Csery Péter – Hangácsi István
Programok Európája A 2014-es parlamenti választásokkal hazánkba beköszöntött a programvisszatartás kora, amikor a pártok egy része csak cselekszik, de politikájuk alapköveit nem tárják összefoglalt formában a nyilvánosság elé. A hazai programkínálat tehát nem tette lehetővé, hogy újszerű megközelítésmódot alkalmazva elemezzük. A közelgő európai parlamenti választások azonban felvetik a kérdést: európai szinten a pártcsaládok akarnak, és tudnak-e valamit mondani arról, hogy az EU-t érő soha nem látott kihívásokat miként lehet megoldani? Ezért megvizsgáltuk a pártcsaládok választási dokumentumait, hogy kiderüljön: az EP döntéshozói hogyan akarják a válság hatására politikailag, gazdaságilag és szociális szempontból is megtorpanó Unió problémáit orvosolni. Sorsdöntő kérdésekre kerestünk tehát sorsdöntő
•2002-ben alakult, Lakitelken. •Konzervatív Jobboldal frakciójának tagja. •Elnöke: Peter Östman. •Nincs EB elnökjelöltjük.
-1-
Zöldek
Liberálisok
•2004-ben jött létre. •Liberálisok frakciójának tagja. •Vezetői: Francois Bayrou és Francesco Rutelli. •Nincs EB elnökjelöltjük.
•2004-ben alakult meg. •Harmadik legerősebb frakció. •Vezetője és EB elnök jelölt: Guy Verhofstadt.
•2004-től működnek. •Negyedik fontos csoport. •Vezetője: Daniel Cohn-Bendit •EB elnök jelöltek: Ska Keller és José Bové.
Szabad Szövetség
•1960-as évektől léteznek. •Második legfontosabb frakció. •MSZP a tagja. •Vezetője: Hannes Swoboda. •EB elnök jelölt: Martin Schulz.
Keresztény Politikai Mozgalom
•2010-ben alakult. •Euroszkeptikus, jobboldali és radikális. •Nem tagjai egyetlen frakciónak sem •Elnöke: Franz Obermayer. •Nincs EB elnökjelöltjük.
Szocialisták
•1976 óta alkot frakciót. •Legerősebb csoport. •Vezetője Joseph Daul. • Fidesz a tagja. •EB elnök jelölt: JeanClaude Junkcer.
Demokratikus Párt
Szövetség a Szabadságért
Néppárt
válaszokat.
•1981-től működik. •Zöldekkel egy frakcióban vannak. •7 képviselő. •Elnöke: Eric Defoort. •Nincs EB elnökjelöltjük.
Mivel néz szembe Európa? A választási programok elemzéséhez először is meg kell határoznunk, hogy mik azok a legfontosabb szerkezeti kihívások, amelyek megértése és kezelése nélkül az EU az elkövetkezendő évtizedekben aligha lehet a globális verseny meghatározó szereplője. Ennek kapcsán számos sikertényező felmerülhet: növelni kellene a versenyképességet, át kéne alakítani
a
felzárkóztatás
politikát,
támogatni
kellene
a
munkahelyteremtést,
stb.
Természetesen ezek fontos résztényezők, de nem vezetnek el minket a problémák gyökeréhez, és a megoldás alapjához. Tehát csupán ezekre támaszkodva nem jutunk közelebb azon szerkezeti feszültségek természetéhez, amelyeket a válság kiélezett az elmúlt években. Azonban néhány lépést hátrébb lépve, a szakpolitikai látásmódot háttérbe szorítva és ezzel kicsit szokatlan perspektívába helyezve az EU helyzetét, három olyan átfogó területet azonosítottunk, amely meglátásunk szerint a lényegi problémák eredője és meghatározzák a közösség jövőjét is: 1) a társadalmi kohézió szintje, 2) a közösségi kohézió problematikája, 3) az EU-t jellemző politikai legitimitásdeficit, vagyis a politikai kohézió kérdése. E három átfogó kohéziós szemponton keresztül vizsgáltuk meg az EP-pártcsaládok választás előtti vízióit, a politikai, gazdasági és szociológiai perspektívát ötvözve. Sajnos az eredmény nem ad túl nagy bizakodásra okot az EU hosszú távú jövőjét illetően. Szakadó társadalmi szövetek – a társadalmi kohézió aspektusa A 2008-ban felerősödő válság súlyos következményekkel járt az európai polgárok szociális és pénzügyi helyzetére vonatkozóan. Csak 2008 és 2013 között több mint 6 millió ember vesztette el az állását az Unióban, jelenleg 27 millióra tehető a munkanélküliek száma. Az Eurobarometer felmérése szerint pedig a válaszadók 80%-a érzi úgy, hogy az elmúlt 12 hónapban nőtt a szegénység az országában, ami nem véletlen, hiszen napjainkban 120 millió uniós állampolgár él a szegénységi küszöb alatt.
-2-
A kényszerű költségvetési megszorítások ráadásul elsősorban a tagállami szociális ellátórendszerekre irányultak, amelyekre a magángazdaság recessziója miatt a szokásosnál is sokkal nagyobb nyomás hárult. Ráadásul a válságkezelő intézkedések szerkezetét figyelembe véve, általános trend volt, hogy a konszolidáció árát az egyes társadalmi csoportok nem egyenlő arányban viselték. A fiatal munkavállalók a megszorítások veszteseivé váltak, míg a nyugdíjas réteg tudta a leginkább megőrizni a válság előtti életszínvonalát (átlagosan majdnem minden negyedik fiatal munkavállaló nem tud állást találni magának az Unióban).
Társadalmi kohézió (a bizalmon, kölcsönösségen alapuló társadalmi kapcsolatok a gazdasági versenyképesség legfontosabb forrása) •Munkanélküliség problémája •Generációk közötti feszültségek --> válságkezelés egyételmű vesztesei (fiatal munkavállalók) vs. nyertsek (nyugdíjas réteg) •Szociális és szegénységi problémák •Jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése
Közösségi kohézió (az EU csak öszehangolt egységes fellépéssel lehet képes helyt állni a globális versenyben) •Föderatív Európa vs. "nemzetek Európája" víziója •Egységes EU vagy kétsebességes Unió?
Politikai kohézió - Legitimitásdeficit (hosszú távon elképzelhetetlen az EU egészséges intézményi működése a demokratikus deficitek leküzdése nélkül) •Demokratikus ellenőrizhetőség és transzparencia problémája •EU-s intézmények legitimitásának csökkenése a válsággal összefüggésben •Euroszkepticizmus térnyerése
-3-
A választási programokat vizsgálva elmondható, hogy a munkanélküliség negatív gazdasági és társadalmi hatásainak ellensúlyozását kezelik az egyik legfőbb prioritásként. A pártcsaládok jól látják, hogy a társadalmi kohézió jelenlegi legnagyobb ellensége az EU-ban a foglalkoztatottság alacsony szintje, mivel elszegényedéshez vezet és csökkenti a polgárok „jóllét érzetét” (well-being). A tömegesen deprivált társadalmak pedig nem tudnak befogadó módon viselkedni, hanem az egyes szubkultúrák, etnikai, társadalmi csoportok belső kohéziója erősödik meg, ami ellehetetleníti a valódi társadalmi kohézió kialakulását. Az
AECR
például
a
család
intézményének
megerősítésében
és
más
emberi
mikroközösségek támogatásában látja a megoldást a kohézió csökkenésére, mivel ezek képesek kapcsolatot teremteni az egyének és a kormányzatok között. Az ALDE workfare típusú politikát tartana szükségesnek, amely a jelenlegi szociális ellátórendszerek segélyei helyett a munkahelyteremtést finanszírozná. Általánosan megjelenő elv szinte az összes programban, hogy elsősorban a kkv-szektor munkahelyteremtését kellene támogatnia az EU-s politikáknak, koncentráltan a fiatalok körében. Az ECPM programjában külön kiemeli, hogy a gazdaság talpra állításakor nem lehet kizárólag versenyképességi és hatékonysági szempontokat figyelembe venni, hanem a bizalmat, felelősséget és reciprocitást is erősíteni kell a szereplők között, mivel így fejleszthető a kohézió össztársadalmi szinten. Az EPP is megemlíti, hogy a gazdaságban egyensúlyt kell teremteni a szabadság és a szolidaritás között, és kétségtelen, hogy a társadalmi kohézió növelésének ez az egyik leghatékonyabb módja. Összességében tehát látható, hogy a pártcsaládok érzékelik a társadalmi szövetek szakadozásait, és elsősorban a gazdaság talpra állítása kapcsán többször is említést tesznek a társadalmi kohézióról, vagy az inkluzív, „társadalombarát” növekedési modellről. Azonban egyik programból sem rajzolódik ki igazán komplett kohéziós stratégia, így a társadalmi kohézióval kapcsolatos komplex problémák elsősorban gazdasági oldalról vannak megközelítve, a szociális szempontok ismét háttérbe szorultak. Persze a sikeres munkahelyteremtés ugyan rövid-középtávon gyógyír lehet, de például az Európai Szociális Modell újragondolása nélkül ez csak tűzoltásnak lehet elegendő (a témáról írt korábbi elemzésünk itt elérhető).
-4-
A szerkezeti megosztottság kezelése – a közösségi kohézió aspektusa Az elmúlt ciklus egyik legfontosabb kérdése az volt, hogy miképpen lehetne az EU a globális színtér meghatározó szereplője: ha még több döntési kompetenciát emelnek közösségi szintre, vagy ha a nemzetállami keretekre támaszkodva az országok lazább szövetségeként működtetik tovább. Ezzel összefüggésben, a válság hatására a többsebességes Európáról szóló vita is kiéleződött, hiszen a válság felfedte a periféria-országok gazdasági gyengeségeit, valamint a konvergenciájuk sikertelenségét. A többszörös szerkezeti megosztottság problematikája meg is jelenik a legtöbb választási programban, azonban szinte csak az említés szintjén, a helyzet valódi feltárására nélkül, és a probléma megoldására lényegi javaslatot egyik pártcsalád sem tesz. Ez igen súlyos hiányossága a dokumentumoknak, hiszen bármelyik politikai erő nyeri is a voksolást, elkerülhetetlen lesz, hogy az EU-t feszítő strukturális feszültséggel kezdjen valamit. Érdekesség, hogy a három pártcsalád –köztük a két legnagyobb frakcióval rendelkező EPP és PES– a nemzetállami vs. föderális Európa vitájában inkább egyfajta „egyensúlyi” álláspontot képviselnek a dokumentumokban, vagyis nem teszik le egyértelműen a voksukat a teljes integráció vagy éppen a „nemzetállami visszarendeződés” mellett. Viszont a pénzügyi integráció kérdésében majdnem konszenzus alakult ki a pártcsaládok politikájában, mivel EAF és ECPM kivételével, különféle módokon, de az összes politikai erő a gazdasági és fiskális együttműködés erősítését szorgalmazta (pl.: bankunió létrehozása, szorosabb koordinációs mechanizmusok, EU-s hitelminősítő ügynökség felállítása stb.). Euroszkepticizmus és legitimitásdeficit – a politikai kohéziós faktor Az EU harmadik, legerőteljesebben növekvő politikai problémája, a nemzeti euroszkeptikus pártok és mozgalmak előretörésével felerősödő legitimitás deficit, vagyis a politikai kohézió gyengülése. A francia (Nemzeti Front), a holland (PVV), a brit (UKIP), a magyar (Jobbik) és az osztrák (FPÖ) euroszkeptikus pártok folyamatosan képesek növelni mediálizáltságukat és támogatottságukat. Ily módon mindenképp égető kérdés az európai parlamenti választások közeledtével: hogyan akarják megállítani a pártcsaládok az EU létjogosultságát aláásó negatív trendeket? Míg az euroszkeptikusok erősödése szorosan összefügg a 2007/08-as gazdasági válság negatív hozadékaival (lassú válságkezelés, növekvő munkanélküliség, megszorítások), addig a legitimitásdeficit már évtizedek óta tartó megoldatlan kihívás, ráadásul kiváló -5-
muníciót szolgáltat az Európai Unió kritikusainak számára. Ezen politikai csoportosulásokban több közös kritikai vád is felfedezhető az EU kapcsán, mint a Közösségből való kilépés, a kizárólagosan nemzeti érdekek képviselete, az eurozóna felbomlasztása, a brüsszeli bürokratizmus
és
kommunikálják
e
technokrácia negatív
ellenesség.
üzeneteiket
Az
a hazai
euroszkeptikus politikai
és
erők
hatékonyan
médiakörnyezetben.
A
nemzetállami terepen az EU-s intézmények egyértelmű hátránnyal indulnak, mivel a medializált kommunikációs térben az EU képviselői alig érzékelhetően vannak jelen. Az EU-s folyamatokról a TV és rádióműsorokból alig tudnak ismeretet szerezni a polgárok, egyedül a hírportálok képesek valamelyest csökkenteni ezt az alulinformáltságot, de korántsem kellőképpen. Magyarországon nagyobb hírverést kap a dán fahéjas csiga betiltása, mint akármilyen EU-s polgári kezdeményezés vagy intézményi változás. Azonban más tagállamokban sem jobb a helyzet. Aggasztó, hogy az EP-ben jelen lévő pártcsaládok egyik fentebbi probléma kapcsán sem fogalmaztak meg konkrét megoldásokat választási dokumentumaikban, sőt, a demokratikus deficitet erősítő információhiány problematikájára alig-alig találunk még csak utalásokat is. EAF
ECPM
EDP
EFA
Elérhető nyelvek
6
1
3
6
Oldalak száma
7
18
5
15
Föderális vagy nemzetállami
Nemzetállami
Nemzetállami
Föderális
Egyensúly
Gazdaság és pénzügyek
Eurozónából való kilépés lehetősége
Eurozóna újraindítása
EU-s pénzügyi irányítás
EU-s minősítő ügynökség
EU Intézmények
EU-s népszavazás
-
-
Tanács átláthatósága
Környezet és energetika
-
Német energiapolitika követése
Energiaunió és hálózatfejlesztés
Atomenergia ellenes, erősebb EU-s részvétel
Külpolitika
Bevándorlás és radikális iszlám visszaszorítása
Szabadságjogok, kooperáció keresztény NGOval
Bevándorlás és kibervédelem kezelése
-
Oktatás
-
Szülő jogok érinthetetlensége
-
-
-6-
Az euroszkeptikusok érveiben megjelenő legitimitásdeficit másik vonulata (az információ ellátottság mellett) a döntéshozatali és választási folyamatok hiányosságai. Eme területen kétirányú kritika éri az EU-t:
Az alap intézmények közül az Európai Bizottság (EB) tagjait és a Európai Tanács (ET) elnökét a tagállamok közötti háttéralkuk és a brüsszeli bürokrácia szabályai szerint jelölik ki.
Tagállamonként változik a döntés (parlament vagy népszavazás) az EU-s szerződésekről vagy a nagyobb horderejű esetekről (Alkotmányos Szerződés).
Az EU-s technokráciát a transzparencia hiánya, másrészt a lakossági részvétel alacsony szintje jellemzi ALDE
GREEN
EPP
PES
Nyelv
23
16
6
6
Oldalak száma
8
40
5
4
Föderális
Föderális
Egyensúly
Egyensúly
Bankunió és zöld
Bankunió és
Bankunió, EU-s
energiás
szociális
minimálbér és
gazdaság
piacgazdaság
szociális unió
Éves ellenőrzés
EU-s népszavazás
-
Szerződések
Környezet és
Emisszió reform
Emisszió reform
Energia
Energiaellátás
energetika
és EU-s hálózatok
és EU-s hálózatok
hatékonyság
mindenkinek
Föderális vagy nemzetállami Gazdaság és
Bankunió és
pénzügyek
egységes telekom
EU Intézmények
Emberi jogok Külpolitika
tagállami
FRONTEX reform
ellenőrzése
Bizalmas EU-USA kapcsolatot
Univerzális értékek képviselete
Szakképesítések Oktatás
egységes
-
elismerése
-7-
-
-
E téren már a gyakorlatban és a programok szintjén is pozitívabb kép van kialakulóban. Az EP rendelkezik a legnagyobb demokratikus legitimitással az EU-n belül. Mivel az EP pártcsaládjairól van szó, ezért egyértelmű, hogy mindannyian növelni kívánják az intézmény hatásköreit, főleg a jogalkotásban (kompetenciái még mindig nem egyenértékűek az ET-vel). Szintén egységesen állnak ki a nemzeti parlamentek hatékony bevonása mellett az EP munkájába, valamint az EB elnökének megválasztásáért, amelyet komoly előrelépésnek tekintenek. Az EB elnökét 1958-tól folyamatosan az EP választotta meg, vagyis gyakran a legbefolyásosabb pártfrakcióból került ki (5-ször a Néppárt, 4-szer a Szocialisták és 3-szor a Liberálisok közül). A 2014-es programok alapján legitimáció további erősítésben leginkább a Zöldek és a Liberálisok bizonyultak innovatívnak: Közös
Csak ALDE javaslat
Csak GREEN javaslat Páneurópai választási lista.
Rendszeres EU intézmény Uniós szintű
audit és az intézmények
népszavazások fajsúlyos
Európai Tanács áláthatósága (szavazási eredmények).
megszüntethetősége.
ügyekben. Szubszidiaritás kontroll.
Az új államközi szerződésben erősebb civil szektort.
Ezen javaslatok mindenképp előremutatóak és kettős hatásúak:
Mint említettük, a szerződések elfogadásának módja (amellyel az EU lényegében folyamatosan bővíti, újítja és erősíti önmagát) tagállamonként eltérő. A kiemelten fontos uniós
kérdésekben
kényszerhelyzetbe
történő hozná
népszavazások
a tagállamok
kötelező
politikai
elitjeit
bevezetése és
mindenképp
médiumait.
Ugyanis
rendszeresebben és mélyebben kellene ezen túl foglalkozniuk a belpolitikában az EU-s politikai ügyekkel. A lakosság sem csak 5 évente lenne érintett az EU-val kapcsolatosan ügyekben, ráadásul ideális esetben ezek az aktusok az információ ellátottságon is jelentősen javítanának.
Az auditok eredményének nyilvánossá tétele fontos visszaigazolást jelenthet mind Brüsszel, mind a lakosság számára a meghatározó EU-s intézmények működési hatékonyságáról. Mindemellett a Tanács szavazási eredményeinek ismerete is közelebb hozná az EU működését a mindennapok emberéhez az eddigi „háttér diplomácia” magas -8-
szintjéről. A civil szektor erőteljesebb és fokozott bevonása az EU-s szerződésekbe pedig egyértelműen elmozdulást jelentene az eddigi technokratikus és bürokratikus felfogástól, egy a lakosság számára is érthetőbb EU-s rendszer felé. Kohéziós egyenleg A kohéziós szempontrendszerű elemzés következtetéseként megfogalmazható, hogy a pártcsaládok
szakpolitikai
összefoglalójaként
szolgáló
EP
választási
programokkal
egyáltalán nem lehetünk elégedettek. Ugyan reagálnak az általunk megfogalmazott három legfontosabb kohéziós kihívásra, de ezek a reakciók sajnos megragadnak a felületes megemlítés szintjén. Sem valódi helyzetfeltárások sem lényegi megoldási javaslatok nem lelhetőek fel a dokumentumokban. Pozitívum ugyanakkor, hogy felfedezhetőek bennünk bizonyos társadalmi víziók (Zöld New Deal, Szociális piacgazdaság, Keresztény szolidaritás és családvédelem), de ezek mind csak nehezen olvashatóak ki a szakpolitikai témák erdejéből. A megoldási alternatívák leginkább a közösségi és a politikai kohéziós faktor esetében hiányoznak a választási programokból. Csak remélni tudjuk, hogy az EU régi-új döntéshozói érzékelik e problémák igazi súlyát, és csupán ők is a programvisszatartás eszközével élnek.
-9-
