Civilek a forradalomban. Beszélgetések új politikai szereplőkkel és értelmezőikkel

Civilek a forradalomban Beszélgetések új politikai szereplőkkel és értelmezőikkel

Intézet a Demokratikus Alternatíváért

„Tetszettek volna forradalmat csinálni” Bevezető az interjúk elé A bevezető címének választott idézet egyike a rendszerváltás utáni politikatörténet leggyakrabban idézett mondatainak. Márai Sándor, Bibó István, Thomas Mann és József Attilai „politikai” felhasználása után minden bizon�nyal Antall József fenti reagálása az, amely mondat nélkül nincsen meg havonta legalább egy publicisztika, blogbejegyzés vagy politikusi felszólalás. A fülkeforradalom, azaz 2010 tavasza után – legalábbis a kormánypártok szerint – életre kelt a gondolat.

Mint emlékezetes, az egykori miniszterelnök e „viszontválaszt” saját pártja képviselőinek címezte, akik akkoriban totális tisztogatást kívántak a gazdasági és politikai életben. Ez volt az azóta elfelejtett Justitia-terv. Tavaly április 25-én azonban lezajlott a fülkékben a kívánt forradalom1, és a forradalmi változások azóta is zajlanak a közéletben. Míg a korai kilencvenes évek MDFjének egyes politikusai még elégedetlenségüknek adhattak hangot a tárgyalásos rendszerváltással kapcsolatban, addig napjaink kormánypárti képviselői minden tekintetben elégedettek lehetnek: nem „tetszettek”, hanem megcsinálták a forradalmukat. Ennek ma tömegek csak az árnyoldalait tapasztalják, sőt a közélet demokratikus része már abba is belenyugodott, hogy 2014-ig biztosan a 2010 tavasza utáni rendszer lesz a politikaalakítás és a mindennapi élet kerete. A forradalmi politika totalitása következtében a politikára történő reflexió immáron nemcsak közügy, hanem a privát szféra része is. Magáról és saját jövőjéről gondolkodik az, aki polgárként a jövőre hatályba lévő alaptörvényről, munkavállalóként a Munka törvénykönyve várható változtatásairól, elbocsátott újságíróként a közszolgálati média működéséről, rezidensként pályakezdésről, hajléktalanként város- és helykeresésről, romaként iskolakezdésről és hatósági kontrollról, civilként a szabadságjogok érvényesítéséről, vagy fiatalként az elvárt magatartásokról és kívánatos szabadidős tevékenységekről elmélkedik. A regnáló hatalom az „elszámoltatással”, a totális elitcserével, a politikai lojalitás követelményével, a jogállami normák és a rendszerváltás szabadságprojektjének relativizálásával, az ellenzéki politizálás karanténba zárásával viszont akaratán kívül forradalmasította a politikát. Új politikai szereplők jelentek meg, régi-új mintákat követve, illetve teremtve. Bár a mindennapi Facebook-ellenállást még nem követte olyan gyakorlati cselekvés, amely alapvetően alakította volna át a kormányzat döntéshozatali mechanizmusait, mindenesetre az új, demokrata szereplők helyet kérnek maguknak az ellenzéki politikai aktorok között. Facebook-csoportok, Milla-szervezte tüntetések, 4K!-s megmozdulások és szakszervezeti tüntetések változó dinamikával kezdik ki, és újítják meg a hagyományos ellenzéki politizálás kereteit. Eközben új, eddig inaktív politikai szereplőket „hoznak létre”, illetve integrálnak a céljait tekintve egységesnek tűnő, de egyébként heterogén „mozgalomba”.

1 G. Fodor Gábor - Fűrész Gábor - Giró-Szász András: „Forradalom a szavazófülkében”. Interneten: http://www.szazadveg.hu/files/kutatas/4.pdf.

2

3

Civilek a forradalomban E sorok írásakor még nem tudjuk, hogy ezek összeállnak-e majd egy „mozgalmak mozgalmává”, egy Demokrácia Mozgalommá vagy hasonló, az előbbinél találóbb kifejezést viselő formációvá. Politológusok, politikai elemzők és szociológusok számára ez éppúgy nyitott kérdés, mint az új politikai szereplők számára. Az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA) készül a 2014 utáni szituációkra, nyomon követi a politikai erőtérben lejátszódó innovatív folyamatokat. Ennek érdekében jelentette meg 2011 májusában első interjúkiadványát, amelyben az IDEA elemzői Fleck Zoltán jogszociológussal beszélgettek, illetve szembesítettét saját, 2009-es „várakozásaival”. Az IDEA elemzői az általuk készített, második, „kézben tartott” interjúkötetben (Civilek a forradalomban) arról beszélgettek az új politikai szereplőkkel, illetve társadalmi mozgalmakkal foglalkozó kutatókkal, politológusokkal, hogy előbbiek miként látják magukat, utóbbiak pedig őket. Az intézet a bevezetőt követően Istvánffy Andrással, a 4K! – Negyedik Köztársaság mozgalom koordinátorával 2011 júniusában készített interjút közli, majd a következő hetekben számos hazai elit- és mozgalomkutató gondolataival folytatatja. Az IDEA az interjúk között politikussal készítettnek is helyet ad.

Az IDEA egy általa kezdeményezett és jelenleg is zajló vita2 kapcsán szintén a folyamatos közlés jegyében jár el, a gyakorlaton ebben az esetben sem változtat, remélve, hogy a tisztelt Olvasóknak megkönnyíti az interjúk feldolgozását és közéleti „hasznosítását”. Az IDEA Civilek a forradalomban kiadványának nemcsak az új ellenzékiség és általa a magyar politikai valóság közelebbről való megismerése a célja, hanem a szabadságprojektben érdekelt közösségek támogatása is. Éppen ezért az interjúk jövőbeni folyamatos közlését követően az intézet további kísérleteket tesz majd a közös gondolkodás megteremtésére. Budapest, 2011. augusztus 23. Böcskei Balázs igazgató Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA)

2 A cigányság „államosításának” veszélyei. Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA). Interneten: http://www.ideaintezet.hu/hu/node/85.


Interjú Istvánffy Andrással, a 4K! – Negyedik Köztársaság mozgalom koordinátorával

Egy, a köztársaság szellemisége és a jogállam mellett kiálló mozgalom számára különösen fontos, hogy amikor arról kell döntenie, melyik politikai pártot támogatja, akkor jól válassza meg, melyik politikus mögé áll. A 2010-es országgyűlési választások előtt a 4K! – Negyedik Köztársaság mozgalom az ellenzéki pártok támogatására szólította fel a szavazókat. A felhívásnak három üzenete volt: egyrészt 2010 nem a változás éve; másrészt, ha valaki mégis elmegy szavazni, akkor szavazzon ellenzéki pártra; harmadrészt pedig, hogy ne a Jobbikot támogassa. Azaz hiába lesz nagy változás, ez még nem „az a változás”. Azt kell látni, hogy abban az időszakban a fiatalok egy egységes ellenzéki érzülettel rendelkeztek, ahol a paletta egyik szélén a Jobbik a másikon a Lehet Más a Politika (LMP) állt. Emellett sok fiatal még ingadozott is a Jobbik és az LMP között.

„Emellett sok fiatal még ingadozott is a Jobbik és az LMP között.”

Mire alapozza ez utóbbi feltételezését? Hallottam több ilyen történetet, elsősorban vidéken. De a mi a rendezvényeinken is voltak akkoriban, akik turulos pólóban érkeztek, annak ellenére, hogy tudták, politikailag nem egészen azt képviseljük, de mivel ellenzékiségről volt szó, belefért nekik. Az előbbi kérdés kapcsán engem a leginkább a felelősség érdekel. Felelősség azzal kapcsolatban, hogy kinek a támogatására szólítjuk fel a „közösségünket”. Nekem meglehetősen ellentmondásos lenne, ha egy olyan szervezet vagy mozgalom tagja lennék, amely minden tekintetben a demokrácia értékeit képviseli és hirdeti, de arra buzdít, hogy egy olyan pártra szavazzak, amelynek hatalomorientáltsága mindennél szembetűnőbb. Nem kellett volna egy kicsit árnyalni az ellenzék és ellenzék közötti különbséget? 2010 tavaszán? Például, hogy a Fidesz jól szervezett, az LMP meg bűbájosan szervezetlen? Nem éppen, de végül is a 4K! az LMP-hez nagyon hasonló szociálliberális karaktert mutat. Mi akkor a gond tulajdonképpen az LMP-vel?

4

5

Civilek a forradalomban

Világnézeti problémánk nincsen. Nagyon jó dolognak tartjuk, hogy a parlamentben vannak, mint modern zöldpárt, baloldali értékekkel. A csalódottságunk abból fakad, hogy az LMP végül rétegpárt lett. Úgy tűnik, hogy Európa más részeihez hasonlóan a zöld mozgalom itt is egy középosztálybeli projekt, amely nagy kulturális tőkét igényel, anyagi biztonságot, posztmaterialista értékrendet, stb.

„Nem szeretnénk hasonló, középosztálybeli karakterűnek lenni, mint az LMP. A 4K!-nak nagyon fontos célja egy baloldali tömegkultúra kialakítása.”

Az LMP indulásakor még nem volt világos, hogy egy ilyen típusú zöldpártot akarnak-e létre hozni, vagy egy ennél nagyobb igényű, nagyobbra törő dolgot, ami a baloldal vezető ereje lehet. Nem látok ugyan bele, de nekem úgy tűnik, hogy ez végül nem is egy stratégiai döntés eredménye lett, csak beleragadtak a zöldpárti keretekbe. Társadalomszemléletünk számos dologban hasonlít ugyan, de Közép-Európában egy zöldpártnak nem sok esélye van a néppárttá válásra. Ebben az értelemben nem szeretnénk hasonló, középosztálybeli karakterűnek lenni, mint az LMP. A 4K!-nak nagyon fontos célja egy baloldali tömegkultúra kialakítása. Utóbbinak vélhetően része az antifasizmus is, amelynek magyarországi képviseltét Ön folyamatosan kritizálja. Idézem: „antifasisztának lenni olyan, mint papnak az inkvizíció alatt”. Amikor ezt megfogalmaztam, Tamás Gáspár Miklóst láttam magam előtt. Történelmileg az antifasizmus a kommunista baloldal egyik legsikeresebb stratégiája volt, ez hozta ki a karanténból a harmincas években. Az amerikaiak is ebből éltek, ezzel magyarázták, hogy miért szövetkeznek Sztálinnal. Az antifasizmus hatalmas kulturális változást is hozott, nagy generációs élmény volt. Az antifasiszták megnyerték a világháborút. Mindennek még mindig maradt egy mozgósítható érzelmi kerete.

„Az antifasiszta dönti el, hogy ki a fasiszta, s mivel a szó történelmi vonatkozásában nincsenek igazi fasiszták, ők kereshetik és jelölhetik ki, hogy ki is az.”

A 4K! ennek mai használatával szemben fogalmazott meg kritikát. Azt mondjuk, hogy ez a keret nem azokról a társadalmi problémákról beszél, amelyekből a Jobbik kialakult. Antifasizmus ráadásul nem a Jobbik felemelkedésével került elő, a kilencvenes évek végén, kétezres évek elején a liberális értelmiség úgy játszotta az antifasisztát, hogy tényleges fasizmus nem is volt. Amit


fel tudtak mutatni ellenségképként, az egy Bácsfi Diána volt, a pár fős mozgalmával, és csak azért, mert előhúzott néhány hungarista jelképet a farzsebéből, már előkerült az antifasiszta keret. Az antifasizmus ezért rossz benyomást kelthetett, úgy tűnhetett fel, mintha az elit hatalmi legitimációjára használnák. Erre mondtam, hogy tulajdonképpen az antifasiszta dönti el, hogy ki a fasiszta, s mivel a szó történelmi vonatkozásában nincsenek igazi fasiszták, ők kereshetik és jelölhetik ki, hogy ki is az. Ebből nem következik az, hogy az antifasizmus ma pótcselekvés lenne. A fasizmus bélyegét még azok sem igazán vállalják magukra, akiknek valóban ilyen nézeteik vannak. Ezért ez egy rendkívül hajlékonyan használható fogalom. Az antifasiszta válasz akkor indult el és pörgött fel, amikor a Jobbik felemelkedett a Magyar Gárda megalakításával. A Jobbikot alapvetően szociális lázadásként értelmezem, bár a nyilvánvalóan értelmiségi, mélyen ideologikus kemény magját nyugodtan le is fasisztázom. Ami azonban ezzel kapcsolatban vidéken gyökeret eresztett, az a szememben szociális lázadás. A tömegek nem a fasizmusra lettek hirtelen fogékonyak, hanem a szociális kérdésekre. Az antifasiszta narratívával az volt a problémám, hogy megpróbálta összehozni a kormányt és az antifasizmust magukénak vallókat. Holott a 4K! egyik kiindulópontja, hogy Gyurcsánynak Őszöd után le kellett volna mondania, ez volt ugyanis a belpolitikai válság kezdőpontja, ez osztotta meg a térfelet. Szerintünk azáltal, hogy ő ott és akkor nem mondott le, és nem vállalta a felelősséget, mélyen aláásta a demokrácia hitelét. Azt a benyomást keltette ugyanis, hogy Magyarországon oligarchikus kormányzás folyik. Van egy elit, amely bármit megtehet, van egy névleges demokrácia, vannak szabadságjogok, de egyébként a közvélemény nem számít. Mandátumuk van, azt csinálnak, amit akarnak. Ez a demokrácia kiüresítéséhez vezetett, egy általános bizalomvesztéshez az intézményrendszerrel szemben. Ebből a – teljesen hiteltelen – pozícióból kezdték el erőltetni az antifasiszta narratívát.

„A Jobbikot alapvetően szociális lázadásként értelmezem, bár a nyilvánvalóan értelmiségi, mélyen ideologikus kemény magját nyugodtan le is fasisztázom.” Az antifasiszta mozgalmak egykor a demokrácia védelmében szerveződtek, attól féltek, hogy lesz egy autoriter hatalomátvétel. Ez volt például a francia mozgalom kiindulópontja. Itt viszont pont azok szervezték, akik hiteltelenítették a demokráciát. Azt gondolom, hogy a Magyar Demokratikus Charta alapításakor, 2008-ban a kormányfői kezdeményezésnek Őszöd miatt nem volt demokratikus hitele, amivel pedig egy antifasiszta mozgalomnak alapvetően rendelkeznie kell. A háttérben egy olyan politikai cél látszódott, amely össze kívánta hozni azokat, akik Őszöd mellett kiálltak, és legitimálták a hatalmon maradást, azokkal, akik ennek liberális ellenzékét képezték – például az LMP szavazóival. Az antifasiszta narratívával egy belpolitikai csomót próbáltak átvágni, miközben a megindult szociális lázadást nem lehetett feloldani e retoriká-

6

7


val. Az antifasizmust Magyarországon ilyen értelemben egy hibás stratégiának látom, amelyről – már ha a választási eredményeket nézzük – egyértelműen kiderült, hogy nem is működött. Adatokkal sajnos nem tudom alátámasztani, de meggyőződésem, hogy a Jobbikot éppen stigmatizálása hozta ennyire fel. Olyan mértékű volt a bizalomvesztés a politikai osztállyal szemben, hogy a hatalmas „protest-energiák” beállhattak a Jobbik mögé. Néha hasonlókat ír Bayer Zsolt is: egyrészt Magyarországon nincsenek fasiszták, másrészt, ha vannak, akkor a „ballib” oldal mondja meg, hogy kik azok, harmadszor, számos baloldali antifasiszta megnyilvánulást manipulatív politikai szándékként értékel. Előfordulhat, hogy van olyan konkrét kérdés, amelyben hasonló állásponton vagyok Bayer Zsolttal, ez engem nem ijeszt meg. Azt továbbra sem vitatom, hogy a Jobbik döntéshozóinak világszemlélete fasiszta. A kuruc.info nyíltan náci. Ezzel szemben meg tudom érteni, hogy a mögéjük beállt tömeg miért sérelmezi, ha lefasisztázzák őket. Egy másik probléma ezzel a retorikával, hogy a fasizmus a világháború óta egy teljesen stigmatizált fogalom, az sem vállalhatja magára, aki egyébként fasiszta lenne.

„Előfordulhat, hogy van olyan konkrét kérdés, amelyben hasonló állásponton vagyok Bayer Zsolttal, ez engem nem ijeszt meg.”

Először egy diadalmas jelző volt, Mussolini még azt gondolta, hogy ez lesz Európa útja. Hosszú ideig egy lehetséges alternatívának látszott, amit milliók támogattak, tehát politikailag legitim projekt volt. Ilyen értelemben ez egy ma már egy nem létező nagypolitikai projekt. Innentől kezdve lefasisztázni valakit csak megbélyegzést jelent, ami szerintem kontraproduktívan hat a Jobbikot támogató tömegekre. Nem is a Jobbik, de szubkultúrája egyes eleminek támogatásában, hirdetésében, olvasásában egyfajta szorongó magatartást is fel lehet fedezni. Szorongás az újtól, a mástól, a nyitott világtól, hogy az ember nem nyertese a hálózati kapitalizmusnak, az „új világnak”, azaz mindattól, amit szerinte „a” nagyvárosi liberálisok képviselnek. Ön is masszívan kritizálja a felülről jövő baloldaliságot. Mit gondol erről az úgynevezett a nagyvárosi liberalizmusról, baloldaliságról? Az volt a probléma, hogy a nagyvárosi szabadelvűség, egy életforma és kulturális fogyasztás összemosódott az SZDSZ politikai projektjével. Ma ez a szubkultúra lényegében átállt az LMP-hez, amely pedig az SZDSZ-étől lényegesen eltérő gazdaságszemléletet képvisel. Nem gondolom, hogy a nagyvárosi liberális életmód önmagában olyan feszültséget hordozna, amely robbanást generálna, bármennyire is idegenül érezné magát egy rendes hódmezővásárhelyi gyerek például a Fogasházban.


„A rendes hódmezővásárhelyi gyerekekben most egyébként is kognitív disszonanciát ébreszt, hogy ugyanezt a könyörtelen szociálpolitikát a saját kulturális kódjait használó Fidesztől kapja a nyakába.” A robbanást a kőkeményen piacpárti és a szociális biztonságot felszámoló politikák generálják. Emellett, ha ezt összepárosítják egy olyan kulturális kóddal, amit távolinak éreznek azok, akik a problémát elszenvedik, akkor még nagyobb a robbanás veszélye. Most, hogy a liberális kultúrát nem lehet összepárosítani a szociális biztonságot felszámoló politikával, kérdés, hogy mennyire használják fel a továbbiakban a megosztásra. A rendes hódmezővásárhelyi gyerekekben most egyébként is kognitív disszonanciát ébreszt, hogy ugyanezt a könyörtelen szociálpolitikát a saját kulturális kódjait használó Fidesztől kapja a nyakába. A kulturális különbségek önmagukban nem robbanásveszélyesek, e tulajdonságuk attól függ, hogy milyen egyéb jelentés párosul hozzájuk. A svédországi minták átvételét látja a Magyarországot válságából kivezető megoldásnak. Olvasva azonban az erről szóló írásait néha úgy tűnik, mintha csak és kizárólag Magyarország akaratán, és az újraelosztás mértékének megváltozásán múlna minden. Ha már félperifériát ír, akkor van centrum is, amelynek nem érdeke az előbbiek „kitörése”. Legalábbis a világrendszer-elmélet teoretikusai szerint. A mi gondolkodásunk szerint a magyarországi létbizonytalanság és szegénység problémáját nem lehet pusztán újraelosztási kérdésként kezelni, a baj az, hogy túl kicsi a torta, amit el kell osztani. Nem arról van szó, mint a centrum országokban, hogy van egy viszonylag nagy „vagyon”, amelyet a baloldal az igazságos elosztás kérdésén keresztül közelít meg, hanem itt a félperiférián e „vagyon” méretét is figyelembe kell venni. Magyarországnak újra kell gondolnia a világgazdaságban betöltött szerepet. A nemzetközi konjunktúrák mellett a fejlődés lehetősége nagyban függ az adott ország stratégiájától. Maradjunk az elosztásnál, amelynek növelését sokan igényeltek már a rendszerváltás óta, íróktól kezdve politológuson át politikusokig. Növekvő elosztásról tulajdonképpen egészen egyszerű beszélni, főleg ha felfüggesztjük a közgazdasági racionalitást. Egyes értelmiségi gondolkodásában ez is épp úgy egy beidegződés, ahogyan az értékvizsgálatok generációról generációra átöröklődött paternalizmust, értékkonzervativizmust, illetve normatagadást mutatnak ki. Hogyan tudja a 4K! e trendeket megszakítani? A létbiztonság vágya nem elítélendő dolog, nem hiszem, hogy ez kiirtandó beidegződés lenne. Növelni kell azt, amit el lehet osztani. A társadalmi konfliktus, hogy „ne az én adómból fizessék a szegényeket” abból ered, hogy a jelenlegi rendszerünk nem képes elég munkát biztosítani, az inaktívak óriási terhet jelentenek a társadalomnak. Ebből akkor lehet kilépni, ha lesz elég munkahely.

8

9

Civilek a forradalomban Ahhoz, hogy bármilyen munkahelyet vigyenek az elmaradottabb térségekbe, képzett munkaerőre van szükség, és ez számos esetben hiányzik. Erre is gondoltak már? Államilag koordinált gazdaságfejlesztésben gondolkodunk, ami az oktatási és a piaci igényeket egységes szemléletben kezeli. Az állam a piaci szereplőkkel együttműködve, stratégiák kijelölésével megteremti a húzóágazatokat. Ebben látom Magyarország (ki)útját is, a reális prioritások kijelölésével. Ezt egy évtizedes projektként kell elképzelni. Hosszabb távon csak így lehet megoldani a problémát, a Fidesz közmunkaprogramja csak tüneti kezelés. Mit gondol a plázastopról? Nem ástam bele magam. Szükségesnek tart egy önálló roma pártot Magyarországon? Egy polgárjogi mozgalomnak látnám értelmét. Meg kellene fogni a társadalom kispontjaiban kialakult diszkriminációt, kiragadni, társadalmi konfliktussá stilizálni a kérdést és állásfoglalásra kényszeríteni mindenkit. Mit gondol arról a közpolitikai krédóról, amely szerint „nincsen jog felelősség nélkül”? A romáknak a többségi társadalomhoz való viszonya nemcsak a szegénység kérdése, hanem a kultúráé és a rasszizmusé is. Az alulmotiváltság nyilván mást jelent egy fehér és egy roma szegény számára. A mai magyar nem egy befogadó társadalom, ami lehetőséget mutatna számukra, akár gazdaságilag, akár az identitás szempontjából. Az alulmotiváltságot így önmagában nem hibáztatnám. A pszichológiai váltás sokkal inkább elvárható lenne, ha létezne egy kitörési lehetőséget mutató országos fejlesztési projekt. Ezzel szemben most beilleszkedést várunk el egy olyan társadalomba, amelyben egy egyre erősebben szorító szociális prés van, és minden kormánynak az a programja, hogy a terheket minél inkább a kisemberekre hárítsa át, hogy ebből fedezze az államháztartási hiányt. Megvonná a szociális segélyt attól, aki nem viszi a gyerekét iskolába? Fogas kérdés. A problémát abban látom, hogy mennyire van jogunk két különböző területet összekapcsolni. Például megvonhatom-e egy köztartozással rendelkező embertől a közparkok látogatásának jogát? Azzal egyetértek, hogy a szóban forgó személyeket a törvény erejével kell rávenni arra, hogy elvigyék a gyerekeiket az iskolába. Ha azonban az állam a kezében lévő, a törvény betartásának kikényszerítésén túlmenő eszközökkel él, az etikai kérdéseket is felvet.


Egy, a melegek stratégiájával foglalkozó „Fent és lent” blogbejegyzés számos olvasónál – akik a hozzászólások alapján vélhetően liberális értékekkel rendelkeznek – aggályokat vetett fel, mi volt ennek az oka? A bejegyzés alapvetően azzal foglalkozott, hogy szerintünk a melegkérdésre egy olyan „nagypolitika” rakódott rá, amelynek önmagában már semmi köze nem volt az eredeti problémához. A melegfelvonulást úgy lehetett stilizálni, mint a régi liberális uralkodó elit és a nemzeti önvédelem csatáját, amelynek önmagában semmi köze ahhoz, hogy ki kivel fekszik le. Azért kritizáltuk a melegek stratégiáját, mert nem voltak hajlandóak figyelembe venni a játékteret, amelybe belekerültek. Követtek egy amerikai polgárjogi sémát, amelybe nem kívánták beépíteni a kelet-európai sajátosságokat. El tudom képzelni, hogy a bejegyzés kiborított néhány liberálisan gondolkodót, de mi alapvetően csak egy technikai kritikát fogalmaztunk meg. Ön szerint politikusoknak még mindig nincs helye civil tüntetéseken? Ezt rossz embertől kérdezi. A Milla csak a volt miniszterelnököket kérte meg, hogy ne jöjjenek el. Ez is alapvetően csak a médiáról szólt, mivel nem akartuk a tüntetés érdemi okáról elterelni figyelmet, ebből a szempontból pedig nemcsak a 168 Óra érdekes, hanem például a hírTV is.

„Ha egy ilyen tüntetésen megjelenik Gyurcsány, akkor az egész jobboldali médiagépezet azon dolgozna, hogy az egészet úgy állítsa be, hogy itt a »gyurcsányisták« tüntettek.”

Elég szélsőséges médiaháború zajlik, a március 15-i tüntetésre a hírTV például kijött egy közvetítő kocsival, amikor pedig látták, hogy mekkora tömeg van, összecsomagoltak és felvétel készítése nélkül elmentek. Ha egy ilyen tüntetésen megjelenik Gyurcsány, akkor az egész jobboldali médiagépezet azon dolgozna, hogy az egészet úgy állítsa be, hogy itt a „gyurcsányisták” tüntettek. Mint mindegyik, a politikai térben fel-felbukkanó aktor, úgy vélem a 4K! is részesül kritikában. Honnan, milyen irányból kapja ezt a mozgalom? Szisztematikus támadások egyelőre nem alakultak ki, inkább hullámszerűen érkeztek az ilyenek, a jobboldal felől. Amikor tavaly ősszel megünnepeltük az őszirózsás forradalmat, Tomcat teljesen rápörgött a 4K!-ra.

„Mióta nagyobb figyelmet élvezünk, inkább informális csatornákon a liberális vonalról kritizálnak bennünket.”

10

11


Nagyon büszke vagyok arra, hogy 2008-ban, ’68 negyvenedik évfordulóján a Magyar Nemzet 68-at kritizáló vezércikke a 4K! támadásával kezdődött. Ebben – egy eléggé csapongó gondolatmenetben – egy platformra kerültünk az Apple-lel és a Nirvana-val. Ez azonban még akkor volt, amikor senki nem kezelt bennünket politikai tényezőként. Mióta nagyobb figyelmet élvezünk, inkább informális csatornákon a liberális vonalról kritizálnak bennünket. Akkor tehát politikai tényezőként tekintenek magukra? Az a nagy tiltakozó civil mozgalom, ami elindult az év elején, és amelynek egyik hangja a 4K!, azt gondolom, hogy politikai tényező az ellenzék jelenlegi bénult állapotában. Az irányunkban megfogalmazott elvárások magasak, az ellenzéki pártokkal szembeni óriási elégedetlenség rengeteg energiát visz a 4K! felé. Ha 2014-ben kormányváltás következne be, a 4K! mit javasol: mi legyen a sorsa az új alaptörvénynek? Az Orbán-rendszer alkotmányát mindenképpen le kell váltani. De egy tisztán baloldali alkotmány ugyanennyire káros lenne. Az alaptörvényt úgy kell majd megváltoztatni, és úgy kell a nép akaratát érvényre juttatni, hogy az ne okozzon széles jobboldali rétegekben egyfajta dacállapotot. Konszenzusos alkotmányt kell elfogadni. Hogy milyen eszközöket érdemes használni, azt nemcsak a jogállam akkori állapota – amit lássuk be, elég nehéz akár pár évre előre is megjósolni – határozza meg, hanem hogy mennyi támogatottsága marad akkorra az Orbán-rendszernek. Ugyanúgy belpolitikai csapda lenne 30–40 százaléknyi jobboldali szavazó, aki nem érezné sajátjának az új alkotmányt. Ha már a jobboldalnál tartunk, hogyan viszonyul hozzá a 4K!?

A 4K! magjában többen vagyunk, akik jobboldali családból származunk, illetve egyházi iskolákba jártunk. Ismerjük tehát a jobboldali kultúrát, és elég kön�nyen bele tudjuk helyezni magunkat egy Fidesz-szavazó gondolkodásmódjába. A 4K! alapítói között sokan vagyunk ezzel így. A családom régi nemesi család, a kommunizmus alatt osztályellenségnek számított, a szüleim, nagyszüleim keresztények, amely vallás gyakorlása az előző rendszerben szintén problémákkal járt. Ezért megértem azt, ami a fejükben él a rendszerváltásról, azt, hogy többek közt nem értették, miért nincs számonkérés. Politikailag, vagy eszmei szinten semmi jobboldali nincs a 4K!-ban, de az alapítók közül többen jobboldali családi háttérből tolódtunk balra. Mi a helyzet azokkal potenciális jobbközép szimpatizánsokkal, akik számos kérdésben egyetértenek a 4K!-val, minden témát illetően azonban már nem?

Intézet a Demokratikus Alternatíváért Azt hiszem ez a réteg jelenleg elég bizonytalan a helyzet megítélésében, és a végső döntését csak a választások előtt fogja meghozni. Ezért most a baloldal újjáépítésére kell koncentrálni, és csak ezután kell meggyőzni őket arról, hogy ez alternatíva számukra is kínál valamit. Ezek szerint szükséges a civil keretek politikai keretre váltása? Nem értek egyet azzal a gondolkodásmóddal, amely szerint a politika szükségképpen rossz és gonosz, és amely a civilek morális felsőbbrendűségét hirdeti. Sosem éreztem problémásnak például a zöldek pártosodását, programjuk érvényre juttatása érdekében. Ebben az értelemben szerintem praktikusabb az a modell, amit a szélsőjobboldal használ, ahol nincsenek ilyen merev határok a politikai, a mozgalom és a kultúra között. A világháború előtti baloldalon sem váltak el egymástól ilyen mértékben a mozgalmak és a pártok. A Fidesznek is volt ehhez hasonló hulláma a polgári körök idején, mára azonban sokkal technokratábbá vált a párt. A civil társadalom azon koncepciója, amely a politikával szemben határozza meg magát, csak egy csapda, és nem vezet sehová. Tulajdonképpen mekkorára tehető a 4K! Mozgalomban részt vevők száma? A 4K!-nak van egy szervezői magja, ez Budapesten 50-60 embert jelent. A mozgalomnak természetéből fakadóan nincs tagsága, minden akciónkon különösebb mozgósítás nélkül is több száz fiatal vesz részt. A hírlevelünket négyezren, a Facebook-oldalunkat több mint hatezren követik. A mozgalom mögött áll a Negyedik Köztársaságot Támogató Egyesület. Mit jelent az, hogy „balpop”, amit Ön gyakran egyfajta identitáskeretként használ? Egy informális vonalat jelöl, a populáris baloldalt. Ha a „ballib” elitista volt, akkor a „balpop” nem az. A fogalmat azonban csak informálisan használjuk. Ön, mint aki a mozgalmat tulajdonképpen kifelé képviseli, kinek kíván látszani: egy olyan kompetens embernek, akinek ugyan még nincs programja, de már körvonalazódik valami a műhelyekben, vagy egy „hypeértelmiséginek”, aki érti korosztálya nyelvét és képes az érzelmekre hatni? Csak ebből a kettőből lehet választani? Én nem állítanám szembe a programot és az érzelmeket. Az érzelmeknek óriási szerepe van. A problémát abban látom, ha az érzelmek nem kapcsolódnak egy átgondolt politikai programhoz.

12

13

Civilek a forradalomban Elképzelhetőnek tartja, hogy 2014-ben jelölteket állítson a 4K!? Kiadtunk egy szándéknyilatkozatot arról, hogy 2014-ig meg akarjuk teremteni a patrióta baloldalt, amelynek választhatóvá kell válnia ahhoz, hogy politikai projektként lehessen értelmezni.

„Semmi értelme létrehozni egy második LMP-t egy kicsivel balosabb programmal.”

Azt még nem látjuk, hogy milyen formában, önállóan, vagy egy szövetség részeként, de választható lesz – a konkrét forma egyelőre sok külső körülménytől függ. A patrióta baloldal kulcskérdése az, hogy meg tud-e teremteni egy baloldali politikai tömegkultúrát. Semmi értelme létrehozni egy második LMP-t egy kicsivel balosabb programmal. Egy elit baloldali rétegpártra nincs szüksége az országnak. A baloldali gondolkodás populárissá tételén áll vagy bukik minden. Az interjú 2011 júniusában készült.

Intézet a Demokratikus Alternatíváért 1083 Budapest, Baross utca 119/a Tel.: +36 70 605 03 47 E-mail: [email protected] Facebook: http://www.facebook.com/ideaintezet A kiadványban található fotó forrása: http://www.zalaihirlap.hu/mediatorveny/20110315_marcius_15_tuntetesek_ mediatorveny_ellen/print

Civilek a forradalomban. Beszélgetések új politikai szereplőkkel és értelmezőikkel

Recommend Documents