Cukorbeteg Gyermekeket Támogató Egyesület Székesfehérvár Edukációs tábor 2010. BALATONSZABADI
2010.05.31. Hihetetlen, hogy megint eltelt egy év és újra táborozni indulunk. Az időjósok nem sok jóval kecsegtetnek, de mi bizakodva, jó sok „cuccal” indulunk el. Megérkezésünkkor kellemes téli idő fogad. Az eső még nem zuhog, de teljes lendülettel süvít a szél, a Balaton széle már jéghártyás. Gyorsan kirakodunk, mindenki elhelyezkedik, aztán jöhet az ismerkedés. Szerencsére egyre több az új arc, a „régiek” kedvesek, előzékenyek és ami a legfontosabb hamar megbarátkoznak új társaikkal. 12h-kor vércukormérés, akinek kell inzulinbeadás, máris indulhatunk a jól ismert étterembe, ahol szeretettel és ami jelenleg még fontosabb, benti terítéssel várnak minket, no és jó, meleg ebéddel. Jól lakottan, átmelegedve indulhatunk a viharos Balaton partján egy rövid, átmozgató sétára. Na az idő tényleg relatív: a süvítő szélben óráknak tűnt amíg felértünk a táborba, azt hiszem amíg ilyen marad az idő nem is vagyunk annyira kíváncsiak a Tóra. Uzsonna után közös játékba fogtunk: 4 csapattal Scrable-ztunk. Nem akarom a női nemet dicsérni , de tetemes különbséggel nyertek a lányok. Vacsoráig egy kis szabadfoglalkozás, majd utána újra közös tevékenység.. Mindenki mondott magáról három olyan dolgot ami nagyon jellemző rá, ezt fel is írta egy papírra, majd a gyerekek húztak egy-egy lapot, és az arra felírt tulajdonságok alapján igyekeztek társukat beazonosítani. Meglepően jól ment, ezek szerint nem csak úgy tesznek, tényleg figyelnek egymásra. Persze azért egy-két baki is becsúszott, főleg a vezetékneveknél. Időnként jókat nevettünk. Az idő így gyorsan elszállt. Még egy kis vércukor ellenőrzés, inzulin, aztán mindenki nyugovóra tért. Hihetetlen, de tényleg így volt. 22.30-kor csend és nyugalom – reggelig. Csak a szél és az eső zajongott éjszaka.
06.01. Hurrá, itt a nyár, június elseje van. Kitekintve az ablakon átértékeljük a dolgokat. Zuhog az eső, vadul fúj a szél. Étkezés tehát a társalgóban. Jó meleg tea, kakaó, talán sikerül egy kicsit felmelegedni. Persze látszólag csak minket, felnőtteket zavar az időjárás, a gyerekek remekül feltalálják magukat. Főleg ha oktatásról van szó, nagyon találékonyak.
Előbb-utóbb persze mindenki beadja a derekát – a fiúk Enikő nénivel a diétáról beszélgetnek,
a
lányok
Ildikó
nénivel
a
diabéteszről, a hypó-hyperglikemiáról - mik a tünetei, hogyan kezelik, egyéni tapasztalatok megbeszélése. inzulinpumpákról.
Az
inzulinokról, Gyakorlati
az
új
tapasztalatok
átadása. Szövődmények. Menses és a vércukor alakulásának kapcsolata. A gyerekek mind a két helyszínen igen aktívak voltak, kérdésekre válaszoltak, sokat kérdeztek.
A délelőtt nagy része így el is telt, indulhatunk
ebédelni. Szerencsére a hidegre való tekintettel bent terítettek meg, van hol melegednünk. Nem is kéne olyan gyorsan felszolgálni, mi ráérünk. Ebéd után egy kis sétával próbálkoztunk, nem kellett volna! Süvít a szél, zuhog az eső. Mindegy, mi megpróbáltuk. Kárpótlásul ellátogattunk a Galérius fürdőbe és uzsonnáig itt „mulattuk” az időt, majd irány az üdülő! Vendégeink érkeztek, a délutánt az Uriel Karikatív Kft. két képviselőjével töltöttük, egy kis beszélgetés, közös játék, aztán jöhet az ajándékba kapott torta uzsonna gyanánt. Igazán finom volt. A nap további részét közös játékkal töltöttük: kártya, társasjátékok, kidobó. Az este hasonló az előzővel, csend, rend és fegyelem, - hihetetlen, még az eső is ugyanúgy zuhog mint tegnap.
06.02. A remény hal meg utoljára! Na, de mire föl? Az idő nem kegyelmez, szél, felhők, csak az eső marad el, na ez is valami. A délelőtt ma is oktatásokkal telt el – a gyerekek nagy örömére! – körforgalomba, kis csoportokba haladtak,: Zsuzsa néni, Enikő néni, Éva néni, Ildikó néni. Mire mindenki, minden helyszínen túl jutott jöhetett is az ebéd. Kihasználva a pillanatnyi esőszünetet besétáltunk Siófokra. Mindezt a part mellett, kissé felázott talajon. Legalább nem unatkoztunk! Mint egy akadálypálya – letört ágakat, hatalmas, tengernyi tócsákat kerülgetve értük el célunkat. Szerencsére a gyerekeknek valóban az a fontos, hogy jó társaságban, jó hangulatban tölthessék el az idejüket, nem szegi kedvüket holmi kis hideg, viharos Balaton. Kicsit sétáltunk a kikötőben, azután a szokásos: v.c. mérés, inzulin, uzsonna. Sétánk a bazársoron folytatódott, mindenki kiélhette vásárlási ambícióit, így sok értékes vásárfiával felszerelkezve kezdtük meg utunkat a tábor felé. Természetesen most is gyalog! Mit nekünk 6 km, vagyis helyesbítek: a gyerekeknek, mert nekik valóban meg se kottyant, bezzeg a felnőttek! A táborba visszaérve, írhatnám, hogy mindenki jólesően megpihent, de minek füllentsek. Mi megpihentünk volna, ha az ifjak is így akarták volna, de NEM. Jöhet a játék, aztán a vacsorakészítés – sült virsli, forró tea – vércukrok ellenőrzése, vacsora, majd pihenés képen Activity. Nem is tudom ki aludt el először: a gyerekek, vagy tán mi?
06.03 A reggeli és tízórai után ma Lala bohócé volt a főszerep. Nem a megszokott árnyas fák védelmében, (napot még a héten nem igen láttunk!!!) hanem a társalgó melegében. Annak ellenére, hogy a jelen levő fiatalokat már nem igazán köti le egy-egy bohócszám, azért Lalának köszönhetően vidáman telt el a délelőtt. Hamar megtalálta a közös hangot fiataljainkkal, persze Ők is nyitottak voltak, jól reagáltak minden tréfára. Érdekes, hogy évek óta rendszeresen találkozunk a bohóc doktorokkal, hetente a gyermekosztályon, majd minden nyáron a táborainkban, és mégsem lehet megunni. Délután újabb vendégeink érkeztek: a 77 Elektronika Kft. és a Diabétesz Generációk Magyarország Alapítvány képviselői. Hoztak magukkal egy kis fejtágítót, sok-sok közös játékot, jó hangulatot. Lazításként egy kis közös uzsonna, majd folytatódhatott délutáni program. Elszaladt az idő, mire felocsúdtunk készíthettük is a vacsorát, hideg felvágottak, zöldségfélék, rántotta, tükör és főtt tojás, tea, kakaó. Természetesen mindenki maga választotta meg az elfogyasztott ételeket és mennyiségét. Azért persze a háttérből Enikő néni vigyázó szemei lesték a gyerekeket. Még egy kis közös játék, aztán pihenő, készülődés a búcsúestre.
06.04. Eljött az utolsó nap. Mintha az idő is megérezte volna, egy-egy napsugarat sikerült felfedeznie annak, aki hosszan kémlelte a szürke felhőket. A télikabátok és gumicsizmák is lekerültek a délelőtt végére. Még egy kis fejtágítás, készülődés az esti programra, ebéd, aztán irány a part! No azért fürdésről szó sincs, de a merészebbek a lábukat azért megáztatták, majd jót játszottunk a röpi pályán. Megfáradva tértünk fel az üdülőbe, majd uzsonna után mindenki elvonult az esti műsorra próbálni. Titokzatos csend lengte körül a tábort. Eldugott sarkokban, kis csoportokban összedugott buksik jelezték: itt valami készül! Persze mi felnőttek is előrukkolunk valamivel. Egy gyors vacsora, tereprendezés, smink, és jöhet a fergeteges műsor. Volt itt minden, tánc, vers, ének, mókás jelenetek. A színvonalra nem lehetett senkinek panasza. A gyerekek beleadtak apait-anyait. Minden szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy mi is nagy sikert arattunk! Igazából nem tudjuk, hogy maguk a produkcióink, vagy inkább a küllemünk okozott nagyobb meglepetést, minden esetre óriási tapsot kaptunk. Igen, tudjuk – a gyerek nagyon hálás közönség. Műsor után értékeltük a hetet, kiosztottuk a meghirdetett versenyek díjait, egy kis közös karaoke, majd indult a „BULI”! A holnapi nap teendőire való tekintettel ½ 1-kor lassan mindenki az ágyába bújt, még egy kis csevegés, aztán szundi.
06.05. Reggel kissé nehézkesen ment az ébredés, talán csak a ragyogó napsütés hitette el velünk, hogy már ennyi idő van. Tényleg, SÜT A NAP!!! Lehet, hogy még sincs reggel, csak álmodunk? Hát most örüljünk, vagy mérgelődjünk? Legyünk pozitívak: legalább a ma érkező kicsiknek teljen strandolással a nyaralás. Használjuk ki a nagy lehetőséget, gyors reggeli, rakodás, takarítás, szobarendezés, aztán érkezhetnek az újabb lurkók. Átmenetileg 18 fővel bővült kis csapatunk. A rutinos
nagyok
segítettek
kis
társaiknak
az
elhelyezkedésnél, szobarendezésnél, aztán indultunk ebédelni. Nagyon jó érzés mikor ennyi vidám gyermek veszi
körül
az
embert!
Vidám
csivitelés,
élménybeszámolók, ismerős arcok felfedezése, az újak pátyolgatása – mind, mind ismerős mozzanat. Ezért is érdemes ezt csinálni!
Ebéd után irány a Balaton. Hazamenetel előtt ez még
jár!
Előkerülnek
a
naptejek,
fürdőlepedők,
strandlabdák. Bár a víz inkább iható volt, mint fürödhető, de elszánt gyermekeinket ez sem riasztotta vissza. Kivétel nélkül mindenki vízre szállt, ki kevesebb, ki több időt töltött bent, de elmondhatták magukról, hogy idén is jót fürödtek. Minden jó, ha a vége jó.
Sajnos uzsonna után fájó búcsút kellett vennünk a nagyoktól. Új csapatunkban is rengeteg a „régi motoros”, és persze újabb vállalkozó szellemű gyerekek. Közös játék, vacsora, majd jöhet az ismerkedés.
Apróságaink 08.10-ig töltötték velünk a hetet. Programjaink, látogatóink, oktatásaink megegyeztek az előző hetivel, persze a hirtelen melegnek köszönhetően kiegészült sok-sok strandolással, közös lubickolással. Időnk nagy részét igyekeztünk víz mellett és vízben tölteni. Esténként rengeteg közös játékot szerveztünk: sorverseny, kidobó, kacsintós, na és persze az elmaradhatatlan számháború!
A nap fénypontja a sötétedés utáni elemlámpás számháború. A környék lakói, nyaralói is jóleső mosollyal nyugtázták a gyerekek lelkesedését. Természetesen a gyerekek korából adódóan a vércukormérések, értékek, inzulinok beadása még szorosabb ellenőrzés alatt történt, mint az előző héten. Minden felnőtt, minden helyzetet kihasznált az edukációra. Nagyon hamar elrepült ez a 6 nap, a búcsúest remekül sikerült, és minden gyermek úgy vált el tőlünk, hogy jövőre ugyanitt találkozunk. Nagyon jó érzés a meghatódott arcok látványa, amely kicsit az anya ölelő karjának, de talán kicsit az elválásnak szól.
Készítette Kissné Cserhalmi Márta
Cukorbeteg Gyermekeket Támogató Egyesület Székesfehérvár
