1 Csorbai Virág 9.A, Soós Anna 10. A
50 év Orff –lét Iskolánk szabadidős foglalkozás-kavalkádjában kiemelkedő muzsikafolt az 50. születésnapját ünneplő Orff zenekar. Különleges ez a jubileum, ugyanis ebben az évben ünnepeljük Carl Orff születésének 120. évfordulóját. Az egyedi és színvonalas zenekar jelenlegi és egykori vezetőit kérdeztük tapasztalataikról. Csák Lili tanárnő Csorbai Virág: Hogyan emlékszik vissza első élményeire a zenekarban? Csák Lili: 2000-ben friss diplomásként kerestem állást. Ének-zene, szolfézstanári és karvezetői képesítéssel a kezemben próbáltam Pécsett elhelyezkedni. Küszöbön állt a megállapodás a Széchenyi Gimnáziummal, amikor megkeresett Nagy Ernő tanár úr, akinél gyakorlati tanításaim egy részét végeztem, hogy a Nagy Lajos Gimnáziumban szükség volna rám. Bár elsősorban szervezői munkát kellene végezni, mégsem szakadnék el a muzsikától, mert Ivasivka Mátyás karnagytanár 35 év után átadná Orff-zenekarának vezetését. Mindig is vonzottak a hangszerek. Csellista vagyok, de játszom több hangszeren, mindegyik érdekel. Titkos vágyam volt, hogy egyszer majd zenekart vezetek. A Jóisten tálcán nyújtotta nekem ezt az ajándékot. Igyekeztem megbecsülni. A feladat nem volt könnyű. „Matyi bá” Carl Orff német zeneszerző elveihez híven sok olyan diákot tanított ebben az együttesben, aki zenei képzésben nem részesült, soha nem járt zeneiskolába. Voltak olyan gyerekek, akik számára egy nyújtott-, egy élesritmus, vagy egy szinkópa hatalmas gondot okozott, több havi gyakorlást igényelt. Ugyanakkor ott ültek velem szemben azok a képzett gyerekek is, akik elsőre lejátszottak mindent a kottából. Nehéz volt összehangolni ezt a szakadékot, megismerkedni a számomra új hangszerek titkaival, és persze a pedagógia, élménynyújtás, fegyelmezés rejtelmeivel, szigor és szeretet mély összhangjával. Az első évben hétről hétre kellett megújulni, tanulni, fejlődni. Ám megérte! Szerelmese lettem az Orff-zenekarnak, és ez mind a mai napig így van. Cs. V.: 2000 – től mostanáig melyek voltak a mérföldkövek a zenekar életében? Cs. L.: A 2000-től 2004. júniusáig tartó időszakban Páva Péter akkori igazgató úr buzdítása és az iskola anyagi támogatása révén a régi, Carl Orff-tól kapott
2
nem kromatikus hangszereket kiegészítettük olyanokkal, melyekkel minden hangnemben tudtunk játszani. Vásároltunk bongót és dobfelszerelést is, ami hangulatossá tette könnyűzenei darabjainkat. 2001 nyarán Münsterschwarzachban, az I. Bencés Ifjúsági Világtalálkozón (FYBIC) Magyarországot Pécsről mi képviseltük. Alapítottam egy „szimfonikus kamarazenekart”, működtettem fúvós- és vonószenekart is, attól függően, mikor milyen zenészek érkeztek az újonnan bejövő évfolyammal. Nagyon termékeny időszak volt ez a négy év. (Ekkor még kézzel kottáztam minden darabot, szólamkottát.) A Helikonon bronz oklevelet szereztünk könnyűzene kategóriában (2002) és elnyertük a legjobb kísérőprodukció díját is (2004). 2004-ben, első gyermekünket várva át kellett adnom a karnagyi stafétát. Szőts Annamáriában ugyanazt a lelkesedést, elköteleződést véltem felfedezni, mint négy évvel ezelőtti önmagamban, így biztos voltam benne, hogy jó kezekbe kerül a csapat. Akadt feladat otthon is bőven, mégis mindig vágytam vissza az Orffos gyerekekhez, ehhez a világhoz. Nagyon tetszett, hogy a fejlődés tovább folytatódott: beépült a szintetizátor, a basszusgitár, vagyis az elektromos hangszerek, és átalakult a képzettségi szint. 2009-re, mikor visszatértem az iskola falai közé már csak képzett zenészekből állt az együttes. Így érettebb darabok is előadásra kerültek. Természetesen a siker sem maradt el! 2009 májusában megosztott második helyet ért el a zenekar a Hangfoglaló Hétfő Országos Előadói Pályázaton (HANOSZ), melyre Annamáriával közösen készítettük fel iskolánk zenészeit. 2009. szeptemberében ismét nekilendültem a zenekari munkának. Igen vártam ezt a pillanatot, izgalom és némi félelem járt át, hiszen ismerős diák már nem volt a sorok között. A közös munka meghozta az összehangolódást, és a diákok megszerettek. Három gyönyörű közös évünk volt két Helikonnal, ezüstéremmel (2012), az I. Pécsi Diákfesztivál (2010) egyéb kategória Gyémánt fokozatának megnyerésével, az eddigi legmagasabb létszám, 43 fő elérésével. Igazi nagyzenekarrá nőttük ki magunkat. Sok közös hétvégét tartottunk, budapesti és külföldi utakon vettünk részt, a környező falvakban évről évre felléptünk. 2012-ben ismét gyermekáldás köszöntött ránk. Ezúttal Bergics Lajost kértem fel a karnagyi munka folytatására. Szakértelme, muzikalitása nagy csodálója vagyok már egyetemi éveim óta. Orffosaim is megérezték Tanár úrban a kiváló muzsikust, megszerették és elismerik őt. A 2012/13-as tanévben még aktívan tevékenykedtem a zenekar munkájában, hétvégi táborokat szerveztem, kottákat írtam, aztán évről évre kevesebbet kellett tennem… Reményeim szerint a jövő tanévtől ismét kézbe veszem a karmesteri pálcát. Cs. V.: Ez alatt az idő alatt milyen hangszereken játszottak a zenekar tagjai?
3
Cs. L.: A zenekar mindig egyedi összetételű. Ha vonósnégyest játszik egy csapat, akkor egyértelmű, hogy melyik négy hangszerre van szükség. Nálunk ez másként van, pont fordítva. Az érkező hangszerek összetétele határozza meg, hogy mit játszunk. Abból főzünk, amink van, és igyekszünk a „legízletesebb ételt” elkészíteni. Általában mindig van furulya, fuvola, klarinét, gitár, hegedű, cselló, zongora és ütőhangszerek (harangjáték, xylofon, metallofon, marimba, dobszerkó, konga, bongó, fémháromszög, shaker, csörgődob, fadob, tikfa…). Volt alt- és basszusfurulyánk, körtemuzsikánk, tangóharmónikánk, szájharmónikánk, bendzsónk, ukulelénk, szaxofonunk, tubánk, tenorkürtünk, oboánk is… Készítettünk esőbotokat Gabula Júlia tanárnő segítségével, és akadtak scannerekből, billentyűzetből létrehozott hangszereink Jéhn János tanár úr jóvoltából. A legújabb hangszer az Orff-zenekarban a nagybőgő, ami a 15 év alatt még nem szerepelt. Varázslatos dolog és nagy ajándék egy-egy újabb hangszer megismerése, lehetőségeinek kiaknázása, a gyerekek tehetségének megcsillanása, a közös muzsikálás, alkotótevékenység. Cs. V.: Melyik a kedvenc zenei műfaja? Ebből a szempontból „rossz” zenész vagyok. Bár elkötelezett híve vagyok a komolyzenének, mégsem csukom be a fülem, ha a rádióban meghallok egy mai muzsikát. Meghallom, megítélem, és általában azonnal kialakul a véleményem róla. Vagy megszeretem, vagy nem. Lehet ez rockzene, alternatív, repetitív zene, lehet komolyzene, népzene…, szubjektív ítéletem alá esik. Ha egy zene megtetszik, és el tudom képzelni az Orff-zenekarra, akkor műsorra kerül. A zenekar hangszerösszetételének állandó változása miatt a műveket, amiket el szeretnénk játszani, át kell hangszerelni. Ez igen időigényes és komoly munka, egyben élvezetes alkotótevékenység. Ezt általában mi, karnagyok végezzük, de sokszor a diákok is szerepet vállalnak. Játszottunk reneszánsz, barokk, klasszikus és romantikus muzsikát, kortárs zenét, opera- és musicalrészleteket, könnyűzenét, filmzenéket egyaránt. Felléptünk taizéi dalokkal, egyházi népénekekkel, népzenével…Természetesen minden évben műsorra kerül egy Carl Orff darab is. Ez a jó az Orff-ban, és itt a zenekarra gondolok, hogy annyira különleges. Mindig más és újszerű, bármi jól áll neki. Mi választunk. Többször előfordult már, hogy diákok, kollégák ajánlottak egy dalt. Az Orff-zenekar a muzsika révén átalakít, felemel, kicserél, vidámmá és könnyeddé varázsol. Szakmai fejlődésen túl a próbákon kiereszti mindenki az aznapi gőzt, elfelejti a tennivalóit, nehézségeit, CSAK a közös zene marad. Együtt lélegzünk, lendülünk, nevetünk és sírunk. Hiába jövünk fáradtan,
4
megújulva és jókedvűen megyünk haza. Épp ezért talán azok a darabok állnak jól nekünk, amik vidámak, „mosolygósak”, és melyekből az egység, a hit árad. Szőts Annamária Cs. V.: Hogyan került kapcsolatba a zenekarral?
töltöttünk
Sz. A.: A zenekarral már gimnazista koromban kapcsolatba kerültem, hiszen az akkori női kar tagjaként gyakran szólaltattunk meg közös műveket az Orff-fal. Az egyik kiemelkedő élményem Ivasivka tanár úr talán legkedveltebb darabjához, a Japán szvithez kötődik, melyben szólót énekelhettem a zenekar kíséretével. 2004-ben aztán visszakerültem a gimnáziumba, Csák Lili tanárnő helyére szabadidőszervezőként. Ekkor kaptam meg az Orff-zenekar és a Fúvósegyüttes vezetését is. Öt, élménnyel teli évet együtt.
Cs. V.: Mit tart a zenekar legfőbb erényének? Sz. A.: Ahogy már említettem, Csák tanárnőtől egy fúvós, és egy ütős együttest örököltem, az évek során aztán az egyre több közös programunk mellett egyre több közös művünk is lett, aminek az lett az eredménye, hogy a két zenekar összeolvadt. Így megnőttek a lehetőségeink, mind hangzásban, mind repertoárban színesebb lett az Orff. Lehetőségünk adódott néhány új hangszert is vásárolni, többek között egy szintetizátort és egy nagy, kromatikus xilofont. A szaxofonoktól a basszusgitárig nagyon sokféle hangszeresünk volt abban az évben. Talán itt érdemes megemlítenem, hogy ennek a zenekarnak az a sajátossága, hogy évről-évre más az összetétele, hiszen mindenki előtt nyitottak voltunk/vagyunk, akinek fontos, hogy egy jó közösséghez tartozhasson, örömmel együtt zenélhessen egy vidám csapattal. Ez a karnagyoknak ugyan óriási kihívást jelent - hiszen ilyen zenekarra egy zeneszerző sem komponált műveket, a hangszereléseket saját magunknak kellett/kell elkészítenünk viszont ezáltal mindig egyedi hangzást érhetünk el egy-egy ismert mű esetében is. Cs. V.: Volt a zenekarban kedvenc zenei stílusa? Sz. A.: Azt gondolom, hogy akkor jó egy mű, ha szívesen gyakorolja és játssza a zenekar, és a közönség is szívesen hallgatja. Éppen ezért én soha nem
5
ragaszkodtam egyetlen műfajhoz, vagy stílushoz. Az öt év alatt a reneszánsztól kezdve a többi zenetörténeti koron keresztül a jazzig, a latin ritmusoktól a magyar örökzöldekig, Michael Jacksontól a filmzenékig mindenféle stílust kipróbáltunk, sok kedvenc darabunk lett, melyek közül jó volt most feleleveníteni néhányat. Bergics Lajos 2012. októberétől decemberéig, valamint a 2013-14 –es és a 2014 -15-ös tanévben vezette a zenekart. Kedvenc műfajaként a barokk zenét és a Taizé-i átdolgozásokat említette.
Iskolánk két diákját kérdeztem, akik aktív tagjai a zenekarnak: Knoch Júliát(10. A) és Ján Szilárdot(11. A). Soós Anna.: Hogyan zajlanak az Orff próbák? K. J: A próbák szerdánként háromtól fél ötig tartanak. A kezdés előtt mindenki behangol, aztán egy rövid imát követően nekiugrunk egy darabnak. Többször átismételjük, megbeszéljük a hibákat. Másfél óra alatt általában 1-3 művet szoktunk átnézni. Aztán a próbát imával zárjuk. J. Sz: Az Orff próbák, mint minden tanóra, természetesen imádsággal kezdődik és zárul. Ami pedig a két ima között zajlik, az felülmúlhatatlan. Nagyon szeretek zenekari próbákra járni, mert az ott lévő légkör és a zene teljesen univerzálisan hat rám. Ha éppen kikapcsolódni vágyom, akkor egy lassú, nyugodt darabban megtehetem, ha pedig feldobódásra vágyom, azt is könnyen elérhetem, hiszen nem csak a műveink legtöbbje könnyed, vidám, hanem a társaság is. Mindig van valaki, aki valamin nevet, és persze ez a jó hangulat a többiekre is átragad.
6
S. A.: Mit jelent számodra Orff tagnak lenni? K.J: Már negyedik éve vagyok Orff tag, és ez alatt sokat változott a zenekar, de amik kezdettől fontosak voltak nekem, azok megmaradtak: a jó társaság és a közös zenélés. Orffosnak lenni azt jelenti, hogy egy nagyszerű csapat tagja vagy és fontos számodra a zene. J.Sz: Ami a zenekar szakmai részét illeti, az is több mint megfelelő. Vannak technikailag és zeneileg rendkívül aprólékos, nehéz darabok is, de ezeknél is próbáljuk kihozni magunkból a maximumot. Összességében azt mondhatom, hogy nagyon nehéz lenne, ha nem lenne ez a zenekar. Az egész együttes és a benne lévő tagok, mind egytől egyik nagyon sokat számítanak nekem. Biztos vagyok benne, hogy a zenekar nélkül sokkal üresebb lenne az életem. Most, hogy készülünk a jubileumi koncertre, egy csomó régi ismerős, jó barát, akiket már 2-3 éve nem láttam, visszatér, és nagyon jót zenélünk együtt, és közben szórakozunk, és emlékezünk az együtt töltött időkre. Nem hiába mondják, hogy "A zene összeköt". A zenének mindig is hatalmas ereje, szelleme volt, és lesz is. Akinek pedig bármilyen lehetősége van, hogy valamilyen zenekarban, zenei együttesben játsszon, esetleg valahol énekeljen, azt javaslom, mindenképpen éljen vele. Megéri! Egy régebbi diákunkat, János Kamillát kérdeztem: S. A.: Mikor és mennyi ideig voltál a zenekar tagja? J.K: 2005 és 2011 között voltam Orff tag. S. A.: Hogyan emlékszel vissza az Orff-zenekarban eltöltött évekre? J.K: Sok jó zenei élménnyel gazdagodtam a zenekarban töltött évek alatt, számos érdekes hangszert kipróbáltam, és megtapasztaltam, hogy sok kicsi milyen sokra tud menni együtt. Nem kevés munka volt összeállítani egy-egy számot, de főleg a vicces emlékeim maradtak meg a közös utazásokról és koncertekről.
