A Cserealjai Református Egyházközség Ifjúsági kiadványa

Cserealjás ifjúsági programok 00 órától - a cserealjás MKT (Munkatársképző Tanfolyam) II. képzése a gyülekezeti teremben. Téma: a vezető és a csoport. ?December 20., hétfő 20 órától - Filmklub: Das Experiment ?December 25., szombat 10 órától - szolgál az ifi karácsony alkalmából ?December 25., szombat 20 órától - Kántálás ?December 31., péntek - Közös szilveszterezés Májában ?2011. január 8., szombat - II. Égjen a láng! újévi keresztény zenei fesztivál (Helyszín: Marosvásárhely, Studió Színház) Fellépnek: Reménység, After 5, Sófár, Gordonka, Worship team együttesek és a kövesdombi ifis zenekar. Áhítatot tart: Szakács Előd slp.

VIII. évfolyam 12. szám 2010. december

?December 17., péntek, 17

A Cserealjai Református Egyházközség Ifjúsági kiadványa

Állandó ifjúsági programok: - kedd 1800-tól: Játékest (csocsó, ping-pong) - kedd 1900-tól: Imaóra - szerda 1900-tól: Ős IFI - péntek 1900-tól: Nagy IFI - szombat 1800-tól: Istentisztelet - szombat 1900-tól: Ifjúsági Istentisztelet - vasárnap: 1000-tól, 1200-tól, 1800-tól: Istentisztelet - vasárnap 1500-tól: Kátés IFI - vasárnap 1600-tól: Kicsi IFI - online igehirdetés: www.cserealja.ro Minden érdeklődőt szeretettel várunk ezekre az alkalmakra, helyszín a Cserealja! A lapban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! Az újságot adományokból tartjuk fenn. Köszönjük az adományokat! Szerkesztők: Ercsei Zsuzsanna, Kötő Anita, Kötő F. Barna, Molnár Beáta, Porkoláb Brigitta, Suba Csongor, Sütő Alpár . Címünk: Marosvásárhely, Zsidó vértanúk utca 18-20 szám, Honlapunk: www.cserealja.ro A cikkeket, javaslatokat, hozzászólásokat az ifjúsági postaládába várjuk vagy a következő e-mail címre: [email protected]

„Dicsőség a magasságban Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jóakarat!“ (Luk 2, 14) Rohanni kell tovább 2. old.

ÉN ÉLEK, ÉS TI IS ÉLNI FOGTOK Ján 14,19

Bírák könyve

5. old.

Interjú Lőrincz Attilával

9. old.

AΩ

CSEREALJAI

REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG

Kiadja a Cserealjai Református Egyházközség ifjúsági csoportja Marosvásárhely, 2010

2

Cserelapi • december

11


Vezércikk

5 lejes ötlet

Kedves Olvasóm! Hóban- fagyban is megérkeztem hozzád, azt remélve, hogy hozhatok neked néhány oldalnyi meleget. Van a tarsolyomban zene, csöndesség, várakozás, tudomány, humor és még néhány újdonság. Mindezt neked hoztam. Hallottam, hogy te is várakozol, arra gondoltam, társad leszek ebben és veled ünnepelek decemberben. Ha akarod, tegyél be a fa alá, én örülnék neki, mert szeretek ajándék lenni és új embereket is megörvendeztetni. Addig is, gyere ki a hóra! :P Kívánok áldott és angyali ünnepeket neked és házad népének!

Cserelapi

A gyülekezetben már működik az 5 lejes ötlet. A támogatók hetente 5 lejt adományoznak. A begyűlt összegeket diakóniai célra fordítják. Az ötletet elloptuk. Az ifjúság körében is beindítjuk az 5 lejes ötletet, annyi különbséggel, hogy nem hetente, hanem havonta gyűjtünk 5 lejt. Itt elsősorban a „munkás“ emberek adományait várjuk, de nemcsak. A begyűlt összeget a cserealjai ifjúsági munkára szánjuk. Ezzel az ötlettel a cserealjai ifjúság önfenntartó lenne anyagilag. Erre nagy szükség van, mert állandóan pénzproblémákba ütközünk, állandóan vannak kiadások. Már gyűjtjük a pénzt, nálam az erszény. A zseb szokott utoljára megtérni. Nyisd meg ne csak a szívedet, hanem a zsebedet is. Köszönjük, hogy mellénk állsz. Együtt egymásért! Márton Elõd slp.

Áhítat Rohanni kell tovább Azon gondolkodom mostanság, mire is jó az advent, karácsony, vagy egyáltalán, a naptárban piros betűvel jelzett ünnepek sokasága. Nem tudom, s talán nem is akarom már tudni, mit jelent az „adventi várakozás,” „karácsonyi ajándék”, vagy „húsvéti öröm”. Elkopott szavak, megüresedett tartalom, felszínes, személyesség-mentes ömlengések. Persze, ehhez hasonló szlogenek és klisék sokasága hangzik el körülöttünk a piros betűs napokon, szinte futószalagon érkezve életünkbe. Karácsony közeledtével újra százszámra jönnek majd a tömeg-e-mailek és üdvözlőlapok a postafiókomba. Tudom, nem vagyok ezzel egyedül, hiszen nálad is ugyanaz lesz: idézetekkel, képekkel és bibliai igékkel teletűzdelt levelek sokaságát kell majd elolvasni és kitörölni. (Őszinte megszólalásokból tudom, hogy sokan olvasatlanul vagy félig-olvasottan törölték ki mind a 285, 346, vagy N számú karácsonyi „jókívánságot”. Nem is csoda…) Tudom, nem vagyok egyedül, amikor megállapítom, hogy idén nem akarok futószalagon érkező üdvözléseket és jókívánságokat. Nem akarok semmi rohanás-szagút. Nem, mert nem akarom becsapni a barátaimat, és nem akarom becsapni önmagamat sem. Nem akarom „letudni”az üdvözlést, úgy, hogy közben meg sem történt. Nem akarom úgy mondani, vagy leírni, hogy közben csak a szám mondja, vagy a kezem írja, de a szívem szava nincs benne. Ha cseppet is komolyan veszem az áldáskívánást, rájövök, hogy nem tudom úgy továbbadni, hogy én magam kimaradok belőle. Miközben e sorokat lejegyzem, eszembe jut Pál apostol. Több levelének a végén olvashatunk ilyesmit: az üdvözlést én írtam saját kezűleg. Úgy tűnik, Pál sok mindent le tudott diktálni, de az üdvözlést nem lehetett. Az túl személyes, abban maga Pál van benne. Közben eszembe jut újra elmúlt napjaim nyugtalanító kérdése: Lehet úgy ünnepelni, hogy

Viccek - Anyu, ég a karácsonyfa! - Te kis butus, nem ég, hanem világít. - Anyu, világít a függöny! - Doktor úr! Már egy hete minden éjjel visszatér egy rémálom. - Mondja el nyugodtan. - Egy ajtó előtt állok, melyen néhány betű is van. Aztán elkezdem nyomni, tolni, taszítani, de csak nem tudom kinyitni. - És mi áll az ajtón? -kérdi a pszichológus. - Húzni! - Miért biztos, hogy megbízhatóbb a Linux, mint a Windows? - ??? - Mert befagyott ablakot már mindannyian láttunk, de megfagyott pingvint?

- Mit csinál a magyar futball-válogatott, ha megnyerik a foci VB-t? - Kikapcsolják a Playstation-t. Egy vasúti kupéban utazik egy anya a nagylányával, egy katonatiszt és egy kiskatona. Az alagútba beérve elcsattan egy pofon. - Mire gondol az anya: „Milyen tisztességes lányom van!“ - Mire gondol a nagylány: „Milyen attraktív még az anyám!“ - Mire gondol a tiszt: „Ez a kiskatona szemtelenkedik és én kapom a pofont!“ - Mire gondol a kiskatona: „A következő alagútban megint behúzok neki egyet!“

A tanár nincs megelégedve az elsősök szellemi színvonalával, ezért gúnyosan így szól hozzájuk: - Kérem, aki butának érzi magát, az álljon fel! Tanár a diákhoz: - Ha jól felelsz egy kérdésemre, akkor megkapod az Nagy csend, mindenki ülve marad. Egyszer csak egy fiatalember óvatosan feláll. átmenőt földrajzból. Hány csillag van az égen? Nos, maga úgy gondolja, hogy rászolgált a - 2.316.524 - feleli a diák. buta elnevezésre? - kérdi a tanár gúnyosan. - Hát ezt meg honnan vetted? - Az igazat megvallva nem, de nem bírtam - Ez már egy második kérdés, tanár úr. nézni, hogy a tanár úr egyedül álldogál.

4

Cserelapi • december Zengett az Úrnak az ének

Az elmúlt évek során én is résztvevő voltam a Várom Az Urat zenefesztiválon, hol stoppal, hol busszal közelítettem meg a többi kíváncsi, zenére éhes emberkével a helyszínt, éppen hogy bepottyantunk a terembe, hogy elcsípjük a kezdőakkordokat. Csak sejtettem, hogy sok munka áll a szervezés mögött, de idén ámulva- bámulva néztem, hogyan zajlik a készülődés az eseményt megelőző este. MKT-t végzettek hada szorgoskodott, plakátokat készítettek, ötletes díszleteket állítottak össze, tettek- vettek, jöttek- mentek, összeforrt csapatként. Ezek a Munkatársképző Tanfolyamot végzett tinik nagy lelkesedéssel és energiával teli, jókedvűen, egymással összhangban mindent megtettek az „ügy érdekében”. Ez a vérfrissítés egész jót tett a fesztivál szervezetének és kétnaposra hizlalta az alkalmat. Idén jómagam is egészen más szemmel néztem a rendezvényt: a fénykép lencséjén keresztül. Lesifotósként bebújtam eddig ismeretlen zugokba is, hogy elcsípjem a jó pillanatokat. A karácsonyi vásár portékái mind megtalálhatóak nálam JPG formátumban: sütik, pogácsák, adventi koszorúk, képeslapok, játékok, ékszerek, gyertyák, könyvek és más szem- szájnak ingere. Ami a zenét illeti- bőséges volt és változatos, ismert és új hangok is megszólaltak a színpadon. Az udvarfalvi Reménység és a Magvető ősi hagyomány részeként lépett fel. Mivel a Katolikus Egyetemi Lelkészséggel együtt szervezték a fesztivált, katolikus együttesek is részt vettek. Erdély különböző helységeiből érkeztek még zenészek: Nagyváradról a Mozaik és a RáHangolva, Csíkszeredából a Psallite, Marosvásárheyről a Worship Team, Kolozsvárról az Új Remény, de még Kárpátalja is képviselve volt a zene égboltján a Hajnalcsillag együttes személyében. Az est fénypontjának szánták a hollandiai InSalvation-t, de mivel a program hoszúra nyúúúlt és a buszunk indult, őket már nem fülelhettük le. Újdonság volt még, hogy a kávéház széles területen működött, hangulatosabb zónában és a próza- fotó pályázat is színesebbé tette az eseményt. A kávéházban üldögélve el lehetett olvasgatni a pályázók verseit, novelláit és más irományait, az előtérben pedig a beküldött fotókat tekinthették meg a látogatók. A közönség szavazhatott ezekre a művekre és így még valakit boldog nyertessé választott. Az áhítat és a tombola sem maradt el, szóval izgalmas volt minden pillanat. (További információt, nosztalgiaanyagot a www.varomazurat.com honlapon találtok :) ) Összességében igazán hangulatos volt a Várom Az Urat, jó volt együtt lenni és a zene által dicsőíteni a Főszereplőt, az Istent, akinek eljövetelét közénk, emberek közé, most is megünnepeljük, várjuk és áldjuk. Jó, hogy meg tudjuk ezt tenni „lanttal, dobbal, citerával”, szívvel, szájjal, énekszóval.

Zsu

9


nem akartam látni! Érzéseket, vágyakat, kínzó fájdalmakat értettem meg, ismertem fel. Sok csapdára mutatott rá, amibe tudom, hogy hajlamos volnék beleesni. Világossá tette a számomra a küzdelem fontosságát és megmutatta az ajándékait. A szeretet fogalmának a mélységeibe vezetett, annak igazi arcát mutatta meg. Dr. Lawrence Crabb: Mélybenéző (Énünk és kapcsolataink gyógyulása) című könyvében ezekkel kapcsolatban találsz olyan gondolatokat, amelyek segíthetnek önmagad megismerésében, hogy azzá tudj válni, akivé alkottak. Hogy tiszta és teljes életed legyen és ne egy torz, mások által meghatározott életben gyötrődj folyamatosan azzal küzdve, hogy azt érzed, nem vagy a helyeden. Kívánok sok bátorságot, őszinte vágyat arra, hogy megállj kicsit és magadba nézz. Biztos vagyok benne, hogy nem fogod megbánni! „Isten azt akarja, hogy bátor emberek legyünk, akiket mélyen felkavarnak a bukott emberi lét borzalmai, akik őszintén szembe mernek nézni minden küzdelemmel, és akik, noha letaglózza őket mindaz, amit látnak, mégis vállalják az életet. Sebzettek és zaklatottak, de szerető szívűek.” (Dr. Lawrence Crabb: Mélybenéző)

Komlósi Szilvia

Interjú Lőrincz Attilával A Cserelapi feltett szándéka, hogy ezúttal Lőrincz Attilát, gyülekezetünk gondnokát hozza kicsit közelebb hozzád. Nem tudom, hogy te miket fogsz kitapogatózni a sorok mögül, de nekem a rövidke beszélgetés Goethe szavait juttatta eszembe: „Valamennyi kezdeményező és alkotó cselekedetet illetően egyetlen alapvető igazság létezik – abban a pillanatban, amikor valaki határozottan elkötelezi magát, a Gondviselés is működésbe lép.” 1. Hogyan és mikor kerültél a Cserealjára? 1990-ben kerültem oda, ott is konfirmáltam, Laci bácsival, az első konfirmáló csoportban voltam. Utána kiestem az ifjúsági életből, mert elmentem dolgozni Magyarországra. Mikor hazalátogattam, mindig mentem templomba, de aztán ismét vissza, s mind így. Sokáig kimaradtam. Hála Istennek, aztán sikerült újra bekapcsolódni, s elkezdtem rendszeresen járni. 2. Hogyhogy elvállaltad a gondnoki szerepet? Gondolkodtam rajta, hogy megillet-e, elvállaljam-e. Sokan azt kérdezték, hogy nincs elég a fejemen, a cég, annyi ember, meg minden, de adott az Isten mindenre időt. Ha valamit meg akarsz tenni, akkor azt meg is tudod. Nem, hogy na, most nincs időm, nem tudok elmenni. Mindig el tud menni az ember. 3. Program szempontjából sem nehéz? Nem, nem. Ritkán megesik, hogy el kell utazzak és nem tudok menni presbiteri gyűlésre, de legtöbbször van időm a Cserealjára. 4. Mi motivál téged? Mi ad erőt a nehézségek idején? Istenbe vetett bizalmam, az, hogy mindig velem volt, ha visszanézek az elmúlt 20 évemre, mindig velem volt, gondviselése kísért, alakította az utamat és fegyelmezett.

10


5. Mi a véleményed a gyülekezetről? Jó véleményem van róla, jó csapat van, a tiszteletesek nagyon ügyesek, összefogják a csapatot. Voltam kint és láttam olyan gyülekezetet, ahol nem voltak összhangban az elöljárók és a tagok, ebből már komoly gondok adódhatnak. 6. Min kell dolgozzon a Cserealja? Van mit helyrehozni? Van, a kommunikációt. Az első, hogy nyitottabbak legyünk. Szembe kell nézzünk azzal, ami jelenleg van, és nyíltan meg kell oldjuk. 7. Mit gondolsz az ifisekről? Azok nagyon ügyesek. Nagyon meg vagyok elégedve velük, s mikor tudom, támogatom is őket. 8. Látod bennük azt, hogy majd idővel ők fogják átvenni a stafétát? Látom, és nagyon is remélem. Látom, látom. :) 9. Mit jelent számodra ez a gyülekezet? Nagyon sokat jelent, úgy érzem, hogy egy egész nagy család. Vannak néha dolgok, amikről másképp gondolkodunk. Ez bizonyos szempontból jó. Egészséges is, ha nem ragaszkodunk túlságosan a véleményünkhöz. Végül mindig közös nevezőre jutunk. 10. Benne van a Cserealja a jövőbeli terveidben? Igen, benne van a terveimben. Most a legnagyobb odaadással intézzük az óvodát.

3


közben az ne legyen „futószalag” ízű? Gondolom, már mondod is a választ: Persze, hogy lehet. Miért ne lehetne? Ez csak normális. Engedd meg, hogy visszakérdezzek: Na, és hogyan? Mitől lesz ünnep benned, s nem csak te az ünnepben? Hogyan lehet leállni rohanásunkban? Apropó, rohanás… Lehet, Jézus rólunk beszélt egyik példázatában, amikor olyan embereket említ, akik úgy „rohannak el” egy vérbe fagyott ember mellett, mintha észre sem vennék. Úgy tudom, nem mondtak neki semmit. Vagy mégis? Egy „kellemes/áldott ünnepeket”-re nekik is futotta? Még csak megállni sem kellett. Egy biccentéssel is el lehetett intézni. Akarom mondani, egy kattintással… Jézus arról is beszél, hogy valaki megállt az útszélen otthagyott, szétvert ember mellett. Nem elégedett meg egy oda-biccentéssel. Neki fontosabb volt az ember, mint az ezernyi tennivaló. Megállt és bekötözte sebeit; szamarára tette; elvitte a legközelebbi „sürgősségre”, a biztosítás nélküli ember helyett is fizetett. A sebesült helyett, az útszélen hagyott helyett, a megsegítésre vágyó helyett. A vágyó, netán adventi ember helyett? Netán helyettem is? Úgy tűnik, igen. Igazad volt, lehet nem elrohanva észrevenni a másikat. Igen, mellettem, az adventben „várakozó”mellett is megáll. Lehet, hogy melletted is? Lehet megállni, Jézus megmutatja. Talán nemcsak egy lehetőségről beszélt a példázatban, hanem magáról. Jó, hogy Ő nem sietett, akarom mondani, nem rohant el az égi dolgok intézése közben. Megállt itt, ahol vagyok, mellettem, a jobbra vágyó mellett. Észrevett… Csak azután megy tovább, hogy a sebeim gyógyulni kezdenek. Nincsenek tömeg-e-mailek… Észre akarom venni a másikat…

Drd. Simon János, Kolozsvár 11. Meglesz az óvoda? Meglesz, tavasszal fogunk neki építeni. Nehéz volt ez az év, a Tiszteletes úrral rengeteget jártunk, de már egyre közelebb vannak az engedélyek. 12. Mit üzensz a cserealjás „családodnak”? Áldott, békés adventet és karácsonyt, jobb évet! A tavalyinál jobbat.

Ima Uram!

Köszönöm szépen a Cserelapira szánt időt!

Brigi

Felhívások Tartsuk kezünkben a fotód! Készíts fotókat az élet különleges pillanatairól bárhol, bármikor és megjelenhet, de nem akárhol, hanem a Cserelapi címlapján. Várjuk a fotókat a [email protected] címre következő hónap 10-ig.

Úgy érzem, olyan feladatot adtál nekem, mint egy magas hegy, melyet dombok vesznek körül. A dombokon átjutottam, hol erőm teljében, hol pedig ellankadva, lehajtott fejjel, fáradtan bandukoltam. De most ennek a hegynek a tetejét a felhőkben látom magaslani, nekem pedig nincs elég felszerelésem. Eddig nyugodt voltam, de most izzadok, szívem kiugrik a helyéről, remegnek kezeim, lábaim. Csak a Te kegyelmeden múlik, meg tudom-e mászni a hegyet, milyen időt bocsátasz rám, és mennyi erőt adsz. Kérem a Szentlelkedet Istenem, hogy űzze el minden félelmem, hogy erőm ne feleződjön meg, tudjak jól teljesíteni. Te olyan sok biztatást, ígéretet adtál, kérlek légy úrrá az én erőtlenségemen! Legyen meg a Te akaratod! Ámen Anonymus


6

7


8


5


Csendesen a zajban Ha kimondod a nevem, itt sem vagyok... Mi az? Csend. Többször is kimondtuk a nevét szervezési teázások közben, de nem azért, hogy eltüntessük, hanem hogy majd ideig-óráig részünk lehessen belőle. November 19-20-a között a Szabadi útban valósultak meg a zöld és fekete mellett kiagyaltak. Az ottani ifisek a mifikésekkel, felsővárosiakkal és cserealjásokkal közösen ismerkedő ifivel, Csenteri Levente lp. szórakozásról-, és Szabó László lp. szolgálatról szóló előadással, játékokkal, Hétköznapi mennyországgal (nem kirándultunk, csak filmet néztünk), ifjúsági istentisztelettel és koncertekkel próbálták megragadni azt, amit csak a belső csend nyújthat. Bár a felsoroltak nem zajlottak szavak nélkül, mégis merem remélni, hogy elindították a folyamatot, mely végén a külső össze-visszaság megadja magát a lelki mélységnek, és érvényesül a górcső alá vett szeretet, úgy az őszinte szolgálatban, mint a kicsit megfontolt szórakozásban. Miért kicsit megfontolt? Talán, mert hosszú gondolkodás=zéró cselekedet és kár lenne nem szórakozni :). Még jó, hogy Lehel & Ancsa, az After5 és a frissen összeállt Szabadi úti zenekar nem gondolkodott túl sokat, egyik produkcióból sem hiányzott az elcsendesítő és jókedvre derítő elem. Mi is volt az? Azt hiszem, hogy mindenkinek más jutna az eszébe, ezért inkább rátok hagyom, kérdezősködjetek csak szépen :) . Zajban csendes napokat és sok-sok hópelyhet!

Brigi

Könyvbemutató Ebben a rohanó világban azt hiszem, nem vagyok egyedül azok körében, akik az idővel vívnak háborút nap- mint- nap. Az elfelszínesedő élet ma már egy mindenki által jól ismert fogalom. Folytonos rohanás, vizsgák, órák, készülődés, tanulás stb. miatt alig jut idő elcsendesedésre, elmélyedésre. Aztán folyamatosan gyűlnek bennünk a dolgok, a felismerhetetlenségig torzulnak el érzések, amikkel nem tudunk mit kezdeni, identitászavartól kezdve a szeretethiányon át a közösség utáni sóvárgásig, minden elönt. Sokszor már azt sem tudjuk, miért vagyunk ott, ahol vagyunk, és mi értelme van mindannak, amit csinálunk. Nincs időnk gondolkozni, s ezáltal elveszítjük énünk azon részét, ami emberré tesz bennünket, azaz valós érzéseinket, valódi gondolkodásunkat. Sokszor, ha egy pillanatra magunkra nézünk, és belegondolunk, hogy milyenek szerettünk volna lenni régen, azzal szembesülünk, hogy mennyire nem olyanok vagyunk! Szívesebben rohanunk tovább a felszínesség álomvilágába, annyira félünk szembesülni önmagunkkal, hibáinkkal, félünk őszintének lenni s félünk az önvizsgálattól. Hiszem, hogy nem vagyok egyedül, aki ilyen érzésekkel, gondolatokkal küzdök, de mégis vágyódom az igazságra, a stabil „én”-re, hogy ne a környezetem határozza meg azt, hogy ki vagyok, hanem egyedül az Élő Isten, aki engem alkotott, és Ő tudja mire alkotott! Akkor felteszem a kérdést: Te vágysz-e az igaz, Isten valóságában kiteljesedett életre, hogy az legyél, aki igazán vagy? Ha igen, akkor kész vagy-e arra, hogy szembenézz önmagaddal, hogy lásd azt, hogy valójában ki vagy, és miért vagy olyan, amilyen? Eldöntötted-e már, vagy el tudod-e dönteni? Biztos vagy benne, hogy tudod: Ki vagy? Ha szeretnél választ kapni erre a nagy kérdésre, ismerek egy könyvet, ami talán segíthet önmagad megismerésében. Segíthet válaszokat találni, mutat egy utat, az egyetlen utat arra, hogy megtudd, ki is vagy! Nekem segített! Sok mindent leleplezett bennem, amit eddig nem láttam vagy

Bírák könyve

A Bírák könyve egy átmeneti kort ábrázol Izrael életéből. A nép a honfoglalás utócsatáit vívja nap mint nap, és emellett szembesülnie kell a szomszédos népek rajtaütésszerű támadásaival. Az életük Isten kezében van. Szomjas a nép a máról holnapra való élés küszködésében az Isten jelenlétéről tanúskodó bizonyság után. A bírói tisztség alatt, ebben a bibliai könyvben, egy törzsfőnökszerű pozíciót kell értenünk. A királyság intézménye még nem létezik, hanem a törzsek apró közösségekként működnek. Amikor valamilyen veszélyhelyzet áll elő, megjelennek a bírák, akik néhány törzs élére állnak (sohasem vezetik az egész népet) és Isten eszközeként megmentik a népet. Meg kell látnunk azonban azt is, hogy a harci helyzeteket Isten támasztja népe ellen, mert azok elszakadtak tőle és idegen isteneket imádtak. Az első két fejezet nagyon részletesen mutatja be a könyv ezen tanítását. A bűn és a szenvedés mindig összekapcsolódnak. (Ennek fordítottja nem mindig igaz ld. Jób.) Így írhatjuk le a könyv történeteinek tanítását: a nép bajba keveredik a bűn által, de Isten kegyelmesen megmenti őket. A nép ismét elfordul, és ismét idegenek törnek rá. Isten türelmének nagysága bújik meg abban a tényben, hogy egyszer sem hagyja népét véglegesen kiirtani, hanem mindig Megmentő marad. Tizenhárom bírát rendel az Úr népe megsegítésére. Némelyik egyszerű földműves pl. Gedeon, némelyik valóságos bajkeverő pl. Jefte, némelyik meg valóságos hős pl. Sámson. Isten bárkit felhasználhat, és fel is akar használni művében. Jeftét mindenki leírta, de Isten kiválasztotta és megmentő lett belőle. A könyv a csodálatos szabadítás-történetek rendjén tartalmaz egy olyan részt is, ami nagy valószínűség szerint a Biblia egyik legrégebbi fejezete: Bír 5, Debóra győzelmi éneke. A könyv rámutat a bűn és büntetés/bűnhődés összefüggésére, ugyanakkor a történetek végkicsengése mindig az Isteni odafordulás és megbocsátás. A sok harci tudósítás ellenére az Újszövetség minden üzenetét felfedezhetjük a könyvben. Ha megroggyan a hitünk, bizalmunk Istenben és magunkban, bátran lapozzunk e könyvhöz és megláthatjuk, hogy Isten mindig megbocsát az Őt keresőnek és mindig terve van az övéivel. Kató F. Szabolcs

A Cserealjai Református Egyházközség Ifjúsági kiadványa

Recommend Documents