Charta_2010_176x246 2010.12.01. 14:18 Page 1
Ökumenikus kApcsolAtok mAgyArországon
a krisztusban adott egységünk megélése
A teológiAi és keresztyén egység bizottság konzultációjA 2009. október 21.
Charta_2010_176x246 2010.12.01. 14:18 Page 2
Előszó Kedves Testvéreink! A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Teológiai és Keresztyén Egység Bizottsága az elmúlt esztendő őszén egy egynapos konzultáció keretében vizsgálta meg, hogy hol is tart, milyen eredményeket hordoz és milyen megítélés alatt áll az ökumenikus együttműködés hazánkban. Olyan terület ez, amelyről természetesen sokféle vélemény látott már napvilágot és különböző helyzetekben, különböző összefüggésekben, különböző személyek és közösségek megítélésében nagyon eltérő képet fest. Ennek tudatában is nyilvánvaló Jézus Krisztusnak a tanítványok egységéért elmondott imádsága és a legtöbb egyházi intézményben és gyülekezetben megjelenő ökumenikus együttműködés valamilyen formája. Az elhangzott és e füzetben összegyűjtött előadások a palettának a színskáláját mutatják, a Krisztusban adott egységünk egy-egy megjelenési formáját nem titkolva e terület nehézségeit sem. Ezek a rövid összefoglaló tanulmányok és maga a füzet talán hasznos háttéranyagot jelent mindazoknak, akik az esztendő első hónapjában az Ökumenikus Imahét istentiszteletein Krisztusban hívő és testvéri lélekkel fáradoznak s ezen istentiszteletek áldásainak elfogadására nyitott szívvel készek. Krisztusban testvéri szeretettel bocsátjuk útjára e füzetet és az Újesztendőben az Ő áldását és békességét kívánjuk. Szebik Imre elnök
Kiadja: a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Teológiai és Keresztyén Egység Bizottsága
2
Bóna Zoltán főtitkár
Charta_2010_176x246 2010.12.01. 14:18 Page 3
Tartalom Nyitó áhítat...............................................................................................................................................5 Szebik Imre
A Krisztusban adott egységünk megélése..............................................................................................7 Reuss András Az Ökumenikus kapcsolatok egyházi elvárásai ........................................................................................8 Kránitz Mihály Az Ökumenikus kapcsolatok társadalmi értéke ........................................................................................9 Fazakas Sándor
Ökumené és az oktatásügy....................................................................................................................11 Kálmán Attila Ökumené a hitoktatásban és a hittankönyvekben....................................................................................12 Benke György Ökumené a lelkészképzésben ..................................................................................................................14 Veres Sándor
Ökumené és lelkigondozás ....................................................................................................................16 Kránitz Mihály Ökumené a családban ..............................................................................................................................17 Szuhánszky Gábor
Záróima/áldás ........................................................................................................................................19 Kalota József
3
Charta_2010_176x246 2010.12.01. 14:18 Page 4
Ökumenikus Kapcsolatok Magyarországon 2009. október 21. 10-15 óra, Ökumenikus Központ Program 9:00-10:00 10:00-10:30 10:30-10:50
11:10-11:30
Gyülekező Nyitó áhítat – Szebik Imre I. Főelőadás: A Krisztusban adott egységünk megélése Reuss András a) Korreferátum: Ökumenikus kapcsolatok egyházi elvárásai Kránitz Mihály b) Korreferátum: Ökumenikus kapcsolatok társadalmi értéke Fazakas Sándor Fórum megbeszélés
11:30-12:00
Szünet
12:00-12:20
12:40-13:00
II. Főelőadás: Ökumené és az oktatásügy Kálmán Attila a) Korreferátum: Ökumené a hitoktatásban és a hittankönyvekben Benke György b) Korreferátum: Ökumené a lelkészképzésben Veres Sándor Fórum megbeszélés
13:00-13:30
Szünet
13:30-13:50
14:10-14:30
III. Főelőadás: Ökumené és lelkigondozás Kránitz Mihály a) Korreferátum: Ökumené a családban Szuhánszky Gábor b) Korreferátum: Ökumené az intézményekben Lackner Pál Fórum megbeszélés
14:30-15:00
Záróima/áldás – Kalota József, a MEÖT alelnöke
10:50-11:00 11:00-11:10
12:20-12:30 12:30-12:40
13:50-14:00 14:00-14:10
A tanácskozást vezeti Bóna Zoltán, a MEÖT főtitkára
4
Charta_2010_176x246 2010.12.01. 14:18 Page 5
Kedves Testvéreim a Jézus Krisztusban! „Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet.” (2.Péter 1,5-7) Egyik gyülekezeti testvérünk mondta: milyen jó Nektek, lelkészeknek, egész életetekben az ige jobb megértésén fáradozhattok, mi laikusok kénytelenek vagyunk a kenyérkeresetünket is megszolgálni. Való igaz: a jó pap holtig tanul. S akkor jó, ha ezt nem tehernek, hanem kiváltságnak tekinti. A keresztény élet tényleg aktív, gyümölcsöző élet. Ahogy a levél írója felsorolja, a hit ismeretétől az emberségen át, az állhatatosság és a kegyesség gyakorlásán keresztül a testvéri és minden ember iránti szeretetig. Ennek a konferenciának a kezdetén hadd foglaljam három szó köré az ige üzenetét. 1) A h i t. - Pisztisz A reformációt az igaz hit utáni keresés indította el. Luther belső lelki gyötrődésének alapkérdése: hogyan állhatok meg az igaz Bíró, az Isten előtt. Cselekedeteim nem ellentételezik bűneimet. Felismerése: az igaz ember hitből él, abból a hitből, hogy az Isten irgalmas hozzá a Krisztusért, belső lelki nyugalomra vezette. Immár feltétel nélkül bízott Urában, Istenében. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, ez ma is igaz. Amint, hit nélkül teológiát sem lehet művelni igazán. Isten iránti belső bizalom hiányában csak hideg racionális ismeretek halmaza marad a teológia gyönyörű tudománya, de a szív hitének belső megismerésében nyílik meg a kijelentés titka a teológus előtt. A hit ily módon a teológiai megismerés feltétele és módja is. Nincs kétségem afelől, akik itt vagyunk ezen a konferencián, ezzel a hittel megajándékozott, teológiát művelő emberek vagyunk. Ezért a hitért azonban szüntelen imádkoznunk szükséges. 2) I s m e r e t . - Gnózisz Sokan éppen ezt becsülik le. Pedig mennyire fontos. A teológia új kihívások előtt áll. Nemcsak azért, mert új leletek bukkannak fel (Holttengeri tekercsek, Júdás evangéliuma....), s ezek értékelése feladatunkká válik, de azért is, mert új etikai kérdésekre kell választ adnunk. Elég, ha utalok a Genetika – génetika tematikájú könyvekre a két fogalom szójátékában. Az sem véletlen, hogy a Biblia fordítás korszerűsítése, reviziója – a nyelv változása miatt állít bennünket sorompóba. Károly Gáspár idevonatkozóan fordítja így az igét: hitetek mellé ragasszatok tudományt is. A teológia tudományát éppúgy, mint világi tudományos ismereteket. Ezért válhat minden konferencia fontossá, ezért lehet a tudományos munka megszentelt műhelyévé. 3) K e g y e s s é g, i s t e n f é l e l e m. - Euszebeia Korunk egyik sajátosan egyházi kihívása, hogy a szekularizált embert a hit gyakorlásának külső formáira elvezesse. Természetesen minden kényszer nélkül szabad felajánlanunk a kegyesség elemeit. A kegyesség legismertebb formái közé tartozik az imádság, a bibliaórai csendesség, éneklés. Modernebb ajánlat: a bibliai képek előtti meditáció, egyházi zene hallgatása, bibliai példázatok feletti töprengés, jó prédikáció olvasása és hallgatása. S aztán bekapcsolódás a gyülekezet csoportmunkájába. Robert Leuenberger zürichi gyakorlati teol. professzor vallja: A kegyesség a teológiai tudományok lelkiismerete. A teológia viszont a kegyesség lelkiismerete. A kettő kölcsönhatása élteti a laikus hitét és a tudós munkáját helyes irányba tereli. Erre utal az euszebeia görög szó kettős jelentése is. Thomas von Aquino az ige megértésének szenvedélyes kutatásában művelte a teológiát, Franz von Assisi a megélt szegénység megtestesülésében ad hitelességet az igének. Mindkettő egyszerre fontos és gyönyörűséges megbízatás. Isten áldja konferenciánkat, hogy munkája által erősödjünk a hitben, növekedjünk az ismeretben és istenfélelmünk, kegyességünk hiteles maradjon a bennünket körülvevő világban. Szebik Imre
5
Charta_2010_176x246 2010.12.01. 14:18 Page 6
2. Szeretetben összeforrva, Egy közös test tagjai, :/: Tudjuk egymásért harcolva, Ha kell, vérünk ontani. Ügy szerette földi nyáját S halt meg értünk jó Urunk; Fájna néki, látva minket, Hogy szeretni nem tudunk.
6
3. Nevelj minket egyességre, Mint Atyáddal egy te vagy,:/: Míg eggyé lesz benned végre Minden szív az ég alatt; Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk, S a világ meglátja végre, Hogy tanítványid vagyunk.
Charta_2010_176x246 2010.12.01. 14:18 Page 7
A Krisztusban adott egységünk megélése Alig lehet a maga teljességében visszaadni és egy pillanatra sem szabad elfelejteni azt a roppant változást, ami a keresztyén egyházaknak és tagjaiknak egymáshoz való kapcsolatában az elmúlt közel száz évben Magyarországon is végbement. Ennek bemutatása sok időt és nagy teret igényelne. Az ökumené jelenlegi állapotáról szóló beszámolók hol szinte túláradó lelkesedésről és nagyszerű eredményekről, hol pedig váratlan megtorpanásokról vagy éppen fájdalmas visszalépésekről adnak hírt. Az egyik oldalon keveseljük az ökumenikus együttműködést, a másik oldalon pedig vannak, akik nem győzik idővel és energiával. Itt ökumenikus sivárság, ott ökumenikus túlterheltség látható. Különösen a II. Vatikáni zsinat után az egységtörekvések egyik meghatározó része volt a tanításbeli kérdésekről folytatott felekezetközi párbeszéd. Ennek eredményei vaskos kötetekben jelentek meg. Hazai megismertetésük és feldolgozásuk előttünk álló nagy feladat. A hívők elkötelezetten keresik egymás irányában a közeledést, de ehhez az ösztönzést nem a párbeszédek gyümölcseiből merítik, amelyek az egyetértés (konszenzus) lehetőségét keresik. Ilyen tapasztalatok vezethettek némelyeket arra a gondolatra, hogy a kizárólag az egyetértés kimunkálásán fáradozó konszenzusökumené nem elégséges. Úgy látják ugyanis, hogy az egyetértésre (konszenzusra) törekvésnek az az ára, hogy figyelmen kívül hagyják a különbségeket. Hiszen a konszenzust olykor csak úgy sikerül elérni, hogy valamelyik fél nem egészen következetesen képviseli és igyekezik érvényesíteni a maga álláspontját. Ennek a nézetnek a képviselői úgy látják, hogy a felekezeti sajátosságokat megjelenítő ökumené szükséges. Nem a felekezeti sajátosságok egybemosása vagy elkenése útján jön létre az egység, hanem azáltal, hogy a felekezetek egymástól sokat várnak, és arra törekednek, hogy egymást a másik különbségeinek tiszteletben tartásával együtt tekintsék a keresztyén hit megjelenítőinek. A megigazulásról szóló evangélikus-római katolikus Közös Nyilatkozat is az elért konszenzusra tekintettel úgy ítélte, „hogy a még megmaradó különböző magyarázatok többé már nem indokolnak tanbeli elítélést.” Megszívlelendő, hogy a felekezetek különbözőségének tiszteletben tartása szeretetben történjék, nehogy viszály legyen belőle. Hiszen a konszenzus-ökumené helyett a különbségeket tiszteletben tartó ún. differencia-ökumenét javasolva is ökumenét akarnak, az egyház egységét. Hiszen a különbözőségek kölcsönös tiszteletben tartása a másik elfogadását, elhordozását, a különbségek ellenére való összetartozást és közösséget feltételez, ami egymás iránti szeretet nélkül és az egy Úrra való tekintet nélkül nem lehetséges. Az egység új modelljeként javasolt differenciamodell létjogosultságát az ige testté lételével (az inkarnációval) és a kereszt teológiája felől is meg lehet indokolni. Az inkarnáció teológiájához az emberi lehetőségek teremtésbeli sokféleségének tudata kapcsolódik. A különbségeket nem az egység hiányának vagy az emberi bűn következményének kell csak tekinteni, hanem Isten Szentlelke által ajándékozott, meggazdagító sokféleségnek is. A keresztyén egyházban tapasztalható sokféleségben ezért egyszerre van jelen az emberi bűn és a kapott ajándékok sokasága. Ezért az egyházak fennálló állapotát nem lehet maradéktalanul csak megváltoztathatatlan isteni ajándéknak sem tekinteni. A kereszt teológiája arra utal, hogy a megfeszített és feltámadott Krisztus az, aki létrehozza a közösséget és a meglevő ellentéteket egymással kiengeszteli. De elképzelhető-e olyan időpont a földön, amikor már nem lesz szükség kiengesztelésre a Krisztus által? Az egység – mondhatjuk ennek alapján – nem állapot, hanem olyan történés, amely nem nélkülözi még a megosztottság miatti szenvedést sem, s magában foglalja a kiengesztelés, a megváltozás és megújulás követelményét is. Mindebből a felekezetek egymás iránti tiszteletének alapállása következik. Egyik felekezet sem mondhatja ugyanis, hogy az igazság teljességének birtokában van. A római katolikus egyház is azt vallja, hogy „a valóságnak homályos képével ugyan, mégis hűségesen” nyilvánítja ki a világban Ura misztériumát (Lumen gentium, 8). Ezért arra van szükségünk, hogy mind törekedjünk az igazságra. Ennek során nem csupán az előzékenység hermeneutikájának gyakorlása feladat, amikor tompítják az evangélium értel-
7
Charta_2010_176x246 2010.12.01. 14:18 Page 8
mezésével kapcsolatos különbségeiket. S mellette a másik, az ellenvetés (vagy óvás) hermeneutikája is kell, amely kiegészíti az előzőt, és amely a másikat önvizsgálatra és sajátos jellegének megfogalmazására készteti. Mindennek alapja az a tudat, hogy a felekezeteknek kölcsönösen és tartósan szükségük van egymásra, mert a hit igazsága csak a kapott ajándékok sokféleségében ragyog fel. Annak felismerése kívánatos, hogy egymásra van szükségük, hogy teljességre jussanak. Nem az álláspontok megmerevedése és a felekezetek változhatatlansága következik ebből. Ez a modell nem tekinti fölöslegesnek a párbeszédet, viszont elveti azt az elképzelést, amely a tanításbeli különbségek fokozatos, egyenkénti eltüntetésével véli az egységet megvalósítani. Ennek az erőfeszítésnek nem lesz vége, mert amint a jelen is mutatja, az elmúlt századok vitás kérdéseihez olyan újabbak járulnak, amelyek a mi korunk kihívásaira adott eltérő válaszok miatt támadnak. De szükséges a párbeszédek folytatása, hogy általuk a részvevők gazdagodjanak, jobban megismerjék a másikat, és ezáltal saját magukat is. S ne a többiektől függetlenül, vagy azok ellenére, hozzák meg döntéseiket. A differencia-modell nem a hivatalos konszenzusokat teszi a hívők ökumenéjének egyetlen és kizárólagos feltételévé. Sőt, megadja a létjogosultságát annak, hogy az egyszerű hívők mindennapi lelki életükben megéljék a Krisztusban adott egységet. Ez pedig bátorítja és serkenti a hivatalos párbeszédeket is. A különbségek tiszteletben tartásának modellje közelítheti egymáshoz a hivatalos dialógusoknak és az egyszerű keresztyén hívőknek az ökumenéjét. Reuss András
Az ökumenikus kapcsolatok egyházi elvárásai 1959-ben, ötven évvel ezelőtt hirdette meg XXIII. János pápa a II.Vatikáni Zsinatot. Maga ez a bejelentés ráépült korábbi eseményekre, mint például az egységtörekvés búvópatakszerű megnyilvánulásaira, melyek már korábban a katolikus egyházban felszínre jöttek. Amint Ezekiel próféta idejében (Ez 47,1–12) a templomból fakadó forrás lassan elárasztotta a helyiséget, ugyanígy a katolikus egyház számára a fél évszázaddal ezelőtt meghirdetett zsinat akkor lett igazán ökumenikus, amikor erre a tanácskozásra más keresztény felekezetek vezetőit is meghívták. A zsinat fontosnak érezte, hogy felvegye a kapcsolatot a nem katolikus, keresztény egyházakkal. Az aggiornamento, amivel a zsinat munkáját meghatározták, nyitás volt a reformáció egyházai és a világ felé is. XXIII. János pápa hangoztatta, hogy egy belső reform nélkül nem kezdhetik meg a tanácskozást. Ehhez szükséges volt az alázat és a megtérés. Mivel az ökumenizmus nem katolikus talajon fakadt, a jelenlegi elvárásoknál mindig figyelembe kell venni azt a pozitív készséget, amellyel éppen ötven évvel ezelőtt a római katolikus egyház csatlakozott a keresztények korábban megfogalmazott igényéhez, az egység kereséséhez és kiépítéséhez. Látnunk kell az eredményeket és a jövőéért tett új erőfeszítéseket is. A teljes egység távlata még nyitva áll előttünk. Éppen az elmúlt ötven év tapasztalataiból tudjuk, hogy az egység útja nehéz, de mégis bátorító feladat. Tíz évvel ezelőtt írták alá az evangélikus–katolikus közös nyilatkozatot a megigazulás kérdésével kapcsolatban. Ennek előzménye 1967-re nyúlik vissza, amikor megkezdődött az evangélikus–katolikus párbeszéd. Éppen ez a szöveg mutatja, hogy az egyház meghatározásában más a lutheri, a kálvini és a római katolikus álláspont. A megoldás mindig a dialógus, mely az első fontos egyházi elvárás. Egy évtizede a közös nyilatkozatban sikerült nyugvópontra helyezni a „csak a hit által” vagy a „tettek által” való üdvösségről szóló vitát. Valójában minden ökumenikus dokumentum, de hozzátehetjük, hogy minden hivatalos beszéd vagy megnyilatkozás, ami Krisztust és az egyházi életet érinti, nagy óvatosságot és körültekintő megközelítést igényel. Az egyetértés számol a különbségek megőrzésével, mivel ezek adottságok, tiszteletreméltó és szent hagyományok, melyekhez joggal ragaszkodik valamennyi keresztény/keresztyén egyház. Az egyházi önazonosság megőrzésének szándéka nem lehet akadálya egy hiteles ökumenizmusnak.
8
Charta_2010_176x246 2010.12.01. 14:18 Page 9
A második jogos elvárás, hogy ne fáradjunk bele az egységért végzett munkába, ne adjuk fel a lelkesedést, hiszen ahogyan a II.Vatikáni Zsinat Unitatis redintegratio határozata (1964) is fogalmaz: „…az ökumenizmus a Szentlélek kegyelmének ihletésére jött létre”. Ezért valamennyi kereszténynek bátor gesztusokkal kell fáradoznia az egységért és a kiengesztelődésért. Ez a bátorság az egymáshoz való közeledésben kezdődik és a közös haladásban folytatódik. Mindezt nem önmagunkért tesszük. Nem azért, hogy kényelmesebb legyen az életünk, hanem hogy Krisztus parancsának engedelmeskedjünk, aki azt akarja, hogy az egyház egységben legyen, és mint látható jel tegyen tanúságot az emberiség egységéről is. A harmadik egyházi elvárás a béke és a testvéri kapcsolatok ápolásában áll. Európában sokszor egyetlen betűről vitatkozunk (lásd: Illyés Gyula: A reformáció genfi emlékműve előtt), ám a széthúzó erőket nem mással, mint azzal a Lélekkel kell legyőzni, amellyel Isten bennünket megajándékoz. Az egység szempontjából rendkívül fontos a béke, melyet az egyházaknak és a keresztényeknek mindenütt elő kell mozdítaniuk. A rítusok és hagyományok különbözősége sem akadálya a kölcsönös tiszteletnek és a testvéri szeretetnek. A negyedik egyházi elvárás a közös együttműködés a minden ember életét érintő területeken. Erre szép példát adnak a magyarországi egyházak közös felszólalásaikkal a magyarságot érintő fájdalmas kérdésekkel kapcsolatban. Az új ökumenikus látásmód a kiengesztelődés alapján épül ki. Ha az őszinte bocsánatkérést és megbocsátást egymástól elfogadjuk, akkor több területen hatásosabban és jobban szólalhatunk fel együtt és közösen, képviselve az evangélium értékeit. Ma egy hatalmas, gazdag, sokkultúrájú és sokvallású Európában kell hirdetni az evangéliumot, ám a mai kultúra és a mai világ megfeledkezett az ember magasabb rendű hivatásáról. Tulajdonképpen újra kellene tanítani élni az embert, és felmutatni igazi értékeit. Hogy ezt megtegyük, tovább kell erősítenünk a barátság hídjait valamennyi keresztény egyház között. Walter Kasper bíboros, a Pápai Tanács prefektusa úgy fogalmaz, hogy a II.Vatikáni Zsinattal az ökumenizmus új szakasza kezdődött el. Az egyházak közötti kapcsolatokban sok eredményt sikerült felmutatni, de még mindig sok a tennivaló. A magyarországi ökumenikus kapcsolatok is igazolják, hogy a korábbi nézeteltérések és félreértések emlékét elfeledve Krisztus akarata szerint fel kell mutatni, hogy a keresztény egység reménye mindig lehetséges. Kránitz Mihály
Az Ökumenikus kapcsolatok társadalmi értéke Az ökumenikus kapcsolatok társadalmi értékének felmutatásához akkor jutunk közelebb, ha tisztázzuk a kérdést: a társadalom részéről van erre igény vagy a társadalom számára kívánnak az egyházak e tekintetben valamit nyújtani? 1. A társadalmi elvárások tekintetében nem hallgathatjuk el annak a rossz emléknek az ízét, amely annak következtében alakult ki, hogy térségünkben 1989-es változásokat megelőzően a politika gyakran megpróbálta az ökumenikus kapcsolatokat saját szolgálatába állítani. Célja nem volt más ezzel, mint hogy a keresztyén egyházak tegyenek bizonyságot egy szocialista társdalom igazságos és tökéletes voltáról, szemben a gyűlölt nyugati világ rendjével. Ennek érdekében nem egyszer tárgyalóasztal mellé kényszeríttettek egyházfőket, egyházvezetőket és teológusokat. Nem csoda, hogy az ökumenikus hangulatot 1990 után egyfajta lehűlés és tartózkodás jellemezte. Ma viszont ennek éppen az ellentétét tapasztaljuk: felmérések is igazolják azt az időnként heves hangvételű elvárást, hogy az egyházak ne politizáljanak. A vallás a privát élet tartozéka és szabadidős tevékenység, ennek értelmében az egyházak legfeljebb a karitatív szolgálatok és az erkölcsi példaadás szintjén vegyenek részt a társadalom életében. Nyilvánvaló, hogy a küldetését az egyház urától, Krisztustól nyert történelmi keresztyén egyházak nem a direkt politizálásra hívó vagy a teljes apolitikus magatartásra felszólító elvárások mentén határozzák meg szerepüket korunk társadalmában. Még csak nem is érhetik be azzal a szereppel, hogy az egyház legyen a privát vallásosság igényeinek ágense. Viszont bíztató jelként észlelhető az egyház népe és az ökumenicitást gyakorlati szinten, naponként megélő polgárok részéről egy másfajta várakozás: nevezetesen,
9
Charta_2010_176x246 2010.12.01. 14:18 Page 10
hogy az egyház merje bátran és küldetéséből fakadóan felvállalni a felelősséget a szegényekért, a társadalom peremére szorultakért és azokért, akik a maguk érdekében már nem tudnak szólni... 2. Továbbá a társadalom számára az ökumenikus kapcsolatok mintát adhatnak, méghozzá több tekintetben is. Köztudott, hogy az egyházak döntései egyházszervezet és a tanítás tekintetében zsinatokon születnek, és konszenzuson alapulnak. Csak az ilyen módon kiérlelt döntések bizonyultak helyesnek és időtállónak. Amit viszont ma látunk a közéletben, az nem a konszenzus, hanem a többség elve alapján jut érvényre; súlyos, erkölcsi következményekkel járó döntések, törvénymódosítások esetén inkább a pártfegyelem vagy más típusú érdek bizonyul erősebbnek, mint a konszenzus vagy az egyén lelkiismereti szabadsága, hitbeli meggyőződése. Ennek súlyos következményei már kirajzolódnak a társadalmi élet horizontján. A közösséggyakorlás tekintetében is lehet példaértékű az ökumenikus minta. Miért? Azért, mert lehetséges az egy közösségbe tartozás a saját identitás feladása nélkül (pl. pl. a teljes szószéki és úrvacsorai közösséget megélő, leuenbergi konkordátumot valló egyházak). Korunkban, amikor a globalizáció szelleme éppen a kulturális különbségek eltüntetését célozza meg, az egyes felekezetek saját önazonosságot komolyan ápoló és mások identitását tiszteletben tartó közösséggyakorlása fontos tanulság lehet a társadalmi béke megőrzése érdekében. Továbbá a bibliai kijelentésen tájékozódó ember és egyház józan liberalizmussal tekint az őt körülvevő világra és társadalmi folyamatokra. Mit jelet ez? A szó eredeti értelmét szem előtt tartva a liberalizmus olyan szellemi és erkölcsi magatartást jelent, amely nem ismer el maga felett hamis tekintélyeket, nem szolgál azoknak, de megőrzi az emberiség évszázados értékeit! Ugyanakkor a Biblia felől értelmezett szabadság (a liberalizmus másik eszméje) együtt jár a felelősség felvállalásával: több szabadság nagyobb felelősséget jelent… A gazdasági és politikai folyamatok ideologizálódásának világában valóban szükségünk van ilyen józanságra, amely megóv újabb függőségektől valamint a fogyasztói társadalomszemlélet illetve a csak a piac és a gazdaság érdekeit szolgáló lelki-szellemi kiskorúságból. Ennek érdekében az ökumenikus kapcsolatban élő és egymással közösséget vállaló egyházaknak, lehetőség szerint, együtt kell vállalniuk prófétai-őrállói tisztüket. Vagyis az egyházak nem hallgathatják el kritikai észrevételeiket a káros társadalmi folyamatokkal szemben, és szüntelenül figyelmeztetnek: az ember értéke és méltósága nem teljesítményétől, nem fogyasztói életstílusától függ – hanem attól a szeretetkapcsolattól, amely Istennel és embertársával összeköti. Ugyanakkor az egyháznak figyelmeztetnie kell a mindenkori államot igazi feladatára: a béke, a biztonság és a szabadság garantálására polgárai számára, minden tekintetben. 3. Végül a minket körülvevő társadalom kihívást is jelent az ökumené egyházai számára. Ahhoz, hogy fent vázolt küldetést egyházaink maradéktalanul teljesíthessék, továbbra is szükség van a még fennálló tanításbeli különbségek felülvizsgálatára, teológiai kérdések megvitatására. Hihetetlenül fontos például a „nyilvánosság” fogalmának teológiai tisztázása, hiszen ezzel kapcsolatban mintha tartózkodás és félelem, másfelől kritikátlan igénybevétel jellemezné a nyilvánossággal való kapcsolatunkat. Pedig az igehirdetés, az eucharisztia/úrvacsora, a tanítás és a diakónia stb. mind-mind a nyilvánosság előtt történik, nem rejtett módon, vagy csak a beavatottak számára… Az ilyen típusú teológiai tisztázódás és párbeszéd nem merülhet ki a semmire nem kötelező szólamok és jól hangzó ígéretek szintjén. Együtt kell megvizsgálni, mi az a tanításbeli örökség, amely összeköt és amely lehetővé teszi, hogy a magyarországi keresztyén/keresztény egyházak egyenként és együtt teremtsék meg a társadalom számára azokat a „szigeteket” és „fórumokat”, amelyek lehetővé teszik az érdemi párbeszédet, közelebb visznek a kiengesztelődés-megbékélés megéléséhez és megízleltetik az emberekkel az Isten gondolata szerint való szabadság ízét, örömét. Fazakas Sándor
10
Charta_2010_176x246 2010.12.01. 14:18 Page 11
Ökumené és az oktatásügy Keresztyén pedagógusként meggyőződéssel vallom, hogy a gyermek – adottságaival együtt – Isten ajándéka. Tehát mindazok, akik a nevelésével (növelésével) foglalkoznak (szülők, nevelők, lelki gondozók) Isten munkatársai, mert teremtményének gondozói. A gyermeki lélek szivacs. Azzal szívja tele magát, amivel érintkezik. Amelyik gyermek fát ültet, nem töri derékba a facsemetét, amelyik madáretetőt készít, nem szedi ki a fészekből a madarak tojását, amelyiknek a szülei esténként odaülnek a gyermek ágya mellé és együtt olvassák a Bibliát, együtt imádkoznak, énekelnek, könnyebben tud ellenállni annak a szennyáradatnak, amely napjainkban elönti a világot. Isten a nevelés elsődleges színteréül a családot jelölte ki. Jézus is családban született. Az iskola nem veheti át a család jogait, kötelességét, felelősségét. Mégis sok esetben erre kényszerül, mert a családok jelentős része alkalmatlan szerepének betöltésére. (Kontra György szerint az a közösség tekinthető családnak, ahol a gyermek úgy éli meg a 18. évét, hogy az eredeti szülei még együtt vannak, s van legalább egy testvére.) Miért van szükség ma Magyarországon egyházi iskolákra? Azért, mert a ma iskolába járó diákoknak nem csak a szülei, hanem a nagyszülei sem kaptak vallásos nevelést, és ma a különböző iskolákban tanító pedagógusok zöme marxista-ateista felkészítést kapott. Az ún. rendszerváltáskor az önkormányzati iskolák többsége ugyancsak marxista-ateista szellemiségű volt. Az elmúlt húsz évben ehhez – sok esetben – legfeljebb rosszul értelmezett liberalizmus adódott. Ugyanis kimondták az önkormányzati iskolák semlegességét. Amely a gyakorlatban többnyire azt jelenti, hogy minden maradjon a régiben, tartsuk távol a frissítő áramlatokat is. Karácsony Sándor véleménye szerint rossz iskola az, amelyik mindent megtilt. Még rosszabb az, amelyik mindent megenged. A jó iskola szabatosan megfogalmazza a követelményrendszerét, s a pontosan körülhatárolt „küzdőtérben leáll birkózni”. Közben kialakul a diákokban az az ösztönző és fékező rendszer, amely ahhoz kell, hogy később önállóan és helyesen álljanak meg a saját lábukon. Minden iskola kötelessége, hogy megtanítsa a diákokat logikusan gondolkodni, fejlessze a jellemüket, ízlésüket, kommunikációs képességeiket. Az egyházi iskola többletfeladata olyan ismereteket, tapasztalatokat és élményeket biztosítani a számukra, amelyek megkönnyítik a legcsodálatosabb ajándék, az Istenben való hit elfogadását. A keresztyén iskola legfontosabb ismérve: a légköre. Az, ahogyan beszélnek a tanárok és a diákok egymáshoz és egymásról. Ahogyan megszervezik a diákok munkáját, ellenőrzését, szabadidejét. Nem csupán a diákok tisztelik a nevelőiket, hanem a pedagógusok is a növendékeket. Látják bennük a leendő felnőttet, szülőt, kollégát, szakmunkást. Krisztusban testvért. A legcsodálatosabb közösség az őszinte imaközösség. Itt születhetnek a legfontosabb döntések, irányváltások. Németh László szerint: „a kultúra nem tudás, nem művészi produkció, hanem valami életet szabályozó elv, amely egy embercsoport minden tagjának belső mágnese, irányítója.” Ebben az értelmezésben a bennünket érő sok hatás közül az egyik leginkább kultúrának nevezhető a keresztyén kultúra. Ebben a belső mágnes Jézus Krisztus. Azt kell megéreztetni az ifjúsággal, hogy a keresztyén kultúrában lehetőségem van arra, hogy naponkénti Biblia-olvasással és imádkozással, közvetlen, személyes kapcsolatban legyek az élő Istennel, aki előtt felelős vagyok minden gondolatomért, szavamért, cselekedetemért és mulasztásomért. Az ökumenében a legfontosabb az őszinteség, a nyitottság, saját hitvallásunk és a Krisztus istenségét elfogadó egyéb felekezetek hitvallásának pontos ismerete. Hiányolom, hogy az egyházi iskolák zömében a 12 évnyi hit-és erkölcstan oktatásban nincs kellő súlya legalább a világvallások bemutatásának. Ezért védtelenek sokan – a nálunk végzettek közül is – az „akváriumban halászókkal” szemben. Az általam ismert hitvallások közül a legökumenikusabbnak a II. Helvét hitvallás tűnik. Nem kiátkozza a mást vallókat, hanem a bevezetőjében így fogalmaz: „Aki azért minket a Szentírásból jobbról meggyőz, annak kész szívvel engedünk.” A különböző felekezetek oktatásügyét nem ismerem olyan alaposan, hogy azokról mernék nyilatkozni. A Magyarországi Református Egyház oktatási intézményeinek Küldetésnyilatkozata eleget tesz
11
Charta_2010_176x246 2010.12.01. 14:18 Page 12
az ökumené követelményeinek: ”A Magyarországi Református Egyház nem református vallású diákjait öntudatos magyar keresztyénekké kívánja nevelni. Lehetővé teszi számunkra saját vallásuk-felekezetük hitvallásainak megismerését, ugyanakkor elvárja tőlük a református értékek ismeretét és tiszteletét.” A gyakorlatban – tudomásom szerint – a hit- és erkölcstan oktatása úgy folyik, mint a tatai református gimnáziumban, azaz egy időben vannak az adott osztály hittan órái, és minden diák a református, evangélikus vagy római katolikus hittan óra között választhat. Azt választják, amelyre keresztelték őket. A meg nem kereszteltek pedig szülői nyilatkozat alapján választanak a három közül. A MEÖT más tagegyházainak lelkésze, hittanoktatója is tarthatna a felekezetéhez tartozó diákoknak órát, ha vállalja, hogy a többiekkel egy időben lesz az övéké is. A tanárok és a diákok esküjének a szövege is olyan, amelyet bármelyik keresztyén felekezethez tartozó személy nyugodt lelkiismerettel elmondhat: …”Minden erőmmel azon leszek, hogy tanítványaim megismerhessék megváltó Urukat, egyházuknak és magyar nemzetünknek hasznos és odaadó tagjai legyenek.” Illetve: …”Kérem Istent, hogy életem, egyházam és magyar nemzetem hasznára, dicsőségére szolgáljon.” Minden tanítási napot 10 perces áhítattal kezdünk a közeli templomban Ezeket a különböző felekezetek papjai, lelkipásztorai, hitoktatói, tanárai és diákjai tartják. Olyan váltásban, hogy havonta legfeljebb egyetlen szolgálat jut egy-egy személynek. Így ezekre az áhítatokra mindenki alaposan fölkészül. Rendkívül érdekesek, színvonalasak ezek az alkalmak. A kezdő köszönés: Áldás Békesség, Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus, Erős vár a mi Istenünk (változó sorrendben), s az elhangzó zsoltárok, gyülekezeti, illetve ifjúsági énekek is olyanok, hogy mind a három felekezet énekei előfordulnak, az áhítatot tartó személy választása szerint. Az ökumené maradéktalan teljesülése a többségben lévők lehetősége és felelőssége, mert a hátratételt többnyire csak az érzi, aki elszenvedi. Kálmán Attila
Ökumené a hitoktatásban és a hittankönyvekben A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Teológiai és keresztyén egység bizottsága foglalkozott azzal, hogy mennyire tükröződik a magyarországi ún. történelmi egyházak hittankönyveiben az az ökumenikus-testvéri kapcsolat, mely a közös ünnepi alkalmakon vagy a szokásos januári és egyéb ökumenikus együtt-szolgálatokban megnyilvánul. Az iskolai hitoktatásban használt hittankönyvek alapján a múlt század első felének felekezeti harcos hangvételével ellentétben pozitívabb, ökumenikusabb képet kapunk erről. (Az alábbi helyzetképet csupán néhány, főleg az egyháztörténettel foglalkozó hittankönyvek alapján vázolom fel). Vizsgált római katolikus hittankönyvek Bajtai Zsigmond: Jézussal. (1. o.) Pécs, 1993. 94. o. Bajtai Zsigmond: Ilyeneké az Isten országa. (1-2. o.) Pécs, 1998. 80. o. Bajtai Zsigmond: Jézus, a mi életünk. (3. o.), Pécs, 1995. 152. o. Bajtai Zsigmond: Találkozásaink Jézussal. (4. o.) Pécs, 1997. 120. o. Bajtai Zsigmond: Régtől szól hozzánk az Úr. (5. o.), Pécs, 1997. 160. „Champagnat Csoport”: Kat. hit és erkölcs, 1. 6 é. korosztály. (1993). 160. o. „Champagnat Csoport”: Kat. hit és erkölcs. 2. 7 é. korosztály. (1993). 192. o. „Champagnat Csoport”: Kat. hit és erkölcs. 3. 8 é. korosztály. (1993). 136. o. „Champagnat Csoport”: Kat. hit és erkölcs. 4. 9 é. korosztály. (1993). 132. o. „Champagnat Csoport”: Katolikus hit és erkölcs. Jézus kezdettől fogva jelen van az Egyházban. 6. kötet. 11 éves kortól. Győr, 1998. 100. o. Magyar katolikus katekizmus, 1995. Dicsérjétek az Urat. Liturgikus hittankönyv, Eger, 1992. Szabadon a szeretet útján. (A lelki életről 11-12 éves gyermekeknek) 2000.
12
Charta_2010_176x246 2010.12.01. 14:18 Page 13
Mindegyik könyvben szó van az egyházról, az istentiszteletről vagy a példaképül tekintendő keresztyén személyiségekről. De az egyháztörténettel foglalkozó, Jézus kezdettől fogva jelen van az Egyházban című könyv kivételével egyik könyvben sincs említés arról, hogy a római katolikus egyház mellett más egyházak vagy felekezetek is vannak. Az egyházszakadás(ok)ról sem olvasunk, és az eretnek szó sem fordul elő. „Akit megkereszteltek, nemcsak Isten gyermeke lett, hanem katolikus keresztény is” – olvassuk az első osztályosok könyvében. Csupán az 1995-ben megjelent katekizmusban, a vegyes házasság kapcsán, van említés arról, hogy van nem katolikus keresztyén is. („A vegyes házasság egy katolikus és egy nem katolikus keresztény házassága”. 222. o.) Az említett egyháztörténeti könyv azonban tárgyilagosan szól a reformációról A katolikus megújulás (1500-1650) címszó alatt. Idézem: „Az egyházi élet számos válságjele reformokat sürgetett volna. A világi hatalom és gazdagság káros hatásai, a püspökök eltávolodása a hívektől, a papság hiányos felkészültsége és nem példamutató életmódja sok esetben nem felelt meg a keresztény elveknek és tanításnak. Közvetlen okot a reformáció elindítására a búcsúcédulákkal való visszaélések adtak. A protestáns mozgalom a német Luther Márton és a francia Kálvin János nevéhez kapcsolódik. A teológiai vita során az újítók egyre távolabb kerültek a katolikus állásponttól, és végül elszakadtak Rómától.” Vizsgált görög katolikus hittankönyv Dr. Mosolygó Marcell: Görögkatolikus hittankönyvek. VII. Krisztus tovább él Egyházában. Nyíregyháza, 1990. A keresztyén egyház történetét olvasmányosan és tárgyilagosan ismerteti. Tárgyalja az egyházszakadásokat is, és az egységtörekvéseket is. Ezeknek az uniós törekvéseknek az eredménye a keleti és nyugati keresztyénség határán létrejött görög katolikus egyház. Külön fejezetet szentel Luther Mártonnak és az evangélikusoknak, valamint Kálvin Jánosnak és a reformátusoknak, de ugyanígy az evangélikus Schweitzer Albertnek és a baptista Martin Luther Kingnek is. Nyomatékosan szól a XXIII. János pápa által összehívott II.Vatikáni Zsinatról, melynek egyik fő feladata volt a más felekezetű és más világnézetű emberekkel való egységkeresés. Az ökumenizmus címszó alatt ezt olvashatjuk: „Protestánsok alapították a keresztyén egység szolgálatára az Egyházak Világtanácsát azok számára, akik Jézust Istennek és Megváltónak tartják. Az ortodoxok is csatlakoztak hozzájuk, kikötve a Szentháromság imádását. A zsinat az Egység-Titkárság felállításával segítette az ökumenikus munkát. Fontos, hogy tudjuk egymás értékeit megbecsülni.” 136. o.) Az értékek, egymás értékeinek felmutatásával erre példát is ad. Idézem: „A protestáns egyházak nagy szolgálatot tettek az emberiségnek a Biblia népszerűsítésével, sok buzgó keresztyén ember nevelésével, az egyházi építészet nagyszerű alkotásaival, a világirodalom több remekművével, sok humánus intézmény felállításával és fenntartásával. A protestáns egyházak demokratikusabb szervezete, a nemzeti nyelv, az egyszerű és közvetlen istentisztelet, az ökumenizmus értékelése, a világiaknak az egyházi életben való fontossága olyan értékek, melyeket a megújuló katolikus egyház szívesen magáévá tesz – az ortodox egyháztól a liturgikus lelkület ápolását, a szentatyák tanításának értékelését, az egyetemes zsinatok megbecsülését, a teológia és a lelkiélet tudományának számos kincsét szívesen átvesszük.” (136. o.) Vizsgált Evangélikus hittankönyvek Sárkányné Horváth Erzsébet – Trajtlerné Koppányi Ágnes: Krisztus tanúja a változó világban. Egyháztörténeti tankönyv 12-15 éves evangélikus tanulók számára. Bp., 2002. 186. o. A könyv áttekinti az egyház történetét kezdettől fogva a 20. század végéig. 5 fejezet szól a reformáció előtti és 5 a reformáció utáni korról. Assziszi Szt. Ferenc és Savonarola is küzdöttek az egyház megromlása ellen, éppen úgy, mint az előreformátorok. Luther reformátori munkálkodásával kapcsolatosan sok szó esik arról a romlásról, ami a korabeli egyház jellemezte in capite et membris. Zwingliről és Kálvinról is részletesen ír a könyv. A magyarországi reformáció kapcsán nemcsak Dévai Bíró Mátyásról vagy Sztárai Mihályról, a lutheri tanok terjesztőiről szól, hanem a helvét hitvallást követő
13
Charta_2010_176x246 2010.12.01. 14:18 Page 14
Károli Gáspárról is. Az ellenreformációról szóló fejezetben szó van a tridenti zsinat által indított katolikus hit és egyházi élet tisztulási folyamatáról, Pázmány Péter szerepéről és értékéről is. Külön fejezet szól Bethlen Gábor református fejedelemről. Livingstonról Dávidról is érdekes és tartalmas leírás olvasható, de abból csak az tűnik ki, hogy skót volt, hogy melyik felekezethez tartozott, az nem. A 20. századot úgy mutatja be, mint az ökumené századát, kiemelve az ökumené atyját, Náthán Söderblom svéd érseket. A század kiemelkedő keresztyén személyiségeiről szólva olvashatunk XXIII. János pápáról, Teréz anyáról, a református Molnár Máriáról és a baptista Martin Luther Kingről. Vizsgált Református hittankönyvek Benke György: Hittan 7. tankönyv. Református Pedagógiai Intézet, Bp., 2005. 145. o. Szénási Sándor: Megtaláltuk a Messiást. Konfirmációi Olvasókönyv. Ref. Sajtóosztály, Bp.1989. 224. o. Cseri Kálmán: Református hitünk. Hittankönyv a konfirmáció utáni korosztálynak. Ref. Sajtóosztály, Bp., 1991. Az egyház történetéről szólva – éppúgy, mint az evangélikus egyháztörténeti könyv – az egyház egyetemességét tartja szem előtt. Az egyház egy, és ennek az egyháznak ókori és középkori története a protestáns egyházak története is. Így hivatkoznak e könyvek a közös keresztyén hitvallásokra, az Apostoli és Niceai-Konstantinápolyi hitvallásra, és tanít mind a keleti, mind a nyugati egyházatyákról, a remetékről, a szerzetesrendek kialakulásáról, azok munkájáról. Szénási Sándor Mi és a római katolikusok címszó alatt közérthetően és tárgyilagosan mondja el azt, ami a reformátusokat a római katolikusokkal összeköti, és ami elválasztja. Szól az ökumenikus mozgalomról is, de nincs szó arról, hogy a római katolikus és református egyházon kívül más egyházak is vannak Magyarországon. Cseri Kálmán krisztocentrikus hangsúlyozottsággal foglalja össze azt, amit a református keresztyén hitről tudni kell. Jézus neveiről szólva azokat a régi keresztyén jelképeket, monogramokat is ismerteti, amelyek nálunk inkább a római katolikus egyházban használatosak. (IHS, PX). A nem református egyházak hittanáról és istentiszteleti gyakorlatáról is szól, de nem csupán leíró módon, ha nem apologetikusan. Így olvashatunk a Mária-tiszteletről, Mária mennybemenetelének dogmájáról és azok bírálatáról. A sákramentumokról szólva elhatárolódik a római katolikus miseáldozattól, és rámutat arra, hogy a gyermekkeresztség gyökerei már az újszövetségi dokumentumokban is fellelhetők. Benke György
Ökumené a lelkészképzésben A rendszerváltással kezdődően a felsőoktatás intézményei a keresztyén ökumené nagy lehetőségévé váltak Magyarországon. Erről tanúskodnak a Baptista Teológiai Akadémia hallgatói összetételében is megfigyelhető változások. A felsőoktatási törvény lehetővé tette, hogy a Baptista Egyház lelkészképzését az alapozás fázisában korábban főiskolai, ma BA szakos hallgatókkal részben azonos kurzusokon (pl. szociális-lelkigondozói, misszió munkás, kántor stb. szakirányosokkal) iskolánk részben önállóan, tőlük elkülönült foglalkozásokon készíti fel a szolgálatra. Hallgatói létszámunk jelenleg 298 fő. A BA képzés 2006-ban indult, de már 2005 előtt egyre növekedett a küldő felekezetek száma. Jelenleg 18 felekezethez tartozó hallgatók járnak főiskolánk teológus és kántor szakára. A hallgatóink 10 %-a lelkipásztor diplomát kap végzéskor, a végzettek 80 %-a baptista lelkipásztor lesz, a többiek más egyházakban szolgálnak lelkészként. Egy felmérés tanulságai Először 2009-ben készítettünk felmérést hallgatóink körében a főiskolán megtapasztalt ökumenéről. Egyszerű kérdőívvel az iránt tudakozódtunk, hogyan élik meg e több, sokszor korábban egymással is feszültségben élő felekezetekből jövő hallgatók a krisztusi identitás ökumenét teremtő erejét a komoly szellemi-lelki erőfeszítéseket jelentő tanulás-felkészülés helyzetében?
14
Charta_2010_176x246 2010.12.01. 14:18 Page 15
Először elvi szinten kérdeztünk (Mi a véleményed a keresztyén/keresztény felekezetek ökumenikus útkereséséről elvi szinten?) az ökumené jelentőségéről, aztán arról, hogy közegyházi, illetve felekezeti szinten milyennek látja az együttműködést a megkérdezett. Választ vártunk a Baptista Teológiai Akadémián megvalósuló ökumenéről kialakult tapasztalataikkal kapcsolatban (felekezeti nyitottság), illetve oktatóink más felekezetek hallgatói felé megnyilatkozó, és a hallgatók egymás felé megélt nyitottságáról. A válaszokból kirajzolódó kép jól tükrözi azt a spirituális miliőt, amiben a jövendő baptista, kis számban más protestáns felekezetek lelkipásztorai készülnek hivatásukra. A baptista hallgatók (az iskola kb. 50%-a) elvi szinten az átlagosnál valamivel nagyobb fontosságot tulajdonítottak az ökumenének (3,6)1: a más egyházak tagjaival való testvéri közösség gyakorlása számukra az átlagos mértéknél fontosabb. Egyházi illetve gyülekezeti szinten az ökumené megvalósulását annak fontosságához mérten szerényebb mértékűnek látták. A BTA felekezeti nyitottságát az általános egyházi gyakorlathoz képest elismerésre méltónak (4,3) találták, amit szerintük mind az oktatók, mind a hallgatók körében tapasztalható valódi ökumenikus szemlélet és gyakorlat (az egyházi és gyülekezeti szinteken tapasztaltakhoz képest jobbnak ítélik) alapoz meg. Hallgatóink egy másik nagyobb felekezeti csoporthoz tartozó része – a reformátusok –, az ökumenizmust elvi szinten a baptistákéhoz hasonló jelentőségűnek tartották. Náluk csak a más keresztyén egyházakhoz tartozók (pl.metodista, Üdvhadsereg stb.) értékelték magasabbra (4,4) az ökumené jelentőségét, míg a más történelmi egyházakból (az evangélikusoktól és római katolikusoktól) kikerülő hallgatóink értékelése elmarad az előbb említettek mögött. Az összehasonlításból kitetszik, hogy a kisebb múlttal és hagyományokkal rendelkező egyházak tagjai fokozottan érdekeltek az ökumené megvalósításában. A BTA az adatok tükrében jelenleg egy olyan evangéliumi szemléletű, Jézus központú teológiai oktatásnak és gyakorlatnak a színtere, amelyben a leendő baptista lelkészek identitásukat valódi ökumenikus közegben élhetik meg és gyakorolhatják. Ez az ökumenizmus életkori, foglalkozási, családi, státusbeli heterogenitás mellett valósul meg, mintegy reprezentálva a magyarországi felnőtt aktív korosztály demográfiai arányait. Szociológiai szempontból tehát sok vonatkozásban a heterogén hallgatói kör keretében végzendő tanulmányok és lelkigyakorlati feladatok olyan optimális felkészülési lehetőséget nyújtanak, amely nemcsak a gyülekezetvezetés problematikáját tárja a napi iskolai gyakorlatokban a leendő lelkészek elé, hanem a felekezeti és felekezetek közötti kapcsolatok kezelésének differenciált, toleráns és Jézusra tekintő kezelésmódjához is előtanulmányokat biztosít. A többnyire fiatal korosztályhoz tartozó lelkészjelöltek természetes módon készülhetnek az eltérő felekezeti gondolkodásmód, eltérő hagyományok közvetlen megismerése mellett ezek hitelvi kezelésére és saját hitvallásosságuk nem homogén közegben való gyakorlására, megélésére. A legfőbb üzenet, ami az adatokból kiolvasható az az, hogy az iskola közege, hallgatói és nevelői-oktatói állománya sokkal valóságosabbá teheti és teszi az elvekben mindegyik keresztyén egyház által kívánatosnak tartott ökumené fontosságát, mivel a munkaközösségekben, a közös feladat teljesítésben (az egyházi-gyülekezeti szinten nem, vagy alig) az ökumené szellemében gondolkodó és cselekvő egyháztagok egymással valóban élő kapcsolatba kerülhetnek. Megállapíthatjuk tehát, hogy a felekezeti származás tekintetében nyitott oktatási intézmény (ha teheti) saját egyházi közössége számára is az ökumené gyakorlásának (misszió) színtere lehet, olyan keresztyén egyházgyakorlat meghonosítását szolgálhatja, ami az Úrnak tanítványaira hagyott testamentuma: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” Jn 13,35. Veres Sándor 1
1 és 5 pontok használatával jelezhették a válaszolók a jelenség intenzitását.
15
Charta_2010_176x246 2010.12.01. 14:18 Page 16
Ökumené és lelkigondozás A keresztény egység egyik legfontosabb területe a különböző egyházak híveinek a találkozása. Az egység létrehozása nemcsak a pásztorok, hanem a hívek feladata is, mert ez mindenkit a maga adottságának megfelelően érint. A II.Vatikáni Zsinatot követően a római katolikus egyház egy külön direktóriumot adott ki az ökumenizmus elveinek a szabályozásáról (1993), hogy akár az egyes hívők, akár az egyes közösségük, amelyhez tartoznak, részesülhessenek az ökumenikus képzésben. Ez tehát az ökumenikus lelkigondozás egyik alapvető dokumentuma, a lelki ökumenizmus okmánya. Elsődleges szempont, hogy valamennyi krisztuskövető szívügye legyen az egyre növekvő kommúnió megvalósítása a többi kereszténnyel. Különleges szerepük van azoknak, akik az oktatással, a neveléssel foglalkoznak az egyházi iskolákban és az egyházi hitoktatásban. A lelkigondozásnak ki kell térnie a Szentírás ismeretére, ezen túlmenően az egyes egyházak történelmének, ökumenikus helyzetének az ismertetésére. Ebben a tevékenységben eligazító lehet számunkra, ami az egyházatyák korából, vagyis a megélt egység idejéből származik: „Minden igazság, bármely részről jön, a Szentlélektől való.” (Ambrosiaster - 2. század) A második fontos szempont a szüntelen kiengesztelődésért és megbékélésért tett erőfeszítés, melyek egy helyes önvizsgálathoz és a múlt sebeinek a begyógyításához vezethetnek. Erre adott példát 2000. március 12-én II. János Pál pápa, amikor nyilvánosan bocsánatot kért a katolikus részről elkövetett keresztény egység elleni bűnökért. A harmadik szempont a lelkigondozás területén az igehirdetőkre vonatkozik. Már 1975-ben VI. Pál pápa felhívta a figyelmet arra, hogy „mint evangelizáló emberek, nem állhatunk úgy Krisztus hívei elé, mint megosztott és egyáltalán nem építő vitákat folytató emberek, hanem a hitben érettnek kell mutatkoznunk, olyanoknak, akik az igazság közös, őszinte és önzetlen keresésének köszönhetően – felülemelkedve a konkrét feszültségeken – egymásra tudnak találni (Evangelii nuntiandi, 77). A lelkigondozás negyedik fontos része a katekézis, a hitéletbe való bevezetés. II. János Pál pápa már harminc évvel ezelőtt fontosnak tartotta, ami később a tanítóhivatali megnyilatkozásokba is bekerült, hogy a katekézisnek úgy kell előadnia az egyház tanítását, hogy kerülje az olyan kifejezésmódot, mely akadályozhatná a dialógust. A katekézisnek akkor van ökumenikus dimenziója, ha felébreszti és táplálja az egység utáni igazi vágyat. Az ökumenikus lelkigondozás ötödik, szinte mindennapi területe a liturgia, az istentisztelet és a szertartások, mert a hívek elsősorban ebből merítik az igazi keresztény/keresztyén lelkületet. A januári imahét mellett terjeszteni kell az egységért végzett imádságos alkalmakat, például a mennybemenetel és a pünkösd közötti hét során, különösen is azért, hogy a Szentlélek tegye erőssé az egyházat missziója teljesítésében: egységben és apostoliságban. A lelkigondozás során hatodik szempontként a belső megújulást, a szívbéli megtérést és az életszentségre való törekvést „az egész ökumenikus mozgalom lelkének kell tekinteni. A többi egyházban található kincseket mint lelki értékeket becsüljük meg: a Szentírást, a szentségeket és más szent cselekményeket, a hitet, a reményt, a szeretetet és a Szentlélek többi ajándékát. Ezek az értékek bőséges termést hoztak például a keleti keresztények misztikus hagyományában, s a szerzetesi élet lelkiségében, az anglikánok liturgiájában és jámborságában, az evangélikusok imádságában és a reformátusok különböző lelkiségi formáiban. A 2001-es Charta Oecumenica különösen is szorgalmazza a közös imádságot, mert épp ezek képesek felmutatni krisztusi lelkiségünket, és így elmélyíthetjük az egyházak lelki közösségét. A dokumentum aláírói elkötelezték magukat, hogy imádkoznak egymásért és a krisztuskövetők egységéért, más egyházak lelki életének megismeréséért és megbecsüléséért, valamint hogy törekszenek az eukarisztikus közösség megvalósítására, mely az egyházak közötti távolságnak ma is fájdalmas jele. Az ökumenikus lelkigondozás egyik hajtómotorja lehet végül, ha megfontoljuk II. János Pál pápa 1995-ben Ut unum sint kezdettel írt körlevelének a tervét, hogy alkossunk egy közös mártírológiumot, mely „magában foglalja századunk vértanúit is, akik többen vannak, mintsem gondolnánk” (UUS 84). Ez azért fontos, mert közösségeink még nem teljes egysége már szilárd a szentek teljes közösségében, tud-
16
Charta_2010_176x246 2010.12.01. 14:18 Page 17
niillik azokéban, akik a kegyelem iránt hűséges életük végeztével közösségben vannak a dicsőséges Krisztussal. Ezek a szentek az összes egyházból jönnek és kaput nyitnak az üdvösség közösségében. Minden lelki képzés célja, hogy készségessé tegyen minket Isten akaratának teljesítésére, aki elvezethet a látható egyházi közösségbe, mely egyszerre az ő megdicsőülése lesz és tervének szolgálata. Kránitz Mihály Ökumene a családban Ha a családban megélt ökumenéről beszélünk, akkor ebben a legkisebb társadalmi egységben megélt keresztyén értékekre gondolunk elsősorban. A család az a legkisebb társadalmi egység, ahol a keresztyén tanítás és a megélt közösség legközvetlenebb módon láthatóvá válhat. XVI. Benedek pápa: Az emberi család: A béke közössége című 2009 Mexikóvárosi Család Világkonferenciára előkészített anyagában kifejti: A családban élők „megtapasztalják a testvérek közötti igazságosságot,… a szülők által megtestesített tekintély szerepét, a családtagok – kicsik, betegek vagy idősek – szeretetteljes szolgálatát, a kölcsönös segítség-nyújtást az élet szükségeiben, a másik elfogadásának és a megbocsátásnak készségét.” (1) Egy metodista megközelítés a keresztyén család meghatározására : „A család azaz alapvető közösség, amelyben az ember oltalmat és gondoskodást talál, egymás iránti kölcsönös szeretet és felelősségtudatot, tiszteletet és hűséget tanúl.” (2) Az Ökumenikus Charta (2001) a „Cselekedjünk együtt” fejezet 4. pontjában említi hogy „Kiváltképp segítenünk kell a vegyes házasokat, hogy az ökumenét a mindennapokban is gyakorolni tudják.” (3) Milyen módon tud segíteni az egyház, a gyülekezet, az ökumenikus közösség a családok életében? Több pozitív példát tudnánk most bemutatni; de bűnbánatra is van okunk. - Már vannak ökumenikus jellegű házas és családi rendezvények, házi körök, házas körök, „Házasok Hétvégéje” mozgalom, családsegítő szolgálatok ökumenikus szinten is. Negyedik éve indult el a „Házasok Hete” mozgalom Magyarországon is, ahol a házasság Istentől kapott rendjéről az egész társadalom elé kiállva keresztyénként együtt tehetünk tanuságot. Már nem tiltjuk egymás Istentiszteletein való részvételt, a családtagok kölcsönösen megerősíthetik a közös Istenszteletlátogatással egymás hitét. Több helyen bátorítást kapnak családtagok az ökumenikus jellegű körökben való reszvételre, együtt imádkozások megtartására. Szervezünk közös megmozdulásokat, tevékenységeket, szolgálatokat más felekezetű családokkal. – Vannak családok azonban - ma még mindig -, ahol ha a terhek növekednek és konfliktusok keletkeznek az egyik megoldási mód a felekezetieskedés, elhatárolódás. Mi is történik a családokkal a mai Magyarországon, a számok tükrében: Mi keresztyének értékeket látunk a házasság és a család intézményében, melyeket a társadalom nagyobbik része maga is annak tart, mégis annak nagyrésze nem él ez értékek mentén. Egy mai körkérdés eredményei szerint száz megkérdezett közül nyolcvan nem tartja elavult együttélésési formának a házasságot. A 15 évnél idősebb népességből 1980-ban 67,4% házas, 2009-ben már csak 46,5%. A 20%-os csökkenéshez valószínűleg hozzájárul a a tőlünk nyugatabbra élő társadalmi minta hatása, a felelősségvállalástól való félelem, az áldozatkészség hiánya, mely a hasznosság életelvét részesíti előnyben. Az elváltak száma 1980-ban 4,7% míg 2009-ben 10,5% (4) Észrevehetjük, hogy a társadalomban mások azok az értékek, melyeket szóban felvállalunk és más tényezők azok, melyek a gyakorlatban meghatározzák az életünket. A család mint társadalmi intézmény szerepe, funkciója megváltozott. - A család a társadalom legkisebb egysége megállapítás különösen igaz a nagycsalád történelmi időszakára, amikor a szociális-társadalmi gondoskodás nem terjedt ki megnyugtató módon az egyénre. Ebben a helyzetben a családra jutott a kicsinyekről, betegekről, idősekről való gondoskodás szerepe, mely réven annak jelentősége felértékelődött. S mivel az elmúlt 70-80 évben a család intézményétől ez a fajta magatartás egyre inkább kevéssé elvárt, a család szerepe egyre kevésbé válik döntő befolyásoló tényezővé
17
Charta_2010_176x246 2010.12.01. 14:18 Page 18
az egyén életére nézve. Az individualizáció, az önálló személyiség fejlődés biztosításának igénylése, az önmegvalósítás mindenek előtti érvényesítésének korában, az ember egyre inkább gátnak, akadálynak látja a korábban szükségesnek látszó család adta védelmet, csupán korlátnak érzékelve azt. - A többgenerációs nagycsaládból nukleáris kiscsalád formálódott. A korábbi patriarkális jellegű családkép átalakul, de e konzervatív házasság és családmodel helyett nem alakul ki új, hiteles, élhető általános családmodel. A biblikus, keresztyén családi értékek tudatos erkölcsi és ideológiai támadás alá kerültek. Ilyenek a hit, a lelki- testi tisztaság a kersztyén, biblikus etika. Mindennek következményeiről a statisztikák világosan beszélnek: - A házasság kötések száma folyamatosan csökken az utóbbi 40 évben. A megkötött házasságoknak több mint fele felbomlik, 1000 házasságkötésre 560,4 válás jut. (5) S ugye ebben nincsenek benne a hívatalosan be nem jegyzett élettársi kapcsolatok és azok felbomlásának aránya. Elgondolkoztató és a keresztyén családok sem jelentenek kivételt, az egyre későbbi korosztályban kötött házasságok, ez egyre később válalt gyermekáldás és a gyakori válások tekintetében. - A társadalom kettős elöregedéséről beszélhetünk. A férfiak és a nők születéskor várható átlagos élettartama is jelentősen hosszabbodott. A férfiaknál : 68,7év, a nőknél: 77,1 .(6) Ismert okokból csökken a gyermekek halandóságarányszáma. A másik oldalról csökken az egy családra eső gyermekvállalási kedv. Az egyszerű reprodukcióhoz szüséges 2,1 gyerek/család helyett, 2004-ben az 1,28 gyerek/család arányát találjuk. Ez az elöregedő társadalom, mely egyre inkább rá lenne szorúlva a nagycsalád közösségére. Hiszen az nemcsak az anyagi, fizikai gondoskodást kellett és kellene, hogy jelentse hanem elfogadó, szeretetteteljes, egymást sokrétűen támogató magatartást is. Legtöbbször nincs rá sem idő, sem erő. - Manapság egyre többen egyedűlállóként élik le életük nagyobb részét. Fiataljaink új értékek mentén, önmaguk fejlesztését, a karriert, önálló anyagi feltételeket keresve, egy jó ideig singliként élnek. Összegezve: A mutatók jelzik, hogy a magyar családok szerepe nincs a megfelelő helyen értékelve. A keresztyén családokra is hatással van mindez. A tekintély szerepe megváltozik, egyre fontosabbnak tűnik az egyén személyes érdekeltsége, a közösségi érdeknek az egyéni érdekek alá rendelése. S a függetlenség, az el nem kötelezettség életgyakorlata, mely nem jár feltétlenűl együtt a felelősségvállalással. Milyen kilátásai vannak az ökumenénak a családban ? - Korábban a vegyes házasságok kezelése és az abból született gyermekek vallásának szabályozása adott lehetőséget az ökumené gyakorlására a családban. Új és örvendetes haladás az ökumenikus házassági liturgiák kidolgozása, használata. - Egyre gyakoribb hogy a család tagjai más-más egyházban, felekezetben gyakorolják hitüket. Ökumene a családi asztalnál: Bily Graham az 1970-es évek végén beszélt arról, hogy saját családjában a szülők és a gyermekeik is más-más egyházban, felekezetben vesznek részt a vasárnapi istentisztelet alkalmán. Majd otthon terített asztal mellett beszélik meg a hallottakat. Alázattal és türelemmel az ökumenében. Egy egyházi elöljáró által megélt tapasztalat: tineager, lázadó korban levő fia egy kis neoprotestáns egyház nagy és csupa fiatalokból álló közösségéhez csatlakozott, akkor az édesapa először elkeseredett. Nem tudta jól kezelni a fiával való kapcsolatot. Hónapokkal később, elment maga is a gyülekezetbe, leült a fia mellé. S eredményképpen néhány hónap múlva a családi közösség is helyreállt. Ahhoz, hogy a családot mint az Isten által szerzett házasságot és az általa ajándékozott család képletét jól értsük, a Teremtő Isten akaratát kell szemügyre vennünk. - A Teremtő akarata az emberpárral kapcsolatban, a Vele és az egymással való közösség munkálása. Ezen nyugszik Isten áldása. ( Gen1,28-29, 2,22-23) Az ember elszakadt Istentől. Isten keresi az emberrel a kapcsolatot (Gen 3,9) és ígéretet tesz a Fiúban megmentésére a kapcsolat helyreállítására. (Gen 3,15) A Teremtő Isten életközösséget teremt és ennek a kapcsolatnak létrejöttén és megörzésén fáradozik. ( Lk19,10) - A bűnbeesés következményei az egész családra, emberiségre kihatnak. (Gen3,14-24) A bűn realitás a családon, közösségen, egyházon belül is. Beszélnünk kell sajnos férfi és nő kapcsolatának problémati-
18
Charta_2010_176x246 2010.12.01. 14:18 Page 19
kájáról, válásról, testvér és testvér közötti bűnökről, gyilkosságokról. Az első gyilkosság az oltár mellett történt.(Gen 4,1-8) – És Isten még e gyilkosról ilyen állapotában gondoskodik ( Gen 4,9-15) kapcsolatba lép vele. Isten a család, közösség kötelékében gondolkodik az emberről, s kitart emellett az elveszettség állapotában is. L. Crabb könyvében (7) a gyógyító közösség három eleméről beszél, mely alapja lehet a biblikus, keresztyén közösségi és családi ökumenikus gondolkodásnak: - Elfogadni egymást olyannak, amilyenek vagyunk- Meglátni a másikban milyen ajándékai, lehetőségei vannak, milyen kincseket hordoz. - A krízis helyzetek lehetőséget teremtenek a változásra, Isten ajándékává lehet az. Szuhánszky Gábor Irodalom: 1. XVI. Benedek pápa: Az emberi család : a béke közössége c. 2009 Mexikóvárosi Család Világkonferenciára előkészített anyag magyar nyelvű változata (3.pont) 2. MMEgyház Szociális Alapelvek 2001 Bp. 3. Ökumenikus Charta, Stassburg, magyar nyelvű változata (5. o.) 2001 Bp. 4. Magyar Nemzet 2009.10.03. (29.o.) 5.TÁRKI 1998 6.TÁRKI 2004 7. Lawrence Crabb: Kapcsolódás szemléletváltás a lelkigondozásban, (31.o) Harmat 2005 Bp.
Záróima/áldás Imádkozzunk! Hálát adunk néked, Urunk Istenünk, hogy a mai konferenciánkat a te szent neved segítségül hívásával elkezdhettük és befejezhettük. Kérjük további segítségedet mindazokra, akik az ökumené, és különösen a magyarországi ökumené, mint az elhangzott előadásokból is kitűnt, rendkívül nehéz ügyében fáradoznak. Köszönjük, hogy nemcsak emberi erővel, hanem Lelked erejével is irányítod egyházadat, és hogy az egység szolgálatában mindenkinek fontos szerepet szánsz. Segíts feladataink felismerésében és győzelemre vitelében, hogy a te akaratodat teljesítve, tehetségünknek és lehetőségünknek megfelelően veled együtt gyűjtsünk és építsünk. Mert jól tudjuk, hogyha veled együtt nem gyűjtünk, tékozolunk és szétszórunk, ha pedig te nem építed a házat, hiába fáradoznak annak építői… Segíts, hogy elfogadjuk és megbecsüljük kegyelmi ajándékaidat, hogy azok megteremjék bennünk a háládatosság gyümölcseit. Köszönjük, Uram, hogy velünk és általunk is munkálkodsz azért, hogy egyek legyünk, és hogy az egység útját veled, és testvéreinkkel közösen járhatjuk. Köszönjük, hogy az egyház hajóján ott vagy a viharban és a szélcsendben egyaránt és így mindig számíthatunk rád, és hozzád fordulhatunk rémületünkben. Ma is sok jajkiáltást hallhattunk, de láttuk azt is, hogyan lehet és hogyan kell a veszélyes zátonyokat elkerülnünk. Hálásan köszönjük, hogy már itt a földön együtt megvallhatunk téged és elnyerhetjük minden jó cselekedetünkhöz a te áldásodat. Áldj meg minket most is a te áldásoddal. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, az Isten Atya szeretete és a Szentlélek közössége, legyen tivéletek, mindnyájatokkal! Ámen. Kalota József
19
Charta_2010_176x246 2010.12.01. 14:18 Page 20
2. Kihívott minden népből Egy lelki népet itt, Kit egy Úr, egy keresztség És egy hit egyesít. Csak egy nevet magasztal, Csak egy cél vonja őt, És egy terített asztal Ád néki új erőt. 3. A világ fejedelme Feltámad ellene, Vagy hamis tudománytól Gyaláztatik neve, S míg egykor felderűl majd Az Úrnak hajnala, Csak virrasztói kérdik: „Med- dig az éjszaka"? 4. Sok bajban, küzdelemben Meghajszolt, megvetett, De szent megújulásért És békéért eped, Míg látomása egykor Dicsőn beteljesül S a győzedelmes egyház Urával egyesül. 5. A három-egy Istennel Már itt a földön egy, S az üdvözült sereggel Egy nép és egy sereg. Ó mily áldott reménység: Ha itt időnk lejár, Te boldog szenteid- del Fenn Nálad béke vár!
