DOMÁN RAJMUND | kotyoGO
DESIGN ÉS INNOVÁCIÓ KÉSZÍTETTE A
FORMATERVEZÕ TANSZÉKE 2008
Bizonyos értelemben minden ember designer. Mindennapjaink során számos feladatot alapvetõ tervezési folyamatok segítségével oldunk meg. Ha így gondolkodunk, akkor egy szendvics elkészítése is design, hiszen miután meghatároztunk egy célt, a különféle alkotóelemekbõl egy olyan kompozíciót hozunk létre, amely tökéletesen, ízlésünknek és lehetõségeinknek megfelelõen teljesíti azt. Szûkebb értelemben a designer a tárgyi, épített és vizuális környezetünket alakító felelõs szakember, aki éveken át tanulja, miként lehet megbirkózni a különféle tervezési feladatokkal. Többnyire nem magányos alkotó, a professzionális tervezés hatékony csapatmunka, számtalan tudományterület eredményeit egyesíti. Az orvos felismeri a betegséget és szakmai ismeretei alapján megtalálja a gyógyulás felé vezetõ, bejáratott utat. A designer ezzel szemben a „diagnózis” felállítása után szabadon, új probléma megoldási modellekkel állhat elõ. Ezért mondhatjuk, hogy az innováció az önmagát folytonosan megújító design központi fogalma. A design-t gyakran azonosítják az ipari formatervezéssel, holott magában foglalja az építészetet és a vizuális kommunikáció számtalan területét is, például a tervezõgrafikát vagy a média különféle felületeinek megalkotását, és akár egy rosszul mûködõ rendszer észszerûsítését is felfoghatjuk úgy, mint innovatív design-tevékenység. A design története tágabb értelemben az emberi civilizációval kezdõdik, hiszen az õsember számtalan eszközt fejlesztett ki élete megkönnyítésére. Sokak szerint jelenlegi tárgyaink is visszavezethetõek az õsi formakincsre. Szigorúan véve a design története az ipari termelés korával veszi kezdetét, amikor különválik a tárgyak megtervezése és elkészítése. Korábban a mesteremberek egy személyben tervezõk és kivitelezõk is voltak, ám a gépesítés és sorozatgyártás korában megjelenik az a szakember, aki a termék innovatív ötletének és mûszaki leírásának kidolgozásáért felelõs. A design és az innováció nem „úri huncutság”, nem csupán a magasabb költség-ráfordítással készülõ tárgyak szezononként megújuló formai megoldásait jelenti. Sokkal inkább a világot jobbá tenni képes szellemi erõforrás. Például a kerékpár kifejlesztõi, akiket ma designereknek neveznénk, jelentõsen befolyásolták a közlekedési kultúrát, s talán nem is sejtették, hogy ez a tárgy mennyit fog fejlõdni, és mennyi embernek válik hasznára és örömére. A következõkben különféle konkrét tárgyi, építészeti és vizuális alkotások kapcsán tekintjük át, mit is jelent design és innováció kapcsolata a Moholy-Nagy Mûvészeti Egyetem mai és egykori hallgatóinak munkái alapján.
2
DOMÁN RAJMUND | kotyoGO A designer munkája nem ott kezdõdik, hogy vázlatokat készít egy termék formai megjelenítéséhez. Az elsõ feladat, hogy a kiválasztott irányban kutatómunkát végezzen, megvizsgálja a tárgy funkcióit, környezetét, felmérje a piac adott kínálatát és az abból adódó réseket. Domán Rajmund kotyoGo fantázianevû tervével végigjárta ezeket a lépcsõket. A kávéfõzõ ugyanolyan elven mûködik, mint egy hagyományos kotyogó - az újítás abban áll, hogy a kialakítása, mérete mobilissá teszi, így hegymászók, túrázók, utazók kedvelt használati tárgyává válhat. (Nem véletlenül egyszemélyes, hiszen minden túrázó csak egymagára való felszerelést visz.) Használata roppant egyszerû: a készüléket rátesszük a campingfõzõre, amikor lefõtt a kávé, ráhelyezzük a poharat, megfogjuk a fekete hõálló mûanyag karikánál fogva, és megfordítjuk. Ekkor átkerül a pohárba a kávé, ezután eltávolítjuk a kávéfõzõt és már fogyaszthatjuk is a kávét. Következetes és meggyõzõ ipari formatervrõl van tehát szó, amely a kávéfõzés megszokott mozdulatsorát a lehetõ legpraktikusabban igazítja a különleges körülmények elvárásaihoz. A kotyoGo-val Domán Rajmund megnyerte a 29 országban meghirdetett Henkel Art.Award 2007 mûvészeti díjat.
3
DOMÁN RAJMUND | kotyoGO
PÜSPÖKI APOR | E-BAG A design feladata, hogy mindig új nézõpontokat vessen fel, és folyamatosan változó életformánkhoz alakítsa a tárgyakat. Püspöki Apor terve, az E-bag például arra mutat rá, hogy a helyváltoztatás közben termelõdõ energia hasznosítható - azt hangsúlyozza, hogy immár nem tehetjük meg, hogy ne tudatosan bánjunk energiaforrásainkkal. Az Electrolux pályázatára készült E-bag felhívja figyelmet arra, hogy a városi élet kényelmi faktorai mennyi energiát emésztenek fel - azaz egyre inkább rá vagyunk kényszerítve, hogy új megoldásokkal álljunk elõ, hogy fenntarthassuk életformánkhoz kapcsolódó szokásainkat. Az E-bag egy kinetikus energiával mûködtetett, 3 liter ûrtartalmú hûtõtáska, amely a séta közbeni „lóbálásból” nyeri a mûködéséhez szükséges energiát, és hûti a benne lévõ ételt, üdítõt. A fiatal tervezõ szerint, minél hosszabb a séta, annál kellemesebb a végsõ felfrissülés. Az E-bag forgatható fogantyúja egy dinamóhoz csatlakozik, amely a kar mozgásával egy akkumulátort tölt, tehát nincs szüksége külsõ energiaforrásokra. Így az energiapazarlás bûntudata nélkül élvezhetjük a hûtött italokat.
4
PÜSPÖKI APOR | E-BAG
KUCSERA PÉTER | GASTRODESIGN, PÉKÁRUK ÁLLÓ FOGADÁSOK RÉSZÉRE Talán meglepõ kissé, hogy egy autó és egy kifli megtervezése mögött adott esetben ugyanolyan sok munka állhat. A pékáruk, sütemények elsõsorban a tradicionális formák megõrzésére törekszenek, holott életmódunk annyira megváltozott az utóbbi években, hogy például a megszokott, vekni formájú kenyér mennyisége és formája sem igazán felel meg mai táplálkozási szokásainknak. Olyan újfajta szituációkban is, mint amelyeket az állófogadások partikultúrája teremt, a hagyományos pékáruk csak bajosan tudnak helytállni. Kucsera Péter erre próbált meg kellõ humorérzékkel és merészséggel m e g o l d á s t n y ú j t a n i , ú g y, h o g y k ö z b e n f o l y a m a t o s a n k ü z d ö t t a gyártástechnológiával. Nehéz volt elfogadtatnia, hogy élelmiszeripari termékeket is lehet tervezni. Kucsera hagyományos fehér búzakenyérrel dolgozik, nem tesz hozzá semmit, hogy nagyon tisztán látsszon, csupán a forma megváltoztatásával, milyen izgalmas, új pozíciók jöhetnek létre.
5
HOSSZÚ GERGELY | SZEMÉLYI EGÉSZSÉGMENEDZSER A designer feladata szinte mindig egyfajta problémamegoldás, ami alatt gyakran ténylegesen is életbevágó gondok leküzdését értjük. Hosszú Gergely munkája lényegében egy viselhetõ orvosi diagnosztikai eszköz, amely idõs, beteg emberek számára készült, akiknek fontos, hogy az életfunkcióik folyamatos ellenõrzés alatt álljanak, értékeik mérve és rögzítve legyenek – ám szeretnék elkerülni az állandó kórházi felügyeletet. Ezt az eszközt egy hálózat részeként kell elképzelni, ugyanis az értékeket továbbítja egy központi számítógépbe, ahol egyúttal egy diszpécserszolgálat is a betegek rendelkezésére áll, hogy szükség esetén a lehetõ leghamarabb kiérjen a mentõszolgálat. Maga az eszköz sokféle színben és méretben lenne elérhetõ, barátságos kialakítása megmutatja, hogy az orvosi eszközök nem feltétlenül ijesztõek és igénytelenek – akár szerethetõek, sõt a gyógyulás folyamatára is hatással lehetnek. Az innováció lényege, hogy a segédeszközök egyre kevésbé viszolyogtatóak, nem a betegség riasztó jelképei, egyre inkább a viselhetõ tárgy kategóriája felé hajlanak. Gondoljunk csak a fogszabályozókra, amelyekbõl ma már számtalan anyag és szín-változat elérhetõ, hogy kiválaszthassuk, melyiket tudjuk a legkevesebb kellemetlenséggel viselni – amelyrõl akár meg is feledkezhetünk vagy ékszerként viselhetünk.
6
LIPÓCZKI ÁKOS | GYÛRÛK Az ékszertervezõk ma már gyakran kacérkodnak a kevésbé tartós anyagokkal is, hiszen az ékszer elsõsorban folyamatosan változó öltözékünk kiegészítõje, és ugyancsak folyamatosan alakuló egyéniségünk kifejezõje. Lipóczki Ákos teljes egyenlõséget hirdetett az alapanyagok terén, könnyen meggyõz arról, hogy nem a nemesfémek és drágakövek határozzák meg egy ékszer értékét. A4-es mûanyaglapból hajtogatott gyûrûi eredetileg tinédzsereknek tervezett bizsuékszerek, de már más korosztályokat is meghódítottak. A tárgy sikerének titka, hogy frappáns és szerethetõ figurák, illetve érdekes, hogy miután megvettük a gyûrût, nekünk kell összerakni. Ezzel a tervezõ arra ösztönöz, hogy vegyünk részt az alkotófolyamatban, tegyük személyesebbé a tárgyat.
7
SZMOLKA ZOLTÁN, MILLÉTE BALÁZS | DIPLOMAMUNKA A design feladata nem csupán annyi, hogy a tervezési folyamat végére egy konkrét, gyártható termék szülessen. Az innovációhoz legtöbbször az is hozzátartozik, hogy újragondoljon egy rosszul mûködõ rendszert, új megoldásokkal álljon elõ az élet problémás területein. Szmolka Zoltán és Milléte Balázs közös diplomamunkája a budapesti kerékpárutak hálózatára koncentrált, és nem csak felhívta a figyelmet a biciklis közlekedés nehézségeire, hanem megoldási javaslatokat is tett ezekkel kapcsolatban. A városi kerékpáros közlekedés gördülékenységét elõsegítõ rendszer részét képezi egy kiterjedt információs hálózat, amely különféle útburkolati jelekbõl és egy bicikli utakat osztályozó térképbõl áll. A utakra felfestett jelzések nagyon markánsak, élénk színûek, nehezen hagyhatóak figyelmen kívül. Megmutatják a kerékpárosnak, hogy az út mely részén érdemes haladnia, hol vannak problémás keresztezõdések, és ugyanakkor az autóval közlekedõk számára is fontos lehet, hogy tudják, a jelzések mentén kerékpáros forgalomra számíthatnak. A rendszer másik fontos eleme az utcabútorok megtervezése volt. A biciklivel közlekedõk biztonságának és kényelmének fokozására ugyanis számtalan ötlet merült fel, ilyen például a kapaszkodó, amely lehetõvé teszi, hogy a kerékpárosnak ne kelljen letennie a lábát, leszállnia, ahhoz, hogy megálljon, várakozzon, amikor nincs elsõbbsége. Összességében minden ötlet arra irányul, hogy a biciklis társadalom tagjai biztonságosabban és színvonalasabban vehessenek részt a városi közlekedés folyamatában.
8
SZMOLKA ZOLTÁN, MILLÉTE BALÁZS | DIPLOMAMUNKA
KÁRPÁTI TIBOR | PIROSKA ÉS A FARKAS Vizuális környezetünk számtalan szegmensének kialakításáért is designerek felelnek, köztük az illusztrátorok munkája is felfogható designtermékként. A meseillusztráció lényege, hogy elindítja a képzelet munkáját, egyfajta díszletet ad a fantáziánk számára, ahol szabadon pöröghet a mese dramaturgiája. Kárpáti olyan ismert meséket dolgoz fel, amelyeknél már nincs is szükség a konkrét szöveg jelenlétére. Leegyszerûsített ábrázolásmódja kellõ humorérzékkel teszi izgalmassá az unalomig ismételt meséket – itt érhetõ tetten, hogy bár a meseillusztrációk elsõdleges célközönségei a gyerekek, ezek a rajzokat a felnõttek is legalább olyan szórakoztatónak találhatják. A számítógépek õskorát idézõ pixeleket építõkockáknak fogja fel, és egyes jeleneteket ténylegesen meg is épített LEGO-ból, átemelve õket a háromdimenziós térbe.
9
KÁRPÁTI TIBOR | PIROSKA ÉS A FARKAS
ZSÓTÉR LÁSZLÓ | MALÉV LOGÓ-,LÁTVÁNYTERVEK A grafikai design-feladatok gyakran komplett arculati tervekre vonatkoznak. Egy cégnek nemcsak logóra van szüksége, minden vizuális felületnek tükröznie kell a vállalati imázst, a levélpapíroktól az áruszállító kamionokon és a termékcsomagoláson át, egészen a médiában megjelenõ reprezentatív felületekig. Nagyon fontos, hogy amellett, hogy valami a jelenben innovatív, annak a jövõben is meg kell állnia a helyét. Zsótér László Malév számára készített arculati terve különösen érdekes abból a szempontból, hogy immár teljesen beivódott a köztudatba, eggyé vált a céggel. A logó rendkívül frappáns, letisztult, figyelemfelkeltõ, és légies, annak a szempontnak megfelelve, hogy mégsem a földi közlekedéshez kapcsolódik. Betûi természetesen egyéni grafikai tervek alapján készültek – a tipográfia azaz a nyomatott betûk kialakítása szintén a design fontos területei közé tartozik. Hiszen a nyomdatechnika korában a megfelelõen kiválasztott tipográfia jelenti az egyéniség kifejezésének lehetõségét, illetve a megkülönböztethetõ cégarculat egyik fontos elemét. A tipográfia megtervezése mérnöki precizitást igénylõ feladat, például Zsótér minden egyes repülõgép-típusra különbözõ tervet dolgozott ki, hiszen a géptestek eltérõ ívei mentén a logó más-más kialakítást igényel, hogy a végeredmény azonos legyen.
10
ZSÓTÉR LÁSZLÓ | MALÉV LOGÓ-,LÁTVÁNYTERVEK
DARVAS RÉKA, NAGY RICHÁRD, SÜMEGI ÉVA, SZMOLKA ZOLTÁN, DEÁK LÁSZLÓ FIATALOK A VÉRADÁSÉRT KAMPÁNY Az Országos Vérellátó Szolgálat Fiatalok a véradásért címû kampánya igazi csapatmunkaként készült el, ugyanis olyan összetett designfeladat, amely többféle tervezõi nézõpontot egyesített. Ez esetben olyan munkáról van szó, ami nem csupán egy tárgyat, vagy egy szabadon beilleszthetõ médiafelületet hoz létre, hanem egy jóval összetettebb „termékcsomagot“ is. Ezt a jelenséget lefedi a designkommunikáció rendkívül friss fogalma, ami annyit jelent, hogy a tervezõ a termék létrehozásával együtt megoldja a hozzá kapcsolódó marketing-feladatokat is: nevet ad neki, becsomagolja, beilleszti a piacra. Az Országos Vérellátó Szolgálat például új célcsoportot szeretett volna bevonni a véradók táborába, és ehhez szüksége volt egy innovatív imázskampányra, amely tartalmaz reklámokat és apró ajándéktárgyakat is. Ezt a tervezõcsapat úgy oldotta meg, hogy eltüntetett minden szorongáskeltõ (ténylegesen a vérre emlékeztetõ) elemet, és egy fiatalos, finoman leegyszerûsített arculatot adott a kampánynak. Fontos, hogy a felszólítást (Adj vért!), a példamutató gesztusra cserélték (adtam vért). Illetve izgalmas kísérletképp presztízs-tárgyakat kapcsoltak a véradáshoz: olyan apró viselhetõ ajándékokat, amelyek megkülönböztetik a véradókat, akik ezzel jelezhetik, hogy büszkék életmentõ cselekedetükre. Ezzel is sarkallva környezetüket hasonlóan pozitív hozzáállásra.
11
DARVAS RÉKA, NAGY RICHÁRD, SÜMEGI ÉVA, SZMOLKA ZOLTÁN, DEÁK LÁSZLÓ | FIATALOK A VÉRADÁSÉRT KAMPÁNY
MUSZBEK JOHANNA | SZAPÁRY- KASTÉLY Elsõre furcsának tûnhet, hogy épületek „a design” jelszava alatt tárgyakkal és vizuális produktumokkal kerülnek egy horizontra. De, ha jobban belegondolunk az építészeti tervezés folyamata alapvetõen nem sokban tér el például egy háztartási gép vagy egy tipográfiai terv megalkotásától, az elvek és a munkafázisok meglehetõsen hasonlóak. Az innovatív digitális eszközökkel történõ építészeti tervezés megnyitotta az utat a hagyományostól merõben eltérõ építészeti gyakorlat elõtt. Muszbek Johanna évek óta foglalkozik a digitális technológiák az építészeti tervezésre gyakorolt hatásával. Szapáry-kastély kibõvítésére vonatkozó terveiben A hagyományos építészeti gondolkodásban fontos szerepet játszottak a falak, a változatlanság és a stabilitás látszatát keltõ szerkezeti elemek. Ezek a hangsúlyok szép lassan eltolódnak, számos építész – köztük Muszbek Johanna is – szabadabban bánik ezekkel a határokkal. Ami ezt a munkát igazán különlegessé teszi, hogy Magyarországon eddig meglehetõsen kevesen kapcsolódtak be abba a nemzetközi irányzatba, amely a városi környezetet egy folyamatosan növekvõ organizmusként fogja fel. Ennek a biomorf építészeti felfogásnak a lényege, hogy a tervezõ a kisebb építészeti egységekre, mint folyamatosan változó, lélegzõ egységekre, élõ belsõ szervekre tekint.
12
MUSZBEK JOHANNA | SZAPÁRY- KASTÉLY
Készült a Henkel Magyarország megbízásából, a Design és Innováció – Henkel támogatási program részére
