CRAWFORD professzor: 1. BEVEZETÉS

ELNÖK: Kérem, foglaljanak helyet. A mai napon a Bíróság folytatja a közmeghallgatást a Bős-nagymarosi beruházás ügyében. A mai és a holnapi nap folyamán a Magyar Köztársaság szóbeli előadásainak második fordulójára kerül sor, míg a Szlovák Köztársaság előadásait jövő hétfőn és kedden hallgatjuk meg. Mielőtt átengedném a szót Magyarország igen tisztelt képviselőjének, szeretném a Bíróság tagjainak nevében is melegen megköszönni és elismerésünket kifejezni mindkét fél képviselőinek, kormányaiknak és megbízottaiknak azért a kitűnő együttműködési készségért, szervezésért valamint lebonyolításért, amit a Bíróságnak a múlt héten mindkét ország területén az érintett területeken tett helyszíni látogatása alkalmával kifejtettek. A helyszíni szemle, amelyet mindkét fél együttes kérésére végeztünk el, a Bíróság történetében az első ilyen esemény volt és bizonyos vagyok benne, hogy segített bennünket azoknak a kérdéseknek a tisztázásában, amelyek eldöntésére Önök felkértek. Megjegyzem egyúttal, hogy abban a megtiszteltetésben részesülünk, hogy Derek Bowett professzort is itt üdvözölhetjük körünkben és igen örvendek annak, hogy sikerült eljönnie. Most pedig felkérem Magyarország képviselőjét, hogy kezdje meg kormánya nevében a szóbeli előadások második fordulóját. Bocsánat, nem a tisztelt képviselőt, hanem a nem kevésbé tisztelt James Crawford professzort kérem.

CRAWFORD professzor: 1. BEVEZETÉS Köszönöm, Elnök úr, a bevezetést. Tisztelt Elnök úr, tisztelt Bíróság! I. A magyar válasz bevezetéseként elsőnek azokra a kérdésekre kell kitérnem, amelyek a tárgyalás első fordulója során merültek fel Magyarországra vonatkozóan, valamint azokra is, amelyeket a bíróságnak a régióban tett igen sikeres látogatása vetett fel. Ezt követően néhány olyan kérdést tárgyalok majd, amelyre nézve a felek nézetei közeledtek egymáshoz, majd pár szót szeretnék szólni a Bíróságnak a fennálló vitás kérdésekkel kapcsolatos szerepéről. Végül felvázolnám a magyar válasz szerkezetét. A. A KÉRDÉSEKRE ADOTT VÁLASZOK; KIEGÉSZÍTŐ DOKUMENTUMOK 2. A szóbeli érvelés első fordulójában Magyarország előzetes választ adott a Fleischhauer és Veereschchetin bíró urak által feltett kérdésekre. Ezen túl Ranjeva bíró tett fel még egy kérdést az ötödik napon, amely a szovjet kölcsön folyósításának elmaradásából eredő hatásokat firtatta. Mindezen kérdésekre rövid időn belül írásbeli választ is benyújtunk, időben, hogy Szlovákia válaszolni tudjon rájuk a jövő héten. 3. A helyszíni szemle alkalmával is merültek fel kérdések. Az elnökhelyettes a felszíni vízkivételi művön keresztül és a parti szűrési kutakból nyert ivóvíz termelési költségeinek egymáshoz viszonyított arányára volt kíváncsi. Erre Dr. Kern fog a mai napon válaszolni. Ranjeva bíró az egyezménynek a határvonalra gyakorolt hatására vonatkozó kérdést tett fel, beleértve a folyóvölgy fenekét is. A felek megegyeznek abban, hogy az 1977-es államközi szerződés nem határszerződés volt, és hogy jogi következményei nem voltak a határvonalra nézve. Azzal a szándékkal végezzük az együttműködést, hogy egyeztetett nyilatkozatot és egy szemléltető térképet készíthessünk Ranjeva bíró kérdésére válaszként. 4. Szlovákia az első körben több tanulmányra hivatkozott, amelyeket a Bíróság előtt felmutatott és annak az állításnak az alátámasztására használta fel őket, miszerint az eredeti elképzelés szerinti összes elképzelhető kockázatot alaposan tanulmányozták.

Ahelyett, hogy távolból való megszemlélés végett mi is felmutatnánk ezeket, Magyarország ténylegesen hivatkozni fog a tartalmukra. Írásos anyagukban kiemeléssel ellátott részleteket fognak találni a Bechtel jelentésből, a Hydro-Quebec jelentésből, a szlovák Kék könyvből, valamint a PHARE jelentésből. Egyebek mellett letétbe fogjuk helyezni a Bíróság számára az UNDP-WHO tanulmány szövegét is. Úgy véljük, hogy ezzel megkönnyítjük annak megítélését, hogy ezek a különféle anyagok valójában mit is tartalmaznak. B. AZ EGYETÉRTÉS ÉS NÉZETELTÉRÉS PONTJAI A BÍRÓSÁG SZEREPE 5. Most rátérek a felek között fennálló vitás kérdések tárgyalására. Bizonyos értelemben beszélhetünk közeledésről. Az Andriessen úrnak adott magyar válasz kivételével például (melynek eredetije a jegyzőnél letétbe van helyezve), Szlovákia nem vitatta a Magyarország által hivatkozott egyetlen dokumentum hitelességét sem, beleértve a szlovák kormányiratokat is. Úgy tűnik, nem vonja kétségbe Magyarország jóhiszeműségét sem a vitával kapcsolatban. Az egyetlen kifejezett utalás Magyarország jóhiszeműségére Dr. Tomka szájából hangzott el, aki azt mondta, hogy a különleges megállapodás második cikkelyében hivatkozott kérdések "nem válnak a tárgyhoz nem tartozóvá, amennyiben a Bíróság elfogadja, hogy Magyarország jóhiszeműen cselekedett."1 Ez így igaz. A kérdések megmaradnak és válaszra várnak. Ám ami a jelen körülmények között fontos, az az, hogy - szembesülve egyértelmű és alaposan kifejtett érvelésemmel, amelynek lényege, hogy Magyarország jóhiszeműen cselekedett és magatartása semmilyen más alapon nem magyarázható2 - Szlovákia nem válaszolt. 6. A felek álláspontja némely fontos jogi kérdésben szintén közeledett. A szükségszerűség elvének alkalmazására gondolok az egyezményes kötelezettségekkel kapcsolatosan. Szlovákia az írásbeli beadványok három fordulójában is úgy érvelt, hogy ez az elv nem alkalmazható, ám most visszavonja korábbi álláspontját.3 Egy másik ponton még messzemenőbbek a következmények. Szlovákia immáron nem ragaszkodik ahhoz, hogy az 1977-es államközi szerződés in rem jogokat illetve objektív jogrendszert hozott volna létre. Ezt eddig többé-kevésbé minden eddigi beadványában hangoztatta.4 Most megvált ettől az érvtől. Ehelyett az egyezményt mint közös vállalkozást megalapozó megállapodást tekinti, amely egy belföldi építési szerződés megfelelője.5 Ennek a változásnak lényeges kihatása van a szlovák álláspontra, mind az érvényes jog mind az egyezmény érvényessége tekintetében. Az objektív jogrend ugyanis vélhetően jogi alapokat, egyfajta alkotmányt hozott volna létre a felek számára. A közös vállalkozási megállapodás azonban nem alkotmány, hanem csupán egy építési szerződés és semmiféle nehézségbe nem ütközik folyamatos teljesítését az adott időben érvényes általános jog szerint értelmezni. Egy objektív területi rendszer viszonylag ellenálló lett volna a változásoknak, mint például a Mandate rendszer vagy az Aalandszigetek katonai leszerelése. Ezzel szemben egy közös vállalkozás egyszerűen az illető felek között létrejött megállapodás. Nincs olyan feltétel, hogy folytatódnia kell, bármi történjék is: nem felbonthatatlan. Mindezek a vonatkozások észrevétlenül csatlakoznak ahhoz a megfigyelt változáshoz, amely Szlovákia álláspontjában végbement ezzel a létfontosságú kérdéssel kapcsolatban. 7. Másutt Szlovákia nem álláspontja változtatásával válaszol, hanem - hallgat. Kísérletet sem tett például arra, hogy megvédje azt a teljességgel érthetetlen jogi 1

CR 97/7, 18. o. (Dr. Tomka) CR 97/4, 16. o. (Prof. Crawford) 3 CR 97/8, 41. o. (Prof. Pellet) 4 SZK, 7.21.-7.22. bek.; SZEK, 2.35-2.38; SZV, 2.16-2.17, 2.22. 5 CR 97/10 63-64. o. (Sir Arthur Watts) 2

2

értelmezést, amelyet a határvizekről szóló egyezmény 3. cikkelyének adott egy 1990-es belső jogi véleményben a C-variáns igazolására tett próbálkozás során.6 Valójában Szlovákia meg sem kísérelte a szóbeli előadások során az 1976-os egyezmény értelmezését. Csak azt az érvet ismételgette, hogy az 1977-es államközi szerződés lex specialis, ami kizárja az 1976-os egyezmény tartalmát.7 Ez minden. Magyarország természetesen elfogadja, hogy érvényessége idején az 1977-es államközi szerződés az 1976-os határvizekről szóló egyezmény egyes vonatkozásainak alkalmazását jelentette hiszen ellentétes megállapodást tartalmazott például a 3. cikkely 2. paragrafusával, amely mindkét felet feljogosítja a főágban a természetes hozam felének birtokára. Ám semmiféle jelzés nincs arra vonatkozóan sem az 1977-es államközi szerződésben, sem az 1976-os határvizekről szóló egyezményben, hogy ez utóbbinak a rendelkezéseit amelyek egyébként az 1977-es államközi szerződést követően léptek hatályba - az 1977-es államközi szerződésben alkalmazottak felülírnák vagy hatályon kívül helyeznék. Éppen ellenkezőleg. Mi több most, hogy az 1977-es államközi szerződést már nem tekinthetjük jogalkotónak, természetes módon rendelődik alá a határvizekről szóló egyezmény elfogadottan jogteremtő aktusának. 8. A szlovák hallgatás ezen a ponton egy további következtetést enged meg. Ha egyszer az 1977-es államközi szerződést felbontották, a C-változat az 1976-os egyezmény szerint teljességgel jogellenesnek mondható. Szlovákia nem vette magának a fáradságot, hogy ezt a pontot cáfolja. Van azonban a dolognak némi jelentősége. Tegyük fel mondjuk, hogy a Bíróság arra a meggyőződésre jut, miszerint a C-változat léte az 1977-es államközi szerződés megtagadását jelentette, ami - tekintettel arra, hogy Magyarország szintén megtagadta a szerződést - a továbbiakban nincs érvényben. Tegyük fel továbbá, hogy a C-változat, a példa kedvéért, valahogy mégis összeegyeztethető a nemzetközi vízfolyások méltányos használatának elvével, mint amire Sir Arthur Watts8 futólag és eléggé rejtélyes módon utalt. Még ekkor is az következik mindebből, hogy a C-változat működtetése jogellenes, hacsak a Magyarországgal történt tárgyalások eredményeként nem kerül szinkronba az 1976-os egyezmény előírásaival. 9. Sok egyéb ponton természetesen még mindig nézeteltérés van. Ám megfigyelhették, hogyan igyekezett Szlovákia néhány jelentősebb kérdést kizárni a bíróság megítéléséből azzal, hogy érthetetlen a priori értelmezést adott nekik. Az ilyen érvelés mindig a tárggyal kapcsolatos rendkívüli érzékenységre utal. A módszer pedig őshonos. McCaffrey professzor például az mondta, hogy a magyar ellenbeadvány tudományos értékelése nem tartozik a tárgyhoz, mert 1990 után íródott.9 Ugyanezt az érvelést adták elő a C-változat második szakaszának építésével kapcsolatosan is - az eltérítés utáni szlovák szakasszal kapcsolatban, amely világosan mutatja, ha erre még egyáltalán szükség van, hogy a C-változat nemcsak hogy nem átmeneti, de nem is ideiglenes.10 Ám engedjék meg, hogy az ilyen kizárási módszerre három komolyabb példát hozzak: ∗ Először is, itt van Dr. Tomkának az a meglepő megjegyzése, miszerint nem tartozik a Bíróságra, hogy mi lesz a vízgazdálkodással vagy a Duna vízhozama milyen mértékben oszlik meg.11 Igaz ugyan, hogy a különleges megállapodás, bár a felek kifejezett óhaját tartalmazta egy ideiglenes vízmegosztási rendszer bevezetésére, lényegében kizárta a Bíróságot ennek

6

A jogi véleményt lásd a MV 3. kötet, 64. függ.; CR 97/4 82.o. (Mr.Sands) CR 97/9 28.o. (Prof.McCaffrey); CR 97/11, 20.o. (Sir Arthur Watts) 8 CR 97/11 23.o. (Sir Arthur Watts) 9 CR 97/8, 19.o. (Prof. McCaffrey) 10 MEK, 3.115-3.122 bek.; MV, 2.90-2.93, 3.64-3.65 bek. 11 CR 97/7 18-19.o. - a kijelentést Dr. Tomka első és harmadik pontként ismétli. 7

3

az ideiglenes vízmegosztásnak a megítéléséből.12 Az ügy bíróság elé terjesztését illetően Szlovákia többek között kikötötte, hogy a közbülső intézkedések feletti bíráskodás nem tartozik a bíróságra. Ám az ideiglenes vízmegosztás éppen egy olyan rendszer, amely "a bíróság végleges döntésétől függ", a negyedik cikkely szerint. Ennek két világos következménye van - az egyik, hogy a négyes cikkely hiányában és ennek a kifejezett tiltásnak a hiányában a bíróság kijelölhetett volna egy ideiglenes vízmegosztási rendszert a felek fenntartott jogainak megőrzésére; és a másik, hogy végleges döntése a Duna jövőbeni vízgazdálkodási rendszerének kérdésével egybevág. Az természetesen nem lehet a bíróság feladata, hogy megkülönböztető intézkedéseket tegyen a vízgazdálkodás kérdésében, ám igenis jogában áll a feleknek az 1977-es államközi szerződésből következő törvényes jogait és kötelességeit meghatározni, beleértve a 15. cikkelyt is, akár hatályban van, akár nincs, és akár jogosan, akár jogellenesen üzemel a C-variáns, tekintettel a feleknek a környezettel kapcsolatos különféle kötelezettségeire. Mindez világosan magába foglalja a Duna jövőbeni vízmegosztási rendszerének jogi kérdéseit. ∗ Azután van még egy példa a kizárásos taktikára. McCaffrey professzornak volt az a megdöbbentő érvelése, hogy az 1977-es államközi szerződés 27. cikkelye lehetetlenné tette Magyarország számára, hogy a szükségesség elvére hivatkozzon még akkor is, ha tudományos és környezetvédelmi aggályai történetesen igaznak bizonyulnak,13 legalábbis így mondta. A 27. cikkellyel holnap Valki professzor foglalkozik majd. Amit én kívánok azonban elmondani, az egyszerűen a következő: azzal érvelni, hogy Magyarországnak ex hypothesi muszáj az ivóvízbázisokkal és a környezettel kapcsolatos létfontosságú érdekei komoly sérülésének alávetnie magát csupán azért, mert a 27. cikkely kormánymegbízottak közötti tárgyalásokat vázol fel, a kérdés lényegének vajmi csekély ismeretéről tesz tanúbizonyságot. 10. Szlovákia kizárásos módszerének egy harmadik példája volt Dr. Tomka ragaszkodása ahhoz, hogy a Bíróságnak ebben az ügyben nincs más szerepe mint a Különleges Megállapodás 2. cikkelyének első paragrafusában meghatározott három kérdésre választ adni.14 Az összes igazi gazdálkodási kérdést - hangoztatta Dr. Tomka a szakértőkre kell hagyni, ami ebben az esetben a vízépítő mérnököket jelenti. Olyanokat, mint Julius Binder úr, akinek hosszú és kitartó hozzáállása ehhez a vitához jól olvasható az anyagukban található második függelékben, és aki jelenleg Bősnél a Duna ura. Kiss professzor nemsokára visszatér erre kulcsfontosságú pontra. 11. A kizárásos stratégia arra enged következtetni, hogy Szlovákia vonakodik a Bíróságnak lehetőséget nyújtani a vita érdemi részébe történő betekintésre, amely vonakodást Magyarország nem osztja. Kétségtelen azonban, hogy a Bíróság saját maga is tekintetbe fogja venni, miszerint egy olyan ügyben kérték fel a mérlegelésre, amelynek a felek, a régió, és egész Európa vízgazdálkodási gyakorlata szempontjából igen fontos gazdasági és környezeti vonatkozásai vannak. A szakértők csatájával szembesülő bíróságok gyakran érzik kényelmetlenül magukat, különösen akkor, ha mindkét fél összes szakértője az ügy védőjeként lép fel. Engedjék meg, hogy néhány megjegyzést fűzzek ehhez a kérdéshez.

12

Külön Megállapodás, 4 (2) Cikkely; MK, 3. kötet, 32. függelék, lásd MEK, 2.107-2.117, 4.01, 6.32 bek.; MV 2.94-2.105 13 CR 97/9 60.o. (Prof. McCaffrey) 14 CR 97/7 17-18.o. (Dr. Tomka) 4

12. Az első gondolat igen egyszerű. Magyarország nem állítja, hogy a Bíróságnak végleges döntést kellene hoznia a vitatott tudományos ténykérdésekben vagy véleményt kellene kifejtenie a vita megoldására. Mégis véleményt kell majd alkotnia legalábbis a problémakör kiterjedésének és valóságosságának meghatározása erejéig - és ezt könnyebb a megfelelő kontextusban megtennie, hiszen mindezeket az aggodalmakat nemrégen még többek között Mucha professzor15 és Refsgaard úr16 is osztotta, mint majd látni fogjuk. Magyarország a következőképpen fejezte ki az illetékesség mértékét: a Bíróságnak kielégítő módon meg kell győződnie arról, hogy Magyarországnak a létfontosságú érdekeivel kapcsolatos aggodalmai megalapozottak voltak. Nem abban az értelemben érvényesek, hogy a vélelmezett kár mindenképpen bekövetkezik, hanem hogy a kockázat olyan mértékű, amelyért józan kormányzat nem vállalhatja a felelősséget. Ez a küszöb az eredeti elképzelés mindkét részére érvényes volt. Most Nagymarosra és a C-variánsra érvényes. 13. A második pont úgy szól, hogy a Bíróságnak magának is hivatása a körültekintés elvének alkalmazása, tekintettel a fennálló tudományos bizonytalanságra. A bizonytalanság tagadása szlovák oldalon annak a kikerülési stratégiának egy másik és nem kevésbé egyértelmű példája, amelyre már utaltam. A tudományos bizonytalanság, ám hihető kockázatok és károk fényében - a létfontosságú érdekekkel kapcsolatos jogos aggodalomra tekintettel - a Bíróságnak a körültekintés elvének a Rió-i nyilatkozatban megfogalmazott alkalmazását szem előtt tartva kell cselekednie, amelyre, bár elég halványan, de McCaffrey professzor is utalt.17 Ezzel szemben Pellet professzort arról hallottuk beszélni, hogy az eredeti tervet kell jogi úton kikényszeríteni.18 Ez éppen a körültekintés elvének az ellenkezője. 14. Harmadszor pedig, amikor a Bíróság a felek diplomáciai álláspontjával foglalkozik az 1989 óta eltelt időszakban, véleményére hatással kell lennie a háttérben meghúzódó tudományos és környezetvédelmi kérdéseknek is. Amennyiben Magyarország kifejezésre juttatott aggodalmai teljességgel nélkülöztek minden valós alapot, amint az Szlovákia állítja, ha nem tekinthetők szavahihetőnek, akkor a diplomáciai feljegyzéseket sajátos módon kell értelmezni. Ám ha mégis lényegesnek és hitelt érdemlőnek bizonyulnak, amelyeket jóhiszeműen fogadtak el, - mint azt Szlovákia most vonakodva bár, de elfogadni látszik - vagyis ha jogos aggodalmakról volt szó az általam említett értelemben, akkor az álláspontok egészen megváltoznak. Ennek alapján az, ami 1989 óta történt, egészen más - szerintem korrekt és helyes megvilágításba kerül. A történet röviden a következő: 15. Magyarországnak 1989-ben megalapozottak voltak ezzel az igen fontos nagyberuházással kapcsolatos aggodalmai - az aggodalmak a költségek, gazdaságosság és a környezeti valamint az ivóvízbázisokra gyakorolt hatásokkal kapcsolatban merültek fel. Ezeket az aggodalmakat Csehszlovákiában és tekintélyes nemzetközi intézményekben is sokan osztották. Az aggályokat korábban az állami ellenőrzés alatt álló tudományosság korábban elnyomta, sokak pályafutása függött attól, hogy mennyire elfogadható álláspontot képviseltek. Az 1989-90-ben kialakult új politikai környezetben a csehszlovák hatóságok kezdetben megértőnek mutatkoztak a helyzettel kapcsolatban, ám érthető módon aggódtak a felvízi létesítményük sorsát illetően, ami alig nagyobb beruházás, mint Magyarországé. Rövid időn belül azonban azok követelése kerekedett felül, akik az eredeti tervet és a csúcsüzemet akarták megvalósítani, és a C-változat megszületett a pozsonyi állami építővállalat berkeiben - azt kellett volna mondanom, 15

CR 97/3 55.o. (Prof. Wheather); MEK, függelékek, 4 (2) kötet, 11. függ. CR 97/3 55., 62.o. (Prof. Wheather és Gorove asszony); MEK, függelékek, 4 (2) kötet, 12. függ. 17 CR 97/9 33-37.o. (Prof. McCaffrey) 18 CR 97/11, 46-48.o. (Prof. Pellet) 16

5

hogy újraszületett, miután az elképzelést korábban már több ízben megvizsgálták. Lehetséges, hogy eredetileg Magyarországnak az eredeti tervhez való visszakényszerítésére szánták, ám igen hamar a Duna haszonvételének és ellenőrzésének egyoldalú eszközévé lett. A kockát legkésőbb 1990 végén vagy 1991 elején vetették el végleg. Magyarország számára a tényleges döntéshozók nem hagytak más választást. Figyeljünk csak, egyikük hogyan beszél: "A C-variáns folytatásával bebizonyítottuk, hogy a szlovákok is képesek egy nagyberuházás megvalósítására, és ez egyike volt azoknak a példáknak, amelyekkel kiérdemeltük, hogy önálló államunk legyen...[A környezeti kérdések emlegetése] csak a valódi probléma ködösítése, a valódi probléma pedig a határ...Az 1977-es államközi szerződés azért jelentett gondot [Magyarország számára], mert elismerte a fennálló határokat.19 Így Julius Binder, amikor az elmúlt hónapban arról beszélt, hogy milyen célok és szándékok indították őt személyesen a C-variáns megépítésére. Neki csak tudnia kell. C. A magyar válasz szerkezete Tisztelt Elnök úr, tisztelt Bíróság! 16. Az elkövetkező két nap során szóbeli előadásai révén Magyarország ahol csak lehetséges, igyekszik majd rámutatni azokra a területekre, ahol a nézetek megegyeznek, vagy legalábbis közelednek a felek között, és ezt követően összpontosít csak a vitás kérdésekre. Elkerülhetetlen, hogy egy ilyen típusú válasz szelektív és válaszkész legyen; azokra a dolgokra épít, amelyek korábban elhangzottak illetve leírattak, és amelyeket nem fogunk elismételni, de vissza sem vonunk. Itt jegyzem meg, hogy Magyarország írásban fog válaszolni a PHARE projektre illetve a PHARE jelentésre. Csatoltunk az Önök anyagához két dokumentumot, amelyek Somlyódi professzor és Dr. van Rijn válaszának függelékét képezik, akiknek a neve felmerült a szlovák első fordulóban. 17.

19

Magyarország szóbeli válaszának felépítése a következő: • A jelen bevezetőt Kiss professzor fogja kiegészíteni azzal, hogy elemzi a különleges megállapodás második cikkelyében a Bíróság szerepét, válaszolva ezzel Dr. Tomka azon felvetésére, miszerint a Bíróságnak az a dolga, hogy a második cikkely első bekezdésében megfogalmazott kérdésekre választ adjon, függetlenül mindenféle, a jövőre vonatkozó aggálytól. • Ezt követően az eredeti tervvel foglalkozik három hozzászólás. Gorove asszony azokat a tanulmányokat tárgyalja, amelyekre Szlovákia hagyatkozott, amikor be kívánta mutatni, mennyire teljes körűen megvizsgálták az eredeti elképzelést és hogy az összes problémát teljes mértékben figyelembe vették. Dr. Kern az eredeti terv hatásaira vonatkozó szlovák érvelést veszi nagyító alá. Sands úr pedig az 1977-es államközi szerződésben rejlő valamint az általános nemzetközi jogban meglévő környezetvédelmi jogi kérdéseket vizsgálja meg, különösen a munkálatok felfüggesztésével és elhagyásával kapcsolatos vonatkozásaikban. • Ezután a C-variánsról szól három hozzászólás. Nagy professzor azzal a szlovák érveléssel foglalkozik, miszerint a C-variáns az eredeti elképzeléssel egyenértékű. Weather professzor a C-variáns hatásaival foglalkozik, és a PHARE jelentés előzetes értékelését fogja nyújtani, amelyet, a rendelkezésre álló rendkívül rövid idő ellenére Magyarország független szakértőkkel

Reuters World Service, 1997. március 29., a Bírósági akták 2. függeléke 6

bíráltatott el. Dupuy professzor a C-variáns időzítésével és törvényességével foglalkozik. • Ezután három beszéd következik az egyezmény felmondásáról és egyéb jogi következményekről. Valki professzor az egyezmény 27. paragrafusára vonatkozó szlovák érveléssel foglalkozik. Jómagam azt fogom bemutatni, hogy az 1977-es államközi szerződés ezzel az üggyel kapcsolatban soha nem volt hatályban a felek között. Dupuy professzor pedig más jelentős jogi következményekkel foglalkozik majd. • Végül Carbiener professzor fogja tárgyalni a beruházás területén a fenntartható fejlődés létfontosságú kérdését - azt a jövőt, amelyről Dr. Tomka oly aggódva véli, hogy Önöknek nem kell tekintettel lenniük. Őt követi a képviselő, aki bevezeti, majd felolvassa Magyarországnak az ügyhöz készített beadványát. Tisztelt Elnök úr, tisztelt Bíróság, köszönöm a figyelmüket. Kérem, szólítsák Kiss professzort. ELNÖK: Köszönöm, Crawford professzor. Kérem Kiss professzort.

7

Kiss professzor: 2. A KÜLÖN MEGÁLLAPODÁS ÉS AZ ALKALMAZANDÓ JOG Tisztelt Elnök úr, tisztelt Bíróság! 1. A szóbeli eljárás kezdetén nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy bemutathattam Önöknek egy táblázatot azokkal a nemzetközi jogszabályokkal, amelyeket a jelen eljárás szempontjából jelentékenynek ítéltem. Engedjék meg, hogy most visszatérjek erre a táblázatra a szlovák fél nyilatkozatainak fényében a következő két ok kapcsán: elsőként azt említeném, hogy a szlovák képviselő úr túlzottan alábecsüli az Önök elé tárt jogvita időbeli dimenzióit. Az általa képviselt álláspontot megcáfolandó -- a cáfolatot szeretném ismertetni előadásom első részében -- szükségképpen elemzésre szorul a jelenlegi jogi helyzet, amely a jogvitára alkalmazandó szabályokat fogja meghatározni -- erről lesz szó az előadás második felében. Először tehát, szíves engedelmükkel, Tomka úrnak a I. A JOGVITA IDŐTARTAMÁ-t illető kijelentéseire szeretnénk válaszolni. 2. Engedelmükkel, fölidézem Tomka úr március 24-i beszédét. Tomka úr, joggal, arra a tényre emlékeztetett, hogy a jelen vita középpontjában a megegyezés 2. cikk első bekezdésében szereplő, a Bírósághoz intézett három kérdés áll. Ugyanakkor ezekre a kérdésekre kívánta korlátozni a jogvita mibenlétét. Idézem ezzel kapcsolatos szavait: “A Felek a Külön Megállapodás kapcsán pontosan azért intéztek bizonyos kérdéseket a Bírósághoz a Szerződéses Felek különböző időpontokban vagy bizonyos időtartam alatti cselekedeteit illetően, mivel az ezekre a kérdésekre adott válasz megoldja a Magyarország és Szlovákia közötti jogvitát. Igen, megismétlem, Szlovákia.” majd, kicsit később: “Konkrét kérdésekről van szó, mégpedig alapos okkal. A Bíróságtól konkrét adatokat várunk. Ráadásul a Bíróság ezekre a kérdésekre adott válaszaival megoldja a Magyarország és Szlovákia között fennálló jogvitát. Véget vet a vitának.”20 3. A Bíróság megbízásának ilyen módon való időbeli korlátozása nemcsak a megegyezéssel ellenkezik teljes mértékben, hanem a jelen tényálladékkal is. 4. Ami a megegyezést illeti, annak három rendelkezése egymással ellentmondásban áll. Először is, a preambulum negyedik pontjában az szerepel, hogy a felek a Bíróság elé kívánják tárni a Bős-Nagymaros projekt kapcsán fölmerült vitájukat, a vita minden aspektusára kiterjedően. Ez a mondat teljesen világosan tartalmazza a felek globális rendezésre irányuló szándékát, s magyarázatot ad nemcsak a megegyezés 2. cikkére, hanem a megegyezés egészére vonatkozóan is, különös tekintettel a Duna vizének jövőbeni szabályozásáról szóló 5. cikkre, mely az Önök határozatán kell, hogy alapuljon. Rávilágít mind a Bíróság, mind pedig a Felek feladatára: nem Magyarország és egy már nem létező állam magatartását illető elméleti vitáról, hanem egy térség jelenlegi és jövőbeni állapotát meghatározó döntésről van szó. 20

L. CR 97/7, 17-18. old. 8

5. Másodszor és hangsúlyozottan, a megegyezés 2. cikkének 2. bekezdése szerint a Felek kérik a Bíróságot, határozza meg az 1. bekezdésben ismertetett három kérdésre adott válasz jogi következményeit a Felekre nézve. Összefoglalva tehát, a Bíróság hivatott meghatározni a jogvita bármely aspektusára vonatkozó három konkrét kérdésre adott válaszból eredő, a Feleket érintő minden jogi következményt, jogot és kötelezettséget. Tomka úr, tévesen, úgy gondolja, hogy a 2. cikk 2. bekezdésének nincs jelentősége, holott ez a rendelkezés a Bíróság kompetenciájának, illetve feladatának lényeges részét határozza meg. Természetesen, amennyiben az 1977-es szerződés még mindig érvényben van, akkor a Felek részére ebből adódó következményeket pontosan meg kell jelölni: építés vagy lebontás. Ezt illetően Pellet professzor teljesen világosan nyilatkozott. Hasonlóképpen, ha a szerződés érvényét veszítette, a következményeket a felek jogi kapcsolatára vonatkozóan kell meghatározni, beleértve a nemzetközi vizek tartós és méltányos hasznosítását és az 1976-os egyezmény alkalmazását. A Felek az írásos procedúrától kezdve gyakorlatilag egyetértettek azt illetően, hogy nem tartozik a Bíróságra az általuk fizetendő jóvátétel összegének meghatározása az eljárásnak e fázisától kezdődően, s a Bíróságnak az ítélet végrehajtási feltételeit illető speciális kérdésekkel sem kell foglalkoznia.21 6. Mindazonáltal a Bíróságnak a 2. cikk 2. bekezdésében meghatározott feladata természetesen nem korlátozódik a múltra, kártalanítási illetve kártérítési kérdésekre, hanem felöleli az összes jogkövetkezményt, ami a három kérdésre adott válaszból fakad, beleértve a Felek jövőbeni magatartására vonatkozó következményeket. 7. Harmadik pontként szeretném alátámasztani, ami eddig elhangzott: a megegyezés 5. cikk 2. bekezdése szerint a Bíróság ítéletének kézhezvétele után az ítélet végrehajtásának módját meghatározandó a Felek kötelesek haladéktalanul tárgyalásokat kezdeni. Amennyiben sikerül megegyezniük, a jogvita megszűnik -- de csakis ezen egyezségre jutás időpontjától. Ha nem tudnak megállapodni, akkor az 5. cikk 3. bekezdésében foglaltaknak megfelelően a Felek ismét a Bírósághoz fordulhatnak, hogy az - egy második végzésben - adjon útmutatást az első határozat végrehajtására vonatkozóan. Ez esetben ez a második bírósági döntés az, ami véget vet a Felek közötti jogvitának. 8. Tehát jogi értelemben nem fogadható el, hogy a C-variáns életbe lépése tenne pontot a Bíróság által számításba veendő időtartam végére. Ugyanakkor itt vannak a nyomós tények, a hatalmas mennyiségű víz, amit - Magyarország kárára - a független Szlovákia megalakulása óta a szlovák fél elvezetett és mind a mai napig elvezet a Dunából. Nem valószínű, hogy a Duna vizének elvezetése nélkül ma itt állnánk Önök előtt. Hogyan lehet hát e körülmények között olyan kijelentést tenni, hogy jelenleg nem áll fönn a jogvita, illetve, hogy a Duna 1992 októberi lezárása óta semmiféle peres kérdés nincsen? Mindezen elmondottak alapján elérkeztünk az előadás második részéhez: II. A jelen jogi helyzet 9. Mivel, Tomka úr állításaival ellentétben, Magyarország és Szlovákia jogvitája folytatódik, fontos kitérni a jelenlegi jogi helyzet fölvázolására. Mindjárt azzal kezdeném, hogy emlékeztetem Önöket: az 1977-es szerződés már nincs érvényben. Egyrészről Magyarország kimutatta a C-variáns jogellenes voltát, melynek megépítése, következésképpen, az 1977-es szerződés végét jelentette. Másrészről, a szerződés 21

Lásd MV, 159. sz. 9

megszűnéséhez már a Magyarország által 1992 május 19-én e törvénytelenséget illetően tett szóbeli megjegyzés illetve annak jogi következményei is elegendőek voltak. 10. Így tehát nincsen olyan jogszabály, amely alátámasztaná a Duna elterelését és ezáltal visszatérünk a két szomszédos ország kapcsolatát szabályozó általános jog körébe, aholis egyrészt néhány bilaterális és multilaterális szerződést kell figyelembe vennünk, amelyeket Magyarország és Szlovákia mint szerződő felek aláírtak, valamint - másrészről -- az általános nemzetközi jog az irányadó. Először, nagyon röviden, az általános nemzetközi jogot illető kérdésekre kívánok kitérni. 11. Az első, alapvető fontosságú tény, amelyet Önök saját szemükkel is láthattak a terepszemle alkalmával az, hogy a Duna vizének igen jelentős hányadát terelték el. Így Szlovákia nem csupán anélkül termelt villamos áramot, hogy a magyar fél ebből akár a legcsekélyebb mértékben is részesedett volna, hanem Magyarországnak ráadásul kára származott. S ez nemcsak jogalap nélküli gyarapodás, hanem meg nem engedett haszon, mely ellentétes bármely jogrendbe foglalt minden jogszabállyal. 12. Amint arra már számos alkalommal emlékeztettünk a jelen eljárás során, az országoknak ügyelniük kell arra, hogy az illetékességük folytán fölmerülő cselekedetek kapcsán ne tegyenek kárt más országok környezetében. Ebből következően meg kell előzni a környezeti károkat és, amennyiben szükséges, fokozott körültekintéssel kell eljárni. 13. A jelenlegi jogi helyzet a jelen eljárásban szereplő Felekre nézve egyezményes kötelezettségeket is tartalmaz. Ezeket a kötelezettségeket a magyar perbeszédek első napjától kezdve fölsoroltuk. 14. Meg kell azonban említenünk itt néhány szerződést, melyekről korábban már szó22 esett: így a határegyezmények és bennük az országhatárt a Duna hajózható medrének nyomvonalán meghúzó szabályozás, illetőleg az 1956-os államközi határszerződés, amely a folyót érintő mindennemű tevékenységet a folyómenti államok külön megállapodásainak vet alá23. Különleges jelentőséggel bír az 1976-os magyarcsehszlovák egyezmény a határmenti vizek kérdésének tárgyában, amely minden, a határmenti vizekre gyakorolt tevékenységnél, nevezetesen vízerőmű telepítésénél számol a természetes hidrológiai állapot megváltozásával. Előzetes megállapodás nélkül a Feleknek tilos olyan vízügyi tevékenységet folytatni, amely a közösen meghatározott hidrológiai feltételeket veszélyeztetheti. Kötelezi továbbá a Feleket, hogy a meglévő berendezéseket oly módon üzemeltessék, hogy ebből egyik Félnek se származzon kára24. 15. Helyénvaló lenne ezeket a kétoldalú szerződéseket multilaterális egyezményekkel kiegészíteni a hajózás és a halászat kérdésére vonatkozóan, amiről az első előadásokban szintén szó esett25. 16. A jelen helyzetre alkalmazandó újabb keletű szerződések közül elsőként a Felek között érvényben lévő 1992-es Rio de Janeiro-i Egyezményt kell megemlíteni a fajok változatosságának tárgyában. Ez az egyezmény megtiltja az aláíró államoknak, hogy más országok környezetében kárt tegyenek és kötelezi őket arra, hogy megóvják a bioszférát, illetve azzal tartós alapon gazdálkodjanak. Az egyezmény 22. cikkének 22

Lásd CR 97/2, 9-10. sz. Lásd - különös tekintettel - az egyezmény 3., 14. és 19. cikkére. MK, függelékek, 3. tábla, 155. old. valamint MK 4.29-4.32 bekezdések. 24 Lásd MK, 3 kötet, 227. o., valamint MK, 1 kötet, 4.33-4.35 bek. 25 Lásd CR 97/2, 11-12 sz., valamint MK, 1 kötet, 4.40-4.44 illetve 4.48-4.49 bek. 23

10

értelmében ezek a rendelkezések akkor is kötelező érvényűek, ha ellentmondanak már meglévő szerződések olyan irányú rendelkezéseinek, amelyek komoly kárt okozhatnak vagy veszélyt jelentenek a biológiai sokszínűségre nézve. Így tehát - s ez mint kivételes tény kiemelendő - a kihalással fenyegetett fajok illetve élőhelyük védelmét szolgáló szabályok elsőbbséget élveznek a már meglévő egyezményes rendelkezésekkel szemben. 17. Általánosságban az 1979. szeptember 19-én aláírt, a vadállomány és az európai természeti környezet megóvásáról kötött, s korábban már idézett, kellőképpen hangzatos című Bern-i Egyezményt (melynek mondanivalója némi magyarázatra szorul) tekintik regionális értelemben irányadónak a bioszférára vonatkozó egyezményes kötelezettségeket illetően. 18. Így nem arra kérjük a Bíróságot, hogy törjön lándzsát a szerződések vagy a környezet védelme mellett, hanem hogy biztosítsa mindkettő tiszteletben tartását azáltal, hogy betartatja a környezetvédelmi megállapodásokat, ideértve természetesen mindazokat, amelyek a folyóvizeket védik. Tisztelt Elnök úr, tisztelt Bíróság! Elérkeztünk a Következtetéshez 19. Szlovákia képviselője - joggal - kiemelte a megegyezésben foglalt három kérdésre a Bíróság által adott válasz fontosságát. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy a Bíróságnak a kérdésekre adott válaszoknak mind a jelenlegi, mind a jövőbeni jogi következményeit meg kell határoznia, mely következmények döntő jelentőséggel bírnak a két szomszédos állam jóhiszemű együttműködésén alapuló út kijelölésekor. Tisztelt Elnök úr, tisztelt Bíróság! Köszönöm kitüntető figyelmüket. A tisztelt Elnök urat megkérem, hogy szólítsa Ms Gorove-t. ELNÖK: Nagyon köszönöm Kiss úrnak. Szólítom Ms Gorove-t!

GOROVE asszony: 3. AZ EREDETI TERV: TANULMÁNYOK, AGGÁLYOK ÉS GAZDASÁGOSSÁG 1. Tisztelt Elnök úr, tisztelt Bíróság, előadásomnak hármas célja van. Elsőként azt fogom megállapítani, hogy McCaffrey professzor és Wordsworth úr állításával ellentétben az 1989-ig terjedő időszakban a beruházással kapcsolatban elkészült tanulmányok nem voltak kielégítőek. Másodszor azt fogom kimutatni, hogy -McCaffrey professzor állításával ellentétben --Magyarország igenis felelősen cselekedett, amikor 1989 májusában felfüggesztette majd később leállította a nagymarosi építkezést valamint amikor 1989 júliusában felfüggesztette a Duna elzárásán végzett munkálatokat Dunakilitinél. Harmadszor pedig Dr. Mikulkának a beruházás gazdaságosságára vonatkozó, árvízvédelemmel és hajózással kapcsolatos érveivel foglalkozom. I. A BERUHÁZÁSSAL FOGLALKOZÓ TANULMÁNYOK ELÉGTELEN VOLTA 11

(1977 ELŐTTŐL 1989-IG) 2. Amikor az eredeti tervről készült tanulmányokat tárgyalta, Szlovákia négy időszakot különböztetett meg: (1) 1977 előtt; (2) 1977-1988; (3) 1989; és (4) 1989 és 1990 júniusa között. Az összes, 1990 júniusát követően, de különösen 1992 májusa után készült tanulmányt a tárgyra nem tartozónak ítélte26, nyilvánvalóan a PHARE jelentés kivételével. 3. A szlovák megnyilatkozások közös témája volt, hogy Magyarországot gazdasági és nem környezetvédelmi megfontolások vezérelték tetteiben.27 Magyarország soha nem tagadta, hogy a gazdasági kérdések lényegbe vágóak voltak 1981-ben, vagy hogy 1989-ben sőt azután is lényegbe vágóak maradtak. Szlovákia az, aki merev határt kíván szabni a gazdasági és környezeti kérdések közé, holott az igazság az, hogy a kettő összefügg. A fejlődés ára, beleértve a környezeti hatásokat is, figyelembe veendő a fejlesztésekről hozott döntéseknél.28 Az 1980-as évek alatt a környezetvédelmi érvekre nem azért hivatkoztak, hogy elrejtsék vagy helyettesítsék a gazdasági aggályokat, hanem hogy rávilágítsanak olyan aspektusokra is, amelyek vizsgálata nem történt meg kellő alapossággal. Akárhogy is, Szlovákia érvei Magyarországnak az 1980-as években meglévő motivációjával kapcsolatban nem érdekesek. Mint azt látni fogjuk, a pénzügyi okok nem voltak döntőek a munkálatok magyar oldalon történő felfüggesztésében és leállításában. A. Az 1977 előtti időszak 4. Engedjék meg, hogy először az 1977 előtti időszakot tárgyaljam. Wordsworth úr előttem már kiemelte ennek az időszaknak a fontosságát, amikor megkérdezte, hogy végeztek-e 1977 előtt olyan tanulmányokat, amelyek megmutatták volna, hogy a felek "tudják, mit tesznek", mielőtt megkötötték volna az 1977-es államközi szerződést? Ő igenlő következtetésre jutott; különösen három tanulmánycsoportra hívta fel a figyelmet: (1) a csehszlovák Bioprojekt, (2) a UNDP és WHO által a magyar vízminőségvédelemről készített tanulmány,29 és (3) egy tanulmány, amelynek összefoglalása a szlovák beadvány 23-as és 24-es függelékében valamint a Magyar Tudományos Akadémia 1994-es bibliográfiájában szerepel. 5. Először röviden összefoglalnám, mit is jelentett az eredeti elképzelés 1977-ben. Először is, a tervezett vízátbocsátás 50 m3/s volt a vegetációs időszakban és nulla a téli hónapokban. Másodszor, igen komoly csúcsüzemet terveztek, amiről Dr. Kern fog röviden szólni. Az összes 1977 előtt készült tanulmány a beruházásnak ezen változatával foglalkozott, azzal a változattal, amelyet Szlovákia meg sem kísérelt védeni.30 Ezért aztán ugyancsak meglepő, hogy Szlovákia az 1977 előtti kutatást ítéli úgy, mint a "legalaposabbat".31 (1) A Bioprojekt 6. Ami a Bioprojektet illeti, Magyarország soha nem látta a 15 jelentéssorozatból, 21 kötetből, 72 megjelent cikkből és 17 kiadatlan munkából álló teljesítményt; nincs meg nekünk. És a Bíróságnak sincs meg, miután hiába kérte Magyarország számtalanszor Szlovákiát, amelynek részleteit a Bírósági akták 5. függeléke 26

CR 97/8, 19.o. (McCaffrey) Lásd pl. CR 97/8 18.o.; CR 97/7 21.o. 28 Lásd a MEK, 2.14-2.19. bek: 2. kötet, 7.3. fej. 29 UNDP/WHO projekt, Zárójelentés, No.HUN/71/505-HUN/PIP001 30 97/8 36.o. (Mucha) 31 CR 97/7, 47.o. (Wordsworth úr) 27

12

tartalmazza, Szlovákia nem adta át ezt az anyagot. Ehelyett Wordsworth úr a közös operációs csoport egy 1984-es ülésének jegyzőkönyvére hivatkozott annak bizonyítására, hogy a Bioprojekt dokumentumait hivatalosan átadták Magyarországnak.32 Ám ennek a jegyzőkönyvnek egy aláírt példánya33 csupán egyetlen mondatban hivatkozik a Bioprojekt "terveinek" átadására - hangsúlyozom a "tervek" szót. 7. Valószínűbb, hogy amit 1984 végén tényleg átadtak, az a Bioprojekt "korszerűsítésének" terve volt csupán. Máskülönben ugyan miért várt volna Csehszlovákia hét évig egy ilyen terjedelmes anyag átadásával és ugyan miért jelenne meg ez az átadás mindössze egyetlen mondatban a találkozóról készült jegyzőkönyvben? És tényleg, azok, akik a közös operációs csoportban jelen voltak 1984-ben, megerősítik, hogy a Bioprojekt korszerűsítésére készült tervet adtak át 1984ben.34 Maga a Bioprojekt nem került átadásra.35 8. Ám mit jelent a korszerűsítés? Szlovákia szóbeli előadásai során azt állította, hogy a Bioprojektet kétszer is frissítették a nyolcvanas évek közepén.36 Ellenbeadványában azt állította, hogy a Bioprojekt korszerűsítése 1984-ben zajlott.37 Válaszában azt jelentette ki, hogy a korszerűsítés 1986-ban történt.38 A zavarodás és bizonytalanság oly mértékű, hogy azt is kétségbe vonhatjuk, vajon a szlovák jogtanácsos látta-e egyáltalán a Bioprojektet, annak korszerűsítését vagy korszerűsítéseit. 9. És mit tudunk a Bioprojektről magáról? Csak a nevét, a tartalmát nem. Miután nem mutatták be, érdemeit nem tudjuk méltányolni. Szlovákia szerint "igen nehéz lenne a beruházás környezeti hatásaival kapcsolatosan ennél összetettebb és teljesebb vizsgálatot elképzelni".39 Nos, mindössze annyit mondhatok, hogy igen könnyű bármit is elképzelni egy Bioprojektről, amit soha senki nem látott. (2) A UNDP/WHO jelentés 10. Vegyük sorra az 1976-os UNDP/WHO jelentést, amit Wordsworth úr átfogónak" minősített.40 Egy példányát Magyarország letétbe helyezte a jegyzőnél.41 A jelentés terjedelmes, három vaskos kötetet tesz ki és összesen több ezer oldalra rúg, amelyeken a magyar Duna szakasz és a Sajó folyó vízminőségvédelmi terveit tárgyalja, tényleg igen vaskos. A jelentés négy és fél, kérem, négy és fél oldalt szentel a beruházásnak, továbbá három másik oldalt, ahol ábrák vannak. Mindazonáltal Wordsworth úr ragaszkodott hozzá, hogy a jelentés "bizonyítja, miszerint az 1977-es államközi szerződés megkötése előtt a magyar kormány teljes mértékben tájékozott kellett legyen a beruházás várható vízminőségi hatásairól és a rendelkezésre álló bizonyítékok fényében lehetősége volt a hatásokat a lehető legkisebbre szorítani." Wordsworth úr mindkét pontban téved. 32

CR 97/7, 47.o. (Wordsworth úr) Bírósági akták 8. függeléke 34 Farkas M., OVIBER, a magyar delegáció helyettes vezetője a közös operációs csoportban, szóbeli közlés, 1997. április 9. 35 Uo. 36 CR 97/7, 60.o. 37 SZEK, 9.78.bek. 38 SZV, 7.56. bek. 39 SZEK, 4.06. bek. 40 CR 97/7, 46. o. (Wordsworth úr) 41 Pilot Zones for Water Quality Mangement in Hungary (Vízminőségvédelmi mintazónák Magyarországon), UNDP/WHO Projekt. Zárójelentés No.HUN/71/505-HUN/PIP001, utalás a CR 7/7-ben, 45-47.o. 33

13

11. Miután a UNDP/WHO szakértő csoportja nem vizsgálta a beruházást, egy olyan kutatóprogram kidolgozását javasolta, amely a beruházásnak a vízminőségre gyakorolt hatásával foglalkozik (3.1. ábra).42 Úgy találták, hogy a beruházás jelentős változásokat eredményez majd, amelyek "előzetes vizsgálatok" elvégzését teszik szükségessé annak eldöntésére, milyen hatása lesz a vízminőségre.43 Javasolták továbbá egy monitoring rendszer felállítását egy későbbi modell kialakítása érdekében.44 Wordsworth úr állításaival ellentétben tehát valójában a jelentés Magyarország álláspontját támasztja alá, miszerint a szerződés megkötésekor nem létezett semmilyen terv, amely a beruházásnak a vízminőségre gyakorolt hatását mérte volna föl, nem létezett megfelelő monitoring rendszer sem, és nem voltak részletes vizsgálatok a beruházás várható hatásaival kapcsolatban. (3) Egyéb tanulmányok 12. Ami a szlovák beadvány 23-24-es függelékében összeválogatott tanulmányokat és a Magyar Tudományos Akadémia által elkészített bibliográfiát illeti, úgy látszik, Szlovákia, ha szabad így kifejeznem magam, mennyiségre dolgozik. Az ő szemében a tanulmányok nagy száma azt jelenti, hogy a beruházást alaposan tanulmányozták. A mennyiség számít, nem a tartalom. Ám még a bibliográfiában található összefoglalások összefoglalása és a tanulmányok címei is mutatják, valójában igen kevés foglalkozott közülük a vízlépcsőrendszer várható hatásaival. Ehelyett inkább a műszaki vonatkozásokra figyeltek és adathiányban szenvednek.45 A UNDP/WHO jelentés például rámutat, hogy bár Magyarország és Csehszlovákia éveken keresztül bizonyos adatokat kicseréltek egymással a határvizekről szóló egyezmény keretében, Magyarország nem volt képes ennél több adatra szert tenni Csehszlovákiától. Az ok: Csehszlovákia visszautasította, hogy részt vegyen a közös UNDP/WHO tanulmány készítésében!46 13. Wordsworth úr az 1990-es Hydro-Quebec jelentés egy mondatára hagyatkozva ennek ellenére azt állítja, hogy az 1977 előtti vizsgálatok megfeleltek az akkori idők nemzetközi gyakorlatának (3.2. ábra).47 Ám Wordsworth úr teljesen kiszakítja a mondatot annak szövegösszefüggéseiből. A Hydro-Quebec az egykorú tanulmányok hiányosságait hasonlította össze az Észak-Amerikában készültekkel - nem pedig érdemeiket. 14. Összefoglalva, a Bioprojektet nyilvánvalóan senki nem látta az itt jelenlévők közül. Az UNDP/WHO tanulmány négy és fél oldalt szentelt a témának. A szlovák függelékek és Magyarország 1994-es bibliográfiája pedig nem igazán támogatják Wordsworth úr kijelentéseit, miszerint "a várható kockázatok ismertek voltak a szerződés aláírását megelőzően."48 Nem lehet azt állítani, hogy Magyarország 1977-ben belenyugodott volna olyan jelentős kockázatokba, mint amilyenek ma ismertek a beruházással kapcsolatosan. 15. Még ha ismert lett volna is Magyarország előtt a várható kockázatok mértéke 1977 előtt, ez sem zárná ki annak lehetőségét, hogy a körülmények alapvető

42

Uo. I-62.o.; lásd ezzel szemben CR 97/7, 62.o. UNDP/WHO Projekt. Zárójelentés. V-16.o. 44 Uo. III-102-103.o. 45 MEK, 1.24-1.41.bek.; MV, 1.66-1.73.bek. 46 Somlyódi professzor, szóbeli közlés, 1997 április 47 CR 97/7, 45.o., idézi a Hydro-Quebec jelentést, SZK. 3. kötet, 28. függ., 239.o. 48 CR 97/7, 47.o. 43

14

megváltozására vagy a szükségesség elvére hivatkozzon.49 Kimutatható, hogy Magyarország 1989-ben ésszerűen viselkedett, amikor úgy vélte, hogy a nagymarosi munkálatok folytatása jelentős kockázat valószínűségét hordja magában, vagy amikor úgy vélte, hogy a Duna lezárása jelentős és visszafordíthatatlan károkat okozna, és ebben a tekintetben mindegy, hogy 1977-ben lehetségesnek tekintették-e ezeket a kockázatokat. 1989-ben mindenképpen valósak voltak. Feltétlenül meg kell Magyarországnak egy káros és romboló gátrendszert építenie 1989-ben vagy 1997-ben csak ezért, mert a hatvanas években végzett tanulmányok tévesek és hiányosak voltak? Ez "divatjamúlt tudományos szemlélet kényszerítése" lenne, bosszúból.50 B. 1977-1988 Tisztelt Elnök úr, tisztelt Bíróság! 16. Most vegyük az 1977 és 1988 közötti időszakot. Szlovákia ezen időszakkal kapcsolatban három érvet hoz föl, és igencsak rózsaszín képet fest: (a) az elkészült tanulmányok számát; (b) ezek következtetéseit; és (c) különösen az 1985-ös magyar környezetvédelmi hatásvizsgálat megállapításait. Mindeközben Szlovákia igyekszik a magyar lépéseket úgy beállítani, mintha azokat gazdasági és nem környezetvédelmi aggályok vezették volna. (1) A tanulmányok száma 17. Először vegyük Szlovákiának azt a próbálkozását, hogy megmutassa, milyen nagyszámú tanulmány készült 1977 és 1988 között.51 Ha valaki ténylegesen elolvassa az ebben az időszakban készült tanulmányokat, ismételten világossá válik számára, hogy csak néhány igen szűk témát érintettek és a beruházásra vonatkozóan nem lehet belőlük semmilyen általános következtetést levonni. Amint azt a Magyar Tudományos Akadémia 1989 júniusában készített anyaga írja, a 340 megrendelt kutatási témából mindössze 24 foglalkozik vízminőséggel, hidrobiológiával, ökológiával, ám "ezek sem adták meg a felvetett kérdésekre a választ."52 18. Hogy csak egy példát említsünk, Szlovákia számos tanulmányra hivatkozik amelyek 1989 előtt készültek és köztük Somlyódi dr. tanulmányára is utal. De mit felelt erre ő? "Éppen megfordítva: csupán egy pár, alkalmi tanulmány készült". Levelét a Bírósági akták 9. függeléke tartalmazza. (2) Egyes tanulmányok következtetése 19. Ami az ebben az időszakban keletkezett tanulmányok következtetéseit illeti, Magyarország válaszában összefoglalta azokat az anyagokat, amelyek aggályt keltőek.53 Szlovákia nem vonja kétségbe, hogy aggályok merültek fel, ehelyett inkább azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy ezeket megoldották és megnyugtató következtetésre jutottak. Ez egyszerűen nem felel meg a valóságnak.

Mint Szlovákia állítja: CR 97/7, 39. és 48. o. Sir Robert Jennings, Előszó P. Sands: A környezetvédelmi nemzetközi jog elvei (1995) xiv 51 Annotált bibliográfia a Bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer hatásterületét érintő fontosabb környezeti kutatásokról, MTA, Budapest, 1994 52 MTA jelentés, 1989 június 23., MK, Függelékek, 5. kötet (I rész), 7. függ., 135. o. (kiemelés tőlem) 53 Lásd. MV, 1.85-1.91.bek; 3. kötet, 10. függ. 49 50

15

20. Ami Nagymarost illeti, számos tényezővel kapcsolatban merültek föl kétségek, többek között (1) a megnövekedett üledéklerakódás;54 (2) kolmatáció;55 (3) következményes károsodás a parti szűrésű kutaknál, beleértve azokat is, amelyek Budapest ivóvíz ellátását biztosítják;56 (4) a karsztvíztárolókat érintő kockázat;57 és (5) a folyó mentén élő növény és állatvilágot érő károk58 miatt. Ami Dunakilitit és Bőst illeti, aggályok merültek fel (1) a Duna-meder jelentősen csökkent vízátbocsátása és a kimaradó árvizek;59 (2) a növény- és állatvilágra valamint a terület ökológiai értékére gyakorolt várható hatások;60 (3) a felszíni vizek minőségének romlása és az eutrofizáció veszélye;61 (4) az ivóvízbázisokat érintő veszélyek; 62(5) a talajvízháztartás változása63 54

Hock B.: A BNV vízminősége, VITUKI, 1985 március, összefoglalása a MV, Függelékek, 3. kötet, 10. függ. foglalja össze. 55 MTA Operációs csoport, 1983. április 30. Lásd még Perczel K. és mások, 1985. február 17. Mindkettő összefoglalása megtalálható a MV, Függelékek, 3. kötet. 10. függelékben 56 MTA, 1981; Berczik-Tótk, 1981 november; MTA Operációs csoport, 1983. április 30.; Perczel K. és mások, 1985. február 17., valamint az MTA Véleménye a javaslatról, 1985. június 28. Lásd még Hock B., VITUKI, 1985 március; Bárdóczy L., Mikolics S., VIZITERV, 1987.; Mindezek összefoglalása megtalálható a MV, Függelékek, 3. kötet. 10. függelékben. 57 Perczel K. és mások, 1985. február 17., Lorberer Á., VITUKI, 1987; Lorberer Á., VITUKI, 1988; Mindezek összefoglalása megtalálható a MV, Függelékek, 3. kötet. 10. függelékben. 58 MTA 1983. április 30. BNV vízminősége, VITUKI, 1985. március; A BNV vízminőségi kutatásainak jelentése, VITUKI, 1985. március; Mindezek összefoglalása megtalálható a MV, Függelékek, 3. kötet. 10. függelékben. 59 A Duna-mederbe juttatandó víz mennyisége mindig is lényegi kérdés volt. A tanulmányok által vizsgált esetekben a Duna több vizet kapott volna. Lásd pl. WWF, Lösing, 1986, részletek a MEK Függelékek, 4. kötet (I rész), 3. függelékben; A Polinszky bizottság jelentése, 1982. április 28. Egyesek arra a következtetésre jutottak, hogy még 500 m3/s vízmennyiség esetén is káros lennének a hatások, amelyek az ártéri erdőket érik; Keresztesi B., 1982 szeptember 6. Mások arra a következtetésre jutottak, hogy a talajvíz-tábla szintjének csökkenése jelentős mértékben megváltoztathatja a mezőgazdasági termelés összetételét, illetve hogy a tervezett 50200 m3/s vízhozam-átbocsátás nem elegendő a talajvíz minőségének védelmére; lásd Erdélyi M., 1983. Mások ragaszkodtak ahhoz a véleményükhöz, hogy a tervezett kárenyhítő intézkedések nem fognak eredményt hozni és követelték, hogy Dunakilitinél 600 m3/s víz kerüljön a régi mederbe; Perczel K. és mások, 1985. február 17., az MTA Véleménye a Perczel javaslatról, 1985. június 28.; Szlovák Környezet- és Tájvédelmi Egyesület, Pozsony, 1988. szeptember; Mindezek összefoglalása megtalálható a MV, Függelékek, 3. kötet. 10. függelékben. 60 I. Daubner, 1981; J. Holcik, 1982; A BNV vízminőségi kutatásainak jelentése, VITUKI, 1985. március; az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete, A VIZITERV részére végzett munka jelentése, 1986; Czifra J., 1987; 61 Bartalis E., VITUKI, 1978; Berczik Ár., Tóth J., Megjegyzések a BNV-vel kapcsolatban, 1981. november; Hock B., VITUKI, 1983; Tóth J., 1983, VITUKI, 1984 március 29., Perczel K. és mások, 1985. február 17., A BNV vízminőségi kutatásainak jelentése, VITUKI, 1985. március; Németh J, F. Skobrak, 1985; Benedek P., 1986; Zs.T.Dvihally, 1987; Kiss-Keve T., 1987; Hock B., VITUKI, 1987; Mindezek összefoglalása megtalálható a MV, Függelékek, 3. kötet. 10. függelékben. 62 WWF Állásfoglalás, 1989. augusztus, a MEK, Függelékek, 4. kötet, (I rész), 349-354. oldalon. Lásd még Berczik Ár., Tóth J., Megjegyzések a BNV-vel kapcsolatban, 1981. november; MTA Operációs csoport, 1983. április 30.; Perczel K. és mások, 1985. február 17. Mindezek összefoglalása megtalálható a MV, Függelékek, 3. kötet. 10. függelékben. 63 Varrók E. VITUKI, 1978; Haszpra O., VITUKI, 1979; Daubner I., 1981; Berczik Á., Tóth J., 1981. november; J. Holcik, 1982; Conference on Ecological Questions related to GBNS (Konferencia a BNV-vel kapcsolatos ökológiai kérdésekről), 1982. szeptember 6.; Erdélyi M., 1983; MTA Operációs csoport, 1983. április 30.; Perczel K. és mások, 1985. február 17., az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete, A magyar és szlovák akadémiai együttműködési megállapodás keretében eddig végzett talajtani munka összefoglalása , 1986; az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete, A VIZITERV részére végzett munka jelentése, 1986; az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete, A VIZITERV részére végzett munka jelentése, 1987; az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete, A BNV várható hatása a talajokra ( A magyar és 16

és ennek kihatása a mezőgazdasági,64 erdészeti65 és talajviszonyokra;66 valamint (6) a földrengéstani kockázatok helytelen felmérése67 kapcsán. 21. Mindez 1989 előtt keletkezett. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy mindezek a tanulmányok negatív következtetésre jutottak volna a beruházással kapcsolatban: nem is elemezték a hatásokat teljes mélységükben. A nyolcvanas évek tanulmányai rendszerint a kérdés mélyrehatóbb tisztázására szólítottak fel; sok közülük egy egységes KHV mellett állt ki, Magyarország 1985-ös környezetvédelmi hatásvizsgálatát megelőzően éppúgy, mint annak utána.68 Mindazonáltal a tanulmányokban megemlített aggályok olyan komoly természetűek voltak, hogy azokkal érdemben és átfogóbban kellett volna foglalkozni. Ám amikor ez nem történt meg és amikor későbbi kutatások ugyanezeket az aggályokat fogalmazták és erősítették meg, egyetlen felelős kormánynak sem maradt volna más választása, mint hogy úgy tegyen, ahogyan Magyarország tett 1989-ben. Szlovákia nem ismeri fel, hogy ezernyi apró részből, ha azok nincsenek összeállítva, még nem kerekedik ki egységes kép. (3) Magyarország 1985-ös környezetvédelmi hatásvizsgálata 22. Ebben az értelemben a Magyarország által 1985-ben végzett környezetvédelmi hatásvizsgálat igen különös jelentőséggel bír. 67 oldal terjedelmű. Egy harmincada az UNDP/WHO jelentésnek és fele az 1989-es Somlyódi-tanulmánynak. Ez utóbbi kettő vízügyi kérdésekkel foglalkozott; az 1985-ös vizsgálat vagy tízféle témát érintett. 23. Az 1985-ös tanulmánynak komoly korlátai és fogyatékosságai vannak. Abban az időben az egyik legnagyobb akadály az adatok gyűjtése és felhasználása volt (3.3. ábra). Amint az Csehszlovákia 1992-es UNCED jelentéséből kimutatható, "a fő gondot az jelentette, hogy az erőfeszítések szórványosak voltak és a környezeti tényezők eltérő vetületeinek nyomon követésére irányultak...".69 Amint arra Wordsworth úr rámutat, mintegy 30 intézményt bíztak meg a beruházással kapcsolatos kutatások elvégzésével.70 szlovák akadémia együttműködésében végzett munka összefoglalása), 1987. május 13.; Mindezek összefoglalása megtalálható a MV, Függelékek, 3. kötet. 10. függelékben. 64 Berczik Á., Tóth J., 1981; A Polinszky bizottság jelentése, 1982. április 28.; Conference on Ecological Questions related to GBNS (Konferencia a BNV-vel kapcsolatos ökológiai kérdésekről), 1982. szeptember 6.; MTA Operációs csoport, 1983. április 30.; Perczel K. és mások, 1985. február 17., az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete, A magyar és szlovák akadémiai együttműködési megállapodás keretében eddig végzett földtani munka összefoglalása , 1986; az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete, A VIZITERV részére végzett munka jelentése, 1986; Mindezek összefoglalása megtalálható a MV, Függelékek, 3. kötet. 10. függelékben. 65 Berczik Á., Tóth J., 1981; MTA Operációs csoport, 1983. április 30.; Keresztesi levele a Konferenciának: Conference on Ecological Questions related to GBNS (Konferencia a BNV-vel kapcsolatos ökológiai kérdésekről), 1982. szeptember; Halupa 1985; Halupa, 1986. augusztus; Halupa, 1986. november. Mindezek összefoglalása megtalálható a MV, Függelékek, 3. kötet. 10. függelékben. 66 J. Holcik, 1982; L. Halupa, 1986. november; az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete, A VIZITERV részére végzett munka jelentése, 1986; az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete, 1987. május 13. Mindezek összefoglalása megtalálható a MV, Függelékek, 3. kötet. 10. függelékben. 67 Lásd a Tudományos értékelést, MEK, 2. kötet, 6. fejezet és a csatolt Függelékek. 68 MTA Operációs csoport, 1983. április 30.; MTA Állásfoglalás, 1983. december 20. ; MEK, Függelékek, 3. kötet, 36. függ.; MTA Vélemény, 1985. június 28. ; MEK, 3. kötet, 39. függ. 69 Csehszlovák Tudományos Akadémia és Szövetségi Környezetvédelmi Bizottság, A Cseh és Szlovák Köztársaság éves jelentése. Az ENSZ Környezet és fejlődés konferenciája, 1992. március. Részletek találhatók a 3. függelékben. 70 CR 97/7 60.o. 17

Magyarország úgyszintén hasonló gondokkal küzdött és szétszórt adatbázisa nem volt alkalmas egy valóban átfogó tanulmány készítésére. 24. Mindezen túlmenően komoly korlátai voltak annak, amit a tudósok mondhattak. A kutatókat az állam fizette, a kutatásokat is az állam pénzelte. Akik az államot bírálták, az állásukkal játszottak. A nyolcvanas évek vége előtt készült tanulmányok kerülték a vitatható következtetések levonását. Részletkérdésekre szorítkoztak, szoros határokon belül. 25. Mindezeket a gondokat tovább súlyosbították a titkosítási szabályok. Sok tanulmányt minősítettek "szigorúan titkosnak" meg "belső használatra" szántnak és nem volt szabad közreadni azokat.71 Ennek eredményeként az 1985-ös tanulmány szerzői egymástól elszigetelten kellett, hogy alkossanak, anélkül, hogy más területek képviselőinek háttérmunkáihoz hozzáférhettek volna. Az ökológiai változásokkal foglalkozó munka szerzői például nem férhettek hozzá a vélhető talajvíz változásokról szóló munkákhoz.72 26. De mit mondhatunk az 1985-ös munka minőségéről? (3.4. ábra) Wordsworth úr "tartalmát tekintve elsőrangúnak"73 találta. Mégis, az egész tanulmányban mindössze 12 sor szól a természetvédelemről, és a Szigetköz egyetlen természeti értékének azt vélték, hogy az "egyetlen, többé kevésbé természetes növényi életközösség". Valójában a tanulmány a fafajok cseréjét javasolja és a halállományra gyakorolt hatást csakis annak gazdasági vonatkozásaiban elemzi. Ráadásul a tanulmány háttér-feltevéseiben is komoly hibák vannak. Azt állítja például, hogy "a talajvíz nem játszik jelentős szerepet a térség mezőgazdaságában",74 de úgyszintén alábecsüli a tározóban lerakódó üledék mennyiségét.75 27. Általánosságban az 1985-ös vizsgálatok némiképpen hiányos képet adnak és egyes területeken aggályaiknak adnak hangot, amelyeket azután nem kezelnek megnyugtató módon. Megállapították például, hogy a talajvíz szintingadozásai megszűnnek, de nem vonnak le ebből semmilyen következtetést. Vagy, a felvízi hatásokról szólva megjegyzik, mennyire nehéz a folyóágy finomszemcsés üledékének szennyeződését megbízhatóan előre jelezni.76 Ami pedig a beruházásnak a parti szűrésű kutakra gyakorolt hatását illeti, a tanulmány a Nagymaros feletti szakaszokon fokozott óvatosságra int, megjegyezvén, hogy "alkalmanként vízminőség-romlás következhet be".77 A Nagymarostól lefelé elhelyezkedő kutakról pedig kijelenti, hogy "A korábbi tervek felülvizsgálatára van szükség, és fokozott figyelmet kell fordítani a meglévő és potenciális vízbázisokra."78 28. Összefoglalva tehát az 1985-ös tanulmány egyáltalán nem volt átfogó jellegű, mint ahogyan azt Szlovákia leírta. Az adott időszak jelentős korlátai nyomják rá a bélyegüket. Az MTA a következő év júniusában fel is ismerte ezeket a korlátokat, s

71

Lásd a Magyar Tudományos Akadémia nyilatkozatát a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium álláspontjáról, 1989. március 8., MV. 3. kötet. 55. függ. 72 Lásd MK, 3.52. bek. 73 CR 97/8, 13.o. 74 1985-ös KHV (EIS), 16.o. 75 1985-ös KHV (EIS), 41.o. ("70-75 millió m3 100 év alatt, ami az egész tározó területre vonatkoztatva 1,3 cm évente".) Ezzel szemben lásd a Phare jelentést, 1995. 76 1985-ös KHV (EIS), 40.o. 77 1985-ös KHV (EIS), 44.o. 78 1985-ös KHV (EIS), 44.o. 18

kijelentette, hogy "A KHV befejezésével az ökológiai kutatások befejezetlensége továbbra is fennmaradt."79 II. A MAGYAR AGGÁLYOK ÉSSZERŰSÉGE 1989-91-BEN 29. A kritikus 1989-es évhez érve azt a kérdést kell feltennünk, hogy ha ennyi aggály merült fel és egyetlen átfogó vizsgálat sem született, akkor Magyarország ugyan miért egyezett bele egy, a beruházás gyorsítását szorgalmazó jegyzőkönyv aláírásába 1989 februárjában? 30. Először is, amint azt Crawford professzor leírta, az 1989-es jegyzőkönyv tartalmát valójában 1988 január 12-én egyeztették, kormánybiztosi szinten, két éves tárgyalásokat követően.80 Másodszor, amikor a jegyzőkönyvet elfogadták, a jelentések és tanulmányok közzétételét nagyobbrészt még nem engedélyezték, amint azt már korábban kifejtettem. Bár még 1989-ben is ez volt a helyzet - nevezetesen a megjelenés betiltása -, a nem kormányzati társadalmi szervezetek és egyéb testületek eltökéltebbekké váltak és igyekeztek megtörni ezt a tilalmat. 1 Nagymaros 31. Mi történt 1988 eleje és 1989 májusa között, ami oda vezetett, hogy Magyarország felfüggessze a nagymarosi gáton végzett munkálatokat? A magyar válaszban összefoglalt tanulmányok feltárják, hogy számos komoly aggály merült föl ezen időszakban, kiegészítve és kiterjesztve a nyolcvanas évek elejének és közepének aggodalmait.81 Az információk lassanként nyilvánossá váltak; a szakértők pedig hozzáférhettek a többi szakterületen készült munkákhoz. 32. Bár Dr. Kern feladata lesz a csúcsüzemmel és Nagymarossal kapcsolatos magyar aggodalmakkal érdemben foglalkozni kicsit később a délelőtt folyamán, alaposabban elemezve a tanulmányokat, meg kell jegyeznünk, hogy a független szervezetektől származó első jelentések döntő fontosságúak voltak. Az Infort/Ecologia márciusi82 és májusi jelentése megerősítette a magyar tudósok aggodalmainak megalapozottságát, és a nagymarosi munkálatok felfüggesztését javasolta.83 33. További, a nagymarosi munkálatok ideiglenes felfüggesztése, tehát 1989 májusa és 1989 októbere között készült tanulmányok84 erősítették meg a budapesti parti szűrésű vízellátásra leselkedő veszély komolyságát. És nemcsak magyar tanulmányok tömege jelent meg; ott van például a Természetvédelmi Világalap (WWF) 1989. augusztusi jelentése, amelynek következtetése úgy szól, hogy Nagymarost nem szabad megépíteni.85 Ami pedig Dr. Somlyódi 1989-es tanulmányát illeti, ő leírta, hogy a beruházás Nagymaros alatt medereróziót válthat ki, ami a szűrőréteg elvékonyodásával jár.86 Ez utóbbinak viszont tragikus következményei volnának a budapesti vízbázisokra. McCaffrey és Mucha professzorok azt hangsúlyozták, hogy Somlyódi doktor két lehetőséget javasolt a budapesti vízbázisokat fenyegető veszély elhárítására. Ám 79

MK, 5. kötet, 3. függelék; lásd még MK, 3.53-3.54. bek. Lásd CR 97/4, 17 (Prof. Crawford); MK, 3.71. bek. 81 MV, Függelékek, 3. kötet, 10. függ. 82 MK, 5. kötet (I rész), 5. függ. 83 MK, 5. kötet (I rész), 6. függ. 84 MV, 1.86-1.91. bek.; MEK, 2.27.-2.45. bek. Ezek a jelentések tartalmazták többek között a Hardi jelentést is, a magyar kormány által felállított független szakértői bizottság jelentését, különböző minisztériumi szakbizottságok jelentéseit, a Magyar Tudományos Akadémia egyik jelentését, valamint a magyar Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium jelentését. 85 MEK, 4. kötet (I rész), 4. függ. 86 MEK, 4. kötet (II rész), 13. függ., 576 80

19

ismételten felhívom a figyelmüket Somlyódi úrnak a 9. függelékben található levelére, amely kimondja, hogy egyik gát építésének kényszere a másik után a medererózió visszaszorítása érdekében igazából nem is választási lehetőség. Valójában nem reális. (3) Dunakiliti és Bős 34. Az 1989 előtt a felvízi szakaszról készült tanulmányok ugyanazokkal a korlátokkal találták szembe magukat, mint a nagymarosi szakasz kutatása. Ennek ellenére komoly kétséget támasztottak a Dunakiliti duzzasztással kapcsolatban, amelyhez a megfelelően nagy méretű tározótó és alaposan lecsökkentett vízátbocsátás járul, és a Duna az eredeti vízmennyiségnek mindössze egytizedét kapná.87 Bár Dr. Kern visszatért rá, ezekkel az aggályokkal kapcsolatosan egyértelmű megerősítés érkezett 1989-ben: például az Infort/Ecologia márciusi88 és májusi jelentése illetve újfent a WWF 1989. augusztusi jelentése.89 Mindkét független jelentés a munkálatok leállítását javasolta. 35. Somlyódi doktor, akit Szlovákia annak kimutatására idézett, hogy milyen gondosan tanulmányoztak mindent, a következőket mondta a felső szakasz tanulmányozásának kielégítő voltára vonatkozóan (3.5. ábra): "három alapvető problémát választottunk ki a bemutatás céljára: (1) a Mosoni-Duna oldott oxigén tartalmának alakulását; (2) a tervezett Dunakiliti tározó eutrofizációját; és (3) a tározó feltöltésének várható hatását a talajvíz minőségére. Minden esetben két kérdést tettünk fel: (a) rendelkezünk-e a hatások felmérésével? (b) ha nem, kizárhatjuk-e a lehetséges káros hatásokat? A válasz mind a hat kérdésre nemleges volt, ami világosan jelzi, hogy a vízminőségi kérdések fölött elsiklottak." 36. A csehszlovák intézmények is kezdték kifejezésre juttatni nézeteiket. A csehszlovák tudományos akadémia kutatócsoportja 1988 februárjában úgy találta, hogy a talajvízszint változása miatt kedvezőtlen hatások várhatóak.90 1988 szeptemberében a Szlovák Környezet- és Tájvédelmi Egyesület ajánlott nagyobb mennyiségű vízátbocsátást a Duna medrébe.91 A csehszlovák tudományos akadémia biológiai osztálya óvott a vízadó rétegnek duzzasztással történő veszélyeztetésétől, és az ökológiai rendszerekre háramló veszélyektől. Sőt, lényegében Nagymaros elhagyását javasolta az egész rendszer átfogó ökológiai hatásainak mérséklése érdekében.92 37. Összefoglalva tehát 1989 második felére alapos okok gyűltek össze az aggodalomra és kétségekre. Magyarország nem cselekedett felelőtlenül, amikor további tanulmányok elvégzésének lehetőségét kereste, és amikor ez idő alatt meg akarta akadályozni a helyrehozhatatlan lépések megtételét. (4) A gazdaságossági aggodalmak alapja 38. Ám mit mondjunk Szlovákia képviselőjének azon állítására, mely szerint Magyarország Nagymarost pénzügyi okokból függesztette fel és állította le, hogy "Magyarország a gazdasági megfontolásokat helyezte a vízminőség elé."93 A különbségtétel is hamis, de a kijelentés tényszerűen sem állja meg a helyét. Abban az 87

Ezeket a tanulmányokat összefoglalásukkal egyetemben a Magyar Válasz részletesen tartalmazza: lásd MV, 1.91. bek és 3. kötet, 10. függ. 88 MK, 5. kötet (I rész), 5-6. függ. 89 MEK, 4. kötet (I rész), 4. függ. 90 Összefoglalás a MV, 3. kötet, 10. függelékben 91 Uo. 92 MEK, 3. kötet, 43. függ. 93 CR 97/7 21.o. 20

időben a gazdaságossági számítások még a beruházás folytatása felé billentették el a mérleg nyelvét - igaz, ezek között akkor még nem szerepeltek a hosszú távú környezetvédelmi költségek és egyéb értékek elvesztése. 39. Az Országos Tervhivatal 1989-ben a magyar kormány kérésére négy gazdaságossági számítást készített (3.6. ábra).94 A magyarországi felfüggesztést megelőző előzetes jelentés következtetése szerint a pénzügyi kiadások nagyobbak lennének, ha Nagymarost nem építik meg. És a végleges leállítás előtt a Hivatal kiadta végleges jelentését is, amely szerint "nincs lényeges különbség a beruházási költségek tekintetében az eredeti terv és a nagymarosi gát elhagyása között."95 Ennél világosabban nem fogalmazhatott volna a kormány tanácsadójaként működő hivatal. (5) Magyar követelések további vizsgálatok végzésére 1989-ben 40. Szlovákia jogtanácsosa arra panaszkodott, hogy Magyarország nem kereste az átfogó vizsgálatok illetve egy KHV lehetőségét 1989-ben.96 Holott Magyarország pontosan ezt tette. A tanulmányokat és jelentéseket a nagymarosi munkálatokat felfüggesztő határozatok írták elő;97 a két miniszterelnöki98 és egy másik kormányrendelet.99 Mi több, a magyar miniszterelnök-helyettes írt csehszlovák partnerének, amelyben többek között egy kormányközi szakértői csoport felállítását kérte az új körülmények kivizsgálására: hogyan lehetne az 1977-es államközi szerződés 15. cikkelyében szereplő vízminőségvédelmi követelményeknek eleget tenni.100 Ezt követően a magyar miniszterelnök harmadik fél bevonását kezdeményezte egy közös, átfogó környezetvédelmi vizsgálat101 elvégzésére, amely javaslat 1990-ben102 majd 1991-ben ismételten elhangzott. (6) Magyarország álláspontja 1989 ősze és 1992 májusa között 41. Mit mondjunk azonban arról az időszakról, ami a nagymarosi munkák leállítása és 1992 májusa között telt el? Igazolódtak-e Magyarország nézetei? McCaffrey professzor a Bechtel és Hydro-Quebec jelentésre figyelt csupán, amelyeket úgy írt le, mint "az adott időszakban a beruházás előre látható környezeti hatásainak legjobb bizonyítékát".103 Azzal, hogy ezt a két jelentést erőltette, McCaffrey professzor nem kevesebb mint 27 egyéb magyar tanulmányt hagyott figyelmen kívül, amelyeket 1989ben készítettek és nem kevesebb mint 45 másikat, amelyek 1990- és 1992 között születtek és amelyeken Magyarországnak a Bírósághoz benyújtott tudományos elemzései nyugszanak. Ám tekintsük most csupán azt a két tanulmányt, amelyet tárgyalásra méltónak talált. 42. A Bechtel csoport kevesebb időt töltött a helyszínen, mint Önök, Tisztelt Elnök úr, és tisztelt Bíróság, - mindössze három napot. Önökkel ellentétben azonban Bechteléket csupán a tanulmányok zömének "összefoglalásával" látták el. Ennek ellenére a Bechtel csoport kifejezte saját aggályait, amelyek közül többet említ a Bírósági akták 6. függeléke is (3.7. ábra). 94

Lásd Norgaard, MV, 3. kötet, 4. függ., 174-177.o. Jelentés, 7. o. 96 CR 97/8, 10. o. (Wordsworth úr) 97 MK, 3.75. bek. 98 MK, 3.78. bek. 99 MK, 3.81. bek. 100 MK, 3.82. bek. 101 MK, 3.85. bek. 102 Vagyis Németh Miklós miniszterelnök levele 1990. januárjában (MK, 3.105. bek.) és 1990. márciusában (MK, 3.108. bek.) 103 CR 97/8 21. o. 95

21

43. A nagymarosi szakasznál például Bechtel figyelmeztetett nehézfémek felhalmozódásának lehetőségére az összegyűlt üledékben, amelyek később beleoldódhatnak a parti szűrésű kutakból nyert vízbe104 és egyúttal a kutak hozamának csökkenését jósolta.105 44. Ami a felvízi szakaszt illeti, Bechtel sokkal óvatosabban nyilatkozott, mint azt McCaffrey professzor bemutatta. A beruházás számos fontos vonását megkérdőjelezte, rámutatva, hogy további vizsgálatok szükségesek, különösen a vízminőséggel és a vízszintingadozásokkal kapcsolatosan. További mérések és modellkísérletek szükségességét firtatta. Különösképpen pedig annak szükségességét taglalta, hogy a talajvízhatások megfigyelésére kiindulási értékeket kell kialakítani és ezért kétéves adatgyűjtési programot javasolt.106 Még arra is rámutatott, hogy az 1976-os UNDP/WHO jelentés ajánlásai még 1990-ben sem valósultak meg. 45. Csehszlovákia 1990-es PHARE pályázatának áttekintése azt jelzi, hogy Csehszlovákia maga is hasonló következtetésekre jutott, nevezetesen hogy a felszíni és felszín alatti vizeket érő kockázatok jelentősek lehetnek és alapos vizsgálatokat érdemelnek,107 amit Mucha professzor108 és az EC109 el is végzett. 46. Ami a növény- és állatvilágot illeti, Bechtel110 megjegyzi, hogy "a biológiai erőforrásokra gyakorolt hatás jelentős lehet és előfordulhat, hogy a tervezett kárenyhítő intézkedések nem bizonyultnak kielégítőnek..." (3.8. ábra)111. Kiegészítő adatokat igényelt "egyéb vadon élő fajokról" és a halakról.112 A nagymarosi folyószakasz mentén a természetes növényzetben "állandó" jellegű károkat jósolt. 47. McCaffrey professzor úgyszintén figyelmen kívül hagyta a Hydro-Quebec kulcsfontosságú figyelmeztetését, amely szerint tanulmányuk legfőbb akadálya az volt, hogy "a kézhez kapott információ alapján nem ítélhető meg" a beruházás környezeti hatása.113 Nem említett a professzor úr semmilyen más kérdést sem, amelyekkel kapcsolatosan a Bechtel vagy a Hydro-Quebec csoportnak fenntartásai voltak, például a régészeti114 vagy földrengéstani115 kérdéseket (3.9. ábra).116 Összefoglalva tehát 1989-ben nem állt rendelkezésre az eredeti tervre KHV vagy azzal egyenértékű tanulmány. Az 1989 előtt és után végzett vizsgálatok pedig Magyarország aggodalmainak megalapozottságát húzták alá. III. A BERUHÁZÁS INDOKLÁSA, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HAJÓZÁSRA ÉS ÁRVÍZVÉDELEMRE 104

Bechtel jelentés, 2-12. o. Uo. 2-17. o. 106 Lásd MEK, 1.79. bek. 107 Lásd MEK, 3. kötet, 48. függelék, 8. 108 Mucha, 1990, MEK, Függelékek, 4. kötet (II rész), 11. függ; Mucha & Paulikova, Groundwater Quality in the Danubian Lowland Downwards from Bratislava, European Water Pollution Control 1(5): 13-16 (1991); MK, Függelékek, 5. kötet (I rész), 11. függ. 109 CEC, Tényfeltáró bizottság a C-változat vizsgálatára, 1992. október 31.; MK, Függelékek, 5. kötet (II rész), 13. függ. 110 Lád még MEK, 1.140.bek. 111 Bechtel jelentés, 1-17. o. 112 Uo. 1-12.o. 113 Uo. 2-46. o. 114 Hydro-Quebec, 290.o. Részletek a 7. függelékben 115 Bechtel jelentés, 1-7. o. 116 Hydro-Quebec; MK, 5. kötet (I rész), 9. függ. 252. o. 105

22

48. Most engedjék meg, hogy a beruházás életképességével foglalkozzam, amelyet Szlovákia éppen csak érintett az első fordulóban. A beruházás előnyei közül egyelőre kettőt emelnék ki, amelyeket Szlovákia is hangsúlyozott: az árvízvédelem és a hajózás kérdését. (1) Árvízvédelem 49. Szlovákia tekintélyes mennyiségű időt töltött videó-bemutatói és előadásai alkalmával az 1965-ös árvíz szörnyűséges kártételének szemléltetésével. Ám semmilyen választ nem adott Magyarország fő érvére: 1965 után és 1977 előtt Magyarország és Csehszlovákia egyaránt erőfeszítéseket tettek a százéves árvízszint elleni védelem kiépítésére. Szlovákia soha nem állította, hogy a százéves árszintszabvány elégtelen lenne. Azt sem tagadta, hogy a beruházáshoz csatlakozó szigorúbb szabványok magának a Műnek az árvíz kockázatát növelő hatása ellensúlyozására szolgálnak. 50. Ehelyett inkább a Közös Szerződéses Tervre és mindenféle OVIBER brosúrára mutogat annak igazolására, hogy az árvízvédelem 1977-ben is még komoly gondot okozott. Azt hangsúlyozza, hogy a Szap alatti szakasz különös veszélyt jelent Szlovákiára nézve, mint ahogyan azt az Önök látogatása során is kiemelte. 51. A szlovák beadványban felsorolt anyagok közül egyetlen egy 1967 után készült anyag sem foglalkozik árvízvédelmi biztonsági kérdésekkel. Mialatt a Közös Szerződéses Tervet ezen anyagok alapján írták, a két ország megerősítette gátrendszerét, hogy megfeleljenek a közösen meghatározott előírásoknak. 1977-re a legtöbb árvízvédelmi munka készen állt. Ha nem lett volna a szerződés, a művek a fenti előírásoknak megfelelően teljesítették volna az árvízvédelmi funkciót. Az egész árvízkérdés porhintés csupán. 52. Ami a Szaptól lefelé terjedő szakasz problémáit illeti, ahol 1977 előtt nem sikerült teljes mértékben a százéves árszintnek megfelelő védelmet kiépíteni, a Bírósági akták 4. függelékében található ezzel kapcsolatos újabb keletű levelezés bizonyítja, hogy Szlovákia állításai minden alapot nélkülöznek. 53. Összefoglalva, Szlovákia nem vette figyelembe az árvízvédelmi készültség 1977-es állapotát. Az 1977-es államközi szerződésbe csupán azért vettek bele árvízvédelmi szempontokat is, mert arra a beruházás árvízveszélyt növelő hatása miatt szükség volt. Ettől eltekintve az árvízvédelem sem oka, sem indoka nem lehetett a beruházásnak. (2) Hajózás 54. Most röviden a hajózásra szeretnék rátérni. Dr. Mikulka nem cáfolta, hogy (1) a hajózás általános szerepe hanyatlóban van, különösen más szállítási módok, nevezetesen a közúti fuvarozás javára,117 - láthatták, milyen kevés hajó van a Dunán; (2) a Duna Bizottság ajánlásaitól eltérő méretekkel rendelkező hajózóút még tényleg hajózható;118 és (3) a magyar szakasz is valóban hajózható az év jelentős részében. 55. Mit is mondott Dr. Mikulka? Minden alap nélkül azt állította, hogy a Duna Bizottság ajánlásai kötelezőek,119 hogy a C-variáns a Duna legnehezebb szakaszát 117

CR 97/3 70. o. CR 97/3 69. o. 119 CR 97/7 30. o. 118

23

kerüli el,120 és hogy a hagyományos folyószabályozási munkálatok nem eredményesek.121 Magyarország beadványaiban már elmagyarázta, hogy a határvizekről szóló egyezmény nem tartalmaz semmilyen kötelezettséget az ajánlások teljesítésére,122 és hogy a C-variáns csupán egyetlen olyan éles kanyart érint, amely 1977 előtt gondot okozott.123 Mi több, Magyarország arra is szolgált bizonyítékkal, hogy a hagyományos folyószabályozási munkák javíthatják a hajózást miközben megőrzik az ökológiai értékeket.124 56. Összességében tehát nem lehet úgy érvelni, hogy a beruházás a hajózás érdekében volt szükséges, de még azzal sem, hogy a hajózás jelentős mértékben hozzájárult volna a beruházás gazdaságosságához. 57. Tisztelt Elnök úr, tisztelt Bíróság, megköszönöm figyelmüket. Elnök úr, felkérem hogy szólítsa Dr. Kernt, aki ismételten áttekinti majd a Szlovákia által felsorolt jelentések mögött rejlő, az eredeti tervre vonatkozó lényeges tudományos kérdéseket, melyek tartalmára röviden már utaltam. ELNÖK: Köszönöm, Gorove asszony. Úgy vélem, a Bíróság most 15 percre felfüggeszti tevékenységét és ezt követően hallgatjuk meg Dr. Kernt. A bíróság az ülést 11.25-től 11.40-ig felfüggesztette

Dr. KERN: 4. AZ EREDETI TERV JELLEGE ÉS HATÁSAI Tisztelt Elnök úr, tisztelt Bíróság, örömömre szolgál, hogy ismét szólhatok Önökhöz, különösen a helyszínbejárás közös tapasztalatai után. 1. Mostani hozzászólásomban először az eredeti beruházás terveit és üzemeltetését szeretném kifejteni, majd Magyarországnak a káros hatásokkal kapcsolatos aggodalmaira térek ki, amelyeknek jogos alapjuk volt és van jelenleg is. I. A BNV BERUHÁZÁS TERVE ÉS ÜZEMELTETÉSI MÓDJA AZ 1977-ES ÁLLAMKÖZI SZERZŐDÉS SZERINT, AMELY MÉG 1989-BEN IS ÉRVÉNYBEN VOLT 2. Az eredeti tervvel kapcsolatban Szlovákia igyekszik meggyőzni a Bíróságot, hogy azt higgyék: 1. Magyarország aggályait az eredeti terv elavult változatára alapozza;125 2. a csúcsüzem eldöntendő kérdés volt, más európai folyókon végzett csúcsüzemhez hasonlóan, amelyet akár el is lehetett volna hagyni.126 120

CR 97/7 30. o. CR 97/7 31. o. 122 MEK, 1.183. bek. 123 CR 97/3 68. o.; lásd még MEK, 2. kötet, 2.2.3. fejezet és Laczay, 4. kötet (I rész), 8. függ. 124 Lásd például Delft Hydraulics, Frederik Harris, VITUKI, Danube Environmental and Navigation Project Feasibility Study. Rajka-Budapest Stretch B1: Szap-Ipoly Mouth. Final Report (A Duna környezetvédelmi és hajózhatósági beruházásainak megvalósíthatósági tanulmánya. Rajka-Budapest B1 szakasz: Szaptól az Ipoly torkolatáig). 1994. augusztus, letétbe helyezve a bíróságon. Lásd még Laczay, MEK, 4. kötet (II rész), 7. és 8. függ. 125 CR 97/7 47. o.; CR 97/8 17., 19., 34., 35., 36. o. 126 CR 97/7 28. o.; CR 97/8 26., 38.; CR 97/10, 14. o. 121

24

(1) Vízmegosztás 3. A Közös Szerződéses Terv ténylegesen tartalmazott egy részletes vízmérleget, rögzítve azokat a vízmennyiségeket, amelyeket a két félnek joga volt a tározóból leengedni. 50 m3/s mennyiséget kellett volna a Dunába ereszteni, a vegetációs időszakban pedig 200 m3/s-ot, de csak "szükség esetén". 4. A vízmegosztás az 1978-as Közös Szerződéses Terv része volt. Soha nem változott, sem 1989-ben, sem 1992-ben. A szlovák kormány soha semmi egyéb vízmegosztási javaslattal nem kereste meg Magyarországot. Csehszlovákia később a Cvariáns három alváltozatát vizsgálta meg.127 Az egyik ezek közül az 1977-es államközi szerződésben leírt 50 m3/s vízátbocsátásra vonatkozott. Szlovákia szerint ez 1991-ben történt.128 (2)Bukógátak 5. Mi a helyzet a víz alatti gátakkal? A Közös Szerződéses Terv (1978) foglalkozott a folyómederbe szükség esetén építendő fenékküszöb gondolatával, de nem bukógáttal, mert egy korai tanulmány feltárta, hogy a bukógátak vészhelyzetben megakadályozhatják a hajózást a régi mederben és akadályozzák a jégár levonulását is. Ezért a tervet elvetették.129 1989 júniusában a kormánybiztosok megegyeztek abban, hogy tanulmányozzák a mederszinttől mindössze egy méterre kiemelkedő 7-8 fenékküszöb megépítésének lehetőségét.130 Ez egészen más, mint a bukógát, amit Önök láttak, és ez a fenékküszöb soha nem tudta volna visszaállítani a gát előtti vízszintet. Bukógát építésére egyszerűen nem született megegyezés 1989-ben.

(3) Csúcsüzem 6. A szlovák beadványokban alig találunk utalást a csúcsüzemmódra. Azonban, amint azt az első fordulóban bemutattam Önöknek, a nagyléptékű csúcsra járatás volt az egész beruházás tervezésének mozgató rugója.131 Az elképzelt csúcshozamok határozták meg a beépített turbinák számát és teljesítményét, az üzemvízcsatorna és a tározó méretét. És a csúcsüzem volt az, ami miatt egy második gátra is szükség volt Nagymarosnál. 7. A Magyarország által leírt csúcsüzem-módok teljesen helytállóak, és nem "eltúlzottak", mint azt Szlovákia állítja.132 Átlagos vízhozamnál a Szap közeli szakaszon több, mint 4, Komáromnál pedig 1 méter lett volna a napi vízszintingadozás. 133 8. Ami tényleg eltúlzott, az a beruházási tervekben szereplő csúcsüzem nagyságrendje. Alsószakasz jellegű folyókon, mint amilyen a Rajna és a Rhone, a csúcsüzem nagyságrendekkel kisebb értékekre van korlátozva, mint amit az eredeti terv tartalmazott, még akkor is, ha tekintetbe vesszük a természetes hozamok

127

SZK, 3. kötet, 35. függ. CR 97/4, 80. o. 129 MV, 2. kötet, 7.1.2. fejezet 130 Uo. 131 CR 97/3, 26.o. 132 CR 97/7, 28.o. 133 MEK, 2. kötet, 2.4.táblázat 128

25

különbségeit.134 Ráadásul még Nagymarosnál is terveztek csúcsra járatást, a Szentendrei-sziget szabad folyószakaszára bocsátandó.135 9. Milyen következtetést vonhatunk le a csúcsüzemre vonatkozóan? Azt, hogy a nagymértékű csúcsra járatás az eredeti tervnek nem csupán egyik lehetősége volt. Az egész tervet ez mozgatta. Csehszlovákia számításai szerint 55 % csúcsidejű energiát, 30% félig csúcsidejű energiát és csupán 15 % alapszintű energiát kellett volna termelni. Szlovákia múltkori megnyilatkozásai alapján ilyen számításokat soha nem végezhettek volna; semmiben nem történt megegyezés. II. MAGYARORSZÁG AGGODALMAI AZ EREDETI TERV HATÁSAIVAL KAPCSOLATBAN 10. Vegyük most sorra Magyarországnak az eredeti tervvel kapcsolatos aggályait. Mit tud erre Szlovákia mondani? Először a beruházásnak a Budapest vízellátását adó Szentendrei-szigeti kutakra gyakorolt hatásáról beszélek, majd a bősi csúcsüzem hatásairól, végül a biológiai sokféleség és a vízbázisok veszélyeztetéséről a szigetközi szakaszon és az üzemvíz csatorna környékén. (1) Budapest vízellátásának veszélyeztetése 11. Látogatásuk utolsó állomásán láthattak néhányat abból az 559 parti szűrésű kútból, melyek a Szentendrei-szigetről Budapestet látják el ivóvízzel (4.1. ábra). Két fő gond jelentkezik itt: a hozamok csökkenése és a vízminőség romlása. 12. Az első probléma a folyómeder mélyülésével áll összefüggésben, amely annak következtében csökkenti a kutak hozamát, hogy az alapkőzet feletti homok és kavicsréteg elvékonyodik. A beruházáshoz köthető ipari kotrás miatt a budapesti vízművek máris 30 %-os csökkenést tapasztalt.136 Ez közel négyszerese a korábbi becsléseknek.137 13. A második probléma a vízminőséggel áll összefüggésben. A természetes szűrőrétegre lerakódott finom üledék a kitermelt ivóvíz minőségének romlását eredményezheti, amint azt a budapesti vízművek a nyolcvanas évek végén tapasztalta is.138 14. Hogyan függnek össze mindezen gondok a tervezett nagymarosi beruházással? A nagymarosi gát majdnem az összes homokszemcsét és kavicsot visszatartotta volna, azzal a finom hordalékkal együtt, amely rendszerint szabadon lebeg a vízben (4.2. ábra). Tisztelt Elnök úr, tisztelt Bíróság, talán emlékeznek még rá látogatásuk kapcsán, hogy a folyóágy igen érzékeny a változásra és az utóbbi öt év alatt egy igen törékeny egyensúlyi állapotba jutott. Közismert, hogy a völgyzáró gátak alatt mederkimaródás lép fel, és Szlovákia maga is attól fél, hogy "erős eróziós folyamatok mennek majd végbe... a Freudenau beruházás elkészülte után".139 A folyó csekélyebb esése következtében a medermélyülés talán nem lesz annyira kifejezett, mint Bécs körül, ám igen valószínű, hogy megjelenik, és az ivóvíz ellátásra igen nagy veszélyt fog jelenteni.

134

CR 97/3, 27/28.o. Közös Egyezményes Terv, Összefoglaló dokumentáció, 0-1-A, 1978 136 MEK, 2. kötet, 3.6.4. fej. 137 Közös Egyezményes Terv, jelentés 0-3-2.4, 1978. 138 MEK, 2. kötet, 3.6.2. fej.Lásd László F., Homonnay Z., és Zimonyi M.: Impacts of River Training on the Bank Filtered Waters. Wat. Sci.Techn. 22(5), 167-172.o., 1990; hiv.: MEK, 2. kötet, 3.6.3.1. fej. 139 SZV, 3. kötet, 226. o. 135

26

15. Szlovákia jogtanácsosa azt állítja: "nem volt bizonyos, hogy jelentős erózió következik be, tekintettel arra a hatalmas mennyiségű folyami kavicsra, amelyet Magyarország már eddig is kikotort erről a szakaszról".140 Semmi okunk nincs azonban azt feltételezni, hogy a megmaradt hordalékot nem sodorta volna magával az ár. Másrészről viszont a nagymarosi tározóban felhalmozódó finom üledéket időnként az ár magával vitte volna, és ennek kiülepedése a sziget körül igen valószínűnek látszik.141 16. Mindkét fenti folyamat a nagymarosi gát létéből következik és független attól, hogy Bősnél milyen csúcsüzemet alkalmaznak. Ezeket 1977-ben alaposan alábecsülték, sőt fel sem ismerték. A nyolcvanas évek elején a budapesti vízművek egy átfogó tanulmányt végzett, amelynek eredménye az úgynevezett kutatási és fejlesztési jelentés lett. Erről McCaffrey professzor úgy vélekedett, hogy annak szerzői "semmiképpen nem úgy gondolták, hogy a nagymarosi beruházás megépítése súlyos és küszöbön álló veszélyt jelentene a vízbázisokra nézve."142 Vizsgáljuk csak meg alaposabban azt a bekezdést, amelyre McCaffrey professzor utal: "Az északi felszín alatti ivóvízbázisok védelmére fennmaradó egyetlen lehetséges stratégia a vízpótlás feltételeinek megtartása minden áron. Ellenkező esetben, vagyis ha a szűrőréteg tovább károsodik, számításba kell venni, hogy hosszabb távon az egész vízbázis tönkremehet, amely folyamat arra kényszeríthet, hogy fölhagyjunk a rendszerrel. A Nagymaros alatti folyószabályozást a fenti veszélyeket figyelembe véve kell megtervezni."143 17. Ez a kijelentés annyira egyértelmű, amennyire abban az időben csak lehetett. Egyáltalán nem támasztja alá a beruházás terveit. És nem volt semmi olyan más részletes vizsgálat, ami cáfolhatta volna ezeket a kockázatokat, mint azt Gorove asszony kimutatta. 18. Ha a rendszer nem működik, Szlovákia egyszerűen arra késztette volna Magyarországot, hogy építsen még egy gátat Budapest alatt, majd még egyet, és így tovább.144 19. Egy másik, ennél komolyabb alternatíva lett volna a felszíni vízkivétel megvalósítása. Az elnökhelyettes úr, Weeremantry bíró kérdésére válaszolva röviden szeretném ennek a lehetőségnek a következményeit fölvázolni. A beruházási költségek ebben az esetben kétszer akkorák lennének, mint parti szűrésű csápos kutak telepítése esetén. A vízkezelési és üzemeltetési költségek 5-10-szerese lennének a parti szűrésűeknek. Súlyos szennyezés esetén a vízkivételt le kellene állítani, és tekintettel a figyelmeztetésre rendelkezésre álló rövid időre, ez esetleg túl későn következne be, ami az ivóvíz szennyeződésének nagy kockázatát jelenti. Vagyis a rendszer általában véve érzékenyebb és drágább lenne. 20. Összefoglalva tehát a Budapest vízellátását veszélyeztető kockázatokat 1977ben alaposan alábecsülték vagy éppen fel sem ismerték, ám amikor a munkálatokat 1989-ben leállították, már nyilvánvalóvá váltak. Mindezek ma még egyértelműbbek, mint azt Magyarország beadványaiban kimutatta. Szlovákia semmiféle bizonyítékot nem szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy ezek a kockázatok valótlanok lennének vagy hogy ésszerű költségráfordítással elkerülhetőek lennének. Érvelésünk ebben a tekintetben továbbra is érvényes.

140

CR 97/8, 38. o. MEK, 2. kötet, 3.6.3.1.fej. 142 CR 97/8, 23. o. 143 MK, 1. kötet, 3. függ. 430. o. 144 Mucha professzor megjegyzése az 1997. április harmadikai helyszíni látogatáson. 141

27

(2) A bősi csúcsüzem hatásai 21. Magyarországnak a csúcsidőben történő üzemeltetéssel kapcsolatos aggályaira Szlovákia érdemben semmit nem tud mondani, hanem formai alapon kívánja az érvet elutasítani. Azt mondja: 1. a bemutatott csúcsüzemmódok eltúlzottak;145 2. Szlovákia mindig is késznek mutatkozott a csúcsüzemen változtatni, sőt azt elhagyni, ha károsnak bizonyul;146 3. a csúcsüzem egész Európában általános gyakorlat.147 22. Valójában azonban a magyar beadványban szereplő csúcsüzem bemutatás egyáltalán nem eltúlzott, hanem egy egész sor csúcsüzem-változatot tartalmazott, amelyeket a beruházás tervezése során vizsgáltak meg.148 23. A bősi erőműre jellemző nagymértékű csúcsra járatás igen nagy valószínűséggel okozna károkat a vízi élőhelyekben a nagymarosi tározó egész hosszában (4.3. ábra). A naponként ismétlődő vízszintingadozások az egész szakaszon rombolnák a vízparti élőhelyeket. A naponta ismétlődő visszaduzzasztás pedig a vízminőséget rontaná, függetlenül attól, milyen mértékig vannak a szennyvizek tisztítva.149 24. A csúcsüzemnek kipróbálás utáni elhagyása Nagymaros megépítését jelentené, a már korábban leírt kockázatokkal egyetemben. Két tucat, értékes puhafa erdőséggel borított nagyobbacska sziget egyszerűen alámerülne, amely lehetőség mindkét fél előtt ismert volt 1977-ben, ám akkor nem tekintették komoly veszteségnek. Ugyanez történne azokkal a római kori romokkal, amelyeket csak nemrégen fedeztek fel. A csúcsüzem elhagyása abban az esetben, ha az romboló következményekkel jár, nem változtatna semmit a nagymarosi gát építése okozta károkon. 25. És mi a helyzet a csúcsüzemmel másutt? A Rajnán és a Rhone folyón alkalmazott csúcsidejű üzem egy nagyságrenddel kisebb, mint az eredeti tervben elképzelt. Nem okoznak olyan jellegű károkat sem, mint az eredeti tervhez elképzelt csúcsüzem itt okozott volna. 26. Végezetül nincs egyetlen olyan vizsgálat sem, amely a csúcsüzemnek a növény- és állatvilágra gyakorolt hatásával foglalkozott volna. Szlovákia egyetlen ilyen tanulmány létéről sem szolgált bizonyítékkal és a vízminőséggel kapcsolatban sem kielégítőek a kutatások. III. AZ EREDETI TERV KIHATÁSAI A SZIGETKÖZ TÉRSÉGÉRE 27. Most röviden felidézem az eredeti tervnek a Duna szigetközi térségében a vízbázisokra és a növény- valamint állatvilágra gyakorolt feltételezett hatását. (1) A talajvízháztartás felborítása 28. A talajvízháztartás és utánpótlás rendszere nagymértékben megváltozott volna a tározótóban történő duzzasztás, valamint az Öreg-Duna medrében a vízszint apadása 145

CR 97/7, 28. o. CR 97/10, 14. o. 147 CR 97/7, 28. o. 148 900-as, 1500-as, 2000-es és 3000-es változat, MEK, 2. kötet, 2.5. ábra, és 2.4. táblázat; illetve MEK, 4. kötet (1), 6. függ. 149 MEK, 2. kötet, 3.3.2.2.fej. 146

28

következtében. A nagy tározó miatt várható, hogy a finom üledék kiülepedése miatt hosszú távon romlik a víz minősége. Az árterek élőhelyei a felszíni és felszín alatti vízszint csökkenésétől szenvednek. A folyó hozama és áramlási sebessége egyaránt csökkenne, a mellékágak összeköttetése teljesen megszűnne. Az ártér elöntése tízévente egyszer vagy még ritkábban következne be. Az ártéri és folyami ökológiai rendszerek elvesztenék jellegüket és a térség természeti értékeinek hosszú távú hanyatlása elkerülhetetlenné válna.150 29. Mi a véleménye Szlovákiának ezekről a kérdésekről? Először is, ismételten formai okokra hivatkozva igyekszik az érvet elhessegetni: "a vád az eredeti terv fikciójára épül".151 Ám a központi elemek, a vízmegosztás rendszere, valamint a főág szabályozása soha nem változott meg. Még 1989-ben is érvényben voltak. 30. Amellett, hogy rámutatott egy kisebb szerkesztési hibára, amely a lényeget nem érintette és amelyet Magyarország válaszában ki is javított,152 Mucha professzor csupán annyit mondott, hogy 1993-ban, amely évet a vízszintcsökkenés bemérésére alapul vettek, szokatlanul nagy szárazság volt.153 Ez alkalmasint nem felel meg a valóságnak, ha hosszú távon tekintjük. Mindenesetre az ellenbeadvány számára 1994-ben készült az elemzés, és az egyetlen ekkor rendelkezésre álló, az eltérítést követő teljes éves adatsor a vízszintcsökkenés mérésére az 1993-as volt. Itt sincs tehát érdemi érvelés. 31. A természetes altalaj nedvessége elvesztésének ügyében Szlovákia félreértelmezi Magyarország érvelését.154 Magyarország szóbeli hozzászólásában helyesen állította, hogy a Szigetköz térségében a természetes altalaj nedvesség vesztése több, mint 100 km2-t érint.155 Az érintett területek közé olyanok is tartoznak, ahol még alacsony vízállásnál is érezhető volt a talajvíznek a talajnedvességre gyakorolt hatása, illetve olyanok, ahol csupán magas vízállás esetén érződött.156 Szlovákia ezzel szemben csak azt a 19 km2-es területet választotta ki, ahol a talajvíz állandó érintkezését veszítette el a talajjal. Olyan ellentmondást tételezett fel tehát a magyar érvelésben, ami nem létezik. (2) A felszíni vizek minőségére gyakorolt hatás 32. A vízminőséggel kapcsolatban mindkét fél egyetértett abban, hogy a Duna vizének minősége általánosságban véve javult az elmúlt húsz év során. Ennek ellenére azonban továbbra is marad a tápanyagtartalom (nitrogén és foszfor), ami azt jelenti, hogy a víz érzékeny marad a szerves anyag burjánzás körülményeinek kialakulására.157 Ez az algatartalom nagyságrenddel történő növekedéséhez vezetett. Megváltozott az alga-életközösségek összetétele és évszakonkénti előfordulási aránya.158 33. Az algatevékenység csúcsa az áramlási és időjárási viszonyok egybeesésétől függ és évről évre drámai módon változik. A klorofill-a megfigyelt csúcsértékei elérték a 200 mg/m3-t.159 És a növekedés a folyam lefelé haladásával folytatódhat. Medvénél 1990-91-ben például a klorofill-a megfigyelt csúcsértékei elérték a 120 mg/m3-t. Vagyis 150

MEK, 2. kötet, 4. fej. CR 97/8, 36-37. o. 152 CR 97/8, 36. o., nem hivatkozik a MV, 2. kötet, 86. o.-ra 153 CR 97/8, 36. o. 154 CR 97/8, 37. o. 155 CR 97/2, 58. o.; CR 97/3, 46. o. 156 MEK, 2. kötet, 3.5. táblázat 157 MEK, 2. kötet, 61., 62. o. 158 Uo. 159 MEK, 2. kötet, 3.3.1.2. fej. 151

29

a körtvélyesi tározó modellkísérletekkel igazolt értékei160 igen nyugtalanítóak, különösen, miután a nagymarosi tározó miatt további növekedésre lehetett számítani. (3) A talajvíz minőségére gyakorolt hatások 34. Ami a talajvizet illeti, itt Szlovákia álláspontja igen egyszerű: ha nincs romlás a felszíni víz minőségében - nincs gond a talajvízzel sem.161 Ám még ha nem is lenne probléma a felszíni vizek minőségével a Dunában, akkor is gondot okozhat a tározóban kiülepedő finom szerves anyag bomlása, amint azt a PHARE jelentés igazolta.162 35. A PHARE jelentés azt jósolja, hogy a korábbi folyóágy mentén nem lesz jelentősebb kiülepedés a csúnyi tározóban. Akár igaz ez a C-variáns esetében, akár nem, az előrejelzés mindenképpen mellékes az eredeti tervvel kapcsolatosan. A dunakiliti-körtvélyesi tározó kb. egyharmaddal lett volna nagyobb és a csúcsüzem a vízfolyás teljes megállásával járt volna napi 18 órán keresztül, évi 100 napon át, ami jelentősen megnövelte volna a finom részecskék kiülepedésének lehetőségét. (4) Az eredeti terv és a folyómeder pusztulása 36. Mit mondhatunk a folyóágy mélyüléséről? Szlovákia azt állítja, hogy az erózió mélyítette ki a folyó medrét és a beruházás menti meg a kiszáradó ártereket.163 Mi is történt valójában? Ezen a PHARE jelentésből vett grafikonon (4.4. ábra) látható a kis vízállásnál mért szintek csökkenése, amely 17 éven keresztül 1990-ig a folyómeder mélyülését jelzi. A Pozsony körülötti szlovák területen volt a csökkenés a legkifejezettebb, ez idő alatt másfél méter ért el és hajózási gondokhoz vezetett, például a pozsonyi kikötő elérésének nehézségeihez, mint azt a hajóút alkalmával hallották. A PHARE jelentés szerint "világos, hogy a Duna 'természetes' hordaléka nem lehet felelős a folyóágy pusztulásáért",164 és hogy 500 évbe telne, amíg a Duna elhordaná azt a hordalékmennyiséget, ami innen 17 év alatt kikerült.165 A magyarázatot a grafikon felső fele szolgáltatja, ahol látható, hogy ezen időszak alatt szlovák területen mintegy 15 millió köbméter homokot és kavicsot kotortak ki és éppen a kikötő környéke az, ahol a legtöbb kotrás történt, és ahol a vízszintcsökkenés a legnagyobb volt. Ha a kotrások ütemezésére tekintünk, észrevehető, hogy a nagyobb mértékű kotrások kezdete éppen a szerződés aláírásának idejére esik (4.5. ábra). 37. Mi történt volna, ha nincs kotrás? A PHARE jelentés sugall egyfajta választ. A PHARE jelentés grafikonján ez a szaggatott vonal azt a helyzetet jelenti, amit a kotrások nélküli kisvízi vízszintre számoltak ki (4.6. ábra)166. Azt láthatjuk itt, hogy a folyó teljes mértékben kiegyenlített maradt volna Pozsony környékén, az 1860-as folyamkilométer felett, és az erózió sehol sem okozott volna 50 cm-nél nagyobb szintcsökkenést. A beruházást érintő szakaszokon néhol épphogy hordalék lerakás történt volna. 38. Ez nemcsak szöges ellentétben áll azzal a tájékoztatással, amit Szlovákia a helyszíni szemlén és a szóbeli meghallgatásokon nyújtott, de egyszerűen aláássa a szlovák érvelés alapjait. Vagyis, hogy (a) a folyóágy mélyülését a folyószabályozások és a feljebb épített gátak kiváltotta erózió okozta volna; (b) ebből eredően az oldalágak 160

CR 97/3, 50. o. CR 97/8, 37/36. o. és CR 97/11, 33. o. 162 PHARE vizsgálat. Zárójelentés, 1. kötet, 1995. dec. 5-8. o. 163 CR 97/7, 36. o. 164 PHARE jelentés, 2. kötet, 10-22. o. 165 Uo. 166 PHARE jelentés, 2. kötet, 10.13. ábra 161

30

lefűződése és az árterek részleges kiszáradása szintén a folyómeder eróziójának következménye; (c) vagyis a beruházásra azért volt szükség, hogy megállítsák a lepusztulást és megmentsék a nedves területeket.167 Éppen ellenkezőleg, pont a beruházás illetve annak feltételezett megtörténte okozta a problémákat. (5) A növény- és állatvilágra gyakorolt hatás 39. Attól tartok, a növény- és állatvilágra gyakorolt hatás tekintetében a két fél nézete gyökeresen eltér. Szlovákia ismételten azt hangoztatja, hogy az eredeti terv lényeges változásokon esett át 1989-et megelőzően a káros környezeti hatások elkerülése érdekében.168 Ezen az alapon Szlovákia igyekszik elkerülni azoknak a környezeti hatásoknak a tárgyalását, amelyek az értékes ártéri élőhelyek hosszú távú lepusztulásához vezettek volna. 40. Szlovákia azt kívánja éreztetni, hogy Magyarország félrevezette a Bíróságot, amikor a potenciális és nem a tényleges növényzetet mutatta be.169 A látogatás során azt hiszem világosan látszott, hogy a Szigetköz jelentős részét művelt erdő és mezőgazdasági területek borítják. Mindazonáltal ez a rész még így is igen sok értékes élőhelyet rejt, amelyek ritka és védett fajoknak szolgálnak otthonul, amint azt Vida professzor öt héttel ezelőtt kifejtette (4.7. ábra)170. A potenciális vegetációs térkép használata közönséges módszer a tájgazdálkodásban az egyes helyszíneken lehetséges élőhelyi viszonyok feltárására, függetlenül az éppen aktuális földhasználati formától. Egyúttal értékes módszere annak, hogy a különféle tájhasználati formákat összevessük és ennek megfelelően történt a használata és bemutatása is. 41. A gátépítés előtti viszonyok között az ártéren élő erdei fajok ténylegesen élő fajokat bemutató ábrával kapcsolatos megjegyzések ugyancsak figyelemre méltóak (4.8. ábra).171A szlovák jogtanácsos szerint "a zöld terület nem természetes erdőség, mint azt a magyar szakértőre figyelve vélhetnénk, hanem külön erre a célra ültetett hibrid nyáras..."172 Ha megnézzük az ábramagyarázatot és elolvassuk, mit ír a zöld színű területekre, rá kell jönnünk, pontosan ezt: "hibrid nyáras". Így tehát a térkép adta tájékoztatás egyértelmű. Az aktív ártér erdei fajainak megoszlását mutatja a gátépítés előtt. Ismét feltehetjük a kérdést: miről is szól a vita? Következtetés 42. Az eredeti terv jellegéről és várható hatásairól szóló előadásom végén három pontra szeretném fölhívni a figyelmet: 1. Szlovákia tagadja illetve elferdíti az eredeti terv kulcselemeinek jellemzőit, mint például az energiatermelés lehető legnagyobb mértékűre növelése nagy léptékű csúcsüzemre járatással, vagy az Öreg-Duna medrébe és az oldalágakba történő vízátbocsátás minél alacsonyabb szinten való tartása, a 200 m3/s-ot nem meghaladó értéken. 2. 1977-ben még nem volt teljesen világos, ám 1989-re egyértelművé vált, hogy a nagymarosi gát megépítése komolyan veszélyeztetné a Szentendreiszigeten található parti szűrésű kutakat. Ez a második megállapítás.

167

CR 97/7, 36. o.; CR 97/10, 56. o. CR 97/8, 34, 35. o. 169 CR 97/8, 34. o.; MV. 2. kötet, 5.2. ábra 170 CR 97/2, 67. o. 171 MV. 2. kötet, 6.1. ábra 172 CR 97/8, 34. o. 168

31

3. A végleges megvalósítás a Szigetköz talajvíz készletének károsodásával fenyegetett volna és az egész hatásterületen a természeti és kulturális értékek veszélyeztetésével járt. Tisztelt Elnök úr, tisztelt Bíróság, szeretném megköszönni szíves figyelmüket. Elnök úr, kérem szólítsa Phillipe Sands urat. Köszönöm. ELNÖK: Köszönöm, Kern úr. Kérem Sands urat.

SANDS úr: 5. A MUNKA FELFÜGGESZTÉSE ÉS LEÁLLÍTÁSA 1. T. Elnök úr, T. Bíróság, a következőkben a nagymarosi munkálatok 1989 májusában történt felfüggesztésére és az ezt követő jogcselekményekre vonatkozó szlovák érvekkel kívánok foglalkozni. Előadásom három részből áll. A környezetvédelmi joggal kezdem, amely a kontextust adja a szükségszerűség alkalmazására az államfelelősség jogában. Ezt követően ismételten visszatérek a magyar jogcselekmények kronológiájára és alapjaira. Végül pedig a szükségszerűség kérdését tárgyalom, ahogyan a kérdés az államok felelősségének jogában a munka felfüggesztése és leállítása kapcsán fölmerül. I.

A KÖRNYEZETVÉDELMI JOG ÉS A SZÜKSÉGHELYZET

2. T. Elnök úr, a szükségszerűség az államok felelősségének jogából következik figyelembe véve a feleknek az 1977-es Szerződés és az általános nemzetközi jog alapján fennálló jogait és kötelezettségeit, a környezeti vonatkozásokat is ideértve. Az állam felelősségére és a környezetvédelemre vonatkozó jogszabályok szükségképpen kapcsolódnak egymáshoz, az előbbi biztosítja a keretet a vonatkozó szabályokhoz, az utóbbi pedig útmutatással szolgál a környezetvédelmi esetekre történő alkalmazás feltételeihez. Következtetéseim egyszerűen összefoglalhatók: (1) az 1977-es Szerződés alapján a feleknek jogi kötelezettsége volt annak biztosítása, hogy a Beruházás megfeleljen a környezetvédelmi előírásoknak, ahogyan azok 1977 után kialakultak; (2) 1989 májusára a környezetvédelmi kötelezettségek további tanulmányok beszerzését írták elő a Felek számára, Magyarországot pedig feljogosították e további tanulmányok elkészíttetésének szorgalmazására; és (3) a további tanulmányok tárgyában történő megállapodás hiánya szükséghelyzetet idézett elő az Szerződés 15., 19. és 20. cikke, valamint a nemzetközi környezetvédelmi jog (ideértve a megelőzést és az óvintézkedéseket is) alapján. 1989 májusára a további környezettanulmány és a megfelelő környezetvédelem szükségessége felmerült a jog szerint is, és - ahogyan azt Dr. Kern és Gorove asszony kimutatták - ténylegesen is sürgetett. A szükségszerűség igazolta a nagymarosi munkálatok felfüggesztésének jogszerűségét. A C-variáns fényében a szükségszerűség doktrínájának alkalmazására vonatkozó feltételek teljes egészében megerősítést nyertek, ami igazolja Bős elhagyását és végső soron a Szerződés felmondását. (a) A Felek környezetvédelmi jogai és kötelezettségei az 1977-es Szerződés alapján 3. Kezdjük a Feleknek az 1977-es Szerződés alapján fennálló környezetvédelmi jogaival és kötelezettségeivel! Valójában a Felek között nagyfokú az egyetértés az elvek tekintetében - nem így azok alkalmazása vonatkozásában! Először, a Felek egyetértenek abban, hogy a környezetvédelem kérdése igen fontos és a Bíróság számára

32

ebben a vonatkozásban most "kitűnő alkalom" kínálkozik. Csak ismételhetjük a szlovák Megbízott szavait: "a környezetvédelemmel kapcsolatos aggályoknak igen nagy a jelentősége"173. Azonban nem értenek egyet abban, hogyan kellene a T. Bíróságnak érvényre juttatnia ezt a jelentőséget. Másodszor, egyetértenek abban, hogy a Szerződés 15., 19. és 20. cikke releváns az ügy szempontjából, de nem értenek egyet azok jelentése és joghatása vonatkozásában, valamint abban, hogyan függnek azok össze az 1977-es Szerződés tárgyával. Szlovákia számára a tárgy egyszerűen "a gátrendszer megépítése és működtetése"174. Mi hozzátennénk: a környezetvédelemnek megfelelő módon175. Nem arról van szó, hogy ezek a szabályok felmentik a Feleket a Szerződés célkitűzéseinek teljesítése alól176. A jogeset a környezetvédelemnek való megfelelésről szól, ami a Szerződés célkitűzéseinek alapvető fontosságú része. Harmadszor, a Felek egyetértenek a nemzetközi környezetvédelmi jog 1977 utáni nagy léptékű fejlődésében, de nem értenek egyet abban, hogy mit jelent ez a Projekt szempontjából. Negyedszer pedig, egyetértenek abban, hogy a 15., 19. és 20. cikk a nemzetközi környezetvédelmi jog egyéb elveivel és szabályaival is összefügg, de nem értenek egyet abban, hogyan. Röviden kitérek mindegyik pontra. A 15., 19. és 20. cikk 4. Azzal kezdeném, hogy Szlovákia úgy kezeli a 15., 19. és 20. cikkeket, mint amelyek elsődlegesen eljárási funkciót töltenek be - pusztán alapul szolgálnak a ténylegesen alkalmazandó anyagi jogi normákban való megállapodáshoz. Magyarország álláspontja szerint a három cikk ennél sokkal többet jelent. Mindegyik cikk egy lényegi kötelezettséget hoz létre: a Duna vize (ideértve a talajvizet is), a természet és a halállomány védelmezésének kötelezettségét (5.1 sz. ábra). Ezt Szlovákia időről időre elfogadja. McCaffrey professzor mondta a 15(1) cikkről, hogy az "azt a lényegi kötelezettséget tartalmazza, hogy 'biztosítsuk ..., a Duna vizének minősége [a Beruházás] megépítésének és működtetésének következtében nem károsodik'"177. Én sem értelmezném ezt másképp. De a professzor úr nem akarta vagy nem tudta levonni ebből a következtetéseket a Beruházásra vagy a szükségszerűség alkalmazására nézve. Talán én segíthetek. A 15. és 19. cikk kötelező anyagi jogi kötelezettségeket állapít meg. Nem kéri a Feleket, hogy "tegyenek meg minden elvárhatót" vagy tegyék meg az "összes megfelelő intézkedést". Ahhoz, hogy a Beruházás összhangban legyen a környezetvédelemmel, bármely Fél ragaszkodhatna hozzá, hogy környezetvédelmi szinten szülessen egyezség. Ez a megközelítés megfelel az 1976-os Egyezmény 3. Cikkének, amely tartalmaz egy "ártalommentességről" szóló szabályt, amelyet Szlovákia sem kifogásolt, és amely mellesleg lex posterior, mivel az 1977-es Szerződés után vált hatályossá178. Szlovákia egy szót sem szólt a 3. Cikkben található lényegi kötelezettségről. 5. McCaffrey professzor valóban tett egy megkésett erőfeszítést, hogy meggyőzze a Bíróságot arról, hogy a 19. Cikk fordítása az Egyesült Nemzetek Szerződés Sorozatok (Treaty Series) című kiadványában valóban pontatlan volt, a "kötelezettség" szó helyett "követelménynek" kellett volna szerepelni179. Most már talán késő hivatalos fordításokkal bíbelődni, különösen, hogy a Szerződés már nincs is hatályban. Ha azonban mégis kénytelenek vagyunk ezzel foglalkozni, részünkről tökéletesen 173

CR 97/11, 55.old. (Tomka nagykövet) CR 97/7, 57.old. (McCaffrey professzor) 175 CR 97/3, 14.old. (Nagy professzor) 176 CR 97/9, 22.old. (McCaffrey professzor) 177 CR 97/7, 53.old. (McCaffrey professzor) 178 Az 1977-es Szerződés 1978. június 30-án lépett hatályba; az 1976-os egyezmény 1978. július 28-án vált hatályossá. 179 CR 97/7, 56.old. (McCaffrey professzor) 174

33

elégedettek vagyunk a javasolt változtatással. A mi értelmezésünk szerint a "követelmény" szó jelentése tágabb: jelölhet jogi "kötelezettségeket" és tényleges követelményeket is. A jog és a tények együttesen idézték elő a szükséghelyzetet 1989 májusában. 6. A lényegről áttérve az eljárásra, egyetértünk azzal, hogy a Szabályzat olyan eljárásokat is meghatározott a Felek számára, hogy állapodjanak meg a kötelezettségek végrehajtásának pontos módjáról. Miként is kellett ennek működnie a gyakorlatban? Ez egy sarkalatos kérdés, ugyanis a jelen jogvita lényegét érinti. Mi történik, ha nincs egyezség a Beruházás tervezésére és végrehajtására alkalmazandó konkrét környezetvédelmi szabványok vonatkozásában? Szlovákia szerint, amíg a Felek a Közös Szerződéses Tervben meg nem állapodtak a 15., 19. és 20. Cikkek tartalmáról, ezeknek a rendelkezéseknek nem volt gyakorlati hatálya. A Feleknek csak azokat a szabványokat volt szabad alkalmazni, amelyekről korábban megállapodtak. A létező Beruházáshoz voltak kötve - Nagymaros, csúcsüzemmód, és így tovább -, hacsak a két Fél együttesen nem jutott másfajta egyezségre. Tehát bármelyik Félnek módja volt megakadályozni új szabványok elfogadását függetlenül attól, hogy kötelesek voltak-e vagy sem biztosítani a környezetvédelmi kötelezettségek vagy követelmények betartását. A lényeg alárendeltje az eljárásnak, legalábbis Szlovákia szerint, valamilyen új jus cogens norma megjelenése híján180. Megegyezés nélkül pedig - állítja Szlovákia legfőbb környezetvédelmi szakértő jogászán keresztül - lényegében nincs jelentősége annak, hogy Magyarország környezettel kapcsolatos aggályai megalapozottak-e vagy sem. A Beruházás folytatódik az aggályok mellőzésével, bármilyen indokoltak vagy megalapozottak legyenek is azok. Itt rejlik a szlovák ellentmondás: hogyan lehet ezt a hozzáállást összeegyeztetni a környezetvédelmi szabványok lényege és a megelőző, körültekintő szemlélet iránti elkötelezettséggel? A 15., 19 és 20. Cikkek egyértelmű, lényegi kötelezettséget határoztak meg, amely a környezetvédelmi normák beépítését szolgálta. Most rátérnék ezek tárgyalására. A nemzetközi környezetvédelmi jog fejlődése 7. Mindkét Fél sok szót ejtett a nemzetközi környezetvédelmi jogban 1977 óta bekövetkezett fejlődésről. Szlovákia nagyrabecsült Megbízottja jelezte országa csatlakozását ezekhez az új szabályokhoz, amikor azt mondta: “[Szlovákia] ezen a területen számos egyezménynek aláírója”.181 McCaffrey professzor pedig részletes előadást tartott a “Környezetvédelmi jogról”. Azonban úgy tűnik, hogy a Nagykövet úr és a Professzor nem konzultált egymással. A Professzor ugyanis egyetlen olyan környezetvédelmi szerződést sem említett, amelyre a Nagykövet úr hivatkozott. Mi történt például az 1971-es Ramsar-i Egyezménnyel, amely a vizes területek “bölcs hasznosítását” tette kötelezővé. Mi lett az 1979-es Berni Egyezménnyel, amely a veszélyeztetett fajok védelmét rendelte el? És az 1992-es Biológiai Sokféleségről szóló Rio-i Egyezménnyel, amely a megőrzést és a biológiai sokféleség tartós hasznosítását minden egyéb szerződéses kötelezettség fölé helyezte?182 Egyetlen szlovák felszólaló sem volt képes hivatkozni a nemzetközi környezetvédelmi jog egyetlen lényegi szabályára sem azonkívül, amelyet a Bíróság tavalyi Útmutatásában megerősített. Ez az Útmutatás - amely teljes mértékben összhangban van a Magyarország által szorgalmazott megelőző szemlélettel, amely a kár felmerülése előtt javasolja a cselekvést - azt sugallja, hogy a jelen Bíróság kész vállalni annak felelősségét, hogy a 180

CR 97/9, 39.old. (McCaffrey professzor) CR 97/11, 55.old. (Tomka nagykövet) 182 Lásd 22(1) Cikk: "A jelen Egyezmény rendelkezései egyáltalán nem módosítanak egy szerződő Félnek egy létező nemzetközi egyezményből származó jogain és kötelezettségein, kivéve, ha az ilyen jogok gyakorlása, illetve kötelezettségek betartása súlyos károkat okozna a biológiai sokféleség vonatkozásában, illetve veszélyeztetné azt”. 181

34

Trail Smelter ügyben 1941-ben hozott korszakalkotó Választott Bírósági ítéletre támaszkodjon, és azt a jövő évszázad számára korszerűsítse. Valójában az egyedüli okmányok, amelyeket McCaffrey professzor előadásában említett nem kötelező érvényűek, bár ez még nem akadályozta meg a Professzort abban, hogy a nemzetközi környezetvédelmi jog hatókörébe sorolja őket. Utaltak a 21. Napirendre, valamint hosszasan hivatkoztak a Rio-i Nyilatkozatra. Örülünk, hogy ezek az okmányok irányadóként szolgálnak. Ám hol van a többi vonatkozó okmány, amelyekre mi hivatkoztunk, például a Talajvízgazdálkodásról szóló 1989-es Gazdasági Bizottság Európáért Alapokmány, amely mindkét Felet az édesvíz létfontosságú forrásának védelmére kötelezi, és amely az ennek védelmét szolgáló határozott intézkedések megtételét rendeli el, ideértve a környezeti hatás felmérést bármely beruházás alatt, illetve után. Ezekről egy szó sem esett. 8. Elnök úr, a szlovák képviselők egy másik összefüggésben azt mondták: “ez nem komoly”183. Ezek a nemzetközi jogi szerződések és okmányok 1989-re, de 1992re egészen bizonyosan “hathatós kényszert”184 gyakoroltak a víz és a biológiai sokféleség védelme érdekében. Elfogadottá váltak. Egyértelműek voltak, és számos közülük jogilag és formálisan is kötelező érvénnyel bírt. Az eredeti Beruházásnál alkalmazni kellett őket, Szlovákia azonban felhagyott alkalmazásukkal. 9. A környezetvédelmi szerződésekre történő hivatkozás hiánya mindenképpen meglepetést jelentett. Azonban nem ez volt az egyetlen meglepetés, amelyet McCaffrey professzor tartogatott számunkra. Előadása a “Környezetvédelmi Jog (beleértve a Folyóvizekről szóló jogot)” címet viselte. Furcsamód azonban egyetlenszer sem említette a “méltányos hasznosítást”, bár mi meglehetősen hosszasan tárgyaltuk a kérdést. Dupuy professzor holnap ismét foglalkozik majd vele. Ebből a feltűnő hallgatásból arra kell-e következtetnünk, hogy Szlovákia sem a környezetvédelmi szerződéseket, sem pedig a “méltányos hasznosítás” elvét nem tekinti az ügyhöz tartozónak? Furcsa állítás lenne bárki is tenné, de különösen az, ha az ILC korábbi nagyrabecsült Különleges Jelentéskészítőjétől származik, akinek a “méltányos hasznosításról” készült kiváló munkájára éppen a múlt pénteken került az Egyesült Nemzetek Közgyűlés Hatodik Bizottságának jóváhagyást jelentő pecsétje. 10. Egyébiránt a szlovák hozzáállás az, hogy azokat az érveket, amelyekről szólunk, mellőzik, és olyanokkal foglalkoznak, amelyeket nem is említettünk. McCaffrey professzor számosan utalt a jus cogens-re, és nem létező érveket, állításokat és célzásokat tulajdonított Magyarországnak.185 Valójában csak egy olyan érvet említettünk, amely a jus cogens-féle követeléshez hasonlónak mondható: a Biológiai Sokféleségről szóló Egyezmény 22. Cikke gyakorlati hatásait az 1977-es Szerződésre.186 Ám természetesen ezt is figyelmen kívül hagyták. 11. Szlovákia jóval többre tartotta az eljárásbeli normákat. Például a Környezeti Hatásfelmérést és az elővigyázatosság elvét, hogy most csak e kettővel foglalkozzam. 1989-re a Környezeti Hatásfelmérés elfogadott módja lett annak, hogy biztosítsák, az efféle beruházások ne okozzanak kínos környezeti károkat. Egy percig sem vitattuk, hogy a Környezeti Hatásfelmérés a nemzetközi jogban kötelező norma.187 A Környezeti Hatásfelmérés szerves része volt a Szerződés 15. és 19. Cikkének, csakúgy, 183

CR 97/9, 52.old. (M. Mikulka) A szavak a Nemzetközi Bíróságnak az 1949-es Genfi Egyezmény környezetvédelemi rendelkezéseiről nemrégiben tett állásfoglalására utalnak: lásd Útmutató az Atomfegyverek Használatának Jogszerűségéről, 1996. július 8. 185 CR 97/9, 24-25.old, 31-32.old., 33.old., 39-40.old., 41.old. (McCaffrey professzor) 186 Lásd mint fönt, 10. jegyzet; 187 CR 97/9, 39.old. (McCaffrey professzor) 184

35

mint az 1976-os Egyezménynek. Hogyan tudták volna másképp a Felek teljesíteni azt a kötelezettségüket, miszerint nem okoznak kárt sem a Duna vizében, sem a természetben? A két állam gyakorlata is megerősíti annak tényét, hogy kötelező volt a környezeti hatásfelmérés: amint hallhattuk, készültek bizonyos környezetvédelmi tanulmányok, még ha nem is voltak megfelelőek, még ha némelyiket Szlovákia ma képtelen is előkeríteni, még ha a bio-beruházás valahol Szlovákiában található is, egyedül bolyongva, mint a felhő, még Wordsworth számára is elérhetetlenül. Gorove asszony kifejtette, miért voltak elégtelenek a korai tanulmányok, különösen az 1987-es UNEP Elvek által előírt szabványokhoz képest, amelyeket McCaffrey professzor állítása szerint elismer. A tanulmányok színvonala nem üti meg a szabványok által támasztott mércét. A C-variánsról pedig természetesen még csak nem is állították soha, hogy készült volna róla környezeti hatásfelmérés. 12. Ami a körültekintés elvét illeti, elegendő, hogy mindkét Fél elismeri, magára nézve irányadónak tartotta és kell, hogy tartsa. Nem esik nehezünkre csatlakozni Szlovákiához, amikor a Rio-i Nyilatkozat 15. Elvében foglalt megfogalmazásra támaszkodik. Soha nem állítottuk, hogy a körültekintés jus cogens188, hogy “merev, abszolút szabványt”189 alkot, vagy hogy egyedül bontotta volna fel a Szerződést. Ezzel szemben azt állítjuk, hogy a körültekintés nem más, mint alkalmazott józan ész. Egy adott tevékenység valószínű következményei körüli tudományos bizonytalansággal szemben, amikor fennáll annak a veszélye, hogy súlyos vagy maradandó kár keletkezhet, a döntéshozóknak ésszerű költségkímélő intézkedéseket kellene elfogadniuk. Esetünkben teljesültek ezek a feltételek: (1) 1989-ben és 1992-ben fennállt a tudományos bizonytalanság, ezt Mucha professzor, a PHARE jelentés és Refsgaard úr egyöntetűen állították; (2) a Beruházás számottevő környezeti károk veszélyét hordozta magában, ezt elismerték Csehszlovákia nemzeti környezetvédelmi hatóságai és a Csehszlovákia által az 1992-es Rio-i konferenciára készített nemzeti jelentés is, amint az a Bírósági aktákban fellelhető kivonatból az Önök számára is kiderül190; (3) a meghozandó leginkább költségkímélő intézkedések közé tartozott a beruházás, különösen Nagymaros és a csúcsüzemmód hatásáról készítendő további tanulmányok, valamint az olyan visszafordíthatatlan lépésektől való tartózkodás, mint például a duzzasztás Dunakilitinél. A Most Építs, Később Vizsgálódj elve egyszerűen összeegyeztethetetlen volt a körültekintő szemlélettel. 13. Röviden 1989-re, de még inkább 1992-re, a nemzetközi környezetvédelmi jog további értelmezéssel szolgált a 15., 19. és a 20. Cikkek alkalmazása által a Felekre háruló kötelezettségek tárgyában. Konkrétabb szabványokat állapított meg a flora, a fauna, az édesvízforrások és a biológiai sokféleség védelmére, valamint módszereket ajánlott a döntéshozás tájékoztatásának elősegítésére, például a környezeti hatásfelmérés és a körültekintés eszközét. (c) A 15., 19. és 20. Cikk valamint a nemzetközi környezetvédelmi jog egyéb elvei és szabályai közötti viszony 14. Most rátérek a következő kulcsfontosságú kérdésre. Hogyan viszonyultak az 1977-es Szerződés környezetvédelmi rendelkezései az általános nemzetközi környezetvédelmi joghoz? Álláspontunk szerint igen egyszerűen és hatékonyan. Akár szerződésekben, akár a szokásjogon keresztül jelentek meg új környezetvédelmi normák, az alkalmazandó jog részévé váltak, vagy közvetlenül lex posteriorként, vagy közvetetten a 15. és a 19. Cikk értelmezése és alkalmazása által. Az 1977-es Szerződés ebben az értelemben volt fejlődő okmány, amelynek kötelezettségei az idő múlásával 188

CR 97/9, 33.old. (McCaffrey professzor) CR 97/9, 34.old. (McCaffrey professzor) 190 CR 97/6, 15.old., 45.lábjegyzet 189

36

alakultak. Bár Szlovákia megérti a logikát, amit ez az álláspont képvisel, úgy tűnik, alkalmazására képtelen. Tehát Szlovákia a következőket állítja: (1) a Szerződés 1977ben megfelelt a nemzetközi környezetvédelmi jognak; (2) a nemzetközi környezetvédelmi jog az elmúlt 15 év folyamán fejlődésen ment keresztül; (3) a Szerződés 1992-ben megfelelt a nemzetközi környezetvédelmi jognak; (4) ám a nemzetközi környezetvédelmi jog nem képezi szerves részét a Szerződésnek.191 A fenti négy állítás mögötti logika érthetetlen. Az integráció nem jelentette azt, hogy ezek a normák automatikusan megszüntették volna az 1977-es Szerződést, mint azt Szlovákia állítja, és mi soha nem tettünk erre utaló megjegyzést. Ezzel szemben az integráció azt jelentette, hogy az új normákat az 1977-es Szerződés által meghatározott eljáráson keresztül a Beruházásra “bevethetővé” tették. A két Fél kétségtelenül megegyezhetett volna másképp is, elképzelhetően megállapodhatott volna abban, hogy nem alkalmazza az új normát, amely költséges kötelezettségekkel járt a víz és a veszélyeztetett fajok védelmének biztosítására, sőt akár újabb tanulmányok elkészítésére vonatkozóan. Azonban ha új követelményeket szabtak ki a természet vagy a vízforrások védelmére, vagy új tudományos ismeretek fényében a korábbi ismeretekhez képest jelentősen fokozódtak a létező rendszer általi kockázatok és károk, akkor bármelyik fél kérelmére történnie kellett valaminek. Ez összhangban áll a nemzetközi környezetvédelmi joggal és gyakorlattal, ami például a Kanadai-Egyesült Államokbeli Nemzetközi Vegyesbizottság tevékenységében is megmutatkozik, amely az 1909-es Szerződés 4. Cikke révén hasonló kötelezettségeket alkalmaz, mint a Határvizekről szóló Egyezmény 15. és 19. Cikke. Az 1977-es Szerződés nem rendelt el az Állandó Bíróság által megjelölt két parti állam “közös érdekétől”, illetve “tökéletes egyenrangúságától” való eltérést192. Az 1977-es Szerződés egyik fél számára sem tette lehetővé, hogy saját akaratát másokra kényszerítse. Azonban megváltozhatatlan normákat sem alkotott. II. A MUNKÁLATOK MAGYARORSZÁG ÁLTALI FELFÜGGESZTÉSE ÉS ELHAGYÁSA 15. Elnök úr, a következőkben rátérnék a Magyarország által hivatkozott szükségszerűség kérdésének tárgyalására. A tények szlovák és magyar értelmezése markánsan eltér egymástól, bár mindkét fél ugyanazokra a dokumentumokra támaszkodik. Sir Arthur Watts színlelt ártatlansággal idézte fel azt a ”borzasztó helyzetet”, amellyel Csehszlovákiának szembesülnie kell, valamint Csehszlovákia megdöbbenését Magyarország tettei láttán. Képzeljék el Magyarország helyzetét: partnere állandóan elutasítja az alsó folyás térségének környezetvédelmi vizsgálatára vonatkozó ajánlatát, hacsak előbb az építkezést be nem fejezik és a rendszert üzembe nem helyezik. Ezzel a hozzáállással szemben mit tehetett egy racionális állam? 16. A szlovák előadásnak két célja volt: (1) bizonyítani, hogy Magyarország 1990 közepére a legcsekélyebb indok nélkül elállt a Szerződéstől; és (2) igazolni, hogy Csehszlovákia hajlandó volt a Beruházás minden vonatkozásáról tárgyalásokat folytatni. A tények egyik állítást sem igazolják. Magyarország 1992 májusáig úgy kezelte az 1977-es Szerződést, mint teljes jogi hatályú okmányt; Magyarország az 1977-es Szerződés által biztosított kereten belül tárgyalás útján kezdeményezett megoldást; Magyarország méltányosan és gondosan járt el. 17. Valójában a csehszlovák oldal volt hajthatatlan: kategorikusan elutasította még a vizsgálatát is bármilyen, a nagymarosi építkezéstől, az eredeti Beruházástól és a csúcsteljesítménytől eltérő megoldásnak. A szlovák fél sem mutatta a legcsekélyebb hajlandóságot, hogy ettől a rendíthetetlen állásponttól a bírósági meghallgatások bármely fázisában bármiben is eltérjen. Igen egyszerűen megfogalmazható: (1) 191

CR 97/9, 26.old. (McCaffrey professzor) Az Oder folyó nemzetközi bizottság területi joghatóságára vonatkozó ügy, 16.sz.ítélet (1929), PCIJ, Ser.A, 23.sz., 27.old. 192

37

Magyarország soha nem függesztette fel az 1977-es Szerződést; (2) Magyarország nem állt el a Szerződéstől 1990 közepén; (3) a Szerződés 1992 májusában bekövetkezett felbontásáig a felfüggesztés és az elhagyás a munkálatokra vonatkozott, nem a Szerződésre; valamint (4) a munkálatok felfüggesztését és elhagyását környezetvédelmi okok indokolták, amelyeket a C-variáns Csehszlovákia általi korai megkezdése különösen sürgetővé tett. 18. A munka felfüggesztése Nagymarosnál 1989. május 13-án semmiképpen sem okozhatott meglepetést. Ezt megelőzte a szlovák kormány 1989 januári határozata, amely aggodalmat fejezett ki a Beruházás környezet hatásai miatt193, amit a Felek között három környezetvédelmi témájú tárgyalás követett.194 Az eredeti felfüggesztés utáni csehszlovák magatartás aligha hasonlítható sokkos áldozatáéhoz. Bár ezt nehéz volna a Pellet professzor által megadott időrendből kihámozni, hiszen ő semmilyen utalást nem tett azokra a kritikus időszakban zajló megbeszélésekre, amelyek a májusi szerződésbontás és 1989. július 20., a magatartási eljárások és tárgyalások befejezése között zajlottak.195 Ebben az időszakban Csehszlovákia önként, aktívan és pozitív hozzáállással vett részt egy sor ígéretes tárgyaláson, amelyek során elismerést nyertek Magyarország környezetvédelmi aggályai. Csehszlovákia hozzájárult ahhoz, hogy tudományos szakértői csoportokat állítsanak fel a Nagymarosnál folyó munkálatok felfüggesztésének vizsgálatára, majd aktív részt vállalt ezek működésében is. Amikor a szakértői csoportok munkája véget ért, 1989. július 19-én, a magyar szakértők további közös kutatást indítványoztak. A csehszlovák Fél ezt ellenezte, azzal a megjegyzéssel, hogy “minden kockázatos problémát megoldottak, és ezek a további folyamatos építkezés során Nagymarosnál korrigálhatók”.196 A továbbiakban már ez a szemlélet jellemezte az összes csehszlovák cselekedetet, és azóta is ez jellemző a szlovák szemléletre. Az a gondolat, hogy “minden kockázatos problémát megoldottak” minden képzeletet felülmúl, és méltón alátámasztja Csehszlovákia 1992-es UNCED jelentésében kifejtett nézetét, miszerint 1989-ben a Csehszlovákiában fellelhető környezetvédelmi információ hiányos és szórványos volt, ezenkívül nélkülözte a kritikai feldolgozást és ebből következően helytelen következtetésekre vezetett.197 19. A szakértői csoportok munkája befejeztével hangoztatott csehszlovák szemlélet - Most Építs, Később Vizsgálódj - volt az, ami szükségessé tette a Nagymarosnál folyó munkálatok további felfüggesztését 1989. október 31-ig, a Dunakiliti munkálatok felfüggesztésével párhuzamosan, amely azonnali eltereléshez vezetett volna.198 A bősi munkálatokat azonban nem függesztették fel július 20-án, mint ahogy azt Sir Arthur Watts állította.199 Amint arra Dr. Kern és Gorove asszony is rámutatott, felelőtlenség lett volna elkezdeni az építkezést a folyómederben Nagymarosnál - tulajdonképpen visszafordíthatatlan módon -, valamint egy próbaműködési rendszert jóváhagyni, és minél alaposabban vizsgálták ezt a lehetőséget, annál problematikusabbá vált a kérdés. Ebben a térségben az áradás kérdése nagyrészt megoldottnak volt tekinthető. A hajózást más módon oldották és oldják meg. Nagymarosnál a vízre vonatkozó elemi érdekek védelmével kapcsolatos aggályok minden kétséget kizáróan meghaladták a szükségességi küszöböt. A Dunakiliti-Hrusov-i tározóval kapcsolatos fenntartások szintén súlyosak és lényegesek voltak, amit szlovák és független források is 193

MK, 3.67 bek. 1989. március 3-án, április 8-án és május 3-án: MK, 3.68-3.69 bek.; MEK, 2.31-2.34 bek. 195 CR 97/9, 43-44.old. (McCaffrey professzor) 196 A Tudományos Szakértők Konzultációiról szóló Kiegészítő Beadvány, Budapest, 1989. július 17-19. MK, 4. kötet, 18. Függelék 197 Csehszlovák Tudományos Akadémia és Környezetvédelmi Szövetségi Bizottság, Csehszlovák Nemzeti UNCED jelentés, Prága, 1992. március, 38.old. 198 MV, 3.32-3.33 bek.; MK, 4. kötet, 149. Függelék 199 CR 97/10, 52.old. (Sir Arthur Watts). 194

38

megerősítettek. 1989 közepére a hosszú távú környezeti fenyegetések kapcsán felmerült aggályok szintén túllépték a szükségességi küszöböt. Refsgaard úr200 és mások szerint az aggályok jó része még 1992-ben is fennállt. Természetesen az aggályok inkább vonatkoztak az eredeti Beruházásra, mint a C-variánsra. Jelentősek voltak az aggályok a biológiai sokféleség tekintetében is, amely kifejezést Szlovákia csak egyszer volt képes kiejteni a szóbeli előadások első fordulójának teljes egy hete alatt.201 20. Pellet professzor igyekezett meggyőzni Önöket Csehszlovákia rugalmas hozzáállásáról, egy ökológiai garanciákról szóló új egyezmény megkötése iránti készségéről, valamint arról, hogy hajlandó fontolóra venni további egyezkedést a csúcsteljesítmény korlátozásáról, illetve kizárásáról.202 Jogásztársa perbeszéde során legalább tizenkét alkalommal hivatkozott erre a javasolt “elhagyásra”. Azonban hiányos a Pellet professzor által festett kép. Nem volt ugyanis semmilyen ajánlat, amelyet el lehetett volna hagyni. Pellet professzor nem utalt azokra a feltételekre, amelyek meglététől Csehszlovákia a rugalmasságot függővé tette: előkészületi munkálatok azonnali megkezdése Magyarország részéről; ehhez párosult Csehszlovákia egyértelmű fenyegetése arra vonatkozóan, hogy amennyiben a munkálatok nem indulnak meg, Csehszlovákia saját területén “kénytelen lesz megkezdeni egy átmeneti pótberuházást”; egyébként pedig említést sem tett a nagymarosi létesítménynél folyó munka felfüggesztéséről, illetve felülvizsgálatáról.203 Ez aligha nevezhető ajánlatnak, T. Elnök úr, vagy olyan helyzetnek, amelyről elmondható volna, hogy “Csehszlovákia elfogadta partnere összes követelését”.204 Természetesen ebben az időben már folytak a C-variáns előkészületi munkálatai, miáltal további szükség merült fel egy esetleges egyoldalú csehszlovák lépés megelőzésére. 21. Magyarország ebben az összefüggésben bontotta fel a Nagymaroshoz fűződő néhány magánjogi szerződését, azonban nem mindet, különösen nem az alsó zsilipcsatorna, illetve árvízvédelem kialakításával összefüggő szerződéseket, ami ismét olyan tény, amelyre Pellet professzor elmulasztotta felhívni a figyelmüket.205 Az 1989. október 27-i kormányhatározat nem befolyásolta a Dunakiliti szerződéseket, Pellet professzor ezzel a ponttal kapcsolatos látható zavara ellenére.206 Csehszlovákia 1989 decemberére nem hagyta jóvá “a környezetvédelmi megállapodás megkötésére szóló vállalást”, mint azt a professzor állította.207 Október végére a kocka el volt vetve: az ajánlat nem volt más, mint az eredeti Beruházás vagy egyoldalú elterelés. Semmi más. A Beruházás módosítása vagy előzetes környezeti tanulmányok nem képezték az ajánlat részét. 22. Amikor 1989. október 30-án Magyarország javaslatot tett egy az 1977-es Szerződés módosítását szolgáló, a csúcsteljesítmény kizárására és a nagymarosi létesítmény elhagyására irányuló szerződéstervezetre208, Csehszlovákia ezt válasz nélkül hagyta. A szerződéstervezetet sem Pellet professzor, sem Sir Arthur Watts nem tartotta érdemesnek megemlíteni. A magyar miniszterelnök a hallgatás fényében további tanulmányok elkészítését javasolta az 1977-es Szerződés elhagyása előtt.209 200

CR 97/10, 45.old. (Refsgaard úr) CR 97/ 11, 36.old. (Mikulka úr) 202 CR 97/9, 45.old. (McCaffrey professzor) 203 MK, 4. kötet, 28. Függelék 204 CR 97/9, 46-47.old. (Pellet professzor) 205 MK, 4. kötet, 150. Függelék 206 U.o. 207 CR 97/9, 47.old. (McCaffrey professzor) 208 MK, 4. kötet, 30. Függelék 209 MK, 4. kötet, 32. Függelék 201

39

Csehszlovákia azonban ismét a legcsekélyebb hajlandóságot sem mutatta arra, hogy a nagymarosi létesítményt elhagyja vagy legalább felülvizsgálja. Szlovákia még az elmúlt hónapban és ebben a tárgyalóteremben is ragaszkodott a nagymarosi létesítményhez. Szlovákiának a Szerződés hatályához való ragaszkodása ugyanis a nagymarosi gát iránti elkötelezettségét jelzi. Csehszlovákia soha nem tett olyan javaslatot, mint azt Pellet professzor állította, hogy 1990 februárjában a tárgyalási hajlandósága “előzmények nélküli”210 lett volna. Egy ilyen állítást semmi nem alapoz. 23. Mindazonáltal ebben az időszakban valóban folytatódtak magyar oldalon a munkálatok Dunakilitinél és Bősnél. Magyarország továbbra is nagy összegeket fordított a folyó felső szakaszára. A Közös Üzemeltetési Csoport továbbra is összeült, 1990-ben öt, 1991-ben pedig nyolc alkalommal.211 A csehszlovák Megbízott, Kocinger úr, továbbra is tartotta a kapcsolatot a másik meghatalmazott képviselővel. A jegyzőkönyvben semmi jele annak, hogy Csehszlovákia ténylegesen úgy kezelte volna Magyarországot, mint amely elhagyta a Szerződést. 1991-ben Magyarország 680 millió forintot költött a Beruházáshoz fűződő kiadásokra. A bősi munkák hivatalos átadása 1991 végén történt.212 Magyarország továbbra is részt vett a Megbízottak találkozóin a Szerződés 3. Cikke értelmében, teljes mértékben elismerve azt, hogy ez nyújtotta a keretet a Beruházás jövőjéről és az esetleges kártérítés fizetésről szóló tárgyalásoknak. Ezek a tettek egyszerűen összeegyeztethetetlenek a Szerződés elhagyásával 1990 közepén, mint azt Szlovákia Megbízottja állítja.213 Szlovákia valójában igen ügyesen kelt zavart felfüggesztés és elhagyás, a munkálatok és a Szerződés, Dunakiliti és Bős, valamint Nagymaros és Dunakiliti között. 1989 júliusában Magyarország Dunakilitinél függesztette fel a munkálatokat, nem pedig “az építkezést Bősnél”, mint azt McCaffrey professzor állította.214 A munkák egy részének 1989 májusában történt felfüggesztése nem tekinthető a Szerződés felfüggesztésének, mint azt Pellet professzor állította.215 A munkák egy részének 1990-ben történt elhagyása nem tekinthető az 1977-es Szerződés megtagadásának, mint azt Sir Arthur Watts állítja.216 24. 1992 májusát megelőzően Magyarország mindenkor elismerte a Szerződés hatályát. Amennyiben azonban Pellet professzornak igaza van, és Magyarország korábbi tettei a Szerződés megtagadását jelentik, akkor ez szükségszerűen igaz a Cvariáns Csehszlovákia általi végrehajtására is. Ha a nem-cselekvés felérhet a megtagadással, akkor az olyan tettnek is annak kell minősülnie, amely egyértelműen összeférhetetlen azzal a nemzetközi egyezménnyel, amelynek végrehajtására irányul. Mégsem hallottunk semmi olyasmit a szlovák oldalról, amely a szlovák Fél általi megtagadásra vonatkozó érveinkre nyújtott volna választ. Pellet professzor álláspontjának kikerülhetetlen logikája szerint legkésőbb 1991 közepére mindkét Fél megtagadta az 1977-es Szerződést, és ebből a szemléletből kiindulva a Bíróságnak nem szükséges dönteni arról, vajon a Magyarország általi szerződésbontás hatályos volt-e, vagy hogy az 1977-es Szerződés fennmaradt-e a jogutódlást követően is. III. A SZÜKSÉGHELYZET ALKALMAZÁSA

210

CR 97/9, 49.old. (McCaffrey professzor) Közös Operációs Csoport Jelentések (1990, 73-77 sz.értekezlet); 1991, 78-85 sz. értekezlet; 1992, 86 sz. értekezlet). 212 MV, 3.34-3.38 bek. 213 CR 97/7, 11.old. (Tomka nagykövet) 214 CR 97/10, 15.old. (McCaffrey professzor) 215 CR 97/10, 19.old. (McCaffrey professzor) 216 CR 97/10, 19.old. (McCaffrey professzor) 211

40

25. A fenti tények összefüggésében végre rátérhetek arra a kérdésre, joga volt-e Magyarországnak szükséghelyzetre hivatkozni 1989 májusában a nagymarosi létesítményen folyó munkálatok, majd 1989 júliusában a dunakiliti munkálatok felfüggesztésének igazolására, és az ezeket követő cselekedetekre. Az én feladatom ma könnyebb, mint Dupuy professzoré volt a múlt hónapban.217 Ő a régi szlovák állásponttal nézett farkasszemet: “A szükségszerűség nem jogalap a felfüggesztésre és befejezésre.”, hozzátéve ráadásul: “Még kevésbé található jogalap az ‘ökológiai szükségszerűségre’”.218 A t. Bíróság bizonyára észrevette, hogy az új szlovák álláspont erre a kérdésre vonatkozóan a korábbihoz képest 180 fokos fordulatot képvisel: “Szlovákia nyilvánvalóan soha nem állította vagy írta, hogy a felelősségjognak semmi köze ehhez a perhez”.219 Pellet professzor nem kevesebb, mint hét alkalommal jelezte a Bíróságnak az új szlovák álláspontot, mintha csak azt igyekezett volna belénk sulykolni, hogy a fordulat nem ideiglenes vagy átmeneti. 26. Szlovákia most magáévá tette a magyar nézőpontot. Azt állítja, hogy nem elvileg volt elhibázott részünkről a felfüggesztés indokául szükséghelyzetet megjelölni, hanem hogy ezt nem megfelelően alkalmaztuk,220 illetve nem teljesítettük az alkalmazásához szükséges feltételeket.221 Pellet professzor, miután feladta korábbi álláspontját, köztem és Dupuy professzor között vélt ellentmondást felfedezni, és természetesen mi is lehetne jobb módja annak, hogy saját következetlenségét így próbálja leplezni? Azonban Dupuy professzor és köztem nem volt ellentmondás. Ő a munkálatok 1989 májusi felfüggesztését igazolandó hivatkozott szükségséghelyzetre. Én pedig a Szerződés 1992 május felbontását igazolandó hivatkoztam szükséghelyzetre. A szükséghelyzet azon körülményei, amelyek 1989 májusában érvényesek voltak, 1992 májusában még inkább azok voltak, miután Csehszlovákia egyoldalúan megépítette a C-variánst, közvetlenül az elterelés küszöbén álltunk, környezetvédelmi hatásfelmérés nem készült, a szlovák környezetvédelmi törvény meg lett szegve, és Magyarországot nem volt előzetesen tájékoztatva. Nincs itt semmi ellentmondás: szükséghelyzetre lehet hivatkozni munkálatok felfüggesztése és a Szerződés felbontása kapcsán. 27. Pellet professzor zavara azonban egyáltalán nem menti azon próbálkozását, hogy a mi érveinket átfogalmazza. Soha nem állítottuk, példának okáért, hogy a felelősségjog és a szerződési jog “felcserélhető”.222 Ezzel szemben azt mondtuk, hogy jogtalan lehet bizonyos intézkedések megtétele egy szerződési kötelezettség összefüggésében, hacsak az adott tény jogtalansága kizárt a felelősségjog által megfogalmazott körülmények egyikének alkalmazása révén, ideértve a szükséghelyzetet. Megerősítjük nézetünket: “egy állam magatartása egyazon időben igazolható a szerződési jog és az állami felelősségjog alapján”223 A Felek egyetértenek abban, hogy a szükséghelyzet elvileg igazolhatja a munkálatok felfüggesztését a jogtalanság kizárása céljából.224 A Bíróság számára az itt a kérdés, vajon az ILC Szabályzattervezet 33. Cikkelyében megfogalmazott feltételek teljesülnek-e a jelen esetben. 28. A Felek egyetértenek a feltételeket illetően, ám a környezetvédelmi összefüggésben való alkalmazhatóságuk vonatkozásában eltér a véleményük. Az első 217

"A Magyarország által a munkálatok felfüggesztését és befejezését igazoló jogszabályok", CR 97/3, 76-95.old. 218 SZK, 8.13 bek. 219 CR 97/8, 41.old. (Pellet professzor) 220 CR 97/8, 42.old. (Pellet professzor) 221 CR 97/10, 10-18.old. (McCaffrey professzor) 222 CR 97/8, 42.old. (Pellet professzor) 223 MEK, 5.22 bek. 224 CR 97/9, 60.old. (McCaffrey professzor) 41

feltétel az, hogy a munkálatok 1989 májusi felfüggesztése lehetett az egyetlen módja Magyarország jogos és elemi érdekei védelmének. Ez így is volt. Ez volt az egyetlen módja a nagymarosi építkezés megállításának és Budapest vízellátása biztosításának. Tekintettel Csehszlovákia hajthatatlanságára 1989 júliusát követően, McCaffrey professzor aligha állíthatja, hogy Magyarország mellőzte szerződéses partnerét, aki hajlandó lett volna közös tanulmányok készítésére, a nagymarosi munkálatok lassítására, valamint a csúcsteljesítmény korlátozására vagy kiiktatására.225 Csehszlovákia egyszer sem javasolta a nagymarosi munkák felfüggesztését, Szlovákia a mai napig Nagymaros mellett érvel. 29. A második feltétel, miszerint a felfüggesztésnek védeni kell Magyarország “elemi érdekét”, nyilvánvalóan teljesült. Ez vitathatatlan az általános környezetvédelmi jog, valamint a Szerződés 15. és 19. Cikkének fényében. McCaffrey professzor egyetért azzal, hogy az ökológiai érdekek nem “elemi” érdekek. Azonban a felfüggesztést szükségessé tevő tanulmányok hiányára összpontosít. Érthetetlen számomra, miért nem lehet környezetvédelmi szükséghelyzetre hivatkozni a bizonytalanság csökkentése céljából további tanulmányok elvégzésének indoklására. Ez a megközelítés ugyanis pragmatikus, megfelel az elővigyázatosság elvének, takarékos, és mindkét Fél lehetőségein belül van. Teljesíti a 15. Elv összes követelményét. 30. A harmadik feltétel, miszerint 1989 májusában “súlyos és azonnali veszély” állt fenn, szintén teljesült. Készen állunk alkalmazni a McCaffrey professzor által javasolt próbát: “a szükséghelyzetre hivatkozó félnek megalapozatlan félelmeknél, hogy esetleg valamikor valami történhet, többel kell rendelkezni”.226 Ha ezt a Szlovákia által állítása szerint - oly fontosnak tartott környezeti ártalom megelőző és körültekintő szemlélettel olvassuk, nehéz megállapítani mennyivel korábbi vagy mennyire közeli lehetett ebben az esetben az a tevékenység, amely az ártalmat, azaz a nagymarosi létesítmény befejezését és üzembe helyezését okozta volna. 31. A negyedik feltétel szintén teljesül. Szlovákia azt állítja, hogy Magyarország hozzájárult a szükséghelyzet kialakulásához azáltal, hogy elmulasztotta megvizsgálni a Budapest vízellátását érintő kockázat kérdését. Ez az állítás alapvető félreértelmezése a környezeti szükséghelyzetnek. Mindig is ismeretes volt, hogy az eredeti Beruházás némi kockázattal járt a parti szűrésű kutakra és a természetre. A kockázat mértéke és ennek következményei azonban nem voltak ismertek. A szükséghelyzet 1989-ben alakult ki az összetett ökológiai folyamatokkal kapcsolatos ismeretekben, valamint az általunk leírt környezetvédelmi kötelezettségek terén bekövetkezett változások miatt. Ezek olyan hatásokat jeleztek, amelyek messze túlmutattak az 1977-ben előre jelzetteken, valamint kívül estek Magyarország ellenőrzésén a 33. Cikk értelmében. A változások nem zárhatják ki a szükséghelyzet alkalmazását. 32. Ötödször, és végezetül, a szükséghelyzet Magyarország általi alkalmazása nem csorbította Szlovákia egyetlen elemi érdekét sem.227 Az eredeti Beruházásra szóló Szerződést “építési szerződésként” jellemezte. Ezek után Szlovákia aligha állíthatja, hogy a Beruházás eredeti elképzelések szerinti befejezéséhez fűződő érdeke többet nyom a latban, mint Magyarország ivóvízkészleteinek megóvására vonatkozó elemi és létfontosságú érdeke. 33. Amennyiben a szükséghelyzet feltételei teljesültek 1989 májusában, mint ahogy mi állítjuk, akkor 1989 júliusában, a Dunakilitinél folyó munkálatok 225

CR 97/9, 63.old. (McCaffrey professzor) CR 97/10, 12.old. (McCaffrey professzor) 227 CR 97/9, 63.old. (McCaffrey professzor) 226

42

felfüggesztésekor is teljesültek. A víz elterelésének közelgő veszélye Dunakilitinél, párosulva az elterelés által a Szigetköz térségére és az az alatti víztartalékokra tett hatások miatti őszinte aggályok megjelenésével, amelyek mindegyikét utólag megerősítette a magyar, szlovák és a független tudomány, mindez szükséghelyzetet idézett elő. Az összes imént felsorolt tényező, együttesen Csehszlovákia elutasító magatartásával, hogy tárgyalásokat folytasson az alsó folyási szakaszról, illetve a csúcsüzemmódról, a szerződés elhagyása tekintetében továbbra is fokozott szükséghelyzetet jelent. IV. KÖVETKEZTETÉSEK 34.

Összefoglalásként: 1) a 15., 19. és 20. Cikk lényegi kötelezettségeket írt elő, amelyek értelmében az Eredeti Beruházásnak meg kell felelni a környezetvédelmi előírásoknak; 2) a nemzetközi környezetvédelmi jogszabályok lex posterior, illetve a 15., 19. és 20. Cikk révén váltak a Beruházásra alkalmazandóvá; 3) 15., 19. és 20. Cikk, valamint a nemzetközi környezetvédelmi jogszabályok előírták, hogy a Beruházás végrehajtása a vízforrások, a flora és a fauna, valamint a biológiai sokféleség megóvásának figyelembevételével kell hogy történjen, környezeti hatásfelmérések és körültekintés alkalmazásával; 4) 1989 májusára a környezetvédelmi ismeretek állapotában és a Feleknek a Szerződés és az általános nemzetközi jog szerinti környezetvédelmi kötelezettségeiben beállt változások olyan fokot értek el, hogy szükségessé vált újabb tanulmányokban foglalkozni az eredeti Beruházás környezeti hatásaira vonatkozó fokozódó kétségekkel; 5) az 1989 májusi helyzet, Csehszlovákia további tanulmányok készítésére vonatkozó elutasítása, valamint folyamatos ragaszkodása az eredeti Beruházáshoz, Nagymaroshoz, a csúcsteljesítményhez, majd a C-variánshoz, környezeti szükséghelyzetet hozott létre illetve állandósított; végezetül 6) teljesült az állami felelősségjog szerinti összes szükséghelyzethez szükséges feltétel. Ezek között a körülmények között Magyarországnak joga volt szükséghelyzetre hivatkozni 1989 májusában és azt követően. Elnök úr, tisztelt Bíróság, szeretném ismét megköszönni megtisztelő figyelmüket, és megkérem Önöket, szíveskedjenek megadni a szót Nagy professzornak. Az ELNÖK: Nagyon szépen köszönjük, Sands úr. Nagy professzor, kérem.

NAGY professzor: 6. A C-VARIÁNS JELLEGE Elnök úr, tisztelt Bíróság! 1. A Felek véleménye eltér a C-variáns alkotó elemei és alapvető jellege kérdésében. Ezért én a következőkben ezzel foglalkozom majd röviden, különös tekintettel a C-variáns feltételezett átmeneti és visszafordítható jellegére. A C-VARIÁNS MÖGÖTT ÁLLÓ ERŐK

43

2. Szlovákia képviselői gondosan elkerülik, hogy a C-variánst, mint két szakaszos beruházást mutassák be. Pedig az volt. Az első szakasz 1992-ben közel állt a befejezéshez, és lényegében a Duna egyoldalú elterelését jelentette. A második szakaszon az építkezés, amely csaknem kétszer akkora befektetéssel járt, mint az első, jelenleg is folyik: láthattuk, amint sebesen elszáguldottunk az építkezés mellett. 3. Az első szakaszban kiterjedt vízépítési szerkezeteket emeltek: egy több, mint tíz km hosszú töltést Dunacsúnytól Dunakilitiig, amely a fő folyómedret elválasztja a Duna vizétől, amely most a dunacsúnyi tározó alsó részén folyik át; a gátat, amely Dunacsúnynál duzzasztja fel a fő folyómedret; a mellék bukógátat, amelynek az ideiglenes vízgazdálkodási szerződés szerint a vizet át kellett volna ereszteni, amely szerződés azonban nem valósult meg; húsz zsilipet. Szlovákia az áramlat csökkenését a Dunacsúny-Dunakiliti közötti szakaszon, amelyet a C-variáns 1. szakaszának jellemző tulajdonságai között is megemlítettem, a gát áthelyezésének “közvetlen következményének” nevezi.228 A legtöbb megfigyelő szerint azonban az áramlatcsökkenés inkább annak tulajdonítható, hogy Szlovákia zárva tartja a bukógátzsilipet. Ha a vízhozam-veszteség a gát elkerülhetetlen következménye, Csehszlovákia és Szlovákia soha nem lett volna képes megfelelni bármilyen vízhozamrendszernek akár az Európai Bizottság ajánlata szerint, akár a Felek közötti megegyezés szerint, vagy a jelen Bíróság ítélete alapján. A szlovák szóbeli előadásban új elem volt az, hogy Dunacsúnynál a szerkezeteket “Magyarország területi szuverenitásának gondos tiszteletben tartása”229 miatt építették. Elgondolkozhatunk azon, hol épültek volna a szerkezetek, ha a tiszteletben tartás nem lett volna ily mértékben gondos. 5. Nagyobb figyelmet igényel viszont a C-variáns 2. szakasza, bár a témát Szlovákia szinte teljesen elhallgatta. Készen álltam szembeszállni a 2. szakasz indoklásával. Arra vonatkozó magyarázattal, miért volt egy ideiglenes és visszafordítható megoldásnál szükség három nagyobb bukógátra, négy turbinagenerátor egységre, sőt szlalom útvonalra is. És miért található itt a hajózsilip? Hogy elhajózzunk a víz alatti bukógátig? 6. Szívesen vettünk volna lényegi jogi érveket, ám ilyenekről szó sem esett. Ehelyett Szlovákia a C-variáns 1992 október után elhelyezett elemeit, azaz az egész 2. szakaszt úgy határozta meg, mint amely egyáltalán nem kapcsolódik az ügyhöz.230 Erre a kérdésre még a későbbiekben visszatérek. 7. Engedjék meg, hogy a következőkben áttekintsem, hogyan keletkeztek a Cvariáns azon elemei, amelyeket Szlovákia az ügyhöz tartozónak tart. Sir Arthur Watts szerint ezeket olyan cselekedetek elkerülhetetlen sorozata eredményezte, amelyeknek Szlovákia vagy Csehszlovákia egyikét sem óhajtotta vagy kezdeményezte. Sir Arthur Watts azt mondta: “Csehszlovákia nem kívánta a C-variáns alkalmazását, erre a lépésre Csehszlovákiát Magyarország magatartása kényszerítette rá”231; “Csehszlovákia számára elfogadhatatlan volt”, hogy a munkálatok a tárgyalások időtartama alatt szüneteljenek.232 “Szó sem lehetett arról, hogy a tárgyak úgy maradjanak ott.”233 “1991ben nem volt lehetőség arra, hogy Magyarországot kártérítésért pereljék.”234

228

CR 97/11, 15.old. (Sir Arthur Watts) CR 97/11, 15.old. (Sir Arthur Watts) 230 CR 97/11, 15.old. (Sir Arthur Watts) 231 CR 97/10, 51-52.old. (Sir Arthur Watts) 232 CR 97/10, 54.old. (Sir Arthur Watts) 233 CR 97/10, 56.old. (Sir Arthur Watts) 234 CR 97/10, 57.old. (Sir Arthur Watts) 229

44

8. Sir Arthur szerint az események súlya még kényszerítőbbé vált. 1991 júliusára a C-variáns “volt minden körülmények között az egyetlen lehetőség a Beruházás megmentésére.”235 “Csehszlovákiának a C-variáns folytatásáról szóló, 1991 novemberében hozott döntése teljesen ésszerű volt, és valójában elkerülhetetlen.”236 1992 októberében “Csehszlovákiának nem volt más választása”237, azt kellett tennie, amit tett. Valójában kinek a hibája volt, teszi fel a kérdést Sir Arthur, a kedvezőtlen változás.238 “Magyarország hibája volt”, hangzik az ítélet. 9. Valóban Magyarország kényszerítette Csehszlovákiát, hogy a Dunát Dunacsúnynál felduzzassza? Természetesen nem. Ez Csehszlovákia kívánsága volt, amelyet Magyarország ismételt tiltakozása ellenére hajtottak végre. 10. Valóban nem lehetett szó arról, hogy a tárgyak ott maradjanak? Ha igaz az, hogy a C-variáns építése csak 1991 novemberében kezdődött, mint azt Szlovákia a mai napig állítja, és ami azelőtt épült az eredeti Beruházáshoz tartozott, mindenképpen lehetséges lett volna a tárgyakat otthagyni, egy időre legalább, nem véglegesen, csak addig, amíg a szükséges tanulmányok el nem készülnek. Ám Csehszlovákia nem függesztette fel az építkezést, hogy Magyarország javaslatát követve megvizsgálja a Beruházást. Egyetlen napra sem. 11. Miért építkezzünk inkább, minthogy pereskedjünk? Ma Szlovákia azt állítja, hogy “nem volt lehetőség arra, hogy Magyarországot kártérítésért pereljék”.239 Ez a mondat úgy hangzik, mintha a Hardi-jelentésből származna, azonban nem megfelelő szövegkörnyezetben. Az 1989-ben kiadott Hardi-jelentés240 nem állami vagy állami támogatással létrejött dokumentum volt. Nyolc évvel ezelőtt ez a jelentés a szocialista államok domináns doktrínájára hivatkozott, amely ideológiai okok miatt ellenezte a Nemzetközi Bíróság joghatóságát. A jelentés mindössze azt a közhelyet állapította meg, hogy nemzetközi perekben az igazságszolgáltatás az államok közötti kifejezett egyetértésen kell, hogy alapuljon. 1991-re azonban a viszonyok alapvetően megváltoztak. Magyarország úgy döntött, hogy elfogadási nyilatkozattal ismeri el a jelen Bíróság joghatóságát a Törvény 36. Cikkelye értelmében, és a demokrácia alapját képező jogállamiság mellett tett fogadalmat. Magyarország még azt megelőzően ismerte el a jelen Bíróság joghatóságát, hogy Csehszlovákia a Dunát elterelte volna. Miért nem indítványozta Csehszlovákia Magyarországnak, hogy írjanak alá különmegállapodást? Megkísérelte Csehszlovákia pártatlan joghatóság elé vinni Magyarországot? Nem. Az az érv tehát, hogy nem volt mód a jogos követelés érvényesítésére, minden alapot nélkülöz. 12. Valójában kezdetben nem is volt szükség a pereskedésre, hiszen Magyarország maga tett javaslatot a pénzügyi tartozások rendezésére. Magyarország mindig készen állt tárgyalásokat folytatni a szükséghelyzetből eredő veszteségek kártérítéséről.241 A magyar ajánlat azonban soha nem került hivatalos megvitatásra. Soha.

235

CR 97/10, 59.old. (Sir Arthur Watts) CR 97/10, 60.old. (Sir Arthur Watts) 237 CR 97/10, 61.old. (Sir Arthur Watts) 238 CR 97/11, 16.old. (Sir Arthur Watts) 239 CR 97/10, 57.old. (Sir Arthur Watts) 240 A Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer kormánybiztosa, Tanulmányok és kutatások az ítélet meghozatal alátámasztására. Working Stage II. A kutatások összefoglalója a kormányhatározat függelékben található meg 1071/1989 /VI.15/, Budapest, 1989 (magyar nyelven) 241 CR 97/4, 35.old. 236

45

13. Szlovákia szerint azonban Csehszlovákia rákényszerült, hogy mérlegelje a Beruházás befejezését egymaga. Úgy tűnik, hogy a C-variáns volt az egyetlen és elkerülhetetlen választási lehetőség. 14. Egy pillanatra álljunk itt meg. Az egyetlen választási lehetőség volt vagy pedig elkerülhetetlen? Velünk azt közölték, hogy több változatot is “gondosan tanulmányoztak, felmérték megvalósíthatóságukat, bármelyik változat megfelelése iránti minden elfogultság nélkül”242, beleértve a Beruházás leállítását és a terület rehabilitálását. A szlovák perbeszédek nem árulták el, hogy ezeket a választási lehetőségeket mikor és milyen mértékben tanulmányozták. Az elmúlt hónapban Magyarország megtudhatta a szlovák képviselőktől, hogy ez nem volt más, mint “alap az alternatívák bürokratikus kiválasztásához”243. Kiderült azonban legalább, hogy volt más választási lehetőség is. Ebből ugyanakkor az is megmutatkozik, hogy a C-variáns kiválasztása nem alapult alapos hatásfelmérésre, gazdasági elemzésre vagy Magyarországgal folytatott konzultációra. Valamint az is, hogy a szlovák környezetvédelmi hatóságok ellenezték. Még Mucha professzor is elismerte, hogy a hét alternatíva nem abból indult ki, hogy igény merült volna fel az ökológiai feltételek teljesítésére, hanem politikai szempontok szerint kerültek meghatározásra. Ad hoc alapon és összevetés nélkül választották ki őket, mondta a professzor.244 15. Ennek ellenére Szlovákia képviselői most azt állítják, hogy a C-variáns volt az egyetlen választási lehetőség az eredeti Beruházás megmentésére. Ezért ennek folytatása nemcsak ésszerű volt, hanem egyben elkerülhetetlen is. A C-variáns azonban nem hogy megmentette volna a Beruházást, hanem megszüntette azt. Ezt semmi nem bizonyíthatta volna látványosabban, mint Szlovákia saját szóbeli előadása. A Beruházás megmentésének a visszafordíthatóságot kellett volna jelenteni. A Cvariánsnak elvileg átmeneti műszaki megoldásnak kellene lennie. Azért kellene átmenetinek és visszafordíthatónak lennie, hogy legalább távolról idézze egy közös beruházás megmentésének gondolatát. Az a kifejezés, hogy “átmeneti” szinte egyáltalán nem fordult elő a C-variáns jogszerűségének indoklása során. És ez igen bölcs döntés volt. Hogyan is használhatta volna Szlovákia az “átmeneti” kifejezést, amikor tudta, hogy a Bíróságnak a következő héten lehetősége nyílik meglátni a műtárgyakat? Dr. Mikulka egy április 6-án sugárzott televíziós műsorban utalt a Cvariánsra, amit műszakilag tartósnak, jogilag pedig ideiglenesnek nevezett. Szlovákia képviselői reagáltak arra a magyar érvre, miszerint a C-variánst eredetileg is állandóra tervezték, és azt a kérdést tették fel, vajon Magyarország másképpen építette volna-e meg.245 Ennyiben állt az ellenérv. Ezzel szemben Szlovákia Megbízottja úgy vélte, hogy a Bíróságot érdekelheti az a tény, hogy 1995-ben összegyűjtöttek egy bankcsoportot, amely 1996-ban segítséget nyújtott Szlovákiának. “Ezek a bankok nyilvánvalóan kedvezően értékelték a Beruházást”246, mondta a szlovák Megbízott. A Bíróságot az is érdekelheti ugyanakkor, hogy a Szlovákia által a kölcsönre benyújtott befektetési javaslat tartalmazott-e utalást a Beruházás visszafordíthatóságára, illetve ideiglenes, átmeneti jellegére vonatkozóan. Tudta-e vajon a finanszírozó bank, hogy a C-variáns egy éven belül hasznavehetetlenné válhat a szlovák kormánynak egy a jelen Bíróság ítéletét végrehajtó döntése nyomán? 16. Csak az ellen-intézkedésekről, valamint a Külön megállapodásra és múltbeli döntésekre való hivatkozásokról szóló feltételezett érvek őrzik a visszafordíthatóság gondolatának emlékét. A tények magukért beszélnek. Az Önök benyomásainak is 242

SZK, 5.14 bek. CR 97/10, 59.old. (Sir Arthur Watts) 244 MEK, Függelék, 3. kötet, 50. Függelék 245 CR 97/11, 18.old. (Sir Arthur Watts) 246 CR 97/7, 14.old. (Dr.Tomka) 243

46

magukért kell beszélniük: a dunacsúnyi komplexumhoz vezető, tíz kilométeres “ideiglenes” töltés mentén megtett út; az “ideiglenes” létesítmények gyors megtekintése; az “ideiglenes” vízerőműbe való bejutás megtagadása. Egyértelmű, hogy a C-variánst építői nem ideiglenesnek szánták. A C-variáns második szakaszával együtt, amely új bukógátakat és turbinákat foglal magába, cseppet sem ideiglenes szándékkal épült, mint ahogy legkevésbé sem tekinthető az eredeti Beruházás megmentésének. 17. Mi is tehát a C-variáns, ha nem egy átmeneti, apró toldalék, amíg Magyarország fel nem adja “makacs kitartását a Szerződés felbontását illetően”?247 hogy ismét Szlovákiát idézzük. 18. Egyáltalán nem meggyőző az az igyekezet, amely azt állítja, hogy a C-variáns nagymértékben egyezett az eredeti Beruházással, mert “a C-variáns kifejezés maga is azt jelzi, hogy az eredeti Beruházás egyik változata volt csak”248, mivel a C-variáns a “nincs-beruházás” alternatíva volt.249 Azok a szlovák érvek sem sokkal meggyőzőbbek, amelyek minimalizálják az 1992 utáni dunacsúnyi változásokat, s azzal intézik el a dolgot, hogy ezek “állítólagosak” és “nem kapcsolódnak ahhoz a kérdéshez, hogy 'mire volt joga Csehszlovákiának 1992 októberében'”. A C-variáns 2. szakaszának Szlovákia általi üzemeltetése nem volna eleme a jelen jogvitának? Dehogynem. Tettünk-e látogatást az állítólagos műtárgyaknál, hallgattunk-e a C-variáns működéséről, beleértve az 1993-ban elindított szlovák utántöltési rendszerről, felesleges magyarázatokat? 19. Elnök úr, a C-variáns jelenlegi állapotában nem megközelítő alkalmazása az 1977-es Szerződésnek. Nem közös befektetés a vízerőmű előnyei és hatásai feletti közös ellenőrzéssel. Nem alkalmazza az 1977-es Szerződésben foglalt környezetvédelmi garanciákat. Nem Magyarország hozzájárulásával épült és üzemel. Az eredeti Beruházás sok ártalmat okozott volna, de Magyarország hozzájárulásával legalább inter partes jogszerű lett volna. A C-variáns termelhet Szlovákiának anyagi javakat, és talán bizonyos tekintetben kevesebb környezeti kárt okoz, mint az eredeti Beruházás, azonban van egy javíthatatlan hiányossága: jogszerűtlen. 20. Ismét felsorolhatjuk a C-variáns tényleges jellemzőit: új tevékenység, egyoldalú beruházás, a Felek közti hatályos szerződések súlyos megszegése, minden folyó menti ország számára fenyegető jel. A C-variáns a folyó mindkét partjának ellenőrzésén alapul és azon a meggyőződésen, hogy a jogsértőt nem lehet perbe fogni. Ez a meggyőződés vezette Csehszlovákiát válaszadásában, amikor nem fogadta el a magyar ajánlatot, hogy a jelen Bíróság joghatóságát forum prorogatum-ra alapozza, amint azt Magyarország 1992. október 23-i beadványa javasolta, felszólítva Csehszlovákiát és a Bíróságot a C-variáns jogszerűségének kivizsgálására. Elnök úr, tisztelt Bíróság! Nagyon köszönöm megtisztelő figyelmüket. Elnök úr, megkérhetném, szíveskedjen szólítani Wheater professzort. Az ELNÖK: Nagyon köszönjük, Nagy professzor. Wheater professzor, parancsoljon.

WHEATER professzor: 247

SZEK, 5.76 bek. CR 97/11, 16.old. (Sir Arthur Watts) 249 SZK, 5.23 bek. 248

47

7A. A C-VARIÁNS HATÁSAI: OSZTOTT NÉZETEK Köszönöm, Elnök úr. Elnök úr, megnéztem az időt, és arra kérném, szíveskedjen félbeszakítani, amikor úgy gondolja, hogy tartsunk szünetet. Elnök úr, tisztelt Bíróság! 1. A helyszíni szemle során a Bíróság tagjai tettek egy igen lényeges megjegyzést. A tudományos szakértői előadások a Felek közti különbségeket hangsúlyozták, azonban mi az, amiben a két Fél szakértői egyetértenek? Válaszomban megkísérlem tisztázni azokat a pontokat, amelyekben egyetértés, illetve különbözőség van a Felek között, valamint a vonatkozó bizonyítékokat, hivatkozva a C-variánsra és annak jelenlegi és előre jelzett hatásaira. Ma először a természeti rendszer értékéről szólok, majd a Cvariáns környezeti hatásaira vonatkozó aggodalmakkal foglalkozom, végezetül rátérek a hatásokat igazoló bizonyítékokra. Holnap pedig a hosszú távú következményeket és a PHARE jelentés következtetéseit tárgyalom majd. 2. Először tehát az egyetértési pontokkal, valamint a természeti rendszer értékének és működésének témájával kezdem. A. A TERMÉSZETI RENDSZER ÉRTÉKE ÉS MŰKÖDÉSE 3. A C-variáns által érintett terület ökológiai értékét Magyarország többször hangsúlyozta.250 Ezt a nézetet szlovák tudósok és a PHARE csoport is erőteljesen támogatja, például: • az aktív ártér mellékági rendszerére vonatkozóan elhangzott, hogy “A terület kiemelkedő fontosságú”251; és • a főfolyót illetően: “A dunai folyórendszer ... a reophil halfajták jelentős élettere és [vándor] fajták fontos ökológiai folyosója”.252 Ezenkívül Refsgaard úr az ártéri területet “kiemelkedő fontosságú és egyedülálló tájként”253 írta le. 4. Egyértelmű a jelentősége a szigetközi talajvízforrásoknak.254 A szlovák területre vonatkozóan Mucha professzor megjegyezte255, hogy “a felső vízfolyási szakasz talajvizének hatalmas a jelentősége Szlovákia számára”. 5. A hidrológiai rendszer természetes változékonyságának alapvető szerepét Carbiener professzor vázolta, amikor az ártéri rendszer “lüktetéséről” beszélt. Refsgaard úr ezzel egyetértett: “Az ártér ökológiai működését a kiöntés, áradás és a talajvízszint ingadozások dinamikája irányítja”.256 A PHARE jelentés megerősíti ezeket az észrevételeket, mint azt mögöttem láthatják (7.1 sz. ábra).257 Tehát egyértelműen egyetértés uralkodik a térség vízforrás-, táj- és ökológiai értékeit illetően, valamint a dinamikus hidrológiai rendszer alapvető szerepének tekintetében.

250

Például: MK, 1. kötet, 139.old.; CR 97/2, 65., 78.old. PHARE/EC/WAT/1 Összegző jelentés (Final report), 1995. december, III. kötet, 9-5. 252 U.o. 253 MEK, 4. (2) kötet 254 CR 97/2, 65.old. 255 CR 97/11 256 MEK, 4 (2) kötet 257 2. kötet, 12-3-tól 12-5.old.-ig 251

48

B. A C-variáns környezeti hatásával kapcsolatos aggodalmak 6. Térjünk most rá a C-variáns hatásával kapcsolatos aggodalmakra, és kezdjük a felszíni vízminőség kérdésével. 1. A felszíni vízminőséggel kapcsolatos aggodalmak 7. A Bíróság bizonyára ismeri Magyarországnak a vízminőség romlására vonatkozó aggályait,258 amely például a tározóban, a Duna főcsatornájában és a mellékágakon tapasztalt fokozott eutrophizációnak tudható be. Ezeket az aggodalmakat a PHARE jelentés is igazolja. A tározó vízminőségéről végzett modellezés célja “megállapítani, hogy lehet-e számítani vagy sem a hrusovi tározóban tapasztalt eutrophizációs problémák megjelenésére.”259 8. A Duna főcsatornája vonatkozásában egyértelmű a PHARE jelentés. A Bős által elindított változás “az öreg folyó hidrodinamikáját jelentős mértékben befolyásolja majd. Az Öreg-Duna csökkent folyássebessége és vízmélysége miatt problémák jelentkezhetnek a víz minőségében”.260 2. A talajvízforrásokkal és a minőséggel kapcsolatos aggodalmak 9. is:

A PHARE jelentés egyértelmű a talajvízforrások és talajvízpótlás tekintetében “Ha a tározó alján iszaposodás tapasztalható, ez jelentős változásokat idézhet elő a beszivárgás rendjében, és ebből következően az egész Zitny Ostrov-i talajvízáramlás rendszerében.”261

A talajvíz minőségét illetően Mucha professzor 1993-ban megerősítette, hogy “Az építkezés ... új problémákat vet fel Szlovákia számára, mert a talajvíz minőségét befolyásolják... olyan állapotok léphetnek fel, amelyek bizonyos célokra alkalmatlanná teszik a talajvizet”.262 A PHARE jelentés megfogalmazásában: “Zitny Ostrovnál az egyik legfőbb kérdés a Duna duzzasztása után a talajvíz minőségének esetleges változása”.263 10. A jelentés a talajvízminőség miatti aggodalom legfőbb okának magyarázatával folytatódik: “A tározó egyes részein finom szerves anyag gyűlhet fel, amely reaktív üledékréteget alkot. A folyó vízfolyást tápláló vizének ezen a rétegen kell áthaladnia, amely változást idézhet elő az átszivárgó víz kémiai és biológiai összetételében.”264 A jelentés ezenkívül egy olyan problémát is megnevez, amely korábban elkerülte a figyelmet: “a magas nitritkoncentráció (NO2) előfordulása rendkívül mérgező.”265 3. Ökológiai aggodalmak 258

CR 97/3, 48-51.old. PHARE/EC/WAT/1 Összegző jelentés (Final report), 1995. december, 1. kötet, 5.19 old. 260 PHARE/EC/WAT/1 Összegző jelentés (Final report), 1995. december, 1. kötet, 5.12 old. 261 PHARE/EC/WAT/1 Összegző jelentés (Final report), 1995. december, 3. kötet, 3.26 old. 262 MEK, 4 (2) kötet, 494.old. 263 PHARE/EC/WAT/1 Összegző jelentés (Final report), 1995. december, 2. kötet, 7-1 old. 264 PHARE/EC/WAT/1 Összegző jelentés (Final report), 1995. december, 3. kötet, 5-1 old. 265 PHARE/EC/WAT/1 Összegző jelentés (Final report), 1995. december, 2. kötet, 7.3 old. 259

49

12. Ami az ökológia kérdését illeti, a PHARE jelentés azt is megerősíti, hogy a felső szakaszon levő tározó és a bősi erőmű “jelentős kihatással van a hidrológiai rendszerre, valamint a térség ökoszisztémájára.”266 13. Összefoglalásként, a PHARE jelentés egyértelműen azt demonstrálja, hogy a felszíni vizek minőségére, a talajvízre, a talajvíz minőségére, valamint az ökológiára vonatkozó komoly aggodalmakat az 1990-es években a szlovák tudósok is osztották, és ezek az aggodalmak a mai napig megoldatlanok. Ha elővesszük a Kék Könyvet, amelyet Dr. Mikulka becsukva mutatott fel a Bíróságnak, 267 a 36. oldalon azt olvashatjuk, hogy Dunacsúny alatt a folyó mindkét partján a Dunára és az ártérre “erőteljes hatással volt ... a bősi építkezés. Ebben a térségben a vízszint-rendszer elemi fontosságú... A vízszint-rendszer igen összetett problémájából eddig csupán néhánnyal foglalkoztak”. Mucha professzor megerősítette a talajvíz minőségével kapcsolatos aggodalmakat, amikor 1993-ban azt állította, hogy “A térség számos problémájával még nem foglalkoztak; a válaszok még teljességgel nyitottak... Ennek az összetett ökoszisztémának a rendjét és szabályait még mindig misztikus fátyol borítja”. Kívánhatjuk-e ennél egyértelműbb megerősítését a magyar aggodalmaknak?268 14. Az Önök kérdésére tehát azt válaszolnám, hogy a tudósok között egyetértés uralkodik a természeti erőforrások értékét illetően, valamint az erőforrásokat érintő esetleges jelentős kockázatok fennállását illetően. C. A C-VARIÁNS HATÁSAIT IGAZOLÓ BIZONYÍTÉKOK 15. Elnök úr, a következőkben a C-variáns hatásait alátámasztó bizonyítékokkal kívánok foglalkozni. Konszenzus van a magyar és szlovák tudósok között, hogy a reakciós idő hosszú lehet. Elég, ha elővesszük Dr. Mikulka Kék Könyvét.269 Ezenkívül ma már jelentős bizonyítékok állnak rendelkezésre a több lényeges szempontból beállt változások alátámasztására. A magyar és szlovák tudósok számos szempontból egyetértenek, mint azt rövidesen kifejtem, nincs azonban egyetértés Szlovákia képviselőivel. 1. A felszíni vízminőség 16. A felszíni vízminőség kapcsán Magyarország egyetért Mucha professzorral270, hogy a vízminőség javulása Pozsonynál nem teljesen váratlanul együttjárt az alsó folyás vízminőségi mutatóinak javulásával, valamint, hogy a tározóban az üledékképződés további javulást idézett elő egyéb mutatók tekintetében, legalábbis rövidtávon. Ugyanakkor a klorofill megkétszereződött az alsó folyáson. Mi történt a tározóban az üledékképződéssel? Az 1996-os Határközi Vízbizottság jelentése szerint, amelyből Mucha professzor idéz, “a lebegő üledék higanykoncentrációi minden megfigyelő állomáson meghaladják a határértékeket. Megjegyezzük, hogy a tározóban végzendő közös mérésekre vonatkozó két kérésünk elutasításra talált.”271 Ez minden bizonnyal a szlovák félnek a tározóban levő üledék mennyiségét és minőségét illető aggodalmait jelzi.

266

PHARE/EC/WAT/1 Összegző jelentés (Final report), 1995. december, 1. kötet, 0-1 old. CR 97/11, 26.old. 268 MEK, 4 (2) kötet, 11. Függelék 269 CR 97/11, 26.old. 270 CR 97/11, 31-32.old. 271 A Magyar-szlovák Határközi Vízbizottság Vízminőség Védelmi Munkacsoportjának 60. és 62. értekezletéről készült jegyzőkönyv 267

50

2. Talajvíz 17. Térjünk rá a talajvíz kérdésére. A talajvíz minőségét illetően Mucha professzor közölte a Bírósággal, hogy “a talajvíz minőségét befolyásoló legfőbb tényező a Duna és mellékágainak vízminősége”.272 A fent részletezett PHARE jelentés készítésében résztvevő szlovák tudósok és magyar tudósok azonban nem osztják ezt a véleményt, és nemzetközi tanulmányok, például Altenwörth, tapasztalata sem támasztja ezt alá. Mucha professzornak hivatkozásul a PHARE jelentés, második kötet, 7-1 oldalát szeretném megjelölni, ahol a talajvíz minőségére vonatkozó célkitűzések megfogalmazást nyernek. Az egyik alapvető aggály arra vonatkozik, hogy az üledék leülepszik, valamint megváltoztatja és rontja a talajvíz utánpótlásának kémiai összetételét, és hogy a talajvíz dinamikájának csökkenése párosul az oxigénveszteséggel. Ha a felszíni víz minősége nem is romlik, az üledéken áthaladó víz igen rossz minőségű lehet. 18. Mucha professzor továbbá azt is közölte a Bírósággal, hogy “a talajvíz minősége általában véve nem változott”, azonban általában nem is várnánk változást, hiszen a talajvízrendszer igen lassan reagál. A tározó közelében kell a hosszú távú változás első jeleit keresni (amint azt a Professzor is javasolta),273 ezek megjelenésére azonban talán még évekig is várni kell. Elindult egy részletes PHARE megfigyelés, mert a meglévő kutak “nem tették lehetővé a folyamatban levő bio-geo-kémiai folyamatok szigorú és részletes tanulmányozását”.274 Mit jelez a megfigyelés? Alacsony oxigéntartalmú vízi övezetet, ahol a mangánkoncentráció mértéke meghaladja az ivóvízre meghatározott határértékeket.275 Mit mutat a magyar megfigyelés közvetlenül a tározó alatt? Csökkenő oxigénszintet és növekvő mangánkoncentrációt, jóval az ivóvíz határértékek felett (7.2 sz. ábra). Mucha professzor válasza az ilyen jellegű problémákra276 az, hogy újra meghatározza a “szennyeződés” fogalmát, a vas és a mangán kizárásával. Az UNESCO definíciói szerint azonban az ivóvíz minőségének romlása egyértelműen és határozottan szennyeződésnek minősül.277 19. A talajvízszinttel kapcsolatban Mucha professzor bemutatott egy magyar mérésadatokból készült táblázatot, amelyeket az aktív ártéren kívüli kutakban mértek (7.3 sz. ábra). Állítása szerint ez emelkedést mutatott. Ezek azonban nem egy egész év mérési adatai voltak, mint arra a cím utalt, hanem minden év egy-egy választott időszakában egy hét mérési értékei. Ha egy kutat nézünk meg, ezen keresztül az egészről képet kapunk (7.4 sz. ábra). Bár a javító intézkedéseknek itt volt némi hatása, a csúcsszintek az 1991-es szinthez képest még mindig több, mint egy méterrel alacsonyabbak, és az ingadozás mértéke a korábbinak körülbelül egy harmada. Az aktív ártéren belül hasonló helyzetben (7.5 sz. ábra) jóval drámaibb a hatás. A csúcsszintek még a javító intézkedéseket követően is 3,5 méterrel alacsonyabbak a korábbiaknál. Az ingadozás mértéke az 1991 évinek kevesebb, mint egynegyede. Hogyan hasonlítható ez a szlovák oldalon tapasztaltakhoz? 20. A PHARE jelentés egyértelmű:278 “A Duna duzzasztását követően nagy területen a talajvíz táblázat ingadozásai drasztikus mértékben csökkentek.” Mit mutatnak a PHARE szimulációk a mellékágak rendszerére vonatkozóan? Ha a Duna főcsatornájában 400m3/s veszünk, a gát előtti állapothoz viszonyítva a PHARE jelentés 272

CR 97/11, 33.old. CR 97/8, 36.old. 274 PHARE/EC/WAT/1 Összegző jelentés (Final report), 1995. december, 2. kötet, 7-2 old. 275 PHARE/EC/WAT/1 Összegző jelentés (Final report), 1995. december, 2. kötet, 7-5 old 276 CR 97/11, 33.old. 277 UNESCO 1992, Nemzetközi Hidrológiai Szójegyzék 278 PHARE/EC/WAT/1 Összegző jelentés (Final report), 1995. december, 2. kötet, 5-44.old. 273

51

előrejelzése szerint “a talajvízszint csökken... az egész területen, különösen az ÖregDuna közelében elterülő övezetekben... a csökkent talajvíz-dinamika nem kívánatos”279 Érdekes módon ennek a szakasznak az első kötetben található összefoglalásában és Mucha professzor jelentésében a következtetés fordítottan hangzik: “amikor a folyó mellékágrendszerét feltöltötték, a talajvíz szintje visszatért a gát megépítése előtti szintre.” A helyzetről készült mellékelt szimuláció, a PHARE jelentés 5.1 ábrája (7.6 sz. ábra) egyértelmű csökkenést mutat a mellékágrendszer és az azon túli területek talajvíz szintjében. 21. Magyarország nem vitatja azt a tényt, hogy a tározó közelében a talajvízszint emelkedett, és hogy talán elérte a szlovák fél által végzett kotrás és talajvíz szivattyúzás káros hatásai előtti szintet. Az azonban, hogy állandó jelleggel a csúcs történelmi árszintekhez hasonló, vagy annál magasabb talajvízszint biztosítható legyen, mint ez a kút mutatja, (7.7 sz. ábra) már problémát jelent. A magas vízszint természetes ingadozás nélkül állandósult mocsaras állapotokat eredményez, amely káros hatással van a növényzetre, a mezőgazdaságra és a közeli falvakra. 22. Tehát mi az elfogadott a talajvízzel kapcsolatban? Az egyértelmű, hogy a tározó környékén a talajvíz szintje megemelkedett, a természetes ingadozás azonban megszűnt. Egyetértés van abban, hogy a Duna-csatorna levezetőként funkcionál, következésképpen az aktív ártéren a talajvízszint drámaian visszaesett. Magyar előrejelzések és a tapasztalat szerint a tározótól távolabb a javító intézkedéseknek köszönhető talajvízszint emelkedés korlátozott, és jelentősen csökkent az ingadozás. A szlovák adatok és szimulációk ezzel megegyezően a mellékág rendszer területén jelentős talajvízcsökkenést mutatnak. A szlovák tudósok egyetértenek abban, hogy a természetes ingadozás nagyrészt megszűnt. 23. A talajvíz minőségét illetően Mucha professzor egyetért azzal, hogy a mellékágak mellett várhatóan rossz lesz a talajvíz minősége, ami a szerves üledék bomlásának tudható be280, azonban csak az alacsony áramlatú vagy kiszáradt mellékágaknál. A magyar adatok281 azt mutatják, hogy a mellékág rendszerből táplált talajvíz minősége gyakran rossz a javító intézkedéseket követő megnövekedett áramlat ellenére. Furcsa, hogy Mucha professzor nem említi Magyarország és a PHARE jelentés a tározó üledékére és ennek pusztulására vonatkozó legfőbb fenntartásait, amely témákkal holnap foglalkozom majd. Elnök úr, tekintve az időt, úgy vélem, itt most abbahagyom, és holnap folytatom hozzászólásomat. Köszönöm figyelmüket. Az ELNÖK: Nagyon köszönjük, Wheater professzor. A Bíróság most berekeszti az ülést, és holnap 10 órakor ül össze újra. A Bíróság 13:15-kor az ülést berekesztette. ELNÖK: Kérem foglaljanak helyet. Fölkérem Wheater professzort, hogy folytassa álláspontja ismertetését. WHEATER professzor: 7A. A C-VARIÁNS HATÁSAI: A SZERZŐDÉS KÉRDÉSEI 279

PHARE/EC/WAT/1 Összegző jelentés (Final report), 1995. december, 3. kötet, 9-39. old CR 97/11, 33.old. 281 CR 97/4, 65-66.old. 280

52

(FOLYTATÁS) Köszönöm, Elnök úr. Elnök úr, tisztelt Bíróság! 25. Tegnap arról beszéltem, hogy mi a tudósok közös álláspontja a természet értékével és működésével kapcsolatban, illetve hogy milyen aggodalmakat vetnek föl a C-variáns környezeti hatásai. Mondandómat a C-variáns hatásaival kapcsolatos bizonyítékok ismertetésével folytattam, sorra véve a felszíni vizek minőségét, a talajvizet és a talajvíz-minőséget. Ma rátérek a biológiai hatások tárgyalására, majd beszédem első részét a jelenlegi üzemeltetéssel kapcsolatos megjegyzésekkel zárom. Beszédem második részét a hosszú távú hatásoknak, valamint a PHARE jelentésből azok megítélésére vonatkozó következtetéseknek szentelem. 4. Az erdőállomány és a növényvilág Most rátérek az erdőállományra, mint konkrét kérdésre, és általánosságban a növényvilágra. 26. Dr. Mikulka282 a duzzasztásnak a fákra és a növényvilágra gyakorolt kedvező hatásait ecsetelte. Az erdők regenerálódásáról, egészséges, a pusztulásnak nyomát sem mutató fákról, természetes erdősödésről beszélt a bíróságnak. Dr. Somogyi egészen más képet festett a magyar tapasztalatokról. Mit mondanak a szlovák tudósok? Tekintsünk ismét a Kék könyvbe.283 “Az állandó talajvízszint-süllyedés által érintett területeken kedvezőtlen változások következtek be, pusztulásnak indultak a fák és a cserjék, a lombterület index jelentősen, 20-30%-kal csökkent.”284 A megvizsgált 14 terület közül nyolc esetben volt tapasztalható “visszafejlődés”.285 Ilyesmikről értesülünk: “áradások elmaradása, a felszíni és a talajvizek szintjének csökkenése”, “a biotóp kiszáradása a megváltozott hidrológiai működésrendszer következtében”; aztán 1994-ben, “a fűzek száma 45%-ra csökkent”; “megváltozott a fajösszetétel”.286 És így tovább. Másként fogalmazva a Kék könyv ismételten ellentmond a szlovák előterjesztésnek. A tudósok vitathatatlanul egyetértenek a növényvilágban bekövetkezett pusztulás kérdésében. 5. A halállomány 27. Elnök úr, röviden kitérek a halállomány kérdésére, és fölhívom a Bíróság figyelmét a Bírósági akták 10. függelékére, amely a szlovák Kék könyvből idéz további megállapításokat egyéb kérdésekkel kapcsolatban. 28. Dr. Mikula kifejtette, hogy a tározó új és fontos élőhely a halak számára, hogy a régi folyómeder gazdagabb környezetet biztosít a halaknak, hogy a szlovák folyóágakban “jelentősen javultak”287 a körülmények. Azt állítja, hogy az olyan halaknak a magyar fél által sérelmezett eltűnése, mint az orosz tok már az 1992-es elterelés előtt bekövetkezett, és fölvetette, hogy az európai lápi póc, amit maga is veszélyeztetett fajnak tart, elő sem fordult a Szigetközben. 29. Ezek az állítások nem egy ponton sántítanak. A szlovák halbiológus, Holcik általa idézett cikkében288 kifejezetten az áll, hogy 1987-ben két orosz tokot fogtak ki a Dunából Pozsonynál; ennyit a tok 1960-as évekbeli eltűnéséről. Ami a lápi pócot (Umbra krameri) illeti, a magyar ifj. Vida halbiológus népes populációról számol be a Szigetközben, például a Lipót-ágban. Az elterelést követően ebben az ágban minden hal kipusztult.289 Dr. Mikula idézi Keresztessy 282

CR 97/11. CR 97/11 26. old. 284 A vízerőmű-építkezés bősi része — Környezeti hatásjelentés, Pozsony, 1995. 161. old. 285 Uo. 145-149. old. 286 Uo. 146-147. old. 287 CR 97/11, 37-38. old. 288 Holcik, J. (1996) Szlovákia kivesző édesvízi halfajai, in Conservation of Endangered Freshwater Fish in Europe, szerk. A. Kirchner és D. Hefti, 79-88. old. 289 MK, 1. kötet, 2. függelék 283

53

tanulmányát is, amely nem tesz említést a lápi pócról a Szigetközben. Ha azonban elolvasta volna ugyanannak a számnak a követező cikkét (7.8. ábra), akkor Guti290 tollából arról értesült volna, hogy a faj 1992-ig elterjedt volt a Szigetközben, azután azonban elvesztette az élőhelyét. 30. Lássuk most a szlovák tudósok véleményét a halak élőhelyéről, például a Kék könyv alapján. Ezt olvashatjuk: “A korábbi főmeder környeztében csökkent a halmennyiség és a fajok változatossága”,291 számos veszélyeztetett faj “eltűnt erről az élőhelyről”,292 és “aggasztó méreteket ölt más folyami halfajok populáció-csökkenése is”.293 Ha a hobbihorgászatot tekintjük, 1993-ban 80%-kal csökkent a három legfontosabb halcsoportból kikerülő fogás. Az ok “a szárazföldi delta pusztulása, a legfontosabb halfajok ívó-, az ivadékokat eltartó és telelő területeinek zsugorodása.”294 Elnök úr, folytathatnám a sor, ám a dolog így is világos. A szlovák tudósok, akik Mucha professzor szerint “hozzáértő művelői szakterületüknek”295, olyan képet vázolnak föl, amely teljesen ellentmond a Dr. Mikula által mondottaknak, és teljes mértékben egybecseng a magyar aggodalmakkal. 31. Elnök úr, olyan ponthoz érkeztem, amellyel kapcsolatban a felek komoly vitában állnak egymással. Ez nem más, mint a C-variáns jelenlegi működése. Mindkét fél egyetért abban, hogy a vízszint és a vízhozam napi ingadozást mutat az összefolyás alatti mérőhelyeken. A szlovák fél megerősítette, hogy a dunacsúnyi tározót nem folyamatos üzemben járatja: a 30cm-es szintingadozás napi mintegy 400m3/s-os vízhozam-ingadozást okoz az erőműtől lefelé (7.9. ábra).296 32. Szlovákia azt állítja, hogy ez tulajdonképpen folyamatos, avagy a folyó természetes folyásának megfelelő üzem,297 és hogy ezt a vízhozam-karakterisztikát műszaki okok indokolják. Csakhogy műszaki szempontból nincsen szükség a csúcsra járatásra. A bősi erőműben modern Kaplan turbinákat telepítettek, amelyeknél nagy pontossággal lehet szabályozni a vízkibocsátást, miközben a hatékonyság mindvégig magas szinten marad.298 A Felső-Rajnán például a legalsó duzzasztógát alatt helyre kell állítani a víz természetes folyását a csúcsra járatás során, és maximum 40m3/s-os ingás engedélyezett a csúcsüzem beindítására.299 Ebből világosan látható, hogy van lehetőség a pontos szabályozásra. 33. Elnök úr, a bős alatti szakaszon tapasztalható vízhozam-ingás nagyságrendjét tekintve a rajnai csúcsra járatással mutat párhuzamot.300 Szlovákia tehát egyértelműen csúcsra járatja a Cvariánst. 34. Elnök úr, tisztelt Bíróság, ezzel be is fejeztem előadásom első részét. Most rátérek a hosszú távú hatásokra, valamint a PHARE-jelentésre és annak az előbbiek fölmérése vonatkozó kihatásaira. Most csak előzetes áttekintést adok a PHARE-jelentésről, később a bíróság végzésével összhangban teljesebb, írásos beszámolót nyújtok majd be. 7.B. A C-VARIÁNS HOSSZÚ TÁVÚ HATÁSAI ÉS A PHARE-FÖLMÉRÉS 35. Hadd kezdjem mindjárt azzal, hogy mind jómagam, mind a jelentésről nyilatkozó más magyar és egyéb nemzetiségű tudósok elismerik, hogy a PHARE tanulmányt egy felkészült 290

Guti, G., A bősi gátrendszer ökológiai hatásai, különös tekintettel a szigetközi öntésterületeken élő lápi pócra, Ann. Naturhist. Mus Wien, 97B, 466-469, november. 291 A vízerőmű-építkezés bősi része — Környezeti hatásjelentés, Pozsony, 1995. 203. old. 292 Uo. 293 Uo. 209. old. 294 Uo. 211. old. 295 Uo. 315. old. 296 CR 97/4, 60. old. 297 Dr. Liska, helyszíni szemle Bősnél, 1997. április 3. 298 Giesecke, J és Mosonyi E. (1997). Wasserkraftanlagen-Plannung, Bau und Betrieb [Vízerőművek — tervezés, építés, üzemeltetés], Springer Publications, Heidelberg, Berlin 623. old., 14.2.6. fejezet 299 Bírósági akták, 19. függelék 300 Uo. 54

nemzetközi gárda hozta létre, amelyben Szlovákia is jócskán képviseltette magát. Az is csak helyeselhető, hogy a C-variáns hatásainak fölmérésekor a Dán Hidraulikai Intézet jól ismert modelljeit hívták segítségül. Van azonban két komoly probléma. Először is, Refsgaard úr szóbeli tájékoztatója messze túlment azon a szinten, amit a jelentés nagy részének visszafogott és tárgyilagos hangneme indokolttá tenne. Másodszor, a jelentés sajnos tartalmaz néhány jelentős hibát, amelyek éreztetik hatásukat a belőlük levont következtetésekben is. Reményeim szerint sikerül majd tisztább képet festenem a helyzetről. A jelentésnek kétségtelen erényei, de súlyos hibái is vannak; ez az oka annak, hogy egyes részeivel egyetértünk, másokat viszont elutasítunk. 36. A tisztelt Bíróságban fölmerülhet a kérdés, hogy egy 1995 decemberében készült, és az ügy szempontjából nagy jelentőséggel bíró dokumentumot miért csak a szóbeli meghallgatások előtt egy hónappal juttattak el a bírósághoz. Ennek természetesen az lett a következménye, hogy Magyarország számára csak korlátozott idő állt rendelkezésére arra, hogy áttekintse az iratot. Ismertetőm nyomán a tisztelt Bíróság beláthatja majd, hogy Szlovákiának jó oka volt arra, hogy ne adjon módot Magyarországnak a dokumentum alaposabb tanulmányozására. 37. Refsgaard úr nem kívánta részletekkel fárasztani a bíróságot.301 Elnök úr, sajnálattal bár, de be kell jelentenem, hogy én, ha korlátozott mértékben is, de kénytelen leszek ezt megtenni. A PHARE-jelentés számítógépes szimulációk eredményeit tartalmazza, nem a valóságot. Mint ahogyan a helyszíni szemléken is mintát kell venni a felszín alól, hogy megérthessük például a dunacsúnyi tározó valódi hatásait, a modellezés esetében nem szabad elkövetni azt a hibát, hogy készpénznek vesszük a számítógépes eredményeket. Ismertetőmben azonban csupán néhány kérdésre szeretném fölhívni a figyelmet. 38. A tisztelt Bíróság miden bizonnyal tisztában van azzal, hogy a természetben lejátszódó folyamatok, amelyeket a PHARE-tanulmány egy sor számítógépes modellel reprezentál, egymással szoros összefüggésben vannak. Először is szükség van a felszíni vízfolyások és vízszintek modellezésére a tározóban, a Duna főágában és a mellékágakban. A vízfolyás folyománya a durva és a finom hordalék szállítása illetve lerakása, és a felszíni víz minősége, ismét csak a tározóban, a főágban és a mellékágakban. Ezután következik a talajvíz, amelynek állapota a tározó vízszintjétől, a tározó aljzatának áteresztő képességétől, valamint a mellékágak és a főág állapotától függ. A tározó aljzatának áteresztő képessége a hordalék lerakódásának és az eltömődési hatásoknak a függvénye. A vízszint és az üledék együttesen befolyásolja a felszín alatti vízáramlást. 39. A felszín alatti áramlásokból lehet származtatni a talajvízszennyezés mozgásának modelljét. Emlékeztetnem kell a tisztelt Bíróságot a PHARE-jelentésben a talajvízminőséggel kapcsolatban megfogalmazott aggodalmakra, amelyeket tegnap idéztem. A finom hordaléknak a tározóban való lerakódása a talajvíz minőségromlásának és a talajvízpótlásnak egyik első számú meghatározója. 40. Mindeddig a fizikai rendszerről beszéltem: vízfolyásról, vízszintről, hordalékról, talajvízről. Mindezekre épülnek a biológiai folyamatok: az algák életműködése a felszíni vizekben, ami a fotoszintézisnek köszönhetően nappalonként megemeli a víz oxigéntartalmát, amit látogatásuk során Önök is tapasztalhattak, illetve éjszakánként csökkenti azt a légzés által. Itt vannak aztán a halak és a növények létfeltételei. Elnök úr, remélem, hogy a tisztelt Bíróság átlátja, milyen hatalmas feladat ezeknek az összetett rendszereknek a számítógépes modellezése, és hogy mennyi hibalehetőség leselkedik a próbálkozóra. A feltételezett értékek csekély hibája a számítás valamely pontján aránytalanul nagy hatással lehet a folyamat további menetére, és az ember könnyen kihagy a számításból fontos szempontokat, miközben egy működő modell fölállításán fáradozik. 41. Az iménti bevezető után térjünk rá a PHARE-jelentés tartalmára. Mellesleg megjegyzem, hogy a Magyarország által fölkért összes bíráló kifogásolta a PHARE-jelentés dokumentációját. Nincs elegendő információ annak megítéléséhez, hogy pontosan mit végeztek, és milyen föltevéseket tettek. Somlyódy professzor a vízminőség-modellezés világhírű szakértője, aki 301

CR 97/10, 43. old. 55

korábban a Bécs mellett székelő, közös amerikai-orosz finanszírozásban működő Alkalmazott Rendszeranalízis Nemzetközi Intézete vezetője volt. Az ő megállapítása szerint a dokumentáció “kivételesen hiányos”, és hiányoznak a meghatározások, különösen a vízminőségi almodelleké, valamint azoké a paramétereké, amelyek meghatározzák a modell működését. Így folytatja: “Ha én lettem volna a tanulmány hivatalos bírálója, visszaadtam volna a jelentést, amíg nem csatolják a szükséges információkat.”302 Nehogy a tisztelt Bíróság azt higgye, hogy Somlyódy professzorból csak magyar érzelmei beszélnek, és hogy Magyarország írásos bírósági anyagának elkészítésében való közreműködését igyekszik alátámasztani,303 lássuk, mit nyilatkozott a holland hordalék-szállítási szakértő, van Rijn professzor: “Hiányzik az öreg-Duna és a tározó duzzasztó előtti és utáni hidraulikai és hordalék-viszonyaival kapcsolatos fizikai folyamatok elemzése”, “a szerzőknek világossá kellene tenniük, hogy értik-e a szóban forgó problémát”, “a jelentés egy kissé kaotikus”.304 42. Ezek után pedig lássunk néhány konkrét példát a PHARE-modellekkel kapcsolatos problémákra. Az egyik legfontosabb terület a hordalékszállítás. Dr. Kern tegnap bőségesen szólt a durva hordalékkal kapcsolatos eredményekről. Amint már említettem, a lerakódó finomhordaléknak központi szerepe van a tároló ágyazatának eltömődésében, és a talajvíz minőségének alakításában. Ilyen finomhordalékot figyelhettek meg a víz alatti bukógátnál és Ásványrárón. A finomhordalékkal összefüggésben két fontos paramétert kell megemlíteni: azt a folyási sebességet, amely alatt a finomhordalék leülepszik a folyómederbe, és azt a folyási sebességet, amely fölött az üledék fölemelkedik a folyóágyról, és elindul lefelé, vagyis újra erodálódik. Mindkét számadat erősen bizonytalan, mivel a finom, kohéziós hordalék viselkedését még nem értjük jól. 43. Honnan vette tehát a PHARE-jelentés az általa használt két adatot? Az egyetlen föltüntetett hivatkozás van Rijn, 1989 és 1984.305 Csakhogy, amint azt a szerző maga is megerősítette, ezekben a publikációkban szó sem esik a finom hordalék említett jellemzőiről. Ismétlem tehát: honnan valók ezek a központi fontosságú adatok? 44. Azután, vajon helyesek-e ezek az adatok? Lássuk, miként vélekedett van Rijn professzor a PHARE-értékekről: “a finom üledék eróziójához szükséges kritikus sebességek túlságosan is alacsonyak lehetnek egy szabálytalan folyóágyban lerakódott, megszilárdult agyag típusú üledék esetén.” Más szóval az adatok helytelenek, és könnyen megeshet, hogy számottevően túlbecsülik a hordalék elszállítását a tározóban, a fő- és a mellékágakban. Ha pedig az elszállítás túlbecsült, akkor a fölhalmozódás szükségképpen alábecsült, legalábbis azokon a területeken, ahol az áramlási sebesség meghaladja a küszöbértékeket. 45. Mi volna hát a helyes eljárás? Van Rijn professzor egyértelműen fogalmaz: “A szükséges információkat csakis helyszíni erózióvizsgálatok útján lehet beszerezni. Ha helyszíni adatok nem állnak rendelkezésre, legalább azt meg kellene vizsgálni, hogy milyen hatással van a modellre e paraméter változása.” A nem jelentéktelen föltevések kimerítő vizsgálata igenis elvárható volna legalább oly módon, hogy különböző adatokra elvégzik a számításokat. 46. Van Rijn professzor megjegyzi, hogy “a modell-eredményeket nem könnyű értékelni, mivel nem készült vizsgálat a bemenő paramétereknek és az alapvető modellparamétereknek a számított eredményekre gyakorolt hatásáról... A szerzőknek meg kellene mutatniuk, hogy az alkalmazott modellek reális eredményeket szolgáltatnak hasonló esetekre (a modell hitelesítése).” 47. Elnök úr, leszögezhetjük tehát, hogy egy elismert független szakértő véleménye szerint, akire a PHARE-tanulmány is hivatkozik, a föltevések hibásak, a hivatkozások helytelenek, az alkalmazott módszerek nem célravezetőek voltak.

302

Bírósági akták, 9. függelék MEK, 2. kötet, 3.3. szakasz 304 Bírósági akták, 12. függelék 305 PHARE, 2. kötet, 10-28. old., 10-30. old., Ref-11. old. 303

56

48. Mi a következménye e megalapozatlan modelleredményeknek? Sok minden, de a legnagyobb aggodalomra a felszín alatti vízfolyások és a talajvízminőség adnak okot. Engedjék meg, hogy ismét a tározóban történő hordalék-lerakódásra és az ennek nyomán bekövetkező leromlásra hivatkozzam. E jelenségek talajvízminőségre gyakorolt hatását egyszerűen nem veszik figyelembe. Föltételezik, hogy a talajvíz utánpótlásának többsége a tározónak egy csekély részéről származik, ahol a számítások szerint nem várható hordalék-lerakódás. Az egyértelműen hibás lerakódási számítások alapján tehát a talajvízminőséggel összefüggő aggodalmak egy jókora körét egyszerűen nem veszik figyelembe, és nem csak a PHAREjelentés tesz így, hanem Szlovákia is. Kísérletet sem tesznek, hogy reflektáljanak Magyarország számításaira, amelyek szerint az üledék valószínűleg meg fogja változtatni az átszivárgó víz kémiai állapotát.306 Ilyen számítások nem hogy nem voltak csatolva, de szó sem esik róluk a szlovák beadványban. 49. Mint már korábban említettem, a hordalék-lerakódás fontos szerepet játszik a talajvíz utánpótlásának és minőségének kialakításában. Az üledékszámítások bizonytalanságát tovább növeli a tározó területének talajvíz-modellezése. Tudjuk, hogy az üledékmodellből levezetett áteresztést el kell osztani tízzel ahhoz, hogy helyesen kapjuk meg az aktuális talajvíz-szintet.307 Ebből a hibából kitűnik, hogy a hordalék-lerakódás és az eltömődés hatásai tízszer akkorák, mint ahogy azt a modell előrejelzi. 50. Sok egyéb dolgot is elmondhatnánk a talajvíz modellezéséről, ám időnk véges, ezért hadd hívjam föl a tisztelt Bíróság figyelmét csupán még két dologra. Olvastuk, hogy “A talajvízszintet hosszú távon egyebek mellett a mellékágak eltömődése határozza meg, amit nem vettünk figyelembe.”308 A hosszú távú hatásokat tehát egyáltalán nem lehet levezetni. Másodszor pedig arról értesülünk, hogy az ártér talajvízmodelljét nem lehetett kalibrálni, mert a mérőkutak “két kis megfigyelési övezetre korlátozódnak, ezért nem szolgáltatnak képet a teljes mellékág-rendszer állapotáról”.309 Más szavakkal a mellékág-rendszer megfigyelési hálózata nem szolgáltat reprezentatív képet, nem úgy, mint a magyar adatok,310 melyek — amint a látogatás során Önök is látták — eltömődést, talajvízszint-csökkenést és romló talajvízminőséget jeleznek. 51. A felszíni vizek minőségével kapcsolatban rövid leszek, de Somlyódy professzor részletes állásfoglalása a tisztelt Bíróság rendelkezésére áll.311 Hadd idézzek néhány megjegyzést: “A kérdéses modellrendszer kalibrálása és hitelesítése több okból nem kielégítő.” Például “a paraméterek nagy számával szemben nagyon kevés a megfigyelés (olykor nem több, mint 2-5)”, “egyáltalán nem elemeztek kellően hosszú időszakokat, amelyek kimutatnák az évszakos vagy éves változásokat”, “az eutrofizációs modell kalibrálása nem kielégítő, a hitelesítés pedig teljességgel hiányzik”. Csakúgy, mint a hordalék esetében, nem indokolják kellően a modellparaméterek választását: “semmilyen információt nem kapunk a rendkívül fontos reaerizációs koeficiensről, amely az oxigénbevitelt határozza meg”. Somlyódy professzor általános megállapítása: “Röviden, a modellek többségét nem tesztelték kellőképpen, ezért előrejelzések készítésére nem szabad őket fölhasználni.” 52. Olyan pontra érkezünk Elnök úr, ahol érdemes összefoglalnunk a PHARE-jelentésről kialakult képet. Rámutattam, hogy hiányos a dokumentáció, és olyan műszaki hiányosságok merültek föl, amelyek óriási mértékben befolyásolják a hosszú távú előrejelzéseket. Ugyanakkor a dokumentum általánosságban tisztességes hangvételű. Nem kendőzi el, hogy a modellek kalibrálására nem álltak rendelkezésre kellő pontosságú adatok, hogy a modellek kalibrálása és hitelesítése csak részben sikerült, hogy az előrejelzések korlátozott érvényűek, és hogy vannak bizonytalan pontok (bár nézetünk szerint ezeket alábecsülik és nem tárták föl a maguk teljességében). Számos ilyen megjegyzés található a Bírósági akták 13. függelékében.

306

MEK, 2. kötet, 97-99. old. PHARE, 2. kötet, 5-43. old. 308 PHARE, 3. kötet, 9-51. old. 309 PHARE, 2. kötet, 12-25. old. 310 MEK, 2. kötet, 93, 101. old. 311 Bírósági akták, 9. függelék. 307

57

53. Mit kezdjünk tehát Refsdgaard úr állításaival? Szerinte “minden fontos tekintetben átfogó és jó minőségű adatok állnak rendelkezésre”.312 A PHARE-jelentés számtalan utalása bizonyítja, hogy nem ez a helyzet. Azt állította, hogy “a modelleket nagy alapossággal kalibrálták mind a duzzasztó előtti, mind az az utáni szakaszról”.313 Saját és kiváló magyar, valamint egyéb nemzetiségű kollégáim nézete szerint ez egyszerűen nem felel meg a valóságnak. A kalibrálás nem volt alapos, a modell meghatározó tényezői esetében nem került sor a hitelesítésre, és az eredmények sok tekintetben gyengék voltak. Refsgaard úr azt állította továbbá, hogy “a modellek mára készen állnak arra, hogy vízgazdálkodási kérdésekben környezeti becsléseket készítsenek a segítségükkel”.314 Csakhogy ma találkozhattunk néhánnyal abból a számos hiányosságból, amely megkérdőjelezi ezt az állítást, nem is beszélve az üledékképződés, az eltömődés és a talajvízminőség-romlás hosszú távú folyamatairól. 54. Elnök úr, tisztelt Bíróság, Magyarország üdvözli a PHARE-jelentést, mint egy őszinte kísérletet arra, hogy megvilágítsa a C-variáns hatásainak összetett és szerteágazó kérdéskörét. Amint elmondtam, vannak hiányosságai, mégis előmozdította a hatások és az üzemeltetési lehetőségek megértését. a legtöbb területen megerősítette Magyarország környezetvédelmi aggodalmait mind az eltereléssel, mind a kárelhárító intézkedésekkel kapcsolatban. Ezek közül csak példaként: a talajvízszint315 és -variabilitás316 csökkenése, a talajvízminőség romlása,317 a mezőgazdaság számára fontos természetes altalajöntözés pusztulása,318 a halak élőhelyének pusztulása,319 a halak vándorlási útvonalainak eltűnése,320 a mellékágrendszer fokozódó pusztulása,321 fokozódó algaaktivitás és növényelszaporodás a tározóban,322 üledékképződés, a folyami halfajok pusztulása, a vízminőség romlása a duzzasztott vizekben a víz alatti bukógátak miatt, amilyet ásványrárói látogatásukkor is láttak.323 55. Az ugyanakkor egyértelmű, hogy a PHARE-szimulációk eredményei, például a vízminőségre, a finom hordalékra, a talajvízre és annak minőségére vonatkozóan, egyszerűen nem megbízhatók olyan mértékben, hogy eloszlassák a távolabbi jövővel kapcsolatos aggodalmakat. Hadd idézzem ismét Somlyódi professzort, akinek a véleményével teljes mértékben egyetértek. Ezt mondja: “A Dunára vonatkozó egységes modellrendszer kifejlesztését nagyon hasznosnak tartom abból a szempontból, hogy megérthessük és elemezhessük e komplex rendszer viselkedését... Ugyanakkor a modell jelenlegi állapotában nem alkalmas arra, hogy a vízerőmű hatásait a segítségével megjósoljuk.” 56. Elnök úr, beszédemet Somlyódy professzor záró megjegyzéseivel fejezem be. Így nyilatkozik: “Őszintén remélem... hogy a két ország szakemberei együtt dolgoznak majd a modell finomításán és további alkalmazásán, és együtt tanulmányozzák majd egy hosszú távon követhető stratégia kialakítását a kérdéses Duna-szakasz számára.” E véleményhez magam is csatlakozom. Amint Önök is látták, a számítógépes modellezés nem csodaszer. További fejlesztéssel, a helyes adatok beszerzésével és kritikai alkalmazás útján — a felek közös erőfeszítésével — ugyanakkor értékes adatokat szolgáltathat a C-variáns hatásainak integrált fölméréséhez és minden további regionális lépéshez vagy beruházáshoz. Elnök úr, tisztelt Bíróság, köszönöm megtisztelő figyelmüket. Elnök úr, kérem szólítsa Dupuy professzort. ELNÖK: Köszönöm Wheater professzor. Dupuy professzor, Ön következik. 312

CR 97/10, 47. old. CR 97/10, 43. old. 314 CR 97/10, 47. old. 315 PHARE, 1. kötet, 5.1. ábra 316 PHARE, 2. kötet, 5-44. old. 317 PHARE, 2. kötet, 7-3, 7-5. old. 318 PHARE, 3. kötet, 4-9. old. 319 PHARE, 3. kötet, 9-8. old. 320 Uo. 321 PHARE, 1. kötet, 5-16. old. 322 PHARE, 3. kötet, 8-22. old.; 1. kötet, 5-22. old. 323 PHARE, 3. kötet, 9-14, 9-19, 9-20. old; 6.18, 6.19. ábra 313

58

DUPUY úr: 8. A C-VARIÁNS IDŐRENDJE ÉS JOGELLENESSÉGE 1. Köszönöm a szót Elnök úr. Két fontos pontra kell visszatérnem, melyek a tényeket majd pedig a jogot érintik; mindkettő a C-variánssal kapcsolatos. 2. Szlovákia képzett jogi képviselőinek a C-variáns jogszerűségének megmentésére alkalmazott stratégiája fölöttébb egyszerű. Mindenekelőtt és legfőképpen a tényekre helyezik a hangsúlyt, ami abban áll, hogy kimutatják: az 1989 és 1992 közötti időszakban a magyarok által képviselt álláspontok merevsége oda vezetett, hogy a csehszlovák fél végül kényszerűségből a C-variánshoz folyamodott. 3. Ha ellenfeleink és egyszersmind barátaink ennyire ragaszkodnak az 1989-1992 tények sorrendiségéhez, annak az az oka, hogy nem tudnak meggyőző jogi érveket fölsorakoztatni. Ráadásul megcsonkítják vagy eltorzítják a valóságot. Mindezt egy kicsit közelebbről meg kell vizsgálnunk. Három lépéses megközelítést javaslok: először is nézzük meg a tényeket illető szlovák kijelentéseket, jelen esetben a C-variáns időrendje vonatkozásában (I). Ezt követően röviden térjünk vissza a C-variáns jogi szempontból történő szlovák indoklására, mert a szlovák fél erre nem tért ki részletesen (II). Ezután szeretnénk levonni a végkövetkeztetést és meghatározni az üzemeltetésből fakadó jogsértéseket, pontosabban szólva a környezetvédelmi jog sérelmét (III). I. A C-VARIÁNS IDŐRENDJE 4. Miért szükséges pontos képet kapnunk arról, hogy konkrétan mikortól folyamodott Szlovákia a Duna kizárólag szlovák területre való egyoldalú eltérítésének régi koncepciójához? Azért, mert az 1989 késő tavaszától (Magyarország fölfüggeszti a nagymarosi munkálatokat) 1992 őszéig (Csehszlovákia egyoldalúan eltereli a Duna vizét) terjedő időszakban ez határozta meg a két ország kapcsolatainak arculatát. 5. A szlovák fél, amint azt már említettem, mindenáron arra törekszik, hogy meggyőzze a Bíróságot: Csehszlovákia -- miközben a lehető legnagyobb erőbedobással dolgozott Bősön -- kitárt karral, engedményekre készen közeledett, nyitottan a "csúcsra járatás" (peak power) kérdésének tárgyában is. Azonban, ha bebizonyosodna, hogy mindeközben a csehszlovákok többé-kevésbé titokban a Duna egyoldalú, saját területükre való eltérítésére készültek, akkor romba dőlne az egész szlovák érvelés. Márpedig kétségtelen, hogy 1989-től kezdve Csehszlovákia igen komolyan foglalkozott a C-variánssal, mivel erre vonatkozóan '89 őszére a vállalkozó szellemű Hydrostav állami vállalat már pontos elképzelést alakított ki. Azt illetően pedig, hogy mikor kaptak zöld utat a megvalósításra, minden jel arra mutat, hogy ez nem 1991 júliusában, hanem legkésőbb '91 januárjában történt. Itt megint csak nem babra megy a játék, hiszen -- a tisztelt Bíróság talán emlékszik -- 1991 július 25-én ismételten sor került egy találkozóra a Felek között, s ez a találkozó sikertelenül végződött. Ha Csehszlovákia addigra már a C-variáns mellett döntött, akkor ebből az következik, hogy ez az utolsó tárgyalás csupán a magyarok megtévesztését célozta, de valójában már minden eldőlt. Ezért tehát nem kívánok részletesen visszatérni Philippe Sands barátomnak az első körben e tárgyban már ismertetett előadására324. Magyarország természetesen teljes 324

CR 97/6, 74-89 old. 59

mértékben fönntartja az akkor elhangzottakat. Jómagam megelégszem azzal, hogy válaszoljak Alain Pellet illetve Sir Arthur Watts kollégáimnak a fentieket érintő állítólagos cáfolatára. Pellet és Watts urak beszédéből három következtetést vontam le. 6. Az első a stratégiai visszavonulás. Szép rendben történt ugyan, de a tény az, hogy végrehajtották. Korábban, még az írásos vita stádiumában ezt nyilatkozták: "1991 július 25. előtt még a C-variánssal kapcsolatos előzetes terveket illető és az induló finanszírozással kapcsolatos döntésre sem került sor325." Mostanra azonban a szlovák képviselők már visszavonulót fújnak: ha továbbra is kitartanak amellett, hogy 1991 júliusa előtt semmiféle "döntés" nem született, akkor ezzel egyszersmind aláírták, hogy az előkészítő munkálatok már azt megelőzően elkezdődtek326. No persze, mondja Sir Arthur, "de csupán a lehetőségek hivatali szintű számbavétele"327; noha egyébként elismeri, hogy igenis előzetes tervezésről ("initial planning") volt szó328. Valójában Szlovákia rugalmas védekezése azon alapszik, hogy elismerik, a szlovák szövetségi kormány -- de nem a csehszlovák államszövetség -- folytatott előkészületeket és hozott előzetes döntéseket. A baj ezzel az érveléssel az, hogy a "nemzetközi jog szerint egy állam valamely szervének a magatartásáért az állam maga a felelős". Függetlenül attól, hogy ennek a szervnek a működése "nemzetközi vagy belföldi jellegű, illetve hogy az állam szervezeti hierarchiáján belül fölérendelt avagy alávetett szerepet tölt-e be". A tisztelt Bíróság minden bizonnyal fölismerte az államok jogi felelősségével foglalkozó törvénytervezet első részének 6. cikkében foglaltakat, miszerint "az állam szerve nem tekinthető önálló személynek". 7. Második következtetésem abból táplálkozik, hogy Szlovákia elismerte a magyar fél által a Bíróságnak három héttel ezelőtt bemutatott dokumentumok hiteles voltát. Konkrétan azokról a dokumentumokról beszélek, amelyekre annak érdekében történt hivatkozás, hogy alátámasszák a koncepció, illetőleg a C-variánsról szóló döntés és a finanszírozás időpontjának igen korai voltát. A szlovák fél bizonyára nem kívánja tagadni -- nem is tagadhatja -- Oblozinsky mérnök úr 1989 november 2-át követően a Pravdának adott nyilatkozatait, ahol Oblozinsky úr már hű képet fest, kijelentő mód jövő időben -- tehát nem feltételes módban -- a C-variáns megépítésének egymást követő szakaszairól329. Továbbá a szlovák fél nem tagadja azokat a hivatalos szlovák nyilatkozatokat, amelyek ugyancsak a Pravdában láttak napvilágot néhány nappal korábban s kijelentik, hogy amennyiben Magyarország nem kívánja teljesíteni kötelezettségét (azaz nem járul hozzá az eredeti terv egészének megvalósításához), akkor "a csehszlovák fél kénytelen lesz ... egy átmeneti megoldáshoz folyamodni, amely a Csehszlovák Köztársaság területére korlátozódik"330. 8. De Szlovákia nem utasítja el azokat -- az egyébként elutasíthatatlan -dokumentumokat sem, amelyekre való hivatkozásokat a magyar válasz függeléke tartalmaz. Nevezetesen a "International Law Analysis of the Possibility of Implementing the Gabčikovo Hydropower Plant as a National Investment" (Nemzetközi jogi elemzés a bősi vízerőmű országos beruházásként történő létrehozásának lehetőségéről). Emlékeztetem Önöket, hogy belső dokumentumról van szó, 1990 október 29-i keltezéssel331. Tisztelt Bíróság, kérem ne feledjék, arról a véleménynyilvánításról van itt szó, amely nyíltan kijelentette, idézem: "A Cseh és Szlovák 325

SZEK, 124. old. 5.67 bek. A. Pellet prof. úr beszéde, CR 97/9, 54. old. 327 Sir Arthur Watts beszéde, CR 97/10, 59. old. 328 Uo. 58. old. 329 MV, 3. kötet, 60. függelék 330 MV, 3.kötet, 59. függelék 331 MV, 3.kötet, 64. függelék 326

60

Szövetségi Köztársaságnak a C-variánst átmeneti megoldásként kell bemutatnia a magyar félnek". Tekintettel azokra a posztokra, amelyeket Sir Arthur korábban betöltött fölösleges volna emlékeztetnem őt arra a tényre, hogy egy ilyen jellegű dokumentumot egy jogi szervezet kizárólag a fölöttes politikai hatóságok utasítására állíthat elő, valamint -nagy általánosságban -- akkor, ha ezek a hatóságok legalábbis a döntés meghozatalának küszöbén állnak, persze ha a döntés még nem született meg. Márpedig ekkor 1990 októbert írtak. 9. Harmadik megállapításom még az előzőeknél is több fényt vet a helyzetre. Arról van szó, hogy a szlovák fél védekezésében gondosan nem vesz tudomást bizonyos bizonyító erejű okiratokról, amelyeket Magyarország korábbi előadásaiban bemutatott. Sajnos most nem áll rendelkezésemre elegendő idő ahhoz, hogy ezekből sokat kiemeljek, mint ahogy nem fogok részletesen kitérni Meciar úrnak a nyilatkozatára sem, amelyre 1990 és nem 1991 augusztusában került sor. Ebben Meciar úr utalt rá, hogy Csehszlovákia a megszabott határidőben egy "helyettesítő megoldással" kívánja biztosítani a beruházás "befejezését" (sic)332; itt csak a "nyílt titokra" -- a kifejezést a Pravdától vettem át -szeretném fölhívni a figyelmet, miszerint a Hydrostav nemzeti vállalat 1991 április 1jén meg fogja kezdeni a C-variánssal kapcsolatos építkezést, maguknak a szlovák szakértőknek a véleménye ellenére. Tisztelt Bíróság! Hogyan kezdhették el az építkezést április 2-án, ha az ezzel kapcsolatos döntést -- Szlovákia mai állítása szerint - csak '91 július 27-én hozták meg, azaz négy hónappal később? Itt valami titok lappang! A kormány döntéseit kifürkésző titkos szlovák előrelátás, amely fölött tehetséges szlovák kollégáink igen könnyen átsiklottak. 10. Valójában, tisztelt Bíróság, Szlovákia legalábbis már 1991 januárjában eldöntötte, hogy áttér a C-variáns megvalósításával kapcsolatos tervezésre; annak a változatnak a kivitelezésére, amely kezdettől fogva előnyt élvezett a vízminőségügyi szakértőknek -köztük Muchat úrnak -- benyújtott hat másik változattal szemben. Szlovákia a Cvariánst választotta, mert ez az, amelyik a leginkább megfelel az első világháború után kialakított régi elképzelésnek: sajátjaként rendelkezni a nemzetközi folyó egy részével, amelyet Csehszlovákia területi illetékességének kizárólagos gyakorlása révén irányíthat333. "Jól véssük az eszünkbe, de ne beszéljünk róla!" Vagy: a lehető legkevesebbet. Azonban a Szlovák Köztársaság kormányának harmincötödik ülésén -- egy újabb dolog, amiről képviselői megfeledkeztek -- 1991 január 17-19 között született meg a döntés az előmunkálatok folytatásáról a C-variáns jövőbeli megvalósítása érdekében. Erre nevezetesen a szlovák környezetvédelmi bizottságnak, egy kormányzati szervnek a közleményében történt utalás. A tisztelt Bíróság ennek szövegét a magyar előadás 168. sz. függelékében találja335. A határozatot azonban ekkor még maguk a szlovák hatóságok 19 környezetvédelmi föltételnek vetették alá. Márpedig a fenti bizottságnak a későbbiekben, 1993 márciusában tapasztalnia kellett, hogy ezeknek a föltételeknek a nagy részét nem mindig tartották tiszteletben336. Ami tehát a C-variáns megépítését illeti, 1991 januárját kell figyelembe venni mint a szlovák szándékok végleges megszilárdulását.

332

MV, 1.kötet, 77. old., 2.22 bek, illetve 3. kötet, 62. függelék MV, 1.kötet, 70. old. és az azt követő oldalak 335 MK, 4. kötet, 168. függelék, kiváltképp 403. old. 336 Uo. 172. függelék 333

61

Ó, majd' elfelejtettem, tisztelt Bíróság! Ha ezzel kapcsolatban netán kétségeik támadnának, könnyedén a végére járhatnak a dolgoknak. Elegendő Egil Lejon úr munkáját a kezükbe venni, hogy meggyőződjenek róla. A norvég szerzőt nemigen lehet Pozsony kárára pártoskodással gyanúsítani. A szlovák fél gondoskodásának köszönhetően a tisztelt Bíróság minden tagjának jutott belőle egy példány337. A hitelesnek tűnő időrendet a 86. oldalon találjuk, mint ahogyan a Bírósági aktákban is itt foglal helyet. Idézem: "1991 január 17.: A jelentés alapján a szlovák kormány úgy dönt, hogy megkezdi az átmeneti megoldás előkészítését, azaz a 'C-variánsét' függetlenül a magyar fél együttműködésétől, mindazonáltal nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a későbbiekben visszatérnek a Szerződéses föltételekre." 11. Mindazonáltal nem szeretném lezárni a szlovák fél tény-értelmezéséről szóló elemzésemet anélkül, hogy fölhívnám a tisztelt Bíróság figyelmét arra, hogyan torzította el Szlovákia a Bírósági akták bizonyos elemeinek pontos tartalmát. Gyakran igen finom torzításról van csupán szó, mégis megéri figyelmet szentelni ezeknek a lényeges pontokra való kihatásukra tekintettel. Arról van szó konkrétan, hogy 1992 január 8-án a szlovák miniszterelnök -- idézem Alain Pellet kollégám előadását -- "a Cvariáns fölfüggesztését" "és" a három oldalú szakértői bizottság véleményének megfontolását javasolta338. Ez az előadás azt sugallja a Bíróságnak, hogy Csehszlovákia a szakértői véleményt megelőzően, mintegy előre elfogadta a C-variáns fölfüggesztését, a gyakorlatban hozzá is járult a munkálatok leállításához és várta mit mondanak a szakértők, miközben ezek a fránya magyarok megtagadták, hogy leüljenek tárgyalni...! Nos, tisztelt Bíróság, kérem olvassák el Carnogursky úrnak Madl úrhoz intézett levelét a magyar előadás 72. függelékében339, hogy meggyőződjenek róla, szóba sem került, hogy Csehszlovákia leállítaná a C-variáns kivitelezését a három oldalú szakértői bizottság beavatkozását megelőzően. Másfelől ez nem is történhetett másképpen, hiszen a csehszlovák kormány egy 25 nappal korábbi határozatában, 1991 december 12-én maga erősítette meg a szóban forgó munkálatok folytatását340. Ezenkívül szeretném még emlékeztetni a tisztelt Bíróságot, hogy nem sokkal később, 1992 áprilisától Csehszlovákia figyelmen kívül hagyta az Európai Közösség Bizottsága alelnökének, Andriessen úrnak önmérsékletre intő figyelmeztetését. Ily módon tehát a csehszlovák fél egyáltalán nem azt a politikai megoldást választotta, hogy a munkák fölfüggesztésével megkönnyíteni igyekezett volna a szakértők munkáját, hanem ehelyett mindenkit a kész tények elé állított. Először a kibújás technikáját alkalmazta, nem pedig a tárgyalásét. Ezzel elérkeztünk a következő ponthoz: II. A C-VARIÁNS IGAZOLÁSÁT CÉLZÓ SZLOVÁK JOGI ÉRVELÉS 12. A C-variáns igazolására fölsorakoztatott ügyes szlovák előadások alapját képező jogi érvelés, amely a tényeknek oly körmönfont bemutatására épül amint azt az előbbiek során láthatták, lényegében pontosan az, aminek látszik: egyfajta meg nem nevezett szükségszerűségre való hivatkozás. Nyilvánvaló, hogy be nem vallott érvről van szó, hiszen Szlovákia jól tudja, hogy semmiféle jogi föltételt nem teljesített, ami indokolttá tette volna a szükségmegoldást. Be nem vallott továbbá azért sem, mert sem Csehszlovákia, sem pedig később Szlovákia, Magyarországgal ellentétben, nem volt 337

Egil Lejon: Gabčikovo-Nagymaros, Old and New Sins (Bős-Nagymaros: Régi és új bűnök), H & H, Bratislava, 1994, 86. old. 338 A. Pellet prof. előadása, CR 97/9, 56. old., 16. bek. 339 MK, 4. kötet, 131-132. old. 340 MK, 1. kötet, 81. old., 3.150 bek. idézi a csehszlovák miniszterelnök, Calfa úr 1992. január 23-án Antall József, magyar miniszterelnökhöz intézett levelét (a teljes levelet lásd MK, 4. kötet, 73. függelék) 62

hajlandó megtéríteni a szükségmegoldás diktálta magatartásából fakadó károkat. Végeredményben - gondoltam - amikor Sir Arthur oly keményen kiállt a tények mellett s eközben oly szerényen méltatta a jogi hátteret - a "megközelítő alkalmazásról" ("approximate application") szóló szlovák érvelés nem más mint egyfajta álszükségszerűség mínusz kártérítés. 13. A dunai felső szomszéd tehát egyfelől arról akarja meggyőzni a Bíróságot, hogy Magyarország nem volt hajlandó leülni a tárgyaló asztalhoz, míg másfelől azt igyekszik kimutatni, hogy neki magának nem volt más választása, mint -- a föltételek megközelítő betartásával -- a C-variáns elindítására térni át. Ily módon Szlovákia a saját maga számára engedélyezi azt, amit a magyar félnek nem engedett meg. Vállalja, hogy -- a szükségszerűségre való hivatkozással -- eltér a szerződési jogtól, amely nem ismeri el az "approximate application" elvét, persze erre -- szerényen -- nem utal. 14. A szlovák állítások nyomán fakadó összefüggéstelenség legfőképpen azt a zavarodottságot tükrözi, amellyel a szlovák fél igazolni próbálja -- hangsúlyozom -- az egyetlen jogi érvet, ami a C-variáns mellett szól. Tisztelt Bíróság! Azok között az iratok között, amelyek a szerződési jogot az "approximate application" elvére való hivatkozás nélkül tárgyalják, s amelyekből egy hosszú listára valót tártam a minap Önök elé, egyet kifelejtettem és ezért elnézésüket kell kérnem, mivel ez a legszámottevőbb horderejűek közül való. Az Oppenheim-Lauterpacht kilencedik kiadásáról van szó, melynek társszerzője Sir Arthur Watts. Márpedig ebben sem esik szó "approximate application"-ről -- érthető, hogy miért nem. Március 27-én, csütörtökön tartott előadásában Sir Arthur valóban megpróbált precedenst találni, hogy igazolja ezt az tételt341. És meg kell hogy mondjam, hálás vagyok neki az akkor bemutatott nagyszerű példákért. Minden ott fölsorolt példa valójában azt támasztja alá, amit magam is levontam Sir Hersch Lauterpacht véleménye alapján342, s amelyet egyébiránt soha nem állt szándékunkban "lejáratni"343 ahogyan megvádoltak bennünket, hanem ellenkezőleg, visszahelyezni saját kontextusába. Amikor a nagyrabecsült szlovák képviselő úr például arra hivatkozik, hogy a Biztonsági Tanács folytatta munkáját annak ellenére, hogy egyik állandó tagját nélkülöznie kellett, ezzel csupán azt bizonyítja, hogy Szlovákia képtelen volt a rendes egyezményes keretek közötti, sőt, ezen túlmenően, a kétoldalú együttműködésre egy olyan nemzetközi szervezettel, amely szervezet szerveinek állandóságát az alapító okirat garantálja. Ennek a szervezetnek, melyet egy multilaterális egyezmény hozott létre (ami egyszersmind alkotmányaként is szolgál), s mi több, amely univerzális jelentőségű célok megvalósításával foglalkozik folytatnia kell a munkáját függetlenül attól, hogy valamely tagja milyen magatartást tanúsít; mégpedig az általa adoptált értelmezés kollektív elfogadása érdekében. Ami az egyezményes kapcsolatot illeti, különösen ha kétoldalú kapcsolatról van szó, tárgyalásos megegyezést föltételez. Ha kicsit tovább foglalkozunk a példa elemzésével, két dolog tűnik szembe: pro primo, egy állandó tag hiányzása nem minősült az alapító okirat megsértésének; pro secundo, az alapító okirat 27. cikkelyének a Biztonsági Tanács által történt átértelmezése, melynek tényét a tisztelt Bíróság Namíbiát illetően megállapította sohasem minősült megközelítő alkalmazásnak. Sőt éppen ellenkezőleg: ez a Chartának egy bevett értelmezése, amelyért az aláíró tagállamok kezességet vállaltak. A Sir Arthur által hozott egyéb példák még inkább megsemmisítenék a szerződésben vállalt kötelezettségek megközelítő alkalmazásáról szóló érvelést, ha erre egyáltalán szükség van.

341

Uo. 10. old. valamint a köv. oldalak CR, 97/5, 32-33. old. 343 Sir Arthur Watts előadása, CR 97/11, 12. old. 342

63

A Bíróság kétség kívül érdekesnek találja, s talán meg is lepődik, ha rádöbben, hogy a tudta nélkül -- akárcsak M. Jourdain (Moličre úrhatnám polgára), aki rájött, hogy voltaképp prózában beszél -- a megközelítő alkalmazás eszközéhez folyamodott. Szlovák álláspont szerint ugyanis így cselekedett, amikor bizonyos ítéleteit az egyik fél távollétében hozta meg344. Ráadásul, ha netán valamely fél távollétében kerül sor az ülés megtartására -- s ezt meg kell említenünk --, akkor is csak az Alapszabály 53. cikkét alkalmaztuk: "amennyiben valamely fél nem jelenik meg, ... a másik ... kérheti a Bíróságot, hogy tárja elé a döntését". Tehát ebben sincsen szó megközelítő alkalmazásról. Határozottan nincsen, tisztelt Bíróság! Mert még megközelítésképpen sem lehet egy lapon említeni egy egyszerű "inter partes" típusú megegyezést egy alkotmányos intézmény működésével. Hasonlóképpen vehetnék sorra minden, a szlovák oldalon fölhozott érvet és példát, de erre nem jut időm. 15. A megközelítő alkalmazás változataként a "károk kiegyenlítése" jön szóba. Ezen a ponton két észrevételt szeretnék tenni: az egyik az, hogy ma, a szóbeli meghallgatásokat követően csakúgy, mint tegnap az írásbeli előadások keretében, Szlovákia adós maradt annak szisztematikus és releváns bemutatásával, hogy az országok belső jogrendjét tekintve nagy vonalakban ilyen szempontból kellő mértékű konvergencia figyelhető meg, s nem győzte meg a Bíróságot miszerint létezik egy ilyen általános jogi princípium. Továbbra is várjuk ennek bizonyítását. És nem fogunk ilyen bizonyítékra szert tenni az Egyesült Államok/Irán fellebbviteli Bíróság igazságszolgáltatása révén sem, amelyre Szlovákia állandóan hivatkozik mivel, amint erre már korábban fölhívtam a figyelmet, az kizárólag az iráni jogot alkalmazza345. De ilyen bizonyítással nem kevésbé szolgált Szlovákia, mint maga az ENSZ kártérítési bizottsága. Úgy érzem, joggal fűzök kommentárt e kiegészítő szervezet szakértői csoportjának véleményéhez346. Két rövid megjegyzést engedjenek meg: Elsőként azt, hogy ez a vélemény elsősorban nem az államok, hanem egyének kártérítési igényén alapszik -- "Individual Claims up to USD 100,000" (Egyéni igények USD 100,000 felső határig) -- és mint ilyenre inkább a nemzetközi vagyonjog alkalmazandó. Második észrevételemmel március 6-i megfigyelésemre szeretnék -- engedelmükkel -visszautalni347. Nem szabad összekevernünk egy másodlagos kártérítési szabályt egy elsődleges viselkedési normával. Teljességgel elfogadható, hogy létezzen egy általános szabály, amely biztosítja, hogy a saját hanyagsága folytán kárt elszenvedett fél ne legyen kártérítésre jogosult. Azonban ez nem jelenti azt, hogy legalizálni kellene az olyan aktív magatartást, amelyből fakadóan egy jogi személy büntetlenül áthághatja szerződésben foglalt kötelezettségeit az ott rögzített negatív és pozitív kitételeket illetően. Márpedig Csehszlovákia a Duna elvezetésekor ezt tette. Végezetül vizsgáljuk meg a C-variáns jogellenességét a környezetvédelmi jog szempontjából! III. A C-VARIÁNS JOGELLENESSÉGE A KÖRNYEZETVÉDELMI JOG SZEMPONTJÁBÓL 16. Eltekintve a "becsületből folytatott harctól", amelyet a bátor szlovák jogtanácsos indított, hogy mentse a C-variáns igazolását, a szlovák jogászok -- igen szerényen -hallgattak a C-variáns nemzetközi környezetvédelmi jogi vonatkozásáról. Az összesen 344

Uo. 11. old. CR, 97/5, 44. old. 346 Sir Arthur Watts előadása, CR, 97/11, 14. old. 347 CR, 97/5, 42-42. old., 24. bek. 345

64

tizenöt órás előadásból alig néhány percet szenteltek ennek a témának -- ha volt ennyi egyáltalán -- Sir Arthur Watts második előadásának a végén. 17. Tisztelt Bíróság! Jól tudjuk, a csend lehet igen jelentőségteljes. De amelyről most szó van az annál is inkább meglepő, mivel egy olyan nemzetközi közjogi kérdést érint, amely Szlovákia vezető környezetvédelmi jogtanácsosának a szakterülete. A folyóvizek méltányos és ésszerű hasznosításának elvéről van szó. A legújabb keletű verziót ebben a vonatkozásban mint egyezmény-tervezetet április 4-én fogadta el az ENSZ Közgyűlésének hatodik bizottsága, Magyarország támogatásával. Az ötödik cikkely megfogalmazása nem tér el nagy mértékben a korábbi megszövegezésektől, amelyeket a Nemzetközi Jogi Bizottság, melynek két képviselője itt ül közöttünk, különleges előadóinak javaslata alapján készítettek. Mindegyik egybehangzóan előtérbe helyezte azonban annak szükségességét, hogy az államok "méltányos" és "ésszerű" módon részesülhessenek és profitálhassanak a rendelkezésükre álló természetes vizekből, és ugyanilyen módon óvják azokat. 18. A második különleges előadó harmadik jelentésében nagyszerűen föl is vázolta a kapcsolatot az említett jogszabály és az államok szuverén egyenlőségének szabálya között. Megjegyezte, joggal, hogy ez az, ami szilárd pozíciót kölcsönöz a szokásjog keretein belül348. Fölhívta a figyelmet arra is, hogy jelentése jól ismert joggyakorlaton alapszik, mégpedig az Állandó Nemzetközi Bíróság gyakorlatán a Nemzetközi Odera Bizottságnak349 valamely folyó menti országok "érdekközösségére", illetve a közöttük létrejövő "tökéletes jogi egyenlőségre" vonatkozó hatáskörét illetően. 19. Az igazságos hasznosítás szabálya tehát, tisztelt Bíróság, 1977-től kezdve szilárdan gyökerezett a szokásjogban, s mint ilyet 1997-től a felek által ugyanabban az évben megkötött szerződés 15-ös illetve 19-es cikkének értelmezésekor is figyelembe kell vennünk. Emellett ráadásul ez az igazságos hasznosításról szóló szokásjogi szabály igen pontosan megtalálható az 1976-os határmenti vizekről szóló egyezményben is. Ezen egyezmény 3. cikkének 2. bekezdése explicite úgy rendelkezik, hogy a felek a határmenti vizekre fele-fele arányban jogosultak.350 És ez az igazságos hasznosításról rendelkező szabály, amely itt a szerződéses meghatározásban szerepel, s amely a maga módján magába foglal minden egyéb, a nemzetközi vizek kezelésével és azok környezetével kapcsolatos jogszabályt, a C-variáns alkalmazásának pillanatában eleve érvényben volt. 20. Hogyan fér tehát össze az "igazságos" és "ésszerű" fölhasználásnak ezzel az elvével az, hogy egy ország egyoldalúan, saját hasznára eltérít egy nemzetközi folyót, hogy aztán "ahogy kedve tartja" 40 kilométerrel följebbre helyezze annak folyását -- amint azt március 27-én351 a nagyrabecsült szlovák jogász úr állította? Hogyan képzelhetik, hogy az igazságos fölhasználás szabályával nem ellenkezik az, ha először elismerik, hogy Magyarországot, mint ahogy Szlovákiát is, megilleti a Duna vizének a fele, majd később évi átlagban mintegy 80-90 %-át terelik el, idestova csaknem öt éve? Hogyan tarthatják "méltányosnak" és "ésszerűnek" azt, hogy az öreg Dunán lévő olyan révek mint Ásványráró egyik napról a másikra víz nélkül maradnak, vagy hogy megfoszthatják a folyón fekvő másik országot a további hajózás lehetőségétől? Vajon azt jelenti-e betartani az igazságos és ésszerű hasznosítás szabályát, hogy évente több millió KWH energiát termelnek anélkül, hogy annak akár a legcsekélyebb hányadát is 348

St. Schwebel, Third Report on the Non-navigational Uses of International Watercourses (A nemzetközi vizek nem hajózás céljára történő felhasználása - Harmadik jelentés), Doc. A/CN.4/348/, 1981. december. 11., 41. bek. 349 C. P. J. I. A-széria, 23. sz. (1929), 27. old. 350 MK, 3. kötet, 19. függelék, 228. old. 351 CR, 97/11, 23. old. 65

átengednék az alsó szomszédnak? S hogyan lehet még ezek után azt állítani, hogy a fenti elvet nem hágták át, amikor az alsó folyami szomszéd felé áramló összes víz fölötti kizárólagos irányítás jogát egyoldalúan a magukénak kiáltották ki, és ily módon egyedül vették át a folyó irányítását? És lehet-e komolyan ellene vetni a fentieknek mondván, hogy Magyarország ebbe beleegyezett, mint ahogyan azt a minap a szlovák képviselő úr tette? 352 Nem, tisztelt Bíróság, Magyarország nem adta beleegyezését. A magyar fél egy közös, integrált beruházás kivitelezését hagyta jóvá, a két folyóparti ország közös ellenőrzése mellett és nem pedig egy nemzetközi folyó túszul ejtéséhez adta hozzájárulását! 21. További hasonló dolgokat lehetne kimutatni hasonló okok folytán, tisztelt Bíróság, a többi jogszabály kapcsán is, melyekről túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a szerződés megkötésekor (melynek a C-variáns állítólag a "megközelítő alkalmazása") a szokásjognak az alapját és immáron részét képezték. Ide tartozik természetesen a határok közötti károk megelőzésének alapvető szabálya353 vagy az a nem kevésbé jelentős elv, amelynek tárgya "a területeket nem károsító hasznosítás"354. Ezek alkotják a stockholmi nyilatkozat 21. elvének alapját, amelyről szükségtelen elmondanom, hogy azt Önök, tisztelt Bíróság, a legutóbbi szakvéleményükben hogyan értelmezték. S nyilvánvaló, hogy itt említhetnénk a nemzetközi folyók mentén elhelyezkedő országok általános együttműködési kötelezettségét is355. Ez a kötelezettség továbbiakat von maga után: így az értesítésről és az előzetes konzultációról szóló kötelezettséget356, amelyeket a C-variánst illetően Csehszlovákia, majd pedig Szlovákia szintén figyelmen kívül hagyott, annak ellenére, hogy ezt több ízben tagadta. Ezeket a szabályokat tehát szintén a szokásjogra való tekintettel kellett volna az országoknak figyelembe venniük, ami már önmagában is bőségesen elegendő, ezt a szerződésekben foglaltak csupán kiegészítik. Mivel Szlovákia elismeri, hogy részt vett az 1977-es szerződésben, amely mellesleg még mindig érvényben van, nyilván szükségtelen újfent emlékeztetni a tisztelt Bíróságot, hogy az egész 1977-es szerződés alapját éppen az együttműködés képezte, mint ahogyan az 1976 május 31-én aláírt, a határmenti vizekről szóló egyezmény 3. cikkének is ez volt a fundamentuma. Ennek a cikknek, melynek alapjául teljes mértékben a kölcsönös megállapodás (3. cikk, 1. bek. a)), a kölcsönös tájékoztatás (1. bek. c)) és a vizek irányítására vonatkozó mindennemű kezdeményezést megelőző előzetes tárgyalás (1. bek. d)) elve szolgált... 22. Ami pedig két, az 1977-es szerződés hatályba lépésénél minden bizonnyal újabb keletű környezetvédelmi jogszabályt illet, nevezetesen a környezetvédelmi hatástanulmány elvégzését előíró, illetőleg a körültekintés elvének gyakorlását sürgető jogszabályokról van szó, annak ellenére, hogy ezek már a kármegelőzési kötelezettségből is egyenesen következnek, szeretnék Philippe Sands barátom idevágó tegnapi észrevételeire visszatérni. 1991-től ezeknek a magatartási normáknak a betartása jogilag együtt jár a szerződés 15-ös illetve 19-es cikkének alkalmazásával, amelyről a szlovák fél ma azt állítja, hogy a C-variáns a megközelítő alkalmazása. Azonban íme, mit olvasok a C-variánsról 1990. szept. 14-i keltezéssel a szlovák víz- és erdőgazdálkodási miniszter által összehívott, a hét javasolt változatot vizsgáló szakértői gyűlés jegyzőkönyvében (a C-variáns beruházás vitájáról van szó): "meg kell említenünk, hogy ezt az alternatívát igen szűkszavúan és felületesen tárgyalják és még

352

Lásd Sir Arthur Watts előadása, CR, 97/11, 23. old. MK, 6.56-6.69 bek. 354 MK, 7.45-7.56 bek. 355 MK, 6.70-6.81 bek. 356 MK, 7.57-7.65 bek. 353

66

az érdekelt munkások sem találják meg egykönnyen a teendőiket e szerint a változat szerint"360. 23. Aggasztó ez az észrevétel, különösen mivel tudjuk, hogy a C-variáns megvalósításáról szóló végleges döntés nem egészen négy hónappal ezt követően született. Ami persze igen kevés időt hagyott egy, a nevéhez méltó hatástanulmány elvégzésére. 24. Nem kívánom tehát azzal untatni a tisztelt Bíróságot, hogy tovább sorolom az egyezményeket, amelyekkel a C-variáns eklatáns módon ellenkezik. Újra föl kellene sorolnom mindazokat, amelyekre a tegnapi nap folyamán Alexandre Kiss361 és Philippe Sands362 kollégáim hivatkoztak; én megelégszem a hivatkozással. Tisztelt Bíróság! Nyilván Önök is látják, hogy annyi jogsértés merül föl a C-variáns kapcsán, hogy az előadáshoz -- ha nem is rangsort kell fölállítani -- legalábbis komolyan válogatni kell közöttük, noha önmagában egy is elég volna a szabálysértés megállapításához és, következésképpen, Szlovákia felelősségre vonásához. Köszönöm. ELNÖK: Megköszönöm Dupuy professzor előadását. Valki professzoron a sor. A ford. megj.: A lábjegyzetekben biz. számok hiányoznak az eredeti dokumentumból; az eredeti számozást követtem.

Valki professzor: Köszönöm, Elnök úr. 9.

A 27. CIKK ÉS A JOGVITA RENDEZÉSE

Elnök úr, tisztelt Bíróság! 1. McCaffrey és Pellet professzor urak észrevételeire fogok választ adni az 1977es Szerződéssel kapcsolatban felmerült jogvita rendezési folyamatára vonatkozóan. Előadásukban azt állították, hogy Magyarország nem törekedett a 27. Cikk által előirányzott eljárás alkalmazására, valamint, hogy ez eleve kizárta Magyarország számára a Szerződés felbontásának lehetőségét.363 Érvelésük teljes mértékben tarthatatlan. Először is azért, mert a Felek a valóságban szinte minden politikai szinten igyekeztek a vitára megoldást találni a 27. Cikknek teljesen megfelelő módon. Másodszor, mert a 27. Cikk szabályszerű alkalmazása nem jelentett volna sem eljárásbeli, sem tartalmi különbséget. Harmadszor pedig azért, mert a 27. Cikk nem állapított meg egyértelmű és részletes eljárást, nem zárta ki az egyezség egyéb formáit, beleértve a jelen Bírósághoz való folyamodást. A professzor urak törekvése, hogy 27. Cikkből ügyet csináljanak nem más, mint elterelő hadművelet vagy -- hogy nagybecsű

360

MEK, 3. kötet, 50. függelék, 171. old. CR, 97/12, 23-25. old. 362 Uo. 65-70. old. 363 CR 97/7, 50-52.old., CR 97/10, 21.old 361

67

angol kollégáim angol kifejezésével éljek -- "füstölt hering", egy olyan nem veszélyeztetett halfajta, amelyről a jelen tárgyalások során is szó esett. 2. A 27. Cikk a jogviták rendezéséről rendelkezett, először a kormányképviselők, majd a Szerződő Felek kormányai szintjén.364 3. A kormányképviselők, más néven Meghatalmazottak voltak a legfőbb felelősei a gátrendszer építésével és üzemeltetésével kapcsolatos két állam közötti koordinációnak. Feladatuk fontos, ám alapvetően menedzseri természetű volt. A jogviták rendezése csak egyike volt annak a számos funkciónak, amelyet betölteni hivatottak voltak, és ez a szerep szorosan kapcsolódott egyéb funkcióikhoz. 4. A Meghatalmazottak semmiképpen nem álltak kormányaik tagjai felett. A felelős miniszter vagy miniszterhelyettes rangja mindkét országban a Meghatalmazottnál jóval magasabb tisztségnek számított. McCaffrey professzort hallgatva az lehet az ember benyomása, hogy a két Meghatalmazott valahol a mennyekben tartózkodott, magasan kormánya felett. A professzor szerint a két Meghatalmazott ún. „közös együttműködési mechanizmust” 365 alakított ki. Úgy gondolom, enyhe túlzás két ember rendszeres értekezleteit „mechanizmusnak” nevezni. Bármit is jelentsen ez, a 27. Cikk mindenesetre nem állapított meg semmiféle mechanizmust. Csak annyit szabott meg, hogy bármilyen probléma esetén a felek kötelesek egymással tárgyalásokat folytatni. Ezenkívül meghatározta azokat a legfőbb kormánytisztviselőket, akiknek a tárgyalások vonatkozásában kezdeti felelőssége volt. Azonban csak kezdeti felelősségről van szó, hiszen a 27. Cikk nem zárta ki, hogy egyéb kormányhivatalnokok is részt vegyenek a menet közben felmerülő problémák megoldásában. Ha mondjuk a felelős miniszternek kétségei merültek föl a Project megépítésével kapcsolatban, nem vehette volna föl a telefont, hogy közvetlenül lépjen érintkezésbe miniszter kollégájával? Köteles volt a miniszter aggályát először a Meghatalmazottakkal megvitatni? Nyilvánvalóan nem. Ha nem a gátrendszer beindításával kapcsolatban merült fel gond, hanem tanulmányok, környezetvédelmi szabványok vagy tervezési kérdések kapcsán, nem számított kivételesnek, hogy magasabb szinten foglalkozzanak vele, olyan szinten, amely nem állt közvetlen kapcsolatban a gátrendszerrel. A gyakorlatban így működött a rendszer. 5. Amikor Magyarország felfüggesztette a munkálatokat Nagymarosnál és Dunakilitinél, Csehszlovákia nem tiltakozott az ellen, ahogyan ezt Magyarország megtette. A jelen eljárás kezdetéig Csehszlovákia egyszer sem tiltakozott azért, mert Magyarország nem alkalmazta a 27. Cikkben előírt eljárást. 6. A vita rendezésének céljából a meghatalmazottak, államtitkárok, miniszterek és kormányfők 1989 és 1991 között párhuzamos találkozókat tartottak. A Meghatalmazottak például 1990. májusában366, szeptemberében és októberében367 találkoztak, ám semmilyen eredményre nem jutottak. 7. Az 1990. októberi találkozót követően a magyar miniszterelnök a másik miniszterelnöknek címzett levelében leszögezte, hogy a Meghatalmazottak közötti kétoldalú tárgyalások „holtpontra jutottak”. Javasolta, hogy a tárgyalásokat magasabb, kormányközi szinten folytassák.368 Az 1991. februári kormányközi tárgyalások előkészítésére a magyar Meghatalmazott az 1977-es Szerződés közös felbontásáról 364

MK, 3. kötet, 248.old. CR 97/7, 50-52.old. 366 MK, 3.111 bek. 367 MK, 4. kötet, 37. Függelék 368 MK, 4. kötet, 40. Függelék 365

68

szóló szerződéstervezetet küldött a másik Meghatalmazottnak.369 Csehszlovákia ekkor sem tiltakozott az eljárás ellen, nem hivatkozott a 27. Cikkre. 8. McCaffrey professzor a 27. Cikkben elrendelt vitarendezési eljárást „egyszerű és könnyen elindítható” folyamatként jellemezte.370 Felmerül a kérdés: akkor Csehszlovákia miért nem alkalmazta? Az előirányzott eljárás valóban egyszerűnek tűnt, ám alkalmazását felváltották a két államnak a vita rendezésére irányuló gyakorlati erőfeszítései. Kénytelenek vagyunk feltenni a kérdést: mi ellen is tiltakozik Szlovákia a 27. Cikk felemlítésével? 9. McCaffrey professzor úgy hivatkozott a 27. Cikkre, mintha az hatékony megoldást nyújtana a vita rendezésére, mint például a harmadik fél általi rendezés. Ha az 1977-es Szerződés úgy rendelkezett volna, hogy a Beruházással kapcsolatos bármilyen vitával a Nemzetközi Bírósághoz kell fordulni, egy valódi vitarendezési „mechanizmus” indult volna el, és ebben az esetben állításuknak lenne némi alapja. Ám akkoriban a szocialista országok nem fogadták el a Nemzetközi Bíróság joghatóságát vagy bármely más harmadik fél általi rendezés kötelező érvényét. Ilyen rendelkezést tehát egészen az 1980-as évek végéig nem is lehetett volna szerződésbe foglalni. Ezért van az, hogy ez a szerződés és a szocialista országok által kötött egyéb szerződések ugyanazt a megoldást tartalmazták: a vitát a vitás felek hatáskörébe utalták. 10. Azonban, mint már említettem, a 27. Cikk megléte nem zárta ki az ettől eltérő vitarendezési eljárásokat. A Felek szabadon megválaszthatták az általuk szükségesnek vélt eljárásmódot, amit a jelen jogvita során meg is tettek. 11. McCaffrey professzor azt mondta, hogy „a 27. Cikk hatásköre korlátozott volt, a Szerződés felülvizsgálatát nem tette lehetővé, mint azt Magyarország állította”. McCaffrey professzor úgy értelmezte a magyar Perösszefoglalást, mintha az az egyoldalú felülvizsgálat jogára hivatkozott volna. A Perösszefoglalás azonban egyáltalán nem állította, hogy a 27. Cikk egyoldalú felülvizsgálatról rendelkezett volna. A magyar Perösszefoglalás egyértelműen leszögezte, hogy a 27. Cikk „pontosan a kormányküldöttek vagy a Szerződő Felek kormányai között közös megegyezéssel történő felülvizsgálatra” utalt. 12. McCaffrey professzor a magyar perbeszédek egy másik következtetését is félreértelmezte, majd elégedetten cáfolta a félreértelmezett tételt. Álláspontja szerint Magyarország azt állította, „hogy Csehszlovákiának gyakorlatilag vétójoga volt a Beruházással kapcsolatos minden olyan módosításra vonatkozóan, amelyet Vétó kétoldalú kapcsolatokban? Igen Magyarország szükségesnek ítélt”.371 valószínűtlen. Magyarország éppen az ellenkezőjét állította: Magyarország azt mondta, „hogy a 27. Cikkre vonatkozó szlovák érvelés azt sugallja, hogy Csehszlovákiának vétójoga volt”.372 Magyarország arra a tényre hivatkozott, hogy amikor aggályok merültek fel a Beruházás környezeti következményeit illetően, Prága vagy Pozsony reakciója mindig az volt: előbb építkezzünk, később vizsgálódjunk. Magyarország köteles volt mindaddig folytatni a Beruházáson való munkálatokat, amíg meg nem szerezte Csehszlovákia beleegyezését a módosításra. A környezetvédelmi aggályok komolyan vételének elutasítása Csehszlovákia részéről semmiképpen sem minősül vétónak. A munkálatok felfüggesztéséről és a nagymarosi gát elhagyásáról

369

MK, 4. kötet, 45. Függelék CR 97/7, 51. old. 371 CR 97/7, 51. old. 372 CR 97/4, 20. old, (kiemelés tőlünk). 370

69

szóló döntés szintén nem tekinthető vétónak, ellentétben McCaffrey professzor állításával373. 13. A McCaffrey professzor által felsorakoztatott érvek között a legmeglepőbb az volt, miszerint a 27. Cikkben rögzített eljárás megakadályozta volna Magyarországot abban, hogy szükséghelyzetre hivatkozzon, még akkor is, ha a magyar tudományos és környezetvédelmi aggályok jogosak voltak. McCaffrey professzor állítása szerint a 27. Cikkben rögzített eljárás megfelelő eszközt biztosított a Feleknek arra, hogy a Beruházás terveit egyeztessék az alakuló környezetvédelmi ismeretekkel. 1989-ben Magyarország ahelyett, hogy aggályait a fenti „mechanizmus” szerint a Meghatalmazottak elé terjesztette volna, felfüggesztette a munkálatokat Nagymarosnál, miáltal megszegte az 1977-es Szerződést.374 Elnök úr, az az érvelés, miszerint Magyarország lépései jogellenesek lettek volna, amiért nem a 27. Cikk szerint járt el, teljes mértékben megalapozatlan. Szlovákia a formaiságot a tartalom elé helyezi. 14. „A 27. Cikk létezett, de Magyarország nem vett róla tudomást. Pont.” Ez volt McCaffrey professzor végkövetkeztetése.375 A mi összegzésünk a következő: Először: a 27. Cikk létezett, és a gyakorlatban mind Magyarország, mind Csehszlovákia igyekezett a vitát az ebben előírt módon rendezni. Másodszor: Csehszlovákia soha nem tiltakozott amiatt, hogy bármelyik Fél nem alkalmazta a 27. Cikkben rögzített eljárást. Harmadszor: alkalmazását.

A 27. Cikk nem zárta ki egyéb vitarendezési eljárások

Negyedszer: Csehszlovákia maga sem alkalmazta a 27. Cikket, mielőtt egyoldalúan bevezette volna a C-variánst. 15. Elnök úr, mielőtt felszólalásom végére érnék, engedje meg, hogy röviden válaszoljak Sir Arthur Watts egy esetleges EC beavatkozásra vonatkozó állítására.376 Felmerült annak kérdése, vajon elfogadták-e a Felek 1992. májusában Andriessen úrnak, az Európai Bizottság alelnökének egy független szakértőkből álló bizottság vezetésére vonatkozó javaslatát azzal a céllal, hogy a Feleket vitájuk rendezésében segítsék. Amint azt pár héttel ezelőtt említettem, Magyarország feltétel nélkül elfogadta ezt az ajánlatot.377 A magyar külügyminiszter levelének eddig hiányzó eredeti példányát azóta csatoltuk a Nyilvántartáshoz. Sir Arthur állításával szemben Csehszlovákia azonban nem fogadta el a felkínált ajánlatot. Míg a csehszlovák külügyminiszter látszólag pozitív választ adott Andriessen úrnak, ezzel egy időben közös levelet fogalmazott meg a Felek nevében az alelnök számára. Ez a levél egyebek között a következő mondatot is magában foglalta: „A Bizottság értékelésének eredménye nem befolyásolja az 1977-es Szerződésből származó kötelezettségek módosítását vagy felmondását.”378 Ezt kellett volna a két külügyminiszternek aláírnia.

373

CR 97/7, 52. old. Uo., 49., 51. old 375 Uo., 52. old. 376 CR 97/7, 55. old. 377 Lásd MV, 3. kötet, 89. Függelék 378 SZK, 4. kötet, 108. Függelék, 315. old. 374

70

16. Elnök úr, kíváncsi volnék, milyen segítséget nyújthatott volna a Bizottság a Feleknek, ha tevékenységének eredménye nem lehetett befolyással az 1977-es Szerződésből származó kötelezettségekre. Tehát Andriessen úr ajánlatát Csehszlovákia a közös levél megfogalmazásával elutasította. Elnök úr, tisztelt Bíróság, köszönöm figyelmüket. szíveskedjenek szólítani Crawford professzort.

Kérném Önöket,

Az ELNÖK: Köszönöm, Valki professzor. Crawford professzor, kérem, tartson szünetet előadásában 11:30 körül, vagy nem sokkal később. CRAWFORD professzor: Igen, uram.

10. AZ 1977-ES SZERZŐDÉS - A SZERZŐDÉS TELJESÍTÉSÉNEK MEGTAGADÁSA, FELBONTÁSA ÉS A JOGUTÓDLÁS KÉRDÉSE Elnök úr, tisztelt Bíróság: AZ 1977-ES SZERZŐDÉS FOLYAMATOS HATÁLYÁBÓL SZÁRMAZÓ KÖVETKEZMÉNYEK 1. Az 1977-es Szerződés folyamatos hatályának kérdése vitathatatlanul központi szerepet tölt be a jelen perben. Ha a Szerződés hatályos, Magyarország köteles megépíteni a nagymarosi gátat és csúcsteljesítményű rendszert működtetni függetlenül attól, hogy a dunakiliti erőmű beindul-e vagy sem. Március 27-én csütörtökön a Bíróság meghallgatta Pellet professzort, aki a tőle megszokott egyértelmű és vehemens módon vázolta a még mindig hatályos Szerződésből származó következményeket.379 Ha az 1977-es Szerződés hatályban van, akkor Magyarország köteles gyorsított tempóban megépíteni a nagymarosi gátat, befejezni a munkálatokat Dunakilitinél, csúcsüzemben üzemeltetni a nagymarosi erőművet, és akkor, ha Magyarország teljesítette az összes szlovák követelést, ha megfizette Szlovákia összes, a C-variáns megépítéséből származó költségét, beleértve a II. fázist, akkor üzembe helyezheti a nagyobb gátat Dunakilitinél, a dunacsúnyi műtárgyakat elárasztva, amelyek költségét addigra Magyarország megfizette. Mindez Dr. Tomka állítása szerint megoldást nyújtana a vita rendezésére.380 Pellet professzor szerint ez a logikus és elkerülhetetlen következménye annak, hogy a Szerződés még mindig hatályos. 2. Sok mindent lehetne erre válaszolni, ám a lényeg igaz. Ha az 1977-es Szerződés hatályban van, Magyarország köteles megépíteni a nagymarosi gátat. Környezetvédelmi hatástanulmány elkészítése nélkül. Figyelmen kívül hagyva a következményeket. Nincs kiút. Ha a Szerződés hatályos, a nagymarosi gátat meg kell építeni. 3. Érintőlegesen megemlíteném az új építési program Pellet professzor által elképzelt magas szintű bírói felügyeletét. Pellet professzor ugyanis nem elégszik meg a Bíróságnak a Külön megállapodás 5. Cikk, 3. bekezdése értelmében a jogvita végleges lezárulásáig biztosított folyamatos joghatóságával, hanem folyamatos bírói felügyeletet kér Magyarország nagymarosi építkezésénél, a Bíróság nukleáris próbarobbantások perében hozott híres állásfoglalásának 63. bekezdése mintájára.381

379

CR 97/11, 43-48. old. CR 97/7, 17-18. old. 381 CR 97/11, 47-48. old. 380

71

Emlékezetem szerint Pellet professzor korábban nem volt ennyire buzgó híve a 63. bekezdésnek.382 Most azonban a hívek őszinte lelkesedésével említi ugyanezt. A Bíróságnak tehát sorozatos helyszíni vizsgálatokat kellene tartania, minden bizonnyal megfelelő módon sisakkal felszerelkezve, miáltal a múlt heti látogatás csak előzetes szemlének tekinthető. 4. Elnök úr, tisztelt Bíróság, amennyiben ez a következménye annak, hogy a Szerződés hatályban van, akkor erős annak sugallata, hogy a Szerződés nem hatályos. Természetesen úgy tartják, hogy fiat justitia ruat coelum, legyen igazság bármi is legyen annak következménye, a szerződéseket be kell tartani, bármivel járjon is. Igaz ugyan, hogy alapvető emberi értékekkel szemben a következetes érvelésnek másodlagos szerepet szabad csak betöltenie. Ám itt egy olyan beruházásról van szó, amelynek hatásait senki nem tudná magasztalni, hacsak nem áll igen szoros kapcsolatban a szlovák oldallal, enyhíteni viszont igen. Sir Arthur Watts állítása szerint építési szerződésről van szó. Építési szerződések, ha megfelelő módon teljesítik őket, eredményezhetnek ugyan szerzett jogokat, de mint szerződés korántsem felbonthatatlanok. Ezenkívül végrehajtásukat időről időre összhangba kell hozni a hatályos általános jogszabályokkal. A SZERZŐDÉS FELBONTÁSA: A C-VARIÁNS 5. A háttér ismertetése után rátérnék a Feleket megosztó konkrét kérdésre, a szerződés felbontásának kérdésére. Sands úr végigvette a szerződésbontás jogi alapjait abban a sorrendben, ahogyan azokra a Felbontási Nyilatkozat hivatkozott.383 Ezért én nem ismétlem meg az általa elmondottakat. Ehelyett a felbontás kérdését az 1992. májusától egyetlen meghatározó tény szempontjából kívánom vizsgálni, ami nem volt más, mint a C-variáns küszöbön álló veszélye. 6. Ez legalább négy szempontból kapcsolódik közvetlenül a Szerződés felbontásához, és a Szerződés összes egyéb hiányosságával, az összes többi szerződésszegéssel, a körülményekben bekövetkezett összes változással együttesen egy olyan helyzetet hozott létre, amiben a Szerződés egyszerűen nem létezhetett tovább. Az 1977-es Szerződés és a valós világban 1989-1992 között történt események ütközése következtében a Szerződés nem maradhatott fenn. Mindannyian tiszteljük az életet, és ennek a Bíróságnak különösen tiszteletben kell tartania a szerződések életét. Elérkezik azonban az az idő, amikor ki kell mondani, az élet véget ért, és szembesülni kell a tényekkel. 7. Azt mondtam, hogy a C-variáns négy különböző szempontból kapcsolódik a Szerződés felbontásához. Hadd vázoljam röviden, milyen szempontokról is van szó: • Először is, a C-variáns szerződésszegés eredménye. Amint elfogadjuk azt, hogy a C-variáns nem volt sem átmeneti, sem ideiglenes, hanem a Duna állandó és egyoldalú megszerzése egy másik helyen és eltérő káros hatásokkal, egyenesen következik, hogy a Szerződés megszegésének volt az eredménye, beleértve a 15., 19. és a 20. Cikket. Még ha feltételeznénk is, hogy Magyarország szerződésszegést követett el, amit egyébként nem tett, akkor is joga lett volna a Szerződést felbontani Csehszlovákia szerződésszegése miatt. Ez egyértelmű a Bécsi Egyezmény 60. Cikkelye alapján. 382

Kérelem a helyzet vizsgálatára (Új-Zéland kontra Franciaország), Nemzetközi Bírósági Jelentések (I.C.J. Reports) 1995, CR 95/21 30-46. old. 383 CR 97/5, 69-81. old.; CR 97/6, 10-17.old. 72

• Másodszor, a C-variáns szükségessé tette a szerződés felbontását. A Cvariáns volt 1992. májusában az elsőrendű fontosságú tény egy másik ténnyel kiegészítve, miszerint Csehszlovákia a folyó elterelésével szerződéses jogot érvényesített. Magyarországnak kényszerű szükségszerűségből kellett véget vetnie ennek az ürügynek. És ez párosult az Eredeti Tervvel kapcsolatban felmerült kifogásokban rejlő eredeti szükségszerűséggel - szükség szükségre halmozódott. • Harmadszor, a C-variáns felért az Eredeti Terv teljesítésének megtagadásával, valamint egy, a folyó felső szakaszán létesítendő egészen eltérő terv egyoldalú és végleges elfogadásával. Mucha úr helyesen értelmezte, amikor „pótmegoldásnak” nevezte; Mucha úr megértette a lényeget. Egy olyan szerződés, amelynek teljesítését az egyik fél megtagadja, és amelyet a másik fél szabályszerűen felbont, nem maradhat fenn. • Negyedszer, a C-variáns volt a legfontosabb azon változtatások sorában, amelyek együttesen alapvető fordulatot hoztak a körülményekben az 1977-es Szerződésben jövendölt körülményekhez képest. 8. Az 1992. májusára kialakult helyzet jogi következményei többféleképpen is megfogalmazhatók, úgymint: szükséghelyzet, szerződésszegésből származó szerződésbontás, alapvető változás, szerződés teljesítésének megtagadása. A lényeget a teljesítés lehetetlenné válásával lehetne kifejezni, ezenkívül a nemzetközi jogban ezt követően bekövetkezett fejlemények is relevánsak a Sands úr által oly világosan kifejtett okok miatt. Bármilyen kifejezést használjunk is, a mögöttes valóság egyértelmű, és elegendő alapot nyújtott a Szerződés felbontására. A SZLOVÁK FÉL ELLENÉRVEI (a) Szerződésszegés 9. Melyek voltak Szlovákiának a fenti álláspontra vonatkozó érvei az első szóbeli forduló során? A szerződésszegés kérdésével kezdem. Kevés azonban a mondanivaló. Szlovákia nem tagadja, hogy egy szerződést szerződésszegés esetén felbonthat az egyik fél, még akkor is, ha maga is szerződésszegést követett el. Szlovákia csak azt utasítja el, hogy a C-variáns a Szerződés megszegését jelenti. A Magyarország által előadott érvek miatt a C-variáns anyagi szerződésszegés, bár fennálltak ezen kívül egyéb szerződésszegések is. Erről a pontról igazán nincs több mondanivaló. Az eseményt követően feltalálták a megközelítő alkalmazás valószínűtlen tételét annak a nyilvánvaló következménynek az elkerülésére, hogy a C-variáns, amely elismerten nem volt és nincs a Szerződéssel összhangban, szerződésszegésnek minősüljön, amely esetben a Szerződés felbonthatóvá válik. Amint elvetjük a hozzávetőleges alkalmazás tételét egyenesen következik, hogy a Szerződés felbontása érvényes volt. Ha a C-variáns szerződésszegés volt, anyagi szerződésszegésnek minősül. Elnök úr, talán most lenne a legalkalmasabb szünetet tartani. Az ELNÖK: Köszönöm, Crawford professzor. A Bíróság 15 percre felfüggeszti a tárgyalást. A Bíróság 11:25-től 11:55-ig szünetet tart. Az ELNÖK: Foglaljanak helyet. Crawford professzor.

73

Crawford professzor: Köszönöm, Elnök úr. A szünet előtt a Szerződés felbontásával kapcsolatos különböző szlovák érveket tárgyaltam. Most rátérnék a második érvre, amely a szükségszerűség kérdésére vonatkozik. (b) Szükségszerűség 10. A szükségszerűség kérdésével kapcsolatban Dr. Kern ismét előadta az Eredeti Terv valószínűsíthető hatásait. Gorove asszony rámutatott, hogy 1989 előtt ezeket a hatásokat mellőzték, alulértékelték és nem értették megfelelően, és ezt megelőzően nem készült a Beruházás hatásairól egységes felmérés. Sands úr előadta, hogy az adott körülmények között és tekintettel a nemzetközi jog hatályos szabályaira, Magyarországnak joga volt a Beruházás különböző aspektusain folyó munkálatokat felfüggeszteni, majd befejezni. 11. Ezek az érvek a teljesítéssel kapcsolatos állami felelősséget érintik, ezzel szemben én a szerződés felbontásával foglalkozom. Magyarország a Szerződés felbontásakor a szükségszerűség tényére támaszkodott, és Pellet professzor két kritikus észrevételt tett erre vonatkozóan. 12. Pellet professzor első kifogása az volt, hogy a szükségszerűség az ILC jogszabálytervezet 33. cikkely meghatározása szerint minden esetben ideiglenes fogalom, a szerződésbontás viszont végleges. Ezért állítása szerint a szükségszerűség nem igazolhat egy olyan tettet, amely állandó következményekkel jár.384 13. Egy pillanatra megállnék, hogy megjegyezzem, némi odafigyelést igényel, ha a szlovák fél képviselője az „ideiglenes” kifejezést használja. A szó ugyanis számottevő fejlődésen ment keresztül a jelen vita során, a C-variáns történetével szoros párhuzamban. 14. Ebben az összefüggésben azonban Pellet professzor „ideiglenes”-en az én értelmezésem szerint a megszokott szótári jelentést értette, azaz azt, hogy rövid ideig tartó. A következtetés tehát az, hogy minden szükségszerűségre hivatkozás értelemszerűen rövidtávú. Ez néha valóban így van. Az orosz medvefókák ügye, amelyet McCaffrey professzor érvényes jogként ismert el385, ilyen eset volt. A szükségszerűség folyamatban levő tevékenységekhez kapcsolódott, amelyek megszüntetéséről szerződéses egyezség született, miután a szükséghelyzet is megszűnt. Ám ez a következmény nem szerves része a szükségszerűség tételének, és a 33. Cikk nyelvezetében sem fordul elő ilyen követelmény. Nem nehéz felismerni, hogy egy kényszerből fakadó helyzet meghatározhatatlan ideig tarthat. Egy olyan kényszerhelyzettel kapcsolatban sincs semmi nehézség, amely állandó hatású cselekvést igényel, bár a cselekvés nem folyamatos természetű. Vegyük példának a gáton felfedezett jelentős szerkezeti hibát, amely veszélyeztetné a lakosság biztonságát. A kényszer akár a gát lerombolását is szükségessé tehetné. A jelen esetben a kényszer azért volt állandó természetű, mert 1992. májusára a C-variánsról, mint tudjuk, visszavonhatatlan döntés született. 15. Másodszor, Pellet professzor tagadta, hogy a szükségszerűség tétele bármilyen módon alkalmazható lenne egy szerződés felbontásakor. A Bécsi Egyezmény 42. Cikkelyére hivatkozott, amely a szerződés felbontásának alapját az Egyezményben felsoroltakra korlátozza.

384 385

CR 97/8, 58-59. old. (Pellet professzor) CR 97/9, 65-66.old. 74

16. Nézzük azonban a kérdés lényegét, mint ahogy arra Sir Arthur Watts is mindig megkér minket. Egy szerződés elrendeli, hogy egy adott dolgot el kell végezni, például egy gátat megépíteni. Mégis az az Állam, amely beleegyezett, hogy a szerződést teljesíti, megállapítja, hogy a Tervezet 33. Cikkelyében meghatározott szükséghelyzetre való hivatkozás feltételei megvalósulnak, és hogy az így kialakult helyzet hosszú távú és határozatlan természetű. Az adott Állam elemi érdeke határozottan tiltja a teljesítést. Pellet professzor szerint a szerződés mégis a végtelenségig hatályos marad, teljesítetlenül. E szerint a szemlélet szerint az olyan Államnak, amely a szükségszerűségre támaszkodik partnerét napi alapon kellene kárpótolni, és bármikor hivatkozhatna arra, hogy a legilletékesebb hatóságok szerint a szükségszerűség definíció szerint ideiglenes jellegű, ezért csak kis részletekben fizetné a kártérítést. 17. Nyilvánvalóan az az álláspont elfogadható, miszerint, ha a nemzetközi jog értelmében egy nemzetközi kötelezettség nem teljesíthető a teljesítés időpontjában vagy a határozatlan jövőben, az a dokumentum, amelyből ez a kötelezettség származik esetünkben a szerződés - megszűnik. Lehetséges, hogy ezt az eredményt analitikusan a szükségszerűség törvényének és a szerződési jognak a kombinációja hozza létre, például a teljesítés lehetetlenségének tétele vagy a körülményekben beállt alapvető változás által. Egy olyan szerződés, amelyet egy Állam kényszerhelyzet miatt nem tud teljesíteni nyilvánvalóan teljesíthetetlen, miáltal a 61. Cikk hatálya alá tartozik, amely egyébként kifejezett megkülönböztetést tesz átmeneti és állandó lehetetlenség között. Illetve a körülményeknek kell olyanoknak lenniük, hogy a szerződés a körülmények alapvető változása révén szűnjön meg. Bármi is legyen az elemzés pontos módszere, az eredmény ugyanaz, és természetesen a Tervezet 35. Cikkelye a felmerülő jogok kapcsán kártérítést határoz meg. Elfogadjuk-e vagy sem azt a felfogást, miszerint a szükséghelyzet szabadon álló tétel a szerződések viszonylatában, a meghatározatlan ideig fennálló szükséghelyzet, amely lehetetlenné teszi a szerződés teljesítését mindenképpen a szerződés megszűnését vonja magával. Az állam felelősségére vonatkozó nemzetközi jogot és a szerződéseket ilyen fokig egységesíteni kell. (c) A Szerződés megtagadása 18. Most pedig a C-variánssal kapcsolatos harmadik jogalap megvitatására térnék rá, nevezetesen a Szerződés megtagadásának kérdésére. Némi nehézséggel kell ezen a ponton szembenéznem, mert az erre vonatkozó érvelésemet, amelyet az első szóbeli meghallgatáson mondtam el, a szlovák fél képviselője figyelmen kívül hagyta. Igaz ugyan, hogy Pellet professzor a megtagadás általam adott meghatározásával nem értett teljesen egyet, ehelyett a fogalom értelmét a jogtalan megtagadásra szűkítette.386 A lényegnek igen csekély a jelentősége, hiszen ha egy kétoldalú szerződést mindkét fél megtagad, "elutasít", hogy a közkeletű francia kifejezéssel éljek, ki fogja azt állítani, hogy valamelyiküknek nem szabadott volna így tenni? Nyilvánvalóan elegendőnek kell tekinteni, hogy mindketten így tettek. Ezenfelül csak annyi hangzott el, hogy Magyarország megtagadta a Szerződést, Szlovákia azonban nem, ez utóbbit végtelen sokszor hallhattuk. A másik szlovák képviselő, ezúttal Sir Arthur Watts, egyértelműen egyetértett velem abban, hogy a megtagadás kérdése lényeges kérdés, nem reked meg a címkék szintjén.387 Tehát a helyzet úgy néz ki, hogy Szlovákia nem vitatja azt a tényt, hogy egy mindkét fél által megtagadott kétoldalú szerződés nem maradhat fönn. Azzal is egyetért, hogy a megtagadás kérdése lényeges kérdés, amelyet úgy határozhatunk meg, ha megnézzük, hogy egy Állam szóval vagy tettel elutasítja a szerződés teljesítését a jövő tekintetében. Az egyetlen különbséget álláspontjaink között az jelenti, hogy Szlovákia szerint a C-variáns nem tekinthető a Szerződés megtagadásának. 386 387

CR 97/8, 43.old. CR 97/6, 29.old. 11. bek.; CR 97/10, 62.old. 75

19. Megjegyzendő, hogy bár a Bécsi Egyezmény 60. Cikke tárgyalja mind az anyagi szerződésszegés, mind pedig a szerződés megtagadásának kérdését, a kettő között lényeges különbség van. A szerződés megtagadása alapvetőbb lépést jelent a szerződéssel szemben, mint a szerződésszegés, legyen az akár anyagi szerződésszegés. Az egyedi szerződésszegés lehet igen komoly, de állhat csak egyetlen tettből is, amelynek a szerződés jövőjére nincs folyamatos kihatása. Mint az ICAO Tanács ügyében388, egy ilyen egyszeri szerződésszegés önmagában véve lehet jelentős, de igen csekély annak valószínűsége, hogy a szerződés teljes megtagadásával lenne egyenlő. A szerződés-megtagadás valójában a szerződéstől való teljes elfordulást jelent, olyan kinyilvánított vagy a magatartásból kikövetkeztethető megközelítést, amely azt mutatja, hogy az Állam véglegesen elutasította a szerződést mint jövőbeni viselkedése szabályozásának alapját. 20. Tehát nem kérdéses, hogy egy olyan szerződés, amelyet a felek csupán megszegtek, megszűnne - néha előáll olyan helyzet, hogy egy szerződést mindkét fél megszeg -, de ez nem elegendő. A felek egyikének vagy másikának akkor kezdeményeznie kellene a 60. Cikk értelmében a szerződés felbontását. De a szerződés közös megtagadása ennél alapvetőbb. Ha egy Állam megtagad egy szerződést, kijelenti, hogy azt nem teljesíti, és a másik Állam ekkor a saját kezébe veszi a dolgot és a szerződés tárgyáról alternatív megoldásokat dolgoz ki az első Állam kizárásával, ezáltal a szerződés megszűnik. A második Állam magatartásával elismerte, hogy az első Állam megtagadta a szerződést. A két Állam valójában együttes magatartásával mondta fel a szerződést. Tegyük fel, ha „A” állam megtagad egy szerződést - vegyünk például egy nemzeti légvédelmi radarrendszerről szóló adás-vételi szerződést, amiből csak egy lehet - tehát „A” állam megtagadja a radarrendszer eladását „B” államnak. Ekkor „B” állam elmegy, és vesz egy másik rendszert valaki mástól. Ebben a helyzetben „B” állam egyértelműen elfogadta „A” állam szerződés-megtagadását. „A” állam ezt követően nem követelheti „B” államtól, hogy az ő rendszerét vegye meg. Ebben az esetben nem számít, hogy „A” állam első tette, amivel a szerződést elutasította jogos volt-e vagy sem. A szerződésre tett hatást illetően nincs következménye, csak a kártérítés szempontjából. Amint „B” állam egyértelműen a szerződés folytatásával alapvetően összeférhetetlen viselkedést vett fel, hátat fordított annak, miáltal a szerződés megszűnt. A szerződés nem maradhat fenn, ha mindkét szerződő fél együttesen és véglegesen elutasítja. Természetesen egyiknek vagy másiknak joga van kártérítést igényelni, valamint továbbélhetnek a szerződés felbontását megelőzően a szerződés értelmében szerzett jogok is. Ezek azonban külön kérdések, amelyekről a Bécsi Egyezmény 70. Cikkelye világosan rendelkezik. 21. A jelen esetben a C-variáns 1990. decemberére a szerződés megtagadásának tekinthető volt, hiszen ekkor már teljes gőzzel folyt a tervezés, és a látszólag az eredeti Beruházáson végzett munka tulajdonképpen a C-variáns építését készítette elő. 1991. januárjára végképp nyilvánvalóvá vált a szerződés megtagadása, amikoris, mint azt Dupuy professzor kifejtette, a szlovák kormány minden ellenkező környezetvédelmi tanács ellenére végre döntést hozott a C-variánsról, egy belső jogi tanácsra támaszkodva. Ez arról árulkodik, hogy Szlovákia tudatában volt annak, hogy a Szerződés egyértelmű felrúgásával Csehszlovákia megtagadná azt. Ez a jogi vélemény olyan intézkedéseket javasolt a helyzet tálalására, amelyek segítségével ez a következmény elkerülhető.389 A tálalás illetve kozmetikázás azonban nem elegendő, lényegi kérdésről van szó. Csakúgy, mint az, hogy a C-variáns a Szerződés megtagadásával volt egyenlő, amikor 1991. április 2-án Szlovákia megkezdte az építkezést, majd 1991. július 25-én, amikor a csehszlovák kormány Prágában végül 388 389

Nemzetközi Bírósági Jelentések (ICJ Rep), 1972, 46.old. MV, Függelékek, 3. kötet, 64. Függelék 76

támogatta a Beruházást, beismerve, hogy valójában szlovák döntésről van szó, amelyet megváltoztatni nem tudott, majd ismét 1991. novemberében, amikor állítólag a szlovák építési engedély végre kibocsátásra került, ami egyébként olyan dokumentum, amelyet a Bíróságnak a mai napig nem mutattak be.390 A Szerződés Csehszlovákia általi elutasításának tényét Magyarország Szerződésbontási Nyilatkozatában elfogadta, és ezt októberben, amikor a C-variánst üzembe helyezték, nem kellett megismételnie. Egy mindkét fél által megtagadott kétoldalú szerződés nem élhet tovább.

(d) A körülmények alapvető megváltozása 22. Ezzel kapcsolatban Szlovákia fő törekvése szintén Pellet professzor előadásában az volt, hogy az időközben bekövetkezett összes változást pusztán a politikai változásokra próbálta szűkíteni, amelyekről elismerte, hogy 1989-90-ben a térségben bekövetkeztek.391 Magyarország azonban soha nem állította, hogy a politikai változások önmagukban véve elegendő érvet jelentettek volna a szerződés felbontására. Jelentős hátteret szolgáltattak a kérdéses időszakban történt eseményeknek, ez minden. Jóval lényegesebbek voltak a gazdasági viszonyokban bekövetkezett változások, a térség gyors és előre nem látható betörése a világ energia szabadpiacára, valamint a drasztikus és éppoly váratlan változások a két országban és a térségben. 23. Ezeknek a változásoknak a világszintű jelentőségét egyértelműen elismeri a Tengerekről szóló Egyezmény XI. Részéhez kapcsolódó 1994-es Végrehajtási Szerződés Bevezetése. Ez a Szerződés többek között kifejezetten azokon „a politikai és gazdasági változásokon, köztük a piacorientált magatartáson” alapul, amelyek „befolyással vannak a XI. Rész végrehajtására”. Az 1989-1992 időszakban a piacorientált magatartásban bekövetkezett változások középpontjában az a térség állt, amelyhez Magyarország és Csehszlovákia is tartozik. Ezek a változások, amelyek nem kevesebbet jelentettek, mint fokozottabb tisztánlátást a Beruházás révén keletkező, a környezetet, a biosokféleséget, valamint az ivóvízellátást és az ivóvízkészleteket érintő kockázatok vonatkozásában, határozottan a Beruházás teljes és nyílt felülvizsgálatát tették szükségessé. A „mély szerkezeti változások” jelentőségét pontosan a Beruházás összefüggésében hangsúlyozza a Rio-i Konferencia számára készített Csehszlovák Nemzeti Jelentés, amely megtalálható a bírósági akták között. Tehát 1992-re kialakult a vonatkozó változásoknak egy erőteljes kombinációja, amely befolyással volt a Beruházásnak az 1977-es Szerződés Bevezetésében kifejtett minden egyes indokára. 24. Pellet professzor azáltal, hogy tagadta azt a nyilvánvaló tényt, hogy éppen abban az időszakban, amikor a jogvita kezdődött, tehát 1989-90-ben, alapvető változások zajlottak, jellegzetes színi előadásba bocsátkozott egy kijelentését idézve Horn úrnak, a magyar miniszterelnöknek, akivel a Bíróságnak is volt alkalma találkozni.392 Pellet professzor értelmezésének élét némileg enyhítette, amikor azt hiszem, sotto voce elismerte, hogy a kijelentés 1988-ban hangzott el, amikor Horn úr az előző kormány külügyi államtitkára volt. A Bíróságnak talán van tudomása arról, hogy Horn úr volt az, igen, alig egy évvel imént idézett kijelentését követően, aki több ezer kelet-német állampolgár előtt megnyitotta a magyar határt, akikről azt hallottam, hogy valamennyien Trabantban érkeztek és így szakították át a vasfüggönyt, ezáltal előidézve az egész rendszer összeomlását. A Bíróság dolga lesz elbírálni, hogy Horn úr tette a folyamatosságot vagy a körülmények alapvető változásának beálltát demonstrálja. 390

Az iratra Sir Arthur Watts nem hivatkozott: CR 97/10, 60.old. A szlovák perirat nem tartalmazza függelékében. 391 SZK, 8.77 bek.; SZEK, 2.12, 10.64-10.65 bek.; SV, 5.27 bek. 392 CR 97/10, 36. old. 77

Azonban az általános politikai változásoktól függetlenül, a Beruházás részleteiben 1989 és 1992 között bekövetkezett változások, köztük is elsősorban a C-variáns, igazán alapvetőnek tekinthető. 25. Igaz, hogy a Beruházás végrehajtása a folyó felső szakaszán 1989-re előrehaladott stádiumba jutott. Ez azonban Nagymarosra nem vonatkozott. Szlovákia az első körben nem kérdőjelezte meg az előző felszólalásomban elhangzott pénzügyi becsléseket, amelyek a folyó alsó- és felső folyására tervezett beruházások közötti óriási különbséget jelezték, valamint befektetési szempontból megközelítő egyenlőséget a két Szerződő Fél között 1989-ben.393 Érthető az az érv, hogy bármilyen radikálisak is voltak a változások és ezek következményei, a felső szakaszon történő munkálatok nagyságrendje szükségessé tette, hogy valamit meg kellett menteni a Beruházásból. Az egyik lehetőség egy közös ellenőrzés alatt álló bősi folyami üzem lett volna, egy jóval kisebb tározóval. Azonban ez a megoldás is a Szerződés jelentős átdolgozását tette volna szükségessé. Gyakorlatilag új beruházásról lett volna szó, amely új EIA-t is igényelt volna. Tehát igény merült fel egy alapjaiban átdolgozott, vagy még inkább egy egészen új Szerződésre. 26. Ebben a perben a kritikus tény az, hogy Csehszlovákia soha nem fogadta el az 1977-es Szerződés bármilyen vonatkozásban történő módosítását. Nem fogadta el, hogy az 1977-es Szerződésen módosításokat hajtsanak végre. Magyarország ugyan felkínálta ezt a lehetőséget Csehszlovákiának 1989 végén,394 erre azonban Csehszlovákia nem adott választ. Igaz, hogy a Csehszlovákiában lezajlott demokratikus forradalom első hevületében, 1990. januárjában Magyarország javasolta ehelyett az egész Beruházás felülvizsgálatát, valamint a munkálatok mindkét fél általi felfüggesztését.395 Azonban sem Csehszlovákia, sem Szlovákia nem javasolta a Szerződés átdolgozását. Ehelyett kijelentették: vagy az eredeti Beruházás együttesen, vagy a C-variáns egyoldalúan. Vagy Magyarország megépíti a nagymarosi vízlépcsőt, vagy Csehszlovákia kisajátítja a közös tulajdonban levő bősi magyar beruházást, és saját maga számára hasznosítja.396 27. Ezek között a körülmények között, a Beruházáson végbement és a gazdasági strukturális változásokkal, politikai fejleményekkel, a Beruházás környezeti hatásairól való több ismerettel, új környezetvédelmi kötelezettségekkel összefüggő változások tetejébe ott volt még a C-variáns kialakításának rendíthetetlen ténye. Ha a többi változás együttesen elegendőnek bizonyult 1992. májusában a körülményekben bekövetkezett alapvető változások elvének megvalósításához, amint azt Magyarország állítja, ha mindezekhez még hozzáadódik a C-variáns ténye, nyilvánvalóan elegendőnek kell ezeket tekintenünk. A SZERZŐDÉS JOGUTÓDLÁSA 28. Ez az a háttér, amelynek fényében a Bíróságnak vizsgálnia kellene, vagy inkább nem kellene vizsgálnia a jogutódlás kérdését. Mint azt már korábban említettem, ez a kérdés csak akkor merül fel, ha a Szerződés valamilyen módon fennmarad. Mikulka úrnak csak két érve volt a jogutódlás mellett. Legfőbb érve az volt, hogy új államok vonatkozásában az 1978-as Bécsi Egyezmény 34. Cikkelye megállapító a nemzetközi jogban.397 Azt is állította azonban, hogy az 1977-es 393

CR 97/4, 24. old., 35. bek. MK, 3.102-3.103 bek.; MK Függelékek,4. kötet, 29-30 Függelék 395 MK, 3.105 és 9.05 bek.; MK, Függelékek, 4. kötet, 32. Függelék 396 CR 97/11, 43-48 old. 397 CR 97/9, 10-14.old. 394

78

Szerződés „helyi” szerződés volt.398 A két érv furcsa ellentmondásban áll egymással, hiszen az egyik teljes mértékben az 1978-as Szerződésre alapszik, míg a másik annak teljes irrelevanciáját feltételezi. Amennyiben a 34. Cikkely az nemzetközi szokásjogot képviseli, az az 1978-as Egyezmény miatt van. Ez utóbbi viszont teljes mértékben elutasítja a helyi szerződés kategóriáját. Tehát a szerződésnek törvényhozó jellegű hatálya volt arra vonatkozóan, amit elfogadott, és semmiféle hatálya nem volt arra vonatkozóan, amit elutasított! 29. Ami a 34. Cikkelyt illeti, Mikulka úr nem válaszolt azon érveimre, amelyeket a jelen Bíróságnak az Északi-tengeri kontinentális pad, valamint Bosznia399 ügyében hozott ítéleteiből merítettem, és az utóbbi idők állami gyakorlatára sem fecsérelt sok szót, kivéve a Cseh Köztársaság és Szlovákia vonatkozásában. Szlovákiával kapcsolatban már korábban rámutattam, mennyire elszigetelt az 1978-as Egyezményre vonatkozó álláspontja.400 A Cseh Köztársasággal kapcsolatban pedig legyen szabad például a Cseh Köztársaság és az Egyesült Államok helyzetét venni. A Cseh Köztársaság által 1993. júniusában az Egyesült Államoknak eljuttatott kétoldalú szerződések jegyzékéből hiányzik nyolc darab kétoldalú szerződés, némelyikük egészen friss és jelentős.401 A kétoldalú szerződések vonatkozásában más országok gyakorlatát is hasonló rejtélyes következetlenség jellemzi. 30. Mikulka úr hivatkozott az 1980-as Brit Évkönyvben közzétett, a szerződéses jogutódlásról készült beszámolómra, azt azonban elmulasztotta megemlíteni, miként bizonyítottam, hogy a 34. Cikkely nem képviseli a nemzetközi jogot.402 Utalt még az ILA Bizottság államutódlásról készült 1996-os jelentésére, az 1996-os Konferencia megbeszélésén én elnököltem. A hivatkozott jelentés, amely nem más, mint korlátozott mennyiségű bizonyítékra alapuló előzetes jelentés, arra a következtetésre jutott, hogy a jelenkori gyakorlat legfőbb tényezője az érintett államok között a folytatólagosság Rámutattak a gyakorlatban jelentkező feltételezésére alapuló tárgyalás.403 következetlenségekre is. A helsinki megbeszélésen hasonló állásfoglalásokra került sor: például Sir Franklin Berman szkeptikus maradt a Bécsi Egyezmény által Az értekezlet megfogalmazott nemzetközi szokásjog értékét illetően.404 végkövetkeztetése „a folyamatosság feltételezése mellett”405 foglalt állást, ami az ILA (Nemzetközi Jogi Szövetség) korábbi munkájára emlékeztet abból az időből, amikor a Szövetség O´Connell professzor vezetése alatt állt. 31. Összegzésül, a nemzetközi jog a gyarmati összefüggésen kívül álló szerződések viszonylatában maximum a folyamatosság feltételezését ismeri el. Azok az okok406, amelyeket korábban adtam meg, és amelyeket Mikulka úr nem tagadott, sőt nem is tárgyalt, ezt a feltételezést a jelen esetben cáfolják. 398

CR 97/9, 14-17.old. CR 97/6, 42.old, 34-35. bek. 400 CR 97/6, 45-47.old. 401 P.R. Williams, "The Treaty Obligations of the Successor States of the Former Soviet Union, Yugoslavia and Czechoslovakia: Do They Continue in Force?” („A volt Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia utódállamainak szerződési kötelezettségei: hatályban maradnak?”), (1994) 23, Denver JILP 1, 40-1. A nyolc szerződés felsorolása a 194. jegyzetben szerepel. 402 CR 97/9, 14.old. idézi J. Crawford, "The Contribution of Professor D.P. O´Connell to the Discipline of International Law” („D.P. O´Connell professzor a nemzetközi jog diszciplínájában elért tudományos eredményei”), 5 1 BYBIL, 1980, 40.old. 403 International Law Association (Nemzetközi Jogi Szövetség), Report of the 66th Conference (A 66 Konferencia Jelentése), Helsinki, 1996. augusztus (nyomdában), 691.old. 404 Uo., 704.old. 405 Uo., 708.old. 406 CR 97/4, 47-48.old., 44-46. bek. 399

79

32. Mikulka úr vagylagosan előadta, hogy az 1977-es Szerződés területi szerződés volt a szó tág és általános értelmében, hogy „helyi” szerződés volt, amely egy konkrét területre vonatkozott.407 Azonban nem adott kielégítő meghatározást arra, mi is a „helyi” szerződés, valamint azt sem fejtette ki, hogy ez a kategória hogyan maradhatott fenn az ILC általi kifejezett elutasítás ellenére, amelyet a Bécsi Konferencia hagyott jóvá. 33. Az a kategória, amely valóban kapcsolódik a Bécsi Egyezményhez, és amelyet valóban alátámaszt az államok gyakorlata, a területi rendszerek kategóriája, amelyet a 12. Cikkely tartalmaz. A Cikkelyről készült magyarázatában az ILC megjegyezte, hogy az „nem fogta át az ún. területi szerződések különösebben széles spektrumát.... Tehát a területi rendszerek természetében kell lennie valaminek.”408 34. Két dolgot kell megjegyezni. Először: a Magyarország által felsorakoztatott érvek miatt, amelyek ellen Szlovákia nem tűnt tiltakozni - legalábbis az Önök előtti első szóbeli forduló során -, vitathatatlan, hogy az 1977-es Szerződés objektív területi rendszert hozott létre, illetve adott in rem jogokat a folyó tekintetében. Másodszor: a 12. Cikkelyről a 13. Cikkely megállapítja, hogy az a természeti erőforrások feletti állandó szuverenitás elvétől függ. Sir Arthur Watts igyekezett kikerülni ezt az elvet oly módon, hogy tagadta annak a megosztott természeti erőforrásokhoz fűződő összefüggését.409 A Duna pedig Dunacsúny alatt nem közösen birtokolt terület, hanem mindkét állam saját joggal rendelkezik az erőforrások felett egészen a közös határig, amely jogokat a vonatkozó Egyezmények teljes mértékben elismerik.410 Természetesen igaz, hogy ezen jogok némelyike ténylegesen csak együttműködésben gyakorolható, de a határfolyók természete nem csökkenti ezen jogok jelentőségét az érintett államok szempontjából, sem nem von le a két állam saját természeti erőforrás része feletti állandó szuverenitásából. Az 1977-es Szerződés tehát ezen oknál fogva sem a 12. Cikkely hatálya alá tartozó területi rendszer.

407

CR 97/9, 14-17.old. ILC Report (ILC Jelentés), (26. ülés), 206 (35. bek.) 409 CR 97/11, 24.old. 410 Lásd még a Csehszlovák-Magyar Határmenti Együttműködésről és Kölcsönös Segítségnyújtásról szóló 1976-os Szerződés 14. és 23. Cikkelyét a helyi hajózásról, valamint halászatról, Prága, 1976. november 19: MK, Függelékek, 3. kötet, 20. Függelék 408

80

ÖSSZEFOGLALÁS Elnök úr, tisztelt Bíróság: 35. Mire Magyarország felbontotta a szerződést, Csehszlovákia már visszavonhatatlanul elkötelezte magát a C-variáns mellett. Miután a C-variáns az 1977-es Szerződés értelmében jogtalan, ebből következően Magyarországnak jogában állt felbontani a Szerződést. Annak ellenére, hogy Magyarország 1992-ben maga is megszegte a Szerződést, joga volt annak felbontására. Magyarország a felbontást mással indokolta. A történeti hitelesség kedvéért azonban a döntő indítékot mégis a Cvariáns jelentette. Tehát helyénvaló az a megállapítás, hogy a legegyértelműbb és legmegfelelőbb jogalapot a Szerződés felbontására a C-variáns szolgáltatta. A C-variáns ugyanis nemcsak egyszerű szerződésszegés volt, hanem a Szerződés alapvető elutasítása. Végleges elutasítása. Még ha Magyarország 1992. májusa előtt megtagadta volna is a Szerződést, akár jogszerű, akár nem a szükséghelyzetre való jóhiszemű hivatkozása - amely kérdést Magyarország mindig készen állt harmadik fél által elbíráltatni -, Csehszlovákia szintén elutasította a Szerződést, csakúgy, mint Szlovákia függetlensége első napjától kezdve. Hogyan lehet a C-variáns összhangban a Szerződéssel? Más helyen épült, más felszereléssel, egyoldalúan, kizárólagos szlovák ellenőrzés alatt, azzal a céllal, hogy Szlovákia saját hasznát szolgálja, figyelmen kívül hagyva szocialista vagy bármilyen más integrációt, a közös vállalkozáson kívül, megszakítva a „testvéri kapcsolatokat”, „a műtárgyak egy és oszthatatlan üzemelési rendszerén” kívül, az 1977-es Szerződés 15. és 19. Cikkébe foglalt és ott kifejezett, valamint a későbbi általános nemzetközi jogban kialakított környezetvédelmi szabványokkal ellentétben, módosított csúcs-üzemmódban üzemelve, amely nélkülözi a magyar fél jóváhagyását. És ha a C-variáns ellentétes az 1977-es Szerződéssel, akkor a Szerződés megtagadását jelenti. Egy olyan Szerződés, amelyet mindkét fél elutasít nem marad fenn. Állami jogutódlást pedig semmiképpen sem él túl. Köszönöm, Elnök úr és tisztelt Bírák, ennek az igen nehéz ügynek szentelt gondos figyelmüket. Az ELNÖK: Köszönöm, Crawford professzor. Szólítom Dupuy professzort.

DUPUY úr: Köszönöm, Elnök úr. 11. AZ 1977-ES SZERZŐDÉS FELBONTÁSÁBÓL SZÁRMAZÓ, A FELEKET ÉRINTŐ KÖVETKEZMÉNYEK 1. Miután közeledünk a perbeszédek második fázisának vége felé, feladatom, tisztelt Bíróság, újravizsgálni az első szóbeli meghallgatáshoz hasonlóan a Csehszlovákia, majd Szlovákia kötelezettségeinek megszegéséből származó jogi következményeket. Szlovákia nem az azóta már semmissé vált szerződés útján lépett Csehszlovákia nyomdokaiba, hanem a szerződés megszegésének folytatásával. 411 Ezeket a következményeket két szempontból vizsgálhatjuk: Szlovákia felelőssége, valamint a Bíróságnak a Megegyezés betartásában betöltött szerepe szempontjából, a jelen per sajátos jegyeinek figyelembevételével. I. SZLOVÁKIA FELELŐSSÉGE

411

CR 97/6, 60-61.old.

82

2. Pellet professzor ugyane kérdéskörnek szentelt, március 27-én csütörtökön elhangzott perbeszéde bizonyos kapcsolódási pontokat mutat a Felek tézisei között. Ugyanakkor azonban, és ebben nincs semmi meglepő, ezekből egymásnak teljesen ellentmondó következtetéseket von le.412 Ha ténylegesen a felelősségre vonatkozó érvényes jogelvekhez tartjuk magunkat, megállapíthatjuk, hogy Szlovákia, csakúgy, mint Magyarország, a másik Fél jogtalan tetteinek felfüggesztését413, a restitutio in integrum szabály alkalmazását414, végül pedig a másik államnak nyilvánított jogtalan tettek megismétlésének kizárását415 követeli. Ez utóbbi szempontból, az ismétlés kizárását illetően, természetesen elszórakozhatnánk azon, hogy Pellet professzor ma rejtett bájt talál egy olyan rendelkezésben, amellyel kapcsolatban régebben úgy tudom, voltak fenntartásai, gondolok itt nevezetesen az 1974-es rendelet 63. bekezdésére416. Sőt, azt is hallhattuk tőle az ismétlődés kizárásával kapcsolatban, hogy Szlovákia szándéka annak megelőzése volt, hogy Magyarország kizárólagos felügyeletet gyakorolhasson a Duna folyása felett417, ami azért, valljuk be, igen sajátos módja a valóság tálalásának. A valóság azonban túl komoly ahhoz, hogy sokáig szórakozzunk rajta. 3. Egyébiránt, amint az imént mondtam, ezeknek a hasonlóságoknak az a tény az oka, hogy csak egy fajta felelősségjog létezik. A két fél álláspontja változatlanul szöges ellentétben áll egymással. Egyrészről Magyarország kijelenti, hogy a Szerződés az előttem szóló James Crawford professzor által felvonultatott érvekből adódóan megszűnt létezni, és ebből le kell vonni a jogi következtetéseket a valóság figyelembevételével. Másrészről, megütközéssel látjuk Szlovákia hajthatatlanságát, aki a Szerződést és a beruházást teljes egészében kívánja megvalósítani.418 Visszatérés az első kockára, azaz 1977-hez, plusz esetleg néhány módosítás, nem lehet ugyan tudni, milyen változtatásra gondolnak, hiszen valójában nincs miről tárgyalni. 4. Mindezek mellett úgy gondolom, hogy Alain Pellet barátomnak érvelése szempontjából igaza van. Amennyiben Szlovákia alaptételéből indulunk ki, azaz abból, hogy az 1977-es Szerződés még hatályban van, ennek logikus következménye, hogy nem lehet darabokra vágni. Mivel magában alkot egységes rendszert, vagy teljes egészében kell teljesíteni vagy egyáltalán nem. Magyarország pontosan ezért ajánlotta partnerének 1989. októberében, hogy cseréljék fel új megállapodással, az eredeti tervből csak egy részt megtartva. Ám, mint tudják, ezt az ajánlatot, amelyről mostanra ugyan kiderült, hogy nem megfelelő, akkor megvetően elutasították419. 5. A két ország álláspontja közötti konkrét különbség nem elméleti jellegű. Amennyiben a Bíróság különös módon a hatályosnak nyilvánítaná a Szerződést, ez egyet jelentene azzal, hogy: • a folyó felső szakaszán üzembe helyezésre kerülne a dunakiliti-i gát, és az eredeti tervnek megfelelő méretűre bővítenék a duzzasztómedencét; • az alsó szakaszon megépülne a nagymarosi gát; • a kettő között csúcs-üzemmódban üzemelne a beruházás lényegéhez tartozó bősi gát, ami kizárólag indokolná a nagymarosi gát megépítését. A csúcs-üzemmód eredménye egy

412 413 414 415 416 417 418 419

CR 97/11, 40.old. és folyt. CR 97/6, 63-64.old, valamint 97/11 43.old. CR 97/6, 65-74.old., valamint 97/11, 44-51.old. CR 97/6, 64-65.old., valamint 97/11, 47.old. CR 97/11, 47.old. Uo. CR 97/11, pl.42.old. MK, 1. kötet, 59.old. 82

83

•

•

200 km hosszúságú folyami szakaszon legalább három méter magas áradat lenne naponta két alkalommal. Következményként jelentkezne még a szigetközi térség biológiai egyensúlyának végleges felborulása - amely térség teljes kiszáradásra ítéltetett -, valamint a biológiai sokféleség gyökeres kipusztulása, és hogy a lényeget ne feledjük, az ivóvízkészletek minőségét illetően a visszafordíthatatlan romlás súlyos veszélyének állandósulása. Végezetül a már eddig keletkezett igen jelentős és naponta súlyosbodó ártalmak jóvátételének lehetetlenségét is jelentené, hiszen ezt a megoldást feltételezve a folyóvíz legalább 80%-ának elterelése meghatározatlan időre állandósulna. Ez az, amit a szlovák Fél „az eredeti kötelezettség lehető legtökéletesebb végrehajtásának” nevez420.

Ez azonban nem minden. A minap Pellet professzor meglehetősen meglepő módon a felelősségjogról készülő jogszabálytervezet 42. Cikkely, 1. bekezdésének tudományos értelmezésével kezdte a kártérítésről szóló perbeszédét. Ebből kiderül, hogy „a restitutio in integrum nem jelenti a jogszerűtlen tett minden következményének eltörlését”421, és hogy, idézem, „teljes egészében a jövőre vonatkozna”. 6. A szokásos elemzésektől igencsak eltérő megállapítások, amelyek azonban elegendő alapot látszanak szolgáltatni a folyó felső szakasza menti jogtulajdonos számára, hogy egyfajta kiegészítő kártérítést követeljen, amelynek tárgyát viszont nem nevezi meg. Az ilyen irányú igény megfogalmazása alapján nem állhatjuk meg, hogy a szóban forgó kártérítést valahol a „penal damage” (büntetőjogi kártérítés) és a „háborús jóvátétel” között helyezzük el! Nem egészen egyértelmű egyébként, hogyan képzeli Szlovákia, hogy Magyarországgal fizettet, idézem az ülésen is felolvasott szlovák perbeli beadványból „teljes kártérítést, amelynek összegét a Bíróság állapítaná meg a jelen pert követő időszakban”422, olvashatjuk a szlovák beadványban. Márpedig ugyanez a szónok nem sokkal később azt mondta, a Megegyezés 5.2 Cikkét értelmezve (ugyanez a cikk rendelkezik a per egy második szakaszának lehetőségéről a Bíróság előtt), hogy ez a rendelkezés, idézem, „egy új menetrend kialakításának szükségességét célozza a Felek számára a Szerződés által elrendelt építkezések befejezése céljából”423. Tisztelt Bíróság, be kell vallanom megütközésemet, amit csak fokoz az a tény, hogy Szlovákia ugyanezen képviselője összekeveri azt a kártérítést, amellyel Magyarország tartozik a szükséghelyzetre való hivatkozás miatt, a legfőbb „restitutio” címén elrendelt esetleges kártérítést, valamint azt, amely a két Fél által végrehajtott munkák összehasonlításának mérlegéből származna424. Remélem, a tisztelt Bíróság nem tartja majd elbizakodottnak kijelentésemet, de úgy gondolom, a mi részünkről megfelelő meghatározását adtuk a fenti kategóriáknak, és megfelelő módon megkülönböztetést is tettünk közöttük425. Tisztában vagyok a jelen Felső Bíróság tagjainak mérhetetlen türelmével, de ez még nem ok arra, hogy visszaéljünk vele és olyan magyarázatokat ismételgessünk, amelyekről úgy véljük a per jelen szakaszában, hogy már korábban kellő részletességgel elhangzottak. 7. Azonban visszatérve azokra az igen káros és igazságtalan következményekre, amelyeket Szlovákia tételeinek elismerése okozna, természetesen tisztában vagyok azzal a válasszal, amelyet ezek a következmények a túloldalról kiváltanának. Mit számítanak ezek az Önök által oly károsnak vélt következmények - halljuk majd bizonyára a jövő héten -, ha ily módon lehet biztosítani a jog tiszteletben tartását. Vagy még inkább Saint-Justtel szólva: „Amikor a jog szólt, a lelkiismeretnek hallgatnia kell”. A Szerződés létezik, nincs más hátra:

420 421 422 423 424 425

CR 97/11, 44.old. 12. bek. Uo., 48.old. Uo. Uo., 53.old. Uo., 51.old. és folyt. Nevezetesen CR 97/6, 75-76.old. 83

84

teljesíteni kell! El kell szenvedni a következményeit, sőt ennél többet is. Különben pedig nincs joguk megpróbálni megfélemlíteni a Bíróságot, sem pedig titkon az ex aequo et bono irányába befolyásolni. 8. Mit is állít lényegében Magyarország? Nem kívánom részleteiben megismételni március 7-i perbeszédemet426, de nem tartom teljesen haszontalannak, ha rövid emlékeztetőül felidézem a Bíróság számára kérelmünk lényegét. Ezt azt kiemelve teszem - az előző perbeszédem végén elhangzottakból egyenesen következően -, hogy Magyarország legfőbb törekvése az egész ügyben azt elérni, hogy a Bíróság visszaállítsa azt a helyzetet, amely megfelel egy olyan nemzetközi folyam, mint amilyen a Duna „méltányos”, „ésszerű” és „tartós” használatának, hogy olyan jelzőket használjak, amelyek az ENSZ Közgyűlés által hamarosan elfogadásra kerülő egyezmény 5. cikkelye legutóbbi változatában voltak használatosak. Tehát mit állít Magyarország? Magyarország azt állítja, hogy az 1977-es Szerződést a másik fél utasította el akkor, amikor határozottan megkezdte a C-variáns tényleges megépítését, azaz 1991. április 2-án, az imént felsorolt okoknál fogva. Magyarország azt állítja, hogy ettől a perctől kezdve Csehszlovákia, majd Szlovákia sorozatosan elutasította a magyar kormány, az Európai Közösség Bizottsága alelnöke, valamint az Európai Parlament arra vonatkozó kérését, hogy függessze fel a C-variáns építését, majd üzemeltetését, amely elutasító magatartásból származó sorozatos jogtalan tettek önmagukban is károkat és veszélyeket okoztak, amelyek jóvátételét kéri ma Magyarország a Bíróságtól. Ez az az ügy tényeire és a szlovák felelősség felhasználására alapuló törekvés, amelyből származnak azok a következtetések, amelyeket Magyarország pillanatok múlva ismét ismertetni fog a tisztelt Bírósággal. 9. Konkrétabban, akár a jóvátételhez soroljuk a jogtalan tett befejezését, akár nem, Magyarország azt kéri a Bíróságtól, hogy rendelje el a C-variáns működtetésének végleges megszakítását427, meghagyva a Feleknek azt a lehetőséget, hogy a meglevő műtárgyak használatára konkrét megoldást találjanak. Ezenfelül Magyarországnak az a kérése, hogy a megmaradó műtárgyak kerüljenek vissza a két állam közös ellenőrzése alá. Emellett kéri még a vízmennyiség visszaállítását egy olyan szintre, amely a Szigetközben biztosítja a térség fennmaradásához szükséges folyóvízi dinamikát, amelytől 1992. októberében egyoldalúan megfosztották428. Végezetül kéri mindenfajta, az elmúlt napokban részletezett429 kár jóvátételét, amelyek jelentős környezeti javakat fenyegetnek. Ebben az összefüggésben következzék itt néhány észrevétel a Bíróság számára kiszabott és a Megegyezés logikájából eredő feladatról. II. A BÍRÓSÁG FELADATA 10. Alexandre Charles Kiss úr tegnap már foglalkozott a kérdéssel. Következésképpen én arra szorítkozom, hogy felhívjam a figyelmüket két szempontra, amelyek egyébiránt szoros összefüggésben állnak egymással. Mindkettő ugyanis a Megegyezés 5. Cikke két bekezdésének 426 427 428 429

CR 97/6, 65-78.old. Uo., 63.old., 10. bek. Uo., 66-67.old. Uo., 68-74.old. 84

85

szelleméből csakúgy, mint azok szó szerinti értelméből származik, amely Megegyezés alapján az ügy a Bíróság elé beterjesztésre került. 11. Az 5. Cikk, első bekezdés kimondja: „A Felek a Bíróság ítéletét elfogadják jogerősnek és a Felekre nézve kötelező érvényűnek, és azt teljes egészében és jóhiszeműen végrehajtják.” Természetesen eleve megállapítható, hogy a bekezdés felesleges szószaporítást tartalmaz, amikor kimondja, hogy a Bíróság ítélete a Felek számára kötelező érvényű, hiszen ezt már kimondja az Önök Szabályzatának 60. Cikkelye, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 94. Cikkelye is. Ha azonban ennyi gondot fordítottak arra, hogy ezt a vállalást ünnepélyesen megújítsák, annak bizonyára jelentősége van. Ez a bekezdés minden kétséget kizáróan azt fejezi ki, hogy a Felek határozott ítéletet várnak a Bíróságtól, amely alkalmas arra, hogy jogvitájukat véglegesen lezárja. 12. Egyébiránt ez az a pont, ahol a Megegyezés által létrehozott jog találkozik a folyóvizek nem hajózási célra történő hasznosításáról szóló szokásjoggal, csakúgy, mint tágabb értelemben a nemzetközi környezetvédelmi joggal. Valóban tartós megoldásra van szükség a jelen jogvitában, amint a környezet kezelésében is a tartósság a legfontosabb szempont, az elkerülhetetlen fejlődés tiszteletben tartásával. Egyébként ezen a jogcímen hangsúlyoztam a minap a Bíróság előtt, hogy egy ilyen rendeletnek tartalmaznia kellene egy a jövőbeni károk megelőzését célzó rendelkezést 430, amelyet mindenképpen magában foglal a Megegyezés által Önöknek adott megbízatás. 13. Szükség van emellett, és itt a Bíróság újra találkozik az imént idézett 5. Cikkelyben joggal alkalmazott két jelzővel, szükség van arra, hogy „optimális és tartós - a tartós jelzőt a tárgyalások során foglalták bele a cikkelybe - használatot és előnyöket érjünk el, a folyóvíz által érintett államok érdekeinek szem előtt tartásával”431. Az egésznek a lényege természetesen a „méltányos” jellegre való hivatkozásban rejlik. „Bármilyen legyen is a bíró jogi érvelése, döntéseinek definíció szerint igazságosnak, tehát ebben az értelemben méltányosnak kell lenni. Mindazonáltal, amikor az igazságot szolgáltató vagy bíráskodó bíróról beszélünk, döntéseinek objektív, nem a szövegen túlmutató, hanem szöveg szerinti indoklásáról van szó, és ezen a téren pontosan egy jogszabály teszi szükségessé a méltányos elvek alkalmazását.” 14. Természetesen nem magamat idéztem, hanem a Bíróságot, az Északi-tengeri kontinentális pad ügyében 432 hozott ítéletéből. Amikor Magyarország arra kéri Önöket, tisztelt Bírák, hogy „tartós” és „méltányos” megoldást szolgáltassanak, nem „ultra vires” rendelkezésre próbálja rávenni Önöket, a Megegyezés 5.1 Cikkelyében kifejezett szándékra való emlékeztető elegendő ennek bizonyítására, sem „ex aequo et bono” bíráskodásra, hiszen a vonatkozó jogszabály, ami talán a legalapvetőbb a ”nemzetközi folyami jogban” csakúgy, mint a tengeri terek körülhatárolásáról szóló jogban, pontosan arról szól, hogy „méltányos” és „ésszerű” megoldást kell találni. Egyébiránt azt hiszem, nyugodtan párhuzamot vonhatunk a tengeri terek körülhatárolásáról szóló jog méltányos elvei és a folyóvizek méltányos hasznosításának idevágó tényezői között, amelyet a fent idézett egyezmény-tervezet 6. cikkelyében találhatunk meg. Márpedig, szükséges-e újra ismételni, egy méltányos ítélet, amelyet a jelen perre jellemző jogi és valós tények függvényében hoznak meg, nem lehet olyan ítélet, amely a konkrét következmények tartóssá tételéhez vezetne, amelyeknek

430 431 432

Uo., 58.old. Doc A/C 6/51NUW/WG/CRP.94, 1997. április 4. C.I.J. Recueil 1969, 48.old., 88. bek. 85

86

radikalitására a múltkor Alain Pellet professzor, ma pedig James Crawford és jómagam hívtuk fel tisztelt figyelmüket. 15. Az 5. Cikkely egy második bekezdést is tartalmaz, ami a következőt rendeli el: „Közvetlenül az Ítélet átadását követően a Felek megkezdik a tárgyalásokat az Ítélet végrehajtásának módozatairól”. Alexandre Kiss úr tegnap már emlékeztetett arra az értelmezésre, amelyet ezen rendelkezésből érdemes megjegyezni, ezt nem kívánom most elismételni. Úgy gondolom, hogy csak azt a tényt kell hangsúlyozni, hogy ez az 5. Cikkely, 2. bekezdés pontos meghatározást ad a két Fél közötti tárgyalások medrére vonatkozóan. A tárgyalásoknak csak és kizárólag „a végrehajtás módozataira” kell majd összpontosulniuk. Ez a pontosan megfogalmazott szabály arra szólítja fel a Bíróságot, hogy a 2.Cikkely vonatkozásában feltett kérdésekre adott válaszokból levonható következtetéseket megfelelően konkrét és pontos módon határozza meg, Magyarország képviselője rövidesen pontosan kifejti, mit is ért ezen Magyarország. 16. Az eddig bekövetkezett vagy jövőbeni károk jelentős részének jellegére való tekintettel, amely károk a jelen ügyben meghatározó szerepet töltenek be, a Megegyezés 5. Cikkely, 2 bekezdés arra is felszólítja a Bíróságot, hogy tegye világossá az államoknak az ökológiai károk jóvátételére adaptált ”restitutio” klasszikus szabálya alkalmazási gyakorlatából származó szabványokat abban a tág értelemben, ahogy azt az első szóbeli fordulóban jeleztem433. A következtetések meghatározása nem jelenti azt, hogy a Bíróságnak könyvelővé vagy biztosítási szakértővé kell válnia, hogy az elszenvedett károkról számadatokkal kiegészített értékelést készítsen. Fordított esetben ugyanis, azaz ha elmarad az elvek, szabályok és szabványosított kritériumok pontos meghatározása, az egyet jelentene a tartós megoldás lehetőségének elvetésével, valamint a Feleknek terméketlen tárgyalások végtelen sorozatára való kárhoztatásával, amelynek csüggesztő tapasztalatát még a legutóbbi időben is kénytelenek voltak elszenvedni. Ugyanezen 5.Cikkely, 3. bekezdése egyébiránt arra is ösztönzi a Bíróságot, hogy olyan ítéletet hozzon, amely minden bizonytalanságot eloszlat az ítélet tárgya és célja értelmezését illetően. Hat hónap elteltével Magyarország természetesen kész lenne maga az ügyet a Bíróság elé terjeszteni, amennyiben ezt szükségesnek tartaná ahhoz, hogy kijusson a zsákutcából. De vajon a Bíróság is hajlandó volna-e a Felek helyébe lépni, hogy leereszkedjen, hogy úgy mondjam, a konyha szintjére? Elnök úr, ezzel az összességében igen gyakorlati kérdéssel fejezném be felszólalásomat, megköszönve perbeszédemnek szentelt figyelmüket, és egyben kérem Önt, szíveskedjen a szót megadni Roland Carbiener professzor úrnak. Az ELNÖK: Köszönöm, Dupuy professzor. Tessék, Carbiener professzor.

Carbiener úr: Elnök úr, tisztelt Bíróság! 12. TUDOMÁNYOS FEJLŐDÉS ÉS FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS A következő pontok szerint szeretnék megvilágítani Önöknek röviden néhány problémát. Ha megengedik, a helyszíni szemle alapján levonható tanulságokkal kezdeném. I. A HELYSZÍNI SZEMLE ALAPJÁN LEVONHATÓ NÉHÁNY TANULSÁGRÓL 1.

A helyszíni szemle a következőket tette lehetővé:

433

CR 97/6, 74.old., különösen a 20. bek. 86

87

• A nagy folyóvölgyekhez tartozó elemi természeti forrásoknak a Duna eltereléséből származó pusztulása mögötti okainak behatárolása; • szintén lehetővé tette az említett pusztulásért felelős funkcionális folyamatok tárgyalását, melyekre a „Funkció inverziója” fogalom tárgyalása során térek vissza, amit rögtön megmagyarázok; • végezetül, hogy ellenfeleink néhány optimista kijelentésének hátterében meghúzódó ellentmondásra rávilágítsunk, amelyeket az „Optikai csalódások” címszó alatt tárgyalok majd. 2. Bevezetőül szeretném hangsúlyozni, hogy a pozsonyi kikötő látogatása során elhangzott beszédek azt demonstrálták, mennyire szívós életűek lehetnek a folyamgazdálkodására vonatkozó elavult fogalmak. Valójában ezek szerint az elavult fogalmak szerint a folyamgazdálkodásnak pusztán három funkciója lenne: elektromos energia termelés, hajózás és árvízmegelőzés. Az 1950 és 1970 közötti évtizedek szemlélete szerint a megoldást valóban a hivatkozott három cél egyesítéséből létrehozott „szabványmegoldás” jelentette, amely a folyók vízerőművek építésével párosuló szabályozásából és eltereléséből állt. A korszerű tudományos világ számára azonban ez a leegyszerűsítő szemlélet ma már az „őstörténethez” tartozik. Ismereteink az utóbbi időben igen jelentős fejlődésen mentek keresztül. Ez a fejlődés tette lehetővé azoknak a funkcióknak és folyamatoknak a felderítését, amelyek az alapját képezik számos elemi erőforrásnak a folyamok és alluviális síkságok általi termelésének. 3. Vegyük például az áradásokat. Emlékeztetőül idézném első előadásomat: egy nemzetközi folyamot 40 kilométer hosszúságban törölni a térképről az áradások megelőzésének ürügyével legalább annyira abszurd, mint egy beteget tünetei megszüntetése céljából megölni. Ezért eltekintenék attól, hogy megrázó képeket mutassak Önöknek olyan mezőgazdasági, városi és ipari övezetekben bekövetkezett nagy áradásokról, amelyek az utóbbi években olyan folyamok partjait sújtották, amelyeket pontosan e szerint a szabványrecept szerint szabályoztak, ilyen például a Rajna esete, a Rhone esete, amelyet Hollandia igazán közelről ismerhet. Még ha tisztában vagyunk is azzal, hogy a Duna esetében a probléma másképpen vetődik fel, azért ragaszkodtam hozzá, hogy a fenti példát megemlítsem, mert az árvízmegelőzés volt az a motívum, amelyre a folyamon az utóbbi időben végzett nagy munkálatok mellett érvelők állandóan hivatkoztak. Érjük be annak hangsúlyozásával, hogy a nagy áradásokat követő interpellációkra válaszul számos országban a közhatóságok és szabályozási intézkedések végre, de nem minden késlekedés nélkül, alkalmazták az utóbbi évek tudományos eredményeit. Minek következtében ma már a folyami szabályozással szöges ellentétben álló elveken alapuló árvíz-megelőzési módszerek az általánosan ajánlottak. Különösen igaz ez a 1992. január 19-én kelt vízről szóló francia törvényből származó rendeletekre. Valójában a jövőben az árvízmegelőzésnek a hatalmas természetes árterületek megőrzésére és helyreállítására kell épülnie. Az ilyen övezetek nélkülözhetetlen biztonsági expanziós tartályként működnek miközben számos természeti kincset hoznak létre. Ezenkívül, és ugyanezt a gondolatmenetet követve, ezek a szabályozások gondoskodnak arról, hogy ezeknek az expanziós övezeteknek a működése megfeleljen az ökológiai szempontból is fenntartható alapelveknek, ami például az áradások rendszerességét, dinamikáját és a vízszint magasságát illeti434. Az írásos anyagban megemlítek ezekből néhány hivatkozást. 4. Engedjenek meg egy kitérőt a hajózás kérdésével kapcsolatban, amivel azért merek előhozakodni, mert a pozsonyi kikötőben tett látogatáskor is igen nagy hangsúlyt kapott. Megemlíteném a Rajna strasbourgi kikötőjével való összefüggést: a Rajna hajózhatóvá tétele óta paradox módon a forgalom egyre csökken, és a strasbourgi kikötő ma csaknem annyira jó, és, ne túlozzuk el, csaknem annyira pang, mint a pozsonyi. Ennek okai bizonyára igen összetettek és sokat elemezték őket, de figyeljük meg, hogy minden zsilip lassító akadályt alkot. A folyók alsó folyásán és számos egyéb körzetben ugyanis a hajóforgalom változatlanul igen élénk.

434

Hivatkozási alap: a „Rajna egységes tervének koncepcionális kerete”, amelyet Baden-Württemberg tartomány Környezetvédelmi és Közlekedési Minisztériuma jelentetett meg 1996-ban (94 oldal) (csakúgy, mint az Európai Unió környezetvédelmi minisztereinek arles-i nyilatkozata) 87

88

Most rátérnék a Funkció inverziójának példákkal történő illusztrálására, a szemle során feltett kérdésekre reflektálva 5. Idő híján az üledék szerepe inverziójának kiemelkedően szemléletes példáját választottuk. A jelenséget a magyar oldalon tett 1., 2., és 4. megállónál mutattuk be. 6. Hova rakódik le az üledék egy működő, azaz érintetlen alluviális síkságon? Soha nem a főcsatornában rakódik le, amely állandóan tisztul, és ebből következően porózus kavics és tiszta homok alkotja. Láthatták a különbséget a második állomásnál a öreg-Duna iszaplerakódással borított és gyommal benőtt medre és a szabad folyamnak az ötödik megállónál látott, a visszaterelő csatorna alatti partvidéke között, a szép, tiszta kavicsból formálódott folyópartot, látványos volt a kontraszt. 7. A finom üledék, amely nagy áradások idején a megáradt vízben lebeg, ilyenkor kerül és rakódik le az ártéri erdő talajára, azaz általában véve a földi területre. Ez az évenkénti rendszeres iszapréteg-lerakódás egyrészt az erdőket termékenyíti, másrészt annak a tisztító szűrőnek a kiegészítőjeként működik, amelyről korábban beszéltem Önöknek, és igen hatékony szűrőjeként funkcionál az árvizeknek, amelyek jelentősen táplálják a talajvízréteget. Láthatjuk, hogy „normális” folyami körülmények között az üledék több igen jótékony funkciót tölt be: erdőtermelés, víztisztítás, és sorolhatnám. 8. Mi a helyzet egy rövidrezárt folyam esetében? Láthatták, hogy az üledék ez alkalommal lényegében a vízalatti közegben rakódik le. Ez a helyzet a hatalmas hrusovi tározónál, a dunakiliti-i zsilipküszöb felett az öreg-Duna medrében, az összes mellékágban, itt is természetesen elsősorban a zsilipküszöbök felett, az összefolyások örvényeinek kiterjedt övezetében, amint azt a levezető csatorna összefolyása közelében láthatták, stb. De, amint azt kifejtettük Önöknek, a víz alatt elindul az oxigénvesztés ártalmas folyamata, és ebből következően kártékony anyagok szabadulnak fel. Ez a talajvíz minőségének romlását eredményezi. Ennek tünetei az oxigénhiányban nyilvánulnak meg, amelyet a helyszínen az öreg-Duna medrébe süllyesztett víznyomásmérőn mutattunk be Önöknek, valamint - amiről már sokat beszéltünk - vas, mangán (jelzőanyagok), ammonium és nitritek (mérgek) együttes felszabadulása által, számos egyéb paraméter között. Hangsúlyozni kell azt is, hogy az iszapba beszűrődött trágyák, ugyancsak funkció inverzióval, a felszíni vizek kártékony eutrophizálását okozzák. Tehát a trágyák immár veszélyt jelentenek, míg korábban hasznosnak számítottak. Ezt a második megállónál mutattuk be, az öreg-Dunán délben mért oxigéntúltelítettség kimutatásával, ami plankton túltengést jelez. A jelenség optimista értelmezése ismét csak ürügyet szolgáltathat egy lehetséges illúzió számára. 9. Tehát, összefoglalásul, az üledék a funkció inverzió által ahelyett, hogy az alluviális síkság működésének és termelékenységének jótékony tényezője lenne, a síkság átalakításának kártékony szereplőjévé vált, valamint a talajvízre is veszélyt jelent. Mindez annak következtében, hogy az üledék egyszerűen átkerült szárazföldi területről vízi területre. 10. Sokszor történt hivatkozás a víz alatti küszöbök teljeskörű megoldására, ami az öreg-Dunán legalább annyira ajánlott, mint a mellékágakon, azonban a helyreállításnak csak az illúzióját nyújtja. Ez az illúzió a felszíni vizek vagy esetleg a talajvíz átlagos szintje visszaállításának fiktív lehetőségére és a talajvíztermelés- és tisztulás teljes inaktivizálási folyamatának szándékos mellőzésére alapul, amely folyamatokat pontosan a szintszabályozás és az ebből következő mederelzáródás váltja ki. Ez az amit optikai csalódásnak neveztem, amit valóban igen jól illusztrál az a tény, hogy hatalmas területeken a talajvízszint egy-két, sőt több méterrel a szabályozott mellékágak szintje alatt található. Hivatkoznék itt Wheater professzor előadására is. 11. A Rajnán szerzett tapasztalat azt mutatja, hogy bármilyen legyen is a beállított vízszint, az erdő mindenképpen megsínyli, amely tényt a PHARE-jelentés is megerősíti. További részletekbe itt most nem mennék bele.

88

89

12. Egy másik optikai csalódás, ami bemutatásra került, a talajvíz állítólagos változatlanságára vonatkozik. Ezt többek között mély ivóvízkutakból vett adatokra alapozzák, mint amilyen a hrusovi, amelyet az első délután mutattak be nekünk Szlovákiában. De teljesen természetes, hogy öt év alatt nem mértek tiszta hatást a 40 méteres vagy mélyebbre fúrt kutakban a talajvíz mozdulatlan állapotában. Fleischhauer Bírónak adott válaszomban kifejtettem, hogy amikor 15 évvel a Strasbourgnál a Rajnára épült gát építése után a folyóhoz legközelebbi ivóvízkutakban megjelentek a változás jelei, az ellenszer pontosan abban állt, hogy a kutakat 40 méternél mélyebbre kellett mélyíteni. Most pedig egy rövid második részben szeretnék néhány észrevételt tenni Mucha úr állításaival kapcsolatban. Második rész: II. NÉHÁNY MUCHA ÚR ÁLLÍTÁSAIVAL KAPCSOLATOS ÉSZREVÉTEL 13. Mucha úr perbeszéde alatt kifogásolta például a szabályozott Rajnával való összehasonlítást, amit az öreg-Rajnának „fenntartott” vízmennyiség valós gyengeségével kapcsolatban tettünk, amely vízmennyiség csupán 20m3/s. Ez valóban igaz. Azonban Mucha úr megfeledkezik arról, hogy az öreg-Rajna az áradások túlfolyójaként rendszeresen dinamizált: a folyónak a turbinák kapacitását ami a rajnai berendezések esetében 1500m3/s - meghaladó vízmennyiségét szisztematikusan ide terelik. Ebből adódóan az öreg-Rajna 2000m3/s-t meghaladó áradásoknak van kitéve, és az elmúlt húsz év statisztikái szerint a vízszint átlagosan évente kétszer olyan mértékben megemelkedik, hogy a folyó kilép a medréből, azaz áradást okoz. Ezért tehát végtelenül dinamikusabb, mint jelenleg az öreg-Duna, bár hangsúlyozandó, hogy ahhoz még így sem eléggé, hogy az alluviális síkság megfelelő működésének helyreállítását biztosítani tudná, hiszen a síkságot a szabályozás előtt a statisztikák szerint évente tízszer ilyen hosszú ideig tartó áradások öntöttek el. 14. A Mucha úr által javasolt meglepő analógia a hrusovi tározó és egy elárasztott síkság között tudományos alapon elfogadhatatlan. Egy ilyen analógia ugyanis teljesen figyelmen kívül hagyja az alluviális síkság váltakozó működésének elveit. Ez a működés alapvetően levegőt, azaz oxigént igényel, és a ritmikus vízáramlatokra alapul. A két szóban forgó esetben a hidrológiai, hidrogeológiai és ökológiai folyamatok teljes mértékben ellentétesek, és összehasonlíthatatlanok. 15. Végül rátérek a modellekre. Sok szó esett a modellekről, Wheater úr igen alaposan kidolgozta a témát, és én nem is erre térnék vissza. Szólnom kell azonban néhány szót a modellezés félrevezető felhasználásáról. A modellezés minden bizonnyal kiváló eszköz, ugyanakkor meglehetősen könnyen felhasználható félrevezető módon. Erről szakértői gyakorlatomban személyes tapasztalattal is rendelkezem. Például a mosóporokban található foszfátnak a vízfolyások eutrophizálásban betöltött szerepéről folytatott vita során egy ismert tervezőiroda tökéletes modellt dolgozott ki annak bizonyítására, hogy a mosóporokból kivont foszfát nincs hatással az eutrophizált állapotra, amely igen súlyos a nagy franciaországi folyóban, a Loire-ban. Márpedig ez a széles körben felhasznált dokumentum olyan adatokra épült, amelyek ugyan tökéletesen pontosak voltak, ám nem a tárgyalt témára vonatkoztak, tehát értelemszerűen az ezekből levont következtetések is teljesen értéktelenek voltak. Egy másik esetben egy nagy folyó eutrophizálási szakaszait modellezték. A modell a meleg hőmérséklet és az alacsony vízszint együttes szerepéből indult ki a plankton kártékony szaporodásának magyarázatára, amely szerep vitathatatlan. Azonban a tanulmány magyarázata egyáltalán nem említette az elsődleges okozati tényezők szerepét, nevezetesen az intenzív foszfátszennyezést, a foszfáttartalmú műtrágya túltengést, valamint a számos gátét, amelyek az üledéket és ezzel együtt a foszfátot is összegyűjtik. 16. A modellezés ugyanígy nem helyettesítheti a valódi kutatást. Példaként a Rajna-síkság talajvizének megfigyelése során szerzett tapasztalatot említeném. Ez a megfigyelés (monitoring) harminc éve működik nemzetközi kooperációban az elzászi és badeni Rajna-síkságon, és kifejezetten kiterjedt és sűrű mérési hálózatot érint: azt hiszem, elmondható, hogy az elzászi Rajna vízréteg Európában a legismertebb. Az adatokat teljes mértékben számítógépes feldolgozással kezelik, és nem régóta modellezésre is használják. A monitoring felelősei azonban készséggel elismerik, és

89

90

publikációik is azt igazolják, hogy a monitoring csak kevéssé járult hozzá azoknak a folyamatoknak a felderítéséhez, amelyek magyarázatot szolgáltatnak a folyam és a talajvíz viszonyának alakulására. Ez különösen igaz az áradások hatására, a szabályozás hatásaira és a talaj elárasztására. Csak a legfrissebb alapkutatásnak köszönhető, hogy megkezdődhetett ezeknek a folyamatoknak a feltárása és értelmezése. 17. Végezetül, nehéz elfogadni azt az állítást, amit hallhattunk, miszerint néhány fogantyú mozgatásával megoldhatóvá válnának a beruházásból származó problémák. Ez az a kissé naiv alaptétel, amelyet McCaffrey professzor és Refsgaard úr is elfogad, azokról a garanciákról, amelyeket a műszaki megoldásoknak kellene nyújtani, mindenre megoldást adunk, mindenre felkészültünk. A Rajnán szerzett harminc éves tapasztalat rámutat ennek az állításnak az illuzórikus jellegére, és a problémát a jelenlegi modellezési technikák sem oldották volna meg. Ezenfelül a szakértői vitáktól és érdekellentétektől besározódott emberi beavatkozások a helyzetet igen nehezen kezelhetővé teszik. 18. A tárgyalt adatok egységes áttekintése megmutatja, hogy a beruházás védelmezői által felsorakoztatott tudományos érvek elfogadhatatlanok. Most pedig engedjék meg, hogy ismertessem Önöknek következtetéseimet, amelyek a kérdést igencsak bevezető módon közelítik meg. ÖSSZEFOGLALÁS: MILYEN TARTÓS FEJLŐDÉS? 19. Azt javaslom Önöknek, tanulmányozzák útmutatóul a Rajna vonatkozásában a francia-német kapcsolatok alakulását. 20. Először is érdemes talán felidézni az 1919-es Versailles-i Szerződés nyomán kialakult helyzetet. A Franciaországot és Németországot elválasztó határfolyóval kapcsolatos kizárólagos jogokat és elsősorban a folyó elektromos áram termelésére való felhasználásának jogát Franciaországnak ítélték. Így épült meg Bale és Brisach között egy 50 km-es szakaszon a folyó „Nagy Elzászi Csatorna” elnevezésű elterelése. A csatorna építése 1928-ban kezdődött és az 1950-es évek elején fejeződött be. Az eredeti terv az volt, hogy ezt a Rajna mentén a francia-német határ teljes hosszában, 160 km-en meghosszabbítják. Azonban a főként a vízforrásokban keletkezett károk mértékével szembesülve, valamint a francia-német kiegyezésnek köszönhetően, a beruházáson fokozatos és alapvető módosításokat hajtottak végre, és felhagytak a csatorna meghosszabbításának tervével. Mai ismereteink hiányában azonban az új elképzelések, amelyek ugyan fejlődést jelentettek, nem vették számba az alluviális síkság működését veszélyeztető kockázatokat. Ma már a felelősök elismerik, hogy még a módosított műtárgyak is súlyos koncepcionális hibákat hordoztak. Ennek következtében nemrégiben kidolgoztak egy, a folyam egységes helyreállításáról szóló francia-német tervet, amely két célkitűzést is hivatott teljesíteni: egy ökológiai célkitűzést, ami az alluviális síkság normális működésének lehetőség szerinti helyreállítását célozza, valamint egy biztonsági célkitűzést, amely a veszélyes áradások megelőzésére vonatkozik, amelyek gyakoriságát a Rajna esetében a szabályozás erősen megnövelte. A munkálatok becsült költsége a német oldalon mintegy 2 milliárd német márka, a francia oldalon pedig 500 millió francia frank, ez utóbbi ugyanis rövidebb szakaszt jelent. Fontolóra kell vennünk, hogy döntés született arról is, hogy lemondanak a folyó alsó folyására tervezett utolsó gátak megépítéséről azért, hogy véget vessenek annak az ördögi törvényszerűségnek, amikor egyik gát a másikat teszi szükségessé, és hogy elejét vegyék a minden egyes vízesés által törvényszerűen okozott eróziónak. Elnök úr, tisztelt Bíróság, kérem Önöket, hogy ezeket az utolsó kiegészítéseket, nevezetesen a költségek tekintetében, szíveskedjenek a Fleischhauer Bíró kérdésére adott válasz részének tekinteni. 21. Az volna tehát helyes, és itt megerősítem az első expozémban elhangzottakat, ha helyreállítanák azt a vízmennyiséget és vízfolyást a Dunán, amely a ritmikus dinamika visszaállításához szükséges, ami pedig elengedhetetlen feltétele a két folyó menti gazdaság

90

91

fenntartható fejlődésének. Az idő pedig sürget, ha el akarjuk kerülni a visszafordíthatatlan felé való haladást. 22. Befejezésül, Elnök úr, tisztelt Bíróság, engedjék meg, hogy megerősítsek egy meggyőződést. Én itt nem egy folyó menti ország mellett és egy másik ellen beszélek. A Duna érdekében lépek fel, valamint egy újfajta, egységes, tudományos eredményekre alapuló szemlélet védelmében, amely szemlélet a nemzetközi tapasztalatból merít. Lehetővé kell tenni a nagy folyóknak, hogy továbbra is serkentsék az élet és a javak szaporodását, ahelyett hogy megbénítanánk és betonkoporsókba zárnánk őket. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Elnök úr, megkérném, szíveskedjen szólítani a magyar fél képviselőjét, Dr. Szénásit. Az ELNÖK: Köszönöm, Carbiener professzor. Szólítom Magyarország tisztelt képviselőjét.

91