Cserelapi
Hirdetések XII. Keresztyén Ifjúsági Konferencia (FÜGGŐleges) 2010. április 30 – május 2, Marosvásárhely Téma: De hol a határ? Több információ:www.fuggoleges.ro Ifjúsági vegyes Cursillo 2010. május 13-16, Mákófalva Több információ: Ferenczi István 0740 065 435, 0265 577 535
[email protected] Állandó ifjúsági programok: - hétfőn 19, 00-től: Imaóra - kedden 18, 00-tól: Játék est - szerda (minden hónap 2. szerdáján) 19, 00-től: Ős IFI - pénteken 19, 00-től: Nagy IFI - szombaton: 18, 00-tól: Istentisztelet 19, 00-től: Ifjúsági Istentisztelet - vasárnap: 10, 00-től, 12, 00-től, 18, 00tól: Istentisztelet 15, 00-től:Kátés IFI; 16, 00-tól: Kicsi IFI - online igehirdetés: www.cserealja.ro Minden érdeklődőt szeretettel várunk ezekre az alkalmakra, helyszín a Cserealja!
A lapban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik!
Az újság fő támogatója a Cserealjai ref. gyülekezet és a Mv.-IKE iroda. Szerkesztők: a cserealjai ifjúsági csoport. Címünk: Marosvásárhely, Zsidó vértanúk utca 1820 szám. Internet címünk: www.cserealja.ro
A cikkeket, javaslatokat, hozzászólásokat az ifjúsági postaládába várjuk vagy a következő e-mail címeken:
[email protected] [email protected]
A cserealjai ifjúság lap(i)ja
VIII. évfolyam, 4. szám, 2010. április
A tűz…rombol és épít. Meleget, ételt ad, és pusztít. De ha egy kis tábortűzből kiveszünk egy fadarabot, önmagában nem képes égni, parázslik, majd szénné válik. A tűz tovább lángol, de már nem olyan erősen, hiszen kevesebb fát égethet. Miért mondom ezt nektek, kedves olvasóim? Azért, mert mi is egy tűzben égünk, lángolunk, vagy parázslunk itt, ebben a gyülekezetben. Több közösségben élünk, több közösségből merítünk erőt a hétköznapokra. De mennyire tudjátok táplálni ezt a tüzet? Tisztában vagytok vele, hogy melyik égő tűznek van szüksége rátok? Én biztatlak titeket, tápláljátok a tüzet! Egy fa önmagában nem sokáig ég, de kettő már tovább, egy egész farakás pedig már nagyon hosszú ideig tudja melegíteni a didergő embereket…
Áhitat „Márta ekkor így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.” Jézus ezt mondta neki: „Feltámad a testvéred!” Márta így válaszolt: „Tudom, hogy feltámad, a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus ekkor ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él, és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” Márta így felelt: „Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.” János 11, 21-27 Kedves testvéreim! Húsvét Jézus feltámadására irányítja a figyelmünket, azonban János evangélista Lázár feltámasztásának a közlésével a mi feltámadásunk reményét is beolthatja lelkünkbe. És ha minden érthetetlensége és furcsasága ellenére is hinni tudjuk a Jézus feltámadását, akkor ennek a történetnek a segítségével is hinnünk kell azt, hogy Jézusnak hatalma van minket is feltámasztani. Lázár ugyanolyan ember, halandó ember volt, mint mi, és ismerjük a történetet: kihívta őt Jézus négy nap után is a sírból. Nehéz mélyen átgondolni a halál tényét akkor, amikor fiatalok vagyunk, amikor erősnek érezzük magunkat, amikor legfeljebb csak az influenza ijeszthet meg, amikor úgy érezzük, hogy még sok idő van hátra, és még sok időnk van mindenre, tapasztalatokra, a hitre, Istenre talán. És ha nem gondolunk a halálra, miért is kell már most a feltámadás lehetőségére gondolnunk? Vajon a húsvétnak a csodája csak az időseknek és betegeknek adatott? Lehet, hogy nem kell nap- mint- nap a halálra gondolj, lehet, hogy nem kell állandóan az elmúlás és a vég legyen szemeid előtt, de a szeretet igen. És ha végig olvassuk a Lázár történetét, észrevehetjük azt, hogy Jézus minden cselekedete a szereteten alapult. És erre a szeretetre már szükségünk lehet, még fiatalon is. Szeretetből történt az is, hogy engedte Lázárt meghalni, mert azt akarta, hogy a nővérek, Mária és Márta a korábbi, általánosan vallott hitből, egy személytelen, készen kapott hitből eljussanak egy személyesen átélt, a saját bőrükön megtapasztalt élő hitre.
2.
Cserelapi 2010. április
Reméljük, hogy kapcsolataink áldásokkal és örömökkel telítettek lesznek! Székely Blanka Fohász Adj, Uram, békét, Hogy csendesen szuszogjon a Föld, S lassú lélegzetét Angyalok vigyázzák… Őrizd a lágyan dübörögő szíveket, Álmukat semmi se rontsa meg, Az elveszett múlt maradjon távol, Lepje be az éjszaka- fátyol. Szűnjön a káosz, simuljon el Minden, mi kósza, múljon el, S ne maradjon más semmi, Mint csillagok alatt megpihenni.
Halkan, nesztelenül gyere el, Mikor nem sejti senki sem, Suttogásodtól legyen Rend, Adj, Uram, békét idelent. Ercsei Zsu
Cserelapi 2010. április
11.
Egy rövid bevezetővel kezdünk, amit a lelkész lánya tart, ahol felkéri a gyülekezetet, hogy írjon neki SMSt. Ezt éneklés követi. A kezdőrészben, ugyancsak a lelkész lánya, történelmi tényeket közöl, majd tartalommal bővíti néhány gyerek segítségével, akik eljátsszák, amit mesél - a virágvasárnapi bevonulást. A következő lépés egy riport eljátszása. Telefonon keresztül valaki riportot közvetít Jeruzsálemből Jézus bevonulásakor. Elbeszélget néhány emberrel. Interjút készít Jézussal és azzal a kereskedővel, akitől Jézus a szamarat vásárolta. Izgalmas, és mindenki figyelmét leköti. Újabb éneklés, majd megjelenik a lelkész. A “domine” nem visel palástot, még csak oltár sincs, hanem öltönyben a színpadon járkálva adja elő a prédikációt. Leginkább arra világít rá (személyes példákkal átitatva), hogy mennyire változó az ember. Majdnem hihetetlen az, hogy vasárnap még ujjong a nép, és csak 5 napra rá, 5 NAPRA RÁ, keresztre feszíti Jézust. Ezek vagyunk mi... Imádság, éneklés, megemlékezés az elhunytakra egypercnyi csendességgel. Ezek után sor kerül az ünnepeltekre is. A legidősebb gyülekezeti pár 65. házassági évfordulóját ünnepeli, úgyhogy felléphet a színpadra és egy általuk választott éneket énekelünk. A bevezetőben említett SMSeket kivetítik. Ezek hálaadások Istennek, Isten jelenlétét megtapasztaló emberek dicsőítései. Még egy bibliai kvízre is sor kerül az áldás előtt, amelyben a gyülekezeti tagok egy lapot felemelve tippelhetnek a válaszra. Miután a másfél órás istentisztelet lezárul, a gyülekezet nagy része a kávéházba vonul egy meleg teára és beszélgetésre. Vegyes érzelmekkel hagyom el a helyszínt, de a feltöltődést mindenképp tapasztalom. Frissebb eseményekre váltva az elmúlt hetemet említeném. „Worldwise week”- nek hívják az ötnapos konferenciát, amin részt vehettem. A pedagógiai tanszék tanárokat hívott meg a világ több részéről, hogy előadást tartsanak országukról, iskolai rendszerükről. Többnyire szegényebb országokból érkeztek. Voltak vendégeink Indiából, Indonéziából, Ugandából, Surinameból, Etiópiából, Malawiból, Dél-Afrikából stb. Csoportokra osztottak, minket résztvevőket, és egy bizonyos ország (az én esetemben Indonézia) vendégével töltöttük nagy részét a hét napjainak. Előadást tartott munkájáról, és egyik jelentősebb aggodalmát hozta tudtunkra – a tanulók nem motiváltak az angol nyelv tanulására. A mi feladatunk az lett, hogy a hét végéig foglaljuk projektbe esetleges megoldásainkat a motiváció kezelésére. Workshopokat is szerveztek, amiken jó volt részt venni. Nehéz, de hihetetlenül vagány hetem volt.
4.
Cserelapi 2010. április
Azt akarja, hogy tegyem a feladatomat, amire elhívott, tegyek tanítványokká népeket. Engem akar erősíteni. Nincsen sok mindenem... Mózesnek sem volt..."csak" egy botja...azt adta az Úrnak és az Úr azáltal jelentette ki Magát. Egy egyszerű bot...egyszerű, de a Hatalmas Isten olyan eszközzé teszi, amely tengereket választ ketté. Elgondolkodtató, nekem mim van. Azt akarom odaadni, amim van, és tudom, hogy bármi is az, a Mindenható Úr úgy tudja használni, mint Mózes botját. Add az Úrnak, amid van!!! Ő, mint a legjobb Apa, értéken felülire értékeli, kezedbe adja és meg akar áldani, hogy népekkel oszd meg az Ő örömhírét! Ne légy gát, hanem eszköz, hiszen Te vagy az Úr legjobban szeretett gyermeke! :) Anonimus
KAPCSOLATÉPÍTÉS Eldöntöttük, hogy két ifjúsági csoportot szeretnénk közelebbről megismerni, velük kapcsolatot létesíteni, azt építeni, ápolni. Kiszemeltünk két csoportot, az udvarfalvi és a szabadi úti ifit.J Ezúttal az utóbbiakkal való találkozásról írnék egy pár sort. Hagyományokhoz híven először ők jöttek hozzánk, mi pedig örömmel fogadtuk a nagy csapatot. A találkozásra egy pénteki ifi keretén belül került sor, amely két részre volt tagolva. Az első részben mindkét ifi két-két csoportra oszlott és a csoportok kaptak egy-egy feladatot: az ifi és a békesség lerajzolását. Miután elkészültek a remekművek, azok bemutatása következett. Előbb azokat tekinthettük meg, amelyek az ifit jelképezték. Ez azért volt hasznos, mert ezáltal is jobban megismertük egymás csoportjait. Izgalommal vártuk Cserelapi 2010. április
9.
a „békességet” jelképező rajzok bemutatását, de azok csak az áhitat után kerültek sorra. Az áhitat végén megértettük, hogy miértJ Azért, mert az a békességről szólt. Többek között arról, hogy mit is jelent a békesség? -
belső rendet bennem
-
örömöt
-
biztonságérzetet
-
hálát
-
felelősséget mások iránt
-
magát Krisztust
Az ifi beszélgetéssel és „kinálcióval” zárult.J (Ugye, még nem hallottátok ezt a szót? Eddig én sem. A napokban hallottam valakitől, és mosolyt varázsolt az arcomra. Gondoltam megosztom veletek, hátha nekem is sikerül vele varázsolnom. Na, sikerült?J Amúgy a jelentése: szeretetvendégség.) No, de az ismerkedés, kapcsolatépítés,-ápolás nem csak abból áll, hogy a kiválasztott csoport eljön hozzánk, hanem abból is, hogy mi is ellátogatunk hozzájuk. Ahogy ők is, mi is egy pénteki ifire mentünk. SZENZÁCIÓ!!! Pontosak voltunk. Ritka pillanat.
És szeretetből történt Lázár feltámasztása is, hisz Jézus tudta, hogy ezzel a tettével veszi kezdetét az ő kálváriája. Tudta, hogy sok mindent eltűrtek neki, de egy halott feltámasztása –főleg úgy, hogy a zsidók közül sokan együtt voltak Mártával és Máriával –több annál, mint amit be tudnak fogadni. Ennek ellenére vállalta, hogy nyilvánvalóvá váljon Isten dicsősége. Hogy még olyan hitetlenek is, mint amilyenek mi vagyunk sokszor, tudjanak hinni. És amikor azt mondja, hogy „Én vagyok a feltámadás és az élet” éppen azt mondja, hogy ha valaki el tudja fogadni ezeknek a szavaknak a súlyát és igazságát, annak nem kell megtapasztalnia mindazt, amit neki át kellett élnie: az Istentől való teljes elhagyatottságot. Ahogy néhány fejezettel korábban maga Jézus mondja: „Bizony, bizony mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” Át tudod-e ezt érezni? Erősen és egészségesen, fiatalon és boldogan is? Hogy Isten munkálkodik, cselekszik életünkben, - még akkor is, hogyha sokszor nem érezzük jelenlétét-, és mindezt szeretetből teszi? Hogy a feltámadás lehetősége, ez a kegyelem is csak érted és értem van, szeretetből? Ha igen, akkor biztos lehetsz abban: hosszú életed lesz, mert ha a te földi életednek hamar vége is lesz, folytatódni fog majd azon a helyen, melyet Isten készített az ő gyermekeinek, neked személyesen. Ámen Szász Attila Gecse utcai segédlelkész
A bibliaóra témája az volt, hogy „ki az igaz magyar?”. Az ifi ideje alatt erre kerestük a választ. Sok minden és sok vélemeny hangzott el. Mindenki másban és másként látta az igaz magyart. Mégis ha igazi, új emberek akarunk lenni, akkor a következőket kell az életben megvalósítanunk: a bátor optimizmust, a tisztaságot és a szolgálatkészséget. Ha ezt sikerül, akkor elérjük azt, hogy emberebb emberek legyünk. Ahogy Teleki Pál is mondta: „Légy emberebb ember, magyarabb magyar.” Ez a találkozás is beszélgetéssel és „kinálcióval” zárult. S még valamivel: egy kis labdajátékkal.J
10.
Cserelapi 2010. április
Cipős dobozomból: Kedves Ifi! Annyi mindenről számolnék be nektek, hogy (bár klisészerűen hangzik) azt sem tudom, hol kezdjem. Még Lacinak ígértem, hogy írok egy különlegesebb élményemről. Néhány hete sikerült eljutnom templomba. Ne egy tornyos épületet képzeljetek magatok elé, hanem egy nagy épületet egy bevásárlóközpont mellett, amelyben könyvtár, kávézó, és egyebek is helyet kapnak. Maga a terem hatalmas, a székek félkörbe vannak elhelyezve, és még az istentisztelet kezdete előtt mindenik szék foglalt. Több korosztály képviselője is jelen van, a gyerekek meglepően nagyszámban. Cserelapi április
3.
Mélybenéző Nemrég tapasztaltam meg az Úr igazi örömét. Egy pillanat alatt tett szabaddá! Szentlelke elárasztott, és én még többet akartam ebből magamnak. Aztán figyelmeztettek: Oszd meg, amit megtapasztaltál! Azóta teljes "erőmmel" azon vagyok, hogy másokért imádkozzam, tegyem azt, amit Krisztus tesz: szeressek és önzetlenül adjak. Mindennap kapok, de mit használ, ha megtartom? Mit ér a kincs, amit elrejtek? (Nem sokat.) A magam boldogságát nézem vagy a Krisztusi parancsolatot követem? Eldöntöttem, hogy nem akarok többet belefáradni abba, hogy túl sokat kapok. Ezzel nem azt mondom, hogy nem akarok kapni, hanem azt, hogy meg akarom osztani azt, amit kapok. Sok az olyan ember, aki kapni akar és ez "jó", mert így sokaknak adhatom Krisztust. Róma 8:19 "Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését." Pál idejében aktuális volt, de még inkább aktuális MA. MA/MOST van az idő. Az én időm. Nemrég mondta valaki, hogy a só szomjassá tesz és jéghegyeket olvaszt el. Legyek előbb só, hogy (azután) világosság lehessek. Legyek só, hogy az emberek szomjúhozzanak és én megmutathassam nekik az élő vizek Urát. Van egy parancsolata Krisztusnak, amit eddig úgy éreztem, hogy emberekre kell taglalni. Máté 28:19 "Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében". Nem kell teológusnak lenni, hogy megértsem, a népeket szót. A Nép az a NÉP, nem csak a szomszéd néni, barát vagy testvér. Ha ezt parancsolja nekem az Úr Jézus, akkor mire várok? Miért nem indulok? Jó kérdés... Mert olyan vagyok, mint Mózes... II Mózes 4:10 "És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló sem tegnaptól, sem tegnapelőttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok." Pedig az elméletet tudom, az Urat követem és Neki akarok szolgálni...,mégis azt mondom, amit Mózes...és az Úr nem hagyja annyiban :)
8.
Cserelapi 2010. április
Eddig is hallottam a szegény afrikai gyerekekről, de ennyire közelről még nem tapasztaltam gondjaikat. Sokszor terem hiányában egy fa alatt néhány összetákolt padon tanulnak, vagy egy többnyire üres teremben padlón fekve írnak. DE többször is elhangzott az, hogy boldogok. Kis dolgokat nagyon tudnak értékelni. Csecsebecsékkel teli cipős dobozok kibontásakor öröm volt nézni a videón, hogyan kiáltanak fel, és képesek percekig ugrándozni, vagy éppen egész nap szaladgálni mellükön egy ceruzát szorongatva. Ez lenne egy kis részlet itteni életemből kiragadva... Köszönöm a Cserelapit. :) Nagyon nagyon-nagyon gyakran eszembe juttok! Hiányoztok! Írjatok nekem! Kérdezzetek! Meséljetek! Szeretettel: Szigeti Szidi J
Húsvétnapok Úgy vélem, kellemes, szép, tartalmas húsvétunk volt, alfájától az omegájáig. Készültünk, lelkileg, testileg, tisztult a szív, a ház s kinyílt egykét virág. Az ifi ismét szolgált a templomban, a feltámadás valósága körbevett úton- útfélen. Olyan jó e tavaszi megváltás melege és frissessége. Eleinte ülsz és szívod magadba, aztán úgy érzed, képes vagy mindenre. Hát még a húsvét hétfő! Összegyűltünk régi jó szokás szerint, talán többen, mint máskor. A bűzháború megmérettetéseitől eltekintve pompásra sikeredett. Húsvéti versek, egy kis liccs- loccs, színtelen- szagtalantól, émelyítőig, és tudom, hogy most már igazán el nem hervadunk. Kimondottan tetszett a vízbe mártogatott fenyőág, s örülök, hogy a szódásüveg szökőárja nem kapott nyakon. Gazdagon terített asztal mellett virult a jókedv, gyertyafényes rakottkrumpli vacsivá alakult a sok piros tojás. Megosztottunk gondolatokat, vicces-kedves-tiszta szavakat, stimmelt a nagycsalád hasonlat. S nem tudom, hogy így van-e, de azt mondják a nagyok, hogy karácsonyig tart a húsvét… lehetne igazuk. Ercsei Zsu És most következnek a húsvéti képek... Cserelapi 2010. április
5.
