Cifrapalota Óvodai és Bölcsődei Intézmény CIFRAPALOTA ÓVODAI ÉS BÖLCSŐDEI INTÉZMÉNY PEDAGÓGIAI PROGRAMJA

Pedagógiai Program

Cifrapalota Óvodai és Bölcsődei Intézmény

CIFRAPALOTA ÓVODAI ÉS BÖLCSŐDEI INTÉZMÉNY PEDAGÓGIAI PROGRAMJA

„Csak az bánik jól a gyermekkel, aki saját maga lelkiismeretének ad számot arról, hogyan végzi munkáját.” (Mérei Ferenc)

2013.

OM: 201863

1

Pedagógiai Program


Tartalomjegyzék I.

II. III.

IV. V.

VI.

VII.

Bevezetés 1. Pedagógiai hitvallásunk 2. Nevelési programunk rövid bemutatása 3. Az óvodás jellemző adatai 4. Nevelési célkitűzéseink Helyi óvodai nevelési programunk általános feladatrendszere Nevelésünk alapjai 1. A szükségletek szerepe a nevelési cél elérésében 1.1. Az érzelmi nevelés feladatai 1.2. A csoportok szokásrendszerének kialakítása 1.3. A beszoktatás 1.4. A gyermekek gondozása 1.5. Az egészséges életmódra nevelés 2. A tevékenységek szerepe a nevelési cél elérésében. 3. A képességek szerepe a nevelési cél elérésében 4. A tudatos fejlesztés feltételei 4.1. Az óvodai nevelés objektív feltételei 4.2. A tudatos fejlesztés szubjektív feltételei Az óvoda csoportszerkezete Az óvodai élet megszervezése 1. Személyi feltételek 2. Elvárások a pedagógiai segítőkkel szemben 2.1. A dajka feladatai Óvodánk tevékenységformái 1. JÁTÉK és szabadidős tevékenység 2. Társas közösségi tevékenység 3. Munkatevékenység 4. A tanulás A komplex foglalkozások rendszere 1. Anyanyelvi nevelés 2. Matematikai nevelés 3. Természet-társadalom ember 4. Művészeti tevékenységek 4.1. Mese-vers bábozás 4.2. Ének-zene, énekes játékok 4.3. Vizuális tevékenységek

2 2 2 3 3 3 6 6 6 7 7 8 9 11 12 12 12 13 14 14 14 14 15 17 17 21 22 24 25 25 26 27 28 29 30 30 2

Pedagógiai Program


5. Mozgás, testnevelés 31 VIII. Tervezésünk 31 IX. Gyermekvédelem az óvodában 33 X. Az óvoda kapcsolatrendszere 35 XI. A csoportok és a gyermekek fejlődésének ellenőrzése és értékelése 36 XI.1. Az óvodai csoportok ellenőrzési és értékelési rendszere 36 XI.2. Egyéni fejlődés- fejlesztés 36 XII. Az óvodai nevelési programok értékelése 37 XIII. A fejlődés jellemzői az óvodáskor végére 37 XIV. Érvényességi rendelkezések 40 XV. Elfogadás, jóváhagyás 42

3

Pedagógiai Program


I. Bevezetés "Az elfogadás olyan, mint a termékeny talaj, mely lehetővé teszi, hogy a kis mag olyan gyönyörű virággá fejlődjön, amilyenné belső lehetőségei csak engedik. A talaj kioldja a mag fejődési képességét, de ez a képesség maga benne rejlik a magban. Csakúgy, mint a magban, a gyerekben is tökéletesen benne rejlik a fejlődés képessége." (Thomas Gordon) I.1. Pedagógiai hitvallásunk Az Óvodai nevelés Országos Alapprogramjának módosító rendelete , a komplex prevenciós mozgásprogram alkalmazásának tapasztalatai, helyzetelemzésünk, a programjainkhoz kapcsolódó gyakorlatunk eredményei, megtartandó értékeink , szemléletbeli és módszertani megújulásunk értelmében dolgoztuk át helyi nevelési programunkat. Hisszük és valljuk, óvodai szinten, hogy minden gyermek más és más, megismételhetetlen, egyedi ezért a fejlesztésükre irányuló pedagógiai eljárásoknak alkalmazkodniuk kell az egyéni fejlettséghez, fejlettségi szinthez, érési pontokhoz az egyéni fejlődés üteméhez és sajátosságaihoz. Számunkra nincs különbség gyermek és gyermek között, csak az egyenlő feltételek és az azonos körülmények között bizonyított tehetség, egyéni hajlam, irányultság, érdeklıdés különbözteti meg őket egymástól. Fontos feladatunk az igazságosság, a kisebbrendűségből, a szociális és szubkulturális körülményekből eredő különbségek kiegyenlítése, a lappangó tehetségek felszínre hozása, a mindenki más, mindenki egyenlő és mindenki tehetséges, értékes és fontos pedagógiai szemlélet,beállítódás alapján. Számunkra kiemelt fontosságú az esélyegyenlőség megteremtése, a gyermekek mindenekfelett álló érdekének képviselete. Tiszteljük és elfogadjuk a gyermekeket, biztosítjuk egyéni képességeiknek és készségeiknek kibontakoztatását. Minden gyermek önálló, külön személyiség, akit olyannak kell elfogadnunk és olyannak is fogadunk el, amilyen. A gyermeket, mint fejlődő személyiséget, gondoskodás és különleges figyelem illet meg, amit mindenkor, minden helyzetben biztosítunk. Az elfogadás, odafordulás az alapja annak, hogy a pedagógiailag determinált környezetben a gyermekek szükségleteinek kielégítésével, igényeik kinyilvánításával, önmagukhoz mérten folyamatosan fejlődhessenek, érzelmi biztonságot nyújtó, szeretetteljes légkörben, empatikus, elkötelezett, szakmailag felkészült nevelők segítő, óvó- védő irányításával, segítségével. Intézményegységünk helyi programja az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjára épül, megőrizve annak tradicionális értékeit, hangsúlyozva a gyermekközpontúságot, a különbözőség természeteskénti kezelését, figyelembe véve az óvodai nevelés funkcióit, szerepét, nevelési rendszerszemléletét, s azt a tényt, hogy a ma óvodájában nem lehet a tegnap módszereivel, szemléletével nevelni.

4

Pedagógiai Program


I.2. Nevelési programunk rövid bemutatása „Szent kincs a gyermek teste-lelke, Szeretni kell azt melegen, és fölnevelni féltő gonddal, hogy tiszta, jó, erős legyen.” Szemlér Ferenc A társulási megállapodásban és az alapító okiratban foglaltak szerint, a határozat alapján az óvodák szervezetileg, szakmailag önálló intézmények. A törvények által kidolgozott a nevelőtestület által elfogadott, a szülői szervezet által véleményzett, valamint a fenntartó által jóváhagyott nevelési program alapján végzik szakmai tevékenységüket. Az Óvodai nevelés Országos Alapprogramjának módosító rendelete , a komplex prevenciós mozgásprogram alkalmazásának tapasztalatai, helyzetelemzésünk, a programjainkhoz kapcsolódó gyakorlatunk eredményei, megtartandó értékeink , szemléletbeli és módszertani megújulásunk értelmében dolgoztuk át helyi nevelési programunkat. I.3. Az óvodák jellemző adatai Cifrapalota Óvodai és Bölcsődei Intézmény Székhely :5054. Jászalsószentgyörgy, Rákóczi út 15. Tel.:/Fax.: 06.57/456-380 Felvehető gyermeklétszám: 125 fő Mesevár Tagintézménye Telephely: 5044. Jászboldogháza, Petőfi Sándor út 2. Tel.: 06-57/ 460-744 Felvehető gyermeklétszám: 50 fő I.4. Nevelési célkitűzéseink 1.Az óvodák erősségeikre, hagyományaikra építve az egyéni arculatának megőrzése, továbbfejlesztése. 2.Alapfeladatainak magas színvonalon ellátó, a tehetséggondozásnak és felzárkóztatásnak egyaránt helyetadó működtetése. 3.Szellemileg, erkölcsileg és testileg egészséges gyermekek nevelése. Nevelési Programunk az óvodák sajátos stuktúrájából adódó lehetőségek kihasználásával készült, melynek nevelés filozófiája, alapelvei, célok, feladatok meghatározása mellett tükröződik egyéni arculatuk. Helyi Programunkban kiemelt feladatként jelenik meg az egyéni sorsokkal való törődés, családgondozás, a gyermeki jogok és alapvető szabadság jogok tiszteletben tartása,a hátrányos helyzetű és sajátos nevelési igényű gyermekek nevelése.

5

Pedagógiai Program


II. Helyi óvodai nevelési programunk általános feladatrendszere Az óvoda a közoktatási rendszer szakmailag önálló nevelési intézménye, a családi nevelés kiegészítője a gyermek 3 éves korától az iskolába lépésig. Az óvodai nevelés a gyermekek testi és lelki szükségleteinek kielégítésére irányul, ezen belül az egészséges életmód alakítására, az érzelmi nevelés és szocializáció biztosítására, az anyanyelvi-, értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítására. Programunk fő törekvése, hogy alternatív programeleink beépítésével, komplex személyiségfejlesztéssel a tanuláshoz szükséges alapkészségek, képességek és kompetenciák célirányos fejlesztésével minden gyermeket lehetőségeihez mérten közvetetten alkalmassá tegyünk az iskolai életbe történő sikeres átlépésre. A főbb nevelési területekhez kapcsolódó pedagógiai és pszichológiai feladataink tartalmi kidolgozásánál a gyermekek alapvető megnyilvánulási formáira, a játékra és mozgásra építünk. A program nevelési keretét a gyermekek természetes megnyilvánulási formái és az óvoda kultúraátadó hatásrendszerének együttese, kölcsönössége, harmóniája határozza meg. Ehhez a szemlélethez összegyűjtöttük az elméleti, gyakorlati pedagógiai, pszichológiai ismereteinket, tapasztalatainkat. Felmértük lehetőségeinket, a szülői igényeket és az egészet jól „összegyúrtuk”, a saját igényeinknek, helyi sajátosságainknak, szokásainknak, elvárásoknak megfelelően. Megtartottuk saját idő- és szervezeti kereteinket, a fejlesztési tartalmakat. Nagy szabadságot és önálló döntési jogokat kaptak az óvodapedagógusok munkájuk megszervezésében, megtervezésében, a kivitelezésben. Csak keretfeladatokat fogalmazunk meg, az óvodapedagógusok módszertani szabadsága maximálisan biztosított, hisz óvónőink jó szakemberek, akik képesek az önálló, színvonalas munkára. Elkészült a HOP, annak érdekében, hogy az óvodánkból kikerülő gyermekek alkalmasak legyenek az iskolai élet megkezdésére és rendelkezzenek olyan szokás és szabályrendszerrel, fejlettséggel, amelyek megalapozzák az életre való felkészülést. A nevelőtestület alapelve, hogy a gyermek jól érezze magát az óvodában, ott tartózkodása döntő részét a játékra fordíthassa, hisz a gyermek elsődleges tevékenysége a játék. A szülői igényeknek megfelelően sikerül a biztonságos, gyermekszerető környezetet, és ezáltal az egészséges fejlődést biztosítani. A jó munkatársi kapcsolatok hatékonyan segítik a gyermekek fejlődését, biztosítják a kiegyensúlyozott, egészséges pszichés életet. Korszakváltás időszakát éljük át az óvodapedagógiában is. A helyi óvodai programunk (HOP) kialakításakor a nevelőtestület azon munkálkodott, hogy az Óvodai nevelés országos alapprogramjának szellemében megtalálja az optimális cél- és feladatrendszert a helyi sajátosságok és reális tárgyi-személyi feltételek figyelembevételével, és az elkészült HOP megfeleljen az alapprogram előírásainak, a gyermeki, a szülői és fenntartói igényeknek.

6

Pedagógiai Program


Az óvodák személyi feltételei: Az óvoda dolgozói Felsőfokú , szakvizsgázott, szakirányú végzettségű főállású óvónők,óvodai szakértő,vezető óvónő, közoktatás vezető, fejlesztő pedagógus, gyermektánc pedagógiai munkát segítő főállású beszédművelő szakképzett dajkák oktató, gyógy-testnevelő,

fő 9+3 5+2

pedagógiai munkát szakképesítés nélkül segítő dajka

-

pedagógiai munkát közvetlenül segítő

1+1

pedagógiai asszisztens egyéb munkakörben foglalkoztatott félállásúak:

-

óvodatitkár Lépcsőzetes munkaidőkezdéssel megoldott, hogy az óvoda teljes nyitvatartási idejében óvodapedagógus foglalkozzék a gyermekekkel. A törvény által deklarált átfedési idő biztosított.

A nevelőtestület a 3-6-7 éves gyermekek sokoldalú harmonikus fejlődésének elősegítésére és az egyéni fejlesztésére törekszik. Ezek a célok a jövőben sem változnak meghatározóan, hiszen - az előkészítés során végzett szülői felmérések eredményeképpen - körvonalazódott az a megerősítés és elvárás, amit mi is igyekeztünk megfogalmazni a HOP-ban. Az óvodai alkalmazottak gyermek- és szakmaszeretetét, hozzáértését bizonyítja a nyugodt, derűs, családias légkörben végzett, sokféle, változatos tevékenység biztosítása, a gyermekek szeretete, tisztelete, a nevelésbe vetett hitük, hivatástudatuk. A gyermekek ismereteinek bővítését segítve különböző programokat szervezünk (tanulmányi kirándulások, erdei kirándulás, termések-növények gyűjtése, környezet megfigyelése, ismerkedés helyi intézményekkel. stb.). Az óvónők igyekeznek hasznosítani azokat a jó dolgokat, amelyek a gyermekek megismerésében, nevelésében eredményesek lehetnek, illetve változatosabbá teszik a csoportok arculatát. Az óvodapedagógusok a szociálisan hátrányos helyzetű, veszélyeztetett, sajátos nevelési igényű gyermekek sorsának fokozott figyelemmel kísérésén túl, kapcsolatot tartanak a gyermekvédelmi fellelőssel. Ő teszi meg a szükséges lépéseket a gyermekek érdekében. Az óvónők nagy gondot fordítanak ezeknek a gyermekeknek a differenciált fejlesztésére. Mindenkor érvényesítik az egyéni bánásmód elvét, szem előtt tartva az érintett gyermek egyéni képességeit, korlátait, fejlődésének többiekétől eltérő ütemét. Lehetőséget nyújtanak számukra a sok-sok egyéni foglalkozásra, a lassabb tempójú feladatvégzésre, több segítséget adnak számukra a feladatok sikeres elvégzéséhez. A dajkák gyermekszeretete szakmai tudással párosul, amely a nevelőmunkában nélkülözhetetlen segítség.

7

Pedagógiai Program


Az óvodai alkalmazottak közös, hagyományokra épülő programokkal rendelkeznek, melyek erősítik a közösség összetartó erejét (, kirándulás, farsang, karácsonyi vacsora, ballagás..) A pedagógusetika megtartása, a hivatali titoktartás minden dolgozó munkaköri kötelessége. Alapvető feladatunknak a gyermek középpontba helyezését és az óvoda nevelési funkciójának kiteljesítését tekintjük. A gyermeki személyiséget úgy definiáljuk, mint az egyedi, megismételhetetlen, mással nem helyettesíthető indivídum és szociális lény aktivitását. A gyermek fejlődő személyiség, fejlődését genetikai adottságok, a belső fejlődés - az érés - sajátos törvényszerűségei, a spontán és tervszerűen alkalmazott környezeti hatások együttesen határozzák meg. További feladatunk a tehetséges gyermekek differenciált fejlesztése, illetve a szociálisan hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű gyermekek differenciált nevelése, harmonikus fejlődésük elősegítése hátrányaik csökkentése érdekében, figyelembe véve eltérő egyéni sajátosságaikat, képességeiket, fejlődési ütemüket. Az óvoda nevelő intézmény, s mint ilyen a gyermeki személyiség kibontakoztatására, nevelésére, fejlesztésére törekszik. Tehát nem csupán "megengedi", hogy a gyermek fejlődjön, nem passzívan szemléli ezt a fejlődést, hanem lehetővé teszi, elősegíti azt, tudatosan tervezett, szervezett nevelési helyzetek megteremtésével. A 3-7 éves korú gyermekek szociális életképességét (életre nevelését) minden későbbi fejlődés alapjaként kezeljük, a pedagógiai célok és feladatok centrumába tudatosan az együttműködési és érintkezési képességek fejlesztését állítjuk, azaz kooperációra és kommunikációra kívánjuk képessé tenni óvodáskorban a gyermekeket. III. Nevelésünk alapjai 1. A szükségletek szerepe a nevelési cél elérésében A gyermek fejlődő személyiség, ezért a gyermeknek sajátos, életkoronként, életkori szakaszonként és egyénenként változó testi, lelki szükségletei vannak A szükségletek kielégítésében, a gyermeki személyiség alakulásában a gyermeket körülvevő személyi és tárgyi környezetnek meghatározó szerepe van. A környezeti hatások közül a család szerepe igen jelentős, hiszen a család az első szocializációs szintér, amely a kisgyermeket formálja. A családi hatások a legtöbb esetben nem tudatosan tervezettek, sokkal inkább jellemző rájuk, hogy spontán módon valósítják meg a "társadalomba való bevezetés" feladatait. Természetesen a különböző kultúrájú családok másként viszonyulnak a gyerekhez, a gyereknek a családban elfoglalt helyéhez és más-más szerepet szánnak neki a családi életen belül. A családi nevelés mellett az óvodának igen nagy szerepe van (lehet) az elsődleges szocializáció során. Az óvoda nagy előnye a családdal szemben, hogy a családénál tágabb, tagoltabb szocializációs erőteret hozhat létre. Tudatosan alakítja, építi, kombinálja azokat a nevelő hatásokat, amelyekben az együttműködés és a társas érintkezés elemi formái integráns egységet, szerves, kölcsönös kapcsolatot alkotnak. Az óvoda nem csak a spontán szocializációnak, hanem a pedagógiailag determinált szocializációnak a színtere, ahol az elemi kooperációs és kommunikációs formák tudatos kibontakoztatása folyik. Az óvodáskorú gyermekek érzelmi állapotát,

8

Pedagógiai Program


befolyásolhatóságát nagymértékben az a családi atmoszféra határozza meg, amelyben élnek. Az érzelmi alapigények kielégítése, pl. a biztonságérzet, védettségérzet a feltétele annak, hogy a gyermek a környezete iránt érdeklődést mutasson, kezdeményezzen, más emberekhez is kötődjön. Az óvodapedagógus nagyon eltérő érzelmi kívánalmakkal találkozik. Az óvodában a gyermek egyéni igényeit megértéssel fogadni és empátiakészséget mutatni ugyanúgy hozzátartozik az érzelmi neveléshez, mint a kiegyensúlyozott, harmonikus alaphangulat kialakítása. Az olyan óvodai atmoszféra, amelyik sokoldalú érzelmi kifejezéseket és pozitív élményeket tesz lehetővé, hozzájárul a gyermek boldog alaphangulatának kifejlődéséhez és ezzel együtt a másik megértéséhez. Azok a gyerekek pedig, akik viselkedési nehézségekkel és zavarokkal küzdenek (agresszivitás, gátlás), különösen sok figyelmet és megértő nevelői magatartást igényelnek. 1.1. Az érzelmi nevelés feladatai: - A szeretet és kötődés képességének fejlesztése; - A mások iránti tisztelet, megbecsülés érzésének fejlesztése; - Az élménybefogadás képességének fejlesztése; - Az érzelmek kifejező képességének fejlesztése; - Az ösztönök és az érzelem irányításának fejlesztése; - Az érzelmi zavarok tompítása, leépítése. A fejlesztés tehát azután kezdődik, miután a gyermek beilleszkedett a csoportba, jól érzi magát, alapvetően derűs, vidám légkör veszi körül, megismerkedett a felnőttekkel és a gyerekekkel, azaz bátran, biztonságosan mozog az őt körülvevő környezetben. A gyermekek gondozása az óvodai nevelőmunka alapvető feladata, olyan sajátos nevelési feladat, melynek színvonalas megvalósítása nemcsak a gyermek személyiségének fejlesztését alapozza meg, de lehetővé teszi annak a kedvező környezeti hatásnak a kialakulását, ami a gyermek további fejlődéséhez nagymértékben hozzájárul. Az óvodapedagógus feladatai a gyermeki szükségletek kielégítésében:    

Az egészséges óvodai környezet megteremtése; A nyugodt, kiegyensúlyozott, szeretetteljes óvodai légkör kialakítása; A gyermek megfelelő gondozottságának biztosítása; A gyermek alapvető fizikai szükségleteinek kielégítése. 1.2. A csoportok szokásrendszerének kialakítása Az óvoda mindennapi életének zökkenőmentességét, harmonikusságát és nyugalmát biztosítja, ha megfelelő szokásrendszert sikerül kialakítani. A szokásalakítás hosszú, fáradságos munka, ami olykor talán unalmasnak is tűnik, hiszen a jó szokásrendszer

9

Pedagógiai Program


a mindennap gyakorolt cselekvések sorozatának állandó ismétlése. Azt azonban nyugodtan állíthatjuk, hogy a fáradság később nagyon is megtérül a három évig tartó óvodai nevelés során. A szokásalakításban is elsődleges maga a cselekvés, a tevékenység, ami az egész személyiséget fejleszti. A feladatmegoldás ez esetben is öntevékenységre és a gyermek aktív együttműködésére épül. A szokásrendszer kialakítása az utánzáson és az ezzel összefüggő azonosuláson nyugszik. A szoktatás esetében tehát a példamutatásnak van kiemelt szerepe. Ez igazán egyszerűen belátható, hiszen köszönni megtanítani a gyermeket úgy lehet, ha az óvodapedagógus is köszön minden nap minden egyes gyermeknek. A szoktatásnak azért is van jelentősége a személyiségfejlesztés szempontjából, mert egy általános tudatmentesítő szerepe van. A jól kialakított szokások, melyek rendszert alkotnak, nem kívánnak akaratkifejtést a gyermektől, és nem kell koncentrálni sem, hiszen automatikusan cselekszik a gyermek. A szokásrendszer segítségével a mindennapi cselekvések egy része gazdaságosabbá válik, kiküszöbölődnek a felesleges mozdulatok, mindenki számára egyértelmű keretet kap a napi óvodai élet. A szokásalakítás módja tehát utánzás - ismétlés - tudatossá váló cselekvés. A szokásrendszer a csoport nyugalmát, derűs légkörét alapvetően befolyásolja. Erre építhető fel a harmonikus, kiegyensúlyozott, tevékenységgel teli napi óvodai élet.

1.3. A beszoktatás A gyermek egész későbbi óvodai életére kihat a beszoktatás minősége. Nagyon sok türelmet, gyöngédséget és időt igényel a gyermekek beszoktatása. Nem célszerű az új gyermekeket egyszerre fogadni. Mindenki számára megnyugtatóbb a fokozatos és folyamatos beszoktatás. Így 2-3 új gyermekre kell fokozott figyelmet fordítani és jut időnk a többi gyermekkel való foglalkozásra is. Ilyenkor a gyermek és a szülő egyéni igényei szerint először 1-2 órát, majd egyre hosszabb időtartamot tölt el a gyermek az óvodában eleinte anyjával együtt. Nincs szabály arra vonatkozóan, meddig tartson a beszoktatás, 1-2 hétig vagy tovább? Minden gyermek esetében egyénileg, a szülővel közösen kell ebben a kérdésben dönteni. Kivételt képezhet, ha a bölcsődéből kerülnek át egymást ismerő gyermekek. A gyermekek zöme otthonról kerül óvodába, aminek az a következménye, hogy megnövekszik a beszoktatás időtartama. Erre gondolva augusztus végétől kezdve folyamatos lehet az új gyermekek fogadása és az akár októberig is elhúzódhat. Miután naponta csak néhány új gyermek érkezik, és ők nem töltenek el csak néhány órát az óvodában, egy kis létszámú csoport fokozatos fejlesztésével az óvodapedagógusok terhelése is csökkenthető. Azokon a napokon, amikor több gyermeket is fogadunk, célszerű mindkét óvodapedagógusnak hosszabb ideig az intézményben tartózkodni. A beszoktatás alatt és azután is lehetővé tesszük, hogy a gyermekek kedvenc játékszereiket behozhassák az óvodába. A csoport szokásrendszerét úgy alakítjuk ki, hogy ez természetes dolognak számítson az óvodai csoportban. A csoportban lévő régebbi gyermekeket is előkészítjük az újak fogadására, hogy minden tekintetben biztosítva legyen a szeretetteljes légkör és a jó hangulat az ismerkedés időszakában. A beszoktatás ideje alatt nem kívánjuk meg egyetlen gyermektől sem, hogy bekapcsolódjon a csoportban folyó tevékenységekbe.

10

Pedagógiai Program


Az önkéntesség az egész óvodai élet folyamán rendkívül fontos, a beszoktatás alatt pedig egyenesen hangsúlyos szabálya a gyermekekkel való foglalkozásnak. Az utánzási hajlamra építve előbb-utóbb úgyis minden gyermeknél elérhetjük, hogy beilleszkedik a csoportba és bekapcsolódik a tevékenységekbe, tehát ne legyünk türelmetlenek. A beszoktatás során kiépül a gyermekben az a bizalom, ami később az óvodapedagógus és a gyermek aktív együttműködését meghatározza. A bizalom kiépítése a szülők irányában is rendkívül fontos. Éppen ezért jó, ha a beszoktatás alatt a szülők bent tartózkodnak az óvodában, mert saját tapasztalataik győzik meg őket arról, hogy jó helyre került a gyermekük. A HOP-ban a harmonikus szülő-nevelő kapcsolatot rendkívül fontosnak tartjuk. A szülők a beszoktatás után is bármikor bent tartózkodhatnak az óvodában, ha ezt igénylik és maguk az óvodapedagógusok is kérik, várják a szülők a folyamatos együttműködését. Közös programok, ünnepek, kirándulások a szülők egyetértésével és konkrét segítségnyújtásával valósulnak meg. 1.4. A gyermekek gondozása A gondozás az óvodai nevelőmunkát megalapozó tevékenység, melynek feladatai részben átalakultak, részben pedig felerősödtek a társadalmi folyamatok hatására. Ma olyan jelenségekkel is gyakran találkozunk, ami nem volt jellemző néhány évvel ezelőtt. Sajnos előfordul a gondozatlan, nem megfelelően öltöztetett vagy étkeztetett gyermek. A zavartalan fejlődéshez, az egészség fenntartásához a gyermekek fokozott gondozása elengedhetetlen követelmény. A gondozási feladatok végzése az óvodában dolgozó valamennyi felnőtt feladata, ami az óvodapedagógust nem mentesíti a tényleges teendőktől, csupán arról van szó, hogy neki kell koordinálnia, megterveznie, átgondolnia a többiek munkáját is. Az óvodai környezet esztétikus, harmonikus és célszerű kialakítása, a veszélyforrások minimálisra csökkentése, az óvodai napirend helyes kialakítása a gondozási feladatok végzését könnyíti meg. Az óvodába kerülő gyermek számára a környezetváltozás, az idegen emberek, új életfeltételek, a megszokott környezettől való elszakadás nagyon komoly nehézséget jelent. Ezek a bekövetkező változások az első időszakban a gyermek pszichés és testi állapotában átmeneti zavarokat okozhatnak. A gondozás, a gyermekkel való törődés az első kapocs, ami közel viszi a felnőttet a kicsihez, ami lehetővé teszi az átmeneti problémák kezelését. Az óvodának a gondozás olyan klasszikus feladata, amit nem adhat fel, amit nem hanyagolhat el, amit nem helyettesíthet mással. Szerintünk addig egyáltalán nem fejleszthető a gyermek, amíg nincs biztonságérzete, komfortérzete, amíg valamennyi testi szükséglete nincs kielégítve. Ebből következően az óvodai csoportban leginkább azt kell biztosítani, hogy a gyermekek kellemes, jó légkörben, várakozás és sorakoztatás nélkül, szükségleteiknek megfelelően végezhessék a tisztálkodással, a WC használatával, az öltözködéssel, az étkezéssel kapcsolatos teendőiket. A napirendnek pontosan ezt a folyamatosságot, rugalmasságot kell tükröznie. A hátrányos helyzetű gyermekek esetében a gondozási teendők növekedésével számolhatunk. Az a cél, hogy megtanulja önállóan ellátni magát a gyermek. Ehhez nyújtanak segítséget a felnőttek. Fontos ezen a területen is a családdal való szoros együttműködés, egymás tájékoztatása és a rendszeresség mindkét fél részéről a gondozáshoz kapcsolódó

11

Pedagógiai Program


szokások kialakítása érdekében. Az egyéni bánásmód, az egyes gyermekek sajátos igényeinek figyelembevétele a gondozás esetében is érvényesül. 1.5. Az egészséges életmódra nevelés Az egészséges életmódra nevelés mai életünkben felértékelődött, fontossága hosszú távon meghatározza a felnövő gyermekek önmaguk által kialakított életstílusát. Az egészséges életmód magában foglalja a környezettel való harmonikus együttélést, a természet szeretetét és védelmét. Természetes körülmények között minél nagyobb mozgástér biztosítása a célunk. Tágas, levegős, világos csoportszoba és fákkal, növényekkel, füves területekkel beültetett udvar szükséges a nevelési feladatok megoldásához. Ismert tény, hogy a mozgásöröm és a szellemi fejlődés egymással szoros kapcsolatban áll. A gyermekek mozgásának fejlesztése örömforrás és alkalmas lehetőség az esetleges mozgáshibák korrigálására is. Az optimális mozgásfejlődéshez biztosítani szükséges a spontán mozgáslehetőségeket, mégpedig az egyéni sajátosságok figyelembevételével. Ajánlatos tehát minden adódó lehetőséget kihasználni a nap folyamán a mozgásra. A gyermekek napirendjét úgy kell összeállítani, hogy elkerüljük az egyoldalú terhelést, azaz lehetőleg felváltva biztosítsuk a mozgást és az üléssel együtt járó tevékenységeket. Fontosnak tartjuk, hogy a gyermekek minél több időt töltsenek el a szabad levegőn. A napfény, a levegő, a víz is edzi, erősíti őket. Természetesen az időjárásnak megfelelő ruházatra van szükség kint az udvaron és bent az épületben. Az udvaron nemcsak játszani, étkezni, hanem tevékenykedni is lehet. Vannak olyan udvari játékeszközeink, tornaeszközeink, építményeink, amelyek lehetővé teszik a gyermekek sokoldalú mozgásigényének kielégítését. Télen a szánkózás, csúszkálás, a hóval való játék az örömet jelenti. Az egészséges életmódra nevelés nem csak az óvoda épületének és udvarának célszerű hasznosítását jelenti, hanem gyakori sétákat, kirándulásokat a szabad természetben, nagyobb füves réteken, erdőben. A természet szépségeinek élvezete, a szabad természetben való játék öröme, a mozgás szabadsága, a mozgást követő pihenés és nyugalom - ami nem biztos, hogy minden gyermek esetében az alvást is jelenti - a legbiztosabban vezeti el a gyermeket a természet szeretetéhez. Az óvodapedagógus tudatossága abban nyilvánul meg, hogy gondosan választja meg a helyszíneket és felhívja a figyelmet a környezet megóvásának fontosságára. A séták alkalmával, a párosával haladást csak addig követeljük meg, amíg a gyermekek biztonsága, testi épségének megóvása ezt igényli. Mindig legyen alkalom szabad, önálló mozgásra, futkározásra. A játék, a kirándulások célját és ezzel együtt időtartamát a gyermekcsoport életkori sajátosságaihoz igazítjuk.

12

Pedagógiai Program


Az egészséges életmód szokásainak kialakításában fontos szerepet kap a helyes táplálkozás szokásainak kialakítása és az étkezés körülményeinek, esztétikumának biztosítása. A helyes táplálkozási szokások kialakításánál a rendszeresség az első szempont. Sajnos sok család életvitele éppen ezt a rendszeres, időben történő étkezést nem biztosítja, ezért fokozottan figyelnünk kell arra a napirendben, hogy meghatározott időintervallumon belül történjenek az étkezések. Igyekszünk gyümölcsökkel kiegészíteni a napi óvodai ellátást. A gyermekétkeztetési vállalat által szállított ételek minőségét az óvoda vezetőjének és az óvodapedagógusoknak fokozott figyelemmel kell kísérni és véleményüket közvetíteni az illetékesek felé. Az étkezés körülményei, esztétikuma mindig is erőssége volt az óvodai gyakorlatnak. A mindig tiszta, vasalt, finom színekben pompázó asztalterítők, a minőségi, esztétikus étkezőedények, a szalvéták, az asztaldíszek stb. mind tovább fokozzák az étkezés pozitív hatását és nevelő értékét. Az étkezés közbeni halk beszélgetés, zsongás a kultúrált étkezési szokások elsajátítása pedig tovább fokozza az egész tevékenységhez kapcsolódó pozitív hatásokat. A gyermek nem megérti, hanem megérzi ennek az egész miliőnek a jótékony hatását és megőrzi magában a későbbi életében is. Mindez újabb adalék ahhoz, hogy a környezet hatásával nevelni tudunk, hogy a példaadás a legerősebb nevelő erő. 2. A tevékenységek szerepe a nevelési cél elérésében A gyermek személyisége és a tevékenysége kölcsönösen egymásra hatva fejlődnek. A gyermek tevékenykedő lény. Személyisége komplex tevékenységek által fejleszthető a leghatékonyabban. A gyermeki tevékenység fogalma összefoglalható az alábbiakban: a.) Valamilyen belső szükséglet kielégítésének vagy külső követelmény teljesítésének eszköze; b.) Képesség felhasználás, képességfejlesztés eszköze; c.) A közösségben és a közösségért való megnyilvánulás eszköze;

a.) A nevelő hatás belső (a tevékenység tartalmából eredő) feltételei:    

az egyén számára érdekes, a csoport számára fontos, hasznos tevékenység legyen (aminek hasznosságát egyre szélesebb közösség ítélheti meg) a célkitűző és a célmegvalósító tevékenység egysége érvényesüljön a tevékenység és az eredmény kölcsönös feltételezettsége biztosítva legyen (csak a végigvitt, befejezett tevékenységnek van élményereje) a tevékenységrendszer teljessége zavartalan legyen kettős szempontból: - elégítse ki a gyermekek akciószükségletét - oldja meg az adott gyermekközösség valamennyi feladatát (az önkiszolgálástól a - csoportélet kialakításáig, a csoportélet kialakításától a környezet formálásáig)

13

Pedagógiai Program


A gyermekek számára meg kell adni a lehetőséget az önállóan megválasztott belsőből fakadó tevékenységre. A gyermeki tevékenység szervezésekor szükséges figyelembe venni a 3-7 éves korú gyermekek tevékenységének jellemzőit. A 3-7 éves korú gyermeket tevékenységi vágy jellemzi. Bármilyen mozgás, cselekvés változás felkelti a gyermek figyelmét, és utánzásra ösztönzi. A megismerési vágy a kíváncsiság életkori sajátossága az óvodáskorú gyermeknek. A gyermek tevékenysége gyakran változik; minél kisebb a gyermek, annál gyakrabban változtatja tevékenységi formáit. Ennek következtében egy adott tevékenység általában rövid ideig tart és nincs mindig összhangban a kitűzött céllal. Az óvodapedagógusaink tudják, hogy az életkor és az egyéni adottság nagymértékben meghatározzák a gyermeki tevékenység minőségét és mennyiségét, tehát ezt figyelembe véve segíthetik elő a tevékenységek minél szélesebb kibontakoztatását a csoportban. A 3-7 éves korú gyermek életmegnyilvánulásaiban nem különülnek el élesen a különböző tevékenységek. A gyermek számára a játék lehet munka is és fordítva. A közösségért végzett feladat lehet játék, esetleg a szabadidő kellemes eltöltése. Lehetőség nyílhat olyan tevékenységre, amelyre a szociális háttér esetleg nem ad módot (színház, könyvtár).

b.) A nevelő hatás pedagógiai feltételei:   

A tevékenység pedagógiai előkészítése (ráhangolás, tudatosítás stb.) közös feladata az óvodapedagógusnak, dajkának és az egész óvodai környezetnek. A tevékenység pedagógiai megszervezése az óvoda dolgozói részéről nagy tapintatot igényel (semmit se végezzünk el a gyerekek helyett, de mindenben segítsünk, amikor arra szükségük van a gyerekeknek). A tevékenység pedagógiai értékelése ugyancsak alapvető feladata az óvodapedagógusnak. A siker, sikertelenség okai, a jól vagy rosszul megválasztott tevékenységi mód, az együttműködés megléte vagy hiánya stb. lehet az értékelés kiinduló alapja.

3. A képességek szerepe a nevelési cél elérésében Programunk olyan képességek kifejlesztését jelenti, amelyek a társadalomban létező, elképzelhető pozitív tevékenységek gyakorlásához szükségesek. A tevékenységszervezés és a képességfejlesztés kölcsönös kapcsolatban áll egymással. A lehetséges emberi képességek és tulajdonságok száma szinte végtelen, ezeket képtelenség lenne áttekinteni és külön-külön formálni. Az együttműködési és érintkezési képességek jellegét, tartalmát, színvonalát, hatékonyságát, stb. mindenekelőtt az alapul szolgáló tevékenység társadalmisága (közhasznú volta, kulturális színvonala, relációgazdagsága, stb.) határozza meg. A képesség és a tevékenység annyira mély és genetikus kapcsolatban áll egymással, hogy csak a reáltevékenységekre alapozott nevelésnek lehet igazi esélye a sikeres képességfejlesztésre, hiszen minden képesség valamilyen tevékenységre való alkalmasság, és a képességek csak tevékenységekben fejlődhetnek ki és nyilvánulhatnak meg. Ez az általános képességekre is érvényes. Nincs olyan általános képesség, amelynek ne valamilyen konkrét tevékenység lett volna az eredeti forrása. A kommunikációra és a kooperációra való képességet a

14

Pedagógiai Program


gyermek a kommunikáció és a kooperáció egymással összefüggő folyamatában a kommunikáció és a kooperáció gyakorlása közben és által szerezheti meg. Az emberi képességek összessége több emberformáló folyamat, pl. a szocializáció, a művelődés eredményeként jelenik meg. Az előbbiek azonban itt is aktív szerepet töltenek be: szervezik, rendezik, hatékonyabbá teszik, stb. az egyén képességstruktúráját. 3.1. A tehetség, a képesség kibontakoztatását segítő tevékenység A tehetséggondozás első és egyben nagyon fontos fázisa, hogy minél előbb felismerjük a tehetségre utaló tulajdonságokat (testi, fizikai, idegrendszeri, intellektuális, érzelmi.) Ezen feladatot a gyermekeinkkel közvetlen kapcsolatba kerülő pedagógusok végezhetik el. A tehetség gondozásának elsődleges színtere az óvoda. Az óvodában elsősorban a gyermekek megfigyelése zajlik. A játékok, különböző szereplések sok információt nyújtanak a pedagógusok számára, segítik felismerni a gyermekekben rejlő tehetséget és különböző tevékenységformákban fejleszteni azt. Tehetséggondozó hagyományápolás.

műhelyek

az

óvodában:

ének-zene,

gyermektánc

4. A tudatos fejlesztés feltételei A 3-7 éves korú gyermek fejlesztése a nevelési céloknak megfelelően a nevelési folyamatban valósul meg. A nevelési folyamat a környezettel való állandó és szoros kapcsolatban zajlik. A nevelési folyamatban a gyermek spontán fejlődése, érése és a nevelési céloknak megfelelő tudatos fejlesztése egymást kiegészítve érvényesülnek. A tudatos fejlesztés az óvodapedagógus által irányított, befolyásolt, de nem kizárólagosan tőle függő folyamat. A társadalmi, gazdasági környezet, a helyi lehetőségek, a gyermekcsoport életkora, összetétele, a gyermek képességei, egyéni fejlettsége, a szülők igényei mind befolyással vannak a fejlesztés tartalmára. A tudatos fejlesztést az objektív és szubjektív feltételek ugyancsak jelentősen befolyásolják. Az objektív (külső) feltételek, mint az óvoda épülete, berendezései, az óvoda udvara a gyermeket körülvevő környezet adottak. Az óvónői önállóság kérdéskörébe tartozik, hogy a meglévő adottságokon belül milyen bútorzattal és hogyan alakítják ki az óvoda belső tereit és csoportszobáit. Az objektív feltételek azonban minden óvodában a lehetőségekhez mérten javíthatók. Az óvodai nevelés egymásra épülő, egymással összefüggő komplex tevékenységek rendszerében fejti ki hatását. Ahhoz azonban, hogy a tevékenységek lehetőségét biztosítani tudjuk, a nevelés során át kell gondolnunk a nevelés feltételrendszerét.

4.1. Az óvodai nevelés objektív feltételei:  

Az óvoda épülete, udvara, környezete Az óvoda belső berendezése

15

Pedagógiai Program  


Az óvoda tárgyi feltételei, eszközei, szakmai felszereltsége Esztétikus környezet kialakítása.

4.2. A tudatos fejlesztés szubjektív feltételei A szubjektív feltételek sokrétűségéből az alábbi öt legfontosabb elem kiemelésével próbáljuk összefoglalni azt, ami a programunkkal összefüggésben a legfontosabbnak látszik a nevelőmunkánk során.

IV. Az óvoda csoportszerkezete A csoportok kialakításában meghatározó az a tény, hogy csoportjaink mindig a gyermekek életkora alapján szerveződnek. Az itt dolgozó felnőttek ismerete (óvóképző!), pedagógiai gyakorlata, tapasztalata is ebben a szerkezeti formában hatékony. A szülők is elfogadják ezt a csoportalakítást. Szülői döntés hatáskörébe tartozik, hogy nyári születésű gyermeke esetén, melyik csoportba kéri gyermeke besorolását. (Kiscsoportot, középsőt vagy nagycsoportot ismétel). Új gyermekek felvételénél igyekszünk a szülői reális kéréseknek megfelelni. (szomszéd, ismerős társ...) Tudjuk, a mai pedagógiai törekvések sokszor a vegyes életkorú csoportszervezés mellett foglalnak állást. Mi úgy gondoljuk, megmaradunk pedagógus közösségünkben már jól bevált formánál, azaz az életkor alapján kis, középső és nagycsoportok szervezésénél. Amennyiben a jövőben, a gyermeklétszám és a változó körülmények szükségessé teszik, vegyes csoport kialakítását is elképzelhetőnek tartjuk.

V. Az óvodai élet megszervezése 1. Személyi feltételek „A gyerekek természetes módon utánozzák a felnőtteket, annak ellenére, hogy azok megpróbálják őket jó modorra nevelni.” (Anonymus) Az óvodai nevelő munka kulcsfontosságú szereplője az óvodapedagógus, aki az óvoda teljes nyitvatartási ideje alatt, nem pusztán „csak” felelős a rábízott gyermekek testi-lelki egészségéért, biztonságáért, személyiség fejlődéséért, hanem a gyermekek számára kicsit helyettesítve az anyát, követésre, utánzásra késztető minta, példa, akinek személyisége így vagy úgy,de mindenképpen beépül a gyermekek lelkivilágába. Mi épül be, mi van a gyermekre legnagyobb hatással, mire emlékszik vissza, mit visz útravalóként? Nem határozható meg pontosan, hiszen a gyermekek sokszínű, különböző egyéniségek. Ezt elfogadva tiszteljük és értékeljük a

16

Pedagógiai Program


nevelőtestületünket alkotó óvónők sokszínűségét, különbözőségét is, ha hitelesek, ha elhivatottak, ha mindig és minden gyermeknek egyformán adnak a szeretetükből, vidámságukból, megértésükből, mert ezek alapján várhatják el a gyermekektől, szülőktől, társadalmi környezetünktől is ugyanezt. Pedagógusnak lenni sosem volt könnyű, ma sem az, tudva, hogy a ma óvodájában nem lehet a tegnap módszerével, s holnap óvodájában a ma módszerével nevelni, csak néhány biztos pont van:empátia, humanizmus, optimizmus, kreativitás, emberség, hit, pozitív életszemlélet, s a semmivel nem pótolható gyermek szeretet. 2. Elvárások a pedagógiai munkát segítőkkel szemben A dajka egyike a gyermeket nevelő felnőttnek, aki éppúgy, mint az óvodapedagógus magatartásával, teljes lényével, beszédstílusával, öltözködésével, hatást gyakorol a kisgyermekre. Ahhoz, hogy a nevelési folyamatban a dajka közvetlenül és tevékenyen részt vehessen, elsősorban arra van szükség, hogy megfelelő szinten tájékoztassuk az óvoda és az adott óvodapedagógusok nevelési elképzeléseit, módszereit illetően. Tudnia kell, milyen célok érdekében, hogyan kívánják az óvónők a gyermekcsoport fejlesztését megvalósítani. Programunkban konkrétan körülhatároljuk azokat a feladatokat, amelyeknél számíthatunk a segítségükre, egyértelművé tesszük, hogy mely kérdésekben van véleményezési, mely kérdésekben van döntési jogkörük. 2.1. A dajka kompetens szerepköri feladatai: Az óvoda óvó-védő funkciójának teljesítése. A gyermekekről kapott információk közvetítése az óvónők, vezetők felé. A megszerzett ismeretet és tudásanyagot gyakorlati munkájába beépíti. Elfogadó, befogadó attitűddel viszonyul a gyermekekhez. Alkalmazza az óvónők útmutatása alapján az egyéni bánásmód elvét és a differenciálás módszereit. Maximálisan biztosítja az esélyegyenlőség érvényesülését, előmozdítását, az egyenlő bánásmód elvét és a gyermekek mindenekfelett álló érdekeit mindenkor figyelembe veszi. Tevőleges segítséget nyújt a gyermekek tevékenységeihez, de csak szükség szerint, s kellő mértékben, a gyermekek önállósági törekvésének tiszteletbe tartásával, fejlődésének elősegítésével. A lehetőségek szerint részt vesz a továbbképzéseken, hospitáláson. A továbbképzések anyagát alapvető mentálhigiénés ismeretekkel, önismereti, személyiség fejlesztő elemekkel is bővíti. Fokozott figyelmet fordít beszéd és kifejezés kultúrájára, metakommunikációjára. Segítséget nyújt a hátránykompenzációhoz. Tiszteletbe tarja a gyermekek intim szféráját, egyéni szükségleteit, sajátos nevelési igényeit. Gondoskodik a kívánt, kért eszközök előkészítéséről, adekvát esetben a balesetvédelmi előírások betartásáról. A dajka segítő szerepet tölt be: - az óvoda alap és kiegészítő feladatainak teljesítésében, - az óvoda nevelő és személyiségfejlesztő funkciójának megvalósításában, - az óvoda minőségi szolgáltatást nyújtó feladatainak ellátásában, - az óvoda által kitőzött minőségcélok elérésében, - a gyerekek tevékenységének segítésében,

17

Pedagógiai Program


- a gyermekek tehetséggondozásában, - a gyerekek egyéni bánásmódot igénylő feladatellátásában, - a gyermeki programok, séták, kirándulások, projektek, programok lebonyolításában - a szülőkkel való együttműködésben. A gyermekek óvodai életét úgy alakítottuk ki, hogy fejlődésükben, fejlesztésükben biztosított legyen az egészséges fejlődéséhez szükséges mozgásos tevékenységek és a pihenés. Mindehhez megfelelő időkeret biztosítása szükséges. A rendszeresen ismétlődő tevékenységek érzelmi biztonságot teremtenek a gyermekekben. A nyugodt légkör megteremtésének alapvető feltétele a megfelelő napirend biztosítása. A napirend lehetővé teszi a szabad levegőn való hosszú idejű tartózkodást, a szokásrendszer kialakítását, a gyermeki tevékenységek szabad kibontakozását. A napirendben periodikusan ismétlődő tevékenységeknek a csoport szokásrendszere ad keretet. A napirend a gyermek számára egy kiszámítható, megszokott életritmust biztosít. Természetesen a napirend rugalmas és ezért alkalmanként szükség szerint változtatható, alakítható, módosítható. A napirend összeállításánál az egyes tevékenységekre fordítható időt úgy kell meghatározni, hogy az lehetővé tegye az elmélyült, nyugodt és hosszan tartó játékot. A napirenden belül a legtöbb időt a gyermekek legfontosabb tevékenysége, a játék kapja. A szabad levegőn való tartózkodás, a gyermekek gondozásával kapcsolatos teendők (étkezés, tisztálkodás, alvás) jól beilleszthetők a játéktevékenység egész napos folyamatába. Reggel, különösen tavasszal és nyáron a szabad levegőn való tartózkodás természetes része a gyermekek napi életének. A hűvösebb idő beköszöntével is szükséges a szabad levegőn való mindennapi tartózkodás, csupán annak időtartamát csökkentjük. Az étkezések közül csak az ebéd időpontja kötött, a reggeli és az uzsonna folyamatosan zajlik. A folyamatos étkezésekre fordított idő a kapkodás mentes, kényelmes étkezést biztosítja, és több játék lehetőséget a gyermekek részére. A napirend rugalmassága a változtathatóság és az alkalmazkodás mellett azt is jelenti, hogy az egyes napirendi tevékenységek végzésénél kiküszöböljük a torlódást, a sorakoztatást. A gyermekek alapvető szükségleteiket a nap folyamán bármikor kielégíthetik minden különösebb kérés és szabály nélkül. Ügyelnünk kell a párhuzamos csoportok egymáshoz alkalmazkodó, figyelembe vevő napirendjének kialakítására A napirend ezen kívül annak megfelelően, ahogy az évszakok váltakoznak vagy a gyermeki tevékenységek fejlődése ezt indokolttá teszi, változtatható, módosítható. A napirend időkeretei 11 órás óvodai nyitva tartásunk esetén:  

Játék és szabadidős tevékenység: legalább 6 óra Étkezés, pihenés: 3,5 óra ebből pihenés: kiscsoport: legalább 2 óra

középső csoport: legalább 1óra 45’ nagycsoport: legalább 1 óra 30’

18

Pedagógiai Program  


Öltözködés, tisztálkodási tevékenység: 1,5 óra Komplex foglalkozások naponta: kiscsoport: 10-15’

középsőcsoport: 20-25’ nagycsoport: 30-35’ (esetenként kétszer) A napirendben az egyes tevékenységekre fordítható idő rugalmasan változtatható a gyermekcsoport sajátosságai, a körülmények, az évszakok, a váratlan események stb. hatására A napirendet az időkeretek figyelembe vételével a csoport sajátosságainak, fejlettségének megfelelően szükséges kialakítani, a fel nem használt időt játéktevékenységre kell fordítani.

VI. Óvodánk tevékenységformái Meggyőződésünk, hogy a tevékenységek által nevelődő gyermek felnőve aktív részese lesz saját természeti és társadalmi környezete kialakításának. Éppen ezért a HOP tartalma a tevékenységeken keresztül jut érvényre és a nevelési folyamat négyes feladatrendszerén keresztül valósul meg. A négyes feladatrendszer elemeit a nevelés foglalja keretbe. A feladatrendszer elemei a gyakorlatban nem különülnek el egymástól. A feladatrendszer elemei: 1. 2. 3. 4.

Játék és szabadidős tevékenység Társas és közösségi tevékenység Munkatevékenység Tanulási tevékenység

A feladatrendszer elemei egymást átszőve érvényesülnek és valamennyien együtt jelentik az óvodáskorú gyermek nevelésének tartalmát. Ezt azért is szükséges hangsúlyozni, mert a gyermek életmegnyilvánulásaiban sohasem különülnek el a különböző tevékenységek, azok komplex módon, egymást kiegészítve jelennek meg. Természetes tehát, hogy a feladatrendszer elemei mereven nem választhatók el egymástól, mint ahogy a tevékenységek is összefüggenek egymással. A gyermek számára egy adott tevékenység, mint pl. a sepregetés éppúgy lehet játék és munka is, mint ahogy beletartozhat a közösségi tevékenységek körébe, hiszen másokért, másokkal együttműködve végezheti. Miután a tanulást a nevelés részének tekintjük, ezért a nevelés és a tanulás tervezésében is a komplex gondolkodásmód, az egymáshoz való kapcsolódás és nem a nevelési területek szétdarabolásának szándéka vezeti gondolatainkat. 1. Játék és szabadidős tevékenység A játék a 3-7 éves korú gyermek alapvető, mindennapjait átszövő tevékenysége. A játék nemcsak azért kitűnő talaja a fejlesztésnek, mert általa szinte észrevétlenül tanul

19

Pedagógiai Program


a gyermek, hanem azért is, mert a játékban kiélheti, kipróbálhatja, feldolgozhatja és gyakorolhatja az életben előforduló szituációkat, az őt érő élményeket. Ugyanakkor megoldási módokat kaphat bizonyos élethelyzetekben való viselkedésre, megnyugodhat, kiélheti szorongásait, problémáit és újraélheti kellemes élményeit. A környező világról, sőt a világegyetem egészéről is a játékon keresztül közvetíthetjük a legtöbb ismeretet a kisgyermek felé. A játék tehát olyan komplex tevékenységforrás, melyet az óvodapedagógusnak tudatosan kell felhasználnia a nevelés folyamatában céljai eléréséhez. Az óvodapedagógus tudatossága természetesen sohasem irányulhat a gyermekre, hiszen kitalált és erőltetett úgynevezett "játékos módszerekkel" nem helyettesíthető a gyermeki tevékenység. A gyermeki tevékenységet - különösen a játékban - nem szabad szűken értelmeznünk. A játéktevékenység tág értelmezése lehetővé teszi, hogy nemcsak a tárgyi, manuális, vagy mozgáshoz kapcsolt tevékenységeket ismerjük el, hanem a "szellemi alkotást" is tevékenységként fogjuk fel a játék során. A gyermek gondolatban megalkotja, kitalálja a játék szereplőit és bármilyen eszközzel vagy tárggyal helyettesíti azokat. Minden gyermeki tevékenység - beleértve a játékot is felosztható spontán és az óvodapedagógus által irányított tevékenységre. Nagyon fontosnak tartjuk olyan hangulatok, ingerek tárgyi lehetőségek megteremtését, melyeknek hatására a gyermekek spontán játéka, tevékenysége önmagától beindul. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nincs szükség a pedagógus által kezdeményezett vagy irányított játéktevékenységre, hiszen köztudott, hogy 3 éves kor táján még kifejezetten igényli a gyermek a felnőttel való együttjátszást. Csupán a helyes arányok megtalálására kívánjuk a figyelmet felhívni. A játékon belül meghatározott eredmény elérését célzó öntevékenység a legfőbb biztosíték arra nézve, hogy az öntevékenység az önfejlődés, az önfejlesztés motívumait, képességeit és készségeit is létrehozza. Jót és jól játszani - ez a gyermek dolga az óvodában. Az óvodapedagógus feladata megfigyelni a gyermek játékát, felhasználni azt saját nevelési céljai elérése érdekében és szükség esetén, indirekt módon befolyásolni. A játék kicsiben maga az élet; az, amit a kisgyermek felfog és rekonstruálni képes az őt körülvevő világból. Éppen ezért az életre nevelés is a játékból indul ki és a játék segítségével teljesedhet ki. Alapelvünk, hogy minél több időt, alkalmat és lehetőséget biztosítsunk a gyermekeknek az elmélyült játékra. A játéktevékenységhez szükséges feltételeket, ötleteket és eszközöket azonban az óvodapedagógusnak kell biztosítania. Külön szót érdemel az élmények szerepe a gyermek játékában. Az élmény, legyen az a gyermek egyéni élménye, melyet a családból, a környezetéből hoz az óvodás, vagy legyen az az óvodai társakkal átélt élmény, rendkívüli jelentőséggel bír az életre való felkészítés folyamatában. A különböző szituációk megteremtése, az élménynyújtás, az óvónő tudatos, átgondolt munkáját feltételezi. Indirekt módon így lehet a gyermeki világot befolyásolni. Természetesen a gyermek spontán élményszerzése éppen olyan fontos, mint a pedagógus által irányított, megtervezett. A lényeg, hogy a gyermekek élményeiket tevékenységekben éljék meg. A gyermek spontán szerzett élményei és tapasztalatai kellő figyelmet kapnak, s az ilyen pedagógiai alaphelyzet már valóban a gyermekek képességeire épít, azt alapul véve fejleszti az egyént éppúgy, mint a csoportot.

20

Pedagógiai Program


A játék tehát, mint az óvodáskorú gyermek alaptevékenysége olyan lehetőséget jelent az óvodapedagógus számára, amit tudatosan felhasználhat a gyermekek fejlesztése érdekében. A gyermekek a sokszori próbálkozás közben megtanulják a játékszerek használatát, megismerik sajátosságaikat. A 3-4 éves gyerekek tevékenységét a gyakorló játék és a szerepjátékból kiemelt művelet jellemzi. Tárgyi cselekvésük tartalma a saját személyükkel és közvetlen környezetükkel kapcsolatos tapasztalatokat tükrözi. A környezetükben lévő játékeszközöket, tárgyakat is felhasználják a játékhoz. A gyakorló játék keretei között már kiscsoportban is kialakulnak a szerep- és konstruáló játék elemei. A szerepjátékban a gyerekek különböző személyek és állatok, dolgok szerepét vállalják magukra. Játékukban sajátos módon tükrözik ezek tevékenységét, funkcióját és a köztük lévő kapcsolatokat. A szerepjáték fejlődése a játszó gyerekek közötti kapcsolatok bonyolultabbá válásában, az együttműködés kialakulásában, a játék témájának és tartalmának bővülésében, gazdagodásában, színvonalának emelkedésében, időtartamának növekedésében és az eszközök felhasználási módjában mutatkozik meg. A szerepjátékban jelentkező – többnyire rejtett – játékszabályok elfogadása, megtartása az ezeknek való megfelelés szándéka teremti meg a szabály-játék előfeltételeit. A korábban kialakult játékfajták továbbra is részei maradnak a különböző, egymást követő, egyre fejlettebb játékoknak. Egyszerű szabályjátékokat a szerepjáték megjelenésével, kifejlődésével egy időben is játszanak a gyerekek, a szerepjáték pedig még a kisiskolás korban is él. A megfelelő feltételek, és irányítás segíti, hogy az egyes játékfajták a különböző életkorokban megjelenjenek, és tovább fejlődjenek. Legfőbb célkitűzéseinket szem előtt tartva olyan tulajdonságok fejlődhetnek ki a gyermekben, a játék folyamatában, ami később a társadalomba való beilleszkedését nagymértékben elősegítheti. Gondoljunk például a társakkal való együttjátszás kialakulására, vagy a játékon belüli önállóságra, a másik gyermek játékának tiszteletben tartására, a kezdeményezőkészség kibontakoztatásának lehetőségeire, vagy olyan tulajdonságok szükségességére, mint a mások mozgósításának képessége vagy az alá - fölé rendeltségi viszonyok önkéntes kialakítására egy-egy játékszituációban. Beszélhetünk azokról a nagyon is demokratikusan, a gyermekközösség elfogadott belső törvényszerűségei szerint kialakított játékon belüli szerepelosztásokról is, melyek a szerepjátékot a társadalmi gyakorlatban tapasztalható szituációk előzményeivé avatják. A szabadidő igazi tartalma: a termékeny idő-felhasználási lehetőségek közötti szabad választás. Ez is öntevékenység, ez is döntés. Különösen a kisgyermek számára az, aki eleinte a felkínált sokfajta tevékenység közül igazából nem, vagy csak nagyon nehezen tud választani. Egyszerre szeretne mindenütt ott lenni, mindennel játszani, mindent megfigyelni. A szabad, autonóm egyéniség által determinált öntevékenység egyenlő a döntéssel. Ennek közelébe kell eljuttatni a gyermeket A szabadidős foglalkozásoknak szerepe, hogy a gyermek megtanulhatja, hogyan gazdálkodjon az önmaga számára felszabaduló, rendelkezésre álló idővel. A kívülről irányított ember, különösen, ha hozzászoktatták tartósan önállótlan helyzetéhez, nem lesz képes belülről, önmaga által irányított emberré válni.

21

Pedagógiai Program


Az óvodában sajátosan értelmezzük a szabadidős tevékenységet. Ennek oka elsősorban az, hogy az óvodások egész nap az intézményben tartózkodnak, önállóan és a lehetőségekhez mérten szabadon tevékenykedhetnek. Délelőtt és délután egyaránt jut idő arra, hogy a gyermekek az óvónők által felkínált lehetőségek közül (pl. bábozás, festés, rajzolás, zene-tánc, játéktanulás, sakk, társasjáték, filmvetítés, mesevers, barkácsolás, stb.) szabadon választhatnak. Mindezek mellett az egyéni képességek megmutatására, kibontakoztatására is igen hatásos eszköz ez a nevelési mód, hiszen még nagyobb lehetőséget nyújt az azonos érdeklődésű gyermekek kiscsoportos foglalkoztatásához. Az óvodapedagógus feladatai a játék és szabadidős tevékenységekkel kapcsolatban  Nyugodt légkör biztosítása, az elmélyült játék feltételeinek megteremtése.  A napirenden belül elegendő idő és hely biztosítása a játék számára.  A játékhoz szükséges eszközök folyamatos biztosítása.  Ötletek, lehetőségek, helyzetek teremtése a sokszínű játék kialakulásához.  Az egyéni élményeken túl, közös élményszerzési lehetőségek kihasználása a játék fejlesztése érdekében.  A gyermeki játék önállóságának tiszteletben tartása.  Szükség esetén bekapcsolódás a játékba, együttjátszás a gyermekekkel.  Törekedjen a zárt csoportszoba tereinek kiszélesítésére.  Keresse a lehetőséget arra, hogyan biztosíthatna nagyobb mozgás és tevékenységi teret a gyermekeknek.  A választásra felkínált tevékenységek listáját bővítse, időszakonként gondolja át a változtatások lehetőségét és szükségességét.  Egyszerű, saját maga és a gyermekek alkotta eszközökkel segítse elő a gyermekek fantáziájának fejlődését.  Keressen és kínáljon lehetőséget az egyéni képességek fejlesztésére, a differenciált gyakorlásra, a gyermekek egyéni kéréseinek teljesítésére.

A fejlődés várható jellemzői óvodás kor végére:  szívesen játszanak, elképzeléseiket társaikkal is megosztják,  alkalmazkodnak a játék szabályaihoz, le tudnak mondani egy-egy kedves játékszerről,  megértik és elfogadják játszótársaik elgondolásait, tevékenységük logikáját,  vállalják a számukra kevésbé érdekes szerepeket is, tudnak vezetni és alkalmazkodni,  játékelemekből tudnak építeni, képesek bonyolultabb alkotások létrehozására, saját ötleteik alapján.  önállóak a játék tervezésében, szerepek kiválasztásában, a játékszerek megválogatásában, szabályok betartásában, a már nem használt eszközök összerakásában,  játékukhoz saját maguk is létrehoznak, elkészítenek eszközöket, és azt használják is,  játszócsoportok tagjai között tartós és szoros kapcsolat alakul ki,  szívesen, bátran báboznak, és készítenek maguk is egyszerű bábokat.

22

Pedagógiai Program


örömmel, kedvvel vesznek részt a versenyekben a szabályokat betartják, társaikat figyelmeztetik a szabályra, elviselik a vereséget. 2. Társas, közösségi tevékenység A gyermekkel szemben támasztott két fő követelmény: tanuljon meg másokkal érintkezni és együttműködni. A kooperációs és kommunikációs képességek pedagógiai szempontból sikeres formálásnak legfontosabb feltétele, hogy a tevékenység - társadalmi és egyéni - értéktartalma és hasznossága nyilvánvaló, felismerhető, tudatosítható, átélhető legyen. Az együttműködési és érintkezési képességek jellegét, tartalmát, színvonalát, hatékonyságát stb. mindenekelőtt az alapul szolgáló tevékenységek társadalmisága (közhasznú volta, kulturális színvonala, relációgazdagsága stb.) határozza meg. Pedagógiai programunk négyes feladatrendszere megfelelő bázist nyújt a kooperációs és kommunikációs képességek kifejlesztéséhez. A társas és közösségi tevékenységek állandó gyakorlás által történő kifejlesztése rendkívüli fontossággal bír a társadalmi gyakorlatra való általános felkészítés, azaz az életre nevelés szempontjából. A gyakorlat szükségleteiből kiindulva vezetjük le a társadalmi követelmények rendszerét. A tulajdonságok, a képességek, a készségek, a szükségletek olyan rendszerét kívánjuk formálni, amelynek segítségével a gyermekek részvétele a napi életben (társadalmi gyakorlatban) egyszerűbbé, könnyebbé, gyorsabbá válik. A társadalom élete, a társadalmi gyakorlat pedig jórészt a társas és közösségi kapcsolatok keretén belül zajlik. Nagyon fontos feladat tehát már az óvodában tudatosan törekedni a közösségben zajló folyamatok, a társas kapcsolatok és a közös tevékenység kibontakoztatására. Mindez természetesen nem jelenti az egyén fejlesztésének mellőzését. A jó közösséget mindig egyéniségek alkotják, mégpedig olyanok, akik egyéni akaratukat, ambícióikat, vágyaikat képesek a közösség keretein belül is megvalósítani. Az élet is ilyen. Bizonyos korlátok között kiélhetjük magunkat, azaz nekünk éppen úgy szükséges alkalmazkodnunk másokhoz, ahogyan mások is alkalmazkodnak hozzánk. A cél az, hogy az adott lehetőségek között a legtöbbet legyünk képesek egyéniségünkből kihozni, ezzel is gazdagítva a közösséget. Minden gyermek egyéniség, akinek lehetőséget kell biztosítani személyisége pozitív és széleskörű kifejlődéséhez. A társas és közösségi kapcsolatok kialakítása a tevékenység bázisára támaszkodva a teljes nevelési folyamatot átfogja. Az óvodai csoport, az óvodai közösség sikeres formálása esetén a társadalom számára igen hasznos közösségi érzés, közösségi tudat és magatartás mellett mások megbecsülése, a közös szokások kialakulása, a hagyományok tiszteletben tartása, sőt a csoport közvéleménye is kialakul. A csoportban elfogadott normák befolyásolják a gyermekek cselekedeteit. Ha mindehhez még nyitott légkör, demokratikus és szeretetteljes irányítás társul, akkor tág teret nyitunk a gyermekek önállósága, tenni akarása és döntési képességének kibontakoztatása irányában. A nevelőközösség szerepe ebben a folyamatban meghatározó. A nevelőközösség belső tartása, gyermekszeretete, kivívott tekintélye és világos, pontos, tudatos,

23

Pedagógiai Program


célirányos nevelő tevékenysége nélkül az elképzelt gyermekközösség kialakítása nem sikerülhet. Az óvodai gyermekközösség kialakítása a tevékenységek rendszerén keresztül valósítható meg. Az óvodában minden tevékenységnek a gyermek egyéni örömén túl a közös élményt is kell erősítenie. A társas kapcsolatok, a közös munka, az együttjátszás és a komplex foglalkozások rendszere is az együvé tartozás érzését erősíthetik, ha tudatosan igyekszünk ezt létrehozni. A lényeg, hogy a tevékenykedtetés sokszínű, változatos legyen, és a tevékenykedtetésen legyen a hangsúly. Mindent kipróbálhasson a gyermek, kivételt csak a testi és szellemi épségét veszélyeztető tevékenységek képeznek. A közösségi szokások kialakítása pedig a tevékenységek végzését segítse, a gyermekek cselekedeteit irányítsa. A szokások tegyék lehetővé, hogy az egyik gyerek ne zavarja a másikat a tevékenység végzése közben, a szokásrendszer tegye lehetővé a gyermekek közötti jobb együttműködést, egymás tevékenységére figyelést, vagy a közös tevékenység során kialakuló viták megoldását stb. Nem fegyelmezni, hanem tevékenységgel és az ehhez szükséges hellyel, eszközzel kell segíteni a gyermekeket abban, hogy minél nagyobb önállóságra tegyenek szert óvodai életük során. A helyes szociális viselkedés megtanulásának színtere az óvodai csoportközösség. A felnőtt és gyermek között nem a feltétel nélküli szófogadás, hanem a demokratikus partnerviszony kialakítása a cél. Az óvodapedagógus ugyanúgy vegye figyelembe a gyermek jogos kívánságait és igényeit, mint ahogy a gyermektől is elvárja a szokások, szabályok betartását. A gyermekek egymás közötti és a felnőttel való kapcsolatában egyaránt a szabadságra, a nyíltságra és az őszinteségre kell építeni. A közösség lehetőséget teremt az önálló kapcsolatok kialakítására, a különböző nézőpontok megismerésére, a konfliktusok kezelésére és megoldására. Ezek a folyamatok pedig a másokkal szembeni tolerancia kialakulásához vezetnek. A társas és közösségi tevékenységek a nevelőmunka egészét átszövik. Ebben a folyamatban talán a legfontosabb időpont az, amikor a gyermek először ismerkedik az óvodával, az óvodai csoporttal. A megszokottól eltérő környezet, a szülőktől való elszakadás, az új helyzet sokszor nehéz feladat elé állítja a szülőket és az óvodapedagógust egyaránt. Az óvodapedagógus feladata, hogy végtelen türelemmel és szeretettel forduljon az újonnan óvodába kerülő gyermek felé. Adjon elegendő időt a beszoktatásra. Biztosítson fokozatos átmenetet és tegye lehetővé a szülővel együtt történő beszoktatást. Az óvoda nyitottsága nemcsak a beszoktatás ideje alatt, hanem óvodáskor végéig biztosítja a szülőknek a nevelőmunkába történő közvetlen betekintést. Ez mindkét fél számára (szülő-óvodapedagógus) megnyugtató és biztonságot jelentő lehetőség, amit a gyermek érdekében kétoldalúan lehet hasznosítani. Az óvodapedagógusnak éppúgy szüksége van a nevelőmunkában a szülőktől érkező információkra, javaslatokra, mint fordítva. Az óvoda nyitottsága, hagyományok teremtésével, nyilvános, közös programok, ünnepek segítségével tovább növelhető .

24

Pedagógiai Program


3. Munkatevékenység Az életre való felkészítés nem nélkülözheti a munkatevékenység lehetőségeinek kiaknázását. A munka az óvodás gyermek számára játékos jellegű, gyakran nem is választható szét a játék és munkatevékenység. A munkatevékenység fejlesztő hatása kiemelkedő jelentőséggel bír a pedagógiai munkánkban. Az értékteremtő munka pedagógiai funkciója nem a szakismeretek gyakoroltatása, hanem a gyermek értékteremtő együttműködési képességeinek fejlesztése. Éppen ez az a terület, ahol az erőfeszítés, kitartás és az eredmény kapcsolata közvetlenül érzékelhető, belátható, átélhető a gyermek számára. Ez a folytonos visszajelzés a legnagyobb motiváló erő, ösztönző, megerősítő tényező. Nem elsősorban a munka tárgya, hanem megszervezésének módja fejti ki a már említett nevelő-fejlesztő hatást. Itt is érvényes, amit a tevékenységről általánosságban elmondtunk: alapvető követelmény az önállóság, az öntevékenység lehetőségeinek megteremtése. A különböző munkafajták: önkiszolgálás, naposság, a gyermekek saját személyiségével kapcsolatos munkák, a csoport érdekében elvégzett munkák vagy a kerti munka közös vonásaként azt kell kiemelni, hogy mindez tényleges munkavégzést, azaz tevékenykedtetést jelent az óvodában. Minden olyan munkát elvégezhetnek a gyerekek, amihez kedvük van és testi épségük veszélyeztetése nélkül képesek azt megvalósítani. A gyermek önkéntességét, nyitottságát, megismerési vágyát, aktivitását, érdeklődését tudatosan igyekezünk felhasználni nevelési céljaink megvalósítása érdekében. A gyermek éppúgy élvezi a munkatevékenységeket, mint a játékot, ha tiltásokkal vagy túl nehéz feladatokkal nem szegjük kedvét. A munka az életre való felkészítést, a társadalmi gyakorlat megismerését éppúgy szolgálja, mint a személyiség fejlesztését, és ha mindez pozitív élmények átélésének forrása lehet, akkor a gyermekek szívvel, lélekkel fogják végezni. Az első feladat olyan munkalehetőségek biztosítása, ami a gyermek számára elfogadható. Ezen kívül igen nagy fontosságú, hogy a munkavégzés során biztosítsuk a teljes önállóságot. A munkatevékenység a felkínált lehetőségek közül önállóan választható és sohasem a gyermekre kényszerített feladat. Váljon a csoport számára magától értetődő és természetes dologgá, hogy mindenki dolgozik, amikor szükséges és mindenki a kedvének, egyéniségének, képességének megfelelő munkát végezheti. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a munkavégzés rendszeres, folyamatos tevékenység legyen, ami beépül az óvodai mindennapokba. A munkafajták közül ki kell emelnünk az önkiszolgálást, aminek óvodáskor kezdetétől fogva igen nagy a jelentősége. A gyermekek magukkal kapcsolatban minden teendőt - testápolás, öltözködés, étkezés, környezetük rendben tartása - a lehető legkorábbi időtől kezdve próbáljanak önállóan elvégezni. Hagyjuk, hogy a gyerekek saját képességeik szerint, koruktól függetlenül akkor végezzék el az önkiszolgálással kapcsolatos teendőiket, amikor képesek rá.

25

Pedagógiai Program


A munka megosztása során fontos feladatnak tartjuk, hogy a gyerekek megtanuljanak önállóan dönteni, feladataikat egymás között megosztani. Pontosan olyan módon, mint amikor a szerepjáték megkezdése előtt elosztják egymás között a szerepeket. A nagyfokú önállóság és a döntési helyzetek, döntési képességek gyakorlásának lehetőségei együtt szolgálják a gyermekek életre való felkészítését. 4. A tanulás A játék és a tanulás teljes mértékben összekapcsolódik óvodáskorban. A gyermek esetében a tevékenységi vágy ösztönöz a tapasztalatszerzésre, a cselekvésre és közben minden pillanatban újabb és újabb felfedezéseket tesz, azaz tanul. Játék közben szinte észrevétlenül tanul, tehát a játék az óvodai tanulás egyik legfontosabb színtere, de nem kizárólagosan az. A játékon belül a motoros, a szociális és a verbális tanulás összefonódik, komplex formában jelenik meg. Az óvodai tanulás azonban szélesebb értelmű annál, hogy csupán a játékkal való összefüggésein keresztül értelmezzük. A nevelési folyamat egésze, azaz valamennyi pillanata alkalmas arra, hogy erőltetés nélkül spontán vagy irányított módon tanuljon a kisgyermek. Legfőbb célkitűzésünk, hogy egyszerre, egy időben kevesebbet, de minőségben és használhatóságában mégis több ismeretet kapjanak a gyermekek. A több érzékszervet igénybe vevő tapasztalás és a sokoldalú cselekedtetés mindennél fontosabb a 3-7 éves korú gyermek fejlődésének szempontjából. Ezt nem lehet kiváltani, vagy helyettesíteni az egyoldalú intellektuális fejlesztéssel, aminek jelentőségét elismerjük, ám mértéke és hatása alatta marad a tevékenységek általi fejlesztésnek. Miután a gyermek a világot komplex módon érzékeli, észleli és éli meg, ezért a tanulás során is ebből indulunk ki. Ez az oka annak, hogy komplex foglalkozások rendszerén keresztül jut el a gyermekhez az, ami számára a világból megismerhető, befogadható ismeretet, tapasztalatot jelent. Komplex foglalkozások maximális időtartama naponta: kiscsoport: 10-15’ középsőcsoport: 20-25’ nagycsoport: 30-35’ (esetenként kétszer) Egyáltalán nem mellékes az a szempont sem, hogy azok a tanulási tapasztalatok, melyeket óvodáskorban szereznek a gyermekek hatással lehetnek az iskolai tanuláshoz való viszonyukra is. Nem mindegy milyen érdekeltség fejlődik ki a gyermekben a tanulással kapcsolatban, hiszen már óvodáskorban kialakulnak annak csírái, hogy később örömmel tanul-e a gyermek. Képes lesz-e saját motiváltságból kiinduló erőfeszítésre a tanulás során. Ennek a belső motiváltságnak a kialakítását kezdjük meg az óvodában. Azt szeretnénk elérni, hogy örömmel és önként vegyen részt ebben a folyamatban a gyermek, ne csupán külső motiváció (jutalom) késztesse erre.

26

Pedagógiai Program


A cél az, hogy megfelelő színvonalú feladatok elé állítsuk a gyermeket. Természetesen minden gyermek esetében képességeinek megfelelő feladatokról van szó. A követelményeket az egyéni teljesítőképességhez kell mérni. A sikerélmények erősítik a gyermek önbizalmát, és bátorságot adnak neki az újabb, nehezebb problémák megoldásához. A sorozatos kudarcok ellentétes hatást váltanak ki. A gyermek bátortalanná, félőssé, visszahúzódóvá válik, alulértékeli önmagát, és alatta marad saját teljesítőképességének. Az óvodapedagógus szerepe tehát itt is kiemelkedő abban, hogy milyen feladat elé állítja az egyes gyermekeket, mennyire képes megismerni és fejleszteni a gyermeket egyéni adottságainak figyelembevételével. A HOP keretjellege biztosítja az óvodapedagógusok számára a gyermek igényeihez, egyéniségéhez, teherbíró képességéhez igazodó tanulási kereteket és formákat.

VII. A komplex foglalkozások rendszere A komplex foglalkozások lényege: a. Komplex rendszereket, folyamatokat értelmeznek az óvodás gyermek szintjén, b. A foglalkozásokat probléma centrikusság és egy-egy vezető szempont megléte jellemzi, c. A foglalkozásokon tudatosan és tervszerűen integráljuk az adott problémához tartozó ismereteket. A társadalmi érintkezést megalapozó komplex foglalkozások 1. Anyanyelvi nevelés Az anyanyelv a legfontosabb eszköze a szociális kapcsolatok kiépítésének és az emberek közötti kommunikációnak. A beszéd és a gondolkodás egymással szoros kapcsolatban áll. Ha tehát az anyanyelvi nevelés feladatait fontosnak tartjuk és a gyermeket nyelvi fejlesztésben részesítjük, nemcsak tisztábban és jobban fog beszélni, hanem a gondolkodása is fejlődik. Az óvodai anyanyelvi nevelés komplex folyamat, ami a nevelési folyamat egészében jelen van. Minden feladatot, minden tevékenységet áthatva segíti a gyermek önbizalmának kifejlődését, szociális kapcsolatainak kialakítását és elősegíti a gyermek zökkenőmentes iskolai tanulásának megkezdését. Minden gyermek beszédét meghatározza az otthoni nyelvi környezet. A fejlesztési feladatoknak tehát a család, a környezet megismeréséből kell kiindulni és a gyermek egyéni képességeinek megismerésén keresztül kell hatást kifejteni. A fejlesztésnek a gyermek élményeihez kapcsolódva és tapasztalatszerzéssel egybekötve van értelme. Az óvodapedagógus lehetőséget biztosít arra, hogy nyugodt légkörben, életszerű helyzetekben minden gyermek beszélhessen arról, ami érdekli, ami foglalkoztatja. Semmiféle türelmetlenség vagy a gyermek korlátozása nem megengedhető az anyanyelvi nevelés során. Az óvoda tevékenységgel gazdag élete, a kellemes, nyugodt légkör alapvetően meghatározza az anyanyelvi nevelés fejlesztését. Ilyen körülmények között a gyermekek szívesen és gyakran beszélnek. A nap folyamán bármikor adódhat

27

Pedagógiai Program


lehetőség a beszélgetésre, de a hétfői napokon erre külön is tekintettel vagyunk, hiszen ilyenkor otthonról és a külső környezetből hozott rengeteg élményt és tapasztalatot mondják el a gyermekek. A környezet példamutató, tiszta és szép beszéde mintát nyújt, ösztönzést ad a kisgyermeknek a beszédre. Különösen fontosnak tartjuk, hogy az óvodapedagógus ügyeljen beszédének stílusára, a hanglejtés, a dinamika, a hangsúly megfelelő alkalmazására. Beszéde legyen érthető, egyszerű és világos. Figyelünk arra, hogy a gyermekek mindig választ kapjanak kérdéseikre. Csupán azzal, hogy időt és lehetőséget biztosítunk a gyermekeknek a beszélgetésre, önmaguk kifejezésére, máris sokat tettünk a bátor, önálló mindennapi kommunikáció kifejlődése érdekében. Dicsérjük és biztatjuk a bátortalanabb gyermekeket, serkentve őket a beszédre. A gyermekek anyanyelvi fejlettségét folyamatosan figyelemmel kísérjük. (beszédhiba, beszédgátlásosság, beszédbeli elmaradás) Szükség esetén szakember segítségét kérjük. 2. Matematikai nevelés: környezetünk formai és mennyiségi megismerése A gyermek már az óvodába kerülés előtt felfigyel a dolgok mennyiségi és minőségi összetevőire. Érdeklődéssel fordul a matematikai információk felé. Az óvodai nevelés épít ezekre a korai tapasztalatokra, még akkor is, ha azok pontossága csak a gyermek számára fontos, érzelmileg hangsúlyos helyzetekben megbízható. Fontosnak tartjuk, hogy a kisgyermekkorban a család által nyújtott matematikai ösztönzéseket időben követi a tudatosabb óvodai nevelés, a gyermek egyenletes fejlődését biztosító módszerekkel. Játékidőben megfigyelhetjük, hogy a gyermek, amit nem bír felemelni, arra azt mondja, hogy nehéz, amit nem ér el, arra azt, hogy magas. Sorba állítja a babáit, a vonatos játékban tudja, hogy az első hely a legjobb és ott akar lenni. Sorakozásnál is szeret elől állni, gyakran méregeti, összeméri magát a másik gyerekkel, lábujjhegyre áll, játékelrakásnál jól tájékozódik a térben, tudja, hogy melyik játék szokott fent a polcon lenni. Az udvari játékban megfogalmazza, ha neki nem jutott játék és észreveszi, ha elvettek a társak a játékából, akár egyet is. Felfedezi, ha a vonzó játékból egy kis részlet elromlik, letörik. Ha fél, hogy elveszik tőle a játékot, gyakrabban megszámolja. Mindez arra utal, hogy a gyermek játéka gazdag lehetőséget kínál a matematikai tények, összefüggések felismeréséhez. Ezeket a spontán helyzeteket azonban nem célszerű befolyásolni, hiszen a gyermek érdeklődését a játék köti le. A matematikai realitás erőltetésével a játékban rejlő egyéb fejlődési lehetőségektől fosztanánk meg a gyermeket. A spontán tanulás lehetőségét és eredményességét kellő mértéktartással ítéljük meg. A játékban adódó spontán (matematikai) tapasztalatszerzés megfigyelésére építjük a foglalkozásokat, ahol ezeknek a mozaikszerű benyomásoknak az élethelyzetek köré rendezésére kerül sor. A gyakorlati probléma és feladatmegoldás az önállóságra nevelt gyermeknél jelentkezik fokozottabban, és jól szolgálja a matematikai alapozást. Lehetőséget ad a próbálkozva, felfedező tanulás, az "ahá" élmény átélésére érzelmi többletével tartósan

28

Pedagógiai Program


rögzíti a felismeréseket, benyomásokat. Gyakran a kondicionális tanulás egészíti ki és dicséretet vagy egyéb megerősítő megoldásokat alkalmaz. A probléma és feladatmegoldás eredménye a cipőfűzéskor a jobb-bal eldöntése, az apró részletek megfigyelése. Az eldűlt torony újraépítésében a statikai szabályok matematikai tartalmának rögzítése az emlékezetben. A főzőcske játékban az edények egymásra helyezése, később a viszonyításban a látásra épülő tájékozódás megjelenése. Annak megtapasztalása, hogy az autó kisebb és alágurul a szekrénynek - hozzásegíti a gyermeket ahhoz, hogy más irányba gurítson. A gyakorlati probléma és feladatmegoldás részképességet fejlesztő hatását csak akkor tudjuk kibontakoztatni, ha a gyermeknek szabad teret engedünk a próbálkozáshoz, ahol kevés tiltást támasztunk vele szemben. A gyermeki kérdésekre épülő ismeretszerzés nagyon eklektikus képet mutat az óvodás korban. A gyermek szocioökonómikus státusza, a családok kulturáltsági szintje, a gyermek egyéni alkata közrejátszik abban, hogy mennyire nyitott a külvilágra, vannak-e kérdései. Kapott-e azokra kielégítő választ korábban vagy már az óvodáskor kezdetére leszokott arról, hogy kérdezzen. Fontos teendő, hogy a kérdésről leszoktatott gyermeknek a kíváncsiságát, a verbális aktivitását, kedvét fokozzuk. A gyermek kérdezési kedvét a "mi ez?" és "miért?", életkori korszakot kivéve nagyban befolyásolják korábbi, elraktározott ismeretei. Ezért a hiányos tapasztalatok pótlása, a meglévők gazdagítása és az emlékezet fejlesztése is kedvezően hat a kérdezési kedv kibontakoztatására. Fontos a derűs légkör és annak ismerete, hogy a gyermek a másik társa kérdéseiből és az arra adott gyermeki, óvónői válaszokból is tanul. Programunkban a foglalkozások szervezeti formája kötetlen vagy kötött. Az óvónő által irányított matematikai megfigyelések, tapasztalatszerzések a környezetben tett séták, kirándulások alkalmával és a szervezett foglalkozások keretében valósulnak meg (pl. ének, énekes játékban a köralakítás, az iránytartás, a haladás irányának megfigyeltetése, mintázás, kézimunka alkalmával a téri arányok, kiterjedések, a számosság tudatos észlelésére irányíthatja ;az óvónő, a gyermeket). A mozgás, testnevelés alkalmával a tárgyak magasságát, hosszúságát, nagyságát figyeltetjük meg. 3.Természet - társadalom - ember Ez a komplex foglalkozás, mint elnevezéséből is kitűnik, szeretné egységben megmutatni és érzékeltetni azt, ami a valóságban is teljes egységben érzékelhető. Nem vagyunk hívei a szétszabdalt, szeletelt foglalkozásoknak, mert azok nem képesek az életben megmutatkozó sokszínűség mellett az összefüggések feltárására. Célunk az, hogy a gyermeknek segítséget nyújtsunk ahhoz, hogy a világot megismerje és megértse a maga egészében. A gyermeket körülvevő világ megismerésében a közvetlen megfigyelésre és a tapasztalatszerzésre építünk. A természet szeretetére kívánjuk nevelni a gyermekeket, természetközeli élettel, a természet, a környezet szeretetének bizonyításával, példát mutatva a gyermek számára. Azt kell benne megerősíteni, hogy mennyire összefügg mindez egymással és milyen nagy az ember felelőssége a természeti és társadalmi környezet megóvása szempontjából. A

29

Pedagógiai Program


tapasztalatszerzés mindig a valódi környezetben történik, ezért a komplex foglalkozások legtöbb esetben a szabad természetben vagy az óvoda környezetében, udvarán zajlanak. Legfontosabb feladatunk megismertetni a gyermeket azzal a természeti környezettel, amelyben él, felhívni a figyelmet annak értékeire és szépségeire. Ez képezi majd az alapját a később kialakuló természet és szülőföld szeretetnek. A fák, a virágok, az apró kis állatok megannyi ismeretet, feladatot jelentenek a kisgyermekeknek. A séták, kirándulások, az óvoda udvarán és kertjében vagy az élősarokban végzett tevékenységek tanulási, tapasztalási lehetőséget kínálnak a gyermeknek. Az önálló és csoportos megfigyelések révén értékes tapasztalatokhoz juthat a természetben végbemenő folyamatokról és összefüggésekről. Már az óvodában fel lehet, és fel kell készíteni a gyermeket arra, hogy társadalomban élünk, ami a közvetlen környezetünkön keresztül hat ránk. Meg lehet éreztetni a gyermekekkel, hogy mindenkinek lehetősége van saját lelkiismeretének megfelelően dönteni. A tolerancia, mások véleményének, érzéseinek és gondolatainak tiszteletben tartása arra neveli a gyermeket, hogy képes legyen elfogadni másokat. Mindez pedig a társadalomban való harmonikus, kiegyensúlyozott élethez feltétlenül szükséges, és ennek a kialakulását az óvodapedagógus a differenciált nevelési módszerek és eszközök alkalmazásával érheti el. Természetesen ide tartozik a mások (idősebbek, felnőttek, társak, sajátos nevelési igényű gyermekek) tisztelete és szeretete is. Ilyen pedagógiai légkörben fejlődik a gyermek ítélőképessége és természetes viselkedési formájává válik a más felfogásokkal szembeni tolerancia. Ugyanakkor lehetőséget kap az önálló véleménynyilvánításra, önbizalmának növelésére. A környezetvédelem vagy a problémák erőszakmentes megoldásának kérdése már az óvodás gyermek szintjén is felvethető és beépíthető a komplex foglalkozások rendszerébe. A természet - társadalom - ember egymástól függő, egymást feltételező, egymást kiegészítő fogalmak rendszere, melynek lényege a kisgyermek szintjén már óvodáskorban is megérthető, megéreztethető. 4.Művészeti tevékenységek A művészet ismerete, szeretete, már óvodáskorban elkezdődik. Az esztétikum már nagyon korai életkorban hat a kisgyermekre. Mindennapi feladataink közé tartozik megismertetni a kicsiket a világ szépségeivel. Nagyon fontos a művészeti nevelés szempontjából az, hogy esztétikus, egyszerű, átlátható, nyugalmat árasztó környezet vegye körül a gyermeket. Az esztétikus óvoda, a szépen berendezett csoportszoba komoly hatást gyakorol a gyermekre. Jó ízlésű óvodapedagógus saját példájával is sokat tehet a művészeti nevelés érdekében. A művészet nem más, mint a világ megismerése sajátos nézőpontból, egyéni szűrőn keresztül. Mindez azt jelenti, hogy a művészeti nevelés mindenek előtt az egyéniség színeinek kibontakoztatását jelenti. Ezért sohasem célszerű sémákat, felnőtt által kigondolt elképzeléseket megvalósíttatni a gyerekekkel. Mindig arra törekedjünk, hogy ők maguk találják ki és valósítsák meg elképzeléseiket, csupán akkor nyújtsunk ehhez segítséget, ha azt a gyermekek maguk kérik és igénylik.

30

Pedagógiai Program


A kreativitás, az alkotó gondolkodás és cselekvés kialakítása a művészeti tevékenységek legfontosabb feladata. Akinek van fantáziája, vannak ötletei, aki problémák megoldásán dolgozik, aki gondolatait és érzéseit ki tudja fejezni, aki önmagát új, másfajta módon éli meg, az kreatív ember. Az óvodáskorban hihetetlenül nagy lehetőségei vannak a kreatív képességek kibontakoztatásának. Az óvodában a gyermekek kreativitásának megnyilvánulását, fejlődését elsősorban az óvónő által biztosított oldott légkör, a nagy mozgás és szabadságtér, valamint a megfelelő eszközök segítik elő. Minél több alkalmat kell adnunk arra, hogy a gyermekek érzéseiket, gondolataikat, ötleteiket a játékban, az ének-zenében, a bábozásban, a rajzolásban, stb. kifejezésre juttassák. A tapasztalatszerzés itt is alapvető fontosságú feladat. Minél több eszközzel ismerkednek meg a gyermekek, minél biztosabban kezelik azokat, annál több lehetőségük adódik önmaguk kifejezésére. Az óvodapedagógus felelőssége igen nagy, hiszen a gyermek fogékony mindenre, mindent befogad, minden érdekli, mindent utánoz, mindent válogatás nélkül kedvel. Az óvodapedagógus véleményét - különösen akkor, ha szeretetteljes kapcsolatban van vele - szinte fenntartás nélkül elfogadja. Amit az óvó néni szépnek lát, az neki is tetszeni fog. Ezért fontos, hogy jó ízlésű, művészetet kedvelő ember foglalkozzon a kisgyermekkel. A „művészeti tevékenységek” fogalom rendkívül sokrétű, összetett és komplex jellegű. Ebbe a fogalomkörbe a mese-vers, az ének-zene, a bábozás, a tánc, a játék, a dramatizálás, a festés, az agyagozás, a rajzolás, a barkácsolás éppúgy beletartozik, mint a környezet esztétikája. A művészeti tevékenységek tehát nem egy foglalkozást jelölnek, hanem olyan tevékenységeket, melyeket játékidőben vagy a szabadidőben éppúgy gyakorolhatnak a gyermekek, mint a nap folyamán bármikor. A komplexitás itt nem jelent mást, mint az életben egyébként előforduló jelenségek megörökítését valamilyen formában. Az ősszel lehulló falevelet színezhetjük, festhetjük, lerajzolhatjuk, énekelhetünk és mesét, verset mondhatunk róla, bábokat készíthetünk belőle. Ez így együtt jelentkezik a valóságban is, és ennek kell visszatükröződnie a foglalkozásokon is. Ismételten le kell szögeznünk azonban, hogy foglalkozásoknak tekintjük a szabad természetben lezajló bármilyen megfigyelést, sétát, tehát foglalkozás alatt nem kell feltétlenül a klasszikus értelemben vett foglalkozásokra gondolni. 4.1. Mese, vers bábozás A mesét és a verset a 3-6 éves korú gyermekek alapvető szükségleteként fogjuk fel az óvodában. Az érzelmi biztonság megadásának fontos eszközei a többnyire játékos mozgásokkal is összekapcsolt mondókák, dúdolók, versek. A mese, amely helyet kap a gyermek egész napi életében, érzelmi síkon befolyásolja a gyermeket a külvilág és az emberi belső világ legfőbb érzelmi viszonyiról, a lehetséges és a megfelelő viselkedésformákról. A mese az értelmi, érzelmi, esztétikai és etikai fejlődésnek és fejlesztésnek egyik legfőbb támasza a gyermek személyiségfejlődésében. Oldja a szorongást, indulatok feldolgozására, belső képteremtésre tanít. Csak abból a gyermekből lesz jó beszélő és jó olvasó, aki képes intenzív belső fantáziakép megjelenítésére.

31

Pedagógiai Program


A mese, vers, bábozás, dramatizálás a gyermek és az óvónő részéről történhet tudatosan, célirányosan, és spontán is. Nem szükséges foglalkozási kereteken belül maradnunk, hiszen mesélni minden nap szükséges az óvodában. A lényeg az, hogy folytatva a család nevelő munkáját minden nap meséljünk vagy verseljünk valamilyen formában. 4.2. Ének, zene, énekes játékok Az élményt nyújtó közös éneklés, a körjáték vagy a mondókázás a művészeti és az esztétikai nevelés szempontjából is kitüntetett helyet kap. A Kodály Zoltán útmutatásai alapján Forrai Katalin által kidolgozott óvodai ének-zenei nevelés alapjaira épülő fejlesztés hatékonyan megvalósítható. Ezzel biztosíthatjuk a gyermekek ének-zenei kultúrájának megalapozását, a néphagyományőrzés és az ének-zenei nevelés színvonalának megőrzését. A magyar népdalok, mondókák, gyermekdalok világa ma is élő és felhasználható, értékes örökség. Szinte valamennyi ünnepünkhöz kapcsolódik olyan dalanyag, melyet megismertethetünk a gyerekekkel. A néphagyományőrzés mellett a Kodály alkotta módszer is folyamatosan megújulva, megtartotta kapcsolatát az életre neveléssel. Az ének-zene és az ehhez kapcsolódó mozgás ugyanúgy az óvodai mindennapok része, mint a napi mesélés vagy séták és kirándulások. Tehát ez a feladat sem korlátozható csupán a foglalkozások időtartamára. Napközben bármikor adódhat lehetőség éneklésre, mondókázásra vagy körjátékok játszására. (csoportszobában vagy kint az udvaron, séta). A komplex foglalkozások inkább összefoglalják, elmélyítik a gyermekek ismereteit, és alkalmat adnak a képességek fejlesztésére. Heti egy alkalommal tervezzük az ének-zene szervezett foglalkozást (kezdeményezés vagy kötött foglalkozás). A megvalósítás módja már az óvodapedagógus kompetenciájába tartozó kérdés. 4.3. Vizuális tevékenységek Rajzolás, mintázás, kézimunka. Ezek a tevékenységek a gyermekek kedvencei közé tartoznak. (gyurmázás, agyagozás, rajzolás, festés, batikolás, tépés, vágás, ragasztás, varrás, barkácsolás). A feladatunk elsősorban az, hogy biztosítsuk a zavartalan és sokrétű tevékenykedés külső feltételeit. A gyermekek számára megszokott és elérhető helyen mindig rendelkezésre áll mindenféle anyag és eszköz, amivel a gyermek fantáziájának megfelelően dolgozhat, alkothat. Nagyon célszerű a vizuális tevékenységek és a munkatevékenységek összehangolása, hiszen a szabad, önálló tevékenykedés gyakran jár együtt viszonylagos rendetlenséggel. Szoktatás kérdése, mennyire képesek a gyermekek környezetüket ilyen széles skálájú tevékenységrendszer mellett is rendben tartani.

32

Pedagógiai Program


A tevékenységek megszervezéséhez kitűnő pedagógiai alapot adnak az évszakok változásai, a természet szépségei, a gyermek által megérthető világ tárgyai és eseményei. Ugyancsak kitűnően hasznosíthatók a vizuális tevékenységek során az ünnepek, melyek érzelmileg is közel állnak a gyermekekhez és megmozgatják a fantáziájukat. Az ötlettől a megvalósításig főként bátorítást, útmutatást és dicséretet várnak a gyermekek. Célszerű minden csoportszobában egy kis sarkot vagy szekrényt biztosítani, ahol a barkácsoláshoz szükséges eszközöket, felszereléseket, anyagokat tárolhatjuk. Nagy hasznát veszik ennek a gyermekek, hiszen például a nagyobbak szerepjátékához bármikor kiegészítő eszközök készülhetnek és a kisebbek is örömmel ismerkednek meg a különböző anyagokkal, szerszámokkal. 5. Mozgás, testnevelés A 3-7 éves gyermekek egészséges testi fejlődésének biztosítása a rendszeres, játékban gazdag, az egyéni képességeket messzemenően figyelembe vevő, kellő aktivitást és terhelést biztosító testnevelés nélkül nem valósíthatjuk meg. Ismert tény, hogy a mozgásöröm és a szellemi fejlődés egymással szoros kapcsolatban áll. A mozgásfejlesztéshez tehát hozzátartozik, hogy maximálisan biztosítjuk a spontán mozgás lehetőségét, mégpedig az egyéni sajátosságok figyelembevételével. Fontos tehát minden adódó lehetőséget kihasználnunk a nap folyamán a mozgásra. A szabad levegőn való tartózkodás minél hosszabb idejű biztosítására törekszünk. A gyermekek napirendjét úgy állítjuk össze, hogy azzal elkerüljük az egyoldalú terhelést, és lehetőleg felváltva biztosítsuk a mozgás és az üléssel együtt járó tevékenységeket. Döntő feladatunk: a gyermeki szervezet sokoldalú arányos fejlesztése, a motoros képességek fejlesztése, a vázizomzat erősítése, a helyes testtartás kialakítása, a mozgás és játékigény természetes gyakorlatokkal és játékokkal történő kielégítése. A programunk kiemelten fontosnak tartja az egészséges életmód szokásainak megalapozását, a mozgás megszerettetését, melynek eredményes megvalósításához jelentősen hozzájárul a mindennapi testnevelés. A foglalkozások időtartama az óvodában eltöltött évek során fokozatosan emelkedik, mindenkor igazodva a gyermekcsoport összetételéhez, fejlettségi szintjéhez. Az egészséges életmód szokásainak megalapozását már az óvodáskorban elkezdjük. A mozgás megszerettetése, a mozgásigény kielégítése az óvodai testi nevelésben fontos feladatunk, amit csak a helyesen megválasztott mozgásanyag változatos gyakoroltatásával érhetünk el. A megfelelő intenzitású, derűs légkörű testmozgással biztosítjuk a motoros képességek fejlődését, mely előfeltétele a bonyolultabb mozgások eredményes végrehajtásának, ezáltal a mozgás-műveltség fejlődésének. A természet erőivel - napfény, levegő, víz - történő edzés kedvező hatását sem hagyjuk figyelmen kívül, ezért a mindennapi testnevelést lehetőleg a szabadban tartjuk. (tavasztól - őszig). Kihasználjuk a rendelkezésre álló létszámkeretnek megfelelően, az önkormányzat által biztosított vízhez szoktatás lehetőségét.

33

Pedagógiai Program


VIII. Tervezésünk A tervezés tudatos és átgondolt folyamat, amelynek során számításba vesszük azt, hogy az egyes gyermekek fejlődési üteme más és más lehet, sőt a fejlődés dinamikája is egy-egy gyerek esetében a különböző területeken eltérhet. A tervezés előzménye a gyermek és a család előzetes megismerése, hiszen a tervezésnek abból kell kiindulnia, ami a gyermeket körülveszi, ami a gyermekre hat. A gyermeki személyiség fejlesztése, az életre való felkészítés feladata szükségessé teszi a gyermek folyamatos megfigyelését, élményeinek meghallgatását. A gyermek testi és pszichikus fejlődése szerves összefüggésben áll egymással, ez tehát a nevelés tanulás tervezését is meghatározza. A tervezés során az óvodapedagógus és a gyermek aktív egymásra hatására építünk. Ez azt jelenti, hogy az általunk elképzelt fejlesztést kiegészítjük a gyermektől származó ötletekkel, a meglévő gyermeki ismeretekkel és tapasztalatokkal. A tervezés során alapvetően arra törekszünk, hogy a már meglévő ismeretanyagot vegyük először számításba. Az ismeretanyag sokoldalú, többoldalú megközelítésével az a célunk, hogy minél hatékonyabban fejlesszük a gyermeket. (kevesebbet, de azt alaposabban) A tervezés során a nevelés és tanulás tervezését nem különítjük el, azt egyegységben, egymással összefüggésben tervezzük. A komplex, foglalkozásoknak nincs előre meghatározott időpontja, hiszen beépülnek a nevelési folyamat egészébe. A tervezést mindig megelőzi az anyaggyűjtés. Nagyon célszerű egy ötlettárat összeállítani, aminek a segítségével a tervezés könnyen, gyorsan és rövid idő alatt megvalósítható. Az anyaggyűjtés alatt a konkrét ötletek, az irodalmi alkotások válogatását, megújítását, a dalanyag összeállítását, a lehetséges tevékenységek összegyűjtését, valamint a szükséges szakmai anyagok és eszközök összeállítását értjük. Az így létrehozott ötlettárat aztán már csak évenként kell megújítani, kibővíteni és fejleszteni attól függően, milyen korú és fejlettségi szintű gyermekcsoporttal dolgozunk. Az anyaggyűjtést a csoportnaplóban rögzítjük, hogy egyben megtalálható legyen. A tervezés során külön gondolnunk kell azokra a spontán gyermeki ötletekre és tapasztalatokra, melyek beépíthetők az óvodai nevelés folyamatába, ám természetüknél fogva előre nem tervezhetők. Ezekre nemcsak érdemes odafigyelnünk, hanem célszerű a tervezésben feljegyeznünk és a következő heti tervezésnél már ennek figyelembe vételével gondoljuk át a teendőket. A tervezésben tehát mindig van egy szabad sáv, amit nem előre, hanem utólag töltünk ki. Ezért a tervezés két részből tevődik össze a gyakorlatban. A nagyobbik rész, az előre tervezhető, a programunkból adódó célokból és feladatokból (a hozzátartozó anyaggal) adódik, és a kisebbik rész az előre nem látható gyermeki ötletek, javaslatok, melyek utólag kerülnek bejegyzésre a tervezés nyitott sávjába. A leírt és kidolgozott terv heti tervezést ölel fel, mert így az azonnali korrigálás, reagálás lehetőségét is biztosítani tudjuk. A heti ütemterv megírása egyben magában foglalja a munkánk teljes vázát, tehát vázlatot írni külön nem szükséges. Az

34

Pedagógiai Program


óvodapedagógus egyéniségének és saját belátásának függvénye, hogy milyen terjedelemben készíti elő az írásos anyagot. A heti tervet a csoportnaplóban rögzítjük. A tervezés éppen olyan önálló és kreatív munka, mint az anyaggyűjtés, a tevékenységek átgondolása vagy az anyag rendezése. A tervezés kiindulópontja a gyermekcsoport és azon belül az egyes gyermek. A célból és a négyes feladatrendszerből következően a csoport egészére nézve tervezünk, de a csoporton belüli differenciált, egyéni fejlesztés megköveteli tőlünk az egyes gyerekre szabott fejlesztést is, ami szintén tervezhető. Először magát a tevékenységeket tervezzük meg, gondoljuk át és írjuk be a tervbe. A tevékenységek felsorolása tulajdonképpen azt jelenti, hogy átgondoljuk azt, amit nap mint nap megvalósítunk. (mit csinálunk azon a héten.) A HOP-unk sajátossága éppen az, hogy az adott körülményekhez, a gyermekcsoporthoz, a gyermekhez és óvodapedagógushoz szabjuk módszereinket és a nevelés tartalmát. A tervezés alapja általában az évszakok változása. Átgondoljuk a tevékenységek 4 évszakra történő elosztását, Szükséges, hogy távlatokban 3 évre előre is számba vegyük céljainkat, feladatainkat. A konkrét megvalósítást heti tervben rögzítjük. A hetirend csak kerete a napi tevékenységeknek és a megvalósítandó feladatoknak. A hetirendet is tervezni kell a körülmények és a gyermekcsoport összetételének függvényében. A hetirend az alapja a ritmikus és rendszerint ismétlődő napi tevékenységeknek. A gyermek számára biztonságot és nyugalmat ad a tevékenységek viszonylag állandó helye és időtartama. A mindennapi tevékenységek között speciális helyet foglal el a hetirendben megjelölt mindennapi testnevelés, a mese-vers és az anyanyelvi nevelés. IX. Gyermekvédelem az óvodában Célunk: a szülőknek, a rászoruló családoknak minden lehető eszközzel segítséget nyújtani abban, hogy gyermekükről megfelelően gondoskodhassanak, foglalkozhassanak, különös tekintettel a szociálisan hátrányos helyzetű, a sajátos nevelési igényű gyermekekre. Feladatunk: a rászoruló családok gyermekeinek napközbeni ellátás biztosítása; a családok nevelésének, körülményeinek fokozott figyelemmel kisérése; indokolt esetben az eljárás kezdeményezése a gyermekvédelemmel foglalkozó hatóságoknál; Óvodánkban a gyermekvédelmi munkát a gyermekvédelmi megbízott fogja össze, akinek feladata, hogy feltárja, és a nevelőtestülettel, valamint – ha lehet – a családdal is együttműködve, lehetőség szerint enyhítse a gyermekekre ható ártalmakat, megvédje őket a testi-lelki és erkölcsi károsodástól, illetve ellensúlyozza a veszélyeztető hatásokat. Továbbá:  kapcsolatot tart a gyermekvédelmi szolgáltatást nyújtó Gyermekjóléti Szolgálattal, a Családsegítő Szolgálattal, az Önkormányzat Igazgatási csoportjával, Gyámügyi

35

Pedagógiai Program


előadóval, a Nevelési Tanácsadóval, védőnőkkel, amelyről az óvodavezetőnek rendszeresen beszámol,  nyilvántartó lapot vezet a szociálisan hátrányos helyzetű és sajátos nevelési igényű gyermekekről,  nyilvántartása van az óvodai gyermekről (tanulási, magatartási, beilleszkedési nehézségekkel küzdő, nagycsaládos, rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő)  tájékoztatja, megfelelő segítő helyre irányítja a rászoruló családokat.  intézkedést kér azoktól a szakemberektől, akik illetékesek a veszélyeztetett gyermekek problémáinak megoldásában,  munkaterv szerint dolgozik, évente összesítő beszámolót készít,  részt vesz a gyermekvédelmi szakmai továbbképzéseken. Az óvodapedagógusok feladata: a gyermek és családi hátterének megismerése, a problémák észrevétele, jelzése a szülőnek, segítségnyújtás a probléma megoldására, jelzés a gyermekvédelmi megbízottnak. A gyermekek helyzetét az év elején felmérjük (családi állapot, anyagi okok, egyedülállóság, rossz lakásviszonyok, nevelési hiányosságok, italozó szülők, hátrányos helyzetű gyermek, feltételezett egészségügyi okok), figyelemmel kísérjük az évközi változásokat, és jelezzük a gyermekvédelmi megbízottnak. Baleset megelőzés: Nagy gondot fordítunk a gyermekek egészségének megőrzésére, a balesetek megelőzésére, rendszeresen gyakoroljuk az erre vonatkozó szabályokat, melyek intézményünk Szervezeti és Működési Szabályzatában találhatóak. Óvodai nevelésünkben a sajátos nevelési igényű gyermekeknél is a nevelés általános célkitűzéseinek a megvalósítására törekszünk. A sajátos nevelési igény szerinti környezet kialakításával, a szükséges tárgyi feltételek és segédeszközök meglétével biztosítjuk, hogy a napirend során a gyermek mindig csak annyi segítséget kapjon, ami a további önálló cselekvéséhez szükséges. Az óvoda biztosítja a gyermekeknek az egyenlő bánásmód követelményét. Hátrányos megkülönböztetés tilalma kötelez arra, hogy az óvoda bőven kezelje az egyenlő bánásmód elvének megtartását a gyermek, valamint családja esetén. A tanulási nehézség megelőzése összetett folyamat, ami már a bölcsődés, óvodás korban kezdődik. Alapja

i, tanulói tapasztalatokra épülő, tevékenység-centrikus készségfejlesztés, tudásközvetítés. Feladataink: bölcsődében, az óvodában megkezdjük a gyermekek rendszeres figyelését, szükség szerint mérését, diagnosztizálását.

36

Pedagógiai Program


yéni fejlesztések elvégzése. A tanulási kudarcok egyik oka – a szoció és szubkulturális különbözőségekből fakadó eltérő értékrend. Ezért kiemelt szerepet kell kapnia a következetes nevelésnek, értékközvetítésnek, a szülői házzal kialakított érdemi kapcsolatnak, együttműködésnek. Az intézményben dolgozó gondozónők, pedagógusok folyamatos önképzéssel, rendszeres külső és belső továbbképzéssel fejlesztik módszertani kultúrájukat. Ebben a folyamatban nagy szerepe van az intézmény munkaközösségének, és a pedagógiai szakszolgálatoknak. Alapelveinkből fakadóan a hátrányok enyhítése minden szakalkalmazott közös kötelessége és feladata. A családból hozott szociális hátrányokat elsősorban azzal igyekszünk enyhíteni, hogy minden gyermeknek biztosítjuk az intézmény szolgáltatásaihoz, infrastruktúrájához való ingyenes hozzáférést. Pályázatokkal, alapítványi támogatásokkal enyhítjük, különböző formában a szociális hátrányokat. A sajátos nevelési igényű gyermekek speciális fejlesztése a gyógypedagógusok kompetenciája. Az érintett gyermekek óvodai és bölcsődei, napi, egyéni, tervszerű, dokumentált fejlesztését a szakalkalmazottaknak előírás szerint kell végezni, a szakértői bizottság szakvéleménye alapján meghatározott óraszámban. A fejlesztésben részt vesz a Pedagógiai Szakszolgálat is. Amennyiben olyan sajátosságot állapít meg a szakértői bizottság, amelynek fejlesztéséhez nincs helyben megfelelő gyógypedagógusi kompetencia, akkor a Pedagógiai Intézet utazó gyógypedagógus hálózatát, vagy egyéb külső szakember segítségét vesszük igénybe. Az intézmény alapító okiratának megfelelően vállalja az integráltan nevelhető sajátos nevelési igényű gyermekek gondozását-nevelését, korai fejlesztését. X. Az óvoda kapcsolatrendszere Cél: A személyiségi és szülői jogok tiszteletben tartásával erősíteni a jó partneri viszonyt. Feladat: A nyitottság mindenekelőtt az óvoda- család kapcsolatában nyilvánul meg. Intézményünk kiemelt feladata a szülőkkel való együttmûködés tartalmi megújítása. Az együttmûködés alapelvei: ← a nevelésben a család elsődlegességének elismerése, tisztelet a szülő iránt ← a cslád szokás-szabályrendszerének megismerése, elfogadása,

37

Pedagógiai Program


← a gyermek fejlődéséről folyamatos, hiteles tájékoztatás ← pedagógiai elvünkkel egyező szülői kérések, javaslatok figyelembevétele, megvalósítása ← a családi nevelés hiányosságaiból eredő hátrány, kötelesség szerû csökkentése

XI. A csoportok és a gyermekek fejlődésének ellenőrzése és értékelése A belső ellenőrzés legfontosabb feladata az óvodában folyó pedagógiai tevékenység hatékonyságának megfigyelése, elemzése, értékelése. Az ellenőrzést az óvodavezető végzi. Az egyes nevelési területek ellenőrzésébe bevonhatja a vezető-helyettest, a szakmai munkaközösség vezetőjét, vagy segítséget kérhet óvodai szaktanácsadótól is. Az ellenőrzési terv tartalmazza az ellenőrzés területeit, módszerét és ütemezését. (munkaterv) 1. Az óvodai csoportok ellenőrzési és értékelési rendszere Írásos dokumentumok: anyaggyűjtés (ötlettár, nevelési-tanulási feladatok lebontása adott, éves szintre) heti terv; hetirend, napirend összeállítása; a gyermek megfigyelését szolgáló feljegyzések vezetése (személyiséglap, csoportnapló); a nevelőmunka folyamatos értékelése. Pedagógiai munka ellenőrzése: programunk sikerkritériumát a „Fejlődés várható eredményei az óvodáskor végén” címmel kiemelt programelem tartalmazza. Ehhez viszonyítva ellenőrizhető, elemezhető, értékelhető a gyermekek fejlettségi szintje. Programunkat segítő szakmai dokumentumok: Az óvoda munkaterve: ez a dokumentum hidat képez a programunk és az óvónők gyermekcsoportokra elkészített terve között. (egy nevelési év) A gyermekcsoportok nevelési- fejlesztési terve: tartalmazza a csoportokra vonatkozó szokás- szabályrendszert, a tevékenységi terveket és eseményeket. (egy év, egy hét) 2. Egyéni fejlődés-fejlesztés dokumentumai: A megfigyelések rögzítése folyamatos tevékenység. Naplószerű bejegyzések: megfigyelések, feljegyzések a gyermekek mindennapi tevékenységéről. A személyiséglapok vezetése: a gyermeki fejlődés figyelemmel kísérését teszi lehetővé az óvodába lépéstől az óvodáskor végéig. Szempontjai alapján tájékozódhatunk a család nevelési szokásairól. Tartalmazza: a gyermek anamnézisét (adatlap) a gyermek személyiségfejlődését nyomon követő lapokat, iskolába lépés előtt a gyermek személyiségének fejlettségi

38

Pedagógiai Program


állapotát rögzítő lapot, évente egy emberrajzot (kis-középső csoportban áprilisban, nagycsoportban emberrajz (októberben), családrajz (decemberben), a családlátogatásokról és fogadóórákról, valamint a sajátos nevelési igényű gyermekekről készült feljegyzéseket. Iskolaérettségi vizsgálatok: bizonytalanságunk esetén PREFER vizsgálatot is végzünk, csak ezután küldjük a gyermeket a Nevelési Tanácsadóba. XII. Az óvodai nevelési programunk értékelése Az óvoda nevelési programjának értékelésekor választ kaphatunk a program gyakorlatban történő beválására. A program ellenőrzésében, értékelésében az óvodavezető irányításával valamennyi óvónő reszt vesz. A program ellenőrzésének, felülvizsgálatának, értékelésének menete: Helyzetelemzés:  Az óvoda dokumentumainak elemzése, ellenőrzése, a jogszabályoknak való megfelelés .  Személyiséglapok elemzése: elérik-e gyermekeink a fejlődés várható jellemzőit az óvodáskor végére.  Közvetlen partnereink (fenntartó, szülő, gyermek, dolgozók, tanítók) elégedettségének vizsgálata az intézmény minőségirányítási programjában megjelölt módon (kérdőívek, interjúk az eredmények elemzése, értékelése.  Az óvodapedagógusok véleményének összegyűjtése, elemzése, összevetése a HOP tartalmával, célkitűzéseivel, nevelési elveivel. Végzi: a nevelőtestület Ellenőrzés módja részben: megtalálható a minőségirányítási programban. Értékelés: az óvoda dokumentumainak elemzése, a nevelőmunka feltételének vizsgálata, a nevelő és fejlesztő munka értékelése, a közvetlen beszélgetések, az óvónők önellenőrző, önelemző értékelései, a közös szakmai beszélgetések és a szülők visszajelzései alapján alakul ki. Alapul szolgál az értékeléshez: az eddig feltárt eredmények összevetése a HOP célkitűzéseivel. Értékelés eredménye: a feltárt hiányosságok módosításra, szoruló részek meghatározása, szükséges korrekciók elvégzése.

XIII. A fejlődés jellemzői az óvodáskor végére 1. A gyermek belső érése, valamint a családi nevelés és az óvodai nevelési folyamat eredményeként a kisgyermekek többsége az óvodáskor végére eléri az iskolai munkához, az iskolai élet megkezdéséhez szükséges fejlettségi szintet.

39

Pedagógiai Program


2. Az iskolaérettségnek az iskolai életre való felkészültségnek testi, lelki és szociális kritériumai vannak, melyek közül egyik sem hanyagolható el, mindegyik egyformán szükséges a sikeres iskolai munkához.  A testileg egészségesen fejlődő gyermek hatéves kora körül eljut az első alakváltozáshoz. Megváltoznak testarányai, megkezdődik a fogváltás. Teste arányosan fejlett, teherbíró. Mozgása összerendezettebb, harmonikusabb. Erőteljesen fejlődik a mozgáskoordináció és a finom- motorika. Mozgását, viselkedését, testi szükségletei kielégítését szándékosan irányítani képes.  A lelkileg egészségesen fejlődő gyermek az óvodáskor végére nyitott érdeklődésével készen áll az iskolába lépésre. A tanuláshoz szükséges képességei folyamatosan fejlődnek. Érzékelése, észlelése tovább differenciálódik. (Különös jelentősége van a téri észlelés fejlettségének, a vizuális és az akusztikus differenciációnak, a téri tájékozottságnak, a térbeli mozgásfejlettségnek, a testséma kialakulásának.). A lelkileg egészségesen fejlődő gyermeknél  az önkéntelen emlékezeti bevésés és felidézés, a közvetlen felidézés mellett megjelenik a szándékos bevésés és felidézés, megnő a megőrzés időtartama; a felismerés mellett egyre nagyobb szerepet kap a felidézés;  megjelenik a tanulás alapját képező szándékos figyelem, fokozatosan növekszik a figyelem tartalma, terjedelme, könnyebbé válik a megosztása és átvitele;  cselekvő-szemléletes és képi gondolkodás mellett az elemi fogalmi gondolkodás is kialakulóban van.

3. Az egészségesen fejlődő gyermek  érthetően, folyamatosan kommunikál, beszél; gondolatait, érzelmeit mások számára érhető formában, életkorának megfelelő tempóban és hangsúllyal tudja kifejezni; minden szófajt használ; különböző mondatszerkezeteket, mondat-fajtákat alkot; tisztán ejti a magán- és mássalhangzókat (a fogváltással is összefüggő nagy egyéni eltérések lehetségesek); végig tudja hallgatni és megérti mások beszédét;  elemi ismeretekkel rendelkezik önmagáról és környezetéről; tudja nevét, lakcímét, szülei foglalkozását, felismeri a napszakokat; ismeri, és gyakorlatban alkalmazza a gyalogos közlekedés alapvető szabályait; ismeri szűkebb lakóhelyét, a környezetében élő növényeket, állatokat, azok gondozását és védelmét; felismeri az öltözködés és az időjárás összefüggéseit. Ismeri a viselkedés alapvető szabályait, kialakulóban vannak azok a magatartási formák, szokások, amelyek a természeti és társadalmi környezet megbecsüléséhez, megóvásához szükségesek; elemi mennyiségi ismeretei vannak.  Az óvodáskor végére a gyermekek szociálisan is éretté válnak az iskolára. A szociálisan egészségesen fejlődő gyermek készen áll az iskolai élet és a tanító elfogadására, képes a fokozatosan kialakuló együttműködésre, a kapcsolatteremtésre felnőttel és gyermektársaival szemben, amennyiben az iskolai légkör ezt lehetővé teszi.

40

Pedagógiai Program


4. A szociálisan érett gyermek:  egyre több szabályhoz tud alkalmazkodni; késleltetni tudja szükségletei kielégítését;  feladattudata kialakulóban van, s ez a feladat megértésében, feladattartásban, a feladatok egyre eredményesebb elvégzésében nyilvánul meg; kitartásának, munkatempójának, önállóságának, önfegyelmének alakulása biztosítja ezt a tevékenységet. 5. Az ötéves kortól kötelező óvodába járás ideje alatt az óvodai nevelési célunk, feladatunk változatlanul az egész gyermeki személyiség harmonikus fejlődésének elősegítése. 6. A neurológiai és egyéb hátránnyal küzdő gyermekek esetében folyamatos, speciális szakemberek segítségével végzett korrekció mellett érhetjük csak l az iskolaérettségi szintet. 7. A különleges gondozásra jogosult gyermekek iskolaérettségi kritériuma tükrözi a befogadó intézmény elvárásait az iskolába kerülő gyermekekkel szemben. Az iskolába lépés feltételei:  a gyermek rendelkezzen a megfelelő testi, lelki és szociális fejlettséggel az iskolakezdéshez, (rugalmas beiskolázás lehetősége a törvény értelmében),  óvodai szakvélemény kiadása (az iskolai beiratkozást megelőzően hat héttel korábban a szülővel megbeszélve állítjuk ki). Cifrapalota Óvoda helyi sajátosságai 1.sz. mellékletben Mesevár Óvodai tagintézmény helyi sajátosságai 2.sz. mellékletben

XIV. Érvényességi rendelkezések A pedagógiai program érvényességi ideje: Az elfogadástól számított 5 év /2018.szept.01./ Hatálybalépés: 2013. 09.01. Módosítás: A program bevezetését követő egy év elteltével módosítható, amennyiben jogszabály másképpen nem rendelkezik. A program módosításának módja, lehetséges indokai: nevelőtestületi, /szak/alkalmazotti megfontolások, a költségvetésben bekövetkező olyan változás, mely a program teljesítését nem teszi lehetővé, a részprogramokban bekövetkező módosulások, melyből automatikusan következik e közös pedagógiai program módosításának szükségessége is, jogszabályváltozás, valamint a fenntartó utasítása. A módosításra az /szak/ alkalmazotti kör jogosult. A módosított program legkorábban az elfogadás időpontját követő szeptember 1-jén lép hatályba. A program felülvizsgálatának mechanizmusa: A pedagógiai program felülvizsgálatát minden év májusában el kell végezni.

41

Pedagógiai Program


Nyilvánosság: A pedagógiai programunk nyilvános, az iránta érdeklődőknek biztosított a betekintés lehetősége. XV. Elfogadás, jóváhagyás Jelen pedagógiai programot - A szülői Szervezet 2013. augusztus 30-án megtartott együttes ülésén megtárgyalta és elfogadta. - Az óvoda nevelőtestülete, /szak/ alkalmazotti közössége 2013. augusztus 29én megtartott értekezletén megtárgyalta és elfogadta.

Jászalsószentgyörgy, 2013. szeptember 1.

Sándor Erzsébet Intézményvezető

42

Pedagógiai Program


Tartalomjegyzék I.

II. III.

IV. V.

VI.

VII.

Bevezetés 5. Pedagógiai hitvallásunk 6. Nevelési programunk rövid bemutatása 7. Az óvodás jellemző adatai 8. Nevelési célkitűzéseink Helyi óvodai nevelési programunk általános feladatrendszere Nevelésünk alapjai 5. A szükségletek szerepe a nevelési cél elérésében 5.1. Az érzelmi nevelés feladatai 5.2. A csoportok szokásrendszerének kialakítása 5.3. A beszoktatás 5.4. A gyermekek gondozása 5.5. Az egészséges életmódra nevelés 6. A tevékenységek szerepe a nevelési cél elérésében. 7. A képességek szerepe a nevelési cél elérésében 8. A tudatos fejlesztés feltételei 8.1. Az óvodai nevelés objektív feltételei 8.2. A tudatos fejlesztés szubjektív feltételei Az óvoda csoportszerkezete Az óvodai élet megszervezése 3. Személyi feltételek 4. Elvárások a pedagógiai segítőkkel szemben 4.1. A dajka feladatai Óvodánk tevékenységformái 5. JÁTÉK és szabadidős tevékenység 6. Társas közösségi tevékenység 7. Munkatevékenység 8. A tanulás A komplex foglalkozások rendszere 6. Anyanyelvi nevelés 7. Matematikai nevelés 8. Természet-társadalom ember 9. Művészeti tevékenységek 9.1. Mese-vers bábozás 9.2. Ének-zene, énekes játékok 9.3. Vizuális tevékenységek 10.Mozgás, testnevelés

2 2 2 3 3 3 6 6 6 7 7 8 9 11 12 12 12 13 14 14 14 14 15 17 17 21 22 24 25 25 26 27 28 29 30 30 31

43

Pedagógiai Program


VIII. IX. X. XI.

Tervezésünk 31 Gyermekvédelem az óvodában 33 Az óvoda kapcsolatrendszere 35 A csoportok és a gyermekek fejlődésének ellenőrzése és értékelése 36 XI.1. Az óvodai csoportok ellenőrzési és értékelési rendszere 36 XI.2. Egyéni fejlődés- fejlesztés 36 XII. Az óvodai nevelési programok értékelése 37 XIII. A fejlődés jellemzői az óvodáskor végére 37 XIV. Érvényességi rendelkezések 40 XV. Elfogadás, jóváhagyás 42

44

Cifrapalota Óvodai és Bölcsődei Intézmény CIFRAPALOTA ÓVODAI ÉS BÖLCSŐDEI INTÉZMÉNY PEDAGÓGIAI PROGRAMJA

Recommend Documents