Csaplár-Degovics Krisztián: Az albán nemzeti gondolathoz és a magyar külpolitikai gondolkodáshoz –
hozzászólás1 –
(A hozzászólás 2007. december 14-én hangzott el az MTA Nemzeti Stratégiai Tanulmányok Programbizottsága és az Európa Intézet Budapest által szervezett „Koszovó: konfliktus után, konfliktus elıtt” c. konferencián)
Jelen konferencia elsısorban a politika felıl közelíti meg az új stádiumba lépett koszovói problémát. Az elhangzott elıadásokkal szemben, történész lévén, én nem a politika, hanem a történelem felıl szeretnék reflektálni az eddig elmondottakra. Ezt annál is inkább fontosnak tartom, mivel számos olyan vélemény és gondolat elhangzott az albánokkal kapcsolatban, amely véleményem szerint kiigazításra szorul. Elsısorban az albán nemzeti gondolat pillanatnyi helyzetére szeretnék rávilágítani, mert tapasztalatom szerint errıl szinte semmit nem tud sem a tudományos, sem a nyilvános közvélemény. A konfliktus napjainkban egyre inkább eldılni látszik és Koszovó függetlenségének küszöbén talán nem haszontalan jobban megismerni az albán fél gondolkodásmódját is. Hozzászólásomat két idézettel kezdeném. 2007. november 28-án, az albánok legnagyobb nemzeti ünnepén, Agim Çeku koszovói miniszterelnök üdvözlıtáviratot küldött Bamir
Topinak,
Albánia
köztársasági
elnökének.
A
távirat
második
felében
a
következıképpen fogalmazott: „Abban az idıben, amikor Albánia függetlenségének 95. évfordulóját ünnepli, Koszovó is készen áll arra, hogy a sajátját megünnepelje. Ez a nap már közeleg, és senki nem tudja megakadályozni. Ezután, mint két állam, együtt fogunk haladni az euro-atlanti csatlakozás felé, és a nagy európai nemzetek közé fogunk megérdemelten tartozni. Ez a mi évszázadunk lesz.”2
1 2
A hozzászólás szerkesztett írásbeli változata 2008. március 15-re készült el. „Në kohën kur Shqipëria po feston 95 vjetorin e pavarësisë, Kosova po bëhet gati të festojë pavarësinë e saj. Kjo ditë po
vjen dhe askush nuk mund ta ndalojë më. Dhe pas kësaj si dy shtete, do të rrugëtojmë së bashku në rrugën tonë euro-atlantike dhe do të zëmë vendin që meritojmë në familjen e madhe evropiane. Ky do të jetë shekulli ynë.” Agim Çeku távirata Bamir Topinak, 2007. november 28. http://www.president.al/shqip/info.asp?id=3696 (a letöltés dátuma: 2007. december 12.)
1
A másik idézetet az albániai szocialista párt (Partia Socialiste e Shqipërisë) elnökétıl, Edi Ramától kölcsönzöm, aki a legolvasottabb tiranai napilapnak, a Zëri i Popullit-nak, 2007. december 11-én, egy interjút adott. A pártelnök szerint Koszovó függetlensége az egyetlen lehetséges megoldás. A függetlenség után létrejöhet a nagy szövetség Albánia, Koszovó „és minden albán” között. Megfogalmazása alapján azonban nem egyértelmő, hogy az euroatlanti kereteken belül, vagy máshogy. Rama szerint egy másik albán állam létrejötte mindenképpen új korszakot fog nyitni a Balkán (és tegyük hozzá: a világ) életében (is)3.
Gyarmati István elıadásában néhány mondat erejéig érintette az albán nemzettéválás jelenlegi helyzetét. Véleménye szerint a modern albán nemzet kialakulása napjainkban érkezik végsı szakaszához. A folyamat „befejezıdését” azonban relatívvá teszi, hogy ez a nemzeti fejlıdés a környékbeli hasonló jelenségekhez képest megkésett és „elmaradottabb”. Mindkét kijelentéssel vitatkoznék. Az elsıvel nem értek egyet, mert véleményem szerint az albán nemzettéválás nem fejezıdött be/fejezıdik be napjainkban, hanem csupán továbblép. 1912–1913-ban, a független Albánia létrejöttekor még csak egy szők, mintegy 30-40 fıs réteg vallotta magáénak a modern nemzeti eszmét; csupán ık képzelték el népük jövıjét egy nyugati típusú modell követésével. Ez volt az a történelmi pillanat is, amely Koszovót és Albániát évtizedekre elválasztotta egymástól és amelytıl kezdve legalább két-három albán nemzeti identitás indult fejlıdésnek párhuzamosan. Napjainkban valóban van arra példa, hogy az albániai és a koszovói történelemszemlélet, politikai szakzsargon és mítoszvilág megkezdte az összeolvadást, megindult egymás véleményének el/befogadása és kanonizálása. Az egységesülés azonban egyelıre még csak a társadalmi (politikai) elit szintjén kezd megvalósulni; a közös gondolatok szélesebb néprétegekhez való eljutása majd egy további (lehetséges) lépés lesz csupán. A másik probléma onnan ered, hogy az albánság nemzettéválását legalább három koordináta-rendszer egyidejő figyelembevételével lehet megérteni. Az albánok egy muszlim többségő nép, de csupán errıl az oldalról megközelítve értelmezhetetlenek maradnak a politikai elit cselekedetei és tettei (sıt, a motivációja is). Az egyik koordináta-rendszert a nyugati „klasszikus” nacionalizmus jelenti. Mintegy száz évvel ezelıtt – nem evidens módon 3
"Sot unë jam këtu, për të thënë në emër të të gjithë socialistëve dhe progresistëve, se unifikimi i shteteve të BEsë në qëndrimin e tyre për pavarësinë si një opsion i cili nuk mund të tjetërsohet, qëndrimi i konfirmuar edhe i palëkundur i aleatit të madh të Kosovës, Shqipërisë edhe të gjithë shqiptarëve, Shtetet e Bashkuara të Amerikës për pavarësinë e Kosovës dhe qëndrimi i matur dhe largpamës i Ekipit të Unitetit, si një garanci jo vetëm për popullin e Kosovës, por për të gjithë rajonin përbëjnë elementët e mjaftueshëm për ta parë procesin e mbetur, si një proces i cili jo vetëm do të sjellë në një datë të afërt edhe të vendosur bashkërisht mes gjithë këtyre faktorëve, pavarësinë e Kosovës edhe de jure, sepse de facto Kosova është e pavarur.” Edi Rama interjú, Zëri i Popullit, 2007. december 11. http://www.zeripopullit.com (a letöltés dátuma: 2007. december 12.)
2
– alapvetıen emellett a modell mellett tették le a voksukat a nemzeti mozgalom legtekintélyesebb alakjai 1878 és 1912 között. Az európai nemzeti fejlıdés mintáit követve, a nyugatinak nevezett demokratikus értékek átvételéhez igazították a jövıkép alakulását. Ez a szemlélet lett az uralkodó a rendszerváltások idıszaka után is. Ugyanilyen fontos viszonyítási pont azonban az általam „keletinek” definiált másik koordináta-rendszer is. Ez egyrészt jelenti a többség iszlámhoz való tartozását, másrészt pedig az Oszmán Birodalomhoz, ill. annak utódállamához, a Törökországhoz való kötıdést is. A birodalomhoz, ill. a mostani török köztársasághoz való kötıdés ugyanis ugyanolyan fontos legitimációs érv az albán gondolkodásban, mint a keleti vallási kapcsolat. E kettı szempont mellett létezik egy harmadik is: az albán nemzeti fejlıdésnek – hasonlóan a többi nemzetéhez – van egy sajátos belsı törvényszerősége is. Az albánság egy négy vallású nép (szunnita, bektasi, ortodox, katolikus). A vallási különbözıség érthetı módon nem jelenthetett közös alapot a modern nemzettéválás alapjainak megformálásakor. Mivel a többség muszlim (55% szunnita, 15% a bektasi dervisrend híve; 20% ortodox, 10% katolikus), gyakran felvetıdik az a kérdés, hogy nem kell-e Európának, vagy a világnak attól tartania, hogy ez újabb konfliktusforrást teremt? Egyrészt azért nem, mert nincsenek vallásilag homogén területek: Koszovóban az albánság többsége szunnita, kisebb részben – az albán határnál – katolikus. Albániában az északi hegyvidék katolikus, a görög határmenti területek ortodoxok. Dél-Albánia jelentıs része pedig bektasi. Másrészt azért nem, mert a vallásokkal kapcsolatos nemzeti gondolat egyenes és következetes fejlıdési útvonalat járt be 1878-tól a Zogu- és Hoxha-diktatúrákon keresztül a rendszerváltást követı évtizedig. Amikor a Hoxha-féle Albánia az ateista nézeteket kanonizálta, akkor ezzel – szemben az általános vélekedéssel – nem egy vallásokkal kapcsolatos döntést hozott. Magát a nemzeti gondolatot emelte be az állam ideológiájába. A nemzeti mozgalom teoretikusai már 1878 és 1912 között felismerték, hogy a vallási megoszlásból fakadó széthúzás jelenti a legnagyobb veszélyt az albánság jövıjét illetıen. Éppen emiatt már 1878-ban felbukkant az a gondolat (Pashko Vasa tollából), hogy ne a vallásosság számtalan formája tőnjön el a nép életébıl, hanem maga a nemzeti gondolat legyen a vallásosság tárgya!4 Azaz: az etnikumban való vallásos hit vegye át a négy említett konfesszionális irányzat helyét a gondolkodásban. Nos, véleményem szerint ez a gondolat az albán–albán kommunikáció alapja és ezt megértve válhat érthetıbbé az albánok egymás közötti viszonya. 4
„Feja e shqyptarit âsht shqyptarija!” („Az albánok hite az albánság!”) Részlet: PASHKO VASA: O moj Shqypni, e mjera Shqypni (Ó Albánia, te szegény Albánia!) címú, 1878-ban írt költeményébıl.
3
95 évvel ezelıtt senki nem hitte el, hogy az Oszmán Birodalom felbomlásával létrejöhet egy önálló albán állam. Ehhez képest a korabeli nagyhatalmak 1913 nyarán Albániát szuverén, független országként ismerték el. Ez akkor is nagy dolog volt, ha az új állam csak az etnikai területek felét foglalta magában. Albánia létrejötte után a kortársak nem hittek abban, hogy az új nyugat-balkáni állam életképes lesz – de bebizonyosodott, hogy az. Az 1990-es évek elején senki nem hitte el, hogy Koszovó is elérheti a függetlenséget. Csak maguk az albánok. Napjaink történelmi pillanatát tudatosan éli meg az albánság. A honlapok vizsgálatával, a tudósítások követésével egyértelmőnek látszik, hogy az albán területeken eufória uralkodik. Az albániai külügyminisztérium és a koszovói pártok programjai egyik legfontosabb célkitőzésnek, prioritásnak tartják az albán és európai integritás létrejöttét. Véleményem szerint nem véletlenül szerepel a gondolat ebben a sorrendben. A hivatalos politika tudatosan fogalmaz úgy, hogy az albán integrációnak az euro-atlanti közösségen belül kell megvalósulnia. Azzal azonban tisztában kell lenni, hogy a többi balkáni néphez hasonlóan!, mind az albániai alkotmány5, mind az összalbán politikai gondolkodás/mentalitás megtartotta azokat a kiskapukat, amelyek elvben egy másfajta integrációt is lehetıvé tesznek. Az albánok november 17. és december 10. között, november 28-án ünnepelték meg legnagyobb nemzeti ünnepüket, „a zászló ünnepét”. Az ünnep egy olyan gondolatra megy vissza, amely alfája és omegája a nemzeti érzésnek. 1847-ben egy italo-albán (arbërësh) gondolkodó, a modern nemzeti mozgalom elıfutára, Vincenso Dorsa vetette papírra „Az albánokról, tanulmányok és gondolatok” címő könyvében6, hogy el fog jönni az idı, amikor az albánok egy közös zászló alatt fognak egyesülni és ez a szabadság zászlaja lesz. A zászló ezt követıen központi helyre került az albán szimbolikában7. Érdemes felfigyelni arra, hogy a függetlenné vált Albánia 1912-es zászlaja nem sokban különbözik a koszovói albánok által ma leggyakrabban használt zászlótól. A politikai gondolkodást, a történeti tudatot, egyáltalán az albán etnikumot a zászló mellett ugyanilyen (szinte mágikus) erıvel kötik össze a „szabadság” és a „függetlenség” szavak. Koszovó függetlenné válását – e három jelkép folyamatos díszletei mellett – az albán nép véleményem szerint közös nemzeti élményként 5
Ehhez lásd az albániai alkotmány 8–14. cikkelyeit: http://www.president.al/shqip/kushtetuta.asp (a letöltés dátuma: 2007. december 10.) 6 DORSA, VINCENZO: Mbi shqiptarët, kërkime dhe mendime. Napoli, 1847. 7 Ehhez lásd a nemzeti himnusz elsı versszakát: „Rreth flamurit të përbashkuar/ Me një dëshirë, me një qëllim,/ Të gjithe Atij duke u betuar,/ Të lidhim besën për shpëtim.” („A zászló körül összegyőlve/ egy vággyal, egy céllal/ mindegyikünk arra esküdve,/ besát kötünk a megmentésre”) http://www.president.al/shqip/himni.asp (a letöltés dátuma: 2007. december 10.)
4
fogja megélni. (Magáért a függetlenség elismeréséért az albániai külügyminisztérium diplomatái nagyon szorgalmasan lobbiztak az utóbbi években!)
Végezetül néhány gondolat a magyar külpolitikai hozzáálláshoz. Az albán külpolitikai gondolkodásmód külön számon tartja azokat a hatalmakat és országokat, amelyek alapvetıen támogatják az albán érdekeket. Ilyen államok: Franciaország, Olaszország, Németország, Nagy-Britannia. A támogatók közül kiemelkedik az Egyesült Államok, amellyel Albánia szoros partneri kapcsolatot épített ki. Az említett országok mellett azonban létezik egy sajátos kategória is, amelynek jelentıségét az albán politikai gondolkodásban hiba lenne alábecsülni. „Történelmi okokból kifolyólag” Albánia (és maga az albánság) sajátosan különleges viszonyt ápol két állammal: Törökországgal és Ausztriával8. Törökországot az Oszmán Birodalom utódjaként olyan államnak tekintik, amelynek állami és nemzeti ideológiája az albánéval közös gyökerekkel rendelkezik! Ausztria más miatt fontos: a modern albán politikai gondolkodás elfogadta és számon tartja azt a tényt, hogy a modern nemzeti identitás kialakításában, alapjainak lefektetésében, (egyáltalán Albánia függetlenségének elnyerésében) az egykori Osztrák–Magyar Monarchia nagyon komoly – döntı – részt vállalt. Tudni érdemes, hogy a mai napig bezárólag, ha egy albán értelmiségi vagy átlagpolgár „Ausztriát” mond, akkor automatikusan hozzáteszi/érti, hogy „Magyarország”, vagy pedig „Ausztria– Magyarország” (ide értendı az albán historiográfia is!)9. Összalbán jellegzetesség, hogy mind a magyar állam, mind a magyar nemzet felé nagyon pozitív érzelmi irányultsága van az albánoknak. Ennek oka részben ahhoz kötıdik, hogy az oszmánellenes háborúk során Hunyadi János és Szkanderbég a 15. században szövetségesek voltak. Részben azonban ahhoz, hogy az albán nemzeti gondolat kialakításában, formálásában (sıt, az albanológia tudományának létrejöttében is!) – osztrákok mellett – magyar tudósok is részt vettek a századfordulón (Thallóczy Lajos és Nopcsa Ferenc). Róluk mind Albániában, mind Koszovóban tanulnak az albán diákok. Ha emellé még hozzátesszük, hogy a koszovói politikai elit tisztában van a vajdasági magyar kisebbség helyzetével, akkor azt gondolom, hogy nálunk is érthetıvé válik, hogy létezik egy olyan érzelmi/pszichológiai alap, amelyre a magyar külpolitika építhetne. 8
Lásd. az albán külügyminisztérium prioritásait: 5. pont. http://www.mfa.gov.al/shqip/misioni.asp (a letöltés dátuma: 2007. december 10.) 9 Az albán politikai szakzsargon nagyon óvatosan osztogatja a „vendi tradicionalisht mik i Shqipërisë”-hez hasonló kifejezéseket („Albániával hagyományosan baráti ország”). Sali Berisha albán miniszterelnök 2008 március eleji budapesti látogatása során azonban használta ezt a fogalmat! Ehhez lásd. a látogatásról írt egyik hivatalos albán összefoglalót az albán minisztertanács honlapján: Kryeministri prezanton para medias vendase dhe asaj ndërkombëtare në Hungari zhvillimet dhe ecurinë e reformave. (2008. március 3.) Forrás: http://www.keshilliministrave.al/index.php?fq=brenda&m=news&lid=7512 (a letöltés dátuma: 2008. március 3.)
5
Csaplár-Degovics Krisztián egyetemi tanársegéd, történész ELTE-BTK, Kelet-Európa Története Tanszék
6
