Doktori (PhD) értekezés tézisei
BÁLINT SÁNDOR (1904-1980) ÉLETRAJZ Csapody Miklós Témavezető: Dr. Romsics Ignác
ESZTERHÁZY KÁROLY FŐISKOLA Történelemtudományi Doktori Iskola Eger, 2012.
I. A kutatás előzményei A szegedi egyetem tanára, Bálint Sándor (1904–1980) etnográfus, művelődéstörténész, a hazai vallási néprajz megteremtője a magyar néprajz legnagyobb alakjainak egyike. Szülőhelye, a szegedi Alsóváros archaikus hagyományainak megörökítésével, az első városi szótárral és szegedi nagytáj-monográfiájával a magyar néprajz legnagyobb egyéni teljesítményét hozta létre. Félezernyi közleményét a szellemi és a tárgyi folklór mellett az irodalom- és nyelvtudomány, a hely- és egyháztörténet, az építészetművészetés népzenekutatás, könyv-, nyomda- és zenetörténet is magáénak tudja. Pályafutása, még ha életútja nem tartozik is a 20. század úgynevezett sikeres magyar tudományos karrierjei közé, mostoha történelmi és személyes sorsa ellenére nem csak sikeresnek, de a néphagyomány megörökítésében majdhogynem teljesnek, spirituális értelemben pedig beteljesültnek mondható akkor is, ha tragikus hirtelenséggel zárult le. Bálint Sándor első generációs paraszti értelmiségi volt, aki a ’20-as évek derekától szakterületén és a szellemi életben már fiatalon nagy tekintélyre tett szert. Kora élvonalbeli katolikus értelmiségének progresszív szárnyához, politikailag a modern kereszténydemokrácia intellektuális vonulatához tartozott. Bár nem volt a népi mozgalom tagja, neveltetésénél és olvasmányainál, szellemi irányultságánál és szociális népszemléleténél fogva a népiek nemzetfelfogásának fő áramába tartozott. A hagyományok őrzője és a társadalmi reformeszmék képviselője, a vallásszabadság és az egyház védelmezője
1
volt, aki munkáját mások szolgálatának rendelte alá, és akinek boldoggá avatási eljárását megindította az egyház. Jelen értekezés Bálint Sándor pályafutásának és életművének összegzését tűzte ki célul. Megnehezítette munkámat, hogy politikai tevékenységéről írott monográfiámat („A világban helytállani…” Bálint Sándor élete és politikai működése 1904–1980. Korona Kiadó. Bp., 2004.) megelőzően történeti szakirodalom nem állt rendelkezésre. Kutatásomat kezdetben mégis megkönnyítették személyes emlékeim és feljegyzéseim. Időközben elkészült teljes életmű-bibliográfiája és könyvtárának katalógusa. Irathagyatéka legnagyobb részéhez hozzáférhettem, és hasznos forrásként szolgáltak a kortársak emlékezései, az általam összegyűjtött, hangfelvételről leírt beszélgetések, továbbá jórészt ismeretlen saját előadásai és a róla szóló emlékezések („Nehéz útra keltem…” Beszélgetések Bálint Sándorral. Bába Kiadó. Szeged, 2004.). Levelezésének javát múzeumokban, a címzetteknél és hagyatékokban, közgyűjteményekben leltem föl. A Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában Móricz Zsigmondhoz, az MTAK Keleti Gyűjteményében Scheiber Sándorhoz írott leveleit találtam. Felhasználtam műveinek korabeli értékeléseit, munkásságának méltatásait, tartalmasabb nekrológjait, valamint az évfordulóin született, olykor valóban forrásértékű visszatekintéseket. A szegedi utóéletével (szobraival, emléktábláival, szülőháza sorsával), valamint a boldoggá avatásával kapcsolatos vegyes közlemények felhasználását mellőztem.
2
A szegedi Móra Ferenc Múzeumban őrzött hagyatéka mellett évek során a Magyar Országos és a Csongrád Megyei Levéltárban egyetemi és minisztériumi iratait kutattam, a Prímási és a Szeged-csanádi Püspöki Levéltárban egyházpolitikai anyagát tártam föl. A Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltárban politikai tevékenységének hátterét, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában megfigyelési anyagát kutattam. Az OSZK-ban és a szegedi Somogyi-könyvtárban sajtó- és röplapritkaságokhoz jutottam hozzá. Forrásként használtam természetesen saját műveit, nemcsak tárgyukat tekintve, hanem alkotójuk személyiségére, életútjára vonatkozóan is. Bölcsészéveimben (1974–79), élete utolsó fél évtizedében szoros kapcsolatban álltam Bálint Sándorral, ez volt munkám legfőbb ösztönzője. II. Célkitűzések Politikatörténeti monográfiám közéleti tevékenységét foglalta össze az életrajz természetes kontextusában. Jelen tanulmánynak a politikai vonulat – 1945–48 közötti képviselősége az előzményekkel (keresztényszociális mozgalmak, keresztény pártok) és a következményekkel (megfigyelése, perbe fogása) – csupán egyik fejezetét alkotja. Munkámban a „klasszikus” életrajz műfajának szabályait követtem. Biográfiám célja ennek megfelelően Bálint Sándor életútjának és tevékenységének: személyes sors és tudomány, világkép és eszmerendszer – az ember és a tudós alakjának komplex ábrázolása volt.
3
III. Vizsgálati módszerek A teljes körű anyaggyűjtést és forrásfeltárást a tárgy diktálta célkitűzések kimerítő megvalósítása vezette. Mindazonáltal nemcsak Bálint Sándor állambiztonsági anyaga, hanem a rá vonatkozó vallomásos, mégoly célirányos emlékezések is erős forráskritikára szorultak. Nem volt könnyű, talán nem is mindig sikerült, mivel nem is mindig igyekeztem ellenállni az ismeretlen részletek és az adatbőség kísértésének. Az összefoglaló életrajzi jelleg megtartására azonban mindvégig ügyelve társadalmi környezet, politikai helyzetek és összefüggések, jellemek és kapcsolatok elemzésére is igyekeztem hangsúlyt helyezni. Törekedtem továbbá arra is, hogy ne csak a Bálint Sándor megítélésének elfogult, olykor már kanonizálódott egyoldalúságait kerüljem, hanem, feltárva létrejöttük okát, az eseményekről és a szereplőkről tárgyszerű, de nem leegyszerűsítő, világos képet rajzoljak. Célom volt az is, hogy az egyes fejezeteket ne terheljem meg sem az adott összefüggésben lényegtelen szaktudományi részletekkel, mellékkörülményekkel, sem az intimitások fölösleges hordalékával. Szándékom a tárgyilagos, sőt talán mondható, hogy pozitivista megközelítés volt, amit igyekeztem alárendelni a felfogásomnak megfelelő szellemtörténeti feldolgozás szempontjainak. IV. Új tudományos eredmények Noha az életrajz jellegéből adódóan maga is egyfajta összefoglaló, ismert tények és összefüggések
4
rendszerezése nem feltétlenül új tudományos eredmény. Az értekezésnek talán mégis újdonsága a sokféle (tudományos, hivatalos állami, egyházi, állambiztonsági stb.) forrás összevetése a személyes iratanyag, feljegyzések, emlékezések, tudományos és egyéb dokumentumok, személyes közlések ellenőrzött adataival. Ennek köszönhető, hogy a forrásfeltárás és az értelmezés Bálint Sándor minden élet- és pályaszakaszára vonatkozóan új eredményeket hozott. Közülük a kronológiát követve mindenekelőtt a pályaválasztás, a bölcsészévek és a pályakezdés módszeres számbavétele említendő érdeklődésének, műveltségélményeinek, szemléleti, eszmetörténeti, tudományos hátterének megrajzolásával. Ennek nyomán láthatóvá vált nemcsak Bálint Sándor szülőhelye archaikus hagyományának és családjának, társadalmi környezetének és piarista iskolájának háttere, hanem a korabeli Szeged új egyetemének panorámája is, Herrmann Antallal, Solymossy Sándorral és Bartók Bélával való találkozásának mély érzelmi és intellektuális, tudományos hatásával együtt. Számottevő (jórészt meghaladott) szakirodalma van a szegedi egyetemre Kolozsvárról érkezett hallgatók Bethlen Gábor Körének és az settlement-mozgalomnak, főként pedig a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának, Buday György tevékenységének. Bálint Sándornak a kollégiummal való kezdeti együttműködése, nemzedéke szellemi mozgalmaiba való bekapcsolódása, szociális és szakmai érdeklődésének párhuzamos alakulása és tudományos elköteleződése között természetes kapcsolat jött létre, amiről a dolgozat immár pontosan dokumentált képet ad.
5
Ugyanez áll Izenet című, Berczeli Anzelm Károllyal szerkesztett szegedi „prenépies” folyóiratára, a lap szerzői körére, különösen ott megjelent írásaira. Ezek látásmódja jellemző maradt pedagógiai törekvéseire, négy évtizedes egyetemi, tanár- és tanítóképzőbeli oktatói tevékenységét, pedagógiai, nemzetnevelői elgondolásait is áthatva. A tanulmány ezek áttekintését együtt adja ama nézeteinek összefoglalásával, amelyeket saját tudományos működéséről és munkásságának a szegedi egyetem hivatásával való összekapcsolásáról vallott. Ez időből eredt tanítványával, Ortutay Gyulával való barátsága, amely mindkettejük életét végigkísérte. Ennek a mély, Ortutay részéről azonban erősen ambivalens, hullámzó viszonynak az ábrázolását különösen fontosnak tartottam, főként azért, mert perbefogásakor Bálint Sándor számára meghatározó volt Ortutay politikai közbenjárása. 1965. évi konstruált perének kedvező kimenetele kapcsolatuk központi kérdése: az eredmény korábbi viszonyuk következményeként a későbbiekre nézve is jótékony hatásúnak bizonyult. Ellentmondásos emberi és szakmai kapcsolatukat Bálint Sándor ismert levelei és Ortutay megjelent naplói mellett eddig feltáratlan dokumentumok segítségével sikerült megvilágítani. Mindeddig hiányzott Bálint Sándor háború előtti itáliai, erdélyi és más szomszédságbeli, nyugati utazásainak feldolgozása. A dolgozat ezt a mulasztást is pótolja naplói és közleményei, levelezése alapján. 1943. évi sikertelen kolozsvári egyetemi pályázatáról maga nemigen vallott, források is alig utalnak rá, az időközben megjelent egyetemi tanácsi jegyzőkönyv és e
6
tárgyban is kiterjedt levelezésének összevetése azonban lehetővé tette az okok és események, magatartások pontos rekonstruálását. Mindemellett Móricz Zsigmonddal, Scheiber Sándorral és másokkal való baráti kapcsolatának képét is sikerült feltárni, illetve újabb adatokkal gazdagítani. Ma is vannak, akik úgy látják, Bálint Sándor szülővárosában töltött nyugalmas, viszonylag hosszú élete a „külső események” tekintetében (perét leszámítva) nemcsak, hogy mozgalmas nem volt, hanem úgymond eseménytelenül telt el, nélkülözve a drámai fordulatokat. Közismert szorgalma mellett főképpen e nehézségek jótékony hiánya tette lehetővé, hogy monumentális művét megalkothatta. Az értekezés nem e nézeteket óhajtotta mindenáron cáfolni, hanem a dokumentált teljesség megragadásával kívánt valóságos képet rajzolni Bálint Sándorról, koráról és környezetéről.
V. Publikációs jegyzék (Válogatott bibliográfia 1976–2012) A) Az értekezés tárgyával kapcsolatos önálló művek 1. Könyvek: „A világban helytállani…” Bálint Sándor élete és politikai működése 1904–1980. Korona. Bp., 2004. 615. p. „Nehéz útra keltem…” Beszélgetések Bálint Sándorral. Bába. Szeged, 2004. 216. p.
7
2. Könyvfejezetek: Tudományában fogalom, lelkében kiválasztott. In: Bálint Sándor emlékkönyv. Szerk. Barna Gábor. Lazi Kiadó. Szeged, 2004. 186–198. p. „Meg kell teremteni az európai Keresztény Uniót”. Bálint Sándor, az új európai egységgondolat magyar előhírnöke. In: Csapody Miklós: Késői ünnep. Tanulmányok, kritikák. Korona Kiadó. Bp., 2007.129–177. p. „Meg kell teremteni az európai Keresztény Uniót”. Szeged, 2004. 16. évf. 7. 14–18. p. Bálint Sándor életrajza (1904–1980). In: „A legszögedibb szögedi”. Emlékkiállítás Bálint Sándor születésének 100. évfordulóján [A kiállítás katalóguskötete]. Szerk. N. Szabó Magdolna. Móra Ferenc Múzeum. Szeged, 2004. 74–100. p. Bálint Sándor inasaként. In: Csapody Miklós: A díszmagyar. Jegyzetek, esszék, tanulmányok. Korona Kiadó. Bp., 2006. 220–258. p. 3. További publikációk: Kultúra és magatartás. Magyar Hírlap, 1979. aug. 1. 6. p. A kultúra és az emberség biztonsága. Beszélgetés Bálint Sándorral. Scheiber Sándor előszavával. Forrás, 1981. 13. évf. 6. 59–74. p. A hagyomány szolgálatában. Magyar Hírlap, 1981. nov. 4. 6. p. A kolozsvári epizód. Bálint Sándor centenáriumán. Korunk, 2004. 3. f. 15. évf. 8. 94–97. p.
8
„Meg kell teremteni az európai Keresztény Uniót”. Bálint Sándor, az új európai egységgondolat magyar előhírnöke. Szeged, 2004. 16. évf. 7. 14–18. p. Bálint Sándor élete és politikai szerepvállalása. Miskolci Keresztény Szemle, 2005. 1. évf. 3. 25–34. p. Kommunista terror – katolikus ellenállás. Szentimreváros élő hagyománya. Bp.– Szentimreváros, 2006. 22. p. 4. Egyéb írások: Történeti életrajz Bálint Sándor boldoggá avatási eljárásához a Szentszék Boldoggá avatási ügyek Kongregációja számára. Kézirat a Kongregáció Budapesti Irodája tulajdonában. 2006. 100. p. Bálint Sándor. Életrajzi összefoglaló levéltári és könyvtári szakmai és olvasói tájékoztatás céljára. Kézirat a Csongrád Megyei Levéltár tulajdonában. 2011. 420. p. Bálint Sándor (1904–1980). Előtanulmány egy életrajzi monográfiához. Kézirat a Politikatörténeti Alapítvány tulajdonában. 2011. 110. p. Bálint Sándor és a művészetek (szépirodalom, zene, képzőművészet, építészet; kapcsolatai). Kézirat. Bp., 2011. 440. p. B) További könyvek Csapody Miklós jegyzetei 1993–1994. Bp., 1994. 67. p.
9
Értelem és remény. Vasárnapi jegyzetek 1993–1998. Bp., 1998. 353. p. 2. kiad. Antológia Kiadó. Lakitelek, 1998. 336. p. Budapest. „Életem akadémiája” Emléksorok Páskándi Gézáról (1933–2003). Korona Kiadó. Bp., 2003. 52. p. A díszmagyar. Jegyzetek, esszék, tanulmányok. Korona Kiadó. Bp., 2006. 388. p. Erdélyi Féniks. Tanulmányok és kritikák. Korona Kiadó. Bp., 2007. 334. p. Késői ünnep. Tanulmányok és kritikák. Korona Kiadó. Bp., 2008. 254. p. Egy nemzedék iskolája. Az Erdélyi Fiatalok (1929– 1933). Korona Kiadó. Bp., 2009. 408. p. Begyöngy élet. Kossuth Kiadó. Bp., 2009. 308. p. C) Könyvfejezetek Az irodalmi díjasok névsora. In: Pomogáts Béla: Az újabb magyar irodalom 1945–1981. Gondolat Kiadó. Bp., 1982. 625–631. p. Program és nemzedék. Fejezet az Erdélyi Fiatalok előtörténetéből (1923–1929). Az OSZK évkönyve 1987. Bp., 1988. 546–591. p. „a nyelvben volt a mennybolt”. Hazai Műhely 2. k. Bp., 2000. 38–41. p. „Trianon for ever”? – „nem, nem soha!” Hazai Műhely 3. k. Bp., 2000. 63–68. p. Nemzet és média. Hazai Műhely 10. k. Bp., 2001. 37– 42. p.
10
Meseautó. Gedényi Mihály: Egyszáztizenhét nap magánzárkában, a Gyorskocsi utcában 1961–1962. Püski Kiadó. Bp., 2001. 126–132. p. A megosztott feladat. A határon túli médiáról. Magyarország médiakönyve 2000–2001. ENAMIKÉ. Bp., 2001. 189–195. p. A tapsifüles és a felhőkarcoló. In: Őszy-Tóth Gábriel: Így főz a Tisztelt Ház. O&P Média–Magyar Könyvklub. Bp., 2001. 48–49. p. A státustörvény. Dokumentumok, tanulmányok, publicisztika. Szerk. Kántor Zoltán. Teleki László Alapítvány. Bp., 2002. 484–486. p. Szász István Tas: Nemzet és kisebbség keresztje. Bp., 2002. 2–7. p. Egy nemzedék föllépése. In: A Tizenegyek. Egy antológia elő- és utóélete (1923–2003). Szerk. Cseke Péter. Kriterion Könyvkiadó. Kolozsvár, 2003. 201– 218. p. Az „organizáló muzulmánok”. Ilia Mihály irodalomszervezői működése Gáll Ernő kolozsvári naplóiban (1977–2000). In: Közép-Európa vándora. Korunk-dosszié (1957–2007). Szerk. Kántor Lajos. 2. k. Komp-Press Kiadó. Kolozsvár, 2007. 265–281. p. Kántor Lajos erődítményei. In: Kiemelés tőlem. Emlékkönyv Kántor Lajos hetvenedik születésnapjára. Szerk. Balázs Imre József, Horváth Andor, Kovács Kiss Gyöngy. Komp-Press Kiadó– Korunk. Kolozsvár, 2007. 26–37 p. Mi történne… In: Le is út, fel is út. Médiavilág Kft. Bp., 2008. 44–51. p.
11
Jelenlét 50. Petőcz András ötvenedik születésnapjára. Antológia. Spanyolnátha Könyvek 3. SPN Kiadó. Bp., 2009. 47–52. p. Lófő és lóláb. In: Deák Ferenc 75. Mozaik Kiadó. Szeged, 2010. 22–28. p. Cseh Gusztáv, a könyvgrafikus. In: Könyv, grafika. Könyvművészet Erdélyben (1919–2011). Szerk. Kántor Lajos. Korunk–Komp-Press Kiadó. Kolozsvár, 2011. 81–93. p. D) Egyéb közlemények Csík Ferenc képei alá. Soproni Szemle, 1977. 31. évf. 2. 64–65. p. Ady hídja. Bölcsész, 1977. dec. 25–34. p. Bajor Andor: Az éjjeliőr nem tud aludni. Tiszatáj, 1977. 31. évf. 7. 82–83. p. „A más idő fészkein” (Szilágyi István Kő hull apadó kútba c. regényéről). Acta Universitatis Szegediensis. Acta Iuvenum, Sect. Litteraria, Tom. I. Szeged, 1978. 56–72. p. Lakott mondatok közelében. Markó Béla lírájáról. Életünk, 1978. 14. évf. 4. 336–338. p. Egy etikus és útitársa (Sinkó Ervin: Naplók). Bölcsész, 1978. 95–101. p. „szivárványtalan lesz a birodalom” (A fiatal erdélyi magyar líráról). Mozgó Világ, 1979. 5. évf. 3. 112– 120. p. Vári Attila művészetéről. Életünk, 1979. 13. évf. 5. 403–406. p.
12
Szó lakta táj, hiányokkal (A fiatal vajdasági magyar líráról. Gemma-könyvek 1976–79). Alföld, 1979. 30. évf. 12. 63–66. p. „Tollal is csak fegyvert forgató”. Józsa Béla: Tanulni a múltból. Tiszatáj, 1979. 33. évf. 12. 77–80. p. „sürgetek sajgó igéket”. A remény alakzatai Farkas Árpád költészetében. Életünk, 1980. 12. évf. 9. 778– 788. p. Soproni Füzetek ’80. Dunatáj, 1981. 4. évf. 4. 68–71. p. A metszet-lét végtelensége és a barátok szavai. Herbszt Zoltán emlékezete. Soproni Füzetek 1982. Sopron, [1983.] 81–85. p. Szemle a szemléről. Egyetlen ver/ /zió. Új Forrás, 1983. 14. évf. 5. 46–48. p. A hazatérés lehetőségei. Fiatal szegedi költők antológiája, 1983. Tiszatáj, 1984. 38. évf. 5. 78–83. p. Egy nemzedék iskolája: az Erdélyi Fiatalok. Tiszatáj, 1984. 38. évf. 7. 42–56. p. Jegyzőkönyv a létélményről (Géczi János). Jelenkor, 1984. 27. évf. 10. 954–958. p. Ananiás kísérlete – az anyag és a forma. Jelentésvázlat Géczi János regényéről. Új Forrás, 1986. 18. évf. 6. 84–86. p. Bözödi György és a Székely bánja. Életünk, 1986. 24. évf. 9–10. 889–898. p. Értelem és remény. Tíz év fiatal erdélyi magyar irodalma. Alföld, 1987. 38. évf. 12. 69–86. p. A képzeletbeli ásatás (Lászlóffy Aladár). Kortárs, 1988. 32. évf. 1. 155–158. p. Az elásott kincs városa. Új Forrás, 1988. 20. évf. 1. 61–66. p.
13
Azontúl a szakadatlan. Bözödi György 75 éves. eflapok, 1988. 2–3. 71–72. p. Önazonosság, mentalitás, irodalom. Pomogáts Béla: A transzilvanizmus. Az Erdélyi Helikon ideológiája. Új Forrás, 1988. 20. évf. 4. 90–93. p. Friss hó a könyvön. Markó Béla. Kortárs, 1988. 32. évf. 6. 158–160. p. Csiki László: Titkos fegyverek. Kortárs, 1988. 32. évf. 10. 159–161. p. Jancsó Béla és az Erdélyi Fiatalok fellépése. Confessio, 1988. 12. évf. 2. 65–75. p. Csipike és testvérei. Az erdélyi magyar gyermekirodalom. Alföld, 1988. 39. évf. 12. 42–55. p. Tar Sándor: Mért jó a póknak? Kortárs, 1989. 33. évf. 6. 162–164. p. Harmadnapon. Kányádi Sándor. Kortárs, 1989. 33. évf. 9. 146–154. p. Mózes Attila: Yesterday, Az oroszlán hava és egyéb történetek. Kortárs, 1991. 35. évf. 5. 163–165. p. Legendák ellenében. Cs. Gyímesi Éva: Álom és értelem (Varga Lajos Mártonnal). Jelenkor, 1991. 34. évf. 5. 474 –477. p. Gyöngy és homok. Cs. Gyímesi Éva. Kortárs, 1993. 37. évf. 1. 92–93. p. Mária-kultusz és hagyomány. Egyházfórum, 2001. 17. évf. 1–6. 33. p. Mit üzen ma Kossuth Lajos? Korunk, 2002. 3. f. 13 évf. 11. 94–102. p. A folyamatos brokát. Helikon, 2002. 13. évf. 24. 7. p. Az „organizáló muzulmánok”. Ilia Mihály irodalomszervezői működése Gáll Ernő kolozsvári
14
naplóiban (1977–2000). Korunk, 2004. 3. f. 15. évf. 8. 31–48. p. Tizenegy nap emlékkönyve (Képzőművészek 1956ról). Korunk, 2004. 3. f. 15. évf. 12. 66–76. p. A toronyember (László Dezső). Korunk, 2005. 3. f. 16. évf. 3. 94–99. p. A célszemély: Péter László. Szeged, 2006. 18. évf. 1. 22–26 p. Akiknek régi korokból súgnak (Jakobovits Miklós). Korunk, 2007. 3. f. 18. évf. 5. 80–83. p. Az én besúgóim. Korunk, 2007. 3. f. 18. évf. 8. 80– 82. p. Régi ellenfelek mai öröksége (Az Erdélyi Fiatalok és a Korunk). Korunk, 2010. 3. f. 21. évf. 1. 86–97. p. „Az értelmiség anarchikus hajlamú”. Ambrus Lajos Eldorádó c. regénye (1988, 2009). Somogyikönyvtári Műhely, 2010. 49. évf. 1. 139–160. p. „A borítólap Cseh Gusztáv munkája”. Korunk, 2011. 3. f. 22. évf. 2. 86–97. p. A politikus Mikó Imre. Korunk, 2011. 3. f. 22. évf. 4. 73–75.p. A gyermekkor méze. Emlékirat-részlet. Csapody István a régi Kőszegről. Közread. és bev. Vasi Szemle, 2011. 66. évf. 2. 196–210. p. Mikó Imre pályakezdése (1928–1933). Keresztény Magvető, 2011. 117. évf. 2. 154–174. p. Jakabffy és Mikó. Erdélyi Múzeum, 2011. 73. köt. 3– 4. 23–36. p. Király utca 14. Bánffy Miklós utolsó kolozsvári évei. Korunk, 2011. 3. f. 22. évf. 11. 45–53. p. Mikó Imre a diákpolitikában (1929–1932). Keresztény Magvető, 2011. 117. évf. 3. 264–286. p.
15
László Dezső és a zsidókérdés (1940–1944). Református Szemle, 2011. 104. évf. 6. 601–619. p. Szakolczai György–Szabó Róbert: Két kísérlet a proletárdiktatúra elhárítására. Barankovics és a DNP 1945–1949, Bibó és a DNP, 1956. Századok, 2012. 146. évf. 1. 249–252. p. E) Szerkesztések Cseh Gusztáv (1936–1985). Kráter. Bp., 1998. 32. p. Éger György: Határ, kisebbség, identitás. Bp., 1998. 134. p. Varga István: Rend és szenvedély. Korona Kiadó. Bp., 1998. 380. p. Stier Gábor: A Putyin-rejtély: egy választás anatómiája. Korona Kiadó. Bp., 2000. 175. p. Monok István–Buda Attila: A magyar bibliofília képeskönyve. Korona Kiadó–Országos Széchényi Könyvtár. Bp., 2006. 265. p. Kántor Lajos: A mennyei kapu. Korona Kiadó. Bp., 2006. 251. p. Koncz Attila: Miért Sarkozy? Korona Kiadó. Bp., 2007. 251. p. Hegyi Gyula: A brüsszeli utas. Korona Kiadó. Bp., 2010. 170. p. Csapody István: Pályám emlékezete 1–2. k. (sajtó alá r. és szerk.) Pytheas Kiadó. Bp., 2010. 521 + 454. p. F) Sorozatszerkesztések Lábass Endre: Az ünnep (laudatio urbis). JAK füzetek 25. Magvető Könyvkiadó. Bp., 1987. 180. p.
16
Bódy Gábor: Tüzes angyal – Psychotechnikum, azaz Gulliver mindenekelőtti utazása Digitáliába. JAK füzetek 30. Magvető Könyvkiadó. Bp., 1987. 237. p. Hekerle László: A nincstelenség előtt. JAK füzetek 32. Magvető Könyvkiadó. Bp., 1988. 228. p. Ambrus Lajos: Eldorádó. JAK füzetek 33. Magvető Könyvkiadó. Bp., 1988. 172. p. Balázs Attila: Ki tette a macskát a postaládába? JAK füzetek 42. Magvető Könyvkiadó. Bp., 1989. 141. p. Markó Béla: Mindenki autóbusza. JAK füzetek 43. Magvető Könyvkiadó. Bp., 1989. 110. p. Szörényi László: „Múltaddal valamit kezdeni”. JAK füzetek 45. Magvető Könyvkiadó. Bp., 299.p. Szikszai Károly: Sebek a vízen. JAK füzetek 46. Magvető Könyvkiadó. Bp., 105. p. Andrassew Iván: Végrend. JAK füzetek 47. Magvető Könyvkiadó. Bp., 1989. 68. p. Szabados György–Váczi Tamás: A zene kettős természetű fénye. JAK füzetek 49. Magvető Könyvkiadó. Bp., 1990. 349. p. Fráter Zoltán–Petőcz András: Médium-art. JAK füzetek 51. Magvető Könyvkiadó. Bp., 1990. 276. p. Bíró Sándor: Kisebbségben és többségben. Románok és magyarok (1867–1941). Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (Bern). K. Lengyel Zsolttal és Szász Judit Annamáriával. München, 1989. 587. p. G) Fontosabb interjúk és publicisztikai írások A verébléptű törekvések fölött eljárt az idő. Aniszi Kálmán: Magyar sorskérdések Erdélyben.
17
Tanúságtevők 2. k. Kairosz Kiadó. Bp., 2000. 101– 110. p. Korona-keringő (Bertényi Ivánnal és Fodor Gáborral). In: Gyuricza Péter: Magyarország holnap. Magyar Könyvklub. Bp., 2001. 71–77. p. Az életben hagyott törvény (Szent-Iványi Istvánnal és Valki Lászlóval). In: Gyuricza Péter: Magyarország holnap. 2 k. Magyar Könyvklub. Bp., 2001. 155–163. p. Trianon – a meghaladhatatlan kényszer. In: Szidiropulosz Archimédész: Trianon utóélete. A magyar társadalom Trianon-képe az ezredfordulón. Kairosz Kiadó. Bp., 2001. 11–51. p. Gyuricza Péter: Van választás. Huszonegy XXI. századi magyar politikus portréja. Bp., 2002. 19–30. p. H) Kisebb közlemények 1976–2012 között több mint 300 ismertetés (nagy részük a ’70-es, ’80-as évek második felében, a Hungarológiai Értesítőben), kritika és kisebb közlemény napilapokban, irodalmi és helytörténeti folyóiratokban. 1990–2010 között mintegy 500 általános, párt- és szakpolitikai (külpolitika, nemzetpolitika, média, kultúra) témájú írás, interjú és publicisztika. Felsorolásuk nem a jelen listába tartozik.
18
