VIII. évfolyam 4. szám

VIII. évfolyam 4. szám

2011. december KARÁCSONY

www.pilis.reformatus.hu

„Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség ne fogadta be. János 1,4-5 Micsoda különbség van Lukács és János híradása között. Lukács és Máté is szép renddel elmondják, milyen események kísérték Jézus születését. Ki, mikor hova ment, mit élt át… Ezzel szemben János nem beszél Jézus Krisztus születésének emberi körülményeiről. Nem mondja az angyal híradását, nem is Jézus nemzetségtábláját, hanem a kezdetek kezdetéhez tér vissza, egészen a teremtéshez. KEZDETBEN… Mit jelent ez? Mondhatjuk: a szinoptikusok (Máté, Márk, Lukács) a karácsony emberi oldaláról számolnak be. János apostol a karácsony isteni oldaláról tesz bizonyságot. János nem arról beszél, hogy milyen körülmények közt született az Úr Jézus, hanem tovább megy, magasabbra emelkedik: ISTEN EMBERRÉ LETT, HOGY AZ EMBEREK VILÁGOSSÁGA LEGYEN. Krisztus születése = Íme elmúlik minden, s új jön létre. Ez két kulcsszó: ÉLET és VILÁGOSSÁG. Hiszem, ha ezt a kettőt megértjük, saját életünkben megtapasztaljuk, akkor éljük át a karácsonyi csodát. Élet és világosság. A kettő elválaszthatatlan egymástól. A földi és mennyei élet elengedhetetlen feltétele. Ezt olvassuk már a teremtéskor: 1 Mózes 1,2-5 „A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát isten a világosságot a sötétségtől. És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte” Folytathatnánk így is: De idővel a sötétség újabb és újabb területeket hódított vissza magának. Nem Isten miatt, hanem az ember miatt. Egészen odáig, hogy a bűn maga alá gyűrte a választott népet is, és évszázadok teltek el bűnben és sötétben.

Hogy miért van szükség a világosságra? Mert terjed a sötétség, még akkor is, ha egyre erősebb a mesterséges világítás. Nagy szükség volt, hogy 2000 évvel ezelőtt, Izrael sötét, szomorú életébe megjelenjen Krisztus világossága. Akkor éppen a rómaiak, előtte más hatalmak uralkodtak felettük, elkeseredettek voltak, magukra maradtak. Ézsaiás mondja(8,19): „A nép csak nyomorúságot és sötétséget lát, nyomasztó borút, homályba taszítva, de nem marad sötétség ott, ahol elnyomás van.”

De szükség volt erre a bűneset óta, hiszen csak terjedt, burjánzott a bűn, a sötétség. Ahogyan mi is visszatekintünk történelmünkre, ahogy a sötétség egyre mélyebb bugyrait kellett átélnünk. Kölcsey így írja meg: Bújt az üldözött, s felé kard nyúl barlangjában, Szertenézett s nem lelé honját a hazában, Bércre hág és völgybe száll, bú s kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger felette. És ma? Ma nincs kard, inkább masterkard, vagy készpénz. Bejöhetsz a barlangba, ha ez nekünk nem jelent költséget. Ma talán azért rosszabb, mert mi éljük át. S mert amit teszünk, azt az János arról tesz bizonyságot, hogy az élő Isten megszünteti ezt az unokáink, dédunokáink ítélik majd meg. állapotot. Életet és világosságot hoz számunkra. Mert élet csak Ebbe az ókori, és mindenkori sötétségbe szállt le karácsonykor az ott van, ahol világosság van. Az első kérdés: Akarjuk-e igazán az életet? Akarunk-e igazi, Élet Világossága. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága… értelmes életet élni? Ő azért jött, hogy visszaadja neked és nekem azt a világosságot, Második: Vállaljuk-e a világosságot, hogy életünk legyen? amit a bűn sötétsége miatt elveszítettünk. Azért jött, hogy Valahogy úgy van ez, hogy bár december 24-e az év legsötétebb visszaadja lelki látásunkat: a hitet. napja, s mégis mindenkinek a világosság és a béke vagy rohanás Hogy ne kelljen többé sötétségben járnunk. Mert Krisztus maga az ÉLET. Ő a világ világossága. S lehet a tiéd és boldogtalanság jut eszébe. és az enyém is. Együtt van ez a kettő, fény és sötét. És az tudja megbecsülni a Kívánom, hogy 2011 karácsonyán, legyen maradandó ajándékod világosságot, aki szenvedett már a sötétség miatt. Mert a Krisztusban kapott világosság és élet. karácsonykor megjelent az Isten üdvözítő kegyelme, a Fiú, kit Ámen világosság vesz körül, aki maga lesz a világ világossága.

2. oldal

Aki nemcsak kottából, de a szívéből is muzsikál… Ami kántorunk: Somogyi Csaba Az év legszebb ünnepére készülődünk. Az újság „ triumvirátusa ” úgy döntött, hogy a karácsonyi számunkban csak Veled készülhet a riport. Te vagy a gyülekezetünknek az a tagja, aki nemcsak a szívén, de a kezében, fülében, hangjával viseli gondunkat. Csodálatos, meghitt, igazi templomi hangulatot tudsz teremteni a zenéddel, énekeddel. Ezúton is megkö-szönjük! -Édesanyáddal jöttél először a gyülekezetbe? -Édesanyámmal és két testvéremmel együtt érkeztünk Pilisre. -S, mióta vagy aktív tagunk? -2001 őszétől, először nővérem vitt el istentiszteletre még augusztus végén, mindkettőnknek nagyon tetszett az istentisztelet, jól emlékszem. -Gyermekkorod óta foglalkozol zenével? Három barátom: egy sebészorvos, egy politikus, egy rendező szerint a zene nemcsak felszabadít, de meg is nyugtat. A hangszerrel eljátszhatod örömed, bánatod. Te is ezt vallod? -A zene nekem is önkifejezést jelent: minden motívum, minden akkord mögött ott vannak gondolataim, az emberek iránti elköteleződésem. A Léleknek való vetés, melyről a Galata 6, 8-ban olvashatunk. Nem az örömömet vagy a bánatomat játszom el, hanem mindig arra gondolok, hogy hogyan lehetne megérinteni a zene erejével másokat is. Tíz éves korom óta foglalkozom a zenével. De az előtt is minden zene, melyet meghallgattam, egy másik világba röpített el – nagyon elvont kisfiú voltam. Gyakorlatilag a komolyzenén nőttem fel és vallom: a régi korok értékét a modernitással kell összehozni. A nagyapám tanított meg orgonálni, sosem tanultam hivatalosan billentyűs hangszeren. A másik fontos önkifejezési eszköz: a tánc, az életemben. Ezt az „oldalamat” a gyülekezeti tagok nem ismerik, pedig különdíjat is kaptam már, nem egyszer a tánctudásom miatt. - Milyen szinten és mit tanulsz? -Tizenhárom éves koromban döntöttem úgy, hogy közéleti személyiség szeretnék lenni, minden vágyam, hogy Istent, továbbá a hazámat szolgáljam teljes szívvel, lelkes munkával. Társadalomismeretből érettségiztem emelt szinten, jelenleg a veszprémi Pannon Egyetemen tanulok társadalomkutató és politológus szakokon. Több ismert közéleti személyiség is tanít, mint pl. az egyik miniszterelnök-helyettes. -Milyen terveid vannak? Hol, milyen területen szeretnél elhelyezkedni? Tíz év múlva, hogyan képzeled el az életedet? -Jelenlegi tervem az, hogy szociálpolitika mesterszakra jelentkezem majd. Nagy álmom, hogy az egyetem berkein belül, kijussak Dél-Amerikába. Sajnos számos összefüggés van az ottani társadalmi helyzet és a hazánkban uralkodó tendenciák között. Ezért is érdekel ez a terület. Olyan ember vagyok, aki évekre, évtizedekre szokott tervezni. Tíz év múlva már aktív közéleti személyiségként szeretnék tevékenykedni. Érdekel a

szociális szféra. Az egyenlőtlenség újratermelődése a társadalomban, a politika, de a művészetek is. -Reményeid beváltásához sok sikert kívánunk. De, reméljük és kérjük, hogy kántori feladataidat soha ne add fel, mert mindannyian nagyon ragaszkodunk Hozzád! Hétköz-napjaidban jut-e időd a zenére? - Veszprémben nincs lehetőségem arra, hogy a hétköznapokon orgonaszóval felfrissíthessem magam, örömet okozzak játékommal magamnak, de másoknak is. Egyéb módon foglalkozom a zenével: jelenleg egy gyászmisét írok egy másfél évesen elhunyt kislány emlékére, aki a saját szülei bántalmazásaiba halt bele. Nemrég vesztettük el Nagyapánkat és édesanyám nagybátyját – mostanság a halál körül járnak a gondolataim, ez ad ihletet. -Melyik Karácsonyodra emlékszel a legszívesebben? Mikor voltál a legboldogabb? (Vagy több alkalom is van, amit szívesen idézel vissza?) Kérlek, mondjad el a legkedvesebbet, a legszebbet. -A karácsony meghitt és nyugtalanító is: öt helyen töltjük a karácsonyt testvéreimmel, nyolc éve utazásból áll ez az ünnep. Szüleim elválása miatt alakult ez így. A pilisi szolgálatom csak tetőzi a helyzetet, de örömmel, boldogan vállalom. Maguk az együttlétek meghittek, szeretünk együtt lenni itthon is, de nyugtalanít, hogy sok helyre kell mennünk az ünnep alatt. Az is igaz, végül is öröm, hogy vannak rokonaink, barátaink, akikkel megoszthatjuk az ünnepet. Áldott alkalom volt 2006-ban az, hogy egy hitben nem járó ismerősünknél töltöttük a Szentestét – Jézusról, Istenről beszéltünk nekik, azóta is őrzik ezt a szívükben valahol. -Lelkészünkkel, Morva Ákossal egyeztetsz, vagy egyedül döntöd el, hogy milyen énekek legyenek a vasárnapi vagy egyéb alkalomból? -Közösen döntünk arról, hogy vasárnap milyen énekek. „szerepemből adódóan”, általában én ajánlok énekeket. Ákos pedig kiigazítja azokat. Fontosnak tartom, hogy az énekek szövege, mindenképpen kapcsolódjon az igehirdetéshez. Énekeljünk Istenről, Jézusról, a Szentlélekről. -Miképpen éled meg az ez évi ünnepünket? -Nagyon rossz félévem volt. Ezalatt nem azt kell érteni, hogy rosszak a jegyeim, hanem azt, hogy teljesen szétestem. Egyéb fontos dolgaimra nem jutott elég időm. Nem tudok felhőtlenül megpihenni. Több dolog is zajlik az életemben, a családunk élete körül. Nagyon várom (and-i) ugyanakkor Jézus igazi eljövetelét és ez erőt ad ünnepektől függetlenül. Utat mutat a karácsonyra való készülődéshez is. -Mit üzensz az olvasóinknak? Gyülekezetünk tagjainak mit kívánsz a 2012-es esztendőre? -Igaz és hiteles Krisztus-követést kívánok mindenkinek, félelem és kétség nélküli, boldog 2012-es esztendőt. -Köszönjük, hogy időt szakítottál a beszélgetésre. Boldogabb és sikeresebb újesztendőt kívánunk Neked, szeretettel! Áldás, békességgel!

3. oldal

Ami van ezen a Földön, minden, de minden a Teremtő Isten ajándéka. Szép és valós ez a gondolat. A nyári ég: szép kék, télen mindent puhán és fehéren belepnek a kavargó hópihék és paplant húznak házra, fákra, földre… A két kezünk, az élet maga, minden-minden - Isten ajándéka. Jó ezzel a hittel nézni a körülöttünk lévő dolgokat, személyeket. Végül is, lehetne fekete és fehér a világunk, mint a régi televíziókban, akkoriban úgy is megértettük a filmeket. De milyen jó is az, hogy Isten irántunk való túláradó szeretetében, megajándékozott minket a színek világával. Az ízekre - gondoltál-e valaha is? Végül is lehetne csupán két-háromféle íz: - „saláta és retek, osszátok be!" - mondhatta volna az Isten. Vendégségbe mész, s ott hatfogásos ebéddel várnak, az egyet jelent azzal, hogy fontos vagy, szeretnek téged. A mi Urunk Istenünk, hányféle gyümölccsel, zöldséggel, ízzel fogadott szüle-tésedkor. Az oroszlán is „csak” húst eszik, az elefánt pedig zöldet. Teremtőnk pedig túláradó szeretetében minket, embereket pedig elhalmozott a ajándé-kaival. Azt akarja, hogy jól érezzük magunkat itt, ezen a földön. Maga a lét is ajándék! - Szeretetből! Aztán ott vagy te magad: csodáld meg a kezedet, ahogy fogsz, vagy simogatsz, ahogy kenyeret szelsz, írsz, vagy keményen dolgozol. Kezed, tested - Isten gyönyörű ajándéka. A lábad, melyen jársz, szaladsz, futballozol és úszni is tudsz vele, ajándék. Ingyen kaptad. A szíved? Ajándék, semmit sem adtunk érte. S, ha gond, baj van vele, hihetetlen akarattal, megkíséreljük előteremteni a segítséget … Az érzelmeid? A szeretet, szerelem, ragaszkodás és még a gyász is – ajándék. Ha nem is gondolunk vele… Jó dolog azt tudni, hogy amikor még meg sem születtél, akkor Isten kiválasztott egy lányt vagy egy fiút,

formálni, alakítani, szépíteni kezdte, csak azért, hogy neked adja. Ajándékba. Igazából Isten teremthette volna valamennyiünket ugyanarra a kaptafára. Vagy csinálhatott volna 2-3 kaptafát: egy szőkét, egy barnát, egy feketét. Minek komplikálni? De minden ember más és más. Mindenki a maga módján egyetlen, megismételhetetlen és csodaszép. Isten így látta jónak, nagylelkűségében, legyen áldott az Ő jósága. A bőség gazdagsága! Jó dolog ajándékot kapni! Olyan jó dolog úgy nézni a másikra, hogy ő számomra Isten ajándéka, áldása, simogatása. Isten nagyon szeretne téged boldoggá tenni, s ezért megajándékoz a szüleiddel, kedveseddel, feleségeddel, gyermekeddel. Isten legcsodálatosabb ajándéka aki elfogad, értékel és boldoggá tesz. Fontos tudni, hogy nemcsak az a másik ajándék számomra, hanem én is ajándék vagyok neki. Ülj le, és tudatosan érezd magad ajándéknak, áldásnak. Isten annyira szereti a szüleidet, a te kedvesedet, annyira akarja az ő boldogságát, hogy megteremtett téged - neki. Te vagy a válasz a társad kérdéseire, értelme a reggeli kelésének, munkájának. A te simogatásod, Isten hálája jóságáért, becsületes tiszta életéért. Üljél le a szobádba: éld át és meg - ezt az érzést. Te nem egy sodródó falevél vagy, egy értelmetlen seb ezen a földön, hanem áldás, s legfőképpen: ajándék. Gondolkozz el, vajon a léted valóban Isten áldása a másik számára? Tedd fel a kérdést: „Valóban ajándék vagyok a másik számára? Ez a mai napom, ez a mondat, amit mondtam, ez simogatás volt? Egy kedves ölelés? Áldás? Gyógyír a másik sebeire? Meleg tavaszi eső, napfény, mely virágbomlásra indítja a társamban a félénk rügyeket?" Isten senkit nem azért teremtett, hogy átok, nehézség, vagy keserves botránnyá váljék mások életének. Az Úr akarata, hogy mindannyian a magunk módján családunk, népünk, nemzetünk, egyházunk számára az Ő áldása, ajándéka, szeretetének a jelei

legyünk. Legyél azzá, amiért születtél, merd vállalni önmagad, és boldog leszel! Csaba testvér írása nyomán – (and-i)

* Ez év június 22-én Brüsszelben tüntették ki Böjte Csaba ferences testvért - az Európai Polgár Díjjal. Ezt a Díjat az Európai Parlament elnöke Jerzy Burek vezette bizottság másodízben adta ki. Böjte Csaba európai példakép, munkássága mintául és követésként szolgál Európa számára. 1992 óta küzdött a Dévai Szent Ferenc Alapítvány megvalósításáért. 2002-től hivatalosan is ezen a néven MŰKÖDIK. A Teremtő Isten áldja meg érte Őt és munkatársait, mert kitüntetését sem egyedül vette át. Fontosnak tartotta, hogy Brüsszelben, az elismerés átvételekor lelkes segítői, gyermekszerető és -segítő munkatársai közül egy húsz tagu munkacsoport is Vele volt. Ezzel is kihangsúlyozta, hogy a munka is, az elismerés is mindnyájukra tartozik. (– a Szerkesztőség)

De jó volna mindent, mindent Elfeledni, De jó volna játszadozó Gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek szívvel A világgal Kibékülni, Szeretetben üdvözülni. Ady Endre

4. oldal Mit cipelünk és miért?

Karácsonyi csomagok Életünkben sok mindent viszünk, cipelünk magunkkal. Az emlékeinket, a szeretetünket, a bánatunkat, a reményeinket... Karácsony előtt emberek sokasága, húzkodja a különböző méretű, színes, degeszre tömött szatyraikat, csomagjaikat... Kezük telis-tele mindenféle hasznos, meg haszontalan, felesleges, "felejtős" ajándékkal, holmival. Elgondolkozom. S a szívük? A szívük is telis-tele van? S, mennyire? Gondolnak-e a szüleikre, a tőlük messze élő öregekre, a máshol karácsonyozó gyermekeikre? A gyülekezet magányosságban ünneplő híveire? Megadják-e az ünnep rangját, s mennyire? Ha csak egy ölelést, egy kézszorítást tudnak egymásnak adni, de azt szívből-szeretettel - kevesen hiszik, de az a legszebb ajándék. Vagyunk, szeretünk és minket is szerethetnek. Mindenféle cécó nélkül. Többen kétségbeesetten vergődnek, folyamatosan harcolnak a kiürülő

pénztárcájukból szétfutó bankóikkal... Nagymamám "varázsló" hírében állt. Az ünnepi fa alatt mindig volt számomra, számunkra - meglepetés. A legkedvesebb, egy barna plüssmackó, amit Ő készített. A füle is nagyobb, az orra is piszébb volt, mint a többi mackónak. Vidoran csillogott a szemecskéje és nevetett a láncöltéssel kivarrt szája. De ezt Ő, a világ egyik legdrágább Nagymamája készítette nekem... Késő esténként, no meg hajnalban, hogy ne lássam meg... Ez csak az egyik ünnepi ajándékuk volt, sorolhatnám.. a furnérlemezből kivágott, festett öltöztető babát, a sokféle ruhácskát, amit ráakaszthattam... Különleges volt az a baba. Nagyapa és Nagymama közös munkája. Mamus rajzolta, Papus fűrészelte, Mamus festette... S, a ruhák? Mindenféle különleges, pöttyös, csipkés amelyeket s ráakaszthattam. Ilyet boltban nem lehetett vásárolni! No és a könyvek! Minden évben csodálatos ünnepem volt, akkor és Tőlük tanultam az ajándék fontosságát! A lobogó szeretetet, amivel készítették, választották. Azt is Tőlük tanultam, hogy vacsora előtt - megfogtuk egymás

kezét. Imával köszöntük meg a Teremtőnek a Szeretet Angyalát, mely belátogatott hozzánk és egymást. Hatvanegy évesen, sokadszorra is kinyújtom majd a kezeimet az ünnepi asztalnál. De most fiatal, tetterős kezeket szoríthatok meg, a gyerekeimét, a vejemét és a menyemét. Mint minden évben, most is majd könny szökik a szemembe, Hiányuk most is, mint mindenkor - ismét a szívembe mar. Tudom előre, hogy ismét megköszönöm, a "pakkot", amit Tőlük kaptam. Máig kitart, s mi van benne? Szeretet, emberség, becsület, felelősség, kűzdőképesség, a túlélés, az optimizmus akarata. Volt és van miből gazdálkodnom. Szeretet és köszönet! Kell-e ennél szebben csillogó, sziporkázó ajándék?! * Nem cipelek, s főként nem felesleges dolgokat. De arra büszke vagyok, hogy a Tőlük kapott "pakkot" átadhatom. S, nemcsak ezen az ünnepen... Egész évben, minden napjaimban.

(and-i)

Keresztelő a gyülekezetünkben

Mt 28,19

És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!

5. oldal Tamási Áron:

Karácsonyi pásztorocskák

A szabadtűzhelyen, a betlehemi majorban, hajladozik a tűz aranylángja. Csordapásztorok melegednek a tűznél, melynek a fénye átvilágít az időn és emlékezni serkent engemet is. Tizenhárom éves voltam, s vezére a zsenge pásztoroknak. Ezek a zsenge pásztorok mind korombéli fiúk voltak, akiket gondosan megválogatva vettünk fel a nyájba. Amikor a kör bezárult, kiosztottuk a szerepeket. Elsőnek vezért választottunk, aki majdan, karácsony este, a belső beköszöntőt is mondani fogja, mindama leányos házaknál, ahova behatolunk. Aztán választottunk külső beköszöntőt, aki az ajtón kívül fog szólani, és hát meg is küzd azzal a másik nyájjal, amelyiket ott találnánk esetleg a háznál. Utána kijelöltük a tűzmestert, aki vezényli az üdvözlő puffantásokat; majd megválasztottuk az énekvivőt és a mókamestert, nemkülönben a nagymondót, aki mindenkit le fog torkollni, szükség esetén még lódítva is éktelenül. S aztán tanulni kezdtünk. Így készültünk a szent hadjáratra, a karácsonyi kántálásra, s vártuk a napot és tele lélekkel az estét, amikor aranyfénnyel felragyog a betlehemi csillag. S végre a föld örömet kiáltott az égre és az ég örömet kiáltott a földre. Karácsony este lett….

Áprily Lajos:

Karácsonyest Angyal zenéje, gyertyafény – kincses kezem, hogy lett szegény? Nem adhattam ma semmi mást, csak jó meleg simogatást. Mi győzött érdességemen? Mitől csókolhat úgy kezem?

Örülj és örvendezz, nemes házigazda: Kigyúlt a világnak, Betlehem csillagja. Örülj és örvendezz, kedves háznak népe, Hogy ide vezérelt a csillagnak fénye. Jónál jobb hírt hoztok, halljuk valahányan: Gyertek azért beljebb, akármilyen bátran. Ahol a Nap felkél, ama tájról jöttünk, Hírmondás kedviért nagy utakat tettünk. Mert szólott egy csillag, éppen felkelőben, Hogy gyorsan induljunk éjféli időben. Napkelet országból így el is indultunk, S ezen kedves házba hozott el az utunk. Dicséretét zengjük Júda nemzetének, Mert kinyílt virága Dávid vesszejének. Származásunk felől sem hagyunk kétségben, Vagyis bajban nőttünk, s tartós szegénységben; S kik a juhnyáj után vénen vánszorognak, Fiai vagyunk mi csordapásztoroknak. De hát ez voltunkat az Úr nem tekinté, Hanem angyalával nékünk megjelenté, Hogy földre lejőve világ megváltója, Kinek a mi nyájunk igaz szószólója. Ámen.

Márai Sándor Az ünnepekről Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen… Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.Az ünnep legyen ünnepies… Legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl rá testben és lélekben. S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre. (Részlet a FÜVESKÖNYV-ből)

Simogatást mitől tanult? Ereimbe Krisztus vére hullt? Szemembe Krisztus-könny szökött? – kinyúló kézzel kérdezem. Áldott vagy a kezek között, karácsonyi koldus-kezem.

Az adventi gyertyagyújtásra fáklyákkal és gyertyákkal vonult a gyülekezetünk

A magyar presbiter elnevezés a görög presbu/teroj szóból ered, melynek jelentése: valakinél idősebb, öregebb. Keresztyén presbiterekről először az ApCsel 15-ben olvasunk: „Mikor azért Pálnak és Barnabásnak nagy háborúsága és vetekedése lőn azok ellen, azt végezék, hogy Pál és Barnabás és némely mások ő közülök menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe e kérdés ügyében” (ApCsel 15,2). Az idézett igehely azt sugallja, hogy a presbiterek olyan hitben idősebb, következésképpen hitben erősebb és tapasztaltabb férfiak voltak, akiknek feladata a gyülekezet ékes és szép rendje fölött való őrködés, és az ennek megtartása érdekében való munkálkodás volt. A vének, a presbiterek az apostolok munkatársai voltak, és azok közé tartoztak, akikre több bízatott, és akiktől több is kéretik majd számon.

Presbitereink 2012 -től Czinkos Jánosné (Jolika) 2000-ben választott meg a gyülekezet, azóta presbiterként szolgálom Istent. Számomra nagyon fontos a közösséghez, gyülekezethez való tartozás, testvérek közötti kapcsolattartás és lelki építés. Megtiszteltetésnek érzem újra jelölésemet. Presbiterként, Isten akarata szerint a gyülekezetbe a lelkipásztorral együtt készen állok minden feladat elvégzésére, amelyre megbíznak, és arra alkalmasnak találnak. Továbbra is szeretnék aktívan tevékenykedni. Hálás vagyok Istennek, hogy ebbe a gyülekezetbe vezetett és lehetőséget adott hogy Őt szolgáljam.

Kapás Erzsébet 2000-ben kaptam először azt a megtiszteltetést, hogy presbiter lettem. Azóta úgy érzem, hogy hűségesen szolgálom az Urat. Hála legyen néki, hiszen Övé a dicsőség! Köszönöm Neki, hogy a rám bízott szolgálatot el tudtam végezni és kérem Őt, hogy az elkövetkező években is hűséggel tudjam majd végezni a szolgálatot. Szeretnék a lelkészünknek olyan munkatársa lenni, amit elvár tőlem. Hálás vagyok a gyülekezetnek, hogy újra bizalmat kapok és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a szolgálatomban hűségemet bizonyítsam.

Keresztessy Eszter "Ha Isten velünk,Kicsoda ellenünk?" (Róm.8.31.) 2003 óta élünk Pilisen a családommal .Nekem nagy megtiszteltetés ,hogy felkértek ilyen fiatalon presbiternek. Gyerekkorom óta az Isten iránti hitben ,szeretetben nevelkedtem. Az jutott eszembe,hogy most olyan munkát és szolgálatot kaptam, amire én soha nem is gondoltam, ez azért van, mert Isten ezzel megbízott és addig, amíg azt akarja, hogy ez így legyen, addig tudom, hogy segíteni fog. Ez egy nagyon jó dolog. Nagyon sokat kaptam ettől a gyülekezettől és szeretném az Istentől kapott tudásommal és erőmmel segíteni a Pilisi Református Gyülekezetünk további munkáját.

Korsós Tiborné Anikó 2006-ban, az első presbiterré való választásomnál azt tartottam szem előtt, hogy Morva Ákos lelkipásztor munkáját segítsem. Most, hat év elteltével tudom, hogy elhívatottságomnak érzem a gyülekezet életének segítését. Én úgy érzem, tudásom legjavát adtam és adom ezután is. Hiszem, hogy csak élő hittel lehet élő gyülekezet. Kérem Jézust, hogy továbbra is segítse munkámat és adjon erőt a gyülekezet életének fejlődése érdekében. Köszönöm a gyülekezet bizalmát az újraválasztásomhoz.

Lukács Árpád 1996 óta vagyok a Pilisi Gyülekezet presbitere. Nagy megtiszteltetésnek érzem újrajelölésemet. Megválasztásom esetén ezt a szolgálatot kellő alázattal és tisztességgel szeretném betölteni. Nagyon fontos számomra, a gyülekezetünkbe lévő idős és fiatal református testvérekkel való kapcsolattartás, és Isten házának építése, hogy a gyülekezet épüljön hitben és szeretetben. Presbiterként a lelkipásztorral együtt szeretnék igaz hittel és szeretettel részt venni a feladat elvégzésében, amellyel megbíznak és közösen gazdagítani a gyülekezetet. Isten itt akar látni és szeretném Őt szolgálni. Tőle kapok erőt, segítséget és áldást.

Orbán Ferenc A presbiteri szolgálat számomra elhívatás. Önként vállalt, felelősségteljes küldetés. Nincsn nagyobb öröm annál, mint mikor együtt tudok dolgozni az atyafiakkal, az Isten országának építésében. A szászrégeni gyülekezetben 35 évig voltam presbiter. Remélem Isten megáldja a pilisi szolgálatomat is.

Papp Sándor 1947.06.03-án születtem, Pilisen, református szülőktől. 1959 pünkösdjén konfirmáltam, azóta vagyok a református gyülekezet tagja. Presbiter 1996-tól, Kelemen Norbert tiszteletes úr megszólítására lettem. Azóta végzem ezt a megtisztelő feladatot. Pál apostol következőképpen szól, az efezusi vénekhez:”viseljetek gondot ezért magatokra és az egész nyájra, melyben őrizővé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, melyet tulajdon vérével szerzett”. Az apostol szavaihoz csak a magam részéről annyit, hogy eddig és ezután is hitem és tudásom szerint végzem a feladatom. Köszönöm a megtisztelő bizalmat a megválasztásomhoz.

Pálinkás Jánosné Kravecz Jolán 1995 óta élek Pilisen. Nyáregyházán születtem, ott kereszteltek. Főző Laci bácsinál konfirmáltam. Ágnes nevű gyermekem van, aki 45 éves. Előző időszakban is presbiter voltam. A lelkipásztort és egyházunk munkatársait egyházvédő és építő munkájukban támogatom. A rám bízott feladatokat teljesítem. Egyéni szolgálatvállalás: egyedül élő idősek látogatása, templomi rend fenntartása, érkezők fogadása, gyülekezeti rendezvények segítése.

Varju Zoltán 17 éve vallom magam a Pilisi Református gyülekezet tagjának és 12 éve, mint presbiter illetve gondnok szolgálom ezt a gyülekezet. Sok minden történt ez alatt az idő alatt a közösségünkben. Látványos külső és belső dolgok, amik már véglegesen meghatározzák ennek a közösségnek a további útját. Úgy érzem, Istennek én is az egyik eszköze vagyok, hogy a Tőle kapott talentumot továbbra is a Pilisi Református Gyülekezet fizikai és lelki építésére fordítsam. Eddigi munkámat megítélni nem tudom, bizonyosan voltak és lesznek is olyan dolgok, hiányosságok, amiket valamiért nem jól tudtam, tudok esetleg megoldani, de Istent szolgálom, amit teszek az Ő dicsőségére és segítségével teszem, Neki kell majd számot adnom.

Várdai Albert Zoltán Nagybányán születtem, 1974.12.28-án. Szüleim Várdai Albert és Cseterki Julianna. A hagymásláposi gyülekezetben konfirmáltam, 1989-ben. Lelkipásztorom, az áldott emlékű Nagy József Tiszteletes volt. Az ő valláslátása az istenfélelem volt, az, hogy minden tettünknek következménye van, minden bűnünk büntetést von maga után, amit bennünk is sikeresen elplántált. Ez a konzervatív gondolkodás jellemez engem is. Az Ígét tükörként állította a gyülekezet elé, ami az én meglátásom is, ugyanis a Biblia nem csak történetek sokasága, hanem tükör, amiben meg lehet és meg kell, vizsgáljuk magunkat. Istenfélő családban nőttem fel, a szüleimet, és két lánytestvéremet, Encit és Ildikót (és családját) ismerik a kedves Testvérek. 1997-ben nősültem, és akkor költöztünk Budapestre, feleségemmel, Enikővel, és itt született meg Orsolya kislányunk, 1999-ben. 2006-ban költöztünk Pilisre, és Isten vezetésével ebbe a gyülekezetbe. Emlékszem, az első alkalommal mikor bejöttünk a templomba, éreztük, hogy jó nekünk itt lenni, és az óta csak mélyült ez az érzés. A presbiteri szolgálatot Istennek tetsző szívvel és alázattal szeretném végezni, nem feledve a belém plántált tanításokat, ehhez kérem Isten segítségét és vezetését.

Kapás Győző Erdélyben születtem, Székelyvajában, 1967.12.07.-én. Konodszentmártomban nőttem fel. Édesapám is presbiterként részt vett az ottani Református Egyházközség életében, és engem is ebben a hitben neveltek. Nekem két gyermekem van és mindent megteszek azért, hogy a gyermekeim is ebben a hitben nevelkedjenek. Számomra nagy megtiszteltetés, hogy rám gondolt a Pilisi Református Egyházközség gyülekezete, hogy pótpresbiterként részt vehessek a közösség életében. Köszönöm mindenkinek, aki ezzel a felkéréssel megtisztelt és megpróbálom a legjobb hitem és tudásom szerint Isten segítségével végezni a rám ruházott feladatokat.

Németh Attila Immár 11 éve felnőttként konfirmáltam, azóta vagyok a Pilisi Református Gyülekezet aktív tagja, 2006-tól presbiterként szolgálom az Urat és közösségünket. Az elmúlt években a templom, a református temető és a gyülekezeti ház körüli munkákból vettem ki a részem, amit jó szívvel végeztem. A következő 6 évben pótpresbiteri szolgálatot tudok vállalni, de remélem, amiben lehetőségem lesz, tovább segíthetem a gyülekezet munkáját.

Varju Adrienn 1995 óta tagja vagyok a Pilisi Református Gyülekezetnek,1997-ben konfirmáltam. Amikor csak tehettem, részt vettem a hittanos táborokon-akkor még tanulóként, később már hitoktatóként. 2006-ban megszereztem a tanító-hittanoktató diplomámat Nagykőrösön. Azóta a gyülekezeti gyermekmunkában aktívan részt veszek. Ahogyan az elmúlt hat évben, az elkövetkezendő években is szeretném a pótpresbiteri szolgálatomat az Úr dicsőségére betölteni. Szívesen segítek és dolgozok továbbra is a gyülekezetünk épüléséért, mert hiszem, hogy Istenbe vetett hitem ad erőt, kitartást és türelmet a presbiteri szolgálatom elvégzéséhez.

8. oldal

Csodasoroló Van-e, közöttünk olyan, aki nem várja a karácsonyt? Legalább egy icipicit? Hiszen a karácsonynak semmihez sem hasonlítható atmoszférája van. Hiába süt édesanyánk más ünnepi alkalomkor is beiglit, hiába rotyog a nyári kerti partikon a halászlé vastag leve a bográcsban, hiába roppan ínycsiklandóan a frissen pörkölt földimogyoró héja és hiába terjeng a lakásban máskor a narancs aromája. Karácsonykor valamitől mindez varázslatos eleggyé áll össze, és én ezt a megismerhetetlen összetevőt leginkább csodának hívom. Mert csoda van abban, ahogyan készülünk az ünnepre. Tudatosan, vagy öntudatlanul, de jobbak vagyunk, mint általában. Szívünk minden dobbanásával igyekszünk közelebb kerülni a körülöttünk élőkhöz, és – ahogyan Döbrentey Ildikótól megtanulhattuk, hogy „az ajándékban láthatóvá válik a láthatatlan szeretet” –, megpróbálunk olyan meglepetéssel készülni számukra, amellyel elmondhatjuk, mennyire fontosak ők nekünk. Ha pedig sikerül örömet szereznünk, akkor csoda van a kedvesünk, a gyermekünk, a szüleink, a barátaink csillogó szemében (amit annyira jó látni). De csoda van a díszekben – a leheletfinom üvegből, csipkéből készült angyalokban és gömbökben, a robusztusabb, de az otthon melegét érzékeltető filc díszekben, a születésünk előtti karácsonyok hangulatát idéző aprócska, fából készült figurákban, a színekben és a fények sokféleségében – a gyertya lángjában, a csillagszóró szikráiban, a kályha tüzében, a délutáni alkony ködös szürkéiben és a korán leszálló este díszkivilágításában. Ahogyan csoda van karácsonyi vásár forgatagában elfogyasztott bögrényi forralt borban, a korcsolyázás vagy szilaj hócsata után az ajkainkat megperzselő, de a kezünket jótékonyan melengető zamatos teában, a fahéjas mandula és a sült gesztenye forróságot lehelő, mégis oly kívánatos ízében, a tűz fölé tartott mályvacukor olvadásában, a forró kávé, a citromos mák, a mézeskalács, a szegfűszeg, a fahéj és a sült alma fűszeres illatában. Csoda van a hópelyhek kavargó táncában, sűrű forgatagában, vagy éppen pilinkélésében, abban a pillanatban, ahogyan ritka vendégként, múlékony, de tökéletes díszként sötét télikabátunkon állapodik meg közülük egy-egy, mi pedig lélegzetvisszafojtva nézzük, nehogy siettessük az olvadását. És tudjuk, hogy csoda van a rohanás közbeni

megállásban, amikor valódi együttérzéssel és érdeklődéssel a szívünkben kérdezzük a szenvedőtől: Hogy vagy? És nem sietünk, miközben válaszol, nem toporgunk idegesen, nem nézzük az óránkat. Megvárjuk, míg elmondja. Csoda rejtőzik ilyenkor (is) a szemekben, amelyek szemérmesen elfordulnak, vagy önfeledten ragyognak. A kezekben, amelyek tétován elindulnak egymás felé, de azokban is, amelyek már évtizedek óta biztonságban tartják a másik kezét. Csoda van a fáradtan lehunyt pillák mögött. Egyszeri, megismételhetetlen, tündöklő csodavilág. Hosszan sorolhatnám, míg végül az összes csodánk abban a mérhetetlen ajándékban egyesülne, amelyért létrejött: karácsonykor megszületett a mi Megváltónk. „Értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért, leszállott a mennyből, megtestesült a Szentlélek erejéből, Szűz Máriától és emberré lett.” Kell-e, lehet-e ennél nagyon boldogság, csoda, vagy ajándék? A választ mindenki önmagának tudja csak megadni. Szánjunk rá néhány percet, álljunk meg és gondoljuk át, mi a mi igazi, tényleges, életre szóló ajándékunk és kitől kaptuk azt! czy

December 5-én látogatta meg gyülekezetünket a Mikulás, akit a Baba-mama kör gyermekei és szülei fogadtak

9. oldal

A Pilisi Református Gyülekezet 2012. évre tervezett alkalmai Január 1. Évkezdő istentisztelet 16-22. Ökumenikus imahét 29. Úrvacsorás istentisztelet Február 5. „Együtt a Gyülekezetért” délután 12. Vendégváró istentisztelet 17-19. Presbiteri hétvége Nagyböjt I vas. (úrvacsora) 26. Március 2-4. Egyházmegyei presbiteri hét Mátraházán Bibliavasárnap 4. 22-24. Evangélizáció Végh Tamás Úrvacsorás istentisztelet 25. Április Idősek húsvéti szeretetvendégsége (úrvacsora) 1. 5. Nagycsütörtök esti istentisztelet 6. Nagypéntek esti istentisztelet 7. Gyermek-evangelizáció, tojásvadászat 8-9. Húsvét ünnepi istentisztet (úrvacsora) 13-15. Ifis-Konfis hétvége 21. Hitmélyítő csendesnap 22. Vendégváró istentisztelet Május 6. 17. 19. 25-26. 26. 27-28.

Anyák napi istentisztelet Mennybemenetel (esti) istentisztelet 18.00 Gyülekezeti majális Úrvacsorai előkészítő istentisztelet Konfirmációs vizsga Pünkösd ünnepi istentisztelet (úrvacsora)

Június 3. Hittanos évzáró 30. Istentisztelet a pusztatemplomnál (úrvacsora)

Augusztus 26. Új kenyérért hálaadó istentisztelet (úrvacsora) Szeptember 9. „Együtt a Gyülekezetért” délután 22. Virrasztás a gyermekeinkért 23. Hittanos évnyitó 30. Terményhálaadás, új bor (úrvacsora) Október 27. Hitmélyítő csendesnap 28. Vendégváró istentisztelet 31. Reformáció ünnepi istentisztelet (úrvacsora) November 18. Reménység (gyászolók) vasárnapja 22-24. Evangélizáció 25. Úrvacsorás istentisztelet December 1. Adventi koszorúkötés 2. Advent első vasárnapja (úrvacsora) 9. Vendégváró istentisztelet 14. Szolgálók szeretetvendégsége 16. Idősek adventi délutánja (úrvacsora) 23. Gyülekezeti karácsony 24. Szentesti istentisztelet 25-26. Karácsonyi ünnepi istentisztelet (úrvacsora) 31. Hálaadó istentisztelet

10. oldal

A Szeretethimnusz karácsonyi változata lehetne: Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszletrendező. Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kiló számra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő. Ha a szegénykonyhán segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket éneklek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit sem használ nekem. Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de nem Jézus Krisztus a szívem titka,

akkor nem értettem meg, hogy miről szól a karácsony. A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje. A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát. A szeretet barátságos az idő szűke ellenére is. A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van. A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni. A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni. A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik. A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak. De a szeretet ajándéka megmarad.

Advent első vasárnapján a gyermekeink kedves műsorral ajándékozták meg a gyülekezetünket

Régvolt köszönések és egyebek… Isten hozott, a Teremtő vigyázza lépteid, Isten áldjon! Áldás, békesség… Milyen szép szavak, igaz ez utóbbit örömmel fogadom, s adom nemcsak a templom környékén, de az üzletekben, s az utcán is. Ilyenkor érzem a közösség erejét, azt, hogy tartozom valahová. Igen, ez a tartozás, nagyon fontos mindannyiunk életében. * Mostanában úgy kérdezik, hány gyermeked van? Régen úgy kérdezték: hány családod van? Ezen többször elgondolkoztam. Ez utóbbi mennyivel szebben hangzik. Hiszen a gyermekeink felnőnek, s családot alapítanak. Reményeinkben megjelenik gyermekeink családja, s az Ő gyermekeik, akik majdan családban bokrosodnak tovább… Milyen szépen is van ez? * Az emberek panaszkodnak, nemcsak mostanában, de általában… az előtt is, meg az után is, meg most is… Vannak gondjaink, vannak nélkülözéseink, de vannak örömeink is. Nagyon fontos volna, hogy az örömeinket vegyük előbb, s szorongásainkat pedig hagyjuk hátra… Köszönjük meg a Teremtőnek gyermekeink, szeretteink egészségét, életét. Mi pedig ne süllyedjünk panaszokba, sírásba, mert mindig van kiút, csak meg kell találnunk. Nagyon nehéz, ezt mind többször megtapasztaljuk, de soha ne adjuk fel! Történelmünkben visszagondolunk a régebbi időkre, igen, akkor sem volt rózsákkal kirakva a „köznép” útja. Gondolok itt padláslesöprésekre, nélkülözésekre, a háborúra és az újjáépítésre, a téeszekbe való „önkéntes” bevonulásokra… Eleink sok mindent átéltek, de vannak közöttünk olyanok, akiknek volt részük mindebből… * Karácsonyi bevásárlások! Többen vannak közöttünk, akik rettenetes adósságba kergetik magukat, mert erejükön felül ajándékoznak. De tudniuk kellene, hogy az egyetlen dolog ezen a világon, amiből minél többet adsz, annál többet kapsz vissza, az pedig a szeretet. Nem vigaszként írnám, de mélyedjünk magunkba és legyünk büszkék arra, amink van. Ha egyszerű „alig”töltött káposztára futja, akkor arra, ha csak mákos gubára és nem drága süteményekre. Annak is örüljünk, de két kézzel szórjuk a szeretetünket, meséinket, mosolyunkat, öleléseinket Mindazokra, akik velünk, körülöttünk vannak. S, nemcsak az ünnepen, hanem azon túl is. * Manapság az is öröm, ha számláinkat rendezni tudjuk, de béke van! S, az megfizethetetlen. Béke, mert nem kell félni. Élhetünk, igaz sokkal szerényebben, mint ahogyan azt szeretnénk, de élhetünk! Ezért is kívánom szeretettel: egészséget, boldog ünnepet és nagyon sok szeretetet! -i

11. oldal

Idősek karácsonya

E hónap 11-én, vasárnap délután tartottuk az Idősek karácsonyát“. Áldásokban gazdag, szívünkben az ünnep fényével, boldogságos szeretet vendégséget rendeztünk. Jó volt együtt imádkozni, s várni az e világra készülő csodát: Jézus születését! Jó volt megtapasztalni az összetartozás csodás érzését.

Anyakönyvi hírek

2011. október-december.

Keresztség sákramentumát kapta:

Zábrácki Anna Ágnes (született: 2011.06.17) Kovács Erik Péter (született: 2004. 12.23) Pusztai Attila (született: 1998.08.19) Pusztai Eszter Adrienn (született: 2001.06.15) Csillag Ákos (született: 2004.01.03)

Vass Albert írása a hitről Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer, meg ezer apró csillámló homokszemcséből, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze. És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond. De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének. És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek és azt mondták: majd a legelső szél összedönti. És jött az első szél: és nem döntötte össze. És jött a második szél: és az sem döntötte össze. És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült. És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára. És ledöntötték az ő oszlopát. És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének. És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kőből, hanem megint sok-sok apró homok-szemcséből és a homok-szemcséket köddel kötötte össze. Szentgotthárd, 1926. november 14.

Házasságukra áldást kért:

2011. október 15-én Nagy Enikő és Zsigri Róbert Fájdalommal búcsúztunk, emléküket kegyelettel megőrizzük::

November 11-én Szaszkó Ferenc (53) December 2-án Erős Józsefné sz. Kiss Magdolna (72)

A városunk adventi koszorúján a 2. gyertyát gyülekezetünk gyújtotta meg. A lángot a templomból vittük közösen a gyülekezetünk tagjaival, majd Somogyi Csaba közös éneklésre tanította az egybegyűlteket.

12. oldal

Énekszó Szolgálat Gyülekezetünknek nincs énekkara, és úgy tűnik, nem is lesz az elkövetkező időkben. Egy olyan alkalomra hívunk mindenkit, amely nemrég indult gyülekezetünkben, és nem énekkarként működik. Az Énekszó Szolgálat egy olyan lelki alkalmat és közösséget jelent, aminek két fontos tulajdonsága van: az ima és az éneklés. Imádkozás a gyülekezetünkért, az istentiszteletért. Azt kérjük Istentől, hogy küldje el az Ő Szentlelkét az Ige hirdetőjére és annak hallgatóira. Imádkozunk egymásért is, de az énekek által. Nyitott szívvel vagyunk mindenki iránt, olyanok felé is, akik nem gondolják magukról, hogy tudnának énekelni. Mert mindannyian igényeljük az ima és a zene általi elcsendesedést, és Istenhez fordulást. Megvan az alkalom zenei háttere is: beéneklünk, kisebb tanítást kapunk az énekekről, egy-két zenei kifejezésről. Nem az a célunk, hogy jártasak legyünk a zenetudományban, hanem, hogy Istenre és egymásra tudjunk figyelni. Készülőben van gyülekezetünk új énekeskönyve, melyet 10 énekeskönyv alapján állítunk össze. Ezt tudja majd használni hittanos, konfirmandus, ifis, presbiter, hétközi alkalmakra járó, a régi és az új énekeket kedvelő. Külön erénye, hogy 34 ének a Szentlélek Istenről szól – nincs még egy ilyen énekgyűjtemény egyházunkban, ahol ennyi éneket találnánk összeválogatva a Szentháromság harmadik személyéről, a mi vigasztalónkról. Amellett tettünk hitet, hogy ezeket az énekeket megismertessük, ismertek legyenek a hallelujás, az ifis, a gyülekezeti, a csillagpontos énekek. Ismerjük meg Berkesi Sándor, Kádár Ferenc, Gárdonyi Zsolt, Géczi Katalin, Vándor Gyula énekeit. Közösségünk vasárnap 9 órától tartja alkalmát, egy óra– igazi felüdülés, de mindenek előtt Isten-dicséret. Az istentisztelet előtt énekelünk, azt szeretnénk, hogy a templomba belépő méltóképpen ráhangolódjon az istentiszteletre. Szeretettel várunk mindenkit, ne zárjuk be szívünk ajtaját Isten és egymás előtt! S.Cs.

November 28-án, karácsonyi kézműves alkalom volt az anyukáknak. A foglalkozást Márhoffer Szilvia, leányfalusi iparművész vezette és adta ajándékul.

Ünnepi alkalmaink: December 22-én, csütörtök este 5 órakor: Karácsonyi betlehemes istentisztelet. December 24-én, szombaton este 8 órakor: Szentesti istentisztelet. December 25. és 26. 10.30-kor: Karácsony I. és II. napi ünnepi, úrvacsorás istentisztelet. December 31. szombat este 6 órakor: Hálaadó istentisztelet. 2012. január 1. vasárnap 10.30-kor: Újévi istentisztelet, gondnoki köszöntő. Áldott karácsonyi készülődést és ünneplést kívánunk mindenkinek! Áldás, békesség!

Kívánjuk, hogy az esztendő minden napja békében és biztonságban teljék. Portádon – a jó egészség, az áldás – ott legyen vendég! A 2012-es esztendő életedben, munkádban hozzon sikert és sok örömet! Családodban megtartó szeretetet! A szerkesztőség PILISI REFORMÁTUS GYÜLEKEZET KIADVÁNYA Megjelenik változó időpontokban, 250 példányban Felelős kiadó: MORVA ÁKOS lelkipásztor Pilis, Rákóczi út 30. 2721 Telefon: 06/29-496-368 és 06/30-637-3183 Email: [email protected] Főszerkesztő: P.Fné ANDRÁSI GYÖRGYI Telefon: 06/20-569-9517 Kéziratok megküldését [email protected] címre kéri! Tördelőszerkesztő: VARJU ZOLTÁN gondnok Telefon: 06/29-498-803. Email: [email protected]