Cigánynak lenni Magyarországon

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

Cigánynak lenni Magyarországon Jelentés 2007 A gyûlölet célkeresztjében

Szerkesztette: Törzsök Erika, Paskó Ildi és Zolnay János

Budapest, 2008

© Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

Kiadja az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 1093 Budapest, Lónyay u. 24. félemelet 1. Levelezési cím: 1461 Budapest, Pf. 362 Telefon: (+36 1) 216 7292, 456 0779, fax: (+36 1) 216 7696 Internet: www.eokik.hu • E-mail: [email protected] Felelős kiadó: dr. Törzsök Erika igazgató

Minden jog fenntartva.

Nyomdai előkészítés és nyomás: eMeL Press Kft., (+36 70) 418 4382 E-mail: [email protected]

Tartalom Törzsök Erika: Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Hidvégi-B. Attila: Válogatás a magyarországi romákat érintő legfontosabb eseményekből – 2007 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Temetetlen múlt Lakatos Elza: Vidámpark a holtakon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71 Szociálpolitika Mózer Péter: Jóléti alternatívák és szegénység – Szegénység, jövedelmi egyenlőtlenségek, munkapiaci kirekesztés, jóléti transzferek Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75 Mészáros Magdolna: Az állami paternalizmustól az egyéni felelősség felé – Szegénység, jövedelmi egyenlőtlenségek, munkapiaci kirekesztés, jóléti transzferek Szlovákiában. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99 Hidvégi-B. Attila: Gumibottal csillapított éhség – Éhséglázadások Szlovákiában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123 Egységesülő munkaerőpiac Fleck Gábor: Romániai cigány közösségek migrációs stratégiái. . . . . . . . . . . . . . . . 131 Eparu Krisztián: Gáborcigányok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 145 Virág Tamás: Programok a cigánytelepek felszámolására (Tervek és tapasztalatok). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 165 Hidvégi-B. Attila: Gárdaszellem. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179 Tér és társadalom Zolnay János: A határtalan város – Városfejlesztés és közoktatáspolitika Pécsen. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213 Zolnay János: Nyilvánvaló és közvetlen veszély . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 255

Előszó A magyarországi roma közösségek helyzetét a szegénység, a közel két évtizedes munkapiaci kirekesztés és a fokozódó térbeli és közoktatási szegregáció jellemzi. A romákkal kapcsolatos kormányzati cselekvés tehát mindenekelőtt társadalompolitika feladat és nagyban függ az éppen hivatalban lévő kormány gazdasági és elosztási elveitől és persze tényleges lehetőségeitől. Vannak azonban a roma társadalom léthelyzetének olyan speciális jellegzetességei, amelyek nem teszik teljesen üressé a „romapolitika” kifejezést. A szegregáció alapvetően tünete a magyarországi közoktatás nagyfokú egyenlőtlenségeinek, de azért a roma diákok helyzete mégiscsak egyedi, mivel arányuk az adott iskola piaci pozíciójának legfontosabb ismérve. A tartós munkanélküliség sem csupán roma probléma, de az állásra jelentkező romáknak meg kell küzdeniük a diszkriminációval is. De a gyűlölet célkeresztjében is kifejezetten a romák állnak: ebből a szempontból 2007 vízválasztó volt. Immár nemcsak uszító honlapok szítják az indulatokat, de megalakult egy nyilas szimbólumokat használó paramilitáris szervezet, amely ősszel elkezdte megfélemlítő akcióit a romák lakta településeken. Néhány elítélő nyilatkozaton kívül a kormánynak egyelőre sejtelme sincs arról, hogyan reagáljon erre a fejleményre, a parlamenti ellenzék és a hozzá közelálló sajtó pedig távlatos és felelős magatartás helyett igyekezett politikai tőkét kovácsolni a gárda megalakulásából. Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány Roma jelentés sorozatának mostani kötete nem annyira a 2007. év legfontosabb eseményeire, mint inkább problémáira kívánja irányítani az olvasó figyelmét. A kötet Lakatos Elza rövid, megrázó riportjával kezdődik. Emlékezésről és felejtésről van szó egy Várpalota melletti tó kapcsán, ahol száznál is több romát lőttek agyon a második világháború utolsó hónapjaiban a magyar csendőrök. De erre a helyszínen nem lehet emlékezni: a kivégzés helyén korábban vidámpark volt, ma pedig horgásztó, amit egy vállalkozó kerítéssel zár el a külvilágtól. A temetetlenség állapota nemcsak a halottaktól tagadja meg a méltóságot és a gyászt, de a ma élőket is szembesíti újra meg újra a múlt lezáratlanságával, csakúgy, mint az elárasztott erdélyi Bözödújfalut ellepő tározóból kimeredő templomtorony, amely egyszerre emlékezteti a tó partján piknikezőket az 1944-ben deportált székely szombatosok és a később elpusztított Maros megyei falu temetetlen állapotára. A szegénység nem új keletű probléma, de 2007-ben sokan, sokféle szempontból hasonlították össze az egy helyben toporgó Magyarországot és a bátor reformokat végrehajtó és dinamikusan fejlődő gazdasággal rendelkező Szlovákiát. Nem tagadjuk a szlovákiai gazdaság eredményeit, mégis fontosnak tartottuk, hogy bemu-

5

tassunk egy másfajta szempontot is: Mészáros Magdolna és Mózer Péter a szegénység és a munkanélküliség mértékét, a romák helyzetét és a problémákra adott válaszokat elemzi a két országban, Hídvégi Balogh Attila pedig felidézi a szociális ellátások megkurtítása nyomán 2004-ben kitört kelet-szlovákiai éhséglázadásokat. Románia EU-csatlakozása időszerűvé tette a két ország közötti munkaerő-migráció problémáját. Az első évek mindenesetre nem igazolták azokat a várakozásokat, hogy az EU-bővítést követően romániai munkavállalók tömegesen keresnek majd legálisan és illegálisan munkát Magyarországon. A kötetben Fleck Gábor és Eparu Krisztián foglalkozik a romániai romák migrációjával. Fleck Gábor írása áttekintést ad a probléma egészéről, míg Eparu Krisztián egy Magyarországon meglehetősen ismeretlen közösséggel, a gáborcigányokkal ismerteti meg az olvasókat. A szaktárca modellprogramnak tekintette a cigánytelepek felszámolásának projektjét, már csak annak csekély összege miatt is. Virág Tamás a projekt első fázisának mérlegét igyekszik megvonni írásában. Az iskolafenntartó önkormányzatoknak 2007 tavaszán kellett első ízben alkalmazniuk a szabad iskolaválasztást, illetve az iskolai szelekciót korlátozó jogszabályokat. Zolnay János tanulmánya azt vizsgálja, hogy csökkent-e a jogszabályhely alkalmazása folytán az iskolai szegregáció a 2007-ben beiratkozott első osztályos diákok körében az előző évhez képest Pécsen, illetve, hogy vajon képes-e a városi önkormányzat összehangolni városfejlesztési és közoktatási politikáját. Az utóbbi probléma azért időszerű, mert Pécs belterületén a 2001-es népszámlálás szerint több alacsony státuszú lakás volt és több alacsony státuszú család élt, mint a kiterjedt bányászkolóniákon. A Pécs Európa Kulturális Fővárosa 2010 projekt a dél-dunántúli nagyváros fejlesztési szempontból legérzékenyebb területén akar nagyszabású és nagymérvű dzsentrifikációs hatású fejlesztéseket megvalósítani. Miközben tehát a város oktatáspolitikája valamiféle egyensúlyra törekszik és lehetőségeihez mérten igyekszik fékezni a közoktatási szegregációt, a fejlesztések szándékolt vagy nem szándékolt következménye az lesz, hogy szegény és cigány családok sokasága szorul ki a város belterületéről. A folyamat következményeivel pedig utólag lesz majd kénytelen szembenézni az önkormányzat. Az év ijesztő szenzációjáról, a Magyar Gárda megalakulásáról, annak hazai és nemzetközi visszhangjáról ad részletes beszámolót Hidvégi Balogh Attila írása. A sorozat hagyományaihoz híven az év romákkal kapcsolatos eseményeit összegző kronológia segíti az olvasókat a tájékozódásban. A kötetet Zolnay János öszszegző tanulmánya zárja. Törzsök Erika

6

Válogatás a magyarországi romákat érintő legfontosabb eseményekből – 2007* Január Három kecskeméti roma család kártérítési pert indított az önkormányzat és a helyi speciális iskola ellen, mivel fogyatékosnak nyilvánították gyermekeiket. A három család 15, 14 és 12 éves gyermekeit – a keresetek szerint – az óvoda befejezése után tévesen nyilvánították fogyatékosnak, és ennek következményeiről nem is tájékoztatták a szülőket. Egy másfél éve megkezdett országos vizsgálat alkalmával született szakpszichológusi vélemény kimondta: a gyerekek nem fogyatékosok. Az egyik család jogi képviselője azt az álláspontot képviselte a tárgyaláson , hogy a gyermeket a fogyatékossá nyilvánítással nemcsak megbélyegezék, hanem behozhatatlan hátrányba is került, továbbtanulását, felnőttkori elhelyezkedését lényegében meggátolták ezzel az intézkedéssel. Az alperesek a családonként egymillió forint kártérítésre igényt tartó keresetek elutasítását kérték a bíróságtól, arra hivatkozva: a fogyatékosságot nem az intézmény, hanem egy független szakértői bizottság állapította meg. Ruska Zsuzsanna, az érintett kecskeméti Nyíri úti speciális iskola vezetője szerint a felülvizsgálatok során a szülők kérhették volna az iskolaváltoztatást. A szülők viszont azt állították, hogy erre vonatkozó pontos útbaigazítást nem kaptak az iskolától. A tárgyaláson megjelent Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke és Mohácsi Viktória európai parlamenti képviselő is. Mohácsi a bíróság folyosóján tartott sajtótájékoztatóján azt mondta: a másfél éve kezdett vizsgálatok szerint több tízezer gyereket nyilvánítanak igazságtalanul fogyatékossá Magyarországon: 96 százalékuk roma. Megszűnt a folyamatos rendőri jelenlét Olaszliszkán. A rendőrség 2006. október 15. óta tartott fönn folyamatos járőrszolgálatot a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Olaszliszkán, ahol feldühödött helyiek meggyilkolták Szögi Lajos tiszavasvári tanárt, miután autójával elsodort egy kislányt. A gyerek könnyebb sérülésekkel megúszta a balesetet. A következő napokban számtalan fenyegetés érkezett a faluba a helyi romáknak címezve, s közülük többen – a gyilkosság miatti bosszútól tartva – elmenekültek otthonaikból. A bűncselekmény utáni napokban naponta tíz-tizenkét rendőr tartózkodott éjjel-nappal a településen, később a létszám két járőrpárra csökkent. December közepére úgy tűnt, normalizálódik a helyzet * A válogatás a RomNet, a Népszabadság és az MTI internetes archívuma alapján készült

7

Olaszliszkán. Akkor azonban a gyilkosság helyszínétől távol eső helyi romatelepet dobálták meg kővel ismeretlenek, egy ház pedig – azóta is tisztázatlan körülmények között – kigyulladt. Ekkor újból megerősítették a járőrszolgálatot a faluban. 2007 januárja viszont már nyugalomban telt el a zempléni településen, ezért a rendőri vezetés nem látta már indokoltnak a huszonnégy órás járőrözést. A kormány különösebb feltűnés nélkül megszüntette az 1990-ben létrehozott Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt. A kisebbségi politikát 2007 elejétől Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára felügyeli. Az országos kisebbségi önkormányzatok elnökeivel erről 2006 őszén, a Kormányhatározat módosítása után folytattak vitát. Hogy a kisebbségi vezetők tudomásul vették a hivatal megszüntetéséről szóló döntést, annak okára csak abból lehet következtetni, amit Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat elnöke nyilatkozott: szerinte politikai szempontból erősebb pozíció, ha a kisebbségi ügyek egy tárca, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium felügyelete alól a Miniszterelnöki Hivatalhoz kerülnek. Lehetett volna rosszabb döntés is – vélte Kolompár. Heinek Ottó, a Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke is osztja azt a véleményt, hogy a változás akár kedvezőnek is nevezhető: a Miniszterelnöki Hivatal valóban magasabb közigazgatási szint. Elmondta, hogy Gémesi Ferenc tájékoztatása szerint nem csökken sem a kisebbségüggyel foglalkozó kormányzati szakértők száma, sem a kisebbségek szervezeteinek költségvetési támogatása. Senki sem mondhatja, hogy a kormány nem jeleskedett a cigánypolitikával foglalkozó intézmények átszervezésében. Ennek újabb állomása volt, hogy a bizottságok megszűntek, helyettük Kiss Péter akkori szociális miniszter vezetésével megalakult a Roma Integrációs Tanács. Sokféle hivatal, titkárság és testület foglalkozott már a romák helyzetének javításával – valódi eredmények nélkül. A Cigányügyi Tárcaközi Bizottság elődjét még a Horn-kormány hozta létre a kilencvenes évek közepén, a Romaügyi Tanácsot pedig Medgyessy Péter miniszterelnök 2002ben. Akik eleve nem értették, mi szükség van párhuzamosan két testületre, utólag igazolva érezhették magukat: mindkettő megszűnt. (A Romaügyi Tanács jó ideje amúgy is csak papíron létezett és a Cigányügyi Tárcaközi Bizottság sem sok vizet zavart.) A kormány határozata szerint a „konzultatív, véleményező, javaslattevő” integrációs tanács feladata egyebek mellett a döntések előkészítése, új programok kezdeményezése. Nincs értelme egyszerre két cigányügyi bizottságot fenntartani – indokolta az átszervezést Ürmös Andor, a szociális tárca roma integrációs főosztályának vezetője. Ráadásul az egyikben a kormányzati, a másikban a civil szakértők kaptak helyet, így az a látszat keletkezett, hogy nincs közöttük együttműködés. Az átalakítással Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) elnöke

8

is egyetértett. Az előzetes egyeztetéseken Kolompár javasolta, hogy a Roma Integrációs Tanács munkájába vonják be a cigány civilszervezeteket is. Kérése meghallgatásra talált, a kormányzati delegáltak és az OCÖ elnöke mellett a roma közösségek hét képviselője is a tanács tagja lett. A felkért roma szervezetek jelöltjei közül Kiss Péter választotta ki azokat, akik bekerültek a tanácsba. A Roma Integrációs Tanács ülésein állandó meghívottként többek között a kisebbségi ombudsman és az Egyenlő Bánásmód Hatóság elnöke is jelen lehet. Elítélte a Jobbik Magyarországért mozgalom illetve párt által létrehozott ciganybunozes.com honlapot a Magyarországi Munkáspárt 2006. Az oldal üzemeltetői olyan cikkeket, publikációkat közölnek, amelyekben a cigány népességet mint kollektív bűnösöket jelenítik meg. Hangvételük sok esetben nyíltan uszító, felháborítóan általánosító, és a „cigánybűnözés” kifejezéssel az egész etnikumot megsértik – hangoztatta a Munkáspárt 2006 közleménye. A Jobbik egyoldalúan, nem az összes tény figyelembevételével közelíti meg a problémát, hasonlóan a II. világháború előtt föllépő szélsőjobboldali erőkhöz: csak most nem a zsidóságban, hanem Magyarország legnagyobb lélekszámú etnikumában, a cigányságban vélik megtalálni ellenségüket, a társadalmi problémák első számú okozóit – olvasható a Munkáspárt 2006 felhívásában. A Magyarországi Munkáspárt 2006 a demokratikus értékek védelme érdekében elhatárolódik a Jobbik Magyarországért mozgalomtól, és ezt elvárja a Jobbikkal választási szövetségre lépett Fidesztől is – zárult a közlemény. Demonstrációt tartott a Jászsági Roma Polgárjogi Szervezet a jászladányi iskola és a polgármesteri hivatal előtt. A helyi alapítványi iskola vezetője ugyanis lezárta azt a folyosószakaszt, amelyen keresztül az alapítványi és az önkormányzati iskola tanulói az ebédlőbe jártak. Így az utóbbiak – zömmel roma diákok – kénytelenek voltak az utcáról megközelíteni a helyiséget. A polgárjogi szervezet vezetője indiai ruhát öltve, mezítláb vonult be a községházára, azt jelezve: a jászladányiak a cigányokat idegen nép gyermekeinek tartják. Dankó István polgármester az általa korábban megadott időpontban nem vette át a petíciót. Arra kérte a küldöttséget, várják végig a testületi ülés egyik beszámolóját. A demonstrálók erre nem voltak hajlandóak. Hiller István oktatási és kulturális miniszter Jeruzsálemben ünnepélyesen felavatta a miatyánk lovári nyelvű tábláját az Olajfák hegyén álló Miatyánk-templomban. „A mai esemény kiemelkedő jelentőségű, hiszen a Miatyánk-templomban, ahol az 1800-as évek vége óta magyar nyelven már ott áll a szent ima, felavattuk a táblát lovári nyelven a miatyánk szövegével, cigány honfitársaink és azok tiszteletére, akik őrzik emléküket” – mondta a miniszter. Hozzátette, hogy több mint

9

száz nyelven örökítették már meg ezt az imát. Részt vett az emléktábla felavatásán Michel Sabbah, Jeruzsálem latin pátriárkája, a szentföldi keresztények legfőbb egyházi méltósága. A pátriárka az avatás előtt a patriarkátus központjában fogadta a magyar delegációt. Három roma fiút ültetett az autójába egy ittas férfi Olaszliszkán, majd rövid száguldás után oszlopnak ütközött. Mindez azon az úton történt, ahol meglincseltek egy tiszavasvári tanárt, miután autójával elsodort egy cigány kislányt – és nem sokkal a tragikus eset után. A balesetben a roma fiúk közül az egyik súlyosabban megsérült. Az ügyről beszámoló Blikk szerint a férfi azt kiabálta a kocsiban, hogy „Együtt döglünk meg”, majd egy bukósisakot húzott a fejére, és nekiment egy villanyoszlopnak. A férfit, D. Z.-t a bámészkodó gyerekek kérték meg, hogy próbálják ki, mennyivel tud menni az autó, így tudta az autóba ültetni őket. A sárospataki rendőrkapitányság közúti közlekedési baleset okozása miatt indított eljárást. A vizsgálat első megállapításai szerint nem az útviszonyoknak megfelelő sebességgel haladt a 45 éves férfi a kocsival, és elvesztette uralmát a jármű felett. Ennek egyik oka lehet, hogy alkoholt fogyasztott. Befejeződött az a vizsgálat, amelyet egy cigányellenes hozzászólásokkal megtűzdelt rendőrségi honlap miatt indított az ORFK. Az előítéletes rendőröket pszichológiai tréningre küldték. A rendkívül durva cigányellenes hozzászólások miatt Bene László akkori országos rendőrfőkapitány 2006 őszén felfüggesztette a Holdudvar nevű belső rendőrségi honlap működését. A szélsőséges kijelentésekre egy CD-n kimentett gyűjtemény hívta fel a figyelmet. Garamvölgyi László, az ORFK szóvivője közölte, hogy sikerült azonosítani azokat, akik rasszista hozzászólásokkal jelentkeztek a honlap fórumain: a szóvivő azt hangsúlyozta, hogy jó részük nem is rendőr, hanem irodai dolgozó. Máté Mihály, a CD-n szereplő gyűjtemény egyik készítője viszont állította, hogy ennél jóval többen fogalmaztak meg cigányellenes véleményeket az adott fórumon. Az országos főkapitány által elrendelt fegyelmi vizsgálatot befejezték, a rendőrség a szóban forgó harminc munkatársának – van közöttük tiszt, tiszthelyettes, járőr és nyomozó, irodai alkalmazott, férfi és nő, kevésbé iskolázott és jogi egyetemet végzett is – olyan egyhetes tréninget szervezett, amelynek célja az előítéletektől mentes gondolkodás kialakítása. A tréning résztvevői nagyon fogékonyak a téma iránt, őszintén érdeklődnek, hogyan lehet kezelni az előítéleteket – mondta a képzés egyik vezetője, Bobák Artúr rendőr alezredes, a bűnmegelőzési intézet főeladója. „Merem állítani, hogy a többségük nem rasszista” – jelentette ki. Ha valóban így lenne, nem világos, miért írogattak rasszista hozzászólásokat a Holdudvarra. Bobák Artúr erről nem kívánt véleményt nyilvánítani, mint mondta, ennek elemzése hosszabb időt igényel.

10

Romákkal találkozott és mindennapjaikról érdeklődött Gyurcsány Ferenc az abaúji Alsóvadász romatelepén. A miniszterelnököt sok tucatnyian köszöntötték, panaszkodtak neki, és kérték, mutasson helyzetükből kiutat. A másfél ezer lakosú abaúji településen majd ötszáz roma él, a munkanélküliség körükben jócskán meghaladja a nyolcvan százalékot – mondta Kiss Lászlóné polgármester Gyurcsány Ferencnek, amikor végigkísérte a telepen. Gyurcsány Ferenc több roma férfi, nő és gyermek mondandóját végighallgatva, a cigánysor hepehupás földútján végigmenve betért a többgyermekes Siroki Jenőné házába és elbeszélgetett vele. Ezzel egyidőben Bajnai Gordon (akkor fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos, ma fejlesztési miniszter) újságíróknak azt mondta: mintegy 120 milliárd forint áll rendelkezésre a komplex kistérségi programok fejlesztésére 2007 és 2013 között. Szerinte ez a program tenni akar a vidéki mélyszegénység újratermelésének megakadályozásáért. Bajnai azt mondta – szavait az újságírókon kívül a helybéli romák is hallhatták –, hogy a mai magyar társadalom válságtünete, a mélyszegénység növekvő ütemű, generációkon átívelő újratermelődése, egyre erőteljesebb területi koncentrációja a legaggasztóbb gondok egyike. A komplex térségfejlesztési program működőképességének záloga, hogy erősen támaszkodik a helyi adottságokra és erőfeszítésekre, és sikerét az is biztosíthatja, hogy a Nemzeti Fejlesztési Terv II. több operatív programja elkülönít olyan forrásokat, programelemeket, amelyeket a kiválasztott kistérségekben használnak fel – tette hozzá. A program támogatja a foglalkoztatást, az oktatást, az egészségügyi és szociális ellátást, a közszolgáltatások fejlesztését, a fenntartható környezeti és infrastrukturális fejlesztéseket is. Bajnai emlékeztetett arra: Alsóvadászon már több mint kétszázmillió forintot nyertek uniós forrásból az iskola és az óvoda fejlesztésére. A komplex programra fordítandó nagyjából 120 milliárd forintból a huszonnyolc leghátrányosabb helyzetben lévő kistérségbe egyenként négymilliárd forint juthat. Névre szóló levelet küldött az Országos Cigány Önkormányzat a több mint ötezer helyi roma kisebbségi képviselőnek, remélve, hogy minél többen csatlakoznak a Jobbik elleni feljelentéshez. Az OCÖ ugyanezt kéri a romákkal szolidáris nem cigány civil szervezetektől is – mondta ifjabb Bogdán János, az országos önkormányzat szóvivője, aki 2007 elején közölte, hogy az OCÖ büntetőfeljelentést tesz a „fasisztoid nézeteket valló pártképződménynek” nevezett Jobbik ellen. A kassai székhelyű szlovákiai alkotmánybíróság elrendelte három szlovákiai roma nő panaszának újravizsgálását. A kelet-szlovákiai illetőségű, a panasz alapjául szolgáló eset idején még kiskorú roma lányokat állításuk szerint 2003-ban akaratuk ellenére sterilizálták. A beavatkozást végző kórház illetékesei nem tájékoztatták sem a szülőket, sem pedig a gyámhatóságot. Bejelentésüket a Test és Lélek

11

nevű szlovákiai civilszervezet más hasonló panasszal együtt 2005-ben megküldte az ENSZ-nek is. A kórház illetékesei tagadták a vádat. Azt hangsúlyozták, hogy a pácienseiket felvilágosították a szükséges lépésről, és ők beleegyeztek a műtétbe. Azt viszont elismerték, hogy nem kérték ki a leányok szüleinek és az illetékes gyámhivatalnak a véleményét. Néhány hónappal később a Kassa megyei rendőrség bizonyítékok hiányában leállította a nyomozást. Határozatukat az illetékes ügyész is jóváhagyta. Ezután a világszervezet illetékesei is elfogadták a szlovákiai bűnüldöző szervek megállapításait, s a gyanút alaptalannak minősítették. A három sértett azonban a szlovák alkotmánybírósághoz fordult, amely úgy határozott, hogy a nyomozati anyag több megállapítása felületes, és néhány vonatkozásban nem meggyőző. Barbora Bukovská ismert szlovák polgárjogi aktivista üdvözölte az alkotmánybírósági döntést, amely lehetővé teszi, hogy alaposan kivizsgálhassák, vajon három éve valóban nem sérültek-e súlyosan a három fiatalkorú emberi jogai. Szinte valamennyi mohácsi cigány család hazaérkezett Svédországból, majd kétszáz szomszédjukkal együtt Kanadába készültek kivándorolni. Azt azonban nem tudták – még a kisebbségi önkormányzat elnöke sem –, hogy az észak-amerikai ország már évekkel a mostani kivándorlási mizéria előtt visszaállította a vízumkötelezettséget hazánkkal szemben. Az ezredfordulón utazott ki Mohácsról kétszáz család Kanadába, többségük azóta már hazatért. Kovács István, a mohácsi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke állítása szerint a Kanadát megjárt családok azt mesélték a Svédországból kénytelenségből hazatért rokonaiknak, hogy amikor annak idején megérkeztek a kanadai repülőtérre, rövid kihallgatás után azonnal menekültstátushoz, majd munkához és pénzhez jutottak. Polgár Viktor akkori külügyi szóvivő szerint Ottawa idén újra megvizsgálja a korábbi döntést, de munkát vállalni addig is csak külön engedéllyel lehet az országban. A mohácsiak a kanadai nagykövetséggel akarták felvenni a kapcsolatot. Mohácson hatvan hazatért romának adtak három hónapra munkát egy közmunkaprogram keretében. Befolyással való üzérkedés gyanúja – ez az egyik szála annak a szerteágazó nyomozásnak, amelyet a Budapesti Rendőr-főkapitányság gazdaságvédelmi osztálya folytatott a baloldali vezetésű Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) gazdálkodási visszásságait vizsgálva. A büntetőügy 2005 márciusában kezdődött. Többek között hűtlen kezelés, illetve sikkasztás elkövetésének gyanúja miatt indult büntetőeljárás az OCÖ költségtérítési elszámolásaival és egy kríziskeret felhasználásával kapcsolatban A 2003-as, 2004-es, 2005-ös időszakra vonatkozott a több millió forintról szóló nyomozás. A rendőrség elkülönített egy további eljárást a számvitel rendjének megsértése bűncselekmény megalapozott gyanúja miatt, ismeretlen tettes ellen. Befolyással való üzérkedés gyanúja miatt is nyomoztak a

12

cigány képviselő-testülettel kapcsolatba hozható személyek tevékenységét miatt. A feljelentő Farkas Antal képviselő – a Cigány Szervezetek Országos Szövetsége (CSZOSZ) elnökhelyettese volt. Két társadalmi csoport van, ahol alacsony az aktív dolgozók aránya: ezek közül az egyik a hazai roma közösség. A segélyek gyakran arra ösztönzik a az embereket, hogy ne vállaljanak munkát – vélte Kiss Péter, 2007-ben szociális és munkaügyi, ma kancelláriaminiszter. Növelni kell szerinte az aktív munkavállalók számát. Kiss Péter a Munkaadók és Gyáriparosok Szövetségénél tartott tájékoztatóján mondta, hogy társadalmi támogatottságra van szükség a munkaerőpiacról kiszorult emberek újbóli munkába állításához. Kiss szerint két hazai társadalmi csoport van, ahol alacsony a dolgozók aránya: a magyar roma társadalom, és a munkalehetőségeikben sérültek, rokkantak köre. Kiss Péter hozzátette: ma Magyarországon hatszázötvenezer megváltozott munkaképességű ember kap segélyt, és a segélyek gyakran arra ösztönzik a az embereket, hogy ne vállaljanak munkát. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretein belül összesen hat programot indít a kormány a munkavállalói aktivitás növelésére. Nem született közös nyilatkozat a sajtóban megjelenő cigányozásról azután, hogy a kisebbségi ombudsman az olaszliszkai gyilkosság kapcsán általános állásfoglalást kért a magyar újságírók Etikai Együttműködési Testületétől – írta a Roma Sajtóközpont. Kaltenbach Jenő akkori kisebbségi ombudsman azt kérte, hogy az Etikai Együttműködési Testület általános állásfoglalásban ítélje el a „sajtóban egy-egy konkrét eset kapcsán újra meg újra felerősödő, felelőtlen, diszkriminációs hangulatkeltésre is alkalmas cigányozást”. A MÚOSZ etikai bizottsága ugyan elfogadott egy állásfoglalás-tervezetet, amelyet elküldött az Etikai Együttműködési Testület alapító tagjainak és a társult tagszervezeteknek; közös nyilatkozatot azonban nem sikerült kiadni. A MÚOSZ etikai bizottságának álláspontja szerint „az olaszliszkai gyilkosságból nem a sajtó híradásai kreáltak cigányügyet, hanem a sajtón kívüli társadalmi jelenség hordozta magában a rasszizmust, amiről a sajtó kötelességszerűen hírt ad”. A bizottság ugyanakkor úgy vélte, hogy vannak lapok és újságírók, akik tevőlegesen szítják a gyűlöletet és az erőszakot. A bizottság Bayer Zsolt Magyar Nemzetben megjelent, Cigányliszka című írását nevesítette, amely az állásfoglalás szerint „megsértette mind a sajtótörvény előírását, mind a közös etikai alapelvekben megfogalmazott követelményeket”. A MÚOSZ etikai bizottságának állásfoglalásával egyetértett a Magyar Sportújságírók Szövetsége, a Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetsége és a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének Elnöksége is, a Sajtószakszervezet elnöke pedig az ombudsmannal közös személyes tanácskozásra tett javaslatot.

13

Bulgária és Románia csatlakozásával mintegy 2,5 milliónyi roma népesség került be az Európai Unióba. Korózs Lajos szocialista szakpolitikus erről tartott Lévai Katalin EP képviselővel közösen sajtótájékoztatót. Az Országgyűlés szociális bizottsága 2007 február elején Brüsszelben ülésezet; ezzel az eseménnyel nyitotta meg Magyarország az esélyegyenlőség évét. A rásztvevőket fogadta az EU szociális ügyekért felelős biztosa, Vladimir Spidla. Lévai Katalin szerint a nők, az idősek, a romák vagy a fogyatékossággal élők érdeke nem válhat a pártpolitikai csatározások áldozatává. Egyúttal elismerte: azzal, hogy 2007-et az esélyegyenlőség évének nyilvánította az unió, jelezte: baj van ezen a területen. Lévai az unió esélyegyenlőségi bizottságának egyetlen magyar tagjaként év végén írásban számolt be arról, mit tett hazánk az esélyegyenlőségért 2007-ben. Hatvanmilliárd forintot fordítottak esélyegyenlőségi célokra, ennek nagyobb része uniós támogatás. Jelentős részét rehabilitációra és akadálymentesítésre szánták, kisebb hányada jutott a romatelepek felszámolására, a nők foglalkoztatásának javítására, távmunkahelyek megteremtésére. A Lungo Drom és tizennyolc másik cigány érdekképviseleti szervezet részvételével szövetség alakult a 2007 márciusi területi és országos cigány önkormányzati választásokra. Farkas Flórián közlése szerint a választási szövetséghez baloldaliak és liberálisok is csatlakoztak. A Fidesz táborához tartozó Lungo Drom elnöke bejelentette, hogy tizenkilenc szervezetből álló szövetség jött létre annak érdekében, hogy az Országos Cigány Önkormányzat jelenlegi vezetését leváltsák. Farkas Flórián azt is állította, a szövetségben vannak konzervatív, baloldali és liberális érzelműek is, akik politikai hitvallástól függetlenül akarják képviselni a magyar cigányság ügyét. A tizenkilenc szervezetből álló szövetség a 2007. március 4-i területi és országos cigány önkormányzati választáson közös országos és területi listákat állított azért, hogy az előző országos cigány önkormányzati vezetés felhatalmazását visszavonja, és „egy szakmai alapon nyugvó, valós társadalmi támogatottságú érdekképviseletet hozzon létre”. Nyilatkozatuk szerint „az Országos Cigány Önkormányzat jelenlegi vezetése a demokratikus intézmény funkcióját megcsúfolva folyamatosan korrupciógyanús ügyekben szerepel, nem a cigányság érdekét, csupán a vezetőség egyéni érdekét szolgáló tevékenységet végez”. A szövetségesek arra szólították fel az OCÖ tagjait, hogy a választásokig „ne hozzanak újabb, a cigányságra nézve hátrányos döntéseket”, a kormányt pedig arra kérték, se nyíltan, se a háttérből ne manipulálja a cigányság önszerveződését, befolyásolva ezzel a választások eredményét. Farkas Flórián úgy vélte: az OCÖ négy éve cselekvésképtelen, súlyos erkölcsi és szakmai válságban van. Szerinte ha a magyar cigányság most nem ismeri fel, hogy változtatni kell és összefogásra van szükség, akkor „meg is érdemli azt, amilyen helyzetben van”. A fideszes országgyűlési képviselő aggasztónak nevezte, hogy a cigányok körében 88-90 százalékos a munkanélküliség.

14

A Csongrád megyében élő cigányok létszámát, életkörülményeit feltáró kutatást kezdeményezett a megyei önkormányzat első cigány képviselője. Ilyen felmérés nem készült a rendszerváltás óta. Ma tíz- és húszezer közé tehető az itteni roma lélekszám. Pontosan ezt azért nehéz meghatározni, mert a hivatalos számláláskor az dönt, ki vallja magát cigánynak – írta a Délmagyarország. Károlyi Sándor, a megyei közgyűlés első cigány képviselője elmondta: háromféle ívvel járják majd a családokat a helybeli kérdezők. A helybeli biztosok pontosan tudják, ki tartozik a kisebbséghez, és ki nem, függetlenül attól, kik vallják magukat cigánynak. Megnézik az egy lakásban élő személyek számát, az életkori összetételt, a cigány nyelv ismeretét, a lakás felszereltségét – és azt is, hány embernek nincs munkahelye. Mindezt azért teszik, hogy végre pontos képük legyen a döntéshozóknak arról, mennyien vannak és milyen segítségre szorulnak az érintettek.

Február Burka Ferenc és fia, akiket ártatlanul elítéltek, s csaknem hat évre börtönbe zártak, egy debreceni bankban fölvették azt a negyvenötmillió forintot, amelyet kárpótlásként kaptak a magyar államtól. A két újszentmargitai roma férfit 1999-ben tartóztatták le gyilkosság vádjával. 2002-ben a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság mindkettőjük bűnösségét megállapította társtettesként, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettében, és a fiút 15 év, az apát 13 év fegyházra ítélte. 2003-ban a Szegedi Ítélőtábla – mint felülbírálatra alkalmatlan és megalapozatlan ítéletet – hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság ítéletét, 2005-ben a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság felmentő ítéletet hozott, és a két férfi kiszabadult a börtönből. Az apa és fia eredetileg ötven-ötvenmilliós kártalanításra tartott igényt. A hosszú hónapokig tartó pereskedésben végül egyezség született a felperesek és a magyar állam nevében eljáró Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium között. Eszerint idősebb Burka Ferenc húszmillió, ifjabb Burka Ferenc huszonötmillió forint kárpótlásban részesül. Ez a Magyarországon valaha megítélt legmagasabb összegű állami kártalanítás. Idősebb Burka Ferenc korábban azt mondta, ha kézhez kapja a pénzt, elköltözik Újszentmargitáról, mert a faluban még mindig gyanakvással tekintenek rá, az egyezség megszületése után azonban úgy nyilatkozott: mégis marad Újszentmargitán, s még nem tudja, mire költi a pénzt, de – mint mondta – biztosan ad belőle a családtagjainak is. Ifjabb Burka Ferenc már elköltözött a faluból, élettársával Polgáron él. A második világháború idején létező fasiszta szlovák államot, és az akkori állítólagos jólétet éltette Pozsony központjában több tucat újnáci, akik közül a leg-

15

többen éveken keresztül a magyar-, zsidó- és romaellenes megnyilvánulásai miatt tavaly betiltott Szlovák Közösség (Slovenská pospolitost) tagjai voltak. A magukat legújabban a Szólásszabadságért Kezdeményezésként (Iniciatíva za slobodu slova) megnevező bőrfejűek támogatták Ján Sokol pozsony-nagyszombat megyei római katolikus bíborost, aki 2006 karácsonyán elismerően nyilatkozott a Jozef Tiso-féle bábállam életszínvonaláról. Véleményét akkor azonnal elítélte a szlovákiai zsidó hitközség és több roma polgári szerveződés is. A bíboros viszont elhatárolódott a pozsonyi tüntetőktől, akik ellen pozsonyi fiatal antifasiszta aktivisták is felléptek. Összecsapásukat a nagy erőkkel kivonuló rendőrség akadályozta meg. Több tüntetőt elővezettek, személyi sérülés nem történt. A romák hamarosan Magyarország lakosságának húsz százalékát teszik majd ki, s „akkor majd retteghetünk, hogy mit kezdünk velük” – ez a mondat Schmitt Páltól, a Fidesz alelnökétől, EP-képviselőtől származik, és Brüsszelben, az Országgyűlés szociális bizottságának kihelyezett ülésén hangzott el. A fogyatékosügy, a romák integrációja, a nők társadalmi esélyeinek javítása – ezek voltak 2007-nek mint az unió esélyegyenlőségi évének kiemelt témái, területei. Az ehhez tartozó magyar nemzeti stratégia céljait vitatták meg az Országgyűlés szociális bizottságának tagjai – Brüsszelben, amikor is először tartott az Európai Parlamentben kihelyezett ülést magyar parlamenti bizottság. A kezdeményező Lévai Katalin MSZP-s EP-képviselő volt, aki az ülésen kifogásolta, hogy a női és férfi foglalkoztatási kvóták kiegyenlítésére vonatkozó, illetve a diszkriminációt tiltó törvények nem működnek Magyarországon. Felhívta a figyelmet arra, hogy az EU-ban prioritás a romák kérdése, amiben része van annak is, hogy az újonnan csatlakozó államok roma lakosai révén harminc százalékkal nőtt az uniós népességen belüli arányuk. Az ülésen a fideszes László Tamás a lakótelepek gettósodásának veszélyeire hívta föl a figyelmet. Emellett a főállású anyaság és a gyermekvállalást segítő családtámogatási rendszer erősítését, a diszkriminációmentes munkajog megteremtését szorgalmazta. Schmitt Pál, a Fidesz alelnöke, EP-képviselő viszont a romák érdekében emelt szót. Úgy fogalmazott: hamarosan Magyarország lakosságának húsz százalékát teszik ki, s „akkor majd retteghetünk, hogy mit kezdjünk velük”. Hozzátette, romáknak és nem romáknak közösen kell megoldást találniuk. A Schmitt által mondottakról Lévai Katalin azt mondta: szerencsétlen a megfogalmazás, mert félreértésre adhat okot. Nem rettegni kell a problémától, hanem közösen megoldást találni rá. Az európai néppárti Járóka Lívia keményen bírálta a nemzeti stratégiát, különösen a romák esélyegyenlőségét célzó programot. Szerinte ma Magyarországon a lakosság 78 százaléka lenézi a cigányokat, ezért látszatpolitizálás helyett hatékony megoldásokat kell keresni a problémára.

16

Anyagi nehézségei miatt egy hónapon át csak híreket és zenét sugároz a Rádió C – jelentette be egyik műsorukban Fátyol Tivadar igazgató. A kulturális minisztérium ötmillió forintos gyorssegélyt adott a rádiónak. Az ötödik születésnapját 2006 októberében ünneplő adóval szolidaritást vállalt a RomNet internetes portál is, amely öt napra elsötétítette képernyőjét, elérhetetlenné tette híreit. Fátyol Tivadar már 2006 végétől beszélt arról, hogy erkölcsi támogatásban sohasem szenvedett hiányt, anyagi támogatásnak azonban igencsak híján van a Rádió C. Panaszolta: nagyon nehezen boldogul a zömében előre biztonsággal nem kalkulálható pályázati pénzekből gazdálkodó médium, s a konkrétumok említését elhárítva elmondta: „kormányszinten tárgyalnak arról”, hogy állami forrásokhoz jutna az adó. Kállai Katalin, a kulturális miniszter romaügyi stratégiai főtanácsadója azt mondta: a folyamatos működés érdekében hosszú távú megoldást kell találni Magyarország első roma rádiójának ügyére. A továbblépéshez azonban „szükséges, hogy az intézmény rendezze az alapfelállást”. A 2006-ban leégett és 2007 elején ismét felgyújtott kőbányai Országos Cigány Információs és Művelődési Központ (OCIMK) értékesítése, valamint az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) elnökének politikája ellen tiltakozott mintegy harminc ember a szervezet fővárosi Dohány utcai székháza előtt, miközben a testület közgyűlést tartott. A demonstrációt szervező Farkas Antal OCÖ-képviselő – aki korábban az alelnöki tisztséget töltötte be, amíg ezt a pozíciót meg nem szüntették –, szerint tiltakozni kell, mert az önkormányzat tulajdonában lévő Gyömrői úton lévő elhagyatott épület közel másfél milliárd forintot ér, és negyvenmillió forintos adósság mellett száznegyvenmillió forintért kívánják elárverezni. Az OCÖ székháza előtt főként vidékről autóbusszal felszállított tizenéves fiatalok követelték Kolompár Orbán távozását, és a Lungo Drom színeiben induló képviselőkkel arra biztatták az elektorokat, hogy ne támogassák a Magyarországi Cigányszervezetek Fórumának (MCF) szövetségi listáját a választáson. Kolompár Orbán arra kérte a tiltakozást szervező képviselőket, hogy az éppen zajló közgyűlésen szólaljanak fel, „ne az utcára vigyék a politikai nézeteiket”. Kolompár nem értette a tüntetők aggályait, mivel Farkas Antal, aki az OCÖ felügyelőbizottságának elnöke, maga is megszavazta az OCIMK eladását, és annak összegével is tisztában volt. Kaltenbach Jenő akkori kisebbségi ombudsman és Palya Bea énekes lettek Magyarország esélyegyenlőségi nagykövetei; megbízólevelüket Kiss Péter akkori szociális és munkaügyi miniszter adta át Budapesten az esélyegyenlőség éve keretében. A nagykövetek feladata, hogy személyiségükkel és munkájukkal hívják fel a figyelmet az esélyegyenlőség ügyére. Médiakampányt indítottakl partnerségi konferenciát rendeztek az esélyegyenlőségi nagykövetek megválasztása kapcsán. Kaltenbach Jenő,

17

1995 óta a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa volt, 2005-től az Európai Ombudsman Intézet alelnöke. Az ombudsman vezetője volt az országos német kisebbségi önkormányzatnak is. Kaltenbach Jenő ombudsmani bízatása idén jár lejárt, újrajelölni nem lehetett, mert a második ciklusát töltötte ezen a poszton. Palya Bea magyar, cigány, bolgár és más népzenékkel, indiai zenével foglalkozik, emellett közreműködik világzene, dzsessz, énekelt vers műfajokban is. Újra megszaporodtak a cigányellenes kirohanások Magyarországon, ezért a gyűlöletbeszédet önálló büntető törvénykönyvi tényállásként kell szabályozni – mondta az Országos Cigány Önkormányzat elnöke. Nem elegendő abban bízni, hogy a társadalom többsége elutasítja a gyűlöletet keltő kijelentéseket, jogilag is szabályozni és büntetni kell azokat az embereket, csoportokat, szervezeteket vagy pártokat, amelyek nyíltan egy adott kisebbségre nézve sértő, uszító, lázító rasszista kijelentéseket tesznek – mondta Kolompár Orbán. Annak ellenére, hogy a javaslatot már többször is visszadobta az Alkotmánybíróság, az OCÖ arra kérte a parlamenti pártokat, hogy még az Országgyűlés 2007-es tavaszi ülésszakára terjesszék be az erre vonatkozó javaslataikat, és sürgősséggel tárgyalják, majd fogadják el azt. „Ha a Jobbik büntetlenül gyalázhatja a cigányságot a szólásszabadságra hivatkozva, akkor erkölcsi és politikai felelősség terheli az egész társadalmat, mert ennek a beteg, náci eszme terjedésének véget kell vetni” – jelentette ki az OCÖ elnöke. Ifj. Bogdán János szerint „szellemi holokauszt zajlik Magyarországon, de ha a szélsőségek továbbra is teret kapnak, legközelebb egyenesen a cigányság fizikai megsemmisítésére szólíthatnak fel”. Az OCÖ szóvivője ismételten kérte a Fideszt és szövetségeseit, főként a Lungo Drom cigányszervezetet és roma származású parlamenti képviselőit, hogy ne a cigányság, hanem a valódi konzervatív értékek védelmében határolódjanak el a velük szövetségben lévő szélsőséges csoportosulástól. „A Lungo Drom vesse le magáról a kápó szerepét, ne asszisztáljon ahhoz, hogy a másodrendű állampolgárként kezeljék a cigányságot, és ne pajzsként használja maga előtt a Jobbikot” – mondta Bogdán. Az OCÖ elnöke a sajtótájékoztatón azt is közölte: a Jobbik Magyarországért Mozgalom ellen büntető feljelentést tesznek közösség elleni izgatás és uszítás miatt, és a beadványhoz valamennyi cigány kisebbségi önkormányzati képviselő csatlakozást kérték. Bíber József, a Jobbik alelnöke az OCÖ Dohány utcai székháza előtt tartott korábbi sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: polgárháborúhoz vezethet, ha Kolompár Orbán nem hajlandó a cigánybűnözésről tárgyalni velük. Erre reagálva az OCÖ elnöke viszont kijelentette: „nincs miről tárgyalnunk egy radikális, fasiszta nézeteket valló szervezettel”. Roma parlamentet hoznak létre a cigány kisebbség képviselői Romániában, hogy hatékonyabban intézhessék az Európai Unió legnagyobb, általuk két és fél

18

milliósra becsült közösségének ügyeit. Megpróbáljuk erőinket egyesíteni, közös hangot szeretnénk, amelyen szólni tudunk majd a belföldi és az európai hatóságokhoz, hiszen eddig az volt a baj, hogy ahány szervezet, vezető volt, külön-külön mind a romániai cigányság nevében beszélt – indokolta a roma parlament létrehozásának szükségességét Nagyszebenben élő Florin Cioabă. Szervezete, a Keresztény Romakör az öt-hat legnagyobb roma párttal és egyesülettel közösen kezdeményezte a roma képviselőház létrehozását. Eddig több mint száz szervezet csatlakozott hozzájuk, állítja Cioabă, akit munkájában a bukaresti törvényhozás roma képviselője, Nicu Păun is segít. A roma parlament az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetében elképzelt kulturális autonómiatanácshoz hasonló, négyszázharminc fős testület lesz. A közösség oktatással, kultúrával foglalkozik, a képzési, felzárkóztatási programokat figyeli, a munkahelyteremtést szorgalmazza és segíti, hiszen a romániai cigányság nyolcvan százaléka munkanélküli – összegezte a tennivalókat Florin Cioabă. Azonnali lemondásra szólítja fel a Magyarországi Cigányszervezetek Fóruma (MCF) Farkas Flóriánt fideszes parlamenti tisztségéről vagy a Lungo Drom elnöki posztjáról, mert véleményük szerint e két pozíció egyidejű betöltése „a jelen politikai helyzetben” károsan befolyásolja a romák társadalmi integrációját. „Felszólítjuk Farkas Flóriánt, a cigányság érdekében döntse el, hogy ellenzéki parlamenti képviselő vagy egy roma civil szervezet vezetőjeként kíván dolgozni a cigányságért” – mondta ifj. Bogdán János, az MCF szóvivője, hozzátéve: „a romák jogi, gazdasági és szociális helyzetét figyelembe véve nem megengedhető, hogy ellenzéki képviselőként a miniszterelnök beszéde alatt kivonuljon a parlament ülésterméből, majd fél óra elteltével tárgyalást kezdeményezzen a romák nevében a kormányfőnél”. Bogdán szerint az „identitás válságban” lévő roma politikus „kordon- és falbontó” cselekedeteivel elzárja a lehetőséget attól, hogy a kormányzat tárgyalópartnernek tekintse a cigányságot az Új Magyarország Fejlesztési Terv végrehajtásában. Aggodalmát fejezte ki armiatt is, hogy a Lungo Drom Országos Cigány Érdekvédelmi és Polgári Szövetség elnöke az ellenzéki párt támogatásával a cigányügyet is az utcára viszi, mert az MCF meggyőződése szerint a roma érdekeket csak a parlament falain belül lehet tisztességesen képviselni. Arra kérték a Lungo Drom tagságát, hogy ne az erőszakot, hanem a tárgyalásokat támogassák. Harminckét roma férfi előállításával fejeződött be egy rendőr elleni éjszakai támadás a szlovákiai Érsekújváron. Egy döntően romák lakta háztömböt, ahol többen elbarikádozták magukat, rohamrendőröknek kellett megrohamozni. A háztömbben útját állták egy ott lakó rendőrnek, majd meg is sebesítették t. A rendőrnek a helyszínre érkező kollégái a túlerő miatt nem tudtak segíteni – közölte a

19

szlovák rendőrség nyitrai kerületi kapitányságának szóvivője. Milos Fábry szerint az egyik rendőrnek nem maradt más választása, mint hogy több figyelmeztető lövést adjon le. Újabb rendőrök érkeztek a helyszínre, de a támadók időközben a ház különböző pontjain, a lakásokban, a pincékben és a padláson rejtőztek el. A helyszínre riasztott újabb rendőri erők reggelig teljes őrizet alá vették az épületet, hogy senki ne találjon egérutat. A házban rejtőzködő férfiak a rendőrség többszöri felszólítására sem jöttek elő. A reggeli órákban a rendőrségi rohamosztag tizenhat embere megrohamozta az épületet, és előállított harminckét embert. A rendőrség közlése szerint az ellenszegülők ellen kényszerítő eszközöket, sőt rendőrkutyát is bevetettek. Analfabéta a romániai romák negyede – a romák beilleszkedését vizsgáló barométervizsgálatból – amelyet a Nyílt Társadalomért Alapítvány ismertetett – származik ez az adat. A felmérés azt is kimutatja, hogy a romák harmada még nyolc osztályt sem végzett el, és kilencvenöt százalékuk nem érettségizett. Összehasonlítva a románokkal, a roma nemzetiségűek huszonegy százalékának nincs semmiféle iskolai végzettsége – tehát még négy osztályt sem járt ki –, míg a román nemzetiségű fiatalok esetében ez az arány csupán kétszázalékos. A hatévesnél kisebb roma gyermekek nyolcvan százaléka nem jár sem óvodába, sem napközibe, míg a román gyermekek körében ez az arány ötven százalék. A közvélemény-kutatás 2006 novemberében készült egy kátezer-ötszáz romából álló mintán, a hibaküszöb két százalék. Az oktatási integráció mellett a harmadik világban is terjedő alacsony kamatozású mikrohitel rendszere jelenthet megoldást a magyarországi romák számára – mondta az Inforádió által megkeresett cigánykutató, Babusik Ferenc, a társadalomkutatásokkal foglalkozó Delphoi Consulting ügyvezetője. Méréseik szerint az uniós csatlakozás óta nem változott a romák helyzete, többségük a negyvenöt éves kort sem éri meg. Megvizsgáltál azokat a cégeket, amelyek legalább tíz embert foglalkoztatnak. A csaknem ezernyolcszáz cégnél alig találtak roma alkalmazottakat. Akiket felvettek, azokat is főleg fizikai munkára alkalmazták, függetlenül attól, hogy milyen iskolai végzettséggel rendelkeztek. Roma alkalmazottakat nagyobb számban azoknál a cégeknél találtak, amelyeket romák alapítottak. Itt a cigányok jellemzően magasabb beosztásban dolgoztak, és többet is kerestek. Magyarországon csaknem hatszázötvenezer roma él. Átlagosan tíz évvel fiatalabban halnak meg, mint a teljes népesség átlaga, és bizonyos betegségek ötször, tízszer olyan gyakoriak a körükben, mint a népesség többi részében. Megállapították azt is, hogy azoknak a cigányoknak a gyermekei iskolázottabbak, akik vállalkozásba kezdtek. A romák hatvan százaléka azonban kétezer lakosnál kisebb településen

20

él, ezekre pedig nem jellemzők a munkahelyteremtő beruházások. A cigányok boldogulásának a gátja még az alacsony iskolai végzettség, valamint az, hogy az iskolázottaknak ötször annyit kell teljesíteniük a boldogulásuk érdekében, mint a lakosság többi részének. Nincs szükség vajdákra – állította a szolnoki cigány kisebbségi önkormányzat elnöke. Kozák Ferenc elmondta: nemrég arról értesültek, hogy a megyeszékhelyen is vajdát választottak, de ezt az idős emberek is elutasítják. Nem akarnak ugyanis visszamenni a múltba. A kisebbségi önkormányzatot azok a romák vezetik, akiket cigányok választottak meg. Ezek a szervezetek pedig ellátják a hagyományőrzést és elősegítik a társadalmi beilleszkedést is.

Március Három év tíz hónap letöltendő szabadságvesztéssel sújtotta emberölés kísérlete miatt a Mortimer néven ismert fiatalkorú Gy. Mihályt a Fővárosi Bíróság elsőfokú, nem jogerős ítéletével. Az ügyész tudomásul vette a döntést, az ügyvéd felmentésért, illetve enyhítésért fellebbezett, így a büntetőper a Fővárosi Ítélőtáblán folyik tovább. A tényállás szerint a vádlott 2005 májusában karddal leszúrt egy másik fiatalkorút a fővárosban egy buszon. A sértett életét a gyors orvosi beavatkozás mentette meg, ám maradandó sérüléseket szenvedett, lépét el kellett távolítani. Az eset azért kapott nagy nyilvánosságot, mert a cselekmény utáni napokban, amikor a nyomozás még ismeretlen tettes ellen folyt, körülbelül félezren tüntettek a rasszizmus ellen a tetthely közelében, a Moszkva téren, ugyanis a sértett roma. Rövidesen azonban rendőrkézre került Gy. Mihály, aki szintén romának vallotta magát. A vádlott az eljárás során beismerte tettét, de bűnösségét tagadta. Hol azzal védekezett, hogy önvédelemből szúrt, hol pedig azzal, hogy véletlenül, a busz hirtelen elindulása miatt döfte le áldozatát. Az elsőfokú bíróság azonban mindkét védekezést elvetette. A vádlott állításával ellentétben nem volt bizonyíték arra, hogy a sértettnél kés lett volna, illetve, hogy olyan fenyegető magatartást tanúsított volna, ami megalapozhatná a jogos védelmet. A Fővárosi Bíróság kimondta, hogy a vádlott szándékosan, mindenfajta racionális ok nélkül szúrt le egy szóváltást követően egy számára ismeretlen személyt. A döfés életfontosságú szerveket, például a májat is sértette, és csak a gyors műtéti beavatkozásnak köszönhető, hogy az áldozat életben maradt. Az emberölés kísérlete fiatalkorú esetében a törvény szerint tíz évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható. Az ügyész korábban a középmértéket el nem érő büntetést indítványozott. A bíró a büntetés kiszabásakor megjegyezte: példátlan eset, hogy valaki fényes nappal, tömegközlekedési eszközön, minden ok nélkül nyolcvan centiméteres karddal leszúr-

21

jon egy számára ismeretlen személyt. Az indoklás során elhangzott az is, hogy tanúk szerint a vádlottat érdekelték a fegyverek, a lovagkor, a vádbeli cselekmény idején is éppen kardozni indult társaival a Normafához. Mortimer tanúk szerint egy vallási közösség tagja volt, akik őt az „isteni seregek vezéreként” tisztelték és azt tartották róla, hogy „előző életében a halál volt a tanítómestere”. A Fővárosi Bíróság az ügyészi indítvánnyal egyezően felfüggesztett szabadságvesztéssel sújtotta Gy. Mihály bátyját, emberöléssel kapcsolatban elkövetett bűnpártolás miatt. A férfi ugyanis elrejtette a bűncselekmény eszközét, a kardot. Hargitai Miklós, a Népszabadság újságírójának A mi cigány lányunk című írását találta a legjobbnak A sokszínűségért a diszkrimináció ellen kampány most harmadik alkalommal odaítélt újságíródíj-pályázatának magyar zsűrije, ezért ez az alkotás képviselheti az országot az uniós versengésben. Az újságíró egy cigány kislány örökbe fogadó édesanyjával készített interjúján keresztül világít rá a legáltalánosabb előítéletekre és azok abszurditására. Mind a tizenhárom magyarországi nemzeti és etnikai kisebbség megalakíthatja országos önkormányzatát. Az Országos Választási Bizottság (OVB) budapesti ülésén állapította meg az országos kisebbségi önkormányzati választások eredményeit. Az országos kisebbségi önkormányzatok alakuló üléseit harminc napon belül kell megtartani. A választási eredmények ellen három napon belül lehet fellebbezéssel fordulni az OVB-hez. A legnagyobb létszámú testülete a cigány és a német kisebbségnek lesz, mindkét grémium ötvenhárom fős lesz, míg a legkisebb nemzetiségi – szlovén – érdekképviseleti testületet tizenöt fő alkotja majd. Az országos önkormányzatok elnökeit az alakuló ülésen választják meg. Újra lesz országos önkormányzata a magyarországi bolgároknak, cigányoknak, görögöknek, horvátoknak, lengyeleknek, németeknek, örményeknek, románoknak, ruszinoknak, szerbeknek, szlovákoknak, szlovéneknek és ukránoknak. Farkas Flórián és a Lungo Drom nyerte az országos cigány önkormányzati választást. Kolompár Orbán, az OCÖ addigi elnöke gratulált a győztesnek: nem kér jogorvoslatot, tudomásul veszi az eredményt. A Farkas Flórián fideszes parlamenti képviselő vezetésével működő szövetség viszonylag szoros küzdelemben győzött: az adatok szerint a Lungo Drom összesen 2782, az addig hatalmon lévő MCF (Magyarországi Cigányok Fóruma) 2507 voksot kapott. (A választáson a helyi kisebbségi önkormányzatok képviselői vehettek részt.) A Lungo Dromnak várhatóan 28 képviselője lesz az Országos Cigány Önkormányzatban, az MCF-nek 25 mandátum jut. Mindez azt is jelenti, hogy Kolompár Orbán helyett újra az a Farkas Flórián lesz az OCÖ vezetője, aki korábban már két cikluson át betöltötte az elnöki posztot.

22

Kolompár Orbán elmondta: reméli, hogy a fideszes polgármesterek nem csupán a Lungo Drom győzelméhez járultak hozzá, hanem abban is közreműködnek majd, hogy eredményesen működhessenek a helyi cigány kisebbségi önkormányzatok. Némelyik megyében csak pár szavazaton múlt az MCF veresége, de Kolompár Orbán hangsúlyozta, hogy tudomásul veszi az eredményt. Farkas Flórián vasárnap még a Lungo Drom fölényes győzelmét jósolta. Különösen fontosnak tartotta, hogy a részvételi arány példátlanul magas volt, megközelítette a száz százalékot. A piréz a fantázia terméke, ilyen népcsoport a valóságban nincs. Mégis: a magyarok többsége határozottan ellenzi a pirézek betelepülését az országba – akárcsak az arabok, a kínaiak vagy a románok befogadását. Magyarországon a felmérések szerint erősödött az idegenellenesség. A magyar lakosság több mint negyede nyíltan idegenellenes a Tárki februári vizsgálata szerint. A megkérdezettek huszonhét százaléka úgy véli: egyetlen menedékkérőt sem lenne szabad beengedni az országba, függetlenül attól, hogy honnan és milyen okokból érkezik. A válaszadók mindössze hat százaléka tekinthető idegenbarátnak – ők azok, akik minden menedékkérőt beengednének Magyarországra. A Tárki kutatói azért találták ki a fiktív etnikumot, hogy megvizsgálják, velük szemben is megjelenik-e az idegenellenesség. A válasz: igen; mi több, egyre nagyobb méreteket ölt. Tavaly júniusban a megkérdezett magyarok 59 százaléka utasította el a pirézek befogadását, idén februárban már a 68 százalékuk. Botrányos körülmények között lett új elnöke az Országos Cigány Önkormányzatnak. A biztos befutónak tűnő Farkas Flórián megválasztását ugyanis a kisebbségben lévők megakadályozták. Ő új választást kért. A posztra egyértelműen esélyes Farkas Flórián ellenében Kozák Jánost választotta elnöknek az OCÖ közgyűlése. Kozákot, aki Farkashoz hasonlóan a Lungo Drom színeiben szerzett mandátumot, az MCF-frakció javasolta az önkormányzat vezetőjének. A Lungo Drom kivonult az ülésről. A korelnök, Drágos József emiatt berekesztette az alakuló ülést, a Magyarországi Cigányszervezetek Fóruma (MCF) azonban folytatta azt, és huszonhét képviselőjük egyhangú szavazással elnöknek választotta Kozák Jánost. A botrány akkor tört ki, amikor az MCF frakciója Kozákot jelölte elnöknek Farkas Flóriánnal szemben, majd erőszakkal, kiabálások kíséretében át is ültette a jelöltet soraiba. Az MCF és a Lungo Drom ülőhelyei között több MCF-szimpatizáns állt sorfalat, hogy megakadályozzák a Lungo Drom politikusait a képviselő visszarángatásában. A történethez tartozik, hogy Kozák János fia, ifjabb Kozák János is a Lungo Drom soraiban ült eredetileg, de ő is átállt az MCF-hez, amely így került egyfős többségbe. Az országos kisebbségi választásokon az 53 tagú közgyűlésben a Lungo Drom 28, az MCF 25 mandátumot szerzett.

23

Törvénysértő módon lett Kozák János az Országos Cigány Önkormányzat vezetője, a közigazgatási hivatal új választást rendelt el. Kozák alkotmányjogásszal egyeztetett arról, hogy benyújtson-e jogorvoslati kérelmet. A közigazgatási hivatal szerint nem lehet fellebbezni.Több szempontból is jogsértő volt az Országos Cigány Önkormányzat alakuló ülése, a Közép-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal ezért felszólította a roma képviselőket, hogy szüntessék meg a törvénytelen helyzetet. A közigazgatási hivatal 2007. április 13-ig adott határidőt a közgyűlés öszszehívására, az új választás megrendezésére. A megismételt választáson Kolompár Orbánt 29 igen, 1 nem és 23 tartózkodó szavazat mellett választották az OCÖ elnöknek. A másik elnökjelölt, Farkas Flórián, a Lungo Drom vezetője 24 támogató szavazatot kapott. Kozák János, az OCÖ előző, március 13-i alakuló közgyűlése által érvénytelenül megválasztott elnöke előzőleg közölte: nem kíván jelölt lenni és Kolompár Orbánt, az MCF vezetőjét jelöli az országos önkormányzat élére. Kolompár Orbán székfoglaló beszédében széles társadalmi összefogást hirdetett, és kijelentette: az országos önkormányzat közgyűlésének munkájában a Lungo Dromra és annak vezetőjére, Farkas Flóriánra is számít. Hozzátette: a tizenegyből két elnökhelyettesi pozíciót ajánl fel a Lungo Drom számára, és azt szeretné, ha az egyik ilyen posztot Farkas Flórián foglalná el, és így a roma politikára eddig jellemző sárdobálásnak vessenek véget. Farkas Flórián, a Lungo Drom elnöke azt mondta: az alakuló ülésen hozott döntések, így Kolompár Orbán elnökké választása nem a magyarországi cigányság, hanem a hatalom akaratát tükrözi. A Lungo Drom megnyerte a márciusi cigány kisebbségi választást, Kolompár Orbán a kormányzat segítségével lett elnök. A fideszes parlamenti képviselő semmilyen pozíciót nem kívánt elfogadni, mint mondta, frakciója „semmilyen formában nem kíván együtt dolgozni ezzel az országos önkormányzattal”. Megalakult a Fővárosi Cigány Önkormányzat (FCÖ); a szervezet közgyűlése 2007. március 19-én tartotta alakuló ülését Budapesten. A kilenctagú testület Makai Istvánt, a Roma Polgári Tömörülés vezetőjét választotta az FCÖ elnökének. Az elnökhelyettes Lakatos László, a Magyarországi Roma Parlament képviselője lett. A területi kisebbségi választáson az MCDSZ – Roma Polgári Tömörülés szövetség öt, míg a Magyarország Roma Parlament négy mandátumot szerzett. Így Zsigó Jenőnek, az FCÖ korábbi elnökének nem sikerült megőriznie posztját. Informatikai inkubátorhálózatot építene ki romák számára az ország egész területén a Szegényeket és Rászorultakat Segítő Alapítvány; a tervet a kormányhoz is eljuttatják – közölte Orsósné Varga Mária, a szervezet elnöke sajtóértekezleten, amelyet a Kirekesztődés vagy integrálódás című konferenciához kapcsolódva tartottak

24

Budapesten. Az informatikai központok célja az lenne, hogy a romáknak speciális számítástechnikai képzéseket indítsanak – mondta Orsósné Varga Mária – háromnégy régióban kezdenék el a programot: Budapest mellett Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén és Somogy megyében. Az induláshoz kétszáz-kétszázötvenmillió forint szükséges, ehhez pályázatokon szeretnének hozzájutni. Országos cigány írószövetség alakult a Pest megyei Taksonyban; a harminckét tagú, írók, költők, művészek, közéleti személyiségek által létrehozott szervezet elnökévé Ruva Farkas Pál írót, szociológust, a Roma Magyar Polgári Mozgalom vezetőjét választották. Ruva Farkas Pál szerint a szövetség célja a cigányságon belüli közmegegyezés elősegítése, erre irányuló alkotások minél szélesebb körű közreadásával. Fontosnak nevezte azt is, hogy a cigány kisebbség nyelvét, kultúráját, hagyományait a szövetség ápolja, s igyekezzen csökkenteni a cigánysággal kapcsolatos előítéleteket. Ezáltal közelebb kerülhet egymáshoz a cigányság és a többségi társadalom, felgyorsulhat a cigányság integrálódása a többségi társadalomba. Az újonnan létrejött szervezet alapítói között van Rostás-Farkas György, Szakonyi Károly és Gyurkovics Tibor író. Országos program keretében kezdik meg a romatelep felszámolását a Nógrád megyei Sóshartyánban, ahol a lakosság mintegy hatvan százaléka cigány származású. Sóshartyán önkormányzata 41 millió 370 ezer forintot nyert a Szociális és Munkaügyi Minisztérium pályázatán. A helyzetfelmérés szerint tizenegy putri is áll a száz ingatlant magában foglaló romatelepen. Az integrációs program során a putrikat felszámolják, felújítják a telepen az árokrendszert, valamint járdát építenek. A pályázati pénzből a szükséges munkáknak csupán egy részét tudják elvégezni, s bár ezerhatszáz méternyi járdára lenne szükség, csak háromszáz méternyire lesz pénz. A tizenegy putrit lebontják, helyettük a telepen vásárolt és felújított ingatlanokba költöznek az érintett családok. A szociális tárca támogatását az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány százötmillió forintos pályázati kerete egészíti ki, ezt a pénzt képzésre és foglalkoztatásra fordíthatják. A programmal kapcsolatban aggodalmait is megfogalmazta a polgármester, Tóth Gabriella, mivel félő, hogy a romatelepen élő romák pozitív diszkriminációja belső feszültségeket okoz majd a településen, hiszen a cigány lakosságnak csak egy része él a telepen, sokan a faluban laknak. Velük és a nem a cigány lakossággal is el kell fogadtatni, hogy a segítség csak a telepen élőknek szól, hiszen az eddigi fejlesztések az egész faluközösséget érintették. Édesapja emlékének ajánlja a Kossuth-díjat ifjabb Sánta Ferenc hegedűművész, a Magyar Nemzeti Cigányzenekar művészeti vezetője, aki a cigánymuzsika

25

magas szintű műveléséért március 15-én vehette át az elismerést a Parlamentben. „Nagyon nagy megtiszteltetés ez az elismerés, életem egyik legszebb napja a mai, úgy érzem ezzel a Sánta-dinasztiát is kitüntették (...); elsősorban édesapám emlékének ajánlom a Kossuth-díjat” – mondta. A hatvankét éves prímás, aki 1969-ben hegedűművészi és tanári diplomát is szerzett a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, azt is megemlítette, „fájdalmas öröm” számára, hogy tavaly elhunyt osztálytársa és barátja, Pege Aladár mellett ő is a Kossuth-díjasokhoz tartozhat. Az integráció a demokrácia alapköve, és Magyarországon hosszú távú, fenntartható és sikeres folyamatok kezdődtek a Roma Együttműködési Programmal – jelentette ki April H. Foley, az Amerikai Egyesült Államok nagykövete a program budapesti zárókonferenciáján tartott beszédében. Az amerikai nagykövet szerint az integráció egy soha nem befejezhető folyamat, ami rengeteg új dolgot, feladatot hoz magával, és ez az Egyesült Államokban ma is kihívást jelent. Emlékeztetett, hogy Magyarország az európai uniós csatlakozás előtt a romák társadalmi integrációjára fektette a legnagyobb hangsúlyt, és ebben partnere volt az Egyesült Államok nemzeti fejlesztési hivatala (USAID), amely a Roma Együttműködési Program létrehozását támogatta, koordinálta. Az Európai Ifjúsági Központban tartott konferencián April H. Foley kiemelte a Magyar Televízió roma gyakornoki programját és a foglalkoztatási projekteket, amely véleménye szerint a legsikeresebb programok közé tartoznak. Az etnikai alapú szegregáció megszüntetése érdekében bezárnak egy főként roma gyerekeket oktató általános iskolát Szegeden; az új intézményekbe kerülő diákokat mentori hálózat segíti majd – mondta el Solymos László alpolgármester. A cigány kisebbségi önkormányzat azzal a kéréssel kereste meg a város vezetését, hogy szüntessék meg a Móra Ferenc Általános Iskolát, ahol a gyerekek nyolcvan százaléka roma származású, s többségük halmozottan hátrányos helyzetű. A szülők döntő többsége egy petíciót is aláírt, melyben kérte a szegregáció megszüntetését. Az iskola 130 diákjának elhelyezésére született terv alapján a szülőknek – a szabad iskolaválasztás lehetőségét fenntartva – tíz fogadó intézményt kínál föl az önkormányzat. A lakóhely, a családi kapcsolatok, a tanult idegen nyelv és a férőhelyek alapján minden szülővel egyeztet, és javasol a gyerekek számára új iskolát az önkormányzat. Látszatpolitizálás, képmutatás jellemzi a romapolitikát – mondta el több előadó is a cigányság világnapján rendezett, a Roma emberek a demokratikus közéletben címet viselő konferencián Szekszárdon. „Az országban a romapolitika terén köztudottan látszatpolitizálás van, nincsen olyan romapolitika, esélyt sem látok rá, amely a roma emberek felemelkedéséhez vezetne” – jelentette ki Sárközi János József, nemzeti és etnikai kisebbségi területi koordinátor, a rendezvény há-

26

zigazdája. A vitaindítót tartó Balog Zoltán (Fidesz), az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának elnöke egyik fő feladatnak a társadalom, ezen belül a cigányság önszerveződését tartotta. Emlékeztetett az Országos Cigány Önkormányzat választásán történtekre: „ha külső erők meg akarják osztani a cigányságot, az a legrosszabb a magyar társadalom részére. A mai magyar közéletet, a politikai életet a képmutatás jellemzi és a mellébeszélés (...), ez különösen romaügyben jellemző – mondta Balog Zoltán az esemény kapcsán. Fogalmakkal játszunk, példálózunk, miközben a rendszerváltoztatás óta a romáknak a helyzete szociális, oktatási, munkaerő és más szempontokból, mentális szempontból is egyre rosszabb, egyre súlyosabb”. A romák kirekesztettsége évről évre nő – mondta Járóka Lívia európai parlamenti képviselő Brüsszelben annak kapcsán, hogy két EP-bizottság meghívására beszámolót tartott munkájáról az etnikai kisebbségek társadalmi integrációjával, munkaerőpiaci részvételének növekedésével foglalkozó, az Európai Bizottság illetékes főigazgatósága által életre hívott szakértői csoport. Ennek feladata olyan stratégia kidolgozása, amelynek segítségével megvalósulhat az etnikai kisebbségek teljes munkaerőpiaci részvétele az Európai Unión belül. A munkacsoport másik feladata, hogy az Esélyegyenlőség európai évének (2007) vége előtt jelentést nyújtson be az e témában megvalósítandó ajánlásokról. Járóka Lívia elmondta: az európai pártok már felismerték annak szükségét, hogy programjaikban kiemelt kérdésként kezeljék a roma integrációt. Saját pártja, az Európai Néppárt – az európai parlamenti pártok között elsőként – programot fogadott el a roma kisebbség oktatási és foglalkoztatási helyzetének javítására. Az Európai Néppárt dokumentuma stratégiai célnak tartja a romák foglalkoztatottságának növelését a közszférában és a magánszférában, vállalkozásaik támogatását, a képzés és átképzés javítását. Az Újpesti Napló legutóbbi számában, a bűnügyi rovatban közzétették egy ismeretlen tettes vélt roma származását annak ellenére, hogy ezt a törvény tiltja. A kerületi rendőrkapitány és az újság főszerkesztője is bocsánatot kért. A felső tagozat megszüntetése ellen tiltakozott a helyi cigányság a Heves megyei Erk roma gyerekeket oktató iskolájában a Közép-Európai Emberjogi Bizottság (KEEB) roma referense által összehívott gyűlésen. Kifogásolták, hogy miközben az intézményt éppen két éve újították fel az Európai Unió által támogatott 21. Század Iskolája Program keretében, a jövőben várhatóan Jászárokszállásra kell majd utaztatni a gyermekeiket. Meleghegyi Béla, a kilencszáz lelkes, közel hetven százalékban romák lakta település polgármestere elmondta, hogy a jogszabályok szerint tizenöt fős létszám alatt a központi költségvetés nem nyújt normatív támogatást a

27

közoktatás működtetéséhez. A hatvan gyermeket oktató erki iskolában mindössze hat-nyolc tanulóból áll egy-egy felső tagozatos évfolyam.

Április A romaügy nem egyszerűen nemzeti kérdés, a feladat az, hogy európai ügygyé váljon a cigányok társadalmi integrációjáért folytatott küzdelem – mondta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök egy, a témában rendezett nemzetközi konferencián Budapesten. A kormányfő a Roma Oktatási Alap és a kormány szervezésében megkezdődött kétnapos tanácskozás megnyitóján mondott beszédében arról is szólt, hogy az unióban nincs átfogó intézmény és program, amely szembenézne azzal a problémával, hogy „európai polgártársaink sokasága, a milliós roma közösség Európa nagyon sok országában elhagyatva érzi magát”. A kormányfő szerint a cél és a feladat az, hogy európai ügyé váljon a romák társadalmi integrációjáért és az etnikum nyelvi, kulturális identitásának megőrzéséért folytatott, illetve kirekesztése ellen küzdelem. „Tegyünk közösen annak érdekében, hogy európai ügy legyen roma honfitársainak és a roma európai polgároknak az ügye” – javasolta Gyurcsány Ferenc. A miniszterelnök az előítélet, a romák kirekesztése kapcsán arról beszélt, hogy sokszor a „határok és a falak ott élnek a szívekben és a lelkekben is”. Átlépni, megszüntetni ezeket a határokat nem egyszerűen a kormányok, a jog és az intézmények dolga, hanem „valamennyiünkre kiterjedő általános emberi kötelesség”. „Ha valakinek kevesebb jut a közös jóból csak azért, mert cigány, akkor egyetlen kötelességünk van, azt mondani, hogy ha így van, akkor mi is cigányokvagyunk”. Anette Dixon a Világbank képviseletében arról beszélt: a régióbeli országok iskolái továbbra is szegregáltak, és még mindig nagy a roma populáció képzettségében a lemaradás. A kormányoknak biztosítaniuk kell, hogy az oktatási rendszerek igazságosabbak legyenek, és a roma gyerekek jó minőségű képzéshez juthassanak. Szász Attila államtanácsos, az RMDSZ kormányzati kapcsolatokért felelős ügyvezető alelnöke szólt arról: a román kormány egyik kiemelt célja, hogy az oktatáshoz való hozzáférést biztosítsák a roma közösség számára, hiszen a megfelelő iskoláztatás a cigányság beilleszkedésének feltétele. Dusan Caplovic, a Szlovák Köztársaság miniszterelnök-helyettese azt mondta, hogy a szlovák kormány is napirendre tűzte a roma kisebbség integrációját az oktatásban. Problémákról szólva rámutatott: a roma gyerekeket sokszor speciális iskolákba sorolják be annak ellenére, hogy az integrált iskolákban is megállnák a helyüket. Ez azért is történhet meg, mert a speciális iskolák nagyobb normatív támogatást kapnak – jegyezte meg. A nemzetközi konferencián a Roma integráció évtizede program tagországainak képviselői, alapítványok, közhasznú társaságok és civil szervezetek vettek részt.

28

Bulgária után 2007. július 1-jétől Magyarország lesz a Roma integráció évtizede program soros elnöke. A kormány ezen a héten tárgyalja az elnökséghez kapcsolódó programtervezeteket – mondta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök egy roma integrációról tartott fővárosi konferencián. A kormányfő szerint az egyik legfontosabb feladat, amelyért Magyarország is dolgozik soros elnöksége alatt, hogy a cigányok kirekesztése elleni küzdelem, ne nemzeti, hanem európai üggyé váljon. A RomNet Szerkesztőségét és főmunkatársát, valamint Szegedi Dezső színművészt Roma Közéleti Díjjal jutalmazta a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei cigány kisebbségi önkormányzat. Az első ízben odaítélt elismerést a Nemzetközi Roma Nap alkalmából Dancs Mihály, a 2007 márciusában alakult önkormányzat elnöke adta át a miskolci a megyeházán. Báder Csaba, a RomNet szerkesztőségvezetője a roma közösségekkel és közélettel kapcsolatos széles körű tájékoztatásért, míg HidvégiBalogh Attila, a Magyar Távirati Iroda újságírója és a RomNet főmunkatársa a médiában nyújtott kimagasló teljesítményéért vehette át az elismerést. Szegedi Dezső Jászai Mari-díjas színművész a több évtizedes művészi és közéleti tevékenységéért szintén közéleti díjat kapott az ünnepi közgyűlés alkalmából. A 2006 végén magyar roma és nem roma rendőrök kezdeményezésére Budapesten megalakított Európai Roma Rendvédelmi Bajtársi Közhasznú Egyesület első Nemzetközi Roma Nap rendezvényére került sor április 13-án. Az alapítók – a cseh, a román, a szlovák, a bolgár és a magyar rendőrség – által képviselt öttagú elnökség és a tagság a nemzetközi roma nap keretében megismerhetik a magyar kormány roma integrációs stratégiájának, valamint a magyar jogrendszernek a roma közösség méltóságát biztosító főbb elemeit, tájékozódnak az egyesület eddigi tevékenységéről. A köztársasági elnök a Nemzetközi Roma Nap alkalmából fogadta a média, a roma kulturális és tudományos élet több mint félszáz jeles képviselőjét. Sólyom László ünnepi beszédében emlékeztetett: a Romák Világnapja április 8-án van, és ez a roma kultúra, a cigányság identitásának az ünnepe, ahogyan azt 1971-ben Londonban, az első alkalommal tartott világkongresszuson is megfogalmazták. A Sándor-palotában rendezett fogadáson a köztársasági elnök azt mondta: civil elnökként nem politikusokkal kívánt találkozni, hanem a roma értelmiség „színe-javát” vendégül látni, hogy kifejezhesse tiszteletét és megbecsülését a roma képzőművészek, költők, zenészek, valamint a tudományos élet és a média képviselőinek, és éreztesse a roma társadalom fontosságát. Az államfő szerint a cigányságnak nem asszimilációra, a többségi társadalomban való feloldódásra van szüksége, hanem identitásának megőrzésére. Hozzáfűzte: azok a művészek, akik a fogadásra meghívást kaptak, példát mutatnak a társa-

29

dalomnak, mert büszkék arra, hogy cigányok, mert megmutatták, hová lehet eljutni. Sólyom László azt mondta, ma súlyos problémák terhelik a roma társadalmat, de ez „nem időzített bomba”, közösen kell megoldani a napi éhezés és a szegregáció kérdését. A köztársasági elnök szerint a jelenleg legalább hatszázezres cigányság tizenöt év múlva akkora lélekszámot fog képviselni Magyarországon, mint most az Erdélyben élő magyarok. A köztársasági elnök arra kérte a roma társadalmat, hogy a számukra legfontosabb kérdésekben fogalmazzák meg álláspontjukat, döntsék el, mi a különbség a speciális és a szegregált programok között. Példaként említette a kisebbségi önkormányzati rendszert, amelyet több európai ország jónak tart, Magyarországon viszont sokak szerint nem jól működik, nem váltja, váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A köztársasági elnök arról is beszélt, hogy a találkozó nem egyszeri gesztus a cigányságnak. Sólyom László szeretné a kapcsolatot fenntartani, figyelmét érzékeltetni a romákkal, ezért a Sándor-palota mindig nyitva áll előttük. Megemlítette az államfő, hogy a határon túli magyarok ügyében sokszor felszólalt, így azt a roma társadalmat sem hagyhatja figyelmen kívül, amely Magyarországon belül külön helyet foglal el. A rendezvényre meghívott roma művészek és értelmiségiek „nagy élménynek”, „nemes gesztusnak” tartották, hogy a köztársasági elnök első ízben tartott ilyen jellegű, zártkörű fogadást. Fátyol Tivadar zeneszerző, a Rádió C igazgatója szerint „végre a politika komolyan veszi a cigányság ügyét, ez a találkozó a közös érdemi munka első lépése”. Kállai Ernő szociológus, a Magyar Tudományos Akadémia kutatója (ma kisebbségi ombudsman) azt mondta, a találkozó népszerű, pozitív példa lesz azoknak is, akik mást gondolnak a romaügyről, és eddig nem tartották fontosnak az ilyen jellegű gesztusokat. Szakcsi-Lakatos Béla zeneszerző, Liszt Ferenc-díjas dzsessz-zongoraművész úgy vélte, a cigányságnak egységbe kell tömörülnie és nem a hatalomra törekednie, mert csak így lehet célt érni. Amellett, hogy a cigányzenészeknek egyre nehezebb a sorsuk, a cigányságot magas állami elismerésekkel díjazzák, és ez nagy előrelépés. Csemer Géza író, rendező szerint viszont a cigány értelmiség és társadalom nincs megbecsülve, mivel nincs múzeuma, színháza, újságja, hátrányos helyzetüket pedig folyamatosan éreztetik velük. Arctalan tömegként ábrázolja a média a cigányokat, politikusokat szólaltat meg helyettük, és csak akkor kerülnek szóba, ha az nem jár profitkieséssel – többek között ezeket rója fel egy új tanulmány, a Zöld könyv a magyar újságoknak, rádióknak és tévéknek. A Horám Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke szerint pedig a médiában sokszor csak „nagy lelkű bohócokként” használják a romákat, miközben átlagemberként nem mutatják meg őket. A közszolgálati tévékben vannak ugyan kisebbségi műsorok, ezek azonban csak a legritkább esetben jutnak el a közönséghez – többek között rossz minőségük miatt. A kereskedelmi médiumok pedig „piaci érdekeiknek megfelelően, többnyire akkor és olyan mó-

30

don ábrázolnak romákat, ha közben biztosan nem veszítenek olvasókat, hallgatókat vagy nézőket”. Emellett a romákkal kapcsolatos híradások témái többnyire konfliktusok, bűncselekmények köré összpontosulnak, néha csúsztatnak vagy felületesek. Elenyésző a roma újságírók száma, és hiányzik az is, hogy a médiaszabályozó testületek folyamatosan vizsgálják a cigányok médiabeli ábrázolását – állítják a dokumentum szerzői. Partnerséget ígért a kormány nevében a magyarországi kisebbségi önkormányzatok vezetőinek Szilvásy György akkori kancellária-, ma titkosszolgálati miniszter a kulturális autonómia kiterjesztésével kapcsolatban azon a budapesti munkamegbeszélésen, amelyen az önkormányzatok elnökeivel találkozott. A meghívottak eredményesnek tartották a megbeszélést. Szilvásy György elmondta, hogy a MeH-hez tartozó nemzetpolitikai szakállamtitkárságon keresztül a kormány hatékonyan tudja képviselni a „nemcsak elvben, hanem gyakorlatban is egységes nemzetpolitikai elveket”. Hozzátette: a kabinet célja a „kulturális autonómia megteremtése, felgyorsítása”. A rendszeres munkatalálkozókat szorgalmazó Szilvásy György három kérdéskörben önálló munkacsoportok létrehozását is javasolta a résztvevőknek: közjogi és választási, az önkormányzatok működésével és finanszírozással kapcsolatos, valamint a kisebbségi médiát érintő kabinetet. Kiegyensúlyozottan, botrányoktól mentesen és új szakmai alapokon kíván dolgozni az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) testületében Farkas Flórián és Kolompár Orbán, ezért egy közös együttműködési megállapodást készít elő a Lungo Drom és a Magyarországi Cigányszervezetek Fóruma (MCF) – közölte a két roma szervezet elnöke. A Lungo Drom és az MCF egyetért azzal, hogy egy hatékony, nyugodt és botránypolitizálástól mentes, kiegyensúlyozott OCÖ működésében érdekeltek, ezért a cél megvalósítása érdekében egy szakmai munkacsoportot hoznak létre – írta közös közleményében Farkas Flórián és Kolompár Orbán. A két roma szervezet közötti együttműködési megállapodásról megkezdődtek a tárgyalások. Sólyom László köztársasági elnök a holokausztra való emlékezés fontosságára hívta fel a figyelmet, amikor látogatást tett a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely Páva utcai épületében. Az államfő a látogatás után újságíróknak úgy nyilatkozott: a holokauszt nem olyan esemény, amelyre ünnepi alkalmakkor, évente egyszer kell emlékezni, hanem olyasmi, amire minden európai embernek folyamatosan emlékeznie kell. „A holokauszt egy olyan botránya történelmünknek, melyet mindenkinek fel kell dolgoznia – mondta Sólyom László, majd hozzátette: míg ezt nem tesszük meg, addig magunkkal sem lehetünk tisztában.

31

Az iskola nem sziget, az integráció pedig nem csak közoktatási kérdés; a romák beilleszkedése össztársadalmi ügy – hangoztatta a nemzeti és etikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa az országgyűlés oktatási és tudományos bizottságának ülésén, ahol a képviselők egyhangúan általános vitára alkalmasnak találták Kaltenbach Jenő 2006. évi beszámolóját. Az iskola társadalmi környezetbe ágyazott intézmény, így az integrációs törekvéseknek túl kell mutatnia annak falain. A szegregáció sem iskolai, hanem társadalmi jelenség, az oktatási intézményekben megjelenő elkülönítés csak a társadalmi probléma megjelenése – mondta az akkori kisebbségi ombudsman. Kitért arra is, hogy kutatói becslések szerint jövőre a tanköteles korú gyerekek körében a romák aránya eléri a tizenöt százalékot. Ez száznegyvenezer gyereket jelent. Elmondta azt is, ismereteik szerint 178 olyan iskola működik, ahol a roma tanulók többségben vannak. A képviselők, párthovatartozástól függetlenül ugyancsak arra hívták fel a figyelmet, hogy a romák társadalmi integrációjához nem csak iskolai programokra, hanem politikai és társadalmi összefogásra van szükség. Kaltenbach Jenő képviselői felvetésekre „merő illúziónak”” mondta a romák asszimilációs lehetőségeit. Utalt arra, hogy Magyarországon a romák az egyetlen látható kisebbség, ezért sok esetben nem is tudnak feloldódni a többségi társadalomban. Az ombudsman, aki utoljára tartott beszámolót a szakbizottság előtt, arra hívta fel a figyelmet: a valódi cél az, hogy a romák identitásuk megőrzésével tudjanak integrálódni a társadalomba. Idegengyűlölő megnyilvánulásai miatt tizennégy csehországi roma civil szerveződés és mintegy száz magánszemély feljelentette Jirí Cunek prágai miniszterelnökhelyettest, a kormánykoalícióhoz tartozó Kereszténydemokrata Néppárt (KDU-CSL) elnökét. Jirí Cunek az egyik prágai lapnak arra a kérdésre, vajon a tervezett megszorító intézkedések után kik kapnak majd szociális segélyt, így válaszolt: ahhoz, hogy a politikusok szegény embernek nyilvánítsanak valakit, el kell utaznia valahová, hogy jól lebarnuljon, randalíroznia kell a családjával, majd tüzet kell raknia a téren. Azzal folytatta, hogy miniszterelnök-helyettesként és régiófejlesztési miniszterként szeretné elérni, hogy a romák végre dolgozzanak. A miniszterelnök-helyettes menesztését a KDU-CSL egyik koalíciós partnere, a zöldek (SZ) is követelték. Az OCÖ és a kormány, valamint a szakminisztériumok közötti együttműködési megállapodást előkészítő bizottság létrehozásáról döntött a szervezet Budapesten tartott közgyűlése. Az OCÖ megalakulása óta első alkalommal megtartott közgyűlésen határozatot hoztak arról: a Lungo Drom és a Magyarországi Cigányszervezetek Fóruma (MCF) frakciója bizottságot hoz létre, hogy szakmai és politikai alapokon előkészítse a következő közgyűlés időpontjáig a kormányzattal való együttműködési megállapodás tervezetét. A közgyűlésen újraválasztották a pénzügyi ellenőr-

32

ző bizottság tagjait, mert a korábbi elnök, Farkas Antal (Lungo Drom) visszalépett. A testület megválasztotta az OCÖ húsz elnökhelyettesét, akik közül nyolc a Lungo Drom képviselője. A megyei tanácsnokok testülete, roma értelmiségi kerekasztal, országos vállalkozásfejlesztési központ, valamint roma művészeti, kulturális és médiacentrum létrehozásáról is döntöttek. A zuglói önkormányzat nem enged beköltözni két roma családot azokba a lakásokba, amelyeket korábban kiutalt neki. Az épület egy iskolával közös területen fekszik, melynek igazgatója a családsegítő és az egyik helyi önkormányzati képviselő feljegyzése szerint nem szeretné, ha romák költöznének oda. Az igazgatónő azt állítja, ő csak az iskolának a közös területen lévő milliós értékeit félti. A Roma Polgárjogi Alapítvány jogi útra tereli az ügyet. Több jel is arra utal, hogy a magyarországi romák svédországi kivándorlását valaki Malmőből szervezte és irányította – derült ki a külügyi és a szociális tárca a Svédországban menedékjogot kérő roma lakosság helyzetéről című beszámolójából. 2006-ban néhány hónap alatt százhúsz cigány család, összesen közel négyszáz magyar állampolgár vándorolt ki a Dél-Dunántúlról, miután körükben elterjedt, ha valaki Svédországban munkát akar vállalni és politikai menedékjogot kér, automatikusan lakást, munkát és pénzt kap. Mint kiderült, mindez illúzió volt, és bár pontos adatok nincsenek, feltételezhető, hogy a kivándorolt romák többsége hazatért. Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat elnöke korábban magyarországi politikai erőt sejtetett az ügy hátterében, a szaktárcák azonban a beszámolóban erre még csak nem is utalnak. A Pécs Európa Kulturális Fővárosa 2010 projektben szereplő Zsolnay kulturális negyedben elhelyezett, önálló szervezeti egységként működő roma kulturális központ kialakítását kezdeményezték Kállai Katalin, az Oktatási és Kulturális Minisztérium romaügyi stratégiai főtanácsadója és civil szervezetek képviselői Pécsett. Magyarországon az uniós átlagnál hat évvel alacsonyabb a születéskor várható élettartam, és a romák helyzete ennél még rosszabb, ami nemcsak egészségügyi, hanem élethelyzet-javító komplex programokkal szüntethető meg – hangzott el a XIII. Roma Kulturális Napon Nagykanizsán. „Ez olyan kihívás, amelyre válaszolnunk kell” – mondta Horváth Ágnes akkori egészségügyi miniszter a nagykanizsai romanapon. Szerinte ez az állapot szégyen.. Ugyanakkor nemzetközi adatok szerint az egészségügy csak tíz-tizenöt százalékban járul hozzá az emberek megfelelő testi-lelki állapotához.” Ezért is igaz az, hogy a roma kisebbség élethelyzetének általános javításához komplex programokat kell készíteni, megvalósítani. És

33

ezek nemcsak az oktatásról, szociális és foglalkoztatási intézkedésekről, hanem az egészségnevelésről és fejlesztésről, életmódjavításról. szűrésekről is kell hogy szóljanak” – mondta Horváth Ágnes.Egészségfejlesztési célokra négyszázmilliárd forintnyi uniós forrás áll rendelkezésre a következő években. Arra biztatta a romák közösségeit, hogy „készüljenek és pályázzanak” ezekre a célokra, de közben „mindnyájan tegyenek is saját egészségükért. A navarrai Romák Napján Nemzetközi Gaz Kaló-díjjal tüntették ki Mohácsi Viktóriát és Járóka Líviát, mindketten az Európai Parlament képviselői. Rajtuk kívül díjat kapott Juan de Dios Ramírez Heredia európai parlamenti ex képviselő. Az átadási ünnepséget Pamplonában tartották. A Gaz Kaló nonprofit Szövetséget 1999ben alapították, és tizennégy Navarra tartománybeli roma szervezetet tömörít. A szövetség fő célja, hogy szolgáltatásokat nyújtson és közvetítsen a közigazgatás és a tagszervezetek között. A Gaz Kaló másik fontos tevékenysége a roma kulturális öntudat és a roma társadalomról alkotott kép javítása Navarra tartományban. A nemzetközi díjat azoknak adják, akik munkásságukkal kulturális, szociális, illetve politikai téren járulnak hozzá a roma kultúra megismertetéséhez és terjesztéséhez. Az első díjátadó ünnepséget 2004-ben tartották. Akkor Paco Suárezt jutalmazták, ő egész munkásságát a roma zene népszerűsítésének szentelte. Ugyanakkor posztumusz díjjal tüntették ki Pablo Sarasate spanyol zeneszerzőt, akinek számos művét a roma zene és kultúra ihlette.

Május A magyarországi munkaképes romák csupán tíz-húsz százalékának van lehetősége munkába állni – mondta Kiss Péter akkori szociális és munkaügyi miniszter a Roma Polgárjogi Alapítvány (RPA) budapesti tavaszköszöntő fesztiválján. A fesztivál keretében bemutatott Akik felépítették Budapestet című fotókiállítást megnyitva szólt a többségi előítéletről, mely szerint a romák nem dolgoznak, miközben a kiállítás anyaga épp ennek az ellenkezőjét bizonyítja. A közmunkában részt vevők hetvennyolcvan százaléka roma ember, és „ez az, ami a sztereotípiával szemben tanulság a többségi társadalom számára”. Horváth Aladár, az RPA elnöke azt mondta: azért is szervezték a fesztivált, mert úgy gondolták, hogy a magyar államnak, a kormánynak, az ellenzéknek, a civil társadalomnak és a gazdasági élet szereplőinek közös a felelőssége abban, hogy minél több cigány ember kerüljön újra vissza a munka világába. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök átadta a gyűlöletkeltéssel, kirekesztéssel szembeni Zéró tolerancia kiáltvány összes parlamenti és magyar európai parla-

34

menti képviselő által aláírt, egybekötött íveit az Országgyűlési Könyvtár főigazgatójának. A kiáltvány teljes szövege: „A szavak és a tettek erőszakot szülhetnek, de példát is mutathatnak. Tudjuk jól, hogy eddigi történelmünk legembertelenebb, legelvetemültebb tettét, a holokausztot az antiszemitizmus és a rasszizmus gyávaságban és önzésben fogant gondolatai, illetve szavai készítették elő. Ezért figyelmeztetünk a beszélők felelősségére, mint ahogyan figyelmeztetünk a csendben maradók, az elfordulók felelősségére is. Hiszen a holokauszt nemcsak az áldozatokra emlékeztet, hanem a gyilkosok mellett a felbujtókra és a passzív szemlélőkre is. Éppen ezért a zéró tolerancia elvét hirdetjük meg mindazokkal szemben, akik gondolataikkal, szavaikkal és cselekedetekkel kirekesztenek, gyűlöletet szítanak, és akik vallási, faji, származási vagy nemi alapon különbséget tesznek ember és ember, magyar és magyar között. Nem vállalunk közösséget szélsőséges egyénekkel és csoportokkal. Elhatárolódunk az antiszemita és rasszista megnyilvánulások minden formájától. Semmilyen formában nem támogatjuk azokat, akik erősítik a gyűlöletkeltést, a kirekesztést és a bűnbakkereső agressziót. Megértve a holokauszt mindannyiunkat érintő förtelmes és feldolgozhatatlan tragédiáját, így kell cselekednünk. És ezt ajánljuk példának valamennyi honfitársunknak, valamennyi tisztességes embernek.” Magyarországon a szeretet, a demokrácia és a megértés országát akarjuk, Magyarországon ne mások mondják meg, milyennek kell lennünk – mondta az MSZP Békelánc elnevezésű szerda esti budapesti rendezvényén Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, akit beszéde közben ellentüntetők fütyüléssel, pfujolással és tojásdobálással próbáltak megzavarni, a rendezvény résztvevői viszont „Hajrá, Feri!” bekiabálással biztattak. A pártelnök-kormányfő a Cipők a Duna-parton emlékműnél mondott beszédében azt mondta: „akik csak dobálni tudnak, gyávák és nem demokraták. El fog jönni a mi időnk, akik kiabálnak, szomorúak lesznek, mert veszíteni fognak” – mondta Gyurcsány Ferenc. „Mi is Magyarország vagyunk!” – jelentette ki a miniszterelnök az ellentüntetők folyamatos fütyülése és a rendezvény résztvevőinek kiáltásai közepette. Azt mondta, nem gyűlölni akarnak, így azokat sem gyűlölik, akik pfujolnak, vagy éppen dobálnak, mert ismerik a mondást: ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. Sípolással, fütyüléssel, elfordulással kezdődik, aztán gyilkosságokkal folytatódik, és marad a szégyen – mondta a kormányfő –, el lehet dönteni, mit akarunk látni a Dunában: a békésen hömpölygő folyót, vagy sokak sírját. Nemcsak emberi jogi, hanem nemzeti sorskérdés is a roma tanulók integrációja – mondta a hivataláról 2007-ben leköszönt Kaltenbach Jenő 2006-ra vonatkozó beszámolójában a parlamentben. A kisebbségi ombudsman kutatói becsléseket

35

idézett, melyek szerint 2008-ra a tanköteles korúak körében a roma gyerekek aránya eléri a tizenöt százalékot, százharmincnyolcezer főt, s jelenleg is legkevesebb százhetvennyolc olyan iskola van, ahol a roma tanulók többséget alkotnak. Szerinte tény, hogy a roma tanulók iskolai kudarcának egyik oka a hátrányos megkülönböztetés. Mint mondta, a magyar iskolarendszer nem befogadó, hanem inkább versenyorientált jellegű, vagyis nem kiegyenlít és integrál, hanem a hátrányokat tovább fokozza, ezzel további súlyos következményeket generál, például a hátrányos helyzetűek későbbi foglalkoztatásában. A pedagógiai módszernek tehát befogadónak kell lennie, és nemcsak az érintettek, hanem az egész társadalom érdekeit szolgálnia. Kaltenbach Jenő az utóbbi évek tapasztalataként elmondta: az iskolai szegregációt vagy diszkriminációt saját környezetében kell kezelni, mert minden integrációs program kudarcra van ítélve, ha a környezete nem támogatja. Felhívta a figyelmet arra, hogy a lakhatás ügye szorosan összefügg az iskolaüggyel, hiszen nyilvánvaló, hogy képtelenség jó iskolai teljesítményt nyújtani rossz lakáskörülmények, rossz családi háttér mellett. A leköszönt ombudsman sajnálatos ténynek nevezte, hogy közel két évtizeddel a rendszerváltás után még mindig családok ezrei laknak „harmadik világbeli” lakáskörülmények között. Szerinte a szociális lakásügy gyakorlatilag eltűnt, a kilakoltatás és a hajléktalanság mindennapos dolog lett, az önkormányzatok pedig vagy nem rendelkeznek elegendő forrással, vagy nem megfelelően használják fel azokat. .Kaltenbach Jenő beszélt arról is, hogy a kisebbségi választási rendszer módosítása nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Esélyegyenlőségi szakemberképzést indított a SuliNova Kht.-val közösen az oktatási tárca, a szakértőknek a közoktatási intézmények és fenntartóik esélyegyenlőségi programjainak elkészítésében és mentorálásában szánnak kiemelt szerepet – közölte Arató Gergely, a tárca államtitkára. Utalt arra, hogy a II. Nemzeti Fejlesztési Tervben 2007-13 között több száz milliárd forintos uniós forrás nyílik majd meg oktatásfejlesztési célokra, a magyar közoktatás tartalmi és infrastrukturális megújulására. „Büdös cigánynak” nevezte a próbáló színészt a Madách Színház egyik táncosa. A színész a Roma Sajtóközpontnak azt mondta: a táncos a próbán arrébb akarta tuszkolni, mert szerinte ő nem jó helyen állt. Mivel azonban a koreográfus nem erősítette meg, hogy ilyen probléma lenne, a színész rászólt a táncosra, hogy ne lökdösse. Szerinte ekkor a táncos megengedhetetlen stílusban kezdett vele kiabálni, majd odavágta, hogy „te büdös cigány, nem is hasonlítasz másra, csak egy büdös cigányra”. A színész ezután elhagyta a próbát. Az eset után a színház felügyelője feljegyzést készített, amelyet eljuttatott a vezetőségnek. A táncost felfüggesztették, az ügy kivizsgálásával pedig Wettstein Tibort, a Madách Színház gazdasági igaz-

36

gatóját bízták meg. A táncos közben levelet írt a színház igazgatójának, melyben elfogadhatatlannak nevezte, amit mondott, és felajánlotta, hogy az érintettől is bocsánatot kér. A vizsgálatról a gazdasági igazgató annyit mondott, hogy szeretné mihamarabb lezárni, a szankció fegyelmi, de akár rendkívüli felmondás is lehet. Kállai Ernő társadalomkutatót, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetének munkatársát jelölte kisebbségi ombudsmannak Sólyom László köztársasági elnök. Roma vezetők üdvözölték az államfő döntését. Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke szerint „Kállai Ernő egy köztiszteletben álló, roma gyökerekkel is rendelkező tudós, akit az egyik legalkalmasabbnak jelöltnek tartunk”. Teleki László MSZP-s országgyűlési képviselő, volt romaügyi államtitkár nem tartja igazán fontosnak, hogy az ombudsman roma származású legyen, jól felkészült szakembernek kell ellátni ezt a pozíciót. Kállai Katalin, az MSZP romaügyi szakmai tanácsának elnöke Kállai Ernőtől megválasztása esetén azt várná el, hogy Kaltenbach Jenő nyomdokain haladva karolja fel a roma ügyet, és tudományos szakemberként vállaljon szerepet a kisebbségi törvény módosításában. Sólyom telibe talált – A roma elit támogatta Kállai Ernő kisebbségi ombudsmani megválasztását. A RomNet körkérdéséből kiderült, hogy a cigány elit egyöntetűen alkalmasnak tartotta Sólyom László jelöltjét. Olyan eltérő felfogású és/vagy pártállású roma vezetőket sikerült egy platformra hozni Kállai Ernő mellett, mint Farkas Flórián, Horváth Aladár, Kolompár Orbán, Teleki László. Kállai Ernő az ellenpéldája annak, ami a többségi társadalomban kialakult a „sokgyermekes, iskolázatlan, segélyeken élő” cigányokról. A zenei konzervatóriumban kezdett, aztán Egerben végzett történelem-ének szakos tanárként, majd az ELTE bölcsészkara következett. Járt a jogi karra, tanult szociológiát, politológiát és újságírást is. A Magyar Tudományos Akadémia kisebbségkutatója, nem mellesleg a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola docense, felsorolhatatlanul sok tanulmány, könyv szerzője vagy szerkesztője, aki tudományos kutatások sorában vett részt. „A roma politikusokban erős megfelelési kényszer él a pártok iránt (...). Abban bízom, hogy a roma értelmiségi generációk egyre nagyobb beleszólást kérnek majd a közügyek intézésébe, és pártkapcsolatok helyett saját társadalmi bázist építenek – nyilatkozta egy alkalommal. Zhoriben néven, lovári nyelven indítottak kapcsolatépítő internetes weboldalt. A szolgáltatás oldalai a lovárin kívül szlovákul, csehül, horvátul, angolul, németül és románul is elérhetőek lesznek. A fejlesztők szerint.a http://zhoriben.net címen elérhető oldal roma és nem roma emberek, szervezetek kapcsolattartásának kíván semleges terepet biztosítani. A kezdeményezést a működő szoftver jogait is birtokló Infusa Ltd., az iwiw-et fejlesztő Virgo Systems Kft., valamint a RomNet

37

Média Alapítvány néven működő cigány szervezet jegyzik. A készítők elmondása szerint az oldal létrejöttének célja a roma és nem roma kultúrák közötti párbeszéd erősítése, valamint az, hogy a nyelvújító törekvéseket egy olyan internetes terep biztosításával segítsék elő, amely lehetőséget ad a különböző dialektusok (nyelvek) egymás közötti mindennapos érintkezésére. A rendszerbe – hasonlóan az iwiw-hez – csak meghívó útján lehet bekerülni. A Zhoriben széles lehetőségeket biztosít a tagoknak személyes adataik megosztásának és védelmének szabályozására. A „társasági szoftver” nagy hangsúlyt fektet a képek kezelésére, illetve a kapcsolattartás és -építés eszközeire, ezért nem korlátozza a felhasználók által küldhető üzenetek címzését vagy az üzenetek továbbítását, és nagy tárhelyet biztosít a képek feltöltéséhez. A rendszerben az alapértelmezett nyelv a lovári. A menük, gombok, címkék ebben a formában jelennek meg, de a tagok válthatnak több más idegen nyelvre is. Az alkotók várják a lovárin kívüli más cigány nyelvjárások értőinek felajánlásait, hogy további cigány fordításokat is készíthessenek. Az egyik legfontosabb kisebbségi közjogi kérdésről, a kisebbségek parlamenti képviseletéről szakmai megállapodás születhet év végéig a kormányzat és a kisebbségi önkormányzatok között – jelentette ki Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) szakállamtitkára az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) székházában tartott budapesti szakmai tanácskozáson. A kormányzat három munkacsoportja év végére szakmai konkrétumokat tud rögzíteni a három legfontosabb közjogi kérdésben – mondta Gémesi –, szakmai megállapodás születhet a kisebbségi törvény módosítása vagy kiigazítása, a területi kisebbségi önkormányzatok működése, finanszírozása és szerepe tekintetében, valamint a kisebbségi média ügye is rendeződhet. A MeH külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára szerint a kisebbségi önkormányzatok megválasztásának kérdése, a kedvezményes mandátum visszaállításának lehetősége, valamint a kisebbségek parlamenti képviseletének kérdése még megválaszolásra vár, de amennyiben év végére megszületik a szakmai egyesség, akkor még ebben a kormányzati ciklusban megtörténhet a politikai egyeztetés és a törvényalkotás. Törvényes és szakszerű volt a Heves Megyei Bíróságnak az ártatlanul elítélt Pusoma Dénes ügyében folytatott eljárása – jelentette ki a bíróság elnöke sajtótájékoztatóján Egerben. Az eljáró bíró semmilyen szakmai szabályt nem szegett meg, és arra utaló adat sincs, hogy a férfi öngyilkossága a bírósági eljárás következménye lett volna – mondta Hunyadi Búzás Ágnes azután, hogy a Heves megyei bíróság büntetőkollégiuma újraértékelte a jogesetet. Az ügy felelevenítését tizenkét évvel a történtek után a bíróságok működéséről kibontakozott vita, illetve Ragályi Elemér Nincs Kegyelem című, Pusoma Dénes

38

történetét feldolgozó filmjének bemutatója indokolja – tette hozzá a bírósági elnök. Pusoma Dénest a II. világháború utáni magyar jogtörténetben páratlan perújítási eljárás során mentették fel 1996 decemberében, a férfi idegrendszerét azonban ártatlanságának tudatában olyannyira megviselte a huszonhat havi börtön, hogy 1997 augusztusában felakasztotta magát. A roma integrációs program sikerének egyik feltétele, hogy azt ne csak a romák, hanem a többségi társadalom is támogassa – mondta az Országgyűlésben Kiss Péter. A program céljai többek között a szegénység felszámolása, a diszkrimináció csökkentése. Az akkori szociális és munkaügyi miniszter a roma integráció évtizede program stratégiai terv általános vitájának kezdetén hangsúlyozta: a kilenc közép- és kelet-európai ország által támogatott program négy területen, az oktatásban, a foglalkoztatásban, a lakhatásban és az egészségügyben kíván változtatni a romák helyzetén. Kiss Péter szerint a program célként fogalmazza meg a szegénység felszámolását, a diszkrimináció csökkentését és a nemek közti esélyegyenlőséget. A program 2015-ig határozná meg a romapolitikát, a megvalósításhoz hazai és uniós források is rendelkezésre állnak. Európa egyik legnagyobb, legszegényebb és leggyorsabban szaporodó közössége a cigányság. A magyarországi romák jelentős része hátrányos helyzetű kistérségekben él – mondta Kiss Péter, aki valamennyi párt által támogatható programnak nevezte a stratégiai tervet. Teleki László, az MSZP vezérszónoka azt hangsúlyozta, hogy a roma származású emberek helyzetének javítása csak akkor lehet eredményes, ha az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás és az egészségügy problémáit együtt kezeli a kormány. Mint mondta, a korábbi kormányoknak voltak jó szándékú próbálkozásai egy-egy területen, ám ezek éppen a komplex szemlélet hiánya miatt maradtak eredménytelenek. Az oktatás terén a legfontosabb cél a roma értelmiség kinevelése a következő öt, tíz, tizenöt évben. Teleki László szerint a foglalkoztatás terén csak akkor lehet eredményt felmutatni, ha sikerül az egyik legnagyobb problémát, a nyílt diszkriminációt enyhíteni. A lakhatás és az egészségügy terén tapasztalható súlyos gondok kapcsán arra figyelmeztetett: azonnali segítségre, rövid távú programokra van szükség. Farkas Flórián, a Fidesz vezérszónoka úgy vélte, a 2015-ig tartó tízéves program megvalósításából a kormányzat már csaknem két és fél évet elveszített, hiszen a program megalkotására ennyi csúszással kerülhet csak sor. Az ellenzéki képviselő szerint számos, a cigányságot érintő problémákról a javaslat csak általánosságban beszél. Szerinte a beadvány kampányszöveg, nem a valóságos helyzetre épít. Példaként a cigánytelepek felszámolását említette, amelyről 2002-ben született döntés, ám a hatékony kormányzati cselekvésre még mindig várni kell. Viszont mivel a cigányság ügye az egyik legfontosabb ügy Magyarországon, a Fidesz, bár korrekciókkal, módosításokkal, de el tudja fogadni a határozati javaslatot.

39

Hat fiatal férfi – állítólag náci-skinheadek – az éjjel megpróbáltak betörni egy nagybecskereki roma településre, ahol mintegy háromszázötvenen tengetik életüket. A közeli temetőn keresztül közelítették meg a telepet, de szervezett ellenállásba ütköztek. A rendőrség a Beta szerint megerősítette a támadás hírét, de nem adott ki hivatalos közleményt. A helyi romák azt állítják, hogy a rendőrség a napokban több ízben figyelmeztette őket a veszélyre, de a rendőrség szóvivője ezt tagadja. Željko Štrbac úgy fogalmazott, hogy az őrjáratok megelőzési célból jártak többször is a településen. Az éjjel két ízben ment ki őrjárat, és az egyik a reggeli órákig ott is maradt. Az elmúlt évtizedek megmutatták, hogy a XXI. század a kisebbségek százada lesz – mondta Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke Budapesten, a Kisebbségek átalakulásban című nemzetközi konferencián. A házelnök szerint több energiát kell fordítani a kisebbségek kérdésére, hiszen ez a probléma jelenleg sokszor nem szerepel az elsődleges kérdések között. Szili Katalin a továbbiakban is kiemelt kérdésként kezeli a magyar kisebbségek képviseletét az Országgyűlésben. A konferencián szereplő szakértők szerint fordulóponthoz érkezett az Európai Unió a kisebbségek jogainak elismerésében. Abban Köles Sándor, a Nemzetközi Demokratikus Átalakulásért Központ programigazgatója és Vizi Balázs, az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetének munkatársa is egyetértett, hogy a kisebbségi problémák hamarosan konkrét döntésekre kényszerítik az európai vezetőket. Az Európai Uniót többfajta feszültség terheli napjainkban: egyrészt a bevándorlók Nyugat-Európában, másrészt a 2004-ben csatlakozott országok nemzeti kisebbségei, valamint a legújabb tagállamok csatlakozásával a közösségbe kerülő nagyszámú roma kisebbség ügye. Két roma zenész kezdeményezésére egyhetes roma összművészeti fesztivált rendeztek a fővárosi Gödör Klubban. Az ingyenes fesztiválon az érdeklődők megismerkedhettek a hazai cigányság hagyományaival, képzőművészetével és zenéjével. Az Athe Sam! azaz Itt vagyunk! elnevezésű fesztivál a Magyarországon élő cigányság kulturális és művészeti életének különböző területeire kalauzolta el a látogatókat, a magyar, az oláh valamint a beás cigányok zenei és képzőművészeti hagyományainak bemutatásával. A szervezők célja az volt, hogy a roma kultúra minél több arca láthatóvá váljon, és a roma és nem roma közösségek közelebb kerüljenek egymáshoz. A fesztiválon a koncertek mellett volt tánctanítás, filmvetítés, kiállítás és színházi előadás. Az akváriumban a víz alatti teret képzőművészeti alkotások töltötték be.

40

Június A Magyarországon élő nemzetiségek fórumának létrehozását javasolta az Országgyűlés elnöke az országos kisebbségi önkormányzatok elnökeivel a parlamentben zajlott találkozón. Arról döntöttek, hogy létrehoznak egy nemzetiségi fórumot, hasonlóan a kárpát-medencei magyar képviselők fórumához, amiben a kormány, a frakciók és a nemzeti kisebbségek vezetői vennének részt. A tervek szerint a nemzetiségi fórum találkozói rendszeresek lesznek, és lehetőség nyílik a hazai nemzetiségeket érintő stratégiai kérdések megvitatására. Szili Katalin közölte: tizenöt éve nem sikerült pontot tenni a kisebbségek parlamenti képviseletének történetére, így e fórum – amíg e hiányosságot nem sikerül pótolni – lehetőséget biztosítana az érdekek képviseletére. Közös gondolkodás szükséges egyebek mellett a költségvetésről, a kisebbségek oktatási, kulturális intézményeinek finanszírozási kérdéseiről, a megyei kisebbségi önkormányzatok működési feltételeinek biztosításáról. Véresre vertek egy darányi roma családot, mert egyikük a kelleténél hangosabban hallgatta a zenét. A romák évek óta tartó terrorról beszélnek. Kocsik fékeztek a darányi ház előtt; helyi erős emberek rontottak be és ütötték az ott lakókat, ahol érték. A fiatal Orsós Csabát az ajtóban kapták el. Kirángatták a ház elé és rúgták, öklözték. Annyira megverték, hogy maga alá vizelt. A faluban azt mondják, hogy a megvert cigány család sosem volt békétlenkedő. Szegényen, de rendesen éltek mindig, s tisztán járatják a gyerekeiket iskolába. Ezért a legtöbb helybeli érthetetlennek tartja az esetet. Változtatásokat javasol a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a Mazsihisz a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos jogi szabályozásban, javaslatukat néhány napon belül eljuttatják az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságához – ezt a kezdeményező felek jelentették be sajtótájékoztatójukon. A javaslatot tevők hangsúlyozták: a módosítás valamennyi egyházra vonatkozna. A rendőrséggel szemben indított perek kivételével sikeresen képviseli ügyfeleit a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI); tizenkét év alatt összesen 54 esetben indult eljárás a rendvédelmi szervvel szemben, s az esetek töredékében értek el eredményt – számolt be a jogvédő szervezet. A NEKI 1995-től a legtöbb esetben, 57 ügyben az önkormányzatok ellen elkövetett jogsértések miatt indított eljárást, míg a rendőrséggel és a határőrséggel szemben 54 ügyben képviselta az ügyfelek érdekeit. Tavaly összesen 124 panaszból 13 ügyben kezdeményezett jogi eljárást a NEKI, ebből kettő a rendvédelmi szervek és az igazságszolgáltatás ellen irányult, míg a többi ügyben a lakhatás, az oktatás és a munka területén indult eljárás – ismertette múlt évi jelentésüket Kárpáti József.

41

Megalakult a kisebbségi kérdésekkel foglalkozó közjogi munkacsoport. A testületet, amelynek önkormányzati képviselők és szakértők a tagjai, Molnárné Asbóth Erika, a Miniszterelnöki Hivatal munkatársa vezeti. Az alakuló ülésen Gémesi Ferenc, a MeH szakállamtitkára közölte: a kisebbségek parlamenti képviseletének megoldására vonatkozó koncepciót az év végére elkészíthetik, és a döntés még a következő, 2010-es országgyűlési választások előtt megszülethet. Farkas Flórián elnökletével megalakult a Cigány Önkormányzatok Országos Szövetsége Lakiteleken; az új szerveződés közös munkacsoportot hozott létre a Nemzeti Fórummal – tudatta a két szervezet elnöke. Az OCÖ üdvözli és támogatja a szerveződést. A gyermekszegénység leküzdését, a romák társadalmi integrációját és a leghátrányosabb helyzetű térségek felzárkóztatását kell szolgálnia a különböző ágazati reformoknak, ezek megvalósításához európai uniós forrásokat is igénybe vesz a kormány – derül ki az Új Magyarország – Beszámoló a kormány egyéves munkájáról című dokumentumból. Az Országgyűlés Kállai Ernő történelem szakos tanárt, jogászt 326 igen szavazattal, 14 ellenében megválasztotta a nemzeti és etnikai jogok országgyűlési biztosának. Kállai Ernő a szavazás eredményének kihirdetése után letette az esküt a parlament előtt. A nemzeti és etnikai jogok új országgyűlési biztosa július 2-án lép hivatalba. Az új ombudsman kijelentette: megválasztása üzenet az egész cigányság számára, mert bebizonyosodott, hogy van esélyük a romáknak is ilyen magas pozícióba jutni, ezért köszönetet mondott a köztársasági elnöknek és a parlamenti pártoknak. Hangsúlyozta, hogy mind a tizenhárom kisebbség érdekében egyformán fog dolgozni. Ennek bizonyítékaként az első tevékenysége az lesz, hogy meglátogatja a tizenhárom országos kisebbségi önkormányzatot. Nem harcos, hanem szakszerű ombudsmanként kell dolgoznia a hétfőn megválasztott új kisebbségi ombudsmannak – véli Varga József fideszes képviselő, aki szerint Kállai Ernő személyével nagy sikert ért el a cigányság. Teleki László szerint elégtételt kaptak a romák, Horváth Aladár viszont úgy gondolja tizenöt évet késett az a gesztus, hogy roma vezető kerülhessen fontos pozícióba. Erről a roma politikusok a Rádió C Élesztő című műsorában beszéltek. Kaltenbach Jenő tizenkát év után július elsejével köszönt le a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési biztosának posztjáról. Az ombudsman szerint a kisebbségi törvény módosítása „államilag szentesített csalás”. Úgy gondolja, ma a gyakorlatban nem létezik a kisebbségi autonómia, a nemzeti kisebbségeket felszámolták, a cselekvési programok pedig illúziók. Politikai akarat hiányában nincs igazi előre-

42

lépés a kisebbségek ügyében, ezért nem valósult meg parlamenti képviseletük és erősödött az asszimilációjuk – mondta Kaltenbach, aki szerint utódja, Kállai Ernő a kisebbségek ügyének rendezésében mint ombudsman csak „katalizátor” lehet. Esélyegyenlőségért felelős miniszteri biztosnak nevezik ki Horváth Aladárt, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnökét, volt miniszterelnöki tanácsadót. A most létrehozandó esélyegyenlőségi miniszteri biztosi beosztást ellátó roma vezető feladata lesz többek között a Roma Évtized Program cselekvési tervének és a II. Nemzeti Fejlesztési Terv roma programjainak koordinálása is. Munkáját önálló titkárság és szakértői csoport fogja segíteni. Először adták át a Justitia Regnorum Fundamentum díjat szerdán Budapesten; elismerésben részesült Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke, Berkes Béla, a Roma Sajtóközpont újságírója és Dénes Balázs, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) elnöke. Batiz András volt kormányszóvivő óriási jelentőségűnek tartja, hogy Daróczi Dávid személyében egy roma származású ember lett a Magyar Köztársaság kormányának szóvivője. Mind Daróczi – aki egyébként Batiz feleségének unokatestvére –, mind Budai Bernadett alkalmas posztja betöltésére, nem az volt az elsődleges szempont, hogy egyikük roma legyen, de a volt szóvivő rendkívül fontosnak tartja, hogy nem romaügyben vagy romákat képviselve tölt be egy cigány ember ilyen fontos posztot. Ez vonzó példát mutathat a romák számára, hogy egészen magasra is eljuthatnak. Batiz annak a véleményének is hangot adott, hogy nem a felsőoktatásban dől el a romák sorsa, hanem már az óvodában. Gyalázkodó jelszavakat és horogkereszteket festettek a Szlovákiai Roma Kezdeményezés (RIS) nevű szervezet székházának falára Diószegen. Az ismeretlen tettes, vagy tettesek előbb egy tízszer egyméteres keretet fújtak festékszóróval az épület falára, majd a keretbe önkényuralmi jelszavakat és jelvényeket festettek. Szlovákiában meglehetősen gyakoriak a magyar-, a zsidó- és a romaellenes gyalázkodó feliratok, de az elkövetőket csak ritkán kerülnek rendőrkézre. Az Országgyűlés június 25-én 341 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogadta el a roma integráció évtizede programról szóló határozatot. Ez foglalkozik a roma lakosság oktatásával, foglalkoztatásával, egészségi állapotával és lakhatási helyzetével, valamint megjelöli e területeken az elérni kívánt célokat. Az államtitkár elmondta, hogy az intézkedésekről kétévente készítenek terveket, így a 2008–2009-es időszakról szeptember 30-ig kell döntenie a kormánynak. A

43

Roma évtized program előkészítése 2003 nyarán egy budapesti konferenciával kezdődött. A program titkársága 2005 júniusáig Magyarországon működött, majd Bulgária vette át az elnökséget. Az Európa Tanács miniszteri bizottsága arra kéri a magyar hatóságokat, hogy javítsanak a kisebbségi nyelveken történő oktatás pénzügyi feltételein, segítsék új, kétnyelvű iskolák létrejöttét az oktatási rendszer minden szintjén, s hozzanak szigorú intézkedéseket azért, hogy biztosítani lehessen a cigány nyelvek oktatását, illetve az ezeken történő tanítást. Kínzással, rasszizmussal és megalázással vádolja egy hevesi roma család a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság kommandósait. A múlt vasárnap történt esetről pénteken, a Roma Polgárjogi Alapítvány közreműködésével tartott hevesi sajtótájékoztatón számoltak be az érintettek. Hat családtag hivatali visszaélés, bántalmazás, hivatalos eljárásban jogellenes fogva tartás, kényszerítés és közokirat-hamisítás miatt tett feljelentést az intézkedő rendőrök ellen – közölte Magyar Elemér, az érintettek jogi képviselője.

Július A Roma Integráció Évtizede Program (RIÉP) elnöki feladatait július 1-jétől egy éven keresztül hazánk látja el. A 2005 és 2015 közötti időszakra szóló program nyolc közép- és kelet-európai ország nemzetközi együttműködéséből született, amelynek elsődleges célja, hogy felgyorsítsa a romák társadalmi és gazdasági integrációját, és egyben hozzájáruljon a romákról alkotott kép pozitív irányú átalakulásához. A magyar kormány elnöksége idejére célul tűzi ki, hogy új résztvevőket – Szlovéniát, Spanyolországot, Moldáviát és Portugáliát – is meghívja a programba. Magyarország szorgalmazza, hogy az Európai Unió intézményei tűzzék napirendjükre a RIÉP stratégiai terveit. Brit tévéstábok forgattak, illetve forgatnak Mohácson, miután az angol média figyelmét is felkeltette a magyarországi, különösen a Duna-parti városban élő romák érdeklődése a szigetországi munkavállalási lehetőségek iránt. A hazai médiában a közelmúltban több hír jelent meg arról, hogy a mohácsi romák Kanada és Svédország után ezúttal Angliában próbálnak szerencsét. A szigetországban eddig huszonöt család talált munkát, tagjaik csokoládégyártó üzemekben, hűtőházakban vagy újságkihordóként helyezkedtek el. A romák az ottani minimálbért, 1800-2500 forintnak megfelelő fontot keresnek óránként, és bár az élet kint meglehetősen

44

drága, megtalálták a számításaikat. Egyes vélemények szerint hamarosan mintegy százan kelnek útra, hogy kövessék példájukat. Megalakult az SZDSZ roma kabinetje, a testület vezetője Mohácsi Viktória, a párt európai parlamenti képviselője. A kabinet feladata, hogy támogassa a pártnak a romák társadalmi integrációjával és az őket sújtó diszkrimináció felszámolásával kapcsolatos stratégiájának kialakítását, koordinálja és segítse a párt politikusainak ez irányú tevékenységét – olvasható az SZDSZ közleményében. A roma kabinet munkájában az SZDSZ szakpolitikusai és szakértői vesznek részt. A sok szóbeli elkötelezettség helyett a tettekre kell helyezni a hangsúlyt, mert az elmúlt tizenhét évben nem történt fordulat a roma társadalom ügyében – jelentette ki Kiss Péter kancelláriaminiszter, az MSZP Roma Ügyek Szakmai Tanácsának (RÜSZT) ülésén. Kállai Katalin, a tanács elnöke a roma értelmiségi réteg politikai megjelenését tartja egyik legfontosabb feladatnak a jövő nemzedéke érdekében. „A roma ügy nem csak a roma társadalom, hanem az egész Magyarország ügye” – hangsúlyozta Kiss Péter Az MSZP alelnöke elismerte, hogy „a hátrányos helyzet még hátrányosabbá vált” több ponton is. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság összesen hárommillió forintos bírság kiszabásával büntetett két céget, mivel három roma származású nővel szemben megsértették az egyenlő bánásmód követelményét. A három vidéki, roma származású nő és nem roma társaik újsághirdetés alapján utaztak Budapestre 2007 márciusában, hogy egy munkaerő-kölcsönző cég vezetőjével tárgyaljanak. A felek a munkavégzés minden lényeges kérdéséről megállapodtak a megbeszélésen. A munkaerőkölcsönző cég vezetője még aznap este felhívta a jelentkezőket Budapestre szállító busz sofőrjét, illetve egy nem roma nőt, hogy a korábban megbeszélt feltételek mellett elkezdhetik a munkát, de csak úgy, ha a roma származású emberek nem mennek dolgozni. Arra hivatkozott, hogy a cég, ahol a munkát kellett volna végezni, „kifejezetten ezt kérte”. A hír hallatán a roma és nem roma jelentkezők egyaránt úgy döntöttek, hogy nem kezdenek el dolgozni, hiszen a három roma nőt mindannyian jól ismerték, megbízható, szorgalmas embereknek tartották őket. Az eset után a roma származású nők az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Irodához fordultak. Jogalkotási javaslatot terjeszt az oktatási és az önkormányzati tárca elé a kisebbségi ombudsman, mert a jelenlegi szabályok szerint egyetlen település sem kötelezhető arra, hogy befogadja az iskolabezárások és -összevonások miatt tanintézmény nélkül maradó tanulókat. Az ombudsman utalt arra, hogy javaslata a

45

csörögi példa alapján fogalmazódik meg. A Pest megyei Csörög még 2002-ben vált ki Sződ községből, és önálló település lett, de oktatási intézménnyel nem rendelkezett. A falu évente hosszabbított intézményfenntartó társulást kötött Sződdel, hogy így biztosítsa az önkormányzat a kötelező oktatási feladatának végrehajtását. Százmillió forint nem vagyoni kártérítést kért és egymilliárd forint közérdekű célra fordítandó bírság kiszabását indítványozza az olaszliszkai gyilkosság egyik gyanúsítottja, mert az ügyészség és a bíróság több esetben a lincselés szót használta a bűncselekménnyel kapcsolatban – közölte a gyanúsított ügyvédje. Gyury József Gergely, az egyik gyanúsítottnak, a kislány apjának ügyvédje elmondta: védence felperesként először ez év februárjában nyújtott be keresetet, mert a hivatalos dokumentumokban a bíróság és az ügyészség a ”meglincselte, meglincselték” kifejezéseket használta. A hatóságok által a közokiratokban használt lincselés kifejezés pedig sértette védence személyiségi jogait, hátrányosan befolyásolta a gyanúsított, valamint a romák megítélését a közvélemény előtt, és emellett akár az ítélkezési folyamatot is befolyásolhatja – mondta az ügyvéd. Az egymilliárd forintot a halmozottan hátrányos helyzetű roma és egyéb kisebbséghez tartozó gyerekek oktatási programjainak finanszírozására fordítanák. Borbély Zoltán ügyész, a Legfőbb Ügyészség szóvivője a távirati irodának elmondta: álláspontjuk szerint jogszerű és megalapozott volt a tényállás, és az ügyben eljáró ügyészek és bírák ennek megfelelően végezték feladatukat. A lincselés szó a köznyelvben elfogadott, az értelmező kéziszótárban is megtalálható: indulati alapon, tömegesen elkövetett, erőszakos önbíráskodásra utal. Gyury József Gergely később visszavonta a keresetet, a döntés részleteit azonban nem indokolta. Sajtóinformációk szerint azért határoztak a visszavonás mellett, mert nem akartak ellenérzést kelteni a romákkal szemben. A kártérítés ötletén az OCÖ és több roma vezető is felháborodott. A fogyatékkal élőket, illetve a roma nőket éri a leggyakrabban diszkrimináció – mondta Lamperth Mónika az Egyenlő Bánásmód Hatóság éves jelentését ismertetve a kormányszóvivői sajtótájékoztatón. A bejelentések alapján a fogyatékkal élőket, illetve a roma nőket éri leggyakrabban diszkrimináció, ha a terhességgel, anyasággal, illetve a nemi hovatartozással kapcsolatos ügyeket is figyelembe veszszük – mondta Lamperth. A jelentésről szólva kitért arra, hogy a hatóság diszkriminációt a bejelentett ügyek tekintetében leginkább a foglalkoztatás területén állapított meg, ezt a szolgáltatások, majd az oktatási és a lakhatási ügyek követi. A cigányzenét meg kell menteni, hogy ezt a kultúrát tovább tudjuk vinni, tovább tudjuk adni! – hangsúlyozta Bangó Margit Kossuth-díjas nótaénekes a Százta-

46

gú Cigányzenekar sajtótájékoztatóján. Minden országnak megvan a maga népzenei kultúrája, amelyre nagyon-nagyon büszke. A cigányzene az ország nemzeti kincse, ám „sokan megpróbálják elfojtani, elnyomni” – mondta a cigánynóta-éneklés koronázott királynője.

Augusztus A II. világháború roma áldozataira emlékeztek Budapesten az Országos Cigány Önkormányzat székházánál és a Nehru parkban, valamint a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban. Több felszólaló a jelenkori előítéletekről is beszélt, és a mindenkori többség felelősségét hangsúlyozta a befogadó világ megteremtéséért. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a roma holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából írott üzenetében úgy fogalmazott: a vészkorszak nem fizikai, hanem verbális-szellemi erőszakkal kezdődött. : „...amikor valaki ma Magyarországon cigánybűnözésről beszél, szóval és gondolattal a cigányok, vagy más honfitársaink kirekesztésére törekszik, ugyanabba a folyóba készül belelépni, amelybe ez a nemzet egy emberöltővel ezelőtt már belelépett. És amelyből csak gyásza és szégyene származott ennek a közösségnek”. Az emléknap legfontosabb üzenete: nem lehet hagyni, hogy ez még egyszer megtörténjen – írta a miniszterelnök. Barátságos labdarúgó-mérkőzéssel emlékeznek a Magyar Televízió (MTV) munkatársai és a turai roma kisebbség válogatottja szombaton a Pest megyei településen tizenöt évvel ezelőtt történt tragédiára, amikor egy mezőőr fegyverével egy roma férfit és egy asszonyt ölt meg, amiért körtét loptak a helyi termelőszövetkezet kertjéből. Rendőrségi feljelentést tesz és a kisebbségi ombudsmanhoz fordul a Hátrányban Élőket Segítők Egyesületének elnöke, mert a hétvégén Mikepércs alpolgármestere önkényes lakásfoglalásra hivatkozva leromboltatott egy romák lakta vályogházat – közölte a debreceni civilszervezet elnöke. A házban élő négygyerekes roma családnak a történtek miatt a szabad ég alatt, a romok között kellett eltölteniük egy éjszakát. Az este hazaérkező Rostás család már csak a ház romjait találta korábbi otthona helyén. Az építményt Mike Sándor alpolgármester romboltatta le, mondván, hogy Rostásék önkényes lakásfoglalók. Ezzel szemben Rostásék azt állítják: egy Lakatos nevű férfitől bérelték egy hónapra ötezer forintért a vályogházat; erről azonban írásos dokumentumuk nincs. Együttműködési megállapodást kötött az Országos Cigány Önkormányzat és az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság vezetője. A megállapodás célja, hogy a cigány vállalkozások, munkanélküli romák katasztrófa- és veszélyhelyzetek

47

élőmunka-igényes megelőzésében és elhárításában közreműködjenek, a vállalkozások pedig a helyreállítási, újjáépítési feladatokban is szerepet kaphatnak. Életének 82. évében elhunyt Lakatos Menyhért író Budapesten. Lakatos Menyhért 1926-ban született Vésztőn. A nagykőrösi népi kollégiumban folytatott mérnöki tanulmányai után üzemmérnökként dolgozott, majd 1969 és 1973 között a Magyar Tudományos Akadémia szociológiai kutatócsoportjának ciganológiai munkatársaként tevékenykedett. Az írót munkásságáért 1976-ban és 1993-ban József Attila-díjjal, 1991-ben a Magyar Köztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendjével tüntették ki. Lakatos Menyhért 1976-ban Füst Milán-jutalomban részesült, 1995-ben egyik munkájáért megkapta az Év könyve elismerést, 1999-ben Babérkoszorúval, 2000-ben az Országos Cigány Önkormányzat életműdíjával tüntették ki. Törvényességi felügyeleti vizsgálatot kért a fővárosi közigazgatási hivataltól az Országos Cigány Önkormányzat ellen a testület Lungo Drom-frakciója; megítélésük szerint az OCÖ sorozatosan törvénysértő módon hoz közgyűlési határozatokat. Farkas Flórián, a képviselőcsoport vezetője közölte: a frakció azt javasolja a kormányzatnak, hogy a cigányság élethelyzetét segítő programok végrehajtásában „elsősorban inkább a civilszervezetekre hagyatkozzon, mint egy szakmaiságot, erkölcsiséget és törvényességet nélkülöző, működésképtelen OCÖ-re”. Rendkívüli parlamenti ülés összehívását javasolja Mohácsi Viktória, az SZDSZ európai parlamenti képviselője, hogy megtárgyalják az a törvénymódosítást, amelylyel a csörögi roma kisdiákok is törvényes körülmények között, nem szegregált módon kezdhetnék meg a tanévet. A liberális politikus erről sajtótájékoztatóján beszélt Budapesten. „Jómagam javaslatot teszek arra, bár az idő még így sem elég, hogy rendkívüli országgyűlést hívjanak össze ennek az ügynek a kezelésére. Csak ez az egyetlen egy kiút arra, hogy tisztázódjanak a körülmények” – hangsúlyozta. Elmondta: Csörögön huszonkilenc roma kisdiák nem fogja tudni megkezdeni törvényes keretek között a tanévet. A Magyar Önvédelmi Mozgalom (MÖM) által, a „megtorlatlan cigánybűnözés ellen” Kecskeméten tartott demonstrációján megközelítőleg százan vettek részt; a harsány szónoklatok ellenére a tüntetés másfél óra után békésen ért véget. A város főterén tartott gyűlésen felszólalt Kakuk Attila, a MÖM elnöke, Bíber József, a Jobbik Magyarországért Mozgalom alelnöke, Szabó Sándor, a Magyar Nemzeti Front elnöke, valamint Kovács Géza, a MÖM tiszteletbeli elnöke. A tüntetésnek kevés kecskeméti résztvevője volt, mindössze a Jobbik néhány helyi prominense jelent meg. A tüntetők között néhány tucat 18 év körüli fiatal is volt, többen árpádsávos

48

zászlókat lengettek. A beszédek nem nélkülözték a rasszista és antiszemita szólamokat, szidták a „liberálisokat”, de jutott a szidalmakból a Gyurcsány-kormánynak és Orbán Viktornak is. A roma kisebbség helyzetének javítása, társadalmi kirekesztettségük valósághű bemutatása, a diplomás roma fiatalok elektronikus médiában történő megjelenésének segítése érdekében kifejtett érdemei elismeréséül Joka Daróczi János, az MTV Rt. Roma Magazin felelős szerkesztőjea Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (polgári tagozat) kitüntetésben részesült. Továbbra is bizonytalan tíz csörögi roma gyermek szeptemberi beiskolázása, miután szüleik csak feltételek mellett hajlandók beíratni őket a helyben induló első osztályba – derült ki a helyi cigány önkormányzat rendkívüli szülői értekezletén. A rendezvényen részt vett Szügyi János, az oktatási tárca szakállamtitkára, aki törvényellenesnek ítélte, hogy a szülők egy része vonakodik eleget tenni gyermeke tankötelezettségének. Ugyanakkor, mint megállapította, a gyermekeknek integrált oktatásban kell részt venniük, ennek biztosítása viszont önkormányzati feladat még akkor is, ha időközben feloszlatta magát a csörögi képviselő-testület. A Magyar Gárda ötvenhat tagja a budai Várban, a Szent György téren tette le esküjét. A fekete egyenruhát és mellényükön árpádsávos címert viselő gárdisták katonai alakzatban, dobszóra vonultak a köztársasági elnöki palota melletti térre. Az eskü után a gárdistáknak az okleveleket Für Lajos, az Antall-, illetve a Borosskormány volt honvédelmi minisztere adta át. A gárdisták oklevelük átvételekor úgy köszöntek: „Nemzetemet szolgálom”. Pörzse Sándor, a Magyar Gárda egyik alapítója szerint a Magyar Gárdát Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hívta életre, akkor, amikor azt mondta „a magyarságnak már nincs hova hátrálnia”. Wittner Mária, a Fidesz országgyűlési képviselője azt mondta: nyitott, tiszta arcú, hazáját féltő emberek tesznek esküt, akik „a szeretet láncával fognak össze a Sátán, vagyis a jelenlegi kormány és az ötven év kommunizmusa” ellen, ezért méltónak tartotta, hogy az avatási rendezvényen az ‘56-os forradalom jelképévé vált lyukas nemzetiszínű zászló is megjelent. Vona Gábor, a Jobbik és a Magyar Gárda elnöke az avatási ceremóniát követő sajtótájékoztatón azt mondta: terveik szerint október 23-án több ezer új tagot esketnek fel, eddig kétezren jelezték belépési szándékukat. Hozzátette: „közösségi hálóként” minden megyében és a fővárosban létrehozzák a szervezetüket. A budai Vár melletti Dózsa György téren a Magyar Gárda tagjainak avatásával egyidőben zajló, a Magyar Antifasiszta Liga (MAL) és a Nagy Imre Társaság által, „az újfasiszta, neonáci erők magyarországi térnyerése, valamint a kirekesztés minden formája ellen” szervezett

49

tüntetésen mintegy ezren jelentek meg. A megmozdulást szervező civil tömörülések felhívása értelmében „az úgynevezett Magyar Gárda felesketése, illetve az újfasiszta neonáci erők magyarországi térnyerése, valamint a kirekesztés minden formája ellen” gyűltek össze. Az MSZP arra kérte Sólyom László köztársasági elnököt, hogy nyilvánosan fejtse ki álláspontját a Magyar Gárda mozgalommal kapcsolatban. Erre válaszolva Kumin Ferenc, a köztársasági elnök hivatalánk főosztályvezetője közölte: az államfő elítéli a félelemkeltésre alkalmas rendezvényeket és a félelemmel való manipuláció eszközét is. A kormány minden alkotmányos eszközt megragad annak érdekében, hogy visszaszorítsa, illetve elejét vegye a szélsőséges ideológiák és mozgalmak térnyerésének Magyarországon – jelentette ki Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a kormányszóvivői sajtótájékoztatón. „Kezdődött azzal, hogy Göncz Árpádot kifütyülték. (...) Ma el lehet magyarázni, miért nem probléma, hogy a köztársasági elnök palotája előtti téren fasiszták grasszálnak” – mondta a kormányfő, hozzátéve, hogy a köztársasági elnök nem szólalt meg az ügyben, hanem az osztályvezetőjével üzent. A miniszterelnök hozzátette: nem az osztályvezetőre kíváncsiak, hanem a köztársasági elnökre, megjegyezte, nem akarják többet azt hallani, hogy „ne ijesztgessünk a fasizmussal”. Gyurcsány Ferenc a kormány állásfoglalását ismertetve azt kérte az államfőtől, a történelmi egyházaktól és a legnagyobb ellenzéki pártszövetségtől, tegyék egyértelművé, hogy osztják azok aggodalmát, akik a szélsőjobb térnyerését érzékelik Magyarországon, továbbá azt is tegyék egyértelművé: a Magyar Gárda egyenruhája, retorikája és szóhasználata a neonáci mozgalmakra utal. A Lungo Drom szerint nem szabad túlértékelni a Magyar Gárdát, és nem helyes előre eldönteni, milyen kárt okozhat Magyarországnak, és mekkora veszélyt jelenthet az alkotmányos rendre – közölte Farkas Flórián. A Jobbik Magyarországért Mozgalom és a Magyar Gárda nevéhez köthető „aggályos és vészterhes események” miatt nyílt levélben kérte a miniszterelnök segítségét az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ); az OCÖ elnöke, Kolompár Orbán által jegyzett levélben, hangsúlyozzák, gátat kell vetni a kisebbségeket pocskondiázó szellemi gyújtogatásnak. A Fidesz színeiben megválasztott roma országgyűlési képviselőktől az OCÖ vezetői egyszersmind kérik, „szorgalmazzák” a Magyar Gárda első nyilvános eskütételén beszédet mondó Fidesz-képviselő, Wittner Mária kizárását – olvasható a dokumentumban. A holokauszt zsidó és roma áldozataira emlékeztető macskaköveket helyezett el csütörtökön Pécsett Gunter Demnig német képzőművész, aki eddig három országban tizenkét és fél ezer hasonló kővel jelölte meg az elhurcolt áldozatok utolsó lakóhelyét. A szobrász a Dunántúl legnagyobb városában négy helyszínen hét úgynevezett botlatókövet rakott le. A betonkockákba illesztett réztáblák a járdá-

50

ba süllyesztve tüntetik fel az épp onnan elhurcoltak nevét, születési és halálozási adataikat.

Szeptember Tucatnyi résztvevővel megkezdődött a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének (MEASZ) antifasiszta demonstrációja a II. világháború kitörésének emléknapján a budapesti Deák téren lévő Bajcsy-Zsilinszky Endre-emlékmű előtt. A demonstráció szervezői közéleti személyiségeket, illetve különféle szervezetek képviselőit kérték fel, hogy valljanak a békéről, utasítsák el a magyarországi fasisztoid megnyilvánulások minden formáját. Sólyom László köztársasági elnök a Nógrád megyei Cserhátsurányban nyitotta meg a 2007/2008-as tanévet. A köztársasági elnök a cserhátsurányi Tessedik Sámuel Körzeti Általános Iskolában tartott tanévnyitó ünnepségen azt mondta, „ezt az iskolát néhány évvel ezelőtt még a bezárás fenyegette, ma viszont a környék körzeti iskolája, amely vonzza az iskolásokat máshonnan is, és átlagon felüli színvonalú oktatást kínál. Kiemelte, hogy az iskolában nagyon jó a továbbtanulási arány, a felsőoktatásba 65 százaléknyi diák jutott tovább. Mindeközben a tanulók egyharmada roma. Míg nem messze innen országos botrány kellett ahhoz, hogy harminc cigány gyerek egyáltalán járhasson iskolába, itt nincsenek elkülönített osztályok, és a cigány gyerekek is minden évben nyújtanak valamilyen kiemelkedő teljesítményt akár a sportban, akár a tanulásban. Hivatalból vizsgálatot indított a kisebbségi ombudsman Nyírmihálydi polgármestere feltételezett intézkedései miatt, mert sajtóinformációk szerint a hepatitisszel fertőzött falu roma lakosai csak akkor kaphatnak szociális segélyt, ha rendet tesznek portájukon. Nyisztor Ferenc, a település polgármestere hirdetményben tette közzé: mindenféle szociális juttatást csak akkor utalnak ki, ha az adott portán rendet raknak, van árnyékszék és kézmosási lehetőség. A falu vezetője elismerte, hogy ez nem teljesen szabályos, de úgy látja, nincs más eszköz a kezében a helyzet megoldására. Augusztus közepén a fertőző májgyulladással veszélyeztetett körzetben az ott élő 450 lakosból 436-an kaptak védőoltást, 25 kisgyerek került kórházba hepatitis A fertőzéssel. Kállai Ernő, a nemzeti és etnikai jogok országgyűlési biztosa részletes tájékoztatást kért a település vezetőjétől arról, hogy a segélyek kifizetését valóban feltételekhez kötötte-e, mert ha valóban ilyen döntést hozott, az jogszabályellenes. A közigazgatási hivataltól szintén tájékoztatást kért a kisebbségi ombudsman, mert jogszerűtlen döntés esetén, az önkormányzat törvényességi felügyeletét ellátó hivatal intézkedését kell kérnie.

51

Megszűnt a csak roma gyermekeket oktató Huszár-telepi általános iskola Nyíregyházán, s az intézmény közel száz diákját hat belvárosi iskola fogadta be az új tanévben – erősítette meg a szabolcs-szatmár-beregi megyeszékhely alpolgármestere az önkormányzat sajtótájékoztatóján. A cigány gyermekeket a romák által lakott városrészből az önkormányzat szervezetten szállíttatja a befogadó iskolákba, ahol mentorok, a megszűnt iskola volt pedagógusai segítik a beilleszkedésüket, tanulásukat – mondta Nagy László. A befogadó iskolák tanárait a helyi főiskola segítségével továbbképzésen is felkészítették az esélyegyenlőségi és felzárkóztatási feladatokra. Romák foglalkoztatásának elősegítéséről szóló együttműködési megállapodást kötött az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.-vel, az Állami Autópálya Zrt.-vel és a Magyar Közút Kht.-val; a dokumentumot az OCÖ és a cégek vezetői Budapesten írták alá. Az elmúlt tizenhat évben nem igazán volt arra precedens, hogy a roma civil szféra és állami cégek egy ilyen nemes cél végrehajtására szövetkezzenek – mondta Kolompár Orbán, az OCÖ elnöke az együttműködési megállapodás aláírása előtti sajtótájékoztatón. Hozzátette: „ez a nap adhat bizonyságot arról, és bizonyíthatja be a többségi társadalomnak (...), hogy a roma társadalom dolgozni akar”. Az OCÖ által kezdeményezett együttműködés célja, hogy az állami és önkormányzati beruházásokban a mostaninál több roma vállalkozó kapjon lehetőséget a romák között tapasztalható rendkívül magas tartós munkanélküliség csökkentésére. Nagy Attila, az Állami Autópálya Kezelő Zrt. vezérigazgatója szólt arról: május közepétől 21 roma munkást foglalkoztattak egy autópályamérnökségen. A pozitív tapasztalatok után a társaság szeretné, hogy az ország többi mérnökségén is minél több romát tudjon foglalkoztatni. Egész Európa területén sugárzó roma televízió létrehozása a legfőbb célkitűzése egy magyar-lengyel-szlovák alapítványnak. A tematikus csatorna terveiről, a romák médiaképéről, valamint az alapítvány megalakulásáról rendeztek konferenciát Budapesten. A Kisebbségi és Emberi Jogi Alapítvány Esélyegyenlőség a médiában címmel zajló Equal nemzetközi projektjének partnereivel auschwitzi székhellyel szeptemberben jegyeztette be az Európai Roma Televízió és Média Alapítványt, amely a már több éve elképzelt televízió megvalósítást tervezi – mondta Puporka Lajos, a nemzetközi alapítvány alelnöke. A témában tartott konferencián – amelyen több európai ország képviseltette magát – Lévai Katalin szocialista európai parlamenti képviselő a roma fiatalok képzését, a médiában pozitív beállításban való megjelenését tartotta az egyik legfőbb feladatnak. Roma felzárkóztatási programot dolgozott ki a Magyar Demokrata Fórum (MDF), és javaslatait hamarosan egyezteti a kisebbségi ombudsmannal – jelentette

52

be Pusztai Erzsébet, az ellenzéki párt népjóléti kabinetjének vezetője. Az MDF üdvözli a Roma integráció évtizede programot, ugyanakkor azonnali intézkedéseket sürget a roma társadalom felzárkóztatására, legyen az oktatás, lakhatás, vagy munkához jutás – mondta Pusztai Erzsébet, aki a párt programsorozatának keretében tartott előadást Miskolcon. Az esélyegyenlőséget segítő együttműködési megállapodást kötött egymással az Országos Cigány Önkormányzat és a MÁV Zrt. A megállapodás célja, hogy helyzetbe hozza azokat a Magyarországon cégnyilvántartásba bejegyzett, működő roma gazdasági társaságokat, valamint engedéllyel rendelkező roma vállalkozókat, egyesületeket, amelyek a tartósan munkanélküli roma lakosság foglalkoztatását és munkaerő-piaci elhelyezését kívánják előmozdítani. Megalakult a magyarországi kisebbségek érdekképviseleti és egyeztető fóruma, a II. Kisebbségi Kerekasztal. A nemzeti és etnikai jogok országgyűlési biztosa kezdeményezésére életre hívott egyeztető fórum célja, hogy a kisebbségi közösségek közös álláspontot kialakítva együtt lépjenek fel saját érdekeik érvényesítéséért. Kállai Ernő kisebbségi ombudsman csütörtökön hivatalában fogadta a tizenhárom hazai kisebbség országos önkormányzatának elnökeit, akikkel még augusztus végén írtak alá egy szándéknyilatkozatot a kerekasztal megalakításáról. Két nap alatt több mint hatszáz roma nemzetiségű román állampolgárt távolított el táborhelyéről a párizsi rendőrség. A cigányok a francia főváros legnagyobb stadionja mellett vertek tanyát. A szegregáció, a diszkrimináció elleni közös fellépésre szólított fel Dobrev Klára Pécsett. A szegregáció felszámolása nem egyszerűen kormányzati feladat, hanem mindannyiunk közös ügye és felelőssége. Vessünk véget neki apró lépésekkel, csináljunk egy jobb Magyarországot – hangoztatta a miniszterelnök felesége az Egyenlő esélyekkel a rák ellen című konferencián mondott beszédében. A magyarországi cigányság demográfiai helyzetéről, a kisebbségi önkormányzatok kulturális és politikai szerepéről tartottak konferenciát az Országos Cigány Önkormányzat szervezésében. Kolompár Orbán, az OCÖ elnöke a tudományos kutatók részvételével tartott konferencia megnyitóján azt mondta: a cigányság kiszolgáltatott helyzetben van, az eddig végzett kutatási adatok, tanulmányok húsz éve porosodnak az asztalfiókokban, s eközben a társadalom, a politika nem vesz tudomást a vizsgálatok eredményeiről.

53

Életének ötvennegyedik évében, a budapesti Péterfy Sándor utcai kórházban elhunyt ifj. Járóka Sándor prímás, hegedűművész, tudatta „Buffó” Rigó Sándor, a Száztagú Cigányzenekar vezetője. Három és fél évig feküdt kómában ifjabb Járóka Sándor. Kolompár Orbán szerint nemcsak a cigányság, hanem a többségi társadalom is az egyik legnagyobb kulturális értéket képviselő személyiségét veszítette el. Bűnmegelőzési értekezlet összehívásáról döntött az Országos Cigány Önkormányzat elnöke és az országos rendőrfőkapitány szerdai találkozójukon, és áttekintették a 2000-ben kötött együttműködési megállapodásukat. A rendőrség igazgatási központjában tartott találkozón értékelték a megyei rendőr-főkapitányságok összekötő tisztjeinek és az OCÖ helyi koordinátorainak eddigi munkáját, és megállapodtak, hogy a jövőben szorosabbra fűzik kapcsolatukat a helyi kisebbségi érdekképviseletekkel. Jogerősen három év tíz hónap letöltendő szabadságvesztéssel sújtotta emberölés kísérlete miatt a Mortimer néven ismert fiatalkorú Gy. Mihályt a Fővárosi Ítélőtábla. A fiú 2005 májusában karddal leszúrt egy másik fiatalkorút a fővárosban egy buszon. A sértett életét a gyors orvosi beavatkozás mentette meg, ám maradandó sérüléseket szenvedett, lépét el kellett távolítani. A romaügy megoldása nemcsak a romák érdeke, hanem Magyarország, a magyar társadalom érdeke – jelentette ki Kállai Ernő kisebbségi ombudsman. Mint a tudományos kutatások is mutatják, „annak ellenére, hogy a kilencvenes évektől kezdődően megindult valamiféle társadalmi foglalkozás (...) a romák ügyével, a romák helyzete általában nem javult. Sok esetben konzerválódik az az állapot, amely a rendszerváltás után kialakult, a romák kétharmadának változatlanul nincs munkája” – mondta Kállai Ernő az Együtt Európában – a cigányság esélyegyenlőségéért címmel rendezett konferencián. A kisebbségi ombudsman azt a kérdést tette fel: mi lesz a társadalommal, ha a felnövekvő roma generációk tagjai továbbra sem kapnak majd megfelelő végzettséget, és tartósan munkanélküliek lesznek. Sólyom László köztársasági elnök a tanácskozásra küldött üzenetét Kumin Ferenc, a köztársasági elnök hivatalának főosztályvezetője olvasta fel. Az államfő azt írta: a cigányság kultúrájával gyarapítja a többségi közösség értékeit. Történelmi, társadalmi hátrányai leküzdésében ez a többség ugyanakkor a cigányság segítségére siet. A többségnek „minden eszközzel ki kell állnia az emberi jogok tisztelete mellett, valamint támogatnia kell az esélyegyenlőség valódi megteremtését, akár a pozitív diszkrimináció eszközeivel is”. Sólyom László 2004-ben készült felmérések adataira hivatkozva rámutatott: a Magyarországon született gyerekek 16 százaléka roma. Ezek a gyerekek a felnövekvő generáció jelentős részét képezik, éppen ezért a többségi nemzetnek is érdeke, hogy megfelelő oktatásban részesüljenek,

54

és később munkához jussanak. Az államfő kiemelte: közös a felelősségünk abban, hogy megteremtsük a bizalom légkörét cigány és nem cigány között. A tanácskozást a Cigány Tudományos Művészeti Társaság rendezte. Visszafordíthatatlan folyamatok indulnak el, ha az uniós forrásokból nem segítik a szociálisan leszakadt rétegeket, ezen belül különösen a cigányságot – hívta fel a figyelmet Horváth Aladár, aki bejelentette: a kormány létrehozza azt az irodát, amelynek a feladata a kisebbséggel kapcsolatos pályázatok kiírása és elbírálása lesz.

Október Lamperth Mónika szociális és munkaügyi miniszter vette át a Roma étized program elnöki feladatait Baki Hyuseinovtól, a bolgár munkaügyi és szociális miniszterhelyettestől a Roma Integráció Évtized Program nemzetközi irányító bizottságának XI. ülésén Budapesten. Lamperth Mónika elmondta, hogy a magyar elnökség első lépéseként új résztvevőket hívtak meg a programba, így Bosznia-Hercegovina, Moldávia, Portugália, Spanyolország és Szlovénia bevonásával a tervek szerint tovább bővülhet a már résztvevő kilenc ország köre. A másik fontos célkitűzés az egységes európai roma integrációs irányelv kialakulása, amelyhez az szükséges, hogy az unió intézményei napirendjükre tűzzék a roma évtized programját. Lezárta a rendőrség az olaszliszkai ügyben végzett, fokozott ügyészi felügyelet mellett zajló nyomozást, az ügy több ezer oldalnyi nyomozati iratát pedig vádemelési javaslattal megküldte a megyei főügyészségnek. Két és négy év közötti időtartamú szabadságvesztésre ítélte első fokon a városi bíróság azt a négy férfit, akik tizenegy, Lentiben élő roma család ügyében szociálpolitikai csalást követtek el – írta a Zalai Hírlap. A roma családok 2002-ben a gyermekeik után járó szociálpolitikai támogatás igénybevételével könnyűszerkezetes lakások építésével bíztak meg egy építési vállalkozót. Egy komlói építési szakértő a 18 és 40 százalékos készültségű házakat 85 százalékosnak igazolta, így az építési vállalkozók a szociálpolitikai támogatás teljes összegét, 29,8 millió forintot fel tudták venni. A tizenegy félkész állapotban lévő ház mintegy fele ma is üresen áll, állaguk folyamatosan romlik. A családok régi viskóikban vagy rokonoknál húzódnak meg. A Lenti környéki máhomfai lakásokban a tető és az oldalfalak lyukasak, a szigetelőanyagként használt fólia és üveggyapot szétszórva hever. Ezeket a lakásokat már akkor sem lehet rendbe hozni, ha a befejezéshez valamilyen módon sikerülne pénzt szerezni

55

Csalás miatt 43 hajdú-bihari roma, köztük több cigány kisebbségi önkormányzati vezető ellen emelt vádat a Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség. A megvádolt romák az Osztrák Megbékélési Alaptól jogtalanul igényeltek 269 millió forintot, amiből 212 milliót meg is kaptak. Magyarország és Ausztria kormánya még 2000ben állapodott meg, hogy az osztrák állam 600 000-től 1,8 millió forintig terjedő egyszeri pénzjuttatást ad azoknak, akiket a második világháború idején kényszermunkára deportáltak. Megbukott a kormány cigánypolitikája, a cigányság jelenlegi helyzete társadalmi feszültségekhez vezet, amiért a Fidesz Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt teszi felelőssé – jelentette ki Farkas Flórián, a Fidesszel szövetséges cigányszervezet, a Lungo Drom elnöke a Soltész Miklóssal, a Fidesz-KDNP népjóléti kabinetvezetőjével együtt tartott sajtótájékoztatón. „Megbukott a Gyurcsány-kormány cigánypolitikája jogvédőstől, mindenestől, annak ellenére, hogy soha ennyi díszcigány a kormányzaton belül nem volt” – fogalmazott Farkas. Az ellenzéki fideszes politikus szerint a kormányzati hivatalokban mindenhol találhatunk egy-egy „szerencsétlen cigányembert”, amivel nem az a probléma, hogy ők ott dolgoznak, hanem hogy a kormányzat manipulatív módon ezzel próbálja „kipipálni a cigánykérdést”. Farkas Flórián hangsúlyozta: azon túl, hogy a miniszterelnök első parlamenti beszédében cigányul szólalt meg, semmit nem tett ezen a területen, sőt, a kormányfő megszorító csomagja, valamint oktatási és egészségügyi intézkedései miatt megélhetési válság alakult ki cigányság körében, országosan nyolcvanöt-kilencvenszázalékos a munkanélküliség, négy megyében, Hevesben, Borsodban, Nógrádban és Szabolcsban pedig egyáltalán nem találni alkalmazásban lévő cigány embert. A Cserehát-térség kitörési pontja az ökoturizmus, a falusi turizmus – mondta Sólyom László köztársasági elnök a csereháti Tomoron, miután részt vett a Térségi cigány programok és perspektívák című fórumon. Az államfő a fórum után az újságíróknak elmondta azt is, hogy nagyon sokat jelent a határok felszámolása, rengeteg falu polgármestere örül és bízik abban, hogy a schengeni területen belülre kerülhet. Az államfő Borsod-Abaúj-Zemplén megyei látogatása második napján látogatott Tomor faluba, ahol a Rom Som Alapítvány látta vendégül, egy olyan civil szervezet, amely a környék cigányságának felemelése érdekében tevékenykedik. A cigányság és Wekler Ferenc szabad demokrata politikus elleni fellépésre szólított fel az interneten az a mohácsi férfi, akivel szemben a napokban indított eljárást a rendőrség – közölte a baranyai rendőrség sajtóreferense. A rendőrség közösség elleni izgatás bűntettével gyanúsítja a 35 éves mohácsi férfit, aki időközben

56

vallomást tett az ügyben. A férfi egy internetes fórumon elhelyezett hozzászólásában tett az etnikai kisebbségre és Wekler Ferencre sértő, uszító megjegyzéseket. A bejegyzés azóta lekerült a világhálóról. A Roma Polgárjogi Alapítvány (RPA) tiltakozik Tatai-Tóth András szocialista országgyűlési képviselőnek az oktatási szegregáció kérdésében tett nyilatkozata ellen, egyúttal felkéri az MSZP-t és frakciójának vezetését, hogy fejtsék ki közös állásfoglalásukat az üggyel kapcsolatban. Az RPA szerint Tatai-Tóth András „véleményében a pedagógiai fatalizmus és dilettantizmus végzetes hibáján túl mélységes előítéletének ad hangot, amikor az elkülöníteni óhajtott lemaradtakkal a cigány tanulókat azonosítja” – áll az alapítvány elnöke, Horváth Aladár által jegyzett dokumentumban. A Népszabadságban Döcög az oktatási tárca? címmel megjelent cikkben a szocialista politikus azt nyilatkozta: „a szocialista munkacsoport azt támogatja, hogy ne lehessen a roma és nem roma gyermekeket erőszakkal egy osztályba zárni”. „A szakértők szerint egyszerre kell biztosítani a felzárkózás és az együttlét lehetőségét. Meg kell teremteni a lehetőséget, hogy például matematikaés fizikaórán a lemaradtak ne tartsák fel társaikat, de mondjuk testnevelés- és rajzórán együtt lehessenek, ne legyen senki sem kirekesztve” – olvasható a cikkben. Tatai-Tóth András az RPA tiltakozására reagálva úgy reagált: nem az íróasztalnál ülő politikusoknak kell eldöntenie, hogyan lehet eredményesen együtt nevelni a különböző társadalmi rétegek gyermekeit. A kisebbségi ombudsman hatáskörét is feszegeti az a törvénytervezet, amit a kisebbségi ombudsmani hivatalban készítettek elő, s amit még a héten eljuttatnak az Országgyűlés elnökéhez. Erről maga Kállai Ernő beszélt egy debreceni sajtótájékoztatóján. A hatáskörét illető problémák példájaként említette, hogy jelenleg a kisebbségi ombudsmannak nincs lehetősége olyan diszkriminációs esetben eljárni, ami a magánszférában történik meg. Differenciálni, modernizálni kell a szankciók rendszerét is, jelenleg ugyanis csak ajánlásokat, javaslatokat fogalmazhat meg, s ez nem bizonyul elég hatékonynak. Kállai Ernő szerint a XXI. században léteznek olyan, differenciáltabb megoldások, amelyek hatékonyabbá teszik a munkát. Roma kulturális központot hozna létre a fővárosban Demszky Gábor – Budapest első embere erről a Jövőt a jövőben címmel rendezett konferencián beszélt. A főpolgármester egy, a Millenárishoz hasonló méretű intézményként képzeli el az új központot, ahol a jellegzetes roma képzőművészetet, zenét és irodalmi alkotásokat méltó módon lehetne megjeleníteni. A romakérdés Magyarországon ma nem meghatározóan szegényügy, hanem jellegzetesen etnikai ügy – mondta Demszky –, a megoldás fő eleme, ha a romák vállalni merik roma mivoltukat. A legutóbbi

57

népszámláláskor 230-250 ezren vallották romának magukat, holott a becslések szerint a roma népesség Magyarország félmillió körül van. A főpolgármester szólt arról is, hogy a fővárosi önkormányzat célja az egyenlő bánásmód biztosítása és a diszkrimináció felszámolása. Mint mondta, azt szeretné, ha a fővárosban egyetlen szegregált iskolai osztály sem lenne. A romák szerepéről, történelméről, oktatásáról és a témában érintett tanárok felkészültségéről kétnapos tudományos tanácskozás kezdődött Budapesten, melyet Kállai Ernő kisebbségi ombudsman nyitott meg. Mit tanítanak, egyáltalán tanítanak-e valamit a pedagógusok a romákról, a tanároknak van-e továbbadható valós ismeretük Magyarország legnagyobb kisebbségéről, helyes-e, hogy csak a konfliktusokat mutatják, miközben pozitív példákról említést sem tesznek? Ezeket a kérdéseket vitatta meg a Történelemtanárok 17. Országos Konferenciája, melyet a budapesti Kossuth Klubban tudományos kutatók, akadémikusok, tanárok és diákok részvételével tartottak meg. Kállai Ernő szerinta többségi társadalom főként a romák történelmében tájékozatlan, ezért elsőként a tanártovábbképzésbe és a felsőoktatásba beépítve kell megismertetni, majd taníttatni a cigányok szerepét, történelmét, így is csökkentve a társadalmi feszültségeket. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok biztosa azt is mondta: „egy kezemen meg tudnám számolni”, hogy a magyar felsőoktatásban hány helyen lehet a tantervbe beépítve komolyan foglalkozni a hallgatóknak a romák történelmével. Ezért minden pedagógusnak minimum fél évig kellene hallgatnia kisebbségtörténelmet, hogy mind a tizenhárom itt elő népcsoport kulturális és történelmi értékeit megismerjék. Levélben kér tájékoztatást Szili Katalintól, az Országgyűlés elnökétől az előző parlamenti ciklusban felállított, a holokauszt roma áldozatainak nemzetközi és hazai kárpótlását vizsgáló országgyűlési bizottságról az Országos Cigány Önkormányzat – mondta ifj. Bogdán János, az OCÖ szóvivője. Az OCÖ, mivel az utóbbi időben egyre többet hallani a roma kárpótlással kapcsolatos visszaélésekről, fontosnak tartja, hogy tájkozódjon Szili Katalinnál arról: létezik-e még a vizsgálóbizottság, készített-e jelentést a testület. Az OCÖ nem találkozott ilyen bizottsági dokumentummal, és az országos önkormányzat nem szeretné, ha a magyarországi cigányság kollektív bűnösként tűnne fel a kárpótlási ügyben, ezért fontos, hogy a kétes esetek összes résztvevője legyen felelősként megnevezve. Gusztos Péter, a bizottság társelnöke azt mondta, hogy a testület jelentés elfogadása nélkül fejezte be munkáját. Járóka Lívia magyar néppárti európai parlamenti képviselő szerint az Európai Bizottságnak végre érdemben kellene foglalkoznia azoknak a romáknak az ügyével,

58

akik főként Romániából, de részben Albániából és Boszniából érkeztek Olaszországba évekkel ezelőtt, és ott egyre kilátástalanabb helyzetben tengődnek. A helyi cigány kisebbségi önkormányzat munkájával, valamint a cigányság képzésével és egészségügyi helyzetének javításával kapcsolatos programokkal ismerkedett Nagykanizsán Dobrev Klára. „Nemcsak Magyarországon, hanem mindenhol a világon a szegénység és a betegség kéz a kézben jár; márpedig a szegénység és a munkanélküliség is kéz a kézben jár. Abban a pillanatban, ha egy gyereknek szakmát, érettségit adunk a kezébe, lehetőséget, hogy munkája legyen, nagyon sokat tettünk az egészsége érdekében is” – mondta a miniszterelnök felesége a roma nők egészségügyi helyzetéről szóló nagykanizsai konferencián. Az európai cigányság nevében Magyarországra kívánja hívni az Országos Cigány Önkormányzat a katolikus egyházfőt, XVI. Benedek pápát – döntött a szervezet budapesti közgyűlésén. Az országos önkormányzat azt is kezdeményezi, hogy a szentatya a romák búcsújáró helyén, Csatkán áldja meg azt a kápolnát, amit annak emlékére emeltek, hogy II. János Pál pápa a vatikáni audiencián 2003-ban megáldotta a magyarországi roma zarándokok által vitt keresztet. A faragott feszületet azóta abban a kápolnában őrzik, amit idén szeptemberben, a Mária-napi búcsún az elhunyt katolikus egyházfőről neveztek el. Közel hatszáz új taggal gyarapodott a Magyar Gárda, a magyar közéletben komoly vitákat kiváltó szervezet új tagjai a budapesti Hősök terén kordonnal elzárt területen tettek esküt. A gárdatagok felvételére mintegy másfél ezer szimpatizáns gyűlt össze, szinte mindegyik árpádsávos zászlót hozott magával. A térre katonai alakzatban, dobszóra felvonuló gárdistákat sok turista fényképezte. A rendezvényen felolvasták Wittner Máriának, a Fidesz országgyűlési képviselőjének köszöntőlevelét, aki a gárdistákat az 1956-os forradalom méltó örököseinek nevezte. A Magyar Gárda szellemiségének áldozataként beszélt az OCÖ szóvivője arról a roma férfiről, akit előző nap Fony település határában lőtt agyon egy természetvédelmi őr. Ifjabb Bogdán János szerint a történtek azt mutatják, hogy az elmúlt hónapokban olyan közhangulat alakult ki Magyarországon, amely a konfliktusok fegyverrel való elintézését is elfogadhatónak tartja. Az OCÖ elítéli és veszélyesnek tartja, hogy politikai, társadalmi szervezetek rossz emlékeket ébresztő maskarába bújtatott tagjai az utcákon masíroznak és lőgyakorlatokat tartanak. Aki fegyvert vesz kezébe, az előbb-utóbb használni is fogja azt – állítják: „kérdés, hogy a gyilkosok nem kaptak-e politikai bátorítást a Magyar Gárda megalakulásától, és a mögötte húzódó szélsőjobboldali szellemiségétől”. A Borsod-Abaúj-Zemplén Me-

59

gyei Rendőr-főkapitányság közölte: az elsődleges adatok szerint Fony település határában a motoros fűrész hangjára figyelt fel két természetvédelmi őr. A fűrésszel két férfi vágta a fát, és amikor a természetvédelmi őrök felszólították őket, hogy hagyják abba az illegális fakivágást, egyikük baltával ellenük fordult. Az egyik természetvédelmi őr figyelmeztetésként a levegőbe lőtt, ám a férfi nem hátrált meg. A természetvédelmi őr elmondása szerint ezért célzottan rálőtt a 39 éves támadóra, aki a helyszínen életét vesztette. Az Országgyűlés hétfőn elfogadta a polgári törvénykönyv (Ptk.) gyűlöletbeszéddel kapcsolatos módosítását. A képviselők 184 igen, 131 nem és 11 tartózkodás mellett fogadták el a jogszabályt. A módosítás alapján a személyhez fűződő jog sérelmét jelenti különösen az a nyilvános, súlyosan sértő magatartás, amely faji hovatartozásra, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozásra, vallási vagy világnézeti meggyőződésre, szexuális irányultságra, nemi identitásra vagy a személyiség más lényegi vonására irányul, és személyek e vonással rendelkező, a társadalmon belül kisebbségben lévő körére vonatkozik. Az Országgyűlés 2007. szeptember 24én kezdte meg a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) módosításáról szóló kormányjavaslat általános vitáját. A Társaság a Szabadságjogokért azt kérte az államfőtől, hogy ne írja alá a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos szabályozást, hanem kérjen előzetes felülvizsgálatot az Alkotmánybíróságtól. A költségvetés nemhogy adna valamit a társadalom elesettjeinek, a cigányság integrációja és az egyenlő esélyek érdekében, még az eddigieket is csökkenti, megszünteti, esélyt sem adva a vidéken élő leghátrányosabb helyzetű, legszegényebb embereknek, köztük a cigányoknak – mondta Farkas Flórián, a Fidesz országgyűlési képviselője a költségvetés vitáján a parlamentben. A 2008. évi költségvetés tervezetét elfogadhatatlannak tartja Varga József fideszes országgyűlési képviselő is, mert az véleménye szerint a gazdagokat gazdagabbakká, a szegényeket szegényebbekké teszi. A kisebbségi választójogi törvényt módosítani kell, ugyanis a választói névjegyzék nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket – mondta a nemzeti és etnikai jogok országgyűlési biztosa keddi bizottsági meghallgatásán a kisebbségi önkormányzati választások tapasztalatairól. Kállai Ernő az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előtt a még az előző kisebbségi ombudsman, Kaltenbach Jenő által készített jelentést ismertetve azt mondta: valószínűsítik, hogy a megalakult kisebbségi önkormányzatok mintegy hat százalékát nem az adott kisebbségi közösséghez tartozók hozták létre, 119 helyen úgy alakult érdekképviselet, hogy a 2001-es népszámláláskor néhány ember, vagy egy sem vallotta magát az adott kisebbséghez tartozónak.

60

November A református egyháznak a kultúra minden területén, a rádiózástól az iskolákon át a cigánymisszióig mindenütt nyitnia kell a modern világ felé – mondta Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnök. A kultúrában kardinális megoldandó feladatként említette a cigánymissziót, amelynek keretében a romák felzárkóztatása lehet a cél. Ennek egyik első kezdeményezése a tanfolyamoknak, kulturális programoknak helyet adó hosszúpályi Cigány Közösségi Ház, amelyet a református egyház épített fel. A cigányság felkarolása azonban Kárpátalján sokkal előrébb jár, mint Magyarországon, ott már cigány kulturális munkatársak képzése is folyik. A kölcsönös bizalmatlanság a legnagyobb probléma, amit le kell küzdeni, a gyülekezetek, lelkipásztorok érzékenységét pedig növelni kell – mondta az egyházi vezető. Az olasz hatóságok megkezdték a közbiztonság szempontjából veszélyesnek tartott, vagy bűncselekményeket elkövetett romániai bevándorlók kitoloncolását, és felszámoltak egy cigánytábort, ahol egy gyilkossággal gyanúsított román állampolgár élt. A római kormány rendkívüli ülésen döntött az európai uniós állampolgárok kitoloncolásának megkönnyítéséről azután, hogy – jelentős részben romániai – bevándorlóknak tulajdonított bűncselekmények sorozata okozott felháborodást a közelmúltban Olaszországban. Arra, hogy a romák számára van járható út, Járóka Lívia és Mohácsi Viktória magyar európai parlamenti képviselők jelenlétükkel mutatnak példát Strasbourgban – írta szerkesztőségi cikkében a Le Monde című francia napilap. A baloldali-liberális újság szerint „a romákkal kapcsolatos európai gondok csak akkor fognak enyhülni, ha nem maguknak a romáknak, hanem a romák problémájának esünk neki”. A Le Monde szerint az olasz sajtóban – annak ellenére, hogy érthető módon nem kívánnak egy etnikumot külön megnevezni –, a „román” a bádogvárosokban élő, kolduló romák – akik között vannak bűnözők is – megnevezése lett. Utak a cigányok evangelizálásához: Az emberi haladás szolgálata – az Ige szolgálata címmel cigánypasztorációs konferenciát szervezett a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) migrációs bizottsága és az első roma boldoggá avatott személyről elnevezett Ceferino Ház szerdától péntekig az egri hittudományi főiskolán. A romák társadalmi felzárkóztatását és hitéletük fejlesztését az MKPK fontosnak tartja, ezt szolgálja a cigánypasztorációs tevékenység. A konferencián mintegy száz munkatárs vett részt. A háromnapos találkozón Mario Riboldi olasz pap tartott előadást az első roma boldoggá avatásáról és ennek jelentőségéről, valamint a jövőben várható további boldoggá avatásokról.

61

Ha az oktatási kerekasztal érdemi szakértői javaslatot fogalmaz meg a szabad iskolaválasztás korlátozására vagy megszüntetésére, az oktatási tárca megvizsgálja azt – mondta Arató Gergely, a tárca államtitkára. Lamperth Mónika még mint szociális miniszter az MSZP pedagógustagozata előtt azt mondta: ha igazi baloldali politikát akarnak folytatni, akkor felül kell vizsgálni a szabad iskolaválasztást. A miniszter szerint a közoktatási rendszernek esélyt kell teremtenie, segítenie kell abban, hogy azt a hátrányt, amit a gyerekek otthon elszenvednek, be lehessen valamennyire hozni. Az Országos Cigány Önkormányzat támogatja Lamperth Mónika kezdeményezését. Mentsük meg a Rádió C-t címmel roma kulturális estet szervezett a Wesley János Lelkészképző Főiskola és az Oltalom Karitatív Egyesület a főiskolán. Az anyagi ellehetetlenülés szélére került Rádió C megsegítéséért roma és nem roma művészek fogtak össze. Indítsanak vizsgálatot Gianfranco Fini, az olasz szélsőjobboldali Nemzeti Szövetség (AN) vezetőjének romaellenes kijelentései ügyében – szólította fel az Európai Roma Jogok Központja (ERRC) az olasz főügyészséget, az ottani diszkriminációellenes hivatalt és az olasz újságírszövetséget. A szocialista Teleki László a költségvetés cigányságot érintő fejezetei kapcsán az Országgyűlésben arról beszélt, hogy a 2008-as büdzsé kitörési lehetőségeket biztosít a magyarországi romák számára. A képviselő szerint 2008-ban is lesznek roma ösztöndíjak, a cigányságnak szóló tanodai programok, és százötvenmillió forinttal nő a cigánytelepek felszámolását célzó program támogatása. Teleki László kitért arra is, hogy a jövő évi költségvetés támogatja a Rajkózenekart és a Száztagú cigányzenekart, illetve a Rádió C-t. Európai uniós forrásokból legkevesebb hetven-százmilliárd forint jut majd 2013ig azokra a fejlesztésekre, amelyek a leghátrányosabb helyzetben lévőknek – elsősorban a romáknak – adnak esélyt a társadalmi integrációra – közölte Ürmös Andor, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetője Kaposváron. A tárca képviselője a Somogy megyei roma szervezetek képviselőinek, cigány kisebbségi önkormányzatok vezetőinek részvételével tartott fórumon kifejtette: a harminchárom leghátrányosabb kistérség számára külön fejlesztési program készül. Emellett a nagyvárosok, megyei jogú városok fejlesztéseit kizárólag abban az esetben támogatja majd az Európai Unió, ha a pályázathoz antiszegregációs tervet is mellékelnek. A világon elsőként fordította le a Bibliát teljes terjedelmében a cigány irodalmi nyelvre Vesho-Farkas Zoltán költő és műfordító. Az Új- és az Ószövetség együtt jövőre, a Biblia Évében jelenik meg a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat kiadá-

62

sában. Tíz év munkájába került a Szentírás lovári nyelvre való lefordítása. Az Újszövetséget már négy évvel ezelőtt sikerült kiadni a Bibliatársulat jóvoltából. Mintegy harminc ember, köztük több mint húsz óvodás és iskolás korú gyermek tengődik ütött-kopott lakókocsikban Strasbourgban, autóval néhány percre az Európai Parlamenttől, több forgalmas út melletti erdőszélen. Az ottani állapotok nagy mértékben hasonlítanak az Olaszországban napokban felszámolt cigánytelepekhez, a különbség mindössze annyi, hogy őket még nem zaklatják a hatóságok. Az egy famíliába tartozó romák Romániából vándoroltak Nyugatra a jobb megélhetés reményében, és megpróbálják túlélni a mindennapokat – mondták el a villany nélküli lakókocsis táborban élő romániai cigány asszonyok. Alapjában jóra fordult azoknak a zámolyi cigányoknak az élete, akiknek kálváriája több mint tíz évvel ezelőtt egy őszi viharral kezdődött, majd az őket ért támadások miatt hét évvel ezelőtt Strasbourgba menekülve menedékjogot kértek és kaptak Franciaországtól. Esélyükkel élni akarnak, és láthatóan tudnak is. Hat roma család zámolyi házát megrongálta a vihar 1997 októberében. Horváth János, az akkori polgármester harmincnnyolc embert a művelődési házba menekített, az önkormányzat pedig két nappal később elbontotta a lakásokat. Ezzel kezdődött az Európában is nagy botrányt kavart Zámoly-ügy. Feljelentést tesz egy névvel és elérhetőséggel is ellátott, életveszélyes fenyegetést tartalmazó e-mail miatt az Országos Cigány Önkormányzat. Ifj. Bogdán János szóvivő elmondta, az OCÖ szerint a közjogi méltóságoknak, a politikai elitnek és az igazságszolgáltatóknak el kell gondolkodnia azon, kinek a felelőssége az, hogy ilyen eltorzult, félelmetes a magyar társadalom, ahol már nyíltan életveszélyes fenyegetést lehet küldeni a cigány önkormányzatnak. „Meg kell húzni a határt a szólásszabadság, a gyűlöletbeszéd és a életveszélyes fenyegetés között, mert úgy gondoljuk, hogy a szólás szabadsága mögé bújva nem lehet egy népcsoportot fenyegetni” Bogdán szerint furcsa, hogy 2007ben „Magyarország az 1930-as évek fasizálódó Európájára emlékeztetett”. A roma kárpótlással kapcsolatos visszaélések miatt 26-an álltak a Győr-MosonSopron Megyei Bíróság elé a hétfőn kezdődött tárgyalássorozat első napján; a vádlottak között van a győri roma kisebbségi önkormányzat jelenlegi elnöke is. Több vádlott esetében különösen nagy kárt, illetve jelentős kárt okozó, folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett csalás és többrendbeli okirat-hamisítás a vád. Nem kapott irodát a Fővárosi Cigány Önkormányzat, miután az ennek helyszínéül tervezett VIII. kerületi társasház lakóközössége nem járult hozzá az ott lévő egy-

63

kori tüdőgondozó helyiségének irodává minősítéséhez. A Főpolgármesteri Hivatal az ügyben a közigazgatási hivatalhoz fordult. Makai István elnök úgy fogalmazott: jelenleg „az utcáról dolgoznak”. A kisebbségi önkormányzati vezető arra számít, hogy a közigazgatási hivatal heteken belül dönt az ügyben. Magyarországon kiemelkedően magas a roma származású papok aránya, ami az eredményes cigánypasztorációs munkának köszönhető – mondta az Inforádiónak a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szakreferense. Dúl Géza szerint egyensúlyt kell teremteni a szociális segítség, illetve az igehirdetés között, mert a kettő nem zárhatja ki egymást a cigányok esetében sem. Nem vonult be a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetbe az előírt időpontban a Mortimer néven ismertté vált Gy. Mihály, akinek kedden reggel kellett volna megkezdenie az emberölés kísérlete miatt kiszabott három év tíz hónapos szabadságvesztését. A fiatalember lakására kora este kimentek a rendőrök, előállították az elítéltet, és átadták a büntetés-végrehajtási intézetnek.

December Az uniós források bevonásával emelkedik 2008-ban a romatelepek felszámolására fordítható összeg – mondta a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) főosztályvezetője, a romák lakhatási körülményeinek javításáról szóló nemzetközi konferencia nagykanizsai állomásán. Ürmös Andor közölte: eddig évente hat-nyolcszázmillió forintot fordítottak Magyarországon a cigánytelepek felszámolására, az ott élők lakáskörülményeinek javítására. Az uniós források bevonásával jövőre mintegy egymilliárd forintra emelkedik ez a keret. Előbb rasszista megjegyzéseket tettek rájuk feletteseik, majd megszüntették közalkalmazotti jogviszonyukat, és az új munkaszerződés próbaideje alatt elbocsátottak több roma származású takarítót egy cégnél. Az ügyet a cég megnevezése nélkül az Egyenlő Bánásmód Hatóság hozta nyilvánosságra, amely hátrányos megkülönböztetés és zaklatás miatt marasztalta el a társaságot. A cigány hagyományokról, szokásokról, mesterségekről és a magyar néppel közös történelemről ad színes képet az a huszonhét történet, amely a Cigány mesék című kötetben látott napvilágot a Móra Könyvkiadó gondozásában; a könyvet a szerző és az illusztrátor jelenlétében mutatták be Budapesten.

64

Roma információs és művelődési központ, valamint felsőoktatási ösztöndíjrendszer létrehozását tervezi az Országos Cigány Önkormányzat – hangzott el a testület elnökségi ülésén. A roma képviseleti szerv jövői évi munkaterv-koncepciójának tárgyalásán Kolompár Orbán elnök azt mondta: 2008-ban nagyobb hangsúlyt kívánnak fektetni a több mint ezer kisebbségi önkormányzat és a mintegy hatszázezres cigányság tájékoztatására. Ezért az OCÖ Dohány utcai épületében olyan centrumot kívánnak létrehozni, amely televíziós stúdióval és internetes központtal rendelkezne. Ezekkel valamennyi cigány kisebbségi önkormányzatot összekapcsolnának. A nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési biztosa szerint a parlamenti pártoknak végre el kellene dönteniük, akarnak-e kisebbségi képviseletet az országgyűlésben; Kállai Ernő egy hétfői budapesti konferencián azt hangoztatta: új lendületet kíván adni a kisebbségi ombudsmani intézménynek. A romapolitika kifulladásának éve volt 2006, a magyarországi cigányság helyzetének javítása távlatos politikai gondolkodást és együttműködést tenne szükségessé – foglalta össze a romák múlt évi helyzetéről beszámoló kötet lényegét Törzsök Erika, a jelentés egyik szerkesztője. Az oktatás az egyik legfontosabb kérdése a romaügynek, a különböző minisztériumok együttműködése nélkül az erőfeszítések nem hozzák meg a kívánt eredményt – mondta az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány (EÖKIK) kuratóriumának elnöke a Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2006 – A romapolitika kifulladása című kötet bemutatóján. Daróczi Gábor, az oktatási tárca volt romaügyi miniszteri biztosa arról beszélt, hogy az oktatási rendszerbe eddig befektetett energia és pénz nem hozta meg eredményét, ugyanis – mint azt a PISA-felmérés is mutatja –, továbbra is a magyar oktatás konzerválja leginkább a meglévő társadalmi különbségeket. A jelentés kritikát fogalmazott meg a telepfelszámolás program kapcsán is. A mindössze hatszázötvenmillió forint és a programban részt vevő kilenc település elfedte a valódi problémát: az úgymond „elcigányosodott” falvakban, vagy éppen külterületeken élő romák lakáskörülményeinek javítása változtat-e bármit is az érintett családok térbeni, munkapiaci és oktatási kirekesztettségén – teszi föl a kérdést. Az EÖKIK által készített jelentés szerint a tavalyi év két legnagyobb indulatokat kiváltó, romákat érintő híre az olaszliszkai tragédia és a mohácsi romák egy részének svédországi, elutasított menedékkérése volt. „Az olaszliszkai tragédia nyomán a média egy részében olyan hangnemű és indulatú uszító publicisztikák jelentek meg, amilyeneket korábban elképzelni se tudtunk volna” – olvasható a kötetben. Az Országgyűlés elnöke ellenzi és visszautasítja a Magyar Gárda Tatárszentgyörgyre tervezett rendezvényét, amennyiben az a félelemkeltésre irányul. Szili

65

Katalin erről beszélt újságíróknak a Baranya megyei Olaszban. Rossz folyamatnak tartom erődemonstráció jellegét öltő akciók szervezését, mert nem lehet senkiben félelmet kelteni – jelentette ki a politikus. Úgy vélte: „Magyarország demokratikus működése biztosított. Megvan, hogy milyen szervek milyen módszerekkel végezzék a bűnözés visszaszorítását, megelőzését. Nem gondolom, hogy egy civil szervezetnek ilyen akcióval kellene visszatartó erőt képeznie”. „Mélységes megdöbbenéssel olvastam a Jobbik Magyarországért mozgalom alelnökének közleményét a cigányság helyzetével kapcsolatosan” – mondta Kállai Ernő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa. Az illető közlemény szerzője azt fejtegeti, hogy „a cigányságnak vérfertőzés útján degenerálódó, ősközösségi szintű szubkultúrában élő rétege termeli ki magából a cigánybűnözés egy részét”, illetve a bűnözés terjedésének „genetikai vetületére” figyelmeztet. Szolidaritási menetet tartottak roma civilszervezetek és az Országos Cigány Önkormányzat képviselői a Pest megyei Tatárszentgyörgyön, hogy így tiltakozzanak a Magyar Gárda aznapra tervezett a vidék közbiztonságáért hirdetett rendezvénye ellen. Elfogadhatatlannak tartom a roma kisebbség megfélemlítését és megbélyegzését célzó cselekedeteket – írta Kállai Ernő felkérésére válaszolva Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke MTI-hez is eljuttatott levelében. Lomnici Zoltán – Sólyom László köztársasági elnökhöz hasonlóan – levélben válaszolt a kisebbségi ombudsmannak, aki arra kérte a közjogi méltóságokat, hogy fejtsék ki álláspontjukat a Magyar Gárdával kapcsolatban. A Magyar Gárda kátszázhatvan és a nyírségi szerveződésű Nemzeti Őrsereg ötven tagja tartott felvonulást a Pest megyei Tatárszentgyörgyön. Az eseményre annak ellenére került sor, hogy a település polgármestere, megváltoztatva korábbi álláspontját, a roma bűnözés feltételezése támogatásának, a roma társadalom ellen irányulónak minősítette, s ezért visszavonta a korábbi területfoglalási engedélyt. A vidék közbiztonságáért címmel meghirdetett demonstráción elmondott beszédében Bíber József, a Jobbik alelnöke azt mondta: a Jobbik rendpárti, rendet akar Magyarországon, és megvédi az állampolgárokat minden bűnözőtől. Kijelentette: szervezetük a halálbüntetés visszaállítását szorgalmazza, és új cigányprogramot hirdetnek. A Jobbik szerint el kell törölni a romákkal szemben alkalmazott pozitív diszkriminációt, a segélyeket csak közmunkavégzéshez kötve lehetne folyósítani, és a párt fellép minden olyan kormányzati intézkedés ellen, ami a cigányság erőszakos integrációjára vonatkozik, mert véleményük szerint a cigányság problémáját csak szegregációval lehet megoldani.

66

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a leghatározottabban elítélte a Magyar Gárda nevű szélsőséges szervezet vasárnapi demonstrációját – mondta Budai Bernadett kormányszóvivő. Az Ostravában tartózkodó kormányfő a szóvivője útján kijelentette: a demokratikus Magyarországon nincs helye a félelemkeltésnek, a kirekesztő gyűlöletnek. Mélységes megdöbbenésének adott hangot a magyarországi rasszizmus felerősödése miatt Kállai Ernő, a kisebbségi jogok, Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos közös nyilatkozatában. „Az elmúlt időben egyre inkább felerősödtek a különböző kisebbségi közösségek, és elsősorban a cigányság elleni rasszista megnyilvánulások. A cigányokat csak úgy általában sértő, megalázó, bántó nyilatkozatokat hovatovább már megszoktuk: meglepetést már ritkán okoznak, most azonban egy ismert mozgalom alelnöke közleményében azt fejtegeti, hogy a cigányságnak vérfertőzés útján degenerálódó, ősközösségi szintű szubkultúrában élő rétege termeli ki magából a cigánybűnözés egy részét” – írjákaz országgyűlési biztosok. A Magyar Gárda december 9-i felvonulása kifejezetten cigányellenes tüntetés volt – írta a köztársasági elnök a Kállai Ernő kisebbségi ombudsmannak címzett válasz levelében. Amellett, hogy ideológiájuk elvetendő, ezek az akciók gyakorlatilag is mérhetetlenül károsak, olyan légkört teremtenek, amely csakis nehezíti a cigányság társadalmi beilleszkedését – fogalmazott Sólyom László. Kállai Ernő levélben valamennyi közjogi méltóságot megkereste azzal, hogy fejtse ki álláspontját a Magyar Gárdával kapcsolatban. Újabb cigányellenes tüntetést tartanak Pest megyében, ezúttal Kerepesen; a fáklyás felvonulást a Békés egymás mellett élésért és gyermekeink biztonságáért jelszó alatt rendezik. Az OCÖ tiltakozik és a helyi polgármester közbenjárását kéri az újabb cigányellenes kirohanás miatt. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság tájékoztatása szerint a demonstrációt egy magánszemély jelentette be péntek késő délutánra, Kerepes belterületére, és azt a rendőrség tudomásul vette. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke és Kiss Péter kancelláriaminiszter is fellépést sürgetett a Magyar Gárda ellen a Parlamentben tartott országos roma napon. Ha nem vigyázunk, észrevétlenül lopózhatnak be hétköznapjainkba az ordas eszmék. Rossz időket idézve helyenként újra bakancsok csattognak, gárdák masíroznak, félelmet kelt a szó, és jelenvalóvá lett a félelem. A nagyvilág előtt kivívott jó hírünk, megszerzett becsületünk és a jövőnk a tét – mondta Szili Katalin a Parlament felsőházi termében tartott rendezvényen. Az Országgyűlés elnöke,

67

aki lovári nyelven köszöntötte hallgatóságát, az OCÖ vezetői és képviselői, illetve cigányszervezetek tagjai előtt mondott beszédében hangsúlyozta, hogy a jog eszközével kell megakadályozni mindent, ami a demokrácia ellen hat. A veszélyek elhárítására minden jó érzésű embernek, minden jó érzésű közösségnek össze kell fognia. „Mindenkinek tudni kell, ebben az országban nem lehet félelmet kelteni. Ez a mi közös demokráciánk, ahol nem uralkodhat el egyetlen településen sem a félelem” – mondta a házelnök. Az Európai Parlament csütörtöki strasbourgi ülésén nagy többséggel elfogadták a „Harc a szélsőséges eszmék európai terjedése ellen című nyilatkozatot. A dokumentum határozottan elítél minden, rasszista gyűlölettől vezérelt támadást, és felhívja a tagállamok hatóságait, tegyenek meg mindent a felelősök megbüntetése érdekében. Ugyanakkor arra is kitér, hogy a szélsőségek elleni harc nem járhat negatív hatással az alapvető jogelvek tiszteletben tartásának hosszú távú kötelezettségére. A határozat helyteleníti, hogy egyes pártok koalíció kötésével legitimálnak szélsőségeseket. Felszólítja az Európai Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel a politikai és vallási erőszakra való uszítás tiltását célzó jogszabályok teljes körű alkalmazását, illetve arra kéri a tagállamokat, hogy vonják meg az állami legális kereteket azon pártoktól, amelyek nem fogadják el az emberi jogokat, a demokráciát és a jogállamiságot. Szélsőséges szervezetek, valamint a cigány származású gyermekek iskolából való kizárása ellen tiltakoztak baloldali és roma szervezetek pénteken a Pest megyei Kerepes általános iskolája előtt, miközben a településre estére fáklyás felvonulást hirdettek, amely az említett tiltakozó baloldali szervezetek tagjai szerint a roma kisgyermekek ellen irányul. A Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Egyesület feloszlatását kérte a Fővárosi Főügyészség közigazgatási jogi osztálya. Az ügyészség azért döntött a feloszlatást kezdeményező kereset mellett, mert álláspontjuk szerint a Magyar Gárda az egyesületi törvénybe ütközően gyakorolta tevékenységét. Külön kitért arra, a jogszabály kimondja: az egyesületi jog gyakorlása mások jogait és szabadságát nem sértheti. Az ügyészség keresetében több jogszabályra és nemzetközi egyezményre hivatkozik. A keresetlevél zömében a Tatárszentgyörgyön történteken alapul. Az Országos Cigány Önkormányzat bizakodik, hogy az ügyészség kezdeményezésének helyt adva a bíróság feloszlatja a Magyar Gárdát, s ez azt fogja jelezni, hogy még is van Magyarországon jogállamiság, demokrácia és szolidaritás.

68

Hivatalában fogadta az Országos Cigány Önkormányzat vezetőit Sólyom László köztársasági elnök. Sólyom elmondta: bizalommal tekint a megbeszélés elé. Az államfő szerint a romák ügyében a közelmúltban pozitív lépések történtek, mivel minden politikai erő és a köztársasági elnök is elítélte a Magyar Gárdát. Viszont a cigány társadalom ma is szegénységben él, ami azt jelzi, hogy az eddigi intézkedések nem voltak elegendőek. Az államfő szerint a szegénységből való kiút az integráció lehet, azaz a kisebbség beemelése a többségi társadalomba. A kisebbségi vezetőkkel való megbeszélés előtt Sólyom László szólt a cigányok oktatásának jelentőségéről. Hatszázezer forintos bírsággal sújtotta az Egyenlő Bánásmód Hatóság annak a jászapáti vendéglátóhelynek az üzemeltetőjét, aki Cigányokat nem szolgálunk ki feliratú táblát helyezett ki a szórakozóhely ajtajára. Elkészült a magyarországi kisebbségek parlamenti képviseletére vonatkozó koncepció – jelentette be Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős államtitkára egy sajtóbeszélgetésen. A közjogi munkacsoport által készített dokumentum alapján megindulhat a politikai egyeztetés. Gémesi úgy vélte, hogy kisebbségpolitikában a jogszabálygyártás és a valós problémák napvilágra kerülésének, a regionális politika szempontjából a kihívásoknak és a változásoknak az éve volt 2007. Gémesi Ferenc emlékeztetett, hogy a kisebbségi törvény alapján a kormánynak két rendeletet kellett megalkotnia. A kisebbségi önkormányzatok támogatásáról és a gazdálkodásról szóló rendeletek január elsejével lépnek hatályba. Nő a cigányok felzárkóztatására fordítható összeg, amelyet többek között állami céltámogatásként, az Országos Foglalkoztatási Közalapítványon és a Magyarországi Cigányokért Közalapítványon keresztül használnak fel – erről Teleki László, az MSZP roma ügyekért felelős ügyvivője beszélt. Teleki szerint a roma integrációt megcélzó kétéves „hazai nemzeti cselekvési terv” csak komplexen értelmezhető: a foglalkoztatás, a lakhatás, az oktatás és az egészségügy programját egymással szoros összefüggésben igyekeznek megoldani, mert mindegyiknek van köze a másik három tényezőhöz: a lakhatás megoldása nélkül például nincs megfelelő színvonalú oktatás. Elhunyt dr. Bódi Zsuzsanna jogász, néprajzos, művelődésszervező, a Magyar Művelődési Intézet frissen nyugdíjba vonult munkatársa. Nem lehet különbséget tenni polgár és polgár, magyar és magyar, ember és ember között – mondta Gyurcsány Ferenc a Kisebbségekért Díj átadásán a Parla-

69

mentben. Az eseményen, melyen tizenhatan részesültek az elismerésben, jelen volt Sólyom László köztársasági elnök, Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság akkori elnöke, Takács Albert akkori igazságügyi és rendészeti miniszter, valamint több országgyűlési képviselő. Kisebbségekért Díjban részesült többek között a Romnet szerkesztősége. 2008 a romák valódi lehetőségének éve lesz a nemzetközi roma integrációs program intézkedési terve szerint – mondta Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat elnöke budapesti sajtótájékoztatóján. A kétéves stratégia terv előkészítésében korábban nem tapasztalható közös politikai akarat jelent meg, öszszefogott a kormányzat, a cigány civilszervezetek és az országos önkormányzat – mondta Kolompár Orbán. Az OCÖ elnöke megköszönte a kormányzatnak, hogy biztosítja a program végrehajtásához szükséges forrásokat. „A kormány karácsonyi ajándéka a roma társadalomnak a kétéves stratégia terv” – mondta a roma vezető. Összeállította: Hidvégi-B. Attila

70

Vidámpark a holtakon

1

Az ország egyik legnagyobb tömegsírja a várpalotai Grábler-tó környékén van, ahol száznál is több romát lőttek halomra a II. világháború során. Nem járt nekik tisztességes temetés, még csak sírjelet sem kaptak, és több mint hatvan évet kellett várniuk arra, hogy emlékhelyet állítsanak fel a tiszteletükre. A hetvenes években vidámpark, most magántulajdonban lévő kedvelt horgászhely van a kivégzés helyén, a jövőben pedig akár egy szórakoztató központ is épülhet. „Csendőrbácsik, ne bántsatok, én soha nem hiányoztam az iskolából” – így könyörgött szemtanúk szerint egy kislány az életéért a nyilasoknak a várpalotai Grábler-tó melletti akácosban, az ország egyik legnagyobb tömegmészárlásának a helyszínén. Nem járt könyörület sem neki, sem annak a csaknem százharminc székesfehérvári és várpalotai romának, akiket 1945 februárjában hazaárulás vádjával végeztek ki a nyilasok a várpalotai kiserdőben. A férfiakat kihajtották a Gráblertó melletti akácosba, gödröt ásatták velük, és lelövöldözték őket – olvasható Könczöl Imre Várpalota rövid története című tanulmányában, mely szerint ezután 15-20 fős csoportokban kiterelték a többieket is, és ugyanígy végeztek velük „Amikor már csend lett, kihoztak a bakterházból egy karbidlámpát és megvizsgáltak minket. Én csak benn feküdtem a gödörben: nem mozogtam. Mikor eltávoztak és csönd lett, mindenkit megnyomtam magam körül, hogy melyik él még. Ráesett a kezem a kislányra, az visszacsípett engemet. Mondom: ki vagy? Melyik vagy? Azt mondja: én vagyok a Falat. Te, mondom, húzz fel, nem bírok felállni” – emlékezett vissza később Lakatos Angéla, Mici, aki nyolc lövéssel a karjában élte túl a vérengzést, de a gödörben maradt az anyja, az apja, a testvérei, a gyerekei. A másik túlélő az akkor tizennégy éves Raffael Margit, Falat volt. Ő is mindenkit elvesztett: négy bátyját, anyját, apját, utóbbit még korábban Németországba vittek, és nem tért haza onnan. A tömegsírt azóta ellepte a Grábler-tó vize és a feledés homálya. Halastó működik most a tömegmészárlás helyszínén. A rendszerváltás után eladta a tavat az önkormányzat egy vállalkozásnak: a Palota Ipari Park fő tulajdonosa a Bányavagyonhasznosító Rt., résztulajdonosa a város önkormányzata. Nem megyünk oda, mert elzavarnak bennünket a rendőrök – magyarázza alkalmi kísérőnk, Babai Elemér, a helyi roma önkormányzat elnöke, aki szerint egymás közt csak cigánykárásznak nevezik a palotaiak a tavat. Csendben araszolunk egy lankás úton a tó melletti akácosig, amely önkormányzati tulajdon maradt. Fekete hamu, tégladarabok és egy műanyag 1 Írásunk másodközlés. Eredeti megjelenés: Élet és irodalom, 2007. április 27.

71

A holokauszt magyarországi roma áldozatainak számáról máig viták folynak: öt- és ötvenezer közöttiek a becslések. 1944-ben a „zsidókérdés megoldásának mintájára a cigánykérdés megoldása” is elkezdődött: augusztusban a Hadügyminisztérium elrendelte a 18 és 52 év közötti „kóbor”- és „letelepedett foglalkozás nélküli” cigány férfiak katonai munkaszolgálatát, több településen tömeggyilkosságokra került sor: Doboz A közeli Kötegyánban 1944 szeptember utolsó napjaiban tábori csendőrök érkeztek a falu telepére. Romákat fogdostak össze. Sarkadra vezetett az út, az akkori csendőrlaktanyába, ahol a nagyszalontai cigányokkal együtt napokig verték őket, majd az orosz támadás hírére Doboz felé indultak velük gyalog a csendőrök. A kísérők száma 5, az elhurcoltak száma 21 fő volt. A romákat október ötödikén a dobozi a temetőben lőtték agyon, miután megásatták velük a sírjukat. A gyilkosokat 1956 nyarán a népbíróság elítélte. Kiskassa A helybéli romák egy részét 1944 novemberétől 1945 februárjáig Komáromba deportálták. Az otthon maradottakat 1945 januárjában tábori csendőrök körülfogták, megásatták velük a sírjaikat és belelövöldözték őket. Lajoskomárom Lajoskomáromban a tábori csendőrök megásatták a helybeli romákkal a saját sírjukat, majd belelövöldözték őket. A férfiakat a temetőárokban, a nőket és a gyermekeket a falu szélén, a mezőn gyilkolták meg. Az áldozatok sírja jeltelen. Lengyel Lengyelben a csendőrök „vadászattal” lelövöldözték a romákat. Az áldozatoknak ma a temetőben emlékhelyük van. A csendőröket 1957-ben elítélték. Lenti Lentiben a romák egy csoportját Komáromba vitték, akik később Németországba kerültek lágerbe. A másik csopor-

tot helyben lőttek agyon tábori csendőrök, nyilasok, 1945 februárjában. Pincehely Pincehelyen egy csoport romát a tábori csendőrök legéppuskáztak 1945 januárjában. Másokat pedig 1944 szeptemberétől 1945 áprilisig Komáromba, majd onnan Dachauba deportáltak. Pocsaj A pocsaji telepi romák egy részét 1944 májusában Debrecenbe vitték gettóba. Az otthon maradottakkal októberben egy csoport tábori csendőr megásatta a sírjaikat és belegéppuskázta őket. Szabadbattyán Szabadbattyánban a romák egy részét Kistarcsára, majd Pápára, kényszermunkára internálták. Több romát azonban helyben gyilkoltak meg, megásatva velük sírjukat. Szabadegyháza Szabadegyházán, az akkori Szolgaegyházán több cigány családot a csendőrök „vadászattal” lelövöldöztek. Várpalota, Grábler-tó Veszprémből, Székesfehérvárról, Bicskéről deportáltak ide romákat. Összesen 114 embert lőttek agyon a nyilasok, belegéppuskázva őket a megásott tömegsírba. A bicskei cigánytelep lakóinak egy részét a helyi községháza udvarán gyűjtötték össze a nyilasok és Várpalotára vitték. Egy másik csoportot később akartak deportálni, de megjelentek a szovjet csapatok, és felszabadították őket. Székesfehérvárott lezárták a telepet és előbb Komáromba vitték a romákat, majd innen többeket németországi lágerekbe hurcoltak (Mauthausen, Dachau). Januárban a várost visszafoglalták a német-magyar erők. Azzal vádoltak néhány romát, hogy az oroszoknak segítettek lovak beszerzésében. Körbefogták a telepet a nyilas csendőrök és mindenkit elhajtottak Várpalotára. Itt a környékbeli romákkal együtt a Grábler-tónál tömegsírt ásattak velük és belegéppuskázták őket.

72

tányér jelzi, hogy a szabadban főtt nemrég valakinek az ebédje. Magánterület, belépni tilos! – tábla fogad bennünket egy málladozó vakolatú lapostetős épületnél, amely gombatárolóként működött valaha. Pár méterrel odébb rózsaszín paplan és párna várja gazdáját a pázsitra ágyazva. Ha más nem is, a hajléktalanok biztos, hogy gyakorta látogatják a kivégzés helyszínét. Nád, sás, moszat lepi el a Grábler tó vizét. Kutatók szerint nem lehet tudni, hogy pontosan hol nyugszanak itt a romák. Az 1946-os népbírósági tárgyalás során a székesfehérvári népügyészség vezetője helyszíni szemlét tartott Várpalotán, mely során azt állapította meg, hogy száztizennyolc cigányt végeztek ki a csendőrök. Jeltelen tömegsírban nyugszik itt valahol több, mint száz roma, akik nemhogy tisztességes temetést, még csak sírjelet sem kaptak. 1974-ben például azért nem állítottak emlékművet az áldozatoknak, mert a Fejér megyei Népfront vezetői szerint köztörvényes bűnözők voltak a halomra gyilkolt gyerekek és öregek. Viszont vidámparkot üzemeltettek a helyszínen. A kilencvenes évek második felében helytörténészek segítségével kezdte el kutatni a helyi kisebbségi önkormányzat a roma holokauszt történetét Várpalotán. Végül 2006-ig kellett várniuk a romáknak az áldozatok előtt tisztelgő emlékhely átadására, igaz ugyan, nem a tónál, hanem a városközpontban. Két éve még azzal utasította el a városi képviselőtestület a roma emlékhelyről szóló előterjesztést, hogy a város már rendelkezik olyan emlékművel, amely a világháború áldozatainak emlékét örökíti meg. Ez a Thury téren van: itt áll a Thury vár, ahol a tömegmészárlással egyidőben négy-öt cigányt agyonlőttek a nyilasok. Az egyik halott nyakába „így jár, aki hazaáruló” feliratú táblát tettek. Ettől a helytől pár méterre, az ’56-os emlékmű és Cölöpvár között fekszik most a roma emlékhely, amely a Mensch Nemzetközi Alapítvány és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány támogatásával készült el tavaly. Az önkormányzat elképzelése az volt, hogy a tónál állítsák fel a kopjafát. „Nem mentem bele, mert tudtam, hogy szétszedték volna. A téren is megrongálták. Hogy helyezzek el egy emlékművet egy erdőben?” – háborog az elnök, aki saját zsebből finanszírozta a kopjafa szállítási költségét és a talapzat elkészítését. Fiatal pár ölelkezik az emlékmű melletti padsoron. Szétrebbennek, akár a galambok, mikor megszólítom őket. A fiú szerint nem kellett volna több, mint hatvan évet várni az emlékműre, ha nem romák lettek volna az áldozatok. A fiú elmondja: pecázni is kijár a Grábler tóhoz, de nem eszi meg a kifogott halakat, sosem lehet tudni, mi van a mélyben. A helyieket viszont szerinte általában nem érdekli, hogy mi történt itt a romákkal, és miután több honlap is hirdeti, máshonnan is járnak ide horgászni. Bár eddig még nem döntött a közgyűlés a Grábler tó-melletti akácos sorsáról, mindenképpen eladja az önkormányzat a területet – közölte Szabó-Bátor Tamás, a Városfejlesztési, Idegenforgalmi és Mezőgazdasági Bizottság elnöke. Az meséli: év elején már tárgyaltak egy befektetővel egy szórakoztató központ létrehozásáról, ahol egyebek mellett futball- és fallabda pálya várta volna a látogatókat.

73

„Mindenre nyitottak vagyunk” - tette hozzá az elnök, aki szerint ipari vagy kulturális célokra is eladnák a területet. Felvetésemre azonban némi töprengés után azt mondta: a kegyeleti szempontokat igyekeznek figyelembe venni. „Több mint hatvan évvel a tömeggyilkosság után nincs értelme a földi maradványok után kutatni” - véli Radnainé Dr. Fogarasi Katalin, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság főtitkára, aki szerint ma már legfeljebb egy emléktábla felállításáról dönthetne bizottság a tó melletti akácosban, melyet szerinte magánszemélyek, a helyi önkormányzat és kisebbségi társulások csinálhatnak meg. Ám ehhez állampolgári beadványt kell benyújtania a bizottsághoz, melyhez csatolni kell a történészek kutatásaiban meglévő dokumentumokat. Ugyanakkor úgy tűnik: a városlakók ki akarják törölni az emlékezetükből a tragédiát. A Sztojka család leszármazottai sem igen beszélnek már arról, mi történt Falattal 1945-ben, bár az unokák ismerik a történetet. Halottak napján sem visznek virágot az akácfákra. Ám a tóhoz sosem járnak horgászni romák. Lakatos Elza, Roma Sajtóközpont

74

„Nincs társadalom, mely virágzó és boldog lehetne, ha tagjainak nagyobb része szegény és nyomorult…” (Adam Smith)

Jóléti alternatívák és szegénység Szegénység, jövedelmi egyenlőtlenségek, munkapiaci kirekesztés, jóléti transzferek Magyarországon Európai jóléti államok – Mi közös és mi nem? Az Európai Unió jóléti céljai (foglalkoztatás növelése, társadalmi kirekesztés elleni fellépés) Gosta Esping-Andersen – Hugh Heclo nyomán – egyik tanulmányában megjegyzi: „A jóléti állam kezdetektől fogva válságban van. Az ötvenes években a konzervatívok bírálták inflációs hatásai miatt. Tíz évvel később a baloldal támadta, amiért nem teremtett kielégítő egyenlőséget. A hetvenes években az inga újra a jobboldalra lendült, az adó- és jólétiprogram-ellenes mozgalmak és a ’kormányzati túltengés’ diagnózisa következtében. Manapság (…) a válság a népesség elöregedésével, a család hanyatlásával és a tömeges munkanélküliséggel áll kapcsolatban.” (Esping-Andersen 1999:89) Ez a makacs válságérzet azonban nem azt jelentette, jelenti, hogy a jóléti államok visszafejlődtek volna (rolling back). Az elemzések (pl. Szamuely L. 2004) ilyen trendre nem bukkantak. Úgy tűnik, ehelyett a jóléti ellátórendszerek funkciója az, ami átalakul.1 1 Az átalakulásra sem terjedelmi, sem tartalmi okok miatt nem tudunk kitérni. Illusztrációként azonban érdemes megemlíteni az Egyesült Királyság példáját, ahol a ‘70-es évek végétől a ‘90-es évek közepéig kormányon lévő konzervatív kormányzatnak az egyik fő politikai törekvése a jóléti állam lebontása volt (dismantling). Az adatokat nézve úgy érezhetjük, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja, hiszen a kérdéses időszakban a jóléti kiadásokat nem fogták vissza, sőt, ennek az ellenkezője történt. A vizsgált időszakban a ”jóléti kiadások reálértékben mintegy 65%-kal növekedtek, (…) a ‘tisztán állami’ részesedés az összes jóléti ráfordításhoz viszonyítva 52%-ról 49%-ra módosult. A közoktatás, az egészségügy, a lakások és a személyes szociális szolgáltatások terén leginkább a ‘tisztán állami’ szféra részesedése csökkent. Ezt azonban ellensúlyozták a magas munkanélküliség és növekvő egyenlőtlenség miatt megugró társadalombiztosítási kiadások, és a ‘tisztán államiként’ jellemezhető közkiadások [pl. egészségügyi források] arányának növekedése. Ugyanezen időszak alatt a „tisztán magánszektor’ is növekedett, túlnyomórészt a nagyszámú lakásvásárlás miatt”. (T. Burchardt és J. Hills 1999:31) A másik jelentős szektor, amely a magánszektor szerepvállalását növelte, a jóléti szolgáltatások területe. „Az összkiadáshoz viszonyított 14%-os részarányról 19%-ra való növekedése a szolgáltatások kiszervezésének és az adókedvezményeknek volt köszönhető.” (T. Burchardt és J. Hills 1999:31, 35.)

75

A gazdasági – társadalmi – demográfiai folyamatok alapjaiban érintették a jóléti államok rendszerét. A régi keretek újraszabása összeurópai szinten is megjelent. Számos új beszámoló, egyezmény azt mutatja, hogy a szociális dimenzió felértékelődött az EU számára.2 Úgy tűnik, hogy a változó célkitűzések közül három prioritás makacsul tartja magát, ezek a következők: gazdasági növekedés, foglalkoztatás bővítése, társadalmi kirekesztés elleni fellépés. Úgy véljük, hogy nem kerülhető meg annak tisztázása, hogy az elfogadott célkitűzések teljesítése és az államok jóléti berendezkedése között fennáll-e valamilyen kapcsolat. A célokat már említettük. A jóléti rezsimek tipizálására Esping-Andersen (1990a, 2002) csoportosítását alkalmazzuk. Az említett szerző „a szociális jogokban és a jóléti állam rétegződési hatásaiban meglévő nemzetközi különbségeket (…) az állam, a piac és a család szerepének” (Esping-Andersen 1990b:124.) és a jóléti szükségletkielégítés funkciójának eltérő felfogása alapján az országokat csoportokba osztotta. Ennek megfelelően az alábbi csoportokat lehet megkülönböztetni: a) liberális; b) szociáldemokrata; c) konzervatív; d) mediterrán.

2 A Lisszaboni stratégia (Lis, 2000) általános célkitűzései: a) a versenyképességet elősegítő reformok; b) kutatás, fejlesztés, innováció és infokommunikáció; c) foglalkoztatottság és képzés; d) a társadalmi kohézió elősegítése; e) a természeti környezet védelme. Lisszabon abban az értelemben vízválasztó, hogy egy megkezdett stratégiai építkezés (a luxemburgi és a cardiffi folyamatok) folytatását egyfelől új tartalmakkal egészítették ki (a tudás-alapú társadalom kiépítésére irányuló, a szociális kohéziót erősítő és a természeti környezet védelmét szolgáló célkitűzések), másfelől hosszú távú, konkrét elkötelezettségeket írtak elő (pl. 2010-ig a foglalkoztatási ráta 70% [nőknél 60%], 2005-ig a foglakoztatási ráta 67% [nőknél 57%]; az időskorúak [55-64 év között] esetében 2010-ig foglalkozatási ráta 50%; munkanélküliségi ráta 4%; szegénység enyhítése). Harmadrészt a vezető és dinamikusan fejlődő régiók (USA és Kelet-Ázsia) utolérését nemhogy megcélozza, hanem azzal a határozott eltökéltséggel kívánja utolérni/lehagyni a fent említett régiókat, hogy ezzel párhuzamosan az európai értékeket (európai szociális modell) megtartja. Összefoglalóan így jellemezhetjük az EU új, 2000-es célkitűzéseit: „(…) az Unió a legversenyképesebb és legdinamikusabb tudás-alapú gazdasággá váljon, amely képes fenntartható gazdasági növekedésre több és jobb munkahely és nagyobb társadalmi kohézió mellett (…)” Továbbá megfogalmazták: „Az emberi erőforrásokba való befektetés, valamint az aktív és dinamikus jóléti állam építése döntően befolyásolja Európa pozíciót a tudásalapú gazdaságban, és azt is biztosítja, hogy az új gazdaság kialakulása ne járjon együtt olyan szociális problémák terjedésével, mint a munkanélküliség, a társadalmi kirekesztés és a szegénység.” (Presidency Conclusions Lisbon European Council 23 and 24 March 2000.)

76

Elemzésünk során indokoltnak láttuk, hogy egy újabb, ötödik csoportot képezzünk. Ez az alábbi: e) közép-kelet-európai, valamint balti országokat felölelő csoport. Előzetes elképzelésünk, hogy a magasabb jóléti kiadások csökkentik a szegénységet, hiszen a jóléti programok eredendően mérséklik az elsődleges jövedelmi elosztást, és így a szegénység mértékét is. Azaz minél nagyobbak a szociális kiadások, annál alacsonyabb lesz a relatív szegénység aránya. Ezt a negatív korrelációt tovább erősíti, ha minél több aktív korú dolgozik a nyílt munkaerőpiacon. Nézzük, hogy elképzeléseinket alátámasztják-e az adatok. Először az Európai Unió saját maga számára megfogalmazott célkitűzéseit (foglalkoztatás növelése, társadalmi kirekesztés3) vetjük egybe az Esping-Andersen-i tipizálással. A kapott összefüggéseket a 1. ábra mutatja meg: A két cél, és ennek adatokká való leképezése azt mutatja, hogy a jóléti rezsimek típusai és a célok teljesítése között bizonytalan és elmosódott együttjárásokat tudunk csak behatárolni. A két jelenség közötti kapcsolat gyengének mondható. Nagy vonalakban: a szociáldemokrata modellre magas foglalkoztatottság és alacsony szegénységi szint, míg a mediterrán és az újonnan csatlakozott térségekre ennek ellenkezője a jellemző. Utóbbi esetben kivételek persze bőven akadnak. Figyelemreméltó a két angolszász ország esete (liberális modell), ahol a népesség jelentős része él szegénységi szint alatt, de ez nem alacsony, hanem kifejezetten magas foglakoztatási szinttel párosul. Itt is van kakukktojás, nevezetesen az újonnan csatlakozott Észtország és a mediterrán Portugália. A konzervatív modell jellemzője, hogy mind a munkaerőpiaci aktivitás, mind a szegénység mértéke az EU-s átlagnál valamivel jobb, de nem éri el a skandináv országok értékeit. Kivételt itt is lehet említeni, amely ismételten aláhúzza azt a megállapítást, hogy a modellek és célok közötti megfelelés elég bizonytalan. Erre jó példa Hollandia és Ausztria este, melyek inkább a szociáldemokrata (skandináv) modellre hajaz, pedig ezt a két országot a konzervatív típushoz szokták sorolni.

3 Egy fontos különbségre fel kell hívnunk a figyelmet, ugyanis az EU-s dokumentumok társadalmi kirekesztésről beszélnek, míg mi ebben az elemzésben – elsősorban módszertani megfontolások miatt – csak jövedelmi szegénységről fogunk írni. A társadalmi kirekesztés komplex fogalom, amelybe a társadalmi boldoguláshoz szükséges javak és lehetőség hiányát értjük bele, míg a jövedelmi szegénység a szegénység (igaz legfontosabb, de csak) egyik egy dimenziója.

77

Ha egy kicsit részletesebben vizsgáljuk az adatokat, akkor a következő megállapítások levonására nyílik lehetőségünk: 1. A két célt maradéktalanul tehát csak a szociáldemokrata (Finnország, Svédország, Dánia) és – Belgiumot leszámítva – a konzervatív jóléti rezsimmel jellemezhető országok (e csoport „tankönyvi” megtestesítői Németország és Franciaország), valamint Csehország és Szlovénia teljesítik. Az is figyelemre méltó, hogy míg Szlovénia a konzervatív-korporatista jóléti államok között helyezkedik el, addig Csehországban a magas foglalkoztatottsági szint az egyik legalacsonyabb szegénységi aránnyal4 párosul. 2. Ahol a célok nem teljesülnek. Ezek az országok a mediterrán országok nagy része (Olaszország, Görögország, Spanyolország), valamint az újonnan csatlakozott országok közül Lengyelország, Lettország, Litvánia és Románia. Hazánk „határeset”, mivel a szegénység mértéke az Unió (EU-25) átlaga körüli, ellenben a foglalkoztatási rátánk Európában az egyik legalacsonyabb (2005ben ennél csak Bulgária és Málta „produkált” rosszabbat).5 3. A közép-kelet-európai, valamint mediterrán országok besorolása nem egyértelmű, ezen adatok alapján igen nehéz vállalkozás lenne egységes tipizálásuk, hiszen mindenféle eset előfordul: magas foglalkoztatási szint – alacsony szegénység

Csehország, Szlovénia és Ciprus

magas foglalkoztatási szint – magas szegénység

Portugália, Észtország

alacsony foglalkoztatási szint – magas szegénység

Olaszo., Görögo., Spanyolo., Lengyelo., Letto., Litvánia és Románia; (Magyarország)

alacsony foglalkoztatási szint – alacsony szegénység

Málta, Bulgária, Szlovákia

4 Ebben az írásban a relatív jövedelmi szegénységen az Európai Unióban elfogadott definíció szerint a népesség azon részét értjü, akik az OECD2-skála alapján képzett ekvivalencia skála szerint a mediánjövedelem 60%-a alatti jövedelemből kénytelenek megélni. Ez relatív szint, amely a jövedelem-eloszlásban elfoglalt (kedvezőtlen) pozíciót fejez ki. Fontos tudni, hogy ez a mutató egy sor, a társadalmi helyzet, az életkörülmények, valamint a javakhoz való hozzájutás, és a szegénységből való kiemelkedés esélyei szempontjából inkább elfedi, mint megmutatja a különbségeket. 5 Ez a helyzet Magyarország szempontjából 2007-re sem változott. A tavalyi adatok szerint – Máltával és immáron Lengyelországgal, Horvátországgal együtt - továbbra is Európa egyik legrosszabb foglalkoztatási helyzete a miénk. Bulgáriában két év alatt 6 százalékponttal nőtt a foglalkoztatási ráta (55,8%-ról 61,7%-ra).

78

1.ábra A foglalkoztatottság és a jövedelmi szegénység közötti kapcsolat (2006)

Forrás: Eurostat Jelmagyarázat: – liberális (angolszász); – X szociáldemokrata (skandináv); – Δ konzervatív (kontinentális); – • mediterrán (dél-európai); – O közép-kelet-európai, valamint balti országok. Rövidítések: BE: Belgium; BG: Bulgária; CZ: Csehország; DK: Dánia; DE: Németország; EE: Észtország; IE: Írország; EL: Görögország; ES: Spanyolország; FR: Franciaország; IT: Olaszország; CY: Ciprus; LV: Lettország; LT: Litvánia; LU: Luxemburg; HU: Magyarország; MT: Málta; NL: Hollandia; AT: Ausztria; PL: Lengyelország; PT: Portugália; RO: Románia; SI: Szlovénia; SK: Szlovákia; FI: Finnország; SE: Svédország; UK: Egyesült Királyság Szegénységi arányok alakulása Az 2. ábra esetében már első ránézésre is látszik, hogy a szociális védelmi közkiadások és a szegénység aránya közötti kapcsolat nem olyan egyértelmű, mint azt feltételezni lehetne, vagy mint az egy főre eső GDP vagy az egy főre jutó szociális közkiadások és a szegénységi szint közötti korrelációk (Mózer Péter 2007). Az összefüggés negatív irányú, és az országok csoportosításakor számos ellentmondással találkozhatunk. Nézzük, milyen osztályozás lehetséges, és ennek melyek lehetnek a konzekvenciái: Az első csoportot alkotó országok közös jellemzője, hogy alacsony a szociális védelmi közkiadások GDP-n belüli részesedése. Ezzel párhuzamosan magas szegény-

79

ségi arányok jellemzik ezeket az országokat. A balti országok és Románia tartozik ebbe a csoportba. A másik csoportba tartozó országok szegénységi szintje hasonló, viszont a szociális kiadások mértékében jelentős különbséget regisztrálhatunk. E csoportba tartozó országok esetében a szegénység mértéke 18-21 százalék, ám Írország, Lengyelország, Spanyolország vonatkozásban a szociális közkiadások GDP-n belüli aránya 18-21, míg Olaszország, Görögország, Portugália és az Egyesült Királyság vonatkozásában 24–27 százalék közé esik (utóbbi érték az EU-27 átlaga - 2005-ben az EU-27 átlaga 27,2%). A harmadik csoport a leginkább heterogén összetételű. Ami közös bennük, hogy a relatív szegénységi szintjük átlagos vagy ez alatti, azonban a GDP-n belüli szociális közkiadások mértékében nagy eltérések vannak. A jóléti rezsim típusok szerint, illetve a gazdasági teljesítmény szempontjából is kölönböznek egymástól, hiszen ebbe a körbe, inkább halmazba olyan országok tartoznak, mint Szlovénia, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Bulgária, valamint Ciprus, Málta, vagy Luxemburg, Hollandia és Finnország. A negyedik csoporton belül – ide az eddig nem említett szociáldemokrata és konzervatív országok tartoznak – a szegénységi ráta és a szociális kiadások szintje közötti kapcsolat negatív, azaz a szociális kiadások GDP-n belüli aránya viszonylag magas, és a szegénységi szint jóval átlag alatti. A két szélső csoportot (1. és 4. csoport) leszámítva a középső harmadban nem egyértelmű, hogy a szociális közkiadások nagysága és a szegénység mértéke között meghatározó összefüggés lenne. Jól példázza ezt, hogy nagyjából azonos szintű GDParányos közkiadáshoz eltérő szegénységi szintek társulnak(Egyesült Királyság, Finnország, Csehország és Lengyelország). Ami viszont biztos, hogy nagyon alacsony, illetve átlag feletti közkiadási szinthez magas, illetve alacsony szegénységi arányok kapcsolódnak, azaz e tekintetben igen erős negatív irányú kapcsolatot találtunk.

80

2. ábra A szociális védelmi kiadások és a jövedelmi szegénység közötti kapcsolat (2005, 2006)

Forrás: EUROSTAT Megjegyzés: Országnevek rövidítése ld. 1. ábra Nagy kérdés, hogy nagyságrendileg azonos szociális ráfordítások miért produkálnak különböző szegénységi arányokat. Vajon az okok a jóléti rendszeren belül vagy kívül (gazdaság, foglakoztatás) keresendők. Természetesen tudjuk, hogy nem egytényezős jelenséggel állunk szemben, a szegénység alakulását egy sor (akár ellentétes előjelű) hatás alakítja. Ezért érdemes az elemzési horizontot tovább tágítani. Ehhez a Tóth István György és Gábos András szerzőpáros (Tóth I. Gy. – Gábos A. 2006) által felállított egyenlet jó elemzési keretet jelent. Ennek lényege, hogy „az általános egyenlőtlenség vagy szegénység szintjét mutatja (Al) a makrogazdasági teljesítmény mérőszámai (ECON), a munkaerőpiacot jellemző szerkezeti változók és a demográfiai körülmények (STRUCT), valamint a közcélú szociális kiadások (EXP) függvényében, úgy, hogy az összes többi lehetséges hatást reziduális (RES) tényezőként vesszük figyelembe.” (Tóth I. Gy. – Gábos A. 2006:90) Az egyenlet formalizált változata tehát: Al= f(ECON, STRUCT, EXP, RES)

81

Ez az egyenlet alkalmas arra, hogy elemezzük, a gazdasági teljesítmény (ECON6), a foglalkoztatás (STRUCT) és a szociális közkiadások (EXP) hogyan hatnak a szegénység alakulására (Al). Azaz arra a kérdésre helyezzük a hangsúlyt, hogy a szegénység enyhítésére7 a gazdasági teljesítmény, valamint a szociális kiadások és a foglalkoztatottság mértéke miként alakul. Lehet-e valamilyen együttjárást, kapcsolatot találni e változó-együttesek között? A szegénység transzfer előtti, illetve utáni állapot összevetéséből képet kaphatunk arról, hogy a szociális ellátórendszer milyen mértékben képes csökkenteni a relatív jövedelmi szegénységet (3. ábra bal alsó ábrája). Ezt egyfajta hatékonysági mutatónak is felfoghatjuk, amihez persze rögtön hozzá kell tenni, hogy felfogásunk szerint a szociális ellátórendszerek célkitűzései, funkciói messze sokrétűbbek, mint pusztán a szegénység enyhítése. (ld. pl.: Barr 1998) Ha a jóléti teljesítmény hatékonyságát így mérjük, akkor az alábbi megállapításokat tehetjük: 1. Az országok többsége egy bolyba tartozik, azaz a szociális transzferek előtti és utáni szegénységi arányok közötti különbség 8-12 százalékpont közé esik. 2. A mediterrán országok többségében – Görögország, Olaszország, Portugália, Spanyolország – ez a hatékonysági érték alacsony. 3. A szociális transzferek szegénység enyhítő hatása Finnországban, Szlovéniában, valamint Csehországban és Franciaországban hatékony, mivel a transzfer előtti szegénységi arányok ezen országban magasak (25-29% közöttiek), a transzfer utáni szegénységi ráták alacsonyak (10-13%). 4. A többi ország viszonylatában a szociális támogatások szegénységet csökkentő hatása nem mondható jelentősnek – itt a szociális transzfer előtti értékek nem, viszont a pénzbeli ellátások utáni mértékek meghaladják az EU-27-ek átlagát. A balti országok közül az észt és a litván szegénységi szint nagyjából az olasz, a görög, a portugál és a spanyol, valamint román arányokkal egyezik meg. Ahol a szociális transzfer előtti szegénységi ráták magasak, kétféle utat lehet megkülönböztetni: 6 Ennek operacionalizálása: az egy főre eső GDP az EU-27-ek átlagának százalékában kifejezett értéke, amelyet PPS-ben határozunk meg (PPS= Purchasing Power Standard (vásárlóerő-sztenderd). Ez az EU által is használt nemzetközi elszámolási egység, amelyet a különböző nemzeti valuták vásárlóerejének figyelembe vételével konstruálnak). 7 Szegénység enyhítése alatt a következőket értjük: a szegénységi arányok szociális transzfer utáni, ill. előtti értékeinek hányadosa. Mivel nemcsak a két érték különbsége, hanem a transzfer előtti mértékek (induló állapot) is fontos tényező, ezért a kiszámítás képlet „1-(szegénység aránya transzfer után/ szegénység aránya transzfer előtt)” összefüggés.

82

5. A transzfer előtti és utáni szegénységi ráták közötti különbség Dánia és Svédország esetében igen jelentős eltérést mutat. Ez nemcsak abban mutatkozik meg, hogy az összes jövedelem alapján számított szegénység Európában itt a legalacsonyabb (12-13%), hanem abban is, hogy a szociális transzfereknek jelentős hatása van a szegénység enyhítésében, a transzfer előtti szegénység kifejezetten magas (28-30%). Ez a tény nagyjából megfelel a várokozásainknak. Meglepő, hogy akárcsak Belgium, úgy Magyarország vonatkozásában is jelentős szerepe van a szegénység csökkentésében a szociális transzfereknek . Belgium esetében a szociális transzferek hatására az „induló szegénység”8 27%-ról 15-ra, míg Magyarország esetében 30%-ról 16%-ra csökkent. 6. A két liberális modellt követő ország, valamint Lengyelország tekintetében a szociális transzferek szegénységet mérséklő hatása jóval csekélyebb, mint az előzőekben bemutatott másik utat képviselő országok esetében. Ugyanis a magasnak mondható induló értékek (2006-ban Írország: 33%; Egyesült Királyság: 30%; Lengyelország: 29%) magas szinten maradnak (2006-ban Írország: 18%; Egyesült Királyság: 19%; Lengyelország: 19%). A gazdasági teljesítmény (az egy főre jutó GDP), az egy főre jutó szociális kiadások és a szegénység-enyhítés mértékének mintázata között nagyfokú hasonlóságot tapasztalhatunk. (3. ábra felső két ábrája) Azt látjuk, hogy a két változó közötti kapcsolat erőssége (regressziós egyenes meredeksége) hasonló. Ez a nagyfokú együttjárás azt a kapcsolatot feltételezi, hogy a szegénység enyhítésében mind a gazdasági teljesítmény, mind az egy főre jutó szociális közkiadások mértéke jelentős súlyt képvisel. Látható, hogy négy ország kiemelkedik (a szociáldemokrata, szociális jóléti rezsimű országok mellett Hollandia), azaz magas egy főre eső GDP (EU-27 átlagában, PPS-ben számolva), magasak az egy főre jutó szociális kiadások (EU-27 átlagában, PPS-ben számolva), és jelentős szegénység-enyhítés jellemző rájuk. Ennek a pandantját is megfigyelhetjük; ugyanolyan metodológiával számolt, alacsony egy főre eső GDP, valamint alacsony egy főre jutó szociális kiadások, mérsékelt szegénységenyhítéssel jár együtt. Ciprus, a két balti és a közép-kelet-európai országok többsége mellett különösen jellemző ez az összefüggésrendszer egyrészt Lettországra, másrészt három mediterrán országra (Görögország, Portugália, Spanyolország). Kétszer két ország esetében alacsony egy főre eső GDP-hez és alacsony egy főre jutó szociális kiadásokhoz jelentős mértékű szegénység-enyhítés kapcsolódik. Ezek az országok Szlovénia, Csehország, illetve Magyarország, Szlovákia. Az ilyen értelmű dichotóm bontás („kétszer két ország”) nem kerülhető meg, hiszen a foglalkoztatási 8 Az „induló szegénység” – EU definíció értelmében – a szociális transzferek (kivéve öregségi és özvegyi nyugdíjak) előtti jövedelmekből számított szegénységi küszöböt jelenti.

83

adatokban jelentős eltérést tapasztalhatunk (3. ábra bal alsó ábrája). 2005-ben a cseh és szlovén foglalkoztatási szint jóval az EU-27 átlaga feletti, a francia, német, ír, osztrák adatokkal vetekszenek, sőt egyes említett országok adatait meghaladják. A szlovák és magyar adatok ezzel szemben jóval az uniós átlag alatt helyezkednek el, a bolgár és román szinthez hasonlóan, pontosabban fogalmazva a magyar érték még rosszabb is ezekénél. Ez – társadalompolitikai értelemben – igen markáns eltérés, hiszen az aktivitási szint növelése az egyik kulcskérdés az Európai Unióban. Ugyanis e nélkül nehezen képzelhető el tartós gazdasági és társadalmi fejlődés, ráadásul a jólét növekedése is lassabb. 3. ábra A gazdasági teljesítmény, a szociális közkiadások és a foglalkoztatási szint alakulásainak szegénységenyhítő hatása (2005-2006)

Forrás: EUROSTAT Megjegyzés: Országnevek rövidítése ld. 1. ábra Európa sokszínű; olyan kapcsolat is létezik, ahol mind a gazdasági teljesítmény, mind az egy főre jutó szociális közkiadások aránya az uniós átlag alatt van, ellenben a

84

szociális transzferek nem mérséklik jelentős mértékben a szegénységet . Figyelemre méltó, hogy ezen országok többségben (pl. balti országok és Spanyolország) viszont a foglalkoztatási ráta az Unió átlaga körül van, mi több, egyes országokban - Portugália, Ciprus – finn, osztrák, ír és német átlag körüli. (3. ábra jobb alsó ábrája). Foglalkoztatottság és szegénység-enyhítés között a másik összefüggés, hogy nagyságrendileg azonos aktivitási szint mellett a szociális ellátórendszer szegénységet enyhítő hatása jelentősnek mondható (Szlovákia, Magyarország és Belgium), illetve alacsony mértékű (Bulgária, Románia, Olaszország, Görögország). A fejezet lezárásaként kijelenthető, hogy amíg a GDP-n belüli szociális közkiadások és a szegénység mértéke között országonkénti bontásban nem kaptunk meggyőző kapcsolatot, pontosabban csak a „bőkezű”, illetve „smucig” országok viszonylatában van erős és negatív irányú összefüggés, addig a gazdasági helyzet (egy főre jutó GDP), az egy főre eső szociális közkiadások és a szegénység nagyságának alakulása között létező és egyértelmű kapcsolatra bukkantunk. A gazdasági teljesítmény és a szociális közkiadások effektív szintje alapján tehát inkább „bejósolható” a szegénység-enyhítés mértéke. A jóléti rezsimek tekintetében is markáns különbségeket fedezhettünk fel, hiszen a két liberális ország mellett jellemzően a mediterrán és balti, valamint Bulgária és Románia vonatkozásában gyenge, a skandináv jóléti típusba sorolt országok, valamint Szlovénia esetében meggyőző és egyértelmű összefüggést mutatnak az adatok. A konzervatív jóléti rezsimek alkotják Európa közép-magját, hozzájuk „csatlakozott” két közép-keleti ország, Csehország és Magyarország. A foglalkoztatási ráták, egy adott ország aktivitási szintje olyan értelemben árnyalja a képet, hogy bizonyos országok tekintetében az alacsony hatékonyságú szociális ellátások és alacsony gazdasági teljesítmény mellett magas (EU átlag körüli) a foglalkoztatottak száma. A szociális rendszer nem-hatékony működését tehát olyan értelemben mindenképpen magasabb foglakoztatási szinttel kompenzálja, mint a hasonló gazdasági teljesítményű és szociális értelemben hatékony országok esetében láthatjuk. Magyarán: a balti, valamint egyes mediterrán országok esetében hiába alacsony a gazdasági teljesítmény és „rossz hatékonyságú” a szociális ellátórendszer, az aktív korosztály többsége a munkaerőpiacon biztosítja a megélhetéshez szükséges jövedelmét. Európa társadalmi céljait tekintve egységes, ám „működésében”, a célok megvalósításban sokszínű. Az Esping-Anderseni-i tipizálás alapján nehéz összerakni a képet, hiszen – az előzőekben ismertetett dimenziókban - inkább kivételek, mint megfelelések vannak. Mind a gazdasági teljesítmény, mind a szociális ellátásra fordított közkiadások, mind a szegénységben élők arányaiban, illetve a szegénység enyhítésében számtalan

85

törésponttal találkozhatunk. Akárcsak Európa „régi” és „új” tagállamai között, a gazdasági teljesítményt és a közkiadások mértékét tekintve. A szűken vett hatékonysági mutató, valamint a relatív jövedelmi szegénység esetében viszont nem, hiszen jó pár „új” tagállam (Szlovénia, Csehország és bizonyos megszorításokkal Szlovákia és Magyarország) egy táborban van a régiekkel. . A következőkben róluk lesz szó.

Visegrádi országok Gazdasági változások „2007. végére a magyar gazdaság jellemzői, mind a korábbi mutatóival, mind az Európai Unió többi országával összehasonlítva, drámai mértékben romlottak. Különösen szembetűnő a pozícióromlás a többi visegrádi országhoz képest. Az EU régi tagországaiban a 2007. év konjunkturális szempontból kivételesen jó esztendőnek számított, (…) Magyarország ugyanakkor a másik három visegrádi országgal összehasonlítva valamennyi makrogazdasági mutató terén a legrosszabb vagy a leginkább romló pozícióba került.” (Palócz Éva 2008:189.) A makroökonómia feltételek tehát jelentősen romlottak, hiszen stagnál (alig növekszik) a gazdaság, ismét magas az infláció, Európában nálunk a legmagasabb az államháztartási hiány, valamint a munkanélküliségi ráta aránya sem változott érdemben. E hatások más,cseppet sem kedvező külső körülményekkel (pl.: foglalkoztatottsági szerkezet megváltozása, demográfiai folyamatok, területi és települési hátrányokból fakadó egyenlőtlenségek) együtt adják a jóléti rendszer külső feltételrendszerét. Azaz egyik oldalon a szűkítés, míg a másik oldalon a bővítés igénye merül(het) fel. Vajon hasonló adottságú országok hogyan próbálják ezt az ellentmondást feloldani? A visegrádi országokat mindenképpen hasonló adottságú országoknak kell kezelni, mert a ’80-as évek elejétől a kilencvenes évek középéig gazdasági értelemben hasonló utat járt be. A „gazdasági átrendeződés mindenütt a bevételek visszaesésével és az államháztartás elsődleges egyenlegének problémáival...” (Tóth I. Gy. 1998:14.), valamint a népesség elöregedésével, a foglalkoztatottsági szint jelentős és gyors csökkenésével járt együtt. A bérek, keresetek is sokat vesztettek az értékükből, „A növekedés 1991-ben Csehországban, valamint (kisebb ingadozásokkal) Szlovákiában indult meg elsőként. Lengyelországban a 1990 és 1995 között a reálbérek stagnálni látszottak, miközben a magyar adatok az 1994-es mérsékelt növekedés után ismét csökkenést mutattak.” (Tóth I. Gy. 1998:14.) Mind a négy ország bruttó nemzeti terméke a kilencvenes évek közepéig számottevő mértékben zsugorodott. A mélypont Lengyelországban (1990) és Magyarországon (1991) közel 12%-os, Csehországban (1991) és Szlovákiában (1991) nagyjából

86

15%-os visszaesés volt. E mélyrepülés után nagyjából egyszerre, a kilencvenes évek közepétől, megindultak a bővülés útján. A GDP növekedésének trendjét és a növekedés mértékét tekintve azonban az országok között eltéréseket tapasztalhatunk. A vizsgált időszakban (1998-2009) az éves átlagot tekintve Szlovákiában a legnagyobb (évi 5,2%) a gyarapodás. Ez az érték Csehországban és Magyarországon évi 3,8% körüli, míg Lengyelországban ennél az értéknél valamivel magasabb (4,3%). Ami a trendeket illeti: Csehországban egy lassú, de biztos növekedést láthatunk, mely 2005 és 2007 között felgyorsult. Magyarország esetében ennek éppen az ellenkezője történt, egy nem túl nagy mértékű, de lefelé tartó tendencia figyelhető meg, hiszen 2005-ig a bruttó nemzeti termék minden évben 4% felett bővült, 2007-től azonban ez a növekedési ütem látványosan visszaesett. Lengyelország és Szlovákia ennél sokkal hektikusabb utat járt be, ugyanis előbbi ország esetében az időszak közepén lévő években (2000-2001) stagnált, majd 2004-től visszatért, sőt túllépte a kilencvenes évek végén tapasztalható növekedési ütemet. A szlovák út ettől merőben más volt, hiszen az időszak elején szerény, majd 2001/2002-től igen látványos GDP bővülést láthatunk. Különösen igaz ez a 2006 utáni időszakra, hiszen ekkortól napjainkig Európában a szlovák GDP nőtt a legnagyobb mértékben9. (4. ábra) 4. ábra A GDP növekedése a visegrádi országokban (előző év=100)

Forrás: Eurostat 9 2006-ra ez csak részben igaz, mivel a lett és az észt GDP bővülés (12,2, ill. 11,2%) még ennél is jelentősebb volt. De ez az ütem hamar, a következő év után visszaesett 2,5-4,3%-os szintre.

87

Vásárlóerő-paritás alapján (PPS) számolt egy főre jutó GDP érték tekintve a négy ország közül csak Csehország közelíti meg az Európa Unió átlagát (legyen ez akár az EU-15, akár az EU-27 átlaga). Ez nem mindig volt így, hiszen a kilencvenes évek elejétől egészen a 2000-es évekig inkább a többi visegrádi ország értékéhez hasonlított, igaz felülről és nem alulról. Ezután következett be a „felzárkózás”, melynek köszönhetően 2008-ban a cseh egy főre jutó GDP 82%-a az EU-27 átlagos egy főre jutó GDP-jének. Ha a csehországi értéket vesszük 100%-nak, akkor a többi visegrádi ország értékei a következőképpen alakulnak (Eurostat 2008): • Szlovákia a cseh érték 86%-a; • Magyarország a cseh érték 76%-a; • Lengyelország a cseh érték 67%-a. A változás tendenciáját nézve a szlovák egy főre jutó GDP értéke valamivel több mint a duplája az 1998-as értéknek. Ugyanezen érték Magyarországon, Csehországban és Lengyelországban 1,8-szoros, azaz alig marad el a szlovák értéktől. Miért fontos ez? Azért, mert ez a mutató egy ország versenyképességét fejezi ki. Az egy főre jutó bruttó nemzeti terméket a következőképpen lehet kifejezni: Egy főre jutó GDP= GDP/népesség = GDP/foglalkoztatottak)*(foglalkoztatotta k/népesség) Azaz nemzetek versenyképessége tehát részben azon múlik, hogy hányan dolgoznak, hányan állítanak elő értékeket az adott országban. A foglalkoztatottság növekedését vizsgálva 2007-ben Európa legmagasabb, illetve legalacsonyabb értéke is visegrádi országé volt. Előbbi ország Lengyelország (4,4%), míg utóbbi Magyarország (-0,2%) volt. A cseh érték EU-27 átlaga (1,6%), míg a szlovák érték e felett alakult (2,1%). Ezzel szemben a GDP bővülés az előző ország felsorolás sorrendjében: 6,6%; 1,3%; 6,5%; 10,4%. Azaz ezen országok gazdasági teljesítményét alapvetően az a sajátosság határozza meg, hogy a növekedés forrása a termelékenység növekedése, és kevésbé a foglalkoztatás bővülése . A következő táblák ezt az összefüggést adatszerűen is bemutatják:10 Lengyelország (előző év=100) Termelékenység növekedése Foglalkoztatottak növelése GDP növekedés

2000 5,9 -1,6 4,3

2005 1,3 2,3 3,6

2006 2,8 3,3 6,2

2007 2,0 4,4 6,6

10 Forrás: European Economic Statistics, Eurostat, 2008 Megjegyzés: A termelékenységi és foglalkoztatottsági adatok Lengyelország esetében becsült adatok.

88

Magyarország (előző év=100) Termelékenység növekedése Foglalkoztatottak növelése GDP növekedés

2000 3,9 1,3 5,2

2005 4,1 0,0 4,1

2006 3,2 0,7 3,9

2007 1,5 -0,2 1,3

2000 3,8 -0,2 3,6

2005 5,3 1,0 6,3

2006 4,4 1,9 6,8

2007 4,6 1,6 6,5

Csehország (előző év=100) Termelékenység növekedése Foglalkoztatottak növelése GDP növekedés Szlovákia (előző év=100) Termelékenység növekedése Foglalkoztatottak növelése GDP növekedés

2000 3,4 -1,9 1,4

2005 5,1 1,4 6,6

2006 6,1 2,3 8,5

2007 8,1 2,1 10,4

Azaz a visegrádi országok gazdaságainak növekedése döntően a termelékenységből és nem a foglalkoztatásból adódott. Ez egészen más út, mint a fejlett európai országoké (EU-15), ahol – igaz, jóval magasabb fejlettségi szinten – sokkal alacsonyabb növekedéshez nagyobb foglalkoztatás bővülés kapcsolódik. A visegrádi országok növekedési modelljéből nem következik automatikus foglalkoztatás bővülés. Ez alól csak Lengyelország kivétel, ahol a bruttó nemzeti termék bővülésében a foglalkoztatási szint növelésének jelentős szerepe van. A munkaerőpiac trendjei Az elmúlt bő évtizedben a népesség száma, Szlovákiát leszámítva, mindenhol csökkent, miközben a munkavállalási korúak11 számaránya - Magyarországon kívül - a három visegrádi országban növekedett. Az országok közös jellemzője, hogy egyre kevesebb gyermekkorúak12 és egyre több az időskorúak13 aránya. A 15 év alatti populáció száma és a népességen belüli aránya az elmúlt évtizedben drasztikusan csökkent (3-7 százalékponttal). E demográfiai trendből két jelenséget mindenképpen érdemes kiemelni, nevezetesen, hogy egyfelől az országok korösszetételének ilyen jellegű változása a munkaerő-kínálatot hosszú távon negatívan befolyásolja, 11 Az Eurostat definíciója értemében munkavállalási korúnak a 15-64 közötti népességet tekintjük. 12 15 év alatti gyerekek (Eurostat). 13 Ez esetben ez az mutató a 65 és ennél idősebb népesség száma (Eurostat).

89

másfelől – a foglalkoztatási trendet is figyelembe véve - egyre inkább szükségessé teszi a potenciális munkavállalók munkára való kondicionálását, a munkaerőpiaci politika szociális szempontokkal való kiegészítését. Az aktív korúak körében három csoportot érdemes megkülönböztetni. Ezek az alábbiak: (a) Foglalkoztatottak (munkavállalók); (b) Regisztrált munkanélküliek; (c) Inaktívak. Az 1. táblázat adatai alapján nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy a munkaképes korú (15–64 éves) lakosság körében enyhén növekszik az aktivitás. E munkaerőpiaci bővülés azonban szerény mértékű, hiszen a munkavállalók (foglakoztatási ráta) arányaiban az elmúlt 5 évben alig történt valamiféle számottevő változás. Ez alól Szlovákia kivétel, ahol növekedés érzékelhető mértékű (+3 százalékpont). Ebben kétségkívül szerepet játszik az a tény, hogy a jelentős GDP bővülés, hiszen a foglalkoztatottak aránya úgy emelkedett, hogy eközben a munkanélküliek száma csökkent. A többi visegrádi ország „különbségeit többnyire az átmenet során végbement privatizáció és az azt követő szakpolitikai beavatkozások különbözőségével magyarázzák. Ennek még ma is érzékelhető következménye, hogy Csehországban a privatizációval nem csökkent drasztikus módon a foglalkoztatottság és az aktivitás, Lengyelországban pedig a sokkszerű visszaesés a ’90-es évek második felében jelentkezett, és hagyták a munkanélküliségben lecsapódni (…) Magyarországon viszont a hirtelen racionalizáció és privatizáció következtében már a ’90-es évek elején körülbelül minden negyedik ember elvesztette az állását. Az állásvesztettek nagy része azonban a korai nyugdíjazás kedvező és a rokkantosítás laza feltételei miatt nem munkanélküli, hanem inaktív státuszba vonult, és ott is maradt. Az aktivitás és a foglalkoztatottság helyreállása ugyan már 1997–1998 körül megindult, az aktivitás szintje most is hazánkban a legalacsonyabb Európában.” (Tóth I. Gy. 2008:54) Csehországon pedig a legmagasabb, mivel az ország foglalkoztatási rátája az Unió átlag felett van (1. ábra). A ‘nem-foglalkoztatottak’ két nagy csoportját a gazdaságilag aktívak közé tartozó munkanélküliek és a munkavállalási korú inaktívak (szülői ellátást kapók, tanulók, nyugdíjasok, háztartásbeliek) teszik ki. Az első csoportnak a munkaerőpiacon jelenlévő, munkára képes és munkára kész emberek a tagjai, a másodiknak viszont nagyrészt nincsenek, vagy meglehetősen lazák a munkaerőpiaci kapcsolatai. A munkaerőpiacon bent lévő nem-dolgozók (magyarul: munkanélküliek) vonatkozásában Magyarországon és Csehországban az Európai Unió országait tekintve is alacsony a munkanélküliségi ráta, míg a lengyel és szlovák adatai pedig kifejezetten magasak.

90

A makroszintű folyamatok további fontos indikátora a 12 hónapja vagy annál hoszszabb munka nélkül lévők aránya. A magyar és a cseh adatok – hosszú távú idősort vizsgálva is (1998-2005) – az EU-15 átlag alatt volt. 2006-2007 vonatkozásában a magyar adatok már rosszabbak, mint az Unió átlaga, de még így is messze elmarad a szlovák és a lengyel mértékektől. (5. ábra) Az ábrán azt is látszik, hogy az utóbbiakban említett két ország esetében egy fordított és elnyújtott U alakú görbét fut be tartós munkanélküliségi rátája, míg a cseh és magyar értékek évek közötti mozgása kiegyenlített. 5. ábra Tartós munkanélküliek aránya (%)

Forrás: Eurostat Aktív korú inaktívak arányait nézve, Magyarország áll a legrosszabb pozícióban, hiszen az aktív korúak több mint harmada inaktív, azaz korúknál fogva dolgozhatnának, ennek ellenére nincsenek jelen a munkaerőpiacon. Ez az arány a másik három visegrádi országban alacsonyabb (1. táblázat). A munkaerőpiacról kiszorult társadalmi csoportok esetében az is fő kérdés, hogy a nem-foglalkoztatottak köre honnan rekrutálódott, mivel az e csoportba tartozók többsége elvesztett munkajövedelmét a jóléti rendszerekből pótolja vissza. Szociológiai értelemben a munkahely-vesztés és a tartós munkanélküli lét lényegesebb dimenziói között előkelő helyen állnak a demográfiai (kor), valamint az iskolázottsági okok.

91

A kor szerinti csoportosított adatok azt mutatják, hogy „az átlagnál idősebbek szignifikánsan kisebb eséllyel aktívak vagy foglalkoztatottak. (…) Magyarország ez a különbség a foglalkoztatottságban az új tagállamokhoz képest kicsi.” (Tóth I. Gy. 2008:60) Az iskolázottsági szint kitüntetett szerepét egy sor kutatási adatok is igazolják. Az adatok alapján egyértelmű, hogy a társadalmi pozíciót és ezzel együtt az életminőséget meghatározó dimenziók, valamint az iskolázottsági mutató abban az értelemben konzisztensek egymással, hogy ahol alacsony az iskolázottsági szint, ott általában alacsony jövedelmi helyezettel, valamint rossz munkaerőpiaci státusszal találkozunk. Ez a megállapítás mind a négy visegrádi ország aspektusából igaz, bár Magyarország vonatkozásában az iskolázottsági szint és az inaktivitás között igen erős kapcsolat létezik. E két oki magyarozó tényező mellett, különösen Magyarország és Szlovákia tekinetében a területi különbségek is jelentős magyarázó tényezők, hiszen a regionális foglalkoztatási arány eloszlása14 Magyarországon 9,1%, míg Szlovákiában 8,6%. Ezzel szemben Csehországban 5,2%, Lengyelországban 5,1%. Európában a két szélső érték pedig: Hollandia 2,2% - Olaszország 16%. 1. táblázat Az aktív korúak munkaerőpiaci pozíciójának megoszlása (%)

Csehország Munkavállalók Munkanélküliek Inaktívak Összesen Magyarország Munkavállalók Munkanélküliek Inaktívak Összesen Lengyelország Munkavállalók Munkanélküliek Inaktívak Összesen Szlovákia

2000

2005

2006

2007

65,0 8,7 26,3 100

64,8 7,9 27,3 100

65,3 7,2 27,5 100

66,1 5,3 28,6 100

56,3 6,4 37,3 100

56,9 7,2 35,9 100

57,3 7,5 35,2 100

57,3 7,4 35,3 100

55,0 16,1 28,9 100

52,8 17,8 29,4 100

54,5 13,9 31,6 100

57,0 9,6 33,4 100

14 A foglalkoztatási ráták relatív szórása (NUTS 2 szintű) régiókra országokon belül. A regionális foglalkoztatási ráták relatív szórása nulla, ha a foglalkoztatási ráta az országon belüli összes régióban egyenlő, és ez a szám emelkedik, ha nő a foglalkoztatási rátákban lévő különbség a régiók között. (NewCronos adatok)

92

Munkavállalók Munkanélküliek Inaktívak 1. Összesen

56,8 18,8 24,4 100

57,7 16,3 26,0 100

59,4 13,4 27,2 100

60,7 11,1 28,2 100

Forrás: Eurostat adatok alapján saját számítás Változások a jövedelmi viszonyokban „Nem kétséges, hogy a közép-kelet-európai országokban a jövedelmi egyenlőtlenség és a szegénység a rendszerváltás után megnőtt. Az egyenlőtlenségek növekedése a jövedelmek, a vagyoni viszonyok, az életesélyek, az életstílus területén a piacgazdaságra való áttérés várható következménye volt. A szegénység növekedése pedig a GDP jelentős visszaesésének volt a szükségszerű következménye. Míg azonban a változások iránya egyértelmű, a változás mértéke és főképpen a jövedelemegyenlőtlenségek és a szegénység országok közötti eltérései, a tendenciák hasonlósága vagy különbségei nagyon is vitatható kérdések.” – kezdik tanulmányukat Ferge Zsuzsa – Andorka Rudolf – Tóth István György szerzőhármas (1997:89). Való igaz a jövedelmi egyenlőtlenség értékelésekor nemcsak azért nem árt az óvatosság, mert az adatfelvétel során számos bizonytalansággal számolhatunk, hanem azért is, mert a különböző módszertani megfontolások lényegileg befolyásolhatják a mért adatokat. Az biztos, hogy a visegrádi országok az elmúlt időszakban igen jelentős, nagy amplitúdójú kilengésekkel tarkított jövedelmi mozgásokat „szenvedtek el”, hiszen a nyolcvanas évek végén, kilencvenese évek elején egy egalitáriánusabb társadalomból egy egyenlőtlenebb társadalom felé haladtak. Mára (2006) a magyar és lengyel jövedelmi egyenlőtlenség európai kontextusban nézve kifejezetten magasnak mondható. A Gini-indexe szerint rangsor alapján Lengyelország 30% feletti, Magyarország 30% környéki értéket vett fel, úgy, mint Litvánia és Észtország, valamint két liberális és egyes mediterrán országok (Görögország, Olaszország, Spanyolország). Ezen adatok, ha nem is legmagasabb egyenlőtlenségi szint (ilyet Lettországban és Portugáliában látni), mégis egyenlőtlen jövedelmi viszonyokat tükröznek. Ezzel szemben a Gini-index alapján kialakított rangsor szerint Szlovákia és Csehország inkább a középmezőnyhöz (Gini index 25-30% közé esik) tartozik, olyan országok társaságában, mint Luxemburg, Ciprus vagy Hollandia. A jövedelmi különbségek növekedésének háttérében a piaci viszonyok térnyerése állhat, főként, ha a gazdasági növekedés forrása – mint ahogy a visegrádi országok esetében is – nem a foglakoztatás-növelés, hanem a növekvő termelékenység. E tendenciát kompenzálhatja, tompíthatja a szociális támogatások köre. Ezért érdekes

93

vállalkozás lehet, hogy ha megpróbálunk kapcsolatot keresni a gazdasági növekedés, a termelékenység, és a foglalkoztatottság, a szociális támogatások alakulása, valamint a jövedelmi egyenlőtlenség változása között.

Csehország Magyarország Lengyelország Szlovákia

Gini-inS20/S80 Foglalkoz- GDP nö- Egy főre dex válto- változás* tatottsági vekedés jutó GDP zás ráta válto- (évi átlag) vált. ** zása

Termelékenység vált. ***

0,01 0,05 0,06 -0,02

1,5 0,2 -4,6 1,7

0,3 0,9 1,9 -1,3****

-0,2 0,7 -,06 0,9

3,76 4,32 3,08 6,66

6,0 5,1 3,5 8,0

Egy főre jutó szociális kiadások vált. ** 2,9 9,2 -1,6 0

Forrás: Eurostat Megjegyzés: * Felső és alsó jövedelmi ötöd részesedésének aránya ** euro, PPS EU-25 átlagában számolva *** 2000-2005 között **** 2002-2005 között Az adatok csak rövid intervallumban (jellemzően 2001-2005) tették lehetővé a vizsgálódást, így a kapott összefüggések között csak nagyfokú óvatossággal és körültekintéssel járhatunk el. Inkább hipotézisként, mint erős kapcsolatként azt fogalmazhatjuk, meg, hogy: a) Adataink nem tükrözik az előzetes várakozásunkat. b) Szlovákiában pusztán a gazdasági növekedés - melynek motorja valóban inkább a termelékenység növekedése volt – hatására csökkent a (mért) jövedelmi egyenlőtlenség. Ehhez elég volt a szociális közkiadások szintentartása. c) Hiába növekedett jelentősen a szociális közkiadások értéke, ehhez hiába csatlakozott gazdasági növekedés is – mint Magyarországon -, ezek a hatások nem voltak elégségesek ahhoz, hogy ne növekedjenek tovább a jövedelmi egyenlőtlenségek. d) A kép nem konzisztens, hiszen az előzők mintázathoz hasonló formáció (Csehország) minimális mértékben „okozott” jövedelmi egyenlőtlenséget. e) Úgy fest (ez Lengyelország példája), ha csökken a foglalkoztatottak aránya, valamint a termelékenység, valamint a szociális közkiadások egy főre eső értéke, akkor nagy valószínűséggel növekszik a jövedelmi egyenlőtlenség. Sokkal meggyőzőbb magyarozó tényezőket találunk, ha „a jövedelmi egyen-

94

lőtlenséget alakító főbb egyéni jellemzők szerepét vizsgáljuk. (…) arra vagyunk kiváncsiak, hogy az egyenlőtlenség mekkora részét magyarázzák a csoportok közötti eltérések, és mekkora rész tulajdonítható a csoportokon belüli jövedelmi különbségeknek.” (Medgyesi Márton 2008:157-158) Esetünkben az egyenlőtlenségek mérőszáma MLD-index15, míg a magyarázó tényezők a következők: életkor, iskolai végzettség, foglalkoztatottság. A kapott eredményeket úgy lehet összefoglalni, hogy a visegrádi országok között életkor kevésbé fontos, míg az iskolai végzettség és a foglalkoztatottság fontos magyarázó tényezője az egyenlőtlenségek alakulásának. Országonkénti bontásban Lengyelország és Magyarország vonatkozásban az életkor szerinti jövedelmi különbségek az MLD-indexszel mért jövedelmi egyenlőtlenség kevesebb, mint 2%-át, az iskolai végzettség szerinti jövedelmi különbséget MLD-indexe 15%-át magyarázza meg. Szlovákiában és Csehországban előbbi esetben ez az érték 2-5%, míg utóbbi esetben Csehországban 10-15% közötti értéket vesz fel. Csehországban a foglalkoztatás a jövedelmi egyenlőtlenségek több mint 10%-át magyarázza meg, míg Lengyelország, Szlovákia és Magyarország vonatkozásában ez a magyarázó erő kevesebb, csak 5-10% közötti. Mózer Péter

15 Az MLD-index (Mean log devation) lényege, hogy „az eloszlás egyedi értékeivel elosztjuk az átlagértékeket, majd a kapott értékek logaritmusainak átlagát vesszük.” (Tóth I. Gy. 2005:262.)

95

Felhasznált irodalom Nicholas, Barr (1998) Közgazdasági elmélet és a jóléti állam: áttekintés és átértelmezés In: Semjén András (szerk.) A jóléti állam közgazdasági megközelítésben Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, Bp. Tania, Burchardt és John, Hills (1999) Public expenditure and the public/private mix In: M. Powell (ed) New Labour, New Welfare State? The ’thrid way’ in British social policy The Policy Press Európai Unió (2006) Szociális helyzet az Európai Unióban Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet, Bp. European Foundation for the Improvement of Living and Working Conditions (é.n.): Income poverty in the European Union http://www.eurofound.europa. eu/ewco/surveyreports/EU0703019D/EU0703019D.pdf (letöltés: 2007. október 3.) Eurostat (2008) European Economic Statistics Gosta, Esping-Andersen (1990a) The Three Worlds of Welfare Capitalism Princeton University Press Gosta, Esping-Andersen (1990b) Mi a jóléti állam? In: Ferge Zsuzsa – Lévai Katalin (szerk.) A Jóléti Állam Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, Bp. Gosta, Esping-Andersen (1999) Jóléti államok az évszázad végén: A munkaerőpiac, a családszerkezet és a demográfiai változások hatásai In: Csaba Iván – Tóth István György (szerk.) A jóléti állam politikai gazdaságtana Budapest, OsirisLáthatatlan Kollégium Gosta, Esping-Andersen (2002) Why We Need a New Welfare State Oxford University Press Ferge Zsuzsa – Andorka Rudolf – Tóth István György (1997) Valóban Magyarországon a legkisebbek az egyenlőtlenségek? Közgazdasági Szemle XLIV. évf., Medgyesi Márton (2008) A jövedelmek eloszlása az EU országaiban In: Kolosi T. – Tóth I. Gy. (szerk.) Társadalmi Riport 2008 TÁRKI, Bp. Mózer Péter (2007) „Jót s jól! Ebben áll a nagy titok …” A jövedelem- és/vagy vagyontesztelésen alapuló pénzbeli támogatások bemutatása, valamint alternatívák megfogalmazása. A tanulmány „Az államreform koncepcionális megalapozása” című, ÁROP-3.1.3-2007-0001 azonosító számú projekt keretén belül készült, a MEH Államreform Bizottság részére. Palócz Éva (2008) Makrogazdasági folyamatok és fiskális politika Magyarországon nemzetközi összehasonlításban In: Kolosi T. – Tóth I. Gy. (szerk.) Társadalmi Riport 2008 TÁRKI, Bp. Szamuely László (2004) A „haldokló” jóléti állam az 1990-es években Közgazdasági Szemle LI. évf., (októberi) szám

96

Tóth István György (1998) Gazdasági aktivitás vagy szociális támogatás? A jóléti újraelosztás megváltozott keretfeltételei TÁRKI, Bp. Tóth István György (2005) Jövedelem-eloszlás. A gazdasági rendszerváltástól az uniós csatlakokozásig Századvég Kiadó, Bp. Tóth István György – Gábos András (2006) Jövedelemegyenlőtlenség és a szegénység az Európai Unióban: makroszintű összehasonlító elemzés In: Kolos T. – Tóth I. Gy. – Vukovich Gy. (szerk.) Társadalmi Riport 2006 TÁRKI, Bp. Tóth István György (2008) Európai Társadalmi Jelentés TÁRKI-UniCredit, Bp.

97

Az állami paternalizmustól az egyéni felelősség felé Szegénység, jövedelmi egyenlőtlenségek, munkapiaci kirekesztés, jóléti transzferek Szlovákiában Egy ország szociálpolitikája a társadalmi fejlődést szolgálja, ezáltal az életkörülmények javulását, minőségibbé válását. A szociálpolitika tehát tágabb értelemben fejlődést segítő és integráló funkciót tölt be. Az állam a szociálpolitika eszközeivel próbálja enyhíteni a társadalmi egyenlőtlenségeket, közelebb hozni egymáshoz és homogenizálni az egyes társadalmi csoportokat, hogy lehetőleg ne alakuljanak ki kiélezett szociális helyzetek, illetve nyílt társadalmi konfliktusok. Viszont már Durkheim is megállapította, hogy nem létezik tökéletes társadalom – amit ő angyalok társadalmának nevez –, nem létezik tehát egy ideális és univerzálisan alkalmazható szociálpolitika sem, mely a fenti funkciókat hibátlanul töltené be. A négy alappillér, amelyen a szociálpolitika áll (vagy bukik), a szociális igazságosság, szolidaritás, szubszidiaritás és a participáció. Ezért fontos, hogy a szociálpolitika minden aktora respektálja e négy alappillért, és nem utolsósorban egyenrangúnak tekintse őket. A szlovák szociálpolitikáról elmondható viszont, hogy ezek az alapelvek nem voltak mindig egyformán fontosak az állam szociálpolitikájának alakítói számára. A szlovák szociálpolitikát a szocializmus ideje alatt az úgynevezett paternalisztikus modell jellemezte, amikor az állam mint a szociálpolitika egyetlen aktora mindenható patrónusként működött, értelemszerűen elhanyagolva a szubszidiaritás és a participáció elveit. A szocializmus utáni időszakban, de főleg Szlovákia 1993-ban történt önállósulása óta, majd az új állam belépésével az Európai Unióba 2001-ben, illetve az ezzel összefüggő szociális reformokkal 2004-ben az ország szociálpolitikája nagy változásokon ment keresztül; fő jellemzőjeként ennek fokozatosan gyengült az állam egyeduralma. A jelenlegi trendet, egyben aktuális tendenciát a szlovák szociálpolitikában az „állami paternalizmustól az individuális participáció és felelősség felé” jelmondat fejezi ki leginkább. Ez alatt azt érthetjük, hogy az állam próbálja a társadalmi problémák megoldásának terhét levenni saját válláról, és szétosztani a szociálpolitika többi cselekvője – önkormányzatok, munkaadók, szakszervezetek, egyházak, civilszervezetek, család, közösségek, egyének – között, míg kezében főképp csak a koordináció maradna. A szociálpolitika szűkebb értelemben a kialakult vagy a jövőben kialakuló szociális problémák, illetve helyzetek konkrét orvoslásával foglalkozik, azaz prevenciós és szanáló funkciót tölt be. Szlovákiában ezt leginkább a szociális ellátás intézménye

99

próbálja megvalósítani, amely három alkategóriára oszlik. Ezek: a szociális biztositás, az állami szociális segély és a segélyezés. Ezeken belül Szlovákia főleg a 2004-es reformok óta igyekszik aktív szociálpolitikát folytatni, míg a passzív szociálpolitika eszközeit – a segélyeket – csak akkor használja, ha az egyénnek a szubszidiaritás elve szerint már csak az állam marad meg utolsó mentsváraként. Egy állam szociálpolitikáját viszont mindenekelőtt az aktuális helyzet és a megoldásra váró problémák alakítják. Szlovákiában sincs ez másképp, ezért fontosnak tartjuk, hogy ismertessük az országot jellemző és munkánk szempontjáből fontos tényeket és adatokat. Külön taglaljuk a szlovákiai roma lakosság helyzetét. A tanulmány tehát három kérdéskörben kívánja bemutatni a szlovákiai társadalmat, ezen belül az országban élő roma lakosságot. 1. Mekkora a relatív jövedelmi szegénységi küszöb alatt élők aránya, a tartós mélyszegénység, a jövedelmi különbségek, mekkora a szegénység mértéke. 2. A szociális beavatkozásokból származó jövedelmek milyen mértékben enyhítik a szegénységet. 3. Milyen a foglalkoztatottsági helyzet, mekkora a munkanélküliség, illetve a tartós munkanélküliek aránya.

1. A szegénység és a relatív szegénységi kockázati ráta A szlovák társadalom szegénységének profiljáról és kiterjedéséről a 2005 óta működő Európai Unión belül harmonizált EU–SILC kutatás és a mikrocenzusok eredményei és adatai alapján tudunk képet alkotni. Szlovákiában a szegénység mértéke1992 és 1993 között nagyon alacsony volt, a populáció kevesebb, mint egy százalékát érintette. Jiři Večernik kutatása alapján a szegénység ezen belül is főleg a fiatal többgyerekes családokat fenyegette. Összehasonlításként, az 1991-es adatok szerint Csehországban a szegények aránya hat, Magyarországon 14,7, Lengyelországban 16,3 százalék, s még a fejlett skandináv országokban is a szlováknál magasabb értékeket ért el – pl. Svédországban 11,1 százalék volt. 1992 és 1996 között viszont Szlovákiában a szegények száma több mint kétszeresére nőtt. A mikrocenzus adatai ezenkivül arról is tanúskodnak, hogy Szlovákiában ebben az időben a többi posztszocialista országgal összehasonlítva magasabb volt az extrém szegénység mértéke. Napi 2,15 USD alatt Magyarországon 1997-ben csak a lakosság 1,3 százaléka élt, Csehországban 1996-ban ez a szám 0 volt, míg 1996-ban Szlovákiában a lakosság 2,6 százaléka élt ennél kevesebből. A 2003- as utolsó mikrocenzus adatai is a szegénység növekedését mutatják. A szegénység a mediánjövedelem 50 százalék alapján 16 százalékos volt, miközben ez az érték még 1996-ban csupán 5,9. Az EU–SILC ezzel szemben már a szegénységi kockázati rátával

100

dolgozik, ami már a mediánjövedelem 60 százaléka alatt élő lakosság arányát fejezi ki. Ez a mutató a legfontosabb laekeni relatív szegénységi indikátorok egyike, és primáris összehasonlítási alapot jelent az EU tagállamai között. E szerint Szlovákiában 2002ben a szegénységi kockázati ráta 21 százalékos volt, ami magasan az EU átlaga (15%) fölött járt. A szegénység aránya ebben az időben Csehországban volt a legalacsonyabb (8 százalék) és a legmagasabb éppen Szlovákiában, miközben Magyarországot a 10 százalékos középérték jellemezte. 2002-ben Szlovákiára jellemző volt a mélyszegénység is, azaz a relatív jövedelmi szegények jövedelmi átlaga 34 százalékkal alacsonyabb volt, mint a relatív jövedelmi szegénységi küszöb. Az EU–SILC 2005-ös adatai a 2004es évről viszont már a relatív szegénység jelentős csökkenését mutatják. Ezek szerint a szegénységi kockázati ráta Szlovákiában 13,3 százalék volt, és ezzel egyben az EU átlaga (16 százalék) alá is került.Az abszolút jövedelmi szegénységi küszöb havi 5664 Sk egy főre. A 2006 EU–SILC még nem hivatalos részleges eredményei a szegénység további csökkenését mutatják (11,6 százalék), valamint a szegénységi rés szűkülését is bizonyitják, mivel a relatív jövedelmi szegények jövedelmi átlaga 23,5 százalékkal volt alacsonyabb, mint a relatív jövedelmi szegénységi küszöb. A szlovákiai helyzetet összefoglalva a mikrocenzusok és az EU–SILC eredményei alapján elmondhatjuk, hogy az országban a 20. század kilencvenes évei során egészen a 21. század első éveiig tartó időszakban fokozatosan növekszik a szegénység mértéke, és a szegénység mélysége ugyancsak. Az EU-n belül ebben az időszakban a szegénységi kockázati ráta Szlovákiában az egyik legmagasabb értéket érte el. 2004 és 2005 között viszont a szegénységi kockázati ráta csökkenése figyelhető meg, melynek értéke egyben az EU-átlag alá került. Az EU–SILC és a mikrocenzusok eredményei arról is árulkodnak, hogy a szegénységi kockázati ráta egyenes arányban nő a munkanélküliséggel, valamint arról, hogy a csonka család és több mint három kiskorú gyerek egy családon belül olyan fontos tényezők, melyek nagymértékben befolyásolják a szegénység kialakulását és növekedését. De melyek a szegénység szempontjából a legfenyegetettebb csoportok? A szociális inklúzióról szóló országos dokumentum (Národný akčný plán sociálnej inklúzie) alapján a szegénység leginkább a tartós munkanélkülieket, a 15–24 éves fiatalokat, a csekélyebb műveltséggel és alacsonyabb szakképzettséggel rendelkezőket érinti. Ezenkívül fenyegeti azokat, akik képzettségi szintje vagy képzettsége típusa nem felel meg a munkapiac szükségleteinek; az 50 év feletti munkanélküliek csoportját; a gyermekes családokat (főleg a csonka családokat, sokgyermekeseket, az egyedülálló szülő és rászorult gyerekek alkotta családokat); a romákat, az egészségileg károsultakat, az öregeket és az immigránsok csoportját. Területi szempontokat nézve 2004-ben Szlovákiában a szegénységi kockázati ráta az eperjesi (21,3 százalék) és a nyitrai (16 százalék) kerületben volt a legmagasabb, míg a pozsonyi kerületben a legalacsonyabb (7,8 százalék). Fontos viszont hozzátenni, hogy épp a legutóbbiban tapasztalható a legnagyobb mélyszegénység.

101

Pozsonyban és környékén lehet tehát leginkább az extrém szegénységről és meglehetősen nagy bevételi különbségekről beszélni. 1. táblázat: Szegénység Szlovákia egyes járásaiban (%) Kerület pozsonyi nagyszombati trencséni nyitrai zsolnai besztercebányai eperjesi kassai Összesen

A szegénységi küszöb alatt élők aránya 7,8 10,9 13,0 16,0 12,0 10,0 21,3 13,0 13,3

Mélyszegénység 4,4 3,0 3,7 4,5 3,6 3,1 5,4 3,7 4,0

Szlovákiában a nemek szerinti szegénységi kockázati ráta alapján nem igazán tapasztalható eltérés a férfiak és a nők csoportja között. A nőknél 13,5 százalék és férfiaknál 13,2 százalék a szegénységi kockázati ráta, de fontos megjegyezni, hogy ez a mutató a háztartások teljes bevételétől függ, s ennek a háztartás összes tagja között egységes eloszlását feltételezi. 2. táblázat: A szegénységi kockázati ráta korcsoportok és nemek szerinti megoszlása 2004-ben és 2005-ben (%) Korcsoport 0-15 16-24

25-49

50-64

65 plusz

Nem Együtt Együtt Nők Férfiak Együtt Nők Férfiak Együtt Nők Férfiak Együtt Nők Férfiak

SZK 2005 16,6 14,1 13,1 15,1 11,6 11,9 11,3 7,7 7,3 8,2 8,5 10,8 4,5 11,6

SZK EGYÜTT

102

SZK 2004 18,4 16,8 16,6 17,1 14,1 17,7 13,4 8,3 8,3 8,3 7,1 9,8 2,7 13,3

EU-25 2004 20 21 22 19 14 15 13 13 13 13 18 20 15 16

Az egyes korcsoportoknál megfigyelhető, hogy a szegénység leginkább a 0–15 éves gyermekeket (18,4 százalék) és a 16–24 éves fiatalokat (16,8 százalék) fenyegeti. Az életciklus szerint tehát a szegénység rizikója Szlovákiában a gyermekkor időszakában a legnagyobb, míg a legkisebb szegénységi rizikó az idősebb korosztályokra jellemző (50–64-ig, és a 65 év fölötti kategóriák). Fontos viszont megemlíteni, hogy a legidősebb korosztálynál már mutatkoznak nemek közti különbségek. A 65 év feletti korcsoportnál a nők szegénységi kockázati rátája duplája a férfiakénak. Ennek magyarázata lehet a nők átlagosan alacsonyabb nyugdíja, valamint hogy magasabb kort élnek meg, mint a férfiak, és így gyakran maradnak egyszemélyes háztartásban, ami már magában véve is kockázati tényezőnek számít a szegénység kialakulása szempontjából. A kor szerinti szegénységi kockázati ráta esetében néhány különbség fedezhető fel Szlovákia és az EU másik huszonhat tagállama között. Az EU államaiban a legmagasabb szegénységi kockázati rátával a legfiatalabb korosztály bír, a második legmagasabbal pedig a legidősebb korosztály. Az EU átlagos viszonyai között a szegénység legkevésbé a produktív korban levő lakosságot fenyegeti, nem pedig a posztproduktív lakosságot – ahogyan azt a szlovákiai adatok mutatják. Az EU többi államaival való összevetésből az is kiderült, hogy Szlovákiában alacsonyabb a szegénységi kockázati ráta, méghozzá minden megfigyelt csoportban. A legkisebb különbséget a 25–29 korosztályban tapasztaljuk (Szlovákiában és az EU-ban is 14 százalék) és a legnagyobb különbséget a 65 év fölötti korcsoportnál látjuk (Szlovákiában 7, mig az EU-ban 18 százalék). Jarmila Filadelfiová szlovák szociológus felhívja a figyelmet arra, hogy a gyerekeket érintő magas szegénység egyfelől igazolja a gyerekszegénység enyhítésére irányuló óvintézkedéseket, de másfelől aktuálissá teszi a kérdést, vajon mennyire voltak hatékonyak az eddig megvalósított programok. A legidősebb korosztályra jellemző alacsony szegénységi kockázati rátát Filadelfiová szerint azzal is magyarázhatjuk, hogy Szlovákiában az öregségi nyugdij nagyon hatásosan és megfelelő mértékben mentesíti az öregeket a szegénység veszélyétől, s szerinte ez az öregségi nyugdíj 2004-es reformjának köszönhetően a jövőben még inkább így lesz majd. De pontosan mennyire fontos szerepet játszanak a szociális transzferek a szegénység enyhítésében? Szlovákiában a szociális transzferek nagy szerepet játszanak a szegénység kockázatának csökkentésében. Elmondhatjuk, hogy a szociális transzferek Szlovákiában – a nyugdíjakat nem beleszámolva –, 39 százalékkal csökkentik a szegénység veszélyét, s ez megközelitőleg az EU átlaga szintjén mozog. Ennek bizonyítására képzeljünk el egy olyan hipotetikus helyzetet, amikor az emberek nem kapnak semmilyen szociális transzfert, sem más nyugellátásokat, és a többi körülmény változatlan maradna. A szegénységi kockázati ráta ebben az esetben 13,3 százalékról 40,3

103

százalékra ugrana, azaz 27 százalékkal nőne. Ha az említett esetben a nyugdíjakat bevételként kezeljük és nem számítjuk őket a hiányzó szociális transzferek közé, a szegénységi kockázati ráta 13,3-ról 21,9 százalékra szökik fel, azaz 8,6 százalékkal nő. A szociális transzferek (a nyugdíjakon kívül) hatása a szegénység rizikójának enyhítésénél a különböző korcsoportokban csupán mérsékelten tér el. Elmondható viszont, hogy a szociális transzferek (a nyugdíjakon kívül) legkevésbé a 0–15 éves gyermekeknél enyhítik a szegénység kockázatát ( 29,4 százalékról 18,4 százalékra), ami nagy problémát jelent, mivel – ahogyan már emlitettük –, épp ezt a csoportot fenyegeti a legnagyobb mértékben a szegénység. A szociális rendszer 2004-es reformja óta – amely a szociális juttatások alapos megkurtítását jelentette –, kijelenthetjük, hogy a legbiztosabb olyan stratégiának, amely segit kikerülni a szegénységet, Szlovákiában elsősorban a munkát, tehát a munkaerőpiacon való aktív részvételt tekintjük. Ennélfogva különösen fontos a szegénységi kockázati ráta gazdasági aktivitás szerinti elemzése. Ahogyan már említettük, Szlovákiában a szegénységi kockázati ráta a legmagasabb értékeket éppen a munkanélküli lakosságnál éri el. A munkajövedelem elvesztése a szegénység kockázatát a 2004-es évben a négyszeresére növelte. Ez azt bizonyítja, hogy Szlovákiában a munkanélküliség a legfontosabb olyan tényező, amely befolyásolja a szegénység jelenlegi kialakulását és jellegét. Ennek bizonyitékaként megfigyelhető a gazdasági aktivitás szerinti szegénységi kockázati ráta évenkénti növekedése a munkanélküliek esetében (2004-ben 39,2, és 2005-ben már 41,0 százalék). Ennek megfelelően a szegénység a legkisebb mértékben a foglalkoztatottak csoportját fenyegeti, ahol a szegénységi kockázati rátának éppenhogy évenkénti csökkenése figyelhető meg (8,9-ról 6,3 százalékra). Fontos megemlíteni viszont, hogy maga a munka automatikusan nem biztosítja be a szegénységi küszöb feletti életszintet. Mert ahogyan már emlitettük is, a szegénység kockázata függ az egyes háztartások struktúrájától és nagyságától, az eltartott gyermekek és a gazdaságilag nem aktív családtagok számától, valamint a háztartás munkaintenzitásától. 3. táblázat: A szegénységi kockázati ráta gazdasági tevékenység szerinti megoszlása 2004-ben és 2005-ben (%) Gazdasági tevékenység Alkalmazottak vagy onállók Munkanélküliek Nyugdijasok Többi gazdaságilag inaktiv SZK EGYÜTT

SZK 2004 8,9 39,2 6,9 19,4 13,3

104

SZK 2005 6,3 41,0 8,1 16,8 11,6

A háztartás tipusa szerint 2004-ben a szegénység legnagyobb kockázata az egy vagy több gyermeket nevelő egyedülálló szülő háztartása esetében figyelhető meg (31,7 százalék), ami a szlovákiai átlag több mint kétszerese. Ezen háztartások több mint 90 százalékát gyermekeiket nevelő egyedülálló anyák tartják fenn . Ugyancsak magas a szegénység rizikója a három és több gyereket nevelő háztartások esetében is, ezeknél a szegénységi kockázati ráta 24 százalék volt, és ugyancsak veszélyeztetett a 65 éves kor alatti egyedülállók csoportja 23 százalékos szegénységi kockázati rátával. Átlag feletti szegénység fenyegette a két eltartott gyermeket nevelő párokat is (16,6 százalék). Általánosan elmondható, hogy a gyermekes háztartások eleve magasabb szegénységi rizikóval rendelkeznek (16,5 százalék), mint a gyermektelen háztartások (8,3 százalék), míg a szegény gyermekes háztartások 2004-ben 73 százalékát tették ki az összes szegény háztartásnak (az EU átlaga 58 százalék). 4. táblázat: A szegénységi kockázati ráta a háztartások típusai szerint 2004 és 2005-ben (%) A háztartás tipusa Gyerek nélküli háztartások Gyerekes háztartások 1 felnőtt plusz 1és több gyerek 2 szülő plusz 2 gyerek 2 szülő plusz 3 és több gyerek SZK ÖSSZESEN

SZK 2005 7,9 14,1 28,8 8,0 13,8 24,1 11,6

SZK 2004 8,3 16,5 31,7 12,7 16,6 24,1 13,3

EU-25 2004 15 18 34 12 16 27 16

1.1. A szegénység intenzitása és mélysége A szegénységi kockázati ráta méri ugyan a szegénységi küszöb alatt élő lakosság arányát, viszont nem fejezi ki, hogy ezek az emberek mennyire szegények, azaz nem mutatja szegénység mélységét vagy intenzitását. Ennek kifejezésére szolgál a szegénységi rés mutatója, ami a relatív jövedelmi szegénységi küszöb és a relatív jövedelmű szegények jövedelmi átlaga közötti különbséget jelenti, ami egyben a szegénység mélységét is mutatja. Minél nagyobb ez a különbség, annál intenzívebb, mélyebb szegénységről beszélünk. Szlovákiában az EU átlagához hasonlóan ez a különbség 2005-ben 23,5 százalék volt, ami azt jelenti, hogy a szegénységi fenyegettségben élő emberek felének alacsonyabb volt a bevétele a szegénységi küszöb 76,5 százalékánál (4333 SZKK havonta). A szegénységi rés a 65 év feletti nők esetében (16,1 százalék) a legalacsonyabb. A többi korcsoportban nem figyelhetők meg jelentős eltérések, és elenyésző különbségek vannak a férfiak és a nők között is.

105

A szegénység intenzitását még kifejezhetjük a szegénységi küszöb módositásával is, azaz a mediánjövedelem mindig más százalékát tekintjük összehasonlítási alapnak. E szerint Szlovákiában az emberek 4,8 százaléka rendelkezik alacsonyabb jövedelemmel, mint a mediánjövedelem 40 százaléka (3776 SZKK), a mediánjövedelem 50 százalékánál (4720 SZKK) kevesebb jövedelme van a szlovákiai lakosság 8,3 százalékának. Ha szegénységi küszöbnek a mediánjövedelem 70 százalékát választanánk (6607 SZKK), akkor már a lakosság 20,1 százaléka kerülne e küszöb alá, azaz a lakosság ekkora részét fenyegetné a szegénység. . 1. A szegénységi küszöb szórása 25

20,1

20

15

13,3

10

5

0

8,3

4,8

40%

50%

60%

70%

szegénységi kockázati ráta

2. Jövedelmi egyenlőtlenségek A szegénységi kockázati ráta és a szegénységi kockázati küszöb a szegénységet mérő relatív mutatók, melyek az adott ország jövedelmi eloszlásától függnek. Ezen oknál fogva fontosnak tartjuk megemlíteni a jövedelmi egyenlőtlenségek alakulását és a jelenlegi helyzetet Szlovákiában. Szlovákia a rendszerváltás előtt azon európai országok közé tartozott, melyek a legalacsonyabb jövedelmi különbségekkel büszkélkedhettek. A kilencvenes években viszont az országban fokozatosan növekedni kezdenek a szociális egyenlőtlenségek, beleértve a jövedelmi egyenlőtlenséget. Ezt a negativ trendet a háztartások szociális-gazdasági eloszlása is bizonyítja, hiszen

106

1998-ban a legalacsonyabb jövedelmű rétegéhez a lakosság 42,6 százaléka, a legmagasabb jövedelműhöz csupán 5,9 százaléka tartozott. Összehasonlításként a 2001beli társadalmi rétegződés jellemzésénél elmondható, hogy a legalacsonyabb jövedelmű réteget már a lakosság 43,2 százaléka alkotta, míg a legmagasabbat a népesség 4,1 százaléka (Lásd 5. táblázat). Az EU államain belül a Gini koefficiens és a jövedelmelosztás indikátorok fejezik ki kvantitatív módon az országon belüli jövedelmi különbségeket, valamint elsődleges összehasonlítási alapot jelentenek az EU államai között. Szlovákiában a Gini-koefficiens értéke 1992-ben 0,19 volt ( Magyarországon 0,2812), majd fokozatosan nőtt, és 1994-ben már elérte a 0,23-as szintet, míg 1996ban a Világbank adatai szerint már a 0,25 értéket is meghaladta. Ezek az adatok láttatják, hogy Szlovákiában ilyen rövid idő alatt jelentős mértékben megnőttek a jövedelmi egyenlőtlenségek – viszont a többi posztszocialista állam helyzetével összehasonlítva még mindig relatíve mérsékelt növekedésről beszélhetünk. A jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése Szlovákiában az utóbbi években állandó tendenciának számit, mivel 2002-ben a Gini-koefficiens értéke már 0,31 volt, ami már az EU-tizenötök (a régi tagállamok) átlagát is túlszárnyalta (0,29). Az utolsó EU–SILC kutatás eddig még hivatalosan nem publikált eredményei viszont a Gini–koefficiens, s ezzel a jövedelmi egyenlőtlenségek jelenlegi fokozatos csökkenését és stabilizálódását mutatják. Erről a pozitív irányvételről tanúskodnak a legutóbbit megelőző EU–SILC 2006, 2005 eredményei is, melyek alapján a Gini-koefficiens értéke 2004ben 0,26, miközben a rákövetkező évben 0,28 volt. A jövedelmi egyenlőtlenségek mértékéről árulkodik az ún. jövedelmelosztás (S80 S20) mutató is, azaz a háztartások legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező 20 százaléka és a legmagasabb jövedelemmel 20 százaléka jövedelmének aránya is. Filipová, Valná és Mysliková elemzése, amely ezt a mutatót vette alapul, a háztartások növekvő jövedelmi differenciálódását mutatja Szlovákián belül időben, valamint a szomszédos posztszocialista országokkal való összehasonlitásnál. 1992ben Szlovákián belül ez az arány 1:2,4 volt, mig 1996-ban már az 1:3,2 nőtt. A jövedelmi egyenlőtlenségek növekedését bizonyítják a 2003-as utolsó mikrocenzus eredményei is. Ezek szerint az ország legtöbbet kereső 20 százalékának a bevétele 5,4-szerese a legkevesebbet kereső 20 százalék jövedelménél, míg az EU-tizenötök országaiban 4,4-szer kerestek többet a legmagasabb jövedelemmel rendelkezők a legalacsonyabb jövedelműeknél. A jövedelmi egyenlőtlenségeket tovább fokozta, hogy a legmagasabb jövedelemmel rendelkező háztartások jövedelme sokkal gyorsabban növekedett, mint a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkezőké. Ez azt jelenti, hogy a legmagasabb jövedelemmel rendelkező háztartások egyre nagyobb jövedelemhez jutnak, míg a legalacsonyabb jövedelműek jövedelme egyre alacsonyabb lesz. Ezt a tendenciát úgy fogalmazhatnánk egyszerűen, hogy a gazdagok

107

egyre gazdagabbak lesznek, a szegények pedig egyre szegényebbek. Ezt a jelenséget R. Džambazovič szlovák szociológus az „egyre jobban szétnyíló olló jelenségének“ is nevezi, és hozzáteszi, hogy a rendszerváltás óta ez óriási problémának tekinthető. Saját meglátásunk alapján ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az országon belül a szegények egyre inkább elszigetelődnek, és életnívójuk egyre nagyobb mértékben az átlagos szociális és gazdasági életszínvonal alá süllyed. Általánosan viszont elmondhatjuk, hogy a 2004-es év, úgy mint a Gini-koefficiens esetében is, a jövedelmi eloszlási mutató fokozatos csökkenését és csupán mérsékelt évközti növekedését hozta. 2004-ben a legmagasabb jövedelemmel rendelkező 20 százaléka a háztartásoknak 3,9-szer keresett többet a legalacsonyabb jövedelmű 20 százaléknál, miközben 2005-ben ez a szorzó még 4,1-szeres volt. 5. táblázat: A szlovák háztartások rétegződése 1998 és 2001 között (%)

Legmagasabb réteg Magasabb középréteg Középréteg Alacsonyabb középréteg Legalacsonyabb réteg

1998 5,9 8,7 21,4 21,4 42,6

1999 5,8 7,8 24,0 18,4 44,0

2000 4,2 8,9 24,3 19,5 43,0

2001 4,1 8,9 24,5 19,2 43,2

6. táblázat: A Gini-koefficiens és a jövedelmi disztribúció (S80S20) alakulása Szlovákiában a 90-es évektől 2005-ig

Gini kefficiens S80S20

1992 0,19 2,40

1996 0,25 3,20

2002 0,31 5,40

2004 0,26 3,90

2005 0,28 4,10

7. táblázat: A Gini-koefficiens és a jövedelmi disztribúció (S80S20) összehasonlitása a visegrádi négyek országain belül

Gini-koefficiens S80S20

SZK 2002 0,31 5,40

CZ 2001 0,25 3,40

HU 2001 0,23 3,40

PL 2001 0,30 4,50

A jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése a szocializmus után összefüggésbe hozható más, ugyancsak ebben az időszakban kialakuló társadalmi problémával is. Ezek közé sorolhatjuk elsősorban a munkanélküliség folyamatos növekedését a rendszerváltás után, ami így a lakosság egyre nagyobb részét érintette. Ennek

108

köszönhetően Szlovákiában kialakult az ún. újszegénység, amikor a szegénység oka a munkapiaci inaktivitás, azaz a munkanélküliség. Fontos hozzátenni, hogy a szocializmus ideje alatt Szlovákiában teljesen más jellegű szegénységről, – ún. régi demografikus szegénységről – beszéltünk, ami az életciklus egyes kockázatos szakaszainak volt „természetes“ velejárója. Jelenleg Szlovákiában a szegénység jellemzésénél a régi és új tipusú szegénység ötvözetét tekintjük tipikusnak. Ugyancsak 1989 után növekszik a tartós szegénység aránya, és növekszik az olyan szociális segélyre utalt háztartások aránya, melyek számára ez jelenti az egyedüli bevételi forrást. Több közvélemény-kutatás (Filladelfiová, Bodnárová, 2005) is bizonyitja, hogy a munkanélküliség veszélye, az életszínvonal csökkenése és a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése a szlovákiai lakosság szerint a legnyomasztóbb élmények közé tartoznak, melyekkel naponta szembe kell nézniük.

3. A szlovák munkaerőpiac alakulása és fejlődése 3.1. A szlovák lakosság gazdasági tevékenysége Szlovákiában 2006 első felében jelentősen nőtt a gazdaságilag tevékenyek aránya az előző évhez képest. A munkaerőpiaci felmérés eredményei szerint 2006 első felében Szlovákiában a gazdaságilag aktív lakosság száma 2 652,5 ezer volt, ami 18,7 ezerrel több a 2005 első felében gazdaságilag tevékeny lakosság számánál. A gazdasági tevékenység struktúráján belül nőtt a dolgozók száma (4,1 százalékkal) és csökkent a munkanélküliek száma (15,1 százalékkal). 2006 első felében a gazdaságilag tevékeny lakosság számának 44,5 százalékát a gazdaságilag aktív nők tették ki, 55,5 százalékát a gazdaságilag aktív férfiak. A 2005 ös adatokkal való összevetés azt mutatja, hogy 2006 első félévében hétezerrel csökkent a gazdaságilag aktív nők aránya Szlovákia egész lakosságának gazdasági tevékenységén belül. Ez a produktív korban levő férfiak számának növekedésével is magyarázható – de a férfiak esetében önmagában nőtt a gazdaságilag tevékenyek aránya is. A gazdasági tevékenység aránya a férfiak esetében 0,2 százalékkal nőtt, a nőknél viszont 1 százalékkal csökkent. Az egész lakosság gazdasági tevékenységének mértéke 2006 első felében elérte az 59 százalékos arányt és 0,4 százalékkal volt alacsonyabb, mint 2005-ben. A dolgozók részarányának évközi növekedése figyelhető meg a gazdaságilag aktív lakosság számán belül. 2006. első felében a gazdaságilas aktívak 85,8 százalékát a dolgozók, 14,2 százalékát a munkanélküliek alkották. A 15 évesnél idősebb korosztály 41 százaléka volt gazdaságilag inaktív, ez 1842,4 ezer embert jelentett; s ennek 62,8 százalékát nők adták. A 2005-ös évvel való összehasonlításnál kiderül, hogy a 15 éves és idősebb korosztály inaktivitásának aránya 0,4 százalékkal nőtt. A 15 éves és idősebb korosztályon belüli gazdaságilag inaktív lakosok száma 40,6 ezerrel nőtt 2006-ban az előző évben tapasztaltakkal szemben.

109

A 15 évesnél idősebb gazdaságilag inaktív lakosság összetételén belül a nyugdíjasok rendelkeztek a legnagyobb aránnyal (56,3 százalék, 1036,8 ezer – ezek 12,9 százaléka rokkantnyugdijban részesült). A második legnagyobb aránnyal – 28,2 százalék – a diákok és az ipari tanulók szerepeltek. Évenkénti mérsékelt növekedést tapasztaltunk a 15 évnél idősebb anyasági segélyen levő lakosság esetében is, amely az egész gazdasági inaktivitás struktúráján belül 3,3 százalékról 3,7 százalékra nőtt. 8. táblázat: Gazdasági aktivitás Szlovákiában és az EU államaiban Gazdasági aktivitás mértéke Összesen Férfiak Nők

2000

2002

2004

2005

2006

69,9 76,8 63,2

69,9 76,7 63,2

69,7 76,5 63,0

68,9 76,5 61,5

-

EU 2005 70,2 77,8 62,5

EU 2006 -

3.2. A foglalkoztatottság A munkaerő-piaci felmérés adatai szerint 2006. első felében 2 276,1 ezer foglalkoztatott volt. A foglalkoztatottságban ez a 4,1 százalék év közbeni növekedés 2004 óta a legmagasabbnak számít. Nőtt az alkalmazottak aránya 4,2 százalékkal (1 978,6 ezerre), és a saját alkalmazottak nélküli vállalkozák száma 4,5 százalékkal (216,1 ezerre), emellett csökkent a saját alkalmazottakkal rendelkező vállalkozók száma 1,2 százalékkal (71,9 ezerre) és a háztartásbeli kisegítő családtagok száma 45 százalékkal (1,1 ezerre). A foglalkoztatottság mértéke a 15–64 éves korcsoport esetében 1,8 százalékkal nőtt, s így 59 százalék. A foglalkoztatottság ilyen mértékű pozitív alakulását elsősorban a munkaerőpiac fejlődése magyarázza. Ez alatt főleg a több új munkahely létrehozását, illetve a vállalkozók számának növekedését értjük. A foglalkoztatottság országos növekedését ugyancsak nagymértékben befolyásolta a férfiak foglalkoztatottságának 5,8 százalékkal való növekedése. Mivel a nők foglalkoztatottsága kevésbé nőtt (1,9 százalékkal) a férfiakéval összemérve csökkent a nők aránya Szlovákia teljes foglalkoztatottságán belül is (2005 első felében a 44,7 százalékról 43,8 százalékra 2006 első felére). Szektorok szerint a leglátványosabb évközi növekedés a harmadik szektorban, azaz a szolgáltatások területén tapasztalható, ahol a foglalkoztatottak száma átlagban 58,6 ezerrel nőtt. A második szektorban (ipar és épitőipar) is a foglalkoztatottság növekedése tapasztalható, átlagosan 4,1 százalékkal. Egyedül az első szektorban figyelhető meg a foglalkoztatottság csökkenése, pontosan 2,3 százalékkal, azaz 2005-höz képest 2006 első felében 2,4 ezer személlyel. Emellett továbbra is folytatódik a magánszektorban dolgozók arányának és abszolút számának növekedési tendenciája. 2006 első felében az ország összes al-

110

kalmazottjának 64 százaléka a magánszektorban dolgozott, 2005-ben ez 59,7 százalékot tett ki. Az egyik oldalon a magánszektorban dolgozó alkalmazottak száma tehát 11,8 százalékkal nőtt, a másik oldalon viszont a közszférában ezek száma 7 százalékkal csökkent. A foglalkoztatottság kor szerinti csökkenése elsősorban a 15–24 éves korosztálynál tapasztalható (átlagban 5,2 százalékkal), s a foglalkoztatottság csökkenésének üteme az adott korcsoportnál intenzivebbnek mondható, mint 2005-ben. A foglalkoztatottság csökkenése tapasztalható a 35–39 évesesek, a 45–49 évesek között (mindkét korcsoportnál átlagosan 2százalékkal), valamint a 65 év feletti korcsoport esetében is. A többi, ötévenként felosztott csoportnál a foglalkoztatottság évközi növekedése tapasztalható, közülük a legszembetűnőbb az 55–59 éves korosztálynál látható (24,1 százalék). A dolgozóknál növekedett a foglalkoztatottság, mégpedig az összes képzettségi csoport esetében. Kivételnek számit a középiskolai érettségi nélküliek csoportja. Továbbá az adatok azt mutatják, hogy 2006-ban tovább folytatódik a szlovák foglalkoztatottak képzettségi szintjének emelkedése. A foglalkoztatottság növekedése 2006 első felében Szlovákia összes járásában tapasztalható volt (1,7 százaléktol 6,2 százalékig terjedő intervallumban), a legnagyobb évközi növekedés az eperjesi kerületben volt. Érdekességnek számit, hogy a foglalkoztatottság főleg az ötven alkalmazottnál kevesebb, illetve a 250–499 alkalmazottat foglalkoztató vállalatoknál nőtt. Az ennél nagyobb, főleg multinacionális cégeknél a foglalkozottság csökkenése és az alkalmazottak relatív gyors fluktuációja jellemző. 9. táblázat: Foglalkoztatottság Szlovákiában Foglalkoztatottsági ráta

2000

2002

2004

2005

2006

15-64 férfi nő 60-64 férfiak nők

56,8 62,2 51,5 6,1 9,9 3,2

56,8 62,4 51,4 6,6 11,0 3,2

57,0 63,2 50,9 9,3 15,5 4,4

57,7 64,6 50,9 12,3 20,1 6,1

59,4 67,0 51,9

EU-25 EU-25 2005 2006 63,8 64,7 71,3 72,0 56,3 57,3 26,8 35,2 19,0

3.3. A munkanélküliség A munkaerőpiaci felmérés eredményei is bizonyítják a munkanélküliség jelenlegi helyzetében megmutatkozó pozitív trendeket. Ezen adatok szerint 2006. első felében az előző évvel összehasonlítva 67,1 ezerrel (15,1 százalékkal) csökkent a mun-

111

kanélküliek száma (376,5 ezer főre). Ugyancsak pozitívum, hogy a munkanélküliség csökkenése felettébb gyorsan, intenzíven zajlott; 2005-ben még csupán 11,4 százalékkal csökkent a munkanélküliek aránya. A 2006. év első felében kimutatott munkanélküliség az utolsó hét évben a legalacsonyabbnak számít Szlovákiában. A munkanélküliségi ráta 2,7 százalékkal, 14,2 százalékra csökkent. A férfiak esetébem a munkanélküliség csökkenése (3,1 százalékkal) látványosabb volt, mint a nők körében (2,1 százalékkal). Ez a fejlődés nagyban hozzájárult a nemek szerinti munkanálküliségi rátáknál tapasztalható különbségekhez is. A férfiak munkanálküliségi rátája elérte a 13,1 százalékos szintet, de még így is 2,4 százalékkal alacsonyabb volt, mint a nők esetében, akiknél a munkanálküliségi ráta 15,5 százalék volt. A fiatalok (15–24 évesek) munkanélküliségi rátája 27,8 százalék volt, 1,6 százalékkal volt alacsonyabb, mint 2005-ben. Ez a mutató mindkét nemnél csökkent, nagyobb mértékben a férfiaknál, mint a nőknél – 2005-ben mindkét nem esetében hasonló szinten volt a munkanélküliségi ráta. A munkaerőőpiaci felmérés adatai felhívják a figyelmet a nagy tartós szegénység problémájára is. A több mint egy éve munkanélküli státusban levő lakosság teszi ki Szlovákia teljes munkanélkülijeinek 73,1 százalékát. Ez annak ellenére így van, hogy csökkent a tartós munkanélküliek abszolút száma, viszont a tartós munkanélküliség évközi csökkenése sokkal lassúbb tempójú volt (7,1 százalékkal), mint a munkanélküliség csökkenése. 10. táblázat: Munkanélküliség Szlovákiában Munkanélküliség

2000

2002

2004

2005

2006

Munkanélküliségi ráta férfiak nők Fiatalok munkanélküliségi rátája (15–24 év) férfiak nők Tartós munkanélküliség férfiak nők

18,7 18,9 18,5 37,1

18,7 18,6 18,9 37,6

18,2 17,3 19,3 32,7

16,3 15,5 17,2 30,1

13,4 12,3 14,7

39,9 33,9

38,8 36,2 12,2 11,9 12,6

34,4 30,7 11,8 11,2 12,5

31,0 28,8 11,7 11,2 12,3

10,2 9,4 11,2

EU-25 EU-25 2005 2006 8,7 7,9 7,9 7,1 9,8 9,0 18,5 18,2 18,9 3,9 3,5 4,5

3,6 3,2 4,0

4.4. Az inaktivitás csapdája és az alacsony bérért végzett munka elvállalásához vezető motivációk A szlovák szociális rendszer 2004 január.elsejétől hatályba lépett reformjának elsődleges célja a munkapiaci részvételre való motiválás, ennek lehető legnagyobb támogatása volt. A reform megalkotói szerint ez a cél elsősorban a szociális segélytől

112

kialakult függőség visszaszorításával és az egyén arra ösztönzésével érhető el, hogy képes legyen saját erejéből eltartani önmagát és családját. Ez a Szlovákiában 2004ben érvénybe lépő, az OECD és az EU munkaügyi stratégiájával összhangba hozott reform a foglalkoztatottság növelésének támogatására irányult. A foglalkoztatottsági ráta növelése sok olyan munkahely kialakításával érhető el, melyek a szociális segély kínálatával összehasonlítva vonzónak számítanak, a make work pay elve szerint (hogy megérje dolgozni). Ezzel próbálják a roma munkanélküliséget is csökkenteni, mivel éppen ezen kisebbség esetében gyakorinak számít, hogy úgy érzik, jobban megéri munkanélküli segélyből élni, mint a minimálbérért dolgozni. Jelenleg már birtokában vagyunk az Europa Bizottság es az OECD közös projektje eredményeinek, mely a jövedelemben kialakuló különbségekre fókuszált a szociális segélyről a dolgozók világába való átjutás során. A munkára való pénzbeli motiváció mérésére a következő harmonizált mutatók szolgálnak: munkanélküliségi kelepce, az inaktivitás és az alacsony jovedelem csapdája. Szlovákiában a 2004-ben végbemenő szociális és adórendszeri reformnak köszönhetően a munkanélküliségi csapda hirtelen 27 százalékkal csökkent, 43 százalékos szintre, és 2005-ben változatlan maradt. Egész Európán belül a legkisebb munkanélküliségi csapdáról van szó: ez konkrétan azt jelenti, hogy az átlagos kereset 67 százalékát kínáló munka elvállalása után az eddig munkanélküli személynek 57 százalékkal nő meg a tiszta jövedelme. Az EU többi országaiban ugyanebben a szituációban e személy jövedelme csupán 24 százalékkal nőne. Általában érvényes viszont minden országban, Szlovákiát is beleértve, hogy felettébb nehéz a segitő szociális hálózat beavatkozásának megfelelő mértékét eltalálni, azaz a legjobban összehangolni az állami segitséget a munkára való motivációval. A következőkben az inaktivitás csapdáját fogjuk mélyebben elemezni a 2001es és a 2004-es helyzetet összehasonlítva. Az alábbi táblázat mutatja az adóknak és a segélyrendszereknek az alacsony jövedelemmel (az átlagkereset 67 százalékának szintjén) járó munka elfogadására, a pénzbeli motivációra gyakorolt hatását. A táblázat arra ad választ, hogy mennyivel nőtt vagy csökkent egy olyan személy bevétele, akinek eddigi egyetlen hivatalos jövedelme valamilyen szociális transzfer volt, miután olyan munkát vállalt, ahol megkapja az átlagkereset 67 százalékát. 2001-ben Szlovákiában az EU országaival összehasonlítva a szociális transzferektől való egyik legnagyobb függőség volt tapasztalható. 2004-ben viszont Szlovákia felzárkózott azon országok közé, melyek legláthatóbban redukálták az ún. pénzbeli demotivációt, s ezzel együtt a munkára legintenzívebben motiváló országok közé is, melyekben az emberek döntő része dolgozni akar, mert ez anyagi szempontból előnyösebb számukra, mint szociális segélyen élni. A rosszabbul fizetett munkák esetében is megnőttek a tiszta jövedelmek. Ehhez hozzájárult az adókedvezmény a gyermekkel rendelkező dolgozók számára, mely a negatív adó elvén működik. 2004-ben az anyagi rászorultságban járó járulék erős csökkentésével és az alacso-

113

nyan fizetett dolgozók támogatásának kombinálásával 88 százalékkkal csökkent az inaktivitási csapda. A csonka családok esetében, ha a családfenntartó olyan munkát vállalna, ahol a bruttó jövedelme az átlagkereset 67 százalékának a szintjén lenne, 86 százalékkal csökkenne az inaktivitás kelepcéje. Az adatok továbbá azt mutatják, ha egy, eddig szociális segélyre utalt egyedülálló személy gyerekek nélkül, az átlagos fizetés 50 százalékát (illetve 67 százalékát) nyújtó munkahelyen találna állást, a diszponibilis bevétele 73 százalékkal (illetve 72 százalékkal) nőne meg. Egy kétgyerekes pár esetében, ha mindkét felnőtt a fent emlitett körülmények megmaradása melett a diszponibilis bevételük (adó és levonások nélkül) 80 százalékkal (illetve 78 százalékkal) nőhet. Az anyagi rászorultságban járó segély nagymértékű megkurtítása 2004-ben az addigi jogosultak számának körülbelül.35 százalékkal való csökkenését eredményezte, ami nagyjából 2,5 milliárd Sk megtakarításával járt. 11. táblázat: Az inaktivitás csapdája a nem aktív egyéneknél, akik beléptek a munkaerőpiacra és fizetésként megkapják a mediánjövedelem 50 vagy 67 százalékát (2004) Gyermek nélküli egyén A mediánjövedelem egy része %-ban Szlovákia Magyarország Lengyelország Csehország

Gyermekes nem teljes család

Egy dolgozó szülő, Két dolgozó szülő, két gyermek két gyermek

50

67

50

67

50

67

50

67

27% 51% 70% 66%

28% 47% 61% 56%

37% 51% 54% 71%

35% 42% 51% 69%

52% 51% 100% 97%

42% 42% 95% 78%

20% 13% 47% 44%

22% 13% 50% 39%

Egy 2005-ös kutatás – amely a szociális rendszer 2004-es reformja következtében az ebből kieső egyének sorsának alakulására irányult – azt mutatja, hogy 69 százalékuk talált munkát. A 2004-es reformok így egyik oldalon a munkanélküliség csökkenését eredményezték és a szociális támogatási rendszer kihasználását is nagy mértékben megfékezték – a másik oldalon viszont a szociális segélyre utaltak szegénysége továbbra is mélyült, azaz nőtt. Ezen kívül nőtt a szegénység nemzedékek közti öröklődésének veszélye, főleg a gyermekes családok esetében.

4. A szlovákiai roma kisebbség helyzete Románia mellett Szlovákiában él a legnagyobb számú roma kisebbség egész Európában. Adatok hiányában (ennek főleg az az oka, hogy sok roma nem vallja magát roma nemzetiségűnek), nem tudunk pontos számokkal szolgálni, de azt feltételezzük, hogy a romák száma Szlovákiában körülbelül négyszázezer lehet,

114

ami az ország lakosságának 8 százaléka. Szlovákiában a romák helyzetét két kutatás térképezi fel, melyekből ebben a tanulmányban is kiindulunk: Sociografické mapovanie Rómskych komunit SR pre rok 2003–2004; és a Zivotné podmienky rómskych domácnosti na Slovensku, mely az UNDP regionális kutatása és ötéves intervallumokban ismétlődik. Az úgynevezett roma kérdés Szlovákiában felettébb összetett és nehezen megoldható problémákkal szembesíti a szlovák szociálpolitika alakítóit és irányítóit. Vajon miért orvosolható sokkal nehezebben a roma kisebbség hátrányos helyzete, mint más marginalizált csoportoké? Először is azt kell hangsúlyoznunk, hogy a roma társadalom kérdése nem egydimenziós, hanem többdimenziós probléma. Emellett nagyon fontos tényező a roma kisebbség többszörös marginalizációja. Strobel szerint ez a többszörös marginalizáció egy olyan szisztematikus folyamat, amely az érintett embercsoport szociális kiközösítéséhez vezet, ez pedig a mindennapi társadalmi életben való részvétel lehetőségének teljes elvesztését jelenti. A szlovákiai roma kisebbség esetében a szociális kizáródás formáinak halmozódása mutatkozik meg: gazdasági, kulturális, szimbolikus, területi, politikai, szociális és pszichológiai. Viszont az kizáródás foka nagymértékben függ a többségi társadalommal való együttélés típusától. Szlovákiában az együttélés három típusát különböztetjük meg: 1. integrált együttélés – a romák az egyes falvakban és városokban együtt élnek a többségi populációval; 2. szeparált együttélés – a romák ugyan egy településen élnek a többségi lakossággal, de elkülönített településrészeken; 3. szegregáció – a romák a településtől elkülönített, gyakran attól nagy távolságra levő helyen élnek. Az egyes együttélési típusok jellemzéséből látható, hogy a megkülönböztetés szempontjából a többség és a kisebbség közötti távolság nagysága a mérvadó. A már említett kutatás adatai ezzel kapcsolatban azt mutatják, hogy a legmagasabb szintű szociális kiközösítés, kizáródás a szegregált roma településeken figyelhető meg. Itt a legmagasabb a munkanélküliség, s ennek kapcsán az. úgynevezett kétszeres marginalizáció számít nagy problémának. Az egyszeres marginalizáció a magas roma munkanélküliséget jelenti – ehhez társul a tény, hogy a szegregált roma települések kétharmada Kelet-Szlovákiában fekszik, ahol egyébként is kevés munkalehetőség van, még a nem roma lakosság számára is. A kétszeres marginalizáció a romák esetében tehát a munkanélküliség etnikai és területi hátrányait ötvözi. A szlovákiai romák esetében több megoldásra, vagy legalább orvoslásra szoruló probléma említhető; de a legégetőbb ezek közül egyértelműen a romák munkanélkülisége. A romákat érintő összes többi főbb negatív hatás, tényező ezzel az

115

alapproblémával hozható összefüggésbe. Melyek ezek a negatívumok? A romák nagyon alacsony műveltségi és szakképzettségi szintje, és az állami segélytől való függőség. A romák munkanélküliségének legfőbb oka épp az alacsony műveltség illetve szakképzettség, emellett a többségi lakosság romákkal szembeni előítéletei, a nem megfelelő lakáskörülmények, a rossz egészségügyi állapot, a munkával kapcsolatos szokások kialakulásának hiánya vagy elvesztése. A romák magas munkanélküliségének viszont még ezek közül is kiemelkedően a katasztrofálisan alacsony szintű műveltségi és képzettségi szint az oka. Az adatok azt mutatják, hogy a romák 77 százalék rendelkezik alapiskolai, 8 százaléka szakközépiskolai, és csupán 2 százaléka érettségivel vagy egyetemi végzettséggel. A szlovák munkaerőpiac viszont már kevés olyan munkahelyet kínál, ahol elegendő lenne az alapiskolai végzettség, ha pedig mégis van ilyen (pl. épitkezések) nagy konkurenciának számít az országba egyre inkább áramló külföldi munkaerő és migráció – ez a szocializmus ideje alatt köztudomásúan lehetetlennek számított. A romák munkanélküliségéről a Világbank kutatása szolgál a legfrissebb adatokkal. Ennek eredményei azt mutatják, hogy 2007-ben Szlovákiában a romák munkanélküliségi rátája 79,8 százalék volt (az országos munkanélküliség összehasonlítaskeppen ekkor 18,1 százalék), a tartós (egy évnél hosszabb ideig tartó) munkanélküliség a romák körében 62,8 százalék volt (országos átlag 11,4 százalék). A munkanélküliség veszélye a romák körében 4,2-szerese volt az országos átlagnak és a tartós munkanélküliség esetében a romák 5,2-szer voltak veszélyeztetettebbek, mint az országos átlag. Az egy évnél tartósabb körülbelül. kétszázezres roma munkanélküliség adja a szlovákiai munkanélküliség nagyjából. kétharmadát. A Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatala szerint 2007-ben 43,7 ezerrel csökkent Szlovákiában a munkanélküliek száma (297,9 ezerre), és a munkanélküliség arányában is 11,2 százalékra csökkent. Ugyancsak pozitívan alakult a tartós munkanélküliség is, mivel 42,7 ezerrel, 204,3 ezer főre esett vissza, ami az összes munkanélküli 68,6 százaléka. Az UNDP nem publikált 2007 es kutatása szerint a produktiv korban (15–59 éves) levő roma férfiak foglalkoztatottsági aránya csupán 10,5 százalékvolt; ez differenciált a területi szegregáció mértékétől függően. A szegregált helységekben csak 6 százalék, a szeparáltan és integráltan élő, produktív korban levő roma férfiak esetében 13 százalék volt a foglalkoztatottak aránya. A 15–54 éves roma nők esetében csupán 4,6 százalék foglalkoztatottságot (a szegregáltan élőknél 2,3 százalék) mutattak ki a kutatásban. A roma nők munkanélküliségi aránya 50–53,5 százalék között mozgott a területi különbségektől függően. Mivel ez nem tág intervallum, elmondhatjuk, hogy a produktív korban levő roma nők munkanélkülisége lakhelytől függetlenül univerzális problémának számit. A romák munkanélkülisége kapcsán még fontos megjegyezni, hogy Szlovákiában vannak olyan speciális roma községek is, ahol szinte 100 százalék munkanélküliségről beszélhetünk. Ezeket a telepuléscsoportokat szegénységi szigeteknek vagy szegenységi

116

kapcáknak (zsebeknek) nevezzük (Džambazovič, Vašečka), mivel a szegénység az a tényező, amely egyik oldalon egyesiti ezeket területeket, de a másik oldalon elszigeteli őket a külvilágtól. Szlovákiában a lakosság szociális helyzetét elemző kutatások, valamint kimondottan a roma közösségekben végzett kutatások eredményei is azt mutatják, hogy a roma háztartások esetében nagyon súlyos az anyagi szükséghelyzet. A 2001-es UNDP-kutatás azt is kimutatta, hogy a roma háztartások legfontosabb elsődleges bevételi forrását az államtól kapott szociális transzferek jelentik, ezen belül is elsősorban a munkanélküli segély, a rokkantsági nyugdij és a gyermektámogatás. A roma háztartásokról szóló 2006-os UNDP kutatás során a megkérdezett háztartások 72,7 százaléka vallotta, hogy az elmúlt hónapban kaptak valamilyen, az anyagi szükséghelyzettel összefüggő szociális jövedelmet. Az ilyen jellegű jövedelmi forrásra csupán a roma háztartások 27,3 százaléka nem volt rászorulva. Fontos hangsúlyozni, hogy a szociális segély egyes típusainak igénybevétele nagyon elterjedt az összes roma háztartásban, s ez a tény általánosnak mondható, azaz nem változik a többséggel való együttélés tjpusa szerint sem. Ezt az bizonyítja, hogy mindhárom csoportban (szegregált, szeparált, integrált együttélés) az érintett romák több mint 70 százaléka kapott valamilyen anyagi rászorultsággal összefüggő szociális segélyt. A szociális segélyre való ráutaltság viszont azért mégiscsak a szegregát alcsoportnál volt a legnagyobb mértékű, itt majdnem elérte a 80 százalékot. 12. táblázat: Az anyagi szükséghelyzettel kapcsolatos bevételben való (nem)részesülés lakhely szerinti megoszlása (%) Részesülés Részesültek Nemrészesültek

Szegregált 77,8 22,2

Szeparált 70,6 29,4

Integrált 70,1 29,9

Együtt 72,7 27,3

Az említett felmérésben a roma kisebbség és a többségi lakosság összevetése során az is bebizonyosodott, hogy a roma lakosság sokkal nagyobb mértékben veszi igénybe az anyagi rászorultságból fakadó szociális segélyt, mint a nem roma lakosság. Ez a tendencia főleg azért jelent égető problémát, mert a többséget reprezentáló mintát a roma háztartásokhoz közel élő többségi lakosság köréből választották ki, ennek ellenére a többségi háztartások esetében háromszor volt kisebb az anyagi rászorultság miatti szociális segélyre való ráutaltság. A romák közelében élő nem roma háztartások 25 százaléka kapott rendszeresen ilyen segélyt. Persze ez sem kevés, de a roma kisebbséggel összehasonlítva ez sokkal jobb értéknek tekinthető. Az egy területen élő roma kisebbség és a nem roma lakosság szociális transzferekre való különböző mértékű rászorultsága is bizonyítja, hogy a romák körében

117

a szociális jövedelmektől való függőség társadalmilag elfogadott normának számit, amely öröklődik generációról generációra. Petr Mareš cseh szociológus azt állitja, hogy a romák esetében a Lewis szerinti szegénységi kultúra elsődleges alkotóeleme ez az „inkább segélyt kapni, mint dolgozni“ életvitel. Az anyagi szükséghelyzettel kapcsolatos bevételekben való részesedés – a roma és a közelükben élő nem roma lakosság összehasonlitása (%) 80

75,1

72,7

70 részesültek

60

nem részesültek

50 40 30

27,3

24,9

20 10 0

roma háztartások

közelben élő nem roma háztartások

Anyagi szükséghelyzetben Fontos különbséget tenni az anyagi szükséghelyzettel kapcsolatos bevételek fogalma és az anyagi szükséghelyzetben való bevétel között. Az első a segélyen és a segélyhez való járulékokon kívül különböző más pénzügyi támogatást is magában foglal – egyes karitativ és nonprofit szervezetektől, esetenként a községtől, vagy más alanyoktól. A roma háztartások 72,2 százaléka részesül az első típusú bevételből, míg 60 százaléka van rászorulva a másikra.

118

13. táblázat: Anyagi szükséghelyzetben való segélyben való részesülés a roma háztartások körében a segély összegétől függően 1. kategória 1500 SZKK-ig 1500-2499 SZKK 2500-3499 SZKK 3500 és több SZKK Nem feltüntetett összeg Háztartások együtt

Részarány %-ban 2. kategória kifejezve 1500 9,4 SZKK-ig 35

1501-2500

15,9

2501-3500

16,4 23,3 100,0

Részarány %-ban 3. kategória Részarány %-ban kifejezve kifejezve 1500 32 32 SZKK-ig 1501-3000 13,2 24,3 SZKK 3001 és több 15,6 20,4 SZKK

3501 és több SZKK Nem feltüntetett összeg Háztartások együtt

15,9 23,3 100,0

Nem feltüntetett összeg Háztartások együtt

23,3 100,0

Az anyagi szükséghelyzetből fakadó segély összege relative nagy intervallumban mozgott. A leggyakoribb segély 1500 SZKK, volt, amelyet a roma háztartások 22,5 százaléka részesült. A roma háztartások 9,4 százaléka kapott 1500 SZKK-nál kisebb összegű segélyt, mig egészen 44,8 százaléka kapott többet 1500 SZKK-nál. Az összes megkérdezett roma háztartás körülbelül egynegyede tüntetett fel konkrét összeget. Az egészségügyi hozzájárulásban való részesülés Egészségügyi hozzájárulásban részesült azon roma háztartások 34,9 százaléka, amelyek az utóbbi hónapban kaptak valamilyen az anyagi szükséghelyzettel kapcsolatos bevételt (ilyen az összes roma háztartás 26,4 százaléka). Ez a hozzájárulás, amely függ az egy háztartáson belül élők számától, leggyakrabban 50 SZKK volt. Ebben az esetben is a reszpondensek egy része (10,1 százalék) nem tüntetett fel konkrét összeget, de feltételezzük, hogy az egészségügyi hozzájárulásban nincsenek nagy különbségek A munkakeresési támogatásban való részesülés Aktivációs hozzájárulásban részesült az utóbbi hónapban az anyagi szükséghelyzettel kapcsolatos bármilyen bevételben részesülő roma háztartások 65,8 százaléka. A legnagyobb arányban az integrált roma háztartások részesültek aktivációs hozzájárulásban (68,4 százalék), míg legkevésbé a szeparált roma háztartások (62,1 százalék).

119

A lakás-hozzájárulásban való részesülés A roma háztartások csupán elenyésző aránya részesült lakás-hozzájárulásban, amely a lakhely kialakításával összefüggő kiadásokra szolgál. E típusú hozzájárulásban a roma háztartások 11,4 százaléka részesült. Azért csupán ennyi, mert itt az anyagi szükséghelyzeten kívül más feltételeketet is teljesiteni kell – a fő feltétel az, hogy a kérvényező személy jogilag a lakás, ház tulajdonosa vagy bérlője legyen, és bizonyitania kell fél évre visszamenőleg, hogy képes volt fizetni a fenntartási költségeket. A roma lakóhelyek többsége viszont nem felel meg ezeknek a kritériumoknak, miközben ez nagyon függ a nem roma lakossággal való együttélés tipusától. Az integráltan élő roma háztartások 22,8 százaléka részesült ilyen hozzájárulásban, a szeparáltak esetében ez 16,4 százalék volt, mig a szegregáltan élők esetében csupán 7,8 százalék. Itt is megmutatkozik a majoritástól távol és izoláltan élő roma lakosság felettébb hátrányos helyzete. A motivációs ösztöndíjban való részesülés Ez számit a legkevésbé kihasznált hozzájárulásnak, mivel a roma háztartások csupán 6,2 százaléka részesült benne. A szociális bevételekben és hozzájárulásokban való részesedés függött a háztartásoknak a többségi lakossággal való integrációjának mértékétől – de nem jelentősen. A legnagyobb különbség, ahogyan már említettük, a lakhely-hozzájárulásnál tapasztalható. A többi típusú hozzájárulás nagyjából egyformának mondható a szegregált, a szeparált és az integrált roma háztartások esetében. A legtöbb roma háztartás anyagi szükséghelyzettel kapcsolatos bevételben és aktivációs hozzájárulásban részesült, míg lakás-hozzájárulásban és motivációs hozzájárulásban csak kevésen. Az egészségügyi hozzájárulást közepes mértékben vették igénybe. Érdekességnek: a kutatások eredményei kimutatták, hogy nincsenek nagy eltérések az anyagi szükséghelyzetben lévő nem roma és roma háztartások között. Az anyagi szükséghelyzet kialakulása elsősorban a háztartás összetételétől függ, és attól, hogy tulajdonosa avagy bérlője-e a a háztartás a lakásnak – nem pedig az etnikumtól. Az egyetlen markáns különbség a motivációs ösztöndij esetében tapasztalható, mivel a roma kisebbség sokkal kisebb arányban részesül ilyen támogatásban, mint az ugyancsak anyagi szükséghelyzetben levő nem roma lakosság. Ez azt is jelentheti, hogy a roma gyerekek sokkal nehezebben alkalmazkodnak az iskolai környzethez, és hogy számukra a tudás nem jelent értéket – mert ezt látják szüleiktől is. Tehát nem igyekeznek az iskolában jó jegyeket kapni, holott a jó tanulmányi átlag és ennek évenkénti javulása a motivációs ösztöndíj kérvényezésének elsődleges feltételei. Mészáros Magdolna

120

Felhasznált irodalom Vašečka, M.: Čačipen pal o roma. Súhrnná správa o rómoch na Slovensku, Bratislava, IVO 2002 Mareš, P.: Nezamestnanosť jako sociální problém, SLON, Praha, 2002 Slovensko 2007, Súhrnná správa o stave spoločnosti, IVO 2007 Džambazovič, R.: Chudoba na Slovensku. Diskurz, rozsah a profil chudoby, UK v Bratislave, Bratislava 2007 Bodnárová, B.,Džambazovič, R., Filadelfiová, J., Gerbery, D., Kvapilová, E., Porubanová, S.: Transformácia sociálneho systému na Slovensku: stav, výsledky, riziká narušenia sociálnej súdržnosti a modely riešenia, SŠPR, Bratislava, 2004 www.statistics.sk www.government.sk

121

Gumibottal csillapított éhség Éhséglázadások Szlovákiában Nyomor, éhhalál, embertelen lakhatási körülmények, teljes munkanélküliség, kilátástalan jövő. Ezzel kellett szembesülnie azoknak a kelet-szlovákiai cigányoknak, akik – hasonlóan a keleti blokkban élő társaikhoz – a rendszerváltozás legnagyobb vesztesei lettek. Az életük azelőtt sem volt túl fényes, hiszen csak a legalantasabb munkák elvégzését bízták rájuk. Szakképesítést nem szereztek, fiatal koruktól kezdve betanított rabszolgaként építették a szocializmust. Jövőjüket ellopták, így a szovjet blokk szétesése után maradtak a lerobbant és széthordott gyárépületek, szeméttelepek közelében, ahol némi alamizsna fejében gyógyíthatatlan betegséget kaphattak. A társadalomból kivetett és kizuhant cigányokra mért utolsó csapás a szociális reformok megkurtítása volt, amelyre éhséglázadással, fosztogatással reagáltak. Válaszként a hatalom gumibotot és vízágyút vetett be, rendőrséget majd katonákat vezényelt éhségük és a rendszer megváltoztatására tett kísérletük lecsillapítására. Az európai közösséget is megrázó események arra hívták fel a figyelmet, hogy a szociális rendszer megváltoztatása nemcsak egy ország belügye, hanem a kontinens minden országára nézve sürgős, megoldandó feladat. Szlovákiában a katonaság, nálunk a Magyar Gárda vonult és vonul fel, hogy segélyért közmunkát, a cigánybűnözés ellen hatékonyabb fellépést követeljen. Tőketerebes, Olaszliszka. E két település nincs túl messze egymástól. A történtek főszereplői persze hogy cigányok. A hazátlan, kihasznált emberek akaratlanul is a gazdasági, szociális és társadalmi problémák bűnbakjaivá váltak, és ezt az elesettséget használják ki a hatvan-nyolcvan év elteltével ismét divatba jövő náci eszme újjáélesztői. Sikerrel, hiszen egyre durvább akcióikkal nemcsak jelentős szurkolótáborra, de politikai szerepre is szert tettek. A nyomor és a terror elől nem lehet elmenekülni, nincs ugyanis hova. Az országhatárok, a munkaerőpiacok bezártak a cigányok előtt, ha mégis próbálkoznak vagy visszatoloncolják vagy ujjlenyomatvétellel, táboraik felgyújtásával jobb belátásra bírják őket. Szlovákia, mint a keleti blokk éllovasa merész lépésre szánta el magát: átalakítja szociális ellátórendszerét, megreformálja a segélyek és a családtámogatásokmértékét. Más Ivan Miklos szlovák miniszterelnök-helyettes és pénzügyminiszter 2004. január elsejével radikális adóreformot hirdetett meg; bevezette a 19 százalékos egységes adókulcsot, ezt vetik ki a profitokra, a személyi jövedelmekre, függetlenül azok nagyságától, sőt az áfa is egységesen 19 százalék lett. Előzőleg ugyanilyen drasztikus intézkedéssorozattal reformálták meg az egészségügyet, az oktatást és a nyugdíjrendszert. Felemelték a nyugdíjkorhatárt 62 évre (60 volt a férfiaknál és 58 a nőknél), kötelezték az újonnan munkába állókat, hogy nyugdíj-hozzájárulásuk 50 százalékát

123

magánpénztárakba fizessék be. Átalakították a kórházak finanszírozási rendszerét, a helyi önigazgatásokra testálták az iskolák finanszírozását. Az új rendszer szerint egy négygyermekes család jövedelmének tekinthető szociális juttatás összege havonta 4260 korona (kb. 26 ezer forint) lett. Ezzel egy időben a parlament határozata értelmében a képviselők 6290 koronával emelkedő fizetése havonta 43 390 korona lett, amelyhez még harmincezer koronát jócskán meghaladó havi költségtérítési általány is járul, és több ezerrel többet kapnak a honatyák asszisztensei is. A kormány tagjainak az eddigi havi 55 650 korona helyett 65 085 koroná és 18 ezer korona költségtérítés jár. A kormányfő havi pénze 77 650 koronáról 87 080-ra emelkedett és havi 22 250 korona költségtérítési általányt is kap; a államfőé 148 400 koronáról 173 560 koronára nőtt, plusz általánya pedig havi 40 ezer. Az „igazságos és szükséges” javadalmazási reformból eredő elvonások, a „segélyért közmunka” bevezetése, az uzsorások folyamatos zsarolása a legszegényebb családokat sújtotta leginkább, így várható volt, hogy a társadalom alsó harmadához tartozók valamilyen formában kifejezik nemtetszésüket. Február 6-án kezdődtek a tiltakozó demonstrációk a szlovák szociális reformok ellen. Hullenemben „Munkát akarunk, nem alamizsnát!” feliratú transzparensekkel vonultak az utcára romák és nem romák, majd később a rendőrökkel is összecsaptak. Az 5,4 milliós Szlovákiában mintegy 400 ezer cigány él, bár a legutóbbi 2005-ös népszámláláson a népességnek mindössze az 1,3 százaléka vallotta magát romának. Népességstatisztikusok előrejelzése szerint a romák száma Szlovákiában 2025re eléri a félmilliót, így arányuk a teljes népesség 10 százalékára növekszik a mai 7 százalékról. Megközelítőleg a szlovákiai romák harmada él az ország keleti és déli részén található, összesen mintegy 600 cigánytelepen. Nem egy, romák lakta településen 100 százalékos a munkanélküliség, ami azt jelenti, hogy az adott faluban a polgármesteren kívül senkinek sincs munkája. Kassán, a Lunyík IX. lakótelepén közel hatezer roma lakik. A romák elmondása szerint mindössze 10 ember dolgozik közülük. A cigány származású kerületi polgármester őszintén bevallotta: nem áltatja az embereket, ugyanis munkát, jobb körülményeket még ígérni sem tud. A magyar határtól mintegy húsz kilométerre található 23 ezer fős Tőketerebes (Trebisov) cigánytelepén 3500 ember lakik. Itt szinte senkinek sincs munkája, ennyi emberre mindössze 100 főnyi közmunka-lehetőség jut. A városban és környékén a rendszerváltozás után leépült az ipar, megszűntek a munkalehetőségek. Felszámolták a szövetkezeteket, bezárt a húskombinát, nem készül több konzerv, a cukorgyár sem üzemel. Hiába van többüknek szakképesítése, érettségije, szakmunkás bizonyítványa, munkát nem kapnak. A szlovák országos csúcsszerv, a Szlovákiai Romák Tanácsa (RRS) nyilatkozatban szögezte le: a kormány csak tessék-lássék kezeli a roma problémát, s ha a kabinet nem tesz azonnali lépéseket, az ország hatszáz roma településén tovább romlik a helyzet és fokozódik a feszültség.

124

A Jókai Mórtól ismert „fehér asszony” településén, Lőcsén, a Billa üzletlánc áruházában a romák február közepén önkényesen bevásároltak, és ezzel elindult a lavina: a fosztogatási hullám még abban a hónapban az egész keleti oldalon végigsöpört; a helyzetet már a rendőrség sem tudta kezelni, a katonaságot kellett bevetni. Vízágyúk, helikopterek, páncélozott autók, gumibotok, könnygázgránátok és egy éjszakai rajtaütéses támadás állította meg az elkeseredett és felbőszült romákat. A kormány eltökélt volt a reformpolitikájában és a nyomaték kedvéért több mint kétezer katonát vetett be, hogy így demonstrálja: a polgárháborús veszélyhelyzetet meg kell állítani, mielőtt az a szomszédos országokra is átterjed. Csehország ugyanis – ahová korábban sok ezernyi roma menekült és nem tudtak velük mit kezdeni – aggodalommal figyelte a fejleményeket. A rendőrségi és a kormányzati kommunikáció szerint a fosztogatásokat és a zavargásokat az uzsorások szervezték, akik már évek óta sanyargatták a romákat. Néhányat letartóztattak és országos hajtóvadászatot intéztek ellenük. A Roma Parlament elnöke erre viszont úgy reagált: „az éhség szervezte az ellenállást”. Tőketerebesen a fosztogatási hullám idején a rendőrség nagy erőkkel próbálta jobb belátásra bírni a romákat. Egy előző napi rendőr–roma összecsapás után a kommandósok álltak bosszút több megsérült társukért. Hajnalban, amikor a hőmérséklet fagypont alá süllyedt, vízágyúkkal, kutyákkal rajtaütöttek a cigánytelep lakóin. Házról-házra járva, az ajtót, ablakot betörve mindenkit összevertek. Nőket, férfiakat, gyerekeket egyaránt. E sorok írója az éjszakai támadás másnapján saját szemével látta a rendőrök bűnmegelőző tevékenységének nyomait, a kivert fogakat és a gumibotütések helyét a férfiak és gyermekek hátán, az asszonyok lábán. Televíziós stábok, fotósok, újságírók hada szállta meg a telepet, megjelentek a helyi és az országos roma vezetők, az ott élők az utcára vonultak. A folyamatosan köröző rendőrségi helikopter jelezte az újabb „megmozdulást” és negyedóra elteltével újra felharsantak a szirénák, felsorakoztak a vízágyúk, a rendőrségi és katonai gépkocsik. Mindenfelé hazafelé rohanó embereket, menekülő asszonyokat, gyermekeket lehetett látni, miközben „Zsandári, zsandári!” – kiabálták kétségbeesve. Bezártak ajtót, ablakot – ahol még megmaradt. A terebesi telep utcáin éjszaka is cirkáltak a rendőrautók, és jelentést vártak a „Polícia” feliratú fehér karszalagot viselő cigánytelepi segédrendőröktől, akik kápóként őrizték a rendet. Azt, hogy a cigányok milyen rossz szociális körülmények között élnek, csak a vak nem látja. A gyerekek a cigánytelep közepén lévő iskolába járnak napközben, ha éppen nem szüleiknek segítenek a szeméttelepen a guberálásban. Az, aki szerencsésen elvégzi az alapfokú képzést, nagyjából megtanul írni és olvasni, de szakmát csak néhányan, érettségit viszont már szinte senki nem szerez. A városi iskolából kiutálják őket társaik, a felszereléseket pedig nem tudják a szülők megvásárolni. Sokan lakásnak aligha nevezhető tákolmányban laknak, esténként

125

gyertyákkal, mécsesekkel világítanak. A gyerekek a fagyos földön egy vékonyka pólóban játszanak, kékülő szájjal mondják, hogy nem fáznak. Már hozzászoktak a hideghez; alvóhelyükön éjjel gyakran belefagy a fürdőszobaként használt lavórba a mosdóvíz. Sáros utak, füst, szemét, vérhas, influenza és rák. A szülők napközben guberálnak. Ha közmunka-lehetőség van, szinte verekedések alakulnak ki. Mindenki dolgozna, de nincs hol. Magyarországon eközben az Országos Cigány Önkormányzat a budapesti Szlovák Nagykövetség épülete előtt szimpátia demonstrációt tartott a szlovákiai éhséglázadás miatt letartóztatott romák szabadon bocsátása, és az „emberhez méltó életkörülmények” megteremtése érdekében. Világoskék szalagot tűztek kabátjukra az együttérzés jelképeként. Ez a figyelemfelkeltő néma tüntetés szól a szlovák és a magyar kormánynak, valamint az európai népnek egyaránt, hogy az Európai Unióba belépő országok kisebbségének meg kell teremteni, alkotni a jobb életkörülmények javítását szolgáló intézkedéseket” – nyilatkozta Kolompár Orbán. Az OCÖ elnöke szerint tudomásul kell venni, hogy a megoldatlan problémák talaján létrejött feszültségek gyakran idézhetnek elő robbanásszerű eseményeket. A rendőrség és a katonaság beavatkozásával a fosztogatást megfékezhetik, a gondok orvoslására azonban az ilyen és ehhez hasonló eszközök teljességgel alkalmatlanok. A diszkriminációval szembeni határozott fellépésre, képzési, átképzési és munkahelyteremtő programokra van szükség. Az integrációt elősegítő programok hiányában a romák többsége számára kizárólag a segélyek jelentik az egyetlen, megélhetéshez szükséges bevételi forrást, a szociális juttatások megvonása viszont létüket fenyegeti. Ezt egyetlen kormány sem engedheti az európai integráció évében – fűzte hozzá. Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány vezetője az amerikai Kongresszus két republikánus szenátorának közvetlen munkatársával és az EBESZ-megfigyelő, emberjogi aktivista Erika Schlagerrel tárgyalt Washingtonban a kelet-szlovákiai és a kelet-európai romák szociális problémájának megoldása érdekében, majd levelet írt a kongresszusi képviselőknek. Más roma szervezeti vezetők úgy vélték, mivel az uniós csatlakozás után Magyarország közép-európai határai megnyílnak, várható, hogy a környező országokból elindul egy cigány és nem cigány népvándorlás, melynek végzetes következményei lehetnek. Így például összeomolhat az amúgy is roskadozó szociális rendszer, és könnyen megbomolhat az adott ország belügyi status quója. Félő az is, hogy a 90 százalékos cigány munkanélküliség még tovább súlyosbodik. Attól is tartottak, hogy az éhséglázadás Magyarországra is átterjed, ugyanis a borsodi, szabolcsi aprófalvakban is ugyanolyan mély szegénységben élnek az emberek. Az etnikai és szociális robbanásra már évek óta figyelmezetnek szociológusok, a roma veztők. A szlovák Roma Parlament (RP) vezetője, Ladislav Fízik kilátásba helyezte, hogy blokád alá veszik az autópályákat és a határátkelőket. Szlovákia főügyésze,

126

Dobroslav Trnka viszont bűncselekményre való felbujtás vádjával büntetőjogi eljárást kezdeményezett 120 roma vezető ellen. Rudolf Schuster államfő azt kérte a kormánytól, hogy vonják vissza a katonákat a cigánytelepekről, de Vladimír Palko belügyminiszter nemet mondott. „A történelemben először alakult ki a romákban egység, amely nem politikai alapra épült, hanem az éhség és a szegénység kényszerítette őket összefogásra és tiltakozásra” – nyilatkozta a szlovák Roma Parlament elnöke. Mindent megteszünk, hogy nyomást gyakoroljunk a kormányra, és meggyőzzük őket, hogy ez a szociális reform rossz, káros, és a helyzet rosszabb is lehet” – tette hozzá. Megítélése szerint a szlovák kormánynak rövid időn belül megoldást kell találnia, hogy a romák munkalehetőséget kapjanak és megfelelő laktatási körülmények közé kerüljenek. „Nem lehet ilyen helyzetben hagyni őket, megoldási lehetőségeket kell keresni” – jelentette ki. Az éhező Tőketerebesi romák között a budapesti Roma Polgárjogi Alapítvány és az Oltalom Karitatív Egyesület kilenctonnányi élelmiszert osztott szét. Az alapvető élelmiszerből 753 család számára jutott. Itt átlagosan 4-5 gyerek jut egy háztartásra. A szlovák rendőrség 657 embert állított elő, és 196 romát előzetes letartóztatásba helyezett. A vádlottakból 98 nő, 59 férfi, 39 pedig fiatalkorú. A vizsgálatot folytató rendőri szervek 111 esetben indítványoztak börtönbüntetést, aminek a bíróság 42 esetben tett eleget. A fosztogatások és az utcai zavargások során keletkezett kár 847 ezer koronára tehető. Ennek nagyobbik része, 569 ezer korona az elhurcolt áru értéke, 181 ezer pedig a boltok berendezésében és az épületekben keletkezett kár. Egyéb módon összesen 97 ezer korona kár keletkezett. És mit értek el a figyelemfelkeltésre is alkalmas lázadással? A kormányzati válságstáb 12 pontban adott „engedményeket” és módosította a reformintézkedéseket: az állástalanok közmunkában való részvételéért járó pénzt (1000 korona) megemelte ugyan 500 koronával, de ez alig lett több, mint a szociális juttatás. A jövőben megengedik, hogy a romák (és persze nem romák) a 7 centiméternél kisebb átmérőjű fahulladékot – felügyelet mellett és engedéllyel – összeszedjék az erdőkben. Döntést hoztak arról is, hogy a szociális segélyeket nem havonta, hanem hetente fizetik ki, a gyermekek után járó állami segélyeket pedig élelmiszerben, illetve ruhanemű formájában biztosítják a továbbiakban.

Magyar kormányreakciók A szlovákiai helyzethez hasonló Magyarországon nem fordulhat elő, mert Magyarországon a kormány takarékossági intézkedései semmilyen szociális ellátást nem érintenek – nyilatkozta Korózs Lajos, a Szociális és Családügyi Bizottság MSZP-s alelnöke még 2004. március elsején. Nálunk növekszik a szociális támogatások összege, körülbelül 58 milliárd forinttal. Növekvő tételekként sorolta a rend-

127

szeres gyermekvédelmi támogatások összegét, amelyet közel 47 milliárd forinttal emeltek, a családi pótlékot, melyet minden gyermek megkap és a családtámogatásokra szánt pénzek plusz 18 milliárd forinttal növekednek. A szocialista politikus akkori nyilatkozata szerint a szlovákiai helyzetben két dolgot kell megérteni: a támogatási rendszerek finanszírozása nem független az ország gazdasági helyzetétől, és minden ország kormánya maga dönti el, hogy milyen módon alakítja át a szociális ellátórendszerét. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2005 novemberében azt mondta, soha nem fog elfogadni olyan programot, mint Szlovákia, ahol a gazdasági szigorítások éhséglázadáshoz vezettek. Farkas Flórián, a Lungo Drom elnöke, fideszes parlamenti képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy a szlovák szociális intézkedések és megszorítások miatti éhséglázadás figyelmeztető jel volt Európa számára, és úgy vélte, Magyarországon is hasonló folyamat mehet végbe, ugyanis cigányság megélhetési válságban van és már láthatóak egy éhséglázadás jelei. A romák társadalmi integrációja szempontjából sikeresnek és követendőnek tartja a Szlovákiában végrehajtott szociális reformot az Országos Cigány Önkormányzat, miután a szomszédos országban több napig tanulmányozta egy delegáció a szlovák kormányzat programjait és annak hatását. Úgy látják, az ottani kormány felismerte, hogy a szociális ellátórendszer reformjába be kell vonnia a cigányságot, mert érdemi lépéseket csak akkor tehet, ha a legsérülékenyebb, leghátrányosabb helyzetű emberek véleményét meghallgatva indítja el programjait. Idén, a Zempléni Településszövetségbe tömörült hetvenkét település önkormányzata jónak és követendőnek tartja Monok önkormányzatának döntését, hogy ezentúl a szociális segélyekben részesülőket közmunkára kötelezik. Kállai Ernő kisebbségi ombudsman kifejtette: törvény- és alkotmányellenes, emellett diszkriminatív is a monoki és a hozzá csatlakozott más települési önkormányzatok döntése. Vona Gábor, a Jobbik elnöke június végén jelentette be: népszavazást kezdeményeznek a segélyezi rendszer átalítása kérdésében. A kormányzat mára döntött: csökkenteni kívánja a szociális juttatásokat, a segélyezésre fordított pénzt. Jelenleg a központi költségvetésben 90 milliárd forint áll rendelkezésre a közcélú foglalkoztatásra, illetve a szociális segélyezésre. Ennek az összegnek viszont alig húsz százaléka finanszíroz munkát, a többi 80 százalék segélyezésekre megy el. A kormányzat 2009-ra azt akarja elérni, hogy a két felhasználási terület között az arány 50-50 százalék legyen, a mostani 205 ezer helyett mindöszsze 100 ezren részesülnének szociális segélyben. Csak az kapjon szociális segélyt, aki egészségi állapota vagy társadalmi, családi körülményei miatt nem tud dolgozni – mondta a szociális és munkaügyi miniszter, hogy az emberek ne arra várjanak, hogy majd a postás hozza a szociális segélyt. Szűcs Erikának 2008. október közepéig adna időt a kormány arra, hogy elkészítse a javaslatát a szociális segélyezési rendszer és a

128

közfoglalkoztatási programok szétválasztására. A szociális tárca vezetőjének október 31-ig ki kell dolgoznia, miként valósítható meg, hogy a veszélyeztetett gyerekek után járó családi pótlékot valóban a gyerekek érdekében használják fel. A javaslat szerint a juttatás egyharmadát a családok, a többit szociális intézmények kapnák, hogy abból a „szükséges dolgokat” ők vásárolják meg a gyermekeknek, de az utalványrendszerű gyermekgondozási támogatást bevezetése is felmerült. A tervezet ősszel kerül az Országgyűlés elé, és ha január elsejével életbe lép, februárban, a szlovák „történelmi tett” évfordulóján hasonló reakciókra nálunk is számítani lehet majd. Hidvégi-B. Attila

129

Romániai cigány közösségek migrációs stratégiái Néhány bevezető gondolat Kikről beszélünk? A migráció, ezen belül a cigányok migrációja újra és újra megjelenő téma mind a nemzetközi szakirodalomban, mind a sajtóban. A cigányokról hallva, életmódjukról gondolkodva sokan a mai napig a szabadsággal, kötetlenséggel azonosítják azt a vándorló életformát, melyet nekik tulajdonítanak, és nem ritkán a migrációról szóló írások is ezzell a megközelítéssell elemzik a helyzetüket. Ez az elképzelés azonban inkább egy romantikus, ámde a valóságtól erős távolságot tartó kép, melynek sok köze nincs a mérhetőnek gondolt társadalmi valósághoz. Nem kívánom most ismertetni az etnikai kategorizálás objektivitása körüli vitát, azonban fontosnak tartom már az elején világossá tenni, kikről is van szó, azaz „ki a cigány”, és egyben magyarázatot szeretnék adni arra is, miért használom cikkemben a „cigány” terminust a „roma” megnevezés helyett. A „cigány” meghatározás használatának akkor van létjogosultsága, ha azokról beszélünk, akiket a többség cigánynak nevez, ekként tart számon; amikor azon emberek és csoportok helyzetét igyekszünk elemezni, megérteni és megértetni, akikkel cigányként bánik környezetük. Ez a gyakorlatban természetesen gyakran egybeesik azzal a körrel, akik romának, beásnak, muzsikusnak, valamely előbbiekhez tartozó alcsoport tagjának, avagy éppenséggel – a környezet által használt elnevezéstől természetesen nem függetlenül – cigánynak tartják magukat. A számszerűleg talán nem jelentős különbség azonban nem hatalmazhat fel senkit arra, hogy két, egymástól gyökeresen eltérő nézőpontot egybemosson. Bár kétségtelen, hogy a politikai korrektség az antropológiai relativizmusnak köszönheti nagyívű karrierjét, a cigány kifejezést egyszerűen lecserélni romára nem használ semmilyen szempontból, és tudományosan is pontatlan. Utóbbi éppúgy megőrzi a cigány kifejezésnek tulajdonított sztereotip megközelítést, éppúgy a különállást, távolságtartást, másságot hangsúlyozza csupán, és éppúgy elfedi a sokféle etnikus, szubetnikus kategóriát, mint a cigány elnevezés, és nem veszi figyelembe a külső szempontok alapján ide sorolt közösségek sokféle csoportidentitását és saját magára vonatkozó elnevezését – azaz használata épphogy ellentétes a kulturális relativizmus lényegével. A cigány elnevezés a másságot, a társadalmi távolságot emeli ki, és sokkal inkább a társadalmi és/vagy gazdasági kirekesztettséget, a marginális helyzetet hangsúlyozza, mintsem egy egységes etnikai csoportot jelöl. Ez a látszólag etnikai kategó-

131

ria innen nézve nem egyszerűen célcsoportja a kirekesztésnek, hanem a kategória használata maga a kirekesztés folyamata, illetve annak szimbolikus megerősítése. A cigány kifejezés egy eufemizmus csupán, mely elfedi a lényeget, azt a társadalmi valóságot, mely elemzésünk egyik lényeges vonatkoztatási pontja. Az Európai Unió régebbi tagországai a multikulturalitás jegyében színes kultúrprogramokat szerveznek, ám eközben rettegnek a kelet-európai migráns munkavállalóktól, az ezeket kibocsátó új tagországok pedig minden migránsokat érő „nyugati” kritikát azonnal etnicizálnak, és határozottan megkülönböztetik a nemzeti többségükhöz tartozó és a roma migránsokat, kizárólag az utóbbiakat sorolva a deviáns, úgymond „alkalmazkodni nem tudó és nem is akaró” csoporba. Fontos tehát hangsúlyozni, hogy amikor a romániai cigány népesség migrációs stratégiáit igyekszünk elemezni, egy olyan, sok szempontból heterogén csoportról beszélünk, melynek legfontosabb közös tulajdonsága az, hogy őket másnak, a többségtől határozottan különbözőnek látják: másokként bánnak velük otthon, és „többszörösen másokként” a migrációs célországban. Módszertani keret A romániai kutatás adatfelvétele, melyre az elemzés nagyrészt támaszkodik, 2007 nyarán zajlott.1 A több módszert egyesítő felvétel három fő eleme: 1) Önkitöltős önkormányzati adatlap minden településnek postázva. 2) Survey adatgyűjtés cigányok és közvetlen szomszédságukban élő nem cigányok körében (1000+1000 háztartásban). Ebből következik, hogy amikor itt nem cigányokról beszélünk, nem általában a romániai többségi lakosságról fogalmazunk meg állításokat, hanem egy olyan speciális népességről, mely a cigányokkal azonos településen vagy településrészen, a cigány megkérdezettek szomszédságában él. Ezzel a módszerrel azt igyekeztünk elérni, hogy az esetleges területi különbségekből fakadó eltérések ne domináljanak az úgynevezett etnikai különbségek elemzésekor, azaz a cigánynak tekintett népesség velük azonos helyen élő nem cigány lakosoktól való eltérését vizsgáljuk. 3) Közösségi tanulmányok 36 különböző cigány közösségben. Itt a kiválasztás szempontjai népszámlálási adatok alapján a települések mérete, a településen belül a cigányok aránya és száma, korábbi kutatási tapasztalatok alapján a cigány közösségek etnikai önbesorolása (milyen cigány csoporthoz tartoznak, magukat minek nevezik): ezen túl a népszámlálási adatok, a kutatói tapasztalatok, illetve az önkormányzati becslések összehasonlítása alapján a komoly eltéréseket mutató települések (ahol például népszámlálás alapján 1 A kutatás zárótanulmánya: Fleck Gábor, Cosima Rughinis (szerk.): Come Closer. Inclusion and Exclusion of Roma in Present-Day Romanian Society. Bucharest: Human Dynamics, 2008. Interneten elérhető: http://www.sper.org.ro/pdf/cercetare/engleza/final_reports/Come_Closer.pdf

132

nem élnek cigányok, az önkormányzatok viszont több száz cigány lakosról számolnak be, és korábbi kutatói tapasztalatok is azt erősítik, hogy a településen jelentősebb cigány közösség van). Fogalmi keret Az elemzésben szereplő legfontosabb fogalom a migrációs potenciál. A fogalmat egyszerűen a külföldi munkavállalás, illetve kivándorlás tervezése intenzitásának leírására használjuk, amely a népességen vagy annak egy jól meghatározott csoportján belül a migrációt tervezők arányát mutatja.2 Jelen tanulmány két speciális csoport, a cigánynak nevezett népesség és a környezetükben élő nem cigányok migrációs stratégiáit elemzi. Az elemzés kizárólag a releváns népesség migrációs terveivel és tapasztalataival foglalkozik, azaz állításaink a munkaképes korúakra vonatkoznak. Az elemzés tárgyát képező kutatásban a migrációra vonatkozó kérdéseket úgy alakítottuk, hogy az eredmények a későbbiekben összehasonlíthatóak legyenek a magyarországi kutatási adatokkal, azaz igyekeztünk alkalmazkodni a Sik Endre által 1993 óta követett migrációs kutatások módszertani keretéhez.3 Ám a kérdezetteket az eddigi gyakorlattól némiképp eltérően három helyett négy időtávban kérdeztük meg migrációs terveikről (rövid-, közép- és hosszú távú migráció, valamint a kivándorlás szerepelt a kérdésekben). Amennyiben a kérdezett bármelyik időtávban nyilatkozott valamilyen migrációs szándékáról, ezt neveztük el kombinált migrációs potenciálnak.

Migrációs tapasztalatok Az elmúlt néhány év nemzetközi sajtójának egyik kimeríthetetlen témája a román migráció. Becslések szerint mintegy kétmillió munkaképes korú román állampolgár dolgozik az országon kívül. A két legfőbb migrációs célország Olaszország és Spanyolország: ebben sok egyéb ok mellett a viszonylagos nyelvi közelség (neolatin nyelvek) is közrejátszhat. Románia és a nyugat-európai országok sajtója egyaránt akkor foglalkozik leginkább a témával, ha valamilyen konfliktus támad valamelyik migrációs célországban. Az ilyen hírek pedig erősen etnicizált formában jelennek meg, azaz a normaszegő román migránsok mindig cigányok, akik „képte2 Sik Endre: A migrációs potenciál kutatásának alapfogalmai. In: Örkény Antal (szerk.): Menni vagy maradni? Kedvezménytörvény és migrációs várakozások. Budapest: MTA Kisebbségkutató Intézet – Nemzetközi Migrációs és Menekültügyi Kutatóközpont, 2003, pp. 15–18. 3 A jelen írásban elemzett kutatással azonos módszereket használó és az eredményeket azonos elméleti keretben tárgyaló, a magyarországi cigányok migrációs potenciáljáról szóló cikk, melyet érdemes egybevetni az itt olvasottakkal: Bernát Anikó: A kapcsolathálózat jelentősége a migrációban – etnikai metszetben. In: Némedi Dénes, Somlai Péter, Szabari Vera, Szikra Dorottya (szerk.): Kötő-jelek. Az ELTE Szociológia doktori iskola évkönyve. Budapest: ELTE Társadalomtudományi kar doktori iskolája, 2006

133

lenek betartani az együttélés elemi szabályait”. Mind Romániában, mind az többi európai országban közhelynek számít, hogy a cigányok migrációja meghaladja a nem cigányokét. A kép azonban ennél jóval árnyaltabb. Kétségtelen tény, hogy Romániában az elmúlt években jelentőssé vált azok száma, akiknek külföldön szerzett jövedelemből sikerült családjukat jobb anyagi helyzetbe juttatni. Szinte nincs olyan települése az országnak, ahol ne épülnének sorra a többszintes, luxuskivitelű, de legalábbis az átlagosnál sokkal jobb minőségű házak, melyekben nem, vagy csak időszakosan laknak. Ebben a tekintetben a romániai cigányok sem kivételek. Számos, kutatásunk keretében készült közösségtanulmány számolt be arról, hogy a cigány családok számára a migráció jelenti az egyik legjelentősebb felemelkedési lehetőséget. A munkacélú elvándorlás valamilyen formában átszövi a romániai cigány és nem cigány közösségek mindennapi életét szinte minden településen – a legtöbb esetben a legszorosabban, közeli rokonok, családtagok távolléte formájában. Nem ritkán egy-egy család ragadványneve is korábbi migrációs tapasztalatukat jelzi: az egyik erdélyi faluban a cigány közösség egy részét csak úgy emlegetik a többiek: „a belgák”. Érdemes megvizsgálni, hogyan alakul a migrációs tapasztalattal rendelkezők aránya cigányok és nem cigányok körében országrészenként.4 A vizsgált két társadalmi csoport háztartásainak 20 százalékában van olyan tagja a háztartásnak, aki rendelkezik valamilyen migrációs tapasztalattal, és az is világosan kitűnik, hogy országos szinten nincs különbség a cigány és nem cigány lakosság között e tekintetben (1. ábra).5 A regionális eltérések azonban számottevőek. Míg az ország keleti részén a nem cigány háztartásokra jellemző inkább, hogy rendelkeznek migrációs tapasztalattal, addig nyugaton nincs számottevő különbség a kétféle népesség között, délen és a főváros környékén pedig a cigány megkérdezettekre jellemző sokkal inkább, hogy valaki járt már a háztartástagok közül külföldön. Ezt a régiók közötti eltérést egyetlen szocioökonómiai változó sem magyarázza, és a diszkriminációs tapasztalatok tekintetében sincs jelentős különbség az országrészek között. A jelenség mögött vélhetően olyan összefüggések állnak, melyek vizsgálatára a kérdőíves módszer nem kielégítő. 4 A megyénkénti, illetve régiónkénti esetszámok alacsony volta miatt adatainkat nagyjából a történelmi régiók szerinti bontásban elemeztük: Kelet-Románia alatt Moldvát, Dél-Románia alatt Munténiát és Dobrudzsát, Nyugat-Románia alatt Erdélyt értjük, illetve külön egységként elemezzük Bukarestet és Ilfov megyét, mely jelentősen eltér a körülötte lévő Munténiai régiótól. (A térképet lásd a 7. ábrán, a tanulmány végén.) 5 Ki kell hangsúlyozni, hogy mikor egy kérdőíves adatfelvételben vizsgáljuk a migrációval kapcsolatos kérdéseket, csak azokat érjük el, akik a kérdezés pillanatában az adott országban élnek. Ezt azzal igyekeztünk némileg korrigálni, hogy a háztartás minden tagjának migrációs tapasztalatait is kikérdeztük, beleértve azokét, akik a kérdezés időpontjában külföldön tartózkodtak.

134

1. ábra: A cigány és nem cigány háztartásokban bármely háztartástagra vonatkozó migrációs tapasztalat országrészenként – Románia, 2007 (százalék)

Az ország nyugati része az, ahol a Magyarország irányába való mozgás egyáltalán szóba jöhet – az okok között a földrajzi közelségen kívül fontos kiemelni a magyar nyelv nagyobb körben való ismeretét –, mivel hazánk egyébként nem elsősorban preferált célországa a romániai migránsoknak.. A leginkább kedvelt országok sorrendje Románia egészét tekintve a nem cigányok körében Olaszország, Németország, majd Spanyolország. A cigány kérdezetteknél az egyéb európai országok után (itt a leggyakrabban emlegetettek Belgium és Hollandia) Spanyolország, és csak utána következik Olaszország6 (lásd 1. táblázat). Ezzel az országos aránnyal egyezik meg a cigány kérdezettek esetében a nyugati országrészben a magyarországi vándorlási tapasztalat. Míg tehát országosan Magyarország az európai államok között a legkevésbé preferált célország, addig a nyugati országrészben a magyarországi tapasztalatok gyakorisága megelőzi az olasz- és németországit, a spanyol és a franciaországi migrációs tapasztalatok gyakoriságával áll azonos szinten. A többi három országrészben Magyarország nem került az említett országok közé, gyakorlatilag senki nem rendelkezik itteni migrációs tapasztalatokkal.

6 Fontos megjegyezni, hogy a kérdezés időpontja megelőzte a sajtó által erősen felkapott súlyos olaszországi konfliktusokat.

135

1. táblázat: A cigány és nem cigány kérdezettek migrációs tapasztalatai célországonként, régiónkénti megoszlásban – Románia, 2007 (százalék) Migrációs célországok

Cigány

SpaEgyéb, Francia- Német- Egyéb nyolornem ország ország európai szág európai 23 32 21 8 20 31 2 19 18 11 21 2

Régió

Magyarország

Olaszország

Kelet Dél Nyugat

17

45 17 12

-

20

53

-

20

7

-

100

8 18

16 66 15 38

22 3 24 11

12 10 3

16 3 16 20

24 0 25 7

2 27 9 4

100 100 100 100

-

17

13

21

-

38

13

100

10

37

12

5

15

11

10

100

Bukarest és környéke Összesen Kelet Dél Nyugat

Nem cigány Bukarest és környéke Összesen

Összesen 100 100 100

A Magyarországon boldogulni próbáló romániai cigány népesség igen sokszínű mind szociális, mind közösségi-etnikai szempontból.7 Romániai kutatásaink során mi is több különböző közösséggel találkoztunk, akiknek magyarországi tapasztalatai voltak. Erdélyi falvakban több olyan gazdag gáborcigány kereskedőcsaláddal készült beszélgetés, akik tíz-tizenkét éve éltek Budapesten családostul, lakást béreltek, és Németországból hozott árukkal piacoztak, iletve kereskedtek vándorárusként, miközben gyerekeiket budapesti általános iskolába járatták. De olyan, magyarul alig tudó romungrókkal is találkoztunk, akik rendszeresen vállaltak mezőgazdasági idénymunkát a határ túloldalán. Ezek olyan szezonális lehetőségek, melyek általában néhány hetes távolmaradást jelentenek csak, és többnyire egy informális munkaközvetítő által jutnak ilyen kereseti forráshoz a román határhoz közeli, szegénységben élő munkanélküliek. A külföldi munkavállalásnak komoly árnyoldalai is vannak, melyekről nem szabad megfeledkezni. „Franciaország a legrokonszenvesebb ország – fogalmaz az egyik interjúalany – de rengeteg ott a könny is”. „Könnyek az itthon maradtakért” – magyarázza meg. Rengeteg az olyan eset, amikor a fiatal felnőttek vagy a keresőké7 Vajda Imre, Prónai Csaba: Romániai romák Magyarországon: koldusok, kereskedők, munkások. In: Kovács András (szerk.): Roma migráció. Budapest: MTA Kisebbségkutató Intézet – Nemzetközi Migrációs és Menekültügyi Kutatóközpont, 2002, pp. 34–40.

136

pes férfiak elhagyják az országot, és az időseket, gyerekeket, illetve időnként a feleségeket hátrahagyva igyekeznek jobb anyagi körülményeket teremteni, hazaküldve jövedelmük nagy részét – ám ez komolyan megviseli a családokat, a közösséget. A migránsok gyermekeinek nehézségei egy külön problémahalmaz, amelyre érdemes kicsit jobban kitérni. Kutatásunk során három alapproblémával találkoztunk: 1. Külföldön született gyermekek, akik nem rendelkeznek személyi iratokkal, mert külföldön nem anyakönyvezték őket, és papírok nélkül a román adminisztráció sem tud mit kezdeni velük. Ez gyakori jelenség azok körében, akik még az 1989-es forradalom idején, vagy az azt követő néhány évben hagyták el az országot családjukkal, és később visszatelepültek. E gyerekek, mivel személyi iratokkal nem rendelkeznek, hivatalosan nem léteznek, nincsenek benne semmilyen nyilvántartásban. Kettős állampolgárság helyett tehát valójában egyetlen állampolgársággal sem rendelkeznek,8 elesnek minden állami szolgáltatástól (egészségügy, oktatás, szociális ellátások stb.). Ez a probléma elsősorban a cigányokat érinti, és szorosan összefügg az őket mind Romániában, mind a migrációs célországban érő hátrányos megkülönböztetéssel. Néhány lelkes civil helyi kezdeményezése mentett meg például ilyen helyzetben lévő temesvári cigány fiatalokat azzal, hogy iskolát szervezett számukra. 2. Migráns szülők hátrahagyott gyermekei, akik szülő nélkül, vagy egy szülővel nőnek fel. Csak néhány számadat, mely jelzi, mekkora problémáról is van szó: „Az általános iskola felső tagozatára járó tanulók 16–18 százalékának legalább egyik szülője külföldön dolgozik. Ez mintegy 170 000 tanuló az egymilliós tanulónépességből. Mindent egybevetve az összes tanuló mintegy kétharmadának van legalább egy testvére, azaz a szülők nélkül felnövő gyermekek száma kb. kétszerese lehet a, szülő nélküli tanulók fentebb közölt létszámának.”9 Ez a jelenség egyformán érinti a cigány és nem cigány migránsokat. 3. Azon gyermekek, akik szüleikkel együtt huzamosabb külföldi tartózkodás után térnek haza, és elvégzett iskolai osztályaikat a román iskolarendszer nem ismeri el – legtöbb esetben egyszerűen azért, mert nincsenek dokumentumaik, melyekkel igazolni tudnák, hogy kinntartózkodásuk alatt milyen iskolába jártak, és hány osztályt végeztek el. Kutatási beszámolóink arról tanúskodnak, hogy ez a probléma érinti mind a cigány, mind a nem cigány fiatalkorúakat országszerte Romániában. Szintén fontos kutatási tapasztalat, hogy mára egyre gyakoribb a teljes családok migrációja. Míg első hullámban főleg fiatal férfiak indultak útnak házastársuk és gyerekeik nélkül, ma egyre inkább családok együtt vállalkoznak az új életre – to8 Fontos megjegyezni, hogy ezt a problémát a román állam is felismerte, és európai uniós alapokból számos programot indított a személyi iratokkal nem rendelkezők problémáinak megoldására. 9 Erről lásd bővebben: The effects of migration: the children left at Home. Soros Foundation Romania, 2007. http://www.osf.ro/en/publicatii.php?pag=2#

137

vábbra is hazajárva, és megtartva otthoni ingatlanjukat. Az utóbbi időben megjelentek a román sajtóban és internetes oldalakon olyan hirdetések, melyek román anyanyelvű, spanyolul tudó tanárokat kerestek spanyolországi iskolákba a nagy számú iskoláskorú migráns spanyolországi integrációját elősegítendő. 2. Migrációs tervek Kutatásunk során kevés olyan cigány közösséggel találkoztunk, ahol ne lett volna legalább néhány családnak migrációs tapasztalata; a külföldi munkavállalás gondolatával pedig szinte mindenhol foglalkoztak az általunk felkeresett családokban. E tervek megvalósításának azonban számtalan feltétele van, s ezeket már jóval kevesebben tudják teljesíteni. Ha a cigányok migrációs potenciáljának mértékét öszszevetjük a nem cigány kérdezettekével, a különbség szembeszökő (lásd. 2. ábra). Előbbiek jóval nagyobb arányban tervezik a migrációt. 2. ábra: A kombinált migrációs potenciál mértéke országrészenként, Románia, 2007

Hogy a szándék komolyságát mérni tudjuk, megkérdeztük, mikorra tervezik az indulást. Aki erre a kérdésre határozott választ tud adni, arról már feltételezhetjük: komolyan foglalkozik a gondolattal, hogy útnak indul. Erre a kérdésre a cigány kérdezettek jóval nagyobb arányban adtak határozott választ. Míg esetükben a határozatlanok aránya 26 százalék, addig a nem cigányok 37 százaléka nem tudott pontos időt megjelölni, mikor indulna útnak (3. ábra). Ugyanez a különbség az azonnal

138

indulni vágyók arányai között: míg a cigányok közel kétharmada még a kérdezés évében indulna egy másik országba megélhetést keresni, a nem cigányoknak kevesebb, mint fele indulna azonnal útnak. 3. ábra: A tervezett migráció indulási ideje, Románia, 2007

Egy másik tényező, amely komolyan befolyásolja a tervezett migráció megvalósulási esélyeit, hogy a kérdezett rendelkezik-e olyan társadalmi kapcsolatokkal, melyek segíthetik őt tervében. Bár mára már nehéz találni olyan embert Romániában, akinek legalább tágabb családjában vagy ismeretségi körében valaki ne dolgozna külföldön, vagy korábban ne járt volna ott ilyen célból, e kapcsolatok nem feltétlenül tekinthetők olyan instrumentális kapcsolatoknak, melyek az elemzés szempontjából relevánsak. A kérdőíves vizsgálatban arra vonatkozó kérdést is tettünk fel, hogy a kérdezettek rendelkeznek-e olyan kapcsolatokkal, melyek segítik őket migrációs terveik megvalósításában – akár hazájukban, akár a választott célországban. Mindkét vizsgált csoportban viszonylag magasnak tekinthető azok aránya, akiknek a célországban vannak támogató kapcsolataik, bár a nem cigány kérdezettek jóval többen rendelkeznek ilyen ismerősökkel – a nem cigányoknak kétharmada, míg a cigányoknak alig fele (4. ábra). Hasonló különbség mutatkozik a romániai támogató kapcsolatok terén is cigány és nem cigány kérdezettek között. Ez összefüggésben van azzal, hogy noha a cigány népesség körében a migrációt tervezők aránya jóval magasabb, mint a nem cigányok körében, a megvalósult elvándorlások száma nagyjából azonos; és a társadalmi kapcsolatok tekintetében cigányok és nem cigányok között viszonylag pregnánsak és merevek a határok.

139

4. ábra: Migrációt támogató kapcsolatokkal rendelkezők aránya, Románia, 2007

További gazdasági és társadalmi szempontok is befolyásolhatják a migráció megvalósulásának esélyeit. Az életkor mindkét mintában egyforma szerepet játszik: minél fiatalabb a kérdezett, annál magasabb migrációs potenciállal rendelkezik – hasonló más, nemzetközi kutatási eredményeket ismerünk. A gazdasági aktivitás azonban másként hat a migrációs szándékra, mint azt előzetesen feltételezhetnénk: mind a cigányoknál, mind a nem cigányoknál a gazdaságilag inaktív, munkával nem rendelkező aktív korú réteg körében a legalacsonyabb, ellenben a formális gazdaságba jobban beágyazott, rendszeres munkával rendelkező nem cigányok, illetve az alkalmi munkával rendelkező cigányok jóval magasabb aránya dolgozna külföldön. A kérdezett által tapasztalt etnikai diszkrimináció is egyértelműen pozitív irányban befolyásolja a vándorlási szándékot: cigányok esetében tíz, nem cigányok esetében több mint húsz százalékponttal nő a migrációt tervezők aránya, ha valamilyen hátrányos megkülönböztetést éltek meg a múltban. Az iskolai végzettség azonban különböző módon hat a két populációban: nem cigányok esetében egyértelmű pozitív összefüggés mutatható ki (az iskolai végzettség növekedésével párhuzamosan nő a külföldön boldogulni akarók aránya), a cigány kérdezettek esetében ez a faktor semmilyen szerepet nem játszik. Adataink arra is rávilágítanak, hogy cigányok és nem cigányok más feltételekkel és elvárásokkal indulnak neki a nagyvilágnak. A cigány kérdezettek például sokkal nagyobb arányban vállalnának rövid távú (akár néhány napos vagy hetes) távollétet is – itt a különbség a nem cigányokhoz képest több mint négyszeres. A többi időtáv tekintetében a különbségek nagyjából megegyeznek: a kétszeres eltérés körül mozognak. Az adatok az esetszámok csekély volta miatt nem elemezhetők abból a szempontból, hogy

140

a különböző időtávú migrációt tervezők mely célországokat részesítik előnyben, de azt a hipotézist egyértelműen kizárhatjuk, hogy a néhány napos vagy hetes kimozdulás elsősorban határ menti migrációt jelentene például a nyugati országrészből Magyarországra (összesen két válaszadó jelölte meg ebben a kategóriában hazánkat mint célországot). Itt is a hagyományosan nyugat-európai országoknak tekintett államok a népszerűek. 5. ábra: A tervezett migráció hossza, Románia, 2007 (%)

Jelentősek a különbségek a kétfajta népesség között abban a tekintetben, hogy milyen mértékű anyagi motivációra van szükségük ahhoz, hogy útra keljenek. A cigány válaszadók jóval alacsonyabb fizetés reményében is elindulnának külföldre. A különbség legnagyobb a kivándorlás esetében, ahol a nem cigányok számára másfélszer akkora jövedelem (reménye) szükséges ahhoz, hogy végleg elhagyják hazájukat, mint a cigányok számára. Míg a nem cigányok esetében ehhez kell a legerősebb anyagi motiváció, a cigányok a legalacsonyabb remélt jövedelem esetében emigrálnának véglegesen inkább, és a rövid-, közép- és hosszú távú migrációhoz szükséges számukra magasabb remélt jövedelem. Ezen adatok mögöttes vizsgálatánál a számtalan tényező közül érdemes megemlíteni a cigány háztartásoknak a nem cigányokénál sokkal rosszabb eredendő anyagi körülményeit, illetve az otthon

141

tapasztalt diszkriminációt, melyek mint motiváló hatások komolyabb szerepet játszanak a cigányok migrációs terveinél. A közösségekben végzett interjús beszélgetések azt erősítik, hogy a cigány családok szívesebben választják a tejes családdal való mozgást; ebben az esetben pedig a végleges emigrálás racionálisabb stratégiának tűnik. Volt interjúalany, aki pontosan végigszámolta, hogy mennyibe kerül neki havonta-két havonta hazajárni, családját látogatni, ha külföldön vállal munkát, és mennyibe kerül, ha az egész család elköltözik, és minden aktív korú munkát talál magának az új hazában. 6. ábra: Átlagos havi jövedelem, melyért megéri külföldön munkát vállalni, a migráció időtartama szerint, Románia, 2007 (euró)

Magyarország – jönnek vagy mennek? A magyarországi kedvezménytörvény időszakában, majd a kettős állampolgárságról szóló vitában, s legutóbb Románia uniós csatlakozásának idején a hazai sajtó jó része azzal volt leginkább elfoglalva, hogy a romániai munkavállalók el fogják-e árasztani az országot.10 Kétségtelen, hogy Romániában, és ezen belül a romániai ci-

10 A kedvezménytörvény vitájának időszakában a magyarul beszélő kárpát-medencei lakosság migrációs terveiről bővebben lásd: Menni vagy maradni? Örkény Antal (szerk.): Kedvezménytörvény és migrációs várakozások. Budapest: MTA Kisebbségkutató Intézet – Nemzetközi Migrációs és Menekültügyi Kutatóközpont, 2003

142

gányság körében a migrációs hajlandóság messze a magyarországi felett van,11 és az is tény, hogy a magyar határ menti román települések munkavállalóinak egy része számára Magyarország a könnyen elérhető országok közé tartozik – ahol ráadásul sokak számára nyelvi akadályok sem nehezítik a kereseti lehetőségek megtalálását. Azonban korábbi kutatásokból az is világosan látszik, hogy hazánk a magyarul beszélő, határhoz közelebb lakó migrációt terezők körében sem tartozott a legpreferáltabb úticélok közé. A közösségtanulmányok során készült interjúk tapasztalatai is azt mutatják, hogy hazánk senkinek nem a legvágyottabb célország, sokkal inkább azok terveznek itt dolgozni, akik vagy anyagi körülményeik, vagy családjuk, közösségük elvárásai miatt nem engedhetik meg maguknak, hogy távolabbi országba elinduljanak – ezért választják a napi, heti, esetleg néhány hetes távolmaradásra lehetőséget nyújtó, ámde szerényebb kereseti lehetőséggel kecsegtető Magyarországot. Az utóbbi néhány évben, különösen Románia uniós csatlakozását követően azonban a migrációs mozgások Románia és Magyarország között alapvetően megváltoztak. Fentebb már említettük, hogy a romániai cigány közösségekben készített interjúk egész sora szólt arról, hogy Magyarország egyre kevésbé jelent perspektívát a jobb anyagi körülmények között élő gáborcigány kereskedők számára, és a mezőgazdasági idénymunkára átjáró, jóval szerényebb körülmények között élő cigányok számára is egyre csökkennek a különbségek a román és a magyar kereseti lehetőségek között, és munkát találni is egyre könnyebb számukra otthon. A kétmillió körüli aktív migráns tartós távolléte, valamint a román gazdaság fellendülése nyomán előállt munkaerő-kereslet együttesen okozta, hogy jelenleg Romániában több gazdasági területen, számos szakmában munkaerőhiány van, miközben a keresetek is kezdenek felfele mozdulni. Míg korábban Romániában jelentek meg sorra munkaerő-toborzó vállalkozók, akik brigádokat kerestek magyarországi munkára, addig napjainkra az vált jellemzővé, hogy Biharkeresztesen, Gyulán, Békéscsabán, Csenger környékén vagy egyéb, román határ közeli településen próbálnak magyarországi munkanélkülieket, munkakeresőket találni nagyváradi, aradi, szatmári cégek számára. Sőt ahogyan a romániai téglagyárak nem képesek fedezni az ott folyó építkezések anyagszükségletét, és a makói téglagyár mára szinte csak a romániai igényeket igyekszik kielégíteni, éppúgy hiány van építőmunkásból is: nemcsak a határhoz közeli települések nagyobb építkezésein, hanem akár Bukarestben is gyakran találkozni magyar építőbrigádokkal, mérnökökkel, szakmunkásokkal, segédmunkásokkal együtt. A korábbi, román migránsáradattól való félelem olyannyira nem bizonyult megalapozottnak, hogy épp fordított folyamatok következtek be. Azonban a munkahelyi diszkrimináció problémájával Románia 11 A magyarországi cigányok migrációs potenciáljáról bővebben lásd: Bernát Anikó: A kapcsolathálózat jelentősége a migrációban – etnikai metszetben. In: Némedi Dénes, Somlai Péter, Szabari Vera, Szikra Dorottya (szerk.): Kötő-jelek. Az ELTE Szociológia doktori iskola évkönyve. Budapest: ELTE Társadalomtudományi kar doktori iskolája, 2006

143

esetében is számolni kell. Nem mehetünk el amellett a tény mellett, hogy az országban a munkanélküliek száma, illetve aránya igen magas, és ez azokon a területeken is igaz, ahol a közelben olyan multinacionális vállalatok kezdték meg működésüket, melyek sok képzetlen munkaerőt (elsősorban betanított munkát) igényelnek. A román szakmunkásoknak az országból való nagyarányú elvándorlása ellenére a cégek nem alkalmaznak a telephelyük közelében élő romániai cigány munkanélkülieket – helyette például Magyarországról igyekeznek kielégíteni munkaerő-szükségletüket szintén alacsony képzettségű munkanélküliekkel. A munkaerő-szelekciónak továbbra is az egyik legfontosabb kritériuma az etnikai hovatartozás. Az állampolgárság mára teljesen érdektelen információ lett, a családnév, a származási település neve, a bőrszín sokkal fontosabb szempontok a munkaerő-felvételnél – akár helyi, akár migráns munkakeresőkről van szó. Az Európai Unión belül az országok közötti határok valóban elmosódni látszanak, és erre tökéletes példa a román–magyar határ mentén a helyzet átalakulása, az etnikumok közötti szimbolikus határok azonban nem látszanak halványodni, sőt – ezt erősíti mind az olasz konfliktusok példája, mind a romániai vagy akár magyarországi diszkriminatív munkaerő-szelekció. Amíg ez nem változik meg, a multikulturalitás és az interetnicitás csupán üres, tartalmatlan ideológiák maradnak az Európai Unió politikai gyakorlatában. Fleck Gábor 1. térkép: Románia térképe a történelmi régiók megjelölésével

144

Gáborcigányok A cigányokra Magyarországon alkalmazott nyelvészeti alapú csoportosításnál, amely voltaképp Erdős Kamill leegyszerűsödött mintája (l. Szuhay 1999), sokkal bonyolultabb a romániai, mely nagy vonalakban megőrizte az egykori hagyományos mesterségek szerinti besorolást (l. Merfea 1994, 161; Csortán 2000, 99; Pons 1995, 30).1 Azonban ezek a mesterségek egyformán elveszítették gyakorlati jelentőségüket mindkét országban, így azok a cigány csoportok, amelyeket sikeresnek mondhatunk hagyományaik megőrzésében, úgy érhették azt el, hogy függetlenedtek a szocialista gazdaságtól, és a többségi társadalom újszerű igényeihez alkalmazkodtak. Ezt leggyakrabban úgy tették, hogy mobilitásukat kihasználva csatlakoztak a határokon átívelő szürkegazdasághoz,2 amely a rendszerváltozások utáni néhány évben bizonyult a legjövedelmezőbbnek. Kétségtelen, hogy dolgozatom alanyai, a gáborok, a sikeresek közé sorolandók, és így tanulmányozásuk a klasszikus néprajzi leírásokon túl magában kell, hogy foglalja migrációjuk tanulmányozását is. A gáborcigányok a magyarországi nyelvészeti csoportosítás szerint az oláhcigányok kelderás törzséhez tartoznak (Vajda–Prónai 2002, 36). Hagyományos mesterségük az üstfoltozás (caldarari), saját nyelvükről pedig annyit mondanak, hogy ősi nyelv, ami szavakban hasonlít a magyarhoz meg románhoz is, és egyszerűen cigány nyelvnek nevezik.3 A roma, romani kifejezéseket jövevényszóként azonban nem használják, magukat gáborcigányként vagy egyszerűen gáborként definiálják, a roma megnevezést csak a magyarországi cigányokra vonatkoztatják, ezzel mintegy elhatárolódva tőlük. Legnagyobb számban Románia erdélyi megyéiben laknak, főként Maros megyében.4 Már a rendszerváltás előtt körbejárták Romániát, sőt Ma1 Mihai Merfea tizennyolc, nyelvi és életmódbeli eloszlást, foglalkozási csoportot emelt ki: a nyelvi sajátosságok között a romanit, magyart és románt, illetve ezek kombinációit, Emmanuelle Pons pedig negyven cigánycsoportról beszél összesen, számításba véve a nemzetségi nyelvet beszélő csoportokon kívül a német, török és görög nyelven beszélő kisebb csoportokat is. Csortán Ferenc huszonöt hagyományos nemzetséget említ, melyek gyakran fedik egymást, és százalékos kimutatásban 31,7%-uk „nemzetség nélkülinek”, 13,8% pedig „letelepültnek” vallja magát. Tizenhárom nemzetség számaránya pedig nem éri el külön-külön az 1%-ot. 2 A szürkegazdaság nem kifejezetten illegális tevékenységet feltételez, többnyire az adók megfizetésének elkerülését, mértékének csökkentését jelenti. Egyes romák ilyen jellegű tevékenységeinek leírását l. Kemény (szerk.) 2000. 3 A továbbiakban idézőjellel utalok más tudományos munkára, dőlt betűkkel pedig kifejezéseket, illetve saját interjúalanyaimat idézem. 4 Maros megyében található egyébként Románia legnagyobb cigányközössége (40 425 fő), és százalékos arányban is itt a legmagasabb a cigányok aránya: 7,56%. Ez egy majdnem 2%-os növekedést jelent a tíz évvel korábbi adatokkal szemben. L. az 1992-es és 2002-es népszámlálási adatokat: Zamfir–Zamfir (1993) ill. http://referinte.transindex.ro/

145

gyarországra is átjártak, ahol „elsősorban a nagyobb városok (Szeged, Békéscsaba, Debrecen) vásárait látogatták” (Vajda–Prónai 2002, 36). Ők voltak a legsikeresebbek hagyományaik megőrzésében, és a mai napig a nyelv, viselet és életmód megóvása fontosabb számukra, mint a gazdasági tevékenység. Magyarországon éppúgy, mint Nyugaton hagyományos öltözetüket viselik, gyakori a nagy bajusz, a kalap és a cigány anyanyelv használata, annak ellenére, hogy a befogadó társadalom idegenkedése megnehezíti a dolgukat. Ők azonban büszkék arra, hogy ezt sikerült mind megőrizniük, és ez nemcsak a cigány társadalmon belül bír presztízsértékkel, hanem jólétet is sugall, legalábbis szülőhazájukban. A gáborok előnye abból származott, hogy kihasználták többnyelvűségük és bátorságuk előnyeit. Magyarország előttük is nyitva állt, éppúgy, mint számos erdélyi magyar előtt. Aki nyugatabbra szeretett volna eljutni, annak is egyszerűbb volt Magyarországról kiindulva továbbutazni. Egy román kutató, aki egy Marosvásárhelyhez közeli község5 cigány lakosságát kutatta, négy csoportra osztotta az ott élőket: „gáborok”, „magyar gáborok”, „sátrasok” és „házi cigányok”. A „gáborok” és „magyar gáborok” lényegi különbsége az, hogy az előbbiek a romani mellett a románt beszélik, és ortodoxok, míg a „magyar gáborok” a romani mellett a magyart beszélik, és adventisták. Mindkét csoportnak vélhetően azonos a ruházata. A „sátrasoknak”, akik ugyancsak románul beszélnek, és az ortodoxoknak azonban már „hiányos” az öltözetük. A „házi cigányok” pedig egyáltalán nem beszélik a romanit, és katolikus vallásúak. A szerző valamennyi közül pedig a „magyar gáborokat” nevezi a leggazdagabbaknak (Voiculescu 2002). Nyilvánvaló, hogy a tanulmányban említett „magyar gáborok” azok, akiket mi egyszerűen gáboroknak nevezünk, és akik a románul beszélőket csak román cigányoknak nevezik, és szigorúan elhatárolódnak tőlük. A településen két nyelvi és vallási zóna létezik, a magyar meg a román, melyekben értelemszerűen a megfelelő nyelvet beszélő két-két cigánycsoport lakik. A szocializmus idején a magyar rész Marosvásárhely külvárosi ipari egységeihez állt közelebb, a román részen pedig a mezőgazdasági szövetkezet volt. A magyarul beszélő cigányok többnyire az építőiparban kezdtek el dolgozni, és elismert szakmákat szereztek. A románul beszélő cigányok pedig a mezőgazdaságban és az építkezéseken betanított munkásként próbáltak boldogulni. A román „gáboroknak”6 „apáról fiúra szálló” hagyományos mesterségeik voltak, míg a „magyar gáborok” szőnyegek, függönyök és gyapjú kereskedelmével foglalkoztak az ország egész területén; ezt a tevékenységet pedig hivatalos engedéllyel folytathatták, és hatókörüket 1989 után Magyarországra is kiterjesztették (Voiculescu 2002). Mind a négy cigány csoportnak megvolt tehát a saját niche-je, amelyben 5 Marosszentgyörgy község 6 kilométerre van Marosvásárhelytől Régen irányában (Voiculescu 2002). 6 A „román” jelzővel toldom ki a „gábor” etnonímiát annak érdekében, hogy a magyar olvasó véletlenül se keverje össze a szerző által használt elnevezéseket.

146

tevékenykedtek. Amint a hagyományos tevékenységek veszítettek fontosságukból, a román „gáborok” külföldi vendégmunkával próbáltak szerencsét, és a kereskedelembe is bekapcsolódtak. Mára a román és magyar gáborok közti viszony ennek a változásnak az eredménye: versengés a kereskedelmi erőforrásokért. Azonban függőségi viszony is létezik: a magyar gáborok gyakran alkalmazzák a románokat, akik mellékesen máig űzik hagyományos mesterségeiket (Voiculescu 2002). Noha a szerző nem említi, hogy a magyar gáboroknak lett volna hagyományos mesterségük, de valószínűleg ők is rendelkeztek valamiféle hagyományos szaktudással, csak akkoriban a kereskedelmet jövedelmezőbbnek tartották. Saját terepmunkám során felfigyeltem arra, hogy a „kultúra” kifejezést a gáborok sokszor az „anyagi kultúrára”, azaz gazdagságra értik. Erre rájővén értettem meg, hogy arra a kérdésemre: mi az, amit jobban szeretnek Magyarországon, mint Romániában?, miért kaptam azt az eleinte értelmetlen választ, hogy itt több a kultúra, mint otthon Romániában. A gazdagság és adventizmus összekapcsolódik, eredménye az olyan cigány ember, amelyik nem lop, nem iszik, tiszta és… hogy mondjam… művelt! Művelt pedig nemcsak a gábor lehet, hanem román is, magyar is, vagy bárki. A művelt cigány ember a gáborok integrációs ideálja. A nyelvi különbségeken túl nagyon fontos szerepe van az anyagi körülményeknek a két „gábor” csoport szembenállásánál. A magyar „gáborok” szerint a románok csak utánozzák őket, amikor gábornak nevezik magukat, és azért szegődtetik a románokat, ha építkeznek, hogy ezzel is hangsúlyozzák „felsőbbrendűségüket”. A gábor közösségben nagymértékű differenciálódás van folyamatban, mely alapvető struktúrákat érint. Ezt a változást nagyjából az utóbbi két évtized gazdasági sikerei okozták, és az új vallásosság csak tovább erősíti. Gazdasági sikerük alapja pedig az, hogy a gáborok 1989 után a már meglévő kereskedelmi hálózataikat terjesztették ki Magyarországra, majd azon túlra.

Tér és idő Az általam vizsgált gáborcigány család tagjai Budapesten és környékén családi házakat bérelnek, amelyben nagyszülők laknak együtt fiúgyermekeikkel, azok feleségeivel meg gyermekeikkel. Migrációjuk során megőrizték a szerényebb anyagi lehetőségekkel bíró cigányok családi modelljét. A saját és minél impozánsabb ház státusszimbólum, de Magyarországon ez a funkció nem érvényesül, minthogy a rituális tér, melynek kontextusában értelmet kap, otthon van. A legtöbb romániai migráns státusvesztését az is fokozza, hogy az otthonihoz képest sokkalta rosszabb körülmények között élnek Magyarországon; a lakterüket kizárólag alvótérnek használják, és sok sorstársukkal megosztják. A gáborok magyarországi lakhatási körülményei ugyanakkor nagyjából megegyeznek az otthoniakkal.

147

A cigányok nem szeretik a házon belüli WC-t. Irtózásuk alapja az a felfogás, hogy a kiválasztás és az azzal összefüggő testrészek teljesen elkülönülnek az egyéb fizikai szükségletektől. Ez a koncepció a legnyilvánvalóbban befolyásolja testükhöz való viszonyukat és térhasználatukat. A két testrészt külön fogalmakkal illetik, az egyiket „tisztának”, a másikat meg „tisztátalannak” nevezik. A hosszú szoknya és a felsőtest mezítelensége, elsősorban a férfiaknál, ebből a képzetből fakad; ezért kell a vécét minél távolabb helyezni a konyhától és más helyiségektől. Budapesti lakóhelyük tehát néhány szempontból elősegíti a cigány illemek betartását, más szempontból azonban megnehezíti, mert nincs lehetőség udvari árnyékszék felállítására. Noha otthon drága házakat építenek udvari árnyékszékkel, magyarországi bérleményeik mind rendelkeznek vécés fürdőszobával. Ezt ők legalább annyira lealacsonyítónak tartják, mind a vendégmunkások a részleges hajléktalanságot. A romániai vendégmunkások az időt két részre, télire és nyárira, illetve az otthon töltött meg külföldön töltött időre tagolják. Egy felpörgetett időintervallum, amely lényegében a „normális” vagy normálisnak vágyott életnek felel meg, és egy statikus, monoton időintervallum váltogatja egymást. Az első nagyjából a téli hónapokra korlátozódik, meg a rövid idejű hazalátogatásokra, és megpróbálja magába tömöríteni az egész év eseményeit. Az utóbbi pedig a külföldön munkával eltöltött időszakot jelenti, amelyben a vendégmunkás a legtöbb időt munkára próbálja fordítani, így akár több hónapig is dolgozhat napi 12-14 órát, amíg haza nem megy eltölteni rituális értékű felpörgetett idejét. A gáboroknál is fennáll az idő ilyen duális átélése, azonban náluk a kettő sokkal kiegyensúlyozottabb, és gyakran épp ellentétes. A rituális idő azonban náluk is mindenképp az otthon töltött pár hónapból áll. Ilyenkor köttetnek a házasságok, ilyenkor történnek az egyéb hagyományőrző szertartások. A magyarországi életük azonban elősegíti a vallásgyakorlást és a kereskedelmet, amely cigány létük fontos eleme, szemben az „elidegenedett munkával”. Sokan már kicsi koruktól jártak Magyarországra, itt nőttek fel, gyakran már nem is Magyarország a munkavégzésük helye, hanem továbbutaznak a környező országokba. Azonban a legtöbbjük fejében meg sem fordult a letelepedés. A két ország közötti ingaélet a minimális „vándorlét”, amit már nehezen adnának fel. A vándor életmódból ennyi maradhatott meg, azonban az semmiképp sem tűnt el! Nemcsak a gáborokra vagy más kelderás cigányokra nézve tartom ezt a megállapítást helytállónak, hanem valamennyi félig asszimilálódott csoportra is. A magyarországi kelderások „általában nem sokat törődnek pontos térbeli elhelyezkedésükkel, sem egyénileg, sem közösségileg” (Stewart 1994, 123). Ez azt is jelentette, hogy amikor a tanács máshová költöztette őket, akkor sem aggasztotta őket a helyzet, és egyáltalában sehol nem rendezkednek be mindörökre, legyen az lakás vagy földrajzi egység (Stewart 1994). Ez a gondolkodásmód a városi, letelepedett romák esetében is jelen van lakásaikhoz való viszonyukban. Számos kelderásnál pedig ez a „föld” iránti laza viszony segíti elő migrációjukat.

148

Romániai helyzetük A gáborok szemszögéből a „cigány földrajz” némiképp eltér a kutatókétól, és két területi csoportba szeretik besorolni magukat. A kelet-erdélyi sziklásabb területeken élőket felföldieknek nevezik (Oprune), a Maros megyeieket pedig alföldieknek (Telune). Utóbbiakat tartják a leggazdagabbaknak, ők vannak a társadalmi és gazdasági hierarchia csúcsán, náluk találhatók a legbefolyásosabb „vajdák” – bulibások, akik ezáltal más szerepet is töltenek be, mint a felföldieknél. Nekem egy Budapesten élő etédi gáborcsalád magyarországi életét volt lehetőségem megismerni. Etéd Hargita megye délnyugati részén fekvő székely-magyar községközpont: közigazgatásilag Etédhez tartozik Énlaka, Kőrispatak, Küsmöd és Siklód. A gáborcigányok gyakran mondják, hogy még otthon is jobban kijönnek a románokkal, mint a magyarokkal. Ezt azonban nem saját falujukra értik, minthogy ott alig egy román család él, ők pedig a falubeliekkel nagyon jóban vannak. Etéden egy egész utcában gáborok laknak, akik mind rokonok. A falu másik végén pedig magyar cigányok laknak, ők félig asszimilálódott falusi cigányok, és ők a legszegényebbek a településen. A falubeliek tudják a gáborokról, hogy tisztességes emberek, még a boltban is gyakran vásárolhatnak hitelre. Júniusban egy gábor asszony temetésére mentek haza, amire sok falubeli eljött, mind fekete gyászruhába voltak öltözve. Az iskolába pedig befogadják a hazaérkező gábor gyerekeket, hogy ne maradjanak le tanulmányaikban. Egy csíkszeredai kutatócsoport pár évvel ezelőtt a „roma és nem roma” lakosság együttélésének három jellegzetes modelljét írta le több székelyföldi faluban.7 Ezek szerint beszélhetünk „teljes elkülönültségről”, „konfliktusos különélésről” és „beépülő modellről” (Biró–Oláh 2002, 39). A „teljes elkülönülés” esetében a cigányok külön társadalmat alkotnak, nem versengenek a magyarokkal az erőforrásokért, a cigányok gazdagok, és nagyon erős a közösségi és hagyománytudatuk. Adóikat befizetik, felekezeti életük önálló, a helyi politika pedig nem érdekli őket. A „konfliktusos különélés” esetében ugyancsak ritka a kapcsolat a magyarok és cigányok között, azonban éppen ellenkező okból: a cigányság szegény, nem kíván részt venni semmilyen közösségi munkában, az iskoláztatás rövid idejű, és a családi pótlék megszerzését célozza. Az egyházzal és egészségügyi intézményekkel sem állnak kapcsolatban, gyakran pedig a cigányság belső szerkezete is rétegződött és konfliktusos. Adókat nem fizetnek, a helyiek pedig azzal vádolják őket, hogy gyakran megdézsmálják veteményeiket, és sokan koldulásból élnek. Végül a „beépülő modell” olyan elesett romákat ír le, akik a magyar társadalomtól való teljes függő7 A KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja az Open Society Institute által támogatott program keretében végezték kutatásaikat Homoródalmáson, Kászonaltízen, Korondon, Kozmáson, Máréfalván, Nyárádkarácsonon, Oltszemen és Tekerőpatakon.

149

ségben élnek. Napszámosként dolgoznak a helyi gazdáknál, és erdei gyümölcsöket gyűjtögetnek (Biró–Oláh 2002). Etéden a magyar–cigány együttélés árnyaltabb, mint hogy a fenti kategóriák valamelyike egyedül ki tudná fejezni az ottani kapcsolatokat. A faluban nemcsak a gáborok laknak, hanem olyan más cigányok, akik viszonya a magyarokhoz leginkább a „konfliktusos különélésnek” felelne meg. 1997 őszén sikerült testvérvárosi kapcsolatot kialakítani a hollandiai Hardenberg városával. A kapcsolat állandó segélyezéssel is jár, és már az első látogatások idején kiderült, hogy a rászorulók többnyire a község cigány lakosságából kerülnek majd ki. A polgármester véleménye azonban megdöbbentette a hollandokat: „Legjobb lenne, ha autóbuszokra raknák, és elvinnék őket.”8 Az etédi gáborok és magyarok viszonyát a „teljes elkülönültséggel” jellemezhetjük. Az említett kutatás a „teljes elkülönültséget” a nyárádkarácsoni cigány társadalom kapcsán írta le. Tudni kell azonban, hogy a gáborok társadalmának legnemesebb és leggazdagabb ága a karácsonyfalvi (nyárádkarácsoni) közösség, és a falubeliek idegenkedésének oka többnyire nem a gáborok nemzetisége, hanem mert a gáborok minden házat felvásárolnak, földet szintúgy, és a magyaroknak az az érzésük, hogy lassan az egész község a gáboroké lesz. Tény, hogy a karácsonyfalvi gáborok minden olyan ingatlant megvesznek, amelynek tulajdonosa megszorul, illetve meghal. A magyaroknak pénzre van szükségük, a gáboroknak pedig több házra a fiatal családtagok számára. Az etédi gáborok szerényebb anyagi helyzetűek, és saját házakat építenek, ez is oka lehet annak, hogy a többségi lakosság befogadóbb velük szemben. Etéd falujában mintegy 1100-an élnek, harmaduk cigány.9 Mátéék nagycsaládja Budapesten 2007-ben 30 fővel képviselteti magát, köztük öszszesen négy 5 évnél fiatalabb gyermek van. Mátéék 50 falubeli gáborcigány nevét is felsorolták, emellett a gáborok lakta utcáról azt mondták, hogy 20-25 ház lehet rajta, mindegyikben legalább öten laknak. Az így kapott szám 100-125 etédi gáborral számol. Ha pedig a magyar házi cigányokat is hozzáadjuk, akkor egy sokkal nagyobb számot kapunk, ami inkább megfelel a környékbeliek véleményének.10 A gáborcigányok elég régóta ott élnek ahhoz, hogy a helyi falusi társadalomba integrálódjanak. Máté és apja a XIX. század közepéig vezeti vissza családfájukat. Azonban a gáborok sosem voltak kizárólagosan a falu világának a részei. Késői letelepedésük után is olyan szabadmesterségeket űztek, amik nem kötötték őket a 8 Etéd Község Lapja. 2004. augusztus, 13. sz. 9 Bajna György: Romlás ellen munkával, áldozatvállalással. Hargita Népe, 2006. augusztus 30. XVIII. évf. 193. szám. 10 A fenti állításokat nem volt módomban ellenőrizni, azonban ha a romániai romák valós számának becsléséhez bevett két-háromszoros szorzót alkalmazom, akkor a gáborok becslése nagyjából megegyezik a szakértőivel.

150

földhöz. A család mindig is pálinkaüstözéssel és csatornázással foglalkozott. Valószínűleg ők készítették Etéd valamennyi régi házának az ereszrendszerét, illetve az ő üstjeikben főzték a szilvapálinkát. Manapság már nemcsak a cigányok végeznek szolgálatot a magyarok részére, hanem ez fordítva is igaz. A cigány asszonyok ruháikat egy falubeli magyar nőnél varratják, aki maga is Magyarországra jár dolgozni, itt azonban nem varr. Ez nemcsak az etédiekre vonatkozik, hanem más gábor közösségnél is előfordul (l. Tesfay 2005a). A hagyományos ruhák megvarrása az otthon töltött rituális időszakra esik. Addig a nők összegyűjtik az anyagokat, elképzelik, hogy mindegyikből milyen ruhadarab fog majd születni, és télen megvarratják a magyar varrónőnél, mivel egyikük sem ért ehhez.11 A magyarok tudását viszont a gáborok nyelvtudásban múlják felül, mivel utazgatásaik alkalmával megtanulhattak románul, míg Etéden még a fiatalok között is ritka az, aki beszéli a nyelvet. Ezenkívül a magyarokat és gáborokat a vallás is összeköti. Etéd és a hozzá tartozó négy falu vallási összetétele igencsak változatos egy székely községhez képest. A többségi reformátusokon kívül van még félezer katolikus is, és majdnem ugyananynyi neoprotestáns vallású. A gáborok mindaddig kimaradtak a falu vallásos életéből, míg rá nem találtak egy olyan vallásra, amely többet változtatott hagyományos értékrendjükön tíz év alatt, mint a beolvasztó szocialista politika fél évszázad során. Az etédi gáborok nagy része mára már adventista, és gyerekeiket is az „új” vallás szellemében nevelik. A vallási közösség Budapesten is befogadó a gáborokkal szemben. Nem cigányokként, hanem igazhívő emberekként tekintenek rájuk, amely szoros és bizalmas kapcsolatot teremt közöttük. A gyermekek jobban szeretik Budapestet, mivel több időt töltenek itt, és több a barátjuk. Amikor otthon vannak, a gábor gyerekek inkább egymás között játszanak, hiszen olyan rokon gyerekekkel is találkoznak, akik az év többi részét tőlük távolabb töltötték. Az idő nagy része rokonlátogatásokkal és ünnepekkel telik el, ráadásul a rokon-szomszédok is ritkábban találkozhattak év közben. A szombati istentisztelet után azonban a falu többi „adventista gyermekével” is találkozhatnak.

A Budapestre vezető úton Szóljunk az útról, amely összeköti szülőföldi életüket, tehát a hagyományok rituális helyszínét magyarországi életükkel, tehát a profán, gazdasági hellyel. Ennek az útnak elsősorban szimbolikus tartalma, mintsem földrajzi meghatározása fontos. A legtöbb cigány csoportnál a nomád életmód átalakult, és ez az átalakulás Kelet-Európában a XX. században gyorsult fel. Az úgymond letelepedett cigánykö11 A hagyományos gábor viselet részletes leírásához, valamint identitásuk és viseletük kapcsolatáról l. Tesfay 2005a.

151

zösségek kapcsán sem tartanám helyesnek azt a kijelentést, hogy a „nomadizmus” minden esetben megszűnt. Az, hogy sikeresen ellenálltak a többségi társadalmi normák befogadásának, annak a következménye, hogy a nomád életforma nem szűnt meg, csupán átalakult. A romák ethoszának fontos része a függetlenség, szabadság, a vándorlás. Ha a hagyományos sátras vándorélet át is alakult, az alapvető kulturális jegyek fennmaradtak. Endogám társadalmuk megköveteli, hogy párjukat valamelyik gáborcigány nemzetségből válasszák ki. Ugyanakkor a nemzetségek között is létezik egy ranglétra, amely szabályozza, hogy a pár mindkét tagja nagyjából egyformán előkelő családból származzon. Előkelőnek lenni a gáboroknál nagymértékben gazdasági fogalom, minthogy a hagyományőrzés szempontjából mindegyik nemzetség többnyire egyformán eltökélt. Pontos ismereteik vannak egy-egy nemzetség, család vagyoni helyzetéről, így előre ki tudják számítani, hogy melyek azok a családok, ahol lányaikat férjhez tudják majd adni. Ennek érdekében több száz kilométert is utaznak. Ha tudomást szereznek róla, hogy valamelyik családnál férjhez adandó lány van, akkor elmennek egy családi látogatásra, és lehet, hogy rögtön meg is egyeznek a házasságkötésben. Mielőtt jelenlegi magyarországi kettős életüket elkezdték volna, Mátéék hasonlóan éltek Romániában. A szocializmus évtizedei után, amikor a községhez való kötöttség, illetve a kényszerű munkavállalás miatt nehéz volt a cigányok számára vándorló életüket folytatni, a kelet-európai kapitalizmus hajnalán az öreg Máté is elindult új lehetőségeket felfedezni. Noha egyéb cigánycsoportok még 1990 előtt is kijártak Magyarországra, sőt, talán messzebb is, az öreg Máté csak 1991-ben indult el Törökországba, mint oly sokan akkoriban, különböző elektronikai cikkeket vásárolni. A törökországi „kereskedőturizmus” nemcsak Romániában létezett, hanem több délkelet-európai országban is. Egy bolgár antropológus nagyon vázlatosan számol be erről, kiemelve, hogy Bulgáriában nagyon nagy számban a romák vállalkoztak ezekre az utakra, őket követték a bolgárok. Egy ilyen kereskedelmi út etnográfiai leírása során román buszokat is említ, valószínűleg ennek a fajta „turizmusnak” a romániai változata sem különbözött lényegesen az általa megfigyeltektől (Konstantinov 1996). A karácsonyfalvi gáboroknál egy külön stratégia részeként léteztek az úgynevezett zepterkocsik (Gagyi 2002, 58). Törökországi útjaikon kívül ugyanezzel a kifejezéssel illették a magyarok és cigányok közös használtautó-kereskedését.12 Ekkor szerezték be legtöbben első színes tévéjüket, videólejátszójukat, magnójukat vagy a különböző konyhai robotgépeket. Sokan másodkézből jutottak hozzájuk, olyanoktól vásárolva fel ezeket, mint öreg Máté, aki nem félt belevágni egy 12 Gagyi József úgy írja le a zepterkocsi jelenséget, hogy annak során magyarok autójukkal, sofőrként Törökországba vitték a cigányokat, akik ott leginkább Zepter típusú edényeket vásároltak, hogy itthon kereskedjenek velük (Gagyi 2002, 58).

152

ilyen útba, és rendelkezett elég információval arról, hogy hol szerezheti be az árut a legolcsóbban. Azelőtt sem volt azonban állandó lakhelye Etéd. Öreg Máté húsz évet dolgozott a bánáti vasipari központban, Resicabányán, mellette bádogoskodott és kereskedett. A bádogosság mindig is az alapfoglalkozás, az ősi foglalkozás volt, amelyet nehezen hagynának el. A két iskoláskorú fiú nagyjából úgy nőtt fel, mint ma saját gyermekeik. Az év nagy részét Resicabányán töltötték, a telet pedig otthon (vö. Gagyi 2002, 50). A téli hónapokban az etédi iskolába jártak pótolni az anyagot, azonban egy resicabányai iskolába voltak beíratva. Nem sok évet töltöttek az iskolapadban, részben mivel a gáborok eszmerendszerében a sikeres élet megvalósításához nincs szükség középés felsőfokú tanulmányokra, de vándorló életmódjuk amúgy is megnehezítette a rendszeres iskolába járást. Törökország után ugyanis számtalan európai országot bejárt az öreg Máté, néhány országban a nyelvet is megtanulta, végül Magyarországra került, ahol eleinte nem voltak papírjai. Ez abban is megakadályozta, hogy gyermekeit iskolába járassa. Rupi 15, Máté 17 évesen került Magyarországra; öt, illetve nyolc elvégzett osztállyal rendelkeznek. Unokatestvérük, Karcsi pedig csak az első két osztályt járta ki, a másodikat azonban kétszer. Az iskolázatlanság igen általános a gáborcigányok körében, sokan panaszkodtak, hogy nem volt lehetőségük tanulni, pedig szerettek volna. Azonban csak az idegen nyelvek tanulását tartják fontosnak, mert anélkül nehezen boldogulnak külföldön. Sokan nagyon fejlett nyelvérzékkel rendelkeznek, hallásból képesek megtanulni egy nyelvet olyan szinten, hogy az munkájukhoz és mindennapi boldogulásukhoz elég legyen. Legtöbb gondjuk az angollal akad, emiatt nagy-britanniai próbálkozásaik mindig sikertelenebbek, mint a franciaországiak vagy németországiak. Általában azt nyilatkozták, hogy költenének nyelvtanulásra, ha olyan tanárt találnának, aki tudna hozzájuk igazodni. A szülőfalujukba szóló meghívások gyakran úgy hangzottak, hogy kapok ételt és fizetséget, megismerhetem a gáborok eredeti életét, én meg megtanítom őket angolra, hogy tudjanak Angliába is kimenni. A karácsonyfalviak is hajlandók befektetni a nyelvtanulásba, jóllehet a gádzsó iskolát nem tartják sokra. (Biró–Oláh 2002). Máté és Rupi 1998-ban jöttek ki Magyarországra, amikor elég idősek voltak ahhoz, hogy apjuk mesterségét űzzék. Nem mindig laktak Budapesten, eleinte ők is egy Pest megyei településen találtak maguknak szállást. Munkakörük nem követelte meg, hogy nagyvárosban lakjanak. Tíz év alatt alapítottak egy bt.-t, így teljesen legálisan élnek és dolgoznak Magyarországon. A nagy család négy autóval rendelkezik, amikor dolgozni mennek, gyakran mind a néggyel nekiindulnak az útnak. A négy autóba azonban semmiképp nem férnének be mindannyian, így nem egyszerre jönnek ki Magyarországra, illetve mennek haza. Nem is használják mindannyian az autót. Az asszonyok leggyakrabban tömegközlekedéssel kell, hogy utazzanak. Egy-egy családtag, ha nem rendel-

153

kezik jogosítvánnyal, busszal utazik ki Magyarországra is, nem pedig autóval. A nyelvtudás mellett a jogosítvány birtoklása jelenti a másik fontos képességet, mivel autó nélkül nem tudnának sikeresen tevékenykedni. Sikeres budapesti kereskedő oláhcigányokról írták, hogy „naponta nagy területeket járnak be, elengedhetetlen munkaeszközük az autó. Leginkább a város erőforrásaiból igyekeznek meríteni, de nem ritkák a vidékre irányuló utak, sőt külföldre is ellátogatnak – leginkább a környező országokba –, ha valami jónak ígérkező üzlet híre felmerül” (Hajnal 2000). Az etédi gáborok munkavégzése nagyjából ugyanilyen struktúrán alapul, jóllehet náluk a vidéki és külföldi utak elsőbbséget élveznek a fővárosba irányulókhoz képest az áruk beszerzésekor. Az autó valamennyi oláhcigány közösség számára létfontosságú, és nagy presztízsértékkel bír, akár Kanadában, Párizsban, Budapesten vagy Karácsonyfalván (Hajnal 2002; Williams 2000; Gagyi 2002). Mátéék tehát már tíz éve vannak folyamatosan Magyarországon. Ez alatt a tíz év alatt az igény a csatornázásra jelentősen csökkent, és jövedelmüket más forrásokból egészítik ki. Így válhatott Magyarország csupán tranzitországgá, lakhellyé. Itt laknak, hogy közelebb lehessenek „munkahelyükhöz”, és mivel már megszokták. Igazából sem ide, sem otthoni etédi környezetükhöz nem tartoznak igazán, mégis mindkét helyen megvan az ismeretségi körük, és jól érzik magukat. Eleinte valójában a jobb kereseti és üzleti lehetőség vonzotta a gáborokat Magyarországra, mára azonban befogadó országuk sokkal többet jelent számukra ennél. A két lakhelyük közötti időszakos ingázás a munkájukkal összhangban fenntartja bennük azt a képzetet, hogy őseikhez hasonlóan vándoréletet élnek. A gábor lét mindemellett Romániához köti őket. Csak ott építkeznek, és kötelességük a fontosabb társadalmi eseményekre hazamenni ahhoz, hogy ne legyenek kitagadva abból a közösségből, melynek oly büszke tagjai (Tesfay 2005b).

A létfenntartás eszközei Figyelembe véve a családok létszámát, azt, hogy bérelt házakban laknak, otthon meg saját házaik épülőben vannak, sokkal több kiadásuk van havonta, mint egy átlagos magyar embernek. Mátéék a 11 főre havi 150 ezer forint körüli összeget fizetnek a lakhatásért. Az étkezés igen fontos számukra, és minden ebédnek megadják a módját. Emellett a háztartást három férfikéz tartja fenn. A hét legtöbb napját az asszonyok a gyermekekkel töltik otthon, a férfiak pedig távol dolgoznak. Gyakran alig péntek délután térnek haza, a családban tölteni a szombatot, mely vallásuk szerint a hét pihenőnapja. Előfordul azonban, hogy hetekig, sőt hónapokig hiányoznak otthonról. A férfiak munkaszerzési módja elég egyszerű. Igaz, hogy ritkán hirdetik is magukat, de nagyrészt látatlanban indulnak el munkát keresni. Vannak kapcsolataik, régi alkalmazók, akik további ismerőseiknek javasolják őket, ezért mobiltelefonon

154

mindig elérhetők, telefonszámukat pedig sosem felejtik el megadni a lehető alkalmazónak. Mégis egy átlagos munkanapjuk úgy zajlik, hogy beülnek autóikba, amelyek tele vannak szerszámokkal, munkaeszközökkel s eladásra szánt áruval, és nekivágnak az országútnak. Amint elérnek egy faluba, ott körbekocsikáznak, és becsengetnek minden házhoz, amelynek ereszrendszerén javítandót vélnek felfedezni, illetve ahol az még nincs kiépítve. Ilyenkor felajánlják segítségüket, talán alkudoznak a tulajdonossal. Ha az első próbálkozás nem jött be, akkor meg lehet próbálkozni egy edénykészlettel. Nyár elején mind a nők, mind a férfiak edénykészletekkel kereskednek. Az olcsóbbik 15 000 forint, a nagyobb darabszámú, jobb anyagból előállított készlet pedig 25 000. Ezekkel az árakkal 20-30%-os profitot tudnak elérni, ezért ennél olcsóbban nem árulják. Lealkudni is csak addig lehet, amíg a rajta szerzett nyereség nem csökken a 20% alá, az alatt ugyanis nekik nem éri meg eladni. Hagyományos ruházatukon is változtatnak a külföldön dolgozó gáborcigányok. A nők esetében a ruházat megőrzésének fontossága nagyobb, mint a kereseti lehetőségek maximalizálása, a férfiak azonban lemondtak a kalapról, amit túl kirívónak tekintenek. A sötét és élére vasalt nadrág, fehér ing és zakó már nem üt el annyira a normától (vö. Tesfay 2005a). A bajusz is sok esetben megmarad. Nem igaz, hogy a gáborok esetében olyan „láthatatlansági stratégiáról” beszélhetünk, mint a párizsi romák esetében (Williams 1982). Otthon pedig épp ellenkezően, a gábor viselettel a többségi társadalom szemében is magasabb státushoz jutnak. A tetemes benzin- és szállásköltség mellett is nyereségesek. Van, hogy a csatornázás alig fedezi az albérlet költségeit, így a kiegészítő tevékenység „életmentő” fontosságú. Általában pedig sok egyebet is árulnak az edénykészletek mellett; minden apróságot, amit alacsony áron be lehet szerezni, és van rá némi kereslet. Az asszonyok is járnak piacozni, például láb-, térd- és tenyérvédőket árulnak. Az árukat Magyarországon szerzik be, piacokon, ahol jó ismeretségekkel rendelkeznek főleg az arab árusok körében. Tőlük a piaci ár alatt tudnak nagyobb mennyiségben árut beszerezni. Más országokba a magasabb profit vonzza őket. Többnyire olyan országokba járnak, ahol már rendelkeznek megfelelő kapcsolatrendszerrel és nyelvi ismeretekkel. Szlovéniában például már ismerik a piacokat és a legolcsóbb szállásokat. A schengeni csatlakozás könnyítheti a dolgukat, és talán előtérbe kerül majd a kockázatmentes nemzetközi kereskedelem. Románia és Magyarország között nem próbálkoznak, mert a vámosok sokszor feltételezik, hogy saját ruháikat, amelyből egy gáborcigány asszonynak meglehetően sok van, eladásra szánják. Angliában az ottani gáborok segítségével találták meg a piacot, azonban a nyelvismeret nélkül nehéz volt számukra a kereskedés. Ennek ellenére le voltak nyűgözve a londoni kozmopolitizmustól és kultúrától. A csatornázás gyakran háttérbe szorul. Tudják, hogy egyre csökken az igény az ilyen jellegű tevékenység iránt, mégis ragaszkodnak mesterségükhöz. De míg

155

egykor maguk munkálták meg a fémlemezeket, ma már erről teljesen lemondtak. „Olyan olcsón meg lehet venni a kész anyagot, hogy azt nem éri meg nekünk csinálni. Meg nem is tudjuk, helyünk sincs itt, szerszámaink sincsenek, aztán meg úton vagyunk…” Azután meg elmesélte, hogy kiktől szoktak vásárolni, hogy évek óta ugyanazoktól veszik meg az anyagot, mégis milyen jól jön, hogy gyorsan tud fejben számolni. Ezért kell az iskola! Épp pár héttel azelőtt történt, hogy egyik műhelynél többet számoltak fel, mint amennyit fizetniük kellett volna. Erre már rájött, azonban nem szólt, annyit mondott az árusnak, „ezt Isten majd megfizeti, jó napot”, és ezzel elment. A következő alkalommal más híján ugyanoda kellett visszatérniük, ugyanahhoz az eladóhoz. Ekkor azonban az eladó nagyon elszámította magát, és kétszeres mennyiségű anyagot adott ki fele áron. Az öreg nem szólt semmit, mivel „ez volt Isten büntetése”. A következő alkalommal tisztázták az ügyet, az eladó elismerte, hogy akarattal csapta be őket, illetve, hogy második alkalommal saját magát csapta be. Csodálkozott a gáborok matematikai tudásán, és azóta tisztességes ügyfélként kezeli őket. Az ereszcsatorna anyagára benne van a gáborok által elkért árban. Ők számítják ki, hogy az adott munkához milyen mennyiségű anyag szükséges. Nem csalnak, mert Istennek a tisztességes munka tetszik, ők meg szakemberek, jó munkát végeznek, és azt meg kell fizetni. A munkával a ház nagyságának függvényében egy-két nap alatt végeznek. 100-150 000 forintot kérnek egy ereszépítésért. Az ár reálisnak számít: egy 100 m2-es háznak a legolcsóbb horgonyzott, 33-as, normálméretnek számító eresszel való ellátása 50 000 forintba kerül. Az ereszcsatornák szerelési díja pedig 1000–1200 forint/folyóméter. Ez a díj a 100 m2-es házra számítva még 50 000 forintnak felel meg. Azaz az egész munka kerülne 100 000 forintba egy, magát az interneten is hirdető nagyobb vállalkozásnál. Az anyag ára persze lehet a fenti tízszerese is, mivel a legolcsóbbnak számító és közkedvelt horgonyzott termékek és az ugyanolyan méretű legdrágább, vörösréz ereszelemek közötti árkülönbség 16 000 forint! A munkadíj azonban mindig egyforma, ami 4-5 részre oszlik, de persze a közös családi kasszába kerül. „A jó időkben havi több milliót is lehetett keresni” – mondja Rupi, és sajnálkozva hozzáfűzi, hogy mostanában van hónap, hogy alig egy-két munkára kérik fel. Tudatában vannak, hogy már Magyarországon is leáldozott az ősi mesterségüknek, de nem mondanának le a bádogosságról. Mindemellett intenzívebben űznek kereskedelmi tevékenységet, mely során könnyebb alkalmazkodni a változó piachoz. Ennek érdekében más országok piacain is kísérleteznek, mivel meggyőződésük, hogy a magyar vásárlóerő is hanyatlóban van, nemcsak a termékeik iránti igény. Románia fő hátrányának ugyancsak az alacsony vásárlóerőt említik, pedig ott rengeteg a csatorna nélküli ház is. A kereskedelmet azonban semmiképp sem tekinthetjük új keletű tevékenységnek. Még Mátéék csatornás visszamenői is foglalkoztak kereskede-

156

lemmel, nem beszélve a közismert cigány lókereskedelemről. Kereskedelmüket úgy írták le, hogy „pénzt csinálnak pénzből”, azaz pénzért vesznek árut, azt majd drágábban eladják anélkül, hogy bármit is változtatnának az áru minőségén (Stewart 1994).

Akkulturáció vagy vallási ébredés? Érdekes jelenség a gáborcigányok „adaptációs” folyamatában a különböző neoprotestáns vallások felvétele és a vallásos előírások szigorú követése. A kamaszkorú Karcsi a keresztelési szertartáson még nem esett át, tehát még nem szigorúan tagja az egyháznak, mégis mára hitbuzgó adventista, aki lelkesen beszámol családja, „fajtája megvilágosodásáról” és a vallásfelvétel óta bekövetkezett változásokról úgy személyes, mint csoportos szinten. A hagyományőrző cigány csoportok mindig is folyamatos átalakulásban vannak. Lassú folyamat ez, melyet az tett lehetővé, hogy mikrotársadalmukba zárkózva, hagyományos életvitelüket tudták folytatni. Azonban ennek tudatosításában a hagyományos élet a létfenntartás eszközéből életcéljukká vált. Bizonyos kulturális elemek számukra a fennmaradást jelentik, és nem a hanyatlást. Általában a technika és az élvezeti szerek területén folytak ezek az alkalmazkodások. A lovas szekeret olyan mértékben felváltotta a személygépkocsi, hogy egy épelméjűnek tekintett gáborcigánynak meg kell, hogy legyen a vezetői engedélye. A jogosítvány megszerzéséhez szükséges tudást – írás, olvasás – kötelezőnek tekintik. A saját autó pedig a mobilitás jelképeként bekerült a gábor kultúra sajátosságai közé. A fiatalok szeretik a divatos telefonokat, szeretnek gyorsan vezetni, és szeretik a külföldi autókat. Az esküvőkön nagy mennyiségben fogyasztanak energiaitalokat és Unicumot. Ennél mélyrehatóbbak azonban azok az átvett kulturális jegyek, amelyeket sokkal nehezebben fogad el a többség, például a nyelv, a vallás, a rítusok és az ezekből fakadó viselkedésformák. A gáborok, nyelvhasználatukat illetően évszázadok óta kétnyelvűek, és számos idegen nyelvet ismernek. Úgy érzik, hogy ha egy nép elveszíti a nyelvét, akkor az a nép is elveszik. A vallásosság megjelenése azonban igen érdekes jelenség. Amíg meg nem ismerkednek valamely neoprotestáns vallással, a gáborok a helyi többség vallását veszik fel, de nem gyakorolják azt. Pedig az áttérésben semmilyen kényszerítő vagy ösztönző tényező nem játszik szerepet, mégsem válnak soha gyakorló reformátussá vagy katolikussá. A neoprotestáns vallások iránti érdeklődés a cigányok körében nem korlátozódik a gáborokra. Ezek az egyházak nagy teret hódítottak az utóbbi években a nyugat- és kelet-európai országokban egyaránt. Szűz terepet találtak a szegénységben élő és lelki vigaszra váró, valamint a szocializmus ateizmusa által hitetlenségben nevelkedett rétegek körében.

157

A romániai közvélemény „cigány vallásnak” tekinti a pünkösdizmust. A gáborcigányok többnyire a pünkösdi vagy az adventi irányzathoz tartozó vallások valamelyikét vették fel az utóbbi évek során, ez azonban nem tekinthető tipikus akkulturációs folyamatnak. Mielőtt tudomást szereztek volna az „új” vallásról, a gáborok a környezetük vallásához idomultak, így sokan reformátusnak vallották magukat, a hitelvekkel azonban nem voltak tisztában, és csak az ősi istenképüket volt hivatott a többiek számára alátámasztani. Az igazi érdeklődést azonban az olyan kisebb gyülekezetek keltették fel, amelyek élesen elkülönülnek a nagy keresztény egyházak tanításaitól, internacionalizmust, egyenlőséget és egységet hirdetnek. Ekképp nemhogy átvennék a többségi társadalom vallását, de élesen szembe is helyezkednek azzal, és részévé válnak egy alakuló egyetemes vallásnak és társadalomnak, amelyben saját hagyományaikat megőrizve élvezhetik az egyenlőséget. Karácsonyfalván az első adventista a faluban a hetvenes években tért meg, és utólag ő vált a falu egyik legsikeresebb gáborává, akit a magyarok a cigányok „vajdájaként”, bulibásként ismertek (Gagyi 2002). Gagyi József interjúalanyainak egyike úgy nyilatkozik, hogy az, hogy ennyien járnak autóval, a Jóistennek köszönhető. A Jóisten azzal segítette meg a karácsonyfalvi cigányokat, mert közel kerültek hozzá, mert átálltak, akkor azért adta a Jóisten a gazdagságot. A hit és az anyagi világ kapcsolata tehát a gáborok képzeletében is él, ez a kauzális viszony azonban épp az ellentettje annak, amit a kívülállók feltételeznek. Mátéék családja 2000 környékén vált adventistává, miután az adventizmus azelőtt már megjelent náluk a családban. Elmondásuk szerint nem szervezett térítés útján vették fel a vallást, hanem a megtérésnek egy igencsak romantikus magyarázata van: Mátéék anyja, Lídia egyik éjszaka valósághű rémálmot látott, amelyben a világvége elevenedett meg előtte. Ő meg a családja egy nagy szakadék egyik oldalán álltak, a többi embert a szakadék túlsó oldalán háború pusztította. Ekkor az asszony megígérte Istennek, hogy ha a legközelebbi szombaton nem megy el a templomba, hadd legyen ugyanaz a sorsuk, akár a többi embernek az álomban. Az asszony azóta is hívő. Azért eshetett a választás az adventista egyházra, mivel férje nővére már kapcsolatban állt az új vallással, és valószínűleg tőle is hallhatta azokat az apokaliptikus elképzeléseket, amelyek utólag az álomhoz is elvezettek. Így családjukban ő volt az első, aki megtért, őt követték gyermekei, azok feleségei és az unokák, akiket már az új vallásuk szellemében nevelnek, míg felnőtt korukban eldönthetik, hogy megkeresztelkednek-e, vagy sem. Férje azonban máig sem keresztelkedett meg, neki többet ér egy pohár pálinka, mint az Isten – mondja a felesége. És valóban, az adventizmus beillesztése hagyományos életvitelükbe olyan kulturális hagyományok feladásával járt, amelyek századokon keresztül jelképezték a „cigány jellemet”. Le kellett mondaniuk a táncról, a zenélésről, az ékszerviselésről, a sertésfogyasztásról, a fiatalkori házasságról. Az alkoholfogyasztást meg a do-

158

hányzást teljes mértékben mellőzni kell, és ezt be is tartják, pedig ismert, hogy a kelderásoknál az alkoholfogyasztás szimbolikus értékkel bír. Úgy tartják, hogy az erősíti a férfit, és általa lehet felkészülni a mulatságokra, amelyek minden alkalommal fontos társadalmi események (Stewart 1994). Lemondtak az ékszerek viseléséről, a férfiak nem viselnek drága órákat meg karkötőket, a nők pedig lenézik azokat, akik érméket fűznek a hajukba, vagy aranyat hordanak. Ezt is egy nagy hagyomány feladásának lehet tekinteni. Fraser szerint „mindkét nemre és minden korosztályra jellemző az ékszerek szeretete és viselete, ami régóta megfigyelhető a cigányoknál” (Fraser 1996, 114). Megtartják a napi imaidőket, az étkezéssel kapcsolatos áldásokat, és lehetőség szerint minden szombaton eljárnak az imaházba. A szombatot is ugyanilyen buzgósággal tartják. Ilyenkor nem szabad vásárolniuk, de elfogadni sem szabad olyasmit, ami egy másik adventista részéről aznapi vásárlást igényelt. A tánccal és a zenéléssel kapcsolatos gyengébb tilalmakat nem mindenki tartja be, de több tiszteletben részesítik azokat, akik ezt is képesek megtartani. A gáborok ezáltal két közösség részévé válnak: saját etnikai közösségüké és egy univerzális, etnikai és politikai határokon átívelő vallási közösségé. Mindegyikben egyformán megtalálják a helyüket, sőt mindkét közösségen belül kezdenek kialakulni azok a halmazmetszetek, amelyekkel a kapcsolat szorosabbá válik, mint a két tábor egymást nem fedő tagjaival. Így az imaházban a gáborok egy csoportot alkotnak, jóllehet egyedül ekkor találkoznak etédiek karácsonyfalviakkal vagy másokkal. Ilyenkor egymás között anyanyelven köszönnek: Pace, ami annyit tesz „béke”: latin eredetű szó, melyet a román közvetítésével vettek át. A mulatságok társadalmi kohéziós szerepe a szombati imaházakra hárult, így mondhatni csak a funkció hordozója változott. Ugyanígy a gábor közösségen belül is az imaidők és áldásadások miatt a vallás által is kapcsolatban álló egyének, családtagok inkább összejárnak. A leggyakrabban felkeresett imaház a Bosnyák tér közelében található, és amikor idejük van, ide járnak a gáborok. Utazgatásaik során minél több imaház szükséges ahhoz, hogy teljesíteni tudják vallási kötelességeiket. Egyik szombaton azért kellett Máténak és Rupinak a Bosnyák téri imaházba mennie, mert másnap elutaztak, és csak ott volt aznap úrvacsoravétel, amiről lemaradnak, ha az utazás előtt nem teszik meg. Az egyház pedig sokkal könnyebbé teszi számukra az idegen országok felfedezését. Az egyházi közösség kapcsolatai révén könnyedén megoldható, hogy egy teljesen idegen országban valamelyik hittársuk (gábor és nem gábor egyaránt!) fogadja őket, és segítséget nyújtson. Így a piacok megtalálása még könnyebbé válik, és semmilyen veszélynek nincsenek kitéve. A hitéletüket pedig változatlanul folytathatják, beleértve a szombati imaházat. Még egy pozitívum, hogy a gyengén iskolázott cigányoknak vallási okból kötelező a Bibliát, Ellen G. White könyveit olvasni, és tartalmukon elgondolkodni. A

159

Biblia magyar és cigány nyelven egyaránt kapható az imaházaknál, így akár saját nyelvük írásával is kapcsolatba kerülhetnek. Mindez bizonyos mértékben kiegészíti hiányos műveltségüket, és a jogosítvány megszerzéséhez szükséges írni-olvasni tudást is meghaladja. Ennek hatása érdekesen megmutatkozik beszédstílusukban. Az idősebbek székelyes magyar akcentusával ellentétben a fiatalabb adventista cigányok szókincse és hanglejtése régies és mesterkélt. Prédikációkban elhangzott kifejezéseket ültetnek át a mindennapi beszédbe, mely a normálisnál lassabb ütemű, akár a hittérítőké. Ez azonban jámbor és megbízható megjelenést biztosít számukra, mely talán előnyt jelenthet kereskedelmi tevékenységük során.

Hogyan tovább? A gábor fiatalok, mind külsejüket, mind társadalmi szerepüket és viselkedésüket nézve, sokkal érettebbnek tűnnek, mint az azonos korú magyar fiatalok. A gyermekévek hamar eltelnek, és egy 15-16 éves fiú már férfinak számít, aki nősülhet, saját családot alapíthat, és fenntarthatja azt. A lányok már 14 éves koruktól feleséggé, anyává és háziasszonnyá válhatnak. Ez csupán funkcionális szempontokból maradt fenn egy olyan népcsoportnál, amelyiket nem ért el az iparosodás vihara. Az alábbiakat olyan interjúk alapján írom, amelyek során ilyen fiatal, 17-18 éves fiúk világnézetére próbáltam fényt vetíteni. A mai 17-19 éves fiatalok generációja határvonal, mely elválaszt egy lassan átalakuló hagyományos életmódot egy más elvek alapján szocializálódott gyermekgenerációtól. A 19 éves Karcsi még „a régi kor” szülöttje. Volt már nős, azóta elvált, és új feleséget keres magának. Két osztályt végzett az otthoni iskolában, azonban amikor Magyarországra került, nem tudta folytatni tanulmányait, ezt pedig ő maga is sajnálja. Büszke származására, és szívesen beszél a gáborok szokásairól, szigorúan elhatárolódik a fiataloktól, kik soraiból már 14-15 éves korában kilépett. Ő volt az utolsó generáció, amely a hagyományos házasodási szokásokhoz híven nősült meg. Ezeket a szokásokat már maga is károsnak véli, azonban a gábor kultúra részének tekinti. A vallás ugyanis megköveteli, hogy a lány 16, a fiú meg legalább 18 éves legyen, amikor megházasodik. Ennek áthágását szigorúan büntetik. Az új szokásra való átállást a gáborok nem hagyományaik elhagyásának tekintik, hanem a megvilágosodás jelének. Divatként beszélnek róla, mely épp megváltozott, és az, aki ad magára, követi az új trendeket. Az „új trendek” nem vonatkoznak csupán a házasságra. A fogyasztási cikkek terén is változások következtek be. Most már csak kávét, üdítőt, energiaitalt fogyasztunk. Régebben nagy sötétségben éltek; italt, cigarettát fogyasztottak – mondja Karcsi. Önmeghatározásukban a hagyományokhoz való kötődést hangsúlyozzák. Ha öt dolgot szeretnénk megtudni a gáborokról, amit ők maguk a legfontosabbnak

160

tartanak, akkor ilyen válaszokat kapunk: Egy – a ruhaviselet. Kettő – a mobilitás, az, hogy nagyon sok országban járnak; nekik ez a szakmájuk, vándorok. Mert nincs iskolájuk… Három – a hierarchikus berendezkedés, a társadalmi rang fontossága. Négy – az adaptáció, hogy a mai fiatalság nagyon kényelmes életre szokott rá, a bádogos munkát már nem tudják csinálni. Öt – az anyagi helyzetük; nagyon fejlettek, szép lakásaik vannak. Ezeket a sajátosságokat a többségi társadalom kultúrájával és más cigány csoportok kultúrájával szemben fogalmazzák meg. A negyedik sajátosságként – érdekes módon – az adaptáció szerepel, melynek következményeit csak megjósolni tudják, de igazán átlátni még nem képesek. Bizonyosak abban, hogy a fiatal generáció is fenntartja majd a cigány hagyományokat, és a legfontosabb veszélyt az iskolázatlanságban látják. A fiatalok, amikor én voltam iskolás, 10 évvel ezelőtt, még szerettek járni iskolába, és értelmileg olyanok voltak, hogy megértették, felfogták a dolgokat, tehát megtanultak olvasni és írni. Akkor sem jártunk egyetemre, de a mai gyerekek, azok nemigen tanulnak meg olvasni, nem tudom, nehéz a felfogásuk? Sok gyereket nem is járatják iskolába. Van ma is, akinek jó az esze, és megtanul. Ma is van olyan tehetséges fiatal, aki megtanul zongorázni, gitározni; olvasni, írni, hogy legyen meg a vezetői engedélye. Az, aki nem tanul meg írni, olvasni, az egy nagyon tanulatlan ember. Vannak közöttünk is, gáborok között, mint a magyarok, akik nagyon műveltek. Úgy étkeznek otthon is, szalvétával, különböző tányérokat használnak. Vannak prédikátorok is az adventista gábor cigányok között. Szóval fejlődik a hit terén is – hangzik el egyik interjúban. A vélemények ellenére vannak gyermekek a családban, akik már a gimnázium kapuján kopogtatnak, máris több osztályt elvégezve, mint az előző generáció. A bádogos munkához valóban nem értenek, azonban gyönyörű kiejtéssel beszélik a magyar nyelvet, cigány anyanyelvüket otthonról ismerik, az angolt pedig a velük egykorú magyar iskolások szintjén sajátították el. Vallásos neveltetésben részesültek, ismerik a zsoltárokat, a bibliai történeteket. Magyar gyerekekkel játszanak együtt a közeli játszótéren, és viszonylag stabil életet élnek, nem mennek szüleikkel hosszú utakra. Talán zongorázni is megtanulnak, vagy prédikátorok lesznek. Budapesten nőttek fel, magyarországiak az ismerőseik, magyar iskolában és egyházban szocializálódtak, mégis más az anyanyelvük, és bizonyos kulturális keretek között kell megtalálniuk a járható utat. Amennyiben ez sikerül nekik – és a gáborcigányok mindig is az alkalmazkodás mesterei voltak –, egy olyan ősi kultúrát tudnak majd a különböző idegen elemek között is megőrizni, melyre sok év múlva is büszkék lehetnek.

161

Szakirodalom Barth, Fredrik (1970): Introduction. In: Barth, Fredrik (1970): Ethnic Groups and Boundaries: The Social Organization of Cultural Difference. George Allen & Unwin, Oslo–London, 9–38. BIRÓ A. Zoltán – Oláh Sándor (2002): Helykeresők. Roma népesség a székelyföldi településeken. In: Helykeresők? Roma lakosság a Székelyföldön. Csíkszereda. Pro-Print Könyvkiadó, 13–47. CSORTÁN Ferenc (2000): Kik a romániai romák? In: A romakérdés az integráció csapdájában. A romák integrációs lehetőségei Magyarországon. Budapest, EÖKIP, 94–105. FORMOSO, Bernard (1986): Tsiganes et sédentaires. Paris, L’Harmattan. Magyarul: (2000). Cigányok és letelepültek. In: Cigányok Európában 1. Nyugat-Európa. Szerk. Prónai Csaba. Bp., Új Mandátum, 29–133. FOX, E. Jon (2003): National identities on the move: Transylvanian Hungarian labour migrants in Hungary. JEMS 29 (3). FRASER, Sir Agnus (1996). A cigányok. Budapest, Osiris Kiadó. Gagyi József (2002): A kicsi cigány és társai. In: Helykeresők? Roma lakosság a Székelyföldön. Csíkszereda, Pro-Print Könyvkiadó, 49–67. Hajnal László Endre (2000): Nagyvárosi cigányok. In: Kemény István (szerk.): A romák/cigányok és a láthatatlan gazdaság. Osiris – MTA Kisebbségkutató Műhely, Budapest, 140–162. HAJNAL László Endre (2002): Romák Kanadában. Kivándorlás Magyarországról az 1990-es évek második felétől. In: Kováts András (szerk): Roma migráció. Budapest, 41–67. KEMÉNY István (szerk.): A romák/cigányok és a láthatatlan gazdaság. Osiris – MTA Kisebbségkutató Műhely, Budapest, 197 o. KONSTANTINOV, Yulian (1996): Patterns of reinterpretation: trader-tourism in the Balkans (Bulgaria) as a picaresque metaphorical enactment of posttotalitarianism. American Ethnologist 23 (4): 1–21. MASSEY, S. Douglas – Joaquin Arango – Graeme Hugo – Ali Kouaouci – Adela Pellegrino – J. Edward Taylor (1993): Theories of International Migration: A Review and Appraisal. Population and Development Review, Vol. 19, No. 3, 431–466. MERFEA, Mihai (1994): Cu privire la originea si istoria tiganilor/romilor. Revista de Cercetari Sociale, 1994. 4. 156–163. PONS, Emmanuelle (1995): Les Tsiganes en Roumanie: des citoyens a part entiere? Editions L’Harmattan. Románul (1999): Tiganii din Romania – o minoritate in tranzitie. Bukarest, Compania.

162

STEWART, Michael (1994): Daltestvérek. Az oláhcigány identitás és közösség továbbélése a szocialista Magyarországon. T-Twins Kiadó – MTA Szociológiai Intézet – Max Weber Alapítvány. SZUHAY Péter (1999): A magyarországi cigányság kultúrája: etnikus kultúra vagy a szegénység kultúrája. Budapest, Panoráma. TESFAY Sába (2005a): A kalap, az ezüstgombos lájbi és az ezüst zsebóra. A marosvásárhelyi gáborcigány viselet az identitás tükrében. Világosság, 2005/7–8., 181–193. TESFAY Sába (2005b): Halottak napja és vallási tér a gábor közösségben. Előadás és dolgozat az „Antropológiai tavasz az Akadémián” műhelyvita-sorozat keretén belül. 2005. április 7. Tesfay Sába (2006): „Mi vagyunk a kalapos gábor cigányok, akik nem isznak…”: a gáborcigány közösség belső és külső kapcsolatait szabályozó kognitív sémák. In: Bakó Boglárka – Papp Richárd – Szarka László (szerk.): Mindennapi előítéletek: társadalmi távolságok és etnikai sztereotípiák. Budapest, Balassi, 65–90. TESFAY Sába (2007): Adventista gáborok. In: A. Gergely András – Papp Richárd (szerk.): A szakralitás arcai: vallási kisebbségek, kisebbségi vallások. Budapest, Nyitott Könyvműhely, 404–428. VAJDA Imre – Prónai Csaba (2002): Romániai romák Magyarországon: koldusok, kereskedők, munkások. In: Kováts András (szerk): Roma migráció. Budapest, 34–40. VOICULESCU, Cerasela (2002): Constructii identitare la rromii din Sangiorgiu de Mures. Sociologie Româneasca˘, 1–2. 100–125. WILLIAMS, Patrick (1982): The invisibility of the Kalderash of Paris: some aspects of the economic activity and settlement patterns of the Kalderash Rom of the Paris suburbs. Urban Anthropology, 11 (3–4), 315–346. Magyarul (2000): A párizsi kelderások láthatatlansága. In: Cigányok Európában 1. Nyugat-Európa. Szerk. Prónai Csaba. Bp., Új Mandátum, 183–205. WILLIAMS, Patrick (1994): Structures ou strategies? Le mariage chez le Rom Kalderas. Études Tsiganes. 2 (2), 169–182. Magyarul (2000): Struktúrák vagy stratégiák? Házasság a kelderás romáknál. In: Cigányok Európában 1. Nyugat-Európa Szerk. Prónai Csaba. Bp., Új Mandátum, 274–285. WILLIAMS, Patrick (1995): Quesiti per lo studio del movimento penticostale tra gli Zingari. La Ricerca Folklorica (31), 133–138. Magyarul (2000): A cigányok pünkösdista mozgalmának tanulmányozása során felmerülő kérdések. In: Cigányok Európában 1. Nyugat-Európa. Szerk. Prónai Csaba. Bp., Új Mandátum, 286–296. ZAMFIR, Catalin – Zamfir, Elena (1993): Tiganii intre ignorare si ingrijorare. Bucuresti, Editura Alternative.

163

Egyéb források Etéd Község Lapja. 2004. augusztus. Etéd Község Lapja. 2005. december. Evenimentul (regional al Moldovei): Penticostalii sunt vinovati de inmultirea tiganilor din Murgeni. 200108.31. http://www.evenimentul.ro/articol/penticostalii-sintvinovati-de.html Pomjánek Béla: Etéd, Szolokma, Atyha, Énlaka. Hargita Népe, 2005. november 12. XVII. évfolyam 266. szám. Székely Oklevéltár. 2. kötet, 1520–1571. – Kiadta a Magyar Történelmi Társulat Kolozsvári Bizottsága; szerk. Szabó Károly. Kolozsvártt: Demjén Imre egyetemi könyvárus bizománya, 1876 (Kolozsvártt: nyomatott K Papp Miklósnál) [4], 348 p. Interneten is elérhető a www.kt.lib.pte.hu oldalon. Tamási Áron: Bölcső és Bagoly. Budapest, 1953. www.studiatibiblia.ro www.eted.adatbank.transindex.ro Eparu Krisztián

164

Programok a cigánytelepek felszámolására Tervek és tapasztalatok Telepet felszámolni – legalábbis politikus- és szlogenszinten – könnyű és gyors dolog, csak némi pénz kell hozzá, és nagy bejelentések sorozata. A gyakorlatban már több sikertelen próbálkozáson vagyunk túl; a „teleptelenítések” során számtalan feloldhatatlan és központilag eldönthetetlen dilemma merült fel. Ilyen többek között a telepkomfortosítás, és ezzel a jobb körülmények közé emelt szegregáció megteremtése, az integrációt pusztán (vagy döntően) lakhatási kérdésként értelmező megoldások, a helyi döntéshozóknak az egyensúlyhelyzet esetleges megbillenéséből fakadó félelme . Rendszerszintű probléma az önkormányzatok teljes függetlensége, mert eu-s pénzek ide, a helyi szereplők együttműködése oda; a helyhatóság túlsúlya általában rányomja a bélyegét a szegregációt csökkentő intézkedésekre. Fontos volna, hogy a helyi szintű beavatkozás eredményeképpen ne lehessen például a meglévő két szegregátumból egy, méghozzá úgy, hogy a másikból odaköltöztetik az embereket. Olyan program támogatása volna indokolt, mely jó helyzetfelmérése, a szegregációra adott válaszok komplexitása és helyi elfogadottsága révén egyszeri támogatás mellett is fenntarthatónak bizonyul. A rendszerváltást követő évtizedben a telepek megszüntetése vagy az ott élők helyzetének javítása érdekében semmi sem történt. Először 2001-ben a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban készült rendelettervezet a cigánytelepek felszámolásáról, illetve felújításáról. Az ötévesre tervezett projekt költségét akkori árakon 41 milliárd forintra becsülték. A telepbontás vagy felújítás kérdését az önkormányzatok hatáskörébe utalták. A program egyik célja az önkormányzati bérlakásállomány fejlesztése volt, de támogatták volna a saját tulajdonhoz jutást is; a rendszer hasonlított a szocpolos szisztémára, így jó eséllyel az önerő nélküli családok az alulárazás miatt újra rossz minőségű és komfortfokozatú lakásokban költöztek volna. Az FVM programját végül elmosta a kormányváltás, de szocialista oldalról már a választási kampány egyik fontos üzenete volt a döntően szegénységben élő cigányok helyzetének megváltoztatása érdekében tervezett lépések iránti politikai elkötelezettség deklarálása. Medgyessy Péter miniszterelnök-jelöltként 2002 februárjában roma szervezetek vezetői előtt az Akácfa szövetség jegyében - több kérdésben „személyes garanciát” vállalt: így a gyermekszegénység és az iskolai szegregáció felszámolását, valamint teleprehabilitációs program kidolgozását ígérte. A kormányza-

165

ti gépezet végül egy 2004 tavaszi határozatban (1021/2004. III.18. Korm. hat.) szedte sorba a teendőket, és ebben a telepprogramra vonatkozóan három lépés szerepelt: 2004. első félévének végéig a telepekről rendelkezésre álló információk aktualizálása, év végéig a modellértékű komplex program kidolgozása, 2005. június végéig pedig a telepek felszámolására irányuló kormányzati intézkedési terv kidolgozása. Ez a határozat a korábbi „középtávú intézkedési tervek” újragondolása volt, új elemként szerepelt benne egy független monitoring bizottság felállítása, hogy a tervezett lépések végrehajtását, a kormányzati program hatását figyelemmel lehessen kísérni. Az akkori tervek szerint a különböző intézményeknél már meglévő adatok „összedolgozásával”, valamint újabbak feldolgozásával, a tárcák és a programok folyamatos monitorozásával pontosan lehetett volna követni a megvalósulást. Végül a program tartalmában is sokat változott és a határidőket sem sikerült tartani. Miközben a szegregált lakókörnyezetben élők helyzete évszázadok óta megoldatlan (lásd Lengyel Gabriella: Cigánytelepek egykor és ma című tanulmányát; Cigánynak lenni Magyarországon; Jelentés 2002–2006), a rendszerváltás óta először az integrációt célul tűző komplex kormányzati cselekvési terv megvalósítása az elfogadás pillanatától kezdve akadozott. Mivel végül a monitoring bizottság sem dolgozott, elmaradt a tervezett és a megvalósult eredmények rendszeres összehasonlítása is. A kezdeti csúszásnak alapvetően két nagy „okcsoportja” volt: egyrészt a területen folyamatosak a személyi és a közigazgatási strukturális változások (az elmúlt hat évben hét miniszter regnált az illetékes tárca élén, a telepprogram végiggondolásának nekikezdő 2002-ben megalapított romaügyi államtitkárság is hol ide, hol oda tartozott, végül 2006-ban megszűnt), és ez nagymértékben lassította a munkát. Másrészt a telepprogram hosszas előkészítés után éppen akkor „lett kész”, amikor radikálisan csökkenteni kellett a költségvetési kiadásokon. Ugyan a kormány külső (az Európai Fejlesztési Banktól igényelt 10 milliárd forintos hitelből származó) forrást kívánt bevonni, de erre végül még kormánygaranciát sem sikerült biztosítani, így a program az első évben 680 millió forintból indult, és az éves költségvetési támogatások évről évre csökkentek.

Mennyi és mi? Felmerül a kérdés, hogy a lakhatási helyzetet számba vevő adatok önmagukban – az oktatási, iskolázottsági, stb. helyzet ismerete és elemzése nélkül - hogyan értelmezhetőek, de a szegregációnak ezt a „falakkal határolt”, kézzelfogható, látható változatát lehet talán a leglátványosabban megváltoztatni. A Kemény István által vezetett 2003-as reprezentatív cigányfelmérés szerint a cigányok csaknem háromnegyede szegregáltan él: 42 százalékuk a település szélén, 22 százalékuk a település belsejében, de döntően romák által lakott környé-

166

ken, 6 százalékuk (megközelítőleg 36 ezren) pedig elkülönített telepen. Az ÁNTSZ 2003-ban 767 „roma” telepet regisztrált az ország 530 településén, ezek több mint 70 százaléka Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben van. Havas Gábor 2004-ben csaknem száz, már szegény/cigány gettóvá vált (kis)települést vett számba, és további száz tartott elkerülhetetlenül ugyanebbe az irányba. „A telepeken és telepszerű lakókörnyezetben élők lakhatási és szociális integrációs programja” címet viselő kormányzati anyag a kutatásokra támaszkodva 700800 teleppel számolt. Telepnek minősülnek azok a legalább négy lakásból álló településrészek, amelyek lakásai igen alacsony komfortfokozatúak és minőségűek, magas a laksűrűségük, és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés jelentősen rosszabb, mint a település más részén. A program (Havas Gábor és Szuhay Péter alapján) az alábbi hat teleptípust különbözteti meg: • Települések mellett vagy azok közelében kialakuló és bővülő „vadtelepek” • Volt uradalmi puszták, településtől távoli munkás-kolóniák • Régről maradt telepek (melyeket az 1965-ös rendelet nyomán nem számoltak fel) • Cs- és „szocpolos” telepek (1965 utáni, nem telepnek épített telepek) • Városi szegregátumok • Szegregálódó falvak A program összesítése szerint a romák több mint 60 százaléka községekben, aprófalvakban, és 14 százaléka (70 ezer ember) telepeken él. „A romák és nem romák lakhatási elkülönülése drámai mértékben nőtt az elmúlt évtizedben, és megközelíti a harminc évvel ezelőtti állapotokat” – von mérleget az integrációs program. Az elmúlt években a telepprogram kevesebb mint harminc települést érintett, időközben modell-programmá vált, további sorsáról nem nagyon lehet tudni. Jelenleg egy sajátosan alakuló kísérlet, mely inkább hasonlít a költségvetési korlátok között vergődő kormányzati kríziskezelő programok egyikére, mintsem egy átgondolt, hosszú távú, komplex rehabilitációs és integrációs programra. Ennek okai részben a programon kívül keresendők, hiszen a helyi érdekegyeztetés minősége, a több évre szóló felelős tervezés nehézsége, a közösségi szociális munka elterjedtsége, a döntéshozatali mechanizmusok átláthatósága, valamint a települési önkormányzatok és az állami közigazgatás rossz hatékonyságú együttműködése nem csupán a telepprogram megvalósítását akadályozza. A program külső résztvevőjeként viszont azt gondolom, mindezek jelentős szerepet játszottak abban, hogy a telepprogramból egyfajta „állatorvosi ló” lett, és a nagyívű tervek mára évente néhány településre korlátozódó, áttekinthetetlen rendszer szerint történő beavatkozássá váltak.

167

Az első meghívásos pályázat 2005-ben csaknem negyven települést hívott meg a minisztérium az „előzetes pályázatra”, majd közülük 22-t kértek fel a részletes pályázati dokumentáció kidolgozására. A programok döntően az infrastrukturális fejlesztéseket hangsúlyozták, de főleg a fenntarthatóság érdekében ki kellett egészülniük oktatási, foglalkoztatási, esélyegyenlőségi elemekkel. Az átlagosan pályázott összeg 150 millió forint volt, az elnyert támogatás pedig ennek nagyjából a fele (így is volt olyan település, amely az éves költségvetéséhez hasonló összegű támogatást kapott). A pályázati költségvetés csökkentése igen sajátos módon történt: a tárca képviseletében tárgyaló vezető valamennyi befutó pályázóval egyenként tárgyalt, és egy egyoldalas összesítés alapján próbált tételeket kihúzni a programokból. Ezek után a pályázóknak néhány nap alatt kellett a kialkudott összegre módosítani a szakmai programot. Az is igaz, hogy az eredeti pályázatok több olyan elemet is tartalmaztak, melyek egyrészt kötelező önkormányzati feladatok, másrészt pedig nem feltétlenül (nem elsősorban) a program célcsoportját segítettek volna. A tárca a jól érzékelhető forráshiányra külső támogatások bevonásával reagált, így az oktatási elemek egy részét a Roma Oktatási Alaptól biztosított 90 millió forintból finanszírozta. Végül kilenc pályázat nyert, a program tíz települést érintett (Dencsháza és Szentegát közös anyagot nyújtott be).

Dencsháza Galambok Hencida Kerecsend Kisvaszar Szentgál Táska Tiszabő Uszka Összesen

Infrastruktúrafejlesztés (lakhatási elem) 75 174 000 Ft 43 840 000 Ft 46 940 000 Ft 60 570 000 Ft 74 538 719 Ft 74 660 000 Ft 50 000 000 Ft 74 000 000 Ft 54 493 000 Ft 554 215 719 Ft

%

83% 68% 85% 76% 85% 88% 91% 84% 74% 82%

Szociális elem (minden egyéb elem) 9 732 910 Ft 17 863 725 Ft 5 300 000 Ft 13 452 086 Ft 8 700 000 Ft 6 500 000 Ft 2 638 600 Ft 11 083 000 Ft 15 400 000 Ft 90 670 321 Ft

%

Programmenedzsment

11% 6 027 000 Ft 28% 3 009 000 Ft 10% 3 305 680 Ft 17% 5 693 300 Ft 10% 4 342 000 Ft 8% 3 840 000 Ft 5% 2 361 400 Ft 13% 2 734 000 Ft 21% 3 799 808 Ft 13% 35 112 188 Ft

%

Teljes támogatás

7% 90 934 000 Ft 5% 64 713 000 Ft 6% 55 547 000 Ft 7% 79 715 000 Ft 5% 87 581 000 Ft 5% 85 000 000 Ft 4% 55 000 000 Ft 3% 87 817 000 Ft 5% 73 693 000 Ft 5% 680 000 000 Ft

Forrás: ICSSZEM A programot 2005 júniusától egy évesre tervezték, de a befejezést végül 2006 év végéig kitolták. A támogatási szerződések megkötésének lassúsága miatt eleve csúszással indultak a programok, és az ütemezésnél sem lehetett figyelembe venni a helyi sajátosságokat. Több településen gondot okozott, hogy a finanszírozás ne-

168

gyedévenként történt, így – legalábbis átmenetileg – saját forrásokat kellett (volna) felhasználniuk. A végrehajtás közben néhány településen „megakadt” a program, mert az előkészítés, a helyi egyeztetés nem volt megfelelő, vagy olyan rossz volt a felek közötti viszony, hogy felelős tárgyalásokra nem is kerülhetett sor, inkább az adok-kapok alkupozíció mentén nyújtották be a programot. Ahogy változtak a helyi viszonyok a program másfél éve alatt, úgy módosultak a megállapodások is. A nyertes települések az infrastruktúra-fejlesztésen belül a lakhatási körülmények javításánál a meglévő telep felszámolását (Galambok, Táska, Kisvaszar), a romák által lakott házak komfortosítását, felújítását (Uszka, Dencsháza, Szentegát, Hencida, Szentgál, Tiszabő), vagy új épületek vásárlással történő bevonását, építését tudták megvalósítani (Uszka, Kisvaszar, Galambok, Táska). Ezek a lakások többnyire bérlakásokként kerültek hasznosításra, de Hencida például a lakók tulajdonába adta őket. A felújított, bevont lakások száma és aránya településenként eltérő, például Tiszabőn szinte az összes (csaknem 500) házon történt beruházás. A „Roma telepeken élők lakhatási és integrációs programjának” végső értékelése (összeállította Teller Nóra időközi jelentésének felhasználásával Somogyi Eszter, Városkutatás Kft., 2007 július) a lakhatási elem integráltságát vizsgálva megkérdőjelezhetőnek tartja, hogy a teljes egészében telepszerű falvak esetében egy csupán településszintű program biztosítja-e az integráltságot (ettől még indokoltak lehetnek a felújítások, de nincs hatásuk az integrált lakhatási körülményekre). Az elkülönült településrészeket alkotó telepeknél, illetve a településen belüli szegregátumoknál szintén a lakhatási körülmények javítása történt meg, a szerzők valódi integrációnak minősítik például, hogy Táskán felszámolták a vadtelepet, és a faluban elszórtan biztosítottak elhelyezést, valamint hogy Kerecsenden a falu központjában alakították ki a bérlakásokat. Galambok „félsiker”, ugyanis a felszámolt vadtelepek helyett a település két szélén építettek új lakásokat. Az oktatási programrészek zömmel pedagógiai eszközök vásárlását, óvodafejlesztést, tanoda kialakítását és működtetését támogattak, de volt, ahol a tanórákon kívüli korrepetálást, vagy a közoktatásban dolgozók felkészítését az integrált oktatásra is ebből a keretből finanszírozták. A foglalkoztatási programok nagy része a település területén végzett közmunkát jelentette, jellemzően az illetékes munkaügyi központ bevonásával és részfinanszírozásával. A képzések finanszírozása is „vegyes” volt, és többnyire a munkaügyi központ választékához igazodott. Egyéb szociális jellegű program volt például falubusz vásárlása, közösségi ház kialakítása vagy a közösségi villanyhálózat felújítása. A tárca telepprogramot lebonyolító főosztálya a pályázatok megvalósításának támogatása érdekében mentorhálózatot alakított ki, melynek két vezetője „összekötő” volt a mentorok és a minisztérium között. A mentorok hetente jártak a településekre, rendszeresen részt vettek a programot végrehajtó munkacsoport mun-

169

kájában. Feladatuk volt egyrészt a tervezés segítése, a konfliktusok megoldásában való részvétel, az indokolt módosítások előkészítésének ösztönzése. Több helyen a korábbi helyi egyeztetés elmaradása miatt szinte az egész pályázatot a felmért szükségletek mentén újra kellett gondolni, megpróbálni összeegyeztetni a program eredeti céljaival. Ugyancsak nehézséget okozott, hogy a megrendelő minisztérium érdekei (pl.: a konfliktusok lehetőség szerinti kerülése, helyben tartása) időnként eltértek a célcsoport érdekeit képviselő mentorokétól.é. A mentorok ellenjegyezték a települések pályázati kifizetési kérelmeit, de közben a program haladására gyakran kevés ráhatásuk volt, leghatékonyabb eszközük a helyi szereplők és a célcsoport kommunikációjának segítése volt, viszont a pályázati időkeret behatárolta a módosítási lehetőségeket. A tárca és a mentorhálózat közötti együttműködés akadozott, a két hálózatvezető a program során ezen többször próbált segíteni, de mivel semmi nem változott, végül lemondtak. Sajátos volt Táska helyzete, itt ugyanis a program elején – a szakmai egyeztetés során -- a mentor és a pályázó önkormányzat által vezetett konzorcium között anynyira megromlott a viszony, hogy a mentor a programban nem vett részt, a tárca pedig a hajléktalanügyi miniszteri biztost kérte fel a mentori feladatokra. Ő nem lett a mentorhálózat tagja, a rendszeres megbeszéléséken sem vett részt, viszont a tárcánál ellátott feladata révén minden információhoz könnyebben hozzájutott, probléma esetén eredményesebben közvetített a helyiek és a minisztérium között. Emellett a mentorok közül egyedül ő rendelkezett civil szervezeti háttérrel, így a településen felmerülő kéréseket teljesíteni tudta, valamint erőforrásokat is átcsoportosított a telepprogram javára. Ezzel személyében is hiteles lett, és mentorként függetlenebb volt a minisztériumtól. Táska végül siker-sztori lett. A már idézett értékelés a program fő problémájának tartotta a helyi elfogadottság igen alacsony szintjét. Ennek oka a pályázati határidő rövidsége, valamint a helyi pályázatírási, programalkotási szokásjog volt. A programokba a tervezés időszakában a célcsoport tagjait az elvárhatónál kisebb mértékben vonták be, volt olyan település, ahol az aláírásra kötelezetteken és az önkormányzat alkalmazottain kívül más nem is tudott a beadott anyagról. Elengedhetetlen a program tervezésekor az intenzív közösségi munka, a részvételi demokrácia erősítése. Ugyan a kiírás szerint a CKÖ-k bevonása fontos feltétel volt, ez gyakran csak névleg történt meg, ahogy a szintén kötelező telepi képviselő személyében is inkább együttműködő partnert kerestek az önkormányzatok, mintsem az informális vezetők egyikét. Kiderült, hogy a helyi humán-erőforrás a rendelkezésre álló adatok alapján a pályázati program településszintű tervezésére, megvitatására nem képes, illetve a még csak benyújtott anyag esetében ellenérdekelt is lehet. A helyi vezetők a települési erőviszonyokon, a kialakult nyugalmi helyzeten csak igen óvatosan akartak változtatni, miközben a felelősség megosztása sem merült fel alternatívaként. A helyi szintű tervezés (és

170

talán a pályázatok értékelésének, előmonitorozásának) legszembetűnőbb tévedése Táskán (egy újonnan létrehozandó szegregált telep tervezése a régi helyett) és Galambokon (szegregált fürdő kialakítása az iskolában) történt, végül mindkét programot sikerült módosítani. Szintén gondot okozott a program futamideje, valamint a finanszírozás ütemezése. A tárca eleve előfinanszírozott rendszert tervezett, de az első kifizetés csúszása veszélyeztette a program indulását, majd végül a településeknek kellett átmenetileg forrást biztosítaniuk a programhoz, és a kifizetéseket később sem tudták a részelszámolások elfogadásához és az újabb utaláshoz időzíteni. Mind a programok megvalósításának határidejét, mind a finanszírozást érdemes lett volna pályázatonként végiggondolni, és meghatározni azokat a mérföldköveket, melyek teljesítése a további finanszírozás feltétele. A program hozadéka, hogy több településen megerősödött a szociális munka, aktívabbak, ügyintézőbbek lettek az ott élők, és talán a helyi érdekegyeztetés is előrébb jutott, bár ezt némiképp megzavarta, hogy a program tervezett befejezése igen közel esett a helyi választásokhoz. A kormányzati telepprogram első üteme jó néhány kérdést fölvetett. , Például hogy a szereplők által eltérő integráció-értelmezés helyett szükséges egy egységesebb, elvárásokra, lépésekre is kiterjedő integráció-koncepció (ez ügyben történt is előrelépés), hogy a megrendelőként fellépő államnak határozottabban el kell döntenie, milyen konfliktusokat ér meg számára a program, valamint hogy milyen szervezett segítséget tud nyújtani a pályázni kívánók részére. Szintén kérdés, hogy lehet-e, érdemes-e településszintű fejlesztésekben gondolkodni vagy pedig nagyobb területi egységekben kell gondolkodni. A programok során végrehajtott fejlesztések fenntarthatóságát is szükséges lenne minden esetben előre megvizsgálni. Rendszeresen felmerült a roma vs. szegény (ki a rászoruló, romapénz-e a támogatás) kérdés úgy a kormányzati kommunikációban, mint a településeken, és a szereplők által adott válaszok nagy eltéréseket mutattak. Míg a kormányzati szereplők egy része a „támogatás nem nézi a bőrszínt, csak a rászorultságot” elvet hangsúlyozta, a polgármesterek a helyi feszültségeket gyakran „roma-címkézett pályázaton nyertünk” érveléssel próbálták kikerülni, a maguk helyzetében érthető módon. A program során (és ez igaz a későbbi telepprogramokra is) igen érdeklődő volt a sajtó, persze leginkább a konfliktusokkal foglalkoztak. Az is viszályt szított a településeken, hogy az emberek fejében nem jött össze a politikusok által beharangozott sokmilliárdos támogatás a hónapokat csúszó 8-10 millió forintos támogatási részletekkel. A mentorok szerepe kulcsfontosságú, a program az ő közreműködésükkel emelkedhet ki a jól ismert a „valahogy csak megcsináljuk és elszámolunk” körből. Az információáramlás mellett a konkrét helyi segítségnyújtás, a szociális munka támogatása, az együttműködés keretek közé foglalása is fontos feladatuk, ugyanakkor

171

műszaki, közbeszerzési szakértőnek kell segíteni a programokat. A mentorszisztémát a minisztérium a program további ütemeiben is fenntartotta, így – bár az első mentorhálózat tagjai jóformán teljesen kikerültek a programból – a mai napig közvetlen információkkal rendelkezik a programok lebonyolításáról. A később alkalmazott mentorok (és mentorkoordinátorok) a tárca elvárása szerint „terep-közeli”, és a romaügyben gyakorlati tapasztalatot szerzett szakemberek. A program 2006 júniusában értékelő héttel zárult. Az ezen kidolgozott programszintű ajánlások a megoldási lehetőségek, beavatkozások sokszínűségének lehetőségét (nincs egy használható recept) emelték ki. Emellett javasolták a célcsoport formális bevonására vonatkozó kötelezettség előírását, a helyi közösség felkészítését, az együttműködés, együttgondolkodás lehetőségeinek biztosítását, valamint a programok fenntarthatóságának erősítését (utóbbit a legtöbb településen nem vagy csak részben látták biztosítottnak). Ugyancsak fontos, hogy a pályázó település kiegészítő források bevonásában is gondolkodjon, valamint hogy a program szervesen folytatható legyen, ne lógjon a levegőben. Ez gyakran nem csupán pluszforrás kérdése, például a megerősített szociális munka költsége némi erőfeszítéssel megtermelhető. Felmerült, hogy a program tervezése és végrehajtása során tudatosabban kell készülni a nem várt kedvező vagy akár kedvezőtlen fordulatokra. Ez azért fontos, mert a program végrehajtása a településeket gyakran oly mértékben leterhelte, hogy a pluszforrás-bevonásra sem maradt energiájuk. A menedzsmentszintű ajánlások közé tartozott, hogy a részt vevő településeket támogatni kellene abban, hogy megismerhessék egymás programjait, gondjait, megoldásait. A pályázók konkrét visszajelzéseket vártak a beadott (rész)beszámolókra is, ami nem történt meg. Szintén javaslatként fogalmazódott meg, hogy valamennyi szereplő feladatát és felelősségét meg kell határozni, a munkát mérhetővé kell tenni. Fontos, hogy a szereplőknek a felelősségek mentén elvárásaik lehessenek egymással szemben. A program lebonyolítását végző illetékes főosztály további forrásokat igényelt a feladat ellátásához. A pályázók a program időkorlátjának rugalmasabb kezelését kérték, és igény jelentkezett a bevezetett szociális szolgáltatások fenntartására is, az ehhez szükséges források biztosításával. A strukturális szintű ajánlások között felmerült a szociálpolitikai kedvezmény felhasználásának felülvizsgálata, valamint hogy a szociális és foglalkoztatási szolgáltatások kiemelten támogassák a legszegényebb családok munkaerő-piaci integrációját,. Szintén javasolták a szociális bérlakás-rendszer szerepének erősítését a szegény családok lakhatási problémáinak megoldásában. A programban részt vevő önkormányzatok szerint a telepprogram intézményesítése, azaz a működtetésére létrehozott önálló kormányzati szerv növelné a program strukturális és politikai súlyát. Az értékelő héten felmerült a célcsoport meghatározásának problémája is, végül a jelenlévők megállapították, hogy a roma

172

közösség érdekeinek érvényesítésén van mit javítani, valamint hogy az integrációs cél az egész település nyertessé tételével valósítható meg legteljesebb mértékben.

A második kör A második körös (2006 év végi) kiírást megelőzte egy „köztes” pályázat, ahol Sátoraljaújhely, Ózd, Halmajugra és Monor önkormányzata húszmillió forintot nyert, a Tutor Alapítvány 18 millió forintot kapott a Befogadó falu program (Tarnabod) kiterjesztésére, és tizenötmillió forintot osztottak szét Budapest VII. kerülete, Alsóvadász és Hodász önkormányzata között. Ezt a kört a minisztérium a saját anyagaiban nem számolja a telepprogram hivatalos fordulói közé, aminek oka valószínűleg az, hogy nagyon speciális, még a telepprogram eredeti céljaihoz is lazán kapcsolódó projekteket is támogattak. Ugyancsak kihagyja az idén februárban közzétett meghívásos pályázatot, melynek 60 millió forintos keretösszegére Váralja és Zsámbok adhatott be anyagot, ezeket ugyanis egyedi támogatásnak tartják, bár a kiírás a telepprogram megvalósításáról szólt. A roma telepeken élők lakhatási és szociális integrációs modell programja 2006--2007-ben pályázati formában újabb települések bevonásával folytatódott. A második körben 15 ezernél kisebb lakosságszámú települések indulhattak. Nem meghívásos rendszerű volt; a pályázati kiírás megengedte, hogy ne önkormányzat legyen a konzorcium vezetője, és nagyobb hangsúlyt fektetett a lebonyolítók együttműködésére, az érdekegyeztetésre is, kötelező elem volt a civil szervezet bevonása. Csak komplex programok nyerhettek, a településeknek a projekt céljait segítő esélyegyenlőségi tervet kellett elfogadniuk. A lakhatási részprogramnál cél volt a telepcsinosítgatás kizárása, az onnan történő elköltöztetés támogatása. A program során valamennyi településen alkalmaztak a programot segítő szociális munkást. A mentorcsapat ugyan lecserélődött, de a struktúra megmaradt, továbbra is két koordinátor szervezi-segíti a mentorok munkáját. Az első etapot befejező értékelő hétről, a tapasztalatok összegyűjtéséről, feldolgozásáról, közzé tételéről nincs tudomásom. A mára már befejezett programokra a tárca 400 millió Ft-os támogatást, valamint a programok szociális, képzési és foglalkoztatási részébe (társ)finanszírozóként belépő Országos Foglalkoztatási Közalapítvány 105 millió Ft-ot biztosított. A 2007-ben indult programok egy része még zajlik, ekkor 11 település nyert el összesen 720 millió forintot a már említett forrásokból. A 2006. évi programban az alábbi települések vettek részt: Egercsehi és Szúcs: Az Egercsehitől 3 kilométerre lévő telep teljes felszámolása, az ott élő 15 család beköltöztetése a két település belterületére. Szúcs-Bányatelepről

173

a faluban megvásárolt önkormányzati lakásokba költöztek a családok. Emellett közösségi házat alakítottak ki, foglalkoztatási programot indítottak. Hangonyban a marha- és juhtelep mellett lévő telepről költöztek a családok a falu belsejébe, illetve a szomszéd településre. Hidasban a település déli részén lévő Akácfa utca 11. szám alatt lakó családot integrált lakókörnyezetbe költöztették. Rudabányán a program részeként felújították az Arany János utcai lakótömbök egy részét, két lakótömbben 16 komfortos önkormányzati bérlakást alakítottak ki. A legrosszabb állapotban lévő lakótömböt a lakók elhelyezését követően lebontották, a helyén parkot alakítottak ki. Sajóhídvégen a település több pontján, életveszélyes épületekben élő roma családokat integrált lakókörnyezetbe. A település szélén elhelyezkedő Dankó Pista utcában kiépítették a víz- és csatornagerincet. Sóshartyánban a legrosszabb állapotú putrikban élőket elköltöztették, a romos építményeket pedig lebontották. Szomolyán a program során a hegyoldalban található pincelakásokban élő hét család jutott bérlakáshoz. Tunyogmatolcson a Szamos 1970-es áradását követően épített házak egy részének kiváltása történt meg. A temetőn keresztül megközelíthető gátparti házakból a település belterületére, bérlakásokba költöztek a családok. Oktatási eszközöket vásároltak és útburkolatot is építettek. Vasboldogasszony négy bérlakás kialakítását vállalta az elnyert összeg ismeretében. (A debreceni felmérés az itteni telepet értékelte a legrosszabb helyezetűnek.) 2007-ben a 720 milló forintos keretből – amit szintén a tárca és az OFA biztosított – a következő települések pályázatai nyertek (a tárca tájékoztatása, az összegek csak a minisztériumi forrást tartalmazzák): Domaháza 38 820 000Ft (8 házvásárlás, 18 ingatlan-felújítás, kisbusz vásárlás, üzemeltetés) Füzér 48 400 000 F (8 telekvásárlás, 8 házépítés) Kakucs 35 770 000 Ft (7 házépítés, egészségnap, szűrővizsgálatok) Kiskunmajsa 47 538 000 Ft (11 házvásárlás) Somogyapáti 32 016 000 Ft (5 házépítés-vásárlás, 13 ingatlan-felújítás, egészségügyi program) Tiszabura 7 000 000 Ft (területfejlesztési stratégia kidolgozása) Tornanádaska 60 249 000 Ft (14 lakásvásárlás, 15 lakásfelújítás, falugondnoki mikrobusz vásárlás, üzemeltetés) Szomolya 45 080 000 Ft (2 házépítés, 10 házvásárlás, felújítás) Füzérradvány 45 127 000 Ft (18 házvásárlás, 100 gyümölcsfa vásárlása)

174

(Váralja és Zsámbok szerepel ugyan a tárca összesítésében, de a támogatásról adatot nem szolgáltattak.) Ezekről a ma futó programokról a tárcának és az OFA-nak még nincs értékelése. A minisztérium többszöri egyeztetést követően sem adott ki információt a honlapján elérhető adatokon túl sem a jelenlegi, sem a már lezárult második körös pályázatok megvalósításáról. A programot indulása óta koordináló esélyegyenlőségi főosztályvezető álláspontja szerint sem a pályázatok, sem a monitoring-jelentések, sem pedig a pályázók beszámolói nem nyilvánosak, így azokhoz nem lehet hozzáférni. (A szerző szerint ezek az adatok nem tarthatók vissza.) A minisztérium összesítése alapján az egy pályázatra jutó átlagtámogatás a következőképpen alakult (külső, de a programhoz kapcsolódó forrásokkal együtt): 2005: 86 millió Ft/pályázó 2006: 46 millió Ft /pályázó 2007: 65 millió Ft/pályázó Az eddigi programokban résztvevő 30 településen összesen 211 család költözött új (saját tulajdonú vagy önkormányzati) lakásba, 563 lakást újítottak fel és/vagy komfortosítottak, ötszázan vettek részt képzési és 338-an foglalkoztatási programokban. Az idei kétfordulós pályázatok második fordulójának beadási határideje október végén volt, a rendelkezésre álló összeg 880 millió forint (SZMM+OFA), a pályázható összeg nincs maximalizálva. Az első fordulón túljutott pályázók képzésen vettek részt, melynek célja a projektterv (maga a pályázat) kidolgozása. A második forduló előtt az SZMM monitort küld a helyszínre. A döntést november végére ígérték, csak az a pályázat nyerhet, melyet mind a tárca, mind az OFA támogatandónak tart. A projektek a tervek szerint januárban kezdődhetnek. Néhány korábbi probléma továbbra is borítékolható: például a tárca négy egyenlő részletben utal, miközben a költségek nem így jelentkeznek. Viszont könnyebbséget jelent, hogy az OFA a támogatás-felhasználási tervben foglaltak szerint finanszíroz. A programok időtartama húsz hónap, de a tárca által finanszírozott programelemeket kilenc hónap alatt be kell fejezni. Csak olyan projekt támogatható, amelyik valamennyi, a telepen élő személy lakhatási problémájának megoldását, kezelését vállalja integrált környezetben, valamint vállalja valamennyi telepen élő, és legalább ugyanannyi, az anyatelepülésen élő munkanélküli ember munkaerőpiaci helyzetének javítását.

Koordinátori tapasztalatok Ürmös Andor, a tárca Roma Integrációs Főosztályának vezetője szerint a programok tapasztalatai közül az egyik legfontosabb, „hogy a cigányok elleni nyílt elutasítás egészen manifesztté vált és ezért több program kapcsán egészen durva

175

jelenségek -- petíció, helyi népszavazás, helyi önkormányzati rendeletek módosítása a program megakadályozása érdekében (pl.: önkormányzati elővásárlási jog biztosítása a település valamennyi ingatlanára) - alakultak ki.” Típusprobléma, hogy miközben nagyon súlyos a helyzet a telepen, az önkormányzatok nem hajlandóak együttműködni. A mostani fordulóban viszont már pályázhat civil szervezet is, sőt, ha nincs helyi erő, 50 kilométeres körzetből is lehet konzorciumi vezető vagy tag egy szervezet. Szintén gondot okozott, hogy a munkaerőpiaci programokba nem vonták be a munkaügyi központon keresztül elérhető forrásokat, így jelenleg már csak írásos együttműködési nyilatkozattal lehet pályázni. Többször előfordult – főleg önkormányzati pályázók esetében – hogy a szegregáció mértéke nemhogy csökkent, de inkább erősödött a településen. Ennek megakadályozása a mentor felelőssége, akár azon az áron, hogy nem lehet folytatni a programot. A főosztályvezető szerint rövid időn belül a 2005-ös 5 millió eurós hitelhez hasonló -- a Pénzügyminisztérium és a hitelt nyújtó bank középtávú stratégiájában szereplő -- hitelfelvételre kerülhet sor. Úgy látja, hogy ez az összeg (nagyjából 1,2 Mrd Ft) elegendő lenne arra, hogy a költségvetési megszorítások ellenére nőjön a program költségvetése.

Saját kétségek A telepprogram az eredeti célkitűzéshez képest sokat változott. Ennek egy része anyagi, hiszen egy nagyobb település nem ilyen támogatási összeghez szokott, más része strukturális és/vagy szervezési A problémával mindenki tisztában van, de kevés a pénz, és a szervező tárca sem rendelkezik semmilyen jövőképpel azon kívül, amit a költségvetés szűkössége számára mutat. Miközben érthető, hogy a minisztérium illetékes főosztályának erejét meghaladja az egymás érő ütemek kiírása-lebonyolítása-ellenőrzése, egyáltalán nem biztos, hogy ez a leghatékonyabb struktúra. Felmerülhetne a feladat legalább részbeni kiszervezése, hogy a tervezésvégrehajtás folyamatában csökkenjen az államigazgatás szerepe, azoknak a kényszereknek a továbbadása (költségvetési év kötöttsége a felhasználható forrásoknál, „ad hoc” helyzetek kezelhetetlensége a programokban, információ- és hatalomkoncentráció, stb.), melyekkel nem lehet mit kezdeni egy felelős és fenntartható projekt kidolgozásakor. Az is probléma, hogy a tárca elvész a szervezési feladatokban, ezért inkább pályázatkezelő szervként működik, holott arra volna szükség, hogy kidolgozzon egy koherens stratégiai tervet és ösztönözze a különböző államigazgatási részterületek együttműködését. Nem lehet látni, pontosan mi történt eddig, mi folyik most, és merre megy a tervezés. A 2004-es kormányhatározat független monitoring-rendszerről álmodott a tervezett intézkedéscsomagban, ami aztán felállt ugyan, de a munka nem kezdő-

176

dött el. Ehhez képest a hasonló feladatot is ellátó első mentorcsapat (melynek egy ideig a szerző is tagja volt) a tárcától független, önállóan szerveződő munkacsoport volt, ennek minden hátrányával és előnyével. Miközben az együttműködés a programfelelős minisztériummal nem volt problémamentes, érezhető módon növelte az eredményességet az egymás közötti információ-megosztás, és az, hogy a települések számára is nyilvánvaló volt, hogy a mentori szerep nem azonos a „minisztérium kinyújtott kezével”. Ez az alternatív erőtér a program folytatása során igencsak meggyengült. A kommunikáció is megakadt a konfliktusok és az átadási ceremóniák közzétételének szintjén. Egyik sem igényli az olvasó-néző bevonódását, gondolkodását, így eredeti céljaival ellentétben a távolságtartást, az információk előítélet alapján történő szőnyeg alá csúsztatását segíti. A problémaelemzés megmaradt települési szinten, ami néhány projekt esetében jogos is lehet, de ijesztő, hogy maga a kiírás (valamint az olvasható tervek, a kommunikáció) semmilyen módon nem ösztönöz települések közötti együttműködésre. A fenntarthatóság azzal is növelhető lenne, ha a működtetési „kockázatok” megoszthatóvá válnának. Ez elkezdődött a helyi civil szervezetek bevonásával, de a folyamat spontán módon igen lassú. Sajnos nincs valós partneri viszony a tárca és az önkormányzatok között. Ez nem a program hibája, de az ilyen típusú projektek esetén a tárcának sokkal inkább szolgáltatóként, a terveket kidolgozó konzorcium segítőjeként (ezer kérdéshez nem feltétlenül értenek helyben, pl.: műszaki, közbeszerzési, de akár szociális igazgatási is előfordul, hiszen a fejlesztések nyomán szükség lehet rendeletmódosításra is) kellene működnie, mintsem „csúcsszervként”, a főváros szakmai és politikai kívánságainak közvetítőjeként. A telepprogramnak nincs arca; a projektek csak a legszűkebb környezetükben okoznak konfliktust, fejtenek ki hatást. Jelenleg ez egy pályázat a sok közül, amely mögött már nem látszik semmilyen konkrét kormányzati cél. Ezt tükrözi az eddig biztosított és a tervezett állami források nagysága is. Időközben a kormányzati cél is változott: a Roma Integráció Évtizede Programhoz tartozó kormányzati intézkedési tervről hozott 2007 decemberi kormányhatározat a lakhatással, területfejlesztéssel összefüggő feladatokat is felsorolja. Ezek között első az építésügyi jogszabályok felülvizsgálata annak érdekében, hogy belvizes, árvizes vagy más környezet-egészségügyi ártalomnak kitett területen ne lehessen új építési engedélyt kiadni. Ezt az önkényes lakásfoglalók elleni eljárások felülvizsgálatának javaslata követi, hogy érvényesülhessen a „gyermeket pusztán anyagi okból családjától elszakítani nem lehet” elv. Emellett a kormány arról is döntött, hogy „ütemtervet kell kidolgozni a települési (cigány telepek) és térségi szegregáció megszüntetésére. A határidő 2008 december vége, és a megvalósítás számottevő forrást nem igényel”.

177

Ahhoz, hogy az ütemterv elkészüljön, égető szükség van az eddigi tapasztalatok feldolgozására. Lassan érdemes lenne megnézni, hogy az első ütemben megvalósított programok nyújtanak-e tartós eredményeket, hogy a szereplők ma mit és miért tennének másként. A jó gyakorlatok – nem csak a kézzelfogható eredményeket, hanem akár az együttműködési mechanizmusokat is ide értve – számbavétele mellett fontos lenne ezeknek az átadása azon szereplők számára, akik hosszabb távon pályázhatnának.

Új szereplő: az antiszegregációs terv A telepprogram egy átlagos pályázat céljainak teljes mértékben megfelel, a pályázó többé-kevésbé megvalósítja elképzeléseit, a pályáztató pedig ügyel a törvények betartására. És hiába tűnik úgy, hogy ezzel a tempóval évtizedekbe telik, hogy ne éljenek emberek méltatlan körülmények között, mégis, legalább történik valami. A programot megelőző gondolkodás, az önkormányzati külső és belső érdekek, az egyeztetési logika megismerése sokat segített abban, hogy mára egyre több település (város) készítsen antiszegregációs tervet. Elkészítése során az önkormányzatnak több évre kell előregondolkodnia: mely szegregátumot milyen eszközökkel szüntetné meg. Munkájukban, a terv értékelésében szakértők vesznek részt. Némi egyszerűsítéssel olyan, mintha ez lenne a nagyvárosok telepprogramja. A kistelepülések érdekeltségi rendszere persze más, de számukra is szükséges a szakértő, hogy a szükségleteket, megoldási utakat fel tudják mérni, majd mindent meg tudjanak osztani a helyi szereplőkkel, végül pedig (sok-sok hónap múlva) projektet tudjanak tervezni. Emellett pedig szükség lehet arra is, hogy a krízis-helyezetekben ne maradjanak magukra. Virág Tamás

178

Gárdaszellem Az elmúlt év leghangosabb és legmesszebb szóló üzenete azoknak a fekete bakancsoknak a csattogása volt, amely nemcsak felzavarta az amúgy sem tiszta magyar politikai és közéleti állóvizet, hanem rádöbbentette az embereket arra is, hogy a politikai gyengeséget, a jogrendszer kiskapuit kihasználva új erőt és bázist lehet kiépítenie egy radikális, szélsőjobboldali nézeteket valló szervezetnek. Olyannyira, hogy kezdeti gyengeségeit leküzdve mára túlnőtte önmagát. Az újfajta hagyományokat teremtő és őrző maroknyi csoport egy olyan erős hadsereggé vált, amelyet a közjogi méltóságok elhatárolódása, az Európai Parlament, az amerikai kongresszus képviselőinek hangja sem tud, tudott megrengetni. Hiába folytatnak ellenük verbális harcokat liberálisok, jogvédők, roma politikusok, mára bizonyossá vált: nem lehet két pofonnal hazazavarni a szegénylegények gúnyájába bújt, Amerikából is pénzelt árpádsávos zászlóerdő alatt, cigánytelepeken vonuló, erősen szélsőjobbra tekintő fekete sereg tagjait, és a már felfegyverkezett, mozgalommá és őrző-védő cégekké is átalakuló gárdát. A Fővárosi Bírságon már zajlik a feloszlatásukra irányuló eljárás, de a végső szót minden bizonnyal nem a bíróság fogja kimondani. A főkapitány leváltásával megkettőződött a csapat, amely gyengítheti, de meg is duplázhatja erejét, ugyanis a Magyar Gárda nem parlagfűirtásra, hadisír gondozásra vagy árvízvédelemre alakult. Céljaik sokkal kézzelfoghatóbb és „nemesebb”: felvenni, elindítani a harcot, és megsemmisíteni a magyar társadalom bajainak minden forrását: a cigányságot. És ebben egyre több támogatót találnak az amúgy is előítéletes, és a politikai elittől megcsömörlött emberek között. A siker hatására már „klónozzák” is a csoportot. Vona Gábor, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke 2007. március 15-én a budapesti Vörösmarty téren tartott ünnepségén hirdetett hazafias nemzeti mozgalmat, és már akkor közölte, az általa toborzott nemzeti őrsereg még augusztusban zászlót bont. Vona Gábor, aki politikai pályáját Orbán Viktor Fidesz elnökkel közösen alapított Szövetség a nemzetért nevű polgári körben kezdte, még márciusban elindította nagypolitikai kampányát, amely nemcsak személyének, hanem pártjának is egy erőteljesen felfelé ívelő út kezdetét jelentette. Belátta, korábbi szövetségese, a szalonrasszistából kezdeti radikálissá előlépő, majd a leépített, politikailag megsemmisült Csurka István-féle MIÉP-es Harmadik út nem vezet sehová. A parlamentbe, a politikai döntéshozó testületek bársonyszékébe pedig végképp nem. A 2006-os országgyűlési választásokon mindössze 2,2 százalékos eredményt elért szövetség a választások után feloszlott, tagjai azóta újra önállóan szerepelnek. A Jobbik és a MIÉP között azóta folyik a harc, hogy a választáson elért eredmény után járó állami támogatást miként osszák el, ugyanis a Csurka-vonal kisemmizte a Jobboldali If-

179

júsági Közösségből 2003. október 24-én Jobbik Magyarországért Mozgalom nevet felvett és párttá alakult szervezetet. Válaszcsapásként is értelmezhető a MIÉP reakciója, ugyanis a főként fiatalokból álló új tömörülés fő célja az volt, hogy a 2002-es választások után a MIÉP bomlásával és háttérbe szorulásával alternatívát nyújtsanak a radikális jobboldali szavazóknak. Az egyre többször radikális nézetekkel megnyilvánuló, sokszor az emberek cigányellenességére építő Jobbik új utat törve a Fidesz-szimpatizáns és Fidesz-párti politikusokhoz, meghirdette az „Árpád éve 2007” című árpádsávos mozgalmat, és Magyarország valamennyi önkormányzatának csíkos zászlót kínált. Kezdetben volt is rá jelentkező szép számmal. Elsőként a Fideszes önkormányzatok kértek a radikális tüntetéseken is nélkülözhetetlenné vált, sokakat a nyilas korszakra emlékeztető lobogóból. Újabb csapásirány következett: törvénytervezetben azt kérték az Országgyűléstől, hogy Trianonra emlékezve június 4-ét nyilvánítsák nemzeti emléknappá. Válasz nem érkezett.

Előszelek A fő célt megalapozó lépések után augusztus elején Vona Gábor bejelentette, még júliusban tíz társával Magyar Gárda néven egyesületet alapított, amelynek célja „a nemzeti önvédelem kereteinek” megteremtése. A bejelentés időzítése és az, hogy a hírt publikáló lap beállítottsága is közismerten nem jobboldali, alaposan megfontolt és megtervezett, tudatos politikai lépésre vall. A Jobbik vezetése és a mögötte álló szakértői gárda tanácsára kampányát arra építette és építi fel ma is, hogy a széleskörű társadalmi ellenállást kihasználva ingyen reklámot csináljon a nézeteinek és a terveinek. Kezdettől a már megszerzett politikai kapcsolatait, a parlamenti pártoktól elforduló aktivistákat, és közszereplőket állít maga mellé. Így jegyzi be a bíróság a 10 alapító tag között Bencsik Andrást, a Fidesz tagját és a Magyar Demokrata című hetilap főszerkesztőjét, Murányi Levente 56-os szabadságharcost, Pörzse Sándor újságírót, a Jobbik alelnökeit és Usztics Mátyás színészt, akit a Magyar Gárda tiszteletbeli parancsnokának is kineveznek. Az elnök természetesen Vona Gábor lett. A hivatalos verzió szerint a Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesület a Magyar Gárda Mozgalom megalapítására jött létre. Az alapító okirat szerint a Magyar Gárda olyan pillanatban – 1100 évvel a pozsonyi csata és 300 évvel az ónodi országgyűlés után – jön létre, amikor a „magyarság fizikai, lelki és szellemi önvédelem híján maradt”, amikor „nemzetünknek nincs hova hátrálnia”. A Gárda szerteágazó feladatai között említi a kulturális, hagyományőrző, szociális tevékenységeket, a rend- és katasztrófavédelmi feladatokat és a majdani nemzetőrség megteremtését. Az egyesület elnöke szerint „nagyon sok olyan feladat van, ami nagyobbrészt kormányzati feladat lenne, de kevés lelkesedéssel, vagy alig végzi a kormányzat”.

180

Vona Gábor szerint ilyen feladat a polgárvédelem, a nemzeti hagyományok ápolása, mint a hadisír gondozás, valamint a magyar fiatalság lelki, szellemi, fizikai felkészítése egy olyan eshetőségre, amikor rendkívüli helyzetben szükség van az emberek mozgósítására. Szerinte ugyanis Szlovákia, Románia és Szerbiára támadásától lehet félteni hazánkat. A „fizikai felkészítés” kapcsán Vona Gábor kifejtette: lehetőséget akarnak teremteni az „önvédelmi sportok alapos ismeretére”, valamint arra, hogy magánszemélyként a magyar gárdisták megismerjék a lőfegyverek kezelését is”. A gárdisták formaruhája fehér ing, fekete színű nadrág és mellény, amelyen jelzésként az Imre királytól örökölt és a Magyar Gárda jelképévé választott árpádsávos pajzs látható. Választott címerükön a pajzs vörös sávjaiban kilenc oroszlán van. Az első vörös sávban lévő három oroszlán a katonai erényeket, mint a bátorság, az erő és a fegyelem, a másodikban a polgári erényeket, a becsületet, szorgalmat és a büszkeséget, a harmadikban a tisztviselői erényeket, a hűséget és a pontosságot, a negyedik vörös sávban pedig a vezetői erényt, a bölcsességet szimbolizálja az oroszlán. Köszönésük „Adjon az Isten! – Szebb jövőt!” Az egyesület megalakulását elsőként beharangozó Népszabadság kérdésére, hogy miért éppen a hajdani náci egyenruhára emlékeztető fekete színt választották, Vona Gábor azzal az egyszerű magyarázattal szolgált: ez tetszett nekik a legjobban. Liberális értelmiségiek vereségszagú maskarának, az Országos Cigány Önkormányzat pedig a náci SA alakulat barnainges egyenruhásainak titulálta az akkor még nem látott egyenruhás gárdistákat.

Az első hangok A Magyar Demokrata Fórum európai konzervatív értékeket valló jobboldali pártként az elsők között mélyen és a legmesszebbmenőkig elítélte a Jobbik Magyarországért Mozgalom által életre hívott Magyar Gárda megalakulását. Az MDF álláspontja szerint a magát nyíltan militáns szervezetnek definiáló mozgalom célja nem más, mint a csendes többség megfélemlítése. A világtörténelem számos elrettentő példával szolgált már arra, milyen súlyos végkifejlethez vezettek hasonló, a fegyverhasználattól sem visszariadó szervezetek. A Magyar Gárda hívószavai, rosszemlékű fekete egyenruhája és az árnyékhadseregként való megjelenés alkalmas arra, hogy a magyar társadalom békeszerető többségében félelmet keltsen – írta közleményében Hock Zoltán, az MDF elnökhelyettese. A Magyar Munkáspárt 2006 a Legfelsőbb Ügyészséghez fordult, hogy semmisítse meg a Magyar Gárda Egyesület bejegyzését, és tiltsa be a szervezetet. A párt a „neofasizmus nyomulásának” nevezte a Jobbik gárdaalapító lépését. Kóka János, az SZDSZ akkori elnöke pártja nevében elfogadhatatlannak tartotta a nyilas terror alatt használatba vett, majd az elmúlt évek szélsőjobboldali rendezvényei, erőszakos utcai bűncselekményei során újra felemelt árpádsávos zászló

181

használatát, mely immár egy félkatonai szervezet jelképévé válhat. „Azok a pártok, amelyek ma ezt a zászlót tömegrendezvényeiken használják, kongresszusaikon, a színpadon lengetik, szimbolikus közösséget vállalnak az árpádsávos lobogó alatt elkövetett bűncselekményekkel is” – hangsúlyozta. Az MSZP szerint a Magyar Gárda megalakításával új fejezet kezdődött a hazai radikális és szélsőséges jobboldal történetében: most már nemcsak szervezkednek, hanem fegyverkeznek, fegyveres harcra készülnek. Az MSZP felszólított Orbán Viktort és a Fideszt, hogy szakítson meg minden politikai kapcsolatot a Jobbikkal, ugyanis több esetben közös listán juttattak képviselőket önkormányzatokba, megyei közgyűlésekbe. Cser-Palkovics András, a Fidesz helyettes szóvivője úgy fogalmazott, a Fidesz megalakulása óta kiáll az alkotmányos jogok érvényesülése, így az egyesülési jog szabad gyakorlása mellett. Természetesen az egyesülési jogukkal élő állampolgároknak és szervezeteiknek tevékenységük során maradéktalanul be kell tartaniuk a törvényeket. Ennek biztosítása az erre hivatott állami szervek, nem pedig politikai pártok feladata. Lázár János, az Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságának fideszes elnöke, Hódmezővásárhely polgármestere a Heti Válasznak adott interjújában kicsit bátrabban és egyértelműbben fogalmazott néhány nappal később: rossz ötletnek tartotta a Magyar Gárda létrehozását. Azt mondta: „tekintettel kell lenni azokra, akiknek az édesanyját, édesapját a nyilasok belelőtték a Dunába. Bennük félelmet kelt, ha Vona Gáborék fekete egyenruhában, árpádsávosan masíroznak”. A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) arra hívta fel a magyar társadalom demokratikus erőit, hogy határolódjanak el a Jobbik kezdeményezésétől. „Ne engedjük, hogy békés utcáinkon – de lelkeinkben is – ismét teret kapjon az erőszak, a rémület” - fogalmazott a szervezet elnöke. Az antifasiszták közösségét tömörítő Magyar Antifasiszta Liga arra hívta fel a figyelmet, hogy a fasiszta szellemiségű, a nyilas vészkorszak szimbolikáját saját jelképükként megjelenítő csoportok az ordas eszméik terjesztése, és a minden jóérzésű embert felháborító nyílt provokációik mellett most már egy erőszakra szervezett horda, az úgynevezett Magyar Gárda szervezésébe is belefogtak. Augusztus 25-én, zászlóbontásként az egykori nyilas pártszolgálatos gyilkosokra emlékeztető egyenruhába öltöztetett „gárdistákat” szándékoznak felesketni, amelyhez a hazai politikai erők egyik része nyílt, vagy burkolt támogatását adja, a másik része pedig gyáván és tehetetlenül asszisztál. Elképesztő módon mindez közvetlenül a Magyar Köztársaság Elnökének Hivatala előtt, a Szent György téren történne. Kijelentették: a fasiszta-náci-nyilas előretörést meg kell állítani! Eljött az ideje, most már meg kell mutatni a mindeddig csendes többség elszántságát, eltökéltségét, hogy megvédi a demokráciát, a szabadságot, az alkotmányos jogrendet! Ha kell, az ennek védelmére felesküdött közjogi méltóságok nélkül is! Kifejezésre kell juttatni a józan magyar társadalomnak a nácizmus reinkarnációját célzó kísérlettel szembeni kategorikus elutasítá-

182

sát. A Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezete és az Antifasiszták Közösségét Tömörítő Magyar Antifasiszta Liga ellendemonstrációt hirdetett a gárdaavatás napjára. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) szerint a Magyar Gárda megalakításával a radikális erők megkezdték a felkészülést a fegyveres erőszakra, ami egyaránt veszélyezteti az ország közrendjét és a magyarországi zsidóság nyugalmát. Tom Lantos, az amerikai képviselőház külügyi bizottságának elnöke kijelentette, személyesen garantálja, hogy lista készül a gárda alapítóiról és tagjairól, hogy soha egyiküket se engedjék be az Egyesült Államokba. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök augusztus 22-én levélben azt kérte a legfőbb ügyésztől, hogy különös figyelemmel kövesse a Magyar Gárda nevű szerveződés működését, és a hatályos jogszabályokkal, valamint a magyar alkotmánnyal ellentétes cselekmény esetén haladéktalanul lépjen fel. A miniszterelnök legfőbb ügyészhez intézett levele összefüggésben volt a Zsidó Világkongresszus és az Európai Zsidó Kongresszus vezetőinek korábbi levelével, amelyben kérték a magyar miniszterelnököt, sürgősen tegyen meg mindent annak érdekében, hogy „megállítsanak bármely politikai pártot, amely beszéddel, fegyveres fenyegetéssel vagy más eszközökkel faji erőszakra ösztönöz, a gyűlölet és a bigottság kifejezéseit használva”. Gyurcsány Ferenc levelében emlékeztetett arra, hogy a szélsőjobboldali Jobbik Magyarországért Mozgalom által életre hívott, a bíróság által már bejegyzett Magyar Gárda nevű szerveződés nemcsak itthon, hanem Európában is tiltakozások sorát váltotta ki, több ilyen vélemény hozzá is eljutott. „Osztom azok véleményét, akik szerint a Magyar Gárda életre hívása magában hordozza annak közvetlen veszélyét, hogy sérülhetnek legfontosabb közös értékeink: az emberi méltóság tisztelete, a félelem nélküli hétköznapokhoz való jog, egymás kultúrájának, származásának és világlátásának tisztelete” - írta a legfőbb ügyésznek a kormányfő. Gyurcsány Ferenc véleménye szerint a heves reakciók érthetőek, mert az antiszemitizmus és a kirekesztő gyűlölet jelenségei „évek óta itt kopogtatnak az ajtónkon”. „Nem engedhetjük, hogy átlépjék a küszöböt” - fogalmazott. A miniszterelnök a levélben kitért arra is: nem fordult még elő a pályafutása alatt, hogy a legfőbb ügyészhez, mint a civil szervezetek törvényes működése felett őrködő alkotmányos szervezet első emberéhez forduljon ilyen ügyben. Ezt most azért teszi meg, mert hisz benne, hogy közös felelősséget kell vállalni azért, hogy a szólás és a gyülekezés szabadságának alkotmányos alapjogával senki ne élhessen vissza. „Az én felelősségem politikai, a legfőbb ügyészé jogi” – írta a kormányfő. Válaszul a Magyar Gárda alapítói Sólyom László köztársasági elnökhöz fordultak, mert szerintük a szervezetük elleni támadások veszélyeztethetik alkotmányos jogaik gyakorlását. Az államfő nem kommentálta a neki címzett levelet. Ifj. Bogdán János, az OCÖ szóvivője Bíber Józsefnek, a Jobbik alelnökének egy cigányellenes kirohanása kapcsán úgy fogalmazott: azt tapasztalják, hogy a Jobbik vezérletével egyre radikálisabb, egyre szélsőségesebb cigány- és demokráciaellenes lépé-

183

seket „legalizálnak”. Szerinte a Jobbik a szólásszabadság mögé bújva rasszista cselekményt folytat. Ennek – mint mondta – a legtorzabb kinövése a Magyar Gárda. Balog József, az OCÖ elnökhelyettese azt mondta: „Amennyiben nem kapunk kellő védelmet, akkor az lesz a kérésünk, hogy a köztársasági elnök mentsen fel minket a magyar állampolgárságunk alól, hogy büszkén tudjunk más hazát keresni magunknak”. Egy nappal az avatási ceremónia előtt a politikai pártok és a vezető politikusok nyilatkozatdömpinggel próbálták ráirányítani a figyelmet a fasisztaveszélyre. A MIÉP ezt természetesen visszautasította. Közleményükben úgy fogalmaztak: „a Magyar Gárda nem fenyeget, és nem is véd meg senkit, Magyarországon nincs antiszemita veszély, nincs cigányellenesség, de a kormány mindent megtesz azért, hogy mindkettő – legalább a politikai manipuláció számára szükséges mértékéig – létezzék.” Gyurcsány Ferenc miniszterelnök egy nyíregyházi fórumon kijelentette: a Magyar Gárda megalakulása Magyarország szégyene, a magyar demokrácia szégyenfoltja, sötét és alig lemosható árnyat vet az amúgy jobb sorsra érdemes jobboldal egészére. Gyurcsány Ferenc szerint ha valaki olyan félelemkeltő szervezetet akar alapítani, amely rasszista, idegengyűlölő, antiszemita és sokakban félelmet kelt, akkor azoknak, akiknek az a dolguk, hogy védjék a törvényes rendet, kötelességük azt megtenni. Fel kell lépni minden politikai eszközzel az ellen, hogy ilyen szándékú szervezetek Magyarországon működhessenek - tette hozzá a kormányfő. A miniszterelnök szerint a Magyar Gárda működése veszélyezteti az ország nyugalmát és biztonságát, félelmet és bizalmatlanságot kelt. Ellenük a politikai fellépés természetes, de a jogi lépéseket is meg kell tenni, ha megszegik a törvényeket. Gyurcsány Ferenc határozottságot sürgetett ebben a tekintetben, s felidézte hova vezetett a XX. században az ilyen csoportosulások megalakulása. Megjegyezte, a titkosszolgálatok teszik a dolgukat, amelyhez hozzátartozik az alkotmány védelme is. Az MSZP arra kérte Sólyom László köztársasági elnököt, hogy nyilvánosan fejtse ki álláspontját a Magyar Gárda mozgalommal kapcsolatban. „Sólyom László egyértelmű szava most sokak számára hozna megnyugvást, további hallgatása pedig az ország nagy részének okozna csalódást. Felkérjük tehát az államfőt, fejtse ki nyilvánosan az álláspontját a Magyar Gárda mozgalommal kapcsolatban” – írta a kormányzó párt. Az MSZP vezetői úgy vélték: a Magyar Gárda kirekesztő, gyűlöletkeltő mozgalom, hiszen a politikai hátterét adó Jobbik Magyarországért Mozgalom szélsőjobboldali ideológiát vall. Kumin Ferenc, a Köztársasági Elnöki Hivatal főosztályvezetője erre úgy reagált: az államfő egyaránt elítéli a félelemkeltésre alkalmas demonstratív rendezvényeket, valamint a félelemmel való manipuláció eszközét is, amint erre augusztus 20-i beszédében is utalt, és Sólyom László biztos a magyar demokrácia erejében. Kubatov Gábor, a Fidesz pártigazgatója a Népszabadságnak adott interjújában úgy fogalmazott: ha antiszemitizmus van a Magyar Gárda mögött, akkor minden-

184

képpen el kell tőle határolódni. Ez érzéseken is múlik. És annyi jelét adtuk már az elhatárolódásnak. Hozzátette: ha valóban antiszemitizmus van a Magyar Gárda megalakulása mögött, lépni kell, akár úgy, hogy az Országgyűlésnek meg kell teremtenie egy zérótolerancia-törvény feltételeit. A fideszes politikus ugyanakkor megjegyezte: a Magyar Gárda-ügy „kicsit habverés” is, a koalíciónak könnyebb erről beszélnie, mint a készülő megszorító csomagról. Kubatov Gábor hangsúlyozta, hogy a Fidesz soha nem volt antiszemita párt, és „aki ezt a látszatot kelti, hazudik”. Teleki László, az MSZP roma származású országgyűlési képviselőjeként törvényi szabályozást sürgetett a rasszista, kirekesztő, szélsőjobboldali eszmék terjedésének megakadályozására. Úgy fogalmazott: az MSZP emberi jogi munkacsoportjában és a parlament szeptemberi ülésén egyeztetést kezdeményez arról, hogy milyen törvénymódosításokkal lehet megakadályozni a szélsőjobboldali eszmék terjesztését. Kijelentette: „a demokrácia nem olyan játékszer, amit mindenki arra használ fel, amire akar, sőt ellenkezőleg: a demokráciát a demokrácia értékrendjével kellene párosítani, hogy a szólásszabadságot és egyéb hangzatos szavakat a demokrácia ürügyén ne lehessen felhasználni szélsőséges, rasszista, nyíltan kirekesztő megnyilvánulások formájában”. Léderer András, az SZDSZ Új Generáció elnöke azt mondta, itt az ideje, hogy a szavakat tettekre váltsák a konzervatívok, és mondják fel szóbeli és írásos szövetségüket a Jobbikkal. A liberális politikus felsorolt több olyan ellenzéki politikust, akit a választásokon a Jobbik is támogatott. Név szerint említette Tarlós Istvánt, a FideszKDNP fővárosi frakcióvezetőjét, Szabolcs Attilát, XXII. kerületi polgármestert, CserPalkovics Andrást, aki Székesfehérváron és Demeter Ervint, aki pedig Egerben lett önkormányzati képviselő a Jobbik támogatásával. „Mi, liberálisok mindig, minden alkalommal el fogjuk mondani: aki a Jobbik támogatását elfogadja, az ajtót nyit a gárdistáknak is. Aki a Jobbikkal szövetkezik, az ma, a Magyar Gárda avatásán néma marad, az a lőgyakorlaton kiképzett, utcai ütközetre készülő neofasisztákkal köt szövetséget” - fogalmazott Léderer András, aki szerint továbbra sem világos, hogy mi szükség a gárdákra. A Magyar Gárda hagyományőrző, kulturális egyesületnek nevezi magát, de kérdés, hogy milyen hagyományt ápolnak, milyen kultúrát képviselnek – jegyezte meg, hozzátéve, hogy szerinte fekete egyenruhájuk, és a Jobbik korábbi viselkedése alapján Szálasi Ferenc örököseinek tűnnek. Fodor Gábor, az SZDSZ ügyvivője úgy fogalmazott: „Személy szerint azt gondolom, az ilyen típusú félkatonai szervezetek alkalmasak arra, hogy szétverjék a demokráciát. Ezért ezekkel szemben a leghatározottabban kell fellépni. Azt várom el minden politikai párttól, hogy világosan és egyértelműen határolódjon el az ilyen szervezetektől, mert a magyar demokráciát és a köztársaságot ássuk alá azzal, hogyha félkatonai szervezetekre akarjuk bízni annak jövőjét”. Szijjártó Péter, a Fidesz szóvivője azt mondta: határozottan felszólítjuk a Magyar Gárdát, annak tagjait és aktivistáit, hogy tartsák be a törvényeket, tartsák tiszteletben

185

minden ember szabadságjogait, és ne engedjenek teret senkivel szembeni hátrányos megkülönböztetésnek. A legnagyobb ellenzéki párt ezzel le is tudta a gárdaügyet. Egyelőre.

Figyelő szemek Arról, hogy új rend készül hazánkban, több külföldi mértékadó lap is hosszasan beszámolt és elemző írásokat közölt. A Die Presse konzervatív osztrák lap budapesti tudósítója úgy fogalmazott: a magyarországi radikális jobboldal élezi a kést, és rámutatott, hogy az utóbbi hónapokban több félkatonai szervezetet is életre hívtak. Beszámolója szerint nemcsak a gárda fekete egyenruhája váltott ki ellenszenvet és felháborodást a közvéleményből, mert sokakat az SS viseletére emlékeztetett, hanem a nyilaskeresztes uralmat felidéző vörös-fehér karszalag is. Az ORF osztrák közszolgálati rádió egyes csatornájának (Ö1) adásában arról értekeztek, hogy a magyar szélsőjobboldal folyamatosan állítja: Magyarország már nem demokrácia többé, hanem brutális rendőrállam, amelyben a rendőrség nem képes megfelelő védelmet nyújtani az állampolgárnak. A radikálisok most maguk kívánnak gondoskodni a megfelelő védelemről, és e célból a szélsőjobboldali Jobbik párt bejelentette a Magyar Gárda megalakítását – fűzte hozzá. Az Ö1 tudósítása szerint a hatóságok tüzetesen átvizsgálják, hogy a gárda felállításával a Jobbik nem jelent-e veszélyt a demokráciára, a testület fekete egyenruhája valójában nem az SS viseletét utánozza-e, és hogy a gárdisták viselhetnének-e fegyvert, ha alakulatukat nem kulturális egyesületként, hanem védelmi szövetségként jegyzik be. A rádió idézte Fleck Zoltán alkotmányjogászt, aki szerint a gárda felállítása teljességgel törvénytelen, ugyanis az alkotmány tiltja a pártoknak, hogy fegyveres testületeket hozzanak létre, mert az veszélyeztetné a jogállamot. A rádió beszámolt arról is, hogy a parlamentben képviselt négy párt elítélte a szélsőjobboldali testület létrejöttét, bár az Orbán Viktor vezette nemzeti-konzervatív Fidesz állásfoglalása inkább visszafogott volt. Utalt arra is, hogy a legnagyobb ellenzéki párt alternatívaként egy Honi Gárda létrehozására tett javaslatot. A Süddeutsche Zeitung német napilap A magyar szélsőjobboldal félkatonai gárdát alapít címmel közölt cikket. A liberális napilap cikkírója, Kathrin Lauer megállapítja: a gárda fehér-vörös címerének színei megegyeznek a nyilaskeresztesek színeivel, akiket „a magyar nácikként” jellemez. Felidézi, hogy a Zsidó Világkongresszus tiltakozásának adott hangot a gárda létrehozása miatt, és hogy a cikk keletkezéséig a magyar kormány nem tett semmit az alapítás megakadályozására. Leírja, hogy a Magyar Gárda alapítója a Jobbik Magyarországért Mozgalom. A Jobbikról azt írja: „egyelőre nem jutott be a parlamentbe, de önkormányzati szinten a nemzeti-jobboldali

186

Fidesszel közösen kormányoz”. A Magyar Gárda alapításával kapcsolatos politikai reakciókról így ír: legélesebben Demszky Gábor liberális budapesti főpolgármester tiltakozott a gárda ellen. Az MSZP-vel, a liberális koalíciós partnerrel és a kis jobbközép MDF-fel ellentétben a Fidesz nem helytelenítette egyértelműen a Magyar Gárdát. A német tudósító megállapítása szerint Magyarországon tágan értelmezik a véleménynyilvánítás szabadságát. Habár a náci és a kommunista jelképek használata tilos, a szélsőjobboldal kijátssza a tiltást, és úgy alakítja át a náci szimbólumokat, hogy habár mindenki felismeri azok üzenetét, a jog nem tud fellépni velük szemben – írta Lauer. Szerinte tartani lehet attól, hogy a szervezet létszáma eléri az év végére célként kitűzött ezer főt, miután széles körű elégedetlenség uralkodik Magyarországon a kormánnyal szemben. A tekintélyes konzervatív svájci lap, a Neue Zürcher Zeitung prágai székhelyű tudósítója „Magyar nyári színjáték szélsőjobboldali díszlettel” című írásában a gárda 56 tagjának a Budai várban történő fölesketését azok közé a groteszk jelenetek közé sorolta, amelyekből az utóbbi években Magyarországon nem volt hiány. A csoport bemutatásához, céljainak ismertetéséhez idézte a „magyargarda.hu” honlapon található jelszavakat, hozzáfűzve: ha valakinek a felhívások nem volnának elegendőek, annak segíthet a tájékozódásban a gárda fekete egyenruhája és a nyilaskeresztes időkre emlékeztető jelvénye. A külsőségeket félretéve azonban érdemes azon eltűnődni, vajon ki lehet érdekelt a magyarság kiirtásában – folytatta a szerző. Utalt Vona Gábornak, a gárda elnökének, a szélsőjobboldali Jobbik vezetőjének a kijelentésére, amely szerint ezt a témát nem szabad félvállról venni. „Vona komolyan azt hiszi, hogy hazáját támadás fenyegetheti a románok, a szlovákok és a szerbek részéről. Néhány napja kifejtette, hogy nem terroristák veszélyeztetik Magyarországot, hanem a NATO-államok, mindenekelőtt a szomszédok” – írta a tudósító, megjegyezve, hogy Vona és a többi polgárőrcsoport vezetője alkalmatlannak tartja a magyar rendőrséget és a hadsereget feladata ellátására. A szerző megítélése szerint újabb magyarországi „nyári színjátékról” van szó, amely ugyanakkor szorongató érzéseket vált ki, és nem árt óvatosan kezelni a témakört. Egyrészt elég utalni arra, hogy a szélsőjobboldali csoportok már egy ideje nem élveznek széles körű társadalmi támogatottságot, és egyáltalán nincs szó arról, hogy az ország a nacionalista szakadék szélén állna. A szélsőségesek már nem rendelkeznek képviselettel a parlamentben – magyarázta. Önkormányzati szinten valamivel sikeresebben szerepelnek, néhány településen együttműködve az ellenzéki Fidesszel. Általánosságban mégis úgy tűnik, hogy a józan gondolkodású magyaroknak nincs ínyükre a polgárőrcsoportok tevékenysége, amelyeknek sorában nem a Magyar Gárda az első. A riadó ennek ellenére nem fújható le, a szélsőjobboldal lankadatlanul szervezkedik – mutatott rá a továbbiakban a Neue Zürcher Zeitung írása. Mindaz, amit nemzeti ünnepeken vagy labdarúgó mérkőzéseken tapasztalni lehet, elég nyugtalanító. A kommunista-

187

szovjet uralom ellen kirobbant hősies felkelés tavalyi, ötvenedik évfordulóján lezajlott erőszakos megmozdulások élén szélsőjobboldaliak haladtak, és idén ősszel erőiket egyesítve akarnak felvonulni. A parlament előtt lezajlott tavalyi összetűzések egyik fő szervezőjeként a Jobbik egykori elnökhelyettesét emlegetik. A lap kiemelte: mindennek fényében nem meglepő, hogy a legtöbb párt világosan elhatárolódott a nemrégiben létrehozott gárdától, jóllehet a csoport betiltását egyikőjük sem szorgalmazta még. Elsősorban a szabad egyesülés jogára utalnak, rámutatva, hogy a betiltásra mindaddig nincs jogi alap, míg a gárda nem követ el büntetőjogi vétséget – írta a svájci újság. Utalt a Mazsihisz álláspontjára, amely szerint (a gárda megalakításával) a radikálisok hozzákezdtek a fegyveres erőszak előkészítéséhez, ami veszélyezteti a közrendet. A tudósító véleménye szerint a Fidesz újra különleges helyzetbe került. Az Orbán Viktor volt miniszterelnök köré tömörült, jelenleg rendkívül népszerű fiatal demokraták mindeddig nem ítélték el egyértelműen a Magyar Gárdát. Egy szóvivő csupán annyit mondott, hogy a Fidesznek semmi köze a csoporthoz. A többi párt persze – ez már évek óta megszokott forgatókönyv - azonnal felháborodott a kijelentés lagymatagsága miatt, és megkísérli, hogy egyenlőségjelet tegyen a Fidesz és a jobboldali radikálisok közé – mutatott rá a szerző. A svájci lap tudósítója szerint nehezen érthető Orbán viselkedése. Az köztudott, hogy a Fideszelnök homályos retorikájával és félreérthető gesztusaival évek óta zavaros nacionalista vizekben halászik. Jelenleg azonban széles kormányellenes frontot akar összekovácsolni. A legfontosabb réteget, amellyel követői táborát bővítheti, azok a szocialisták vagy a velük szimpatizálók alkotják, akik csalódtak Gyurcsányban. A jelek arra mutatnak, hogy a stratégia beválik. Ha holnap tartanák a választásokat, a Fidesz jó eséllyel abszolút többséget szerezne. Ha viszont a Magyar Gárda vagy a többi harcias polgárőrszervezet valóban felvonulásokat rendezne ősszel, amelyek zavargásokhoz vezetnének, annak fő kárvallottja óhatatlanul a Fidesz lenne. A baloldalhoz és a középhez tartozó állampolgárok, akik elutasítják Gyurcsány reformintézkedéseit, semmi pozitívumot nem találnak a gárdához hasonló szerveződésekben, és nem haboznának, hogy a helyzet esetleges elfajulásáért részben a Fideszt tegyék felelőssé. Egyelőre úgy tűnik, hogy ilyesfajta forgatókönyvvel nem törődik a Fidesz. Saját régi stratégiáját követi, amelynek lényege, hogy „meggyengítse a jobboldal vadjait”, és bekebelezve őket megszerezze híveik szavazatát – írja a konzervatív svájci lap. A Der Standard című osztrák liberális lap budapesti tudósításában rámutatott, hogy Magyarországon nagyvonalúan szabályozzák a véleményszabadságot. Noha a diktatórikus rendszerek jelképeit betiltották, a szélsőjobboldaliak rendre kijátszszák azt: a náci emblémákat olyan megváltoztatott formákban használják, hogy az általuk közvetített üzenet felismerhető legyen, ugyanakkor viselésük ne sértse meg a tilalmat. Kormányhoz közelálló politológusok azt mondják, hogy a magyarországi jobboldal hangos ugyan, de számszerűen jelentéktelen.

188

A pozsonyi Pravda felidézte, hogy a magyar kormány egy évvel ezelőtt azért ostromolta felháborodva Robert Fico szlovák kormányfőt, hogy lépjen fel a Szlovákiában erőre kapott szélsőségesek ellen, de mára úgy tűnik, hogy Budapest rossz címre küldte aggodalmait. A baloldali színezetű lap hírmagyarázója, Dag Danis úgy fogalmazott, a Magyar Gárda árpádsávos karszalagot és fekete egyenruhát viselő, magukat félkatonai szervezetnek minősítő tagjai ellen aligha kellene kifogást emelni, ha csak a „politikai folklór” kategóriájába sorolható társaság lenne, ám nem az, és eddig senki sem állta útjukat. A cikkíró rávilágít: tűnjék bármennyire militánsnak és radikálisnak a Magyar Gárda, „szlovák szemszögből (egyelőre) ártalmatlan. Gyurcsány maga tudja a legjobban, hogy ha a Fekete Gárda majd az energiáit akarja levezetni, akkor azt csak Budapesten, a Miniszterelnöki Hivatal előtt fogja megtenni”. „Igen nyugtalanító és veszélyes kezdeményezésnek” nevezte a Magyar Gárda létrejöttét a szlovák kormányfő, Robert Fico Smer-SD (Irány-Szociáldemokrácia) nevű pártja. Nyilatkozatuk szerint a „Vona Gábor által deklarált célok miatt, miszerint törekvéseik arra irányulnak, hogy minden magyar egy országban éljen” a Smer kiemelt figyelemmel fogja kísérni a Magyar Gárdával kapcsolatos fejleményeket. „Az ilyen szélsőségesen jobboldali egységek létrejöttét már csírájában el kell fojtani, mert céljaik fenyegetést jelentenek a demokratikus Európára. Magyarország és Szlovákia egyaránt a közös Európai Unió tagja, márpedig az ilyen, a jelenlegi határok felszámolását és az egyes független európai államok megzavarását célzó félkatonai egységeknek az EU felségterületén nincs helyük.” A Smer igen nyugtalanítónak találja, hogy a második legnagyobb magyar politikai párt, a Fidesz képviseltette magát e félkatonai szervezet első tagjainak ünnepélyes eskütételén. Ezzel kapcsolatosan a Smer azt is igen nagy nyugtalansággal állapítja meg, hogy a Fidesszel szoros kapcsolatokat ápoló és azzal szimpatizáló szlovákiai politikai erő, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) hallgat a Magyar Gárda létrejöttével kapcsolatban – állt a párt szóvivője, Katarína Klizanová Rysová által jegyzett nyilatkozatban. A Vladimír Meciar vezette Néppárt – LS-HZDS is szót emelt a Magyar Gárda létrejötte ellen. Az Európai Parlament szocialista frakciójának vezetőjét és tagjait is megdöbbentette a Magyar Gárda létrehozása.

Színrelépés A sorozatos tiltakozások és kinyilatkoztatások ellenére a Jobbik hadserege színre lépett. A Magyar Gárda első avatási szertartására 2007. augusztus 25-én került sor. A fekete egyenruhát és mellényükön árpádsávos címert viselő gárdisták katonai alakzatban, dobszóra vonultak a budai Várban, a köztársasági elnöki palota melletti térre, ahol az eskütételt követően az első 56 gárdistának Für Lajos, az Antall-, illetve a Boross-kormány volt honvédelmi minisztere adta át az okleveleket. Tette ezt annak ellenére, hogy pártjának vezetése, a honvédelmi miniszter és több ellenzéki politi-

189

kus is arra kérte, tartsa távol magát a rendezvénytől. A gárdisták oklevelük átvételekor úgy köszöntek: „Nemzetemet szolgálom”. Az MDF volt minisztere beszédében Arany János költészetét elemezve vont párhuzamot a „kétségbeesés és a remény”, illetve a gárdaavató rendezvény eszmeisége között. Pörzse Sándor, a Magyar Gárda egyik alapítója úgy fogalmazott: a Magyar Gárdát Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hívta életre, akkor, amikor „a magyarságnak már nincs hova hátrálnia”. (A radikális szemléletű újságíró kijelentését másnap Varga Mihály, az ellenzéki párt alelnöke sajtótájékoztatóján tett kijelentésével is megerősítette). Pörzse azt mondta, a gárda „felkiáltójel” kíván lenni, és fellép azokkal szemben, akik a nemzet megsemmisítésére törekednek, így a magyar kormány magyarellenes megnyilvánulásai ellen is határozottan tiltakoznak – tette hozzá. Vona Gábor, a Jobbik és a Magyar Gárda elnöke azt mondta, a gárda zászlóbontásával tükröt tartottak Magyarország elé, hogy megmutassák, akik betiltásukról beszélnek a magyarság ellen cselekednek. Vona Gábor az esküt tett gárdistáktól úgy köszönt el: „ma még rólatok szól a történelem, holnaptól nektek kell írnotok!” A Magyar Gárda zászlaját felszentelte a katolikus, a református és az evangélikus egyház egy-egy képviselője, de az egyházak tudta nélkül. Csuka Tamás, nyugalmazott dandártábornok, tábori püspök azt mondta: „ezek a zászlók jelentsenek félelmet azoknak, akik kisujjukat is megmozdítják a magyarság ellen”. Vác-alsóváros lelkipásztora szereplése miatt püspöki elmarasztalásban részesült. Wittner Mária, a Fidesz országgyűlési képviselője, a gárda zászlóanyjaként mondott beszédet, és dicsérte, éltette a „tiszta arcú magyarokat”. Az ellenzéki politikus szerepvállalása éles vitát váltott ki a parlamenti pártok képviselői között, de a Fidesz leszögezte: Wittner Mária nem képviselte a Fideszt a Magyar Gárda megalakulásán, mert ha valaki képviselte volna, akkor arról hivatalosan döntenek, de ilyen nem történt. Arra a felvetésre, hogy Wittner Mária szereplése változtat-e a képviselő és a frakció viszonyán, Varga Mihály alelnök azt mondta: Wittner Mária ‘56-os halálraítélt volt, ezért kijár neki minden tisztelet, ahogyan Mécs Imrének is. A budavári gárdaavatással egy időben antifasiszta ellentüntetéseket tartottak a vár tövében, a Dózsa György téren, az Olimpiai parkban és a város különböző pontjain. Romák, melegek, zsidók, közéleti személyiségek emelték fel szavukat az újnyilasok térhódítása ellen. Tamás Gáspár Miklós filozófus „a magyar SS megalakulásának” nevezte a gárdaavatási napot, úgy véleményezve, hogy az nemcsak a magyar zsidókat és cigányokat sérti, hanem a palócokat, hunokat és székelyeket is, mivel „magyarellenes, nemzetellenes, emberellenes – és hülye”. Szerinte „a kapitalizmus úgy termeli a fasizmust, mint máj az epét”, mivel egy igazságtalan, elnyomó, de prózai és unalmas világban senki nem hirdet magas eszményeket. A filozófus megjegyezte, hogy felmérések szerint a magyarországi felnőtt férfiak 10 százaléka – főleg fiatalok, de nemcsak ők – vallják magukat nyíltan szélsőjobboldalinak.

190

Hirschler Tamás, a MAL egyik ügyvivője az Országgyűlést szólította fel világos törvények megteremtésére, „amelynek bázisán a rendőrség megfékezhetné a neofasiszta randalírozókat”. Megdöbbentőnek nevezte, hogy „a köztársaság elnöke és a parlamenti ellenzék főereje is hallgat, miközben az úgynevezett Magyar Gárdához hasonló újfasiszta provokáció egész sorát figyelhettük meg az elmúlt hónapokban”. Hozzáfűzte, hogy „a szociálliberális koalíció politikai gyávaságból, de akár rövidlátásból is képtelen hatékony intézkedéseket hozni a neofasiszta, újnyilas politikai szerveződésekkel szemben, és sem a jelenség okainak, sem társadalmi veszélyességének felmérésére nem volt képes”. Daróczi Ágnes roma közíró úgy értékelte, hogy a szólásszabadság a demokrácia egyik legfőbb értéke, de megálljt kell neki parancsolni akkor, ha más emberek biztonságérzetét, emberi méltóságát, szabadságát sérti. Szerinte a Magyar Gárdát létrehozók nem ellenségek, hanem tudatlan, félrevezetett fiatalok, de amikor honvédelemről, magyar eszmékről beszélnek, a nyilas ideológiát értik mögötte. Felidézte egy ismerőse esetét, akinek – azért, mert sötétebb a bőre – március 15-én agresszív fiatalok le akarták tépni nemzetiszínű kokárdáját. Gyalázatnak nevezte, hogy egy „volt hadügyminiszter” a nevét adja a Magyar Gárda felesketéséhez és legitimizálja azt. Donáth Ferenc, a Nagy Imre Társaság budapesti elnöke párhuzamot vont a Magyar Gárda és az 1944-1945-ös nyilasok, illetve az 1956-os munkásőrség között. Azt mondta, hogy a gárda is ugyanolyan pártszolgálatos, parancsuralmi szervezet, mint azok voltak, és megjegyezte, hogy eleinte azokra is sokan csak legyintettek. „Teremtsünk egy igazságosabb és szebb Magyarországot, mert különben nagyon csúnyával nézhetünk szembe, és mi is hibásak leszünk” – mondta. A demonstráció végén 56 nevet olvastak fel „A mi Magyar Gárdánk” elnevezéssel, olyanokét, akik 1944-45-ben életüket adták a feketeruhás terror elleni küzdelemben, vagy ellenálltak, és másokat is erre hívtak fel - idősebb Antall Józseftől Ságvári Endréig, politikusokét, katonatisztekét, tábornokokét, ellenállókét, művészekét, írókét. Az antifasiszta tüntetésen megjelent a szélsőséges blogger, Tomcat, aki miután távozásra szólították fel, biciklijével provokálta az ellentüntetőket.

Gárdisták a médiahatalom szemében A sajtó sem maradt vak és tétlen a gárdaavatással kapcsolatban. Külföldi lapok öles betűkkel és hosszas publikációkkal elemezték a Magyarországon zajló szélsőjobboldali eseményeket. Cseh lapok azt írták: „Metszően fagyos szél fújt a hét végén a világba Budapestről: a magyar metropolis központjában fekete nadrágos, fekete mellényes férfiak meneteltek piros-fehér sávos zászlókkal és olyan jelvényekkel, amelyek erősen emlékeztettek a náci Németországgal barátkozó nacionalista magyar kormány rövid időszakára” – írta a Mladá Fronta Dnes. A „Megmentünk titeket a

191

szlovákoktól” című írás szerzője Ladislav Kryzánek úgy fogalmazott: „nem történelmi filmet forgattak szombaton Budapesten, hanem a fasizálódó Jobbik mozgalom mutatta be a közvéleménynek félkatonai alakulatát”. A néhány tucatnyi új gárdatag eskütételét mintegy ezer szimpatizánsuk „vallásos áhítattal” nézte – jegyezte meg a legolvasottabb cseh újság, „idegengyűlölőnek” minősítve a Jobbikot. „A Jobbik párt Magyarországon az antiszemita, romaellenes és homofób hangulatokat testesíti meg. A parlamentben nincs ugyan képviselete, de képviselői jelen vannak néhány település önkormányzatában” - mutatott rá a Mladá Fronta Dnes. A független, de a baloldallal szimpatizáló Prazsky Deník „Honvédelmük van a magyar fasisztáknak” cím alatt közölt tudósítást Budapestről. A Právo és a Hospodárské Noviny pedig „A magyar nacionalisták honvédelmet alakítottak” cím alatt írt az eseményről. A konzervatív Lidové Noviny „szélsőségesekről” írt. A konzervatív osztrák újság, a Die Presse így vezette be beszámolóját a Magyar Gárda tagjainak felesketéséről: „A magyar politikai színtéren a hét vége óta új formában ismét jelen van egy kegyetlen múlt árnyéka”. A cikk alcíme: „Náci újjáéledés. Felháborodás a Magyarországon megalakított, SS-hez hasonlító kötelék miatt. Kelet-Európában máshol is virágzik a szélsőjobboldal.”A konzervatív osztrák lap egyenlőségjelet téve a gárda és a Jobbik közé megjegyezte, hogy a csoport fesztelenül használja a nemzetiszocialista időkbe visszanyúló jelképeket. Vona Gábor Jobbik-elnök szerint a szervezet célja az, hogy „megmentse” a magyarokat és a kommunizmus bukása után hozzásegítse az országot az „igazi rendszerváltáshoz” – közölte az újság. Beszámolójában rámutatott arra is, hogy Kelet-Európa sok államában, például a Baltikumban és Szlovákiában feljövőben vannak a szélsőjobboldali csoportok, amelyek a náci időket tekintik mintának. Különösen erősek Oroszországban, ahol a kaukázusiak elleni támadások mindennaposak. Az újság utalt arra is, hogy Németországban parázs vita zajlik a szélsőjobbos NPD betiltásáról. A liberális Der Standard szerkesztőségi oldalán „Gárdavezető történelmi küldetéssel” címmel arcképet közölt Vona Gáborról, különböző nyilatkozataiból és a gárdatagok avatási ünnepségén elhangzott beszédéből vett idézetek segítségével festve meg portréját. Egyebek között kiemelte, hogy Vona kétséget sem hagyott afelől: a gárda célja, hogy „ötven évi kommunizmus és tizenhét év dagonyázás” után eltávolítsa Gyurcsány Ferenc kormányát. A Fidesz alapította polgári körökre gondolva világossá tette azt is, hogy a gárda nem egyéb, mint más ellenzéki csoportok politikájának folytatása új eszközökkel. Az osztrák lap szerint éppenséggel lehet félni az ellentmondást nem tűrő Vonától, akiről alig tudni, voltaképpen mit is csinál, amikor nem a gárdát vezényli. Első közszereplése a diákszövetséghez kötődik, később Orbánnal együtt a polgári körök társalapítója volt, és ennyiben a Fidesz nevelt gyermekének is tekinthető. Tőkéjét olyan szavak képezik, mint a „félelem” és a

192

„fenyegetettség”, eszköze egy történelmi küldetés teljesítésére vonatkozó eskütétel – írta róla a Der Standard. Magyarország demokráciáját fenyegetés éri címmel közölt vendégkommentárt a Die Welt című német konzervatív napilap. A szerző, Krisztina Koenen publicista szerint a Magyar Gárda megalapítása egy olyan társadalom riasztó betegségtünete, amelyben újabb és újabb, az erőszak, a rasszizmus és az intolerancia magasztalásához vezető határokat törnek át. Ebben a társadalomban egyre erősebbek lesznek a demokrácia amúgy is gyenge intézményeinek kiiktatására irányuló kísérletek. A szerző úgy véli, hogy a „zavaros” programból, a különböző utalásokból az emberek képesek levonni a következtetést: „itt egy rasszista polgárháborús hadsereg csírasejtje keletkezik”, s miután elhangzik olyan kijelentés is, miszerint a Gárda tagjai egyénileg elsajátíthatják a fegyverhasználatot, nyíltan megrendítik az állam erőszak-monopóliumát. Koenen annak a véleményének is hangot ad, hogy az egypártrendszer összeomlása óta Magyarországon a nemzetiszocialista múlttal kapcsolatos tabuk döntögetése zajlik. A Magyar Gárda új minőséget jelent „a jogállam bomlásában”, mivel nyíltan kétségbe vonja az állami erőszak-monopóliumot. „Ez az elgondolás nem egyik napról a másikra született meg. Csak idő kérdése volt, mikor találnak egymásra emberek, akik a Fidesz és a szélsőjobboldalon elhelyezkedő pártok retorikáját komolyan veszik, azt, hogy új forradalomra van szükség az idegen uralommal azonosított szocialistákkal szemben” – olvasható a Die Weltben. A liberális Süddeutsche Zeitungban Magdalena Marsovszky, Budapesten született kultúrakutató Új veszély Kelet-Európában című cikkében úgy véli, hogy a Magyar Gárda megalapítása nem egyedi jelenség az új EU-országokban. „Kelet-Európában másutt is folytonosan keletkeznek új véderő és skinhead csoportok. Ezeket nagy hiba lenne neofasiszta peremcsoportokként elintézni azzal, hogy valahogy majd csak lehet őket kezelni. Mozgósítási faktorként ugyanis a háttérben széles társadalmi egyetértés van, s többnyire egy polgári párt is, karizmatikus, a szavakkal bánni tudó vezetővel az élen, amely a szélsőjobbtól még el is határolódik” – jegyezte meg a müncheni lap szerzője. A Pozsonyban megjelenő SME szerint a Fidesz hivatkozása – miszerint a Magyar Gárda a Gyurcsány-kormány magyarellenes politikája elleni válaszlépésként jött létre – nem leplez egyebet, mint azt, hogy a Fidesz szavazatait féltve, nem mer egyértelműen elhatárolódni, pedig „elég lett volna beismernie, hogy nincs olyan nemzet, amelyiknek ne lennének meg a maga bolondjai”. „A Szlovákia felől fenyegető támadás kivédésére is hivatott félkatonai alakulat létrejötte hallatán az ember már-már megpukkad a röhögéstől, ha elképzeli, amint 56 ember lövészárkokban várja Ján Slota Budapest lerombolására utasított tankjainak érkezését” – írta a liberális polgári napilap jegyzetírója, Peter Schutz. Emlékeztetett arra, hogy a magyarellenes kirohanásairól elhíresült szlovák kormánypolitikus, Ján Slota riadóztatta Pozsonyban a

193

kormánykoalíció pártjainak tanácsát, mondván, hogy „valamit tenni kell a Magyar Gárda ellen, mert ennek immár a fele se tréfa”. „A gárdisták jelképrendszere igen fájdalmas emlékeket idéz. Nagyon helyes, hogy a szólás- és az egyesülés szabadságának alkotmányos határvonalai a szomszédunkban igen liberálisan vannak meghúzva, azt azonban mégiscsak meg kellene vizsgálni, mit mond a magyar alkotmány az ilyen parlamenten kívüli párt által verbuvált félkatonai szervezetről, mert” – teszi hozzá a hírmagyarázó – „a Magyar Gárda másnak aligha nevezhető”. Magyarország gondban van – állapítja meg a baloldali színezetű pozsonyi Pravda, mert a félszáz fekete ruhás és bakancsos férfi megjelenése „megmutatta az ország demokratikus rendjének gyenge pontjait.” Az ilyen harcos kedvű ultrajobboldaliak Európa más országaiban is felütik a fejüket, így Magyarország sem kivétel – írja. Fontos azonban, hogy a magyarok csendes többsége egyelőre elutasítja a nem magyar mássággal szembeni gyűlöletre alapozott ideológiát, hiszen a gárda mögött álló párt, a Jobbik két százaléknál alig több szavazatot szerzett a tavalyi választásokon. A gond azonban az, hogy az új fekete gárda létrejöttét az ország képtelen egyhangúlag elutasítani. A szocialisták hangosan tiltakoznak ugyan a gárda ellen, de Magyarország jobboldali fele szerint eltúlozzák a veszélyt, hogy majd az ellenzék ellen munícióként alkalmazzák. Ezzel szemben a Fidesz azzal vádolja a kormányt, hogy emberellenes és nemzetellenes politikájával teremti meg minden szélsőség táptalaját” – írja a lap, azzal fejezve be kommentárját, hogy a szélsőségek épp „a két nagy párt hatalmi játszmái közötti résekben kaphatnak erőre”. A Hospodárské Noviny című tekintélyes cseh politikai és gazdasági napilap kommentárt közölt. „Akár vicces is lehetne, ha mindez nem emlékeztetne a fasisztákra, a holokausztra és a nacionalizmus szellemének felélesztésére” – írta Martin Ehl, a jegyzet szerzője, aki szerint Közép-Európában ezzel „újra felbukkant a nacionalizmus réme”, hiszen az ultranacionalista Jobbik mozgalom a szomszédos országok részéről vélt fenyegetéssel magyarázza a Magyar Gárda megalakítását. „A Jobbik a gárda megszervezésével felvállalta a Nyilaskeresztes Párt örökségét. Ez a párt kormányzott és gyilkolt 1944-ben, mielőtt a Vörös Hadsereg elfoglalta Magyarországot. E párt tagjai szervezték a zsidók deportálását a megsemmisítő táborokba” - emlékeztet a cseh lap. A szerző ugyanakkor úgy véli, hogy a múltba fordulás és a nacionalizmushoz való menekülés a magyarok számára „egyfajta enyhülést is jelenthet a szocialista kormány által bevezetett takarékossági intézkedések és a reformok okozta fájdalmakra”. Kísértetek Magyarországon címmel közölte a Der Standard című osztrák liberális napilap Paul Lendvai elemzését a Magyar Gárda megalakulásáról, fogadtatásáról és a magyarországi radikális csoportok veszélyeiről. Utalt az első gárdatagok felesketésének körülményeire, az egyenruhájukat díszítő, átalakított fasiszta jelképekre és a csoport honlapján található felhívásokra. A vezető osztrák publicista William

194

Faulkner amerikai író szavait idézte, amelyek szerint a „múlt sohasem halott, még csak nem is múlt el”. A gárda nyilaskeresztes viseletet utánzó felszerelése megdöbbentette a világsajtó kommentátorait, és felháborította a zsidó szervezeteket – írta a szerző. Emlékeztetett arra, hogy becslések szerint a második világháború alatt „560-600 ezer magyarországi zsidót és megkeresztelt keresztényt” öltek meg, nagy részüket 1944-ben, miután deportálták őket Auschwitzba. A németek által 1944 októberében hatalomra juttatott nyilaskeresztes rémuralom csupán Budapesten több mint 50 ezer zsidó életét követelte. A kommentátor megjegyezte azt is, hogy Magyarország a háborúban elveszítette nemzeti vagyonának negyven százalékát, és lakosságából 900 ezren pusztultak el. „Tehát a második világháború a magyarság tragédiája is volt” – írta Lendvai. Beszámolt arról, hogy az „egyelőre fegyvertelen” félkatonai szervezet „dagályos stílusban” bejelentett nemzeti küldetését Vona Gábor, a szélsőjobboldali Jobbik vezetője abban jelölte meg, hogy meg kell védeni a magyar nemzetet azokkal a veszélyekkel szemben, amelyek állítólag a magyar kisebbségeket fenyegetik a szomszédos NATO-országokban. Ezért a gárda tevékenysége különösen heves visszhangot keltett a szomszéd államokban – mutatott rá Lendvai. Súlyos következményekkel járó hiba volna az új Magyar Gárdát és a többi radikális csoportot azzal elintézni, hogy jelentéktelenek vagy nevetségesek – írta. – A háttérben ugyanis széles tiltakozó mozgalom bontakozik ki a mélyen megosztott kormányzó szocialista párt és baloldali liberális koalíciós partnere által fél szívvel végrehajtott reformprogrammal szemben. Miután idézte a Neue Zürcher Zeitung múlt heti cikkének azt a mondatát, amely szerint Orbán Viktor volt miniszterelnök, a Fidesz elnöke „homályos retorikájával és félreérthető gesztusaival évek óta zavaros nacionalista vizekben halászik”, a szerző felhívta a figyelmet arra, hogy sem Orbán, sem a pártja nem határolódott el eddig egyértelműen a Magyar Gárdától és annak etnikai-népi vonalától. Figyelembe véve a különböző társadalmi rétegek elégedetlenségét, sőt gyűlöletét az új burzsoázia és a legfelsőbb szintű posztkommunista állambürokrácia állítólagos hatalmi kartelljével szemben, a nacionalista, félkatonai csoportok megalakítása játék a tűzzel. Ezért nehezen érthető az, hogy az ilyen „gárdák” létrehozását eddig sem az államelnök, sem az egyházak vezető képviselői nem ítélték el világosan – írta Paul Lendvai a Der Standardban. Az izraeli Haarec tudósítása beszámolt a paramilitarista szervezetnek az SS-re és a nyilaskeresztesekre emlékeztető egyenruhájáról, a Jobbik roma- és homoszexuálisellenes kirohanásairól, majd a párt Izrael-ellenes és antiszemita nézeteit említve emlékeztetett arra, hogy még Orbán Viktort is a „hazug izraeli propaganda szócsövének” nevezték, miután izraeli látogatása során Orbán a Likudot a Fidesz ideológiai testvérpártjának nevezte. Ugyancsak megemlítette a lap, hogy Csurka István a napokban kijelentette: tavaly októberben a budapesti tüntetőket magyar rendőri egyenruhába öltözött „oroszok, szerbek vagy zsidók – leginkább az utóbbiak” verték meg.

195

A magyar lapok is részletesen beszámoltak a gárdaavatásról. Jobboldali nézetű orgánumok „semlegesen” vagy a feketeruhások szemszögéből beállított riportokban próbálta befolyásolni olvasóit, nézőit, komolytalannak és politikai hisztériakeltésnek nevezve a széles körű, nemzetközi tiltakozást. A Lungo Drom nevű cigányszervezet vezetője, fideszes parlamenti képviselő pártja álláspontját képviselte a gárdaügyben, és sajtóközleményében úgy fogalmazott, „nem szabad túlértékelni a Magyar Gárdát, és nem helyes előre eldönteni, milyen kárt okozhat Magyarországnak, és mekkora veszélyt jelenthet az alkotmányos rendre”. Farkas Flórián kedden károsnak és rossznak tartotta, ami a Magyar Gárdával kapcsolatban történik. A fideszes országgyűlési képviselő szerint a „hisztériakeltés” csak a kormánynak tesz jót, mert közben leplezheti saját sikertelen működését. A roma szervezet elnöke az MTI-hez eljuttatott közleményében úgy fogalmazott: figyelemmel lesznek arra, hogy tagjaik ne lépjenek be a Magyar Gárdába, rendezvényeiken ne vegyenek részt, mert véleményük szerint a „katonásdinál” sokkal fontosabb a helyi közösség, az ország javát szolgáló munkában való részvétel. Később a Magyar Nemzetnek adott interjújában úgy fogalmazott, hogy a roma értelmiségnek nem a Magyar Gárdával kellene foglalkoznia elsősorban, hanem a kormány cigánypolitikáját kellene látványosan elutasítania. A Lungo Drom elnöke szerint – bár a jelek sajnos nem erre utalnak -, ha a Magyar Gárda működése nem a kisebbségek, és különösképpen nem a cigányok ellen irányul, nem a viszályt szítja, hanem valóban az ország épülését, a kiszolgáltatottak védelmét szolgálja, akkor a cigányoknak is a Magyar Gárdában van a helyük. A roma képviselő meglepő kijelentésére ellenzéki társai is azonnal lecsaptak: Teleki László szocialista országgyűlési képviselő a távirati irodának azt mondta: valamennyi cigánynak, roma értelmiséginek és politikusnak el kell határolódnia Farkas Flóriántól és kijelentéseitől, mert óriási társadalmi problémának tartaná azt, ha a Lungo Drom elnökének kijelentései hívószavak lennének. Hozzátette: józanul gondolkodó országgyűlési képviselőként, roma politikusként be kellene látnia az ellenzéki képviselőnek, hogy a Magyar Gárdát és a cigányságot nem lehet összemosni. Az Országos Cigány Önkormányzat valamennyi képviselői mandátumának visszaadására szólította fel Farkas Flóriánt. Kolompár Orbán elnök úgy fogalmazott: Farkas Flóriánnak települési és országos önkormányzati képviselőségéről, valamint a Lungo Drom elnöki tisztségéről is le kell mondania, mert kijelentésével a cigányság ellen fordult, és pártfogásába veszi a cigányellenes, fasiszta nézeteket valló Magyar Gárdát. A legnagyobb közösségi portálról, az iWiW-ről azonnal törölték a Magyar Gárdát, miután több száz felhasználó tiltakozott a szervezet ellen. Az üzemeltető nem magyarázkodott, alapszabályukra hivatkozva azonnal eltávolították a honlapról a szervezet bejegyzését. A gárdáról a magyar kormány tagjai is állást foglaltak: kijelentették, minden alkotmányos eszközt igénybe vesznek annak érdekében, hogy visszaszorítsák, illetve ele-

196

jét vegyék a szélsőséges ideológiák és mozgalmak térnyerésének Magyarországon. A kormány a Magyar Gárdát erkölcsileg és politikailag elfogadhatatlannak tartja. Minden, a magyar történelmet alapfokon ismerő honfitársunk számára világos, hogy az árpádsávos zászló egyedüliként kiemelve a 23 történelmi zászlónk kontextusából a nyilas hagyomány vállalását jelenti. Hogy a Magyar Gárda köszöntése a leventemozgalom köszöntését visszhangozza. Hogy a nemzeti radikális csoportok által létrehozott félkatonai alakulatok egyenruhái a nácik, illetve a magyar nyilasok uniformisait idézik fel. Ezeknek az evidenciáknak az elhallgatása, szándékos félremagyarázása, bármilyen okból elkövetett relativizálása egyszerre felelőtlen és gyáva cselekedet. A Magyar Köztársaság kormánya figyelmezteti a közbeszéd minden alakítóját, a közélet minden befolyásos szereplőjét, hogy az egyértelmű szavak, a nyílt elhatárolódás elmulasztására nincs többé erkölcsi mentség, hiszen nemzeti tragédiánk, a holokauszt után soha többé nem beszélhetünk ártalmatlan antiszemitizmusról vagy ártatlan hungarizmusról.

Színvallás A sorozatos hazai és nemzetközi tiltakozások ellenére a Magyar Gárda egyre erősebb, létrehozó pártja pedig politikailag egyre befolyásosabb. A Jobbik szeptember végén bejelenti, mozgóurnás népszavazást akar tartani a szlovákiai magyarok autonómiájának megteremtéséről. A gárdisták folyamatosan járják az országot, miközben elhagyatott helyeken, erdők mellett zajlik a kiképzésük. Októberben ugyanis hatszáz új gárdistát akarnak felavatni. Mindeközben a Fővárosi Főügyészség felhívta a figyelmet, hogy a Magyar Gárda Egyesület jogsértő magatartást folytat azzal, hogy a honlapján található nyilatkozatban katasztrófa-, rend- és polgárvédelmi feladatokat is célul tűzött ki, habár ezt a bírósághoz benyújtott alapszabály nem tartalmazta. Felszólította a szervezetet, hogy a jövőben ezt az állapotot szüntessék meg, ezzel a törvénysértő magatartással hagyjanak fel, oly módon fejtsék ki a tevékenységüket, hogy összhangban legyen az alapszabályban meghatározott cél és a tényleges tevékenység. Október 21-én újabb hatszáz tagot avattak fel a Hősök terén. Az Andrássy útról katonai alakzatban bevonuló gárdistákat tapssal fogadta a másfél ezernyi szimpatizáns, akiknek jó része a kormányellenes tüntetések állandó szereplője. Szándékaik itt már nyilvánvalóak: a cigányság rendre és fegyelemre tanítása, a „cigánybűnözés” elleni hatékony fellépés. A hazai sajtó nagyon visszafogottan tudósított az eseményről, a híradások az ellenreakciókra terjedtek ki. A gárdaavatást a híradók csak vágóképnek használták. A külföldi, mértékadó és szomszédos országbeli lapok a fasisztaveszélyre hívták fel ismét a figyelmet, megemlítve, hogy a Jobbik hadserege már több mint félezres. Bemutatkozott új főkapitányuk, az egykori szolnoki katonatiszt, Dósa István, akinek apja a Munkásőrség utolsó országos parancsnoka volt.

197

Két nappal később az állami ünnepen a Szabadság téri Hazatérés temploma előtt a Magyar Gárda tagjai álltak sorfalat árpádsávos zászlókkal, és itt már láthatóan a katonai rendfenntartó szerepükben villogtak. Ugyanígy tettek a Corvin közben, ahol Wittner Mária és Morvai Krisztina szónokolt, de délután már a Fidesz nagygyűlésén is részt vettek.

Cigánytelepeken csattogó bakancsok A megerősített félezernyi gárdista december 9-én erejét demonstrálva felvonulást szervezett Tatárszetgyörgyre, arra a településre, ahol állítólag egy gárdista tagot romák inzultáltak, és ezért védelmet kért harcostársaitól. Védelmére, és a „cigánybűnözés” elleni fellépés okán tucatnyi autóbusszal és autóval érkeztek a szimpatizánsok, hogy erősítsék a „vonasereget”. Tették ezt annak ellenére, hogy a település polgármestere a rendezvény előtt egy nappal a legmagasabb szintű politikai és jogvédő tiltakozások miatt visszavonta a területfoglalási engedélyt. „A Magyar Gárda által Tatárszentgyörgy településen terjesztett szórólapok tartalma és az interneten olvasható és a vezetőik által a médiákban tett nyilatkozatok alapján megállapítottam, hogy félrevezettek és a tatárszentgyörgyi rendezvényt a roma bűnözés és a roma társadalom elleni demonstrációra kívánják felhasználni” – írta Berente Imréné polgármester. A Pest megyei településen az OCÖ mellett roma szervezetek, közéleti emberek, jogvédők, értelmiségiek szolidaritási menetet tartottak, a helyi templomba vonulva imádkoztak a holokauszt áldozataiért, és a gárdisták lelki békéjéért. Közben a feketesereg a falu széléről katonai alakzatban bevonult a falu közepére. Bíber József, a Jobbik alelnöke itt megismételte korábbi kijelentését, miszerint: „a cigányságnak vérfertőzés útján degenerálódó, ősközösségi szintű szubkultúrában élő rétege termeli ki magából a cigány bűnözés egy részét, amelyben a vérfertőzésből származó, majd a bűn útjára lépő utódok esetében a genetika is szerepet játszhat.” A halálbüntetés visszaállítását szorgalmazta, és új cigányprogramot hirdetett. A Jobbik szerint ugyanis a cigányság problémáját csak szegregációval - a cigányok faji alapon történő elkülönítésével - lehet megoldani. Ezért a szervezet szerint fel kell lépni a kormány minden olyan intézkedése ellen, amely azt szolgálja, hogy a cigányságot „erőszakosan integrálják” a társadalomba, meg kell szüntetni a cigányságot támogató pozitív diszkriminációt, a segélyeket csak közmunkavégzéshez kötve szabad folyósítani. A felvonuláson a fővárosi tüntetések állandó résztvevői is szép számmal jelen voltak. A gárdisták azt tervezték, hogy a cigánytelep utcáin vonulnak végig, de azt a rendőrség nem engedélyezte, így csak szónoklatokra, be-és kivonulásra kerülhetett sor. A cigányellenes megnyilvánulást mintegy 200 rendőr vigyázta. Sólyom László köztársasági elnök, miután rendkívüli kihallgatáson fogadta az OCÖ vezérkarát, kijelentette, cigányellenes volt a felvonulás. (Találkozót

198

kért az államfőtől Vona Gábor is, de őt nem fogadta, és ezt a Jobbik elnöke a demokrácia arculcsapásának tartotta). Ugyanígy látta valamennyi közjogi méltóság és a három hivatalban lévő ombudsman is, akik Kállai Ernő kisebbségi ombudsman kérésére foglaltak állást az ügyben. A Fővárosi Főügyészség hivatalból vizsgálatot indított a rendezvény miatt. A gárdisták néhány nappal később már Kerepesen vettek részt, igaz először inkognitóban egy cigányellenes tüntetésen, ahol az általános iskolások szegregációját, a „deviáns” gyerekek eltávolítást sürgették, így támogatva a szülői munkaközösség egy részének kezdeményezését. Az oktatási tárca vezetése arra szólította fel a Magyar Gárdát, tartsa távol magát az iskoláktól és a gyermekektől, de később bebizonyosodott, hogy ez süket fülekre talált, ugyanis gárdataggá avattak általános iskolás és óvodás gyerekeket is. Szili Katalin azt mondta, védeni kell azt a nemzeti kisebbséget, amellyel szemben bármilyen ordas eszmék zászlaja alatt bárki bakancsokban masírozva vonul fel. „Javaslom, hogy a parlamenti pártok közösen ítéljék el azt, ami ma az országban megtörténhet bármelyik településen, bármely közösség ellen fellépve, akár a rend nevében” - közölte az országgyűlés elnöke. Hozzátette: azzal kellene befejezni az évet, vagy kezdeni a tavaszi parlamenti időszakot, hogy „közösen nyilvánítsa ki valamennyi frakció azt, hogy elítéli az ilyen eseményeket, felvonulásokat, akár bakancsban, akár testületileg, akár zászlók alatt, akár bármilyen rasszista eszmék nevében” teszik. December 15-én már a Nemzeti Őrsereggel közösen a szabolcsi Érpatakon vonultak fel, és a község polgármestere árpádsávos karszalaggal kísérte a felvonulást. A helyi cigány kisebbségi önkormányzat ellentüntetést szervezett, a rendőrség kordonokkal választotta szét a két csoportot. Két nappal később a Fővárosi Főügyészség közigazgatási jogi osztálya bejelentette: a Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Egyesület feloszlatását kéri, mert a szerveződés az egyesületi törvénybe ütközően gyakorolta tevékenységét. Kovács Tamás legfőbb ügyészt a feloszlatással kapcsoltban még aznap interpellálták a parlamentben. A gárda a fővárost sem „hagyta magára”, január közepén a Józsefvárosban vonult fel, hogy a romló közbiztonság ellen demonstráljon. A józsefvárosi Széchenyi István Gyakorló Kereskedelmi Szakközépiskola és Gimnázium környékére azért vonultak fel, mert ebbe a Vas utcai iskolába járt az a 18 éves fiú, akit egy héttel korábban egy osztálytermi összeszólalkozást követően egyik osztálytársa - a gyanú szerint - az utcán annyira megvert, hogy a fiú nem sokkal később belehalt sérüléseibe. Másnap Keszthelyen a Jobbik Magyarországért Mozgalom és a Magyar Gárda közös irodájának avatóján Szegedi Csanád alelnök cigánybűnözésről beszélt, és kijelentette: a 21. század csendőrsége a Magyar Gárda lesz.

199

Január 23-án Kolompár Orbán a Jobbik székháza előtt bejelentette, aláírásgyűjtésbe kezd az Országos Cigány Önkormányzat a Magyar Gárda és más félkatonai szervezetek betiltását célzó törvénymódosítás érdekében. Az aláírásgyűjtő íven a következő szöveg szerepel: „támogatom, hogy az Országgyűlés törvényben tiltsa meg a társadalmi szervezeteknek és politikai pártoknak katonai szervezettségű, vagy fegyveres erőszakszervezetre irányuló tulajdonságokkal rendelkező csoportosulások létrehozását, működtetését és támogatását, a politikai, társadalmi szervezetek tagjait a törvény tiltsa el egyenruha, formaruha viselésétől, tevékenységük során a fegyveres erőszakszervezetekre jellemző tulajdonságok gyakorlásától”. Az OCÖ elnöke úgy fogalmazott: „a Magyar Gárda és a Jobbik ámokfutásával a 21. század egyik legszörnyűbb történelme kezdődik”, és senki nem kívánhatja, hogy a II. világháború borzalmait újra átéljük. A Magyarországon tapasztalható szélsőséges megnyilvánulásokról, a Magyar Gárda mögött meghúzódó társadalmi jelenségről folytatott megbeszélést Kolompár Orbán és Gregory John Dorey, Nagy-Britannia nagykövete, és Kolompár segítséget kért a diplomatától a cigányellenes szervezetek elleni fellépésben. „Ma, a 21. században nem engedhetjük meg, hogy az emberi jogokat mások lábbal tiporhassák, a romák is az Európai Unió polgárai, egyenrangú állampolgárok Magyarországon, egész Európában” - fogalmazott Kolompár Orbán. Az OCÖ elnöke azt mondta: a szélsőségesek és a cigányság közötti feszültség tovább már nem növelhető, ezért attól tart, rövid időn belül eljöhet az a pillanat, amikor „már nem tudja visszafogni a cigányságot”, s így akár nyílt összecsapás is történhet a magyarországi szélsőségesek és a roma társadalom tagjai között. Ennek viszont egész Európa látná kárát – tette hozzá. A brit nagykövet azt mondta: ő és országa figyelemmel kíséri a Magyarországon zajló eseményeket, így a Magyar Gárda tevékenykedését is. Farkas Flórián, a Lungo Drom elnöke a Magyar Nemzetnek adott interjújában úgy fogalmazott, hogy bár a jelek sajnos nem erre utalnak, de ha a Magyar Gárda működése nem a kisebbségek, és különösképpen nem a cigányok ellen irányul, nem a viszályt szítja, hanem valóban az ország épülését, a kiszolgáltatottak védelmét szolgálja, akkor a cigányoknak is a Magyar Gárdában van a helyük. Az OCÖ felszólította a Fidesz vezetőit, hogy nyíltan vállalt fasisztoid kijelentései miatt szólítsák fel lemondásra a szolnoki önkormányzatban betöltött bizottsági tagságáról Bíber Józsefet, a Jobbik alelnökét, illetve a napilapban közölt kijelentése miatt Farkas Flóriánt. Demszky Gábor főpolgármester indítványára a Fővárosi Közgyűlés határozatában Budapesten nemkívánatos szervezetnek nyilvánította a Magyar Gárdát. Egyúttal felkérték az ország összes önkormányzatát, hogy településeiken tegyenek meg mindent a szélsőséges megmozdulások, felvonulások elkerüléséért, és nyilvánítsák nemkívánatosnak a Magyar Gárdát. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter, mint az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) tagja február 20-án kezdeményezte, hogy a testület

200

rendelje el a Magyar Gárda ellen indított és a Fővárosi Bíróság előtt folyamatban lévő per soron kívüli intézését. A miniszter álláspontja szerint „a Magyar Gárda működése a közvéleményt erősen foglalkoztatja, ezért a közérdek szempontjából kiemelt jelentőségű a szervezet feloszlatása iránt benyújtott kereset mielőbbi elbírálása”. Lomnici Zoltán, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) elnöke másnap közölte: a Fővárosi Bíróság elnöke saját hatáskörben már döntött a Magyar Gárda ellen indított per soron kívüli tárgyalásáról. A társadalmi szervezet megszüntetése érdekében indított per tárgyalását április 14-ére tűzték ki. Két nappal később már azt közölték, a tervezettnél egy hónappal korábban, április 14-e helyett március 12-én tárgyalja a Fővárosi Bíróság a Magyar Gárda ügyét. Március 6-án az OCÖ vezérkara Szili Katalinnak, az Országgyűlés elnökének és Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek mintegy 70 ezer aláírást adott át, amelyet a szélsőségesek ellen, és a Magyar Gárda feloszlatására gyűjtöttek három hét alatt. „Nem tűrjük a kirekesztést, a megbélyegzést, a romaellenességet, az antiszemitizmust, a rasszizmust. Nem kívánunk ebben az ügyben vitatkozni, hanem meg kívánunk küzdeni ezért” - fogalmazott Gyurcsány Ferenc. A kormányfő közölte: „nem fogadjuk el az egyenruhába öltözött félfasiszta, fasisztoid szervezeteket. Fel kívánunk ellenük lépni a jog, a törvény és demokratikus meggyőződésünk minden erejével” – mondta. A petíció átvételekor Szili Katalin házelnök kijelentette: közös célunk az, hogy ebben az országban ordas eszmék miatt senkinek ne kelljen félnie. Március 10-én lemondott a Jobbik Magyarországért Mozgalom három alapítója: Kovács Dávid a párt alapító elnöke, aki 2006 őszéig vezette a pártot, Nagy Ervin a Jobbik Magyarországért választmányi elnöke, Fári Márton pedig a párt etikai bizottságának volt elnöke. Távozásukat azzal indokolták, hogy „a Jobbik vezetői nem rendelkeznek, nem is rendelkezhetnek semmiféle hatékony eszközzel a Gárdába belépők megszűrésére, miként az is kérdéses, hogy hosszabb távon sikerülhet-e befolyást gyakorolni a jogilag teljesen különálló egyesületi formában működő Magyar Gárdára. Meggyőződésünk, hogy nem a Jobbiknak, mint politikai pártnak lett volna feladata egy Gárda típusú szervezet létrehozása, és nem a Jobbik elnökének annak vezetése. Mindezek eredményeképp ugyanis a Jobbik szétválaszthatatlanul egybemosódott a Gárdával, felelősséget vállalva valamiért, amit hosszútávon valójában irányítani nem képes” – írta a három alelnök. Az erősödő erőszakhullám elleni fellépésre buzdítva „Kék virág” néven mozgalmat indítottak értelmiségiek, cigányok és nem cigányok, hogy így szabjanak gátat minden erőszakos törekvésnek, ideológiának, cselekvésnek. Halák László, a Magyar Újságírók Szövetsége (MÚOSZ) etikai bizottságának elnöke a figyelemfelhívó kezdeményezést azzal indokolta, hogy szelíd szóval, békességre törekvéssel kell meggátolni minden erőszakos indulatot, és rendszeresen meg kell emlékezni az áldozatokról, hogy nehogy újabb áldozatai legyenek az elvakult indulatoknak.

201

A per és az azt irányító gárda A feloszlatásra irányuló polgári pert 2008. március 12-én 14 órára hirdette meg a Fővárosi Bíróság. Több rendőrségi mikrobusz és járőrautó, illetve egyenruhás rendőr állt a Markó utcai épület előtt. Hiába voltak ott a rendőrök, a bírósági terem előtt kis híján verekedés tört ki, ugyanis a gárdisták döntötték el, hogy ki mehet be a tárgyalásra és ki nem. Az egyenruhás gárdatagok sorfalat álltak, és nem engedték be az OCÖ elnökét, valamint az újságírók többségét sem, ezért a rendőrségnek kellett beavatkoznia. Kolompár Orbán ezt a demokrácia és az emberi jogok lábbal tiprásának nevezte. A Magyar Ügyvédi Kamara főtitkára azt mondta, jogsértő, ha a közönség, vagy a peres fél szabályozza a tárgyalás nyilvánosságát, míg a MÚOSZ elnöke a sajtószabadság megsértésének minősítette a gárdisták fellépését. A Fővárosi Bíróság ezzel szemben hivatalosan azt közölte: „sem a bíróság épületében, sem a tárgyalóteremben nem történt semmilyen rendbontás”. A Fővárosi Bíróság elnökhelyettese a közszolgálati rádió kora reggeli műsorában bejátszott nyilatkozatában sajnálatosnak nevezte az OCÖ tárgyaláson való megjelenését. A tárgyalás az ügyészségi kereset ismertetésével kezdődött. Az ügyészség, mint felperes szerint a Magyar Gárda december 9-én a tatárszentgyörgyi rendezvényével „olyan állomáshoz érkezett, amely a demokratikus jogállammal összeegyeztethetetlen”, a gárda az alapszabályában rendelkező célokkal ellentétesen működő mozgalom, ami nem választható el az egyesülettől. Az ügyészség szerint az egyesület nem hagyományőrző, hanem működése a cigány népcsoport szabadságának és jogainak olyan fokú sérelmével jár, amely indokolja a feloszlatást. Gaudi-Nagy Tamás, az egyesület jogi képviselője a tárgyaláson kifejtette: a keresetnek három nagy tévedése van: az, hogy a mozgalom és az egyesület nem választható szét, hogy a tatárszentgyörgyi rendezvény az egyesület rendezvénye volt, illetve hogy az egyesület alkalmas lenne mások jogainak és szabadságának megsértésére. A kulturális hagyományőrzésre példaként említette, hogy több közös programot szervezett az egyesület a Jobbik Magyarországért Mozgalommal, így középiskolai történelemversenyre is felhívással éltek. A tatárszentgyörgyi rendezvénynek nem volt jogi értelemben szervezője a Magyar Gárda egyesülete, azt egy magánszemély jelentett be az illetékes rendőrkapitányságon. Az ügyvéd szerint a rendezvényen felszólalók éltek a demokratikus jogállamban biztosított véleménynyilvánítás szabadságával, véleményt fogalmaztak meg és nyíltsággal szóltak a vidék közbiztonságáról. Hozzátette: létező jelenségként utaltak arra, hogy sajnálatos módon az adatok szerint a cigányság körében az átlagot meghaladó a bűnelkövetés. A tárgyaláson megjelent többek között Für Lajos volt MDF-es honvédelmi miniszter, akit az egyenruhás gárdisták tapssal üdvözöltek a bíróság épületében. A tárgyalást májusra napolták.

202

A gárda március végén a Hősök terén ismét több száz tagot esketett fel. Egy „senior” és egy „kadét” szakaszt is avattak. Az idős gárdatagok az 1956-os forradalom aktív résztvevői, míg a fiatalok 18 év alatti gárdistajelöltek. A tiltakozások ellenére a gárda láthatóan erősödött, és országjáró körútjaik hatására egyre több hívet gyűjtött maga köré, illetve léptetett be a Jobbikba. Sorozatos demonstrációkat tartottak vidéki városokban, megyeszékhelyeken, ahol ellentüntetéskén rendre megjelentek az OCÖ vezetői és helyi roma képviselők. Április elsején az újlipótvárosi Hollán Ernő utcai jegyiroda elleni Molotovkoktélos támadást intéztek, majd radikális szervezetek egy héttel később flashmobot hirdettek, míg rá egy hétre már demonstrációt hirdettek a zsidók és a cigánybűnözés ellen, amelyet rendezőként a Magyar Gárda biztosított. A Jászai téren a szélsőjobb, a Hollán Ernő utcában antirasszisták, politikusok, jogvédők, a miniszterelnök, Gerhard Schröder volt német kancellár, és délelőtt Sólyom László államfő is megjelent. A radikálisok kétezren, az antirasszisták 4-5 ezren vonultak fel. Május 9-én az ügyészség mint felperes pernyertességének előmozdítása érdekében az Országos Cigány Önkormányzat és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) arra kérte a Fővárosi Bíróságot, hogy a felperesi oldalon beavatkozhasson a Magyar Gárda feloszlatására kezdeményezett polgári perbe. Még aznap a Békenap nevű rendezvényen Gyurcsány Ferenc azt kérte, mindenki szakítsa meg kapcsolatát azokkal, akiknek közük van a Magyar Gárdához, szakítsa meg kapcsolatát a Jobbikkal, a polgármesterek pedig ne adjanak helyet a Magyar Gárda felvonulásainak. Olyan országban akarunk élni, ahol a parlamenti pártok nem működnek együtt azokkal, akik a Magyar Gárdát alapították – mondta a kormányfő a megemlékezés több ezer résztvevője előtt. Hozzátette: a Magyar Gárda a XX. századi magyar történelem legtragikusabb örökségének hordozója. Május 19-én folytatódott a gárdaper, de okulva a márciusi tárgyaláson történtekből különleges biztonsági intézkedéseket vezettek be: a Markó utcát a Bihari János és a Nagy Ignác utca közötti szakaszon reggel hattól este hatig lezárták. A bíróság épületébe, illetve az elzárt területre csak azok az újságírók és érdeklődők léphettek be, akik korábban regisztráltak a Magyar Gárda-perre, illetve más tárgyalásra volt idézésük. A tárgyalásra három ellenőrző ponton keresztül lehetett bejutni. A tárgyalás kezdetére nyolc beavatkozó jelezte, hogy peres félként kíván részt venni az ügyészség kontra Magyar Gárda polgári perben; a gárda ügyvédje azt is bejelentette a Fővárosi Bíróságon, kezdeményezik, hogy a bíróság Alkotmánybírósághoz forduljon. A Magyar Gárda Egyesület elnökeként Vona Gábor a tárgyaláson arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyesület és a Magyar Gárda mozgalom „testvéri, együttműködő”, de mégis független szervezetek. Az egyesület egyetlen tagja sem gárdista és a gárda tagjai sincsenek az egyesületben – mondta. Azzal védekeztek, hogy a két szervezet bár azonos nézeteket vall, mégis külön úton halad. Dósa István, a Ma-

203

gyar Gárda országos főkapitánya tanúkénti meghallgatásán azt mondta, hogy ő a gárda mozgalom vezetője, és az egyesülettel, valamint a Jobbikkal „nincs közvetlen direkt kapcsolatuk”. „Nem vagyunk párthadsereg” – hangsúlyozta. Azzal kapcsolatban, hogy a mozgalmat többen kirekesztéssel vádolják, közölte: „a gárda nem tesz különbséget ember és ember között”. A tárgyalás június 30-án folytatódott hasonló biztonsági intézkedések mellett, de érdemi előrelépés a tanúmeghallgatáson kívül nem történt. Szeptember elsejére halasztották az újabb tárgyalást, de arra már nem került sor, ugyanis az ügyben eljáró bírónőt telefonon életveszélyesen megfenyegették, így elfogultságot jelentett be. Mivel új bírót kellett kijelölni, a következő tárgyalást már csak december 15-én tartják.

Erőszak – és a Gárda Január 22. – A Baranya megyei Szigetváron két roma származású nőt bántalmazott öt barcsi fiatalember, a rendőrség őrizetbe vette a gyanúsítottakat. A 18-23 év közötti elkövetők a város főterén támadták meg az anyát és a lányát, akik egy moziból tartottak hazafelé. A bírósági tárgyaláson tagadták az etnikai alapú bántalmazást a fiatalok. Február 22. – A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Putnokon feldúlták egy roma család házát, és gyalázkodó, fenyegető feliratokat festettek a házfalra. Az incidens idején nem tartózkodtak otthon a lakásban élők. 2008. március 1. – A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tiszaroffon felgyújtották a kunmadarasi cigány kisebbségi önkormányzat képviselőjének házát, melynek falára gyalázkodó feliratokat festettek. Március 15. – A Veszprém megyei Tapolcán két 17 éves fiú egy szórakozóhely közelében minden előzetes szóváltás nélkül összevert és megrugdosott egy roma férfit az utcán. A 32 éves áldozat életveszélyes állapotban, kómában került az ajkai kórházba. Március 27. – A Heves megyei Szihalomban ismeretlenek belülről szétvertek egy felújítás alatt álló, lakatlan családi házat. Az épület roma tulajdonosa etnikai alapú támadást gyanított a történtek hátterében. Pátkán június 3-ra virradóra Molotov-koktélt dobtak három roma házra. Senki nem sérült meg, de az egyik szobában, ahol gyerekek aludtak, tűz keletkezett. Az ügyben előzetes letartóztatásba helyeztek három polgárőrt több emberen elkövetett emberölés kísérlete miatt. Egyikük részletes, a másik két gyanúsított szerepét is feltáró, beismerő vallomást tett, s a gyanúsítást személyi, tárgyi és okirati bizonyítékok is megalapozzák. A történtek óta felbolydult a falu. Ötszázan írták alá azt a petíciót, amelyben leszögezték, hisznek a polgárőrök ártatlanságában mindaddig, amíg azt „megdönthetetlenül” nem cáfolják meg. A község képviselőtestülete pedig kiált-

204

ványt fogadott el, amelyben a képviselők leszögezték, meg kell védeni a falu nyugalma felett őrködő civil szervezetet és annak tagjait. A Polgári Összefogás Pátkáért Civil Szövetség falugyűlést hirdetett, amelyre meghívták a gárdát. Az újcsendőrök másfél százan megjelentek, majd romák házainak közelébe (közbiztonsági séta keretében) akartak vonulni, amit a rendőrség akadályozott meg. Rasszista indítékból történt a pátkai Molotov-koktélos, mint a hasonló faddi, vagy a közelmúltbeli nyíregyházi kamera összetörős támadás is – mondta Mohácsi Viktória, aki korábban két napot töltött Pátkán, hogy felderítse a támadás körülményeit. Azért érkeztek Pátkára az ország különböző városaiból, hogy megmutassák a helyi romáknak: mellettük állnak, nem hagyják, hogy a bűncselekményt ártatlan emberekre húzzák rá – mondta. Ezek az emberek most félnek. A félelmet a gárda és a képviselőtestület is szítja, békéről beszélnek, de ez az esemény nem azt szolgálja. A gárda érkezésének hírére a romák rokonaikhoz menekítették gyermekeiket – tette hozzá. Oláh József, a Fejér megyei cigány önkormányzat elnöke szerint a problémákat helyben kell megoldani az adott településen élőknek. Tárgyalásos úton kell a problémákat rendezni, erővel nem lehet megoldani a konfliktust és problémahalmazt. „Nincs két település, csak egy van és ezt Pátkának hívják. Annak a polgárai a cigányok és a nem cigányok is” – hangsúlyozta Oláh József. Június közepén a Pest megyei Galgagyökön tevékenykedett a gárda, ahová két család vitája miatt hívták ki a feketeruhás sereget. Ismeretlenek rálőttek egy romák által lakott házra, ruházataikat kiszórták az udvarra, és felgyújtották. A nem roma család arra kérte a gárdistákat, segítsenek neki elköltözni a faluból. A helybéliek szerint féltékenység állt a két család közötti vita hátterében, ugyanis a fiatal és kikapós feleség beleszeretett egy 16 éves roma fiúba, amit a férj nem nézett jó szemmel. Július 21-én nulla óra után több lövést is leadtak három galgagyörki roma lakóházra, személyi sérülés nem történt. A Pest megyei településen a Rákóczi utcai lakásokra ismeretlenek lövöldöztek, az utcán több töltényhüvelyt is találtak a rendőrök. Június 15-én vasárnap délután a Szabolcs megyei Fényeslitkén a kocsmában egy férfi késével összeszurkált két roma fiatalt, egyikük egy 14 éves fiú azonnal meghalt, 16 éves testvére életveszélyesen megsérült. Az OCÖ szerint a fiú a „gárdaszellemiség áldozata lett”. A Magyar Gárda és a Nemzeti Érzelmű Motorosok a Tolna megyei Faddon tartott falunapra is hivatalosak lettek, majd egy, a falu nem roma lakosai és vezetése által készített együttélési etikai kódexet akartak átadni a romáknak. A mintegy 150 taggal megjelent Gárda és a 40 motorral érkezett motoros egyesület rendőri biztosítás mellett végigvonult a település utcáin, ismét felolvasták az együttélési szabályzatot, majd a Hősi emlékműnél koszorút helyeztek el. Július 5-én a Meleg Méltóság Menetére támadtak rá szélsőjobboldaliak és radikálisok. Savval töltött tojásokkal, kövekkel, üvegekkel dobálták meg a felvonuló-

205

kat, míg a menettel szemben egy ellentüntető csoport vonult a szélsőséges blogger, Tomcat vezetésével. Hozzá csatlakozott a Magyar Gárda néhány egyenruhát viselő tagja is. A felvonulást követően a szélsőségesek a Hősök terén rátámadtak Lévai Katalin volt esélyegyenlőségi miniszterre, a másságát nyíltan vállaló Szetey Gábor volt személyügyi államtitkárra és más közéleti személyiségekre. A Magyar Gárda Békés megyei tagjai több településen, közöttük Békéscsabán, Orosházán, Mezőberényben és Szarvason tartanak általuk közbiztonság-javító sétának nevezett járőrözést. Július közepén amerikai hatóságok leállították a szélsőséges nézetű kuruc.info honlap működését. Vona Gábor, a Jobbik elnöke június végén jelentette be, hogy hét kérdésben országos ügydöntő népszavazást kezdeményeztek. A Jobbik elnöke akkor újságíróknak kijelentette: népszavazásukkal a munka és közbiztonság nemzeti minimumát akarják lefektetni, de hangsúlyozta, nem titkolt céljuk, hogy „megálljt parancsoljanak” a cigányság azon jelentős részének, akik úgy gondolják, „rájuk a törvények nem vonatkoznak, és munka nélkül, bűnöző életmódot folytatva akarnak élni”. Az OVB csak két népszavazási kérdést hitelesített. Az egyik kezdeményezés szövege: „Egyetért-e azzal, hogy a szándékos bűncselekményt elkövető büntethető legyen, ha a cselekmény elkövetésekor 12. életévét betöltötte?” A másik kezdeményezés így szól: „Egyetért-e azzal, hogy a közoktatási törvény tegye lehetővé a súlyos fegyelmi vétséget elkövető tanköteles tanuló intézményből történő kizárását?” Augusztus 8. – A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Piricsén Molotov-koktélokat dobtak két, romák által lakott házra, és lábon lőttek egy középkorú nőt, amikor kilépett az utcára. Augusztus 19. – Székesfehérváron késő este garázda fiatalok kövekkel dobálták meg egy lakóházat, amelyben többségében romák éltek, és életveszélyesen megsebesítettek egy 12 éves roma kislányt. A Magyar Gárda tevékenysége elleni tiltakozásul úgynevezett „Tükröt Tartási Mozgalmat” indítottak értelmiségiek. A kezdeményezéshez csatlakozott több száz művész, közéleti személyiség levágatta, és szőkére festette a haját, hogy így utasítsa el az erőszakot és a cigányellenességet. A mozgalomban írók, költők, képzőművészek, tanárok, filmrendezők, közszereplők, leszbikusok és heteroszexuálisok, romák és nem romák vesznek részt, azok, akiket rettegéssel tölt el mindenféle erőszak – mondta Szécsi Magda író, festő- és grafikusművész, a kezdeményezés elindítója. Közölte, azért indították el mozgalmukat, mert véleményük szerint Magyarországon egyre erősödik, és egyre nagyobb teret kap a szélsőjobboldal: a Magyar Gárda cigányellenes felvonulásai, fizikai támadásai, valamint a Meleg Méltóság Menetének megtámadása már a náci nézeteket idézi. Szikszón farkasszemet néztek romák és gárdisták egy demonstráción. A több mint száz kivezényelt rendőr hatására csak hangos szóváltás alakult ki.

206

Július végén a XII. kerületi Turul szobor elbontása ellen tüntetett a Jobbik a Gárdával együtt. Mintegy kétezer ember előtt a „cigánybűnözés” veszélyességéről is szónokoltak. A roma holokauszt emléknapján a gárdisták Vecsésen és Jászapátiban tartottak tagtoborzó gyűléseket. Lökösházán tömegverekedés tört ki a romák és a bejegyzés előtt álló polgárőrség tagjai között, mert a biztonsági cég járőrözése ellenére feltörték egy cigány asszony sírját. A verekedést követően a Magyar Gárda tagjai is megjelentek. Szeptember 5. – A hajdúsági Nyíradony-Tamásipusztán lövéseket adtak le arra a házra, amelyben romák aludtak. Személyi sérülés nem történt. Szeptember 20-án a miniszterelnök által életre hívott Magyar Demokratikus Charta tartott nagygyűlést a szélsőséges megnyilvánulások miatt, míg az OCÖ békementet tartott, és kimosta a gárdisták és a szélsőjobb által használt árpádsávos zászlót, amit a Terror Házának adtak át megőrzésre. Október 4-én Tarka Magyar! címen több ezer fő részvételével tartottak néma tiltakozó demonstrációt civilek. A rendezvényen a kormányfő is megjelent. Október 30. – Bitumendarabbal törték be éjjel a romák felzárkóztatásával, oktatásával foglalkozó kaposvári Napkerék Egyesület irodájának portálját, bent egy használt, erősen korrodált töltényhüvelyt találtak a rendőrök. A tettesek nem mentek be a helyiségbe. Október 4-én a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Putnok cigány önkormányzatának irodáját ismeretlenek felgyújtották, ablakait betörték. November 3-ra virradóra ismeretlenek a Borsod megyei Nagycsécs szélén lévő roma házakra támadtak fegyverekkel, Molotov-koktélokkal. A támadás során egy 40 éves asszonyt és 43 éve testvérét sörétes puskával agyonlőtték, egy férfi pedig megsérült. Roma vezetők szerint rasszista indíttatású bűncselekmény történt.

A szakadó gárda A Jobbik és a Magyar Gárda szakadásának jelei már a feloszlatásra irányuló első tárgyalási nap előtt mutatkoztak. A három alapító alelnök távozása után már arról lehetett hallani, hogy a látszólagos erősödés ellenére belülről bomlik a szélsőjobb felé kacsingató mozgalom. Bár elmaradt Vona Gábor elnök és szlovák szélsőjobbos kollégájának a találkozója, amely együttműködési megállapodást és összeölelkezést takart volna, de a nyíltan fasiszta nézet azért nem állt, és nem áll távol egyik szerveződéstől sem. A jogerősen betiltott bőrfejű mozgalom, a Vér és Becsület Hősök terei rendezvényén a Hitlert éltető alakulat sora között ott voltak a gárdisták egyenruhában, árpádsávos kendőben, de a kormányellenes megnyilvánulásokon, a focimeccseken, a tömegoszlatáson is megjelentek. A bírósági perben ügyesen szét-

207

választották a vonulgató gárdát és az egyesületet, valamit a Jobbikot, és azt próbálják a jog eszközeivel belesulykolni az emberek fejébe, hogy a három dolog bár összefügg, külön-külön kezelendő. A szétválasztás olyannyira jól sikerült, hogy az addigi főkapitány, Dósa István, a Munkásőrség utolsó országos parancsnokának gyermeke előbb lemondott, majd árulása miatt kizárták a gárdából. Jó parancsnokként vitte magával embereit is, és új gárdát alakítva tovább viszi a cigánybűnözés elleni fellépést és szélsőséges megnyilvánulásait. Bebizonyosodott, hogy Orbán Viktor Fideszelnök humorosnak szánt kijelentése megmaradt a vicc szintjén, ugyanis biztosra vehető: a Magyar Gárdát nem lehet két pofonnal hazazavarni, mint ahogy Horthy Miklós mondta a nyilasokra. A történelem tanulságaiból tudjuk, ez az egykori kormányzónak sem sikerült. Dósa István igazi katonaember. A Magyar Honvédség őrnagyaként szerelt le 2003-ban, és ő váltotta Usztics Mátyás színészt a szervezet élén. Dósa István 1988ban megkapta A Haza Szolgálatáért érdemérmet, és – szintén a rendszerváltozás előtt – soron kívül léptették elő századossá. Katonai múltja és tapasztalata jót tett a fegyelemnek, az alaki kiképzésnek és a szolgálati szabályzat kidolgozásának. Persze a gárdának az már nem tett jót, hogy időközben kiderült, az „árja szervezet” mégsem olyan tiszta. Sem fajilag, sem erkölcsileg… A HVG arról írt, hogy a Magyar Gárda Zala megyei kapitánya bizony büntetett előéletű. Az alapszabály szerint csak erkölcsileg tiszta és büntetlen előéletű tagjai lehetnek a fekete seregnek, Dolgos Péterről a hetilap viszont azt írta: összesen hétszer volt büntetve. Legutóbb 2005-ben elkövetett hivatalos személy elleni erőszakért, könnyű testi sértésért és ittas járművezetésért. A zalai gárdaparancsnok a távirati iroda megkeresésére elismerte, hogy többször is állt már bíróság előtt. A hetilap összeállításában a Zala megyei parancsnok mellett említik Herman István Fejér megyei parancsnokot, aki a nyolcvanas évektől kezdve hatszor, utoljára 2002-ben volt büntetve. A leghosszabb a bűnlajstroma a Magyar Országos Véderő Egyletben is aktív két gárdistának van. Egy 34 éves Békés megyei férfit nyolcszor, tíz évvel idősebb Szolnok környékén aktív biztonsági vállalkozó társát tízszer ítélték el. A hvg.hu úgy tudja, jelenleg is a gárda tagja például egy alighanem csúcstartó tatabányai férfi: viszonylag ifjú kora (34 éves) ellenére 14-szer volt büntetve. A szervezet honlapján szerelőként bemutatkozó fiatalember egyebek mellett rongálást, garázdaságot, lopást, sikkasztást követett el, végrehajtandó szabadságvesztést azonban csak egyszer kapott súlyos testi sértésért és személyes szabadság megsértéséért. Mivel a gárdának a büntetett előéletű tagok „hatalmas erkölcsi kárt” okoztak, belső vizsgálatot rendelt el Vona Gábor, és – feltehetően ennek hatására – az egyik gárdatag öngyilkos lett. A Vona Gáboros vonal a Hősök terén október végén 400 új tagot, köztük kisgyermekeket avattak fel, míg a Dósa pártiak Székesfehérváron eskettek. Dósát azzal

208

vádolták, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatallal túl jó kapcsolatokat ápolt, míg közvetlen bizalmasa, Németh Erzsébet Piroska Gyurcsány Ferenc egyik minisztériumának háttérintézményében, az Országos Foglalkozatásai Közalapítványban dolgozik pénzügyi munkatársként. A „szakadárok” társaik megvetése mellett elkullogtak az európai és a magyar parlamentbe igyekvő Jobbik környékéről, és új irányvonalat keresnek. Az amerikai magyarok és a tengerentúli polgári körök által is pénzelt Magyar Gárda olyannyira sikeres lett, hogy a környező országok mellett a 96 ezer négyzetkilométernyi magyar honban is több hasonló szerveződés alakult. A Vonavonal Kiss Róbert vezetésével pedig egyre csak menetel, szervezkedik, részt vesz kormány-, cigány-, zsidó- és melegellenes rendezvények biztosításában.

Klónseregek A gárdisták bevonulása előtt a Nemzeti Őrsereg nyilas katonái „forradalmi indulójukat” énekelve katonai alakzatban lépkedtek a térre. A Wikipedia nevű internetes lexikon szerint a szervezet a Nyírséghez kötődik, alapító tagjai Kisvárdáról és Nyíregyházáról indultak. A szervezet 2007. október 22-én Szabolcs községben alakult meg. Magukat északkelet-magyarországi szervezetként határozták meg. Törekvéseik megfogalmazásában a nemzettudat erősítésének fontosságát emelik ki, és kategorikusan tagadják a sokak által feltételezett kötődést a nyilasok eszmeiségéhez. Céljaikat nyilatkozataikban békésnek deklarálják. Webes források alapján a Nemzeti Őrsereg megalakításának ötlete Kiss Sándor gyógyszerésztől származik, aki a Jobbik Magyarországért Mozgalom tagja, Piricsén és Encsencsen dolgozik. (Piricsén 2008. augusztus elején éles fegyverekkel többször rálőttek, és Molotov-koktélokat dobtak két romák által lakott családi házra. A házból kilépő asszonyt lábon lőtték az ismeretlen támadók, a nő súlyos sérülésekkel került kórházba. Az ügyben a Nemzeti Nyomozó Iroda indított vizsgálatot) A szervezet hadnagyi rangot viselő egyik aktív képviselője Dr. Gyüre Csaba ügyvéd, a Jobbik Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei elnöke. A szervezet századparancsnoki beosztású vezetője Dankó László, korábbi hivatásos honvédségi híradós tiszthelyettes, francia idegenlégiós boszniai háborús tapasztalatokkal. A szervezetben kommunikációs tevékenységet tölt be Bodrog László általános iskolai tanító, aki szabolcsi kistelepülések oktatási intézményeiben korábban roma gyermekek oktatásával foglalkozott. A szervezet hivatalos bejegyzését a megyei bíróság 2008. január 21-i végzéssel, nem részletezett formai hiányosságok miatt elutasította, de újra beadták a kérelmet. Megnyilvánulásaik alapján valószínűsíthető, hogy a szervezet jellege és célja a Magyar Gárdáéhoz hasonló. A Nemzeti Őrsereg ellen a Magyarországi Munkáspárt 2006 nevű szervezet sürgetett hatósági fellépést, és tett feljelentéseket, de ez utóbbiakat részint a szervezet be nem jegyzett mivolta, részint a feljelentés megalapozatlansága miatt a hatóságok elutasították. A szervezet megjelenése kifejezetten

209

fegyelmezett: rendezvényeiken formaruhát hordanak, alakzatban mozognak, vezényszavakat használnak. Fegyvert vagy fegyverként használható eszközt nem viselnek. A híradásokból ismertebb, hagyományőrző formaruhájuk szabása és színösszeállítása részben a II. világháborús magyar honvéd egyenruhát utánozza. Részei: bakancs, beletűrt sötétzöld nadrággal, derékszíj és könyék fölé felhajtott ujjú, vállpántos, álló gallérú drapp ing (hűvös időben derékszíjjal kívülről leszorított, barna rövid kabáttal, fehér cérnakesztyűvel) és ellenző nélküli zöld sapka. Másik, kényelmesebb, tereptarka formaruhájukban sötét barnás-zöld tónusú terepmintázatú nadrág, ugyanilyen mintázatú zubbony, és jobb oldalra hajló, zöld színű barett sapka szerepel. A hagyományőrző formaruhával a felsőruházat bal karján a vállszalag alá gombolt, könyék felett végződő sötétzöld toldaton karszalagot viselnek, amely árpádsávos alapon, piros körben, csúcsán álló, feketével szegett fehér négyzetet ábrázol, benne székely-magyar rovásírással írt, zöld színű H betűvel. A karszalag a kényelmesebb, terepmintás formaruhának nem része. Helyette a barett sapka bal oldalán kör alakú emblémában, árpádsávok nélkül látható a rovásírásos H betű, „NEMZETI ŐRSEREG” körfelirattal, és a zubbonyuk bal karján található állományjelző, szintén a Nemzeti Őrsereg és az állomány városának a feliratával. A Bolgár Nemzeti Szövetség elnevezésű nacionalista szerveződés mindeközben önkéntes készenléti gárdát akart életre hívni a szófiai romazavargások nyomán. A szövetség vezetője, Bojan Raszate azzal indokolta elhatározásukat, hogy a bolgár társadalom megszenvedte „a cigányterror elmúlt 17 évét”, miután az egymást követő kormányok és a rendőrség vezetése csak tétlenül szemlélte az eseményeket. Az ügy előzménye, hogy a bolgár főváros Kraszna Poljana negyedében egy héttel korábban mintegy száz roma randalírozott, arra hivatkozva, hogy bőrfejűek készülnek rájuk támadni. Egyben megpróbáltak elégtételt venni a skinheadeken, akik előzőleg súlyosan megsebesítettek egy roma fiatalt. A közszolgálati televízió fejszékkel, késekkel és husángokkal felszerelkezett romákat mutatott, amint az utcákon autókat törnek össze. A rendőrök sokáig nem avatkoztak be, egy belügyi tisztségviselő szerint azért, mert nem tudták „milyen keményen kell eljárniuk”. Raszate ezt követően állt elő a nemzeti gárdával kapcsolatos elképzelésével, „a polgárok életének, vagyonának és családjának védelmét biztosító egyetlen megoldásként” állítva be azt. A rendőrség eljárása miatt Georgi Parvanov államfő élesen bírálta Rumen Petkov belügyminisztert, személyes megbeszélésük után azonban már azt bizonygatta, hogy „a törvény szigora” egyformán sújtotta a zavargásokban részt vevő feleket. A Mediapool.bg internetes honlap szerint a rendőrök az egyenlő elbánás jegyében négy roma mellett, négy „bőrfejűként viselkedő” személyt vettek őrizetbe. A Nemzeti gárda létrehozásának ötlete már többször felmerült Bulgáriában az ismétlődő bolgár-roma összetűzések nyomán. Idővel egyik vezérszólamává vált a mérsékelt nacionalistáknak csakúgy, mint a Roham (Ataka) elnevezésű kisebbség- és idegengyű-

210

lölő pártnak. Rumen Petkov belügyminiszter a tervezett nacionalista gárdát „barna beütésű félkatonai struktúrának” minősítette, amelynek törvényessége bizonyításra szorul. Elhessegette azonban azokat a hangokat, amelyek szerint a gárda „veszélyt jelenthetne a kisebbségek közti békére”. A bolgár főügyészség mindazonáltal vizsgálta, nem fenyegeti-e egy ilyen gárda a kisebbségek egyenjogúságát. A bolgár zsidók szervezetének elnöke, Maxim Benvenisti a BGNES hírügynökség szerint aggodalmát fejezte ki, hogy a romák után más kisebbségek, így a zsidók, a muszlimok és az örmények is a nemzeti gárda célpontjává válhatnak. A Mediapool.bg szerint az új gárda megalakulása előtt máris rendelkezett néhány, egyenként 30-35 férfiból álló alakulattal, amelyek a főváros mellett Veliko Tarnovo, Jambol és Plovdiv városokban szerveződtek, s tagjaik egy része az egykori német nemzetiszocialista rohamosztag, az SA „barnaingeseinek” egyenruhájára emlékeztető öltözetben jelent meg. A hírre reagálva a belügyminiszter úgy vélekedett: az ilyen egyesülések létezését engedélyezni lehetne „a mezőgazdasági termények” védelmében. Raszate szerint a gárda rendkívüli helyzetekben, például rendbontások, zavargások vagy természeti katasztrófák idején kelhetne a lakosság védelmére. A kiképzést nyugalmazott katonatisztek, rendőrök és tűzoltók biztosíthatnák, tagjai pedig „önkéntes fiatalok, hazafiságtól és bátorságtól vezérelt erős férfiak lehetnének”. Bulgáriában egyébként a roma kisebbség létszámát mintegy 650 ezerre, azaz 9 százalékra teszik.. A szakemberek megállapítása szerint a közösség tagjait tömeges munkanélküliség, szegénység és előítélet sújtja. Csakúgy, mint Magyarországon. Nemzeti Gárdát hozott létre Csehországban a szélsőjobboldali Nemzeti Párt is – adta hírül a prágai tömegtájékoztatási eszközökben általában újnácinak minősített tömörülés honlapja. A cseh Nemzeti Gárda megalakítására Prágában került sor, amikor a párt néhány tucatnyi híve nagygyűlést tartott a Vencel téren Csehszlovákia megalakulásának 89. évfordulója alkalmával. „Ez egy félkatonai szervezett csoport, amely nem csak gyűléseinken fog szolgálatot teljesíteni, hanem katasztrófák esetén is” - idézi a honlap Petra Edelmannová pártelnököt. A cseh Nemzeti Gárda első parancsnoka Michal Kubík szintén tagja a párt vezetőségének. Szerinte a Nemzeti Gárda elsősorban azért jött létre, hogy segítsen a cseh nemzetnek. Michal Kubík szerint a gárda létrehozásának okait három csoportba lehet osztani. Az első, hogy az országos rendőrség Ivan Langer vezetése alatt képtelen biztosítani a polgárok nyugalmát és biztonságát. A második ok, hogy Vlasta Parkanová védelmi miniszter megszüntette a hadsereg katasztrófaelhárító egységeit. Harmadik okként a parancsnok azt jelöli meg, hogy a csehek, a morvák és a sziléziaiak többsége egyre inkább fél az „alkalmazkodásra képtelen kisebbségektől, a bevándorlóktól”, akiket a mai kormányzat úgymond a csehek fölé helyezett. 2008 szeptemberében magukat nemzeti radikálisként definiálók egy csoportja azonos néven újjáalakította a Magyar Országos Véderő Egyletet, s céljainak is jórészt

211

ugyanazt jelölte meg, amit annak idején Gömbös Gyula. Nemzeti véderőként pedig megalakították a Pannon Nemzeti Gárdát. A szervezeteknek önálló, katonai jellegű egyenruhái vannak, és ahol tüntetések, kormányellenes demonstrációk, vagy a Magyar Gárda felvonulásai szerveződnek, ott képviseltetik magukat. És ott lesznek a cigánytelepeken, valamint a gárda feloszlatásának karácsony előtti tárgyalásán is. Hidvégi-B. Attila

212

A határtalan város Városfejlesztés és közoktatáspolitika Pécsen A közoktatási szegregációs mérések alapvető problémája, hogy mihez viszonyítva határozzuk meg a célcsoporthoz tartozó tanulók elkülönültségének mértékét. Az egyik lehetőség, ha ahhoz a hipotetikus állapothoz viszonyítjuk a szegregációt, amelyben a célcsoporthoz tartozó tanulók eloszlása teljesen egyenletes. A másik megközelítés szerint abban az esetben beszélhetünk közoktatási szegregációról, ha a tanulók elkülönültségének mértéke meghaladja azt a szintet, amelyet térbeni eloszlásuk alapján várhatnánk.1 Mindkét szemlélet féloldalas: az előbbi nem vesz tudomást arról, hogy az egyes városrészek, illetve beiskolázási körzetek társadalmi összetétele szükségképpen eltérő, míg az utóbbi megközelítés feladja az iskola esély-kiegyenlítő szerepének illúzióját. Ezt a logikát követve létezhet egy harmadik viszonyítási pont is: a célcsoporthoz tartozó tanulók elkülönültségének mértékét ahhoz a hipotetikus állapothoz mérjük, amelyben az iskolák és a tanulók teljesen szabadon választják egymást, és az iskolák által indítható osztályok számát a fenntartó a kereslet alapján határozza meg. A közepes és nagyobb városok önkormányzatai számára ez a dilemma nem mérési, de még csak nem is egyszerűen oktatáspolitikai probléma. Egy város stratégiai fejlődésének elsősorban szabályozási eszközök, illetve fejlesztések révén igyekeznek irányt szabni a helyi döntéshozók. Ezek az eszközök azonban csak korlátozottan képesek befolyásolni az egyes társadalmi csoportok térbeli elhelyezkedését és az egyes városrészek státuszát. A várospolitikának általában nem áll szándékában az igazgatási körén belüli tér egésze feletti uralom megszerzése. Leginkább a városrendezési és a beépítési szabályok kívánják átfogó jelleggel tagolni a teret, meghatározott funkciókat rendelve a lehatárolt városrészekhez. A városszerkezeti jelentőségű helyi jogszabályok és projektek azonban a legritkább esetben szemlélik szenvtelen távolságtartással a kérdéses városnegyedeket: „természetes határokkal” öveznek „természetes övezeteket”; a jelzős szerkezet minden kritikai, egyenlőtlenség-központú urbanisztikai elemzés bírálatának tárgya. Nyilvánvaló, hogy folyók és patakok, dombok és völgyek, vasútvonalak és autópályák ténylegesen is megszabhatják az érintett településrészek értékét, hasznosításának lehetőségét. Ám a várostervezők által definiált „természetes övezeteket” valójában érdek-vezérelt fejlesztési illetve térhasználati szándékok határolják; a „természetes 1 Ezt a definíciót használja Kertesi Gábor. L. erről Kertesi Gábor-Kézdi Gábor: Általános iskolai szegregáció. Okok és következmények. In.: Kertesi Gábor: A társadalom peremén. Romák a munkaerőpiacon és az iskolában. Budapest, Osiris kiadó, 2005

213

határok” valódi limesek mert nem egyszerűen funkcionálisan tagolják a teret, hanem fejlesztendő területeket határolnak el tartalék vagy háttér területektől, kiemelnek és negligálnak övezeteket, vagy éppen különböző státuszú lakóövezeteket különítenek el egymástól. A városi térhasználat eredendően anakronisztikus jellegű. Egy város soha nem azonos pillanatnyi önmagával; az épületek túlélik az embereket, az utcahálózat túléli az épületeket. A város lakói olyan házakban élnek, amelyek nemcsak régebbiek náluk, de egyben letűnt korok társadalmi viszonyainak térbeni lenyomatai is. A városoknak nemcsak kiterjedésük van, de időbeni metszetük is; a város aktuális lakossága különféle korszakok különféle társadalomszerkezetét, hatalmi viszonyait, életmódját, hitét, szimbolikáját hordozó épületeiben, utcaszerkezetében, tereiben él. De a városlakók nemcsak bontják, pusztítják és átépítik városukat, hanem belakják, tehát saját társadalmi viszonyaiknak, kapcsolatrendszerüknek, életformájuknak, ízlésüknek megfelelően használják, átértelmezik, átértékelik a városi teret. A régi és az új épületek, utcák, terek közötti kapcsolatot a 19. század nagy városrendezési projektjei akarták első ízben tudatosan szétszakítani. Ennek leglátványosabb példája a „haussmannizálás”: Párizs radikális átépítése, a régi épületek és utcahálózat eltűntetése, új utcahálózat kialakítása és új sugárutak nyitása, a homlokzatok hosszúságát maximalizáló háromszögelő tömbhatárok kialakítása, az épületek belmagasságának és homlokzatának szigorú hatósági szabályozása, a magán és a közterek elválasztása.2 A megmaradt régi épületek izolált emlékművekké válnak, amelyek a már nem létező, meghaladott környező városszövet és persze városi társadalom mementói. Az alulurbanizált és tőkeszegény Kelet-Európában ekkoriban ilyen horderejű város-átépítésre a nagyvárosokban, így Budapesten is csak néhány sugárút esetében volt lehetőség, márpedig „haussmannizálásról” csak abban az esetben beszélhetünk, ha az a város egészére, vagy nagy részére kiterjed, ellenkező esetben nem tűnteti el a régi városszövetet, hanem tovább tagolja a városi teret. A szocialista korszak kelet-európai urbanizációjában kulcsszerepet játszó lakótelep-építkezések előképe, a Bauhaus valóban tabula rasa-t akart: az egészséges lakás alapegységéből építkező új városi tér a korábbi várostestet egészében kívánta eltűntetni.3 De minden lakótelepnek vannak határai és van környezete. Egészen másképpen tagolták a teret, mint ahogyan azt a Bauhaus építész teoretikusai megálmodták. A szocialista korszak derekán, amikor a nagyvárosokban a legtöbb lakótelepi lakás épült, az új és a korábbi korszakokban épült bérlakások elosztási gépezetét 2 Leonardo Benevolo: A város Európa történetében. Budapest, Atlantisz kiadó 1994. 3 Fonyódi Mariann: L’éspirit de geometrie. Az ortogonális városháló, mint városi attribútum. In.: N. Kovács Tímea, Böhm Gábor, Mester Tibor: Terek és szövegek. Újabb perspektívák a városkutatásban. Kijárat kiadó, Budapest, 2005.

214

működtető tanácsi és ingatlankezelő szervek olyan nagyságú állománnyal gazdálkodtak, amely jelentős társadalmi csoportok mobilizációját is lehetővé tette. A lakáscélú állami beruházási forrásokat országszerte jórészt a lakótelepek építésére fordították és elhanyagolták a régi épületek karbantartását vagy felújítását. Ezt a politikát egyfajta progresszív térszemlélet jellemezte, mert a magasabb státuszúnak tekintett új lakónegyedekhez, illetve lakás-állományhoz képest negligálták a relatíve alacsonyabb státuszú városrészeket és lakásokat. A szocialista korszak lakásgazdálkodás vezérelte várospolitikája azonban egyoldalúan csak a kitörési lehetőségeket kereste, legyen szó akár lakás-kategóriáról, akár városrészről. A tervezők, várospolitikusok úgy gondolták, hogy csak az általuk tervezett és építtetett lakónegyedek adekvátak önmaguk jelenkorával, és hogy az ott élők is csak saját szűkebb környezetüket tartják adekvátnak önmaguk jelenkorával. A bérlakás-állomány többi részét, és a bérlakás-állomány többi része által felölet városnegyedeket a múlt részének tekintették. A lokális társadalompolitikának, így természetesen a közoktatásnak is éppúgy van térbeli dimenziója, illetve lehet akár nyílt, akár rejtett térbeli „társadalomszervezési” célja is, mint a várospolitikának, térszemlélete azonban eltérő. A modern tömegoktatás, különösen pedig a kötelező alapképzés eredendően esélykiegyenlítő vagy legalábbis esélyteremtő célú, és az átadandó ismeretek törzsanyaga standard. Ebből adódóan az iskolahálózat nem tagolhatja a teret, mert elvben valamennyi intézményi egysége hasonló szolgáltatást nyújt. A valóságban azonban a magyarországi közoktatás rendkívül szelektív, a tanulók esélyeit nagyban meghatározza az iskolaválasztás, a beiskolázási arányokat a választási lehetőséggel bíró szülők és iskolák határozzák meg. Pontosítsunk; a dilemma lényege, hogy a szabad iskolaválasztásra épülő közoktatási rendszer esetén az iskolai migráció lényegesen gyorsabb és nagyobb mérvű, mint a térbeli migráció, és a közoktatási szegregáció is nagyobb mérvű, mint az egyes társadalmi csoportok térbeli elkülönülése. Az oktatáspolitika azonban olyan módon húzza meg az egyes iskolák körzethatárait, illetve bátorítja, veszi tudomásul, vagy éppen gátolja a körzetek közötti tanulói migrációt, hogy nem képezhet „természetes határokat”. Ellátási körzete az egész település, annak bel- és külterülete, minden pontja, ahol csak gyerekes családok élnek. Ellátási felelőssége univerzális; nyíltan akkor sem diverzifikálhatja a közoktatást, ha a valóságban az iskolák színvonala és a közoktatási ellátások eloszlása nagyon egyenlőtlen, és ha oktatáspolitikája valójában az elitcsoportoknak kedvez. Érdeke a beiskolázási arányok bizonyos fokú stabilitása, mert ha az iskolai migráció kiszámíthatatlanná válik, akkor nehéz ésszerű beruházási, fejlesztési döntéseket hozni: az iskolahasználói értékítéletet a fenntartó önmagában semmiféle fejlesztéssel nem képes megváltoztatni, és gyakran előfordul, hogy jelentős ráfordítással korszerűsített vagy bővített iskola presztízse

215

és tanulói létszáma annyira lecsökken, hogy azt egészében vagy részlegesen be kell zárni. Végül az oktatáspolitika az intézményi átszervezések során nem hagyhatja figyelmen kívül az iskolák belső kohéziójának azt a minimális szintjét, amely lehetővé teszi a normális kommunikációt és biztosítja a szabálykövetést. A mai magyarországi közoktatási rendszerben azok az iskolafenntartó önkormányzatok, amelyek rendelkeznek a keresletet lefedő teljes közoktatási kínálattal, dönthetnek úgy, hogy elégedettek az intézményrendszerük nyújtotta szolgáltatások eloszlásával, csakúgy, mint az iskolahasználó diákok intézmények közötti eloszlásával. Ebben az esetben az önkormányzat nem csak a közoktatási egyenlőtlenségeket veszi tudomásul, de a közoktatási egyenlőtlenségek és a közoktatási szolgáltatások univerzális jellege közti ellentmondást is, és vállalják azt a folyamatos kommunikációt, amely elfedi ezt az ellentmondást. Dönthetnek azonban úgy is, hogy átszabják a beiskolázási körzethatárokat, korlátozzák, vagy legalábbis szabályozzák az egyes iskolák kínálatát, meghatározzák az egyes iskolák által indítható tanulócsoportok számát, szabályozzák, például társulási szerződéshez kötik a más településen élő tanulók felvételét. Az oktatáspolitika azonban minden korrekciós lépés, minden intézményátszervezés vagy beiskolázási körzet-átszabás esetén újra és újra kifeszíti a hálót az általa igazgatott terület egésze fölé és minden egyes változtatás során kénytelen úgy tenni, mintha éppen az aktuális intézkedés biztosítaná az egyenlő hozzáférést kivétel nélkül mindenkinek a jó színvonalú közoktatáshoz. Térjünk vissza a kiinduló kérdéshez. A közoktatási szegregáció mérése kapcsán megfogalmazott dilemma többek között azért komplexebb annál, hogy csak az oktatáspolitika rutin mérési, szervezési problémájának tekintsük, mert a várospolitika szelektív, és nemcsak térbeli, hanem időbeli dimenziója is van, mint ahogyan a szocialista korszak bérlakás-gazdálkodása sem csak térben, hanem kronologikusan is tagolta az épületállományt. A társadalompolitika, az oktatáspolitika térszemlélete ezzel szemben egyetemleges és csak jelenideje van. Elvben lehetséges a kétféle térszemlélet összehangolása, a jelenkori magyarországi önkormányzati politikai mezőben azonban többnyire nem. Ez a tanulmány Pécset vizsgálja. A baranyai megyeszékhely számára a pécsi városmag és a 19. században mellé települt, ám a városnál jóval tőkeerősebb, jóval dinamikusabban fejlődő bányavállalat, a Duna Gőzhajózási Társaság és Pécs szimbiózisa jelentette a legnagyobb várospolitikai kihívást. A első világháborút követő szerb megszállás után a lakásínség, a szocialista korszakban pedig a roma lakosság letelepítése és a munkaerő-gazdálkodási célú mobilizáció lakásgazdálkodási feladata gátolta a nagyobb szabású várostervezést illetve tértervezést. A városrészek funkcióját, státuszát átrendező beavatkozásra jóval a rendszerváltás és a tömeges lakásprivatizáció lezárulása után az Európa Kulturális Fővárosa kínál lehetőséget Pécsnek.

216

A pécsi közoktatás-irányítás és intézményrendszer számára az 1960-as évek elejétől kezdve a roma diákok nagyobb tömegű beiskolázása, elkülönített vagy integrált oktatása, a spontán és szándékolt szegregáció következményeinek menedzselése a legnagyobb kihívás. A város oktatásirányítása 2007-ben nagymértékben összevonta oktatási intézményeit; az átszervezésnek pedig egyik célja az oktatási esélyegyenlőség javítása volt, vagy legalábbis az, hogy meggátolják a város által egyensúlyinak tartott helyzet felborulását. Vajon lehetséges-e a kétféle projekt, az EKF és az oktatáspolitikai reform összehangolása?

Pécs – duális városfejlődés 1852-1971 A pécsi várostervezésnek mindenekelőtt a duális városfejlődés, illetve a városszerkezet kettőssége szabott korlátokat az elmúlt másfél évszázadban. Ez a kettősség a 19. században, a Duna Gőzhajózási Társaság bányaüzemeinek és kolóniáinak kiépülésével kezdődött meg és bizonyos elemei a szocialista korszak derekáig, 1971-ig tartottak; egészen addig, amíg a bányász lakások a város kezelésébe kerültek. Az Első cs. kir. szab. Duna Gőzhajózási Társaság a 19. század derekán telepedett meg Pécs mellett, mivel a Dunához közeli és a Duna parti Moháccsal könnyen összeköthető mecseki szénmező fekvése ideális volt ahhoz, hogy szénnel lássák el a dunai gőzhajókat. A bányászok többsége nem a környékről, még csak nem is magyar nyelvterületről szegődött ide. Szoros értelemben tehát ipari gyarmatosításról a DGT bányászkolóniái esetében nem beszélhetünk, sokkal inkább a város és a kolóniák alkotta önálló településrendszer szimbiózisáról. A város mellett kiépülő bányaüzemek és bányászkolóniák mérete önmagában is indokolja, hogy kettős településfejlődésről beszéljünk. A Duna Gőzhajózási Társaság 1852 és 1923 között az összes pécsi, illetve Pécs közeli bányában tulajdonjogot vagy bányászati jogot szerzett. A bányászkolóniák, illetve a bányavállalathoz tartozó lakások hálózata kiterjedt a mai város keleti területére, jóllehet természetesen az aknák köré épített telepek nem alkottak homogén egységet. Pécs fokozatosan terjeszkedő központjának összefüggő városszövete a legdélebbi kolóniával, az Ulmann (Erzsébet) teleppel érintkezett; Rigóder körülvette a Borbála telepet és délről határolta Pécsbányát. Keleten Újhegy a Gyárvárossal érintkezett. Az 1900-as népszámlálás szerint Pécsnek valamivel több mint 42 ezer lakosa volt; a lakók több mint 10 százaléka pedig Pécsbányatelepen élt. Ehhez azonban még hozzáadhatjuk a közigazgatásilag akkoriban még nem Pécshez tartozó kolóniák lakosságát, aki hasonló mértékben kötődtek, illetve hasonló mértékben zárkóztak el a várostól, mint a Pécsbányatelepen élők.

217

A duális városfejlődés azonban nem csupán „mennyiségi kérdés”, tehát nem egyszerűen azért beszélünk kettősségről, mert a város népességének jelentős hányada élt a kolóniákon. A DGT Pécs számára olyan külső dinamizáló tényező volt, amelynek tőkeerejével egyetlen más pécsi vagy Pécs környéki vállalat nem vetekedhetett. Olyan mérvű infrastruktúra-fejlesztő ágens volt a bányavállalat, amely meghaladta a város lehetőségeit. Olyan mérvű és olyan távoli területeket is érintő bevándorlást generált, amelyre Pécs önmagában nem lett volna képes. Ugyanakkor a DGT és a vállalat által kiépített városnyi méretű kolónia-hálózat nem szervesült, nem is szervesülhetett a város-testbe. Végtére is Pécs mégiscsak egy város volt, amely saját hivatalai, egyházi funkciói, katonai garnizonjai, iskolái és persze vállalatai, üzleti forgalma dinamikája szerint fejlődött, növekedett, terjeszkedett. A DGT ellenben a bányaüzem megkövetelte szigorú hierarchia szerint szervezte a munkaposztokat és a korabeli ipari társadalom értékrendjét követve rendelt a különféle munkaposztokat betöltők rangjával adekvát színvonalú lakásokat, ellátásokat, vagy szimbolikus javakat. Az üzemi hierarchiában elfoglalt poszt hitelesítette a különféle munkaposztot betöltők rangját, a rang pedig legitimálta a kolóniák világában elfoglalt térbeni és társadalmi pozíciót. Igaz, minden tényleges, vagy jelképes tartalmú rang és pozíció munkaviszonytól függött, mert csak a vállalat számára értékes és nehezen pótolható szaktudás alapozhatta meg és egyetlen pillanat alatt semmivé vált, ha a munkaviszony megszűnt. A pécsi városszerkezet kettőssége két évtizedig a szocialista korszakban is fennmaradt, igaz, egyre inkább erodálódó tartalommal. Amint a város kezelésébe kerültek a kolóniák bányászlakásai, kiderült, hogy a város, a városi lakásgazdálkodás vagy a város fejlődéséért felelős döntéshozók nem tudnak mit kezdeni vele. Pontosabban lehagyták, mint a lakásállomány legrosszabb részét, mint a város legalacsonyabb presztízsű negyedeit, és mint a társadalompolitika, az oktatáspolitika mostoháit. A társaság már 1831-ben gőzhajózási privilégiumot kapott I. Ferenc császártól, és bár az 1857-es nemzetközi szerződés biztosította a szabad hajózást a Dunán, a társaság továbbra is megőrizte pozícióját.4 Ennek azonban az volt az egyik fontos feltétele, hogy a DGT a pécsi szénmedencében is minden megszerezhető pozíciót birtokoljon. Pécsbányatelepen, az András aknán 1853-ban kezdődött meg a fejtés. A következő évben született meg az első bérleti szerződés Pécs városa és a DGT között. 1857-ben a társaság megvásárolta a várostól a káposztásvölgyi terület bányászati jogát. A Szabolcs és Somogy községek területén lévő szénmezők a Pécsi Székeskáptalan és a Pécsi Székesegyházi Uradalom elidegeníthetetlen birtoka volt. A szabolcsi bányákat a DGT 1868-tól bérelte a pécsi székesegyháztól; a vasasi bányák 4 Huszár Zoltán: Pécs és a Dunagőzhajózási Társaság. In.: Pécsi Szemle I. évfolyam 1998 ősz-tél

218

ugyanekkor kerülnek a társaság tulajdonába. Hat év múlva, 1874-ben a DGT magába olvasztotta az Egyesült Magyar Gőzhajózási Társaságot, ezáltal pedig megszerezte a pécsi székesegyház tulajdonát képező somogyi területek bérleti jogát is. A teljes somogyi bányaterületek bérleti joga 1892-ben került a társasághoz, ugyanekkor pedig városi tulajdonú Lámpás völgy bérleti joga is. Az első, és mindvégig legfontosabb kolónia, Pécsbányatelep építése már az 1850-es években elkezdődött. A DGT hosszú távra rendezkedett be, több ezer főt akart foglalkoztatni: nem egyszerűen csak aknákat és hozzátartozó bányászlakásokat akart építeni, hanem aknák és telepek olyan hálózatát akarta kiépíteni, amely generációk számára nyújt otthont és minden olyan ellátást, amelyet az igazgatóság szükségesnek tartott – de csak addig, amíg a munkaviszony tart. A modern városfejlődés a valóságos vagy képletes városfalak és a városon belüli gettófalak leomlásával, a bevándorlást és letelepedést korlátozó rendies szabályok eltörlésével, a szekularizációval, a jogegyenlőséggel, a tulajdonszerzés és a vállalkozás szabadságával veszi kezdetét. Bizonyos méret felett a város egyfajta univerzum, mert a kor színvonalán a tudás, az oktatás, a kultúra, az egészségügyi és szociális ellátások, a tömegközlekedés és távközlés, az ipar és kereskedelem, stb. teljes vertikumát biztosítja lakói számára. Univerzum azért is, mert a nyelvi, nemzeti, vallási sokszínűségnek az emancipáció korszakában aligha lehet adminisztratív módszerekkel gátat szabni. Látszatra a kolóniák világa is hasonló univerzumot képez, de ezek valójában lényegileg eltérnek a tényleges várostesttől. A DGT kolóniákon 1895-ben 1300 lakás volt és 7 iskola egység, három kórház, három élelmiszertároló működött. A bányászok nem fizettek lakbért, az orvosi és kórházi ellátást ingyen, illetve a bánya-társaspénztári tagságuk révén vehették igénybe, a népiskolába járó gyerekek térítés nélkül kaptak tanszert és vehették igénybe a kölcsönkönyvtárat. Később, miután villamosították a kolóniákat, ingyen használhatták a villanyáramot, a bányászok ingyen vehettek vizet a közkifolyókból, a tisztviselők pedig ingyen kapták a lakásaikba bevezetett ivóvizet. Az élelmiszer raktárakból önköltséges áron vételezhettek, illetve a többletet a társaság visszatérítette. A bányászok általában gyalog jártak munkahelyükre, de heti egy alkalommal omnibusz vitte őket a Pécsre, a Búza téri állomásig, természetesen térítési díj nélkül. Évente egy vasúti és egy hajó szabadjegy járt a vállalat alkalmazottainak. Az első világháborút követően Jaroslav Jicinsky cseh bányamérnök kapott megbízást a társaságtól a vállalat és a bányászkolóniák rekonstrukciójára, illetve a legkorszerűbb kolónia, a meszespusztai felépítésére.5 A vállalati rekonstrukció keretében néhány év alatt véghezvitték a kis üzemegységek átszervezését, nagyfokú 5 Mendly Lajos: Jaroslav Jicinsky, a korszerű pécsi szénbányászat megteremtője In.: Pécsi Szemle 2000 tavasz, III. évfolyam 1. szám

219

koncentrációját és a termelés átfogó racionalizálását. Közművesítették a kolóniákat, utakat építettek és az újhegyi erőmű elkészültét követően bevezették a villanyáramot a lakásokba. A Széchenyi aknáról két víztározóba nyomták az ivóvizet. A fehérhegyi víztorony a meszespusztai és az újhegyi lakásokat, míg a György aknai tározó a György telepi és a Szabolcs telepi lakásokat látta el vízzel. Meszespusztán 1925-ig 24 egyszobás és 153 kétszobás munkáslakás és két felvigyázólakás épült.6 A rekonstrukció keretében épültek a fürdők és a gőzmosodák a telepeken. A legénységi fürdőkkel ellentétben a felvigyázók által használt fürdőkben gőz is volt, míg a tisztviselői fürdőkhöz szaunákat is építettek. A DGT kolóniák városnyi méretük és várost idéző nemzeti, nyelvi sokszínűségük ellenére mégiscsak egy bányavállalat szolgálati lakásaiból álltak. A korszak bányavállalataihoz képest a DGT viszonylag alacsony bért fizetett, cserébe szelesebb körű ingyenes, vagy olcsó szolgáltatást nyújtott a kolóniákon élőknek. De az alkalmazottak számára nyújtott minden szolgáltatás és ellátás szigorúan munkaviszonyhoz volt kötve, illetve igazodott a munkaszervezetben elfoglalt pozícióhoz, illetve ranghoz. Még a bányászok özvegyeinek lakáshasználati joga is azonnal megszűnt az alkalmazott halálával; bár az özvegyek többnyire rokonokhoz költözhettek a kolónián belül. A kolónia tehát két nagyon lényeges szempontból különbözött a várostól. Az ott élők inkább voltak kiszolgáltatott kliensei a vállalatnak, mintsem alkupozícióval rendelkező munkavállalói, bár szakmánként és munkaposztonként nagyban különbözhetett, hogy az ott dolgozók milyen mértékben voltak kicserélhetők vagy pedig nélkülözhetetlenek a DGT számára. Ugyanakkor a DGT alkalmazottjának lenni a pécsi gyárak alkalmazottaihoz képest is rangot jelentett. A kolóniák belső rendje az üzemi hierarchiához igazodott, ugyanakkor legitimálta is az adott lakás és ahhoz tartozó szolgáltatások minőségét. A kolóniákon belül szó sem lehetett a köztér és a magántér elválasztásáról, a munkaidő és a magánélet megkülönböztetéséről. A bányaüzem kontrollálta alkalmazottjai napjainak mind a huszonnégy óráját és szabályrendszert dolgozott ki időtöltésükre és térhasználatukra. A munkások munkaposztok szerint tagozódtak, ugyanakkor a felvigyázók és tisztviselők rang szerint. A munkás-hierarchia élén a bányamentők álltak, őket a csoportvezető vájárok követték, majd a külszíni iparosok és a vájárok. Elvben bárki lecserélhető volt, senkinek nem volt olyan rangja, amely a munkaszervezeti szükségleten túl védelmet biztosított volna. A valóságban a bányamunkások tényleges pozíciója attól függött, hogy tudásuk mennyire volt individuális, tehát mennyire lehetett őket személy szerint pótolni. A külszíni napszámosok nem voltak az állomány tagjai; többnyire alvállalkozói rendszerben foglalkoztatták őket, így ők természetesen 6 Huszár Zoltán: Lakásviszonyok a Dunagőzhajózási Társaság Pécs környéki bányatelepein a XX. század első felében. In.: JMP (Janus Pannonius Múzeum) Évkönyve. Pécs 1995., 185-195. p.

220

nem részesülhettek a kolóniák szolgáltatásaiban sem. Ha úgy ítélték meg, hogy az alvállalkozásban foglalkoztatottak beváltak, akkor állományba kerülhettek. A hierarchia alján a tarisznyás aknászok álltak, akik kommenciót kaptak munkájukért.7 A tisztviselők és felvigyázók ellenben rangjuk és nem tényleges munkaposztjuk szerint tagozódtak: a felvigyázó, segédtisztviselő, tisztviselő, főtisztviselői rang a képzettségtől és a hivatali előmeneteltől függően megszerezhető rang volt, a főtisztviselő elvben diplomás volt, de a valóságban nem feltétlenül. A kolóniákon élők többsége a Monarchia legkülönfélébb szegletéből érkezett. Az első generáció anyanyelvét beszélte és németül igyekezett magát megértetni az üzemekben és a hivatalos érintkezések során. A második generáció nyelvi asszimilációja is a német nyelv elsajátítását jelentette, és csak a harmadik generáció beszélt már magyarul is, de még mindig fontos szerepe volt a „kolonischer deutsch”-nak csúfolt helyi német zsargonnak. A Monarchia összeomlása után a társaság alkalmazottai magyar állampolgárságot szereztek és származási helyük, illetve anyanyelvüknek megfelelő új anyaországi illetőséget. Az 1856-ban alapított pécsbányatelepi iskolának 1863től Szent Flórián Fahrschule lett a neve; az oktatás német nyelven folyt és katolikus jellegű volt. Csak 1892-ben rendelték el a magyar nyelv iskolai használatát. A DGT súlyát jelzi, hogy 1910-ben mindössze kilenc olyan vállalat volt Pécsen, amelynek alkalmazotti létszáma meghaladta volna a 100 főt. A legnagyobb üzem, a Zsolnay gyár mintegy 900 főt foglalkoztatott, a többi üzem, beleértve a MÁV műhelyt is, 400 főnél kevesebbet . A Zsolnay gyár volt az egyedüli, amely a város belterületén házakat, lakásokat épített, a többiek ehhez túlságosan kisméretűek és tőkeszegények voltak. Lakások és szállók a DGT kolóniákon az I. világháború előtt Kolónia Újhegy Pécsbánya Szabolcs Vasas István akna Összesen

Év 1913 1913 1913 1913 1925

Munkáslakás 67 717 672 202

Tisztviselő és felvigyázó lakás 29 16 57 11

Lakások összesen 96 733 729 213

Legényszálló 114 118 210

1771

Forrás: Huszár Zoltán: Lakásviszonyok a Dunagőzhajózási Társaság Pécs környéki bányatelepein a XX. század első felében. In.: JMP (Janus Pannonius Múzeum) Évkönyve. Pécs 1995., 185-195. p. 7 Szirtes Béla: Emlékek a pécsi bányatelepek hétköznapjaiból. In.: Pécsi Szemle 1999. tavasz

221

Lakások és szállók a DGT kolóniákon a 2 világháború között Kolónia Újhegy Pécsbánya Szabolcs Meszespuszta Vasas István akna Összesen

Év 1913 1931 1931 1925 1913 1925

Munkáslakás 67 777 744 177 202

Tisztviselő és felvigyázó lakás 29 85 57 11

Lakások összesen 96 862 801 177 213

Legényszállók 114

118 210

2210

Forrás: Huszár Zoltán: Lakásviszonyok a Dunagőzhajózási Társaság Pécs környéki bányatelepein a XX. század első felében. In.: JMP (Janus Pannonius Múzeum) Évkönyve. Pécs 1995., 185-195. p. A pécsi városvezetés csak 1888-ban fogadta el a város első beépítési szabályzatát és általában lényegesen kisebb hatékonysággal volt képes kereteket szabni a fejlődésnek, és érvényt szerezni elképeléseinek, mint más hasonló nagyságú magyarországi városok. Ennek több oka is volt. A Mecsek déli oldalára települt város topográfiai adottságai nyilvánvalóan más szabályozási lehetőséget adnak a város vezetésének, mint egy síkvidéki vagy egy folyó partjára települt város esetében. Az ipartelepítés számára a fő vonzerő kezdetben a víz volt: a Tettye patak völgyében vízimalmok, vízigényes manufaktúrák és sörfőzők települtek. Az ipari, kereskedelmi szempontoknak sokkal markánsabb szerepük volt a településszerkezet kialakulásában, mint bármiféle tervszerű szándéknak, illetve a fejlesztő, szabályozó hatóság kényszerült alkalmazkodni már kialakult viszonyokhoz. Döntő jelentősége persze a város és a DGT szimbiózisának volt: Pécs fejlődésének motorja a város melletti bányavállalat és annak üzemszerű kolóniái voltak. Pécsről három jelentős országút vezet ki, és a három fő külváros -- a Belváros keleti oldalát övező Budai külváros, a déli irányban lévő Siklósi külváros, és az egykori városfal nyugati oldalán fekvő Szigeti külváros -- a három főút mentén alakult ki.8 A Budai külváros beépülését két tényező gyorsította. Egyrészt erre vezetett az egyik fontos út Pécsbánya felé; illetve a legdélebbi, a városhoz legközelebb fekvő DGT kolónia, az Erzsébet (Ulmann) telep a Pécsszabolcs, illetve Pécsbánya felé tartó utak között települt 1904 és 1914 között. Másrészt a negyedet nyugatról a Búza tér üzemei, keletről pedig a Zsolnay gyár határolta; utóbbi nagymértékben terjeszke8 Erdősi Ferenc: A pécsi városszerkezet fejlődése és a városrészek funkcióinak alakulása a kapitalizmus korában. MTA Dunántúli Tudományos Intézet Közlemények 6. Pécs, 1968

222

dett, újabb és újabb beépíthető telkeket keresett. A Budai város északnyugati részén a Havihegy déli oldalán egykor a Tettye patak jelentette a fő vonzerőt. A vízimalmok és a szintén vízigényes papírmalom fokozatos megszűnése után kezdett a környék beépülni, különösen a Hamerli kesztyűgyár 1865-ös megnyitását követően. Az egykori keleti városfal melletti terület ipari övezet volt. A régen Malom utcának nevezett mai Felsőmalom utcában volt az Erreth tímárműhely, majd a műhelyből kifejlődött bőrgyár. Ettől északra, a Sörház utca a Scholtz féle sörfőző üzemről kapta a nevét. A Király utca keleti végében tekintélyes pécsi gyáros családok éltek. A Búza tér valaha a pécsi belváros kapuja volt; a 19. században a teret pajták szegélyezték, mivel itt volt az Első Pécsi Közkocsi Társaság telepe. De ide érkezett hetente egy alkalommal az omnibuszjárat a pécsbányai kolóniáról is. Az utolsó nagy vásárt 1906-ban tartották itt. A tér keleti oldalán ált a Jankovich szappangyár, nyugati oldalát pedig Rupprecht rézáru gyár szegélyezte. A Budai külváros keleti oldalról a Zsolnay gyár határolta és a budai vám; itt végződött az összefüggő városszövet. A Zsolnay gyár néhány munkáslakást épített a Pálya (Zsolnay) úton, és a gyár által támasztott kereslet elősegítette a környékbeli utcák beépülését. A gyártól délkeletre húzódó dűlők mentén tégla és szénégető kisüzemek, malmok, sertéshízlaldák sorakoztak. Ettől keleti irányba kezdődik a Gyárváros, amely valójában soha nem volt összefüggő településszerkezeti egység -- keletről a DGT, a szénmosó, illetve a DGT kolónia határolta. A városnegyed tengelye a Mohácsi út, amelynek mentén az 1920-as években spontán módon épült fel a Weisz telep. A Mohácsi út az Üszögpusztai cigánytelephez vezetett, ahol egykor beások éltek, majd egyre nagyobb számban vásározó és kupeckedő oláh cigányok települtek. A Belvárostól déli irányban fekvő Siklósi külváros idővel a Budai külvárosnál jelentősebb, nagyobb területű ipari külvárossá vált. A Belvároshoz közel, a mai Rákóczi út déli oldalán voltak az Engel és Pintér parkettagyárak és fűrésztelepek, a Kindl lakatosárú és gépgyár, a Haberényi gépgyár. Délebbre, a Tettye patak partján malmok, vágóhidak álltak. Az akkori város szegélyén, a Budai és a Siklósi külvárost elválasztó katonai gyakorlótér mellett, a marhavásártér, tehát a Búzatér déli oldalán épült fel a gázgyár. A Szigeti külváros belső része a városi kórház, a Hirschfeld sörfőzde és a területet nyugatról határoló kaszárnyák, lovardák között terült el, és eredetileg mezőgazdasági jellegű terület volt. A kórház mögötti Garay utcát egykor fuvarosok, bérkocsisok, fiákeresek lakták, a sörfőzde mellett munkáslakások épültek. A Damjanich utcában nyílt meg 1895-ben a megyei árvaház; Idrisz Baba türbéjében ekkoriban menhely működött. A Dunagőzhajózási Társaság a bányaüzemek kiépülésétől kezdve domináns helyzetben volt a várossal szemben és saját közlekedési és infrastruktúra fejlesztései irányt szabtak Pécs fejlődésének.

223

Pécs első vasútállomása Üszögpusztán volt. A DGT ugyanis már1854-ben kiépítette a Pécsbánya–Üszögpuszta vasútvonalat, 1857-ben elkészült az Üszögpuszta– Mohács vasút, amelyre a vállalat két év múlva ráengedte a polgári forgalmat. Egy évtizedig, a barcsi vasútvonal és a Pécs-üszögi bekötővonal elkészültéig a várost keleti irányba nyitotta ki a DGT által épített üszögi vasútállomás . Budapest és Pécs között csak 1882-ben létesült vasúti összeköttetés. A város csak olyan helyen kereshetett helyet Pécs központi vasútállomásának, ahol nem zavarta a már felépült és a tervezett ipartelepeket. Így aztán hiába épült ki az állomástól a pécsi városközpont felé vezető Indóház, a mai Szabadság út, az soha nem válhatott olyan kereskedelmi sugárúttá, mint amilyen a legtöbb nagyvárosban bevezeti a városba vasúttal érkezőket a város szívébe. A már korábban kiépült Siklósi út átvette ezt a funkciót: ezen érkeztek a kereskedők, a piacozók a városba; a Siklósi út mentén voltak a vendéglők, fogadók, a szállodák, az agrárigényekre szakosodott üzletek, boltok. A vasútállomástól bevezető út funkcionálisan torzó, mert nem vezet sem a Belvárosba, sem az egykori vásártérre, így csak a fő kereskedelmi utak mellékútvonala lehetett. A pécsi városi áramszolgáltatás 1894-ben kezdődött. 1910-ben a Légszeszgyár utcai villanytelep mellett új városi erőmű létesítésére írtak ki versenytárgyalást. Jóllehet a DGT a versenytárgyalásokon még nem vett részt, de néhány év múlva mégis a társaság szolgáltatott áramot Pécs számára, mivel 1914-ben üzembe helyezték a pécsújhegyi nagy teljesítményű erőművet. A DGT a gyakorlatban 1918 után kezdett áramot szolgáltatni a városnak. Az 1888-as szabályrendelet révén a város első ízben próbált Pécs egészére egységes és a különféle funkciókat térben elkülönítő beépítési szabályozást alkotni, majd a gyakorlatban is alkalmazni. A rendelet négy építési övezetet határolt le, meghatározva a beépítés módját,a házak magasságát és az épületek funkcióját. Az I. övezetben például csak zártsoros, legalább egyemeletes házak építését engedélyezte; megtiltotta a gőzgépekkel működő ipari üzemek működtetését, tehát arra késztette a nagyobb üzemeket, hogy költözzenek a külső övezetek egyikébe. A szabályzat megtiltotta az alagsori helyiségek lakáscélú használatát, de ezt nem tartották be. A beépítési szabályrendelet azonban nem jelentette azt, hogy a város az új jogszabály alkalmazásával úrrá lehetett volna az utcahálózat kuszaságán, még kevésbé volt képes arra, hogy érvényesítse befolyását a birtokosok, telektulajdonosok, befektetők érdekeit tükröző telekkialakításra. A városháza legfeljebb csak az újonnan nyitott utcák vonalvezetésébe szólhatott bele és az itteni épületek méreteibe és funkciójába. Mintegy négy évtizeddel az első, 1888-as beépítési szabályzat megszületését követően, 1928-ban fogadták csak el Pécs általános és részletes szabályozási tervét. Ugyanekkor született meg a telekfelosztási szabályrendelet. Az első világháborút és a szerb megszállást követően a városnak súlyos lakásínséggel kellett szembenéznie, csakúgy, mint minden nagyobb városnak. Ennek

224

elsődleges oka a menekültáradat volt, de az első világháború kitörésekor elrendelt lakbérstop feloldását követő kilakoltatási hullám is növelte az otthontalanok számát. Pécs ekkor lett egyetemi város, mert befogadta a Pozsonyból menekített egyetemet, ám az új funkció lakásigényének kielégítésére a város egyáltalán nem volt felkészülve. Miközben a DGT a világháborút követően hozzálátott a bányász kolóniák korszerűsítéséhez és a meszespusztai kolónia felépítéséhez, Pécs városának is tennie kellett valamit a lakásínség enyhítése érdekében. A DGT tulajdonában lévő lakásállomány rekonstrukciója tervszerű volt és expanzív, a pécsi intézkedéseket viszont a szükség diktálta. A későbbi repülőtér helyén barakktábor létesült a menekülteknek. A lakásínség miatt a város kénytelen volt vizes, mocsaras részek feltöltésével építési telkeket nyerni és kislakás-építési akciókat indítani: ekkor épültek fel a Mezőszél utcai kis házak, a gyárvárosi, Frühweisz völgyi lakások, de ekkor épült fel a Bánffy utcai MÁV bérház is. Egyetemi tanároknak alakítottak ki ideiglenes lakásokat a Szigeti külváros Kürt utcai vámépületeiben is. A DGT korszerűsítette a kolóniák infrastruktúráját. A pécsi infrastruktúra lényegesen elmaradottabb, a város pedig tőkeszegényebb volt, mint a bányavállalat. A város két ún. Speyer kölcsön fölvételével finanszírozta a fejlesztéseket. A csatornázás például az épületek kétharmadát érintette. Kiszolgáltatott volt a város a Dohányjövedéki Központnak is az 1908 és 1912 között felépült, majd a vesztes világháborút követő szerb megszállás elől evakuált dohánygyár újratelepítésével kapcsolatos vitában. A korábban 400-500 főt foglalkoztató gyár ismételt üzembe helyezése fontos volt Pécsnek, különösen a háborút követő ínséges években. A szerb megszállók 25 családot költöztettek a gyár épületeibe. A megszállást követően a Dohányjövedéki Központ azzal a feltétellel volt hajlandó a gyárat újratelepíteni, ha a város lakásokat biztosít a tisztviselőknek és az altiszteknek. Ez azonban irreális feltétel volt, mert a város az egyetem lakásigényét sem volt képes kielégíteni. Így hát azt indítványozta, hogy a gyár területén alakítsanak ki 8 lakást, de ezt a gyár vezetősége elutasította. Két év múlva, 1925ben a gyár négy tisztviselői lakást követelt, ellenkező esetben a gyár bezárásával fenyegetőzött. A város arra hivatkozott, hogy az épülő városi házak 22 lakására eladdig 154 jelentkezőt regisztráltak. A következő évben két lakást ajánlott fel a gyár tisztviselőinek a Búza térhez közeli városi bérházakban, de a gyár sokallotta a bérleti díjat. Végül 1927-ben született megállapodás: a város a Megyeri úti házakban kínált lakásokat.9 A pécsi polgármester 1926-ban a városi lakásínség enyhítésére a szénpiaci dekonjunktúra miatt üresen álló lakásokat bérelte a társaságtól. A társaság hajlandó 9 T. Mérey Klára: A pécsi dohánygyár története. MTA Regionális Kutatóintézet, JPTE/TK Kiadó Pécs, 1997.

225

is volt bérbe adni a városnak 27 lakást, igaz nem az új és korszerű meszespusztai, hanem az Ulmann (Erzsébet) telepen . Mindez nem tartott sokáig, mert öt hónap múltán a vállalat felmondta a szerződést. A két világháború közötti időszakban három olyan városrész épült fel Pécsen, amelynek utca és térkialakítása során nemcsak lakásügyi, de városi tértervezési szempontok is érvényesülhettek. A vasutas negyed kialakításában a városnak csak a sakktáblaszerű szabályos utcahálózat kialakításában volt szerepe. Az első telkeket a Mozdonyvezetők Országos Takarékpénztára vásárolta meg, majd a két világháború közötti időszakban épül be a mai Ispitaalja illetve az attól keletre fekvő terület. Nagy városi bérházak épültek a Ráth (József Attila) és a Marosvásárhely utca közötti telken. A Megyeri Kertváros telkeinek parcellázása és a szabályos patkó alakú utcahálózat kialakítása 1930-ban kezdődött, de már évekkel korábban felmerült egy tisztviselők számára felépítendő lakónegyed szükségessége. A projekt lebonyolítására a város létrehozta a Pécsi Városfejlesztési Részvénytársaságot, az építkezéshez a Pécsi Kereskedelmi és Iparbank Rt. biztosított kölcsönt, és a bank maga is építkezett. A kertvárosi negyed déli irányban jelentős méretekben kiterjesztette a város lakott, méghozzá közép, alsóközép rétegek által lakott belterületét, és módosította a Siklósi út funkcióját is, amelynek túloldalán ugyanekkor kezdődött meg a később cigányteleppé vált Pipacs utca környékének parcellázása. A Budai Kertváros utcahálózata szintén tudatos tértervezésre utal: a Pécs Városi Közjólét Szövetkezet 1939-1941 között száz kisméretű családi házat épített sokgyerekes családok számára. Ugyanebben az időszakban a meszespusztai DGT kolóniától délre ONCSA telep épült. Az a terv azonban torzó maradt, illetve ingatlanspekulációba fulladt, hogy a Zsolnay úttal párhuzamos, második tranzit úttá fejlesszék a Diósi utcát.

A duális városfejlődés korszakának utolsó kihívása: a beás cigányok letelepítése A duális városfejlődés részben túlélte a második világháborút, az államosítást, majd a szocialista korszak első két évtizedét. A bányaüzemek ugyan állami tulajdonba kerültek, de a kolóniákon lévő több ezer lakás 1971-ig a Mecseki Szénbányászati Tröszt kezelésében volt, mint ahogyan az Uránvárosi lakótelep is csak 1971 után került városi kezelésbe. A pécsi városvezetés tehát nem számolhatott ezekkel a lakásokkal és alig volt befolyása arra, hogy a bányavállalatok milyen elvek szerint gazdálkodnak lakásaikkal. Pedig az ötvenes évek végétől kezdve a tanácsnak éppen a kolóniák lakásaira lett volna nagy szüksége, mert szembe kellett néznie a mecseki erdők cigánytelepein élő beások letelepítésének és beiskolázásának feladatával.

226

Az ötvenes évek hivatalos dokumentumaiban, főként pedig a rendőri jelentésekben a „cigány” kifejezést általában nem használták, jóllehet a városban és környékén évtizedek óta számos cigánytelepről tudósítanak a különféle leírások. A legnagyobb, mintegy 300 fős telep az István akna közelében, József-házán volt. Egy 1953-as rendőri jelentés szelektív intézkedéseket, részben pedig drasztikus rendszabályokat és internálást javasol. Már ebben a dokumentumban is találkozhatunk a későbbi évtizedekre jellemző distinkcióval: a beás és az oláh cigány közösségek eltérő megítélésével. Az erdőgazdaság és a bányaüzemek egy része által szórványosan, később egyre inkább foglalkoztatott beásokkal ellentétben az oláh cigányokhoz olyan jelzőket és fogalmakat társítottak a szocialista korszak dokumentumai, mint a „kóbor”, az „erkölcsileg fertőző” az „engedély nélkül kereskedő és lovakat tartó”. A beásokat a pécsi hatóságok valamiképpen helyieknek tekintették, akik, jóllehet szörnyű körülmények között élnek az erdei telepeken, civilizálatlanok, és nem magyar anyanyelvűek, de azért mégiscsak részei, ha nem is a pécsi communitasnak, de legalább a helyi civilizáló társadalompolitika célcsoportjainak. Az oláh cigányokat ellenben senki nem hívta a városba. Az ő megélhetésük alapvetően kereskedelemre, fuvarozásra alapozódott; később persze gyárakban, üzemekben dolgoztak. Mindenesetre életük jóval kevésbé volt kontrollálható, mint a beásoké. A pécsi városi tanács 1959-ben cigány albizottságot hozott létre és attól kezdve egyfajta civilizációs problémaként foglalkozott a városban, pontosabban a várost övező erdőkben lévő beás cigánytelepekkel, illetve az ott élőkkel. A cigányokkal kapcsolatban őket immár megnevező megváltozott politika kezdő évében, 1962ben a tanács által létrehozott bizottság a pécsi romák összlétszámát 800 főre becsülte, közülük 722 romát regisztrált a cigánytelepeken. A telepen élők 80 százaléka az I. kerületben, tehát a város északkeleti részén, vagy a városhatár peremén élt, viszonylag közel a bányaüzemekhez, illetve a bányászkolóniákhoz. A legtöbb család a Komlói út menti Majális téri telepen, illetve az István akna és a Béke akna közötti fekvő Zsigmond telepen élt, valamint a stadtwaldi és az Istenáldás-völgyi telepen. Három évvel később a bizottság arról számolt be, hogy a bevándorlás következtében újabb telepek alakultak ki.10

10 Márfi Attila: Pécsi cigánykolóniák a tanácskorszakban (1950--1990) In.: Pécsi Szemle VIII. évfolyam 2005. 2. szám (nyár)

227

Cigánytelepek Pécs I. kerületében az 1960-as évek elején Családok Lélekszám száma

Jelleg

Munka

Zsigmond telep

37

300

Régi meddőhányó; minden komfort nélkül

Bánya

Majális tér

18

135

György aknai gépházi csapból veszik a vizet

Bánya

Nagybányaréti völgy Kisgyőr Vasas Szabolcs

13

53

Bánya

30

Bánya

Forrás: Dokumentumok a pécsi cigányság történetéből 1959-1990. Tanulmányok és források Baranya megye történetéből. Baranya megyei Levéltár, Pécs 2003. A városvezetés, illetve a bizottság a beás telepek közül a Majális téri telepet szerette volna leginkább eltűntetni, mivel a város egyik fontos bevezető útja mellett terült el, ugyanakkor a Zsigmond telepi állapotokat ítélték a legrosszabbnak. Egészen más természetű okok miatt aggódtak az oláh cigányok lakta telepekkel kapcsolatban. Pécs déli részén három helyen alakult ki oláh cigány telep. Az üszögpusztai telepet már az 1953-as rendőrségi jelentés is megemlíti, mint ahol a „békés és szorgalmas teknővájó cigányok közé kóbor kolompár cigányok telepedtek, akik léha életmódjukkal megrontották őket”. Az üszögpusztai telepet a későbbi tanácsi dokumentumok is a „bűnözés által fertőzött” területnek tekintik. Később, az eredeti üszögpusztai telep megszűntét követően a romák beljebb költöztek: az Előd utcában, a Csaba utcában a Mohácsi út mentén és a Magtár utcában alakultak ki nagyobb, cigányok által lakott tömbök. Az 1960-as évek elején alakult ki a Pipacs utcai telep, spontán módon, a tanácsi vezetés szándékai ellenére. A Pipacs utcában az albizottság 1965-ös jelentése szerint mintegy 25 család élt, többségükben fuvarosok, akik természetesen lovat, lovakat tartottak és istállókat építettek, vagy épületrészeket alakítottak át istállókká. A hatóságokat nemcsak az irritálta, hogy nem számítottak a jövevényekre, de állandó viták tárgya lett az engedély nélküli építkezés, valamint az is, hogy a fuvarozásból élő helyieknek van-e iparűzési engedélyük, illetve, hogy szabad-e a területen lovakat tartani. A telep a mai napig létezik, mint ahogyan az istállók is. Sőt, több család „béristállóztatást” is vállal, tehát fizetség, vagy ellenszolgáltatás fejében olyanok lovait istállóztatja, akiknek lakóhelyén végképpen nem lehet lovat tartani. A telepet 1965ben bontásra jelölték ki és építési tilalmat rendeltek el. A valóságban a hatóságok voltaképpen tolerálták és a mai napig tolerálják a telepet, amihez hozzájárul az is,

228

hogy a Pipacs utca és környéke zárványszerű, eldugott helyen fekszik. Végül fuvaros oláh cigányok telepedtek meg a Megyeri Kertváros közelében. Az albizottság és javaslatai nyomán a VB többféle célt igyekezett megvalósítani A közegészségügyi feladatok közé tartozott a hiányzó árnyékszékek kiépítése, a védőnői és orvosi ellátás és a gyerekek beoltása. Az albizottsági jelentések nem szólnak róla, de az 1960-es években rendszeres volt az erdei cigánytelepeken élők megalázó, brutális kényszermosdatása. Ez a gyakorlat többé-kevésbé tabu volt a nyilvánosságban, de például a Sára Sándor Feldobott kő című filmjében ábrázolt kényszer-mosdatást, amely valósághű képet ad erről a jelenségről, egy Pécs melletti erdei telepen forgatták. Az albizottság 1965-ös jelentése beszámol arról, hogy az erdei telepen élő aszszonyok idegenkednek a művi terhesség-megszakítástól, hiába igyekeznek erre rábeszélni őket a telepekre kilátogató védőnők. Ugyanakkor a jelentés beszámol arról is, hogy az abortusz térítési díjának elengedése nyomán „némi javulás (sic!) tapasztalható ezen a téren.”11 A cigányok foglalkoztatására a tanácsnak csak közvetett befolyása lehetett. A beások az 1960-as években többnyire a bányaüzemekben, illetve a mecseki erdőgazdaságnál dolgoztak. A tanácsi albizottság jelentései szerint a bányaüzemek közül a Széchenyi akna vezetősége nyíltan kijelentette, hogy nem alkalmaz cigányokat, a többi akna viszont nem zárkózott el vagy legalábbis rákényszerült arra, hogy beásokat is foglalkoztasson. Az erdőgazdaság időről időre átköltöztette a roma közösségeket egyik erdei telepről a másikra, a munka ütemezésétől és helyétől függően. Ezt a gyakorlatot az albizottság jelentései rendre bírálták, ugyanakkor éppúgy tehetetlenek voltak, mint a bányaüzemek munkaerő-politikai gyakorlatával kapcsolatban. A roma gyerekek beiskolázása viszont már eminensen tanácsi feladat volt. Az albizottság 1961-es jelentése arról számolt be, hogy az erdei telepeken élő roma gyerekeknek csak mintegy fele jár rendszeresen iskolába. Ennek okaként a távolságot jelölték meg, de nyilvánvalóan ez csak részleges magyarázat. A tömeges iskoláztatás csak ezt követően érte el a beások zömét, akiktől az iskola nemcsak térben állt távolt, de idegen, részben ellenséges intézményrendszer volt. A beiskolázás egyik akadálya volt, hogy a beás anyanyelvű leendő kisiskolások 6-7 éves korukban nem vagy nem megfelelően beszéltek magyarul. A korabeli dokumentumok tanúsága szerint ezt a tényt kissé megrökönyödve vették tudomásul, illetve a kisiskolások nem megfelelő magyar tudását kizárólag deficitként értékelték. 1962-ben a művelődési osztály azt javasolta, hogy szervezzenek a leendő első osztályos roma gyerekek számára előkészítő osztályokat. Ugyanebben az évben 11 Dokumentumok a pécsi cigányság történetéből 1959-1990. Tanulmányok és Források Baranya megye történetéből. Baranya megyei Levéltár, Pécs 2003.

229

István aknán cigány iskola létesült, de az alacsony létszám miatt egy év után megszűnt. Pécsen tehát nem honosodott meg a cigány iskola intézménye, de a korszak szokásaihoz híven cigány osztályokat hoztak létre az érintett iskolákban, főként a pécsszabolcsi intézményben, amely a hatvanas, hetvenes években erőteljesen elcigányosodott. Az iskola tanulóinak 40 százaléka volt roma 1975-ben. A VB 1976ben határozott arról, hogy, ekkor is híven követve illetve végrehajtva a központi oktatáspolitikai direktívákat, felszámolják az elkülönített cigány osztályokat a pécsszabolcsi iskolában. Három évvel később, 1979-ben már arról számolt be az albizottság, hogy a cigány gyerekek 96 százalékát beiskolázzák, de csak 40 százalékuk végzi el az általános iskolát, a többiek idő előtt kimaradnak. 1984-ben a pécsi általános iskolákba járó diákoknak 3 százaléka, az óvodásoknak 7,2 százaléka volt roma. A bukott tanulók 22 százaléka volt cigány. A romák letelepítésének problémája 1971-ig megoldhatatlannak bizonyult. A város számára az 1960-as évektől kezdve a legnagyobb fejtörést az okozta, hogy miként lehetne az erdei cigány telepeken élőket valamilyen emberi tartózkodásra alkalmas hajlékhoz juttatni anélkül, hogy betelepítenék őket Pécs belső területeire. Az albizottság már 1961-ben is úgy látta, hogy „a probléma gyökeres megoldását csak a jelenlegi környezetből eltávolítás eredményezheti”. A tanácsi vezetés már az 1960-as évek elején úgy gondolta, hogy távlatilag a bányászkolóniák lakásaiba kellene telepíteni a beás családokat. Csakhogy a kolóniák lakásait 1971-ig az egykori DGT örökébe lépett Mecseki Szénbányászati Tröszt kezelte, a bányavállalat pedig alkalmazta ugyan a romákat, méghozzá egyre nagyobb számban, de lakásokat nem biztosított számukra. Az albizottság 1962-es előterjesztése szerint a bányavállalat nem is titkolja, hogy a cigány lakásigénylőknek nem juttat lakásokat a többiekkel egyenlő arányban, arra hivatkozva, hogy „a nem cigány dolgozók tiltakoznak a cigányok bányatelepre történő betelepítése ellen”. A tanácsi vezetés tehetetlen volt, illetve csak saját bérlakásaiba költöztethette volna az erdei telepeken élő romákat. Csakhogy ezt meg a város vezetése ellenezte, méghozzá ugyanolyan érvekkel, mint a bánya: „nem volna jó, ha a városban biztosítanánk helyet számukra, itt nem éreznék jól magukat.” A város számára mindenekelőtt a főútvonal mellett fekvő Majális téri telep felszámolása volt sürgető feladat. A telep közelébe a tröszt 2 hold területet engedett át építési célra, amely elvben 60 lakás felépítését tette volna lehetővé. A tanács tervei szerint nem cigány fiatal bányászok is itt kaphattak volna ingyen építési telket, ami oldhatta volna a leendő telep gettójellegét, a nem cigány bányászok pedig nevelhették volna a romákat. A korabeli projekt a Majláth utcai bontások során felszabaduló építési anyagokat akarta volna átadni az építeni kívánó roma családoknak. A terv megvalósulását azonban akadályozta, hogy a korabeli rendelkezések szerint építési

230

anyagot kizárólag a Tüzép értékesíthetett. Súlyosabb akadálynak bizonyult, hogy a roma családok teljességgel hitelképtelenek voltak. A VB 1962-ben úgy határozott, hogy lajstromot kell készíteni a városi üzemek szolgálati lakásállományának cigány családok számára igénybe vehető részéről, ami természetesen azt is jelentette, hogy a városi párt- és tanácsi vezetők a korábbiaknál nagyobb nyomást kívántak gyakorolni az üzemekre. A város azonban változatlanul tehetetlen volt: a Mecseki Szénbányászati Tröszt évi egy-egy lakás ígértével szúrta ki a városi vezetők szemét, az Uránbánya az ekkor még a kezelésében lévő lakótelepen, tehát az Uránvárosban egyetlen ötéves tervciklusra mindössze 2-3 lakást ígért a romáknak, míg a Porcelángyár egyetlen család elhelyezésével igyekezett letudni a penzumot. A másik megoldás a kedvezményes telekjuttatás és az OTP hitellel történő építkezés volt. A Szabolcsfalu iskolájától keletre fekvő területen 12 család jutott telekhez, de csupán hat családnak sikerült házat építenie. A megyeri kertvárosi telepen élő családok elhelyezésére a kerületi tanács 15 családnak adott építési telket, de csak kevés ház épült fel. A harmadik eszközt kénytelen-kelletlen vette igénybe a város: utasították a három pécsi kerület szociálpolitikai előadóit, hogy adjanak konkrét javaslatokat néhány cigány család tanácsi bérlakásokban történő elhelyezésére. Ez sem hozott áttörést, a kerületi tanácsok egy-két lakást utaltak csak ki. Felmerült az a lehetőség is, hogy a Basamalom lakásaiban élőket a város belső részein helyezzék el, és helyükre roma családokat, főként az elsorvasztandónak tartott Pipacs utcai telepen élő oláh cigány családokat költöztessenek. A hatvanas évek második felében a város vezetése kénytelen volt szembenézni a korábbi évek eredménytelenségével. Az erdei telepek lakossága tovább növekedett, a pécsi vállalatok munkaerő-szükséglete miatt a cigányok bevándorlását aligha lehetett meggátolni, így a városban egyre több cigány család élt. A Majális téri telepet azonban bármi áron fel akarták számolni. Mivel ehhez az akcióhoz szükséges bérlakása nem volt a városnak, így a Majális téri telepen élő beásokat rendőri erőszakkal a már amúgy is zsúfolt Zsigmond telepre, illetve a György telep melletti cigánytelepre költöztették.

A lakásgazdálkodás dominanciája és mobilizáció 1971–1990 A döntő fordulat 1971-ben következett be, ekkor ugyanis az ország más városaihoz hasonlóan Pécsen is a városi tanács kezelésébe kerültek a vállalati kezelésű szolgálati lakások. Ettől kezdve a városi lakásgazdálkodási hatóság rendelkezett nemcsak a Mecseki Szénbányászati Tröszt kolóniáival, de például az Uránvárosi lakótelep lakásaival is.

231

Egyik pillanatról a másikra megszűnt a duális városszerkezet, jóllehet a bányászat még jó két évtizedig Pécs és környéke egyik legfontosabb gazdasági ágazata maradt. A kolóniák leváltak a bányavállalatról, az üzemi hierarchia, a munkaposztok többé nem legitimálták a kolóniákon belül elfoglalt lakáspozíciót. Megszűnt a bányaüzemek és a kolóniák belvilágának egysége; a bányászok ettől kezdve egyszerűen csak a pécsi bérlakás-állomány bérleményeit, méghozzá legalacsonyabb presztízsű bérleményeit használták. Miután a bányászlakások a városi tanács kezelésébe kerültek, a lakásügyi hatóság azonnal úgy döntött, hogy egyetlen fillért sem érdemes a kolóniák korszerűsítésére vagy felújítására fordítani és a rutin karbantartási munkák közül is csak a legszükségesebbeket kell elvégezni. De a szolgálati lakások városi kezelésbe kerülése nemcsak a duális városszerkezetnek nevezett szituációnak vetett véget, de cezúrát jelentett a város egészének fejlődése szempontjából is. Két évtizeden keresztül egészen a rendszerváltásig illetve a bérlakások tömeges privatizálásáig a lakásgazdálkodás szempontjai és érdekei szabtak irányt Pécs fejlődésének, és az egyes városrészek státusz-változásainak. Vagy legalábbis a lakásgazdálkodás szempontjai voltak dominánsak a fejlesztési érdekekkel szemben. A lakásgazdálkodás számára a város különféle lakáskategóriák halmazait jelentette, céljai pedig a lakásállományhoz, annak bővítéséhez, illetve a bérlők mobilizációjához kapcsolódtak. Ez a politika szükségképpen csak korlátozott mértékben veheti figyelembe döntéseinek térbeli vonatkozásait. Ebben az időszakban a lakáscélú állami beruházási forrásokat országszerte jórészt a lakótelepek építésére fordították és elhanyagolták a régi épületek karbantartását vagy felújítását. A pécsi lakásgazdálkodást is egyfajta „progresszív térszemlélet” jellemezte: a magasabb státuszúaknak tekintett új lakónegyedekhez illetve lakásállományhoz képest negligálták a relatíve alacsonyabb státuszú városrészeket és lakásokat. Ebben a szisztémában a lakásügyi hatóság a kolónialakásokat a mobilizáció kiinduló állományának tekintette, amelyhez képest valamennyi kategória vagy lakóövezet jobb, következésképpen nem tartotta érdemesnek a kolóniák fejlesztését. A város kezelésébe került sok ezer, különféle komfortfokozatú és minőségű lakás lehetővé tette a lakosság nagyfokú mobilizálását. Megkezdődhetett az erdei cigánytelepek felszámolása. Az 1970-es évek végére a pécsi romáknak már csak kisebb része élt telepszerű körülmények között. Ekkorra már felszámolták az I. kerület, tehát a város keleti részén lévő telepek jó részét. Megszűnt a két legnagyobb erdei telep, az egykori Zsigmond telep, illetve a Majális téri telep. Ugyancsak megszűnt már a nagybányaréti és az istenáldásvölgyi cigánytelep is.

232

Külterületi cigánytelepek 1979-ben

Vasas II. Búzaberki dűlő Kisgyőr iskolatelep Nagykozári út melletti üszögpusztai telep Összesen

Család 6 35

Lélekszám 30 200 50 280

Forrás: Dokumentumok a pécsi cigányság történetéből 1959--1990. Tanulmányok és források Baranya megye történetéből. Baranya megyei Levéltár, Pécs 2003. Belterületi cigánytelepek 1979-ben

Vasas I. bányatelep Felszabadulás u. mögötti terület Pécsszabolcs, Szabó István u. és környéke Fejlődés u. Pipacs utcai telep Megyeri u. mögötti tér Füzes dúlő Kismélyvölgyi u. vége

Család 35 10 8 5 17 5 8 4

Lélekszám 130 50 40 20 60 20 40 40

Forrás: Dokumentumok a pécsi cigányság történetéből 1959-1990. Tanulmányok és források Baranya megye történetéből. Baranya megyei Levéltár, Pécs 2003. A mobilizáció következtében a hatvanas évekhez képest a korszak végére többszörösére duzzadt pécsi cigányság zöme már nem telepeken élt. A mobilizációnak több fázisa volt, így az érintett pécsi városrészek is több fázisban „cigányosodtak el.” Az első fázisban a kolóniákra kerültek az erdei telepeken élők: Györgytelepre, a Hősök tere környékére, Pécsbányára, a Vasas I. és a Vasas II. telepre. A második fázisban a Meszes lakótelep lakásaiba költöztettek romákat, míg a nyolcvanas években a város belső kerületeibe, a Budai városba, a Zsolnay útra, a Havihegy déli tömbjeibe, a Szigeti külváros belső részére és a legszűkebb Belvárosba. Az albizottság 1979-ben 5000 főre becsülte a város roma lakosságának számát. Igaz, minél nagyobb arányban éltek romák az egykori telepeken kívül, annál kevésbé voltak a tanácsi szerveknek megbízható becsléseik a pécsi romák létszámáról és az oktatási adtok alapján elképzelhető, hogy ez a becslés kissé túlzó. A szocialista korszakban tehát a város roma lakosságának letelepítése kétféle városszerkezeti változást eredményezett. Elcigányosodtak, cigány többségűvé váltak vagy legalábbis nagyszámú roma lakosságot is befogadtak a bányászkolóniák

233

és a meszesi lakótelep. A város vezetői úgy vélték, hogy ezzel mintegy letudták a problémahalmazt. A bányászkolóniák évtizedekre elestek mindenféle fejlesztéstől, jóllehet a bányaüzemek csökkenő intenzitással, de azért működtek 1993-ig. Az első hanyatlási periódus a hetvenes évek elején történt, amikor, közvetlenül az első világpiaci olajsokk előtt, elkezdték leépíteni a szénbányákat, mert az akkor még olcsó kőolajat gazdaságosabb energiahordozónak vélték. Pécsbányán a hetvenes években áttértek a külszíni fejtésre, ami tönkretette a lakókörnyezetet és arra ösztönözte a mobilabb családokat, hogy elmeneküljenek a környékről. Külszíni fejtés volt még Vasason is. A legsúlyosabb gettósodás a Györgytelepen és a vele egybeépült Hősök tere környékén következett be. A város a hetvenes évektől kezdve meghonosította a „keleti városrész” kifejezést, mintegy tudomásul véve, hogy a bányászkolóniák, Meszes, Fehérhegy, Vasas, Somogy, István akna, Rücker akna valamint a Gyárváros és Újhegy összességükben Pécs problémaövezetét alkotják. Mindez persze túlzó és homogenizáló percepció. A másik változás, hogy nagyszámú roma lakosságot költöztettek a város belső részeibe: a Belvárosba, a Szigeti külváros belső részébe, a Piac tér környékére, a Zsolnay útra, a Budai városba, a Havihegy, a Zidina, aPuturluk, a Kálvária domb alsó tömbjeibe és az Erzsébet telepre. Természetesen lehetőséget adott erre a beépítés, a többnyire földszintes, régi épületekben a hátsó udvari, komfort nélküli lakások nagy száma. A lakásgazdálkodás által dominált korszak jócskán átértékelte a pécsi városrészeket. Nemcsak a bányászkolóniák, a Meszes lakótelep, a Gyárváros értékelődött le korábbi helyzetéhez, illetve a többi városrészhez képest, de erőteljes slumosodási folyamat kezdődött a város belterületi részein. Ez mindenekelőtt a Budai várost, a Havihegy alját, a Puturluk és Zidina utcáit és a Kálvária domb déli részét érintette, valamint a Belvárost keleti és nyugati oldalról övező belső városrészeket: a Piac tér környékét és a Szigeti külváros belső részét. De az egykori városfalon belüli Belváros jónéhány épületének hátsó udvari komfort nélküli lakásaiba is tömegesen költöztettek alacsony státuszú, nem kis részben roma családokat.

A pécsi városszerkezet és közoktatás néhány jellegzetessége az ezredfordulón A pécsi városszerkezetről a KSH 2001-es népszámlálás adatai adnak eligazítást, természetesen figyelembe véve, hogy az elmúlt hét évben jelentős változásokat hozó folyamatok zajlottak le a városban. Mindazonáltal a pécsi városszerkezetnek vannak olyan jellegzetességei, amelyek elütnek a többi magyarországi nagyvárosétól. • Ma is fennáll az örökölt városszerkezeti kettősség, de a volt bányászkolóniákon nagyszámú roma család él;

234

• • •

A város belső részein az alacsony iskolázottságú népesség és az alacsony komfortfokozatú lakások száma nagyobb, mint a volt kolóniákon; A belváros közvetlen közelében nagy kiterjedésű slumos területek vannak; A dzsentrifikációs folyamatok később és jóval lassabban indultak el Pécsen, mint más magyarországi nagyvárosban.

Az összehasonlíthatóság kedvéért nézzük a Pécsre vonatkozó adatokat. A legutóbbi népszámlálás szerint (adataink forrása a továbbiakban a 2001-es népszámlálás; az egyes városrészek jellemzőinek leírása a 2001 január 1-jei állapotot tükrözi.)12 a pécsi lakosság 15 százaléka volt 14 évesnél fiatalabb; az aktív korúak 9 százalékénak volt legfeljebb 8 osztály végzettsége, míg az összes pécsi lakásnak 8 százaléka volt alacsony komfortfokozatú. A legszűkebben lehatárolt Belvárosban, tehát az egykori városfalon belül is nagy az alacsony komfortokozatú lakások és az alacsony iskolázottságú népesség száma, a Király utca északi mellékutcáiban több problémás tömb található. A belvárost nyugati és keleti-északkeleti irányból egyaránt slumos területek veszik körül. • A Szigeti külváros belső részén mintegy 8 kritikus tömb található. A szűkebb, lehatárolt részen az alacsony iskolázottságú népesség aránya 37 százalék, ami rendkívül magas belterületi érték; ehhez hasonló aránnyal a város belterületén csak a Budai városban találkozhatunk. Valamivel kedvezőbb az alacsony komfortfokozatú lakások aránya. A Belvárost keletről a • Piactér környéke, majd a Búza tér és a • Budai város övezi. A Budai városban az alacsony komfortfokozatú lakások aránya 32 százalék, az alacsony iskolázottságú aktív népesség aránya pedig 36 százalék. Egy belső városrész esetében mindkét mutató nagyon magasnak számít. Az utóbbi mutató és az átlagosnál magasabb fiatal népesség aránya együttesen a roma lakosság számottevő arányára utal. A belső slum területekhez tartozik a • Havihegy déli oldalának a a Belvárossal és a Budai várossal érintkező utcái és az • Erzsébet (egykor Ulmann) telep amely egykor a DGT legdélebbi a városhoz legközelebb fekvő kolóniája volt. A Belvárostól déli irányba kivezető Siklósi úthoz közel, de eldugott, zárványszerű helyen fekszik a • Pipacs utcai cigánytelep, amely az 1960-as évek elejétől vált cigányteleppé, méghozzá spontán beköltözés következtében: a beköltöző oláh cigány fuvarosok részben vásárolták, részben építették lakásaikat. A telepen nagyon 12 Az adatokat az EÖKIK vásárolta meg a KSH-tól

235

nagy a komfort nélküli lakások aránya, de nem ez a döntő karaktere: az alacsony iskolázottsággal rendelkező fiatal népesség rendkívül magas aránya egyértelműen jelzi, hogy ez egy zárt cigánytelep. A Szigeti külváros belső részéből és a szűk Belváros nyugati részéből a • Mátyás király iskolába járnak a tanulók. Az iskola tanulóinak mintegy 10 százaléka roma, az iskolakörzetből az elvándorlás 40 százalékos. A Budai város, a Havihegy, az Erzsébet telep, a Piac tér környéke a szűken értelmezett Belváros keleti része és a Pipacs utcai telep közelében négy általános iskola is van, ám a Belvárosi és a Jókai iskola elitiskoláknak számítanak, és nincsenek, vagy alig vannak roma illetve halmozottan hátrányos helyzetű diákjaik. A Budai városból, a Havihegyről, a Piac tér környékéről, a Belváros keleti részéről és a Pipacs utca cigánytelepről szinte kizárólag a • Felsővámház utcai iskolába, illetve 2007-ig annak Ágoston téri tagiskolájába jártak a roma illetve halmozottan hátrányos helyzetű tanulók. A Felsővámház utcai iskola tanulóinak valamivel kevesebb mint fele volt roma a 20062007-es tanévben, ám 2007 őszétől az iskola cigány többségűvé vált. Az iskola körzetéből nagymérvű az elvándorlás; az ottani diákoknak mindössze 37 százaléka járt a körzeti iskolába a vizsgált tanévben. A három legfontosabb szívóiskolába, a Belvárosi, a Jókai, és a Köztársaság téri iskolába együttesen majdnem annyian jártak, mint a körzeti iskolába. Az Erzsébet telepről és környékéről már inkább a közeli • Bártfa utcai iskolába iratkoznak be a roma és halmozottan hátrányos helyzetű tanulók; az iskola diákjainak 14 százaléka volt cigány a 20062007-es tanévben; az iskola körzetében lakó diákok 48 százaléka járt a helyi iskolába. • A Gyárváros területén nagyon nagy az alacsony iskolázottságú aktív korúak aránya. Igaz, a Mohácsi úti telepet a 2001-es népszámlálást követően felszámolták, lakóikat pedig részben az István aknára, részben a Budai városba költöztették. Csakhogy az István aknára költöztetett családok többsége idővel elköltözött, és sokan ismét a Gyárvárosban jelentek meg, részben, mint önkényes lakásfoglalók. A Magtár utca 10. kétszintes épületében több olyan család is él, akik ezt az utat járták be az elmúlt években. • A Zsolnay út és a Mohácsi út között fekvő három kisebb telep, a Basamalom, a Jankovich telep és a Barakk telep közül a Basamalomba és a Jankovich telepen alacsony iskolázottságú, de a kormegoszlás alapján többségében feltehetően nem cigány lakosság él, a Barakk telepen viszont inkább.

236

A Gyárváros valamint a három telep a • Sziebert Róbert iskola beiskolázási körzetéhez tartozik. Az iskola diákjaink mintegy 20 százaléka cigány. Az itteni gyerekek több mint fele a helyi iskolába jár, ugyanakkor az iskola jelentős szívóhatást gyakorol a Csokonai iskola körzetére. A belső városrészek néhány jellemzője Városrész Belváros Szigeti külváros belső része Piac tér környéke Budai város Havihegy Erzsébet telep és környéke Pipacs utcai telep Basamalom Jankovich telep Barakk telep Gyárváros Összesen

Lakosság Max. 8 ált. Lakott Önk. tul. Konf. nélküli végz. aktív lakás lakás lakás 5329 714 2033 200 219 2851 325 1331 146 148 774 62 351 43 39 3428 641 1335 275 309 2870 376 1066 67 213 754 115 295 11 42 155 71 38 1 25 291 44 120 0 49 353 75 115 9 25 87 26 16 3 6 1575 383 538 67 165 18467 2832 7238 822 1240

Forrás: KSH A belső városrészek néhány jellemzője Lehatárolt övezet

Belváros Szigeti külváros belső része Piac tér környéke Budai város Havihegy Erzsébet telep és környéke Pipacs utcai telep Basamalom Jankovich telep Barakk telep Gyárváros

14 évesnél fiatalabbak aránya 16% 16% 13% 18% 16% 15% 28% 12% 13% 23% 16%

Legfeljebb 8 osztályt végzettek aránya az aktív korúakon belül 21% 37% 14% 36% 22% 25% 77% 25% 32% 44% 40%

Forrás: KSH

237

Komfort nélküli lakások aránya 11% 29% 11% 32% 22% 14% 66% 41% 22% 38% 31%

A volt bányászkolóniák közül Györgytelepről, a Hősök tere környékéről, Meszespusztáról a • Csokonai iskolába járnak a tanulók, igaz, az iskolának három, egymástól meglehetősen különböző tagintézménye is van. A Csokonai iskola tanulóinak 37 százaléka roma. Az iskola a körzeti tanulók 61 százalékát megtartja, a többiek főként a Sziebert iskolába mennek, de a magasabb státuszú családok a távolabb fekvő Jókai és a Köztársaság téri iskolát választják. Somogy Vasas, Hird, valamint az István akna körzetileg a • Vasas-Somogy-Hird iskolához tartozik; az ide járók mintegy 20 százaléka roma. Az itt élők 77 százaléka a körzetben marad, ugyanakkor az iskola a migrációs hierarchia legalján van, mert egyetlen körzeten kívüli tanulója sincs. A külső városrészek és volt bányászkolóniák néhány jellemzője Városrész

Pécsbánya Borbála telep Györgytelep Hősök tere környéke István akna Somogy bányatelep Meszesi lakótelep Összesen

Lakónépesség

1297 103 663 503 318 569 2722 6175

Legfeljebb Lakott Önkormány- Konfort 8 általános lakás zati tulajdo- nélküli iskolai osztályt nú lakás lakás végzettek 372 437 101 162 20 40 2 25 251 207 124 149 153 182 71 89 119 88 79 26 181 206 10 84 696 1115 268 33 1792 2275 655 568

Forrás: KSH A külső városrészek és volt bányászkolóniák néhány jellemzője Lehatárolt övezet

Pécsbánya Borbála telep Györgytelep Hősök tere és környéke István akna Somogy bányatelep Meszesi lakótelep Forrás: KSH

14 évesnél fiatalabbak aránya 20% 17% 29% 23% 33% 20% 18%

Legfeljebb 8 osztályt végzettek aránya az aktív korúakon belül 46% 32% 64% 56% 60% 49% 45%

238

Komfort nélküi lakások aránya 37% 63% 72% 49% 30% 41% 3%

Iskolák, tanulók, szegregáció A pécsi önkormányzati általános iskolákba 9741 tanuló járt a 2006--2007-es tanévben. Az önkormányzat regisztrációja alapján a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók száma 428 volt, az összes tanuló 4 százaléka. Az EÖKIK adatfelvétele szerint a roma tanulók száma (azoknak a tanulóknak a száma, akiket az iskolák romáknak tekintettek) 1056 volt, az összes tanuló 11 százaléka. A tanulók száma folyamatosan csökken. A 2006--2007-es tanévben az elsős kisdiákok a nyolcadikosoknak csak 77 százaléka volt, igaz, adataink azt nem mutatják, hogy a nem pécsi bejárók aránya hogyan változott a kérdéses időszakban. A roma tanulók aránya ellenben nem változott: az egyes évfolyamokon belül 10-13 százalék között mozog. A város 21 iskolája közül a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek 72 százaléka 6 általános iskolába járt. Az összes roma tanulónak 79 százaléka járt ugyanebbe a hat iskolába. A 2007-es intézményi sturuktúra szerint cigány többségű iskola nem volt Pécsen, jóllehet a Felsővámház utcai iskola tanulói között a roma tanulók aránya megközelítette az 50 százalékot, és a következő tanévben már meg is haladta ezt az arányt. Cigány többségű tagiskola három is volt, ezek közül kettő megszűnt, ugyanakkor az egyes iskolába járó tanulók között a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók aránya természetesen jóval alacsonyabb, mint a roma tanulóké. A pécsi általános iskolákban az etnikai szegregáció viszonylag alacsony volt. A belső szegregációt az egyes iskolák párhuzamos osztályai közötti disszimilaritási index (DI) átlagával mértük. Eszerint a pécsi általános iskolákra nem jellemző a belső szegregáció, a DI átlagok értéke 0,05 és 0,3 között mozog. Számottevő belső elkülönítést csak a Sziebert Róbert iskolában a Bártfa utcai iskolában és a Mátyás király utca iskolában figyeltünk meg, de az értékek ezekben az intézményekben is alacsonyak voltak. (Összehasonlításként a miskolci általános iskolákban a 2004--2005ös tanévben a belső szegregációt mérő DI átlagok 0,3 és 0,77 között mozogtak.) Az összvárosi szintű etnikai szegregációt az összvárosi, évfolyamonként mért disszimilaritási index illetve annak átlaga segítségével mértük. A pécsi összvárosi szegregáció nagyon alacsony, évfolyamonként 0,04 és 0,05 között mozog, az átlag pedig 0,046 a vizsgált tanévben. Végül megvizsgáltuk a roma diákok eloszlását a tanulócsoportokban aszerint, hogy a tanulócsoportokba járó diákok mekkora hányada roma. A pécsi iskolákban nem volt kizárólagosan romákat oktató tanulócsoport, és a roma diákok 79 százaléka nem roma többségű osztályba járt. A relatíve alacsony szegregáció oka az is, hogy Pécs speciális iskolája, ellentétben sok nagyváros hasonló jellegű intézményével, nem cigány többségű. Az Éltes Mátyás Speciális Általános Iskolába, amelynek két egységében, az enyhefokú és a

239

középsúlyos értelmi fogyatékosok iskolájában összesen 394 diák tanult a vizsgált tanévben. Közülük 97 volt roma, tehát az összes tanuló mintegy 25 százaléka. A pécsi önkormányzati általános iskolákba járó összes tanuló 4 százaléka járt a speciális iskolába, míg az összes roma tanulónak valamivel több, mint 9 százaléka. A tanulók és köztük a roma tanulók száma és aránya a pécsi önkormányzati általános iskolákban a 2006-2007-es tanévben Iskola

Csokonai - Meszes Csokonai -Fehérhegy Csokonai-Szabolcs Bártfa u. Á. I. Bártfa u. Á. I. Pécsbányai út Sziebert Róbert Á. I. Vasas Somogy Hird Mezőszél u. Á. I. Felsővámház u. Á. I. Belvárosi Á. I. Jókai Mór Á. I. Mátyás király u. Á. I. Bánki Donát u Á. I. Pázmány Péter u. Á. I. Köztársaság Téri Á. I. Jurisics Miklós u. Á. I. TÁSI Testvérvárosok Tere Á. I. Árpád fejedelem Á. I.és G. Illyés Gyula Á. I. Anikó u. Á. I. ANK 1 ANK2 Éltes -- enyhe Éltes - középsúlyos Összesen

TanulóTanuRoma Roma csoportok lók szá- tanulók tanulók száma ma száma aránya 12 236 71 30% 11 216 61 28% 8 150 94 63% 13 272 38 14% 4 39 23 59% 18 404 81 20% 12 228 44 19% 8 142 35 25% 4 57 10 18% 16 430 4 1% 17 351 170 48% 24 593 0 0% 24 641 5 1% 15 344 35 10% 25 562 8 1% 16 310 6 2% 24 610 9 1% 15 320 2 1% 19 461 7 2% 27 617 20 3% 12 285 0 0% 24 388 43 11% 19 406 28 7% 34 826 111 13% 20 458 54 12% 30 336 87 26% 7 58 10 17% 458 9740 1056 11%

Forrás: EÖKIK adatfelvétel

240

DI átlag 0,08 0,05 0,23 0,30 0,13

0,12

0,28

0,25 0,19 0,21 0,11 0,19 0,16 0,18

A pécsi általános iskolákba járó összes roma tanuló megoszlása az iskolák között a 2006-2007-es tanévben Iskola

Roma tanulók száma

Csokonai - Meszes Csokonai -Fehérhegy Csokonai-Szabolcs Bártfa u. Á. I. Bártfa u. Á. I. Pécsbányai út Sziebert Róbert Á. I. Vasas Somogy Hird Mezőszél u. Á. I. Felsővámház u. Á. I. Belvárosi Á. I. Jókai Mór Á. I. Mátyás király u. Á. I. Bánki Donát u Á. I. Pázmány Péter u. Á. I. Köztársaság Téri Á. I. Jurisics Miklós U. Á. I. TÁSI Testvérvárosok Tere Á. I. Árpád fejedelem Á. I.és G. Illyés Gyula Á. I. Anikó u. Á. I. ANK 1 ANK2 Éltes -enyhe Éltes - középsúlyos Összesen

71 61 94 38 23 81 44 35 10 4 170 0 5 35 8 6 9 2 7 20 0 43 28 111 54 87 10 1056

Forrás: EÖKIK adatfelvétel

241

Roma tanulók megoszlása az iskolák között 7% 6% 9% 4% 2% 8% 4% 3% 1% 0% 16% 0% 0% 3% 1% 1% 1% 0% 1% 2% 0% 4% 3% 11% 5% 8% 1% 100%

A pécsi általános iskolákba járó roma tanulók megoszlása azokban a tanulócsoportokban, amelyekben a roma tanulók aránya… Iskola Csokonai - Meszes Csokonai -Fehérhegy Csokonai-Szabolcs Bártfa u. Á.I. Bártfa u. Á.I. Pécsbányai út Sziebert Róbert Á.I. Vasas Somogy Hird Mezőszél u. Á.I. Felsővámház u. Á.I. Belvárosi Á.I. Jókai Mór Á.I. Mátyás király u. Á.I. Bánki Donát u Á.I. Pázmány Péter u. Á.I. Köztársaság Téri Á.I. Jurisics Miklós U. Á.I. TÁSI Testvérvárosok Tere Á.I. Árpád fejedelem Á.I.és G. Illyés Gyula Á.I. Anikó u. Á.I. ANK 1 ANK2 Éltes -enyhe Éltes - középsúlyos Összesen Összesen (%)

0-25 % 26-50 % 14 57 10 51 10 27 11 10 34 34 28 16 19 16 6 4 4 11 52 5 29 8 6 9 2 7 20 34 28 87 54 26 5 473 45

6

9 24 55 5 360 34

Forrás: EÖKIK adatfelvétel

242

51-75 % 75-99 % 100% Összesen 71 61 67 17 94 38 13 23 13 81 44 35 10 4 90 17 170 0 5 35 8 6 9 2 7 20 0 43 28 111 54 6 87 10 189 34 1056 18 3 100

Az egyes évfolyamokra járó tanulók, köztük roma tanulók száma és aránya a 2006–2007-es tanévben. évfolyam előkészítő 1 2 3 4 5 6 7 8 Összesen

tanulók száma 33 1060 1116 1139 1178 1252 1261 1346 1366 9751

roma tanulók roma tanulók DI száma aránya 11 33% 102 10% 0,05 125 11% 0,04 144 13% 0,05 117 10% 0,05 134 11% 0,05 131 10% 0,05 141 10% 0,04 149 11% 0,04 1054 11% 0,046

Forrás: EÖKIK adatfelvétel

Intézményi átszervezés, oktatáspolitikai fordulat 2007-ben A 2006-ban megválasztott önkormányzat hivatalának elfoglalását követően úgy döntött, hogy átszervezi általános iskolai intézményhálózatát és a beiskolázási körzeteket. A átszervezésnek alapvetően több célja is volt: forrásbővítés, költségmegtakarítás, a bejáró diákok számának kontrollálása. Minden érintett döntéshozó úgy értékeli a 2007-es nagy horderejű oktatáspolitikai átszervezést, hogy az esélyegyenlőség kérdése fel sem merült. „Az esélyegyenlőség kérdése, ez az, amivel nem igazán foglalkoztunk.” mondta ki nyíltan Meixner András az oktatási bizottság elnöke, későbbi alpolgármester. Pedig már a cigány többségű tagiskolák részleges megszűntetésének is voltak esélyegyenlőségi vonatkozásai, és az intézményi átszervezés egybeesett a Ktv. 66. §-nak alkalmazásával. A városháza azonban sem pozitív, sem negatív értelemben nem sorolta a mérlegelendő szempontok közé a közoktatási esélyegyenlőség problémáját és az átszervezést támadó pécsi ellenzék sem hozakodott elő ezzel a szemponttal. A pécsi politikusoknak az sem jutott eszükbe, hogy az alacsony közoktatási szegregációt akár oktatáspolitikai eredményként is propagálhatnák. Ez a problematika egyszerűn nem szerepelt a pécsi politika agendán.

243

Az önkormányzat alapvetően több olyan döntést hozott, amelynek van, vagy lehet esélyegyenlőségi vonatkozása: •

•

• •

•

•

Az összevonás természetesen nem függetleníthette magát az iskolák település-földrajzi elhelyezkedésétől. Az összevonás előtt a városban kilenc olyan iskola volt, amelynek tanulói közt a romák aránya elérte vagy meghaladta a 10 százalékot. Ebből négy iskola az összevont keleti (Budai Városkapu Iskola) tagintézménye lett, míg a nyugati (Mecsekaljai Iskola) tagintézményei között egyetlen ilyen iskola sincs. Az összes roma tanuló 43 százaléka, az összes halmozottan hátrányos helyzetű tanuló 36 százaléka a keleti iskolaközpont valamelyik intézményébe jár. A városi oktatáspolitika természetesen elviekben is csak azt a részét kezelheti a közoktatási szegregációnak, amelyet a térbeli szegregáció nem magyaráz. A keleti városrész iskolái meg is fogalmazták azt a követelést, hogy csökkenteni kell a belvárosi iskolák vagy általában a vonzó iskolák szívóhatását az engedélyezett elsős osztályok csökkentésével, de ez politikailag irreálisnak bizonyult: a két leginkább vonzó belvárosi iskola 2007ben is megtarthatta három induló elsős tanulócsoportját. Az összevonást megelőzően három roma többségű tagiskola volt a városban; ezek közül kettőt bezártak, tanulóikat pedig az anyaiskolába irányították. A pécsi oktatásirányítás általában felszámolja a cigány többségű iskolákat vagy tagiskolákat. 2007-ben megszűnt a már csak felső tagozatos tagiskolaként működő pécsbányai iskola. Túlélése érdekében az iskola korábban felvállalta az ép értelmű mozgássérült tanulók integrált oktatását az egész városban, sőt, a Pécs környéki településeken is, jóllehet aligha van a városban még egy ilyen iskola, amelynek fekvése és régi épülete ennyire alkalmatlanná tenné erre a feladatra. Az Ágoston téri iskola is bezárt 2007ben; tanulói a közeli Felsővámház utca iskolába kerültek. Az eredeti reformtervek javasolták a Hősök terén lévő tagiskola bezárását is, de ezt a környék egyéni képviselője és az anyaiskola vezetői megakadályozták. Az egységes, összevon intézmények kialakítása során az önállóságukat vesztő, tagiskolává váló iskolák megtartották eredeti beiskolázási körzeteiket. Az önkormányzatnak az intézményi átszervezéssel egyszerre a beiskolázási körzethatárokat is át kellett szabnia, többek között azért is, mert a 2000-ben négy általános iskolának megszűntették a beiskolázási körzetét. Az egységes 12 évfolyamos iskolák létrehozásának távlati terve és a 4 osztályos általános iskolát és a 8 osztályos gimnáziumot magába foglaló Árpád fejedelem Általános Iskola és Gimnázium de facto egységes iskolává alakítása; Nivelláló esélyegyenlőségi lépés az úgynevezett fenntartói órák elvétele.

244

A tanulók és köztük a roma tanulók száma és aránya az összevont pécsi iskolacentrumokban a 2006-2007-es tanév adatai alapján Összevont Tanulócsoporiskola tok száma Pécs Kelet 90 Pécs Közép 96 Pécs Nyugat 99 Pécs Dél 82 Pécs ANK 54 Pécs Éltes 37 Összesen 458 Forrás: EÖKIK adatfelvétel

Tanulók száma 1744 2360 2263 1696 1284 394 9741

Roma tanulók Roma tanulók száma aránya 457 26% 214 9% 32 1% 91 5% 165 13% 97 25% 1056 11%

A pécsi általános iskolákba járó összes roma tanuló megoszlása az iskolacentrumok között a 2006-2007-es tanév adatai alapján Összevont iskola

Roma tanulók száma

Pécs Kelet Pécs Közép Pécs Nyugat Pécs Dél Pécs ANK Pécs Éltes Összesen Forrás: EÖKIK adatfelvétel

457 214 32 91 165 97 1056

Roma tanulók megoszlása az összevont iskolák között 43% 20% 3% 9% 16% 9% 100%

A szegregáció növekedése Összevetettük a 2006-ben és 2007-ben beiratkozott első osztályos kisdiákok és köztük a roma kisdiákok eloszlását. A két időpont azért alkalmas az összevetésre, mert a 2007-es tanév előkészítése során kellett alkalmaznia az önkormányzatnak a Ktv. 66. §-át, amelynek célja éppen a közoktatási esélyegyenlőség előmozdítása és a szegregáció csökkentése. A 2006 őszén és 2007 őszén tanulmányaikat megkezdő kisdiákok összehasonlítása tehát választ adhat arra, hogy sikerült-e a jogszabály implementációjával elérni a jogalkotó célt. Adataink szerint az etnikai szegregáció a pécsi általános iskolákban növekszik, méghozzá elég dinamikusan. • A Budai Városkapu Iskolában, ahová az elsősök körében a roma gyerekek aránya 27 százalékról 32 százalékra növekedett, ezen belül a legtöbb

245

•

•

•

roma tanulót oktató Csokonai iskolában ez az arány 39 százalékról 46 százalékra nőtt. A Városközponti Iskolában a roma kisdiákok aránya 2006-ban és 2007-ben is 9 százalék, az összesített adat azonban elfedi a lényeget. A Belvárosi, a Jókai, és a Mezőszél utcai iskoláknak nincsenek, vagy csak elenyésző számban vannak roma tanulói. Ellenben a Felsővámház utcai iskolában, ahol az összes tanuló 48 százaléka volt roma a 2006--2007-es tanévben, az elsősök körében a romák aránya egyetlen év leforgása alatt 52 százalékról 60 százalékra növekedett, a Mátyás király utca iskolában pedig ez az arány 12 százalékról 20 százalékra nőtt. A Megyervárosi Iskola tagiskoláiban kevés roma diák tanul, de az egyetlen olyan iskolában, ahol a cigány diákok 11 százalékos, tehát számottevő nagyságú, az elsősök körében a roma kisdiákok aránya 6 százalékról 13 százalékra ugrott. A Mecsekaljai Iskolában annyira kevés roma diák tanul, hogy arányuk enyhe növekedéséből nem lehet komolyan vehető következtetéseket levonni.

A 2006 és 2007 szeptemberében beiratkozott elsős tanulók és köztük a roma tanulók száma és megoszlása a pécsi önkormányzati általános iskolákban Iskolacentrum neve

Elsős tanulók száma 06

Elsős roma tanulók száma 06

Elsős roma tanulók aránya 06

Elsős Elsős roma tanulók tanulók száma 07 száma 07

Elsős roma tanulók aránya 07

Városközpont I Budai Városkapu I Megyervárosi I Mecsekaljai I

277 193 191 255 916

24 53 6 2 85

9% 27% 3% 1% 9%

284 211 249 237 981

9% 31 3 3 11%

Összesen

Forrás: EÖKIK adatfelvétel

246

25 66 8 6 105

A 2006 és 2007 szeptemberében beiratkozott elsős tanulók és köztük a roma tanulók száma és megoszlása a Városközponti Iskola (tag)iskoláiban Iskola neve

Mezőszél Belvárosi Felsővámház Jókai Mátyás király Összesen

Tanulók száma 2006 51 77 29 79 41 277

Roma tanulók száma 2006 2 0 15 2 5 24

Roma tanulók aránya 2006 4% 0% 52% 3% 12% 9%

Tanulók száma 2007 56 78 25 81 44 284

Roma tanulók száma 2007 1 0 15 0 9 25

Roma tanulók aránya 2007 2% 0% 60% 0% 20% 9%

Forrás: EÖKIK adatfelvétel

A 2006 és 2007 szeptemberében beiratkozott elsős tanulók, és köztük a roma tanulók száma és megoszlása a Budai Városkapu Iskola (tag)iskoláiban Iskola neve

Csokonai Á.I. Bártfa utca Sziebert Vasas-Somogy – Hird Összesen

Elsős Elsős roma Elsős roma Elsős Elsős roma Elsős roma tanulók tanulók tanulók tanulók tanulók tanulók száma száma aránya száma száma aránya 2006 2006 2006 2007 2007 2007 71 28 39% 84 39 46% 23 5 22% 44 7 16% 46 8 17% 40 10 25% 53

12

23%

43

10

23%

193

53

27%

211

66

31%

Forrás: EÖKIK adatfelvétel

247

A 2006 és 2007 szeptemberében beiratkozott elsős tanulók, és köztük a roma tanulók száma és megoszlása a Mecsekaljai Iskola (tag)iskoláiban Iskola neve

Bánki Donát Jurisics Köztársaság tér TÁSI Pázmány P. Összesen

Tanulók száma 2006 63 50 64 44 34 255

Roma tanulók száma 2006 0 0 2 0 0 2

Roma tanulók aránya 2006 0% 0% 3% 0% 0% 1%

Tanulók száma 2007 51 25 62 46 53 237

Roma tanulók száma 2007 3 0 1 2 0 6

Roma tanulók aránya 2007 6% 0% 2% 4% 0% 3%

Forrás: EÖKIK adatfelvétel

A 2006 és 2007 szeptemberében beiratkozott elsős tanulók, és köztük a roma tanulók száma és megoszlása a Megyervárosi Iskola (tag)iskoláiban Iskola neve

Tanulók száma 2006

Anikó utca 34 Árpád f. 68 Illyés Gyula 31 TVT 58 Összesen 191 Forrás: EÖKIK adatfelvétel

Roma tanulók száma 2006 4 0 2 0 6

Roma tanulók aránya 2006 12% 0% 6% 0% 3%

Tanulók száma 2007 45 83 39 82 249

Roma tanulók száma 2007 2 0 5 1 8

Roma tanulók aránya 2007 4% 0% 13% 1% 3%

A „nagy fejlesztés” dinamikus és természetes határai Pécs 2005 őszén nyerte el a Pécs, Európa Kulturális Fővárosa 2010 rendezési jogát „A határtalan város” programmal a németországi Essen és a törökországi Isztambul városokkal együtt. A projektnek eredetileg öt kulcseleme volt. •

A pályázat sikerében döntő szerepe volt a Zsolnay-Balokány kulturális és turisztika negyed koncepciójának, amely a Zsolnay gyár ingatlan együttesének mintegy 41 ezer négyzetméteres részén kíván többcélú kulturális, szabadidős és egyetemi központot kialakítani;

248

• • •

•

A Zsolnay gyár közelében, a Zsolnay út túloldalán tervezi a város felépíteni a Zenei és konferenciaközpontot; Ugyancsak itt lesz a Dél-dunántúli tudásközpont; A Nagy kiállítótér eredeti koncepcióját a város időközben feladta, jóllehet az itt tervezett nyitó kiállításnak szintén döntő szerepe volt abban, hogy Pécs kapta a rendezés jogát. A kiállítótér a belvárosban lett volna, de a módosított terv az eredetinél jóval kisebb méretben a Zsolnay negyedben kíván kiállító teret létrehozni; Az EKF ötödik eleme az egyedüli decentralizált projekt: a város köztereit, parkjait kívánja rehabilitálni, illetve a városrészi alközpontokban akar közösségi tereket létrehozni.

Az EKF három legfontosabb projektje Pécs fejlesztési szempontból legérzékenyebb területén szándékozik példátlan méretű beruházásokat megvalósítani. Az informálisan „EKF városrésznek” nevezett terület pontszerű beruházások halmazát öleli fel. A projektnek nem része a környezetében álló épületek felújítása, korszerűsítése, sem pedig nagyarányú bontás, de a 34 Mrd forint összegű beruházás a város méreteihez képest olyan roppant nagyságú fejlesztési injekció, amelynek kisugárzó hatása biztosra vehető. Pécs történetében soha nem adódott ekkora lehetősége a város vezetésének arra, hogy szisztematikus, ráadásul külső forrásokból finanszírozott fejlesztéssel tagolja a városi teret. A központi három beruházás környezete eredendően sérülékeny: tetemes értéknövekedés reményében a földszintes, egyemeletes épületek bérlőit és tulajdonosait könnyű kivásárolni. Az ingatlanok, üres vagy bontott telkek értéknövekedésének azonban megvannak a maga határai, a bérlők, ingatlantulajdonosok, befektetők és persze a város vezetése számára tehát rendkívül fontosak a központi beruházásokat övező zónák határai. Övezetes városfejlesztésről abban az esetben beszélhetünk, ha a fejlesztő pontosan lehatárolja a rehabilitálandó vagy építési terület kialakítására bontandó övezetet. A határok pontos megvonása azért lényeges, mert nemcsak a források térbeni koncentrálására nyílik lehetőség, de a fejlesztő abban bízik, hogy a beruházások kritikus tömegét elérve a területen multiplikatív hatás érvényesül. Tehát a potenciális ingatlanfejlesztők, beruházók, leendő tulajdonosok, lakás, iroda vagy üzlethelyiség bérlők piaci értékítélete nemcsak a már megvalósult, de a várható értéknövekedést is tükrözi. A terület iránt érdeklődők elkezdenek bízni abban, hogy az adott városrész egészének státusza, funkciója megváltozik, lakossága nagyban kicserélődik. Ennek azonban feltétele a pontosan kijelölt zónahatár, amelynek nemcsak üzleti, de társadalmi „határvédő” funkciója is van. A fejlesztő azonban dinamikusan is értelmezheti a fejlesztendő terület határait, tehát bízhat abban, hogy időről időre bő-

249

vítheti a zóna területét, az eredeti magtól egyre távolabb tolva annak határait. Ám a határokat minden fázisban pontosan kell meghúzni. Az övezetes városfejlesztésnek azonban nemcsak belátható előnyei vannak, de társadalmi, urbanisztikai ára is. Az éppen aktuális zónahatár túloldalán gyorsulhat az épületek fizikai leromlása, és a slumosodás. Ennek oka lehet részint a határhelyzet okozta bizonytalanság; az ott élők, vagy az ottani ingatlanokat használók nem tudhatják, hogy idővel őket is eléri majd a fejlesztés dinamikája, és nem tudják, hogy a kérdéses ingatlanokkal kapcsolatban milyen stratégiát érdemes követniük. Ha az ideiglenesség állapota tartósodik, úgy a szokásos karbantartási, vagy rutin munkákat sem tartják érdemesnek elvégezni. Másrészt a zónaszerű fejlesztés óhatatlanul is egyre távolabb szorítja a fejlesztési magtól a piacképtelen lakókat, vagy ingatlan használókat, így a zónahatár túloldalán torlódnak a projekt vesztesei, illetve az általuk hordozott társadalmi problémák. A fejlesztő persze bízhat a projekt dinamikájában és abban, hogy a zóna területe egyre növekszik, ám minden efféle projektnek vannak „természetes” vagy annak tekintett határai. Az EKF projekt elvben a Zsolnay negyedre és a Balokány ligetben tervezett két nagy beruházásra korlátozódik. Ugyanakkor a Zsolnay út déli oldalának épületeit lebontják, a lakókat pedig kiköltöztetik; ugyancsak bontják a Piac tér környékét. Jelentős bontások kezdődtek a Zsolnay út északi oldaláról nyúló budai városi utcákban. Ezzel a projekt máris zónaszerűvé vált, igaz, csak a legkisebb ellenállás irányában. Első övezet. Tegyük fel, hogy az „EKF projekt” dinamikája minimálisan a Budai várost és a Basamalom utcáit érinti: olyan mértékben felértékeli az ottani ingatlanokat, hogy megkezdődik a két terület lebontása, átépítése, jelenlegi lakosságának kitelepülése. A Basamalomban nincsenek önkormányzati lakások, ám a Budai város lakásinak ötöde önkormányzati tulajdonú, így az önkormányzatnak is van némi mozgástere. Az övezet dinamikus határai ebben az esetben többé-kevésbé világosak: nyugaton a Belváros, északon az Ady Endre út, keleten a Budai külváros, illetve a Ledina, délen pedig a Tüskésréti út. Ez a lehatárolás a projekt vezetői számára egyben természetes határvonal is lenne, mivel elegendő területet hagyna a fejlesztési projekt magja körül ahhoz, hogy a leromlott, slumos környezet ne zavarja a beruházási területeken tervezett programokat. A város vezetése azonban semmiképpen nem tekintheti ezt az övezethatárt „természetes határnak”. Erre több oka is van. Egyrészt tisztában kell lennie azzal, hogy a közeli Gyárvárost aligha lehetne izolálni az így felértékelt zónától, másrészt a Belvárosban és a Belvárost nyugati oldalról közvetlenül övező Szigeti külvárosban masszív slum tömbök vannak. Harmadrészt ez a folyamat teljesen felborítaná a pécsi általános iskolákban kialakult beiskolázási arányokat, amelynek messzemenő következményei len-

250

nének a város egészére. A Budai városban található ugyanis a Felsővámház utca iskola, ahová ma már többségében cigány tanulók járnak . Az iskola 2007 őszétől szervezetileg a négy másik iskolához tartozik; ezek közül kettő, méghozzá a Felsővámház utcai iskolához legközelebb lévők, elit iskolák. Az 1. övezetben 2001-ben több mint 3700 ember élt; az alacsony iskolai végzettségű aktív korúak száma közel 700 volt, míg a komfort nélküli lakások száma több mint 350 volt. Második övezet. Határozzuk meg a második kört. Tételezzük fel, hogy a fejlesztés hatása kisugárzik a Havihegy aljára és az Erzsébet telepre is. Ez annál is inkább valószínű, mert eközben a felértékelődés az ellenkező irányból, tehát északról déli irányba is dinamikus. Tételezzük fel továbbá, hogy a Pipacs utcai telep telkei is felértékelődnek annyira, hogy érdemes legyen azokat kivásárolni. A Pipacs utcai teleppel kapcsolatban ugyan a városnak nincsenek felújítási, fejlesztési tervei, és a telep zárványhelyzete elvben izolálja az EKF beruházási zónától. Csakhogy nagyon közel fekszik a leendő óriás-beruházások helyszínéhez, a lakások pedig az itt élők tulajdonában vannak, így elképzelhető, hogy a város fejlesztési szándékai ellenére itt is beindulnak a felértékelő folyamatok. Ráadásul a város egyik korábbi, az EKF pályázatot megelőzően született, de még mindig hatályos városfejlesztési terve szerint a telepet nyugati és déli irányból megkerülő, a Zsolnay utat tehermentesítő második tranzitutat építenének, és az ott élőknek már csak ezért is vannak bizonyos fejlesztési várakozásaik. A 2. övezetnek hozzávetőlegesen ugyanannyi lakosa volt 2001-ben, mint az 1. övezetnek, de valamivel kevesebb volt az aktív korú alacsony végzettségűek száma és lényegesen kevesebb az alacsony komfortfokozatú lakások száma. Harmadik övezet. Végül húzzuk meg a legkülső övezetet az EKF projekt környezetében. Tételezzük fel, hogy a beruházások dzsnetrifikációs hatása kiterjed a régi városfal határolta Belvárosra és a Belvárost nyugati oldalról övező Szigeti külvárosra. Keleti irányban haladva pedig felértékeli a Gyárvárost, a Jankovich telepet és a Barakk telepet. A Belváros nemcsak közel van az EKF beruházási területhez, de nyilvánvalóan funkcionálisan is része lesz az egyéves eseménysorozatnak, hiszen a város legfontosabb hagyományos kulturális intézményei, a színházak, a múzeumok, a legfontosabb műemlékek a város szívében vannak. Ugyanakkor a Belvárosban rendkívül sok komfort nélküli lakás van és nagyon nagy az alacsony iskolázottságú aktív rétegek száma. Az erősen slumosodó Szigeti külváros ma már éppúgy nem választható el a Belvárostól, mint ahogyan a keleti oldalon a Piac tér környéke sem. A Gyárváros és a hozzá közeli Jankovich és Barakk telep több, egymástól elkülönülő lakóövezett ölel fel.

251

A 3. övezetben több mint 10000 ember él, az alacsony iskolai végzettségű aktív korúak száma több mit 1500, a komfort nélküli lakások száma pedig 563 volt 2001-ben. A három övezet felöleli Pécs összes olyan városnegyedét, amelyben az EKF projekt nagymérvű urbanisztikai folyamatokat generálhat. A Szigeti külváros belső részétől nyugatra már lakótelepi övezet kezdődik. A Belvárostól délre részben lakótelepi övezet, részben közepes státuszú, de nem slumodosott övezetek húzódnak. Az északkeleti irányba haladó Hársfa utcától délre a Budai külváros és Diós területei bizonyosan nem lesznek érintettek. A három övezetet együttesen a Városháza az EKF fejlesztés „természetes határának” is tarthatja, már ha vállalja ennek társadalompolitikai következményeit, pontosabban, ha a helyi politikai mezőben egyáltalán lehetőség van a társadalompolitikai következmények számbavételére. A következményeket röviden két pontban lehet összegezni: Nagymérvű dzsentrifikációs folyamatok. Láttuk, hogy Pécsen mind az alacsony iskolázottságú lakosság, mind az alacsony komfortfokozatú lakások nagymértékben koncentrálódnak a város belső negyedeiben és a Gyárvárosban. Ha az önkormányzat vagy a befektetők tömegesen szüntetik meg ezeket a lakásokat és az ott élő alacsony státuszú lakosság kiszorul a három övezetből, akkor két lehetőség képzelhető el. Az egyik, hogy jelentős részük a város határán kívül igyekszik új otthonhoz jutni. A másik megoldás, hogy a város alacsony státuszú, az EKF-övezetektől távol eső részein próbál letelepedni. Csakhogy a bányászkolóniákon kevesebb az ilyen lakás és kevesebb az alacsony státuszú népesség száma, mint az EKF övezetekben. Ha mégis ilyen folyamatok indulnak el, az a kolóniákon beláthatatlan következményekhez vezet. Egyrészt a kolóniákon jórészt beások élnek, míg a város belső területein nagyszámú oláh cigány család lakik, akik sem életmódjuk, sem presztízsük miatt nem költöznének a kolóniákra. A Mohácsi úti tömb lebontását követően a lakók fele a kolóniákon kapott lakást, fele pedig a Budai városba költözött. A kolóniákra került családok jó része azonban hamar továbbállt. A kolóniák közül a György telepen és a vele egybeépült Hősök tere környékén már mai is több mint 1000 ember él. A területet joggal tekinthetjük nyomortelepnek, illetve olyan zárt cigánytelepnek, ahol a prostitúció, a kábítószer-fogyasztás, az uzsorakölcsön-rendszer már ma is a mindennapok része. Pécsbányán, a somogyi kolónián, István aknán is könnyen hasonló helyzet alakulhat ki. A közoktatásban gyors szegregációs folyamatok indulhatnak el. Pécs könnyen elveszítheti a többi magyarországi nagyvároshoz képest meglévő relatív előnyét ezen a téren. Az EKF beruházás közvetlen közelében található a Felsővámház utca

252

iskola, amely már ma is cigány többségű. Jóval kisebb arányban, de járnak roma tanulók a Belváros szívében lévő Mátyás király úti iskolába is. Jelentős számú roma gyerek jár a Gyárvárosból a Sziebert Róbert iskolába. Mindkét iskola roma merítési bázisa az EKF övezetben van. A pécsi oktatáspolitika nem képes arra, hogy prognosztizálja vagy akárcsak tematizálja az urbanisztikai folyamatok közoktatási következményeit. A városfejlesztésért és az EKF-ért felelős helyi döntéshozók a fejlesztések minden szándékolt és nem szándékolt társadalompolitikai következményeiért elhárítják a felelősséget. Zolnay János

253

Felhasznált irodalom Kertesi Gábor–Kézdi Gábor: Általános iskolai szegregáció. Okok és következmények. In.: Kertesi Gábor: A társadalom peremén. Romák a munkaerőpiacon és az iskolában. Budapest, Osiris kiadó, 2005 Leonardo Benevolo: A város Európa történetében. Budapest, Atlantisz kiadó 1994. Fonyódi Mariann: L’éspirit de geometrie Az ortogonális városháló, mint városi attribútum. In.: N. Kovács Tímea, Böhm Gábor, Mester Tibor: Terek és szövegek. Újabb perspektívák a városkutatásban. Kijárat kiadó, Budapest, 2005. Huszár Zoltán: Pécs és a Dunagőzhajózási Társaság. In.: Pécsi Szemle, I. évfolyam, 1998 ősz-tél Mendly Lajos: Jaroslav Jicinsky, a korszerű pécsi szénbányászat megteremtője. In.: Pécsi Szemle, 2000 tavasz, III. évfolyam 1. szám Huszár Zoltán: Lakásviszonyok a Dunagőzhajózási Társaság Pécs környéki bányatelepein a XX. század első felében. In.: JMP (Janus Pannonius Múzeum) Évkönyve. Pécs 1995 185-195. p. Szirtes Béla: Emlékek a pécsi bányatelepek hétköznapjaiból. In.: Pécsi Szemle, 1999. tavasz Erdősi Ferenc: A pécsi városszerkezet fejlődése és a városrészek funkcióinak alakulása a kapitalizmus korában. MTA Dunántúli Tudományos Intézet Közlemények 6. Pécs, 1968. T. Mérey Klára: A pécsi dohánygyár története. MTA Regionális Kutatóintézet, JPTE/ TK Kiadó, Pécs, 1997. Márfi Attila: pécsi cigánykolóniák a tanácskorszakban (1950-1990) In.: Pécsi Szemle, VIII. évfolyam, 2005. 2. szám, nyár Dokumentumok a pécsi cigányság történetéből 1959-1990. Tanulmányok és források Baranya megye történetéből. Baranya megyei Levéltár, Pécs 2003.

254

Nyilvánvaló és közvetlen veszély Idős, ősz hajú, magas férfi fogja egy tízéves forma cigány lány kezét és sétál vele a téli falusi utcán. Magányosan sétálnak, senki nem kíséri őket. Velük szemben fekete ruhás, bakancsos, árpádsávos zászlókat lengető, fiatal és középkorú férfiak menetelnek hármas sorokban. Mellettük jobbról, balról barna ruhás, hungarista karszalagos férfiak sora. A feketeruhások menetét vezető felszegett fejű bajuszos férfi éppúgy piros-fehér csíkos sálat visel, mint a mögötte haladók. Anakronisztikus bohócfigurának tartanánk őt, ha nem menetelnének mögötte a feketeruhások; de a feketeruhás menetelőkben is van valami komolyanvehetetlen ripacsság, csakhogy kezükben árpádsávos zászlók lengenek. A menetet oldalsó sorokban kísérő barnaruhás, hungarista karszalagos férfiakban már semmi nevetséges sincs. Nehéz eldönteni a Tatárszentgyörgyön menetelő férfiakról, hogy egy gyenge előadás rossz színészei vagy félelemkeltő rohamosztag tagjai. De velük szemben ott a tízéves forma cigány lány: ő az egyedüli, az igazi célközönség, az ő szeméből tükröződő érzések képesek egyedül, autentikusan értelmezni ezt a performanszot. Meg talán a kislány kezét fogó férfi, Bíró András, aki látott már hasonlót 1944-ben Budapesten. A Magyar Köztársaság születése óta nem tud mit kezdeni a közéleti és publicisztikai szélsőjobboldallal. Közel két évtizede nincs konszenzus arról, hogy hol húzódnak a tűrhető és a tűrhetetlen programokat, nézeteket, közleményeket és kijelentéseket elválasztó határok, ezért nincs és nem is lehet szolidaritás a magukat a tűrhetőség határain belülre helyező politika és közéleti szereplők között. Néhány éve a helyzet még ennél is rosszabb; folyamatosan kiüresedik a respublica: ma már nincs egyetlen olyan szimbólum, ünnep, történelmi igazodási pont, amely a köztársaság közösnek tekintett jelképe lehetne. Nincs egyetlen jogintézmény, szokásjog vagy illemszabály, amelynek kapcsán a politikai élet szereplői megbízhatnának egymásban. Nincs egyetlen társadalompolitikai célkitűzés, amelyben minimális egyetértés lenne. De nem csak a fétisek hiányoznak, hanem a tabuk is. Nincs egyetlen alkotmányos intézmény, amelynek veszélyeztetése esetén a közvélemény biztosan felszisszenne. Ennek a kiüresedésnek látványos és a folyamat visszafordíthatatlanságára utaló jele az árpádsávos zászló nemzeti jelképként történő rutinszerű használata és az a tény, hogy 2007 nyarán megalakulhatott egy önmagát Magyar Gárdának nevező paramilitáris szervezet.

Határhelyzet Vannak olyan kérdések, amelyeket a jog képtelen kielégítő módon szabályozni, mert képtelen megfelelni a tárgyukra vonatkozó, egymást kizáró, de önmaguk-

255

ban koherens morális ítéleteknek. Nevezzük ezt a dilemmát jogi határhelyzeteknek. Csakhogy a gyakorlati jogalkalmazás kénytelen abból az elméleti feltevésből kiindulni, hogy az éppen hatályos jogszabályok maradéktalanul lefedik tárgyukat, ebből meg könnyen levonható az a téves következtetés, hogy a jogszabályok maguk erkölcsi parancsok. Nyilvánvaló, hogy például az abortusz kérdését nem lehet úgy szabályozni, hogy a jogszabály a várandós nő (mondjuk, a terhesség tizenkettedik hetéig fennálló) önrendelkezési jogát és a magzat élethez való jogát egyaránt tiszteletben tartsa. A két elv egymást kölcsönösen kizárja, mert mindkettő mögött határozott morális értékítélet áll. Csakhogy a gyakorlati jogalkalmazás vagy-vagy logika szerint működik: vagy kategorikusan tilos a művi terhesség-megszakítás, vagy – ilyen-olyan kritériumok szerint – mégiscsak lehetséges. Bármilyen is egy adott országban az éppen hatályos jogi szabályozás, azt valamelyik fél botrányosnak, tűrhetetlennek fogja tartani, legfeljebb belátják, hogy jogi eszközökkel a kérdést csak rosszul vagy kevésbé roszszul lehet szabályozni. A probléma akkor kezdődik, ha valaki azt bizonygatja, hogy az éppen hatályos jogszabály magát a kiinduló morális dilemmát is feloldja. Hasonló a helyzet a halálbüntetés kérdésében is. A halálbüntetés kriminológiai hasznáról vagy haszontalanságáról racionális érveket és ellenérveket felsorakoztató vitát lehet folytatni, de az alapkérdés nem ez. A halálbüntetést elvetők úgy gondolják, hogy senkinek, tehát az államnak sincs joga ahhoz, hogy bárki életét kioltsa; a halálbüntetést egyszerűen törölni kell az emberi büntetések eszköztárából, éspedig függetlenül attól, hogy mit gondolunk annak elrettentő hatásáról. A halálbüntetés pártolóit sem praktikus, hanem morális megfontolások vezetik: az államhatalom legitimitása, a Szentírásból levezethetően, Istentől ered, a gyilkosság megtorlására pedig a halálbüntetés alkalmazása egyenesen kötelesség, illetve ennek elmulasztása bűn. Csakhogy a gyakorlatban vagy van halálbüntetés, és akkor azt alkalmazzák is, vagy pedig nincs. A halálbüntetés kérdésében sem lehetséges olyan szabályozás, amelyet az egyik vagy másik fél ne tekintene botrányosnak, erkölcsileg tűrhetetlennek, ráadásul, ellentétben az abortusszal, ebben a kérdésben még szabályozási fokozatok sincsenek. Az egyesülési, gyülekezési és a szólásszabadág jogi szabályozásának dilemmája is hasonló. Alapjogokról van szó, amelyeket csak normatív módon lehetne korlátozni. Az alapjogok tartalmi korlátozása azonban azt jelentené, hogy állami szerveket, például a rendőrséget felhatalmaznánk arra, hogy értelmezze és minősítse a megtartandó demonstrációk politikai szándékát, a bíróságokat pedig arra hatalmaznánk fel, hogy minősítsék a bejegyzendő társadalmi szervezetek programját, vagy az egyházak hitelveit, illetve a már megjelent könyvek, sajtóközlemények, blogok vagy elhangzott kijelentések tartalmát. Ha lenne össztársadalmi és politikai konszenzus arról, hogy hol húzódnak a tűrhető és tűrhetetlen közlemények és programok határai, akkor sem

256

lenne lehetséges normatív módon meghatározni a tűrhetetlen tartomány ismérveit, így hát az érintett hatóságok és bíróságok óhatatlanul is önkényesen minősítenék az eléjük kerülő tartalmakat. Ha így van, akkor a tűrhetetlen tartalmak eltűrése a szabadság ára. De mi történik akkor, ha egyesek alap-joggyakorlása másokat a szó szoros értelmében halálra rémít, nyíltan vagy burkoltan fenyeget. Ebben az esetben mind az alapjog gyakorlásának korlátozása mind az alapjog gyakorlása tűrhetetlen. A dilemma elsimítására szolgálna a „clear and present danger”, tehát a nyilvánvaló és közvetlen veszély tesztje. Eszerint a kérdéses kijelentést vagy éppen politikai demonstrációt nem tartalma, hanem annak bizonyítható következménye alapján lehet csak szankcionálni. Előbbi példánknál maradva: akkor lehetne a Magyar Gárda tatárszentgyörgyi menetelését szankcionálni, ha annak következményeként a velük szemben sétáló tízéves cigány lány tényleg halálra rémül és meg is hal – mi több, a gárda menetelése és a halál közötti oksági kapcsolatot be lehet bizonyítani. Ez pedig képtelenség, ráadásul, még ha lehetséges lenne is, a szankció értelemszerűen már csak utólagos lehetne. A „clear and present danger” tesztje álságos, a gyakorlatban használhatatlan. A dilemma tétje a menetelő fekete és barna ruhás, bakancsos, árpádsávos zászlót lengető férfiak és a tízéves cigány lány közt feszülő tér természete. Tatár György írja a tett és a szó közötti útról: „A liberális politikafogalom legsúlyosabb fogyatékossága, hogy nem tud mit kezdeni az ellenség, közelebbről: a halálos ellenség fogalmával. Nem is az itt a fő probléma, hogy ki határozza meg, ki is a halálos ellenség. Erre nincs is szükség: ha valaki halálos ellenségünk, akkor nem rejti véka alá. A problémát az okozza, hogy nem tudjuk felmérni, hogy milyen hosszú út vezet a szótól a tettig. Vagyis, hogy nem láthatjuk előre, csakugyan eljut-e ellenségünk a gyilkos szótól a gyilkos tettig. A liberális gondolatmenet ebben az esetben egy szigorúan időtlenített jelen politikai terébe helyezkedik, és azt a – pl. a filológia területén teljesen jogos – módszert választja, hogy úgy vizsgálja az elhangzó szót, mintha először hallaná. Persze tudja, hogy nem így van, de szemlélete tisztára jogi természetű, márpedig a bíró csakugyan nem rivallhat rá a delikvensre, hogy: ’megálljunk barátocskám, nem láttam én már magát valahol? Akkor is nagyon gyanúsan viselkedett!’ A tévedés lényege abban rejlik, hogy hibásan fogja fel a tér szerkezetét: a liberális gondolatmenet Zénón terét választja kiindulópontjául. A szó kilőtt nyílvesszejét bármely kimerevített pillanatban veszi is szemügyre, úgy fogja találni, hogy az nincs mozgásban. Lehet, hogy a tett elérése volna a célja, de mivel az egymástól elszigetelt pillanatokban soha sincs mozgásban, soha nem is fog célba érni. Szótól a tettig nincs – legalábbis bizonyítható – út. A baj csupán az, hogy ha a tér nem Zénón tere, akkor a szó nem a semmi időtlen kristály szerkezetében bukkan fel először, eleve mozdulatlanul, hanem folytonosan halad

257

előre a maga repúlőútján, amelynek és ez a legfontosabb, nem õ maga az első állomása. A szó nyila ugyanis tettől tettig repül, nem szóként kezdi útját. Két tett között pedig a tér szerkezete folytonos.”1 Miféle tér feszül hát a menetelő férfiak szólamai és a tett között, amelynek célkeresztjében a tízéves tatárszentgyörgyi cigány lány van: szó és tett közötti zénóni tér, vagy tett és tett közötti folytonos tér? A verbális közlések spektruma a rendszerváltás óta határtalan, négy-öt éve pedig gátlástalan: az elképzelhető, és a magyar múltban fellelhető legszélsőségesebb, gyilkos szándékot megfogalmazó sajtó és internetes felületek léteznek a jelenkori magyarországi nyilvánosságban. Az irányadó alkotmánybírósági jogértelmezés erre a jelenségre: az egyesülési, gyülekezési és szólásszabadsághoz fűződő alapjogok abszolút tartalmi korlátozhatatlansága. A mértékadó szabadelvű válasz is hasonló, de azért vannak distinkciók: nagy a különbség a morális és a pragmatikus megközelítés között. A morális megközelítés magának a korlátozhatatlanságnak a jogelvét tartja megfellebbezhetetlen és tökéletes erkölcsi parancsnak. Mindenkit, így a legszélsőségesebb csoportokat is megillet a szólás és a gyülekezési szabadság, és ha zavartalanul gyakorolhatják jogaikat, a dilemma megszűnik. Ezt az álláspontot többnyire a neokonzervatív, neoliberális szerzők hangoztatják. A pragmatikus álláspont hívei elismerik, hogy az egyesülési, gyülekezési és szólásszabadsághoz fűződő alapjogok relatív vagy abszolút korlátozhatatlanságának dilemmája feloldhatatlan. A probléma bármilyen jogi szabályozását valamilyen szempontból botrányosnak, tűrhetetlennek tarthatjuk, illetve csak abban az esetben fogadhatjuk el, ha tudjuk, hogy a szabályozás csak tökéletlen, esendő lehet. Tökéletlen és esendő az abszolút korlátozhatatlanság variációja is, ám politikai megfontolásból mégis veszélytelenebb ezeknek a véleményeknek a nyilvánosságát eltűrni, mint az alapjog tartalmi korlátozásával felidézni a cenzúra rémét, vagy megengedni, hogy a hatóságok tetszésük szerint korlátozzák bárki gyülekezési jogát. Feltételezik, hogy a demokratikus közélet idővel margóra szorítja ezeket a csoportokat és nézeteket, még inkább azt, hogy a megfogalmazott gyilkos szándék soha nem jut el a gyilkos tettig. Vegyük kölcsön Tatár György gondolatmenetét a szó és a tett között feszülő zénóni térről: az analógia szerint tehát a Tatárszentgyögyön menetelő férfiak szólamai, legyenek bármilyen gyilkos tartalmúak, soha nem érhetik el azt a tettet, amelynek áldozata a velük szemben sétáló tízéves cigánylány. A cigányellenes uszítás 2006-tól kezdve vált az antiszemitizmus mellett a szélsőjobboldali diskurzus kitüntetett elemévé. A 2007-es év ebből a szempontból legfeljebb a bizonyosság éve lehetett, de azért három fontos precedenst érdemes megjegyezni. 1 Tatár György (1998): A cápa éve. Beszélő, 1998. 3. szám

258

A 2007-es melegfelvonuláson fordult elő először, hogy az ellendemonstrálók tettleg bántalmazták a felvonulás résztvevőit. A nyár végén a Sándor palota előtt megalakulhatott egy paramilitáris szervezet, a Magyar Gárda. Ősszel pedig a gárda megkezdte megfélemlítő meneteléseit a kiválasztott falvakban – ez is példátlan fejlemény volt. A romákkal (is) kapcsolatos társadalompolitikai kérdések más módon „etnicizálódtak”, mint korábban. Immár nem csak arról folyik a vita, hogy például a mélyszegénység, a munkapiaci kirekesztés, a közoktatási esélyegyenlőtlenségek vajon milyen mértékben szociális, illetve etnikai természetű problémák, és vajon a „színvak” vagy „színtudatos” politika célravezetőbb-e, hanem minden, a romákat érintő és a széles nyilvánosságban pertraktált kérdésről elhangzik az uszító értelmezés és a félelmi értelmezés is. A miniszterelnök elítélte a szélsőjobboldali jelenségeket, de sem jogi sem politikai eszközei nem voltak annak kezelésére. A magát mérsékeltnek és mértékadónak tekintő jobboldali pártok és orgánumok alapvetően régóta esedékes tabutörésnek tekintették a gárdát és az uszító honlapokat. Értelmezésükben a tabuk az álságos politikai korrektség és a korábbi évek felelőtlen integrációs politikája által állított tilalomfák; a gárda és a gátlásokat átszakító szélsőjobboldali retorika azonban mindenki számára lehetővé tette a valóság kendőzetlen kimondását: a cigányok és a többségi társadalom közötti konfliktusokat nem integrációs társadalompolitikával, hanem határozott rendpárti, fegyelmező eszközökkel, rendőri és polgárőri jelenléttel, tekintélyelvű közoktatással, zéró toleranciára épülő büntetőpolitikával, „munkateszttel” lehet csak kezelni. A Magyar Nemzetben Bayer Zsolt 2006 őszi cikke jelentette a fordulatot, aki az olaszliszkai tragédia után azt írta, hogy „bárki, aki ebben az országban elgázol egy cigány gyereket, akkor cselekszik helyesen, ha eszébe sem jut megállni. Cigány gyerek elgázolása esetén tapossunk bele a gázba.” A magát mértékadónak tekintő jobboldali napilap 2007-ben már egyik legfontosabb témájává emelte a cigányügyet és a Bayer Zsolt által megütött hang mérvadóvá vált a lapban. De a szélsőjobboldali tabutörés hatással volt a magas színvonalú és eredendően határozottan antifasiszta neoliberális hírportálokra, mindenekelőtt a Hírszerzőre is, amely 2007-ben, amikor még nem fulladt ki a kormányzati reform-szándék, befolyásos orgánum volt. Az ő krédójuk alapja természetesen a társadalombiztosítás privatizációja, az öngondoskodás, a maradékelvű szociálpolitika, de bizonyos értelemben számot vetnek az általuk kívánatosnak tartott politika következményeivel is. Javaslataik pedig jottányit sem térnek el attól, mint amit a szélsőjobboldali honlapokon olvashatunk. Idézzünk egy bekezdést a Hírszerző egyik vezető publicistájának, Papp László Tamásnak a blogjából. A szerző publicisztikáiban is hasonló stílusban ír a szegényekről, a fiatalkorú bűnelkövetőkről és a romákról; nézeteit minden további nélkül neoliberális gyűlöletbeszédnek minősíthetjük:

259

„Mit tegyünk a gyermekszegénység ellen? Drákóira kell szigorítani a gyámhatósági törvényt. Amikor hősünk, az írástudatlan, pancsolt szesztől és ragasztó gőzétől elszivacsosodott szürkeállományú ösztönlény világra hozza az első nyomorultat, akinek ugyanúgy tönkrebaszná az életét, ahogy a sajátját, azonnal el kell venni tőle….És megfenyíteni: ha újra ilyen csinál, kiskorú veszélyeztetéséért rács mögé kerül. A picurt bentlakásos neveldébe kell vinni, ahol soha többé nem láthatja felmenőit.”2 (Kiemelés tőlem – Z. J.)

Tétek és életek A romákat (is) érintő legfontosabb társadalompolitikai esemény 2007-ben az volt, hogy a tanév előkészítése során első ízben kellett alkalmazni a közoktatási törvény 2005-ben módosított 66§-át, amely korlátozza az iskolák szelekciós lehetőségét, illetve előnyben részesíti a halmozottan hátrányos helyzetű és a sajátos nevelési igényű diákokat. A jogszabály 2005-ös módosítását megelőző három évben az oktatási tárca abban bízott, hogy szakpedagógiai programokkal és célirányos finanszírozási konstrukciókkal javíthat a közoktatási esélyegyenlőtlenségen és fékezheti a szegregációt; 2005-re azonban világossá vált, hogy ezt a célt képtelenség elérni a közoktatási szisztéma egészének jelentős módosítása nélkül. Félfordulat történt, de az oktatáspolitika mégiscsak elmozdult a szabad iskolaválasztás elvétől: a beiskolázási körzetek kialakítása során az önkormányzatoknak figyelembe kell venniük a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók arányát a szomszédos kerületekben és a körzeten kívüli tanulók felvétele során az iskoláknak előnyben kell részesíteniük a halmozottan hátrányos helyzetű, illetve a sajátos nevelési igényű tanulókat, és a többi felvételt kérő nem körzetes tanuló esetében sorsolniuk kell. Korai lenne a jogszabálymódosítás átfogó értékelésére vállalkozni; az EÖKIK pécsi vizsgálatai alapján, a baranyai megyeszékhelyen a 2006 szeptemberében és 2007 szeptemberében beiskolázott első osztályos tanulók körében a szegregáció tovább növekedett. Néhány tanulságot általánosságban is megfogalmazhatunk. A rendelkezések eleve csak a több iskolát fenntartó településekre vonatkoznak és értelemszerűen irrelevánsak a kistelepülések, illetve a kistérségek vonatkozásában. Hozzátehetjük ehhez, hogy ma már több olyan kistérség van az országban, ahol a gettósodás, ezen belül pedig az iskolai gettósodás elérte azt a kritikus szintet, amely helyben már tárgytalanná teszi a szegregációellenes oktatáspolitikát. Az általános iskolás roma tanulók több mint egyharmada ma már cigány többségű osztályba jár. Csak néhány példa: legalább 10 olyan kistérség van az országban, ahol az általánosiskolás-korú népességen belül a romák aránya több mint egyharmad, de ez az arány 2 http://plt.blog.hirszerzo.hu/?todo=entry&vid=4591

260

az encsi kistérségben például már 51 százalék, a sellyei kistérségben 46 százalék, az edelényi kistérségben 45 százalék. Legalább 6 olyan kistérség van, ahol az általános iskoláknak több mint egyharmada cigány többségű gettóiskola, de például a gettóiskolák aránya a hevesi kistérségben már 43 százalék, az abaúj-hegyközi kistérségben 40 százalék, az encsi kistérségben 37 százalék.3 A halmozottan hátrányos helyzetű kategória (hhh) a nagyvárosokban kezd szétesni, nem függetlenül attól, hogy 2007-től az önkormányzatok érdekeltsége a hhh tanulók arányának leszorításában jóval erősebb, mint korábban. Csak két példa. Pécsen a hhh tanulók aránya az önkormányzati általános iskolások körében mindössze 4 százalék, jóllehet az EÖKIK felmérése szerint a roma tanulók aránya 11 százalék. Kaposváron a hhh tanulók aránya az önkormányzati általános iskolákban 3 százalék, míg a roma tanulók aránya ugyancsak az EÖKIK felvétele alapján 12 százalék. Önmagában a beiskolázási körzetek átszabása és a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók eloszlásának kiegyenlítettebbé tétele az iskolakörzetek között nem garantálja, hogy a célcsoporthoz tartozó tanulók iskolák közötti eloszlása is kiegyenlítettebb lesz, sőt, ezt még a körzeten kívüli tanulók felvételének új szabályozása sem könnyíti meg. Sok példa van ugyanis arra, hogy a jobb iskolákhoz körzetesített roma diákok presszió vagy félelem okán változatlanul az immár körzeten kívüli gettóiskolát választják. Iskolaösszevonások révén a jogszabályhely könnyen kijátszható volt, igaz, az intézmények összevonása akár határozott szegregációellenes helyi oktatáspolitikai döntések megvalósítását is segítheti. De a lényeg változatlan: a jogszabály-módosítás ellenére az önkormányzatok döntésétől függ, hogy a szegregációt bátorító vagy fékezni szándékozó oktatáspolitikát folytatnak-e. Ugyanakkor az önkormányzatok is kiszolgáltatottak az iskolahasználó helyi elitcsoportok preferenciáinak. Hat év szegregációellenes és esélykiegyenlítő oktatáspolitikájának sikertelensége alapján indokolt feltenni a kérdést: vajon a magyarországi közoktatás intézményfenntartási és finanszírozási rendszere, az ágazat érdekviszonyai milyen mértékben teszik lehetővé az esélykiegyenlítő, illetve támogató oktatáspolitikai célok megvalósítását. Úgy tűnik, hogy az esélykiegyenlítő, támogató oktatáspolitikának nincs ágense. Hatékony eszközeik azoknak az iskolafenntartó településeknek vannak, amelyek rendelkeznek a közoktatás teljes kínálati spektrumával. Kistelepülések esetében azonban az esély-kiegyenlítő oktatáspolitika fogalmilag is kizárt, mert az elit iskolahasználó szülők azonnal másik településre írtatják át gyerekeiket, ha az adott önkormányzat bármilyen oktatáspolitikai intézkedést hozna, amely sértené érdekeiket. 3 Havas Gábor (2008): Esélyegyenlőség, deszegregáció. In.: Fazekas Károly, Köllő János, Varga Júlia (szerk.) Zöld könyv a magyar közoktatás megújításáért. Oktatás és gyerekesély kerekasztal Ecostat Budapest, 2008.

261

A szegregációellenes oktatási jogszabály alkalmazásán túl semmiféle olyan társadalompolitikai intézkedés nem történt 2007-ben, amely a legszegényebbek, így a romák helyzetén kívánt volna javítani. Az utóbb kudarcba fulladt egészségügyi reformról éles viták folytak, ám az a kérdés nem szerepelt az agendán, hogy vajon az egészségbiztosítás részleges privatizációja hogyan érinti majd a legszegényebbek hozzáférését az ellátásokhoz. Folytassuk a romák szempontjából legfontosabb társadalompolitikai problémák sorát. A magyarországi foglalkoztatottság az egyik legalacsonyabb Európában. Ennek döntő oka az, hogy az alacsony képzettségűek foglalkoztatása nagyon alacsony, mindössze 28 százalékos, szemben az EU 48 százalékos arányával.4 Az alacsony képzettségű, így a roma tartós munkanélkülieknek nagyon csekély esélyük van arra, hogy visszatérjenek az elsődleges munkapiacra. A probléma összefügg a társadalmi hátrányok térbeli koncentrációjával: a tartós munkanélküliek kétharmada a leginkább hátrányos kistérségekben él. Ugyanakkor a jó másfél évtizede állandósult és a kilencvenes évek végi konjunktúra idején is csak kismértékben javuló alacsony foglalkoztatás viszonylag alacsony munkanélküliségi rátával és nagyon magas inaktivitási rátával párosult. Magyarország más utat választott, mint a környező posztkommunista országok: a rendszerváltást közvetlenül követő években nagyon sok munkanélküli mehetett korai nyugdíjba és fennmaradtak a családtámogatási rendszerek, jóllehet az ellátások reálértéke jócskán csökkent. A magyarországi foglalkoztatáspolitika hosszú ideig nem vette komolyan a tartóssá vált alacsony foglalkoztatás problémáját: úgy vélte, hogy az valójában az alacsony képzettségű, nem kis részben roma népesség gondja; az ő munkapiaci reintegrációjuk reménytelen, viszont túlélésüket viszonylag bőkezű jóléti ellátások segítik. Ez egyben annak tudomásulvételét is jelenti, hogy a kereső nélküli háztartások hosszútávon 25-35 százalékkal alacsonyabb jövedelemből élnek, mint azok, akiknek rendszeres kapcsolatuk van a munkapiaccal. Ez a politika 2007-ben némileg megingott, a domináns reform-retorika előtérbe helyezte az adó és kiadáscsökkentés követelését, különösen pedig a jóléti kiadások megkurtítását. Egyelőre nem nézett szembe a kormány a munkapiaci kirekesztés két baljós következményével. A társadalmi hátrányok térbeni koncentrációját már említettük: az akkumulációnak van egy kritikus szintje, amin túl a következmények beláthatatlanok, illetve az adott kistérségben már hatástalanok a megszokott eszközök. A leszakadó kistérségek közül 12 kistérségben a foglalkoztatott nélküli háztartások települési átlaga több mint 60 százalék; ez az arány például az encsi kistérségben már 70 százalék, az abaúj-hegyközi kistérségben 69 százalék.5 4 Ld.: Mózer Péter–Varga Attila (2008): A fogyókúra mellékhatásai. Beszélő 2008. július – augusztus 5 Havas Gábor (2008) i.m.

262

Egy évtized múlva az éppen hivatalban lévő kományoknak kezelniük kell valamilyen eszközzel azt a problémát, hogy az aktív életüket munkanélküliként vagy inaktívként töltő nők és férfiak aligha számíthatnak nyugdíjra. A különféle szegénységi küszöbökhöz viszonyított szegénységi arányok az elmúlt tíz évben nem változtak. A teljes népesség mintegy 10-12 százaléka rendelkezik a medián-jövedelem 50 százalékánál kisebb jövedelemmel, és mintegy 7 százaléka él mélyszegénységben. A TÁRKI adatai szerint – azokat tekintve szegénynek, akiknek jövedelme kevesebb, mint a medián-jövedelem fele – 1991-ben a romák 31,9 százaléka volt szegény, 2001-ben már 61,5 százaléka; megfordítva: a szegényeknek csak mintegy harmada volt roma. A mélyszegénységben élőknek is csak kevesebb, mint a fele roma. A kormány szegénységellenes politikájának középpontjában 2006 óta a gyermekszegénység elleni küzdelem áll. Ennek legfontosabb eszköze a segélyezési rendszer átalakítása volt: a segélyösszeg megállapításának 2006-ban bevezetett új szabályozása a gyerekszámot figyelembe vevő szociális minimumot állapít meg és a segély összegét erre a minimum-összegre egészíti ki. Ferge Zsuzsa szerint 2007-ben valamit enyhült a segélyezett gyermekes családok szegénysége.6 A program számszerűen is meghatározott eredményeit természetesen hosszabb távon érheti el. A romákkal (is) kapcsolatos hírekben a közoktatási esélyegyenlőség, a tartós munkanélküliség, a gettósodó kistérségek és a szegénység problémája nem kerültek a lapok címoldalára; a romákat érintő valós társadalompolitikai kérdések racionális megvitatásának esélye 2007-ben kisebb volt, mint valaha. A romaügyi híreket alapvetően a korábbi években soha nem látott és tapasztalt intenzitású uszítás és a paramilitáris gárda megfélemlítő menetei tematizálták. Az év emblematikus romaképe a gárda egyenruhájában vonuló férfiakkal szemben sétáló tatárszentgyörgyi tízéves forma cigány lány. Csak a vak nem látja, hogy az ő élete a tét. Zolnay János

6 Ferge Zsuzsa (2008): Rögös út a munkához. Népszabadság, 2008. április 13.

263