II. szám
2007. szeptember
Délnyugati Szárnyaló Hírek Délnyugat Kerületi Postagalambsport Egyesületek Szövetségének lapja
Rövidke bevezetı Az elızı szám után kaptam néhány lelkes telefont, melyben néhányan bíztattak (Ezt ezúton is köszönöm.), sıt olyan is akadt, aki írásos anyagot ígért. Sajnos akire leginkább számítottam és aki írásos anyagot is ígért nem jelentkezett. Így továbbra is kénytelenek beérni velem, az én témáimmal, az én gondolataimmal. Az elızı számhoz képest annyit változtattunk, hogy ezúttal nem illesztünk be képeket, mert az elızı számból kiderült, hogy a sokszorosítás során a minıség jelentısen romlik és szinte már felismerhetetlen a kép, illetve fontos változás még, hogy ez a szám már 8 oldalon szórakoztatja az olvasókat. Természetesen a véleményeket, hozzászólásokat, kritikát továbbra is várom a 20/387-34-90-es számon. Jó szórakozást.
Bazsonyi Gyula Elızı számunkban tett ígérethez híven Bazsonyi Gyulát szeretnénk Önöknek bemutatni, aki szintén a Magyar Postagalambsportért ezüst érdeméremben részesült. Az elızı cikkhez hasonlóan részben a kitüntetésre való felterjesztés szövege részben további kérdések segítenek Gyula bemutatásában. Kicsit rendhagyó volt a Gyulával készített riport abból a szempontból is, hogy rögtön egy másik cikkhez is győjtöttem anyagot, így jó néhány téma az újságban található másik cikkben szerepel. Bazsonyi Gyula 1962 májusában született, Dombóváron él családjával. A lovak szeretetét csupán a postagalambok iránti vonzódása múlja felül. A galambok tenyésztése, versenyeztetése életformává lett számára. Mezıgazdasági vállalkozóként sokat dolgozik, felesége és két lánya is gyakran segítik. Az utolsó tíz évbıl egy sem múlt el úgy, hogy verseny eredményeivel ne álljon a képzeletbeli kerületi dobogó valamelyik fokán. Összetett bajnokságot négyszer nyert, háromszor volt középtávú, négyszer hosszútávú, háromszor pedig rövidtávú bajnok. Champion galambjainak, csapat- és élhelyezéseinek se szeri se száma. Dél-Dunántúlon páratlan eredmény sorozata nem vakította el, nem tette önteltté. Csapatjátékos, akinek az eredmények mellett fontosak a galambásztársak. Ha ideje engedi nem rest tenni a közösségért sem. Egyesülete versenybizottsági vezetıjeként karmesterként vezényli a győjtéseket, a szállítást az eredmények értékelését. Ismeretei biztos alapokon nyugszanak, szívesen osztja meg azt társaival. A galambászfórumok és rendezvények rendszeres résztvevıje. Galambjai a kerületi kiállítások látványosságai. Kiemelkedı eredményeik mellett gondozottságukkal, és kezességükkel vonzzák magukra az érdeklıdık figyelmét. Galamb és galambász olyan harmóniát alkot, amely bizalmat kelt és példát mutat, amely követésre méltó minden galambász számára. Bazsonyi Gyuláról rengeteget „legendát” hallottam az elmúlt másfél évtizedben amióta galambokkal foglalkozom és ahogy Maul sporttárs is leírta nem telt el olyan év, hogy ne lássam Gyula nevét a lista tetején, de mégis a legmeggyızıbb az volt számomra, amilyen lelkesedéssel Erıs Jenı mesélt Bazsonyi Gyuláról. Azután, hogy személyesen is meglátogattam Gyulát el kell, hogy mondjam: „A legendák, híresztelések igazak!” A dúc, a galambok, a rend és tisztaság és Gyula szakértelme és lelkesedése páratlan és példaértékő! A versenydúc egyszerő, azonban versenyzésre tökéletes módon van kivitelezve. A galambok rendkívül kezesek és látszik rajtuk, hogy hosszú évek munkájával lettek kiszelektálva a legjobb egyedek. Rendkívül intelligens galambok. -
2007-ben mindenki számára gondot jelentett a párhuzamos program. Ön hogyan oldotta meg, hogy minden távon remekül szerepeltek a galambjai? Illetve Hány galambot tartott? Hány galamb tartását látja szükségesnek egy ilyen rendszerben?
Semmiképpen sem könnyő feladat a galambok felkészítése két különbözı útra egyidejőleg és lehetıség szerint ezen a rendszeren változtatni is kell. Én magam 40 özvegy hímet tartottam, és 30-40 galamb tartását mindenképpen szükségesnek tartom egy ilyen párhuzamos programra.
1
II. szám -
2007. szeptember
Mi a titka az évek, illetve évtizedek óta tartó dominanciának?
A Rendszeresség, a jó galamb és a jó dúc, amit szeret a galamb, valamint a mindig az igényeknek megfelelı ellátás. Nekem ez a szenvedélyem. Az év 365 napjában elveszem az idıt a családomtól és a galambokkal foglalkozom, e nélkül nem lehet ezeket az eredményeket elérni. -
Vásárlás útján szerzi be a galambokat vagy saját tenyésztés révén? Milyen módszerrel tenyészti a galambokat? Egyszerően jót a jóval vagy valamilyen elvet követ? Úgy vélem, hogy mindig keresni kell a jobbat. A mai felgyorsult világban ha valaki nem törekszik arra, hogy mindig jobb és jobb galambokat szerezzen be az hamar lemarad. A behozott galambokat mindig lekeresztezem a nálam már bevált családokkal és az így bizonyító galambok maradhatnak a dúcban. Természetesen emellett a bevált családokat is tovább tenyésztem. -
Hogyan készíti fel a galambokat a versenyre? Alkalmaz különbözı kúrákat vagy egyszerően a mérhetetlen renddel és tisztasággal elızi meg a betegségeket?
Természetesen a napi kétszeri takarítás nagyon sokat számít. A versenyrıl érkezı galambokat azonban mindig trichomonas elleni készítménnyel fogadom, de mivel nem szeretem a gyógyszerek alkalmazását más rendszeres kezelést a szezon közben nem alkalmazok, viszont ha szükséges, akkor használom a megfelelı antibiotikumokat. Sajnos 2007-ben is kényszerültem erre egy alkalommal. A galambokat mindig diétás takarmánnyal fogadom, majd a következı verseny nehézségének megfelelıen takarmányozok. A párhuzamos program miatt hosszabb útra készülı galambok fészeketetıben kapnak további kiegészítést a takarmányhoz. Összességében úgy gondolom, hogy nem lehet a felkészítésre, kezelésekre sablont készíteni. Minden dúc más és mindenhol az adott körülményekhez kell alkalmazkodni. Itt szeretném megemlíteni, hogy sokkal szigorúbb ellenırzéseket kellene bevezetni az állategészségügyi területen. A tenyésztıknek nem csak a paramyxo elleni védekezést kellene igazolni, hanem a többi elterjedd betegség ellenit is, mint a paratífusz, coli, kokcidiózis. Szerintem mindenki számára olcsóbb lenne egy hozzáértı állatorvost megbízni, aki az ellenırzéseket elvégzi, mint egész szezonban kezelgetni a galambokat. -
A leghíresebb galambászoknak mindig vannak „neves” galambjaik, akik minden kiállításon képviselik a tenyésztıt és nevük szinte összeforr a tenyésztıével. Bazsonyi Gyulával kapcsolatban viszont egyedül a „Pécsi Kesztyő” neve jut eszembe 20 évvel ez elıttrıl. Ön nem épít fel tudatosan egy-egy ilyen sztárgalambot?
Sosem törekedtem erre. A galamboknak ritkán adok nevet, leginkább csak a számuk alapján nevezem el ıket. Számomra ez nem olyan fontos. Végezetül szeretném megköszönni Gyulának, hogy rendelkezésemre állt a cikk elkészítéséhez és bevezetett „galambászbirodalmába”. Lezárásként mindenkinek csak azt tudom javasolni, hogy amennyiben a közeljövıben eredményesen szeretnének versenyre kelni Gyulával, akkor hasonló módon, hasonló mentalitással kell galambászni. Nem elég a rengeteg pénzt beleölni a galambokba és az infrastruktúrába, rengeteg munkára, alázatra és tudásra van szükség. Ajánlom még figyelmükbe az újságban található másik cikket is, melyben Gyula további szakmai kérdésekre is válaszol.
120L
Beszéljünk róla! Az utóbbi idıben felmerült bennem néhány kérdés, mely gondolom mindannyiunkat foglalkoztat és melyek szerintem mind megoldásra várnak, mert a jelenlegi állapot nem feltétlenül megfelelı és a jövıben ezen a téren változtatnunk kell. Írásomban igyekszem javaslatokkal elıállni az általam felvetett problémákra és annak érdekében, hogy a cikk ne csak az én véleményemet tükrözze feltettem a kérdést a kerület vezetıinek és legeredményesebb versenyzıinek, akinek a véleménye talán többet jelent az Önök számára, mint az enyém.
2
II. szám
2007. szeptember
Maul József és Tamás István sporttársak e-mailen válaszolták meg a kérdéseket, így az ı válaszaikat megpróbálom vágatlanul, csak a formát alakítva Önök elé tárni. Bazsonyi Gyula, Erıs Jenı és Németh Zoltán sporttársakat személyesen kérdeztem meg, így az ı válaszaikat általam szerkesztett formában írom le, természetesen oly módon, hogy a tartalom ne változzon. Elsıdlegesen a versenyprogramunkkal foglalkoznék. A kérdések után találhatók a megkérdezettek válaszai, valamint a saját véleményem. Ön hogyan változtatná meg a jelenlegi versenyprogramot? Egyet értene a Gyır-Rába Tagszövetség programjához hasonló programmal, ahol az elsı, rövidebb utak nem számítanak bele az általános bajnokságba, csak a rövidtávú bajnokságba, esetleg a Kolumbia Tagszövetséghez hasonlóan párhuzamos sprintprogrammal és kevesebb rövid úttal? Nem érzi túlzottnak a rövid utak súlyát? Bazsonyi Gyula: A versenyprogramot a jelenleginél jóval igazságosabbá lehetne tenni, A versenyeket mindenképpen úgy kell megszervezni, hogy a rövid, közép és hosszú távon is közel azonos pontmennyiség legyen megszerezhetı. Fontosnak tartom még, hogy minden versenyzınek csak egy rajtengedélyt szabadna megváltani és egy csapattal szabadna versenyezni, természetesen oly módon, hogy a további galambjait mindenki egyéni indulóként küldheti. Ezzel a nagyversenyzık nem szorítanák annyira hátra a kevésbé eredményesebb versenyzık csapatait, így talán az ı motivációjuk is javulna. Erıs Jenı: A mostani programot semmiképpen sem tartom megfelelınek a rövid utak jelentıs súlya miatt, valamint szintén nem tartom helyesnek, hogy egy hétvégén két fıverseny van, tehát két olyan út, mely beleszámít az általános bajnokságban. Én a következıkben képzelek el egy megfelelı 10 utas programot 7 közép és 3 hosszútávú úttal: Brno, Jihlava, Prága, Jihlava (zóna), As, Jihlava, Magdeburg, Prága, As, Mlade Boleslav. Ezzel párhuzamosan természetesen lehet szervezni sprint/rövid utakat, melyek az általános bajnokságba nem számítanak bele. Ezek meghatározását nem tartom fontosnak, mivel ezen utakon csak pihentetés, felkészítés céljából vennék részt a galambokkal és az eredmény lesz amilyen lesz, számomra az általános bajnokság a fontos. Maul József: Gondolataimban régóta él egy „ideális„ program, amely a Magyar Kupa szerkezetére épül. E szerint a fı programot 6 rövid-távú, öt középtávú és három hosszú-távú, azaz tizennégy út alkotja. Ez a program természetesen nem tarthat tizennégy hétig, ezért a hosszú utakat a három utolsó rövid úttal párhuzamosan rendezzük, vagyis tizenegy hétvége alatt fut le a tavaszi program. Ha valaki megtisztelt azzal, hogy tavaszi program javaslatomra emlékszik, vagy csak megırizte annak írásban kiadott példányát („A alternatíva”), ellenırizheti, hogy ez nem egy alkalmi, improvizált ötlet. A program felépítése: 0. hét vége Egyesületi gyakorló utak, több egyesület rendezhet külön „elıversenyt” is 6 Rövidtáv 5 Középtáv 3 hosszútáv 5 sprint út 1. hét vége 250 km-ig 0 0 0 2. hét vége 0 400 km-ig 0 200 km-ig 3. hét vége 300 km-ig 0 0 0 4. hét vége 0 450 km-ig 0 200 km-ig 5. hét vége 300 km-ig 0 0 0 6. hét vége 0 500 km-ig zóna 0 200 km-ig 7. hét vége 300 Km-ig 0 Zóna út 0 8. hét vége 0 550 km-ig 0 200 km-ig 9. hét vége 300 km-ig 0 Zóna út 0 1o. hét vége 0 550 km-ig 0 200 km-ig 11. hét vége 300 km-ig 0 Zóna út 0 A program egyik erıssége, hogy a sprint utakkal kiegészülve kiválóan alkalmas egy-egy távra való szakosodásra ( rövidtáv + sprint, középtáv + sprint, hosszútáv/maraton + sprint ). Másik erıssége, hogy az elsı három rövidtávú úton a kerület összes utazó galambját, kb. 3-3,5 ezer galambot lehet egy helyen, egyszerre felereszteni. Középtávon is várható legalább 2 ezer galamb indítása utanként, az idei, inkább gyenge másfél ezer helyett. A teljes programot fel lehet vállalni kb. 30 - 40 galambbal. Özvegy és természetes kímélıs módon mozgatott 2-3 éves galambok a rövidtávú és középtávú programot szinte pihentetés nélkül is teljesíthetik, ha nincs köztük katasztrófa út. A hosszútávú csapat madarai a két út között pihenhetnek, vagy könnyő sprint úton tarthatják a heti ritmust. A párhuzamosan rendezendı rövid- és hosszútávú utak versenyzıi legtöbb galambásznál nem azonos egyedekbıl kerül ki (rövidtávon már az egy- kétévesek is rutinosnak számítanak, hosszútávra leginkább két- hároméves, illetve idısebb galambokat nevezünk), így ezen utakon sem csökken számottevıen az egyes útra küldendı létszám.
3
II. szám
2007. szeptember
Németh Zoltán: Én egy 11 utas programot tartok helyesnek a jelenleginél hosszabb rövid és középtávú utakkal. Ezekkel párhuzamosan szervezhetı egy sprint program, mely tényleg csak kiegészítı programnak minısül, melyben nem is fontos a végén bajnokság kihirdetése. Tamás István: A versenyprogramon nem változtatnék. Nem azért, mert nyertem, és a többi szekszárdi is jól szerepelt, hanem azért, mert jó programnak tartom. Hangadó, és minden áron nyerni akaró galambászok addig módosítgatnák a feleresztési helyeket, amíg úgy vélik , hogy az nekik az igazán megfelelı. Létezhet olyan program, ami Kaposvárnak is, Szekszárdnak is minden széljárás mellett megfelelı? Kötve hiszem! Szeretném elérni, hogy a programokat legalább három évre fogadjuk el. Akkor kiderülhetne, hogy nem a feleresztési helyekkel van baj, hanem az állományok minıségével, a felkészítés színvonalával – elsısorban. Az idei általános bajnokságban a 11 belföldi úton annyi pontot lehetett szerezni, mint a 9 külföldi úton. Az M09 versenyzıi brillíroztak, kétségtelen, hogy ebben az idei széljárásnak is jelentıs szerepe volt. Most akkor keressünk olyan bajnoksági formát, ami rontja Szekszárd nyerési esélyeit? Ebben a kerületben 2000-ben általános bajnok lettem a 9 külföldi út alapján. A Dél- Dunában 2005-ig szintén külön volt értékelve a belföld. A verhetetlen általános bajnok gyenge volt belföldön, a vezérkar erıs, ezért 2006-tól a belföld is beszámít az általános bajnokságba. Így mőködik ez nálunk galambászoknál? Mellesleg 2007 márciusában az M09 képviselıi / egyedül / ellene szavaztak, hogy Kuty pótlólag kerüljön programba 11-ik útként. Utóbb hallok olyan véleményeket, hogy csökkenteni kell a rövid távú utak számát. Az én véleményem szerint a párhuzamos rövid utak megrendezése jó döntés volt. Számunkra az egy napon bonyolított két verseny ünnepnek számított. Ostobaság lenne, ha nem használnánk ki helyzetünkbıl adódóan a belföldrıl bonyolítható 200 km körüli versenyeket. Hogy hány rövid távú út számítson az általános bajnokságba? 1./ Az elsı kettı, ahol még minden benevezett galamb mozgatható / Legalább megszőnne az az ostobaság, hogy csak a csapatgalambokat regisztrálják egyes egyesületek./ 2./ A három külföldi út. 3. Minden versenyzınek a 3,4,vagy akár 5 legeredményesebb rövid távú útja 4./ Egyetlen rövid távú út sem 5./ Az idei gyakorlat szerint az összes rövid távú út Minimum ennyi verzió képzelhetı el, számomra bármely elfogatható. Természetesen az összes rövid út alapján rövid távú bajnokság értékelése indokolt. Azért mielıtt tovább lépnék, szeretném rögzíteni, hogy a szekszárdiak nem csupán elhelyezkedésüknek és a szélnek köszönhetik az idei nem várt elıretörésüket. 1210 db galambot nevezett a 14 dúc, ami 86,4 átlagot jelent, egyre javuló minıség mellett. Ha megnézzük a 2000-es listát, és a 2007-es eredményeket, a javulás mögött minıségnek is kell lennie. László Zoltán: A döntéskor számomra is remeknek hangzott és támogattam a lefolytatott programot, azonban így utólag rá kellett jönnöm, hogy teljesen irreális eredményhez vezet. A 11 rövid út jelentıs súllyal bír a középtávú és a hosszú utakkal szemben, még úgy is, hogy a hosszabb utakon a távolságpontok magasabbak. Egyetlen példát hoznék. Kerületünkben egy versenyzı 7. helyen végzett rövidtávon, mely olyan pontmennyiséget jelent számára, hogy középtávú 22. és hosszú távú 36. helyével is meg tudta tartani az általános 7. helyet. Az már csak külön pikantériája az idei évnek, hogy a szélviszonyok jelentısen torzították ezen versenyek eredményét. A Gyır-Rába vagy a Kolumbia Tagszövetség versenyprogramja igencsak tanulságos. A Rába tagszövetségben az elsı rövidebb utak csak a rövidtávú bajnokságba számítanak bele, az általánosba nem. Nincs párhuzamos programjuk, csak az országos hosszú utak hétvégéin, de valamivel hosszabb náluk a szezon. A Kolumbia tagszövetségben az elsı 3 utat kivéve nem röptetnek 300 kilométer alatti utakat, azonban minden héten párhuzamosan a fıversenyekkel zajlik egy 13 utas sprint bajnokság. Vannak jó páran, akik rövidtávú galambjaikkal kizárólag ezekre specializálódtak. Úgy vélem, hogy mindkét módszer elınyeit átvehetjük és egy nekünk megfelelı programot alakíthatunk ki. Nem érzi gondnak, hogy a Rajka versenyrıl másfélszerese a leghosszabb versenyzı dúctávja a legrövidebbnek? E.J. : Ezek a nagy különbségek különösen a rövid utakon tudnak irreális különbségeket okozni, de sajnos ez már régi probléma. N.Z.: Nem hiszem, hogy ez gondot okozna. A galamboknak meg kell oldaniuk ezt a különbséget. T.I.:A rajkai távolságszóródás nagyságát nem tudom honnan veszi. A röptetık 98 %- ának 40 km-en belüli a dúctáv eltérése. A 28-ból 20 tagszövetség nincs kedvezıbb helyzetben sem országon belül, sem kívül. L.Z.: Személy szerint problémának érzem, a kerületben a jelentıs távolságokat, ami különösen a rövid utakat befolyásolja. A kerület legrövidebb tagjainak a K-1-ben egy Rajka verseny 175 km ezzel szemben az L-3-
4
II. szám
2007. szeptember
ban a leghosszabb tagnak 261 Km, ami másfélszeres különbséget jelent. Szerintem ezt a különbséget valamilyen módon ki kell egyenlítenünk, melyre alkalmas lenne a feleresztési irány váltogatása. Önnek okozott nehézséget, külön gondot a galambok különbözı felkészítése a párhuzamos programban? B.GY.: Természetesen nem könnyő feladat. Én fészeketetıben adtam kiegészítı takarmányt a hosszabb útra készülı galamboknak. E.J.: Ahogy már említettem nem szabad egy hétvégére két fıversenyt szervezni. A két különbözı útra nem egyformán kell felkészíteni a galambokat. Ez igenis problémát jelent. N.Z: Természetesen gondot okoz a galambok különbözı utakra történı felkészítése. L.Z.: A párhuzamos programban jelentıs létszámra van szükség az eredményes szerepléshez. Kerületi és országos bajnokokkal ismertetve a programunkat elmondták, hogy 35-40 darabos versenyzı létszámot tartanának egy ilyen programhoz, ami valljuk meg a legtöbbünknél lehetetlen. Nem is beszélve arról, hogy az azonos héten rendezett utak közt olyan jelentıs különbségek vannak, hogy teljesen eltérıen kellene a galambokat felkészíteni, ami azonos helyen tartott galambokkal szintén nem egyszerő feladat. Ön helyesnek tartja a megosztott osztrák-cseh irányú röptetést? Ha nem, akkor Ön szerint milyen irányba kellene elmozdulnia a kerületnek? A Zóna utak Ön szerint megfelelı irányból vannak? Ha lenne sprint program azok útjait milyen irányból képzelné el? B.GY.: Csak egy irány a helyes, az északnyugati. Egyedül abból az irányból tudnak a galambok bejönni az országba. Délebbre az Alpok, keletebbre a Kárpátok miatt nehézkes a galambok érkezése. A zóna utakat tekintve azt kell mondanom, hogy nem tartozunk az Alföldhöz. Nem az utakkal van a probléma. Amennyiben sprint versenyekre kerül sor, azok megrendezését több irányból tartom helyesnek. E.J.: Az általam megfelelınek tartott program, melyet az imént érintettünk cseh utakból áll. Ezt az irányt tartom helyesnek. A Zóna versenyeit megfelelınek tartom, inkább a zónával van a gond, de nem látok sok esélyt a változtatásra, nem sok esélyünk van a többi kerülettel szemben. A sprint utak iránya pedig teljesen mindegy számomra, mivel azokat csak felkészítésnek szánom M.J.: Ha minden szempontból egyenlı esélyeket biztosító feleresztési irányokat és helyeket akarunk keresni, nem fog sikerülni. Három megyényi területen bármely irányt is vesszük figyelembe, a berepülés mélysége és szélessége meghaladja az 50-90 km-t. A szokásos észak-nyugati irányból a hazafelé tartó madarak mozgását a szélirány és tömegvonzás mellett befolyásolja a Balaton, a mögötte húzódó hegyvonulat, a Mecsek csúcsai. Ezáltal az eredmények egyesületek közötti megoszlása egyre szélsıségesebb, gyakran nemcsak a galambászoktól, hanem a galamboktól is független. E mellett el kell ismerni, hogy minden úton többnyire az egészséges, jobban felkészített, nemesebb galambok végeznek az élen, kár volna eredményüket kétségbe vonni. Ezek a tényezık (idıjárás, földrajzi adottságok, tömegvonzás, távolság eltérés) más kerületek versenyein, illetve országos versenyeken is érvényesülnek. Lehet propagálni a nagy, közös versenyeket, ahol a galamblétszám valóban elismerésre méltó, de az eredményeket leggyakoribb esetekben alkalmi – éppen a verseny idıszakában és annak vonala mentén jellemzı – tényezık befolyásolják, hozzák egy-egy terület galambjait, galambászait kedvezı, vagy éppen hátrányos helyzetbe. Ezen eltérítı tényezık hatása csupán a közeli dúcokba igyekvı galambok között csökkennek, illetve tőnnek el csaknem teljesen. Mindezek következtében – véleményem szerint – egyre nagyobb figyelmet és több elismerést kell fordítani az egyesületi, illetve a röpcsoportos bajnokságokra, ahol a versenyzés feltételei közelítıen hasonlóak, azonosak. Kerületünkben, elsısorban a földrajzi tényezık figyelembevételével három röpcsoport kialakítása lenne célszerő. Természetes csoportot képeznek a Mecsek déli lábánál mőködı egyesületek (Pécs, Vasas, Pécsvárad), ugyanígy a két tolnai egyesület (Szekszárd, Bonyhád), valamint Kaposvár és Szigetvár. Dombóvár északi, észak-nyugati utaknál berepülés szempontjából a tolnai egyesületekhez tartozna, győjtési útvonal, galamblétszám egyenletesebb eloszlása miatt inkább a K-01, L-02 egyesületekhez sorolandó. Azonos feleresztéső versenyeken az eredmények röpcsoporti számítása csupán számítógép beállításának kérdése, az eredményszámoló program ezt tartalmazza. A lista egyesületi és kerületi eredménysorai között a röpcsoporti adatoszlop jelenik meg a jelenlegi 0-s oszlop helyett. Különösen a fiatal és rövidtávú, de még a középtávú versenyeknél is javasolom ennek jövı évi bevezetését. Egy év tapasztalata alapján igazolódhat hogy a kezdeményezés helyesnek bizonyul-e. Az Osztrák és Cseh utakat csupán közigazgatásilag ítélem megosztottnak, a galambok több évtizedes beidegzıdés alapján hasonlóan teljesíthetik valamennyit. Ez év tapasztalatai alapján be kell vallanom, hogy az osztrák utak nem a feltételezés szerinti hatást eredményezték. A versenyek idıszakában uralkodó szélirány, szélerısség és galamb csapatok tömegvonzása miatt még nagyobb kerülıvel érkeztek haza a
5
II. szám
2007. szeptember
kerület nyugati fekvéső egyesületeinek a madarai. Elkeserítı látvány volt, amikor az észak-nyugati irányból feleresztett galambok többnyire keletrıl érkeztek több tíz kilométer kerülıvel. Eredmény: az egyesületi élgalambok 200-300-ik helyezettek a kerületi listán, amelyre többször csupán 2-10 db jutott fel, illetve nem egy alkalommal egy sem. Korábbi évek tapasztalatai alapján már a tagság fele nem fizet be a rövidtávú bajnokságra. Ez a jelenség idén tavasszal még tovább erısödött, majd a fiatalok versenye teljesen ellehetetlenült. Hasonló körülmények között jövıre még kisebb arányú befizetés várható. Ez több szempontból is hátrányos. Sérül a versenygalambok utánpótlás nevelésének és az összetett bajnokságban való eredményes szereplésnek a lehetısége. Közép- és hosszútávú programban nem látom alternatíváját az északnyugati utaknak, a fiatalok, a rövidtávú és a sprint utakat – ez évben szélsıségesen felerısödött anomáliák alapján – inkább el tudom képzelni a Móri-ároktól északi, észak-keleti irányban fekvı feleresztési helyekrıl, ha a tagság ilyen irányú változtatást hajlandó befogadni. N.Z.: Nem tartom helyesnek a megosztott röptetési irányt. A versenyeket észak, északnyugati irányból kell megrendeznünk a kerület kereszttengelyére merılegesen, mely a legigazságosabb berepülési szöget biztosítja. Sajnos a zóna utak esetében egyetlen szavazatunk van a többi kerülettel szemben, így nincs esélyünk a változtatásra. Ha sprint versenyek megrendezésére kerül sor, akkor azok megrendezését is a fıversenyek berepülési irányából tartom megfelelınek. T.I.:A megosztott osztrák-cseh utak mögött eleinte önzı spekulációt sejtettem, de egy szóval sem kifogásoltam. Utóbb örülök, hogy sor került rájuk, mert az igazolódott, hogy a jó állománynak, a jól felkészített galamboknak nem árt az irányváltás, tehát indokolatlan állandóan új feleresztési helyek után kutakodni. Az a döntı, hogy az adott napon a csapat, a galamb topon legyen, és a galambász minden tapasztalatával, tudásával ezen munkálkodjon. Természetesen a szerencsére is nagy szükség van, a szélirány speciel ebbe a kategóriába tartozik. Persze a rossz, vagy rosszul felkészített galambon a jó szél sem segít. A zóna utak realitását fokozni látszana egy lengyel irányba történı elmozdulás, de a Kárpátok, valamint korábbi rossz tapasztalatok miatt erre kevés esélyt látok. L.Z.: Nem tartom megfelelınek, hogy részben az osztrák, részben a cseh irányt röptetjük. Mondom ezt annak ellenére, hogy többször hangoztattam, a Postagalamb nem csak egy irányból képes hazatalálni. Legjobb tudomásom szerint rajtunk kívül talán még egy kerület csinálja hasonlóan. Az osztrák irány szerintem kizárólag az északi kerületeknek megfelelı, ahol a galambok útját nem keresztezik az Alpok. Nekünk egyértelmően észak felé kell törekednünk, mely jóval igazságosabb berepülést eredményezne a kerületben. Amennyiben sprint programot is röptetnénk, ott a kerület nagy mérete miatt viszont tényleg igazságos lenne a NY, ÉNY, É irányok váltogatása. Valamint fontosnak tartanám mind a Zóna versenyek Észak felé történı eltolását, hiszen a jelenlegi utakon kizárólag irreális körülmények között van esélyünk a jó eredményre. Ön megfelelınek tartja a fiatalok programját irány és távolság szempontjából? Ha nem milyen utakat tartana megfelelınek? B.GY.: Véleményem szerint Mór és Gyır versenyeket kerületi edzıútként kellene kezelni, ahol a galambok egyéni helyezéseket szerezhetnek és a versenybe két Rajka valamint két külföldi utat kellene beleszámítani. E.J.: Korábbi években nem nagyon küldtem a fiatalokat a külföldi utakra, de Kerni Miska érvelés alapján tavaly a két külföldi útra is elküldtem a galambokat és szépen jöttek. Mindezek alapján egy 5 utas programot képzelek el az alábbiak szerint: Mór, Gyır, Rajka, Brno, Jihlava. N.Z.: A fiatalok versenye nem a távtól függ, a gyakorlás a fontos. Az a lényeg, hogy minél gyakrabban röptessük a galambokat és hogy egészségesek legyenek. T.I.:A fiatalok programját jónak tartom, egyedül Gyırszentivánt cserélném Komárommal, vagy Gönyüvel.. Gyır környéke megrázza a fiatalokat. Aki keményebb utakat reklamál, az nem akar azokkal két év múlva bajnok lenni, hanem most tör babérokra. L.Z.:A fiatalok versenyének jelenlegi útjai nem megfelelıek. Ebben a programban van olyan sporttárs, aki nem tudja 175 Km-nél messzebbre küldeni galambjait. Személyes tapasztalatom szerint hacsak nem következik be olyan idıjárási körülmény, ami ezen utakat jelentısen megnehezítené, akkor sok olyan madár is megmarad, melyek felnıtt korukban nem képesek jó teljesítmény elérésére. Szükség lenne minimum Kuty és Brno utakra, de akár egy Jihlavai versenyt is el tudnék képzelni, valamint támogatnám a többször kipróbált keleti versenyeket. Igaz északkeleti irányból, mindig kicsit nagyobb volt a veszteség, de az azokat az utakat teljesítı galambok felnıtt korukban igen jelentıs arányban voltak képesek jó teljesítményre. Sajnos szinte egyedüliek vagyunk az országban, akik begyőjtik a galambokat már csütörtökön. Persze ez betudható a hosszú győjtıkörnek, de akkor is jelentıs hátrányt jelent. Ön szerint mi lenne a megfelelı megoldás, illetve lát esélyt a helyzet javítására?
6
II. szám
2007. szeptember
B.GY.: A csütörtöki győjtést helytelennek tartom. Meg kell oldani valahogy, hogy a galambok rövidebb ideig legyenek a kocsiban. Ha nincs más megoldás, akkor szombati begyőjtésre és vasárnapi versenyzésre kell átállni, viszont ebben az esetben is figyelni kell arra, hogy sosem engedjünk együtt más kerületekkel. E.J.: Az lenne a legjobb, ha meg lehetne oldani a pénteki győjtést, hogy a galambok minél kevesebbet legyenek a kocsiban. Ha mindenkinek megfelel, akkor a szombati győjtés és vasárnapi verseny is elfogadható számomra. A lényeg, hogy mindenkinek hallgassuk meg a véleményét és azt tartsuk be, amire a legtöbben szavaznak. A munkahelyi és családi problémák miatt fontos, hogy ezt a kérdést megfelelıen megvitassuk. M.J.: Rövidtávú versenyeknél mindenképpen ajánlatos lenne az egynapos győjtésre átállni. Ez az idei idıpontival azonos - vagy egy órával korábbi - győrőzéssel, szóló és pótkocsi két körön történı győjtésével, összekapcsolásával technikailag megoldható. (Lásd jelenleg a fiatalok győjtését) Középtávú versenyre legalább délben, még inkább délelıtt kell kocsit indítani, ez csak szombati győjtéssel, vasárnapi feleresztéssel lenne megoldható. Igaz, hogy ilyen győjtéssel együtt és praktikusan lehetne a sprint utakat is lebonyolítani leakasztandó pótkocsival, az idei gyakorlatnak megfelelıen, de közel sem a galambok olyan hosszú idejő forró napon való várakoztatásával. N.Z.: A galambok szombat délelıtti begyőjtését tartanám helyesnek, oly módon, hogy a kocsi legkésıbb délben elinduljon az utolsó győjtıhelyrıl. Ez az egyetlen lehetıség, hogy az „elszökésekbıl” adódó munkahelyi problémákat megelızzük. T.I.:A csütörtöki győjtés, szombati feleresztés rosszabb a galambnak és kísérınek, a szombat-vasárnap verzió meg a galambásznak és családjának. Ha biztos lennék a tökéletes ellátásban, a felépítmény levegıs voltában, az L03 kísérıjében, én az elsı verzió mellett maradnék Amennyiben ezekre továbbra sincs garancia, a második megoldást kell megvalósítani. L.Z.: Galambjaink érdeke azt kívánja, hogy minél kevesebb idıt töltsenek a szállítókocsiban. Jelen helyzetben szerintem ez csak úgy oldható meg, ha szombaton reggel idıben begyőjtjük a galambokat és vasárnap versenyzünk. Ha reggel idıben győjtünk, akkor nem sérülnek a család érdekei sem és a szombati győjtéssel megoldódnak a sokakat érintı munkahelyi problémák. Nekem is sok esetben gondot jelent a győjtéseken idıben való megjelenés. A kerületek döntı többsége már vasárnap röptet, így úgy gondolom, hogy az ı tapasztalataikat is figyelembe vehetjük. A szaklapból is kiderült, hogy az egyébként sem jelentıs magyar galambászsőrőségnél is kb 70%-kal kisebb a galambászsőrőség a régiónkban. Ön szerint ezt a gondot hogyan kellene megoldanunk? Helyben? A szövetségnek kell megoldania? Közösen? Esetleg Önnek van reményteli ötlete? B.GY.: A mai gazdasági helyzet miatt nagyon nehéz a létszám növelése. A pénzen múlik minden. E.J.: Szerintem toborzással nem lehet tagokat szerezni. Elıször meg kell ismertetni az emberekkel ezt a sportot és ehhez az elsı lépéseket a szövetségben kellene megtenni, de helyi szinten is ismertetni kell az emberekkel, hogy mi a postagalambászat. Ebben a témáben mindenképpen lépni kell valamit és mindenkinek ki kellene használni a kapcsolatait. N.Z.: Sok az egyéni emberi probléma és a gazdasági helyzet sem kedvezı. A galambászathoz szükséges termékek ára nemhogy a régiós, de még az országos jövedelmi szint mellett is igen magasak. T.I.: A számokkal Önnek problémája van. Az országos átlagnál természetesen rosszabbak vagyunk, de nem ilyen mértékben. Kérdésfeltevése nem értelmezhetı! A galambászsőrőség az egy területegységre esı galambász létszámot jelent. Ezen sem szervezéssel, sem hatalmi szóval nem lehet változtatni. Amennyiben Ön a kerület zónákra történı szabdalásánál akar kilyukadni, azzal nem értek egyet, mint ahogy egyesületek erıszakos be- illetve kiszervezésével sem! L.Z.: A szaklapban nemrég megjelent adatok szerint a régiónkban 267 galambász található, melynek döntı többségét kb 180 fıt a mi kerületünk tesz ki. Ezzel szemben a többi régióban 900-1000 fıs létszámot ad meg a szaklap. Ez bárhogy számolom az országos átlag 30%-a alatt van. Ha sikerülne a létszámot felduzzasztani, akkor a kerület rengeteg problémája megoldódna. Két autóval két körön sokkal gyorsabban lehetne végezni a szállítást, ami a létszám miatt nem jelentene plusz költséget és röpcsoporti szinten sokkal igazságosabban lehetne versenyezni a jelenlegihez hasonló létszámokkal. Ehhez viszont rengeteg munkára lenne szükség a helyi szinten a mi részünkrıl, de az alapokat, egy marketing munkát szerintem a szövetségnek kellene elvégeznie. Mindattól függetlenül, hogy nehéz gazdasági helyzetben vagyunk a fennmaradásunk érdekében lépnünk kell! Megkértem még a megkérdezetteket, hogy amnnyiben további felvetéseik vannak, azokat is tudassák. Ez alapján Maul József az eszközparkunk fejlesztésével az alábbi javaslatokat, lehetıségeket kívánja megosztani a tagsággal:
7
II. szám
2007. szeptember
A kilencvenhatos felépítmény elöregedett, jelenlegi méretében nem lehet hetente emelgetni, gépkocsira felés lerakni. Alváza üzembe-helyezési feltételeinek tavasszal részletesen utánajártam. A gumik, a fékrendszer cseréjére és a szükséges festési, javítási munkákra vonatkozó szerviz-ajánlat összege 6-700 ezer forint között mozgott. A 72-es felépítmény sem alkalmas már további használatra, mindenképpen gondoskodni kell a helyettesítésérıl. 48 ketreces felépítmény készítési lehetısége ( 4 oszlop x 6 sor x 2 oldal) Olcsó és gyors megoldásként a 96-os felépítmény alsó két sorának és az elsı két oszlopának levágásával 48as készíthetı megfelelı felújítással (új tetılemez és redınyözés, víztároló elhelyezése a mennyezet alá, lengıvezetékes itatás, új festés). Végleges megoldást természetesen új felépítmény gyártása jelentene. Ekkora (48-as) kb.1,4 millió forint áron készíttethetı, amely összeg a kerület rendelkezésére áll. Így korszerőbb, három oldali ellátást tudunk biztosítani a galamboknak a 8o-as felépítménnyel azonosan módon (jobban használható és takarítható itató rendszerrel). Ketrecparkunk csupán kisebb számú kiegészítésre szorul ahhoz, hogy két garnitúrával rendelkezzünk. 7o ketreces felépítmény beszerzési lehetısége ( 5 oszlop x 7 sor x 2 oldal ) Ideihez hasonló párhuzamos rövid- és középtávú versenyekhez a 80-as felépítmény mellett szükséges lenne legalább 70 ketreces felépítményre, amely gyártásának pénzügyi fedezetéhez (3-400 ezer Ft többletigényhez) az elbírálatlan NCA pályázat esetleges támogatására, vagy kisebb értékő tagi hozzájárulásra lenne szükség. Örömömre szolgálna, ha ebben a témában a kerület és egyesületek vezetısége segítségemre lenne, közösen tudnánk hosszú távra megfelelı döntést hozni és megrendelést adni felépítmény legyártására. Azért lenne szükség mielıbbi döntésre, mert 2003 év végén majdnem ugyanekkora volt a vezetıségváltás alkalmával a számlaegyenleg, viszont a felépítmény gyártása évrıl-évre emelkedik. Kérem a kerület tagságát, hogy a versenyprogrammal és annak lebonyolításához szükséges eszközpark fejlesztéssel, valamint a begyőjtéssel kapcsolatos véleményének, jobbító javaslatának higgadtan, a vezetıség és a versenybizottság által hasznosítható módon adjon hangot. Szintén Maul sporttárs kérésére és természetesen a szerzı beleegyezésével szeretnénk a tagság elé tárni Zsolnai Sándor javaslatát az eredményszámolás megreformálására: A 2007. évi versenyszezonban megtapasztalt anomáliák miatt célszerő foglalkozni a –tagság lelkesedésének megtartása érdekében- a reálisabb és nagyobb esélyegyenlıséggel kecsegtetı versenyrendezés és értékelési módok keresésével. Korábbi leveleimben már (a rövidtávra vonatkozóan) említettem a betli-utak növelésének kérdését, továbbá a feleresztési helyek szélirányt kiegyenlítı (Északi irányba tolás és távolság hosszabbítás) változtatását, ezekhez kapcsolódva további szempont lehetne, hogy az egyesületi helyi viszonyokban a küldött létszám 10 %-a mindenképpen megérdemelné, hogy a kerületi listára kerüljön, még akkor is ha ott csak a lista végére jogosítana a sebessége. (Pl. pillanatnyi helyi zápor miatt) Tehát a versenyértékelési programba olyan módosítást javasolok, hogy az egyesületi sebességi sorrendbe rendezett galambok a 10 %-os létszámmal a kerületi listára kerülnek automatikusan, a többi galambból rendezett kerületi lista adja a második 10 %-ot, és az ebbe került további galambok ismét sebességi sorrendbe rendezve képezik az értékelendı 20 %-os listát. Végezetül szeretném még egyszer megköszönni a sporttársaknak, hogy idıt szakítottak rám és válaszoltak kérdéseimre. Én úgy érzem, hogy kevés kivétellel az álláspontok közel vannak egymáshoz és a legbefolyásosabb tagjaink hasonlóan gondolkodnak a problémák nagy részérıl. Bízom benne, hogy ez a közeledés a kerületi győléseken is tapasztalható lesz és közösen a legideálisabb körülményeket alkotjuk meg annak érdekében, hogy a Délnyugat Tagszövetség a jövıben sikeres legyen. Amennyiben Ön szeretne bármelyik kérdéshez hozzászólni, vagy további fontos kérdéseket vetne fel, akkor kérem keressen meg, küldje el írásos anyagát. László Zoltán
8
