ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEK
1.5 2.1 6.5
CO2-csökkentési és energiatakarékossági lehetőségek az épülettechnikában Tárgyszavak: energiafelhasználás; épületszerkezet; építészet; kibocsátás; takarékosság.
Az Európai Unió energiapolitikáját egy 2000-ben közzétett „Zöld dokumentum” (Green paper) jeleníti meg, amely az energiaellátás biztonságát szorgalmazva energiatakarékosságra szólít fel, és ha CO2csökkentésre kifejezetten nem is tér ki, a takarékoskodási célkitűzések nyilvánvalóan összefüggnek a klímavédelmi politikával. A szakemberek nagy többsége ugyanis a sztratoszférában a CO2arány növekedésének tulajdonítja az üvegházhatás fokozódását. E felismerés nyomán 1987-ben a japáni Kiotóban az iparilag fejlett és az ún. átalakulóban levő országok kötelezték magukat, hogy 2000 és 2012 között átlagosan az 1990. évi érték 5,6%-ával csökkentik a CO2-n kívül más üvegházhatású gázok kibocsátását. Az EU ennél erőteljesebb 8%os csökkentést vállalt. Az országonkénti megosztásból Németország 21%-kal vette ki a részét.
Energiafelhasználás gazdasági áganként A szektoronkénti energiafelhasználás Németországban nagyjából megegyezik az EU-éval (1. ábra). Az épületek műszaki felszereltségével és ellátásával – benne a háztartások szükségletével – összefüggő legnagyobb fogyasztásban 85%-ot képvisel a fűtés és a vízmelegítés (2. ábra). Ez azt jelenti, hogy országos viszonylatban a felhasznált energia 36%-át igényli az épületfűtés és melegvíz-szolgáltatás. Ez tehát az a nagy jelentőségű fogyasztási szektor, amelyben körültekintő megtakarításokkal ki lehet mozdítani a holtpontról a CO2-emisszió kezdetben sikeres csökkentési programját, megfelelve Németország kiotói vállalásának.
ipar 28,2%
épületek ellátása 40,7%
szállítás 31,1%
1. ábra Az energiafelhasználás megoszlása gazdasági áganként az EU „Green Paper”-je szerint fűtés, vízmelegítés 85,5% ebből épületek ellátása; 41,9%
főzés, villamos energia; 14,5%
2. ábra Az energiafelhasználás megoszlása a magánháztartásokat, valamint az ipart, kereskedelmet, szolgáltatást és más fogyasztókat magában foglaló szektorban Az épületfűtés energiafelhasználását – az épület burkolásának (szigetelésének, tömörségének stb.) állapota, – a fűtés-, szellőzés- és vízmelegítési technika hatékonysága, valamint – a fogyasztói magatartás
határozza meg. Számottevő megtakarítást azonban nem lehet elérni pusztán az épületek korszerűségi követelményeinek betartásával. Elengedhetetlen a meglevő állomány burkolórendszerének és épülettechnikájának felújítása, és a fogyasztói szokások megváltoztatása is.
Irányelvek, jogszabályok, ösztönzés Az országos jogrendbe illeszkedő hatósági intézkedések a német energiatakarékossági törvény végrehajtását szabályozó rendeletből és az európai „Épületek energiahatékonysága” című irányelv 2006-ban esedékes átvételéből adódnak. Ezektől az intézkedésektől azonban csak mérsékelt hatások várhatók, tekintettel arra, hogy az energiatakarékossági törvény alá van rendelve, többek közt a gazdaságosság jogi kereteinek. Az említett intézkedések csak ritka esetben írhatják elő az épületállományt modernizáló beavatkozást. Az energetikai épületmodernizálást elősegíthetik, ill. az ez irányú motivációt fokozhatják ösztönző és támogató programok, de a felajánlott számos különféle segítség közepette a háztulajdonosok tanácstalanok a legjobb program kiválasztását illetően, így a támogatás gyakran kihasználatlan marad. Gazdasági átláthatóság hiányában olykor nincs mód a végrehajtás optimálására sem. Az ajánlatokat tehát piaci megjelenéssel és kellő kommunikációs stratégiával kell kiegészíteni. Az említett EU-direktíva fő elemei és követelményei: – az épületek minden működésre és fogyasztóra – burkolás, berendezések, vízmelegítés, szellőzés, klimatizálás, világítás – kiterjedő energiamérlegének megvonása, – új épületek minimális primerenergia-szükségletének megállapítása, – az energiaszükséglet igazolása épületek, ill. lakások létesítése, eladása vagy bérbeadása alkalmával, – a fűtőkazánok és klímaberendezések rendszeres ellenőrzése. A direktívában megkívánt, energiaszükségletről szóló kimutatás számadatait az átlagosan tájékozott felhasználó aligha tudja értelmezni. Az épültek energiahatékonyságára ez ideig nem született (az autókéhoz vagy a fehérárukéhoz hasonló) egyszerű, az átlagfogyasztó számára átlátható igazolvány vagy ismertető címke. Ilyet készít elő az EU-direktívát honosító törvényhez egy felmérés segítségével a „dena” (DeutscheEnergie-Agentur) különböző háztípusokra kiállított energialevél formájában.
Az „energialevél” Az épületek „energialevelének” dena-féle tervezése a fehéráruk Németországban ismert igazolványának ismert beosztását követi. Az osztályozás alapja az épületek szabályszerűen, fogyasztói befolyásoktól függetlenül meghatározott évi primerenergia-szükséglete. Az energialevélben feltüntetett energiahatékonysági osztályok a házakat, lakásokat mintegy minősítő pecséttel látják el, ezáltal a lakásgazdálkodási marketingben is felhasználható eszközök lehetnek. Energetikai hatékonyság tekintetében gyenge épületek szanálási igényeinek megjelenítésével, építési és újjáépítési befektetésre ösztönöznek. Az energialevéllel kapcsolatos felmérés információkat tartalmaz – az épületek burkolásáról (szigeteléséről, tömörségéről és külső felületeinek nagyságáról), – a fűtő- és a vízmelegítő rendszer hatékonyságáról, valamint – korszerűsítések hatásáról az objektum energiahatékonysági besorolására, ami segít felismerni a legnagyobb használati értékű átalakítást.
Összehasonlító számítások A Német Szövetségi Ház-, Energia- és Környezettechnikai Ipari Egyesülés egy 1970-ben készült különálló, 200 m2 hasznos felületű családi ház példáján összehasonlítja négyféle korszerűsítés hatásait (1. táblázat). A ház feltételezett hőszigetelése az építése idején szokásos. Szabványos fűtőkazánnal és közvetlen fűtésű tárolós vízmelegítővel rendelkezik. A külső fal pótlólagos szigetelésével – változatlanul működő berendezések mellett – megvalósulnak az 1995. évi hővédelmi rendelet követelményei, csökken az évi hőszükséglet és a leghidegebb nap hőteljesítménye. Ezáltal erősen túlméretezetté válik a kazán, és csökken a berendezések összesített hatásfoka, amely a teljes fűtő- és vízmelegítőtechnika energiahatékonyságát a hőfejlesztés, -elosztás és -átadás figyelembevételével jellemzi. A műszaki felszerelésen végrehajtott, különböző mértékű és terjedelmű modernizálások közül – a legegyszerűbb a kazán cseréje új típusra, közvetett fűtésű tárolóval, – a következő lépés a fűtés teljes felújítása az elosztóvezetékek igényes szigetelésével és nagyobb komfortot is nyújtó, alacsony hőmérsékletű fűtőtestekből álló rendszerrel,
– végül számításba vették még napkollektoros fűtőberendezés beszerelését is, amit célszerű kazáncserével kombinálni, mivel elavult fűtőtechnikával kevéssé hatásos. Ilyenkor is fellépnek a hőszigetelés javítása utánihoz hasonló rossz kapacitáskihasználások, és az ezt kísérő hatásfokcsökkenés. 1. táblázat Az épületechnika és a berendezések korszerűsítési intézkedéseinek összehasonlítása Kiindulás Szigetelés
HőCsak Csak új Teljesen Modern kazán moder- fűtés szivattyú napnizált elemek és menap- külső hőre fűtés legelemvíztároló mel
Szigetelés, modern fűtés, napelemek
u-érték a külső falon, W/m2K
1,44
0,37
1,44
1,44
1,44
1,44
1,44
0,37
u a pincefödémen, W/m2K
0,97
0,66
0,97
0,97
0,97
0,97
0,97
0,66
u-érték az ablakokon, W/m2K
2,90
2,90
2,90
2,90
2,90
2,90
2,90
1,5
Évi fűtőhőigény, kWh/m2
200
134
200
200
200
200
200
119
szennylevegő hőszivattyú
fűtőértékkazán
Hőtermelő
standard kazán
Elosztóvezetékek A fűtőkör hőmérséklete, °C Melegvíztároló Napelemek
fűtőértékkazán
némileg szigetelve 90/70
70/55
közvetlen fűtésű
90/70 bivalens
korszerű szigetelés 90/70
55/45
közvetett fűtésű
55/45
55/45
55/45
bivalens
közvetett fűtésű
bivalens
–
–
+
–
–
+
–
+
Berendezések ráfordítási száma
2,00
2,25
1,88
1,45
1,24
1,17
1,22
1,21
Évi primerenergia-igény, kWh/m2
423
331
398
308
264
249
260
159
Megtakarítás, %
–
22
6
27
38
41
38
62
Az évi primerenergia-megtakarítások összehasonlításából azt a meglepő következtetést lehet levonni, hogy csak a kazán cseréjével érhető el a költséges hőszigetelésnél jelentősebb, azaz 25%-os eredmény. Valamennyi korszerűsítés kombinálása tetemes, 60%-os megtakarításra ad módot, természetesen nem csekély, megtérülésre váró beruházással.
Ösztönző és támogató rendszerek eredményessége Az energialevél várható ösztönző hatása és a meglevő támogatási rendszer megtartása mellett is szükség van a törvényhozás részéről további vonzó lehetőségek kínálatára, hogy a németországi háztulajdonosok vállalják a csekély energiahatékonyságú óriási épületállomány érezhető javulásához szükséges befektetéseket. A pozitív döntéseket ugyanis visszavetik, ill. késleltették – 2003-ig az alacsony energiaárak, – a vásárlásoknak a gazdaság általános állapota miatti visszafogása, – a nem szakszerű tanácsadás miatti gyenge eredményű beruházások, – a fogyasztási javakhoz képest mérsékelt érdeklődés az energetikai korszerűsítések iránt, valamint – az eddigi támogatási programok alacsony szintje és nehezen átláthatósága. Az állami ösztönző rendszerek és támogatási politika átfogalmazására volna tehát szükség – egyszerűbb, könnyebb hozzáféréssel, – energiaszerződésekkel és – a magántőke közvetlen ösztönző eszközökkel, támogató hozzájárulásokkal való mozgósításával. Ilyen akciók várhatóan kedvező fogadtatását meggyőzően tanúsítja a napelem-program sikere. Egyben felhívja a figyelmet a tisztán gazdasági szemlélet mellett a lélektani hatások jelentőségére is. A német támogatási rendszer bővítésének az állami költségvetés ’”gyengélkedésére” hivatkozó elutasításával szembe lehet állítani a zürichi ETH (svájci műszaki egyetem) és a németországi Jülichben működő kutatási központ tanulmányainak egybehangzó eredményét, amely szerint a célszerűen kialakított ösztönző programok megsokszorozzák a ráfordítást, azaz minden támogatási euró 8–10 beruházási eurót „terem”.
A támogatással vonzóbbá tett energetikai felújítások erőteljes foglalkoztatási hatást váltanak ki. Amennyiben az ösztönző programok szigorúan igazolható ipari teljesítményekre és termékberuházásokra korlátozódnak, segítenek leküzdeni a fekete munkát, munkahelyeket teremtve a kézműiparban és az ipari középvállalatok szintjén. Ennek foglalkoztatási következményei adóbevételek és társadalombiztosítási összegek formájában bőven túlkompenzálják magát a beruházások kiegészítő állami finanszírozását. Egyidejűleg csökken a munkanélküliségi és a szociális segélyezés közterhe. Végeredményben a hatások együttesen megteremtik az állam részére a beruházásösztönző program költségsemlegességét. Összeállította: Dr. Boros Tiborné Hüppelshäuser, H.: CO2-Minderungs- und Energiesparpotentiale in der Haustechnik – Energiepass. = GWF Gas Erdgas, 145. k. 12. sz. 2004. p. 678–681. Buchanan, A. H.; Honey, B. G.: Energy and carbon dioxide implications of building construction. = Energy and Buildings, 20. k. 3. sz. 1994. p. 205–217. Egyéb irodalom Grónay A. M.: A Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program pályázati lehetőségei. = Minőség és Megbízhatóság, 2004. 5. sz. p. 279–281.
