Czeglédi Ildikó1:
Dinamikus Költségelemzés a költség- és díjérzékeny fejlesztési tervezés szolgálatában „A problémákat nem lehet azzal a szemlélettel megoldani, amivel létrehoztuk őket.”2. Bevezetés A magyar víziközmű szektor jelenleg többrétű hatékonysági problémáktól szenved. Elég, ha csak a szétaprózódott üzemeltetői szerkezetre, a hosszú évekig elhúzódó projekt előkészítésekre, elöregedő hálózatainkra, a hatalmas hálózati veszteségre és a helyenként látszólag határ nélkül emelkedő, másutt irreálisan alacsony díjakra gondolunk. Mindezek a problémák egyértelműen jelzik, hogy víziközműveink fenntarthatósága veszélyben van, a jelenlegi fejlesztési és rekonstrukciós beruházások döntéshozatali gyakorlatán változtatni kell. Az év elejétől hatályos, új víziközmű törvény (2011. évi CCIX. tv.) az első lépés ezen változások irányába, ám továbbra is kérdés, hogy a törvény alapelveit hogyan és milyen mértékben leszünk képesek a gyakorlatba átültetni és az előírásoknak megfelelni. Ehhez a nem kis feladathoz kíván segítséget nyújtani a Dinamikus Költségelemzés Módszertani Útmutatója (DCC Útmutató), mely az új hazai szabályozással és az uniós elvárásokkal összhangban, megalapozott szakmai döntés előkészítést biztosít mind az új, mind pedig a rekonstrukciós víziközmű beruházások esetén.
A legkisebb összköltséggel járó műszaki megoldások kiválasztása A víziközmű-fejlesztéssel kapcsolatban több olyan fontos alapelv is megjelenik a törvényben, melyek gyakorlati alkalmazása az eddigi tervezési szemlélet felülvizsgálatát, az alkalmazott tervezési módszerek fejlesztését teszik szükségessé. A víziközmű-szolgáltatással kapcsolatos változó társadalmi preferenciákat megjelenítő alapelvek mellett, mint a fenntarthatóság, a megfizethetőség és a szolidaritás, kifejezetten a víziközmű-fejlesztéssel kapcsolatban jelenik meg a legkisebb költség elve. Ez alapján olyan műszaki megoldásokat kell előnyben részesíteni melyek „… a víziközmű várható élettartama során… a legkisebb mértékben eredményezik a víziközműszolgáltatás díjainak emelkedését” 3.
Dinamikus Költségelemzés
Módszertani útmutató víziközmű beruházások költséghatékonysági vizsgálatához Útmutató projektfejlesztőknek
Budapest, 2011. június
1
A MaSzeSz gondozásában megjelent új módszertani útmutató
A Dinamikus Költségelemzés (DCC) módszere, a változatelemzés hazánkban új módszertani megközelítésével biztosítja a legkisebb összköltséggel járó műszaki megoldások kiválasztását a víziközmű-fejlesztések előkészítése során. A tervezési folyamatot jelenleg domináló, rövid távú pénzügyi szemlélet helyett, a költséghatékonyság és a fenntarthatóság szempontjainak érvényesülését támogatja.
1 Czeglédi Ildikó, okl.közgazdász, BDL Környezetvédelmi Kft., a DCC Útmutatót kidolgozó nemzetközi munkacsoport tagja, a magyarországi DCC Útmutató szerkesztője, DCC tréner 2 Albert Einstennek tulajdonított gondolat 3 2011. évi CCIX. törvény a víziközmű-szolgáltatásról, 1.§ i) pontja
1
Előzmények A MaSzeSz szakmai tevékenysége során már évekkel ezelőtt világossá vált, hogy víziközmű beruházásaink költséghatékonysága egyre hangsúlyozottabban fog megjelenni, hiszen napjainkban egyidejűleg jelentkeznek a közművek fejlesztésére és rekonstrukciójára irányuló igények és a fenntarthatóság követelményei. A korlátozott közösségi és helyi források minél hatékonyabb felhasználása és a fenti igényeknek való egyidejű megfelelés hatalmas kihívás elé állítják mind a döntéshozókat, mind a döntések előkészítését végző szakértőket. A szakma mindennapjaiban számos problémát tapasztaltunk ezzel kapcsolatban. Véget nem érő projektelőkészítéseket, számtalanszor átdolgozott megvalósíthatósági tanulmányokat, túl-, vagy éppen alulméretezett, beruházásokat, fenntarthatatlan rendszereket, egyre csak emelkedő díjakat, és mindannyian találkoztunk a műszaki és gazdasági szakértők közötti elégtelen kommunikáció nehézségeivel is. Mindezen tapasztalatok következtében fogalmazódott meg a gondolat, hogy a víziközmű fejlesztések költséghatékonyságának és fenntarthatóságának biztosítása valamint a tervezési folyamat javítása érdekében a változatelemzés új módszertani megközelítésére van szükség. Ennek megfelelően a Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség a témában nemzetközi módszertani együttműködést kezdeményezett a közép-kelet európai országok és Németország szakmai szövetségeinek felkérésével. A Dinamikus Költségelemzés Módszertani Útmutatója ezen együttműködés keretében létrehozott módszertani projekt eredményeként, több éves munka után látott napvilágot. A DWA4 szervezésében és a DBU5 finanszírozásával, a régió öt országának (Bulgária, Magyarország, Románia, Szlovákia, Horvátország) részvételével gyakorlat-orientált munkacsoport alakult. Az együttműködés keretében született az elképzelés a projekt-előkészítés területén meglévő, specializált német szaktudás átadásáról. A munkacsoport elnöke Prof. Schmidtke6 volt, aki a terület elismert szakértője Németországban, társelnöke Kovács Károly, a MaSzeSz jelenlegi elnöke. A munkacsoport tagjai az országok szakmai szövetségei által delegált, a vízellátás és szennyvízkezelés területén dolgozó műszaki, gazdasági szakértők voltak. A projekt fő célja, egy olyan regionálisan alkalmazható módszertani útmutató kidolgozása, mely a víziközmű beruházások előkészítése során biztosítja a legkisebb költséggel járó, költséghatékony műszaki megoldások kiválasztását, illeszkedik az EU pályázati rendszerbe és megalapozott szakmai iránymutatást ad a területen dolgozó szakértőknek. A nemzetközi munkacsoportban a Kovács Károly által vezetett magyar delegáció aktív szerepet vállalt. Ennek eredményeként került megrendezésre 2011 áprilisában, Budapesten a témával foglalkozó nemzetközi konferencia. A MaSzeSz és az EWA7 közös szervezésű konferenciáján kilenc országból érkező, közel 140 szakértő vett részt. A környező országok elismert szakértői valamint a Jaspers és az akkori Fejlesztési Igazgatóság vezetői előadást tartottak a CEE régió víziközmű fejlesztéseinek eredményeiről és tapasztalatairól. A DWA szakértője, Prof. Schmidtke, a DCC módszer „atyja” bemutatta a munkacsoport eredményeit és a DCC módszert, mely nagy érdeklődésre tartott számot. A konferencia szakmai ajánlásai között többek között kiemelt helyen szerepel a módszer alkalmazása is (MaSzeSz, 2011). Az Útmutató A DCC Útmutató alapját a több mint 30 éves múltra visszatekintő német standard jelentette (User’s Appraisal Manual for Dynamic Cost Comparison Calculations – DCCC Guidelines), melynek eredeti szerkezetét és szemléletét megtartva, de a közép-kelet európai régió sajátosságait figyelembe véve készült el az útmutató angol nyelvű regionális változata.
Németországi Víz, Szennyvíz és Hulladékgazdálkodási Szövetség – Deutsche Vereinigung für Wasserwirtschaft, Abwasser und Abfall e. V (DWA) Német Szövetségi Környezetvédelmi Alapítvány – Deutsche Bundesstiftung Umwelt (DBU) 6 Professor Dr.-Ing. Reinhard F. Schmidtke a DWA állandó szakértője több mint 30 éve. 7 Európai Vízügyi Szövetség – European Water Association (EWA) 4 5
2
A projekt második szakaszában elkészültek az országonkénti adaptációk és egy-másfél napos szakmai továbbképzések formájában elindult a módszertan oktatása is. Az Útmutató kidolgozásakor a munkacsoport a módszertan általános, elméleti megfontolásainak szem előtt tartása mellett, különös figyelmet fordított az Útmutató gyakorlati alkalmazhatóságára és eredményességére, valamint a nemzeti adaptációk során az adott ország speciális igényeire. Így természetesen a hazai DCC Útmutató sem tükörfordítása az angol nyelvű regionális változatnak. Ezt a tudás transzfer sikerének egyik fontos kritériumának tekintettük, tehát a magyar kiadás is mind a terminológia, mind a hivatkozások, mellékletek tekintetében maximálisan igazodik a hazai viszonyokhoz. Ennek köszönhetően a módszer minden hazai szakértő számára könnyen befogadható és így mielőbb beépülhet a tervezők mindennapi eszköztárába.
A DCC Útmutató angol nyelvű, regionális változata
Az Útmutató rendeltetése kettős. Egyrészt praktikus „kézikönyv”, mely a gyakorlati munkát több, hasznos függelékkel is támogatja. Emellett „tankönyv” is, melynek segítségével a módszertan könnyen elsajátítható mind műszaki, mind gazdasági alapismeretekkel rendelkező szakértők számára. Az Útmutató elsősorban a műszaki szakértők számára tartalmaz új ismereteket, – mint például a költséghatékonyság dinamikus szemléletű vizsgálata – de a Dinamikus Költségelemzés teljes életciklus szemléletének gyakorlati alkalmazása a hazai közgazdászok számára is újdonság. A Dinamikus Költségelemzés módszerével végzett költséghatékonysági vizsgálatot nem a költség-haszon elemzés (CBA) helyett, hanem azt megelőzően kell alkalmazni, biztosítva ezzel, hogy a teljes pénzügyi-gazdasági elemzés valóban az optimális műszaki megoldásra készüljön el. Ez a CBA uniós szabályozásában is egyértelműen megfogalmazott elvárás (Európai Bizottság, 2006). Az Útmutató fő célcsoportját elsősorban az ivóvíz ellátás és szennyvíztisztítás területén dolgozó műszaki szakértők jelentik, ugyanakkor a módszer pozitív hatásainak érvényesüléséhez elengedhetetlen, hogy a szektor gazdasági szakértői, ellenőrzői és döntéshozói is tisztában legyenek a Dinamikus Költségelemzés új szemléletével és annak hatásaival. Víziközmű-fejlesztések korrekt változatelemzésének jelentősége A víziközmű beruházások előkészítése során a változatelemzés szerepe alapvető fontosságú. A projektelőkészítés ezen szakaszában hozott döntések a teljes folyamatra, végső soron pedig a teljes projekt sikerére és eredményességére nézve is meghatározóak. Ebben a szakaszban rejlik a legnagyobb megtakarítási potenciál is, hiszen a folyamat előrehaladtával, a tervek, adatok konkretizálódásával egyre kisebb a mozgástér az optimalizációra, illetve a később jelentkező esetleges változtatási igények egyre több idő- és költség árán elégíthetőek ki. Ráadásul, mivel a vízellátás és szennyvízelvezetés hatósági áras közszolgáltatás, a kiválasztott műszaki megoldásról hozott döntés nem csak a beruházás költségoldalát határozza meg, hanem közvetlen alapját jelenti a bevételi oldal tervezésének is. A fenntarthatóság szempontjából kiemelt jelentőséggel bír, hogy a változatokról hozott döntések ne csak az aktuális finanszírozási és likviditási kényszerek mentén szülessenek meg. A változatelemzés emellett a műszaki és gazdasági területek határmezsgyéje, ahol természetszerű és szükséges is a két tudományterület közötti párbeszéd, melyhez kiváló alapot kínál a DCC Útmutató, mint a műszaki és gazdasági területek „közös nevezője”. Hiszen a hatékonyság nem csak a fejlesztésekkel szemben elvárás. A tervezési folyamat és az alkalmazott módszerek, eljárások hatékonyságára is az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítani. 3
Költséghatékonyság és fenntarthatóság A fenntarthatóság tudományos értelmezése Pearce és Atkinson munkája nyomán megkülönböztet gyenge vagy szigorú fenntarthatóságot (Pearce et al., 2006). Ezek részletes kifejtésétől most eltekintünk, mivel az meghaladná jelen írás kereteit, azonban a kétféle megközelítés szemléltetésének közismert ábrázolásait kis mértékben kiegészítve, kiválóan szemléltethetjük a víziközművek komplex fenntarthatóságát.
„Szennyező fizet elv” Víziközmű-szolgáltatás komplex fenntarthatósága
A fenntarthatóság tehát összetett fogalom. Egyszerre jelenti a gazdaság, a társadalom és a környezet fenntarthatóságát. Víziközművek esetében tehát egyszerre jelent jó környezeti minőséget, életképes gazdálkodó szervezeteket és méltányos díjakat. A jó – de legalábbis elviselhető – környezeti minőség megteremtését hivatottak szolgálni a hazai és uniós jogszabályokban megfogalmazott normatív célok, szennyezési határértékek, ivóvíz minőségi követelmények. A „szennyező fizet elve” alapján ezen normatív környezeti/társadalmi célokat tehát a szolgáltatás pénzügyi-gazdasági értelemben vett fenntarthatóságának megteremtésével, méltányos díjak mellett kell elérnünk. A célok tehát adottak, a feladat, hogy ezeket minél hatékonyabban valósítsuk meg. Tehát a víziközmű-szolgáltatás esetén a fenntarthatóság kihívására a költséghatékonyság az első válasz, amit adhatunk. A Dinamikus Költségelemzés (DCC) módszere A DCC célja a legkisebb összköltséggel járó, optimális műszaki megoldások kiválasztása a vízellátási és szennyvíztisztítási beruházások során. A módszer alapvetése, hogy egy adott műszaki megoldás költséghatékonyságának helyes értékeléséhez figyelembe kell vennünk az eszközök teljes élettartama alatt felmerülő összes költségét. Az elemzés során voltaképpen a különböző műszaki alternatívák költségszerkezetét modellezzük. A módszer fő jellemzői:
Teljes életciklus szemlélet: a fenntarthatóságot célzó beruházások értékelése kapcsán a szakirodalom az elsők között említi a teljes életciklus szemlélet alkalmazását (Gowdy, 2004; Kerekes, 2007). Mind az EU Vízkeret Irányelvben, mind az új víziközmű törvényben megjelenő alapelv, ugyanakkor az eddigi tervezési gyakorlatban az eszközök élettartamától független, rögzített vizsgálati időszak (30 év) volt a jellemző. Ez az eljárás a pénzügyi elemzésben különböző okokból indokolható, azonban a változatelemzésben az időtáv rögzítése jellemzően a rövid távú megoldások javára torzítja az alternatívák közötti választási folyamatot. Ezzel eleve hátrányba kerülnek a fenntarthatóság szempontjából kívánatos beruházások, melyek hosszú távon is költséghatékony megoldást jelentenének a vízellátás és szennyvízkezelés területén. A DCC Útmutatója rendszerezett és
4
követhető formában írja le, hogy a különböző jellemzőkkel bíró műszaki megoldások összehasonlítása során, hogyan biztosíthatjuk a teljes életciklus szemlélet érvényesülését.
Dinamikus szemlélet: a vízépítésben alkalmazott eszközök jellemzően hosszú élettartama miatt az eltérő időpontban felmerülő költségek egyszerű összeadása (statikus szemlélet) félrevezető eredményt adhat. Az eltérő időpontokban felmerülő költségeket időben korrigálni, diszkontálni kell. A korrekció segítségével azokat egy időpontra, jelenértékre számítjuk át. A jelenérték számítás a területen dolgozó közgazdászok számára nem új keletű dolog, azonban az eddigi tréningek tapasztalatai alapján a műszaki szakértők számára új ismeret.
A számítási folyamat sematizálása: ennek eredményeként az elemzés funkcionális, egységes és átlátható, megkönnyítve ezzel a módszer alkalmazását és az eredmények utólagos ellenőrzését. Az Útmutató függelékében, az ismerős függvény táblához hasonló formában szerepelő konverziós faktorok segítségével, a jelenérték számítás egyébként viszonylag bonyolult matematikáját egyszerű szorzássá egyszerűsíthetjük. A konverziós faktorok alkalmazása segíti az időtényező megfelelő kezeléséhez szükséges szemlélet kialakulását is.
2.2-1. Függelék:
Diszkont faktorok egyedi költségekhez: DFACIC(i;n)
Discounting factor for individual cost items Időtartam (n) években
kamatláb (i) %-ban
1 2 3 4 5
2,0 0,98039 0,96117 0,94232 0,92385 0,90573
2,5 0,97561 0,95181 0,92860 0,90595 0,88385
3,0 0,97087 0,94260 0,91514 0,88849 0,86261
3,5 0,96618 0,93351 0,90194 0,87144 0,84197
4,0 0,96154 0,92456 0,88900 0,85480 0,82193
4,5 0,95694 0,91573 0,87630 0,83856 0,80245
5,0 0,95238 0,90703 0,86384 0,82270 0,78353
6 7 8 9 10
0,88797 0,87056 0,85349 0,83676 0,82035
0,86230 0,84127 0,82075 0,80073 0,78120
0,83748 0,81309 0,78941 0,76642 0,74409
0,81350 0,78599 0,75941 0,73373 0,70892
0,79031 0,75992 0,73069 0,70259 0,67556
0,76790 0,73483 0,70319 0,67290 0,64393
0,74622 0,71068 0,67684 0,64461 0,61391
11 12
0,80426 0,78849
0,76214 0,74356
14 15
0,75788 0,74301
0,70773 0,69047
0,72242 0,70138 0,68095 0,66112 0,64186
0,68495 0,66178 0,63940 0,61778 0,59689
0,64958 0,62460 0,60057 0,57748 0,55526
0,61620 0,58966 0,56427 0,53997 0,51672
0,58468 0,55684 0,53032 0,50507 0,48102
22 23 24 25
0,64684 0,63416 0,62172 0,60953
0,58086 0,56670 0,55288 0,53939
0,52189 0,50669 0,49193 0,47761
0,46915 0,45329 0,43796 0,42315
26 27 28 29 30
0,59758 0,58586 0,57437 0,56311 0,55207
0,52623 0,51340 0,50088 0,48866 0,47674
0,46369 0,45019 0,43708 0,42435 0,41199
0,40884 386.421.000 Ft 0,39501 0,38165 0,36875 0,35628
Konverziós faktorok0,77303 a DCC Útmutatóban 13 0,72542
Emellett a költségstruktúrát minden esetben ábrázoljuk, mely több módon is0,49447 segíti a szakértő 16 0,72845 0,67362 0,62317 0,57671 0,53391 0,45811 17 0,71416 0,65720 érzékelteti 0,60502 0,55720 0,51337 élettartama 0,47318 alatt felmerülő 0,43630 munkáját. Egyrészt szemléletesen az adott műszaki megoldás 18 0,70016 0,64117 0,58739 0,53836 0,49363 0,45280 0,41552 költségeket, azok mértékét, felmerülésük időpontját, gyakoriságát. Másrészt nagyban segíti 19 0,68643 0,62553 0,57029 0,52016 0,47464 0,43330 0,39573az 20 0,67297 0,61027 kommunikációt 0,55368 0,45639a vizsgálat 0,41464 0,37689 előkészítésben résztvevők közötti és 0,50257 hatásos eszköz eredményeinek 21 0,65978 0,59539 0,53755 0,48557 kommunikáció 0,43883 0,39679 0,35894 prezentálása, a megbízóval, ellenőrző hatóságokkal folytatott során is.
Reálértéken történő elemzés, reálgazdasági gondolkodás: 31 0,54125 0,46511 0,39999 0,53063 0,45377 0,38834 ennek32 értelmében az inflációs torzításokat az 33 0,52023 0,44270 0,37703 34 0,51003és költségnek 0,43191 0,36604és elemzésből kizárjuk a javak 35 0,50003 0,42137 0,35538 szolgáltatások valós felhasználását tekintjük. 36 0,49022 0,41109 0,34503 Bizonyos jellemző költségtételek (pl. 37 0,48061 0,40107 esetében 0,33498 38 költség) természetesen 0,47119 0,39128 energia az infláción0,32523 felüli 39 0,46195 0,38174 0,31575 reál áremelkedés hatását figyelembe vesszük 40 0,45289 0,37243 0,30656és részletesen vizsgáljuk az érzékenységvizsgálat 41 0,44401 0,36335 0,29763 0,43530 0,35448 0,28896 során.42 43 0,42677 0,34584 0,28054
0,42196 0,37970 0,40573 0,36335 0,39012 0,34770 Példa a költségstruktúrák 0,37512 0,33273
0,34185 0,32557 0,31007 ábrázolására 0,29530
A1: Gravitációs hálózat 0,36069 0,31840 0,34682 0,30469 0,33348 0,29157 0,32065 0,27902 8.671.500 Ft 8.671.500 Ft 0,30832 0,26700
0,34423 2.409.000 Ft/év 0,33259 0,32134 0 0,31048 0,29998
0,29646 0,28506 0,27409 33 0,26355 0,25342idő (év)
0,25550 0,24450 0,23397 66 0,22390 0,21425
0,28983 A2: Egyedi szennyvíztározók 0,24367 0,20503tengelyen és szállítás 0,28003 0,23430 0,19620 0,27056 0,22529 0,18775 124.500.0000,17967 Ft 0,26141 0,21662 124.500.000 Ft 0,25257 0,20829 0,17193 0,24403 8.322.000 Ft/év 0,23578 0,22781 0 0,22010 0,21266
0,28124 0,26785 0,25509 0,24295 8.671.500 Ft 0,23138 0,22036 0,20987 0,19987 99 100 0,19035 0,18129 0,17266 0,16444 0,15661 0,14915 0,14205
0,20028 0,19257 0,18517 0,17805 50 0,17120idő (év)
0,16453 0,15744 0,15066 0,14417 0,13796
0,13528 0,12884 0,12270 0,11686 100 0,11130
44 45
0,41840 0,41020
0,33740 0,32917
0,27237 0,26444
46 47 48 49 50
0,40215 0,39427 0,38654 0,37896 0,37153
0,32115 0,31331 0,30567 0,29822 0,29094
0,25674 0,24926 0,24200 0,23495 0,22811
0,20547 0,19852 0,19181 0,18532 0,17905
0,16461 0,15828 0,15219 0,14634 0,14071
0,13202 0,12634 0,12090 0,11569 0,11071
0,10600 0,10095 0,09614 0,09156 0,08720
55
0,33650
0,25715
0,19677
0,15076
0,11566
0,08884
0,06833
5
Érzékenységvizsgálat: mivel az alternatívákhoz rendelt költségek valójában a jövőre vonatkozó előrejelzések, mértékük alakulása elkerülhetetlenül bizonytalan. Ez hangsúlyozottan igaz a hosszú élettartamú komplex infrastruktúrákra. Hasonló bizonytalanság jellemezheti emellett a számítás egyéb meghatározó paraméterét. Ezek változásának hatását az adott megoldás költséghatékonyságára az optimális műszaki megoldás kiválasztása előtt meg kell vizsgálni. A jelenlegi gyakorlatban az érzékenységvizsgálat csak a teljes pénzügyi-gazdasági elemzés végén történik (NFÜ CBA Útmutató, 2009) és információ tartalma, hozzájárulása a döntés minőségéhez vitatható. 200 Alternatíva „A“: víztározó projekt költségek jelenértéke, millió EUR
„B“: felszín alatti vízkivétel és hosszú távú vezeték
A
175
B
150
125
B 100
75
A
50
B
A
25
Kritikus éves vízkereslet =
18,5 millió m
3
0 0 20
5
10 éves vízkereslet, millió m
15 3
A DCC során végzett érzékenységvizsgálat jelentősen javítja a döntés minőségét
Ezzel szemben a változatelemzés végén készített érzékenységvizsgálat eredményei a változatok költséghatékonyságáról kialakult képet jelentősen pontosítják, akár a javasolt változatról hozott döntést is megváltoztathatják. Természetesen, ahogy a változatelemzés során alkalmazott egyéb vizsgálati módszereket, úgy a DCC módszerét sem lehet bármikor alkalmazni. A módszer alkalmazási körét lehatároló korlátozó feltételeknek azonban a vízellátási és szennyvíztisztítási projektek szinte minden esetben megfelelnek. Ahogy a mellékelt táblázat is mutatja a Dinamikus Költségelemzés módszerét, mint a legegyszerűbb értékelési eljárást azonosíthatjuk. Ráadásul a DCC-vel végzett költséghatékonysági vizsgálat kiválóan beépíthető az összetettebb értékelési eljárásokba is.
6
Kiterjesztett Dinamikus Költségelemzés
Dinamikus Költségelemzés
Költség-haszon elemzés
Több szempontú értékelés
Probléma elemzés Célok meghatározása normatív célok elérése, azonos hasznossági szint
társadalmi hasznosság maximalizálása
Lehetséges megoldások keresése és előzetes szűrése Vizsgálandó alternatívák meghatározása Alternatívák releváns hatásainak meghatározása
közvetlen költséghatások
közvetlen és közvetett (externális) költséghatások
közvetlen és közvetett (externális), pozitív (bevétel) és negatív (költség) gazdasági hatások, valamint monetarizálható pozitív és negatív környezeti, társadalmi hatások
közvetlen és közvetett, pozitív és negatív, pénzben kifejezhető, számszerűsíthető és nem számszerűsíthető környezeti, társadalmi, gazdasági hatások
Hatások értékelése Költségek jelenértéke (PCPV)
Nettó jelenérték (NPV)
Évesített költségek (AC)
Belső megtérülési ráta (IRR)
Dinamikus Költséghatékonysági Mutató (DPC)
Haszon-költség arány (BCR)
pontozási és súlyozási rendszer
Döntési kritérium Legkisebb összköltség min. PCPV; AC;
Legnagyobb haszon-költség arány max. NPV; IRR; BCR
max. pontszám
Alapvető értékelési eljárások összehasonlítása
Szakmai továbbképzések, a DCC módszer gyakorlati alkalmazásának elősegítése A DCC Útmutató kidolgozásán túl elkészült a vonatkozó szakképzési anyag és tréningprogram is. Így a nemzetközi munkacsoportban résztvevő szakértők, mint képzett DCC trénerek, felkészültek a módszertani fejlesztés eredményeinek átadására, oktatására is. Az Útmutató megjelenése óta már több szakmai továbbképzésre is sor került a MaSzeSz szervezésében, egymásfél napos tréninget tartottunk tervező, üzemeltető, egyetemi oktató és a KEOP Közreműködő Szervezetének vezető beosztású munkatársai számára. A tréningeken résztvevők visszajelzései minden esetben pozitívak voltak, külön sikerként tartjuk számon, hogy a DCC módszer fontosságát és alkalmazhatóságát a résztvevők 93%-a kiválónak ítélte meg. A résztvevők, az útmutató és a tréning, kiváló értékelése mellett egybehangzó ajánlásként fogalmazták meg a víziközmű-szolgáltatók irányába történő nyitást.
DCC tréning 2011 őszén
DCC tréning 2012 tavaszán
A Dinamikus Költségelemzés módszerének alkalmazása a víziközmű beruházások előkészítése során egyértelműen javítja a döntés előkészítés minőségét, elősegíti az új törvényi szabályozásnak való megfelelést és a jövőben biztos módszertani iránymutatást ad a költséghatékony, fenntartható víziközmű beruházások kiválasztásához A DCC Útmutatót ajánljuk minden vízellátás és szennyvíztisztítás területén tevékenykedő műszaki, gazdasági szakértő és döntéshozó figyelmébe.
7
Felhasznált Irodalom Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve (2000. október 23.) a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról; http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32000L0060:hu:HTML; 2012. április 25-én David Pearce et al. (2006): Cost-Benefit Analysis and the Environment: Recent Developements, OECD Publishing, Paris European Commission, Directorate-General Regional Policy (2006): Guidance on the methodology for carrying out cost-benefit analysis, Working Document No. 4, http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docoffic/2007/working/wd4_cost_en.pdf; 2012. április 25-én Gowdy, John M. (2004): The Revolution in Welfare Econommics and Its Implications for Environmental Valuation and Policy, Land Economics, 2004. május, 80 (2): 239-257 old. Hungarian Wastewater Association – MaSzeSz (2011): Development and maintenance of water infrastructure in the CEE region with EU financing – Recommendations http://www.maszesz.hu/download/ewa2011/konf-recomeng.pdf; 2012. április 25-én Kerekes Sándor (2007): A környezetgazdaságtan alapjai: Fenntartható fejlődés, természeti erőforrásgazdálkodás, gazdasági eszközök, Aula Kiadó Kft., Budapest Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (2009): Módszertani útmutató költség-haszon elemzéshez, KEOP támogatáshoz, http://www.nfu.hu/doc;2010. március 3-án
8
