Digitális fényképezés alapismeretei
TARTALOMJEGYZÉK 1.
2.
3.
4.
5.
Kompozíciós megoldások a fotográfiában.................................... 5 1.1
Képkompozíció .................................................................. 5
1.2
Aranymetszés ................................................................... 5
1.3
A háromszög-kompozíció .................................................... 6
1.4
A képi ritmus .................................................................... 7
1.5
A kevesebb több, avagy redukció és hangsúlyozás .................7
1.6
Tájékozódás a képen.......................................................... 8
1.7
A képi egyensúly ...............................................................9
1.8
Szokatlan nézõpontok ........................................................ 9
1.9
A Képmezõ közepe............................................................ 11
1.10
Képi feszültség két képelem között...................................11
1.11
Pillantás a képbõl kifelé ..................................................12
1.12
Kép a képben ................................................................12
1.13
Zavaró elemek tudatos használata ...................................13
1.14
Játék a formákkal ..........................................................13
Mûtermi tárgyfényképezés.......................................................16 2.1
Mûterem berendezései, eszközei .........................................16
2.2
Beállítás, világítási alapesetek ............................................16
2.3
Különbözõ anyagú tárgyak fényképezése .............................20
Személyfényképezés ..............................................................22 3.1
Eszközök .........................................................................22
3.2
Karakter ..........................................................................23
3.3
Mûtermi személyfényképezés .............................................24
3.4
Személyfényképezés a szabadban.......................................27
Épületfényképezés .................................................................28 4.1
Eszközök, épületfotók típusai .............................................28
4.2
Épületek külsõ fényképezése ..............................................29
4.3
Épületbelsõ fényképezése ..................................................32
5. Természetfotózás alapismeretei............................................36 5.1
Tájfényképészet ...............................................................36
5.2
Növényfotózás .................................................................38 3
5.3
Állatok fotózása................................................................39
5.4
Makro fotózás ..................................................................43
5.5
Vakuzás ..........................................................................45
5.6
Többszörös expozíció lágy hatás elérésére............................46
Irodalomjegyzék ............................................................................47 Képjegyzék.................................................................................... 47
4
1. Kompozíciós megoldások a fotográfiában
1.1 Képkompozíció A kompozíció egészét a képfelület képelemeinek kapcsolata, elrendezése határozza meg. Az avatatlan szemlélõ leginkább csupán a kép tartalmát nézi. Azonban minden képi tartalom erõteljesen vagy unalmasan, kaotikusan, vagy rendszerezetten közvetítõdik a nézõ felé. Ezt nevezzük képi kompozíciónak. A képi formanyelvnek a beszélt nyelvtõl eltérõ, önálló törvényei vannak. Törvények, amelyek részben olyan idõsek, mint a görög harmónia tanok. 1.2 Aranymetszés
Aranymetszés
A képformálás alapja az, hogy a képelemeket úgy osszuk fel, hogy a tekintet egyszerre érezzen feszültséget és harmóniát. Hogy ez mit jelent pontosan, azt már a régi görögök harmónia-tana is meghatározta. Az aranymetszés két részre oszt egy szakaszt. Matematikailag a nagyobb rész úgy aránylik a kisebbhez, mint az egész a nagyobbhoz. A képet az aranymetszés szerint nagyjából 5:8 arányban felosztó vonalakat harmonikus harmadoló, vagy osztóvonalaknak is nevezzük. A felosztás az emberi szem számára különösen kellemes, hiszen a tekintet elõszeretettel vándorol a különféSzimmetriatengely le nagyságú képmezõk között, és szereti a harmóniát is. Ha a képformátumot felosztjuk a két szimmetriatengellyel és a két vízszintes egy függõleges harmonikus harmadoló vonallal, és ehhez még hozzá vesszük a kép két átlóját, kialakul az úgynevezett képi alapváz. Az a fénykép, amelynek Képátló elemei túlságosan az alapvázra orientálódnak, nagyon
5
merevnek hat. Viszont ha az egyes képelemek az alapváz részein helyezkednek el, az rendszerint segít a tiszta, jól strukturált képi hatás elérésében. Nem szükséges tehát görcsösen törekedni a szabályok alkalmazására, mivel ezeket mindenki magában hordozza. Ezek kifejezik a nyugati ember harmóniaérzetét. Egy kínai nézõben más érzéseket váltana ki ugyanaz a fotó, mert õ nem balról jobbra olvasná a képet.
1.3 A háromszög-kompozíció Az egyik legismertebb klasszikus kompozíciós lehetõség. Rendszerint statikussá teszi a képet. Az ismert festõ, Caspar David Friedrich kompozícióit szögmérõvel dolgozta ki. A háromszög már önmagában is egy harmonikus forma. Különösen az egyenlõ szárú, vagy egyenlõ oldalú háromszög generál vizuális harmóniát. A fotósnak a valóságban kell megtalálnia mindazt, amit a fényképbe szeretne komponálni. A valóság szeleteibõl kell kiszûrnie „a vizuális háromszögeket”. A háromszög lehet egyértelmûen felismerhetõ, vagy olyan is, amelyre épp csak utalás történik. Az ilyen vizuális háromszögnek is elrendezõ, harmonizáló funkciója van. Idõnként statikusnak, szinte merevnek hathat. A modern képi formanyelv inkább a dinamikát részesíti elõnyben, ami többször bemozdulásos életlenséggel fejezõdik ki – a vizuális háromszöget dinamikus kompozíciókHáromszög kompozíciók nál is alkalmazhatjuk. Dinamikus háromszög A háromszög-kompozíció dinamikus képek ábrázolásában is segíthet. A dinamikus kompozíció ismérvei: alapját ferde, vagy átlós vonalak képezik, ám még ennél is fontosabb, hogy különféle módszerekkel a mozgás érzeten szuggerálódik a kép szemlélõjében. Nem véletlenül operál a modern fotográfia a bemozdulásos életlenséggel. A dinamikát két egymással ellentétes, a tekintetet egyaránt a képbõl kivezetõ mozgás érzékelteti. A két képelem mozgása között különösen erõs képi feszültség keletkezik. A vizuális háromszögre olykor elég csak utalni. A nagylátószögû objektív perspektivikus torzításai és nagy mélységélességei miatt különösen alkalmas dinamikus kompozíciók létrehozásához. 6
Centrális háromszög Inkább statikusabb, nyugodtabb képet ad. A háromszög alapja a bal alsó résztõl a jobb alsó részig húzódik, és a csúcs a képmezõ felsõ részén, középen, az enyészpontban található. Centrális háromszög
1.4 A képi ritmus A zenéhez hasonlóan a képet is erõsen meghatározhatja a ritmus. Ahhoz, hogy ritmust építsünk a kompozícióba, fontos a tartalom elvont, absztrakt megjelenítése. Általános értelemben a ritmus hasonló dolgok, formák állandó váltakozását, ismétlõdését is jelenti. Hasonló formák visszatérése, ismétlõdése persze nem csupán idõben értelmezhetõ, hiszen ritmus a képmezõ terét is strukturálhatja. Miként a zenében a ritmus alapszerkezete az idõ részekre történõ felosztása, úgy a képi ritmust, az elemek térben való elhelyezkedése szabja meg. A kevés képelem folytonos visszatérése adja a képek erejét. Bizonyos modern zenei irányzatok ugyancsak egy zenei alapforma ismétlõdésére épülnek. Néhány afrikai dobritmus is állandóan ismétlõdik. Az efféle ismétlõdésnél szükséges egy ellen pont, különben a ritmus hamar monotóniába fullad.
Képi ritmus
1.5 A kevesebb több, avagy redukció és hangsúlyozás A túlzsúfolt képek összezavarják a szemlélõt. Tudatos redukció, a képi elemek számának csökkentése átlátható viszonyokat teremt, és hatásos fényképeket eredményez. Ehhez alapkövetelmény a keresõben látott képet elég hosszú ideig és elég kritikusan szemlélni. Kazimir Malevics festõmûvész, az orosz konstruktivizmus egyik legfontosabb képviselõje, megfestette az elsõ egyszínû fekete képét, amivel nagy
7
feltûnést keltett. Malevics tudatosan vitte extrém túlzásba a színek és formák redukcióját. Ezt Piet Mondrian is továbbvitte.
Kazimir Malevics
Piet Mondrian
Ha végignézzük a munkásságát, megértjük, hogy a három alapszínnel színezett téglalapjai miért lettek világhírûek. A fényképezés területén sem csak az a mûvészet, hogy a képelemeket elhelyezzük a képmezõn. Sokkal nagyobb kihívás a sokszínû, nyugtalan világ elemeit megfelelõ mértékben redukálni. A legtöbb esetben túl sok minden kerül a képre. Feininger azt tanácsolta, hogy a fényképezés elõtt több nézõpontból vizsgáljuk meg a tárgyat. A képi elemek kompozíciós redukcióját, érdemes mozdulatlan témákon gyakorolni. Ez elmélyült, lassabb munkát követel meg. Hosszasan szemlélni a keresõt, és feltenni a kérdést: van valami felesleges a képen? Hogyan tudom továbbredukálni a képelemeket? Még közelebb kell mennem? Ki kell cserélnem az objektívet? Gyakorta elegendõ egy métert megtenni valamelyik irányba és az elemek redukciójának kompozíciója máris tökéletes. Az ilyen jellegû fotográfia mestere Sugimoto. A világot tenger, horizont és égbolt hármasra redukálta. Két különbözõ szürke, csaknem egyszínû folt tette fotográfiai világát ismertté. Kevesebb képi forma gyakran nagyobb hatást kelt, ha a képen a megfelelõ súlypontokon vannak elhelyezve. Hiroshi Sugimoto 1.6 Tájékozódás a képen Abban, hogy a szem milyen úton vándorol végig a kép elemein, különösen nagy szerepük van a kontrasztoknak. Tudományos kutatások felismerték, hogy a nyugati kultúrkörben szocializálódott nézõ tekintete rendszerint melyik ponton kezdi el szemlélni a fényképet. Ha az aranymetszés szabályainak megfelelõ formátumú, teljesen fehér papírt teszünk elé az elsõ pillantása a képmezõ azon részére esik, amely a vertikális szimmetria ten-
8
gelytõl kicsit balra, illetve valamennyivel a horizontális szimmetria tengely felett található. Ezt az ismeretet fényképek komponálóiként felhasználhatjuk képeink olyan szerkesztésére, amely a szemlélõ tekinteté teljesen tudatosan vezeti végig a fényképeinken. A nyugati kultúrkörben a szemlélõ a képeket is balról-jobbra olvassa. Így a klasszikus szerkesztésnél logikus a tekintetet a baloldalról elindítva úgy végig vezetni a jobbra, hogy azon a részen a nézõ pillantása megnyugvást leljen, és ezzel együtt találja meg a fotó mondanivalójának legfontosabb elemét is. A fekete-fehér fényképezésben a nézõ tekintetét tudat alatt a kontrasztokban gazdag képi elemek, vagy képrészletek vonzzák. Az ilyen elemeknek a képmezõ bizonyos részein történõ elhelyezésével sikerül irányítani a tekintetet. Fontos a kontrasztok tudatos használata, valamint technikai és képi elemekkel való irányítása. 1.7 A képi egyensúly Minden képnek elvont, absztrakt struktúra képezi az alapját, amely meghatározza kép felépítését és a kompozíciót, megszámlálhatatlanul sok lehetõség adódik az ilyen struktúra lefektetésére. Ám a lehetõségek széles tárháza mellett egyvalamit figyelembe kell venni, a struktúrának minden esetben kiegyensúlyozottnak kell lennie, egyik irányba sem dõlhet el. Formátumok és átlók Az egyensúly megteremtése a kompozíció egyik alapkritériuma, és lehet kísérletezni vele. A különféle képformátumok mûködési szabályai, törvényei is alapot szolgáltatnak ehhez. A fekvõ formátum inkább statikus, nyugodt, még az álló formátum dinamikusabb, labilisabb, egyensúlya könnyebben borulhat fel. Az álló formátumú panoráma kép még inkább hangsúlyozza ezeket a tulajdonságokat. Ebben a formátumban kiválóan lehet ábrázolni a dinamikát. Álló panoráma
1.8 Szokatlan nézõpontok A jó fotográfia azt jelenti, hogy a fotográfus kialakítja saját, egyéni látásmódját, és ezt fejezi ki a képein. Ebben a folyamatban nézõpont fontos szerepet játszik. A perspektíva szempontjából fontos a különféle gyújtótávolságok törvényeit ismerni. A valóság háromdimenziós és a fotográfia ezt a háromdimenziós valóságot a kétdimenziós felületre képezi le. Ezen a felületen, pedig olyan terek kerülnek egymással kapcsolatba, amelyeknek a valóságban semmi közük sincs egymáshoz. Viszont, ha a képmezõn ezek az elemek kapcsolatba kerülnek, akkor a kapcsolat formájának és tartalmának együttesen értelmet kell sugároznia. Abban áll a fotográfia varázsa, hogy teljesen különbözõ tereket olvasszon össze egymással, amire különösen a nagy látószögû objektív képes. További el õnye is van a szokatlan perspektíva alkalmazásakor. Képes perspektivikus torzításokat lét9
rehozni, kiemelni tárgyakat a megszokott látószögbõl. Az arcok idegenül hatnak, a házaknak dinamikusan rövidülõ vonalaik vannak, az elõtér és a háttér közötti különbség hatalmasra nõ. Tehát különösképpen alkalmasak a szokatlan perspektívákkal való játékra. A teleobjektívek ezzel szemben sûrítik, tömörítik a teret, és összetett hatást keltenek. Az orosz fotográfus Alexander Rodcsenko a szokatlan perspektívák úttörõje volt. Egyik legismertebb képe egy alulról
Alexander Rodcsenko
Otto Steinert
fényképezett trombitást ábrázol, akinek az arca az éppen benne összegyûlt levegõtõl feszül. De a szó szoros értelmében fejre állította a világot, már az építészeti formákat illeti, hiszen munkásságának ismertetõjele volt a világ legfeltûnõbb nézõpontjainak alkalmazása. Otto Steinert szintén a szokatlan perspektívák mestere volt. Arra ösztökélte tanítványait, hogy a fotográfia eszközeivel személyiségük más-más rétegeit fejezzék ki. A motívumok keresésénél teljes mértékben a megérzéseinkre kell hagyatkoznunk. Ha találtunk egy olyan helyet, ahol a belsõ hang figyelmeztet minket, akkor azt a helyszínt a lehetõ legalaposabban fel kell térképeznünk. A tárgyak fotografálás elõtti, minden nézõpontra kiterjedõ megismerése olyan kontroll, amely fontos alapja a szokatlan nézõpont felfedezésének.
Szokatlan perspektívák
10
1.9 A Képmezõ közepe Kezdõ fotográfusok többnyire a képmezõ közepébe helyezik a motívumokat. A fényképezõgépek technikai felépítése is arra ösztönzi az embert, hogy középre tegyen különféle képelemeket. A legtöbb gépnél ugyanis az autófókusz középre áll be.
Körkompozíció
Ilyen esetekben rendszerint a fotón kevés a képi feszültség, ezért lényeges tudatosan kimozdítani az elemeket a kép közepébõl. Például úgy, hogy két pólus segítségével komponálunk. Kivételes esetekben van ráció abban, ha a motívumokat a képmezõ közepén helyezzük el. Egyesek például a szimmetriát használják arra, hogy a kép archaikus, szakrális hatását erõsítsék. A másik lehetõség a képmezõ közepének felhasználására a rövidülõ perspektíva alkalmazása. Ennél a szerkezetnél a különféle motívumok szinte mágnesként vonzzák a szemlélõ tekintetét a kép közepe felé, így áll elõ a mozgás a képen. A körkompozíció szintén közel áll az efféle ábrázolás módhoz.
1.10 Képi feszültség két képelem között Az elektromos feszültség két ellentétes töltöttségû pólus között alakul ki. A képi feszültség hasonlóan mûködik. A jó képformálás azt jelenti, hogy tudatosan vezetjük a képmezõn a nézõ tekintetét, miként a kép ritmikája is meghatározó ebbõl a szempontból. Ha valaki nem töpreng túl sokat a kompozíción, hajlamos a témát a képmezõ közepére, jobb esetben az aranymetszésbe helyezve lefényképezni. Ezek a képek nem feltétlenül rosszak, rendszerint szép nyugodt, rosszabb esetben azonban unalmas fotók lesznek. Hogy az unalmas kompozíciót elkerüljük, jó a képet két súlyponttal komponálni, és ezeket a képmezõ szélein elhelyezni, hogy kétpólusú feszültség keletkezzen. Ha a két pólus azonos súlyú, úgy a kompozíció jó értelemben véve gondoskodik arról, hogy a tekintet ne találjon nyugvó pontot a felvételen, mivel a két pólus között folyamatosan tud ide-oda vándorolni. A tekintet kedveli ezt a fajta nyugtalanságot.
11
1.11 Pillantás a képbõl kifelé Fotóklubok klasszikus kompozíciós tanai hosszú idõn keresztül azt tanították, hogy az embereknek mindig a képmezõ belseje felé, sosem abból kifelé kell mozogniuk. Alaphelyzetben ez logikus is, hiszen így a mozgás a nézõ tekintetét nem vezeti ki a képbõl. A modern képi nyelv azonban éppen ezeket a klasszikus szabályokat változtatta meg jelentõsen. A riport fotográfiában gyakorta látni embereket a képmezõ széleire helyezve és mégis kifelé néznek, vagy bemozdulásos életlenséggel ábrázolva kifelé mozognak a képbõl. Ha egy képen két ember egymástól elfordulva látható, a nézõ tekintetét két oldalra vezetik ki a képmezõ közepébõl. A képi feszültség azonban így sokkal nagyobb, mintha egymással szembefordulnának, hiszen a tekintet így kénytelen ide-oda vándorolni. 1.12 Kép a képben Az úgynevezett perspektivikus keretek rálátást biztosítanak bizonyos témákra, és koncentrálják a nézõ tekintetét. A klasszikus fényképészetben alkalmazták a képi formanyelv ezen eszközét. Caspar David Friedrich „Nõ az ablaknál” címû alkotása talán a legismertebb példája a perspektivikus keret alkalmazásának. A fényképezésnél az ember állandóan keretek között látja a valóságot. A „Kép a képben” kompozíciós technika alkalmazásánál csupán egy másik keretet kell elhelyeznünk a képmezõben. A legkönnyebben úgy érhetõ el, ha ablakokon keresztüli kilátást komponálunk a képbe. Az ablak megjelenése a fényképen több okból is lenyûgözõ. Két olyan teret köt össze, amelyeknek valóságban nincs közük egymáshoz, a képmezõn mégis egységet képeznek; belsõ és külsõ tér olvad egymásba. A perspektivikus keret általában véve is gondoskodik arról, hogy a térhatás élménye megjelenjen a kép felületén, hiszen ezt a kétdimenziós kiterjedésû képen amennyire csak lehetséges, imitálni kell. A „kép a képben” technikát szabadabban is lehet értelmezni, nem feltétlenül kell téglalap alakú kereteket alkalmaznunk. Elég, ha csak sejtetjük a keretezést. Akár konkrétan dolgozunk perspektivikus kerettel, akár csak utalunk rá, minden esetben két síkot képez. A technika legkönnyebben nagylátószögû objektívvel alkalmazható, mivel az erõsen rövidülõ perspektívája és a nagy mélységélességi tartománya miatt a lehetõ legjobban alkalmas a terek összeolvasztására.
12
1.13 Zavaró elemek tudatos használata A valóság gyakran tele van olyan dolgokkal, amelyek nem hagyják magukat beleilleszteni egy harmonikus kompozícióba. Ezek a pontok töréseket képeznek a fotón, és idõnként kifejezetten érdekessé teszik azt. Harmonikus, önmagába zárt, mágikus világ ábrázolása volt bizonyosan az egyik célja Ansel Adamsnek. Fényképein nincsenek efféle töréspontok, zavaró elemek; minden képelemnek és kompozíciós eszköznek egyetlen célja van: a táj zavartalan varázsát mágikusan megörökíteni fekete-fehér fényképen. A világban ma sokkal több zavaró tényezõ van, mint Ansel Adams idejében. Manapság egy felhõtlen világ ábrázolása kérdésesnek tûnik. Zavaró elemek, törések képbe komponálása minden esetben külön feszültséget eredményez.
Ansel Adams
Az ilyen elemek gyakran vizuális zavaró pontok, amelyek arra késztetik a kép szemlélõjét, hogy átgondolja a látványt. Manapság ezeket a zavaró elemeket a Photoshop programmal könnyedén eltüntethetjük, de ez nem mindig szükséges. 1.14 Játék a formákkal A fényképeket komponálhatjuk úgy is, hogy témájuk legyen, ezek a témák pedig változatos formákban újra és újra visszatérjenek. Sok klasszikus zenedarabban is variálódik az alaptéma. A fénykép leginkább akkor jó, ha az alapjául szolgáló képi struktúra érdekes látványt nyújt (ez az alapstruktúra absztrakt, a tárgytól magától elvonatkoztatott). Az elsõ lépés a jó fényképek készítéséhez az, hogy a már elkészült képeinknél átlássuk, és elemezni tudjuk ezt a struktúrát. A második lépés, pedig hogy a felvétel közben figyeljük: milyen absztrakt mintát kínál nekünk a valóság. Tehát már a fotózás el õtt és a folyamat alatt is elvont formákban kell képileg gondolkodnunk. Ez különösen akkor nehéz, amikor tartalmilag fontos történését kell ábrázolnunk. Ez a fajta képi gondolkodás még nehezebb például az utcai fényképezésnél.
13
Absztrakt struktúrák
Hiszen a nagyvárosok nyugtalan, rohanó környezetében a kép absztrakt mintázata folyamatosan változik. Ha nagylátószögû objektívet is használunk, akkor a legnagyobb kihívás a képmezõ minden részét egyszerre figyelni, és tudatosan kontrollálni a tartalmat és formát. Ezt Cartier-Bresson volt képes a legjobban megoldani. Riport fotói nem csupán tartalmilag izgalmasak, de absztrakt képmintázatai is kitûnõek. A fényképezés többszörös választás. Helyszínek és pillanatok változatos kavalkádjából kell kiválasztani a legsûrûbb pillanatokat. Úgy kell ábrázolnunk ezeket, hogy a tartalom alapját érdekes absztrakt mintázat képezze. Ahhoz, hogy fényképezõgépünkkel be tudjunk lépni az absztrakt formák sokszínû világába, legelõször egy egyszerû gyakorlattal kell kezdenünk. Csupán arra kell figyelnünk, hogy teljesen különbözõ tárgyakon csak két hasonló formai mintát fedezzünk fel, amelyek megfeleltethetõek egymásnak. Az ilyen gyakorlatok finomítják a képi gondolkodásunkat, a tárgyak absztrakt formáinak felismerése terén. Arra is kiválóan alkalmasak, hogy kissé egyhangú tájakból, vagy tárgyakból érdekes képet komponáljunk. A fotográfiában nagyon izgalmas két olyan teret a képi felületen direkt egymás fölé, vagy mellé olvasztani, amelyek a valóságban messze vannak egymástól, és semmi közül sincs egymáshoz. Gyakran olyan tartalmi vagy formai elemek kerülnek kapcsolatba, a valóságban alig, vagy egyáltalán nem feleltethetõek meg egymásnak. Absztrakciók
Moholy-Nagy László: Fotogram
A fotográfia a naturalista világábrázolás feladatainak számos részét átvette. Csakhogy a fotográfiának is meg kellett szabadulnia a valóság ilyesfajta korlátozott ábrázolásától. Ezért kezdte el Moholy-Nagy László a 20-as években fotogramjaival ezt a folyamatot. Mit is jelent az absztrakció fogalma? Az absztrakció azt jelenti: „a dologi jellegtõl mentesen”. Az absztrakt gondolkodás tehát ott kezdõdik, amikor megszabadítjuk magunkat a konkrét tárgyi-dologi formáktól, és önálló, független
14
létformát alakítunk ki. Ugyanez érvényes a képekre is. A festészet már önmagában is absztrakció. Formák és színek újra teremtése, még akkor is, ha a valóság felé orientálódik. A fotográfia viszont valójában mindig a tárgyias világ leképezése. Az absztrakció a fotográfiában is azt jelenti: megszabadulni a tárgyiasságtól, a konkrét formáktól. Egy kép absztrakt struktúrája, annak tartalmává válik, akkor a fotográfia megszabadult a tárgyaktól. Minden képi tartalomnak absztrakt struktúra az alapja. Csakhogy a legtöbb szemlélõ megszokásból pusztán a fotó tartalmát nézi. A képnek azonban csak akkor van ereje, ha a tudat alatti struktúra absztraktan szemlélve érdekes. Egy konkrét formákkal, tárgyakkal teli képi absztrakt struktúrájának vizsgálatához érdemes fejjel lefelé fordítani a fotót. Így könnyebb elveszteni a világgal való kapcsolatot és a szem számára feltárul az absztrakt alapstruktúra. Ez a struktúra a kép alapjául szolgáló mintázat, vonalak, formák, és számtalan más fajtájú szerkezet játéka. Vaszilij Kandinszkij az absztrakt kompozíciók mestere volt. Filozófiáját teljes mértékben arra alapozta, hogy a különféle formák miként helyezhetõk el izgalmasan egymás mellett. A fotográfiában a jó ábrázolás abban áll, hogy kifejlesszük magunkban a tárgyak mögött meghúzódó tárgyiatlan formák játékát feltérképezõ látásmódját. A tárgyakat a keresõben úgy kell fényképpé formálnunk, hogy a fotóinkon izgalmas, absztrakt szerkezet alakuljon ki. A képeken a tartalom hangsúlyosabb lehet, mint a forma, vagy éppen fordítva, az absztrakt forma is elsõbbséget élvezhet a tartalommal szemben. Sõt, tartalom és forma akár egyensúlyban is lehetnek egymással. Egy részlet olykor beszédesebb a teljes látványnál. Veszélyes dolog a struktúrákat fényképezni, mivel ez nagyon hamar túl merev formalizmussá válhat, amelyben a tartalom elvész. Ez jó kompozíciós gyakorlat, fejleszti a fotográfiai absztrakció készségét. Magasabb igényeknek a tiszta formalista kép gyakorta nem felel meg. A fényképeknek a tartalomról kell szólniuk, amelyet úgy kell absztrahálnunk, hogy a fotográfiai részletek ábrázolásával az adott tárgy lényegéhez kerüljünk közelebb. Az absztrakció akkor is sikeres lehet, ha egy jól ismert tárgyat új szemszögbõl vizsgálunk meg. Így például a dadaisták dekollázsaikat régi, letépkedett reklám felületeket mûvészetnek kiáltották ki, és múzeumokban állították ki. A cél az volt, hogy ezeket a széttépkedett plakátmaradványokat megszabadítsák eredeti fogalmuktól és új megközelítésben láttassák õket. A fotográfiában a szürrealista MoholyNagy László számított az absztrakt struktúrák mesterének. Arcokat ábrázoló fotogrammjai egyfelõl absztrakciók, másfelõl azonban mély szellemi háttérrel rendelkeznek.
15
2. Mû termi tárgyfényképezés Kisebb természeti, mûszaki tárgyak, gépek, alkatrészek, árucikkek ipar-és képzõmûvészeti alkotások fotózása tartozik ehhez a tárgykörhöz. A tárgy fényképének a következõ tulajdonságokkal kell rendelkeznie: ?
jellemzõ forma és karakter megragadása
?
jól érzékeltesse a tárgy mélységi tagozódását
?
az élesség a hangsúlyos részekre kerüljön
?
sem az árnyékok, sem a csúcskények nem tûntethetnek el fontos részleteket
?
anyagszerûség megõrzése
2.1 Mû terem berendezései, eszközei A mûterem mérete, felszereltsége függ a fényképezendõ tárgyak tulajdonságaitól. Többféle világítástípust alkalmazhatunk (direkt, indirekt, nagy felületû, különbözõ színhõmérsékletû stb.) A mûtermi vakuk, állandófényû lámpák, szoftboxok, szûkítõk, színszûrõk, méhsejtrácsok, derítõlapok, fényvédõk, árnyékolók mellett az egyik legfontosabb eszköz a tárgyasztal (stabil, síkja dönthetõ, tartólapja cserélhetõ) vagy a tárgysátor (félig áteresztõ anyag valamilyen vázra feszítve, egyik oldalán nyílást hagynak az objektívnek). Tárgyfotózáshoz a normál, vagy teleobjektív az optimális. 2.2 Beállítás, világítási alapesetek A tárgy és a fényképezõgép beállítása A tárgyat megfelelõ formájú, színû, magasságú alapra helyezzük, úgy, hogy a jellemzõ karakterjegyei jól fényképezhetõek legyenek és a környezetétõl jól elkülönüljön. Az alap és a háttér találkozásánál ún. élvonal jön létre, ami zavaróan „elvághatja” a témát. Ezt az alaplap ívelt meghajtásával iktathatjuk ki, de a gép magassághelyzetét is állíthatjuk úgy, hogy ez az élvonal a tárgy fölé essen, vagy optimális helyen vágja azt át. A háttér és a tárgy távolságával is vigyázni kell. Ha a túl kicsi a távolság, zavaró lehet a háttér faktúrája, erõs árnyék vetõdhet a háttérre. Itt általában normál, vagy teleobjektívvel dolgozunk. Többnyire rálátással fényképezünk, de ilyenkor perspektivikus torzulás jelentkezik a képen, amit többnyire digitális képszerkesztõ programmal korrigálhatunk majd. Világítási alapismeretek Mûtermi fotózásnál használt fénytípusok: fõfény, derítõfény, ellenfény, súrolófény, élfény, díszít õfény, háttérfény.
16
A fõfény egymagában biztosítja az exponáláshoz szükséges fénymennyiséget. Általában egy fõfénnyel dolgozunk (mert a valóságban is 1 fõfény van – 1 nap süt az égen). Mindig a fõfényre mérjük a helyes expozíciót. A fõfény adja a domináns árnyékot. Az árnyék kontrasztja, széleinek élessége, vagy szórt volta befolyásolja a kép plasztikusságát. A fõfény pótolja az elvesztett téri információt, korrigálható az aszimmetrikus arc, érzékeltethetõ a tárgy homorúsága, domborúsága, anyagszerûsége. Ahány lámpát, alkalmazunk, annyi árnyékunk lesz. A fõfény árnyéka a legerõsebb, további lámpákkal tüntetjük el természetellenes voltát. Mindig a fõfény színösszetételéhez hangoljuk a fényképezõgép fehéregyensúlyát. A gyakorlatban ezt a fénytípust ajánlott legelõször kialakítani. Világítástípusok a fõfény iránya alapján:
a; Frontfény/homlokfény ? lámpa a fényképezõgép felett a tengelyen ? alsó derítéssel gyakran használjuk ? ilyen világítást ad a beépített és a fényképezõgépre szerelhetõ vaku ? tanács: minél nagyobb felületû legyen (pl.: nagy szoftbox) ? kicsi a plaszticitása ? az áll árnyékolja a nyakat
17
b; Keskeny világítás / kis orrárnyék ? plasztikus és visszafogott világítás ? n õ i portrénál – vidámság ? gyakran alkalmazzák: csillogó tárgyaknál, aktnál, makró felvételnél
b; Normál / természetes világítás ? plasztikus – árnyékos és a megvilágított felületek egyensúlyban vannak ? természetes hatású – a szabadban délelõtt és délután hasonló a világítás ? férfiportréhoz ideális
c; Széles világítás /nagy orrárnyék ? plasztikus világítás, domináns árnyékok, markáns formák ? az anyagok textúrája kifejezett (erdõs tájhoz jól használható ) ? gyakran használjuk akthoz, férfiportréhoz, makró tárgyfotónál
d; Súrolófény /oldalfény ? erõs plaszticitás – uralkodó árnyékok ? gyakran alkalmazzuk low-key, akt, markáns portré, anyagszerû felületek létrehozásához tárgyfotó ( megfelelõ derítéssel )
e; Ellenfény ? 90-180° között minden fény ellenfény ? hangsúlyos körvonalak ? gyakran alkalmazzuk mûvészi tárgyfotóhoz, természetfotóhoz, akt-hoz ? plaszticitása nincs, de az általa vetett árnyékok a fényképezõgép felé futnak, mélységet teremt ? hajat, italokat, tusfürdõt, olajokat átvilágítva, elõhozza természetes színét, haj esetben csillogó glória jön létre
azok
18
A fõfény magassága ? ált. 30-45°- ban világít lefelé ? ha normál világításnál nagyobb szögben világítunk (45- 180°), akár vízszintesen is érkezhet a fõfény ? homlokfény esetében (0°) akár 75°-ban is világíthat lefelé ? kis orrárnyék esetén (30°) akár 60°-ban is világíthat lefelé ? alulról jövõ fény: természetellenes, horrorisztikus (csak nagyon indokolt esetben) ? felsõ világítás 90°-ban lefelé – természetellenes, ált. kisegítõ fényként alkalmazzuk, fõként tárgyfotónál ? a fõfény magasságát az is befolyásolja, milyen hangulatot akarunk teremteni a fotón (esti /reggeli hangulatnál alacsonyabbról, míg tengerparti strandhangulatnál magasabbról adjuk a fõfényt )
felsõ világítás
a Nap állása szerinti világítás
horrorisztikus világítás
Derítõ-és díszítõfény A fõfény által keltett árnyékokba csak a szemünk lát bele, a CCD-n és a filmen ezek részlettelen fekete foltként jelentkeznek, ezért szükséges a derítés.
? ? ? ?
a derítõfény lehet: a fényforrás jellege szerint: a; aktív / direkt b; passzív / indirekt c; lehet még : kemény / lágy a derítéstõl függ a kontasztarány (milyen mélyek , vagy sötétek az árnyékok) a derítés iránya általában 15 -60°-ból világít (a fõfénnyel ellentétes oldalról) díszítõfény általában ellenfény, ritkán oldalfény, a témát csillogó körvonalakkal emeli ki a környezetbõl, lehet hajfény, élfény is. A
19
díszítõfény adja a csúcsfényt, gyakran alkalmazunk több díszítõfényt. Általában kemény, irányított fény, de adható nagyfelületû fényforrással is (néha derítõlappal is).
2.3 Különbözõ anyagú tárgyak fényképezése ?
? ? ? ? ?
Csillogó, fényes felületû tárgyaknál szórt, és közvetett világítást alkalmazunk. A vetett árnyékok így erõtlenebbek lesznek. A környezet világosabb tárgyait fekete kendõvel ki lehet takarni, hogy a tárgy palástján ne tükrözõdjenek. Tanácsos tárgysátrat, polárszûrõt is használni. A tárgy felületén megjelenõ fényfoltok, fénycsíkok ne legyenek túl erõsek. Átlátszatlan tárgyak fényképezésénél figyelni kell a háttér megfelelõ kivilágítására. Itt a fõfény lehet ellenfény és a derítés jöhet elölrõl is. Tárgyfotózásnál gyakori az alsó világítás is. A tárgyat ilyenkor üveglapra helyezik. Áttetszõ tárgyaknál tanácsos szórt fényt és sötét hátteret használni. Gyakori itt az ellenfény, vagy alsó világítás alkalmazása is Dombormûvek, bõrdíszmûvek, érmék fotózásánál súrolófénnyel hangsúlyozhatjuk plasztikusságot.
20
21
3. Személyfényképezés Az emberrõl jóval több fénykép készül, mint bármi másról. Ma egy-egy ember élete születésétõl a halála pillanatáig megörökíthetõ filmmel, fotóval, mint egy vizuális napló. A személyfényképezés tömegesen elõforduló munkatípus a fotós szakmában. Elõmûfaja az arcképfestészet volt. Az arcképfestészetnek és a személyfényképezésnek is megvannak a különbözõ stílusai, korszakai, a maga sajátos forma – és színvilágával, stílusjegyeivel látszanak. Meghatározó az alkotó személyisége, tehetsége, ízlése, a megrendelõ igényei az adott kor társadalmának elvárásai. A személyfényképezés fõbb területei: 1. Igazolványképek: A modellt szembõl fotózzuk (látsszanak a fülei) kis árnyékterületek kialakításával. A fehér háttér elõírás. A fotót nem retusáljuk, mert hitelesnek kell lennie (azonosításra szolgál). 2. Emlékképek: Esküvõ, évforduló, tablókép, fontosabb események és az ötletszerûen készített fotók (különösebb apropó nélkül) tartoznak ide. 3. Családkép: Több embert ábrázol, lehet átfedés a családkép és az emlékkép között, pl.: esküvõi fotó 4. Portré: Arcról készült kép, meghatározó a modell kora, neme, arc – és fejformája; meghatározza a beállításkor alkalmazható fejtartást, világítás szerkesztését. Célja, hogy az egyén karakterét, vonásait, személyiségét életszerûen ábrázolja.
3.1 Eszközök Fontos a célnak leginkább megfelelõ objektív kiválasztása. Ha mellalakos portrét készítünk, a 75-135 mm-es gyújtótávolságú teleobjektív az optimális, ha a modell környezete is fontos, használhatunk nagyobb látószögû objektívet, mert azzal érzékletesebben ábrázolhatjuk a teret. A nagylátószögû optikákkal óvatosan kell bánnunk, mert torzítanak. Minél közelebb van hozzánk a téma, annál erõsebb lesz a torzítás, ráadásul a nagylátószögû objektív fokozza a távlati hatást, ami közel van, azt felnagyítja, a távolabbi elemeket pedig kicsinyíti. Portrénál, tehát ideálisabb a teleobjektív, viszont ezeknél az optikáknál a mélységélességre kell jobban figyelni. Tág rekesznyílás mellett a mélységélesség kisebb. Ha a modell arcának minden részét élesnek akarjuk látni a képen, alkalmazzunk szûkebb blendét. Ha viszont csak bizonyos arcrészletet akarunk kiemelni, jó a tágabb rekesz is. A teleobjektív „összenyomja” a teret, csökkenti a távlati hatást. Az optikák mellett számos kiegészítõ közül válogathatunk még. Állványt fõleg teleobjektív és/vagy hosszú expozíciós idõnél alkalmazunk. A fotósok gyakran használnak kézi fénymérõt is, mert a gépbe épített 22
fénymérõt gyakran becsapják a nagyobb sötét, vagy világos felületek. A szûrõkkel (pl.: semleges, szürkeátmenetes, színes stb.) is javíthatjuk a képet. Ezek mellett sokféle vaku, derítõlap áll a fotósok rendelkezésére.
3.2 Karakter A modell karakterének tanulmányozása és a képszerkesztési szabályok A beállítási módot, a világítást leginkább az arc anatómiai szerkezete határozza meg. Nincsenek szigorú szabályok. Fényképezési szempontból a legjellegzetesebb karakterjegyek az arc, a fej és a nyak. Az arc csak ritkán szimmetrikus, az aszimmetria mértéke egyénenként eltérõ.
Az arc tanulmányozása szembõl: megvizsgáljuk, milyen síkformába foglalhatjuk a fejet (téglalap), a pontokat, ahol az átlók metszik a fej körvonalát – összekötjük, így a fejformán belül szabályos, vagy szabálytalan síkidom keletkezik, amivel jellemezhetõ a fejforma.
a; tojásdad fejforma: A hosszúkás, az átlók kb. szemmagasságban metszik egymást, a belsõ síkidom vonalai párhuzamosak a külsõével. Legelõnyösebb szemmagasságból fotózni. b; lefelé keskenyedõ fejforma: A belsõ síkidom alul keskenyedõ trapéz. Formahûen szemmagasságból fotózzuk, szépítõ szándékkal enyhén alulról, a formát eltúlozva pedig felülrõl. c; felfelé keskenyedõ fejforma: Felül keskenyebb trapéz (általában a „duci” ember jellemzõje) Elõnyösebb kissé felülrõl fotózni.
23
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés gyakorlati területei d; kerek fej: A belsõ síkidom megközelítõleg négyzet, elõnyösebb szemmagasságból fotózni, hogy ne „nyomjuk” össze. Keskenyíthetõ, ha az arcszéleket árnyékban hagyjuk. e-f; aszimmetrikus arc: Az arcfelek jelentõsen különböznek egymástól, az elõnyösebb arcfelet fotózzuk Æ e; balról / profilból, szemmagasságból f; jobbról, enyhén alulról g; keskeny fej: A fej szélessége a hosszához képest feltûnõen kicsi félprofilból / profilból és kissé alulról / felülrõl (az arcelemek döntik el) A profil fõ formatípusai, arckontúr értékelése, (elõnyösebb) fotózása: PROFILFORMA BEÁLLÍTÁS GÉPHELYZET alacsony / hátraszemben / félprofilból felülrõl dõlõ homlok horpadt szemben /bfóéllprofil felülr õl magas és dom- szembõl, félprofilból / profilfelülrõl ború ból hosszú elölrõl /félprofilból alulról pisze elölrõl /félprofilból felülrõl orr sasorr csak sz õl emb felülrõl nyeregorr lehetõleg szembõl felülrõl erélyes felülrõl áll lehetõleg szembõl erélytelen alulról Portréfotónál a külsõ tulajdonság mellett fontos a modell egyéniségének, belsõ lényének megragadása is. A jól elkapott arckifejezés, a fények keltette hangulat megszólaltathatja a portrét. Tágabban komponált portrénál a környezet, háttér elemei is a képre kerülnek. Vigyázni kell, semmi se legyen ok nélküli, ne vonják el a figyelmet a modellrõl, nem bonthatják meg a kép harmonikus rendjét. 3.3 Mû termi személyfényképezés A személyfényképezés jellemzõ mûvelettípusai: ? ? ? ? ? ?
a modell karakterének megfigyelése – kapcsolatteremtés a modellel, oldott légkör kialakítása, ismerkedés karakterjegyeinek elemzése, összegzése modell beállítása megvilágítás kialakítása felvétel készítése kidolgozás
24
Tartalom és a képforma kapcsolata, kompozíció: ?
? ? ?
?
? ?
A kompozíciót meghatározzák az ábrázolt téma formai tulajdonságai, a kép gyakorlati célja, funkciója, az ábrázolási szokások, hagyományok A kép formája téglalap, vagy négyzet. Az aranymetszés szabálya szerint a legideálisabb a 8:5 arányú téglalap. Az álló képforma általában szilárd helyzet kifejezõje, a fekvõ a nyugalom képzetét kelti. A kép formájával igazodunk a témához, a szituációhoz. Általában az egy személyt ábrázoló álló, a több személyt ábrázoló kép fekvõkép lesz. (ettõl azért el lehet térni) Nyugodt kompozíció esetén általában alulra sötétebb tónusokat, „súlyosabb” elemeket komponálunk (így biztonságos tömeget érzünk a téma alatt), felülre szellõs, levegõs, világosabb tónusok kerülnek Ne legyenek zavaró részletek itt, bizonytalan, indokolatlan foltok a képen. M û termi személyfényképezésnél általában csak visszafogott mozdulatokkal „dolgozunk” (testtartás, tekintet, mimika, kézfejmozdulat...). Az általános szabály szerint a mozgás irányába nagyobb teret hagyunk, hogy az „kibontakozhasson”.
Világítás (Világítási alapeseteket lásd a mûtermi tárgyfotózásnál.) Egyéb világítási esetek: ?
?
?
teljes világítás – A modell meghatározó (legjellemzõbb) síkja a fõfény felé fordul. Hatása vidám, életteli, energikus. Kevés a textúra a legjellemzõbb felületen (pl arcon), de a hajon sok. Fiatalos divatfotónál gyakran alkalmazzuk. háromszög-világítás: A modell a fõfényhez képest 20-45°-ban elfordul a kamera felé. Orrárnyék keletkezik, az arcot a fény csúcsára állított háromszög formájában világítja meg. Természetes hatású portréknál gyakran alkalmazzuk. felezõ világítás: A modell a fõfényhez képest 60-90°-ban elfordul, nagy lesz az árnyékképzõdés. Karakteresség jellemzi a képet. A jellemzõbb síkon van a legtöbb textúra, de azt a kemény árnyékok elfedik.
25
26
3.4 Személyfényképezés a szabadban A szabadban történõ személyfényképezésnél a napfényes, derûs napok ideálisak, de gondot okozhat a vakító napfény, ami éles árnyékokat vet. A modell ilyenkor hunyoroghat, ez csöppet sem vonzó. A problémát úgy is megoldhatjuk, ha a modellt árnyékos helyre visszük, vagy háttal is állíthatjuk a Napnak és derítõvel vetíthetjük vissza rá a fényt. A szabadban készülõ portréknál gondot okozhat a szél is, összekuszálja a modell haját. Ha lehetséges, keressünk széltõl védett helyet a fotózáshoz. Fontos a jól megválasztott háttér. Például egy érdekes textúrájú fal, egy szép táj jól mutathat. Ha a háttér nem vonzó, próbáljuk a képet úgy komponálni, hogy kiejtsük a képmezõbõl, vegyük szûkebbre a képkivágást, közelítsünk az alakra. Nagyobb gyújtótávolságnál a háttér elmosódik, a témánk viszont éles lesz, így tudjuk kiemelni õt a környezetébõl. Csoportképnél, figyeljünk, hogy az alanyok ne árnyékolják egymást. A fotósok a szabadtéri fotózásnál – legyen az természetfotó, vagy portré – a kora reggeli és a késõ délutáni fényeket kedvelik a leginkább. Ilyenkor a nap alacsonyan áll, a fotók kellemesebb tónusúak lesznek, mint a déli napsütésben. Az árnyékok nyúlánkabbak ilyenkor, erre a komponálásnál figyelni kell. Tiszta idõben a napsugarak keményen érik a témát, viszont, amikor felhõs az ég sokkal lágyabb, szórt fény világít meg mindent. Amikor kevés az alanyra érkezõ fénymennyiség, használjunk derítõlapot, vagy vakut. A vakura érdemes diffúzort rakni, hogy ne legyen a fénye túl kemény.
27
4. Épületfényképezés 4.1 Eszközök, épületfotók típusai Az épületfotó több célt is szolgálhat: mû szaki, építõipari elképzelések bemutatása ? ? épület szerkezetének bemutatása ? illusztrálhat ? épület stílusjegyeinek megörökítése Az épületfotó készítésének körülményeit meghatározza: ? a kép felhasználási területe ? az épület építészeti, mûvészeti, mûszaki adottságai ? megvilágítás lehetõségei, korlátai ? egyéb technikai, személyi paraméterek (pl.: fényképezõgép, vakuk, lámpák tulajdonságai...) Épületfotó általános követelményei: ? egyirányú perspektívahatás kialakítása ? mélységélesség a képen látható épületrész teljes távlatára kiterjedjen ? ne legyenek részlettelen (alulexponált / túlexponált ) felületek ? finomszemcsésség, nagy felbontás ? stílusjegyek felismerhetõsége (jelentõs torzulás nélkül) ? méret -és arányviszonyok a rálátási lehetõségek nézõponthelyzetéhez alakuljanak (tárgytávolság, nézõpontmagasság tudatos meghatározásával) Eszközök: ? objektív: normál objektív - legtöbb esetben ezt használjuk, ez adja a legjellemzõbb képjellemzõket (ez áll legközelebb az emberi szem leképzéséhez). Nagy látószögû teleobjektívet is használunk és PC objektívet (perspektívikus torzulást korrigál) ? szûrõk, színszûrõk (pl. fekete-fehér felvételnél a felhõk szürketónusához sárga/zöldessárga), UV és polárszûrõket használhatunk. ? fénymérõ ( jó, ha pontmérést is tud ) ? napellenzõ ? állvány ? iránytû, világításóra (iránytû+ rajzolt óralap)
28
Épületfotók fõbb típusai: 1. egy építészeti objektumra koncentráló fotó ? a képet egyetlen épületre komponálják (középpontban) ? a képre kerülõ plusz épületrészletek, környezeti elemek funkciója: lehatárolás, körbefogás 2. épületegyüttes, épületcsoport ? azonos korban, stílusban, épült, mûvész, vagy csoport által létrehozott alkotás, ? alá-fölé-mellérendelt térelemek, épületformák, konstrukciója, a fotónak ezt mutatnia kell ? összetartozás kifejezõdése (kompozíciós megoldással, funkció kapcsolatból ) 3. stílusfotó ? az épület stílusjegyeire építi elsõsorban a konstrukcióját ? lehet kiragadott épületrészlet, amely az építészeti stílus vezérmotívumait emeli ki ? a képformátumot az épület jellege, domináns iránya határozza meg -fekvõ - ókori oszlopcsarnokok, városok látképe általában fekvõ képfo- mátumot igényel -álló - gótikus épületek égbetörõ jellege miatt 4. városkép ? legnagyobb látóterû képkivágás ? nagy épülettömeget foglal egységes zárt képszerkezetbe ? számos témaváltozat - légi felvételtõl utcarészletig
4.2 Épületek külsõ fényképezése Az épület megvilágítása: Külsõ épületfotónál általában természetes fényekkel dolgozunk (kivétel az esti fotózás) Alkalmazkodnunk kell a Nap állásához, az épület fekvéséhez. Gyakran ki kell várnunk a megfelelõ megvilágítás kialakulását. Nagy, sima falfelületû épület oldalfénnyel világítva, a kis falbeugrások, nyílások árnyékot vetnek, ezek megtörik a felületek egyhangúságát, plasztikus formákat rajzolnak. Erõsen tagolt nagy falfelület lapos világítással világítva árnyékmentes rajzolatot okoz, könnyedség jellemzi. A fém és üvegfelületek erõteljesen csillognak, ezt polárszûrõvel mérsékelhetjük. A hosszú markáns árnyékok zavarossá tehetik az épület szerkezetét, a kompozíciót. Optikailag növelhetik az épület tömegét. Ellenfényben nem tanácsos fotózni. Napszakok, mint képalkotó tényezõk: Alacsony napállásnál, lapos megvilágítás esetében az épület a fénysugárzás irányával szemben helyezkedik el, a rajzolat árnyékmentes lesz, könynyedség jellemzi. A fém, üvegfelületek erõsen csillognak (polárszûrõ). Alacsony napállásnál oldalvilágítás esetében hosszú árnyékok képzõdnek, 29
oldalra kifutnak, az épület egyik oldala túl árnyékos lehet – részlettelen, az erõs árnyékok optikailag növelik az épület tömegét. Magas napállásnál az árnyékok lefelé futnak – alulról rajzolják körbe a kiugró részeket, ha azok túl hangsúlyosak, zavaróak lehetnek.
alacsony napállás, ellenfény
alacsony napállás, súrolófény
esõ, napsütés ellenfény
hó és napsütés
februári párás reggel
kkeöltdeös nap
alacsony napállás, lapos megvilágítás
novekmöb deri
alacsony napállás, (esõ után reggel) ellenfény
alacsony napállás, (téli délelõtt ) ellenfény
téli sziluett párás, nedves idõ ellenfény
30
erõs, felhõ nélküli napsütés: harsogó színek kék árnyékok
napkelte, napnyugfelhõs ég: ta: színek erõtlenebbek sárgás-vöröses szíárnyékok lágyabbak, nek sötétkék árnyéde kékek kok
naplemente után: minden részlettelen a kék szín az uralkodó
Épületfotózás távlati – látszattani kérdései: A horizontvonal földfelszín és az égbolt találkozásánál jön létre. A horizontvonal helyzete (a témához viszonyítva) függ: a; fényképezõgép magasságától: 1. szemmagasság 2. középmagasság 3. magasabb helyrõl b; a gép döntésétõl: rálátásnál fent, alálátásnál lent van a horizont, a fényképezõgép döntésébõl adódóan a képen az épületek élei nem párhuzamosak. Vízszintes optikai tengely esetében minél magasabban van a fényképezõgép, annál magasabbra kerül a horizontvonal
31
alulnézet
szemmagasság
magasabb helyrõl
rálátás
Nem vízszintes optikai tengely esetén függõleges irányú perspektívahatást tapasztalunk. Korrigálása (képsík-tárgysík párhuzamosítása): Digitális gépnél speciális objektív használata, vagy a Photoshop szerkesztés menüjének alakítás parancsa (döntés, torzítás, perspektíva)
4.3 Épületbelsõ fényképezése Itt is épületelemekkel dolgozunk, mint a külsõ épületfényképezés során. A minden irányból határolt tér- oldalfalak, padló, mennyezet-, a kisebb mélységhatárok és a belsõ tér berendezései, elemei, bútorok, gépek fotózása speciális feladatot jelent.
Látszattani jelenségek A fényképezéshez normál vagy nagy látószögû objektívet használunk. Kisméretû tárgyak és épület külsõ fényképezéskor is a fényképezett síkon elhelyezkedõ körforma vagy körvonal területén kívül helyezkedik el a fényképezõgép. Épületbelsõ fényképezésekor azonban a fényképezõgép éppen a körvonalon vagy azon belül, a kör területén helyezkedik el. A körforma vonalai oldalirányban megnyúlnak, s a körbõl látszólag parabola vagy hiperbola
32
lesz. A vonalak annál jobban elnyúlnak oldalirányban, minél nagyobb látószögû objektívvel készül a felvétel.
Erõs perspektivikus hatás
Az épületbelsõk megvilágítása A hosszabb expozíciós idõ lehetõséget nyújt egyetlen lámpaszerelvénnyel történõ meszelésre. Egyenletes lámpamozgatással homogén megvilágítás érhetõ el mélységben kevéssé tagozott belsõ felületeken. A fényképezõgép közelébõl célszerû a mozgatott lámpás világítást megvalósítani. Épületbelsõ megvilágításához a fényforrásokat úgy kell elhelyezni, hogy az épületbelsõ terét egyenletesen és egyirányú árnyképzõdéssel világítsuk meg. A vetett árnyékok rövidek legyenek, így elsõsorban az épületbelsõnek és a benne levõ tárgyaknak a rajzosságát alakítsuk ki, az árnyékokban ne tûnjenek el a részletek. A nagy árnyékos felületek elõnytelenek, mert az épületek belsõ terének részleteit eltünteti, és az arányok megváltoztatását idézi elõ. A lámpák használatának maszkolásáról, árnyékolásáról is gondoskodni kell. ? Megelõzzük az objektívbe való bevillanást ? A lámpák világítási mezõit egymástól elhatároljuk, így azok találkozása nem lehet feltûnõ, határozott szélû vagy fényfoltos. Az épületek belsõ részeit, termeit izzólámpával is meg lehet világítani. Nagyobb belsõ terek kivilágítását célszerûtlen ezzel a módszerrel végezni. Ahol a terem fényforrásai világítanak, az izzólámpákat csak felvillantjuk, így a pillanatnyi idõtartamra bekapcsolt helyi fényforrások nem égetik be a filmet, nem világítják túl a tárgyakat. Kisebb teremrészleteket izzólámpával is megvilágíthatunk, fekete-fehér felvétel készítésekor pedig kevert világítást alkalmazunk. A megvilágításhoz célszerûen szélesen sugárzó lámpákat kell használni az egyenletes megvilágítás erõsség kialakítása miatt. Az expozíciós idõ hosszú lesz, a nagy mélységélesség miatt. Kevert világításhoz az ablakon vagy egyéb teremnyílásokon behatoló fényt is felhasználjuk. Ilyenkor az izzólámpákat, vagy a reflektorokat a külsõ világítás erõsségétõl függõen fõfénynek vagy derítõfénynek alkalmazzuk. A mesterséges fényforrásokat célszerûbb fõfénynek használni. Mozgatásukkal a kívánt világítási hatást pontosan ki lehet alakítani, míg az ablakon behatoló fény iránya és eloszlása kötött tényezõ. A fényforrások öszszehangolását fényméréssel lehet végrehajtani.
33
Az épületek belsõ tereinek megvilágítása örökvakuval Mozgó tárgyak vagy személyek fényképezésekor a bemozdulás veszélye miatt a felvétel egyetlen villanással készülhet el. Amennyiben mozgó tárgy vagy személy nincs a képmezõben, úgy a képet egymás után végrehajtott sok villanás után is létre lehet hozni. Az egyvillanásos módszer több és egymástól szabályos távolságra elhelyezett villanólámpát igényel. A lámpák száma a belsõ tér méretébõl, a tér mélységétõl és az objektív látószögétõl is függ. A lámpák elrejtésérõl gondoskodni kell. A villanócsövek vezérlése fotocellák vagy infra érzékel õk alkalmazásával lehetséges. A felvételek készítése elõtt próbavillantással célszerû ellenõrizni, hogy „él-e” a fotocellás vagy az infra rendszer. A nagyméretû terembelsõ is megfelelõen megvilágítható. A terembelsõ elõre megtervezett pontjairól egymás után több villantást kell végezni. A módszert tapétázásnak nevezik. Figyelni kell arra, hogy mozgó tárgyak vagy személyek ne kerüljenek a képmezõbe, mert a sok villantás miatt többszörözõdhetnek. „Tapétázásra” els õsorban éjszaka kerülhet sor, amikor a nyílásokon behatoló fény nem zavarja a felvételezéshez szükséges megvilágítás kialakítását, másrészt a fényképezõgépet nyitott zárral hagyhatjuk. Az eljárás lényege: a fényképezés nézõpontját kiválasztjuk és a szükséges beállítási mûveleteket elvégezzük (képkivágás beállítása, élességállítás, torzítások kiegyenlítése). Rekeszelés után a zárat „T” vagy „B” jelzés mellet kinyitjuk. A megvilágítási idõt a terem középsõ részén elhelyezett tárgyakra lehet számítani. A padlón és a mennyezeten az alkalmazott villanások miatt fényáthatások keletkeznek, míg a háttérben levõ tárgyakra a nagyobb tárgytávolság miatt kevesebb fény jut. A padló derítésére 1-2 villanás adható. Az árnyékok feloldására pedig a mennyezeten 2-3 villantásra elõre, hátra és kétoldalt van szükség. Amikor az ablak felülete is a képre kerül (nappal az ablak fényforrásként viselkedik) fényét bemérjük és az expozíciós idõt az ablak megvilágítottságához állítjuk. Az ablak felületét kismértékben túl lehet exponálni.
34
A beállítás Épületbelsõ fényképezéskor a fényképezõgépet valamely falfelületre merõleges optikai tengelyiránnyal állítjuk be. Ezért csak egyirányú távlati rövidülés jön létre. Az objektívhez közeli térben ne legyen tárgy, mert az azonos méretû tárgyaknál erõteljesen megnövekszik a terem mélysége. A túl közeli határokat rekeszeléssel sem lehet létrehozni. A terem mélységének 1/3-ad részénél közelebb ne legyen tárgy. A fényképezõgép magassága rendszerint a szemmagasság. Tárgyakra való rálátásunk ilyen gépmagasság esetén ad megszokott és természetes képhatást, a felettük található teremrészleteknél az alálátás alakul kedvezõen. Mûemlék jellegû épületben a szemmagasságnál magasabb szintrõl készített felvételek torzított arányokat adnak. Különösen a gótikus, a reneszánsz, de a barokk épületek freskói és szobrai is úgy készültek, hogy az ábrázolt alakok vagy jelenetek arányai vagyis a mûtárgyak perspektívája csak a nézõszintrõl jelentkeznek természetes arányokkal. A magasabbról készített felvételeken valószerûtlen részletarányok alakulnak ki. Üzemrészek, csarnokok, sportlétesítmények, színházak belsõ tere nagyméretû, berendezéseik többnyire padló közelben vannak. A képen sokszoros kicsinyítésben látjuk a belsõ berendezéseket. A távolabbi tárgyak képe olvad egybe, míg a közeli tárgyak a kis szögû rálátás miatt nagyrészt fedik egymást. A nagy belsõ mélységû épületrészletek fényképezésekor csak abban az esetben jutunk áttekintõ képhez, ha nézõpontunkat a szemmagasságnál 2-3-szoros magasságban helyezzük el.
35
5. 5. Természetfotózás alapismeretei
Táj különbözõ évszakokban 5.1 Tájfényképészet A földfelület változatos tájai jellegük szerint több csoportba sorolhatók. Fõ jellemzõik szerint megkülönböztethetjük az alföldi, a hegyvidéki és a vízparti tájakat. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a kiválasztott táj jellege és hangulata a különbözõ évszakokban teljesen megváltozik. Tavasszal sok a zöld, finom árnyalatú virágok láthatók. A nyár jellemzéséhez gyakran mellékszereplõkre és kellékekre van szükség. Télen a hó, zúzmara, csillogó hókristályok jellemzõek. Változik a környezet, tehát a felvételek készítése során eljárásunkat nem csak a hely, az idõpont szerint is módosítanunk kell. A világítás a tájkép alakítása közben tõlünk függetlenül változik. Legfontosabb a világítás irányának és jellegének megfigyelése. A fénysugarak iránya az évszaktól függ. A nap látszólagos pályája nyáron magasabban, télen mélyebben halad a látóhatár fölött, változik a fény iránya a napszak szerint is. Az optikai tengely irányából kapott homlokvilágítás lapos fényelosztást okoz, a táj térbeliségének hatását nem fokozza. Oldalfénynél a talaj alakulatainak mélységi kiterjedése jobban érzékelhetõ, ellenfény a kép hangulatát módosítja. A világítás jellege elsõsorban az idõjárási viszonyoktól függ. Derült idõben, tiszta kék égbolt alatt a közvetlen napfény kemény világítást okoz. A sötét árnyékokat derítik a fehér felhõk, a sugarak útjába kerülõ felhõk miatt a világítás lágyabb lesz. A távoli részletek halványabban látszanak, mert a páraréteg fényszóródást okoz, ez adja a levegõ távlatot. Õsszel a köd a közeli részletekre is kiterjed. A fény ellentétek erõsen csökkennek, a képen kevesebb árnyalat különböztethetõ meg. Vörös vagy narancs színû szûrõvel készített felvételeken a köd nem érvényesül, a részletek jobban láthatók, de elvész az õszre jellemzõ hangulat. A beállítás a tájkép lényeges alkotó elemeinek figyelembe vételével történik. Ilyenek a domborzati viszonyok, a növényzet, a vízfelületek, az ég-
36
bolt, a felhõzet. A domborzati viszonyokat a terepalakulatok jellemzik. A távolabbiaknak csak alakját ábrázolhatjuk, a közelebbiek anyagszerûségével a táj jellegére is utalhatunk. A nyugvó, sima vízfelület jól érzékelhetõ, ha benne tükrözõdnek a parti fák, bokrok. Ellenfényben hatásos fényfoltokat kaphatunk, ha a szél hatására hullámok keletkeznek. A mozgásban lévõ víz természetesebb, ha útjába akadályok, fatörzsek, sziklák kerülnek és ezek fehér, fodros hullámokat idéznek elõ. Az égboltnak, ha nagyobb, tiszta kék része kerül a képmezõbe, akkor színes képen nagy terjedelmû, világosabb vagy sötétebb egyszínû foltot, fekete-fehér felvételen egyenletesen szürke felületet kapunk. Elõnyösebb a kék eget benyúló földi tárgyak képével megszakítani. Az égboltot borító felhõk esetén ezek különbözõ alakzatai adják az élénkítõ elemeket. Világos vagy közepes-sárga szûrõ ajánlatos. Sötét szûrõvel viszont túlzott hatást érhetünk el, a világos, napsütéses táj derûje zivatarfelhõkkel borított sötét égbolt miatt komor hangulattá alakul. Nagyobb távlatú felvételeken a látóhatárvonal a képmezõt két részre osztja. A látóhatár helye a képen igen különbözõ lehet. A közepén elhelyezkedõ osztóvonal a legkedvezõtlenebb, mert két egyenlõ részre osztja a képmezõt és a figyelmet megosztja. Minél távolabb van a látóhatár vonala a középhelyzettõl, annál jobban kiemeli a nagyobbik térrész képelemeit. A magasan elhelyezett vonal a földfelszínre tereli a figyelmet, a mélyre sülylyesztett horizontvonal esetén a felhõk jobban érvényesülnek. Az elõtér alakulatai nem csak a képmélységet növelik, gyakran jól mutatják a táj jellegét. Nyílt tájfényképezésekor néha elmarad az elõtér, de mélységi hatás érdekében elõnyös egyes elemeinek bevonása. A tájfotók objektívjei a legtöbb tájkép a 20-35 mm-es nagylátószögû objektívvel készül. A profik gyakran 15, 17 mm-es fix nagylátószögû optikákkal fényképeznek. Egy sokoldalú tájfotós számára a teleobjektív is nélkülözhetetlen. A közepes telével a táj szûkebb régióiban lévõ érdekességeket fotózhatjuk, még az erõsebb telék a drasztikus képkivágást igénylõ témáknál használhatók. A leggyakrabban a polárszûrõt használják. Látványos eredményeket kaphatunk az erõsebb színszûrõkkel és félszûrõkkel. Ez utóbbit minden témánál ajánljuk ahol az ég és a téma különbözõ expozíciót igényel. Nélkülözhetetlen az állvány. Ha hóesésben, extrém idõjárási körülmények között is kimerészkedünk a szabadba, a gépet védõ segédeszközökre
Polár szûrõs tájkép
Patak hosszú expozíciós idõvel
37
is szükség lesz, például csapadék elleni védõtasakra, búvártokra. Keressük a különleges idõjárási körülményeket. Felhõszakadás, reggeli köd, szivárvány, villámok, viharfelh õk. A hosszú expozícióval vagy az élesség eltolással készült fotók, a szûrõzött képek is rendhagyóak lehetnek. Egy több másodperces expozíciós idõvel lefotózott patakpart több, mint egy egyszerû vízparti felvétel. 5.2 Növényfotózás Növények dokumentációs fényképezéséhez alapos növénytani ismeretekkel kell rendelkezi. Ezek alapján ismerhetjük fel, és emelhetjük ki a képen egyes növények, kisebb növénytársulások jellemzõ tulajdonságait. A világítást az idõpont és az idõjárási viszonyok szerint változó nappali fény határozza meg. Nézõpontunk meghatározásakor figyelembe vesszük, hogy a növények, virágok felületi szerkezete oldalvilágításban, finomabb szálaik alakja ellenfényben látszik legjobban. Legkedvezõbb a fény a kora reggeli órákban, ilyenkor a harmatcseppek csillogása is élénkíti a képet, a levegõ a legtisztább, a legnyugalmasabb. A sötétebb levelek részletei az árnyékban elvesznek, ezért derítésre van szüksége. A derítést csak mérsékelten alkalmazzuk, könnyen megváltoztathatjuk vele a kép lényegéhez tartozó természetes világítást. Az apróbb részletek pontos ábrázolására a közel fényképezés módszerei szerint járunk el. A jellegzetes körvonalak kiemelésére lehetõleg nyugodt, egyenletes tónusú felületet válasszunk. Ez alálátásos felvételeknél lehet az égbolt is, ha tónusa ellentétes a növény árnyalataival. Földi háttérben zavaró lehet a növény mögött az aljnövényzet különbözõ részlete. Ezek hatását csökkenthetjük azzal, hogy a felvételt nagyobb nyílással készítjük, a mélység élesség csökkenésével a háttér részleteinek élessége csökken. Sokszor a gép helyének kis változtatásával is módosíthatjuk a növény és a háttér viszonyát. Ha a növényt környezetétõl elszigetelve akarjuk ábrázolni, henger felületté hajlított kartonlapot helyezhetünk mögé. Erõsen megvilágított, világos növényhez általában sötét kartont, sötét virágok mögé pedig világos kartonlapot használunk háttérnek. Többféle növénybõl álló csoportok, társulások fényképezése közben különbözõ színû és alakú növények kerülnek a képmezõbe. Ezek elhelyezése közben egységes képhatásra kell törekedni.
38
5.3 Állatok fotózása A sikeres állatfelvételek feltétele az állatok pontos ismerete. ? az állat pontos élõhelye ? hol táplálkozik ? mikor aktív, mikor pihen ? mikor és hol szaporodik ? milyenek az érzékszervei ? mennyire tûri a zaklatást ? milyen hangokkal kommunikál ? milyen nyomokat hagynak maguk után ? zsákmányállataik, ill. ragadozóik ? vándormadaraknál az érkezés és távozás A profi fényképészek heteket töltenek el az állatok megfigyelésével, jegyzeteket, próbafelvételeket készítenek, megpróbálják meghatározni az ideális idõszakot, technikát és helyszínt. Csak ezek után kezdik a tényleges fényképezést. Az elsõ felvételeinket érdemes emberközeli helyeken elkészíteni. Az itt élõ állatok kevésbé félénkek, könnyebben megközelíthetõk, mint pl. egy lápos területen. A természetfotósok alapvetõen kétféle módszerrel kerülhetnek közel a témához. Vagy megvárLes sátor ják, míg az állat a fotós rejtekhelyének közelébe kerül – ezt hívják les sátorból történõ fotózásnak – vagy aktívan az állatot kutatva közelítik meg a témát. Utóbbit cserkelésnek nevezi a szakzsargon. A les sátorból történõ fényképezésnek a célpontjai a madarak, cserkelõ fotósnak a nagyvadak a témái. Fixen telepített les A leshely felépítésénél körültekintõen válasszuk meg a helyszínt. Figyelembe kell venni a nap pályáját és a megfelelõ hátteret. Ne legyen zavaró tereptárgy. Fontos a jó kilátás a terep azon részére, ahol a madarak elõfordulnak. Könnyen megközelíthetõ helyen álljon. Olyan helyet válasszunk, ahová rendszeresen járnak a madarak táplálkozni. A madarak 10-20 méteres közelségbe is kerülhetnek. A fix Fixen telepített les les felállítását érdemes még tavasz elején elvégezni, így a téli szálláshelyeikrõl visszaérkezõ madarak a környezet részének tekintik. A lest természetes anyagból (nád, ágak) érdemes építeni. Ügyeljünk rá, hogy kényelmes legyen és legyen rajta kémlelõnyí-
39
lás, egy félig áteresztõ anyaggal, hogy a madarak ne lássák a benti mozgást. A leshelyen kerüljük az éles, környezetidegen hangokat. Mobil les A sátrakat célszerû a fotózás elõtt pár nappal kihelyezni, hogy az állatoknak legyen idejük megszokni. Leshelyünket egy-két órával napfelkelte elõtt foglaljuk el. A fotózás rengeteg kitartást igényel, órákat egész napokat kell mozdulatlanul eltöltenünk a leshelyen. A profi madárfotósok tükörreflexes, cserélhetõ objektíves gépet használnak, közepes és nagy teleobjektívekkel, egy stabil állványon elhelyezve. Az objektív gyújtótávolsága kb. 300-500 mm közötti lesz. Számtalan apróság segítheti munkánkat: álcaháló, zsebkés, távcsõ, elemlámpa stb. Halas tavainknál az április, május a legjobb idõszak a fotózásra. A halas tavak õszi lehalászása szintén nagy seregben vonzza a madarakat. A sekélyebb vízben kis területre koncentrálódott madarakat könnyû fotózni. A tavaszi és õszi madárvonuláskor sokszor látunk olyan fajokat, melyek nem költenek itt. A napfelkeltét követõ egy, másfél órában lesznek a legszebb fények, és ilyenkor a legaktívabbak az állatok. A fotózást legtöbben ebben a hajnali idõszakban végzik, és a reggeli fények letûnése után már be is fejezik. A fények késõbb már nem az igaziak, másrészt a fajok sem úgy mozognak a nappali idõszakban, mint a korai órákban. Távvezérlõ eszközök Az elektromos távkioldó: a kioldózsinórt meghosszabbítjuk, a gépet kell elhelyezni a félénk állat közelében, mi magunk egy rejtekhelyrõl mûködtethetjük a kamerát. A hosszú kábel kioldó végére kontaktus, mikrokapcsoló is csatlakoztatható. Ez a kontaktus arra is használható, hogy egy állat saját magát fényképezze le. ? Infravörös fénycsapda Ha egy gyorsan mozgó állatról szeretnénk éles képet készíteni, esetleg egy éjjel aktív állatra pályázunk, jól használható az ún. fénykapu vagy fénysorompó. A fénykapu teleprõl üzemeltethetõ elektronika, ami infrafényt kibocsájtó adóegységbõl és egy ezt érzékelõ vevõegységbõl áll. Az elektronikához csatlakozik a fényképezõgép elektronikus kioldózsinórja. Ha az állat megszakítja az adó és a vevõ érzékelõje közötti fénysugarat, a készülék jelet küld a fényképezõgép felé, az pedig exponál. Az a d ó - é s v e võegységét úgy kell elhelyezni, hogy az állat keresztezze a fénysugarat. Egy vadcsapásnál pedig olyan magasságba, hogy lehetõleg csak a kiszemelt állat mûködtesse azt. Sötét helyszínen a zárszerkezet állandóan nyitva van, a fénykapu elektronikája a vakut villantja el. A nyitott zár jelentõs áramot vesz fel az elemrõl, így az néhány óra alatt lemerülhet.
40
? AF-élességcsapda A legegyszerûbben megépíthetõ. A gépet állványra szereljük, beállítjuk azt a tárgytávolságot, ahol a fényképezett téma megjelenik, és bekapcsoljuk az élességcsapdát. Az autofókusz-szenzor mûködésbe lép, és folyamatosan ellenõrzi, hogy mikor éles a kép az adott AF-mezõben. Ha éles képet talál, azonnal exponál. Olyan nézõpontot válasszunk, ami az állat körül életlen elõ- és hátteret kap. E nélkül ugyanis az élességcsapda nem mûködik. Kombinálhatjuk sorozatfelvétellel is. Ragadozó madarak A madarak vadászterületeit ismerni kell. A ragadozó madarak nappal is aktívak. Leshelyünket úgy foglaljuk el, hogy a madarak ne vegyék észre. Ismert trükk az is, hogy ketten mennek be a leshelyre, majd valaki távozik. A kertek, parkok madárvilága A közelben élõ madarak, a kezdõ természetfotósok elõ fotótémái. Könnyen elérhetõk, megszokták az ember jelenlétét, és viszonylag közel juthatunk hozzájuk. Az énekes madarak fényképezését kis méretük és gyors mozgásuk teszi nehézzé. A néhány méteres távolságnál is nagyobb tele objektívre és rövid zársebességre lesz szükség. Állatkertek, vadasparkok A fotózáshoz válasszunk közvetlenül a nyitás utáni idõszakot. Az állatok ilyenkor aktívak és a kevés látogató miatt természetesebben viselkednek. Van állatkert ahol látvány etetéseket is tartanak. Természetes módon ilyenkor a legaktívabbak. Hagyjuk ki a rácsokat, próbálkozzunk szûk kép kivágással, a hátteret pedig tág rekesznyílással tüntessük el.
41
Cserkelés A cserkelés során gyalogosan, idõnként meg-megállva próbáljuk megközelíteni és lefotózni a témát. Ez nagy önuralommal járó, kényelmetlen és rendkívül idõigényes tevékenység. A sikeres cserkeléshez rengeteg dolgot meg kell tanulnia a fotósnak. Az legfontosabb: gondolkozzunk az állatok fejével. Képzeljük el, hogy hogyan érzékelik a világot, mitõl félnek, milyen hangokkal vagy eszközökkel csalhatók a közelünkbe. Tudjuk meg, kinek a kezelésében van az adott terület. Kérjük a tulajdonos engedélyét. Öltözzünk olyan mintázatú ruhába, mint maga a természet. Nyáron a terepszínû és mintázatú ruha, télen fehér viselet a praktikus. Az arcunkat is álcáznunk kell. 20-70 m-re meg kell közelíteni a témát. Elengedhetetlen a halk járás, a lábunk elé kerülõ gallyat kikerülhetjük. Ha zajt okozunk, álljunk meg és várjunk ki, míg megnyugszik a célpont. Érdemes megvizsgálni a vadak által használt ösvényeket. Az erõs megszokott zajok nem zavarják az állatokat. A cserkelõ keltette apró kis neszekre viszont felfigyelnek. A megfelelõ, a helyszínhez illõ kényelmes és praktikus ruha célszerû. Ilyenek a terepmintás külsõ öltözetek. A ruházat színe lényegtelen, mert a növényevõ emlõsök általában színvakok, inkább annak kontrasztossága és mintája lényeges. Télen a külsõ öltözet anyaga legyen erõs és béleletlen, hogy ne tartson szagot, lélegzõ anyagból készüljön és könnyen szellõzzön, alatta csak mûanyag alapanyagú alsó ruházatot viseljünk. Amennyiben hosszú fotózást tervezünk, vigyünk magunkkal pehelykabátot, meleg zoknit és egy tartalék lábbelit. A gyapjú és a pamut alsó hideg, vagy nedves lesz. A külsõ ruházat ne suhogjon. Fontos a bélelt fülessapka, irha kesztyû. Nyáron pólót, hosszú ujjú zubbonyt és egy hosszú nadrág javasolt. Egy napellenzõs sapka és egy archáló távol tartja a rovarokat. Sokan használnak három ujjas íjászkesztyût, hogy elrejtse a fotós ujjait a sötét gépen. Lábbeli anyaga legyen puha, és vízálló kaucsuk. Érezhetjük a talajt apró egyenetlenségeit, és lágysága miatt nagyon puhán járhatunk. Jó a gumicsizma, ha megolvad a hó, mert nem folyik a cipõnkbe a jeges víz. Nagy hóban hótaposót, hótalpat is használhatunk, sík terepen sífutólécet . A teleszkópos túrabot megkönnyíti a sík gyaloglást. Szélben hosszúra kihúzva tolhatjuk vele magunkat, terepen rövidre állítva segíthetjük vele lépéseinket. A munkavédelmi térdvédõ megkönnyíti a kúszást, sõt, a teleobjektív alátámasztására is használható.
42
Hogyan vehetjük észre az állatokat? A madarat úgy vehetjük észre, ha a lombozatban ellentétes mozgásokat és kis mozgó ágakat keresünk. Az erdõben a vízszintes irányokra kell ráállni. A fák többnyire függõlegesek, a sötét vízszintes dolgok pedig a négylábúak. A csapatban élõ fajok nehezebben cserkelhetõk, mint a magányos állatok. Nem mindegy, melyik évszakban próbálkozunk a fotózással. A cserkelés utolsó métereit célszerûbb kúszva, vagy térdelve megtenni. A szag-, és látás- hallásérzékenység fajonként változó, és a táplálkozással, valamint az életmóddal, életciklussal is szorosan összefügg. Fontos a szél irányának meghatározása. Az állat felõl fújjon a szél. Akkor is széllel szemben közelítsünk, ha nyitott a terep. Cserkelés közben állandóan figyelnünk kell a szél irányát. Ezt ellenõrizhetjük a levegõbe szórt fûszálakkal. A párzási idõszakban van a legnagyobb esélyünk, hogy a vad közelébe jussunk. Ilyenkor az emlõsök viselkedése megváltozik, óvatosságuk eltompul. Ebben az idõszakban megfelelõ hangutánzással magunkhoz hívhatjuk õket. Szarvasbõgés az egyik legnagyobb érdeklõdéssel várt természetfotós esemény. Elengedhet etlen a területet jól ismerõ szakember segítsége.
5.4 Makro fotózás Makro fotónak azokat a felvételeket nevezzük, ahol a kis méretû téma kitölti a képmezõt. M a k r o f o t ó z á s n á l i s eõl sa téma kiválasztása és megismerése. A legjobb természetfotók több órányi kitartó munka eredményei. Az igazán nyerõ fotókhoz 1:1-2:1-es leképzésre van szükség. Makro fotózás digitális kompakt géppel: A legújabb digitális kompaktok optikai zoommal, optikai képstabilizátor-ral rendelkeznek, a makro funkció pedig már mindegyik típusnak sajátja. Közel pontjuk a makro felvételek készítésekor 2-10 cm. A kompakt gépek kevésbé érzékenyek, könnyebben mozgathatóak. Azonos rekeszértéknél és képkivágásnál a kompakt gépek mélység élessége nagyobb, mint a DSLR gépeké. Komoly elõnyt jelent vakuzásnál a központi zár is. A központi zárnál beépített vakuval bármilyen expozíciós idõ beállítható. A makrónál is célszerû a téma szemmagasságban való fényképezése. A kis állatok, növények szemmagassága viszont legtöbbször földközelben található. A kompakt digitális gépeknek van egy makro állása, ami azt jelenti, hogy ha megnyomjuk a kis virágot ábrázoló gombot, az AF élesen látja a géptõl csak pár centiméterre lévõ témákat. 43
Helyezzük fel a gépet egy állványra. Állítsuk a gépet nagylátószög állásba, az optika legtöbbször csak így képes a makro módra. Válaszszunk olyan expozíciós idõt, ami megfelel a témának. Makro fotók érzékenyek a bemozdulásra, 1/250-tõl rövidebb idõkkel próbálkozzunk. Miután kiválasztottuk a képkivágást és az expozíciós értékeket, koncentráljunk a megvilágításra. Figyeljünk arra, hogy a testünk ne árnyékolja a témát. Ezt úgy érhetjük el, ha a nap oldalt helyezkedik el. Rossz fényviszonyok között, vagy rovarokat fényképezve kapcsoljuk be a beépített vakut is, és helyezzünk egy fényterelõt a vaku elé. A fókuszálás lesz a legnehezebb feladat, mivel az LCD napos idõben rosszul látható, csak az autófókusz ad pontos eredményt. Az egyéb beállítások a megszokottak legyenek: maximális felbontás, minimális tömörítés, napfény WB, a legkisebb ISO beállítás. ? Digitális tükörreflexes gép A különbözõ optikák, kiegészítõk felhelyezésével a kompaktoknál nagyobb leképzés is elérhetõ. Kiegészítõkre és speciális eszközökre van szükség ahhoz, hogy a néhány centiméteres téma teljes egészében kitöltse a keresõt. ? Makro elõtétlencse Az objektív szûrõmenetébe kell csavarni. A fotós közelebb kerül a témához, ez pedig nagyobb leképzést eredményez. Minél magasabb a dioptria szám, annál közelebb lehetünk a témához. ? Közgyûrû Az objektív és a gépváz közé bajonettes csatlakozással illeszthetõ fém gyûrû. A szokásos méretsora: 12, 20, 36 mm. Számítanunk kell fényveszteségre, a csökkenés mértéke a közgyûrû/sor hosszúságától függ. Az 1:1 arányú leképzés egy 50 mm-es objektívnél 50 mm hosszú közgyûrû szükséges. Olyan típusokat is készítenek, amelyek a gép és az objektív között minden funkciót átvesznek. ? Harmonika kihuzat Hatásában a közgyûrû sorhoz hasonló. Ez a szerkezet a gépvázat és az objektívet köti össze egy harmonikára emlékeztetõ résszel. A kihuzat hosszúsága egy sín segítségével állítható mm pontossággal. Elérhetõ nagyítás mértéke igen jelentõs: 1:1 és 10:1 között van. A jelentõsebb nagyítás mellett már retro állásban kell használni az optikát. A drágább kihuzatok a gép összes funkcióját átviszik az objektívre, A kihuzat hátránya a fényveszteség. A hosszabb harmonika kihuzat 2-3 rekesznyit is elvehet a fényerõbõl.
44
? Retroállású objektívek Komoly mértékû leképzést érhetünk el,ha a vázhoz egy fordítógyûrû segítségével retroállásban helyezzük fel az objektívet. Az objektív rekeszállítását, fókuszálását kézzel kell végezni. ? Makro objektív Nagy mélység-élességet igénylõ témánál az 50-60 mm makro objektív az ideális. Itt érhetõ el a legnagyobb mélység-élesség. Ha az állat félénk természetû akkor az erõsebb, 150, 180 mm-es tele makro az ideális. A tele makrókkal már 50-60 cm-rõl elérhetjük a szükséges nagyítást. A nagyobb tele akkor is elõnyös, ha az optika közelsége árnyékolja a témát. 5.5 Vakuzás A téma közelsége miatt az objektív többnyire árnyékolja a vakufényt. Ha a téma teljes felületét meg akarjuk világítani, fényterelõt kell alkalmaznunk. A beépített vakut nem a nagyon közeli témára találták ki. Itt a képek nagy része túlexponált lesz. Használjunk manuális expozíciós módot, vakukorrekciót vagy a vaku elé helyezett diffúzort. A normál fények közötti vakuzásnál is elõfordulnak bemozdult képek. A kompakt gépek központi zárja bármilyen expozíciós idõt megenged a vakuzásnál. Állítsunk 1/250 s-nél magasabb expozíciós idõt, így a Makro vaku szett normál fényeknél a derít õ villanás nem okoz életlenséget. A DSLR-nél ez már nehezebb feladat. A beépített vakunak csak a szinkronidõ alatti expozíciós idõ mûködik, így elõfordulhat, hogy a külsõ fények a vakuvillanás elõtt és után életlen mellékképet exponálnak a vakukép mellé. A jobb vakukon elérhetõ nagyon rövid vakuszinkron idõ a megfelelõ megoldás. A rendszer ilyenkor nagyon rövid expozíciós idõ mellett vakuzik. A fotósok oldalról is villanthatnak, illetve fõ- és derítõ fényt kibocsájtó, több vakukészülékbõl álló szerkezetekkel is fotóznak. A derítõfény elõröl, a fõfény pedig valamelyik oldalról, vagy éppen hátulról érkezik. Akad aki a kartonlapos derítést köti össze a vakuzással. A háttér a kép kompozícióját is erõsen befolyásolja. A makro felvételeknél a háttér nagyon könnyen alakítható. Elég egy kis látószög változtatás, másként beállított derítõlap, kis közelítés. Legjobb a homogén háttér. A zöld különbözõ árnyalatai természetes hatást keltenek. A fekete háttér elõtt a színes növények szinte világítanak. A digitális fényképezõgépnél az egyszínû háttér buktató az autó WB funkciónak. Vörös virág pl. meleg színû háttérrel be fog szürkülni. A megoldás egyszerû: használjuk a napfény WB-t.
45
5.6 Többszörös expozíció lágy hatás elérésére Kreatív technika, a felvételt nem egy, hanem két vagy több expozícióval készítik el. A témát lefotózzák, majd kisebb változtatással újból a képre exponálják. Ez a változtatás leggyakrabban az élességállítás kisebb módosítása, de a világítással is lehet játszani. Az eredmény: lágy, álomszer û kontúrok, annak ellenére, hogy a téma általános értelemben éles. A többszörös expozíciónál nagyon fontos a pontos expozíció.
46
Irodalomjegyzék Sevcsik Heffelle (1980): Fényképészet. Mûszaki Kiadó, Budapest Dulovics Jenõ (1957): Így fényképezek. Mûszaki Kiadó, Budapest Bécsy László (1985): Vértelen vadászat. Natura Kiadó, Budapest Enczi Zoltán, Korbely Attila, Klemanovics Márk, Szabó Endre és Richard Keating (2006): Természetfotózás digitális fényképezõgéppel. RainbowSlide Kiadó Torsten Andreas Hoffman (2008): Kreatív képkompozíció a fotográfiában . Digitálfotó Kft. Szilágyi Gábor (1982): A fotómûvészet története. Képzõmûvészeti Alap Kiadó Pál Endre (1994): Fényképész szakmai ismeret 2. Mûszaki Könyvkiadó, Budapest Iczkovits Jenõ Hefelle József (1985): Portréfényképezés. Mûszaki Könyvkiadó, Budapest Török György (2009): Online fotósuli. http://vaku.hu/fotosuli/index.php John Farndon (1985): Hamlyn Encyclopedia of Photography. Hamlyn Kiadó
47
