„Dél-európai üzemi gyakorlat szakképzésben résztvevő tanulók számára” LdV-HU-10-IVT-1021
Fodrász tanulók Olaszországban Az Európai Unió és a Tempus Közalapítvány támogatásának köszönhetően, máltai és spanyolországi helyszíneken megvalósuló szakmai gyakorlatok mellett 6 fodrász tanulónak nyílt lehetősége arra, hogy külföldön is szakmai tapasztalatot szerezzen. A BéKSZI Kós Károly tagiskolájának fodrász tanulói a kiutazást megelőzően intenzív, 70 órás olasz nyelvi felkészítésen vettek részt, melyet kiegészített még szakmai, kulturális és lélektani felkészítés is. Ezeket az órákat csakúgy, mint az utazás és a kint lét valamennyi költségét EU forrás biztosította. 2011. június 3-án Molnár Dorina és Petneházi Dalma a dél-olaszországi, tengerparti településen, Nicotérán, július 15-én pedig Benyeczkó Enikő, Nagy Anna, Szűcs Boglárka és Varga Zsanett a Nápolyhoz közeli Potenza városában kezdte meg 4, illetve 5 hetes szakmai gyakorlatát. A tanulók a helyi fodrász szalonokban szerzett ismeretek mellett, színvonalas szabadidős programokkal ismerkednek az olasz kultúrával és szokásokkal. A program sikerességét jól működő tutori-mentori rendszer támasztja alá, melynek tagjai a BéKSZI
tanárai, köztük a program koordinátora Kruzsic László
villamosmérnök tanár, valamint a közvetítő olasz cégek munkatársai, és a szalonok vezető fodrászai.
Részletek a tanulói munkanaplókból Molnár Dorina naplója 2011. június 7. E napon kezdődött el a gyakorlat, szóval izgatottan telt el a reggel. 9 órára mentünk. Megérkeztem és nagyon kedvesen fogadtak :) Natalie-nak, az egyik fodrásznak megmostam a haját és beszárítottam, szerintem nagyon jó lett. Nem sok mindent tudtunk beszélni, mert ők csak olaszul tudtak, én meg inkább angolul, de nagyjából megértettük egymást. Natalie nekem is megmosta a hajam és megszárította. Angela hozott nekem kávét, egyből felébredtem :D Jókat nevettünk rajta, hogy nem értjük meg egymást :D elég jól és gyorsan eltelt a délelőtt... 13 óráig vannak nyitva, majd ebédszünet, és fél 4-re vissza kell menni 8-ig. Próbáltunk beszélgetni az iskoláról, a szakmáról kisebb-nagyobb sikerekkel. Megkérdeztem tőlük, hogy mit kell csinálnom, azaz mik a követelmények, mindketten nagyon segítőkészek, így ez nem volt nehéz dolog. Natalie-nak jött egy vendége, akit én mostam meg, szárítottam meg. Nagyon élveztem a dolgot :) Figyeltek rám, ha valamit nem úgy csináltam, segítettek. 7 órakor végeztem, elmentem Dalmáért és mentünk a boltba. Hazaértünk, megvacsoráztunk és mentünk aludni.
Petneházi Dalma naplója 2011. június 22. Reggel 9-re mentünk dolgozni, ma is csak hajakat mostam és figyeltem a munka menetét. Azt vettem észre, hogy az olaszok rettentő precízen dolgoznak, de csak a szárításban, hajvágásban nem igazán:D A legtöbbjük meg fordítva fogja a hajszárítót meg a hajkefét, vagyis mi a jobb kézbe a hajszárítót, balba pedig a kefét. Na, ők pont fordítva! És nem emelik ki a hajtövet... Nem is nagyon ismerik a hamvas színt, na meg a festésről nem is beszélve! XD Csak az ecsettel valló téma elég aggasztó. A nyakszőrt nem borotválják le, szinte semmit nem puhítanak a hajon, a pontvágást sem ismerik. Sokszor mikor már kész van a haj, akkor úgy néz ki, mintha a vendég még csak most ült volna be a székbe.... De a szárításánál nagyon odafigyelnek, egy hajszál sem állhat ki! Este még elmentünk vásárolni kaját, majd otthon megfőztem és szép lassan mentünk aludni.
Szűcs Boglárka naplója 2011.07.16-án reggel 8-kor ébredtünk fel a szállodában. A reggeli ébresztő után, mindenki elvégezte a reggeli tennivalóit, majd elindultunk reggelizni. A reggelizőhelyiség a szálloda 5ik szintjének tetőterén volt. A kiszolgáló hölgy nagyon kedvesen viselkedett velünk. Mindenki kapott egy croassant és egy csésze kávét ízlés szerint, ki hogyan kérte. A többi étel és ital szabad szedés alapján működött. Reggeli után visszamentünk a szobánkba, majd készítettünk szendvicseket az egész napos kirándulásra. Tanár úrral a találkozó fél 11-re volt megbeszélve a hotel előtt. Az utunk első állomása Ercolanóba vezetett, ahová vonattal mentünk. Ercolano látványossága az a város, amit 2000 évvel ezelőtt a Vezúv pusztított el. Itt nem mentünk be a városba, hanem fentről csodáltuk meg. A város mellett volt egy csodálatos park, ami tele volt fákkal, virágokkal, fűszernövényekkel. A parkot is körbejártuk, néhány növényt megszagoltunk, megpróbáltuk kitalálni mik is azok. Miután mindent körbejártunk, utunk tovább vezetett Pompeibe. Kisétáltunk az állomásra, majd vonattal tovább indultunk Pompeibe, ahol szintén a Vezúv által elpusztított várost néztük meg. Leszállás után megvettük a jegyeket, majd elindult az óriási város felfedezése. Tanár úr a jegypénztárnál térképet is vett, hogy segítsen az eligazodásban, mert óriási volt a város. Megnéztük többek között a színház épületét, a gladiátorok harci helyét, templomokat, a fórumot, ahol a beszélgetések zajlottak. Kruzsic tanár úr ismételten színes történelem órát tartott nekünk, amit nagyon élveztünk. Rengeteg fényképet készítettünk. Délután 5 óra körül sétáltunk vissza az állomásra, addigra kellőképpen elfáradtunk a sok barangolásba, de megérte, mert csodálatos dolgokat láttunk.
2011. 07. 26-án kedden reggel szintén fél 7-kor keltünk fel. Az első dolgom az volt, hogy felköszöntsem Annikát, mert ma volt a névnapja. Szokás szerint megkávéztunk, megfürödtünk, összepakoltuk a szobánkat, megbeszéltük, hogy milyen színű pólóba megyünk dolgozni. Miután készen voltunk mindennel indultunk a buszhoz. 5 percet késett a busz, ezért mi is késtünk egy kicsit, de nem volt belőle semmi probléma. Megérkezés után gyorsan mentünk is átöltözni. Nunzia és Cozima rögtön ki is adták mára a feladatunkat. Két hajmosás után, a polcokat kellett letörölni, leszedni a díszeket. Majd mindenki beállt és tükröket, szekrényeket takarítottunk. 10 órakor érkezett meg Antonio Basile. Carmela bemutatta nekünk, mi is illedelmesen bemutatkoztunk Annával. Majd ők elvonultak egy kis kupaktanácsra, megbeszélni mi történt, amíg Antonio távol volt. Mi addig Annával folytattuk tovább a portalanítást, majd mikor kijöttek, Carmela elhívott minket és elmagyarázta, hogy most megtanítják nekünk a mechest, vagyis a melírozást. Választani kellett, hogy Anna csinálja nekem, vagy én csinálom Annának. Mivel Annának azon a héten melírozták a haját mikor kijöttünk, ő csinálta nekem. Megint eljátszottunk, mintha normális vendég lennék, Anna felsegítette a kötényt, majd elmondta, hogy hova kell ülnöm. Nunzia közben mondta, hogy hozzuk a füzetet, mert jegyzetelnünk kell, mivel megint új szavakat fogunk tanulni. Anna beterített a festőkendővel, én közben jegyzeteltem. Majd Nunzia megcsinálta a leválasztásokat. Annának mondta, hogy hozza a fényképezőgépet és csináljon videót, vegye fel az egészet, hogy én is lássam, hogyan csinálják. Majd kevertünk oxigentát és szőkítőport, amit szintén elmagyarázott, milyen arányban kell keverni és hányassal dolgoznak, az én esetemben 10-es oxigentát használtak. Először Nunzia megmutatta ők hogyan csinálják, nem egyenes leválasztásokat csináltak, hanem srégan vonalakat készítenek. Nem is alufóliával dolgoznak, hanem úgynevezett visibolt, ami a fejbőrhöz tapadó átlátszó „zacskó”. Aztán Anna is megpróbálta, közben Nunzia mondta neki, hogy hogyan kell és videózott, mert én nem láttam csak mikor oldalt és elöl csinálták. Majd a végét Antonio fejezte be, még fésűvel visibol nélkül csinált nekem melírokat. 30 percet kellett várjak. Majd Carmela elmagyarázta hogyan tovább. A mosóba mentünk, ahol hideg víz segítségével kiszedte a visibolokat, majd egyszer megmosta samponnal. Utána következett a szín előhívás. Sampont és pearlt, azaz gyöngy színelőhívót kevert össze, ami 10 percig rajta volt a hajamon. Majd megmosta. Következett a szárítás, amit Nunzia megmutatott, hogy kell mindig csinálni. Mire készen lettünk, jött is a váltás. Annával gyorsan átöltözünk és indultunk haza. Főztünk magunknak „ebédet”, pakolásztunk, gyorsan este lett, megjöttek a csajok is, beszélgettünk egy kicsit, vacsiztunk, fürödtünk, majd lefeküdtünk aludni.
Varga Zsanett naplója 2011. július 21. Reggel felkeltünk, bár kicsit ez is nehézkes volt. Elkészültünk, összepakoltam a gyakszis ruhámat, Enikő is elkészült és mentünk a buszváróba. Kicsit késett a busz, de szokásuk volt. Egyébként, ami még furcsa volt, hogy integetni kellett a busznak, mert nem állt meg, ha nem integetnek. Felszálltunk a buszra és zenét hallgattunk, hátha felébredünk, de nem lett jobb. Megérkeztünk, átöltöztünk, vártuk, hogy mikor jön vendég. Megérkezett az első, megmosta Enikő a haját, és csipesszel feltűzték, mert göndör hajat akart a vendég. Nagyon érdekes volt, mert Magyarországon ilyet sem láttam még. Enikőnek megmostam a haját, és mondta Cosima, hogy ezt a csipeszes technikát csináljam. Enikőnek nagyon tetszett a végeredmény, mert neki nagyon egyenes haja volt, viszont most göndör lett. Biztos vagyok benne, hogy otthon is alkalmazni fogom a vendégeimen. Enikő is megcsinálta a hajam, nekem egyenesre volt szárítva. Megérkeztek a lányok, és mi mentünk is. Volt egy nagyobb bevásárlóközpont, gyorsan bevásároltunk. Viszont sietni kellett, mert lekéstük volna a buszt. Kimentünk a buszváróba, jött is a 6-os busz.
Hazaértünk, ettünk, közben tv-t néztünk. Lefeküdtem aludni, mert fájt a fejem. 18:00 felé ébredtem fel, csináltam egy tasakos levest és mentem zenét hallgatni. Megérkeztek a lányok, olyan 21:00 felé vacsiztak, én bent voltam a szobába vasaltam. Mikor végeztem fürödtem és lefeküdtem.
Benyeczkó Enikő naplója 2011.07.27. Felkeltem 10 óra körül, kimentem kávézni az erkélyre és csodáltam a tájat. Miután megérkeztünk a munkahelyre, gyorsan átöltöztünk és munkába álltunk. Ma mind az 5 fodrász dolgozott és nagyon sokan voltak! Zsanival ketten mostunk hajat, a többiek pedig dolgoztak. Aranyosak voltak a vendégek, mert mindegyik megpróbált velünk beszélgetni. Volt olyanra is példa, hogy mondtam a vendégnek olaszul, hogy nem értem, amit mond, de folytatta tovább. Meglepően tapasztaltam, hogy amikor jött valaki, Nunzzia magyarul köszönt nekik: - Jó napot kívánok! Aranyos volt, ahogy próbálta kiejteni. Hátul éppen a keféket tisztítottam, amikor kintről a nevemet hallottam. Előre mentem, hogy megnézzem hogy ki hív, erre Nunzzia a
kezembe nyomta a hajszárítót és a fésűt, és közben mondogatt,a hogy lisci, lisci. Ami olaszul annyit tesz, hogy sima. Tudtam, hogy meg kell szárítani a vendég haját egyenesre. Ez azért volt jó érzés számomra, mert legelőször nekem engedték meg, hogy a mosáson kívül a vendég hajához érjek. Amikor végeztünk, mindent összetakarítottunk és hazamentünk. Zsanival voltunk otthon ketten, mert Anna és Bogi elmentek valamerre. Néztünk egy filmet és lefeküdtünk aludni.
Nagy Anna naplója 2011. július 28. Csütörtök reggel korán keltünk, engem Bogi költött fel háromnegyed 6-kor. Megkávéztunk, összeszedtük magunkat, közben Enikőt ébresztgettünk. Zsani azt mondta, hogy nem jön, ő inkább pihen itthon. Fél 7-kor indultunk itthonról a vasútállomáshoz. Útközben láttuk tanár urat, a buszról integetett nekünk. Ő hamarabb odaért a vonathoz és ott várt minket. A pénztár még zárva volt ezért nem tudtunk ott jegyet venni. Tanár úr megkérdezett egy ott dolgozót, hogy ilyenkor mi a teendő. Ő megmutatta, hogy van jegy
automata. Ott vettük meg a jegyet. A vonat hétórakor indult. Salernóba hajóra szálltunk és azzal mentünk el Amalfiba. Nagyon szép volt a hajóról a kilátás bármerre is néztünk, én kiálltam a hajó elejére, onnan még többet lehetett látni. Fél óra volt a hajóút. Megérkezve majdnem tátva maradt a szám, nagyon szép hely Amalfi! Szétnéztünk a kis faluba, majd felmentünk Ravelóba busszal, de már útközben is nagyon szép volt minden. Fent már csak annyit tudtam mondani, hogy áááá, de szép. A kilátás a tengerre, és ahogy a hegyek körbevették, elképesztő látvány volt! Nem csoda, hogy ahol lehetett venni a jegyet az volt kiírva: Út a paradicsomba, és tényleg úgy éreztem magam. Bementünk a Villa Rufolóba, ahol elfogadták a Nemzetközi diákigazolványunkat, így spórolni is tudtunk. Nagyon szép, színes virágokkal, fákkal ültetett kert volt, ahol mindennek meg volt a maga helye és szépsége. Ott minden gyönyörű szép volt, azt mondtuk, hogy mi oda akarunk költözni vagy ott maradunk, és majd néha nézzenek meg minket. Onnan is láttuk a tengert és a hegyeket, ami eddig is szép látvány volt, de így a virágok között még felejthetetlenebb volt. Később kimentünk megnézni Ravelo főterét is, az is egy nagyon kicsi falu, de nagyon szép, pont illik a környezethez. Majd úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk Amalfiba és fürdünk a tengerben. A buszra 1 órát kellett várni, addigra nagyon sok ember gyűlt össze a buszmegállóba. Nagy nehezen felszálltunk, de sokaknak kellett ott maradni, mert nem fértek már fel a buszra. Mire leértünk teljesen beborult, és hideg volt ahhoz, hogy fürödjünk. Ezért visszaindultunk Salernóba, hátha elérjük a korábbi vonatot. Busszal mentünk vissza, elég hamar megtelt. Az ötödik faluban már nem tudott felszállni senki, így ott 10 percet álltunk, mert nem akarták megérteni az emberek, hogy nem férnek föl. Már akkor tudtuk, hogy a vonatot lekéstünk. Salernóban kerestünk egy pizzériát, mert már elég éhesek voltunk. Meg amúgy is két órát kellett várni a vonatra. Megvacsoráztunk és Enikő meghívott minket fagylaltozni. Én kértem ki a fagyit. Enikő azt mondta, neki kettő kell, így ötöt kértem, kérdezték, hogy nagy vagy kicsi, Enikő azt mondta, hogy ha már veszünk, akkor nagyot vegyünk. Hát a nagy az tényleg nagy volt, alig bírtuk megenni. Az ötödiket nekiadtuk egy rózsaárus embernek. Nagyon örült neki, mikor mentünk el, jó hangosan köszönte meg. A két óra hamar eltelt. A vonaton már nagyon fáradt voltam, alig vártam, hogy hazaérjünk. Tíz órára értünk haza. Gyors fürdés és alvás, mert másnap munkába kell menni. Fárasztó nap volt, de nagyon megérte.
