Cseh Linda: Csak attól félünk, amit nem ismerünk. értelmi fogyatékos emberek megjelenése a médiában

Cseh Linda:

Csak attól félünk, amit nem ismerünk értelmi fogyatékos emberek megjelenése a médiában

3

Tartalomjegyzék Bevezetés ....................................................................................................................................5 I. Az értelmileg akadályozott emberek helyzete.....................................................................6 1. Statisztikai adatok ...................................................................................................................6 2. Út az esélyegyenlőség felé......................................................................................................6 3. Nemzetközi gyakorlat .............................................................................................................8 4. Civil szervezetek szerepe........................................................................................................9 II. Kézenfogva Alapítvány........................................................................................................9 1. Az Alapítvány története ..........................................................................................................9 2. Az Alapítvány tevékenysége. ...............................................................................................11 3. PR a Kézenfogva Alapítványnál...........................................................................................12 4. Fogadd el, fogadj el kampány...............................................................................................15 5. Kommunikáció-Média ..........................................................................................................18 6. Fogadd el, fogadj el 2007 .....................................................................................................20 7. Osztályfőnöki óra..................................................................................................................21 8. Médiatámogatás ....................................................................................................................22 9. Médiafigyelés, médiaelemzés...............................................................................................23 10. Nyomtatott sajtó..................................................................................................................23 11. Online média.......................................................................................................................25 12. Televízió .............................................................................................................................26 13. Rádió...................................................................................................................................27 14. 1%-os kampány...................................................................................................................29 15. 2006-2007. év összehasonlító elemzése .............................................................................33 III. Kutatás...............................................................................................................................37 1. Kérdőíves megkérdezés ........................................................................................................37 2. Kutatás módszertana .............................................................................................................38 3. Kérdőív elemzés ...................................................................................................................38 IV. Interjúk..............................................................................................................................51 Göncz Árpádné .........................................................................................................................52 Farkas Miklós ...........................................................................................................................53 Körmöczi Zsuzsa ......................................................................................................................54 Ignácz Beáta..............................................................................................................................55

4

Kiss András...............................................................................................................................58 Pataki Gábor .............................................................................................................................59 Összegzés..................................................................................................................................61 Felhasznált források..................................................................................................................62 Köszönetnyilvánítás..................................................................................................................63

Mellékletek 1. Melléklet ...............................................................................................................................63 2. Melléklet ...............................................................................................................................66 3. Melléklet ...............................................................................................................................67

5

Bevezetés

„Isten hat nap alatt megteremtette a világot, a hetedik napon megpihent… és a nyolcadik napon megteremtette a Down-osokat, hogy több szeretet legyen a Földön!” Szalay Kriszta Ezzel a mondattal zárta Szalay Kriszta színművésznő az És a nyolcadik napon című előadást, és most ez a gondolat indítja dolgozatomat. Egész felnőtt koromig nem találkoztam személyesen értelmi fogyatékos emberekkel, soha nem beszélgettem velük, sőt még talán azt is gondoltam, hogy velük nem is lehet beszélgetni. A főiskolai tanulmányaim során világossá vált, hogy olyan helyen szeretnék dolgozni, ahol valamilyen szempontból rászorulnak. A választ, hogy kik legyenek azok a más, rászoruló emberek az Esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód óra adta meg: az értelmileg akadályozott emberek. Értük, az ő elfogadásukért, esélyegyenlőségükért még sokat lehet tenni, ezért döntöttem úgy, hogy szakdolgozatom témájának az értelmi fogyatékos emberek médiában való megjelenését választom. Egy kérdőíves kutatás és több interjú eredménye mellett a Kézenfogva Alapítvány kommunikációs tevékenységét mutatom be, és keresem a megoldást arra, hogy mit kellene tennie a médiának annak érdekében, hogy az értelmileg akadályozott emberek társadalmi integrációja létrejöhessen.

6

I. Az értelmileg akadályozott emberek helyzete Magyarországon 1. Statisztikai adatok Ma Magyarországon megközelítőleg 600 000 ember él fogyatékossággal, közülük 60 000 értelmi sérült. A fogyatékos személyekkel foglalkozó szakemberek ezt a számot néggyel szorozzák, így megkapják, hogy hány embert érint pontosan ma a fogyatékos ügy.

A számolás eredménye szerint ez 2 400 000 fő körül mozog (a

lakosság több mint 20%-a). Azonban ha az értelmileg akadályozott gyermekek és felnőttek számát nézzük, akkor is 240 000 emberről beszélhetünk, akiknek mindennapjait befolyásolják az értelmi fogyatékos embereket érintő intézkedések, jogszabályok. Teljesen pontos adatok nem állnak rendelkezésre a fogyatékossággal élő emberek

számáról,

ugyanis

önkéntes

válaszadási

lehetőséget

biztosítottak

a

fogyatékosság bevallásának tekintetében. 2001-ben a népszámlálás alkalmával a bevallások szerint 577 000 fogyatékos ember élt Magyarországon, ami a lakosság 5,7 % - át jelenti. Az összes fogyatékossággal élő ember 9,9% - át tették ki az értelmileg akadályozott nők és férfiak. Jelentős növekedés mutatkozott mind a fogyatékos emberek számát, mind arányát tekintve az 1990-es népszámláláshoz viszonyítva, mely a szakemberek szerint annak is köszönhető, hogy a jól előkészített és végrehajtott kommunikáció eredményeként többen vállalták fel fogyatékosságukat. (Tausz-Lakatos, 2004) 2. Út az esélyegyenlőség felé A szocializmus éveiben az értelmi fogyatékos embereket jobbára régi kastélyokból átalakított intézetekben helyezték el. Elrejtve őket a többségi társadalom elől, amely nem látta, s mert nem látta, nem ismerhette meg az életüket. Az intézetek nagy részében tisztességes vegetációra ítélték a sérült embereket, a bennük rejlő lehetőségek, értékek nem kerülhettek felszínre. Így ők sem érezhették, hogy a társadalom teljes értékű tagjai lennének, ritkán vagy egyáltalán nem adódott arra lehetőségük, hogy ép emberekkel találkozzanak, családtagjaikon, gondozóikon, segítőiken kívül. A fogyatékossággal élő embereket nem tartották képesnek az önálló életre, a munkavállalásra, a családalapításra. A társadalom „láthatatlan” csoportjává váltak. Érdekképviselet híján nem történtek előrelépések annak érdekében, hogy ezen az elzártságon változtassanak,

7

hogy emberhez méltó, teljesebb életet élhessenek. Nem volt törvény, mely rendelkezett volna a jogaikról, bár már Magyarország Alkotmánya is tiltotta a hátrányos megkülönböztetést. Az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód akkor mégis csak álom volt a sérült emberek számára. A rendszerváltás után, a nyugati országok mintáját látva kezdett világossá válni, hogy a fogyatékos emberek ügyével foglakozni kell állami szinten, társadalmi integrációjukat meg kell valósítani. Nem történtek azonnali intézkedések, a törvényi szabályozásra 1998-ig kellett várni - 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról - mely 1999. január 1-jén lépett életbe, és amivel biztosítani kívánták a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségének és egyenlő bánásmódjának megvalósulását az oktatás, a munkaerőpiac és az egészségügy terén. A törvény kimondja, hogy tenni kell a fogyatékos

emberek

hátrányainak

enyhítése,

esélyegyenlőségük

megteremtése

érdekében, és ott szerepel az is, hogy a többségi társadalomnál szemléletváltást kell elérni. A törvény a II. fejezetben, a fogyatékos személyek jogainál foglalkozik a kommunikáció kérdésével: 6.§ (1) A fogyatékos személynek, családtagjainak, segítőnek biztosítani kell a hozzáférés

lehetőségét

a

közérdekű

információkhoz,

továbbá

azokhoz

az

információkhoz, amelyek a fogyatékosokat megillető jogokkal, valamint a részükre nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatosak. (2) Hozzáférhető az információ akkor, ha azt a fogyatékos személy érzékelheti, és az biztosítja számára a megfelelő értelmezés lehetőségét. 7.§ A kommunikációban jelentősen gátolt személy számára a közszolgáltatások igénybevételekor lehetővé kell tenni a kölcsönös tájékozódás lehetőségét. (1998. évi XXVI. törvény, II. fejezet 6-7.§) Véleményem szerint ez a törvény nem jelentett igazi előrelépést az akadálymentes kommunikáció kapcsán, hiszen nem írja elő konkrét intézkedések szükségességét, hozzá kell tenni nem is ez volt az elsődleges célja. A törvény a fogyatékossággal élő emberek médiában való megjelenéséről nem rendelkezik, de az 1996. évi I. törvény a rádiózásról és televíziózásról hozott az üggyel kapcsolatban intézkedéseket. A 2003. évi CXXV. törvény foglalkozott a hátrányos helyzetű csoportok esélyegyenlőségének és egyenlő bánásmódjának előmozdításával. A törvény előírta az Egyenlő Bánásmód Hatóság létrehozását. Majd a 362/2004-es kormányrendelet határozott az Egyenlő Bánásmód

8

Hatóság működési szabályzatáról. Előrelépések történtek tehát az elmúlt években politikai színtéren is, bár lenne még mit tenni, hiszen az igazán szigorú szabályozás hiánya miatt lassan látszik csak megvalósulni az esélyegyenlőség sok területen. Egyelőre nem kell komoly szankciókkal szembe néznie azoknak az intézményeknek, ahol nem történt meg az akadálymentesítés, elég a közlekedésre vagy az oktatásra gondolunk, ahol az intézményekben, járműveken még sok helyen nem oldották meg teljesen a problémát. 3. Nemzetközi gyakorlat Összehasonlításként szeretném megemlíteni, hogy az ENSZ 1945-ben kezdte el komolyabban körüljárni a fogyatékos emberek problémáit, nehézségeit. 1945 és 1955 között az ENSZ Titkársága és a Gazdasági és Szociális Tanács foglalkozott a fogyatékosságügyi kérdéssel. Célul tűzték ki a fogyatékosság megelőzését, illetve amennyiben van rá a mód - a rehabilitációt. Néhány szakosított szerv, a WHO és az ILO innovatív rehabilitációs programokat dogozott ki. 1969-ben az ENSZ Közgyűlés a Szociális Haladásról és Fejlődésről szóló Nyilatkozata a testi és mentális fogyatékosok társadalmi integrációjával foglakozott. 1971-ben jelent meg a Mentálisan Retardált Személyek jogairól szóló Nyilatkozat, 1975-ben pedig a fogyatékos személyek jogairól szóló nyilatkozat, ami a fogyatékossággal élő emberek megfelelő életszínvonalhoz, foglalkoztatáshoz, családban éléshez, a társadalmi életben való részvételhez, a szabadidős tevékenységekhez fűződő jogait rögzítette. 1981-ben rendezték a Fogyatékosok Nemzetközi Évét, 1982-ben Fogyatékos Személyeket érintő Világprogramot indítottak. 1983-92 között volt az ENSZ Fogyatékos Személyek Évtizede. Az Európai Unióban a jelenlegi adatok szerint közel 50 millió fogyatékossággal élő ember él, ennek ellenére csak az 1997-es Amszterdami Szerződésben foglalkoztak először

társadalompolitikai szinten a fogyatékossággal élő emberek ügyével. Az Amszterdami Szerződés az Unió elsődleges jogába a következő diszkrimináció elleni cikkelyt emelte be: „A jelen Szerződés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül […] a Tanács – a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel való konzultáció után – egyhangúsággal olyan intézkedéseket hozhat, amelyek a nemre, a fajra vagy az etnikai hovatartozásra, a vallásra vagy meggyőződésre, a fogyatékosságra, korra vagy szexuális irányultságra alapított mindenfajta megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében szükségesek.” „A befogadó társadalom alapja a diszkriminációmentességgel párosuló

9

pozitív cselekvés" – fogalmazta meg a Madridban megtartott Európai Fogyatékosügyi Kongresszus 2002-ben. E gondolat jegyében nyilvánították a 2003. évet az „Európai Fogyatékos Emberek Évé”-nek. Az új évezred progresszív fogyatékosügyi politikája a fogyatékos emberek helyzetét már elsősorban nem egészségügyi, rehabilitációs vagy szociálpolitikai kérdésnek tekinti, hanem az emberi jogok közé emelik be a fogyatékossággal élő emberek jogait. (Tausz-Lakatos, 2004) 4. Civil szervezetek szerepe Magyarországon tehát 1998-ban született meg az első törvény, mely kifejezetten a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségét volt hivatott elősegíteni. Addig elsősorban a civil szervezetekre hárult a probléma megoldásának kidolgozása. Az első ernyőszervezet, mely működését országos szintre terjesztette ki, az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szervezete (ÉFOÉSZ) volt, melyet 1981-ben alapítottak. Jelenleg 50 tagszervezete, és 26 helyi szervezete és 22 000 természetes személy tagja van. Az ÉFOÉSZ fogyatékos ügyekben stratégiai partnere a kormányzatnak, valamint az Országos Fogyatékosügyi Tanács tagja. A többi szerveztet általában olyan szülők hozták létre, akik fogyatékossággal élő gyermeket neveltek. Ma a civil szervezetek legnagyobb többsége csak a közvetlen napi dolgaira, feladataira tud összpontosítani. Elsődleges céljuk a fennmaradás, a programjaik végrehajtása. Sem anyagi-, sem humánerőforrásuk nincs olyan hosszútávú programok beindítására, mely a közvélemény formálását tűzné ki célul. Mindenki tudja, hogy fontos, nélkülözhetetlen, de lassú és költségigényes feladat a többségi társadalomban a fogyatékos emberekkel szemben élő sztereotípiák, előítéletek lebontása.

II. Kézenfogva Alapítvány 1. Az Alapítvány története 1993-ban Göncz Árpád, akkori köztársasági elnök és felesége úgy döntöttek, hogy tenni szeretnének azért, hogy a sérült emberek a társadalom egyenlő tagjai lehessenek, és

10

létrehozták a Kézenfogva Alapítványt, mely szerepet vállalt abban, hogy az értelmi és halmozottan sérült, autista gyermekek és felnőttek, valamint hozzátartozóik, gondozóik, a velük foglalkozó szakemberek és civil szervezetek helyzetén országos szinten javítson. Az Alapítvány elindításakor Göncz Árpádné tevékenyen részt vett a szervezet mindennapi életében, programok szervezésében. A dolgozat kapcsán interjút készítettem Zsuzsa nénivel, és örömmel mesélt nekem az Alapítvány létrehozásáról. Miután férje köztársasági elnök lett, elhatározta, hogy a reprezentálás mellett, az ő szavaival éve „csinálni kell valami értelmeset is”. Az értelmi és halmozottan fogyatékos embereket azért választották, mert úgy gondolták, és továbbra is az a véleményük, hogy ők a legelesettebb és leghátrányosabb helyzetű emberek. Egész életükben segítségre szorulnak, mindig hátrányos helyzetűek maradnak. Közvetlen családjukban nem élt értelmi sérült ember, de három családot ismertek, akik értelmi fogyatékos gyermeket neveltek, és látták, hogy milyen nehézségekkel kell szembe nézniük nap mint nap. Így, amikor megadatott a lehetőség, hogy ők is tehetnek valamit ezekért az emberekért, létrehozták a Kézenfogva Alapítványt. A pozíciójukból eredően a támogatók megnyerése nem volt nehéz feladat, maguk mellett tudták Soros Györgyöt és több külföldi segítőt. Zsuzsa néni szerint mindenhol jóindulattal fordultak feléjük. A lassan 18 éve működő szervezet mindennapjaiban már nem tud sajnos olyan tevékenyen részt venni, mint eleinte, de a fontosabb eseményeken természetesen megjelenik, illetve folyamatosan nyomon követi az Alapítvány munkáját. Jelenleg az ügyvezető igazgató Pordán Ákos és a kuratórium elnöke Göncz Árpádné.

Cél: „Az Alapítvány egy olyan befogadó társadalmat tart ideálisnak, amelyben az értelmi és halmozottan fogyatékos emberek a társadalom egyenértékű tagjaiként részt vesznek a társadalmi élet minden területén. Az Alapítvány legfőbb feladatának tartja, hogy a többségi

társadalom

tagjaiban

megfelelő

szemléletet

alakítson

ki

sérült

embertársainkkal szemben, erősíteni szeretnék a fogyatékossággal élő emberek emberi jogainak érvényesülését, valamint előítélet-mentes befogadásukat.” (Baráth, 2007, p.1.)

11

2. Az Alapítvány tevékenysége A Kézenfogva Alapítvány ernyőszervezetként igyekszik állandó kapcsolatot tartani azokkal a civil szervezetekkel, amelyek értelmi és halmozottan sérült, autista embereknek

nyújtnak

segítséget,

valamint

szaktanácsadással,

konferenciák

szervezésével, kiadványokkal fogja össze és erősíti őket. Az Alapítványnál elsősorban az értelmi fogyatékos emberek életét általánosságban érintő problémák megoldására koncentrálnak, azonban ha módjukban áll személyre szabottan is igyekeznek segíteni, a személyes kérések a kék számon hívható Információs Szolgálathoz vagy interneten keresztül érkeznek. Az Információs Szolgálat adatbázisa mindenki rendelkezésére áll, és tartalmazza a közel 4500 fogyatékos emberekkel foglalkozó civil szervezet, intézmény elérhetőségét. Az Alapítvány, mint akkreditált felnőttképzési intézmény 2006-ban több kurzust is indított, melyeken eddig 212 szakembert képeztek tovább, köztük pedagógusokat, önkormányzati és egyházi intézmények dolgozóit, civil szervezetek munkatársait. Akkreditált képzés a Kézenfogva Alapítványnál Forrás: www.kezenfogva.hu

Az Alapítvány több nemzetközi projekten is dolgozik, mely a fogyatékossággal élő emberek tanulási és elhelyezkedési lehetőségeit szeretné bővíteni. Ilyen a Contiempo program, mely a „gyorsított tanulás” módszert alkalmazva segítséget nyújt a sérült embereknek a tanulásban. A projektben hét európai ország vesz részt, és a Leonardo program támogatja. 2006-ban az egyik legnagyobb eredménynek tekinthető, hogy az ICSSZEM (Ifjúsági-, Családügyi-, Szociális- és Esélyegyenlőségi Minisztérium) a Kézenfogva Alapítványt jelölte ki a fogyatékos embereket ellátó szociális szolgáltatást nyújtó civil szerveztek módszertani intézményévé. 2006 áprilisában tartották az első konferenciát, melynek célja volt, hogy az érintett szervezetek között informális hálózat és érdekérvényesítő szövetség jöjjön létre. A FECSKE Szolgálat (Fogyatékos Embereket nevelő Családok otthonában nyújtott időszakos Kísérés és Ellátás) – Mégis kinek az érdeke? projekt célja a fogyatékos embereket nevelő, és családokat segítő „pótszülő” szolgálat bevezetése. További szándékuk a családok esélyegyenlőségének növelése, munkaerő-piaci egyenlőségének elősegítése. Az Aktív Műhely foglakoztatási modell,

12

mely az Equal SET nemzetközi projekt magyar szála, kidolgozásának és alkalmazásának eredményeként 30 főt juttattak védett és 5 főt nyílt munkahelyre 2006ban, és ezeket a számokat évről évre szeretnék növelni. A program keretében az Esőember Alapítvány elsőként nyújtott be értelmi sérülteknek szóló képzést felnőttképzési akkreditációra „A növényi alapú biotermékek kis-és nagyüzemi feldolgozóipari előállítása” címmel, melyet a Felnőttképzési Akkreditáló Testület elfogadott. A Kézenfogva Alapítvány és az EASPD (European Association of Service Providers for Persons with Disabilities) 2005-ben indította el Phare Access 2003 nevű programját. A projekt célja, hogy hidat képezzen az értelmi és halmozottan fogyatékos, autista emberek és az őket segítő társadalmi környezet között. A program által a fogyatékos emberekkel szembeni sztereotípiák, előítéletek megszűnését szeretnék elérni, a bevált, EU-ban működő gyakorlatról, nemzetközi pályázatokról szeretnék tájékoztatni a szakmai közvéleményt. Rendszeresen megjelenő kiadványaikkal segítik a civil szervezetek munkáját, információhoz jutását. Ingyenesen juttatnak el könyveket az értelmi

fogyatékos

gyermeket

nevelő

családoknak,

melyben

az

igényelhető

támogatásokról, a segítő szervezetekről minden hasznos információt megtalálnak a szülők. Ilyen kiadvány az IME Információ- Megnövelt Esélyek, a Megszülettél, hogyan tovább?, az Élni – nem visszaélni. (Baráth, 2007)

3. Public Relations a Kézenfogva Alapítványnál Az Alapítvány kiemelkedő munkát végez a közvélemény-formálás területén, ami annak is köszönhető, hogy 2004 óta tudatosan végeznek Public Relations tevékenységet. A non-profit szférában ma Magyarországon nem sok szervezet engedheti meg magának, hogy állandó munkatársként egy kommunikációs szakembert foglalkoztasson. A Kézenfogva Alapítvány felismerte, hogy egy jól végzett pr tevékenység több médiamegjelenést, ezáltal ismertséget jelent, ami előny a szponzorok, támogatók felkérésénél. A pr egy kézben, önálló munkakörként jelenik meg. A pr tevékenység egyrészt a szponzorok megnyerésének talaját készíti elő, valamint a társadalomban az elfogadást próbálja elősegíteni programok szervezésével és média-megjelenések generálásával. 2004-ben került kidolgozásra egy pr stratégia, melyből a médiával való kapcsolattartást szeretném kiemelni. A pr stratégiában szerepel a belső és a külső pr körébe tartozó

13

tevékenységek meghatározása. A belső pr az alapítvány belső kommunikációjának megszervezését, a megfelelő információs csatornák működetését jelenti. Mára ez már egész jól működik; minden hétfőn team értekezletet tartanak, ahol részletesen beszámol mindenki az általa végzett munkáról és ez fórumot biztosít arra, hogy a munkatársak megosszák egymással problémáikat, kérdéseiket. A külső pr ennek alapján az alapítvány külső kommunikációjának megszervezését jelenti, mely magába foglalja a szervezet kapcsolatát a környezetével, vagyis az adományozókkal, a támogatókkal, a partnerekkel, a társadalom minél szélesebb rétegével és a médiával. A médiával való kapcsolattartás a pr és kommunikáció legnehezebb eleme. Elég csak arra gondolni, hogy egy jelentős és fontos lépés az Alapítvány számára nem biztos, hogy érdekli a médiát. Ugyanakkor az újságírók részéről megjelenik az az igény, hogy ha valamire szükségük van, azt azonnal, feltételek nélkül meg akarják kapni. A jó együttműködés érdekében célszerű a téma iránt érzékeny újságírók megtalálása és velük a személyes kapcsolat kialakítása. Ez lassú folyamat, de megéri, mert így a különböző programoknál mindig lehet tudni, kihez kell személyesen fordulni. A médiával kapcsolatos másik fontos feladat a folyamatos sajtófigyelés, hiszen csak így lehet nyomon követni, hogy mi jelenik meg az Alapítványról, és később az értékelés során is hasznos információkat tudhatunk meg egy-egy sajtóelemzésből. A kommunikációs vezető jelenleg Baráth Andrea, munkáját a Rátky és Társai Kommunikációs Műhely segíti. Korábban egy másik ügynökség is ügyfele volt az Alapítványnak: A Civil Partner elsősorban az 1%-os kampány és egyéb adománygyűjtési akciók kommunikációs támogatásában vette ki a részét, velük párhuzamosan a jelenlegi partnerükkel is együttműködtek már. Ez a felállás nem vált be, nem érte el eredeti célját, hogy a két kommunikációval foglakozó cég egymás munkáját kiegészíti majd és jobb teljesítményre sarkallja őket a másik tevékenysége. Mára tehát csak a Rátky és Társai Kommunikációs Műhely maradt. Az Alapítványnál töltött néhány hónap alatt azt tapasztaltam, hogy nem felhőtlen a viszony az ügynökség és a kommunikációs vezető között, ami előfordult, hogy a munka minőségének rovására ment vagy fölösleges munkaórákat jelentett a felek számára a hibák kijavítása. Ennek elsősorban abban látom az okát, hogy nem tisztázták le pontosan, milyen munkamegosztásban tudnak a leghatékonyabban együtt dolgozni. Meglátásom szerint a

14

rendezvények szervezése, szponzori támogató estek megrendezése testhez állóbb feladat lenne az ügynökségnek, hiszen már jól kiépített adatbázisból, esetleg korábbi együttműködésekből származó kapcsolatokat kihasználva tudnák segíteni az Alapítvány munkáját. Baráth Andrea korábban újságíróként is dolgozott több lapnál, így ismeretség köti a média számos képviselőjéhez, így személyre szólóbban tudja őket megszólítani egy-egy esemény kapcsán. Véleményem szerint nincs szükség a mindennapi tevékenységhez egy külső ügynökség munkájára, a kommunikációs vezető, aki minden nap ott van az Alapítványnál, egyedül is el tudja látni a feladatokat, pénzkidobás mellette egy ügynökségnek is fizetni. Nagyobb események kapcsán, mint az 1%-os kampány, vagy a nagy előkészületet igénylő rendezvényeknél szükség lehet külső segítségre, gondolok itt például tv, rádió spotok, bannerek készítésére egy médiakampány kapcsán. Jelenleg is több program fut, melyeknek kifejezetten a közvélemény-formálás a célja, ezek a következők: Fogadd el, fogadj el kampány, És a nyolcadik napon – színházi előadássorozat, Integrált Színházi Est. Az És a nyolcadik napon című darabot Szalay Kriszta színművész írta abból az indíttatásból, hogy született egy Down-szindrómás gyermeke. A színműből megismerhetjük, hogy milyen egy értelmi sérült gyermeket nevelő család élete. A Thália Színházba több alkalommal invitálták az előadásra mindazokat a döntéshozókat és a média képviselőit,

akik

munkájuk

során

kapcsolatba

kerülhetnek értelmileg akadályozott gyermeket nevelő családokkal, valamint kulcsszerepük van a magyar társadalom szemléletformálásában. Az És a nyolcadik napon c. darab szereplői: Szalay Kriszta és Kiss Botond Forrás: www.kezenfogva.hu

Az Integrált Színházi estet évente egy alkalommal szervezi meg az Alapítvány. Az előadáson vendégül látják azon nagyvállalatok vezetőit, akik segítették munkájukat, és a média képviselőit, hogy felhívják a figyelmet a sérült emberek kiszolgáltatottságára, és egyúttal lehetőséget teremtsenek arra, hogy a támogató találkozzon a támogatottal.

15

4. Fogadd el, fogadj el kampány Magyarország 2000-ben kapta meg a Roosevelt-díjat, annak elismeréseként, hogy egyre többet tesz a sérült emberekért, az ő jogaikért. A díjjal járó 10 millió forintot kifejezetten közvélemény formálásra, a sérült emberek imázsának növelése érdekében indított kampányra lehetett fordítani. A Kézenfogva Alapítványt érte a megtiszteltetetés, hogy a Roosevelt-díjjal elnyert összeget felhasználhatta egy közvélemény-formáló kampány megvalósítására. A feladat,

egy

olyan

nagyszabású

országos

eseménysorozat

kidolgozása

és

kommunikációjának megtervezése volt, mely mind a közvélemény, mind a média figyelmének felkeltésére alkalmas. Elvárások a kampánnyal szemben – célok: ƒ

A társadalom irántuk való felelősségének a tudatosítása

ƒ

Előítéletek csökkentése

ƒ

Toleranciaszint növelése

ƒ

„Ne szánd a fogyatékost, hanem segítsd!”

ƒ

A lakosság minél nagyobb hányadának elérése

ƒ

Az értelmi sérültek közvetlen közelében élő társadalmi csoportok célzott elérése

ƒ

A kampány folytatásához, a hosszú távú eredmények eléréséhez az önfenntartás biztosítása

Nagy fába vágta ezzel a fejszéjét az Alapítvány, hiszen 10 millió forint sok pénz, de itt egy országos kampány megszervezéséről van szó. Több ötlet felmerült, hogyan lehetne a leghatékonyabban a társadalom minél szélesebb rétegét elérni. Az elsők között szerepelt a talán legkézenfekvőbb megoldás: készíteni kell egy kisfilmet, kvázi reklámot, esetleg rádió spotot, az internetre hirdetéseket, és ezeknek minél több megjelenést biztosítani. Akkori számítások szerint a költségvetés egy körülbelül két hetes kampányra lett volna elegendő. Valószínűleg kevés lett volna az idő arra, hogy a kívánt hatást elérje. Az idő rövidsége mellett az is a „reklámkampány” ellen szólt, hogy egy tévében látott 30 másodperces film nem tud úgy megérinteni, mint a személyes

16

találkozás élménye. Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy miközben a Kézenfogva Alapítvány próbált kidolgozni egy ilyen méretű kampányt, 2004 júniusában berobbant a köztudatba a MOA (Mosolyország Alapítvány), mely alapítói és támogatói révén hatalmas pénzösszeggel a háta mögött tűzte zászlajára a közvélemény formálását. Célcsoportja az összes mozgás- értelmi- látás- és hallássérült embert, a krónikus betegeket, szervátültetetteket, stb, szóval mindenki, aki segítségre szorul. Az Alapítvány jelképe MOA volt, a bálna, aki a Balatont járva gyűjtött az Ability Park létrehozására. Fontos momentum ez, hiszen itt an még egy alapítvány, amely felismerte, hogy a közvélemény formálására költeni kell. Az Kézenfogva Alapítvány Roosevelt-díjjal kapcsolatos első meglátása a külső környezet változásával sem módosult: a közvélemény formálás alatt az értelmi és halmozottan sérült emberekkel szembeni pozitív attitűd kialakítására koncentráltak továbbra is. Miután elvetették azt a lehetőséget, hogy csak a médiában való megjelenésre koncentrálnak, több lehetőség felmerült. Pordán Ákos ötlete lett végül a befutó: egy kamionnal be kell járni az országot, ahol helyi rendezvényekhez kapcsolódva, a személyes találkozás élményét biztosítva könnyebben megszólíthatják az embereket. Gyorsan világossá vált, hogy a rendelkezésre álló tíz millió forint nem lesz elegendő a kampány költségeinek fedezésére, ezért szponzorokat kellett felkutatni. főszponzor volt a Tesco, aki az összköltségvetés felét adta, de jelentős összeget ajánlott fel az OTP Bank, az MKB Bank. A teljes program megtervezése megtörtént és a

A Fogadd el, fogadj el kampány kamionja

Forrás: www.kezenfogva.hu

megvalósításhoz szükséges költségvetés is rendelkezésre állt. 2005-ben útjára indulhatott az elfogadás kamionja. A kampány roadshow hangulatát és egyben a figyelemfelkeltést a azóta is egy kamion biztosítja, mely különlegessé, egyedivé teszi a

17

rendezvénysorozatot, és annak „arcává” vált. A számítógépekkel felszerelt kamionbelső vonzó mind kicsiknek és nagyoknak. A gyerekek a játékokon keresztül tapasztalhatják meg, hogy milyen nehézségekkel kell szembe néznie nap mint nap egy értelmileg akadályozott embernek. Az érdeklődők értelmi fogyatékos emberek életéről szóló filmeket nézhetnek meg, a vetítés után pedig lehetőség nyílik arra, hogy elmondhassák véleményüket. Minden alkalommal igyekeztek biztosítani a személyes találkozás lehetőségét is az értelmileg akadályozott és ép emberek között. A Kézenfogva Alapítvány felhívást intézett a fogyatékossággal élő embereket ápoló, nevelő intézményekhez, családokhoz, melyben felkérte őket a programban való részvételre: azaz arra, hogy fogadják a kamiont egy olyan iskolával közösen, ahova ép gyerekek járnak. A kamion néhány napot, egy-egy hétvégét töltött egy városban, a jelenlétéhez családi programok kapcsolódtak. A kamion köré épülő helyi programot, eseményeket minden esetben a helyi civil szervezetek szervezték, szorosan együttműködve a partner-iskolával. Amennyiben az adott településen lehetőség volt rá, a helyi moziban a kamion ottléte alatt sérült emberekről szóló film kerültek műsorra. A helyi szervezetek programjai mellett minden állomáson sor került virágültetésre is: a meglátogatott iskolák kiválasztottak egy sérült emberekkel foglalkozó intézményt, szervezetet, és közösen virágot ültetettek. Az immár 3. éve tartó programsorozat évente átlagosan 40-50 000 embert ért el, alakította szemléletüket, és hozta őket közelebb a sérült emberekhez. 2007-ben 16 helyszínre jutott el a kamion, és csak a május 1-jei 56-osok terén szervezett egész napos családi rendezvényre a becslések szerint 30 000 ember látogatott ki. A programsorozatról készített kisfilmben megszólalók visszajelzése nagyon pozitív volt, és azt a megerősítést kapta az Alapítvány, hogy szükség van az ilyen típusú Részlet a Fogadd el, fogadj el kampány spotjából

közvélemény-formáló tevékenységre. A 2007-es

országjárás befejeztével egy workshop keretében ült össze több szponzor, a Kézenfogva Alapítvány és a Rátky és Társai Kommunikációs Műhely képviselői, hogy értékeljék az elmúlt év programjait, így a hibákból tanulva, illetve új ötletekkel gazdagodva a tervek

18

szerint jövőre is útra indíthassák a kamiont. Abban minden résztvevő egyetértett, hogy feltétlenül szükség van ilyen rendezvényre, mindenképpen folytatni kell. A javasolt változtatások és a felmerült kérdések a következők: -

Össztársadalmi szinten kellene gondolkodni (a sajtó számára eladhatóan).

-

Budapestre

kell

koncentrálni,

itt

van

legnagyobb

szükség

az

ilyen

rendezvényekre. -

Nyitni a kampányt, erősebben szólni.

-

A virág nem adja vissza a lényeget (törött szárnyú galamb legyen inkább a kampány jelképe).

-

A kampány legyen olyan, mint egy dallam (kedves, jól megjegyezhető).

-

Más fogyatékossággal élő emberek felé is lehetne nyitni.

-

Célcsoportot bővíteni kell vagy maradjanak csak a fiatalok?

-

Többet vállalni az értelmi fogyatékos emberek ügyénél.

Nagyon fontos a tapasztalás!! Arra kell helyezni a hangsúlyt, hogy az ép emberek személyes kapcsolatba kerüljenek fogyatékos társaikkal, és a különbözőségek mellett megtalálják a hasonlóságokat is! A kamion váljon szimbólummá, kapjon új tartalmat, a jobb kihasználáson is el kell gondolkozni. A kampány üzenete legyen, hogy JÓ EGYÜTT LENNI!

5. Kommunikáció - Média A kampány kommunikációjában fontos szerepet kapott a média, mint már korábban említettem eleinte csak a médiának szántak volna szerepet a közvélemény-formáló kampány során. Utánajártam, mi volt annak a döntésnek az oka, hogy a több munkát, nagyobb költségvetést igénylő roadshow mellett döntöttek, és azt az alábbi táblázatban mutatom be 6 szempont alapján.

19

Médiakampány vs. Roadshow Médiakampány

Szempont

Roadshow

rendelkezésre állt (10m Ft) a lakosság 90%-a nem érint meg mélyen 2-3 hét Országos minimális (spotok megterveztetése, elkészíttetése, médiával kapcsolattartás, médiafigyelés)

Költségvetés

szponzorok gyűjtése szükséges (min. 20m Ft) személyesen kb. 50 000 fő személyes találkozás élménye 7-8 hónap 15-20 helyszín minden rendezvényen szükséges az alapítvány munkatársainak részvétele + médiakampány feladatai

Elérés Hatékonyság Időtartam Lefedettség Munkaerőigény az alapítvány részéről

A táblázatból látszik, hogy a két lehetőséget összehasonlítva kevesebb munkát, kevesebb kiadást, országos lefedettséget és a számok tükrében nagyobb elérést jelentett volna a médiakampány megszervezése. Amiért mégis a roadshow mellett döntöttek az a személyes találkozás élményének biztosítás volt. Hiszen amíg valaki csak a tévében lát fogyatékossággal élő embereket, nem tudja őket magához közelebb érezni, nem ismerheti őt, és ha ezek nem teljesülnek, akkor a Kézenfogva Alapítvány nem éri el valódi célját, vagyis, hogy a többségi társadalom tagjai ráébredjenek arra, hogy a fogyatékos emberek is olyanok mint, mi csak egy kicsit mások, de tulajdonképpen mindenki egy kicsit más. A kampány célja tehát az volt, hogy a hasonlóságokra figyeljünk fel, ne a különbözőségekre. Így annak ellenére, hogy sokkal nagyobb előkészületet és munkaerőt igényelt a roadshow megszervezése az Alapítvány amellett döntött. A kamionos ötlet mellett állt tehát a sérült emberek és a többségi társadalom tagjai között a személyes kapcsolt kiépítésének lehetősége, de ott szerepelt az is, hogy 7-8 hónapon keresztül zajlik majd az eseménysorozat. Az is világos volt, hogy a médiabevonására szükség van, hiszen hírverés nélkül nem lehet nagy közönséget célzó rendezvényt szervezni.

A nagyvállalatok mellett a médiatámogatók felkérése is a

feladatok között szerepelt tehát.

20

6. Fogadd el, fogadj el 2007 A 2006-os országjárás kiértékelése több változtatást is magával hozott, Az alapítvány kommunikációs munkáját segítő Rátky és Társai Kommunikáció Műhely javasolta, hogy legyen kevesebb rendezvény, és elsősorban a nagyobb településeket célozzák meg. Az időpontokkal kapcsolatban azt tanácsolták, hogy legyen rövidebb és koncentráltabb a kampány, a tanítási időszakra kellene minél több rendezvényt szervezni, és az iskolákat aktívabb résztvevőkké tenni. Javaslat érkezett egy rajzpályázatra is („Tündér vagyok”), melyet kisiskolások körében hirdetnének meg. 2007-ben két év tapasztalatával indult útjára a kamion. Május elsején az 56-osok terén egy egész napos családi rendezvénnyel várták az érdeklődőket. A gyerekeknek játszóházzal kedveskedtek, és akinek kedve volt, kézügyességét is kipróbálhatta a kézműves sátrakban,

ahol

sérült

gyerekkel,

fiatalokkal

készíthetett

ajándéktárgyakat. Az idősebbek a színpad előtt rophatták a táncot ismert előadók dalaira. A rendezvény remek alkalmat adott arra, hogy ép és sérült emberek együtt érezzék jól magukat, közösen végezzenek alkotó munkát. A nyitó rendezvény után, ahol közel 30 000 ember vett részt, a kamion 16 városba látogatott el, ahol helyi rendezvényekhez kapcsolódva próbálta közelíteni a fogyatékos és nem fogyatékos emberek világát. Az év elején pályáztatással döntötték el, hogy mely helyszínek adhatnak otthont a Kézenfogva Alapítvány kampányának. Később a helyi szervezetek feladata volt az esemény megszervezése, melynek középpontjában a Fogadd el, fogadj el kampány állt. A 16 város mellett két országos fesztiválon is leparkolt az elfogadás kamionja. A Gyerek Sziget és a Sziget Fesztivál is fontos állomásai voltak az országjárásnak. A záró eseményt október 11-én a Művészetek Palotájában tartották, ahol Kocsis Zoltán vezényletével a Nemzeti Filharmonikus Zenekar játszott népszerű Mozart-műveket valamint Érdi Tamás zongoraművész játékát is meghallgathatták a vendégek. A koncert bevételét a Kézenfogva Alapítvány javára ajánlották fel. A roadshow-val egy időben médiakampány is folyt, mely a nyitó rendezvény propagálásánál volt a legerőteljesebb.

21

Országos televíziókban és rádiókban egy spot tájékoztatott az eseményről. Több országos terjesztésű lap is hírt adott a rendezvényről, és a Fogadd el, fogadj el kampányról. Nagy hangsúlyt fektettek a helyi médiumok figyelmének felkeltésére is.

Képek a Fogadd el, fogadj el kampányból

7. Osztályfőnöki óra A Fogadd el, fogadj el közvélemény-formáló kapmányhoz kapcsolódva elindult a Kézenfogva Alapítvány „Osztályfőnöki óra” című programsorozata. Az Alapítvány szakemberei általános- és a középiskolás tanulóknak tartanak rendhagyó osztályfőnöki órát. Az egyre népszerűbb programmal, elsősorban a személyes kapcsolat révén a fiatalok félelmeit, idegenkedéseit, zavarait oldják, elősegítve a sérült emberek társadalmi befogadását. Az „Osztályfőnöki óra” elnevezésű országos programsorozat abban próbál segíteni, hogy a társadalom fiatal generációja új információkhoz juthasson, személyes tapasztalatokat szerezhessen sérült embertársairól, s ez által is közelebb kerüljön a megfelelő szemléletmód kialakításához.

Osztályfőnöki óra Forrás: www.kezenfogva.hu

Elsődleges cél, hogy az egészséges fiatalokat, az osztályfőnöki órák általi elérése, köztük és sérült embertársaik között személyes kapcsolatot teremtése. A program már Budapesten kívül több vidéki városban, Szegeden, Debrecenben, Veszprémben, Dunaújvárosban, Mosonmagyaróváron és Szekszárdon is elindult. A résztvevő iskolákban, szakemberek és maguk a sérült embertársaink segítségével, óravázlat alapján, osztályonként három osztályfőnöki órát tartanak. Az első órán egy rövid film levetítését követően, szakértő segítségével dolgozzák fel a témát, beszélgetnek a

22

tanulókkal. A második órán a szakember, és egy értelmi sérült ember részvételével folytatódnak a beszélgetések. Ezt követően a harmadik óra már a közös tevékenység jegyében telik. (képzőművészet, ének, sport, informatika, stb.) A már csatlakozott iskolák befogadóak a programmal kapcsolatban, szükségét elismerik, és támogatják az Alapítványt a megfelelő, nyílt, elfogadó szemléletmód kialakítása iránti törekvéseiben. Az első visszajelzések alapján a fiatalok nyitott érdeklődéssel fogadják a fogyatékosság problémáját, és a személyes kapcsolat sikerrel formálja véleményüket, oldja félelmeiket, és idegenkedésüket. (www.kezenfogva.hu/közvéleményformálás)

8. Médiatámogatás 2007-ben a médiatámogatók között volt a ,a

és az

, a

és a

, az

. Fontos megjegyezni, hogy a TV2 és a Sláger Rádió

is országos kereskedelmi médium! A Magyar Hírlap egy országos terjesztésű politikai napilap. Az Estmédia több helyi programajánló lapot üzemeltet. A Minimax egy előfizetéses gyermekcsatorna, az Index pedig az egyik legolvasottabb online portál. A programsorozatot anyagiakkal támogató szponzorok mellet legalább olyan fontosak a „reklámot” biztosító médiumok is. A megállapodás szerint a TV2 és a Sláger Rádió Társadalmi célú reklámként (TCR) ingyen sugározta a Fogadd el, fogadj el kampány beharangozó spotját. A TV2 Mokka című műsorában egy interjú keretében beszélhetett Pordán Ákos a Kézenfogva Alapítvány kampányáról. A Sláger Rádió híradásaiban is felhívta a figyelmet a rendezvényre több alkalommal. A Magyar Hírlap a programsorozat minden állomásáráról tudósított. Az aktuális cikk mindig az eseményt megelőző vagy annak napján jelent meg a lapban. Ezen szolgáltatások ellenében a három nagy támogató neve szerepelt minden kiadványon, promóciós terméken, hírlevélben, szórólapon, és ajándékon, valamint a kamion oldalán. A másik három médium kisebb szerepet vállalt magára, de ezek sem elhanyagolhatók. A Minimax a kampányt megelőző „Tündér vagyok” rajzpályázatot hirdette híradóiban, sugározta a pályázatot hirdető spotot és banner jelent meg a honlapjukon. Az Estmédia programajánlójába tette be a Fogadd el, fogadj el kampányhoz kapcsolódó rendezvényeket. Az Index hírei között szerepeltek az országjárás eseményei, illetve a

23

nyitóprogramhoz készült banner is ezen az oldalon volt látható. Az utóbbi három támogató neve is szerepelt a hírleveleken, plakátokon. 9. Médiafigyelés, médiaelemzés A 2007-ben lezajlott Fogadd el, fogadj el kampány média megjelenéseit gyűjtöttem össze az Observer Budapest Sajtófigyelő segítségével. A kampány idei első rendezvényét április 28-án Kecskeméten tartotta, ezután következett az országos nyitóprogram, május 1-jén Budapesten és a 18 állomás után október 11-én a Művészetek Palotájában zárult a rendezvénysorozat. Ennek megfelelően az áprilistól októberig tartó időszak televíziós rádiós, online és nyomtatott újságokban megjelent híreit vettem górcső alá. A fent említett időszak alatt 91 Fogadd el, fogadj el kampánnyal kapcsolatos megjelenése volt a médiában a Kézenfogva Alapítványnak az Observer Budapest Médiafigyelő által szemlézett sajtóban: 36 nyomtatott újságokban, 28 online médiumon, 15 rádióban és 12 televízióban. 10. Nyomtatott sajtó A hét hónap alatt tehát 36-szor, 10 féle újságban írtak a Kézenfogva Alapítvány Fogadd el, fogadj el kampányáról. A nyomtatásban megjelent írások médium szerinti eloszlását az alábbi diagram szemlélteti. Megjelenések megoszlása a nyomtatott sajtóban

Egyéb; 6

Magyar Hírlap; 17

Kisalföld ; 2 Metro, Országos Metro; 4 Népszava ; 7

A fenti diagramról látszik, hogy a megjelenések majdnem felét, pontosan 47%-át a

24

Magyar Hírlap hozta le a maga 17 cikkével. Fontos tényező itt, hogy a Magyar Hírlap, mint médiatámogató jelen volt a kampány alatt, és vállalta, hogy minden állomás programjairól tudósít. Mindezt anélkül, hogy újságírókat kellett volna mozgósítania, hiszen Baráth Andrea a Magyar Hírlap külsős újságírója. A lap tehát mindig egy kész cikket kapott, amit aztán az esetek többségében rövidítve, kishírként láthattunk viszont a kész újságban. A maga 19%-ával a második helyet foglalja el a Népszava, ahol 7 alkalommal közöltek információkat a Fogadd el, fogadj el kampánnyal kapcsolatban. Meglepett ez a magasnak mondható szám, és utánajártam mi lehet ennek az oka. Kérdésemre az Alapítvány kommunikációs vezetőjétől kaptam választ. A Népszava a 2006-os kampány médiatámogatója volt, azonban nem teljesítette a megállapodásban leírtakat, minimális szinten tudósított a rendezvényekről, nem volt hatékony, nagyon kevés embert értek el az említett sajtóorgánumon keresztül. Az alapítvány így nem hosszabbította meg a szerződést, és új médiatámogatókat keresett, így lett a 2007-es évben a nyomtatott újságok közül a legnagyobb támogató a Magyar Hírlap. Baráth Andrea

szerint

kompenzálásnak

tekinthető

a

Népszava

2007-es

magas

megjelenésszáma, nem beszélve arról, hogy egy ellenlábas lap kapta meg ebben az évben a lehetőséget. Hangsúlyoznom kell azonban azt is, hogy egy új újságíró is került a laphoz, aki személyes kapcsolatban áll Baráth Andreával, és ennek az ismeretségnek is köszönhetőek voltak a Népszavában megjelent tudósítások. A Metro budapesti és országos kiadásában is többször lehozta az országjárással kapcsolatos híreket. A budapesti kiadásban 3, az országosban 1 számban jelent meg a rendezvénysorozattal kapcsolatban tudósítás. Így a Metro adta az összes nyomtatott megjelenés 11%-át. A Kisalföld egy regionális napilap, mely Győr-Moson-Sopron Megyében jelenik meg, és a maga 2 írásával (6%) kiemelkedik a többi megyei és regionális napilap közül. Érdekességként szeretném megemlíteni, hogy a Kisalföldnek Göncz Árpádné is előfizetője, ugyanis az elnök asszony Győrből származik. Nem találtam azonban arra utaló jelet, hogy az ő személyének hatására jelentek volna meg cikkek, ugyanis a vele készített interjú során elmondta, hogy a lap elkötelezettje minden kezdeményezésnek, ahol hátrányos helyzetű emberek segítése a cél. A diagram utolsó szeletét, az egyéb lapok adják, összesen 6 cikkről (17%) van szó, melyek a BUSZ, a Színes Bulvár Lap, a Fejér Megyei Hírlap, a Helyi Théma VI. kerület, a Napló és a Heti Válasz hasábjain voltak olvashatóak.

25

Egy nyomtatott újság esetén fontos a cikk elhelyezése is: a páratlan oldalon levő írásokra vetődik először a tekintetünk. Az általam vizsgált 36 cikk közül 12 került páratlan oldalra és 24 páros oldalra. Két újságban került címlapra a rendezvény. A Helyi Théma VI. kerület május 16-án és a Magyar Hírlap augusztus 8-án hozta címlapon a Fogadd el, fogadj el kampány előzetesét. A Magyar Hírlap a Sziget Fesztivál kapcsán említette meg az alapítvány és a kampány nevét, ezt nem sorolhatjuk a kifejezetten a témáról szóló cikkek közé. Jellemző volt továbbá, hogy inkább a hátsó oldalakra helyezték az írásokat, melyek általában kishír formájában jelentek meg, és a felület 1/32 részét foglalták el. 11. Online média Online Portálokon összesen 28-szor írtak a Fogadd el, fogadj el kampányról. Itt már szélesebb skálán mozog a honlapok neve. A 28 megjelenés 14 különböző oldalon írtak a kampányról. A következő diagram mutatja be eloszlásukat.

Megjelenések megoszlása az online médiumok között

Egyéb; 8

Metro Online; 5

Hírextra; 4 Uno.hu; 2 Híradó Online; 3

Magyar Hírlap Online; 3

Stop.hu; 3

A diagramról leolvasható, hogy nem volt kiemelkedő portál. A Metro Online a maga 5 cikkével vezeti a sort. Azt követi a Hírextra négy tudósítással, majd 3-3 megjelenéssel a Magyar Hírlap Online, a Stop. hu és a Híradó Online. A nyomtatott újságokhoz képest, ahol a Magyar Hírlap magasan az első helyen állt a 17 cikkel, az online oldalra csak 3 került fel. Az Uno.hu kétszer számolt be az országos rendezvénysorozatról. A Magyar

26

Rádió Online, a Hír Tv Online, a Világgazdaság Online, a Hajdú Online, az Inforádió.hu, Kiskegyed Online, a Békés Megyei Hírlap Online és a Népszava Online is 1-1-szer írt az eseményről. A Magyar Hírlappal hasonló helyzetbe került a Népszava is, hiszen míg a nyomtatott újságban 7-szer, az online oldalon csak 1 alkalommal jelent meg cikk. Az online megjelenések esetében lehetőségem volt tartalmi elemzést is végezni, ami nem hozott igazán érdekes eredményt. Sajnos ilyen hosszú idő elteltével a megjelenés után már nem tudtam minden cikket megnyitni, de a rendelkezésemre állók is valósághű eredményt mutatnak: minden írás sajtóközlemény-adaptáció volt, melyen az újságíró többet, kevesebbet változtatott. Hosszúságukat tekintve fél és egy oldal között mozogtak, ami nyomtatottal összehasonlítva nagyobb felületet jelent. Illusztrációt egyetlen esetben találtam a Stop.hu április 25-i a Fogadd el, fogadj el kampány nyitóeseményét propagáló cikke mellett, amelyen fogyatékos emberek nem láthatóak, hanem csak a kampány „arca”, a kamion. A sérült emberekről szóló hírek illusztrálása komolyfejtörést okoz az újságíróknak, mivel ezzel a problémával kutatásaim során többször is találkoztam, interjúim során kérdeztem erről is a szakembereket. 12. Televízió 12 alkalommal szerepelt a Kézenfogva Alapítvány a Fogadd el, fogadj el kampány kapcsán a televízióban. A Magyar televízió 1-es csatornája adta a megjelenések felét: 6szor volt szó a kampányról. Májusban a nyitóesemény napján , illetve néhány nappal utána Pordán Ákost invitálták a Napkelte stúdiójába, hogy beszéljen a kampány lényegéről, majd a záróprogram kapcsán ismét az ügyvezetőt kérdezték az országjárás sikerességéről. Három alakommal a Híradóban hívták fel a figyelmet az alapítvány közvéleményformáló rendezvénysorozatára. A Hír Tv a maga három megjelenésével a második helyen áll, híreikben számoltak be az eseményről, nem került sor interjúra. A TV2 médiatámogatója volt az eseménynek, tehát elsősorban azt vállalta, hogy a nyitórendezvényt népszerűsítő spotot ingyen sugározza, ezenkívül október 5-én Pordán Ákos a Mokka vendége volt, ahol a kampány jelentőségéről beszélt. A Duna Tv és az ATV is híreiben egyszer számolt be a Fogadd, el fogadj el kampányról.

27

Megjelenések megoszlása a televíziók között ATV; 1 Duna Tv; 1

M1; 6

Hír Tv; 3 TV2; 1

13. Rádió A különböző rádiókban 15-ször volt szó a Fogadd el, fogadj el kampányról az Observer Budapest Sajtófigyelő Kft. adatai szerint. A Klub Rádió programajánlójába 6-szor került be a Kézenfogva Alapítvány rendezvénysorozata. A Danubius Rádió híreibe 4 alkalommal kerültek be a kampánnyal kapcsolatos információk. A korábbi években a Danubius Rádiótól jóval nagyobb támogatottságot kaptak, azonban a 2005-ös vezetésváltás és az ezzel együtt járó stratégiai váltás következtében már nem számíthatott az Alapítvány a továbbiakban az addig megszokott segítségre. A Sláger Rádió is a hírműsorában tudósított a közvélemény-formáló programról, összesen 3-szor. A Sláger Rádió médiatámogató révén a nyitóeseményhez készített spotot is sugározta a hírekben közöl információk mellett. A PontFM és a Civil Rádió a nyitórendezvényről számolt be egy-egy hírként. Megjelenések megoszlása a rádiók között

PontFM; 1

Civil Rádió; 1 Klub Rádió ; 6

Danubius Rádió; 4 Sláger Rádió; 3

28

Az alábbi diagram a megjelenések időbeli eloszlását mutatja. A televíziók és rádiók esetében egyértelműen megállapítható, hogy csak a nagyobb eseményekről adtak hírt, vagyis a május 1-jei nyitó- és az október 11-i zárórendezvény kapcsán voltak megjelenések. Ennek oka az, hogy az Alapítvány e két nagy programról adott ki sajtóközleményt, valamint sajtótájékoztatót is tartott, illetve fokozott figyelmet fordított hírek generálására. A személyre szóló leveleket küldött a különböző médiumok azon képviselőinek, akikkel korábban is tartották a kapcsolatot hasonló rendezvények kapcsán, és ezúton kérték őket, hogy biztosítsanak lehetőséget egy interjúra, de legalább jelentessenek meg a Fogadd, el Fogadj el kampányról információkat. Tehát ennek a plusz munkának, és különleges figyelemnek is köszönhetőek a májusi és az októberi nagy számú megjelenések. A nyomtatott és online médiumok esetében is ez a tendencia figyelhető meg, azzal a kivétellel, hogy a Magyar Hírlapban viszonylagos rendszerességgel jelentek meg cikkek a kampányról. Megjelenések időbeli megoszlása áprilistól októberig db 10 8 6 4

hó

Nyomtatott

Tv Rádió

október

szeptember

augusztus

július

június

május

április

0

Online

médium

2

29

14. 1%-os kampány A Fogadd el, fogadj el kampány mellett nagy médianyilvánosságot kap az elmúlt években az 1%-os adomány-gyűjtés. A két kampány nem összehasonlítható, hiszen a céljuk, megjelenésük formája, időzítésük teljesen különböző. A Fogadd el, fogadj kampány célja a közvélemény-formálás, egy hosszabb időszakon át tartó, több helyszínen megjelenő program. Az 1%-os kampány egy adománygyűjtő akció, mely minden évben azonos egy-két hetes periódusban jelenik meg, célja, hogy minél több adózó anyagi támogatását megnyerjék. A Kézenfogva Alapítvány az adófelajánlások 1%-nak gyűjtése során különleges és egyúttal nagyon nehéz helyzetben van. Mint informális ernyőszervezet, tagsággal nem rendelkezik, munkája leginkább módszertani jellegű, szoros kapcsolatban nem állnak értelmi sérült embereket nevelő családokkal. Azok a civil szervezetek, akik munkáját elsősorban segítik, maguk is 1% gyűjtők, tehát rájuk nem építhetnek. Valódi célcsoportot képeznek azok az adózók, akik 1% ügyben nem elkötelezettek és azok, akik nem éltek eddig még adójuk 1%-nak felajánlásával. Az Alapítvány 2001 óta minden évben elemzi az adománygyűjtési akció eredményeit, és a hibákból tanulva próbálnak még hatékonyabban több potenciális adakozót elérni. Az alábbi táblázat mutatja a 2001 és 2005 közötti 1%-os kampányok pénzügyi összefoglalóját, ezeket az adatokat a Kézenfogva Alapítvány engedélyével használom fel. Az 1%-os kampányok hozama a megjelenések száma, a bevételek és a ráfordítások tükrében Megjelenések száma

Bevételek:

Ráfordítás:

Nettó hozam:

(Ft)

(Ft)

(Ft)

-

3.100.000

300.000

2.800.000

243

-

7.750.000

1.500.000

6.250.000

2003.

252

-

12.890.000

1.900.000

10.990.000

2004.

222

106.000

16.789.000

6.500.000

10.279.000

2005.

202

180.000

10.700.000

8.600.000

1.900.000

Média (db)

DM (db)

2001.

n.a.

2002.

Forrás: Kézenfogva Alapítvány: 1%-os kampányok összehasonlító elemzése (2005)

30

A 2001-es évhez nem találtam média-megjelenésekről adatokat, így csak a pénzügyi oldalt tudom megvizsgálni. A későbbi évek tekintetben szinte nevetségesen alacsonynak hat a 300 000 forintos összeg, amit arra fordítottak, hogy felkeltsék az adózók figyelmét. Ennek egyik oka, hogy nem volt hagyománya az adományozás ezen formájának. Az adózó emberek sem tudták pontosan, hogy mit is jelent az, hogy rendelkezhetnek adójuk 1%-ával, illetve a másik oldalon az alapítványoknak, szervezeteknek sem volt tapasztalata, hogy hogyan tudják a legtöbb embert meggyőzni arról, hogy mellettük foglaljanak állást. Nem tudhatták azt sem, hogy mekkora bevételre számíthatnak, így óvatosan kellett bánni a pénzzel, amikor a kampányt szervezték. Nem volt tehát igazán átgondolt, tervezett kommunikáció, azonban sikerült az alapítványnak a befektetett összeg több mint tízszeresét begyűjteni, egészen pontosan 3 100 000 forint bevételről van szó, a tiszta haszon, tehát 2 800 000 forint. Az első év sikere után nem volt többé kérdés, hogy erre pénzt kell áldozni, mert nagy bevétel forrása lehet az adóbevallási időszak. A 2002-es évben 1 500 000 forintra emelkedett a befektetett összeg, és ismét szépen megtérült: 7 750 000 forint folyt be a kampány kapcsán az Alapítvány számlájára, ami 6 250 000 forint pluszforrást jelentett. A következő években nőtt a ráfordítás, egyre tudatosabb, tervezettebb médiakampányok követték egymást, melyeknek meg is volt az eredménye. A csúcsot a 2003-as év jelentette a maga 10 990 000 forintos profitjával. A 2004-es év is sikeres volt, szintén 10 millió forint feletti nyereséggel. 2005 hozta a változást. A kiadások borzasztóan megnőttek, egyre elterjedtebb lett a hirdetések, reklámok megjelenése más szervezetek oldaláról is, a verseny kiéleződött. Ennek megfelelően egyre több, egyre figyelemfelkeltőbb és magával ragadóbb reklámra volt szükség. ezek egyértelműen magasabb költségeket vonzottak magukkal, de az előző évek rendkívül sikeres kampányai nyomán nem volt kérdés, hogy erre áldozni kell. A várt eredmény azonban elmaradt. A kiadás oldalon 8 600 000 forint, a bevétel oldalon 10 700 000 forint állt, a haszon tizedére csökkent. Komoly fejtörést okozott az Alapítványnak, hogy mi történhetett. A sokk után azt kellett kinyomozni, általános-e az eset, előállt-e egy Gyermekrák-szindróma, vagy az Alapítvány kampányában kell keresni a hibákat? (Gyermekrák-szindróma: Az elmúlt években a Gyermekrák Alapítvány mérhetetlenül nagy 1%-os bevételre tett szert, ezt kampányaiba visszaforgatva uralni tudta a teljes médiát. Mindig fizetőképes keresletet jelentett, s megtehette, hogy a teljes

31

kampányidőszakban minden szinten folyamatosan jelen lehetett. Félő volt, hogy sok szervezettől újabb adófelajánlót von el.) Több alapítvánnyal felvették a kapcsolatot, hogy választ kapjanak a kérdésre, azonban az eredmény azt igazolta, hogy az alapítvány kommunikációjával volt a probléma, ugyanis a megkérdezett szervezetek bevétele egyetlen esetben sem csökkent ilyen mértékben, sőt növekedést mutatott. Az Alapítvány komoly kutatásba kezdet, hogy mit kellene megváltoztatni, egy felmérés kapcsán azt is szerették volna megtudni, hogy hogyan tudják a leghatékonyabban elérni a célközönséget, és még pontosabban meghatározták, hogy milyen csoportok is tartoznak oda, illetve, hogy kikkel lehetne még bővíteni. A környezet vizsgálata kapcsán egy szembetűnő változással álltak szemben, amire nem fordítottak kellő figyelmet a kampány időbeli megtervezése kapcsán: Az 1% intézmenyrendszer működése óta (2001) az adóbevallások postára adásának határideje február 15. volt az adószámmal rendelkező magánszemélyek részére. Március 20-ig kellett benyújtani az önadózóknak, illetve az 1%-os felajánlások munkahelyen való leadásának határideje is ez volt. 2005-ben megváltoztatták a jogszabályt:a március 20-i határidőt kitolták május 20-ra, a rendelkező nyilatkozatot pedig április 25-ig kellett leadni a munkahelyeken. Az időpontok megváltoztatása megnehezítette a kampány időzítésének meghatározását. Nyilvánvaló volt, hosszabb kampányra van szükség, mint eddig, ami több megjelenést jelent és több költséget is. A kampány minőségét és megjelenését tekintve 2002 és 2004 között egy az Alapítvány munkáját tárgyilagosan bemutató spot hívta fel a figyelmet. Ebben az időszakban TV-ben , rádióban, nyomtatott sajtóban, interneten, és 2004-ben már nem csak a médián keresztül, hanem könyvelőknek és magánszemélyeknek küldött DM-levelekben is kérték, hogy támogassák az Alapítvány munkáját. 2005-ben egy új spotot forgattak, melynek célja a tárgyilagos hangnem megtörése volt, egy családi történettel szerettek volna az érzelmekre hatni. A bevált TV-s, rádiós, interneten és nyomtatott sajtóban megjelent hirdetések mellett, behúzásokat tettek újságokba, a CIB Bankon keresztül DM-leveleket jutattak el a magánszemélyekhez, valamint city-lighttal is próbálkoztak. A

médiában

a

megjelenések

száma

nagyságrendileg

nem

változott,

azok

átrendeződését viszont évről évre tapasztalhatták, attól függően, hogy az adott évben hol sikerül nagyobb kedvezményt elérni. Általános megfigyelés, hogy TV-ben rádióban egyre nehezebb olcsón megjelenni. Mind a TV-k mind a rádiók rájöttek, hogy

32

van fizetőképes kereslet (Gyermekrák Alapítvány), ezért egyre kevesebb engedményt adnak. És bár megjelenéseik száma nem csökkent, ráfordításaik emelkedtek. 2005-ben vezető és támogatási stratégiaváltás miatt elveszett a Danubius Rádiót, mint fő rádiós támogatót, így rádiós megjelenések csökkentek, viszont bejöttek a vidéki rádiók, akik helyi szinten sugározták a spotot. Természetesen ez nem válthatta ki egy ismert kereskedelmi csatorna hirdetés kiesését. Kezdett egyértelművé válni, hogy minden szinten képtelen az Alapítvány hirdetni. A mennyiségi megjelenés egy idő után nem hoz a ráfordításnak megfelelő bevételt, tehát a minőségi, a célirányos megjelenés felé kell lépni. Ki kell választani azokat a felületeket ahol megjelenik a hirdetés, de ez egy alapos kutatás – felmérés nélkül szinte lehetetlen, sötétben tapogatózás. Ennek hatására, és az eredményesség reményében a Kézenfogva Alapítvány megbízásából az NCA támogatásával a Socio-Balance Közvélemény- és Piackutató Kft. két részből álló közvélemény-kutatást végzett 2005. decemberében és 2006. januárjában, melyből a felmerült problémákra szerettek a megoldást segítő válaszokat kapni. A teljes lakosságra reprezentatív felmérésben kérdeztek embereket, hogy élnek-e annak lehetőségével, hogy eldönthetik milyen szervezet kapja meg adójuk 2x1%-át, és ha igen, mi alapján döntenek, hogy melyik legyen. Megkérdezték a várhatóan adózóktól mennyire szívesen rendelkeznének személyi jövedelemadójuk 1 %-áról a Kézenfogva Alapítvány javára. A válaszokat egy 5-ös skála segítségével kellett kifejezni, ahol az 1-es azt jelenti, hogy egyáltalán nem szívesen és az 5-ös azt, hogy nagyon szívesen rendelkeznének. Jó eredmény született, 3,8 pontos átlag. Legmagasabb a rendelkezési hajlandóság a 8 általános végzettek körében (4,4), a 100.000 Ft alatti háztartási nettó jövedelmet bírók körében (4,1), az egy gyermeket nevelők között (4,0), a Dél-Dunántúlon (4,5), általában a városon lakók között (4,0), a Blikk olvasók körében (4,0). (Socio-Balance Közvélemény- és Piackutató Kft. kutatása a személyi jövedelemadó 1 illetve 2 x 1 százalékáról való rendelkezésről a magyar lakosság körében, 2006) A kutatások eredményeként a következő konzekvenciát vonták le: Egyértelműen csökkenteni kell a kampányra fordított összeget, hiszen bebizonyosodott – látva az előző évek statisztikáját -, a költségek és a nettó hozam között nincs lineáris összefüggés. Emellett át kell gondolni, hogy érdemes-e a magas költségvetésű, de kevés megjelenést biztosító, országos tv-kben gondolkozni, helyette nyitni kell a helyi

33

médiumok felé. Egy kis kitérővel a kérdőíves megkérdezésre szeretnék utalni: néhány szolnoki ismerősöm is kitöltötte a tesztet, és aki arra a kérdésre, hogy hallott-e a Kézenfogva Alapítvány Fogadd el, fogadj el kampányáról, igennel válaszolt, szinte mind bejelölte, hogy a Szolnok TV-ből ismerte a rendezvénysorozatot, mellesleg a kampány Szolnokot nem is érintette. Ez is mutatja, hogy növekszik a helyi televíziók és rádiók jelentősége. A helyi médiumok mellett az újságokban megjelenő hirdetések minél nagyobb szorgalmazása, illetve erős DM-akció a könyvelők és a bankok irányába is. Minden esetben a minőségre kell koncentrálni, nem feltétlenül a mennyiségre, hiszen ha túl sokszor látunk valamit, úgymond a csapból is az folyik, az akár bumeráng-effektust is kiválthat. Egy lehetséges időzítés szerint a DM leveleket már február elején ki kellene küldeni, míg az újság hirdetéseket februárra és áprilismájusra, a TV-rádió spotok sugárzását pedig májusra kellene tenni. Az évek múltán egyre több szervezet ismerte fel, hogy nagy pénzösszegekre tehetnek szert, ha ők maguk is pénzt áldoznak a kommunikációra, vagyis a PR-re. Az egyébként nagy, és mondhatjuk, hogy ismert szervezetnek számító Kézenfogva Alapítvány eddig jónak mondható helyzete sokat romlott, már nem volt elég egy spotot levetíteni, vagy egy hirdetést kitenni. A hirdetéseknek olyanoknak kellett lenniük, hogy magukra vonják a nézők, hallgatók figyelmét. A következőkben ezen felismerés alapján szeretném összehasonlítani a 2006-2007-es kampányt. 15. 2006-2007. év összehasonlító elemzése 2006-ban nem forgattak új spotot, a családi történetet megjelenítő 2005-ös kisfilm feladata maradt, hogy ismét adózókat, és lehetőleg minél többet, állítson a Kézenfogva Alapítvány mellé. A rádió és tv spotot hirdetések, több újságban behúzás, balusztrádok erősítették. A különböző televíziókban 66-szor, rádiókban 54-szer ment le a film társadalmi célú reklámként. 112 500 behúzás került be újságokba, 190 000 emberhez jutott el a CIB Bankon keresztül a befizetett adó 1%-áról az alapítvány javára rendelkező nyilatkozata. 10 000 könyvelőt kerestek meg, hogy hívják fel ügyfeleik figyelmét arra a lehetőségre, hogy adójuk 1%-ával az értelmi és halmozottan sérült embereket támogathatnak. Sokkal átfogóbb, több oldalról megközelített kampány volt

34

a 2006-os, meg is hozta a várt eredményt. Sikerült elérni a kitűzött célt, a 2006-os bevétel jelentősen meghaladta a 2005-öst, bár a rendelkezésre álló költségvetés is jóval magasabb volt. 2007-ben újabb ötletekkel gazdagította és egyre tudatosabban használta kommunikációs eszközeit az Alapítvány. A 2006-ban használt csatornák mellett, interneten is hirdettek bannerek segítségével, 681 766 emailt küldetek ki, melyben szintén arra kérték az embereket, hogy adójuk 1%-ával segítsék a Kézenfogva Alapítvány munkáját. A spot a tv mellett 9 alkalommal Palace mozikban is lement. A már hagyományosnak mondható tv és rádió reklámok száma a következőképpen alakult: 81-szer sugározták televíziók és 243 alkalommal rádiók, 59-szer jelent meg nyomtatott sajtóban hirdetés. A behúzások száma jelentősen csökkent az elmúlt évhez képest: 26 500-ra. Ezzel ellentétben jelentősen nőtt direkt marketinges levelek száma: 225 000-et a CIB Bankon keresztül küldtek ki, 10 000 levelet juttattak el könyvelőkhöz és ami a tavalyi évhez képest újdonságnak számított 12 000 céget is megkerestek. Jóval több csatornát használtak az utolsó kampánykor, mint 2006-ban, azonban a várt eredményt nem hozta meg, a bevétel a 2005 körüli összeghez közelített. Ez az év újból arra kényszerítette az alapítvány munkatársait, hogy átgondolják, mi nem sült el jól, mit kellene másként csinálni. Teljesen világos, hogy egy Gyermekrák Alapítvány, amely 2006-ban több mint 413 000 000 forint bevételre tett szert, könnyebben áldoz nagyobb összegeket is, és esetleg nem kell minden fillér helyét pontosan meggondolni. Nincs könnyű helyzetben a Kézenfogva Alapítvány, amikor ilyen és ehhez hasonló szervezetekkel kell felvenni a harcot a nézők figyelméért. Baráth Andrea vetette össze 2005-2007. év közötti kampányokat kommunikációs szempontból, és több olyan felvetése is volt, melyet érdemes lenne a következőkben figyelembe venni, és a 2008-as spot forgatása előtt ezeken a kérdéseken elgondolkodni: Miért támogassa egy ép ember fogyatékos társait? Véleményem szerint nem könnyű a válasz, hiszen annyi alapítvány, szervezet küzd az adózók támogatásáért, és valószínűleg egy daganatos vagy éhező gyermek látványa „könnyebben kinyitja az emberek pénztárcáját”. Ezért valami olyan különlegeset kell mutatni, amiből azt láthatják a nézők, hogy a fogyatékossággal élő emberekről nem

35

szabad lemondani, hiszen ők is a társadalom tagjai, és megfelelő fejlesztéssel, rehabilitációval ők is képesek értékteremtő munkát végezni Ismét a kérdőív elemzésére szeretnék előre utalni. A kérdések között szerepelt az is, hogy a sérült emberek integrációját milyen műsorok segítenék elő, a legtöbben, 54-en azt a választ jelölték meg, hogy látni szeretnék, hogy a fogyatékossággal élő emberek képesek értékteremtő munkára. A kampány során az emberek tudomására kell hozni, hogy a Kézenfogva Alapítvány hogyan segít a fogyatékos embereken? Hiszen mindenki szereti tudni, hogy mire költik azt a pénzt, amivel segít. A hirdetésekben a 30 és 50 év közötti munkavállalókat kell megszólítani, érdemes lenne ép és fogyatékos embereknek együtt szerepelni, és esetleg egy közéleti személyiséget megnyerni arra, hogy álljon az ügy mellé. A javaslatok között szerepelt az is, hogy nem elegendőek a tv-ben, rádióban sugárzott spotok, valamint a hirdetések, hanem rendezvények szervezésével, sajtóközlemények kiadásával kell generálni a figyelmet. A következőkben a Kézenfogva Alapítvány 2006. és 2007. évi spotját hasonlítom össze, amiből esetleges következtetések vonhatók le azzal kapcsolatban, hogy miért volt sikeres a 2006-os kampány és mi lehetett az oka a 2007-es kampány kudarcának?

Kép a 2006-ban játszott tv spotból

Kép a 2007-ben játszott tv spotból

A 2006-os spot mint már említettem az előző évben készült. Egy kedves családi történetként indul a film, melyet fotóalbumszerűen tárnak a néző elé: Judit és Laci

36

(a képen látható férfi és nő) összeházasodnak, majd hamarosan két kislányuk születik, és élik az átlag családok boldog hétköznapjait. Ekkor hirtelen egy dramaturgiai váltással azt mondja a narrátor: „Így is történhetett volna, de Gábor sérülten született.” Az eddig kellemes zenei háttér nincs tovább, a történet új irányt vesz, Judit egyedül marad a fogyatékos kisfiúval, Laci elhagyja a családot. A záró mondat a korábbi dramaturgiai váltással cseng össze: „Történhetett volna másként is, de így történt.” A film végén Göncz Árpádné kéri az adózókat, hogy támogassák a Kézenfogva Alapítványt. A film véleményem szerint azt a gondolatot ébreszti a nézőben, hogy akár vele is megtörténhet, vagy megtörténhetett volna, ez kétféle reakciót válthat ki, vagy elfordítja a fejét és azt mondja velem biztos nem fog megtörténni, vagy tényleg segíteni fog. A film az is sugallhatja, hogy ha valaki fogyatékos gyermeknek ad életet és senkire nem számíthat a környezetében, a Kézenfogva Alapítványhoz fordulhat, és ott támogatást talál, ahhoz azonban, hogy ez így legyen, pénzre van szüksége az Alapítványnak, tehát adója 1%-ával most segítse a munkájukat. Pörgőssé teszi a filmet, hogy egy narrátor meséli végig a történetet, a szereplők nem szólalnak meg, azonban nem feltétlenül szerencsés megoldás, nem annyira hiteles, mintha az anyuka szájából hallanánk. A 2007-es film a Fogadd el, fogadj el kampány színvilágához igazodik, ami kommunikációs szempontból előny, hiszen a különböző filmek erősítik egymást, és előbb utóbb erről a zöld színről a Kézenfogva Alapítvány fog mindenkinek eszébe jutni. Koncepciójában, színvilágában meghatározó váltás történt. A spotban értelmi fogyatékos emberek beszélnek az életükről, az álmaikról, az érzéseikről. Ennek célja az, hogy a többségi társadalom tagjai lássák, az ő álmaik, vágyaik teljesen olyanok, mint bárki másé. A legelső megszólaló Kiss Botond, aki az És a nyolcadik napon című előadásban játszik, azonban sajnos ez nem derül ki azok számára, akik nem látták a darabot. Véleményem szerint a képi megjelenítés formája nem szerencsés. Mozaikszerűen a saját arcát ábrázoló képdarabok veszik körül a beszélőt. Zavart okoz a nézőben, nem kelt pozitív érzéseket a fogyatékos emberekkel szemben. Az alapötlet, hogy szólaljanak meg az érintettek nagyon jó, csak nem lett továbbgondolva, hogy hogyan tegyék ezt. A kérdőíves felmérésből is kiderül, hogy az emberek szeretnék fogyatékos társaikat a tv-ben látni, de nagyon alaposan végig kell gondolni, hogy ez

37

milyen formában történjen, nehogy visszájára süljön el a dolog. A hiba az volt a filmben véleményem szerint, hogy nem fogalmazták meg a szereplők, mit szeretnének, és miért! Egy narrátor mondja el az adószámot és kéri, hogy segítsék az Alapítvány munkáját. Jobban fel kellett volna hívni a figyelmet! A kérdőívből szerzett és személyes tapasztalataim alapján azonban mindenképp erősíteni kell azt a vonalat, hogy sérült emberek álljanak ki, és kérjék a segítséget, hiszen ez hiteles, nincs közvetítő, és láthatóvá válnak azok az emberek, akik a támogatást kapják. Néhány szóval szeretnék ki térni a 2007-es rádióspotra is. 30 másodperc alatt próbája összefoglalni, hogy miért van szüksége az Alapítványnak ezekre az 1%-okra. Ez nagyon rövid idő erre, nyilvánvaló, és mégis 5 másodpercnyi időt arra szántak, hogy egy kellemes hang elmondja az Alapítvány adószámát, nem hiszem, hogy ott ülnek az emberek a rádió előtt papírral és tollal a kezükben, hogy várják, mikor fogják elmondani a Kézenfogva Alapítvány adószámát. Ezt a szerintem elég nagy hibát, fölöslegesen fizetett 5 másodpercet szerettem volna kiemelni.

III. Kutatás 1. Kérdőíves megkérdezés Az újságírók, a szakmában dolgozó emberek véleménye, illetve a szekunder adatgyűjtés során kapott eredmények mellett szerettem volna megtudni, hogy milyen az utca emberének a fogyatékossággal élő emberekről a tudása és, hogy hogyan viseltetik a többségi társadalom sérült társaikkal szemben. A kérdés megválaszolása érdekében kérdőívet készítettem. A kutatásom célja az volt, hogy megtudjam: -

milyen a viszony a többségi társadalom és a sérült emberek között (ép emberek szerint)?

-

mi a média szerepe abban, hogy a fogyatékos és ép emberek közelebb kerüljenek egymáshoz?

-

Eléri-e az előbbi célt a média jelenleg?

38

2. Kutatás módszertana A kérdőíves megkérdezés mellett döntöttem. A mintavételi eljárás önkényes volt, vagyis teljesen véletlenszerűen választottam ki a válaszadókat, minden megkérdezett a többségi társadalom tagja volt saját bevallása szerint. A minta 100 fős, a teszt önkitöltős volt. Nyitott és zárt kérdések egyaránt szerepeltek rajta. A zárt kérdések között volt eldöntendő, besorolásos és többválasztásos besorolásos. 3. Kérdőívelemzés A kérdőívet összesen tehát 100 ember töltötte ki, 57 nő és 43 férfi. A nők közül 10 fő volt 19 év alatti, 24 fő 20-29 év közötti, 7 fő 30-39 év közötti, 8 fő 40-49 év közötti és 8 fő 50 év feletti.

A válaszadó nők életkor szerinti aránya

40-49 14% 30-39 12%

50< 14%

A válaszadó férfiak életkor szerinti aránya

<19 18%

50< 19% 40-49 14%

20-29 42%

<19 5% 20-29 41%

30-39 21%

Az 57 nőből 47 ismer sérült embert, közülük 28 esetben beszédtéma a fogyatékos emberek ügye, bár többen hozzátették, hogy nem mindennapi téma, de ha valami kapcsán szóba kerül, akkor nem kezelik tabuként. 17-en válaszolták azt, hogy bár ismernek fogyatékossággal élő embert, nem beszélnek egyáltalán a fogyatékos témáról. Meglepő eredmény, hogy 2 ember is azt válaszolta, hogy ismer sérült embert, de kerülik a témát, és tabuként kezelik a környezetükben. 10 nő válaszolta azt, hogy nem ismernek sérült embert, de közülük 6-uknál beszédtéma a fogyatékos emberek ügye, 4-en jelölték meg, hogy kerülik a témát, és senki környezetében nem kezelik tabutémaként. A megkérdezett 40 év feletti nők valamennyien ismernek fogyatékossággal élő embert. 10 nő volt, akinek a környezetében nem él sérült ember, ők mindannyian 40 év alattiak. Közülük 6-an beszélnek a fogyatékos emberekkel kapcsolatos témákról, 4 ember

39

környezetében kerülik a témát. Összességében azt mondhatjuk, hogy az 57 nő közül 34en nem zárkóznak el, hogy a fogyatékos emberek mindennapjairól beszélgessenek, 21Ismer-e fogyatékossággal élő embert? nem ismer 16%

en jelölték be, hogy kerülik a témát, két esetben pedig tabuként kezelik. 43 férfi is kitöltötte a kérdőívet. 2-en voltak 19 év alattiak, 18-an 20-29 év közöttiek, 9-en

ismer 84%

30-39 év közöttiek, 6-an 40-49 év közöttiek és 8-an 50 év felettiek. 37-en

ismernek fogyatékossággal élő embert, közülük 22-en beszélnek a témáról, 15-en kerülik. Mindössze 6 férfi nem ismer fogyatékos személyt. Az ő esetükben 4-en ettől függetlenül nem terelik el a beszélgetés fonalát, ha sérült emberek kerülnek szóba. A nőkhöz hasonlóan minden megkérdezett 40 év feletti férfi ismer fogyatékossággal élő embert. A 6 ember esetében, akik nem ismernek fogyatékos személyt, 4 fő válaszolta azt, hogy ha a fogyatékos emberek kerülnek szóba, nem fagy meg a beszélgetés, és nem igyekeznek kerülni a témát, 2-en kerülik. A férfi válaszadók körében senki nem karikázta be azt a lehetőséget, hogy tabutémaként kezeli a fogyatékosok ügyét. A statisztikai kérdések után következett az első nyitott kérdés, melyből azt szerettem volna megtudni, hogy mi az első szó, gondolat, ami a fogyatékos szóból az emberek eszébe jut? Nagyrészt azokat a válaszokat kaptam, amire számítottam: a két leggyakoribb, Hogyan jellemezné a többségi társadalom és a fogyatékossággal élők viszonyát?

jelzőként

a

amit

kifejezetten

fogyatékos

helyett

használtak a sérült (21 válasz) és a kerülik a témát 38%

beteg (8 válasz) szavak voltak. A

tabu 2%

DeJure beszélnek róla 60%

felmérést

Alapítvány készített

1998-ban azzal

kapcsolatban, hogy mely kifejezések ajánlottak, kerülendők és kifejezetten sértők a különböző fogyatékossággal

élő emberek megnevezésére. A sérült szó az elfogadható kategóriába esik, azonban a beteg minden esetben sértő megnevezésként van jelölve. amellett, hogy sértő egy fogyatékos emberre azt mondani, hogy beteg, egyáltalán nem is helytálló, hiszen a

40

betegségből meg lehet gyógyulni, a fogyatékosságból nem. Ennek megfelelően az ép emberek megnevezés helyett sem helyes az egészséges ember kifejezés használata. A sérült és beteg jelzők tehát a fogyatékos szó helyettesítésére szolgáltak. Az asszociációk tekintetében is két meglehetősen gyakran előforduló megjelölést emel ki. A hátrányos helyzet (12 válasz) és a hiányosság (14 válasz), ami elsőre eszébe jutott jó néhány embernek. A következő diagramból látszik, hogy milyen szinonimákat találtak a megkérdezettek a fogyatékos szóra, vagy épp mire asszociáltak. 7 megkérdezett személy

nevezett

meg

konkrét

fogyatékosságot,

háromszor

szerepelt

a

mozgáskorlátozott, négyszer a vak és háromszor hallásában korlátozott és egyszer a beszédében korlátozott jelző. Hatan írták azt, hogy a fogyatékos szóról egy segítségre szoruló ember jut eszükbe. Háromszor szerepelt a korlátozott szó. Két ember gondolta azt, hogy a fogyatékosság az egyenlő valamilyen károsodással, szintén ketten hibaként definiálták és ketten tettének egyenlővé azzal, hogy nem egészséges ember. Az akadályozott szó egyszer sem szerepelt, ami az értelmi fogyatékos emberek által a leginkább kívánatosnak ítélt megnevezés. Az egyéb kategóriába azokat a válaszokat soroltam, melyekből csak egy-egy született. Ezek a következők: szerencsétlenség, abnormális, alacsony IQ, fogyatékos csoporttal utazott együtt, átlagostól eltérő, elesett, gyámoltalan, megkülönböztetett, látható testi elváltozás, lenézés, negatív jelző, nem egyenlő, Pető Intézet, szellemileg visszamaradott, béna. A korábbiakban felsorolt szavak egyikében sem lehet rosszindulatot érzékelni, bár előfordulnak a fogyatékos emberekre nézve sértő kifejezések. Úgy vélem ennek elsősorban az az oka, hogy a többségi társadalom tagjai, de sokszor a különböző fogyatékossággal élő emberek sincsenek tisztában a megfelelő szóhasználattal. Gyakran előfordul, hogy a szakemberek is egészséges embert mondanak az ép helyett, vagy fogyatékkal élőt a fogyatékossággal élő ember helyett. A médiában dolgozó szakemberek sincsenek tisztában a helyes és kívánatos kifejezésekkel. A Nem Magánügy című Ignácz Beáta által szerkesztett kiadványból szeretnék idézni néhány idevágó gondolatot „ Az Európai Unióban igen vigyáznak arra, milyen szavakat használjanak, amikor fogyatékos ügyről, fogyatékos emberekről, illetve emberekhez beszélnek, írnak. Ahogy Klaus Douglas Az új reformáció című könyvében írja: „A beszéd ugyanis valóságalakító tényező.” Amit kimondunk az egyrészt gondolkodásmódunkat, értékrendszerünket tükrözi, másrészt visszahat ezekre. Nagyon szomorú, hogy ez az igényesség a magyar sajtóban,

41

előadásokban és a közbeszédben nem nyilvánul meg a fogyatékossággal kapcsolatban. Gyakran olyan szavakkal illetnek bennünket, amelyek nem veszik tekintetbe emberi méltóságunkat. Minden személynek és csoportnak joga van ahhoz, hogy meghatározza miképpen nevezzék…” (Ignácz, 2004, p.39.) Az előzőekben említett megnevezések mellett három megkérdezett válaszát soroltam a kifejezetten negatív, sértő válaszok közé. Ketten írták azt a kérdésre, hogy nyomorék, egy ember azt válaszolta, hogy gyökér. Ennél a kérdésnél nem volt értelme kor, nem vagy iskolai végzettség szerint csoportosítani a válaszadókat, ugyanis elemzésem szerint mindezen tényezők és a válaszok között nem találtam szoros összefüggést. A három szélsőségeses válasz gazdájának adatait azonban összevetettem, amelyből a minta száma miatt nem lehet hosszútávú következtetéseket levonni, csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg. Mindhárman 20-29 év közötti férfiak voltak, felsőfokú oktatásban részt vettek / vesznek, és mindannyian ismernek sérült embert. A következő kérdésem az volt, hogy hogyan jellemezné a többségi társadalom és a fogyatékos emberek viszonyát? A kutatásom egyik alapkérdése volt ez. 18 ember írta azt, hogy szerinte elkerüli egymást a társadalom két csoportja, 14-en úgy gondolják, hogy nincs kapcsolat közöttük. 11 ember szerint közömbösség jellemzi a kapcsolatot. 9 fő szerint elutasító a többségi társadalom a fogyatékos emberekkel szemben, 8 megkérdezett szerint javul a viszony az ép és fogyatékos emberek között. 7 megkérdezett szerint azonban épp ellenkezőleg, segítőkészség jellemzi a többségi társadalmat. 6 válaszadó szerint az ép emberek lenézik a sérült embereket. 5 embernek az elfogadó jelző jutott eszébe a kérdés kapcsán. Szintén 5 fő válaszolta azt, hogy félelem árnyékolja be egy jó kapcsolat lehetőségét. 3-an csak annyit írtak, hogy rossz a kapcsolat. 2 ember vélte úgy, hogy rapszodikus a kapcsolat, illetve szintén 2 fő szerint nem segítőkészek a fogyatékos emberekkel szemben a többségi társadalom tagjai. Egyszer-egyszer fordultak elő a következő válaszok: a nem tudják kezelni az ép emberek a fogyatékossággal élő társaik problémáját, információhiányban szenvednek. Gundel Takács Gábor hasonlóan fogalmazta meg a távolságtartás okát, a műsorvezető szerint az emberekben alapvetően van empátia, sutaságnak nevezi azt, hogy nem tudnak megfelelően közelíteni fogyatékossággal élő társaikhoz; nem tudják hogyan fogjanak kezet egy csonka karú emberrel, hogyan ajánlják fel segítségüket egy vak embernek, amikor át szeretnék kísérni az utcán, vagy hogyan beszélgessenek egy értelmi

42

fogyatékos emberrel. (Kézenfogva Alapítvány, Osztályfőnöki órákhoz használt film, 2006) A következőkben is azokat a válaszokat sorolom fel, melyek csak egyszer fordultak elő: valamit tenni kellene a jobb kapcsolatért, viszonylag jó a kapcsolat, vannak még hiányosságok, többet kellene akadálymentesítésre fordítani, a sérült emberek kiszolgáltatott tagjai a társadalomnak, a társadalom nem érzi a probléma súlyát, a fogyatékos emberek nincsenek rossz helyzetben, a fogyatékossággal élő személyek megtűrt, nem kívánatos tagjai a társadalomnak. Az ezután következő kérdéseim a médiához kapcsolódtak. Ezek közül az elsőben arra kértem a kitöltőket, hogy nevezzenek meg olyan műsorokat, filmeket, amelyek a sérült emberek ügyével foglalkoznak vagy sérült ember szerepel bennük. 37-en írták erre válaszként az Esőember című filmet, amely egy autista embert története. A filmek közül a második helyen végzett a Forrest Gump, a Vagvagányok című filmet 6 ember írta. A Nevem Sam és a Száll a kakukk fészkére 3-szor szerepeltek a válaszok között. A Lora, a Fehérbot, a Virágot Algernonnak, a Ray a maguk két szavazatával nem túl előkelő helyen állnak. A tv műsorok közül a Struccot 13, a Sorstársakat 8 megkérdezett említette. A rádiós műsorok közül a Katolikus Rádió Vendég a háznál című műsorát említették 2-en. Jó néhány filmet felsoroltak még a válaszadók, melyeket most nem említenék meg egyesével, hanem a mellékeltben egy filmajánló formájában foglaltam őket össze, ezekből csak néhány érdekességképen: Egy csodálatos elme, Sebezhetetlen, FBEye. Sorozatok közül a Barátok közt, a Szeress Most és az Esmeralda került a papírokra. 20 ember egyetlen műsort, filmet, sorozatot sem tudott említeni. Bár nem vettem az érdemi válaszok közé a Baltazár Színházat, mégis szerettem volna megemlíteni, hogy ketten is beírták. A kérdés kapcsán arra voltam kíváncsi, hogy a feltehetően sok filmes élmény közül fel tudják-e eleveníteni az emberek azokat, amelyekben sérült emberek szerepelnek, illetve mennyire vannak azzal tisztában, hogy mely műsorok foglalkoznak a fogyatékos emberek ügyével. Az utóbbi két kérdéshez kapcsolódik a következő: milyen szerepet kel vállalnia a médiának abban, hogy a fogyatékos emberek közelebb kerülhessenek ép társaikhoz? Ez a kérdés szintén a kutatásom egyik alapkérdése volt.

43

Az 1996. évi I. törvény a rádiózásról és televíziózásról meghatározta, hogy mit takar a közszolgálatiság: 1.fejezet 19. Közszolgálati műsorszám: a műsorszolgáltató vételkörzetében (országos, körzeti, helyi) élő hallgatók, nézők tájékozódási, kulturális, állampolgári, életviteli szükségleteit, igényeit szolgáló műsorszám, így különösen:... az életkoruk, testi, szellemi vagy lelki állapotuk, társadalmi körülményeik következtében súlyosan hátrányos helyzetben lévő csoportok számára készített műsorszám... 2. fejezet B rész 2.cím 23.§ ...az életkoruk, szellemi és lelki állapotuk, társadalmi körülményeik következtében súlyosan hátrányos helyzetű csoportok számára fontos információk elérhetővé tétele, különös tekintettel a gyermeki jogokat ismertető, a gyermekek védelmét szolgáló, az igénybe vehető szolgáltatásokról tájékoztatást nyújtó műsorok főműsoridőben történő bemutatására... (1996. évi I. törvény a televíziózásról és rádiózásról) 17 ember válaszolta azt, hogy a fogyatékossággal élő emberek életét kellene bemutatni és ezáltal közelíteni őket ép társaikhoz, 14 ember szerint ott kezdődik a probléma, hogy nincs kapcsolat a társadalom két csoportja között, tehát a médiának először annak megteremtésében kell részt vállalnia. 10 válaszadó szerint az lehetne a megoldás, ha több műsort vetítenének, ami a fogyatékossággal élő emberekkel foglalkozik. 9 javaslat érkezett arra, hogy közös programokat kellene szervezni különböző médiumoknak, lehetnek ezek szórakoztató rendezvények, sportnapok, ahol a személyes találkozás lehetőségét biztosítják. 7 megkérdezett szerint fontos lenne, ha a műsorokban szerepeltetnék, megszólaltatnák a sérült embereket, más szóval láthatóvá kell őket tenni. A következő javaslatok 4-4-szer szerepeltek: integrált műsorokat, filmeket kellene vetíteni, az egyenlő bánásmódot kellene közvetíteni, illetve a figyelemfelkeltés. Három ember szerint nem kell semmit tenni. Egy-egy ötlet érkezett arra, hogy a műsorokban a hasonlóságokra hívják fel a figyelmet, ne a különbözőségekre, a műsorok menjenek főműsoridőben, minőségi, nem sztereotíp, vidám műsorokra van szükség, illetve egy válaszadó a szakemberekre bízná a döntést. A kérdés értékelésének végére egy megdöbbentő választ hagytam, a 20-25 év közötti felsőfokú tanulmányokat folytató

44

fiatalember szerint, aki a korábbiakban a gyökér szót használta

a fogyatékos

helyettesítésére,

buzdítani

úgy

véli

a

médiának

öngyilkosságra

kellene

a

fogyatékossággal élő embereket. A jelnyelv és a feliratozás használta nem az értelmi fogyatékos embereket segíti elsősorban, következő kérdésemben azért szerettem volna mégis olyan médiumok nevét látni, ahol ezekkel találkozni lehet, mert bár nem messzemenő ,de következtetéseket lehet levonni azzal kapcsolatban, hogy melyek azok a televíziók, mert itt csak azokról tudunk beszéli, amelyek tesznek az esélyegyenlőségért, és fontosnak tartják azt, hogy műsoraik fogyatékos emberek számára is elérhetőek legyenek. Sajnos a kérdőív értékelésekor tapasztaltam, hogy többen félreértették a kérdést és nem médiumokat, hanem műsorokat írtak. Így 30-szor találkoztam a parlamenti ülés közvetítésével, melyet vagy az M1 vagy az M2 szokott sugározni. A M1 23-szor, míg az M2 11-szer szerepelt a kérdőíveken. Hangsúlyozni kell, hogy az M1 egy országos sugárzású csatorna, míg az M2 csak kábelen vagy műholdon kereszül érhető el. A kereskedelmi csatornák közül a TV2-t 21-szer, az RTL Klubot 14-szer említették. Kerestem, hogy mi lehet a különbség oka, hiszen egyikért sem kell előfizetni, hasonló kategóriájú műsorokat kínálnak. Próbáltam ezért egy-két nap nyomon követni a műsorokat. Véleményem szerint a különbséget az eredményezi, hogy a TV2-n nem csak kiírják, és egy hang elmondja hogy következő műsorukat a teletext hányadik oldalán feliratozzák, hanem egy jeltolmács is közvetíti az információkat. Az RTL Klubon ez hiányzik, és érezhető a hiánya TV2-vel szemben. A Duna TV-t 8 válaszadó írta, míg a Viasat, a Hír Tv és az ATV is egyszer-egyszer szerepelt a papírokon. Egy-két esetben még súlyosabb fogalomzavarral találkoztam, mint hogy műsorokat írtak médiumok helyett: ketten írták, hogy a kisebbségi műsoroknál szoktak feliratozást látni. Ez igaz, de az a feliratozás nem elsősorban a fogyatékossággal élő embereket segíti, hanem azokat, akik nem beszélik a műsorban használt nyelvet. Szintén két ember írta válaszként a gyógyszeres dobozokon található Braille-írást, ami igaz, hogy ma már így gyártják a gyógyszeres dobozok jórészét, azonban maga a doboz nem médium.

45

Jelnyelv és/vagy feliratozás médiumokban

Duna Tv; 8

Egyéb; 5

RTL Klub; 14

M2; 11 TV2; 21 M1; 23

A 9. kérdés arra irányult, hogy milyen műsorokra lenne szükség annak érdekében, hogy a fogyatékos emberek társadalmi integrációja létrejöhessen. Az előző néhány kérdéssel ellentétben ez egy több választó zárt kérdés volt. Kértem a kitöltőket, hogy legfeljebb 3 választ jelöljenek meg. Már korábban említettem, hogy a legtöbben, 59-en azt jelölték meg, hogy be kell mutatni, hogy a fogyatékos emberek is képesek értékteremtő munkára. Így a többségi társadalom számára világossá válna, hogy nem kell őket az ép embereknek eltartani, hanem ők is ugyanúgy képesek dolgozni, mint bárki más, nyilván nem tudnak bármilyen feladatot ellátni, de ebben már több program segít, például a Kézenfogva Alapítvány Aktív Műhely, Dolgoz6ok projektjei. Hasonlóan sokan, 54-en gondolják úgy, hogy hétköznapi fogyatékos emberek életét kellene a médiának bemutatni. Ignácz Beáta, a Humanitás című havi lap főszerkesztője beszélgetésünk alkalmával hangsúlyozta, hogy minden lapszámukban a címlapsztori egy hétköznapi sérült ember mindennapjaival foglalkozik. 46 jelölést kapott, hogy integrált műsorokra van szükség, ahol ép és fogyatékos emberek együtt szerepelnek. Ezen a véleményen van Tausz Katalin, az ELTE Szociális Tanulmányok Intézetének kutatója is. A szakember szerint a szegregált, csak fogyatékos emberekhez szóló műsorokkal szemben, az integrált műsorokat kellene előtérbe helyezni. (HVG Online, 2007. április 26.) 36-an gondolják úgy, hogy ha kedvelt és nézett sorozatok szereplői között fogyatékossággal élő emberek is vannak, akkor a többségi társadalom jobban megismeri és talán könnyebben elfogadja őket. Erre már láttunk és láthatunk is példát, hiszen a Barátok közt című, közkedvelt szappanoperában egy kerekes székes szereplő is játszott, bár érthetetlen, hogy miért egy ép színésznőt ültettek be a kerekesszékbe. Bizonyára

46

vannak remek színészi képességgel megáldott mozgáskorlátozott emberek. A Szeress most című sorozatban egy Down-szindrómás kisfiú kapott szerepet, és fontos, hogy egy szimpatikus, tevékeny kisfiút kellett játszania. Ez minden bizonnyal jó irányba befolyásolja az értelmi fogyatékos emberekkel szemben élő sztereotípiákat. 24 megkérdezett vélte úgy, hogy fogyatékos híres embereknek kellene kampányolni a médiában annak, érdekében, hogy a sérült embereket jobban elfogadja a társadalom. Első lépésként arra lenne szükség, hogy a fogyatékos híres emberek felvállalják, hogy fogyatékosak, ma ez nem általános. Példát kellene mutatniuk a hétköznapi sérült embereknek és nyíltan beszélni problémájukról. Hiszen amíg azt látjuk, hogy Szili Katalin az esetek többségében sálat hord a bal vállán, amíg egy parlamenti képviselő nem vállalja, sőt titkolja, hogy Down-szindrómás a gyermeke, amíg korunk egyik nagy kerekes székben ülő írója azt mondja, hogy szívesen nyilatkozik, mint író, de nem szívesen nyilatkozik, mint fogyatékos ember, vagy egy ünnepelt színésznő azt állítja fogyatékos gyermekéről, hogy teljesen egészséges, hogyan várhatnánk, hogy a híres emberek álljanak ki a hétköznapi sérült emberekért. Természetesen a pozitív példáról sem szabad elfeledkezni, hiszen Szalai Kriszta színművész amellett, hogy a kezdetektől nem titkolta, hogy Down-szindrómás gyermeke született, megírta az És a nyolcadik napon című darabot, melyről már korábban ejtettem néhány szót. 14 ember szerint a sugárzott műsorok időpontjával is gond van, hiszen általában késő éjszaka vagy kora hajnalban láthatók. A javasolt időpontok a délután vagy koraeste. Emellett probléma az is, hogy nem a vetítés időpontját folyton változtatják, erre panaszkodott Körmöczi Zsuzsa, a Sorstársak főszerkesztője is. A fogyatékos emberekkel foglalkozó műsor sugárzási idejét is folyton változtatják, így a nézők számára követhetetlen az időpont, nyilván ezzel alacsonyabb nézőszámot tudnak elérni, így még nézhetetlenebb időpontokba kerülnek, vagy akár műsorról is leveszik, mint ahogy már megtették másokkal. 6-an azt a lehetőséget jelölték meg, hogy egy olyan valóságshow-t kellene indítani, melyben fogyatékos emberek is szerepelnek. Ignácz Bea mesélt egy történetet ezzel kapcsolatban: a RTL Klub Való Világ nevű valóságshowjába szeretett volna egy mozgáskorlátozott fiú bekerülni, mellesleg egy vidám, jó humorú emberről van szó. A műsor készítői azt mondták fogyatékosra nincs szükség, ellenben egy leszbikus lány életét nap mit nap figyelemmel kísérhettük, a konkurens csatorna Big Brother nevű showjában egy roma férfi szerepelhetett. 6 ember szerint nem kell többet tenni a

47

fogyatékossággal élő emberek társadalmi integrációjának érdekében. A következőkben Az általam felajánlott lehetőségeken kívül 4-en fogalmaztak meg saját, eltérő véleményt, ezek a következők: nagy nézettségű műsorokban szerepeljenek sérült emberek, a fogyatékos emberek ne zárják el a tömegtől, a fogyatékossággal élő emberknek készülő műsoroknak arra kellene koncentrálni, hogy ezek az emberek elfogadják saját helyzetüket. Az egyetlen negatív kicsengésű válasz az volt, hogy nem kell ezt túlreagálni. A válaszadó egy 20-25 év közötti felsőfokú tanulmányokat végzett vagy folytató fiatalember volt, aki ismer sérült személyt és már a korábbi kérdések kapcsán is azt fogalmazta meg, hogy a média épp eleget foglalkozik a fogyatékos emberek ügyével. A fogyatékos emberek társadalmi integrációjának elősegítésére javasolt műsortípusok

21%

2%

2% 1%

17% 5% 13%

9% 23%

7%

integrált műsorok szükségessége műsorok legyenek főműsoridőben sérültek sorozatszereplőknek sérültek társ/műsorvezetőknek a fogyatékosok képesek értékteremtő munkára híres sérült emberek kampányoljanak sérült ember hétköznapjainak bemutatása valóságshow fogyatékos emberekkel nem kell többet tenni egyéb

48

A kérdőíven szereplő 10. kérdés: Ön szerint miért foglalkozik egy médium fogyatékossággal élő emberek ügyével? 41 ember szerint fontosnak tartják a sérült emberek társadalmi integrációját, 29-en vélik úgy, hogy a törvényi előírások miatt foglalkoznak csak a témával. Ide vonatkozó előírás az 1996. évi I. törvény a rádiózásról és televíziózásról. A törvény vonatkozó részeit már korábban ismertettem. 12 ember szerint a média nem foglalkozik, vagy de legalábbis nem eleget a fogyatékos emberekkel. 7 ember karikázta be azt a lehetőséget, hogy fogalma sincs róla. 5 ember szerint a szerkesztő személyes kapcsolatban áll egy sérült emberrel, és ennek hatására készülnek fogyatékos emberek ügyével foglalkozó műsorok. 5-en írtak egyéni véleményt a kérdésre: néhányan kiharcolják; a közszolgálati tv esetében a törvény írja elő a kereskedelmi esetében nem, így ők kerülik is a témát; a nézettség miatt, jó sztori, illetve egy megkérdezett a ma egyre divatosabbá váló CSR (Corporate Social Responsibility) tevékenységre utalt, mely a médiában is egyre népszerűbb. 2007. június 26-án a Magyar PR Szövetség és az Országos Rádió és Televízió Testület együttműködést kötött az átláthatóbb vállalati felelősségvállalás kommunikációjával kapcsolatban, melynek célja az volt, hogy az engedélyezett CSRkommunikációt különválasszák a burkolt reklámoktól. (Sajtóközlemény, 2007. június 26.) Egy ember nem jelölt meg egy válaszlehetőséget sem. Ön szerint miért foglalkozik a média a fogyatékossággal élő emberek ügyével? 5%

12%

5% 29%

7%

42% a szerkesztő személyes kapcsolatban áll egy sérült emberrel kötelező, a törvények és szabályozások miatt fontosnak tartják a sérült emberek társadalmi integrációját fogalmam sincs szerintem nem foglalkozik a média a témával egyéb

49

Kutatásom egyik alapkérdése az volt, hogy a sérült emberek médiában való megjelenése eléri-e valódi célját és segíti-e a fogyatékossággal élő emberek társadalmi beilleszkedését? A mérleg egyik oldalra sem dőlt el, 52-en vélik úgy, hogy igen, eléri, 47-en úgy gondolják ellenben, hogy nem éri el, és egy ember nem tudja megmondani. A válaszok kiegyenlítettségéből azt a következtetést vontam le, hogy az emberek többsége valójában nem tudja és csak beírt egy választ, amely közelebb állt a szívéhez, vagyis újabb kérdést vet fel az alapkérdés: mikor mondhatjuk azt, hogy elérte az említett célt a média, nem mérhető, szubjektív kérdés, melyre mindenki érzései alapján válaszol. Ön szerint a médiában történő megjelenés elősegíti-e a sérült emberek elfogadását? nem tudja 1% nem segíti elő 47%

elősegíti 52%

Az utolsó két kérdés a Kézenfogva Alapítványhoz kapcsolódott: először arról kérdeztem a kérdőívet kitöltőket, hogy tudják-e milyen tevékenységet folytat a Kézenfogva Alapítvány? 5 féle válaszlehetőséget adtam. 43 nem tippelgettek, hanem vállalták, hogy nem tudják. 36-an tudták a helyes választ, vagyis, hogy halmozottan sérült, autista emberekkel, 16-an úgy vélték, hogy mozgáskorlátozott emberekkel, 10-en tippeltek arra a lehetőségre, hogy vakokkal, és 2 fő szerint az alapítvány a kisgyermekes anyukákat karolja fel.

50

Ön szerint a Kézenfogva Alapítvány kinek próbál segíteni?

15% 40% 34% 2%

9%

mozgáskorlátozottak vakok nem tudom

halmozottan sérült, autista kisgyermekes anyukák

Az utolsó kérdés a Kézenfogva Alapítvány Fogadd el, fogadj el kampányára vonatkozott: 28 ember hallott a rendezvénysorozatról, közülük 16-an a médiából értesültek róla, ketten nevezték meg konkrétan a Nők Lapját és egy ember a Szolnok Tv-t, 11-en egy ismerősüktől hallottak a programról, egy ember írta azt, hogy már nem emlékszik, hogy honnan szerezte az információt. Hallott-e a Kézenfogva Alapítvány "Fogadd el, fogadj el" kampányáról? igen 28%

nem 72%

Összegzés A kutatás kezdetén három alapkérdésre kerestem a választ: -

milyen a viszony a többségi társadalom és a sérült emberek között (ép emberek szerint)?

-

mi a média szerepe abban, hogy a fogyatékos és ép emberek közelebb kerüljenek egymáshoz?

-

Eléri-e az előbbi célt a média jelenleg?

51

A fogyatékos és ép emberek közötti kapcsolatról 20 ember nyilatkozott pozitívan és használta a segítő (7), elfogadó (5) jelzőket, illetve 8 ember írta, hogy javul a viszony. Szintén 20 ember volt, aki kifejezetten negatívan nyilatkozott: 9-en írták az elutasító, 2en a nem segítő jelzőt, 6 ember szerint a társadalom többsége lenézi a fogyatékossággal élő embereket. 60 ember használt olyan szavakat (elkerülés 18!, nincs kapcsolat 14!, közömbös 11!, félelem 5), amelyeket, ha egy szóval szeretnék összefoglalni, akkor a távolságtartás a legmegfelelőbb választás, és véleményem szerint ez az ami igazán jellemzi ma ezt a kapcsolatot. Az ép emberek félnek, mert nem ismerik a fogyatékos embereket, nem tudják, hogy közelítsenek feléjük, a fogyatékossággal élő emberek pedig hozzászoktak, hogy róluk nem tudnak, el vannak rejtve a világ elől. Hosszú időbe fog kerülni amíg sikerül változtatni a kialakult helyzeten, és ép és fogyatékos emberek a nyugati kultúrákhoz hasonlóan egyenlő társai lesznek egymásnak. A média szerepét is vizsgáltam: vajon mennyire tudja elősegíteni az integrációs folyamatot. A kérdőívet kitöltő embereket arról kérdezte, hogy ők milyen feladatot szánnak médiának ebben. A válaszok összességét tekintve az emberek szánnak szerepet a médiának! Felvilágosítást, a fogyatékos emberek láthatóvá tételét, és kapcsolatteremtést várnak el legtöbben. Ehhez kapcsolódott az utolsó kérdésem, hogy eléri-e ezt a célt a média. A válaszok kiegyenlítettek voltak, hiszen 52-en gondolják úgy, hogy igen, míg 47-en vélik úgy, hogy nem, egy ember tartózkodott. Az előbbi kérdés kapcsán mindenki megfogalmazta, hogy mit vár a médiától, ám azzal kapcsolatban, hogy az megvalósul-e, bizonytalanságot sugall a válaszok aránya. Az előbbi kérdés kapcsán mindenki megfogalmazta, hogy mit vár a médiától,

IV. Interjúk Az utca emberének véleménye után kíváncsi voltam, hogy látják a szakemberek a fogyatékos személyek médiában való megjelenését. Először Göncz Árpádnét, a Kézenfogva Alapítvány Kuratóriumának elnökét kérdeztem, majd Farkas Miklóssal, egy értelmileg akadályozott fiatalemberrel beszélgettem. Körmöczi Zsuzsával, a Sorstársak főszerkesztőjével és Ignácz Beátával, a Humanitás főszerkesztőjével beszélgettem. A Metro egyik újságírója, Kiss András is válaszolt kérdéseimre és végül egy leendő újságíró, Pataki Gábor zárja a sort.

52

Göncz Árpádné, a Kézenfogva Alapítvány Kuratóriumának elnöke Dolgozatom egy részét a Kézenfogva Alapítvány közvéleményformáló tevékenységéről írtam. Az Alapítvány kuratóriumának elnökét, és szívét Göncz Árpádnét is megkerestem

ennek

kapcsán

néhány

kérdéssel.

Zsuzsa

néni

szívesen

állt

rendelkezésemre. Arról kérdeztem először, hogy miért az értelmi fogyatékos embereket választották, amikor eldöntötték, hogy valamely hátrányos helyzetű csoportot támogatni szeretnének. Erre azt a választ kaptam, hogy ők azok az emberek, akik mindig hátrányos helyzetűek maradnak, holtukig szüleikre, családtagjaikra szorulnak. Az elnök asszony hozzátette, hogy a családjukban nem él értelmileg akadályozott ember, azonban három ismerősük is nevel értelmi sérült gyermeket. Az Alapítvány létrehozásakor megerősítést és támogatást kaptak mindenhonnan, többek között Soros György segítette munkájukat. Zsuzsa nénit legkedvesebb Alapítvánnyal kapcsolatos élményéről is kérdeztem és ő egy vidéki konferenciát említett, ahol családok gyűltek össze és hozták sérült gyermekeiket. Nagyon meghitt volt a hangulat és nagy szeretettel fordult mindenki a másik felé - emlékezett vissza. Az Alapítvány tevékenységének értékelése kapcsán kifejtette, hogy gyökeresen megváltozott, rengeteget javult a sérült emberek helyzete Magyarországon, csökkentek a társadalmi előítéletek, hangsúlyozta azt is, hogy véleménye szerint ez nagyrészt a civil szervezetek lobbi tevékenységének köszönhető, és ő hosszú távon is bennük bízik. Az értelmileg akadályozott emberek média-megjelenésével kapcsolatban Zsuzsa néni szerint mindenre szükség van, mindegy, milyen formában, hol, csak jelenjenek meg, ez segíthet a gátlások leküzdésében, de emellett nem szabad elfelejteni, hogy igazi változást személyes tapasztalat által lehet elérni. A vidéki sajtó jelentőségét is hangsúlyozta Göncz Árpádné, szerinte egy helyi újságíró, aki ott van az eseményen, amiről ír, az sokkal érzelmesebb és hitelesebb mondanivalót jelenetet meg, mint az országos médiumokban sajtóközlemények alapján beszúrt hír. Az országos média jelentősége azonban nem elhanyagolható a közvélemény formálásában.

53

Farkas Miklós, a Nemadomfel! együttes tagja és a Van véleményem program vezető tapasztalati szakértője Az értelmi fogyatékos emberek médiában való megjelenésével kapcsolatban egy igazán érintett ember, egy értelmileg akadályozott fiatalembert kérdeztem. A Nemadomfel! együttes

Felkerestem

ezért

a

Nemadomfel! együttes vezetőjét, Dely Gézát, hogy az együttes egyik oszlopos tagjával,

Farkas

interjút

Miklóssal

készíthessek.

Mindketten örömmel álltak rendelkezésemre. Külön örömömre szolgált, hogy egy kávé mellett, egy belvárosi gyorsétteremben kérdezhettem interjúalanyomat, így először találkoztam úgymond természetes környezetben, segítő nélkül egy értelmileg akadályozott emberrel. A beszélgetés elején a Van véleményem programról beszélgettünk, hiszen most ez teszi ki Miklós szinte minden idejét. Később tévézési szokásairól kérdeztem: a National Geographic a kedvenc csatornája, nem szereti a sorozatokat, sőt a reklámokkal együtt károsnak tartja őket. Kértem, hogy állítsa össze a szerinte ideális tv műsort; aki Farkas Miklós tv csatornáját szeretné nézni a következők közül válogathatna: híradó, tudományos és ismeretterjesztő műsorok és kvíz játékok. Miklós maga is szerepelt már a televízióban szerteágazó munkálkodásával kapcsolatban, elárulta azonban, hogy gyakran zavarba hozza a kamera, de tudja, hogy nem szabad meghátrálnia, ki kell állnia, és el kell mondani a véleményét. A kérdőívre utaltam, és megkérdeztem tőle is, hogy szerinte milyen műsorok segítenék elő legjobban a fogyatékossággal élő emberek társadalmi integrációját. Miklós szerint is integrált műsorokra lenne szükség, és szívesen lenne egy műsorban társműsorvezető. Hangsúlyozta azonban, hogy a szemléletváltás nem fog egyik napról a másikra menni, és először azon kell változtatni, hogy az emberek ne csak magukkal legyenek elfoglalva, hanem forduljanak szeretettel embertársaik iránt. A sérült embereknek pedig az az első lépés, amit meg kell tenni az integráció felé, hogy elfogadják saját magukat, hiszen amíg ők nem teszik ezt meg, addig nem várhatják ezt másoktól sem.

54

Körmöczi Zsuzsa, a Sorstársak főszerkesztője Telefonos beszélgetések és e-mailes levelezés során kérdeztem Körmöczi Zsuzsát a Sorstársak című műsorról. A Sorstársak a fogyatékos emberek szolgáltató, érdekvédelmi és információs magazinja, mely több mint húsz éve, 1981 óta szól a Magyarországon élő mozgás-, látás-, és hallássérült, valamint értelmi fogyatékos nézőkhöz. A műsor ötlete az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójában született meg, és azóta is a stúdió saját gyártásában készül, hetente kétszer 25 percben, az m1-en és m2-n is hetente egyszer a kora délutáni órákban - változó műsoridőben - kerül adásba. A korai délutáni órát azzal indokolják, akik ideszáműzték a műsort, hogy a fogyatékos emberek, akiknek elsősorban szól, úgyis otthon vannak. Így van, de a műsor így csak egy célcsoportját éri el, hiszen a többségi társadalmon nagy része olyankor nem ül tv előtt, így őket nem találják meg. Talán ennél is nagyobb gondot jelent, hogy nincs állandó időpontja, hanem időközönként változatják, ami követhetetlen a nézők számára. A rossz időpontválasztás miatt az alacsonynézettségű műsorok közé tartozik. Rendszeresen tudósít azokról az aktuális eseményekről, melyek a sérültek érdeklődésére számot tartanak, információkkal szolgál mindazokról a kezdeményezésekről, rehabilitációs módszerekről, alapítványi, egyesületi tevékenységekről, jótékony célú rendezvényekről, melyek az érdekvédelmi szervezetek és az érintettek életében fontosak. Szinte minden adásban bemutatnak példaértékű kezdeményezéseket, illetve olyan sérülteket, akik mindennapjaikkal példázzák az akarat erejét, s a teljes élet lehetőségét. Valamennyi adásukban jelnyelvi tolmács és teljes értékű feliratozás segíti a siket és nagyothalló nézőket a műsorok teljes anyagának, valamint a műsorvezetői szövegek érthetőségében. A Sorstársak műsorvezetői a hazai televíziózásban ezidáig egyedülálló módon kerekes székes mozgássérültek. A főszerkesztő asszony külön kiemelte, hogy Prohászka Csaba amellett, hogy vezet és szerkeszti a műsort, tanárként dolgozik és alpolgármester, valamint a Pekingben megrendezésre kerülő paralimpián is láthatjuk majd teniszezni. Bíró Nikol, a műsorvezetőtárs is teljes életet él: a tv mellet egy cégnél dolgozik és családanyaként is helyt áll. A főszerkesztőasszonyt arra kértem mondjon egy körülbelüli számot, milyen arányban szerepelnek értelmi fogyatékos emberek a műsorban. Azt a választ kaptam, hogy ezt nehéz megmondani, mert egyenlő arányban próbálnak minden fogyatékos csoporttal foglalkozni, de mindig az aktuális híreknek megfelelően állítják össze a műsort, ami hozhat néha egyenlőtlenségeket. A kérdőívben 8-an írták a

55

Sorstársakat, a fogyatékos emberekkel foglalkozó médiumok kérdésnél, amit csak a Strucc előzött meg, tehát mégis csak sikerül az ép társadalom egy részét is elérni és megszólítani. Ignácz Beáta, a Humanitás főszerkesztője Háromhetes egyeztetés után sikerült személyesen találkoznom Ignácz Beátával. Rövidre tervezett interjúm egy négyórás, szinte baráti beszélgetésbe torkollott. Kértem, hogy néhány szóval mutassa be a lapot, majd mondja el nekem, hogyan került az újsághoz. A Humanitás a mozgáskorlátozott emberek lapja. Magazinos formában jelenik meg, olyan témákkal foglalkozik, ami ép és fogyatékos embereket egyaránt érint, így igyekeznek a többségi társadalom számára is informatív, figyelemfelkeltő újságot készíteni. Olyan mozgáskorlátozottakkal kapcsolatos témákról írnak, melyek egyéb

lapokban

nem

jelennek

meg.

Átlag

újságírói

témának

számít

az

akadálymentesítés, a parasportolók is egyre népszerűbbek, illetve a parkolókártyával kapcsolatos visszaélések. A magazin címlapsztorija mindig egy hétköznapi, mozgásában korlátozott ember. A főszerkesztő mindig ügyel arra, hogy igényes, kellemes képek készüljenek róluk az újság címlapjára, hiszen nem az a cél, hogy szakadt ruhában sajnálatot próbáljanak meg kicsikarni az olvasóból, hanem egy mosollyal, szép ruhában azt tudják sugározni, hogy az élet kerekesszékhez kötve is boldog és teljes. Minden esetben az EMBERT helyezik a középpontba, aki tehetséges valamiben, vagy okos, vagy épp különösen csinos, és mellesleg mozgáskorlátozott. Természetesen ehhez az kell, hogy el tudják fogadni helyzetüket, önmagukat, addig nem várhatnak mástól sem elfogadást, amíg önmaguk nem teszik ezt meg. A dolgozat címét adta a főszerkesztő asszony következő gondolata, melyet a Kézenfogva Alapítvány rendezvényein is sokszor hall az ember: csak attól félünk, amit nem ismerünk. Ha több ismeretünk lenne a fogyatékos emberekről, akkor nem hinné azt senki, hogy ha szóba áll egy sérült emberrel, akkor elkapja a baját, „megfertőződik”. Ignácz Bea is hangsúlyozza, hogy számtalan közös tulajdonsága, érdeklődési köre van, lehet ép és fogyatékos embereknek és ezekre kell helyezni a hangsúlyt, nem a különbözőségekre.

56

Az újság szerkezetének, és tartalmi eleminek gyors ismertetése után arról beszélt a főszerkesztő asszony, hogyan került a laphoz és egyáltalán hogy került kapcsolatba fogyatékos emberekkel. Születése előtt meghalt még az a testvére, aki fogyatékosan született és ez az egész életét végigkísérte, gyerekkorában az egyik szomszédjuk kerekes székes volt, az egyetem egyik tanára járógép segítségével közlekedett, az egyik barátnője csipőficammal született, így élete minden szakaszában ott voltak a mozgáskorlátozott emberek, teljesen természetesen mozgott körükben. Moszkvában volt tudósító, amikor egyik ismerősem megkérdezte nem lenne-e kedve a mozgáskorlátozott emberek lapjába cikkeket írni. Természetesen volt kedve. Az illusztrációkról már korábban beszéltünk, arról érdeklődtem, hogy mennyire nehéz képeket készíteni és kiválasztani a legjobbat. A főszerkesztő asszony is mindig ott van a fotózáson, és felügyeli annak minden mozzanatát. Előfordult, hogy valaki alulöltözötten, melegítő nadrágban érkezett, és úgy szeretett volna szerepelni a fényképen, de Bea elmagyarázta neki, hogy ennek a képnek nem az a célja, hogy sajnálatot ébresszünk az olvasóban, hanem, hogy azt lássa, itt egy boldog ember. Fontos, hogy igényes legyen az ember a képen, életöröm sugározzon róla, és arra is mindig ügyelnek, hogy a fotón ne, vagy épp csak látszódjon a kerekesszék. Természetesen egyetértett abban, hogy más egy mozgáskorlátozott és egy értelmileg akadályozott emberről képet készíteni, de mindkettőről lehet jó is rosszat is. A másik kérdés, amit fontosnak éreztem még az újság kapcsán megkérdezni: vannak-e hirdetések? A válasz gyorsan érkezik, és megnyugtató, igen, sokan vannak. Szegregált lapról van szó, tehát csak a témához kapcsolódó hirdetésekkel találkozunk: mozgáskorlátozottaknak készült autók, gyógyászati segédeszközök. Ignácz Beát is kérdeztem arról, hogy mi a véleménye a fogyatékos emberek médiában való megjelenéséről. Az első és legnagyobb problémát abban látja, hogy nincsenek szakújságírók, a szerkesztőségekből az éppen ráérő újságírót küldik el a sajtótájékoztatóra vagy egyéb programokra, nekik nincs rálátásuk a témára, sem szakmai ismeretük, ezért könnyen előfordulhat, hogy nem azt ragadják meg, amit kommunikálni szeretnének az eseményen. A főszerkesztő több műsort is példaként említett, ami a fogyatékossággal élő emberek életével foglalkozik. Gáspár Judit, a Duna Tv munkatársa a műsorvezetője a Felelet az életnek című műsornak, 1997 óta színesíti a tv kínálatát. A Sorstársak műsorhoz

57

hasonlóan a vetítés időpontjával itt is akadnak problémák. Először vasárnap délelőttre a miséket és istentiszteleteket megelőzően határozták meg a sugárzás időpontját, mondván a fogyatékos emberek istenhívőek. Azonban ez nem így van, hiszen a fogyatékosság és a vallásosság között nincs összefüggés. Réz András neve is felmerült a beszélgetés során, aki egy pályázaton nyert összegből készített el 10 részes Egyedül nem megy című sorozatát, mely a Filmmúzeum csatornán ment le. Körmöczi Zsuzsa és a Sorstársak című műsor, aki a vele folytatott interjú során beszélt a műsor történetéről, felépítéséről és egyediségéről, erre nem térek ki ismét bővebben. A Strucc, a TV2 esélyegyenlőségi műsora az adásba kerülés időpontjával ugyanabban a cipőben jár, mint hasonló témákat boncolgató társai. Késő éjszaka vetítették, de teljesen követhetetlenné vált, hogy melyik nap és pontosan hány órakor, ennek következtében az addig sem túl magas nézőszám még tovább csökkent. Ignácz Bea miközben a Humanitás főszerkesztője volt, a Kapaszkodó című lapot is vezette, mely az értelmileg akadályozott emberek lapja. Hasonló felépítéssel és célokkal bír, mint a Humanitás. Néhány számot volt lehetőségem átlapozni, minden fontos információt tartalmaz a legújabb jogszabályokról, támogatási lehetőségekről, interjúkat olvashatunk hétköznapi és híres emberekkel, akik érintettek a témában. Az egyik újságból épp Szalai Kriszta színművész mosolygott vissza, és a vele készített interjúból sugárzik az életvidámság. Az interjú végén néhány tanulságos történetet mesélt a főszerkesztő. Az M1 Örökös című műsorába jelentkezett egy mozgáskorlátozott fiatalember. Amikor behívták a próbajátékra, közölte, hogy ő kerekesszékkel fog érkezni. A szervező sajnálattal hozta tudomására, hogy a stúdió, ahol forgatni fognak nincs akadálymentesítve. Az M1, egy közszolgálati televízió, ha még itt sem tették meg a szükséges lépéseket, akkor mit várhatunk máshol. A televízió fogyatékosügyi referens munkatársat is alkalmaz, Kertész Viktóriát, de ezt sem az akadálymentesítés terén, sem a műsorkínálatban nem lehet érzékelni. Az amerikai filmekről is ejtettünk néhány szót, melyekben egyre általánosabbá válik, hogy fogyatékos emberek is szerepet kapnak benne. A mozgáskorlátozott emberek többnyire a számítógép előtt ülő zsenit alakítják. Az Amerikai Egyesült Államokban a műsorok esetében kvóta határozza meg, hogy mennyit kell a fogyatékossággal élő emberek életével foglalkozni.

58

Végül arról kérdeztem meg a főszerkesztő asszonyt, hogy szerinte milyen műsorok segítenék elő leginkább a fogyatékos emberek integrációját, és az eddigi véleményekhez hasonlóan ő is az integrált műsorokat javasolta a szegregáltak helyett, valamint véleménye szerint játékos, vidám vetélkedőkön bizonyíthatnának a sérült emberek. Kiss András, a Metro riportere A Metro Magyarország második legolvasottabb, ingyenes napilapja. Nem alkalmaznak szakújságírókat, Baráth Andrea javaslatára kerestem meg egyik riporterüket, Kiss Andrást, aki már több alkalommal részt vett a Kézenfogva Alapítvány általa szervezett sajtótájékoztatókon. Találkozásunkkor azt szerettem volna legelőször megtudni, hogy miért érdekli a fogyatékos emberek ügye, mióta ír a témáról? András első élményét egy egész napos rendezvényen szerezte, ahová a szerkesztő küldte el, azóta, ha teheti, mindig ott van a sérült emberekkel foglalkozó eseményeken, és legalább egy rövid hír formájában tudósít is róluk. Az első találkozás tehát nagyon mély benyomást tett rá. Azt vallja, hogy amikor a fogyatékos emberekkel kapcsolatos cikket ír, kompenzálja azokat a butító, üres írásokat, melyeket a szerkesztő kérésére muszáj elkészítenie. Igyekszik olyan témákkal foglalkozni mindig, amivel segíthet másoknak. A sérült emberek médiában való megjelenésével kapcsolatban az a véleménye, hogy tálalás kérdése, hogy milyen kép alakul ki a nézőben a cikk elolvasása vagy a műsor megtekintése után. Az újságíró szerint a médiának közvetítő szerepet kell vállalni a fogyatékos és ép emberek között, emellett a személyes kapcsolatok fontosságát hangsúlyozza, elősegíti a fogyatékossággal élő emberek társadalmi integrációját. Arról is kérdeztem Andrást, hogy mennyire szívesen teszi be a szerkesztő az újságba a fogyatékos emberekkel foglalkozó híreket, illetve az illusztrációval vannak-e nehézségei. Állítása szerint a szerkesztő nem szab gátat az ilyen típusú tudósításoknak, legalább rövid hírként bekerülhetnek a lapba. Az illusztráció nehezebb kérdés, nem könnyű a megfelelő képet kiválasztani, hogy ízléses legyen, ne legyen bántó. Arra még sosem volt példa emlékei szerint, hogy értelmileg akadályozott ember legyen a címlapon. A képi ábrázolással kapcsolatban más típusú problémai is felmerülhet: a hirdető kérheti azt, hogy az ő fizetett reklámját ne rakják egy oldalra egy értelmi fogyatékos emberrel.

59

Összességében Kiss András szerint a sikersztorikat kell megírni, ami pozitívan befolyásolhatja a többségi társadalomban élő sztereotípiákat. Pataki Gábor, a Komlósi Oktatási Stúdió újságíró hallgatója Egy Kézenfogva Alapítvány által szervezett sajtótájékoztatón találkoztam Gáborral, ahol egy későbbi interjút beszéltünk meg. A fiatalember újságíró növendék abban az újságíró iskolában, amellyel a Kézenfogva Alapítvány megállapodást kötött, amiben az iskola vállalta, hogy különös gondot fordít arra, hogy a leendő újságírókat érzékenyítse a fogyatékos emberek ügyével kapcsolatban. Beszélgetésünk alkalmával elsőként azt kérdeztem, hogy ő mit érez ebből az érzékenyítésből. Konkrét példaként a már említett sajtótájékoztatót hozta fel, az iskola két embernek biztosított lehetőséget a részvételre. Az ott készített munkát a csoportjuk előtt be kellett mutatni, és ha jól teljesítettek, akkor pontokat kaptak, melyek a záróvizsga alkalmával beválthatók. Adta magát következő kérdés, miért jött el a sajtótájékoztatóra: pontokat akart gyűjteni vagy igazán érdekelte a téma? A pontgyűjtés volt az elsődleges motiváció, de természetesen megnézte, hogy miről szól a feladat, és ha egyáltalán nem érdekelte volna, akkor nem vállalta volna el. Hozzátette, empatikus embernek tartja magát, de nem gondolkozik azon, hogy a fogyatékosok ügye mellé álljon végleg, az álma, hogy sportriporter legyen. A fogyatékosok médiában való megjelenéséről, a műsorok időpontjairól kérdeztem a véleményét: Gábor szerint meg kell találni az arany középutat, nem szabad átesni a ló másik oldalára, mert ha túl sok megjelenés lenne, könnyen előfordulhat, hogy ellenszenvet ébreszt a többségi társadalom tagjaiban. A médiának meg kell adni a lehetőséget arra, hogy a társadalom két csoportja megismerhesse egymást. A műsorokkal kapcsolatban úgy véli, hogy játékos vetélkedők kellenének, ahol kötetlenül megismerhetnék egymást ép és fogyatékos emberek. A műsoridőpontokról is beszéltünk: a kereskedelmi csatornák esetén 1,5 millió fős nézettséggel mennek a műsorok, ha nem éri ezt el egy sorozat, magazin, akkor leveszik a műsorról. A fogyatékos embereknek, vagy róluk szóló műsorok rétegműsorok, melyek a korábbi számítások szerint 600 000 sérült embert érintenek. Ilyen mutatókkal biztos, hogy nem fognak főműsoridőbe kerülni egy kereskedelmi csatornán. A közszolgálati tv-n nem kell ilyen magas nézettséget elérni, azonban a fent említett számok itt sem elegendőek a

60

főműsoridőhöz. A fiatal újságírónövendék szerint, ha a számok tükrében végig gondoljuk, marad a nem túl kedvező kora délutáni időpont, hajnali, vagy késő esti ismétléssel.

61

Összegzés “ Egy tökéletes világban mindenki egészséges és boldog; az emberek megértők és odafigyelnek egymásra. Egy tökéletes világban nincsenek betegek, nincsenek sérültek. Egy tökéletes világban mindenkinek egyformán lehetősége van arra, hogy kibontakoztassa a benne szunnyadó tehetséget. De a mi világunk korántsem tökéletes…

A dolgozat elején arra kerestem a megoldást, hogy mit kellene tennie a médiának annak érdekében, hogy a többségi társadalom teljesen elfogadja az értelmileg akadályozott embereket. Záporoztak az ötletek a kérdőívet kitöltőktől, a szakemberek is mondták a saját véleményüket, s ha nagyon nem vagyok szigorú a pontos megfogalmazásokkal kapcsolatban, a válasz egy segélykiáltás: Valamit, bármit!, de tenni kell. A média egyre fontosabb szerepet tölt be a szocializációban. Ennek megfelelően, ha már kisgyermekkortól

találkoznának

a

gyerekek

a

mesékben

sérült

emberekkel,

szereplőkkel, nem érné őket váratlanul, ha az utcán is szembe jönne velük egy fogyatékos ember. Az óvodában, iskolában, sőt jelen helyzetben még a munkahelyen sem valószínű, hogy találkozunk fogyatékossággal élő emberrel. Ennek nem az az oka, hogy nincsenek Magyarországon sérült emberek, hiszen egy 600 000-es számról beszélünk, csak egyszerűen még mindig nem láthatóak. Mindenki számára láthatóvá válni a média segítségével tudnának a legkönnyebben. A média előtt sem titok ez, de amíg nincs egy kemény, szankcionáló médiatörvény, addig nem várhatunk változást. Amerikai példára kvótákat kellene meghatározni a különböző hátrányos helyzetű csoportok médiaszereplésére. Több műsor foglalkozik ma is a fogyatékosüggyel, ezeket kellene jobban felkarolni, támogatni, mindig azonos időben sugározni, mindenki számára követhetővé tenni. A műsorajánlatok is megfontolandók: vidám, integrált műsorokra, vetélkedőkre lenne a legnagyobb szükség, de ha mindaz, amit a dolgozatban javasoltak meg is valósulna egy dolgot biztos, hogy nem nyújthat a képernyő előtt ülő nézőknek egyetlen csatorna sem: a személyes találkozás élményét. Véleményem szerint igazi elfogadásról, akkor beszélhetünk majd, ha nap mint nap, az életünk minden területén találkozni fogunk a fogyatékossággal élő emberekkel. A dolgozat címe is magyarázatot nyer a végén : hiszen csak azért tartunk az értelmi fogyatékos emberektől, mert nem ismerjük őket. Ismerjük meg őket!

62

Felhasznált források A Kézenfogva Alapítvány 2005-évi 1%-os kampányának elemzése Baráth Andrea: Szakmai beszámoló 2006 , Kézenfogva Alapítvány, Budapest 2007 Dr. Kovárik Erzsébet: A hátrányos megkülönböztetés felismerése és kezelése, MKI, Budapest 2006 Dr. Tausz Katalin-Dr. Lakatos Miklós: A fogyatékos emberek helyzete, Statisztikai Szemle, 4. szám, 2004, 370-391. oldal Gombos Gábor: Az ENSZ Ember Jogi Fogyatékügyi ad hoc Bizottságának céljairól, munkásságáról ( tanulmány) HVG Online: Fogyatékosok és a média: lehetőség vagy gettósodás, 2007. ápr.26. 15:08 Ignácz Beáta: A fogyatékosok Európába mennek, Meosz, Budapest 2003 Ignácz Beáta: Nem magánügy, Meosz, Budapest 2004 NCA:Kutatás a személyi jövedelem adó 1 illetve 2 x 1 százalékáról való rendelkezésről a magyar lakosság körében, Budapest 2005 Rátky és Társai Kommunikációs Műhely által készített tanulmány a Fogadd el, fogadj el kampányról , Budapest 2006 1996. évi I. törvény a rádiózásról és televíziózásról 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról www.efoesz.hu www.kezenfogva.hu

63

Köszönetnyilvánítás Ezúton ragadom meg az alkalmat, hogy megköszönjem a szakdolgozat elkészítéséhez nyújtott segítséget belső konzulensemnek, Dr. Nagy Mariannának és külső konzulensemnek, Baráth Andreának. Köszönet továbbá Pordán Ákosnak, a Kézenfogva Alapítvány ügyvezető igazgatójának, hogy hasznos információkkal látott el az Alapítvány működését illetően. Köszönöm szíves közreműködésüket interjúalanyaimnak, Göncz Árpádnénak, Ignácz Beátának, Körmöczi Zsuzsának, Farkas Miklósnak, Kiss Andrásnak és Pataki Gábornak.

64

1. Melléklet 1996. évi törvény a rádiózásról és televíziózásról Részletek 1.fejezet 19. Közszolgálati műsorszám: a műsorszolgáltató vételkörzetében (országos, körzeti, helyi) élő hallgatók, nézők tájékozódási, kulturális, állampolgári, életviteli szükségleteit, igényeit szolgáló műsorszám, így különösen: a) a művészeti alkotás, az egyetemes, a magyar és a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek kultúráját, valamint az a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek életét, a kisebbségi álláspontokat bemutató közlés. b) oktatási, képzési célú ismeretek közzététele, c) tudományos tevékenység és eredmények közzététele, d) a vallásszabadság megvalósulását szolgáló, valamint az egyházi és hitéleti tevékenységet bemutató műsorok, e) a gyermek- és ifjúsági műsorok, valamint a gyermekvédelem céljait szolgáló ismeretterjesztő, felvilágosító műsorok, f) a mindennapi életvitelt segítő, az állampolgárok jogi és közéleti tájékozódását szolgáló, az egészséges életmódot, a környezetvédelmet, a természet- és tájvédelmet, a közbiztonságot elősegítő ismeretek terjesztése, g) az életkoruk, testi, szellemi vagy lelki állapotuk, társadalmi körülményeik következtében súlyosan hátrányos helyzetben lévő csoportok számára készített műsorszám, h) a hírszolgáltatás. 2. fejezet 3. A műsorszolgáltatás nem irányulhat semmilyen kisebbség, sem bármely többség nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére, annak faji szempontokon alapuló bemutatására, elítélésére. B rész 23.§ (3) A közszolgáltató műsorszolgáltató és a közműsor-szolgáltató biztosítja a műsorszámok és a nézetek sokszínűségének, a kisebbségi álláspontoknak a megjelenítését, a műsorszámok változatosságával gondoskodik a nézők széles köre, illetve minél több csoportja érdeklődésének színvonalas kielégítéséről.

65

(4) A közszolgálati műsorszolgáltató és a közműsor-szolgáltató különös figyelmet fordít a)az egyetemes és nemzeti kulturális örökség értékeinek ápolására, a kulturális sokszínűség érvényesülésére, b) a kiskorúak testi, lelki és erkölcsi fejlődését, érdeklődését szolgáló, ismereteit gazdagító műsorszámok bemutatására c) a vallási és egyházi, továbbá a nemzeti, etnikai és más kisebbségi kultúrák értékeinek megjelenítésére, d) az életkoruk, szellemi és lelki állapotuk, társadalmi körülményeik következtében súlyosan hátrányos helyzetű csoportok számára fontos információk elérhetővé tétele, különös tekintettel a gyermeki jogokat ismertető, a gyermekek védelmét szolgáló, az igénybe vehető szolgáltatásokról tájékoztatást nyújtó műsorok főműsoridőben történő bemutatására, e) az ország különböző területeinek társadalmi, gazdasági, kulturális életét megjelenítő műsorszámok bemutatására. 25. § Közszolgálati műsorszolgáltatásban és a közműsor-szolgáltatásban csak az alábbi műsorszámok támogathatók: a) vallási és egyházi tartalmú műsorszámok, b) művészeti és kulturális eseményeket bemutató, közvetítő műsorszámok, c) a nemzeti és az etnikai kisebbségi anyanyelvű, illetve a nemzeti és etnikai kisebbségek életét, kultúráját bemutató műsorszámok, d) az életkoruk, testi, szellemi vagy lelki állapotuk, társadalmi körülményeik következtében súlyosan hátrányos helyzetben lévő csoportok számára készített műsorszámok

66

2. Melléklet Filmajánló Elefántember, 1980, UK A város fényei, 1931, USA Heidi, 1937, USA Férfiak társaságában, 1997, USA Ezüstgolyó, 1985, USA III.Richard, 1996, UK A kincses sziget, 1920, USA Sebezhetetlen, 2000, USA Torzszülött, 1932, USA Tommy, 1975, UK A menekülő, 1993, USA Égig érő, 1956, UK Életünk legszebb évei, 1946, USA A bal lábam, 1989, UK Fenegyerek, 2003, USA Időcsibészek, 1981, USA Dumb és Dumber, 1988, USA Forrest Gump, 1994, USA Kampókéz, 1992, USA Üvegfigurák, 1987, USA Maszk, 1985, USA Esőember, 1989, USA Nevem Sam, 2001, USA Lora, 2007, Hungary Virágot Algernonnak, 1968, USA Száll a kakukk fészkére, 1975, USA A suttogó, 1998, USA

67

3. Melléklet Engedély

A Kézenfogva Alapítvány engedélyével használtam fel a dolgozatban fellelhető képeket és pénzügyi adatokat.

68