Czeglédy Gabriella: Télapó az úton Szarvas húzza szélsebesen Télapóka szánkóját. Száguld a nagy hómezőkön, el is hagy már hét határt. Ajándékok szépen, sorban a hatalmas zsákokban. Télapóka becsempészi a cipőkbe suttyomban. Sietős az útja nagyon, rövid már az éjszaka. Várja ott az ablakokban
Ceglédi Gabriella: Jön a Mikulás Jön már, itt a Mikulás! Fehérprémes, hósapkás. Hétmérföldes csizmája, a világot bejárja. A hatalmas puttonya, ajándékkal megrakva. Jó gyermekek megkapják, megtelnek a kis csizmák
Devecsery László: Jön a Mikulás A Mikulás gyorsan el jő feje felett nagy hófelhő. Rénszarvasok húzzák szánját, hó csipkézi a bundáját. Kövér puttony van a vállán, hópihe ül a szakállán. Mikor hozzád megérkezik, cipőd sok-sok jóval telik. Hull a hó, nézd, odakint, a Mikulás néked int
Devecsery László: Mikulás játék Megérkeztem! Itt vagyok! Ők meg pici krampuszok! Eljöttem én hozzátok: vidámságot kívánok! Ajándékot kínálok, nyissátok ki a szátok! Kedves dallal köszöntsetek, hisz itt vagyok közöttetek! Ajándékom osztogatom, jó gyereknek odaadom! Visszatérek jövőre: éppen egy esztendőre! Szánkómra most visszaszállok: rénszarvasok reám várnak. Hópihékkel repülünk, csengőszóval csendülünk
Donászi Magda: Megérkeztem tél országból Megérkeztem Tél országból, kisgyerekek: Jó napot Tudom, nagyon vártátok már, hogy múljanak a napok. Siettem is tihozzátok csengős szánon, szaporán. Szikrát szórt a szarvas talpa, úgy suhant az út porán. Fürge lába belefáradt. Messzi van a mesevár. Túl az ezer jéghegy ordon, hová sosem ér a nyár Ott van az én széllel-bélelt, hóból épült palotám. A kemény fagy jégvirágot zúzmaráz az ablakán. Van egy kicsiny toronyszobám. Benne furcsa műszerek. Világhírű messzelátóm jég-üvegén hó keret. Ha én abba betekintek, higgyétek el nem csoda, akármilyen messze laktok, mégis ellátok oda. Hol, mit láttam, nagy könyvembe minden este beírom. Megtelt könyvem sok-sok lapja, elfogyott a papírom. Tudjátok, hogy rádiómnak a világon párja nincs Csönddel bélelt palotámban valóságos drága kincs. Ha gyermekek énekelnek, a szívemhez szól a dal, s úgy érzem, hogy nem vagyok vén, hanem újra fiatal. Tip-top, tip-top! Körbejárok az üveghegy tetején, amikor a messzeségből víg dalotok száll felém. Ha a táncban elfáradtam, meg pödröm a bajuszom, bebújok a hó ágyamba, nyújtózkodom, aluszom. Mikor aztán felébredek, ajándékot keresek Piros almát, aranydiót, feketemák-szemeket. Feneketlen zsákom mélyén citrom-narancs is akad, osszátok szét gerezdenként, veszekedni nem szabad Kedvetekért jövőre is telitömöm zsákomat, ezer évig megtartom még ezt a jó szokásomat. Búcsúzóul daloljatok. Integessen kezetek. Hó szarvasom az udvaron pihenhetett eleget. Holnap már a mese hegyről tekint ide Télapó! Küldjek erre hó felhőket? Örültök, ha hull a hó? Frissen esett pihe hóban hó csatázni sem tilos. Attól lesz majd jobb az étvágy, s az arcotok szép piros.
Na most rajta! Repülj szánom! Hó szarvasom! Hoppla-hopp! Kisgyerekek jó étvágyat, mindenkinek jó napot!"
Donászi Magda: Télapóhoz Szívünk rég ide vár, Télapó gyere már! Jöjj el éljen a tél! Tőled senki sem fél. Halkan reccsen az ág, Öltöztesd fel a fát, Hulljon rá pihe hó, Szánkón siklani jó! Évi és Peti vár, Télapó, gyere már! Nyíljon már ki a zsák: Alma, szép aranyág. szívünk rég ide vár, Télapó gyere már! Jöjj el éljen a tél! Tőled senki sem fél.
Donászi Magda: Télapó ünnepén Tipp-topp, tipp-topp, Ki jön a nagy hóban? Kipp-kopp, kipp-kopp, Ki van az ajtóban? Itt van már a nagyszakállú Télapó! Csupa hó! Puttonyában dió, mogyoró! Csitt-csatt, csitt-csatt, örül a sok gyermek. Hipp-hopp, hipp-hopp, Télapó itt termett. Mit hozott a nagyszakállú Télapó? Csupa jó! Puttonyában dió, mogyoró
Donászy Magda: Télapóka, öreg bácsi Télapóka öreg bácsi, hóhegyeken éldegél. Hóból van a palotája, kilenc tornya égig ér. Miklós-napkor minden évben tele tömi puttonyát, mézes - mázos ajándékkal szánkázik az úton át"
Nótás Mikulás Nótás Mikulás Flótás pikulás Jön a sok jóval, Hegedűszóval! Csellón muzsikál Csizmám tele már Mosolyog, hallgat, Haza úgy ballag.
Hull a pelyhes fehér hó Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó! Minden gyermek várva vár, vidám ének hangja száll. Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró, Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó. Nagyszakállú Télapó jó gyermek barátja. Cukrot,diót, mogyorót rejteget a zsákja. Amerre jár reggelig kis cipőcske megtelik, megtölti a Télapó, ha üresen látja! Videó link http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=ntEZB0vOhhc
Télapóvárás Hegyen, völgyön mély a hó - lassan lépked Télapó. Ősz szakállán dér rezeg, Messzi földről érkezett. Kampós botja imbolyog - Puttonyába mit hozott? Mindenféle földi jót: Dundi diót, mogyorót. Lassan lépked, mély a hó - Siess jobban, Télapó
Mikulás, Mikulás kedves Mikulás, Gyere már, gyere már minden gyerek vár, Krumplicukor, csokoládé, jaj de jó, De a virgács jó gyereknek nem való. Mikulás, Mikulás kedves mikulás Gyere már, gyere már minden gyerek vár.
Országúton nagy a hó, erre járt a Télapó, Nagy szakállát megrázta, pihe szállott utána. Sok kisgyerek örömére a Télapó eljött végre. Verset is mond, aki bátor, cukrot kap a puttonyából. A hópihék szállnak, fehér vidék álmatag. Rét fölött is hó esett, boldogok az emberek. Nem fagy már le a vetés, hó takarja szerteszét, Havas már a falu-város, hóembert gyúr Peti, Ákos. Vidámak a gyerekek, jó, hogy vannak ünnepek, Télapó most megy tovább, hó fedi a lábnyomát.
Csengő szó - Jingle Bells Szikrázik a hó, nevetésünk messze száll És a kis csikó a szánnal meg sem áll Tág a lélek itt, akár a láthatár S jókedvünknek hangjait a szél is tudja már refrén: Csengőszó, csengőszó, cseng és bong az út Kis szánunkkal a csengős csikó nagy vidáman fut Csengőszó, csengőszó, cseng és bong az út Kis szánunkkal a csengős csikó nagy vidáman fut Volt egy kis leány, nagyon megtetszett nekem Gondoltam, elhívom, hogy szánkózzék velem Repült velünk a sors, de úgy rendeltetett Hogy jött egy csúfos hókupac és jól leégetett Hogy: Jingle bells, jingle bells Jingle all the way Oh, what fun it is to ride In a one horse open sleigh Jingle bells, jingle bells Jingle all the way Oh, what fun it is to ride In a one horse open sleigh yeah Videó link http://www.youtube.com/v/y7Lg3HJAMkA
Juhászné Bérces Anikó: Mikulás December 6 Miklós napja, Tedd csizmádat az ablakba, S reggel látod, milyen csodás, Éjjel itt járt a Mikulás. Puttonyában sok ajándék, Édesség, tengernyi játék. Tele rakva megannyi zsák, Kikukucskál egy-két virgács. Kis csizmában nagy mikulást, Csokoládét, piros almát, Aranydiót, mogyorót, Hozott neked minden jót. Hogyha netán az hiányzik, Mire kicsi szíved vágyik, Ne csüggedj, hisz hozott volna, De hiánycikk volt a boltban. Mikor ébredsz, már messze jár, Más vidékre viszi a szán. Mindenhol sok gyermek várja, Végül kiürül a zsákja. Visszamegy hát hazájába, Az örök hó országába. S egy éven át készül rája, Következő körútjára.
Gazdag Erzsi: Megjött a télapó Szánon jött. A hegyeken fenyők búcsúztatták. Zsákját tükrös hegyi tón vízi lányok varrták. Medvék mézet gyűjtöttek nyár derekán néki. S egy kosárban áfonyát küldött az ősz néni. Piros szemű mókusok mogyorója csörren. S megcsendül a kicsi szán csengője a csöndben. Itt van már az udvaron. Toporog a hóban. Teli zsákja a tiéd, dúskálhatsz a jóban
Gazdag Erzsi: Honnan jöttél Télapó? Honnan jöttél Télapó? Hó országból, hol a hó hegyvastagnyi takaró, a tenger meg hat akó. Jegesmedve barátom varrta meg a kabátom. Kibélelte bundával, hogy az úton ne fázzam. Szarvasomat befogtam, szíves szóval biztattam: " úgy szaporázd a lábad, szél se érjen utánad. " Meseország (világos) Hó országgal határos. S Meseországból az út egyenesen ide fut. Szerencsémre nyitva volt, útközben egy mesebolt. Jöttek elém tündérek, megkérdezték mit kérek. A Mikulás gyorsan el jő feje felett nagy hófelhő. Rénszarvasok húzzák szánját, hó csipkézi a bundáját
Mentovics Éva: Télapó az oviban Tavaly télen az oviban nálunk járt a Télapó. Arca kedves és mosolygós, haja fehér, mint a hó. Egymás után minden ovis a térdére ülhetett. Nagyon meg voltunk hatódva, s úgy mondtuk a verseket. Télapóka mesélt nekünk, s készült rólunk egy fotó. Mivel nekem nagyon kedves, szobám falán látható. Amikor a képre nézek eszembe jut, mit mondott: - Egy év múlva újra jövök, s hozok nektek csomagot. Eltelt egy év, december van, s készülünk az oviban: Verseket és dalt tanulunk, s előadjuk majd vígan. Ha betoppan, dallal várjuk kedves öreg Télapót. Reméljük, hogy úgy, mint tavaly, most is hoz majd minden jót
Mentovics Éva: Mikulás köszöntő Édes, kedves Mikulás, köszöntünk most téged. Eljöttél az idén is, ahogy megígérted. Látjuk, hogy a tartásod teli zsáktól görnyedt. Rakd le nehéz puttonyod, pihenj meg egy csöppet! Sok-sok színes ajándék nyomja fáradt vállad. Tudjuk, hogy a Világot több százszor bejártad. Tudjuk, hogy a szánoddal tovasiklasz újra. Néhány darab sütivel gyűjts erőt az útra.
Nagy Erzsébet Télapó Süvölt künn a jeges szél, eljött a hófehér tél. Arany csengő vígan szól, lehull róla szürke por. Rénszarvas üget, szánkót húz, benne ül Télapó. Angyal tánc, s daloló csillag óvja az úton. Szán siklik, várja Jankó, Sári, Olga és Palkó. Gyermekek arca piros, ám, ha felébred a hold, ablakban csomag csillog. Vidám dalt dúdol a szél, szeretetet fúj, mesét. Gyermekekre álmot szór, és tovafut a szánkó. Benne ül a Télapó.
Pajor Zsolt Én és a Mikulás Csizmámon fénylik a boksz, Szívem a torkomban énekel. Lázas készülődéstől fáradtan, Várom a Mikulást jöjjön el. Pirossá hevült arcomat párás ablakhoz nyomom, Neki tanult versikémet Magamban halkan mormolom. Mintha csengettyű szólna, Szarvasai patáit hallanám, Ám szemeim hiába keresik. - Elfelejtett engem talán? Szomorúság környékez meg. - Nem voltam elég jó? - Lerobbant a szánja? - Kevés neki a fehér hó? Ismerős csengettyű cseng, Az ajtóban valaki áll. Kicsi szívem nagyot dobban, Érzem, hát mégis ide talált. Rohanok, sarkig nyitom az ajtót, Piros pozsgás arc rám nevet, Önfeledten hasához bújok, Mégis eljött, mégis szeret. Bekísérem, szavalok, nevetek. Szinte szalad velem az idő, Puttonyából megszámlálhatatlan Csomag és játék kerül elő. Lassan indul, még megsimogat, Köszöni, hogy jó gyerek vagyok, Búcsúképpen a szakállára még Egy gyermeki csókot nyomok. Elsiet, hisz várják őt máshol, Sok ezer még a jó gyerek. Én rohanok az ablakhoz boldogan, Hisz a Mikulás mégis SZERET
Takácsné, Tóth Krisztina: Mikulás jötte Itt van, megjött mihozzánk is, Messzi földről érkezett. Zsákját töltötte meg ajándék, És megannyi szeretet. Gyermek s felnőtt mind-mind várta Hiszen oly jó adni Szívet, mosolyt, ajándékot, szeretettel kapni. Hó hullt mindenütt, merre járt, S csillagok ragyogtak, Szarvasainak patái tejúton dobogtak. Titokban jött, meg ne lássuk, Mert ez oly édes titok. Kéményben csúszott le, vagy tán ablakot nyitott, Ez a kérdés örök rejtély, szobámba vajon hogy jutott? Itt is csomag, ott is csomag, ...de jó mit is rejteget? Hogyha itt az ajándékom, megkapta levelemet. Gyermek szeme fénylőn ragyog, Szebben mint a csillagok, Mikuláska hozta nekem, mert én jó gyerek vagyok! Kedves ünnep, sok szeretet Kérünk szépen maradj itt, Nyisd meg az emberek régen bezárt szíveit. Szórj rájuk meleg kezeddel, Sok-sok fénylő csillagot, Mosolygunk, mert boldogság az mit A szánod itt hagyott.
Szandi: A Mikulás szánja Egyszer még régen úgy esett, Hogy gyűlt a sok kívánság. A Mikulás így hát útra kelt, Vitte a fürge szán. Gyerekek várták, Szívükbe zárták A bölcs jótevőt Ezerszer látták Nagy piros zsákját Az ablakok előtt Refr : A Mikulás szánja sok kincset rejt, Annyi szép csodát. Neked is eljön, csak hinned kell, Ha a csengőt hallod már. A Mikulás zsákja telve van, Mert sok volt a kívánság. A csengettyű hangja messze száll, Itt van a mesevilág. December van már, a hó esett, És alszik a néma táj. Eljönnek újra az ünnepek, Amit mindenki nagyon vár. Az ablakban látod, Hogy csizma, vagy három, Fénylik a sötétben. Fekszel az ágyon, De nem jön az álom Éjfél előtt Eredeti videó klip https://www.youtube.com/watch?v=nuIymSKXKJo
Szuhanics Albert: Piros a kabátja Csillagfényt gyújtott a végtelen ég, éj ölén várnak rád tündérmesék. Mindegyik képzelet, álom csupán, egy égi óceán partjainál... Ám van mi valóság, nemcsak mese, Télapó - kérdezed -, képzelet e? Láthatod sokfelé, közöttünk jár, tömegben virít egy fehér szakáll... Piros a kabátja, puttonya nagy, könnyesre csípi két szemét a fagy. Vagy talán boldogság könnye lehet? Mert érzi, szeretik a gyermekek... Tereken, utcákon sétál sokat, lehajol hozzád is, megsimogat. Kedvesen, biztatón rád mosolyog, ajándék vár rád, mit neked hozott. Mikulás-estén a lábbelidet nagyon szép tisztára pucold te meg! Tedd ki az ablakba, jön Télapó, s lesz benne reggelre minden mi jó! Ha eljön az a nap, sose' feledd, mikulás csomagot hoz ő neked. A messzi északról hozzád jön el, tudja ő, hogy nagyon boldog leszel!
Szuhanics Albert: Télapó megérkezett Lovas szán fut friss havon, Télapó ül a bakon. Vidám hangon énekel, sok hópihe táncra kel. A rénszarvas úgy szalad, gyorsabb, mint a gyorsvonat. Piros orra szikrát vet, mindjárt csillagszóró lesz! Hó-ha-hó, hó-ha-hó, itt a kedves Télapó! Rudolf a szarvas neve, égbe száll a szán vele. Télapónak szakálla, vígan lobog utána! Csillagok közt száll a szán, jöjj Télapó, gyere már! Vár reád sok kisgyerek, így szólsz: ,,El nem késhetek"! Hó-ha-hó, hó-ha-hó, itt a kedves Télapó! Puttonyában sok csomag, meglepetést tartogat. Köszöntsétek gyerekek, Télapó megérkezett! Hó-ha-hó, hó-ha-hó, itt a kedves Télapó!
Szuhanics Albert: Télapó bajban Most jártam kint nagyapó, úgy láttam, hogy nagy a hó. Erre járt egy póniló, hajtotta a Télapó. Egész éjjel baktatott, a szánkója lefagyott. Kilyukadt a csizmája, még sincs gondja magára. A gyerekek várnak rá, motoros szán kell alá! Nem ér oda a lóval, hogy birkózzon a hóval? Bizony, meg is éhezett, ennivalót nézzetek! A kalácsom..., nagymama Télapónak add oda! Mi őt nagyon szeretjük, így már útnak eresztjük. Akármilyen nagy a hó, célba ér a Télapó!
Szuhanics Albert: Télapó zsákja Száncsengő csilingel, cseng-bong a téli éj. Szél-hárfán játszik a jég-ujjú éji szél. Télapó szánja száll, surrog a fehér hó. Suhanó talpain, s koppan a lópatkó. Télapó énekel, hópihe táncot rop. A kis nyúl ráfigyel fülével ritmust lop. Rock-and rollt jár az őz, kezdődik a móka. Vén farkas rákontráz, táncra kél a róka. Taktust huhog bagoly, ébrednek kántálók. zsibong a nagy erdő, a varjú rákárog. "Kár hogy nem mi vagyunk azok a gyerekek, Kiket a Télapó olyan nagyon szeret!" "Talán majd jövőre kaptok a zsákomból..." Így szól a Télapó, ...s ébredek álmomból...
Szuhanics Albert: Télapó könnyei Hull a hó, nagy pelyhek szállnak, takaróként összeállnak. Összeállnak, olyan szépen, mint porcukor, süteményen. Kicsiny csengők muzsikálnak, csengettyűi lovas szánnak. Puhán dobban a lópatkó, lovas szánon ül Télapó. Hófehér az ő szakálla, prémszegélyes nagykabátja. Piroslik arca, s az orra, ölében névnapi torta. A Télapó egymagában énekel az éjszakában. Míg hallgatják rókák, őzek, kisnyulak elébe jönnek. . S dalra fakad erdő-mező, csodás hangok törnek elő. Száz őzike kórusa szól, vakond dalol a hó alól. Kinek szól e vidám ének? Hát az ember gyermekének! Ünnepelnek ők veletek, s azt üzenik, jók legyetek! Télapónak szánja tele, ezer puttonyt rakott bele. Nyugodt legyél őfelőle, mindenkinek jut belőle! Mesés ez a Mikulás-est, betölt mindent a szeretet. Esik a hó, száll a zene, könnyes a Mikulás szeme.
Veress Miklós: Mese a Mikulásról Hó kastélyban jéglakás: Ott lakik a Mikulás. Szél a szánja - mégse fázik, Úgy röpül egy messzi házig. Csengője a hópehely. Szánkójának énekelj, Mintha dallal idehúznád, S tedd ki ablakba a csizmád. Ne lesd meg a Mikulást, Rajta varázs a palást: Leshetsz reggelig magadban, Mert ha eljön, láthatatlan. Hogyha tudnád, hol lakik, S odaérnél hajnalig, Jutnál mesebeli tájra Elolvadna palotája. Megriadna és tova Röpítené fagylova, A helyén meg, idenézz csak, Sírdogálna ezer jégcsap. Ne lesd meg a Mikulást, Hadd suhogjon a palást, Jöjjön, jöjjön láthatatlan Éjszakában és havakban. Táncolj, örülj, énekelj, Mint kerengő hópehely. Csengőjüket fenyők rázzák, Telis-teli cipőd, csizmája
Zelk Zoltán: Csendes este Csendes este, téli este, halkan hull a hó. Csendes utcán, havas utcán siklik egy szánkó. Itt egy ablak, ott egy ablak, halkan kinyílik. Kis cipőbe, nagy csizmába, ajándék hullik. Reggel a sok gyermek szeme csupa csillogás. Vígan mondják: "Itt járt a jó Mikulás
Zelk Zoltán: Mikulás Égi úton fúj a szél, hulldogál a hó, nem bánja azt, útra kél Mikulás apó. Vállán meleg köpönyeg, fújhat már a szél, nem fagy meg a jó öreg, míg a földre ér. Körülötte égi fák, rajtuk csillagok, lámpást tart a holdvilág, fényesen ragyog. Lent a földön dalba fog száz és száz harang: "Jó, hogy itt vagy, Mikulás, giling-galang!" Ablakba tett kiscipők várják jöttödet. - Hoztál cukrot, mogyorót, jóságos öreg? - Hoztam bizony, hoztam én, hisz itt az idő, nem marad ma üresen egyetlen cipő. Hajnalodik. Csillagok szaladnak elé, amint ballag Mikulás már hazafelé.
Zelk Zoltán: Szent Miklósnak neve napján Szent Miklósnak neve napján egymáshoz eljövünk, Ami jót csak cselekedtünk arany könyvbe bekerül. Hófehér havon siklik a szán, puttonya is minket vár Aranydió és foszlós kalács kicsi gyermekekre vár. Szent Miklósnak neve napján ígérjük jók, leszünk, Vidám szívvel, szeretetben ünnepelj velünk! Kandikál az esti csillag az ég kapujából Elindul a jó mikulás, szép tündérországból. Esti csillag, te szép csillag , hintsd fényed útjára , Rátaláljon minden gyermek kicsiny ablakára. Óh, vezesd el mihozzánk is Isten szép csillaga, Kicsi ágyunk, puha ölén várjuk imádkozva.
Zelk Zoltán: Télapó és a hóember Én egy csókától hallottam, csóka a toronytól, a torony meg tavaly télen hallotta a holdtól, ha igazat mondanak a csókák és a tornyok, akkor én is ti néktek most színigazat mondok. Így kezdte a hold, a torony, a csóka is így szólt: az udvaron egy hóember mit gondolt, nem gondolt, azt gondolta, dehogy fog ő egész télen állni, ő lesz az első hóember, ki megtanul járni. Ennyit gondolt a hóember egy szóval se többet, s indulna már, mikor hallja, jó estét köszönnek, ő is köszön, ő is mondja: "Jó estét kívánok!" s látja, hogy egy piros csizmás öregember áll ott. Jó, hogy jöttél, öregember, épp ebben a percben gondoltam, hogy útra kelek, induljunk hát ketten.
Látom, nagyon öreg lehetsz, fehér a szakállad, Lehet, hogy a világot már kétszer is bejártad." "Körül bizony kétszer, százszor és még százezerszerfeleli nagy nevetve a piros ruhás ember-, de nem gyalog, úgy nem győzném, hanem szánon járokúgy nézzél rám, te hóember, a Télapót látod!" Így történt, hogy akkor este-látta aki látta- együtt szállt fel a hóember s Télapó a szánra, együtt vittek ajándékot házról házra járva, míg csak üres nem lett végül a Télapó zsákja. Ahány házba csak bementek, ahányból kijöttek, lett a répaorrú vándor egyre - egyre könnyebb, várták őket minden házban kályhával, meleggel, így olvadt el reggelre az útra kelt hóember!
