Diákkrónika A Klebelsberg Középiskolai Kollégium lapja
2012. tanév
2. szám
Álom vagy valóság? Mint már az előző számból megtudhattátok, projektem középpontjában a kollégium áll. Ugyanazokban a témákban tettem fel kérdéseket mind nevelőknek, mind diákoknak, válaszaikat pedig összehasonlítottam. Néhány véleményt szeretnék megosztani veletek: A diákoktól megkérdeztem, miért jobb kollégistának lenni, mint bejárónak, illetve miért jobb klebisnek lenni, mint más kollégiumban lakni: • Nem kell mindennap zötykölődni a buszon 2x is, kényelmesebb, mint bejárónak lenni. • Közösségben lehetek, sok haver, barát. • Jó együtt lakni velem egykorú diákokkal. • Otthon úgyse csinálnék semmit. • Kimozdulhatok a városba, akárcsak sétálni is. • Vannak olyan dolgok, amiket csak kollégisták élhetnek át. • Önállóságot tanulok. • Fejlődik az alkalmazkodóképességem. • Sok lehetőségem van. • Sok sportolási és kulturális lehetőség van: programok, előadások, uszoda, szauna, tornaterem. • A többi koleszhoz képest jók a körülmények. • Tiszta és színvonalas a kollégium, rendezett a környezet. • Nem a folyosó végén van 1 közös tusoló. • Lehetőséget ad a tehetség kamatoztatására. • Szigorúbb szabályok, mint más kaposvári kollégiumokban. Nevelők, akik… Voltak kollégisták: Dezsőné Fedor Ágnes, Lovász Erzsébet, Jakabné Kaposvári Mária, Récsey Zsuzsanna, Stágl Bernadett, Hujber Tamásné, Csatos Zsolt, Horváth Balázs Nem voltak kollégisták: Horváth János, Somogyi Adél, Királyné Schán Brigitta, Trapp Ildikó, Gálosi Ildikó, Nagy Sándor Endre Megkérdeztem, ki hogy képzeli el az Álomkoleszt: Diákok • Wi-fi hálózat • Nincs sziló, nincs önismeret • Saját fürdő
• • • • • • • • • • • • • • • •
16:30-ig kimenő Sok érdekes előadás Havi egy buli Több szabadidő Ne legyen beléptetőrendszer Étkezésnél ne kelljen kártyát használni Jó társaság Nem kell kimenőt kérni 5*-os luxuslakosztály jakuzzival, vízágyakkal Diákok a csoportvezetők Moziterem Legyen korcsolyapálya Legyen olyan, mint egy saját albérlet Jó és sok kaja, és mi mondjuk meg, hogy mit akarunk enni Klebi egyetemi házirenddel Álomkolesz = nincs kolesz
Nevelők • Télen: hóasszonyépítő-verseny • Ne legyen beléptetőrendszer, helyette a diákok nyakába kell chipet ültetni • Dohányzóknak kötelező izzó vaspálca szopogatás • A lelkes tanárokat – akik a korrepetálásban megfáradtak – küldjék el nyaralni • Sífelvonót az egész város területére, amit csak mi használhatunk taxi gyanánt (természetesen ingyen) • „Jaj, ne!!” megszólalás extra műsorral jár • Sok közösségi tér, világos helyiségek, sok virág, a dekorációk saját alkotások legyenek • Kulturált külső-belső • Maximum 200 fő • Sok sportolási lehetőség • Sok közösségi program • Hagyományteremtés • Fontos: megfelelő emberanyag, jó hangulat, biztonságérzet, folyamatos és egymásért való munka, gyermekekkel való mindennapos kapcsolat • Gyermekközpontú pedagógusok Tudtátok, hogy: – 2003. szeptember 1-jén nyitott a kollégium – Építés költsége picit több, mint 2 milliárd Ft volt – A nyitáskor földszinti aula és a tornaterem közötti rész beázott, rossz volt a szennyvízvezeték, a lötyi belefolyt az ivóvízbe – Az ajtókon nem voltak számok – A nyitás előtti héten a nevelők hordták be a bútorokat, és a könyveket a könyvtárban csak a polcokra szórták – Orbán Viktor jelen volt a megnyitón – Nyitás után a nevelők folyton eltévedtek.
Heni az ideális kollégium ismérveit kutatta
Ha kíváncsi vagy a projekt többi részére, látogasd meg Erzsi nénit a könyvtárban, akinél az előző évek munkái is megtalálhatóak. Ignácz Henrietta
ÉVFORDULÓK Nem szükséges vagy az életben – maga az élet vagy. (Antoine de Saint Exupéry)
A víz az ÉLET (Készítette: Szanyi Bianka)
Földünk 71%-a víz, de ennek csak 2-3%-a édesvíz, ami egyre kevesebb lesz, ha nem teszünk semmit, hogy meggátoljuk a szennyezését. A megóvása érdekében jó dolognak tartom a Víz világnapját (március 22.), amikor minden a vízről szól, hiszen ezzel felhívjuk a figyelmet a fontosságára, nélkülözhetetlenségére. Habár erre nemcsak egyetlen napot kellene szentelni, mivel víz nélkül nem is lenne élet a Földön, minden élőlénynek szüksége van rá.
Kollégiumunkban is megemlékeztünk erről az eseményről. Ez alkalomból a feladatunk egy plakát készítése volt, melynek fókuszában természetesen a víz állt, és amit számunkra jelent. Bármilyen eszközt és technikát alkalmazhattunk, és a megvalósításnak csak a képzeletünk szabhatott határt. A mi csoportunk (Csatos Zsolt tanár úr csoportja) egy kissé humoros plakáttal készült, ami a Nagy Ho-HoHo-horgászt ábrázolta. Egyrészt azért ezt választottuk, mert a csoportunk kedveli ezt a különös, fura rajzfilm figurát, akinek szenvedélye a horgászás, ami csak tiszta vízben és rendezett vízparton képzelhető el, másrészt ezzel a képpel a kisgyermekekhez is közelebb hozható a téma. Alkotásunk harmadik helyezést ért el a versenyen, aminek nagyon örültünk. A többi csoportnak is gratulálunk az elkészített műveikhez. Mindegyik más oldalról közelítette meg a környezetvédelemnek ezt a formáját, hiszen mindenkinek mást jelent a víz védelme. A sokszínű rajzok pedig a téma különböző megközelítéseit tükrözték. Nagy Dorina
Örkény István (1912-1979) A Nyugat harmadik nemzedékének tagja jómódú, zsidó családból származott. Budapesten a piaristáknál végezte a gimnáziumot, majd először gyógyszerész (édesapja, Örkény Hugó patikus volt), később vegyészmérnöki diplomát szerzett. A reáltantárgyak iránt érdeklődő Örkény már 18 éves korában elkezdett írni. Első műveinek egyikét (Tengertánc) a Szép Szó adta ki, ezt követően a Magyar Csillag, az Ellenzék és az Újhold c. folyóiratok közölték írásait. 1942-ben SAS-behívóval a doni frontra került. 1943-ban hadifogságba esett, az itt átéltek alapján írt szociográfiáját (Amíg idejutottam) sikerült hazajuttatnia, s mire hazaért, már meg is jelent. A háború, a kiszolgáltatottság alakította ki abszurd stílusát. Az 56-os forradalomban aktívan részt vett, ezért 1958-ban eltiltották a publikálástól. 5 évvel később, 1963-ban a Macskajáték c. kisregényével tért vissza. Novelláit a 60-as évektől felváltja a saját maga által teremtett új műfaj, az egyperces novella, amely nemcsak Magyarországon, de a világirodalomban is újdonság volt, mivel eddig nem tapasztalt hatást keltett tömör, filozofikus, groteszk jellege miatt. Örkény munkájának elismeréseként több kitüntetést kapott hazánkban (József Attila-díj, Kossuth-díj) és külföldön (Fekete Humor Nagydíja – Párizs) is. Születésének 100. évfordulóján kortárs íróink (Tóth Krisztina, Kukorelly Endre, Vámos Miklós)a 2x1 perces kiadvánnyal emlékeznek a magyar abszurd dráma kiváló képviselőjére. A magyar irodalom alakjai sorozat folytatásaként (Radnóti, Kosztolányi, Tóth Árpád) a Magyar Nemzeti Bank április 5-én, az író születésnapján 5000 forintos címletű emlékérmet bocsátott ki, melyen Örkény legismertebb műveinek címei is olvashatóak.
Nemzetközi Tejnap A Nemzetközi Tejszövetség 1957 óta minden év május utolsó keddjén rendezi meg a Nemzetközi Tejnapot, hogy ráirányítsa a figyelmet az egészséges életmódhoz nélkülözhetetlen tejtermékek fogyasztására. Az Arany János Tehetséggondozó Program 10. évfolyamos tanulói is ezt a célt tűzték ki, amikor megrendezték az I. Kollégiumi Tejnapot. A különböző tejtermékek kóstolása mellett a nagy sikert aratott a „Pózolj a tehénnel!” nevet viselő fotópályázat, de talán még ennél is népszerűbb volt, a rendkívüli kreativitásról árulkodó, PETpalackból készült hulladék bocik bemutatója. Természetesen most is totózhattunk, a nap végén pedig stílszerűen angolteát fogyasztottunk.
2. oldal
Boci, boci, tarka...
Diákkrónika
BÜSZKESÉGEINK Vida Zoltán. Tudjátok ki ő? Biztosan, hiszen a legtöbb kulturális műsoron kellemes hangján mély érzelmeket közvetít nekünk. De találkozhattok vele a könyvtárban, a társalgókban, amikor társaival együtt készül a másnapi órákra, vagy barátai társaságában eszmecserét folytat. Csendes, nyugodt, kiegyensúlyozott, kedves, jóindulatú- mondják a barátai. Én is így gondolom. Ismerjétek meg! Kocsis Zsófia: Mióta szavalsz? Vida Zoltán: Már óvodás koromban is szívesen szerepeltem ünnepélyeken, amit később a nagybajomi Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskolában folytattam, igaz,ott inkább prózákat mondtam. A kollégiumban legelőször az egyik Wass Albert műsoron léptem fel, amit akkor még Szoboszlai tanárnő szervezett. K. Zs.: Melyik eredményedre, eredményeidre vagy a legbüszkébb? Zoli a sokoldalú tehetség V. Z.: Még első osztályban indultam egy versenyen, ahol mesét mondtam. Nagyon izgultam akkor, de végül annyira örültem, hogy elmondhattam. Még az osztályfőnököm is megdicsért. Számomra ez az első versenyem volt a meghatározó. K. Zs.: Milyen versenyeken vettél eddig részt a szavalókon kívül? V. Z.: Általános iskolától kezdve történelemversenyeken veszek részt, jelenleg a Gloria Victisen. Több különböző témában is indultam már, a fizika és a biológia sem áll tőlem távol. K. Zs.: Melyik volt a legemlékezetesebb versenyed? V. Z.: Tavaly a MÁV Kollégiumban rendeztek egy olyan verseny, ahol vicces, tréfás verseket kellett előadni. Habár kevesen indultak, mégis emlékezetes maradt, mivel a hangulatot a versek adták, amik ugye viccesek voltak. Visszafelé a többi kollégistával és Erzsi nénivel – mert Ő kísért el minket – még sütizés közben is egyre csak a hallottakon derültünk. K. Zs: Hogyan képzeled el a jövődet? Van benne helye az irodalomnak? V. Z.: Humán beállítottságú vagyok, így magyarral és a törivel kapcsolatos szakmák az elsődlegesek, de még nincs elképzelésem róla, hogy milyen pályán hasznosíthatom az érdeklődésemet. Az idő azonban sürget, hamarosan döntenem kell, hiszen jövőre érettségizem. Régen egyébként történelemtanár vagy régész szerettem volna lenni. K. Zs.: Van példaképed? V. Z.: A papám, ami egy kicsit furcsa, mert alig ismertem, de a mamám nagyon sokat mesélt róla, és az elmondások alapján hasonlítok rá. Ő is szeretett például horgolni és főzni is. De a korábbi plébánosunk, Horváth Lóránt is nagy hatással van rám. Vele a mai napig tartom a kapcsolatot. K. Zs.: Mit csinálsz szabadidőben? V. Z.: Amennyi van, abban olvasni szoktam különböző témájú könyveket, főként történelmit, valamint horgolok. De szívesen vagyok a szabadban, kertészkedem. K. Zs.: Legutóbb Horvátországban voltatok. Milyen volt, hogy érezted magad? V. Z.: Nagyon jól éreztem magam. Szép helyeken jártunk, hajókáztunk és még a tengerben is megmártózhattam. Zoli tehát szereti a magyart, a történelmet, ha úgy adódik bioszból is helytáll. A szabadidejében horgol, emellett szívesen főz is. A sokoldalú, tehetséges nagybajomi fiúnak szerteágazó az érdeklődési köre. A következő cikkben Stagl Bernadett tanárnővel közösen készített pályázatáról mesél, amely egy eddig még nem említett arcát mutatja. Kocsis Zsófia
Pályáztunk… „Ha Isten velem, ki ellenem?” Törhetetlen népetek ezért tudta minden nagy nemzeti csapás után újrakezdeni az ország felépítését. Sőt, elődeitek nemcsak azt állították helyre, ami elpusztult. Nem menekültek a múltba, hanem mindig valami újat akartak építeni, olyant, ami jobban megfelel az új lehetőségeknek és követelményeknek. Magam is osztozom veletek hagyományaitokban és együttes erőfeszítésetekben egy boldogabb és emberibb jövőért, hiszen a lengyel nép fia vagyok; népem történetének sok közös vonása van a magyar történelemmel. Európának abból a részéből származom én is, amely szintén egy új korszak küszöbén áll, és reméli, hogy részt vehet az egymással szolidaritást vállaló népek közösségében. Ezt az idézetet választottuk mottóul a lengyel-magyar barátság történelmi-irodalmi pályázatra, melyre a könyvtárban akadtam rá. Ennek a célja az volt, hogy a lengyel-magyar összetartozás gondolatához és történelmi gyökeréhez közelebb kerülhessen a most felnövő generáció. A felhívásra azért is figyeltem fel, mert a szervezőt is Vida Zoltánnak hívták, és tetszettek a témák is. Még nem vettem részt hasonló munkában, úgy gondoltam, itt az ideje, hogy elinduljak ezen a „versenyen”. Mivel a pályázó mellé egy felkészítő tanár is kellett, ezért megkértem Betti nénit, hogy segítsen nekem. Elolvastuk a kiírást, és a megadott hat témakör közül a „II. János Pál pápa Magyarországon” címűt választottuk. Kutatásunk során könyveket olvastunk el a Szentatya életéről és munkásságáról. Egy dokumentumfilmet is megtekintettünk, mely a magyarországi látogatásainak összefoglalója. Ezután telefonon hívtunk fel olyan személyeket, akik személyesen is találkoztak II. János Pál pápával ezen alkalmak során. Bíró László – akkor még pécsi megyéspüspök – a Bazilikában tett látogatásáról mondott el egy történetet. A gulágot megjárt Olofson Placid atya pedig II. János Pál pannonhalmi tartózkodásáról beszélt. Balás Béla kaposvári püspökatyával személyesen készítettünk interjút. Egy lelkigyakorlattal felért! Olyan jó volt hallgatni, ahogy emlékeit idézte fel... Ezek közül a margitszigeti előadásról a következők hangzottak el: „Fél évvel az időpont előtt megkezdtük az előkészületeket. Sok nehézség adódott, volt, aki lemondta a szereplést, volt, aki vállalni sem tudta, mintha minden összeesküdött volna, hogy meghiúsuljon a Szentatya fogadása. Aztán két hónappal az érkezése előtt fiatalokat toboroztunk, mintegy kétszázat, besegített a Győri Balett, és elkezdődtek a próbák, hogy elő tudjuk adni Szent Margit legendáját. Voltak kiváló zenészek, például Sillye Jenő, Dax, Varga Attila és a többiek. Egy olyan mű készült, szavak nélkül, ami szimbolikán, sok gesztuson alapult, hogy a Nyugat is értse. Az előadás előtt Tolcsvay László javaslatára ráhangoló zene hangzott el, melyet a Szentatya is szívesen hallgatott. Az előadás előtt egyszer csak érkezett a súgás, „fülest” kaptunk, hogy a Szentatya magányosan érzi magát, és az utolsó pillanatban sikerült megváltoztatni az addigi protokolláris rendet, és a biztonsági főnökkel megbeszélve az előadás végén a szereplő fiatalok, akik tiszta fehér ruhában voltak, közeledtek a Szentatyához, majd a fiatalok körgyűrűjében vonult el. Azért, hogy az ottmaradó 60.000 ember is békésen el tudjon vonulni, még egy fél órát ott ültünk, népdalokat énekeltünk.” Aki az egész pályázatra kíváncsi, a könyvtárban megtekintheti. Ajánljuk még a II. János Pál pápáról készült lengyel-olasz filmet, mely a történelmi hátteret is hűen ábrázolva mutatja be a Szentatya életét és munkásságát fiatal korától egészen a haláláig. A film első részének címe: Karol az ember, aki pápa lett; a másodiké pedig: Karol a pápa, aki ember maradt. Karol Jozef Wojtyła áldozatos élete, tanításai - melyeket nemcsak szóban, írásban tett közzé, hanem tettei is igazolták- nagy hatással voltak az emberiségre. Mindenkit buzdítunk a film megtekintésére. Bár pályázatunk helyezést nem ért el, mégis megköszönték munkánkat, melyet érdekesnek, értékesnek tartottak. Mi is sok ismerettel gazdagodtunk, mind ismeretben, mind lelkiek terén. Végül, de nem utolsósorban köszönetünket szeretnénk nyilvánítani Lovász Erzsi néninek, aki munkánkat lektorálta, és segített végső formába önteni. Stagl Bernadett tanárnő Vida Zoltán
Diákkrónika
3. oldal
ÉLET A
Az energiaital. Tudod, mit iszol?
Afrikai napok a kollégiumban A rendezvény alapötlete Gabi nénitől származik, aki az egyik önismeret óránkon egy különleges, csapatépítő feladattal bízott meg bennünket. Ki kellett választanunk egy olyan jeles napot a hónapból, amelyiket megvalósíthatónak érzünk. Mindenki nekilátott a böngészésnek, ötletek gyűjtésének, majd a plakátok és a szórólapok tervezéséhezés elkészítéséhez. Az elkészült tervek közül szavazással választottuk ki a legjobbakat, amelyből kettő is akadt. Végül a győztes munka a mi projektünk lett. Így – nagy örömünkre – először a mi munkánkat szerveztük meg, mivel ez foglalt el előkelőbb helyet a naptárban. Május 23–24-én a kollégiumban tehát megrendeztük az Afrikai hetet, aminek a programjai nagyon változatosak és érdekesek voltak. A programokat színes plakátok és szórólapok hirdették, melyeket már egy héttel az esemény előtt kidolgoztunk. Szerdán „Afrikai maraton” néven egy futóversenyt hirdettünk a kollégium körül fürge lábú, kitartó társainknak. Negyvenkét diák teljesítette a távot. Este pedig egy energikus Zumbára jöhettek el azok a diákok, akik szeretik az egzotikus és sok mozKészül az afrofrizura gást igénylő táncokat... ezúttal fűszoknyában. Ezúton is nagyon köszönjük táncoktatónk, Győrffyné Bezzeg Mónika együttműködését. Utána „öblítésképpen” mindenkit szeretettel várt a teaház, ahol különleges afrikai teákat lehetett megkóstolni. Csütörtökön is izgalmasabbnál izgalmasabb programok várták az érdeklődőket. Délután az első emeleti aulában mindenki a saját ízlésének, igényének megfelelő ékszert készíthetett. Persze ezekben az ékszerekben benne kellett lennie az afrikai színeknek: az erőteljes pirosnak, sárgának, zöldnek és kéknek. Este is változatos programokat kínáltunk. A DÖK teremben olyan filmeket vetítettünk, amelyeknek köze volt Afrikához, de mégsem aludtunk el az első öt percben, hiszen ezek többnyire vígjátékok voltak. Köztük volt a Csonthülye, Az istenek a fejükre estek, a Határok nélkül. A főzőszakkör keretében pedig különleges, ízletes afrikai ételeket készítettünk el tanáraink segítségével. Végeredményben ezt a hetet azért csináltuk, hogy mindenki egy kicsit kiszakadhasson a szürke hétköznapokból és belecsöppenhessen egy olyan színes és izgalmas kultúrába, mint amit az afrikaiak tudhatnak magukénak. Az ételeket te is könnyen elkészítheted otthon. Próbáld ki! • Fűszeres túró: a túróhoz hozzáadtunk köménymagot, hagymát, paradicsomot. Ezt kenyérre kenve tálaljuk. Egyszerű, de nagyszerű harapnivaló volt. • Lekváros-kókuszos palacsinta: az ananászt, a lekvárt, (amit Marika néni hozott csapatunknak) és a tejszínhabot szép habosra kevertük, majd megkentük vele a palacsintát és feltekertük őket, végül leöntöttük a maradék lekvárral és megszórtuk a kókusszal. Schmidt Virág
4. oldal
Dr. Mezőfi László ideg-elmegyógyász a Kaposi Mór Oktató Kórház főorvosa tartott egy igen érdekes előadást a napjainkban oly népszerű energiaitalok és társaik veszélyeiről. Nem is gondolná az ember, mennyi helyről lesnek ránk a modern élelmiszeripar vívmányainak köszönhető mellékhatások. Sokszor hallhatunk a médiában is a legális teljesítményfokozó szerek káros hatásairól. Igaz, külön-külön az összetevők nem jelentenének veszélyt, ám együtt jutva szervezetünkbe – kölcsönhatásaik révén – akár igen erős idegmérgeket is létrehozhatnak. A doktor úr leginkább egy anyag, a glutamát élettani hatásaira hívta fel a figyelmet. Ennek a szervezetbe jutása bizonyos mennyiség után akár hirtelen szívhalált is okozhat, de epilepsziás görcsöket is. Sőt, egy újonnan kialakult betegségre, a metabolikus szindrómára is rávilágított. Ez a betegség olyan súlytöbbletet halmoz fel a szervezetben, amit rendszeres edzéssel is nagyon nehéz leadni. A „pörgető szerek” ellen egyet tehetünk: tudatosan élünk és felelősségteljesen vásárolunk. Mezőfi doktor urat követően két sportember, Horváth József, a Mézga Focisuli vezetője és Faludy András, a Kaposvári Vízügyi SC. edzője is pár szóban megfogalmazta véleményét az energiaitalokról, illetve más teljesítményfokozókról is ejtettek szót. Horváth József a tiszta versenyre és a természetes harmónia megőrzésére hívta fel figyelmünket. Faludi András mint testnevelőtanár, edző és szülő a személyes példa fontosságát emelte ki. Szerinte a szülők nagyban meghatározzák a fiatalok hozzáállását az ilyen és ehhez hasonló kérdésekben. Zárszóként dr. Kernya Róza összefoglalva az eddigieket hozzátette, hogy tisztában van azzal, mi még nem igazán törődünk az ilyen veszélyekkel, de tudja, hogy egyszer még hálásak leszünk az előadóknak. Személy szerint élveztem az előadást, és sok újat tanulhattam belőle. Remélem még lesz alkalmam ilyesfajta ismeretterjesztő vagy figyelemfelkeltő előadás meghallgatására. Antal Krisztina
„Az élet rövid, a művészet hosszú“ (Hippokratész) Minden évben zsúfolásig megtelik e jeles napon az első emeleti aula. Néhányan foglalt táblával biztosítják helyüket az első sorok valamelyikében. Mindenki izgatottan várja barátai, ismerősei előadását. A műsorszámok változatosak: ének, vers, tánc, hangszerjáték. Nagy az érdeklődés egyrészt azért, mert tudjuk, hogy az előző évi színvonalas produkciók előadóiban az idén sem fogunk csalódni, másrészről az új „művészek” valami újat hoznak a Klebi kulturális életébe. Bármilyen művészeti ág magas szintű műveléséhez elhivatottság, sokszor lemondás szükséges. Diáktársainkat arról faggattuk, hogy mit jelent számukra a zene, a tánc, a vers... és a szereplés.
Diákkrónika
KOLLÉGIUMBAN Már második alkalommal szerepeltünk a hagyományosan megrendezett Művészeti esten, ami annak köszönhető, hogy nagyon szeretünk énekelni. Legutóbb Rúzsa Magdi Hip-hop c. dalát adtuk elő. A felkészülés elég hosszadalmasnak Nagy Dorina, Kovácsik Ivett bizonyult, mivel a tőlünk telhető legjobbat szerettük volna nyújtani. A gyakorlásnál nagyon sokat segített Pápai Laura tanárnő. Önbizalommal telve léptünk ki a színpadara, de mint mindenkiben, bennünk is volt némi félelem. Az előadásunk jól sikerült, és úgy gondoljuk, hogy jó hangulatot varázsoltuk.
esetemben táncolt –, az tudja, hogy miről beszélek. Egy, a mai világban egyre korlátozottabban terjedő kulturális, szórakoztató közegről van szó, melyet művelni, szinten tartani egyaránt rendkívül nehéz. Egyedül táncolni olyan, mint kitárulkozni, legbelső lényedig őszintének lenni számodra ismeretlen emberek előtt. Ez nagyon bonyolult, és az állandóan változó közönség miatt megszokhatatlan feladat. Amikor azonban párral tánWolf Tamás colok, részként kell egységet alkotni, az egész felének kell lenni. Mindkettő formáció leírhatatlan dolog. (Ennél jobban nem részletezném.) Nagyon összetett és nehéz hivatás, de ennek ellenére minden percét élvezem, és kihasználom, ameddig tudom.
Wass Albert így fogalmazott: „Mikor a vers fakad, egy pillanatra minden más megáll. Csak aligalig dobban a szívünk, mint patak, akit a tél mederbe zár. Egy pillanat...” Versmondás közben – mint az élet sok területén – csak az a perc számít, amikor ott állsz a közönség előtt. A pillanat határoz meg mindent. Számomra ez egy kihívás, hogy ki tudom-e Ádám Ágnes fejezni gondolataimat abban az adott pillanatban, hogy át tudom-e adni az üzenetemet a hallgatóságnak. Ha sikerül? Nagy az öröm. Ha nem? Tovább próbálkozom...
Az egész akkor kezdődött, amikor 3 évesen a szüleink beírattak egy hagyományőrző német nemzetiségi tánccsoportba, ahol 10 évig tagok voltunk. Rendszeresen jártunk versenyekre is. Amikor kicsit idősebbek lettünk, elkezdett érde- Zsigó Peggy, Polgár Adél kelni bennünket ez a stílus (modern tánc). Így hát belevágtunk, és saját tudásunk szerint összeraktuk a koreográfiákat a kedvenc dalainkra. Évről évre új táncokkal lépünk fel különböző rendezvényeken, falunapokon. Nagy örömmel mutattuk be legújabb koreográfiánkat diáktársainknak.
Edzések, versenyek, fellépések, öröm és kemény munka. Az ugrókötél számomra mindig fontos volt. Sok mindent köszönhetek neki. Igaz, most már csak hobbi szinten űzöm ezt a sportot, de örülök, hogy megmutathattam, amit tudok. Remélem, sokan kedvet kaptak egy kis ugráláshoz.
Számomra a zongorázás sokat jelent, kikapcsolódást nyújt. Már 9 éve zongorázom, tehát emellett nőttem fel, mindig része volt az életemnek a zene, és szeretném, ha ez így is maradna.
Bogdán Eszter
Nekem a tánc nagyon sokat jelent. Amikor táncolok, felszabadulok. Egy olyan világba kerülök, amiben úgy érzem, hogy nincsenek gondok, csak jókedv és mulatság. Tánc közben elfelejtek minden rosszat, ami velem és körülöttem történik. Ilyenkor csak az érdekel, hogy ezt az érzést átadjam a nézőközönségnek. Szabadidőmben sokat táncolok, s ezt a jövőben is tovább szeretném folytatni. Lőrinczi Norbert Mit jelent nekem a néptánc? Ez nagyon nehéz kérdés. Pontosan olyan, mint elmagyarázni egy földönkívülinek, hogy milyen pl. a csokoládé íze. Persze, aki evett már csokoládét – az
Varga Jenifer Számomra az éneklés olyan szabadidős tevékenység, amely személyiségem elválaszthatatlan része. Már általános iskolában foglalkoztam népdalénekléssel, és versenyeken is megmérettettem magam, egyénileg, trióban és kórusban. A gimis éveimben már megváltozott a helyzet, mert Somodi Andrea inkább slágereket és musicaleket énekelek mostanában. Örömmel tölt el a zene, és szinte a nap minden percében felcsendül egy dallam a fülemben, amit aztán dúdolgatok. A kollégiumban továbbra is kibontakozóban vagyok Pápai Laura tanárnő szárnyai alatt.
Diákkrónika
5. oldal
EGÉSZSÉGHÉT
Kicsattanunk az egészségtől!
Lefőzhetetlenek vagyunk
Manyi néni bűvös szerkentyűje csupa jót mutat
Panni néni, a bőrgyógyász minden problémára talált megoldást
Mozgásban voltunk Márciusban az egészséghéten számos program várta az érdeklődőket például úszás, nordic walking, kötélhúzás, kvízek, tájkerékpár, stratégiai játékok és a vízi vetélkedő. Ezek között volt néhány olyan program, amelyekről nem is tudtuk, hogy micsoda, mint például a nordicwalking, amelyről még soha nem is hallottunk, vagy a tájkerékpár, de a vízi vetélkedő szabályait sem ismertük. Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk és kipróbáljuk ezeket is.
6. oldal
Amikor lementünk megnézni, hogy mi is az a nordic walking, akkor nagyon meglepődtünk, hiszen sok-sok botot láttunk, aminek még kiscsizmái is voltak. Vajon mire valók? Hamar megtudtuk az oktatótól, hogy mit kell csinálni ezekkel, és mire jó. Persze nem hittünk neki, hogyan is segíthet két bot a járásban... és mi Mindent kipróbáltunk ebben az egészséges? A két botot úgy csatoltuk fel a kezünkre, mintha kesztyű lenne. Érdekes volt. A két kiscsizmát pedig be kellett állítani. Úgy kellett használni, hogy magunk után húztuk, és minden lépésnél ellöktük magunkat a földtől a bottal, amit a lábunkkal ellentétesen mozgattunk. Ezzel az egyszerű mozdulatsorral tényleg könynyebben és gyorsabban tudtunk sétálni itt, a Kisgáton. A tájkerékpárra is nagyon kíváncsiak voltunk, a kollégiumunkban a tájfutásnak már hagyománya van, de ez teljesen más. Vagy mégsem? Érdeklődve vártuk, mert nagyon szeretünk kerékpározni. A tájfutáshoz hasonlóan kaptunk egy térképet és egy érdekes gyűrűt, aminek a vége egy pendrive-ra emlékeztetett. Ezzel a „ékszerrel” kellett minden állomásnál csipogtatni, így ellenőrizték az útvonalunkat és az időnket. Nagyon vidám programnak bizonyult, amellyel még a térképolvasást is gyakorolhattuk. Persze voltak kisebb balesetek is, mint például borulás és kutyatámadások (szerencsére nem haraptak meg senkit), de mindenki túlélte. Négy különböző útvonalon lehetett bringázni, és sokan mind a négyet teljesítették is. Pár embernek segíteni kellett a térkép azonosításban, de ők is végigértek. Nemcsak a földön, de a vízben is jól érezzük magunkat, ezért természetesen a vízi vetélkedőn is részt vettünk, ahol nem a gyorsaság, hanem az ügyesség számított. Négy könnyebb feladat volt. Először egy nyolcas formájú szivaccsal a térdeink között kellett átúsznunk a túlpartra, majd egy nehezebb feladat következett, amikor egy nagy gimnasztikai labdát úgy juttatnunk át a medencén, hogy nem használhattuk a fejünket és a kezünket sem. A harmadik feladatnál szivacsdeszkán „pihentünk”, végül még búvárkodtunk is, hiszen köveket „mentettünk” a vízből. Persze voltak nem fizikai erőnlétet kívánó programok is, mint a stratégiai játékok, a kvízek, ahol az agyunkat mozgattuk, de volt olyan is, ahol csak a szánkat: a salátabár és a teaház. Érdemes volt ezeken is részt venni, hiszen az egészséges életmódra tanáraink ízletes salátái hívták fel a figyelmet. A szokásoktól eltérően a teaházban pedig az ital mellé nem sütit kaptunk, hanem egészséges, teljes kiőrlésű péksütemények közül válogathattunk. Nagy sikere volt a szűrővizsgálatoknak is, ahol vércukorszintet, vérnyomást mértek, szakemberek segítségével megtudhattuk a testtömeg indexünket, de még bőrgyógyász szakember is válaszolt kérdéseinkre. Ösztönzésképpen minden kollégista egy kártyát kapott, amin aláírásokat gyűjthetett a programok részvétele után. A legtöbbet összegyűjtő tizenöt kollégista különböző ajándékok (póló, nadrág, labda...) közül választhatott. Nekem és a testvéremnek már pótlap kellett, mert 24-25 programon vettünk részt. Az eredményünk is azt bizonyítja, hogy nagyon jól éreztük magunkat ezen a héten, új sportolási lehetőségeket ismertünk meg, emellett jól szórakoztunk. Reméljük, hogy jövőre is lesz hasonló rendezvény. (Persze mi addig is sportolunk rendületlenül!) Varga Dalma és Dominika
Diákkrónika
DIÁKHÉT Egy csipet Erdély a Koleszban Mi is az a kürtőskalács? A kürtös kalács Erdélyből származik. Nevéhez sok legenda fűződik, melyek közül a legnépszerűbb a tatárjárásig vezethető vissza. A monda szerint Székelyföld lakossága elbujdosott a tatárok elől, akik nem tudták előcsalogatni rejtekhelyükről, így hát egy megoldás maradt... az éheztetés. Amikor a székelyeknek elfogyott minden élelmük egy asszony a megmaradt lisztet összekeverte hamuval és dorong fákra felcsavarva hatalmas kalácsokat sütött, amit a tatároknak felmutatott – jelezve, hogy nekik még van élelmük –, akik látva a bőséget elvonultak. Ettől az eseménytől kezdve hívjuk dorongfánknak, ahogyan a régi receptes könyvekben nevezik. Április 19-én a Diákhét keretein belül eljött hozzánk apukám, Németh Imre, hogy megismertesse kollégista társaimmal és nevelőinkkel a kürtőskalácskészítésének fortélyait. Mivel nagyon sokan és lelkesen készítettetek magatoknak kalácsot ezen a délutánon, úgy gondoltam, hogy kifaggatom apukámat erről a ritka mesterségről. Honnan az ötlet, hogy kürtőskalács sütéssel foglalkozz? Nagyon szeretem az édességeket, főként a kalácstésztából készült süteményeket. Hol tanultad meg az elkészítés módját? Erdélyben, Nagybányán egy barátom segítségével ismerkedtem meg a kalácssütés művészetével. Innen származó receptúra alapján kezdtem kis családi vállalkozásba. Nagyon sokat kísérleteztem, mire ezt a formát és ízt elértem. Egy új sós kalácsot is megalkottam, ez a Kürtös Pánkó, amit itthon csak egyedül én készítek. Kisebb-nagyobb rendezvényeken, programokon szívesen fogyasztják kicsik-nagyok egyaránt. Gondoltad, hogy ekkora lesz az érdeklődés a kollégiumban? Igen, szívesen tanítom a fiatalokat.Ezen a kis programon az volt cél, hogy mindenki elkészíthesse saját maga első kürtőskalácsát. Mindenki kapott a tésztából egy fára való darabot (akár többet is), majd ezt nyújtották, vágták, végül a fára felcsavarták. A fiúk nagyon élvezték a faparázson való sütögetést. A kalácsok nemcsak nagyon finomak lettek, hanem jól is néztek ki. A diákok különféle ízesítést készítettek, amit már alig vártak, hogy megkóstolhassanak. Én is (Hanna) kíváncsi voltam társaim véleményére, habár akkora volt a tolongás,hogy az mindent elmond. Török Alexandra: Nekem nagyon tetszett, hogy Imre bácsi bevonta a gyerekeket a munkába. Nagyon különleges ízvilággal rendelkezett a kalács. Pintér Edit: Nagyon jól éreztem magam, kisebb csapat kovácsolódott össze Imre bácsi utasításait lesve. Az utolsó kürtös kalácsot Elek Dorinával készítettem, amin minden ízt kipróbáltunk, ezzel kiérdemeltük az utolsó kürtőskalácsért járó tapsot is. Németh Hanna
Vagy említhetnénk még a Nagyboldogasszony templom oldalán található kutat, amit Szent István király „őriz”. A Teleki utcán keresztül a színházig mentünk,ahol a 44-es gyalogezred emlékművét tanulmányoztuk . Az útvonal alapján a kórház területe felé indultunk el, itt azonban nehézségeink adódtak, de nem várt segítséget nyújtott nekünk egy arra járó néni. Már a cél felé közeledtünk. A Hősök templománál volt a vetélkedő utolsó próbatétele. Innen már csak a kollégiumba siettünk, hogy minél kevesebb idő alatt teljesítsük ezt a távot. Nagyon jól éreztük magunkat, és rengeteg információval gazdagodtunk. Íme néhány kérdés, hogy felkeltsük az érdeklődéseteket a jövőre induló versenyre, emellett a tudásotokat is felmérhetitek. 1. Hány csillagos a Dorottya hotel?; 2. Hány oroszlán őrzi Széchenyit? 3. Milyen felirat található a kórház Anyaépületén? Borbély Beáta Nikolett, Czirfusz Réka, Tebeli Nikolett
Nem unatkoztunk!
Egységben az erő! Vagy az ész?
Imre bácsi mindenkinek megköszönte a részvételt és a lelkes közreműködést, mi is köszönjük, és visszavárjuk! Ezzel a programmal egy remek hetet zártunk.
Városismereti vetélkedő Április 19-én, csütörtökön a könyvtárból indult a vetélkedő. Háromfős csapatok jelentkezését várták. Mi elhatároztuk, hogy részt veszünk rajta, mivel már négy éve itt „lakunk”, és ezt a várost nevezhetjük második otthonunknak. Lovász Erzsébet tanárnőnél kellett jelentkezni, ő adott segítségül térképet, ami nekünk jól jött, mivel nem vagyunk kaposváriak. A feladatlap kézbevétele után nekivágtunk a város „felfedezésének”. A táv a kollégium és a Hősök temploma közötti szakaszról szólt. Különböző szobrokat „vizsgáltunk” meg a Berzsenyi- parkban, többek között a Trianoni emlékművet, Berzsenyi Dániel mellszobrát, és a nyáron programjaival sok helyi lakost csábító Zenepavilont, azért, hogy megtudjuk a feladatlapon lévő kérdésekre a választ. Ezt követően a Kossuth térre vezetett az utunk a térkép és a teszt alapján. Itt is sok érdekes dologról kaptunk információt. Például: Nepomuki Szent János szobrán milyen érdekesség látható? a) bal keze törött; b) van koronája; c) ki van festve; d) ruha nélkül látható
Osváth Rebeka kampányának része egy kellemes masszázs volt
Pensio kontra Sam' bá'
Diákkrónika
7. oldal
KALENDÁRIUM SZEPTEMBER
9. évfolyam vs. 12- évfolyam
9. évfolyam vs. 12. évfolyam
Mi történt velünk a nyáron?
Reményik Sándorra emlékeztünk
1956-os megemlékezés
A határon túli írók és költők műveinek versmondó versenye
Albert Gábor: Kiért szól a hidasi harang c. könyvének bemutatója
Készülnek az ajándékok
Karácsonyest a kollégiumban
A Kaposvári Egyetemen jártunk
Segítünk, ahol tudunk
OKTÓBER
A kilencedikesek bemutatkozása
NOVEMBER
Klebelsberg-vetélkedő
DECEMBER
Mikulás-nap
JANUÁR
A Compass szervezésében külföldi diákokkal ismerkedtünk
8. oldal
Diákkrónika
KALENDÁRIUM FEBRUÁR
A kommunista diktatúra áldozataira emlékeztünk
Retro farsang
Szekeres Erzsébet textilművész kiállítása
Salátabár
Táncház
A Tehetséggálán Mezriczky Bence képviselte a kollégiumot
Tojással várjuk a locsolókat
Büszkeségeink és a trófeák
Kísérletezünk
Virággal köszöntöttük tanárainkat
Trianoni megemlékezés
MÁRCIUS
Nordic walking az eü. héten
ÁPRILIS
Húsvéti passió
MÁJUS
Búcsúzunk
JÚNIUS
Tanárnőink indiai teaházon láttak vendégül minket
Diákkrónika
9. oldal
„ARANY-OSOK” VAGYUNK Barlangásztunk Április 15-én, vasárnap indultunk el reggel 8 órakor Balatonedericsre. Nem telt bele két óra már, ott is voltunk, és az osztály fele rögtön neki is vágott a kis túrának, ami a barlang bejáratához vezetett. Három óra intenzív „testmozgás” után visszaértek, és elindult a második csoport. Túránk elején megkaptuk a megfelelő felszereléseket és az intelmeket – mivel nem veszélytelen az útvonal –, majd nekivágtunk annak a hosszú útnak, ami még csak a bejárathoz vezetett, ahol már várt minket Zsolt, a „túravezetőnk”, aki egy-két jó tanáccsal is ellátott minket. Itt megkaptuk a fejfedőnket, és elindultunk a lefelé vezető utunkhoz. A bejárat egy szűk nyílás volt, és egy létrán mentünk le a barlang mélyére. A barlangban nagyobb és kisebb folyósokon haladtunk beljebb és beljebb. Voltak olyan szűk helyek is, ahol guggolva és kúszva fértünk csak át. A barlang legmélyére érve eljutottunk a Nagy Terembe, melynek történetét elmesélte a vezetőnk. Minél mélyebbre haladtunk, annál több változatosabb cseppkövet láttunk. A barlang végére érve egy csodálatos kép tárult a szemünk elé. Egy hatalmas terület telis-tele volt cseppkővel. Voltak kicsik és nagyok, de a legérdekesebb cseppkő egy egérre hasonlított, ami egy répa alakú cseppkő előtt lógott. Zsolt elmesélte a történetét, nemcsak a látvány, de a sztori is nagyon mulatságos volt. Mindezek után a kijáratot vettük célba. Voltak, akik azon az úton mentek vissza, amin jöttünk, de a bátrabbak az extrém utat választották, ami tele volt szűkebbnél szűkebb járatokkal. A túránk végén a buszunkra visszaérve fáradtan, de nagy élménnyel gazdagodva indultunk el Kaposvár felé. Héjjas Gergő
Búcsúzunk Szerintem nagyon jó volt, hogy AJTP-s tanulóként kollégista lehettem, mert a kollégium nagyon jó lehetőséget biztosított a tanulásra, emellett különböző sportszakkörökön töltöttem el a szabadidőmet, és sok sportrendezvényen vehettem részt, amelyek örök emlékek maradnak a gimnazista éveimből.
Dékány Adrienn boldogan veszi át a Klebelsberg-díjat
10. oldal
Szerencsésnek mondhatom magamat, hiszen a kollégium által nagyon sok szép helyre jutottam el: Kőszegre, Bajára és még Olaszországba is. A „bennmaradósnak” köszönhetően pedig sokkal jobban megismerhettük egymást, mint akármilyen másik nem AJTP-s osztály, és így szoros barátságok alakultak ki. Az állandó kollégiumi foglalkozások és a különféle előadások pedig sosem hagytak unatkozni. Dékány Adrienn (2011-2012-es tanév Klebelsberg-díjasa) *** Az AJTP a kollégium keretein belül az elmúlt öt évben nagyon sok élménnyel és pozitív tapasztalattal gazdagított. Lehetőséget adott a tehetségem kibontakoztatására a különböző kollégiumi programokon belül. Emellett számos helyre eljuthattam jutalomút formájában, például Róma, Firenze. Rengeteg országrészen jártunk és időztünk „bennmaradós” hétvégéink keretében. Nem tudok elfelejtkezni a közösségformáló erejéről sem, melynek köszönhetően egy életre szóló barátságok köttettek. És végül, de nem utolsó sorban a Programnak köszönhetem a világ legjobb nevelőnőjét: Ági nénit, aki mindenkinek segített, a saját problémáit mellőzve. Köszönök mindent az Arany János Tehetséggondozó Programnak, a Kollégiumnak és Ági néninek. Péterfi Judit *** Miért volt jó öt évig az AJTP-be járni? Mikor bekerültem a Programba, élmények tárháza tárult fel előttem. Az öt év során rengeteg helyen fordultam meg az osztállyal, ami remek alkalom volt ahhoz, hogy egy kis „világot” lássak. Voltunk többek között az osztállyal kilencedik előtt Zánkán, kilencedikben Olaszországban síelhettünk, tizedik végén Baján voltunk vízi táborban, ahol én fantasztikusan éreztem magam kajakozás és kenuzás közben… és még sorolhatnám. Számomra a legjelentősebb, hogy a Program segítségével két éve eljuthattam Franciaországba kilenc napra egy családhoz, tavasszal pedig hozzánk jött a francia lány. Tanáraink mindig nagyon segítőkészek voltak velünk. Mindent egybevetve örülök annak, hogy nyolcadikos koromban hallgattam az osztályfőnökömre, aki felhívta a figyelmemet erre a Programra, és én jelentkeztem rá. Életem jó döntései közé tartozik, és jó, felejthetetlen élményekkel fogok távozni. Pál Alexandra *** Négy évvel ezelőtt, amikor először jöttem az évnyitóra, még nem gondoltam, hogy ilyen hamar elrepül ez a pár év. Micsoda szorongással, félelemmel indultam…és most vegyes érzelmek kerítenek a hatalmukba. Egyszerre érzek örömöt, boldogságot, fájdalmas búcsúzást, szomorúságot. Az a sok együtt töltött perc, melyet velem együtt tettetek meg e hosszú út során, mindig emlékezetes marad számomra. Az út során számtalan élmény: tapasztalat, tudás, barátság, szerelem, és még ezernyi boldog perc tett gazdagabbá minden tanulót. Mert a kollégiumi élet megtanít tűrni, megtanít elviselni a fájdalmas perceket, megtanít úgy nézni a világra, ahogyan előtte még nem próbáltad. Farkas Henrietta (Stagl Bernadett tanárnő csoportja)
Diákkrónika
„ARANY-OSOK” VAGYUNK
Heni barátnőjével és csoportvezetőjével a ballagás előtti pillanatokban
Látogatás az Olasz Kultúrintézetben 2012. március 25-én családommal és rajztanárommal felkarolva indultam el Budapestre, az Olasz Kultúrintézetbe. A „La mia Italia” festészeti díjra beválogatták munkámat a legjobb 100 közé. A pályázatra a híres firenzei dómot készítettem el porpasztell technikával. Mindenki nagyon izgatott volt, hisz’ senki sem járt ebben az intézményben. Reggel hat óra felé indultunk el Kaposvárról, és tíz órakor már a budapesti Múzeum körúton sétálgattunk. Mivel maga a díjátadó 11-kor kezdődött, ezért egy közeli kávézóba leültünk, és beszélgettünk. 11 óra előtt tíz perccel indultunk el a kávézóból, majd egy kis séta után már a Kultúrintézet falai között nézegettük a pályaművekből készített terjedelmes kiállítást. A pályázatra több, mint 3500 mű érkezett. Pályázatokat az óvodásoktól kezdve egészen a középiskolás diákokig szinte mindenki küldött az egész országból. A kicsik körében gyakori technika volt a vízfestés, míg a nagyoknál az akvarell, és az akril volt a népszerűbb. Rengeteg ötletes festmény volt, személyes kedvencem a velencei karnevál egyik tagjának portréja volt. A kiállítás megtekintése után felmentünk az első emeleti előadóterembe, ahol az intézet új igazgatónője, Gina Gianotti üdvözölte a megjelenteket. A díjazottak nevét ő olvasta fel, és a jutalmakat is ő osztotta ki. Sajnos sokan nem tudnak nagyon olaszul, ezért az igazgatónő szavait egy tolmács fordította. Minden díjazott kapott egy kis ajándékcsomagot és egy túrakönyvet. Az első helyezett egy 18 éves fiú volt Debrecenből, aki a Colosseumot festette meg, amely egy piros Ferrari ajtóján csillant meg. Jutalma egy egyhetes római út volt, teljes ellátással. Kicsit lelombozott, hogy nem értem el helyezést, de töretlen lelkesedéssel fogok pályázni jövőre is. Bogdán Hajnalka (AJTP 9. évf.)
Távol a világ zajától Pénteken délelőtt 11 után indultunk utunkra. Hosszú órák elteltével megérkeztünk első állomásunkra, Szalonnára, ahol megnéztük az Árpád-kori körtemplomot. Estefelé értünk a célpontunkhoz, Aggtelekre. Miután elfoglaltuk szállásunkat,
nekiláttunk a vacsorának. Evés után körülnéztünk szállásunkon. Az udvaron volt egy medence,aminek mindenki nagyon örült,de a legkedveltebb mégis az emuk lakhelye volt, ahol 3 emu éldegélt. Másnap reggeli után átmentünk Szlovákiába, hogy megcsodáljuk az egykor Andrássy tulajdonban lévő Betléry-kastélyt. Az épületben gyönyörű szép szobák és termek voltak. Még két korabeli fürdőszobába is betekinthettünk. Mindegyik különféle színekben pompázott. A falak és a bútorok teljes harmóniában voltak egymással. A falon szép festmények lógtak a régi tulajdonosokról, családtagokról és történelmi eseményekről. Igaz, csak Szlovákiában voltunk, de olyan volt, mintha bejártuk volna a világot, mert a kastély földszinti folyosóin kitömött állatok álltak a világ különböző pontjairól, és még egyiptomi múmiákat is láttunk.Miután bejártuk az építmény minden helyiségét, a kastély körül elhelyezkedő parkban tettünk egy nagy sétát. A gyönyörű angolpark tele volt szökőkutakkal, pavilonokkal, és itt „csorog“ Szlovákia legnagyobb mesterséges vízesése is.
Az Andrássy-kastély parkjában
Miután visszatértünk kis hazánkba, egy gyalogtúrára indultunk, hogy meghódítsuk Szádvárat. Hosszú, meredek út vezetett a romokhoz, de a kilátás kárpótolt mindenért. Szépek voltak a távolban húzódó hegyek. Ezután buszunk Szinpetri felé vette az útját. Itt megnéztük a Világ Legnagyobb Könyvét, ami bekerült a Guinness-rekordok könyvébe is. A látvány nem mindennapi volt, hiszen ilyen nagy könyv a világon csak három helyen van, de a legnagyobb itt nálunk, Magyarországon. A tulajdonos megmutatta nekünk a saját kezűleg készített papírgyárát, amit egy vízimalomhajt. Láthattuk Gutenberg nyomdájának másolatát is, és a domboldalban az Aggteleki Nemzeti Park jelképét, a szalamandrát. Majd visszatértünk szálláshelyünkre, ahol bográcsban főtt pincepörkölttel vártak minket. A vacsorát követően elmentünk a helyi rendezvényekre. Vasárnap, miután megreggeliztünk, felpakoltunk a buszra. A hétvégénk utolsó állomása a cseppkőbarlang volt. A kétórás túránkat a barlang vörös-tói bejáratánál kezdtük. Nagyon szép látvány tárult elénk.Láttunk a barlangi folyómederben „teknőst, vízilovat és krokodilokat”. Még „Télapóval” is találkoztunk, persze nem a megszokott időben. Nekem a legjobban a „Csillagvizsgáló” és „Az óriások terme” tetszett. Itt egy nagyon szép, kellemes zenére csodálhattuk meg a különböző alakú cseppköveket. Nagyon sajnáltam, hogy ilyen hamar vége lett a kirándulásunknak, és remélem, hogy még visszajöhetek ide. Czirfusz Réka
Diákkrónika
11. oldal
PEGAZUS
Mi a boldogság?
Van, mikor kezet nyújt, s a mennyekbe repít, Van, mikor oldalba rúg, s a padlóra terít, Van, mikor csak fellángolást ébreszt, De van, mikor az életedet adnád érte.
Boldognak lenni mit is jelent? Csak azt, hogy hátra hagyod a jelent. És egyszerűen múltat csinálsz belőle, S féktelenül törsz előre a jövőbe.
Ősi fegyvere a rózsaszín köd, Megvakít és észre sem veszed, ahogy lassan megöl. Minden csodás, míg eltakarja a valóságot, De ha felszáll meglátod az igazságot! Versenybe szállni vele könnyű, csak merni kell. Ne hagyd, hogy a kis csaló győzzön le! Sokan mondják: „A szerelem öl, butít, nyomorba dönt!”, De ha harcolsz érte, a győzelem falat dönt. Ha nyertél, boldogan átkarolhatod őt végre, De ha elbuktál, akkor se szomorodj el végleg, Mert volt pillanat, mikor boldog voltál vele, S a harc, ha bukott, akkor is a boldog pillanatokért MEGÉRTE! Kicsi Kacsa 2
A madár is csak akkor boldog, ha szabad, Nem úgy, mint az ember, ki elmaradt. Szárnyalni sebesen, mint az álom, Boldogság fakad belőle minden áron. Vásárolni a boldogságot nem lehet, Mert aki megveszi, az mindent elvesztett. Vagy talán még nincs késő? Mert ki tudja, mit hoz a jövő. Boldog vagy, ha már adsz, És nem csak úgy kapsz. Ha szabad vagy, az a legjobb, És nem gátol meg egy felső hatalom.
Hatórai tea
Szárnyalni, mint a madár, És vele együtt meg nem állsz. Ha kapsz egy segítő lökést, Viszonozd azt, akármilyen nehéz. A szeretet nem egyenlő a boldogsággal, De ha az lenne, könnyebb volna a világnak. Ha boldog vagy, az soha nem fáj, Nem úgy, ha szeretsz, s nem kapsz viszonzást. De minek is fecsérlem tovább a szót, Hagyjad hátra azt, ami elborzasztó. Csinálj egyszerűen múltat belőle, S végül tekints előre a jövőbe. Jakucs Péter
Illusztráció: Asztalos Liliána
12. oldal
Szerelem
A szülői értekezlet nem ismeretlen az anyukák és az apukák előtt. Elmennek az iskolába, beülnek a padba, hallgatnak, esetleg hozzászólnak, felállnak és hazamennek. Mi, itt a kollégiumban ezt másként képzeljük. Nyílt, őszinte, bizalmi kapcsolatot szeretnénk kialakítani nemcsak a tanítványainkkal, hanem a szüleikkel is. Szóval, úgy gondoltuk, hogy a hivatalos, merev formát elhagyva, mellőzve, oldott légkörben – tea és süti mellett, körbeülve az asztalt – beszélgetünk a szülőkkel rólatok, értetek. Örömmel tapasztaltuk, hogy a meghívottak lelkesen és várakozással telve jöttek a szülői értekezletre, melynek témája a tehetség, a tehetség felismerése, a tehetséges gyermek „kezelése” volt. Szerencsére jó néhány kiemelkedő képességű diákkal büszkélkedhetünk az AJTP – programon belül és azon kívül is. Köztudott, hogy a potenciális tehetségek 50%-át nem ismerik fel, nem fejlesztik megfelelően, nem kap megfelelő nevelést. Mi egyetértünk Klebelsberg szavaival, mely szerint: „A magyar nemzet nem elég gazdag ahhoz, hogy egyetlenegy komoly tehetséget is elkallódni hagyjunk”, ezért erkölcsi támogatásunk mellett szakmai segítségünket ajánlottuk fel. Tanácsokkal láttuk el a szülőket a tehetséggel járó kudarcok kezelését illetően, a tehetségformák különbözőségét tekintve, és legfőképp a tehetség kibontakoztatásának elősegítése érdekében. Felhívtuk a figyelmet a szociális környezet jelentőségére, amelyben alapvető a szülői ház- és kollégistákról lévén szó- a kollégium. Tehát fontos, hogy Mi (nevelőtanárok) és Ők (szüleitek) együttműködjünk, tapasztalatainkat megosszuk egymással. A kezdeményezés sikeres volt, továbbra is várjuk „foglalkozásainkon” a szüleiteket.
Diákkrónika
ÖNISMERETI TESZT
Mennyire vagy őszinte? Különösebb gondolkodás nélkül, gyorsan válaszolj igennel, vagy nemmel az alábbi kérdésekre:
1. Megtörtént már, hogy az adott szavadat, ígéretedet nem tartottad meg?
Igen - Nem
2. Előfordul, hogy elveszted a türelmedet és ingerülten viselkedsz?
Igen - Nem
3. Vannak néha olyan gondolataid, amiket nem szívesen mondanál el másoknak?
Igen - Nem
4. Csakis helyes és jó szokásaid vannak?
Igen - Nem
5. Szoktál pletykálkodni?
Igen - Nem
6. Bevallanál-e minden árut a vámnál, akkor is ha biztosan tudnád, hogy nem fogják megtalálni nálad?
Igen - Nem
7. Elkéstél-e valaha életedben iskolából, vagy randevúról?
Igen - Nem
8. Van olyan ismerősöd, akit kifejezetten utálsz?
Igen - Nem
9. Szoktál néha olyan dologról beszélni, amihez igazán nem értesz?
Igen - Nem
10. Kiskorodban mindenkinek ellenkezés nélkül szót fogadtál?
Igen - Nem
11. Szoktál időnként elégedetlenkedni, morogni?
Igen - Nem
12. Örültél-e valaha a más kárának?
Igen - Nem
13. Teljesen mentes vagy minden babonától, előítélettől, elfogultságtól?
Igen - Nem
14. Szoktál néhanapján dicsekedni?
Igen - Nem
15. Ha levelet kapsz, mindig normálisan válaszolsz?
Igen - Nem
16. Elhalasztasz néha másnapra dolgokat, amiket ma is megtehetnél?
Igen - Nem
17. Hazudtál már valaha életedben?
Igen - Nem
18. Közömbös neked, hogy nyersz, vagy veszítesz játékban, sportban, kártyában (hiszen játék)?
Igen - Nem
Értékelés: A 4., 6., 10., 13., 15., 18. kérdésre az igen válasz, a többire a nem válasz ér 1-1 pontot. Értelmezés: 0 - 3 pont: A lehetőségek határáig objektív, tárgyilagos vagy önmagaddal szemben, ezért valószínűleg hasonlóan ítélsz meg másokat is. Sokra tartod a tényeket, fontosnak a tárgyilagosságot, de talán kevesebbet törődsz az emberek érzéseivel. 4 – 6 pont: Kissé hajlamos vagy a szépítésre, a valóság kedvezőbb színben való feltüntetésére. Néha észreveszed, hogy mások rólad alkotott véleménye nem teljesen egyezik azzal, ahogy te látod saját magad. 7 - 8 pont: Neked már határozottan rózsaszín a „szemüveged”. Inkább hajlamos vagy szépíteni, füllenteni, igazítani egy kicsit a dolgokon, mint tudomásul venni, hogy sem te, sem a többi ember nem olyan, mint amilyennek hinni szeretnéd. 9 - 11 pont: Nem azt látod, ami előtted van, hanem csakis azt, amit látni akarsz. Előre kialakított képed van saját magadról és másokról is, amiből nem szeretnél engedni, ezért inkább a valódi tényeket igazítod a vágyaidhoz, nem pedig fordítva. 12 pont vagy több: Ha valóban így van, ez már veszélyes mértékű elfogultság és szubjektivitás. Ennyire hibátlan, tökéletes ember, akinek mindig ennyire igaza volna, valószínűleg nem létezik. A való világ sok tényét kénytelen vagy megmásítani, meghamisítani, hogy ilyen képet tarthass fenn saját magadról.
Diákkrónika
13. oldal
SPORT
Mászunk...
Zumba szakkör a Klebelsberg Kollégiumban
Nagy örömünkre szolgál, hogy ennek az extrém sportnak a gyakorlásához a kollégium lehetőséget biztosít. A sportok között elég veszélyesnek számít, de megfelelő körülmények között egyáltalán nem az. Főleg, ha a szakkört tartó tanár, Rubecz József igen jól képzett és felkészült minden „eshetőségre”. A falmászáshoz szükséges képességek a helyzetfelismerés, az ügyesség és a megfelelő kondíció. Igen fontos dolog a bátorság is, de nem jó a túlzott vakmerőség, tartja a mondás is: „aki nem fél egyáltalán az halott ember”. Fontos a kitartás, és hogy gyorsan tudjon dönteni az ember, mivel minél több időt tölt el egy helyen, és nem megy tovább, a vége annál nehezebb lesz a fáradtság miatt. Ebben a sportban még elég nagy pozitívum az is, hogy megtanít felelősséget vállalni. Itt nincs olyan, hogy mást hibáztatunk amiatt, hogy valami nem sikerült. Akik kedvet kaptak hozzá, azokat szívesen várjuk kedden és csütörtökön az udvaron 4 órától fél 6-ig. Szél Bálint
Én heti rendszerességgel járok zumbázni. Tudjátok, hogy mi is ez valójában? A zumba szó a „zumbear” igéből, kolumbiai szlengből ered, ami annyit jelent: gyorsan mozogni és szórakozni. Más latin nyelvek szerint pedig bulit jelent. Ez egy olyan testmozgás, illetve táncstílus, ami élvezetesebbé teheti mindennapjainkat.
Riszálunk úgyis-úgyis
Kollégiumunkban 2011 óta zajlik ez az új szakkör, amely jelentős létszámmal büszkélkedik. Heti egy alkalommal járunk mi is csípőt rázni a barátnőimmel, szerdánként 19.30tól. Általában egy órát vesz igénybe, de sokszor annyira beleéljük magunkat, hogy nem is figyelünk az időre. A gyakorlatok egyáltalán nem megerőltetőek, mindenki hatalmas kedvvel végzi. Nem kell hozzá tánctudás, hiszen csak az oktató lépéseit kell követni, ezért teljesen kezdők is kipróbálhatják. Nincsenek hosszas koreográfiák, bonyolult mozdulatok, amelyeket meg kell tanulni, nem kell feszülten figyelni, átadhatjuk magunkat a zenének. A fogyni vágyóknak is remek ötleteket nyújthat. Összefoglalva a „na most el tudom magam engedni” életérzés fogalmazódik meg mindebben. Én azt gondolom, hogy a Klebelsbergben ez az egyik legjobb foglalkozás, ezért ne habozz, gyere és próbáld ki velünk! Olasz Martina
Mi mindent megteszünk
„Pókemberek“ a Klebiben
14. oldal
Nagyon örültem, hogy az idén is része lehettem annak a rendezvénynek, melyen megjutalmazzák azokat a kollégistákat, akik sokat tesznek a kollégiumért. Én zenei rendezvényeken vettem részt, emellett szerepeltem a kollégium „színeiben” a boglári kézilabda-bajnokságon is. Már sokadszorra vettem részt a kollégiumi jutalmazáson – törekszem is arra, hogy a tehetségemmel, az adottságaimmal öregbítsem a KLEBI jó hírét – és nagyon sok ismerős arcot láttam, akik az előző években is jelen voltak. Nagyon jó érzés olvasni a nevemet a kiemeltek között, tudni azt, hogy figyelemmel kísérik a szerepléseinket. Tanáraink és a kollégium vezetősége nagy szívvel adott jutalomként mindenkinek süteményt, gyümölcsöt, hogy ezzel is kifejezzék elismerésüket. Remélem jövőre is részese lehetek ennek az örömteli pillanatnak, amiért minden tőlem telhetőt meg is fogok tenni. Ezúton is szeretném megköszönni a kollégiumnak, hogy értékelik a munkánkat. Váradi Ádám
Diákkrónika
SPORT EREDMÉNYEK Klebi Kupa Egyéni: 50 m-es gyorsúszás
Böhönyei Kitti Horváth Milán 50 m-es mellúszás Illés Helga Lovász Lóránd Asztalitenisz Valkó Gabriella Schmidt Virág Valkó Gábor Sakk Simon Barnabás Sós Ádám Horváth Dániel Push and Run Kuncz Laura Erdelecz Evelin Simon Bálint Szél Bálint
1. helyezés 1. helyezés 1. helyezés 1. helyezés 1. helyezés 3. helyezé 2. helyezés 1. hely 2. helyezés 3. helyezés 1. helyezés 1. helyezés 1. helyezés 3. helyezés
Csapat: Úszás Asztalitenisz
leány fiú
Sakk Push and Run Streetball Röplabda Kötélhúzás
1. helyezés 1. helyezés 2. helyezés 1. helyezés 1. helyezés 1. helyezés 1. helyezés 1. helyezés
Balatonboglári Diáktalálkozó Foci Kézilabda Sakk Összesített
leány fiú leány fiú
5. helyezés 3. helyezés 2. helyezés 3. helyezés 4. helyezés 2. helyezés
Nagyatádi Diáktalálkozó Vers Rajnai Bátor 1. helyezés Műveltségi vetélkedő 5. helyezés (Andrási Bianka, Kerekes Marietta, Schmidt Eszter, Szászfalvi Lenke, Tímár Orsolya) Ügyességi vetélkedő Leány 2. helyezés (Andrási Bianka, Erdelecz Evelin, Kuncz Laura, Schmidt Eszter, Szászfalvi Lenke, Tímár Orsolya) Fiúk 5. helyezés (Batta Zsolt Iván, Lehota Balázs, Rajnai Bátor, Rávai Attila, Rávai Zsolt, Varju András)
Diákkrónika
15. oldal
SZÓRAKOZTATÓ PERCEK KÖNYVAJÁNLÓ
IDÉZETEK
A végzet ereklyéi sorozat (Csontváros, Hamuváros, Üvegváros, Bukott angyalok városa, City of Lost souls, City of Heavenly fire) Először is le szeretnénk szögezni: ezt a könyvsorozatot nem szabad a Twilight-hoz hasonlítani! Ez nem a szokásos, sablonos vámpír-sztori, mint aminek első ránézésre tűnhet. A történet középpontjában korunkbeli kamaszok állnak, akik átlagosnak tűnő, de mégsem hétköznapi világukban egyszerű, emberi gondokkal is küszködnek. Azonban titkaik mélyebbre nyúlnak. Elmosódnak a határok az árnyvadászok és az alvilágiak között, ennek következtében a történet érdekes fordulatot vesz. Clary, a főszereplő legjobb barátjával elindul egy belvárosi szórakozóhelyre, ahol egy gyilkosság szemtanúja lesz. Ez már magában is rémisztő, azonban a legnagyobb csavar, hogy a holttestet és a tetteseket csak ő látja, partnere nem. Vajon kik ezek a tetoválásokkal borított fiatalok? És miért csak a lány képes velük kommunikálni? A történet előrehaladtával egyre több kérdés merül fel, melyek kiderítése sok izgalmat tartogat az olvasó számára. Szereplői között található egy angyal arcú bunkó, egy vörös hajú művészlélek lány, a szerelmes legjobb barát, a pótapa a sötét múltjával, egy anya eddig ismeretlen múlttal. És akik nélkül a csapat nem lenne egész: a dögös, harcias húg, a tengerkék szemű, hűséges báty és a szexi nagyhatalmú boszorkánymester. A hófehér hajú főgonosz szolgáltatja számunkra a legtöbb meglepetést. A könyveket szeretnénk ajánlani... ... fiúknak: nem csöpögős, sok benne az akciódús jelenet, humor, ütős beszólás ... lányoknak: van benne szerelmi jelenet bőven! Számunkra ezek a könyvek teljesen egyediek és kihagyhatatlanok. Barátság, szerelem, titkok, meglepő családi kötelékek és egy felejthetetlen történet. A cikkírók zavaros mondatainak megértéséhez ajánlatos a könyvek elolvasása. Sokat segít! Ignácz Henrietta, Hadi Bettina Loretta, Kovács Flóra
FILMAJÁNLÓ A film, amit ajánlani szeretnék, a 100 éve megépített legelegánsabb, legnagyobb óceánjáró, a TITANIC katasztrófájáról szól. Az elsüllyeszthetetlennek tartott luxus hajó 1912. április 14-én 23. 40-kor egy jéghegynek ütközött, majd alig több mint 3 órával később kettétörve elsüllyedt. Frederick Fleet, az egyik őrszem észlelte ugyan a jéghegyet, és meghúzta a vészharangot, de már nem tudták elkerülni a tragédiát. Az események azóta is foglalkoztatják a közvéleményt és a szakértőket egyaránt. A korábbi és az újabb feltételezések, amelyek a katasztrófa pillanatait elemzik,elkerülhetőségét mérlegelik, eltéréseket mutatnak. Korábban úgy vélték, hogy egyetlen óriási lék miatt merült el a Titanic, a legújabb vizsgálatok viszont arra engednek következtetni, hogy hat kisebb nyílás is elég volt a tragédiához. A vészjeleket a Carpathia nevű gőzös fogta, és azonnal elindult menteni, de így is közel 1500-an meghaltak a 2207 személyből.(Magyar vonatkozása is van az eseménynek, mivel a segítségre siető hajó orvosa dr. Lengyel Árpád volt, aki a hálás túlélőktől emlékérmet kapott önzetlenségéért.) A rendkívüli esemény megfilmesítésének ötlete tehát nyilvánvaló.A filmet a tv-ben is láthattuk .Ez a feldolgozás egy túlélő ( Millvina Dean) hiteles elbeszélésének az adaptációja . Egy kislányé, aki átélte ,és felnőve megosztotta velünk, nézőkkel ezt a szívszorító, de izgalmas történetet, amely nem nélkülözi a romantikát sem, mivel egy gazdag lány és egy szegény fiú nem mindennapi szerelmi történetébe is bepillantást nyerhetünk, ami nem csak az eltérő társadalmi réteghez tartozás miatt nehéz. A lányt eljegyezték ,ezért az édesanyja nem nézi jó szemmel a kibontakozó kapcsolatot. Mi lesz velük? Vajon túlélik a szerencsétlenséget? Ezekre választ kapsz a filmből. (De jobb, ha bekészítesz egy csomag papírzsebkendőt!) A 100 éves évforduló újból ráirányította a figyelmet a szerencsétlenségre, a film még népszerűbb lett, és már 3D-ben nézhetjük a mozikban. Ezt a csodás, fejlett technikát véleményem szerint a film végén tapasztalhatjuk meg leginkább ,amikor a hajó a jéghegynek ütközik. Annyira valóságosnak tűnik, minha mi is végig ott lennénk , szinte átragad ránk a pánik ,a félelem, a rettegés, amely a Titanic elsüllyedését kísérte . A film teljes egészében magával ragadja a nézőt a szívénél fogva , melyet a két főszereplő, Leonardo diCaprio és Kate Winslet alakítása tesz felejthetetlenné. A film méltán” zsebelt be” 11 Oscar- díjat. Szóval akit megérint a romantikus filmdráma ,és szeretné beleképzelni magát a tragikus sorsú emberek helyébe ,az mindenképpen üljön be egy előadásra. Androsovits Szimonetta
16. oldal
Diákkrónika
Kétszeresen tévedünk azokkal kapcsolatban, akiket szeretünk. Először is a jó tulajdonságaikról, másodszor a rossz tulajdonságaikról. Albert Camus A jó tanácsot majdnem mindig figyelmen kívül hagyják, de ez nem ok arra, hogy ne adjuk. Agatha Christie Egy notebookban az a csodálatos, hogy bármennyi dolgot töltesz bele, attól nem lesz nagyobb vagy nehezebb. Bill Gates Vannak olyan könyvek, melyekben a legjobb részek a fedő- és a hátlap. Charles Dickens Egy szoba könyvek nélkül olyan, mint egy test lélek nélkül. Cicero Két fülünk van és egy nyelvünk, tehát jobb lenne, ha sokkal többet hallgatnánk és kevesebbet beszélnénk. Diogenész Én hiszek a bolondokban – egy barátom ezt önbizalomnak nevezi. Edgar Allen Poe Aki megőrzi magában a képességet, hogy észrevegye a szépséget, az sosem öregszik meg. Franz Kafka Az ember jelleme leginkább abból derül ki, hogy mit tart nevetségesnek. Goethe Az élet lényege nem az, hogy jó lapokat osztanak, hanem hogy a rossz lapokat milyen jól játszod ki. Jack London A két legerősebb ellenfél a türelem és az idő. Lev Tolsztoj Wagner zenéje jobb, mint amilyennek hangzik. Mark Twain
D I Á K K R Ó N I KA A Klebelsberg Középiskolai Kollégium lapja Felelõs kiadó: Dr. Giber Vilmos igazgató Felelõs szerkesztõ: Tankovicsné Trapp Ildikó Fotó: Kiss Eszter Nyomdai munkák: Pethő Nyomda Kft – Kaposvár
