Csapody kastély Ádánd Az épület a Perneszi család XVII. századi kastélya helyén épült 1820 és 1827 között, klasszicizáló későbarokk (copf) stílusban. Építtetője, Csapody Pál volt a község utolsó (jobbágyfelszabadítás előtti) földesura. A szabadságharcban nemzetőr századosként vett részt. 1849. március 2-án Roboz István író volt a vendége, aki itt, az ősfákkal körülvett, romantikus kastélyban írta a Kossuth imája a kápolnai csatában elesettek felett című versét.1850-ben Csapody Pálnak híres telivér méneséből összeállított ötösfogat szállította Ferenc József császárt Kaposvárról Keszthelyre, gróf Festetics Taszilóhoz. Említésre azért érdemes ez az eset, mert egy hajtásban tette meg az utat, ami 85 kilométer. Csapody (súlyosabb testalkata ellenére) maga is jó lovas, remek fogathajtó – és kiváló lótenyésztő volt. Ma is áll az uradalmi istálló épülete és ezzel átellenben a valamikori (feltételezhető) kocsiszín, amelyet a világháború előtt marhaistállónak használtak. Ma ebben működik a község művelődési háza. Csapody kastély - kelet Csapody Pál halála után, 1856-tól több birtokosa is volt a kastélynak, így gróf Wickenburg, majd a Tallián család, később az osztrák Satzger család vásárolta meg a kastélyt és annak birtokait, melyeken kiterjedt gazdálkodást folytattak nemzedékeken át, jelentős részt vállalva a falu felvirágoztatásából. A II. világháború alatt a Satzger család külföldre menekült. Üresen maradt kastélyukat napok alatt kifosztották, értékes berendezését széthordták, az épület is megrongálódott. A háború után a kastélyt és birtokait államosították, majd itt kezdődött meg a mezőgazdasági szakmunkásképzés. Az páfrányfenyőkkel és piramistölgyekkel beültetett, híres kastélypark nagyrészt elpusztult – helyén ekkor mezőgazdasági gépállomás és szocialista stílusú barakkházak épültek. 1980-85 között a kastélyt átépítették, akkor egyszerűbb tetőzetet kapott, 2000. nyarán pedig belső átalakításra került sor. 2007-ben megszűnt a Csapody kastélyban működő Mezőgazdasági Szakiskola – a kastély azóta üresen áll.
FESTETICS KASTÉLY BERZENCE
A berzencei birtokot az addig 1757-től birtokló Niczkyektől vásárolta meg Festetics László 1835-ben. Nem csak a sűrű tölgyesek és bükkösök miatt, hanem gazdag élővilága miatt, a vadászok számára is kedvelt terület volt. S ez volt az oka annak is, hogy a Festeticsek 162.000. holdas uradalmának a legértékesebb birtokai között tartották nyilván. A keszthelyi örökség Festetics Lászlóról legidősebb fiára I.Taszilóra szállt. Azonban ő lemondott az őt illető jussról öccse II. György javára. Mivel Berzence vadban bővelkedő környék volt, ő egy vadászkastély építésébe fogott. Az épület 1846-1848 között klasszicista stílusban épült fel. 1883-ban II.György halála után fiáé, II.Taszilóé lett a birtok. Amikor a hercegek Berzencén tartózkodtak, lobogójuk a kastély csúcsán lengett. Tasziló 1933-ban bekövetkezett halála után fia III.György (1882-1941) örökli az uradalmat. Őt fia IV.György (1940-) követte volna, de gyermekként ezt aligha tehette meg. A "kis herceg" együtt járt iskolába a berzencei gyerekekkel. Az uradalmavadaszatt egyéb örökös híján ezután a háború végig a család valamelyik tagja irányíthatta. György valószínűleg még ma is él. Állítólag egyszer visszalátogatott ősei kastélyához. Rendben lévőnek találta, hogy az ma is áll és hogy közintézményként szolgál. Visszatérve a kastélyhoz: a szobák berendezési tárgyai pompázatos látványt nyújtottak. A falakon a vadászatot, és a lótenyésztést megörökítő festmények függtek. A nevezetes épülethez társuló szép és ízléses vadászházak, a gazdasági épületek, istállók, a hatalmas vadaskert és a gyönyörű parkok egy virágzó főúri udvarház képét mutatták. Számtalan szobája volt, ahol a sikeres vadászatok után megvendégelték a bécsi és pesti arisztokráciát. A kastélyba látogató sok prominens vendég közül Rudolf trónörökös is itt tartózkodott egy vadászat erejéig. 1887. áprilisában a 3600 lelket számláló Berzence valóságos díszbe öltözött. A Nagyatád felől négylovas hintón érkező királyi vendéget 30 fős vörös mellénybe és világoskék dolmányba öltözött bandérium kísérte. A kastély bejáratában díszruhába öltözött huszárok és ünnepi bőgatyás helybéliek nagy éljenzéssel fogadták. A trónörökös fiatalos lendülettel ugrott le a hintóról és szép magyarsággal köszönte meg a szíves fogadtatást. Több napon át községünk díszvendége volt. A nevezetes áprilisi vadászaton 32 őzbakot lőttek, majd a búcsúvacsorán Kótyi Józsi, a híres csurgói cigányprímás húzta a talpalávalót. A kastélypark a személyzet elhelyezésére szolgáló "Kiskastéllyal" egy egységet alkotott. A főbejárat a mai iskola felől volt megközelíthető. Csodálatos fasor vezetett a bejáratig. A herceget és vendégeit a személyzet tagjai felsorakozva fogadták. Néhány, a kastélyhoz köthető személy közt megemlítem Dr. Gócza Imre ügyvédet,
aki -máig az egyetlen könyvet ő írta Berzence történetéről- a Festetics család támogatásával végezte el a jogi egyetemet, és már diák korában a kastélyban lakott azzal a feladattal megbízva, hogy rendszerezze az irattárat és levéltárat, valamint lássa el a a nyári vakációban a könyvtárosi munkakört. 1945-ben a Berzencét megszálló bolgár hadsereg katonái és sajnos a helybéliek barbár módon megsemmisítették vadászkastélyban levő igen értékes irattárat, levéltárat, könyvtárat. A szép bútorzatot, képeket széthordták, amit nem tudtak elvinni azt tönkretették. Így semmisültek meg a hatalmas falitükrök, falikárpitok. A berendezési tárgyak még
sokáig
fellelhetők
voltak
a
falusi
portákon
a
szobák
bútorai
közt.
1956-ig határőrlaktanya volt, onnantól pszichiátriaként működik napjainkban is.
SZÉCHENYI KASTÉLY KŐRÖSHEGY A Széchenyi-kastélyt Széchenyi György, a pölöskei és egervári végházak főkapitánya építtette 1680 körül. Erre az épületre vagy ennek helyére épült a jelenlegi késői barokk kastély 1780 körül. Leghíresebb lakója a vadász-író Széchenyi Zsigmond 1923-tól, nyolc éven keresztül, 1931 őszéig lakott a kastélyban. Itt született meg első máig is nagy sikerű műve – első vadászexpedíciójának élményéből – a Csui. (1930) Kőröshegyről az Ünnepnapok című művében ír. A tó közelében található eredeti állapotába helyreállított kétszintes kastély Széchenyi Zsigmond híres "vadászkastélya" volt. Az épület a XIV. században földszintes vendégfogadóként működött a délről és kelet-nyugati irányból érkező utak csomópontjában. A források szerint ezt a Balatonig nyúló birtokot gróf Széchenyi György kalocsai érsek, Egervár kapitánya – s így a Széchenyi család – 1677-ben kapta meg a török elleni harcban szerzett érdemeiért. Széchenyi György, mint az egervári és pölöskei végváraknak főkapitánya, Szent György várának és a hozzátartozó jószágainak örökös ura, 1688-ban kelt levelében „...Kőröshegy nevű kastély és faluhelyünkről...” ír. Ez az épület még földszintes volt a néphagyomány szerint. A Széchenyi-kastélyt gróf Széchenyi Lajos építtette 1780-1790 körül, egyetemes, későbarokk, copft stílusban. Széchenyi Zsigmond így ír róla: „A múlt század legelején készült ...a francia direktórium nevét viselő „directoire”-stílus tetszetősen egyszerű vonalai szerint. Lajos nevű dédapám építette gazdatiszti otthonnak. ...Az emeleti szobákat „intervenciós” szobának mondják. Az elnevezésnek a tulajdonképpeni eredetére soha nem sikerült rájönnöm. Akkoriban így nevezték az efféle tartalék szobákat, ahova a tulajdonost ...kvártélyozták időszaki látogatásakor.” Széchenyi Zsigmond 1923-tól nyolc éven keresztül, 1931 őszéig lakott a kastélyban.
Ebben a nyolc évben három Afrika-expedíciót vezetett. 1930-ban itt, a Kőröshegyi kastélyban
született
meg
első,
máig
is
legsikeresebb
műve
az
első
afrikai
vadászexpedíciójának élményeiből, a „Csui”. Az „Ünnepnapok” című művében ezt írja: „De utolsó kőröshegyi éveimben, az egyre szaporodó oroszlánbőrök és egyéb afrikai fenevadak kiszorították már az esetleges vendégeket is. Sőt, utóbb már saját magam is csaknem kiszorultam, annyi lett a vadállat.” A vadászó gróf testvére fiának, gróf Széchenyi Gyulának adta nászajándékként a vadászkastélyt, aki egy Eszterházy herceglányt vett feleségül. A birtok jó része parkként volt berendezve, hozzá halastó is tartozott. A kastélyt a II. világháború vihara lényegében megkímélte, majd 1945 után államosították. Széchenyi Zsigmond nem hagyta el az országot, hanem maga is részt vett a belső átalakításokban. A kastélyépületben öt lakás és a Termelőszövetkezet irodái kaptak helyet. További két lakás kialakítására került sor a konyhaépület bővítésével, toldalékok ragasztásával. Az új tulajdonosok (a Tanács és a helyi TSZ) a későbbiekben az épülettel nem sokat törődtek, számottevő karbantartást, felújítást nem végeztek. Ebben az időszakban egy gépjavító is működött itt a parkban, szanaszét heverő gépekkel és géproncsokkal. A II. világháború után is voltak az átalakított kastélynak a Széchenyi családhoz tartozó lakói. Ők csak a földszinten éltek (3 szoba és a hercegnő kisszobája), az emeletet a helyi gépállomás emberei foglalták el. 1956-ban az épület utolsó Széchenyi lakói (idős házaspár három leánnyal és két fiúval) is elhagyták a kastélyt és az országot. Széchenyi Gyula gróf mérnökként dolgozott egy székesfehérvári építőipari vállalatnál, míg 1956-ban ő is elhagyta családjával az országot. Az elmúlt kb. négy évtized során a park ritka fáit ismeretlen tettesek kivagdosták, építkezésekhez használták el, vagy eltüzelték. A kastélyt körülvevő kerítést és kapupilléreket is kidöntötték, elhurcolták. A rendszerváltás óta az épületek üresen álltak, rajtuk semmilyen állagmegóvási munka nem történt. A melléképületek és az istálló romba dőlt, anyagait elhordták. Az épületet 2000-ben egy magánszemély megvásárolta és egyben elhatározta, hogy az eredeti állapot visszaállításával méltó emléket állít Széchenyi Zsigmondnak. A kastély felújítása lassan a végéhez közeledik. Az egyedülálló tölgyfaszerkezetű padláson helytörténeti kiállítást láthatnak majd az érdeklődők. Az emeleten könyvtár, a földszinten emlékszobák mutatják be a Széchenyi Zsigmond még fellelhető tárgyait, hagyatékát. A kastélyhoz két hektár ősfás park, valamint 30 hektár összterületben erdő, rét, legelő és a kibővített völgyhídi halastórendszer tartozik. A horgásztó kialakítása is Széchenyi Zsigmond nevéhez fűződik. Az akkoriban Angliából hozott nemes halak honosításával és tenyésztésével
is kísérletezett, azonban egy nagy áradás a halállomány nagy részét elvitte. A tó sok éven keresztül gazdátlan és elhanyagolt volt, régi formájába a 2000-évek elején állították helyre. A horgásztó közepén található sziget Széchenyi Zsigmond vadász-leshelye volt, amely mára már a horgászok kedvelt helye lett.
ZICHY KASTÉLY LENGYELTÓTI A falu a Lengyel család birtoka az egész középkoron át. 1660-ban a szigligeti várhoz tartozott. Egy 1703 tájáról való összeírás Zankó Miklós és Boldizsár birtokának mondja. 1715-ben 20 háztartást írtak benne össze. 1726-ban is a Lengyel családé. A XIX. század első felében a Lengyel család örökösei bírták. Közülük báró Fechtiqnek itt híres gazdasága és ménese volt. Később, részben vétel, részben örökség útján, a Zichyeké lett, és a XX. század elején Zichy Bélának volt itt a legnagyobb birtoka és két kastélya. A régebbi emeletes kastélyt a Horváth család építette a XVII. század vége felé. Az újabb kastélyt a Lengyel család a XIX. század elején építtette, de az Inkey család átalakíttatta és megnagyobbította. A kastélyt Zichy Béla 1914-15-ben modernizáltatta és újítatta fel. Korszerűsítette a fűtési rendszert, bevezetette a villanyt, vízvezetéket építtetett, a fürdőszobákat és konyhát kicsempésztette, új ajtókat, ablakokat készíttetett, a kastély fő- és melléklépcsőire, erkélyére műkőborítást csináltatott, a plafonokat gipszstukkókkal díszítette, valamint kifestette a belső tereket. A kastélyban a földszinten 15 szoba és folyosók voltak, az emeleten 12 szoba, 1 kredenc szoba és folyosók, az egész épület alatt pedig pince húzódott. Ezenkívül a kastélyhoz tartozott még konyhaépület, jégverem, kulcsárság, fészer, szerszámos kamra és angolkert. Egy 1927-es leírás szerint a gróf lovai számára a kastélyudvarban parádés boxot építtetett, melynek falait lóversenyt ábrázoló fényképek díszítették. A dolgozószobájának falán 10 nagyméretű lóverseny sportot ábrázoló színes angol kőrajz, valamint ugyanennyi nevezetes lovakról készült fénykép függött. A gróf hálószobájának falát 34db lóversenyt és rókavadászatot ábrázoló színes, angol litográfia díszítette. A hálószobákban biedermayer, vagy reneszánsz velencei faragott szekrények voltak. A kastélyt díszítő olajfestmények közül nagy értékűek voltak Valentiny János képei (Cigányleány (1874), Casanova). A kastély könyvtára 3138 kötetet és 340 füzetet foglalt magába, köztük az ókori klasszikusoktól a modern szépirodalomig. Miután Zichy Béla hivatalos leszármazott nélkül hunyt el, Lengyeltótiban és Fonyódon lévő vagyonának nagy részét főörököseire, a ménesét pedig Odescalchi Béla hercegre hagyta végrendeletileg. Mivel az örökösök közül egyik sem tudta
megváltani a másik részét, az ingatlant a kastéllyal együtt eladták Pejacsevich Mikó Endre földbirtokosnak, aki az ügylet lebonyolításához a Pesti Hazai Első Takarékpénztárnál vett fel kölcsönt. Azonban a felvett kölcsönt nem tudta törleszteni, ezért a birtokot zár alá vették, majd elárverezték. Az árverésen sok lengyeltóti kisbirtokos, továbbá Horváth Fábos Imre, Hivatal Nándor, Jenes András lettek az árverési vevők. Az új tulajdonosok jól gazdálkodtak, de jött a II. világháború, utána a szovjet megszállás, majd a termelőszövetkezet megalakítása, így az egykori Zichy birtok állami tulajdonba került. Pejacsevich gróf 1939 januárjában elhunyt, ebből kifolyólag feltehetőleg a fia volt az, aki 1939 novemberében eladta a kastélyt Somogy vármegyének 82.000 pengőért. A vármegye a megvásárolt kastélyban a Somogy területén élő tüdőbetegeket szándékozta elhelyezni, de a háború miatt 1939. szeptember 28-tól 1941 őszéig lengyel katonai menekülttábor volt benne. A lengyelek távozása után kezdődhetett meg a korszerűsítés és a teljes átalakítás, amely munkálatok 1944 közepére fejeződtek be. Budapest sorozatos bombázása ugyanakkor szükségessé tette a fővárosi kórházak kitelepítését, belügyminiszteri rendelet jelölte ki a szükségkórházakat. A lengyeltóti kastély a Margit és az István kórház sebészeti, szülészeti, fül-orr-gégészeti és röntgen osztályait fogadta be. 1944. július 18-án kezdte meg működését a szükségkórház 100 ággyal. szovjet megszállást követően szinte kizárólag a környékbeli járások betegeit látták el. A jelentős forgalom köszönhető volt annak is, hogy a kaposvári és a marcali kórházak megközelíthetetlenek voltak. A front közeledtével 1945 januárjában a kórházat 90 beteggel Gamásra telepítették, a kastély szárnyépületében maradt azonban a megyei levéltár közben szintén ide került anyaga. Ahogy lehetőség nyílt rá, a kórház visszatelepült, de 1945 nyarán a szovjetek kifejezték azon "óhajukat", hogy ott orosz kórházat szándékoznak kialakítani. Ez meg is történt, végül a budapesti kórházi ellátás még egy évig működött, de a lengyeltótiak azon törekvése, hogy fővárosi fenntartású közkórház legyen az épületben, nem vált valóra, maradt az 1939-ben tervezett tüdőszanatórium funkció. A háborús károkat 1947-ben kezdték kijavítani. Eközben a vízvezeték befagyott csövének kimelegítésekor leégett a tető, kiégett az emeleti rész. A javítási munkálatokhoz ismét hozzáfogtak, s a lengyeltóti tüdőkórházat 1947. május 15-én, a népjóléti miniszter, a megyei főispán, az alispán, a járás vezetői és a helyi képviselőtestület tagjainak jelenlétében ünnepélyes keretek között megnyitották. Fejlesztéseket követően 1951 után a kórházat 120 ágyasra bővítették. A tüdőbetegek csökkenése miatt 1976-ban belgyógyászati osztályt hoztak létre, 1977-ben került a Marcali kezelésébe, s a Marcali Kórház krónikus és utókezelő osztálya lett, 80 tüdő- és 40 belgyógyászati ággyal. 2006-ban a Marcali kórházba helyezték át a krónikus osztályt, így a lengyeltóti kastélyban működő intézmény bezárásra került. Marcali
önkormányzata 2007-ben adta el az épületet a hozzá tartozó ősparkkal. Sajnos, azóta a kastély üresen áll, beruházás, renoválás nem történt az épületeken, állapota egyre romlik. A tervek szerint négycsillagos kastélyszálló és wellness-központ mellett pezsgőpincészet és borászat lesz a kastély további funkciója, de a projektek az egymilliárd forintos uniós támogatás ellenére évek óta nem valósulnak meg. A HVG szerint a project megvalósítója a Viktória Sziget Kft. Helyi hírforrások szerint a projectből eltünt a pénzt, több száz millió tünt el ki tudja hova, és egy offshore céges vállalkozó vásárolta meg, majd eltűnt. A jövő biztató, mert végül a kastély a GONDVISELÉS SZOCIÁLIS OTTHON hálózat tulajdonába került, és megindul a helyreállítás, melynek során a kastély szociális otthon lesz.
VÉSSEY KASTÉLY S OMOGYZSITFA-S ZŐCSÉNYPUSZTA A századforduló idején megépült a kastély Szőcsénypusztán. A kastély építőmestere Csomós Gyula volt. A kastély körül angolkertet és ahhoz kapcsolódóan parkerdőt létesítettek. A temetőhöz vezető út 1897-ben készült el. A sétaút buxusokkal szegélyezett és a hely felöli oldalon az omlás veszélye miatt téglamellvéddel megerősített. A temetőt és az utat Véssey Sándor lányáról, Margitról nevezték el. A birtok felvirágzott, a vármegye legjobb gazdaságai közé számított. Véssey Sándor halála után 1912. novemberében iktatták be birtokosnak fiát, Véssey Lajost. A Szőcsénypusztán megépített eklektikus kastélyhoz dél-nyugatról és délkeletről kavicsos feljáró út vezetett. Az épülethez angolkert kapcsolódott. A kert kiépítésénél a századforduló kertészeti gyakorlatának legkedveltebb növényfajaival találkozhatunk. A változatosan használt lombhullató és örökzöld növényekkel tették változatossá a kert képét. A parkból, a parádéskocsi-szín mellől két út indult. Az egyik Marcaliba, a másik a Várhegy kápolnájához vezetett fel. A Szent Vendel kápolna előtti tisztáson állították fel - a parádéskocsis emlékére – Gábor arkangyal szobrát. 1933-ban Véssey Lajos felesége, Somssich Margit terveztette meg Csomós Gyula építőmesterrel a kápolna új oltárát. Az oltárt Vizler Nándor asztalosmester készítette el borovi fenyőből. Az oltárt 1934-ben a kápolna tatarozása után helyezték el. Szintén a tatarozás után készült el a főoltár képe, mely szőcsényi erdőrészletet ábrázol. A birtok 1945-ig volt Véssey Lajos tulajdonában.
