Diákkrónika A Klebelsberg Középiskolai Kollégium lapja
2010. tanév
2. szám
„A világon semmiféle tehetség el nem vész” (Petõfi Sándor) 2010. március 24-én, szerdán ismét zsúfolásig megtelt az elsõ emeleti társalgó érdeklõdõkkel, hiszen legtehetségesebb társainkké volt a színpad. Idén is sok fellépõ volt, mindenki kíváncsian várta a produkciókat, fõleg mi, elsõ évesek. A nézõközönség nem panaszkodhatott, hiszen nagyon sokszínû és magas színvonalú elõadást láthatott. Sok kollégista énekelt. Lenyûgözve hallgattam Szekeres Daniella és Pápai Laura tanárnõ duettjét, de ugyanilyen megkapó volt számomra Molnár Mercédesz és Újvári Gyula éneke is. Rajtuk kívül Olasz Martina és Farkas Rebeka egy magyar számot adott elõ. Molnár Mercédesz az országos francia versenyen elõadott dobogós dalát is elénekelte nekünk. Cser Franciska csoportvezetõjének, Ági néninek ajánlotta az Úgy szeretném meghálálni c. dalt, utalva arra a sok szépre, jóra, amit tõle kapott. Természetesen a próza sem maradhatott ki. Ignácz Adrienn, Rajnai Bátor és Ádám Ágnes egy-egy gyönyörû verssel ejtett ámulatba bennünket. Az idei évtõl zenekör mûködik kollégiumunkban. Az ifjú gitárvirtuózok: Ignácz Henrietta, Csontos Gergõ, Mezricky Bence és Váradi Ádám mûsorát élvezettel hallgattuk. Szalaki Cintia, Varga Viktor és Kõrösi Viktória könnyedén futtatta végig az ujjait a zongora billentyûin, s csodás dallamokat szólaltatott meg. Mindenki nagyon várta a Kurucz Ádám által betanított néptáncos produkciókat, mellyel a siófoki versenyen 1. helyezést értek el. A kollégiumunkban mûködõ társastánc szakkör táncosai egy latin táncot lejtettek. Természetesen a disco tánc sem hiányozhatott, Zsigó Peggy és Fejes Rebeka egy mindenki által ismert toplistás dallamra hozta lázba a közönséget. Kollégiumunk végzõs diákjai, Varga Kitti, Szabó Gréta és Takács Dorottya a Jézus Krisztus szupersztár c. musicalbõl táncoltak el nekünk egy részletet. Tikász Ernesztina pedig bravúros ugróköteles produkciójával kápráztatott el bennünket. Záró mûsorszámként Michael Jackson: We are the world címû számát hallhattuk a legjobb énekesek elõadásában. Igazán büszkék lehetünk arra, hogy ennyi tehetséges kollégista vesz körül minket. Köszönjük Nekik ezt a színvonalas elõadást, ezt a felejthetetlen estét. Botos Erzsébet
ÉVFORDULÓK Kosztolányi Dezsõ (1885–1936) író, költõ, mûfordító, újságíró A Szabadkán született költõ elsõ versét már ifjú korában, 1901. október 26-án a Budapesti Napló közölte. 1905-tõl már rendszeresen írta „Heti leveleit” a Bácskai Hírlapban, majd 1906-tól a Budapesti Napló belsõ munkatársa lett. Tagja volt a Négyesy-szemináriumnak, itt kötött barátságot Babits Mihállyal és Juhász Gyulával. 1907-ben megjelent elsõ verseskötetét (Négy fal között) Ady ironikus kritikával fogadta. A köztük fennálló ellentét az 1924. július 14-én megjelent Az írástudatlanok árulása (Különvélemény Ady Endrérõl) címû írásban csúcsosodott ki, amely hatalmas vihart kavart, megosztotta az irodalmi közvéleményt. Hajdani barátai – közöttük Babits Mihály is – vele szemben foglalt állást. 1908-ban csatlakozott az induló Nyugat szervezõgárdájához, a Nyugat elsõ nemzedékének legnagyobb alakja volt. Versciklusa, A szegény kisgyermek panaszai (1910) rendkívül népszerûvé tette. 1919-tõl az Új Nemzedék munkatársa, politikai nézeteinek lehiggadását jelezte, hogy késõbb a Pesti Hírlap munkatársa lett. Néró, a véres költõ (korábban: A véres költõ) címû regényének német kiadásához Thomas Mann írt elõszót. 1924–1926 között megjelent regényeivel (Pacsirta, Aranysárkány, Édes Anna) a magyar prózairodalom legnagyobbjai közé emelkedett. Tevékenyen szerepet vállalt a nyelvmûvelésben, cikkek sokaságában támadta a nyelvhasználat idegenszerûségeit. A bús férfi panaszai címû ciklusa után, kortársainak megrökönyödésére szakított a költészetét addig jellemzõ míves formákkal, szabadverseket kezdett írni. Esti Kornél címû novellájában saját „másik énjét” ábrázolta. 1930-ban a Kisfaludy Társaság tagjai közé választotta. 1933 nyarán jelentkeztek késõbb végzetessé váló betegségének elsõ tünetei (ez év õszén írta a Hajnali részegség c. versét), ettõl kezdve betegsége egyre fájdalmasabb, írásainak fontos és sokatmondó jelképe lett „a halál vad aetherszaga”. Költészetében A szegény kisgyermek panaszai (melyben egy európai életérzést fejtett ki nagy mûvészettel és beleérzéssel) és utolsó korszakának nagy versei jelentik a csúcsot (melyekben a részvét és az emberség a központi téma). Költõi tevékenysége mellett figyelemreméltó mûfordítói munkája, szabadon csapongott a világirodalomban. Halála után hét évig nem jelenhettek meg írásai, a hivatalos irodalompolitika erkölcsileg elfogadhatatlannak minõsítette. Írásainak kötetbe gyûjtésével, több száz, különbözõ tárgyú hírlapi cikkeinek felkutatásával és rendszerezésével Illyés Gyula, majd Réz Pál tette teljessé mûveinek kiadását. A kaposvári középiskolai kollégiumok Költészet Napi versmondó versenyét az Eötvös Lóránd Mûszaki Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium szervezte. A téma – Kosztolányira emlékezve – a magyar nyelv dicsérete volt. A rangos versenyen az elsõ három díjat diáktársaink hozták el. Kimagasló, szuggesztív elõadásmódjuk lenyûgözte a zsûri tagjait.
2. oldal
1. helyezett: Kurucz Ádám (12. évfolyam) 2. helyezett: Ádám Ágnes (9. évfolyam) 3. helyezett: Botos Erzsébet (9. évfolyam) A zsûri csak ez elsõ három helyezettet díjazta, de büszkék vagyunk Szántó Florinára is (9. évfolyam), aki szintén nagy tetszést aratott. Gratulálunk mind a négy versmondónak.
„Minden magyar felelõs minden magyarért.” (Wass Albert)
A trianoni békeszerzõdés az I. világháborút lezáró Párizs környéki békeszerzõdések rendszerének részeként, a háborúban vesztes Magyarország (mint az Osztrák-Magyar Monarchia egyik utódállama) és a háborúban gyõztes antant szövetség hatalmai (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország) között létrejött békeszerzõdés, amely többek között az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása miatt meghatározta Magyarország és Ausztria, Románia, valamint az újonnan létrejött Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság új határait. (Ausztria határairól emellett a Saint Germain-i békeszerzõdés is rendelkezik.) A szerzõdés Magyarország (Magyar Királyság) új határainak megállapítása mellett 35 000 fõben korlátozta a magyar hadsereg létszámát, megtiltotta légierõ és nehézfegyverek tartását. Tartalmazta az akkor létrejött Népszövetség alapokmányát is. 1920. június 4-én budapesti idõ szerint 16:32-kor írták alá a franciaországi Versailles-hoz tartozó Nagy-Trianon-kastély 52 méter hosszú és 7 méter széles folyosóján, a Galérie des Cotelle-ben. A trianoni békeszerzõdést gyakran trianoni békediktátumnak is nevezték és nevezik – még aláírói és törvénybe iktatói is –, azt jelezve ezzel, hogy a szerzõdésben foglaltakat a gyõztesek által a vesztesek számára diktált kényszer szülte. A 90 éve történt eseményre mi is megemlékeztünk kollégiumunkban, hiszen emlékezni kötelessége az utókornak. Igazgató Úr Babits szavait idézte, majd a hazáról, történelmünkrõl beszélt, és a hazaszeretet jelentõségét – ami a szívben lakozik – hangsúlyozta. Diáktársaink egy kulturális mûsorral tették emlékezetessé ezt a napot, végül a kollégium udvarán koszorúzással zártuk a megemlékezést. A kollégium könyvtárában rendezett Trianon-kiállításon a történelmi tényekkel ismerkedhettünk meg. A trianoni tragédiára emlékezve június 4-ét a Nemzeti összetartozás napjává nyilvánította az Országgyûlés 2010-tõl.
Diákkrónika
BÜSZKESÉGEINK Az Arany János Tehetséggondozó Program 12. osztályának egyik színfoltja, Ujvári Gyula sokoldalúságának egyik kiemelkedõ tevékenysége a fotózás, amit a 2010. január 20-ai önálló kiállításával bizonyított. Ebbõl az alkalomból készítek vele interjút.
– Mióta foglalkozol a fotózással komolyabban? – Igazából 1-2 éve kezdtem el fotózni hobbi szinten, és körülbelül 2009 nyarán kezdett el érdekelni komolyabban. – Mi történt 2009 nyarán? – Ezen a nyáron bármilyen helyen fordultam meg, minden alkalommal nálam volt a fényképezõgépem, ezáltal bárhol és bármikor jó témákat örökíthettem meg. Talán az volt a kiváltó ok, hogy elkezdett komolyabban érdekelni. – Vannak-e elõre eltervezett témáid, vagy ötletszerûen készíted a képeid? – Változó. Abban a ritka esetben, mikor nincs nálam a gép, olyankor esetleg eltervezem elõre, hogy visszatérek, de többnyire ötletszerûek a témák. – Ehhez kapcsolódó szakirodalmat szoktál olvasni? – Sok alkalommal szántam rá magam, de sikertelenül. A lustaságom felülkerekedett. – Egyik képeden gördeszkával vagy látható (részben), s tudomásom szerint egy ideje ûzöd már ezt a sportot. Van kötõdés a kettõ között? – Szeretném, ha a késõbbiekben lenne, azonban más modellekkel. Ezenkívül sokféle extrém sportot is szeretnék fényképre vinni. – Távlati célok? – Az ilyen kérdésektõl zavarba jövök… – Miért pont ezek a képek szerepelnek a kiállításon? – Tulajdonképpen nem tudtam, hogy melyikeket válaszszam, de Hujber Gabi néni nagy segítségemre volt. Még egyszer nagyon köszönöm Neki. – A fotózáson kívül foglalkozol még valamivel? – Hobby szinten rajzolok, ostoba pólókat tervezek és a kutyámat Ginának hívják (nevet). – Ha ajánlani kellene egy képed egy érdeklõdõnek, melyiket választanád, és miért? – Ajánlani nem tudnék semmit, mert nincs kedvenc képem, de ha ismerném a vásárló beállítottságát, hamar megfelelõ képet találnék. – Köszönöm az interjút! Pálfi Éva
Alig egy éve él kollégiumunkban Wolf Tamás, a kitûnõ táncos, de már mindenki ismeri. A legtöbb kulturális rendezvényen feltûnik, szorgalma, kitartása példaértékû számunkra. A hétvégén a kollégiumok közötti országos vetélkedõn elsõ helyezést ért el tánc kategóriában Kurucz Ádámmal (õt már az elmúlt évben bemutattuk ugyanebben a rovatban, hiszen amellett, hogy tehetséges néptáncos, az országos történelem versenyen harmadik helyezett lett), ezért gondoltam, hogy kifaggatom táncról és a terveirõl.
– Hogy készültetek erre a versenyre? – Esténként, nyolc óra környékén az ebédlõ elõterében találkoztunk Ádámmal, bekapcsoltuk a lejátszót, és próbáltunk. Rendszeresen gyakoroltunk, és ahogy továbbjutottunk a próbák száma is egyre növekedett. – Mióta és hol táncolsz? – 10 éve a Lengyeltóti Ördöngös Néptánc Egyesületben. Ezek alatt az évek alatt olyan dolgokat kaptam tõlük, amire máshol nem lett volna lehetõségem. A néptánc fizikai megpróbáltatásoknak is alávetett. – Miért pont ez a tánc, hiszen a fiatalok körében inkább a társastánc a népszerû? – Nem tudom pontosan megfogalmazni, egyszerûen csak valami megfogott benne. Társastánc tanulására nem volt lehetõségem, és a néptánc már elsõs koromban nagyon megtetszett. – A néptáncon belüli stílusok közül melyiket szereted a legjobban? – Mindegyiknek meg van a maga varázsa. A legvirtuózabb a Kalotaszegi legényes. A legényes a vetélkedésrõl szól, de természetesen szükséges hozzá a tánc szeretete is csakúgy, mint mindegyikhez. A legjobban viszont a Kalotaszegi csárdást szeretem. Nyolcadikas koromban borzasztóan megtetszett. Jó pár nélkül azonban nem lehet elõadni. Ha táncról kérdeznek, mindig zavarban vagyok. Talán azért a kedvencem, mert egy bensõséges viszony alakul ki fiú és lány között. A hangsúlyváltás, a dinamikai és tempóváltás is nagyon megnyerõ.
– Van komolyabb terved a néptánccal? – Igen, mindenképpen, viszont orvosnak készülök és ez sok szabadidõmet elveszi, a táncra egyre kevesebb idõm marad a tanulás miatt. Elõre nem tervezek, de szeretném folytatni valamilyen szinten, mert ez az, ami a teljes kikapcsolódást nyújtja számomra – és szeretem is. – A kollégiumi ballagáson hallhattuk, hogy nagyon szépen énekelsz. Ugyanolyan fontos az éneklés, mint a tánc? – Az általános iskolában a népdaléneklést komoly szinten „ûztem”. Két országos versenyt meg is nyertem. A musicallel csak idén ismerkedtem meg, de tetszik, mert az éneklés egy másik oldalát is megtapasztalhattam. Viszont a táncot jobban a magaménak érzem, de énekelni is szeretek. – Mivel járt az elismerés a verseny után? – Vásárlási utalványt kaptunk, és Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának különdíját, egy képet, ami Kaposvár fõterét ábrázolja. Ádámmal úgy gondoltunk, hogy a kollégiumnak mindketten nagyon sokat köszönhetünk, ezért felajánlottuk a képet. – A tánc mellett milyen más hobbid van még? – Nagyon szeretek túrázni. Kocsis Zsófia
Diákkrónika
3. oldal
ÉLET A
A Magyar Kulúra Hete 2010. 01. 22-én, a Magyar Kultúra Napján a kollégium könyvtárában diáktársaink tolmácsolásában verseket, prózarészleteket hallhattunk a magyarság szépségeirõl és fontosságáról, arról: „amit sohasem lehet elvenni tõlünk,
Persze a praktikusan kialakított díszlet is nagy segítség volt ebben. A dalos közjátékokat a színésznõ ütõs hangszerekkel kísérte. Szent Erzsébet legendájának megismerése nagy jelentõséggel bír abban, hogy értékelni tudjuk az emberi cselekedeteket, jószívûséget, hûséget, önfeláldozást. Tóth Alexandra
Virág a lányoknak 2010. március 8-án a kollégium lány diákjainak és nõi tanárainak Nõnap alkalmából meglepetés mûsort szerveztek. Az igazgató úr meleg, kedves szavakkal köszöntött bennünket lányokat, nõket. Az egy szál virágot pedig képletesen Torma Emese személyében nyújtotta át nekünk. A
amitõl nem tudunk és nem is akarunk megszabadulni, és amit legtöbbször meghamisított, leggyakrabban félrehangsúlyozott szóval így szoktak jelölni: haza” (Bálint György). Fábry Zoltán sorai megerõsítettek bennünket abban, hogy minden ember számára fontos a saját anyanyelve. Nyelv nélkül nincs szellem, nincs erkölcs… Mindennek kezdete, gyökere és lényege a nyelv”, melynek ápolása mindannyiunk kötelessége. (Az idei évben régiónkban rengeteg színvonalas mûsor közül választhatunk, mivel Pécs Európa Kulturális Fõvárosa lett. Ennek keretében Kaposváron is jelentõs mûvészi produkciók várnak ránk.) A mûsor végén egy kiállítást tekinthettünk meg, amely bemutatta a Magyarországon található világörökség részeit. Magyarország 1985-ben csatlakozott a Világörökség Egyezményhez, amelynek célja Földünk egyetemes természeti (Aggteleki-karszt, Hortobágyi Nemzeti Park) és kulturális (Hollókõ, Budai Várnegyed) értékeinek megõrzése. Botos Erzsébet
A Magyar Kultúra Hete hétfõn kezdõdött kollégiumunkban. Dr. Giber Vilmos igazgató úr szavait idézve: „A kultúrának nem elég egy nap, amit piros betûkkel írunk a naptárba. Az év 365 napján kell ünnepelnünk.” Így történt, hogy Kolti Helga színmûvésznõ meghívást kapott, és egy csodálatos elõadással kápráztatott el mindenkit, melyben Szent Erzsébet küzdelmes életét mutatta be nekünk. Hihetetlennek tûnt számomra, hogy egy ember, egyedül a színpadon így le tud kötni tizenéves fiatalokat. 4. oldal
fiatal elõadómûvész a Társulat címû mûsorral vált országosan ismertté. Gyönyörû énekeket – több mûfajból – hallhattunk az õ sajátos népies hangján, melyek elkápráztattak bennünket. Többen még az éneklésbe is bekapcsolódtak. Kelemen Anita – Kocsis Zsófia
Tisztán éld az életed! Mint ahogy sok más kollégista társam, én is félve mentem le a keddi drogprevenciós elõadásra. Féltem, hogy megint egy kioktatós szöveget fogok hallani, melyben elmondják nekem, ha kipróbálom, nincs visszaút és undorító képeket mutatnak lecsúszott, és életüket vesztett drogosokról. Ám kellemes csalódás ért a minap a kollégiumban. Egy zenével színezett elõadást hallgattam, ahol az idõ csak úgy elrepült. Igazából a régi nagyoktól indultunk el a mai zenékig. Nagyon meglepõ számomra, hogy a drogok amint beérkeztek az országba, attól kezdve a zenében is megjelentek és emiatt lett ekkora óriási divat belõlük. Ahogy a nevelõket elnéztem, állíthatom, hogy minden korosztály
Diákkrónika
KOLLÉGIUMBAN
Hogyan jutunk el egy délután a báboktól a zenéig? számára nagyon érdekfeszítõ elõadás volt. Janis Joplin egy mondata nagyon megmaradt bennem: „Élj gyorsan, szeress szenvedélyesen, halj meg fiatalon!” Ez neki sikerült is, az énekesnõ 27 évesen halt meg kábítószer-túladagolás következtében. De az elõadáson hallottunk még Jimi Hendrixrõl, aki minden idõk legjobb gitárosa volt. Õ is 27 évesen hunyt el Londonban, nem nehéz megfejteni, hogyan… Undergrund, Small Faces, Cream, Jefferson Airplane, Amboy Dukes és még sok más rettenetesen jó zenét hallhatott a kollégium nagy része. Mégis a legelrettentõbb számomra egy kis film volt a végén. Ebben a filmben láthattunk egy terhes lányt és a barátját. Mondhatnám úgy, betekintettünk a mindennapjaikba. A filmben szereplõ lány terhes volt és prostitúcióval kereste meg a pénzt, leginkább drogokra. A végén belõtte magát és kórházba került. Olyan érzésem volt, hogy ez egy kissé felnagyított helyzet, csak nem fordul ilyen elõ a mai világban?! Majd meghallottam, hogy az elmúlt évben 18 terhes anyukát vittek be a kórházba, mert dohányozott, ivott és drogozott terhesség alatt. Ezekbõl 1(!) tarthatta meg a gyerekét. Ha képes valaki a saját életével játszani, hát tegye… de mi joga tönkretenni egy új életet? Az elõadás végén megfordult egy kérdés a fejemben, tehát odamentem és meg is kérdeztem. Vajon aki elõadást tart errõl, kipróbálta már a drogokat? Nemleges választ kaptam… és az indok nem az volt, hogy õ fölfogta volna fiatalon a ennek a dolognak a veszélyét, hanem az, hogy: „Az én fiatalkoromban még nem voltak ezek ilyen gyakoriak, most már felnõttként felfogom mennyire veszélyesek, és nem próbálnám ki.” Szerintem igazán hiteles elõadást az tudna errõl adni, aki átment ennek a haláltusáján és igazi tapasztalatból el tudja mondani, milyen következményei vannak az elsõ próbálkozásoknak… Ennek ellenére nagyon élveztem, talán eddigi legjobb drogprevenciós elõadás volt, amit hallottam. Klimó Leila
Kollégiumunkban évek óta hagyomány, hogy a 11. évfolyamosok az év folyamán egy projektet készítenek valamilyen általuk érdekesnek, vagy fontosnak tartott témában. Ezeket a munkákat csoportosan vagy egyénileg, de akár párosan is meg lehet oldani. A kezdeményezés segít nekünk – tanári segítséggel megtanuljuk – abban, hogy miként öntsük gondolatainkat szavakba, hogyan lehet „búvárkodni” a könyvtárban, miképpen szelektálhatjuk az információkat, és hogyan utaljunk mások gondolataira a témában megjelent tanulmányokon keresztül. (Higgyétek el, ennek nagy használt vesszük majd az egyetemen, ahol rengeteg dolgozatot kell majd írni, és a témát ugye többségében nem mi fogjuk megválasztani.) Az éves munka „betetõzése” a projektbemutató, amit minden évben érdeklõdve várunk. Természetesen mindenki nem mutathatja be a dolgozatát, így az elõadók kiválasztása egyfajta kiváltságot is jelent. Büszkének kell lenni rá, hogy bemutathatom a munkámat. Visszatérve a bemutatóra a témák rendkívül változatosak voltak. Nézzük az idei kínálatot: Horváth Attila elkötelezett lokálpatriótaként Buzsákot mutatta be, Ritecz Tamás Ausztriát, Györfi Zsófi pedig a világ összes tájára elkalauzolt minket képekben. Persze sportrajongók is mindig akadnak. Tóth Ramóna (FC Bayer München) és Hanzel Nóra (David Beckham) a focit részesíti elõnyben. Völgyesi Dani a kutyákkal való kapcsolatunk fontosságára hívta fel a figyelmet. Horváth Marcell 3D-s modellezését szájtátva néztük, és ugyanezt elmondhatjuk (más szempontból) Víg Alexandra Lady Gaga-s bemutatóját is. A kemény zene mellett (Terjék Dávid: Black Metal) a közelmúltban elhunyt Michael Jackson életébe is bepillantást nyerhettünk Horváth Orsolya révén. Tánczos Tibor a világszerte ismert bûvös kockát mutatta be nekünk. Ballér Lilla bábokat készített, amelyeket berzencei népviseletbe öltöztetett, Molnár Iza által pedig az olasz divat világába nyertünk betekintést. Ha már divat… akkor Nõk! Kedves lányok, szeretnénk arab nõk lenni? Lukács Miett tanulságos, rendkívül alapos dolgozatában az arab nõk helyzetét, életét, jogait(?!) mutatta be. Gratulálunk nekik! (A többiek dolgozatát pedig a könyvtárban nézhetitek meg.) Remélem a következõ tanévben a mi évfolyamunk is legalább ilyen színvonalas bemutatót tud nyújtani. Egy 10. évfolyamos Klebis
Diákkrónika
5. oldal
ÉLET A KOLLÉGIUMBAN
Köszönet tanárainknak Azt a sok jót,amit kaptunk meghálálni mint lehet? Kérdezgettem a virágot, kérdeztem a levelet. Nem feleltek, de a virág felém intett vidáman, amit a szó el nem mondhat, itt van egy szál virágban. (Donászi Magda) mondhatta el érzéseit, gondolatait. Itt, az újságban Tünde gondolataival köszönnek el a végzõsök.
Magyarországon 1952. június 8-án ünnepelték elõször a pedagógusokat. Kollégiumunkban az elõzõ évekhez hasonlóan idén is megköszöntük nevelõinknek az egész éves lelkiismeretes munkájukat. Egy mûsorral kedveskedtünk, melynek összeállítója a DÖK- ben újonnan alakult Programszervezõ Csoport vezetõje, Csupor Petra volt. Elõször Szántó Florina köszöntötte tanárainkat, majd Rajnai Bátor és Ádám Ágnes szavalata követte õt. Zongorán Varga Viktor varázsolta el kedves tanárainkat, végül társastáncot láthattak a Kleb- Dance elõadásában. Ádám Ágnes
Búcsúzunk! Németh Tünde Virág végzõs tanuló már õsz óta készült arra,hogy a ballagó diákok nevében elköszönhessen a nevelõtanároktól, diáktársaitól. A NAGY NAPON felvételizett a Színház- és Filmmûvészeti Egyetemre, ezért nem 6. oldal
Kedves ballagók és mindazok, akik eljöttek, hogy velünk együtt részévé váljanak a pillanatnak! Nem hagyományos búcsúbeszéddel készültem, elõre is bocsánatot kérek hát mindazoktól, akiknek nem köszönöm meg név szerint a sokévi munkáját és szeretetét vagy akitõl nem veszek könnyes búcsút, remélem senkit nem bántok meg vele, ha ezt azért teszem, mert ma inkább ünnepelni szeretnék. A mai nap számomra inkább kezdete valaminek, nem a vége, bár attól függ, hogy az a bizonyos pohár félig üres vagy félig teli. Úgy érzem, ma mégis inkább a mosoly, az öröm illene az alkalomhoz, hiszen számunkra, akik most még lehet, hogy félünk vagy sírunk az elválás miatt, valami rettentõen izgalmas veszi kezdetét. Tudom, hogy ebben a pillanatban nagyon nehéz meglátni a kalandot, de ki gondolt arra egy héttel ezelõtt, amikor a hangosbemondót átkozta, hogy milyen jó lenne itt maradni? Szerintem senki sem. A hétköznapok taposómalmában az ember gyakran csak a kellemetlenségeket érzékeli, természetesnek veszi azt a rengeteg élményt és emberi kapcsolatot, amivel gazdagabb lett. De ha bárkit megkérdeznék közületek, tudom, hogy lenne egy- két olyan története, amire nevetve gondol, ami jó buli volt. Na, mondjuk nem a hétvégi elpakolások, de például egy Wass Albert mûsor igazán mély nyomot hagy bárkiben. Ezeket a valóban szép emlékeket visszük magunkkal, amikor végleg kiköltözünk, ezek adnak erõt ahhoz, hogy ahova kerülünk szintén jól érezhessük magunkat és hogy ott is összehozhassunk egy legalább ilyen jó bulit. És már nem maradt más hátra, minthogy minden ballagó diák nevében megköszönjem kedves nevelõinknek, az igazgatóságnak és mindenkinek, aki lehetõvé tette, hogy itt lehessünk. Kérem, kívánjanak nekünk a jövõre egy kis munícióként sok szerencsét, mi pedig igyekszünk méltón helytállni. A viszontlátásra!
Diákkrónika
DIÁKHÉT Rendkívül gazdag kínálattal kedveskedtünk az április 12–15-ig tartó diákhéten. Hétfõn, a Közgyûlésen a leköszönõ 12. évfolyamos Illés Richárd helyett e tisztséget Filó Sebestyén 9. évfolyamos diák vette át. Este Pilinszky János KZ-oratórium címû mûvének dramatikus feldolgozásában gyönyörködhettek a résztvevõk. Kedden hat csapat részvételével focibajnokság indult, amelyet hõsies küzdelemben a tanárok csapata nyert meg. Ezzel egyidõben az Egészségnap keretében tíz háromfõs csapat vetélkedett hat állomáson. A vetélkedõ témája a dohányzás elleni harc volt. A nap fénypontjának az esti Salátabár ígérkezett, ahol a számtalan finomság (reformételek) nagy tetszést aratott a diákok körében. A szerdai nap kiemelkedõ eseménye a környezetvédelmi elõadássorozat és kötetlen beszélgetés volt, melyen Für Anikó színésznõ, Dr. Körmendi Sándor és a Philip Állatvédõ Egyesület a témát különbözõ aspektusokból világította meg. Természetesen ezen a napon sem hiányozhatott a sport, a hat vegyes csapat részvételével megrendezett röplabdabajnokság ismét a tanárok sikerét hozta. Este pedig kötetlen szórakozást nyújtott a karaoke-party. A diákhét befejezõ napján Varga Péter tartott elõadást a párkapcsolatokról, melyet este Teaház követett. Az elsõ emeleti társalgóban egész héten a Retro játékkiállítást csodálhattuk, ahol több évtizedes ritkaságokkal (macik, könyvek, társasjátékok, babák) találkozhattunk.
Talpalatnyi zöld a Klebiben A Diákhét programjainak színes palettáján április 14-én – idén elõször – a zöld szín is helyet kapott. Kollégiumunk õsztõl indult környezetvédelmi programjának részeként vendégünk volt Für Anikó színmûvésznõ, a Philip Természet és Állatvédõ Egyesület, valamint Dr. Körmendi Sándor, a Kaposvári Egyetem Környezetvédelmi Tanszékének vezetõje.
Für Anikó a budapesti Örkény Színház tagjaként, aktív film-, illetve szinkronszínésznõként elkötelezett környezetvédõ is. Hosszú évek óta mûsorvezetõje a Duna Televízióban a Talpalatnyi Zöld címû környezetvédõ magazinnak. Bár munkája jórészt a fõvároshoz köti, vidéken él és amikor csak teheti, otthonának kertjében ültet, füvet nyír stb. Anikó elmesélte, hogy a kapubejárója teteje alá fészkelt egy énekesmadár pár, nagyon vigyáz rájuk, a fészek alatt nagy csendben járnak, nehogy elriasszák a kis állatokat, akik még az autójuk ki-behajtása ellenére is ragaszkodnak választott otthonukhoz. A Philip Egyesület immár másodszor vendégeskedett nálunk, ezúttal jószágok nélkül érkeztek, Körmendi tanár úr pedig elõször jár kollégiumunkban. Elsõként Für Anikó érkezett meg és egy sietve elfogyasztott ebéd után kilátogatott a Philip Egyesület menhelyére, a Zaranyi erdõbe. Az idõjárás nem kedvezett ennek a programnak, mert a menhelyen ilyenkor bizony nagy a sár, és óvatosan kell járni a kennelek között, nehogy elcsússzon az ember, ezért a tervezettnél egy kicsit tovább maradtunk de ennek nemcsak a nehezített terep, hanem a kint látott jószágok is okai voltak... nemcsak Anikó, én is megdöbbentem és elszomorodtam a kutyusok közt, akiknek többsége azért van ott, mert a gazdáik kidobták, kínozták és ha nincs az egyesület, talán ma már nem is élnek. Valamivel öt óra után visszaérkeztünk a kollégiumba és elkezdõdött az ankét. Volt szó hulladék újrahasznosításról, a Tisza ciánszennyezésérõl, ökológiai lábnyomról és még sok más, a környezet- és az állatvédelmet érintõ területrõl. Körmendi tanár úr, mint környezetvédelmi szakember, Für Anikó, mint környezettudatos magánember, Szántó Margó és Ildi pedig mint egy civil egyesület vezetõi szóltak hozzá a témákhoz és így nagyszerûen kiegészítették egymást. Sajnos, idõnk szûkre szabottsága miatt szinte csak a jéghegy csúcsát érinthettük, de mindhárom (egészen pontosan: mind a négy) vendégünk ígéretet tett, hogy ennek a találkozónak lesz folytatása a közeljövõben, talán már õsszel... Szoboszlai Ágnes tanárnõ
Diákkrónika
7. oldal
DIÁKHÉT Beszéljünk az emberi kapcsolatokról… A diákhét keretén belül április. 15-én tartotta Varga Péter az elõadását. A sokoldalú, több diplomás, reál és humán területen is tanult elõadó, magánéletében családi és immár nagyapai élettapasztalatai alapján beszélt a párkapcsolatokról. Minket személy szerint elõadásának stílusa, nyíltsága és rendkívüli humora fogott meg. Minden emberi kapcsolat
alapja az õszinteség és a bizalom. Felnõtté, azaz férfivá és nõvé válni kell. Ismereteinkbõl, barátságainkból „LAZÁZÁSSAL” (olyan randi, ami még nem jelent elkötelezõdést) kialakulhat az együttjárás. Ami azonban azt jelenti, hogy amíg együttjárok valakivel, addig nem kacsintgatok félre. Ha valaki, aki neked tetszik nem téged választ, az nem azt jelenti, hogy baj van veled. Az, hogy az ember kibe szeret bele, az egy rejtélyes dolog. Varga Péter elõadásából azt is megtudhattuk, hogy nem mûködik az élettársi kapcsolat, az ún. próbaházasság. Valótlan élethelyzetbõl nem lehet valós, igaz információt levonni. Azt a hasonlatot használta, hogy olyan a próba házasság, mintha valaki a saját temetését szeretné kipróbálni. Azonban hiába fekszik be a koporsóba, akkor sem tudja milyen lesz az, ha meghal. Házasság elõtt sem tudja az ember milyen lesz, ha kölcsönösen kimondják az IGEN-t. Ez az igen fejezi ki, hogy a pár tagjai felelõséget vállalnak egymásért. Nem szabad leragadni egy olyan kapcsolatnál ahol az egyik tagnak kényelmes az együttélés pl.: a társa fõz, mos, takarít rá, de a házastársi felelõsséget nem akarja felvállalni. Ha valaki belemegy egy ilyen kapcsolatba, könnyen lehet, hogy az idõ múlásával az igazi társa is elmegy mellette. Varga Péter könyvét a Spielhózni-t mindenkinek ajánljuk. Stagl Bernadett tanárnõ és Cser Franciska
annak, hogy tartózkodjunk a káros élvezeti cikkektõl, például a cigarettától. Stagl Bernadett és Dezsõné Fedor Ágnes tanárnõk egy játékos vetélkedõvel hívták fel a figyelmet e káros szenvedély következményeire. Természetesen egy szakembert is bevontak, Felde Katalint, az ÁNTSZ munkatársát, akivel már többen csoportfoglalkozáson (például szervbemutató) is találkozhattunk. A program elõzeteseként egy rajzpályázaton vettünk részt, a beérkezett mûvek kiállítását ti is láthattátok. A vetélkedõn különbözõ feladatok tettek próbára bennünket, ezek mindegyike kapcsolatban volt a dohányzással. Gondoltad volna, hogy a lufifújásnál is szerepe van az egészséges tüdõnek? Hát persze! És tudod, hogy egy dohányos mennyi pénzt költ el évente? Mi kiszámoltuk! De, hogy a dohányosnak még a szaglása is romlik! Hát ez számunkra is új információ. A költõi vénánkat tette próbára az utolsó feladat, amikor egy vers- vagy dalszöveggel kellett elrettentenünk a dohányosokat (ezekbõl a legjobbakat ti is elolvashatjátok). Minket meggyõzött ez a program, hogy fel se vegyük a cigit… így el sem kell dobnunk. Két Klebis, akik az egészséges életmód elkötelezett hívei
DOBD EL A CIGIT! (De inkább fel se vedd!) Ahogy észrevettétek a Klebiben sok elõadáson, rendezvényen részt vehetünk, amelyek az egészséges életmódot népszerûsítik. Az egészséges életmód összetett: a helyes táplálkozás és rendszeres sportolás mellett rendkívül nagy szerepe van
8. oldal
Diákkrónika
Hát igen, a cigi… Bagózni ciki, S nem azért, mert drága a cigi, Vagy, hogy meglát a diri… A pénztárcát sem kíméli, Füstös illatod a barátod/barátnõd is megérzi. Fogaid lassan megsárgulnak, Érzékszerveid eltompulnak. Káros egész testedre, És nincs jó hatással eszedre. A lufi fújása sem megy már annyira, És nem érzed, ha orrod alatt egy mandula. Ki vagy tiltva az éttermekbõl, Mert még a füledbõl is cigifüst dõl. Nem segít már a nikotintapasz, Ha nem teszed le a cigit, tirpák maradsz! De a végére egy jó tanács: Cigi nélkül szebb a világ!!! No Smoke Team
DIÁKHÉT
Pillanatképek
A dohányzás nem jó dolog Szennyezed a környezeted, S magadat is tönkreteszed. Ha a cigit szádba veszed, Az életed is elcseszed. A dohányzás nem jó dolog, Ha dohányzol, jól "megszívod". Káros szenvedéllyé válik, Minden porcikád erre vágyik. Azt hiszed, hogy menõ lehetsz, De ezzel semmit sem nyerhetsz. A dohányzás nem jó dolog, Ha dohányzol, jól "megszívod". Hová sietsz kis haver, Tán rákszûrésre igyekszel? Doki mondja: Tüdõrák! Jól "megszívtad" a bagózást.
Akik a legtöbbet tették a kollégiumért
A dohányzás nem jó dolog, Ha dohányzol, jól "megszívod". Dzsámóná
A dohány rossz! Büdös a szád, Sárga a szemed, Nincsen lábad, Tompa az eszed. A dohány rossz, Aki dohányzik, az rossz! Értem?!
A végzõsök faültetése
Sok pénz elmegy. Üres a zsebed, Rákos a tüdõd, Meszes az ered. A dohány rossz, Aki dohányzik, az rossz! Értem?! Költsd inkább másra, Csak ne a dohányra, Marad majd a … DJ Arum
Tehetségpont
Diákkrónika
9. oldal
„ARANY-OSOK” VAGYUNK
Csúszka a hegyek között
2010. 01. 24-én mi, az elsõs AJTP-sek és néhány felsõbbéves diák gyülekezett a kollégium földszintjén, hogy elinduljon a várva várt útra, Olaszországba. Miután a bõröndöket, utazótáskákat és a sífelszerelést bepakoltuk már minden készen állt, hogy egy felejthetetlen élménnyel legyünk gazdagabbak. Fél napot kellett utaznunk, hogy a szállásra érjünk. A hosszú út alatt többen aludtak, beszélgettek, vagy kártyáztak, emellett filmnézésre is volt lehetõségünk, de legtöbben mégis a tájban gyönyörködtek. Az olasz táj egyszerûen csodálatos. Magával ragad és nem enged. Havas, napsütötte hegyek, szép, tiszta környezet rendezett városokkal. Sötétedés után értünk Caviolába, a
Vidámság, törõdés, gondviselés Amikor elkezdtük a tavalyi tanévet, Gabi néni tájékoztatott bennünket arról, hogy lehetõségünk van havi rendszerességgel ellátogatni a kórházba, és foglalkozásokat tartani a gyermekosztályon lévõ gyerekek számára. Az ötlet felvetése után sokan jelentkeztünk – mint önkéntesek –, de az eltelt idõk során egyre kevesebben maradtunk. Már második éve járunk folyamatosan a Kaposi Mór Megyei Kórház Gyermekosztályára foglalkozásokat tartani. Mivel évközben nagy kedvvel
10. oldal
szállásunkra, ami az éjszakai fényekkel még gyönyörûbb volt, mint hittük. A szobabeosztások után este hétkor vacsoráztunk, tipikus olasz ételeket kóstolhattunk meg. Reggel a síbakancsok felhúzásával néhányunknak gondja akadt, de segítséggel mindent megoldottunk. Az elsõ síelés. Izgalom, aggódás, félelem. Vegyes érzelmekkel álltunk neki tanulni a havas sportot. Tanáraink segítségével sajátítottuk el apránként a síelés tudományát. Esés nélkül senkinek sem sikerült átvészelnie az elsõ napot, de akadtak köztünk igazán tehetségesek is. Három csoportra osztottak minket, hogy könnyebben tanuljunk. Nagyon élveztük a síelést, de szórakozásunk itt még nem ért véget. Tanárainkkal estéként kétféle játékot játszottunk. Ki lehetett próbálni, ki mennyire szerencsés, vagy mennyire jól tudja megtéveszteni pókerarcával a többi játékost (Póker). A másik választás a „Solo” kártyákkal játszott, úgynevezett „Gyilkosozás” volt (Természetesen ez egy ártalmatlan logikai, stratégiai játék.). Ahogy egyre közelebb kerültünk a hazautazáshoz mindenki sajnálta, hogy itt kell hagynia Olaszországot és vége ennek a sokszínû, izgalmas, csodálatos hétnek. Igazi közösség lettünk, olyan élményeket tudhatunk magunknak, amikre egész életünkben emlékezni fogunk, hiszen ilyen jól még nem éreztünk magunkat. Örülök, hogy részt vehettem ezen az olaszországi havas kiránduláson.
tevékenykedtünk, így a tavalyi évben nyáron is látogattuk a beteg gyerekeket. Alkalmanként négyen-öten veszünk részt a foglalkozásokon. A nõvérek szívesen segítenek nekünk a gyerekek állapotának megfelelõ körülmények kialakításában. Az eredmények változóak. Volt már olyan délután, amikor kevésbé együttmûködõ beteg gyermekekkel találkoztunk az osztályon, de többnyire fogékonyak az általunk kínált játéklehetõségekre, örülnek nekünk. A kisebbeknek bábjátékkal kedveskedünk. Ezekbe õk és a szüleik is bekapcsolódhatnak. A nagyobbak számára szójátékokkal készülünk, vagy csak beszélgetünk velük.
Diákkrónika
Kocsis Zsófia Mindig elégedetten és jókedvûen térünk vissza a kollégiumba, hisz az együtt töltött pár óra számunkra is üdítõen hat. Legutóbb felnõtt kísérõ nélkül vágtunk neki a hálás feladatnak. Félve, de kíváncsian vártuk, milyen lesz a délutánunk. Szerencsére megálltuk a helyünket, és ismét örömet szerezhettünk néhány betegeskedõ gyermeknek és ezáltal magunknak is. Tanulótársaimmal továbbra is lelkesen folytatjuk a megkezdett önkéntes tevékenységet. Ezt bizonyítja, hogy ezen a nyáron egy Szekszárdon megrendezésre kerülõ asztmás gyerekeknek meghirdetett táborban is kamatoztatjuk eddig megszerzett tapasztalatainkat. Bogdán Beatrix
„ARANY-OSOK” VAGYUNK
Családlátogatás 2010. május. 14-én kezdõdött meg az utolsó bentmaradós hétvégénk. Este a drámások elõadták a Pécsi Mûvészeti Fesztiválra szánt darabot, majd többen elmentek a tornaterembe játszani: röplabdázni, kosarazni és focizni. Várakozással telve vártuk a szombatot, ugyanis aznapra terveztük a családlátogatásokat. Másnap esõs idõnk volt. Reggel 8-kor indultunk Bálintékhoz Berzencére, reggelire. Szalámis kenyér, körözött, pogácsa és meggyes rétes várt minket. Aki akart vághatott fát és kötélhintázásra is volt lehetõség. Ezután Böhönyére mentünk Ágiékhoz,
akik babgulyást fõztek a csapatnak ebédre Sokat nevettünk és beszélgettünk, jól éreztük magunkat a rossz ellenére is. Következõ állomásunk Balatonszentgyörgy volt. Tamiékhoz mentünk, ahol finom szendvicsek és innivaló várt minket. Társasjátékoztunk (activity), és beszélgettünk is. A jókedv még itt is kitartott, de hamar el kellett búcsuznunk, és szakadó esõben a buszhoz futottunk. Vörsön a Tûzoltó Múzeumot tekintettük meg, ahol többféle tûzoltókocsit láttunk. Ezután a talpasházat néztük meg, ahonnan hozzánk (Zsófi) mentünk sütizni. Anyukám islert, hatlapost, zserbót, méterest és kókuszgolyót készített nekünk. Mindenki ízlés szerint válogathatott belõlük. Este 9-re
értünk vissza a kollégiumba , ezután még egy kicsit játszottunk a második emeleti aulában. Vasárnap reggel szintén esõs napunk volt, de Szorosad (Ivett) és Nágocs (T. Anita) meglátogatását sem hagytuk ki. Reggelire az elõbb említett faluban pizzát kaptunk, amit colával és citromos üdítõvel öblíthettünk le. A Falumúzeumot, mint látványosságot néztünk meg. Utána átmentünk Nágocsra, ahol krumpligulyást kaptunk ebédre. Ezután visszajöttünk a kollégiumba, és vége lett a hétvégének. Nagyon élveztük az osztálytársainknál tett látogatásokat. Kocsis Zsófia és Kovács Dóra
Az utolsó bennmaradós hétvégénk Az utolsó bennmaradós hétvégénk már pénteken elkezdõdött. Délután 14:00-kor elindultunk Keszthelyre, ahol az osztály színjátszó csoportja a Helikon keretén belül megmérettette magát. Az elõadás fantasztikusan sikerült, mindenki kitett magáért. Nem csak azért volt fontos nekünk, mert egy magas színvonalú verseny volt, hanem mert tudtuk hogy ez az utolsó közös fellépésünk együtt. Az elõadás után elmentünk egy étterembe megvacsorázni, majd utána indultunk vissza Kaposvárra. Másnap korán reggel keltünk, hisz indultunk a Boglári Kollégium által szervezett sporttalálkozóra. Az osztályból többen is részt vettek a versenyeken, míg a többiek lelkesen szurkoltak. Kollégiumunk csapatai megfelelõen teljesítettek. Kiemelkedõ teljesítmény hoztunk el a sakk elsõ helyezéssel. Négy óra körül indultunk vissza, és mikor ideértünk, a vacsoráig szabad foglalkozásra volt lehetõségünk. Mikor megjöttek a pizzák, és jól laktunk, fáradtan dõltünk le az ágyainkba, hiszen tudtuk jól, másnap ismét korán kelünk. Vasárnapi úti célunk a pécsi Mecsextrém volt. Mikor odaértünk, alig vártuk hogy kipróbáljunk mindent. Miután kiszórakoztuk magunkat, és kellõképpen elfáradtunk, megebédeltünk, és lassan indultunk haza. A nap folyamán már nem történt semmi izgalmas, legszívesebben ledõltünk volna, de sajnos készülnünk kellett a hétfõre. A 10. évfolyamos AJTP-sek
Diákkrónika
11. oldal
TESZT Az alábbi tesz kitöltése után megtudhatod, hogy miként érzed magad a bõrödben. Nincs más dolgod, csak igennel vagy nemmel értékelni az állításokat, majd összeszámolni az igeneket! Ha túl sok igent találsz, akkor se keseredj el, Gabi néni a következõ tanévben biztosan segíteni fog a szorongásod leküzdésében! Bátran keresd fel!
HOGYAN ÉRZEM MAGAM? 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19.
Nehezemre esik bármire is figyelni. Ideges leszek, ha valaki nézi, hogyan dolgozom. Úgy érzem, nekem kell mindenben a legjobbnak lennem. Könnyen elpirulok. Gyakran érzem, hogy a szívem nagyon gyorsan ver. Néha szeretnék hangosan kiabálni. Bárcsak messze lennék innen! Azt hiszem, mások könnyebben csinálnak mindent, mint én. Magamban sok mindentõl félek. Gyakran érzem, hogy másoknak nem tetszik, ahogy valamit csinálok. Még akkor is magányosnak érzem magam, ha sokan vannak körülöttem. Nehezemre esik elhatározni magamat valamire. Ideges leszek, ha a dolgok nem mennek rendesen. Majdnem mindig aggodalmaskodom valami miatt. Sokszor elõre aggódom amiatt, mit fognak mondani a szüleim. Sokszor nem kapok levegõt. Könnyen méregbe jövök. Izzad a kezem. Többször kell WC-re mennem, mint másoknak.
12. oldal
20. 21. 22. 23.
24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42.
Azt hiszem, a többi gyerek boldogabb nálam. Gyakran foglalkoztat, hogy mások mit fognak gondolni rólam. Sokszor nehezen nyelek. Sokszor aggódtam olyan dolgok miatt, amikrõl késõbb kiderült, hogy nem is voltak fontosak. Könnyen megsértõdöm. Sokszor töprengek azon, vajon helyesen teszek-e valamit. Sokszor aggodalommal gondolok arra, mi fog történni. Este nehezen tudok elaludni. Foglalkoztat a gondolat, hogy az iskolában megállom-e a helyemet. Könnyen megbántódom, ha megszidnak. Sokszor magányosnak érzem magam, ha emberek között vagyok. Gyakran félek, hogy valaki azt fogja mondani, rosszul csinálom a dolgokat. Félek a sötétben. Nehezemre esik állandóan az iskolai dolgokra gondolnom. Gyakran fáj a gyomrom. Amikor este lefekszem, kellemetlen gondolataim támadnak. Sokszor teszek olyasmit, amit késõbb szeretném, ha nem tettem volna meg. Könnyen megfájdul a fejem. Sokszor aggodalmaskodom, nem történhet-e valami baj a szüleimmel. Könnyen kifáradok. Gyakran rosszakat álmodom. Ideges vagyok. Sokszor foglalkoztat a gondolat, hogy valami rossz fog velem történni.
Erõsen szorongó vagy: Közepesen szorongó vagy: Alig szorongó vagy:
Diákkrónika
27-42 pont 16-26 pont 0-15 pont
PEGAZUS
Ha itt lennél velem Ha láthatnám a Napot egyszer igazán, Ha megérthetném végre az emberek szavát, Ha hallhatnám újra szíved dobbanását, Ha nem érezhetném az idõ múlását, Ha boldog lehetnék, gondtalan és békés, Ha nem érne mindennap szívettépõ sértés, Ha itt lennél mellettem fontos napjaimon, Ha segítenél túllépni csekély gondjaimon, Ha mesélnél nekem életedrõl sokat, Ha feltárnád nekem a sejtelmes múltat, Ha csak érezhetném rajtad, hogy érdekellek, Ha tudnám valakinek gyerekként is kellek, Ha tanítanál engem, foglalkoznál velem, Ha nem ígérnél olyant, ami úgysem lesz jelen, Ha segítenél megérteni az életet, Ha elmondanád nekem, mi a szeretet, Ha kiállnál mellettem, felvállalnál engem, Ha nem gondolnám azt, hogy utolsó lettem, Ha láthatnám a Napot, veled együtt nézném, Ha vigyáznál rám, ne csak óva intsél, Ha megölelnél, néha hallhatnám a szíved, Ha érezném, hogy lüktet, és én vagyok a véred, Ha megállna az idõ, csak ketten lennénk, Ha szemembe mindig magadat keresnéd, Ha nem lenne lelkem a pokol kapuja, Boldog lennék, mert csak te hiányzol APA!
Amikor elõször próbáltunk tenni És feléleszteni a hulló reményt… A változtatást késõ már kezdeni, Mert ami körülvesz minket, a szemét, Abból alkotni nem lehet már semmit… Késõ már jövõt vagy megváltást várni, És késõ a maradék reménykedés, Mert a vezetõ hatalom sátáni, Önmagáért él! Válaszd a feledést, De már régen elkéstél választani, S már oda minden: az életed, a lét… Nyugodj hát békében: itt meg kell halni… De kérdem én: biztos mindez? Feladod? Ez volna a kiút, a jó megoldás? Harc nélkül magad s hazád is megadod? Egy apróságot elérni: haladás! Küzdj életedért is! Küzdj, ha akarod, Hogy ne legyen késõ semmi, semmi már, Legyen múlt, jelen, jövõ, s jó hatalom! Ne add fel a hazád, jövõd s a reményt! A végsõkig harcolj a jóért, ha kell, S hidd, még ha nem is hiheted: van esély, S még van idõ, nem késett semmi sem el! Nézz körül: elõtted a lehetõség, Csak a hazának is akarni kell, Mert, nyugodj meg, semmihez sincs késõ még! NoName
Boros Lilla Melinda
Késõ már Késõ már bánkódni, ha eljön a vég, Késõ már bánkódni, félni és reszketni, Ezzel már megkésett minden ember rég… Már csak feledni kell tudni, feledni, Feledni… Oly sok idõ kell feledni még, S attól kell ódzkodni, félve rettegni, Hogy maradandó idõnk már nem elég. Késõ már akármit is cselekedni, Mert idõ elõtt elvesztünk réges rég,
Elvesztettelek Hallottam hangodat, ahogy kiált, és hallottam õrjöngõ, kínzó üvöltésedet, lihegõ, levegõtlen tüdõd futva zihált, s düh csillogtatta szikrázó barna szemedet… Tudtam… itt a vég és többé nincs bocsánat, örökké elvesztettem szeretõ szívedet. Csak tudnám, miért nem érzed vágyamat: csak látni akartam a világon minden helyet… Már tudom, nem fogtam fel igazán, hogy egyetlen otthonom a te szíved, nélküled a világ komor magány, s én a távolban csak félek és szenvedek… NoName
Diákkrónika
13. oldal
SPORT „Barangolunk?” avagy szakkör az idõ függvényében... Na, hát ha van valami, akkor ez, az, ami nagyon függ az idõjárástól! Tehát: év közben egy kis elõzetes, miket is teszünk majd. Hova megyünk, milyen is lesz, mikre kell figyelni. Szabályok, örömök, lehetõségek, meg minden. Elmélet – szinte már unalomig. Aztán sebaj – csak azért is – találkozó, kiruccanás Simonfára. Január havának 30–31. napjain. Kisbusz, bevásárlás, piac, utazás. Hideg turistaház, de van fa. Fenyõ. Nem a Miki!
Hamar leég. Folyamatosan kell rakni. Egy-két óra múlva elviselhetõ. A hõmérséklet. Sebaj – fõzünk! Az újak megismerkednek a régiekkel. Jó a csapat. Az idõ is. Éjszaka havazás. Sok! Hogy indulunk majd el?... A kocsikat tolva. De jó volt! Következõ: irány a Dráva. Sok jelentkezõ. Macerás. Bemelegítésnek egy Deseda tábor – sátrazással. Bepakolás, kicuccolás, fõzés, evezés. Na, már kezd valami alakulni! A nagy túrához pedig rengeteg szervezés, elõzetes. Engedély a Horvát Nagykövetségtõl. Szállítás, kölcsön kenuk, busz, szülõi hozzájárulás, miegymás. Minden összeállt! Idõre. Ilyen még nem volt eddig! Vagy mégsem? Esõ. Még több esõ. Áradás. Magas víz, bizonytalanná vált minden. Túra lefújva! Pünkösdkor pedig tûrhetõ idõ! De vajon a Dráva is? Lehangoló. Most a „Hétpróbások” vetélkedõt szerveztük meg. Már gyanús, szinte minden összeállt. Utolsó lépések – és ma mi van? Nyert. Természetesen esik. Karikára. Kossuthra és Desedára. De talán... Nagy Sándor Endre tanár úr
Klebi Kupa 2010. március 25-én rendeztük meg a szokásos Klebi kupát kollégiumunkban a megye hét kollégiuma között. A Balatonboglári, a Zichy, az Eötvös, a Máv, az Ady, a Sport 14. oldal
és természetesen a Klebi diákjai vettek részt rajta. Különbözõ versenyszámokban mérhették össze tudásaikat a tanulók. Volt aki röplabdázott, úszott, pingpongozott, kötelet húzott, futott, streetballozott, de akadt olyan is, aki sakkban csillogtatta meg tudását. Ebben a szellemi tornában sokat számított a türelem a ravaszság, a tudás és persze a logika, de csapatunk (Gulyás Csongor, Táskai Norbert, Balogh Marcell, Dibusz Dominik) mégis kreatívan megoldotta. Röplabdásainknak sem okozott gondot legyõzni a többi csapatot, évek óta õk a legjobbak. (Polgár Koletta, Dudás Barbara, Tátrai Melinda, Orsós Petra, Schrauff Rebeka, Miseta Dóra , Naszladi Regina, Bogdán Beatrix.) Szerva itt, szerva ott. Valkó Gabriella megvédte a Gyergyai Kupán szerzett bajnoki címét pingpongban. Bármennyire is izgult meccsei elõtt, mégis sikert aratott. De a többi asztaliteniszes is nagyon ügyes volt. (Dékány Adrienn, Valkó Gábor, Kurucz Ádám, Szemesi László.) Kötélhúzásban erejüket megfeszítve harcoltak a csapatok azért, hogy áthúzzák a másik csapatot a vonalon. A Szokol Virginia, Ignácz Henrietta, Klokk Bianka, Ignácz mõke, Miseta Dóra, Klimó Leila, Héher Péter, Bájhóber Martin, Trombitás Gergely, Futó Dániel, Nikl Bence, Váradi Ádám, Bogdán György alkotta csapatnak ez sikerült is.Futóink (Kuncz Laura, Ritecz Tamás) egy szempillantás alatt megkerülték kollégiumunkat. Úszóink (Kuncz Laura, Tátrai Melinda, Udvari Balázs, Horváth Mihály) és streerballosaink (Varjaskéri Áron, Lehota Balázs, Herczeg Bálint, Csatlós Áron) is minden erejüket beleadva szép eredményeket értek el. A sok jó kollégium közül mégis a Klebelsberg volt a legjobb, hiszen minden sportágban dobogós helyezést értünk el, összesítésben elsõk lettünk. Gratulálok mindenkinek az elért eredményéért, szép teljesítmény. Kelemen Anita
A diákhéten nagy örömünkre ünnepélyes keretek között birtokba vehettük a mûfüves pályát. Eddig is számtalan sportolási lehetõség közül választhattunk, de közülünk csak kevesen rúghatták a bõrt ilyen körülmények között. Biztos vagyok abban, hogy a pálya nem fog üresen állni, és a foci mellett a tenisz is népszerûvé válik.
Diákkrónika
SPORT EREDMÉNYEK Gyergyai Kupa (2009. 10. 01.) 1. hely Röplabda 1. hely Leány asztalitenisz 1. hely Fiú asztalitenisz 3. hely Sakk 3. hely Fiú labdarúgás 4. hely Leány labdarúgás 4. hely Szkander Összesítésben: 1. helyezés
Legügyesebb Kollégium és Kollégisták Versenye (2010. március) 1. hely Megyei forduló 7. hely Országos döntõ
Máv Kupa (2010. 03. 17-18.) 2. hely Leány foci 2. hely Fiú foci
Klebelsberg Kupa (2010. 03. 25.) 1. hely Összesítettben
Balatonboglár (2010. 04. 24.) 1. hely 4. hely 4. hely 4. hely
Sakk Leány foci Leány kézilabda Fiú kézilabda
Nagyatád (2010. 05. 08.) 1. hely Mûveltségi vetélkedõ 3. hely Leány ügyességi vetélkedõ 3. hely Fiú ügyességi vetélkedõ
Diákkrónika
15. oldal
SZÓRAKOZTATÓ PERCEK SZÍNHÁZ
HAHOTA
A West Side Story idén a filmvászon helyett a Csiky Gergely Színház színpadán kapott helyet. New Yorkban, a Broadway-n 1957-ben szeptember 6-án mutatták be, és azóta Párizstól Moszkváig töretlen sikert aratott. Leginkább Shakespeare modernebb Rómeó és Júliájához szokták hasonlítani, mivel a történet középpontjában a családi hagyományokkal szakító, tiltott szerelem áll. Román Sándor rendezõ-koreográfus segítségével egy nagyon dinamikus, érzéki és egyben humoros motívumokkal tarkított színdarabot mutattak be a kaposvári közönségnek. A fantasztikus énekek és tánckoreográfiák még inkább élvezetessé teszik az amúgy is érdekes darabot. A történet két külön bandának (Rakéták, Cápák) ellentétére épül. A két társaság tagjai nemcsak világnézetükben, de származásukban is eltérnek. A mû sok elgondolkodtató problémát vet fel. Vajon két külön „világból” való fiatal szerelme beteljesülhet-e? Mi a fontosabb: a kötelesség, vagy a saját akaratunk? Lehetünk-e boldogok egy kettészakadt társadalomban? A story az ész és a szív harcát mutatja be. Ha jobban belemerülünk a tartalmába meglátjuk, hogy bárki életérõl szólhatna, csupán egy izgalmasabb történetbe van burkolva. Azoknak ajánljuk, akik kicsit ki akarnak szakadni a valóságból, de mégsem akarnak teljesen elrugaszkodni a realitás talajától. Remek szórakozást és maradandó élményt nyújt fiataloknak és idõseknek is egyaránt. Gyöngyösi Kata – Rosenberger Roberta
KÖNYVAJÁNLÓ Ezzel a könyvajánlóval bizonyos értelemben szakítok a hagyományokkal, mivel eddig ebben a rovatban a „könnyebb” irodalom képviseltette magát. Kertész Imre: Sorstalanság (1975) címû regényéért méltán kapott Nobel-díjat 2002-ben. Véleményem szerint ez is azok közé a regények közé tartozik, amit minden magyarnak ismernie kell, és nemcsak a Nobel-díj miatt. A regény tárgyszerû, már-már dokumentalista stílusa a holokauszt újszerû, irodalmi megközelítését tette lehetõvé. Ez a regény nem szórakoztató, de mindannyiunk számára tanulságul szolgál. Elsõsorban a lelkünkre hat, megérint. Fõként azért, mert a megrázó történetet egy velünk egyidõs fiú tárja elénk..., de nem egy fiú élte át! Kertész üzenete: az élet alkalmazkodás. A pusztulásba tartó utazás történetét egy mindössze tizennégy éves fiú, Köves György meséli el, egy kamasz szemével ismerjük meg a borzalmakat. A borzalmakat, amelyeket túl kell(ene) élni, ez nem könnyû, hiszen minden pillanatban ott lohol a halál. A fõszereplõ története Csepelrõl indul, ahova a helyi üzembe jár dolgozni. Egyik nap társaival leszállítják az autóbuszról és az egyik téglagyárba kísérik õket. Nem tudja mi lesz vele, miért? Majd vonatra teszik és Buchenwaldba kerül (mivel munkaképes), ahol munkára fogják, kora hajnaltól estig dolgozik a tábor melletti hadiüzemben. Gyurka az embertelen körülmények között megbetegszik, rabkórházba kerül. Itt saját szörnyû szenvedései közepette, mások nyomorúságát, kiszolgáltatottságát is átéli. Saját szemszögébõl mutatja be a rabok illúziót, a túlélési stratégiákat. Nem ígérek gondtalan perceket, de: „Valami mást kapunk, mint amit a szokványos regénytõl, akár lágerregénytõl várhatnánk: létfilozófiát, amely szinte már-már az irodalom korlátait is szétrobbantja.” (Spiró György) 16. oldal
Diákkrónika
Pistike rohan haza az iskolából. - Papa! Hallottam egy jó rendõrviccet! - Ejnye kisfiam! Hiszen én is rendõr vagyok! - Nem baj, majd lassan mesélem… *** A rendõrhöz látogatóba érkezik a kollégája. - Mondd, miért alszik a gyerek a szekrény tetején? - Mert a múltkor is leesett az ágyról és nem hallottuk meg. *** Két rendõr találkozik az utcán. Megkérdezi az egyik: - Hova mész Béla? - Hazafelé. Most jövök egy IQ tesztrõl. - Na és milyen lett az eredményed? - Szerencsére negatív. *** A rendõr a fiával veszekszik: - Meg ne lássam még egyszer, hogy cigizel! - De apu, te is hatodikba jártál, amikor elkezdtél cigizni. - Igen, de akkor én már felnõtt voltam. *** A rendõr orvoshoz megy. - Segítsen, mert nagyon csuklom! - Mióta csuklik? - kérdezi az orvos. - Már három hete. - Miért nem jött elõbb? - Mert azt hittem, hogy csak emlegetnek. *** A rendõr odamegy a lángososhoz és lángost kér. - Hányat? - kérdezi udvariasan az eladó. - Ha hányat, akkor nem kérek - válaszolja a rendõr. *** A rendõr közúti ellenõrzést tart. Megállít egy autót. - Közúti ellenõrzés, kérem az iratait. - Cakompakk? - Elnézést, nem tudtam, hogy külföldi. *** Két rendõr fel akar menni a lifttel. - Hívd fel a liftet! - Lift, gyere ide! - Nem úgy, te hülye, hanem a gombbal! Erre beleszól a rendõr a kabátja gombjába: - Lift, gyere! *** Két rendõr utazik egy helikopteren. Azt kérdezi az egyik: - Te, mi ez itt felettünk? - A légkondicionáló. Amióta nem pörög, nagyon izzad a pilóta.