Dedukció Több etikát, de még több esztétikát! Varázslatos képek egy varázstalanított világban Mágikus gesztusok Hispániából Lőni nem játék!

2009. július

9

www.uj-muveszet.hu

200 . július • XX. évf. 7. szám

ára

HU ISSN 08662185

635 Ft

uM-2009-07-julius-01-borito.indd1 1

Dedukció Több etikát, de még több esztétikát! Varázslatos képek egy varázstalanított világban Mágikus gesztusok Hispániából Lőni nem játék!

2009. 06. 26. 17:13:34

Bar abá s M árton H U N G A R T

A VÁROSI MÛVÉSZETI MÚZEUM ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSAI:

S zobr á s z m ű v é s z

ö s z t ön d í j a s

39 ólompont, 1996

BelsŊ összefüggések, 199

Csigacsigolya, 1996

Nincs hová lépni, 1996

Radnai Gyûjtemény, Vasilescu Gyûjtemény, Borsos Miklós Gyûjtemény, Váczy Péter Gyûjtemény, Kovács Margit Gyûjtemény

IDÕSZAKI KIÁLLÍTÁSOK: NAPÓLEON-HÁZ, Király u. 4; ESTERHÁZY-PALOTA, Király u. 17.; VÁCZY PÉTER GYÛJTEMÉNY, Nefelejcs köz 3.; BORSOS MIKLÓS ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁS - Kamaraterem, Apor Vilmos püspök tere 2.

A HUNGART Egyesület 2006. évi ösztöndíj átadó ünnepsége

HUNGART EGYESÜLET 1055 Budapest, Falk Miksa u. 30., tel.: (06-1) 302-4386, tel./fax: (06-1) 302-3810, e-mail: [email protected], web: www.hungart.org

KXQJDUW KLUGHWHV [ %DUDEDVLQGG uM-2009-07-julius-01-borito.indd2 2

2009. 06. 26. 17:14:33

Péter Ágnes: Fényparabola, 2009

Tornay Endre András: No. XI.

Klimó Károly: Fragmentumok – Kollázs Kassák emlékére, 2005–2006

tar talom

Helyzetkép

4

28

LÓSKA LAJOS

Kincsek Kelet-Szlovákiából

Dedukció – I. Szobrász Biennále, Szentendre

7

30

A svájci iskola Vass László gyűjteményében

Fiatal kortárs állásfoglalások

32

Fabricius Anna csoportképei

HORNYIK SÁNDOR

34

Varázslatos felvételek egy varázstalanított világban

Gerhes Gábor kiállítása

36

P. S Z A B Ó E R N Ő

Papageno széke

Kortársak lőegylete Körkép

SÁROSDY JUDIT

38

Mágikus gesztusok Hispaniából

Eike: Collection

39

KOZÁK CSABA

Két lány

TO L N AY I M R E

Szotyory László kiállítása

Foltba oltva Klimó Károly gyűjteményes kiállítása

22

PAKSI ENDRE LEHEL

Gyűjtemény a sehonnáról

Jordi Pallarés katalán festőművész kiállítása Szentendrén

20

MULADI BRIGITTA

Lőni nem játék!

Tornay Endre András reprospektív tárlata és emlékkiállítása

17

TATAI ERZSÉBET

SM, SD, SX, SS, SL, SC

Anton Corbijn munkái

14

BORDÁCS ANDREA

A mi és az én

Pályaképek

A borító Jordi Pallarés Mozart, 2005 (olaj, vászon, 100x100 cm) című festményének felhasználásával készült, mely a Léna&Roselli Galériában volt látható Szentendrén.

KASZÁS GÁBOR

Konkrét

BORDÁCS ANDREA

Több etikát, de még több esztétikát!

10

TO L N AY I M R E

Kincs, ami van

Szobrok a Malomban

40

BAGYÓ ANNA

Art Brussels 2009

SZEIFERT JUDIT

Műkereskedelem gazdasági válság idején

Az emlékezés kertjei Bikácsi Daniela tárlata

Könyvszemle

Kiállítás

25

PATAKI GÁBOR

Néhány párhuzam Párbeszéd fekete-fehérben. Lengyel és magyar grafika 1918–1939

Az ezen az oldalon látható képek az eredeti művek részletei.

uM-2009-07-julius-02.indd 1

Eike: Utópia – A jövő múltja

42

FARKAS ZSUZSA

A Rumy-serleg története Papp Júlia könyve

Sz.A.F.: Forma 1., 2007

Art Brussel

2009. 06. 26. 16:29:06

k i á l l í t á s ajánló

Összeállította: R U D O L F A N I C A

Derkovits-ösztöndíjasok kiállítása Ernst Múzeum, 2009. június 27–2009. augusztus 30.

Budapest kiállítási életében ez a fiatal képzőművészek munkáiból összeálló évenkénti tárlat mutatja meg leggazdagabban a kortárs művészet sokféleségét. Az Ernst Múzeumban megrendezett kiállítás az ösztöndíjjal kitüntetett fiatal művészek rendszeres bemutatkozási fórumává vált. Az 1955-ben alapított egyéves ösztöndíj célja máig az induláskor meghatározott elven nyugszik: segíteni a tehetséges alkotóművészek pályakezdését és művészi fejlődését, lehetőséget nyújtva a formanyelvében és tartalmában korszerű, színvonalas

művek létrehozásához. A több mint öt évtized alatt számos, ma már klasszikus művész részesült az ösztöndíjban, többek között Csernus Tibor (1955), Konok Tamás (1957), Sváby Lajos (1963), Klimó Károly (1965), Szabados Árpád (1970), Tölg-Molnár Zoltán (1971), Váli Dezső (1977), El Kazovszkij (1980), Bukta Imre (1981), Vojnich Erzsébet (1982), Szirtes János (1984), Roskó Gábor (1985), Kicsiny Balázs (1988), Köves Éva (1989), Várnagy Tibor (1999). Batykó Róbert: Hype, 2008 180x130 cm, olaj, akril, vászon

Új szerzemények az Akadémián MTA Művészeti Gyűjtemény, 2009. június 11–július 13.

Az MTA Művészettörténeti Kutatóintézete június 11-én sajtótájékoztatón mutatta be új szerzeményeit. Az akadémiai képtárban (MTA Művészeti Gyűjtemény) tartott rendezvényen a közelmúltban az intézetbe került két fontos anyagról, Horváth Béla és Mezei Ottó művészettörténészek hagyatékáról hangzott el ismertetés. A különleges Kernstok-dokumentumokat, így a művész naplóját tartalmazó hagyaték anyagából, valamint a hozzá kapcsolódó grafikai anyagból izgalmas kiállítás is látható július 13-ig. A sajtótájékoztató keretén belül került Tímár Árpád: Az utak elváltak. A magyar képzőművészet új utakat kereső törekvéseinek sajtóvisszhangja című dokumentumválogatásának bemutatására is sor került. A két eddig megjelent kötetet Szücs György, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese ismertette. Kernstok Károly: Fiúfej, tanulmány a Komor-féle Ifjú fejéhez, 25,3x17,5, tus, papír

Ám képeiben mindig van egy csavar, ami jelen esetben azt a nyugtalanító érzést kelti, hogy az Szépfalvi Ágnes Préda című kiállítása, Fővárosi Képtár – Kiscelli Múzeum, áldozat egyben a provokátor is. Szépfalvi azonban Oratórium, 2009. július 9–szeptember 27. soha nem szögez le semmit, nem ítélkezik, képeit mindig a kettősség, a dolgok ellentmondásossáSzépfalvi Ágnes mostani kiállításán legújabb képeit mutatja be, gának lebegtetése tartja feszültségben. Megejtően őszintén illetve azokat a külföldön kiállított festményeket, amelyeket nyúl e témához, hangsúlyozottan mai, bájos, egyben fanyar női még nem láthatott a hazai közönség. Szépfalvi tematikus festő, életérzést jelenít meg rendkívül egyénien – a figurális festészet pályája kezdetétől a nő, és a nőiséggel kapcsolatos problematieszközeivel. ka foglalkoztatja. Kiállításának a Préda címet adta, melyről köny-

A gondolatmenet struktúrája

2


Szépfalvi Ágnes: Kiszolgáltatva, 2007, olaj, vászon, 113x140 cm

2009. július

nyen asszociálhatunk a kiszolgáltatottságra és az áldozatiságra.

2009. 06. 26. 16:30:22

k i á l l í t á s ajánló

Jakatics-Szabó Veronika fő műfaja a városkép, visszatérő motívumai Jakatics-Szabó Veronika, Könyv Kata és Udvardy Emese kiállítása az építészeti részletek, háztetők, Volksbank, Istenhegyi úti Galéria, 2009. május 26–szeptember 1. tűzfalak s az oda nem illő, titokzatos alakok. Jóval komorabb, A fiatal festőnők munkásságát bemutató ugyanakkor jóval nevetségesebb tárlatsorozat negyedik állomásán szereplő képet fest mai valóságunkról Könyv Kata, aki három alkotó képi nyelve és szemléletmódja kritikusabb állításaihoz a múlt század elején életkorukhoz képest kialakult. Látásmódjuk, épült, a szocializmus idején még vegetáló, de bár különböző, hiszen mindhárman sajátos, mára bezárt gyárakhoz fordul. Udvardy Emese önálló világot létrehozó ikonográfiát építenek, legtöbbször szakrális épületek esendő, pusztuló számos rokon vonást mutat: az idővel, a törtévagy rejtett részleteit emeli ki – korántsem a repnelemmel való kreatív párbeszéd, a személyes rezentativitás, mint inkább a hitelesség igényéés családi emlékezés feldolgozása, a korok vel. A három fiatal művésznő a didaktikusságot közötti szabad mozgás, a múlt építészeti alkoelkerülve mond hiteles véleményt jelenünkről. tásainak szimbolikus-metaforikus használata Jakatics Szabó Veronika: Régi játszótér családdal, mindhármuknál megjelenik.

Mosolygó Mona Lisa IV.

2008, olaj, vászon, 80 x 100

saság minden kiállításra más kurátort kér fel, hogy Digitális hatások a kortárs magyar művészetben 2. a MET-tagok mellett szereMagyar Alkotóművészek Háza (Olof Palme Ház), 2009. július 3–augusztus 2. peljenek külsős, meghívott művészek is. A 2009-es A digitalizáció számos módon befolyásolja az kiállítás kurátora Bordács életünket, sőt többféle módon hathat a képzőAndrea. A résztvevők (MET-tagok): Bátai Sándor, művészetre is. A különböző digitális eszközöknek Berényi Zsuzsa, Detvay Jenő, Gábos József, Haász és technikáknak egyrészt a művek létrehozáÁgnes, Herendi Péter, Hernádi Paula, Lux Antal, sában is számos alkalommal fontos szerepe Pál Csaba, Péter Ágnes, Sándor Edit, Stark István, lehet – még a látszólag leghagyományosabbnak Vass Tibor. Meghívott művészek: A. Nagy Gábor, tűnő táblaképek esetében is –, másrészt sokan Asztalos Gáspár Zsolt, Bullás József, Csontó Lajos, reflektálnak vizuálisan magára a digitalizált jelenGőbölyös Luca, Gyenes Zsolt, Hegedűs 2 László, ségre. A Magyar Elektrográfiai Társaság (MET) Kapitány András, Kelecsényi Csilla, Koronczi Endre, 2008-ban már rendezett egy Digitális hatások a Lévay Jenő, Koroknai Zsolt, Mátrai Erik, Örkényi festészetben című kiállítást, melyen MET-tagok és Antal, Szabó Ádám, Szarka Péter, Szegedy-Maszák meghívott művészek egyaránt szerepelnek. Idén Zoltán, Várady Róbert. A kiállítás keretében látható a digitális hatásokat még mindig a klasszikusabb Szombathy Bálint (MET-tag) Munkácsy-díjas (2008) műfajokon belül vizsgálják, s egy következő kiálképzőművész telefotóinak kamarakiállítása. lítás keretében kerül majd sor a par excellence Csontó Lajos: Trocadero, Paris, 2007, ecosolvent print, digitális, azaz a videóművek bemutatására. A tár-

Agóra Digitáliában

vászon, vakráma, 180x120 cm

Borsos József (1821–1883) festő és fotográfus Magyar Nemzeti Galéria, 2009. június 18–október 25.

Borsos József a magyar biedermeier egyik legismertebb alkotója. Egyes művei, mint a Lányok bál után vagy a Nemzetőr a 19. századi művészetünk legnépszerűbb, legtöbbet reprodukált darabjai közé tartoznak. Stílusa a korban divatos biedermeier különösen látványos, pompás változataként jellemezhető: képein a ruhák, a bútorok anyagai ragyognak, szinte tapinthatók; kompozíciói változatosak. Borsos a korában még újdonságnak számító fényképezés területén is kipróbálta magát – Barabás Miklóshoz hasonlóan. Keresett fényképészként rengeteg portréfelvételt készített; műtermében megfordultak a kor kiemelkedő személyiségei, politikusok, művészek és a legdivatosabb hölgyek is. Fényképeinek kiállítását az általa használt fényképészeti eszközök bemutatója teszi még szemléletesebbé.

Borsos József: Liszt Ferenc a családjával, 1865


2009. július

A Magyar Nemzeti Galéria a saját gyűjteményében található Borsosművek mellett magyarországi köz- és magángyűjteményekből, Ausztriából, Horvátországból és Szlovákiából kölcsönöz festményeket. Több eddig elveszettnek hitt alkotás is bemutatásra kerül, s archív fotókon olyan művek is, amelyek ma már nem lelhetők fel. 3

2009. 06. 26. 16:30:43

Yengibarian Mamikon három különböző méretű, levél formájú lapos női idolja fogad bennünket, mely szobrok a

LÓSKA LAJOS

művész legjobb munkái közül valók. Egyszerre dinamikus

Szobrok a Malomban Dedukció – I. Szobrász Biennále, Szentendre MűvészetMalom, 2009. V. 17–VI. 21.

és konstruktív Friedrich Ferenc rozsdás Nagy bagatellje. Farkas Ádám a több éve eredményesen alkalmazott, csavart oszlopformából alakította ki antropomorf-konstruktív figuratorzóra emlékeztető Fényforgóját (2009). Kalmár János szalagszerűre önti geometrikus embersziluettjeit (Földön ülő, 2004; Várakozó, 2009). Móder Rezső vasállványon hintázó, függesztett vasplasztikái nemcsak a teret alakítják, de hangokat is hallatnak, ha valaki kalapáccsal megütögeti őket (Kozmoszlépcső ötdimenziós mobilhangszer). Meg kell még említenem a kinn sorakozó alkotások közül

Szobrász biennálét rendeztek kora nyáron Szentendrén, a MűvészetMalomban. A kortárs magyar szob-

Kovács Katalinnak a klasszikus hagyományokat (Rodint) is megidéző, barázdált felületű, félrehajtott fejű, kar nélküli dinamikus figuráját (Nem torzó).

rászat állapotát rögzítő bemutató többszö-

Sétámat az épületegyüttesben a bal oldali, nyitott, ablak

rösen is hiányt pótol. Egyfelől, mert az idén

nélküli földszinti teremrészben kezdtem. Azért indultam erre-

elmaradt Pécsett a kisplasztikai biennále,

felé, mert az udvarról jól belátni a földszinti térbe, és a benti

a Műcsarnokban pedig a 2001-es monstre

szobrok szinte hívogatják a látogatót, hogy tüzetesebben is

tárlat óta – nem tudni miért – nem rendeznek

szemügyre vegye őket. A terem elülső részében a stilizált,

összegző, egy-egy teljes szakmát felvonultató,

félgömbökre, kockákra, hengerekre stb. redukált figurális plasztikák vannak, többek között Nikmond Beáta eszkimó munkákra emlékezető, a végtelenségig leegyszerűsített, kavicsszerű alakzatai (Szobor XXVI). A lekerekített formák és a groteszk hangvétel jellemzi Benedek Júlia Nagy Fülikéjét. Szmrecsányi

Mamikon Yengibarian: Lábujjon álló nő, szoborcsoport: műanyag, 2,5m; bronz, 1,5 m; ezüst, 9 cm

fotó: Bordács Andrea

Boldizsár (Boldi) összegabalyodott fehérmárvány figurakettősei is összefogottak, gömbszerűek, némi kubisztikus beütéssel. Az újabban a Morph csoporthoz tartozó Szabó Tamás szögekkel kivert országos műfaji kiállításokat, holott az intéz-

plasztikája nem direkt, mint Ueckert szöges kompozíciói.

ménynek, szerény véleményem szerint, az

Ő felületi elemként használja a szögfejeket, ezáltal alakjai

lenne az egyik feladata, hogy ha évente nem

mozgalmasabbak, expresszívebbek, sőt némiképpen szürreá-

is, de két vagy három esztendőnként váloga-

lisak lesznek. Nagyméretű, rafináltan meghajlított, szerkezetes

tást nyújtson a kortárs magyar képzőművé-

formáinak köszönhetően igen szuggesztív, minimalos munka

szet legújabb terméséből.

Kelemen Zénó Csapásiránya (2008), melyet nemcsak méretei,

4


2009. július

A szentendrei malom adottságai bizonyos

de kvalitásai is köztérre predesztinálnak.

tekintetben jobbak, mint a pécsi kiállító-

A malomépület jobb oldali, befejezett részének föld-

termeké, ugyanis a malom területén, az

szinti termében az idősebb, már modern klasszikusnak

udvaron és a félkész szárnyban nemcsak

számító generáció művei sorakoznak: Pauer Gyula egy

kisplasztikákat, hanem nagyobb méretű

újabb pszeudó kocka variációja, Haász István egy sárga

alkotásokat is lehet szerepeltetni, s ezt a

konstruktív reliefje, melyet többször és több variációban is

lehetőséget a rendezők ügyesen ki is hasz-

láthattunk már, Haraszty Istvántól az Életharang (2004) és

nálták. A kapun át az udvarba lépve úgy

a kabóca mobilok közé tartozó Ingatag gurítók (2001). Ez

érezzük magunkat, mintha egy szabadtéri

utóbbi egyszerre szeretni valóan míves és groteszk, szép

szoborparkba kerültünk volna; azonnal

is, szellemes is, csak kicsit régen készült, kérhettek volna

2009. 06. 26. 16:30:48

tőle valami újabb alkotást a rendezők. Ugyanez mond-

Helyzetkép

ható el Vígh Tamás kisplasztikáiról is, közülük az egyik köztéri változatát már néhány éve felállították a Magyar Tudományos Akadémia mellett, Kő Pál Ágasfája pedig a mohácsi szoborparkban megismert figuratárgyak groteszk világát idézi. Deim Pál emblematikus bábuja reliefként a falra került, Táncos című kisbronza viszont térben mutatja meg a jellé szublimált figurát. Lugossy Mária továbbfolytatja ünnepélyes és drámai erejű maratott üveg-bronz plasztikáinak a készítését (Coincidencia, 2008). Bohus Zoltán a zöldes, átlátszó üvegtestben alakít ki belső teret a benne felsejlő csíkok és oválisok segítségével. Az ilyen jellegű, fényben élő üvegplasztikáinak az egyik legszebbike a most látható Enigma (2008). A nyitott első emeleti helyiségben zömmel a fával dolgozó művészek szobraival találkozhattunk. Mata Attila, aki az utóbbi időben főleg festett bronz kompozíciókat készített, ezen a kiállításon a korai, láncfűrésszel alakított brutálisszuggesztív faszobrainak a világát idéző Hommage à Picassóval (2007) szerepelt, mely jól kifejezi munkásságának lényegét, az újhullámos forma- és színvilágba oltott kubista stíluselemek egyéni elegyítését. A hajdan volt fáskörös művészek ugyancsak nívós művekkel szerepeltek. Húber András egy nagyméretű, térbe lógatott groteszk instal(Létrák és stigmák, 2009) a szobrász legjobb periódusát idézi. A Fáskörével rokon organikus-mitikus szemléletben készült Szlaukó László tüskés alkotása. Németh Ágnes vesszőből fonott figurái az ötletes installálásnak köszönhetően (felfüggesztették őket) a levegőben repülnek.


lációt épített. Orosz Péter háncsgömbje és kereszt létrája

A szemben lévő teremben főként az újkonstruktív stílusban tevékenykedő szobrászok és néhány fiatalabb művész munkáival találkozhattunk. Nagámi a klasszikus konstruktivizmus tömbszerűségét idézi (Történet), Heritesz Gábor krómacél kockára állított két kisebb krómacél és rézkockája (Négy felcserélt pillanat, 2008) ugyancsak a purizmus szellemét fejezi ki. Ingo Glass sárgára festett MADI-s konstrukciói is a szerkezetet dicsőítik. Itt látható Paizs László popos Családi ezüstje, amely korai plexiöntvényeire emlékeztet, Erős Apolka groteszk beton szobra és Baráz Tamás koponyametszet-szerű áttört, a 2007-es Kisplasztikai Biennálén is bemutatott alkotása. A legfelső emeleten különböző kifejezésmódok és formák kavalkádja fogadja a látogatót. Látványos térberendezésként funkcionál Rábóczky Judit hegesztett Pipacsmezője (2009). Deli Ágnes fémformába szorított színes szőnyegdarabjai a művész által annyira kedvelt és számtalanszor feldolgozott ellentétpárokra (kemény és lágy, organikus és ipari, textil és fém) épülnek. Itt tekinthetjük meg továbbá az ismét a figura felé forduló Szabó György rácsba szorult fáradt angyalát vagy Dohárszky Béla többszörös idézetként

vegyes technika, 200x420x250 cm

Rabóczky Judit: Pipacsmező, 2009


2009. július

Kelemen Zénó: Csapásirány, 2008

fotó: Lóska Lajos

is felfogható minimal padlóplasztikáját.

5

2009. 06. 26. 16:30:55

fotó: Kalmár János

Kiállítási enteriőr

Ha el is fáradtunk a rengeteg élménytől, érdemes megnéznünk a legfelső emelet másik traktusát, mert számos színvonalas mű vár bennünket. Elek Imre egyszerre klasszicizáló és hiperreális kompozíciói – büsztje és torzója – a kiállításon nem nagyon szereplő újfigurális szobrászat két jellemző darabja. Ugyancsak itt helyezték el Zsemlye Ildikó makettszerű, aluljárót ábrázoló munkáit (Nagyvárad tér I-II, 2009; Keleti pályaudvar, 2009), valamint Budahelyi Tibornak két lapossá kovácsolt óriás szeg reliefjét, Sejben Lajos titokzatos kődobozát (Erőd II, 2009), valamint Luzsica Árpád zöldre festett, tüskés, lyukacsos, sámli objektjét. A több mint háromszáz darabból álló kollekció mindegyikére nem térhetünk ki, de a bemutatott munkák meggyőznek bennünket arról, hogy színvonalas és hiánypótló kiállítás jött létre Szentendre Város Önkormányzata, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, a Magyar Szobrász Társaság és a Szentendre Művészetéért Alapítvány együttműködésének jóvoltából. A szórólapon a következőket olvashatjuk: „ A biennále rendezőinek szándéka, hogy a magyar szobrászat és kisplasztika rendszeres bemutatkozási lehetőséget nyerjen, emelve hazai és nemzetközi rangját, határainkon túlterjedő ismertségét. A biennále célja, hogy betekintést nyújtson a hazai szobrászat jelenébe, bemutassa a műfajon belüli irányok, irányzatok, stílusok, megközelítési és kifejezésmódok, formák sokszínűségét.” A megfogalmazott törekvés nemes és támogatandó. Várjuk a folytatást és a katalógust. A Szobrász Biennále záróeseménye „A kortárs magyar szobrászat a kortárs magyar építészetben” című konferencia volt, mely az építészet és a szobrászat viszonyával foglalkozott. Felvetette a közös gondolkodás szükségességét, kapcsolatteremtő erejét és hatását taglalta, valamint példákkal illusztrálta az épített térszerkezetekben történő alkalmazását.

Móder Rezső: Kromlosz lépcső IV., 2002 acél, 500x250x130 cm



6

2009. július

Szanyi Borbála: Materia modus (részlet), 2008 homok, vegyes technika

2009. 06. 26. 16:31:23

Helyzetkép

BORDÁCS ANDREA

Több etikát, de még több esztétikát! 1

Fiatal kor társ állásfoglalások

Folyamatosan az a szóbeszéd járja, hogy a pécsi kulturális fővárosból nem lesz semmi, állnak a programok stb. Talán épp ezt cáfolandó, már májusban nyílt egy kiállítás Fiatal kortárs állásfoglalások címmel, mely a Pécs 2010 Európa Kulturális Főváros 2009-es felvezető kiállítása s egy későbbi, ide visszatérő nemzetközi program előzménye volt. A FIKA

fotó: Budha Tamás–Tábori András

Zsolnay Gyár, Pécs, 2009. V. 9–31.

kurátora, Stenczer Sári a projektjét egy virtuális, demokratikus szalonnak aposztrofálta, mivel a 35 évnél fiatalabb alkotók interneten adhatták be a

antireklámnak szánták, ebben az esetben

pályázataikat, s a beadott műveket mindenki folyamatosan kommentálhatta

sikeres volt a hatástalanság. Az óriáspla-

is, ami merész vállalkozás volt. Be is vallom, engem azért zavart és irritált a

kátok látványa inspirálta Mulaj Sándor

sok laikus, inkompetens hozzászólás. A kurátor a beérkezett művek alapján

húsfestményeit is, de az evidens kritikán

választotta ki azt a 41 művészt, akiknek a műveit végül a pécsi Zsolnay Gyár

túl, sem tartalmilag, sem vizuálisan nem

egyik használaton kívüli épületében mutatta be.

izgalmas. Szabó Eszter monitorokon futta-

Tábori András és Budha Tamás: Palack csendéletek E100-tól E199-ig, 2009, fotók, üditők, akvarellpapír, üveg

tott akvarelljei is a „fogyasztói társadalom”

A pályázati kiírásban társadalmi problémákat érintő, állásfoglalásra késztető

térképei, melyeket mintha egy bevásárló-

alkotásokat vártak, újszerűen, szokatlan hangon elemezve a problémákat,

központ elektronikai osztályának tévédöm-

s értelemszerűen mindezt a művészet eszközeivel. Persze számos pályázó

pingjében látnánk viszont, már amennyiben

ezt eleve félreértette, s politikai propagandamunkákat küldtek. Ők később

el tudunk tekinteni a gyárépület lepukkant

sem értették, mi a probléma a pályamunkájukkal. A kiállításon bemutatott

– kiállítótérként viszont inspiráló – falaitól.

művek alapján a zárónapon a zsűri kiválasztotta azt a tíz művészt, akik 2010 őszén a Jeune Création Européenne biennálén képviselik Magyarországot, s a

Társadalmunk, életünk, megélheté-

nemzetközi válogatással együtt utaznak a rendezvény partnervárosainak kiál-

sünk egyik legfontosabb eleme a pénz,

lítóhelyeire, így az egész nemzetközi tárlat 2010 végén, a Pécs2010 – Európa

mely egyszerre biztosít szabadságot és

kulturális Fővárosa program keretében Pécsett is látható lesz.2

rabságot. Antikapitalista elvek alapján

Komlovszky-Szvet Tamás: Kritika II., 2006–2007, aprópénz, 30x25x15 cm

A mostani kiállítás az állásfoglalásnak mind tartalmi, mind technikai értelemben igen széles terepét ölelte fel. Mind a kiállításon, mind a katalógusban a művek mellett olvasható a művészek öninterpretációja. S noha a műveknek önmagukban is meg kell állniuk, mégis érdekesek ezek az öndefiníciók. Bár olykor nem egyenlő mértékben vesznek részt a műben: néha a szöveg sokkal erősebb, mint a látható mű, máskor meg a kísérő szöveg az egyébként izgalmasnak tűnő projektet teljesen közhelyessé változtatja. Ha a fő tematikai erőviszonyokat nézzük, a művek jó része a fogyasztói társadalommal, ennek az eszközeivel és következményeivel foglalkozik, úgymint a reklámmal, a környezetszennyezéssel, a szociális problémákkal, a politikai jelképekkel, az emberi kapcsolatokkal. Így például a reklámok több alkotót serkentettek ellenállásra. Az ember mint árucikk a főgondolata Horváth Csongor Gergő művének, mely egy hatalmasra nagyított játékdoboz, s benne óriás Barbie helyett a művész maga található, jelezve tiltakozását a művészet sorozatgyártása ellen. Oravecz Zsófia aktos plakátjaival viszont a

szépséghez, így például a Sony- vagy épp az OTP-logó mellé. Az ötlet jó, de a hatás eléréséhez kevésbé jelentéktelen formában kellett volna kivitelezni és elhelyezni azokat, így szinte észrevétlenek maradtak. Bár lehet, hogy direkt


2009. július

olyan termékek mellé helyez aktokat, amelyeknek semmi köze nincs a női


mindent meztelen nőkkel eladni kívánó reklámokra reflektált. Szándékosan

7

2009. 06. 26. 16:31:40

bizonyságot, miközben nagyon egyszerű eszközökkel dolgozik, épp ezért igényel kísérőszöveget, s a témaválasztása sem triviális. A környezetvédelem sajátos formáját választotta Horváth Tibor, aki fényvisszaverő pólókat állított ki, számítva a közönség aktivitására, pontosabban a kitett ruhadarabok elvitelére. A környezetszennyezés témán belül a „szemétügy” tűnt a legaggasztóbbnak, s ezzel foglalkoztak a legtöbben. Így például Gyulai Attila Utópia valóság című szemeteszsákos installációjával, Kiss András Negatív alkímia című, aranyszínű szemétinstallációjával. Ez utóbbi különösen intellektuálisan izgalmas, mivel az alkotó már a címmel is a megváltozott értékrendre figyelmeztet: míg az alkimisták célja az aranykészítéssel a világ felemelése, a világ arannyá változtatása volt, addig ma minden szemétté változik, az ember „negatív alkímiát folytat, az anyagot, a szellemet, a lelket rontja, ahelyett hogy felemelné. A műben az aranyszínű szemét paradoxonával mutatok rá a kialakult torz értékrendre, a világ arannyá alakíKudász Gábor Arion: Szemétunió, 2008 c-print, 100x84 cm

ugyan lehet kritizálni, de bebizonyosodott, még mindig a pénz alapú rendszer a legműködőképesebb. Ugyanakkor a művészek rendszeresen foglalkoznak a jelenséggel, főleg a művészet áruvá válása miatt.

természetté, úgy elleptek mindent, legyen az város, erdő, temető, gyártelep. A látszólag különböző tájrészletek azonos,

melyeknek nemcsak a témája, hanem a

teszkebb, hogy még, akár a könyv, a kultúra is szemétté

médiuma is a pénz volt. Így Komlovszky-Szvet

válhat. Ezt mutatja be Hübler János Növekedési struktúrák, az

Tamás pénzérmékből készült, látványos

anyag metamorfózisai című könyvtömbjével, mely tovább-

maszkjai a művészet pénzre váltásának

gondolása a tavaly készített installációjának4. A tartalmuk

eredeti reprezentációja. A továbbjutó Lénárd

miatt használhatatlanná vált könyveket betonba öntötte,

Anna 300 dollárját bronzba öntve az érték,

ezzel egyszerre állít emléket a Könyveknek, és ítéli megsem-

pontosabban az értékvesztés fogalmát járja

misítésre az értelmetlen propagandaszövegeket.

nemes anyag, a bronz mára elavult technikának számít. A másik két munkája felszabdalt pénzdarabokból készült, az egyik használhatatlansága folytán fűtőanyaggá vált, a másik viszont puzzle-ként működik.

A temetés konkrét és metaforikus példája egyszerre a SZ. A. F. céges logókkal díszített, meghökkentő koporsója, mely a „minden eladható” kritikája. E mű groteszk/vicces hangvételének ellentéteként a gyász és a temetés konkrét formájával, sőt emelkedettségével is találkozhatunk e kiállításon. Zádor Tamás Panoráma felvételei a 2009. március 3-ai tatárszentgyörgyi temetésre összegyűlt tömeget

Az állásfoglalások következő nagy csoportja

mutatják. Az esemény a szokásos gyászon túl a romakonf-

a környezetszennyezés. Az egyik legizgal-

liktusok jelképe lett, különösen, hogy egy kisgyermek is a

masabb mű, mely bekerült a 10-es váloga-

hazai rasszizmus áldozatává vált. Ugyanakkor a fotók közeli

tásba is, Budha Tamás–Tábori András: Palack

és távoli felvételei még évek múlva is – mikor már a konkrét

csendéletek E100-tól E199-ig, már a címében

esemény távoli lesz, ezért tartalmát illetően kísérőszöveggel

is ironikus munka, mely az elsősorban a

válik teljessé – a hatalmas tömeget alkotó, teljesen különböző

fiatalok, különösen a gyerekek csábítására

származású és társadalmi helyzetű emberek közös gyászának

szolgáló üdítőital-színezékek pantonskáláját

giccsmentes, megrendítő példái maradnak. Szintén emléket

mutatja meg. Az üdítőitalok alatt sorakoznak

állított Süli-Zakar Szabolcs, ám az ő, szikárságával is megható

a költői nevű festékek (Sunset Yellow, Allura

munkája épp nem egy kiemelkedő eseménynek, személynek,

Red stb.), melyek oly csábítóvá teszik ezeket

hanem egy újságot áruló hajléktalannak, a hétköznapok

a termékeket, s melyeket számos országban

szinte észrevétlen emberének állít emléket, rekonstruálva

már betiltottak. A dolog pikantériája,

annak nap mint nap megtett, szokásos útvonalát.

hogy a mű hatásvadász-eszközök minimális alkalmazása mellett válik hatásossá. Felelősségteljes állásfoglalásról tesz tanú2009. július

tudatosítja, hogy ma már maguk a szeméthegyek váltak a

összekötő eleme a szemétkupacok tömkelege. Az a leggro-

által a pénz névértékét veszti, de az egykor


Kudász Gábor Arion Szemétunió című fotósorozatában azt

Különösen izgalmasak voltak azok a művek,

körbe több szempontból. A bronzba öntés

8

tása helyett, szemétdombbá való változtatására.”3

Péter Ildikó Terek és építkezések című fotósorozata építkezési tájakat mutat be, melyek a legtöbbször kifejezetten zavarják a környezetet, s csak az ideiglenességük tudata teszi elviselhetővé őket. Péter Ildikó e képekkel tudatosítja, hogy a környe-

2009. 06. 26. 16:31:55

zetünk folyamatosan változik, ami többnyire azzal jár, hogy

Helyzetkép

zöld területet vesznek el üzleti célú építkezésekre. A műszaki kamerával diafilmre készített képeknek csak egy vonala éles, így olyan hatást keltenek, mintha ezek a gépek csak játékok, illetve makettek lennének. Gyakorlatilag képei fordított hatást váltanak ki, mint Szabó Dezső makettfotói, amelyek viszont valós tájaknak tűnnek. Szintén a lepusztult helyek, épületek a témája Pokorny Attila helyspecifikus Falvarratának. A mind szellemiségében, mind kivitelezésében érdekes munka célja össze- és bevarrni a már használhatatlan épületet, így e talált falak Pokorny számára szobrászati lehetőségként működnek. Néhányan állásfoglalásukat a politikai irányába fejtették ki.

folytonos jelentőség- és jelentésváltozását szemléltette azáltal, hogy a számos kitett zászlóból a néző mindig kicserélhette a számára relevánsat. A politikai állásfoglalásoknak művészi szempontból az a veszélye, hogy könnyen túl direktekké válnak, ami művészileg gyengíti, s hónapok, évek múlva érdektelenné teszi a műveket. Ennek a hibájába esett Papp Réka Kinga Millió zsebbe száll című, legfeljebb kabaréba illő, közhelyes dalocskájával, mely két év múlva már semmiről nem fog szólni. Az ilyen kifejezetten szájbarágós állásfoglalás épp direkt eszközei révén mellőzi a művészetet. Kevésbé direkten politikai mű, de szintén a túlzott

telenek e fiatalok számára, laza mozdulattal túllépnek a korábbi generációk problémafelvetésein. Szerencsére a kiállítók jó részének sikerült a pályázati téma látszólag könnyű megoldásait, az állásfoglalások direkt politikai eszközeit és a

A 2006-os, Több etikát, kevesebb esztétikát! szlogenű Építészeti Biennále hívószavával ellentétben

kődobálásait reprezentáló kockakőszobra. A továbbjutók közül

úgy vélem, ahhoz hogy releváns műalkotásokról

Papp Réka Kinga mellett Csiki Emese Pecsét széke sem intellek-

beszélhessünk, az etikának és az esztétikának

tuálisan, sem kivitelezésében sem üti meg számos más, tovább

egyensúlyban kell lennie, mivel ez utóbbi nélkül sok

nem jutó művész szintjét.

mindenről szó lehet, csak művészetről nem.

nemcsak a látvány, hanem kifejezetten a mögöttes tartalom miatt. Ezek közé tartozott a SZ. A. F. megvásárolható szociális, szponzorlogókkal díszített koporsója a szponzor- és pénzkeresési mánia karikatúrájaként, mely különösen az ünnepi pezsgőkkel megrakva kellően provokatív műnek számít, akárcsak Győrffy László Hét főbűne. Ezt az alkotást a szerzők mellesleg teljesen félreértve sorolták a klasszikus vallásos gondolkodás újraértelmezése közé. Ugyanis a művészi statementben egyértelműen olvasható, hogy „csak médiumában (olaj/fatábla) és precíz kivitelezésében kötődik a középkori keresztény tradícióhoz; a főbűnök teológiai értelmezése helyett az általuk kiváltott melankolikus asszociációkra fókuszál, és radikálisan szubjektív felvetéseket fogalmaz meg a jelenkori társadalmi konfliktusok által meghatározott párbeszédben.”5 Az által, hogy nemcsak egy társadalmi jelenségre, hanem épp jelenségek sorára, pontosabban hét jelenségre reflektál, s mindezt inkább provokatív, mintsem moralizáló attitűddel teszi. A kiállítás és a munkák frissességét jelzi, hogy a hazai kortárs művészeti szcénát átható modernizmus-posztmodernizmus kérdése köré fonódó művészi állásfoglalások, már-már unalomig szétrágott kérdései alapvetően érdek-


Jegyzetek 1 A 2006-os velencei Építészeti Biennále a Több etikát, kevesebb esztétikát! szlogen koncepciója köré épült. A főkurátor, Massimiliano Fuksas ezen azt értette, hogy az építészet inkább a gyakorlati városfejlesztési problémákra helyezze a hangsúlyt, ne pedig egy-egy látványos épületremekre. Ilyen szempontból respektálható a szlogen, de sokak szemében ez úgy csapódott le, mintha a művészetnek inkább volnának etikai, mintsem esztétikai feladatai.

Süli-Zakar Szabolcs: Emlékmű, 2009, rekonstrukció, 1,45x22,4 m

2 Fiatal kortárs állásfoglalások, pályázati felhívás (katalógus, szerk.: Senczer Sári), Pécs, 2009, 7., illetve www.fika.hu 3 Kiss András saját interpretációja. Fiatal kortárs állásfoglalások (katalógus, szerk.: Stencezer Sári). 2009, Pécs, 44. 4 Bordács Andrea: Betonba öntött könyvek. Hübler János és Kerezsi Nemere kiállítása. ÚM, 2008 5 Győrffy László saját interpretációja. Fiatal kortárs állásfoglalások (katalógus, szerk.: Stencezer Sári). 2009, Pécs, 28.


Ugyanis akadt olyan mű, ami amolyan „biztosítékkiverő” lehet

című festménye

könnyfakasztó jelenségeit elkerülni.

Hetes Arzénusz Ki tudja, hol áll meg? című, az utcaforradalmak

lizmust, bár az nem derül ki, hogy pontosan ez miből is állna.

a háttérben

Mulaj Sándor: Bekerített sonka

társadalmi érzékenység könnyen giccsbe csábító,

evidenciája, illusztratív jellege miatt nem volt igazán „ütős”

A katalógus szerzői a kiállított művekből hiányolják a radika-

Kiss András: Negatív alkímia, 2008, installáció, vegyes technika, változó méret

2009. július

Claudette lobogózik) a zászlók reprezentációs szerepét és azok


Oszvald Tamás installációhoz kapcsolódó akciója (Popov és

9

2009. 06. 26. 16:33:38

odanéz, ahol a kamera és a néző áll, és annyi minden van az

HORNYIK SÁNDOR

Varázslatos felvételek egy varázstalanított világban

arcán, hogy regényt lehetne róla írni. A háttér pedig a klaszszikus, kaktuszos préri, de nem színesben, hanem szigorúan fekete-fehérben, és egy kicsit homályosabban a kelleténél. Mint ahogy nagyon sok Corbijn-fotó kicsit homályosabb a kelleténél. Mondhatni elvesznek a részletek. Vagy inkább a fotográfus eltereli a tekintetet a részletekről, mintegy túlnagyítja egy kicsit a negatívot, miáltal a megszokottnál szemcsézettebb lesz a felvétel. (Technikai értelemben véve ezek a korai fotók kis formátumú, Nicon fényképezőgéppel

Anton Corbijn munkái

készültek, és a dokumentarizmus keresetlensége a portré

LUMÚ, 2009. IV. 29–VI. 5.

lélektanával ötvöződik bennük.) Az egyik leghatásosabb fotó ebből a bizonyos „fekete

Egyszer régen Svetlana Alpers írt arról

korszak”-ból, avagy a „Famouz” album rockfotográfiáinak

az Art of Describing (ami egyszerre a

korszakából (amelynek Corbijn-féle szlogenje a „kívülről

leírás és a leképezés művészete, sőt tudo-

betekinteni” volt) a Joy Division együttes 1979-es megörö-

mánya, ha a latin „ars”-ra és a hét szabad

kítése a londoni metróban.2 Mintha egy kultusz születé-

művészet fogalmára gondolunk) című nagy-

sének 0. pillanatában lennénk. A posztpunk éra legendás

hatású könyvében, hogy létezik egyfajta

zenekara éppen csak kiadta első lemezét, az Unknown

„északi” tekintet, amely elsősorban nem prog-

Pleasurest, amely a rocktörténelem egyik legdepresszió-

ramokban, szövegekben és szavakban fogal-

sabb opusza. A két évvel később (huszonhárom évesen)

mazódik meg, mint a „déli”, itáliai reneszánsz,

öngyilkosságot elkövető, énekes-dalszövegíró, Ian Curtis

hanem képekben.1 Bizonyos tekintetben ehhez

úgy néz vissza a kamerába lódenkabátban és cigarettával a

a képekben és nézőpontokban gondolkodó,

kezében, hogy abban az egész lemez, sőt az egész későbbi

németalföldi tradícióhoz kapcsolható Anton

Curtis-kultusz benne van. Curtis legendásan sötét tónusú

Corbijn képi világa is, amelyben a kortárs

hangjával, egzisztencialista filozófiával átitatott komor szöve-

művészet (elsősorban a zene és a film, de az

geivel és hihetetlenül intenzív színpadi jelenlétével mind-

irodalom és a képzőművészet is) nagyjai nem

máig a „dark” zene és a gótikussá hígult dark szubkultúra

annyira a popkultúra ikonjaiként jelennek meg,

egyik ikonikus figurája, akit Corbijn majdhogynem hamarabb

hanem inkább olyan rejtélyes állóképekként,

fedezett fel magának, mint a zenei szerkesztők. Jóval később,

amelyek többet sejtetnek az ábrázolt személy

1988-ban Corbijn egy éppen visszafogottságában és archív

belső világából, mint abból a szerepből,

szemcsézettségében gyönyörű klippel, az Atmosphere-rel

amelyet a kortárs kultúraiparban betöltenek.

állított emléket Curtisnek. De szerepel az életműben egy

Nemcsak egy-egy sztárt látunk, hanem magát

másik mementó is, egy színes portréfotó 2002-ből, címe:

a sztárrá vált embert, aki a maszkokon és a

a.curtis, vagyis „a” mint anton, mint Anton Curtis. Corbijn

szerepeken túl a maga intellektuális és vizu-

Ian Curtisként jelenik meg abban a sorozatban, amelyben a

ális gazdagságában áll előttünk. Talán ezért

fotográfus egyfajta hommage-ként elhunyt zenészek arcát

is szeretik annyira a sztárok Corbijn fotóit,

és imázsát öltötte magára. A fotók helyszíne ráadásul nem

aki a 19. század utazó rajzolóihoz hasonlóan

más, mint Corbijn szülőföldje, a hollandiai Strijen szigete, a

egyedül járja a világot kamerájával.

holland protestáns préri. A Curtis-Corbijnről készült felvétel

Corbijnt a rockzene tette híressé, és ha egyetlen képet kellene kiragadni ebből a történetből, akkor az mindenképpen a The Joshua Tree album felvételeinek rögzítése a Death Valley-ban, 1986-ban. A nagyon színes 80-as években, a glamrock és a diszkó hőskorában éles, fekete-fehér panorámaképek készültek hatalmas sziklás hegyekkel, csontszáraz sivataggal és komor, ír rockzenészekkel. A vadnyugat, ahogy egy holland természetfotós látja a sztárfotós szerepébe bújva. És valami hasonló 1980-ból:

10


2009. július

egy holland-amerikai blues-zenész, Captain

a magányos, napsütötte, mégis nagyon sötét figurával és a feléje kúszó árnyékkal a legkomorabb és a legeszköztelenebb a sorozatból. (Corbijnnek ráadásul elég egy kabát, hogy hozza Curtis figuráját, amihez azért kell kisugárzás.) Ehhez képest a 2007-es Control, a portréfilm Ian Curtisről túlságosan is neorealistára sikeredett, és proli szerelmi drámába fojtotta az egyre sötétebb és magányosabb képzeteinek súlya alatt összeroppanó énekes tragédiáját. A szépen és stílusosan, fekete-fehérben fényképezett külvárosi történet egyáltalán nem varázslatos, hanem túlságosan is hétköznapi, legalábbis a mítosz felől nézve. És ebben az esetben nem a demitizálás lett volna nagy kunszt, hanem a mítosz értelmezése, és ez nem nagyon sikerült.

Beefheart jelenik meg egy kopott cowboy,

Sikerült viszont valami ehhez fogható egy zseniális képben,

vagy inkább prédikátor alakjában, aki valaki

ami annyira átütő, hogy rá is került a Star Trak fotóalbum borí-

vagy valami előtt leveszi a kalapját. És nagyon

tójára. A felvételen Clint Eastwood látható Uncle Samként,

2009. 06. 26. 16:34:07

Pályaképek

csak az eredeti képaláírás „hiányzik”: I want you for U. S.

életlen mutatóujj performativitása a hangsúlyos,

Army! Ami ugye arra utalt, azt a performatív beszédaktust

hanem inkább az átható, szúrós tekintet és a mély

közvetítette, hogy az Egyesült Államok szimbolikus apafi-

barázdák a napszítta, sokat látott arcon – vagyis

No de

a fény-árnyékok és a tónusok gazdagsága. A Star

kire van szüksége Piszkos Harrynek? Mint tudjuk, senkire,

Trak művészi szempontból az „aranykor”. Nemcsak

ő egyedül is elintéz mindenkit. Eastwood azonban ekkor

a fotográfiák tónusából adódóan, hanem a valóság

már nem elsősorban westernhősként, vagy magányos

ábrázolásának összetettsége, illetve a sztárok

ítéletvégrehajtóként áll a nézővel szemben, hanem Oscar-

imázsának heroizálása miatt is. Maga Corbijn persze

díjas rendezőként, aki az 1992-es Nincs bocsánattal komoly

egyszerűen csak barna képeknek nevezi ezeket a

revíziónak vetette alá a western műfaját, és azon belül

fotókat, amelyek rendkívül gazdag tónusvilágukat

saját ikonikus alakját is. A fotó ráadásul Cannes-ban készült

egy speciális előhívónak (lith-developer) és egy

akkor, amikor ő volt a zsűri elnöke, és nem is annyira az

szintén különleges fotópapírnak köszönhetik.


2009. július

gurájának szüksége van fiaira a

világháborúban.3

Anton Corbijn: Marlene Dumas, Amsterdam, 2000, 68x69 cm

11

2009. 06. 26. 16:34:12


2009. július

12

2009. 06. 26. 16:34:33

Corbijn saját mottója a korszakhoz szintén a belső mély-

Pályaképek

ségeket és a részletgazdagságot hangsúlyozza: „belülről betekinteni” (looking in from the inside). A híres sztárfotós ekkor már része a hírnév és a glamour világának, de a közhiedelemmel ellentétben nem demisztifikál, hanem éppen ellenkezőleg: megmutatja a mítoszok szépségét és erejét. Egy másik aranykorbeli, sőt árkádiai fotográfián a 90-es évek egyik karakteres topmodellje, Christie Turlington kuporodik össze egy erdei függőhídon. Corbijn nem mitizál, mint Helmut Newton, de nem is demisztifikál, mint Diana Arbus. A felvétel egész egyszerűen varázslatos, már-már tündéri, miközben tudható, hogy nagyon is megkomponált, és még az átlagnézőnek is van némi fogalma a modellvilág embertelen racionalitásáról és a szép testek fogyasztásának mechanizmusairól. A Star Trak cím természetesen a Star Trekre hajaz, és eljátszik a „trek” ige és a „track” szó jelentésrétegeivel. Egyfajta utazás ez a mítoszok mélyére, de közben nyomozás is és kutatás, utolsó szempont, hogy vizuális utazásról van szó, egyfajta fényképezőgéppel festett, illusztrált útirajzról, ahol néha nagyon festőien csúszkál a fókusz és a mélységélesség, és persze Corbijn – belső pozíciójából adódóan – eljátszhatja a kalauz, a révész szerepét. Persze egy olyan, hűvös és távolságtartó, „északi” révész szerepét, aki idővel, a 90-es évek végére már megcsömörlik valamelyest az Árkádiától, és létrehozza annak egy ironikus, kicsit kísérteties verzióját a maga „kék korszakával”. Olyan ellesettnek tűnő felvételek ezek, amelyek a paparazzo-képek mintájára készültek, csak éppen a „sztori” és a beállítás gondosan megtervezett. Mel Gibson például fekvőtámaszokat nyom a lakókocsijában, Kylie Minogue-ot meg egy hátsóablakban látjuk szexi fehérneműben telefonnal a kezében. Így a Kylie-ról készített fotónak valóban van egy paparazzis stichje, de egyúttal olyan, mintha egy nem létező film egyik jelenét kapta volna le Corbijn. Különleges darabja a 33 Still Lives sorozatnak a Clint Eastwoodról készített fotó, ahol nincs min csámcsogni, nincs mit meglesni, és filmes állóképként is teljesen érdektelen a jelenet. Mégis, mintha maga Amerika lenne a téma: álmos hegyvidéki kisváros csendes utcával és baljóslatú fényekkel, a mitikus „nyugat” az aranyásóktól David Lynchig és a Twin Peaksig. A tükrök és a tükröződések, a kirakatok és a passzázsok, a bárok és a driveinek világa, ahogy Richard Estes festményeiről is ismerjük. Csak éppen Corbijnnél nem annyira éles és nem annyira csillogó a kép, mint a hiperrealistáknál, hanem kicsit homályos és szemcsés a fotó. Ráadásul van valami kopottság is ebben a kékségben, hogy a szerző szándéka szerint megidézze a kifakult moziplakátok színvilágát. Egyfajta utóiratként és kitekintésként: felejthetetlen és nagyon stílusos videóklippek fűződnek Corbijn nevéhez: mindenekelőtt az Enjoy the Silence (1990) a Depeche Modetól. Dave Gahan királynak öltözve gyalogol a kietlen skót felföldön, és arról énekel, hogy a szavak szükségtelenek, mert csak bajba sodornak. És egy másik kultikus klipp, egy másik vizuális remeklés, amely nem a „szemcsés”, archív fajtából való, hanem „blőrös” szín- és motívumorgia: a Heart Shaped Box (1993) a Nirvánától. Kurt Cobain szürreális szenvedéstör-


ténete elaggott Krisztussal, hátborzongató varjakkal

Anton Corbijn: BONO, Cabo San Luca, 1997 123x185 cm

és kísérteties Dorothyval, meg egy sárga úttal, ami nem vezet sehová. Amúgy a „szív alakú koporsó” látványvilága annyira bejött Cobainnek, hogy utána már nem akart mással klippet forgatni, és nem is forgatott, mert Corbijn nem vállalta az újabb felkérést. Saját bevallása szerint a Cobainnel közös mérce olyan magasra sikeredett, ami már neki is sok volt. No meg hát Cobain fél év múlva (huszonhét évesen) egy rettenetes szerelmi házasság és a szubverzív, alternatív sztárság súlyával a vállain lelőtte magát egy vadászpuskával. Cobainről is Corbijn készítette a legjobb fotót, és ő is benne van az önarcképsorozat panteonjában. Szóval néha nem is tűnik olyan nagy botorságnak a reszakralizáció. Ezért is erőszakoltam ide már az elején a varázstalanítás weberi fogalmát, meg azért, mert Corbijn több interjújában is emleget egyfajta protestáns etikát, amelynek komolysága és tisztessége áthatja művészetét.4 Egész egyszerűen arról van itt szó, hogy ha csinálsz valamit, akkor csináld meg rendesen. Ha képeket készítesz, akkor csinálj olyan képeket, amiket sokáig lehet nézni akkor is, ha fogalmad sincs arról, hogy kit nézel: Nick Cave prédikátorfigurája, vagy Henri Rollins néma üvöltése önmagában is akkorát üt, hogy a néző még sokáig sóvároghat olyan belső világok után, amelyekben érdemes hosszan, nagyon hosszan elmerülni, mert olyan ösvényekre és rejtekutakra lelhet, amelyek kivezetnek a fogyasztói kultúra mocsarából és a látványtársadalom felszínességéből. Jegyzetek 1 Svetlana Alpers: Hű képet alkotni. Holland művészet a 17. században (Fordította: Várady Szabolcs), Corvina, Budapest, 2000 2 Photography Guide: Anton Corbijn. The Guardian, 27. October, 2007 3 V.ö.: W. J. T. Mitchell: What Do Pictures Want? The Lives and Loves of Images. University of Chicago Press, Chicago, 2005 4 V.ö.: Max Weber: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. (Fordította: Gelléri András, Józsa Péter, Somlai Péter és Tatár György) Gondolat, Budapest, 1982

előző oldalon

Anton Corbijn: David Bowie, Chicago, 1980, 98x142 cm 2009. július

a rejtett ösvények, a titokzatos nyomok feltárása. És az sem

13

2009. 06. 26. 16:35:07

is érdemes anyag. Felmérése, az életmű dimenzióinak körülhatárolása hosszú időt, talán éveket is igénybe

P. S Z A B Ó E R N Ő

vevő feladat, s a gazdasági válság időszakában nyilván

Papageno széke To r n a y E n d r e A n d r á s reprospektív tárlata és emlékkiállítása Városi Képtár, Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár, 2009. IV. 5-ig Boltíves Galéria, Budapest, 2009. V. 5–VI. 12.

a döntés sem születhet meg könnyen arról, hogy mi is legyen a hagyaték sorsa. A tudományos feldolgozásban, a döntéshozatalban mindenesetre egyaránt segíthetnek azok a kiállítások, amelyek bemutatják az életmű egyes szeleteit, vagy megpróbálnak átfogó képet adni róla. E tárlatok előkészítése során művek sora kerülhet a megfelelő helyre, a szobrász maga ugyanis kevés alkotását datálta pontosan, a plasztikák jó részét legfeljebb számokkal tudják azonosítani a feldolgozók. A művek együttes megjelenése révén pedig azok számára is

Nemzedéke egyik legegyénibb hangú tagjaként indult a pályán több mint harmincöt évvel ezelőtt Tornay Endre András (1949–2008) szobrászművész. Nem mond ellent ennek a megállapításnak az a másik, amely szerint egyike volt azoknak, akik a leghűségesebben kötődtek a tradíciókhoz, nem is annyira a grand art korábbi

keltetésére vállalkozott a székesfehérvári Városi Képtár Deák Gyűjtemény, a budapesti Boltíves Galéria pedig elsősorban az 1990 utáni időszak műveiből válogatott, részben azzal a szándékkal is, hogy azok egy részének kvalitásos gyűjteményekbe való bekerülését elősegítse. A Deák Gyűjtemény öt terme és folyosója a lehető legideálisabb helyszínt jelentette a lényegi jellemzőit

az ácsmesterség sok évszázados tudást

illetően abszolút koherens, az egyes műveknek az

átörökítő hagyományaihoz. Ezt az örökséget

időrendjét illetően azonban a rendezőknek nem kis

mondhatni gyermekkorában ismerte meg,

fejtörést okozó életmű retrospektív bemutatásához.

hiszen az erdélyi Zetelakán született, művé-

Míg ugyanis az első négy terem anyagát néhány

szeti tanulmányait viszont éppen abban

bizonyosan datálható mű köré csoportosítva a többi

az időszakban – 1968–72 között – végezte

alkotást alapvetően a kronológiai rend alapján állította

a kolozsvári Ion Andreescu Akadémián,

össze a kurátor, Lóska Lajos, az ötödik teremben a

amikor tartott még a romániai kortárs művé-

Tornaynál a 90-es évekre egyre jellemzőbbé vált fali

szet virágkora, a Nyugat felé való nyitás

tárgyak, reliefek kaptak helyet, a hatodikat pedig a

időszaka, amely azonban néhány év múlva

rajzoknak, nyomatoknak szentelte. Ezt a képet mintegy

lezárult, hogy azután a Ceauşescu-időszak

tovább árnyalta a Boltíves Galéria tárlata, amelyen a

legsötétebb évei következzenek.

műtárgylistán szereplő harmincnyolc alkotás közül összesen hét datált mű volt található.

már Magyarországon élt, előbb

Igen korai, még a főiskolás időszakban készült művek

Balassagyarmaton, majd Kőszegen, a régió

indították a Székesfehérváron bemutatott művek

kevés szobrászának egyikeként. Úgy tűnt, a

sorát: egy bronz és egy ólom Ülő nő. Előbbi a felület

nagy földrajzi távolság nem jelent hátrányt

igen érzékeny, expresszív megmunkálásával inkább

számára: miközben számos köztéri megbí-

még a mesterek, az ujjak begyével megtapasztalt

zatást teljesített a városban és környékén,

művészettörténeti örökség hatását jelzi, az utóbbi

a kortárs magyar művészet fontos fóru-

azonban, ahogyan a következő évben készült Önarckép

maival is szoros kapcsolatban maradt,

is, mintegy előlegezi már azt a formavilágot, amely a

számos egyéni kiállítása mellett a csoportos

80-as években jellemzővé vált Tornay művészetében:

tárlatok, művésztelepek rendszeres résztve-

a sűrítés, a tömörítés, a jellé egyszerűsítés jellemezte

vője volt, kisplasztikáival, érmeivel rendre

a Brâncuși, a kükládikus szobrászat, illetve az erdélyi

díjakat nyert, 1990-ben megkapta a rangos

népművészet hatását mutató műveket. Az 1983-as

szakmai elismerést, a Munkácsy-díjat is.

Bölcsődal nem nélkülözi még az elbeszélő elemeket,

ménybe, számos gyűjtője volt, tragikus hirtelenséggel bekövetkezett korai halála után hagyatékában is jó pár szobor, érem, vázlat maradt, ami önmagában is 2009. július

koztak országos tárlatokon. A nagy összefüggések érzé-

inkább a népi tárgyformálás, a fafaragás,

Noha számos műve került közgyűjte-


értékei, akik korábban csak egy-egy alkotásával talál-

évszázadainak figurális ábrázolásához, mint

Akkoriban, 1976-tól azonban

14

nyilvánvalóvá válhatnak Tornay művészetének sajátos

gyűjteményértékű, akár egyben tartásra

az 1984-es Álló alak azonban már azt a szobortípust képviseli, amely éveken át újra és újra visszatért Tornay művészetében: a testet csak a nagy formákban érzékeltető, tökéletesen lecsiszolt, többnyire sötétbarnára pácolt felületű, statikus beállítású figurát. A várakozás, a szemlélődés állapotában jelennek meg az egy időben szinte emblematikussá vált figurák, miközben a már

2009. 06. 26. 16:35:32

akkoriban megjelenő, számos

Pályaképek

apró részletből, nyersen hagyott és festett elemekből összerakott reliefek, fali dobozok előlegezték a későbbi, mozgalmasabb, dinamikusabb, kevésbé stilizált szobrokat. Ahogyan az 1985-ös Útkeresők mutatja, a szó szoros értelmében vett elmozdulások már a 80-as évek közepén elindultak. Igazából azonban a 90-es évekre lett jellemző Tornayra az a részletekben rendkívül gazdag, egyszerre rusztikus és kifinomult plasztikai világ, amely egyszerre utalt vissza a fa formálásának ősi módozataira és mozgató erőire, ezen keresztül pedig egy sajátos népi társadalomra, annak kultúrájára, történelmi és a mindennapi életet kísérő konfliktusaira – és az emberi lét drámájára. Egyszerre lett ekkorra összetettebb és mélyebb Tornay világa, a változásban igen nagy szerep jutott a reliefeknek, a faliképeknek, a dobozoknak, amelyek a székesfehérvári kiállítás ötödik termében kaptak helyet. Az emberi alak e műveken alig-alig kap szerepet már, a konstrukció inkább az őt körülvevő teret, tömegeket idézi, a ház, a hegy, a kerítés, az egymás mellett szálazó fák formáját, a hol nyersen hagyott, hol finoman színezett részletek ennek a látható világnak és a benne megfogalmazódó esztétikai és életminőségeknek a gazdagságára utal. A fa faliképekkel párhuzamosan bronz reliefek is készültek a 90-es évek elején – Az éjszaka hordaléka; A doboz titka (mindkettő 1992) –, amelyeket az anyag és az idő szépsége, megfoghatatlansága jellemzi, a 80-as évek plasztikáira emlékeztető kifinomultság. Ugyanez a finomság, stilizáltság a sajátja a 90-es évek

című plasztikának, amelynek középpontjában a korábbi évtized stilizált emberi figurája áll, körülötte azonban, mintegy keretelve

Tornay Endre András: No. II.


2009. július

– munkájának, a Papageno széke

fotó: Berényi Zsuzsa

egyik fő – mondhatni összefoglaló

15

2009. 06. 26. 16:35:32

a figurát, erőteljes hatású, szerkezetes elemek kapnak helyet. Ha úgy tetszik idézőjelbe téve tér vissza a korábbi időszakra jellemző elem, ahogyan jó néhány plasztikában, reliefben akkoriban, ha pedig úgy, akkor annak a kísérletnek a jeleként, hogy a mű egyfajta szintézise legyen a pálya addigi tapasztalatainak, eredményeinek. A 90-es évek eleje óta megszaporodtak az olyan művek, amelyek a Terv; Vázlat címet kapták, mintegy jeleként az említett szintézisteremtő kísérletnek. Az egyik 1992-es munka falikép, pontosabban annak a kerete, amelynek egy része emberi figura látványát idézi, a kereten belül pedig a kitöltendő tér, az elvégzendő feladat. Hogy azután ez a térkitöltés, szintézisteremtés mennyire sikerült a következő időszakban, az ezredforduló utáni években – nos, éppen ennek az értékelése lesz a feladat az életmű pontos számbavétele után. Mindenesetre olyan igényes munkák születtek a legutóbbi években is, mint A hálón című reliefsorozat 2005-ben, vagy a Korpusz I-II. 2007-ben, amelyekre a súlyos tömb jelenléte éppen úgy jellemző, mint a hajlékony, az élő természetet idéző fáé, és amelyeken a teret kijelölő, de nem bezáró, a művészet és az élet egységére utaló formák között jelenik meg a Megváltó stilizált alakja. Ugyanaz az egyszerűség

16


2009. július


jellemzi e műveket, mint az idő koptatta útszéli kereszteket – és ugyanúgy képesek magukba foglalni a teljesség ígéretét, mint azok.

Tornay Endre András: No. II., kp

2009. 06. 26. 16:35:49

A Léna&Roselli Galériának

Pályaképek

köszönhetően a Régi

SÁROSDY JUDIT

Művésztelep patinás galériája európai rangú miliőben

Mágikus gesztusok Hispaniából

fogadta a művészt, aki komoly sikereket aratott már Európa és Amerika számos városában. Szentendre főut-

J o r d i Pa l l a r é s k a t a l á n festőművész kiállítása Szentendrén

cáján tipikusan spanyol kép csalogatta az arra járókat, a galériában pedig részesei

Léna&Roselli Galéria, 2009. V. 29–VI. 25.

lehettünk egy szokatlan rituálénak. A festők városában

Egy művész oeuvre-je csak a maga teljességében értelmezhető. Mert olyan, mint egy élő organizmus: folyton változik, módosul. Persze az egyes művek lehetnek önálló entitások, de akkor is részei a nagy Egésznek. Láthatatlan pókhálófonalak körkörös struktúrája hozza létre őket, amely ha megsérül, a mű is veszít egyediségéből. Pedig a modern művész legfőbb célkitűzése – Giotto és Masaccio óta –, hogy egyediségre törekszik. Az évszázados kánonokat elvető, szuverén alkotók legfőbb feladata, hogy időről-időre valami új, mégis abszolút értéket hozzanak létre. Valamit, ami hiteles, és túl mutat önmagán. Jordi Pallarés (1962–) katalán képzőművész is azok közé tartozik, akik nem a sikert kergetik. Kitartó, céltudatos munkával, szisztematikusan építi az életművét. Nevét, munkásságát itthon még alig ismerik, bár nem először jár nálunk. 2001-ben Nádler Istvánnal és Fehér Lászlóval közösen állított ki Barcelonában, tavaly tavasszal pedig két nagyméretű, expresszív képét láthatta a budapesti közönség az Új Kor Társ című nemzetközi tárlaton. Mi több, a Szépművészeti Múzeum kortárs gyűjteményében is található két festménye, de nagyszabású, önálló kiállítással csak most mutatkozhatott be – Szentendrén.

látható tárlat – huszonhárom nagyméretű táblakép és egy grafikai sorozat, az Apokalpszis hét pecsétje – Pallarés közel negyedszázados alkotói tevékenységének esszenciája. A megnyitót követő virtuális műterem-látogatáson videómunkáiból, installációiból és performanszaiból is kaphattunk némi ízelítőt, ám aligha lehet kétséges, hogy alkotójuk par excellence festőművész. Pallarés nemcsak a szükséges technikai tudást birtokolja, de rendíthetetlenül hisz a táblakép létjogosultságában, illetve az eleven gesztus varázsában. Pallarés Barcelonában született, ott végezte művészeti tanulmányait, s azóta is a katalán fővárosban él és dolgozik. A tenger és a hegyek közt elterülő ősi város – ahol természet és művészet, múlt és jelen szoros szimbiózisban élnek – időközben modern metropolisszá nőtt; mely bár féltve őrzi becses múltja emlékeit, minden újra fogékony. A világörökség részét képező gótikus negyed és Gaudí emblematikus építményei mellett a megannyi színben villódzó,

Jordi Pallarés munka közben

hatalmas Torre Agbar és társai már a 21. század ikonjai. Az építészet és a vizuális művészetek ismét fontos szerepet kaptak a város életében; a 90-es évektől sorra születtek az izgalmas, monumentális építmények. Nem csoda, ha kezdetben Pallarés is építésznek készült; világhírű nagybátyja, a tragikusan korán elhunyt Enric Miralles merész alkotásai, melyek a hagyományt a legkorszerűbb technológiával ötvözik, izgalmas színfoltjai a városnak. Hisz a színek és a különböző festői irányzatok jeles képviselői tradicionálisan hozzátartoznak a városképhez. Picassótól Miróig, Dalítól Tapiésig mindnyáreptértől a Ramblák mozaikburkola-


2009. július

juknak saját múzeuma is van, de a 17

2009. 06. 26. 16:39:09

táig vagy a tengerparti sétány kortárs szobor-

Catalunyával összekötő híres sétány afféle modern agora,

galériájáig a modern művészet szerves része

ahol éjjel-nappal pezseg az élet. A 80-as évek meglehetősen

Barcelona életének. Pallarés ugyan még nem

expresszív képei ekkorra már erőteljes jelekké redukálódtak:

dicsekedhet önálló múzeummal, de az újonnan

a háromszögletű arcok ékké, majd gumóvá torzultak,

nyílt katalán gyűjteményben a spanyol festé-

hogy létrejöjjön belőlük a kampó, mely szintén gazdag

szet élő klasszikusa, Tapiés mellett kapott

jelentéssel bír. Pallarést a lét nagy kérdései foglalkoztatják;

helyet. Nevét és munkásságát egyre több

az erőteljes színek és gesztusok filozofikus gondolatokat

helyen ismerik, sőt elismerik – Stuttgarttól

rejtenek. A labirintus- és a spirálmotívum vissza-visszatérő

Chicagóig, Belgiumtól Angliáig.

elemei a képeknek és a videóknak. Mint ahogy az írás és a

Jordi Pallarés: Maria Callas, 2008 olaj, vászon, 170x170 cm

Számos nagynevű elődjéhez és sok kortársához hasonlóan, Pallarés is sorozatokat fest.

18


2009. július

Első ciklusát 1990-ben szülővárosának, illetve a Rambláknak szentelte. A tengert a Plaza de

kalligráfia, a nyugati és a keleti tradíció is szorosan összefonódik nála. Intrusismo (Behatolás) címmel 1986–1990 között létrehozott „hieroglifikus” ars poeticájában a térhez való viszonyát definiálta. Számára minden egyes kép, minden

2009. 06. 26. 16:39:24

ciklus – építkezés. Viszonyulás a hagyományos tér-idő koordinátákhoz. „Belépni, kapcsolatba lépni,

Pályaképek

ambíció – a terek elhatárolása, BEHATOLÁS, a művész érzése saját igazsága meghódítására, mindig az ABSZOLÚT IGAZSÁG metaforája.” A bikaviadalok szimbolikáját képi jellé redukáló Hispania (1990) című sorozata is sokrétű jelentést hordoz. Az élet és halál mágikus-rituális igazságát számos képében járja körül, s újabb műveiben is visszatér a már megtalált jelekhez, sajátos szimbólumkészletéhez. Szentendrei tárlatán a spanyol és a katalán zászló színeiben pompázó hatalmas horoggal arra figyelmeztet, hogy az élet folytonos küzdelem. S az áldozat elkerülhetetlen. Az arénák világában ezt a tudást bárki elsajátíthatja, ha akarja. „Sárga és piros, Hispánia színei. Vér és Nap, fény és szenvedély. Egy majdnem ezeréves tradíció, ahol a vér: áldozati rítus. Ahogy az élet a kozmosz metaforája; energia, gravitáció és megszállottság; mágia és identitás. Eredetileg beavatási szertartás, az összes energia tiszta állapotban. Tánc a halállal, az élettel szemben. A bikaviadalok hazájának színeit viselő banderilla egy egész közösség szimbóluma; a jó erők relatív küzdelme a rossz erők ellen. Piros vitalitás, sárga idealizmus; és a létezés. Emberi lét, katarzis és hagyomány; minden identitás.”– írja Pallarés, aki elmélkedéseit és tapasztalatait évtizedek óta maximákba sűríti. 9000 oldalnyi kalligrafikus kézirata is tanúsítja, hogy a lét nagy kérdéseit egy filozófus alaposságával igyekszik körbejárni. Mert bár tudja, hogy „a műalkotás az idő sodrába merül”, mégis az örökkévalósághoz tartozik. Henri Focillon – a keleti és a nyugati művészet széleskörű elemzésével, történetiségével behatóan foglalkozó francia művészettörténész – szerint a műalkotás helyhez kötött, egyéni, de egyetemes tanúságot nyújt. Ez az axióma különösen igaz a katalán művész esetében. Hisz Pallarés szimbólumteremtő művész. Az egymást kronologikus rendben követő sorozatai, impulzív képei egy mitikus-kozmikus világkép részei. Redukált szín- és formavilága (négy szín: FEKETE – egzisztencializmus; FEHÉR – szkepticizmus; PIROS – vitalitás; SÁRGA – idealizmus; ill. két

Jordi Pallarés: Goya, 2005 olaj, vászon, 100x100 cm

forma: a kör vagy spirál és a négyzet/rács) éppúgy gyökerezik a mediterrán világ ősi kultúrájában, mint a zsidó-keresztény tradícióban. Mózestől a románkori katalán freskókig, Rembrandtól Francis Baconig, az európai expresszionizmustól az amerikai informelig, Goya és Picasso hispán zsenialitásától Mondrian szigorú reduktivizmusáig, Platón ideatanától Kierkegaard egzisztencializmusáig, San Juan de la Cruz misztikus lírájától Schopenhauer életbölcsességéig – képtelenség lenne felsorolni azt a sokféle hatást, amit Pallarés mesterien szintetizál. Szenvedélyes szimbólumait az Emberi lét (2007) című sorozatában a végletekig fokozza: az életet szimbolizáló báránymotívumból alakult vörös horgok és a spirális kavargás eleven köldökzsinórként kapcsolják össze a mitikus múltat a kozmikus jövővel, az egyént a közösséggel. Baudelaire szerint a modern művészet magára a mulandóságra épül. A halált keresi, a szüntelen változást, nem pedig az abszolút és egyetemes princípiumokat. Jordi Pallarés e tekintetben kivétel, mert bár igyekszik megragadni.


2009. július

központi témája a halál és a mulandóság, a létezés aspektusait új, abszolút és egyetemes jelképiséggel 19

2009. 06. 26. 16:39:54

töltenek meg jelentéssel tárgyiasságuktól majdnem végsőkig megfosztott fragmentumok és/vagy tárgyiasulnak újra. Oldott

TOLNAY IMRE

foltok és szikár firkák fedik és szövik át meg át egymást. Bizánci szakralitás, középkori dekorativitás, a gyermekrajzok őszinte-

Foltba oltva

sége egyaránt felfejthető Klimó Károly munkáin.

Klimó Károly gyűjteményes kiállítása

Bár talán a felsorolásból többen kimaradnak, kevés festő jutott el a gyermeki ártatlanság és önfeledtség olyan szintjéig a hazai festészetben, mint Lossonczy Tamás, Klimó, vagy Szabados

Városi Múzeum, Napóleon-ház, Győr 2009. V. 15–VIII. 23.

Árpád, erről úgy ír Pilinszky a Szög és olajban, hogy „amíg Bartók – most meg már a művekről beszélek – csupán a tisztaságig jutott el, Klee az ártatlanságig emelkedett. Nem infantilis, hanem ártatlan, ez döntő különbség a művészetben.”1

Sok szónak van irodalmi és közhasználatú másodlagos jelentése, így a foltejtés és beoltás, oltottság is többrétegű többlettartalmakat hordoz(hat). Klimó Károly festészetét, úgy tűnik, igazán jól fémjelzi ez az alliterációs szókapcsolat, mert bár piktúrája alapján nem mondható például Rothko közeli rokonának, mégis foltejtése és festé-

Ugyanakkor kétségtelen, hogy a gyermeki ártatlan jelhagyás, a lelki szegények boldogsága, a konvenciókat, tudatalatti tartalmakat felszabadító ügyetlenkedés és ezek tudatos keresése vitatható tényezők a szakmaiság, elhivatottság mentén. Érdemes egyszer kimondani, hogy a lírai absztrakt szakmabéli nem igazán, na jó, ritkán tudja-akarja szavakban megfogalmazni, miért festi azt és úgy, a laikus/műélvező számára a mű mint lecke az empátia/beavatottság valamely mértékéig fel van adva, a gyűjtő/ kurátor pedig az iménti kategóriákban különbözőképp alámerülve, az alkotásokat a valós vagy vélt trendekbe, értékrendekbe igyekszik/ kénytelen/engedi illeszteni. Míg Arnulf Rainert és Gaál Józsefet az antropomorfhoz, a mítoszokhoz, Kopasz Tamást és Nádler Istvánt a zeneiséghez való viszony fűtideterminálja talán leginkább, Klimót az életjelek-jelenségek esetlegességének és meghatározottságának dualitása. Tán bicegő és némileg méltatlan leegyszerűsítések ezek, lássuk be, nem igazán tudható és mérhető, hogy akár Klimó Károly munkásságára milyen arányban hat-hatott a délalföldi (békési) külső és belső terek világa, a balkáni vagy mediterrán térség díszítőművészete, Bartók zenéje,

Klimó Károly: Villanások, 2008

Balaton-felvidéki élmények

vegyes technika, 70x100 cm

vagy egzotikus távoli kultúrák, az egzisztencialista, a libertinus

szetbe oltása, illetve annak sajátságai hatá-

20


2009. július

rozzák meg őt leginkább. Súlyos és könnyed,

vagy a katolikus-egzisztencialista filozófia.

brutál és frivol foltok feszülnek egymásnak

Klimó Károly mostani győri gyűjteményes tárlata jól válogatott

dinamikusan, vagy simulnak össze békésen

és rendezett, önmagukat és egymást jól érző munkák felvo-

Klimó képein. Rajzi és festői elemek, gyűrt és

nultatása. A szubjektív, kényes-önkényes szem persze hiányol

gyötört felületek, kozmikus és mikrokozmikus

avagy elhagyhatónak érez és vél műveket, némelyeket meggyő-

tartalmak jelentik ki, vagy vetik fel önma-

zőbbnek, másokat kevésbé annak ítél. Izgalmas és szerencsés,

gukat. Kis intim enteriőrökben egzisztálnak,

hogy egymással szemközti falakon és egymást követő termek

vagy megdolgozott síkokat rendeznek át,

zugaiban egyidejűleg találkozhatunk Klimó nagyméretű, deko-

2009. 06. 26. 16:40:18

ratív, feszes és tüzes, illetve kicsi, töredékekből összerótt, fakó

tizmus, egyfajta emocionális-vizuális retorika, mint

vagy visszafogott színvilágú, tépázott felületű alkotásaival.

a tervezettség. A keresetlenség és keresettség, a

Művei tehát egy-egyazon térben, egymással „szemezve-szem-

romlás és szemét esztétikája, illetve mindezek társí-

besülve” lógnak és szemlélhetők Győrött. Életörömet és heves

tása, olykor art brut-szerű megerősítése, kiemelése

belső festői késztetéseket, elmélyült komponálási igényt és

közé nem könnyen – bár alkotóként ellenkezőjét

önfeledt jelhagyást együtt hordoznak Klimó képei. Élményt

érezhetjük – húzható határ. Klimó jelhagyásai

és látványt merít alá filozofikus kétely, kereső hit és elmélyült

legtöbbször az által nyernek sajátos esztétikát, vagy

játék tartományaiban, másként fogalmazva, személyes gesz-

feszítik szét a hagyományos esztétikai kategóriákat,

tusait, gondolatait teszi a Divina Commedia bugyraiba. Nem

hogy a lelt vagy szándékolt esetlegességet, rendet

törekszik kényes egyensúlyra, helyette önkényes társítások és

követelő világunk esendő nyomait, maradékait, folt-

megfeleltetések dinamikája uralja képmezőit. Az egymással

jait emeli be képeibe. Közép-Kelet-Európa szellemi,

ütköztetett minőségek mostanában talán még jellemzőbbek

lelki és fizikai gyümölcseinek és rothadásainak tart

Klimó képépítésére, mint korábban: egy-egy szeszélyes, gesz-

sajátosan izzó-olvadó tükröt öt évtizede immár.

Pályaképek

tusszerű alakzata egyazon képen vagy sorozatban elforgatva, új helyzetbe hozva vissza-visszatér, heveny, emocionális-irracionális foltjait néha finom, geometrizáló vonalhálóval szövi át, transzparens elemekkel fedi le, határolja körül. Olykor konkrétnak tűnő asszociatív formák, máskor valós tárgyibiológiai fragmentumok (például madártollak) gazdagítják a klimó-i œuvre memento mori-s üzenetvilágát, atmoszféráját. Klimó piktúrájára színben a vörös-fekete-sárga

Jegyzetek 1 Pilinszky János: Három találkozás, Új Ember, 1965. december 25. / Szög és olaj, Vigilia, Budapest, 1982. 2 Hajdu István beszélgetése Klimó Károllyal, in: Klimó Károly 2000–2006, Enciklopédia Kiadó, 2006 3 Hajdu István beszélgetése Klimó Károllyal, in: Klimó Károly 2000–2006, Enciklopédia Kiadó, 2006

Klimó Károly: Tűz és madártollak, 2008, papír, kollázs, vegyes technika, 200x140 cm

hármasság a legjellemzőbb, bár néha korábbi önmagához képest meghökkentő, hétköznapian szólva trendi színeket, például brillantokat is használ. Szemléletét pedig egyfajta – de igen sokféleképp megnyilvánuló – dualitás2 jellemzi, mely az absztrakt expresszionista skatulyába gyömöszölhető karaktert lírai-poétikusarchaikus attitűddel ötvözi. Művészetének ez utóbbi pillére vállaltan egy régről fakadó, mélyen és folyamatosan átélt irodalmi kötődéssel társul, konkrétabban az epikus-verbális tartalmak, mint mondja, „amikor dolgozik, erősen munkálnak benne”3. A 60-as években megérintette, foglalkoztatta az egzisztencialista filozófia, Camus és Sartre művei, Heidegger, Jaspers gondolatai. Sade-hoz 12 nagyméretű rajzot készített, melyet a müncheni Matthes und Seitz kiadó publikált Sade-sorozatában, olyan művészek között, mint Arnulf Rainer vagy Hermann Nitsch. Bár a német absztrakt expresszionizmus is „kitermelte” a maga karakteres, tüzes fiait, Klimó ténykedése mégis valamitől egyediként és ünnepeltként viseltetett arrafelé. Klimó mindazonáltal igazi középeurópai alkotó, aki bár Nyugaton mutatkozottmutatkozik meg legtöbbet, a Kárpát-medencéből nézve mégis azt a vélekedést erősíti életműve, hogy Krúdy halászléinek látványa, az Alföld vagy Budapest piacainak lomha forgataga, térségünk és esendőségünk, kételyeink tükröződnek leginkább művészetében. Kiemelt, fontossá tett, körülhatárolt véletlenek, keresetlenségek. Többször támad az gyását gyakrabban irányítja a képi automa-


2009. július

az erőteljes benyomásunk, hogy Klimó jelha21

2009. 06. 26. 16:40:37

Ezek a helyek egyúttal meditatív kertek is. A kert eredetileg nem más, mint az embert körülvevő, általa mesterségesen kialakított

SZEIFERT JUDIT

természeti közeg, mondhatni műtáj. Benne a növények orga-

Az emlékezés kertjei Bikácsi Daniela tárlata Raiffeisen Galéria, 2009. V. 11–VI. 28.

nikus burjánzását az ember szabályozza, a természetes formákat bizonyos koncepció szerint rendezi. Bikácsi Daniela képein is a természetes formák és közegek mesterséges, mértanian kiszámított és „felépített” elemekkel találkoznak. Az építészeti elemek, az ember alkotta tárgyak organikus motívumokkal kapcsolódnak össze. Az egyik legjellegzetesebb a növekedő fű, amely többször a halált szimbolizáló koporsóval (Fűkoporsó I.) kapcsolódik össze, s így annak pandanjaként az élet szinonimájává válik. Ugyanakkor most látható több munkáján is a szerepel a Lekaszált fű, amely hol csomókba (Lekaszált fűcsomók), hol tömbökbe

Bikácsi Daniela, amikor képet fest, az emlékezet titokzatos szűrőjén keresztül újrateremti a rendelkezésére álló anyagot. A művein megjelenő, látszólag

22


2009. július

Bikácsi Daniela: Keskeny medence, 2009, tojástempera, vászon, 70x170 cm


hétköznapi tárgyak, architekturális elemek

(Három csavart fűtömb; Benyúló csavart fűtömb) rendezve egyértelműen az ember jelenlétére utaló motívum. A Fűtömbök című másik festményen a fekete űrszerű közegben úszó, lebegő három fűdomb egyértelműen a sírhant asszociációját kelti. Itt ismét – az elmúlás és az (újjá)születés összekapcsolása révén, a zöldellő fű a remény szinonimájává is válik.

(lépcső, oszlop), építmények (medence, kút,

A másik természeti elem a víz, amely festményein hol hullámzó

homokozó) és kertek metafizikus, illetve

kék tengerként, hol az áttetsző anyag tömbszerű, áthatolhatatlan

sokszor szakrális tartalommal telítődnek.

tömegeként jelenik meg. Az Egy kék című vásznán egyértelműen

Valamennyi képtárgya konkrét látvány-

nyitva hagyja a jelentést. Hiszen az ábrázolt kékszínű közeg

elemből indul ki, a róluk készített festmények

egyaránt lehet égbolt vagy víz, a kettő közötti határok eltűntek.

emlékképek. A szubjektív emlékezés hol

Ezzel utal a Teremtés előtti ősállapotra, amikor az Úr még nem

átírja, hol álomszerűvé teszi a tapasztalt élmé-

választotta el a „mennyezet alatt való vizeket a mennyezet felett

nyeket, hol olyan részleteket emel ki és nagyít

való vizektől”. A víz mint természetes közeg öleli körül a Szigetet,

fel, amelyek más szemlélő számára lényegte-

illetve a Félsziget partjait is. A Félsziget az ég és a víz kékje közé

lennek tűnnek. Bikácsi Daniela munkamód-

ékelődve mintegy elválasztja őket egymástól. Szilárd közege,

szerét is ez jellemzi. Olykor ugyan megnevezi

zöldekkel, barnákkal megfestett, puhán omló vegetációja is

azokat a városokat, földrajzi területeket,

elkülönül a víztől és az égtől, ugyanakkor bennük úszva-lebegve

amelyekhez az adott emlékfragmentum

egyben össze is köti őket. A képen párás derengéssel, metafi-

kapcsolódik, de festői átfogalmazása által

zikus jelenségként bontakozik ki az itáliai hangulatú táj. A Sziget

egyetemes, általános és örökérvényű

azonban kemény kontúrokkal, építményszerű partszakasszal

helyekké teszi azokat.

válik külön az alatta megjelenített, élénk kék víztől. A part merev

2009. 06. 26. 16:40:56

sávja fölött a mély-

Pályaképek

zöld, dús vegetáció tölti ki a kép többi részét, ezzel egy közeli kivágatot sejtetve. Az égbolt nem látható, a mesterségesen kialakított, lila színű partsáv a víz és a növényzet határvonalát jelöli ki. Falszerű sávként zárja körbe a szigetet, ami ez által konkrét

fekvő San Michele szigethez kapcsolja a képet. A San Michele 1826-ban vált Velence

nyen. A medence ezzel ismét tartalmi jelentést

helyévé. A sziget mint temető, az emlékezés és a kegyelet

vált, földdel megtöltve a szárazfölddé változik,

helye. Ezen gondolat által tematikailag ez a kép is összekap-

és Bikácsi Daniela másik alapvető tematikai

csolódik az elmúlással és az emlékezettel. A temetőben a

elemének, a sírhelynek asszociációját kelti fel.

személyes és az egyetemes emlékezés összefonódik, hiszen

Így szoros kapcsolatot mutat a Három fekete

halandóságunk, földi létünk végességével szembesít minden

című vászonnal, ahol a három sötét színű

haláleset, minden relikvia, minden emlékhely.

földdel teli kőmedence szintén sírhelyekre utal.

Másrészt a Sziget épített szegélye a szárazföldet úgy

Bikácsi Daniela rovátkaszerű elemekből kibon-

öleli körbe, mint a medencék széle a vizet. A medence

tott faktúrái, finoman megmunkált, mívesen

szintén meghatározó motívuma Bikácsi Daniela több

kidolgozott felületei különös kontrasztot

képének. A most is látható Keskeny medence, fekvő téglalap

képeznek a képei által sugallt nagyléptékű

alakú, predellára emlékeztető frízszerű festmény, amelyen a

perspektívákkal. Ez az apró elemekből való

vékonyra nyújtott medencére épp csak ráláthatunk. A kőme-

építkezés Bikácsi megszokott munkamódszere,

derben megcsillan a kékes áttetsző víz, a lételem. Más fest-

de egyben szimbolikus jelentéssel is bír: a

ményeken a vízre mint éltető közegre éppen annak hiányával

kicsiny részletekből álló egészre, a mikroor-

utal, mint például a Betemetett medence című festmé-

ganizmusokból felépülő monumentális (vagy


város temetkezési


Bikácsi Daniela: Fűdombpalánták, 2009, akvarell, papir, 54x73 cm

Bikácsi Daniela: Sziget, 2009 tojástempera, vászon, 80x150 cm

2009. július

Velence közelében


itáliai emlékhez, a

23

2009. 06. 26. 16:41:08


Bikácsi Daniela: Lekaszált fűcsomó, 2007, tojástempera, vászon, 65x90 cm

annak ható) jelenségekre is utal. Sokszor olyan,

Korunkban a kert konkrétan szinte egyáltalán nem jelenik meg

mintha fonal-, sőt cérnaszerű festékszövedé-

a műalkotásokon. A kert a kortárs képzőművészetben, mint

kekből szőné vagy varrná, hímezné faktúráit.

például Bikácsi Daniela alkotásain, elsősorban a titok, az elvá-

Gondosan eldolgozva a szálakat, vagy éppen

gyódás metaforája és a művészet szinonimája.

mintha a vonalak fércként szinte lebegnének a képfelszín fölött. Képfelületei mégis mindig aprólékosan képzettek, festészete vizuális költészetként jellemezhető, ahol a lírai felületképzés dominál. Szövedékszerű faktúraképzése a képek metafizikus tartalmait erősíti.

Bikácsi Daniela képein bármilyen témát is ábrázol, a Titkos kert (Hortus secretus) jelenik meg. A latin nyelvben a titok, titokzatosság megnevezésére használt secretum (i, n) főnév elsődleges jelentése: magányosság, magány, magányos hely. A belőle képzett melléknév, a secretus (3) pedig elsősorban elkülönített, elválasztott, magányos, elhagyatott, távol

Itt ismét utalni kell a kert jelentéseire, hiszen

fekvő értelemben használatos, és csak második jelentése

elsősorban a földi Paradicsom, a Kozmosz

az, hogy titkos. Ezek a latin szavak közelebb visznek minket

szimbóluma, amelynek középpontja az

ahhoz a jelentéstartományhoz, amelyet Bikácsi Daniela

édenkert. Továbbá a kert előképe az égi

művei képviselnek. Azaz, ilyen értelemben a Hortus secretus

Paradicsomnak, s jelképe a paradicsomi

mint titkos kert, egy elhagyott, magányos, félreeső hely,

létnek megfelelő lelki állapotoknak. Az

amely nem csupán az idegenektől elzárt, bensőséges hatású

egyiptomiak burjánzó virágoskerteket és

kert, hanem a szemlélődő meditációhelye is egyben. A titkos

medencéket alakítottak ki. Palotáik falára és

kert kifejezés összefügg a Zárt kert (Hortus conclusus) fogal-

kövezetére is kerteket rajzoltak. A heszperidák

mával, amely a hagyományos értelmezés szerint a hűséges

kertje, Zeusz és Héra nászának színtere, a

és odaadó, tiszta szerelem szimbóluma is. Mindkét kifejezés

mindig megújuló termékenység szimbóluma,

jelentheti a befelé fordulást, a lélek által megélt és átélt

a görögöknél a jólét jelképe. A rómaiak ennél

dimenziókat, annak az ideának a képzetét, amelyet mindany-

tovább mentek: kifinomultan összetett,

nyian magunkban hordozunk.

kevert építészeti megoldásokkal – szobrok, lépcsők, források, barlangok, szökőkutak és vízköpők együttesét hozták létre a varázslatos színekben pompázó, az ember törvényeinek és akaratának engedelmeskedő növényzet keretei között.

Mert mindenki számára létezik egy idea, amely egy egészen kicsi kertről, a világ legegyszerűbb és egyben legnagyszerűbb kertjéről szól, ami utánozhatatlan, megismételhetetlen, lélegzetelállító. Ennek a keresésére indulunk, hogy aztán végül ne is tegyünk semmi mást egész életünk során, csak kutassuk azt a kertet, amelynek képzete bennünk él. Bikácsi


2009. július

Daniela alkotásain ezt a kertet keresi és tárja elénk. Munkái 24

a kert ideájának, képzetének kivetülései, az elvágyódás, a meditáció és az emlékezés helyei.

2009. 06. 26. 16:41:43

unizmusát állították a közép-

Kiállítás

pontba, a „szélsőséget” itt

PATAKI GÁBOR

is a Rytm csoport óvatos modernsége jelentette.

Néhány párhuzam

Mindegy, a kritikusok s

Pá r b e s z é d f e k e t e - f e h é r b e n . Lengyel és magyar grafika 1918–1939

az ilyen kiállításokhoz csapódó politikai-kulturális hivatalosságok amúgy is megelégedtek a sorsközös-

Magyar Nemzeti Galéria, 2009 III. 12-VI. 26.

ségre, a nemzeti karakter rokonságára vonatkozó lózungok ismételgetésével, Matejko és Munkácsy géni-

A lengyel-magyar történelmi sorsazonosság, barátság felemlegetése a legnagyobb közhelyek

uszának felemlegetésével. A sporadikus avantgárd kapcsolatok s néhány

közé tartozik, ettől függetlenül, a közhelyek természetrajza

grafikus együttműködése kivételével a két

szerint nem mentes a valós momentumoktól sem. Ha nem

ország művészei valójában nem figyeltek

így lenne, a két világháború közti lengyel-magyar kapcso-

egymásra.

latokat épphogy ellenségesség, legjobb esetben is hűvös pragmatizmus jellemezte volna. 1918–19 Magyarországnak szétszabdalt országot, elbukó forradalmakat, a nemzeti tudat máig kiható zavarát hozta. Lengyelországnak viszont

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lettek volna művészetükben rokon vonások, párhuzamos jelenségek, talán nem is olyan véletlen

a szétszakítottság évszázadai után új állami, középhatalmi létet, a diadalmas nemzeti egybetartozás és haladás reményét. Míg mi revíziót akartunk, addig a lengyelek a versailles-i békerendszer stabilitásában voltak érdekeltek, legfontosabb közép-európai szövetségesük Románia volt. Pilsudski neve ennek ellenére nálunk is pozitívan csengett s a szoros politikai kötelékeket a kölcsönös kulturális gesztusok igyekezték pótolni. Szerepet kapott eben a képzőművészet is: egy 1926-os grafikai bemutató után 1928-ban és 38-ban Budapesten, 1927ben és 39-ben Varsóban szetének „reprezentatív” kiállítására.

egybeesések. Adva van két, posztfeudális béklyóktól gátolt, de azért alapjában moder-

Más kérdés e reprezentativitás akkori s mai megítélése.

nizálódó ország. Adott két, paternalista-

A magyar művészet külföldi szereplései mindig is kiváló

autoriter módon kormányzott társadalom

terepet nyújtottak a konzervatív és progresszív csoportok

statáriális bíróságokkal és szögesdróttal

küzdelmeinek számára. Míg a 20-as évek végéig egy

körbezárt ukrán falvakkal, munkásmozga-

viszonylag liberálisabb válogatási elv érvényesült, a későb-

lommal és a mondén életvitel lehetőségeivel.

biek során elzárkóztak a „felelőtlen kísérletek” külföldi

Mindezeket a két nemzeti galéria közös vállal-

propagálása elől. Így míg 27-ben a KUT-ban fémjelzett

kozásaként született grafikai kiállításon figyel-

törekvések külön teremben szerepelhettek, később utalás

heti meg a látogató. Bakos Katalin válogatta

sem történt arra, hogy valaha a római iskolánál liberálisabb

a lengyel, Anna Manicka a magyar anyagot,

dolgok is történtek a magyar művészetben. Persze bemuta-

a külső, elfogulatlan szem így elég sok rejtett

tóikon a lengyelek se a konstruktivistákat vagy Strzeminski

értéket s izgalmat hozhatott napvilágra.


Edmund Bartlomiejczyk: Illusztráció J. I. Kraszewski Nagyapó és nagyanyó c. kötetéhez, 1922

2009. július

került sor a két ország művé-

25

2009. 06. 29. 7:46:20

Jerzy Hulewicz: Keresztrefeszítés, 1918 papír, linómetszet, 24,9x24,3 cm Nagy Imre: Aratók ebédje, 1929 papír, fametszet, 27,3x24,5 cm

Kezdjük mindjárt az avantgárdnál. Ha minden-

Azt is figyelembe kell venni azonban, hogy az avantgárd,

áron méricskélésbe kezdenénk, az aktivizmusba

minden radikalizmusa, újító potenciálja ellenére (vagy tán

torkolló magyar expresszionizmus sokkal fonto-

épp ezért) nem játszott meghatározó szerepet a kor művé-

sabb tényező, mint az elsősorban Poznanban

szeti életében. Társadalmi bázisa Lengyelországban sem volt

(tehát akkor német felségterületen) tevékeny-

sokkal szélesebb, mint nálunk, a hivatalos szervek inkább egy,

kedő Bunt-csoport munkássága. Ehhez persze

a nemzeti és népi hagyományokra épülő tradicionálisabb,

ne feledjük, 1918 végéig a lengyel művészek

a képvásárló polgárság egy óvatosabban, dekoratívabban

három ország területén szétszórva dolgoznak,

modern, a szervezett munkásság inkább egy agitatív művé-

hiába hajlítja Jerzy Hulewicz fametszetein

szet támogatásában volt érdekelt. S maguk a művészek is

a dinamikus ékformákat Bortnyik módján,

szívesen fedezték és tárták fel például a (nagy)városi élet

egységes művészeti élet híján aligha tud olyan

fény- és árnyoldalait. Ebben nincs különbség a két ország

agitatív feladatkört betölteni, mint magyar

alkotói közt: a magyarok talán gyakrabban idézték fel a kávé-

pályatársa. S bár a magyar és lengyel konst-

házak, revük világát, a két háború lengyel művészet temati-

ruktivisták között is léteztek bizonyos kapcso-

kájában pedig megkülönböztetett szerepe lesz a sportnak,

latok, a párhuzamok mellett különbségek

teniszezők, vívók, labdarúgók és síelők jelképezik az új élet-

is akadtak. Az emigráns-létben utópiákhoz

érzést – mindezekből az eltérésekből azonban dőreség lenne

menekülő magyarokkal szemben a részben

nemzetkarakterológiai jellegzetességekre következtetni.

ugyan a betiltott Lengyel Kommunista Párthoz kötődő, de mégiscsak legálisan tevékenykedő lengyelek pragmatikusabbak lehettek, jobban kötődhettek a technikához, a gépek konkrét világához. Már lapjaik címe (Váltó, Daru) is ezt jelzi, melyekben mechanizált, sablonszerű alkotómódszerekkel, a művek szabványosításával, szigorú funkcionalizálásával kísérletezhettek. Az sem véletlen tán, hogy a műszaki rajz szabályai szerint alkotó Henryk Berlewi egy autószalonban rendezi kiállítását s hogy Stażewski éppen Łódzban, a nagy ipari centrumban szer26


2009. július

vezi meg a világ tán első modern múzeumát.

Viszont mindkét ország művészei szinte egyforma sűrűséggel idézik meg a nagyvárosban elmagányosodó, elidegenedő ember problémáját s ezzel párhuzamosan az egyéniséget felfaló város-Moloch, az uniformizált bérkaszárnyák vízióját (Zilzer Gyula, Gallé Tibor, Bronislaw Linke, Stefan Mrożewski). E nagatív Utópiában aztán közösséggé formálódó munkások vívják harcukat (Sugár Andor) vagy gyilkológéppé váló katona-robotok menetelnek (Konstanty Sopocko, Leopold Lewicki). Hiába a karcsú, motorozó, telefonáló divatos lányok, a városok fölött szálló repülők, hiába a modernizálódás egészséges önbizalmat sugalló, mondén érzete, a másik oldalon legalább ilyen súllyal jelentkezik a modernizáció okozta frusztráció, a szegénység, az eltömegesedés megannyi problémája.

2009. 06. 29. 7:47:01

Talán épp ezért menekültek sokan a történelmen s valóságon

Kalotaszeg”) folklórja volt, amely a 19.század

kívüliséghez, vagy egy idealizált falusi tematikához. Ugyan

vége óta a speciális nemzeti művészet

Árkádiába a véres nemzeti tragédiákba belefáradt magyar művé-

megteremtésén fáradozóknak szolgált inspi-

szek jobban vágytak, mint az önálló államiság önbizalmából

rációs forrásul. Ez az alapvetően szecessziós

mégiscsak több optimizmust nyerő lengyelek, de őket is vonzotta

jellegű mozgalom később expresszionista

a még romlatlannak vélt népművészet, a tradicionális értékeket

és art decos jegyekkel bővült, hogy a 20-

őrző rurális környezet. Legfontosabb inspirációs forrásuk a Tátra

as évek végére egy alapvetően illusztratív

északi nyúlványain élő goralok (a „lengyel Kalotaszeg”) folklórja

jellegű szemléletmódnak adja át helyét.

volt, amely a 19.század vége óta a speciális nemzeti művészet

Zofia Stryjenska polonézt táncoló harcsa-

megteremtésén fáradozóknak szolgált inspirációs forrásul. Ez

bajszú pánjai, akárcsak Pekáry kalocsai

Kiállítás

az alapvetően szecessziós jellegű mozgalom később expresszionista és art decos jegyekkel bővült, hogy a 20-as évek végére egy alapvetően illusztratív jellegű szemléletmódnak adja át helyét. Zofia Stryjenska polonézt táncoló harcsabajszú pánjai, akárcsak Pekáry kalocsai menyecskéi akár idegenforgalmi reklámok is lehetnének. A 30-as években aztán újra akadnak mindkét oldalon művészek, akik őszinte együttérzéssel, egy falukutató szociográfus szenvedélyességével közelednek a föld népének valódi problémái felé. Ilyenek Tadeusz Kulisiewicz drámai grafikái, Nagy Imre, Gy.Szabó Béla, Gáborjáni Szabó Kálmán metszetei. Talán ebből a rövid áttekintésből is kitetszik: a két ország művészei a hasonló problémákra gyakran hasonló válaszokat, megoldási javaslatokat kerestek. Nem kevesébé tanulságosak persze az enyhe különbségek, hangsúlyeltolódások sem. A kitűnően, élményszerűen rendezett, az anyagot stiláris-tematikai csoportok szerint bemutató kiállítás s a gazdag, komoly tanulmányokat tartalmazó katalógus fontos lépés a térség kultúráját összehasonlító kutatások felé.pezik az új életérzést – mindezekből az eltérésekből azonban dőreség lenne nemzetkarakterológiai jellegzetességekre következtetni. Viszont mindkét ország művészei szinte egyforma sűrűséggel idézik meg a nagyvárosban elmagányosodó, elidegenedő ember problémáját s ezzel párhuzamosan az egyéniséget felfaló város-Moloch, az uniformizált bérkaszárnyák vízióját (Zilzer Gyula, Gallé Tibor, Bronislaw Linke, Stefan Mrożewski). E nagatív Utópiában aztán közösséggé formálódó munkások vívják harcukat (Sugár Andor) vagy gyilkológéppé váló katona-robotok menetelnek (Konstanty Sopocko, Leopold Lewicki). Hiába a karcsú, motorozó, telefonáló divatos lányok, a városok fölött szálló

Tadeusz Kulisiewicz: Falusi

menyecskéi akár idegenforgalmi reklámok is lehetnének. A 30-as években aztán újra

tájkép (Temető), 1927 papír, fametszet, 24,2x13,4 cm

akadnak mindkét oldalon művészek, akik őszinte együttérzéssel, egy falukutató szociográfus szenvedélyességével közelednek a föld népének valódi problémái felé. Ilyenek Tadeusz Kulisiewicz drámai grafikái, Nagy Imre, Gy.Szabó Béla, Gáborjáni Szabó Kálmán metszetei.

repülők, hiába a modernizálódás egészséges önbizalmat sugalló, mondén érzete, a másik oldalon legalább ilyen súllyal jelentkezik a

Talán ebből a rövid áttekintésből is kitetszik:

modernizáció okozta frusztráció, a szegénység, az eltömegesedés

a két ország művészei a hasonló problé-

megannyi problémája.

mákra gyakran hasonló válaszokat, megoldási javaslatokat kerestek. Nem kevesébé

Talán épp ezért menekültek sokan a történelmen s valóságon kívüliséghez, vagy egy idealizált falusi tematikához. Ugyan

tanulságosak persze az enyhe különbségek, hangsúlyeltolódások sem.

művészek jobban vágytak, mint az önálló államiság önbizal-

A kitűnően, élményszerűen rendezett, az

mából mégiscsak több optimizmust nyerő lengyelek, de őket

anyagot stiláris-tematikai csoportok szerint

is vonzotta a még romlatlannak vélt népművészet, a tradicio-

bemutató kiállítás s a gazdag, komoly tanul-

nális értékeket őrző rurális környezet. Legfontosabb inspirá-

mányokat tartalmazó katalógus fontos lépés a

ciós forrásuk a Tátra északi nyúlványain élő goralok (a „lengyel

térség kultúráját összehasonlító kutatások felé.


2009. július

Árkádiába a véres nemzeti tragédiákba belefáradt magyar

27

2009. 06. 29. 7:48:03

tartozik. Közel félmillió (!) beleltárazott tárgyat őriz, művészettörténeti, történeti, természettudományos,

TOLNAY IMRE

néprajzi és régészeti szakterületekről. A múzeum kilenc

Kincs, ami van

állandó tematikus tárlattal rendelkezik Kassa három helyszínén, ezeken kívül évente sok időszaki kiállítást rendeznek, bel- és külföldön egyaránt. Henszlmann Imre

Kincsek Kelet-Szlovákiából

(1813–1888) kassai orvos, régész, művészettörténész

Szombathelyi Képtár, 2009. V. 31-ig

felvetése és a kassai múzeumra hagyott iparművészeti gyűjteménye révén jött létre a jelentős intézmény. Talán nem lehet véletlen, hogy a külföldön is sokat kutatott és publikált Henszlmann szülőháza a Szent Erzsébet katedrális mellett található… A szombathelyi kiállítási anyagot – melyhez hasonlókat a kassai múzeum rendszeresen

Ritkán ad otthont vidéki múzeumunk olyan „nem trendi” művészettörténeti csemegének, jelentős volumenű válogatásnak, mint amilyet a közelmúltban a Szombathelyi Képtár tálalt méltóképpen a közönségnek. Kincsek Kelet-Szlovákiából címmel főként felvidéki templomokból előkerült gótikus és barokk szobrok, táblaképek és kézműves

állít össze – igényes, elegáns, jól áttekinthető válogatás és rendezés, valamint szép tervezésű és kivitelű kiadványok kísérték. Mint a Vas megyei kiállítás bevezetőjében PhDr. Pollák Róbert, a Kelet-Szlovákiai Múzeum igazgatója említi, nemcsak a szomszédos országokban, hanem franciaországi városokban is sikerrel vendégeskedett kiállítási anyaguk, fontos ez számukra, hiszen 2013ban Kassa és Marseille lesz Európa kulturális fővárosa.

tárgyak szerepeltek a Kelet-Szlovákiai Múzeum

A Szombathelyen bemutatott 44 műkincs a kelet-szlová-

jóvoltából Szombathelyen. Az iménti intéz-

kiai régió 14–18. századi művészetének keresztmetszetét

mény Kassán 1872-ben „Felső-Magyarországi

adja. A kiállított műtárgyak az egyházművészet tárgykö-

Múzeumi Egylet” néven alakult, s Szlovákia

rébe tartozók, legteljesebb csoportjuk a gótikus faszob-

legrégebbi és legjelentősebb múzeumai közé

rászat emlékeiből tevődik össze. A szepességi, sárosi és bányavárosi műhelyekben

Szepességi szobrász: Trónuson ülő Szent Anna és Szűz Mária, 1380–1390

készült Krisztus- és Madonna-ábrázolások, illetve apostolokat és szenteket megjelenítő szobrok jól szemléltetik a korai középkortól, azaz a késő romanikától az érett gótikáig lejátszódott folyamatot, melynek során az antikvitásban gyökerező földöntúli derűt megőrizve előbb redukált, aszkétikus, merevnek tűnő alakokat jelenítettek meg, majd a realizmus egyre erősebb igénye tükröződik. A sematikus, frontális beállítású figurák könnyedebb, kecsesebb, közvetlenebb emberalakokká formálódtak. Mint tudjuk, KözépEurópában a gótika egyévszázados késést produkált, és eltartott a 15. századig. A szombathelyi tárlat is sokadszor

28


2009. július

megerősíthet abban, hogy ha az építészetben

2009. 06. 29. 7:48:28

talán nem is, a többi művészeti

Kiállítás

és kézműves területen térségünk gótikája az európaival egyenrangú alkotásokat hozott létre. A leggazdagabb leletanyag a felvidéki bányavárosokból került elő, az Alpok tenge-

Szepes-sárosi szobrász:

lyében ért el ilyen magas színvonalat

A szekcsőaljai Szent Kozma és Szent Damján-templom egykori főoltára 14. század vége

a plasztika, az épületplasztika. Már a 12. században kialakult ikonográfiája, ami hosszú időre meghatározta a kapuk és a belső terek szobrainak sorrendjét és szereplőit is. A korai művek közül ritkaságával is kiemelkedik a Szent Kozma és Damján-templom egykori főoltárának tizenegy szobra, expresszivitásával és monumentalitásával pedig az érett gótika alkotásaként a nagysárosi templomból származó Kálvária-csoport feszülete, valamint a szepességi Felsőzugóról származó Szűz Mária és kis Jézus szobra. A 14–15. században a szepességi táblaképfestészetre cseh közvetítéssel az osztrák és német festészet hatott, míg a sárosi térségben a lengyelországi kapcsolatok és hatások voltak erősebbek. E kor szepességi festészetét reprezentálja egy szárnyasoltár három táblaképe és a 16. századi késő gótika kiemelkedő mesterének, Albrecht Altdorfernek a hatását mutató, nagyméretű Passió-oltár két szárnya (leibici Szűz Mária-templom). Szinte valamennyi itt látható gótikus szobron megfigyelhető a romanika merevsége után már visszafogottan megjelenő mozgás és jellegzetes S-ívű mozdulat. Ritka témáját örökíti meg a barokk szakrális művészetnek a szepestölgyesi Keresztelő Szent Jánostemplom 1676-os főoltára: az ótestamentumi Dániel próféta történetét. A WZ monogrammal jelzett mester oszlopos, többszintes, architektonikus felépítésű szobrokkal, domborművekkel díszített alkotásának megrendelője Szentmáray Dániel zsegrai plébános volt. Egyéni és kuriózumnak tekinthető a szepeshelyi Szent Márton

Szepesváraljai mester: Királyok

prépostsági templom főoltárán egykor állt Szent Márton és a koldus

imádása, 1485–1490

szobor, Reiter Simon szobrász jó állapotú, festett, aranyozott munkája. Ismeretlen Kassa-vidéki szobrász műveiként láthatók azok az evangélista alakok, melyek szószéket díszítettek, a két nagyméretű apostolfigura pedig, melyek a vöröskolostori karthauzi kolostortemplomból származnak 1745-ből, Dionys Reismeyer munkája. Jellegzetesen provinciális szemléletű, szép konzolfaragványok azok a négy kontinenst megszemélyesítő fejek (indián: Amerika, admirális: Európa, török: Ázsia, szerecsen: Afrika), melyek a Szentiványi család sebesváraljai kastélyának kápolnájába készültek. A fent csak éppen vázolt kincs, mely a kassai Kelet-Szlovákiai Múzeum Évszázadok művészete című egyik állandó kiállítását képezi, eddig hazánkban csak Szegeden szerepelt, így most az egész Dunántúl, valamint a környező Burgenland, Steiermark és ségbe került.


2009. július

Muravidék számára is elérhető közel29

2009. 06. 29. 7:55:13

„1. A művészet egyetemes. 2.

KASZÁS GÁBOR

A műalkotást, mielőtt kivitelezik, tökéletesen végig kell gondolni és meg kell tervezni. Nem szabad tartalmaznia semmit a természet, az érzék és az érzelmek formai adottsá-

Konkrét

gaiból. Ki akarjuk iktatni a líraiságot, a drámaiságot, a szim-

A s v á j c i i s k o l a Va s s L á s z l ó gyűjteményében

bolikát stb. 3.

A képet kizárólag plasztikai elemekből kell megformálni, vagyis foltokból és színekből. Egyetlen képelemnek sem lehet más jelentése, mint önmaga.

4.

A kép szerkezetének, mint ahogy elemeinek is, egyszerűnek és vizuálisan kontrolálhatónak kell lennie.

5.

A technikának mechanikusnak kell lennie, azaz egzaktnak és antiimpresszionistának.

Az Art Concret csoport létrejötte Theo van Doesburg és néhány társa nevéhez kötődik, amely 1930-ban, alakult meg Párizsban. A tömörülés folyóiratának egyetlen megjelent száma adja közre a kiáltványukat, melyet a fenti művész mellett Otto Carlsund, Jean Hélion és Léon Tundjian jegyzett. A szöveg a konkrét művészet lényegét a Richard Paul Lohse: Sárgából vörösbe tartó forgás, 1952–1970, olaj, vászon, 48x48 cm

következőképpen határozta meg:

6.

Törekedjünk abszolút tisztaságra.”

A „konkrét” szó mint stílust jelölő terminus ebben a kiáltványban jelenik meg először a szélesebb nyilvánosság előtt. A kifejezést először Max Burchartz használhatta 1922-ben Weimarban, Doesburg környezetében, az absztrakt alternatívájaként. Burchartzot feltehetőleg Hegel Esztétikájának 1922-es, új kiadása inspirálhatta, melyben Hegel a művészi alkotás folyamatát az absztrakt gondolat konkréttá válásaként, egyfajta művészi felmutatásként értelmezte: a „konkrét”-ot az „absztrakt” ellentéteként. Doesburg és társai téziseiből indul ki a fiatal Max Bill is, aki kezdetben építészként dolgozott, majd a háború alatt a svájci, később az európai konkrét művészet egyik vezéralakja lesz. Egyben ő az egyik fő szervezője, irányítója annak a laza csoportosulásnak is, mely „svájci iskola” néven vált ismertté a II. világháborút követően. Röviden ennyi a története annak a sajátosan európai – még inkább nyugat-európai – geometrikus irányzatnak, melyet – nem kevés ellentmondást generálva – ma is konkrét művészetnek hívunk. Az irányzat forrásvidéke – távol a keleti-európai „csipkebokorgyújtogatóktól” és a tengerentúl pop kultuszától – Svájc, a Németalföld és Németország. Hűvös, kimért és célratörő! Ez az irányzat képezi tárgyát a veszprémi Vass László-gyűjtemény kétévente frissülő, most újrarendezett kiállításának. A folyamatosan bővülő kollekció ugyanis a svájci iskola képviselőinek közel húsz alkotásával gazdagodott, olyan neveket


2009. július

felvonultatva, mint Josef Albers, 30

Richard Paul Lohse, Max Bill

2009. 06. 29. 7:55:33

Kiállítás

gondolatait fejleszti tovább, annak főleg elvi apparátusát erősítve. Bár sem ő, sem társai nem törekedtek

Max Bill: Zöld felé világosodó kompozíció, 1972–1974, olaj, vászon, 35x35 cm

univerzális eszköztár létrehozására, mégis a vegytiszta vizuális nyelv és az immateriális művészi intenció totálisan idealizált művészetvagy a fiatalabb generációkból Nelly Rudin és Hans Jörg

fogalmat takart.

Glattfelder. Az 1980-as években Vass hazánkban talán elsőként vállalkozott nemzetközi hírű mesterek munkáinak megszerzésére. Többek között François Morellet, Jesus Raphael Soto, Julije Kniefer, Sol LeWitt és Bridget Riley alkotásai jelzik gyűjteményének kvalitását, egyszersmind elvégezve magyar gyűjteményének nemzetközi kontextusba történő elhelyezését is. Gyűjteményének magvát ugyanis a hazai geometrikus, struktúraelvű festészet és szobrászat jelenti, amely főként a nemzetközi hardedge, op-art, minimál és a monokróm irányába bővült az elmúlt évek során. Nem kis bátorságra vall ez a szerteágazó és tudatos építkezés. A kevés követendő hazai példák egyike, mely a meglehetősen bátortalan és főként belterjes hazai lehetőségekre koncentráló honi gyűjtőtársadalmat messze körözi.

A konkrét elvont, a teremtő művészeti felfogás lehető legtisztább válfaja, amely geometriailag és matematikailag precízen megtervezett műveket hoz létre az anyagszerűség és az irodalmiasság tökéletes mellőzésével. Eszközei elvont sémák, melyek modellekké válnak, mellőzve minden esetlegességet és tárgyiasságot. Nyelvezete épp egzakt grammatikája miatt demokratikus, mely ma már inkább tűnhet pragmatikusnak, semmint felszabadító erejűnek. A modernizmus paradigmájának széthullásával ugyanakkor magától értetődőnek sem tekinthető, sokkal inkább a tendencia és az egyes művek mintaértéke, „exemplifikációja” erősödött fel, mely nemcsak a képi jelentés, hanem a művészi magatartás szintjén is tetten érhető. E képek türelmet és

Svájc viszonylagos nyugalmával az 1935–1945 közötti

nagy figyelmet igényelnek – csak nehezen adják

időszakban a geometrikus-konstruktív törekvések egyik

meg magukat. Lépésről-lépésre engedik magukhoz

fellegvárává vált. Számtalan Bauhaus-tanár és -növendék,

közel a nézőt, ami talán túl fáradságosnak is tűnhet

többek között Johannes Itten, vagy a már említett Lohse,

az újra virágkorukat élő figuratív tendenciák közvet-

Albers és Bill talál itt menedéket és nyugalmat a hitleri

lenebb, sok esetben csalogatóbb nyelvezete mellett.

Németországból menekülve. Többségük a Bauhausban tanult

Azonban a teremtés gesztusa, az elemi, primer

építész vagy képzőművész, s így érthető a struktúra-, a szín-

vizuális elemekből történő építkezés, a kép mint

és a geometrikus alakításhoz fűződő szoros vonzalmuk.

entitás létrehozása csakis emennek a sajátja. Alázat

ban, A svájci festészet és szobrászat időszerű kérdései (Zeitprobleme in der schweizer Malerei und Plastik) című kiállításkatalógusában. Iratában a művész az 1930-as kiáltvány


és türelem e képek feltárulkozásának zálogai, mely ugyanakkor a szín és a forma elemi felfedezésének örömével kecsegtet. Gyalogos és csendes út ez, mely végül a tisztaság és az ideák világába vezet.

2009. július

A konkrét művészet alapelveit Bill dolgozta ki még 1936-

31

2009. 06. 29. 7:55:42

a közösségbe tartozás helyzetét nagyon is tudatosítja, mivel

BORDÁCS ANDREA

A mi és az én

rendszeresen különböző csoportokat, csoporthelyzeteket fotóz. Ráadásul, ha jobban belegondolunk, gyakorlatilag a különböző sorozatain ezeket a különböző csoporthelyzeteket dolgozza fel (az Átmeneti társaság – a bulizás, a szórakozás képei; a Háztartási anyatigris – az anyaság; a Magyar szabvány

Fa b r i c i u s A n n a c s o p o r t k é p e i

és az „A” csoport – a munkahely és a szabadidős tevékeny-

Ráday Galéria, 2009. VI. 11–VII. 30.

ségek terepei). A csoport olyan viszonylag hosszan együtt működő személyek együttese, akiknek vannak közös céljaik, köztük közvetlen a kontaktus. Fabricius Anna „A” csoport és Magyar szabvány című képein a csoportok többnyire könnyen felismerhető foglalkozások, szabadidős tevékeny-

A személyiség identitásának alap-

ségek társulásai, melyek nemtől, kortól függetlenül defi-

élménye, hogy az ember az élete

niálhatók. A jelenlegi kiállításon a teljes „A” csoport képeit

folyamán, sőt akár egyszerre, különböző

láthatjuk, melyeken Karatésok, Pincérek, Cserkészek, Kutyás

csoportoknak a tagja, csak épp ezekben

mentők, Focisták, Mazsorettek vannak jelen, a Magyar

a különböző helyzetekben más és más

szabványból viszont a Mosónők, a kalauzok, a Nővérek, a

személyiségvonása, jellemzője lehet a domi-

Bírák, a Pékek, a Szobalányok, a Tűzoltók, a Pomponlányok,

náns. A munkahely, a család, a hobbi, a barátok

a Postások és a Rendőrök. Csupa olyan tevékenység,

mind-mind egy újabb közösség. S ez gyakran

amit már a gyerekek egész kiskorban is ismernek, sőt e korban jó részüknek ezek a vágyott jövőbeni foglalkozásai. Sajnos a gyermekkori topfoglalkozás, a mozdonyvezető pusztán ruházatról, mozdony nélkül nehezen kódolható. Valószínűleg ezért is nem szerepel e sorozatokban, be kell érnünk a kalauzokkal és a mögöttük látható vonattal. Fabricius Anna fotói nem ellesett, spontán pillanatképek, de nem is próbálnak ilyen hatást kelteni. Az „A” csoport képein a szerző kicsit nyúl csak bele a kompozícióba, szabadabb, spontánabb komponálással találkozhatunk, ellenben a Magyar szabvány dolgozóit erőteljes koreográfiának vetette alá. E képek pontos beállításai mintegy szemléltetik az egyes munkafolyamatokat leíró precíz munkaköri leírást. Így például a tűzoltók tevékenységét a következő felirat magyarázza: „A veszélyeztetett személyek mentése, a tűz terjedésének megakadályozása, az anyagi javak védelme, a tűz oltása és a szükséges biztonsági intézkedések

Fabricius Anna:

32


2009. július

„A” Csoport (karate), 2007–2008 c-print, fa, 60x75 cm

nem is tudatosul bennünk. Számos művész

megtétele, továbbá a tűz közvetlen veszélyének elhárítása.”

azért is készít oly sok önarcképet, hogy ezt

A csoport és az egyén viszonya, azaz egy csoportban

a bennünk lakozó – Friedrich Nietzsche és

mennyire érvényesülhet valakinek a személyisége, mindig

William Calvin agykutató által is elemzett

is foglalkoztatta a szociálpszichológusokat. A szemé-

– sokszoros ént mind megpróbálja megra-

lyiség autonomitásának őrzése meddig hasznos, mikortól

gadni. Fabricius Anna viszont pont fordított

rombolja a csoportszellemet, s egyáltalán a konformitás

utat jár be, a csoport felől közelíti a kérdést, s

és nonkonformitás kérdése mikor és milyen mértékben

2009. 06. 29. 7:55:47

hasznos, illetve káros. Mert például

Kiállítás

az úton a szembe jövő sávban közlekedő nonkomformitása életveszélyes, akárcsak az Albert Speer emlékirataiban olvasható, hitleri környezetben uralkodó konformitás. Fabricius Anna képein a csoportok jól felismerhető külső jegyekkel, ruházattal rendelkeznek, melyek a résztvevőket így egyszerre uniformizálják, ám ugyanakkor a többiektől meg is különböztetik. Furcsa dolog is az az egyenruha! Talán az úttörőruha, az iskolai kék köpeny stb. miatt van bennünk ez az ellenérzés. Az egyenruha, melyben elvész a személyiség, egynemű masszává mossa az individuumok sokaságát. Angliában meglepődve tapasztaltam, hogy a diákok szívesen viselik az iskolai egyenruhát, bár ott ez iskolánként változó dizájnt jelent. Ennek ellenére Roger Watersnek erről is az egyéniség bedarálása volt az élménye, még pedig szó szerint, ahogy azt a – mellesleg az idén 30 éves – Pink Floyd, The Wall című filmben is láthattuk. De láthatjuk, hogy a magára valamit adó üzletek és cégek esetében külön arculati szempont munkatársaik egyenruhája, mely szintén azt jelzi, hogy az ott tevékenykedő emberek személyisége alá van rendelve a cég akaratának, s vásárlóként ezt rendben is találjuk. Nyilván kicsit más a helyzet a szabadidős tevékenységekkel, a kedvenc sportcsapatainkkal, amelyeknek az egyenruháját, mezét viselni dicsőség. Ezek az egyenruhák épp a minden kényszertől mentes szabadon választottságtól, az adott esetben könnyen otthagyhatóságtól nem árasztanak nyomasztó hangulatot. (Bár itt vannak kivételek.) Gyakorlatilag az egyenruha a csoportidentitás által felvetődő kérdéseket is jelképezi: az egyéniség megőrzését, a saját érdekek alárendelését, a csoportban kialakuló kisebb egységeket, barátságokat. Régen az emberek beleszülettek csoportjaikba, ahonnan nem tudnak mozdulni, amely meghatározta öltözködésüket, viselkedésüket, párválasztási lehetőségeiket stb. Mivel újabban nem eleve adottak ezek a lehetőségek vagy korlátok,

Fabricius Anna: „A” Csoport (mazsorett), 2007–2008 c-print, fa, 60x75 cm Fabricius Anna: „A” Csoport (kutyás mentők), 2007–2008 c-print, fa, 60x75 cm

mindenkinek saját magának kell megteremtenie ezeket a közösségeket, kialakítania a jában épp a csoportválasztásaink által határozható meg az individualitásunk.


2009. július

saját közegeit. S míg látszólag a csoporthoz tartozás elnyomja a személyiséget, való33

2009. 06. 29. 8:49:22

Gerhes képei utalásokkal telítettek, mégis – épp mivel látszólag könnyen megadják magukat – ellenállnak az inter-

TATAI ERZSÉBET

pretációnak. Nyugtalanító, hogy miközben a képtárgyak

SM, SD, SX, SS, SL, SC Gerhes Gábor kiállítása Vintage Galéria, 2009. V. 5–VI. 5.

(fotóról lévén szó) valóságosan jelennek meg felkínálván mind az ikonologikus mind a mimetikus olvasatot, mindkettő megbicsaklik rajtuk, illetve elégtelennek bizonyulnak. E fényképeken minden jól látszik, határozott körvonalakkal, pontosan, élesen jelennek meg a dolgok, nem mosódnak egymásba (se el, se össze) – ha kivételesen mégis, annak külön oka van. A kompozíciók a tárgyak gondos megválogatására vagy megrendezésükre utalnak, sőt olykor Gerhes által készített, ismeretlen rendeletetésű tárgyak is megjelennek rajtuk – nos mindez kihúzza a talajt a „realizmus” alól, hogy

Gerhes Gábor Vintage-beli kiállításán három, voltaképp a régi srófra járó Gerhes-művet lehetett látni: jellemző volt ugyanaz a fajta humor, perfekcionizmus és a kiállítás visszafogott látványossága. A művek divergenciája azonban zavart egy kissé. Ez az apró „zavar“ ébresztette fel (újra) érdeklődésem. Túl azon, amit más értelmezői is rendben megállapítottak már, és amit irodalmi Gerhes Gábor:

34


kifejeztek, hogy Gerhes műveinek lényegéhez tartozik az abszurditás, az irónia és a humor; a feltűnő képi „tartalmainak“ titokzatossága és „stílusának“ tárgyilagossága.

nemcsak a tárgyak banális mivolta (vagy épp ismeretlensége) ássa alá, hiszen könnyűsége miatt erős a motívumok konkrét elemzésére való csábítás (illetve hagyományok híján lehetetlen is – erre figyelmeztetnek az új tárgyak). Ettől nem teljesen függetlenül, mégis főképp azért tévesztene célt a képek tárgyi tartalmának szimbólumelemzése, mert már régóta kételkedünk egy egységes, megfejthető szimbolikus rend létében. Gerhes képeinek humorát az elbizonytalanodó – oszcilláló – értelmezés is generálja. Gerhes azzal, hogy banális képi motívumokat fotóz (és saját különös tárgyait), épp a képi reprezentációra reflektál (ezt igazolja, ha ebben kételkednénk, pl. az éles képek közötti Homályos lakóház – a Sok természet sorozatból, 2008), így a reprezentációkritika felől értelmezhetőek képei. E szilleptikus képek hagyományo-

2009. július

sm, sd, sx, ss, sl, sc, A test rendjének megváltozása, egy rosszirányú feljődés lehetősége által, 2009 hatcsatornás video-loop, digitális képkeretben

szövegek is – Gerhes képeinek analógiáiként –

egy ikonológiai értelmezést hívjon életre. Csakhogy ezt

2009. 06. 29. 8:49:50

sabb olvasatai mégsem süllyednek el végleg, hiszen a koponyát (például,

Kiállítás

vagy bármi mást) épp azért látjuk olyan jól, mert „realisztikusan” van ott a képmása, és a motívum hosszú kultúrhistóriája pedig a fejünkben. Mert bár igen szofisztikáltak e képek, mégsem emiatt mulatságosak, hanem épp a képtárgyak (és kompozicionális rendjük) „jelentései” miatt. Gerhes jelentésalkotásánál emellett különösen fontosak a képek a szövegekkel együtt alkotott kompozíciói, együttállásai, melyeket nem egyetlen séma szerint alakít; ahogy a tárgyi motívumok összeállításánál is különböző képi logikát működtet Gerhes. Ahogy a képek egyszer szürrealista szerkesztése lep meg, máshol hétköznapisága, (emlékeztessenek azok csendéletre, tájképre, interieurre vagy életképre – csatára persze sose, hisz mindenütt csend van és béke), úgy a címek is egyszer „pusztán leírónak“ vagy triviálisnak tettetik magukat, máshol groteszk asszociációkat hívnak elő. Ezek kombinációi pedig számos humoros eredményre vezetnek – legalábbis a köznapi, éber tudat számára. Ezen a kiállításon is így volt ez, az összkép mégis más. Mi változott? Mi a különbség? Hogy lehet ezt megragadni? A változás olyan kicsiny, hogy szavakkal alig lehet megragadni, mégis markánsnak mutatkozik, talán mert a 3 különböző mű háromféle rugóra jár, és három irányba mozdították el a Gerhes-féle (korábban sem homogén) alapstruktúrát. Háromféle a kép-szöveg viszonya, és háromféle módon élezik (tovább) a bennük feszülő gondolati ellentmondást. Az egyik nagyméretű printen egy kiskutya a függőleges képtér alján, fekete háttér előtt, egy fénykör közepén, tökéletes megformáltságban, nyugodtan áll (magányos), hull rá a hó. A fény a teljesen profilból fényképezett kutyára koncentrál. Míg a kutya teljesen reálisan jelenik meg, környezete kivonja őt a realitás világából. Az absztrakt, homogén fekete háttér előtt ugyanis a hó csak a kutyára száll egy keskenyebb sávban mint a kör, amin áll, és bizonytalan e kör anyaga is: fényből van-e vagy hóból (és hogyan)? Hogy a fehér pöttyöket hónak nézzük, annak jórészt

sége által olyan, mintha tudományos magyará-

Gerhes Gábor:

a cím az oka: Kutya télen.

zattal szolgálna – de persze nem teszi – inkább

Kutya télen, 2009 fotó, lambda print, 63x94 cm

A másik komputerprint kellős közepén, ugyancsak fekete háttér előtt frontális, tükörszimmetrikus beállításban egy hihetelenül precíz rajzolatú,

szorongást kelt az, hogy valaminek már csak a lehetősége is rossz változást idézhet elő.

fordított állású emberi koponya látszik lebegni. (Borotvaélen táncol, aki

A kiállítás címe: SM, SD, SX, SS, SL, SC létező és

manapság koponyát mer fényképezni, akárcsak Robert Mappelthrope,

nem létező dolgok rövidítéseivel ugyancsak

Cindy Sherman vagy Damian Hirst.) Gerhes nemcsak pimaszul szaporítja

eltérít bármiféle racionális értelmezéstől.

a memento morikat, de lapos kis viccnek tűnik a megfordítás, a tökéletes

Itt Gerhes mintha még bátrabban folyamo-

kivitelezés azonban (a nagyvonalú egyszerűséggel) a csíny kamaszosságát

dott volna elcsépelt motívumhoz (és egyre

visszavonja (hirtelen felindulásból nem lehet ilyet elkövetni), és látjuk

abszurdabbhoz), mintha még redukáltabbak

azt is, hogy a koponya mégsem lebeg, hanem egy drapériával letakart

volnának képei – ezt a megnövelt méret, illetve

bútoron áll. A helyzet komoly és életveszélyes: minden közhely is ki van

megsokszorozott kép teszi, és így még hangsú-

fordítva: Értelmetlen élet. Ahogyan feje tetejére van állítva a koponya, úgy

lyosabbá válik a címekkel való viszonyuk. (Igaz,

a cím is. A metafizikai fenségességet a címben megfogalmazott vulga-

réggeben is gyakran előfordult, hogy egy-egy

rizáló értelmezés nevetségessé teszi. A kutya és a koponya ugyanazon

motívum alkototta egy-egy művét.) Gerhes

oknál fogva giccses már-már, mint ahogy paródia: túlzottan színpadiasak,

fekete-fehérben, egyre ordítóbban, más

ugyanakkor nincs bennük semmi elnagyoltság, semmi hiba.

regisztereket szólaltatva meg, mintha perfekci-

A harmadik mű nemcsak médiumában és méretében különbözik az előzőktől, és nemcsak hogy harmadik féle a kép-szöveg kapcsolat, de míg az előzők témái túlzottan is „érthetőek“, itt teljességgel érthetetlen, mi folyik. Hat monitoron egy-egy, a feje búbjától a talpáig feketébe öltözött ember teljesen értelmetlen repetitív minimál mozgást végez, egy-egy virágmintás tapétás szobasarokban: fekete gömbökkel, lufikkal küzd. A cím, A test rendjének megváltozása egy rosszirányú fejlődés lehető-

onizmusával egyre közhelyesebb lenne, valójában – és épp ezek miatt – egy kifinomultabb (kultúra-)kritikát gyakorol. Kivonja tárgyait a látványosság világából (a színredukció, a minimálmotívum és az elrendezés által) – ha tetszik, egy metafizikaiba – hogy aztán ugyanoda térvén vissza – már Gerhes-képekkel a 2009. július

fejünkben nézhessünk rá.


35

2009. 06. 29. 8:27:34

A bajai Lőegylet 200 éves jubileumára a Türr István Múzeumban kiállították azokat a páratlan gyűjteményi darabokat, festett

MULADI BRIGITTA

Lőni nem játék!

lőtáblákat, amelyeknek egy részét Várkonyi György mintaként

1

Kortársak lőegylete (Múzeum Galéria, Pécs, 2008. IX. 26–XI. 2.) Budapest Galéria, 2009. VII. 5-ig.

használta fel és állította ki tematikus tárlatában. A koncepcióban a kurátor „valójában nem is témát, hanem műfajt, ehhez kapcsolódóan standard méretet és formátumot ad meg olyan meghívott művészek számára, akiknek életművében a narrativitás, a figurativitás, az emblematikus vonatkozások, a humor, az irónia és az önirónia fontos szerepet játszanak.” Az általa felkért kortárs művészek egytől egyig a „művésztársadalom” jelentős figurái, s a munkásságuk biztosíték a „megbízatás” sikeres végrehajtására. A kiválasztott „díszes” társaság tagjai: Böröcz András, Bukta Imre, Elekes

Családi ereklyetárak, helytörténeti múzeumok (pl. Baja, Sopron, Selmecbánya) méltán féltett darabjai a festett lőtáblák, amelyek funkciója említés híján lassan feledésbe merül. A pontos lövéseknek, sikeres

a Múzeum Galériában, 2008-ban, majd a némileg módosult, felsorolt résztvevőkkel a Budapest Galériában.)

hasonlóak egymáshoz, hagyományosan

szek kimozdulnak a saját pályájuk meghatározta paraméte-

meghatározott formátumban készültek, kb. 60

rekből, a hangsúlyok áthelyeződnek a téma irányába, másrészt

centiméter átmérőjű kör, vagy azt magában

a meghatározott formátum adta szűkebb lehetőségek között

foglaló négyszög alakban. Ez az érdekes

izgalmas, váratlan, kreatív ötletek valósulnak meg. Persze

műtípus általában ismeretlen szerzők naiv,

csak akkor, ha az alkotók új művel reagálnak. Az anyagban

tréfás figuratív festménye, gyakran applikáci-

kevesebb a régebbi mű aktualizálása, de az összképet ez

ókkal, a lövést imitáló lyukasztással, humoros

inkább kedvezően befolyásolta, mert így a pályázatban

feliratokkal, idézetekkel ellátva. A tábla aztán a

meghatározott formátum helyenként elmozdult. Böröcz András

céljának megfelelően a mai napig őrzi a tulaj-

például egy oltárszerű dobozkát állított ki, természetesen

donos nevét és „vitézségének”, férfias erejének,

ceruzákból összeállítva, Szent Sebestyén lenyilazásáról, ami a

az iparos társadalomban játszott fontos szere-

szakralitásával kissé komolyan hat a kortárs kollekcióban, és a

pének, rangjának hírét.

történeti anyag lőtáblái között is aligha találunk hasonló tema-

egylet egyike az 1803-ban Baján alapított „Czéllövész Társulat”. „Alapszabályban rögzített célja a polgárokat és az ifjúságot a czéllövészetben gyakorolni, és ez által a haza védelmére alkalmas férfiakat képezni, a társas életet fejleszteni. A czéllövészet barátainak mulatságot szerezni, végre a társulat kies liget és kert helyiségeit üdítő

2009. július

József, Ujházi Péter. (A kiállítást először Pécsett rendezték meg

A tematikus kiállítások több okból érdekesek, egyrészt a művé-

18–19. században alakult számos lövész-


László, Pinczehelyi Sándor, Roskó Gábor, Somody Péter, Szurcsik

céllövőknek állított emlékek egyes darabjai

A történelmi Magyarországon a

36

Károly, Kicsiny Balázs, Kőnig Frigyes, Lengyel András, fe Lugossy

tikát. A Lőegylet mint gondolat inkább a szabadság-szabadosság, világiasság fogalmaival függ össze, a férfiassággal, a „pajkos” mulatságokkal, a jóízű borozgatásokkal, zenés-táncos együttlétekkel. Várkonyi ötletében megbújik a már szinte elfeledett szellemi egységben működő csoportok működése iránt érzett nosztalgia, a „tartalmas” kikapcsolódásra vágyás, a „férfias” tevékenységek, a jó értelemben vett játékos versengések egyéniséget formáló erejének felidézése, s a kiállítás aktuálisan mintha fricskát mutatna akár a feminista művészetnek is, habár ez a rendező céljai között nem szerepelt.

és mulatóhelyül a polgárok részére jókarban

Somody Péter lepett meg a legjobban, aki a tőle megszokott

fenntartani. Az egylet tagjai német, szerb,

non-figuratív pályáról kimozdulva sebzett emberpárokat

bunyevác-horvát, magyar kereskedők és

ábrázol célkörökkel Seb találat nélkül című sorozatában,

iparosok testesítették meg a város szel-

amely a párkapcsolatokban, társas kommunikációban

lemi erejét. Itt tárgyalták meg a közérdekű

elszenvedett „találatok” fájdalmas utóhatásáról szól. Lengyel

ügyeket, az iskolaépítéstől a színházi vendég-

Andrásnak a felhők iránti érzékenysége a 70-es, 80-as évekre

játékon át takarékpénztár alapításáig ezernyi

nyúlik vissza, amikor létrehozta a Felhőmúzeumot. A felhőket

fontos dolgot. A lőkert a bajai polgárság

akkor egy sorozatban háromszög alakban festette meg, a

találkozóhelye lett, ünnepségek, tűzijátékok,

2008-as művén pedig a célkörbe helyezte a kedvelt motívu-

fényes bálok színhelye. Közadakozásból a

mokat, és ezzel azt az egyik hagyományos elképzelést való-

város tizenhat holdas területtel járult hozzá,

sítja meg, hogy a lőtáblák személyes kapcsolódású, mitikus

nagyon szép lövőházat építettek, sétautakkal,

jeleneteket ábrázolnak, így a felhők ezúttal az önreprezen-

angolkerttel, tekepályával, bálteremmel.” (A

táció speciális módjaiként jelennek meg. S a tematikában

lőtáblákról Verebély Kincső 1988-ban írott, a

is kapnak egy sajátos jelentést, miszerint a levegő a lövés

Corvinánál megjelent könyvéből értesülhe-

közege, és egyben a felhők „tartózkodási helye” is.

tünk bővebben.)

2009. 06. 29. 8:27:57

Pinczehelyi Sándor is saját, mindig aktuális motívumkész-

eredetijén vadállatok, őzek, szarvasok, vaddisznók, madarak

letét, a halakat és önarcképét – most árnyportré formájában

alakját helyezi célkörökbe, miközben a festmény egyéb rész-

– használta fel, és az őt leginkább „eltaláló” művésznek, Bálint

leteit homogén geometrikus színfelületekkel fedi le, ezzel a

Endrének festett egy többdarabos lőtábla-kollekciót. Fe

figuratív részeket alárendeli és szinte eltünteti.

Lugossy, Ujházi és Bukta talált tárgyakkal applikált táblákat készítettek, Roskó, Szurcsik, Kőnig és Kicsiny a tőlük megszokott, emblematikussá vált formakészlettel festették meg a műveket.

Kiállítás

A kortársak művei éppolyan izgalmasak és informatívak, mint a mintaként megadott történeti anyag, s a kis katalógusból azt is megtudjuk, hogy az új művek egy része is múzeumba került,

Elekes hosszú évek óta foglalkozik az antikvitásokban talált,

és aki most elmulasztotta megnézni, az a jövőben még megte-

szignálatlan vagy a piacon ismeretlen festők vásznainak

kintheti a pécsi Modern Magyar Képtárban.

„modernizálásával”, átfestésével, amivel „kortárs”, a másolat, a hamisítvány és az általában vett műalkotás fogalmát mintegy más nézőpontba helyezi. A kiállításra is egy kölcsönvett művet

Jegyzetek 1 Kőnig Frigyes három kiállított művének összefoglaló címe

Elekes Károly: Céltévesztő, 2008 rétegelt lemez, vászon, akril, olaj, kollázs, 100x100 cm Lengyel András: Céltábla, 1984–2008 fa, papír, ragasztás, 76x73 cm


Kicsiny Balázs: Céltalan áldozat, 2008, fa, akril, 75x73 cm Ismeretlen XIX. századi magyar festő: Ünnepi lőtábla, 1836 fa, olaj, 60,5x63 cm

2009. július

fotó: Muladi Brigitta

alakított át a „célnak” megfelelően. Céltévesztő című művének

37

2009. 06. 29. 8:15:59

PAKSI ENDRE LEHEL

Gyűjtemény a sehonnáról Eike: Collec tion Millenáris Park, Pixel Galéria 2009. V. 21–VIII. 20.

Az élmény, amit kiállításként tapasztalha-

amivel nincs miért vitázni, hiszen így is van. Hideg fejjel kutat

tunk ez esetben, egyenesen irányított a

mindössze, feltár; nem alkot ítéletet jövőképünkről, sem a jövő-

művész által rendelkezésre bocsátott szöveges

képünket manipuláló csoportokról, s nem akarja bizonygatni

állásfoglalástól – ha már a címtől nem. Ezt

azt sem, hogy a tudomány és a fantasztikum végső soron a

most röviden idézem, mert ez a bevezetés, és

célból köttetik össze kötőjellel a sci-fi kifejezésben, hogy ki ne

így a recenzió olvasása utánozza azt, ahogyan

derüljön, hogy a kettő ugyanaz.

odakerülünk a galériába. Eike gyűjteménye a sehonnáról szól, azaz az utópia kifejezést buktatja rá eredeti értelmére.

Leleplezés zajlik mindenesetre, az Eike munkáira oly jellemző időnyúlósítás, időfelfüggesztés és időhurkosítás eszközével újfent. A szédületes sebességgel vágtázó narratívák lefoszlása

Több tucat tudományos-fantasztikus nagyjá-

a hozzájuk képesti örökkévalóságról ritkán látható élményt

tékfilm díszletelemeiből köpüli ki az utópiával

ad, megsokszorozva egymás után pedig egészen különös

kapcsolatos elképzelések szemléltetésére

memento morivá lesz. Hollywood megtorpan, magába néz,

alkalmas elemeket. Ez akképp valósul meg, hogy miután elege lett önmagából, s amit belül – meglepetésére – talál, képes azon nyomban el is engedni. (Vagyis a kimerevedő mértani testek is elhalványodnak végül, mielőtt a következő jelenetbe csöppennénk, ezt eddig elfelejtettem mondani.) Más szavakkal: az Álomgyár megtérését, vagy ha épp így jobban tetszik, megvilágosodását kényszeríti ki a Collection. Most pedig a kiállítás megtapasztalásáról. A galéria rámpáján megszokott monitorok látványa nagy nyüzsgéssel kecsegtet, most éppen nem fülhallgatóról fülhallgatóra járva kell emelkednünk. Az első monitort nézni kezdvén a fönt leírtak észlelése következik be, néhány filmrészletet végignézünk. Közben nem okvetlenül tudatosodik, hogy a kimerevedéssel együtt járó elhalkulás az egész térben következik be, fordulat a zsibongásból a csöndbe. Kisvártatva föladjuk, hogy a többi filmrészletet is még az első képernyőn várjuk be, hiszen még jó Eike: Utópia – A jövő múltja kiállítási enteriőr

egy-egy rövid filmrészlet az egyik képkockán

pár csatornán fut a mű, de ezt még nem tudjuk.

egyszerűen ottragad, azaz kimerevedik, s a

Oldalra pillantva kisül, hogy más megy a többi helyen, ott is

mozgó és apróbb részletszerű elemek elhalvá-

ismét hagyjuk magunkat a sodró dramaturgiájú filmek éppen

nyodnak, hogy a nagyobb struktúrák mértani

tűzijátékzó világától bekábítani, mert tudjuk, hamarosan ez is

elemekre redukálható konstrukcióit mutassák

át fog lényegülni. Még további képernyőre átnyergelve előbbmeg. Mindeközben a zajos események eltűntével utóbb körbeérünk, s a filmrészletek egyszer már látottakként egyidejűleg természetesen az eredeti hangok kezdenek föltűnni. Azaz kiderül, itt vagy minden képernyő is finoman elhalkulnak. Ezt úgy oldja meg a

egy közösből válogat, vagy a film ugyanaz, csak nem ugyan-

művész, hogy háromdimenziós szimulációkat

akkor indították el. A csiklandós kérdést megfejtendő, hátrébb

létrehozni képes számítógépes modellező prog-

lépünk és megértjük, ez nem egy „válogatás” videómunkákból,

ramban újragyártja, azaz újrarajzolja az erede-

mint itt lenni szokott (és a kiállítás címe is ilyen irányba terel),

tileg általában nem ilyen technológiával forgat-

hanem tényleges videóinstalláció, azaz a teljes galéria egy

hatóvá tett díszletelemeket, azonos nézőpontra.

művet állít ki. Tudniillik minden filmrészlet azonos hosszúságú,

Mindebből annyit látunk, hogy az akciódús

és összehangoltan indul el, azaz egyszerre vesztik el sztorijukat

történések a film valóságából elenyésznek, s

a filmrészletek, egyszerre halkulnak át utópiaterveikké!

láthatóvá válik e velejéig képzett valóságok elméleti háttereként felismerhető, ideaszerűen egyszerű és világos lényege.

Innentől a Collection már régen nem csak a jövő archeológiájáról szól. Az egymás mellett párhuzamosan zajló, tarkasá-

38


2009. július

gukban kápráztató események egyidejű megszűnése egyfajta Gyűjtésének céljaként a művész azt a mozza-

idők végezete részletszerűség-elnyeletésre emlékeztet előre,

natot emeli ki, mely szerint ezáltal az operáció

s egy mindenek, így leginkább az idő fölött álló hatalom belé-

által a jövő régészeti feltárása valósul meg,

pését ábrázolja.

2009. 06. 29. 8:16:33

Körkép

KOZÁK CSABA

Két lány Szotyor y László kiállítása Art9 Galéria, 2009. V. 15–30.

Nem tudom, hogy a szervezőknek megéri-e ekkora

többszörösen azonosíthatatlanná válik,

anyagot összelapátolni három napra, a Plein Art,

hiszen egyféle álarcot hord, fekete arcfestés-

a XI. Kortárs Művészetek Fesztiválja a Ráday „Kultuccá”-

ének résein szelíden tekint a másikra, ahogy

ban mindenesetre mindig bizonyított. Most is, hiszen a

megérinti lelki társát. Van, ahol puritán a

szabadtéri szobortárlaton, a művészzászlók kiteregetésén

háttér, az alakok egy fehér mezőre vannak

túl számos kiállítás, zenei esemény, videó performance

ültetve, máshol viszont dübörgő színek, a

várta a látogatókat. Betérve az egyik kisebb galériába, a

sebes és határozott festékpászmák, a tétova

néző Szotyory László kamarakiállítását tekinthették meg.

pacák, foltok pirosban, kékben, zöldes szür-

Szerencsére: nem csak három napig.

kében és sárgában vannak tartva. A leomló,

A művészt – Kokas Ignác és Dienes Gábor tanítványát – úgy ismerte meg a szakma, hogy a tájról, a parkról festette meg impresszióit, azaz a figurális utat választotta. Azonban oly módon lépett túl a plein air festészet hagyományain, hogy

fekete hajú lányoknak még nincs párjuk. Egyszerre fiatalok és kortalanok. Az erotika, a vágy talán még meg sem kísértette őket. Barátok, pajtások, akik egymáshoz tartoznak,

képes volt az organikus táj kiemelt részleteit misztikussá, titokzatossá varázsolni. Ezzel a sejtelmességgel ellentétben különböző kommersz motívumokat is feldolgozott műveiben, legyenek azok az észak-amerikai mozik, a végtelenbe futó utak vagy akár a státusszimbólumnak számító, hatalmas Cadillac gépkocsik. A művész nem dokumentálja a dolgokat, hanem átírja azokat a saját képi világára, tehát folyamatosan parafrazeál, rábízza magát a határtalan képzeletre. Interpretációi – bár valós elemekből építkeznek – mindig mágikussá nemesülnek, sokszor úgy érezzük, hogy mesebeli tájakon, helyszíneken járunk. 2006-ban készített egy nyolc részből álló olaj-vászon sorozatot, melyeknek kizárólagos témája két figura volt. Ugyanazt a tematikát járta be újra és újra, engedve annak a csábításnak, hogy különböző festői megoldásokat alkalmazzon a repetíció során. A Ráday utcai kiállításra ebből az anyagból két festményét hozta el és azok nyolc szitanyomat átiratát. A Két indián lány ül egymással szemben, szinte összefonódva és nézik egymást képeken meztelen nőalakokat látunk, akik ugyanúgy lehetnek indiánok vagy ázsiaiak. Szotyory László: Indián lányok II, 2009, szitanyomat, 50x70 cm

tájairól, a Csendes-óceán apró szigeteiről, és megidéz-

egymásba fonódnak. A tisztaság, a szeretet

hetik Paul Gauguin Tahiti asszonyait, lányait is. Szotyory a

olyan elementáris értékeit képviselik, amit

festészet kedvéért fest. Az újból feldolgozott motívumok a

érezni lehet, de a verbalitás kevés hozzá. Nem

változatos színhasználat által erősítik egymást, és a képek,

tudom, hogy mióta ülnek a nem létező föve-

sziták újabb rétegeit tárják elénk. Egy biztos: a centrális,

nyen a tengerparton. Nem tudom, hogy mire

szimmetrikus elrendezés nyugalmat áraszt, mérhetetlen

vagy kire várnak. Nem tudom, hogy ez az első

derűt sugárzó, ám a szitanyomatokon a színek ritmikus

vagy utolsó találkozásuk. És azt sem tudom,

világosodása és sötétedése dinamikát, feszültséget teremtő.

hogy a prehisztorikus időkből maradtak-e itt,

Nem igen foglalkozik az alappal, a háttérrel, az alakokat

vagy pedig az utolsó atomrobbanás hullá-

körülölelő tájjal. Virtuális világában a két figura a főszereplő.

mait várják. Viszont ha „belenézem” magam a

Nem tudjuk dekódolni, hogy milyen vidékről is van szó,

képbe, akkor érzem, hogy itt még életerősek

hiszen számára az érdektelen. A tájból való elhatárolódás

és bizakodnak. Remélhetően ők a túlélők közé

és kiemelés révén a mezítelen lányok emblematikus figu-

tartozók.

rákká válnak. Titokzatosságukat csak növeli, hogy egyikük


2009. július

Származhatnak Latin-Amerika vidékeiről, Ázsia kiégett

39

2009. 06. 29. 8:16:34

BAGYÓ ANNA

Art Brussels 2009 Műkereskedelem gazdasági válság idején Brüsszel, 2009. IV. 24–27.

Az Art Brussels, kortárs művészeti vásár az idén 27. alkalommal került megrendezésre Európa fővárosában, Brüsszelben. A világgazdaság és a műkereskedelem válságos időszaka ellenére a rendezvénynek sikerült megőrizni a cutting-edge fiatalos, friss, nemzetközi szellemét. A belga műgyűjtők az idén is kitartóan vállaltak szerepet a vásár arculatának alakítását és a szervezést illetően is. Belgiumban a népességhez viszonyítva él, de azok köztudottan lelkesen, igen Erwin Wurm: Elmebuborékok, 2008, polisztirolhab, különböző méretben

nyitottan, jelentős nemzetközi tájékozottság, hozzáértés és jártasság mellett

fotó: Jorit Aust

nemcsak hogy számottevő műgyűjtő

40


2009. július

művelik gyűjtői szenvedélyüket, és támogatják a helyi művészeti szcénát, galéri-

de meglepetésre Ázsiából (az olasz Continua Galéria) is csak

ákat és művészeket. Az ország szinte minden

egyetlen résztvevő szerepelt. Magyarországról, annak elle-

városában akad kortárs művészeti múzeum és

nére, hogy az idén hat pályázó is jelezte részvételi szándékát,

számtalan kereskedelmi galéria, amely bizo-

egyelőre senkinek sem sikerült betörni erre a kihívó műkeres-

nyítja a belgák és a flamandok a művészettisz-

kedelmi piacra.

telő, -szerető és műgyűjtő tradícióját.

A főváros észak-nyugati külvárosának vásárterületén,

A vásáron ez alkalommal a két és félszeres

a Brussels Expo két pavilonjában (1 & 3) a válogatott

jelentkezőből, a nemzetközi zsűri válo-

nemzetközi csapat mellett ez alkalommal is felsorakoztak

gatása alapján, 174 galériát láttak

a jeles helyi galériák, többek között a brüsszeli Rodolphe

vendégül. Az esemény nemzetközi jellegét

Janssen, az Aeroplastics Contemporary, a Xavier Hufkens

bizonyítja, hogy a résztvevők csak alig több

vagy a magyar származású Erna Hecey vették ki részüket

mint egynegyede volt hazai, a többiek

az eseményen. Az elmúlt években Brüsszel kozmopolita,

külföldről érkeztek. A franciák (24) feleannyian

multikulturális szellemének vonzáskörében, Berlinhez hason-

jelentek meg, mint a helybeliek, és az idén

lóan, a nemzetközi művészek mellett jeles galériák is megje-

alatta maradtak a német (28) kiállítóknak,

lentek itt. Például a párizsi Almine Rech vagy a Nathalie

akik annak ellenére, hogy a kölni Art Cologne

Obadia Galéria, amely mások mellett a német Albert Oehlen

vásárt is azonos időpontban rendezték – és

festményeit és a kanadai Jessica Stockholder installációját is

talán a német vásárok gyengélkedésének

bemutatta a vásáron. A másik, szintén a közelmúltban kiál-

köszönhetően –, igen népes táborral vették

lítóteret nyitott neves New York-i Gladstone Galéria pedig

ki részüket a fórumon. Őket a másik európai

az amerikai Matthew Barney, Carroll Dunham és az indiai

műkereskedelmi „nagyhatalom” követte a brit

származású, de Londonban élő Anish Kapoor munkáit tárta

(13) galériák képviseletében, nyomukban a

a közönség elé. A nemzetközi szereplők között volt jelen

szomszédos hollandokkal (11). A vásár szer-

a genfi Charlotte Moser Galéria, amely orosz művészek,

vezői ez évben hangsúlyozottan törekedtek a

Valeri Koshliakov, az AES+F Csoport, valamint Duboszarszky

jelentős amerikai részvételre, ezért a britekhez

és Vinogradov munkáit is bemutatta. A prágai Jiři Svestka

hasonlóan 13 kiállítót választottak be a rendez-

Galéria igen jelentős méretű standján pedig Tony Cragg és

vényre a tengeren túlról. Még aránylag számot-

Dan Graham mellett főleg cseh művészek, például Veronika

tevőnek bizonyultak az osztrákok és a svájciak

Holcova, Kristof Kintera és Jaromir Novotny is helyet kaptak.

8-8 résztvevővel. A dánokat 5, az olaszokat és

Hollandiából a haarlemi Tanya Rumpff, az amszterdami

a spanyolokat 4-4, míg a többi nemzetet csak

Ronmandos mutatkozott be. Bécsből érkezett az Ursula

egy-két galéria képviselte. Kelet-Európából

Krinzinger, Londonból a Bischoff/Weiss és New York-ból a

egy-egy szlovén és cseh próbált szerencsét,

Marianne Boesky Galéria, de részt vállalt a három helyen galériát működtető Continua Galéria is.

2009. 06. 29. 8:16:46

Körkép

Az Art Brussels művészeti vásár köztudottan jelentős

nemi szervére rögzített ecsettel a „Big bang”

hangsúlyt fordít a fiatal, karrierjük elején járó művészek,

kifejezést festi egy üvegfelületre. A francia

galériák részére szervezett projektekre is. A Young Talent

La B.A.N.K Galéria standján Katia Bourdarel

(„fiatal tehetség”) kategóriában, sokféle műfajban, az

a várhölgyek ruházatát falra rögzített üveg-

idén is feltörekvő, innovatív művészek kaptak lehető-

szemű, éber tekintetű zerge trófeákkal egészí-

séget 46 galéria képviseletében. Itt szerepelt például

tette ki. A prágai Jiři Svenska Marketa Othova

a berlini Olaf Stüber Galéria standján többek között

fekete-fehér fotóit mutatta be.

Marc Aschenbrenner videófilmje is, ahol nejlonzsák kezeslábasba öltözött, arctalan figura által üldözött ruhátlan nő menekülését láthattuk egy kukoricaültetvényen. A fokvárosi Michael Stevenson Galéria kiállításán Anton Kannemeyer nagyméretű tinta-festék papírmunkái az afrikai bennszülöttek szenvedéseit és a fehér ember felsőbbrendűségét illusztrálják humoros, groteszk formában. A magyar származású Catherine Jozsa kiállításán többek között a spanyol Aggtelek és az orosz származású, de Párizsban élő Olga Kisseleva munkái is szerepeltek. A düsseldorfi Rupert Pfab bemutatóján pedig a svájci Christine Streuli festményei kaptak helyet.

Jan Fabre: Egy bolygó antropológiája (gondolatmodell), 2008, festett orvosi szilikon, viasz, fa fém, kb. 76x80x60 cm Jorge Mayet: „Flores de fuego en tierra de sombras”, 2009, elektromos kábel, papír, akril, szövet, 115x70x70 cm

Immáron hagyományosan, az idén is jelentős figyelmet fordítottak a projektekre, a művészek, galériák képviselete nélküli kiállításokra. A szervezők, pontosabban a vásár igazgatónője, Karen Renders hét, Brüsszelben élő és dolgozó nőművészt hívott meg helyspecifikus, szóló projektek bemutatására. Többek között szerepeltek itt olyan ismert nevek is, mint a Gentben munkálkodó Berlinde De Bruyckere, aki fémzsinórok segítségével kitömött ló testeket függesztett fel egy üvegkalitkában, a brüsszeli Fia Cielen

A First Call („első esély”) keretében a belgiumi műgyűjtők

pedig egy fadeszkákból, hulladék anyagból

bizottságának meghívása alapján 9 fiatal galéria nyert

eszkábált házikót, barakkot hozott be a vásár

bemutatkozásra lehetőséget. A frankfurti Parisa Kind Galéria

területére és helyezett el egy szeparált térben,

például Olaf Metzel torzított motorkerékpárját hozta el, a

ahol a padlózatról világító éles, narancssárga

londoni Museum 52 Galéria standján pedig Esther Stocker

fény kölcsönzött bizarr hangulatot a megko-

installációja volt látható.

pott jelenségnek.

A Solo Show („egyéni kiállítás”) programban 22 galéria

Az Art Brussel külső projektjeként szerepelt

egy-egy művésztől mutatott be installációt ki-ki 25 négy-

többek között a városi Egmont parkban

zetméternyi alapterületen. Itt szerepelt a koppenhágai

rendezett monumentális szoborkiállítás is,

Bo Bjerggaard Galéria reprezentálásában a német Brigitte

ahol például Ugo Rodinone vagy Per Kirkeby

Waldach falfestmény és hanginstalláció kombinációja

munkáit láthatták az érdeklődők.

tették Cristina Lucas videófilmjét, ahol a művésznő a meztelen


2009. július

is. A belga Deweer Galéria standján egy sötét kamrában vetí41

2009. 06. 26. 17:09:19

serleget felirata szerint Frigyes sziléziai herceg számára Brieg (Brzeg, Lengyelország) városa készíttette esküvői

FARKAS ZSUZSA

ajándékként. A közel fél méter magas (48 cm-es) serleget

A Rumy-serleg története Papp Júlia köny ve Kairosz kiadó 2008

III. Frigyes liegnitzi herceg kapta 1538-ban Katerina von Mecklenburg-Schwerinnel kötött házassága alkalmából, de készítésének pontos idejéről nincs adat. Hogy e pompás fejedelmi nászajándék vajon mikor és hogyan került Magyarországra, jelenleg még nyitott kérdés. A Vas megyei, nem túl jelentős, de Árpád-kori eredetű Rumy család a szerző szerint adományként vagy hadizsákmányként szerezte. A serleget a magyar tudósok 1825 óta ismerték, s egy ideig Mátyás király adományaként tartották számon.

A közel háromszázötven évig

Népszerűségének növekedésében nyomon követhető a 19.

Magyarországon őrzött német

századi hazafias indíttatású műemléki szemlélet erősödése.

ötvösremek annyira lenyűgöző alkotás,

Rumy Ferenc táblabíró 1825-ben famíliája régiségét tanú-

hogy nemcsak számos múlt századi, de

sító kincsként, értékes családi ereklyeként mutatta be egy

egy mai szakembert is elbűvölt. Ez a szen-

jeles szakértőnek, Bitnitz Lajosnak. A következő birtokosa

vedélyes tárgytisztelet segítette Papp Júlia

Rumy Miklós volt, aki haláláig, 1878-ig őrizte e kincset, mely

művészettörténészt, hogy minden irányból

számára már családja régisége mellett a nemzet múltját,

kutassa, pontosítsa, vagyis megértse

történelmét is reprezentálta. Kölcsönadta az 1865-ös pozsonyi régészeti és történelmi kiállításra, és az 1876-os pesti, úgynevezett árvízi jótékonyságot szolgáló kiállításra is, melynek kapcsán a külföldi szaksajtó is felfigyelt rá. E bemutatóra a Vas megyei Régészeti Egylet közvetítésével került, melynek titkára, Lipp Vilmos már önálló cikket szentelt a serlegnek. Rumy Miklós végrendeletében a család férfiágának kihalása esetén a Nemzeti Múzeumra hagyta a serleget, amely történeti jelentőségének felismerését jelzi. 1884-ben egy újabb magyar kiállítás reprezentatív darabja volt, hiszen szerepelt az Iparművészeti Múzeum és Nemzeti Múzeum közös rendezésében a nemzetközi hírű országos történeti ötvösmű-kiállításon. A szakértők ekkor már a 16. század elejére datálták keletkezését, felfigyelt rá a sziléziai ötvösség és a Szilézia történetével foglal-

ennek a serlegnek kivételességét, végső soron szépségének hatását. A mestermű megmunkálásának kiválósága tükröződik mai árában is, amely igen jelentős summa: több mint 140 millió forint. E műtárgy magyarországi jelenléte annak köszönhető, hogy nálunk 1929-ig nem volt törvény, amely a magántulajdonban lévő ingó művészeti emlékek birtoklását, a

42


2009. július

védettség eszméjét szabályozta volna.

kozó külföldi tudósok is. Ám nem sokkal a kiállítás után Förster Ottó, aki felesége révén birtokolta a tárgyat, eladta 52000 forintért egy frankfurti műgyűjtőnek, Karl Mayer Rotschildnak. Az 1880-as évek végén a Nemzeti Múzeum igazgatója, Pulszky Ferenc megpróbálta a végrendeletre hivatkozva visszaszerezni a műtárgyat. A sajtóhírekben nemcsak az eset, de a tárgy is jelentős publicitást kapott, hiszen a hatóságok által elindított vizsgálatokat is nyomon követhette a közönség a napi- és a hetilapokból. Pulszky felkérte a királyi jogügyi igazgatóságot, hogy képviselje a Nemzeti Múzeum érdekeit. Bekérették a hagyatéki iratokat

A Magyarországon Rumy-serleg,

a szombathelyi törvényszéktől, és elrendelték a billikom

Németországban Brieger Becher,

utólagos beleltározását. Bár az örökösök fellebbeztek a

Lengyelországban Puchar Fryderyka, angol-

Királyi Kúriánál, de mégis elvégezték a pótleltározást, s

szász nyelvterületen pedig Brieg Cup néven

műtárgy hiányában 52000 forint értében megterhelték

ismert, reneszánsz fedeles aranyozott ezüst-

2009. 06. 26. 17:10:01

Förster vagyonát. A közalapítványi igazgatóság fegyelmi

német reneszánsz kismesterek mintalapjainak

eljárást indított a hagyatéki ügyben mulasztást elkövető

16. századi felhasználásával foglalkozó kuta-

szombathelyi személyek ellen.

tást. A szerző választ kapott a kutatást elin-

A serleg Karl Mayer Rothschild halála után, 1895 körül Franciaországba, majd Angliába került, ahol 1937-ben Londonban egy aukción értékesítették. Az 1940-es évek elején a breslaui (Wroclav, Lengyelország) múzeum

dító alapkérdésre is, miért készült és maradt meg a korszakban egyedülállóan annyi reprodukció a különféle magyar fényképész mesterek munkájáként erről az alkotásról.

tulajdonában volt – rejtély, hogyan került oda –, majd a

A Rumy-serleg históriája mind a rene-

II. világháború idején eltűnt onnan is. Több mint félszá-

szánsz ötvösművesség, mind a 16. századi

zadnyi lappangás után 2005 első negyedében a Christie’s

diplomáciai és történelmi kapcsolatok,

műkereskedelmi cég New Yorkban árverezte el, 710400

mind a 19. századi műgyűjtéstörténet és

dollárért. A műtárgy közvetlen vizsgálata a magyar kutatók

múzeumügy kutatásában tanulságokkal

számára nem volt lehetséges, de ikonográfiai programjának

szolgál. A könyv részletes német és angol

rekonstruálását részletező leírások, a serleg díszítő motívu-

nyelvű fejezetei megteremtik a lehetőséget,

mait bemutató metszetillusztrációk, a műtárgyat ábrázoló

hogy a hazai kutatások külföldön is ismertté

19–20. századi fényképek és a 2005-ös aukció alkalmával

váljanak. A hatalmas jegyzetapparátussal ellá-

készített, kiváló minőségű színes reprodukciók lehetővé

tott tanulmányt rövidítés és irodalomjegyzék

tették az alapos tényfeltárást.

egészíti ki, s forrásként közli a korábbi rész-

A serlegnek kalandos a sorsa, hiszen a sziléziai Brieg megbí-

Könyvszemle

letes tárgyleírásokat is.

zására, talán nürnbergi műhelygyakorlattal rendelező

A kötet a Kairosz kiadó gondozásában jelent

boroszlói ötvös által készített reneszánsz mestermű

meg; sikeres kísérlet egy ötvösremek lendü-

Magyarországra, majd Németországba, Angliába majd

letes és sokszor kérlelhetetlenül precíz bemu-

ismét Sziléziába és onnan a tengeren túlra került. Papp

tatására. Ez a tárgy szempontjából megírt,

Júlia azonosította a serlegen található egyes ábrázolások

színes képekkel illusztrált kötet példát teremt,

sokszorosított grafikai metszetelőképeit (H. S. Beham és V.

és egy tudományos jellegű, remek sorozat

G. monogramista munkái), mely újabb adatokkal bővítette a

elindítását ösztönzi.

BABITS MIHÁLY MŰVELŐDÉSI HÁZ ÉS MŰVÉSZETEK HÁZA

Anna Margit kiállítás

Eifert János fotóművész és Kovács Tibor festőművész kiállítása A kiállítás megtekinthető: 2009. július 10-től szeptember 6-ig, hétfő kivételével naponta 10–18 óráig. (2009. július 27–augusztus 10-ig a Művészetek Háza zárva tart.) Belépőjegy: 200 Ft, diákoknak, nyugdíjasoknak: 100 Ft Csoportos látogatás esetén diákoknak díjtalan.

2009. július

Válogatás az Antal-Lusztig gyűjteményből 2009. augusztus 30-ig Kaposvár, Vaszary Képtár

7100 Szekszárd, Szent István tér 10–28. Telefon: 74/511 247, 74/414 056 Fax: 74/511 248 e-mail: [email protected] www.babitsmuvhaz.hu


43

2009. 06. 26. 17:10:05

Kezdésre hangolva Célegyenesben az Európa Kulturális Fővárosa program

A pécsi EKF program hivatalos

eredeti Nyolcak-mű kerül kiállításra, amelyet elkallódott,

eseménysorát június 12-én írta alá

de fotóról, leírásokból ismert alkotások dokumentumként

Hiller István oktatási és kulturális miniszter és dr. Páva Zsolt pécsi polgármester Pécsett. 2010-ben rendkívül színvonalas és sokoldalú programsor várja majd az érdeklődőket, amely bemutatja a város kétezer éves értékeit – különös hangsúlyt helyezve a gazdag műemléki örökségre és a multikulturalitás, a nemzetiségek együttélésének hagyományaira. A város ezerarcúságát középpontba állítva alkották meg a 2010-es képzőművészeti programsort is. A kiállítások közül kiemelkedő a Magyarok a Bauhausban című, amelynek koncepciója a pécsi bauhäuslerek és az előzményüknek tekinthető Pécsi Művészkör, valamint a magyar aktivizmus korai tevékenységének bemutatásán túl kiterjed a nagy elődök munkásságára is. Így a pécsiek (Breuer Marcell, Forbát Ernő, Molnár Farkas és mások) és a Bauhausban tevékenykedő további magyarok (pl. Bortnyik Sándor, Moholy-Nagy László, Pap Gyula) művein kívül a 20. századi egyetemes művészet Bauhausban működő nagyságai (Josef Albers, Walter Gropius, Johannes Itten, Vaszilij

egészítenének ki. A Pécsi Galéria a Kulturális Főváros évében átfogó kiállításokat szervez olyan pécsi, de európai nagyságú képzőművészek életművéből, mint Lantos Ferenc, Gellér B. István, Martyn Ferenc, Bencsik István, Pinczehelyi Sándor és Keserü Ilona. A kiállításokat hiánypótló monográfiák, tudományos igényű katalógusok teszik teljessé. A Plasztikon. Köztérformálás és autonóm művészet: nyilvános terek szobrászati átalakítása című projekt a nyilvános terek jelentéseit átfogalmazó, újradefiniáló alkotások létrehozását célozza. Ezek a művek jellegüknél fogva már nem egyszerűen művészi kontextusban jelennek majd meg, hanem képesek lesznek a terek egészét új tartalommal megtölteni, mintegy új fókuszpontokat képezve a városi terek szövetében, az épülettömbök által kijelölt szabad területeken. A tervezett projekt erőteljesen Pécs-orientált, hiszen a város művészeti örökségére, hagyományaira, a meghatározó helyi szobrászati és arculatformálási potenciálra épít. A projektet meghívásos pályázat alapján bonyolítják le: egy nagyobb, vagy két-három kisebb téregységre, jelentősebb technikai és anyaghasználati megkötöttség nélkül készülnek az alkotások. A projekt vezetője Pál Zoltán, Munkácsy-díjas szobrászművész, kurátora Készman József művészettörténész.

Kandinszkij, Paul Klee stb.) is szerepelnek a

A sajtótájékoztatón Szalay Tamás kulturális igazgató

kiállításon.

elmondta, hogy az utóbbi években a plázák térhódítása

Szintén izgalmasnak ígérkezik A Nyolcak Európája című kiállítás. A 2010-es pécsi kiállítás a Nyolcak három egykori – az 1909es, az 1911-es és az 1912-es –, óriási vissz-

miatt bezárt belvárosi üzlethelyiségeket is hasznosítani kívánják kisebb tárlatok megrendezésére, a részletekről és a kiállítások témájáról azonban egyelőre nem szolgált bővebb információval.

hangot kiváltó kiállítását szeretné rekonst-

44


2009. július

ruálni. A tervek szerint mintegy 200–250

2009. 06. 26. 17:10:18

ÚJDONSÁGOK A MAGYAR MÛVÉSZELLÁTÓNÁL!

www.muveszkellek.hu Megújult weboldalunk! Naprakész információk akcióinkról, újdonságainkról, bemutatóinkról! Könnyen kezelhetô webáruház részletes termékleírásokkal, fotókkal! Blogírás korlátlan képfeltöltési lehetôséggel!

Új termékek kínálatunkban! Ismét Magyarországon a Caran d’Ache termékcsalád Letraset grafikai markerek mûvészeknek és dizájnereknek

Alkotómûhely Raktáráruházunkban! Litó- és rézkarcprés Nagyméretû festôállványok, tágas tér Fazekaskorong, kerámia és tûzzománc kemence Bejelentkezésrôl és részletekrôl Honlapunkon tájékozódhatnak! RAKTÁRÁRUHÁZ: Budapest 1106 Maglódi út 25. Tel.: +36-1/311-7040 MÛVÉSZELLÁTÓ SZAKBOLTOK: Budapest 1065 Nagymezô u.45. Tel.: +36-1/332-6163 Budapest 1085 Üllôi út 36. Tel.: +36-1/266-1938


2009. 06. 26. 17:10:30

Modern magyar litográfia 1890–1945 IV. 7–XII. 31. KECSKEMÉT Borsos József (1821–1883) festő és fotográfus Kecskeméti Képtár – Cifrapalota (Rákóczi út 1.) VI. 18–X. 25. Volksbank Rt. Galéria (Petőfi Sándor u. 1.) MissionArt Galéria és a Pintér Aukciósház Miklós Árpád animációs filmrendező és képzőBartók 32 Galéria (XI. Bartók Béla út 32.) (V. Falk Miksa u. 10.) művész kiállítása VI. 27–IX. 27. Sipos Marica szobrászművész: Lélegző VI. 30–VII. 24. Seres László: Újabb képek VI. 30–VII. 30. KESZTHELY Fazekas Bence videóinstallációi VI. 30–VII. 24. Molnár Ani Galéria (VIII. Bródy S. u. 22. 1. em.) Balatoni Múzeum (Múzeum u. 2.) Budapest Galéria Kiállítóháza (III. Lajos u. 158.) Jakatics-Szabó Veronika: Unterurban VI. 12–IX. 11. Balatoni fény – 7. Pelso Országos Kerámia és Solti Gizella textilművész kiállítása VII. 2–VIII. 9. Gobelin Biennálé V. 9–VIII. 30. Műcsarnok (XIV. Dózsa György út 37.) Budapest Galéria Kiállítóterem (V. Szabad sajtó út 5.) Pillanatgépek/Blickmaschinen VI. 20–VIII. 23. PÉCS Pácser Attila: Lux, Lucis VII. 9–VIII. 23. Pécsi Galéria (Széchenyi tér) Nessim Galéria (VI. Paulay Ede utca 10.) Csepel Galéria Műv. Háza (XXI. Csete Balázs u. 15.) Cseh Gabriella: Nagyi VI. 12–VII. 17. Molnár Sándor (Pécs) Ferenczy-díjas keramikusművész kiállítása VII. 10–VIII. 2. Konok Tamás festőművész gyűjt. VI. 11–VII. 31. Kasek Roland: Reflejos VI. 16–VII. 30. Szuromi Imre festőművész kiállítása VI. 11–VII. 31. Pécsi Kisgaléria (Szent István tér 4.) Néprajzi Múzeum (V. Kossuth Lajos tér 12.) Csepeli Alkotó Fórum és barátai kiállítása VI. 18–VII. 31. Raffay Béla (Salföld) szobrászművész kiállítása (M)ilyenek a finnek? – Finnország magyar VII. 3–VII. 26. Dorottya Galéria (V. Dorottya u. 8.) szemmel VI. 27–2010. XI. 28. Kari Piippo (Finnország) grafikusművész kiállíKöztes idő: Terv (a Tudás Múzeumához) VI. 24–VII. 26. Platán Galéria (VI. Andrássy út 32.) tása VII. 31–VIII. 23. Ernst Múzeum (VI. Nagymező u. 8.) Zorka Project – Átlagosak VI. 19–VIII. 14. S ALGÓTARJÁN A Derkovits-ösztöndíjasok kiállítása VI. 27–VIII. 30. Raiffeisen Galéria (V. Akadémia utca 6.) Nógrádi Történeti Múzeum (Múzeum tér 2.) Fészek Galéria (VII. Kertész u. 36.) Kerekes Gábor kiállítása VII. 6–VIII. 30. 30. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat IV. 27–VIII. 29. Szabó Ábel: „Megszokott hely” VI. 4–VIII. 1. Ráday Galéria (IX. Ráday u. 8.) S ZEGED Fővárosi Képtár – Kiscelli Múz. (III. Kiscelli u. 108.) Fabricius Anna: „A” csoport VI. 11–VII. 30. Regionális Összművészeti Kp. (Tisza Lajos krt. 56.) Szépfalvi Ágnes VI. 18–IX. 10. Szépművészeti Múzeum 35. Nyári tárlat V. 15–VII. 11. Konok Tamás: A gondolatmenet struktúrája (XIV. Dózsa György út 41.) Kész Acélszimpózium kiállítása VII. 3–VIII. 22. VII. 2–VIII. 2. A Szentföld öröksége – Kincsek a jeruzsálemi Csernus Tibor festőművész emlékkiállítása Paizs Goebel Jenő gyűjt. kiállítás VII. 22–IX. 23. Izrael Múzeumból VI. 19–IX. 6. VII. 15–IX. 25. Gaál Imre Galéria (XX. Kossuth L. u. 39.) Levendel Gyűjtemény VII. 15–IX. 25. Az évszak műtárgya: Orpheus öröksége VI. 9–VIII. 30. 40. Tavaszi Tárlat V. 6–VII. 18. Móra Ferenc Múzeum (Roosevelt tér 1–3.) Újlipótvárosi Klub-Galéria (XIII. Tátra u. 20/b) Humor által élesen – Karikatúra, szatirikus rajz, G13 Galéria (VII. Király u. 13. – Gozsdu Udvar) Glück György fotóművész VI. 24–VIII. 7. animáció V. 15–VIII. 30. Nyári Zsolt és Tóth György: Testbeszéd V. 22–VII. 11. Vasarely Múzeum (III. Szentlélek tér 6.) Volksbank Rt. Galéria (Klauzál tér 1–3.) Hamilton Aulich Art Galéria (V. Aulich u. 5.) Konstruktív konkrét strukturális kerestetik 2 V. 20–IX. 13. Zajácz Tamás bőrművész kiállítása V. 7–IX. 16. Eszik Alajos grafikusműv. kiállítása VII. 13–VIII. 19. Várfok Galéria S ZENTENDRE HAP Galéria (II. Margit krt. 24.) –XO Terem (I. Várfok u. 11.) MűvészetMalom (Bogdányi u. 32.) Matzon Ákos: „Préselt piramisok” VI. 16–VII. 17. Re: InSitu – kortárs kanadai magyar művészek Martin C. Herbst: most már dereng VII. 2–VII. 25. Hegyvidék Helytörténeti Gyűjt. és Galéria kiállítása VII. 2–VIII. 23. –Várfok Terem (I. Várfok u.14.) – Barabás-villa kiáll. (XII. Városmajor utca 44.) Keresztes Dóra grafikusművész könyvillusztrá- Várady Róbert: A régieknél újabb képek VII. 2–VII. 25. Ferenczy Múzeum (Fő tér 6.) Lombard Reneszánsz – A bergamói Accademia cióinak bemutatója VI. 25–VII. 28. Vízivárosi Galéria (II. Kapás u. 55.) Carrara festményei II. 27–VIII. 30. Inda Galéria (VI. Király u. 34. II./4.) A II. Kerület Napja – Művészcsaládok a II. kerü- Kísérő kiállítás: Dialógus – Lucien Hervé (1910– letben VI. 16–VII. 22. Koronczi Endre: Széljegyzet VII. 3–VII. 31. 2007) fotói II. 26–VIII. 30. Volksbank Rt. Galériái Iparművészeti Múzeum (IX. Üllői út 33–37.) S ZÉKESFEHÉRVÁR Kaukázusi szövött szőnyegek az Iparművészeti -Budaörsi Galéria (Budaörs, Szabadság út 86.) Szent István Király Múzeum (Országzászló tér 3.) Múzeum gyűjteményéből V. 15–XII. 31. Budaörsi Passió VI. 3–XI. 25. Eperjesi Ágnes: Rövid ima V. 9–IX. 20. Magyar organikus építészet VI. 20–IX. 13. Palkó Tibor: Másolatok – Pöttyös háttér VI. 5–IX. 13. -Ráday utcai Galéria (IX. Ráday u. 42–44.) Jövő Háza (II. Fény u. 20–22.) Bornemissza Rozália és Pataki Tibor képzőmű- Antal–Lusztig-gyűjt.: A fehérvári válogatás IV. 10–VII. 19. vészek kiállítása V. 28–IX. 28. Városi Képtár – Deák Gyűjtemény: A fehérvári –B Csarnok válogatás IV. 10–VII. 19. ZöldPont – élhető város a Millenárison V. 15–XII. 30. -Istenhegyi úti Galéria (XII. Istenhegyi út 40/a.) Volksbank Rt. Galéria (Táncsics Mihály utca 7.) Jakatics-Szabó Veronika, Könyv Kata, Udvardy –Pixel Galéria EIKE: Collection V. 21–VIII. 20. Emese: „Mosolygó Mona Lisa IV.” V. 26–IX. 1. Antal–Lusztig-gyűj.: A fehérvári válogatás IV. 10–VII. 19. Kassák Lajos Emlékm. – Zichy-kastély (III. Fő tér 1.) D EBRECEN S ZOLNOK Paizs Péter: Illumination 3D VI. 20–IX. 27. MODEM (Baltazár Dezső tér 1.) Szolnoki Galéria (Templom út 2.) K.A.S. Galéria (V. Váci u.36) Töredék az embernek – Schaár Erzsébet művé- Dürer és kortársai – Válogatás a Kassa Megyei Lakatos Erika: Roma ikonok VI. 24–VII. 17. szi hagyatéka VI. 20–VII. 31. Önkormányzet Kelet-szlovákiai Múzeuma gyűjLoredana Rancatore kiállítása VII. 22–VIII. 14. teményéből V. 15–VIII. 23. Kis magyar pornográfia – Kiállítás a rendszerről, amiben élünk VII. 30–X. 25. S ZOMBATHELY Knoll Galéria (VI. Liszt Ferenc tér 10.)

B UDAPEST

2B Galéria (IX. Ráday u. 47.) Kontroll VI.–VIII. 1.

AES+F: Defile V. 28–VII. 31. KogArt (VI. Andrássy út 112.) Az Impresszionizmus sodrában IV. 03–VIII. 02. K.Petrys Ház (VIII. Horánszky u. 13. II/19.) Csáky Donát Márk: Leshegy V. 20–IX. 11. Ludwig Múzeum Budapest – Kortárs Művészeti Múzeum (IX. Komor Marcell u. 1.) Robert Capa kiállítása VII. 3–X. 11. Válságjelek VII. 17–IX. 20.

G YŐR Városi Művészeti Múzeum Képtára – Esterházy palota (Király u. 17.) Kortárs Kerámiaművészet III V. 1–VII. 30. –Váczy Péter Gyűjtemény (Nefelejcs köz 3.) Bundics Erzsébet önálló tárlata VI. 5–VII. 31. –Napóleon-ház (Király u. 4.) Klimó Károly gyűjteményes tárlat V. 14–VIII. 23.

K APOSVÁR

46


2009. július

Magyar Nemzeti Galéria (I. Budavári Palota, Dísz tér 17.) Vaszary Képtár (Fő u. 12.) A Művészház 1909–1914 III. 27–VII. 26. Anna Margit emlékkiállítás V. 21–VIII. 30. Rippl-Rónai Múzeum (Fő u. 10.) Festők Nagybányáról V. 26–IX. 13.

Szombathelyi Képtár (Rákóczi Ferenc u. 12.) 3. Textil Triennálé VI. 26–IX. 13.

VESZPRÉM Művészetek Háza – Csikász Galéria (Vár u. 17.) „Szépség és Kvalitás” című kiállítás VI. 5–VIII. 30. Modern Képtár – Vass Gyűjtemény (Vár u. 3-7.) Barcsay Jenő festőművész kiállítása V. 2–VII. 19. Dubniczay Palota – Várgaléria (Vár u. 29.) Herendi Porcelánmanufaktúra kiáll. az ezer éves Veszprém keretében: Érték – Szépség – Elegancia VI. 12–VIII. 30.

Z ALAEGERSZEG Keresztury Dezső ÁMK–Kiállítóterem (Ady u.14.) Zalából elszármazott képzőm. tárlata VI. 11–VII. 9.

2009. 06. 26. 17:10:31

Vágó Pál: „Huszárok és életképek” – a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteménye VII. 16–VIII. 18. A USZTRIA

Filippo és Filippino Lippi Musée du Luxembourg, VIII. 2-ig Kiállítások Daniel Buren Musée Picasso, IX. 1-ig KÖLN A fürdő és a tükör. Testápolás a középkorban Az ember elhagyja a Földet Kolumba, VIII. 31-ig Musée du Moyen-Age, IX. 21-ig A DMONT Picassotól Warholig – avantgárd ékszerek S TRASBOURG Museum für Angewandte Kunst, VII. 19-ig A Prinzhorn-gyűjtemény Stift, XI. 8-ig Pigment és pixel. A színek a művészetben Tánc, elegancia, nőiesség SK Stiftung Kultur. VII. 16-ig B ÉCS Musée d’Art Moderne et Contemporain, X. 25-ig A Hold a képzőművészetben Wallraf-Richartz Museum, VIII. 16-ig Monet-től Kieferig. A Batliner-gyűjt. Albertina, IX. 8-ig G ÖRÖGORSZÁG M ÜNCHEN Test és nyelv Albertina, IX. 27-ig

B REGENZ Anthony Gormley Kunsthaus, VII. 12-X. 4.

G RAZ A pop-zene és a képzőművészet Kunsthaus, IX. 6-ig Róma mítosza Antikvitás a barokkban Schloss Eggenberg, X. 4-ig

I NNSBRUCK Képek, melyek hazudnak Zeughaus, VIII. 30-ig

K REMS Az IRWIN-csoport Kunsthalle, X. 18-ig

L INZ Herbert Bayer: Dada és modernitás Lentos, VIII. 2-ig Formalizálva. Írás és kép Lentos, VIII. 30-ig

S ALZBURG Tony Cragg Museum der Moderne, X. 14-ig Ivan Punyi Museum der Moderne, VII. 11-X. 11. B ELGIUM

A NTWERPEN Chris Burden Middelheim Museum, IX. 27-ig C SEHORSZÁG

ČESKY K RUMLOV Kortárs orosz videoművészet Egon Schiele Centrum, X. 31-ig

P RÁGA

ATHÉN

Kiterjesztett ökológia Museum of Contemporary Art, X. 4-ig H OLLANDIA

A MSZTERDAM Jan Lievens Rembrandthuis, VIII. 9-ig

H AARLEM Holland romantikus tájképek Die Hallen, VIII. 30-ig

H ÁGA Günter Brus Gemeentemuseum, IX. 20-ig

Funke és az avantgárd National Gallery, VIII. 9-ig F RANCIAORSZÁG

A IX - EN -P ROVENCE Cézanne és Picasso Musée Granet, IX. 27-ig

CÈRET A szublimált tájkép Musée d’Art Moderne, X. 31-ig

G IVERNY Monet kertje Musée d’Art Americain, VIII. 15-ig

LYON Alain Vega MAC, VIII. 2-ig

P ÁRIZS

P ASSAU Otto Dix Museum der Moderner Kunst, VIII. 9-ig

S TUTTGAR T

Szubverzív gyakorlatok. Politikai represszió és Száműzetésben a főutcán. Humor és anarchia az művészet Kunstverein, VIII. 2-ig U LM amerikai művészetben Bonnefanten Museum, VIII. 16-ig Az ausztrál bennszülöttek művészete Museum, VIII. 23-ig R OTTERDAM WÜRZBURG Kortárs brazil műv. Museum Boijmans van Beuningen, VIII. 23-ig A német gazdasági csoda az 50-es években L ENGYELORSZÁG Residenz, X. 4-ig Ł ÓDZ N ORVÉGIA Laibach Kunst- reinterpretáció Muzeum Sztuki, VIII. 23-ig N AGY -B RITANNIA

C AMBRIDGE Végtelen formák. Darwin és a képzőművészet Fitzwilliam Museum, X. 4-ig

L IVERPOOL Színtáblázatok – 1950-től máig Tate, IX. 13-ig

L ONDON

O SLO Kortárs indiai művészet Asrtup Fearnley Museum for Moderne Kunst, IX. 6-ig O LASZORSZÁG

B ERGAMO Jan Fabre GAMeC, IX. 20-ig

F IRENZE

VIII. Henrik – az ember és az uralkodó British Library, VIII. 6-ig Robert Mapplethorpe Galleria dell’Academia, IX. 27-ig Galilei és az Univerzum Palazzo Strozzi, VIII. 30-ig Richard Long Tate Britain, IX. 6-ig Firenzei művészet a 18. században Uffizi, IX. 30-ig A futurizmus Tate Modern, IX. 20-ig A barokk. 1620–1800 V&A, VII. 19-ig Radikális természet Barbican Centre, X. 18-ig A lengyel kapcsolat Dulwich Picture Gallery, IX. 27-ig Séta az agyban. A művészi képzelet Hayward Gallery, IX. 6-ig A konkrét költészet Institute of Contemporary Arts, VIII. 23-ig N ÉMETORSZÁG

A UGSBURG A csend terei Glaspalast, XI. 1-ig

B ONN Cseh fotó a XX. században Bundeskunsthalle, VII. 26-ig Modigliani Bundeskunsthalle, VIII. 30-ig

D ÜSSELDOR F

P ADOVA A szellem és a test 1550-1650 Musei Cicvici agli Eremitani, VII. 15-ig

VELENCE Velencei Biennálé kül. helyszínek, XI. 10-ig A művészet homályos részei Ca Rezzonico, X. 5-ig Palladio és Velence Museo Correr, IX. 27-ig Futurizmus és absztrakció Museo Correr, X. 5-ig O ROSZORSZÁG

M OSZKVA A szovjet plakát Tretyakov Képtár, VIII. 2-ig S PANYOLORSZÁG

B ARCELONA Idő és anyag MACBA, VIII. 31-ig Kees van Dongen Museu Picasso, IX. 20-ig Ez a háború! Robert Capa MNAC, VII. 7-IX. 27.

M ADRID Matisse 1917–42 Museo Thyssen-Bornemisza, IX. 17-ig Juan Munoz Museo Nacional Reina Sofia, VIII. 31-ig Joaquin Sorolla Prado, IX. 6-ig S VÁJC

B ÁZEL A gesztusok kicsiny színháza Museum für Gegenwartskunst, VIII. 15-ig Van Gogh tájképei Kunstmuseum, IX. 27-ig Giacometti Fondation Beyeler, X. 11-ig

Jorge Pardo K 21 Kunstsammlung im Ständehaus, VIII. 2-ig Z ÜRICH Katharina Fritzsch Kunsthaus, VIII. 30-ig Johannes Brus museum kunst palast, VIII. 30-ig S ZLOVÁKIA F RANKFUR T A művészet „csinálása” Schirn, VIII. 30-ig Caravaggio és Németalföld Städel, VII. 26-ig

POZSONY

A nyolcvanas évek – a szlovák posztmodern SNG, VIII. 31-ig H AMBURG Robert Combas Danubiana, VIII. 31-ig Edward Hopper és kora Bucerius Kunst Forum, VIII. 16-ig U KRAJNA Nizsinszkij és az absztrakció Kunsthalle, VIII. 16-ig K IJEV Angol karikatúrák 1780–1830 Kunsthalle, VII. 5-IX. 27. Damien Hirst Pinchuk Art Centre, IX. 20-ig

Vaszilij Kandinszkij retr. Centre Georges Pompidou, VIII. 10-ig Alexander Calder – a párizsi évek H ANNOVER Centre Georges Pompidou, VII. 20-ig Marc, Macke, Delaunay: egy széttört világ szépGustave Eiffel, a jövő mágusa Hotel de Ville, VIII. 31-ig ségei Sprengel Museum, VII. 19-ig Itáliát látni és meghalni. 19. századi olasz Harun Farocki Sprengel Museum, VIII. 2-ig művészet Musée d’Orsay, VII. 19-ig


N ÜRNBERG Művészet és hidegháború. Német pozíciók 1945–89 Germanisches Nationalmuseum, IX. 16-ig

M AASTRICHT

Filip Černy –videók Galerie hlávniho mesta-Rádnice, VII. 26-ig B ERLIN Emlékmű-átalakítás Galerie hlávniho mesta-Knihovna, VIII. 30-ig John Heartfield montázsai Berlinische Galerie, VIII. 31-ig Prágai Biennálé Karlin, VII. 26-ig Klaus Staeck Berlinische Galerie, VIII. 31-ig Max Beckmann Museum Kampa, VIII. 23-ig A kálvinizmus – Németország és Európa E GYESÜLT Á LLAMOK Deutsches Historisches Museum, VII. 19-ig Az 1989-es év – egy rendszerváltás képei C HICAGO Deutsches Historisches Museum, VIII. 30-ig Rodin – szavak és szobrok LUMA, VIII. 16-ig Imi Knoebel Neue Nationalgalerie, VIII. 9-ig N EW YORK A Bauhaus-modell Martin-Gropius-Bau, VII. 22-X.4. Frank Lloyd Wright Guggenheim Museum, VIII. 23-ig Francis Bacon retrospektív Metropolitan Museum, VIII. 16-ig Romantikus gépek. Kortárs kinetikus művészet Georg Kolbe-Museum, IX. 6-ig Toll és pergamen. Középkori rajzok B IELEFELD Metropolitan Museum, VIII. 23-ig A nagy ártatlanság. 1968 és következményei III. Napóleon és Párizs Metropolitan Museum, IX. 7-ig Kunsthalle, VIII. 2-ig

WASHINGTON

Thomas Schütte Haus der Kunst, IX. 6-ig Frederic Lord Leighton Villa Stuck, IX. 13-ig Dubuffet retr. Kunsthalle der Hypo-Kulturstiftung, VIII. 30-ig

2009. július

A művészet, mint követség. Európa és Ázsia 1500–1700 MAK, IX. 27-ig Lovis Corinth Oberes Belvedere, VII. 19-ig Eros és Thanatos. Ösztönök, képek, jelentések Liechtenstein Museum/Sigmund Freud Museum, X. 13-ig A portré. A fotó, mint színpad Kunsthalle, VII. 3-X. 18. Thomas Ruff Kunsthalle, IX. 13-ig Cy Twombly MUMOK, X. 11-ig Fifty-fifty. Dialógus az ötvenes évekkel Wien Museum Karlsplatz, X. 11-ig A modernség, mint rom. Kortárs archeológia Generali Foundation, IX. 20-ig In situ Kunsthistorisches Museum, VIII. 2-ig

47

2009. 06. 26. 17:10:32

Impresszum Főszerkesztő: Szerkesztők:

S INKOVITS PÉTER B ORDÁCS A NDREA L ÓSKA L AJOS M ULADI B RIGITTA P ATAKI G ÁBOR P. S ZABÓ E RNŐ

e-mail: [email protected] [email protected] A szövegeket gondozza: R UDOLF A NICA Fotó: Lapmenedzser:

B ERÉNYI Z SUZSA L ADÁNYI I LDIKÓ

e-mail: [email protected] Szerk. titkár:

Következő számunk tartalmából: A müncheni Brandhorst Gyűjtemény S INKOVITS PÉTER A Pinault Gyűjtemény M ULADI

B RIGITTA

A Velencei Biennále B ORDÁCS A NDREA ,

P. S ZABÓ E RNŐ

II. Dunaújvárosi Fotóbiennále H UDRA K LÁRA Mosolygó Mona Lisa IV. S TRURCZ J ÁNOS Robert Capa Magyarországon B ÖRÖCZFY V IRÁG A művészeti intézményrendszer változása az elmúlt 20 évben

M ÉLYI J ÓZSEF

O LLÁRI B ARBARA

e-mail: [email protected] Tudósító:

U HL G ABRIELLA (Baltikum) FORGÁCS É VA (Los Angeles)

Review of the Foundation of Art Today Editor in Chief:

PÉTER S INKOVITS

Foundation of Art Today / Új Művészet Alapítvány H-1065 Budapest, Nagymező u. 49. II/2. Szerkesztőség: Telefon/fax:

H-1065 Budapest, Nagymező u. 49. II/2. 5598, +36 1 479 0232 +36 1 479 0233

Májusi számunkban a Tandem. Kortárs művészek kapcsolatban című cikk szerzőjeként tévedésből Hegedűs Orsolyát tüntettük fel Debreceni Boglárka helyett. A szerzőtől ez úton elnézést kérünk.

Számunk szerzői:

+36 1 341

Kiadja az Új Művészet Alapítvány H-1065 Budapest, Nagymező u. 49. telefon/fax: 341 5598, 479 0232, 479 0233 Felelős kiadó:

Helyesbítés

S INKOVITS PÉTER , az alapítvány elnöke

Terjeszti a Hírker Rt., az NHE és alternatív terjesztők. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban és a Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központjában, Budapest, VII., Vörösmarty utca 16–18., közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Postabank Rt. 1199110202102799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egy példány ára: 635 Ft. Előfizetési díj egy évre: 7400 Ft. Előfizetési díj fél évre: 3700 Ft. Batthyány KulturPress Kft. H-1014 Budapest, Szentháromság tér 6. telefon/fax: +36 1 201 8891, +36 1 212 4303 e-mail: [email protected] Lapterv és tördelés: K ORONCZI E NDRE www.koronczi.hu Nyomdai munka: BLACKPRINT Nyomdaipari Kft. Felelős vezető: Fekete Attila

B AGYÓ A NNA : művészeti konzultáns. FARKAS Z SUZSA : művészettörténész, a MNG főmuzeológusa. H ORNYIK S ÁNDOR : művészettörténész, esztéta, a MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének munkatársa. Bolyai János Kutatási Ösztöndíjas. F.m.: Avantgárd tudomány? A modern természettudományos világkép recepciója Gyarmathy Tihamér, Csiky Tibor és Erdély Miklós munkásságában (2008).

K ASZÁS G ÁBOR : művészettörténész. K OZÁK C SABA : művészeti író. P AKSI E NDRE L EHEL : művészettörténész, PhD-hallgató. S ÁROSDY J UDIT : művészettörténész, a Magyar Táncművészeti Főiskola oktatója.

S ZEIFERT J UDIT : művészettörténész, a MNG főmuzeológusa. F. m.: Bene Géza (2001); Bátai Sándor (2003); Jánossy Ferenc (2004); Gaál József (2005); Borgó (2005); Molnár Péter (2005); Baksai József (2007).

TATAI E RZSÉBET : művészettörténész, 2003-tól az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének tudományos munkatársa. F. m.: Környezetkultúra tanári kézikönyv /Tatai Máriával/ (1994), Lakner Antal (2001); Művészettörténeti ismeretek /tankönyv/ (2002); Neokonceptuális művészet Magyarországon a kilencvenes években (2005).

TOLNAY I MRE : képzőművész.

A meg nem rendelt kéziratokat és fotókat

nka

Nemzeti Kulturális Alap

gondosan kezeljük, de értük felelősséget nem vállalunk. A lapban közzétett fotókat nem küldjük vissza. A megjelent szövegek másodközlése csak az Új Művészet és a szerzők jóváhagyásával lehetséges. © Új Művészet © a szerzők Honlap: www.uj-muveszet.hu

HU ISSN 08662185


2009. 06. 26. 17:10:32

Dedukció Több etikát, de még több esztétikát! Varázslatos képek egy varázstalanított világban Mágikus gesztusok Hispániából Lőni nem játék!

Recommend Documents