DE Kihalás EMBER közel 50%-át kihalt (extinct) extinkció (kipusztulás) vadon kihalt (extinct in the wild)

Kihalás

• Napjainkban az éves szárazföld nettó primer produkció (NPP) közel 50%-át az emberiség hasznosítja • Még a kultúrába vont fajok (búza, kukorica, tyúk, szarvasmarha) genetikai diverzitása is csökken a hagyományos gazdálkodási módok felhagyásával • A környezetpusztítás legsúlyosabb következménye az extinkció (kipusztulás) • Ha a társulások fajai nem pusztulnak ki a társulások degradáció vagy területvesztés után is magukhoz térhetnek

• A Föld fajgazdagsága jelenleg a legnagyobb, DE a fajok kihalásának sebessége is napjainkban a legnagyobb • Sok faj a kipusztulás szélére sodródott • Fennmaradó fajok is veszítenek genetikai változatosságukból, ahogy populációik mérete csökken és ahogy a populációik izolálódnak • A sokféleség csökkenéséért elsősorban az EMBER a felelős természetátalakító és – pusztító tevékenysége miatt • Az emberi beavatkozások elsődleges célja saját igényeinek kielégítése

• A hanyatló populációk genetikai sokféleségének csökkenése is lehet reverzibilis • Csak a fajok teljes kipusztítása visszafordíthatatlan • Az extinkciónak több formája van: • 1) kihalt (extinct) az a faj, amelynek sehol a Földön nem maradt fenn élő egyede • 2) vadon kihalt (extinct in the wild) az a faj, amelynek csak fogságban élő egyedei maradtak fenn

• 3) Helyileg kihalt (locally extinct vagy extirpated) az a faj, amelynek bizonyos populációi elpusztultak, de a Föld más részein még létezik vadon élő populációja • 4) Ökológiai értelemben kihalt (ecologically extinct) az a faj, amelynek ugyan még él néhány egyede vadon is, de oly mértékben megfogyatkozott a létszáma, hogy eredeti szerepét a társulásban már nem tölti be, más fajokra gyakorolt hatása elhanyagolható (ilyenek egyes tigrisfajok)

Az extinkció sebessége a földtörténeti múltban

Az extinkció sebessége a földtörténeti múltban • A fajok száma az élet keletkezése óta növekszik, azonban a növekedés nem egyenletes • Intenzív fajkeletkezés (speciáció) után kevés változással járó periódusok következnek • Időnként pedig tömeges fajkihalások is bekövetkeznek (fosszilis leletekből jól kiolvasható) • Legtöbb fosszilis adat a tengeri állatvilágról van • A tengeri állatok kb. 600 millió ével ezelőtt jelentek meg


• Az azt követő 150 millió évben közel egyenletes tempóban új családok jelentek meg • A következő 200 millió évben a családok száma nagyjából állandósult (kb. 400 család) • A földtörténeti közép- és újkor utóbbi 250 millió éve alatt a családok száma 700-ra emelkedett • Ez azt jelenti, hogy 1 millió évenként jelenik meg egy új család • A leletek alapján öt, átlagosan 27 millió évig tartó, tömeges fajkihalási periódus fordult elő az elmúlt 600 millió év során



• Ezek az időszakok: ordovícium, devon, perm, triász és a kréta időszak vége • Legismertebb a 65 millió évvel ezelőtti a kréta időszak végén történt kihalás • Dinoszauruszok kipusztulása megnyitotta az utat az emlősök elterjedése előtt • A legtömegesebb kihalások a perm időszak végi, mintegy 250 millió évvel ezelőtti periódusban voltak (tengeri állatfajok 77-96%-a, és a családok több mint fele pusztult ki) • Ez valamilyen nagy természeti katasztrófa következménye lehetett (vulkánosság vagy aszteroidabecsapódás)


Az ember okozta kihalások sebessége

• Újabb 50 millió év kellet ahhoz, hogy a tengeriállat-családok száma újra a kihalási periódus előtti szintre emelkedjen

• Rovarok, gerincesek, zárvatermő növények legnagyobb fajgazdagságukat 30 ezer évvel ezelőtt érték el • Az emberi populáció növekedésével a fajszám csökkenésnek indult • Napjainkban a 6. nagy kihalási periódust éljük • Nagytestű emlősök – Ausztráliából, Észak- és Dél-Amerikából tűntek el • Ember megjelenése után az emlősök 74-86%-a pusztult ki



• Ennek oka vadászatuk és az erdők felégetése • Másik jelentős példa a szavannák felégetése (jobb legelőterület lesz belőle, Afrikában 50 ezer éve folyik) • Hasonló a folyamat az észak-amerikai indiánok által a legelők és szántóföldek létrehozása az erdők és a gyepek rovására • Fajkihalás sebességére vonatkozó adatok elsősorban madarak és emlősök esetén állnak rendelkezésre



• Ezek a becslések is pontatlanok, mivel sok kihaltnak vélt fajt megtaláltak, de lehet hogy sok létezőnek vélt faj végleg eltűnt • 1600 után 85 emlősfaj és 113 madárfaj pusztult ki (2,1 illetve 1,3%) • Ez nem volna magas arány de a kihalások zöme az utolsó 150 évre tehető • 1600 és 1700 között csak évtizedenként, de 1750 és 1850 között már évenként kihalt egyegy emlős- és madárfaj

• A kihalások sebessége az utolsó néhány évtizedben lelassult (tudatos természetvédelem, illetve csak 50 év után nyilvánítanak egy fajt kihaltnak) • Sok faj csak ökológiai értelemben halt ki (nagyon kevés példány él már csak belőlük) • Emlős- és madárfajok 11%-a veszélyeztetett • Iguanák aránya 68% • Bizonyos édesvízi halak és puhatestűek is veszélyeztetettek, valamint a nyitvatermők és a pálmák bizonyos képviselői



• Emberi tevékenység nélkül a kihalások sebessége sokkal lassabb lenne • Egy faj 1-10 millió évig él mielőtt kihal vagy másik fajjá alakul • Ha 10 millió fajjal számolunk, akkor évente 110 faj kihalását jósolhatnánk • Madarak és emlősök esetében az évszázadonkénti 1%-os ráta 100-szor 1000szer nagyobb, mint a természetes sebesség alapján várható lenne

• 1850 és 1950 között 100 emlős- és madárfaj pusztult ki, pedig a természetes kihalási ráta alapján csak 1-nek kellett volna • A maradék 99 kihalásáért az ember a felelős

Endemizmusok

Endemizmusok

• Endemizmus: Bennszülött vagy endemikus az a faj, amelynek természetes elterjedési területe szűk földrajzi régióra korlátozódik • Pl. akác csak Észak-Amerikában őshonos • Egyes gyomfajok az őshazájukon kívül gyors hibridizációs fajképződésen mennek keresztül • Az endemizmus eltérő nagyságú földrajzi régiókra is használható • Pl. erdeifenyő Eurázsia mérsékelt égöveinek endemizmusa

• A komodói varánusz viszont csak az indonéziai szigetvilág néhány szigetére jellemző • Szélsőséges eset: • 1) Mauna Kea ezüstkard: csak a Hawaii szigetén található Mauna Kea vulkán kráterében él • 2) pilisi len: csak a Szénás hegycsoporton fordul elő

Endemizmusok

Endemizmusok

• Endemikus fajok aránya elsősorban elszigetelt területeken magas (távoli szigetek, öreg tavak, magányos hegycsúcsok) • Geológiai értelemben idős, elszigetelt mediterrán klímájú területeken (Dél-Afrika, DélnyugatAusztrális) is jelentős az arányuk • Kevéssé elszigetelt területeken sokkal kisebb az endemizmusok aránya • Kiemelkedő terület Madagaszkár (emlősfajok 93%-a, békafajok 99%-a, növényfajok 65%-a endemizmus itt)

• Az endemizmusok fontosak a fajkihalás szempontjából. • Pl. egy madagaszkári bennszülött faj populációjának megsemmisülése a faj kihalását eredményezi • Széles elterjedésű faj esetén több populáció eltűnése sem okozza a faj kihalását • Észak-Amerika keleti részén az erdők 98%-ának kivágása sem okozta egyetlen madárfaj kipusztulását sem, mivel a fennmaradt erdőfragmentumok biztosították a túlélésüket

Endemizmusok

Endemizmusok

• Magyarország növényfajainak 2%-a endemizmus • Ehhez társul még újabb 1,5%-ot adó kárpáti endemizmusok • Ha a Kárpát-medencét mint biogeográfiai egységet tekintjük akkor már a növényfajok 9,1%-a endemikus • Kárpát-medence fiatal geológia kora ellenére gazdag bennszülött állatfajokban

• A Kárpát-mdence szárazföldi csigafajainak mintegy 30%-a endemikus • Ez a szigetekre jellemző szintet közelíti • A legtöbb rovarcsoport esetében azonban az arány 5% alatti

Kihalási ráta szigeteken


• Az 1600 óta kihalt növényfajok legtöbbje szigeteken fordult elő • Ugyanez a jelenség figyelhető meg az elmúlt 350 évben a madarak és emlősök esetében is • Az óceáni szigetek endemikus fajainak 80%-a kihalt vagy kihalással fenyegetett • A szigeteken kialakult fajoknak kevés versenytársa, ragadozója és betegsége volt • Ezért a betelepített ragadozók jelentősen megtizedelik ezen fajok állományát

• A legintenzívebb kihalás az ember megtelepedése után jelentkezik, majd a legérzékenyebb fajok kipusztulása után lelassul • Minél régebb óta él ember egy adott területen annál nagyobb hányada pusztult ki az őshonos fajoknak • Hawaii szigeteken 98 endemikus madárfaj élt a polinéziaiak isz. 400 körüli betelepülése előtt



• A velük érkezett emlősök, valamint az erdők kivágása következtében mintegy 50 madárfaj pusztult ki • Az európaiak 1778-as megérkezése után további 24 endemikus madárfaj halt ki • Az elmúlt 1600 év során tehát az endemikus madárfajok több mint 70%-a kihalt • A növényfajok is veszélyeztetettek a Hawaii szigeteken

• • • •

Az itt élő növények 91%-a endemikus Mára közel 10%-uk kipusztult A megmaradt fajok 40%-a veszélyeztetett 1840 és 1860 között több mint 60 gerinces fajt honosítottak meg Ausztráliában, amelyek sok őshonos fajt kiszorítottak • Betelepített ragadozók hatása: Új-Zéland földi álfakusz faját egyetlen macskaegyed pusztította ki

Kihalási ráta a tengerekben és édesvizekben


• A világtengerekben „mindössze” 4 tengeri emlős és egy osztrigafaj kihalását jegyezték fel • Ez a szám valószínűleg alábecsült, mert a tengereket nem ismerjük olyan jól, mint a szárazföldeket • A tengeri élőlények ellenállóbbak a bolygatással szemben • Sok vadászott faj csúcsragadozó, ezért kipusztulásuk döntő hatást gyakorolhat az egész életközösségre

• Mivel néhány faj egyetlen képviselője egy adott családnak vagy rendnek, így néhány faj kipusztulása is a biodiverzitás komoly csökkenéséhez vezethet • A kipusztult édesvízi halak döntő többsége a fajgazdagabb kontinensek vizeiben élt, nem szigeteken • Maláj-félsziget korábban leírt 266 fajából napjainkban csak 122-t találtak meg


A jelenkori kihalások sebessége

• Észak-Amerikában az édesvízi halak és puhatestűek több mint harmada kihalással veszélyeztetett • Iparilag fejlett vidékeken számos folyami hal és gerinctelen faj fennmaradása veszélyeztetett az emberi tevékenységek által (pl. folyószabályozás, gátak építése, vízszennyezés)

• Szigetbiogeográfia elmélete szerint összefüggés mutatható ki egy sziget mérete és a rajta kialakuló egyensúlyi fajszám között • A fajszám-terület összefüggést felhasználják hogy felbecsüljék a természetes élőhelyek pusztulása miatt időegység alatt kipusztuló fajok számát • A becslések eredményei sokszor nagy eltéréseket mutatnak



• A trópusokon becsült kihalási ráta (mivel ezek a területek a legfajgazdagabbak) jól használható a globális kihalások megközelítésére • A trópusi erdőpusztítások következtében az óvilági esőerdőkre jellemző fajok 10-25%-a kihalt • A Csendes-óceán térségében ez az arány 7-17% közötti • Évente a fajok 0,2-0,3%-ának kihalása várható ami 20-30 ezer faj kihalását jelenti

• A kihalási rátát csökkentené ha a ritka fajokban gazdag területek természetvédelmi oltalom alá kerülnének • Az extinkció jelenlegi sebessége a kréta időszak végi kihalások óta példa nélküli • Egyes becslések az élőhelyek várható pusztulási sebességén, a populációk tényleges számán és a földrajzi elterjedésen alapulnak • Ezt 725 gerinces fajra alkalmazva az jósolható, hogy 100 éven belül 15-20 fog kipusztulni


Lokális kihalások

• Az is fontos kérdés, hogy mennyi idő alatt pusztulnak ki a fajok az élőhely adott hányadának elpusztulása következtében • Sok faj sorsa megpecsételődött mivel csak néhány egyede maradt fenn

• Sok faj esetében súlyos helyi szintű pusztulás figyelhető meg • Sok korábban széles elterjedésű faj, korábbi élőhelyének néhány kisebb foltban fennmaradt fragmentumába szorult vissza • Nagy-Britanniában egy megye lepkefaunájának elemzése kimutatta, hogy 25 év alatt az ismert lelőhelyek közel 70%-a elpusztult, ami a lokális kihalások magas arányát jelzi

Kihalással veszélyeztetettség


• A ritka fajok veszélyeztetettebbek, mint a gyakoriak • A ritkaság leggyakrabban azt jelenti, hogy egy adott faj csak kevés egyedből álló populáció(ka)t alkot • Földrajzi értelemben akkor ritka egy faj, ha csak egy szűk földrajzi régióban fordul elő (kicsi az áreája) • Pl. tornai vértő

• Sok, földrajzi értelemben ritka faj olyan élőhelyszigeteken fordul elő, amit kedvezőtlen „tengerek” vesznek körül (pl. alföldből kiemelkedő magashegységek) • Egy faj akkor is ritka, ha csak egy-két nagyon speciális élőhelyen fordul elő • Pl. részeg korpafű, amely az egész Földön elterjedt, de csak hűvös, nedves viszonyok között, nyers savanyú alapkőzeten fordul elő


Melyek a legveszélyeztetettebb fajok?

• Ennek ellentétei a generalista (ubikvista) fajok, amelyek nagyon eltérő termőhelyi viszonyok között is képesek megjelenni • A szűk elterjedésű specialisták élőhelyei azonnali védelmet esetenként célzott kezelést igényelnek akkor is ha helyenként nagyobb populációval rendelkeznek

• Néhány faj fennmaradását már csak védelmi programok biztosítják • A kihalással különösen azok a fajok veszélyeztetettek, amelyek az alábbi kategóriák közül egybe vagy többe beletartoznak • 1) Nagyon kis áreájú fajok: pl. óceáni szigetek, vagy tavak • 2) Egy vagy kevés populációval rendelkeő fajok



• 3) Kis populációméretű fajok: pl. nagy testű ragadozók • 4) Csökkenő populációméretű fajok • 5) Kis egyedsűrűségű populációval rendelkező fajok • 6) Nagy territóriumigényű fajok • 7) Nagy testméretű állatfajok: nagy territóriumot és sok táplálékot igényelnek • 8) Rosszul terjedő fajok

• 9) Vándorló fajok: ezek a fajok legalább két élőhelytől függenek • 10) Kis genetikai változatosságú fajok: pl. gepárd • 11) Speciális élőhelyigényű fajok • 12) Zavartalan élőhelyek K-stratégista fajai • 13) Ideiglenesen vagy állandóan kolóniát képező fajok: pl. bölénycsordák, halrajok, lazacfajok • 14) Az emberrel való találkozás nélkül, elszigeteltségben kifejlődött fajok • 15) Ember által közvetlenül hasznosított fajok

Melyek a legveszélyeztetettebb fajok? • A felsorolt tulajdonságok egymástól nem függetlenek, gyakran együttesen fordulnak elő • A legveszélyeztetettebb fajok a felsorolt tulajdonságok közül nagyon sokkal rendelkeznek

Természetvédelmi kategóriák • A ritka és veszélyeztetett fajok státuszának természetvédelmi célú jellemzésére a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) és a Világ Természetvédelmi Monitorozó Központ (WCMC) tíz kategóriás rendszert dolgozott ki • 3., 4. és 5. kategóriába tartozó fajok kihalással veszélyeztetettek • Ezek a kategóriák segítséget adnak a nemzetközi természetvédelmi egyezmények (Washingtoni Egyezmény) számára a különleges figyelmet érdemlő fajok kiválasztásához • A veszélyeztetett fajok vörös könyveinek összeállításakor is használják ezeket a kategóriákat

Természetvédelmi kategóriák


• 1) Kipusztult (Extinct) • 2) Vadon kipusztult (Extinct in the wild) • 3) Különösen veszélyeztetett (Critically endangered) • 4) Veszélyeztetett (Endangered) • 5) Sebezhető (Vulnerable) • 6) Védelemfüggő (Conservation dependent) • 7) Veszélyeztetettség közeli (Near threatened)

• 8) Legkevésbé aggasztó helyzetű (Least concern) • 9) Hiányosan ismert (Data insufficient) • 10) Be nem sorolt (Not evaluated) • Ezek a kritériumok túlságosan szubjektívek • Így kidolgoztak egy egyszerűbb jobban definiált kategóriákat tartalmazó rendszert



• Különösen veszélyeztetett faj: kihalási esély > 50% 10 éven vagy 3 generáción belül • Veszélyeztetett: kihalási esély > 20% 20 éven vagy 5 generáción belül • Sebezhető: kihalási esély > 10% 100 éven belül • Ezekhez a kategóriákhoz rendelkezni kell az alábbi információk közül legalább egyikkel:

• 1) az egyedszám megfigyelt csökkenése • 2) a faj elterjedési területének mérete és a létező populációk száma • 3) az összes és a szaporodóképes egyedek száma • 4) a populáció jelenlegi és várható méretének csökkenési trendje és az élőhely-pusztulási trend mellett az adott időpontra becsülhető populációméret • 5) bizonyos generációs időn vagy megadott időponton belül a kihalás valószínűsége



• A Magyarországon kiadott Vörös Könyv egy korábbi kategóriarendszeren alapul • Négy kategóriát használ: • 1) kipusztult • 2) kipusztulással veszélyeztetett • 3) aktuálisan veszélyeztetett • 4) potenciálisan veszélyeztetett

• Kék lista: azokat a fajokat tartalmazza amelyek esetében a természetvédelmi beavatkozás sikeres volt • Kék lista kategóriái: • 1) a természetvédelmi beavatkozások következtében a vörös listáról törölhető • 2) a vörös listáról törölhető, de ez nem a természetvédelmi beavatkozásnak köszönhető



• 3) a természetvédelmi beavatkozások következtében tartós állománynövekedés tapasztalható, de a vörös listáról való törléshez ez még nem elegendő • 4) tartós állománynövekedés tapasztalható, de ez nem a természetvédelmi beavatkozásoknak köszönhető, a vörös listáról való törléshez pedig még nem elegendő

• 5) a természetvédelmi beavatkozások következtében tartós állománystabilizálódás tapasztalható • 6) tartós állománystabilizálódás tapasztalható, de ez nem a természetvédelmi beavatkozásoknak köszönhető


Természetvédelmi kategóriák • Természetvédelmi beavatkozás kategóriái: • 1) a beavatkozás előmozdította a faj állománygyarapodását • 2) a beavatkozás a faj megtartását eredményezte • 3) a beavatkozás eredménytelen vagy negatív hatású volt • 4) a beavatkozás nem megítélhető vagy nem ismert


Túlhasznosítás

• 5) hathatós természetvédelmi beavatkozás ismert, de az adott területen nem alkalmazták • 6) hathatós beavatkozás nem ismert

• Az állatok vadászata és a növények begyűjtése fenntartható módon folyt, amíg a módszerek fejletlenek voltak • Az emberi létszám növekedése és a módszerek tökéletesedése következtében sok nagytestű állat teljesen eltűnt az adott életközösségből • Korábban is pusztultak ki fajok • Pl. momo madár (Drepanis sp.) hawaii szigetén (királyi fejdíszt a tollából készítették)

Túlhasznosítás

Túlhasznosítás

• Ugyancsak korábban pusztult ki sok nagytestű növényevő és ragadozó Eurázsia és ÉszakAmerika jelentős részéről • Új-Zélandon nagyméretű röpképtelen madarak pusztultak ki • Napjainkban a veszélyeztetett és ritka gerincesek emberi túlhasznosítás áldozatai • Élőhelypusztítás és degradáció után a túlhasználat a 3. legfontosabb veszélyeztető tényező

• Tradícionális társadalmakban megvoltak a megfelelő szabályozók arra, hogy a források kihasználása ésszerű keretek között maradjon • Manapság a források nagy részét opportunista módon használják • A vadászszenvedély is a túlhasznosítás forrása lehet • A túlhasznosítás gyorsan végbemegy, amikor egy korában nem hasznosított forrás iránt hirtelen piaci igény jelentkezik

Túlhasznosítás

Túlhasznosítás

• Sok faj megfogyatkozásáért a legális illegális kereskedelem egyaránt felelős • Pl. szőrmekereskedelem • Vagy lepke-, orchidea-, kaktusz-, csigagyűjtők szenvedélye, valamint akvaristák igényeit kielégítő színes halak • Évi 500-600 millió trópusi halat vesz fel „akváriumipar” • Ezek többszöröse pusztul el begyűjtés szállítás során

és

és az az és

• Legtöbb exportőr a trópusi fejlődő országokban van • Legfőbb importőrök Európa, Észak-Amerika és Kelet-Ázsia fejlett országai • Az illegális kereskedelem is óriási problémát jelent • Túlhasznosításra jó példa a bálnavadászat • Fafajok esetében elsőként az értékes fajok készleteit merítik ki

Túlhasznosítás

Túlhasznosítás

• Ezután a kevésbé értékes fajokra térnek át • Majd ha ezek készletei is kimerültek akkor új területekre vonulnak • Fakitermelésre jó példa a mahagóni szinte teljes eltűnése a Karib-szigetekről, vagy a libanoni cédrus állományának lecsökkenése • A kormányok és vállalatok gyakran kijelentik, hogy el tudják kerülni a túlhasznosítást • Erre dolgozták ki a maximális fenntartható hozam (MFH) koncepcióját

Túlhasznosítás

Túlhasznosítás

• Ez azt az évente maximálisan lehalászható, kitermelhető, lelőhető mennyiséget jelenti, ami még nem veszélyezteti a populációt, mert a populáció természetes növekedése pótolja a veszteséget • Ha túl sokat veszünk ki egy populációból, az a populáció természetes növekedési képességét károsítja • Az MFH meghatározására számos módszert dolgoztak ki

• 1) sokéves adatokat használnak a kitermeléséhez befektetett energiamennyiségéről és az így megszerzett zsákmány mennyiségéről. Ebből becsülhető az MFH • 2) a populáció növekedési potenciáljára az életmenet ismeretében következtetnek • 3) dinamikus készlet modellek az egyes korcsoportokban lévő egyedek számát és eltérő mortalitását is figyelembe veszik

Túlhasznosítás

Túlhasznosítás

• Logisztikus populációnövekedést feltételezve az eltartóképesség (K) felénél nyerhető ki a MFH, de az élettartam növekedésével ez az arány K/5-ig is csökkenhet • Ezért nem lehet cél az MFH rendszeres betakarítása, hanem ez egy elvi, felső, soha át nem lépendő határ • A források teljes kimerülésének elkerülésére a a kormányok sokszor rendelnek el halászati tilalmat

• Ennek elmulasztása vezetett Newfoundland partjainál a tőkehal állományának 1%-ra való lecsökkenéséhez • Sok tengeri élőlény számára nem a közvetlen hasznosítás jelent veszélyt, hanem a halászat véletlen áldozataivá válnak (pl. delfinek, teknősök, albatroszok) • Fakitermeléskor a kitermelt 10-20% fának a többszöröse károsodik

Túlhasznosítás

Túlhasznosítás • Tengeri fajokat úgy is érintheti a túlhasznosítás, hogy a zsákmányuk mennyisége csökken le (pl. gyilkosbálnák, fókák) • Punta Tombo magellánpingvin-kolóniája 1987 és 1995 között 20%-al csökkent • Jelentős mértékben csökken a csikóhalak száma a megnövekedett igény miatt • További példák a cápák és delfinek is

Túlhasznosítás

Túlhasznosítás

• A túlhasznosítás nemcsak az állatokat érinti • Németországban évi 173 millió gumi óvszert gyártanak, amelyekhez a korpafűspórát használnak • Ehhez évi 4 tonna korpafüvet importálnak Kínából, Indiából és Oroszországból • Túlhasznosítás elkerülhető ha a nagyobb, idősebb egyedeket hasznosítják, a kisebbeket pedig megőrzik

• Tőkehalaknál ennek következtében csökkent az átlagos méret • A túlhalászás következtében az ivarérés ideje korábbra tolódott • Több faj túlélésére (orrszarvú-fajok, nagyragadozó macskafélék) kevés esély maradt • A ritkaság sajnos sok esetben még növeli is az adott fajok feketepiaci értékét, ami megnehezíti a megmentésüket

Idegenhonos fajok

Idegenhonos fajok

• A fajok elterjedésének környezeti és klimatikus akadályok szabnak határokat • Ezért az evolúció eltérő utakat járt be minden nagy földrajzi régióban • Az ember jelentős változásokat okozott az elterjedési mintázatokban a fajok széthurcolásával • Új lakóhelyükre magukkal vitték háziállataikat és termesztett növényeiket

• A széthurcolás lehetett tudatos vagy véletlen is • A legtöbb idegenhonos faj az alábbi módok valamelyikével telepedett meg: • 1) Európaiak gyarmatosítása: ez Új-Zéland, Ausztrália és Dél-Afrika élővilágát érintette leginkább • 2) Kertészet és mezőgazdaság: sok növény került új kontinensre dísznövényként, mezőgazdasági terményként vagy pázsitot alkotó fajként

Idegenhonos fajok

Idegenhonos fajok

• 3) Véletlen behurcolás: gyomfajok magvai betakarított terménnyel juthatnak új helyre; rovarok és patkányok hajók potyautasaiként, de kórokozók és kártevők is szétterjedhetnek gazdáik segítségével • 4) Biológiai védekezés: egy idegenhonos fajt úgy próbálnak megfékezni, hogy betelepítik természetes ellenségét; ez azonban bővítheti étrendjét és az őshonos fajokat is károsíthatja

• USA-ban 70 halfaj, 80 puhatestűfaj, 2000 növényfaj és 2000 rovarfaj származik idegen kontinensről • Magyarország flórájának 266 neophyta tagja van • A betelepített fajok nagy része nem képes tartósan megtelepedni, mert az új körülmények nem megfelelőek számukra • Kis részük azonban az őshonos fajok kiszorítása után tömegesen elszaporodik

Idegenhonos fajok

Idegenhonos fajok

Idegenhonos fajok

Idegenhonos fajok a szigeteken

• 20 000 és 200 000 közé tehető a NagyBritanniába behurcolt növényfajok száma • Ezekből csak 1169 tudott tartósan megtelepedni • Ebből csak 15 tekinthető problémát okozó agresszív fajnak

• A szigetek egyik fő jellemzője, hogy sok endemikus fajuk van • Az elszigeteltség miatt ugyanakkor védtelenek az idegen fajokkal szemben • A szigetekről legtöbbször hiányoznak a nagytestű ragadozó és növényevő emlősök • Ezért a bennszülött növény- és állatfajok nem tudnak védekezni a betelepített nagytestű emlősök ellen



• Ezen fajok betelepedése számos őshonos faj gyors pusztulását okozta • A behurcolt növények uralkodóvá válását segítette az is, hogy ezek rendelkeznek a növényevőket távol tartó valamilyen védekezéssel • Másik segítő tényező, hogy a bennszülött fajok nem rendelkeznek természetes ellenálló képességgel az idegen növényfajok ellen

• Egyetlen idegenhonos faj betelepülése számos őshonos faj kipusztulását okozhatja • Pl. a Santa Catalina-sziget növényei: 47 növényfaj pusztult ki a betelepített emlősök hatására. A flóra egyharmada jelenleg idegenhonos. • Polinézia szigeteinek madarai: az endemiklus madárfauna szinte teljes pusztulását okozta a barna mangrovesikló betelepítése (tojást, fiókát, és kifejlett madarakat is fogyaszt)


Idegenhonos fajok vízi és vizes élőhelyeken

• A tuatara: ez Új-Zéland egyik ritka hüllőfaja, amelyet súlyosan veszélyeztet egy betelepített patkányfaj (a tojásokat és a fiatalokat fogyasztja)

• Az idegenhonos fajok rendkívül súlyos hatással lehetnek a sérülékeny tavi életközösségekre és az izolált vízfolyások hálózatára • Eddig több mint 120 halfaj telepedett meg idegen tengerekben és folyótorkolatokban • Ezek nagy része véletlen betelepítés következménye • Az idegenhonos halfajok gyakran nagyobb méretűek és agresszívabbak az őshonos fajoknál • Ezért az őshonos fajok kipusztulását okozhatják



• A kelet-afrikai árok nagy tavai hajdan a leggazdagabb vízi életközösséggel rendelkeztek • Az idegen honos fajok betelepítése súlyosan károsította a tavak élővilágát • A dél-amerikai eredetű vízijácint a Viktória-tó szinte teljes felszínét beborította • A nílusi sügér betelepítése következtében több száz endemikus halfaj pusztult ki

• Madagaszkár édesvízi halfaunája rendkívül gazdag endemizmusokban • 23 nemzetségből 14 sehol máshol nem fordul elő a világon • A hajdani 28 őshonos halfajból mára már csak 5 maradt, és a behurcolt halfajok uralják az édesvízi élőhelyeket • Montana államban a Falthead-tó vízgyűjtőjének vizeibe betelepítettek egy oposszumrák-fajt


Idegenhonos fajok vízi és vizes élőhelyeken • Azt gondolták, hogy ez a faj majd a halak fő táplálékát fogja képezni • Ehelyett a rák közvetlen versengésbe került a halakkal a zooplanktonért, s sikeres kompetítorként a halak, és a halakkal táplálkozó fehérfejű rétisas populációinak a drasztikus csökkenését okozta • A zebrakagyló 1988-ban telepedett meg az észak-ameriaki Nagy-tavakban



• Ez a Kaszpi-tengerből származó apró termetű csíkos kagyló az európai olajszállító hajókkal juthatott be Észak-Amerikába • Egyedszáma két év alatt elérte a négyzetméterenkénti 700 000-t az Erie-tó egyes részein • Ez szinte teljesen kiszorította a tó őshonos kagylófajait • Jelentős károkat okoz a halgazdaságoknak, vízerőműveknek, vízi járműveknek

• Az Észak-Amerika partjainál őshonos fésűs medúza a nehezékvízzel jutott be a Feketetengerbe • Itt nincs sem természetes kompetítora sem ragadozója ennek a halevő medúzának • 7 évvel az első megjelenése után ez a faj adta a Fekete-tenger biomasszájának 95%-át • Ez a faj a halak lárváit és a lárvák táplálékát adó zooplanktonokat egyaránt fogyasztja, így a teljes ökoszisztéma összeomlott

Az idegenhonos fajok inváziós képessége


• Miért tudnak az idegenhonos fajok új élőhelyeket oly sikeresen meghódítani és hogyan tudják az őshonos fajokat kiszorítani? • 1 ) Új hazájukban hiányoznak a természetes parazitáik és predátoraik (pl Ausztráliában a nyulak, Észak-Amerikában a gyapjaslepke) • 2) az idegenhonos fajok az őshonos fajoknál hatékonyabban használják ki a bolygatott, átalakított élőhelyek nyújtotta lehetőségeket



• Sok esetben az idegenhonos fajok legnagyobb mennyiségben az átalakított élőhelyeken fordulnak elő • A természetvédelem egyik legnagyobb problémája az invazív fajok nagymértékű elszaporodása • Ezek továbbterjedésének megakadályozása rengeteg időt és pénzt emészt fel • Ezért napjainkban hatékonyabb az újonnan betelepült fajok gyors és kíméletlen kiírtása

• Az invazív fajok egyik csoportját olyan őshonos fajok alkotják, amelyek az ember által végzett élőhelymódosulás következtében kiterjesztik elterjedési területüket (pl. Észak-Amerikában a prérifarkas, a róka és néhány sirályfaj) • Ezek a kevésbé kompetitív vagy a predációt kevésbé toleráló fajok rovására szaporodnak el • Speciális probléma azon idegenhonos fajok csoportja, amelyeknek közelrokon fajai vannak a meghódított területen



• Ezek a fajok a földrajzi izoláció megszűnésével szabadon hibridizálódhatnak őshonos rokonaikkal, ezzel a helyi populáció genetikai állományát megszüntetik (pl. kékcsőrű réce) • Itt kell még megemlíteni a genetikailag módosított organizmusok (GMO) egyre szélesebb körben való alkalmazását • Egy GMO termesztése semmiben sem különbözik egy idegenhonos faj betelepítésétől

• Eddig kevés célzott vizsgálat történt, ami a GMO-k inváziós potenciálját elemezte • Az eddigi legalaposabb vizsgálat több genetikailag módosított és „normális” repcetváltozat viselkedését tesztelte sok ökológiai és földrajzi szituációban három éven keresztül • A repcék csak a növényevőktől kerítéssel védett és szántott parcellákban mutattak az invázióhoz kellő mértékű szaporodást, s ez független volt a transzgének jelenlététől


Betegségek

• A kormányoknak az idegenhonos fajok importját korlátozó törvényeket és vámszabályokat kell megalkotniuk, és ezeket hatékonyan érvényre juttatni

• A vadon élő és fogságban tartott élőlények egyaránt megkapnak időnként bizonyos betegségeket • Ezeket okozhatják mikroparaziták (vírusok, baktériumok, gombák, protozoák) vagy makorparaziták (galandférgek, ízeltlábúak) • Ezek a paraziták csökkentik az egyedek túlélési és szaporodóképességét • Sokszor az emberi tevékenység a felelős bizonyos betegségek kórokozóinak elszaporodásáért

Betegségek

Betegségek

• Pl. Texas államban egy darufaj szokatlanul magas téli halandóságáért a földeken hagyott rothadó mogyoró volt a felelős, amelyen mérgező gombák telepedtek meg • A populáció egyedei nem egyformán ellenállók a betegségekkel szemben • Ezért ha kevés egyedet érint akkor azokat hagyni kell, viszont ha a populáció nagyobb hányada érintett akkor meg kell próbálni elkerülni a fertőzést

• A zárttéri fajok tenyésztésével és kezelésével foglalkozó szakemberek számára az alábbi gyakorlati útmutatót lehet megfogalmazni: • 1) a parazita és gazda közötti találkozások száma növeli a fertőzés esélyét, tehát a populáció nagy egyedsűrűségének jelentős szerepe van a fertőzésveszély növelésében • 2) az élőhelyleromlás és a fragmentáció indirekt hatásai a természetes ellenálló képesség csökkentésével növelik a betegségekkel szembeni érzékenységet (pl. nem megfelelő táplálék, összezártság okozta stressz, környezetszennyezés)

Betegségek

Betegségek

• 3) zárttéri tenyésztésben (pl. állatkertek) nagyobb a valószínűsége, hogy egy faj egy olyan másik fajjal találkozik, amely természetes élőhelyén nem fordul elő, így nagyobb az esélye a betegségek fajok közötti terjedésének • Az élőhely-fragmentáció és a tájhasználat megváltozása következtében megnőtt az esélye annak hogy a betegségek háziállatokról átterjedjenek a vadállatokra (pl. kutyák terjesztette szopornyica az oroszlánállomány 25%-át megfertőzte és elpusztította a Szerengeti nemzeti Parkban)

• Az új kontinensre behurcolt betegségek óriási pusztítást okozhatnak az őshonos fajok esetében • Pl. az észak-amerikai szelídgesztenyét egy Kínából importált gesztenyefajról elszabadult gomba szinte teljesen kiirtotta

Az idegenhonos fajok és betegségek emberekre gyakorolt hatásai

Az idegenhonos fajok és betegségek emberekre gyakorolt hatásai

• Az idegenhonos fajok elterjedése az emberekre is hatással van • A terjedő gyilkos méhek és tűzhangyák nemcsak az őshonos rovarokat szorítják ki, de az embereket is bántalmazzák • Súlyos kártevők és veszélyes betegségek kórokozói nagyobb valószínűséggel tudnak elterjedni az emberi tevékenységet kísérő nagy fajvándorlások miatt (pl. lyme-kór és más kullancs által terjesztett betegség)

• Azonban sokkal jelentősebbek a globális klímaváltozást kísérő áreamódosulások • Így sok veszélyes betegség kórokozóit terjesztő faj juthat el új területekre, ahol az ember korábban nem találkozott a terjesztett betegséggel (pl. malária, sárgaláz stb.) • Melegebb és szennyezettebb vizekben könnyebben üti fel a fejét a kolera is • Ezért a fejlettebb országokban is több veszélyt jelenthetnek majd a természetes és féltermészetes élőhelyek, mint napjainkban

Az anyaghoz kapcsolódó kérdések

Ajánlott irodalom • Primack-Standovár: A természetvédelmi biológia alapjai (2003) 133-169, 208-235 o.

DE Kihalás EMBER közel 50%-át kihalt (extinct) extinkció (kipusztulás) vadon kihalt (extinct in the wild)

Recommend Documents