LEGYÉL AKI LENNI AKARSZ

Chris Prentiss

LEGYÉL AKI LENNI AKARSZ

Édesvíz Kiadó Budapest

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Chris Prentiss / Be Who You Want, Have What You Want Power Press, Califomia, 2 0 0 8

Fordította Kozma Gyula Szerkesztette Molnár Eszter

Copyright © Chris Prentiss, 2 0 0 8 Hungárián translation © Kozma Gyula, 2 0 1 2 1 lungarian edition © Neemtree Corporation A G , 2 0 1 2 C o v e r design © Neemtree Corporation A G , 2 0 1 2

ÉDESVÍZ KIADÓ, B U D A P E S T Felelős kiadó Nóvák András igazgató Főszerkesztő Molnár Eszter Műszaki vezető Erdélyi A n n a Tipográfia A l i n e a Kft. Borítót készítette Decoflex Kft. Borítófotó Shutterstock Nyomta Reálszisztéma Dabasi Nyomda Zrt. Felelős vezető V á g ó Magdolna vezérigazgató

Azoknak, akinek kevesebb jutott, mint amire vágynak

Lebegjen a szemed előtt a cél, legyen meg hozzá a bölcsességed és a bátorságod a cselekvéshez

Tartolom

Köszönetnyilvánítás • 12 Hogyan olvasd a könyvet? • 13 ELSŐ FEJEZET: Találd ki újra a világodat! • 16 MÁSODIK FEJEZET: Tudatosság • 22 HARMADIK FEJEZET: A vezércsillag első sugara • 40 NEGYEDIK FEJEZET: A tökéletes én • 67 ÖTÖDIK FEJEZET: A tökéletesség világa • 92 HATODIK FEJEZET: Te vagy a középpont • 127

HETEDIK FEJEZET: Személyes Univerzumod • 160 NYOLCADIK FEJEZET: Lehetőségek • 178 KILENCEDIK FEJEZET: Adj bele mindent! • 195 TIZEDIK FEJEZET: Elkötelezettség • 214 TIZENEGYEDIK FEJEZET: Fogalmazz pozitívan! • 232 TIZENKETTEDIK FEJEZET: Ne stresszelj! • 241 TIZENHARMADIK FEJEZET: A kudarc és a siker ára • 256 TIZENNEGYEDIK FEJEZET: A legfontosabbak • 279 Jegyzetek • 285

8

Tedd magodévá!

Gyakorlatok

MÁSODIK FEJEZET: Csapolj le új ötleteket! • 36 Tanulj megörülni! - Elsőörömgyakorlat * 37 HARMADIK FEJEZET: Tekints edzéshelyzetekként a kihívásokra! • 57 Tekintsd az eseményeket tükörnek! • 58 Végezz el egy kisebb feladatot! • 60 Tanulj meg örülni! - Második örömgyakorlat • 65 NEGYEDIK FEJEZET: Az utazás • 88 Képzeld el, milyen egy tökéletes nap! • 89 Tanulj meg örülni! - Harmadik örömgyakorkit • 90 ÖTÖDIK FEJEZET: Alakíts ki új életfilozófiát! • 117 Minden eseményben lásd meg a pozitívumot! • 118 Három perc tökéletesség • 120 Változtasd meg a múlthoz való viszonyod! • 122 Tanulj meg örülni! - Negyedik örömgyakorlat • 125

9

HATODIK FEJEZET: ,En vagyok a személyes Univerzumom középpontja" • 151 Mindig abban a tudatban cselekedj, hogy minden esemény a te javadat szolgálja! • 152 Fogalmazd meg a reményeidet! • 155 Tanulj meg örülni! - Ötödik örömgyakorlat • 158 HETEDIK FEJEZET: Tedd pozitív vágányra a múlt eseményeit! • 173 Tanuld meg másképp felfogni az elszalasztott lehetőségeket! • 175 Tanulj meg örülni! — Hatodik örömgyakorlat • 176 NYOLCADIK FEJEZET: Semmi sem lehetetlen • 189 Az első lépések • 191 Gondolatban oldd meg a régi problémákat! • 192 Tanulj meg örülni! - Hetedik örömgyakorlat • 193 KILENCEDIK FEJEZET: Úgy tekints magadra, mint akiben megvannak a legyőzhetetlen, erős, teljes ember tulajdonságai! • 208 Emeld a tétet! • 209 Mondd meg az igazat! • 211 Tanulj meg örülni! - Nyolcadik örömgyalcorlat • 212 TIZEDIK FEJEZET: Kötelezd el magad egy nagy cél mellett, és tedd meg az első lépéseket! • 226 Tanulj meg örülni! - Kilencedik örömgyaJcorlat • 230 TIZENEGYEDIK FEJEZET: Beszédedben kerüld a negatívumokat! * 237 Tanulj meg örülni! — Tizedik örömgyakorlat • 239

10

TIZENKETTEDIK FEJEZET: Nem is lehetne másképp •251 Tökéletesítsd a múltat! • 252 Tanulj meg örülni! - Tizenegyedik örömgyakorlat • 254 TIZENHARMADIK FEJEZET: „Ki fogok tartani" • 274 Használd arra az újonnan tanultakat, hogy segíts másokon! • 275 A „hibákat" tekintsd ugródeszkának! • 276 Tanulj meg örülni! - Tizenkettedik örömgyakorlat • 277

11

Köszönetnyilvánítás

K

öszönöm anyámnak, Bea Christiansennek, hogy olyan különleges módon nevelt fel, és hogy szüntelenül azt mondogatta nekem: „Meg tudod csinálni!" Rendkívül hálás vagyok továbbá Nigel J. Yorwethnek és Patrícia Spadarónak a PublishingCoaches.com-tól a támogatásukért, barátságukért, szakértő útmutatásukért és szerkesztői munkájukért; azért, hogy végigkísérték a könyv születését minden szakaszában, egészen a megvalósulásig; illetve rendkívüli terjesztői és forgalmazói közreműködésükért. Köszönöm, hogy úgy gondozták munkámat, mintha a sajátjuk lett volna. Patricia minden írót sokkal jobbnak tud láttatni, mint amilyen a valóságban. Nigelnek köszönöm továbbá, hogy irodalmi ügynökömként képviselte könyvemet, egymaga elintézte, hogy a könyv a világ minden táján huszonhat nyelven megjelenhessen, és ez a szám egyre növekszik.

12

Hogyan olvasd a könyvet?

tok egy olyan program részét képezik, amely segít felfedezned a hibákat gondolkodásodban; olyan hibákat, amelyek miatt ma kevesebb vagy, mint amennyi lehetnél, és nincs meg mindened, amid lehetne. Ez a program abban is segít, hogy lerombold a korlátokat, amelyeket magad köré építettél, így az lehetsz, aki akarsz, és megszerezheted, amire csak vágysz. A történetek azt illusztrálják, hogy miként működnek az elméletek a gyakorlatban. Az egyes feladatok segítenek, hogy az elméleteket te is kipróbálhasd a gyakorlatban, mégpedig azonnal - ezek a könyv legfontosabb részei. Az itt szereplő legtöbb gondolatot újnak fogod találni. Ha nem így lenne, akkor már most az lennél, aki akarsz, és meglenne mindened, amire vágysz. Ezért hát a következő útmutató, amely eligazít, hogyan olvasd ezt a könyvet, bizonyára a javadra válik majd. Arra pedig különösen figyelj oda, hogy a programban rejlő lehetőségek maximális kihasználása érdekében pontosan hajtsd végre az utasításokat! Lassan olvass! Hagyj rá időt, hogy elméd maradéktalanul befogadja az új információkat. A gyorsolvasás során sok

13

információ elkerüli az ember figyelmét. Ha észreveszed, hogy egy bekezdést vagy akár egyetlen mondatot is túl gyorsan olvastál, nyugodj meg, és olvasd el újra. Találj ki valamit, amivel minden fejezet elején emlékeztetheted magad, hogy lassan kell olvasnod. Tudom, hogy alig várod, hogy teljesüljön, amit megígértem, de ha gyorsan olvasol, lassabban fognak teljesülni a dolgok, sőt, akár teljesen félre is értheted az itt leírtakat. Győződj meg arról, hogy a könyv minden egyes mondatát megérted! Előfordul, hogy úgy olvasunk, hogy oda se figyelünk, és igazából fel se fogjuk a szavakat. Ennek a könyvnek a szavai azonban teljes odafigyelést igényelnek, és tökéletesen meg kell értened őket. A fontosabb mondatokat vagy bekezdéseket sorkiemelővel húzd ki, vagy húzd alá tollal. így könnyebben vissza tudod keresni azokat a részeket, amelyek fontosak voltak számodra. A fontos részeket én már eleve dőlt betűvel szedettem. Ezeket mind emeld ki vagy húzd alá. Az is nagy hasznodra lesz, ha jegyzeteket készítesz az olvasottakról. Miután elolvastál egy fejezetet, pár óra múlva újra fusd át az oldalakat! Frissítsd fel a fejezetről szóló ismereteidet. Gondolkodj el az olvasottakon. Tedd magadévá a tudást. Olvasd el újra a régebbi fejezeteket! Ez felfrissíti és megerősíti a tudásod, segít megérteni a gondolatokat. Valahányszor újra elolvasol egy már ismert fejezetet, a benne található gondolatok világosabbá válnak, mert újabb értelmet fedezel fel, és újabb információkat látsz meg bennük. Minél világosabbá válnak a gondolatok, annál több mindenre leszel képes, és hamarabb meg tudod szerezni, amire szükséged van az életben.

14

Végezd el a gyakorlatokat! Ha elolvasod ezt a könyvet, elméleti tudásra teszel szert, de ez nem elég. Ahhoz, hogy ezt az elméleti tudást munkára fogd, és részesülj a könyv jótékony hatásaiból, el kell végezned a gyakorlatokat is. Végezd a gyakorlatokat olyan jól, ahogyan csak tudod. Ezek képezik a könyv lényegének jórészét. Pontosan kövesd az utasírásokat. Adódhatnak olyan helyzetek, amelyekről esetleg azt hiszed, hogy felmentenek az alól, hogy pontosan kövesd az utasításokat, ez azonban tévedés. Minden kifogás ugyanolyan: csak azt a célt szolgálja, hogy valahogy kibújj a feladat alól. Egyik kifogás sem jobb a másiknál, és egyik sem mentesít a feladatok alól. Azért olvasod ezt a könyvet, mert jelentős változásokat akarsz elérni az életedben. Ehhez pedig az a kulcs, hogy derekasan és teljes szívvel elvégzed a feladatokat. Úgy állj ehhez a könyvhöz, hogy kész vagy a teljes erőbedobásra! Barátkozz meg a gondolatokkal annyira, hogy szerves részeddé váljanak. Reagálj úgy az élet dolgaira, ahogyan az a könyv lapjain meg van írva. Ha így teszel, megtalálod, amit keresel, sőt, olyan csodálatosnak és bőségesnek fogod találni, amilyenről álmodni sem mertél. Nagy változások elé nézel, és ha egyszer túl leszel rajta, földi életed hátralévő napjaiban örökké mosoly lesz az arcodon.

15

1 Találd ki újra a világodat! Nincs fejlődés változás nélkül; és aki nem képes megváltozni, az nem fog tudni megváltoztatni semmit. GEORGE BERNARD SHAW

M

egígérem, hogy ha elolvasod a könyvet, meg fogod tanulni, hogyan legyél az, aki lenni akarsz, hogyan

szerezd meg, amire vágysz, és közben még jól is fogod érezni magad. Az már csak ráadás, hogy emellett megtanulod azt is, hogyan legyél boldog, ami már önmagában is művészet. Van egy régi mondás: „Minél tovább csinálod ugyanazt, annál több lesz abból, amid van." Ez egy értékes mondás, mert tetteid által lettél az, ami vagy, és tetteiddel szerezted meg, amid van. Ha az vagy, aki lenni akarsz, és megvan mindened, amire vágysz, akkor az tökéletes. Csinálj mindent úgy, ahogy eddig, és még többed lesz mindenből. Ha azonban nem vagy elégedett magaddal, és nincs meg mindened, amire szükséged van, változtatnod kell a dolgokon. Újra ki kell találnod, hogyan szemléled a világodat. Azért mondom, hogy a „világodat", mert mindannyian külön világban élünk. Más volt a gyermekkorod, mások voltak a szüleid vagy éppen szüleid hiánya volt más, mások voltak az élményeid, mások voltak a kapcsolataid, más megrázkódtatások értek, más betegségeid voltak, más leckéket kaptál az élettől, és mindezek eredményeképpen

16

másmilyennek látod a világ működését, mint bárki más. Lehet, hogy ezek csak apró különbségek, de összeadódva mégis sokat számítanak. Világlátásod, és ezen belül az, hogy hogyan látod saját magad, kialakítottak benned egy filozófiát arról, hogy milyennek gondolod a dolgokat. Mindnyájunknak van személyes filozófiánk. Jóllehet még sosem definiáltad magadnak a személyes filozófiádat, attól az még ott van benned, és minden nap minden percében működik. Ez határozza meg, mit gondolsz a világról, milyen hatással lesznek rád az események és a különböző helyzetek, és te milyen hatással leszel rájuk. Tetteidet mindeddig a filozófiád vezérelte - mindaz, amit igaznak gondoltál a világról és a világ működéséről —, és elsősorban ez határozta meg, hogy ki is vagy, és ez a felelős azért is, amilyen az életed ebben a pillanatban, ahogy ezeket a sorokat olvasod. Személyes filozófiádról bővebben az ötödik fejezetben olvashatsz. Egyelőre csak pár példát hozok fel, hogy milyen egy filozófia, és ez a filozófia hogyan teremti meg és tartja fent a világnézetedet, és hogyan határozza meg az eseményekre adott reakcióidat. A következő példák között vannak, amelyek részét képezik a te személyes filozófiádnak is. A világban farkastörvények uralkodnak. Senkiben sem lehet megbízni. Csak a féleszűek mondanak mindig igazat. Mindenki csak a maga hasznát keresi. Minden örömben van egy kis üröm. Nincsen rózsa tövis nélkül. Nem lehet mindig minden úgy, ahogyan akarjuk.

17

A ki jó, azzal rossz dolgok történnek. Aki rossz, azzal rossz dolgok történnek. Rossz dolgok történnek. Nem vagyok valami szerencsés ember. A szerencsébóí nekem csak a balszerencse jut. Isten büntet engem. Az ördög mindig akadályokat gördít elém. Isten gonosz. Nincs Isten. Murphy törvénye: „Ha valami el tud romlani, az el is romlik." Vagy: Az emberek általában jószívűek. Szerencsés vagyok. A dolgok végül mindig jól sülnek el. Minden rosszban van valami jó. Úgy állok hozzá, hogy a jó dolgok majd úgyis az utamba akadnak. Úgy tűnik, mindig csupa jó dolog akad az utamba. Mindig meglátom a jót másokban. Bármilyen nehéz helyzetbe kerülök is, mindig képes vagyok szerencsésen kijönni belőle. Olyan jó ember vagyok, amilyen jó csak lenni tudok, és ez a javamra válik. Minden vég egy új lehetőség kezdete. Hiszek Istenben. Isten vigyáz rám. Isten jó. Végül mindig minden jóra fordul.

18

Állj meg egy percre, és gondold át, milyen példamondatok jutnának eszedbe, ha meg kellene fogalmaznod a filozófiádat? Ha úgy tartja kedved, választhatsz a listából is. Nem biztos, hogy tudatában vagy, milyen óriási ereje van filozófiádnak az életed alakulásában: irányítja tetteidet; feleló's a döntéseidért; ez vezetett oda, ahol most vagy - de mire elolvasod ezt a könyvet, teljesen tudatára fogsz ébredni mindennek.

A DOLGOK OLYANOK, AMILYENNEK LÁTOD ŐKET Nem vagy egyedül azzal, hogy próbálsz az lenni, aki lenni akarsz, és meg akarod szerezni, amire vágysz. A boldogság mindenki végső célja, nincs kivétel. Az, hogy mégis olyan keveseknek sikerült elérni a boldogságot, elsősorban annak tudható be, amit gyerekkorunkban tanultunk, mivel ekkor alakult ki filozófiánk jelentős része, és ez határozta meg eddigi életünket. Ha már azok sem tudták, hogyan érjék el a saját céljaikat, akiktől tanultál - a családod, a tanáraid, a barátaid -, akkor hogyan is taníthattak volna meg téged rá? Most viszont megnyugodhatsz; hamarosan megtudod, hogyan változtathatsz mindezen. Egyik célom ezzel a könyvvel az, hogy segítsek kijavítani azokat a hiányosságokat a filozófiádban, amelyek megakadályozzák, hogy az legyél, aki akarsz, és megszerezd, amire vágysz. Ennek egyik lehetséges útja azzal veszi kezdetét, hogy elkezded máshogyan nézni a világot, és máshogyan kezdesz gondolkodni a látottakról. íme, egy egyszerű példa. Képzeld el, hogy te meg én elhatározzuk, hogy megnézünk egy filmet. Azt mondják róla,

19

hogy nagyon jó krimi, a legjobb, amit valaha csináltak. Elmegyünk a moziba, megvesszük a jegyet, elfoglaljuk a helyünket, és a film elkezdődik. Nézzük a filmet, és keressük a megszokott motívumokat - gyilkosságot, rablást, cselszövést, valamilyen bűntényt -, de semmi ilyesmit nem látunk. Húsz perc után összezavarodva és értetlenül ülünk ott. Nyilvánvaló, hogy a film nem olyan, amilyennek mondták. Semminek sincs benne értelme. Ekkor a mellettünk ülő néző egyszer csak odahajol, és odasúgja: — Hát nem csodálatos ez a romantikus film? Hirtelen minden értelmet nyer. A film minden részlete a helyére kerül, mert most már annak látjuk, ami valójában, és nem annak, amit mondtak nekünk. Ez az a bizonyos „új látásmód". Ugyanilyen jellegű változás zajlik majd le benned is e könyv olvasása során, és elkezded annak látni saját magadat, a világot és a világ dolgait, amik valójában, nem pedig annak, amit mondtak neked. Amikor megváltozik a látásmódod, és elkezded máshogyan értelmezni a dolgokat, hirtelen minden más lesz. Minden értelmet nyer. Másmilyennek fogod látni a múlt eseményeit, máshogyan fogsz reagálni az új dolgokra, és másmilyennek fogod elképzelni a jövőt. Ez a különbség nagyon fog tetszeni; mindenkinek tetszik. Eleinte nehéz lesz elfogadni, hogy igaz lehet, amit olvasol, de ahogy haladsz előre, magadba szívod a tudást, és elkezdesz mosolyogni - sokat mosolyogni. Azt fogod megtanulni ebből a könyvből, hogy megvan benned az erő, amellyel képes vagy újra kitalálni a világodat. Erős lény vagy, a legerősebb lény az életedben, és te magad teremted a jövődet a gondolataid és a tetteid erejé-

20

vei. Azzal, hogy megváltozik a világról alkotott felfogásod, és megváltoznak a történésekre adott reakcióid, megváltozik az életed is. A könyvben lépten-nyomon olyan kijelentésekbe fogsz ütközni, amelyek ellentmondanak jelenlegi meggyőződéseidnek, ellentmondanak tapasztalataidnak, ellentmondanak annak, amit másoktól hallottál, és ellentmondanak az összes vallásnak, bármelyikben hiszel is. Erre készülj fel! Mivel olvasni fogsz olyan dolgokat is, amelyek lehetetlenségnek, ostobaságnak, sőt nevetségesnek tűnhetnek, sérthetik az érzékenységedet, és felháboríthatják józan eszedet - különösen ez utóbbira készülj fel előfordulhat, hogy kigúnyolod, és végül elutasítod Őket. Én azonban azt javaslom, hogy mielőtt elutasítanád, vegyél egy mély levegőt, és tartsd bent egy pillanatra. Ezután lassan fújd ki, nyílj meg, és fogadd el, hogy egy lehetetlennek tűnő gondolat is lehetséges, majd menj tovább, és gondolkodj el rajta, szeretnéd-e, hogy úgy legyen, ahogyan olvastad.

21

2 Tudatosság Az Univerzum gyermeke vagy. Te sem vagy kevesebb, mint a fák vagy a csillagok; neked is jogod van itt lenni. És függetlenül attól, hogy tisztában vagy-e ezzel, az Univerzum előtted is ugyanúgy tárja fel magát. MAX EHRMANN, „DESIDERATA"

folyamokat olyanoknak, akik nem voltak megelégedve az életükkel, és akik hajlandók voltak rá, hogy egy hónapon át eljárjanak hozzám, és megtanulják, hogyan érhetik el a céljaikat- Power Workshopnak, azaz „erőtanfolyamnak" hívtam Őket. A leírás így hangzott: „Hogyan szerezzük meg, hogyan használjuk, és hogyan tartsuk meg az erőt?" Mindössze két szabály volt, amelyet minden egyes tanfolyam elején világosan leszögeztem: 1. A résztvevőknek minden órán részt kell venniük. 2. Időben kell érkezni. Ahhoz, hogy elkezdhessék látogatni a tanfolyamot, minden jelentkezőnek kötelezettséget kellett vállalnia, hogy tiszteletben tartja a fenti két szabályt. Abban a pillanatban, amikor az ajtó bezárult, a résztvevőknek jelen kellett lenniük a teremben, különben ki voltak rúgva - senkivel sem tettem kivételt. Ennek a szabálynak az lett a következménye, hogy a résztvevők 3 0 - 4 0 százaléka sosem fejezte be a programot, mivel vagy nem jártak be, vagy elkéstek. Akik végigcsinálták a teljes programot, azoknak az életében olyan mértékű javulás következett be, hogy a tanfo-

22

lyuin vége felé voltak, akik jóval korábban elindultak ottI ionról, hogy ha esetleg lerobbanna a kocsijuk, akkor is beérjenek időben gyalog, busszal, taxival vagy bármilyen más módon. Az egyik lány görkorcsolyát tartott a kocsi hátsó illésén végső megoldásként, másvalaki biciklit. Teljesen elkötelezettek voltak, hogy elérjék a maguk elé kitűzött i élt, és természetesen ez is volt a két szabály célja: megtanulni, mi az elkötelezettség. A tanfolyam résztvevői olyan megdöbbentő sikereket értek el, hogy két év múlva abbahagytam a tanítást, eladinm az épületet, ahol addig a tanfolyamokat tartottam, és visszavonultam a lakásomba, hogy megfejtsem, milyen alapelvek húzódnak meg a hallgatók kiemelkedő eredményei mögött. Korábban felvettem kazettára minden tanfolyamot, és a szalagok tartalmát kiírattam tíz vaskos kötetbe. Két és fél éven át tanulmányoztam ezeket a köteteket. A vizsgálódások eredménye ez a könyv lett, amelyet az elmúlt húsz évben folyamatosan finomítgattam és csiszolgattam, miközben az alapelveket és az időközben tanult új elveket tanítottam.

NINCSENEK VÉLETLENEK Azokhoz a hallgatóimhoz hasonlóan, akiknek megváltozott az életük, most neked is lehetőséged nyílik megváltoztatni a tiédet. Bár nem találkoztunk személyesen, én mégis tökéletesen megbízom benned. Bizalmam abból a tényből fakad, hogy ezt a könyvet olvasod. Ez nem lehet véletlen egybeesés. Nem hiszek a véletlenekben, és mire befejezed ezt a könyvet, ha jól végeztem a dolgom, te sem fogsz. Amiket véletlen egybeesésnek, vagyis egyszerre bekövetke-

23

ZŐ, véletlenszerű, jelentőségteljes eseményeknek hívunk, nem mások, mint olyan körülmények és történések, amelyek valamilyen céllal jelentkeztek az életedben - ez a cél pedig az, hogy a hasznodra legyenek. Ezzel olyan ponthoz értünk, amelynek óriási jelentősége lesz számodra. Hogyan lehet, hogy ez a könyv látszólag véletlenül („véletlenszerű és jelentőségteljes módon") bekerült az életedbe? Ha nem valamilyen véletlen egybeesés volt, akkor micsoda? Az Univerzum hozta létre azokat a körülményeket, amelyek a figyelmedbe vagy a birtokodba juttatták ezt a könyvet. Most bizonyára azt mondod magadban: „Miket beszélsz? Az Univerzum? Na, ne szórakozz!" Pedig nem szórakozok. Amikor ezeket a sorokat írom, hetvenkét éves vagyok, és a legfontosabb ismeret, amelyre valaha szert tettem, így szól: Az Univerzum él, érzékel és tudata van. A második legfontosabb ismeret, amelyre valaha szert tettem, pedig így szól: Az élő, érzékelő és teljesen tudatos Univerzum tökéletesen tudatában van az én létezésemnek. A harmadik legfontosabb tudás, amelyre valaha szert tettem, így szól: A teljesen élő, teljesen érzékelő és teljesen tudatos Univerzum maradéktalanul gondoskodik önmagáról. Teljesen önmagára van utalva, és teljesen elégedett önmagával. Tökéletes.

24

Az előző három ismeretből szűrtem le életem legfontosabb következtetését, amely így hangzik: Az Univerzum tökéletesen gondoskodik rólam, mert én Ő vagyok. A fiam, Pax, azt mondja, hogy amit most leírtam, „túl sok így hirtelen". Meglehet. Ha emlékszel, a tanfolyamom résztvevőinek 3 0 - 4 0 százalékát is azért vesztettem el, mert az elvárásom „túl sok volt hirtelen". De neked és nekem még nagy utat kell együtt bejárnunk, hogy megváltozzon az életed, és boldogulnunk kell valahogy, ha az a célunk, hogy elérd, amit akarsz, és az legyél, aki lenni vágysz. Ne feledd, tökéletesen megbízom benned, l^c feledd azt sem, miért bízom meg benned: olvasod ezt a könyvet, és ez nem lehet véletlen; ennek így kellett történnie.

AZ UNIVERZÁLIS TUDAT Az Univerzumban mindent ugyanaz az energia alkot. A világ leghíresebb egyenletét Albert Einstein alkotta meg, ez az E = m c l Ez lényegében azt jelenti, hogy az energia (E) egyenlő a tömeg (m) és a fénysebesség négyzetének szorzatával. Ez azt jelenti, hogy az Univerzum energiája és fizikai anyaga - beleértve téged és engem is - ugyanannak a dolognak két különböző formája. Te is ugyanabból az energiából vagy, amiből az egész Univerzum. Rendkívül fontos, hogy ezt megértsd. Ezt írtam az előbb is, amikor azt mondtam, hogy te vagy az Univerzum - hiszen te is a része vagy. Az Univerzum szó két latin szóból tevődik össze: unus 25

(vagyis 'egy') és versus (azaz 'fordult'). Szó szerint azt jelenti, 'a befordult egy'. Hogy mi volt az az „egy", amire a nyelv megalkotói gondoltak, és ez az „egy" mibe fordult be? Én azt hiszem, az „egy" nem más volt, mint egy hatalmas, tudatos energiatömeg, amely önmagát fordította az „Univerzumba". Ez nem áll messze a legtöbb vallás hitétől, miszerint kezdetben volt egy felsőbb lény (Isten), aki a mennyet és a földet teremtette. Hát nem bámulatos, hogy nyelvünk megalkotói tudták, amit most itt elmondtam: hogy az egy (unus) befordította magát (versus) az Univerzumba? íme, a következő információ, ami szintén rendkívül fontos, hogy megértsd az univerzális tudatot, és véghezvidd a számodra oly fontos változásokat. A mindent alkotó energia tudatos. Élőlény. Tudatában van a dolgoknak. Tudatosnak lenni és tudatában lenni valaminek nem ugyanaz; lehetsz tudatos úgy, hogy közben nem vagy tudatában valaminek, például annak a ténynek, hogy a föld óránként kb. 1000 mérföldes sebességgel forog. Az Univerzum teljesen tudatában van mindennek, és ebbe te magad is beletartozol. Tisztában vagyok vele, hogy nehéz elhinni, hogy a csillagok vagy a kövek tudatosak, hogy ugyanabból az energiából vannak, amiből te is. Lehet, hogy most azt gondolod: „Ekkora ostobaságot!" és „Ha egy könyv azt írja, hogy az Univerzumban minden él, tudata van, és tudatában van a dolgoknak, akkor ez a könyv nem sokat ér. Még sose láttam tudatos kavicsot!" Meglátom, mit tehetek e könyv keretein belül, hogy kitágítsam annyira elméd határait, hogy be tudd fogadni ezt a csodálatos ismeretet, és beléphess a lehetőségek varázslatos világába, magad mögött hagyva mindazt, ami eddig megakadályozott, hogy megszerezd, amit akarsz, és az legyél, aki lenni vágysz.

26

Ahogyan te és az Univerzumban minden dolog része ugyanannak az univerzális energiának, benned is megvan az univerzális „tudat". De honnan jön ez a tudat? A tudósok azt mondják, hogy a tudat akkor alakul ki, ha létrejön egy összetett organizmus, mondjuk egy ember, és hogy tudat nem létezik összetett biológiai szervezet nélkül. Azt állítják, hogy a kőnek nincs tudata, de egy összetett organizmusnak egyszer csak már van! Micsoda bűvészmutatvány: a semmiből egyszer csak lesz valami! Természetesen, ha egy kicsit jobban belegondolunk, ez nevetséges gondolat. Úgy gondolom, a semmiből sosem lesz valami. A fizika egész világát a teljes mikrokozmosszal és makrokozmosszal, a kvantummechanikával és az atomfizikával együtt le lehet redukálni egyetlen szóra. Ez a szó pedig: energia. Minden energia. A tudósok azt mondják, ha valamit nem lehet megmérni, látni vagy más módon érzékelni, az nem is létezik. Márpedig az energiát még nem látta senki. A hatásait látjuk, de őt magát nem. Mindazonáltal tudjuk, hogy létezik. Sőt, nem is létezik más, mint energia, és minden energiából áll, beleértve téged és engem is. A tudósok azt is mondják, hogy az élet kizárólag biológiai formában létezik. Azt mondják, hogy egy darabig nincs élet, majd egyszer csak, hirtelen, a biológiai forma megjelenésével megjelenik - újabb bűvészmutatvány! Micsoda ostobaság, ha belegondolunk. Először nincs élet, aztán van. Olyan ez, mintha megpróbálnánk felkapcsolni egy villanykörtét anélkül, hogy először is volna áram. Csak azért, mert csinálunk egy villanykörtét, az még nem jelenti azt, hogy égni is fog. A valóság az, hogy egyáltalán nem fog világítani, csak akkor, ha először is van áram. Ugyanez igaz a tudatra és az életre is; egyik sem jöhet

27

létre biológiai formában, csak akkor, ha először már van tudat és van élet. A biológiai lények képesek rá, hogy részesüljenek az életből és a tudatból, ha az létezik, de nem a lények teremtik az életet vagy a tudatot azzal, hogy létrejönnek, mint ahogy a villanykörte sem teremti meg az áramot a puszta létrejöttével. Más szóval, azért van életünk és tudatunk, mert ezek már léteznek az Univerzumban. Számomra nyilvánvaló, hogy a tudat létezik az Univerzumban, hiszen neked is és nekem is van tudatunk, és te is és én is részei vagyunk az Univerzumnak.

AZ UNIVERZÁLIS TUDAT MEGCSAPOLÁSA Kiválasztattál a létezésre, sőt, nem csak egyszerűen a létezésre, de arra, hogy részese legyél az univerzális tudatnak. Gondolod, hogy benned is megvan mindaz a tudat, ami az Univerzumban? Természetesen nincs. Bennem is van valamennyi, benned is, és másokban is. Tudatod ugyanúgy részesül az univerzális tudatból, mint ahogy a villanykörte részesül az elektromos mezőből. Merít belőle. Ha valami új ötlet az eszünkbe jut, azt szeretjük magunknak tulajdonítani, mintha a saját agyunkban keletkezett volna, valójában azonban valami legalább ennyire különleges dolgot vittünk véghez: lecsapoltuk az ötletet. Saját kulcsunkkal nyitottuk fel az univerzális tudás és bölcsesség kútjának fedelét. Alihoz kétség sem férhet, hogy neked is van ilyen kulcsod, hiszen valahányszor eszedbe jut valami új, mindig ezzel a kulccsal nyitod fel az univerzális tudás kútját. Az agyunk úgy működik, mint a rádió kristálydetektora:

28

különböző hullámhosszokra tudunk hangolódni a segítségével. Ha valami ötletre van szükséged, hogy teljesíts egy feladatot, vagy létrehozz valamit, elgondolkozol a dolgon, és hamarosan ötletek formájában beléd áramlik az ismeret az univerzális információállományból. Úgy tűnhet, te magad hozod létre ezeket az ötleteket az agyadban, de ez csupán illúzió. Az agyunk több szempontból is olyan, mint egy számítógép, de egy rendkívül fontos tulajdonságában teljesen különbözik tőle. Talán te is tudod, hogy egy számítógépből csak annyit lehet kihozni, amennyit beletápláltunk. Van is erről egy közismert számítógépes mondás: „Szemét be, szemét ki" - vagyis, ha szemetet táplálunk be a számítógépbe, akkor szemét is fog belőle kijönni. A számítógép nem képes új ismeretek létrehozására. Ez a különbség az agy és a számítógép között. Betáplálhatunk egy számítógépbe mindent, amit csak tudni kell egy fa fizikai leírásához, de a számítógép sosem fog előállni az alma egyedi ötletével. Mi azonban le tudjuk csapolni az alma fogalmát az ismeretek univerzális tárházából. Manapság sok olyan új, izgalmas felfedezés lát napvilágot, amelyekről néhány évvel ezelőtt nem is álmodtunk volna. Az embereknek egyszer csak támadt egy ötletük, és megvalósították. Az ötletek úgy kerültek az elméjükbe, hogy lecsapolták őket. Nap mint nap előfordul, hogy két embernek a világ két különböző pontján egyszerre jut eszébe ugyanaz az ötlet. Mindig vannak tudósok, akik ugyanazon az új koncepción dolgoznak a világ számos különböző részén. Versenyeznek egymással, hogy ki találja meg előbb a megoldást ugyanarra a problémára, és ki lesz az, aki ezáltal maga mögé utasítja a többi tudóst. Gondoljunk csak azokra a gyerekekre, akik a hozzájuk

29

hasonló korúak képességeit messze meghaladó dolgokat csinálnak vagy hoznak létre. Zseninek vagy csodagyereknek hívjuk őket. Teljesen érthetetlen, egyáltalán felfoghatatlan, hogyan képesek ezek a gyerekek ilyen bámulatos dolgokra, hacsak nem látjuk be, hogy az Univerzumtól csapolják le az ismereteiket. Wolfgang Amadeus Mozart ötéves korában már komponált, és nyilvánvaló, hogy nem azért volt erre képes, mert hosszú évek kemény munkájával sajátította el a zeneszerzést. Rendkívül termékeny szerző volt egész életében, több mint hatszáz darabot írt. Honnan jött ez a rengeteg zenei ötlet? Lecsapolta. Thomas Edison több mint ezer találmányt szabadalmaztatott. Ha valamilyen ötletre volt szüksége, leült egy fotelbe, mindkét kezébe fogott egy-egy golyóscsapágyat, a karját pedig a fotel karfáján nyugtatta. A padlóra, a két keze alá egy-egy fémtepsit rakott. Ezután hagyta, hadd lazuljon el olyannyira, hogy majdnem elaludjon, de csak majdnem. Ha mégis elaludt, akkor a keze elernyedt, kiejtette a csapágyakat, ezek leestek a tepsire, és a zajra felébredt. Ilyenkor aztán leírta, ami félálomban az eszébe jutott. Edison így csapolta le az ötleteket. Te is képes vagy erre, és valójában folyton ezt is csinálod. Valahányszor eszedbe jut valami, ami előtte még sosem - ezt csinálod. Most, hogy ismered Edison módszerét, te is kipróbálhatod. Sőt, kitalálhatsz saját módszert is. Az a fontos, hogy most már tudod, hogy lehetséges. Ha szükséged van egy ötletre, hogy megoldj egy problémát, maradj csendben, és lazulj el. Gondold át, mi az, amit tudnod kellene, és az ötletek egyszer csak elkezdenek áramlani. Légy türelmes, és hagyd, hadd jöjjenek! Van úgy, hogy eltart egy darabig, de mindig működik.

30

A LEGNAGYOBB ERŐ, A LEGNAGYOBB MEGTISZTELTETÉS Ha tudod, hogy része vagy az Univerzumnak, és az Univerzum is tudatában van a te lényednek, az nagyobb erővel tölt el, mint életed bármely más mozzanata. Képzeld el, hogy ez így igaz. Gondold el, mit jelent ez. Azt jelenti, hogy a létező leghatalmasabb erő tudatában van a lényednek, és a boldogságod ugyanolyan fontos számára, mint a sajátja, mert te is a sajátja vagy. Ha egyszer felismered ezt a tudást a maga teljességében, olyan változások következnek be az életedben, amelyek megdöbbentenek és örömmel töltenek majd el. Része lenni az Univerzumnak a lehető legnagyobb megtiszteltetés, amely az embert érheti. Jobb, mintha király, királynő, sah, császár, főúr, herceg, elnök vagy bármilyen más elképzelhető méltóság lennél. Értékes ajándék a tudatosság és az a képesség, amellyel új ötleteket tudunk lecsapolni, de hasonlóan értékes ajándéka az Univerzumnak az is, hogy tudunk vele kommunikálni. Lehet, hogy ma még mit sem tudsz ennek a módjáról, de mielőtt végeznél ezzel a könyvvel, rendszeresen fogod gyakorolni. Valójában már most is gyakorlod minden pillanatban, amikor gondolkodsz, cselekszel, vagy egyszerűen csak valamilyen vagy. Ha megérinted a vállad, tudni fogsz róla, mert a vállad a te részed. Ugyanígy az Univerzum is minden pillanatban tud a gondolataidról, a cselekedeteidről, és arról, hogy vagy, mert a része vagy. Nemcsak te üzensz az Univerzumnak, de az Univerzum is üzen neked. Az Univerzum úgy üzen neked, hogy eseményeket teremt az életedben; így kommunikál. Ezek az események pedig mindig a javadat szolgálják. Ez a könyv is egy esemény az életedben; ha véletlenül belerúgsz valami-

31

be, az is egy esemény; ha elveszíted az egyik szülődet vagy gondviselődet, az is egy esemény; ha elesel biciklivel, az is egy esemény; ha béremelést kapsz, az is egy esemény; ha társra találsz, az is egy esemény; és bizony a holokauszt, a 2001. szeptember: 11-i terrortámadás és a Thaiföldön 200 000 áldozatot követelő cunami is mind egy-egy esemény volt, csakúgy, mint amikor gyerekkorodban egy nap valami miatt nagyon szégyellted magad. Mindezen eseményekről nagy valószínűséggel nem gondoltad volna, hogy az Univerzumnak célja, mi több, tudatos célja lett volna velük - jóllehet hatást gyakoroltak az életedre, különösei*, ha te magad vagy egy hozzád közel álló személy is a részesük volt. Nem csak ez, de az életed minden eseménye maradéktalanul a te javadat szolgálta és szolgálja. Igazság szerint mindig a lehet® legjobb dolog történt veled, ami csalc történhetett. Tudom, hogy most egy kicsit nehéz ezt elhinni, de még csak most kezdtük. Ahogy haladsz majd előre a könyvben, teljesen más színben fogod látni az Univerzumot. Olyan Univerzumban fogsz élni, ahol megérted ezeket az összefüggéseket, és fel tudod őket használni a saját érdekedben. Mindazok alapjáéi, amik eddig történtek veled, nagy valószínűséggel meg wagy győződve arról, hogy az az állítás, miszerint „Minden, ami történik velem, a lehető legjobb dolog, ami csak történhet", nem igaz, és nem is lehet igaz, és ha ez a könyv rés zben erre az alapra épít, akkor nem sok jót várhatsz tőle. T a l á n úgy tűnik, már annak sincs értelme, hogy egyáltalán próbára tedd. De ma új nap indul. Új évszázad,•sőt, évezred kezdődik, és ha elolvasod ezt a könyvet, rá fogsz jönni, Hogy most rajtad a sor, hogy új hitet ölts magadra, amely m á t ó l fogva örömmel tölti el az életed.

32

A további fejezetekben olvashatsz még arról, hogy az Univerzum hogyan üzen neked események útján, és hogyan használhatod fel ezt a tudást arra, hogy úgy élj, ahogyan szeretnél. Egyelőre kezdj hozzászokni a gondolathoz, hogy minden, ami valaha történt veled, az Univerzum üzenete volt. Szándékos, előre kitervelt és személyes üzenet, amelynek az volt a célja, hogy olyan körülményeket teremtsen az életedben, amelyek az adott pillanatban a lehető legnagyobb mértékben a te javadat szolgálták. Ehhez a gondolathoz hozzá kell még szoknod, mert mindeddig nem ilyen szemmel nézted az eseményeket, de bőven megéri majd az erőfeszítést. Ráadásul ez az igazság.

CSODÁRÓL CSODÁRA Minden az Univerzum tudatos energiájának a megtestesülése - te, én, ez a könyv, amelyet a kezedben tartasz, a levegő, amelyet beszívsz, minden. Lao-ce, a két és fél ezer éve élt kínai bölcs így fogalmazott az Univerzum tudatáról, életerejéről, amelyet taónak nevezett: Az út, mely szóba-fogható, nem az öröktóí-való; a szó, mely rája-mondható, nem az örök szó. Ha neve nincs: ég s föld alapja; ha neve van: minden dolgok anyja. (Weöres Sándor fordítása)

33

Vagyis bármilyen névvel illetjük is, az csak egy név marad, amelyet azért találtunk ki, hogy beszélni tudjunk róla, de ez nem az igazi rueve. Még csak azt sem mondhatjuk róla, hogy „ó", mert a valódi nevét nem tudhatjuk. Én úgy hívom „az Univerzum" vagy „minden, ami van". Az egész Univerzum egyetlen óriási energiahalmaz, és minden létező' az ő megnyilvánulása. Azért írom nagybetűvel az Univerzum szót, amiért az isten szót is: tiszteletből. Nem úgy gondolok Istenre vagy az Univerzumra, min® egy formailag vagy testileg behatárolható egységre, h a n e m úgy gondolok rá, mint mindarra, ami van - és ez n_em más, mint egy hatalmas, tudatos energia. Witter Bynner, l a o - c e munkájának egyik értelmezője így számol be a nag y bölcsről The Way of Life According to Lao Tzu című kön-yvében: „Mindegy, hogy valaki szenvtelenül csak az élet mélyét látja, vagy szenvedélyesen csak a felszínt, hiszen felszín és mély lényegében egy, és csak azért van rá külön szavunk, hogy megjelenési formájukat megkülönböztessük . Ha el kellene nevezni őket, mindkettőre a csoda lenne a jó szó. A lét csodáról csodára bontakozik ki." Ez mindent elmond arról, hogyan látom az életet: „A lét csodáról csodára bontakozik ki."1 Kétségtelen, h o g y valami eddig visszatartott, hogy a létet úgy éld meg, mimitha egyik csodából a másikba esnél, az legyél, aki lenni akarsz, és megszerezd, amire vágysz, különben nem olvasnád most ezt a könyvet. Ahhoz, hogy megszabadulj attól, ami visszatart, engedned kell jelenlegi hamis meggyőződés eidből, és el kell kezdened hinni azokban a dolgokban, aimelyek igazak, de amelyeket eddig hamisnak hittél - m i n t például amiről az előbb írtam.

34

Mivel mindeddig az Univerzumról alkotott hamis meggyőződéseid vezérelték tetteidet, nem pedig a tényleges igazság, ezért nem vagy mindaz, ami lehetnél, és nincs meg mindened, amid lehetne. Ha rájössz, mi tartott eddig viszsza, és meg tudod változtatni, az olyan érzés lesz, mintha egész életedben hátramenetben vezetted volna az autód, és most hirtelen rádöbbennél, hogy vannak olyan sebességfoozatok is, amelyek előrefelé visznek, mégpedig gyorsan! agy élmény lesz; olyan élmény, amely teljesen magával ragad, és abszolút megéri a fáradságot.

35

ELSŐ GYAKORLAT Csapolj le új ötleteket! Keress egy csöndes helyet, ahol legalább negyedóráig nem fog zavarni senki. Ülj le ezzel a könyvvel a kezedben, és olvasd el a következő feladat instrukcióit (Második gyakorlat: „Tanulj meg örülni!"). Most, hogy elolvastad a második feladatot, ülj csöndben, és csapolj le hozzá ötleteket. Gondolj azokra az örömteli dolgokra, amelyeket csinálni szeretnél. Engedd szabadjára a képzeletedet. Úgy tűnhet, mintha a képzelöerödet használnád, mintha te magad találnád ki a dolgokat, pedig igazából az történik, hogy az Univerzumtól csapolod le az ötleteket. Éld át ezt az érzést. Maradj nyitott, és éld át, milyen jó ez az érzés. Ha megvannak a feladat megoldásához szükséges ötleteid, válaszd ki, mit fogsz tenni, és írd fel a fejezet végén az üres oldalra, ahol ez áll: „Első örömgyakorlat." Ha kész vagy, végezd el az örömgyakorlatot a második feladatnál leirt instrukciók szerint.

36

MÁSODIK GYAKORLAT Tanulj meg örülni! - Első örömgyakorlat Ennek a könyvnek az egyik legfőbb célja, hogy képes legyél megtapasztalni a boldogságot, a vidámságot, az eksztázist vagy bármi mást, amit érzel, miközben valami örömteli dolgot végzel. Ennek a gyakorlatnak tehát az a célja, hogy félórányi örömöt szerezz vele magadnak. Választhatod azt, hogy sétálsz egyet a hegyekben, a tengerparton vagy a kedvenc parkodban. Vagy dönthetsz úgy is, hogy elmész az egyik kedvenc helyedre, leülsz, és olvasgatsz. Lehet, hogy meg akarod látogatni az egyik barátodat vagy már régóta vársz valamilyen vidám eseményre. Esetleg valamilyen sporteseményen szeretnél részt venni. Ha végül nem vagy teljesen elégedett ezzel a sporteseménnyel, a barátodnál tett látogatással vagy a könyvvel, amelyet olvastál, válassz egy másik örömgyakorlatot. Ha hagyod, hogy megszálljanak a gondok vagy más kellemetlen gondolatok, és elrontsák a félórányi örömöd, finoman tereld vissza gondolataidat eredeti célodhoz - vagyis hogy teljes fél órán át boldog legyél -, és kezdd el újra. Ha végül túl sok negatív gondolat tolaks/ k az elmédbe a fél óra alatt, kezdd újra, esetleg válassz másik örömgyakorlatot. Ha egy szabadnapodon vagy hétvégén elmész valahová, szánj rá fél órát, hogy elvégezd ezt a gyakorlatot. Az örömszerzés művészet, amelyet meg lehet tanulni. Mire befejezed a könyv programját, mestere leszel ennek a művészetnek. Az első gyakorlatban azt próbáltad kitalálni, mit csinálj majd a félórás örömgyakorlat során, és választásodat leírtad a fejezet végén lévő üres lapra, az „Első örömgyakorlat" cím alá.

37

Kezdd most azzal ezt a gyakorlatot, hogy hangosan azt mondod: „Én, XY, felhatalmazom magam, hogy fél óra örömöt szerezzek magamnak." A következő lépés pedig az, hogy fél óráig tényleg örömöd leld az általad választott dologban. Ha végeztél az örömgyakorlattal, az „Első örömgyakorlat" felirat alá írd fel a dátumot, és pár sort arról, mi is történt, hogyan érezted magad, illetve bármi mást, amit fontosnak érzel ezzel kapcsolatban. Ha új örömgyakorlatot kellett választanod, mert a fél órádat elrontotta valamilyen kellemetlen esemény, írd le azt is! Fontolt meg, mit írsz fel! •

•

•

Még valamit meg kell beszélnünk, neked és nekem. Ez egy fontos gyakorlat - nagyon fontos. Úgy kell teljesítened, mintha ez lenne a legfontosabb feladat az életedben. Ez azt jelenti, hogy tényleg örülnöd kell valaminek teljes fél órán át. Azt akarom, hogy boldog legyél. A boldogság teljességgel tanulható, és szándékom szerint meg is tanulod, mire befejezed a könyvet. Végezd el ezt a két gyakorlatot, mielőtt továbbmész a harmadik fejezetre. Ez azt jelenti, hogy addig egyáltalán ne is olvass tovább, amíg ezt a két gyakorlatot el nem végzed.

38

Első örömgyakorlat:

A gyakorlat elvégzésének dátuma

3 A vezércsillag első sugara Boldogság az, amikor összhangban van, amit gondolsz, amit mondasz, és amit teszel. MAHÁTMA GANDHI

biztossággal követhetsz - egy örökké égő, fényes jelzőtűz, amely mindig teljes sikerrel vezérel a helyes úton. A könyvben szereplő információk, gondolatok és meglátások lesznek a vezércsillagod. Ha követed, olyan belső magabiztosságra, egyfajta létmódra teszel szert, amely elvezet ahhoz, hogy megszerezd, amire vágysz. Bármit csinálsz is most, bármiben is hiszel, bármilyenek is a körülményeid, megvan mindened ahhoz, hogy kielégítsd vágyaidat és szükségleteidet. Hamarosan megkapod, amire vágysz, pontosan abban a formában, ahogyan szeretnéd. Fogantatásod pillanatától kezdve ismereteket tárolsz az emlékezetedben. A memóriádban el van raktározva minden, amit valaha olvastál, hallottál, láttál, elképzeltél és megtapasztaltál. Ha bármi újat érzékelsz, azt a memóriád megszűri, megvizsgálja, hogyan illeszthető" bele az eddig tapasztaltakba, és eldönti, hogyan reagálj rá. Ez a könyv olyan új ismeretekkel gazdagítja emlékezeted raktárát, amelyek miatt másképp fogsz reagálni, ha az életedben új események, új lehetőségek adódnak.

40

A TÜKÖR A téged körülvevő" világ - az emberek, a helyek, az események - nem más, mint tükör. Megmutatja azt, „Aki Vagy". Rendkívül fontos, hogy maximálisan megértsd, és világosan el tudd képzelni ezt a koncepciót. Az alábbi példák ebben segítenek. Képzelj el egy nőt, aki nagyon precíz és rendszerető. Képzeld el, hogy intelligens, rendes, barátságos, dolgos és tiszteletre méltó. Lakása minden bizonnyal tiszta, rendezett, otthonos, szépen berendezett, kényelmes és jó állapotú. A lakása azt tükrözi, „Aki Ő". A munkája is azt tükrözi, „Aki Ő": jól végrehajtja, és befejezi, amit elkezdett. Ha megkérdeznéd a barátait, ők is azt mondanák el a saját szavaikkal, hogy ki ő. Minden vele kapcsolatos dolog - hogyan mozog, hogyan öltözködik, hogyan beszél, hogyan cselekszik -, minden azt tükrözi, „Aki Ő". Ha kritikus szemmel megvizsgálod a saját életedet, lakásodat, ruháidat, ingóságaidat, barátaidat, társadalmi és pénzügyi helyzetedet, párkapcsolataidat, egészségi állapotodat és mindazt, amit mondasz és teszel, az olyan, mintha egy óriási tükörbe tekintenél. Megmutatja azt, „Aki Vagy". Képzeld el, hogy vásárolsz valami apróságot, és az eladó véletlenül öt dollárral többet ad vissza. Azonnali reakciód — hogy megtartod-e a pénzt, vagy visszaadod -, és amit később gondolsz róla, mind azt tükrözik, „Aki Vagy". Képzeld el, hogy egy heves veszekedésben veszel részt. Viselkedésed ekkor is megmutatja azt, „Aki Vagy". Elveszted a fejed, és közönséges, csúnya, durva dolgokat teszel, vagy nyugodt és udvarias maradsz? Vagy képzeld el, hogy épp most nyertél valamilyen versenyen. Képzeld el az izga-

41

tott nézőket, amint ujjongva rázogatják a kezed, és gratulálnak. Mindannyian a te győzelmedet tükrözik. Most képzeld el, hogy nyertél a versenyen, de csalással, és ezt a nézők közül is tudják néhányan. Dühös tiltakozásuk, pfujolásuk, hurrogásuk mind világosan tükrözné azt, „Aki Vagy". A tudomány ma már rávilágít ennek a tükörnek az új távlataira is. Egyre inkább kezd bebizonyosodni, hogy fizikai testünk tükrözi mindazt, amit gondolunk vagy érzünk. A negatív érzelmek, mint például a depresszió vagy a szorongás, bizonyítottan csökkentik immunrendszerünk hatékonyságát. A stressz hátráltatja a sebgyógyulást. A műtét előtt érzett félelem vagy szorongás azt eredményezheti, hogy a betegnek tovább kell kórházban maradnia, több komplikáció léphet fel nála, és gyakrabban kerülhet újból kórházba. A stressz és a szorongás hatására az agyunkban olyan vegyi anyagok szabadulnak fel, amelyektől ráncos lesz az arcunk, és amelyek mind érzelmileg, mind pedig szellemileg megviselnek. Ez csak néhány példa arra, hogyan tükröződnek érzéseink a testünkben. Állj meg most itt egy percre, és próbáld meg úgy tekinteni a jelenlegi körülményeidet - egészségi és érzelmi állapotodat, vagyoni, pénzügyi helyzetedet, azt, ahol és ahogyan élsz, kapcsolataidat, élethelyzeteidet, és azt, ahogyan szerinted a többi ember lát téged mintha mindez egy tükör volna, amely megmutatja azt, „Aki Vagy". Ez fontos lépés, úgyhogy vedd komolyan, és gondold végig alaposan. Tedd le a könyvet, és képzeld el részletesen. Minden bizonnyal tisztában vagy vele, hogy javítanod kell az életkörülményeiden, különben most nem olvasnád ezt a könyvet. Lehet, hogy nem könnyű dolog úgy tekinteni az életedre, mint ami azt tükrözi, „Aki Vagy", mégis elen-

42

gedhetetlen, hogy így tegyél. A világ tényleg tükör, és ahogy változol, meg fogod látni, hogy veled együtt minden megváltozik körülötted, mert minden a változásaidat tükrözi.

EZ DURVA! Az 1980-as évek közepén tartott tanfolyamaim olyan sikeresek voltak, hogy egy csomó rádió- és tévéműsorba meghívtak, hogy beszéljek a program koncepciójáról. Az egyik rádióinterjú után jó néhány nappal felhívott egy Ralph nevű férfi, hogy hallott a programról, és szeretne többet tudni az aktuális tanfolyamról. Egy ideig az életkörülményeiről beszélgettünk. Elmondta, hogy nem szereti a munkáját, és a házassága olyan, mintha egy végeérhetetlen veszekedés lenne. Azt mondta, egy kicsi, rosszul berendezett lakást bérelnek, és túl keveset keres ahhoz, hogy kielégítse népes családja igényeit. Nincs nagy vagyona. Úgy érzi, az élete külső körülményeit nem tudja érdemben befolyásolni, elakadt, és nem látja a kiutat helyzetéből. Ezután megkérdezte, hol tartom a tanfolyamot. Amikor kiszámolta, hogy bármelyik úton jön is, legalább egy órát kell autóznia, azt mondta: - Hát ez durva! Nem hiszem, hogy túl sok kedvem lenne egy órát autókázni. Mire én így feleltem: - Ralph, azok alapján, amit elmondott az életéről, az egyórás autózás a tanfolyamomra semmi ahhoz képest, mint ha ehelyett továbbra is ilyen marad az élete - na látja, ez a durva! Nem könnyű véghezvinni valamilyen változást az em-

43

ber életében, ez igaz. De vajon nem lesz még ennél is nehezebb úgy leélni a hátralévő időt, hogy képtelen vagy az lenni, aki lenni akarsz, és megszerezni, amire vágysz? A változások, amelyeket végre kell hajtanod ahhoz, hogy az legyél, aki lenni akarsz, és megszerezd, amire vágysz, mind belső változások. Sokkal könnyebb azon változtatni, ahogyan látod a dolgokat, mint magukon a dolgokon. Ha például azt szeretnéd, hogy mindent sárgának láss a világon, foghatsz egy csomó sárga festéket meg egy ecsetet, és elkezdhetsz festeni - vagy fölvehetsz egy sárga napszemüveget. Ha az utóbbit választod, az egész világ azonnal sárgává válik. Abban a pillanatban, amint a céljaid eléréséhez szükséges belső változásokat végrehajtod, a külső világ azonnal megváltozik. Van azonban egy fontos különbség a napszemüveg és a belső változás között: a napszemüveg törékeny, az előtted álló változások azonban életre szólók lehetnek. A belső változásokhoz szükséges körülmények már most jelen vannak. Jelenleg ezeket „problémaként" éled meg. Meglepő? Pedig már részét képezik az életednek; én „edzéshelyzeteknek" hívom őket. Olyan szituációk ezek, amelyeknek csupán egyetlen céljuk van: hogy bölcsességre, tudásra, megértésre és erőre tegyél szert azáltal, hogy keresztulverekszed magad rajtuk. Az a dolgod, hogy új szemmel tekintve rájuk, felismerd őket.

A TE LEGFŐBB ÉRDEKEDBEN Képzeld el egy pillanatra, hogy az Univerzum a szülőd; egy olyan szülő, aki bölcs, mindentudó, mindenható, és mindenestül szeret téged. Mindenre képes érted, és mindent meg

44

is tesz. Ráadásul ismeri a múltat, a jelent és a jövőt. De ami a legfontosabb, képzeld el, hogy azt akarja, hogy minden pillanatban a lehető legnagyobb mértékben a javadra legyen. A szülőd (az Univerzum) azt akarja, hogy erős legyél, de nem úgy, hogy csak csettint egyet, és ettől te erős leszel. Ha így erősödnél meg, nem éreznéd, hogy elértél valamit, ezért az Univerzum olyan körülményeket teremt az életedben, amelyek rákényszerítenek, hogy a saját erődet használd, így erősödj meg. Képzeld el, hogy a szülőd azt akarja, hogy bölcs legyél. Nem úgy fogja csinálni, hogy egyszerűen beléd csepegteti a bölcsességet, hanem olyan helyzeteket teremt neked, amelyekből bölcsességre tehetsz szert. Ha a szülőd azt akarja, hogy ne legyél olyan arrogáns, nem egyszerűen megáld egy adag szerénységgel, hanem olyan helyzeteket fog teremteni, amelyekben megérzed a szerénységet, és felismered az értékét. Az Univerzum mindig segíti a szerényeket, és hagyja, hogy az önteltek csalódjanak. Ez az Univerzum törvénye. Van úgy, hogy ezek az élmények fájnak, elvesznek tőlünk valamit, vagy megszégyenítenek, de mindig a lehető legfőbb érdekünkben történnek. Képzeld el, hogy az Univerzum nem más, mint egy mindentudó, felsőbbrendű tudat, amely mindent tud rólad és a körülményeidről. Képzeld el, hogy szárnyai alá vett, hogy szeressen, megvédjen, tápláljon, bátorítson és vezéreljen téged azzal, hogy olyan leckéket ad, amelyek a lehető legnagyobb mértékben a te javadat szolgálják. Pontosan ezek azok, amiket én „edzéshelyzeteknek" hívok. Ha az ember a problémákat egy egész életen át kellemetlen, aggasztó nehézségeknek éli meg, üdvözítő változás, ha végre képesek vagyunk úgy tekinteni rájuk, mint

45

edzéshelyzetekre, amelyeknek valamilyen célja van az életünkben. Eleinte lehet, hogy nehéz lesz másnak látni őket, mint problémáknak, de meg tudod csinálni. Ha egyszer végre megszerzed a szükséges tudást ezekből az edzéshelyzetekből, egyúttal száműzöd is őket az életedből. Az óvodában vagy az általános iskola első osztályában megtanulod, hogy egy meg egy az kettő. Az egyetemen viszont nem tanítják ezt, mert akkorra már tudod, és nincs már szükséged erre a leckére. Ugyanez a helyzet az Univerzummal: ha egyszer megszerzed a szükséges tudást az adott edzéshelyzetből, akkor eltűnik az életedből, és nem tér viszsza soha többé. Ha azt tapasztalod, hogy egyes kellemetlen szituációk újra meg újra megismétlődnek az életedben, el kell gondolkodnod, mi az, amit meg kellett volna tanulnod belőlük, de nem tetted - és amint megteszed, az ilyen élethelyzetek megszűnnek, és nem térnek vissza soha többé. Próbálj meg úgy tekinteni az életben felmerülő problémákra, nehézségekre és akadályokra, mint lehetőségekre, amelyek azért vannak, hogy segítsenek megszerezni, amit akarsz, és azzá lenni, aki lenni vágysz. Az ilyen helyzetek továbbá tükörként is működnek: megmutatják azt, „Aki Vagy", és ahogy megváltozol, a helyzetek is változnak.

EGY BÁTOR CSELEKEDET A szellemi erőket ugyanazok az elvek szabályozzák, mint a fizikaikat. A testépítők is edzéssel, „gyúrással" jutnak hatalmas izmaikhoz, vagyis nehéz súlyokat emelgetnek újra meg újra. A testépítők körében van is egy mondás, misze-

46

rint „fájdalom nélkül nincs siker". Ez azt jelenti, hogy ha nem használod az izmaidat olyan mértékben, ami már fáj, akkor nem bomlik le a régi izomszövet, és nem épül a helyére újabb, erősebb izom. A szellemi megedződést biztosító élethelyzeteken ugyanúgy nem könnyű túljutni, de ha kitartassal legyőződ a nehézségeket, akkor erőre és tudásra teszel szert, és képességeid is megnövekednek. Ezért fogadd örömmel a nehéz helyzeteket! Használd ki őket, hogy megtudd, „Ki Vagy", és hogy szert tegyél mindarra az értékes tudásra és bölcsességre, amit számodra tartogatnak. Ahelyett, hogy kitérnél az akadályok elől, nézz inkább szembe velük! Erről szól a bátorság. Bátorságra csak akkor van szükség, ha félelmet érzel. Megosztok azonban veled egy apró titkot: elegendő bátorság van benned ahhoz, hogy legyőzd a legnagyobb félelmedet is. Az Univerzum végtelen bölcsességében senkit sem hoz félelmetes helyzetbe anélkül, hogy egyúttal biztosítaná számára a helyzet leküzdeséhez szükséges bátorságot. Kezdj hinni benne, hogy a problémás helyzetek kizárólag azért vannak, hogy a javadat szolgálják! Hogyan kezdhetsz hinni ebben? Ha valamilyen probléma vagy nehéz helyzet áll elő, mondd magadnak úgy, mintha már hinnél benne: „Ez a javamat szolgálja." Hogy miben hiszel, mik a meggyőződéseid, az attól függ, hogy mik a tapasztalataid, mik az ismereteid - csakúgy, mint bárki másnak. Ha úgy teszel, mintha már tényleg hinnél benne, hogy minden azért történik, hogy a javadat szolgálja, hamarosan meglátod, milyen eredmények származnak abból, ha ebben a hitben cselekszel; az ily módon szerzett tapasztalatokból pedig meglátod, hogy ez tényleg igaz - és ekkor fogsz valóban hinni benne.

47

Eleinte, ha valamilyen jelentősebb problémával találod szembe magad, hajlamos leszel azt mondani: „Ez a javamat szolgálná? Az lehetetlen!" Pedig ez a jelentős probléma vagy azért van, hogy tudtodra adja, jelentős változtatásokra van szükséged, vagy pedig azért, mert az adott helyzet magában hordozza a lehetőséget, hogy valami fontos dolgot tanulj belőle. Legtöbbször, ha valami történik veled a mindennapok során, csak a dolog felszínét látod, és nem veszed észre, mi is ez valójában: lehetőség, hogy valami jóra tegyél szert belőle - tudásra, bölcsességre, erőre, öntudatra és személyes fejlődésre. Ha olyan esemény következik be az életedben, amely valamilyen félelmet okoz benned, az esemény közben és utána tanúsított magatartásod fogja elárulni, ki az, „Aki Vagy". Ha az esemény után csöndben leülsz, és gondolatban végigpörgeted a történteket, sokat megtudhatsz magadról. Hadd mondjak egy eltúlzott példát arról, hogy egy adott helyzet hogyan vezethet szélesebb látókörhöz és fokozottabb öntudathoz. Tegyük fel, hogy vissza akarsz vinni valamilyen árucikket, amelyet nemrég vásároltál, de kiderült, hogy hibás. Elmész az üzletbe, ahol az árut vetted, de észreveszed, hogy otthon felejtetted a számlát. A vevőszolgálatos hölgy azt mondja, számla nélkül nem tudja viszszaadni a pénzt. Mondjuk, hogy vitatkozni kezdesz vele, feldühödsz a hölgy kitartó elutasításán, és végül közönséges módon durva sértéseket vágsz a fejéhez. A hölgy sírni kezd, de te egy pillanatra se hagyod abba a gyalázkodást. A veszekedés végül oda fajul, hogy a biztonsági őr kivezet az üzletből. Miután lehiggadtál, végiggondolod a történteket, és be-

48

látod, hogy olyat kértél az eladótól, amit nem állt módjában teljesíteni. Belátod, hogy türelmetlen és logikátlan voltál, elvesztetted a fejed, közönségességeddel kínos helyzetbe hoztad magad, és figyelmetlen voltál. Aznapi cselekedeteid azt tükrözték, „Aki Vagy". Ha el tudnád képzelni, mit gondol rólad az eladó, a többi vásárló és a biztonsági őr, akkor az ő gondolataik tükrében látnád saját magad. Ha újranéznél minden szituációt, amelyben úgy viselkedtél, mint az imént leírtban, hamarosan felismernéd, hogy az ilyen viselkedés egyáltalán nem segített megoldani a problémát, sőt, csak még problémásabbá tette az adott helyzetet. Esetleg szégyent vagy megbánást éreznék Sérülne az önérzeted. Ha mindennap újranéznéd a napi cselekedeteidet, nem telne bele sok idő, hogy elkezdj másképpen viselkedni; úgy, hogy ha később visszanézed gondolatban a jelenetet, meg legyél vele elégedve. Fontos, hogy ne feledd: ha nehézzé válik ez a program, attól még jó úton jársz, csak éppen nehéz az út. Az a dolgod, hogy úgy haladj tovább, mintha minden, ami történik, a te javadat szolgálná. A következő kis történetből azt fogod megismerni, hogy Caleb hogyan fogadta meg ezt a jó tanácsot, és ez hogyan röpítette őt régi életéből egy új életbe, ahol végre az lett, aki lenni akart, és megszerezte, amire vágyott.

A MISMÁSOLÁSTÓL A HATÁROZOTTSÁGIG Calebbel és feleségével, Susannal évekkel ezelőtt találkoztam, amikor mindketten a húszas éveikben jártak. Caleb egész jó ács volt, és alkalmi munkákkal szerény jövedelemre tudott szert tenni. Az embereknek tetszett megnyerő

49

mosolya, jó hangulata és fiatalos hozzáállása. Hiányzott azonban belőle a határozottság, és volt benne egyfajta általános gyengeség, amely az élet legtöbb területén határozatlanságban és döntésképtelenségben nyilvánult meg. Ennek eredményeképpen jó és boldogtalan, veszekedős, civakodós időszakok váltogatták egymást. Caleb és Susan egy kis szobában lakott a fiú szüleinek a házában. Nem volt valami nyugodt az életük, mivel ha valaki ki akart menni a garázsba, vagy be akart onnan jönni a házba, keresztül kellett mennie a szobájukon, és akkor még nem is említettem a szemeteskukákat a hátsó udvarban. Caleb és Susan nehezen tudták fizetni a számlakat, és mindig kimerítették a bankszámlájuk hitelkeretét. Nem tudtak úrrá lenni a költségeiken. A két adósággal terhelt kocsin és Caleb ácsszerszámain kívül minden ingóságuk csupán pár bútordarab volt. Akkoriban az általános bizonytalanság mellett az jellemezte az életüket, hogy nem voltak képesek olyanná tenni a dolgokat, amilyennek akarták őket. Úgy tűnt, külső eseményeknek, más embereknek vannak kiszolgáltatva. Caleb börtönben érezte magát csekély jövedelme és tehetetlensége miatt. Megpróbálta fenntartani ezt az életmódot és megőrizni a méltóságát, de ez nem igazán sikerült. Egyszer elmesélt egy történetet, amely gyerekkorában esett meg vele, és amely jól példázza akkori életét. A környékükön lakott három keményfiú, akik szerették piszkálni Calebet és a kisebb fiúkat. Caleb félt tőlük, ezért hagyta, hadd csináljak. Egy nap az egyik srác szórakozásból teljesen összeverte Calebet. Emlekszem, Caleb még azt is elmesélte, hogyan fröccsent ki az orra vére, amikor a srác végül egy ütéssel eltörte az orrát. Az eset után Caleb be-

50

iratkozott egy karatetanfolyamra, és négy év alatt megtanulta, hogyan védje meg magát. Megkérdeztem tőle, később lerendezte-e a dolgot a sráccal, aki eltörte az orrát. - Nem - mondta Caleb. - Miután a srác eltörte az orrom, békén hagytak, és én az elejétől fogva csak ennyire vágytam. Caleb úgy gondolta, ezzel valami értékes dolgot tanult meg: hogyan győzzön úgy, hogy veszít. Nem sokkal azután, hogy megismerkedtem Calebbel, megkérdeztem tőle, volna-e kedve gyökeresen megváltoztatni az életvitelét azzal, hogy részt vesz egy szokatlan tréningen. Elmondtam, hogy hosszú és nehéz lesz az út, és hogy mindazok miatt, amik addig történtek vele az életben, fennáll a lehetőség, hogy úgy fogja érezni, túl nagy erőfeszítésre lenne szükség, ezért kiszáll. De azt is elmondtam neki, hogy az élete lényegesen jobb lesz, ha kitart a program mellett. Hosszú rábeszélés után hagyta magát meggyőzni, hogy tegyen egy próbát. Szinte azonnal elő is állt az első edzéshelyzet. Caleb felesége egy elragadóan csinos, szőke, napbarnított kaliforniai nő volt, aki sok férfi figyelmét felkeltette. Calebnek fogalma sem volt, hogyan kezelje ezt a helyzetet, egyszerűen csak szenvedett tőle. Egy nap szomorúan odajött hozzám, és kifakadt: — Egy férfi egy hálóinget küldött Susannak egy meghívó társaságában, amin ez állt: „Jöjjünk össze!" Amikor fölvette, teljesen átlátszó volt! Láttam rajta, hogy odavan érte! Calebet bántotta és elszomorította Susan reakciója. A leckék, amelyekkel megtanulta, hogyan győzzön úgy, hogy veszít, nem igazán készítették fel az ilyen helyzetekre. Én viszont azt mondtam neki:

51

- Pompás! Pontosan ilyen szituációra van most szükséged. Elmondtam, hogy ez a helyzet mintha direkt azért adódott volna, hogy a lehető legjobb eredményt szülje. Azt mondtam neki, kérje el Susantól a hálóinget, aztán keresse meg a férfit, akitől kapta, adja vissza neki, és mondja azt, hogy egyedül ő, Caleb adhat a feleségének ilyen intim ajándékot. Mindezt határozott, egyenes módon tegye, minden harciasság nélkül. Képzelheted, milyen gyökeres változást kívánt ez a teszetosza Calebtől. Jóllehet Caleb átlagos testalkatú és magasságú férfi, mégis meg volt ijedve. Bátorságra ösztönöztem, és figyelmeztettem, mi történhet, ha nem cselekszik a felesége még elfogadja a férfi meghívását! Caleb tehát a tettek mezejére lépett. Elkérte Susantól a hálóinget, és megkérdezte tőle, kitől kapta, mondván, hogy vissza akarja adni neki, és fel akarja szólítani, hogy ilyet soha többé ne merjen csinálni. Susan teljesen odavolt! Gyámoltalan férje végre férfias volt, és kezébe vette a dolgokat. Meg is tett mindent, amit Caleb kért. Caleb ezután felhívta az illetőt, bemutatkozott, és megkérdezte tőle a címét, hogy felkereshesse. A férfi, látva Caleb elszántságát, jobbnak látta elkerülni a dühös férjet, ezért nem árulta el, hogy hol lakik. Caleb három napig próbálta megtalálni, de a férfi nem vette fel a telefont, helyette üzenetrögzítő válaszolt a hívásokra. Caleb jó pár üzenetet hagyott, de egyikre sem érkezett válasz. Susan izgatott lett Caleb bátor és szokatlan viselkedésétől, és úgy bánt vele, mint egy királlyal. Caleb ráébredt, hogy Susan az ő viselkedésében bekövetkezett változásokat tükrözi. És imádta ezt!

52

MINDEN MINDENNEL ÖSSZEFÜGG Az elkövetkezendő fél évben, ha esett, ha fuj t, hetente hat nap reggel fél hatkor találkoztam Calebbel, és tréningprogramjának részeként egy órán át tanítottam. Eleinte ugy tűnt, ebben az egy órában inkább az ácsmesterségről tanulunk, mintsem egy új életvitelről, de Caleb igazából azt tanulta, hogyan legyen belőle olyan személyiség, aki meg tudja szerezni, amit akar, és azt tud lenni, aki lenni akar. Megtanulta, hogyan verjen be egy szöget anélkül, hogy a kalapács nyoma meglátszódna a fán, hogyan csináljon pontos sarkokat, hogyan csiszolja selyemfényűre a fát, hogyan hagyjon maga után rendet, hogyan viselje gondját a szerszámainak, hogyan fejezze be időben a munkákat, és hogyan, milyen gondolatokkal a fejében álljon hozzá a munkához. Esténként is találkoztunk, és beszélgettünk az életről, az emberekről, különféle eseményekről, a halálról, a szerelemről, a kapzsiságról, a szenvedélyről, a hatalomról, a történelemről, a jövőről, a filozófiáról és az aznap történtekről. Lassanként Caleb kezdte felismerni, hogy az, hogy miként ver be egy szöget a fába, összefügg azzal, hogy hogyan írja alá a nevét egy darab papírra. Az, hogy hogyan viseli gondját a szerszámainak, összefügg azzal, hogy hogyan érzi magát a bőrében. Az, hogy időben beér a munkahelyére mindennap, összefügg azzal, hogy hogyan jár, ami összefügg azzal, hogy milyen barát, ami összefügg azzal, hogy hogyan vezet autót, ami összefügg azzal, hogy hogyan fizeti be a számláit, ami összefügg azzal, hogy reggel mosollyal ébred, ami összefügg azzal, hogy mit eszik, ami összefügg azzal, hogy egészséges, ami összefügg az alvással, ami összefügg a

53

játékkal, ami összefügg azzal, hogyan beszél Susannal, ami összefügg azzal, hogy meglegyen mindene, amit akar. És ami a legfontosabb, mindez összefügg azzal, hogy milyennek látja saját magát. Kezdte felismerni, hogy minden összefügg mindennel. Minden, amit tesz, egyfajta létmódot tükröz - az ő létmódját. Amint valamelyik területen fejló'dött, az összes többi terület is fejlődésnek indult. Az edzések előrehaladtával Caleb egyre erősebb lett, de volt két rossz szokása, amelyek komolyan hátráltatták a fejlődésben: túl sok sört fogyasztott, és rendszeresen szívott marihuánát. Megmondtam neki, hogy ha a tökéletes erő és öntudat állapotára törekszik, a jövőben tartózkodnia kell az efféle behatásoktól. Mivel a legtöbb barátja szintén élt alkohollal és kábítószerekkel, ezt a szabályt nehezen tudta betartani. Volt egypár visszaesés, amikor régi életvitele visszarántotta Calebet egy-egy éjszaka erejéig, de az új edzésprogram apránként megtette hatását, amíg végül teljesen szakított a drogokkal és az alkohollal. Másfél évvel azután, hogy elkezdte a programot, több mint másfélmillió dollár értékű ingatlantőke tulajdonosa lett, beleértve a saját lakását. Saját, tehermentes Mercedese mellett két másik kocsija is volt. Mindenki, aki régről ismerte ezt az egykor bizonytalan, tehetetlen anyámasszony katonáját, most csak ámult rajta. Néhány év múlva már saját építési vállalkozása volt számos alkalmazottal. Ma már rendszeresen utazik egzotikus helyekre a világ minden táján, és oda megy, ahová akar, akkor, amikor akar, és addig marad, ameddig akar. Nemrégiben Hawaii szigetén kezdett nyaralót építeni magának. Ura az életének, amelyet kényelem, elégedettség, boldogság és az a nagyszerű tudat jel-

54

lemez, hogy minden egyes pillanatban képes hatással lenni az egész életére. Mindemellett Caleb kiváló egészségnek örvend, nemrégiben kezdett versenyszerűen atletizálni. Azóta sem fogyaszt kábítószert és alkoholt, és megnyerő hozzáállása szinte a védjegyévé vált. Népes baráti köre van, akik szeretik nagylelkűsége, humorérzéke, lelkesedése, optimizmusa és általános jó közérzete miatt.

VÁLTOZZ MEG, ÉS MEGVÁLTOZIK KÖRÜLÖTTED A VILÁG! Egyik reggel, amikor éppen ezt a könyvet írtam, Caleb telefonált, hogy elmondja, nemrégiben eszébe jutottak a régi idők, és elgondolkodott rajtuk. Hónapok óta nem beszéltem vele. A beszélgetésünk így hangzott: — Tudod, Chris, akkor régen, mielőtt megismertelek, olyan volt, mintha magam körül pörögnék. Biztos láttál már kisgyereket, aki a szoba közepén addig pörög maga körül, amíg elszédül és elesik. Olyan volt, mintha mindig is meglett volna a vezérlőpult, meg azok a dolgok, amikkel rendbe lehet hozni mindent, csak nem tudtam, hogyan használjam. Valami közénk állt - valami, amit én magam tettem oda. A vezérlőpult nem állt a tudatos irányításom alatt. Csak úgy keresztülmentem a dolgokon anélkül, hogy ura lettem volna az életemnek. — Mit éreztél ilyenkor, Caleb? — Összeszorult a gyomrom. Ha azokra az időkre gondolok, ma is előfordul. Most is érzem, ahogy beszélünk róla. — Most miben más az életed, mint akkor? — Tízmilliárdszorosára nőttem! Tisztában vagyok ma-

55

gammal és a helyemmel a világban. Amikor találkoztunk, akkor is megvolt mindenem, amire szükségem volt - a képességeim, meg minden —, csak nem tudtam, hogyan használjam. Te abban segítettél, hogy tudatosan megváltoztassam magam körül a világot azáltal, hogy én magam megváltozom - hogy konkrét lépéseket tegyek annak érdekében, hogy új helyzetek álljanak elő. Eleinte úgy tűnt, csak kísérletezgetek. Nem egy kísérlet először kudarcnak tűnt, de végül kiderült, hogy ezek is a változás fantasztikus lépcsőfokai. Később azt, ami sikerült, újra meg újra megismételtem, hogy így tegyek szert egyre több sikerélményre. — Ma már minden helyzetet tudsz uralni? - Nem. Van úgy, hogy olyan helyzetbe kerülök, ami nekem is sok, és akkor elkezdek „pörögni", mint régen. - Ilyenkor mit csinálsz? Meghátrálsz? — Nem, dehogy! Felidézem, amire tanítottál, és megvetem a lábam. Próbálok nem úgy tekinteni a helyzetre, mint aminek látszik, és keresem benne az edzéshelyzetet, mert tudom, hogy benne kell lennie. Ezután már tudom kezelni. A vagyon, az utazások, a pénzügyi biztonság és az, hogy van miből adnia másoknak, csupán külsőleges nyereségei Caleb belső változásainak. Ő azonban legjobban annak örül, hogy belül jól érzi magát, és megszabadult mindattól a fogyatékosságtól, ami a régi életét megkeserítette.

56

ELSŐ GYAKORLAT Tekints edzéshelyzetekként a kihívásokra! Tanuld meg az alabbi sorokat, és írd fel egy csomó papírra: Életein eseményei edzéshelyzetek. Azért vannak, hogy a javamat szolgálják, hogy az ilyen helyzeteken átküzdve magam, megerősödjek, és hogy tudásra és bölcsességre tegyek szert általuk. Ez a pár sor mindig legyen nálad, ragaszd fel a tükrödre, a mennyezetre az ágyad fölé, a kocsid műszerfalára, az íróasztalodra, vagy ha tanulsz, a tankönyveidre, az ebédlőasztalra és más tárgyakra, amelyek között sok időt töltesz. Mindennapi teendőid közben gyakran idézd fel ezt a gondolatot. Éld át! Úgy reagálj az eseményekre, hogy ez az igazság van a fejedben. Ennek a gondolatnak ugyanis óriási a hatalma. Ha ez a gondolat vezérel, és maradéktalanul ki tudod használni, akkor olyan sokfele szempontból fog javulni az eleted, amitől elámulsz, és örömmel telsz el.

57

MÁSODIK GYAKORLAT Tekintsd az eseményeket tükörnek! Egy teljes napon át szemléld magad bizonyos távolságból, és tartsd kezedben a dolgokat- Ez azt jelenti, hogy reggel, amikor észreveszed, hogy felébredtél, még ha a szemed ki se nyitottad, koncentrálj a lelkiállapotodra, és vond az irányításod ala. Értsd meg, hogy a mai egy tökéletes nap lesz, függetlenül attól, hogy mit fogsz csinálni. Ki is mondhatod: „Ez az én napom!" Egész nap ez a gondolat járjon a fejedben, és ehhez tartsd magad. Légy tudatában a gondolataidnak, miközben fogat mosol, felöltözöl, vagy más napi teendőidet végzed. Tekintsd tükörnek a gondolataidat. Ne feledd: minden, amit teszel, ahogyan teszed, és ahogyan reagálsz az eseményekre, azt jelzi, hogy „Ki Vagy". Ha valamilyen nehéz helyzetben találod magad, gondolj arra, hogy később még fel fogod idézni, hogy lásd, hogyan oldottad meg hogy lásd, vajon megfeleltél-e azoknak a magas elvárásoknak, amelyeket magaddal szemben támasztasz. Napközben minden cselekedetedre tekints úgy, mintha tükörbe néznél. Természetesen hozd ki magadból a legjobb képességeidet. Jóindulatot, vidámságot, elégedettséget sugározz a többi ember felé. Őket is tekintsd tükörnek, és viselkedj úgy, hogy annak az embernek a képét tükrözzék vissza, aki lenni akarsz. A nehéz helyzetekben se feledd, hogy ezek is csak edzéshelyzetek. Figyelj oda az érzéseidre, a reakcióidra és a gondolataidra. Előfordulhat, hogy egy esemény nagyon nyugtalanít, elmerülsz benne, és elfelejted, hogy kívülről kellene nézned magad. Ha így történik, később pörgesd vissza az eseményeket a fejedben. Képzeld el újra magad, hogyan viselkedtél, mit éreztél, mire

58

gondoltál közben. Minden esemény tükör. Használd arra, hogy tudatára ébredj annak, „Aki Vagy", és viselkedj úgy, hogy az tükröződjön a tükörben (vagyis az eseményben), aki lenni akarsz. Ennek a gyakorlatnak az a célja, hogy egy teljes nap nagy részét úgy töltsd, hogy tudatosan odafigyelsz magadra és arra, „Aki Vagy", miközben az eseményeket edzéshelyzetekként éled meg. Ha aznap nem sikerül a nap nagy részét ilyen tudatállapotban töltened, próbáld meg még egy napig. Csakis akkor tekintheted ezt a feladatot megoldottnak, ha egy teljes nap legnagyobb részét tudatosan töltötted el. Meglátod, tudatosnak maradni nehéz dolog, de nem lehetetlen. Ahogy haladsz előre a könyv programjával, továbbra is maradj tudatos. Ezzel előidézed a változást, amit szeretnél. Ez a gyakorlat nagyon hatékony, és olyan eredményeket szül, hogy magad is elámulsz majd, vajon tényleg te magad idézted-e elő azokat.

59

HARMADIK GYAKORLAT Végezz el egy kisebb feladatot! Ez a gyakorlat különösen nagy figyelmet igényel. Csinálj meg valamilyen kisebb feladatot, amit egy ideje már halogatsz. Egyszerű dolgot válassz, amit viszonylag rövid idő alatt meg tudsz oldani. Például, hogy rendet raksz az íróasztalodon vagy a szobádban, helyrehozol egy megromlott baráti viszonyt, tisztázol valamilyen félreértést, vagy jobbá teszel egy helyzetet. A feladat lényege, hogy teljesen meg legyél elégedve az eredménnyel. Ez azt jelenti, hogy olyan jól kell végrehajtanod, amilyen jól csak tudod. Jól gondold meg, mit választasz feladatnak! Ha úgy érzed, az íróasztalod, a szobád, a megromlott barátság, vagy ami eszedbe jutott, túl nagy feladat, most ne azt válaszd ehhez a gyakorlathoz. Egyszer valaki, aki részt vett ebben a programban, új lakásba költözött, és azt választotta feladatnak, hogy rendbe rakja az új lakást. Ez azonban túl nagy feladatnak bizonyult, mivel hetekig elhúzódott. Másvalaki azt választotta, hogy munkába menet bead pár ruhát a tisztítóba, de ez meg túl könnyű volt. A tökéletes feladat ehhez a gyakorlathoz az, ami magától értetődően adódik, és már most is része az életednek. Olvasd el újra az első fejezetet, és próbálj kedvet kapni a feladathoz! Ne tűzz ki magad elé semmilyen konkrét határidőt! Amikor eltervezed, mit fogsz csinálni, ne szabd meg előre, mikorra kell elkészülnöd vele, tehát például ne mondj olyasmit, hogy: „Holnap délután fél hatra kész leszek vele." Ha nem sikerül tartanod magad a határidőhöz, úgy fogod érezni, hogy jóvátehetetlenül elrontottad a dolgot, és elbuktad a feladatot. Márpedig ennél a gyakorlatnál a legkevésbé az számít, hogy mikorra teljesíted.

60

Koncentrálj! Mint mindig, erre a feladatra is igaz, hogy rendkívül fontos a kezdete. Maximális összpontosításra lesz szükséged, és ne feledd, hogy olyan feladatot hajtasz most végre, amely nagyban növeli azt a képességedet, hogy akaratod szerint irányítsd a dolgokat. Ha gondosan elvégzed a feladatot, felkészülten varhatod a továbbiakat, ami alatt nem csak ennek a programnak a hátralevő részét értem, hanem az egész életedet. Figyeld meg, milyen a hozzáállásod! Fontos, szimbolikus jelentősége van annak, hogy megcsináld a feladatot, de az ugyanolyan fontos, hogy ezt hogyan teszed. Jól oldd meg, úgy, hogy maradéktalanul elégedett legyél az eredménnyel. Teljes eltökéltséggel teljesítsd, amit kitűztél magad elé. Választott feladatod edzeshelyzet, figyeld tehát meg magad, miközben benne vagy. Örömmel végzed-e, vagy ingerült vagy közben? Alig várod már, hogy teljesítsd a feladatot, mert tudod, hogy ezzel is egy újabb lépést teszel afelé, amit el akarsz érni? Vagy ezt is csak egy hétköznapi feladatnak érzed, amelyet minél előbb le akarsz tudni? Ha csak úgy összevissza, hányaveti módon csinálod meg a feladatot, nem éred el vele a kívánt célt. Úgy hajtsd végre a feladatot, hogy közben tudd, hogy minden tetted és gondolatod tükröződik benne! A munkavégzés közbeni hangulatod és az elkészült eredmény egyaránt annak kifejeződése, „Aki Vagy". Végezd tehát úgy a dolgod, hogy büszke lehess arra, „Aki Vagy". Lehet, hogy már eleve alapos embernek tartod magad, és úgy véled, egy ilyen kisebb feladat tűrhető megoldása nem lesz nagy kihívás. Csak aztán nehogy abba a hibába ess, hogy túl könnyen rámondod majd az eredményre, hogy megjárja. Ha arról van szó, amire a legjobban vágysz az életben, akkor tökéletesen elégedettnek kell lenned, ez a gyakorlat pedig abban segít, hogy megértsd, milyen érzés, és mit is jelent valamivel tökéletesen elége-

61

dettnek lenni. Megtudod, hogyan érd el ezt az érzést. A teljes elégedettség lassan a legfontosabb szempont lesz az életedben. Ha valaminek azzal a szándékkal állsz neki, hogy teljesen meg legyél elégedve az eredménnyel, gyakran egészen új dimenziók tárulnak fel. Ha egyszerűen csak az a célod, hogy minél előbb végezz a feladattal, és megszabadulj tőle, hamar elkészülhetsz. Ám ha ugyanezt a feladatot úgy akarod elvégezni, hogy teljesen meg legyél elégedve az eredménnyel, akkor az akár tízszer annyi időt és energiát is igényelhet. Amikor megírtam ezt a könyvet, én is elvégeztem ezeket a gyakorlatokat, hogy átéljem, mire számíthatnak az olvasók. A szóban forgó feladatnak azt választottam, hogy mindkét oldalát lelaminálom egy gyönyörű afrikai fatáblának, amelyet asztallapnak szántam. A falap kör alakú volt, 5-6 centi vastag és kb. fél méter átmérőjű. Amikor nekiláttam, azt gondoltam magamban: „Ez pont jó lesz. Pár óra alatt végzek vele." De valahányszor azt hittem, végeztem, mindig feltettem magamnak a kérdést: „Tényleg teljesen elégedett vagyok vele?" És több tucatszor azt kellett felelnem, hogy nem, és tovább dolgoztam rajta. Amikor csak akadt pár üres órám, elővettem a fatáblát, és még így is majdnem egy hónapba telt, mire azt mondhattam, hogy a tőlem telhetően legjobban elvégeztem a feladatot. Ez azt eredményezte, hogy a következő projektemre egy újfajta tudást vittem át, annak tudását, hogy hogyan végezzek el valamit a saját teljes megelégedésemre. Ha megfelelő feladatot választasz, veled is ez fog történni. Ez az új tudás ma is velem van, amikor valamilyen feladatba fogok, és nem feledkezem meg róla mindaddig, amig teljesen elégedett nem vagyok az eredménnyel. Az esetleges akadályokat tekintsd lehetőségeknek! Ez a gyakorlat csakúgy, mint a könyv többi gyakorlata, abban segít, hogy szert tegyél az erőre, amelyre szükséged lesz, hogy elérd minden

62

célodat. Ha valamilyen akadályba ütközöl a feladat megoldása közben, annál jobb! Ez lehetőséget nyújt rá, hogy még erösebben összpontosíts a feladatra. Úgy teszel szert a nagyobb feladatok teljesítéséhez szükséges erőre, ha leküzdöd a felmerülő nehézségeket. Ezek mind olyan lépések, amelyeket meg kell tenned, ha tovább akarsz jutni a fejlődés következő szintjére. Már most is itt vannak, teljesen a te igényeidre szabva. Pont azért vannak itt. Hiszen véletlenek nincsenek. írj a feladatodról! Miután kiválasztottál egy feladatot, lapozz a 64. oldalra, és a „Feladatom" feliratú fejléc alá írd le, mit választottál. Ezután irj le mindent, amit csak a feladatról még írni akarsz - például, hogy mik az érzéseid vele kapcsolatban, vagy hogy korábban miért halaszottad el, még akkor is, ha csak arról volt szó, hogy nem jutott rá időd. A feladat elvégzése közben és után írj le mindent, amit megfigyeltél magadon, és ha valamilyen új tudás fejlődik ki benned, fogalmazd meg. Befejezésképpen írd le, mikor végeztél a feladattal.

63

Feladatom:

A befejezés dátuma:

64

Tanulj meg örülni! - Második örömgyakorlat Engedélyezz magadnak újabb fél óra örömöt! Először mondd azt, hogy: „Én, XY, engedélyezek magamnak fél óra örömöt." Ezután találd ki, mi legyen ez az örömgyakorlat. Majd lapozz a 66. oldalra, ahol a „Második örömgyakorlat" feliratú fejléc áll, és írd le, mit választottál. Végezd ezt a feladatot úgy, ahogy jónak látod, de mindenképp legyen meg a teljes fél óra öröm. Ha valami miatt meghiúsul, kezdd újra, vagy válassz másik örömgyakorlatot. Mielőtt továbblapoznál a következő fejezetre, fejezd be az itt található gyakorlatokat.

65

Második örömgyakorlat:

Teljesítés dátuma:

66

4 A tökéletes én Miért keresnél kincset idegen földön? Tebenned van a legr agyogobb gyöngyszem! PAO-CSI

K

épzeld el, hogy a fölgolyó elkezd zsugorodni, és egyre kisebb lesz. Először csak a felére megy össze, majd a negyedére, amíg végül akkora lesz, mint Észak-Amerika. nnek a kis Földnek azonban ugyanakkora a tömege, mint eredetileg, csak most tömörebb. Ahogy megy össze, óriási energia szabadul fel belőle hő és fény formájában. Egyre forróbb és egyre fényesebb lesz. Most képzeld el, hogy ez a megnövekedett sűrűségű földgolyó egy harmincméteres labdává megy össze. Gondold el, milyen sűrű, milyen súlyos lenne. Ebből a Földből egyetlen kiskanálnyi is több billió tonnát nyomna. Képzeld el, hogy a Föld még tovább zsugorodik, mígnem akkora lesz, mint egy apró homokszem. Zsugorodás közben hihetetlen hőt termel. Úgy sugárzik és ragyog, mint egy aprócska nap, de sokkal fényesebben. Most képzeld el, hogy ez a picike homokszem, ami az egész Föld, tovább zsugorodik, mígnem egyszer csak már nem is fizikai anyag többé, és új dimenzióba megy át; olyan dimenzióba, amelynek nincs formája, de valamilyen erő mégis „összetartja" — az összetartozás vágyának ereje. Hívjuk egyszerűen „tudatnak".

67

Ez a tudat tudatában van önmagának, tökéletes „énjének". Ahhoz, hogy ez a tudat képes legyen észlelni a fizikai síkon, fizikai testre van szüksége. Erre akkor nyílik lehetősége, amikor a hímivarsejt találkozik a petesejttel, és az új „lény" sejteket kezd magához vonzani. Amit itt most leírtam, az egy elmélet arra, hogyan jön létre a tudat, de bárhogyan is történik, tudnod kell, hogy nem pusztán test vagy, hanem tudat is, egy óriási energiagyűjtemény, aki képes alkotni, mozogni, gondolkodni, cselekedni, de rombolni vagy gyilkolni is. A gyilkolást nem a „megsemmisítés" értelemben használom, mert ez kimaradt, amikor az Univerzum létrejött. Az energiát vagy a tudatot nem lehet „megölni"; legfeljebb a formáját lehet megváltoztatni, mint amikor egy fahasábból hőenergia lesz, ha elég. Amennyire tudjuk, egyedül nekünk van az Univerzumban ilyen tudatunk. A tudósok mindeddig sehol sem találtak bizonyítékot az élet létezésére, csak egyedül itt, a Föld nevű bolygón. A korábbi fejezetekből már tudhatod, hogy az a meggyőződésem, hogy az élet benne van mindenben hogy az élet nem más, mint energia számtalan formában, és ennek az energiának tudata van. Azt is mondtam, hogy sokan, különösen a tudósok, úgy vélik, hogy élet csak valamilyen biológiai formán belül létezhet, ezért számukra az Univerzum nagy része élettelen. Számomra azonban az Univerzum színültig tele van élettel, lángolva égő élettel. Nincs is más, mint élet; ami nem él, az nem is létezik. Spirituális lények vagyunk, akiknek megadatott az emberi tapasztalás lehetősége. Ajándékba kaptuk ezt a fantasztikus, csodálatos, bámulatos, tüneményes, ragyogó tudatot, ezt az elképesztő létezést. Ezt szeretem a legjobban. Mivel önnön csodálatos lényednek születésedkor még

68

nem vagy tudatában, és mivel a tanulás folyamata próbálkozások és hibák sorozata, az a meggyőződés alakul ki az emberben, hogy időnként rosszul csinálja a dolgokat, hogy lénye nem tökéletes. A valóság azonban ezzel szemben az, hogy — viccesen szólva — tökéletesen tökéletesek vagyunk. Testünk-lelkűnk egy hosszú képzésen megy keresztül: megtanulunk járni, futni, labdát dobni, beszélni, ülni, állni, írni, olvasni, mozogni. Sok leckét megtanulunk - egyeseket jobban, másokat rosszabbul. De mindig tökéletes élőlények vagyunk. Ez a hozzáállás, hogy az ember korántsem tökéletes, vezetett el a híres „én is csak ember vagyok" mondáshoz, ami alatt azt kell érteni, hogy esendő emberek vagyunk, akik hibáznak. „Csak ember?" Ez mélységesen megalázó. Miért nem inkább csodálatosan emberi, mesésen emberi, gyönyörűen emberi, bámulatosan emberi, fantasztikusan emberi, tüneményesen emberi, dicsőségesen emberi. Tanultál a hibáidból? Persze, hogy tanultál. De a legtöbbször az emberek a „hibáidat" hangsúlyozzák, nem pedig a leckét, amelyet megtanultál belőlük. Ezért rendszerint olyanokat kellett hallanod, hogy „tévedsz". Mintha valami gond lenne veled. Nem azt mondták, hogy: „Hibát követtél el, de tökéletes lény vagy, aki azt tanulja, hogyan használja a testét és az agyát, és ezt gyakorlás útján teszi. Gyakorlás közben pedig elkövethetsz dolgokat, amelyek hibának látszhatnak, és látszólag kudarcot vallhatsz, de valójában örökké tökéletes spirituális lény vagy." Lehet, hogy úgy érzed, nem beszélsz tökéletesen, nem vagy tökéletesen ügyes, nem nézel ki tökéletesen, vagy hiányzik belőled más fontos tulajdonság, amire vágysz. Én mégis azt mondom, tökéletes vagy. Lehet, hogy úgy szület-

69

tél, hogy csak egy fiiled van; ebben az esetben tökéletes egyfülű élőlény vagy. Hadd világítsam meg egy párhuzammal ezt a nézetet, hogy jobban megértsd! Az elektromos áram a tökéletes energia egyik formája, de néha hibás készüléken vezetik keresztül. Jóllehet, úgy tűnik, hogy hibásan működik, de attól még az elektromos áram nem veszíti el tökéletességét, lényegileg tiszta természetét és energia formáját. Ehhez hasonlóan te is tökéletes, ragyogó élőlény vagy, aki egy olyan fizikai testben működik, amelynek nem 100 százalékos a hatékonysága, és nincs 100 százalékig kiképezve. Ha hibázol, megbetegszel, testi fogyatékkal élsz, vagy más hiányosságod van, úgy tűnhet, nem megfelelően működsz, pedig valójában tökéletes élőlény vagy. Különösen akkor nehéz úgy tekinteni magadra, mint tökéletes élőlényre, ha valamilyen testi betegségtől, például ráktól szenvedsz, amely átveszi az uralmat a tested fölött, de rá kell ébredned, hogy nem kizárólag a fizikai tested határoz meg téged. A fizikai tested csupán egy anyag, amelyet tudat-lényed azért hozott létre, hogy fizikai tapasztalatokra tegyen szert. Hamis minden olyan elképzelés, amely azt állítja, hogy kizárólag a fizikai tested határozza meg, ki vagy. Tökéletes spirituális lény vagy. Szokj hozzá ehhez a gondolathoz!

AKI SZERINTED VAGY Abban a pillanatban, amint az agyad működésbe lépett, elkezdtél kialakítani egy képet arról, hogy kinek és minek tartod magad. Életed minden eseménye segített kialakíta-

70

ni annak a képét, „Aki Szerinted Vagy". Valamelyik szülőd mondhatta például egész kiskorodtól, hogy: „Csodálatos vagy, és nagyon szeretlek." Ezek a szavak megmaradnak az emlékezetedben, és bármi is történik veled, mindig emlékezni fogsz rájuk. Valahányszor bírálat ér, a szülőd szavai midig ott lesznek: „Csodálatos vagy, és nagyon szeretlek." Szerencsés az a gyerek, akinek ilyen pozitív módon alakítják az énképét. Másfelől azonban érhettek olyan élmények is, amelyek ennek az ellenkezőjét erősítették meg. Például háromévesen kaptál a szüléidtől egy játékot, amelyet nem sokkal később elrontottál, és akitől kaptad, így fakadt ki: „Olyan ügyetlen vagy!" Ez a dorgálás fájhatott, lehet, hogy sokat gondolkodtál rajta. Aztán, mondjuk, egy hét múlva nekimentél egy vázának és fellökted, az meg eltört. Valaki meglátta, és azt mondta: „Figyelj oda, mit csinálsz! Olyan ügyetlen vagy!" Később, ha elejtettél valamit vagy megsérültél, azt gondoltad magadban: „Ügyetlen vagyok." Hiába telt el azóta jó pár év, és már nem is emlékszel az eredeti balesetekre, ezek a szavak ott vannak benned, és tudattalan szinten azt táplálják beléd, hogy: „Ügyetlen vagyok." De nem csak a szüleidnek volt szerepük az énképed kialakításában. Gyerekek, testvérek, barátok és más felnőttek is részt vettek a magadról alkotott kép formálásában. Képzeld el például egy percre, hogy az iskolában, amikor másodikba jártál, tetszett egy kislány vagy egy kisfiú, akinek meleg, barna szeme volt. Képzeld el, hogy odamentél hozzá, és félénken azt mondtad neki: „Uzsonnázunk együtt?" Mire ő így felelt: „Micsoda? Hogy egy ilyen bénával uzsonnázzak? Akkor inkább egy békával eszem együtt!" Visszasomfordáltál a padodba, remélve, hogy csak te hal-

71

lottad a megjegyzést. A szégyen és a fájdalom beette magát az elmédbe. Olyan képet kezdtél kialakítani magadról, amilyennek az a gyerek látott, aki a megjegyzést tette rád. Valószínűleg jó hosszú időbe beletelt, mire újra elő mertél állni egy ilyen kérdéssel. Képzeld el, hogy évekkel később megpróbáltad ugyanezt valaki mással. Mondjuk, valami ilyesmi jött ki a szádon: „Ööö..., izé, hát csak azt szeretném kérdezni, hogy ööö... esetleg, tudod, volna-e kedved ööö... velem izé, ebédelni?" Az illető erre kinevetett, és azt mondta: „Haha! Kösz, nem!" Az első tapasztalat alapján kialakított énképed határozta meg, hogy másodszor hogyan próbálkoztál, és ez váltotta ki a második durva elutasítást, amely viszont megerősítette és megszilárdította negatív énképedet. Két ilyen kemény elutasítás után nem valószínű, hogy pár éven belül megpróbálkozol még egyszer ilyesmivel. Még akkor is, ha maguk az események már elhalványultak az emlékeidben, az általuk kialakított kép továbbra is él a tudatalattidban, befolyásolja a viselkedésedet, és szerves részét képezi annak, „Aki Szerinted Vagy". Itt vagy tehát tökéletes, ragyogó lényedben, és egy olyan agy határozza meg működésedet, amelyet legalább néhány az első fejezetben megemlített korlát határol be, vagy pedig az olyan koncepciók, mint: „Tanulj rendesen, kicsikém, mert a külsőd nem elég ahhoz, hogy boldogulj", „Sosem fogsz elérni semmit", „Ugyanolyan csődtömeg vagy, mint az apád/anyád", „A te hibád, hogy az öcséd/húgod/ barátod megsérült", „Mindig mindent elrontasz", „Örök vesztes vagy". Az a ragyogó lény, aki valójában vagy, mindig tökéletes és mindig mindenestül jelen van, de ragyogását elhomályosították, csillogását elrejtik. Azt a ragyogó lényt, aki valójában vagy, teljesen beborítják a hamis ké-

72

pek, tévedések és tévhitek, amelyekről elhitted, hogy ez a valódi éned. Egy idő után a külső borításról - a látszólagos valódi énedről — úgy fog tűnni, mintha te csak ennyi lennél. Szerencsére ezen lehet segíteni.

A KÉPZELET HATALMA Ahhoz, hogy tökéletes éned szabadon és világosan ki tudjon fejeződni, meg kell szabadulnod attól a tévhittől, hogy bármi más volnál, mint tökéletes, ragyogó lény. Mielőtt megmutatom, hogyan tedd ezt, van néhány alapvető dolog, amit meg kell értened. Elménk és képzelőerőnk hatalmas fegyver. A tudomány bebizonyította, hogy testünk és elménk ugyanúgy reagál egy elképzelt eseményre, mint egy tényleges történésre. A Harvard Egyetem kutatói agyi képalkotó eljárásokkal kimutatták, hogy ha egy fát ábrázoló képet nézünk, vagy ha elképzelünk egy fát, ugyanazok az agyterületek aktiválódnak.1 Egy másik érdekes kísérlet szerint pedig azoknak az embereknek, akik pusztán elképzelték, hogy egy bizonyos testmozgást végeznek, anélkül hogy valóban elvégezték volna, megerősödtek az izmaik.2 De nem kell ahhoz tudósnak lenni, hogy tisztában legyünk a képzelet erejével. Bizonyára már mindenki tapasztalta, hogy ha éhes vagy bizonyos ételekre gondol, megindul a nyálelválasztása. Ha elképzeljük a táblán csikorgó kréta hangját, feláll a hátunkon a szőr. Ha elképzeljük, hogy egy vékony kötélen egyensúlyozunk egy szakadék fölött, megérziink valamit abból a félelemből, amit akkor tapasztalnánk, ha valóban ezt tennénk. Amikor évekkel

73

később felidézünk magunkban egy-egy olyan élményt, amely mély nyomokat hagyott bennünk, feltámadnak bennünk ugyanazok a régi érzések. A férfiak és a nők szexuális izgalmat éreznek, ha a szeretkezésre gondolnak. A képzelőerő képes rá, hogy megváltoztassa az embert, és ez különösen akkor igaz, ha az alfa-állapotnak nevezett ellazult állapotban vagy. Amikor éber és aktív vagy, amikor mindennapi teendőidet intézed, amikor gondolkodsz, problémákat oldasz meg, információkat dolgozol fel, agyad rendszerint a másodpercenkénti 13-30-as hullámhosszon működik. Ezt hívják béta-szintnek. Alvás közben ezzel szemben agyad a másodpercenkénti 8-asnál kisebb hullámhosszon funkcionál. Amikor lefekszel, és alváshoz készülődsz, légzésed és szívverésed, következésképpen agyhullámaid is lelassulnak. Ilyenkor vagy alfa-állapotban, amikor agyad másodpercenként 8—20 körüli hullámhosszon működik. Akkor is alfa-állapotban vagy, amikor éppen csak felébredtél, vagy amikor napközben ellazult, de tudatos állapotban vagy. Alfa-állapotban nyugodtnak, könnyednek érzed magad, és kreatív gondolatok és ötletek bámulatos özönét tapasztalod. Ilyenkor fogékonyabb az ember a szuggesztióra is. Alfa-állapotban a képzelőerőd óriási hatást képes gyakorolni a tudattalanodra, ezért a képzelet különösen hatékonyan segít elérni a kívánt eredményt. Úgy tudjuk, a tudattalan elmeműködés a mentális kapacitás csaknem 90 százalékát teszi ki, ezért tudunk a tudattalan befolyásolásával olyan hathatós eredményeket elérni. A következő gyakorlat nagyon kellemes lesz, és erős hatást fog gyakorolni a tudattalanodra, ezért örökre megváltoztatja azt, „Aki Szerinted Vagy".

74

RÉGI ÉNKÉPED FELÜLÍRÁSA Most az alfa-szintre fogsz utazni, ahol arra fogod használni a képzelőeró'det, hogy olyan képet alkoss magadról, amely felülírja a tudattalanodban jelen levő énképet, azt, Aki Szerinted Vagy. Az új énképed neve: Aki Lenni Akarsz. Ezzel a gyakorlattal nagy lépést teszel ebbe az irányba. Ha ezt elérted, akkor már természetes módon, magától bekövetkezik, hogy megszerzed, amire vágysz. Anélkül, hogy tudatában lettél volna, életed nagy részében azon küszködtél, hogy tökéletes éneddel felülemelkedj hamis énképed összes negatív hatásán — azén az énképén, amelyet a szüleid, a tanáraid, a barátaid és te magad is segítettél kialakítani, amikor elkezdted elhinni a negatív dolgokat, amelyeket rólad állítottak. Most véget fogsz vetni ennek a küzdelemnek azzal, hogy egy új, tökéletes képet alakítasz ki magadról, amely felülírja a régit. Olyan ez, mintha új filmet vennél fel egy videokazettára, vagy újraírnál egy CD-t. Ha majd a most következő meditáció során eljutsz az alfa-szintre, meg fogod látni, hogy minden olyan, amilyennek szeretnéd, és csak olyan, amilyennek elképzeled. Ha már ott vagy, találkozni fogsz a tudatalattidban élő „tökéletes énképpel", és ezt a képet tudatos elméddel is megtapasztalod. Amikor a tudatos elméd megtapasztalja a tudattalanban élő tökéletes énképet, ez az élmény mély benyomást tesz rá. Ismétlések során elkezdesz úgy viselkedni, ahogyan tökéletes énképed viselkedne. Elkezdesz úgy viselkedni, mintha a tökéletes énképed lenne a saját magadról alkotott egyetlen kép, ami egy idő után tényleg így is lesz. Ha úgy viselkedsz, mint a tökéletes éned, akkor természetes módon jönnek majd az új eredmények; olyan ered-

75

mények, amelyek teljesen mások lesznek, mint a régi, hibás énképeddel elért eredmények. Olyannak látod majd magad, amilyennek teremtettél, mivel a tudattalan, a tökéletes énkép szintjén már most is ilyen vagy. Ez azt jelenti, hogy minden szerepben tökéletesnek fogod látni magad - fizikai énedben, karrieredben, társadalmi énedben, tanulmányaidban és az összes szerepedben, amelyből éned felépül. Hétköznapi tudatod át fog itatódni a tökéletes énedről alkotott tudattalan képpel. Felül fogod írni a jelenlegi hibás énképedet valódi éned csodálatos, ragyogó, új képével. Ha tudatos elmédet folyamatosan szembesíted a tudattalan tökéletes énképével, sokkal jobban fogod érezni magad a bőrödben, a tudattalan tökéletes énképének szintjéről fogsz cselekedni, és a tökéletes énképednek megfelelő eredményeket fogsz produkálni. Ez az egyik leghatékonyabb módja, hogy azzá válj, aki lenni akarsz. Ha már egyszer ezt elérted, el tudod képzelni, hogy tökéletes énképed meghozza majd azt is, amit meg akarsz szerezni? Hát persze, hogy meghozza! Add át magad ennek a gyakorlatnak. Engedd, hogy elméd szabadon kóboroljon képzeleted tökéletes világában. Ne tartsd vissza. Kapcsold ki a telefont és a tévét, és ne hagyd, hogy félbeszakítsanak. Kezdd azzal, hogy olyannak látod magad, amilyen lenni szeretnél. Ha soványabb szeretnél lenni, vagy hosszabb hajat szeretnél, vagy kiváló egészséget, képzeletedben lásd magad ilyennek. Ha bátrabb, merészebb, társaságkedvelőbb, hatékonyabb szeretnél lenni az életben, vagy népszerűbb, gazdagabb és kevésbé gyáva, kevésbé elhízott, kevésbé félénk, kevésbé földhözragadt — nos, itt az alkalom, hogy pont olyannak lásd magad, amilyen lenni szeretnél. Mi-

76

közben ezen az utazáson veszel részt, engedd meg magadnak azt a luxust, hogy szabadjára engeded magad. Olvass lassan, és ahogy a szavak feltárulnak előtted, gyakran tarts szünetet, és hagyd, hogy a képzelőerőd vegye át a hatalmat. Hagyd sodródni magad a szavakkal, ahogyan olvasod őket. Ehhez eleinte nagyfokú koncentrációra lesz szükséged, mivel a mindennapi problémák folyton be fognak tolakodni a gondolataid közé. Tudatosan told félre ezeket a gondolatokat, és figyelmedet összpontosítsd arra, amit csinálsz. Segít, ha a háttérben halk, lágy, ének nélküli zene szól. A fuvola hangja jó választás. Ha azonban beteszel valamilyen zenét, figyelj rá, hogy legalább olyan hosszú legyen, mint az utazás, azaz körülbelül húsz perc. Alfa-állapotban valamilyennek el kell majd képzelned a dolgokat. De bármilyennek is látod őket képzeletben, jó lesz. Ha például arra kérlek a meditáció során, hogy képzelj el egy aranylépcsőt, bármilyen méretú vagy formájú lépcsőt képzelsz el, jó lesz. Lehet csigalépcső, egyenes, szögletes vagy kerek. Lehet meredek vagy enyhén emelkedő. Bármilyennek is látod, jó lesz. Ha arra kérlek, képzelj el egy tavacskát, az lehet olyan széles, mint az utca, de olyan széles is, mint egy focipálya. Bármilyennek is látod, jó lesz. Ha szeretnél közben valami lágy zenét hallgatni, most indítsd el. Azt hihetnéd, hogy most majd képzelted segítségével kitalálsz magadról egy tökéletes képet, de ez nem így van. A tökéletes kép már létezik, te csak előhívod onnan, ahol most van: Minden Létező Forrásából. Ugyanez igaz a mezőkre, tavakra, sziklákra, virágokra, vízesésekre és minden helyre, amelyeket az ellazuláshoz elő fogsz hívni képzeleted Forrásából. Nagybetűvel írom a Forrást, hogy segítsek

77

észben tartani, hogy ez maga a tudatos, mindentudó Univerzum. Ne feledd: tudattalanod nem tesz különbséget elképzelt és valós tapasztalás között. Mindkét tapasztalás valódi. Nem vagy egyedül; az Univerzum tud az utazásodról. Tudja, mit fogsz most csinálni, és segíteni fog.

MEDITÁCIÓ TÖKÉLETES ÉNEDRŐL A most következő, felszabadító utazáshoz keress magadnak egy kényelmes széket, és lazulj el. Lassan fújd ki az összes levegőt a tüdődből, és egy pillanatig tartsd vissza a lélegzetedet. Most lassan, nagyon lassan vegyél egy mély levegőt Lassan, lassan töltsd meg teljesen a tüdőd, majd egy kicsit, 3-4 másodpercig tartsd bent a levegőt. Lassan lélegezz ki, és ismételd magadban háromszor azt, hogy ellazulszAmikor újra kiürült a tüdőd, várj 2-3 másodpercet. Figyelj teljesen arra, amit magadban ismételsz, és ad] időt magadnak, hogy átérezd, mi történik. Érezd, ahogy lassan ellazulsz. Érezd, ahogy lelassulsz. Most lassan lélegezz be, töltsd meg teljesen a tüdőd... tartsd vissza, majd lassan lélegezz ki, és mondd magadban háromszor azt, hogy ellazulszÉld át, milyen jó érzés ennyire ellazulni. Érezd, ahogy a szemhéjad ellazul. Fordítsd el a fejed jobbra-balra, hogy érezd, mennyire el vannak lazulva a nyakizmaid. Ne siess... hagyd, hogy ez az érzés lassan haladjon benned lefelé, mígnem az egész tested ellazul. Most egyenként meg fogom nevezni a különböző testrészeidet, te pedig egy pillanatra feszítsd meg bennük az iz-

78

mokat, majd lazítsd el őket. Először érzed, ahogy ellazulnak az arcizmaid... a vállad... várj egy kicsit... a mellkasod... hagyd magad ellazulni... a kezed, az ujjaid... a derekad... a csípőd és a combod... a térded... a lábszárad... a bokád... a lábfejed és a lábujjaid. Érezd, hogy az egész tested ellazult. Érezd... Most lassan fújd ki az összes levegőt a tüdődből, és tartsd vissza 3-4 másodpercig. Most lassan, nagyon lassan lélegezz be, szívd tele a tüdődet levegővel, és 3-4 másodpercig tartsd bent, majd lassan lélegezd ki, miközben háromszor elismétled magadban, hogy „ellazulok". Olvass tovább lassan. Most, hogy lelassítottad a légzésed, készen állsz, hogy mélyebb, ellazultabb tudatállapotba kerülj. Számolj vissza magadban tíztől egyig - minden belégzésjés minden kilégzés legyen egy-egy szám. Minden egyes számnál érezd, hogy egyre jobban ellazulsz, ahogy az agyhullámaid kezdenek lelassulni, és eljutsz abba a tudatállapotba, amelyben közvetlenül elalvás előtt szoktál lenni. Tíz, belégzés... kilenc, lassú kilégzés... nyolc, belégzés — egy lassú lélegzés minden egyes számnál. Hét, lassan lélegezz ki... hat, lélegezz be — közben egyre mélyebbre sülylyedsz, csak süllyedsz, süllyedsz. Öt, lassan lélegezz ki mintha egy tollpihe ereszkedne egyre lejjebb és lejjebb, arra a szintre, amelyen közvetlenül elalvás előtt vagy. Négy, belégzés... három, lassú kilégzés - egyre lejjebb »és lejjebb. Kettő, belégzés... majd egy hosszú, lassú kilégzés. Érezd, mennyire el vagy lazulva. Érezd át, milyen jó érzés. •

•

•

Most már egy mélyebb, ellazultabb tudatállapotban vagy, ahol nyugodtabbnak, békésebbnek érzed magad. Most eb-

79

bői a mély tudatállapotból egy még mélyebb, még ellazultabb tudatállapotba fogunk eljutni. Lassan fújd ki az összes levegőt a tüdődből, és tartsd vissza a légzésed egy pillanatra. Most lassan vegyél levegőt, szívd tele a tüdőd, és egy pillanatra tartsd bent. Most lassan fújd ki, miközben egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedsz, egy olyan tudatállapotba, amely éppen csak egy kicsivel van az alvás fölött. Ez az a szint, ahol minden pontosan olyan, amilyennek szeretnéd. Ez a képzelet hatalmának a szintje, ahol mindig mindent maximálisan te uralsz. Most pedig... képzelj el egy hullámzó rétet, amelyet buja, zöld fű borít. Lásd! Lelki szemeiddel lásd körös-körül a színpompás, gyönyörű virágokat. A nap szelíden ragyog. Lágy szellő fúj, a fű finoman hullámzik tőle. Figyeld meg, ahogy a fűszálak puhán meghajolnak a lágy szellő előtt. A fűben nagy, hívogató sziklák hevernek szerteszét. Madarak szálldosnak és énekelnek. Mindenféle színű pillangók utaznak a szellő hullámain. Milyen tökéletes ez a hely! Éld át, milyen csodálatos itt lenni, ezen a réten, a te réteden. A rét közepén egy kis tó van, amelyet fák vesznek körül. Egy-egy ág kecsesen lehajlik, és be lelóg a vízbe. Sétálj oda a tóhoz, és nézz bele a kristálytiszta vízbe. Nézd meg a mélyben úszkáló színes kis halakat. Nézd meg a part mentén növő nádszálakat, és a kis szigetet a tó közepén. A tó egyik végében egy két-három méter magas vízesés zúdul le; egy bűvös vízesés, amelynek vize a Mindenek Forrásából ered. Lásd, ahogy a víz beleömlik a tóba. A napfény csillog a vízen, és a levegőben szétporladó vízcseppeken megjelenik a szivárvány. Menj oda a vízeséshez, és érezd magadon a felvert vízpermetet. Se nem hideg, se nem meleg. A ruhád most el-

80

tűnik, te pedig beállsz a puha vízesés alá. A hőmérséklete pont kellemes. Ó, milyen jó érzés! Képzeletben emeld fel a kezed a fejed fölé, és fordulj meg. Érezd, ahogy a víz rázúdul a kezedre, és végigfolyik a karodon, a fejeden, a válladon, a mellkasodon és a hátadon — felfrissít, megtisztít, és lemos rólad mindent, amitől meg akarsz szabadulni. Erezd, ahogy a bűvös víz elmossa fáradtságodat. Látod, ahogy a fáradtság porát elmossa a víz, te pedig ott maradsz erősen, felfrissülve, tele életerővel. Érzed, ahogy a bűvös víz lemos rólad minden bosszúságot, minden frusztrációt. Hagyd, hogy a bosszúság és a frusztráció feloldódjon és elússzon a vízben a vízesés sodrával. Hagyd elsodródni a bűntudatot, a szorongást, a depressziót. Olyanok ezek, mint a por, amelyet a vízesés ereje elsodor magával, feloldódik, és te ott maradsz tisztán, egészségesen, ártatlanul, becsületesen és szabadon. Vizsgáld meg, van-e a múltadban valami, amitől szeretnél megszabadulni. Ez a gyógyító erejű víz elmos mindent, amitől meg szeretnél szabadulni. Látod, hogy a víz most mindent elmos, te pedig ott maradsz tisztán, becsületesen és szabadon. Ennek a gyógyerejű víznek megvan az a képessége is, hogy megszabadít mindennemű betegségtől. Add át magad a bűvös vízesés .gyógyító erejének. Érezd a gyógyerőt, ahogy végigmossa a tested. Ezt a vizet be is lehet lélegezni. Lélegezd is most be. Érezd, ahogy a víz átjárja a tested, megtisztít minden egyes sejtet, minden csontot, minden szervet, mígnem elkezdenek csillogni és ragyogni az egészségtől és életerőtől. Érezd, ahogy a különleges víz végigzúdul rajtad, keresztülfolyik az egész testeden, miközben felvidít és eltelít erejével. Érezd, ahogy a vízesés elmos mindent, amit szeret-

81

tél volna, hogy elmosson, és te ott maradsz tisztán és szabadon. Most pedig vegyél egy mély levegőt az orrodon át, és gyorsan fújd ki a szádon. Ismételd meg. Lépj ki a vízesés alól, és állj a tavacska mellé. Érzed, ahogy a szelíd napsugár felmelegíti és megtisztítja a tested. Érzed, ahogy a napsugarak átjárnak, eltelítenek ragyogással, amitől sugározni és tündökölni kezdesz. Érzed, ahogy a lágy szellő megszárít - átjár és meggyógyít, amitől könynyűnek és szabadnak érzed magad. Végül^egy pazar, könynyű, fehér ruha kerül a testedre. Most képzeletben varázsolj oda magadnak egy széket. Lehet bármilyen anyagból - fából, vászonból vagy akár levegőből is. Neked most ez a legkényelmesebb hely az egész világon. Helyezkedj el benne, és lazíts. Érezd, milyen tökéletesen kényelmes - egyszerűen tökéletes. Figyeld meg a kék eget, az itt-ott feltűnő fehér felhőbodrokat, a tovarepülő madarakat. Itt minden pontosan olyan, amilyennek szeretnéd. Itt mindent te tartasz a kezedben. Számodra ez a tökéletes hely, ahol zavartalanul tudsz pihenni. Ez a hely minden más helynél inkább a sajátod az egész földön. Te hívtad elő minden létező Forrásából, és igazán a tiéd. Itt te döntöd el mindenről, hogy milyen legyen. Itt mindenért te vagy a felelős. Most hívd elő saját tökéletes énképedet úgy, hogy olyannak látod magad, amilyen lenni szeretnél. Lásd magad előtt tökéletes énedet, ahogy 2-3 méterre áll tőled, arccal feléd, ugyanolyan fehér ruhában, mint amilyen rajtad van. Láss meg benne mindent, ami valaha lenni akartál. Lásd, milyen természetesnek tűnsz. Nézd meg a hajad - a színét, a hosszát. Nézd meg a bő-

82

röd, és figyeld meg, milyen a felülete. Képzeld el, hogy tökéletes éned felemeli a kezét a feje fölé, és megfordul. Figyeld meg jól hátulról is! Várd meg, amíg teljesen körbefordul maga körül, és megint szembenéz veled. Milyen kecses! Milyen tartása van! Kelj fel a székedből, és menj oda tökéletes énedhez. Nézz a szemébe, figyeld meg, milyen tiszta a tekintete. Mosolyogj rá, és figyeld meg, hogy ő is visszamosolyog. Tökéletes éned tud rólad mindent, amit csak tudni lehet, és mindenestül szeret téged. Nyújtsátok ki a karotokat egymás felé, és fogjátok meg egymás csuklóját. Erezd az erőt és energiát, amely tökéletes énedből áramlik beléd. Érezd, hogy ragyogsz. Tökéletes éned is ragyog. Engedjétek el egymás csuklóját. Tökéletes éned megfordul, és most háttal áll neked. Menj közelebb hozzá, és lépj belé, olvadj össze vele. Most tökéletes énedként emeld a kezed a fejed fölé, és forogj körbe. Csodálatos érzés. És milyen kecses vagy! Táncolj egy kicsit. Könnyed és mégis erős vagy. Menj viszsza kényelmes székedhez, és ülj vissza. Pihenj egy kicsit a tökéletes énedként! Milyen jó érzés! Kipihent vagy, és teljesen kezedben tartod a dolgokat. Ez a valódi éned. Suttogva ismételd el a következő szavakat: Ettől a pillanattól kezdve minden helyzetben a kezemben tartom a dolgokat. Mindig pontosan tudni fogom, mit kell mondanom. Mindig pontosan tudni fogom, mit kell tennem, és ez így van. Mostantól tökéletesen egészséges leszek. Megszerzek magamnak mindent, amit akarok. Most már megvan hozzá a hatalmam, és ez így van. Bé83

ke és harmónia lesz az életemben. Bőségben és szeretetben lesz részem, és ez így van. Ettől a pillanattól kezdve mindezeket a dolgokat a sajátomnak tekintem. Szánj arra pár percet, vagy még többet, hogy elképzelsz valamilyen helyzetet vagy dolgot, amire vágysz. Csukd be a szemed, és képzeld el, amilyen részletesen csak tudod. Most, hogy végre elérted a számodra tökéletes helyet, élvezd is ki. Tedd meg, mielőtt a következő bekezdés olvasásába kezdenél. Tudnod kell, hogy bármilyen jó vagy hasznos dolgot is képzelsz el, az már most úton van feléd, és ez így van. •

•

•

Most, hogy elképzelted, amit akarsz, itt az ideje, hogy felemelkedj új életedbe. A tóval átellenben tíz aranylépcső magasodik, amelyek a hétköznapi tudatosság új szintjére vezetnek fel. A lépcsőfokok ragyognak, ahogyan a napsugár megcsillan rajtuk. Most tökéletes énedként lépdelj oda a lépcsőhöz. Hamarosan felsétálsz ezen a lépcsőn, birtokában mindannak az erőnek, szeretetnek és békének, amelyet elképzeltél magadnak ezen a helyen, az ideális relaxáció és az erő tökéletes helyén. Fellépkedsz a lépcsőn, és magad mögött hagysz mindent, amit a vízesés elmosott, és ami semmivé oldódott. Szabad vagy. Tiszta vagy. Teljes vagy. Jó vagy. Erős vagy. Tartsd meg magadról ezt a képet a fejedben. Lassan lépdelj fel a lépcsőfokokon, minden belégzésnél és minden kilégzésnél lépj egyet. Egy, belégzés... kettő, kilégzés... három... négy. Állj meg egy pillanatra, fordulj meg, és nézd meg ezt az édent, amelyet magadnak teremtettél. A vízesést és az ég

84

kékjét. Pompás szivárvány szeli át az eget az egyik végétói a másikig, és ragyog a napfényben. Itt, ezen a tökéletes helyen minden pontosan olyan, amilyennek szeretnéd. Bármikor visszatérhetsz ide. Elég, ha vágysz rá, és azon nyomban itt teremsz. Itt felfrissítheted magad a vízesésben, lemoshatod magadról a fáradtságot, a frusztrációt és mindent, amitől meg akarsz szabadulni. Belélegezheted és megihatod a gyógyító vizet, és eltelhetsz jósággal, erővel és gyógyulással. Megpihenhetsz a székedben, és a Forrásból előhívhatod a dolgokat, amelyekre vágysz. Ötleteket és ihletet meríthetsz belőle, és olyan tárgyakat vagy helyzeteket teremthetsz magadnak, amelyekre vágysz. Ezen az ideális helyen bármikor elő tudod hívni tökéletes énedet, ismét szeretettel tekinthettek egymásra, és valahányszor visszatérsz, megnézheted, megint mennyivel jobban hasonlítasz rá. Most pedig tökéletes énedként folytasd utadat a lépcsőn a hétköznapi tudatosság felé. Minden lépcsőfok egy-egy lélegzés legyen. Öt, belégzés. Hat — erővel, jósággal és szeretettel vagy tele. Hét - felfrissülsz. Nyolc - nagyon nyugodtnak és békésnek érzed magad. Kilenc - éberebbnek érzed magad. Tíz - teljesen kipihentnek érzed magad, mintha most ébredtél volna fel egy mélyen, egészségesen átaludt éjszaka után. Most a tökéletes énedként vagy itt. Tökéletes éned nem hazudik, nincsenek rossz szokásai, mindenható, tökéletesen jó, szabadon jöhet-mehet, egy Minden Létezővel, és mindenestül szeret téged. Minden helyzetben rábízhatod magad. Bízd rá magad, és megtudod, hogyan gondoskodj magadról és azokról, akikről gondoskodnod kell. Bízz benne. •

•

85

•

Az utazás, amelyben az elmúlt percekben részed volt, nagymértékben segít, hogy azzá válhass, aki lenni akarsz, és hogy megszerezd mindazt, amire vágysz. Ha tudatos elmédet átitatod tökéletes énképeddel, akkor telítődik mindazokkal a tulajdonságokkal, jósággal, erővel, amelyek megvannak tökéletes énedben. Ha továbbmész ezzel a feladattal, egy idő után tökéletes énképed szintjéről fogsz cselekedni, következésképpen olyan eredményeket érsz majd el, amilyeneket tökéletes éned érne el. És akkor majd mosolyogni fogsz... jó sokat.

TE TEREMTED A VALÓSÁGODAT Tökéletes éned egy az örökkévalósággal. Ahogy telnek a hetek, és egyre jobban megismered a tökéletes énképedet, egyre természetesebben és könnyedebben fogsz tökéletes énedként viselkedni. Ha beszélgetsz valakivel, valamilyen munkát végzel, vagy bármi mással vagy elfoglalva, érezd, hogy azonos vagy tökéletes éneddel, és hagyd, hogy azzá legyél. Bízd rá magad tökéletes énedre. Azzal, hogy az vagy, Aki Vagy, minden pillanatban te teremted meg a saját valóságodat. Az Univerzum mindig aszerint reagál, hogy egy adott pillanatban milyen vagy. Ahogy haladsz a könyv programjával, magadról alkotott képed meg fog változni. Hagyd, hogy így történjen. Viselkedj úgy, mint az a rendkívül különleges valaki, akivel képzeletedben találkozol, mivel ezen a szinten valóban az a valaki vagy. Azzal, hogy megtapasztalod tökéletes énedet, felhozod életed felszínére, és onnantól kezdve minden más lesz: sokkal jobb, világosabb, könnyebb, valószínűbb.

86

Szabadulj meg minden olyan vonásodtól, amely nem része tökéletes énképednek, úgymint a félelem, a dohányzás, az alkohol- és drogfogyasztás, a káromkodás, a gyengeség, a hazudozás, az aljasság, a fukarság és az összes többi korlát, amely megakadályoz céljaid elérésében. Magadról alkotott képed ugyanolyan változáson megy most keresztül, mint amikor egy hernyóból pillangó lesz. Hagyd, hogy megtörténjen, és repülj! Magadról alkotott képed csak azóta van veled, mióta megszülettél. Tökéletes énképed viszont az idők kezdetétől létezik. Ugyanolyan ragyogó^ friss^ életerős és hatalmas, mint az Univerzum első tündöklő napja, Tökéletes é n e i mindenható. Tökéletes éned te magad vagy.

87

ELSŐ GYAKORLAT Az utazás Elengedhetetlenül fontos, hogy kapcsolatban maradj tökéletes lényeddel. Egy hónapon át mindennap végezd el a leírt utazást alfa-állapotban. Ezután várj egy hetet, mielőtt újrakezdenéd. Hat hónapon át ismételgesd ezt a rendszert: egy hónapig naponta egyszer utazz alfa-állapotba, majd egy hetet hagyj ki. Most azonnal írd be a naptáradba! Ha fél év után is tovább szeretnéd folytatni az alfa-utazásokat, megteheted. A Power Workshopokon, amelyeket tartottam, a résztvevők csukott szemmel ültek, miközben a háttérben lágy zene szólt, én pedig élőszóval vezettem őket az alfa-szintre. Ha szeretnéd te is, hogy valaki hasonló módon segítsen alfa-állapotba jutni, látogass el a www.PowerPressPublishing.com weboldalra, ahol megrendelheted a CD-t, amely majd segít utazásod során.

88

MÁSODIK GYAKORLAT Képzeld el, milyen egy tökéletes nap! Az elkövetkezendő három este, miután lefekszel, maradj csendben, és képzeld el az elmúlt napodat úgy, mintha a tökéletes éned lettél volna. Legalább három percet szánj erre a feladatra, de ha úgy érzed, lehet több is. Képzeld el, hogyan reagáltál volna az eseményekre, hogyan beszélgettél volna másokkal, és hogyan érted volna el céljaidat tökéletes énedként. Képzeld el, hogy eléred a céljaid. Ezt a gyakorlatot akkor a legjobb elvégezni, ha éppen túl vagy az előbbi, egyes számú gyakorlaton. Az örömgyakorlatok is óriási hatással lesznek a tudattalanodra. Miközben alszol, tudattalanod teljesen éber, és működik: megteremti a magadról alkotott képet, amely egyre jobban közelít ahhoz, amilyen valóban vagy. Ha végignézed a napodat, azonnal meg fogod látni ennek a hatékony gyakorlatnak az eredményét. Éberebb leszel, ügyesebb, felelősségtudóbb és tudatosabb, így olyan eredményeket érsz majd el, amelyek közelebb állnak ahhoz, amit akarsz. Szorítok neked!

89

HARMADIK GYAKORLAT Tanulj meg örülni! - Harmadik örömgyakorlat Engedélyezz magadnak újabb fél óra örömöt. Először mondd azt, hogy: „Én, XY, engedélyezek magamnak fél óra örömöt." Ezután találd ki, mi legyen ez az örömgyakorlat. Majd lapozz a következő oldalra, ahol a „Harmadik örömgyakorlat" feliratú fejléc áll, írd le, mit választottál. Ezután élvezd a félórás gyakorlat örömeit. Ezt a gyakorlatot most a szabadban végezd. Legyen ez a fél óra egészen rendkívüli. Kényeztesd magad. Kezeld magad tökéletes lényként. Ha a fél óra leteltével úgy érzed, nem volt elég örömteli, kezdd újra, vagy válassz másik örömgyakorlatot. Úgy végezd a gyakorlatot, hogy a tökéletes éned vagy. Félmegoldás nem fogadható el. Megérdemelsz teljes fél óra tökéletes boldogságot. Szerezd hát meg magadnak! Ha végeztél az örömgyakorlattal, a „Harmadik örömgyakorlat" feliratú fejléc alá írd fel a dátumot, és röviden foglald öszsze, mi történt, hogyan érezted magad, és írj le bármi mást, amit fontosnak tartasz. Gondold meg jól, mit írsz, hogy később hasznodra legyenek a tapasztalataid. Ha elkészültél ez első gyakorlat első részével, késztetést érezhetsz, hogy továbblapozz az ötödik fejezetre. Végezd el azonban a fejezetben leírt második és harmadik gyakorlatot is, mielőtt továbblépnél. Ahogy eddig is, ne olvass tovább mindaddig, amíg el nem végezted ezeket a gyakorlatokat!

90

Harmadik örömgyakorlat:

Teljesítés dátuma:

5 A tökéletesség világa A világ tele van varázslatos dolgokkal, melyek csak arra várnak, hogy élesebb legyen az eszünk. BERTRAND RUSSELL

1983-ban először utaztam a Kauai-szigetre, amely a Hawaii-szigetek legészakibb tagja. Kauai egy igazi ékszer, a kertek szigetének is szokták nevezni buja trópusi növényzete miatt. A közepén emelkedik a Waialiali-hegy, amely a föld legesősebb pontja; itt az évi átlagos csapadékmennyiség 11 0 0 0 mm körül van. Itt lakott vicces kedvű barátom, Thomas, így ő kalauzolt végig a trópusi csodák birodalmában. Valahányszor egy új helyre értünk, Thomas nevetett, és azt mondta: „A következő még jobb lesz!" Végül elértünk a partra, és egy hatalmas szikláról letekintettünk a mélybe, egyenesen a Csendes-óceánra. Thomas mosolygott, és azt mondta: — A legjobbat a végére tartogattam. Fantasztikus látvány tárult a szemünk elé, a szépség ragyogó, csillogó panorámája. - Thomas, ez bámulatos! - kiáltottam fel. Elsétáltunk egy másik kilátóponthoz, ahonnan egy kis völgyre tekintettünk le, amelyben egy patak kanyargott, és vidáman csörgedezett az óceán felé. A völgy mélyén dús, buja növényzetű farm bújt meg, valamint egy gyönyörű

92

kert, amelynek pompás virágai bólogatva tekintgettek minden irányba. Sétáltunk egyet a kertben, és Tom azt mondta: - Mindez nagyon szép, de a legjobb az, ahol a szárazföld és a tenger találkozik. Nehezen tudtam elhinni, hogy jöhet még valami, ami ennél is szebb. Végigsétáltunk egy ösvényen, amely a patak vonalát követte, és hamarosan megérkeztünk oda, ahol az út megkerült egy kis dombot, és feltárult előttünk a patak torkolata. A kis domb félhold alakú volt, a víz pedig olyan, mint az olvadt üveg, ahogy tizenöt láb magasról zuhogott az árapálymedencébe. A medencében mindenféle színű és formájú halak úszkáltak. Kissé észak felé egy körülbelül száz méter hosszú félsziget húzódott, amelyet egy hasadék szelt ketté, amely a félsziget csúcsától a parti sziklák felé fordult, és széles barlanggá terebélyesedett. A hullámok betörtek a hasadékba, végigzúdultak rajta, majd egetföldet rázó robaj kíséretében eltűntek a parti sziklák alatt, a barlang sötétjében. Kijjebb, kicsit dél felé egy 150 láb hosszú, sziklák alkotta kiszögellés nyúlt ki a tengerbe. A két földnyelv közötti U alakú lagúna szinte élni látszott, ahogy a csillogó, tengerkék víz emelkedett-süllyedt a hullámokkal. Talán sosem láttam még ilyen gyönyörű helyet. - Ez maga a Paradicsom! - kiáltottam fel. - Ez a kis farm itt az enyém, Chris, és boldogan látlak vendégül, amikor csak kedved tartja. Olyan volt, mintha Szent Péter megnyitotta volna előttem a mennyek kapuját. Úgy döntöttem, már másnap meglátogatom a barátomat. Ez tökéletesen beleillett a tervembe, hogy egy kis látomáskeresésre megyek. A látomáskeresés egy indián beava-

93

tási szertartás, amelyet Hyemeyohsts Storm kitűnő, Seven Arrows című könyvéből tanultam meg. Storm egy idős indián, aki szívből jövően ír, és írásain keresztül megismerteti az olvasót a tábortűz körül mesélt indián történetekkel. A látomáskeresés során az indiánok magasabb tudatállapotba emelkednek, hogy megtudják, mi a valódi indián nevük (az enyém Nap Sas), mi a küldetésük a földön, és spirituális jellegű ismeretekre tegyenek szert annak érdekében, hogy ezt a küldetést teljesíteni tudják. Egy ilyen látomáskeresés rendszerint úgy kezdődik, hogy az indián meztelenül vagy egy szál ágyékkötőben nekivág a vadonnak, és mindössze egy kést vagy lándzsát visz magával. Néhány nap múlva az élelem és a menedék hiánya előidézi a magasabb tudatállapotot. Természetesen az élet legnagyobb élményei közé tartozik elérni egy ilyen tudatállapotot, és nekem már többször is volt benne részem különféle formában. Most is, mielőtt Hawaiira jöttem, hónapokon át készültem mentálisan és fizikálisan a látomáskeresésre. Egyhetes böjtöt tartottam, meditáltam, légzőgyakorlatokat végeztem, és elképzeltem, mit remélhetek a látomáskereséstől. Éppen elég éber tudattal vághattam hát neki.

AZ EGYETLEN LEHETŐSÉG Másnap reggel magamhoz vettem egy kétméteres lándzsát (hogy halakat szigonyozzak meg vele a víz alatt), egy horgot damillal, valamint egy kést, és nagy reményekkel vágtam neki az útnak. Az idő csodálatos volt. A nap csillogott a lágyan hullámzó óceánon, és enyhe szellő fújdogált.

94

Teljesen egyedül voltam, ahogy az árapálymedence felé igyekeztem. Megszabadultam a ruháimtól, és nekivágtam az útnak a kiugró sziklák csúcsa felé. Nagyon természetközelinek éreztem magam, ahogy meztelenül, egy szál lándzsával, szikláról sziklára mászva igyekeztem a csúcs felé. Úgy tíz perc alatt oda is értem. Ahol álltam, onnan minden irányban elég messzire el lehetett látni. Úgy tűnt, a sziget közepén emelkedő hegyektől kezdve egészen a hátam mögött elterülő óceánig én vagyok az egyedüli ember az egész szigeten. Az emberi életnek semmi látható nyoma nem volt - sehol egy hajó, út, épület vagy jármű. Az egyetlen jele, hogy valaha emberi lény járt a szigeten, egy régi, háromoldalú kunyhó volt az egyik domboldalon, de olyan messze, hogy szinte alig látszott a fák mögött. Tele voltam energiával és izgalommal. Testemben megfeszültek az izmok, hasam kemény és lapos volt, lábam tele volt erővel. Könnyednek, mozgékonynak éreztem magam. Vállam és mellem erőtől duzzadt, látásom tiszta volt. A fényviszonyok kiválóak voltak, a levegőt szinte harapni lehetett, olyan tiszta volt. Az óceán hullámai lágyan mosták a partot. Cipőhöz és járdához szokott meztelen lábammal éreztem a szikla nyomását, amelyen álltam. Torkom mélyéből kiáltás szakadt fel; a Minden ősereje tört fel belőlem. Meztelenségem miatt nagyon kiszolgáltatottnak éreztem magam ott a sziklák hegyén, ugyanakkor szokatlanul élénknek és izgatottnak is. Elkezdtem mélyeket lélegezni, és figyelmemet arra összpontosítottam, hogy része vagyok az egésznek. Megfeszítettem az izmaimat. Éreztem, hogy a szél fújdogálja a szőrszálakat a karomon és a lábamon, és láttam, ahogy a napfény megcsillan a vízen. Éreztem az

95

óceán felől jövő finom vízpennetet, ahogy a hullámok megtörtek a parton, és lényem minderre sürgetően válaszolt, mintegy „felnyíltam", mint amikor a napsugár hatására kinyílnak a virág szirmai. A könyvből tudtam, hogyan folytassam. Mind a négy irányban ajándékok vártak rám, és azon voltam, hogy elkezdem a szertartást, és megszerzem ezeket az ajándékokat. Két kézzel megragadtam a lándzsámat, a fejem fölé emeltem, és észak felé fordultam. Orrlyukaim kitágultak, és hangosan azt kiáltottam: - Üdvözöllek, nagy északi irány, és elfogadom a bölcsesség ajándékát! Fura érzés volt ott állni meztelenül, felemelt lándzsával a fejem fölött, és beleüvölteni a szélbe. Egyszerre volt szokatlan, bámulatos, nagyerejű és egy kissé zavarba ejtő. Adrenalinszintem felszökött, érzékeim kiélesedtek. Olyan életerősnek és ébernek éreztem magam, ahogyan csak nagyritkán korábban, és azóta is csak ilyen felfokozott tudatállapotban. Kilencven fokkal elfordultam jobbra, ismét felemeltem a hangom, és odaüvöltöttem az óceánnak: - Üdvözöllek, nagy keleti irány, és elfogadom a megvilágosodás ajándékát! Egész testem bizsergett. Lúdbőrös lett a mellem, a karom, a lábam. Egy energiahullám öntött el. Még a lándzsát is élőnek éreztem, mintha valami nagy csáp lett volna a kezemben. Megint elfordultam, és felkiáltottam: - Üdvözöllek, nagy déli irány, és elfogadom a bizalom és az ártatlanság ajándékait! Hangomra a Minden válaszolt. Hullámok csaptak fel, a szél hirtelen felerősödött, minden természeti erő felfokozódott. Mintha az üniverzum meghallott volna kiáltásomat,

96

és válaszolt volna. Végül újra fordultam egyet, és hangom végigszállt a szárazföldön: - Üdvözöllek, nagy nyugati irány, és elfogadom a befelé tekintés ajándékát! Ott maradtam állva, lándzsámmal a fejem fölött, miközben az izgatottságtól hevesen vert a szívem. Ilyen alkalmakkor lehullnak a belső látásomat elfedő fátylak, és lelki szemeim előtt feltárul az igazság, amelyet évek óta kerestem. Olyan ez, mintha egy csomó sötétebb-világosabb pontot nézegetnék egy papírlapon, amelyekről tudom, hogy egy képet adnak ki, de képtelen volnék meglátni bennük. Egy napon aztán a keresett kép tisztán és élesen kirajzolódik, én meg csak csodálkozom, hogy nem sikerült ezt eddig észrevennem. És ha már egyszer megvan, képtelen vagyok bármi mást belelátni. Itt álltam tehát ezen a kristálytiszta reggelen a Csendesóceán egy kis szigetének sziklás csúcsán. Meztelenségem, az elvégzett rituálé furcsasága, a mérhetetlen nagyság, amely körülvett, az egyedüllét, a mentális és fizikális felkészülés hónapjai, a böjt és a korábbi emelkedett tudatállapotok emlékei mind hozzájárultak, hogy lelki szemeim előtt feltáruljanak azok a gondolatok, amelyeket oly régóta kerestem. Felismertem végre, hogy mindaz, amiben eddig a pontig részem volt az életben - a megpróbáltatások, a korlátok, az akadálynak felfogott nehézségek, de az örömök, a vidám dolgok és az eredmények is -, felkészülés volt erre a pillanatra, és arra, ami ezután következett. A szél fújta a hajam, a nap melengetett, a jókedv magával ragadott, és gondolataim fennköltebb magasságokba emelkedtek, mint korábban bármikor. A furcsaság, a kiszolgáltatottság érzése teljesen eltűnt. Nyugodtnak és ter-

97

mészetesnek éreztem magam - otthon éreztem magam az Univerzumban. És ami még ennél is fontosabb, éreztem, hogy egy vagyok az Univerzummal. Biztonságban, védve éreztem magam, mintha nem külön lény volnék. Egymás után fogalmazódtak meg bennem a gondolatok arról, hogy milyenek a dolgok, és milyenek lehetnének: Olyan Univerzumban élek, ahol az ok-okozat törvénye abszolút érvényű. Minden tettnek van következménye, és a következmény tökéletes összhangban van a tettel, amely kiváltotta. Én magam is kiváltó ok vagyok. Olyan reakciókat váltok ki, amelyek tökéletesen összhangban vannak azzal, hogy egy adott pillanatban milyen vagyok. Én vagyok a személyes Univerzumom középpontja. Én magam vagyok az, aki mindent elrendel és teljesít. Ha egy esemény bekövetkezik, az tökéletes - más lehetősége nincs is. Minden bekövetkező esemény a lehető legnagyobb mértékben szolgálja a javamat, mert az Univerzum az, ami az események okozója, én pedig az Univerzum vagyok magam is, mert a része vagyok. Semmi sem lehetetlen azoknak, akik elhiszik, hogy semmi sem lehetetlen. Tökéletes élőlény vagyok — ahogy mindenki más. Ezt a kis történetet azért meséltem el, hogy te is tudd, mikor és hogyan tett az életem és a filozófiám ilyen óriási eló'relépést.

98

A TÖKÉLETES ÉS ELKERÜLHETETLEN „MOST" Visszagyalogoltam az árapálymedencéhez, és sokáig bámultam a vizet, miközben azokon a csodálatos gondolatokon elmélkedtem, amelyek kikristályosodtak az elmémben. Évek óta formálódtak bennem, és most, hogy megvolt bennem a bizonyosság, hálásnak éreztem magam. Egyfajta öröm és elégedettség lett úrrá rajtam. Örültem a tudatnak, hogy tökéletes Univerzumban élek, amelynek épp annyira része vagyok, mint az űrben keringő óriás galaxisok, a nap és a hold, a hegyek és a fák vagy maga a föld. Az gondoltam: „Itt vagyok, ebben a csodálatos pillanatban, amelyet mostnak hívnak, és amely a tapasztalás egyetlen lehetséges pillanata - hiszen minden más vagy emlék (a múlt), vagy elképzelés (a jövő) -, én pedig tudatában vagyok mindennek, és tudom, hogyan használjam!" Leültem, és elgondolkodtam mindazon, amit most éltem át, és elkezdtem érezni, hogy éhes vagyok. Úgy döntöttem, megpróbálok halat fogni. Egy damilt felszereltem horoggal, és súlynak rákötöztem egy követ. Késemmel kiástam valami csalinak valót, majd megforgattam a damilt a fejem fölött, hogy bedobjam a tengerbe. Ahogy meglazítottam a fogást a damilon, a horog beleakadt az ujjamba, a kő elrepült, és magával rántotta a horgot, amely jó mélyen belevágott a húsomba. Kispriccelt a vérem, és fájdalom nyilallt a karomba. Ránéztem az ujjamba mélyedt horogra, és hangosan kimondtam, ami először az eszembe jutott: - Tökéletes! Ez járt ugyanis a fejemben: „Mivel minden, ami történik velem, csakis az én legfőbb érdekemet szolgálhatja, következésképpen a lehető legjobb, ami történhet velem,

99

minden, ami ezzel a balesettel kapcsolatos, tökéletes! Minden bizonnyal a szúrás helyén valamilyen akupunktúrás pont van az ujjamban, amelyet meg kellett szúrni!" Te talán nevetségesnek találod, én viszont hangosan felnevettem, mert egy újabb energiahullámot éreztem a testemben. Új elméletem máris működött! íme, ezt tette velem. Fogtam egy kellemetlen eseményt, és megláttam benne azt, ami növelte bennem az éberséget és a jókedvet. Ott álltam egy horoggal az ujjamban, és jól éreztem magam. Persze fájt, nem is kicsit, de ez mintha csak még jobban aláhúzta volna újonnan szerzett ismereteimet. Az ujjamba fúródott horog azt szimbolizálta, hogy elszakadtam egy olyan világtól, ahol a látszólag elszigetelt, véletlenszerűen bekövetkező esemény okozta fájdalom el tudja rontani a pillanat örömét, és megérkeztem egy olyan világba, amely lehetőségek végtelen sorával van tele, amelyek múló és néha kellemetlen hatásai mind egyetlen célban egyesülnek: egy tökéletes és szükségszerű mostban, amely mindenestül az én érdekemet szolgálja. Felismertem, hogy a látomáskeresés kezd kifizetődni, mégpedig olyan mértékben, amit nem is reméltem. Kinyújtottam a kezem, megragadtam a horgot a tövénél, és kihúztam. Nagyon fájt, és az ujjamból is dőlt a vér, de ez a legkevésbé sem homályosította el a pillanat értékét. Csak örülni tudtam a szerencsémnek. Leöblítettem az ujjamat a tengerben, körbetekertem egy vízinövénnyel, és leültem, hogy elgondolkodjam életem történésein, amelyek idáig juttattak. Eszembe jutott, amikor a Mexikói-öbölnél jártam Floridában, Naples városában. A naplementék itt igen látványosak, és egyik este, amikor lementem a tengerhez, különösen gyönyöríí színekben pompázott az égbolt. A felhők

100

több száz méter magasan tornyosultak a fejem fölött, mintha óriási ágyúk füstpamacsai lettek volna. A nap a felhők szélét színpompás vörös, narancs és sárga árnyalatokba vonta, amit a fehér és az ezüst még inkább kiemelt. A felhők hasadékain itt-ott áttört egy-egy fénysugár, és színesre festette az óceán vizét, amely a fényszikrákat szétszórta minden irányban. Azt gondoltam magamban: „Milyen tökéletes naplemente!" Egy-két nap múlva újra lementem oda, és ismét egy csodálatos naplementében volt részem. Rádöbbentem, hogy ez is tökéletes. „Mindegyik tökéletes!" - mondtam magamban. Hiszen valóban, minden naplemente, amely valaha volt és lesz, tökéletes. Van, amelyik látványosabb a többinél, és van, amikor az égbolt egyszerű szürke, de mindegyik tökéletes. Egy év múlva a Csendes-óceán partján, a kaliforniai Big Surben forgattam egy filmet a Pfeiffer-szikla tetején. Én voltam az operatőr, és éppen váltottam a színész arcáról a húszméteres mélységben alattunk hullámzó óceánra. A parttól ötszáz méterre egy nagy hullám kezdett kialakulni. A kamerával végigkövettem, ahogy a hullám közeledik és egyre nagyobb lesz. Ugy tűnt, legalább hét méter magas lesz. A hullámot kísérő vízpermeten megcsillant a szivárvány, ahogy a vízfal a part felé közeledett. Végül a hullám egy hatalmas dübörgés kíséretében megtört a parti sziklákon, és a tajték szétszóródott magasan a levegőben. „Tökéletes" - gondoltam magamban. Kinéztem az óceánra, és megláttam egy újabb hullámot, amely ugyanolyan gyönyörű, ugyanolyan hatalmas, ugyanolyan látványos volt, mint az előző. „Hát persze — gondoltam. Ugyanolyan tökéletes. Minden hullám, amely valaha volt vagy lesz, tökéletes." 101

Ezekkel az emlékekkel a fejemben belevetettem magam az óceánba, és lándzsámmal egy kis halat ejtettem el, úgy két méterrel a víz alatt. Kifiléztem, és miközben nyersen megettem, úgy éreztem, még sosem ettem semmit, ami ilyen ízletes, ilyen energiadús lett volna.

ÖSSZHANGBAN A VALÓSÁGGAL A fájdalom hamarosan alábbhagyott az ujjamban, és a nap hátralévő részét úszással és napozással töltöttem, és olyan jól éreztem magam, mint még soha. Aznap éjjel Hale Moanában (azaz a „Tengerparti Házban"), ahol Kauai szigetén megszálltam, ezt írtam: „Hogyan lehet eldönteni, hogy valami tökéletes-e? Ha megtörtént, akkor az• Amilyen mértékben azonosulni tudsz ezzel a gondolattal, ugyanolyan mértékben azonosulsz az Univerzummal. Ha életed minden pillanatában feltétlen igenléssel fogadod a történéseket, harmóniába kerülsz a valósággal." Jólesett ezt leírnom, mert igaznak éreztem. Ami van, az egyszerűen „van". Nem lehet visszaforgatni az időt, és nem lehet visszacsinálni a dolgokat. Amit viszont kivétel nélkül, minden esetben megtehetsz, hogy szereted vagy nem szereted. Az események, amelyek az érzéseidet kiváltják, nem állnak uralmad alatt, a legkisebb mértékben sem. Amin változtatni tudsz, azok az érzéseid. Ha áldozatnak vagy szerencsétlennek érzed magad, ha hibát követsz el, vagy igazságtalanul bánnak veled, akkor átkozhatod a balszerencsédet, feldühödhetsz, vagy fmsztráltnak érezheted magad. Ez is egy lehetőség. A másik lehetőség, hogy a történteket tökéletesnek fogadod el. Ebben az

102

esetben jobban fogod magad érezni, ha végigtekintesz életed eseményein, még a balesetek és a látszólagos tragédiák esetén is. Képes leszel továbblépni, összhangban az Univerzummal. Megérted, hogy a látszólagos szerencsétlenségeknek is céljuk van, és idó'vel azt is megtudod, mi az. Meg fogod látni, hogy minden történés része az élet folyásának, mégpedig tökéletes része. Szert teszel arra a képességre, hogy meglásd a tökéletességet életed minden mozzanatában. Ha bosszankodsz valamilyen esemény miatt, akkor figyelmed a harag tárgyára irányul. Az Univerzum pedig továbbra is teljes csodálatosságában tárul fel. Megragadtál egy pillanatnál, amikor az esemény bekövetkezett, odaköt a haragod, és elszalasztod az alkalmasint legfontosabb pillanatokat az életben. Bármi is történik, neked az a feladatod, hogy folyamatosan helyeslően bólogass; hogy mindent, amit az Univerzum ad neked, „pont jónak" értékelj. Eleinte ez nem egyszerű, úgyhogy ne valami jelentős eseménnyel kezdd, mint amilyen mondjuk egy ezreket elpusztító földrengés. Kezdd valami egyszerűvel, és tanuld meg látni benne a tökéletességet. Lassacskán egyre nagyobb dolgokban is meglátod majd, míg végül elérsz oda, hogy az Univerzum minden eseménye tökéletes. Vagy talán láttál már tökéletlen hullámot? Esetleg tökéletlen felhőt? Mivel ezek mindegyike tökéletes, és könynyű őket ilyennek látni, a következő lépés is könnyű. Lásd meg minden pillanatban a tökéletességet - és ne csak magát a pillanatot lásd tökéletesnek, hanem mindazt, ami abban a pillanatban történik. Akkor vagy tökéletes harmóniában minden kiváltó okával, ha elfogadod mindazt, ami történik, ha elismered mindenről, hogy tökéletes.

103

Ha hiszel abban, hogy egy természetfeletti erő irányítja a dolgokat, amennyiben elfogadod, hogy minden, ami történik, tökéletes, úgy teljesen ráhangolódsz arra a természetfeletti erőre, amely irányítja őket. Ezt a felsőbb erőt tökéletesnek ismered el, és melléállsz. Az mindegy, hogy ezt az erőt Istennek, Allahnak, Jézusnak, Brahmának, Krisnának, Buddhának, Taónak, Ahura Mazdának, Elóhimnak, Ein Szófnak, Nagy Szellemnek vagy bármi másnak hívod, vagy ha ezt a felsőbb erőt az Univerzum tudatának, éberségének fogod fel. Én úgy hívom, Minden, Ami Van. Az Univerzumot a legkevésbé sem érdekli, milyen névvel illeted. A Hawaii szigetén aznap megismert gondolatok kikristályosodása részben annak az erős vágyamnak volt köszönhető, hogy egy olyan Univerzumban éljek, ahol minden tökéletes. Hinni akarok abban, hogy olyan Univerzumban élünk, ahol minden, ami történik vagy nem történik, a mi legfőbb javunkat szolgálja. Egy tökéletesen kiegyensúlyozott, tökéletesen rendezett Univerzumban akarok hinni. Olyan Univerzumban, amelynek bármilyen kis része vagyok, mégis fontos vagyok, csakúgy, mint te - olyan Univerzumban, ahol nemcsak fontosak vagyunk, de különlegesek is, olyan lények, akik irányítani tudják sorsuk alakulását, és képesek rá, hogy spirituális fejlődéssel a lét magasabb síkjaira jussanak. Hinni akarok benne, hogy szellemünknek személyisége van, és ez a személyiség túléli, amikor elérkezik az idő, hogy a halálnak nevezett kapun át a következő fázisba alakuljunk át. Hinni akarok benne, hogy az örök Univerzum részeiként mi magunk is örökké létezők vagyunk. Hinni akarok ezekben, és akaratomnak köszönhetően szüntelenül olyan bizonyítékokat keresek, amelyek emellett a hit em mellett szólnak.

104

Ezt a bizonyítékot már meg is találtam, következésképpen biszek abban, bogy az életünkben bekövetkezett események tökéletesek, és a lehető' legnagyobb mértékben a javunkat szolgálják. Mivel mi magunk vagyunk az Univerzum, annak egy része, és mivel az Univerzum minden pillanatban tökéletesen tudatában van a lényednek és a lényemnek, csak olyan eseményeket enged bekövetkezni, amelyek teljes mértékben a javunkat szolgálják. És mivel az Univerzum pillanatról pillanatra tárja fel az újabb eseményeket, mindig szükség van arra, hogy elismerjük ezeknek az új eseményeknek a helyességét, tökéletességét, mert csak így tudunk lépést tartani a szüntelenül változó világegyetemmel. Én ezért egyfolytában helyeslően bólogatok, ahogy haladok előre az élet útján, és megismerem a feltáruló Univerzumot.

FELEJTSD EL A PANASZKODÁST! Ha úgy tekintesz minden eseményre, mint aminek célja van, és tudod, hogy ez a cél a te érdekeidet szolgálja, ha elismered abszolút tökéletességüket, akkor összhangba kerülsz az Univerzummal, és jobb tudatállapottal tudod kezelni a helyzeteket, mivel tartod a lépést azzal, ami „van". Képzeld el, hogy egy nap olyan eseménysor következik be az életedben, amelynek minden mozzanata megköveteli, hogy a folyamatos siker érdekében helyesen dönts. Tegyük fel, hogy már az első esemény mindent felemésztő haragot vált ki belőled. A következő esemény tíz perccel később azt kívánja meg, hogy hideg fejjel hozz racionális döntést, csakhogy te már az első miatt elvesztetted a fejed. A harmadik

105

esemény rögtön a második után jön, és ismét racionális döntést kívánna, csakhogy ez nem fog menni, mert még mindig dühös vagy. Ugyanígy fogsz járni a negyedik, ötödik, hatodik eseménnyel, míg végül a kezdetben lehetséges sikerből semmi sem lesz. Később azonban ráébredsz, hogy a legelső esemény valójában a javadat szolgálta. És ekkor jön az, amit mindenki mond ilyenkor: „Ha tudtam volna..." John Greenleaf Whittier egyik versében írta, hogy minden idők legszomorúbb kimondott vagy leírt szava a „volna". Az első eseményhez való hozzáállásod párhuzamba állítható életed sok más eseményével. Sok más emberhez hasonlóan te is órákat, napokat, heteket, sőt éveket töltöttél azzal, hogy olyan dolgokon sajnálkoztál, amelyek igazából az első pillanattól kezdve a te javadat szolgálták, mégpedig a lehető legnagyobb mértékben. Annyi sajnálkozás - mind a semmiért. Elveszett az a sok drága perc, elszaladtak az élet csodái, miközben te sérülten és talán gyűlölködve beleragadtál a múlt érzéseibe. Ha volnának tragédiák, az ilyen veszteségek lennének a listavezetők. Ez a könyv azért van, hogy megszabadítson mindettől, ezért gondosan hajtsd végre a gyakorlatait; ezeken keresztül vezet az út a szabadsághoz. 2007-ben New Yorkban voltam, és interjúkat adtam az alkoholizmus és a függőségek gyógyításáról szóló könyvem kapcsán. Amikor az egyik riporter eljött, hogy elkészítsük az interjút, alkoholszagot éreztem a leheletén. Megemlítettem neki, és elismerte, hogy mindennap iszik. Az okáról kérdeztem. Azt felelte, azért, mert fiatalon elszalasztott egy lehetőséget, és azóta is ennek a levét issza. Kértem, meséljen egy kicsit többet erről. Elmondta hát, hogy huszonöt éves korában lehetősége lett volna beiratkozni a világhírű Harvard Egyetemre, de

106

végül máshogy elöntött. Most mellékállásban riporterkedik, főállásban pedig heti hat nap ebédet szállít ki egy kisteherautóval, és hajnali háromkor kezdődik a munkaideje. Megkérdeztem, családja van-e, mire elmondta, hogy házas, és hat gyereke van. Megkérdeztem, szereti-e a feleségét és a gyerekeit. Azt mondta, a családja a legjobb dolog, ami történt vele az életben. Megkérdeztem, hogy másik egyetemre sem iratkozott-e be. Azt mondta, hogy beiratkozott ugyan egy kis főiskolára, de az szinte teljesen ismeretlen. Megkérdeztem, történt-e ott vele valami figyelemre méltó. - Nos, igen - felelte. - Ott ismerkedtem meg a feleségemmel. Elcsodálkoztam. - És ennek ellenére azon kesereg, hogy nem ment el a Harvardra? Maga megőrült! Hát ez a legjobb dolog, ami valaha történt magával! - kiáltottam. Számomra egyértelmű volt, hogy éveken át olyasmin kesergett, ami valójában a legjobb dolog volt az életében. Egy pillanatra elgondolkozott, majd azt mondta: - Tudja mit, végül is igaza van. Pár hónappal később kaptam egy levelet a húgától, amelyben megírta, hogy a bátyja abbahagyta az ivást, és teljesen megváltozott.

A DÖNTÉS PILLANATA Az események egyszerűen csak események. Nem ezektől függ az életed, hanem attól, hogy hogyan reagálsz rájuk. Azt viszont, hogy hogyan reagálsz rájuk, a te saját sze-

107

mélyes filozófiád határozza meg. Ezért pedig te magad vagy a felelős. A „filozófia" szó egyrészt jelenti egy ember hiedelmeinek, meggyőződéseinek és szemléleteinek összességét, másrészt pedig azt a tudományt, amely azokat az alapelveket és törvényszerűségeket kutatja, amelyek a világegyetemet szabályozzák, és amelyek a tudás és a valóság alapját képezik. Egy percre gondolkodj el ezen: azt a tudományt értjük alatta, amely azokat az alapelveket és tör vény s zerűsége ke t kutatja, amelyek a világegyetemet szabályozzák, és amelyek a tudás és a valóság alapját képezik. Személyes filozófiád az, amit igaznak fogadsz el a téged körülvevő világról. Ahogy korábban már írtam, alapvető fontosságú, hogy életedet egy személyes filozófia, egy vezércsillag útmutatása szerint rendezd be. Csak ennek segítségével küzdheted át magad a kétségbeesésen, a nehézségeken, a szomorúságon és reménytelenségen, amelyek időnként óhatatlanul eluralkodnak az emberen. Olyan filozófiára van szükséged, amely erőt, tartást, türelmet és kitartást ad. Olyan filozófiára, amely rávilágít életed jó időszakaira, és általa még különlegesebbnek látod azokat. Olyan filozófiára, amely lehangoltságodat vidámsággá változtatja, és mosolyt csal az arcodra. És ez a mosoly nem pusztán vékony máz lesz a sorscsapásoktól megviselt arcon, hanem annak az embernek a mosolya, aki tudja, hogy a sorscsapások misztériuma hamarosan feltárul, láthatóvá válik a boldog és tökéletes végkimenetel, és kiderül, hogy a sorscsapások a lehető legnagyobb hasznot hozták. A gyönge életfilozófia gyönge életvitelhez vezet. Az erős filozófia, amely az Univerzum igazságain alapul, kibír mindent, és kiállja az idő próbáját. Itt az idő, hogy te is kiala-

108

kíts magadban egy hatékony, örömöt adó, boldogságot fenntartó életfilozófiát. Egy pillanatra gondolj vissza arra, amikor megsebeztem magam a horoggal, és képzeld el, mi minden történhetett volna másképp. Például, amikor belém fúródik a horog, feldühödök, megragadom a horgot, és kitépem, így egy jódarab húst is kiszakítok az ujjamból. Ettől az ostobaságtól mondjuk, még jobban felmérgesedem, elkezdek káromkodni, és belerúgok a sziklába. Elképzelhető, hogy dühöngésemben elveszítem az egyensúlyomat, lezuhanok, és azon nyomban szörnyethalok. Ez persze elég messzemenő következtetés, de nem lehetetlen. Ezzel szemben mi történt valójában? Abban a pillanatban, amint a horog belefúródott az ujjamba, „Tökéletes!" felkiáltásommal rögtön elismertem, hogy ez így van jól. Hiszen a baj már megtörtént, vége. Nem lehetett volna visszatekemi az időt, és meg nem történtté tenni a balesetet. Mit tehettem hát? Csakis egyet: valahogyan lereagálom. Mindannyiunk számára minden egyes esemény után ez az egyeden lehetőség. Csakis rajtam állt, hogyan reagálok rá. Reagálhattam volna úgy, hogy a lehető legjobbat hozom ki a helyzetből, és továbbra is örülök a csodálatos napnak, vagy átkozhattam volna a balszerencsét, az eset negatív oldalára helyezve így a hangsúlyt. Ez volt az én döntésem pillanata, és ez a pillanat ugyanúgy adott mindanynyiunk számára minden egyes esemény bekövetkezte után. Tegyük fel, például, hogy egy fájdalmas esemény ébreszt rá egy olyan igazságra, amely a továbbiakban a legnagyobb áldás az életedben. Átkoznád-e a véletlent, vagy inkább jó szerencsének tartanád? Az élet minden eseménye végső soron ezt a két lehetőséget kínálja. Csak akkor lehetsz ma-

109

gabiztos és sikeres az életben, és csak akkor haladhatsz gyorsan előre, ha ez a tudás képezi életfilozófiád központi magvát. Csak ilyen filozófiával érhetsz el hosszan tartó, mély boldogságot. Ez a meggyőződés egymagában képes arra, hogy segítségével meglásd a látszólag szomorú dolgok vidám oldalát, és optimista várakozással tekints a jövőbeni események felé. Gondold át egy pillanatra, hogy mit jelent a „tökéletes" szó. A szótár szerint azt jelenti, hogy egész, teljes, hibátlan. Én ehhez még hozzátenném a saját meghatározásomat: „Olyan, amit nem lehet jobbá tenni sem azzal, hogy hozzáteszünk, sem azzal, hogy elveszünk belőle." Nem nehéz megérteni azt a gondolatot, hogy a dolgok önmagunkban „tökéletesek", de nehézséget okozhat elfogadni, hogy „minden, ami történik velem, tökéletes, és a legfőbb javamat szolgálja". Ehhez többre van szükség egyszerű intellektuális megértésnél. Először is el kell fogadni, hogy minden, ami történik, tökéletes: a háború, a szálka az ujjadban, a földrengések, az összes katasztrófa, a halál, a sérülések, a szeretteink elvesztése, a szerelem elmúlása, az elszalasztott lehetőségek, a fizikai sérülések, a nemi erőszak, a csalás, a marcangoló önvád azon dogok miatt, amelyeket nem tudsz megbocsátani magadnak, az elhagyatottság, az árulás, a lopás vagy éppen a dolgok elvesztése — hogy csak egy párat említsünk. Másodszor megköveteli a tökéletességben való hittel együtt járó türelmet. Még akkor is, ha nyakig vagy abban, amit rendesen szerencsétlenségnek fognál fel, türelmesnek kell lenned, és úgy kell viselkedned, mintha ez volna a lehető legjobb dolog, ami történhetne veled, és hamarosan meg fogod látni, hogy valóban ez az.

110

Ha valóban boldog akarsz lenni, meg kell szabadulnod a haragtól és a nehezteléstől, mert addig nem lehetsz boldog, amíg ezek az érzések benned vannak. Te döntesz. Egyszerre mindkettő nem lehet. Melyiket akarod a kettő közül?

„TÖKÉLETES!" Ha elfogadod és követed azt a filozófiát, miszerint minden azért történik, hogy a javadat szolgálja, az lesz a jutalmad, hogy egyre nagyobb tudatos kontrollra teszel szert az események fölött, és sokkal jobban fogod élvezni a mostot, mert beragyogja egy fényesebb, boldog jövő képe. Ráadásul részed lesz a kellemes múlt emlékeiben is, ahogy látod magad, amint magabiztosan követed a filozófiádat. Ha észben tartod, mik a reakciód következményei, az eredmény a boldogság lesz. Tegyük fel, például, hogy egy szép napon, amikor kitűnően érzed magad, valaki a kocsijával keresztülhajt a bicikliden. Ha erre azzal reagálsz, hogy azt mondod: „Tökéletes!", és komolyan is gondolod, akkor úgy reagálsz az eseményre, mintha jó lett volna neked. Mi történik? Az Univerzum egyik törvénye, hogy minden tettnek van valamilyen eredménye. Mivel az Univerzum arra kényszerül, hogy annak megfelelően reagáljon a tetteidre, amilyen éppen vagy, akkor, amennyiben pozitív módon reagálsz, az eseményből a pozitívumot fogod kihozni; a lehetőséget, amelyet aztán meg is fogsz tapasztalni. Másfelől viszont, ha a törött biciklidre vagy bármi másra úgy reagálsz, mintha balszerencse ért volna, lényegében arra kényszeríted az Univerzumot, hogy úgy kezeljen, mintha tényleg szeren-

111

csétlen lennél. Az Univerzum reakcióját újabb szerencsétlenségnek fogod fel, pedig igazából te magad váltod ki ezt a reakciót az első reakcióddal. Hogy jobban megértsd, játsszuk el a biciklibaleset szélsőségesen eltúlzott változatát! Először is képzeld el, hogy amikor látod, hogy a kocsi áthajt a bicikliden, kirohansz a házból, kirángatod a sofőrt a kocsiból, és összeverekedsz vele. Kijön a rendőrség, és bevisznek a fogdába, ahol egy rab szexuálisan zaklat. Megölöd a rabtársadat, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélnek. Ez is egy lehetőség. De itt egy másik. Odamész a sofőrhöz, aki nyugtalanul várja, hogy most mit akarsz csinálni. Mosolyogva azt mondod neki: „Ne aggódjon, minden rendben van." Váratlan reakciód hálát vált ki a sofőrből. Bemutatkozol, és a hálás autós felajánlja, hogy kifizeti a tönkretett biciklit. „Rendben - feleled. - Elfogadom a kártérítést, de álljunk csak meg egy percre, hátha mindez azért történt, hogy megismerjük egymást." Összeismerkedtek, és életre szóló barátságot köttök. Elveszed feleségül a húgát, csodálatos családot alapítotok, és hosszú, boldog esztendőket töltötök együtt. Ráadásul kiderül, hogy te ugyan nem tudtál róla, de a bicikli első kerekét tartó csavar meg volt lazulva, és ha legközelebb felültél volna rá, komoly balesetet szenvedhettél volna egy lejtős úton. Hidd el az Univerzumnak, hogy tudja, mire van szükséged, hogy a lehető legjobb legyen az életed. Bízz benne! Add meg minden eseménynek a lehetőséget, hogy bebizonyíthassa, feltétlen szükség van rá az életedben annak érdekében, hogy neked a lehető legjobb legyen. Ezt pedig úgy tudod megtenni, hogy minden eseményt a szerető, törődő, mindentudó Univerzum ajándékának fogadsz el.

112

Élj tehát abban a meggyőződésben, hogy minden esemény csak azért történik, hogy a te legnagyobb javadat szolgálja, és akkor minden esemény ebben az irányban fog tovább haladni. Az alábbi történet tökéletesen illusztrálja, új életszemléleted hogyan segít majd megtartani, felvidítani és megvédeni a mindennapokban. Mindannyiunknak volt már részünk szenvedésben. Hazudtak már nekünk, elárultak, becsaptak, kihasználtak. Sokunkat, talán téged is, megvertek, megerőszakoltak, vagy akaratod ellenére kényszerítettek bizonyos dolgokra, roszszul bántak veled, vagy szexuálisan zaklattak szüleid, testvéreid vagy idegenek. Összetörték már a szívünket, és komoly anyagig spirituális vagy fizikai veszteségeket szenvedtünk el. Gyászoltuk szeretteinket, és testi vagy szellemi furcsaságokkal jöttünk a világra. Hogy ma vagy ami azt illeti, bármikor, milyen boldogok vagyunk, az annak a függvénye, hogy hogyan kezeljük az ilyen és ezekhez hasonló traumákat. Néhány évvel ezelőtt Peter, egy huszonöt éves sportoló jelentkezett be a Passages nevú" malibui rehabilitációs központunkba, amelyet Pax fiammal együtt alapítottunk és vezetünk. Peter pszichikai marihuánafüggőségben szenvedett. Különösen a heti metafizika foglalkozások iránt érdeklődött. Legjobban a filozófiai témákat szerette ezekben a csoportokban, és komolyan is vette őket. Egyszemélyes foglalkozásokat is tartottam neki. Ezeken azt tanítottam neki, amit most itt neked. Egy hónapos bentlakása végére ki is gyógyult marihuána-függőségéből. Néhány hónappal később azonban balesetet szenvedett, és deréktól lefelé lebénult, kerekes székbe kényszerült. Két nappal a balesete után meglátogattam a kórházban. Amikor bementem hozzá a kórterembe, kinyitotta a szemét, és halkan azt mondta:

113

- Ne aggódj, tudom, hogy ez a lehető legjobb dolog, ami történhetett velem. Emellett a mai napig kitart. Két-három havonta találkozunk, és mindig elmondja, megvilágosodása milyen szellemi magasságokba jutott. Azt mondja, a baleset nélkül ilyen rövid idő alatt sosem ért volna el ekkora szellemi növekedést. Mindenkit fellelkesít, akivel csak találkozik, és néha eljár az osztálytalálkozóinkra, ahol beszédet is mond. Te mit gondoltál, amikor meghallottad, hogy Peter szerint „ez a lehető legjobb dolog, ami történhetett" vele? Azt mondtad magadban: „Na, persze...", mintha mi sem állna távolabb a valóságtól? Minél inkább efelé tendál a reakciód, annál távolabb áll saját életfilozófiád attól a filozófiától, amely megtartja Petert és nyugalmát, miközben a kerekes székében ül. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg minden látszólag szerencsétlen eseményt tényleges szerencsétlenségnek élsz meg. Pedig pontosan az ilyen gondolkodásnak köszönhetően tartasz ott, ahol vagy. Hozzátartozik a történethez, hogy Peter az azóta eltelt években nemcsak megvilágosodott, de meg is nősült: azt a nővért vette el, aki gondozta. Nemrégiben még teniszezni is elhívott. Kerekes székéből játszik, mint egy parasportoló, és életöröme törhetetlen. Gondold csak el, mennyire más képet mutatna, ha valaki egy hasonló helyzetre úgy reagálna, hogy inni vagy kábítószerezni kezd, és egyfolytában a „balszerencséjén" sopánkodik. És miközben ő részegen, borostásan, toprongyosan ül a kerekes székében piszkos lakása közepén, addig Peter a tolószékéből teniszezik a feleségével. Valahányszor az élet új helyzet elé állít, te döntesz, melyik életstílust választod. Ha elolvasod ezt a könyvet, és

114

olyan személyes filozófiát alakítasz ki, amely összhangban áll azzal, hogy „minden esemény a lehető legjobb dolog, ami történhet velem", akkor nem fogsz abba a csapdába esni, hogy áldozatnak érezd magad.

EGYIK VÁGÁNYRÓL A MÁSIKRA Eleinte bizonyára felmerülnek benned a kétkedő gondolatok, amelyek esetleg aláássák a hitedet, hogy minden esemény a te javadat szolgálja. Miért van az például, hogy ártatlan csecsemők betegen születnek? Egyáltalán mi jó lehet a betegségben? És mi a jó abban, hogy a háborúkban ártatlan emberekre dobálják a bombákat? Ezekre a kérdésekre akkor fogsz választ kapni, ha már egy ideje az új életfilozófiád szerint élsz; akkor, amikor segítségével leküzdötted a fájdalmat és a kétségbeesést, és amikor már beragyogta fényével legjobb napjaidat is. Most, az új kezdet, az új ébredés idején elégedj meg azzal, hogy meglátod a tökéletességet az elveszett karórában, a kiábrándító barátságban, a behorpadt lökhárítóban, a beütött lábujjban (bizonyára egy akupresszúrás pontot kellett megnyomni) és a lekésett buszban vagy repülőgépben. Kezdd azzal, ami a legkönnyebb, és egy nap majd a legnehezebben is megpillantod a tökéletességet. Leginkább talán az lesz a javadra, ha a filozófiád részeként elfogadod, hogy: „Tökéletes lény vagyok egy tökéletes Univerzumban, ahol minden, ami történik velem, a legnagyobb mértékben az én javamat szolgálja." Te magad vagy az ajtó, amelyen keresztül az életed feltárul. Te magad vagy a mechanizmus, amely az életedet irányítja. Ne feledd, ha

115

úgy reagálsz a dolgokra, hogy még több kellemetlenséget okozol magadnak, az újabb kellemetlenség látszólag azt fogja bizonyítani, hogy ami először történt, az valóban szerencsétlenség volt. Igazából pedig a te reakciód volt az, ami a kellemetlenség folytatódását kiváltotta. Gondolkodhatsz így: olyan vagy, mint egy váltó a vasúti vágányok között. Valahányszor bekövetkezik egy esemény, te irányítod tovább az eseményeket a pozitív vagy a negatív vágányra. Lehet, hogy a történtek fájdalmat okoztak, megszégyenítettek, vagy elvettek tőled valamit, de akkor is te vagy az, aki válthat a pozitív és a negatív vágány között. Te döntőd el, mi legyen a kimenetele. Valamikor történt veled valami, ami szörnyűnek tűnt, de napok, hetek vagy évek múlva már azt mondtad: „Ez volt a lehető legjobb dolog, ami történhetett velem." Ez igaz mindenkire. Szoktasd hozzá magad, hogy meglásd ezt az igazságot abban a pillanatban, ahogy megtörténik. Tanuld meg meglátni ezt a tökéletes igazságot most azonnal. Tanuld meg, hogy a „balszerencse" nem létezik. Olyan ez, mint az ételkihordó, aki a Harvard helyett a kis helyi főiskolára ment, ahol megismerkedett a leendő feleségével, élete szerelmével, hat csodálatos gyermeke későbbi anyjával. Néha nehéz elhinni, hogy a beütött lábujj, az elszakadt ruha, az elveszett karóra vagy az ellopott pénztárca a te legfőbb javadat szolgálja, de pontosan ezért van olyan kevés boldog ember, aki úgy éli az életét, ahogy akarja. Cselekedj pozitívan, és a továbbiakban az események is pozitívak lesznek, te pedig élvezni fogod ezeket a pozitív eseményeket. Ahogy előrehaladsz ezen az ösvényen, egyre magasabbra hág majd benned a lelkesedés és a várakozás. Ne álld útját!

116

ELSŐ GYAKORLAT Alakíts ki új életfilozófiát! Az alábbi üres részre, a „Filozófiám" felirat alá írd fel: „Tökéletes lény vagyok egy tökéletes Univerzumban, ahol minden, ami történik velem, a lehető legnagyobb mértékben az én javamat szolgálja." írd alá, és írd fel a dátumot a lap aljára. Filozófiám:

Dátum:

Aláírás: 117

MÁSODIK GYAKORLAT Minden eseményben lásd meg a pozitívumot! A mai nap hátralévő részét és a holnapi napot töltsd úgy, hogy minden eseményt, ami történik veled, tökéletesnek látsz. Mondd, hogy tökéletesek, és kezeld is úgy őket. Direkt keresd az eseményeket, és bátran ítéld őket „pont jónak" - tökéletes eseményeknek, amelyeket az Univerzum azért hozott az életedbe, hogy a javadat szolgálják. A legnehezebb ebben az, hogy folyton a fejedben tartsd, mi a feladatod ma és holnap. Az ember könnyen belebonyolódik egy szituációba, és elfelejti, hogy értően figyelnie kellene az eseményeket. A cserkészeknek van egy belső szerveződésük, amely „A nyíl rendje" nevet viseli. A háromnapos beavatási szertartás során a kiválasztott jelentkezőknek csendben kell maradniuk. A nyakukba egy apró fanyilat akasztanak egy kis láncon. Valahányszor a jelöltet rajtakapják, hogy megszólal, egy rovátkát vésnek a nyílba. A harmadik megszólalásnál a nyilat eltörik, és a jelentkező felvételét elutasítják. A legtöbb jelentkező a fogai között tartja a nyilat, nehogy véletlenül elfelejtse, hogy nem szabad beszélnie - különösen, ha már kétszer rajtakapták. Keress magadnak te is valami emlékeztetöt, amiről mindig eszedbe jut, hogy az a dolgod, hogy ma és holnap mindenre úgy tekints, mint ami a legnagyobb mértékben a javadat szolgálja. Rehabilitációs központunk bentlakóinak kék karkötőt adunk, amelyen fehér színű „Tökéletes" felirat szerepel. A miénk a világ legsikeresebb rehabilitációs központja, ahol különféle függőségekből - alkohol, gyógyszer, kábítószer, szex, szerencsejáték - gyógyítjuk ki a betegeket. Sikereinket jelentős mértékben annak a filozófiának tulajdonítjuk, amelyet elsajá-

118

títva ügyfeleink élete gyökeresen megváltozik, és amelyet e könyv lapjain is tanítunk. Hogy nehogy elfelejtsd, mi a feladatod ennek a gyakorlatnak a során, megpróbálhatod például, hogy végig egy kavicsot vagy ezt a könyvet tartod a kezedben. Rossz ötlet viszont, ha az ujjadra kötsz valami szalagot; a legtöbb ember gyorsan megfeledkezik róla. Ha úgy döntesz, egy kavicsot, ezt a könyvet vagy valamilyen más tárgyat hordasz magaddal emlékeztetőül, azt mindig tartsd magadnál. Ha kényelmetlennek vagy nehéznek érzed, pont akkor lesz a legnagyobb szükséged rá, hogy emlékeztessen feladatodra. Ha már sikerül mindig arra fókuszálni a figyelmedet, amivel eszedbe juttatod a feladatot, akkor összpontosíts arra a gondolatra, hogy minden esemény tökéletes, és a legteljesebb mértékben a javadat szolgálja. Bármibe is kerül, ma és holnap oda kell figyelned, hogy egyfolytában éber legyél. Most kialakuló személyes filozófiádnak az a lényege, hogy mindent tökéletes színben láss.

119

HARMADIK GYAKORLAT Három perc tökéletesség Ennek a gyakorlatnak az a célja, hogy segítségével hozzászoktasd az elméd, hogy olyan módon reagáljon az eseményekre és körülményekre, amely a lehető legnagyobb hasznot hozza számodra. Megszabadít az élet negatív oldalától, és nyitottá tesz a minden helyzetben jelen levő óriási lehetőségek felé. Alapvető fontosságú, hogy hozzászoktasd magad, hogy minden helyzetben azonnal azt keresd, hogy milyen jó származhat belőle. Egy idő után ez a szokásoddá válik, és amikor mindenki háborog körülötted, te akkor is megmaradsz nyugodtnak és vidámnak, és azt az oldalát keresed a helyzetnek, amelyből a jó fog származni, hiszen tudod, hogy ott kell lennie. Ezekben a pillanatokban fogod áldani az eszedet, hogy magadévá tetted új életfilozófiád. Keress egy kényelmes helyet, és három percig ülj csendben. Csukd be a szemed, és képzeld el, hogy minden, amit valaha olvastál, hallottál vagy bármilyen más módon megtapasztaltál, tökéletes számodra. Képzeld magad elé, ahogy a „negatív" látottakat és hallottakat a pozitív vágányra tereled. Képzelj el látszólag rossz eseményeket, és képzeld el, hogy tudod róluk, hogy mind maradéktalanul a te javadat szolgálják, és megérted, hogy ezek a dolgok csakis azért történtek, hogy a javadra lehessenek. Ezt ismételd meg mindennap huszonöt napon át. írd be a naptáradba most azonnal! Valahányszor megcsinálsz egy ilyen háromperces gyakorlatot, pipálj ki egy napot a naptáradban. A huszonöt nap elteltével is folytathatod, ha úgy gondolod, és alkalmanként háromnál több percet is eltölthetsz vele.

120

A könyv programjának ez a része hozzászoktatja az elméd, hogy minden eseménynek keresse és találja meg a pozitív oldalát, és olyan perspektívákat tárjon fel előtted, amelyek nap mint nap örömmel töltenek el. Emellett lehetővé teszi számodra, hogy megragadd a lehetőséget minden helyzetben jóval azelőtt, mint bárki más.

121

NEGYEDIK GYAKORLAT Változtasd meg a múlthoz való viszonyod! Keress egy kényelmes helyet, és üldögélj ott csendben tizenöt percig. Engedd, hogy az elméd elkalandozzon a múlton, és válassz ki három olyan eseményt, amelyek látszólag balszerencsések voltak. Szánj rá egy kis időt, hogy végiggondold, mi is történt. Ezután tekints úgy ezekre az eseményekre, mintha maximálisan a javadat szolgálták volna. Még ha nem is tudod még, hogyan voltak vagy lesznek a javadra, képzeld el mindegyik eseményt így. Talán valamilyen értékes leckét tanultál meg belőle, vagy ez az esemény vezetett egy olyan helyzethez, amely egyértelműen jó volt számodra. Eleinte lehet, hogy áltatnod kell magad, de akkor is az a feladatod, hogy „tökéletesnek", „pont jónak" lásd őket. Ez nehezedre eshet, ha mondjuk autóbalesetben elvesztetted a karodat vagy a lábadat, a látásodat, esetleg valakit, aki közel állt hozzád, de ki kell tartanod a gyakorlat mellett mindaddig, amíg helyesen nem látod a dolgokat - tényleg helyesen. Félmegoldás nem fog működni. Csakis így szabadíthatod meg magad a negatív gondolatoktól, amelyeket a múltbeli eseményekhez társítasz. Soha ne hagyd, hogy áldozatnak érezd magad. Az igazi sorscsapás az, ha ez bekövetkezik. Minél inkább a nehezedre esik ez a gyakorlat, annál nagyobb szükséged van rá. Miután végeztél a gyakorlat első részével, gondolj olyan eseményekre a közelmúltból, amelyek örömöt okoztak, és rá fogsz ébredni, hogy a látszólag rossz események egy olyan eseménysor láncszemei voltak, amelyek elvezettek az örömteli dolgokhoz, örömteli helyzetekhez. Az örömteli események a látszólag rossz dolgok közvetlen következményei voltak. Például valami-

122

kor szerelmi csalódás ért, de később találtál egy másik társat, és csodálatos szerelmi kapcsolat alakult ki köztetek. Be kell látnod, hogy a második kapcsolat nem jöhetett volna létre anélkül, hogy az első megszakadt volna. A szerelmi csalódás része volt annak a tapasztalatnak, amelyre szükséged volt, hogy képes legyél megérteni azt, amit ma megtanulsz. Az Univerzum ennyire bonyolult, ennyire kigondolt, és ennyire előrelátó. A látszólag negatív események vezettek ide, ahol most éppen vagy, és éppen azt tanulod, hogyan legyél az, aki lenni akarsz, és hogyan szerezd meg azt, amire vágysz. Ezek nélkül az események nélkül lehet, hogy sosem olvastad volna ezt a könyvet. Az élet már csak ilyen. Egyik esemény követi a másikat, és ez a láncolat a te életed. Éld meg a legteljesebben! Hiszen a lehető legjobb kezekben vagy, az Univerzuméban, amelynek te magad is szerves, elválaszthatatlan része vagy. Ez a gyakorlat is egy fontos láncszem életed eseményeiben. Maradéktalanul hinned kell benne, hogy az életedben nemrégiben bekövetkezett pozitív események ugyanannak az eseménysornak a részei és közvetlen következményei, mint amelyek látszólag balszerencsések voltak. Ha feladod, mielőtt befejezed ezt a gyakorlatot, akkor megadod magad a kétségbeesésnek és a reménytelenségnek, és akkor valóban csak kétségbeesésben és reménytelenségben lesz részed. Ajándékozd meg magad egy kis örömmel! Ha tizenöt perc nem elég a feladat teljesítésére, csináld tovább, vagy tarts több tizenöt perces alkalmat. A múlt úgyis csak múlt marad, és a történtek sem változnak, de más érzéseid lesznek velük kapcsolatban, és máshogy fogsz reagálni rájuk. Ugyanez igaz életed jelenlegi eseményeire és körülményeire is. Tekints másképp azokra az eseményekre, amelyek fájdalmat okoznak vagy feldühítenek. Tekints úgy rájuk, hogy jó érzéseid legyenek velük kapcsolatban. Nem egyszerű, de 123

meg tudod csinálni. Ha kell, csapd be magad egy kicsit, de csináld meg akkor is. Aki frusztrációt, haragot vagy más fájdalmas érzést hordoz, az súlyos terhet cipel. És ki visel szívesen terhet, különösen, ha ezek nem is terhek, csak olyan események és helyzetek, amelyek terheknek álcázzák magukat? Nehezedre eshet másképpen tekinteni életed jelenlegi eseményeire, ha ágyban fekszel egy csaknem végzetes kimenetelű autóbaleset után, de akkor is meg kell tenned. Eddig a fájdalmat, a szenvedést, a haragot választottad, de most engedd el őket! Helyettük telítődj pozitív érzelmekkel mindazzal kapcsolatban, ami történt. Szabadítsd fel magad! Ezt a gyakorlatot végezd el ma és azután négy héten át minden szerdán és szombaton. írd be a naptáradba most azonnal! Ha az első tizenöt perces alkalommal megvagy, továbblapozhatsz a következő fejezetre.

124

ÖTÖDIK GYAKORLAT Tanulj meg örülni! - Negyedik örömgyakorlat Engedélyezz magadnak újabb fél óra örömöt. Először mondd azt, hogy: „Én, XY, engedélyezek magamnak fél óra örömöt." Végezd a gyakorlatot zárt helyen! Ne feledd, ha a fél óra nem elég örömteli, kezdd újra, vagy válassz másik örömgyakorlatot. Ha befejezted, írj róla egy rövid összefoglalót a következő oldalon, a „Negyedik örömgyakorlat" felirat alá, és jelöld a feladat elvégzésének időpontját is! Végezd el a fejezet gyakorlatait, mielőtt továbblapozol a hatodik fejezetre.

125

Negyedik örömgyakorlat:

Teljesítés dátuma:

6

Te vagy a középpont Van hozzá ecseted, van festéked is; fess hát magadnak édenkertet, és lépj be. NIKOS KAZANTZAKIS

mondja ki, hogy az Univerzumban minden állandó változásban van - minden, kivéve az Univerzum törvényeit. Bizonyos mértékig te magad is részt veszel ebben a folyamatos változásban. Tegyük fel, például, hogy egy farmon élsz, amelyet egy patak szel át. Ezt a patakot kiszélesíted és kimélyíted úgy, hogy egy kis tó jön létre. Halakat, békákat, vízililiomokat telepítesz bele, partjára pedig egy fát ültetsz, amelynek ágai a tó fölé nyúlnak, és belelógnak a vízbe. Egy idő után madarak raknak fészket a fa ágai között, vadkacsák szállnak a vízre, és a környékről odajárnak az állatok inni. A fű megnő, a halak és a békák elszaporodnak, a természet betölti önmagát. Láthatod, hogy azzal, hogy tavat építettél, te is részt vettél a körülötted zajló folyamatos teremtésben. Vagy például tegyük fel, hogy tanár vagy, és a tanítványaid, akiknek az életére hatással vagy, különféle életpályákat választanak: orvosok, gazdák, biológusok, tudósok, elnökök, mérnökök, ácsok lesznek, vagy valamilyen más foglakozást választanak. Ettől a ponttól kezdve mind a gyerekek, mind az Univerzum más lesz a te létezésednek

127

köszönhetően. Ha egy kis kavicsot dobsz az óceánba, attól is megemelkedik a víz szintje. Ha nem is nagyon, de megemelkedik. Valószínűleg nem úgy tekintesz magadra, mint az Univerzum középpontjára, de ezekből az egyszerű példákból láthatod, hogy neked is szereped van a téged körülvevő világ formálásában. Létezik azonban egy olyan Univerzum, amelyben nem csak epizódszereplő vagy. Ebben az Univerzumban te állsz a középpontban, és te vagy a főszereplő. Én ezt „személyes Univerzumnak" hívom. Ez az Univerzumnak az a része, amely személyesen rád gyakorol hatást. Ha süt a nap, és te leégsz, akkor az Univerzumod hatást gyakorol rád. Ha segítesz valakinek, ő pedig évek múlva viszonozza a szívességet, akkor hatást gyakoroltál a személyes Univerzumodra, a személyes Univerzumod pedig hatást gyakorolt terád. Személyes Univerzumod csak azért létezik, mert te is létezel. Ha nem léteznél, személyes Univerzumod sem létezne. Más szóval, ha hiányoznál személyes Univerzumodból, akkor a személyes Univerzumod is hiányozna. Ebben az Univerzumban te vagy a középpont. Középpontnak lenni más, mint a középpontban lenni. Ha pusztán a középpontban volnál, akkor, ha arrébb mennél, eltávolodnál a középponttól. Ha azonban te magad vagy a középpont, akkor, ha elmozdulsz, a középpont veled együtt mozog. Csak ha teljesen tudatában vagy annak, hogy te magad vagy a személyes Univerzumod középpontja - és te magad teremtesz és befolyásolsz mindent, ami körülötted van, azzal, amilyen egy adott pillanatban vagy -, csak akkor érted meg, mekkora jelentősége van minden gondolatodnak és tettednek. Egy pillanatra képzeld most el magad úgy, mint szemé-

128

lyes Univerzumod középpontját. Képzeld el, hogy minden, amit mondasz, teszel vagy gondolsz, hatással van mindenre és mindenkire körülötted. Ha megtartod a fejedben ezt a képet, akkor oda fogsz figyelni minden egyes tettedre, minden egyes gondolatodra, és mindenre, amit csak kimondasz, mert tudni fogod, hogy mindennek messzemenő következményei lesznek, és ezek olyan eredményeket fognak hozni, amelyek tökéletes összhangban lesznek a cselekedeteiddel.

A BŰVÖS SZAVAK Elmondok most egy történetet, amely segít megérteni, mi minden történhet, ha mindenestül elfogadod a gondolatot, hogy van személyes Univerzumod, és itt te vagy az ura mindennek, ami történik. Azt is jobban meg fogod érteni, mit jelent az ősi mondás, miszerint „a leghosszabb utazás is egy kis lépéssel veszi kezdetét". 1970 tavaszán tizenegy éves fiammal, Tóddal üldögéltünk egy menő étterem teraszán a Topanga kanyon tetején, Dél-Kaliforniában. Velünk volt a kutyánk is, egy ötvenkilós labrador-némer juhász keverék, akit Crashnek hívtak. Crashnek megvolt az a szerintünk egyedülálló képessége, hogy apportírozó ösztönei rendkívül fejlettek voltak, és csak akkor volt boldog, ha valaki a kedvenc játékát játszotta vele, vagyis eldugott tárgyak után kutathatott. Imádtuk Crasht, és azt akartuk, hogy az egész világ tudjon róla. Ezért aztán, ahogy ott ültünk ezen a szép tavaszi napon, felvetettem Toddnak, hogy mi lenne, ha írnánk egy kis történetet Crashről. Todd egyetértett.

129

- Jól van - mondtam. - Ez a történet egy fiúról és a kutyájáról szól. Te vagy a fiú, úgyhogy te mondod meg, miről szóljon a történet. Todd azt mondta, azt se tudja, hogyan kell történetet mesélni. Ekkor tettem fel neki azt a kérdést, amely elindította életünk egyik legizgalmasabb kalandját. - Hol kezdődjön a történet? - kérdeztem. - A mocsárban - felelte azonnal. - A mocsárban? - kérdeztem hitetlenkedve. - De hát még nem is voltál soha mocsárban. - Nem baj az. Azért mégis kezdődjön csak a mocsárban. Meséltem hát neki a floridai Everglades mocsárról, Todd pedig úgy vélte, ez jó lesz helyszínnek. Ekkor feltettem neki a második végzetes kérdést: - És még hol játszódjon a történet? - A Csendes-óceán északi partvidéke jó lesz. Megkérdeztem, ugyan hogy fog a történet eljutni a floridai Evergladesből az északi államokig, mire ezt a végzetesnek bizonyuló választ adta: - Például elmenekülünk oda. A következő két órában Todd egy hihetetlen történetet vázolt fel. Ez indított el minket azon az úton, amely az elkövetkezendő hét évben teljesen lefoglalt. Volt egy ötven év körüli jó barátunk, akit „Nagy Franknek" hívtunk. Nagy Frank egy jóindulatú óriás volt, aki cipő nélkül is magasabb volt két méternél, és 140 kilót nyomott. Rettenetesen erős, ugyanakkor egyszerű ember volt. Imádtuk őt, és ő is imádott minket. Szinte csak mi voltunk a közeli barátai. Természetes, hogy Todd történetében a fiút Nagy Frank kísérte el az egész országot átszelő, képzeletbeli útján.

130

Egész tavasszal és a nyár nagy részén a történeten dolgoztunk. Hogy senki ne zavarjon, vonattal Mexikóvárosba utaztunk, ahol három hétig mindennap dolgoztunk a sztorin. Amikor hazaindultunk, már majdnem kész is volt a történet. A malibui tengerparton üldögélve az utolsó simításokat végeztük rajta, amikor Todd azt mondta: - Ebből nagyon jó Disney-film lenne. - Igazad van! - feleltem. - Menjünk, beszéljünk velük! Úgy, ahogy voltunk, farmerban, pólóban és tornacipőben kocsiba ültünk, és elmentünk a Disneyhez Burbankbe. A parkoló kapujánál egy őr állt, ezért kint parkoltunk le, és ott vártunk, amíg az őr eltűnt egy pillanatra, és mi be tudtunk osonni a recepcióhoz. A recepciós hölgy megkérdezte, miben lehet segítségünkre. A párbeszéd így zajlott le: - Egy film forgatásával kapcsolatban keresünk valakit mondtam neki. - Egyeztettek időpontot? -Nem. - Hogyan jutottak be ide úgy, hogy az őr nem vette észre magukat? - Itt van dolgunk - feleltem. Tudtam, hogy így van, hiszen ott voltunk. - Nem tudom, hogyan segíthetnék önökön. - Azt hiszem, egy forgatócsoportra lenne szükségünk. Ki a forgatócsoportok főnöke? A hölgy megmondta az illető nevét, én pedig így feleltem: - Helyes. Kérem, hívja ide őt, és mondja meg neki, hogy beszélni szeretnénk vele. A recepciós körbetelefonált a stúdióban, hogy nyomára

131

bukkanjon az illetőnek. Többek között a gyártási osztályt is felhívta. - Álljon csak meg! - kiáltottam, amikor ezt meghallottam. — Felejtse el a forgatócsoportot! A gyártási osztály főnökével akarok beszélni. - A gyártási osztályt Mr. John Bloss vezeti, de vele nem találkozhat. - Miért nem? - kérdeztem. - Mert nagyon elfoglalt, és három hétre előre be van táblázva. - Értem. Hívja csak fel, és mondja meg neki, hogy itt vagyunk. Ki fog jönni. - Neve? - Engem Chris Prentissnek hívnak, ez pedig itt a fiam, Todd. Ekkor feltette a milliódolláros kérdést: - És kivel van itt? Egy pillanatra azt gondoltam, azt felelem, „a fiammal, Tóddal", de az ihlet pillanatában így feleltem: - A Prentiss Productionnel. A recepciós megilletődve kérdezte: - Maga az igazgató? Nos, Tóddal kettőnk közül én vagyok a főnök, gondoltam magamban, úgyhogy így feleltem: - így van. Én vagyok az igazgató. A hölgy felvette a telefont, felhívta John Blosst, majd megilletődött hangon, mintha én volnék a Paramount Studio vezérigazgatója, így szólt a kagylóba: - Mr. Bloss, Mr. Prentiss van itt, a Prentiss Productions igazgatója, és látni szeretné önt. Majd rövid szünet után így szólt hozzánk:

132

- Mr. Bloss azt kérdezi, mit óhajtanak. Tíz perccel később, amikor Todd és én már az irodájában voltunk, Mr. Bloss a kanapéján fetrengett a nevetéstől, amikor meghallotta, hogy a Prentiss Productions igazgatója az iránt érdeklődik tőle, hogyan kell filmet készíteni. Hamarosan azonban összebarátkoztunk. Tóddal két órán át meséltünk neki a fiúról, aki kutyája és óriás barátjuk társaságában átszeli az egész országot, miközben a rendőrség elől menekül, és otthont keres magának. Nem azt az otthont, ahonnan elmenekültek, hanem új otthont, ahol nyugalmuk lehet. A filmnek a Hazatérés címet adtuk. Megkérdeztem Johnt, szerinte jó Disney-film lenne-e ebből a sztoriból, és azt mondta, egész biztosan. Elmondtam, hogy Nagy Frank valós személy, és Crash is igazi kutya. Megkérdezte, hány kutyánk van, én pedig megmondtam, hogy egy. Elég nevetségesnek éreztem a kérdést, de meg kellett tudnom tőle, hogy legalább hat, egyformán kinéző kutyára lenne szükségünk. Azt mondta, Lassie-ből is kilenc volt. Megkérdezte, mihez kezdenénk, ha a film felénél, amikor már elköltöttünk negyven millió dollárt, a kutyát elütné egy autó. A stúdió ilyen kockázatot nem vállalhat. Megkérdeztem, hogy Nagy Frank és Todd lehetnének-e a főszereplők, de azt mondta, profi színészeket kell alkalmaznunk. Megkérdeztem, én lehetnék-e a rendező, de erre is azt felelte, hogy profi rendezőre kell bízni a dolgot. Elgondolkodtam ezen, és azt mondtam, így már nem lenne olyan jó buli se Toddnak, se nekem. Ezt ő is belátta, és kimondta a bűvös szavakat: - Miért nem forgatják le a filmet saját maguk? Megkérdeztem tőle, hogyan lássak neki, mire azt mondta, egy jó gyártásvezetőre van szükségem, aki segít minden-

133

ben, amit én nem tudok. Meg is nevezett egyet, aki éppen Kanadában forgatott a Disneynek, és meg is adta a hotel számát, ahol elérhetem. Felkeltem, kezet ráztam Johnnal, és elköszöntem tőle. - Most meg hova megy? - kérdezte. - Hát Kanadába - feleltem.

MINDEN ELKÉPZELHETŐ NEHÉZSÉGGEL SZEMBEN Toddnak lassan kezdődött az iskola, úgyhogy fölraktam egy gépre, és hazaküldtem New Jerseybe, ahol az anyjával élt, én pedig Kanadába mentem, ahol találkoztam a gyártásvezetővel. Nagyon tetszett neki a sztori, és volt pár ötlete, de nem tetszettek neki azok az ötleteim, amelyek meglehetősen újak voltak a filmiparban. Úgyhogy végül, amikor eljöttem, úgy döntöttem, nem szeretnék vele dolgozni. Fogalmam sem volt, mi történhet egy fiúval és a kutyájával egy Amerikát átszelő út során, így hát fogtam Crasht, és elrepültem vele Miamiba, Floridába. Egy barátom értem jött kocsival a reptérre, és elvitt a Tamiami Trail nevű országút elejéhez. Ez az út halad át a dél-kaliforniai Evergladesen. Harminckilós hátizsákkal a vállamon vágtam neki az útnak. Alig tettem meg pár lépést, máris kifulladtam, és úgy éreztem, a hátizsák vállpántja szinte kettéhasít. Levettem, megigazítottam a vállpántokat, és újra elindultam. Mos mégannyit sem tudtam megtenni. Újra és újra próbálkoztam, de összesen nem haladtam száz méternél többet. Egy közeli mellékutcában parkolt egy kocsi, és a vezető érdeklődéssel figyelte, mit művelek. Beindította a kocsit, elhajtott mellettem, miközben rám bámult, aztán megfor-

134

dúlt, megállt, és megkérdezte, hová tartok. Amikor megmondtam, hogy Seattle-be, Washington államba, annyira nevetett, hogy potyogtak a könnyei. Mondta, hogy szálljak be, és elvitt vagy húszmérföldnyire, a Florida nyugati felére vezető, hetvenöt mérföldes autópálya elejére. Elkezdtem neki mesélni a fiú, a kutya és Nagy Frank sztoriját, és anynyira érdekelte, hogy átvitt egész Floridán. Ezzel vették kezdetüket azok a váratlan események, amelyek során Crash-sel átszeltük egész Amerikát. Negyvenkilenc napot töltöttünk úton, stoppolunk, gyalogoltunk, kajakoztunk a Colorado folyón, minden éjszaka a szabadban aludtunk egy sátorban, és megtudtuk, mi történhet egy fiúval és a kutyájával, aki Amerikán át menekül. Rengeteg kalandunk volt, de ez egy másik történet. Számomra nyilvánvaló volt, hogy valami vár ránk. Az Univerzumról és a működéséről, a tudatosságáról, az éberségéről alkotott nézeteim még korai stádiumban voltak, ezért nem voltam teljesen tisztában azzal, hogyan működik az életemben. De valamennyit tudtam, és hálás voltam ezért a kevésért is. Jóllehet teljesen egyedül utaztunk át az egész országon, én mégis biztonságban éreztem magam. Ezért aztán én magam is jól tudom, milyen érzés, amikor az ember éppen tanulja ezeket a dolgokat. Bizonyos szempontból ez a könyv olyan, mint egy gyorstalpaló tanfolyam az Univerzum valódi működéséről, és segítségével megspórolhatod azokat az évtizedeket, amelyekbe nekem került, hogy teljesen megvilágosodjak. Nem tudnám megmondani, miért éreztem annyira fontosnak, hogy elkészítsem ezt a filmet, de teljes elkötelezettséget éreztem a terv mellett, amely erősebb volt bárminél, amit az életem azt megelőző harmincnégy évében éreztem.

135

Amikor a sztorit írtuk Tóddal, egy idő után elhatároztam, hogy akkor is megcsinálom ezt a filmet, ha minden elképzelhető és elképzelhetetlen balszerencse közbejön. Teljesen elkötelezettnek éreztem magam. Nemsokára kiderült, hogy ennek az eltökéltségnek minden kis morzsájára szükségem is volt, mire, hat évvel később, befejeztem a filmet. Amikor végre Crashsel megérkeztünk Seattle-be, leintettem egy taxit, a repülőtérre hajtattam, és felszálltam egy Los Angelesbe tartó járatra. A hosszú utazás után egyedül akartam lenni, hogy megírjam a forgatókönyvet, ezért szereztem egy indián sátrat, és felállítottam egy elszigetelt hegytetőn Dél-Kaliforniában. Az ezt követő kilenc hónapban, amíg be nem fejeztem a forgatókönyvet, itt laktam. Végül 1972 februárjában kezdtem el a forgatást. Mivel korábban még sosem filmeztem, és a moziba járáson kívül semmi jártasságom nem volt ezen a területen, ráadásul az első perctől kezdve túl kevés tőkém volt, óriási nehézségekbe ütköztem. Egy nappal az előtt, hogy a harmincöt fős stábbal útnak akartunk indulni Floridába, kiderült, hogy a projekthez szükséges pénz nem jött össze, pedig már mindenkinek megvettem a repülőjegyet Floridába, és előre küldtem a felszerelést, a kamerákat, a kocsikat és a szállítóbuszt. Összehívtam a csapatot, és megmondtam, hogy nincs pénzünk. Az operatőr megkérdezte, hogy elég-e a pénz hat-hét hétre. Mondtam, hogy a pénzünk inkább hat-hét napra elég. Megkérdezte, mihez akarok most kezdeni. Bevallottam, hogy a felszerelést már elküldtem Floridába, és magam is elmegyek és leforgatom a filmet. Azt is elmondtam, hogy fogalmam sincs, hogyan fogom megcsinálni, de meg fogom. Es ha ők nem jönnek velem, akkor keresek egy másik stábot Floridában. A csapat tagjai megbeszélték ma-

136

guk között a dolgokat, majd odajöttek hozzám, és azt mondták, tudják, hogy őrültség, de velem jönnek. Ez volt a három közül az első próbálkozásom, hogy meg' próbáljak átutazni az országon. A floridai Naplesből indultam, és a louisianai New Orleansig jutottam. Minden este, ha befejeztük a forgatást, leültem a telefon mellé, és sorra hívtam a potenciális befektetőket, hogy felhajtsak egy kis pénzt, ami eltart egy újabb ideig. New Orleansban elfogyott a pénzem, és a stábot a színészekkel együtt haza kellett küldenem. Hihetetlenül szomorúak voltak, mert tudták, hogy jó filmet csinálunk. Mégse gondoltam soha arra, hogy megbuktam, és abbahagyom a projektet. Ehelyett a vágóval megvágattam a leforgatott anyag harmadát, és elvittem Angliába, ahol forgalmazási szerződést kötöttem, így fellélegezhettem egy időre. Beletelt még két évbe, mire 1974-re újra össze tudtam szedni elég pénzt, és folytathattuk a munkát. Az első utazás alatt olyan profi stábot sikerült összehoznom, amely a B o x o f f i c e magazin szerint az elmúlt tíz év egyik legjobb csapata volt. Ez a második forgatócsoport, akiket a munka második szakaszához szerződtettem, közel sem volt olyan tapasztalt, viszont jóval kevesebbet kértek. Ismét Florida déli csücskéből indultunk, de amikor megérkeztem a szereplőkkel és a stábbal, kiderült, hogy van egy nagy baj. Nagy Frank nem volt hajlandó eljönni. Valami buta kifogást hozott fel, amire nem is emlékszem már, de nem tudtam rábeszélni, hogy Floridába jöjjön. Azt mondta, végzett a filmezéssel. Tudtam is, miért. Rettenetesen szégyenlős volt, és igazi horror volt neki a kamera elé állni. Ott álltam tehát harmincöt fős stábommal és a szereplőkkel, Nagy Frank meg sehol. Ráadásul a stábnak nem volt

137

elég tapasztalata, ezért pontosan előre megírt forgatókönyv alapján tudtak csak dolgozni, amelyet a forgatás előtti napon mindig alaposan áttanulmányoztak. Nagy Frank nélkül a forgatókönyv is borult, ők pedig pánikba estek. A forgatás kezdete előtti estén azt mondták, hogy forgatókönyv nélkül képtelenek filmezni, és haza akarnak menni. El lehet képzelni, mennyire magam alatt voltam. Éppen, hogy csak egy kis pénzem volt, meg egy kevés filmem, egy csomó dolgot be kellett még szereznem, aztán ott volt az a sok ember, akiket etetni és szállítani kellett, és most még ez is. Azt mondják rólam, hogy a szokásosnál jóval nagyobb meggyőzőerővel rendelkezem. Meg tudtam hát győzni őket, hogy meg tudom írni a forgatókönyvet menet közben, és találok más színészeket, és kitalálok olyan dolgokat, hogy a forgatókönyv még jobb lesz, mint amilyet akkor írtam, amikor Nagy Frank még a filmben volt, csak bízzanak bennem. Beleegyeztek, hogy maradnak, de egész végig morogtak és panaszkodtak. Az utazás alatt a kétségbeesés kerülgetett, ahogy harcoltam a stábbal, az idővel, a pénzhiánnyal és a többi kismillió nehézséggel, ami a filmforgatással jár. Tizenhárom hét alatt mégis eljutottunk Big Surig, ahol a film véget ér, és a stáb hazamehetett. Soha életemben nem örültem még ennyire egy búcsúzásnak. Visszautaztam Los Angelesbe, és kibéreltem egy vágóstúdiót Malibuban, egy móló végén. Felfogadtam egy hajdan a Disneynél dolgozó vágót, és fél évig dolgoztam vele, amíg összeraktuk a filmet. A rengeteg munka ellenére azonban nem voltam elégedett a végeredménnyel, és úgy döntöttem, újraforgatom az egészet. Most nyilván mindenki úgy gondolja, nem vagyok normális, és jobb lett volna, ha ott azonnal abbahagyom, és nem termelek további vesz-

138

teséget. De én tudtam, hogy be kell fejeznem a filmet, és benne kell lennie valahogy Toddnak is. Csak azért, mert a dolgok nem úgy mentek, ahogy szerettem volna, még nem jelenti azt, hogy fel kell adnom. Harmadik nekifutásra olyan szörnyűnek tűnt a gondolat, hogy megint egy operatőrrel kell majd szerencsétlenkednem, hogy úgy döntöttem, bevállalom a kockázatot, és magam fogom kezelni a kamerát. Összehoztam egy hatfős kis csapatot, kibéreltem az összes felszerelést és egy félpótkocsis teherautót, amelybe minden befért, és újra elkezdtem forgatni Tóddal Florida déli részén. Ezúttal azonban megvolt már a forgatókönyv, amelyet ahhoz a verzióhoz készítettem, amelyiknek a vágási munkálatait épp most fejeztük be. Tele voltam lelkesedéssel, amikor felállítottuk a nagy, 35 milliméteres Mitchell kamerát, és nekikészülődtem az első felvételnek. De amikor belenéztem a kamerába, teljesen elámultam; pontosan azt láttam benne, amit majd a vásznon akartam látni a kész filmben. Rájöttem, hogy azt kapod, amit látsz! Az operatőr, akit a film első változatához béreltem fel, és aki a világ legjobb filmjein dolgozott, később megnézte a filmet, és azt mondta, hogy az operatőri munka volt olyan jó, mint bármi, amit korábban látott. Látod, nekem kellett elkészítenem ezt a filmet, és nekem kellett leforgatnom, és az Univerzum megadta az ihletet és a forrásokat mindkettőhöz.

A KÜZDŐTÉREN A filmezés szokatlan egy szakma, és ezzel még nem is mondtam sokat. Olyan dolog, ami szó szerint kiszívja belőled az

139

erőt, rámegy az összes tehetséged, az összes pénzed, minden vagyonod, minden erőd, és ez még mindig nem elég neki. Elmesélek egy rövid kis történetet, amelyik jól illusztrálja ezt. De, ami még fontosabb, megmutatja, mi minden történhet, ha kezedbe veszed személyes Univerzumod irányítását. Megmutatja azt is, milyen óriási lehetőségek rejlenek abban, ha tudatában vagy, hogy minden egyes esemény, bármilyen szörnyűnek tűnik is először, lehetőséget és ajándékot tartogat számodra. Te magad vagy az, aki az életedben elért következményekért felelős, és nem más. New Orleansban voltunk, abban a városban, ahol első ízben kénytelen voltam megszakítani az országot átívelő utazást. Nehéz helyzetben voltunk, mert mostanra már majdnem az összes rendelkezésre álló pénzt elköltöttem. Nem sikerült előteremtenem a filmhez beígért pénzeket, és már több mint 15 000 dollárral tartoztam a szállodának, ahol a stáb és a színészek laktak. Minden rendelkezésemre álló hitel- és eszközforrást kimerítettem. Megint kezdtem a reménytelenség felé sodródni. Eljutottam idáig, és most úgy tűnt, megint ugyanott kell vereséget szenvednem, ugyanabban a városban, ahol először voltam kénytelen hazaküldeni a forgatócsoportomat. Megint pénzért, időért, filmért, felszerelésért, szállásért és a szállításért harcoltam, közben pedig egy érzelmes filmet kellett rendeznem egy fiúról és a kutyájáról, akik otthont keresnek maguknak. Most, hogy elfogyott az összes pénzem és hitelem, és még mindig kétezer mérföld állt előttem, nem nagyon láttam rá lehetőséget, hogy befejezzük a projektet. Amikor a színészek és a stáb esténként befejezték a munkát, és elmentek vacsorázni, én bevettem magam a szo-

140

bámba, és elkezdtem szervezni a másnapi szállítást, étkezést, forgatást, szállást, és kerestem a következő pénzforrást. Már a filmezés maga is teljes embert kíván, és még ehhez jött a pénzhiány, úgyhogy a teljes kimerültség lett úrrá rajtam, és előfordult, hogy elaludtam egy-egy telefonbeszélgetés kellős közepén. Képzelheted, milyen nehezemre esett elfogadni, hogy mindezek a körülmények a javamat szolgálják. Filozófiám még kialakulóban volt, és rettenetesen el voltam keseredve. De tudtam, hogy az a dolgom, hogy kitartsak a tervem mellett - ez volt az én pillanatom. A forgatókönyvem szerint a Mississippin játszódott a jelenet, és ehhez két vontatóhajóra is szükségem volt: az egyiken zajlott a cselekmény, a másikon pedig a kamera és a stáb foglalt helyet. A hajók bérleti díja napi több ezer dollárra rúgott, ezért csak egyetlenegy napra tudtam kibérelni őket. Huszonnégy óra kemény munka elteltével azonban még mindig nem voltunk kész a forgatással. Elmentem a hajók tulajdonosához, és elmondtam neki, mi a helyzet: hogy több időre van szükségem, és mivel a pénzem elfogyott, valamilyen más megoldást kell keresnünk. Részesedést ajánlottam neki a film bevételéből, és felajánlottam, hogy többet is kaphat abból, ami neki kell - pénzből -, ha segít, hogy én is többet kapjak abból, ami nekem kell - a hajók használati jogából. Sikerült elkerülnünk a konfliktust. Rájöttünk, hogy mindkettőnknek ugyanaz az érdekünk: hogy elkészüljön a film. Megengedte, hogy tovább használjam a hajókat, de csak egyetlen alkalomra. Addig használhattuk a hajókat, ameddig forgattunk. Felvittük hát őket a Mississippin, és egymás után forgattuk az éjjeli és nappali jeleneteket, ahogy a nap feljött vagy lement. Negyven órán át egyvégtében

141

forgattunk. A legtöbb embernek ez egy egész heti munka. Amikor végül annyira elfáradt a szemem, hogy képtelen voltam fókuszálni a kamerával, haza kellett küldenem a hajókat, pedig még mindig nem voltunk kész. A hajótulajdonos a fáradtságom miatt megszánhatott, mert megengedte, hogy még egy napig használjuk a hajókat. Aludtunk hét órát, megállás nélkül forgattunk huszonhat órát, és még mindig nem voltunk kész! Kaptunk hát még egy napot. Aludtunk hat órát, majd huszonhat órányi forgatás után befejeztük a folyón játszódó jeleneteket. Támolyogtam a kimerültségtől, ahogy lefelé haladtunk a Mississippin, amikor odajött egy stábtag, és azt mondta, hogy az egyik szereplő, akit még New Orleansban szerződtettünk statisztának egy hobójelenethez, leesett a fedélzetről, és valószínűleg vízbe fulladt. Ez akkora csapás volt, hogy alig tudtam magamhoz térni. Ágyba zuhantam, de hét óra alvás után a gyártásvezető felébresztett, és az egyik New Orleans-i napilap, a The Times Picayune legfrissebb számát dugta az orrom alá. Amit láttam, még jobban elkeserített. A címlap felső része zöldre volt színezve, és vastag, fekete betűkkel ez állt rajta: „A KALIFORNIAI FILMESEK ELVISZNEK M A G U K K A L H U S Z O N Ö T Ö T A LEGJOBBJAINK KÖZÜL, ÉS C S A K HUSZONNÉG Y E T HOZNAK VISSZA." Aznap délelőtt találkozóm volt valakivel, aki szeretett volna befektetni a filmembe. Leintettem egy taxit, és az irodájához vitettem magam, miközben majdnem elájultam a kimerültségtől, amit az elmúlt egyhétnyi filmezés okozott. Felöltöttem a tőlem telhető legjobb ábrázatomat, és besétáltam az irodájába. Amikor megkérdezte, hogy haladunk, csak annyit feleltem, hogy jól. 142

- Jól? - kérdezte. - Nem látta a mai újságot? Mondtam, hogy láttam, és tragikus, hogy egy ember megfulladt, de megtörtént, nincs mit tennünk, megyünk tovább a filmmel, amíg be nem fejezzük. Felhívtam a figyelmét, hogy nem mi vagyunk az első forgatócsoport, ahol haláleset történik a stábban vagy a színészek között. De ő tántoríthatatlan volt, és nem akart részt venni a projektemben. Ahogy mentem kifelé az irodájából, felpillantottam a várószoba falára, és egy bekeretezett szöveg ragadta meg a figyelmemet. Egy idézet volt, Theodore Rooseveltnek, az Egyesült Államok huszonhatodik elnökének a szavai: „Nem a kritikus számít; nem az, aki rámutat, hol botlott meg az erős, vagy hogy mit tehetett volna jobban az, aki tett is valamit. Azt illeti meg az érdem, aki ott van a küzdőtéren, akinek az arcát por, izzadság és vér csúfítja el, aki vitézül küzd, aki hibázik, aki újra meg újra elbukik, mert nincs erőfeszítés botlás és hiba nélkül; azt, aki tényleg tevékenyen küzd; aki ismeri az áradó lelkesedést, a feltétlen odaadást; aki feláldozza magát egy nemes célért; aki, ha minden jól megy, láthatja tettei diadalát, és a legrosszabb esetben, ha célba sosem ér, legalább úgy vall kudarcot, hogy minden erejével küzdött, így ő soha nem vettetik a rideg és gyáva lelkek közé, akik sem a győzelmet, sem a vereséget nem ismerik." Ezek a szavak könnyet csaltak a szemembe, mert én tényleg ott voltam az arénában, és tényleg beborította arcomat a por, a verejték és a megfulladt ember vére. És miközben abban a pillanatban úgy tűnhetett, hogy én vagyok a vesztes, legalább úgy voltam vesztes, hogy közben bátran megpróbáltam. Ez óriási lökést adott egy olyan pillanatban, amikor a leginkább szükségem volt rá. 143

MINDEN PILLANATBAN OTT A LEHETŐSÉG Visszamentem a szállodába, és eszembe jutott, hogy még a szállodatulajdonossal is van mit rendeznem. Felkerestem hát, és felvázoltam a helyzetet. Természetesen már ő is olvasta az aznapi újságot. Megértette, hogy egy immár 20 000 dollárra rúgó kifizetetlen hotelszámla igencsak rosszul mutatna egy hó végi eredménykimutatáson, ezzel szemben egy filmbefektetés sokkal jobban festene. így mi ketten is rájöttünk, hogy ugyanazt akarjuk - hogy a filmforgatás folytatódjon tovább. Ő úgy döntött, a helyzetet csak múló balszerencsének fogja fel, és nem üzleti problémának. Ez végre egy kis fénysugár volt a sok nehézség közepette. De volt egy másik fénysugár is. Mielőtt eljöttem Kaliforniából, lefoglaltam egy 120 kocsis vasúti szerelvényt New Orleansban. Arra kellett, hogy a film cselekményét követve szállítsa a stábot és a szereplőket, és még aznap délután elkezdtük forgatni a vonatos jeleneteket. Miután eljöttem a szállodatulajdonos irodájából, és visszamentem a szobámba, hogy összepakoljak, jobb hangulatban voltam. Alig érkeztem meg azonban a szobámba, máris csörgött a telefon. A vasúttársaság igazgatója volt, és azért hívott, hogy lemondja a foglalást. Azt mondta, ő is olvasott a vízbefúlásról a reggeli lapokban, és sajnálja, de a vasúttársaság nem engedheti meg magának az efféle hírverést. Ott álltam New Orleansban, 12 dollárral a zsebemben, a hitelkártyáim kimerültek, nyakamon egy éhes stáb, elfogyott szinte az összes filmem, és még várt rám kétezer mérföld, egy rendőrségi vizsgálat a vízbefulladás miatt, és most még tehervonat sincs. Mindez mélyen elkeserített. Nem

144

tagadom, hogy inamba szállt a bátorságom. Mitévő legyek? Elveszettnek, magányosnak, elhagyatottnak éreztem magam, és a körülmények hihetetlenül rosszul alakultak. A hullámok összecsaptak a fejem fölött, és mintha legyőzhetetlen erők fogtak volna össze ellenem. - De hát a szavát adta! - kiabáltam bele a telefonba, amelynek másik végén a vasúttársaság igazgatója volt. - Sajnálom - mondta -, a döntésem végleges. Leraktam a kagylót, és elkeseredetten bámultam ki az ablakon. Az ilyen pillanatokban az elmém azt szokta kérdezni az Univerzumtól: „Miért? Miért én? Miért most? Miért ilyen durván? Miért ennyire keményen?" Az évek alatt kialakult bennem a válasz: „A fejlődésed érdekében,

a tanulásod érdekében,

a tudásod érdekében,

az

erőd érdekében, a te legfőbb érdekedben." Korábban már felhívtam a louisianai filmbizottságot, és szóltam nekik a rendőrségi vizsgálatról. Az ő közbenjárásukra az ügyet ejtették, nélkülük bírósági eljárás indult volna ellenem. A szállodatulajdonos még tett felénk egy utolsó gesztust: ebédét csomagolt nekünk, majd jó szerencsét kívánt. Összeszedtem a színészeket és a harmincöt fős stábot, és azt mondtam nekik, hogy a külvárosban láttam egy nagy teherpályaudvart, és jó lenne, ha mindannyian odamennénk, mert óriási szükségünk volna egy tehervonatra. Kora délelőtt érkeztünk a teherpályaudvarra. Megkerestem a főnök irodáját, és megkérdeztem (Samnek hívták), mit szólna hozzá, ha felrakodnánk az egyik vonatra, és felvennénk pár jelenetet. Azt is megmondtam, hogy nincs pénzem, és nem tudok fizetni érte. Azt mondta, fel kell

145

hívnia Kansas Cityt, és engedélyt kell kérnie. Telefonálás közben gyakran tekintgetett felém. Amikor befejezte a beszélgetést, odajött hozzám. - Maga az a pasas, aki elvesztette azt a férfit a Mississippin? — kérdezte kemény hangon. - Az újságok ezt állítják. - A főnököm azt mondja, dobjam ki innen magát, amilyen gyorsan csak lehet. - Rendben, mindenesetre nagyra értékelem, hogy legalább megpróbált segíteni. - Igen, de sajnos nem megy - mondta kicsit szomorúan. — Pedig huszonöt éve várok rá, hogy a vonatom bekerüljön egy filmbe. Huszonöt éve, gondoltam magamban. Talán mégis mindketten megkaphatnánk, amit akarunk. Én le akartam filmezni a vonatot, ő azt akarta, hogy a vonata bekerüljön egy filmbe. Az érdekeink találkoztak. Lassan sikerült megértetnem vele, mekkora lehetőség ez neki. Felfogta, hogy valószínűleg ez az egyetlen esélye, hogy huszonöt éves álmát valóra váltsa. Először csak azt engedte meg, hogy kívülről vegyük fel a vonatokat. Arra jutott magában, hogy addig nem tehetünk kárt senkiben, amíg távol tartjuk magunkat a vagonoktól. Aztán végignézte, ahogy a színészek beöltöznek és kisminkelik őket - a kívülállóknak ez mindig nagyon tetszik, mert a szemük előtt történik meg a csoda. Sam látta, hogy amit akarok, nem fog ártani a vasúttársaságnak. Arra is rájött, hogy a vonatain keresztül ő maga is részese lehet a projektnek. Teljesen izgatott lett a gondolattól, hogy annyi év várakozás után végre itt a lehetőség, hogy a vonatai bekerüljenek egy filmbe. Elkezdtünk beszélgetni a vonatokról és a varázsukról.

146

- Sam - mondtam neki -, vannak emberek, akik még soha nem utaztak vonattal. Vannak olyan gyerekek, aki csak képeken láttak vonatot, és soha nem fogják megtapasztalni, milyen csodálatos érzés egy kupéban ülni, és hallgatni a dübörgést, ahogy a vonat átrobog egy hídon. Soha nem fogják hallani a kerekek zakatolását, és soha nem fognak a fülke nyitott ablakából integetni az embereknek, ahogy a vonat átrobog a városon, sem az autósoknak, akik azt várják, hogy a vonat áthaladjon előttük. Sosem fogják látni azt a csodát, ahogy a hold elő-előbukkan a fák közül, miközben a mozdony titokzatos útját járja az éjjeli tájon. Tudja, Sam, varázslatos film lesz ez, és fontos, hogy aki megnézi, biztos legyen benne, hogy a valóságot látja. Szeretnék felszállni a vonatra, és amikor egy óra múlva kigördül innen, szeretnék végig rajta maradni, át egész Louisianán, miközben filmezünk, amerre járunk. - N e e e m , uram! Az teljességgel lehetetlen! Ha elkapják magukat, mindannyiunkat kirúgnak, egész biztos. - Még ma is szoktak felugrálni potyautasok a tehervonat okra? - Szoktak, amíg el nem kapjuk őket! - Hát akkor csak forduljon el egy kicsit, és mire széééép lassan visszafordul, mi már itt se vagyunk! Mélyen elgondolkodott, aztán lassan azt mondta: - Nem lehet, nem tehetem meg. Vállára tettem a kezem, a szemébe néztem, és azt mondtam neki: - De igen, Sam. Megteheti! A következő tíz órában az elképzelhető legszebb nyersanyagokat vettük fel, miközben a vonat végigsuhant velünk a Mississippi torkolatától át egész Louisianán.

147

Problémázhattam volna olyasmiken, hogy: „Mi van, ha Sam nem adja oda a vonatot?" vagy „Mi van, ha Sam elveszti a munkáját?" Ne aggodalmaskodj ilyen kérdések miatt! Ha egyszer elkezded a „Mi van, ha" típusú kérdéseket, nem tudsz többet leállni velük. Jó, mi van, ha elkapnak, és Samet kirúgják, de talál magának egy másik állást, ami kétszer olyan jó, mint ez. Mi van, ha elkapnak, Samet kirúgják, és a jövő héten, amikor Sam normál esetben a vonaton dolgozna, a szerelvény kisiklik, és mindenki meghal a fedélzeten. De mivel Samet kirúgták, életben marad. A „Mi van, ha?" típusú kérdések birodalmában a kérdések és válaszok soha nem érnek véget. Éppen elég nehéz a valósággal megbirkózni, azzal, ami ténylegesen meg is történik, anélkül hogy még a „Mi van, ha?" típusú kérdésekkel is foglalkoznánk. A teherpályaudvaron történt fordulópontnak köszönhetően végül sikerült eljutnom a kaliforniai Big Surbe. Ezután egy évig a vágással voltam elfoglalva, majd 1976ban befejeztem a filmet. Végül meglett a filmem, amit akartam. Három nagyon fontos dolgot tanultam ebből a hosszú utazásból: (1) Soha ne add fel azt, ami mellett elkötelezted magad. (2) Az Univerzum megsegít, ha te már teljesen tehetetlen vagy. (3) Az egész élet egy nagy kaland, csak meg kell tanulni annak látni. Minden történet, minden esemény az életemben, a te életedben, ugyanoda lyukad ki: Én vagyok az Univerzumom középpontja; te vagy az Univerzumod középpontja. Én döntöm el, mi történjék velem; te döntőd el, mi történjék veled.

148

A KÜLSŐ VALÓSÁG Eddig is te magad teremtettél számos eseményt az életedben, hol tudatosan, hol tudattalanul. Való igaz, hogy az eseményeket rajtad kívül álló erők hozzák létre — az esőt például -, de az is igaz, hogy te magad is teremtesz eseményeket és helyzeteket. Szüntelenül használod az erődet, hogy eseményeket teremts és befolyásolj. Olyan vagy, mint egy rádióadó, amelyik szünet nélkül sugároz. Bármi, amit közvetítesz, szétárad a levegőben minden irányban, és körülötted mindent és mindenkit megérint. Ha félelmet árasztasz, a félelem költözik mindenbe körülötted, és félelmeddel magad köré vonzod azokat a dolgokat, amelyeket a félelem vonzani szokott. Ha erőt és magabiztosságot sugárzol, akkor körülötted mindent és mindenkit pozitív módon befolyásolsz, és azokat a dolgokat vonzod magadhoz, amelyeket az erő és a magabiztosság szokott vonzani. A most következő rövid történet ezt az igazságot illusztrálja. Volt egyszer egy férfi, akinek sikeresen működő szendvicsboltja volt valamelyik közép-nyugati államban. Kis üzlet volt, és az emberek szinte mindig sorban álltak előtte. Mindegyik szendvicsét különösen jól megpakolta, és ingyen savanyúságot, sült krumplit, sőt, néha üdítőt is adott hozzájuk. Egy nap, több év után először a fia eljött hozzá látogatóba New Yorkból. Csak pár napot maradt, és mielőtt hazaindult, elmondta az apjának, hogy szerinte nagy hibát követ el azzal, hogy olyan nagy adagokat pakol a szendvicsekbe, és mellé ingyen adja azt a sok mindent. - Az ország gazdasága rossz állapotban van - mondta a fiú. - Sokan elveszítik a munkájukat, és kevesebb pénzt

149

tudnak költeni. Ha nem hagyod abba, hogy ilyen nagy adagokat árulsz, és nem veszel vissza az ajándékokból, te is rosszul fogsz járni. A fiú hazament a távoli nagyvárosba. Az apa elgondolkodott azon, amit a fia mondott, és úgy döntött, megfogadja a tanácsát. Nem adott többé ingyen semmit, és kisebb adagokkal pakolta meg a szendvicseit. Nem telt bele sok idő, és a csalódott vásárlók elmaradoztak, a büfés pedig így írt a fiának: „Igazad volt, fiam! Az ország gazdasága rossz állapotban van, és ezt már az én szendvicsboltom is megérzi!" A rossz gazdasági helyzet, amelyet a fiú észlelt maga körül, valóban fennállt. A rossz gazdasági helyzet közepette azonban az apa sikeresen működtette a szendvicsbárt. Nem is tudott róla, hogy nehéz idők járnak, hogy sok embernek megszűnt a munkája, és hogy sokan szűkölködnek. Amikor megtudta ezt a fiától, akkor elkezdett ennek megfelelően viselkedni, és meg is lett az eredménye, mégpedig az egyetlen lehető eredmény: az élet számára negatív, félelmetes, szűkmarkú lett - olyan, amilyen szerinte a „külső valóság" volt. De vajon tényleg ilyen volt-e „külső valóság"? Ki vette kisebbre az adagokat a szendvicsben? Ki állt le az ingyen adagokkal? Ki tette meg az első lépést? Szerintem már tudod a választ. Vajon veled is ez a helyzet? Ki a felelős azokért a dolgokért, amelyekkel elégedetlen vagy az életben? Erre a kérdésre nehezebb válaszolnod, mert már olyan régóta gondolod azt, hogy te csak a „külső valóságra" reagálsz. Igazából pedig az történik, hogy a „külső valóság" reagál terád.

150

ELSŐ GYAKORLAT „Én vagyok a személyes Univerzumom középpontja" Tanuld meg azt a mondatot, hogy: „Én vagyok a személyes Univerzumom középpontja." Az előző gyakorlathoz hasonlóan ezt is írd fel sok kis papírra, és tedd ki mindenhová, ahol jól látható: a fürdőszobatükörre, az autód műszerfalára, a mennyezetre az ágyad fölé, a pénztárcádba. Hagyd, hogy ez az igazság beleivódjon a tudatodba. Fontos tudás ez, amely még nagy hasznodra válik. Addig tartsd meg ezeket a papírokat, amíg ez a gondolat teljesen beépül a tudatodba. A könyv programjának az az egyik legfontosabb célja, hogy ráébresszen, hogy személyes Univerzumodnak te vagy a középpontja, és hatással vagy mindenre és mindenkire, aki és ami körülötted van. Ennek a gyakorlatnak pedig az a célja, hogy mindennap egyre többször és egyre mélyebben tudatosuljon benned, hogy hatással vagy mindenre és mindenkire magad körül, pusztán azzal, hogy az vagy. Aki Vagy.

151

MÁSODIK GYAKORLAT Mindig abban a tudatban cselekedj, hogy minden esemény a te javadat szolgálja! Az ötödik fejezetben leírt gyakorlat folytatásaként továbbra is ennek a gondolatnak a szellemében tekints az életedben bekövetkező eseményekre: Az Univerzum azért okoz minden egyes eseményt az életemben, hogy a lehető legnagyobb mértékben a hasznomra váljanak. Meglehet, hogy ennek érdekében tovább kell feszegetned képzelőerőd határait, de képzeld el, hogy minden, amit az Univerzum eléd tár - legyen az eső, napfény, autóbaleset, nyíló virágok, beütött lábujj vagy akár egy benőtt köröm -, mind a te lehető legfőbb érdekedben történik. Ha holnap felébredsz, kitekintesz az ablakon, és odakint minden csupa köd, mondd azt: „Az Univerzum ezt a csodálatos ködös reggelt személyesen nekem rendelte, valami olyan fantasztikus oknál fogva, amely egyelőre rejtve van előttem." Viselkedj úgy, mintha az Univerzum volna a felelős azért a ködért, amit most látsz. Állj úgy az időjáráshoz, mintha az Univerzum a lehető legjobb időt rendelte volna számodra. Hitesd el magaddal, ha kell, hogy pontosan erre a fajta időre van szükséged az aznapi feladataidhoz. Persze, ha legközelebb kirándulást vagy pikniket tervezel vasárnapra, felkelsz, és azt látod, hogy szakad az eső, lemondhatsz a terveidről. Azonban pontosan az ilyen esetekre való ez a gyakorlat, pontosan ilyenkor nyeri el az értelmét. Az a feladatod, hogy úgy viselkedj, mintha az esős nap lenne a lehető legjobb dolog, ami az adott helyzetben történhet veled. Később úgyis ki fog derülni, hogy a kirándulás tervezett helyszínén valami súlyos baleset történt aznap, vagy zavargások voltak, vagy

152

mivel otthon maradtál, valamilyen fontos esemény következett be az életedben, te pedig áldani fogod ezt az esős délelőttöt, ami miatt otthon maradtál. Ha már elég sok ilyen „esős napos" tapasztalatod van, amelyek tökéletesen sülnek el, akkor már nem esik majd nehezedre elhinni, hogy minden a te lehető legfőbb érdekedben történik. Az efféle személyes látásmód egyik legfontosabb pozitívuma pontosan az, hogy bármi is történjék körülötted, megmarad a jókedved. A legfontosabb, hogy ne hagyd abba a gyakorlást. Gyakorolj, és legyél hálás az esős napért és a ködös reggelért. Gyakorold, hogy úgy tekintesz rá, mintha az Univerzum neked teremtette volna. Gyakorold, hogy minden eseményre úgy tekintesz, mintha az lenne a lehető legjobb esemény. Mint mindennel, ezzel is úgy van, hogy minél többet gyakorlod, annál ügyesebb leszel benne. Ha valaki mosolyogva köszön, hitest el magaddal, hogy a minden pillanatban a gondodat viselő Univerzum okozta így. Ha viszont valaki ingerülten köszön, nem adja meg azt a tiszteletet, figyelmet vagy szeretetet, amelyet szerinted megérdemelsz, gondold azt magadban: „Az Univerzum teremtette nekem ezt a reakciót Ez a lehető legjobb reakció, amelyben részem lehet. Úgy tudom rábírni ezt az illetőt, hogy máshogy viszonyuljon hozzám, ha én magam változtatok magamon, és akkor erre a változásra ő is jobban fog reagálni." Amint sikerült eldöntened, miben kell változtatnod magadon, hajtsd végre. Eltarthat egy ideig, amíg rájössz, milyen belső változások hozzák meg a kívánt eredményt, de gyakorlással hamarosan ki fogod találni. Nehéz elhinni, hogy az Univerzum az egyetlen oka minden történésnek, és minden, ami történik, a te javadat szolgálja. De a legeslegnehezebb az, hogy ne viselkedj többé úgy, mint akiben nincs meg az erő és a hatalom. Ezzel egyúttal le kell mondanod arról a kényelemről is, hogy a balszerencsét hibáztatod

153

a látszólagos kudarcokért. Balszerencse nem létezik. A balszerencse nem más, mint álruhába bújt jó szerencse. Nem a balszerencse miatt van olyan kevés igazán boldog ember a világon, hanem részben azért, mert rosszul fogják fel a dolgokat. Ha egy eseményt a balszerencse számlájára írsz, azzal megadod neki a lehetőséget, hogy rossz legyen. De ezen lehet változtatni. Az ebbe a gyakorlatba fektetett energia olyan eredményeket fog hozni, amelyek megváltoztatják az egész életed. Ha sikerül megváltoznod, olyan óriási eredményeket fogsz elérni, amilyeneket korábban még sosem. Majdnem olyan mérvű ez a változás, mint az, ha felismered, hogy az Univerzum él, tudatos, és mindent tud rólad. Ha ezt eddig még nem tapasztaltad meg, akkor lapozz vissza, és olvasd el újra a könyv első fejezetét.

154

HARMADIK GYAKORLAT Fogalmazd meg a reményeidet! Ennek a feladatnak a végén egy üres lapot találsz, tetején a „Rem ményeim" felirattal. Erre a lapra írd fel, miket remélsz magadnak. Kutakodj a gondolataidban. Engedd szabadjára a képzeleted. Gondold el, mi az, amit tényleg szeretnél. Ha megvan, bármilyen elérhetetlennek tűnjék is a vágyad tárgya, írd le. Próbáld meg olyan pontosan megfogalmazni a reményeidet, amennyire csak lehetséges. Ha például világkörüli útra akarsz menni, írd le olyan részletesen, amennyire csak tudod. Ha társra vagy barátra vágysz, írd le részletesen, hogy milyen lesz. Ha valamilyen vagyoni dologra akarsz szert tenni, írd le a lehető legrészletesebben. Reményeiddel kapcsolatban légy optimista és realista, valóra váltásukban pedig gyakorlatias. Ha például azt akarod, hogy jól tudj énekelni, de még sosem tanultál ilyesmit, és nincs is túl jó hangod, akkor feltétlenül képzeld el, hogy céljaid elérésének érdekében énekórákat is veszel. Az Univerzum általában nem hullajtja csak úgy az ember ölébe a ki nem érdemelt ajándékokat. Reményeid tárgyai majd végigvezetnek azon az úton, amelynek a végére nagyszerű emberré fogsz válni. Ne ess abba a hibába, hogy azt hiszed, céljaid maguk jelentik életed értelmét, és általuk éred el a kiteljesedést. Nem, ezek csak azt jelzik, hogy merre vezet az utad. A kiteljesedés azonban nem más, mint a célhoz vezető út maga, mivel itt szerzed meg az erőt és a bölcsességet, és itt tárul fel előtted a boldogság. Reményeid feltétlenül saját, személyes reményeid legyenek. Az olyanok, hogy: „Remélem, a fiam üzleti sikereket ér el" vagy „Remélem, a fiam rátalál a boldogságra", nem céljai ennek a gya-

155

korlatnak. Reményeid csak saját magadra vonatkozzanak, jóllehet szerepelhet bennük más is, például ha társra vagy barátra vágysz. Bármennyi reményt felsorolhatsz, nem számít, sok vagy kevés. Ha kész vagy, írd alá a nevedet és a dátumot. A könyv programjának előrehaladtával előfordulhat, hogy reményeid megváltoznak. Ha így történik, írd át a reményeid listáját. Hozzáírhatsz újabb reményeket, vagy kihúzhatsz olyanokat, amelyekre nem vágysz többé. Ha valamelyik reményed valóra válik, egyszerűen csak írd mellé, hogy „teljesült". Ha elfogy a hely a lapon, fogj egy darab papírt, vágd le akkorára, amekkorák a könyv lapjai, és szépen írd fel a tetejére, hogy „Reményeim". Azután kétoldalú ragasztószalaggal ragaszd be a könyvbe, vagy folyékony ragasztóval illeszd be e könyv gerincébe. Ne dobj ki egy lapot sem, amelyikre írtál valamit a feladattal kapcsolatban, még akkor se, ha egy-egy oldalról már kihúztál mindent, hiszen ez annak köszönhető, hogy valamiben megváltoztál, vagy teljesültek a reményeid. Ha egy reményt kihúzol, úgy húzd ki, hogy látszódjon, mit írtál oda eredetileg. Gondold át ezt a gyakorlatot jó alaposan, mivel most életbevágó fontosságú lépést teszel afelé, hogy megszerezd, amit akarsz - elképzeled. Valahányszor belekezdesz egy újabb fejezetbe, nézd át a reménylistádat, és képzeld el, hogy reményeid valósággá váltak. Képzeld el magad, ahogy megszerzed őket.

56

Reményeim:

Aláírás:

Dátum:

157

NEGYEDIK GYAKORLAT Tanulj meg örülni! - Ötödik örömgyakorlat Engedélyezz magadnak újabb fél óra örömöt! Először mondd azt, hogy: „Én, XY, engedélyezek magamnak fél óra örömöt" Ezt a gyakorlatot egyedül végezd el. Eltöltheted a fél órát ott, ahol vannak mások is, de ne vigyél magaddal senkit, és ne beszélj meg senkivel találkozót. Ha valakivel véletlenül találkozol, az rendben van. Ne feledd, ha a fél óra elteltével úgy találod, nem volt elég örömteli, kezdd újra, vagy válassz másik örömgyakorlatot. Ha megvagy a gyakorlattal, írj róla pár sort a következő oldalon, az „Ötödik örömgyakorlat" felirat alá, és írd be a dátumot is. Mielőtt továbblapozol a hetedik fejezetre, végezd el az ebben a fejezetben található gyakorlatokat.

158

Ötödik örömgyakorlat:

Teljesítés dátuma:

159

7 Személyes Univerzumod Nincs más valóság, csak ami bennünk lakozik. Ezért él annyi ember olyan valótlan életet. A külső képeket vélik valóságnak, és sosem engedik meg, hogy a belsó' világ érvényesítse magát. HERMANN HESSE

T

e milyen messzire látsz el? Tedd le egy pillanatra ezt a könyvet, és válaszolj erre a kérdésre.

Sok választ hallottam már. Van, aki azt mondja, addig

lát el, amilyen messze a legmesszebbi tárgy van, vagy hogy az égig. Mások azt mondják, az attól függ, milyen idő van. Megint mások azt mondják, ők látják a napot, márpedig az százötvenmillió kilométerre van, sőt, azokat a csillagokat is, amelyek több billió kilométer messze vannak. Az igazság az, hogy egyáltalán nem látunk messzire. Tulajdonképpen nem is látunk „ki" a fejünkből. Mindössze a fénysugarakat látjuk, amelyek belépnek a szemünkbe, miután valamilyen tárgy kisugározta őket, vagy visszaverődtek róla. A szemünk vevőkészülék. Nem a tárgyakat látjuk, hanem a tárgyak felületéről visszaverődő fényt. Amikor a fény belép a szembe, először áthalad a szaruhártyán, majd a pupillán, a szemlencsén, a csarnokvízen és az üvegtesten, mígnem eléri a retinát, amely a szem fényérzékeny része. A retinában találhatók a csapoknak és pálcikáknak nevezett sejtek, amelyek az alakjukról kapták a nevüket. A pálcikák akkor működnek, ha kevés a fény, illetve ezek felelősek a perifériás látásért és a mozgás követéséért; a csapok ezzel szem-

160

ben a színeket és a részleteket érzékelik. A retinában mintegy száz-százhúszmillió pálcika és hat-hétmillió csap van. A szembe belépő sugarak ingerületbe hozzák a csapokat és pálcikákat, amelyek aztán elektromos impulzusokat generálnak, s ezek a látóidegen keresztül eljutnak az agyba. Az agy, hihetetlenül bonyolult módon, észleli az impulzusokat, és képet alkot segítségükkel. No és mit gondolsz, hol van ez a kép? Talán „odakint", a szemed előtt, ahol látszólag van? A kép valójában bent van a fejedben. Az agy generálja az agyon belül azokból az elektromos impulzusokból, amelyeket kap, saját belső szoftvere és hardvere segítségével. Gondold csak el, milyen jelentőségű számodra a képalkotás folyamatának magyarázata. Gondold el, hogyan változtatja ez meg a „külső valósághoz" való viszonyodat. Erted már, hogy soha életedben nem láttál egyetlen „tárgyat" sem? Amit láttál, az mind csak fénysugár volt, amelyet a tárgyak kisugároztak, vagy amelyek visszaverődtek róluk. Minden kő, minden fa, minden ember, minden ház, minden autó, minden, amit valaha láttál vagy látni véltél, beleértve saját magadat is, pusztán fénysugár volt, amely képpé állt össze, amikor a sok fénysugár visszaverődött a tárgyakról, és belépett a szemedbe. A világról alkotott képed pusztán látszólag van odakinn, valójában azonban bent van a fejedben.

NINCS KÉT EGYFORMA DOLOG Vajon ugyanazokat a képeket látod te is, mint az összes többi ember? Nincs két egyforma pókháló, nincs két egyforma fűszál, nincs két egyforma hópehely, nincs két egy-

től

forma falevél, nincs két egyforma csillag, nincs két egyforma hajszál, nincs két egyforma sejt, nincs két egyforma kő - semmiből sincs két egyforma. A különbség totális; minden különbözik minden mástól. Minthogy nincs két egyforma dolog, el tudod képzelni, hogy a százmillió pálcika és a hétmillió csap a szemedben mind különbözik a bármelyik másik ember szemében lévő százmillió pálcikától és hétmillió csaptól? Még ha csak pár pálcika és csap volna különböző, akkor is olyan képeket generálna az agyad, amelyek egy kicsit különböznének a többi ember képeitől. A látás mechanikus folyamatán túl vannak más különbségek is, amelyek miatt másképp látsz, mint bárki más. A belső képek létrejöttében szerepet játszanak korábbi tapasztalataink is. Egy nőnek például a vörös szín láttán mondjuk az a vörös rózsa jut eszébe, amelyet még régen kapott, és amely valamilyen nagy szerelemre emlékezteti. Egy másik nőnek a vörösnek ugyanerről az árnyalatáról a matador vörös posztója jut eszébe, és erről az, hogy milyen rettenetes és megdöbbentő volt, amikor a bika vörös vére végigfolyt a hátán - ugyanolyan vörösen, mint a torreádor posztója. A két nő teljesen másképp reagál ugyanarra a színre. Ha tízen körülülnének egy kis tavat, és a hold majdnem pont a fejük fölött lenne, majd mindenki rámutatna arra a pontra, ahol a hold a vízen tükröződik, mind a tízen máshová mutatnának, attól függően, hogy hol ülnek. Mégis mindannyian azt hinnék, hogy ugyanazt a tükörképet nézik. Természetesen a más érzékszerveinken át szerzett tapasztalatinkban is vannak különbségek. Az ember hallószervének egyik fontos eleme a dobhártya nevű feszes membrán. A dobhártya kisebb, mint a kisujjad körme, és

162

még annál is vékonyabb. Úgy működik, mint egy dob. A hangrezgések elérik a dobhártyát, amely aztán továbbítja a rezgést a test három legkisebb csontjához, a kalapácshoz, az üllőhöz és a kengyelhez, amelyek hasonlóságuk alapján kapták nevüket. A csontok az érzékelt rezgést szintén továbbadják, és ez végighalad a csigának nevezett spirális formájú üregben, amelyben több ezernyi apró szőrsejt található. A szőrsejtek mozgásba jönnek, és elektromos impulzusokat küldenek a hallóidegen keresztül az agyba, amely feldolgozza az információkat. Nem nehéz elképzelni, hogy a hallószerved különbözik mindenki más hallószervétől. Egyeseknek élesebb a hallásuk másoknál. Van, aki magasabb hangokat is meghall, mint a többi ember. Hasonlóképpen a tapintásod, az ízlelésed és a szaglásod is mind különbözik mindenki másétól. Mindened különbözik mindenki másétól. Meglehet, hogy a különbség szinte jelentéktelen, de ez a jelentéktelen különbség okozza a nagy eltéréseket. Egy nap éppen egy tizenkét fős csoportomhoz beszéltem, kezemben egy műanyag Rózsaszín Párduc figurával, amelynek tagjait mindenfelé el lehetett hajlítgatni. Én álló helyzetbe tekergettem, felemelt karral. Ekkor megkérdeztem a tizenkét embert, hogy szerintük mit csinál éppen a Rózsaszín Párduc. Volt, aki azt mondta, imádkozik, mások szerint nyújt vagy táncol, megint másvalaki azt mondta, hogy énekel. Mindenki mást látott bele a mozdulatába. Az egyik résztvevő még egy sziklát is odaképzelt a feje fölé. Ugyanígy vagyunk mindennel az életben. Mindenki másképp lát mindent, másképp reagál, és ezért más eredményeket vált ki a dolgokból azáltal, hogy hogyan értelmezi azokat és hogyan reagál rájuk. Valaki egy eseményt

163

veszteségként él meg; másvalaki ugyanazt az eseményt nyereségként vagy lehetőségként értelmezi. Mit is jelent mindez? Azt jelenti, hogy minden, amit látsz, hallasz, tapintasz, ízlelsz vagy bármilyen módon érzékelsz, másmilyen lesz számodra, mint bárki más számára. Azt jelenti, hogy csakis és kizárólag arra szabad támaszkodnod, ami számodra igaz. Ha arra támaszkodsz, ami másvalaki számára igaz, akkor valószínűleg rossz úton jársz.

TE MAGAD HOZOD LÉTRE AZ EREDMÉNYEKET Hosszú évekkel ezelőtt néhány üzletembert tanítottam arra, hogyan alkalmazzák az ebben a könyvben megfogalmazott alapelveket. Az egyik kereskedő, Walter azonnal megértette a tanítást. Gyorsan felfogta az alapelvek mögött meghúzódó gondolatokat, és nagyon izgatott lett a tanultaktól. A tanfolyam alatt történt meg az alábbi eset, amely lehetőséget adott, hogy új ismereteit a gyakorlatban is alkalmazza. A csapat egy másik tagja, James, tudomást szerzett egy eladó házról, amelyet Walter értékesített is valamelyik ügyfelének. A ház a város egyik zűrös részén állt, ahol a bandák gyakran rongálták meg az épületeket. Ezért hát, hogy megvédjék a házat, amíg a szerződés életbe lép, a cég éjjeliőrt állított az ingatlan mellé. Rögtön az első éjjel az egyik banda összeverte az őrt, és telefújkálta graffitivel az egész házat. Másnap reggel, amikor a kereskedők megtudták, mi történt, James így szólt: - Na, erről ennyit. A vevő ezek után egészen biztosan eláll az üzlettől.

164

- Azt te csak hiszed! - mondta Walter - Felhívhatom az eladót? James beleegyezett. - Most figyelj! - mondta Walter - Felvette a kagylót, felhívta az eladót, és elmesélte neki, mi történt. Azt is mondta, hogy ha nem viszik kicsit lejjebb az árat, nem fogják tudni eladni a házat. Az eladó beleegyezett, hogy ötezer dollárral olcsóbban értékesítsék az ingatlant. Walter ezután feltárcsázta a vevőt, és azt mondta: „Jó hírem van!" Elmondta, hogy mi történt az éjjel, és hozzátette: „Én ezt arra használtam fel, hogy ötezer dollárral lejjebb vitessem az árat!" A vevő, aki tisztában volt vele, hogy a ház zűrös környéken áll, örült, és nem fukarkodott a hálálkodással. Lám, az egyik üzletember a balszerencsét látta az eseményben, amely meghiúsítja az eladást, míg a másik meglátta benne a lehetőséget, hogy megszilárdítsák az üzletet. Az egyik a kudarcot vizionálta, a másik a sikert. Walter a siker érdekében ugyanazt az univerzális alapelvet alkalmazta, mégpedig tökéletesen, amelyet te is megtanulhatsz ebből a könyvből - azt az alapelvet, amelyik kimondja, hogy egy bizonyos eseményre adott reakciónk határozza meg az esemény végkimenetelét. Aznap még csak arra használta, hogy a barátaival nyélbe üssenek egy üzletet, de én tudtam, hogy később sokkal nagyobb léptékben is hasznát fogja venni, mondjuk, megvesz egy olyan házat, amelynek a megvásárlásától mindenki óva inti, vagy feltalál egy olyan gépet, amelyet mások szerint nem lehet feltalálni. Ez a hozzáállás, ez a „belső tudás" lesz az, „ami Walter számára igaz", és ez fogja elvezetni álmai valóra váltásához és egy csodálatos, elégedett élethez, ahol minden olyan, amilyennek ő akarja.

165

Minden szituációban általában két lehetőség adódik az ember számára. Kitűnően látható, hogy James hozzáállása, amelyet akkor tanúsított, amikor Walterrel először hallották meg, hogy megrongálták a házat, hová vezet: egyenesen a kudarchoz. Meg is mondta: „Na, ennyit az üzletről." Egyenesen belerohant a kudarcba. Walter reakciója — „Azt te csak hiszed! Ezt hallgasd meg!" - az a fajta reakció, amely egyenesen a sikerhez vezet. Ez jóval több annál, mint egy egyszerű kis történet egy nem átlagos üzletemberről. Az eredményt maga Walter hozta létre. Gondold csak végig! Mindkét férfi számára ugyanaz a valóság volt adott: a ház, az összevert éjjeliőr, a rongálás, illetve a ház vevője és eladója. James ezt a helyzetet úgy kezelte, ahogy általában a valóságot szokta - hajlandó és kész volt arra, hogy kevesebbet fogadjon el, mint amennyit szeretett volna. Walter azonban másképp látta a dolgokat. Az óráimon elsajátított egy újfajta látásmódot, amely sikerre vezette, és ez megerősítette benne a hitet, hogy alakulhatnak a dolgok pont úgy, ahogy ő akarja. Most pedig rajtad a sor. íme, az elv lényege: Minden pillanatban részt veszel az Univerzum teremtésében. Nem nehéz megérteni ezt a gondolatot, de annál nehezebb folyton észben tartani a mindennapi élet során. Ha valamiről el tudod hinni, hogy képes vagy rá, olyan eseménysort indítasz el, amely meghozza számodra azt, amiben hiszel. Ha azonban valamiről nem tudod elhinni, hogy képes vagy rá, akkor az nem is fog sikerülni. Henry Ford, a híres autógyáros fogalmazta meg a legjobban: „Akár azt hiszed, hogy meg tudod csinálni, akár azt, hogy nem, mindenképpen igazad van!"

166

ÁTTÖRNI AZ ÖNKORLÁTOZÓ GONDOLKODÁS TOJÁSHÉJÁN Sok évvel ezelőtt egy kis reptéren várakoztam, amikor beszédbe elegyedtem az egyik repülőtéri dolgozóval, egy húsz év körüli fiatalemberrel. Beszélgetésünk közben kiderült, hogy nekem is van repülővezetői engedélyem, és ő is nagyon szeretne szerezni egyet. Megkérdeztem, hogy akkor mire vár még. - Túl sokba kerül - mondta. - Amikor megtudtam, mennyibe kerülnek a tanórák, lemondtam róla. — De hisz egy csomó lehetősége lenne rá — feleltem energikusan. - Egy repülőtéren dolgozik! Beszéljen a repülőgépek tulajdonosaival, a pilótákkal, a személyzettel, hátha tehetne valamit az órákért cserébe. Ha már eldöntötte magában, hogy nem fog menni, akkor tényleg lőttek neki. De ugyanennyire könnyen dönthetné el azt is, hogy meg fogja csinálni, és akkor idővel valóban meg is fogja szerezni az engedélyt! Megvonta a vállát, és úgy nézett rám, mintha kicsit fura lennék, majd azt mondta: — Nem, nem hinném. Túl sokba kerül. Amikor megtudtam, mennyibe kerül, inkább feladtam. - De hát így az élettől fordul el, saját magától, a lehetőségtől, és úgy viselkedik, mint aki tehetetlen. Hát tehetetlen maga? Vállat vont, kicsit nevetett, megint úgy nézett rám, mintha kicsit fura lennék, és elsétált. Ez a fiatalember ugyanazzal a két lehetőséggel nézett szembe, amellyel időről időre mi is mindannyian szembekerülünk életünk során. Lehet pozitívan reagálni, és ezzel

167

megszerezni, a m i * akarunk, illetve lehet vállat vonni és elsétálni. Sikereidet és kudarcaidat előrevetítik a cselekedeteid, az, hogy mLhen hiszel. Ahhoz, hogy valami tényleg lekorlátozzon, ne-ked is bele kell törődnöd. Kezdj el hinni benne, hogy különleges vagy, akinek megvan a képessége, hogy azt csinálja, amit akar. Ebben a hitben cselekedj! Nem könnyű feladat — át kell törnöd önkorlátozó gondolkodásod tojáshéját, és kilépned a szabad gondolkodás tökéletes, személyes Univerzumába — de meg tudod csinálni! Mostanáig abban_ a tudatban élted az életed, hogy korlátai vannak annak, k ogy megszerezd, amit akarsz, ezért tetteid is erre a meggyőziődésre épültek. Következésképpen olyan eredményeket é n é i el, amelyek összhangban voltak meggyőződéseddel. Hitedet aztán megerősítette a „valóság", amelyet te hoztáL létre. Most akkor ki is hozta létre a „valóságot"? Fontos, hogy tökéletesen megértsd, mit jelent az, hogy „olyan eredményeket, amelyek összhangban voltak a meggyőződéseddel". Ha elhiszed valamiről, hogy képes vagy rá, akkor e meggyőz«5dés alapján fogsz cselekedni. Ha azt hiszed el valamiről, hogy az lehetetlen, akkor egyáltalán bele se kezdesz. Cselekvésed vagy nem cselekvésed olyan eredményt hoz, a m e l y összhangban van döntéseddel. A következő bekezdést hangosan olvasd, mintha te írtad volna: Eljött az ideje, Fiogy úgy alakuljon az életem, ahogyan én akarom. A Mindenség válaszol nekem. Az Univerzum szüntelenül kib-omló eseményei közepette én magam is részt veszek abban, hogy rendezem és irányítom az események kimenetelét személyes Univerzumomban. Részt

168

veszek abban, hogy minden pillanatban megteremtem életem körülményeit. Változásokat viszek végbe önmagamban, ezzel megváltoztatom a külső körülményeket. Minden pillanatban hatással vagyok a Mindenségre azzal, hogy az vagyok, Aki Vagyok. Tiszta, ragyogó szellem vagyok — tökéletes lény. Ebben a tudatban cselekszem, és az Univerzum az egyetlen lehetséges módon reagál: megadja, amit akarok.

TUDSZ TÁNCOLNI, HA AKARSZ Lehet, hogy máris érzed magadban az új éberséget és képességet, de abban még talán bizonytalan vagy, hogy ez milyen messzire mutat. Nos, ez pontosan személyes Univerzumod magasságáig, szélességéig és mélységéig terjed. Ebben az Univerzumban a legalapvetőbb, legfontosabb törvény az ok-okozat törvénye, a legfontosabb eleme pedig te magad vagy, mivel az okozatokat te magad idézed elő minden pillanatban azzal, hogy éppen milyen vagy. Az egyik tanfolyamomon részt vett egy Zachary nevű fiatalember, aki évek óta járt diszkóba, hogy megfigyelje, hogyan táncolnak az emberek. Az után sóvárgott, hogy táncolhasson a lányokkal, de csak arra volt képes, hogy a parkett szélén álldogáljon és nézelődjön, mert már a gondolat is túl félelmetes volt számára, hogy bemenjen az emberek közé, és felkérjen valakit táncolni. Nem tudta volna elviselni, ha visszautasítják, neki pedig vissza kell sétálnia a helyére, miközben mindenki tudja, mi történt. Annyira rettegett ettől, hogy már a gondolatától is kiverte a verejték. Néha nincs ésszerű magyarázat a bennünk levő féle-

169

lemre. Nincs okunk szégyenkezni miatta: egyszerűen csak ott van, és foglalkozni kell vele. Szerencsére megvan bennünk a bátorság, hogy meg a legnagyobb félelmünket is legyőzzük. Teltek az évek, Zacharyban pedig egyre nőtt a sóvárgás. Otthon mindig tsLncolt a rádióra, és már nagyon jól ment neki, de ettől c s a k még rosszabban érezte magát. Attól, hogy jól tud táncolni, de nem képes magának táncpartnert szerezni, csak még bonyolultabbnak érezte a problémát. Ha láttad v o l n a Zacharyt, ahogy előadja szomorú sorsát, biztos te is kuncogtál volna rajta, ahogyan én. Zachary ugyanis 180 cm körüli, széles vállú, jóképű fiatalember volt, nap barnította arccal és sima, egyenes vonásokkal. Úgy nézett ki, mLnt egy kaliforniai szörfös. Az ember azt gondolta, hogy bá rmelyik lány szívesen táncolt volna vele. Csakhogy Zacharyban egy félénk kisfiú lakozott, aki rettegett a visszautas ítasról. Egy péntek e s t e , amikor már két hete járt a tanfolyamra, elment megint: a kedvenc diszkójába, és elfoglalta szokásos helyét a falmál. Hirtelen eszébe jutott, amit tanult, vagyis hogy ez itt most egy edzéshelyzet, és bármi legyen is a kimenetele, az csak a javára válhat. Felidézte magában a tökéletes énképét, és dobogó szívvel és kapkodó lélegzettel bár, de átsétált a táncparketten ahhoz a nőhöz, aki a legjobban tetszett n e l a , és felkérte táncolni. A hölgy örömmel mondott igent. Zachary áttánc-olta az egész éjszakát, mégpedig minden nővel, akit csak k iválasztott. A következő hétfő este, amikor eljött a tanfol yamra, annyira büszke volt magára, anynyira tele volt boldogsággal és önbizalommal, hogy azt mondta, úgy érzi, bármire képes. Azt mondta, elköltözik a szüleitől, új ruhatárat szerez be, és zenekart alapít. Beszélt

170

az új terveiről és ötleteiről, és teljesen biztos volt benne, hogy meg tudja őket valósítani. A mindehhez szükséges erő és bátorság mindig is megvolt Zacharyban, csak elő kellett hívnia. És ez az erő és bátorság ugyanígy megvan benned is. Lehet, hogy azt hiszed, hogy benned nincs erő és bátorság, pedig nagyon is van, és csak arra vár, hogy kimondd a bűvös szót, amely előhívja. És hogy mi ez a varázsszó? Csak ennyi: „Gyerünk, csináljuk!" A huszonegyedik század elején vagyunk, és ennek a kornak az egyik legnagyobb igazsága, hogy mindenki saját maga tervezi és irányítja személyes Univerzumát. Ha elhiszed, akkor ez rád is igaz. Mi az, amit akarsz? Milyen változtatásokat szeretnél végrehajtani? Itt az ideje, hogy megtedd. Ebben a pillanatban meg tudod hozni azt a döntést, amely által eléred, amit akarsz. Mivel a „most" egy szüntelenül kibomló esemény, döntésednek mindig benned kell élnie, és valahányszor eszedbe jut, meg kell erősítened. Ha egy döntés benned él, akkor az hatással van minden tettedre, és végül eljuttat céljaid eléréséhez. A pontos végeredményre irányított, mindenütt jelen levő akaraterőd fog hibátlanul elvezetni oda, ahol megszerzed, amire vágysz. Add át magad egészséges vágyaidnak! Hagyd magad a céljaid felé sodródni! Sose feledkezz meg teljesen céljaidról, és ragadj meg minden kínálkozó lehetőséget, amely feléjük vihet. Higgy benne, hogy céljaidat épségben és boldogan fogod elérni. Közben pedig sose feledd, hogy az ok-okozat univerzális törvénye abszolút érvényű. Amit tapasztalsz, az annak lesz a tükörképe, amit te magad váltottál ki tetteiddel. Ha tudatosan cselekszel, és minden ese-

171

ményhez úgy állsz hozzá, mint ami „pont jó neked", akkor személyes Univerzumodban minden a te pozitív tetteidet fogja tükrözni. Álljunk meg itt egy pillanatra! Gondolj bele, mit jelent az, hogy az egész személyes Univerzumod a te tetteidet tükrözi vissza. Bánj hát jól magaddal, úgy, hogy a lehető legjobb ember vagy. Tudsz táncolni, ha akarsz!

172

ELSŐ GYAKORLAT Tedd pozitív vágányra a múlt eseményeit! Keress egy helyet, ahol csöndesen és nyugodtan leülhetsz, és nem zavar senki. Csukd be a szemed, és képzeletben menj vissza a gyerekkorodba. Innen indulj el a jelen felé, és oszd fel az életedet szakaszokra, úgymint óvoda, alsó tagozat, nyári szünetek, utazások, költözések, különböző életkorok, emlékezetes események, különböző munkahelyek. Ahogy képzeletben elindulsz a gyerekkorodból, jussanak eszedbe azok az események, amelyek valamilyen sérülést okoztak neked, mert mások tettek veled valamit. Bármilyen sérülésről lehet szó - fizikai, pénzügyi, erkölcsi vagy érzelmi jellegüről. Minden egyes esetet próbálj meg egymás után minél részletesebben elképzelni, majd gondosan helyezd őket pozitív vágányra. Gondolj úgy az eseményre, mint aminek minden szempontból jótékony hatása volt. Gondolj azokra a különösen jó dolgokra, amelyek a sérülést követően történtek. Ha a korábbi gyakorlatokat jól végezted, most is be kell látnod, hogy ezek a sérülések pusztán olyan események voltak, amelyekre szükséged volt ahhoz, hogy általuk megszerezd a tudást, bölcsességet vagy tapasztalatot, amely később értékesnek bizonyult a boldogabb eseményekhez vezető úton. A jó események segítségével tereld a fájdalmas dogokat pozitív vágányra. Jóllehet, amikor az első esemény eszedbe jut, fájdalmasnak fogod ítélni, mégis mondd rá azt, hogy jótékony volt. Még akkor is, ha nem tudsz hinni benne! Addig meditálj rajta, amíg a fájdalom elmúlik, és megszabadulsz a tehertől, amelyet az elmúlt esemény okozott.

173

A tiszta múlt ugyanolyan jó érzés, mint a tiszta lakás, a tiszta ruha vagy a testi tisztaság. Megszépíti a pillanatot és a jövőbe vetett várakozást. Addig csináld ezt a gyakorlatot, amíg teljesen kész nem vagy vele. Szinte még az is jobb lenne, ha örökre úgy maradnál ülve, mint az, hogy felkelsz és viszed magaddal a múlt terheit. Mostanra ugyanis már jól felgyülemlettek. Túl sokat kell tenned a jövőben azért, hogy megakadályozd, hogy a múltad lelassítson. Ahhoz, hogy még ma boldog legyél, meg kell szabadulnod a múltbeli sérelmektől. Minden, ami történik - most, egykor, nemsokára vagy később - a te legfőbb érdekedben történik. Hagyd, hogy ez a tudás beleivódjon a tudatodba, és akkor mindig „a tökéletes világában" fogsz élni, ahol az új eseményeket oly módon tudod kezelni, hogy közben megmaradsz egésznek és felelősnek, jól érzed magad, és hálás vagy érte, hogy az esemény bekövetkezett. Ezt a gyakorlatot kétszer fél órára lebontva végezd el. Hagyj legalább két óra szünetet a két alkalom között. A fel óra a legkevesebb, amelyet egy-egy alkalomra szánnod kell. Annyiszor végzed el, ahányszor csak szükséged van ahhoz, hogy teljesítve érezd a feladatot, de már akkor is továbblapozhatsz a következő fejezetre, ha legalább egyszer elvégeztél kétszer fél órát.

174

MÁSODIK GYAKORLAT Tanuld meg másképp felfogni az elszalasztott lehetőségeket! Évekkel ezelőtt hallottam egy riportot, amelyet egy híres, a nyolcvanas éveiben járó férfival készítettek. Azt mondta: „Csak azokat a dolgokat sajnálom, amelyeket nem tettem meg." Mindannyian érzünk sajnálkozást olyan dolgok felett, amelyeket elmulasztottunk, és azt érezzük, bárcsak megtettük volna. Úgy tűnhet, mintha az ilyen sajnálkozások hozzátartoznának az emberi természethez, pedig valójában tanult válaszreakciók, amelyekből igazából már nem származik hasznunk. A most következő gyakorlat abban lesz segítségedre, hogy átstrukturáld gondolkodási sémáidat, megszabadulj a múlt kellemetlen emlékeitől, és helyesen reagálj a jövő eseményeire. Gondolj legalább három olyan elszalasztott lehetőségre, amelyről azt kívánod, bárcsak megtetted volna. Gondold végig a lehető legrészletesebben. Éld át az érzéseket, amelyeket az kelt benned, hogy elszalasztottad őket. Ezután ezeket a rossz érzéseket cseréld le jókra, tudván, hogy az elszalasztott lehetőségek a te javadat szolgálták. Ez egy nagyon hatékony gyakorlat, és elengedhetetlenül fontos, hogy azzá válhass, aki lenni akarsz, és megszerezd, amire vágysz. Ne hagyd, hogy továbbra is elárasszanak az elszalasztott lehetőségek miatti negatív érzések. Először is ennek úgy kellett lenni, hogy elszalasztod őket, másodszor pedig a tudás, amelyet az elszalasztott lehetőségből nyertél, sokkal fontosabb volt számodra, mint amit a lehetőség kihasználása jelentett volna. Addig ne olvass tovább, amíg meg nem szabadultál az összes, az elszalasztott lehetőségekkel kapcsolatos negatív érzésedtől.

175

HARMADIK GYAKORLAT Tanulj meg örülni! - Hatodik örömgyakorlat Engedélyezz magadnak fél óra örömöt. Kezdd azzal, hogy azt mondod: „Én, XY, engedélyezek magamnak fél óra örömöt." Mielőtt kiválasztanád az új öröm gyakorlatot, olvasd el, miket írtál eddig a teljesített öt örömgyakorlatról. Ezúttal kicsit próbáld meg kitolni a határokat, hogy többet is megtapasztalhass az örömből, amelyet az élet tartogat számodra. Ezt a gyakorlatot kettesben végezd el valakivel. Mondd meg neki, hogy a gyakorlat egy program része, amelyet most csinálsz. Ha az élmény nem lesz elég örömteli, kezdd elölről, vagy válassz másik partnert. Ha kész vagy a gyakorlattal, írj róla pár sort a következő oldalon, a „Hatodik örömgyakorlat" felirat alá, és írd fel azt is, hogy mikor teljesítetted. Végezd el az ebben a fejezetben található gyakorlatokat, mielőtt továbblapozol a nyolcadik fejezetre.

176

Hatodik örömgyakorlat:

Teljesítés dátuma:

8 Lehetőségek Ha valamit kívánnék, az nem gazdagság vagy hatalom lenne, hanem a lehetőség szenvedélye, az a szem, mely mindenhol örök fiatalsággal, örök izzással látja meg a lehetőséget. SÖREN KIERKEGAARD (DANI TIVADAR FORDÍTÁSA)

M

ostanra már láthattad, hogy az Univerzum hogyan reagál új létmódodra, és ez megnövelte önbizalmad. Itt az ideje, hogy megszabadulj még több hiedelmedtől és meggyőződésedtől, amelyek megakadályoznak abban, hogy az legyél, aki lenni akarsz, és megszerezd, amire vágysz. Lelked legeslegmélyén abban a hitben kell élned, hogy: „Számomra semmi sem lehetetlen, mert hiszek benne, hogy semmi sem lehetetlen." Ez az igazság az egyik legértékesebb gyémánt tudásod kincses ládikájában. Mélyen legbelül tudnod kell, hogy: „Meg tudom csinálni." Mit is? Bármit! Az egyik tanfolyamon megkérdeztem a résztvevőket, hogy mit szeretnének a legjobban csinálni, ha minden szükséges hatalmuk megvolna hozzá. Egy magas, jóképű, robusztus férfi, akit Patricknak hívtak, így felelt a kérdésre: - Én benne vagyok a Hídépítők Szakszervezetében, és ha meglenne hozzá a szükséges hatalmam, akkor a hídon szeretnék dolgozni. - A hídon? - kérdeztem. - Melyik hídon? - Hogyhogy melyik hídon? - kérdezte méltatlankodva. Csak egy híd létezik a világon: a Golden Gate!

178

- A Golden Gate San Franciscóban van. Ha azon a hídon szeretne dolgozni, akkor mit keres itt, Los Angelesben? - Az nem megy csak úgy — felelte erélyesen. — A hídon nem dolgozhat akárki! - Miért nem? - Most szórakozik velem? - kérdezte hitetlenkedve. Először is ki kell érdemelni a hevedert meg a munkavédelmi sisakot. Oda csak a legjobbak juthatnak fel! - Hogy érti azt, hogy: „Ki kell érdemelni a hevedert meg a sisakot?" Az nem jár mindenkinek? Úgy nézett rám, mintha semmit sem tudnék a világról, aztán azt felelte: - Ezek fokozatok a hídépítőknél, a szaktudás mértékét jelzik. De itt még ez sem elég. Hiába jutsz el a megfelelő szintre, kell hozzá ismerős is. Azt a hidat egy szakszervezet tartja a kezében, mégpedig egy kemény szakszervezet! Majd áhítattal, mintha templomban lenne és Istenről beszélne, hozzátette: - A Hídépítők Szakszervezete! - Aha, szóval ez azt jelenti, hogy maga nem dolgozhat a hídon? - Persze, hogy azt jelenti! Hosszú szünet után azt kérdeztem tőle: - Nem látja be, hogy pusztán a meggyőződése az, ami visszatartja attól, hogy elmenjen San Franciscóba, és szerezzen egy állást a hídon? - Nem, nem a meggyőződésem tart vissza attól, hogy San Franciscóba menjek, hanem a szakszervezet! - Persze, a szakszervezet! Mit szólna hozzá, ha azt mondanám magának, hogy én bármikor elmehetnék San Fran-

179

ciscóba, és szereznék magamnak állást a hídon, pedig én nem vagyok szakszervezeti tag, sőt, még csak hídépítő sem? Ezen harsányan felnevetett, és elkezdett gúnyolódni. — Maga? Még a híd közelébe se engednék, nemhogy föl a hídra! Tudja maga, milyen veszélyes ott dolgozni? Gondolja, hogy kockára teszik az állásukat azzal, hogy fölengedik magát a hídra dolgozni? Maga nem normális! Hú! Ez a legnagyobb baromság, amit életemben hallottam! — Patrick, képzelje el, hogy elmegyek azokhoz, akik a Golden Gate-en dolgozó munkások felvételét intézik, és azt mondom nekik, hogy könyvet írok a világ legfantasztikusabb hídjáról és azokról, akik dolgoznak rajta, ezért információt szeretnék gyűjteni, és egy napig szeretnék a hídon dolgozni. Maga szerint mit szólnának hozzá? — Hogy szerintem mit szólnának hozzá? Tudom jól, hogy mit szólnának hozzá. Egy szempillantás alatt elküldenék annak a hídnak még a környékéről is! Magának fogalma sincs, milyen veszélyes ott dolgozni! Soha az életben nem engednék föl arra a hídra dolgozni. — Nos, mi lenne, ha elmennék a híd művezetőjéhez, és azt mondanám neki, hogy ismerek egy Patrick nevű hídépítő kollégát, aki letett arról a céljáról, hogy valaha igazi emberi lény legyen belőle, igazi hídépítő. Elmondanám neki, hogy Patrick már nem hisz magában, pedig az volt a leghőbb vágya, hogy Amerika legnagyszerűbb hídján, a Golden Gate-en dolgozhasson. Elmondanám a művezetőnek, hogy Patrick olyannyira elvesztette az önbizalmát, hogy már teljesen lemondott arról, hogy valaha eléri a célját. Elmondanám neki, hogy ha én magam munkát tudnék szerezni a hídon, akár csak egyetlen napra, akkor az elég ösztönző erőt adna neki, hogy összeszedje a bátorságát, és továbbra is

180

régi önmaga, a nagyszerű ember és hídépítő legyen. Nos, Patrick, mit gondol, mit szólna ehhez a művezető? Patrick hátravetette a fejét, és felnevetett: - Azt gondolom, hogy ez a legnagyobb sületlenség, amit életemben hallottam! - Rendben van, Patrick. Mivel azt hiszi, hogy ki kell érdemelnie a hevedert meg a munkavédelmi sisakot, majd protekcióra kell szert tennie a szakszervezetben, és csak aztán dolgozhat a hídon, pontosan ezzel győzi meg magát, hogy nem képes munkát szerezni a hídon, és ennyi erővel akár tényleg itt is maradhat Los Angelesben, ahelyett hogy elmenne San Franciscóba, és megpróbálna állást szerezni a hídon. A meggyőződése az, ami itt tartja Los Angelesben. Ha én is elhiszem azt, amit maga, akkor én sem fogok tudni munkát szerezni a hídon, nekem is itt kell maradnom Los Angelesben, anélkül hogy valaha megpróbálnék elmenni San Franciscóba és munkát szerezni a hídon. Másfelől viszont, ha hiszek benne, hogy bármi lehetséges azoknak, akik hisznek benne, hogy bármi lehetséges, akkor elmehetek San Franciscóba, és így vagy úgy, de a hídon fogok dolgozni. - Ide figyeljen — mondta. - Kezdek bepöccenni. Hallani se bírom tovább ezt a rengeteg hülyeséget. Az első hét végén ott is hagyta a tanfolyamot.

KÜZDELEM A SZEMBESZÉLLEL, A KÖZVÉLEKEDÉSSEL ÉS A KISHITŰSÉGGEL Az 1920-as években egy chicagói mérnök, bizonyos Joseph Strauss, megállt a San Franciscó-i öböl bejáratánál, ame-

181

lyet Golden Gatze-nek is hívnak, és azt mondta: „Én fel tudok ide építeni egy hidat, amely összeköti az öböl két partját!" A mérnökök azt mondták neki, hogy ez lehetetlen. A sajtó kigúnyolta a tervet. A geológusok nevettek, és azt mondták, hogy bármilyen hidat is építenének a Golden Gate fölé, az cl.só földrengés pillanatok alatt lerombolná. Strauss és köverői azonban nem adták fel, és 1930-ban — jóllehet, a k k o r már egy éve tartott a gazdasági világválság — San Francisco polgárai egyhangúlag megszavaztak egy 35 millió dollár értékű kötvénykibocsátást a hídépítési munkálatok fedezésére. Joseph Strauss és követői majdnem öt éven át harcoltak a szembeszéllel, a közvélekedéssel, az árral, a viharral és magával az óceánnal, mígnem befejezték a hidat, amely ma már a világ egyik leggyönyörűbb építészeti műremekének számít. A déli pilon 230 méter magasan van a víz felszíne fölött, ami azt jelenti, hogy magasabb, mint egy hetvenemeletes ház, talapzatát pedig 34 méter mélyen a víz alatt kellett megrépíteni! A híd ma is áll, mintegy tisztelegve Joseph Straus-s bátorsága, elszántsága és hite előtt. Az egyik o l d a l o n tehát ott van Joseph Strauss, a Golden Gate-híd tervezője és az építési munkálatok vezetője. A másik oldalon pedLg Patrick, akit meggyőződései megakadályoznak abban, hogy munkát szerezzen ezen a csodálatos hídon, jóllehet a hídépítés emberfeletti munkáját jórészt ugyanolyan hídépítő munkások végezték, mint ő maga. Sőt, mi több, meggyőződése még abban is megakadályozta, hogy elmenjen Sam Franciscóba, és megpróbáljon állást szerezni a hídon. Patrick anélkül mondott nemet a művezetőnek, hogy egyáltalán beszélt volna vele. Nemet mondott az Univer-

182

zumra, a végtelen lehetőségekre. Mi van, ha Patrick pont akkor jelentkezett volna az állásra, amikor jó pár fontos munkás éppen influenzásán fekszik otthon? Mi van, ha éppen új a művezető, aki új munkásokat toboroz a hídra? Mi van, ha aznap, amikor Patrick jelentkezik, pont szükség lett volna egy különösen magas termetű munkásra? Tudod, mi a különbség Joseph Strauss, és a mi hídépítő Patrickunk között? Az, hogy az egyik abban hitt, hogy képes rá, a másik pedig abban, hogy nem. Az egyiknek megvolt a hite és a bátorsága, hogy képes megtervezni és felépíteni egy hidat a San Franciscó-i öböl bejárata fölé, míg a másik még arra se volt képes, hogy megpályázzon egy állást ugyanezen a hídon. Micsoda óriási különbség van a két ember között, pedig semmi más nem különbözteti meg őket, mint az, hogy miben hittek. Téged is visszatart valamitől az a hited, az a meggyőződésed, hogy nem vagy rá képes?

HIGGY BENNE, ÉS CSELEKEDJ! A Hazatérés című filmem első forgatása alatt a floridai Tallahasseeben voltam egy farmon, ahol öt gondnok lakott - öt nagyon kedves ember, akiknek megengedték, hogy ott lakjanak, cserébe azért, hogy gondját viselik a birtoknak. A kis csoport vezetőjének, Donnak, volt egy bűbájos felesége, Sally, és egy újszülött fiacskájuk, Seth. Amikor megérkeztem a harmincöt fős stábbal és színészekkel, a buszokkal, teherautókkal, kocsikkal és a drága felszereléssel, hiába nem volt még annyi pénzem sem, hogy ellássam magunkat, Donék szemében mégis gazdag-

183

nak tűnhettünk. Ezzel szemben a farm öt lakójának gondot okozott túlélni a telet, mivel Észak-Kaliforniában a tél meglehetősen hideg tud lenni, nekik pedig nem volt valami sok pénzük. Egyik este, nem sokkal azután, hogy megérkeztünk, Don körbevezetett a kis farmépületben. Egyszer csak rám nézett, és a szeme megvillant, ahogy rámutatott a kandalló párkányon fekvő Bibliára. — Látja azt a könyvet? — kérdezte. — Ez az egyetlen könyv, amelyet az elmúlt tíz évben olvastam! Elmondta, milyen csodálatos könyvnek tartja a Bibliát. Nagyon meggyőzően beszélt arról a hitéről, hogy a Bibliában benne van minden tudás és útmutatás, amire neki szüksége van, és nagyon büszke volt rá, hogy mennyire elkötelezett az írás mellett. Egy hét múlva, amikor befejeztük a filmezést azon a környéken, Don meghívott, hogy töltsek el egy utolsó vacsorát a „családdal". Meleg, barátságos összejövetel volt. Vacsora után Don vágyakozva azt mondta: - Bárcsak eljutnánk Hawaiira - vannak ott barátaim. Tudja, Hawaiin a feleségem meg a gyerek ellennénk a tengerparton. Az időjárás tökéletes. Lakhatnánk egy sátorban, és élhetnénk avokádón meg mangón meg grépfrúton, csak le kellene szednünk a fáról! Élhetnénk abból, amit a föld ad. Hosszan felsóhajtott, és megrázta a fejét. — Csodálatos lenne, ha sikerülne eljutnunk oda. Megkérdeztem, hogy akkor miért van még itt. Floridában. - A, nem megy az úgy - mondta. - Nincs pénzünk. Jó adag szégyenkezés volt a hangjában.

184

- Pénz kell ahhoz, hogy eljusson az ember Hawaiira? — érdeklődtem. - Mért, hogyan máshogy lehet odajutni? - kérdezte. - Megfogja az asszonyt meg a gyereket, összepakolja a legszükségesebbeket, és kimegy az ajtón - feleltem tárgyilagosan. - Megtudakolja, merre van Hawaii, aztán útnak indul. - Tudom én az utat. Először is Kaliforniába kell eljutni. De most február van. Mi van, ha Texas közepén elkap egy hóvihar, és nem vesz fel senki? Itt van a héthónapos Seth is. Akkor mit csinálunk? - És mi van, ha kimegy az útra, elkezd stoppolni, és rögtön az első autós, aki fölveszi, elviszi magukat egészen Kaliforniáig? - Hát ez azért egy jó nagy „ha" - mondta. - Elismerem, de ez a hozzáállás eljuttathatja Kaliforniába, míg a magáé örökre itt tartja ezen a farmon! - Nem is tudom, Chris. Értem én, amit mond. De azt hiszem, nem merném vállalni a kockázatot. - Don, maguknak nagyon kevés pénzük van, és nagyon rossz körülmények között élnek itt a farmon. Úgyhogy szerintem jobb is lesz, ha végre valami hasznosra használja a Bibliáját. Tépje csak ki belőle a lapokat, és használja őket gyújtósnak. - Micsoda? Hogy elégessem a Bibliámat? Megbolondult maga? Ez Isten szava! Balhét akar? - Ugyan már, Don. Ha tényleg hinne abban, amit a Bibliában olvasott, akkor most azonnal kimenne az útra, nekiállna stoppolni, és meg sem állna az ország másik végéig. így tenne mindenki, akiben elég erős a hit. Van, aki Istenben hisz, van, aki saját magában, és van, aki a szerencsében. De aki erős, és megvan benne a hit, az ebben a hitben cselekszik is!

185

Don mérges volt, amiért kicsinyhitűnek neveztem, és azt mondtam neki, égesse el a Bibliáját, ezért így folytattam: — Mondok én valamit, Don. Adok magának egy Los Angeles-i címet, ahol megszállhat, ha végre lesz magában elég hit vagy bátorság, hogy nekivágjon. Leírtam neki egy ott lakó barátom nevét és címét, és azt mondtam: - Szinte mindig van otthon valaki, és örömmel látják magukat, ha eljutnak oda. Kezet fogtam mindenkivel, aztán mentem a dolgomra. Másnap reggel visszamentem, hogy végleg elköszönjek, de Don, Sandy és Seth már nem volt sehol. Négy nap múlva felhívott a Los Angeles-i barátom, és azt mondta: „Itt van Don, Sandy és Seth!" Úgy hat hétig maradtak a kaliforniai barátomnál, közben Don ácsként dolgozott, majd elutaztak Hawaiira, ahol télen is meg tudtak élni abból, amit a föld adott. Az évek során megtanultam egy nagy igazságot, ez pedig a következő: ha belevágunk valamibe, és beleöljük a legvégső energiáinkat is, és eljutunk arra a pontra, ahol már elfogyott az összes erőnk - de tényleg az összes -, akkor az Univerzum közbelép, és megsegít. Mindig nyújt annyi segítséget, hogy túljussunk a holtponton, ahol ismét összeszedhetjük az erőnket, és sikerrel teljesíteni tudjuk a kitűzött célt. Konfuciusz, a kétezer-ötszáz évvel ezelőtt élt kínai bölcs mondta: „Nincs annál szomorúbb, mint amikor valaki feladja." Tudta, hogy ha valaki feladja, akkor vége, de mindaddig, amíg megtesz minden tőle telhetőt, sikerrel jár. Konfuciusz azt is mondta: „Amikor megáld minket az ég,

186

akkor segít nekünk, és nincs annál nagyobb segítség, mint amikor az ég segít rajtunk!" Az Univerzum pontosan tudja, mire van szükségünk a sikerhez.

MOST VAN ITT AZ IDEJE Ha valamit, bármit szeretnél elérni, higgy benne, hogy megvan a képességed hozzá! Eleinte lehet, hogy tettetned kell ezt a hitet. De azért csak készíts tervet, és vidd végig magabiztosan. Használd ki azt az erőt, amely már ott van benned! Ez a tökéletes erő csak a tiéd, és segítségével mindig, minden helyzetben úgy használod, ahogy akarod. Az élet a cselekvésről szól. Az élet arról szól, hogy mindig tovább kell menni. Ahhoz, hogy elérd, amit akarsz, mindössze két dologra van szükséged: hitre és akaratra. Hinned kell benne, hogy képes vagy rá, és akarnod kell megtenni. Vigyázz, mert régen másképp voltál kondicionálva! Korábban arra tanítottak, hogy sok cél elérhetetlen számodra. Megtanították, hogy sok lehetőség kívül esik a képességeiden. Ezeken a meggyőződéseken kell most változtatnod. Tekints minden célt elérhetőnek. Ne mondj nemet az Univerzumra. Tudnod kell, hogy elérhetsz bármit, amit el akarsz érni, hogy megkaphatsz bármit, amit meg akarsz kapni. Hagyd, hadd szárnyaljon a képzelőerőd szabadon. Tekints bátran a téged körülvevő, végtelen lehetőségek csodálatos világára. Ne feledd: csak akkor vannak korlátaid, ha elfogadod őket! Volt már olyan az életedben, hogy elmulasztottál megragadni egy kínálkozó lehetőséget? Vágytál már valaha ar-

187

ra, hogy valami „nem hétköznapit" csinálj? Még mindig benned van ez a vágy? Itt az ideje, hogy megtedd! Az egyik legfontosabb lépés, hogy elérd, amire tiszta szívből vágysz, hogy akkor is belevágj, ha nem igazán látod, hogyan fogod tudni befejezni. Olyan ez, mint amikor látsz a távolban egy hegyet, amelyen át kell jutnod, hogy elérj egy helyre, ahol valamilyen nagy kincs vár rád. Onnan, ahol állsz, úgy tűnik, mintha lehetetlen volna megmászni ezt a távoli hegyet, de a hited, hogy képes vagy rá, lehetővé teszi, hogy megtedd az első lépést, majd a másodikat. Egyre közelebb jutsz a hegyhez, mígnem megpillantasz egy keskeny ösvényt, amely felvezet a tetejére, és onnan is tovább - meglátod az ösvényt, amely rejtve volt előtted, de bátorságod és hited elég közel vitt hozzá, hogy meglásd. A nagy titok pedig az, hogy az ösvény mindig ott van! A célhoz vezető út azzal kezdődik, hogy megtesszük az első lépést. Tedd meg ezt a lépést abban a hitben, hogy el fogod érni a célodat. Ez a belső hit vezet el minden célodhoz. A valódi kincs azonban nem a cél elérése, hanem maga az utazás. Ilyenkor mutatkozik meg az élet szüntelen, pillanatról pillanatra történő feltárulkozása. Ilyenkor tesz szert az ember bölcsességre, ilyenkor borul virágba bölcsessége, és ilyenkor leli meg a boldogságot. Hagyd, hogy ez a kitárulkozó élet úton találjon téged, és mosolyogva integess neki: „íme, itt vagyok, ezen a csodákkal kikövezett úton, és hiszek benne, hogy minden jóra fordul!" A mindenség pedig az egyetlen lehetséges módon fog neked válaszolni: megadja neked, amiben hiszel.

188

s»

ELSŐ GYAKORLAT Semmi sem lehetetlen Beszélgess el valakivel arról a nézetről, miszerint „semmi sem lehetetlen annak, aki elhiszi, hogy semmi sem lehetetlen". Szánj tizenöt percet erre a beszélgetésre. Mondd el a beszélgetőpartnerednek, hogy ez a beszélgetés egy program része, amelyben részt veszel. Egyáltalán nem fontos, hogy végül mire juttok a beszélgetés során. Sokkal fontosabb az, hogy gondolkodásoddal ne zárkózz el a lehetőség elöl, hogy megszerezz mindent, amit csak akarsz. Ez a gyakorlat is egy eszköz arra, hogy kitágítsd az elméd. Kerüld a „bizonyítsd be" típusú témákat, mint például a levitáció vagy a nehéz tárgyak gondolat útján történő mozgatása. Ezek csak megerősítik jelenlegi, korlátozó meggyőződéseidet. Ehelyett próbáljatok arról beszélgetni, hogy lehetséges-e vállalni egy szinte lehetetlennek tűnő feladatot. Azt az álláspontot védd, mely szerint lehetséges. Ha beszélgetőpartnered nem ért veled egyet, ami igen valószínű, annál jobb. Benned már megvan minden válasz, és ez csak segít, hogy felidézd őket, és halld a saját szádból. Tanfolyamaimon gyakran előfordul, hogy valaki élénken vitatkozni kezd velem valamilyen elméletről, és én, abbéli igyekezetemben, hogy a lehető legjobban megválaszoljak neki, gyakran olyat mondok, ami akkor először hagyja el a számat; valamit, amitől én magam is jobban megértem a dolgot. Vitapartnered ezzel szemben saját korlátai mellett fog érvelni. Ha elég jól és elég sokáig érvel, akkor meg fogja ismerni saját korlátait. Azzal, hogy a beszélgetésben azt az álláspontot teszed magadévá, miszerint semmi sem lehetetlen, összhangba

189

kerülsz az Univerzum azon alapigazságával, amely szerint semmi sem lehetetlen azoknak, akik hisznek benne, hogy semmi sem lehetetlen. Ahogy haladsz előre a könyv programjával, egyre több és jobb érvet tudsz majd felsorakoztatni álláspontod mellett. Egy idő után viszont már érveket sem kell felhoznod, mert te magad leszel az élő példa arra, hogy igaz, amiben hiszel. Valójában már most is te vagy az élő példa arra, hogy igaz, amiben hiszel. Tágítsd hát ki a tudatod, és fogadd el teljes szíveddel, hogy képes vagy elérni céljaidat és beteljesíteni vágyaidat.

190

MÁSODIK GYAKORLAT Az első lépések Ülj le tíz percre egy olyan helyen, ahol tudod, hogy nem fognak megzavarni. Tedd fel magadnak a kérdést: „Maradt még bennem bármi kétely, amely azt súgja, hogy létezik olyan dolog, amelyre nem volnék képes, még akkor sem, ha minden energiámat beleadnám?" Ha eszedbe jut valami ilyen, gondosan töröld ki az agyadból az ezzel kapcsolatos korlátokat. Hited és meggyőződésed tágítsd akkorára, hogy beleférjen az, hogy képes vagy mindenre, amit csak akarsz. Ezt úgy tudod elérni, ha rágondolsz valamire, amit akarsz, majd azt mondod magadban: „Meg tudom csinálni." Eleinte lehet, hogy magad sem tudsz őszintén hinni benne, de van benned valami, ami meg fogja hallani, amikor azt mondod: „Meg tudom csinálni", és ennek megfelelően fog reagálni. Ha el akarsz érni valamilyen célt, legjobb azzal kezdeni, hogy megteszed felé az első lépést, és hiszel benne, hogy el fogod érni. Mi az a lépés, amit meg kell tenned a célodhoz, de mindeddig halogattad, mert nem tudtad elhinni, hogy sikerülhet? Tedd meg ezt a lépést, és ne feledd, hogy ez is közelebb visz szíved vágyához.

191

HARMADIK GYAKORLAT Gondolatban oldd meg a régi problémákat! Ülj csendben fél óráig, és emlékezz vissza, hogy milyen kudarcok értek gyermekkorodtól kezdve - valamit nem sikerült elkezdeni, nem sikerült befejezni vagy nem sikerült megcsinálni. Most viszont, ahogy visszaemlékszel rájuk, gondolatban csináld meg őket, egyiket a másik után. Ezt bármilyen módon megteheted, akár szuperhősnek is képzelheted magad. Lényeg, hogy képzeld el, hogy megoldod a feladatot, majd elégedetten szemléled az eredményt, a többiek pedig gratulálnak a remek munkádhoz. Ugye, milyen jó érzés valamit kitűnően teljesíteni? Add át magad ennek a jó érzésnek! Miután képzeletedben kielégítő módon végeztél egy-egy múltban elrontott dologgal, mosolyogj egyet az elmúlt eseményen, és lépj tovább a következőre. A múlt sebeinek ilyetén gyógyítgatása a lelki egészség helyreállításának egyik legjobb és leghatékonyabb módja. Ne feledd, hogy a tudatalattid nem tudja megkülönböztetni egymástól a valóságos és az elképzelt eseményeket. Most arra tanítod az elméd, hogy elhiggye, hogy tökéletes vagy; olyan, aki eléri a céljait. Ha valamikor a későbbiekben eszedbejutnak ezek a „kudarcok", csak mosolyogj rajtuk, emlékeztesd magad, hogy már kijavítottad őket, és lépj tovább. Igy teszed egésszé azt, Aki Szerinted Vagy.

192

NEGYEDIK GYAKORLAT Tanulj meg örülni! - Hetedik örömgyakorlat Engedélyezz magadnak újabb fél óra örömöt. Mielőtt kiválasztanál valamit örömgyakorlatnak, gondold át az eddig teljesített hat örömgyakorlatot. Maradéktalanul elégedett vagy velük? Vagy van még miben fejlődni a most következő, hasonló gyakorlat során? A most következő gyakorlathoz válassz valami egészen különleges dolgot. Ezúttal délután 1 és 6 óra között végezd el a feladatot. Kezdd azzal, hogy azt mondod magadban: „Én.XY, engedélyezek magamnak fél óra örömöt." Ha végeztél a feladattal, írj róla összefoglalónak pár sort a következő oldalon, a „Hetedik örömgyakorlat" fejléc alá, és ne felejtsd el feljegyezni a feladat teljesítésének időpontját sem. Végezd el az ebben a fejezetben található gyakorlatokat, mielőtt továbblapozol a következő, kilencedik fejezetre.

193

Hetedik örömgyakorlat:

Teljesítés dátuma: _ _

194

9 Adj bele mindent! A karakter az ember végzete. HÉRAKEEITOSZ

olyan anyagot állíthatunk eló', amely sokkal erősebb, mintha az egyes fémek erőssége egyszerűen összeadódna. Ezt hívjuk ötvözésnek. Az acél például nem más, mint a vas és a szén meg még néhány más elem ötvözete. A sárgaréz a vörösréz és a cink ötvözete. Ötvözni annyi, mint összekovácsolni a dolgokat. A fémek erősségét a szakítószilárdság alapján mérik, vagyis az alapján, hogy mennyire bírja egy adott fém, ha szét akarják húzni. Képzeljük el, hogy egy „A" fémet, amelynek szakítószilárdsága 4, ötvözünk egy „B" fémmel, amelynek szakítószilárdsága 2, illetve egy „C" és „D" fémmel, amelyek mindegyikének szakítószilárdsága 5. Ha összeadjuk ezeket az értékeket, akkor azt kapjuk, hogy a szakítószilárdság mértéke együttesen 16 lesz. Logikus volna feltételezni, hogy ha ezeket a fémeket öszszeolvasztanánk (ötvöznénk őket), akkor az új fém szakítószilárdsága az egyes fémek szakítószilárdságának összege lenne - vagyis ebben a konkrét esetben 16. Csakhogy miután összekovácsoltuk őket, és megvizsgáljuk az új terméket, azt

195

találjuk, hogy valami csodálatos változás ment végbe, ugyanis az új fémötvözet szakítószilárdsága nem kevesebb mint 40! Hasonló folyamat játszódik le akkor is, amikor az ember epoxigyantát készít. A boltban kapható epoxigyanta két külön üvegcséből áll, amelyekben folyadék van. Önmagukban ezek vízszerű folyadékok, de ha összekeverjük őket, az elegy úgy megkeményedik, mint a vas. Ugyanez a csodálatos változás játszódik le benned is, amikor minden jó tulajdonságod megvan, és 100 százalékosan működik. Hogy milyen jó tulajdonságoknak vagy a birtokában? Nézd csak meg az alábbi listát. Kicsit gondolkozz el rajtuk, mit is jelentenek, és mindegyiknél tedd fel magadnak a kérdést, vajon a lehető legnagyobb mértékben kihozod-e magadból ezt vagy azt a tulajdonságot. Mondj rájuk hangosan igent vagy nemet, úgy, hogy halld is a saját válaszod. Bátorság Lelkierő Méltóság Őszinteség Hűség Igazmondás Felelősségtudat Megbízhatóság Tolerancia Együttérzés Kedvesség Figyelmesség Méltányosság Erkölcsösség Igazságosság

196

Maximálisan kihozod magadból ezeket a tulajdonságokat? Ha nem, akkor bizony lekorlátozod magad, és csupán egy kis részét kapod meg mindannak a nyereségnek, amelyre lehetőséged lenne. Ha tudod, hogy nem élsz maradéktalanul a jó tulajdonságaid adta lehetőségekkel, akkor az hatással lesz arra, Aki Szerinted Vagy. Ha tudod, hogy néha nem vagy teljesen igazságos, teljesen őszinte, teljesen figyelmes, teljesen igazmondó, teljesen kedves és együtt érző, teljesen erkölcsös, teljesen bátor, teljesen felelősségteljes, teljesen hűséges, teljesen megbízható, teljesen toleráns - röviden: teljes egész -, akkor csonka az énképed. Márpedig ezt az énképet vetíted ki magadból szüntelenül. Kihat mindenre, amit mondasz, arra, hogy milyen a tartásod, hogyan nézel másokra - kihat minden cselekedetedre. Amiatt, hogy nem vagy maximálisan önmagad, nem teszel meg mindent, amit lehetne, nincs meg mindened, amid lehetne, és te magad is kevesebb vagy, mint lehetnél. Ahogyan a különféle fémek összekovácsolásával erős ötvözetet állíthatunk elő, te is valahányszor megerősíted egy-egy jó tulajdonságodat, egyre erősebbé és egyre többre képessé válsz. Valahányszor növeled jó tulajdonságaidat, az énképed (Aki Szerinted Vagy) fejlődik egy kicsit, így erősebb és legyőzhetetlenebb leszel, mint valaha. És ahogy a régi lovagok is vastag páncéllal védték meg magukat, ha csatába indultak, a te jó tulajdonságaid is olyanok lesznek majd, mint az áthatolhatatlan pajzs, amely mindentől megvéd téged.

197

MENNYIT ADSZ MAGADBÓL? Gondold el, milyen személyes előnyökkel jár egy erős, tel jes, győzhetetlen élet. Ha 100 százalékot adsz magadhói .1 mindennapi élet során, akkor a lehető legjohb körűimé nyeket teremted meg magadnak, és ezeket is fogod mefí kapni. Az angol nyelvterületen van egy népszerű gyerekdal, ;i „Hokey Pokey". Az éneklő gyerekek körbeállnak, és mcj; fogják egymás kezét. Miközben énekelnek, el is játsszák ;i dal szövegét, ami valami ilyesmi: „Tedd be a bal lábad, vedd ki a bal lábad, tedd be a bal lábad, és rázd meg jól." Aztán a jobb láb következik, majd a jobb kéz, mígnem vé gül az éneklő mindenestül bekerül a kör közepére. Legki) zelebb, amikor valakivel valamilyen kapcsolatba kerülsz, jusson eszedbe ez a dalocska. Mennyit akarsz beleadni magadból? Csak a hal lábadat adod bele, aztán ott ülsz csodálkozva, hogy miért kaptál vissza kevesebbet, mint amennyit akarnál? Amennyit beleadsz magadból az élet játékába, annyit is fogsz visszakapni. Ahhoz, hogy megkapj mindent, amit akarsz, bele kell adnod mindened, amid van. A pókerben is, akár pénzben játsszák, akár gyufaszálakban, minden kör előtt be kell szállni valamennyivel. Ez azt jelenti, hogy valamennyi összeget már akkor kockáztatnod kell, mielőtt kiosztanák a lapokat. A limit viszont azt a maximális összeget jelenti, amennyit egyszerre hívni lehet. A pókerben általában a limit mértékétől függ, hogy mennyivel kell a kör elején beszállni - minél magasabb a limit, annál nagyobb összeggel kell beszállni. Az élet nagy játékában ez pont fordítva van: a limitet határozza meg az, hogy mennyivel szállsz be. Szállj be hát nagyobb összeggel,

198

Hogy megkaphasd, amit akarsz! Hmckl a lelet ;i lehelő legmagasabbra. A saját életedben te mondod meg, mennyi legyen a limit.

A VISZONYLAGOS ÉS AZ ABSZOLÚT VILÁGA Amikor saját életedben megemeled a beszálló tétet, akkor a „viszonylagos", azaz a „majdnem" világából átkerülsz a „100 százalékos", azaz az „abszolút" világába. íme, néhány példa, hogy milyen is a 100 százalék, azaz az abszolút világában élni. Mindig időben érkezni a megbeszélt találkozóra. Mindig igazat mondani. Nekivágni a feladatoknak, és be is fejezni őket. Mindig betartani a megállapodásokat, még akkor is, ha csak magaddal állapodtál meg. Úgy megoldani a feladatokat, hogy maximálisan meg legyél elégedve velük. Fittnek lenni. Mentesnek lenni minden függőségtől. Maradéktalanul teljesíteni a kötelezettségeket. Mindig megadni a tiszteletet. Mindig hűnek lenni ahhoz, amiben hiszel. Döntéseket hozni, és ezeknek megfelelően cselekedni. Mindig megbízhatónak lenni. Mindig igazságosnak lenni. Soha nem használni ki másokat. Mindig bátornak lenni. Mindig teljesen hitelesnek lenni. Mindig kivenni a részed a feladatokból, sőt, még többet is.

199

Ha az abszolút világában élsz, akkor jutalmul erőd megnövekszik, és ha megszerzel valamit, az olyan lesz, mint amikor egy tökéletes nyár végén learatod a termést. Másfelől viszont, a viszonylagos világából ilyen példákat lehetne hozni: Majdnem formában lenni. Majdnem odaérni időben. Majdnem befejezni a dolgokat. Majdnem elérni valamit. Majdnem igazat mondani. Majdnem jó barátnak lenni. Majdnem jó partnernek lenni. Majdnem jó társnak lenni - majdnem, majdnem...

majdnem,

Ebben a majdnem-létben másodrangúak a kapcsolataink, másodrangú a teljesítményünk, és a tiszta, ragyogó emberi lények úgy cselekszenek, mintha másodrangú emberek lennének. Tudom, hogy már eddig is nagy változásokat vittél végbe. De még többre vagy képes! Megkaphatod, amit akarsz. Ügy kaphatod meg, ha megemeled a tétet. Add bele a játékba minden erényedet, minden képességedet, minden erőfeszítésedet, minden bátorságodat, minden erődet! Csakis most van rá lehetőséged. Csak amit mostnak hívunk, az áll a rendelkezésedre. Ez minden, ami létezik. Ez minden, ami van. Az összes többi csak illúzió. Ha nem hiszed, próbálj meg csinálni valamit úgy, hogy nem a mostban teszed. Ez a te pillanatod. Ez a te lehetőséged, hogy elérd a nagyságot. Ez a te lehetőséged, hogy megszabadulj korlátaidtól,

200

hogy mindenestül részt vegyél az életben, mindeneddel, amid csak van. Mit kezdene az élet diribdarabokkal, fél- és negyedrészekkel. Miért rontsuk el, miért vágjuk félbe, negyedbe? Miért hagynál otthon egy darabot önmagadból, amikor elindulsz, hogy részt vegyél az élet játékában? Miért játszanál olyanokkal, akik ugyanígy tesznek? Minden tettnek következménye van, és a következmény pontosan tükrözi a tettet. Ez az Univerzum törvénye. Ezért hát, ha nem használod ki a lehetó'ségeidet 100 százalékig, súlyosan lekorlátozod azt, amit az élet nyújthatna. Te mondod meg, mennyi legyen a limit. Emeld meg a tétet! Emeld meg, amennyire csak tudod! A nyeremény óriási, a játékosok kitűnőek, a játék izgalmas, a győztes pedig te vagy!

ADJ MAGADBÓL TÖBBET AZ ÉLET JÁTÉKÁBAN! Mivel egyre többet adsz magadból az élet játékában, fontos, hogy jobban megértsd, milyen tulajdonságokból állsz össze. íme, néhány olyan szempont, amelyet lehet, hogy mindeddig nem tartottál szem előtt bizonyos tulajdonságaiddal kapcsolatban. Bátorság. A bátorság és a félelem kéz a kézben jár. Bátorság az, ami azért tűnik fel, hogy meg tudd csinálni a dolgokat, amelyektől félsz. Csak akkor van szükséged bátorságra, ha félsz valamitől. A félelem természetes ösztönző erő, amely gyors cselekvésre késztet. Hatására adrenalin szabadul fel a szervezetben, ami gyors, erőteljes válaszreakciót vált ki. Mész például az utcán, rád dudál egy autó, te pedig megijedsz, és gyorsan hátraugrasz. Ebben az esetben

201

a félelem megvéd téged. Mindazonáltal a félelemnek, mint minden másnak, megvan a negatív oldala. Sokszor nincs is valós alapja, csak a képzeleted generálja. Tedd le egy percre ezt a könyvet, és alaposan gondold át, milyen koncepció él a fejedben a félelemről. Ne is olvass tovább, amíg át nem gondolod. Nos, mi a véleményed a félelemről? Ha a félelemre gondolsz, valószínűleg azt az érzést érted alatta, amelyet a félelem előidéz benned. Ha valóban így van, ha tényleg erre az érzésre gondolsz, akkor keresgélj tovább, mert ennél többről van szó. A félelem érzése csupán azt jelenti, hogy a félelem jelen van, de a félelem érzése mögött ott áll valami más: az a gondolat, hogy valami rosszul fog elsülni. Ha tökéletesen biztos lennél benne, hogy az adott helyzet jól sül majd el - más szóval, a lehető legnagyobb hasznot hozza számodra -, akkor a félelem meg sem jelenne, és te magabiztosan tennéd a dolgodat. Másfelől viszont, ha az a meggyőződésed, hogy a helyzet rosszul sül el, akkor ez a meggyőződésed félelmet szül. Ha hagyod, hogy a félelem átjárjon anélkül, hogy felébresztené benned a bátorságot, akkor meggátolja cselekvési képességedet. De honnan jön a félelem? Vajon benne van magában a szituációban? Természetesen nincs. A félelem tisztán a képzeleted terméke. A félelem csak azért keletkezik benned, mert elképzeled, hogy a helyzet rosszul fog elsülni. Hagyod, hogy a félelem leblokkoljon? Vagy előhívod magadból a bátorságot, amely megerősít? A félelem bénító hatású lehet, de csak akkor, ha nem bátorsággal felelsz rá. Ha bátorságot tanúsítasz, akkor ebből is csak egy újabb edzéshelyzet lesz.

202

Legközelebb, ha félelmet érzel, és van idó'd rá, hogy átgondold a helyzetet, mondd ezt magadnak: 1. Ez pusztán edzéshelyzet. 2. Saját életem körülményeihői adódott így. 3. Valamelyik gyengeségemet vette célba. 4- A félelem, amelyet érzek, azért vette célba az egyik gyengeségemet, hogy megerősödhessek. 5. Van ebben a helyzetben valami tudás, amit megszerezhetek, és ha sikerül keresztülmennem rajta, akkor meg is szerzem. 6. Meglehet, hogy most félek, de megvan bennem a bátorság a cselekvésre. 7. Jól fogom érezni magam attól, hogy bátran viselkedek. Ha kimondtad magadban ezt a hét állítást, azt képzeld magad elé, hogy a dolog jól sül el, ne pedig azt, amitől félsz. Ezután pedig tedd meg, amit meg kell tenned, hogy megoldd a helyzetet. Lelkierő (akarat, elszántság). Ha van lelkierőd, az azt jelenti, hogy befejezed, amit elkezdtél, és a legnagyobb nehézségek ellenére is a végsőkig kitartasz. Lelkierőd minden, még a legnehezebb helyzetekben is végig elkísér. Mindaddig nem győztek le, amíg erőfeszítéseid tartanak, és a legvégén sikerülni fog. Csak akkor vallasz kudarcot, ha feladod. Ne feledd, mit írtam korábban: ha tényleg megtettél minden tőled telhetőt, ha tényleg beleadtad mindened, amid van, az Univerzum közbelép, és megadja, amire szükséged van a következő lépéshez. Méltóság. Ahogy növekszik benned a tudatosság, és egyre többre leszel képes, úgy nő majd az önbecsülésed is.

203

Az önbecsülés azonban csapda is lehet, ha túlzott hencegésbe csap át. A méltóság nem más, mint a pontosan megfelelő mértékű önbecsülés. Olyan belsó' tulajdonság, amely annak kifejezó'dése, Aki Vagy. Magabiztosan besétálsz valahová, közvetlenül az emberek szemébe nézel, beszélgetés közben pedig gondosan megválogatod a szavaid. A méltóság nem tűri meg a közönségességet, a kettő kizárja egymást. Ha megvan benned a méltóság, az azt jelenti, hogy bizonyos dolgoktól tartózkodsz - olyan dolgoktól, amelyek nem férnének össze egy nemes lelkű ember személyiségével. Ha méltósággal élsz, mindenki érezni fogja körülötted azt, Aki Vagy, és ennek megfelelően fognak bánni veled. Az okokozat univerzális törvénye miatt van így, és nem is lehetne másképp. Őszinteség. Az őszinteség, abban az értelemben, ahogy itt használom, több mint egyszerű igazmondás. Beleértem azt is, hogy nem beszélsz olyasmiről, ami nem tartozik rád, megfelelő módon viszonzod a kapott értékeket, egyenesen viselkedsz mindenkivel, nem használsz ki senkit, igazságos vagy, megtartod a szavad és teljesíted a kötelességeidet. Valószínűleg nincs is jobb módja, hogy tökéletesítsd a magadról alkotott képet, mint az, ha őszinte ember vagy. Olyan tulajdonság ez, amelyet minden tiszta gondolkodású ember nagyra értékel. Hűség. A hűség azt jelenti, hogy kitartasz egy személy vagy egy cél mellett. A barátaidnak és saját magadnak is tartozol annyival, hogy minden adandó alkalommal melléjük állsz. Ha kapcsolatban élsz valakivel, neki is tartozol azzal, hogy mindig melléállsz. Ha segítesz valakin, akivel kapcsolatban vagy, jól fogod érezni tőle magad. Ez már önmagában is főnyeremény.

204

Igazmondás. Az igazmondás azt jelenti, hogy mindig a teljes igazságot mondod. Ha valaha hazudtál, csak azért tetted, mert féltél. Már megint a félelem! Tudtad jól az igazságot, de úgy érezted, ha elmondanád, valami rossz történne. El akartad kerülni ezt a rosszat, ezért gondolatban átformáltad azt, ami már megtörtént vagy később következett be, és úgy mesélted el a hallgatódnak, hogy elhitetted vele a te verziódat. De az igazság eltorzítása tényleg megváltoztatja a valóságot? Ami megtörtént, az megtörtént. Az igazság, amely benned él, ugyanaz marad. Ha másképp mondod el, azzal csak a saját dolgodat nehezíted meg. Olyan ez, mint egy növény, amelyet elültettél magadban, és amelyet mindenhová vinned kell magaddal, miközben az növekszik. Ha valamilyen helyzetben úgy érzed, hazudnod kell, menj végig ugyanazokon a lépéseken, amelyeket a félelemnél írtam le, mondd ki magadban a hét állítást, és képeld el, milyen jól fogod érezni magad, ha bevallód az igazat. Ha végigmész ezeken a lépéseken, felszabadító élményben lesz részed, mivel a hazugságot a félelem táplálja. Ha mindig igazat mondasz, közvetlenné válik a gondolkodásod, mivel nem kell erőfeszítéseket tenned a hazugság kigondolására és fenntartására. Nem kell többé egy csomó energiát pazarolnod arra, hogy kiterveld, végrehajtsd és fenntartsd a hazugságokat, így visszanyered teljes, osztatlan énedet. Visszanyered teljes energiádat és figyelmedet. Örülhetsz az egyenes gondolkodásnak és egyenes beszédnek, amely egyenesen a céljaidhoz vezet. Felelősségtudat. Aki felelősségtudatos, arra rá lehet bízni egy feladatot, és meg lehet bízni benne, hogy jól el is végzi. Ez azt is jelenti, hogy az ember tartózkodik a vakme-

205

rőségtől. A felelősségtudatos ember szükségtelenül nem teszi kockára saját magát, sem másokat. Aki felelősségtudatos, abban meg lehet bízni, nem fog másokat elárulni. Megbízhatóság. A megbízhatóság azt jelenti, hogy lehet rád számítani, hogy meg lehet bízni abban, hogy az igazat mondod, és hogy bízni lehet benne, hogy megtartod az adott szavad. Ha megbízható vagy, akkor olyan ember vagy, akit szívesen választanak barátnak. Van úgy, hogy az a lehető legnagyobb segítség, ha az embernek van egy barátja. Tolerancia. A tolerancia több annál, mintha csak elnéznéd mások hibáit. Azt jelenti, hogy megbocsátod nekik a szándékos bűncselekményeket és jogsértéseket, és elnézed a hibáikat, hiányosságaikat és botlásaikat. A megbocsátás természetesen már magában foglalja, hogy valaki valami tényleg rosszat tett veled. Mostanra azonban tudnod kell, hogy ez lehetetlen, még akkor is, ha az illető szándékosan akart ártani neked. Kedvesség. A kedvesség azt jelenti, hogy együttérzéssel, gyöngéden, jószívűen és toleránsán bánsz másokkal. Ha kedves vagy az emberekhez, akkor szívességet teszel nekik azzal, hogy megbocsátod hibáikat, és hajlandó vagy áldozatokat is hozni, hogy valami jót tegyél velük. Figyelmesség. Ha figyelmes vagy valakivel, akkor alaposan meggondolod, mik lehetnek tetteid következményei a másikra nézve. Számításba veszed, hogyan fogják tetteid érinteni őt, ezért úgy cselekszel, hogy ne árts neki. Igazságosság. Igazságosnak lenni annyit tesz, hogy nem használsz ki másokat. Az igazságosság, hasonlóan az itt felsorolt többi tulajdonsághoz, rendkívül fontos, hogy meglegyen egy jó vezetőben. Ha igazságos vagy, sosem veszel el

206

többet, mint amennyi megillet. Ha több embert képviselsz, nemcsak a saját érdekeidet tartod szem előtt, hanem másokét is, még akkor is, ha rajtad kívül mindössze egyetlen emberről van szó. Jó, ha igazságos emberre esik a választás, amikor olyasvalakit kell találni, aki gondját viseli a többieknek. Erkölcsösség. Az erkölcsös ember a jó és a rossz közül mindig a jót választja. Akiben van morál, az erkölcsösen él. A szexualitásban is helyesen cselekszik, itt sem tesz erkölcstelen dogokat. Aki erkölcsös, annak jó a magatartása az élet minden területén.

207

ELSŐ GYAKORLAT Úgy tekints magadra, mint akiben megvannak a legyőzhetetlen, erős, teljes ember tulajdonságai! Döntsd el, hogy milyen mértékig akarsz erős, erkölcsös, tisztességes és egész lenni. Képzeld el magad a lelki szemeiddel ilyennek. Amikor alfa-szintre mész, ne feledd, hogy tökéletes énképedben már megvannak ezek a tulajdonságok, mégpedig a lehető legnagyobb mértékben. Amikor összeolvadsz tökéletes énképeddel, magadra öltöd mindezeket a tulajdonságokat. Tanulmányozd át a definíciókat, amelyeket az egyes tulajdonságokról írtam, mígnem úgy érzed, tökéletesen érted mindegyiket, és tisztában vagy vele, hogy ez vagy az a tulajdonság milyen mértékig van meg benned. Átmenetileg képzeld el, hogy megvan benned az összes jó tulajdonság. Figyeld meg, milyen érzést kelt benned. Ez a folyamat, ahogy elképzeled magad, nagyon fontos, ezért szánj rá elég időt. Ha összekovácsolod magadban ezeket a jó tulajdonságokat, olyan emberré válsz, akinek nem árthat semmi. A régi kínai bölcsek azt mondták az ilyen emberről: „Még a legvadabb támadás is lepattan róla anélkül, hogy kárt tenne benne." Végezd el ezt a gyakorlatot, mielőtt rátérnél a következőre.

208

MÁSODIK GYAKORLAT Emeld a tétet! Keress egy csöndes, kényelmes helyet, és ülj le. A következő oldalon, a fejléc alá, amelyen ez áll: „Mi mindenben fogom megemelni a személyes tétemet?", kezdj el írni egy listát arról, hogy az élet játékának mely területén fogod maximálisan beleadni magadat. Olyanokat írj, hogy igazmondóbb, figyelmesebb leszel, szorgalmasabban igyekszel elérni a céljaidat, jobbakat gondolsz magadról, és ami a legfontosabb, megfogadod, hogy követni fogod a filozófiát, amelyet ebből a könyvből tanulsz. Amikor leírod, hogy mi mindenben fogod emelni a tétet, konkrét dolgokat írj. Ha például többet adsz magadból egy kapcsolatban, akkor írd le azt is, hogy hogyan. Ha megfogadod, hogy egy munkát jobban fogsz elvégezni, írd le, hogyan gondolod - és tartsd is be, amit megfogadtál. Minél részletesebben fogalmazd meg, hogyan fogod követni az új filozófiádat. A következő hónapban mindennap olvasd el a listád. írd be a naptáradba most azonnal! Segít, ha hangosan olvasod, még akkor is, ha csak suttogod. Másold le a listát, és ragasztgasd ki a tükrökre (az autódban, a fürdőszobádban, a hálószobádban stb.), tegyél belőle egyet a kedvenc foteled mellé, és mindig legyen nálad egy a táskádban, tárcádban, noteszedben vagy a pénztárcádban. Akaratod lesz az állandó erő, amely meghozza a listádon szereplő dogokat. Hagyd, hogy így legyen! Ha ezt a gyakorlatot jól elvégzed, akkor megerősíted magad, és hatalmas, ragyogó erőként élheted az életed. Akaraterőddel olyan szintre emelheted a tudatosságodat, ahol minden, amit akarsz, valóra válik, és a tiéd lesz. Csak annyit kell tenned, hogy megemeled a személyes tétedet. Ha eszedbe jut valami új, írd hozzá a listádhoz!

Mi mindenben fogom megemelni a személyes tétemet?

Aláírás:

Dátum:

210

HARMADIK GYAKORLAT Mondd meg az igazat! Idézz fel egy esetet, amikor valami valótlanságot állítottál valakinek - hazudtál, eltúloztad a tényeket, vagy elhallgattál valamilyen részletet. (Ne áltasd magad azzal, hogy te még nem hazudtál soha senkinek - de igen.) Mielőtt továbblapoznál a következő fejezetre, keresd meg az illetőt, és mondd meg neki az igazat. Nem lesz könnyű! De ne feledd, hogy a saját érdekedben teszed. Gondolj arra, hogy ez egy edzéshelyzet, amelyet eleve te teremtettél magadnak. Ennek a gyakorlatnak is az a célja, hogy olyan embert faragjon belőled, aki meg tudja szerezni, amit akar. Csináld hát meg, és csináld meg jól!

211

NEGYEDIK GYAKORLAT Tanulj meg örülni! - Nyolcadik örömgyakorlat Engedélyezz magadnak újabb fél óra örömöt! Kezdd azzal, hogy azt mondod: „Én, XY, engedélyezek magamnak fél óra örömöt." Válassz olyan tevékenységet, amilyet még nem választottál a korábbi örömgyakorlatok során. Készülj fel rá! Tegyél meg mindent, hogy ez kivételesen jó fél óra legyen. Legyen annak az ünnepe, hogy itt élhetsz a földön. Ha végeztél a feladattal, írj róla összefoglalónak pár sort a következő oldalon, a „Nyolcadik örömgyakorlat" feliratú fejléc alá, és ne felejtsd el feljegyezni a feladat teljesítésének időpontját sem. Végezd el az ebben a fejezetben található gyakorlatokat, mielőtt továbblapoznál a tizedik fejezetre.

212

Nyolcadik örömgyakorlat:

Teljesítés dátuma:

213

10 Elkötelezettség Amint eldőlt a „mi" kérdése, a „hogyan" marjon magától. A „hogyan" sosem lehet kifogás arra,

hogy nem nézünk szembe a

„rrű"'Vel.

PEARL S. BUCK

R

abindranath Tagorének, az indiai költőnek és filozó-

fusnak van egy gyönyörű sora, amelyik így hangzik:

„Azzal teltek el napjaim, hogy fel- és lehúrozgattam hang-

szerem, közben pedig a dal, melyet énekelni jöttem, eldalolatlan maradt." A költő így fejezi ki, hogy most van az a pillanat, amikor ki kell fejezned magad, most kell kibontani magadból csodálatos emberi lényed, és most kell elénekelned a dalt, amelyet énekelni jöttél. Te magad vagy a dal. Azért jöttél a világra, hogy elénekeld a dalodat. Itt az ideje, hogy elkezdd. Ahhoz azonban, hogy elénekelhesd, elkötelezettnek kell lenned. Meg kell tanulnod, mi az az elkötelezettség, és fegyvertárad egyik legfontosabb eszközeként kell tekintened rá. Az „elkötelezettség" szót a hétköznapi beszédben sokszor az ígéret szinonimájaként használják, az ígéretet azonban meg lehet szegni. Ebben a könyvben az elkötelezettség szót sajátos értelemben használom. Nálam azt jelenti, hogy „az, ami teljesült". Elkötelezni magad valami mellett és teljesíteni a kötelezettséged egy és ugyanaz, mivel ha elkötelezed magad valami mellett, és teljesen meg is érted,

214

hogy ez mit jelent, azonnal feltámad benned a kötelezettség teljesítéséhez szükséges erő. így tehát mostantól fogva, valahányszor elkötelezed magad valami mellett, akkor ami mellett elkötelezted magad, az olyan, mintha már meg is lenne. Ha valami miatt mégis kudarcot vállánál, akkor az nem is elkötelezettség volt, csak valamdyen ígéret vagy terv, amelyet nem sikerült betartanod. Rettenetesen fontos, hogy megértsd a különbséget az elkötelezettség és az ígéret vagy terv között. Csak úgy haladhatsz tovább a könyv programjával, egyúttal a kijelölt utadon, ha mindig, minden körülmények között betartod kötelezettségvállalásaidat, és hagyod, hogy teljes elkötelezettséged a célig röpítsen. Természetesen ez azt is jelenti, hogy nagyon gondosan meg kell válogatnod, mi mellett kötelezed el magad, mert ha már egyszer ez megtörtént, akkor ki is kell tartanod mellette mindaddig, amíg nem teljesíted. Az életedben csak egyetlen állandó van: te magad. Elmennek a barátok, elmennek a szülők vagy a nevelők, elmennek a partnerek, elmennek az üzlettársak, változnak a helyzetek. Mindenben, amit eltervezel, csak te vagy a biztos pont. Ha nem tudsz maximálisan megbízni abban, hogy a céljaidat sikerre viszed, akkor minden tervedbe hiba fog csúszni. Minden terved magában fogja hordozni a kudarc lehetőségét. Ha azonban képes leszel rá, hogy elkötelezed magad valami mellett abban az értelemben, ahogyan én ezt a szót használom, akkor minden tervedet siker fogja koronázni. Képessé válsz arra, hogy megbízz magadban. Érzed, mekkora hatalom van ebben? Ez azt jelenti, hogy a jövőben nem kell kiszolgáltatnod magad mások kényének-kedvének ah-

215

hoz, hogy sikereket érj el. Még ha körülötted mindenki botladozik is, te akkor is sikerrel keresztül fogod vinni a ter veidet.

VÉGIG KITARTANI A Power Workshopok, amelyeket vezettem, négy hétig tartottak, heti öt nap, naponta egy órát. Egy tanfolyam tehát húsz alkalomból állt. Ahogy korábban írtam, az első alkalom végén mindenkinek, aki folytatni akarta, köteleznie kellett magát, hogy a fennmaradó tizenkilenc alkalom mindegyikén részt vesz, és mindig időben megjelenik. Ha valakinek bármilyen okból nem sikerült időben megérkeznie akár csak egyetlen alkalommal, annak el kellett hagynia a csoportot, és várnia kellett, amíg új kurzus indult. Voltak, akik felemelték a szavukat az ilyen eljárás ellen. Azzal érveltek, hogy nem veszem figyelembe a késés vagy hiányzás érthető okait sem. Nem vették észre, hogy ugyanezek az „érthető okok" akadályozzák meg őket abban, hogy sikereket érjenek el az élet egyéb területén, ezek adnak rá kifogást, hogy nincs meg mindenük, amit akarnak, és ezek miatt olyan erőtlenek egész életükben. A tanfolyamokon a késés vagy távolmaradás összes oka ugyanarra a sorsra jutott. Csak azok lehettek ott az utolsó találkozásunkkor, akik minden egyes alkalommal időben megérkeztek. Ők is szembetalálták magukat problémákkal és nehézségekkel, amelyek megakadályozhatták volna, hogy betartsák, ami mellett elkötelezték magukat, de ők túlléptek minden akadályon. Ők is találhattak volna „érthető" okot a késésre vagy a hiányzásra, de úgy döntöttek, végig kitartanak, és leküzdenek minden akadályt, amellyel szem-

216

betalálják magukat. Úgy döntöttek, elegük van abból, ami eddig jutott nekik, ezért vették a szükséges erőfeszítést, és odaértek mindig időben. Ők voltak az elkötelezettek. Egy pénteki alkalommal, amikor már két hete tartott a tanfolyam, az egyik hallgató, aki hihetetlen fejlődésen ment keresztül, nem jelent meg. A következő hétfőn azonban már ott állt az ajtóban, mankóval a hóna alatt. A pénteki foglalkozás előtt két órával eltörte a lábát. Nem engedtem be. Mélységesen fel volt háborodva. Azt mondta, nagyon nagy szüksége van erre a tanfolyamra, és hogy az elmúlt két hétben nagyobb fejlődés állt be az életében, mint amelyet eddig egész élete során elért. Azt mondta, hogy a lábtörést el kellene fogadnom érthető oknak, amiért nem jött el pénteken. Azt válaszoltam, hogy egész életében „érthető" kifogásokat keresett a kudarcaira, és most ez is csak egy a sok közül. Rám ordított, hogy: „De hát el volt törve a lábam!" Mondtam neki, hogy törött lábbal is el tudott volna jönni. A foglalkozás után ugyanúgy begipszeltethette volna a lábát, mint előtte. Elmagyaráztam, hogy az erő és hatalom, amelyre szert tehetett volna, ha törött lábbal eljön a tanfolyamra, elegendő lett volna ahhoz, hogy attól kezdve bármilyen célt elérjen, amit csak kitűz maga elé. Ehelyett csak azt tette, amit mindig is: nem tartott ki az elkötelezettsége mellett. A kudarcot választotta. Ez egy ilyen fekete-fehér dolog. Félmegoldások nincsenek. Jobb, ha hozzászoksz a gondolathoz. Teljesen meg kell bíznod magadban. Nincs kifogás! Vagy megteszed, vagy nem. Minden létező kifogás egyforma: mindegyikkel azt indokolja meg az ember, hogy miért nem teljesíti, ami mellett elkötelezte magát. Egyik se jobb a másiknál, mert

217

mindegyik ugyanoda vezet: kudarchoz. Ez nem neked való. Helyette itt egy idézet, amely rávilágít, milyen plusz előnyökkel jár, ha elkötelezed magad valami mellett. W. H. Murray, a híres skót hegymászó írta ezeket az időtlen, erőt adó sorokat az elkötelezettségről: Mindaddig, amíg az ember el nem kötelezi magát valami mellett, megmarad benne a bizonytalanság, a viszszaesés lehetősége, a félelem a hiábavalóságtól. Minden kezdeményezésben, minden alkotásban van egy alapigazság, amelynek a figyelmen kívül hagyása számtalan jó gondolatot és kiváló tervet semmisített már meg: abban a pillanatban, ha valaki tényleg elkötelezi magát valami mellett, a gondviselés is tesz egy lépést [kiemelés tőlem]. Ebből a döntésből egész eseménysor következik, és olyan, előre nem látott véletlenek, találkozások, anyagi támogatások következnek be, amelyekről még csak álmodni sem mertünk. Megtanultam mélyen tisztelni Goethének ezt a két sorát: Ha van valami, amit megtehetsz, vagy azt álmodod, hogy megteheted, láss hozzá. A bátorságban van a szellem, az erő és a varázslat.

AZ ELKÖTELEZETTSÉG LEGYŐZI AZ ELLENÁLLÁST Tudsz mondani valami jó okot arra, hogy nem azt az életet éled, amit akarsz? Ha elkötelezed magad amellett, hogy az éberek és a mindenre képesek életét éled, akkor a kifogások és magyarázkodások eltűnnek. Egyetlen út marad nyitva előtted: a siker útja.

218

Járt az egyik tanfolyamomra egy negyven év körüli bolti eladó, Sally, aki nagyon meg akart felelni annak a kötelezettségnek, hogy időben ott legyen minden órán, de volt egy kis gondja. Családjával és barátaival ugyanis hónapokkal azelőtt megbeszélték, hogy elmennek síelni. Csakhogy mint kiderült, a kitűzött nap a tanfolyam harmadik hetére esett. A második héten Sally azt mondta, hogy be akarja fejezni a tanfolyamot, de mindig is gyönge jellem volt, a férje pedig elég lerázhatatlan tud lenni. Azt mondta, ragaszkodni fog a tervéhez, de fél, hogy végül be fogja adni a derekát. Megkérdeztem, hogy elkötelezte-e magát a családi kiruccanás mellett. Azt mondta, nem, de a családja úgy gondolja, hogy természetesen ő is velük tart. Emlékeztettem rá, hogy azt a kötelezettséget viszont vállalta, hogy mindennap eljön a foglalkozásra, és csupán az abszolút szándék kell, hogy betartsa kötelezettségvállalását, miszerint az összes hátralévő alkalommal eljön az órákra. Elmondtam azt is, hogy mind a lehetőség, mind a megoldás ott van Őbenne. Ahogy közeledett az indulás kitűzött napja, Sally egyre idegesebb lett. El akarta hinni, amit mondtam neki, ennek ellenére még mindig tartott attól, hogy megadja magát a nyomásnak. Azt mondta, mindennap vitatkoztak a családjával, hogy menjen-e vagy maradjon. Ő azonban hajthatatlan maradt, és nem akarta feladni a kötelezettségét, hogy eljön az összes találkozóra. Az elutazás előtti utolsó este még egyszer utoljára feljött a téma az órán. A csoportban mindenki arra biztatta Sally t, hogy ne adja meg magát. Még egyszer elmondtam neki, hogy minden tökéletes lesz, ha képes ragaszkodni a döntéséhez, és betartja, ami mellett elkötelezte magát. Elmagyaráztam, hogy ez most egy kiváló lehetőség, hogy

219

megtegyen egy óriási lépést - esélyt kap rá, hogy kikerüljön azoknak az irányítása alól, akik akarata ellenére mindig megmondják neki, mit csináljon. A körülmények a saját életébó'l adódóan alakultak így, és elhozták a „tökéletes lépést", amellyel szert tehetne az erőre, amelyre olyan nagy szüksége volna. Csak annyit kell tennie, hogy előveszi a bátorságát, szembenéz a helyzettel, és a következő alkalommal is eljön a tanfolyamra. Másnap azonban Sally nem jelent meg. Amikor visszajött a síelésből, felhívott, és azt mondta, az utolsó pillanatig várt, hogy megoldódjon a helyzet, de végül, mivel nem látott semmi kiutat, elment a kirándulásra. Sally az utolsó pillanatig várt a megoldásra, mintha bizony a megoldásnak saját akarata volna, és egyszerre csak úgy magától megtörténne. Pedig ki pakolta be Sally bőröndjét? Ki zárta be maga után az ajtót, és ült be a kocsiba? Ki ment el az utazásra? A megoldás végig ott volt. Csak annyit kellett volna mondania a családjának, hogy jóllehet azt tervezte, hogy síelni megy, de azóta kötelezettséget vállalt a tanfolyam befejezésére, és ez a fogadalom fontosabb neki, mint a síelés. Mondhatta volna a családnak, hogy egész életében gyenge volt, és most nagyszerű alkalom adódott, hogy erős legyen, és ha támogatják ebben a döntésben, azzal mindenki jól jár. Meg is magyarázhatta volna, hogy ha a család hazajön, azzal a síelésnek vége, de ha végigcsinálja a tanfolyamot, annak a hatása örökre megmarad. A családja érezte, hogy nincs benne igazi elkötelezettség, és csak azt tette, amit mindig is - meggyőzték őt saját akarata ellenére. Ha tényleg meglett volna benne az elkötelezettség, hogy elvégzi a tanfolyamot, a családja megérez-

220

te volna ezt az abszolút erőt, és úgy lett volna, ahogy Sally akarja. Legyőzte volna a család ellenállását, és ezzel szert tett volna az olyannyira áhított szabadságra.

MINDENESTÜL MEG KELL BÍZNOD MAGADBAN Teljesen egyértelmű, hogyan kell ténylegesen elkötelezned magad valami mellett: kiválasztod, és aszerint cselekszel. Ha valami mellett elkötelezeted magad, és teljesen meg is érted, mit jelent ez, akkor erősnek fogsz látszani, a többiek tisztelni fognak, és így is fognak bánni veled. Ha elkötelezted magad, akkor nem tud senki megingatni; minden próbálkozásuk, hogy eltérítsenek kijelölt utadról, csődöt fog mondani. Ha elkötelezed magad a szó igaz értelmében, akkor már tiéd is a siker. Az igazi elkötelezettség pillanatában óriási erő forrásává válsz. Hogy mekkora erőévé? Akkoráévá, amekkorára a kötelezettséged teljesítéséhez szükséged van. Ha maradt benned kétség vagy fenntartás, ha nem sikerült teljesen eggyé válnod elkötelezettségeddel, akkor mindig is ingatag maradsz. Erőfeszítéseid nem fognak 100 százalékig a pontos eredményre összpontosulni. Sosem leszel tökéletesen hatékony. Gondolataid között mindig ott lesz a visszakozás lehetősége. Ez a lehetőség fog megakadályozni abban, hogy maradéktalanul kihasználd a benned rejlő erőket. Ha az elkötelezettségről van szó, mindig csak egyetlen végkimenetel lehetséges. Ne feledd, ez egy ilyen fekete-fehér dolog. Köztes átmenet nem létezik. Csak kevesek fogják fel az elkötelezettséget ebben az értelemben, ahogyan most megismerhetted.

221

Szinte mindenki elfogadja a határozatlanságot, a kifogásokat és a gyengeséget a kudarc okaként. Szinte mindenki elfogadja a félmegoldásokat. Márpedig leggyakrabban a félmegoldások okozzák az ember életében a kudarcot. A félmegoldások akadályoznak meg abban, hogy az abszolút világában élj, és ezek tartanak a „majdnem" és a „volna" világában. Ebben a világban a kudarcnak megvannak az érthető, elfogadható okai, az elkötelezettség világából azonban hiányzik a kudarc. Ahhoz, hogy itt élj, elengedhetetlen, hogy maximálisan bízz magadban. Ha nem sikerül elszántan előremenetelned, akkor nem vagy kellőképpen felfegyverkezve, hogy megfelelően szembenézz a helyzettel. Felhívnám a figyelmedet az elszántan és a megfelelően szavakra. Ezek azt jelentik, hogy ha meg akarsz szerezni mindent, ami egy adott cél eléréséhez szükséges, akkor el kell kötelezned magad amellett, hogy minden akadályt legyőzöl. Továbbá, ahogy Pearl S. Buck soraiból olvashattad a fejezet elején, ne hagyd, hogy az első pillanatot, a kezdeti lelkesedést elrontsa annak bizonytalansága, hogy hogyan fogod megvalósítani a célt. Ha tökéletesen elszánt vagy, akkor helyesen állsz hozzá a dolgokhoz, és ez a hozzáállás el fog vezetni az összes célodhoz. Az elszánt ember elől mindenki félreáll, és továbbengedi útján. Ha eljutottál arra a pontra, ahol tudod, hogy maximálisan megbízhatsz magadban, olyan erőt és magabiztosságot fogsz árasztani, hogy mások is megbíznak benned, és arra kérnek, vegyél részt a terveikben. Nagy lesz irántad a kereslet. Az emberek tudni fogják, hogy számíthatnak rád. Természetes módon meg fognak bízni ítéleteidben és képességeidben. A legkülönfélébb lehetőségek és támogatások nyílnak meg előtted. Tettrekészséget és önuralmat fogsz

222

sugározni. Gondolataidban az elérhető célok skálája óriásira fog növekedni. Ez lesz a betetőzése annak a folyamatnak, amely során az önmagadról alkotott régi képet teljesen felváltja az új, hatalmat és tetterőt sugárzó kép. Képzelj el egy íjászt, aki éppen egy nyilat készül kilőni. Teljesen felajzott íjjal áll, a nyílvessző egyenesen a célpontra néz. Az íjász egyszer csak elengedi a húrt, és ebben a pillanatban, az eleresztés pillanatában a nyílvessző előresüvít, mintha elkötelezte volna magát amellett, hogy eléri a célt. Képzeld el, hogy te vagy ez a nyíl, elkötelezeted magad, hogy eléred a célt - tudod, hogy le fogsz győzni minden akadályt, átjutsz minden problémán, és minden elképzelhető és elképzelhetetlen körülmény között eléred a célodat. Ez azt jelenti, hogy hadrendbe állítod erőd és elszántságod utolsó morzsáit is annak érdekében, hogy elérd, ami mellett visszavonhatatlanul elkötelezted magad. Ha felfegyverezted magad ezzel a hozzáállással - vagyis, hogy maradéktalanul teljesíted minden terved, minden célod, minden vágyad akkor a nehézségek és az akadályok eloszlanak előtted, ha szembekerülnek teljes elszántságoddal. Ezután szabadjára engedheted képzelőerőd, hadd szárnyaljon a lehetőségek birodalmában, és hadd válassza ki, amit csak akarsz, hiszen tudod, hogy olyan ember vagy, aki teljesíteni fogja terveit, és eléri céljait. A kudarc gondolatát száműznöd kell a gondolataid közül. Emlékszel, Thomas Edison több ezer kísérletet vitt végbe, amíg végül felfedezte azt, amit ma elektromos izzólámpának hívunk. „Az elektromos fény kívánta meg tőlem a legtöbb tanulást és a legkifinomultabb kísérleteket - írta később. - Sosem hagytam, hogy elbizonytalanodjak, vagy

223

egy pillanatra is kételkedjek a sikerben. Ugyanezt nem mondhatom el munkatársaim mindegyikéről." Amikor a riporter megkérdezte, hogy kétezer sikertelen próbálkozás után milyen érzés volt végre felfedezni az izzólámpát, Edison állítólag így felelt: „Nem volt egyetlen sikertelen próbálkozás sem. Egyszerűen csak arról van szó, hogy ehhez a találmányhoz kétezer lépésre volt szükség." Kudarc csak akkor következik be, ha feladod. Mindaddig azonban a kötelezettségteljesítés folyamatának közepén vagy. A látszólagos kudarcokkal és visszaesésekkel az Univerzum pusztán növeli az erődet, az elszántságodat és a nyerni akarásodat.

MEGÉRI AZ ERŐFESZÍTÉST Miközben ezen a fejezeten dolgoztam, kaptam egy levelet egy hölgytől, aki a könyv egyik korábbi kiadása alapján végezte el a programot. Levele azt mutatja, hogy lehetséges a változás, ha elkötelezzük magunkat amellett, hogy megteszünk mindent, ami ehhez szükséges. A változások, amelyekre te is vágysz, számodra is ugyanúgy lehetségesek. Kedves Chris! Március elseje mérföldkő volt az életemben: kilenchónapnyi kemény munka után végre befejeztem a könyvét az egyes fejezetek végén lévő gyakorlatokkal együtt. Sok embernek meséltem róla, amióta rábukkantam, és vettem Is belőle egy párat ajándékképpen. Nagy fegyelmet és kemény munkát kíván meg az embertől, de bőven megéri az erőfeszítést.

224

Az elmúlt kilenc hónapban pontot tettem egy sikertelen üzleti vállalkozás végére, árulni kezdtem a lakásomat, találtam egy hihetetlenül tökéletes állást, és eljegyeztek. Ha eladtuk a lakást, a tizenegy éves fiammal odaköltözünk a vőlegényemhez. Maga megtanított rá, mi az az elkötelezettség, milyen a tökéletes énem, hogyan képzeljem el őt, és hogy minden, ami eddig történt velem, tökéletes volt. Erre a nézőpontváltásra szükségem is volt. Kész voltam rá, hogy végigcsináljam a könyv programját. Huszonkét évesen győztem le az alkoholizmust, a drogfüggőséggel pedig a harmincas éveim elején küzdöttem meg. Ezután olyan megvilágosodott szerzőket olvastam több mint egy évtizedig, mint amilyen Ön is. Mindezek ellenére még mindig maradtak az életemben olyan területek, amelyek hol rendbejöttek, hol megint zűrössé váltak. Az egyik szerző arról ír, hogy a Szeretet Házába vezető lépcsőn felfelé haladva időről időre vissza kell mennünk alsóbb szintekre, mert nem raktunk rendet, mielőtt felfelé indultunk volna. Nos, van úgy, hogy meg kell ta nulni kitakarítani, de az ember nem tudja, milyen eszközökkel fogjon hozzá. Maga megadta nekem az eszközöket, amelyekre szükségem volt. Megtanított arra is, hogy a perfekcionizmusom és a tehetségem ajándék, és mindig is az volt. Az adja meg az erőt, hogy hogyan használom őket. Köszönöm! Minden jót az utazáshoz!

225

ELSŐ GYAKORLAT Kötelezd el magad egy nagy cél mellett, és tedd meg az első lépéseket! Találj ki valami olyasmit, amit meg akarsz tenni, valami olyasmit, amit ha elérsz, jelentős sikerként fogod értékelni. Például rendbe akarsz rakni egy régóta tartó kapcsolatot, vagy éppen véget akarsz vetni neki. Ott akarod hagyni a munkád, vagy el akarsz költözni. Vagy például valami komoly döntést kell meghoznod, például meg akarsz házasodni, vagy bele akarsz vágni egy kapcsolatba, le akarsz számolni valamilyen rossz szokásoddal vagy függőséggel, amely már régóta megnehezíti az életed, vagy éppen elhatározod, hogy felépülsz egy hosszú ideje tartó betegségből. De lehet az is, hogy anyagi vagy érzelmi függetlenségre vágysz, meg akarsz tanulni valamilyen harcművészeti ágat, vagy a fizikális erőnlétedet akarod fejleszteni. Netán egy hosszú utazásra akarsz menni, vagy a nyugdíjadról akarsz gondoskodni, de lehet bármi, amit már hosszú évek óta halogatsz. Bármi is legyen, most azonnal kötelezed el magad mellette! Ezután tedd meg az első lépést, vagyis lapozz ennek a feladatleírásnak a végéhez, a 229. oldalra, és az „Elkötelezettségem" fejléc alá írd fel, mi mellett kötelezed el magad. Fogalmazd meg világosan és pontosan. Ezután írd alá, hogy mik lesznek az első lépések, amelyeket a cél érdekében meg fogsz tenni. Ha egyelőre csak az első lépést látod magad előtt, az is bőven elég. Amikor a cél még távoli, könnyen lehet, hogy az ember még csak az első lépéseket látja az odavezető úton. Ahogyan azonban egyre közelebb kerülsz hozzá, az ösvény is mind világosabban láthatóvá válik, mert ami eddig messze volt, az most közel van.

226

Ha eszedbejut egy-egy újabb lépés a célhoz vezető úton, írd hozzá a listához. Ha egy-egy lépést sikerül teljesítened, halványan húzd ki őket a listáról, és írd melléjük a teljesítés időpontját. Néha sokat segít, ha az ember visszafelé halad. Gondolj arra, mi lenne az utolsó lépés, amelyet meg kellene tenned a célod eléréséhez, majd az eggyel azelőtti, és így tovább, amíg megérkezel a jelenhez. Minden reggel nézd át a listád, hogy aznap mit tudsz tenni annak érdekében, hogy egyre közelebb kerülj a célodhoz, még akkor is, ha ez csak egy kis lépés lesz. Nézd át a listád minden este is, hogy aznap mit sikerült teljesítened, és tervezz a másnapra. Minden alkalommal, ha kihúzol valamit a listádról, megnyugtató elégedettséget fogsz érezni - és egy lépéssel közelebb kerülsz a célodhoz. Ha bizonytalan vagy, milyen lépéseket kell megtenned, hogy elérd a célodat, fogd fel úgy a dolgot, hogy egy utazáson veszel részt. Először azt kell eldöntened, hogy hová utazol, és mit akarsz csinálni, ha majd megérkezel. Ezután azt kell kitalálnod, milyen előkészületeket kell megtenned az utazáshoz. Azt is el kell döntened, mit viszel magaddal az útra. Amikor elkötelezed magad valamilyen jelentősebb cél mellett, menj végig ugyanezeken a lépéseken. Találd ki, mi a célod, mit kell tenned, hogy megvalósuljon, és mire lesz szükséged a sikerhez. Ne feledd az ősi mondást: „Az ezermérföldes utazás is egyetlen lépéssel veszi kezdetét." És az első lépés mindig ott van, közvetlenül előtted. Amint kitaláltad, mi legyen a célod, képzeld el, hogy már el is érted. Viselkedj úgy, mintha máris elérted volna. Az Univerzumnak minden egyes pillanatban reagálnia kell rád, most tehát úgy fog reagálni, hogy tudomásul veszi a sikeredet. A célhoz vezető út során erőre, bölcsességre, hatalomra és

227

boldogságra teszel szert. Végül pedig rá fogsz jönni, hogy az utazás legfontosabb része nem maga a cél volt, hanem a célhoz vezető út. Életed ennek az utazásnak a mentén fog lépésről lépésre kibomlani. Izgalmas, beteljesítő utazást kívánok! Amint elkötelezed magad a célod mellett, máris érezni fogod az izgalmat, ami azzal jár, hogy világosan tudod, hogy el fogod érni. Amint eldöntötted, mi legyen ez a nagy cél, írásban elkötelezted magad amellett, hogy el fogod érni, és felírtad az első lépéseket, lapozz a következő gyakorlathoz.

228

Elkötelezettségem:

Aláírás:

Dátum

229

MÁSODIK GYAKORLAT Tanulj meg örülni! - Kilencedik örömgyakorlat Engedélyezz magadnak újabb fél óra örömöt. Először mondd azt, hogy: „Én, XY, engedélyezek magamnak fél óra örömöt." Végezd a gyakorlatot reggel, valamikor 6 és 10 óra között bármelyik nap. Ha úgy kényelmesebb, elvégezheted a szabadban is. Ha megvagy a gyakorlattal, írj róla pár sort a következő oldalon, a „Kilencedik örömgyakorlat" felirat alá, és írd be a dátumot is. Évek múlva nagy kincset jelentenek majd ezek a sorok. Végezd el az ebben a fejezetben található gyakorlatokat, mielőtt továbblapozol a tizenegyedik fejezetre.

230

Kilencedik örömgyakorlat:

Teljesítés dátuma:

231

11 Fogalmazz pozitívan! A spártaiak, a sztoikusok, a szentek és az istenek mindig röviden és pozitívan beszélnek. Sosem térnek el a tárgytól. RALPH WALDO EMERSON

M

ondanivalónkat sokszor negatív módon fogalmazzuk meg, például azt mondjuk: „Nem hiszem, hogy el tu-

dok menni" vagy „Nem gondolnám, hogy ez kell nekem". De mit jelent az, hogy „nem hinni"? Hogy lehet valamit „nem gondolni"? Persze mondhatjuk, hogy ez csak amolyan „szófordulat" vagy „beszédstílus", de a stílus sokat nyom a latban. Ha negatív módon gondolkodsz és fogalmazol, az eredményeid is negatívak lesznek. Ez igaz az ellenkezőjére is. A beszédstílus te magad vagy. Minden, amit mondasz, minden, amit teszel, abból következik, hogy a beszéd vagy a tett időpillanatában éppen milyen vagy. Minden, ami belőled fakad, abból fakad, aki és ami vagy. Ha dühös vagy, akkor a dühközpontod beszél belőled. Szavaidat átjárja a düh, és értelmük is mérget hordoz. A valóságban a negatív kijelentések meglehetősen erőtlenek. Az a kis erő, ami van bennük, csak azért van, mivel a hallgató elméje azonnal átfordítja őket pozitívba. Ha például azt mondod valakinek: „Ne menj ki!" - az illető agya automatikusan átfordítja pozitívba, hogy megértse: „Maradj bent!" Ha azt mondod: „Nehogy egy lila uszkárra

232

gondolj!" Mi történik? Azonnal megjelenik a képzeletedben egy lila uszkár. Ha meg akarsz szabadulni a negativitástól, és erősebbé akarsz válni, legyen súlya a szavaidnak. Ahelyett például, hogy: „Nem megyek sehová", mondd azt, hogy: „Itthon maradok". Az embereknek kell valami, amire reagálni tudnak. Ha negatívumokban beszélsz, jó esélyed van rá, hogy gyakran félreértenek vagy figyelembe se vesznek, és szavaiddal kevés hatást érsz el. íme, egy példa. Tegyük fel, hogy egy meredek ösvényen megyünk lefelé, amelynek az egyik szélénél azonnal egy szakadék zuhan a mélybe. Figyelmeztetni akarlak, hogy: „Figyelj oda, hová lépsz!" Ehelyett azonban negatívan megfogalmazva azt mondom: „Ne oda figyelj, ahová nem lépsz!" Ezt először is ki kellene bogoznod, míg végül arra a következtetésre jutnál, hogy ha nem oda figyelsz, ahová nem lépsz, akkor odafigyelsz, ahová lépsz. Ez persze extrém példa, de a negatívumok így működnek. Alihoz, hogy a szavaidnak hatalma legyen, irányt és erőt kell adnod nekik, például: „Fel fogok mászni erre a hegyre", „Meg fogom kapni ezt az állást", „El fogom nyerni a díjat". Sokkal jobb, ha azt mondod valakinek, hogy: „Légy szíves menj, és ahelyett, hogy itt az orrom előtt pattogtatod ezt a labdát, játssz inkább kint vele!", mintha csak azt a homályos felszólítást adnád neki, hogy: „Ne csináld ezt!" Adj irányt a szavaidnak! Mondd meg, hogy mi legyen, és az is lesz. Ez gyakorlatot igényel, és lehet, hogy eleinte csak fokozatosan haladsz előre, de észre fogod venni, milyen különbséget jelent, ha pozitívan fogalmazol.

233

HAGYJ FEL A PRÓBÁLKOZÁSSAL! A megpróbáltam azt jelenti, hogy elbuktam. Ha múlt időben használod, az mindig azt jelenti, hogy elbuktál. Ha azt mondod: „Megpróbáltam felmászni erre a hegyre", az azt jelenti, hogy: „Kísérletet tettem, hogy felmásszak erre a hegyre, de nem sikerült." Ezután következik a magyarázat, hogy miért nem sikerült, például: „Megpróbáltam felmászni a hegyre, de túl meredek volt" vagy „de elkezdett esni a hó". Ha azonban megkísérelsz felmászni, és sikerül, akkor nem azt mondod, hogy .„megpróbáltam", hanem hogy „felmásztam a hegyre". Figyelj oda magadra, és számold meg, hányszor mondod azt, hogy „majd megpróbálom". Észre kell venned, hogy a próbálni szót arra használjuk, hogy felkészüljünk a kudarcra. Ez is csak kifogás arra, hogy megúszd a kitűzött cél eléréséhez szükséges kemény munkát. Valami, amire kudarc esetén hivatkozni tudsz: „Nem azt mondtam, hogy megcsinálom, hanem azt, hogy megpróbálom." A „megpróbálom" megkönnyíti a kudarc elviselését. Gyerekkorodban még valószínűleg elég bátor voltál, hogy azt mondd: „Meg fogom csinálni!" Aztán egyszer, amikor ezt mondtad, bátran megpróbáltad, mégis elbuktál. Valaki mondjuk kinevetett, vagy valamilyen más árat kellett fizetned érte. Ennek az lett az eredménye, hogy innentől kezdve úgy érezted, jobban meg kell válogatnod, miket mondasz. Megtanultad, hogy azt mondd: „Hát, én meg fogok tenni mindent, hogy sikerüljön, de nem lesz könnyű." Ezzel pedig máris megvolt a kifogás, ha esetleg kudarcot vallottál. Meg lehet érteni ennek a rossz szokásnak az eredetét, de attól még az az igazság, hogy a kudarcra készíti fel az em-

234

bert. Megtanultál a kudarcra úgy tekintetni, mint ami az emberi lét elfogadható része. A valódi probléma azonban abból adódik, hogy tudod, hogy ha a „megpróbáltam" szót múlt időben használod, akkor valami nem sikerült, és egy idő után a „megpróbálni" a kudarc szinonimájává válik a fejedben. Ezért valahányszor a „megpróbálni" szót használod, például olyan mondatokban, hogy: „Megpróbálom megcsinálni ezt vagy azt", akkor a tudattalanod azonnal összekapcsolja a kudarccal. Ideje tehát leszámolni ezzel.

A POZITÍV BESZÉD ÉS A POZITÍV SZÁNDÉKOK Megpróbálni valamit csodálandó dolog; meg is tenni azonban igazi bátorság. Nagy bátorság kell ahhoz, hogy az ember azt mondja: „Meg fogom csinálni!", és komolyan is gondolja. Ha első próbálkozásodat látszólagos kudarc kíséri, akkor mindaddig, amíg nem adod fel a próbálkozást, benne vagy szándékod teljesítésének folyamatában, így afelé haladsz, hogy teljesítsd a kitűzött célt, bármi legyen is az. Csak akkor ér igazi kudarc, ha feladod az erőfeszítéseidet, azzal a szándékkal, hogy nem folytatod tovább, és azt mondod: „Nos, én megpróbáltam." Ezek a szavak jelzik, hogy elbuktál. A kudarc csak részben köszönhető annak, hogy negatív módon beszélsz. Teljes egészében annak köszönhető, hogy negatív módon gondolkodsz• A negatív beszédstílusnak nincs semmi jó hatása. A pozitív beszédnek ezzel szemben szenzációsan jó hatásai vannak. Az egész Univerzum közvetlen, pozitív energiával válaszol rá. Hogyan máshogy is válaszolhatna? Az Univerzum úgy épül föl, hogy olyan mó-

235

don reagáljon, amilyen módon viszonyulnak hozzá. Beszéded tehát hozzájárni a sikeredhez, ha pozitív módon ki tudod fejezni a szándékaidat. Ha pozitív stílusban szólalsz meg, meg fogod látni, hogy a gondolataid kitisztulnak, a beszéded közvetlenné válik, és érdemi válaszokat fogsz kapni. Egyre nagyobb mértékben tudod majd uralni, milyen lesz az életed. Szavaid és szándékaid pozitív ereje alakítja majd a jövőt, és megmutatja a tökéletes helyet, ahol természetes módon vagy hivatva létezni.

236

ELSŐ

GYAKORLAT

Beszédedben kerüld a negatívumokat! A mai nap hátralévő részében és holnap egész nap figyelj oda, hogyan fejezed ki magad, és amilyen gyakran csak tudsz, használj pozitív kifejezéseket. Kerülj minden negatív szót, szófordulatot, különösen az olyanokat, amelyekben szerepel a „ne" vagy „nem" szó. Majd ha megfigyeled, milyen nehezedre esik pozitívan beszélni, be fogod látni, mennyire tele van a szótárad negatív kifejezésekkel. Eleinte ez a feladat rettenetesen frusztráló tud lenni. Hosszú hónapok, sőt évek kemény munkájába kerülhet, hogy szokásoddá váljon a pozitív beszéd. De azért tarts csak ki, mert a jutalom nem marad el. Ha esetleg valamilyen fontos beszélgetésbe bonyolódsz, és túl frusztráló lenne kerülni minden negatív szófordulatot, a beszélgetés idejére függeszd fel ezt a gyakorlatot, és csak akkor folytasd, ha túl vagy rajta. Mától fogva elkezdhetsz megszabadulni még több önpusztító meggyőződéstől, miszerint a negatívumoknak és a kudarcnak bármiféle helye lenne a világodban. Tegyél meg mindent, amire szükséged van, hogy ne menjen ki a fejedből, hogy oda kell figyelned rá, mit mondasz. írj emlékeztető cetliket, és ragaszd fel őket oda, ahol szem előtt vannak, vagy legyen nálad egy kavics vagy valamilyen más tárgy, amely emlékeztet, hogy beszélj pozitív módon minden alkalommal, amikor megszólalsz. Ha valamilyen nem túl jelentős beszélgetést folytatsz valakivel, pár perc után beszámolhatsz neki erről a gyakorlatról, és megkérheted, hogy legyen türelemmel, amíg rátalálsz a megfelelő pozitív fogalmazásmódra.

237

Ha a gyakorlat kezd ellehetetlenülni, vagy annyira elkeserítenek érzed, hogy szeretnéd abbahagyni, emlékeztesd magad, hogy miért vetted a nyakadba ezt az óriási feladatot. Az, hogy ilyen messzire eljutottál a könyv programjával, azt jelenti, hogy jó úton haladsz, hogy elérd a céljaid, és az legyél, aki lenni akarsz. Csak rossz szokás, hogy negatív módon fejezed ki magad. Csak annyit kell tenned, hogy kijavítod magad, és csinálod tovább. Tarts ki elhatározásod mellett, és ma és holnap egész nap kerüld a negatívumokat. Ha megvan, késznek tekintheted a gyakorlatot.

238

MÁSODIK GYAKORLAT Tanulj meg örülni! - Tizedik örömgyakorlat Engedélyezz magadnak újabb fél óra örömöt Először mondd azt, hogy: „Én, XY, engedélyezek magamnak fél ora örömöt." Végezd a gyakorlatot este, valamikor 6 és 11 óra között, bármelyik nap. Ha megvagy a gyakorlattal, írj róla pár sort a következő oldalon, a „Tizedik örömgyakorlat" felirat alá, és írd be a dátumot is. Végezd el az ebben a fejezetben található gyakorlatokat, mielőtt továbblapozol a tizenkettedik fejezetre.

239

Tizedik örömgyakorlat:

Teljesítés dátuma:

240

12 Ne stresszelj! Az ember tudata képes pokollá tenni a mennyországot, de mennyé tudja változtatni a poklot is. JOHN MILTON

H

a valami fontos dolog látszólag kezd elromlani, ha úgy tűnik, a terveid kezdenek széthullani, kísértést érez-

hetsz rá, hogy megkérdőjelezd a világ tökéletességét. Amikor sok ilyen eset torlódik össze, komoly feszültség halmozódhat fel benned. Még rosszabb, ha időhöz vagy kötve, például határidőre meg kell csinálnod egy munkát, vagy ha olyan dolog nem sikerül, amit nem lehet újra megpróbálni, például lekésel egy gépet. Ha hagyod, hogy a feszültség fennmaradjon, azzal bebiztosítod, hogy a stressz a jövőben egyre nagyobb méreteket öltsön az életedben. Egy idő után ez számos fizikai tünetet válthat ki belőled. Ennek a fejezetnek a címe: „Ne stresszelj!", lényegében már meg is oldja a problémát. Régebben azt hihetted, hogy a stresszt életed külső körülményei okozzák. Ma már azonban, tudatos személyként tudnod kell, hogy te magad vagy az, aki eldönti, milyen érzések alakulnak ki benned egy adott helyzetben. Ha nálad a stressz mértéke mindig ki van szolgáltatva a környező eseményeknek, akkor a stressz szintje úgy változik benned, mint amikor a hullámzás egy fadugót dobál föl-le annak függvényében, hogy az adott

241

eseményeknek látszólag éppen jó vagy rossz következményei vannak-e rád nézve. A stresszmentes életmódot úgy tudod elérni, ha jól informált vagy, kezedben tartod az eseményeket, és gyakorolsz - sokat gyakorolsz. Egyik este, amikor éppen az egyik Power Workshopom tizedik napján jártunk, arra lettem figyelmes, amikor megérkeztem a helyszínre, hogy egy csomóan körbeállnak egy autót, és izgatottan beszélgetnek. Még aznap este gratuláltam is Dorisnak, hogy ilyen nagyszerű kocsit sikerült vásárolnia. Meg is lepődtem, amikor elmondta, hogy nem amiatt lettek izgatottak a többiek, hogy milyen jó kocsit vett, hanem amiatt, ahogy akkor viselkedett, amikor behorpadt a kocsi lökhárítója. Alig vette ugyanis meg a kocsit, másnap reggel, ahogy állt ki a garázsából, sikerült behorpasztania a lökhárítót. Teljesen elkeseredett, ami érthető, hiszen olyan régóta várt már az új kocsira. Ekkor azonban eszébe jutott, mit tanult a workshopon: azt, hogy ez az eset is bizonyára tökéletes alkalmat kínál valamire, és ezzel a tudattal fogadta el a helyzetet. „Tökéletes!" - mondta akkor, jóllehet, nem nagyon hitt benne. „Tökéletes, egyszerűen ez így tökéletes!" - mondogatta magának.

TE VAGY A FELELŐS A REAKCIÓIDÉRT Doris elkezdett úgy viszonyulni a helyzethez, és úgy reagálni rá, mintha ez lett volna a lehető legjobb dolog, ami történt vele. Lelkesedése és izgatottsága abból fakadt, hogy már nem érezte magát kiszolgáltatva a látszólag véletlenül történő események végeérhetetlen láncolatának. Ha ez azelőtt történik, mielőtt szert tett a tudásra, hogy minden esemény töké-

242

letes, valószínűleg egész nap lehangoltnak és csalódottnak érezte volna magát. Sőt, azt mondta, még az is lehet, hogy visszabújt volna az ágyba, és azt várta volna, hogy elteljen a nap anélkül, hogy további rossz dolgok történnének vele. Ez a nap azonban más volt. Doris egyfajta születésnapot csinált belőle - új életének első napját. Attól a naptól kezdve Doris kezébe vette a dolgok irányítását, és úgy döntött, hogy ezentúl minden tökéletes lesz. Megszabadult attól, amit ő csak „az események zsarnokságának" hívott, vagyis a mindnyájunkkal előforduló szerencsétlen véletlenektől - amilyen egy karóra elvesztése, egy busz vagy repülő lekésése, egy telefonhívás, amely látszólag rossz hírt hoz, vagy amilyenek a tévéhíradóban látható lehangoló események. Egy pillanatra képzeld most el, mit jelentene, ha megszabadulnál mindazon kellemetlen mellékhatástól, amelyek a mindennapjainkban rendszeresen előforduló, látszólag balszerencsés véletlenekből adódnak. Ha nem ismered fel, hogy te magad vagy felelős a reakcióidért, és hogy ezek a reakciók is szerepet játszanak a közvetlen jövőd kialakulásában, akkor továbbra is sok-sok stresszes órát szerzel még magadnak. Ha valamilyen látszólag rossz esemény következik be, tekints úgy rá, mintha jó lenne — a lehető legjobb esemény. Ez a legfontosabb lépés ahhoz, hogy fel tudj hagyni a stresszeléssel.

LEGYÉL OLYAN, MINT EGY HEGY! Eleinte előfordulhat, hogy el kell hitetned magaddal, hogy az események tökéletesek. Amikor azonban már képes leszel rá, hogy természetesen reagálj mindenre, úgy, mintha minden a te javadat szolgálná, akkor fog elkezdődni az

243

édes élet. Miközben az események végeérhetetlenül áramlanak át az életeden, te csak állj, mint egy hegy - viharok jöhetnek-mehetnek, fújhat a szél, süthet a nap, jöhet bármi, a hegy szilárd és nyugodt marad. Te is úgy töltöd a napjaidat, hogy az elmúlt dolgokon sajnálkozol, és azt mondogatod: „Bárcsak másképp lett volna!", vagy hogy „Bárcsak ez ne történt volna meg!"? Ha azon rágódsz, hogyan kellett volna történniük a dolgoknak, vagy hogyan történhettek volna, saját magadnak okozol stresszt. A boldogtalanságot ugyanígy saját magadnak köszönheted. Volt egy barátom, Frank, aki évekkel ezelőtt meghalt. Harmincéves ismeretségünk alatt számtalanszor mondta nekem: „Bárcsak egyetemre mentem volna! Az volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövettem, hogy nem mentem egyetemre." Franknek érettségi után lehetősége lett volna egyetemen folytatni a tanulmányait, de ő inkább úgy döntött, hogy elmegy dolgozni. Aztán több mint harminc éven át sajnálkozott a döntés felett. Azt akarta mondani, hogy: „Ha egyetemre mentem volna, most minden más lenne." Frank nagy árat fizetett azért, hogy azt gondolta, hiba volt nem beiratkozni az egyetemre. Ezalatt a harminc év alatt újra meg újra megfizette az árát. Valahányszor rossz volt az idő, neki pedig mennie kellett dolgozni, azt mondta: „Ha egyetemre mentem volna, most nem kellene kint dolgoznom az esőben", és megint csak sajnálkozni kezdett a döntésén. Hosszú éveken át ezzel ostorozta magát. Egyetlen egyszer sem hallottam, hogy azt mondta volna: „Ejnye, milyen szép napunk van, én pedig odakint dolgozhatok!" Kizárólag a dolgok negatív oldalát látta - és sosem döntött úgy, hogy mégis beiratkozik az egyetemre. Éveken át nap

244

mint nap sopánkodott, de az meg sem fordult a fejében, hogy bármikor elmehetne egyetemre, esti iskolába vagy üzleti tanfolyamra. Te azonban ne feledd: az események pusztán események; hogy mi lesz a folytatásuk, az attól függ, hogyan reagálsz rájuk.

NEM IS LEHET MÁSKÉPP Ha meg akarod tanulni, hogyan hagyd abba a stresszelést, meg kell tanulnod hozzá, hogy ha valamilyen esemény valósággá válik, akkor az nem is lehetett volna másképp. Hogy világos legyen, másképpen is megfogalmazom: figyelembe véve mindazt, ami eddig volt - és azt is, ami nem volt -, az volt az egyetlen lehetőség, hogy az történjen, ami történt. Hadd mondjak egy eltúlzott példát, ami segít jobban megérteni ezt a gondolatot. Mondjuk, hogy tavaly kora tavasszal eldöntötted, paradicsomot fogsz ültetni a hátsó kertben. Ebben az esetben az alábbiak történtek (többek között): Megfogant benned a paradicsomültetés gondolata, elmentél az üzletbe, megvetted a magokat, hazajöttél, elővetted a kerti szerszámokat, hátramentél a kertbe, előkészítetted a talajt, elvetetted a magvakat, betakartad őket földdel, és megöntözted a talajt. Az elkövetkezendő hetekben sütött a nap, te pedig továbbra is vizet és tápoldatot adtál a növényeknek. Idővel a paradicsom megnőtt, és bőséges termést hozott. Nem történtek meg viszont a következő dolgok (többek között): Nem az az ötlet fogalmazódott meg benned, hogy kukoricát ültetsz. Nem vettél véletlenül tökmagot paradicsommag helyett. Nem utaztál el hosszú időre, hanem

245

hazavitted a paradicsommagokat. Otthon nem a darálót vetted elő a fészerből, és nem daráltad péppé a paradicsommagokat. Nem betonba ültetted el őket, hanem földbe. Nem hagytad a magokat szabadon, hogy a madarak kiszedegethessék őket. Ami azt illeti, a madarak nem jöttek oda, és nem ették meg őket. Nem öntözted túl a növényeket. Az eltelt idő alatt nem jött egy szemetesautó, nem gázolt át a kerteden, és nem passzírozta a magokat a földbe. Nem zuhant repülőgép sem a növögető palántákra, nem ették meg a bogarak a növényeket, és földrengés sem döntötte romba a kertet, hogy a paradicsom eltűnjön a föld mélyében. Mindez csupán néhány dolog azok közül, amik nem történtek meg. Könnyen beláthatod, hogy a meg nem történt dolgok listája végtelen. így aztán, ha adva van minden, ami megtörtént, és minden, ami nem történt meg, akkor ami végül megtörtént, arról kijelenthetjük, hogy ez volt az egyetlen lehetőség. Be kell látnod, hogy ez a teljes, abszolút igazság. Ami megtörtént, nem történhetett volna sehogy másként, ha figyelembe veszünk mindent, ami előtte történt vagy nem történt. Ha egy esemény bekövetkezett, neked az a dolgod, hogy úgy tekints rá, hogy ez volt az egyetlen lehetséges esemény. Ha az eseménysorozatban emberek is szerepeltek, akik látszólag több lehetőség közül választhattak, vedd észre, hogy bármit is választottak, az volt az egyetlen lehetséges választásuk. Ezt lehet, hogy nehezedre esik belátni, hiszen több lehetőség közül is választhattak volna. De a lényeg, hogy ha figyelembe veszel minden tényezőt, amelynek szerepe volt a szituációban, mindent, ami megtörtént vagy nem történt meg, akkor a választásuk volt az egyetlen lehetőség az adott körülmények között. Az igazság az, hogy ugyanazok az em-

246

berek ugyanolyan körülmények között mindig ugyanúgy fognak reagálni, újra és újra, mindaddig, amíg a körülmények változatlanok, és nincs tudásuk arról, hogy az eseménynek mi lesz a végkimenetele. Tegyük fel, hogy azt mondod valakinek: „Ezt máshogy is csinálhattad volna", vagy „Ezt nem kellett volna mondanod!" vagy „Miért nem inkább ezt csináltad ahelyett?" Az ilyen kijelentések csak arra jók, hogy stresszeljünk miattuk. Mielőtt elkezdesz vitatkozni valakivel arról, hogy valami másképp is lehetett volna, vagy másképp kellett volna lennie, gondolj arra, hogy az illető abban a pillanatban csakis azt volt képes tenni, amit tett, ha figyelembe veszünk mindent, ami előtte történt vagy nem történt. Ha elsőre nehezedre esik elfogadni ezt a tételt, akkor nézd csak meg, hogyan működik a saját életedben. Vegyük példának ezt a könyvet. Az a döntésed, hogy elolvasod ezt a könyvet, egyenes következménye volt mindannak, ami korábban történt veled az életben. Ha ezek közül a körülmények közül egyik sem változna a legkisebb mértékben sem, és ha te is pontosan ugyanaz maradnál, aki akkor voltál, mielőtt elkezdted olvasni ezt a könyvet, akkor, az alapján, ami arra késztetett, hogy elolvasd ezt a könyvet, minden egyes alkalommal ugyanerre a döntésre jutnál. Ez pedig mindannak a következménye lenne, ami az előtt történt vagy nem történt, mielőtt meghoztad volna a döntést. Ugyanez igaz mindenre, amit valaha tettél az életben. Ez nagyon fontos, ezért pontosan meg kell értened. Múltbeli döntéseid és a múltbeli események, amelyek miatt a mai napig rosszul érzed magad, sehogy máshogy nem történhettek volna meg, ha figyelembe veszünk mindent, ami előtte történt vagy nem történt. Ha vissza tudnál menni a múltba,

247

és újra át tudnád élni az adott esemény és a hozzá vezető út minden egyes pillanatát, miközben tudatában vagy mindennek, ami ide vezetett, akkor az utazás végén tisztán látnád, hogy ami megtörtént, nem történhetett volna sehogy máshogy. Meglátnád, hogy ha pontosan ugyanaz a személy lennél pontosan ugyanazon körülmények között, akkor mindig pontosan ugyanazokat a döntéseket hoznád meg. Más lehetőség nincs. Ha mindenre így tekintesz az életedben, az segít, hogy megszabadulj a stressztől. Amikor eszedbe jutnak olyan dolgok, amelyek miatt ma is feszült vagy, gondolj arra, hogy ezek is tökéletes események voltak, amelyek csak úgy történhettek meg, ahogy tényleg meg is történtek. Másképp megfogalmazva, ha meg akarsz szabadulni a stressztől, ne büntesd tovább se magad, se mást a múltban elkövetett „vétkek" és „hibák" miatt. Ezeknek meg kellett történniük.

TEREMTS HARMÓNIÁT A KÖRNYEZETEDBEN! Ha kellemesen, áldásos körülmények között szeretnél élni, tanuld meg, hogyan válaszd le a stresszt az eseményekről, amelyek a saját vagy mások életében történnek. Ha a barátaid, társad vagy ismerőseid olyasmit csinálnak, ami helytelennek tűnik, tudasd velük, hogy „rendben van". Úgy mondd meg nekik, hogy lássák, komolyan is gondolod. Tapasztalatom szerint jól működik, ha azzal kezded, hogy azt mondod: „Rendben van!", majd azzal folytatod, hogy elmagyarázod, személyes filozófiád miatt hiszed azt, hogy minden megtörtént esemény mindenkinek a legnagyobb javára van.

248

Beletelhet egy időbe, mire mindenki belátja, hogy ez így volt jól, de addig is te oly módon reagáltál a helyzetre, amely lehetővé teszi, hogy megtapasztald az ebből a fajta hitből és cselekvésből fakadó jó érzéseket és ezek jó hatásait. Magad is el fogsz ámulni az eredményen. Ha az illető nem azt tette, amit elvártál volna tőle, felhívhatod esetleg a figyelmét, hogy ha a jövőben hasonló dolog történik, jobban örülnél neki, ha másképp reagálna rá. Még azt is elmondhatod, hogyan másképp gondolod. Ha elfogadod azt, ami van, és nyugodtan válaszolsz, úgy, hogy nem bélyegzed meg negatív módon sem a helyzetet, sem az érintett szereplőket, azzal jót teszel mindenkinek, akivel kapcsolatba kerülsz, de a legjobbat magadnak teszed vele. Ha nem stresszelsz többé, kisimul az életed, harmóniát teremtesz a környeztedben, és ez örökké örömmel és csodálattal fog eltölteni. Amikor egy mester konfliktushelyzetbe ütközik, mindig béke és harmónia veszi körül. A mester személye kihat mindenkire, aki a közelben van. Egyszer egy szamuráj, egy erőszakos harcos odament egy zen mesterhez, és kötekedve azt mondta neki: - Létezik menny és pokol? Ha igen, taníts róluk! A mester így felelt: - Ugyan mihez kezdene egy ilyen ostoba szamuráj, mint amilyen te vagy, ezzel a tudással? A feldühödött harcos előrántotta kardját, és félelmetes kiáltás kíséretében felemelte, hogy lecsapja vele a mester fejét, mire a mester felemelte a kezét, és nyugodtan annyit mondott: - Itt nyílik a pokol kapuja. A szamuráj megállította a kardját, mert felismerte a mes-

249

ter szavainak bölcsességét, és hogy a mester adta neki ezt a tudást. Hirtelen a napnál is vált előtte, mi a pokol, és teljesen elöntötte a ti tisztelet. A szamuráj leengedte a kardját, és mélyen tanító előtt. A mester ekkor így szólt:

önszántából világosabbá mester iránmeghajolt a

- Itt nyílik a menny kapuja. A szamuráj ettől kezdve nem harcolt többé, és a zen mester tanítványa lett. A mester személyisége akkora hatással volt a harcosra, hogy egy szempillantás alatt megváltozott. A te személyiséged is megváltoztatja környezetedet és a környezetedben élőket - mégpedig állandóan. Mindig is így volt. Mostantól fogva ezt a folyamatot úgy fogod végezni, hogy teljesen tudatában is leszel. Nehéz folyton ébernek lenni? Ez a legnehezebb feladat, amit csak ismerek. Felelj hangosan erre a két kérdésre: Ha úgy tudnál tekinteni a múlt, a jelen és a jövő összes eseményére, mint amelyek tökéletesen a javadat szolgálják, stresszelnél-e továbbra is miattuk? Tiéd-e a választás? Jó érzés igennel válaszolni, nem igaz?

250

ELSŐ GYAKORLAT Nem is lehetne másképp Lapozz az ötödik fejezet végére, ahol a „Filozófiám" feliratú fejléc áll, és írd oda, az alá, amit már odaírtál, hogy: „Minden, ami történik velem, az én javamat szolgálja a lehető legnagyobb mértékben - és ez nem is lehetne másképp."

251

MÁSODIK GYAKORLAT Tökéletesítsd a múltat! Keress egy nyugodt helyet, ahol egyedül lehetsz, és senki nem fog zavarni egy órán át. Ülj csendben, és gondold át az életed eseményeit, egészen kisgyermekkorodtól kezdve. Ahogy haladsz előre az időben, emlékezz vissza azokra az időkre, amikor valami olyat tettél, ami rossz volt valaki másnak. (Ez a gyakorlat hasonlít a hetedik fejezetben találhatóhoz, de most a te cselekedeteidet vesszük górcső alá, nem azokat, amelyeket mások követtek el ellened.) Ahogy felidézed az egyes eseményeket, mindegyiket tekintsd tökéletesnek. Gondolatban mondd azt mindegyikre, hogy „tökéletes", még akkor is, ha most is meg vagy róla győződve, hogy ártottál a másiknak a tetteiddel (jóllehet, mostanra tisztában kellene lenned vele, hogy az illetőnek a javára vált, ami történt vele). Be kell látnod, hogy mindazok függvényében, amik az esetet megelőzően történtek vagy nem történtek, az volt az egyetlen lehetőség, hogy az adott esemény bekövetkezzen. Eleinte lehet, hogy nem tudod elképzelni, milyen módon lehetett az adott esemény az illető hasznára, de azért te csak gyógyítsd meg a múltad azzal, hogy tökéletesnek minősíted az eseményt. Minden újonnan szerzett tudásodat állítsd hadrendbe, hogy így tudd látni. Elvégezheted a gyakorlatot két külön félórára bontva is, de legyen meg összesen az egy óra. Ha mindeközben elkalandoznak a gondolataid mindenféle más irányba, próbáld meg felmérni, mennyi idő esett így ki, és ennyivel növeld meg a gyakorlat idejét. Ha egy óránál többre van szükséged, tartsd tovább a gyakorlatot, vagy folytasd egy másik alkalommal.

252

Tiszta, ragyogó szellem vagy, aki azért van itt, hogy tapasztalatokat gyűjtsön élete során. Minden tapasztalatra szükség van; minden tapasztalat a tudatosság egy újabb lépcsőjét jelenti. Te magad sem vagy más, mint az eddigi élettapasztalataid összessége. Azért olyan fontos, hogy mindent, ami eddig történt, tökéletesnek láss, mert akkor saját magadat is másképp fogod megítélni. Végezd el jól ezt a gyakorlatot, úgy, hogy teljesen elégedett legyél vele.

253

HARMADIK GYAKORLAT Tanulj meg örülni! - Tizenegyedik örömgyakorlat Engedélyezz magadnak újabb fél óra örömöt. Mielőtt kiválasztanád, mit fogsz csinálni, gondold végig az eddig elvégzett tíz örömgyakorlatot. Emlékezz vissza azokra a percekre, amikor a legelégedettebb voltál az érzett örömmel. A mostani örömgyakorlatodat ezek a kellemes percek vezéreljék. Kezdd azzal, hogy azt mondod: „Én.XY, engedélyezek magamnak fél óra örömöt." Ne ismételd meg egyik korábbi örömgyakorlatodat sem. Lehet ez az alkalom egészen hasonló valamelyik régebbi gyakorlatodhoz, de valamit változtass rajta. Ha megvagy a gyakorlattal, írj róla pár sort a következő oldalon, a „Tizenegyedik örömgyakorlat" felirat alá, és írd be a dátumot is. Végezd el az ebben a fejezetben található gyakorlatokat, mielőtt továbblapozol a tizenharmadik fejezetre.

254

Tizenegyedik örömgyakorlat:

Teljesítés dátuma:

255

13 A kudarc és a siker ára Ha bajnok akarsz lenni, bokszolj még egy menetet! JAMES J. CORBETT ( 1 9 . SZÁZADI BOKSZBAJNOK)

Azt már tudod, hogy a kudarc vereséget jelent, de mit még? Tedd le ezt a könyvet, és gondolj öt dologra, amelyek eszedbe jutnak, ha arra gondolsz, milyen árat kell fizetned a kudarcért. írd fel őket ennek a fejezetnek a végére, „A kudarc ára" fejléc alá (272. oldal). Addig ne olvass tovább, amíg ezzel meg nem vagy. Lehet, hogy az akadályoz meg sok vágyad teljesítésében, hogy nincs elég pénzed. Lehet, hogy sok dolgot nem vagy képes megtenni, amit szeretnél. Na és mi a helyzet az önbecsüléssel? Mi a helyzet a másoktól, különösen a családtól és barátoktól kapott tisztelettel? Mi a helyzet a kiábrándultsággal, a boldogság elvesztésével? Mi a helyzet azzal, hogy nem mehetsz oda, ahová akarsz, amikor akarsz, ahogyan és akivel akarsz? Mi a helyzet az elégedetlenséggel és a szorongással? Mi a helyzet azzal, hogy nem olyan az otthonod, amilyet szeretnél magadnak és a családodnak? A kudarcért bizony hatalmas árat kell fizetni. Most pedig gondolj öt olyan dologra, amelyek akkor jutnak eszedbe, ha arra gondolsz, mi a siker ára. Ami eszed-

256

be jut, írd le ennek a fejezetnek a végére, „A siker ára" fejléc alá (273. oldal). Tedd meg most azonnal! Ha nehezedre esik kigondolni öt olyan dolgot, ami azt illusztrálja, hogy milyen árat kell fizetned a sikerért, az teljesen természetes. Ha van ár, amit a sikerért fizetni kell, az meghaladja az én tudásomat is. Valahány tanfolyamot tartottam, mindegyiken feltettem ezt a kérdést a siker áráról. Érvényes választ azonban még egyetlenegyet sem kaptam. Általában azt felelik, hogy „a kemény munka", azonban a sikerhez vezető úton a kemény munka nem veszteség, hanem nyereség. Van, aki azt mondja: „Az üzleti sikereim érdekében azt az árat kellett fizetnem, hogy távol voltam a családomtól és a barátaimtól, miközben az üzleti életben vívtam a csatákat." Valójában azonban ez a kudarc ára - az az ár, amit azért kellett fizetned, mert nem voltál képes rá, hogy úgy keresd meg a kenyered, hogy közben nem kell elszakadnod a családodtól. Ha úgy érzed, valamilyen „árat" kellett fizetned, hogy elérj bármilyen sikert, legyen az üzleti vagy bármilyen más jellegű, az valójában a kudarc ára volt. Lehet, hogy elérted az eredeti célodat, de az ár, amelyet közben fizetned kellett, valójában annak az ára, hogy nem voltál képes úgy elérni a célodat, hogy közben végig sikeres voltál. Nézd meg újra, miket írtál fel a siker árához. Tényleg a siker árai ezek, vagy inkább a kudarcé? Lao-ce mondta ezt egy olyan emberről, aki sikeres volt az életben: „Ő az igen, és ő a nem." Ez azt jelenti, hogy a bölcs, tetterős ember számára a „nem" azt jelenti, hogy ő maga lesz a nem, az „igen" pedig azt, hogy ő lesz az igen. Azt jelenti, hogy ő érte a felelős. Azt jelenti, hogy te mondod meg, hogyan alakuljon az életed.

257

A SIKERHEZ VEZETŐ ÚT Ha sikerül magadévá tenni a könyv programjának alapelveit, akkor számodra a sikerhez vezető út magának a sikernek az útja lesz, ami azt jelenti, hogy sikeres leszel attól a pillanattól kezdve, hogy belevágsz valamibe, addig a pillanatig, amíg eléred a célod. Az a tudás, az a belső bizonyosság, hogy mindenképpen eléred a célod, azt jelenti, hogy máris sikeres vagy. Ha megvan benned ez a tudás, a tetteid sikert árasztanak. Akárkivel kerülsz kapcsolatba, azt fogja érezni, hogy sikeres ember vagy. Ezekután gyorsan el fogod érni a céljaid, és gyorsan fogsz előrehaladni. Ha valamilyen látszólagos visszaesés következik he, úgy fogsz rá tekinteni, mint amire elkerülhetetlenül szükség volt ahhoz, hogy elérd a célod. Úgy fogsz rá tekinteni, mint a siker részére, nem pedig mint valamiféle szerencsétlen balesetre, aminek először tűnhet. Az egyik fejezetben már írtam a Hazatérés című filmem forgatásáról, és arról, hogy New Orleansban kifogytam a pénzből, és haza kellett küldenem a stábot. Megírtam, hogy nem állt szándékomban feladni a tervemet, ehelyett megvágattam az elkészült egyharmadnyi anyagot, és elvittem Angliába, hátha forgalmazási szerződést tudok kötni valakivel. 1972-ben ezért elmentem a Rank Film Distributors londoni irodájába - akkoriban ez volt Angliában a legjelentősebb filmforgalmazó társaság. Úgy volt, hogy az igazgatóval beszélek. Amikor bejutottam hozzá, azt mondta, a cég csak akkor fogja megfontolni, hogy forgalmazza-e a filmet, ha az már elkészült, és látták a végeredményt. - Pompás - mondtam erre. - Ez lesz akkor az első alkalom, hogy aláírnak egy szerződést úgy, hogy még nincs kész a film!

258

- Nem, nem lesz az - felelte. - Mi nem csinálunk ilyesmit. Nyolc hét múlva a szerződés alá volt írva. Nyolc hétbe telt, mire az igazgató megbarátkozott a gondolattal, hogy változtasson az üzletpolitikán. Ami engem illet, én türelmes és kitartó voltam. Kezdettől fogva tudtam, hogy alá fogja írni, és már meg is tapasztaltam a siker érzését. Azt nem tudtam, mennyi időbe fog telni, de biztos voltam benne, hogy megvan az oka, hogy nyolc hétig Londonban kell időznöm. Azt nem tudtam, mi lehet ez az ok, de biztos voltam benne, hogy mire befejezzük a tárgyalásokat az igazgatóval, addigra kiderül. És tudtam azt is, hogy az a fontos számomra, hogy mi minden történik még majd velem, amíg a tárgyalások lezajlanak. Végül úgy alakult, hogy életem talán legszebb élményeiben lett részem, és számos barátra tettem szert, akiket évtizedekkel később, a mai nap is a barátaimnak mondhatok. Ahogy már az előző fejezetekben is hangoztattam, ha egyszer elkötelezed magad valamilyen cél mellett, és megérted, hogy mindenképpen el fogod érni, akkor maga a célhoz vezető út lesz a legfontosabb számodra. Ez az ugyanis, ahol az élet csodája percről percre kibomlik. Lehetnek események és helyzetek az életedben, amelyekről azt gondolod, hátrányosan érintették vagy érintik a boldogságodat vagy a sikerességedet. Lehet, hogy azt gondolod magadról, hogy nem tudsz jól olvasni, vagy hogy nem sziporkázol a társalgásban, és nem kápráztatod el a hallgatóságodat. Esetleg úgy gondolod, külső megjelenésed hagy némi kívánnivalót maga után, vagy hogy unalmas egyéniséged van. Lehet, hogy testi fogyatékkal élsz, szegény vagy, nem jártál iskolába, vagy nem vagy, illetve voltál valami kitűnő tanuló. Meglehet, vannak, akik a mun-

259

kahelyeden látszólag gyorsabban menetelnek előre, és úgy véled, erre te is képes lennél, ha a megfelelő emberekkel barátkoznál. Hiszen ismered a régi mondást: „Nem az számít, hogy mit ismersz, hanem hogy kit." Ha az említett érzések és helyzetek között van, amelyik ismerős számodra, itt az ideje a felismerésnek, hogy ezek a látszólagos hátrányok valójában nagyon is előnyösek számodra. Segítségükkel leszel képes elérni a sikereidet. Ha azt hiszed, hogy mindezek ellenére, nem pedig mindezek miatt kell sikeresnek lenned, akkor egész életedben csak keresni fogod a sikert, és közben azt hiszed majd, hogy ezek a dolgok akadályoznak a sikerekben, pedig pontosan ezeknek a segítségével érhetsz el bármit, amire csak vágysz.

AZ AKADÁLYOK MIATT, NEM AZ AKADÁLYOK ELLENÉRE Egyszer kaptam egy levelet valakitől, aki hallotta az egyik rádióban adott interjúmat. A levél így hangzott: Kedves Chris! Cory vagyok. Hallottam magát a rádióban, és teljesen lenyűgözött! Régebben én is úgy tekintettem az életre, ahogyan maga. Én is hittem abban, hogy elérhetek mindent, amit akarok. Tetterős voltam, és minden j ó l haladt, mígnem óriási tragédia történt velem. Annyira megalázó, hogy el sem mondhatom, még egy levélben sem. Megváltoztatta az egész életem. Ma teljesen visszavonult életet élek, és időm nagy részében otthon ülök, remélve, hogy senki nem j ö n rá a nagy titkomra. Régebben sok bará-

260

tom volt, és nagymenőnek tartottak a környéken. Ez már mind a múlté. Amióta ez a rettenetes dolog történt velem évekkel ezelőtt, minden elromlott. Minden erőm elhagyott. Túlságosan szégyellném elmondani, mi volt ez a dolog, még akkor is, ha maga nem ismer, és soha nem is fogja megtudni, hogy ki vagyok. Nagyon szeretnék beiratkozni a tanfolyamára, de nem tehetem. Tudja, én színész szeretnék lenni. Filmsztár. Tudom, hogy képes lennék rá, de azt is tudom, hogy ha elmennék a foglalkozásaira, és elmesélném szörnyű titkomat, akkor, ha már híres ember lennék, ismerné a titkomat, én pedig nem lennék képes elviselni ezt a szégyent. Ezért arra kérem, hogy tartsa meg nekem a tanfolyamot telefonon keresztül. Fizetek érte, amennyit csak kér, de a személyazonosságomnak titokban kell maradnia. Ma még egy senki vagyok, de egy nap leszek valaki, és a titkomnak biztonságban kell maradnia. írtam Corynak, és azt mondtam, eljöhet a tanfolyamomra úgy is, hogy megtartja magának a titkát. Felhívott telefonon, és azt mondta, hogy ezt nem akarja. — Cory - mondtam neki -, maga azt mondja itt nekem, hogy nagy filmsztár lesz annak ellenére, hogy van egy szégyellnivaló titka. Mindaddig, amíg így gondolkodik, az esélyei, hogy tényleg filmsztár legyen, szinte a nullával egyenlők. Másfelől viszont, ha tudná, hogy e miatt a hátrány miatt lehet magából filmsztár, esélyei azonnal több százszorosára nőnének. Ha tudná, hogy minden, ami eddig a percig történt az életében, beleértve ezt a telefonhívást is, azért volt, hogy felkészítse a sztárságra, amire annyira

261

vágyik, akkor új szemmel tekintene a „nehézségeire", tudva, hogy ezek nélkülözhetetlen velejárói a sztárságnak. Továbbá, ha tudná, hogy minden lehetséges azoknak, akik hisznek benne, hogy minden lehetséges, máris híres sztár lenne. Ami megtörtént, azt lehetetlen visszacsinálni, mivel az időt nem lehet visszaforgatni és a dolgokat meg nem történtté tenni. Azon viszont változtathat, hogy hogyan tekint a történtekre. Ami megtörtént, arra tekintsen úgy, hogy a lehető legjobb dolog volt, ami csak történhetett. Hitesse el magával, hogy azért történt, hogy maga filmsztár lehessen'. Végső soron, ha már egyszer megtörtént, nincs is más ésszerű választása, ha sikeres akar lenni. Ha továbbra is hátrányként és akadályként tekint a történtekre, akkor azok is maradnak. Bármelyik pillanatban változtathat a dolgokhoz való hozzáállásán, akár most azonnal is. Azzal, hogy felfújja és titokban tartja ezt a dolgot, saját maga növeli meg negatív hatalmát. Ami történt, lehet, hogy nagyon is pozitív volt, de maga ezeket az energiákat saját maga ellen fordítja ahelyett, hogy meglovagolná őket, és segítségükkel előrefelé venné az irányt. Ha magából sztár lesz, az pontosan amiatt lesz, ami történt magával. Soha többé nem hallottam Cory felől, és fogalmam sincs, elérte-e valaha az annyira áhított sztárságot. Nem tartom azonban valószínűnek, hogy sikerült neki, mert akadályként tekintett arra, ami történt vele. A másik dolog, ami valószínűtlenné teszi, hogy Cory elérte célját, az, hogy ő a sztárságra vágyott, nem pedig arra, hogy nagy színész legyen, ami aztán meghozta volna neki a sztárságot. Ez tágabb értelemben is igaz: ne gazdagságra vagy boldogságra vágyj, hanem arra, hogy elég jó legyél valamiben, ami lehetővé teszi számodra a gazdagságot és a boldogságot.

262

Élt egyszer egy nagy herceg, aki seregével felsorakozott egy horda ellen, akik be akartak törni a herceg kis birodalmába. A herceg egyik katonája, egy fiatal kapitány irigyen méregette a herceget, aki a magasba emelte aranykardját; a kard pengéje vakítóan ragyogott a napfényben. A kapitány azt gondolta magában: „Ha nekem is ilyen kardom lehetne, én is vezethetném ezt a rohamot, de nekem csak ez az egyszerű acélpengém van!" Dühösen kettétörte a kardját, messzire eldobta, majd eloldalgott a csatamezőről. Később aznap a herceg elvesztette a kardját a csatában, és a betolakodók meghátrálásra kényszerítették. Amikor elérkezett oda, ahol a dezertőr kapitány eldobta törött kardját, megpillantotta a fegyvert, és örömében felkiáltott. Leugrott lováról, megragadta a törött kardot, megfordította a csata állását, és fényes győzelmet aratott. Corynak is ugyanazt magyaráztam, amit ebben a könyvben újra és újra hangoztatok különféle módokon. Fontos - nem is fontos, hanem elengedhetetlen -, hogy soha ne feledd: az Univerzum, amelyben élsz, úgy épül föl, hogy minden a lehető legfőbb javadat szolgálja benne. Bármi is történt veled, bánni is, bárki is vagy, bármi is voltál, bármid is van, pontosan ezekre van szükséged, hogy az lehess, aki lenni akarsz. Csak annyit kell tenned, hogy ennek tudatában vagy, és eszerint cselekszel.

ÁLDÁS VAGY ÁTOK? Fiammal, Paxszal első kézből volt alkalmunk megtapasztalni, hogy ami látszólag rettenetesen rossz, arról kiderülhet, hogy a lehető legnagyobb mértékben a javunkat szolgálja. Pax ti-

263

zenöt éves korában elkezdett alkoholt és kábítószereket fogyasztani. Tizennyolc évesen egy nap sírva jött haza az iskolából, és azt mondta, rászokott a heroinra. Az ezt követő hat évben Pax életéért küzdöttem a heroin ellenében. Harmincnapos, hatvannapos, kilencvennapos programokra hurcolásztam, de semmi sem segített. Legalább negyvenszer leszokott, de úgy látszott, képtelen ellenállni a kísértésnek. Folyton attól rettegtem, hogy elveszítem őt, és soha nem lehettem biztos abban, hogy másnap még élve láthatom. Elvittem drogterapeutákhoz, alkoholterapeutákhoz, pszichológusokhoz, pszichiáterekhez, függőségspecialistákhoz és mindenféle tanácsadóhoz. Mindannyian javasoltak valamit: rehabilitációt, tizenkét lépéses programokat, még több tanácsadást, de egyikük sem foglalkozott igazán azzal, hogy miért is heroinozott Pax. Szinte minden esetben azt javasolták, hogy olyan környezetet kell teremteni, ahol kisebb az esély rá, hogy a fiam találkozik a heroinnal. Azt javasolták, szerezzek neki új barátokat a régiek helyett, vigyem őt tizenkét lépcsős találkozókra, és büntessem meg a rossz viselkedése miatt. Csakhogy rá kellett ébrednünk, hogy büntetéssel nem korrigálható a szerfüggés, még akkor sem, ha a halállal kell szembenéznie. Pax tízéves függősége alatt előfordult, hogy kábítószert lopott egy drogdílertől, annyira szüksége volt a szerre. A díler azonban elkapta, és elvitte a sivatagba, hogy megölje. Arra kényszerítette, hogy ássa meg a saját sírját. Ezután belelökte a gödörbe, és nekiszegezte a kést a hasának, hogy felvágja, így mutatva példát a többi narkósnak, akik arra vetemednének, hogy a dílerektől lopjanak. Paxnak valahogy mégis sikerült lebeszélnie a dílert arról, hogy megölje. Meg tudta győzni, hogy megszerzi a pénzt.

264

Egy nappal ez után a félelmetes esemény után egy másik díler is elkapta, akitől korábban lopott, és többször is arcba rúgta az acélbetétes bakancsával. Paxnak eltört az állkapcsa. Kórházba kellett vinni, ahol összedrótozták az állát. Fogai összevissza álltak, alig tudott beszélni, és a fogain keresztül kellett szürcsölnie az ételt. A kórházból a lakására ment, én pedig azonnal odasiettem, hogy lássam. Beléptem az ajtón, és hihetetlen látvány tárult a szemem elé: Fax még ebben az állapotban is heroint szívott, és kokain hatása alatt állt. A helyzet reménytelennek tűnt. Meg voltam győződve, hogy Pax nem véletlenül fordul a heroinhoz, de azt nem tudtam, mi lehet az oka. Mielőtt drogfüggő lett, sportolt, társaságba járt, vidám volt, jó tanuló, egyszer még a hónap tanulója díjat is elnyerte. Abba akarta hagyni a heroinozást és a kokainozást, és vissza akart térni normális életviteléhez, de képtelen volt leállni. Én azonban sosem adtam fel a reményt. Amikor már semmi más nem működött, kidolgoztuk saját, holisztikus, személyre szabott módszerünket, amelyben egy sor hatékony terápiát ötvöztünk. Ez mentette meg Pax életét. Ez idő alatt végig arra biztattam, hogy keresse meg, mi lehet a háttérben meghúzódó, valós oka annak, hogy kábítószerekhez fordul. Egy nap végül Pax felfedezte függőségének okát. Ez volt az utolsó nap, hogy kábítószert vagy alkoholt fogyasztott. Abban a pillanatban képessé vált megszabadulni a függőségtől. Ma már Pax egészséges, boldog, sikeres, tiszta a tudata, és teljesen kigyógyult függőségéből. Sőt, másoknak is segít, hogy elérjék a szabadságot, amelyet neki sikerült elérnie. Ahogyan korábban írtam, mi ketten alapítottuk a Passages

265

rehabilitációs központot Malibuban, Kaliforniában. Pax ötlete volt, hogy nyissunk egy ilyen intézetet. Amikor végre kigyógyult függőségéből, azzal fordult hozzám, hogy: „Nézd, mi aztán tudjuk, hogyan kell ezt csinálni — vágjunk hát bele!" A Passages központban azt tanítjuk, amit az ő esetéből tanultunk meg. Segítünk másoknak is megtalálni azt a mögöttes okot, amely az alkoholizmus vagy a kábítószer-függőség hátterében húzódik meg, és segítünk, hogy megszabaduljanak tőle. Bizonyára vannak, akik szemében Pax éveken át tartó függősége pótolhatatlan veszteségnek tűnik. Ugyan hogyan is szolgálhatta volna ez a sok trauma Pax javát? De ha megkérdeznéd tőle, hogy ő maga hogyan látja függőségben töltött éveit - a veréseket, a megaláztatásokat, a barátok elvesztését, a kiesett egyetemi éveket, a tisztelet elvesztését, az elvesztegetett éveket —, azt mondaná, hogy valóban ezek voltak a legrettenetesebb élményei, de ugyanakkor a legnagyszerűbbek is. Azt mondaná, hogy ezek az esztendők vezették el őt életfeladatához, hogy ezek nélkül sosem fogalmazódott volna meg benne az ötlet vagy a késztetés, hogy rehabilitációs központot nyisson, és hogy az Univerzum így készítette fel őt a csodálatos jövőre, amelyben százezer elveszett lélek megmentésében segédkezhet. Még azt is hozzátenné, ahogy már nekem is mondta, hogy ha még egyszer végig kellene csinálnia mindezt, hogy eljusson oda, ahol most van, hát végigcsinálná. Ráadásul ezeknek a tapasztalatoknak köszönhetően tudtam megírni The Alcoholism and Addicüon Cure című könyvemet, amellyel segíteni tudok, hogy mások is kigyógyuljanak különféle függőségeikből. Sok küzdelem és próbálkozás után reményt és életet adhatunk millióknak.

266

Nos tehát Pax hosszú, megalázó tapasztalatait „rossz" élménynek, „szerencsétlenségnek" fogjuk fel, vagy inkább azt emeljük ki, hogy milyen eredménye lett, milyen tudásra tettünk szert belőle, és áldásként értékeljük? Mostanra már tudnod kell a választ.

ELÉG RÉGÓTA FIZETED-E MÁR AZ ÁRÁT? Elég régóta dolgozol már olyan munkahelyen, amellyel nem vagy elégedett? Elég régóta élsz már olyan párkapcsolatban, amellyel nem vagy elégedett? Elég régóta vannak középszerű baráti kapcsolataid? Elég régóta vagy már közepes tanuló? Elég régóta vagy már sokkal kevesebb, mint amennyi tudod, hogy lehetnél? Egyszer, amikor a Rank Film Distributors igazgatóját látogattam meg Londonban, beszélgetni kezdtem egy fiatal hölggyel, aki gépíróként dolgozott a cégnél. Azt mondta, balett-táncosnő akar lenni. Megkérdeztem, hogy akkor miért dolgozik gépírónőként. Azt felelte, pénzt gyűjt, hogy balettórákat vehessen. - Miért nem megy egyszerűen oda egy táncosnőhöz, és kéri meg, hogy tanítsa? — Mert az órákért fizetni kell, és nekem meg kell keresnem rájuk a pénzt. - Nos — válaszoltam visszakézből -, nekem nem úgy tűnik, mintha magának sokat jelentene ez a balerina dolog. - J a j , dehogynem! A világon semmit sem szeretnék jobban, mint hogy balett-táncosnő legyek! — Hát, ha ez tényleg így van, akkor most azonnal mehet is balettórákat venni!

267

— Á, nem úgy megy az! A balettórák nagyon drágák, és én csak egy bizonyos valakitől akarok tanulni! — mondta, és megnevezett egy híres prímabalerinát, aki Londonban tanított. — Nézze — mondtam neki —, ha azt teszi, amit mondok, akkor akár most azonnal elkezdhet órákat venni ettől a pompás tanártól. Azt tanácsoltam, keresse meg a balett-tanárt még aznap, és mondja el neki, hogy az a leghőbb vágya, hogy baletttáncosnő legyen. Megtenne bármit, amire a balett-tanár kéri, csak hadd tanulhasson nála. Felmossa a padlót, megjavítja a fellépőruhákat, segít a díszlet elkészítésében, és egyáltalán, megtesz bármit, hogy egy ilyen kiváló tanártól tanulhasson. Emellett természetesen keményen fog dolgozni, és minden lehetséges alkalmat megragad, hogy gyakoroljon, annyira szeretné, ha lehetősége lenne táncolni. Eleinte kicsit bizonytalan volt, de miután egy ideig beszéltünk, beleegyezett, hogy megfogadja a tanácsomat. Másnap reggel, amikor bementem az irodába, a lány odalépett hozzám, a nyakam köré fonta a karját, és könynyes szemmel azt mondta: „Igaza volt mindenben!"

A LECKE, AMELYBŐL BÖLCSESSÉGET ÉS ERŐT MERÍTHETÜNK Az Univerzum nem feltétlenül azt az árat kéri tőled a sikerért, amire gondolsz. Azt hiheted, hogy ha elég keményen és elég sokáig dolgozol, akkor sikeres leszel. A sikernek azonban nem ez az igazi ára, jóllehet ez is részét képezheti. A sikerért fizetendő ár valójában az, hogy megtanulod

268

a leckét, amelyre szükséged van, hogy tökéletes emberi lény legyél, spirituális teremtmény, aki pontosan ezzel a céllal született a földre. Az Univerzum úgy tökéletesít minket, hogy akadályokat gördít a vágyainkhoz vezető' útra, így az akadályok legyőzésével erőre és bölcsességre tehetünk szert. íme, néhány példa. Tegyük fel, hogy haragtartó ember vagy, és az Univerzum azt akarja, hogy megbocsátóbb legyél. Olyan körülményeket fog tehát teremteni az életedben, amelyekben rá fogsz szorulni valakinek a segítségére, akiről azt gondolod, megbántott téged, akire valami miatt azóta is neheztelsz. Célod eléréséhez nem elég, ha megbocsátasz neki, össze is kell barátkoznod vele, hogy segítségedre lehessen. Vagy tegyük fel, hogy arrogáns személyiség vagy, és az Univerzum azt akarja, hogy tanulj alázatot. Az Univerzum jól tudja, hogy világunkban a szerény embereket segítik és szeretik, míg az arrogánsakat nem kedvelik és elkerülik. Előfordulhat, hogy méltóságon alulinak tartod, hogy segítséget kérj valakitől. Ezért hát a cél érdekében rá fogsz kényszerülni, hogy segítséget kérj, nem is egyszer, hanem sokszor. Az eredmény az lesz, hogy megtanulsz szerénynek lenni. Vagy tegyük fel, hogy olyan ember vagy, aki sosem fejezi be, amit elkezd. A siker érdekében az Univerzum olyan helyzetbe fog hozni, ahol kénytelen leszel befejezni a dolgokat, mert ez az a gyenge terület, ahol meg kell erősödnöd, ha el akarod érni a céljaidat. Az Univerzum pontosan anynyiszor fog újabb és újabb lehetőségeket tárni eléd, ahányszor nem sikerül befejezned, amibe belefogtál. Minthogy pedig egy örökkévalóság áll a rendelkezésedre, ez nem kevés lehetőség.

269

Az Univerzum élethelyzeteken és más embereken keresztül tanít minket, és az efféle leckék igen sokfélék lehetnek. Ahogyan a könyv elején is írtam, az Univerzum eseményeken keresztül kommunikál velünk. Az esemény az Univerzum nyelve. Azzal a céllal teremt eseményeket, és von bele embereket, hogy segítségükkel hozzájussunk a tudáshoz, amelyre szükségünk van a növekedéshez, a tanuláshoz, és ahhoz, hogy megteremthessük az életet, amelyet akarunk. Huszonegynéhány évvel ezeló'tt otthon reggeliztem Andrew barátom társaságában. Már éppen befejeztük, amikor Andrew azt mondta: - Tudod, Chris, nincs szerencsém a nőkkel. A legutóbbi kilenc nőről, akikkel dolgom volt, kiderült, hogy mind lotyó. - Nem igaz, Andrew - mondtam neki. - A legutóbbi kilenc nő, akikkel összejöttél, rendes, jószívű, kedves, szeretnivaló, csodálatos nő volt, akikből te csináltál lotyót. Andrew nagyon mérges lett, és azt mondta: - Mit gondolsz, kivel beszélsz? - és dühösen kiviharzott a lakásomból. Négy évvel később kaptam tőle egy telefont Hawaiiról. Elmesélte, hogy megnősült, és feleségével van is egy közös fiuk. - Csak azért hívtalak, hogy elmondjam, igazad volt, és azóta megváltoztam - mondta. Andrewnak azóta három gyereke van, és ma is boldog házasságban él. Az Univerzum azt akarta tőle, hogy megtanulja a leckét, és ennek ára a kilenc elrontott kapcsolaton kívül az én figyelmeztetésem volt.

270

ELJÖTT A TE IDŐD A céljaid eléréséhez szükséges erő ott lapul benned. Csak meg kell szabadulnod a saját magad által állított korlátoktól, és olyan egyszerűen eléred a célod, mint ahogy a vízbe ejtett kavics süllyed a víz fenekére. Ha azt mondod valamilyen tervről vagy ötletről, hogy kudarcba fulladhat, ezzel saját kudarcodat vetíted előre. Azért vágtál bele ebbe a programba, mert mást akartál, mint amid volt, és elhatároztad, hogy változtatsz ezen. Nos, hát akkor ne hagyd abba félúton! Legyen ez a könyv mindig nálad, amíg megbarátkozol a benne foglaltakkal. Emelkedj felül mindenen, ami eddig történt. Emeld meg a tétet! Te irányítod a dolgokat. Te vagy a középpont, ahonnan minden kiárad. Tudom, milyen nehéz ez. Olyan vagy most, mint egy új fűszál, amelyik megpróbál kibújni a földből, ahogy a fény felé küzdi magát. Talán éppen ott van egy apró kavics a talajban, ahol te próbálsz áttörni. Hihetetlen erőfeszítésre van szükség hozzá. A jutalom azonban az, hogy napfényben élheted le az életed. A kudarcért túl nagy árat kell fizetni. A siker pozitívumai viszont túl nagyok, hogy csak úgy elmenj mellettük. Itt az ideje, hogy erős és kitartó légy. Az erő benned van. Az akarat bernied van. Minden erőfeszítésedet arra kell összpontosítanod, hogy kitarts. A házamtól nem messze egy utat nemrégiben újraaszfaltoztak. Három héttel később egy fűszál keresztülverekedte magát a hat centiméter vastag aszfalton! A siker számodra is ugyanígy lehetséges.

271

A kudarc ára:

272

A siker ára:

273

.Ki fogok tartani" Fogj egy szótárat, és keresd meg benne a kitartás szót Akkor is, ha tudod, mi a definíciója. Ezután az alábbi üres részre, „A kitartás definíciója" felirat alá írd le a meghatározást. Alá teljes eltökéltséggel, meggyőződéssel és elhatározással írd oda: „Kifogok tartani!" Húzz alá minden egyes szót külön-külön, majd írd alá a nevedet. A kitartás definíciója:

Aláírás:

274

MÁSODIK GYAKORLAT Használd arra az újonnan tanultakat, hogy segíts másokon! Keress valakit, akinek arra a tudásra és bátorításra van szüksége, amit most már te is meg tudsz adni, és segíts neki, hogy ő is felismerje azokat az elveket, amelyeknek te is a birtokában vagy. Mondd el neki, hogy ezt azért csinálod, mert része egy személyiségfejlesztő programnak, amelyben részt veszel. Jó módja a felkészülésnek, ha újraolvasod a könyvet az elsőtől a harmadik fejezetig, és közben jegyzetelsz. Először ezeket a jegyzeteket használd fel ahhoz, hogy segíts az illetőnek. Mondd el neki, hogy ő is segíthet neked, ha beleegyezik, hogy meghallgatja, mik ennek a könyvnek az alapelvei. Mindkettőtök számára értékes tapasztalat lesz, és a lehető leghatékonyabb módon fogjátok a magatokévá tenni. Csináljátok jól, úgy, hogy mindketten maximálisan meg legyetek vele elégedve. És ne viselkedj úgy, mint „aki mindent jobban tud". Választott partnerednek hosszú ideig szüksége lehet a segítségedre, de mindaddig, amig megosztjátok egymással a tudásotokat, fejlődni fogtok mind a tudatosság, mind a képességek terén. Elég kiválasztanod valakit, és elkezdeni segíteni neki, hogy továbblapozz a következő, tizennegyedik fejezetre.

275

HARMADIK GYAKORLAT A „hibákat" tekintsd ugródeszkának! Fél óráig üldögélj csendben, és gondold végig, mik azok a dolgok, amelyeket hátrányosnak tartasz magaddal kapcsolatban, mik azok, amik szerinted visszahúznak. Ha eszedbejut valami, mosolyogj rajta. Ismerd fel, hogy ennek is szükségszerűen jelen kell lennie az életedben. Ismerd fel, hogy szükséged van az ezzel járó tapasztalatra. Ismerd fel, hogy erre is feltétlenül szükséged volt ahhoz, hogy eljuss ide, ahol megszerezheted, amit akarsz. Addig maradj ennél a gyakorlatnál, amíg belátod, hogy amit korábban hibának gondoltál, az valójában ugródeszka, amelynek segítségével elérheted, amit akarsz. Ha nem sikerül belátnod, hogy ezeknek a látszólagos hibáknak jótékony hatásuk volt, akkor olvasd el újra az egész fejezetet, ülj le, és értékeld át megint az egyes dolgokat. Inkább üldögélj ott örökre, mintsem hogy azzal az érzéssel állj fel, hogy áldozat vagy, vagy hogy nincs meg mindened, ami ahhoz kell, hogy megszerezd, amit akarsz.

276

NEGYEDIK GYAKORLAT Tanulj meg örülni! - Tizenkettedik örömgyakorlat Engedélyezz magadnak újabb fél óra örömöt. A gyakorlatot ezúttal kettesben végezd el valakivel. Legyél kreatív, készülj tudatosan az eseményre, és a tervezésbe vond be a másik személyt is. Beszéljétek meg, miket fogtok csinálni, hogy kiderüljön, miben tud ő hozzájárulni az élvezethez. Ahogy korábban is, ha a gyakorlat nem okoz elég örömet, kezdd újra, vagy válassz másik örömgyakorlatot. Ha megvagy a gyakorlattal, irj róla pár sort a következő oldalon, a „Tizenkettedik örömgyakorlat" felirat alá, és írd be a dátumot is. Végezd el az ebben a fejezetben található gyakorlatokat, mielőtt továbblapozol a tizennegyedik fejezetre.

277

Tizenkettedik örömgyakorlat:

Teljesítés dátuma:

278

14 A legfontosabbak Ha az észlelés kapui megtisztulnának, minden olyannak tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: végtelennek. WLLLIAM BLAKE

L

assan elérsz a könyv végére. Már csak egy kicsi van hát_ ra. Pont annyi ideig voltunk együtt, amennyire szükséged volt, hogy eljuss eddig a pontig. Fogadd őszinte gratulációmat, hogy ilyen messzire eljutottál. Az út, amelyen jártál, magányos ösvény. Ahogyan egyre tovább haladsz ezen az ösvényen, egyre több mindent olvasztasz magadba a könyv gondolataiból, úgy leszel egyre tudatosabb, és egyre több dologra leszel képes. A könyv programjából megtanulhattad, hogyan teremtsd meg a világot magad körül, és hogyan szerezd meg, amit akarsz. A könyvvel eltöltött időnél sokkal hosszabb volt azonban az az idő, amit azt megelőzően éltél le, hogy ez a könyv a kezedbe került volna. Nem egyszer volt már alkalmam megfigyelni, hogy az „úton levőknek" mindennap szükségük van útmutatásra, lelkesítésre és bátorításra, különben múltjuk elhomályosítja tudatosságukat, aláássa sikereiket, és ráteszi a kezét a jelenükre. Ezt a programot úgy fogd fel, mint ami életed végéig el kell, hogy kísérjen. Elengedhetetlen, hogy minden áldott nap táplálkozz ennek a könyvnek a gondolataival. Ezért hát a holnapi

279

naptól kezdve mindennap egy teljes éven át olvasd tíz percig ezt a könyvet. Minden nap végén jelöld he, hol tartasz éppen, hogy másnap onnan tudd tovább folytatni. Jó ötlet, ha egy szalagot használsz erre a célra. Minden nap, ha megvagy a tíz perc olvasással, lapozz ehhez a fejezethez, és olvasd el az alábbi mondatokat, amelyek a Rendkívül fontos szavakkal kezdődnek. Ha végére érsz a könyvnek, kezdd elölről. Tartsd életben a gondolatokat. Rendkívül fontos, hogy mindig tudatában légy személyes filozófiádnak. Egész életedben jó szolgálatot fog tenni. Rendkívül fontos, hogy soha ne feledd: önmagában minden esemény pusztán egy esemény. Hogy mi lesz a következménye rád nézve, az csak attól függ, hogy te hogyan reagálsz rá. Ha azt mondod rá, hogy tökéletes, ha úgy is kezeled, ha felismered, hogy ez volt az egyetlen lehetőség, akkor mindig a lehetséges világok legjobbikát fogod megtapasztalni magad körül. Rendkívül fontos, hogy soha ne feledd: az egész élet tükör. Ebben tükröződik az, Aki Vagy. Ha elégedetlen vagy a tükörképpel, magadon kell változtatnod. Rendkívül fontos, hogy állandóan tudatában legyél, hogy az egyes körülmények azért adódnak az életedben, hogy „edzhess" a segítségükkel, és ezáltal tudatosabb és több mindenre képes lehess. Ne bújj ki alóluk! Küzdj meg velük! Ne feledd: ha az út nehézzé válik, attól még jó úton jársz — csak hát nehéz út ez. Rendkívül fontos, hogy soha ne feledd egyetlenséged tudatát; azt, hogy egyetlen egy van belőled az egész világon. Minden, amit észlelsz, másmilyen számodra, mint bárki más számára. Ami számodra igaz, az lehet, hogy csak számodra az. Ami másnak igaz, az lehet, hogy számodra nem az.

280

Rendkívül fontos, hogy soha ne feledd: te vagy a személyes Univerzumod középpontja, és hatással vagy körülötted mindenre és mindenkire. Rendkívül fontos, hogy adj bele az életbe mindent, amid csak van. Emlékezz vissza, hogy ha a téged alkotó összes tulajdonság a helyén van, és maximális kapacitással működik, akkor ezeket a tulajdonságokat egymással ötvözted, és a magadévá tetted. Exponenciálisan megnövelted a benned rejlő kapacitást. Megerősítetted és felvértezted magad, és most óriási dolgokra vagy képes. Rendkívül fontos a tudás, miszerint semmi sem lehetetlen azoknak, akik hisznek abban, hogy semmi sem lehetetlen. Most már tudod, hogy olyan ember vagy, aki eléri a céljait. Ha egyszer eldöntőd, mit fogsz csinálni, és ha végig is mész ezen az úton, akkor sikeres leszel. Rendkívül fontos, hogy soha ne feledd: ha elkötelezted magad valami mellett, abban a pillanatban megjelenik benned a kötelezettség teljesítéséhez szükséges erő. Olyan ember vagy, aki képes az igazi elkötelezettségre. Rendkívül fontos, hogy soha ne feledd: minden cél csupán annak a szimbóluma, hogy valami befejeződött. A végigjárt út az, ahol az élet megmutatkozik, ahol a képességeid fejlődnek, ahol a tudást megszerzed, ahol a boldogságra rátalálsz. Rendkívül fontos, hogy ne feledd: az egész élet egy út. Vágyaid, körülményeid vezetnek végig ezen az úton. A körülmények rákényszerítenek egy bizonyos pályára, hogy tudatosságod és képességeid a szükséges irányban fejlődhessenek. Ha követed vágyaidat, rátalálsz belső örömforrásodra. Rendkívül fontos, hogy folyamatosan megteremtsd magadnak az örömöt.

281

Rendkívül fontos, hogy ha eszedbe jut egy fájdalmas esemény a múltból, akár te követted el, akár ellened tették, azonnal gyógyítsd meg úgy, hogy tökéletesnek fogadod el mind a magad, mind pedig mások számára. Ne feledd, milyen egyszerű eldönteni valamiről, hogy tökéletes-e: ha megtörtént, akkor azRendkívül fontos, hogy mindig tudatában legyél, hogy minden pontosan olyan, amilyennek lennie kell, és minden a te legfőbb javadat szolgálja. Előfordulhat, hogy változtatni akarsz a dolgok állásán - ez is tökéletesen rendben van. Végre megszabadultál mindentől, ami gúzsba kötött. Sugárzóan ragyogó lény vagy, akinek megadatott egy rész az Univerzum végtelen hatalmából ebben a csodálatos pillanatban, amelyet „mostnak" hívunk, és amely az egyetlen létező pillanat. Milyen üdítő az esti égre tekinteni, és megpillantani benne a tökéletességet. Csodálatos dolog végignézni egy óriási hegyvonulaton vagy a végtelen óceánon, és meglátni benne a tökéletességet. De nem csak ezek tökéletesek, hanem minden, ami idáig hozott téged az életben. Ahol éppen most vagy, tökéletes. Ahogyan ezt most olvasod, tökéletes. És te magad is tökéletes vagy. Barátodtól szeretettel: Chris

282

Minden vég valami újnak a kezdete

283

merülsz feledésbe, mert minden pillanatban megőriz a végtelen tudat. Sosem

ŐSI BÖLCSESSÉG

284

Jegyzetek

Második fejezet 1. The Way ofLife According to Lao Tzu. Ford. Witter Bynner. New York, 1994, Perigee. 31. o. Negyedik fejezet 1. G. Ganis, W. L. Thompson és S. M. Kosslyn: Brain Areas Underlying Visual Mentái Imagery and Visual Perception: an fMRI Study. Cognitive Brain Research 2004/20/2. 226-41. o. 2. Norman Doidge: The Brain That Changes Itself: Stories of Personal Triumphfrom the Frontiers of Brain Science. New York, 2007, Penguin Books. 204., 368. o.

285

TUDATOS TEREMTÉS

Bármit is teszel, és bármiben is hiszel, bármilyenek is a jelenlegi körülményeid, tökéletesen felkészült és képes vagy rá, hogy az legyél, aki lenni akarsz, és megszerezd, amire vágysz. Kizárólag meggyőződéseidnek köszönhető, hogy mindeddig nem érted el amit akartál. Ahhoz, hogy olyan tetterős legyél amilyen álmaidban vagy, és valóra váltsd leghőbb vágyaidat, nagyszerű kapcsolatokra tegyél szert, megszerezd a szükséges javakat, és megteremtsd a jólét feltételeit, csak annyit kell tenned, hogy megváltoztatod az életszemléletedet. Nagy hatalmú lény vagy, te magad teremted meg a jövődet gondolataid és tetteid erejével. Azzal, hogy megváltozik a világról alkotott felfogásod, és megváltoznak az eseményekre adott reakcióid, megváltozik az életed is. A könyv által kínált hatékony program lépésről lépésre mondja el, pontosan mit kell tenned, hogy most azonnal megteremtsd magadnak azt az életet amelyre vágysz, közben pedig - mintegy ráadásként - tartós boldogságra tegyél szert. Ez nem az a könyv, amit az ember egyszer elolvas, aztán föltesz a polcra porosodni. Végig fog kísérni az új önmagadhoz, új életedhez vezető ek,ész út során. Áldani fogod a napot, amikor az utadba akadt.