Még mielőtt belefognék… Szerettem volna különleges módon átadni neked ezt a szöszit, hogy lásd azt, hogy érted képes vagyok bármire ☺ nem a pentagont törtem fel igaz, de próbáltam ezzel a dologgal valami olyat adni, mint például a kis blogod, csak neked, és tőlem! Remélem értékeled a kis bűnözésem. Gondoltam érdekesebbé teszem, legalább látod, hogy nem csak mondom, hanem ténylegesen van hozzáférésem a honlapunkhoz ☺. Magyarán szólva én szerkesztem, bár mostanában nem kellett hozzányúlnom. Meg hát alapjába véve ez a szakmám, csak nincs időm csinálni. Nem fogok most hosszas bevezetőket írni, megmagyarázni, hogy miért kezdtem el most ezt a kis gondolatsort, mert minden ki fog derülni. Mindenesetre a komoly bevezető ne ijesszen meg, csak a mai nap eseményei (pl. majdnem sikerült meghalnom) döntően hatottak ki rám, a gondolataimra, és átértékeltem egy két dolgot, amit most szeretnék megosztani veled Egyetlenem. Elkezdem onnan, ahonnan mindig is szoktam. 2010-09-25-e van, kora délután, meló után. Egyedül ülök a szobámban, nincs körülöttem senki, csönd van, szinte csak a gondolataimat hallom, meg a kis hangod motoszkál a fejemben. Mondanom sem kell, Hiányzol! Anyuék nem fognak zavarni, elmentek a pécsi rokonokhoz, nem jönnek majd csak holnap. Gabi ismételten nem jött haza, ez már a 3. hete. Ha jobban belegondolok, kicsit hiányzik is a hülye feje. Nem töltöttünk még ennyi időt ilyen távol egymástól soha. Minden hétvégén hazajárt eddig amig sulija volt. Bele kell törődni, nincs mese, elkezdett élni, elkezdte élni a saját életét. És én mellette állok ☺ Örülök neki. De természetesen nem is ez a lényeg, csak elkalandoztam szokásomhoz híven. Hol is kezdjem… Kezdem ott, hogy a tisztán látásom elsődleges oka, hogy végre kipihentem magam. Tegnap már lefeküdtem fél 8 környékén, szóval a 12 órás alvás szinte mondhatni megvolt.(hajnali sms ☺ felriadtam, Rád gondoltam, megírtam…) Igen, nagyban befolyásolja a döntőképességem, az éberségem, az odafigyelést, és persze az elmém. Hogy miért sorolom fel ezeket ilyen részletességgel? Elmondom…figyelj☺ (Megjegyzem, nem magyarázkodás lesz) Az elmúlt napok eseményeit szeretném ezzel tisztázni, és hogy te is megérts engem. De mielőtt belekezdet teljesen a mondókámba, szeretném azt a másik okot is részletezni, ami miatt leültem és elkezdtem írni. Méghozzá az, hogy majdnem a saját hülyeségem miatt sikerült meghalni. És sajnos itt nem sorolható az fel, hogy de jó, hogy kipihentem magam, mert éberebb, odafigyelőbb…stb. voltam. Nem, teljes egészében a hülyeségem volt az aminek nem tudtam határt szabni. Szóval ma ugyebár dolgoztam, elvállaltam, mert kezdeni akartam magammal valamit, meg most nagyon jó nap is volt szintén a múlt héthez hasonlóan, mert se Tomi se főnök asszonyék nem voltak, szóval Ari (ennek van még szerepe a későbbiekben) és Én vittük a boltot. Kicsit arcosan hangzik, de hidd el nem így van. ☺ Seriff volt kint a műhelyben még. És itt jön a képbe az, hogy Seriff motorral jött be. 10 óra fele, kaptam magam, lazán eljöttem motorozni a motorjával, azzal a gyorsaságival. Az utam Jakabra tartott, kijöttem tankolni, meg elmentem megbeszélni valamit a Nándival, meg ha már itt vagyok, akkor természetesen mentem egy Évi kört is. Benéztem az udvarba, nem volt mozgás, viszont láttam a nagy halom gallyat, amit tegnap kitermeltél, meg abba a 0,5
másodpercben amíg elmentem a ház előtt még megpróbáltam a tujákat is szemügyre venni, viszont az már nem volt olyan alapos, szóval gurultam vissza kecsóra. Na és itt történt meg az a dolog, ami majdnem mindenki életét megváltoztatta, de legfőképp az enyémet. Gyorsasági motor, mit csináljon vele az ember, hát menjen vele gyorsan (gondoltam én). Viszont nem az elijesztés miatt, hogy ne mert felülni mögém vagy bármi, meg nem is a vérem hajtott, mert nem szoktam gyorsan menni, főleg 2 személlyel nem, de most húztam neki, eszetlenül. Nem volt előttem senki, mentem olyan 180 fele, és ez a sebességet motoron kb. úgy kell elképzelni, hogy néztem magam elé olyan 3-4 méterre, az viszont nem tűnk fel, csak mikor már nagyon közel ért, hogy kielőzött előttem egy autó. Nagy fék, csúsztam, és próbáltam az út szélére húzni, ami sikerült is, meg el is fértünk egymás mellett, viszont nem is abban a pillanatban, hanem mikor beértem vissza és leszálltam, futott át rajtam valami nagyon fura érzés. Amit csak most értettem meg délután mi is volt. Ez pedig az, hogy basszus, majdnem meghaltam. Nem sokon múlott. Nem is beszéltem bent senkinek erről, csak ültem a boltban egy darabig, és néztem magam elé. Szeretnék még élni, szeretek élni, szeretek szeretni, boldognak lenni, vidámnak…annyi mindent nem próbáltam még…annyira jó lenne Veled átélni ezeket a dolgokat, el sem hiszed ☺ Látod, ez az másik oka, hogy most itt vagyok. Viccesen megjegyzem, nem a végrendeletemet készülök most neked megírni, mert szeretnék még jó pár, helyesbítek végtelen sok boldog órát eltölteni Veled Falatkám. Másképp látom a világot? ☺ Azok a legbenső és legerősebb érzéseim nem változtak a történtek után sem. ( ne ijedj meg, bár gondolom nem is gondoltál ilyenre ☺) Szóval amiről most beszélni fogok neked, az az, hogy miként könyveltem el magamban például azt a napot , amikor is kiborultam. Nem kérek egyebet tőled, minthogy hallgass meg. Természetesen nem vagy kötelezve semmire, ha gondolod nem kell elolvasnod sem, viszont szerintem megéri. Tudod, hogy a legmélyebb érzéseket táplálom irántad, és ezt a szöszit is úgy írom, hogy ugyan ezt tudom elmondani rólad is. És ez a legfontosabb dolog, amit ember el tud képzelni. Van úgy, hogy az ember nagyon sokáig el tud viselni dolgokat, és csak torlódnak benne az érzések, ezt viszont te tudod a legjobban, mert nap mint nap szembekerülsz ezzel a dologgal, és valójában még ha nem is látszik én nagyon is csodállak ez miatt. Anyukádékra gondolok jelen pillanatban, és ne haragudj most hogy felhozom ezt, mert tényleg nem érdemel szót sem az amit tesznek, egyszerűen csak a példa kedvéért írom. Szóval én neked telefonban is ecseteltem, hogy mennyire is zavar ez engem. De most helyre tettem magamban ezt a dolgot és folytatom is, hogy megérts. Az ok, ami miatt annyira kikeltem magamból, egyik részről az, hogy megijedtem, jobban mint eddig bármikor. Mert tudván az érzéseinket, nem akartam hirtelen elhinni, és teljesen, hogy úgy mondjam megrémültem. ( a másik részről, és ezt tényleg csak zárójelben írom le, a fáradság ami okot adott arra, hogy így láss. Nem is írok sokat ide, tudod, hogy mennyit dolgoztam mostanában, és szívemlelkem odaadtam, hogy veled fent lehessek éjszakákon át, és ez most se lenne másképp,és természetesen egyszer sem bántam meg. De én is emberből vagyok, és nekem is kell a pihenés)
Azért gondolj bele, itt vagyunk ennyi idő után, szerelmesek vagyunk nagyon egymásba, és hirtelen beugrik az hogy nem vagy többé, hát mit is mondjak… Annyi sok sok beszélgetés, nevetés, jókedv, boldogság, élmények amikkel gazdagodtunk. A legboldogabb pillanatok, akár úgy is ☺ A csend, amit együtt élvezni is tudunk ☺ Hát mivel az élet adott nekünk még egy lehetőséget, és hangsúlyozom, ilyen érzéseket nem mindenki tud elmondani, csak hallott róla, de nem tapasztalta, ezek után nem tudnálak még egyszer elveszíteni, mert annyira fontos lettél nekem. Szerintem érted ezek alatt a dolgok alatt mire akartam utalni. Megijedtem, hirtelen összeomlottam, betelt az a jelképes pohár. Nem szeretném ha hibáztatnál ez miatt, mert tudnod kell, hogy miken mentem én is keresztül, mire eljutottunk idáig. És ha belegondolsz, neked is látnod kell, hogy ennek az egésznek csak egyetlen oka van, és az nem más, mint hogy még nem vagy mellettem. Te is tudod, hogy mindenben melletted voltam, vagyok, mindent meg tudtunk beszélni, és mindenben egyet értünk, megoldásokat, kompromisszumokat kötöttünk ☺ magyarán szólva egy húron pendülünk, csak ez a dolog őrölt és sajnos kijött, úgy ahogy nem számítottunk rá. Azt is tudod, hogy ez nem fog bekövetkezni, mert csak egyetlen dolog hozhatta ezt elő. Tudom, mondtad, hogy ez megmarad benned, viszont lásd be azt is, hogy nekem is vannak sebeim a szívemben, pont ezzel kapcsolatosan. Nem akarom hogy csalódj, haragudj, vagy hogy változzon a nézőpontod velem kapcsolaban, tudnod kell milyen vagyok. Nekem is megvan a saját kis véleményem, férfi vagyok, aki tisztel téged, szeret téged, és nem tud rád másképp felnézni, csak Imádattal. Nem tud rád haragudni, mert tudom, hogy milyen nehéz időket élünk. DE elérkezett az a pillanat, amikor a szerelem azt mondja, hogy EGYÜTT! ☺ Mert együtt minden boldogabb, és minden más. Csak kell az az elhatározás, amit jelen esetben várunk és lehetséges, hogy mire olvasod ezeket a sorokat, már megtörtént és boldogan együtt vagyunk ☺ Eljött az a pillanat, hogy minden reggel, amikor felkelünk, minden tökéletes legyen. És ehhez két ember kell, és mindenkettőnknek bele kell tenni valamit abba a bizonyos kalapba ☺ Elmondjuk egymásnak a dolgokat, megosztjuk egymással a legkisebb gondolatot, érzést. Még a problémákat is, mert tudjuk, hogy meg lehet őket oldani, még mielőtt nagyok lesznek. És itt születik meg valami, valami igazán csodás dolog, amit úgy hívnak, hogy MI. ☺ Te és én. Remélem eljutottál idáig az olvasásban, (amit nagyon megköszönök) és megértetted azokat a dolokat amikre utalni szerettem volna. A viselkedésem hagy kivetni valót maga után, viszont érzed amit én. Remélem más szemmel, és fele annyira csalódottan nézed ezt. Tudod milyen vagyok, ennyi idő után meg főleg, azt is tudd, hogy amit adok neked, az a boldogságodon alapszik. Érezd azt, hogy mellettem biztonságban vagy, és érezd azt a ’többet’, amiről eddig is beszéltél, hogy adni tudok neked. Bízz bennem, magadban. Add azt, ami vagy, nem többet és ne is kevesebbet. Mert nekem az bőven elég. Ahogy TE is mondtad, abba vagy szerelmes ami én vagyok. És ha én nem magamat adom, főleg ezek után, akkor tényleg senki sem. Fogd a kezem, és ne engedd el!
Az a szombati nap visszaadott mindent, ami miatt érdemes élni. Azóta nem telt el nap, hogy ne veled feküdnék, és szenderednénk együtt álomba, vagy ne veled ébrednék (a kis képed mellettem). Már megfogalmaztad és tudod, hogy milyen velem. Azt is tudod, hogy milyen volt nélkülem, ezt mindkettem megéltük. De most itt vagyunk egymásnak. Ennek a szöszinek nem az a célja, hogy az irántad érzett szerelmet próbáljam leírni, mert az nem is menne ☺ annyira különleges és jó érzés. Meg már leírtam a legjobb tudásom szerint, amit akartam ezzel kapcsolatban, szóval igazából nem taglalom, hanem megyek tovább, mert még van mit megosztanom veled. És ha továbbra is velem tartassz, akkor akár még a fent említett Aris dolgot is megosztom veled. Egy kis pletyi, amire szerintem mindig van idő :P:P:P
Akkor jöjjön a pletyi és utána meg még mondok pár dolgot. Elmesélte, hogy igazából milyen is ez a házasság a Tibivel. Már régebb óta nincs meg az a dolog, aminek meg kéne. Elmondta azt is, amit te láttál a Tibin, hogy jó fej, pörgős, vicces , szereti is ,de igazából ez egy kapcsolatban nem elég. Kell oda még más is, amit a Tibi már letojik, és nem ad meg neki. És itt nem konkrétan a szexről beszélek, de egyébként azt sem igazán. Itt arról beszélek, hogy nem figyel oda rá, nem akarja már elcsábítani, nem kedveskedik neki. Magyarán szólva szereti, de neki más is kell. Olyan legfőképp amit mi élünk meg, mert azt mondja, amit már régebben is mondtam, hogy ő ilyet még soha nem élt át ☺ látod, ezért írom hogy különleges és hogy megadatott nekünk. Ezért is kell megbecsülni. Ilyet elmondott nekem, hogy kb. kéthetente történik meg köztük a szex. Magyarán szólva ott vannak, együtt vannak, ott van a gyerek, amit eddig Ari úgy látott, hogy összetartó kapocs, de kezdi azt is látni, hogy nem feltétlenül. És lehet mondtam is már, de a Tibi ugyebár féltékeny a gyerekre, mert Ari vele tölti a szabadidejét, meg mindennél jobban szereti a kis pöcsöst. És sok a konfliktus köztük. A gyerek meg már hallotta is ezt, és olyankor mindig mondja Arinak szegénykém, hogy ’anyu félek’. Picit rossz most erről beszélnem nekem is, mert igazából saját szüleim között lejátszódó események jutnak az eszembe, ami ugyebár egy fordulópont volt az én életemben is. Ő pici még, nem tudja mindezt megfogalmazni, csak magát az érzést éli meg, ami nem tudni milyen kihatással lesz majd az életére. Olyan furcsa,hogy egy ember akár egy ilyen megélt traumától is mennyire meg tud változni. És itt nem konkrétan rosszra kell gondolni, mert jó irányba is mehet el az élet. Láss minket, előbb váltunk talán éretté, és előbb engedték el anyék a kezünket, magyarán szólva előbb vágtunk neki az életnek. Meg kellett élni olyan dolgokat, amiket mások csak jóval később tudtak meg. Visszatérve Ariékhoz, így jobban belegondolva, hűh, elég durván megnyílt. És még le se írtam a lényeget. Kimondta, amit mi már eddig is tudtunk, megcsalta :P igazából nevet nem mondott, de tudjuk kiről van szó, legalábbis én tudom, ő a Csiszi, akiről szerintem már meséltem neked is. ☺ Viszont nem szerelemből, hanem csak kimondott testiségből, szóval az ő elmélete evvel kapcsolatban már bukott. Amikor azt mondta, hogy érzelmi alapon működik nála. Vagy csak úgy látta, hogy ezzel be tud húzni a csőbe ☺
Ha eszembe jut valami ezzel kapcsolatban leírom még, ha pedig szeretnél róla beszélni akkor meg állok elébe, szóval nyugodtan kérdezz.
Megjegyezném, más téma, kérdezted valamikor nem is olyan régen, hogy ha lett volna rá lehetőség és nem lát senki, ott kint, akkor lefeküdtem volna-e veled. Amire természetesen én diplomatikusan válaszoltam, mert úgy is gondoltam. Viszont akkor nem volt arról szó, hogy ha te is akartad volna…akkor mi lett volna. Na látod, ott a kis kapu. Mert a szerelem és a vágy, sokkal erősebb az ész érveknél, és tudod mennyire oda vagyok érted meg vissza, szóval a válaszom a jelen esetben, igen. ☺ szeretlek és igen. Egyre nehezebb a szívemnek parancsolni, nem tudlak nélkülözni és itt most nem a szexről van szó, hanem konkrétan RÓLAD! Az életnek csak akkor van értelme, ha van kivel megosztani az érzéseinket. Ne ez is a szerelem. Bár ha itt járunk, akkor most írásban szeretném eloszlatni azokat a kényelmetlen érzéseket, amik azok után keletkeznek, hogy valamit teszek érted, hogy neked ezáltal könnyebb legyen. És itt tényleg nem a pénzről szól a dolog. Ahelyett, hogy vennék Neked valamit, valami olyat adok Neked, ami az enyém, ami tényleg az enyém. Egy ajándékot, magamból egy darabot. ☺ Valamit, ami jelzi, hogy tisztelem azt az embert, aki ott ül velem szemben, és arra kérem, hogy értse meg, mennyire fontos, hogy vele lehetek. Most már van valamije, ami egy kicsit én vagyok, van belőlem egy darabkája. Látod, ha jobban belegondolsz, te is pont ennyit adsz. ☺ Azt adod amire szükségem van, mert meglátod azokat a dolgokat, azokat az apró pici dolgokat, amikkel boldoggá tudsz tenni. Ez is egy olyan tulajdonságod, amibe beleszerettem Falatom. Azt szeretném ha átadnád magad az érzésnek és nem nyugtalankodnál miatta. Ha kényelmetlenül érzem magam bármi miatt, szólni fogok, bízhatsz bennem. ☺ Ahogy beszélgettünk róla múltkor is, nem csak Te vagy a mindenem, hanem te vagy az az ember ,akivel szeretek beszélgetni, mindent szívesen megosztok veled. Elmondod a véleményed, elgondolkodtatsz, megnevetetsz (együtt nevetünk), jókedvre derítesz, helyre teszel amikor kell. Meghallgatsz, megnyugtatsz, gyöngéd vagy. „Van egy apró, elvarázsolt, külön kis világ. Ami csak a tiéd és csak az enyém; a miénk, a kettőnké közös. Csak te érted, és csak én értem, csak mi. Ketten. Más senki ezen a földön. Saját Napunk ,a szeretetünk ragyogja be, saját csillagaink a... mosolyaink díszítik az egét. A Hold, mely éjszaka világít a bizalom kettőnk között. A levegő, mely nélkül meghalnánk a tudat, hogy létezel nekem és hogy létezem neked. A víz, mely életben tart: a sok kedves szó, melyekkel egymáshoz szólunk. Mindezek együttesen táplálnak minket, és bennünk egy érzést: Szerelem ♥” Szeretlek Falat!
Múltkor szóbakerült a csönd, és hogy ilyenkor mit élünk át, most ahogy olvastam Műller Péter könyvét, elragadott egy gondolata, és ha már az előbb is idéztem, akkor szeretném ezt Veled is megosztani, és persze nem az idézetekkel kitölteni a saját gondolataim:
„Ha szeretsz valakit, ne szólj egy szót se. Hallgass! S a csöndben üzend ezt a néma zenét. Vagy tudod mit? Ha félsz, hogy nem hall, mert még nincs hozzá füle: fütyülj neki! Mindenkinek van egy titkos füttyjele. Ha meghallja, talán megdobban a szíve.” Ezek után a csók amit fel szeretnék hozni, mert annyira vágyom rá. Akkor reggel, valami csodás dolog szültett azáltal a csók által. Még mindig eszembe jut a puha kis ajkad, és az érzés ami vele jár…hmm..mámorító „Mint minden emberi csók, ez is felelet, a maga torz és gyöngéd módján, egy kérdésre, melyet szavakkal nem lehet kimondani.” Amit csinálsz az életben, a céljaid, mind-mind érdekelnek. Szeretem ahogy átlátod a dolgokat, felnézek arra amit csinálsz. Büszke vagyok Rád, amit eddig elértél, mert tudom miken mentél keresztül, hogy meg tudd csinálni. És jó érzés tölt el, amikor arra gondolok, hogy voltak dolgok amiket mellettem értél el. Mint ahogy én is nagyon sok sikerélmény tudhatok magaménak, és ha hiszed ha nem, nem tettél semmit, mégis nagyon sokat köszönhetek neked. A vizsgaidőszakomban annyira sok pozitívumot kaptam tőled, ahogy odafigyeltél, bíztattál, velem voltál. Ezek mind a sikereim alapjai voltak, és csak megköszönni tudom neked. ☺ Jó, hogy vagy! Soha ne adjuk fel az álmainkat, mert tudjuk, hogy semmi sem lehetetlen. Láttad a tenger, egy álmod vált ezzel valóra. Ezernyi élménnyel gyarapodtál, új barátokkal és sorolhatnám. Jó volt olyannak látni, akinek szinte egy hétre elszállt minden gondja, boldog voltál, ezáltal én is, mert ez a legfontosabb.
Most kaptam a következő hírt kérem szépen… nem akarom ezt a kis mámort megszakítani, amivel épp felidéztem pár boldog pillanatot Veled kapcsolatosan ☺ de mégis elmondom… Hát érdekes, de mégis igaz. A Nánditól tudtam meg épp az imént, hogy Csabi lépett, döntött, véget vetett a kapcsolatának. Biztos rossz lehetett az, hogy végre szereti valaki, meg, hogy Nimfomán volt Anna, mint Ő. Meg, hogy igazából nyitott kapcsolatban éltek, mert azon kívül, hogy Anna tette mindig szóvá hogy miért nem találkoznak, Csabi mindig ment ahová szeretett volna. De hát kik vagyunk mi hogy ítélkezzünk. ☺ Lehet , hogy sok mindenről nem tudunk és azért látom ilyen érdekesnek a dolgokat. De hát Csabi se egy egyszerű eset. ☺ Ez a dolog is hét közepén történt, csak azért mondom, hogy tényleg lehetséges, hogy sok mindenről nem tudunk. Pedig az élet legnagyobb titka és ajándéka, ha két "egyféle" ember találkozik. húhúhú…ezt már utólag szúrtam ide, viszont kapaszkodj, mert eddig én sem tudtam. A kis nyúllelkű Csabiról azt hittem, hogy ő hódította meg az Annát. Aztán közben más a történet. Az Annának tetszett a Csabi, viszont fordított szerepjáték volt, mert Anna szedte fel a CSabeszt :D 3 hónap után kérdezte meg a Csabi, hogy idézem szó szerint: ’Akkor most járunk’, miközben ugye Anna tepert a Csabi kegyeiért. :D Na de itt még nincs vége a sztorinak, mert ami történt, gondolok itt a szakításra, nem is volt olyan egyszerű, mint én azt hittem. Most mondja Joci, mert tőle van az alap infó is, ugyan is ők együtt ittak
csütörtökön Pesten, hogy Csabi fogta magát, először emailben akart szakítani. Ne ez milyen… Ezt még Ő maga is bunkesznak tartotta. De megoldotta, ügyesen… Volt benne lelkiismeret, nem így tette, egy más formáját választotta, ami sokkal személyesebb, méghozzá az msn-t :P Hát egy egész picit lehidaltam. Azért tudom nem egyszerű a srác, de ehhez tényleg kell a pofa. Annak egyébként sokat tűrt, most is mesélt olyan sztorit Joci, hogy Csabesz valami túrán volt 2 hetet. Abból a két hétből nem sikerült neki felhívni Annát csak egyszer. Az meg a másik sztori, hogy az előző barátnője aki volt Csabinak, szintén úgy alakult, hogy a csaj szedte fel őt. Nagyon durva… :D Azt beszélgettük, mi lesz ha öregebb lesz a srác, mert az biztos, hogy megkomolyodni mostanában nem fog. Ilyet mint például Anna, soha a büdös életbe nem fog találni. De nem csak hogy ilyet nem, olyat se aki felszedi, mert ő nem tud csajozni. ☺ Nem piszkálni akarom, mert jó fej gyerek meg bírom, de azért ez megalázás a másik féllel szemben. És szerintem Anna szerette ez a hülyegyereket. Mind1, tényleg nem a mi dolgunk, meg nem is piszkálódás, meg kritizálás miatt írtam le.
Kezdete nem volt a szöszimnek, a bevezetőt is átugrottam, de most egy gondolatot mégis írnék így a végére, ősszegzésképpen. Csak azt szeretném mondani, hogy már most nem félek többé... igézetben élek. Megigéztél!!! És mintha tudnám a varázsszót... De a varázsszó mindössze annyi, hogy szeretek Életem! És ezt az érzést nem veheti el senki.
