Day Leclaire Az utolsó levél Long-Lost Bride Fairytale Weddings 5. JKSZ

Day Leclaire - Fairytale Weddings 5 - Az utolsó levél - JKSZ 2003-6-3

Day Leclaire

Az utolsó levél Long-Lost Bride 1999 Fairytale Weddings 5. JKSZ – 2003. 06. Chaz és Shayne kilenc évvel ezelőtt a Hamupipőke-bálon házasságot kötött, de a lány fivére, Rafe durván elválasztotta egymástól a szerelmeseket. Chaz azóta is abban bízik, hogy az élet megajándékozza őket egy második eséllyel… Évek óta ugyanúgy tölti Chaz a karácsony estét: bezárkózik farmházának dolgozószobájába, és levelet ír Shayne-nek, akit az egyik Hamupipőke-bálon feleségül vett. S bár a lány bátyja érvényteleníttette a frigyet, a szerelmesek érzései a távolság és az évek múlása ellenére egyre erősebbek. Kilenc év múlva ismét mindketten részt vesznek a nevezetes bálon… Megjelent: 2003. december 23. 1/255


ELŐHANG Beaumont-ház, Forever. Nevada állam Ella Beaumont az oldalára fordult, és férjére nézett. A telihold ezüstös fénybe borította a hálószobát, és még határozottabbá varázsolta a férfi erőteljes vonásokkal megrajzolt arcát. – Biztos, hogy jót teszünk a húgoddal, ha beleavatkozunk az életébe? – kérdezte az asszony. – Tudod, hogy egyszer már megtettem, különben nem jutott volna el eddig a helyzetig sem. Kilenc év telt el azóta, és ez alatt az idő alatt nem szóltam bele Shayne dolgaiba, mégsem találta meg a társát. Senki sem tudta meghódítani a szívét. – Csak McIntyre – jegyezte meg Ella csendesen. Rafe egyetértően bólintott. – Honnan tudod, hogy nem nősült meg időközben, és hogy egyáltalán eljön? – folytatta a felesége a kérdezősködést. 2/255


– Rajta tartottam a szemem, amióta érvényteleníttettem a házasságukat. Kellett hozzá néhány pillanat, hogy Ella teljes mélységében felfogja férje szavainak az értelmét. – Bármennyire is szeretnéd – mondta végül kedvesen –, a gondviselés szerepét még te sem játszhatod el. – Ez valóban nem játék. – A férfi összeszorította a fogát, és felesége nagyon jól ismerte már az arcára kiülő kifejezést. Rafe elhatározásra jutott, és nincs az az égi vagy földi hatalom, amely eltéríthetné szándékától. – Igazságtalan voltam, és most megpróbálom jóvátenni a hibámat. Ha sikerrel járok, Shayne végre boldog lehet. – És ha nem? A férfi szeme sajnálkozásról beszélt. – Akkor legalább megadtam számára azt az esélyt, amelytől hosszú évekig megfosztottam. Lullabye, Colorado állam – Ugye ezt nem gondolja komolyan? 3/255


Doña Isabella fensőségesen meghajtotta a fejét, és ujjai még erősebben ráfonódtak botja aranyba foglalt borostyánmarkolatára. – Komolyabban nem is gondolhatnám, senor McIntyre. A múlt hónapban, amikor megkeresett, ismertettem a feltételeimet. Maga azonban a kisujját sem mozdította azért, hogy teljesítse őket. – Valóban azt várja tőlem, hogy egy hónapon belül nősüljek meg? – kérdezte a férfi indulatosan. – Nem – villant meg doña Isabella fekete szeme. – Most már azt várom el, hogy egy héten belül nősüljön meg. Chaz hatalmas léptekkel fel-alá járkált dolgozószobájában, hogy megnyugodjon, ami nem bizonyult egyszerű vállalkozásnak, elvégre valósággal pisztolyt szegeztek a mellének. Már semmi kétsége sem lehetett afelől, hogy doña Isabella nem tréfál. Azt akarja, hogy hét nap múlva, amelyet még nagy kegyesen biztosított számára, újdonsült feleségével a karján járuljon 4/255


elébe. A legkevésbé sem érdekli, hogy neki úgy kell a házasság, mint púp a hátára. Ráadásul arra, hogy farmja száz kilométeres körzetében olyan nőt találjon, aki hajlandó feleségül menni hozzá, nagyjából akkora esélye van, mint a lottón a főnyeremény megütésére. Doña Isabella azonban fütyül minderre. Ő semmire és senkire nincs tekintettel. Elvárja tőle, hogy eleget tegyen a feltételeinek, különben nem adja meg neki azt, ami számára még egyedül fontos ezen a világon. Chaznek elfogyott a tudománya, és szorult helyzetében a végső megoldáshoz folyamodott. Kisfiúsan rámosolygott az idős hölgyre. – Talán már ki is szemelt nekem valakit? Doña Isabella összeszorította a száját. Szemlátomást nem volt fogékony Chaz humorára. – Egy hét múlva visszatérek Mexikóba, señor McIntyre. Ha addigra az összes kikötésemnek eleget tesz, megkapja, amit óhajt. Ha nem… – Az asszony megvonta a vállát, és áthatóan nézett a férfira. – Minden magán múlik. Chaz arcáról leolvadt a mosoly. 5/255


– Nem, señora, rajtam semmi sem múlik – válaszolta most már ő is fagyosan. – Ha kicsit is számítana, hogy én mit akarok, akkor mi ketten bele sem kezdtünk volna ebbe a beszélgetésbe. Kopogtattak, és Chaz előmunkása, Penny nyitotta ki az ajtót, de résnyire csupán. Belépni nem mert, ahhoz túlságosan tartott a félelmetes doña Isabellától. – Főnök… – Megmondtam, hogy senki ne… – Igen, tudom, és sajnálom is, de egy faramuci alak van odakint. El kellene küldenie, mert különben valaki más teszi ki a szűrét, és abban nem lesz köszönet, ha érti, mire gondolok. A fenébe! – gondolta Chaz. – Elnézését kérem – mondta aztán a vendégének. Az előcsarnokban olyan látvány tárult elébe, amelyet kilenc éve igyekezett már elfelejteni. A férfi, aki ott várakozott, savanyúbb képet már nem is vághatott volna. Aranypaszományos fehér uniformisféleséget viselt, erősen blúzra em6/255


lékeztető ingének kézelőit és nyakkivágását csipke ékesítette. Fehér kesztyűs kezében aranytálcát tartott, amelyen hófehér boríték feküdt, és úgy szorította a vékony fémlemezt, mintha bármelyik pillanatban kész lenne védőpajzsnak használni. Okos fiú! – gondolta Chaz. Maskaráknak semmi keresnivalójuk egy farmon. – Egy bizonyos Mr. Cassius McIntyre-t keresek – mondta a férfi. – Itt áll maga előtt, de kérem, szólítson Chaznek! Az inas megkönnyebbülten fellélegzett. – Engedje meg, hogy egészen különleges meghívást nyújtsak át önnek a Hamupipőkebálra. Chaznek erősen uralkodnia kellett magán, hogy ki ne buggyanjon belőle a nevetés. – Nem igényeltem meghívót – sikerült végül egészen komolyan válaszolnia. – Tudom, uram. Valaki más intézte ön helyett. Chaznek már nem volt nevethetnékje. 7/255


– És ha nem veszem át a borítékot? – vonta fel kérdőn a szemöldökét. – Nekem csupán a meghívót kell átadnom – felelte a jelmezes. – Hogy mit kezd vele, az már az ön dolga, uram. A borítékot azonban semmiképpen sem vihetem vissza Beaumont-ékhoz. – Ők küldték a meghívót? – kérdezte Chaz akaratlanul is metsző hangon. – Ide vele! Felkapta a tálcáról a borítékot, kibontotta, és átfutotta a kis kártya szövegét. – Mit írnak? – kérdezte Penny gyanakvóan. – Csak meghívnak. – Mire? – Mindenfélére – válaszolta Chaz. Időutazásra a múltba, tette hozzá gondolatban, és a bosszúállás lehetőségére is. A meghívás azonban, és ez a legfontosabb, esélyt teremt számára, hogy teljesítse doña Isabella követelését. – Az meg mit jelent? – értetlenkedett az előmunkása. 8/255


– Bálra szól a meghívó. Párkereső bálra, amelyen, mint írják, megtalálhatom álmaim asszonyát, és feleségül is vehetem. Mindezt egyetlen éjszakán. – És maga el akar menni oda, főnők? – kérdezte Penny hitetlenkedve. – De el ám, öregem! – Chaz arcára számító eltökéltség ült ki. – És asszonyt hozok a házhoz! Beaumont-ék farmháza Costa Ricában Shayne felnézett a csillagos égboltra, amelyen gyönyörű telihold világított, aztán a kezében tartott meghívóra pillantott. Az aranybetűs kártya délután érkezett gyorspostával. A hold fénye megcsillant rajta, és Shayne újra reménykedni kezdett abban, hogy régóta dédelgetett álma mégiscsak valóra válhat, s élete nagy és egyetlen szerelmével megint egymásra találhatnak. – Miért küldhetett meghívót nekem Rafe? – töprengett fennhangon. Abban egészen biztos volt, hogy csakis a bátyja állhat a dolog mögött. Azt akarja megértetni 9/255


vele, hogy az élet megy tovább, és neki is élnie kell a magáét? De hiszen ezt teszi. Nem él ugyan boldog házasságban, mint Rafe és Ella, de tehetségesnek tartják, ígéretes jövőt jósolnak neki, jól érzi magát ott, ahol lakik, és elégedett a sorsával, ha nem egyenesen boldog. Mi többet akarhatna még? Chaz McIntyre-t. Ő ugyanolyan elevenen él a gondolataiban, ahogyan az eltelt kilenc esztendőben mindig is élt. Hol lehet most? Mit csinálhat? Vajon gondol még rá, vagy már rég talált magának valaki mást? Shayne sokáig állt még ott mozdulatlanul a holdfényes éjszakában, a meghívót szorongatva. Végül megint az égboltra emelte szemét. – Megteszem – mondta ki hangosan. – Még egyszer utoljára elmegyek a Hamupipőke-bálra.

10/255


1. FEJEZET Drága volt feleségem, egyetlenem! Nem tudom, eljut-e hozzád ez az írás, és valaha is megtudod-e, hogy eszeveszetten kereslek immár két teljes hónapja, amióta a Hamupipőke-bál éjszakáján örök hűséget fogadtunk egymásnak. Akár hiszed, akár nem, egész Nevadát felforgattam utánad, Shayne. Beaumont-ék nem voltak hajlandóak elárulni, hol találhatlak meg, hiába lobogtattam előttük a házasságlevelünket. Már az is felmerült bennem, hogy felfogadok egy magánnyomozót, és vele kerestetlek meg, de még csak azt sem tudnám megmondani, hol kezdje a kutatást. Azt mesélted, hogy egy kávéültetvényen élsz, de melyiken, hol? A fene essen belém, hogy nem kérdeztem meg tőled! Akkor azonban még azt hittem, egy teljes életünk van arra, hogy jobban megismerjük egymást. 11/255


Egyvalamit akkor is tudnod kell. Szívem, ha látszólag nyomod veszett: irántad én mindig ugyanúgy fogok érezni. A mindenem vagy, a szerelmem, egyetlen fénylő csillagom az amúgy nagyon is komor égbolton. Küzdj azért, ami egyszer már a miénk volt, és térj vissza hozzám! Addig is őrizz meg szeretetedben, örök, egyetlen Szerelmem! Beaumont-ék Hamupipőke-bálja, Forever, Nevada állam Chaz McIntyre vállával a falnak dőlt, miközben az újonnan érkezők sorában állva azt várta, hogy üdvözölhesse a háziakat. Mit keresek én itt egyáltalán? – kérdezte közben önmagától gondolatban. Hosszú éveknek kellett eltelniük, mire kiheverte azokat az övön aluli ütéseket, amelyeket Rafe Beaumont nagy élvezettel vitt be neki, és most egy öregasszonynak az eszelős követeléseivel mégis sikerült elérnie, hogy visszatérjen oda, ahová pedig a legkevésbé vágyott. 12/255


Miközben együtt araszolt a sorral, pillantást vethetett arra a férfira, akinek kéjes örömet okozott, hogy tönkretehette az életét. Meglepve látta, hogy a gazember fölött nyomtalanul telt el az utóbbi kilenc év, és önkéntelenül azt kezdte el találgatni, hogy Shayne megváltozott-e, amióta nem látta. Egészen biztosan, hiszen akkor, bár úgy tett, mintha már felnőtt nő lenne, még csak tizenhét volt, ma tehát már a huszonhatodik évében kell járnia. Vajon ő is itt lesz ma este? Ezért küldött neki meghívót a bátyja? Néhány percbe még beletelt, amíg Chaz a vendéglátói elé ért. – McIntyre! – üdvözölte Rafe merev biccentéssel. – Beaumont! – Chaz látta a házigazdán, hogy bizonytalan és mesterkélt mosolya egyszerre csak szélesebb lett. – Nem vettem volna mérget arra, hogy eljön. – Ha szépen megkérem, elárulja, miért hívott meg? 13/255


Rafe Beaumont egy pillanatig habozott, aztán intett Chaznek, hogy tartson vele egy nyugodtabb sarokba, és csak akkor felelte meg a kérdését, amikor a többi vendég már nem hallhatta őket. – Úgy gondoltam, ezzel tartozom magának. – Miért tartozna nekem bármivel is? – Ragaszkodik hozzá, hogy kimondjam? Ám legyen! Annak idején semmi jogom nem volt ahhoz, hogy beleszóljak a húgom és a maga kapcsolatába. Azok után, amiket az eltelt években kiállt miatta, Chaz legszívesebben bemosott volna egyet Beaumont-nak, mégis sikerült higgadtan válaszolnia. – Alighanem én is ugyanazt tettem volna, ha a tizenhét éves húgom összeáll egy idősebb fickóval. – Shayne feleségül ment magához! – Valóban, de… a házasságunkat érvénytelenítették. – Nehezen elfojtott dühe kitöréssel fenyegetett, és Chaz ijedten érezte, hogy még 14/255


mindig efféle indulatokat ébreszt benne ez a réges-régi történet. – Azt pedig maga intézte el, Beaumont. Jól mondom? – Shayne tapasztalatlan gyerek volt még. Belopódzott a bálterembe, és ráakaszkodott az első pasasra, aki mosollyal ajándékozta meg. Komolyan azt képzelte, McIntyre, hogy átengedem egy vadidegen férfinak a tizenhét éves húgomat? – Akárhogy is, feleségül jött hozzám. Komolyan azt képzelte rólam, hogy valaha is ártanék neki? – Nem ismertem magát. Jöttment cowboy volt, aki sehol sem töltött többet egy idénynél. Miféle életet kínálhatott volna egy fiatal lánynak? – Maga lehetőséget sem adott arra, hogy otthont teremthessek Shayne számára. Behatolt a szállodai szobánkba, és meg sem várta, hogy magyarázattal szolgáljak. Egyszerűen leütött, és elvette tőlem a feleségemet. – A húgomat! Chaznek még éppen idejében sikerült úrrá lennie az indulatain, és csak dühödt pillantást vetett 15/255


Rafe-re. Ez a helyzet úgy nevetséges, ahogy van! Semmi értelme, hogy a közel tíz éve történtek miatt szócsatát vívjon volt sógorával. Nem ezért jött ide. Egészen mást kell elintéznie. – Felejtsük el a régmúltat, Beaumont! Ma már semmi jelentősége. Rafe egy pillanatig habozott, ám aztán egyetértően bólintott. – Bárhogy is van, örülök, hogy eljött, McIntyre. Chaz egyszeriben nyugtalan lett. Éveket megkésett udvariaskodásra most végképp nincs ideje. – Ha megbocsát… Már úgy egy méterre járt a házigazdától, amikor az megfogta a karját. – Még csak nem is érdeklődik felőle? – Nem – felelte Chaz anélkül, hogy visszafordult volna. – Akkor meg mi a fenének jött el? Chaz most már Rafe felé fordult. Nagyon úgy fest, hogy Beaumont-éknak titkos terveik van16/255


nak vele. Ami persze tőlük a legkevésbé sem meglepő. – Ugyanazért vagyok itt – felelte, mintha mit sem sejtene –, amiért az összes többi férfi. Hogy feleséget találjak magamnak. Remélem – tette hozzá, és felvonta a szemöldökét –, nincs kifogása ellene. Rafe előbb összeszorította az ajkát, mint aki nem akar válaszolni. – Ha még nem vette volna észre – mondta végül mégis –, ma álarcosbált adunk. – Olvastam, de megfeledkeztem róla. Beaumont egy asztalra bökött a fejével, de olyan fensőségesen, hogy mozdulatát doña Isabella is elirigyelhette volna. – Parancsoljon, szolgálja ki magát, McIntyre! Chaz felkapott egy álarcot, és elindult a bálterembe. Miközben gondolatban szemrehányásokkal illette magát, mert elfogadta Beaumont-ék meghívását, furcsa melegség töltötte el, bár esküdni mert volna, hogy szíve már régen és menthetetlenül jéggé fagyott. 17/255


Hiba volt, hogy nem érdeklődött Shayne felől a bátyjánál. Shayne az odalent hömpölygő tömeget nézegette a karzatról. Még mindig érkeztek új vendégek, bár az ajtó előtt várakozók sora már nem volt olyan hosszú, mint egy órája. Felmerült benne, hogy leválthatná Ellát, és átvállalhatná tőle a vendégek fogadását, de Rafe azt mondta, ő semmivel se törődjön, csak mulasson jól. Ennek ellenére kellemetlenül érezte magát attól, hogy a bátyja és sógornője végzi az összes munkát. Amikor Rafe egy magas, széles vállú férfit üdvözölt, Shayne homloka önkéntelenül ráncba szaladt. Fivére tartásából kitalálta, hogy bosszús, s miután oldalra lépett, hogy jobban lelásson, már azt is tudta, miért. A bátyjával szemközt nem más állt, mint Chaz McIntyre. Shayne ijedten összerezzent, és álarcán, amelyet a kezében tartott, megcsörrentek a kis csengettyűk. Hogy került ide a volt férje? Miért jött 18/255


vissza ennyi év után? Mit keres itt? Vagy inkább azt kellene kérdezni, kit keres? Most odamegy ahhoz az asztalhoz, amelyre álarcokat készítettek ki, elvesz egyet, és besiet a bálterembe. Shayne életében először gondolkodás nélkül megtette, ami először eszébe jutott. Felrakta az álarcát, amely elég nagy volt ahhoz, hogy ne ismerhessék fel alatta, aztán lement a lépcsőn, és a tömegben keresni kezdett egy jó alakú, vadnyugati stílusú öltönyt viselő férfit, akinek barna hajában több tincset is szőkére szívott a nap. Úgy érezte, egész örökkévalóság telt el, mire a táncparketthez ért. Ketten is megállították, hogy kérdezzenek tőle valamit, ő pedig nem akarta udvariatlanul faképnél hagyni a vendégeket. Miután azonban végre megszabadult tőlük, szinte azonnal meglátta Chazt, akit nők kisebb serege vett körül. Mire készülhet? Az nem lehet, hogy feleséget keres! Shayne szíve hevesen dobogni kezdett. Vagy mégis? Ebben a pillanatban egy férfi lépett oda hozzá. 19/255


– Elnézését kérem, szabad egy táncra? Angus vagyok. Shayne először nemet akart mondani, ám aztán meggondolta magát. Végül is mi baja lehet abból, ha teljesíti egy vendég kérését? Tánc közben ráadásul feltűnés nélkül tovább figyelheti Chazt. – Szívesen – válaszolta végül. A férfi ügyesen forgatta, ő azonban csak Chazt látta. Egy barna hajú nőt kért fel, akinek Kleopátra-jelmeze hihetetlenül szűk volt, és Shayne már azt is csodálta, hogy egyáltalán képes megmozdulni benne. . – Milyennek képzeli el álmai férfiját? – kérdezte meg ekkor a táncosa. Shayne erőnek erejével levette a szemét Chazről, és felnézett a partnerére. Hogy milyennek képzeli el a nagy őt? Pillantása önkéntelenül visszavándorolt Chazre. – Álmaim férfija okos, művelt, őszinte, nyílt, aki mellett biztonságban érezhetem magam, és akiben feltétel nélkül megbízhatom. 20/255


Mindezen tulajdonságok ráillettek Chazre, legalábbis akkor még így volt, amikor megismerte. – És külsőleg? – Magas… magasabb, mint én vagyok – felelte Shayne, és táncosa ezzel máris kiesett a szóba jöhető férfiak közül. – A válla széles, a haja barna, de világosabb tincsek is vannak benne. És hogy el ne felejtsem, a szeme mélykék, a bal szemfogából pedig letört egy kevés. Angus színpadiasan elmosolyodott, és nyelve hegyét végighúzta a fogain. – A fenébe, egyik sem tört le! – közölte végül. – Attól tartok, mi ketten nem illünk össze – mondta Shayne kedvesen. A férfi vállat vont. – Ezen nem segíthetek. – Aligha – sóhajtott fel Shayne, mintha sajnálkozna. – Úgy látom azonban, hogy a mögöttünk táncoló úr szinte az összes feltételének eleget tesz. Shayne elpirult. 21/255


– Igazán? Angus bólintott. – Már csak azt kell kiderítenünk, hogy a szemfogából is hiányzik-e egy darabka. Mielőtt Shayne megakadályozhatta volna, táncosa úgy fordult vele, hogy látszólag véletlenül elálltak Chaz és a partnernője útját. – Elnézést, nem vettem észre önöket – mondta nekik Angus. Chaz feléjük fordult, és Shayne esküdni mert volna rá, hogy felismerte, s ugyanolyan édes vágyat érez, mint ő. A férfi azonban csak futó pillantást vetett rá, aztán Angusra nézett. – Nem történt semmi. – Mondja csak, lehet, hogy hiányzik egy kevés a szemfogából? Chaz előreszegezte állát, és szeme villogása semmi jót nem ígért. – És ha igen? – Bámulatos, micsoda véletlenek vannak! – mondta Angus még Shayne-nek, aztán elragadta és táncba vitte Kleopátrát. 22/255


Shayne és Chaz még fel sem fogta, mi történt, amikor már ők is a táncosok között pörögtekforogtak. Chaz pillantása pontosan olyan átható volt, mint amilyennek Shayne emlékezete őrizte. Az pedig, ahogyan a férfi egyenesen rászegezte a szemét, a legkevésbé sem segítette abban, hogy ártatlan társalgásba kezdjen vele. – Megmagyarázná, mi volt ez? – kérdezte végül Chaz. – Angus segíteni akart nekem. Tudja… megkért, hogy írjam le álmaim férfiját. Én pedig pontosan magát írtam le – tette hozzá Shayne az igazságnak megfelelően, és gyámoltalanul megvonta a vállát. – Miért? – Emlékeztet valakire a múltamból. – És ezért meg akart ismerkedni velem? Chaz összevonta a szemét, Shayne pedig tudta, hogy nagyon gyorsan elfogadható magyarázattal kell szolgálnia. – Arra gondoltam, mi ketten esetleg összeillenénk. Egyszer már legalábbis így volt. 23/255


– Mit talált bennem? Mi vezette erre a megállapításra? Minden. A közös múltjuk, ahogyan annak idején szerették egymást, és az, hogy ennyi év után Chaz most visszajött hozzá. – Egyszerű megérzés volt, semmi több. – Én már nem hagyatkozom az érzéseimre. A férfi szavaiból áradó hidegség valósággal megdermesztette a lányt. Valóban ennyire megváltozott volna? – Akkor miben hisz? – Szinte semmiben. A legkézzelfoghatóbb dolgokban is kételkedem, és sokszor a saját szememnek sem hiszek. Shayne-nek könny szökött a szemébe. Ekkora fájdalmat okozott volna Rafe meg ő Chaznek? Ők ketten a felelősek azért, hogy ennyire hideg, érzéketlen ember lett? – Ha így áll a helyzet, miért van most itt? – kérdezte meg végül gyámoltalanul. – Feleséget keresek. 24/255


A másodperc törtrészéig remény ébredt a lány szívében. – Milyet? – Bármilyet. Csak az a fontos, hogy meg tudjunk egyezni. Shayne-nek egyszeriben olyan érzése támadt, hogy elfogyott körülötte a levegő. Amikor megint sikerült lélegeznie, Szúrt a tüdeje, és könny égette a szemét. – Milyen feltételeket támaszt? – kérdezte csendesen. – Tánc közben óhajt házassági szerződésről tárgyalni, hölgyem? – Esetleg… felmehetünk, és megihatunk egy kávét. – A lány úgy érezte, Chaz hideg szavai után valami melegre van szüksége. – Jó lesz? – Persze. Shayne nem állt messze attól, hogy ideges nevetésben törjön ki, amikor ráébredt a helyzet fonákságára. Volt férje, már ha egyáltalán annak számít a házasságuk érvényteleníttetése után, arra készül, hogy egy asztalhoz üljön vele, és elso25/255


rolja, miféle feltételek teljesítését várja el új aszszonyától. Ennél furcsább tréfát aligha űzhetne vele az élet. Miközben elhagyták a táncparkettet, Shayne álarcán a kis csengettyűk mintha ugyanolyan izgatottan csilingeltek volna, mint amilyen ő maga is volt, de hangjuk valamiért megnyugtatóan hatott rá. Valószínűleg azért, mert azt jelezték, hogy életében végre megint történik valami, és érzelmei, melyek hosszú évekig szunnyadtak, újra felébredhetnek. Miután elhagyták a báltermet, odapillantott a bejáratnál sort álló vendégekre. Rafe és Ella már nem volt ott, most egy inas vette át a meghívókat. Vajon mit tenne a bátyja meg a sógornője, ha felfedeznék, hogy Chazzel beszélget? Vagy talán éppen ezt akarták elemi? Azért hívták meg mind a kettőjüket, hogy itt viszontlássák egymást? Az ebédlőben Chaz egy félreeső asztalt választott. 26/255


– Elmegyek kávéért – mondta, miután Shayne helyet foglalt. – Hogy issza? – Feketén, cukor nélkül. – Én azt szeretem, ha megáll benne a kanál, de rendes fickó vagyok, úgyhogy a magáét majd felvizezem kicsit. – Ha az erős kávét kedveli, akkor… A lány félbehagyta a mondatot. Azt akarta javasolni, hogy Costa Rica-i kávét vegyen, de még idejében sikerült elhallgatnia. Chaz előtt egyelőre titokban kell maradnia a kilétének. Előbb beszélgetni fog vele, és kideríti, hogy ment sora az utóbbi kilenc évben. Talán azt is megtudhatja, van-e esélyük arra, hogy ott folytassák, ahol annak idején abbahagyták. Ez persze vágyálom csupán, és Chazzel szemben nem is tisztességes, mégsem tudott ellenállni a kísértésnek. Ma megint ugyanúgy vonzódott hozzá, mint azon a bizonyos estén. – Itt is lennék. Két kávé, mindkettő tej és cukor nélkül. – Chaz leült a lánnyal szemközt, és kezet nyújtott neki. – Azt hiszem, még be sem 27/255


mutatkoztunk. Chaz vagyok a Colorado állambeli Lullabye-ból. Shayne helyzetét megkönnyítette, hogy a férfi elhallgatta a vezetéknevét. – Marianna vagyok – mondta, és nem hazudott, mert ez volt a második keresztneve. A Shayne-t csak azóta használta, hogy Rafe kimenekítette Floridából, ahol szörnyű élete volt. – Marianna? Szép név. És maga miért van itt? – Ugyanazért, mint az összes többi lány. Férjet keresek. – De nem akármilyet, hanem csak azt, akit sok éve szem elől tévesztettem, tette hozzá gondolatban. – És maga miért pont itt akarja megtalálni a jövendőbelijét? A férfi megrándította a vállát. – Meghívót kaptam a bálra. Rafe-től! – És az elég volt ahhoz, hogy eljöjjön? – Miért ne jöttem volna? – Chaz a kávéscsészéjével játszogatott. – Nemrégiben vettem magamnak egy farmot – tette hozzá váratlanul. 28/255


Ezek szerint Chaz McIntyre végre ráunt a kóborlásra. – És asszony kell a farmra? – Igen – hangzott a kurta válasz. – Miért? A férfi ivott egy korty kávét, mintha azt mérlegelné, mennyit áruljon el a valódi okaiból. Shayne sejtette, hogy szűkszavú lesz a magyarázat. – A ház sürgős felújításra szorul. Kívülről magam is rendbe tudom hozni, belül viszont nem. – Mire gondol? – A farmom afféle agglegényszállás. Közel s távol se lány, se asszony, és nagy szükség lenne egy női kézre. Shayne hitetlenkedve nézett rá. – Azért akar megnősülni, hogy legyen valaki, aki felrázza a nappalijában a díszpárnákat? Chaz indulatos mozdulattal letette az asztalra a csészéjét. – Nem! Olyasvalakire van szükségem, aki otthon… 29/255


Az elharapott válasz vége halk szitkozódás lett. A férfiról lerítt, hogy nincs ínyére ez a beszélgetés. – Aki otthont teremt magának? – fejezte be helyette a lány kérdőn a mondatot. – Igen – felelte Chaz, bár máris többet mondott, mint amennyit el akart árulni ennek az idegen nőnek. Arcát hirtelen pír öntötte el, és öregemberesen zárkózottak, mogorvák lettek a vonásai, noha még csak a harmincegyedik évében járt. Kétségtelenül keserű csalódásokkal teli évek voltak mögötte. Cserzett arcán finom redők húzódtak, amelyeket a nők a férfiakon igen-igen kedvelnek, saját magukon viszont ki nem állhatnak. Miközben beletúrt sűrű hajába, sötétbarna tincsei közül még több napszítta bukkant elő. – A nappalija berendezésénél és a háztartása vezetésénél azért csak többet vár el a leendő feleségétől? – Sokkal többet. – És mit kínál cserébe? 30/255


A férfinak látni valóan nem tetszett a kérdés. – Maga mit várna el? – Gondolom, kosztot és kvártélyt mindenképpen adna. – Túl sokat ne várjon! Nem vet fel a pénz. A lány szemrebbenés nélkül állta a pillantását. – Kész szerencse, hogy kimondottan szerények az igényeim. Chaz áthatóan nézett rá. A hosszú vándorévek megtanították arra, hogy gyorsan ítéletet tudjon alkotni magának az emberekről. – Ki vele, Marianna! Egyértelmű, hogy határozott céljai vannak. Akkor meg beszéljen! Shayne valamilyen okos válaszon törte a fejét, és közben olyan nyugodtan ült, hogy egyetlen csengőcske sem csilingelt az álarcán. Chaz tehát olyan asszonyt keres, aki kényelmes otthont teremt a számára. Célzásaiból világosan kiderült, hogy testi örömöket is vár a feleségétől. Jövendőbelije érzéseiről, lelkéről azonban egy szót sem ejtett. És a sajátjáról sem. 31/255


– Egy ágyban fogunk aludni? – kérdezte meg végül Shayne. – Igen. – Már ma este? Az igenlő válasz ezúttal is habozás nélkül érkezett. – Elvárja egy nőtől, hogy ilyen gyorsan ágyba bújjon magával? – kérdezte Shayne, és hangja őszinte csodálkozásról árulkodott. – Ha már úgyis összeházasodunk… – Maga tehát világi javakat kínál a feleségének, tőle pedig viszonzásul azt kéri, hogy adja magának a testét, és gondoskodjon a kényelméről. Ez minden, amit meg akar kapni a házasságtól? – Ha maga többre vágyik, akkor nem a megfelelő asztalnál ül, hölgyem. – Se szerelem, se vonzódás? – Jól bánnék magával, és szándékosan soha nem bántanám. De hogy szerelem? A férfi megrázta a fejét, Shayne azonban érezte, hogy hazudik. Chaz McIntyre valójában két32/255


ségbeesetten vágyódik a szerelemre, amit azonban letagad, amiként az ellen is bizonyára keményen és sokáig küzdene, hogy engedjen az érzéseinek. A valódi kérdés tehát az, hogy ő, Shayne feltétel nélkül megajándékozhatja-e szerelmével ezt a férfit. Semmi kétség, azzal még nagyobb kockázatot vállalna, mint kilenc éve megtett lépésével. Akkor Chaz nyílt, egyenes, gondokat, csalódásokat nem ismerő ember volt, és nagyon is kész arra, hogy testestül-lelkestül szövetséget kössön egy nővel, akinek odaajándékozta a szívét. Az az ember azonban ma már talán nem létezik, s ki tudja, hogy ez a Chaz képes lesz-e őt még egyszer megajándékozni a bizalmával, ha megtudja, kicsoda valójában. – Érdekli a lehetőség? A férfi olyan hangon tette fel a kérdését, mint akinek tökéletesen egyre megy, mi lesz a válasz. Ujjai azonban görcsösen markolták a csészéjét, és tekintete a semmibe révedt. Eltökélte, hogy a szerelem többé nem játszhat szerepet az életé33/255


ben, mégis eljött a Hamupipőke-bálra, és feleséget keres magának, aki otthont teremt majd számára. Ez az ellentmondás ismét reményt keltett Shayne szívében. – Igen, magához megyek feleségül! – válaszolta bátran. Chaz csészéjéből kilöttyent a kávé. – Nem emlékszem, hogy házassági ajánlatot tettem volna magának. – Akkor meg miért üldögél itt velem? – kérdezte a lány, de nem hagyott időt a válaszra. – El akar venni, vagy sem? A férfi csupán egy pillanatig habozott, Shayne számára azonban kész örökkévalóság volt ez az idő. – Ám legyen! Előtte azonban meg kell tennie nekem egy szívességet. – Mi lenne az? Chaz odahajolt hozzá. Mélykék szeme szilárd eltökéltségről, és nagy nehezen visszafojtott szenvedélyről mesélt. – Vegye le az álarcát! 34/255


2. FEJEZET Neked, aki a feleségem voltál! Számolom a napokat, amelyeknek addig kell eltelniük, amíg viszontláthatlak. Közel egy év is elmúlt már, én mégsem tudtalak elfelejteni. Ma is Te vagy minden gondolatom, és csak tiéd a szívem. A bátyád eljuttatta hozzám a házasságunk érvénytelenségét kimondó okiratot, engem azonban nem érdekel, mi áll azon a papiroson. Nekem örökkön-örökké feleségem maradsz, és egy napon majd gyermekeim anyja leszel, egyetlen szerelmem, akit utolsó lélegzetvételemig tisztelni fogok. Te hozol fényt komor világomba. A nélküled töltött hónapokat keményen végigdolgoztam, és minden garast félretettem. Tudom, a bátyádat az aggasztotta, hogy nem lennék képes eltartani a feleségemet. Megtakarításaimat azonban jól fektettem be, és tökéletes otthont is találtam magunknak. Nem óriási, de csak a miénk. 35/255


Egy hét múlva tartják az évfordulós bált, amelyen a tavalyi Hamupipőke-bálon egybekelteket ünneplik. A mi házasságunkat érvénytelenítették ugyan, én mégis bizton tudom, hogy Te megint eljössz. És ha most újra megesküszünk, többé senki sem választhat el bennünket. Fel a fejjel, Shayne, ne csüggedj, hanem térj vissza hozzám, hogy megint karomba zárhassalak. – Inkább nem venném le az álarcomat. Chaz ámulva nézett Shayne-re. – Miért nem? Most a lány volt az, aki ujjaival idegesen átkulcsolta a kávéscsészéjét. – Végül is nem számít, milyen az arcom. A külsőmmel kapcsolatban semmilyen feltételt nem támasztott. Magának csak feleség kell, aki követi Coloradóba, otthonossá varázsolja a farmját, és magával… – És velem hál!

36/255


Kész csoda volt, hogy Shayne kezéből nem csúszott ki a csésze. Bizalmas együttlétüknek már a gondolata is elsöprő hatással lenne rá? – Igen – mondta végül csupán. Chaz felállt, és odalépett mellé. – Azért talán mégiscsak jó volna, ha álarc nélkül is pillantást vernénk egymásra, hogy kiderítsük, kibírjuk-e egyáltalán a másikkal szemközt, amikor együtt reggelizünk. – Szóval mégsem az a legfontosabb, hogy kényelmessé tegyem a házát? Valójában az dönt, hogy tetszem-e magának? – Ezt nem mondtam. – A férfi lehajolt hozzá, és megfogta a kezét. – Amennyiben még nem hallotta volna, drágám, sötétben minden tehén fekete. Megjegyzése után Shayne nem állt messze attól, hogy még a házasságkötésük előtt faképnél hagyja jövendőbelijét, valami azonban maradásra késztette. Szeméből végül eltűnt a komor ridegség, és még el is mosolyodott, ami valamiért 37/255


meghatotta Chazt, noha ilyesmi már hosszú évek óta nem esett meg vele. – Mivel úgyis mindegy, milyen vagyok, inkább magamon hagynám az álarcot – felelte Shayne jó sokára. – Döntse el, hajlandó-e zsákbamacskát venni, ha már a szólásmondásoknál tartunk! A pokolba! – gondolta Chaz, és elengedte a lány kezét. – Tisztes adag jóhiszeműséget vár el tőlem, hogy ne mondjak mindjárt istenbe vetett bizodalmat. – És nem bízik benne? – Kicsit sem. – Miért nem? Mi történt? A kérdésből mélységes együttérzés csendült ki, és Chaznek önkéntelenül azt kellett gondolnia, hogy erre végképp nem szolgált rá. Fennhangon azonban mást mondott: – Rég elvesztettem már a hitemet. – Egy napon talán újra megtalálja majd. 38/255


– Ha erre alapoz, sajnálom, de ki kell ábrándítanom. – A férfi leült, és ujjaival dobolni kezdett a fehér abroszon, mintha így kívánna nyomatékot adni a szavainak. – Amit kínálok, az fedél a feje fölé és jó meleg ágy. Ami a hitről alkotott elképzeléseivel egyáltalán kapcsolatba hozható, az csupán annyi, hogy tartani fogom magam az oltár előtt egymásnak tett fogadalmunkhoz. Erőm szerint arról is gondoskodni fogok, hogy semmiben ne szenvedjen hiányt, de, és ez a legfontosabb, szerelmet ne várjon tőlem! Miközben a hallottakat mérlegelte gondolatban, Shayne elhúzta a száját, és Chaz egyszeriben szinte már fékezhetetlen vágyat érzett arra, hogy megcsókolja. Meg is tette volna, hogy kiderítse, a nyelve is ugyanolyan édesnek találja-e az ajkát, mint a szeme, ám mielőtt odahajolt volna hozzá, a lány megszólalt: – Miért kellene ilyen házasságba belemennem? – kérdezte. – Hogy őszinte legyek, nem tudom. Ám ha nincs ínyére, mondja meg most mindjárt, és ak39/255


kor még bőven marad időnk arra, hogy másik társat találjunk magunknak. Most Shayne állt-fel az asztaltól. – Nekem nem kell másik férfi. – Biztos? Játszadozáshoz semmi kedvet nem érzek. – Én sem. Voltaképpen már csak egy kérdésem maradt. – Éspedig? – Mit gondol a gyerekekről? – Amikor ma estére összecsomagoltam, elsőként óvszert tettem a bőröndömbe. Nem szeretem a kellemetlen meglepetéseket. – Mielőtt a lány közbeszólhatott volna, Chaz tiltakozón felemelte a kezét. – Semmi kifogásom a gyerekek ellen, csak józanul igyekszem gondolkodni. Előbb a házasságunk dolgában kell megegyezésre jutnunk, a gyerekekről később is ráérünk beszélni. – Azért elképzelhető, hogy belátható időn belül akar majd gyermeket? 40/255


– Igen. – A férfi egyenesen Shayne szemébe nézett. – És maga? – Én szeretem a gyerekeket – mosolyodott el a lány. – Ha azonban maga nem akar azonnal, Chaz, akkor egy ideig az alkalmazottakéival is beérem. Válasza szemlátomást tetszett a férfinak. – Asszonynép híján nemigen akad gyerek a házam táján, de majd meglátom, mit tehetek az ügy érdekében. – Még egy kérdésem lenne. – Hogy ez engem miért nem lep meg? Ki vele! – Honnan tudhatjuk, hogy megfelelek az elvárásainak? – Azt hiszem, ez a megfelelő pillanat arra, hogy olyan helyen folytassuk ezt a beszélgetést, ahol nem zavarhatnak meg bennünket. A ház kert felőli oldalán van egy kis erkély. Átjönne velem oda, hölgyem? Shayne megdermedt. Arról az erkélyről látta meg életében először Chazt. Kilenc éve a báli forgatag elől menekült oda, és a férfi egyszer 41/255


csak megjelent lent a kertben. Miután felfigyelt rá, mókás, vadnyugati változatban előadta Shakespeare Rómeó és Júliájának híres erkélyjelenetét, aztán pedig egyszerűen felmászott hozzá. Amint belenézett nevetős kék szemébe, Shayne azonnal elveszett. A férfi abban a pillanatban meghódította a szívét, amelyben átlendült a korláton, és finom vonalú, hívogató ajkára tapasztotta a száját. Utána hosszú órákig beszélgettek, és közös jövőjüket tervezgették, amelyről úgy gondolták, kezdetét vette, amikor az óra elütötte az éjfelet, és ők ketten örök hűséget fogadtak egymásnak. Shayne mindmáig tartotta is magát akkor tett esküjéhez. Most bólintással válaszolt, és nem törődött álarca csengettyűivel, amelyek mintha tiltakozásképpen kezdtek volna el csilingelni. – Igen, az erkély jó ötletnek tűnik. Chaz kézen fogta, és így verekedtek keresztül magukat a büfé előtt tolongok tömegén. Minél 42/255


távolabb jutottak az ebédlőtől, annál kevesebb emberrel találkoztak. – Jól van – mondta a férfi, miután felértek az erkélyre –, akkor most bevégezhetjük, amibe belefogtunk, Marianna. Shayne-nek uralkodnia kellett magán, hogy ne rezzenjen össze. Második keresztneve azokra a szörnyűséges időkre emlékeztette, amelyeket Floridában töltött. – Hallgatom. – A farmom meglehetősen nagy, és sok időmet veszi igénybe. – Vagyis csak ritkán lenne otthon? – Az az évszaktól és az időszerű munkáktól függ. Az éjszakát azonban többnyire a saját ágyamban töltöm. Mindössze azt akartam mondani, hogy bizonyos napokon több szabad ideje lesz, mint amennyit esetleg szeretne. – Ez nem gond. Ha nincs más dolgom, készíthetek mozaikokat. Van néhány megrendelésem. – Maga művész? 43/255


– Amikor időm engedi, és éppen nem a családom farmján dolgozom. A férfi szemlátomást meglepődött. – Ezek szerint megszokta a vidéki életet, és tudja, hogy egy farmon időnként nagyon magányos lehet az ember? – Tisztában vagyok azzal, hogy a farmok sokszor fél nap járóföldre fekszenek a legközelebbi várostól. – Mint például Rafe farmháza Costa Ricában. – Egyébként a könyveléshez, a munkabeosztás készítéséhez és a bérszámfejtéshez is értek. – Van valami, amihez nem? – kérdezte Chaz mosolyogva. – Nos… Egyvalamiben eddig mindig kudarcot vallottam, de majd igyekezni fogok, hogy abban is megálljam a helyem. Chaz karba fonta a kezét, és felvonta a szemöldökét. – Elárulná, mi az az egyvalami? A lány nemet intett a fejével. – Azt inkább megtartom magamnak – felelte. 44/255


Arra számított, hogy Chazt fel fogja bosszantani a válasza, őt azonban mintha inkább mulattatta volna. Szája kisfiús mosolyra húzódott, elővillant hófehér fogsora, és megint látszott, hogy egy kis darab letört a bal szemfogából. Shayne a nyelve hegyével is kitapintotta, amikor először csókolóztak. – Vegyek feleségül egy álarcos nőt, akinek a tetejébe még nagy-nagy titka is van? Ez egyre izgalmasabb lesz. – Így legalább akkor is mindig megtudhatunk még valami újat a másikról, amikor már együtt élünk. A férfi megint elkomolyodott. – Rendben van, ahogy óhajtja! Shayne annyira meglepődött, hogy sokáig a szava is elakadt. – Szóval belemegy? – nyögte ki végül. – Végül is figyelmeztetett, meg aztán nekem is vannak titkaim, amelyeket nem feltétlenül szeretnék most azonnal elárulni. A lánynak hirtelen szörnyű gyanúja támadt. 45/255


– Valamilyen törvénytelenséggel kapcsolatosak a titkai? Chaz egy pillanatra összeszorította a száját. – Fogalmazzunk úgy, hogy semmi olyasmiről nincs szó, amiért börtönbe kerülhetnék. – Ó, Chaz! – suttogta Shayne, és megérintette a karját. – Ennyire komoly titkokat őriz? – Ezt az a nő kérdezi, aki még az álarcát sem akarja levenni? Mit követhetett el? – találgatta magában a lány. – Megbánta? – kérdezte végül. – Nem. A válasz olyan gyorsan érkezett, és annyira magabiztos volt, hogy nem lehetett szó valódi bűnről. – Akkor hát megegyeztünk? – Még nem egészen. Hajlandó vagyok feleségül venni úgy, hogy álarc nélkül látnám, és anélkül, hogy megtudnám, miben bizonyult alkalmatlannak. Van azonban valami, amivel még 46/255


egyenesbe kell kerülnünk, mielőtt életre szóló kapcsolatra lépnénk. – Ezért hozott ide? – Igen. – Hogy ne zavarjanak bennünket? – Így van. A lány rég tudta már, mire akar Chaz kilyukadni, és nem is kerülgette tovább a forró kását. – Le akar feküdni velem. A férfi állta a pillantását. – Végül is tudnunk kell, összeillünk-e az ágyban. A nemi élet fontos része a házasságnak. Jókat akar szeretkezni, de az érzelmeknek semmilyen szerepet nem szán. Hogy nem látja be, hogy egyik nem létezhet a másik nélkül? – És ha ezen a téren nem illünk össze? – Akkor még egyszer meggondoljuk, összeházasodjunk-e. Shayne álarcán újra figyelmeztetően csilingelni kezdtek a csengettyűk, ő mégsem fújt visszavonulót. – Ideges vagyok – mondta csupán. 47/255


A kerti világítás nem adott elég fényt ahhoz, hogy bármit is kiolvashasson Chaz szeméből. Most ráadásul még el is fordult tőle, a korlátra támaszkodott, és kinézett a csillagos éjszakába. Tekintete a kert kis oázisáról a látóhatárig terjedő, kíméletlen sivatagi tájra vándorolt, amely a hold fényében nem tűnt annyira fenyegetőnek, mint napvilágnál. Az ezüstös sugarakat azonban az éjszaka árnyai törték meg, mintegy azt üzenve, hogy a látszat csal, s a valóság közel sem ilyen barátságos. És valahogy így állt a helyzet a Shayne mellett a vidéket nézegető férfival is. – Már akkor felfigyeltem magára, amikor bejött – mondta Chaz egy idő után. A lány rémülten megpróbált visszagondolni árra, hogy viselte-e már az álarcát. – Az mikor volt? – Amikor lejött a bálterembe a lépcsőn. Mielőtt azonban leért volna, egy idősebb férfi megállította. Shayne tudta, ki volt az. – Kificamította a bokáját, és segítségre szorult. 48/255


– És maga segített rajta? – Igen, orvost hívtam hozzá. Ez ennyire lenyűgözte? – kérdezte a lány hitetlenkedve. – A helyemben mindenki ugyanezt tette volna. – Nem maga volt az első, akit az öregúr megszólított, de korábban mindenki fütyült rá. – Chaz tekintete a távolba révedt, mielőtt folytatta: – És nem csak egyedül ő szorult segítségre. Egy fiatal lány is állt a lépcsőn, és látszott rajta, hogy sírással küszködik. Maga legalább öt percet beszélgetett vele. – Emlékeztetett valakire – vallotta be Shayne. – Jól láttam, hogy hazaküldte? – Nem neki való hely ez a bál. Csak azért jött ide, hogy elmeneküljön otthonról. Elmondtam neki, milyen más lehetőségei vannak arra, hogy kiszabaduljon borzalmas viszonyai közül, de cserébe ne kelljen hozzámennie egy vadidegen férfihoz. – Mint magának? A kérdés telibe talált. 49/255


– Én már jóval elmúltam tizennyolc, és nem is azért akarok elkerülni otthonról, mert boldogtalan vagyok. – Hanem? Mi elől menekül? – Egyáltalán nem menekülök. – Az álarca sok mindent elrejt, azt azonban nem lehetett nem észrevenni, hogy keresett valakit. Ki volt az? Shayne nagy levegőt vett, és szerette volna elmondani Chaznek a teljes igazságot. Amikor először találkoztak, még csak tizenhét éves volt, s akkor fenntartás nélkül a legtitkosabb vágyait is megosztotta volna vele, ám az eltelt évek óvatosabbá tették. – Senki – felelte végül. A férfi teste megfeszült. – Ne hazudjon a szemembe! – mondta indulatosan. – Jól van, legyen, ahogy akarja! Álmaim férfiját kerestem. – És az elveszített szerelmemet, tette hozzá magában. – És bennem véli megtalálni? 50/255


– Ebben nem vagyok biztos. – Ha mesébe illő, ábrándos kapcsolatra vágyik, velem rossz lóra tett. Én nem keresek szerelmet, csak olyan feleséget, akit a házasság gyakorlati oldala vonz, aki érti a tréfát, nagyvonalú, és van benne kitartás – sorolta Chaz, és visszafordult a lány felé. – Rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, Marianna? – Csak azért, hogy biztosan jól értsem: életre szólóan együtt kellene maradnom magával, de vonzalmat nem várhatok el? – Kicsoda maga? Hamupipőke, aki a hercegére vár, vagy gyakorlatiasan gondolkodó ember? Álom vagy valóság? A férfi számára egyértelműen csak a második létezett, Shayne azonban tudta, valamiképpen el kell érnie, hogy megint engedjen a vágyainak. – Miért nem csókol meg, Chaz? Akkor megtudnánk, hogy ez itt álom vagy valóság. – Ahogy óhajtja, drágaságom. Bebizonyítom magának, hogy a csókom nem a mesebeli hercegé, hanem valóság. 51/255


– Vagy talán ebből is, abból is lesz benne egy kevés? – Ne ábrándozzon, drágám! – Chaz egyik kezével átfogta Shayne derekát, a másikkal pedig az álarcára mutatott. – Ezt még mindig magán akarja tartani? – Igen. A lány sietve hátrább húzódott, és csengettyűi megint izgatott csilingelésbe kezdtek. Nem fedheti fel a kilétét, amíg nem találnak el újra egymáshoz. Ha Chaz megtudja, kivel van dolga, biztosan azonnal meggondolja magát. Hogy a férfinak eszébe se juthasson levennie róla az álarcot, úgy gondolta, az lesz a legjobb, ha viszszamenekül az emberek közé. Futásnak eredt, de jobban járt volna, ha nem teszi, mert kísérletével felébresztette Chazben a vadászösztönt. Két lépéssel utolérte, megragadta a karját, és maga felé fordította. A lány bő ruhája hangosan susogott, ő pedig az izgatottságtól zihálva szedte a levegőt. Kis ideig mélyen a férfi szemébe nézett, aztán a karjába omlott, hogy 52/255


mutassa, megadta magát, és már csak a kezét kell kinyújtania utána. Ő pontosan ezt tette, és Shayne ellenkezés nélkül hagyta, hogy átölelje. – Megengedi, hogy magamon hagyjam az álarcot? – kérdezte. – Ha ennyire ragaszkodik hozzá. De ha már nem láthatom, akkor legalább meg akarom ízlelni. A lány lesütötte a szemét. – Chaz… Suttogása csak még jobban felkorbácsolta a férfi vágyait, és akár a szirének éneke, arra ösztökélte, hogy elcsábítsa. Legszívesebben gondolkodás nélkül a magáévá tette volna, de minden önfegyelmét mozgósítva beérte a csókkal, bár ezzel mindkettőjüket az őrület határára kergette. A lány ajka pont olyan puha volt, mint amilyennek sejtette, és habozás nélkül szét is nyitotta előtte. Chaz a tarkójára tette a kezét, és érezte, hogy tenyere alatt kéjesen megremeg a teste. Ez lelke mélyéig felkavarta, noha esküdni 53/255


mert volna arra, hogy neki már rég nincs is lelke. A lány kebléből újabb kéjes sóhaj tört fel, ő pedig ismerte ezt a csak a nőkre jellemző kérlelést, tudta, mit jelent, és mi az, amit az a nő vár tőle, aki ilyen sóhajokat hallat. – Máris, édesem! Máris megkapod, amire vágysz – ígérte neki, miközben ruháján kitapogatta és lehúzta a cipzárt. Ajkuk megint egymásra talált, és Chaz keze minden négyzetcentiméternyi területet odaadó alapossággal bebarangoló, érzéki felfedező körútra indult a lány csupasz hátán. Mielőtt azonban kerekdeden kívánatos fenekéhez ért volna, abbahagyta becézgető simogatását, és elhúzta a korláttól. Arcát most megvilágította a hold, és a férfi az ajkára szegezte a tekintetét. Egészen nedves és kissé duzzadt volt, mintha azt várná, hogy újra megcsókolják. Chaz kibontotta a lány kontyát, hogy beletúrhasson hosszú, szőke, selyemfényű hajába, aztán óvatosan letolta róla a ruhája felső részét, és kis híján hangosan felnyögött, amikor meglátta formás mellét. 54/255


– Ebben a tekintetben legalább nem hagy majd kívánnivalót maga után a házasságunk – suttogta, miközben Shayne készségesen odasimult hozzá. – Más tekintetben sem fog, ha hajlandó leszel esélyt adni a szerelemnek. Chaz lehunyta a szemét. – Feleséget akarok, otthont és testi örömöket. Többet nem – szűrte a szót a foga között. – Majd meglátjuk. – Veszélyes játékot játszik, szép hölgy. – Ez nem játék. Shayne kihúzta a karját a ruhájából, átkulcsolta a férfi nyakát, és csókra kínálta a száját. Leomló hajával és álarcával féktelen, titokzatos istennőre emlékeztette Chazt. Átadta magát a varázsának, és szabad folyást engedett az érzéseinek. Sóváran a lány fölé hajolt, szenvedélyesen csókolta, s közben átfogta dús mellét. Illata, amelyet valahogy ismerősnek érzett, valósággal megőrjítette. Gyengéden beleharapott édes ajkába, aztán karcsú nyakára siklott az ajka, majd tö55/255


rékeny vállára, végül pedig a mellbimbójára. Shayne kéjesen boldog sikkantásai folytatásra ösztökélték, és felhúzta a szoknyáját, hogy végre beteljesüléshez juttassa, amelyre mindketten eszeveszetten vágytak már. – Várj! – fogta meg a kezét a lány. – Ne itt! Megláthatnak bennünket. – Nem akarom abbahagyni. Chaz alig bírt beszélni az izgatottságtól. Régóta nem volt már olyan nővel, akit valóban kívánt, és a vágy most szinte eszét vette. – Nem is kell abbahagynod, de nem szeretkezhetünk itt, az erkélyen. – Shayne hátranyúlt, és kitapogatta az ajtón a kilincset. – Ez a szoba évek óta használaton kívül áll. Itt senki sem talál ránk. Ha a férfi csak kicsit is figyelmesebb, ráébredt volna, ki az, akit a karjában tart, és megértette volna, miért érzi annyira ismerősnek a csókját, s miért volt már az első perctől biztos abban, mit akar tőle. Megjegyzését azonban gondolkodás nélkül tudomásul vette, és nem ütött szöget a fe56/255


jébe, honnan tudhatja a lány, hogy ezt a bálteremtől távol eső helyiséget régóta nem használják már. A hold egy darabig mutatta nekik az utat, ám aztán elbújt egy felhő mögé, és ők a sötétben csak tapintásukra és hallásukra bízhatták magukat. Chaz ettől még erősebb izgalomba jött, és most már mindenképpen meg akarta kapni a lányt. Ruhája susogásából kitalálta, merre jár. Odalépett hozzá, magához rántotta, és kapkodva levetkőztette. – Hol van? – kérdezte, és Shayne azonnal tudta, mire gondol. – Erre. Három lépéssel elérték az ágyat. Chaz gyengéden lenyomta a lányt a hűs lepedőre, és lehúzta róla a harisnyát meg a bugyit. Egy kurta pillanatig a hold előbújt a felhők mögül, és teljes szépségében megmutatta a férfinak az előtte fekvő nőt. Bőre úgy csillogott, mint a déli tengerekben halászott gyöngyök, és csak egy árnyalattal volt sötétebb a hófehér lepedőnél. Szőke 57/255


haja ezüstösen csillogott a hold fényében, lába köze is ezüstben játszott, és mesebelien halovány, ártatlanságot sugárzó lényétől csak ébenfekete, sebezhetőségről árulkodó szeme ütött el élesen. Álarca valamiért még erősítette is ezt a hatást, és titokzatosan szemérmessé varázsolta. – Nem fogok fájdalmat okozni neked – suttogta a férfi. – Tudom. – A magamévá teszlek, de esküszöm arra a kevésre, ami még szent nekem, hogy utána feleségül veszlek. – Ezt is tudom. A hold egyre halványabban világított, és Chaz még azelőtt karjába akarta zárni a lányt, mielőtt egészen besötétedne, hogy magához szorítsa, és neki ne kelljen egyedül éreznie magát az éjszakában. Kapkodva ő is megszabadult a ruháitól, aztán lefeküdt az ágyra a lányhoz, és beburkolta teste melegével. Amikor már az orrukig sem láttak el, a hátára gördült, és magára vonta Shaynet, aki lázas csókokkal borította be a mellkasát. 58/255


Haja takaróként borult föléjük, és olyan hosszú volt, hogy a vége a férfi csípőjét csiklandozta. Chaz megborzongott az izgatottságtól, és átfordította a lányt, hogy ő kerüljön fölébe. Csókjai határtalan szenvedélyről és vágyról beszéltek, mégsem engedett teste sóvár sürgetésének, hanem várakozón két keze közé fogta Shayne arcát. – Mondd, hogy nem ez lesz az első alkalom az életedben! – kérte, és olyan rekedt volt a hangja, hogy a lány alig ismert rá. – Nem, nem ez lesz. – Nem biztos, hogy menni fog. Már nagyon régen… – Akarlak. Most! A férfi másra sem vágyott, csak arra, hogy birtokba vegye és egészen betöltse a testét, de uralkodott magán. Valami azt súgta neki, hogy hallgasson még megmaradt csekélyke tisztessége parancsára. Csak nagyon-nagyon óvatosan, szinte már ösztönösen érintette meg azokat a pontjait, amelyeken a lány a legnagyobb örömet érez59/255


hette. Finoman becézte bőrét a melle és a válla között, izgatott bimbóját, érzékeny, feszes hasát éppen csak valamivel az aranyló háromszög fölött, a térdhajlatát, a csípőjét, combja selymes belső felét. Addig-addig simogatta, amíg Shayne már annyira vágyott az egyesülésre, hogy az szinte fájt. Chaz végre-valahára belehatolt, és a lány valósággal repült a kéj hullámain. A férfinak eddig életében csak egyetlenegyszer volt része az egygyé válásnak ebben a leírhatatlan érzésében. Egyszeriben előtörtek annak a réges-régi éjszakájának az emlékei, és többé nem is tudta elfojtani őket. Birtokba vették, ahogyan ő birtokba vette az alatta fekvő idegen nőt, akinek álarcán a kis csengők üdvözlést muzsikáltak. Nem bírt ellenállni ennek az édes hívogatásnak, magához szorította a lányt, mind gyorsabban és gyorsabban mozgott benne, míg meg nem érezte, hogy átlépte a boldogító önkívület határát. Akkor ő is követte abba a csillagmiriádos birodalomba, s 60/255


testük, lelkük és szívük tökéletes összhangra lelt, eggyé váltak a másikkal és a természettel. Nem sokáig lehetett azonban részük ebben a maradéktalan boldogságban. Valahonnan nagyon messziről Chaz hallotta, hogy kinyílt egy ajtó, aztán hirtelen éles fény borult a szobára, és egy nő ijedt hangja törte meg a csendet. – Jaj, elnézésüket kérem… Jóságos ég, te vagy az, Chaz? – kérdezte Ella Beaumont. – És te… Shayne?

61/255


3. FEJEZET Neked, aki a feleségem voltál! Újabb év telt el, mire megint rászántam magam arra, hogy írjak neked. Egészen biztos voltam abban, hogy eljössz a Hamupipőke-bálra, és hajnalig vártam is rád, ám hiába. Magam sem tudom, miért vetem most papírra ezeket a sorokat. Talán így akarom elmondani, hogy még mindig várom a viszontlátást veled. Az is lehet azonban, hogy soha nem tudom, mikor érkezett el az elengedés ideje, és semmit sem adok fel egykönnyen, amit hiába is akarnék tagadni. Mit mondtam el még neked ott rögtön az erkélyen akkor éjszaka? Az eszméletlenségig folytatom a küzdelmet, vagy addig, amíg a másik feladja. Nos, egyelőre még nem láttam be, hogy vesztettem. Ezt az egészen különleges harcot azonban csak akkor fogom megnyerni, ha Te újra a karomban fekszel majd. 62/255


Eladtam a birtokot, amelyet kettőnknek vásároltam, és megint vándoréletet élek. A sors fura fintora, hogy sokat kerestem a bolton. Még a bátyád is elégedett lenne velem. De mit érdekel ez engem? Nekem egyedül. Te számítasz, csak Te vagy fontos. A fenébe is, Shayne, miért nem jöttél el a bálra? Hol vagy, hol keresselek? Vagy csak én hittem, hogy mi ketten összeillünk? Meglehet, álom volt csupán az egész, ostoba képzelgés, és talán nem horda hátán a Föld nálam nagyobb bolondot, mert még mindig hiszek, és még mindig reménykedem. Szívem, egyetlen szerelmem, Shayne, hol vagy, hol bujkálsz? Chaz összerándult, mintha horogütést kapott volna. – Shayne! – Mindent megmagyarázok – hadarta a lány, miközben Ella sietve kihátrált a szobából, és behúzta maga mögött az ajtót. 63/255


A folyosóról beszűrődő fényben Chaz meglátta, hogy az éjjeliszekrényen kislámpa áll, és felkattintotta. Aztán megragadta Shayne álarcát, és letépte róla. A lány soha nem érezte még annyira mezítelennek és kiszolgáltatottnak magát, mint abban a pillanatban, amelyben a kis villanyégő megtörte a szobában a sötétséget. Olyan érzése támadt, hogy Chaz kíméletlen pillantása elől egyetlen gondolata, egyetlen érzése sem maradhat rejtve. Hirtelen kiugrott az ágyból, és maga elé kapta a lepedőt, hogy elrejtse a csupaszságát. A férfi szerencsére az arcára szegezte a tekintetét, és így egy másik titkát megőrizhette magának. – Ezt az egészet előre kifundáltátok! Kezdettől fogva jól mulattatok rajtam, te meg a bátyád! – Nem így volt, Chaz. Engedd, hogy megmagyarázzam! – Mit kell itt még magyarázni? – A férfi ketrecbe zárt tigrisként fel-alá járkált a szobában, és még dühösebbnek látszott attól, hogy anyaszült meztelen volt. – A drágalátos bátyád kilenc éve 64/255


egyszer már elszakított bennünket egymástól, most azonban valamilyen rejtélyes okból úgy döntött, hogy mégiscsak összehoz bennünket. Vagyis még mindig mi vagyunk a madzagbábok, és ő rángatja a zsinórjainkat. – De hát te vagy az egyetlen férfi, akit valaha is szerettem… Chaz visszament az ágyhoz, és haragjában vonzóbb volt, mint valaha. – Most már elég jó vagyok neki, mert van földem, házam és némi pénzem is? Így már elfogadható férj lehetek a húga számára? – Rafe nem is tudja, hogy időközben meggazdagodtál. – Nyomozóval figyeltetett, Shayne. Csak így lehetett. Más magyarázat nem létezik. – A férfi felkapta a padlóról a nadrágját, és belebújt. – Ez az én meghívásomat ugyanúgy megmagyarázza, mint azt, hogy te itt vagy. Köszönöm, de nemet kell mondanom a lehetőségre. Nem engedem, hogy a Beaumont család másodszor is tönkretegye az életemet. 65/255


Megismétlődne a múlt? – kérdezte magától Shayne gondolatban. Megint csak egyetlen éjszakát tölthet azzal a férfival, aki már sok évvel ezelőtt elrabolta a szívét, és megint elveszíti a szerelmét? Nem, nem, és még egyszer nem! Túl sokáig tűrte félénken, hogy csak megtörténjenek vele a dolgok. És mi lett a vége? Heves mozdulattal, akár egy szárit, magára tekerte az ágytakarót. Haja kócosan omlott a vállára, ám ez most kicsit sem érdekelte. – Nélkülem sehová sem mész – jelentette ki határozottan, és haragos pillantásokat lövellt Chaz felé. – Tévedsz, ha ezt hiszed. – Megígérted, hogy magaddal viszel. – De csak azért, mert akkor még nem tudtam, ki vagy. Kerül, amibe kerül, jobb belátásra kell térítenem, gondolta a lány. Ez az egyedüli lehetőségem arra, hogy megtaláljam a boldogságot, és nemcsak én, hanem Chaz is, amire ő éppúgy vágyik, akár elismeri, akár nem. 66/255


– Azért jöttél ide, hogy feleséget találj magadnak. Emlékszel még? Most már nincs időd arra, hogy valaki mással megismerkedj. – Már hogyne lenne! – A férfi kapkodva belebújt az ingébe, és begyűrte a nadrágjába. Siettében begombolni már elfelejtette, és Shayne tekintete napbarnított felsőtestére tapadt. Egy órája sincs még, hogy csókokkal borította be. A gondolatra kéjesen megborzongott, de Chaz következő szavai kíméletlenül visszarántották a valóságba. – Talán már nem lesz nagy a választék, de még nem hajnalodik. – Neked csak ennyit jelent, ami az előbb történt közöttünk? – Bármennyire is élveztem nagyvonalú áldozatodat… – Elég, ne folytasd! – A férfi szavai tőrdöfésként érték a lányt. – Menj, ha menned kell, de ne tedd tönkre az elmúlt óra varázsát! Chaz vonásai egy pillanat erejéig ellágyultak, és Shayne felismerhette benne azt az embert, aki valamikor volt. Azt a férfit, aki egyetlen közös 67/255


estéjükön viharosan beleszeretett, és gondolkodás nélkül feleségül is vette. – Shayne! Chaz úgy suttogta el a nevét, mintha az élete legszebb perceit idézné fel benne. Ekkor azonban megint kinyílt mögöttük az ajtó. Chaz hirtelen megfordult, és kihívóan a lány elé állt, hogy megóvja a fenyegető veszélytől. – Shayne? – kérdezte Rafe. – Jól vagy? A lány mélyeket lélegzett, és még mindig annak a hatása alatt állt, amit az imént Chaz szeméből kiolvashatott. Ha elismeri, ha nem, egészen biztos, hogy még ma sem közömbös iránta. Elfojtja az érzéseit, ám azok ettől még léteznek. – Jól vagyok, Rafe. Éppen azon voltunk… – Ha nem lett volna ennyire szomorú, ami történt, még nevetni is tudott volna rajta. – Chaz meg én éppen azon voltunk, hogy újra közelebb kerüljünk egymáshoz. – Ella aggódik érted. – Ami itt folyik, az csakis rám és a húgára tartozik, Beaumont! – szólt közbe Chaz indulato68/255


san. – Vagy talán már megint bele akarja ütni az orrát a kettőnk dolgába? – Én csak arról akartam meggyőződni, hogy Shayne-nek nem esett baja. – A húga nagy kislány már. Néhány kék foltba még nem hal bele. Rafe szeme dühösen villogott, miközben beljebb lépett a szobába. – Ha egyetlen karcolást is ejt rajta… Ezúttal a lány lépett védelmezően Chaz elé. – Ez csak afféle szólásmondás, Rafe. Chaz nem szó szerint értette. Ő soha nem okozna fájdalmat nekem. – Dicséretes a bizakodásod – súgta Chaz a fülébe –, elvégre éppen elbúcsúzni készültem tőled, amikor a bátyuskád beállított. Rafe meghajtotta a fejét. – Intézkedem, hogy készítsék elő a könyvtárszobát az esketésetekhez. Van valamilyen kívánsága a szertartással kapcsolatban, McIntyre?

69/255


– Igen, van. – Chaz lehajolt a nyakkendőjéért. – Annak örülnék a legjobban, ha sor sem kerülne rá. Megkaptam, amit akartam. Rafe nagy levegőt vett, és a húga tudta, nagyon gyorsan cselekednie kell, ha nem akarja, hogy a két férfi közül az egyik betört orral hagyja el ezt a szobát. – Korlátozott időre is köthetnénk házasságot – mondta kérlelően Chaznek csendesen, hogy Rafe ne hallhassa. – Csak addig maradnánk együtt, amíg biztosak lehetünk abban, hogy nem estem teherbe. – Micsoda? Miről beszélsz? A lány bosszús pillantást vetett rá. – Magad mondtad, hogy az óvszer volt az első, amit elcsomagoltál. Az viszont nem jutott eszedbe, hogy használd is. – Komolyan gondolod, hogy teherbe eshettél? – kérdezte Chaz elképedve és kicsit hangosabban, mint kellett volna. – A francba! – Teherbe ejtette… Utolsó szemét! – sziszegte Rafe dühösen. – Most felöltöztök, és öt perc 70/255


múlva találkozunk a könyvtárszobában. Addigra a pap is ott lesz. – És ha én nem vagyok hajlandó feleségül venni a húgát? – Azt akarja, hogy fattyút hozzon a világra? Igaz, magának ez már nem lenne újdonság. Chaz falfehér lett, és ökölbe szorította a kezét. Shayne rémülten hol rá, hol meg a bátyjára nézett. Olyasmiről beszélnek itt, amit ő nem ért, de bármiről legyen szó, az biztos, hogy megverekedni is készek miatta. – Lecsillapodnátok végre, hogy értelmes emberek módjára tárgyalhassunk? – szólt közbe a lány gyorsan, mielőtt elszabadult volna a pokol. – És egyáltalán, miről vitáztok? – Semmi olyanról, ami miatt neked aggódnod kellene – felelte Rafe. – A leendő férjed és én éppen egyezségre próbálunk jutni. Nos, McIntyre, mi lesz? Elfogadja a feltételeimet, és feleségül veszi a húgomat? – Ezt még megbánja, Beaumont! 71/255


– Efelől szemernyi kétségem sincs. – Rafe gúnyosan elhúzta a száját, és megvonta a vállát. – Shayne azonban a húgom, és én mindent megteszek azért, hogy boldog legyen. Neki pedig, számomra egyébiránt érthetetlen okból, szent meggyőződése, hogy csak magától kaphatja meg ezt a boldogságot – tette hozzá, aztán sarkon fordult, és minden további nélkül elhagyta a szobát. – Chaz? – Nem hallottad, mit mondott a bátyád? Felveszel valamit az esketéshez, vagy egy szál ágytakaróban járulsz az oltár elé? – Nem akartalak becsapni, Chaz, és azt sem terveztem el előre, hogy az ágyban fogok kikötni veled. Egyszerűen csak időt szerettem volna nyerni arra, hogy kiderítsem, milyen ember lett belőled. Utána felfedtem volna magam előtted. – Édesem, én pontosan tudom, hogy ezt az egészet alaposan kiterveltétek. Egy készséges nő, egy vetett ágy a közelben, az ajtó előtt pedig 72/255


egy éber rokon. Ez a recept egyidős az emberiséggel. – De hát… – Elég ebből, Shayne! Kereken harminc másodperced van arra, hogy magadra vegyél valamit. Esküszöm, hogy különben úgy vonszollak le a lépcsőn, ahogy vagy. A lány sietve felöltözött, csak a harisnyáját nem húzta vissza. Hosszú ruhája alatt úgysem látszik, van-e rajta, vagy sincs. Miután végzett, felszegett fejjel az ajtóhoz indult, de a férfi elállta az útját. Arckifejezése furcsán megváltozott, és már megint arra a Chazre emlékeztette a lányt, akit annak idején megismert, aki mellett biztonságban érezhette magát, s akiről tudta, hogy szereti és gondoskodni akar róla. – Shayne! – A nevét is úgy mondta ki, mint akkor régen. – Nem folytathatjuk ott, ahol kilenc éve abbahagytuk. – Tudom. – A lány a férfira emelte a szemét, amely egyszerre mesélt sajnálkozásról és reménykedésről. – Jövőnk viszont van még. 73/255


Chaz feltépte az ajtót, és mutatta Shayne-nek, hogy menjen előre. Ő engedelmesen elindult, és már csak a folyosón jutott eszébe, hogy az álarcáról megfeledkezett. Hirtelen sarkon fordult, és visszasietett a szobába, bár maga sem tudta, miért lett számára egyszeriben ilyen fontos az álarc. Miközben karjára akasztotta a gumiszalagot, a csengettyűk izgatott csilingelésbe kezdtek. – Mit művelsz? Arra a vacakra már semmi szükség. – Tudom, de szeretném, ha nálam lenne. – Eddig azt hittem, az emberek olyan tárgyakat őriznek meg, amelyek életük szép pillanataira emlékeztetik őket. – Miért vagy ilyen elutasító, Chaz? Miért nem segítesz nekem abban, hogy újra megtalálhassuk azt, ami egyszer már a miénk volt? A férfi hidegen, rezzenéstelenül nézett rá. – Mert nem akarom, hogy bármi közöm legyen ahhoz az érzéshez, amelyet te szerelemnek nevezel, és ami egyébként is hazugság csupán. Sem tőled nem kell, sem bárki mástól. Ha pedig 74/255


ezt az égbekiáltó csalást apró sóhajtásokba próbálnád becsomagolni, amelyek között örök hűséget ígérnél nekem, esküszöm, hogy hamarabb visszaküldelek a bátyádhoz, mintsem egyetlen szó is elhagyhatná a szádat. Megértettél? Shayne megborzongott, és álarcán most úgy szóltak a kis csengők, mintha lélekharangok lennének. – Igen, megértettelek. Chaz a lelkész előtt állt, és látta, hogy beszél, de a szavait nem hallotta. Ebben a pillanatban csak arra tudott gondolni, hogy nem kellett volna elmondania az igazságot Shayne-nek. Fenntartásait kíméletesen is az értésére adhatta volna. Akkor talán elkerülhette volna, hogy fekete szeméből kétségbeesést kelljen kiolvasnia, és rémült sóhaja sem érte volna ökölcsapásként. Akkor azt sem hallotta volna, hogy csengettyűs álarca a földre esett, mielőtt Shayne fájdalmában méltóságteljesen elrohant, ő pedig legszíveseb75/255


ben utánaeredt volna, hogy átölelje, és sírig tartó szerelmet fogadjon neki. Chaz egyszer csak arra eszmélt, hogy kínos csend van körülötte. Valami fontos történhetett, amíg ő átadta magát a gondolatainak, olyasmi, ami mindenkit arra késztetett, hogy őt nézze feszülten. – Igen, akarom – mondta abban a reményben, hogy ezt várják tőle. – Ó, Chaz! – suttogta Shayne, és könnyel telt meg a szeme. A férfi boldogan elveszett volna a tekintetében. Ehelyett nagyot sóhajtott. – A fenébe, Shayne, mit csináltam már megint rosszul? – kérdezte. Rafe megütögette a karját. – Fafej, a húgom nemet mondott. – Hogyan? Bocsássanak meg nekünk egy pillanatra! – Chaz megfogta Shayne könyökét, és a szoba egyik sarkába vezette. – Mi van veled? A lány lehajtotta a fejét. 76/255


– Képtelen vagyok megtenni. Nem akarom, hogy Rafe kényszerének engedve vegyél feleségül, és én sem akarlak kényszeríteni semmire. – Nem ismered a valódi indítékaimat. – Dehogynem – vetett Shayne gyors pillantást a karórájára. – Még van időd arra, hogy virradatig találj magadnak valaki mást. – Felejtsd el! Amit elkezdtünk, be is fejezzük. – De hiszen azt mondtad… – Igen, de közben gondolkodtam. Valóban elképzelhető, hogy állapotos vagy. – Nem, nem! Egyébként is, azonnal el akartál menni, amint megtudtad, hogy velem szeretkeztél. – Ez igaz. Ha a bátyád nem tart vissza, már árkon-bokron túl járok. – Na látod! Vagyis nem akartál elvenni – érvelt a lány. A férfi egyetlen pillantásával elhallgattatta. – Édesem, én senkit sem akarnék feleségül venni. Te viszont lefeküdtél velem, és ezzel megpecsételted a sorsodat. Nekem már akkor 77/255


sem volt más választásom, amikor eljöttem ide, most viszont végképp csak ez az egy lehetőségem maradt. És neked is. Ezzel máris többet mondott a kelleténél. – Hogyhogy nem volt más választásod? – Idejekorán figyelmeztettelek, hogy maradtak még titkaim. – És… Rafe ismeri őket. Így van? A titkaidra célzott az előbb. – Elképzelhető, hogy jól értesült, de ez semmin sem változtat. – Chaz a fejével a rögtönzött oltár felé bökött, amely előtt türelmetlenül várakozott Rafe, Ella és a pap. – Ideje, hogy túlessünk a dolgon. – És ha másodszor is nemet mondok? – Nem fogsz. – Amint biztos leszek abban, hogy nem várok gyermeket tőled, felbontatom a házasságunkat. Chaznek valójában meg kellett volna könynyebbülnie attól, amit hallott, őt azonban érthetetlen düh kerítette hatalmába. 78/255


– Velem maradsz, amíg beváltod az ígéretedet, és otthonossá varázsolod a farmomat! Utána még mindig elmehetsz. Ha akkor egyáltalán menni akarsz még. – Biztosan úgy lesz. – Jól van. Most pedig menjünk vissza a többiekhez, és mondd meg nekik, hogy meggondoltad magad! Hosszú az út Coloradóig. Miután összeadták őket, és felhúzták egymás ujjára az ugyancsak rögtönzött gyűrűket, amelyeket Rafe az aranyszínű meghívókból vágott ki, Chaz karjába zárta újdonsült feleségét. Shayne felnézett rá, és olyan belső erőt olvasott ki a szeméből, amelynek kilenc éve jelét sem igen látta. Az eltelt időben szerzett tapasztalatai szemlátomást megedzették a férfit. Ám nem egyedül vele játszott gonosz játékot az élet, és nemcsak ő állta meg a helyét a küzdelmekben, hanem Shayne is. Ő azonban megőrizte érző szívét, és továbbra is készen állt a szerelemre, bármennyire is valószínűtlennek tűnt, hogy valaha is része lehet benne. 79/255


Chaz lehajolt hozzá, és abban a tudatban csókolta meg, hogy Shayne a feleségeként fog mellette élni, ha csupán néhány hétig is. Fura fintora a sorsnak, hogy legnagyobb vágya éppen most teljesül, most, amikor már régóta nem hisz az álmokban. Miután megcsókolta, nem szívesen engedte el. – Most azonnal össze kell csomagolnod – figyelmeztette. – Amint elkészültél, indulunk. – Segítek neked – ajánlkozott Ella. Rafe átölelte a húgát. – A férjed és én a dolgozószobámban leszünk. – De ne veszekedjetek! – kérte őket Shayne, és mindenkinek olyan érzése támadt, hogy a könyvtárszoba falai sokáig visszhangozták még a szavait. Miközben a Beaumont-ház labirintusszerűen ágas-bogas folyosóin haladt Rafe mellett, Chaz elszántan igyekezett visszanyerni a nyugalmát. Miután megérkeztek a dolgozószobához, Rafe kinyitotta előtte az ajtót. 80/255


– Bámulatos, mi mindent megtudhatunk valakiről, ha igazán akarjuk – jegyezte meg, és az íróasztalán fekvő vaskos iratrendezőre mutatott. – Kíváncsi az anyagára, McIntyre? – Sejtettem, hogy figyeltet. Még azt is tudta, mekkora gyűrűt kell kivágnia nekem papírból, úgyhogy nyilván a legszemélyesebb dolgaim után is nyomoztatott. Talán még egy nőt is a nyakamra küldött, aki ágyba bújt velem, hogy további, igen-igen bizalmas értesülésekre tegyen szert. Rafe arcán egész este most először oldódott valamelyest a feszültség. – Pontosan tudom, hány nővel volt együtt a húgom után, barátom. És csak ezért engedtem meg, hogy feleségül vegye Shayne-t. Chaz nem állt messze attól, hogy szabad folyást engedjen a dühének. – Nem volt joga ahhoz, hogy nyomozót állítson rám! – Ella ugyanezt mondta, és nem is egyszer. – Rafe fellapozta az íróasztalon fekvő iratrende81/255


zőt. – Van itt még valami, amiről beszélni akarok magával, mielőtt az asszonyok csatlakoznak hozzánk. A rohadt életbe! – gondolta Chaz. – Mi az? – kérdezte fennhangon. – Nyugalom, McIntyre! Csupán ajánlatot készülök tenni magának. – Tegyen, csak essünk már végre túl ezen a kutyakomédián! – A nyomozóiroda igen érdekes értesüléseket is eljuttatott hozzám. – És? Rafe egyenesen Chazre nézett. – Ha valaha is a segítségemre szorulna, hívjon fel bátran! Chaz, aki eddig önkéntelenül visszatartotta a lélegzetét, most nagyot sóhajtott. Akár sértőnek is érezhette volna az ajánlatot, és büszkeségének, haragjának engedve megmutathatta volna Beaumont-nak, mit gondol a segítőkészségéről. Már viszketett a tenyere, mégsem ütötte arcon a 82/255


sógorát, hanem kezet nyújtott neki, és őszintén megköszönte barátságos szavait.

83/255


4. FEJEZET Neked, aki a feleségem voltál! Az éjszaka rólad álmodtam. Három év telt már el azóta, hogy utoljára láttalak, de én még mindig rólad álmodom. Kedves illatod lengett körül, és egy pillanatra elhitette velem, hogy ott fekszel mellettem. Hallottam a hangodat, kissé félénken szólt ugyan, mégis egy szenvedélyes nő hangja volt. A szemedet is láttam. Koromfekete volt, mint az éjszakai égbolt. Először mosolyogva néztél rám, aztán hihetetlenül melegen, végül pedig olyan szerelmesen, ahogyan soha senki nem, amióta téged elszakítottak tőlem. Elcsépelten hangzik, ha azt mondom, hogy a bőröd olyan volt, mint a bársony és a selyem, a hajad pedig aranyló vízesésre emlékeztetett, miközben a szobába besütő holdfényben beborított bennünket? Tudod Te egyáltalán, hogy állandóan rád kell gondolnom, és csak akkor nyerhetem vissza a 84/255


nyugalmamat, ha majd újra a karomba zárhatlak? Sejted legalább, hány, és hány éjszakát töltöttem ébren, mert kínzó vágyat éreztem arra, hogy még egyszer utoljára megérinthesselek, és istenhozzádot mondhassak neked? Elraboltad a szívemet, Drágám, és azóta a lehetetlenre vágyom. Ha meglátok egy nőt, azonnal veled hasonlítom össze. Egyikük sem veheti fel azonban veled a versenyt, és egyikük sem adhatja meg nekem azt a beteljesülést, amelyet tőled megkaptam. Szeretlek, édes Shayne, őrökre szeretni foglak, és másik nőnek soha nem lesz helye az életemben. A késő délutáni napsugarak vakító fénybe borították a coloradói tájat, és ugyanolyan élesnek mutatták a Shayne előtt emelkedő ház vonalait, mint a mellette álló férfi mogorva vonásait. – Szóval ez az otthonod – mondta mégis bátran. 85/255


– Nem – felelte Chaz színtelen hangon –, ez a házam. A te feladatod lesz, hogy otthont teremts belőle. Shayne szemügyre vette a nagy farmházat, amelyről első pillantásra is lerítt, hogy sürgős felújításra szorul. A verandára vezető lépcsők lekoptak, a tetőt pedig látni valóan mindig csak toldozgatták-foldozgatták. A zsalukat már évek óta nem festették át, az esőcsatorna pedig gyanúsan úgy festett, mintha különféle szárnyas és nem szárnyas állatok vertek volna benne tanyát. A ház körül is hasonlóan szánalomra méltó állapotok uralkodtak. Azt a darabka földet, amely valaha valószínűleg kert lehetett, most megfulladással fenyegette a kedvére burjánzó gaz. Annak a kiirtása azonban várhat tavaszig. Már ha akkor ő még itt lesz. Shayne önkéntelenül a hasára tette a kezét. Fogant-e gyermek a testében a Chazzel töltött viharos éjszakán? Néhány hét múlva választ kap majd a kérdésére. Addig csak reménykedhet. – Mondd meg, mit tegyek! 86/255


– Idekint semmit. Azt majd én megcsinálom. A te tudásodra odabent lesz szükség. Shayne bizalmatlan pillantást vetett a megvetemedett bejárati ajtóra. Ha mögötte ugyanilyen elkeserítő a helyzet, akkor cseppet sem lesz egyszerű dolga. Mélyeket lélegzett, és azzal biztatta magát gondolatban, hogy meg fog birkózni a feladattal. Ha együtt akarja leélni az életét Chazzel, otthonná kell alakítania ezt a deszkákból és kátránypapírból szívtelenül összetákolt romhalmazt. – Lássuk a medvét! – jelentette ki végül. Chaz előrement, és vállával lökte be az ajtót. Shayne a küszöbön egy pillanatig habozva megállt, ám aztán megerősítette a szívét, és beljebb lépett. Ahelyett, hogy a férje ölben vitte volna át a küszöbön, amint az friss házasoknál szokás, ő mögötte botorkált, s közben nagyjából annyira érezte magát szívesen látottnak, mint az a vendég érezheti, aki mezítláb állít be egy fogadásra, amelyen mindenkitől elvárták, hogy estélyi öltözékben jelenjen meg. Ha eddig csak valamelyest 87/255


is feleségnek gondolta magát, a küszöb átlépése után maradéktalanul nyoma veszett ennek az érzésének. Miért lehet annyira fontos Chaznek, hogy éppen én teremtsek számára otthont? – tette fel magának most először a kérdést. Miért van szüksége feleségre, amikor egy belsőépítész is megtenné? Shayne elszántan emlékezetébe igyekezett idézni, mit mondott neki a férfi. Igazság szerint nem sokat. Mégis nagyon fontos lehet számára, hogy otthona legyen, ha még megnősülni is hajlandó volt érte, noha mindenre vágyott, csak házasságra nem. Valahonnan a ház belsejéből alacsony, ősz hajú cowboy került elő. – Komoly gondjaink vannak, főnök. Kettő is – mondta köszönésképpen. – Hogy ez engem miért nem lep meg? – kérdezte Chaz nagy sóhaj kíséretében, mielőtt Shayne-hez fordult. – Penny az előmunkásom. Penny, ő Shayne, a feleségem. 88/255


Az előmunkás borostás állát simogatva kíváncsi pillantást vetett Shayne-re. – Alighanem az volna a legjobb, ha most rögtön bemenne a dolgozószobába, főnök – fordult aztán vissza Chazhez. – Miért? A fenébe! Ugye nem azt akarod mondani, hogy már megint itt van a doña? – De igen. Gondoltam, a dolgozószobában ültetem le, mert az az egyetlen elfogadható helyiség a házban. Nem hiszem, hogy az öreglány turkálna a holmijában, főnök. Vagy maga azt is el tudja képzelni róla? – Nem igazán. És mi a másik gond? – Mojo. – Mi van vele? Penny kihúzta magát, de így sem lett sokkal magasabb. – A fülébe jutott, hogy maga feleséget keres, főnök. – Kitől tudta meg, ha nem tőled? – Az végül is mindegy, az a lényeg, hogy most irtó dühös. Ha gondolja, szólok Jumbónak, hogy 89/255


legyen gondja rá. Csak azt ne kérje a fiúktól, hogy ők foglalkozzanak a doñával, mert mind rettegnek attól a vén sárkánytól. – Ők igen, de te nem, igaz? – Ne ingereljen, főnök! – figyelmeztette Penny. – Ha kihoz a sodromból, felnyergelem a lovamat, és Winstonékig meg sem állok vele. A kis lady azt mondta, bármikor kaphatok állást tőle. – Azt azért megnézném, hogy Winstonék előmunkásának a keze alatt dolgozol? – fonta széles mellkasa előtt keresztbe a karját Chaz. – Ami Gabbynak fehér, az neked egészen biztosan fekete. Még egy bikát is tehénnek mondanál, csak hogy Gabbynak ne legyen igaza. Shayne elfojtott egy sóhajt. Ha ez így megy tovább, még karácsonykor is itt fognak állni. Legfőbb ideje, hogy a tettek mezejére lépjen. – Amíg te Mojóval beszélsz, Chaz, én majd foglalkozom a doñával. Megkínálnám kávéval, ha Penny volna olyan szíves, és főzne nekünk. Az idős cowboy sértett képet vágott. 90/255


– Nem vagyok én szakács! – Tudom, de a világ legjobb szakácsa sem főzhet olyan jó kávét, mint egy farm előmunkása. Penny elvigyorodott. – Inkább ne mondjon ilyeneket, ha Mojo a közelben van! – Ő az, aki éppen a konyhában tombol? – Aha. Pompás! – gondolta Shayne. Tíz perce sincs itt, és máris sikerült vérig sértenie valakit. – Az is nehezére esne, hogy behozza a kávét a doñának és nekem, Penny? – Igen, de mert maga még új itt, ezúttal kivételt teszek. – Köszönöm. Nagyon kedves. Az előmunkás halkan szitkozódva elindult. – Kedvesnek nevezett! Szépen vagyunk, mondhatom! Az ember töri magát, aztán jutalomképpen sértést vágnak a fejéhez. – Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne… – kezdte Chaz, de Shayne a szavába vágott: 91/255


– Majd gyere be hozzánk, ha beszéltél Mojóval! – Nézd… Shayne megsimogatta a férfi karját. Mindössze azt akarta értésére adni, hogy nem kell aggódnia, ám már ettől a futó érintéstől is olyan erős vágy fogta el, hogy beleremegett. Hogy lehet ez? Kilenc évnek valójában elégnek kellett volna lennie ahhoz, hogy elcsituljanak az iránta táplált érzései, de nem így történt. Ha megérinti, de már akkor is, ha csupán ránéz, azonnal az ölelésére vágyik, és abban reménykedik, hogy egy szép napon mégiscsak a szívébe zárja megint. – Azért vettél el, hogy eleget tegyek egy feleség kötelességeinek. Engedd hát, hogy tegyem a dolgomat, Chaz! Meg tudok úgy inni egy csésze kávét a doñával, hogy semmi baj nem lesz belőle. – Erre én nem vennék mérget. – Vagy megbízol bennem, vagy hagyjuk abba ezt az egészet! 92/255


– Nem rólad van szó. – A férfi idegesen beletúrt a hajába. – Először is a hölgy neve doña Isabella Madalena Vega de la Cruz. – Érdekes! És másodszor? – Másodszor… A pokolba, Shayne! – Ő az egyik titkod. Így van? Chaz feszült vonásai megerősítették Shayne sejtését. – Köze van hozzá, és nem akarom, hogy ő mondja el neked, amit tőlem kellene megtudnod. Arra nem szolgáltál rá. Bármi legyen is azzal a nővel, Chaz azon van, hogy megvédje őt. Ez reményt ébresztett Shayne-ben, ha egészen halványát is csupán. – Majd úgy intézem, hogy ne mesélhesse el. Így jó lesz? – Aligha lehet másként. – Merre van a dolgozószobád? A férfi Shayne mögé mutatott egy ajtóra. – Amint lehet, jövök én is. – Minden rendben lesz – mondta Shayne mosolyogva. 93/255


– Az nem valószínű. – Chaz a felesége tarkójára tette a kezét, magához húzta, és csókot nyomott a szájára. Már el akarta engedni, de aztán még egyszer megcsókolta, és ezúttal sokkal követelőbben, féktelen szenvedéllyel. – Támadt egy ötletem. Shayne nem igazán tudta, miért, de továbbra is csukva tartotta a szemét. – Mi az az ötlet? – Mi lenne, ha hagynánk, hogy a hívatlan vendég és a dühöngő szakács egy darabig még a saját levében főjön? Fellopózhatnánk a lépcsőn, hogy megpróbáljuk behozni az elvesztegetett kilenc évet. Kis szerencsével Mojo megnyugszik, a doña pedig elmegy, mire lejövünk. Shayne most már kinyitotta a szemét. – Ezek szerint a két rossz közül még én vagyok a kisebbik? – Nem, te olyan vagy nekem, mint a biztonságos kikötő, amelybe szívesen elhúzódnék a világ viharai elől. – Shayne egészen összezavarodott, miközben a férfi ajka bejárta a száját, az arcát, 94/255


és végül a fülcimpájára siklott. – Olyan vagy, mint sivatagban az oázis, mint friss forrásvíz a köves, poros pusztaságban. Ezt a férfit ismeri! Ez az a Chaz, akibe annak idején beleszeretett. Visszatérése titkolt örömmel töltötte el Shayne-t, és óriási megkönnyebbüléssel fogadta, hogy a régi Chaz McIntyre mégsem tűnt el nyomtalanul. Némi erőfeszítéssel talán sikerül majd megszabadítania a kemény és rideg védőpáncéltól, amelyet maga köré vont. – Én is örülnék, ha felmehetnénk, és örökre elrejtőzhetnénk odafent. Csak mi ketten. – Megtehetjük – ölelte magához a férfi. – Felveszed az álarcodat, Shayne, és úgy teszünk, mintha idegenek lennénk egymás számára, akiknek nincs aggasztó múltjuk, de jövőjük sem. Csak a pillanatot élvezzük. Addig, ameddig tart. Chaz utolsó mondata könyörtelenül visszarántotta Shayne-t a valóságba. – És ha véget ért? Akkor mi lesz? – Azzal majd később törődünk. Sokkal később. 95/255


– Jó volna… – Mi? Shayne mélyen a férfi szemébe nézett. Érzi vajon, mi az, amit olyan nagyon nehéz kimondania? – Jó volna, ha tegnap éjszaka többet jelentettem volna neked a gyors kielégülésnél, és jó volna, ha ez akkor is így lenne, ha most felmegyünk. Nem kellett volna ezt mondania. Chaz azonnal magába zárkózott, és vonásai, amelyek az előbb még tüzes szenvedélyről árulkodtak, egyszeriben fagyosak lettek. A szíve köré vont páncélon is tüstént bezáródott az aprócska rés. Hirtelen hangulatváltozása könnyeket kergetett Shayne szemébe, amelyektől sűrű pislogásokkal próbált megszabadulni. – Figyelmeztettelek, mielőtt összeházasodtunk – mondta a férfi. – Tudom. – Ne várj el többet tőlem annál, mint amit megadhatok! 96/255


Shayne önkéntelenül elhúzta a száját. Fájdalma gúnynak adta át a helyét. – Sajnálom, hogy csalódást kell okoznom, de újra meg újra kísérletet teszek majd arra, hogy visszaszerezzem a szerelmedet. – Akkor erősítsd meg a lelkedet, mert ezen a téren semmi sem fog változni! Shayne vállat vont. – Mi lenne, ha most a dolgunk után néznénk? Úgy legalább megszolgálnánk, hogy utána odafent jól érezzük magunkat. – Abban nem lesz hiba. – A férfi megint magához ölelte, és még egyszer megcsókolta. – Már alig várom. Szeméből sóvár vágy áradt, mint kiéhezett ragadozóéból, amikor váratlanul teli vadetetőre bukkan. Shayne fejében egyszeriben világosság gyúlt. Egy kiéhezett állat is mohón ráveti magát a vályúra, ám miután jóllakott, nem érdekli többé.

97/255


– Úgy gondolod – szegezte Chaznek a kérdést –, hogy egyszer majd elmúlik, ami most egymáshoz hajt bennünket? – Egészen biztosan úgy lesz. Egy nap majd arra ébredünk a másik mellett, hogy már csak forró sivatagi homok és hideg kőtenger van közöttünk. – Ha valaha is eljönne ez a nap, nem kell majd megkérned, hogy hagyjalak el. Magamtól fogok elmenni. A férfi helyeslően bólintott, Shayne-nek mégis nehéz volt elszakadnia tőle. Szerette volna átölelni, hogy sírig tartó, örök szerelmet fogadjon neki, és kijelentse, most, miután megint egymásra találtak, soha semmi nem választhatja el őket. Óvatossága azonban arra intette, hogy visszafogottnak, tartózkodónak mutassa magát. – Megyek és bemutatkozom doña Isabellának – mondta. Miközben kinyitotta a dolgozószobába nyíló ajtót, lélekben felkészült a találkozásra azzal a bizonyos Isabellával, aki tudója Chaz féltve őr98/255


zött titkának. A doñát első látásra lenyűgöző jelenségnek találta. Olyan egyenes derékkal ült az íróasztalnál a székén, mintha nyársat nyelt volna. Az ajtónyitásra nem fordult meg, hanem pillantását egy pontra szegezte maga előtt a falon. Shayne már odaért hozzá, amikor az idős nő végre ráemelte fekete szemét. Állát közben előreszegezte, de összekulcsolt kezét továbbra is az ölében pihentette. Megkapó vonásai lázongó természetről árulkodtak, bár tartása egyébként arra vallott, hogy gondosan őrzi a társadalmi helyzete megkövetelte látszatot. Igazán érdekes jelenség, gondolta Shayne. – Doña Isabella – mondta fennhangon –, Shayne McIntyre vagyok, Chaz felesége. Elnézését kérem, hogy megvárakoztattuk, de csak most érkeztünk meg. – Azt mondja, a felesége? – Az idős hölgy szigorú arca egy pillanatra felderült. – McIntyre ezek szerint eleget tett a követelésemnek. Bevallom, őszintén meg vagyok lepve. 99/255


Shayne nem az íróasztal mögött álló székbe ült le, hanem doña Isabella mellé. Abban reménykedett, hogy ezt majd előzékenysége jelének veszi. – Miért lepte meg, hogy Chaz megnősült? Dofta Isabella rászegezte sötét szemét, amelyet hollófekete pillák árnyékoltak. – Nem hittem volna, hogy lesz olyan nő, aki enged a győzködésének, és eljön vele ide. – Engem nem kellett győzködnie. A doña megvetően felhorkant. – Ettől kicsivel sem találom rokonszenvesebbnek. Shayne somolyogva nézett vissza rá. – Miért kellene azon igyekeznem, hogy elnyerjem a tetszését? – Ha azt akarja, hogy együttműködjem magával, ereje szerint mindent el kell követnie az elégedettségem kivívása érdekében. Ez egyre érdekesebb lesz! – Éppen kávét készíttetek magunknak. Mit gondol, ez jó lesz kezdetnek? 100/255


– Nem. Én csak teát iszom. – Kár! – felelte Shayne látványos közömbösséggel, mert kitalálta, hogy az idős nő szántszándékkal ingerli, és a nyugalmából akarja kizökkenteni. – Attól tartok, Penny halálosan megsértődne, ha cowboy létére arra kémem, hogy főzzön nekünk teát. Doña Isabella arcán mintha mosoly suhant volna át, ám a következő pillanatban máris hideg-rideg lett megint. – Az egy faragatlan tuskó. – Én egészen kedvesnek találtam. Mindenesetre egyenes és őszinte. – Az, csak éppen egy alkalmazottnak nem kellene mindenhez megjegyzést fűznie, mert az nem való. – Óhajtja, hogy beszéljek vele? – kérdezte Shayne. – Azt hiszi, bármit is elérhetne nála? – Nem, nem hiszem. – Shayne közelebb hajolt az asszonyhoz, és lehalkította a hangját: – Viszont jól szórakoznék. 101/255


Doña Isabella hangosan felnevetett. Éppen akkor, amikor mögöttük kinyílt az ajtó, és Penny lépett be rajta, két nagy bögre gőzölgő kávéval a kezében. – A kávé üres, mert szerintem legfeljebb egy korty whiskyvel szabad ízesíteni. Minden más csak felvizezi, és elrontja a jó ízét. – Az előmunkás kicsit sem finoman letette a porcelánbögréket az asztalra a hölgyek közé, aztán bizalmatlanul pillantgatott rájuk. – Mi van? Mit bámulnak így? A két nő sokatmondóan összenézett. – Köszönjük a kávét, Penny – mondta Shayne a tőle telhető legkomolyabban. – Remélem, nem okoztunk túl nagy fáradságot. – De, bár arra maguk valószínűleg sza… – A doña egyetlen pillantása elég volt ahhoz, hogy Penny elharapja a szót. –…fütyülnek, akartam mondani. Ha a főnök keresne, kint leszek az állatoknál. Azok legalább nem meresztenek rám ilyen szemeket. 102/255


– Döntésre jutottam – jelentette ki a doña, amint az előmunkás mögött becsukódott az ajtó. – Úgy gondolom, maga az a nő, aki kell ide. Shayne meglepetten felvonta a szemöldökét. – Azt hiszem, ezt meg kell köszönnöm, noha valójában nem tudom, mire gondol. – McIntyre ezek szerint semmit sem mesélt magának rólam. Így van? – Csak annyit említett, hogy idebent várakozik. Az idős hölgy megint horkantással adott kifejezést a nemtetszésének. – Ha így állunk, kivárom, hogy a férjétől megtudja, miért vagyok itt, és csak azután alkotok véglegesen ítéletet magáról. – Miért, az min változtathat? – Biztos akarok lenni abban, hogy akkor is vele marad, ha már tudja, mit keresek itt. – Értem – mondta Shayne, ami természetesen nem volt igaz. Csupán annyit tudott, hogy ennek az idős nőnek köze van ahhoz a titokhoz, amelyet Chaz 103/255


említett, mielőtt az erkélyen szeretkeztek volna. De milyen szerepet játszhat doña Isabella? – Most pedig foglalkozz végre azzal, amiért fizetlek, Mojo! – hallották a vastag tölgyfa ajtón keresztül is, hogy Chaz a folyosón kiabál, aztán nagy csattanásra rezzentek össze. – Csak ennyire futja tőled? Még célozni sem tudsz, te behemót szakács! Shayne rémülten felugrott a székéről. – Bocsásson meg nekem egy pillanatra, doña Isabella! – mondta, mielőtt az ajtóhoz szaladt, és feltépte. Chaz háttal állt neki, és fenyegetően rázta az öklét egy hatalmas férfi felé, aki éppen sietve visszavonult a folyosó sötétjébe. Shayne gyorsan kilépett a dolgozószobából, és becsukta maga mögött az ajtót. Nem tudta, miért van itt a doña, de csalhatatlanul úgy érezte, jobb, ha Chaz dühkitörésének nem lesz a szemtanúja. Annyi máris kiderült, hogy nincsenek a legjobb viszonyban. Ami egyébként Chazre és Mojóra is igaz lehet. 104/255


– Mi történt? – kérdezte Shayne suttogva. – Éppen elmagyaráztam az izompacsirta szakácsomnak, hol a helye. A szakácsomnak – emelte fel Chaz a hangját –, akibe annyi ész szorult, mint egy öszvérbe, és akinek hamarosan másik állás után kell néznie, ha még egyszer hozzám meri vágni a húsbárdot. Shayne ijedtében még a lélegzetét is visszafojtotta. Miután megfordult, meglátta, hogy valóban húsbárd áll ki a folyosó fával borított falából. – De hát… miért tűröd el az ilyesmit? – Ha Mojo valóban el akart volna találni, most nem a falból meredezne ki ez a barátságos szerszám. Valahogy le kellett vezetnie a mérgét. – Mi hozta ki ennyire a sodrából? – Fél, hogy kiveszed a kezéből a hatalmat a konyhában. És ez elég ahhoz, hogy a szakácsa bárddal fenyegesse Chazt? – Mojo is a titkaid közé tartozik? – Nem. 105/255


– Nem? Most kezdek csak igazán aggódni. Azt hiszem, legfőbb ideje lenne, hogy elbeszélgessünk egymással, Chaz. Shayne éppen befejezte a mondatot, amikor kinyílt a dolgozószoba ajtaja, és doña Isabella jelent meg a küszöbön. – Egyetértek – jelentette ki, és előbb Chazre, aztán a feleségére vetett helytelenítő pillantást. – Továbbra is idekint óhajtják járatni a csőrüket, mint egy gerlepár, vagy esetleg belátható időn belül megtisztelnek a jelenlétükkel? – Sajnálom – mondta Shayne. Miután visszamentek a dolgozószobába, és helyet foglaltak, Chaz az idős asszonyhoz fordult. – Én is elnézését kérem azért, hogy megvárakoztattam. Amint látom, Penny azért legalább kávéval megkínálta. – Az már rég kihűlt! – csattant fel a doña. – Mindig ez lesz a vége, ha nem isszák meg, amíg meleg. – Doña Isabella jobb szereti a teát – jegyezte meg Shayne sietve. 106/255


– Furcsa! Legutóbb azt mondta, hogy ki nem állhatja. A doña kézlegyintéssel intézte el a férfi megjegyzését. – Egy idős hölgy megengedheti magának, hogy megváltoztassa a véleményét. Ez egyike azon kevés örömöknek, amelyek élete alkonyára még megmaradnak az embernek. Chaz kelletlen fintort vágott. – A tárgyra térhetnénk végre? Megismerte a feleségemet, doña Isabella, és ezzel az utolsó elvárását is teljesítettem. Most magán a sor, hogy beváltsa az ígéretét. A koros nő összeszorította a száját, miközben tűnődve méregette Shayne-t. – Ami őt illeti, szerencsés kézzel választott, McIntyre. Nem is feltételeztem, hogy ennyi józan ész szorult magába. – Akkor meg hol itt a gond? A doña felsóhajtott. – Jól gondolom, hogy még nem mondta el neki? 107/255


– Nyugodt körülmények között akartam megtenni. Maga viszont azzal, hogy egy nappal hamarabb idejött, ismét pisztolyt szegezett a mellemnek, ezért már ma este el kell mondanom, bár a hosszú út mindkettőnket kifárasztott. – Mesélje el neki most! – Ne feszítse túl a húrt, vénasszony! – Mondja el neki azonnal, hogy bizton tudjam, nem hagyja el magát, miután megismerte az igazságot! – Nincs joga ahhoz… – De, van! Nagyon is van hozzá jogom – koppantott egy nagyot a botjával a felháborodott doña a padlóra. – Rajta, Chaz! – szólt közbe most már a kíváncsiságtól elcsigázott Shayne is. – Beszélj, ha doña Isabella úgy kívánja. – Komolyan el akartam mesélni neked, édesem – mondta a férfi sajnálkozva –, csak nem így. Vagyis valami rosszra kell felkészülnie. Shayne mélyeket lélegzett, és elszántan igyeke108/255


zett megőrizni a nyugalmát. Élete nagy részét az önuralom gyakorlásával töltötte, és azzal, hogy álarc mögé rejtse az érzéseit. A nagynénjénél töltött évek alatt mesteri szintre fejlesztette ezeket a képességeit. Később kemény küzdelmébe került ugyan, a bátyja megnyugtatása érdekében mégis vidámnak mutatkozott, miután Rafe érvénytelenítette a Chazzel kötött házasságát. Akármi is legyen az, amit most Chaz a tudtára fog adni, képes lesz arra, hogy higgadtan fogadja. – Semmi baj – mondta még egyszer csitítóan. – Már az esküvőnk előtt közöltem veled, hogy elfogadom a titkodat, és állni fogom a szavam. – Ám legyen! – A férfin látszott, hogy lélekben neki is fel kell készülnie arra, ami következik. – Doña Isabella rendelkezik valamivel, amit én nagyon szeretnék megszerezni. – Sejtettem, hogy erről lehet szó. – Hogy megkaphassam tőle, teljesítenem kellett a feltételeit. Az első az volt, hogy vásároljak magamnak házat. 109/255


– A második pedig az, hogy nősülj meg? – Igen. – És mit kapsz tőle cserében? Chaz csupán a másodperc törtrészéig habozott, mielőtt a tőle telhető legnagyobb együttérzéssel válaszolt: – A lányomat.

110/255


5. FEJEZET Neked, aki a feleségem voltál! Megint eltelt egy év úgy, hogy nem tarthattalak ölelő karomban. Mióta is nem láttuk egymást? Négy éve? El sem tudod képzelni, mennyire hiányzol. Drágám. Vársz még rám, vagy találtál helyettem valaki mást? Éjjel-nappal ezt találgatom, ezen töröm a fejem, másra gondolni sem tudok. Csak én képzeltem a veled töltött csodás éjszakán, hogy bennünket egymásnak teremtettek? Emlékszel még egyáltalán az arcomra? Megjelenik néha álmodban, ahogyan a tiéd az enyémben? Ugyanúgy hallasz engem, mint én téged, Shayne, amikor hangod ott szól az éjszaka feltámadó szélben, napkeltekor a madarak csivitelésében, vagy a patakok csörgedezésében, amikor a tél kiereszti fagyos öleléséből a földet? Vagy már csupán mind jobban elhalványuló emlék vagyok neked? 111/255


Érzem, hogy elveszítelek, Édesem. És érzem, hogy akkor lényemnek az a része is meghal majd, amelyet Te tartottál életben. Gyere vissza hozzám! Szükségem van rád. Chaznek minden akaraterejét mozgósítania kellett, hogy ülve tudjon maradni. Legszívesebben átugrotta volna az íróasztalt, hogy ölbe kapja Shayne-t, és felvigye a hálószobájába. Ott négyszemközt szerette volna elmondani neki, hogy van egy lánya. Úgy talán valamelyest enyhíthette volna a fájdalmat, amelyet a bejelentése okoz Shayne-nek. Doña Isabella azonban erőszakosan elérte, hogy már itt és most minden kiderüljön. Újdonsült felesége azonban nem zokogott fel, hanem ugyanolyan egyenes derékkal ült tovább a helyén, mint a doña. Állát büszkén előreszegezte, szép fekete szeme hatalmasra kerekedett, és összeszorította érzéki száját, hogy kicsit se remegjen, és ne árulja el magát. 112/255


– Hogy hívják? – kérdezte meg végül fájdalomról árulkodó hangon. – A lányodat. – Sarita. – Szép neve van. – Chaz tudta, hogy ez nem csupán odavetett megjegyzés volt, és nem most először nyűgözte le a felesége szívjósága. – Mennyi… idős? – Augusztusban töltötte be a hármat. – És… az édesanyja? Vele mi van? Chaz érezte, hogy másra kell terelnie a szót, különben Shayne menthetetlenül elsírja magát, ami semmiképpen sem történhet meg. Azt az elégtételt már nem fogja megadni a vénasszonynak! Gyorsan felállt, és megkerülte az íróasztalt. – Majd később beszélünk erről – mondta Shayne-nek, aztán a doñához fordult. – Most már elégedett? Az idős nő bólintott, Chaz pedig a karját nyújtotta neki. – Kikísérem. Doña Isabella felállt, és a botjára támaszkodva, nehézkesen elindult. 113/255


– Saritával mi lesz? – akarta tudni Shayne. – A hónap végén elhozom látogatóba – felelte a doña. Chaz megállt, mint akinek földbe gyökeredzett a lába. – De hiszen azt mondta… A doña gorombán félbeszakította: – Eddig az összes elvárásomnak eleget tett, Mr. McIntyre. Nem hiszem, hogy éppen az utolsó teljesítése esne nehezére. – Volna olyan jóságos, hogy elárulja, miről van szó? – kérdezte a férfi gúnyosan. Doña Isabella a botjával mutatta, hogy engedjen utat neki, aztán Shayne-hez fordult. – Maga még nem nyilatkozott, señora. Hajlandó a gyermekének elfogadni Saritát? Shayne pillanatig sem habozott a válasszal: – Olyan lesz nekem, mintha a saját lányom volna. Szavai késszúrásként érték Chazt. Kihallotta belőlük, hogy Shayne nagyon közel érzi magát hozzá, és ezzel az érzéssel nem tudott mit kez114/255


deni. Ő meg akart őrizni egy bizonyos távolságot tőle, úgymond a biztonság kedvéért. Elvégre neki csak a lánya kell, feleséget nem akart, főleg nem olyan lágyszívű teremtést, amilyen Shayne. Egyedül Sarita a fontos, senki más. Miközben azonban ezt így végiggondolta, mindvégig tisztában volt azzal, hogy áltatja magát. Döntését végül is sokkal inkább a kétségbeesés szülte, és nem meggyőződésből hozta. Bosszantó felismerés! – A lányomat akarom, doña Isabella! – emelte fel a hangját, hogy kieressze a mérgét. – Épp elég ideig voltam türelemmel, és az összes feltételét teljesítettem. Van házam, és van feleségem. – Most már csak arról kell meggyőződnöm, hogy a háza és az asszony, akit maga mellé vett, méltóak az én Saritámhoz. – Még egyszer mondom, doña Isabella, ne feszítse túl a húrt! Az idős hölgy arcáról a másodperc törtrészéig eltűnt a fensőséges kifejezés, és egyszeriben kiderült, hogy nagyon is sebezhető. Valamikor bi115/255


zonnyal szép vonásairól egyértelműen le lehetett olvasni, hogy a szívén viseli a kis Sarita jövőjét, és erősen aggódik érte. – Ő az egyetlen dédunokám – szólalt meg végül fátyolos hangon –, és nem valami kóbor macska, aminek csak meleg helyre és némi eledelre van szüksége. Ha úgy ítélem meg, hogy nincs itt jó dolga, visszaviszem magammal Mexikóba. Nálam mindent megkap. – Igazán? – kérdezte Chaz. És meddig még? – tette hozzá magában, de ezt már nem mondta ki. A Doña megfordult, és elszántan az ajtóhoz indult. Ott azonban megállt, és visszafordult. – A hónap végén újra eljövök. Kíváncsi vagyok, mire jut addig a felesége azzal, hogy ezt a kidőlt-bedőlt viskót elfogadható otthonná alakítsa át az én Saritám számára. Shayne még egyszer odasietett hozzá. – Erőm szerint mindent el fogok követni – ígérte, aztán kinyitotta az ajtót az idős nő előtt, 116/255


barátságosan rámosolygott, és a karját kínálta neki. – Nekem megengedi, hogy kikísérjem? – Ahogy óhajtja! – felelte doña Isabella, és megint fensőséges volt a tekintete. Chaz követte őket a tekintetével, és felindultan a hajába túrt. Ezt jól megkapta! Összeállt egymással az a nő, aki közel egy évtizedig nem hagyta őt nyugodni és az, aki három hónapja mértéket nem ismerő követelésekkel gyötri. Ebből a szövetségből semmi jó nem sülhet ki. Miért kell Shayne-nek mindenkihez kedvesnek lennie? – Jumbo! – kiáltotta el magát olyan hangosan, ahogyan csak a torkán kifért. Meglepően gyorsan, ám annál esetlenebbül egy hatalmasra nőtt férfi trappolt be hozzá a szobába. Egészen biztosan hallgatózott, hogy majd lelkesen továbbadja a legapróbb részleteket is a bátyjának, Mojónak, Pennynek és bárkinek, aki szán rá legalább öt percet, és meghallgatja. Jumbo kétségtelenül Chaz egyik legszorgalmasabb embere volt, egy117/255


szersmind azonban a farm legrosszabb hírharangja is. – Tessék, főnök! – Intézkedj, hogy tálalják fel a vacsorát, és innivalóból is kerüljön elég az asztalra, ha érted, mire gondolok! – Ejnye, ejnye, főnök! – csóválta Jumbo helytelenítően a fejét, aztán melle előtt összefonta fatörzs vastagságú karját, és felvonta hollófekete, összenőtt szemöldökét. – Csak nem akarja leinni magát a nászéjszakája előtt? – Ez nem a nászéjszakám lesz! Vagy mégis? Az esküvőjük előtt már szeretkeztek egyszer, de az valószínűleg nem számít. Utána pedig a kocsiban töltötték idefelé jövet az első éjszakát, így hát Jumbónak nagyon is igaza lehet, amikor nászéjszakáról beszél. – A hölgynek pezsgő legyen, vagy inkább bor? – Csak pezsgő ne! – Shayne alighanem megölné, ha pezsgőt szolgáltatna fel neki. Aligha érez kedvet az ünnepléshez azután, hogy értesült a lánya létezéséről. – Bort kapjon, jóféle merlot118/255


t. És legyen gondod rá, hogy mindig tele legyen a pohara! Bár nem hiszem, hogy sok hasznom származik majd belőle. – Rajta csak az segíthetne, ha eltörölhetné a múltat. Igaz, akkor Sarita sem lenne neki. – Arra is ügyelj, hogy Mojo ne bújjon elő a konyhából! Nem akarom, hogy a feleségem már az első itt töltött napján halálra rémüljön. – Mojo biztosan látni akarja majd. – Vissza tudod tartani a bátyádat, vagy nekem kell intézkednem? Jumbo csitítóan felemelte a kezét. – Csak semmi pánik, főnök! Majd én beszélek Mojo fejével – mondta, aztán visszament a konyhába. – Kínáljon neki még egy kis bort! – tanácsolta Jumbo. Chaz dühös pillantást vetett az alkalmazottjára, de semmire sem ment vele. Jumbónak ugyanúgy nem volt érzéke a rangkülönbségek 119/255


iránt, ahogyan Pennynek sem. Chaz tehát beletörődően Shayne-hez fordult. – Még egy kis bort? – Köszönöm, nem. – Biztos? Igazán finom… – Nem kérek. Ám legyen! Nem kér bort, amiként a levest is köszönettel visszautasította. Valószínűleg a további fogásokhoz sem ér majd hozzá, és végül az édességre is nemet mond. Chazt mindennél jobban zavarta azonban, hogy mindeddig hiába kísérletezett a társalgással, mert Shayne az öszszes próbálkozását meghiúsította. Hogy megnyugodjon, ő mindenesetre ivott egy kortyot, aztán olyan indulatosan csapta le a poharát az asztalra, hogy vörösbora fele kiloccsant a fehér abroszra. Az egyetlenre az egész házban. Az asztalnemű eddig kicsit sem érdekelte. Jumbo jól megrakott tányért tett Shayne elé. – Hozhatok önnek még valamit, asszonyom? – Köszönöm, nem, Jumbo – felelte Shayne sietve. 120/255


– De ugye ezt már szépen megeszi? Shayne csodálkozva nézett fel rá. – Hogy őszinte legyek, nem vagyok igazán éhes. Jumbo csípőre tette lapátnyi kezét. – Ennek rossz vége lesz. – Hogyhogy? – kérdezte Shayne meglepetten. – Ha nem eszik meg mindent, ami a tányérján van, Mojo bejön a húsbárdjával, hogy elégtételt követeljen. Mindig rossz néven veszi, ha valaki nem méltányolja a főzési tudományát. – Jumbo! – szólt közbe Chaz figyelmeztetően. Alkalmazottja szélsebesen feléje fordult, és könyökével csupán milliméterekkel hibázta el Shayne fejét. – Azt akarja, hogy Mojo vagdalt húst készítsen a feleségéből, főnök? Én csak a tulajdonát igyekszem megvédeni. – Nem a tulajdonom! – jelentette ki Chaz, és már majdnem kiabált. Miért gondolja mindenki, hogy Shayne a tulajdona lett, amikor feleségül vette? Előbb Rafe 121/255


Beaumont jött ezzel, most meg Jumbo. Hát nem látják, hogy ez a fiatal teremtés ugyanolyan független és erős egyéniség, mint ők? Talán a törékeny alkata miatt van ez a tévképzetük. Ha jobban belegondol, semmi meglepőt nem találhat abban, hogy Shayne minden férfiban felébreszti a védelmező ösztönt. Egészen biztos, hogy ő a legédesebb nőnemű lény, aki valaha is betette a lábát ebbe a házba. – Shayne-nek önálló akarata van – próbálta meg Jumbo értésére adni –, és egyedül is meg tudja hozni a döntéseit. – Jobban járt volna, főnök, ha engedelmes aszszonyt vásárol magának azon a nebraskai álarcosbálon. – Soha nem mondtam olyat, hogy pénzen vettem a feleségemet! – Ezekkel a szavakkal valóban nem, főnök – felelte Jumbo –, de mi azért értettük. Nem mintha ezzel itt bármi baj lenne, csak éppen egy másiknak egyszerűen megmondhatná, hogy legyen 122/255


gondja a házra meg a gyerekre, és az még sértve sem érezné magát. – Ezt meg hogy értsem? Chaz rémülten látta, hogy Shayne hátralöki a székét, és az asztalra dobja a szalvétáját. – Édesem, hidd el nekem, soha nem állítottam, hogy megvásároltalak! – A csereügylet találóbb szó lenne? – kérdezte Jumbo eltűnődve. – Tudja, valahogy úgy, ahogy a marhakereskedők csinálják. Maga tetőt ad a feje fölé, neki meg cserében rendben kell tartania a házat. Shayne úgy ugrott fel, mintha mérges pók csípte volna meg. – Azt hiszem, inkább elmegyek aludni – mondta, és az ajtóhoz sietett. – Édesem, várj! Felesége azonban ugyanúgy nem hallgatott Chazre, mint az összes többiek, akik a házában éltek. Shayne szempillantás alatt kint termett a folyosón, és elindult fel az emeletre, a hálószo123/255


bákhoz. Chaz esküdni mert volna, hogy sírni hallotta, és sietve az alkalmazottjához fordult. – Szólj Mojónak, hogy egy tálcára készítsen össze könnyű ennivalót, ami két-három óra múlva is finom lesz még, aztán tedd a tálcát a hálószobám ajtaja elé! De csendben, különben holnap új állást kereshetsz magadnak! És Mojo is, ha balhét csinál. Chaz nem adott időt Jumbónak arra, hogy válaszolhasson, hanem ő is elhagyta az ebédlőt, és Shayne után sietett. A lépcső tetején látta meg, tétován álldogált ott, mert nem tudta, melyik ajtón menjen be. A férfi hatalmas lépésekkel mellette termett, ölbe kapta, és bevitte a hálójába. Fel akarta kapcsolni a villanyt, mert már erősen alkonyodott, de Shayne megfogta a karját. – Kérlek, ne! – suttogta. Chaz most már biztos volt abban, hogy sírt, és minden tőle telhetőt elkövetett, hogy olyan férfi legyen, amilyet ez a nő megérdemel, és nem az, akihez feleségül ment. – Beszélnünk kell, édesem. 124/255


– Nem igazán – felelte Shayne komoran. – De! Komolyan gondolom. – Jól van, akkor beszélj, csak a villanyt ne kapcsold fel, kérlek! – Úgy nem látom, hogyan fogadod majd, amit hallasz. – Tudom. Jól van, legyen úgy, ahogyan ő akarja! Végül is, ha igazságos akar lenni, el kell ismernie, hogy így tisztességes. Chaz letette Shayne-t az ágyra, ő maga pedig, hogy ne legyenek túl közel egymáshoz, egy fotelba ült le. – Sajnálom – mondta aztán. – Tudom, hogy már az esküvőnk előtt mesélnem kellett volna neked Saritáról. Shayne összegömbölyödött az ágy közepén, és szorosan magához ölelt egy párnát. Erről Chaznek önkéntelenül az jutott eszébe, ahogyan őt ölelte a bál éjszakáján. Akkor még viselte az álarcát, amelyen a csengettyűk kedves üdvözlést csilingeltek. Most viszont egész tartása, minden mozdulata elutasító. 125/255


– Miért titkoltad el előttem a lányodat? – kérdezte meg végül Shayne. – Beszélni akartam róla, ám aztán elragadott a szenvedély. Amikor pedig rájöttem, hogy becsaptál, először úgy gondoltam, én sem tartozom neked őszinteséggel, és nem meséltem Saritáról. – Értelek. Shayne lehajtotta a fejét, és hosszú haja az arcába hullt. A lebukó nap vörösen izzó visszfénye megfestette aranyló tincseit, mint alkonyaikor a sárgálló búzamezőt. – Belátom, nem volt helyes, hogy elhallgattam előled a lányom létezését – folytatta a férfi. – Úgy gondoltam, jóvátehetem a hibámat, ha idefelé jövet mesélek neked Saritáról. Végül azonban nem vitt rá a lélek, mert nem akartalak az esküvőnk után azonnal elszomorítani. – Nem voltunk házasok, amikor a gyermekedet nemzetted – mondta Shayne, de közben olyan erővel szorította magához a párnát, hogy azon majdnem szétpattantak a varrások. – Meg126/255


látásom szerint semmi sem kötelezett arra, hogy hűséges légy hozzám. – Komolyan így gondolod? A kérdés csak úgy kicsúszott Chaz száján, de most már tudni akarta rá a választ. Shayne félredobta a párnát, mintha mankó, támasz lett volna, amire nincs többé szüksége. – Tudom, nehéz elhinned, de igenis megértem, hogy az eltelt években más nőkkel is együtt voltál – felelte, és még a hangja is visszanyerte az erejét. – Te viszont nem akarod hallani, miért látom ezt be. Nem, Chaz ezt valóban nem akarta tudni, és sietve megszólalt, hogy Shayne ne folytathassa: – Madalenának hívták, és életem egy nehéz időszakában megédesítette a napjaimat. – Szeretted? – Attól tartok, a válaszom nem tetszene neked. – Akkor már tudom. Azt hiszed, soha nem lennél képes szerelemmel szeretni egy nőt? Shayne alig hallhatóan suttogta el a kérdését, Chaznek mégis libabőrös lett a háta. Talán azért, 127/255


mert Shayne hangja egészen kifejezéstelenül szólt, vagy attól, hogy felesége ilyen higgadtan fogadta, amit Madalenáról megtudott. Ő azonban most nem akarta kideríteni, melyik igaz a két lehetőség közül, hanem csak arra vágyott, hogy karjába zárhassa Shayne-t. Édes illata nyomába indult, mivel a szobában közben egészen sötét lett. Shayne nem számíthatott arra, hogy odamegy hozzá, mert összerezzent, amikor megérintette. – Valamikor szerettelek – mondta Chaz. – Ez nem elég? – Nem! – vágta rá Shayne, és megpróbálta eltolni magától. – Te egyszerűen félsz attól, hogy éld az életedet. Nem hittem volna, hogy ez veled valaha is megeshet, és mégis így van. – Nem, élni nem félek – suttogta a férfi, és ajka Shayne ajkát simogatta. – Én csak óvatos, gyanakvó és meglehetősen kiábrándult lettem. Shayne elfordította a fejét, hogy Chaz ne csókolhassa meg. Újra megpróbált kiszabadulni az 128/255


öleléséből, ám a férfi most sem engedte el, és ő megadta magát a sorsának. – Mi történt Madalenával? – kérdezte végül. – Ami közöttünk volt, az nem jelentett többet kitérőnél. Másként szólva, eszköz volt egy cél eléréséhez. – Kinek? Neked vagy neki? – Mindkettőnknek. Ő a legkisebb gyerek volt a családjában, és mint ilyen, örökösen lázongott. A szülei erővel akarták megfékezni, Madalena azonban megvédte magát, mégpedig olyan módon, amelyet nem bocsáthattak meg neki. – A családja tudott rólad? – Igen. – És elszakították tőled? Ó, Chaz! Shayne tartása már nem volt olyan merev, és a férfi úgy érezte, hogy kicsit közelebb került hozzá. Örömében még fel is nevetett volna, ha nem ilyen szomorú témáról beszélgetnek. – Nem, Shayne, ők nem úgy viselkedtek, mint Rafe. Nem kezdtek ámokfutásba, viszont egy129/255


szer s mindenkorra elzárták Madalena elől a pénzcsapokat. – Kitagadták miattad? – kérdezte Shayne elképedten. – Hogy tehettek ilyet? – Rosszul értelmezett büszkeségből. Korlátoltságból. Ki tudja? Egyvalaki tartott ki csupán mellette. A nagyanyja, doña Isabella. – Nem tehettél volna valamit az érdekében? Nem vehetted volna feleségül? – Nem tudtam, hogy a szülei kidobták. Egyébként sem változtatott volna semmin, ha felajánlom neki, hogy elveszem. Madalena nem akart férjhez menni, és én sem akartam megnősülni. – A férfi Shayne fejére támasztotta az állát. – Mint mondtam, egyikünk sem gondolkodott hosszú távon. Amikor egyértelművé vált, hogy egymás iránti érzéseink megváltoztak, Madalena összecsomagolta a bőröndjét. Másnap megérkezett érte doña Isabella, az unokája pedig minden jót kívánt nekem. Egy héttel később máshol vállaltam munkát. – Sarita születéséről nem is értesítettek? 130/255


– Sokáig nem. Csupán néhány hónapja tudom, hogy van egy lányom. Doña Isabella váratlanul megjelent az utolsó munkahelyemen, és elmondta, hogy Madalena autóbalesetben életét vesztette. A nagyanyja Saritát is magával hozta. – Gondolom, nagyon meglepődtél. Chaz elhúzta a száját. – Én inkább megdöbbenésnek nevezném, amit éreztem. – Isabella nyilván úgy gondolta, tudnod kell, hogy van egy lányod, különben nem vele együtt keresett volna fel. Ez volt az a pont, amely Chaz számára mindeddig homályos maradt ebben a történetben. – Ma sem értem, miért döntött úgy, hogy nem titkolja tovább előlem a lányom létezését. Azóta ugyanis sokkal inkább úgy viselkedik, mint aki nem akarja megengedni, hogy Sarita hozzám kerüljön. Akkor viszont miért hozta el hozzám? Mire jó ez a húzd meg, ereszd meg? – Valószínűleg azt szeremé, hogy te neveld fel a kislányt. 131/255


– Sőt mi több, örökbe kellene fogadnom, de csak akkor, ha otthont kínálhatok a számára. – Otthont és anyát – mondta Shayne, és megint sértett volt a hangja. Chaz nagyot sóhajtott. – Igen. Mindkettőt. Shayne újra megdermedt a férfi karjában, mielőtt megpróbálta eltolni magától. – Ha már itt tartunk, elmondhatnád, mit akarsz tőlem valójában, Chaz. Otthont kell teremtenem számodra, hogy magadhoz vehesd a lányodat. Ez világos. És utána? Utána mi lesz velem? A férfi nem tudta, de még csak nem is sejtette, mit válaszolhatna erre a kérdésre. Hogy időt nyerjen, legördült az ágyról, a szekrényhez ment, és pólót vett elő belőle. – Tessék! – dobta oda Shayne-nek. – Ma éjszakára ezzel kell beérned. Mindketten fáradtak vagyunk, és sejtelmem sincs, mit művelt Jumbo a bőröndjeinkkel. Majd holnap kicsomagolunk. – Én nem alszom ebben a szobában. 132/255


– Akkor válassz másikat! Nekem mindegy, hol tesszük el magunkat másnapra. – Úgy értettem, veled nem alszom egy ágyban. Chaz már az előbb is gyanította, hogy ez volt a mondat valódi jelentése, a véleménye azonban nem változott. – Együtt fogunk aludni! – mondta olyan hangon, amelyet csak ritkán használt, ám akkor kivételesen a legfafejűbb cowboyt is engedelmességre késztette. – Vedd le végre a ruhádat, és bújj bele abba a pólóba! Shayne olyan szavakat dünnyögött, amelyekről a férfi eddig azt hitte, egyáltalán nem is szerepelnek a szótárában, ám aztán ruha susogását hallotta, amiből kitalálta, hogy ezt a csatát ő nyerte meg. Megkönnyebbülten kinyitotta az ajtót, hogy behozza az odakészített tálcát. Miután megfordult, a folyosóról beeső fényben meglátta Shayne-t. Félig háttal neki, meztelenül térdelt az ágyon, és éppen a pólót készült felvenni. Egy pillanatra mintha megállt volna az idő, és 133/255


Shayne sem mozdult, úgyhogy Chaz alaposan megnézhette magának. Aranylóan szőke haja beborította a hátát. Keskeny csípőjéről a férfi tekintete a karcsú combjára siklott, amely között az árnyék olyan volt, mintha valaki védelmezőn tenyerével takarta volna el a feszes hasa alatt szőkéllő háromszöget. Szép mellén apró, rózsaszín gyöngyszemekre emlékeztettek a szoba hűs levegőjétől megkeményedett bimbói. Nagy, fekete szemét Chazre emelte, és ő úgy érezte, hogy sebezhetőségről árulkodó tekintete a szívéig hatol. Sóvár vágy feszítette, és már levegőt is alig kapott. Legszívesebben lerakta volna a padlóra a tálcát, hogy most azonnal Shayne-re vesse magát. – Chaz? Amint meghallotta a hangját, a férfi egyszeriben belátta, hogy nem okozhat még több fájdalmat neki, és nem teheti akarata ellenére a magáévá. Nagy nehezen sikerült uralkodnia magán, és visszafogta a vágyait. Lábával berúgta az ajtót, és az ismét beállt sötétben óvatosan elara134/255


szolt az ágyig. Letette rá a tálcát, aztán felkapcsolta a kislámpát. – Hozzá sem nyúltál a vacsorához. Ezt itt Mojo készítette neked, hogy egyél valamit. Shayne közben bebújt a takaró alá, és állig felhúzta magán. A lámpa fényében egyértelműen kiderült, hogy sírt. Összetapadt pillái árulkodóan csillogtak, és felszáradt könnyek hagytak nyomot az arcán. Chaz érezte, hogy bosszúság vesz erőt rajta. Bosszantotta, hogy azok a könynyek miatta potyogtak, de az is, hogy Shayne ennyire érzékeny. Ha beletörődne, hogy hiába ábrándozik szerelemről, sokkal könnyebb lenne az élet. Miért nem teszi egyszerűen jégre az érzéseit? Akkor ő élvezhetné az együttlétüket, és közben nem furdalná a lelkiismeret, mert nem kellene bűnösnek gondolnia magát. A férfi áttette a tálcát Shayne mellé, az éjjeliszekrényre. Mojo hatalmas adag csirkesalátát állított össze. Chaz a salátalevelek, kockára vágott paprikák és pirított kenyérdarabkák közül kivett egyet a csíkokra szeletelt csirkemellből, és 135/255


Shayne szájába dugta, ő pedig szó nélkül megette. Valószínűleg túl fáradt volt már az ellenkezéshez, de az is lehet, hogy az éhség késztette engedelmességre. Végül felült, a férfi pedig odaadta neki a tányért, és megvárta, hogy jókora adagot megegyen a salátából. – Be kell vallanom neked valamit, drágám – szólalt meg aztán. – Bármit megtennék azért, hogy hozzám kerüljön a lányom. Az aduász azonban, sajnos, doña Isabella kezében van. Ha ő úgy dönt, hogy Saritával visszamegy Mexikóba, szinte semmit sem tehetek, legfeljebb idegőrlő, hosszadalmas pereskedésbe kezdhetek, azt pedig szeretném elkerülni, ha csak lehet. – Én tehát csupán eszköz vagyok ahhoz, hogy megkaphasd Saritát. – A lány tekintetéből áradó melegséget végtelen szomorúság fátyolozta. – Valóban csak azért vettél feleségül, hogy te lehess a lányod gondviselője? Chaz a legrosszabbakra is felkészült, mielőtt kimondta volna a megbocsáthatatlant. – Igen, így is mondhatjuk. 136/255


Shayne, mintha egyszeriben elment volna az étvágya, visszaadta a tányért, aztán leengedte a szemhéját. Chaz úgy sejtette, előle akarja elrejteni az érzéseit, mert azok már semmit sem jelentenek neki. Akkor viszont miért bosszantja ennyire ez a hűvös tartózkodás? Miért szeretne Shayne álla alá nyúlni, hogy rá kelljen emelnie azt a szép szemét? Miért akarja megtudni, sikerül-e újra elérnie, hogy olyan leplezetlen szerelemről meséljen a tekintete, mint akkor, amikor szerették egymást? Mégsem érintette meg, mert tudta, ha nem uralkodik magán, többé nem lesz képes megállni. Shayne, mintha csak olvasott volna a gondolataiban, még feljebb húzta magán a takarót. – Azt várod tőlem – kérdezte aztán –, hogy derítsem ki, mit akar a doña, és adjam meg neki? – Igen, bármi legyen is az. – Chaz áttette a tálcát az ágy mellett álló székre. – Bevallom, halvány sejtelmem sincs, milyen elképzelései vannak a házról. Te viszont nő vagy, és talán ki tudod találni egy másik nő gondolatait. 137/255


– Vagyis szabadon dönthetek a helyiségekről? Ajjaj! – gondolta a férfi, mert tapasztalatból tudta, soha nem jó, ha kiengedi kezéből az irányítást. – Aligha van más választásom – válaszolta végül mégis. – És mi lesz, ha megkapod Saritát? – Úgy érted, veled? – Igen. – Shayne felhúzta a térdét, és átkarolta, mintha így megvédhetné magát a világ gonoszságaitól. – Úgy értem, mi lesz velem, ha nem vagyok állapotos, neked pedig a doña visszaadja a lányodat?

138/255


6. FEJEZET Neked, aki valaha szerettél! Eldöntöttem, hogy olyat teszek, ami őrültségnek tűnhet, de nincs más lehetőségem. Nemsokára megint Hamupipőke-bált rendeznek a bátyádéknál. Megkértem egy barátomat, hogy szerezzen számomra meghívót. Így majd a nevem nem szerepel a vendéglistán, és Ella nem figyelmeztetheti a férjét. Mindenképpen ott leszek a bálon. Magam sem tudom, miért akarok még egyszer ilyen nagyon odamenni. Meglehet, azért, hogy elbúcsúzzam valamikor volt szerelmünktől. Talán abban reménykedem, hogy újra találkozhatom veled. Hát nem furcsa, hogy ennyi év után is még ilyen gondolataim vannak? Azt hiszem, egyszerűen bizonyosságot kell szereznem arról, hogy már nem kellek neked, mert csak így zárhatom le végleg a kettőnk dolgát, és kezdhetek új fejezetet. Egyre azt mondogatom 139/255


magamnak, hogy mindketten megváltoztunk, és ha még esetleg találkozunk is ott a bálon, talán csak futó pillantást vetünk majd egymásra, aztán ki-ki megy tovább a maga útján. A bizonytalanságot azonban akkor sem bírom tovább. Biztos akarok lenni abban, hogy jó döntést hozok, amikor átállítom a váltót, és többé nem szánok neked szerepet az életemben. Ha mégis eljössz a bálra, és nem találjuk egymást riasztónak, esetleg megpróbálhatnánk még egyszer együtt. Te mit gondolsz erről, egyetlen szerelmem? Szerinted is élnünk kell a lehetőséggel, ha megadatik nekünk? Lehet, hogy nem így látod, és akkor… Nos, ha nem talállak ott a bálon, megkaptam a választ a kérdésemre. Várj rám, Shayne! Én eljövök. A gondolatra, hogy Shayne gyermeket várhat tőle, Chaz megborzongott. Hogy azért-e, mert semmire sem vágyott ennél jobban, vagy éppen 140/255


mert ez volt az, amit mindenképpen el akart kerülni, azt maga sem tudta. – Nem érünk rá majd akkor eldönteni, mi lesz veled azután? – kérdezte végül kitérően. – Nem. Én most azonnal választ akarok kapni a kérdésemre. – Édesem, annyira fáradt vagyok, hogy már azt sem tudom, mit beszélek. Negyven órája nem hunytam le a szemem, és neked is el kell ismerned, hogy kimerítő napunk volt. A férfi megnyugtatásnak szánta szavait, de úgy tűnt, nem ért célt velük. Shayne fogta magát, és a falnak fordult. – Most már aludni szeretnék. Talán neked is azt kellene tenned, Chaz. – Jó ötlet! A férfi felállt az ágy széléről, és levetkőzött. Miután lefeküdt Shayne mellé, át akarta karolni a vállát, ő azonban nem engedte. – Nem hiszem, hogy okvetlenül egymáshoz kellene érnünk – mondta. – Ma nem igazán vagyok olyan hangulatban, hogy te meg én… 141/255


Hirtelen elhallgatott, és a pillanatnyi csendet halk sírás követte. Chaz megvárta, hogy a hüppögést egyenletes levegővételek váltsák fel, és az ő pattanásig feszült izmai is ellazuljanak. Akkor közelebb gördült Shayne-hez, és a karjába zárta. Shayne keze a mellkasán feküdt, feje pedig a vállán. Önkéntelenül odabújt hozzá, olyan magától értetődően, mintha legalább ezredszer tenné már. A végén még a lábát is átvetette a combján, és térde a férfi legérzékenyebb pontjához ért, amitől kéjes borzongás futott végig a gerincén. Mégsem használta ki a helyzetet, hanem összeharapta a fogát, és elszántan uralkodott magán. Egész teste megfeszült, miközben így feküdtek. Shayne álmában még csókot is lehelt az arcára, és olyasmit dünnyögött, amit Chaz a legkevésbé sem vágyott hallani. Annál inkább meglepődött azon, hogy a vallomás elégedettséggel töltötte el, és kicsit később még elaludnia is sikerült. 142/255


Amikor Shayne másnap reggel lement az ebédlőbe, Chaz már ott ült az asztalnál, és éppen belekóstolt a kávéjába. Azon a helyen is gőzölgött egy csészével, amelyen Shayne előző este ült. Most is ott foglalt helyet, és ivott egy kortyot az illatos feketéből, amelyet Costa Ricában sem készíthetett volna el jobban a házvezetőnőjük. – Mit tervezel mára? – kérdezte Chaz. – Megpróbálom kitalálni, hogyan változtathatom otthonná ezt a házat. – Vannak már elképzeléseid? Shayne a fejét rázta. – Egyelőre egy árva ötletem sincs. – Ne ess kétségbe! Biztosan eszedbe jut majd valami. – A férfi megvárta, hogy Shayne megigyon egy-két korty kávét, és csak akkor folytatta óvatosan: – Nem volna jobb, ha előbb mindennel megismerkednél? Nem kell már ma estére kész tervekkel előállnod. Talán könnyebben jönnek az ötletek, ha fokozatosan, lépésről lépésre haladsz. Mi lenne, ha ma csak azt dönte143/255


ned el, melyik hálószoba volna a legalkalmasabb Sarita számára? Shayne kitűnőnek találta a javaslatot. – Ha majd igazán nekilátok, hányan dolgozhatnak a kezem alá? Kiket tudsz nélkülözni? – Sajnos csak egyvalakit, de az Jumbo lesz. Neki elég, ha megmondod, mit szeretnél, és mindent elintéz, megcsinál. Ördögöt festettek a falra, és az is megjelent Jumbo két tányérral a kezében lépett be az ajtón. – Jó reggelt! – köszönt, és olyan megilletődött képet vágott, hogy Shayne önkéntelenül elmosolyodott. Kapcsolatuk az este nem indult igazán jól, de ma talán sikerül valamelyest javítania rajta. – Hogy én milyen éhes vagyok! – mondta. – Ha így áll a helyzet, kishölgy, akkor a legjobbkor érkeztem ezzel itt – ragyogott fel Jumbo arca, és Shayne elé tette az egyik púpozott tányért.

144/255


Miután a férfi visszavonult a konyhába, Shayne evett néhány falatot, aztán a férjéhez fordult. – Lenne egy apró kérésem. – Éspedig? – Szeretnék egy kutyát. Nagy testűt, amelyik mindig éhes, és rengeteget eszik. Chaz szélesen elmosolyodott. – És hol tartanád azt a kutyát? – Itt, a székem alatt – felelte Shayne, és viszonozta a férfi mosolyát. – Meglátjuk, mit tehetünk a cél érdekében. Húsz perccel később Shayne eltolta maga elől a tányérját. – Nem megy tovább. – Csak a felét etted meg. Ha Mojo ezt meglátja… – Mojo, Mojo és megint Mojo! Mást sem hallok. Ha ez így megy tovább, ő lesz a mumusom. Shayne az asztalra dobta a szalvétáját, felállt, és elindult a konyhába. Chaz azonnal utánasietett. 145/255


– Édesem, nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne. – Szerintem viszont pompás ötlet – válaszolta Shayne, és belökte a konyhaajtót. Jumbo a hosszú munkapult előtt ült egy bárszéken. Hozzá képest árvagyereknek tűnt az a férfi, aki az ajtónak háttal, a mosogatónál állt. Shayne a híres-hírhedt Mojót sejtette benne, és nagy vidáman ráköszönt. A férfi egy pillanatra valósággal kővé vált, aztán nagyon-nagyon lassan lerakta a serpenyőt, amelyet éppen elmosott, és kötényében megtörölte a kezét. Amikor megfordult kiderült, hogy arcát sebhelyek sokasága csúfítja el. Mindenki más összerezzent volna erre a látványra, Shayne-nek azonban szeme sem rebbent. Tekintete leplezetlenül bejárta a vöröslő hegeket, aztán keresztülvágott a konyhán, és odalépett a szakácshoz. Lábujjhegyre állt előtte, és mintha észre sem vette volna, hogy újra megdermedt, kisimította a homlokába hulló tincseket amelyek alól az összes többinél csúnyább heg bukkant elő Vonala olyan volt, mint egy lecsapó 146/255


villámé, ahogy végigfutott a homlokán, kettévágta az egyik szemöldökét, és a szeme sarkánál ért véget. – Óriási szerencséje volt, barátom – állapította meg Shayne. – Ha csak egy centivel hosszabb ez a seb, most fekete szemkötőt viselne, mint egy kalóz. Hol tett szert rá? Autóbalesetben? A szakács csak bólintással válaszolt. A férfiak kíváncsi pillantásaitól kísérve Shayne kigombolta ingblúza kézelőjét, és felgyűrte az ujját. Alkarján elhalványult heg futott fel cikcakkvonalban. – Egészen a hónaljamig tart – mesélte. – örülhetek, hogy egyáltalán mozgatni tudom a karomat. Időváltozáskor még mindig furcsán bizsereg. Mojo elismerően füttyentett egyet, Chaz pedig nagyot sóhajtott. Shayne feléje fordult, és látta, hogy olyan képet vág, mint akit gyomorszájon öklöztek. – Ez még semmi – mondta, aztán farmernadrágjából kiráncigálta az ingét, és felhúzta a hasá147/255


ról, amelyet apró, ezüstös vonalak valóságos hálója borított be. – Az egész testem ilyen – mosolyodott el kacéran. – A többit is megmutatnám magának, Mojo, de attól tartok, a férjem nem támogatná az ötletet. – Mi a fene történt veled? – akarta tudni Chaz, amikor végre megjött a szava. – Autóbalesetet szenvedtem, mint Mojo is. – Hogyan és mikor? – kérdezte Chaz döbbenten. Shayne nem válaszolhatott, mert Mojo megelőzte. – Mennyi ideig feküdt kórházban? – Hónapokig, de abban nem voltak benne a plasztikai műtétek, amelyekre a legcsúnyább hegek eltüntetéséhez volt szükség. – Én győztem! Én fél évet töltöttem kórházban – büszkélkedett Mojo. – Az első hetekben háromszor hoztak vissza a klinikai halálból. Az orvosok már leírtak. – Igazán? Én pedig a vérem felét elvesztettem. – Jaj, ne! 148/255


– Hol történt a baleset? – kérdezte Chaz. – Costa Ricában. Ott igencsak veszélyesek a hegyi utak. – Gondunk lesz rá, hogy itt messze elkerüld őket. – Az elég bajos lenne, merthogy a Szikláshegység lábánál vagyunk. – A hegy közelébe sem mész! – jelentette ki Chaz ellentmondást nem tűrő hangon. Shayne azonban csak megvonta a vállát, aztán megint Mojónak szentelte a figyelmét. – Ami a konyhát illeti… A szakács összeszabdalt homloka ráncba szaladt, és még komorabb lett a tekintete. – Mi van vele? – Nem tudok főzni. – Komolyan? – Mojo arca szempillantás alatt felderült, és úgy mosolygott, mint sütőtök a lapáton. – A legkomolyabban – bólintott Shayne. – Costa Ricában a házvezetőnőnk többször is kísérletet tett arra, hogy legalább az alapokra meg149/255


tanítson, de én reménytelen esetnek bizonyultam – mesélte, és bátorítóan rámosolygott a szakácsra. – Remélem, ezennel sikerült megoldanunk a konyhai válságot. Ezentúl is főz majd ránk, Mojo? – Kitalálta! Mindjárt tudtam, hogy kedvelni fogom magát. Az ízlésemhez képest kicsit sovány ugyan, de ezen majd segítünk. – Úgy tökéletes, ahogy van, Mojo – szólt közbe Chaz. – Nem, mert most kettő helyett kell ennie. Chaz már az ajtóhoz indult, most azonban szélsebesen megfordult. – Mit mondtál? – Azt, hogy a felesége gyermeket vár. Látóember vagyok – magyarázta Mojo büszkén Shayne-nek. – Anyámtól örököltem a képességemet, ő is meglátta ezeket a dolgokat. Shayne rámosolygott a szakácsra, aztán megfogta Chaz kezét, és kihúzta magával a konyhából. 150/255


– Ha Mojo nem tesz lakatot a szájára, hamarosan új állást kereshet magának – morogta a férfi. – Megbánnád, ha elküldenéd a háztól. Nekem elhiheted. Chaz felvonta a szemöldökét. – Valóban rosszul főzöl? Shayne elmosolyodott. – Még annál is rosszabbul. – Semmit sem ért, főnök! Chaz felnézett a könyvelésből. – Nincs itt mit érteni, Jumbo. Téged bíztalak meg a feladattal. Ha a feleségem azt mondja, hogy valaminek balra kell kerülnie, akkor te fogod azt a valamit, és átteszed oda, ahova ő mutatja. Akkor is, ha éppen a ház faláról van szó. Megértettél? – De… egy faramuci füzettel járkál a házban, folyton jegyzeteket készít, és nem is csak a bútorokkal kapcsolatban. Chaz csodálkozva felvonta a szemöldökét. 151/255


– Úgy gondoltam, jobb lesz, ha bejövök, és szólok, hogy készüljön fel a legrosszabbra – magyarázkodott Jumbo. A pokolba! – gondolta Chaz. – Már felkészültem – mondta fennhangon. – Olyan hosszú listát írt össze, főnök, mintha ő lenne a Jézuska személyesen. Chaz letette a ceruzáját. – Azt mondod, listát készít? – Ugye, hogy ez már több a soknál? – Jumbo felindultan járkálni kezdett a szobában. Hosszú lábával öt lépés is elég volt ahhoz, hogy egyik faltól a másikig jusson. Végül visszament Chaz íróasztalához, és hatalmas kezével súlyosan rátenyerelt. – Tudom, nem volt igazán szép tőlem, de egyszer belekukkantottam abba a nyavalyás füzetbe. Számok vannak benne, meg az összes szoba alaprajza bútorokkal, amelyeknek hírükhamvuk sincs a házban. Chaz kisimította a homlokába hullott tincseket, és elmosolyodott. 152/255


– Szóval meg vannak számozva a lista pontjai? Ez nagyon komolyan hangzik. Jumbo csípőre tette lapát kezét, és felvonta ébenfekete szemöldökét. – Mit akar tenni, főnök? – kérdezte. – Azt hiszem, beszélnem kell a feleségemmel. Tudod, hol van éppen? – Az egyik hálóban – felelte Jumbo, és Chaz esküdni mert volna, hogy alkalmazottja megborzongott. – Itt maradok, és kivárom, hogy abból a hárpiából megint olyan édes kis hölgyet varázsoljon, főnök, amilyen akkor volt, amikor idehozta. Chaz abban a hálószobában talált rá Shaynere, amelyet ő eredetileg Saritának képzelt el. Felesége az erkélykiugró párnázott padján ült, és a mezőket nézegette. Valami volt az ölében, mellette pedig ott feküdt a nevezetes jegyzetfüzet. A férfi önkéntelenül elmosolyodott Shayne még a külsejét is új feladatához igazította. Fekete nadrágot, fekete pulóvert és elegáns blézert viselt, ráadásul csodaszép, hosszú haját is borzalmasan 153/255


szigorú kontyban fogta össze. Ha nem ismerte volna, Chaz a kizárólag a munkájuknak élő, fiatal üzletasszonyok egyikének gondolta volna, bár olyat ő még csak a tévében látott. Azokon a farmokon, amelyeken eddig dolgozott, a nők öltözete mindig farmernadrágból és kockás blúzból állt. A férfi odament Shayne-hez, leült mellé, és rövid úton átalakította a frizuráját Gyönyörű szőke tincsei máris törékeny vállára omlottak. – Képtelenségnek tartottam, neked mégis sikerült elérned, hogy Jumbo tartson tőled – mondta Chaz. Shayne nem fordult feléje, de hátával széles mellkasának dőlt, miközben a Sziklás-hegység hófödte csúcsait nézegette. – Igen, észrevettem. Valószínűleg a jegyzetfüzetem az oka. – A dolgozószobámban vár, és reszket, mint egy kölyökkutya, amelyet éppen csúnyán leteremtettek. Remélem, nem rondít majd oda a szőnyegemre. 154/255


– Sajnálom – felelte Shayne mosolyogva. – Én csak módszeresen akarom végezni a munkámat. – Azzal semmi baj nincs, de tégy meg nekem egy szívességet! Haladj valamivel lassabban, hogy Jumbo ne lépjen sztrájkba! Shayne egyetértően bólintott. – Vannak már korszakalkotó ötleteid? – kérdezte a férfi. – Akad egy-kettő. Arra gondoltam, hogy ez a szoba tökéletes lenne Saritának. Ha jól sejtem, te is így képzelted – mutatott Shayne az ölében fekvő dobozra, aztán kivette belőle az ajándékot, amelyet Chaz a lányának vásárolt, és itt felejtett ebben a szobában. A játék babának egyetlen kislány sem tudott volna ellenállni. Porcelánfejét csillogó, fekete fürtök díszítették, és csupa bársonyba, csipkébe öltöztették. Hosszú ruhája alatt számtalan alsószoknya bújt meg, és szép ívű, selymes pillák árnyékolták nagy barna szemét, amellyel mintha kedvesen nézett volna fel Shayne-re. A férfi megköszörülte a torkát. 155/255


– Úgy gondoltam, a kislányok biztosan szeretik, ha a babájuk hasonlít rájuk. Shayne megindultan lehunyta a szemét. Fel nem foghatta, hogyan gondolhatja magát szívtelennek az a férfi, aki ilyen figyelmesen választ ajándékot a lányának. – Csodaszép ez a baba – mondta végül fennhangon. – Sarita azonnal meg fogja szeretni. – Gondolod? Shayne most először hallott ki bizonytalanságot Chaz hangjából. Érezte, hogy nagyon vágyódik a lánya után, amit szépnek talált tőle, azt viszont mélységesen sajnálta, hogy ő nem jelent ilyen sokat neki. – Karácsonyi ajándéknak szántam a babát, de talán már akkor odaadom majd Saritának, amikor beköltözik ide, hogy hamarabb otthon érezze magát. Te mit gondolsz erről? Shayne elvette a padról a jegyzetfüzetét, és felállt. – Szerintem tökéletes ajándék, bármikor adod is át. 156/255


Chaz a karjánál fogva megállította. Valami azt súgta neki, hogy óriási baklövést követett el, de nem tudta, mivel. – Rosszat mondtam? – Nem, dehogy. – Akkor miért haragszol rám? A múlt éjszaka miatt? Félsz, hogy csak addig kellesz nekem, amíg visszakapom Saritát? Shayne nem érzett erőt ahhoz, hogy megint vitába szálljon Chazzel. Hogyan magyarázhatná meg egy férfinak, aki nem hisz a szerelemben, hogy ő egész életében pontosan az után sóvárgott, és valaha az ő ölelő karjában vélte megtalálni? És miként értesse meg ezzel a férfival, hogy a szeretet az, amire a kislánya a porcelánfejű babáknál, de a világ összes kincsénél is jobban vágyódik? Ő maga is kislány volt még, amikor elveszítette a szüleit, és hideg, rideg környezetben kellett felnőnie, ahol ismeretien fogalom volt a szeretet, a nevetés és a törődő odafigyelés. Életének az a tíz, legszörnyűbb éve maradandóbb sebeket ej157/255


tett rajta, mint az autóbaleset. Ő aztán tudja, mennyire sivár a világ, ha nincs benne szeretet. Belenézett a férje szemébe, abba a lélegzetelállítóan kék szembe, amelynek pillantása az egyik percben metsző és hideg, mint egy téli nap, a következőben viszont kedves, aggódó és figyelmes. Most éppen napsugarasan meleg volt. „Félsz, hogy csak addig kellesz nekem, amíg visszakapom Saritát?” – kérdezte tőle az előbb. Úgy tűnik, egyáltalán nem érti, mi az, ami neki valóban fontos. – Nem, Chaz, nem attól félek – felelte Shayne végül. Szomorúság tört rá, és elszántan visszafojtotta feltömi akaró könnyeit. – Én attól félek, vagyis inkább az tölt el rettegéssel, hogy komolyan beszélsz, amikor azt mondod, elfelejtettél szeretni. Miközben Shayne továbbra is a szemébe nézett, a férfi vonásai megint jéghidegek lettek, mintha csak téli szél fagyasztotta volna szája köré a szigorú vonásokat. 158/255


– Nem kell félned a valóságtól, édesem – mondta Chaz nagy sokára, és erőnek erejével elmosolyodott, de mosolya is fagyos volt. – Egyszerűen csak nézz szembe vele!

159/255


7. FEJEZET Neked, aki a feleségem voltál! Elmentem a Hamupipőke-bálra, de Te nem voltál ott. Mit írhatnék még neked? Már azt sem tudom, hogyan érzek. Meglehet, kifogytam az érzésekből. Nem hittem volna, hogy valaha is feladom majd, most viszont… Találkoztam valakivel, Shayne. Nem szeretem szerelemmel, de nem gondolom, hogy még egyszer bárkit is olyan közel akarnék engedni magamhoz, mint téged. Madalena és én beérjük annyival, amennyi köztünk van, és ő mintha még boldog is lenne így, noha én szinte semmit sem kínálhatok neki. Többet azonban nem is vár el tőlem, én viszont örülök, hogy mellette ideigóráig nem érzem azt az ürességet, amely az évek során egyre erősebb lett bennem. Azt az űrt, amely, attól tartok, egyszer majd menthetetlenül felfal engem. 160/255


Nem értem, miért, mégis olyan érzésem van, hogy én hagylak el téged. Nem akartalak megcsalni, és őszintén sajnálom, hogy így alakult. Nem bírom tovább egyedül, ezért hát most örökre elköszönök tőled, egykor volt feleségemtől. Ha létezik egyáltalán nő, akihez a sírig hűséges tudtam volna lenni, akkor az Te voltál. Chaz a létra tetején állt, és az esőcsatornát tisztította. Egyszer csak beléhasított a felismerés, hogy kis híján elveszítette Shayne-t. Még nagyban kereste, amikor pedig már évek teltek el azután, hogy a lány élete hajszálon múlt csupán, miután autóbaleset szenvedett egy keskeny, kanyargós Costa Rica-i hegyi úton. Ha odaveszett volna, ő talán soha nem értesül a haláláról. Hideg volt az idő, a férfit mégis kiverte az izzadság, és reszketés tört rá. Mielőtt még lezuhant volna a létráról, gyorsan lemászott a földre, és bement a házba Shayne az emeleten volt, és éppen azt magyarázta Jumbónak, hogy az üresen álló hálószobákat ki kell festeni, a szőnyegek 161/255


pedig tisztításra szorulnak. Amikor meglátta Chazt, elhallgatott, és kérdőn nézett rá. – Szükséged van valamire? – Igen, nagyon is – felelte a férfi rekedten, és intett Jumbónak, hogy menjen ki. Miközben az óriás kicaplatott, Chaz lehúzta a munkakesztyűjét, és hanyagul ledobta a földre. Amint kettesben maradtak, a legközelebbi falhoz szorította Shayne-t, és két keze közé fogta az arcát. Jó darabig csak áthatóan nézte, és finom vonásait tanulmányozta. A bőre selymes volt, magasan ülő járomcsontját egészséges pír borította. Miközben a férfi nézegette, Shayne idegesen megnedvesítette telt ajkát, de bársonyfekete szemét közben sem vette le róla. Ez volt az a kép, amely éveken át konokul kísérte Chazt, és ez azóta sem változott, amióta együtt élnek. Még a létra tetején állva, az esőcsatorna tisztítása közben is maga előtt látta ezt az arcot és ezt a szempárt. – Mi van veled, Chaz? – kérdezte Shayne suttogva. 162/255


– Csitt! Nem bírtam ki, hogy ne tegyem meg. – Mit? A férfi nem találta a megfelelő szavakat, és tettei válaszoltak helyette. Shayne tarkójára tette a kezét, magához húzta, fölébe hajolt, és megcsókolta. Átadta magát ennek a pompás érzésnek, amelyet ezúttal nem követett keserű kijózanodás, mert csókját viszonozta a legcsodásabb ajak, amelyet szája valaha is érintett. Mélyen belélegezte Shayne hódítóan édes illatát, és a legszívesebben testestül-lelkestül felfalta volna. Közben megint arra kellett gondolnia, hogy akit most csókol, az már réges-rég halott is lehetne. Szerencsére azonban nagyon is eleven volt, miközben lábujjhegyre állt, és szenvedélyesen viszonozta a csókját. Chaz még erősebben magához ölelte, és élvezte, hogy melle a mellkasához, csípője a combjához ért. Szíve szerint azonnal a magáévá tette volna, de bizton tudta, hogy Jumbo még mindig odakint ácsorog az ajtó előtt. Ha mégsem uralkodna magán, Shayne vajon átkulcsolná a derekát a lábával, és engedné, 163/255


hogy őt is elragadja a vad érzéki vihar, vagy a neveltetése lenne az erősebb? A férfi hamar választ kapott a kérdésére, mert Shayne egyre szenvedélyesebb lett. Igen ám, de mennyire lesz tartós ez a vonzalom? Meddig vágyódik még sóváran ez után a nő után, akit most a karjában tart? Mikor jön el a pillanat, amelyben saját szívtelensége egyszer s mindenkorra tönkreteszi a házasságukat? Hány éjszaka telik el, mire valamelyikük ráun a másikra, és elmarad a vágyott beteljesülés? Újra megcsókolta Shayne-t, ezúttal még forróbban, és közben elszántan összpontosított, hogy ne gondoljon a jövőre, hanem csak a pillanat örömeit élvezze. Shayne úgy bújt meg a karjában, mint hajó a biztonságos kikötőben, bár a férfi nem merte volna kijelenteni, hogy az ő karját még biztonságosnak nevezi. Édes, drága felesége azonban nem kételkedett ebben, mert finom száját olyan nagyvonalúan engedte át neki, és olyan leplezetlenül kínálta fel magát a vágyá164/255


nak, hogy Chaz már attól tartott, az érzései menthetetlenül legyűrik. – Nem értelek, Chaz. Azt hittem, azt akarod, hogy kezdjek valamit a házzal. – Igen, de … – A férfi elhallgatott, gyámoltalanul felemelte a kezét, és elszántan a megfelelő szavakat kereste. – Én csak arra gondoltam, hogy átfested a falakat, elhelyezel néhány dísztárgyat a bútorokon, itt-ott szőnyeget raksz le, és talán még egykét semmire sem jó díszpárnát is veszel a kanapékra. Mindenre gondoltam, csak erre itt nem! – mutatott körbe végül. – Mindenképpen alacsonyabbra kellett rakatnom a mosdókagylót. Sarita még csak hároméves, és jókora időbe telik, amíg elég nagy lesz ahhoz, hogy sámli nélkül is elérje a csapot. – És a kislányoknak persze polcra is szükségük van a fürdőkádjuk mellé meg a zuhanyzójukba, amelybe még sarokülőkének is kerülnie kell? Shayne kitért a férfi pillantása elől. 165/255


– A polcokon nagyon jól el lehet helyezni a samponokat meg a tusfürdőket. Azokból pedig a kislányoknak sok kell, és szempillantás alatt mindent teleraknak velük. Chaz mélyebben homlokába húzta a cowboykalapját. – Jól van, akkor legyen olyan zuhanyzó, amelyikben le is lehet ülni. De miért kell Saritának mindjárt két mosdókagyló? – Nos, tudod… – Shayne elakadt, mert nem igazán tudta, hogyan magyarázza meg, mit miért alakíttatott át. – A jelek szerint soha nem éltél olyan házban, amelyik tele volt nőkkel. – Egy kislánytól még nem lesz tele a ház nőkkel! – Ez hamar megváltozhat, ha meghívja a barátnőit a születésnapjára, vagy egyszerre többen is itt alszanak nála. A férfi elsápadt. – Arra gondolsz, hogy pizsamapartit rendeznek a házamban? 166/255


– Az ilyen alkalmak nagyon fontosak egy kislánynak – felelte Shayne. Az iskolatársnői számára legalábbis azok voltak, őt a nagynénje soha nem engedte el ilyen bulikra, arról meg végképp szó sem lehetett, hogy otthon rendezzen egyet. Tapasztalatokat tehát nemigen gyűjthetett ezen a téren, kislánykorában mégis az volt a leghőbb vágya, hogy egyszer valamelyik barátnőjénél tölthesse az éjszakát. – Amint híre megy, hogy Sarita itt él veled, egész sereg lány fogja megrohamozni a házadat. – Egy egész sereg? – Vihorászni, sivalkodni fognak, és ki akarják festeni magukat. – Kifesteni? Úgy érted, az arcukat? – nézett rá Chaz szörnyülködve. – Sarita még csak hároméves! – A kislányok gyorsan nőnek – válaszolta Shayne jókedvűen. – Szempillantás alatt felnőtt lesz belőlük. 167/255


– Ne! – rázta meg a férfi a fejét – Az én lányomból ne legyen gyorsan felnőtt! Shayne tűnődve ráncolta a homlokát. – Máig nem felejtettem el, hogy valamikor Rafe is ilyesmit mondott velem kapcsolatban. Igaz, ő azt is hozzátette, mit kap tőle az a férfi, aki járni próbál a húgával. – Férfiakkal járni? Chaz lerogyott egy székre. Ez már végképp sok volt neki. Shayne kedvesen megveregette a vállát. – Később majd még beszélgetünk erről, de most vár a villanyszerelő. Egy kislánynak rengeteg konnektorra van szüksége, hogy legyen hová bedugnia a rádióját, a magnóját, a CDlejátszóját, a hajszárítóját és a számítógépét. A férfi fejcsóválva nézett Shayne után, aki elhagyta a szobát, és elindult le az előcsarnokba. – Mi a fene történt a padlómmal? – kiáltotta el magát Chaz. 168/255


Jumbo felemelte a kezét, mintha megadná magát. – Rám hiába néz így, főnök. Ez az egész a felesége ötlete volt. – A feleségemé? – Igaz, ezt mindjárt gondolhatta volna. – És hol van most életem szeretett párja? – A dolgozószobájában, főnök. Még ez is! Chaznek ráncba szaladt a homloka. Egy férfi dolgozószobájának tabunak kellene lennie a felesége számára. – Nem fúrsz több lyukat a padlómba – bökte meg a mutatóujjával Jumbo mellkasát. – Megértettél? – Sajnálom, főnök – felelte a megtermett férfi vigyorogva –, de ez idő szerint magától nem fogadok el utasításokat. Nyilván emlékszik, hogy azt mondta, mindent tegyek meg, amire Shayne utasít, és én ehhez tartom magam. Abban is, hogy még hat lyukat kell fúrnom. Chaz ingerülten felsóhajtott. 169/255


– Folytasd csak így, nagyfiú, de akkor addig ellenőriztetem veled a legelő kerítését, amíg lefagy a far… vagyis a füled. – A fülem? – kérdezett vissza Jumbo behízelgő hangon. – Amióta megnősült, főnök, meglepően megváltozott a szóhasználata. Korábban valahogy sokkal… képszerűbb volt. Chaz hangulatát csak tovább rontotta, hogy igazat kellett adnia az emberének. – Valóban? Nos, a te képszerű szóhasználatodnak is hamarosan annyi lesz, barátom. Abban a másodpercben, ahogy a lányom átlépi ennek a háznak a küszöbét, egyetlen olyan szót sem akarok hallani többé, ami nem való egy kisgyerek fülének. És ez Mojóra is vonatkozik. Jumbo kisfiúsan elmosolyodott. – Ezt személyesen óhajtja közölni vele, vagy inkább az üzenetét felírja egy papírlapra, amelybe követ csomagol, és behajítja a konyhába? Chaz arcán mosoly suhant át.

170/255


– Azt hiszem, a feleségemre bízom, hogy értesse meg Mojóval, a jövőben nem kérünk a dühkitöréseiből. – Ő pedig olyan lesz, mint a kezes bárány, sőt mi több, valószínűleg mosolyogva fogja eltűrni, hogy rendreutasították. A testvérem tűri, hogy egy nő parancsolgasson neki! – Jumbo hitetlenkedve ingatta a fejét. – Ezt soha nem gondoltam volna róla. – És ez még semmi! Akkor csodálkozol majd csak igazán, ha a kislányom beköltözik ide. Meglátod, egy óra sem kell hozzá, hogy az ujja köré csavarja Mojót. Feltéve, hogy Sarita valóban itt fog lakni. Ez a gondolat azonnal Shayne-t juttatta Chaz eszébe. Odapillantott dolgozószobája csukott ajtajára, amely mögött ott ül az ő drágalátos hitvese, és ki tudja, miken töri megint a fejét. A fenébe, ott most neki kellene dolgoznia! Nem engedheti meg magának, hogy mindig csak… Végül beletörődött a megváltoztathatatlanba, és benyitott a dolgozószobába. 171/255


– Shayne! Mi a fenét műveltél a szőnyegpadlómmal? Felesége az íróasztalnál ült, és telefonált. Dús haját már megint feltűzte. A férfinak valósággal bizsergett az ujja, annyira szerette volna kibontani azt a borzalmasan szigorú kontyot, és legalább ennyire vágyott arra is, hogy átvigye a hálószobájába Shayne-t, és minden egyes ezüstös sebhelyére csókot leheljen, amire eddig napvilágnál soha nem volt módja. Az eltelt két hétben Shayne napközben legfeljebb futó csókot engedélyezett neki, ha valahol összetalálkoztak a házban. Egyébként kizárólag akkor csókolhatta meg, amikor aludt. Shayne csak olyankor bújt oda hozzá és ölelte át. Álmában viszonozta a csókjait, és tiltásával nem törődve szerelmet is vallott neki. Csak akkor engedte őt magához, amikor édesdeden aludt és neki csak akkor lehetett valódi beteljesülésben része. Reggelre azonban Shayne egyszerűen nem emlékezett arra, ami az éjszaka történt közöttük. 172/255


Házasságuk mindjobban felőrli, és egy napon majd egészen biztosan tönkreteszi. Felesége azonban mindebből semmit sem vesz észre. – Beszélnünk kell – mondta Chaz nyomatékosan. Shayne végre felpillantott a tölgyfa asztalon kiterített papírjaiból, és befogta a telefonkagylót. – Egy perc, és a rendelkezésedre állok – mondta, aztán megint úgy tett, mintha a férfi ott sem lenne. – Azokról a körülbelül egyméteresekről beszélek, amelyeken BF jelzés van. Légy szíves, csomagold be őket, és küldd el nekem! Ha másként nem megy, légiáruként. Tudom, Chelita, hogy az drága, de akkor is. Arra is figyelj oda, kérlek, hogy átjusson a vámon, bár ezt Marvinra is rábízhatod. Ő majd elintézi, hogy ne szenvedjen késedelmet az ügy. Mi ketten sok mindent kibuliztunk már. – Kivel beszélsz te egyáltalán? – akarta tudni Chaz, és arra is nagyon kíváncsi lett volna, hogy ki az a férfi, akivel Shayne ki tudja, miket „kibulizott” már. 173/255


– Köszönöm, Chelita. Nemsokára megint jelentkezem. A férfi azt sem várta meg, hogy felesége letegye a telefont. – Ki az ördög az a Marvin? – Egy barátom. A Rafe kávéültetvénye melletti faluban nőtt fel. – És mit kell áthoznia a vámon? – Néhány műalkotásomat. – Vagy úgy! – A fenébe, ezek szerint feleslegesen izgatta fel magát! Chaz gyorsan másra terelte a szót, bár nagyon jól tudta, hogy ettől is kijön majd a béketűrésből. – Mit műveltél a padlómmal? Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó, és egy férfi sétált be rajta, akinek súlyos szerszámtartó öve veszélyesen lehúzta a nadrágját. Chaz halk szitkozódással a felesége elé állt, hogy eltakarja előle a félig elővillanó csupasz fenék látványát. A pokolba, még valami, amivel törődnie kell, mielőtt dolgozni kezdhetne! Elvégre egy vadidegen férfi nem járkálhat így a felesége előtt, neki pe174/255


dig egyenesen kötelessége, hogy elejét vegye az ilyesminek. Ez egyszerűen nem illik, és ezt ezzel a fickóval is meg fogja értetni. Shayne kicsit arrább gördült a székével, hogy kiláthasson Chaz mellett. – Üdvözlöm, Tim! Mit tehetek magáért? – Befúrtam a lyukakat a falba, ahogy mondta. Azzal nem is volt gond. – A szerelő felhúzta a nadrágját, ám az csupán két másodpercig maradt ott, ahol lennie kellett, aztán újra megadta magát a nehézségi erőnek. Ha még egy centivel lejjebb csúszik, közbe kell lépnem, gondolta Chaz. – Azért megnézné még egyszer, mielőtt a másik falnak is nekilátok? – Álljon meg a menet! – szólt közbe Chaz. – Maga nekem sehová sem fúr több lyukat! Shayne rámosolygott Timre. Chaz bármit megadott volna egy ugyanilyen sugárzó és természetes mosolyért. – Köszönöm, Tim. Mindjárt megyek. – Az ajtó becsukódott a szerelő mögött, Shayne pedig a férje felé fordult, és ajkáról azonnal nyoma ve175/255


szett a mosolynak. – Mintha azt mondtad volna, hogy hozzam rendbe a házat. – Azt is mondtam, de… – Akkor meg miért kiabálsz? – A saját házamban már csak megengedhetem magamnak, hogy kiabáljak! És káromkodnom is szabad, meg emelt hangon tiltakoznom, ha a feleségem félmeztelen férfiakkal hetyeg! – Csak nem Timre gondolsz? Chaz az íróasztalra tenyerelt, és Shayne-re szegezte a tekintetét. – De, pontosan rá! Ha egyetlen centivel lejjebb csúszott volna a nadrágja, többet láttál volna belőle, mint az urológusa. Én mindössze annyit kértem tőled, hogy tedd elfogadhatóvá a házat a lányom számára. Már csak néhány hetünk van, amíg az a banya megint belovagol ide seprűnyélen. – Igazán élénk a képzeleted – jegyezte meg Shayne.

176/255


A férfi lenyelte a választ, ami pedig már a nyelve hegyén volt, és inkább az íróasztalra hajította a cowboykalapját. – Pontosan tudod, miről beszélek. Ahelyett, hogy rendbe hoznád a helyiségeket, mindent csak még jobban szétveretsz. Ha így folytatod, a végén az egész házat… az egész házat… Ami sok, az sok! A fenébe is, már a saját életét sem élheti! Az alkalmazottai szerint a felesége úgy bánik vele, mintha nem a férje volna, hanem a makacs kisöccse. És ő eközben még csak szabad folyást sem engedhet a haragjának, mert minden egyes szavát patikamérlegre kell tennie, mielőtt kimondaná. A legrosszabb azonban az, hogy minden nappal jobban kívánja azt a nőt, aki ezt az egész zűrzavart okozza. Shayne kérdőn felvonta a szemöldökét. – Mit csinálok az egész házzal, ha így folytatom? Chaz ökölbe szorította a kezét. – A fejünkre döntöd! – Sejtettem, hogy erre gondolsz. 177/255


Shayne felállt, kijött az íróasztal mögül, és a férfi legnagyobb meglepetésére azzal vetett véget a vitájuknak, hogy átkarolta a derekát, és izgató testével odasimult hozzá. Mintha már eddig is nem kívánta volna őrülten! Még mondott neki valamit, Chaz azonban oda sem hallgatott rá, mert e percben egészen más gondjai voltak. Ha ez így megy tovább, nem állok jót magamért, gondolta rémülten. Egyetlen testrészének volt már csak tökéletesen ura, de Shayne most pont ahhoz dörzsölte hozzá a csípőjét. Valószínűleg sejtelme sem volt arról, hogy mozdulatával mármár emberfeletti önuralom mozgósítására készteti őt. – Ezt ne csináld! Shayne kicsit hátrább húzódott, és csodálkozva nézett fel rá. – Valami baj van? Azonkívül, hogy úgy érzi magát, mint akit éppen felnégyelnek? – Nem, nincs – sikerült végre kinyögnie. 178/255


– Akkor jó. – Shayne még egyszer átölelte, amivel megint kíméletlenül próbára tette az önfegyelmét, aztán az ajtóhoz indult. – Átmegyek Timhez. Később majd találkozunk. – Most aztán már elég! Shayne, aki a dolgozószobában a padlón térdelt, zavarodottan felnézett Chazre. Így alulnézetből majdnem olyan félelmetesen nagynak látszott, mint Jumbo. – Mi a baj? – Eddig bármit tettél, én szelíd bárány módjára mindent tűrtem, pedig ez itt olyan vidék, amelyen a férfiak vad bikákat őriznek. De most már túl messzire mentél. Shayne csodálkozva körülnézett. – Ha az zavar, hogy a dolgozószobád padlóján rakodtam szét… Nemsokára végzek. – Még az íróasztalomhoz sem tudok eljutni! – Én viszont igen – állt fel Shayne a földről. – Mire van szükséged? Szívesen elhozom. – Nem erről van szó! 179/255


Shayne megint leereszkedett a padlóra, miközben Chaz dühödt pillantásokat lövellt az égőfüzérre, amelyet felesége azért terített ki, hogy kibogozza az összegubancolódott vezetéket. – Ez gyanúsan karácsonyfadísznek tűnik – mondta a férfi olyan hangon, mintha valamilyen halálos bűnről beszélne. – Az is. – Shayne arcára értetlenkedés ült ki. – Gondoltam, karácsonyi hangulatot teremtek a házban, mielőtt… – Felejtsd el! Ez a szirszar sehová sem kerülhet ki a házamban. – Nem? – Nem tartok karácsonyt! Itt nem lesz karácsonyfa, de még fenyőág se, nem lesznek bugyuta porcelánangyalkák, színes égők, és más sem, ami akár csak távolról is a karácsonyra emlékeztet. Semmi nem lesz, legfeljebb olyasmi, amit meg lehet enni. Megértettél? – Nem. A férfi szeme dühösen megvillant. – Mit mondtál? 180/255


– Hogy nem értelek. Mi bajod, Chaz? Rajta, ki vele! – Nagyon rossz élményeim kötődnek a karácsonyhoz, ha éppen tudni akarod. – Egy okkal több arra, hogy jókkal váltsuk fel őket. – Nem! – sziszegte a férfi összeszorított foga között. – Megértem, hogy fenntartásaid vannak a szeretet ünnepével kapcsolatban, de felnőtt ember vagy, és Saritával nem teheted meg, hogy ne legyen karácsonya. – A lányomat hagyd ki ebből! – felelte Chaz ingerülten. – Komolyan azt hiszed, hogy úgy csinálhatsz, mintha nem közeledne a karácsony? A férfi megrántotta a vállát. – Eddig mindig sikerült. – Most viszont másként lesz. Én meg akarom ülni a karácsonyt, ahogyan Sarita is egészen biztosan. És doña Isabelláról se feledkezz meg! 181/255


– Az öreg hölgyre is igaz, hogy amiről nem tud, az nem fáj neki. Vagy talán azt képzeled, hogy meg akarom hívni karácsonyra? Shayne-nek elakadt a szava. Nem most először kellett arra gondolnia, hogy ez itt nem az a férfi, akihez ő kilenc éve egyszer már feleségül ment. Az élet nagyon megváltoztatta, annyira, hogy ma már szinte idegen a számára, és olyan fagyos, hideg, mint a Sziklás-hegység csúcsai, amelyeket a hálószobája ablakából láthat. Mi történhetett vele, mitől lett ilyen érzéketlen, elutasító? És ő mit tehetne azért, hogy visszakapja a régi Chazt? – Karácsony volt, amikor Madalena elhagyott? – kérdezte végül, miután megjött a hangja. – Ezért fűződnek rossz emlékeid az ünnephez? – Madalenának ehhez az égvilágon semmi köze nincs. Egyszerűen nem szeretem a karácsonyt. Kész, vége, befejeztem.

182/255


8. FEJEZET Egykor volt szerelmemnek! Magam sem tudom, miért írok idén is neked. Puszta megszokásból, vagy mert ki akarom élni önkínzó hajlamaimat? Már nem szeretlek, és ez egészen biztos. Én már senkit sem szeretek. Az érzések, amelyekre valaha képes voltam, rég elhaltak. És mégis… Ha csak meglátok egy nőt, máris azt kell gondolnom: ő sem olyan, mint Te vagy. Sírig tartó szerelmet fogadtunk egymásnak, de mi lett belőle, Shayne? És miért nem tudlak még mindig kiverni a fejemből? – Megmondtam, vagy nem mondtam meg, hogy nem akarok karácsonyi díszeket a házamban? – Chaz magánkívül volt a dühtől. Shayne a folyosó közepére állított létra tetején ült, és fenyőfüzér lógott a nyakában. 183/255


– Mire gondolsz? – Tudod te azt nagyon jól! – A férfi ingerülten körbemutatott. Egykori legénylakásában nap mint nap több karácsonyi vicik-vacakot fedezett fel. – Azt akarom, hogy az összes firlefánc tűnjön el innen. – De hát miért? – kérdezte Shayne, és már remegett a szája. Chaz mindennél jobban vágyott arra, hogy szenvedélyesen megcsókolhassa, és mindent elfeledtessen vele. De mert biztos volt abban, hogy felesége visszautasítaná a közeledését, úgy gondolta, legalább elmagyarázza neki, miért vannak fenntartásai a karácsonnyal kapcsolatban. Mielőtt azonban megszólalhatott volna, kopogtattak. Shayne, bizonyára azért, hogy megmeneküljön a fenyegető prédikációtól, sietve lemászott a létráról, és a férfit megelőzve ajtót nyitott. Odakint doña Isabella állt, mellette pedig a kis Sarita, aki félénken szorongatta dédanyja kezét. Nagy gyerekszemekkel nézett fel 184/255


rájuk, és a tekintélyparancsoló doña mellett még törékenyebbnek hatott. Shayne sugárzó mosollyal ajándékozta meg őket. – Doña Isabella, ez aztán a kellemes meglepetés! – mondta, aztán leguggolt a kislány elé. – Te biztosan Sarita vagy. Szervusz, édesem! A gyerek előbb dédanyja szoknyájába fúrta az arcát, ám aztán bátorságra kapott, és szégyenlősen rámosolygott Shayne-re. A doña körbejáratta kérdő tekintetét. – Remélem, nem jöttünk rosszkor. – Nyilván nagyon örülne, ha úgy lenne! – válaszolta Chaz gorombán. Shayne csitítóan mosolygott. – Ne is törődjön vele, doña Isabella! Szó sincs róla, hogy rosszkor jöttek volna – nyitotta szélesre az ajtót, és mutatta, hogy fáradjanak beljebb. – Vigyázzanak, nehogy belelépjenek a padlóba vájt lyukakba! Még ma eltüntetik őket. Sarita megrángatta a dédanyja szoknyáját, és a már felkerült karácsonyi díszekre mutatott. 185/255


– Abuelita, mira! Qué bonita. Abuelita? Chaz csak nehezen állta meg mosolygás nélkül. Nem hitte volna, hogy a szigorú doñát valaki is „nagyikájának” meri szólítani. Sarita viszont pontosan ezt tette. A férfinak azonban rögtön elment a kedve a mosolygástól, miután odapillantott a doñára, aki rendreutasítóan rávillantotta sasszemét, aztán a környezetnek szentelte a figyelmét. – Nagyon szép ez a díszítés! – mondta őszinte lelkesedéssel. – Remek munkát végeztek. Shayne sokatmondó pillantást vetett Chazre, ő pedig egyszeriben utolsó szemétnek érezte magát. Felesége minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy megszépítse a házat, és kizárólag őmiatta fáradt ennyit. Azért, hogy az a fekete varjú, amelyik ott károg Sarita mellett, végre átengedje neki a lánya nevelését. A férfi úgy érezte, most azonnal jóvá kell tennie a hibáját. – Örülök, hogy tetszik magának, amit lát, doña Isabella, de nem az én érdemem. Mindent 186/255


Shayne csinált. Hihetetlenül sokat dolgozott, hogy karácsonyi hangulatot teremtsen a házban. Gondolom, a többi változásra is kíváncsi. – Ha nem esik nehezére, hogy megmutassa – felelte az idős hölgy gúnyosan. – Hogy jut ilyesmi egyáltalán az eszébe? – Mi lenne, ha inkább én vezetném körbe? – szólt közbe Shayne sietve. – Akkor mindjárt meg is mondhatná, ha valamin változtatni szeretne. Dona Isabella kegyesen meghajtotta a fejét. – Rendben. – Nagyszerű! Hol óhajtja kezdeni? – Saritának készített elő szobát? – Az volt az első dolgom. Erre parancsoljon! Shayne lopva mutatta Chaznek, hogy tűnjön el, aztán a kezét nyújtotta Saritának. A kislány vágyakozó pillantást vetett az apjára, mielőtt Shayne tenyerébe csúsztatta kicsike kezét, és apró léptekkel elindult a két asszonnyal. A férfi csodálkozva érezte, hogy a lánya pillantása olyasmit mozgatott meg benne, amit már rég ha187/255


lottnak hitt. Most azonnal innia kell valamit. Mindegy, mit, csak szüntesse meg a mellkasát összeszorító fájdalmat. Shayne kinyitotta a Sarita számára berendezett szoba ajtaját, és megvárta, hogy a kislány egészen belefeledkezzen új környezete felfedezésébe. – Megígérem magának, doña Isabella – fordult aztán az idős hölgyhöz –, hogy soha nem csapom be, és olyan érzéseket sem fogok színlelni, amelyeket nem érzek. Ennek ellenére vagy éppen ezért azonban biztos lehet abban, hogy mindig úgy bánok majd ezzel a kislánnyal, mintha én hoztam volna a világra. Soha nem kell majd azt gondolnia, hogy nem szeretik, vagy nem látják itt szívesen. És soha nem fogom azt éreztetni vele, hogy kolonc a nyakamon. – Kolonc a nyakán? – vonta össze a doña keskeny szemöldökét. – Furcsa kifejezés! Hogy jutott eszébe? 188/255


Shayne nem szívesen szolgált magyarázattal, de mindennél fontosabbnak tartotta, hogy az idős hölgy bizalommal és megértéssel viseltessen iránta. Végül habozva bepillantást engedett a lelkébe, amit egyébként féltőn őrzött. – Hároméves voltam, amikor elveszítettem a szüleimet, és a nagynénémnél nőttem fel. – Akivel nem igazán értették meg egymást? – kérdezte a doña együtt érzően. El kellett telnie némi időnek, mire Shayne meg tudta válaszolni a kérdést. – Tíz évet éltem nála. Akkor végre Rafe, a bátyám elhozott tőle. – Értem – mondta doña Isabella, és ez bizonyára igaz is volt. Eleget láthatott és tapasztalhatott már ahhoz, hogy tudja, az élet, bár sokat is adhat, néha kegyeden. – Most pedig azon lesz, hogy az én Saritámnak ne ilyen sors jusson ki. – Erre szavamat adom. A doña sokáig áthatóan nézett rá, aztán meghajtotta a fejét. 189/255


– Hiszek magának – jelentette ki, majd körbenézett a szobában. – Igazán szép lett. Shayne nagy odaadással rendezte be ezt a szobát. Tudta, mennyire fontos egy kislánynak, akit kiszakítanak megszokott környezetéből, hogy saját birodalma legyen, ahová visszavonulhat, és ahol tökéletesen biztonságban érezheti magát. Bár sok év eltelt azóta, ő mégis pontosan emlékezett még, hogyan érzett akkor, amikor vele történt meg ugyanez. Sarita számára pácolt fenyőbútorokat választott, amelyekhez nagyszerűen illett a puha gyapjúszőnyeg. A falakat napsárgára festette, és sárga-fehér csíkos ágyneműt is beszerzett. Sok-sok színes párnával díszítette a helyiséget, és dobozokat, ládikákat is vett, hogy Saritának legyen miben őriznie kisebb-nagyobb kincseit. A kislány figyelmét azonban azonnal az ablakpárkányon fekvő doboz kötötte le, amely a szépséges játék babát rejtette. Ott állt előtte, de nem ért hozzá, csak nagyra nyílt szemmel nézegette. 190/255


Shayne odament hozzá, és felült az ablakpárkányra. – Neked vette a papád. Kicsomagoljuk? Sarita bólintott, Shayne pedig segített kinyitnia a dobozt. Attól a pillanattól, hogy kezébe vette, a kislány többé nem vált meg a babától. Shayne a helyiség másik oldalán nyíló ajtóra mutatott. – Az ott a fürdőszoba, mögötte pedig még egy háló van – magyarázta a doñának, aztán megmutatta Saritának a nagy gardróbszekrényt. – Keresd meg a hátán a titkos ajtót! Átmászhatsz rajta, és majd a túloldalon találkozunk. Doña Isabella felvonta a szemöldökét. – Remélem, mi másik úton megyünk – jegyezte meg gúnyosan. – Hát persze! – mosolyodott el Shayne. – A fürdőszobán át. Útközben az idős hölgy elégedetten nyugtázta, hogy Shayne a kislányra tekintettel alacsonyabbra rakatta a mosdókagylót. A fürdőszobából nyíló helyiség délre néző ablakain besütött a téli nap, és fényében még vidámabbak voltak a 191/255


színek. Shayne eredetileg vastag, bolyhos szőnyeget szánt ide, de végül erős, hurkolt anyagot választott, mert tudta, hogy a doña nehezen jár. Egyébként azonban semmivel sem takarékoskodott a szoba berendezésekor. Az ember azonnal otthon érezhette itt magát, amint belépett az ajtón. Az ágy, a szekrény és a komód bőven hagyott még helyet. Az egyik falnál kényelmes, kétszemélyes kanapé állt, hogy az idős hölgy összebújhasson az unokájával, a másik sarkot pedig ülőgarnitúra, tévé és hifitorony foglalta el. Shayne kérdő pillantást vetett a doñára, aztán dőlni kezdett belőle a szó. – Saját telefonja és kis parabolaantennája is van, mert üvegszálas kábelt nem vezetnek el ilyen messzire. Ha óhajtja, spanyol nyelvű adókat is beállíthat. Kis szekrénykonyhát is rendeltem arra az esetre, ha nem sikerülne megbarátkoznia Mojo főztjével, bár véleményem szerint valóságos mesterszakács. Az arca ne ijessze el! Csúnya autóbalesete volt, és azóta érthető módon érzékeny a külsejére. – Shayne arra a falra 192/255


mutatott, amelyiken nem volt ablak. – Tavasszal talán majd sikerül rávennem Chazt, hogy nyisson itt ajtót, és odakint építsen önnek egy kis verandát. Egyelőre még harap, ha a házával kapcsolatban csak kiejtem a számon a „lyuk” szót, de én majd megpuhítom. Doña Isabella kivárta, hogy Shayne-nek levegőt kelljen vennie. – Komolyan nekem rendezte be ezt a szobát? – kérdezte akkor meghatottan. Ebben a pillanatban Sarita feje bukkant elő a ruhásszekrényből. – Átmásztam az alagúton, abuelita! Az idős hölgynek könny szökött a szemébe. – Ezt igazán mind miattam csinálta? Shayne bólintott. – Azt akarja, hogy maradjak itt? Shayne megint bólintott. – Igen. Miután elveszítette az édesanyját, Saritának nagyon fontos, hogy mindenkit maga körül tudjon a családjából. 193/255


Az idős hölgyön látszott, hogy elszántan küzd az önuralma megőrzéséért. – McIntyre ebbe nem fog belemenni. – Neki majd azt mondjuk, hogy csak átmenetileg marad. Aztán majd annyira hozzászokik a jelenlétéhez, hogy el sem fogja engedni. – Az biztosan nem holnap lesz. – És nem is holnapután. Folyton azt hajtogatja, hogy neki már nincs szíve, de valahol azért meg kell annak lennie. – Shayne legalábbis ebben reménykedett. – Addig-addig keressük, amíg megtaláljuk. Mit szól hozzá? Segít megkeresnem? Doña Isabella ráncos arcán könnycsepp gördült végig, de csak egyetlenegy. Büszkesége nem engedte, hogy meghatottságában elsírja magát. – Egészen érdekes lenne, ha maradnék. Unatkoznom mindenesetre biztosan nem kellene. Kimondottan élvezem, ha oda-odamondogatunk egymásnak McIntyre-ral. 194/255


Ajvé! Azért egy idő után remélhetőleg abbahagyják majd a civakodást, gondolta Shayne. – Talán jobb lesz, ha én közlöm Chazzel, hogy ön is itt marad – mondta fennhangon. A doña ráncos arcán mosoly suhant át. – Ezt a beszélgetést szíves örömest kihallgatnám. Shayne huncutul elmosolyodott. – Attól tartok, én leszek az, akinek lesz mit hallgatnia. Az idős hölgy görbe ujjaival megsimogatta Shayne arcát. – Biztos, hogy meg akarja tenni, gyermekem? – suttogta spanyolul. – Igen – válaszolta Shayne is spanyolul. Honnan tudhatta a doña, hogy folyékonyan beszélem az anyanyelvét? – találgatta magában. Lehet, hogy nem egyedül Rafe fogadott fel magánnyomozókat? Az idős hölgynek nagyonnagyon fontos Sarita biztonsága, így hát könynyen elképzelhető, hogy róla, Shayne-ről is értesüléseket szereztetett be. 195/255


– Chaz azzal bízott meg, hogy teremtsek számára otthont. Nem végeznék rendes munkát, ha önnek nem szánnék helyet benne. Kérem, maradjon velünk, doña Isabella! Chaz ugyan még nem tudja, de szükségünk van magára. Az idős hölgy belekarolt Shayne-be, és intett Saritának, aki engedelmesen csatlakozott hozzá, miközben apró titkokat sugdosott új babája fülébe. – A ház többi részét majd akkor nézem meg, ha már beköltöztünk. Közölheti senor McIntyreral, hogy kész vagyok átengedni neki a lánya gondviselésének a jogát, így majd talán kevésbé lesz dühös, ha az ideköltözésemről is tájékoztatja. Mondja azt neki, hogy addig maradok látogatóban, amíg úgy gondolom, Saritának jól megy itt a sora. – Annak a megítéléséhez pedig egészen biztosan kész örökkévalóságra lesz szüksége – tette hozzá Shayne nevetve. – Így igaz – jelentette ki doña Isabella, és szokásos szigorú tartásának most nyoma sem volt. 196/255


A folyosón ott találták Jumbót, aki éppen az egyik lyukat rakta ki óvatosan azokkal a mozaikdarabkákkal, amelyeket Shayne hozatott Costa Ricából. Tizenkettő volt összesen, és mindegyik az év egy-egy hónapját jelképezte. – Ezt honnan szerezte? – kérdezte az idős hölgy meglepetten. – Én készítettem. A két nő továbbra is spanyolul beszélgetett. Doña Isabella csodálkozva megállt. – Maga művész? – Szabad időmben mozaikokat készítek. – Mi a lánykori neve? – Beaumont. – Ismerem a munkáit, Shayne Beaumont. Nemrégiben láttam az egyik mozaikját. Hol is volt? – Az idős asszony elgondolkodott, aztán diadalmasan koppantott a botjával. – Hát persze! A San Franciscó-i múzeumban. Egy kiállításhoz vették kölcsön. Nagyon megfogott. Egy férfit ábrázolt, aki félig árnyékban, félig fényben van. 197/255


– Az a legkedvesebb darabom. Jó sokáig dolgoztam rajta, és őszintén szólva, mindmáig nem érzem teljesen elkészültnek. – A férje tudja, hogy maga művész? Shayne megrázta a fejét. – Azt hiszi, csak kedvtelésből csinálom, és nekem jobb is így. Isabella vállat vont, de nem tett ígéretet arra, hogy megőrzi Shayne titkát. – Ahogy megláttam azt a férfit, azonnal emlékeztetett valakire. Most már azt is tudom, kire. Lenyűgöző a hasonlóság közte és McIntyre között. – Köszönöm. – Furcsa, hogy erre nem jöttem rá már ott, a múzeumban. Alighanem a korom az oka. – Doña Isabella kis ideig eltűnődött. – Azt mondta, sokáig dolgozott azon a mozaikon. Mennyi ideig pontosan? – Összesen nyolc évig, de persze nem egyfolytában. Olyan is volt, hogy hozzá sem tudtam nyúlni, a sógornőm azonban átsegített a nehéz 198/255


időszakon, és végül az ő bátorítására befejeztem a képet. – Vagyis… – Az idős hölgy elhallgatott, és nagyot sóhajtott. – Vagyis már régóta ismeri McIntyre-t. Hamarabb ismerte, mint hogy Madalena belépett az életébe. – Rövid ideig házasok voltunk – ismerte el Shayne, és kíváncsian várta, hogy fogadja majd a doña a bejelentését. – A bátyám azonban érvényteleníttette a házasságunkat, mert úgy gondolta, hogy én még túl fiatal vagyok hozzá. – Ez több mindent megmagyaráz. Shayne-nek szörnyű előérzete támadt. – A döntését is megváltoztatja? Most már nem óhajt itt maradni nálunk? – Szó nincs róla, kedvesem! – Shayne legnagyobb örömére az idős hölgy lehajolt hozzá, és átölelte. – Éppen ellenkezőleg, megerősít abban, hogy jól döntöttem. Mindenesetre úgy gondolom, mesélnie kellene a férjének arról a mozaikról, hogy ő is megnézhesse, és ítéletet alkothasson róla. 199/255


– Nem szabad megnéznie. – Talán azért, mert túl sokat tudna meg belőle? – Doña Isabella felsóhajtott – Szomorú, ha két ember ennyire szereti egymást, és mégis félnek attól, hogy bevallják maguknak az érzéseiket. – Téved! Chaz már nem szeret engem. Az idős hölgy somolyogva nyugtázta Shayne kijelentését. – Majd ha olyan vén lesz, mint én vagyok, belátja, mekkora butaság, amit most mondott, és hogy a mozaikjával kapcsolatban is rosszul döntött. Amikor majd rádöbben erre, akkor együtt fog nevetni a férjével a mai buta viselkedésén, vagy pedig… – Vagy pedig? – sürgette Shayne a mondat befejezését. – Vagy pedig egyedül fekszik majd az ágyában, telesírja a párnáját, és szemrehányásokkal illeti magát. Akkor azonban már késő lesz. Az idős doña ezzel kézen fogta Saritát, és vele együtt elhagyta a házat. 200/255


– Micsoda? Mi az, hogy elmentek? – Chaz felugrott az íróasztalától. – Hol van a lányom? – Nincs semmi baj – nyugtatta Shayne. – Viszsza fognak jönni. – Mit mondott a vén banya? Átengedi nekünk végre Sarita gondozásának a jogát? – Nagyjából. – Ezt meg hogy érted? – A férfi ingerülten a hajába túrt, és összerándult a gyomra, mert látta a feleségén, hogy ideges, és rosszat sejtett. – Várj, kitalálom! A doña újabb feltételeket támasztott. – Csak egyet. És ez lesz az utolsó. Chaz felült az íróasztalára, és megpróbálta megőrizni a nyugalmát. – Ki vele, drágám! Ezúttal miről van szó? Shayne nem válaszolt a kérdésre, hanem a nagy ablakhoz lépett. – Ez itt tökéletes hely lenne a karácsonyfának – mondta. – Ezt a kérdést már tisztáztuk. 201/255


Shayne összefonta a karját. Háttal állt a férfinak, s egyszeriben nagyon kicsinek és magányosnak tűnt. – Abban reménykedtem, hogy talán megváltozott a véleményed. – De nem változott meg! – Saritának viszont… – Felejtsd már el azt a nyomorult fát, és most azonnal mondd meg, mit követel még tőlünk a doña! Shayne a férfi felé fordult. Nagy szemében könny csillogott. – Sarita még gyerek, Chaz. Nem értené meg, hogy te személyes okokból nem akarod megünnepelni a karácsonyt. Ő csak azt tudná, hogy egyedül van, nincs vele a családja, legalábbis azok, akiket ismer, nincs feldíszített fa, nem szól karácsonyi zene, és ajándékok sincsenek. A férfi leszállt az íróasztalról, és lassan odament Shayne-hez. Látta rajta, hogy valami bántja, de nem tudta, mi az. 202/255


– Miért lehet olyan furcsa érzésem, hogy mi itt már rég nem Saritáról beszélünk? Shayne hirtelen elsápadt, és Chaz most már bizton tudta, hogy fején találta a szöget. – Én… sajnálom. – Shayne-nek már remegett az ajka, és sírás fojtogatta a torkát, de bátran uralkodott magán. – Nem egyedül neked fűződnek rossz emlékeid a karácsonyhoz, Chaz. Én azonban ezt soha nem éreztetném egy gyerekkel, hanem mindent megtennék, hogy gyönyörű karácsonya legyen. A férfi vigasztalóan átölelte, és letörölte az arcáról a szeméből mégiscsak kibuggyant könnycseppet. – Mi van veled, édesem? Miért csinálsz ekkora felhajtást egy buta fa miatt? – Mert azt szeretném, hogy Sarita boldog legyen. – Nem hiszem, hogy csak erről van szó – vonta össze Chaz a szemét. – Miért ilyen fontos neked, hogy feldíszítsd karácsonyra a házat? Mondd meg egyenesen! 203/255


– Én… most nem érzem jól magam. Azt hiszem, le kell dőlnöm kicsit. – Drágám… Shayne megrázta a fejét, és elhúzódott a férfitól. – Kérlek, Chaz, engedd, hogy kis ideig egyedül legyek! – Egy pillanat! Azt akarom, hogy a karácsony kérdése végleg lekerüljön a napirendről. Azt viszont még mindig nem mondtad el, hogy mi a doña utolsó feltétele. – Most nem tudok veled erről beszélni. Shayne sarkon fordult, és valósággal kimenekült a dolgozószobából. A férfi legszívesebben utánarohant volna. Úgy érezte, nem szabad megengednie, hogy Shayne megnyugodjon, utána pedig úgy tegyen, mintha mi sem történt volna. Mégis habozott, mert nem tudta, nem azért akarja-e leginkább követni, hogy beteljesítse leghőbb vágyát, és szeretkezzen vele. Végül úgy döntött, hogy egy órát ad Shaynenek. Addigra ő is tisztába kerülhet az indítékai204/255


val. Utána beszél a feleségével, és egyszer s mindenkorra megszabadítja gyötrő gondolataitól, hogy végre lelkifurdalás nélkül kiélhesse sürgető vágyát.

205/255


9. FEJEZET Neked, aki a feleségem voltál! Újabb év telt el, és megérkezett a tél. Vagy talán mindvégig az volt? Némelykor így érzek. Kinézek az ablakon a hótakaróra, amely éppolyan tiszta és érintetlen, mint Te voltál, amikor először megcsókoltalak. Sok-sok éve volt, de én még mindig úgy emlékszem rá, mintha csak tegnap lett volna. Nem értem, miért van ez így, hiszen a szerelmünk rég kihunyt már. És mégis, ha becsukom a szemem, ugyanolyan világosan magam előtt látlak, mint annak idején a Beaumont-ház erkélyén. Gondolataim örökre megőriznek, Shayne. Számomra mindenkor édes emlék leszel, olyan emlék, amelynek egy évben már csak egyszer adhatom át magam. Akkor azonban megjelensz lelki szemeim előtt, és mindig ugyanolyan szép vagy. Hallom vidám hangodat, érzem bódító illatodat, és látom szívmelengető mosolyodat. 206/255


És ott is kell maradnod – a szívemben. Ott biztonságban vagy, és amíg élek, helyed is lesz ott. Mert Te vagy az egyetlen nő, Shayne, akit valaha szerelemmel szerettem. Egy óránál sokkal több telt el, mire Chaz, akinek közben egy borjadzó tehén mellett kellett segédkeznie, végre belépett a hálószobájukba. Shayne összegömbölyödve feküdt az ágyon. Mélyen aludt, de úgy, ahogy feljött, ruhástul. A férfi hálóinget akart keresni neki, és kihúzta az egyik fiókot, amelyet a rendelkezésére bocsátott, ám abban semmi sem volt. Chaz egy szörnyű pillanatig azt hitte, hogy Shayne el akarja hagyni. Talán úgy gondolja, nincs többé szüksége rá, miután doña Isabella beleegyezett, hogy ő nevelje fel Saritát. A férfi a faliszekrényhez lépett, és feltépte az ajtaját. Abban is csak egyetlen ruha lógott, a sarkában azonban egymásra rakva ott feküdtek Shayne bőröndjei. A legfelső nem volt egészen lecsukva, és látszott, hogy fehérnemű van ben207/255


ne, de nem összevissza behajigálva, hanem úgy, mintha valaki időnként kivett, majd szépen rendbe rakva visszatett volna egyet-egyet. Mit jelentsen ez? – találgatta Chaz a homlokát ráncolva. Aztán végre világosság gyúlt a fejében. Shayne ki sem csomagolt! És ha így van, akkor kezdettől fogva tudnia kell, hogy nem lehet várandós. Titokban talán még pirulát is szed. Egész idő alatt úgy tervezte, hogy el fogja hagyni őt. Nem már ma, de akkor majd biztosan, amikor Sarita beköltözik ide. El akarja hagyni, ahogyan kilenc éve is elhagyta, csak ezúttal örökre gondolja. Erről azonban szó sem lehet! Chaz nem tudta volna megmondani, pontosan mikor jutott más elhatározásra, mindenesetre jó ideje nem akarta már, hogy hamar véget érjen a házasságuk. Éppen ellenkezőleg, örökre együtt akar maradni Shayne-nel. Nem azért, mert szereti, hanem mert jó érzés maga mellett tudnia. Mivel azonban szerelmet nem vallhat neki, másként kell maradásra késztetnie. 208/255


Hogy ne keltse fel Shayne-t, úgy döntött, nem kapcsolja fel a villanyt, hanem gyertyát gyújt. Azt is, gyufát is mindenütt tartott a házban, mivel itt, a Sziklás-hegység tövében a nagy viharok miatt gyakran kimaradt az áramszolgáltatás. Meggyújtotta az éjjeliszekrényen álló gyertyát, áttette a komódra, aztán visszament a szekrényhez, elővette a Shayne fehérneműjét rejtő bőröndöt, és minden egyes csábos darabot szép sorban berakott az üres fiókba. Miután azzal megvolt, a nagyobbik bőröndöt is kivette a szekrényből, és vállfákra akasztotta belőle a ruhákat. A legalján arra az álarcra bukkant, amelyet Shayne a Hamupipőke-bálon viselt. Amikor kézbe vette, a csengettyűk csilingelése azokat a gyönyörű órákat idézte fel benne, amelyeket akkor töltöttek együtt. Cowboykalapját mindig az ágytámlára tette a saját oldalán. Most mosolyogva Shayne oldalára akasztotta az álarcot Aztán újabb ötlete támadt, amelyet azonnal meg is valósított Kinyitotta az ablakot, és kidobta rajta a bőröndöket. Tudta, hogy nem lesz bajuk, mert 209/255


egész nap havazott, és puhára esnek, de mindenképpen Shayne értésére akarta adni, hogy többé nincs szüksége rájuk. – Chaz? – Shayne felkönyökölt az ágyon, és nagy szemeket meresztve nézett rá. – Az én bőröndjeimét dobtad ki éppen az ablakon? – Azokat bizony! – felelte a férfi elégedetten. Shayne felült, és kisimított egy szőke tincset a homlokából. Egyszerűen ennivaló volt, ahogy álomittasan, értetlenül nézett maga elé. – De hát miért? – Hogy tisztázzunk valamit. – Micsodát? – Okos nő vagy, úgyhogy magadtól is kitalálod. Shayne zavarodottan lehajtotta a fejét, ám aztán a férfira emelte a szemét. – Azt akarod, hogy maradjak itt? – kérdezte ámulva. Chaz bólintott. – Annak ellenére, hogy Isabella átengedi neked Saritát, és többé nincs szükséged rám? An210/255


nak ellenére, hogy… nem tudhatjuk biztosan, várandós vagyok-e? Ezt az átlátszó ürügyet egyszer s mindenkorra el kell felejteniük. Shayne-nek nem szabad azt hinnie, hogy csak azért maradhat, mert talán gyermeket vár tőle. Ami egyébként, mint erre ő időközben rájött, teljességgel lehetetlen is. – Változtatok a házasságunkkal kapcsolatos feltételeimen – felelte a férfi, és előreszegezte az állát. – A változásnak az is része, hogy ezentúl másként kell öltözködnöm? Hogy őszinte legyek, szerettem a ruháimat. – Csak a bőröndjeidét dobtam ki. – Chaz kihúzott egy fiókot, és kivette belőle Shayne egyik bugyiját. – Mint láthatod, mindened sértetlenül megvan. Szép rendben, a komódban és a szekrényben. – Ha jobban belegondolok – mondta Shayne –, valójában nem is tisztáztuk, milyen feltételekkel kötünk házasságot. Legalábbis azután nem, 211/255


hogy megtudtad, ki vagyok. Nem kellene most pótolnunk? A férfi nem akart a gyerekről beszélni, akit Shayne nem viselhet a szíve alatt. Most még semmiképpen sem. – Pótolhatjuk, csak előbb kíváncsi lennék rá, miért hagytál el annak idején. – Nem én hagytalak el. – Shayne szemébe megint könny szökött. – Tudod, hogy Rafe szakított el tőled. – De te miért nem jöttél vissza hozzám? – És te miért nem kerestél meg? A fenébe! Ma este nincs erőm az ilyen beszélgetéshez, gondolta Chaz. – Kerestelek – válaszolta végül. – Igen? Meddig? A férfi most már feldühödött. – Hagyjuk ezt, drágám! – Egy hónapig? – Sejtelmed sincs, mit éreztem akkor! Miért van megint olyan érzése, hogy Shayne el akarja hagyni? Mindenképpen vissza kell tarta212/255


nia! Chaz tudta, hogy még véletlenül sem csúszhat ki a száján olyasmi, amivel elkergetheti a feleségét. Csak ne lenne ilyen átkozottul nehéz visszafojtani a kilenc hosszú év alatt felgyülemlett érzéseket! Az lesz a legjobb, ha most leveszik ezt a kérdést a napirendről. – Kérlek, Shayne, fejezzük ezt most be! – Egy év után is kerestél még? Vagy tizenkét hónap elég volt ahhoz, hogy pontot tegyél az ügy végére? – Hagyd abba! Nagy fekete szemével Shayne gyengéden nézett rá, ami cseppet sem illett szemrehányó szavaihoz. Chaz sejtette, hogy felesége érzései és józan esze súlyos küzdelmet vívhatnak egymással. – Valamikor feladtad, és többé már nem akartál megtalálni. Így volt? – folytatta Shayne makacsul. A férfi egy pillanatig mozdulatlanul állt! Zúgott a feje, ami veszélyt jelzett. Kilenc éve elfojtott haragja mindjárt utat tör magának, és félő, 213/255


hogy az a harag minden józan megfontolásnál, bármi érzésnél erősebb lesz, és ki is oltja őket. Chaz végül lerogyott az ágyra, amelyen mintha ijedt játékba kezdtek volna a felakasztott álarc csengettyűi, és megragadta Shayne vállát. – Kerestelek, hogyne kerestelek volna! A bátyuskád azonban megvesztegette a nyomozóimat. Leveleket írtam neked, de egyikre sem válaszoltál. Hol voltál egész idő alatt? Miért nem jöttél vissza hozzám? – Vissza akartam menni. – Shayne közelebb húzódott a férfihoz, és dühkitörésével nem törődve, gyengéden megsimogatta az arcát. – Legalábbis megpróbáltam. Chaz szívét újra hidegség járta át, most azonban kimondottan örült ennek, mert abban reménykedett, hogy így majd nem mutat olyan érzéseket, amelyeket többé nem akar érezni. – És mi akadályozott meg benne? – kérdezte, miközben durván megint maga felé fordította Shayne-t, és szándékosan fájdalmat akart okoz214/255


ni, legalább akkorát, amekkorát ő okozott neki. – Feszülten várom a válaszodat. – Én… – Shayne arcára egyszeriben végtelen szomorúság ült ki. – Kisebb balesetet szenvedtem. Ebben a pillanatban Chaz rádöbbent, hogy hiába hitte másként, mégis van szíve, és az a szív csak ezért a nőért dobog. – Az volt az a Costa Rica-i baleset? Ne, ne legyen úgy! – gondolta reménykedve. Nem akarja, hogy ennek a törékeny teremtésnek még a testi sebeiért is ő legyen a felelős. Azt már soha nem tehetné jóvá. Amikor Shayne néhány hete a konyhában a balesetéről mesélt Mojónak, időnként bizonytalan pillantásokat vetett rá, mintha attól félt volna, hogy a sebhelyeivel már nem fogja vonzónak találni. – Miattam történt? – kérdezte végül suttogva. – Én tehetek arról, hogy megsérültél? – Nem! – Shayne odabújt hozzá, és melegsége valósággal körülölelte a férfit. – Senki sem tehetett róla. Borzalmas zivatar volt, és az eső ho215/255


mokot meg törmeléket mosott le a hegyről az útra. Egy kanyarban elveszítettem az uralmamat a kocsi fölött, mert túl gyorsan hajtottam. – Rafe megpróbált visszatartani? – Nem üldözött, ha erre gondolsz. Kiderítette, hová készülök, és a repülőtéren akart elkapni. Szerencsém volt, hogy utánam indult, mert különben… – Kérlek, ne mondd ki! Shayne elhallgatott, és kicsit távolabb húzódott a férfitól. – De hiszen te reszketsz! – Ahogy mondod. – Chaz se szó, se beszéd megfogta Shayne pulóverét, és áthúzta a fején. – És te is mindjárt reszketni fogsz, ha most azonnal nem bújsz be velem a takaró alá. Ledobta a földre a pulóvert, aztán Shayne melltartója is oda került. A férfi a legszívesebben azonnal átfogta volna felesége telt mellét, de előbb még kigombolta a farmerját, és a bugyijával együtt lehúzta róla. Aztán végre úgy feküdt előtte, ahogyan mindig elképzelte, amikor az el216/255


ső házasságkötésük és az utolsó Hamupipőkebál között eltelt kilenc évben maga elé idézte. Shayne egészen elfogulatlanul nézett fel rá, és Chaz örült, hogy sebhelyei ellenére is sikerült megőriznie a magabiztosságát. Miután ő is gyorsan levetkőzött, lefeküdt mellé. A gyertya alig-alig adott fényt, a férfi azonban tudta, mit keres. Mielőtt megvirradna, pontosan tudni fogja, merre futnak felesége testén a sebhelyek, mert mindegyiket végig akarja csókolni. Shayne-hez fűződő kapcsolatának hagyatékai ezek a hegek, néma tanúi mindannak, amit ki kellett állniuk, hogy végül ismét eltaláljanak egymáshoz. – Chaz! Shayne hangja vad vágyakat ébresztett a férfiban. Bárcsak képes lenne szeretni is úgy, ahogyan azt ő megérdemli! Ahhoz azonban neki, Chaznek életre kellene keltenie kihunyt érzéseit. Miért nem képes megtenni? Szíve, amelynek létezését éppen csak most fedezte fel, miért csak jéghideg vért táplál az ereibe? 217/255


– Itt vagyok veled, édesem, és te biztonságban vagy. Többé semmi és senki nem okozhat fájdalmat neked – ígérte. Senki, csak én, tette hozzá magában. Shayne a félhomályban olyan valószínűtlennek látta a férfit, mintha nem is Chaz volna, hanem az a férfi, akit ő álmaiban mindig elképzelt. Köldöke alatt sötétség takarta a testét, az arcát azonban megvilágította a gyertya, és titokzatos fényt kölcsönzött a szemének. Körülötte akár még a kis ráncokat is meg tudta volna számolni. Chaz sokáig szótlanul állta a pillantását. Mielőtt megfogta a kezét, megemelte a karját, és a csuklójától a hónaljáig futó heg fölé hajolt. Shayne megborzongott, amikor a férfi ajka bejárta a cikcakkos vonalat. Aztán az oldalára fordult, és a gyertya fénye megmutatta, hogy a mellén is sebhely húzódik. Chaz ajka ezt is bejárta, és ezernyi apró csókkal borította be azokat a helyeket, amelyeket Shayne balesete után csak az orvosa látott. 218/255


– Mikor szerezted ezeket a sebeket? – kérdezte meg végül. – Régen. – Milyen régen? Öt éve? – Legalább. – Hat? – Már annyi is meglehet. – Vagy inkább nyolc? – A férfi elengedte Shayne csuklóját, és két keze közé fogta az arcát, hogy együttérzésről, sajnálkozásról árulkodó szemébe kelljen néznie. – Lehet, hogy pontosan nyolcévesek és egy hónaposak ezek a sebek? A Beaumont-házba tartottál éppen, ahol az egy évvel korábban rendezett Hamupipőkebálon egybekeltek házassági évfordulóját is megünnepelték. Így volt? Abban reménykedtél, hogy én is ott leszek majd, és mindent újrakezdhetünk. Shayne szeme gyanúsan csillogott. Kicsordulni készülő könnyei mondták el helyette, mennyire bántja, hogy egy meggondolatlan kormány219/255


mozdulattal nyolc közös évtől fosztotta meg magukat. – Igen – válaszolta végül. – Sajnálom, Chaz. Vissza akartam menni hozzád. Komolyan! – tette hozzá, és szeméből feltartóztathatatlanul kibuggyantak a könnyek, miközben a férfi szenvedélyesen megcsókolta. – De ez már a múlt – mondta aztán Chaz, és ajka újra végigsiklott a sebhelyeken. Érintései most nem borzongást váltottak ki Shayne-ből, hanem felkorbácsolták a szenvedélyét. A férfi egyik kezével a mellét simogatta, a másik feszes, köldöke alatt sértetlen hasát járta be, és érezte, hogy Shayne meg-megremeg a tenyere alatt. Azt azonban nem tudhatta, hogy ez a reszketés egész bensőjét átjárja, és örömteli várakozással tölti el az ölét. Mellbimbói szinte már fájdalmasan megfeszültek és felágaskodtak az izgatottságtól. – Kérlek – nyögött fel, amikor már úgy érezte, hogy egy másodpercig sem bírja tovább. 220/255


– Igen, édesem, most végre boldoggá teszlek. Úgy, ahogyan azt a hosszú-hosszú évek alatt sokszor elképzeltem. A férfi Shayne fölé feküdt, széttolta a combját, és keze megtalálta legérzékenyebb pontját. Érezte, hogy felkészült a befogadására, és addigaddig élvezte ezt az édes bizonyítékot, amíg már mindkettőjüknek szinte eszét vette a vágy. Akkor belehatolt, és egyszerre repültek fel a kéj legmagasabb csúcsára, mintha egy test, egy lélek volnának, de mégis nő és férfi, akik végre együtt találták meg tökéletes egységüket. Amikor Chaz később, sokkal később felébredt, már jóval elmúlt éjfél. Ezeken a hajnali órákon évek óta rémálmokból riadt fel, mert tudat alatt szorongató kétségek gyötörték. Most azonban egészen éber volt, és egyszeriben rádöbbent a keserű igazságra. Shayne még mindig el akarja hagyni, és ő semmit, de semmit sem tehet azért, hogy megakadályozza benne. – Hogy mit csináltál? 221/255


Shayne felült az ágyon, és magára húzta a takarót. – Biztos voltam benne, hogy kijössz a sodrodból, ha megtudod. – Akkor most figyelj jól arra, amit mondok! Előbb alszik ki a pokol tüze, mint hogy én megengedném annak a vén boszorkánynak, hogy a házamba költözzön. Van egyáltalán sejtésed arról, miket álltam ki miatta az utóbbi hónapokban? – Ő csak Saritát akarta megvédeni. Chaz párnát tett a háta mögé, nekidőlt, és feleségére szegezte a tekintetét. – Badarság! Engem akar őrületbe kergetni. – Saritának szüksége van rá. Egyébként is késő bánat, eb gondolat. Én már közöltem doña Isabellával, hogy ideköltözhet. – Akkor magyarázd ki magad! – És mégis hogyan? – Hazudj neki, vagy légy őszinte, mit tudom én! Mondd azt, hogy nincs helyünk a számára, 222/255


mert a zsellérház elkészültéig az összes alkalmazottnak velünk kell laknia. – Ezt nem mondhatom. – Miért nem? – Mert már látta azt a szobát, amelyet neki szántam. – Micsoda? – A férfi kiugrott az ágyból. – Te kezdettől fogva ide akartad költöztetni? – Igen. – Miért? – Mert Saritának szüksége van rá. – Saritának itt leszünk mi. – Az nem ugyanaz, Chaz. Hihetsz nekem, mert tudom, mit érez egy kislány, ha megfosztják az otthonától. – Honnan ismernéd te egy hároméves gyerek érzéseit? Shayne idegesen megnedvesítette az ajkát, és a férfinak eszébe jutott, hogy kislánykorában ő is elveszítette a szüleit. – Arra célzol, hogy a nagynénédnél éltél, akitől Rafe menekített meg? 223/255


Shayne bólintott, és finom vonásai félelemről árulkodtak. – Soha nem beszéltem arról az időről, még a bátyámnak sem. Sarita kedvéért azonban… – Elhallgatott, és lehunyta a szemét. – Saritáért megteszem. A fenébe! – gondolta Chaz. – Nem kell beszélned róla, drágám – mondta fennhangon –, ha túl fájdalmas. – Tudtad, hogy Rafe apánk első feleségétől született, én pedig a másodiktól? – Nem kell elmesélned. Shayne azonban már nem hallgatott rá. Tekintetét a szemközti falra szegezte, és látszott rajta, hogy lélekben nagyon messze jár. Egészen kicsire összehúzta magát az ágy végében, mintha azért tenné, hogy ne bánthassák. Lehet, hogy gyerekkorában is gyakran kuporgott így? – hasított a férfiba a szörnyű kérdés. – Hároméves voltam, amikor apánk és édesanyám meghalt egy hajószerencsétlenségben. Rafe is csak tizenhat volt, mégis mindent elkö224/255


vetett azért, hogy mi ketten együtt maradhassunk. Dolgozott a kávéföldeken, vezette a háztartást, és gondomat viselte. Csak a kis családjáért élt. – Ezt nem tudtam – mondta Chaz, aztán viszszaült az ágyra, és megfogta Shayne kezét. – A bátyám végül mindent elveszített. Az otthonunkat, a pénzünket. Teljesen kétségbeesett, amikor a végén már arra sem futotta, hogy nekem enni adjon. – És akkor mi történt? – Karácsony előtt nem sokkal az utolsó pénzéből felhívta a nagynénémet, aki Floridában élt, és megkérte, hogy engem vegyen magához. Jackie néni soha nem helyeselte a szüleim házasságát, akkor azonban eleget tett a kötelességének. Odarepült értem Costa Ricába, és magával vitt Floridába. – És Rafe? Vele mi lett? Shayne fintort vágott. – Őt otthagyta a nagynéném. Érte nem érezte felelősnek magát. Nem látott mást benne, csak 225/255


egy kis koszos Costa Rica-i parasztkölyköt, aki anyám eléggé el nem ítélhető házassága révén neki is rokona lett, de nem a vérrokona. Évekig csak úgy emlegette, hogy… Mindegy, a nevét mindenesetre soha nem mondta ki. Chaz nemigen tudta elképzelni, hogy Rafe valamikor gyámoltalan kamasz is volt. – Szóval a nénikéd egyszerűen magára hagyta a bátyádat? – Bárcsak engem is otthagyott volna! Inkább éltem volna az utcán, kéregetésből, mint Jackienél – suttogta Shayne. A férfi ereiben megfagyott a vér. – Mit művelt veled az a nő? Shayne megrázkódott. – Semmi olyat, ami nyilvánvaló lett volna, amiért a gyámügyesek elvehettek volna tőle. Mégis megfizettem azért, hogy anyám apámmal kötött házasságát a nagynéném rangon alulinak tartotta. Amint megérkeztünk Floridába, első dolga volt, hogy mindenemet elégette. Azt a ba226/255


bát is, amelyet az elutazásom előtt Rafe-től kaptam karácsonyra. Shayne nagy nehezen elmosolyodott, de mosolya olyan szomorú volt, hogy a férfinak elfacsarodott tőle a szíve. – Most már azt is megmondhatom, Chaz – folytatta –, amit tudni akartál. Hogy miért olyan fontos számomra a karácsony. Azért, mert Floridában nekem sem lehetett soha. Hamupipőke voltam, Jackie pedig tökéletesen alakította a gonosz mostoha szerepét. Shayne több borzalmas élményéről is beszámolt még, amelyekről eddig soha senkinek nem mesélt. Chaz mindvégig a karjában tartotta, mintha ezzel utólag megóvhatná azt a védtelen gyereket, aki valamikor volt. – A bátyáddal mi lett? – kérdezte meg aztán. – A végén ő vitt el onnan, igaz? – Igen. Miután sikerült elég pénzt összeszednie. És amikor már majdnem késő volt, gondolta a férfi leverten. 227/255


– Mennyi ideig éltél a nagynénédnél? – Tíz évig. Ami kész örökkévalóság egy tehetetlen gyerek életében. – És Jackie egyszerűen átengedett Rafe-nek? – Jaj, dehogy! – nevetett fel Shayne örömtelenül. – Eladott neki. A férfi arcát düh színezte el. Nem volt biztos abban, jót tudna-e állni magáért, és nem ölné-e meg azt a Jackie-t, ha most itt lenne. Hogy megnyugodjon, gyengéden ringatni kezdte Shayne-t, mint egy kisbabát. – Félreértettél, Chaz. Ezt az egészet nem magam miatt meséltem el neked. – Csitt! Meglátod, minden jóra fordul. – Nem, nem fog. – Shayne kibontakozott az öleléséből, és két keze közé fogta az arcát. – Tudom, hogy már nem szeretsz. Ettől azonban a lányodat még szeretheted. Ne engedd, hogy ugyanazon kelljen keresztülmennie, mint nekem kellett! Szüksége van Isabellára, ahogyan nekem is szükségem lett volna Rafe-re. Rád azonban 228/255


még nagyobb szüksége van. Kérlek, Chaz, tedd meg nekem ezt a szívességet, és soha többé nem kérek tőled semmit! – Shayne! – Könyörögve kérlek! Azt is megígérem, hogy többé nem leszek terhedre. A férfi hallgatni is alig bírta ezeket a szavakat. – Saritának ugyan nem lesz itt mitől félnie, de ha neked ennyire fontos, akkor legyen, és költözzön ide a nagyanyja is – mondta. Shayne megkönnyebbülten felsóhajtott. Chaz lehunyta a szemét, de fülében attól még ott visszhangzott Shayne ígérete. „Többé nem leszek terhedre.” Ezzel az erővel azt is mondhatta volna: otthont teremtettem számodra, és most még néhány útmutatással is szolgálok, hogy tudd, hogyan boldogulhatsz majd nélkülem. Shayne a maga módján istenhozzádot mondott neki. A férfi legszívesebben hangosan szitkozódott volna, hogy levezesse a feszültségét, de most valahogy egyetlen illetlen szó sem jutott eszébe. 229/255


Egyszer csak kinyílt az ablak, amelyet a bőröndök kidobása után valószínűleg nem csukott be rendesen. A huzattól megszólaltak az ágytámlára akasztott álarcon a csengettyűk, és mintha búcsúdalt játszottak volna. Shayne el fogja hagyni őt.

230/255


10. FEJEZET Chaz megállt a nappali ajtajában, és meglepetten látta, hogy odabent az előmunkása doña Isabellával pókerezik. Olyan elmélyülten játszottak, hogy őt észre sem vették. Chaz a tarkójára tolta a cowboykalapját, és a furcsa pár beszélgetését hallgatta. – Issy – mondta éppen Penny az idős hölgynek –, nem szeretném, ha felizgatná magát, amikor kiterítem a lapjaimat, de… – Nem fogom felizgatni magam! – Jó, jó, csak azért szóltam, mert úgy vettem észre, hogy nem szeret veszíteni. – Ne totojázzon ennyit, senor Penworthy! – Issy, kértem már, hogy ne szólítson a teljes nevemen! Ha a többiek rájönnek, hogy garasoskodót jelent, az egész környék rajtam fog röhögni. – Ahogy óhajtja, senor Penny. – Máris jobb. 231/255


– Úgy emlékszem, arra kértem, hogy terítsen. Penny bólintott, és lassan, egyesével az asztalra fektette a lapjait. – Fullom van. Ászokból és királyokból. – Meg vagyok hatva. – Adjak zsebkendőt, hogy letörölhesse a könynyeit, drágám? Amikor azonban Penny a gyufaszálakért nyúlt, amelyekben játszottak, doña Isabella a botjával nagyot ütött a padlóra. – Ne kapkodjon! – Nem lehetnek jobb lapjai, mint nekem. Csak négyet cserélt! – Viszont remek lapokat húztam. – Doña Isabella négy királynőt terített ki maga elé, és elégedetten mosolygott. – Azt hiszem, ez a kör az enyém. Chaz hitetlenkedve ingatta a fejét. Nem hitte volna, hogy valaha is eljöhet az a nap, amelyen a harapós Penny és a fensőséges doña összebarátkozik. Különös érzés kerítette hatalmába, miközben nézte őket, ugyanúgy, mint az előbb, 232/255


amikor a konyhában azt látta, hogy a lánya Mojo ölében ülve pogácsát szaggat és rakosgat tepsibe. A tésztától ragacsos kis kezével odaintegetett neki, és félig angolul, félig spanyolul gagyogott maga elé. Mojo fülig érő szájjal hallgatta, bár valószínűleg egy szót sem értett abból, amit a kicsi mondott. Chaz nem értette, miért nyugtalan, amikor valójában örülnie kellene annak, hogy körülötte mindenki jól megérti egymást, összehozta élete különböző szereplőit, Shayne pedig valódi közösséggé formálta őket. A végeredmény olyan otthon lett, amely kedélyesebb már nem is lehetne. Akkor meg neki mi baja van? Visszament a dolgozószobájába, az ablakhoz lépett, és kinézett rajta. Valójában pontosan tudta, mi az, ami nem hagyja nyugodni. Shayne és az a búbánatos karácsonyfa. Shayne, a szörnyű gyerekkora és a szeretet utáni örökös sóvárgása. Kapcsolatukat valószínűleg az terheli meg leginkább, hogy ő csalódást okozott a feleségének, mert kilenc évig nem sikerült megtalálnia, no 233/255


meg azért is, és leginkább azért, mert nem szereti igazán, ami után Shayne pedig kétségbeesetten vágyódik. És ezért előbb vagy utóbb el fogja hagyni, hacsak… Hacsak nem sikerül bebizonyítania neki, hogy minden tőle telhetőt elkövetett a megtalálása érdekében, és azt is, hogy valamikor nagyon szerette. Miután erre a következtetésre jutott, már nem kellett sokáig törnie a fejét azon, mit tegyen. Kihúzta az íróasztala fiókját, és áttúrta egy névjegy után, amelyet közel két hónapja csak úgy beledobott Nem gondolta volna, hogy egyszer még szüksége lesz rá. Most azonban a boldogsága múlik rajta. Végül megtalálta a kis kártyát, és feltárcsázta a jobb alsó sarkába nyomtatott számot. Már az első csörgés után felvették a telefont. – Beaumont. – Azt mondta, bármikor jelentkezhetem, ha a segítségére lenne szükségem. 234/255


– Maga az, McIntyre? – Talált, süllyedt, nagy testvér. Úgy döntöttem, szaván fogom. – Chaz nagy levegőt vett, és lenyelte a büszkeségét. – Elérkezett a perc. Szükségem van magára. San Franciscóban nyirkos, búbánatosan szürke volt az idő. A hideg eső csontig hatolt, és a coloradói hegyekben tomboló legrosszabb hóviharnál is kellemetlenebb volt. Chaz a Szépművészeti Múzeum előtt állt, és Shayne bátyját várta. Egész testében reszketett, és halkan szitkozódott. Miért ragaszkodhatott Rafe Beaumont ahhoz, hogy itt találkozzanak, amikor postán is elküldhette volna neki a csomagot? Mire jó ez a kisded játék? – Örülök, hogy el tudott jönni, McIntyre. Chaz megfordult, és kezet nyújtott a sógorának. – Nem emlékszem, hogy hagyott volna számomra választási lehetőséget. 235/255


– Így igaz. Négyszemközt akartam beszélni magával, és nem szerettem volna, hogy Shayne kihallgathasson bennünket. – Páratlanul jó füle lehet a húgának, ha ennek érdekében egészen San Franciscóig el kellett jönnöm. Beaumont hűvös mosolyra húzta a száját. – Talán más oka is van még, hogy éppen ezt a múzeumot javasoltam a találkozásunk helyszínéül. De menjünk be! Ott biztosan melegebb lesz. Miután legalább negyedórát járták a kiállítótermeket, Rafe megállt egy nagy mozaik közelében, és zakója belső zsebéből egy köteg borítékot húzott elő. – Elárulná nekem, McIntyre – nézett aztán a homlokát ráncolva Chazre –, miért akarja elolvastatni ezeket a leveleket Shayne-nel? Talán azért, hogy összeveszítsen bennünket? – Dehogyis! Minek néz engem?

236/255


– Sajnálom, de ha nem az a célja, hogy éket verjen közénk, akkor minek kell a húgomnak ennyi év után megismernie a leveleket? – Mert tudnia kell, hogy mindent megtettem a felkutatása érdekében, amit csak lehetett. Ma még sajnos azt hiszi, hogy egy idő után egyszerűen lemondtam róla. Rafe tett néhány lépést. – Akkor talán még sincs késő, és újra eltalálhatnak egymáshoz – mondta aztán. – Ahhoz már késő van – jelentette ki Chaz hűvösen. – Nagyon is késő. – Biztos, hogy nem a büszkeség beszél magából? Menj a pokolba! – gondolta Chaz. – Ha Shayne-ról van szó, a legkevésbé sem vagyok büszke. Különben nem lennék itt, és nem akarnám odaadni neki a leveleket. Rafe megcsóválta a fejét, és megállt az egész termet uraló mozaik előtt. – A húgomnak nyolc évébe telt – mutatott a nagy képre –, hogy elkészítse. 237/255


Chaz odapillantott a falon függő mozaikra, aztán még egy pillantást vetett rá, meg még egyet, és még mindig nem akart hinni a szemének. A képen kilenc évvel korábbi önmagát látta viszont. Hátrált néhány lépést, hogy teljes egészében láthassa a mozaikot. Őt ábrázolta, amint felmászik a Beaumont-ház erkélyére, amelyen először csókolta meg Shayne-t. Ahogyan akkor is, félig sötétben maradt, volt azonban, ahol ráesett a kerti lámpák fénye. A kezére is, amelyet éppen egy nő után nyújtott ki. Életében nem látott még ennél szebb műalkotást. „Egy örök szerelem születése”. Miután elolvasta a kép címét, Chaz úgy érezte magát, mintha gyomorszájon ütötték volna. Alkotóként Shayne Beaumont neve szerepelt a feliraton. Shayne McIntyre! – szerette volna Chaz világgá kiáltani. Az én feleségem! Rafe együtt érzően felsóhajtott mellette. – Szegény Shayne! Ugye nem tudja, hogy maga még mindig szereti? – kérdezte, és átnyújtotta 238/255


a leveleket. – Ha fájdalmat okoz neki, McIntyre, azért nagy árat fog fizetni. Chaz szó nélkül elvette a borítékokat. Alig vett tudomást arról, hogy Rafe elköszönt tőle. Mozdulatlanul állt ott, és meredten nézte a mozaikot. Nem tudta volna megmondani, hogy egy percet vagy egy teljes órát töltött-e előtte. Végül egy számára egészen szokatlan érzés volt az, amely megmozdulásra késztette. Olyasmi ment végbe benne, mint a természetben a tavasz ébredésekor. Azt mondta Shayne-nek, hogy minden érzés kihunyt a szívében, de ez nem igaz. Nem haltak meg az érzései, csak erőnek erejével elfojtotta őket. Aztán belépett az életébe Shayne, csengettyűs álarcot viselt, szívet melengető mosoly játszott az ajkán, és feltétel nélküli szerelemről mesélt a tekintete. Őszintesége már-már megalázó volt, és a férfinak egyszeriben könny gyűlt a szemébe. Fogvicsorgatva rábírta magát az igazság beismerésére. Igenis szereti Shayne-t, még mindig szereti! Már ott, az erkélyen megszerette, és az 239/255


eltelt évek alatt mind erősebb lett a szerelme. Szeretni fogja, amíg él, csak ezt eddig még önmagának sem vallotta be, mert megakadályozta benne valami. A félelem! Félt, hogy megint elveszítheti őt. Félt, hogy nem élné túl, ha valami baja esne. Mindennél erősebb volt azonban az a félelme, hogy Shayne ma már nem ugyanúgy, nem minden feltétel nélkül szereti őt. örök szerelmének a bizonyítéka azonban most itt van előtte. Közel nyolc évet dolgozott a szerelmét tanúsító mozaikon. Chaz a zakója zsebébe csúsztatta a Rafe-től kapott levélköteget. Mi a fenét keresel még itt, te szerelmes bolond? – kérdezte aztán magától. Holnap szenteste lesz, neked pedig otthonod van, benne a lányod, a dédanyja és egy sereg kerge alkalmazott, akikhez mihamarabb vissza kell menned. A legfontosabb azonban az, hogy felesége van, aki szereti, s akinek a szerelmét ő újra felfedezett szíve minden rezdülésével viszonozza. 240/255


– Mit csinál a férjem odabent? – kérdezte Shayne halkan. Jumbo komor képpel ingatta a fejét. – Amit szenteste mindig. Egy üveg whisky és egy nagy halom levélpapír fölött ül az íróasztalánál. – De hát miért? – Azt nem tudom megmondani, de törődjön bele, hogy egyhamar nem kerül elő. – Ó! Shayne még egy utolsó, kétségbeesett pillantást vetett a csukott ajtóra, aztán felment a hálószobájukba, hogy becsomagolja azokat az ajándékokat, amelyeket az utolsó pillanatban még beszerzett. Furcsa karácsonyuk lesz, de akkor sem engedi, hogy ezt Sarita is megszenvedje. Az ajándékok remélhetőleg elfelejtetik majd vele, hogy karácsonyfa nincs a házban. Hajkefét, tükröt és sok-sok színes; csillogó hajszalagot tartalmazó fésülködő-készletet vett a kislánynak. Pillantása aztán a Chaznek szánt ajándékára esett, és bosszúsan felhorkant. Az utóbbi időben 241/255


nagyon könnyen elsírja magát, hogy a fene enné meg! Még színes szalaggal is átkötötte a férje ajándékát rejtő kis dobozt, aztán eltolta magától, összegömbölyödött az ágyon, és szabad folyást engedett a könnyeinek. Azt csak remélhette, hogy a sírástól majd jobban érzi magát. Semmi kétség, ostobaságot művel, és az ajándékával az utolsó esélyét is eljátssza arra, hogy a férje önmagáért szeresse őt. Már ha Chaz ma este még egyáltalán lesz olyan állapotban, hogy kinyissa a dobozkát! – Ne lármázzatok! – Hogy lehetne mukkanás nélkül becipelni a házba egy akkora fát, amelyik majdnem a menynyezetig ér? – panaszkodott Penny. – Tudjátok, hogy a lányok semmit sem vehetnek észre. Még szerencse, hogy ma ebéd után mind a hárman elmentek szunyókálni. – Hova kerüljön a fa, főnök? – akarta tudni Mojo. 242/255


– Az ablak elé. – Shayne az utóbbi napokban mindig arra ólálkodott. – Talpat is hoztatok? – Itt van nálam – térdelt le a padlóra Jumbo. – Hozzátok ide a fát! Emeljétek fel! Nem oda, jobbra! Még egy kicsit! Most jó. – Még mindig nem akarom elhinni magáról, főnök, hogy elég józan egy fa felállításához – jegyezte meg Penny. – Az idén nem volt találkozója Jack Danielsszel? – A jó öreg Jack meg én újabban külön utakon járunk. Penny fintort vágott. – Mindjárt tudtam, hogy a házasság nem fog a javára válni. Chaz kisfiúsan elmosolyodott. – Köszönöm, hogy segítettetek. Most már egyedül is boldogulok. – Ne díszítsük fel mégis inkább mi a fát? – dörmögte Penny. Chaznek nem kellett gondolkodnia a válaszon. – Ne! – rázta meg határozottan a fejét. – Az az én feladatom. – Vagyis sokkal több, mint fel243/255


adat, gondolta. – Élvezni fogom, hogy egyedül díszíthetem a fát – tette hozzá fennhangon is. Sötét volt már, amikor Shayne felébredt. Felkelt az ágyról, és vastag kötött kardigánba bújt. Eldöntötte, hogy beszél Chazzel, még azelőtt, hogy a férfi fejét teljesen elbódítaná az ital. Meg kell értetnie vele, mit jelent a szenteste egy kislány életében. Eddig ugyan minden kísérletével kudarcot vallott nála, de most talán sikerrel jár majd. A ház előtt két fenyőcsemete is nő, végszükségben azokat varázsolja majd át karácsonyfává. Lábujjhegyen ment végig a folyosón, mert a házban furcsa csend honolt. Doña Isabella és Sarita valószínűleg nem ébredt még fel. A dolgozószoba ajtaja résnyire nyitva volt, és Shayne meglökte kicsit, hogy bemehessen, ám az elébe táruló látványtól földbe gyökerezett lábbal megállt a küszöbön. Chaz a padlón hasalt, de az ajtónyitásra megfordult, és felnézett Shayne-re. 244/255


– Szia, drágám! Hogy tetszik? Shayne egyre csak hunyorgott, és nem tudta eldönteni, hogy valóság-e az, amit lát. A férfi szeme kivörösödött, tekintete azonban tiszta volt, a mosolya pedig megnyerő, mint mindig is. Lehet, hogy ivott napközben, de egy egész üveg whiskyt biztosan nem küldött le a torkán. Shayne az ablak elé felállított, hatalmas fenyőhöz lépett, és megfogta az egyik ágát. Tapintása és illata is olyan volt, mint egy karácsonyfáé. Amikor elengedte, az ág visszaugrott a helyére, és a helyiséget vidám csilingelés töltötte be. Chaz rengeteg csengőt akasztott a fára. Az álarcom csengettyűi is köztük lehetnek, gondolta Shayne, és a meghatottságtól könnycseppek gördültek ki a szeméből. – Ez… egészen olyan, mintha karácsonyfa lenne. – Akkor bizonyára az is. Sejtelmem sincs, hogy került ide. Talán a Jézuska hozta. – És még fel is díszítetted! 245/255


A csengettyűk mellett az ágak végein sok-sok vörös és zöld masni is volt. A férfinak ugyan nem sikerült tökéletesre kötnie őket, de Shayne szívének ettől lettek igazán kedvesek. – Ejnye, drágám! – ült fel Chaz a padlón. – Csak nem sírsz? – Nem – állította Shayne, és kifújta az orrát. – Már miért sírnék? A férfi felállt, odament hozzá, ő pedig átölelte a derekát, és mellkasára hajtotta a fejét. Chazben, aki mindeddig nem tudhatta, hogyan fogadja majd Shayne a fát, lassanként oldódott a feszültség. Végül megcsókolta a feleségét, nagyon-nagyon gyengéden és tartózkodóan. Csókja azonban hamar szenvedélyes lett, és Shayne bizton tudhatta, hogy szerelemről és odaadásról beszél ez a csók, olyan érzelmeket fejez ki, amelyeket eddig Chaz nem engedett meg magának, most azonban feltartóztathatatlanul előtörtek. – Boldog karácsonyt, drágám! – mondta a férfi. 246/255


Beletelt kis időbe, mire Shayne-nek sikerült megszólalnia: – Nem értem, mi folyik itt – emelte habozva Chazre a tekintetét. – Valóban te állítottad és díszítetted fel ezt a fát? – Igen, én. – Hogyhogy meggondoltad magad? – kérdezte Shayne még mindig értetlenkedve. – Beláttam, hogy tévedtem, és nem is kicsit. Te és Sarita megérdemlitek, hogy legyen karácsonyfátok. – Még ajándékokat is vettél! – Csak apróságokat – mondta a férfi, de huncut mosolya meghazudtolta a szavait. – Például mit? – Ha most elmondom, akkor hová lesz a meglepetés? Shayne nem folytathatta a kérdezősködést, mert apró, csupasz lábak szapora lépteit hallották a folyosóról, és már be is viharzott a szobába Sarita. Amikor meglátta a fát és az ajándékokat, lelkes visongások közepette az édesapja karjába 247/255


vetette magát. Chaz boldogan magához ölelte, aztán felkapta, és körbeforgatta a vidáman kacagó kislányt. – Megvacsorázunk, és utána kicsomagoljuk az ajándékokat, királykisasszony. Megint nyílt az ajtó, és előbb Mojo lépett be a szobába Jumbóval, aztán Penny, és szorosan mögötte doña Isabella is megérkezett. – Csúcs ez a fa! – állapította meg Mojo. Shayne életében rég nem voltak már olyan szép órák, mint amilyenek ezután következtek. Mindnyájan átöltöztek, aztán elfogyasztották Mojo pompás, ötfogásos vacsoráját, majd viszszamentek a dolgozószobába, hogy kibontsák az ajándékaikat. Sarita alighanem most oldódott fel végleg új otthonában. Izgatottan szaladgált Shayne és Chaz között, és olyan nagyvonalúan osztogatta a puszikat, hogy ezen az estén menthetetlenül meghódította volna Shayne szívét, ha ez nem történt volna meg már sokkal korábban. Chaznek is szemlátomást a meghatottságával 248/255


kellett küzdenie, és feleségét kicsit sem lepte volna meg, ha nem sikerült volna örömkönnyek nélkül megállnia. Doña Isabella és az alkalmazottak is bőséggel kaptak puszikat Saritától, és amikor kibontották az ajándékaikat, a kislány minden egyes kedves vagy tréfás apróságot lelkes kiáltásokkal üdvözölt. Az új húsbárdon, amelyet Mojo kapott Chaztől, kis cédula is fityegett. „Hogy akkor is legyen mivel dolgoznod, amikor a sajátodat elhajítod” – állt rajta. Shayne egy kis ezüsttollat és csiptetős jegyzettartó táblát kapott a férjétől, hogy ne kelljen továbbra is a ház átalakítása közben elrongyolódott füzetét használnia. Amikor Jumbo meglátta, mi került elő a csomagolópapírból, valósággal belesápadt a rémületbe. – Azt hittem, ezen már túl vagyunk – dörmögte. Ő maga fehér cérnakesztyűt és csokornyakkendőt kapott, hogy elegánsan szolgálhasson fel 249/255


az étkezéseknél, Penny pedig egy csomag gyufát és egy pakli új kártyát. „Garantáltan cinkeletlen” – írta mellé Chaz. Amikor Shayne halkan megjegyezte, hogy az alkalmazottak talán karácsonyi jutalmat is megérdemeltek volna, Chaz szélesen elmosolyodott. – Azt már megkapták – mondta. – Ebben a hónapban jobban megtömtem a fizetési borítékjukat. Doña Isabella számára Chaz egészen komoly ajándékot választott. Az idős hölgy csinos, meleg, pihe-puha köntöst és hozzá illő papucsot kapott. Shayne megmutatta a doñának annak a verandának a tervrajzát, amelyet Chaz tavasszal akart megépíteni neki, ő pedig mozaikkal fogja díszíteni. San Franciscóból az édesapja babaházat hozott Saritának, amely teljesen lefoglalta a kislányt. Csak akkor hagyta abba kis időre a játékot, amikor „új mamája” ki akarta cserélni a szalagot a hajában. Chaz végül félrevonta feleségét. 250/255


– Ezt inkább négyszemközt adnám át neked – mondta, miközben kis csomagot szorongatott a kezében. Shayne gyorsan körbenézett. Úgy látta, senkinek sem tűnne fel, ha ők ketten néhány pillanatra megszöknének. Kézen fogta férjét, és átment vele a hálószobájukba. – Itt már jó lesz? – kérdezte. A férfi olyan gyengéden nézett rá, mintha éppen megcsókolta volna. – Tökéletes. – Ki kezdi? – Te – mondta Chaz, és elébe tartotta a csomagocskát. Shayne óvatosan kibontotta a szalagot és a selyempapírt, aztán felnyitotta a kis dobozt, amely leveleket rejtett, és a homlokát ráncolva kivette a legfelsőt. Neki küldték, de Foreverbe, Rafe nevadai címére. A postabélyegzőből kiderült, hogy kilenc éve, kevéssel karácsony előtt adták fel. Shayne lassan megfordította a borítékot, és látta, hogy mindmáig bontatlan. 251/255


– Nyisd ki! – mondta Chaz. Shayne szó nélkül feltépte a borítékot, kivette belőle a levelet, és elolvasta. Aztán a másodikat is, amely nyolc éve, ugyancsak karácsony előtt íródott. Összesen kilenc levél tanúskodott Chaz közel egy évtizeden át változatlanul mély és erős szerelméről. A végén már csak egy boríték maradt, amelyen sem bélyeg, sem postabélyegző nem volt. – Ezt… írtad ma délután? – kérdezte Shayne remegő hangon. – Akkor, amikor bezárkóztál a dolgozószobába? A férfi csak bólintással válaszolt, Shayne pedig reszkető kézzel kivette a borítékból a levelet. Megtalált feleségemnek! Már csak egyvalamit akarok elmondani neked. Azt, amit eddig mindig elmulasztottam, noha rég megtettem volna már, ha nem tart vissza a félelem. Szeretlek, édes kicsi feleségem. Te vagy az egyetlen, örök szerelmem. 252/255


Shayne nem bírt megszólalni, és könny csillogott a szemében. – Más is van a dobozban – figyelmeztette Chaz. A levelek kis kendőn feküdtek. Shayne most felemelte, és könnyei fátyolán át meglátta, hogy két, a következő Hamupipőke-bálra szóló, aranybetűs meghívó fekszik alatta. – Ó, Chaz! – suttogta boldogan. Férje mélyen a szemébe nézett. – Szeretlek, Shayne. Mindig is szerettelek, és örökké szeretni foglak. Meg tudod bocsátani nekem, hogy ilyen sokáig gyáván eltagadtam az érzéseimet, és csak most kerültem tisztába önmagammal? Shayne odasimult hozzá, és megcsókolta. Csókjával mondta el, hogy megbocsátott, és azt is, hogy örökre itt marad vele. Amikor elváltak egymástól, ő is átadta az ajándékát. – Nem tudom, mit szólsz majd hozzá – mondta. 253/255


– Bármi lesz is benne, biztosan örülni fogok neki – ígérte a férfi, aztán kinyitotta a kocka alakú kis dobozt, és szinte megigézve nézte a benne fekvő csörgőt. – Ez azt jelenti, hogy gyermeket vársz? – kérdezte meg végül. Shayne bólintott. – Ez… – Chaz nagyot nyelt. – Ennél szebb ajándékot elképzelni sem tudnék mondta sugárzó arccal, aztán elhallgatott, és megrázta a fejét. – Nem, az nem lehet. – Micsoda? – kérdezte Shayne idegesen. – Gondolod, hogy Mojo valóban látóember? Shayne felkacagott. – Még nem biztos, de tudom, hogyan deríthetjük ki. – Éspedig? Shayne átkulcsolta férje nyakát. – Biztosan a jövőbe lát, ha máskor is már akkor megjósolja a gyerekünk jövetelét, amikor én még nem is tudok róla. – Máskor? Mármint a következőnél? 254/255


– A máskor az máskort jelent. Úgy általában. Chaz egész testét nevetés rázta. – Jól van, ahogy gondolod. Ebben a kérdésben szabad kezet kapsz tőlem.

255/255

Day Leclaire Az utolsó levél Long-Lost Bride Fairytale Weddings 5. JKSZ

Recommend Documents