott felvételi tájékoztató felvételi könyv. Az e-felvételi egy komplex e-ügyintézési rendszer, amely esetenként Ügyfélkapu-használattal és online-fizetéssel együttesen. Mindebből az szűrhető le, hogy élni kell az elektronikus szolgáltatások kötelező vagy kvázi-kötelező előírásával, és az attitűdváltást a pedagógusok mellett a szülőkre is ki kell terjeszteni. Ha megvizsgáljuk, hogy a digitális kompetenciák milyen főbb részekből állnak, akkor két fontos részt különíthetünk el: a számítástudományt, mint a problémamegoldó-képesség fejlesztésének eszközét, valamint a konkrét eszközhasználatot (mind hardver mind szoftver szempontból). Mindkét terület korszerű képzésére van szükség, amely kiegészülhet egy Amerikában alkalmazott harmadikkal, amely már az általános iskolától kezdődően programozási alapismereteket tartalmaz. Ez egyébként csak látszólag más mint az előző kettő. Egy tudatosan felépített programozás oktatása valójában a kettő szerencsés ötvözete – kiegészítve azzal, hogy a felhasználók alkotó élményhez juthatnak már fiatal korban. A Nemzeti Alaptanterv és a kerettantervek tartalmazzák a digitális kompetenciákat. Az önálló informatika órák számának jelentős mértékű növelése nem megkerülhető a közoktatásban, a digitális készségek meghatározott hazai minimumának megfelelő tematikák lefedésével. Emellett radikálisan javítani kell a közoktatás IKT-ellátottságát is. 22
A központosított oktatási rendszernek köszönhetően a helyi problémák felszínre kerültek: a kistelepülések szintjén másként vetődik fel a digitális kompetenciák kérdése, mint a nagyvárosokban
OKTATÁS KÖZÖSSÉGI TÉRBEN 2003-ban létrehozták a Kempelen Farkas Hallgatói Központot, egy közösségi teret egyetemistáknak. Népszerű volt, sok hallgató használta naponta (e-szolgáltatások, vizsgajelentkezések, ügyfélszolgálat stb.), azonban 2010-re a saját, otthoni eszközök és internet-hozzáférések elterjedésével kiüresedett. Az egyes közösségi hálózatokat létrehozó okok mára megváltoztak, átalakultak, szükséges ezek felülvizsgálata, hogy hogyan lehet ezeket a meglévő hálózatokat a jövőben megfelelően kihasználni. A magyar társadalom egy rétegénél (általában ott, ahol további készségek is hiányoznak) hiányzik a motiváltság IKT-eszközhasználat tekintetében. Ebben segíthetnek az e-befogadást támogató hálózatok. Emellett fontos kérdés, hogy akik már rendelkeznek a megfelelő tudással, hogyan, miként kapják meg a következő fejlődési ponthoz szükséges tudást – amely már túlmutat az iskolarendszeren. Tucatnál több, egymással párhuzamosan működő közösségi hozzáférési pont - végponti szolgáltatás van az országban (IKSZT, könyvtár, falugazdász, teleház, védőnő, kisposták, eTanácsadók, eMagyarország pontok stb.). Ezek konszolidációja, a szolgáltatásaik összehangolása szükséges lenne, amihez persze a szakterületi ágazatoknak szorosabb együttműködése szükséges. Az egyik legsikeresebb közösségi program az eMagyarország hálózat. 1600 pontból álló hálózat jött létre 5000 fő alatti településeken - naponta kb. 10 000 állampolgár, hetente pedig kb. 50-60 ezer fő látogatóval, 800-nál több eTanácsadóval. Az eMagyarország pontokon lévő mentorok látják a motivációt, a tanulási hajlandóságot, az igényt a képzésekre.
23
VI. DIGITÁLIS GAZDASÁG
A SZEKCIÓBESZÉLGETÉSEN ELHANGZOTT FŐBB MEGÁLLAPÍTÁSOK ÉS FELADATOK •
•
•
•
•
A lakossági internethasználathoz hasonlóan a vállalati szektorban is a motiváció és a képességek hiánya jelenti a fejlődés gátját, emiatt egy vállalkozásokat érintő IKT motivációs és képzési program indítása szükséges. A korábbi pályázatokhoz képest - amelyek legtöbbször kategorikusan előírták, hogy konkrétan mire fordíthatóak a források - rugalmasabb pályázatok szükségesek a jövőben: egyedi fejlesztésekre használható és normativizált, kis összegű, viszonylag szabadon elkölthető forrást biztosító és ágazatspecifikus kiírások. Fontos feladat a külgazdasági és TéT attaséi hálózat bővítése és szakmai fejlesztése, a diplomaták érdekeltté tétele, az exportképes állami alkalmazások, know-how-k kivitelében pedig szükséges az ágazati együttműködés. Egy vállalat állami megsegítése a pályázati támogatások mellett hitelekkel, különböző pénzügyi eszközökkel, külpiacra jutással, coaching jellegű szolgáltatásokkal is történhet, amelyre a hazai vállalatoknak nagy szüksége van. A külpiacok tekintetében a kormányzatnak egyes piacokkal, régiókkal, országokkal érdemes koncentráltabban, célzottabban foglalkozni. A infokommunikációs szektorban van hazánk gazdaságának egyik legkihasználatlanabb lehetősége – mintegy 10.000 fő hiányzik az ágazatból, amely pótlása látványos GDP-növekedést tudna eredményezni. A felsőoktatás nem megfelelő szintű kibocsátó képességének problémája alapvetően a köznevelésből ered. Ebben változást hozhat a természettudományos tárgyak és az informatika oktatásának az eddigieknél markánsabb megjelenése az általános- és középiskolákban, illetve a műszaki felsőoktatás presztízsének növelése. A felsőoktatásban a legfontosabb beavatkozási terület a munkaerőpiac-vezérelt képzések létrehozása - az IT cégek, a kormányzat és az egyetemek közötti együttműködések javításával.
HAZAI VÁLLALKOZÁSOK INFOKOMMUNIKÁCIÓS ELLÁTOTTSÁGA A digitális gazdaság fejlődésében az egyik legnagyobb probléma még mindig az IKT ismeretek és affinitás hiánya, amely kihat a vállalkozói szektorra is. Az IKT használat ösztönzéséhez és az infokommunikációs ellátottság növeléséhez először a motivációs gátakat kell lebontani, utána lehet a finanszírozási tényezőkhöz segítséget adni. Szükséges egy vállalkozásokat érintő IKT motivációs és képzési program indítása. Az állam az IKT gazdaságbeli terjedésében úgy is közreműködhet, hogy előír kötelező érvényű szabályozásokat (lásd adóbevallás, pénztárgépek), ugyanakkor ezt az eszközt óvatosan kell alkalmazni. 24
Az állami és EU-s források kiosztásának rendszerében a vállalati informatikai pályázatokra is igaz, hogy az állam a vállalkozások irányába sokszor túlzott követelményeket, szűkítéseket alkalmaz, hiszen legtöbbször kategorikusan előírja, hogy mit lehet a támogatásból venni (ERP, csoportmunkarendszer, hardver stb.), ezzel szemben a tényleges igények sokszor ennél jóval specifikusabbak. Szükségesek lennének egyedi fejlesztésekre használható és teljesen normativizált (kis összegű, viszonylag szabadon elkölthető forrást biztosító) pályázatok. A szaktárca szerint e tekintetben a támogatási intézményrendszer kellő mértékben fejlődött az elmúlt időben, de be kell tartani az EU-s és állami követelményeket, a pályázati feltételeknél meg kell találni azt a pontot, ahol még a források felhasználásának hatékonysága biztosítható, ugyanakkor kellő szabadságfokot ad a gazdasági szereplőknek az IKT fejlesztések megvalósításában. A vállalkozások IKT használatra való ösztönzése egyszerre szolgálhat innovációs és profitabilitási célokat. Az IKT hasznosságát a vállalati működésben, eredményességben fontos megjeleníteni minden egyéb ágazat felé, és már a közoktatásban is érdemes az üzleti ismeretek ilyen irányú fejlesztése. A digitális gazdaság fejlesztési pályázatoknál szükséges megjeleníteni a különböző ágazatok eltérő igényeit. Célszerű lehet specifikus programokat indítani a kormányzati gazdaságpolitikailag kiemelt szektorokban pl. a mezőgazdaságban, turizmusban, autóiparban.
INFORMATIKUS ÉS IT MÉRNÖKKÉPZÉS FEJLESZTÉSE A nagyon dinamikusan növekvő IT szektorban tömegesen hiányzik az informatikus, mérnök, programozó munkaerő. Jelenleg 10.000 fő hiányzik az ágazatból, amely megléte látványos GDP-növekedést tudna eredményezni. A szektor mindeddig nem tudta világos, jól artikulált üzenetekben elmagyarázni a társadalom és a döntéshozók felé, hogy miért nemzetstratégiailag fontos az ágazat. Az IT munkaerőhiány egyik oka az is, hogy a nők alacsony arányban lépnek be a mérnök- és informatikusképzésbe. Kiemelten szükség lenne az IT szakma népszerűsítésére a nők körében, mert számos rossz társadalmi attitűd tapasztalható. Ezt igazolja az is, hogy az elmúlt 10 évben visszaesett az egyetemeken a végzős mérnökök száma, holott a felsőoktatásban ez idő alatt növekedett a nők aránya. Szükséges egy „nőket a mérnökképzésbe” bevonó program kidolgozása és elindítása. Ugyanakkor az ágazat foglalkoztatási adataiból az látható, hogy összességében az elmúlt két évben rendkívüli növekedés volt a foglalkoztatottságban a nőket illetően. Vélelmezhetően ez alacsonyabb iskolázottság igényű munkahelyeket jelent pl. elektronikai gyártók, illetve a call centerek miatt. Cél a magasabb hozzáadott értékű állások női munkaerővel történő betöltése.
25
Az IT szektor munkaerőhiányának enyhítése kapcsán megoldás lehet egy olyan program indítása (optimá lisan GINOP 5. prioritás támogatással), amelyben informatikushoz közel álló szakmával rendelkezőket képeznek át legalább OKJ végzettségű IT szakemberekké. Ilyen bemeneti munkaerőt jelenthetnek például a bölcsész vagy matematikus szakmával rendelkezők. Erre Magyarországon is van már best practice. A felsőoktatás nem megfelelő szintű kibocsátó képességének problémája alapvetően a közoktatásból ered. Nem a felsőoktatási keretszámokkal van elsősorban gond, hanem azzal, hogy azokat nem optimálisan töltik be. Ennek az az oka, hogy a természettudományos tárgyak és az informatika oktatása az általánosés középiskolákban nem megfelelő, az elitképzés sem megoldott a műszaki felsőoktatás irányába, és nem teszik annyira vonzóvá e szakmákat ahhoz, hogy még többen válasszák ezeket. Vagyis az informatika és a természettudományi tárgyak közoktatási szerepének teljes átalakítására, és az informatikai órák számának növelésére van szükség. A felsőoktatásban az egyik legfontosabb elérendő cél a munkaerőpiac-vezérelt felsőoktatás elérése, amelyhez az IT cégek, a kormányzat és az egyetemek közötti együttműködések szinergiáit szükséges kihasználni. Erre már most is vannak jó, nem feltétlen IT ágazatbeli példák. A vállalkozói szektort célszerű jobban bevonni az egyetemi-főiskolai tematikák, módszertanok kialakításába, az oktatók oktatására és a gyakorlatorientáltabb oktatási-képzési rendszer kialakítására lényegesen nagyobb hangsúlyt fektetni.
HAZAI SZOFTVER- ÉS IT SZOLGÁLTATÁSEXPORT NÖVELÉSE Az IKT vállalkozásoknak életciklusuk minden szakaszában tőkére, megfelelő finanszírozásra van szükségük. Ezt a tulajdonosok saját befektetése mellett pályázati támogatások, hitelek, különböző pénzügyi eszközök (pl. kockázati tőke) biztosíthatják, valamint az exportra segítésnél ágazat-specifikus támogatások. Mindezekben az állami segítség megtérülő beruházás lehet. A finanszírozási eszközök mellett lényeges a kivitel segítésében az IKT cégek coaching-jellegű támogatása, amelyet állami oldalról is lehetne biztosítani. Emellett fontosak az egyéb, nem fiskális exportpiac-szerzést támogató eszközök, mint például a sajtó. Az IKT export segítésében érdemes koncentráltabban, célzottabban egyes piacokkal, régiókkal, országokkal foglalkozni. Vannak olyan területek, ahol könnyen nyílhatnak értékesítési lehetőségek (pl. Afrika). Ugyanakkor szemben az általános kormányzati külgazdasági diplomáciai irányokkal, az Egyesült Államok piaca az IKT területén megkerülhetetlen és kiemelten fontos. TéT attasé lenne szükséges pl. a SzilíciumVölgybe stb. A fő célpiacokon rendszeresebb diplomáciai kapcsolattartásra, valamint erős koordinációra van szükség az ottani tárcák, állami szervek irányában, amely a partnerország szemszögéből a szervezettség látszatát erősíti: megfelelő és deklarált felhatalmazás szükséges egy szervezetnek, személynek, amely koordinátor26
ként működik. Cél a külgazdasági és TéT attaséi hálózat további bővítése és szakmai fejlesztése, amelyhez sales driven, üzletember diplomaták szükségesek. Bónuszrendszerrel lehetővé tehető premizálásuk a megvalósult üzletek függvényében, valamint rendszeres értékelésük bemutathatja konkrét eredményeiket. A magyar IKT cégek számos réspiaci terméket és szolgáltatást képesek exportálni. A niche-eket a piac, a kereslet határozza meg alapvetően. Vannak olyan hazai IKT specialitások, amelyek a külpiacokon is implementálhatóak tudás vagy alkalmazás szinten. Tipikusan az e-közigazgatásban és e-közszolgáltatásban lehetnek ilyenek, amelyeket államközi találkozókon lehet bemutatni. Mindebben ágazati együttműködésre is szükség lehet.
27
VII. MELLÉKLET A RENDEZVÉNY PROGRAMJA
2014. március 13. 10:00 – 12:00 Köszöntők Soltész Attila, elnök, Informatika a Társadalomért Egyesület Bódi Gábor, elnök, Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács Előadások Vályi-Nagy Vilmos, infokommunikációért felelős államtitkár, Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Dr. Szemerkényi Réka, a miniszterelnök kül- és biztonságpolitikai főtanácsadója, Miniszterelnökség Dr. Solymár Károly Balázs, infokommunikációért felelős helyettes államtitkár, Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Bancsics Ferenc, kormányzati célú távközlő hálózatok konszolidációjáért, a GSM-R rendszer fejlesztéséért, valamint a megtett úttal arányos elektronikus díjszedési rendszerért felelős miniszteri biztos, Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Dányi Gábor, főosztályvezető, Miniszterelnökség Laufer Tamás, elnök, Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége 12:00 – 13:00 Ebéd 13:00 – 15:00 Szekció-beszélgetések a) fejlesztéspolitika b) digitális állam c) digitális kompetenciák d) digitális infrastruktúra e) digitális gazdaság 15:00 – 16:00 Raportőrök összefoglalói - az öt szekcióbeszélgetés összefoglalói tízperces előadásokban 16:00 Záróelőadás Biró Albert, a Szakértői Tanácsadó Testület elnöke, Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács
28
RÉSZTVEVŐ SZERVEZETEK Tárcák Belügyminisztérium Emberi Erőforrások Minisztériuma Honvédelmi Minisztérium Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Külügyminisztérium Miniszterelnökség Nemzetgazdasági Minisztérium Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Közigazgatási szervezetek Földmérési és Távérzékelési Intézet Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nemzeti Biztonsági Felügyelet Nemzeti Elektronikus Információbiztonsági Hatóság Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Intézet Nemzeti Innovációs Hivatal Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Országgyűlés Hivatala Állami vállalatok Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. Informatikai Kockázati Tőkealapkezelő Zrt. MAG - Magyar Gazdaságfejlesztési Központ Zrt. Magyar Posta Zrt. MVM NET Távközlési Szolgáltató Zrt. Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt. Nemzeti Mobilfizetési Zrt. Pro-M Professzionális Mobilrádió Zrt. Egyesületek Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület 29
Informatika a Társadalomért Egyesület Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalatok Szövetsége Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület
KIEMELT RÉSZTVEVŐK Dr. Szemerkényi Réka, a miniszterelnök kül- és biztonságpolitikai főtanácsadója, Miniszterelnökség Dr. Kovács Zoltán, társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár, Emberi Erőforrások Minisztériuma Vályi-Nagy Vilmos, infokommunikációért felelős államtitkár, Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Bancsics Ferenc, kormányzati célú távközlő hálózatok konszolidációjáért, a GSM-R rendszer fejlesztéséért, valamint a megtett úttal arányos elektronikus díjszedési rendszerért felelős miniszteri biztos, Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Bódi Gábor, elnök, Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács Both Zoltán, hírközlési elnökhelyettes, Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Dányi Gábor, főosztályvezető, Miniszterelnökség Farkasné Dr. Gasparics Emese, önkormányzatokért felelős helyettes államtitkár, Belügyminisztérium Hajzer Károly, az egységes segélyhívó rendszer megvalósításáért felelős miniszteri biztos, Belügyminisztérium Dr. Solymár Károly Balázs, infokommunikációért felelős helyettes államtitkár, Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Sipos Imre, köznevelésért felelős helyettes államtitkár, Emberi Erőforrások Minisztériuma Szalai Piroska Mária, nők munkaerő-piaci helyzetének javításáért felelős miniszteri biztos, Nemzetgazdasági Minisztérium Dr. Szaló Péter, területrendezési és építésügyi helyettes államtitkár, Belügyminisztérium
szerkesztette: Soltész Attila, elnök, Informatika a Társadalomért Egyesület
30
INFORMATIKA A TÁRSADALOMÉRT EGYESÜLET
Az Informatika a Társadalomért Egyesület - ismertebb nevén az Infotér Egyesület - közhasznú társadalmi szervezetként kutatási, tájékoztatási és érdekképviseleti munkájával segíti a magyar információs társadalom építését. 2010 óta a legrangosabb kormányzati informatikai, információs társadalommal foglalkozó rendezvényeket szervezi, és általános motorjává vált a közigazgatási - civil és vállalkozás-oldali kommunikációnak. Véleményezi az informatikával kapcsolatos megjelenő programokat, pályázatokat és jogszabályokat, kapcsolatot tart a kormányzat megfelelő szerveivel és a szakirányú civil szervezetekkel. Részt vesz gyakorlatban közvetlenül hasznosítható kutatások végzésében, és a társadalom érdekeit kiemelten szolgáló uniós forrásokból finanszírozott projektötletek kidolgozásában. Az egyesület kiadója, üzemeltetője az Infoter.eu portálnak, amely online tájékozódási pontja és találkozóhelye az információs társadalommal foglalkozó kutatóknak, közigazgatási szakértőknek és vállalkozásoknak. A portálon a hazai vonatkozású információs társadalmi hírek, információk teljeskörűen elérhetők a számtalan, a szerkesztőség saját maga által készített videós szakmai anyagokon túl. Az egyesület szervezésében 2010 óta minden novemberben Balatonfüred ad otthont az Infotér Konferenciának, amely az informatikai iparág egyik legnagyobb hazai találkozója, több mint 140 előadóval, 1000 résztvevővel, 500 közigazgatási résztvevővel, míg minden év június elején az Országház Felsőházi terme az Információs Társadalom Parlamentjének, amelyen a plenáris előadások mellett a résztvevők parlamentáris formában kérdéseket tehetnek fel a kormányzati döntéshozóknak. Az egyesület emellett immár három alkalommal saját sátorral jelent meg a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen, utóbbi években VIP-sátrát is adva a rendezvénynek. Az elmúlt négy évben rendezvényeinken közel 600 előadó fordult meg a közigazgatás a vállalkozások és a civil társadalom oldaláról. Főbb előadóink közül: Balogh Zoltán, Fazekas Sándor, Fellegi Tamás, Kövér László, Hende Csaba, Navracsics Tibor, Rogán Antal, Varga Mihály, Balatoni Mónika, Csizmadia Norbert, Doncsev András, Gál András Levente, Hoffmann Rózsa, Klinghammer István, Németh Zsolt, Nyitrai Zsolt, Rétvári Bence, Simicskó István, Soltész Miklós, Szalai Annamária, Szemerkényi Réka, Szijjártó Péter, Szócska Miklós,Vályi-Nagy Vilmos, Baja Ferenc, Deutsch Tamás, Kósa Lajos, Pokorni Zoltán, Bakondi György, Bordás Gábor, Dux László, Farkasné Gasparics Emese, Fekete Gábor, Kis Norbert, Gloviczki Zoltán, Kalmár István, Latorcai Csaba, Mátrai Gábor, Bíró Marcell, Zöld-Nagy Viktória, Szatmáry Kristóf, Sztáray Péter András, Földi Enikő, Gerendás György, Lenner Áron Márk, Szatmáry Kristóf, Hidvégi Balázs, Mányai Zoltán, Borókainé Vajdovits Éva, Sipos Imre, Szabó Zoltán Attila, Szijártó Zoltán, Vetési Iván, Vitézy Dávid
31
32
