Dél-Afrika: a végjáték... 9 Kolompária Sakk! Matt? Ki a felelõs az olimpiai szereplésért?... 19

A TARTALOMBÓL: A cigány (és) a rabló . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Egy nempatikus szurkoló . . . . . . . . . . . . . 3 BLACK IS BAD? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 BLACK IS OK! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6

Dél-Afrika: a végjáték . . . . . . . . . . . . . . . 9 Kolompária. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 Sakk! Matt? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Ki a felelõs az olimpiai szereplésért?. . . . 19

Barátkozzunk az oroszokkal! . . . . . . . . . 22 Felmérés: Fidesz és az SZDSZ összeborulás?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

tanulságos történet A kerítés túloldalán húzódott a falu egyetlen utcája, s ha néha arra járt valaki, megállt egy szóra. Az idõjárásról, a termésrõl, beteg jószágokról, adókról és politikáról folyt a társalgás. Emlékszem, egy délelõtt jó néhány ember állt a kerítés túloldalán. Közeledtek a választások és nem tudták, melyik pártra lenne ajánlatos szavazni. Tudni szerették volna, mit mond Pulákálu, úgyis, mint tanult ember. – Hát akkor – mondta tanítónk a kerítés innensõ oldaláról – elmondok egy történetet, emberek. Egy nap egy cigány a hegyeken kelt át a szamarát vezetve. Egy Isten háta mögötti hegygerincen útját állta egy rabló. A rablónak volt egy lova, meg egy pisztolya. A pisztolyt egyenesen a cigány homlokának szegezte. – Ide a pénzeddel, cigány! – kiáltott a rabló. – Ha nem, megöllek. Hanem a cigány hahotázni kezdett. Annyira nevetett, hogy alig bírt állni a lábán.

– Mi olyan mulatságos? – förmedt rá dühösen a rabló. – Bruhaha – hahotázott a cigány -, mielõtt rátértem volna erre az ösvényre, befordultam egy kocsmába. Inni kezdtem, és addig nem is hagytam abba, amíg egy krajcár volt a zsebemben. Micsoda peches rabló vagy! Nagyon rossz fogást csináltál! És a cigány tovább hahotázott. A rabló ettõl percrõl percre mérgesebb lett. Végül káromkodni kezdett. – Az Isten verjen meg cigány! – kiáltotta. – Majd megtanítalak én nevetni! És pisztolyát a szamárra szegezte: – Ebben a helyben könnyíts magadon! A rablónál pisztoly volt, úgyhogy a szamárnak nem volt más választása, könnyítenie kellett magán. A rabló a cigány felé fordult a pisztollyal. – Edd meg! – parancsolt rá. A rablónál pisztoly volt, úgyhogy a cigánynak nem volt más választása, ennie kellett. Most a rabló kezdett el nevetni:

– Igazad van cigány! Szörnyen mulatságos! Tényleg szörnyen mulatságos! Annyira hahotázott, hogy le kellett ülnie, a pisztoly meg kiesett a kezébõl. A cigány gyorsan megragadta a pisztolyt. A rabló lovára szegezte. – Könnyíts magadon! – ordított rá a lóra. A pisztoly most a cigánynál volt, úgyhogy a lónak nem volt más választása, könnyítenie kellett magán. – Edd meg! – szegezte a cigány a rablóra a pisztolyát. Így hát a rablónak nem volt más választása, ennie kellett. – Na, most már testvérek vagyunk – mondta a cigány. – Együtt reggeliztünk. – Pontosan ugyanígy megy a politika is ebben a világban – fejezte be a történetet Pulákulu. – Ha az egyik pártnak sikerül megszereznie a pisztolyt, a másik párt eszi a szamárganét. De utóvégre minden politikus testvére egymásnak, bármelyik párthoz is tartozzon. És ki eszi meg azt, amit meg kell enni? Természetesen mi, szavazók.” Az idézet Wass Albert: Se szentek, se hõsök c. könyvébõl származik

Vezeték nélküli elektromos rendszert fejlesztettek ki és demonstráltak az Intel kutatói. Az eredetileg az MIT egyik fizikusa által megálmodott ötletet csak WiTricity-nek hívják, a hosszútávú elképzelések szerint a világrengetõnek is nevezett ötlet elõször a töltõket, majd az elemeket teszi feleslegessé.

„a távolból” fel tudnák tölteni a szobában található, töltésre vagy éppen bekapcsolásra szoruló elektromos készülékeket. A kérdésre, miszerint biztonságos-e az emberi szervezet számára az, hogy elektromossággal feltöltött területen tartózkodik, a fejlesztõk igennel válaszoltak. Elmondásuk szerint ugyanis az emberi testet nem a mágneses, hanem az elektromos mezõk befolyásolják, a vezeték nélküli töltés pedig a mágneses mezõkön keresztül hat. A New York Times értesülései szerint az Intel az MIT egyik fizikusának, Marin Soljacicnak ötletét dolgozta át, ugyanis neki jutott elõször eszébe az, hogy elektromos áramot rezonáns mágneses mezõk segítségével továbbítsanak. A rendszer jelenleg 60 wattot tud továbbítani 2-3 láb (közel 60-90 centiméter) távolságra, eközben a jel(erõsség) 25 százaléka megy csak veszendõbe. Az Intel rendszere még nagyon korai fejlesztési állapotban van, de a fejlesztõk úgy gondolják, 2050-ben a Föld utolsó kábelét is átvághatjuk. hvg.hu

(megjegyzés: mint „elektromos szakember“ és mint ezoterikus gondolkodó ellenzem ezt a hazugságot. Ha eddig nem volt elektroszmog, akkor majd lesz. Az agyunk is és testünk is mellesleg bioenergiával mûködik, mely összetevõk jelenleg nem mérhetõ teljes spektrumában. Gondoljunk pl. a telepátiára, természetgyógyászatra mint pozitív tényezõre és gondoljunk a mobiltelefonra, a mikrosütõre és az egyre növekvõ számú standby (állandó készeléti áramú) készülékre a háztartásokban és munkahelyeken, mint negatív példákra! Na ennek sokszorosát szeretnék üzleti alapból rákényszeríteni a világ lakosságára. Továbbá védekezni sem lehet ellene, mert a falak nem szabnak határt a szomszéd vagy a hatalom kütyüivel szemben. Ha ehhez még hozzávesszük az efajta energiaátvitel modulálási lehetõségét, akkor mi magunk emberek is egyértelmûen távirányítottakká válhatunk – KJ)

A prototípust az Intel technológiai igazgatója, Justin Rattner mutatta be: egy jeladó közelébe helyezett egy olyan villanykörtét, amely nem volt hálózatba kapcsolva, az mégis elkezdett világítani. Ez a fejlesztés – amelyet az Intel emberei világrengetõ koncepciónak tartanak – elõször a repülõtereken és az irodákban, majd késõbb az otthonokban kerülhetne bevezetésre, a piac pedig az évek alatt a töltõknek, majd pedig az elemeknek is búcsút inthetne. Rattner szerint ezt a technológiát például az elektromos hálózatba kötött monitorokba is be lehetne építeni, aminek hatására azok

VÁLSÁGTANÁCSKOZÁS: JÓ ALKALOM AZ ADÓCSÖKKENTÉS LEÁLLÍTÁSÁRA ÉS A BÉRBEFAGYASZTÁSRA? A betétesek korlátlan állami garanciát kapnának, a kormány elhalasztaná az adócsökkentési programot és felfüggesztené az Új tulajdonosi programot – mondta a miniszterelnök. Közölte: új becslés készülne a gazdasági növekedés mértékrõl. Konkrét számot nem mondott, úgy fogalmazott: óvatosabban terveznék meg a növekedés ütemét, amely az elemzõk által ma megjósolt mértékhez igazodna. Forrás: Gondola

2

jó ha figyelünk

– avagy Money makes the world go around, azaz a kufárlelkületû globalizáció értékmérõje – Féltávnál tartunk. Itt lenne az ideje, hogy végre felkössük azt a bizonyos magyar textilt. (Urbánus frazeológia: a népi szóhasználatból eredeztethetõ: kösd fel a gatyádat!, vagyis gyürkõzz neki, állj helyt tisztességesen!) Bizony, neki kéne gyürkõznünk, hiszen a várt és talán nyugodtan mondhatjuk, az eddigiekben megszokott éremesõ mintha elmaradni látszana. Sokak szerint az éremesõ elmaradásának oka, hogy a valós helyzet köszönõviszonyban sincs Franciscónak azzal a kijelentésével, miszerint soha ennyi pénz még nem állt rendelkezésre az olimpiai felkészülésre. Lehet, hogy soha ennyi pénz még nem állt rendelkezésre, de a baj talán ott van, hogy nem ott és nem akkor állt rendelkezésre, ahol, és amikor kellett volna. De ez csak az érem egyik oldala. A sikerek elmaradását, az olimpiai csapat vártnál jóval gyengébb szereplését ezzel az indokkal inkább a sport vezetõi próbálják megmagyarázni a magyaroknak. Legalább ilyen mértékben, ha nem jobban forog most már az utcai közbeszédben, miszerint az anyagi anomáliák mellett legalább ennyire szerepet játszott a gyenge szereplésben, hogy az országban eluralkodott letargia és kilátástalanság az, ami sportolóink szereplésére is rányomta a bélyegét. Nos, ezen minden bizonnyal érdemes elgondolkodnunk. Példának okáért akkor, amikor az Index internetes portál olimpiai tudósításaiba beleolvasunk. Íme, egy a sok közül: „Nagyon szar voltam, ennyi A félnehézsúlyú angol Tony Jeffries 10:2-re verte az utolsó még versenyben lévõ magyart, Szellõ Imrét, így az ökölvívás megint érem nélkül maradt. Ennél lesújtóbb, hogy öt bokszoló neve mellett egyetlen gyõztes meccs áll. Szellõt valószínûleg ötödikként rangsorolják, nyolcmilliót kap egy másfél perces gyõzelemért.” Forrás: Index

Nagyon érdekes, egyúttal jelzésértékû az egyik leglátogatottabb weboldal tudósítása. Két szempontból is. Az egyik a cím, amire szeretném felhívni a tisztelt Olvasó figyelmét. A portál idézi a bokszolót: „Szar voltam. Nagyon. Ennyi. Nem is értem, hogy lehettem ekkora homály" – mondta az öltözõbe menet. „Olyan könnyedén kellett volna vennem az egészet, mint a venezuelai ellen, ennek pont az ellenkezõjét tettem, agyon akartam ütni egy ütéssel az ellenfelemet, és ez nem ment. Nem tudom, miért nem ment, de nem ment. Meg se tudtam ütni, nem tudtam, mit tenni, kikaptam.” jó ha figyelünk

Elsõ látásra aszondaná az ember, hogy minden a legnagyobb rendben van. A tudósítás autentikus, hiszen a címben olvasható szavak magától a sportolótól származnak, a cím üt, mint az ipari áram. Elvégre fel kell hívni az olvasó figyelmét. Azonkívül még egy kívánalomnak eleget tesz az oldal, a sportoló, az olimpikon is csak emberbõl van, nem igaz? De, persze, igaz. Gondolom a „Nem tudom, miért nem ment, de nem ment” címre nem sokan kattintanának rá a tudósításra. Pedig a lényeg talán valahol itt van. Igazából senki sem tudja, hogy mi a baj, csak mindenki érzi, hogy nagy. De persze az is lehet, hogy nemcsak érzi, de tudja is mindenki, hogy mi, vagy ki(k) a baj legfõbb oka(i), csak eddig udvariasságból kifolyólag senki sem szólt, hogy a király meztelen. De tényleg, vajon mi lehet az oka annak, hogy Szellõ Imrének, s még jó pár sporttoló társának ennyire nem megy az idei olimpián? Ha õk maguk sem tudják, akkor vajon ki az, aki tudja? Az Index tudósításában a másik jelzésértékû momentum a „Szellõt valószínûleg ötödikként rangsorolják, nyolcmilliót kap egy másfél perces gyõzelemért.” mondat. Népi naivitásban leledzõ olvasóim most bizonyára felteszik magukban a költõinek szánt kérdést: hol a rossebbe is leledzik a Pierre de Frédy, Baron de Coubertin nevével fémjelzett magasztos olimpiai eszme? Hát nem itt, az egyszer hétszentség. A mai, „ki tud jobban és hatékonyabban (értsd: ellenõrizhetetlenül) doppingolni?” címû többmilliárdos sóbiznisszé változtatott globalizációs erõfelmérõt látva asszem mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy az olimpia ma már régen nem arról szól, mint annak idején a görögöknél, vagy újkori életre hívóinak idejében. Hogy csak egy példával érzékeltessem a teljesség igénye nélkül, az ókori görögöknél a versenyek idejére abbahagyták a háborúskodást. És manapság? Amikor Pekingben Putyin értesült a grúzok Dél-Oszétia elleni támadásáról, azonnal hazaindult, de elõtte, csak úgy, a miheztartás végett, az olimpiai stadionban, mindenki szeme láttára az ujjával fenyegette meg az ámerikai majomebert. Na, ennyit röviden a mai globalista világ és az olimpiai eszmék viszonyáról. Mammon imádói nem tudnak, de talán ha tudnának, sem akarnának megváltozni soha a büdös életben. A világ, s benne minden, csak és kizárólag egyetlen dologgal, a pénzzel mérhetõ. Visszatérve még egy gondolat erejéig az Index tudósítására. Egy olyan internetes ol-

daltól, amelyik „Kib***tt karácsonyfáról cikkezik, mi mást várhatna az ember? És csak azért, hogy mennyire jellemzõ a pénzközpontúság ennek a médiumorgánumnak a gondolkodásmódjára, idepattintanék még egy aprócska, szintén az oldalon megjelent anyagot: „11 270 000 százalékos infláció Zimbabwében Júniusban 11,27 millió százalékra pörgött fel a már eddig is a világon jelenleg a legmagasabbnak számító zimbabwei infláció. Az elõzõ hónapban még „csak“ 2,2 millió százalékos volt a pénzromlás üteme. Zimbabwe még a legfrissebb infláció adattal sem tudja megközelíteni a II. világháborút követõ magyar hiperinfláció mértékét a Portfolio.hu cikke szerint. (…) A 11,27 millió százalékos inflációjával Zimbabwe még mindig nem történelmi „világcsúcstartó“, hiszen a történelemben a pénzromlás legnagyobb üteme a Magyarországon volt, mivel 1946-ban a havi infláció – a forint augusztusi bevezetése elõtt – 419 milliószor milliárd százalékot tett ki.” Szeretném kihangsúlyozni, hogy természetesen ezzel sincs semmi baj, korrekt, ráadásul a Portfolio.hu cikkének átvétele, szóval az égadta világon semmi problémám sincs vele. De az azért ismételten mégiscsak jelzésértékû, hogy mi az, amire Mammon világában igazán büszkék vagyunk. Hát arra vagyunk a legbüszkébbek, hogy nálunknál jobban senki sem tud lemenni megalázóba. És – bár ezt nem írják a tudósításban, de azért – titkon abban reménykedünk, hogy az afrikaiak azért nem veszélyeztetik világelsõségünket. Ebben az éremhiányos idõszakban asszem ennek a kétes hírû „elsõségnek” is örülnünk kell, nem igaz? De ha Önök most azt hiszik, hogy ezt mán ’osztán tényleg nem lehet überelni, nos, akkor megint nagyot tévednek. Lehet! Jöjjenek akkor részletek a Magyar Narancs cikkébõl: „Egy empatikus szurkoló Ha egy (magyar) sportoló kikap, nem nyer, leszorul a dobogó legfelsõ fokáról, annak más magyarázata nem lehet, mint hogy kevés érzelmet („lélek“) dobott be a cuccba, nem hitt eléggé (miben?), nem akarta eléggé a gyõzelmet. Hisz az nem lehet, hogy az ellenfelei jobbak voltak nála (egy magyarnál?). Pedig lehet. Hogy a magyar versenysport épp Pekingben foglalja-e el az ország méretének, lélekszámának, lehetõségeinek megfelelõ helyet a világ sportjában, két hét múlva fogjuk csak megtudni. De nem lenne meglepõ, ha pont 3

ez történne; és ez az évtizedeken át megszokottnál jóval kevesebb érmet és pontot jelent majd. Ja, átalakult a sport, elment mellettünk a világ, és ma már mindenhol nagyon megtanulták a kislabdadobást, hogy a vonatkozó közhelyekbõl csak párat villantsunk. De nem csak ezért tûnik ostoba magatartásnak súlyos elvárásokat pakolni pekingi indulóinkra. A sportnak ugyanis semmilyen önmagán túlmutató jelentõsége és jelentése nincs. Hát nem mindegy, hogy mennyi a világcsúcs 400 gáton vagy 300 háton? Egy olimpiai aranyéremtõl nem nõ meg a GDP, egy világcsúcs nem viszi elõrébb az emberiséget, és nincs az a pontszerzõ hely, ami a haladást szolgálná. És a hazát is csak mértékkel: egy ország jóhelység-kvóciense és például az olimpiai bajnokok száma közti korreláció statisztikailag a nullához közelít. Tudják-e például, hogy mondjuk Montrealban hány aranyat nyert a Szovjetunió (kilenccel többet, mint az NDK), és hányat Hollandia (pont annyit, mint Portugália)? Na, és önök hol szeretnének inkább lakni? A nemzeti, kollektivista tartalmak beletöltése a sportba frusztrációról, kielégületlenségrõl, a közösnek vélt kudarcok miatti rossz lelkiismeretrõl árulkodik. De ennek kevés köze van a sporthoz, hisz a rajongónak épp a dolog teljes magáértvalósága imponál a legjobban – eme univerzum független mindentõl. Teljes belefeledkezés valami haszontalanságba. Az igazi sportrajongót a magas szinten ûzött bármi látványa le tudja nyûgözi.” A szerk. szignó olvasható a cikk alatt, gondolom, így szerkesztõségi cikknek minõsíthetjük a fentieket. No, mármost ez esetben a magam részérõl aszondanám, hogy nemcsak a cikk írója, de ha a szerkesztõség is a nevét adta ehhez, nos, akkor a sajtómûhely derék hada is meglehetõsen buta és ostoba. Persze az is lehet, hogy csak szimplán tájékozatlanok. Vagy egyszerûen csak nem képesek keresztüllátni Mammon világának falain. Itt van mindjárt elsõnek a minket az ország méretének, lélekszámának, lehetõségeinek megfelelõ hely elfoglalása a világ sportjában. Tessék mondani, eddig hol a rossebbe vótunk? Évtizedeken keresztül sztahanovista mozgalom keretében folyamatosan túlteljesítettünk? Most szótak le a központból (Moszkva?, Brüsszel?, Washington? Tel-Aviv?), hogy végre tanuljuk meg, hol a helyünk? Ez így mûködik? „Ja, átalakult a sport, elment mellettünk a világ” – írja a szerzõ. Mi meg hipp-hopp, mintegy varázsütésre, elfelejtettünk mindent? Ilyen van? De ami ennek a gondolkodásmódnak, ha lehet ezt egyáltalán gondolkodásmódnak nevezni, talán a legszörnyûbb vonulata, az most következik: „A sportnak ugyanis semmilyen önmagán túlmutató jelentõsége és jelentése nincs.” Akkor meg mia rossebér érdemes csinálni? Tegyék a szívükre a kezüket Hölgyeim 4

és Uraim! Ilyen van? Le lehet írni egy ilyen mondatot? Szentül meg vagyok gyõzõdve arról, hogy az életében egy sportmozdulatot nem tett, a meccseket és a sportközvetítéseket sörrel a kezében a tévé elõtt végigizguló szurkoló, akit egyszer majd az infarktus, meg a halottaskocsi visz el a készülék elõl, még õ szerinte sem igaz a fenti állítás. „Hát nem mindegy, hogy mennyi a világcsúcs 400 gáton vagy 300 háton? Egy olimpiai aranyéremtõl nem nõ meg a GDP, egy világcsúcs nem viszi elõrébb az emberiséget, és nincs az a pontszerzõ hely, ami a haladást szolgálná.” Nem! Egyáltalán nem mindegy! Ha jól emlékszem, Dr. Kopátsy Sándor közgazdász volt az, aki annak idején még az átkosban kutatásokat végzett, s megdöbbentõ (vagy talán nem is annyira megdöbbentõ) eredmények váltak ismertté arra vonatkozóan, hogy ha a válogatott elõzõ nap nyert a meccsen, a melós másnap jobban dolgozott. Ennyit arról, ha már semmi másban, csak kizárólag pénzben tudunk gondolkodni. „A nemzeti, kollektivista tartalmak beletöltése a sportba frusztrációról, kielégületlenségrõl, a közösnek vélt kudarcok miatti rossz lelkiismeretrõl árulkodik.” Nem, kedves szerkesztõ, nem ezekrõl árulkodik, hanem valami egészen másról. Globalizációról, meg komprádor, elvtelenül kiszolgáló korrupt helyi, magát nagy pofával „elitnek” aposztrofáló új burzsoáziáról, akik a kenyéradó gazda vezényszavára szolgai módon elárulták a saját népüket és mindent elvettek, vagy megszüntettek, vagy betiltottak és tiltanak, ami a nemzeti együvé tartozást szolgálná. Mára már szinte nem maradt semmi más, csak a sport. Azt is csak azért tûrik még meg, mert hatalmas pénzösszegek kapcsolódnak hozzá. Igaz, már olyasmit is lehetett hallani, hogy nem kellenek nemzeti válogatottak, elég lesz, ha csak az egyes kontinensek vetélkednek majd egymással. A végén meg már csak világválogatott marad? Na és õk kik ellen állnak majd ki, a marslakók ellen? „…a rajongónak épp a dolog teljes magáértvalósága imponál a legjobban – eme univerzum független mindentõl. Teljes belefeledkezés valami haszontalanságba. Az igazi sportrajongót a magas szinten ûzött bármi látványa le tudja nyûgözi.” Valóban? Eme univerzum független mindentõl? Akkor a jövõben az is várható, hogy az eredményhirdetéseken már nem játsszák el a gyõztes versenyzõ nemzetének a himnuszát? Hiszen a dolog, vagy ahogyan õk fogalmaznak, „a cucc, amibe nem dobtak mindent bele”, magáért való, mindentõl teljesen független, nem igaz?

Teljes belefeledkezés valami haszontalanságba? Nem is értem! Épp most került fel a világhálóra az olimpikonok drogszállítójával készült rendkívül érdekes interjú. Ahhoz képest, hogy ez az egész csupán holmi haszontalanság, elég súlyos pénzeket ölnek bele világszerte. És akkor a médiával kapcsolatos költségekrõl egy árva szó nem sok, de még annyit sem ejtettünk. „Az igazi sportrajongót a magas szinten ûzött bármi látványa le tudja nyûgözi.” Az, hogy a média és a pénz mára mivé silányította az egykor legnemesebb versengést, mindenki számára látható. A díler a vele készült beszélgetésben elmondta, hogy most is van legalább húsz olyan anyaga, amit nem tudnak kimutatni. Gondolom a Mark Spitz-et a spiccen felváltó Michael Phelps medáljai sincsenek veszélyben. No persze felmerül az emberben a kérdés, valóban az lenne az igazi sportrajongó, akit a „magas szinten ûzött bármi látvány tudja lenyûgözni”? Ha valamit magas szinten ûznek, akkor az még arra sem méltó, hogy nevet adjunk neki, egész egyszerûen csak bármi, amit az égadta világon semmi sem különböztet meg a többi bármitõl, hacsak az nem, hogy ezt a bármit magasabb szinten ûzik, mint a többi bármit? Egy másik részlet az írásból: „Továbbá. A sportolók nem mi vagyunk, a sportolók õk maguk, megannyi individuum, akiket a nemzethez – a MOB-hoz – magánjogi szerzõdés köt. Ennek értelmében bizonyos feltételek teljesülése mellett vállalják az olimpiai indulást és az avval járó kötelezettségeket. Egyéb kötelmük – például hogy nyerniük kell – nincs. Ha azonosulni kívánunk velük, megtehetjük, a lelkünk rajta, de ettõl ez még egyirányú kapcsolat marad, a mi magánügyünk; számon rajtuk sem egyenként, sem együtt, nemzetként nem kérhetünk semmit. Még Schmitt Pál sem – õ a legkevésbé. Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne szurkoljunk a hazánk színeiben induló fiúknak és lányoknak. Épp hogy nagyon szurkolunk nekik – õk pedig vagy adnak valamit, vagy nem, és mi örülünk neki, ha összejön; és velük szomorkodunk, ha kudarcot vallanak. Mert jó szurkolók vagyunk. A MOB-elnök mintha saját menekülési útvonalát jelölte volna most ki: a kudarcért (mert hátha kudarc lesz) a sportolókat meg az edzõket tessék cseszegetni, õk nem akartak akarni. Ám az ország legjobb sportolóit nem lehet leváltani. Ellentétben azon szervezet (MOB) elnökével, amelynek a célja „...a versenyzõk olimpiai játékokra való felkészülésének és az azon való részvételének elõsegítése”. Ha már ennyire a szívére vette a sikertelenséget. Forrás: Magyar Narancs

A helyzet az, hogy mi többiek, a szurkolók is megannyi individuum vagyunk. Mi több, jó ha figyelünk

Valamikor még a középkorban, de talán jóval késõbb is, minden színnek volt valami jelentése. És ezt az egyezményes jelentést mondhatni mindenki ismerte. Üzenni lehetett vele. Azután – sajnos – elmúltak a romantikus idõk, velük annyi minden „fölösleges”, csak éppen szívmelengetõ szokás, jelenség. A „színnyelv” nem gyökeresen veszett ki: ma is fehér virágot visznek felénk egy idõs hölgynek, a vörös rózsát meg fiatal „célszemélynek”… Amikor 1994-ben barátaimmal megírtam a „Sicilian subvariations” (Minden, ami nem 1.e4 c5 2.¤f3 és 3.d4) címû a BLACK IS OK! repertoár-sorozat egyik darabját – megjelent EGYSZERRE 5 nyelven: magyar, angol, német, francia, spanyol – egy rövidebb írásban már boncolgattam, hogy a nyugati kultúrában a FEKETE szín, szó szinte kizárólag negatív asszociációkat ébreszt. Rögtön a gyásszal kezdem, legalább 10-12 olyan szókapcsolat (FEKETEpiac, FEKETE özvegy – a skorpió,FEKETE hétvége, FEKETE macska, amely ha elõttünk fut át, balszerencsét hoz stb.) jut eszembe, mint bárki másnak, amelyek közül olyan 90-95 % baljós, komor, szomorú. Nem megyek tovább itt a felsorolással, mert feleségem és én különbözõ nagy szótárakból olyan, és annyira homogén FEKETESÉGET gyûjtöttünk össze, hogy az szövegbe nem illeszthetõ. Sõt még a teljes felsorolástól is eltekintettünk – a kedves Olvasó valószínûleg 49 és fél példából is tud következtetni, bennünk meg még van humanizmus… Ilyen mennyiséget látva, és ilyen egyértelmûen sötét tendenciát, bátran kimondható, hogy a FEKETE szín szinte minden egyes emberben (ha esetleg csak tudat alatt is) nyomasztó érzéseket kelt. A teljesség igénye nélkül: a fehér általában a tisztaság, az ártatlanság, a makulátlanság tükrözõje. Jellemzõ, hogy a kegyes hazugság az angolban white lie. Tehát a sakktáblán a JÓ és a ROSSZ küzdelme zajlik! A JÓ erkölcsi fölényben is érzi magát, míg a ROSSZ – szemben az élettel, s a könnyû álmú és lelkiismeretû bérgyilkosokkal – ezt maga is megerõsíti. Botrány! Botrány, hogy a sakkozók – akik közül igen sokan amúgy is babonásak – másodhúzóként még FEKETE bábokat is kapnak! Határozottan állítom, hogy ennek a két színnek a szembeállítása is súlyos felelõsséget visel azért, hogy a „second player” lélektani hátrányban lévén kevésbé eredményes, mint a másik, mint lehetne, mint ahogy normális lenne. A FIDE szabálya a következõképpen intézkedik: „Az egyik tábor bábjainak világosabbnak, a másiké sötétebbnek kell lenniük, és a figuráknak egymástól jól megkülönböztethetõeknek.” Egy büdös szó nem írja elõ a FEKETE – fehéret. És bár egy helyen már leírtam, megismétlem: létezik nem is egy, nem is kevés olyan színpár, amelynek tagjai markánsan különböznek egymástól. Egy alkalommal – rapid versenyt – ilyen készletekkel játszottunk. (Papp Béla Memo) A vörös-kék sem volt rossz, de az okkersárga-lila egyenesen frenetikus. És hasonló készletekkel sokkal kevésbé fárasztó játszani. Aki már dolgozott alagsorban, természetes fény nélkül, érti, miért. Itt van ez a „second player” „first player” is. Én idegenajkú vagyok, lehet, hogy egy született angol nem érzi azt, amit én: miért „first”? Miért „second”? Miért nem – mint a németben – anziende/nachziende maga a Nemzet is megannyi individuumból áll össze. Igaz, hogy a szocialista nagyváros öntudatos polgára csupán egy ezen individuumok sokaságából, mindenesetre ilyen egyedi és megismételhetetlen individuumként meglehetõsen nehéz elképzelnie egy olyan versenyzõt, aki úgy indul neki az erõfelmérõnek, hogy ne akarna nyerni, de legalábbis ne akarná azt, hogy a képességeihez, az erejéhez, felkészültségéhez mérten legjobb eredményt érje el. Lassan már odáig jutunk, hogy az a bizonyos sokat emlegetett lakótelepi elidegenedés országos méretûvé válik. A nagyvárosokjó ha figyelünk

(elsõ lépõ, másodlépõ)? Nem minõsít véletlenül az a szó rögtön, hogy „first”, „second”? Mint már többször elmondtam: a FEKETE a sakktábla négere. Az apartheidet pedig nemzetközi egyezmények tiltják. Remélem, egyszer ezek a szigorú szabályok a táblán is életbe lépnek! A BLACK szó egyes jelentései The Oxford Encyclopedia English Dictionary-ból: 1./ very dark, having no colour… 2./ completely dark from the absence of a source of light 3./ (of a human group) Negro 4./ dusky, heyvily overcast 5./ angry, threatening (a BLACK look) 6./ implying disgrace or condemnation (being in his BLACK books – a FEKETElistáján van) 7./ wicked, sinister, deadly (BLACK-hearted) 8./ gloomy, depressed, sullen (a BLACK mood) 9./ portending trouble or difficulty (things looked BLACK) 10./ (of hands) dirty, soiled 11./ (of humour) with sinister or macabre, as well as comic, impart 12./ boycotted 13./ dark in colour Néhány kifejezés: BLACK economy, BLACK eye, BLACK magic, BLACK mark (elégtelen osztályzat), BLACK market, BLACK mass, BLACK sheep (the shame of the family), BLACK spot (a place of danger or difficulty), BLACK smallpox, BLACKguard (a villain), BLACKleg (sztrájktörõ!), BLACKmail, BLACK Monday, BLACK Maria (rabomobil) , BLACK flag, BLACK horse BLACK as night, BLACK death (the plague), BLACK hole, BLACK vomit (vérhányás, sárgaláz), BLACK dispair, BLACK care (sötét gondok), BLACK in gratitude (rút hálátlanság), he is not so BLACK as he is painted, BLACK out (elsötétítés), BLACK-out (eszméletét veszti), BLACKout – intellectual: szellemi elnyomás, BLACK-a-vised (sötét arcú, rosszképû), BLACKboard jungle (rendetlen, laza fegyelmû iskola), BLACK-browed (2.összevont szemöldökû, fenyegetõ, sötét), BLACKen (befeketít, bemocskol, megrágalmaz), BLACKeteer (feketekereskedõ, feketézõ), BLACKjack (ólmosbot, bikacsök, gumibot, boxer), BLACKshirt: feketeinges, fasiszta, FEKETElista, FEKETE doboz, FEKETE krónika, SÖTÉT alak, SÖTÉT tekintet, FEKETE fuvar (népszerû nevén svarc), FEKETÉZÉS (illegális ügyletek általában), SÖTÉT idõk, SÖTÉT, mint az éjszaka…, FEKETE munka, FEKETE láz (dum-dum fever)

ba beterelt és gazdasági függõségbe taszított millióknak mára már szinte semmi sem maradt a nemzeti összetartozásból, csak a sport. A sport, amely egyesek szerint csak „a cucc, amibe vagy beledobnak mindent, vagy nem”, „haszontalanság, amibe teljesen bele lehet feledkezni”, vagy szimplán csak a magas szinten ûzött bármi, melynek látványával le lehet nyûgözi az igazi sportrajongót.” A sport, amelynek egyesek szerint az égadta világon semmilyen önmagán túlmutató jelentõsége és jelentése nincs, ráadásul, hogy tetézzük a bajt, még a GDP-hez sem járul hozzá, de ami meg aztán igazán

Forrás: Adorján András

vérlázító, nem viszi elõrébb az emberiséget, és nem szolgálja a haladást. Mi pedig, Isten barmai, mindezen rossz tulajdonságok ellenére valamilyen érthetetlen és megmagyarázhatatlan okból kifolyólag, mégis a képernyõk elé tapadunk a világversenyek alkalmával. Ahelyett, hogy továbbra is az adóprést mûködtetõ helyi oligarcháknak robotolnánk éjt nappallá téve, inkább haszontalan szórakozásra pazaroljuk el a drága idõt. Önök értik ezt? Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

5

– avagy az ártatlanság vélelme a sakkjátékban – A jogban az ártatlanság vélelme a gyanúsítottat mindaddig megilleti, amíg a bûnössége egyértelmûen nem bizonyosodik be. Talán nem ártana, ha a jogban egy kicsit járatosabb lennék, de az is lehet, hogy akkor szörnyû unalmassá válna ez az egész fejtegetés. Hogy mirõl is van szó? Próbáljuk meg elfogulatlanul megközelíteni a kérdést. Induljunk el a sakkjátszmában az alapállástól. Sötétnek nem kell kiegyenlítenie, mert nem õ az, akinek valamit is be kellene bizonyítania! Én azt feltételezem – az ártatlanság vélelme szellemében -, hogy az állás egyenlõ. Azt világosnak kell bebizonyítania, hogy elõnyre tud szert tenni. És miután övé a kezdés joga, mindjárt hozzá is lát. A kezdés persze nem tévesztendõ össze a kezdeményezéssel! Különbözõ sportokban a kezdés joga más és más jelentõséggel bír. A teniszben az adogatónak, hogyha jól adogat, óriási elõnye van. Szervál egy hatalmasat, a fogadó bele sem tud érni. Ezt hívják ásznak. Vagy üggyel-bajjal visszaadja, de olyan vérszegény módon, hogy az adogató akár azonnal, akár mondjuk két ütésváltás után „megöli” a labdát. Vagy itt van a kézilabda. Ha a támadónál van a labda, akkor az ellenfél semmi egyebet nem tehet, mint hogy beáll a saját hatosára, esetleg valaki kimegy zónázni – és mindenki erõsen imádkozik. Csak abban reménykedhet, hogy valaki elhibázza, lejár a támadó idõ stb., de mese nincsen, a játék egy kapura megy! Más a helyzet viszont a futballban. A mérkõzés elején a bíró földob egy pénzdarabot, és amelyik csapat kapitánya eltalálta, hogy fej vagy írás, az választ kezdést, vagy térfelet. Mit szoktak választani? A térfelet. Mindig! Akár azért, mert a nap úgy süt, vagy a szél onnan fúj. A lényeg az, hogy egy félidõn keresztül élvezhetik ezt az elõnyt. Azaz kettõn, mert a másodikra lemegy a nap. A kezdõrúgás és az elsõ támadás joga nem ilyen fontos. Jó lenne tudni, hogy egy átlagos focimeccsen hány támadás és hány ellentámadás történik. Mindenesetre sok, és ehhez képest igen kevés gól esik. Tehát nagyon jól tudják azt a játékosok is meg a rajongók is, hogy a kezdésnek gyakorlatilag nincs fontossága! Mégis a kezdés joga (és kötelessége!) a sakkban úgy hangzik, mint valami vívmány. Nem csekélység, világos azzal lép, amivel akar! Ezek közül néhány húzás jó is. Egy csomó pedig kimondottan hülyeség. Vannak olyan elsõ lépések, amelyek mióta világ a világ azért vetélkednek, hogy melyikük a legjobb? Ezek az 1.e4, az 1.d4, s talán be is fejezhetném, mert ez az õsi kérdés. Hf3-at meg c4-et is szoktak játszani, de 6

azoknak sokszor nincsen önálló jelentõségük. Azt hogy melyik a legjobb elsõ lépés, nem tudjuk, és kérdés, hogy valaha is meg fogjuk-e tudni? Azt viszont, hogy mely lépések nincsenek versenyben, nagyon sok esetben halálbiztosan ki tudjuk jelenteni. Ilyenek a h4, a4, b4 vagy g4. Sok olyan elsõ lépés van, amit ha fekete meglát, akkor már élezheti is hõsi kardját. Megkérdezhetünk bárkit – legyen az magasan képzett szakmabeli vagy pedig egyszerû sakkbarát – hogy egy elképzelt játszma, amelyet mind a két oldalról a legjobban játszottak meg (ha úgy tetszik, egy tökéletes játszma), vajon hogyan végzõdik? Az emberek mondhatnak sok mindenfélét, de valamirevaló sakkozók csak oda lyukadhatnak ki, ahova Laskertõl sakkvilágbajnokok, vagy sakk-gondolkodók sora. A játszma eredménye: döntetlen. Még azok is ezt válaszolják, akik egyébként vad, támadó játékosok, nagyon szeretnek világossal játszani. Ahhoz ugyanis, hogy a játszmát valaki megnyerje, a másiknak hibáznia kell. Erre bizonyíték annyi van, ahány játszma egyáltalán lezajlott a sakktörténetben – beleértve azokat is, amelyek a parkok padjain, kávéházakban, Uram bocsá’ kocsmákban játszódtak. De akkor mitõl meglepetés az, hogy a BLACK IS OK? Ha egyszer az alapállásból kiindulva, mind a két féllel a legjobb lépéseket megtéve döntetlen a játszma, akkor nyilvánvaló, hogy ha sötét jól játszik, akkor nem eshet baja. A megnyitási munkák, játszmaelemzések többnyire úgy végzõdnek, hogy sötét egyszer csak kiegyenlít. Tehát két hasonló erejû ellenfél közötti korrekt játszma – a hagyományos megfogalmazás szerint – úgy zajlik le, hogy sötét jó játékkal kiegyenlít, majd ezt az egyenlõ állást úgymond „kitartja”, tehát a parti döntetlenül végzõdik. Ez a sakkvilágban eluralkodott téveseszme. Amikor én ránézek az alapállásra, eszembe sem jut, hogy innen indulva sötéttel vagy bármelyik színnel ki kellene egyenlíteni. Az alapállás ugyanis egyenlõ! Legalábbis szerintem. Véleményem szerint alapvetõen téves az egész megnyitáselmélet attitûdje, még az igényes munkáké is, mert úgy tekintik, hogy fehér – bizonyos határokon belül – jóformán bármit megtehet. Pedig ha az ember fölállít egy állást, amelyrõl egy elméleti könyvben az van írva, hogy egyenlõ, és kicsit elkezdi elemezni, tízbõl hétszer, de inkább nyolcszor azonnal látja, hogy az nem egyenlõ (sötét jobban áll). De ezt nem lehet leírni!? Ez valamiért tabu? Sötét nem állhat jobban. Csak azért, mert a versenyjátszmák összesített eredményei egyértelmûen világos elõnyt mutatnak. Más kérdés, hogy azért sötéttel is

nyernek játszmákat, sõt, Földeák Árpi bácsi írt egy cikket a Sakkéletben (1995. évi 65. oldal – a szerk.), amelyikben bemutatta, hogy a múlt század végének egyik hastingsi versenyén sok nagy játékos jobb eredményt ért el sötéttel, mint világossal! Persze ez kuriozitás, ezt nem tekintette õ sem, meg én sem valami olyannak, ami jellemzõ lenne. Nem mindegy, hogy az ember hogyan alapozza meg a játszmáját. Ezt Portisch Lajos valahogy úgy fogalmazta meg, hogy õ, hosszú pályafutása során jóformán minden megnyitást és védelmet kipróbált. S ebbõl úgy találta, hogy körülbelül a kétharmada hátrányos sötétnek. Ellenben létezik egy jó egyharmad, és a sötétnek semmi egyebet nem kell tennie, mint hogy ezt a harmadot, ezeket a védelmeket, ezeket a megnyitásokat játssza – és akkor nincs mitõl félnie. Azt persze nem árulta el, hogy õ mely védelmeket tart rossznak vagy gyöngébbnek, hátrányosnak, melyeket jónak. Ezt elõször is egy versenyjátékostól – ez a vélemény évekkel ezelõtt íródott – nem is lehet elvárni. Másfelõl pedig egy játékost nem faggatni kell, hanem a játszmáit kell figyelni: mit játszik, mit nem. Azért azt hozzátenném Lajos bölcselméhez, hogy ez sem egészen így van, mert õ ugyan nagy sakkozó, és amit mond, az az esetek döntõ többségében megállja a helyét, de természetesen nála is van egy szubjektív elem, mint mindannyiunknál. Én láttam õt például Grünfelddel kísérletezni – és nem tudott mit kezdeni vele. Valahogy nem. Nem volt hozzá közel. Más, számomra nehezebb stratégiákat úgy játszott, hogy a föld is sírt belé. Személy szerint én valóban jobb’ szeretek játszani feketével, de ez természetesen a másik véglet. Annyi idõt és energiát fektettem a sötét oldal rehabilitálásába és annyit foglalkoztam a magam fekete repertoárjával, hogy idõközben belém ivódott ez a BLACK IS OK!-szemlélet. A stílusomhoz jobban illõ, igényesebb nyitásokat játszom dinamikus felfogásban. A BLACK IS OK tehát azt jelenti, hogy a feketével minden rendben! Nem többet, nem kevesebbet és nem mást. Érdemes lenne fölmérni azt, hogy van-e különbség – és ha igen, mekkora – a klasszis játékosok nívóján játszott partik statisztikája, és a közepeseké meg a majdnem kezdõké között. Ne csûrjük-csavarjuk: világosnak valamiféle plusza van. De milyen mértékû? Hogy lehet az, hogy egy világbajnoki páros mérkõzésen (1986), az eldõlt játszmák száma 8:1 lehetett világos javára Kaszparov és Karpov között? És az, hogy 1990-ben vívott meccsükön ez az arány 7:0 volt? Akkor most a két óriás úgy játszott fehérrel, mint a félistenek, vagy – kénytelen vagyok ez utóbbit mondani – sötéttel, mint a pancserek? Nem létezik, hogy 15:1 ezen a jó ha figyelünk

szinten normális! Lehetne mondjuk 55:45 vagy hasonló, százalékban megosztva. Ezzel szemben nem így áll a dolog. Azt mondják, hogy a statisztika bizonyíték, egyfajta faktum, amivel nem lehet vitatkozni. Amire én az életemet, a java részét legalábbis, föltettem, hogy ez ne így legyen, mert nem törvényszerûen kell így lennie. Egyébként az, hogy a kerék föltalálása elõtt is el tudtak nehéz tárgyakat egyik helyrõl a másikra juttatni, nem megfelelõ indok arra, hogy ne találjuk fel a kereket! Newton nem egy új jelenséget fedezett föl a nehézségi erõrõl szóló tételével, hiszen a tárgyak jóval születése elõtt is föntrõl estek lefele (csak azt nem tudták az emberek, miért), hanem egy ismert ténynek a sajátos és korrekt értelmezését. A játékosok döntõ többsége világossal igyekszik egy komoly repertoárt fölépíteni. jó ha figyelünk

Sötéttel a biztonságra törekszik. Nem is igen akar, vagy nem tudja elképzelni, hogy nyerne. Megesik persze, hogy a másik túlfeszíti a húrt, és akkor sötéttel is nyer, de az nincsen bekalkulálva. Ezt is meg lehet érteni, mert az, hogy két színnel legyen valakinek, igényes repertoárja, szerteágazó, sokoldalú, naprakész – ez ma nagyon nehéz. Amint azt már 1988-ban a BLACK IS OK! elõszavában kifejtettem, a játékosok sötéttel azért nem nyernek gyakran, mert egyáltalán nem is akarnak! Ez az, ami a lélektani elõnyt adja világosnak, holott meg is lehetne fordítani. Mint ahogy én jobb napjaimban meg is fordítottam. Kár, hogy ez aztán olyan jól sikerült, hogy világossal úgyszólván elfelejtettem játszani. De sötétnek egy csomó lélektani fórja van, amit alkalomad-

tán át lehet ültetni szakmai elõnyre is, hiszen az emberek fehérrel általában nyerésre játszanak. Mivel, ha azzal sem? Az ellentámadásnak van egy fajta elõnye a támadással szemben. Ismert tény, hogyha valaki támadást indít, az anélkül semmiképp se megy, hogy valamiféle gyöngeséget a saját állásában is föl ne fedjen. Az a bokszoló, aki fölemeli a kezét, hogy üssön, törvényszerûen egy bizonyos testfelületet õrizetlenül hagy, és ha az ellenfél erre figyelt, és elég gyors, akkor õ visz be elõbb ütést oda, úgyhogy lehet, hogy a kezdeményezésbõl nem lesz semmi, sõt kap a pasas kettõt-hármat, hogy megemlegeti még nagypapa korában is. A hadászatban is ismert, hogy egy ellenséges állás, terület, magaslat elfoglalásához többszörös túlerõ kell. A sakkjátszmában megvalósult áldozatok javarésze is arra irányul, hogy ezek árán a tábla bizonyos részén (leggyakrabban a király környékén) túlsúlyra tehessünk szert. Azt is szokták mondani, hogy világos kezdi a játékot, ilyen módon õ határozza meg a játszma menetét, milyen karakterû állások jönnek ki. Sötét csak alkalmazkodik. Mennyiben igaz ez? Mondjuk azt, hogy világos 1.e4-et lép. Ez egy nagyon jó lépés, abból a szempontból, hogy sötétet megfosztja az összes indiai védelem lehetõségétõl... Rengeteg mindent már nem játszhat fekete. Világos máris megnyerte volna a megnyitási párbajt? Szó sincs róla! Hogyha sötét 1. – c5-öt húz, akkor világos már keresztet vethet a nyílt megnyitásokra, nem lesz Pirc(Ufimcev, Modern vagy d6), Francia-védelem, Caro-Kann, nem lesz Aljechin sem Nimzovics. Nagyjából ennyi minden nem lesz. És amikor világos 2.Hf3-at húz, akkor sötétnek újra csak van egy egész csomó választása. Legjobbnak tartják a d6,e6 vagy Hc6-ot, amire újra világosnak van választási lehetõsége: 3.d4 cxd4 4.Hxd4, s erre a sötét lép megint valamit, ami után aztán vagy Najdorf- vagy Paulsen- vagy Szvesnyikovváltozat lesz, esetleg sárkány, de lehet Rauzer vagy Szozin. Summa summarum ez az egész taktikázás, hogy merre menjen a parti, eltart egy darabig. Meddig? Megnyitása válogatja. Aztán nagyjából leülepednek, megnyugszanak a dolgok, kialakul a játék arculata, és hogyha mind a ketten normális és egészséges elvek szerint építették föl az állásukat, akkor az állás továbbra is egyenlõ,(legalábbis a lehetõségekben), és semmiféle jelentõsége nincs, mert nem is lehet annak, hogy ki a világos és ki a sötét! Számomra ez olyan szimpla igazság, hogy valóban csodálkozom rajta, mit lehet ezen nem érteni. Miért hiszik a színbabonások valamiféle fekete mágiának? Szerintem a tempóelõnynek akkor lehet jelentõsége, hogyha szimmetrikus jellegû állás jön létre. Még ez is kérdéses! Vagy nyert már valaki a Szláv csereváltozat ellen az utóbbi évtizedekben? Vagy 1.c4 c5 2.g3 g6 után? 7

Nyerni persze mindenben lehet, de fehérnek ezekben a varikban semmije sincs. Egy éles állásban, ahol mind a kettõ keményen kezdeményez, támad, ellentámad, nincs jelentõsége a színeknek! Tehát fehérnek egyetlen elõnye van, hogyha nem akar semmit, akkor ki tudja ölni a fantáziát, bármilyen nyitásnak is indul a parti, és ha jól síbol, abból remi lehet. Ha a másik túlfeszíti a húrt, még veszíthet is.De ez csak speciális versenyhelyzetekben „fenyeget.” Aminek lehet és van jelentõsége, az három dolog. Az egyik az, hogy ki a jobb játékos. A másik, hogy aznap ki van jobban diszponálva. És a harmadik – nem feltétlenül fontossági sorrendben -, hogy kinek nagyobb a speciális változat-tudása, azaz annak az állásnak a szellemével ki barátkozott meg jobban. Mert az játékerõ-kategória-különbségeket kompenzálhat! A sakkjátszma soha nincs tökéletes egyensúlyban. Kivéve, amikor szemlátomást döntetlen. Inkább egy libikókához hasonlít, ami mindig mozgásban van. Talán ezt hívják dinamikus egyensúlynak, és ezért szokták azt is mondani, hogyha sötét kiegyenlít, akkor már jobban is áll. Ezt valahogy úgy kell érteni, hogy amikor a sötét kiegyenlített, akkor az egyensúly számára kedvezõ irányba lendül ki. Ha aztán világos nem tudja megállítani a tendenciát, nyilvánvaló, hogy fekete átveszi a kezdeményezést. Ez persze még mindig nem jelent olyan nagyon sokat szakmailag, de a lelki vonatkozásai fontosak. (Ez a különbség az emberek meg a komputerek játéka között.) Amikor az ember fehérrel játszik egy partit, amelyben eleinte jól állt (legalábbis azt hitte), és egyszer csak rájön, hogy már nem áll jól (sõt elég, ha csak azt hiszi), azzal nagyon könnyen megtörténhet, hogy elkezd rosszul is játszani, mert el van keseredve, fél a vereségtõl (de remit sem ajánlhat!), a rossz sajtótól, összesúgnak mögötte stb. – ezek mind olyan lélektani motívumok, amelyek nagyon erõsen bejátszhatnak sötét oldalán. Van egy másik dolog is, amit már régóta hangoztatok és mélyen hiszek: sötéttel játszani erkölcsi elõny! Amit sötét gyakorol, az a megtámadott õsi joga: az önvédelem. S ha ezt ráadásul bátran, aktívan teszi, pl. áldoz, akkor föltétlenül fölébreszti a közönség szimpátiáját, és – ami a sakkban még fontosabb – az „ellenség” meghökken: „Ez feketével játszik és nem fél!“

A tömegpszichózis – szerintem legalábbis – azzal kezdõdik, hogy a gyerekeket megtanítják, hogyan lép a ló, mennyit ér egy paraszt, egy királynõ, szóval egy csomó olyan dologra, aminek a késõbbiek során hasznát veheti. Aztán az egyik következõ lecke az hogy fehérrel jobb játszani. Mi, akik magas szinten értjük ezt a játékot, tudjuk, hogy meg kell tanulni az alapelveket, hogy pl. a nyílt állásban jobb a futó, mint a ló, meg az összes többi. De vannak dolgok, amikrõl általában is kiderül, hogy szamárságok, ismét mások pedig minden konkrét állásban újragondolandók. Ezek közé tartozik az is, hogy világos elõnyben van, mert övé a kezdés joga, õ kezdeményez. Az egész dolog olyan naiv, gyerekes. A XIX. században, talán a következõ elején is, hogyha valaki nem fogadott el egy áldozatot, diszkvalifikálták a klubjában. Fogalmaink szerint negyven-ötven év óta játsszák és tanulmányozzák tudományos igénnyel a sakkot, és nem reménykednek abban, hogy valamiféle Fxf7 sakkot el tudnak sütni, vagy elõkészítés nélkül romantikus, szép támadást végre tudnak hajtani. Egy orosz sakkújságíró nagyon frappánsan fogalmazott arra a kérdésre, hogy mekkora világos elõnye: „Legalább ötven év!“ Ez fejezi ki a lényeget. Nem is biztos, hogy csak ötven évrõl van szó. Lehet, hogy sokkal többrõl, mert ez – teljesen természetesen – nemcsak szakmai okokra vezethetõ vissza, hanem lélektaniakra is. Manapság divat az „Aprógondol”. Ez azt jelenti, hogy egyre csökken azok száma, akik egyében is gondolkodnak, minthogy babgulyást, vagy káposztás cvekedlit csináljanak holnap ebédre. Azok döntõ többsége, akik ennél többre is használják az eszüket, kizárólag olyan dolgokkal foglalkoznak, amelyek belátható idõn belül praktikus haszonnal járnak. Csak a holdkórosok folytatnak eszmecsatákat! Nem szégyellném, ha a BLACK IS OK! elméleti, pszichológiai fejtegetéseivel csak áttételesen és valamikor a ködbe veszõ jövõben szolgálhatná a sakkot, és híveit. Csakhogy a dolog másképp van! Nem csak én nyertem feketével játszmák tömegét, de az elemzéseimnek és azok szellemének Kaszparov is hasznát vette anno, meg persze Lékó Péter, aki szintén tucatszám gyõzött sötéttel olyan játékosok, mint Topalov, Kramnik és hasonlók ellen. Mert

elhitte, hogy ez lehetséges, és – javarészt az én újításaim segítségével – kikovácsoltuk a sikerhez szükséges fegyvereket. És ez már nem fikció, kedves Olvasók! Ez mind tény. Kedves Olvasók! Érdekelnének az Önök saját tapasztalatai, (ellen)véleménye, saját, vagy tanítványai mérlege, stb. Kérem, válaszoljanak az alábbi kérdésekre! Ez a vitairat a CHESS és az EUROPE ROCHADE címû lapokban (és listákon) már 2 világnyelven megjelent Ennek köszönhetõen vagy 25 reflexió futott be Nicaraguától Ukrajnáig, Floridától Brazíliáig. Valamennyi megjelenik a – valószínûleg – még idén (2003-ban) a Batsford által kiadandó „BLACK IS still OK!” címû könyvemben. (A dolog érdekessége, hogy ugyanõk publikálták elsõnek 1988-ban az „õst”, a „BLACK IS OK!”-t) Volt, aki csak kitöltötte a tesztet. (Ezek voltak a legkevesebben!!) Nem volt viszont ritka a 2-3 oldalas ráadás, az egyik ilyen „elkövetõ” riadtan kért elnézést, hogy ez már egy esszé volt! (És milyen érdekes!) 1. Melyik színnel játszik szívesebben? 1/ Világos 2/ Sötét 3/ Mindegy 2. Mi egy játszma logikus végeredménye, ha mindkét fél tökéletesen játszik? 1/ Világos nyer 2/ Döntetlen 3/ Sötét nyer 3. Van-e különbség a klasszis játékosok nívóján játszott partik statisztikája, és a közepeseké meg a majdnem kezdõké között? 1/ Minél magasabb a játékosok nívója, annál nagyobb a világos fölénye 2/ Nincs különbség 3./ Alacsonyabb szinten sötét akár „pluszban” is lehet. 4. Vajon a versenyek típusa (levelezõ, normál, rapid/sebes, ifjúsági, szenior, nyílt vagy körmérkõzéses rendszer) mennyiben hat ki a mérlegre? Kérjük, akinek ilyen adatok vannak birtokában (vagy „csak“ pár évtizedes személyes tapasztalat), írja meg! A válaszokat az [email protected] e-mail címen, vagy a 1053 Budapest, Kálvin tér 2. II.4. postai címen, vagy a (06-1) 318-6259-es telefonon, vagy a 267-5992-es tel/hangpostafiókon várom Forrás: Adorján András

SIMOR ANDRÁS (MNB): A STABILITÁS FONTOSABB MINT A VERSENYKÉPESSÉG A realitások talaján állva, a hiánycsökkentésnek mindenképpen prioritást kell élveznie az adócsökkentéssel szemben, pillanatnyilag a stabilitás prioritást kell, hogy élvezzen a versenyképesség növelésével szemben – jelentette ki Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Simor András azt mondta, a kormányfõ által ismertetett 12 pontos programból „felvállalja a javaslattevõ szerepét” a 2008-as és 2009-es költségvetési hiány csökkentése, a 2009-es tervek újragondolása, valamint a közpénzügyi csomag, a kiadási plafon és a költségvetési tanács esetében. Forrás: Gondola

8

jó ha figyelünk

A Dél-Afrikai Köztársaságban 2008 tavaszára gyakorlatilag alig pár tízezer fehér öngyilkos-jelölt maradt. A többség már régen külföldre menekült, zömmel Ausztráliába és Új Zélandra költözött. A még kitartó fehérbõrû lakosságot a négerek minden áldott nap változatos kínzásokal és állati kegyetlenséggel gyilkolják, ölik és erõszakolják meg. A gyönyörû tengerpart strandjai kambodzsai típúsú, az elkapott fehéreket megerõszakoló és kivégzõ „gyilkosság mezõkké" (killing fields) váltak, a johannesburgi felhõkarcolókból kimenekültek a fehérek, a csupa üveg irodapaloták márvánnyal burkolt elõcsarnokában négerek olajoshordókban tüzelnek, az utcákon elkapott patkányokat nyárson sütik a bejáratnál, a földszinti irodákban szalmákon kecskéket tartanak, a valaha manikûrözött parkokban, sétányokban fülig ér a szemét és az emberi ürülék, a kibelezett és kiégett autók, bûzös matracok égnek álló rugói díszítik a látképet, emelik a látogató hangulatát. A rendõrség tehetetlen, nem is akar semmit csinálni a fehérek fel- és bejelentéseivel, szándékosan tétlenül nézi a négerek ámokfutását a fehérek ellen. Fehér rendõrök már csak mutatóban maradtak, George Fivaz rendõrfõnök saját bevallása szerint a néger rendõrök nem tudnak írni, olvasni és a néger rendõrtisztek közül kb. 30000 (harmincezer) analfabéta. A Dél-afrikai Köztársaság nemzetgyûlésében ülõ egyik rasszista párt, a Pán-Afrikai Párt nyíltan fajgyûlölõ színesbõrû elnökasszonyának, Patricia De Lille-nek kedvenc mondását, „Egy fehér, egy golyó" a párt hivatalos szlogenjévé választották. A dél-afrikai hadsereg légiereje gyakorlatilag beszüntette a mûködését – más szóval e téren is a környezõ afrikai országok szintjére süllyedt. Mosijoa Gerard Patrick Lekota némi értetlenséggel az arcán tegnap bejelentette hazája országgyûlésében, hogy az ország légiereje megbénult. A gépek zömmel fehér karbantartó személyzete a pilótákkal egyetemben külföldre menekült, mára kevesebb mint 20 pilótája maradt. A haditengerészetnél sem rózsásabb a helyzet, a 3 tengeralattjáró évek óta rozsdásodik a kikötõkben, a mûszaki személyzet a tengerészekkel együtt már régen felszívódott Ausztráliában, Új-Zélandon, Kanadában és az Egyesült Államokban. Lekota elvtárs (a jelenlegi Dél-Afrikában az Izrael által létrehozott, támogatott és a mai napig életben tartott ANC [African National Congress] révén igazi, hamisítatlan marxista-leninista párt és kormány van uralmon) sürgõs anyagi támogatást kért 126, tengeralattjárók kezelésében és javításában nagy gyakorlatot szerzett néger fiatalember felkutatásához. A víz alá merülõ dél-afrikai hajók egyenként 30 matrózt igényelnek, és ahhoz, hogy be tudják izzítani a betokosodott diesel motorokat, minimum 59 új szerelõre és ismeretlen számú munkaórára van szükség. Ismervén a dél-afrikai állapotokat, egyik feladat megoldása sem lesz könnyû. A légierõnél hasonló a helyzet, náluk 24 Hawk és 26 Gripen békésen hever az izzó napon, a pilóták és a technikusok már az ausztrál harci gépeken kamatoztatják a tudásukat, köztük van a dél-afrikai légierõ büszkeségének számított II. Fighter Squadron ezred parancsnoka, elsõ helyettese és több tisztje is. A légierõ tisztiiskolásainak parancsnoka a pilótatanulók teljes létszámával együtt már régebben átrepült a sokkal békésebb Sydney, Melbourne és Perth környéki támaszpontokra, zömük felvette az ausztrál állampolgárságot is. Tavaly, egyetlen év alatt 91 fehér harci pilóta és 822 fehér katonai repülõgépszerelõ távozott csak Ausztráliába. Már nem csak a falvakban, de a nagy városokban sincs villany, nincs benzin, nincs gyógyszer, nincs elég élelmiszer, külföldre menekült a fehér egészségügyi személyzet is, a helyükre hozott kubai nõvérek és orvosok szakmai szintje a gödörben hûsölõ viziló segge alatt van, angolul egy kukkot sem tudnak, nincs kötszer, nincs vér, az életmentéshez, a gyógyításhoz elengedhetetlen operációs technika alacsony színvonalú lett, (1967-ben ebben az országban végezték el a világ elsõ szívátültetését) az utcákat ellepték a szép arcú néger prostitujó ha figyelünk

áltak és kábítószerkereskedõk. Ezek találtak maguknak egy új foglálkozási ágat is: olyan pirulákat árulnak, ami szerintük hip-hop fehérré változtatja a fekete bõrszínt. A négerek veszik mint a cukrot, pár hét múlva fel is dobják a talpukat valamilyen mérgezésben. Az AIDS/HIV mellett ez a hipó tabletta is pusztítja a néger lakosságot. South African Airlines, a dél-afrikai légitársaság – ami valaha minõségben és pontosságban a legnagyobb európai légitársaságok méltó vetélytársa volt – is követte a tõzsde, a nagy arany- és gyémántbánya cégek és egyéb, még egyelõre az országban maradó és kitartó vállalatok példáját, és vidékre költözött a mindent elöntõ néger bûn- és szennyáradat elõl. Ott magas elektromos kerítéssel és fehér, zömmel Angliából importált zsoldosokkal és vérebekkel védik a dolgozók lakóterületét és az irodaházait. A South African Airlines egyre nehezebben és balesetveszélyesebben mûködik, mert tõlük is ezrével menekültek Ausztráliába a fehér dolgozók, és nem tudják már semmivel maradásra bírni sem a mûszaki szerelõ-javító, sem a földi irányító, sem a számítástechnikai szakembereiket, a fehér polgári pilóták exódusa már régebben elkezdõdött. Talán nem véletlen, hogy a Deutscher Fussball Bund (a német labdarúgó szövetség) már évek óta azon gondolkodik, hogy a Natinalelf-et nem dél-afrikai, hanem saját pénzen bérelt gépein viszi a 2010-es VB színhelyeire, és állítólag biztonsági okokból a csapat szálláshelye sem a Dél-Afrikai Köztársaságban lesz. A végsõ döntés még nem született meg. A FIFA egyébként a jogosan aggódó európai szövetségek miatt (a legnagyobb titokban, ami nem sokat jelent a foci világában) már körülnézett, hogy a kibírhatatlan néger bûnözés miatt hova tudná költöztetni a 2010-es dél-afrikai VB-t. Noha a helyszín megváltoztatásának a saját sírját ásó fehér ember XXI. századba is áthúzódó polkorrekt idiotizmusa miatt jelen pillanatban sok esélye nincsen, azért a döntést megkönnyítheti az a múlt heti johannesburgi sajtóhír, miszerint az elõrejelzések azt mutatják, hogy a bûnözés miatt a vártnál sokkal kevesebb külföldi (értsd: bõrét féltõ fehérbõrû) szurkoló jöhet a VB-re, és abban az esetben az üres lelátókat helyi drukkerekkel fogják megtölteni. Ez azt jelenti, hogy a meccseket rendezõ, négerek által egyébként is jól ellátott városokba ezrével hozzák majd fel az országba látogató fociszurkolók kirablására, megerõszakolására és megölésére szakosodott falusi néger tömegeket. Izrael számára az afrikai kontinens déli része – Dél-Afrikai Köztársaság, Zimbabwe, Namíbia és Angola – a kitermelésre váró természeti kincsek, köztük az arany- és gyémántbányák miatt kiemelkedõen fontos szerepet játszik. A zsidók az afrikai pozíciójuk megõrzéséért a függönyök mögött évek óta élet-halál harcot vívnak a kínaiakkal és szívósan harcolnak a gyorsan és korlátlanul beömlõ kínai tõke és befolyás feltartóztatása érdekében. A zsidók hajdanán a földön dolgozó, a vidéket keserves fizikai munkával felvirágoztató fehér telepesek nyomában érkeztek erre a vidékre, ahol a mezõgazdasági munkákat szokásuk szerint nagy ívben elkerülve itt is a kezükbe vették elõbb a pénzügyi, majd a politikai irányítást, háttérbõl irányítva a polgárháborúkat, a nekik tetszõ néger hadurakat, a sokszor egymással szemben álló havannai és moszkvai támogatást élvezõ marxista és kommunista mozgalmakat, szervezeteket. A zsidók az eleinte angol, holland és búr (Namíbiában zömmel német) kézben levõ bányák, bankok és szállítási vállalatok többségét felvásárolták, és a de Klerk kormány 1994-es hatalomátadása után mára gyakorlatilag a Dél-Afrikai Köztársaság teljhatalmú uraivá váltak. Amíg egyetlen karátnyi gyémántot tartalmazó rög marad a földben, addig a zsidók nem is fognak enyhíteni sem a politikai, sem a gazdasági szorításon, dacolnak a kínaiakkal ameddig csak bírják. A zsidó állam ebben az esetben is maga mögött tudhatja az USA katonai és politikai támogatását, ami Barak izraeli hadügyminiszter múlt heti, meglehetõsen szerény nyilvánosságot kapott washingtoni látogatásán is felszínre került. 9

Izraelnek a múlt héten sikerült elérnie azt, ami eddig egyetlen NATO vagy egyéb amerikai szövetségesnek sem: az 1990-es évek elejétõl kialakuló amerikai-izraeli közös katonai-politikai világuralmi terveknek megfelelõen az USA izraeli hozzáférést biztosított a szigorúan titkos DSP (Defense Support Program) rendszeréhez. Ez az ûrben keringõ, ismeretlen számú katonai kémmûholdakból álló rendszer a világ bármely pontján képes fényképes, audio, video és távközlési adatokat gyûjteni, mûholdjai szükség esetén pár óra alatt a Föld bármely pontja fölé irányíthatóak. Mostantól tehát az amerikai adófizetõk dollár milliárdjaiból kifejlesztett kémmûhold rendszerhez Izraelnek is ingyenes hozzáférhetése lesz. Az elsõ két amerikai-izraeli közösen üzemeltetett kémmûholdat Közel-Kelet és Dél-Afrikai Köztársaság fölé tervezi a Pentagon. Ettõl függetlenül Izrael a szintén nem régen kifejlesztett X Band Radar System-et és még teljesen be sem fejezett Phalanx rakétaelhárító rendszert is megkapta, az izraeli személyzet kiképzése még ebben a hónapban elkezdõdik. A nagy sietség oka, hogy ez a világon az egyetlen hatásos rendszer, ami megvédheti a zsidó államot az arab területekrõl indított rakéta támadások ellen. A Phalanx 20 mm-es ágyúja véd a hajókról, csónakokról indított kis- és közép hatótávolságú rakéták és öngyilkos motorcsónakos támadások ellen is. Az éjjellátó ALMTV (Phalanx All Light Marine TV) televíziós rendszerrel is felszerelt C-RAM Phalanxok automatikusan, 5 km-es távolságról, emberi érintés nélkül észlelik a másodpercenként több száz méteres sebességgel érkezõ rakétát. 2 km-es hatótávolságba érve a teljesen automatizált Phalanx mûködésbe lép, és másodpercenként 75 kis rakétát lõ ki a támadó rekéta felé. A lövedékek meghatározott távolságban szétrobbannak és a különlegesen kemény urániumos ötvözettel bevont sörétek ezrei ártalmatlanná teszik a bejövõ rakétát. Az amerikaiak a Phalanxot teljes sikerrel próbálták ki a Zöld Zóna védelmére Bagdadban, és a zsidók a Gázából és Libanonból érkezõ lassú és kezdetleges Hamas és Hezbollah rakéták elleni védelemhez kérték és kapták meg a Phalanx-ot. Barak miniszter a három hónap múlva távozó Bush kormánytól a múlt héten még arra is ígéretet kapott, hogy a Phalanx tovább fejlesztett lézeres változatát az amerikai hadseregben történõ rendszeresítésével egy idõben Izrael is megkapja. A Gyurcsány-féle Központi Statisztikai Hivatalhoz hasonlóan a Dél-Afrikai Köztársaságban is a kormány utasításainak megfelelõen hamisítják a nyilvánosságnak szánt adatokat és számokat. Tanulmányozván az alábbi hátborzongató statisztikákat felmerül a kérdés, hogy mivel a bûncselekmények nagy többségét be sem je-

A fõkolompos(pár) cigánygárdát szervezne. De szép lesz. Istenem. Gondolj belé té mágyár. Nágy csápát fékéte émber. Zsírosra hízott, mozgásképtelenre gyúrt, potrohos, kopasz lények tömege. Dülöngélve hömpölyögnek. Kapa, kasza, szamurájkard, sörösüveg, óbégatás. A hangulat fokozására köztük itt-ott dagadt cigányasszonyok. Hátálmas fékete csecsek. Micsoda élmény lesz látni õket. Tudom. Csak önvédelembõl alakulnának. Nehogy egy öreg nyugdíjas kezet emeljen a moréra, amikor éppen krumplit lop a kis kertbõl. Mert meg kell védeni a tanárokat leköpködõ, a többi diákot terrorizáló ocsmány bunkóvá nevelt süvölvény cigánypurdékat. Nos. Hát ez a tiszta szándék vezeti ezt a kolompárt (post), amikor cigánygárda szer10

lentik a hatóságoknak és/vagy bele sem teszik a hivatalos statisztikába, akkor vajon mennyi történt a valóságban? Néhány kozmetikázott, ám így is megdöbbentõ adat a dél-afrikai kormány által kiadott és a múlt hónapban megjelent 2007 április 1. és 2008 március 31. között elkövetett és bejelentett, hivatalos bûnügyi statisztikából: A gyilkosságok, gyilkossági kísérletek, nemi erõszakok, betörések, lopások és rablások 65-80 százaléka a fehérek kárára történt. Gyilkosság: 31671 (több mint 86 gyilkosság az év minden napján) Gyilkossági kísérlet: 18796 Nemi erõszak: 42953 Személyi szabadságra törõ erõszakos jellegû támadás: 409048 Emberrablás / Emberrablás váltságdíjért: 5051 Rablás: 183297 Szándékos gyújtogatás: 144364 Kábítószerkereskedelem: 109134 Betörés: 300848 Magántulajdon kárára elkövetett szándékos károkozás: 136968 Lopás: 602727 Gépkocsi / motorkerékpár lopás: 88226 Fegyveres gépkocsi lopás: 15446 Pénzszállító kocsi rablás: 395 Bankrablás: 144 Ez mind alig 12 hónap alatt történt. Biztos, hogy a két év múlva kezdõdõ dél-afrikai labdarúgó világbajnokságig a bûnözési helyzet még ennél is sokkal rosszabb lesz. A multikulturalizmus, a faji egyenlõség és a politikai korrektség hazug mocsarába fullasztott globális média pedig az egész világon felháborító és vérlázító módon lapít, hallgat és nem tájékoztat: amit lehet a fekete embernek, azt nem lehet a fehér embernek. A legmeghökkentõbb az egymást váltó angol kormányok, az angol sajtó, és különösen a BBC színeseket, a mohemedánokat és fõleg a feketéket bûnpártoló, fehérek agyát mosó visszataszító magatartása és mûsorpolitikája. Teljesen jogosan vannak felháborodva a hazájukból elûzött angol és holland származású dél-afrikaiak, mert ehhez hasonló, a saját történelmükkel és a saját véreikkel szembeni megalkuvó és gusztustalan politikára még a sok mindent átélt angol történelemben is nagyon kevés példát találni. Jack Corn – eld

vezésre adja azt a sötét fejét. Hát álápányág, áz ván bûvében. A Kozma utcai börtön köztörvényeseit ezek a „gárdaújoncok” teszik ki. A stokit (hokedli) lefektetik, s annak lábait markolva fekvõtámaszoznak, huúúú… sokszor. Közben szipóznak egyet, az asztalosmûhelybõl lopott ragasztóból, s hogy jobban menjen a gyúrás, olykor megköcsögölik egymást. Zárás után, a zárka magányában elõveszik hangszereiket, s féktelen huppa-huppa veszi kezdetét. Püfölik a vizeskannát, s csattognak a kanalak, s a lácsó legények ilyenformán, mire letelik a három esztendõ, igazi cigánygárdistákká cseperednek. Kedvére válogathat belõlük ez a kolompér, vagy mi a fene. Mert ugye, rend a lelke mindennek. Az etnikum, az etnikum. És ha valaki nem tudná, ez

Forrás: Kuruc.Info

itt Kolompária. Itt, pedig minden cigány lophat kedvére, de csak a tisztesség határain belül. Ez fontos. Az, pedig hülye cigány, amelyik dolgozik. Segély és lopás. Ez az alkotmányos alapja az etnikum állampolgári jogainak. Ez a kolomp tudja ezt, és ezért keményen kiáll. Gárdát a cigánynak. A kurvannyát. Vigyázz magadra Kolompár: ez a csürhe húsz métert nem tud futni, ha megkergetik. Alaposan válogasd meg a csávókat. Kíváncsian várom a fekete sereget, ahogy bevonulna a Hõsök terére, esküt tenni a nagy devlára. De ha a tér közelébe értek, készüljetek a futásra. A zárka 2méter x 5méter. Üzenj a gárdistacsemetéknek, hogy két köcsögölés között, fussanak egy-egy kört. Már elõre röhögök kolompi. (becézhetlek így te hagyományõrzõ) Vass István

jó ha figyelünk

(Szerkesztõi megjegyzés: az írás tizenegy nappal ezelõtti, de még így is közlésre érdemes.) Aligha kapok majd ezért a bejegyzésért fair-play díjat: mindazonáltal, csak ki kell mondanom, ebben az orosz-grúz „konfliktusban”, hát igen, a grúzok sajnos csak azt kapták, amit „kampós pálcával” keresgéltek már jóideje, ahogyan ezt a mûvelt csángó mondaná. Elõször is, az esemény nem „konfliktus”, teljesen rendben levõ, ’a la carte” háború. Ha nem csalódom – és nem csalódom – ez egy hosszabb koitusznak az elõjátéka, amelynek során majd jól megb*sszák a jelenleg fennálló világrendet. Ezzel a kaukázusi nagyhatalmi játékkal hirtelen többismeretlenessé válik az egyetlen. Ez jó nekünk, magyaroknak, például, nagyban növeli a közösségi túlélési esélyeket.

Persze, Magyarországnak most egyetlen dolgot kellene tenni, befogni a száját, és nagyon sûrûn kussolni, hallgatni. Orbán Viktornak pláne nem kéne ’56-al példálózni, sántít is, hamis is a hasonlat. ’56-ban, sajnos, Magyarország nem tört be, mondjuk a Felvidékre, visszafoglalni a „szakadár” államocskát. Hogy Gyurcsányék mit mondanak, az végképp tökmindegy, nekik már a köszönésüket sem hiszik. Amúgy õk teljesen más okokból inkább hallgatnak, Putyin reszpekt. Visszatérve: Grúzia addig babrált a pofonosláda dobozával, amíg kinyitotta azt. Senki ne higgye, a történet Dél-Oszétiáról szól, arról a hatvanezer derék jászról, akik még rokonaink is valahol, szegrõl-végrõl, fehér lótól. A történet a folyamatos grúz „provokációról” szól. A NATO-csatlakozhatnékról, az izraeli fegyverszállítmányokról, az amerikai „katonai szakértõkrõl”, a zsidó miniszterekrõl. Gondolom, maguk sem gondolták komolyan, hogy Orosz-

Teljesen a történtek hatása alatt vagyok! El sem hiszem, hogy ez megtörténhet... Mi az hogy Magyarországon félnem kell, tartanom kell attól, hogy ha kiteszem a magyar zászlót üldözõbe vesznek??? Az eset (üldözés) tegnap késõ este történt. Tegnap a nap folyamán a kocsira kitettünk két kisebb méretû 60×40cm-s magyar címeres zászlót (a fa zászlórudat az ablaküveg és az ajtóváz közé szorítottuk.) A nap folyamán nem volt semmi gond. De késõ este mégis. Az esemény Mezõfalva és Sárbogárd-Sárszentmiklós (Fejér megye) összekötõ úton kezdõdött. A kocsiban 3 ültünk és én vezettem. Majd feltûnt egy kocsi a hátunk mögött. Ekkor még semmi jelentõséget nem tulajdonítottam neki én kb.80 km/h sebességgel mentem. Majd elõzésbe kezdett a kocsi és mellettünk haladva vettük észre, hogy NEM egyszerûen elõzni akar! A bent ülõk (kb. 4-5 személy lehetett) kiabáltak ránk, ekkor én egy kicsit lefékeztem õk pedig elhajtottak elõttem, jól elhúztak elõttem, ( a kocsi egy fehér Opel volt), de egy kanyarnál megálltak és láttuk hogy kiszállnak a fehér Opelbõl és lehajolnak az útszélén kövekért. Ekkor lefékeztem és megfordultam vissza Mezõfalva irányába, ekkor elkezdõdött az üldözés, szó szerint üldöztek bennünket!!! Csak a szerencsén múlott, hogy nem történt valamilyen baleset!!! De ez csak a szerencsén múlott!!! És mindez Magyarországon történ azért, mert magyar címeres zászló-t raktunk ki a kocsira, ezt még most is képtelen vagyok elhinni, teljesen a hatása alatt vagyok….megrázó élmény volt. Nem kívánom senkinek!!!!!! Késõ este történt sötét volt. Tisztán nem láttuk az arcukat, fõleg hogy nekem a vezetésre, az útra is figyelnem kellett. Barátaim szerint, akik a kocsiban ültek, úgy vették ki, hogy cigányok (kisebbség) voltak. De engem nem érdekel milyen származásúak voltak. Magyar vagyok, így hazámban, Magyarországon nehogy már félnem kelljen, ha kiteszek magyar zászlót!!! Nemzeti jelképünket!!! Amely egyébként az egységet is kifejezi, továbbá a piros szín az erõt, a fehér a hûséget, a zöld pedig a reményt jelképezi. Nekem alapvetõen nem általában a cigányokkal (kisebbség) van problémám. Én nem a kinézett, illetve származás alapján ítélem meg az embereket. Nekem elsõjó ha figyelünk

ország eltûri ezt a folyamatos packázást. Csak azt számolták el, amit eddig mindenki az oroszok szomszédságában: hogy Amerika és a „mûvelt” Nyugat le sem sz*rja azt, aki bajban van. Különösen, ha az oroszokkal van bajban. A Kaukázus különben is egy ilyen hely. És bizony, nem lenne jobb akkor sem, ha amerikai érdekszféra lenne. Vagy akár „európai”, ez mondjuk, abszolút baromság. Anno a perzsáknak is beletörött a foguk. NATO-ide, Sárközy repkedése oda, McCain és további pillanatnyi paprikajancsik véleménye pláne amoda – Grúzia mostantól ismét hosszú ideig megszokja majd a joghurt és a hosszú élet mellett a tartós orosz „barátságot” is. És az igazság az, szava sem lehet ellene. Az erõsebb kutya nemcsak b*szhat, sajnos. B*szik is. Ez egy ilyen világ. György Attila

sorban az egész jelenlegi politikai elittel van problémám. Véleményem szerint Magyarország legnagyobb közös problémája az egész jelenlegi politikai elit, amely leváltása csakis széles társadalmi összefogással lehetséges. Vagyis a cigányokkal (kisebbséggel együtt). Sajnos ez ha tetszik, ha nem ez így van! széles társadalmi összefogásra van szükség és egészséges nemzeti öntudatra!!! Egy biztos magyar zászlós felvonulást mindenképpen akarunk Mezõfalván szervezni! Mert mi az hogy Magyarországon félnem kell, tartanom kell attól, hogy ha kiteszem a magyar zászlót üldözõbe vesznek? Valószínûleg (hangsúlyozom: feltételezés) mezõfalvaiak lehetek, mivel Nagyvenyim irányából jövet Mezõfalva elején egy háznál néhány fõs (kb.6-8 személy) társaság tartózkodott és nagyon néztek bennünket, mikor elhaladtunk elõttük. Feltételezzük, hogy õk lehettek azok. Sajnos az üldözés során a rendszámot nem tudtuk leolvasni, de az esetet nem fogjuk annyiban hagyni és utána fogunk járni kik voltak õk!!!! Maga a tény bosszant számomra, hogy Magyarországon magyar zászló miatt üldöznek magyar létemre a saját hazámban!!! Úgy, hogy én az embereket nem a bõrszínûk alapján ítélem meg!!!! Én egyáltalán nem vagyok elõítéletes!!!! A közvetlen ismerõseim között ismeretes én egy széles társadalmi összefogás híve vagyok!!! Az elõítéletet esetleg az egész jelenlegi politikai elittel szemben lehetne rám akasztani!!!! De nem az egyszerû hétköznapi kisemberekkel szemben!!!!! De mint már írtam: Egy biztos magyar zászlós felvonulást mindenképpen akarunk Mezõfalván szervezni! Mert mi az, hogy Magyarországon magyar létemre félnem kell, tartanom kell attól, hogy ha kiteszem a magyar zászlót üldözõbe vesznek (akárki, akárkik a zászló miatt)? A segítséget elõre is köszönöm! 2008. augusztus 25. ifj. Gottlóz Tibor, egyszerû hétköznapi magyar ember)

11

– A SzDSz-t Magyar Bálint hozta létre. Õ is tette tönkre – ...Petõ Iván elképzelhetetlennek tartotta, hogy az MSZP több szavazatot kapjon, mint az SZDSZ és a Fidesz együttvéve. De még ha így lenne is, aligha talál koalíciós partnert magának. „...én nem hiszem – tette hozzá -, hogy van olyan ember az SZDSZ-ben, aki az MSZP-vel bármiféle szövetséget akarna kötni“ (Beszélõ, 1992/46. szám). Biztos vagyok benne, hogy Petõ ezt akkor így is gondolta. Töprengések Magyar Bálintról és a húszéves SZDSZ-rõl A MAYFLOWER UTASAI A demokratikus ellenzéknek nem volt tagsága, de nem kérdés, hogy Magyar Bálint a demokratikus ellenzékhez tartozott. Szociológusként az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének munkatársa volt, 1981 januárjában intézeti kiküldetésben Lengyelországba utazott, Varsóban Szolidaritás-vezetõkkel is találkozott. A lengyel állambiztonsági szervezet folyamatosan a nyomában volt, majd tíznapos kiküldetésének hetedik napján kiutasították az országból, itthon pedig a kutatóintézet igazgatója, Bognár József akadémikus, országgyûlési képviselõ fegyelmivel elbocsátotta az állásából. Végül az MTA elnöke, Szentágothai János közbenjárására a Szövetkezeti Kutatóintézetben folytathatta munkáját. Miközben zajlott a fegyelmi ügy (amelyet a Beszélõ 4. száma ismertetett részletesen), Bálint az elõzõnél is sokkal kockázatosabb ellenzéki vállalkozás részese lett: õ hozta össze egykori egyetemi évfolyamtársát, Orosz Istvánt, a Beszélõ késõbbi nyomdászát Kis Jánossal. Ennek alapján szervezte meg Orosz a dunabogdányi mûhelyt, ahol a Beszélõ elõállítása folyt: a lapszámok kéziratát Bálint juttatta el Oroszhoz. Szerepe az ellenzékben tehát kulcsfontosságú volt, a kockázat semmivel sem kisebb, mint azoké, akik a nevükkel vállalták az ellenzéki szerepet. Egyike volt azoknak a keveseknek az ellenzékben, akik sikeresen tudtak konspirálni. Mindezt azért indokolt itt elmondani, mert a rendszerváltás idején még volt rangja annak, hogy valaki nem akkor fordult nyíltan szembe a rendszerrel, amikor a szembefordulás már kelendõ árucikké vált. Máig úgy vélem, hogy az egykori „másként gondolkodókat“ összeköti ez a múlt, lett légyenek egykor polgári liberálisok vagy népnemzetiek, katolikus szolgálatmegtagadók vagy karizmatikus keresztyének, s akár SZDSZ-képviselõ lett belõlük, akár Kossuth téri rendszerváltó. Ahogy a Mayflower-utasok leszármazottainak is rangot adott, hogy felmenõik egy hajón érkeztek az Újvilágba. A titkos összekötõ szerepe fegyelmet követelt Bálinttól és lemondást az üldöztetés dicsõségérõl. De megkockáztatom, hogy arisztokratikus alkatának is ez felelt meg. Sok más „fedett“ ellenzékihez hasonlóan nem akarta elveszíteni kutatói állását. Elsõsorban nem az egzisztenciális biztonság miatt, hanem egyrészt a munkája, a kutatási téma miatt, másrészt azért, mert nem akart kiszakadni abból az értelmiségi közegbõl, amelyben intézeti munkatársként élt. Nem akart belemerülni az ellenzéki mozgalomba, amelynek forgatagában voltak kiváló, alkotó szellemek, de megbillent személyiségû habókosok is, és ahol sokakról nem lehetett tudni, hogy azért rúgták-e ki õket az állásukból, mert ellenzékiek voltak, vagy azért lettek ellenzékiek, mert kirúgták õket. Úgy vélte, olyan programoknak, mint a Társadalmi szerzõdés, meghatározó szerepük volt a rendszerváltásban, de a „kis stencilforgató gyerekekre“ csak legyintett. Évtizedes távlatból sem látta be, hogy mozgalom nélkül, akármilyen kicsi és zûrzavaros volt is, a Társadalmi szerzõdés se lett volna egyéb, mint egyike a sok-sok kiadatlan kéziratnak. Hogy mozgalom nélkül a híres mondat: „Kádárnak mennie kell!“ nem harsant volna bele a magyar közgondolkodásba. 12

Agrárszociológusként Bálint a kulákokkal foglalkozott, említette többször is Solt Ottília, akit mindig a legszegényebbek, a leszakadó rétegek sorsa izgatott. Szociológusként természetesen Ottília is tisztában volt vele, hogy a kutatás nem rangsorolhatja a társadalmi rétegeket, hogy a kulákként megbélyegzett egykori módos parasztság helyzete nagyon is fontos területe a kutatásnak. A megjegyzés arra vonatkozott, hogy Bálintot mindig az erõsek, a gyõztesek csoportja, maga a gyõzelem foglalkoztatta. Nélkülözhetetlen, de önmagában veszélyes hajlama ez egy induló politikusnak. NOVEMBER 13-A ELÕTT ÉS UTÁN 1988-ban, szinte májusi megalakulása pillanatában világossá vált, hogy a Szabad Kezdeményezések Hálózata, amely az ellenzéki csoportok ernyõszervezete, ha tetszik, népfrontja kívánt lenni, elkésett vállalkozás. Hiszen már formálisan is megalakult a Fidesz, az MDF gõzerõvel dolgozott szervezetei kiépítésén, ráadásul az MDF – pontosan felmérve a mély világnézeti különbséget a liberális ellenzék és a nép-nemzeti ellenzék között – elutasította a csatlakozást a hálózathoz. Harmincéves ismeretségünk alatt soha nem értettünk egyet Magyar Bálinttal annyira, mint 1988 nyarán, amikor (egymástól függetlenül) mindketten arra a következtetésre jutottunk, hogy behozhatatlan lépéshátrányba kerülünk, ha a laza hálózatból nem hozunk létre tagsággal és vezetéssel rendelkezõ szervezetet. A teendõkre vonatkozó elképzeléseink különbözõek voltak. Kezdetben úgy képzeltem, elegendõ, ha egy állásfoglalást küldünk ki a hálózat támogatóinak, amelyben érveket sorakoztatunk fel az addiginál szorosabb, mûködõképesebb szervezet létrehozása mellett. Aki az állásfoglalást aláírja, az ezzel tagja lesz az átalakuló szervezetnek. Bálint ezzel szemben úgy vélte, mindenekelõtt a létrehozandó szervezet elveit és céljait kell meghatározni. Ezért fogalmazta meg Szabó Miklós tervezete alapján, Kenedi János társaságában a késõbbi SZDSZ Elvi nyilatkozatát. A hálózat õszi közgyûlésén pedig dönteni kell a nyilatkozat elfogadásáról, a szervezetté alakulásról, és meg kell választani az új szervezetet. Hamar beláttam, hogy igaza van, csak ez az út járható. Bár menet közben kiderült, hogy az átalakulást elvi vagy személyi okokból sokan ellenzik, az 1988. november 13-i közgyûlés 998 regisztrált résztvevõje közül 930-an szavaztak az átalakulás mellett, köztük a Hit Gyülekezetének mintegy 350 tagja. A sikerben jelentõs része volt Bálint szenvedélyes beszédének is. Ezért állítom, hogy – bár a szervezet megalakításán négyen-öten dolgoztunk, vitázva, de együttesen -, ha egy személyt kell megneveznem az SZDSZ létrehozójaként, akkor Magyar Bálint az. A rendszerváltás programjának összeállítása során ismét megmutatkozott az a kiváló képessége, hogy ki tudja választani és összehangolt, gyors munkára tudja késztetni különbözõ témák legjobb szakembereit. Az SZDSZ programja (a Kék könyv) megírásában negyvenöten vettek részt, az eredmény mégis koherens, a késõbbi választási kampányban is jól használható szöveg lett. A program közjogi fejezetét Tölgyessy Péter írta. Tölgyessyt én ajánlottam Bálint figyelmébe, amikor az SZDSZ is meghívást kapott Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter alkotmánytervezetének vitájára, és Bálintnak szüksége volt egy alkotmányjogász szakértõre. Javaslatomat kétkedve fogadta, nem ismerte Tölgyessy nevét, én pedig valahol félúton voltam a szemében a Társadalmi szerzõdés szerzõi és a stencilforgatók között. Tölgyessy a vitán 130 pontban zúzta porrá az alkotmánytervezetet, ettõl kezdve a fiatal jogász fõszereplõje lett a programkészítésnek, az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal között 1989 nyarán zajló tárgyalásoknak, végül pedig kezdeményezõje a négyigenes népszavazásnak. jó ha figyelünk

A népszavazás után nyilvánvaló volt, hogy tavasszal az SZDSZ nagy pártként kerül a parlamentbe, az sem volt kizárt, hogy megnyeri a választást. Ebben a helyzetben a pártnak a miniszterelnök-jelöltjét is meg kellett volna neveznie, ezt azzal kerülte el, hogy egy helyett három vezetõjét szerepeltetette a plakátjain: Magyar Bálintot, Petõ Ivánt és Rajk Lászlót. Ez a bizonytalanság is hozzájárult ahhoz, hogy a választás elsõ fordulójában az SZDSZ mintegy másfél százalékkal lemaradt az MDF mögött. Listavezetõre azonban így is szükség volt, és valószínûnek tetszett, hogy a listavezetõ, ha miniszterelnök nem is, a párt országgyûlési frakciójának a vezetõje lesz. A párt elnöke és vitathatatlan tekintélyû vezetõje, Kis János nem indult az országgyûlési választáson. A két lehetséges jelölt Petõ Iván és Tölgyessy Péter volt. Az Országos Tanács az ügyvivõi testületre bízta a döntést, amelynek többsége Petõ mellett állt. Valamilyen vidéki út miatt nem tudtam részt venni az ülésen, ehelyett levelet írtam az ügyvivõknek. Azzal érveltem Tölgyessy mellett, ami késõbb a fõ vádpont lett ellene. Az Ellenzéki Kerekasztal tapasztalatai alapján Tölgyessy az, aki leginkább szót tud érteni Antall-lal. Márpedig a jövõben nagy szükség lesz arra, hogy a két nagy párt vezetése beszélõ viszonyban maradjon egymással. Írásban valószínûleg meggyõzõbb tudok lenni, mint szóban. Mint utóbb többen elmondták, a levél felolvasása után a hangulat megfordult, Tölgyessy, akit addig csak Tamás Gáspár Miklós támogatott egyértelmûen, megkapta a többség támogatását. AZ ELSÕ VÁLSÁG Tölgyessy az õszi – az SZDSZ számára diadalmas – önkormányzati választásig vezette a frakciót. A leváltása elõkészítésével kapcsolatos emlékeimet leírtam A rendszerváltó pártok alkonya címû cikkemben jó ha figyelünk

(Beszélõ, 2000/4.). Az ügyvivõi testület döntését a Tölgyessy-ellenes tábor frontembereként a leváltás elszánt szorgalmazója, Magyar Bálint jelentette be a frakciónak. Magával Tölgyessyvel is csak az elõzõ este közölte a határozatot, holott az ügyvivõi testületnek a frakcióvezetõ is a tagja volt. Ha Tölgyessy a frakcióülésen titkos szavazást kér, korántsem biztos, hogy a frakció többsége megszavazza az eltávolítását. A leváltással nyílt harc indult meg az SZDSZ vezetéséért. Az 1990 telén, Szombathelyen tartott küldöttgyûlésnek egyebek közt az volt a feladata, hogy megalkossa a nagyra nõtt szervezet új alapszabályát. A tervezetet az „A“ szekcióban folyó politikai vitával párhuzamosan a „B“ szekció vitatta meg. A szekció ülését Somogyi János ügyvéd társaságában én vezettem, az ügyvivõk mind az „A“ szekció ülésén vettek részt. A megoldandó kérdések közé tartozott az Országos Tanács szervezete. A párt parlamentjének tekintett testületnek nem voltak tisztségviselõi, az ülések napirendjét is a kormány szerepét betöltõ Ügyvivõi Testület határozta meg. Ésszerû volt a javaslat, hogy az Országos Tanács válasszon a tagjai sorából elnökséget és elnököt, amelynek és akinek a jogköre a tanács irányítására, az ülések elõkészítésére korlátozódik, a döntéseket továbbra is a tanács, illetve az ügyvivõk hozzák. A Tölgyessy-ügy következtében az alapszabálynak ez a nyilvánvalóan indokolt kiegészítése politikai kérdéssé változott. Magyar Bálint, akit minden bizonnyal értesítették, hogy a „B“ szekcióban tölgyessysta összeesküvés zajlik, „maga mellé rántva“ (hogy Csurka István szavait és stílusát idézzem) a jogtudó Eörsi Mátyást, akkor lépett be a terembe, amikor a szekció éppen megszavazta az OT elnökségérõl és elnökérõl szóló szakaszt. Bálint nyomban tiltakozott. Levezetõ elnökként figyelmeztettem, az elõzetes megállapodás értelmében már megszavazott paragrafusokra nem térünk vissza. (A szekció ülése így is tovább tartott 24 óránál.) Bálint magából kikelve ugrott fel: „Hatalmat akartok felelõsség nélkül?“, kiabálta. A higgadt Eörsi Mátyás rávette Bálintot, hogy üljön le, és súgott neki valamit. Bálint hamarosan új javaslattal állt elõ. Eszerint az OT elnöke politikai döntést nem hozhat, politikai nyilatkozatot nem tehet. Elnökként szót adtam magamnak. Ennek a javaslatnak nincs értelme, mondtam, hiszen az elõzõekbõl következik, hogy az elnökség nem döntéshozó testület, a politikai nyilatkozat tilalma viszont azt is lehetetlenné teszi, hogy az OT elnöke az OT ülése után elmondja az újságíróknak, mi történt az ülésen. Az egyik hozzászóló azzal érvelt, az elõbb Bálint engedett, most hadd legyen neki igaza. A jelenlévõk, akik tisztelték Bálintot és általában az ügyvivõket, örültek a kompromisszum látszatának, megszavazták a javaslatot. Egyetlen politikustól sem várható el, hogy olyan tisztséget vállaljon el, amely némaságra kötelezi. A döntés tehát kizárta, hogy Tölgyessy, aki az õszi puccsszerû leváltása után elhagyta az ügyvivõi testületet, az OT elnökeként visszatérjen az SZDSZ vezetésébe. Bálintnak nyilvánvalóan ez volt a célja, el is érte. Csakhogy ezzel azt is lehetetlenné tette, hogy valamilyen együttmûködés, párbeszéd alakuljon ki Tölgyessy és az ügyvivõk között. A leváltott frakcióvezetõ számára nem maradt más lehetõség, mint hogy az egész addigi vezetéssel szembefordulva megpályázza az SZDSZ elnöki tisztét. Kis János nem indult a választáson, az elnökválasztási kampány két táborrá szakította az SZDSZ-t. Elég valószínûnek tetszett, hogy Tölgyessy fog nyerni, az SZDSZ meghatározó politikusai közül senki sem akart veszíteni vele szemben, megtették hát jelöltjüknek Dornbach Alajost. A Tölgyessy elleni kampány elsõsorban a sajtóban folyt. Tölgyessy elnökké választása végveszélybe sodorná az SZDSZ-t, írta például Tamás Gáspár Miklós a Népszabadságban (1991. október 5.). De az elnökségért folyó látványos csata hátterében az SZDSZ vezetése az átmenetinek tekintett Tölgyessy-korszak utáni helyzetre készült. A távlati felkészülésnek kulcseleme volt, hogy az, aki az SZDSZ vezetõi közé tartozott, és Tölgyessy után is vezetõ akar maradni, az Tölgyessy elnöksége alatt nem vállalhat vezetõ szerepet. Nem tudom, ki volt az ötlet gazdája, a verdiktet azonban Magyar Bálint közölte az SZDSZ kulcsembereivel. A szabály érvényesítéséhez meg kellett változtatni a hatályos alapszabályt, meg kellett cserélni 13

az ügyvivõk és az elnök megválasztásának sorrendjét. A változtatás mellett Petõ Iván érvelt (az ügyvivõ-jelölt csak akkor tud dönteni arról, hogy elfogadja-e a jelölést, ha a megválasztott elnök politikájával egyetért), ellene én (egy demokratikusan gondolkodó politikusnak el kell fogadnia a többségi döntést, és annak szellemében kell dolgoznia). Az érvelésem gyenge volt, Petõ javaslata elsöprõ többséget kapott. Amikor azonban a leköszönõ ügyvivõk sorra elhárították a jelölést, sokan megkérdezték, tudtam-e, hogy ez lesz. – „Ha tudtad, miért nem ezt mondtad, vontak kérdõre. Akkor sosem szavazzuk meg Petõ indítványát.“ A vitában Haraszti Miklós Tölgyessy ellen foglalt állást, a küldöttek egy része kifütyülte, Eörsi István B-középnek nevezte õket. Aztán 453 szavazattal az Országos Tanács tagjává választották Tamás Gáspár Miklóst, és hasonlóan magas szavazati aránnyal az összes régi ügyvivõt, akik egy órával elõbb szervezetten utasították vissza a részvételt a megválasztott új elnök ügyvivõi testületében, végül pedig felállva, hatalmas tapssal búcsúztatták a leköszönõ elnököt, Kis Jánost. Vajon kik bizonyultak toleránsabbaknak: a „B-közép“ vagy a régi ügyvivõk? ELLENZÉKIEK ÉS RENDSZERVÁLTÓK Szabó Miklósnak az volt a véleménye, hogy az SZDSZ-ben két „platform“ verseng egymással: a „rendszerváltó“ és az „ellenzéki“. Az elõbbi fõ ellenfelének továbbra is a kommunizmust tekinti, célja a kommunisták kiszorítása a hatalmi és gazdasági pozíciókból. Az utóbbi az igazi veszélynek az MDF-kormány diktatórikus törekvéseit látja. A fejtegetés válasz volt Bilecz Endre és Rab Károly SZDSZ-képviselõk írására, amely a Népszabadság 1991. november 4-i számában jelent meg. A Népszabadságban közreadott cikket Szabó Miklós a rendszerváltó platform zászlóbontásának értelmezte. Írását ezzel a mondattal fejezte be: „Várom a másik platform hasonló módon végiggondolt, következetes megfogalmazását.“ De nemcsak várta, hanem meg is írta, és Az SZDSZ Szabadelvû Körének platformja címmel nyomban le is adta a Beszélõnek. Mi a szerkesztõségben az írást cikknek tekintettük, hiszen rajta volt a szerzõ neve, és bele is tettük a küldöttgyûlést követõ elsõ lapszámba. Alighogy visszaértünk a nyomdából, már éjszaka volt, megjelent a szerkesztõségben Dornbach Alajos. A platformcikket most még nem hozhatjuk le, mondta, mert akkor megelõzné a Szabadelvû Kör nyilvános zászlóbontását. Ekkor tudtuk meg, hogy a cikkben leírt platform valóságosan létezõ szervezeti egység... lesz. Kínos vita következett, amelynek során Országgyûlésünk alelnöke felajánlotta, hogy kifizeti a lapszám áttördelésének többletköltségét. Ajánlatát köszönettel elutasítottuk. Bálint hamarosan szervezni kezdte a Szabadelvû Kört az SZDSZ képviselõi között. A platform azonban nem maradt meg önmagában, Tamás Gáspár Miklós megírta a Konzervatív Liberális Unió alapító nyilatkozatát. Bár a két csoport politikai filozófiája, társadalom- és jövõképe jelentõs mértékben különbözött egymástól, ez nem volt akadálya annak, hogy a kettõbõl Liberális Koalíció néven létrejöjjön egy közös szervezet. Az Ügyvivõi Testület, azaz a párt választott vezetése 1992 áprilisában hetekig tartó egyeztetõ tárgyalások után megállapodást kötött a Liberális Koalícióval, vagyis tekintélyes képviselõk magántársaságával, amelynek alapján a koalíció képviselõi részt vehettek az Ügyvivõi Testület ülésein, miután a testületbe belépni nem kívántak, ellenben a koalíció állásfoglalásairól csak tájékoztatniuk kellett a párt vezetõ szervét. A Liberális Koalíció országos rendezvényeket szervezett, amelyekre nem hívták meg a párt elnökét. Vásárhelyi Miklós a Beszélõnek adott interjúban (1991/49. szám) azt mondta, természetes, hogy egy pártban akár lényeges kérdésekrõl is megjelennek különbözõ vélemények, az egyetértõk köröket, klubokat hoznak létre, de szervezeti egységként megalakuló platformok nincsenek a nagy nyugat-európai pártokban. A platformok szétbomlaszthatják a pártot, mondta, és hozzátette, „kötelességemnek tartom a küldöttgyûlés által most megválasztott vezetõséget minden erõmmel támogatni annak ellenére, és ebbõl nem is 14

csináltam titkot, hogy egyáltalán nem voltam Tölgyessy elnökségének híve“. Szerettem volna, ha Vásárhelyi Miklós lesz az Országos Tanács elnöke, azt reméltem, hogy az õ tekintélye útját állhatja annak, hogy az OT azt tegye, amitõl tartva Magyar Bálint meg akarta akadályozni az OT-elnökség létrehozását: nevezetesen, hogy a régi ügyvivõk az OT révén bénítsák meg az új vezetést. Azt képzeltem, senki nem lesz, aki jelöltként fellép a párt „nagy öregjével“ szemben. Tévedtem. Magyar Bálint késztetésére Tamás Gáspár Miklós elfogadta a jelölést, Vásárhelyi pedig korára hivatkozva visszalépett. Az új OT-elnök esetében feledésbe merült, hogy politikai nyilatkozatot nem tehet, Tamás Gáspár Miklós elnöki tevékenységét azzal kezdte, hogy közzétett egy esszét a menekülõkkel való helyes bánásmódról, majd írását határozatként fogadtatta el az OT-vel. Szabó Miklós szövege szerint a Szabadelvû Kör „a megszilárduló demokrácia legnagyobb veszedelmének az MDF és az általa uralt kormány központosító törekvéseit, olykor új diktatúra kiépítésére irányuló tevékenységét tekinti“. Nincs itt még szó a szélsõjobboldali veszélyrõl, amely késõbb a fõ indokolása lett az MSZP felé való közeledésnek: Szabó Miklós magában az Antall-kormányban látott veszélyt a demokráciára. Akkor sokan láttuk ezt így, így gondolta a Beszélõ legtöbb szerkesztõje is. Az egyik írásomban módosítottam Kis János nevezetes mondását: a rendszer ellenzékébõl a kormány ellenzéke lettünk. „Az eltelt idõ mégis azt sugallta – írtam a Beszélõ 1991. évi 3. számában -, nem lehetünk csak a kormány ellenzéke, meg kell maradnunk a rendszer ellenzékének is.“ Egy liberális ellenzéki pártnak feladata, hogy szembeszálljon a kormány etatista törekvéseivel. De eltúloztuk a veszélyt, beugrottunk az MDF önáltató propagandájának, hogy évtizedekre rendezi be a hatalmát. Pedig az önkormányzati választáson elért liberális elõretörés meggyõzhetett volna, hogy az MDF vezette koalíciónak nem sikerül bebetonoznia a hatalmát. Ezt támasztották alá közvélemény-kutatási adatok is: a Medián felmérése szerint 1991 nyarán a biztos szavazók 28 százaléka szavazott volna a kormánykoalíció pártjaira, 38 százaléka a liberális ellenzék két pártjára. Diktatúrát csak puccsal lehetett volna teremteni. Ez a félelem jelen volt az SZDSZ-ben, utólag azonban be kell ismernünk, a kormányzati puccstól való félelem egyike volt azoknak a félelmeknek, amelytõl Bibó óvta a demokratákat. A Szabó Miklós-szöveg másik, mondhatni élesebbik éle „a rendszerváltók“, a radikálisok ellen irányult, azok ellen, akik továbbra is a még helyükön maradt egykori kommunista káderek eltávolítását, az igazságtételt tekintették az SZDSZ fõ feladatának. A „radi-szadi“ hovatovább olyan szitokszó lett az SZDSZ-ben, mint amilyen a trockista volt a sztálini Szovjetunióban A „rendszerváltó“ és az „ellenzéki“ platform szembeállításával azonban az volt a legnagyobb probléma, hogy az SZDSZ eredetileg egy gyökerûnek látta a kormány hatalomkoncentráló etatizmusát és a pártállamtól örökölt hatalmi szervezetek, Tellér Gyula híres-hírhedt kifejezésével a „megalvadt struktúrák“ (Beszélõ, 1991/5. szám) továbbélését. 1990 októberében a szabad demokrata tömegek (milyen furcsa ma leírni ezt a kifejezést), amelyek aktívan támogatták az utakat eltorlaszoló fuvarozókat, nem a Kádár-rendszert akarták visszahozni, miként azt a sértõdött MDF állította. Ellenkezõleg: azért lázadtak, mert úgy érezték, nem történt semmi, ugyanúgy és ugyanazok döntenek a fejük felett, mint a rendszerváltás elõtt. Az elmaradt forradalmat szerették volna pótolni, amelyet, ugyebár (hál’ istennek) nem tetszettünk megcsinálni. Tölgyessyt és Magyar Bálintot minden politikai és személyes ellentétük, meg merném kockáztatni, egymás iránti kölcsönös gyûlöletük ellenére egyvalami összekötötte: mindkettõjük politikai gondolkodásának középpontjában a választási siker állt. Ez nem jelent elvtelenséget, mindketten az SZDSZ érdekében, a szabadelvûség jegyében politizáltak, bár a liberális párt érdekeinek és teendõinek megítélésében különbözõ nézeteket vallottak. De mindketten tisztában voltak azzal, hogy bármennyire fontos egy párt elvrendszere, programja, mindez semmit sem ér választási eredmények nélkül. Magyar Bálint folyamajó ha figyelünk

tosan nyomon követte a közvélemény-kutatási eredményeket, pártvezetõként legfontosabb feladatának a jelöltállítás és a kampány megszervezését tekintette. Tölgyessy politikai elemzéseinek a középpontjában mindig az egyes pártok választási esélyei állnak, politikai szociológusként azt vizsgálta, a különbözõ pártok és programok milyen társadalmi csoportok támogatására számíthatnak. Valószínûleg Tölgyessy volt az elsõ politikus, politikai elemzõ az országban, aki – már 1992 õszén! – jelezte, hogy az akkor 13 százalékos támogatottsággal rendelkezõ MSZP lehet az 1994-es választás gyõztese. Hiába volt a Fidesz támogatottsága a biztos szavazók körében 29 százalékos, a fiatal demokraták egyetlen idõszaki választást sem nyertek meg. Az MSZP ellenben elhódított két választókerületet (Kisbér-Oroszlány, Budapest, Erzsébetváros), ahol 1990-ben az SZDSZ gyõzött. A karanténból az MSZP-t nem a Demokratikus Charta hozta ki, hanem azok a bérbõl élõ választók, akik a rendszerváltás veszteseinek érezték magukat. Békéscsabát viszont az SZDSZ hódította el az MDF-tõl. Ezekbõl a tényekbõl Tölgyessy azt a következtetést vonta le, hogy célját, azt, hogy az MDF-kormányt a liberális centrum váltsa le, az SZDSZ csak akkor érheti el, ha liberális partnerével együtt megelõzi az MSZP-t. „Még nem dõlt el a dolog – válaszolta a Beszélõ kérdésére abban a páros interjúban, amelyet közvetlenül az 1992-es elnökválasztás elõtt adott együtt kihívójával, Petõ Ivánnal -, de az igazi kérdés ma az, hogy a liberális közép szerzi-e meg majd a kormányalakítás lehetõségét, vagy az MSZP?“ Nem a radi-szadi antikommunizmusa, hanem a választási esélyek mérlegelése késztette arra, hogy a szocialista pártot tekintse az SZDSZ ellenfelének. Úgy vélte, 1990-ben az SZDSZ túlpörgette az antikommunista retorikát, miközben az MDF-tõl kellett tartania. 1992-ben viszont elsõsorban nem a sorvadozó MDF-fel kellene harcolnia, hanem majdani vetélytársával, az erõsödõ MSZP-vel. Tölgyessy álláspontjával szemben Petõ Iván elképzelhetetlennek tartotta, hogy az MSZP több szavazatot kapjon, mint az SZDSZ és a Fidesz együttvéve. De még ha így lenne is, aligha talál koalíciós partnert magának. „...én nem hiszem – tette hozzá -, hogy van olyan ember az SZDSZ-ben, aki az MSZP-vel bármiféle szövetséget akarna kötni“ (Beszélõ, 1992/46. szám). Biztos vagyok benne, hogy Petõ ezt akkor így is gondolta. De hiába igazolták a két évvel késõbbi események Tölgyessyt, az SZDSZ tagságának többsége elfordult tõle. A radi-szadi csalódott: idoljuk nem lett a vezérük, és nem tett csodát. Az értelmiségi holdudvar rosszallta, hogy bár a Demokratikus Charta felhívását aláírta, politikájától távol tartotta magát. A tagság pedig érzékelte, hogy hiába választották elnökké, a hatalom a pártban a régi ügyvivõké maradt. Bár az elõrejelzések Petõ Iván biztos gyõzelmét ígérték, ez a választás sem volt mentes a manipulációtól. Baranyi Imrét (1994-ben Magyar Bálint kampánystábjának munkatársa, 1996-98-ban, Bálint minisztersége idején a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium sajtófõnöke) a tölgyessysta IX. kerületben nem választották meg küldöttnek, a küldöttgyûlésen mégis jelen volt, egy Zala megyei kistelepülés küldötteként. Baranyit mindenki ismerte, Zala megyei kitûzõje sokaknak feltûnt. De senki sem tudja, hány „küldött“ volt még jelen olyan kistelepülések képviseletében, ahol az 1990-ben még mûködõ SZDSZ-szervezet idõközben megszûnt. Petõ Iván elnökké választása után a platformok eltûntek, mint nyári délelõtt a hajnali harmat. KÉT LÖVÉSZÁROK Papíron az SZDSZ stratégiai céljai nem változtak. 1993 márciusában az Ügyvivõi Testület munkaokmányt terjesztett az Országos Tanács elé A szabadelvû politika mozgástere címmel. A dokumentum szerint a szabadelvû párt célja „legyõzni az MDF-et, megelõzni az MSZP-t“. Az elemzés az MDF-et olyan pártként írja le, amely „tekintélyelvû politikai rendszert akar létrehozni“, szükség esetén pedig kész átlépni „a torvényesség határait“ is. Ez persze nem újdonság, az új az, hogy bírálva az MSZP illúziókra építõ gazdaságpolitikáját, elismeri, az ellenjó ha figyelünk

zéki helyzetben a szocialisták számára is „fontossá vált a demokrácia alapintézményeinek, a nyitott választások lehetõségének a védelme“. A munkaokmányból kiviláglik, hogy az SZDSZ, miközben Antall pártját továbbra is a demokráciát fenyegetõ veszedelemnek tekintette, a szocialistákat besorolta a demokráciát védelmezõ erõk közé. Pedig a munkaokmány elkészültét két esemény is megelõzte, amely meggondolásra késztethette volna az SZDSZ vezetését. Az MDF januári Országos Gyûlésén Antall agyagba taposta Csurkát, az MDF alapítóját. A Pesti Hírlapnak adott interjúban piszkos lavórnak nevezte azt a csónakot, amelyben állítólag együtt kellene ülnie Csurkával. Kijelentette: csak az a demokrata, aki nem tudja elképzelni a nemzeti értékek védelmét jogállamiság, parlamentáris demokrácia és szociális piacgazdaság nélkül. Szavaival kirekesztette Csurkát a demokraták sorából. Nyilvánvaló volt, hogy megkezdõdött Antall és Csurka párharcának végsõ szakasza. Gál Zoltán mégis úgy vélte, nem tisztázták a lényegi különbségeket. Ezt mondták a szabad demokraták vezetõi is. A nézetkülönbségek valódi tartalmáról nem folyt érdemi vita, állította Petõ Iván. Magyar Bálint szerint pedig: „a gyûlésen a hatalmi stabilitás érdekében Csurkát gyakorlatilag újra visszafogadták“ (Új Magyarország). Az errõl írott cikkem (A vihar kapujában, Beszélõ, 1993/5. szám) volt önmagam számára is az elsõ jele annak, hogy a politikai felfogásom eltér az SZDSZ vezetõinek felfogásától. Február 24-én megállapodás jött létre Fidesz és az SZDSZ vezetõi között a két párt választási együttmûködésérõl. Ennek ellenére az alig két héttel késõbb keletkezett munkaokmány azt jósolja, hogy a Fidesz a választási küzdelemben „valószínûleg mérhetetlenül felnagyítja a két párt programja közötti különbségeket“. Holott az együttmûködési megállapodás III. pontja szükségesnek nyilvánítja, hogy a 94-es választások után „a liberális polgári közép“ vegye át az ügyek intézését, azokkal szövetségben, akik – tõle jobbra vagy balra – elfogadják a demokrácia alapértékeit. Az SZDSZ és a Fidesz mindig hullámzó, hol baráti, hol konfliktusos viszonya alapján nehéz megmondani, hogy Orbán Viktor és köre mennyire gondolta komolyan az együttmûködést. A megállapodás és a munkaokmány hangsúlykülönbségei azonban azt sugallják, hogy az SZDSZ vezetõi már akkor sem gondolták komolyan. A késõbbi Fidesz felõl visszatekintve úgy tetszhet, igazuk volt. Csak hát utólag nem dönthetõ el, hogyan alakult volna a Fidesz politikája, ha az 1993-94-es évek eseményei nem fordították volna végletesen szembe egymással a két liberális pártot. A nagyobbik liberális párt 1993 tavaszán lassú, óvatos lépésekkel megindult a szocialistákkal létrehozandó koalíció felé. 1990-91-ben a sajtó dédelgette a Fideszt, de amikor a közvélemény-kutatások azt sugallták, hogy az 1994-es választás a népszerû Fidesz és a felfelé kúszó MSZP között fog eldõlni, a lapok, kivéve a kormányközeli Pesti Hírlapot, szembefordultak a fiatal demokratákkal. A csúf székházügyet (a Fidesz és az MDF a köteles résznél jóval nagyobb adagot kapott a pártoknak juttatott székházvagyonból, s a többletet áron felül adta el az állami tulajdonú Külkereskedelmi Banknak) jócskán felfújták, miközben arról, hogy az MSZOSZ a saját hasznára ad el olyan ingatlanokat, amelyek a szakszervezetek összvagyonát képezik, csupán a Beszélõ írt. Orbán Viktor „gondolatkísérletét“, miszerint az alkotmányos rendszerváltó pártoknak (MDF, SZDSZ, Fidesz, KDNP) össze kellene fogniuk, megelõzendõ az MSZP választási gyõzelmét és kormányra jutását, szántszándékkal félreértelmezték, mintha a Fidesz vezetõje a kormánypártoknak ajánlott volna koalíciót. A sértõdött Fidesz ügyetlenül kezelte a sajtót, félvállról vette például, hogy gyenge lábakon álló vádak alapján megszüntették a televízió Egyenleg címû mûsorát, és meghurcolták a szerkesztõt, Bánó Andrást. Mégis az SZDSZ-nek, ha komolyan veszi a választási együttmûködést, ha fenntartásokkal is, de védelmébe kellett volna vennie a Fideszt, hiszen a vádak részben egyoldalúak, részben hamisak voltak. Ehelyett éppen az SZDSZ sztárpublicistái, Eörsi István és Tamás 15

Gáspár Miklós intézték a legélesebb támadásokat a Fidesz és személy szerint Orbán Viktor ellen. Ez azonban csak a sajtó. Fodor Gábor ügye viszont pártügy volt mind a Fideszben, mind az SZDSZ-ben. Fodor és a Fidesz, Fodor és Orbán konfliktusa a sajtóban és a liberális közvéleményben pusztán elvi konfliktusként jelent meg: Fodor elutasította a Fidesz közeledését az MDF-hez, szembefordulását az SZDSZ képviselte liberalizmussal. Mindez természetesen igaz. Fodor azonban egyúttal szervezeti átalakulást is követelt a Fideszben, az elnökség és a pártelnök ellenében szélesebb jogkört a választmánynak, amelynek az elnöki tisztségére pályázott, beleszólást a jelöltállításba, ellenõrzési jogot a párt pénzügyei felett. Ha mindez nem a Fideszben történik, Magyar Bálint ismét elmondhatta volna: hatalmat akar felelõsség nélkül. Fodor azonban vereséget szenvedett, a Fidesz választmánya Szájer Józsefet választotta elnökévé. Négy nappal késõbb, 1993. november 3-án Fodor kilépett a Fideszbõl, de nem ült át, mint sokan várták, az SZDSZ padsoraiba, hanem lemondott a mandátumáról. E gesztusa alapján Magyar Bálint Fodort a politikai etika hercegének nevezte. De nem kellett hozzá nagy fantázia, hogy bárki sejthesse, néhány hónap múlva, amikor a ciklus véget ér, Fodor (a nyomában lemondott képviselõtársaival, Molnár Péterrel és Ungár Klárával együtt), az SZDSZ színeiben fog visszatérni a politikai életbe. Az Országos Tanács ülésén Magyar Bálint, az SZDSZ kampányfõnöke bejelentette, hogy Fodor az országos lista második helyén indul, rögtön a listavezetõ, Kuncze Gábor után. Erre a döntésre Magyar Bálintnak, de az Ügyvivõi Testületnek sem volt joga, az országos listát az OT-nak kellett jóváhagynia, és ezt meg is tette, már hetekkel korábban. A Fidesz országosan legnépszerûbb politikusának a látványos befogadása az SZDSZ-be kihívóan barátságtalan gesztus volt a Fidesszel szemben: ilyet egy párt az ellenfelével tesz meg, nem azzal a párttal, amellyel választási szövetséget kötött. Ennek ellenére az SZDSZ nem ismerte el, hogy közeledik az MSZP-hez. „Egyik rosszabb, mint a másik“, mondta Petõ Iván a kormánykoalícióról, illetve az MSZP-rõl 1994 februárjában (Beszélõ, 1994/5. szám). Orbán Viktor pontosabban ítélte meg a készülõ liberális-szocialista koalíció esélyét és veszélyeit, s egyúttal a saját jövõbeli magatartását is „megjósolta“. „El tudjátok képzelni, mi lenne itt, ha szociálliberális koalíció kerülne kormányra – kérdezte a Beszélõ szerkesztõit -, a másik oldalon meg egy táborba sodródna a konzervativizmus meg a radikális jobboldal? A két lövészárok között megint egy nemzedéknyi idõre nem nõne fû.“ Majd hozzátette: „Ma a közvélemény tekintélyes része MSZP-SZDSZ-Fidesz-együttmûködést akar, és egy ilyen elõre beharangozott koalíció bizonyára elsöprõ sikert aratna a választásokon. [...] ha bennünket az érdekelne, hány bársonyszék kerül az ülepünk alá, akkor haladéktalanul össze kellene állnunk az MSZP-vel. Ezt a saját – rövid távú – elõretörésünk kedvéért sem tesszük“ (Beszélõ, 1994/7. szám). Az SZDSZ sokkal bizonytalanabb volt, akarta is a koalíciót meg tartott is tõle. A külsõ hatásokra mindig Magyar Bálint volt a legfogékonyabb, érzékelte, meg a közvélemény-kutatásokból is látta, amirõl Orbán Viktor beszélt: a társadalom többsége azt akarja, hogy az ellenzéki pártok fogjanak össze a sikertelennek bizonyult kormány leváltására. Ugyanakkor az SZDSZ-en belül erõsebb volt az elutasítás, sokan hallani sem akartak arról, hogy az SZDSZ együtt kormányozzon a volt állampárt utódpártjával. Ezt nemcsak a megveszekedett antikommunisták gondolták így, de olyanok is, mint Eörsi István. Bálintnak azonban az SZDSZ belsõ közvéleményénél és úgynevezett „holdudvaránál“ mindig fontosabb referenciacsoport volt az a reformértelmiség, amely a régi rendszer utolsó éveiben szakértõként egyre fontosabb szerepet játszott, idõnként úgy érezte, hogy az állampártnak adott tanácsaival õ vezeti az országot, és ezt a pozícióját szerette volna visszanyerni. „Nem tudnék választani Békesi László és Tardos Márton között“, mondta a Beszélõnek Farkasházy Tivadar (1994/25. szám), s talán az õ szavai fejezték ki a legvilágosabban ennek a kettõs, liberális és szocialista kötöttségû értelmiségnek a véleményét. „Ha az 16

MSZP Horn Gyulát nevezi meg miniszterelnök-jelöltnek a választás után, ezzel gyakorlatilag kizárja a szocialisták és a szabad demokraták koalícióját“ – mondta Magyar Bálint az SZDSZ május 13-i sajtótájékoztatóján (lásd Heti Világgazdaság, Fókuszban, 1994/22. szám). Öt nappal Magyar Bálint sajtótájékoztatója elõtt, a választás elsõ fordulójában az MSZP 33 százalékot kapott, az SZDSZ (hajszál híján) húszat, az MSZP elnöke, listavezetõje, következésképp miniszterelnök-jelöltje Horn Gyula volt. A kijelentésnek akkor lett volna értelme, ha Magyar Bálint azt akarta volna tudatni Horn Gyulával, hogy szó sem lehet koalícióról. A helyzet azonban nem ez volt. A LEHETÕSÉG CSÁBÍTÁSA A két forduló között az SZDSZ meghirdette: „a választás tétje, kizárólagos szocialista kormány lesz-e, vagy többpárti kormány alakulhat“. A szocialisták 54 százalékos gyõzelme után megszûnt a koalíció kényszere, mondta nyomban az eredményhirdetés után Petõ Iván. A lehetõség fennmaradt, folytatta, a lehetõséggel azonban a szabad demokraták – vezetõk és tagok – túlnyomó többsége nem kíván élni. Hamarosan megérkezett azonban Horn Gyula üzenete, hogy az MSZP elsöprõ gyõzelme ellenére továbbra is koalíciót akar. A koalíciót támogatták az SZDSZ-közeli vállalkozók, a chartás értelmiségiek, a nyugati nagykövetek. A választás másnapjának reggelére az SZDSZ-vezetõk többsége a koalíció pártjára állt, és Magyar Bálint lett a legdinamikusabb szószólója annak, hogy a szabad demokraták lépjenek be Horn Gyula kormányába. A választást követõ hetekben a sajtóban, így a Beszélõben is rengeteg írás jelent meg a koalícióról, érvek ellene és mellette. Itt az SZDSZ-ben zajló vitának csak két, Magyar Bálinthoz kapcsolódó mozzanatát idézem fel. Az Országos Tanács a soron következõ ülésén egy levél tervezetét vitatta meg. A címzett a leköszönõ kormány volt, a szöveg búcsúzóul ismét sorra vette a kormány hibáit. A kormány úgyis megbukott, mondtam felszólalásomban, nem kellene most ilyen hangon írni. Érvként felidéztem Orbán Viktor szavait a két tábort elválasztó lövészárkokról. Orbán Viktor inkább azzal foglalkozzon, felelte Bálint, hogyan tudja kihozni a pártját abból az árokból, amelybe belekormányozta. Az OT hangos hahotával jutalmazta szellemességét. (Szerencsére Kis János a küldöttgyûlésnek egy másik szöveget javasolt, és a küldöttek azt fogadták el.) A küldöttgyûlésen Bálint hosszan érvelt a koalíció mellett. A kampányunkat sokan, sok pénzzel támogatták, mondta. Ezek az emberek azért adták a pénzt, hogy kormányozzunk. Ha most azt látják, hogy itt a lehetõség, mégsem vállaljuk a kormányzást, soha többet nem fognak pénzt adni. Te jó ég, gondoltam. Azért döntsünk így vagy úgy, mert pénzt kapunk érte? Elsõként a küldöttek fognak tiltakozni, aztán a sajtó felkapja a történetet, és hónapokig ezen fog lovagolni. De semmi sem történt, a küldöttek nyugodtak maradtak, a sajtó nem idézte a fenti érvelést, az ügyvivõk álláspontja négyszeres többséget kapott. Igaz, nem a koalíciót szavazták meg, csak a koalícióról való tárgyalás megkezdését. De egyértelmû volt: semmi sem állhatja útját a koalíció megkötésének. Az SZDSZ álláspontja mintegy tíz éve az, hogy a koalíció megkötése helyes volt, a párt zuhanásának nem a koalíciókötés az oka, hanem az, hogy félidõben nem lépett ki. Ezt a teóriát részben közvélemény-kutatási adatokkal szokták alátámasztani (a párt népszerûségvesztése nem 1994-ben, hanem csak a Tocsik-ügy után, 1996-tól következett be), részben pedig azzal, hogy az SZDSZ nélkül nem lehetett volna végrehajtani Bokros stabilizációs programját. Az SZDSZ jobboldali ellenségei azt állítják, hogy az SZDSZ az 1990-es sikerét annak köszönheti, hogy a választók bedõltek a radikális antikommunista retorikájának. Érdekes módon olykor ugyanezt mondják az SZDSZ vezetõi is: igazi liberális szavazó nincs egymillió az országban. Csakhogy 1994-ben az SZDSZ-rõl már senki sem hihette, hogy radikális antikommunista párt, az ökölrázó antikommunisták mind átmentek a MIÉP-be, az SZDSZ 1994-ben, az elsõ fordulóban mégis átlépte az egymilliós határt, sõt 16 ezerrel több szavazatot kajó ha figyelünk

pott, mint 1990-ben. Persze a szavazótábor összetétele megváltozott. A békéscsabai idõszaki választás eredményét értékelve Tölgyessy hívta fel a figyelmet arra, hogy a lakótelepek lakói, akik 1990-ben az SZDSZ-re szavaztak, 1994-ben a szocialistákat választották, az MDF 1990-es szavazói viszont, kiábrándulván a kormányból, az SZDSZ-t. 1991 õszén a Figyelõnek nyilatkozva Petõ Iván elutasítóan beszélt az SZDSZ-tagság kielégíthetetlen kívánságairól. Pedig 1990-ben Antall József még halálra sértõdött azon, hogy Vajda Mihály szerint a választók az ország haladottabb, nyugati részén szavaztak az SZDSZ-re, az MDF az elmaradottabb keleti megyékben gyõzött. A Vas és a Gyõr-Moson-Sopron megyei választók, akik kétszer szavaztak az SZDSZ-re bizonyára nem minõsíthetõk primitív antikommunistáknak. A közvélemény-kutatások nyomban a koalíciókötés után még nem jelezték az SZDSZ népszerûségvesztését, de ezek az eredmények nem tükrözték az SZDSZ-en belüli hangulatot. Az esetleges, egyéni tapasztalatok persze nem vethetõk össze objektív közvélemény-kutatási eredményekkel, számomra azonban mindig fontosak voltak. 1994 augusztusában néhány napot a Fertõ tó partján töltöttünk. Sorra kerestek meg környékbeli SZDSZ-esek, és beszéltek rosszkedvûen a koalícióról. „Itt az emberek – mondta B. Tóni, a strand fagylaltosa, az SZDSZ alapító tagja az 1990-es választásra utalva – az elsõ perctõl tudták, mirõl van szó. Volt összehasonlításuk, látták, hogyan élnek odaát.“ „Itt nem csípik a kommunistákat – tette hozzá. – Kertész Zoli (1994-ben Sopron SZDSZ-es országgyûlési képviselõje) is ezért tudott nyerni. De most van is mit hallgatnia, hogy lepaktáltunk“ (Útiképek, Beszélõ, 1994/32-33. szám). A következõ három választást Sopronban a Fidesz jelöltjei nyerték meg. Békesi László stabilizációs programjának az elindítását – pedig ez volt az egyik legfontosabb érv a koalíció mellett – Horn Gyula nyolc hónapon át meggátolta. Békesi menesztésekor komolyan felvetõdött, hogy az SZDSZ kilép a koalícióból, emellett emelt szót például Fodor Gábor, aki korábban a koalíció híve volt. Bokros Lajos programjának az elfogadására, mint köztudott, nem az SZDSZ bírta rá Horn Gyulát, hanem az, hogy külföldi szakértõk és politikusok megértették vele, Magyarországot pénzügyi csõd fenyegeti. Sõt az SZDSZ-ben erõteljes ellenvetések fogalmazódtak meg a „csomaggal“ szemben. Amikor Bokros miniszterjelöltként bemutatkozott a frakciónak, Magyar Bálint azt mondta, szép dolog a kísérletezés, de a lombik felrobbanhat a kémikus kezei között. Bokros utóbb azt állította, hogy a kormányban csak a miniszterelnök állt mögötte. Bár az is kétségtelen, hogy a reformcsomag egyes elemei az SZDSZ szavazatai nélkül nem kapták volna meg a többséget. A 72 százalékos kormánytöbbség létrejöttekor az SZDSZ úgy nyilatkozott, hogy ezt a többséget nem fogja úgy felhasználni, hogy az ellenzék akarata ellenére kétharmados törvényeket szavazzon meg. Ettõl az álláspontjától azonban éppen a ciklus legelején tért el leginkább: néhány hónappal az õszi választások elõtt az Országgyûlés kétharmados többséggel megváltoztatta az önkormányzati választási törvényt. Az önkormányzati választásra készülve Magyar Bálint meghirdette az MSZP és az SZDSZ közös polgármester-jelölteket és közös képviselõjelölteket indít. Ez jelentõs fölényt biztosított volna a koalíciónak az önkormányzatokban, de szétválaszthatatlanul összetapasztotta volna a két pártot. Horn Gyula azonban szeptemberben úgy döntött, az MSZP saját jelölteket indít, nem közösködik az SZDSZ-szel. Az ellenzéki pártok viszont létrehozták a Polgári Szövetséget, jelentõsen javítva ezzel választási esélyeiket. Az SZDSZ-t pedig, bár akkor még nagy párt volt, az fenyegette, hogy beszorul a két tömb, az MSZP és a jobboldali gyûjtõpárt közé. MENNI VAGY MARADNI? Az SZDSZ folyamatosan lebegtette kilépését a koalícióból. Elvégre a Demokratikus Charta 1994. május 31-i rendezvényén Bodor Pál is azzal érvelt a belépés mellett, hogy: ha nem jó, majd kiléptek. Az SZDSZ 1994. novemberi küldöttgyûlésén Petõ Iván 12 pontban fogalmazta meg, mit vár az SZDSZ a képviselõi számát tekintve háromjó ha figyelünk

szor nagyobb partnerétõl. Én voltam olyan naiv, apolitikus vagy destruktív, hogy az ultimátumnak hangzó pontok alapján határozati javaslatot nyújtottam be, amely szerint az 1995 tavaszán esedékes küldöttgyûlésnek értékelnie kell a koalíció mûködését, és döntenie kell a kilépés vagy folytatás kérdésében. Azt képzeltem, ennél szerényebb és óvatosabb javaslatot elgondolni sem lehet, hiszen csupán azt tartalmazza, vitassuk meg, amirõl amúgy is állandóan vitatkozunk. Attól kezdve a küldöttgyûlés másról se szólt, mint az én javaslatomról, amelyet benyújtani is „súlyos politikai hiba“ volt. A vita végén elõterjesztõként válaszoltam az elhangzott érvekre. A levezetõ elnök, Világosi Gábor másodszor is szót adott Tamás Gáspár Miklósnak. Az elõterjesztõ zárszava után nem szokás folytatni a vitát, jegyeztem meg lemenõben a dobogóról. – „A Gazsi még hadd beszéljen“ – felelte a parlament késõbbi alelnöke. Az egyik legnyomósabb érv a határozati javaslat ellen az volt, hogy nem lehet ilyen döntésekkel megkötni az ügyvivõk kezét. Õk majd tudni fogják, mikor kell a kilépést kezdeményezni. De nem tudták. Nem kezdeményezték 1995 februárjában, Békesi László leváltásakor, és nem kezdeményezték 1996 novemberében, a Tocsik-botrány kirobbanásakor sem. Soha olyan erõteljes nem volt a kilépési hangulat az SZDSZ-ben, mint a Tocsik-ügy feltárulásakor. Nem sodródhatunk tovább, az nem lehet, hogy erkölcsileg is a volt állampárt szintjére süllyedjünk le – ez volt az akkor még majd’ hetvenfõs parlamenti képviselõcsoport túlnyomó többségének a véleménye. A helyzetrõl a frakció a parlament épületében vitázott, késõ éjszakáig. Sokan azt akarták, hozzunk nyomban határozatot a kilépésrõl. Petõ Iván az alapszabályra hivatkozott: a döntés a küldöttgyûlés jogköre. Most csak az tehetjük, hogy felkérjük az Országos Tanácsot, vitassa meg a kérdést, majd terjessze a novemberi küldöttgyûlés elé. Ezt a határozatot szinte mindenki megszavazta, csak a koalíció néhány elkötelezett híve, Bauer Tamás, Szabó Miklós szavazott ellene. Én tartózkodtam. Másnap Gulyás József, a kilépés-pártiak egyik legszenvedélyesebb szószólója, kérdõre vont, hogy lehet, hogy a koalíció ellenzõjeként mégsem szavaztam meg a határozatot. – „Mert úgyse lesz belõle semmi!“, feleltem. A Tocsik-ügyrõl mindenki tudta, hogy az nem Tocsik Márta és partnerei ügye, hanem a szocialista és a szabad demokrata vezetõké. Azt is tudta mindenki, de talán máig nem írták le, hogy az SZDSZ részérõl a fõszereplõ nem lehetett más, mint Magyar Bálint. Az ügynek hatalmas sajtója volt, a részleteket nem érdemes itt felidézni, a történtek legjobb leírása és értelmezése talán Zolnay János cikke a Beszélõ 2000. évi 7-8. számában. Tocsik Mártát a szocialisták keresték meg, hogy sikerdíja elsõ részének egyharmadát utalja át egy „alvállalkozó“, az Arány Rt. számlájára. Tocsik felhívta mentorát, Boldvai László szocialista képviselõt; az megerõsítette, fizessen, de õt többé ne hívja fel. Májusban Budai György kereste meg Tocsik Mártát, megbeszélésre hívta a Bajor sörözõbe, ahol jelen volt Boldvai László is. Budai a sikerdíj második részének nyolcvan százalékát kérte, de végül Boldvai közbelépésére megelégedtek ötven százalékkal. Tocsik hamarosan 112-112 millió forintot utalt át az Arány Rt., illetve az Utilitás Rt. számlájára. Az Utilitás vezetõje Bernhard Barnabás volt, korábban az SZDSZ Országos Tanácsának a tagja, a zuglói szervezet ügyvivõje. A zuglói szervezetbõl jött Virág Attila is, aki az állami vagyon kezeléséért és privatizációjáért felelõs állami szervezet – Tocsik megbízója -, az ÁVP Rt. igazgatótanácsában az SZDSZ-t képviselte. Virág és Bernhard közös cége, a Reálgár Kft. 1996 szeptemberéig az SZDSZ Mérleg utcai székházában volt bejegyezve. A zuglói SZDSZ volt Magyar Bálint és Petõ Iván szervezete, 1990-ben mindkettõjüket Zugló két választókerületében választották képviselõvé, mindketten itt voltak képviselõjelöltek 1994-ben is. 1994-ben Budai György volt az SZDSZ Magyar Bálint vezette kampányának a menedzsere. A hetilap Beszélõ 1995 nyarán csõdbe ment, júliusban megszûnt. A szerkesztõk egy része havi folyóiratként akarta újraindítani a lapot, törekvésüket mi, régi szerkesztõk támogattuk. A havi folyóirat jövendõ fõszerkesztõje, Kiss Ilona Budai Györgytõl kért tanácsot, hogyan 17

lehetne pénzt szerezni az induláshoz. A megbeszélésen a régi szerkesztõk is részt vettek, Budai nagyon ígéretes elgondolást vázolt fel nemcsak a Beszélõ, hanem számos más, nem piacképes, de kulturálisan jelentõs folyóirat támogatására. Látva egyetértésünket, a beszélgetést ezzel a mondattal zárta: – „Jó, akkor megbeszélem Magyar Bálinttal“. Ez természetes volt, hiszen a folyóiratok támogatása állami pénzt, kormányzati hozzájárulást igényelt, az illetékes Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium vezetõje pedig Magyar Bálint volt. De ezen túl is az volt a benyomásom, hogy Budai György semmit sem tesz Magyar Bálint hozzájárulása nélkül. Kizárt dolog, hogy Magyar Bálint háta mögött kért volna – egyetértésben Boldvaival – részesedést Tocsik sikerdíjából. 1999 februárjában a Fõvárosi Bíróság, nem jogerõsen, befolyással való üzérkedés miatt letöltendõ szabadságvesztésre ítélte Boldvai Lászlót és Budai Györgyöt. Bár utóbb mindkettõjüket felmentették (Budai 2007-ben elhunyt), úgy tetszik, az 1999-es ítélet volt a legracionálisabb a tíz évig tartó Tocsik-ügyben. A két közvetítõnek volt befolyása, amit latba vethettek, és ez a befolyás csak a kormányon lévõ pártjuktól származhatott. Horn Gyula sokkal jobban kezelte a botrányt, mint az SZDSZ. Menesztette az ÁVP Rt. vezetését, és feláldozta Suchman Tamást. Az SZDSZ viszont megpróbált kibújni a felelõsség alól. Nem is tehetett másképp, hiszen ha vállalja a felelõsséget, Magyar Bálintot kellett volna feláldozni, márpedig Magyar Bálint volt maga a párt. Végül a következõ év áprilisában azzal az indokolással, hogy egy pártelnök mindenért felelõs, ami a pártban történik, Petõ Iván lemondott pártelnöki és frakcióvezetõi tisztségérõl. De ez nem segített az SZDSZ-en, amely a vagyonátmentések ostorozásától a Fidesz székházügyének kemény elítéléséig a közéleti korrupció leghevesebb kritikusa volt. Az Országos Tanács 1997. áprilisi zárt ülésén Petõ Iván védelmében megjegyeztem, hogy Magyar Bálintnak is illene vállalnia némi felelõsséget. Még egyetlen vezetõ szabad demokrata sem ismerte el az SZDSZ-vezetés felelõsségét a Tocsikügyben, mondták többen, felháborodva. Ha ez kiszivárog, tönkretetted a pártot. Nem szivárgott ki. De a párt tönkre volt téve, a népszerûség-zuhanást nem lehetett megállítani. Az áprilisi OT-ülést azonban megelõzte az 1996. novemberi küldöttgyûlés, amelynek a koalíció jövõjérõl kellett döntenie Itt mindenki kiereszthette a gõzt, leszedték a keresztvizet a koalíciós kormányzásról. A legélesebben Hack Péter bírálta az MSZP-t. A koalíción belüli megújulást számos tényezõ akadályozza – mondta. Az erre irányuló kísérletek rendre kudarcot vallottak. Ezért, fûzte hozzá, a koalícióból való mielõbbi kilépésben nagyobb esélyt lát az SZDSZ megújulására. Ettõl a szándéktól csak akkor szabad elállni, ha rövid idõn belül radikális változások történnek. (Lásd: 4×4-es Szabad Demokrata Tájékoztató, 1996. november 28.) Ez a „csak akkor“ volt a küldött gyûlés kulcskifejezése. Határozati javaslat ugyanis nem volt, a vitát, amelyen a legradikálisabb véleményt is a megengedõ „hacsak“ zárta, nem követte szavazás. Magyar Bálint pedig az OT következõ ülésén kijelentette: a küldöttgyûlés bírálta a koalíciót, de a fenntartása mellett döntött. Ezért kilépésrõl a jövõben ne essék szó. Kis János korábban is megfogalmazta fenntartásait a koalícióval kapcsolatban, 1996-ban már határozottan a kilépés pártján állt. Méghozzá nemcsak a Tocsik-ügy miatt, hanem már jóval elõbb és sokkal általánosabb megfontolásokból. Véleménye szerint 1996 kora nyarán, Bokros lemondatása során kellett volna felülvizsgálni a koalíció létrejötte mögötti feltételezéseket, írta éppen abba a cikkében, amelyben az én Tölgyessyrõl szóló írásommal szállt vitába (Kõszeg visszanéz, Beszélõ, 2000/7-8. szám). „A revízióra nem csak azért lett volna szükség, mert mostantól az a veszély fenyegetett, hogy a szabad demokraták semmilyen további céljukat nem tudják elérni a kormányban, Horn Gyula pedig azt tesz velük, amit akar [...]. 1995-ben egyre-másra robbantak ki az MSZP korrupciós botrányai, az olajgate-ügy, az egészségügyi önkormányzat ügyei, Pál László kinevezése a Mol élére meg a többi. Sejteni lehetett, hogy a 18

meggyengülõ SZDSZ-rõl végül egyetlen sablon marad a közvéleményben: a tehetetlenség a szocialisták mohóságával szemben. Az SZDSZ 1996 nyarán veszítette el az 1998. évi választásokat, nem 1994-ben, amikor a kormányba belépett.“ Az SZDSZ elsõ elnöke, ha nem lépett is vele a nyilvánosság elé, aligha fojtotta magába a véleményét. Az SZDSZ vezetése azonban nem hajlott az önrevízióra. Kunczénak púp volt a hátán a belügyminiszterség, Magyar Bálint azonban ragaszkodott a tárcájához. Nem holmi hatalomvágyból. Meggyõzõdése volt, hogy végig kell vinni az oktatás megkezdett reformját, és erre csak õ képes. Nem akarta tudomásul venni, ha az SZDSZ bukik, vele bukik a tárcája is meg a reform is. Azzal nyugtatta magát, hogy a romló közvélemény-kutatási eredmények csupán a kormányzati ciklus közepén szokásos kormányellenességet jelzik. Nem gondolta végig, hogy kis pártként az SZDSZ sem az erõs koalíciós partnerével szemben, sem az erõs ellenzékkel szemben nem tud keresztülvinni semmiféle reformot, viszont minden kudarc bûnbakja lehet. A VERESÉG JUTALMA 1998-ban megbukott a Horn-kormány, az SZDSZ pedig a 7,88 százalékával a parlament legkisebb pártja lett. Egy párt életében az, hogy egyszer kormányon van, majd át kell adnia a kormányzást más pártoknak, természetes dolog. De az, hogy húszszázalékos pártból nyolcszázalékos párt lesz, nehezen kiheverhetõ, súlyos vereség. Kuncze, ahogy az ilyenkor illik, lemondott a pártelnökségrõl. Az elnöki tisztségre egyetlen jelölt volt: Magyar Bálint. Az a politikus, aki részese, sõt többnyire kezdeményezõje volt az összes döntésnek, amelyek a kudarchoz vezettek. De nem volt mit tenni. A Magyar-Kuncze-Petõ triumvirátusnak nem volt a pártban alternatívája. Az Országos Tanács ülésén mégis felszólaltam a jelölés ellen, bár más jelöltet nem tudtam ajánlani. De elmondtam, Magyar Bálint 1988 óta mindig keresztül tudta vinni az akaratát, mindenért felelõs, ami történt, most a vereség után az SZDSZ nem emelheti elnökévé, mert ez azt jelentené, hogy megerõsítjük, neki volt igaza. Utánam Ungár Klára kért szót. Ha Magyar Bálint tényleg mindig keresztül tudja vinni az akaratát, akkor csak õ az alkalmas arra, hogy elnök legyen. Nem tudtam megállni, közbekiabáltam: „Csak az nem jó, amit akar.“ Aztán elszégyelltem magam, és Bálint felé fordulva javítottam: „Nem mindig jó.“ *** Fennállásának huszadik évében az SZDSZ, már ami maradt belõle, új helyzetbe került. A megismételt küldöttgyûlés Fodor Gábort választotta elnökké: 1991 óta elõször fordult elõ, hogy nem a párt Magyar Bálint körül csoportosuló erõs embereinek az akarata érvényesült. Az SZDSZ kilépett a koalícióból (vagy Gyurcsány kiszekírozta) – mindenesetre visszanyerte cselekvési szabadságát. A párton belüli viták azonban nem ültek el. A többség úgy véli, támogatnia kell a kormányt, hogy kitölthesse idejét; 2010-ig talán történik valami, és az SZDSZ-nek lesz még helye a következõ parlamentben. Némelyek szerint viszont az SZDSZ azzal mutathatná meg, hogy van saját arculata, ha siettetné a választásokat, sõt maga kezdeményezné a parlament feloszlatását. Ehhez persze elszántság kell. De a kint is vagyok, bent is vagyok politikáját a koalíción kívül mégannyira sem lehet folytatni, amennyire a koalícióban – látszólag – lehetett. Magyar Bálint kiszáll az SZDSZ-bõl, kiszáll a hazai pártpolitikából, egy tekintélyes európai uniós szakértõi testület tagja lesz. Ez azt jelenti, az SZDSZ-ben nem lát esélyt a saját jövõre számára. De valószínûleg nem lát esélyt az SZDSZ számára sem. Hány gyõzelmet aratott, amíg ez a mai romhalmaz elõállt! Levettem a bástyádat - mondja diadalmasan a kezdõ sakkozó. Látom, feleli tapasztalt ellenfele. - De: sakk... És matt! Matt? Forrás: Kõszeg Ferenc – Élet és Irodalom 33. szám

jó ha figyelünk

Olimpiai eredményünk csörömpölõ vészcsengõ. Kérdés, hogy meghallják-e, meghalljuk-e. Tévhitek, önös érdekbõl kiötlött hamis magyarázatok helyett a valódi okokat kell megtalálnunk, és a valódi alapokhoz kell visszatérnünk, ha újjá akarjuk építeni a magyar sportot – meg az egész országot. Legkevésbé azoknak higgyünk, akik szerint nincs is nagy baj. Eredménytelenségünk magyarázatai – duma, duma, duma. Az indulás elõtti kincstári optimizmus tegnapra intenzív kritikai hajlammá változott sokakban. Akik a sportból élnek, a következõ érveket hozzák föl, különféle hangsúlyokkal: Balszerencsénk volt. A modern versenysporthoz sok pénz kell, és mi szegények vagyunk. Mindenki doppingol, a gazdagabbak ügyesebben. Szükségszerûen hátrébb sorolódunk, ennek így kell lennie, mert egyre több ország egyre nagyobb versenyt támaszt. és a valóság Szánalmas az összes sportoló sikertelenségét a „balszerencsére“ fogni. Egy ember, egyszer (kétszer) lehet peches, de hogy az összes magyar versenyzõ az összes sportágban „peches“ legyen – ez ostobaság, a szerencsére a lottózóban van szükség, nem a sportpályán. Meg kell keresni a választ, miért rontotta el mindenki a döntõ pillanatban. Szánalmas ez is, a pénzre hivatkozni. Talán Kenyát vagy Fehéroroszországot a vagyona emelte elénk? Másfelõl pedig volt ez az ország sokkal szegényebb is, sokkal jobb sporteredményekkel! Bizonyosan doppingolnak sokan, és vannak is olyan sportágak, amelyekben kardinális kérdés, hogy mit, hogyan és mikor fogyaszt el a versenyzõ. Hogy mi minõsül doppingnak, az közmegegyezés tárgya, erre van a sportdiplomácia. Továbbá a legfontosabb: igenis vannak sportágak, amelyekben a doppingolás értelmetlen. Az USA csapatlabdajátékokban elért sikersorozata nem doppingolás eredménye, hanem jól szervezett tömegsporté. Ennek nem kell így kell lennie, nem szükségszerû, hogy hátrébb sorolódjunk. Vajon miért van az, hogy a velünk közös sorsú térségbeli államok szinte mindegyike elõrelépett, csak mi csúsztunk – nagyot! – lefelé? Mik a baj valódi okai? Mielõtt erre válaszolnánk, le kell szögeznünk, hogy az olimpiai teljesítményt az egyes

jó ha figyelünk

országok, pontosabban azok lakosságának állapotáról kiállított látleletnek tekintjük. Az olimpiai eredmény azt mutatja meg, hogy egy nép hol tart fizikailag és lelki erejében. Kíméletlenül, õszintén jelzi, milyen a népegészségügy, milyen a közmorál, (hányan hisznek benne, hogy érdemes valamit csinálni.). Kína sikere a XXI. századot vetíti elõre, Szlovákia vagy Fehéroroszország jó szereplése szintén nem ok nélkül való. Ezek után térjünk az okokra: A sportélet eltûnt. A sportegyesület elsöprõ többsége csupán vegetál, az egyesületi taglétszám folyvást csökken. Sportpályák százait adták el, építették be, vagy hagyták teljesen szétrohadni. Tömegsport nincs. Az iskolai sportot lelazsálják. Alibi testnevelés folyik, a tinédzserek lusták, leányok tömegei jelentenek menstruációt havonta kétszer-háromszor, csak hogy ne kelljen futniuk száz métert sem. A mozgás nem divat a fiatalok körében. Az összes közvélemény-formáló erõ egészségtelen életmódra buzdít, illetve olyan tevékenységekre, amelyek egészségtelenek. A felnõtt társadalom életmódja a világon egyedülálló mértékben egészségtelen. A szülõk rossz példát mutatnak gyermekeiknek. Társadalmunk eszménytelen. A többség nem hisz benne, hogy érdemes volna bármit is csinálni. A nemzeti érzés a többséget nem motiválja. Nincsen terep sikereket elérni. A társadalom nem értékeli a valós teljesítményt. Támogatásra a linkség számíthat és a semmittevés. A szorgalomnak, az önmegtagadásnak nincsen becsülete. Az erkölcstelen szocialista-kommunista elit a sportot is megpróbálta urambátyám alapon intézni. Ebbe rokkant bele a magyar futball, és bizony rossz vért szül látni a közpénzen Pekingbe utazó sportért felelõs minisztert, amint meglátogatja közpénzen kiutazott leányát, az eredménytelen versenyzõt. Különösen, ha tudjuk, hogy Gyenesei miniszter Somogy megyei elnökként a megye kasszájából finanszírozta gyermeke sportfejlõdésének egynémely költségeit. Egy olimpián hamar kiderül, ki mennyit ér, mi mennyit ér. Íme a magyar népegészségügy állása. Íme a magyarság mostani lelkiállapota. Még ez a három arany is túl szép. Ki a felelõs? Aki szétverte a sportéletet. Vegyünk néhány példát: az Orbán-kormány stadionre-

konstrukciós terveit a Medgyessy-kormány törölte, csak annyira volt fontos az egész, hogy bizonyítatlanul lehetett korrupciós gyanút hangoztatni. Húsz éve nem épül meg a lágymányosi egyetemi sportcentrum, az odatervezett uszodát a Gyurcsány-kormány átvitte a Margitszigetre a Sportuszoda bõvítményének, de olyan gyalázatos minõségben készült el a 2006-os Eb-re, hogy a rendezvény után be is zárták azonnal. Medgyessy Péter a 2002. évi választási kampányban aláírta a Fidesz kezdeményezését a 2012. évi olimpia rendezési jogának megpályázására, aztán miniszterelnökként törölte az ötletet. Gyurcsány Ferencnek és kormányának sikerült elérnie, hogy a 2012. évi labdarúgó EB rendezési jogáért folyt versenyben nulla szavazatot kapjunk. És így tovább. Külön fejezet az FTC története, amely a magyarságpusztítás iskolapéldája. Felelõs a Magyar Olimpiai Bizottság is, amely nem képviselte elég erélyesen a magyar sport érdekeit a kormányzattal szemben. Aki szétverte az oktatást. Konkrét felelõst is meg lehet nevezni: az SZDSZ bûne, hogy ma az iskolákban a linkség, a lustaság, az erõszak az úr. A tanárok nem követelhetnek meg semmit sem, mert jaj nekik. Az MSZP társtettesi minõségben felelõs ebben. Aki engedte, hogy a közegészségügy ide zülljön. Ez a több évtizedes folyamat a kommunista-szocialista országvezetés bûne. Felélték az örökölt tõkét: a sportpályákat éppúgy, mint az emberek egészségét. Hatalmuk megtartása érdekében mindig a züllés pártján álltak. Elnézték az alkoholizmus, az önkizsákmányolás terjedését, támogatták a válást, a családi élet és a közerkölcs szétzüllését. Ebben fõ segítõjük a mindenkori (állami, utóbb kereskedelmi) média volt, elsõsorban a televízió. Aki kitenyésztette ezt az eszménytelenséget, aki kiirtotta a mai fiatalokból a hitet, hogy érdemes bármit is csinálni. Kiemelten fontos ebben a hazaszeretet üldözése. Most elsõsorban nem a durvább módszerekre gondolunk, hanem a finomabbakra, amelyekben fõbûnös a média. Példaként említhetjük a „Ne magyarkodjunk!“ kampányokat, no és a legveszélyesebb folyamat, hogy a magyar gyerek szerint foci Madridban van meg Manchesterben, nem pedig a közeli pályán vagy grundon. Végül ne feledkezzünk meg a közös felelõsségünkrõl sem. Aki mindezt tûri: a magyar nép. Íme a bizonyítványunk, 2008. Forrás: Nyiri János – gondola

19

(Orosháza, 2008. augusztus 20.) Tisztelt Ünneplõk! Elvtársak! Barátaim! Tisztelettel köszöntöm Orosháza polgármesterét, a város minden lakosát, vendégeinket. Békés, a Viharsarok népe mindig közel állt a szívemhez. Az elmúlt húsz évben azonban különösen megtanultam tisztelni, becsülni õket. Egyszerre kellett szembenézniük a múlt következményeivel és a jelen bûneivel. Trianon kettészelte ezt a megyét, és ennek következményeit soha senki nem számolta fel. A rendszerváltás elvette az emberek kenyerét, a mezõgazdaságot, a ráépülõ élelmiszeripart, sok-sok embert tett földönfutóvá. És mégis, „él nemzet a hazán“. Ha nehezen is, de boldogulnak az itt élõk. Tiszteletünk és megbecsülésünk Orosháza népéé. Kívánjuk Önnek, polgármester úr, a város honszeretõ erõinek: hívjanak vissza minden orosházit, adjanak minden itt élõ kezébe biztos kenyeret. Kívánjuk, hogy virágozzék Orosháza az itt élõk és a magyar haza örömére. Városépítõ és országfejlesztõ munkájukban bizton számíthatnak a Munkáspárt rokonszenvére és aktív támogatására. Éljen Orosháza és dolgos népe! Barátaim! A Munkáspárt aktív tényezõ a város és a térség életében. Köszönöm Nektek, a Munkás20

párt Békés megyei szervezetének, ezen belül az orosháziaknak, hogy szívesen fogadtátok be a Munkáspárt idei Szent István napi rendezvényét. Lelkesek voltatok és leleményesek. Nem riadtatok vissza a nehézségektõl. Átéreztétek a párt elõtti felelõsségeteket és cselekedtetek. Hiszem, hogy ebben a munkában a párt erõsebb lett, sok új barátot találtatok. A Munkáspárt tagsága és vezetése hisz Bennetek, bízik a Békés megyei kommunistákban, és sokat várunk Tõletek az eljövendõ csatákban. Tisztelt Vendégeink! Orosháziak! Dolgozó barátaim! Szent Istvánt ünnepeljük ma, a magyar államiságot, az új kenyeret, a magyar nép, a magyar emberek alkotó munkáját. Visszagondolunk az 1949-es alkotmányra is, amely szilárd kereteket teremtett a magyar államiságnak, és jogokat adott a jogtalanoknak. Ezer éve elsõ királyunk új országot teremtett. Elvetette a magyarság addigi hitét, és a magyarok sorsát új Isten kezébe tette. A keresztény népek nagy családjának tagjai lettünk. István szakított a magyarság sok évszázados szokásaival. Eldobta, tiltotta, sõt üldözte õsi kultúránk hordozóját, a rovásírást. Kaput nyitott a latin nyelv, a keresztény civilizáció elõtt. Eltörölte az addigi

magyar államot, helyén új feudális királyságot teremtett. Új szövetségeket is kötött. Elfordult a kelettõl, bízva abban, hogy Nyugat Európa életképesebb lesz. Nem férhet kétség ahhoz, hogy István nem csak épített, István rombolt is. István építkezéséért nagy árat fizettünk. És ebbõl a szempontból értjük Koppány igazát. István leszármazottjai vagyunk, de vállaljuk Koppány örökségét. Igen, mindig van más út, mindig lehet másként cselekedni. István vagy Koppány? A mi válaszunk: István és Koppány! Igen, István rombolt is. De István rombolt, hogy építhessen. Rombolt, hogy az ország legjobb hite szerint erõsebb legyen. Rombolt azért, hogy a magyar paraszt több és jobb kenyeret termeljen. Rombolt azért, hogy Magyarországra felnézzenek szomszédjai és az akkori világ hatalmai. István által biztos, hogy veszítettünk is, de nyertünk is. Ez az a többlet, amiért ma meghajolunk Szent István mûve elõtt. Barátaim! A történelem fontos számunkra, de nem takarózhatunk vele. Nekünk, magyaroknak újra és újra meg kell hoznunk az istváni döntéseket. Nem hozhatjuk ugyanazokat a döntéseket. Nem igazolhatjuk a jelent István jó ha figyelünk

döntéseivel. Nekünk is szembe kell néznünk a valósággal, ahogyan István is tette. Veszélyben a haza! Veszélyben Magyarország! Veszélyben Szent István mûve! Magyarország ma nem erõsebb, hanem gyengébb lesz. Már a múlté az az idõ, amikor jó volt magyarnak lenni, s becsültek bennünket keleten is, nyugaton is. Ma lenéznek bennünket, egy vagyunk Kelet-Európa kis országai közül. Mit tudunk 20 év kapitalizmus után felmutatni? A multik irodaházait ott, ahol egykor a magyar nemzeti ipar virágzott? Parlagfûvel teli mezõket gazdag gabonaföldek helyett? Egy millió munkanélkülit ott, ahol egykor mindenki dolgozhatott? A magyarság végzetesen lemarad a nemzetek versenyében. A pekingi olimpián szégyenteljesen szerepelünk. Tisztelet a sportolóknak, nem õk a bûnösök. De bûnös minden politikus, akik nem csak a pénztõl fosztják meg a sportot, de egész hátországától. Magyarországon a sport nem nemzeti ügy. Magyarországon a sport nem érdekli az államot. Magyarországon a sport, az ifjúság sorsa nem érdekli a miniszterelnököt. Magyarországon az állami luxus elõbbre való a fiatalok egészségénél. Az oktatásban elveszítjük a szocializmus idején szerzett tudáselõnyünket. Nem gondolkodni és alkotni képes mérnököket és szakmunkásokat nevelünk, hanem félmûvelt robotokat. A felsõoktatásban a bolognai rendszer nem elõre visz, hanem hátra. Nem a magyar hagyományokat és sajátosságokat használjuk ki, hanem a multinacionális vállalatok kiszolgálására alkalmas tömegértelmiséget képzünk. Az egészségügyben a cél nem az, hogy egészséges magyarok milliói nõjenek fel. Egerben a Hospinvest kijelentette: az egészségügy tíz százalékban szól az emberek gyógyításáról, kilencven százalék az üzlet. A cél az, hogy az egészségügyi vállalatok minél olcsóbban minél nagyobb profitot termeljenek. A következmény az, hogy beteg, önmagukkal küszködõ fiatalok nõnek fel. jó ha figyelünk

Veszélyben a haza! Veszélyben Magyarország! Veszélyben Szent István mûve! Lássuk meg végre, hogy mi történik a környezetünkben! Lássuk meg, hogy amíg mi kiárusítjuk az országot, addig a szlovákok, a románok, a horvátok, a szlovénok, az osztrákokról nem is beszélve, építik a saját kis nemzeti kapitalizmusukat! És sikeresen építik! Vegyük végre észre, hogy néhány évtized múlva Magyarország leszünk magyarok nélkül! Mondjuk végre ki: az az út, amelyet ránk kényszerít a mostani politikai elit, a gyurcsányok, a bajnaik, a szekeresek, a fodorok és kókák, a külföldi nagytõkétõl függõ egész magyar gazdasági és politikai elit, nos, ez a politika hibás, káros, nemzetvesztõ. Szabaduljunk tõlük, amíg nem késõ! Le velük! Hirdessünk nemzeti ellenállást! Ne engedjük, hogy Szent Istvánt elvegyék tõlünk! István nem a külföldi bevásárló központok és magán egészségügyi cégek akadálytalan terjeszkedésének a jelképe, hanem az ésszerû magyar alkalmazkodásé, a nemzeti érdekek képviseletéé. Hirdessünk nemzeti ellenállást! A nemzeti ellenállás nem valamiféle elavult, jobboldali, nacionalista jelszó. A nemzeti ellenállás az egyetlen, amely ma még megmentheti a magyar nemzetet. Ne engedjük, hogy a globalizáció, az EU „közös“ érdekek érvényesítése miatt elveszítsük a nemzeti ellenállás lehetõségét! Ne tûrjük, hogy az egységesített világszemlélet, az új világvallás bevezetése megtörje a nemzeti emlékezetet! Hirdessünk nemzeti ellenállást, mi, a dolgozók, a munkások, a szegények tömegei! A nemzeti ellenállás nem a polgárság elõjoga. A nemzeti ellenállás a mi harci eszközünk is, az elnyomottaké. Akik ma nem engedik, hogy magyarul beszéljünk, magyar húst együnk, magyar bort igyunk, a tõke, a külföldi tõke jármába hajtanak bennünket. Merjünk magyaroknak lenni, csak így lehetünk munkások, dolgozók, emberek. Védjük meg Magyarországot! Ne engedjük, hogy végleg beolvasszanak bennünket a globalizált világba! Merjünk nemet mondani az Európai Unió gyarmatosítására, ahogyan nemet mondtak a franciák, az írek! Védjük nemzeti sajátosságainkat, hagyományainkat, gyarapítsuk azt, amiben jók vagyunk és vegyük át azt, amiben mások jók! Védjük meg a magyar oktatást! Ne engedjük, hogy összevonják a fizikát a biológiával, és valami amerikai tantárgyat tanítsanak! Ne engedjük, hogy a magyar nép szellemi rabszolga legyen saját világában!

Védjük meg a magyar kereszténységet! Én nem vagyok hívõ ember, de az elmúlt idõben sok templomot kerestem fel, sok helyi katolikus pappal találkoztam. Meggyõzõdésem, hogy a katolikus vallás ma nem a munkásosztály ópiuma, hanem menekülés egy bûnös és bûnözõ világ elõl. A katolikus vallás ma erõt és hitet ad azoknak, akiket a tõkés világi hatalmak magukra hagytak. Védjük meg a magyar államot! Vaskéz kell és szilárd, mindenki számára kötelezõ törvények! A szilárd törvények mögött társadalmi egyetértésnek kell állnia, a társadalmi egyetértés mögött társadalmi megegyezésnek, nemzeti összefogásnak. Mi, a Munkáspárt példát mutattunk nemzeti összefogásból. Nemet mondtunk a vizitdíjra, a kórházi napidíjra, a tandíjra, annak ellenére, hogy a népszavazást a konzervatív erõk kezdeményezték. Gyûjtöttük az aláírások a magánpénztárak bevezetése ellen, noha olyan szakszervezetek álltak a gyûjtés élén, amelyekkel számtalan kérdésben nem értünk egyet. Együttküzdünk az egri kórházvédõkkel, pedig nem vagyunk egyformák. Bizonyítottuk, hogy lehet együttmûködni, csak akarni kell. Mi, a Munkáspárt ezer éves történelmünket egységes egészként és nemzetünk közös értékeként kezeljük. Nem kétséges, hogy szívünkben azokat õrizzük, akik számára a nép, a szegények, a dolgozók élete volt szent. De magunkénak vallunk mindenkit, aki építette, gyarapította, védte, gyámolította a magyar nemzetet. Mi megtettük a magunk lépését. Ezt várjuk mindenki mástól, akik számára fontos Magyarország. Meggyõzõdésünk, hogy nem hitvitákban kell felõrölnünk egymást, hanem a közös cselekvés konkrét útjait kell megtalálni. Nekünk nem tetszik a turulmadár, de tudomásul vesszük, hogy másoknak tetszik. Vegye tudomásul mindenki, hogy nekünk viszont érték a békés munka jelképe, a sarló és a kalapács, és a dolgozó emberek nemzetközi összefogásának jelvénye, a vörös csillag. Nem pusztító gyûlölködés, nem acsarkodás kell, hanem építõ jellegû együttmûködés. Együttmûködés a dolgozók, a magyar állampolgárok, a magyar nemzet jövõje érdekében. Barátaim! Ma eljöttünk a Viharsarokba, Békésbe, Orosházára. Meghajlunk azok elõtt, akik az idén is megtermelték a kenyerünket. Megbecsülésünk és tiszteletünk a magyar falu népéé, amely dacol a multibarát magyar kormány agrárpolitikájával, az EU kizsigerelésével és védi a legszentebbet, a magyar földet, a magyar kenyeret. Éljen a magyar nép! Éljen a munkások, a dolgozók egyetlen pártja, a Munkáspárt! Éljen Magyarország! 21

Mi egy katonai blokkban ülünk, amely azt a cionista érdekkört képviseli, amelyiket Oroszország épp nemrég kergetett világgá. És most tessék választani. Kié legyen Magyarország páratlan vízkincse, termõföldje? Lakják-e le a cionisták, legyen-e szerzõdésekkel elidegenítve, adjuk-e száz százalékát örök idõkre Izraelnek, mint ahogy most kinéz, vagy beszéljük meg a dolgot Putyin cárral? Oroszország nagyon gyorsan elnyomta a hepciáskodó Grúziát, mint a hernyót. A rövidke háborút élõ egyenesben közvetítették a tévéhíradók, bár aki épp akkor tüsszentett, az pont nem látta. Haját tépi Izrael és Amerika, hiszen nem ez volt a terv. Megint felsült a cionista hadigépezet, akárcsak Libanonban, s borítékolható, hogy Iránnal sem fognak jobban járni, ha valaha is megkísértik ott fogyatkozó szerencséjüket. Oroszország úgy rázta le magáról a zsidókat, mint kutya a vizet, Abramovicstól Berezovszkijig (helyesebben: elsõ helyen Hodorkovszkijtól – a szerk.) pontosan úgy bántak el velük, ahogy kell. Lehet Putyint exkommunistázni – hiszen az is – de nem hülye. Az oroszoknak volt egy teljes évszázaduk megtanulni, mire képes ez a felforgató népség, hát adtak a képükre rendesen. A cionista megszállás alatt álló területeken – s ide tartozik a nyugati világ nagy része – most persze az dõl a televíziókból, hogy Putyin rossz, az oroszok kegyetlenek, Moszkva utcáin medvék mászkálnak, és azok is kommunisták. Ahhoz azért nagy falat ez az ország, hogy sebtiben a gonosz tengelyéhez sorolják, de szépen haladunk arrafelé. Egy-két éven belül, ha az oroszok nem fordulnak vissza a mostani, határozott nemzeti politika irányvonaláról, meg fogjuk tudni, hogy erõsödnek Moszkvában az antiszemita hangok, tiltakozni fog emez meg amaz a szervezet, és Putyin – vagy Medvegyev – lesz az új Hitler, akit jobban lehet utálni, mint a régit (az antiszemita kártya már elõkerült az elmúlt években, ha még nem is teljes fordulatszámon – a szerk.). Mi pedig közben itt üldögélünk, ebben a csonka kis országban, és hülyék vagyunk az egészhez. Mi vagyunk a NATO legbüszkébb tagja, az Európai Unió félszeg bicebócája, aki még nem, de majd hamarosan. Gyurcsány, takarodj, miegymás. Lassan pedig észhez kéne térni, mert itten fennforgás van, mégpedig: jön az orosz. Akár ide is, hamarosan. Amúgy is szokása. Grúziában megmutatta, hogy bizony érdekei vannak, és oda is lép, ha kell. Lengyelországban az orra alá dugtak néhány rakétát, azért is megharagudott. Egyetlen hét alatt odalett a híres nagy NATO-orosz barátság, és most csúnyán méregetik egymást. Mi meg már megint hol vagyunk? Mi egy katonai blokkban ülünk, amely azt a 22

cionista érdekkört képviseli, amelyiket Oroszország épp nemrég kergetett világgá. Tesszük ezt úgy, hogy a „hadseregünk“ még a moszkvai rendõrségnek sem lenne ellenfél. Képviseljük azt az Európát, amelynek térképén fekélyként vöröslenek a bevándorlóktól fertõzött foltok, ahol utcák borulnak lángba, nemrég oly büszke városaiból fehéreket üldöznek el, mint a legsötétebb Afrikában. Országunk életképes részeinek elcsatolásába belenyugodtunk. Múltba réved jobb- és baloldal, most akarják megvívni az 1944-ben félbemaradt játszmákat. Csakhogy lassan 2044 közeleg, és közelebb van, mint gondolnánk. Megint két világrend közé kerültünk, csak még nem látjuk. A multikulti-fehérellenes Európa és a fajilag-kulturálisan tiszta, fehér, orosz világrend közé. És most tessék választani. Kié legyen Magyarország páratlan vízkincse, termõföldje? Lakják-e le a cionisták, legyen-e szerzõdésekkel elidegenítve, adjuk-e száz százalékát örök idõkre Izraelnek, mint ahogy most kinéz, vagy beszéljük meg a dolgot Putyin cárral? Érdemes ellenállnunk az oroszoknak egy gyengülõ szövetség kedvéért? Afelõl ne legyen kétségünk: néhány év, és ismét „melegváltásban“ száll meg bennünket egy újabb hatalom. Kérdés, hogy egy új kormány, Gyurcsányék után valamikor – még 2010ben sem biztos, hogy késõ – felismeri-e, hogy nincs más lehetõség. Hogyan adjuk majd Magyarországot: szépszerével vagy erõszakkal? Nem, a „sehogy“, az nem válasz: ahhoz erõ kellene. Nem elég sem a Magyar Gárda, sem a Hatvannégy Vármegye. Inkább ki kellene egyezni a ruszkikkal: gyertek inkább ti, mint a zsidók, cserébe hagyjatok minket békében élni, magyarként a saját földünkön. Majdcsak elmentek ti is. Addig is van itt sok lakópark, azt odaadjuk apportba. Tomcat, Bombagyár (Szerkesztõségi megjegyzés: Tomcat kissé sarkítva fogalmaz, arról ugyanis aligha lehet szó, hogy gyertek ide, s vigyétek, ami

van. Tény viszont, hogy ismét két tûz közé kerültünk, melyek közt úgy kell egyensúlyozni, amíg lehet, hogy a magyarság a legtöbb hasznot tudja húzni a helyzetbõl. Több olvasónktól kaptuk azt a kritikát, hogy az oroszokat támogatjuk, s ezért nem vagyunk normálisak. Próbáltuk nekik elmagyarázni, és most is megtesszük: nem vagyunk oroszbarátok, történelmi tapasztalataik alapján nincs amiért rajongjunk értük, de Putyinék grúziai akciója hasznos és fontos csapás volt a terjeszkedõ cionistákra, ami nekünk is érdekünk. Továbbá nem az a vágyunk, hogy, miután alig mentek ki nagy nehezen a szovjetek, jöjjenek ismét vissza, de, ahogy Tomcat is írta, kicsik és gyengék vagyunk ahhoz, hogy minden irányba a nyelvünket öltögessük – nem is beszélve az orosz energiafüggõségrõl -, valamelyik féllel tehát kénytelenek vagyunk, a szerzõ szavával, barátkozni. Barátkozni, mielõtt simán megszállnak és gyarmattartóként viselkednek velünk, ahogy teszi most az egyik fél, s tette a másik korábban. A cionista megszállás napjait most éljük, mindenki eldöntheti, inkább ínyére való-e, mint egy valamennyire partneri viszony az orosszal, ennél lényegesen több szuverenitással. Tény az is, hogy a fehér, nemzeti, keresztény ellenállás zászlóvivõje most Oroszország. Mérlegelés közben pedig idézzük fel például Bethlen Gábor alakját, kinek fejedelemsége alatt Erdély a török vazallusa volt, de a cserébe biztosított szabadsággal élve csodálatos, fejlõdõ magyar élet volt hazánk keleti részén. És gondolkodjunk el azon is, mi lett volna, ha átengedjük a tatárt, mikor átvonulást kért, s nem vérzünk el azért az Európáért, mely Trianonnal hálálta ezt meg.) Tomcat

jó ha figyelünk

A zsidópárt szavazói tökéletesen felfogják, milyen áldásos volna mind a párt, mind pedig a magyarellenes erõk számára a kacér Gabriella egybekelése a papucsférj szerepére szánt Orbánnal, a Fidesz szavazóbirkái pedig tárt karokkal várják minden idõk legkártékonyabb magyarellenes pártjának halálos ölelését. Arra, úgy tûnik, nem gondolnak, hogy egy ilyen húzás a Jobbik hihetetlen megerõsödéséhez vezetne. Persze ha netán ezt a feltételt szabták Amerikában Viktorunknak a (látszólagos) hatalomra kerüléshez, akkor ugye nincs mit tenni... Egyre többen gondolják úgy, hogy Gyurcsánynak le kellene mondania, s ezzel együtt egyre kevesebben hisznek neki – derül ki a Nézõpont Intézet legfrissebb felmérésébõl, amelyet a Heti Válasz megbízásából készített. A Nézõpont Intézet felmérése alapján a megkérdezettek 59 százaléka gondolta úgy, hogy Gyurcsány Ferencnek le kellene monjó ha figyelünk

dania a miniszterelnöki posztról, s csupán 32 százalékuk ódzkodik a leléptetéstõl. A folyton hazudó illegitim kormányfõ hiába jelentette be, hogy a következõ két év az „aratás” idõszaka lesz, csak a megkérdezettek 10 százaléka (az MSZP-szavazók fele) bízik abban, hogy a jövõben számára könnyebb lesz a megélhetés, 38 százalékuk viszont egyenesen romlást vár a miniszterelnök rózsaszín jövõképe ellenére. A kormányfõ adócsökkentési tervét illetõen a választók 47 százaléka szerint nem fog változni semmi, míg 15 százalékuk egyenesen adóteher-emelkedést vár és csak 29 százalékuk bízik a könnyítésben. Fodor összezavarta az SZDSZ-rõl kialakult képet a Gyurcsánnyal szembeni színjátékba illõ határozottságával. A megkérdezettek 43 százaléka ellenzéki, míg 41 százaléka kormánypárti erõként gondol a magyarellenes pártra. Jelenleg minden második választópolgár szerint a szabad demokraták nem fogják támogatni a kormány költségvetési

tervezetét, s csak minden harmadik állítja ennek az ellenkezõjét. Az új elnök középre nyitása népszerû a választók körében. A Szabad Demokraták Szövetsége maroknyi szavazójának 70, míg a Fidesz sokszínû táborának 60 százaléka úgy gondolja, „jó volna, ha a Fidesz és az SZDSZ szorosabban együttmûködne”. Az „egyszázalékos SZDSZ” 4 százalékon áll, s az összes megkérdezett 51, míg a magukat középen állóként definiálók 64 százaléka szerint Fodor képes ismét a parlamentbe vinni a „magyar liberálisokat”. A politikusok népszerûségi mutatója szerint Kósa Lajost látnák a legszívesebben fontos szerepet betölteni a közéletben ( a válaszadók 66 százaléka), míg a sor végén Gyurcsány Ferenc és Kóka János kullog, alig átlépve a 20 százalékos arányt.

(HírTV – Heti Válasz nyomán)

23

24

jó ha figyelünk