Centrumban Pécs: Cella Septichora Magyarok a Bauhausban Martyn Ferenc Köztéri projektek Zsolnay kerámia Frida Kahlo 12. Velencei Építészeti Biennále

2010. október

10. október • XXI. évf. 10. szám

www.uj-muveszet.hu

20

ára

HU ISSN 08662185

695 Ft

Centrumban Pécs: Cella Septichora Magyarok a Bauhausban Martyn Ferenc Köztéri projektek Zsolnay kerámia

Frida Kahlo 12. Velencei Építészeti Biennále

uM-2010-10-oktober-borito-kivala1 1

2010. 09. 30. 10:02:03

K onok Ta m á s 10. február • XXI. évf. 2.

H U N G A R T

20

t

Bot ticellitől Pica ssóig Modernek Kassá ról Moholy-Nag y, je len időben A tekintet hatal ma Ez történt 2009 -ben – évér téke lő kö

szá m

festőművész

életműdíjas

www.uj-muvesze t.hu

Ocre, 1975

Espace dèscriptif, 1975

Escapement, 1989

Forme architecturales, 1988

rkér dés

Gondoljon már most a jövő évre! Ha meg akarja ismerni a képzőművészet valódi értékeit, járassa 2011-ben is az

-et kedvezményes áron.

Fél évre 3900 Ft helyett 3400 Ft, egy évre 7800 Ft helyett 6200 Ft. Egyéves előfizetés esetén értékes könyvet adunk ajándékba az

-sorozatból.

e-mail: [email protected] • telefon: (1) 341 55 98 (Ollári Barbara)

A HUNGART Egyesület 2009. évi ösztöndíj átadó ünnepsége

HUNGART EGYESÜLET 1055 Budapest, Falk Miksa u. 30., tel.: (06-1) 302-4386, tel./fax: (06-1) 302-3810, e-mail: [email protected], web: www.hungart.org

uM-2010-10-oktober-borito-kivala2 2

h

hi d

208 284 K

k i dd 1

2010 09 29 9 26 2010. 09. 30. 10:02:48

Kovács Kolos Márk: Mobil pad, 2010

Martyn Ferenc: Afrikai emlék, Párizs, 1932 k.

Lapalapító-főszerkesztő: Sinkovits Péter

Nickolas Muray: Frida fehér padon, 1939

tar talom Corpus Delicti

22

SÁROSDY JUDIT

Tükörtekintet Frida Kahlo-retrospektív Bécsben

26

BORDÁCS ANDREA

Magán órák, titkos percek Az intimszféra ábrázolása a kortárs magyar művészetben

30

NEMES Z. MÁRIÓ

Apokaliptikus naivitás Győrffy László: A testrészek halála A borítón Molnár Farkas Vörös kockaházának (1922-23, 84x74x21,5 cm) makettje (Pelényi Margit– Pázmány András, 2009) látható, amely X. 24-ig tekinthető meg a Janus Pannonius Múzeumban, Pécsett.

32 Centrumban a város: Pécs

4

PELESEK DÓRA

Lány a hallal Basia Bańda kiállítása

VISY ZSOLT

A föld alatti Sopianae

Tértalálat

A hétkaréjos sírépület és az ókeresztény temető Pécsett

7

34

KOVÁCS ORSOLYA

12. Velencei Építészeti Biennále

Hazatérés

38

Gyugyi László Zsolnay kerámia gyűjteménye Pécsett

10

P. S Z A B Ó E R N Ő

Ember, ház, vonal LÓSKA LAJOS

Művészeti cserebere A Block és a Fluss csoport tárlata

AKNAI KATALIN

A művészettől az életig

Átlényegítők

Magyarok a Bauhausban

15

41

A Bauhaus pécsi mesterei Monográfia-kvartett Pro Pannonia módra

16

Rudolf Steiner és a kortárs művészet

44

PATAKI GÁBOR

Fugák és csillagok MÉSZÁROS FLÓRA

Papp Oszkár: 85

Ég és föld kötőjele Martyn Ferenc a párizsi AbstractionCréation kapujában

19


A mindennapok alkímiája

WAGNER ISTVÁN

Mű-út

46

ART LOVER

Múzeum a végeken

MULADI BRIGITTA

Bohár András Magyar Elektrográfiai Múzeum Szigetváron

I love Pécs pont hu Köztéri projektek

48

SINKÓ ISTVÁN

Akció és aukció Az MKISZ az árvízkárosultakért

Az ezen az oldalon látható képek az eredeti művek részletei.

uM-2010-10-oktober-01.indd 1

Ferencz Marcell– Wesselényi-Garay Andor: Balla Vivien: Dátumok, 2008

BorderLINE Architecture, 2010

Susanne Ruoff: Cím nélkül 1-12., 2010

2010. 09. 28. 15:05:23

k i á l l í t á s ajánló

Összeállította: R U D O L F A N I C A

Valódi és virtuális Második Futurspektiv fesztivál a flamand kultúra jegyében Budapest, 2010. október 10–19.

Októberben Nyugat-Európa egyik legpezsgőbb kulturális alkotóközössége mutatkozik be a hazai közönségnek: a Futurspektiv2 Fesztivál rendezvénysorozat vendégül látja a flamand klasszikus és könnyűzene, a kortárs tánc és színház, valamint a vizuális művészetek és az irodalom legprogresszívebb németalföldi alkotóit és előadóit. A fesztiválközönségre valódi „flamad-flash” vár, azaz bő egy hét alatt átfogó képet kaphatunk Flandria kultúrájának jelenlegi trendjeiről.

kihívására, a hagyományos, kézzel fogható, „fizikai” művészet és az elektronikus vagy akár online kultúra és művészet inspiratív együttélésére szeretnének rámutatni. A fesztivál sokszínűségéhez igazodva a programoknak a budapesti kulturális élet legváltozatosabb és legautentikusabb helyszínei, így többek közt a Trafó, a Szent István Bazilika, a Lumen Galéria, a Thália Színház, a SÍN és az A38-as hajó ad otthont. A programokról bővebb tájékoztatás a www.futurspektiv.hu weboldalon olvasható.

A fesztivál idei mottójának – Valódi és virtuális – értelmében az alkotók és a szervezők a kortárs művészet egyik legnagyobb

Annemie Augustijus: Székesfehérvár, Hungary, 2003, fotó (Ost.modern c. fotókiállítás, Lumen Galéria, október 11–november 10.)

Vesszenek a férfiak! A Łódź Kaliska művészcsoport kiállítása Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, 2010. november 7-ig

Az 1979-ben alakult Łódź Kaliska eredetileg neoavantgárd művészeti csoportként indult, s a konceptualizmus jegyében, főként a fotográfia, a kísérleti film és a videó területén fejtette ki „bosszantó” tevékenységét. Az 1980-as években dadaista műveik alapját akciók, happeningek alkották. Ebben az időben készült műveik a lengyel hazafias, egyházközpontú művészetet

gúnyolták ki, valamint a szocializmus életmódjának abszurditását érzékeltették. Mára tagjai a kortárs lengyel művészeti szcéna meghatározó alakjai. Székesfehérváron egyik legutóbbi (2009) projektjüket, a Vesszenek a férfiak! címűt mutatják be. A sorozat 14 nagyméretű fotográfiából áll, amely nőket ábrázol nehéz fizikai munka közben, olyanokban, amelyek tipikusan férfiakra jellemzők (pl. aszfaltozás, kőfejtés, favágás). A fotósorozatot a kortárs kultúra és annak is az a szegmense inspirálta, amelyet olyan fogalmakkal asszociálunk, mint a gender vagy a feminizmus. Łódź Kaliska: Halászok, 2008, Digigraphie® print, 40x147 cm

A gyökérzettől a lombkoronáig A debreceni grafika komoly múltra tekint vissza: a Református Kollégium rézmetsző diákjai alapozták meg, majd a következő századok mesterei teljesítették ki. Ezen a szellemi bázison alakult meg 2000 októberében a Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesülete. Az alkotóközösséget a szemléletmódok, a stílusok és kísérletezések, a technikai műfajok sokfélesége, de főképpen a programszerű hagyományfeltárás és a következetes minőségelv jellemzi. Kiállítók: B. Orosz István, Barta János, Bogdándy György, Burai István, Dombi Géza Zsigmond, Éles Csaba Dr., Durucskó Zsolt, Fátyol Zoltán, Fehér Csaba, Gonda Zoltán, Grela Aleksandra, Józsa János, Lente István, Ludman Éva, Lukács Gábor, Máthé András, Papp Károly, Subicz István, Süli-Zakar Szabolcs, Szepessy Béla, Székely Géza, Szilágyi Imre, Tamus István, Török Anikó, Varga József, Velényi Rudolf, Vincze László.

2


2010. október

Vincze László: A város és a művész, 2010, linómetszet, 22x20 cm

A rovatban szereplő képek az eredeti művek részletei.

A 10 éves Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesülete kiállítása Kölcsey Központ, Bényi Árpád terem, Debrecen, 2010. október 1–25.

2010. 09. 28. 15:06:28

k i á l l í t á s ajánló

Kofferbe pakolt konstruktivizmus Halász Károly kiállítása Paksi Képtár, 2010. szeptember 24–november 14.

Halász Károly immár több évtizedes munkássága több szempontból is tipikusnak tekinthető a hazai művészet történeti kontextusában – egyrészt a „mindent kipróbálni” jellegzetesen közép-kelet-európai és jellegzetesen 70-es évekbeli attitűdje okán: ami nyilvánvalóan a kevéssé differenciálódott művészeti élet szűkös lehetőségeinek meghaladására tett heroikus kísérlet. A művész a szociális adottságok ellenére „mindent” a maga bőrén és a maga eszközeivel akar kipróbálni, mindent maga akar felfedezni, minden tartományt meg akar hódítani, minden médiummal akar foglalkozni. S ha nem rendelkezik a megfelelő techni-

kai apparátussal, akkor a médium hiányából alkot új médiumot. Mindig máshol próbálkozik, mindig más terepen bukkan fel váratlanul és előkészítetlenül: mert nem oeuvre-t épít, mint nyugat-európai és észak-amerikai kollégái, hanem kérdéseket vet fel, és problémákra (gyakran hiányokra) reflektál. A kiállítás a konstruktív, konceptuális képszervezés hatását mutató munkákkal indul, majd teljes sorozatokon keresztül érzékelteti a műfaji sokrétűség kialakulását, a szerialitás megjelenését. Halász Károly: Cím nélkül, 1984

Nuda Veritas Gustav Klimt és a bécsi szecesszió kezdetei 1895–1905 Szépművészeti Múzeum, 2010. szeptember 23–2011. január 9.

A bécsi Secession művészegyesület Gustav Klimt nevével fémjelzett korai szakaszának kiemelkedő alkotásaiból láthat kiállítást a nagyközönség a Szépművészeti Múzeumban. A mintegy kétszáz műalkotást, nagyrészt rajzokat és sokszorosított grafikákat bemutató tárlat törzsanyagát a bécsi Albertinából érkezett művek adják, amelyek osztrák, svájci, amerikai és japán köz- és magángyűjtemények további rajzaival és néhány kiemelkedő festménnyel egészülnek ki. A kiállításon a látogatók a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének alkotásaival is találkozhatnak: részben a Secession tagjainak, részben pedig azoknak a külföldi kortárs művészeknek a munkáival, akik egykor nagy hatást gyakoroltak bécsi kollégáikra. Gustav Klimt: Június, 1896, fekete kréta, ceruza, eldörzsölve, lavírozás, aranyozás; 415x310

Magyar Ropszódiák Félicien Rops, belga szimbolista grafikus művészete Magyar Nemzeti Galéria, 2010. szeptember 30–2011. január 9.

Félicien Ropsnak (1833–1898), Baudelaire és Zichy Mihály barátjának, a belga szimbolizmus nagy alakjának, a „modern dekadencia grafikusának” mintegy száz művet felvonultató kiállítása a vallon-magyar kulturális egyezmény keretében, a Magyar Nemzeti Galéria és a namuri Musée Félicien Rops együttműködéseként valósul meg. A kiállításon, amely a Musée Félicien Rops grafikai anyagából, valamint belga magángyűjtők kollekciójából válogat, bemutatásra kerülnek Rops korai, a francia realizmus által inspirált művei, legismertebb Baudelaire-illusztrációi, valamint erotikus rajzai is. Rops 1879-ben látogatást tett Magyarországon, s utazása oly nagy hatással volt rá, hogy ezután magyar származásúnak vallotta magát. A kiállításon külön szekcióban láthatóak a magyarországi utazást megörökítő és annak hatására készült művei. Félicien Rops: Pornocrates, 1928-1929

Ficzek Ferenc (1947–1987) emlékkiállítása Nádor Galéria, Pécs, 2010. október 1–31.; Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, 2010. november 4–december 5.

Ficzek Ferenc: Hátrahagyott kijáratok, 1981, papír, fotó, 23,2x14,9 cm


2010. október

A Pécsi Műhely egykori alapító tagja negyvenévesen hunyt el. Gazdag életművének szűk válogatása azokra a művekre koncentrál, amelyek kevésbé ismertek a közönség előtt, és amelyek talán az egykori barátok, alkotótársak számára is felfedeznivalót jelentenek. Az árnyék–vetítés témakörét felölelő fotók és rajzok mellett a Hátrahagyott kijáratok című animációs filmjéhez köthető alkotások: szórópisztollyal készült grafikák, festmények és feszített vásznak láthatóak a kiállításon, valamint az utolsó munkák azon része, melyeket 1986-ban, már súlyos betegen készített. A sötétkékre festett, vagy festetlen, nyersen hagyott pozdorja reliefek egyszerű mértani alakzatok, melyek felületébe rendkívüli érzékenységgel elhelyezett, transzcendens, monumentális hatást keltő egyenesek metsződnek. 3

2010. 09. 28. 15:07:17

temetkezések mellékleteiben megmutatkozó puritánságot a gazdagabbak a vallási felfogásnak megfelelően ki tudták

VISY ZSOLT

egyenlíteni egyedileg vagy csoportosan készített, földalatti és földfeletti egységekből álló, gyakran bibliai jelenetekkel

A föld alatti Sopianae

díszesen kifestett sírjaikkal. A kereszténység a 2. századtól kezdett terjedni a dunai

A hétkaréjos sírépület és az ó k e r e s z t é n y t e m e t ő Pé c s e t t

provinciákban, képviselőik leginkább keletiek vagy görögök voltak. Pannoniában a legkorábbi adat Eusebiusra, Cibalae (Vinkovce) és Victorinusra, Poetovio (Ptuj) püspökére utal a 3. század második felében, de a tartomány déli városaiban több keresztény közösségnek kellett már lennie ebben az időben, hiszen a 4. század elején sok keresztény lett vértanúvá Pannonia secundában. Az üldözéseket követően a

Sopianae 4. századi lakosságának

keresztény vallás gyorsan elterjedt a négy pannoniai tarto-

összetételében fontos szerepet

mányban. Miután a 325-ös niceai zsinat Ariust Sirmiumba

játszott az, hogy a Pannonia inferior északi

(Mitrovica) száműzte, ez a vidék lett ennek az eretnekségnek

feléből frissen létrehozott Valeria tarto-

a fészke. A Drávától északra Sopianae és környéke a keresz-

mány polgári igazgatásának székhelye lett.

ténység jelentős központja lett. Valeria polgári központ-

A város nyitottá vált, tartományi központ-

jának keresztény temetői, a temetőkápolnák és sírkamrák,

ként fontos szerephez jutott, hivatalnokai

az újabban feltárt alsóhetényi mauzóleum mutatják a

tájékozottak voltak mind a helyi, mind a

kereszténység növekvő jelentőségét a provinciában. Más

birodalmi politikában. Megszaporodtak a

városoknak, mindenekelőtt Savariának (Szombathely) és

jobb minőségű kőépületek, és újak is épültek,

Aquincumnak (Óbuda) szintén volt keresztény közössége, de

a nagyobb házakhoz önálló fürdőszárnyat

másutt is, a határ mentén éppúgy, mint a belső területeken,

építettek, anyagi lehetőségeik megnöveke-

a kereszténység széles körben elterjedt.

dését pedig az ilyen házak megépítésén túl

Mivel a pannoniai kereszténységre vonatkozó írott forrás-

a temetkezésekben megnyilvánuló luxus

anyag, beleértve a feliratokat is, meglehetősen szegényes

mutatja. Az, hogy ez a luxus elsősorban az

és hiányos, a keresztény közösség jelenlétére a templom, a

ókeresztény temető területén nagy számban

temetőkápolna a bizonyíték, illetve a keresztény jellegzetességek kimutatása a tárgyi emlékanyagban, szokásokban. A keresztény templomok és kápolnák tájolása eleinte nem volt egységes, a keleti tájolás a 4. század közepétől vált egyre általánosabbá. A sírkamrák gazdag és magas rangú személyeknek épültek, gyakran egy mártírnak, mint Sirmiumban Synerotas temetői kápolnája. A pécsi ókeresztény temetőben a Péter és Pál apostolok alakjával díszített sírkamráról feltételezték többen, hogy egy vértanú vagy egy szentéletű személy sírja volt, de ehhez hiányoznak a bizonyítékok. Az mindenesetre tény, hogy Sopianaenak a várostól északra elnyúló késő római temetőjében túlnyomórészt keresztényeket temettek, és a Péter–Pál-sírkamra környékén több mint 30 további sírkamrát, sírépítményt sikerült részben vagy egészében feltárni. Az egyszemélyes

fotó: Visy Zsolt

föld alatti sírkamrák felett kis kápolna állt, így két szintjük volt, a csak részben földbemélyített temetkezési épületek azonban egyterűek voltak. Ezeknek az aljában olykor sorokba rendezve falazták föl a sírládákat. A tárgyi leletanyagban gyakran jelentkeznek keresztény

4


2010. október

Érintetlen homokkő szarkofág feltárás közben

motívumok, de nehéz eldönteni, hogy az ilyen tárgyak épített díszes temetőépületekben nyilvánult

használói keresztények, vagy csak látszólagos keresztények

meg, a kor vallási átalakulásának a sajátja.

voltak. A Péter–Pál-sírkamra legutóbbi restaurálása során

Mellékleteik alapján a sírok Sopianaeban

előkerült, áttört művű bronz krisztogram egy bronzmécses

is inkább szegénynek mondhatók, hiszen a

felfüggesztő láncát díszítette. Mivel az ókeresztény jelkép

keresztény vallás alapvetően megváltoztatta

az ókeresztény temető területén került elő, így használata

a túlvilágról alkotott elképzeléseket, viszont a

is ide köthető, egészen biztosra vehető, hogy ezt a mécsest

2010. 09. 28. 15:07:31

a temetőben végzett kultikus

Centrumban a város: Pécs

szertartások során használták. Ugyanígy lehet értékelni egy ezüstéremből krisztogrammá alakított kis csüngőt és a poncolt Krisztus-monogrammal díszített bronzgyűrűt, amelyek ugyancsak Pécsett kerültek elő. Biztosra vehető, hogy Sopianaeban püspök vezette a keresztény közösséget, mivel a jelentősebb városok mindegyikében volt püspök. Sopianae ilyen volt, eddig azonban még nem került elő olyan lelet, ami bizonyítaná ezt a feltevést. Mindenesetre Mursa (Eszék) közelsége és feltehető hatása arra enged következtetni, hogy évtizedekre az Arius tanítását követő irányzat válhatott itt is uralkodóvá, vagyis azoké, akik Jézus egylényegűségét tagadták és Az orthodoxia csak éles hitvitákban szorította ki az arianusokat a püspökségekből a 4. század 60-as éveiben, majd Ambrosius erélyes lépései eredményeként. Sopianae környékén, a Mecsek és a Villány-hegység déli lábánál

fotó: Pécs-Sopianae Örökség Kht.

teremtmény voltát hangsúlyozták.

A Péter–Pál-sírkamra belseje

több gazdag villa épült, hiszen a helytartói székhely igen sok hivatalnokot foglalkoztatott, köztük fontos személyiségeket is, akik előszeretettel telepedtek meg a városban vagy annak környékén. A megismert előkelő villák belső udvarral (peristylium) és a hossztengely mentén a kapuval szemben nagyobb, általában apszisos teremmel rendelkeztek. Tulajdonosaik keresztények lehettek, hiszen a kővágószőllősi villa közelében előkerült a tulajdonos bibliai jelenetekkel kifestett sírkamrája, egy másik villában pedig ókeresztény jelenetekkel díszített ládikaveret került elő. A cella septichora az egyterű sírépületek csoportjába tartozik. Mélyen a felszín alá süllyesztett temetkezési csarnoknak épült, amelybe bizonyára több elhunyt sírládáját helyezték volna el, de a régészeti vizsgálatok alapján biztos, hogy nem fejezték be építését. Ezért nem került elő egyetlen sír sem a belsejében. A temetkezési csarnok járószintje 2,5–5 méterrel nyúlt le a föld alá, felszín

A hétkaréjos sírkamra rekonstruált képe. Visy Zsolt terve

fölé magasodó, ablakokkal is ellátott falai pedig mintegy 4,5–2 méterrel emelkedtek ki a lejtős hegyoldalból. Bejárata a nyugati oldalon volt, ahol egy mintegy 1,5 m szintkülönbséget áthidaló földlépcsőt faragtak ki. Ez ugyan nem szabályos, hiszen befejezetlen maradt, későbbi vízbetörések is megsértették, de az éppen fölötte húzódó középkori várfal alatt és két oldalán sikerült teljes eddig sajnos nem került sor.


2010. október

hosszában feltárni. Bemutatására 5

2010. 09. 28. 15:07:38

fotó: Visy Zsolt

A hétkaréjos sírépület feltárás közben

Az egyedi szerkezetű, csak néhány párhu-

erősítették meg, az ajtónyílást pedig szabályos kőtömbökkel

zammal rendelkező nyolcszögű, hét apszissal

zárták el. A halottak emlékét tehát csupán a sírkápolnában

rendelkező, 23 m hosszú épületet teljes

ápolták, a kriptába ilyen célból nem mentek le.

egészében sikerült feltárni. A helyenként 3,5 m magasan megmaradt terméskő falat vízszintes sávokban többrétegű téglasor szakaszolja. Több helyen láthatók a kőművesállás megtartására a falba mélyített vízszintes gerendák lyukai. Vakolat sehol sincs, nem is volt. Járószintje egyenetlen meszes-homokos felület, ugyancsak a befejezetlenség látszatát kelti. A betöltés földje csak követ tartalmazott, tetőfedő téglát nem, tehát be sem fedték az épületet. Az északi apszisokban magasan fölhalmozott mésztömbök kerültek elő, bizonyára a vakolat készítéséhez

azonban nem szakadt meg az elhunyttal. A halotti áldozatra összegyűltek korábban is juttattak le italáldozatot a sírba halottaiknak, és ez a szokás a kereszténység felvételével sem szűnt meg. Ennek megfelelően a kripta a halottaké, tehát a freskók képi programja az ő üdvözülésükkel kapcsolatos. Ezt fejezik ki a gondosan összeválogatott bibliai jelenetek, amelyek Krisztus-monogramban vagy személyében Krisztust, valamint a megváltást és a Paradicsomot, az örök boldogságot és diadalt jelképezik. A leletek és megfigyelések alapján a pécsi ókeresztény temető a 4. századtól az 5. század 20-as éveiig volt hasz-

oldalon lezúduló víz hordott be. A betöltés

nálatban. A festett sírkamrák a század második felében

felső rétegsorában meszes, majd vastag

készültek. Ezek sorába tartoznak a szabályos nyolcszögű

faszenes rétegek az épület későbbi használa-

és félköríves apszisokkal ellátott, több személynek épített

tára, majd leégésére utalnak. Ezekben a réte-

nagyobb sírépítmények is. A hétkaréjos sírépületet nem

gekben 11-13. századra keltezhető Árpád-kori

fejezték be, aminek csak az lehetett az oka, hogy a veszé-

kerámia került elő, közte több fogazott

lyessé vált helyzetben a lakosság elmenekült. Erre több

hengerrel díszített töredék is.

lépcsőben került sor az 5. század elejétől fogva. A sírépület

A korábbi teraszos rekonstrukciók két szinten képzelték el a bejáratot a sírkápolnába és a kriptájába, az utóbbiba bejárati folyosóval. Ez azonban az újabban feltárt sírépítményeknél tett megfigyelések alapján nem így volt. Közvetlenül a kripta ajtónyílása elé egy hosszúkás lejárati akna került elő, a két oldal2010. október

amely szerint a sír és a sírkamra a halottak tere. A kapcsolat

1 m vastag, üledékes réteg volt, amit a hegy-

polnák alatti kripták bejáratának a kérdése.


korábbi évszázadok római és antik temetkezési szokásával,

halmozták föl őket. A római réteg fölött egy

Sokáig megoldatlan volt a kisméretű sírká-

6

Ez a megoldás a lényeget és a célt illetően megegyezik a

tehetős építői valószínűleg nem várták meg a helyzet teljes ellehetetlenülését, és feltehetően már az 5. század első évtizedében távoztak, sorsára hagyva a hatalmas félkész sírépületet. A még évszázadok múltán is álló falak közé Pécs és a pécsi püspökség alapítása idején keresztények költöztek a 11. század elején, és a magasan feltöltődött épületben templomot alakítottak ki. Ezt az erre az időre keltezhető kerámia és az épület körül kialakított Árpád-kori temető bizonyítja.

falat az ajtónyílás közelében kőpakolással

2010. 09. 28. 15:07:47

E gyűjtők közül is kiemelkedik


Gyugyi László, aki tanulmá-

KOVÁCS ORSOLYA

nyait a budapesti Műszaki Egyetemen végezte, majd

Hazatérés

1956-ban Angliába, később az

Gyugyi László Zsolnay kerámia g y ű j t e m é n y e Pé c s e t t Zsolnay Kulturális Negyed, Pécs, IX. 1-jétől

USA-ba emigrált. Több külföldi egyetemen végzett tanulmányait követően a tudományok mestere és a filozófia doktora címeket is megszerezte, évtizedekig állt egy műszaki fejlesztő cég stratégiai kutatásainak élén, nevéhez számos szabadalom, szakmai publi-

Nemcsak a művészi értékű Zsolnay kerámia története,

káció, könyv fűződik.

de a műgyűjtemények modern kori története szempontjából is kiemelkedő eseményre került sor 2010. szep-

A gyűjtést a magyar eredetű műtárgyak

tember 1-jén Pécsett. Az egykori Zsolnay-gyártelep (leendő

iránti érdeklődése indította el, majd 1974-től

Zsolnay Kulturális Negyed) területén álló Sikorski-műte-

az aukciókat, régiségkereskedéseket járva

remházban megnyílt Gyugyi László mintegy 600 darabból

felkeltette az érdeklődését a Zsolnay kerámia.

álló gyűjteményének állandó kiállítása. A Zsolnay kerámia

Ő maga két szakaszt jelöl meg a gyűjte-

viszontagságos közelmúltját és a magyar művészet külföldi

ményben: az egyik az 1878-től 1884-ig terjedő,

reprezentációját egyaránt mintaszerűen illusztráló történet

általa „korai historizmusnak” nevezett

több szálon futott, és ritka szerencsés végkifejlettel zárult.

szakasz, a másik a szecesszió

Pécs város mélyen a piaci ár alatt tett szert a gyűjteményre

„aranykora” az 1898-tól 1904-ig

(a megegyezés szerint a város megvásárolta a gyűjteménynek

terjedő időszak.

adományként ajándékozta a városnak), egyúttal közadakozást szervezett, amely nemcsak financiális szempontból figyelemreméltó, hanem remélhetően közelebb hozza a város lakóihoz Gyugyi László kollekcióját.

Az első szakaszt a Zsolnay család alkotó tagjainak tevékenysége határozta meg. Kevesen tudják, hogy maga a festői ambíciókat

A Zsolnay-gyárat 1853-ban alapította Zsolnay Miklós pécsi

dédelgető Zsolnay Vilmos

kereskedő, de világhírűvé fia, Zsolnay Vilmos tette. A század-

is tervezett díszkerámiákat

fordulóra az Osztrák–Magyar Monarchia legnagyobb kerámia-

az 1870-es, 80-as években.

gyártójává fejlődött üzem tipikus volt, amennyiben több lábon

A tervezésben az 1870-es

állt, de kivételes abban, ahogy az autodidakta, ám szenvedé-

évek közepétől közreműködtek

lyesen kísérletező Zsolnay Vilmos találmányai révén technika-

leányai, Teréz és főként Júlia,

ilag és művészi szempontból is páratlanul magas színvonalra

aki festőművészként is

emelkedett. Nem túlzás azt állítani, hogy a historizáló és főként

ismertté vált. Mindketten

a szecessziós kerámiái az egyetemes kerámiaművészet legki-

autodidakta módon

válóbbjai közé tartoznak. Az 1900-as évek elejére megszerzett

képezték magukat.

vitathatatlan rangját azonban több ok miatt elveszítette. Ezek

Júlia férje, Sikorski

egyike a gyáripar fejlődésének új iránya, a másik az államosítás,

Tádé lengyel szárma-

majd 1948-at követően a hazai viszonyok, a létező kultúrpoli-

zású építész lett, aki

tikát és a nem létező műkereskedelmet is beleértve.

1883-tól tervezőként,

A historizmus átértékelése csak az elmúlt bő három évtizedben kezdődött meg, a szecessziónak az 1950-60-as évek óta a legutóbbi időkig tartó reneszánsza pedig viszonylag későn, az 1980-as években érkezett el hozzánk. Az elmúlt századforduló Magyarországának termékeny, sokrétű szellemi közege a tudomány érdeklődésének homlokterébe került, majd a megszülető publikációk, kiállítások révén a közönség előtt is ismertté és elismertté vált. Nem csoda, hogy az 1990 után újraéledő műtárgypiac az elsők között rehabilitálta (főként) a szecessziós Zsolnay díszkerámiát, amelynek számos elkötelezett gyűjtője akadt.


művészeti vezetőként számos szép, fantáziadús tervvel gazdagította a gyár művészi kínálatát. A Gyugyi-gyűjtemény ezt a korszakot Zsolnay Lámpatest, tulipán, 1900 eozin technika

Teréz, Zsolnay Júlia és Sikorski Tádé számos kiemelkedő munkájával reprezentálja, amelyekhez hasonlók csak a család gyűjteményéből kerültek az egykori Városi Múzeumba, illetve az államosítást követően a Janus

2010. október

mint egy egységnek a felét, és Gyugyi László a másik felét

7

2010. 09. 28. 15:07:55

A gyűjtemény vitathatatlanul legnagyobb érdeklődésre számot tartó része a szecessziós kerámia, amely az épület déli részének mélyföldszintjén, középen pillérsorral tagolt impozáns térben kapott helyet. Ez a terem eredetileg iszapoló, majd korongoló műhely volt. (Új funkciójában még azt a sajátságos gyakorlatot is jól illusztrálja, hogy az 1890-es évekre a család kiköltözött a gyárba, lakóhelyük pedig beékelődött az üzemépületekbe.) A szecessziós gyűjtemény a maga mintegy 250 darabot számláló csoportjával páratlan gazdagságban mutatja be a Zsolnay Vilmos talán leghíresebb találmányára, az eozin néven világhírűvé vált, redukált lüszter-technikára épülő szecessziós díszkerámiát. A szecesszió meghonosításában nagy szerep jutott Zsolnay Vilmos kereskedő fiának, Zsolnay Miklósnak, aki gyakori külföldi útjai révén első kézből értesült az új irányzatokról. Az gyár ismertségére és rangjára jellemző módon az art nouveau nagy seregszemléjén, az 1900-as párizsi világkiállításon már zsűritagként képviselte a Zsolnay-gyárat. A családi gyűjtemény, az 1928-ban rendezett gyári múzeum kiállítása, a korabeli, a család által instruált publikációk Falikép, muzsikáló Pán-figurával, 1899-1900, eozin technika

Pannonius Múzeum gyűjteményébe. A Sikorski alapján arra következtethetünk, hogy a szecesszió a Zsolnay család körében sem volt olyan elismert, mint a historizmus. család hajdani lakóhelyén kiállított kollekcióban jellegzetes és kiemelkedően gazdag

A szecessziót inkább külföldről érkező, idegen és tiszavirág

csoportot képeznek Klein Ármin művei, aki a

életű divatnak tekintették, bőven juttattak viszont belőle az

gyár első hivatásos tervezőművésze volt 1878

egyre másra megrendezett világkiállításokra, bemutatókra.

és 1883 között, fiatalon bekövetkezett halá-

1900-at, Zsolnay Vilmos halálát követően Miklós személyes

láig. Tőle egy egész sorozat, az Arts and Crafts

ambíciója is az volt, hogy legrangosabb dísztermékeiket

mozgalom hatását mutató tálat sikerült össze-

kereskedelmi közvetítők nélkül juttassák ki az igényes külföldi

gyűjtenie Gyugyi Lászlónak. (Első alkalommal

piacokra, és a kiállítások erre megfelelő alkalmat kínáltak.

éppen egy Klein-féle népies korsó keltette fel érdeklődését a Zsolnay kerámiák iránt.) Igazi kuriózum a Klein által tervezett óriás csutorapár. Az egykor rendkívül népszerű típus 1881-es első változata feltehetően a művész sajátkezű munkája, az 1896-os Országos Millenniumi Kiállításra készült eozinos kivitelű másolata párizsi aukciósházból került a gyűjtő tulajdonába. Szintén Klein életművét gazdagítja az a két nagyméretű, igen ritka „pâte

A gyűjtemény egyik sajátossága, hogy Gyugyi László felismerte és kihasználta az egykori kiállítási helyszínek, exportcélpontok (Párizs, Bécs, London, New York) mint műkereskedelmi források által kínált lehetőségeket. A kiállítás érdeme, hogy Hárs Éva kutatómunkájának eredményeképpen a műtárgyakat kísérő feliratokon, ahol ez meghatározható volt, szerepel bemutatásuk helyszíne. Így a gyűjtés láthatóvá tett módszere a kiállított anyagot további jelentéssel gazdagítja, maguk a tárgyak pedig új, a gyár nemzetközi kapcsolatait felidéző kontextusba kerülnek.

8


2010. október

sur pâte” technikával készült tál, amelyeket saját kezűleg festett, és amelyekhez hasonló

A feliratok tárgyszerűsége a szecessziós kerámiák esetében

szintén csak a család eredeti gyűjteményében

egyébként is példamutató: sehol nem szerepel tervezőként

található.

Rippl-Rónai József neve, minthogy az ő tervezői közreműködéséről az Andrássy-ebédlő számára tervezett szervizen

2010. 09. 28. 15:07:59

(amelyből egy, a festő által jelzett tál szintén helyet


kapott a gyűjteményben) és néhány, a család eredeti gyűjteményéből származó, unikális tárgyon kívül semmilyen adat nem áll rendelkezésre. A szecessziós kerámiák közt megtaláljuk a különleges tulipán-sorozat darabjait, amelyekhez hasonlóak szintén csak a Zsolnay Múzeum gyűjteményében vannak, olyan kuriózummal bővítve, mint a tulipán-lámpa eredeti villanykörtével, amely a chicagói Burley & Co importőr cég megrendelésére készült. A Zsolnay Vilmos által meghatározott célkitűzést, az eozin üvegszerű megjelenítését célzó, Tiffany-technikával készült vázák sorakoznak a polcokon, és olyan ritkaságok is, mint a nürnbergi Orion-fémgyár megrendelésére gyártott kis váza, amelyet az importőr fémmontírozással egészített ki és úgy forgalmazott. A gyűjtő azon szándéka, hogy egy-egy tárgytípusból több méretet, azonos formán többféle dekorációt és a máztechnika többféle változatát is bemutassa, jól érzékelhető magában a kiállításban is. Ez olykor kissé zsúfolttá teszi a vitrineket, ugyanakkor magán viseli Gyugyi László személyes kapcsolatát a tárgyakkal, jelzi értékválasztását is. A ritkaságok körét gyarapítja az a plasztikus, stilizált sárkányokkal

Falitál, 1890 Sikorski Zsolnay Júlia, porcelánfajansz, magastüzű máz

övezett kerámia kép, amelyen a misztikus alkonyatban muzsikáló Pán szecessziós vándormotívuma jelzi, hogy a Zsolnay kerámiákon a mégoly triviális témák is egyedivé váltak a varázslatos máztechnika, a mesteri kézművesmunka révén. A múlt századforduló Zsolnay kerámiájának

Váza, 1902 Sikorski Tádé formaterve, eozin technika

egyedi alkotása, igazi mesterműve Apáti Abt Sándor allegorikus mellszobra, a Hold istennőt ábrázoló Luna, amelyet többek között a párizsi világkiállításon is bemutattak. A Gyugyi-gyűjtemény az elmúlt évtizedben két alkalommal is szerepelt olyan kiállításon, amely a magyar kultúrát volt hivatva közelebb hozni a gazdag kínálathoz szokott New York-i közönséghez: 2002-ben a Bard Graduate Centerben bemutatott átfogó Zsolnay kerámia kiállítás részeként, 2009 januárjában a Forbes Galériában kiállított szecessziós válogatás keretében. Mindkét alkalommal nagy sikert arattak a kerámiák. Gyugyi László részben a kiállítások kapcsán megfogalmazott lelkes hangú elismerések, részben azon szándéka szerint döntött a gyűjtemény végleges, pécsi elhelyezése mellett, hogy a páratlanul gazdag anyag hazakerülve együtt maradjon. A mostani kiállítás gyűjtői életműve megkoronázásának tekinthető: az egykor a világ távoli tájaira szétszórt kerámiák visszakerültek szülőhelyükre, ahol nemcsak a Zsolnay-gyár művészetét, de egy kiemelkedő gyűjtő ízlését, kitartását is megörökítik. 2006-ban már kiadtak egy a gyűjteményt bemutató, impozáns kivitelű albumot Csenkey Éva és Hárs Éva közreműködésével. Most a kiállításmegnyitó alkalmából megjelent, a gyűjteményt ismertető katalógust is ők jegyzik, amelynek különlegesen érdekes, kultúrtörténeti szempontból is tapasztalatairól.


2010. október

maradandó része Gyugyi László leírása gyűjtőmunkájának 9

2010. 09. 28. 15:11:25

a múzeum kiszolgáltatott helyzete, és mintha mi sem történt volna, a kiállítás a régi falak közé szorult. Nem mintha

AKNAI KATALIN

A művészettől az életig Magyarok a Bauhausban Janus Pannonius Múzeum, Pécs, 2010. X. 24-ig

nem lenne szerethető a Káptalan utca 17. századi épülete, mérműves ablakaival, intim beugróival, kicsi szobáival, amelyben megszokhattuk, hogy moccanatlan álmát alussza Gulácsy, Rippl-Rónai, Kernstok és még sokan mások. És ha a Bauhaustól idegen is némiképp ez a környezet, ha már így alakultak a dolgok, jobb úgy szemlélni mindezt, mint valami adottságot (mi mást tehetnénk?). Így egy kicsit olyan, mintha az ember búvárharangban ereszkedne alá egy modellértékű iskola múltjába, amely ezáltal még a saját idejétől is távolabb kerül. Egy nyitott és áramló térben, vagy a 21. századot megszólító gesztusokkal talán átláthatóbb és nyilvánvalóbb

A Bauhaus-kiállítás létrejötte, „beavatási szertartása” nem a művészetnek az életbe való kanalizálása volt, ahogy a kiállítás

lenne, hogy Magyarországon még nem volt ekkora, különösen az intézmény magyar, ezen belül is pécsi tagjaira koncentráló Bauhaus-kiállítás.

címe sejteti, inkább a pécsi „való világ” megta-

Fontos előzménynek tekinthető a kasseli Wechselwirkungen-

pasztalása. Egy ideje lehetett tudni, hogy az

kiállítás és -katalógus 1987-ben, hiánypótló a „bauhaus

EKF keretében megálmodott Nagy Kiállítótérről

utopien – arbeiten auf papier” (budapesti, madridi és kölni) bemutatója, amely az utópiák igazi terepének számító grafikai és fotómunkák közül válogatott. Ennek ellenére a nagyközönség számára a Bauhaus megmaradt a nemzetközi modernek időtlen tisztaságú stílusának, mifelénk ráadásul a 70-es évek panelprogramjával összemosható, s ebben az alkalmazásában talán kissé el is koptatott gyűjtőfogalmának. Az a nagyszerű anyag, amit a berlini Bauhaus-Archiv jelentős együttműködésével válogattak ki a kurátorok, Bajkay Éva és Várkonyi György, a múzeum nagyon is intim közegébe zárva óhatatlanul is az iskola korai, expresszív időszakára irányítja a figyelmet és arra az intenzív formálódásra, ami a későbbi pécsi Bauhäuslereket, Forbáth Alfrédot, Breuer Marcellt, Molnár Farkast, Johan Hugót, Stefán Henriket, Weininger Andort, Otti Bergert és a pécsieken kívül Sebők Istvánt, Pap Gyulát, Fodor Etelt, Blüh Irént, Kárász Juditot Weimarban érte. A Bauhaus a 20. század képzőművészetének megunhatatlan jelensége. A 60-as évek végétől az egyik legalaposabban kutatott téma számos nemzetközi kiállítással, könyvekkel, katalógusokkal, tanulmányokkal. Az évforduló alkalmából megrendezett Bauhaus-kiállítások (New York, MOMA és Berlin, Martin-Gropius Bau, 2009-2010) éppenséggel azt mutatják, hogy mindig vannak újabb kontextusok, van felfedeznivaló. Itt és most a többszáz, először látható Bauhausmunka és -dokumentáció közül is az iskola fizikai és szellemi értelemben vett zártsága (egyfajta védelmi funkció), vibrálása és intimitása tűnik ki inkább, mint mozgalomjellege. Az 1919–33 között Weimarban és Dessauban működő Bauhaus művészeti, formatervezési és építészeti iskola kora művészeti világának legmodernebb szerveződésű, állami támogatású intézménye volt. Alfred H. Barr, a New York-i Modern Művészetek Múzeumának alapító-igazgatója

10

2010. október

Breuer Marcell csőszékei


le kell mondani, de májusban még reményked-

1928-ban azért utazta be Európát, hogy a múzeum modern

tünk abban, hogy a Papnövelde utcai Modern

részlegének kialakításához programatikus szempontokat

Magyar Képtár kibővítése – a Kiállítótér – azért

találjon. Háromnapos, a Bauhausban tett látogatása során

valahogy elkészül. Végül nem így lett, maradt

Dessauban mintegy szintetizálva együtt találta a messia-

2010. 09. 28. 15:12:02

nisztikus hittel áthatott kelet-európai konstruktivizmust, a racionalizálódott közép-európai Bauhaust és a nyugati De Stijlt. (Tíz évvel később, 1938-ban, a Bauhaus kényszerű bezárása után öt évvel, Walter Gropius rendezi majd a MOMÁ-ban az első Bauhaus-kiállítást, melynek dizájnere Herbert Bayer lesz.) Walter Gropius 1918-as manifesztumában – igaz, ihletett formában – mindhárom irány benne foglaltatott; egy olyan művészetről szőtt álom körvonalazódott, amelynek végső célja az épület (az építés), és amelyben többé „Nincs lényegi különbség művész és kézműves között. A művész: kézműves magasabb szinten. Az ég kegyelme, a megvilágosodás ritka pillanataiban, amelyek akaratán felül állnak, keze munkájából öntudatlanul művészetet fakaszt – a kézműves alapok azonban minden művész számára elengedhetetlenek.”1 Ebből a megfontolásból eredeztethető az az univerzális vizuális nyelv, amelyben festészet, szobrászat, formatervezés, fotó, film és zene egyaránt felhasználható volt. A pécsi kiállítás is Lyonel Feiningernek a Bauhaus-manifesztumhoz készült fametszetével indít, ezzel az expresszíven, sugárhajtással magasba törő katedrálissal, de az ösztönnel és rációval irányított kéz motívuma megjelenik Georg Muche 1921-es rézkarcán is (Kéz–szív). A kiállítás koncepciója nem mond le az időbeliségről, mégsem rigid kronológiát követ, hanem hol személyek köré csoportosítva, hol műhelyekre bontva, hol problémákra koncentrálva mutatja be a Bauhaus különböző korszakait, felsorakoztatva az irányadó apafigurákat: Walter Gropiust, Oskar Schlemmert, Kandinszkijt, Paul Kleet, Johannes Ittent. Így valóban az az iskolán belüli szellemi közeg jelenik meg, ami az időben is folyamatosan alakuló eszmények nyomán művészi produktumok számtalan variációját hozta létre, három igazgató vezetése alatt (Gropius, Hannes Meyer és Mies van der Rohe), három helyszínen (Weimar, Dessau, Berlin) egy folyamatosan változó szellemi-politikai klímában a baloldali, kozmopolita kultúrpolitikától a náci fenyegetettségig. A pécsi kiállítás ebből következően a Bauhausról alkotott egységes képet bontja kisebb darabokra, és helyezi újra a megfigyelő szeme elé – a variabilitás lehetősége egy viszonylag kötött rendszeren belül is adva van tehát. Breuer Marcell például egyszerre jelenik meg expresszionista fametszeteivel,

Makett: Pelényi Margit–Szabó Miklós, 2009 Janus Pannonius Múzeum, Pécs

2010. október

Klee természettanulmányainak hatására érzékeny, biomorf akvarelljeivel és

Breuer Marcell: Cím nélkül, 1922 Walter Gropius–Forbát Alfréd: Sorházak modelljei, 1922


11

2010. 09. 28. 15:12:21

későbbi tapintási gyakorlataihoz, struktúra-textúra-faktúra stúdiumaihoz készítene érzékeny vázlatokat. Molnár Farkas feltűnik kuboexpresszionista festőként, Gropius építészeti terveinek rajzolójaként, a KURI (Konstruktív, Utilitáris, Racionális, Internacionális) csoport aktivistájaként és a Zöld Szamár színház szamárfejű színidirektoraként is (utóbbi Budapesten1925-ben). A pécsi Bauhäuslerek különféle módon kerültek Weimarba. Forbát Alfréd 1920-ban érkezik kifejezetten építészeti célokkal, majd ő hívja meg Breuer Marcellt és Molnár Farkast is. A Pécsi Művészkör (a háború után sokszorosan átrajzolt határokkal rendelkező, multikulturális színezetű Baranyában) volt az a kulturális szerveződés, mely magához vonzotta a tehetségesebb pécsi fiatalokat, többek között Molnárt, Stefán Henriket, Johan Hugót. A festészetükben megnyilvánuló szimbolikus-utópikus tartalmakat – Fodor Etel:

Árkádia-vágyódással és krisztológiai

Anje Urias, 1930 zselatinos ezüst, fotó, magántulajdon

tematikával – értelmezhetjük a baloldalisággal, a szocializmussal szériagyártásra szánt, a lakótér racionális átformálására törő csőbútoraival. Pap Gyula pedig, miközben a fémműhelyben nikkelezett acél-üveg lámpát tervez a Bauhaus mintaháza számára 1923-ban, ugyanabban az évben színes krétával szekfűket lehel a papírra, mintha költői módon Moholy-Nagy

szimpatizáló eszmék képi átfordításának (gondolhatunk a korai Derkovitsra), de összehasonlításul kínálkozik a római iskola kissé „vonalasabb”, mondandójában sematikusabb stílusa is. A csoportkohézió – Várkonyi György találó észrevételével – csoportstílust teremtett, amit kicsit később a fordulatnak számító Itália mappa progresszív módon fel is oldott.

A KURI csoport termében a berlini Bauhaus-Archív igazgatónője,

12

2010. október

Annamarie Jaeggi


2010. 09. 28. 15:12:35

A pécsiek összetartozásának, mentoroktanítványok önzetlen támogatásának eredményeképpen Molnár 1921-ben Stefán Henrikkel és Johan Hugóval Olaszországba megy. Ez az élmény, mint valami csuklószerkezet, a weimari Bauhaus felé lendíti történetünk hőseit. Még azon nyáron a hazalátogató Breuer Marcelltől kaphattak első kézből információkat az iskoláról. Az előtanfolyamokról (Vorkurs) írt tanulmányokat is mutatott nekik, „amelyek ámulatba ejtették és elbizonytalanították a többieket, mert absztraktok voltak, miáltal teljesen különböztek saját művészi nézeteiktől”2 Molnár későbbi rajzait nézve fennmarad a furcsa kettősség, ami figurativitás (szerves-szervetlen természet) és absztrakció között fennállt, egészen addig, amíg az ember képét fel nem váltja a mechanikusan mozgatott bábu alakja. Ez a bábu majd Weininger Andor gömbszínháztervében érzi jól magát, az ember nélküli, totális építészeti laboratórium eszméjében. A kiállításon látható a terv háromdimenziós, már-már a mozgást is implikáló makettje, Pelényi Margit építész kivitelezésében. S hogy a Bauhausnak vannak gyökerei a szecesszió rajzkultúrájában, nem vetve el teljesen az organikus formák létjogosultságát a tér- és tárgyformálásban, azt az Italia 921, 1922-ben már Weimarban nyomott mappa borítója bizonyítja. A vonal még Johannes Ittenhez köthető, a weimari Bauhaus első korszakának nagyformátumú figurájához, aki az alapozó előtanfolyamok során az alkotó energiák tuális tanokat is mozgósított. Szuggesztív erejű oktatói módszere népszerűvé tette a fiatalok körében. A magyarok közül Pap Gyula és Téry Adler Margit feltétlen Itten-hívők voltak. Összetartozásuk a szektás elkülönülés veszélyeit is magában hordozta. A fiatalsághoz a rajongás is hozzátartozik, a kontrollt gyakorló Gropius pedig tartott annak a zárt egységnek a felbomlásától, amely a változékony politikai helyzetben védőpajzsként kellett, hogy szolgáljon. Bár Itten később konfliktusba került Gropiusszal, a gyermekkor naiv kreativitását megőrző pedagógiai elve ma sem elvetendő módszer. Mindenesetre Weininger Andor későbbi visszaemlékezéseiben Itten furcsa gyakorlataira növekvő elismeréssel gondolt.

házasságkötés vagy a saját bevetésű

Tarai (Cacinovic) Lajos:

sárkányünnep) megülése, amely úgy

Architektúra, 1920 akvarell, papír, 290x207 mm, Magyar Nemzeti Galéria

működött, mint egy szelep, amelyen keresztül a különböző feszültségek a leginkább akadálymentesen távozhatnak. Az ezekre az alkalmakra készített munkák igazi, személyes kézműves alkotások voltak. A két legérdekesebb a csodálatos Otti Berger Hildesheimer 50. születésnapjára készített tárgykollázsa és Breuer Marcell Lány magnóliával című fotókollázsa Gropius születésnapjára. Nem lenne teljes a kép, ha a Bauhaus belső életét nem azoknak a fotósoknak a szemével láthat-

Az intimitás történetéhez tartoznak a Bauhaus ünnepei.

nánk, akik történetesen nők és baloldali

Gropius határozott elképzelései között szerepelt a külön-

szimpatizánsok voltak, mint Blüh Irén,

böző ünnepek (születésnap, farsang, gyermekszületés,

Kárász Judit és Fodor Etel.


2010. október

felszabadításában ösztönös erőket, spiri-

13

2010. 09. 28. 15:12:56

Arra, hogy a 21. századnak mi dolga a Bauhausgondolattal, a pécsi kiállítás nem ad választ. Ha azonban jobban körülnézünk a városban, felfejthető az a hártyavékony szövet, ami összekapcsol jelent és múltat, és a tárlat izolált jelensége kiléphet a toronyszobából. Olyan alternatív, kívülről, oldalról, alulról szerveződő projektekre lehet itt gondolni, mint a Breuer Marcell- illetve Vasarely-emlékműpályázat vagy a Patartics Zorán építész szervezte EL/AWAYprojekt – az összes idehívható konnotációjával együtt. Mindenesetre a remekül szerkesztett katalógus tanulmányai és forrásközlései sokat segítenek a feltárómunkában. A kiállításnak van egy pillanata, amikor mégis fedésbe került a Modern Magyar Képtár 19. századi romantikus tere a kiállított anyaggal, jobban mondva az anyagtalan zenével. Weininger Andor zongorajátéka az édesbús dallammal sehol máshol nem hangozhatna föl szebben, mint éppen Gulácsy hűlt helyén. A századeleji szplín végzetszerű nosztalgiával az épület minden zugát átjárja, és a modernista eszmék önmagukba záródását erősíti fel egy olyan történetben, amely, tudjuk, nem happy enddel zárult. Jegyzet 1 Idézi Forgács Éva: Bauhaus, Jelenkor, 1991, 35. 2 Annemarie Jaeggi: „Egy Bauhaus, amely nem építhet, nem Bauhaus.” A magyarok hozzájárulása a korai Bauhaus építészetéhez. In: A művészettől az életig – magyarok a bauhausban. Kiáll. kat. Szerk. Bajkay Éva, Pécs, 2010, 102.

Kárász Judit: Berger Otti a Bauhaus épületével Dessauban, 1931, magántulajdon

Weininger Andor

14

2010. október

Gömbszínház makettje, 1927, 75x75x50 cm, rekonstrukció: Pelényi Margit–Szabó Miklós, 2009 Janus Pannonius Múzeum, Pécs


2010. 09. 28. 15:13:21

magyar földön át az utolsó három

WAGNER ISTVÁN

A Bauhaus pécsi mesterei Monográfia-kvartett P r o Pa n n o n i a m ó d r a


svéd évtizedig. Életművét főként a funkcionalizmus következetes alkalmazása jellemzi, és bár „a várostervezés atyja” megtisztelő címet külföldön érdemelte ki, a szerző elsősorban a hazai vonatkozásokat tárgyalja részletesen. 2008 őszén már a harmadik könyv is a boltokba került Ernyey Gyula szerkesztésében Breuer Marcellről, akit Európában főleg csővázas bútorairól, Amerikában katedrálisairól ismernek,

totta könyvsorozatát magyar és angol nyelven – azonos

de nálunk mindkét téren sok még a bepótolnivaló. A tanulmányok szerzői közül Bajkay Éva

oldalon kéthasábos szedésben vagy legalábbis angol rezü-

itt is a képzőművészeti kezdeteket taglalja, Ernyey a

mével – elszármazott „Bauhäuslereiről”, tudatosan előkészítve a

tárgyalkotóról, Rév Ilona az építészről értekezik, Papp

felvezetést 2010 rendezvényeihez.

László pedig annak is amerikai kontrasztjait részletezi.

Elsőként Az utópia bűvöletében címmel Weininger Andor (1899–1986) munkásságáról írt könyvet Bajkay Éva 2006-os megjelenéssel, amellyel nagy fehér foltot tüntetett el a magyar művészettörténetből. Alapos helyszíni kutatásai, valamint személyes kapcsolatai révén sikerült feltérké-

Értékes ráadás Breuer írásainak közlése – amely oktatói aspektusait is jól példázza –, és érdekes kordokumentum Major Mátéval folytatott levelezése, Ernyeytől Breuer hazai recepciójával kiegészítve.

peznie Weininger sokrétű oeuvre-jét a fiatal festő indu-

Most jelent meg Bajkay Éva szerkesztésében Molnár

lásától a Pécsi Művészkörben, majd a folytatást társaival

Farkas (1897–1945), az építész, festő és tervezőgrafikus

– Molnár Farkassal, Johann Hugóval és Stefán Henrikkel – a

tevékenységét összefoglaló monográfia, a sorozat

weimari Bauhausban, ahol a konstruktivista törekvések

indításával hasonló felfogásban. Bajkay ismét a festői

egyik aktív propagálója lett. Berlini intermezzóval 1938-tól

pályakezdést vállalta fel, ahol már korábbról otthonosan

Hollandiában teljesedett ki egyéni stílusa. Kanadai vára-

mozog, Várkonyi György Molnár grafikai munkásságának

kozás után telepedhetett le az Egyesült Államokban, ahol

„árkádiai” vonulatát elemzi, míg Bakos Katalint első-

1958-tól New Yorkban élt. Családi archívumtól és korai képe-

sorban a tervező foglalkoztatta, a könyvillusztrációktól

itől „összművészeti” kísérletein át reklám-, bútor- és lakáster-

a reklámokig. Jogosan kapott nagyobb terjedelmet

veiig terjed a reprók tárháza, majd rövid életrajz, publikációs

Rosch Gábor építészeti tanulmánya, amely a weimari

lista és bő jegyzetanyag után, a halálának huszadik évfordu-

nyitánytól részletezi most is jól funkcionáló budapesti,

lójára rendezett kiállítás katalógusával zárul.

valamint vidéki villáit. Frappáns záróakkord a második

A 2008 tavaszán publikált második kötetben Forbát Alfréd (1897–1972) életét dolgozta fel Mendöl Zsuzsanna, hasonló szerkezeti tagolásban. Feladatát nem könnyítette meg sem a festő, építész és várostervező sokoldalú munkássága, sem tevékenységének megannyi színtere, a fiatalkorát életreszólóan meghatározó Németországtól görög, orosz és


világháborúban félbemaradt, majd a Rákosi-érában visszabontott kupolájú Szentföld-templomának köralakú falmaradványa, amely csonkaságában is monumentális. Az i-re a pontot Molnár tanulmányai teszik fel, főként az 1934-es Fogalomzavar az építészet és politika körül, amely egyes vonatkozásaiban manapság is aktuálisnak tűnik, és megfontolandó tanulságokat kínál.

2010. október

A baranyai székhelyen működő kiadó 2006-ban indí-

15

2010. 09. 28. 15:13:52

visz új színt, de Párizsban kialakult európai szellemiségének befolyása a pécsi kortárs művészetben a mai napig nyomon

MÉSZÁROS FLÓRA

Ég és föld kötőjele Mar tyn Ferenc a párizsi Abstraction-Création kapujában

követhető. Legutóbb Sinkovits Péter utalt ennek a párizsi időszaknak a jelentőségére a Martyn-tanítvány, Ilona Keserü Ilona munkássága kapcsán.2 Művészetéből táplálkozva indul a mai magyar festészet egy másik fontos egyénisége, Lantos Ferenc is. Ugyanakkor Martyn művészeti módszereinek, gondolkodásának kisugárzását elismeri a Pécsi Műhely köre, így Kismányoki Károly, Szíjártó Kálmán vagy Pinczehelyi Sándor, továbbá őt tekinti mesterének Gellér Brúnó István is. Ebből fakadóan az őt körülvevő pécsi művészélet szempontjából is fontos áttekinteni több, eddig háttérbe szorult kérdéskört: Milyen jellegűek Martyn első absztrakt munkái?

Martyn Ferenc (1899–1986) neve

Mikorra tehető a párizsi esztendőkben az absztrakció megje-

– kaposvári születése ellenére – évti-

lenése művészetében? Mi motiválja a művészt az absztrakt

zedek óta összefonódik Pécs városéval. Ez a kapcsolat 1939-ben kezdődik. Martyn Ferenc Kaposváron Rippl-Rónai szárnyai alatt nevelkedik, s ezt követően majdnem tizenöt évi

alkotások készítésében? Martyn Ferenc 1933 végén kelt levelében3 egy nagy grafikai együtteséről ad hírt, a rajzokat három csoportra osztja, így a figurális, magyar vonatkozású képeket elkülöníti déli témájú, spanyolországi útjaihoz kötődő rajzaitól, végül egy harmadik egységként kb. két tucat olyan művet is megemlít, amelyeken az absztrakció nyomai lelhetők fel. Ezek kapcsán használja először párizsi leveleiben az absztrakció kifejezést, ugyanakkor művészetében egy korábbi festményének, az Afrikai emléknek a nonfiguratív elemein túl nem utal semmi arra, hogy az absztrakcióhoz közelítene. A festő sem ekkor, sem további párizsi levelezése során, sem a későbbiekben nem ad választ arra, hogy milyen módon kerül kapcsolatba az absztrakt irányzattal, és az AbstractionCréationról sem tesz említést egészen a csatlakozásig. Pedig minden bizonnyal nyomon követte a Párizsban tevékenykedő nonfiguratív magyar művészek pályáját. Beöthy Istvánnak ekkoriban több önálló tárlata nyílt, de Csáky József is kiállított, és

Martyn Ferenc: Az éjszaka hangjai, 1943 olaj, vászon, 60x80 cm Janus Pannonius Múzeum, Pécs

a Cercle et Carré tagjai között ott találjuk a (1926–1939) párizsi tartózkodás után telepszik le Pécsett. Párizsban a modern francia festészet hat rá, eleinte a metafizikus és a szürrealista festészet világában mélyül el. Felfedezi az absztrakciót is, amelyet munkáiban szürrealista elvekkel ötvöz. 1934−1936 között a neves párizsi Abstraction-Création tagja lesz. A Párizsban elsajátított egyedi nonfiguratív formanyelvet, az ott kialakult gondolkodást, motívumvilágot egész életművében megőrzi. Hazatérve szerepet vállal a nonfiguratív művészet népszerűsítésében,

16

2010. október

így az 1945-ben induló Európai Iskola műkö-


De Stijlből érkező Huszár Vilmost. Az Abstraction-Créationhoz pedig még Martyn előtt csatlakozik Réth Alfréd, Beöthy István, Tihanyi Lajos és Moholy-Nagy László. A csoportot 1931-ben Auguste Herbin, Georges Vantongerloo, Hans Arp, Albert Gleizes, Jean Hélion, Georges Valmier és František Kupka alapította. Martyn az Abstraction-Créationba való belépése előtt, 1933 végén mintegy két tucat absztraháló alkotást készít. Egy kivételtől eltekintve (Vonalak a térben) fekvő formátumú és többségében közepes méretű kompozíciókat hoz létre. Első absztrakt munkáinak a rajz, illetve a vonal a kulcsa. A tárgyakat vonalas szerkezetre redukálja. A vázlatszerűség révén hatásosabban érvényesülnek a képalkotói elvek, a néző elsődlegesen a formai megjelenítésre figyelhet.

désében is. Nemcsak a magyar festészetbe

2010. 09. 28. 15:14:12

Gyakran városrészleteket, épületkonstrukciókat, kikötőket ábrázol (Colliure; Képterv), ezekben az esetekben több beazonosítható elemet találunk, többek között a kikötő mellvédjét és a világítótornyot. Ugyanakkor Martyn rajzai között akadnak olyanok, amelyeken a művész már elrugaszkodik a konkrét elemektől, és természeti jelenségeket tár elénk. Így a tenger hullámzását, vagy önmagában a mozgást, a lebegést (Vonalritmus; Úszó vonalak; Tengerparti emlék) jeleníti meg, érzékeltetésére könnyed, úszó, romantikus vonalvezetést alkalmaz. Rajzai attól válnak kalligrafikussá, hogy központi motívumai szabályosan folyó, zárt, megszaa zsíros anyagú vöröskrétára és a sötét biszterre esik, a rajzeszközök közül a vöröskrétával lehet a legmelegebb árnyalatú hatásokat elérni, míg a biszter kontúros jelleget kölcsönöz a vonalnak. Ugyanakkor Martyn azt is kihasználja, hogy a tónusok, a vonalak vastagságának és erősségének változtatása már önmagában

fotó: Körmendi Galéria

kítás nélkül kanyargó vonalalakzatok. Martyn technikai választása

plasztikus jelleget, dinamikát eredményez. Ezt a játékot az Úszó vonalak középső harmadát átlósan elfoglaló alakzaton is megfigyelhetjük, sőt a kép térmegoldása is fokozza a mozgást keltő hatást. A plasztikus főalakzattal szemben a képmező háttere síkszerű. Közepén egy világos vöröskréta-felülettel a horizontot is kijelöli. „Vonal szökken – ég és föld kötőjele”1 – feltűnik az a horizont, amely nonfiguratív műveinek meghatározó téreleme lesz, különösen az Abstraction-Création idején születő párizsi művein. A rajz további részeit szabadon hagyja, az elmosódó háttérfelülettel egy végtelen tér érzetét keltve. A térmegeszköztárától. Yves Tanguy 1926-tól festett képein ugyancsak egy végtelennek tűnő teret láthatunk, az első ilyen jellegű műveinél még finoman meghúzza a horizontot is. Martyn rajzára éppúgy igaz lehetne André Bretonnak, a szürrealizmus megalapítójának Tanguy képeire vonatkozó kijelentése, miszerint művein az ilyen


oldás tekintetében sem szakad el teljesen korábbi szürrealista

jellegű térben „minden könnyedén repülhet/lebeghet.”4 Martynnál azonban a vonal finoman úszó mozgásán és a térmegoldáson túl magának a kalligrafikus rajznak az alkalmazása is a tér újszerű definiálását és ezáltal a mozgás megteremtését teszi lehetővé. A kalligrafikus vonalvezetéssel való kísérletezésben elsődlegesen Pablo Picasso egyidejű művészetében találhat példára. Annál is inkább, mert Picasso befolyásáról, egyéniségéről ekkori leveleiben ő maga is megemlékezik. Martyn az 1932-es nagy párizsi retrospektív Picasso-tárlatra is ellátogat, amelyen Picasso azon képei is csendélet (1931); A tükör (1932) vagy a Fekvő akt (1932) című festmények. Picassót a vonal öncélú, önmagáért való szépsége vonzza. A dekorativitás iránti igény, az életteli körvonalak megjelenítése, az organikus kép megalkotása mind a modern francia festészet sajátja. Ugyanakkor Picasso említett festményein az


szerepelnek, amelyek Martyn rajzaival rokon jellegűek: az Asztali

alkotó kalligrafikus vonalvezetése a teret is meghatározza anélkül, hogy háttérbe szorítaná vagy lezárná azt, mert a vonallal az a célja, hogy általa a lineáris kompozíciót és a formákat

összetartsa.5

Martyn alkotásán a vonalvezetésnek szintén konstruáló, térdefiniáló szerepe van, ugyanakkor – Picasso művészi gondolkodásával megegyezően – a dekoratív kifejezés lehetősége is vonzza. Picasso egy korai, 1920-as képén, a Három fürdőző alaknál feltűnik az alakzat

Martyn Ferenc: Colliure, Párizs, 1933, vöröskréta, biszter, papír, 62x81 cm, magántulajdon

Martyn Ferenc: Képterv, Párizs, 1933, vöröskréta, biszter, fehér papír, 62x81 cm, magántulajdon

Martyn Ferenc: Úszó vonalak, Párizs, 1933, vöröskréta, biszter, papír, 62x81 cm, magántulajdon

oda lengő és így perspektivikusan változó alakzatokat rajzol meg. Ennek a megoldásnak


2010. október

térszerűsége és a környezettel való viszonyának hasonló jellegű megoldása. Térben ide17

2010. 09. 28. 15:16:31

az egyik értelmezése az lehet, hogy az időt

köthető művészi magatartásának, életkörülményeinek

szándékozik reprezentálni, ahogy a formák

változásai is azt bizonyítják, hogy az Abstraction-Création az

távolodnak.6

alkotó további érdekeit szolgálta. Anekdotái között feltűnik

közelednek és

Martyn az Úszó

vonalak című rajzán az időbeni mozgásra utal.

egy családtörténet, amely szerint családja ír tengerészek

Balról jobbra világosodik, elemei kisebbek

világának „örököse”, sőt benne ír királyi vér csörgedezik.

lesznek, a szemlélő úgy véli, hogy az alakzat

Leveleiben úgy véli, hogy a családjából egyedül ő lehet

a háttér felé halad, elúszik, eltűnik az időben.

méltó királyi őseinek emlékéhez, és folytathatja tovább a

Leveleiből kiderül, hogy már ekkor táji élmé-

nemes tetteket. Megállapítja, hogy elérkezett arra a pontra,

nyeiből, emlékeiből táplálkozik, erre gyakran

amikor leszámolhat a tanulóévekkel. Új állandó műtermet

címadásaiból is következtethetünk. Az időre

keres, hosszú távra kíván Párizsban maradni. Hatalmas

utaló értelmezést, az emlékjelleget ezek a

terveket sző, így egy nagyszabású francia retrospektív kiállí-

vonások is alátámasztják.

tásban gondolkodik. Kezdetben az Abstraction-Créationban e lehetőség megvalósulását látja – írja párizsi leveleiben. Érzi, hogy egy olyan „műhely” részese lehet, amely szerinte az európai festészet legszínvonalasabb példája. Úgy látja, hogy a fórumban az abszolút modern piktúrát ismerheti meg. Érzékeli, hogy a csoport a külföldi, fiatal alkotókat szívesen látja, így megoldódna a Párizsban maradás és boldogulás kérdése is. Ez a párizsi esztendői közül a nagy elhatározás, a művészi fordulat éve, amely lehetőséget kínál arra, hogy beváltsa a nagy festői álmokat.

Martyn Ferenc: Sápadtzöld alapon, 1943 olaj, vászon, 50x70 cm Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár

A pécsi Művészetek és Irodalom házában 2010. október 14-én megrendezésre kerül a Martyn Ferenc művészete egykor és ma című tudományos és kulturális program, amely a művész alkotótevékenységének újszerű megközelítését tűzi ki célul. Így Martyn művei és azok inspirációjára, a pécsi Művészeti Kar képzőművészeti hallgatói által készített alkotások közös kiállítása, továbbá filmvetítés és középiskolai rajzverseny győzteseinek bemutatója várja a látogatókat. A nyitó estet Szabó Dániel, nemzetközi hírű dzsessz-zenész Martyn-művekre születő improvizációs zongorajátéka zárja. Várható szereplők: Marosi Ernő, Passuth Krisztina, Pataki Gábor, Keserü Katalin, Aknai Tamás, Lantos Ferenc, Kismányoki Károly, Szabó Dániel, Mészáros Flóra. A kiállítás november 11-ig tart nyitva.

Martynt az 1933-as nonfiguratív grafikai anyagában a vonal konstruáló jellege, illetve az általa létrehozható mozgás foglalkoztatja. Dinamikus, ritmikus, dekoratív, plasztikus hatású, izgalmas alkotásai, kalligrafikus vonalvezetése közel állnak az Abstraction-Création organikus absztrakciót követő csoportjához – akik szintén a „természeti” témák absztrahálásával jutnak el a nem ábrázoló művészetig –, többek között Herbin és Beöthy alkotásaihoz. Martyn azon kevesek egyike, aki úgy kerül be az Abstraction-Créationba, hogy Párizsban alig ismerik, s csak két tucat ilyen jellegű alkotással rendelkezik. Elképzelhető, hogy az

Jegyzet 1 Részlet Lovász Pál Martyn Ferenchez írott Hóvirág című verséből (1975) 2 Sinkovits Péter: A szabadság felé. Az Iparterv csoport kialakulása és utóélete. Új Művészet, 2010/április, 6 3 Valamennyi Martyn párizsi írásaira, leveleire utaló megjegyzésnél a forrás: Martyn Ferenc: Levelek Török Lajoshoz, 1926 és 1944 között. Szerk. Hárs Éva. Pécs, Művészetek Háza – Jelenkor Alapítvány, 1999 4 Jean Marcel: The History of Surrealist Painting. Grove Press, New York, 1960, 173 5 Timothy Hilton: Picasso (World of Art). Thames and Hudson, London, 1975, 216–218 6 Perneczky Géza: Picasso – Picasso után. Corvina, Budapest, 1989, 119

említett művek elkészítésekor a csoporthoz tartozás vágya is motiválta. Nemcsak a

18

2010. október

hirtelen stiláris fordulat támasztja alá korábbi


feltételezésünket, de Martyn 1933-hoz

2010. 09. 28. 15:17:54

fejezetcím????

MULADI BRIGITTA

I love Pécs pont hu Köztéri projektek Pécs, 2010. VI. 20–IX. 30.

21 párbeszéd A kortárs képzőművészetnek nagy szüksége van a közönségre, hiszen a legerősebb késztetés egy művész számára a néző figyelmének megnyerése. Ebből a szempontból a legszerencsésebb helyzet az, hogyha a közönséget nem kell odacsalogatni a kiállítóhelyre, hanem annak általános mozgásterében jelenik meg az alkotás, mint a 2010 nyarán Pécsett megvalósult 21 párbeszéd című public art-projekt esetében. A public art éppen ilyen, nem kötődik műfajokhoz, nem pontosan meghatározott, szabadon hagyja kibontakozni a művészeket. Még a helyszín tekintetében sem fogalmaz meg kitételeket, elegendő, hogy nyilvános téren valósuljon meg, lehet az akár fedett és nyílt tér, utca vagy közintézmény területe. Célja, hogy interakcióba lépjen a mellette elhaladóval, a szokásostól eltérő tevékenységre késztesse, vagy szokatlan vizualitásával kizökkentse a konvencionális műélvezetből, és az sem hátránya, ha közérdekű városi problémákra hívja fel a figyelmet, vagy akár szélesebb körben vitatott társadalmi-szociális kérdéseken gondolkodtatja el az elhaladókat. Például a Képző és Iparművészeti Lektorátusnak több éve nagy szakmai és közönségsikerrel zajló tavalyi public art pályázatai között volt egy olyan – éppen pécsi – mű, amely egy nyilvános WC-t újított fel és helyezett ideiglenesen vissza a használatba, Horváth Csaba ötlete és megvalósítása nyomán. Vagy ugyanebben a sorozatban egy egy évvel korábbi: Tesch Katalin és Szabó Ildikó Én kis falum című emlékezetes projektje, ami konkrétan az aprófalvak elnéptelenedésével foglalkozott szívszorító spektakularitással.

átalakításra váró helyszín kijelölésével.

Gyenis Tibor: Pécs dicsérete,

A nyertes pályaművek egy kivételével

Szónokverseny, Ferencesek utcája – Kultúrkert, fent a második helyezett: Nikolics László

a megadott helyszíneken meg is valósultak, de két helyszín egymásra csúszása két művészt lehetetlen helyzetbe sodort, akik hasonló koncepcióval érkeztek – mindketten egy félre eső építészeti tér átfestésével és dimenzióinak átalakításával kívántak kísérletezni. Az egyikük, Kocsis Zsuzsa

A public art-művek még alkotójukat tekintve sem klasszikus értelemben vett

Rés című (Anish Kapoor és Yves Klein

köztéri munkák, az alkotásokat sokszor maguk a nézők, járókelők készítik el,

munkáira egyaránt emlékeztető), vita-

és a művész rendezőként, producerként, forgatókönyvíróként vesz részt az

tottan köztérre való műve látható volt

eseményben. Mint a 21 párbeszéd részeként megvalósult Public paintings című

egy lépcső feletti épület oldalfalán.

Szitás Bernadett, Besenyei Zsuzsanna:

interaktív játékban Bajkó Péter, Kiss Benedek Kristóf, Cziner Máté ötlete alapján,

Ugyanezen lépcső fokainak függő-

Sokszínűség, Szondi sétány

amelyben a felvevőgép előtt elhaladó járókelők mozgása gerjesztette számítógépes kép a végeredmény. Hasonló felvetés Koleszár Ferenc Árnyas című installációja, amely egy fotoluminescent felületből és egy erre fókuszáló – sötétedéskor mozgásra bekapcsolódó – reflektorból állt. A köztéren elhaladók árnyképe pár percre rögzül, és tetszőleges számban felülírható, így a mozgó járókelők felrajzolta sziluettek pantomimjátékként rajzolódnak ki a felületre. A Pécsi Tudományegyetem Művészeti vállalt a munkában a 21 beavatkozásra,


2010. október

Kara, a pályázat kiírója, maga is részt 19

2010. 09. 28. 15:18:26

dicsérniük, s a „művet” ők hozták létre. Az abszurd ötletnek valóságos kiváltója bizonyára az a sok-sok szidalom lehetett, amit Pécs az utóbbi hónapokban a tehetetlensége, a Kulturális Főváros szerepre való sikertelen felkészülése miatt kapott. A szónoklatokból kiderült, hogy valóban van ok a kritikára, és az egyik nyertes, Sas Miklós (maga is képzőművész) el is mondta a 12 pont ihlette modorban, több bekezdésben, egy épület lépcsőzetéről letekintve a tömegre, a változtatás után kiáltó pécsi problémákat. A második díjat Nikolics László, a város nyújtotta menedékben élő helyi hajléktalan, a szónoklata szerint vérbeli patrióta, botcsinálta költő érdemelte ki remek, egyrímes balladájával. A személyes kedvencem a rapper szerepében látható Takács Máté, aki a felhívás szerint valóban a várossal kapcsolatos pozitív élményeiről számol be énekbeszédben – neki adtam volna az első díjat. A 21 megvalósult mű között ott volt a már említett művész, Horváth Csaba sikeres, szintén interaktív akciója a Fényosztás, amely kapcsán Sugár János: Elnézést, Harmadik Színház, Budai vám

leges falait az ismeretlenségben maradó művésznő vonalkódokkal ki is festette, ám ezt a saját alkotását megzavarónak minősítő társa éjszaka eltüntette (?), s így helyfoglaló játékká degradálta az eseményt. A salamoni döntés valószí-

Bajkó Péter, Kiss Benedek Kristóf, Cziner Máté: Public paintings, installáció az ANK üvegpavilonban (közönségdíjas) Happyland (Rádóczy Blanka, Andrea Simeon): Bicikli állomás, Hungária utca Y kereszteződés

a művész a belvárosi Szent István téren szürkületkor fényt kibocsátó, idevágó, szimbolikus irodalmi idézetekkel ellátott ampullákat akasztott ki a fákra. A templom közelében a fényvivők (ha profán buli-fénycsövecskék szolgáltatták is a fényt) puszta megjelenésükkel szakrális jelentéssel töltötték meg az eseményt, és a sétálók később, mint szentjánosbogarakat, széthordták azokat a szélrózsa minden irányába.

nűleg az lett volna, ha lett volna mód

A public art-műfaj jellegzetességeit pregnánsan kifejező, kritikai élű,

egy másik helyszín, egy másik lépcső

nem egyszer vihart kavaró alkotás Sugár Jánosnak a már többek között

kijelölésére.

Budapesten és Szegeden is megvalósult munkája, egy közúti informá-

A projekt kapcsán egyébként versengésre is adódott lehetőség, de nyílt körülmények között. Gyenis Tibor Szónokversenyt hirdetett, ahol az indulóknak Pécs városát kellett

ciós táblaként megjelenő Elnézést felirat, ami egyrészt többnyelvűségével (magyar/cigány) és a jelentésével a „békésebb” egymás mellett élés, másrészt a hibák beismerésével a változtatni tudás lehetőségére hívja fel a figyelmet. Ehhez a felvetéshez kapcsolható Makra Zoltán munkája, amiben azt vizsgálta a Kórház téren elhelyezett színes piktogram világítódobozaival, hogy érvényes és adaptálható-e még a mai korra a Tízparancsolat erkölcsi tanítása. Alig észrevehető beavatkozást képzelt el Szigeti G. Csongor a Faemlékmű létrehozásával a Rókusalja utcai játszótéren, ahol csak annyit tett, hogy, mint egy a köztéri szobrot, reflektorokkal megvilágított egy fát, szellemi elődjének Marcel Duchamp-t és Beuysot jelölve meg, szándéka szerint elmosva a mindennapi élettér és a művészeti tér közötti határokat. Csernák Janka az Apáczai Csere János Nevelési Központ előtti hatalmas téren egy fehér falú, befüvesített aljzatú sátort húzott fel, ahonnan „a városi hangok, színek, szagok kívül maradnak”. A mű feladatát akkor éri el – írja a koncepcióban –, ha a használó ráébred „nemcsak a létezésére, hanem arra, hogy aktív, cselekvő lény, aki alakíthatja környezetét.” Az urbánus lakókörnyezet anomáliáira, nevezetesen városrészek elnéptelenedésére hívja fel a figyelmet Schmidt András és Réthey-Prikkel Tamás az elhagyott magasház fókuszba állításával az egykor használt kaputelefon-rendszer felélesztésével. „A járókelő, megnyomva a kiválasztott gombot végighallgathat egy rövid interjút az elhagyott lakás lakóival arról, milyen volt itt élni, mit jelentett nekik az épület.” A Tökmag csoport, Kovács Buddha Tamás és Tábori András képregénystílusban Pécs Szigeteket festett fel a Barbakánra tőlük megszokott szürreális ötlettel. A művek sokféleségükkel is pezsdítően hatottak a városra, és az akciók, megépítések nagy sikerrel zajlottak, de voltak olyan eredeti ötletek is, amelyek nem elég kidolgozottan és hangsúlyosan jelentek meg, mint a terv ígérte, például Laki Eszter Ágnes munkája a PTE kert-

2010. október

jében – egy használaton kívüli medence lefedése tükörfóliával –, vagy 20


Tesch Katalin Forrás című munkája.

2010. 09. 28. 15:19:22

A helyszínek szétszórtan helyezkedtek el a város terein, ami nehézzé tette az orientációt, de a Happyland csoport, Rádóczy Blanka és Andrea Simeon megoldotta ezt a problémát azzal, hogy bicikliállomást épített fel a Hungária utca Y kereszteződésében, ahol a projekt alkotásait egyszuszra megtekinteni kívánók 21 Párbeszéd – Körút térképet és ingyen bringát kaptak, amivel körbejárhatták az összes helyszínt. Habár volt olyan mű, amelyet csak a koránkelők és busszal közlekedők kiváltsága volt látni, például Szabó Péternek a munkába indulóknak jó reggelt kívánó „spontán” tűzijátékát a Budai vámnál.

Köztéri szoborpályázatok A sokat kritizált köztéri „szoborhelyzet” általánosan javulni az ÉK (Építészet és Kontextus) által lebonyolított két, a város szülötteinek emléket állító szoborpályázata jóvoltából, amelyet kortárs művészek nyertek meg. A Breuer Pécsett / Oda-vissza nyertes pályaműve Csákány István szabadtéri emlékszobája, amelyet a művész egy talapzaton álló tehervagon formájában képzelt el úgy, hogy az éjszakai megvilágításához szükséges áramot napelemek segítségével saját maga állítaná elő. A Losonczi Áron nevével fémjelzett fényáteresztő betonból tervezett művet a Breuer sétányon

tember végéig voltak láthatók. Persze vannak olyanok,

(egykori Universitas utca) helyezik majd el.

mint nagy hiányt pótló kortárs köztéri szobrok, hosszabb ideig fennmaradhatnának, mint a Szitás Bernadett és Besenyei Zsuzsanna Sokszínűség című kiváló térátalakító koncepciója szerint a Szondi sétányon megvalósult mű, amelyben a két művész a sokféle embertípus elfogadására felhívó szimbólumként, a tolerancia jegyében különböző színekre festett át két panelházsort elválasztó, lugasszerű beton áthidalókat. Beleilleszkedik a látványba, hiányozni fog Szalay Péter és Veres Balázs Hangszertokja a

Fényosztás, akció a Szent István téren

látszik Pécsett a Dél-Dunántúli Építész Kamara által kiírt és

A 21 párbeszéd nyertes alkotásai kevés kivétellel szepamelyek nem időtállóak és vannak olyanok is, amelyek

Horváth Csaba Árpád:

A Victor Vasarely Nemzetközi Művészeti Pályázat a Köztéri Művészetért pályázaton Makra Zoltán és Palatinus Dóra terve nyert. A 37 négyzetméter című aluvázas, színes üveglapokkal határolt, egyik sarkán billegő kubus egy tipikus pécsi panellakás paramétereit mutatja. A Vasarely ihlette retrodesign és a köztéri esztétikát megújító művészi szándék mögött kemény szociokritika rejlik. Ha minden „erő” továbbra is támogatja a két projektet, akkor jövőre Pécsett már állni fognak a művek.

Csákány István: Breuer Marcell-emlékmű, látványterv

Kodály-szobor mögül, Kovács Kolos Márknak a téren álló szellőző kimenetre ráépített design Mobil padja a Szent István térről, vagy Bérczi Zsófia és Tankó Barnabás orgonasípokból hengert formázó szobra is – a Tisztelet az orgonaépítőknek – a Dóm kertben az Északi várfal sétányról. Mindenesetre a 21 párbeszédnek a PTE Művészeti Kar által fémjelzett weboldala – http://art.pte.hu/21parbeszed/ – az akció lezárultával is leköveti az eseményeket, több napon át tartó böngészést kínálva az odalátogatónak. Minden művésszel rövid riportot, műleírást, a helyszínek mozgó panorámaképét, a kész művekről (sajnos csak) egy képet és az impreszszumban – kissé nehezen elérhető helyen – cikkek, kritikák, videók linkjeit találjuk s a meghirdetett közönodalátogatni.


2010. október

ségszavazat eredményeit. Érdemes legalább virtuálisan 21

2010. 09. 28. 15:21:47

Míg odakint Esőisten – ha van benne némi empátia – már nem Mexikót, hanem a mi kelet-európaiságunkat siratja, a

SÁROSDY JUDIT

Tükörtekintet Frida Kahlo-retrospektív Bécsben Bank Austria Kunstforum, Bécs, 2010. IX. 1–XII. 5.

kiállítást látva beletörődöm az újabb kudarcba. Hogy Frida Kahlo (1907–1954) számunkra bevehetetlen vár, s negyedszázadnyi erőfeszítés dacára – mennyiségileg szerény, ám annál jelentősebb – életműve, vagyonokat érő képei most sem jutnak a Lajtán túlra. Pedig Berlin és Bécs után Budapest alkalmas helyszín volna az alig 150 műtárgyból álló kollekció bemutatására. A zömében kisméretű festményekből, eredeti rajzokból és néhány használati tárgyból (jellegzetes ruhadarabok, pár ékszer és egy 1950 körül saját kezűleg kifestett gipszfűző), illetve a fotográfus unokaunokahúg, Cristina Kahlo által válogatott remek fotószekció

Az egyik szemem sír, a másik nevet – Fridáé viszont már rég óta nem nevet. Igazi vagy festett könnyeket annál többet görgetett. A rokonok, barátok és mindkét nembéli szeretők persze még láthatták boldogan mosolyogni, gúnyosan vagy felszabadultan kacagni, ám egy szakralizált idolhoz ez nem volna méltó. Így hát rezzenéstelen

fogadására megfelelő helyszínt többet is tudok, de vajon ki lenne képes a szükséges (anyagi!) feltételek biztosítására? Hisz a számos kisebb-nagyobb európai és amerikai kiállítás után a jubileumi1 Frida Kahlo-retrospektív szerényen elegáns megrendezése is csak német-osztrák társulással volt lehetséges. A berlini Martin-Gropius Bauval közösen, számos kiváló szakember és egy többnemzetiségű stáb munkája révén létrejött bemutató azoknak is fontos lehet, akik eddig nemigen ismerték-kedvelték a mexikói művészetet. Tapasztalatból tudom, hogy a kurátoroknak, szervezőknek nehéz dolga lehetett, mivel az utóbbi évtizedekben idollá avanzsált Frida Kahlo (halála után egyre terebélyesedő) életműve zömében magángyűjtők féltett kincse. Épp ezért örvendetes, hogy a kiállítás gerincét képező két legnagyobb mexikói magángyűjtemény most együtt látható! A Xochimilcóban található Dolores Olmedo Patiño Múzeum anyaga, illetve a cseh-orosz emigráns házaspár, Jacques és Natasha Gelman 20. századi mexikói műgyűjteményének reprezentatív darabjai (néhány portré és a legszebb, legizgalmasabb önarcképek) lényegében felölelik az életművet. A mennyiségileg és tematikailag gazdagabb

sajtófotó

Dolores Olmedo-gyűjtemény révén

2010. október

22


követhetjük nyomon a művészi pálya fejlődését. A tragikus baleset ihlette, korai kis képtől (A busz,

Frida Kahlo: Néhány kis szúrás, 1935 olaj, fém, festett fakeret, 29,5x39,5 cm Museo Dolores Olmedo Patiño, Xochimilco, Mexikóváros

a kezdetektől szinte az utolsó időkig

tekintettel, ikonszerű merevséggel tekint a

1929) Luther Burbank szürrealisztikus portréján át a szemé-

pillanatonként múlttá váló jövőbe – s a bécsi

lyes tragédiák naivan tudatos megfogalmazásáig. Az abor-

járókelőkre. A Bank Austria Kunstforum előtt

tusz traumáját feldolgozó Henry Ford Hospital (1932) vagy

kígyózó sorok s a termekben kíváncsian néze-

az egy aktuális újsághír hatására született Néhány kis szúrás

lődő és elégedetten mormogó nemzetközi

(1935) egyszerre intim és egyetemes. Bár a képkeretet is

látogatók hada sem derítheti már jókedvre;

„összevérző” brutalitás a legfájóbb, vagyis pszichés(!) sérülés

egy szenvedéllyel és szenvedésekkel teli

expresszív kivetülése, de a személyes tragédián (értsd: a

élet után a halhatatlanok egykedvűségével

nőcsábász férj, Diego Rivera és Frida imádott húga, Cristina

fogadja a posztumusz sikert.

románca) túlmutatva egyúttal a hímsoviniszta társadalom

2010. 09. 28. 15:23:14

kritikája, s a női nézőpont korai megjelenése az egyetemes

(tájak, templomok) és a jelent (fontos

művészettörténetben. Bár Rivera sosem volt hűséges sem

középületek és kevésbé fontos /?/ közem-

feleségeihez, sem szeretőihez, Fridát mélységesen szerette

berek) örökítette meg gépével. A kiállítás

és őszintén csodálta. Eredetisége, az akadémiák merev

egyik fájó hiánya, hogy az Apám arcképe

Corpus Delicti

szellemétől érintetlen látásmódja őt is lenyűgözte. Ez az ízig-vérig mexikói alkotás már tudatosan használja fel saját népi s képi kultúráját – az azték hagyományoktól az ex votók, vagyis a fémre festett fogadalmi képecskék stiláris megidézéséig. A művészházaspárnak komoly gyűjteménye volt a legendás Kék Házban e naiv-szakrális alkotásokból. A kiállításon is látható néhány mai (!) fogadalmi képecske, melyeket mintha Frida képei ihlettek volna! A valóság és a látvány e furcsa keveréke, no meg Frida magnetikus személyisége, már a kortárs amerikai és európai művészeket is lenyűgözte. A 30-as évek végén New Yorkban2, majd pedig Párizsban3 bemutatott művei André Bretontól Picassóig számos hódolót szereztek az autodidakta művésznek. Bár Frida tagadta, hogy szürrealista volna, Mexikó sajátos légköre – természetikulturális kincsei; haladó, zömében baloldali értelmiségi csoportosulásai; máig élő, színes és eleven

radikalizmus e sajátos elegye – jó táptalaj lehetett egy újfajta, mágikus

realizmus létrejöttéhez. Persze az sem mellékes, hogy bár Frida festőként jobbára autodidakta, neveltetése, érdeklődése messze a mexikói átlag fölé emelte. Eredetileg orvosnak készült, rengeteget olvasott, és a barátaival is szívesen vitatkozott, de vizuális kultúráját a szülői ház már kezdettől fogva erősen befolyásolta. Édesapja, Guillermo Kahlo (1871–1941), a német bevándorló nemcsak hat leány nevelt fel, de az épülő-szépülő metropolisz, Mexikóváros egyik jeles fotográfusa is volt, aki a múltat


(1951)4

nem látható. Pedig Frida rajongott

az apjáért, aki „fiaként” szerette és nevelte; legintelligensebb gyermekét modellként

Frida Kahlo: Önarckép tövisnyakékkel és kolibrivel, 1940 olaj, vászon, 62,6x47,9 cm Nickolas Muray Gyűjtemény, The University of Texas, Austin

és segítőként is igénybe vette. Így már érthető az a fajta időtlen merevség, amivel a későbbi festőnő ránk néz. Képei hátterei is a fotóműtermek és vásári fotográfusok festett vásznait, attribútumait utánozva szublimálódtak ily sajátosra.

2010. október

szinkretizmus és politikai

sajtófotó

népművészete; a vallási

23

2010. 09. 28. 15:23:26

A tárlat vizuális mottója, a Bársonyruhás

hanem kényszerből kovácsolt erény. Vagyis a profi modell

önarckép (1926), a 19 éves Frida első jelen-

így mindig kéznél volt az egyre tudatosabb festőnek.

tősebb alkotása. A tragikus buszbalesetből

A görögök fontos tanításának, vagyis a „Gnóthi szeauton!”

lábadozva (lásd Baleset, 1926. szeptember 17-i

szellemében önmagát figyelve, saját külső és belső világa

ceruzarajza) és a kényszerű ágyhozkötöttség

lépett így halhatatlan frigyre. Frida gipszágyban és tolóko-

okozta magány elől menekülve Frida időtöl-

csiban is festett, számtalan műtéte és az orvosi műhibák

tésből kezdett rajzolni, majd festegetni.

okozta hendikep ellenére teljes életet élt. A tükör (pl. a

A kiállításon e korai munkákból is kaphatunk

baldachinos ágy belső felső részére szereltetett!) éppoly

némi ízelítőt, ám az életmű szempontjából

nélkülözhetetlen segédeszköze lett, mint fotográfusnak a

fontosabb ez a reneszánsz portrékat és

kamera. A különbség csak annyi, hogy Frida rendszerint saját magával nézett farkasszemet. A „Nagy rejtőzködő” tizenhat darab kiállított önarcképének zöme 1933 és 1945 között készült, de van néhány késői mű is. A plakáton is látható Önarckép tövisnyakékkel és kolibrivel (1940) Austinból (Texas) érkezett, s eredetileg a magyar származású amerikai fotográfus, Nickolas Muray (1892–1965) tulajdona volt. Frida sokat köszönhet Muraynak, hisz az akkor már sikeres fotográfussal folytatott szerelmi viszony és barátság révén nemcsak fontos kapcsolatokra tett szert, de a profi „Fridaimage” is megszületett. A bécsi kiállításon is látható színes és fekete-fehér portréfotók remek kis kollekciója egy újabb elszalasztott lehetőségre emlékeztet5. Frida imádott Nickje fájó szívvel vette tudomásul, hogy szerelme inkább Diegót, New York helyett pedig Mexikót választotta, de a szülőföld és a duálpár vonzása mindennél erősebb volt. Diego portréit látva ez nehezen, életművét és karakterét ismerve már inkább érthető. Hisz a legfontosabb szerepeket töltötte be Frida életében: gondoskodó férj volt, odaadó (bár nem hű) szerető, mester (de nem a szokványos értelemben), mentor, szellemi partner és harcostárs s babusgatást, teljes odaadást igénylő óriáscsecsemő. Ez a szoros szimbiózis Frida több képén is látható, de igazán szép példája a Gelman-gyűjtemény egyik gyöngyszeme: A világegyetem szerető ölelése, a Föld (Mexikó), Én, Diego és señor Xólotl

sajtófotó

(1949), ahol a mexikói mitológia, a számos

2010. október

24


isztikus méreteket öltve teljesedik ki. A kép szerintem aktuálisabb mint valaha, hisz az emberiség sorsa, jövője (?) is benne foglaltatik!

Frida Kahlo: Törött oszlop, 1944 olaj, farostlemez 39,8x30,5 cm Museo Dolores Olmedo Patiño, Xochimilco, Mexikóváros

képről ismert Nap–Hold-motívum is pante-

Botticelli Vénuszát idéző, némi szecessziós,

Bár a jól időzített és „tálalt” bécsi kiállítást minden-

sőt art decós elemet tartalmazó sötét tónusú

kinek ajánlom, hisz a komoly szaktudás és tőke

olajkép, melyet első nagy szerelmének,

birtokában számos tengerentúli és európai galéria,

Alejandro Gómez Ariasnak festett ajándékba.

illetve magángyűjtő anyagát sikerült összegyűjteni,

A fecskeszárnyú, összenőtt szemöldökök és a

a tárlatról fontos képek is hiányoznak. Mint például

feltűnően hosszú nyak – mely Parmigianinóra

a két művész életreszóló kapcsolatát fémjelző Frida

és Modiglianira egyaránt utal – a későbbi

Kahlo és Diego Rivera (1931), a Születésem/Születés

önarcképeken is rendre feltűnik majd. A kb.

(1932) vagy az emblematikus, mágikus realista Amit

hatvan önarckép nem puszta nárcizmus,

a víz adott nekem (1938) című kép. S persze a válás

2010. 09. 28. 15:23:40

tragédiáját és saját, illetve nemzeti identitását skizoid, drámai módon interpretáló főmű: a

Corpus Delicti

Két Frida (1939) – hogy csak a legfontosabbakat említsem. Igaz, ez utóbbit 2005-ben már láthatta az osztrák közönség az Essl-gyűjteményben a Mexikói moderneket bemutató tárlaton. Keserü Katalin érdeme, hogy bár Frida képei nélkül, de a kiállítás teljes anyaga itthon is látható volt az Ernst Múzeumban. Szívem szerint még hosszasan időznék a mexikói-kreol-indiánnémet-magyar(?)-zsidó(?) származású festőnő műveinél, a képek részletes elemzésénél – bár ezt megteszi helyettem a szép kiállítású és alapos német, illetve angol nyelvű katalógus. Frida számtalan arcát és a családját, barátait bemutató fotószekció pedig egy következő cikk tárgya lehetne. Inkább álljon itt egy rövid idézet Frida Kahlo naplójából6: „Képeim jól megfestett alkotások – nem gyorsan, hanem türelemmel készültek. Festményeim a fájdalom üzenetét hordozzák. Remélem, akadnak majd néhányan, akiket érdekelnek. (…) A festészet kiteljesítette a sorsomat. Elveszítettem három gyermeket és sok mást is, ami teljessé tehette volna borzalmas életemet. A festészet lépett helyükbe. Úgy érzem, alkotni a legjobb dolog a világon.” Jegyzet 1 2010 fontos dátum a mexikóiaknak: idén ünneplik a függetlenség kivívásának bicentenáriumát (1810. szeptember 16.) és a mexikói forradalom (1910–1920) centenáriumát. Frida Kahlo születési évét (1907) tudatosan korrigálta a Naplójában 1910-re, ezzel is jelezve, hogy a forradalom gyermekének tartja magát. 2 Frida Kahlo első, nagysikerű önálló kiállítása 1938. október-novemberében volt Julien Levy New York-i galériájában. A kiállításon is látható szerény kis katalógus fontos (kor)dokumentum.

sajtófotó

3 Frida 1939-ben Párizsba utazott, hogy részt vegyen az André Breton szervezte kiállításon. Márciusban a Renou et Colle galériában megrendezett Mexique c. tárlaton mexikói festmények, fényképek és népművészeti tárgyak társaságában mutatták be alkotásait. A kiállításon szereplő The Frame önarcképét (1938 k.) a Louvre megvásárolta. Ez volt az első mű, melyet 20. századi latin-amerikai művésztől vásároltak a gyűjteménybe. 4 A kép alján látható, Frida Kahlo által festett eredeti felirat szövege magyarul a következő: „Csodálattal festettem meg apám, Wilhelm Kahlo képmását, aki magyar-német származású, hivatását tekintve fotográfusművész, jellemére nézve nagylelkű, intelligens és finom ember; erős lelkű, mert bár hatvan éven át szenvedett epilepsziában, mindvégig dolgozott, és harcolt Hitler ellen. Lánya, Frida Kahlo”

Frida Kahlo: Bársonyruhás önarckép, 1926 olaj, vászon, 79,7x59,9 cm magántulajdon, a Galería Avril (Mexikóváros) jóvoltából

6 Frida Kahlo illusztrált naplóját, melyet 1944 és 1954 között írt, rajzolt, festett, 1993-94-ben kutatóként sem vehettem kezembe, de a Banco de México által 1995-ben kiadott, s azóta már számos nyelven megjelent facsimile kiadást világszerte sokan olvashatták. Hazai kiadó eddig még nem vállalkozott a publikálására, de a bécsi kiállításon most a virtuális lapozgatható mű talán a potenciális szponzorok érdeklődését is felkelti.


2010. október

5 2005-ben a Mai Manó tiszavirágéletű igazgatója, dr. Csontos László, aki addig még Frida Kahlo nevét sem hallotta (!), nem óhajtotta fogadni a Düsseldorfban nagy sikerrel megrendezett Ich werde Dich nie vergessen…Frida Kahlo und Nickolas Muray c. kiállítást, mely ötvenöt, zömében színes fotót tartalmazott az 1937-1948 közti időszakból.

25

2010. 09. 28. 15:26:57

sorban a tatabányai fiatalok kilátástalannak tűnő életlehető-

BORDÁCS ANDREA

Magán órák, titkos percek Az intimszféra ábrázolása a kor társ magyar művészetben

ségeit reprezentálják, akik megpróbálják a nyugati divatot követni, miközben a körülöttük lévő város arculata az 50-es évek óta nem sokat változott. Ebben a munka és távlati lehetőség, minőségi szórakozás nélküli közegben a fiatalok közti barátság az egyik éltető erő. A barátság egész intim formában jelenik meg Majoros Zita és Katarina Šević PP Contactján1, melyen kontaktlencséket cserélgetnek egymással, mely tevékenység számos fertőzés forrása lehet. Azt gondolhatnánk, hogy ma a művészetnek nincs különösebb hatása a laikusokra, ám a 2008-as public art projekt

Ahogyan a nemzetközi kortárs művészetben, úgy a hazai színtéren is számos irányzat, téma van jelen egyszerre az utóbbi években. Persze a fő tendenciák a különböző időszakokban változóak, napjainkban az egyik preferált irányzatot

miskolci helyszínére készült Koronczi Endre Mondd, hogy szeretsz, öleljük meg egymást című interaktív munkája a város kedvencévé vált. A mű lényege, hogy a város két különböző pontjára egy-egy érzékeny, báránybőrrel bevont, világító „fejjel” rendelkező tárgyat helyeztek el egy használati utasítással egyetemben. A mű mellett olvasható instrukció szerint, ha ezt a tárgyat valaki átölelte, a város másik pontján elhelyezett érzelemgép feje világítani kezdett. Amennyiben mindkét objektet átölelték, akkor nemcsak a fejlámpa világított, hanem a szív táján elhelyezett lámpák is. Így egy láthatatlan érzelmi kapocs jött létre vadidegen emberek közt. A mű népszerűségét jelezte, hogy míg a köztéri műveket általában megrongálják, addig ezt a munkát a város lakói kifejezetten óvták. Persze ez az összetartás, pozitív érzelmi megnyilvánulás jóval ritkább eset, inkább a kapcsolathiánnyal találkozhatunk a művekben. A teljes érdektelenség példája Szederkényi Bella fotósorozata (Ami személyes, és ami…, Óbudai Társaskör), amikor is a legforgalmasabb helyeken halott-fekvő pózban, útban az embereknek a földön fekszik, mégsem reagál rá senki, s mintha láthatatlan lenne, úgy mennek el mellette. A kiállításon a többiek képei is az emberi kapcsolatokról, illetve azok hiányáról szólnak, de vele ellentétben Balla Vivien Dátumok című naplóképein a személyességet egy fiatal pár kapcsolatán keresztül próbálja megragadni, ám azok

Barakonyi Szabolcs: Tébánya, 2007, fotó

gyakorlatilag csak üzenetek útján találkoznak a politikus, társadalmi problémákra reflek-

egymással, közös együttlét és élmények nélkül. Gunics Dóra2

táló, szociális érzékenységet mutató művek

a múltjával próbálja felvenni a kapcsolatot a családi fotók

jelentik, bár ezt főképp a kurátori, művé-

megidézésével, ahol a régi fotókon lévő személyeket jelen

szettörténészi érdeklődés inspirálja. A társa-

idejű képmásukkal mossa egybe. De így végül is csak a

dalmi érdeklődés mellett persze azért igen

fotókon lévő személyek múltbéli s mai alakjuk találkozik, ő

sokan fordulnak életünk intim pillanatai

nem lesz részese a családi múltnak, csak külső szemlélője.

felé. Az intimitás vonatkozik mind az érzelmekre, az emberi kapcsolatokra, mind a test-, testiségábrázolásokra.

Hasonló szándék a kiindulópontja Karina Horitz Hibrid memória3 című installációjának. Karina Horitz családi

26

2010. október

fotók révén próbálja jobban megismerni a nagyszüleit oly


Az emberi kapcsolatok tekintetében a

módon, hogy életnagyságúra nagyított képeikre vetítette

barátság jelenik meg Barakonyi Szabolcs

saját magát felvéve azok testtartását, mimikáját, így azono-

Tébánya című fotósorozatán. A képek első-

sulva velük. A szociálpszichológusok szerint ugyanis az

2010. 09. 28. 15:27:30

fejezetcím????

empátia lényege, hogy az ember átveszi a másik személy

szerelmet. Ez látszólag egyszerű feladat, ám

Hermann Ildi:

hangulatát, s ezáltal az arcizmok hasonló mozgása hasonló

a szeretlek szó kimondása mégsem könnyű.

NHL, 2008, fotó

érzelmeket kelt benne is.

Kimondható-e, verbalizálható-e a szerelem?

Szintén a családi múlt, bár a közelmúlt került feldolgozásra Hajdú Kinga több képén, melyek többnyire méretüknél fogva is intim miniatúrák. Az Augusztus (Család) címűn a Balaton-parti nyári emlékképeket, fotókat nemzeti színekkel

Vannak, akik csak körülírni tudják, míg mások talán túl könnyen dobálóznak a szóval. A projekt elsősorban a megszólaló nők érzéseinek kommunikálására helyezi a hangsúlyt.

festette át. Látszólag szintén a család a témája Horváth

Szintén Koronczi műve A képen látható férfi

Dániel Otthon, édes otthon című kiállításának (bár ezt a

szeret téged című, lightboxos köztéri nonstop

címet már 2005-ben Kicsiny Balázs a Velencei Biennálén

videómű, mely a szerelmes-filmek toposzait

kiállított művében kilőtte), de itt az emberi kapcsolatok és

– virágos mezőben lelassított futás, rózsa

az intimitás helyett legfeljebb annak helyszínei, az egyes

a szájban – részben kifigurázza, és ugyan

szobák vannak megörökítve. Képei inkább a látszat-valóság

távolságtartást imitálva, reflektáltan, de azért

terepén, s nem az intimitásén játszódnak.

mégis azonosul velük. Koronczi munkáinak az

A család a hétköznapi élet terepe, bár ez utóbbi azért sokkal tágabb teret foglal magában. A mindennapi élet szürke kis dolgai válnak jelentőssé Fischer Judit Kis betűs élet4 című kiállításának képein. A hétköznapok apró tárgyai jelennek

érdekessége, hogy az ember legszemélyesebb érzéseit a nyilvánosság bevonásával tárja a nézők elé, így elmossa a határt a magán és a köz, illetve a személyes és a nyilvános között.

meg, különös tekintettel a művészet kellékeire (ecset,

A szerelem része a testiség, a szexualitás.

sniccer stb.), hisz számára a hétköznapi életet is ez jelenti.

A saját test teljesen intim helyzetekben való

Ugyancsak a hétköznapi élet gesztusai a főszereplői Csató

megjelenése, felvillantása Gőbölyös Luca

József festményeinek az elkapott pillanatok, az intim mozdu-

Sundaygirls című sorozatában érhető tetten.

Gőbölyös Luca: Sundaygirls, 2009, fotó

latok megragadása révén. Ez különösen azokon az alkotásokon érhető tetten, ahol az emberek, főleg a nők arc, pontosabban fej nélkül láthatók, mivel így az apró mozdulataik kerülnek a középpontba, mint a cigarettát tartó kéz, grillparti, viráglocsolás, telefonálás közben. Az érzelmek skálájában a leggyakoribb inspiráló forrás a szerelem. E témában az elmúlt időszakban a legtöbb művet Koronczi Endre készítette. A Kikényszerített vallomás című, a Godot Galériában (majd a Miskolci Galéria Tandem című kiállításán is) bemutatott projektjében kétszer öt interjút láthattunk (öt nő vall, öt nem vall szerelmet) egy négycsatornás videóinstallációban, ahol Koronczi azzal ihez, hogy kamera előtt valljanak neki


2010. október

a kéréssel fordult beszélgetőpartnere27

2010. 09. 28. 15:27:49

Katarina Ševic, Majoros Zita: PP Contact, 2002, videóloop, 24 perc

Teljesen hétköznapi szituációkban, a háztar-

azon termékeket is, melyeknek semmi köze a női szépség-

tási eszközökben tükröződik vissza önképe.

ápoláshoz. Így plakátjain reklámparódiákként a szokásosnál

Az teszi igazán intimmé ezeket a műveket,

is direktebb módon olyan termékeket és logót helyez az

hogy a nézőpont, a képkivágás véletlensze-

aktfotók mellé, melyeknek távolról sincs közük a testiséghez,

rűnek tűnik, olyan mintha a néző meglesné

így például OTP- vagy Sony-emblémát.

őt. Nem áll be a szokványos önarcképpózokba. Látjuk őt az edényben visszatükröződve főzés közben, meglessük fürdés során, sőt még talán a legintimebb helyzetben, kilógó tamponzsinórral is megörökítette magát. Gőbölyös Luca egy másik munkája, a Friss mint egy virág című objektje (az Ahogy

Szintén e kiállításon láthattuk Győrffy László 7 főbűnét, melyben a Hiúság a napjainkban szinte mindennapossá váló plasztikai műtétek, a természetellenessé alakított női testek kritikája. Mind ezt a gondolatot, mind magát a főbűnök természetét is továbbdolgozta grafika formájában a Testrészek halála7 című kiállítása alkalmával.

a varrócérna kerüli a gombot… és a Plastic

A testábrázolás és a szexualitás terepén mozognak kissé

Fantastic című kiállításokon szerepelt) is a

abszurd módon Verebics Kati, Verebics Ági, Győrffy László és

testkép és az intimitás témakörébe tartozik.

Kis Róka Csaba képei. Verebics Kati festményein szadiszti-

A mű egy elvileg csábításra ösztönző, test-

kusan kínzott, kötözött nők, női testrészletek, sőt többnyire

színű kombiné, ám a rajta lévő varrások

saját nyíltan ábrázolt aktképei láthatók. A 2009-es, Oktogon

az öregedő nő leendő ráncait imitálják.

Galéria-beli Before the last Red Moment kiállításán intimebb,

A legújabb, a Férjhez akarok menni5 című

játékosabb oldalát mutatta a női aktokkal, portrékkal,

projektje is a személyes szférát mutatja meg

testrészek és különböző kivágatok festői és grafikus megol-

úgy, hogy a régi férjfogó babonákat a mai

dásaival. A személyiség mélyrétegeinek feltárása miatt

média képi világával hozza összefüggésbe,

2008-ban a Kogart-díjat is megkapta. Verebics Ági képein

mintegy tuti receptet kínálva a kiszámítha-

többnyire szintén a női test jeleink meg, a Lenmechanikán

tatlan sors befolyásolására. Egyrészt kifigu-

viszont a szokásos festményektől-grafikáktól eltérően

rázza mind a régi módszereket, mind a mai

videón és lenyomatképen szembesülhettünk torzított

tanácsadó műsorokat, másrészt valahogy

önportréival. Téma tekintetében nem, csak a médiumban

mégis tudomásul veszi az efféle „receptek”

történt elmozdulás a Fellini nyomán 8 és fél póz8 című, önval-

iránti igényeket.

lomásos, számvetéses tárlatán. Szintén meghökkentőek a

A tömegmédia hatása különösen a nők saját testükhöz való kapcsolatát befolyásolja erőteljesen, különösen a reklámok által közvetített szépségideál hat direkt és alat-

perverzitással határosak Kis Róka Csaba9 többnyire csonka férfiakat ábrázoló festményei, melyeken főleg egymással vagy valamely állattal való szexuális aktus közben láthatjuk a szereplőket.

tomos módon. A média sugallta testképre

A szexualitás speciális fajtája a témája Hetesi Attila Red Zone

való művészi reflexió ma már klasszikusnak

című printsorozatának, melynek modelljei valódi prostitu-

is tekinthető példája Nagy Kriszta 1997-es

áltak, s maga a Red Zone egy lányokat kiajánló internetes

200.000 Ft című munkája, melyen ugyanaz a

honlap neve. A lányok beállítását alapvetően a Toulouse-

nő – ő maga – nyolc különböző mellel látható,

Lautrec-képek inspirálták a hangulat, a szereplők és a válasz-

melyeken a média által a nőkre erőltetett

tott pózok tekintetében. Épp ezért is feltűnő, hogy Hetesi

testképpel szemben a nők, a női mell sokfé-

képein – noha rögtön nyilvánvaló, hogy a művek a prosti-

leségét demonstrálja. Ezt szépségdiktatúrát

túcióról szólnak – a lányok megjelenésében nincs semmi

piszkálta meg Oravecz Zsófia a pécsi Fiatal

viháncoló idétlenség vagy csábító beállás, semmi, amit egy

Kortárs Állásfoglalások6 című csoportos kiállí-

Red Zone-tól várnánk.

táson. Ő elsősorban a reklámok azon közhe-

28

2010. október

lyes attitűdjét figurázta ki, hogy 70%-ban


meztelen női testtel próbálják eladni még

A szerelmen és a szexualitáson túl is mélyebb intimitást jelent egy komoly betegség nyilvánosság elé tárása, különösen egy alkotás témájaként. Hermann Ildi legújabb fotó-

2010. 09. 28. 15:28:44

fotó: Koronczi Endre

sorozatának a témája a szülése utáni rákos megbetegedése,

kopaszon festi meg magát. Gesztusaiban van

amelyben magát a témát mint művész képes tárgyilagosan

egy adag a dandyk dekadens életfilozófiá-

szemlélni. Képpárokon ugyanannak a pillanatnak más-más

jából. A klasszikus vanitas-elemek, az ételek, a

Koronczi Endre: Kikényszerített vallomás, 2008 4 csatornás videóinstalláció

nézőpontú jelenetét láthatjuk (hajcsomók a csapban–kopasz testi szépség, a szerelem, az enyészet élménye fejrészlet; kórházi váró különböző nézetekből stb.). Ezzel

és a tőle való rettegés a tárlat minden motí-

a technikával a képek mintegy narratív szálra fűződnek

vumában jelen van, de mindenfajta morális

minden hatásvadászat nélkül. Talán az a képpár a legmegha-

ítélet nélkül.

tóbb, melyen a gyermeke és az ő tarkója látható hasonlóan néhány pelyhes hajszállal, csak míg az egyik mosolyt, a másik döbbenetet csal a néző arcára.

Az intimitás ábrázolására a legutóbbi időszakban a felsoroltak a leginkább emblematikusak, de számos más alkotónál

Talán még a betegség bemutatásánál is nagyobb kitárul-

találhatunk rá példákat. Nem véletlen, hisz

kozás a tudatalatti, a psziché, a legféltettebb gondolataink,

az intimitás, az érzelmek állandó alapélmé-

félelmeink, rémálmaink nyilvánosság elé tárása. Ez jellemzi

nyei az embereknek, nem kötődnek egy-egy

többnyire Chilf Mária munkásságát, akinek az önmagába

konkrét időszakhoz, tehát nem vesztik aktu-

való utazása, a lélek mélységeinek megjárása az alapél-

alitásukat, legfeljebb a megjelenítés módja

ménye. Ezt egyrészt a Tandem kiállításon bemutatott Napló

és eszközei változnak az idők folyamán, de az

képregény-történeteiben érhetjük tetten, ahol a két ember

igencsak.

egymáshoz való viszonyának lehetőségeit veti papírra. A mélység periszkópja10 című kiállítás képei részben még ennek a belső utazásnak az emlékei, másrészt már az ebből való kilábalásé (Megjósolt emlék, Ambuláns pihenőhely). A tudatalatti permanens és kevésbé finom, sőt kifejezetten bombasztikus megjelenése Győrffy László munkásságában érhető tetten. Újabb alkotásai gyakorlatilag a korábbi művei folytatásai, de új és más módon megjelenítve. A Lenmechanika kiállításon bemutatott Agytörmelékek című képinstallációján látható rajzok enciklopédikus lenyomatai a tudatalattijának. Sőt, a Stúdió Galériában rendezett Nem érzek hálát, amiért részt vehetek a teremtésben11 című többrészes installációjának minden eleme is ennek a megnyilvánulása. A 12 ötlet az önpusztításhoz című egybefüggő grafikai sorozata a szexualitás, a születés-halál felfogása, mintegy a freudi halál és életösztön kortárs reprezentálása. A másik, szintén 12 darabos grafika installálása az asszociációk egymásból való kibomlásának szertelenségét képezi le. Ugyan a művek alapélménye a szorongás, az élet drámája, de mindezt pátosz nélkül, intellektuális reflektáltsággal

Jegyzet 1 Tandem, Miskolc, 2008 2 Balla Vivien, Gunics Dóra, Szederkényi Bella közös kiállítása: Ami személyes és ami… 2., Óbudai Társaskör Galéria, 2009. február 17–március 15. 3 Karina Horitz: Hibrid memória, Somorja, Zsinagóga, 2008. október 4 Fischer Judit: Kisbetűs élet, Stúdió Galéria – Fiatal Képzőművészek Stúdiója, 2009. január 27–február 5 Gőbölyös Luca: Férjhez akarok menni. Knoll Galéria, 2010. április 8–május 28. 6 Fiatal Kortárs Állásfoglalások, Pécs, Zsolnay Gyár, 2009. április 7 Győrffy László: A testrészek halála, Várfok Galéria, 2010. szeptember 9–október 9. 8 Verebics Ági: 8 és fél póz, Mono Galéria, 2010. június 4–30. 9 Legutóbb az acb Galéria Üveghegyen innen című csoportos kiállításán láthattuk a munkáit, 2010. szeptember 9–október 15. között 10 Chilf Mária: A mélység periszkópja, NextArt Galéria, 2009 tavaszán 11 Győrffy László: Nem érzek hálát, amiért részt vehetek a teremtésben, FKSE, 2009. június15–július 7.

előrevetíti a jövőt, démoni mimikával öregen, kövéren, félig


2010. október

szemléli. Fiktív önarcképe Dorian Gray szellemében mintegy 29

2010. 09. 28. 15:28:56

rodását segítik elő. A démoni szaporaság Győrffy esetében a mimézis elszabadulását jelenti, hiszen a rézkarcok olyan

NEMES Z. MÁRIÓ

Apokaliptikus naivitás Győr ffy László kiállítása Várfok Galéria, 2010. IX. 9–X. 9.

sorozatot alkotnak, mely önnön eredetének megsemmisítésére törekszik. A bűn fogalma ezért itt nem formalizálható, nincs esszenciája és/vagy konceptuális képlete, hiszen a látható egészét fertőzi meg. Ebben a képvilágban minden bűn, és semmi sem az, ahogy Győrffy idézi a Restség című képen: „Csak munka, semmi móka.” Pedig van kacagás is, de ez inkább az éjszakai láz epileptikus és hideg röhögése. Ahogy egy beteg szerzetes elneveti magát, amikor megérkezik az ősöreg és jeges hím, hogy megkísértse. A démoni megszállás tehát folyamatos, de – a keresztény metafizika fedezete nélkül – már nincs kinek kit megszállnia, mégis újra

Karthauzi Dénes 15. századi teológus lázhoz, hideg és megromlott élet-

Én helyett mimikri. Ez az ismétlés pokla.

nedvhez hasonlítja a bűnt. Mintha a bűn az

Az allegória misztikus tojása, melyben rejtetten növekedik

emberi test nedves lényege lenne, mely jeges

a szakrális és morális igazság, immár feltörve – Győrffyben

salakot termel. Persze ez nem lehet véletlen,

nem így szaporodik a bűn, hanem cseppfertőzéssel.

hiszen a boszorkányperek jegyzőkönyveiből

Az ismétlések egyre jobban elkorcsosítják a motívumokat,

tudhatjuk, hogy a sátán spermája jéghideg.

a rézkarctechnikából adódó átfordítások és tükrözések

Lehet festeni ebből az éjszakai mákonyból,

mentén a jelentés feldarabolódik, pontosabban eleve

festői még a bűn, vagy egyáltalán mind a

csonkán születik, hiszen nincs olyan profán vagy szakrális

festészet, mind a bűn passzé? Ezen kérdések

norma, ami rejtett kohézióért kezeskedne. Ahogy a bűn és

körül forog Győrffy László új kiállítása.

a morál képzetei darabokban, úgy a bűnös ember is csak

fotó: Győrffy László

Kiállítási enteriőr A testrészek halála című festménnyel

meg újra megtörténik. Démonológia helyett férfihisztéria, az

A tárlat fő részét a hét főbűn témáját feldolgozó képek alkotják. Nem ez az első ilyen tematikájú Győrffy-kiállítás, tavaly fatáblákra készített festményekkel állt elő a művész, míg most a rézkarc technikáját választotta. Ennek a gesztusnak, illetve a téma melletti mániákus kitartásnak több jelentése is van. A főbűnök már a középkortól kezdve olyanoknak

testrészek halmaza, de ez a halmaz nem halott, hiszen folyamatosan rajzik és zsibong. Az élőhalott rajzás nincs tekintettel az anatómiára, de nem is baj, mert az elszabadult tagok és tövek természetrajzát jobban jellemzi a pestis vitalitása, mint a két láb és az emelt fő. A testrészek halála a festészet halálát megszüntetve őrzi meg, hiszen Győrffy poétikája szerint a művészet olyan pokol, ami sohasem múlik el, a nyolcadik főbűn maga a teremtés.

2010. október

számítanak, melyek legnagyobb veszélye a 30


burjánzás, vagyis hogy egyéb bűnök szapo-

2010. 09. 28. 15:29:01

Valójában erre mutat a tech-

Corpus Delicti

nikai döntés is, hiszen a rézkarc médiuma egybenyitja a képek mögötti művészettörténeti horizontokat, egy közös intertextuális pokolban egyesítve a különböző hagyományokat. A Chapman-testvérek hirtelen Pieter Brueghellel párzanak, de az idős mesternek fáj, ezért inkább ráül egy karóvirágra – így működik Győrffy apokaliptikus naivitása. Naivitásról beszélek itt, de ez valójában a művészeti (ön)reflexió csúcsra járatása, olyan poétika, melyben infantilizmus és intellektus egymásba omlanak. A szakmai állítások nem válnak el a személyes létkérdésektől, hanem kölcsönösen rombolják-építik egymást, ahogy a rézkarc készítése is körmönfont roncsolás: maratás és karcolás sebészi egysége. Talán ez a paradox feltárulkozás a Győrffyművészet egyik legizgalmasabb fotó: Győrffy László

vonása, tudós barbárság, mely imbecil gyónásokban tör ki. Nincs senki, aki feloldozná, de nem is

Győrffy László:

kell, mert a bűn és az üdvözülés

Kevélység, 2010

egyesül az alkotás során, végtelenül rézkarc, hidegtű, papír, 30x20 cm deszakralizált módon, egy tudat nélküli libidó koloritjában. Ezt a tapasztalatot mutatja fel a kiállítás egyetlen olajfestménye,

Győrffy László: Kevélység II, 2010 rézkarc, hidegtű, kézi festés: gouache, akvarell, papír, 30x20 cm

mely a rézkarcok burjánzó poklának bejárata. A sötét erdőbe vezető egyetlen igaz út a műteremből nyílik. Romantikus vízió ez, ugyanakkor a „fekete romantika”(Mario Praz) és a dekadencia leleplezése is egyszersmind. Hiszen a koponyát nemző festő túlhevült és magányos násza nem más, mint esztétikai nekrofília. Nincs kijárat a művészetből, nincs kijárat a libidóból, csak a befelé vezető éjszakai út van – immár transzcendencia nélkül. Ez az utazás örök déja vu, és az ismétlés kínzó örömén kívül nem szolgál megvilágosodással, de legalább megajándékoz azzal a személytelen hűvösséggel, mellyel részvét nélkül válik elmondha-


„egyszer” – hiszen már a középkor óta tudjuk, hogy a sátán spermája jéghideg.

2010. október

fotó: Győrffy László

tóvá minden, ami személyes volt

31

2010. 09. 28. 15:29:08

arc és nem nélküli emberalakok jelentik. A látszólag veszélytelen természeti környezetben farkassal, medvével és – a képtérből

PELESEK DÓRA

kirajzó, a galéria falát elözönlő – hangyák csapatával birokra

Lány a hallal

kelő figurák sebesült prédaként tűnnek fel a fűben, bokrok között, sötét hantok, farönkök mögött. Egyszerre alakváltó,

Basia Bańda kiállítása Platán Galéria, 2010. IX. 17-ig

ember-állat testű vadászok és megcsonkított áldozatok ők: magányos küzdelmük tanúk nélkül zajlik a sohasem volt, elvarázsolt erdő mélyén. A kiállítás – a képeket meghatározó erdei környezetre kevéssé reflektáló – címéből, valamint a művészről szóló információs anyagból természetesen kiderül, hogy ezúttal is a saját testi vágyak, félelmek projekciójáról, vizuális kivetítéséről, rituális kimondásáról, sajátos önterápiáról van szó – Bańda korábbi

A fiatal, lengyel képzőművész, Basia

munkáinak ismeretében ez az értelmezés megáll(hat)ja a helyét –,

Bańda neve itthon valószínűleg még

és hogy a nem nélkülinek tűnő, sérült testek valójában női testek.

nem cseng olyan ismerősen, mint hazájában, ahol 2006-os diplomavédése után merész témaválasztásának (is) köszönhetően egy csapásra a figyelem középpontjába került. A saját testhez kapcsolódó tabuk, szorongások, frusztrációk és szexuális fantáziák rendkívül ambivalens – egyszerre gyermekien naiv és mégis húsbavágóan naturalisztikus – megjelenítéséről ismert alkotó számos szakmai elismerésre tett szert Lengyelországban. Munkái, azon túl, hogy neves kortárs gyűjteményekbe kerültek, élénk kritikai visszhangra találtak. Míg egyesek obszcénnak

A most látható művek azonban ahelyett, hogy elmélyítenék a gyermekrajzok öntudatlan, vizuális kódjait idéző – a kerekded formák intenzív jelenlétére és a pasztellszínhasználat kizárólagosságára épülő – technika, valamint az infantilizmus, a banalitás álarca mögött rejtőző „titok és tilalom” tematika ambivalenciája indukálta feszültséget, zavarba ejtő módon éppen az ígért iszonyat és undor elmaradásának tényével tüntetnek. Mintha mindaz, ami e képek által lelepleződhetne, tudatosulhatna és verbális kifejeződést nyerhetne (hiszen ez az analitikus terápia végső célja), az „erdei sorozatban” mégis megmaradna a kimondás előtti, koncentrált, felfüggesztett pillanatban: egy lehetőségekkel teli, ámde tét nélküli lebegésben.

minősítették a testiséget az

Dacára a megcsonkított emberi végtagoknak, a vágásokkal, ütésérzéki tapasztalatok (tapintás, nyomokkal pettyezett, moszkitók gyötörte testeknek, az itt-ott látás, szaglás) felől megköze- felbukkanó fallikus szimbólumoknak, az ártatlannak tetsző gyerlítő, s azt nyers őszinteséggel

meki minőség mellett nem nyilatkozik meg sem valódi érzékiség, – gyakran az erőszak, a bruta- sem megfélemlítő gonoszság, sem pedig a kísérteties3. Bár együtt litás nyílt ábrázolásával – vannak Bańda jellegzetes képi univerzumának kellékei, a szemfeldolgozó festményeit, fotóit, lélő nem szabadulhat az érzéstől, hogy a szándékoltan infantilis textilképeit1 és objektjeit, ábrázolásmód és az érett tematika egyidejű jelenléte ezúttal addig művészetének méltatói nem kiegyenlített. Az elfolyó, lágy körvonalak, a halvány-meghitt közül többen az abjektiváció gyermekszoba-színvilág, az állatfigurák kidolgozatlansága és a – Kristeva által leírt – jelen-

nőalakok arcnélkülisége végül felülírja a női testhez kapcsolódó,

sége2 mentén interpretálták

kínzó, riasztó, felkavaró személyes tapasztalatot.

tevékenységét. Ez a tény azért különösen szembetűnő és egyúttal meglepő,

Basia Bańda: Nagy fenék, 2009 akvarellfesték, vászon, 30x40 cm

A művésznő Platán Galéria-

mivel Bańda akvarelljei mind az ábrázolásmód és színhasználat,

beli kiállítása az alkotó

mind pedig a technika és téma ambivalenciájának tekinte-

legújabb akvarellképeinek

tében Moizer Zsuzsa feszültséggel teli festői világát idézik.

gyűjteménye. Az „erdei

Míg azonban Moizer valódi arcot ad (saját arcát), identitást

sorozatnak” nevezett fest-

kölcsönöz lebegő-szenvedő, gyakran sebesült nőalakjainak,

ményeket első pillantásra a

addig Bańda megfosztja figuráit az arcuktól – s ami talán még

képeken látható jelenetek

ennél is fontosabb: megfosztja őket a tekintetüktől. Evvel együtt hátteréül szolgáló helyszín, a csupán elnagyolt pedig a részt vevő, viszonyítani kívánó, azonosulni vágyó, reflekecsetvonásokkal jelzett és inkább attribútuma- tálni képes nézői tekintetektől is. iban (fatörzsekben, növényrészletekben, állatalakokban), semmint tényleges, részletgazdag látképében testet öltő erdő kapcsolja össze. Hamar feltűnik azonban, hogy a gyermekrajzok

32

2010. október

naiv szín- és formavilágát imitáló festmények


közti valódi összeköttetést a képeken szereplő meztelen, hússzínű, az erdő állataival viaskodó,

A női test szubjektív dimenziója, privát térként való ábrázolása, illetve a Bańdát méltató kritikusok által gyakran hangoztatott – és a galéria információs anyagában is központi fogalomként szereplő – személyesség, azaz a művész és figurái közti összefüggés, azonosság egyáltalán nem nyilvánvaló ténye így nem jut, nem juthat valódi interpretatív funkcióhoz: érdekes adalék marad

2010. 09. 28. 15:29:53

csupán. Más, saját testüket tematizáló, meg- vagy befestő, azt a tartalomköz-

fejezetcím????

vetítés és a művészi identitásképzés felületévé változtatató alkotókkal4 ellentétben Bańda öntestfestő gesztusa e sorozatban nem válik releváns, jelentésteli motívummá. A rendkívül izgalmas problémakör (a saját testtel összefüggő szorongások, eltitkolt fantáziák) a technikában és tematikában rejlő potenciális feszültség ellenére éppen azáltal szelídül veszélytelenné és némiképpen súlytalanná, hogy a lelkesen üdvözölt és sokat hivatkozott egyedi és konkrét művészi személyesség paradox módon észrevétlenül feloldódik a szándékoltan sematikus, arctalan figurák szükségszerű általánosságában. A szerző az Oktatási és Kulturális Minisztérium Kállai Ernő-ösztöndíjasa Jegyzet 1 Bańda szívesen alkalmaz olyan – hagyományosan női tevékenységként számon tartott – technikákat, mint a varrás, a kötés, a hímzés, s társít hozzájuk a női szexualitással kapcsolatos elfojtott, tabuként kezelt, gyakran a szégyenérzet és bűntudat érzését implikáló tartalmakat. Malgorzata Kurzac egy vonatkozó írásában Louise Bourgeois művészetéhez hasonlítja Bańda munkáit, ill. technika és téma fentebb említett kettőssége mentén elemzi Bańda anyaghasználatának sajátos ikonográfiáját. (Ld. Malgorzata Kurzac: „Kis mi misiu” czyli o obrazach i obrazkach Basi Bańdy, http://www.obieg.pl/teksty/5752) 2 Az abject kifejezés Julia Kristevától származik, és a test visszataszító, gusztustalan, esetenként groteszk melléktermékeinek megnevezésére szolgál (pl. különféle testnedvek, testváladékok). E járulékos elemek korábban a test részeiként funkcionáltak, ámde a testen kívülre kerültek. (Ld. még Julia Kristeva: Power of Horror. An Essay on Abjection, New York, Columbia University Press, 1982) Az abjektiváció kifejezés az abjekt-elemek rendszeres, jelentésteli művészi használatára vonatkozik a test külső és belső része közti határ szándékolt és nyugtalanító elmosásának céljából. 3 A Bańda művészetét interpretáló írások egyik közös vonása, hogy valamennyi szerző a képek keltette felkavaró hatás működésének leírására koncentrál, amikor a naiv megjelenítési mód és a női testtel kapcsolatos tabuk nyílt ábrázolásának ütköztetésében látja megtestesülni a kísérteties esztétikai minőségét. A nyugtalanító különösség, avagy a kísérteties Freud szerint az ijesztőnek az a fajtája, amely paradox módon a régóta és jól ismerthez kapcsolódik. Olyan korábbi (testi) tapasztalathoz (pl. a bimbózó gyermeki szexualitáshoz, vagy az erről való beszéd tilalmához), amelyet elfojtanak, ám újra felelevenedik. Forrása tehát az a cseppet sem szokatlan élmény, amely önmagában nem ismeretlen: kizárólag az elfojtás mechanizmusa és az újrafelismerés okozta zavar révén válik idegenné, félelmetessé. (Sigmund Freud: A kísérteties [Das Unheimliche], ford. Bókay Antal, Erős Ferenc. In Sigmund Freud Művei IX. Művészeti írások, 245–281, Sorozatszerk. Erős Ferenc, Filum Kiadó, Bp., 2001)

Basia Bańda: Lány a hallal, 2010 akvarellfesték, vászon, 30x40 cm

1HPFVLFV$QWDO$IpQ\V]OHWpVH

6FKHLEHU+XJy1ĒNDODSEDQ

4 A hazai példák közül – a teljesség igénye nélkül – Verebics Katalinnak a közelmúltban zárult, az alkotó új műveit bemutató kiállításának anyagát, Verebics Ágnes Tus-test-nedv című, 2007-es videó- és fotódokumentációját, valamint Vér Erika és Ujfalusi Éva 2009-es diplomaképeit említeném.

Fesztivál Színház

.iGiU%pOD)UGĒ]pVXWiQ

1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

az $%,*$,/*$/e5,È%$1 2010. szeptember 30. – október 11. a hét minden napján 11–18 óráig

2UEiQ'H]VĒ$V]WDOLFVHQGpOHW

0ĥ9e6=(7(.3$/27È-$

$]iUYHUpVDQ\DJDPHJWHNLQWKHWĘ

2010. október

2010. október 12. kedd 18.30

0iUII\gG|Q6pWD

JUyI%DWWK\iQ\*\XOD$V]tQpV]QĒ

6FK|QEHUJHU$UPDQG$UWGHFRQĒN|UO

IHVWPpQ\iUYHUpV

33

0,//(11,80&(17(5%XGDSHVW3HVWL%DUQDEiVXWFD%HMiUDW9NHU9iFLXWFDIHOĘOLV


2010. 09. 28. 15:36:19

tikai rendszert átfogó konszenzus alakult ki arról, hogy a háború utáni építészet rossz volt, hogy megérett rá, hogy


Ember, ház, vonal 1 2 . Ve l e n c e i É p í t é s z e t i Biennále, 2010

meghaljon és eltűnjön, mert ronda volt, és mert sok mai betegségünkért felelős.” Akár a biennále főkurátorától, Kazuyo Sejimától is származhatna a mondat, attól az ötvennégy éves japán építésztől, aki kiállítóként többször is szerepelt már Velencében. 2000-ben Ryue Nishizava társaságában rendezte a japán pavilon City

Velence, 2010. VIII. 29–XI. 21.

of Girls című kiállítását, 2004-ben a legjelentősebb munkáért járó Arany Oroszlánt kapta meg az akanazawai 21. századi kortárs művészeti múzeum tervéért. Ő az első női vezető az építészeti biennálék történetében, s ő az, aki építészi munkáságáért éppen az idén vehette át a legrangosabb

Ha augusztus utolsó hétvégéjén, a

szakmai elismerést, a Pritzker-díjat (állandó munkatársa,

megnyitó előtti sajtónapok valame-

egyik velencei asszisztense, Ryue Nishizava társaságában).

lyikén a látogató végre elérkezett ahhoz a

Ő a központi kiállítás létrehozásának alapszempontjairól írva

ponthoz, ahol a Giardini középponti épületét

a többi között arra hívja föl a figyelmet, hogy az építészet

alkotó Palazzo delle Esposizioni hirtelen

mindig is a kollektív identitástudat tükre volt, fizikai megfo-

kétszintessé válik, és elindult a lépcsőn a

galmazása az életstílusnak és a folyamatos megújulásnak. Márpedig – fogalmaz beköszöntőjében – a 21. század elejére sok dolog megváltozott, „ma olyan szoros a kapcsolat az emberek, a kultúrák és a gazdaság között, mint még sohasem. A technológiai fejlődésnek köszönhetően a korábbitól eltérő módon lépünk egymással kapcsolatba, indirekt módon teremtünk kapcsolatokat, ahogyan az az internet esetében történik. Meggyőződésem, hogy ebben az érintetlen világban az építészet különlegesen fontos szerepet játszik. (…) Ez a kiállítás lehetőséget ad az embereknek arra, hogy érzékeljék az ideák sokféleségét, amelyek különböző kontextusokban születtek meg, és amelyek visszatükrözik a jelent, amely magában rejti a jövő formálásának a lehetőségét. Azt remélem, hogy ez a kiállítás érzékelteti az építészet lehetőségeit, egy olyanét, amely különböző megközelítésekből jön létre, és amely képes kifejezni az élet új módjait.” A főkurátor fotó: Muladi Brigitta

elképzeléseit és a kiállítás címét – People Meet in Architecture (Az emberek az építészetben találkoznak) – kommentálva Paolo Baratta, a biennále elnöke úgy fogalmaz, hogy a korábbi, Aaron Betsky vezette, kicsit pesszimista, kicsit vidám építészeti kiállítás után az idei biennále az építészetbe vetett bizalom manifesztuma. Arról beszél, hogy az építé-

Magyar pavilon:

Ferencz Marcell– Wesselényi-Garay Andor: BorderLINE Architecture, 2010

fölső szintre, végre föllélegezhetett. Részben

szet az egyén és a közösség számára is olyan terek létreho-

azért, mert kényelmesen leheveredhetett a

zását jelenti, amelyben saját ideáljai fogalmazódnak meg, s

kifejezetten a fáradt bóklászók provokálá-

amely életet visz az emberi civilizációba, a cím pedig azt is

sára elhelyezett pamlagok egyikére, részben

jelenti, hogy éppen az építészetben, vagy épp az által válunk

pedig azért, mert arra a pontra érkezett,

a szó teljes értelmében emberekké, így jön létre az a res

ahol sok olyan dolog értelmet kapott, amely

publica, közösség, amelyben az ember megkoronázza saját

máshonnan szemlélve talán nem mindig

erőfeszítéseit, amelyekkel az emberi civilizációt létrehozza.

illeszkedett ahhoz a képhez, amelyet a 12. Nemzetközi Építészeti Kiállításról kialakított magában. A térbe lógatott táblák egyikén

34

2010. október

a következő feliratot olvashatta ugyanis:


„Az egész világot, minden kultúrát és poli-

Nos, ami a közösség és az építészet viszonyát illeti, abban kevés tervező szerzett akkora érdemeket a kortársak közül, mint az életművéért Arany Oroszlánnal díjazott Rem Koolhaas (a posztumusz díjat a japán Kazuo Shinohara kapta), aki nemcsak mint díjazott van jelen a kiállításon, hanem mint az

2010. 09. 28. 15:37:03

egyik legjelentősebb projekt létre-

Tértalálat

hozója is. Az általa 1975-ben alapított OMA (Office for Metropolitan Architecture) velencei projektje – amely az említett pihenőhelynek is teret ad – politikai, gazdasági és szociális összefüggéseiben mutatja be a kortárs építészet helyzetét, s megfogalmazza a látleletet a háború utáni építészet betegségeiről, sejteti az ember és a tér kapcsolatának új lehetőségeit. Amíg persze a Giardini központi pavilonjának fölső szintjére ér a látogató, éri egy-két maradandó benyomás, néhány revelatív élmény. Giardini pavilonjaiban megjelenik, annál hatásosabb, mivel a biennále külsőségei idén szerényebbek a megszokottaknál, hiányzik a monu-

A szerző felvétele

Ami az Arsenale csarnokaiban, a

mentális jel, plasztika a bejárat elől, a

Sokféle mű került egymás mellé az Arsenale

hajóállomás előtt pedig (colletarális eseményként) egy protest

tereiben, közöttük olyan szuggesztív alkotások,

esemény fogadja az érkezőt, amely a történelmi Velence érté-

mint a Transsolar&Tetsuo Kondo Architects

keit fenyegető építészeti vállalkozások ellen tiltakozik (Modern

mesterséges felhői, amelyek közé spirális

Venice Village) a San Marco és a San Zaccharia közé vízionált

feljáró vezet, vagy Olafur Eliasson aquamobilja

felhőkarcoló képével. A Giardiniban legfeljebb gyalulatlan

egy sötét teremben, ahol az ütemesen felvil-

fából készült székek, padok kínálnak pihenőt (raumlaborberlin),

lanó fényekben folyamatosan változó vízsugár

a központi pavilon előtt az Arada csoport Modern primitívek

mobil plasztikaként szervezi maga köré a

címre keresztelt, sorolható geometriai alakzataival találkozik az

teret. Mario Merz iglujait idézi a kínai Amateur

érkező, az idei biennálén minduntalan fölbukkanó, vezérmotí-

Architecture Studio faépítménye, amelyet

vummá váló interaktivitás jegyében.

egyébként a zsűri a hivatalos díjak mellett

Építészek, tervezőirodák mellett művészeket, filmeseket is

éppen úgy dicséretben részesített, mint a

meghívott Kazuyo Sejima a központi tárlatra, a résztvevők

Studio Mumbai Work Place című, építészeti

számát ugyanakkor radikálisan csökkentette, így a negy-

tagozatokból, elemekből összeálló installá-

venhat kiállítónak bőségesen jut tér, annak a gondolatnak a

cióját és Piet Oudolf Il Giardino delle Vergini

Cseh/szlovák pavilon (Martin Rajnis és az e-mrak): Natural Architecture

Szerb pavilon (ŠKART): Seesaw Play-Grow

jegyében, hogy a sajátos környezet és a benne megjelenő mű párbeszédet folytasson. Az érkezőt Smiljan Radic és Marcela Correa A halban rejtőzködő fiú című gránitplasztikája fogadja, amelyet a chilei földrengés ihletett, s amely mintegy az ember számára a lehető legkisebb menedékként értelmezi a szobor belsejében megjelenő teret. A bejáratnál kapott szemüveggel nézve Wim Wenders 3D-s filmjén jelennek meg plasztikusan a figurák egy lausanne-i új épület campusán, a következő téregységben viszont szabad

amelyben az egynesúly állapotát fogalmazza meg Antón Garcia-Abril és az Ensamble Studio.


2010. október

a két nagyméretű sínszerű forma,


szemmel is monumentálisnak tűnik

35

2010. 09. 28. 15:37:20

filmet tartottuk magának az alkotásnak. Vannak munkák, amelyekben a hang a főszereplő: az egyik teremben Hans Ulrich Obrist interjúinak szövegei hallhatóak, egy másikban Janet Cardiff hanginstallációja kapott helyet, amely Thomas Tallis reneszánsz korallkompozíciója alapján készült, s amely a biennále egyik legmegragadóbb alkotásának mondható. Látványos munkák sorakoznak a Giardini központi pavilonjában is, kezdve Andrés Jaque Arquitectos lebegő műanyag fali plasztikájától és Caruso St. John+Thomas A szerző felvétele

Demand egy az egyben rekonstruált házától, amely azok előtt a zürichi polgárok előtt tiszteleg, akik az örökölt értékeket leromboló építési vállalkozókkal szembeszálltak, majd folytatva azokkal a Japánban megvalósuló projektekkel, amelyek létrehozásában Fiona Tan társaságában Kazuyo Sejima és irodája is részt vállalt, egészen az Aldo Cibic rendelkezésére bocsájtott teremig, amelyet zsúfolásig megtöltenek a makettek olyan „mikrorealitásokként” megjelenő terepasztalokon elhelyezve, hogy a látogató már-már látni véli az alagútból hirtelen kikanyarodó modellvasutat is. A sokféleség a jellemző a nemzeti pavilonokra is. Brazília ötven év építészetéről ad számot, Izrael a kibucok világáról, Dél-Korea Szöul, Japán Tokió változásairól, Svájc az alpesi táj és a beleillesztett építmények, hidak, támfalak kapcsolatáról. Az orosz


pavilon makettje, filmje a lepusztult városi környezet revitalizálásának a lehetőségéről beszél, az olasz pavilon az elmúlt húsz év, a jelen és a közeljövő építészetéről, az ausztrál a mai és a fél évszázaddal későbbi, 3D-ben vízionált urbanizációról. Ahogyan Kínai pavilon (Zhu Pei): Szabadtéri építészeti installáció

36

2010. október

A Rem Koolhaas által 1975-ben alapított OMA (Office for Metropolitan Architecture) projektje: Preservation


című land artját, amely a nyár és az ősz közötti

azonban a központi kiállításon, a több mint

kertek ideáltípusát jeleníti meg az Arsenale

félszáz nemzeti pavilon esetében sem a konkrét tervekhez,

hátsó szögletében. Organikus formákból

épületekhez, urbánus terekhez kötődő produkciók érvelnek

áll össze a Toyo Ito&Associates tervezte,

a legmeggyőzőbben arról, hogy az ember és a tér kapcsola-

Taicsungban épülő monumentális operaház

tának, az élet minőségének, a közösségnek a formálásában

éppen úgy, mint a Giardiniban bemutatott

milyen szerepe van az építészetnek, hanem gyakran az olyan

gömböcszerű építmény, az AMID.cero9 palo-

projektek, amelyekben nem a ház, a falakkal határolt tér került

tája, amely valahol Spanyolországban áll, s a

a középpontba, hanem a tradíciók, amelyek máig élnek, a

helyi lakosság fesztiváljainak kedvenc hely-

mozgások, amelyeknek a falak teret szabnak, az életérzések,

színe, vagy Berger&Berger előregyártott mozija,

amelyek az épített környezetben megjelennek, vagy éppen

amelynek azért bizony lehettek tervezési

a természet, amely mindig éppen annyival lesz kevesebb,

hibái, mert minden második érkező felbukott

amennyivel az épített környezet bővül. A kínai Zhen Pei orga-

a küszöbön, de amelynek egyik filmje olyan

nikus struktúrája a természettel való harmonikus együttélést

szuggesztíven mutatta be egy magányos, hol

modellezi, ahogyan a szerb pavilonban a Škart csoport játékos-

sárkunyhót építő, hol a kunyhóban kucorgó

humoros installációja is. Az osztrák pavilon Ausztria építés

japán harcát a természettel, hogy sokáig a

alatt című projektje a nemzetközi együttműködés, az amerikai

2010. 09. 28. 15:37:52

pavilon „workshop”-ja az építész kezdeményező szerepének

mobil plasztikát-installációt alkotva, amely egyrészt

a fontosságát érzékelteti, a lengyel pavilon Vészkijárat című

a látogató mozgásával van kapcsolatban, másrészt

installációja pedig lehetőséget kínál a látogatónak, hogy

azokkal a filmekkel, amelyek a rajzolás folyamatát, a

az építmény tetejére fölmászva levesse magát, ha nem is a

rajzolás közben végbemenő fizikai-emocionális-mentális

felhők, de leglább a földre helyezett párnák közé – talán azt

folyamatokat mutatják be, harmadrészt pedig a rajzolás

kívánja sejtetni, mi történik velünk, ha végleg elviselhetet-

erdményeként létrejött, a falra rögzített több száz

lenné válik számunkra a környezet, vagy mi válunk számára

rajzzal.

elviselhetetlenné.

Tértalálat

Ahogyan az az idei kiállítás szellemiségéhez illik – a

Hogy milyen sokoldalúan interpretálhatóak a jelen építé-

szervezők különleges látogatóprogramot szerveztek

szetének-társadalmának alapproblémái, az sehol sem érzé-

egyetemisták részére, amelyen a BME hallgatói is részt

kelhető jobban, mint abban a félkörben, amelyet a német,

vesznek, találkozókat rendeznek az építészeti kiállítások

kanadai, brit, francia és a közös cseh-szlovák pavilon zár be a

eddigi főkurátoraival – a magyar kiállítás létrehozói is

Giardiniban. Maga a „vágy” jelenik meg a fotelokkal berende-

igyekeznek a látogatót egyszerű nézőből egy sajátos

zett német térben, amelybe egy magányos énekes próbál némi

párbeszéd részesévé, társalkotóvá tenni: a kiállítás

életet lehelni, szemben a francia metropoliszok utcáit, nyüzsgő

záró részében ki-ki maga is rajzolhat fémceruzával egy

életét pásztázzák a kamerák, a kanadai Hylozoic Groundon

könnyen karcolható felületre. Bár önmaga az adott fény-

interaktív műanyag bigyuszok között elmélkedhetünk a termé-

viszonyok között aligha érzékelheti munkája eredmé-

szet iránti felelősségünkön s azon, hogy az „ilozoizmus” az antikvitás embere számára azt jelentette, hogy minden anyagot élet lényegít át. Ezt az életet keresték Velence lagunáiban a brit pavilon kiállítói, hogy az évszázadok tudásából valamit átmentsenek Londonba is, a cseh és szlovák pavilon kiállítója, Martin Rajniš pedig egészen a vitruviusi kunyhó gondolatáig lép vissza: a pavilonban épített szerkezetei az épületet a környező fákkal kötik össze, hogy illusztrálják a tételt, amely szerint „az építészet válságban van. Másféle módon kell alkotni: az inspirációt nem a designban és az esztétikában kell keresnünk, hanem a legmélyebb törvényeiből a természetnek, amely hihetetlenül gazdag bányája a fantasztikus struktúráknak, formáknak, színeknek, szisztémáknak és

tévedéseinkkel és hogyan kerülhetjük el a katasztrófát.” Erre, illetve a sokévszázados tradíciók nyomán kialakult, építészek nélküli építészetre utal az a három halászkunyhó is,

amely a biennálén először jelen lévő, s meglepetésre a legjobb

nyét, kétségtelenül az is részévé válik a nagy egésznek,

nemzeti részvételért járó Arany Oroszlánt kiérdemelt Bahreini

ha alig észrevehetően is, de formálja az építészet állapo-

Királyság nemzeti standján látható. A legjobb projektért járó

tait. Nemcsak szellemes, de kifejezetten szép is a magyar

díjat egyébként a japán junya.ishigami+associates (Corderie

kiállítás, s örvendetes, hogy a pavilon eredeti formáit

dell’Arsenale) Építészet mint levegő című munkája kapta,

sem takarja el a kortárs installáció. Ugyanakkor hiány-

amelynek alig látszó műanyag szálai a vernisszázs napjaiban a

érzetet okoz, hogy katalógus helyett egy alig ötszáz

földön feküdtek, s úgy tűnt, ezt a művet már a biennále végére

példányos album kíséri az installációt, ami egy több

sem lehet elkészíteni, de hát tévedtünk. Mindenesetre ha már

százezres látogatószámú nemzetközi kiállításon (és az

fonalak modellezik a rajzot mint az építészeti tervezés, az ideák

állami költségvetésből finanszírozott magyar bemutató

megszületésének alapelemét, akkor ehelyett a terv helyett

költségeihez képest) meglehetősen rossz hatásfokkal

akár a magyar pavilon BorderLINE Architecture című kiállítá-

népszerűsítheti a kiállítókat, illetve a kortárs magyar

sának a létrehozóit (kurátor: Wesselényi-Garay Andor, kiállító:

építészetet. Ez ugyanolyan nagy kár, mint az, hogy nem

Ferencz Marcell) lehetne példaként állítani. Mintegy húszezer

folytatódik az épület 90-es években elkezdett rekonst-

ceruza függ különböző hosszúságú fonalakon, különböző

rukciója, illetve hogy nem kezdődött el a hátsó részen

mértani alakzatokba rendezve a termekben olyan interaktív

megfigyelhető romlási folyamatok megállítása.


Transsolar & Tetsuo Kondo Architects: Cloudscapes

2010. október

tatja nekünk, hogyan kell együtt élnünk


lehetőségeknek. A természet megmu-

37

2010. 09. 28. 15:38:30

csök mosolyogtak a nézőre. A második évezred elején videóinstallációkat kezdtek el készíteni, így 2004-ben a

LÓSKA LAJOS

Művészeti cserebere A Block és a Fluss csoport tárlata Budapest Galéria Kiállítóháza, 2010. VII. 29–IX. 5.

Kiscelli Múzeumban jelentkeztek videóprogramokkal, melyek egyikén vízen úszó betűkből álltak össze különböző szavak, többek között a tárlat címére utaló, látható és láthatatlan szópár. E médium iránti érdeklődésük mindmáig töretlen, amit a két esztendővel ezelőtt született Darázsfilm című, egyszerre látványos és lírai videójuk is bizonyít. Ez a jelen tárlaton nem szerepelt. A közös munkák mellett természetesen mindenki egyénileg is dolgozott és dolgozik ma is, többnyire fest. Mivel szinte a megalakulásától ismerem a csoportot, fel tudom idézni korai műveiket, Sebestyén Zoltán újhullámos

Húsz esztendeje alakult meg a Block

expresszív, Katona Zoltán nonfiguratív, Palkó Tibor toll,

művészcsoport. Ezt az évfordulót

illetve Nayg István monokróm-fekete képeit. Azóta

ünneplik a berlini Fluss társasággal közösen a

számos változás is bekövetkezett tevékenységükben.

Budapest Galéria Kiállítóházában. Két évtized

Kollektív munkákat már nem nagyon készítenek, s közös

egy ember életében is nagy idő, még tekinté-

vonásuk, hogy az utóbbi időben szinte valamennyien

lyesebb egy csoportéban; a szentendrei Vajda

figurális stílusban festenek. Jó példa erre a jelen bemu-

Lajos Stúdió, illetve a MAMŰ kivételével nem

tató, ahol − Dóró Sándor és Sebestyén Zoltán kivéte-

nagyon tudnék sok olyan formációt megne-

lével – egytől egyig morális töltetű, sokszor társadalmi

vezni, amely ilyen hosszú időt ért meg, pedig

problémákra, művészettörténeti előképekre is utaló

több is létezett a 80-as években az Újlaktól a

figurális képekkel szerepelnek.

fotó: Nayg István

Fű csoportig.

38

2010. október

Nayg István: Skizoid portré, 2009 46,5x110x18 cm, farostlemez, olaj, akril, 4 db 15x15 cm-es tükör, fotó transzparensfólián, 4 db menetes acélrúd, csavarok


A Block-tagok a korai periódusukban talált,

A Lajos utcai kiállítás létrejöttével kapcsolatban tudnunk

lepusztult tárgyakból építettek installációkat.

kell, hogy a Block csoport gyakran szerepel külföldi kiállí-

1991-ben például vegyvédelmi köpönye-

tásokon, majd e meghívásokat igyekszik itthon viszonozni.

gekből (Még mindig kívül), néhány évvel

Így történt ez most is, a budapestit megelőzte egy, a Fluss

később a Palme Házban farönkökből (Saját

csoporttal közösen rendezett berlini tárlat. (Ez magyarázza

felelősség, 1994). Igen poétikus és ötletes

a Swop II. „Cserebere” címet.) A két anyagot nézegetve

térberendezéssel szerepeltek valamivel

szinte azonnal szemünkbe tűnnek az egyezések mellett a

később az Ernst Múzeumban. Egy elsöté-

különbözőségek is. A németekről elmondható, hogy keve-

tített teremben azt a látszatott keltették,

sebbet foglalkoznak társadalmi és morális kérdésekkel, mint

hogy összekeveredik a reális és a virtuális

a magyar kollégáik, és mivel nem nyomja őket ez a kolonc,

világ: az UV-lámpa fényében hol eltűnő, hol

könnyedebbek és játékosabbak.

előtűnő virtuális asztalon valódi gyümöl-

2010. 09. 28. 15:39:06

Ha ábécé sorrendben nézzük a kiállítókat,

Tértalálat

Katharina Bach fali installációjával kell kezdeni az értékelést. A művész különböző tárgyakat (fűrészt, gombot, csavart, fogkefét, csontot, uszadékfát) applikál a ruhatisztítókból ismert drótfogasok közepébe, majd ezeket szép sorokba rendezve felakasztja a falba vert szögekre (Csend és zavar, 1993–2010). E talált és még a készítőjük által is alakított tárgyak nemcsak nagyon kifejezőek, ötletesek, hanem még a Block csoport tárgykultuszával is összefüggésbe hozhatók. A Svájcban élő spanyol Clara Joris három sorozatműre, fotószériára emlékezető figurális kompozíciót állított ki, melyeknek minden egyes darabján egy profilban ábrázolt női fej (önportré) látható, amint a szájából kirepül egy dühöt jelképező madár. A munka a honi új figurális festők módszeréhez hasonlóan született: a művész fotón rögzítette a témát, majd a fényképről rajzot készített. Karl Menzen konstruktív, minimálos, íves, hajlított szobrai – Átalakítás-hajlítás, 2005 – tűnhetnek talán legismertebbeknek a magyar látogatók számára, ugyanis a kassáki tradíciókat folytatva Csiky Tibortól Karmó Zoltánig igen sokan alkottak és alkotnak ilyen szellemiségű műveket. Susanne Rouff falra applikált, egy ív motívumot számtalan különböző

Karina Bach: Csend és zavar, 1993-2010, installáció Nagy Árpád Pika: Profán genezis, 2009, vegyes tecnika, 110x200x10 cm

formában variáló faplasztikái, absztrakt jelei a sterilebb-gondolatibb, a szerkesztést előtérbe helyező, a Bauhaustól egészen a minimal artig nyúló fejlődésvonalat követik (Cím nélkül, 2010). Asri Sayrac a csoport Párizsban élő szobrász tagja. Csónak alakú faplasztikákat készít, melyeket a térben lebegtet. Nos, a jelen kiállításon nem szobrokat, hanem csónakmotívumokat váltogató rajzokat mutat be (Folyó a csónakban, 2010). Tatjana Schülke, akárcsak Katharina Bach, inkább konkrétumokhoz kötődik. Ő is talált tárgyakból, főként kilőtt petárdapatronokból hoz létre különböző emberi szervekre, szívre, máskor darázsfészekre emlékeztető, falra rögzíthető plasztikákat. Ona Tav Biblia tintája című kicsi, egyszerre szakrális és profán installációja egy fém tepsi, amelyben egy korpusz fekszik a tintában, mellette-körülötte hat tintatartó és piros tollszár látható. A neve kezdőbetűje miatt a felsorolásom végére került Renate Wiedemann papír betűkből összeállított családfája a különböző népek eggyé olvadását jelképezi (Nyelvfa, 2010). A Block csoport tagjai mindenekelőtt festményekkel, világító képinstallációkkal és domborművekkel jelentkeztek, és szinte mindegyikük tematikáját jellemzi a szakralitás, illetve a történelemre, például az antik Rómára történő utalás (ami abból következik, hogy néhány esztendővel ezelőtt a tagok közül ketten is megkapták a római ösztöndíjat). Sebestyén Zoltán olyan világító dobozokat, fali installációkat készített, rajzol ki többnyire vallási motívumokat. Az egyik munkáján Szent Antal


2010. október

melyeken egy kinagyított fotó előtt villogó üvegcsövecskék, ledek sora 39

2010. 09. 28. 15:39:17

szobra tűnik elő, a lábánál pedig egy bárány, fölötte − a következőn síkban – egy fénnyel írt kard és lándzsa (Az első változó rész…, 2006). A másik műve profánabb, azon egy párizsi csavargó hajlékának kinagyított fotója látszik, előtte különböző figurák sziluettjei fénylenek. Nagy Árpád Pika selymesen csillogó parafin reliefjeinek mindegyike a korábbi korok művészetére utal. Az Őrző védő (2009) olyan, mint egy antik tondo, annyira antik, hogy még a széle is csorba, a témája viszont aktuális: a fekvő bárányra lépő véreb a ma is sokszor tapasztalható, gyengébbeket érő erőszakra figyelmeztet. A Mint a cézárok (2009) című domborművén egy tógás, szomorú szemű férfiportré látható, alatta gubbasztó, ugyancsak komor, hollószerű madárral. Nayg István, akárcsak korábbi munkáin, kettévágja, illetve térbe állítja az arcot, kukucskáló dobozában pedig olyan maszk látható, melynek keze is van. A másik három Block-tag viszont klasszikus festményekkel jelentkezett a tárlaton. Palkó Tibor a Jászságban fotózott különböző öreg kőszenteket, így a jászberényi szentháromságszobor oldalsó figuráit használta fel képein, melyekre, hogy elidegenítse, aktualizálja a témát, villanyégőket is rajzolt (A körte útja I-II, 2009). Teremszomszédját, Katona Zoltánt pedig a vidék dolgai foglalkoztatják. A 30-as évek magyar festészetét is megidéző pasztellképei a bezártságot hangsúlyozó, egyszer reális, máskor szürreális környezettanulmányok (Én ablakom I-II, 2010). A Németországban élő Dóró Sándor csendélet jellegű, tárgytöredékeket megörökítő nonfiguratív művei némileg eltérnek a többiekéitől: bennem a múlt század 30-as éveiben dolgozó Farkas István vizek mélyét kutató munkáinak hangulatát keltették. Végezetül, de nem utolsó sorban meg kell emlékeznem a Block csoport két vendégművészéről is. Dobó Krisztina konstruktív szemléletű, zebrasávos és labirintus motívumú dobozokat készít (Kísérletek, 2010), Taskovics Éva festményei egyszerre szürreálisak és groteszkek (A tűzoltók Palkó Tibor: Fegyverbe I–II., 2009, olaj, vászon Sebestyén Zoltán: Az első változó rész, 2006, vegyes technika

védőszentje I-IV, 2009). A kiállítás több szempontból is jelentős. Egyrészt felhívja a figyelmet a különböző országokban élő művészek közötti termékeny kapcsolatok

40

2010. október

lehetőségére (ezek a kezdeményezések nálunk még gyerekcipőben


járnak), másrészt elénk tárja egy, a magyar művészetben meghatározó formáció, a Block csoport tagjainak legújabb munkáit.

2010. 09. 28. 15:40:24

Württemberg fővárosa Steiner

Átlényegítők

munkásságának fontos helyszíne


volt, s máig az antropozófia

A mindennapok alkímiája

egyik legfontosabb központja Németországban. 1919-ben Steiner itt alapította az első Waldorf-iskolát, amelynek pedagógiai koncepciója alapvetően

Rudolf Steiner és a kor társ művészet

különbözött a korábbiaktól. Támogatója Emil Molt volt, a

Kunstmuseum, Wolfsburg, XI. 21-ig; Kunstmuseum, Stuttgart, 2011. II. 5–V. 11.

stuttgarti Waldorf-Astoria cigarettagyár igazgatója, s a cél az, hogy a gyár dolgozóinak gyermekei megfelelő nevelést kapjanak. Ma

„Egy Rudolf Steiner nélküli 20. századot elképzelni – nos, az rettenetes lenne.” Tony Cragg szobrászművésztől származik ez a mondat, amely szerint mindaz, ami az antropozófia megalapítója, a Goetheanum létrehozója munkásságához fűződik, távolról sem csak a beavatottak szűk köre számára érdekes. És persze nem csak a művészek számára, még akkor sem, ha Rudolf Steinernek (1861–1925) a művészet alapvetően fontos kifejezési lehetőséget jelentett. Úgy vélte, ahogyan fogalmazott, hogy „Meg kell tanulnunk színekben, formákban gondolkodni, úgy, ahogyan fogalmakban, gondolatokban tesszük.” A megállapítás sokkal inkább arra vonatkozik, hogy Steiner a 20. század egyik legbefolyásosabb – egyben legvitatottabb – reformere volt. Amit az antropozófia az ember, a természet és a

is számos jellegzetes épület utal rá, hogy Steiner gyakran tartózkodott a városban, előadásokat tartott, például az Uhlandshöhén álló Eurythmeum, a Rudolf Steiner Ház vagy a Liederhalle, amelyet Rolf Gutbrod tervezett 1956ban. A kiállítással Stuttgart városa 2011-ben Steiner születésének 150. évfordulójára emlékezik majd. Az antropozófia atyja egyébként a horvátországi Kraljevacban született, amely akkor az OsztrákMagyar Monarchiához tartozott, gyermekkorában néhány évig Magyarországon is élt, amikor vasutas édesapja a burgenlandi Lajtaszentmiklóson (ma

Tony Cragg: Red Figure, 2009 fa, 233x215x60 cm

Neudörlf ) teljesített szolgálatot.

kozmosz szoros kapcsolatáról vall, azt a gyakorlati életben is igyekezett megvalósítani, amit a többi között a Waldorfiskolák hálózata, vagy éppen leglátványosabb műve, a Bázel melletti Dornbach fölött álló Goetheanum és a benne ma is folyó munka bizonyít. Tevékenységének széles köréről, máig ívelő hatásáról, „Steiner kozmoszáról” még sohasem rendeztek olyan átfogó bemutatót, mint a wolfsburgi Kunstmuseum kettős bemutatója. Az egyik tárlat a Rudolf Steiner – a mindennapok alkímiája címet viseli, és a pályáját mutatja be a lehető legteljesebb módon. A másik tárlat a Rudolf Steiner és a kortárs művészet címet kapta, és tizenhét kortárs alkotó munkáit prezentálja Steiner munkásságához kötődő dokumentumok, elsősorban az előadásaihoz fűződő, szövegeket és képeket tartalmazó tablókkal párbeszédben. A két tárlat május közepén nyílt, az elsőt nagy népszerűsége miatt hét héttel meghosszabbították, így nem október elején, hanem csak november 21-én zár be, a második anyaga az október eleji wolfsburgi zárás után 2011. február 5. és május 22. között a stuttgarti Kunstmuseumban lesz látható. A Rudolf Steiner – a mindennapok alkímiája című tárlatot a Vitra Design Museum koncipiálta. Ez a többi között negyvenöt bútor, negyvenhat modell, tizennyolc szobor és több mint száz eredeti rajz és számos dokumentum, a pl. Franz Kafkához, Piet Mondrianhoz, Richard Neutrához és Else Lasker-Schülerhez írt levelek segítségével mutatja be


2010. október

és Stuttgart a második kiállítás két helyszíne. Baden-

sajtófotó

Steiner pályáját, de arra is utal, hogy miért éppen Wolfsburg 41

2010. 09. 28. 16:05:15

organikus-plasztikus alkotásának számít. Olyan későbbi művek megszületésénél is inspiráló szerepet játszott, mint például Le Corbusier ronchampi kápolnája (1950–56), vagy Zaha Hadid szintén Wolfsburgban, 2005-ben fölépített Phaenoja. Éppen Steiner munkásságának Wolfsburgban ilyen erősen érezhető hatása az, ami nyomatékosítja munkásságának jelentőségét, időszerűségét, hiszen az ő épületszobrai vagy szoborépületei ott és olyan időszakban fejtették ki hatásukat, ahol és amikor egyértelműen a modernizmus gondolata volt a meghatározó. Egy olyan társadalomban tehát, amely a szüntelen előrehaladás jegyében élt – miközben képtelen volt és maradt az alapvető ellentmondások föloldására. Hogy a steineri gondolatok nem csupán az antropozófia híveinek körén belül érvényesek, azt a modern művészet olyan nagyjaival való kapcsolata érzékeltette, mint például Vaszilij Kandinszkij vagy Piet Mondrian. Ez a párbeszéd újra élénkké vált az 1960-as, 70-es években, Joseph Beuys fellépésével. Ahogyan egyik 1971-es levelében írta: „Steinertől rám hagyott egyik feladatom az, hogy a magam módján megszüntessem azt a távolságtartást és bizalmatlanságot, amelyet az emberek az értelmen túli dolgok iránt éreznek”. A kortárs művészek munkáit bemutató tárlat egyik legkorábban készült munkája, az 1979-es Basisraum, sajtófotó

éppen a legfontosabb láncszem, Joseph Beuys műve, egy „szociális plasztika”, amely az élet és a művészet közötti szoros kapcsolat kialakításának szükségességéről beszél. Anish Kapoor:

42

2010. október

When I am Pregnant, 1992 üveggyapot, festék, 198x152x15 cm


Wolfsburghoz személyes szálak nem kötik ugyan, annál fontosabb volt munkássága

Beuys a 20. század második felében élt művészek közül

szempontjából Berlin, amely „alig kőhají-

Steiner munkásságának egyik legjobb ismerője és szel-

tásra” van a Volkswagen világközpontjától,

lemi-művészi örökségének őrzője-gyarapítója volt, de ő

ahová a Goethe-kutató 1897-ben érkezett

sem elsősorban az antropozófust, hanem az élet, a lélek

Weimarból, és ahol egészen 1912-ig maradt.

és a szellem teljességében, a művészet és a mindennapok

Ez volt az az időszak, amikor a Teozófiai

egységében gondolkodó alkotót tisztelte benne. Így van

Társaság főtitkárává választották, majd,

ez a kiállítás más résztvevőinek az esetében is, ezért lehet

amikor a társaságból kilépett, létrehozta az

az, hogy nincs mű a kiállításon, amely a steineri tanok

Antropozófiai Társaságot. Ha Wolfsburgon

tételes illusztrálása lenne, sokkal inkább párbeszéd alakul

legfeljebb csak átutazott, annál fontosabbak

ki a megidézett gondolatok és a kortárs művek között. Az

azok a kapcsolatok, amelyek a steineri építé-

arte povera egyik legjelesebb mestere, Mario Merz például

szetet kötik össze a 20. század 30-as éveinek

a Fibonacci-számsorral vizionálja a végtelen növekedést

végén, kifejezetten az autógyártás központ-

az 1981-es Leone di Montagna című installáción, másik,

jaként alapított város jelentős középülete-

1976-os installációja pedig a spirál alakú asztalra helyezett,

ivel. A Kunstmuseumtól nem messze áll a

az évszakok változását jelző gyümölcsökkel válaszol arra a

város két építészeti remekműve: az Alvar

kérdésfeltevésre, amelyet Steiner egy 1921-es előadásának

Aalto által tervezett Kulturcentrum és Hans

falitábla-illusztrációja fogalmaz meg az antropozófia és a

Scharoun színházépülete. A hasonlóság a

kozmosz kapcsolatáról. Az arte povera másik kiválósága,

két épület és a második, 1924–28 között

Giuseppe Penone a fenyőtömbök anyagának kibontásával,

fölépített Goetheanum között nem véletlen:

az egyébként a szem elől rejtett ágtövek megmutatásával

mindkét építész szenvedélyes csodálója volt

magának a növekedésnek a folyamatát ragadja meg, a

a hatalmas építménynek, amely az építé-

külső és a belső, a láthatatlan és a látható közötti kapcso-

szettörténet első, betonban megvalósított

latokra utalva.

2010. 09. 28. 16:05:22

Vannak látványos jelei a kiállításon a kortárs művészet és Steiner munkássága közötti kapcsolatnak. Ilyen például Katharina Grosse tizenöt méter magas festménye, amely a kiállítási tér közepén egyszerre utal a Goetheanum homlokzati formáira és a festészet szó szerint vett határtalanságára, vagy Tony Cragg szobrai, Helmut Federle festményei, rajzai, amelyek a dornbachi épület egy-egy belső részletével folytatnak párbeszédet. Megidéződnek azok a közvetítők is – például a formázás folyamatát elemző Paul Schatz vagy a Steiner gondolatait mély miszticizmussal ötvöző Hilma af Klint festészete – akiknek művei a ma harmincas éveikben járó alkotók számára (Meris Angioletti, Bernard Ribbeck) is hivatkozási alapot jelentenek. Olafur Eliasson és Carlsten Nicolai a fények természetrajzát vizsgálva aktualizálják Steinernek a tudomány és a művészet harmonikus kapcsolatáról vallott, Goethe tanulmányozása révén kialakított nézeteit. Tudományos eseményre invitálja a nézőt Manuel Graf is, egy olyan könyv bemutatójára, amelyben a szerző a vízfelületre hulló cseppek mozgásáról írt – a természeti mozgás azután a Buchtipp című videó- és hanginstalláción emberi mozgássá alakul át, s akárcsak Simon Dybbroe Moller Rudolf Steiner vázlataira rímelő videója, az eurythmia táncalakzatainak formálódását mutatja be. Anish Kapoor a tudomány és a művészet, az esztétikum és a gyógyítás kapcsolatát vizsgálja Imagined Monochrome című installációjával, amelynek az is részét képezi, hogy a tér közepén álló ágyon a látogató fej-, illetve nyaki masszázsban részesülhet, amelynek során, ha a masszőr utasításait követi, lecsukott retinális látásról van itt szó, ha úgy tetszik, szemlélődés közben a mű társalkotójává vagy annak részévé válik a látogató is.

sajtófotó

szemei előtt intenzív színmező jelenik meg. Kifejezetten a

Alighanem ez a mozzanat közvetíti a leghitelesebben a kurátorok, Markus Brüderlin és Ulrike Groos szándékát, hiszen ezen a ponton a látogató bizonyosan részévé válik annak a folyamatnak, amelyet Steiner átmosásnak (Umspülung) nevezett, s amelynek folyamán a belső és a külső világ értékei tökéletesen eggyé válnak. Így válik egyébként a kiállítás is szerves részévé, fontos láncszemévé a Zukunft der Moderne im 21. Jahrhundert (A modern művészet jövője a 21. században) című kiállítássorozatnak, amelyen keresztül a wolfsburgi Kunstmuseum a kortárs művészet és a társadalmi, etikai és vallási értékek kapcsolatát vizsgálja. 2006-ban kezdődött a sorozat az ArchiSkulptur című tárlattal (amelyet Brüderlin még a bázeli Beyeler Alapítvány kurátoraként készített elő), azután a 2007-es Japán és a Nyugat, majd a 2009-es James Turrell Wolfsburg Project című kiállítással folytatódott. Az utóbbi tárlat egy része ma is látható a múzeumban: a Bridget’s Bardo című ledfényt használó installáció. Ez a legnagyobb fényinstalláció, amelyet amerikai művész valaha is készített, a múzeum két szintjét foglalja magában, s persze magát a nézőt is, amint lassan lemegy a rámpán, s belemerül a fénybe, amelynek forrását nem érzékeli, a tér határai, dimenziói is elvesznek, mégsem érzi magát idegennek a határtalan fényben. A „szemével érez”, ahogyan James Turrell mondja, magától érte-

Giuseppe Penone: Albero Porta, 1993–1995, fa, 250x120x120 cm


2010. október

Bernard Ribbeck: Cím nélkül, 2009, akrill, filctoll, golyóstoll, MDF-lapon, 42x30 cm

sajtófotó

tődőnek érzi pozícióját a végtelen fényben.

43

2010. 09. 28. 16:05:27

az energia, a kíváncsi szomjúság, mely arra hajtja, hogy mindegyre körültapogassa egy-egy forma, alakzat variá-

PATAKI GÁBOR

Fugák és csillagok Papp Oszkár: 85

ciós lehetőségeit, metamorfikus energiáit? Honnan ez a vibráló életkedv, honnan a feltétlen bizalom a művészet revitalizációs erejében, hatalmában? Tudom, hogy több szempontból meghatározó számára Hamvas Béla gondolatvilága, ám egész tevékenysége eleven cáfolata Hamvas amúgy szép esszéjének, a Kései művek melankóliájának. A kopár magaslatok ritkás levegője, szikár bölcsessége helyett ugyancsak bölcs, de szinte fickándozóan eleven formák, sziporkázó gondolatok sorjáznak művein. Művein, melyek olyan sokrétűek, bevett normákhoz nem idomulók, mint egész élete, tevékenysége. Hisz békén

Mikor a műteremszobában ülve

megfér benne a forradalmár és az alkimista, egy plebejus

forgattam az utóbbi néhány év

erejű realizmus megteremtésére irányuló szándék és a

terméséből származó lapokat, egyre jobban

szürrealista ezotéria, a népi közösségben való feloldódás

foglalkoztatott a kérdés: honnan, miből

képessége s a kifinomult értelmiségi körökben betöltött

meríti energiáit az immár 85. életévébe lépő

erjesztő szerep. Ugyanaz az ember készít szobrokat,

művész, mi táplálhatja kifogyhatatlannak

vesz részt élete kockáztatásával az ellenállásban, majd

tűnő kísérletező kedvének forrásait? Honnan

kísérli meg a képzőművészeti főiskola demokratikus

44

2010. október

Papp Oszkár: Táncmozdulat, 2009 vegyes technika, karton, 30x25 cm


2010. 09. 28. 16:05:49

reformját, rajzol parasztokat, lesz oszlopos tagja a néptáncmozgalomnak, a korszerű közösségi művészetet megterem-

Átlényegítők

teni vágyó Szerdások csoportjának, vezetője egy népi kollégiumnak. Majd a közéletből eltávolított, a főiskoláról kirúgott ex-nékoszosként éveken át kitűnő falkép-restaurátor, gótikus freskótöredékeink komoly tudású szakértője, a modern művészet elismertetéséért vívott 60-as évek eleji küzdelmek harcosa, korszerű közművelődési koncepciók kidolgozója, különféle irányultságú baráti társaságok spiritus rectora… ez a hevenyészett felsorolás épp csak felvillanthat néhány momentumot az életút állomásaiból. S tán még fontosabb, hogy mindebben nincs semmi szerepjátszás, alakoskodás. Japi – minden őt szorosabban ismerő így hívja – mindig önmagát képviselte. Ahogy tevékenységében összeforrt a társadalmi és művészi progresszió sokféle úton elérhető és megközelíthető eszménye, úgy vált eggyé művészetében a realizmus és az absztrakció. Hisz mindkettőben közös – hogy őt idézzem – „a dolgok megértésére, magam számára való átélésére és ennek az átélésnek plasztikai megfogalmazására” irányuló szándék. Ahogy egykor a társadalom szövetét alakító erők és folyamatok törvényszerűségeit igyekezett kitapintani, úgy fordul később a mikro- és makrokozmosz struktúrái felé, látja meg egy csillámló kődarabban a „megvalósult elv, idea, versszerkezetek, fúgák, államképződmények, építési módszerek, matematikai levezetések, emberi jellemek… csillagrendszerek” nyomait, analógiáit. Felfogásával egy, a magyar művészetben és művészetelméletben is komoly szerepet kapott koncepcióhoz csatlakozott – gondoljunk csak Kállai Ernő bioromantika-elméletére –, de több szempontból továbbfinomítva azt. Papp Oszkár gondolkodásmódja egységben szemléli a természetet és a társadalmat, egy ponton túl nem tesz különbséget szerves és szervetlen matéria között. Minden mozgásban, szakadatlan változásban van, minden anyag, forma változik, alakul, egyszerre bimbózik, feslik és bomlik. Egyszerre előre és hátra lehet látni és lépni innen. Csak egy mozdulat vissza az időben, s már ott vagyunk a szervetlenből szervessé válás csodájánál, az alkimistáknál és a prima materiánál s a „csodálatra méltó átalakulások” gondolatánál, melynek segítségével a modern alkotó egy csapásra Hermész Triszmegisztosz követőjévé válhat. Egy kisebb ugrás, s máris ott vagyunk Goethe átváltozás-elméleteinél, a növények és állatok metamorfózisainál, melynek nyomán, ahogy a költő írja, „példás emberkéz termi a változatot”. Folytathatnánk a névsorokat és az idézeteket Uexkuelltől Raoul Francé bionikájáig, s léphetünk előre a modern elektrokémia elemeket átalakító gyakorlatától egész a nanotechnológiáig: csupán támpontokat adhatunk Papp Oszkár művészete gazdagságának érzékeltetésére. Legyen szó a Paracelsus athanorjában és görebeiben bugyogó anyagról, a CERN részecskegyorsítójáról és Japi műveiről, mindegyikükben a titkok felfedésére történnek kísérletek. Tudjuk persze: lidércfény a végső opus magnum elkészültében hinni. Papp Oszkár lobogó, egymásba áthatoló formái, gubancolódó vonalai, a véletlen törvényszerűségein alapuló anyagkísérletei, irizáló színei csak kísérteni, s nem felfedni tudják a titkokat. A kíváncsiság, a megismerés öröme azonban mindig Papp Oszkár:

újabb energiákat adhat. Ahogy a már egyszer idézett

Liberáció, 2008 vegyes technika, papír, 12x8,5 cm

Goethe írja: „A lét semmivé sose válhat! / Mindenben

Álljunk elébe hát Papp Oszkár műveinek!


2010. október

örök áram árad / állj boldogan a létbe hát!”

45

2010. 09. 28. 16:06:05

korszakalakító elképzeléssel, amely mondjuk egy megyei centrumra is komoly feladatot róna. Jómagam nem vagyok

ART LOVER

Múzeum a végeken Bohár András Magyar Elektrográfiai Múzeum Szigetváron

jártas a muzeológiában, ám kiállítások látogatójaként is van róla némi elképzelésem, mi minden kell egy korszerű múzeumi apparátus működtetéséhez, milyen alapvető technikai és szakmai igényeket kell biztosítani az alapítandó gyűjtemény megfelelő kezeléséhez. A mai viszontagságok között hatványozottan emberfeletti feladat ez. Ám kezdjük a friss eseménnyel: ez év augusztus 15-én a

2010. VIII. 15-től

szigetvári Vigadó Kulturális Központban megnyílt a Bohár András Magyar Elektrográfiai Múzeum. Az avatatlanokban bizonyára azonnal megfogalmazódik a kérdés, miért éppen Szigetváron, a déli országhatár melletti „zsákutcában”.

Egy múzeum megnyitásának a hírére

Egyáltalán, milyen viszonya van a városkának a kortárs

az ember akaratlanul is felkapja a

művészethez? Nos, e tekintetben minden stimmel, hiszen

fejét, hiszen manapság inkább a már meglevő

a múzeum alapítójaként fungáló Szigetvári Kultúr- és Zöld

múzeumi intézmények fenntartásának és

Zóna Egyesület már több mint egy évtizede az elektrográfia

fejlesztésének gondjairól hallunk, nem pedig

egyik fő erődítményének számít az országban. A Magyar

újak létesítéséről. A megszorítások, a kultú-

Elektrográfiai Társasággal karöltve számos országos,

rából és a művészetből való pénzkivonások

csoportos és egyéni kiállítást, valamint szimpoziont bonyolított le nemcsak a Makovecz Imre által tervezett Vigadó Kulturális Központban, hanem a Sóházban és a vár különböző történeti objektumaiban is. A kaposvári Képírás Alapítvánnyal közösen viszont olyan művészettörténeti publikációk társszerzőjének mondhatja magát, mint amilyen Szombathy Bálint A konkrét költészet útjai című tanulmányának másodkiadása (2005), illetve a Képírás Füzetek nem egy címszava. „Az Egyesület szinte kezdetétől megérezte az akkor még szinte ’pólyás’ elektrográfia rendkívüliségét, vagy másságát”, olvashatjuk az egyesület honlapján. Mindezt figyelembe véve némiképp logikusnak tűnik, hogy néhány ember Szigetvárra álmodta a Magyar Elektrográfiai Múzeumot, a művészeti akkumuláció eme specifikus szentélyét. Ez pedig arra a lényeges műfajtörténeti mozzanatra mutat rá, hogy a hazai elektrográfiának nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is van kellően értékelhető termése, amelyet ideje rendszerezni, szakmailag feldolgozni, hozzáértően közönség elé vinni és folyamatosan gondját viselni. Nem bevárva, hogy a kezelhetetlenségig felduzzadjon,

Regős Imre: Fej III., c-print, 2006 (a MET archívumából)

idején különösen szembeszökő látnunk, hogy

áttekinthetetlenné váljon.

egyesek a nehézségek dacára sem mondanak

Magyar elektrográfiáról nagyjából mindössze huszonöt éve

le nemes elképzeléseik, jövőt formáló terveik

beszélünk, s eme rövid időfesztávhoz képest egyesek talán

megvalósításáról. Még különösebb annak a

elhamarkodottnak vélhetik múzeumi ambícióit. Ám nem

46

2010. október

ténye, hogy valaki egy kulturális központnak


szabad elfelejteni, hogy egy roppant gyorsan fejlődő és nem mondható kisvárosban próbálkozik olyan terjedő technológiai gépparkot maga mögött tudó művé-

2010. 09. 28. 16:06:11

szetről van szó, melynek népszerűsége

Mű-út

hatalmas ütemben növekszik, jövője pedig – éppen digitális eszközeinek rohamos progressziójából kifolyólag – kiszámíthatatlan. Például a Magyar Elektrográfiai Társaságnak 2001-es megalakulásakor még mintegy húsz alapító tagja volt, mára viszont tagságának száma a félszáz körül mozog, és ez a szám is évről-évre csak duzzadni fog. A múzeumavatásra kölcsönzött, avagy letétbe helyezett nyomatok három forrásból származnak: a Magyar Eelektrográfiai Társaság archívumából (Bohár András, Koroknai Zsolt, Lévay Jenő, Lux Antal, Pál Csaba stb.), közvetlenül az alkotóktól (Detvay Jenő, Haász Ágnes, Herendi Péter, Joseph Kadar, Kováts Borbála, Péter Ágnes stb.), valamint a

fotó: Berényi Zsuzsa

Daradics Árpád, Gellér B. István, Rodolf Hervé,

Képírás Alapítvány gyűjteményéből (Dárdai Zsuzsa, f. Tóth Árpád, Csernik Attila, Tenke

Kiállítási enteriőr a megnyitón

István, Tóth Gábor, Zsubori Ervin stb.). Poétikai és nyelvi vonatkozásban egyaránt széles spektrum, amely egyben hűen mutatja be a magyar elektrográfia 70-es években indult történetének ívét. A múzeum névadója a 2006-ban elhunyt Bohár András esztéta és filozófus, aki mintegy ötven értekezésben foglalkozott az elektrográfiai médiumokkal, illetve a magyar elektrográfia fejlődésének problematikájával, fontosabb képviselőivel, már 1992-ben a következőket vetve papírra: „Be kell lopnunk művészetünkbe a technikát is, amiről sokan azt hiszik ma, hogy az ember ellen dolgozik. A technika használható, de csak általunk, nem önmagáért. Új dimenziók tárulhatnak fel előttünk a pórusok megjelenítésével, az időpillanatok elnyújtásával, a dolgok átfedésének tükrözésével. Bekapcsolódhatunk a tudat előtti élet misztikumába, a jövő metaforáit sejthetjük meg.” Ide vonatkozó fő műve Az elektrográfia jelensége és jelentősége című posztumusz tanulmánykötete (Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, Kaposvár, 2009), amelyben értekezik többek között az elektromos műfajok tematizációs motívumairól, hat alapvető habitustípusra osztva fel a magyar alkotók műveit; tudniillik fotografikusra, pikturálisra, poétikaira, kutatóira, grafikaira és elektronikusra. Bohár nem csak elméletíró volt, hanem gyakorló művész is. A 80-as években különösen a telefax volt kedvelt kifejezőeszköze, majd a fénymásoló, sokszor pedig a kettő együttvéve. Válogatott alkotói hagyatékát 2008ban vitte közönség elé a Budapest Galéria. El kell mondanom – és ezzel talán nem leszek ünneprontó –, hogy a Magyar Elektrográfiai Múzeum mostani megnyitását némileg szimbolikusként kell értelmezni. Egyrészt hátra van még az intézmény hivatalos bejegyzése, amit nagyban hátráltathatnak a meglevő technikai fogyatékosságok. A Makovecz-épület

Halbauer Ede: Gömbök I. Színes fénymásolat, 1999 (a MET archívumából)

ugyanis nem múzeumi igényeknek megfelelően emeltetett, így hát alapos átalakításra, illetve tökéletesítésre szorul, ha benne egy érzékeny állagú műtárgygyűjteményt kívánnak tartós érvényszakemberekből álló apparátust. Nem lehetetlen feladatok, de bizonyára időigényesek.


2010. október

nyel tárolni. Másrészt lépésről lépésre ki kell alakítani az állandó kollekciót, szervezve mellé egy 47

2010. 09. 28. 16:06:18

a korábbi évtizedekben a hazai képző- és iparművészeti élet legrangosabb, szinte kizárólagos társaságává tették. Mint

SINKÓ ISTVÁN

Akció és aukció Az MKISZ az ár vízkárosultakér t Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Székháza, 2010. IX. 20–25.

tudjuk, a szövetség tagjának lenni a legmagasabb szakmai rangot, anyagi és erkölcsi megbecsülést jelenthette, ennek megfelelően maga az MKISZ is igyekezett megszűrni az oda jelentkező – és szinte csak profi – művészeket. Ha azután valaki tagjává vált, azzal számos előnyt, állami vásárlási, műteremhez jutási, összességében a létbiztonságát és karrierjét segítő előnyökhöz is juthatott. Az utóbbi húsz év a szövetség életében válságok és átalakulások sorát eredményezte, s talán mostanra és Simonffy Márta ambiciózus munkájának is köszönhetően a korábban felkavarodott indulatok lecsillapodni látszanak, az Andrássy

Tisztes célt választott a MKISZ létének,

úti két terem biztos bemutatkozó helynek tűnik, így az

fennmaradásának, a művészeti

irodai és kiállítási gondok is enyhültek. A szövetségi tagság

életben való jelenlétének bizonyításához.

mára újra értékké válhat a művészek szemében, ugyan a

Kiállítást és aukciót szervezett Kossuth- és

régi elitista állapotot talán már sosem nyeri vissza (lehet,

Munkácsy-díjas, Kiváló és Érdemes művészek

hogy nincs is szükség rá).

részvételével.

Az MKISZ mostani felhívása a 2010-es árvíz során értékeiket elvesztők megsegítésére 55 jeles művészt mozdított meg. Figyelemkeltő az is, hogy legtöbbjük a szövetség felkérésére újabb terméséből válogatott, s kiforrott, nem atelier-, vázlatművekkel szerepelt az aukción. Az 55 művész 67 alkotása tehát igényes metszet a kortárs alkotók munkásságából, s mivel áraikat jócskán a valódi érték alatt állapították meg – nyilván az aukció majdani sikeres lebonyolítása érdekében – a vásárlóközönség szerencsés esetben magasan jegyzett művész remek munkájához juthatott hozzá elfogadható áron. Az aukciót igen rövid nyitva tartású bemutató előzte meg. A beadott művek nagy része a 2000-es években készült, így friss termést láthattak az érdeklődők. Barabás Márton impozánsan írja tovább zongorafedél-festményeit. Itt egy bravúr darabot láthattunk, a világosbarna lakkozású fa alapra szinte intarziaszerű, ritkásabb számú, de igen erős motívumanyaggal került fel a geometria és dekoratív minta. Csurka Eszter „búvárainak”, vízbe merülő alakjainak egy kisebb változatát hozta el, az akvarelltechnika ízes használatát mutatva meg. Földi Péter Gombaszedője a mester újabb alkotói periódusának szép darabja, a vizes pác a kréta és az fotó: Berényi Zsuzsa

olaj nyersebb színei helyett az ódon falusi fotókat

2010. október

48


kezett. Jovián György most realisztikus korszakát éli, sötét tónusú kis képe nagy festményeinek izgalmas vázlata az organikus és ipari hulladékok világából.

Krajcsovics Éva: Szék, 2008 olaj, vászon, 45x40 cm

idézi. Haász István és Matzon Ákos konkrét-konstruktív munkáik közül is kiemelkedően erős darabokkal jelent-

A szövetség az utóbbi években számos akcióval

Finoman süt ki zöldesszürke tónusával Krajcsovics Éva

igyekezett és igyekszik meggyőzni a művészeti

kisméretű olajképe egy szék, trónus megjelenítésével. Kő

élet szereplőit létének fontosságáról. Nincs

Pál meglepetésre a hagyományos magyar rézkarctájképek

könnyű helyzetben, hiszen a művészeti szcéna

világát idéző, barna színű karcokkal és egy ezekhez kapcso-

sokirányú, nem elsősorban szakmai-érdekvé-

lódó bronz emléklappal szerepel. Mayer Berta, Végh András,

delmi, inkább üzleti és egyéb irányokba rende-

Lóránd János expresszív festményei minimális méretük elle-

ződik át. Nincsenek meg azok a feltételek, jogo-

nére szólnak igen erősen. Lóránd még színes szürrealisztikus

sítványok, eszközrendszerek, melyek például

elemekkel is gazdagítja festményét.

2010. 09. 28. 16:06:45

Ujházi Péter derűs-friss színvilágú

fejezetcím????

nadapi virágos bokra üde újimpresszionizmusával lep meg. A kisplasztikák, így többek között Asszonyi Tamás érmei, Bakos Ildikó, Kalmár János, Vigh Tamás monumentális erősségű, kvázi emlékműtervei, Lugossy Mária üveg-bronz Földrengése méltóképpen reprezentálják alkotóik sikeres munkásságát. Érdekes épp Lugossy kapcsán megemlíteni, hogy, talán véletlenül, de mennyi organikus, föld-, fa-, természetélmény-indíttatású mű került kiállításra. Mintha a cél – az árvízkárosultakkal való azonosulás – ezt az irányt erősítette volna fel. Ez vonatkozik a nem kevésbé erős grafikai anyagra is – Banga, Almássy, Zsemlye Ildikó vagy épp Orosz István munkáira. A bemutatót követő aukción sikeresnek mondható 2,5 milliós vásárlás zajlott le, mely kétség kívül meg is A művészek és a vásárlók a műveken keresztül újra egymásra találhattak, s ez nem csupán a nemes elképzelést, de a magyar képzőművészetet is támogatni tudja majd.

fotó: Berényi Zsuzsa

haladja az elérni kívánt eredményt.

Földi Péter: Gombaszedő, 2010, papír, vizes pác, 50x50 cm

KOGART GALÉRIA

A. Nagy Gábor É D E S

H A Z U G S Á G O K

1062 BUDAPEST, ANDRÁSSY ÚT 108 .

NYITVA HÉTFÕTÕL PÉNTEKIG 10 – 18 ÓRA KÖZÖTT

2 0 1 0. O K T Ó B E R 15 – N O V E M B E R


5.

2010. október

WWW.KOGARTGALERIA.HU 49

2010. 09. 28. 16:06:59

B UDAPEST acb Galéria (VI. Király u. 76.) Az Üveghegyen innen IX. 9–X. 15. Bartók32 Galéria (XI. Bartók Béla út 32.) Kovács Lehel kiállítása X. 15–X. 29. Budapest Galéria Kiállítóterem (V. Szabad sajtó út 5.) 1234 km Budapest–Róma IX. 23–X. 24. Budapest Galéria Kiállítóháza (III. Lajos u. 158.) Rajz? X. 21–XII. 5. BTM (I. Szent György tér 2.) Válogatás a kortárs japán képz. remekeiből X. 22–XI. 15. Dovin Galéria (V. Galamb u. 6.) Cseh Lili kiállítása IX. 17–XI. 9. Ernst Múzeum (VI. Nagymező u. 8.) Összefüggő terek IX. 15–X. 24. Fészek Galéria (VII. Kertész u. 36.) Gály Katalin kiállítása IX. 21–X. 15. Lakner László: Hol a fény? X. 6–X. 29. Cserny Márton kiállítása X. 26–XI. 19. Forrás Galéria (VI. Teréz krt. 9.) Tóth-Kovács József kiállítása IX. 30–X.16. Fővárosi Képtár–Kiscelli Múz. (III. Kiscelli u. 108.) Nemes Csaba: Állj ide! IX. 16–X. 24. Válogatás a grafikai gyűjteményből IX. 16–X. 24. FreeCikli IX. 4–XI. 14. Godot Galéria (VII. Madách út 8.) Nagy Kriszta x-T: Ötvenhatok IX. 15–X. 16. G13 Galéria (VI. Király u. 13 – Gozsdu udvar) Allűr IX. 10–XI. 5. HAAS Galéria (V. Falk M. u. 13.) Szin György-emlékkiállítás X. 14–XI. 27. HUBA Galéria (Nézhely) (I. Attila út 133.) A mozgás öröme – csoportos kiállítás IX. 17–X. 29. Inda Galéria (VI. Király u. 324. II/4.) Jovián György: Szép új világ – Démolitio II. IX. 22–X. 15. Jövő Háza – Fogadó (II. Fény u. 20-22.) World Press Photo 10 IX. 30–X. 31. Félúton – Törökország X. 5–XI. 30. K.A.S Galéria (V. Váci u. 36.) Varga Gabi: Teremtetem IX. 23–X. 15. Kisterem (V. Képíró u. 5.) Történetek az elmúlt jövőről IX. 14–X. 15. Knoll Galéria (VI. Liszt Ferenc tér 10. I/17.) Panoráma IX. 16–XI. 13. KOGART (VI. Andrássy út 112.) Tömbök–Formák–Alakok X. 1–XII. 5. Klauzál13 Galéria (VII. Klauzál tér 13.) Klimó Károly–Walter Weer: Párhuzamos visszhangok IX. 27–X. 29. LUMÚ (IX. Komor M. u. 1) A fényjátékosok: Kepes György és Frank Malina IX. 2–XI. 7. Martin Munkácsi: Think While You Shoot X. 7–2011. I. 9. Magyar Műhely Galéria (VII. Akácfa u. 20.) Antal Regina IX. 23–X. 15.

MNG (I. Budavári Palota, Dísz tér 17.) Gyűjtemény a gyűjteményben I. VI. 15–2011. II. 13. Félicien Rops: Magyar Ropszódiák X. 1–2011. I. 9. Magyar Nemzeti Múzeum (VIII. Múzeum krt. 14-16.) Széchenyi világai X. 12–2011. III. 6. Molnár Ani Galéria (VIII. Bródy S. u. 22. 1. emelet) Oldódó álmok IX. 24–XI. 29. Műcsarnok (XIV. Dózsa Gy. út 37–Hősök tere) Aviva-díj 2010 VI. 28–XI. 14. Műcsarnok – Menü Pont Galéria (XIV. Dózsa Gy. út 37–Hősök tere)

Barakonyi Szabolcs: Szembesítés IX. 29–X. 31. Nessim Galéria (VI. Paulay Ede. u. 10.) Barta Zsolt Péter kiállítása IX. 10–X. 19. Park Galéria (XII. Alkotás u. 53. – MOM Park) Vincze Ottó: Mint víz alatt énekelni V. 27–XI. 5 Prestige Galéria (V. Falk Miksa u. 5.) Koncz András kiállítása IX. 18–X. 26. Raiffeisen Galéria (V. Akadémia u. 6.) Káldi Katalin kiállítása IX. 6–X. 24. Spiritusz Galéria (VII. Madách I. út 3) Tóth Szilvi: Bújócska X. 21–XI. 15. Szépművészeti Múzeum (XIV. Dózsa György út 41.) Nuda Veritas – Gustav Klimt és a bécsi szecesszió IX. 23–2011. I. 9. Fernando Botero képei IX. 30–2011. I. 23. Lucien Hervé 100 X. 28–2011. I. 23. Szlovák Intézet (VIII. Rákóczi út 15.) A 80-as és 90-es évek grafikai irányzatai Szlovákiában IX. 14–X. 15. Tat Galéria (VIII. József krt. 69.) Fürjesi Csaba: Közöny? IX. 30–XI. 18. Trafó Galéria (IX. Liliom u. 41.) Yona Friedman kiállítása IX. 15–X. 31. Vasarely Múzeum (III. Szentlélek tér 6.) Pont, vonal mozgásban X. 14–2011. I. 6. Várfok Galéria–Várfok Terem (I. Várfok u.14.) Herman Levente: Transylmania X. 14–XI. 13. Viltin Galéria (V. Széchenyi u. 3.) Rajzkönyvek IX. 15–X. 22. Vintage Galéria (V. Magyar u. 23.) Pap Gyula: Fotográfiák IX. 7–X. 15. Vízivárosi Galéria (II. Kapás u. 55.) Művek, dokumentumok X. 7–X. 26. Zikkurat Galéria (IX. Bajor Gizi park 1.) Predrag Todorović IX. 19–XI. 26.

D EBRECEN MODEM (Baltazár D. tér 1.) Panamarenko: A gravitáció legyűrése IX. 18–XII. 7. DMK – Józsai Közösségi Ház (Szentgyörgyfalvi u. 9.). Cs. Horváth Judit kiállítása IX. 15–X. 16. Kölcsey Központ (Hunyadi utca 1-3.) A gyökérzettől a lombkoronáig IX. 1–25.

D UNAÚJVÁROS

Merítés a KUT-ból XIV. SZIN GYÖRGY (1906–1944)

festőművész emlékkiállítása. 2010. október 14-től november 27-ig. 2010. október

1055 Budapest, Falk Miksa utca 13. fszt. 2. Tel.: (+36-1) 302 5337 • (+36-20) 983 7246 50 e-mail: [email protected] A kiállítás megtekinthető az interneten is: www.haasgaleria.hu


KECSKEMÉT Kecskeméti Képtár – Cifrapalota (Rákóczi út 1.) Aknay János: Festőangyalok, őrangyalok IX. 24–X. 31.

M ISKOLC Miskolci Galéria (Rákóczi u. 2.) A Dunky fivérek és a film IX. 10–XI. 27.

P AKS Paksi Képtár (Tolnai út 2.) Halász Károly: Kofferbe pakolt konstruktivizmus IX. 24–XI. 14.

PÉCS Pécsi Galéria (Széchenyi tér) Rippl-Rónai József IX. 1–X. 17. Bencsik István kiállítása X. 22–XI. 21. Pécsi Kisgaléria (Szent I. tér 4.) Nicolas Schöffer kiállítása X. 8–XI. 7. Janus Pannonius Múzeum (Káptalan utca 5.) A művészettől az életig – Magyarok a Bauhausban VIII. 15–X. 24. Pécsi Művészet és Irodalom Háza (Széchenyi tér 7-8.) Akkor és Most X. 25–XI. 15. Balogh Ádám: Boldog Arábia meséi X. 25–XI. 15. Nádor Galéria (Széchenyi tér) Ficzek Ferenc X. 1–X. 31. HattyúHáz Galéria (Király u. 15.) Engedetlenek IX. 24–X. 15. SZTK (Munkácsy Mihály utca 19.) Kortárs Művészeti Utazó Biennále IX. 26–X. 17.

S IÓFOK 320fok Galéria (Somogyi u. 53.) Kortárs mexikói fotóművészet VI. 6–X. 31. Balaton, nyár – régi plakátokon VI. 6–X. 31. Scott Draves szoftverművész kiáll. VI. 6–X. 31.

S ZEGED REÖK (Tisza L. krt. 56.) Rembrandt-kiállítás IX. 1–X. 31. Somogyi Győző kiállítása IX. 10–X. 31. Magyar Festészet Napja X. 16–XI. 7.

S ZÉKESFEHÉRVÁR Szent István Király Múzeum (Országzászló tér 3.) Vesszenek a férfiak! IX. 12–XI. 7. Jakatics-Szabó Veronika: Más megvilágítás IX. 24–X. 24. Csók István Képtár (Bartók B. tér 1.) Fehér László (2007–2010) V. 29–X. 24. Városi Képtár – Deák Gyűjt. (Oskola u. 10.) Fél évsz. legszebb magyar virágcsendéletei VIII. 13–XI. 21. Városi Képtár – Pelikán Galéria (Kossuth u. 15.) Végvári Beatrix: Képpontok IX. 24–X. 29.

S ZOMBATHELY Szombathelyi Képtár (Rákóczi F. u. 12.) Vásárhelyi Antal kiállítása IX. 16–X. 30. Patak Csoport X. 21–XI. 21. Rózsa Anna kiállítása X. 14–XI. 13. Oroszy Csaba kiállítása X. 15–XI. 20.

VESZPRÉM Kortárs Művészeti Intézet (Vasmű út 12.) Modern Képtár – Vass László Gyűjt. (Vár u. 3–7.) Együttállás IX. 10–X. 22. A gondolat szépsége VII. 30–X. 16. G YŐR A USZTRIA Váczy Péter A DMONT Gyűjtemény Játékos járatok a kortárs művészetben Stift, XI. 7-ig (Nefelejcs köz 3.)

Kelemen Zénó IX. 19–X. 24. Napóleon Ház (Király u. 4.)

Absztrakció – 3D IX. 18–X. 18.

K APOSVÁR Vaszary Képtár (Fő

u. 12.)

Czene Márta kiállítása X. 15–XI. 8.

B ÉCS Michelangelo Albertina, X. 8–I. 9. Picasso: Háború és béke Albertina, I. 16-ig Tina Modotti – a művész és a forradalmár Kunsthaus, XI. 7-ig Forradalom a művészetben és a tudományban 1890–1935 Museum Moderner Kunst, I. 23-ig Szerbia – híd Nyugat és Kelet közt Dommuseum, X. 30-ig Frida Kahlo Kunstforum der Bank Austria, XII. 5-ig Giacometti–Cézanne–Picasso: a Beyeler-gyűjtemény Leopold Museum, I. 17-ig Valie Export Belvedere, X. 15–I. 30 Lara Almarcegui Secession, XI. 7-ig

2010. 09. 28. 16:07:09

G RAZ Ötvösremekek a Thyssen–Bornemisza-gyűjteményből Alte Galerie, X. 31-ig Franz West önszínháza Kunsthaus, I. 9-ig Az alkotó ember Schloss Trautenfels, X. 31-ig

K ISMAR TON Közép-Európa – újratöltve Esterházy-kastély, XI. 1-ig

K LOSTERNEUBURG Erwin Wurm Sammlung Essl, X. 14-I. 31.

K REMS Életkedv és haláltánc: az Olbricht-gyűjt. Kunsthalle, XI. 7-ig

S ALZBURG Hit és hiedelem. Amulettek, fogadalmi képek Dommuseum, X. 26-ig Daniel Richter Rupertinum, X. 17-ig Jürgen Klauke: Esztétikai paranoia Museum der Moderne Mönchsberg, X. 23–III. 6. B ELGIUM

N AGY -B RITANNIA

L ONDON Salvator Rosa Dulwich Picture Gallery, XI. 28-ig Szemben Mussolinival. Művészet és diktatúra Estorick Collection, XII. 19-ig Gauguin Tate Modern, I. 16-ig Eadward Muybridge Tate Britain, I. 16-ig Rachel Whiteread rajzai Tate Britain, I. 16-ig Divatfantáziák 1775–1925 V&A, I. 1-ig Poussintől Seurat-ig. Rajzok skót gyűjteményekből Wallace Collection, I. 3-ig Cézanne: Kártyázók Courtauld Institute, X. 21–I. 26. A Sto gyelaty?-csoport ICA, X. 24-ig

O XFORD

Kiállítások WOLFSBURG Rudolf Steiner alkímiája Kunstmuseum, XI. 21-ig O LASZORSZÁG

F IRENZE Szerelmi erények. Eljegyzési képek a reneszánszban Galleria dell’Accademia, XI. 1-ig Bronzino Palazzo Strozzi, I. 23-ig Lehetséges portrék CCC Strozzina, X. 1–I. 23.

P ARMA Guttuso – realitás és szenvedély Fondazione Magnani-Rocca, XII. 8-ig

POR TOGRUARO A venetoi reneszánsz, 1450–1550 Collegio Marconi, X. 17-ig

R ÓMA

A preraffaeliták és Itália Ashmolean Museum of Art, XII. 5-ig Gino de Domenicis MAXXI, XI. 7-ig N ÉMETORSZÁG TRENTO

B ERLIN Az üveg kalandja – a reneszánsztól a 20. századig Nan Goldin: fotográfiák Berlinische Galerie, I. 31-ig Castello del Buonconsiglio, XI. 7-ig Erich Heckel-retrospektív Brücke-Museum, I. 16-ig B RÜSSZEL VELENCE Kína – utolsó császárai idején Musée de Cinqaintaire, X. 24-ig Hitler és a németek Deutsches Historisches Museum, I. 23-ig Építészeti Biennále Giardini, XI. 21-ig Francis Alys Wiels-Centrum voor Hedendaagse Kunst, X. 9–I. 30. A világ mint írás Kulturforum, I. 16-ig Adolph Gottlieb-retrosp. Pehggy Guggenheim Collection, I. 9-ig Berlin és a tudományok Martin-Gropius Bau, I. 9-ig C SEHORSZÁG O ROSZORSZÁG

KOPPENHÁGA A vad 80-as évek Arken Museum, I. 9-ig Degas kisbronzai Ny Carlsberg Glyptothek, XII. 31-ig Bob Dylan Statens Museum for Kunst, II. 20-ig E GYESÜLT Á LLAMOK

N EW YORK Új fotó 2010 MoMA I. 10-ig Roy Lichtenstein: Rajzok Morgan Library, I. 8-ig Művészet New Yorkban – ma PS 1, X. 18-ig Festészet és feminizmus Jewish Museum, I. 30-ig Kublaj kán és Kína Metropolitan Museum of Art, I. 21-ig

WASHINGTON Arcimboldo National Gallery, I. 9-ig F RANCIAORSZÁG

L ILLE Nagy terek. Nagy méretek a kortárs festészetben Palais des Beaux-Arts, X. 9–I. 10.

LYON Trisha Brown MAC, XII. 31-ig

P ÁRIZS Monet Grand Palais, I. 24-ig Gabriel Orozco Centre Georges Pompidou, I. 3-ig André Kertész Jeu de Paume, II. 6-ig A romantikus Oroszország Musée de la Vie Romantique, I. 16-ig Gótika a Felvidéken – szlovák múzeumokból Musée de Moyen-Âge, I.10-ig Rubens és Poussin Musée Jacquemart-André, I. 24-ig Basquiat Musée d’Art Moderne de la Ville, X. 15–I. 30. J. L. Gérome Musée d’Orsay, X. 19–I. 23. G ÖRÖGORSZÁG

B OCHUM A tájkép és az új médiák Ruhr-Universität, XI. 21-ig

B ONN Modern latin-amerikai műv. Bundeskunsthalle, I. 10-ig

D REZDA A korai Vermeer Zwinger, XI. 28-ig

D ÜSSELDOR F

H AARLEM H ÁGA Louise Bourgeois–Hans Bellmer Gemeentemuseum, I. 16-ig L ENGYELORSZÁG

Ł ÓDZ Robert Morris Muzeum Sztuki, X. 24-ig

VARSÓ Anette Messager Zachęta, XI. 14-ig Ideák CSW Ujazdowski, XI. 2-ig


KOLOZSVÁR Darkó László Muzeul de Arta, X. 20-ig

N AGYSZEBEN A Selyemút – térképeken Brukenthal Múzeum, XII. 31-ig S PANYOLORSZÁG

Katharina Sieverding IMAI, XI, 21-ig Marcel Broodthaers – ma Kunstverein/Kunsthalle, I. 16-ig B ARCELONA Beuys: Párhuzamos folyamatok K 20, I. 16-ig Pipilotti Rist Fundació Miró, XI. 2-ig René Lalique museum kunst palast, X. 31-ig Latifa Echakch MACBA, II. 6-ig Nam June Paik museum kunst palast, XI. 21-ig Javier Mariscal Museu Nacional d’Art de Catalunya, I. 30-ig F RANKFUR T S VÁJC A bíbor generáció. Divat és fotó a 90-es években B ÁZEL Museum für Moderne Kunst, I. 9-ig Micimackó és női cipő. Mindennapi tárgyak a Kortárs műv. Sri Lankából Museum der Weltkulturen, X. 24-ig művészetben Kunstmuseum, X. 24-ig Világvándorok. Outsider art Schirn, I. 9-ig Andy Warhol: a korai 60-as évek Kunstmuseum, I. 23-ig H ALLE Bécs 1900. Klimt és kora Fondation Beyeler, I. 16-ig Franz Marc és Klee dialógusa Stiftung Moritzburg, X. 24–I. 9.

H AMBURG Paul Graham Deichtorhallen, I. 9-ig Test és lélek. Négy évszázad emberképe Museum für Kunst und Gewerbe, I. 16-ig

KÖLN Tiltott szerelem. Művészet és TV-függőség Kunstverein, XII. 19-ig Bohémek. A művész alakja a 19-20. században Museum Ludwig, I. 9-ig Élet és halál Wallraf-Richartz-Museum, I. 9-ig

L IPCSE Meztelen víziók 150 év aktfotográfiája Museum der Bildenden Künste, XI. 7-ig

M URNAU Max Beckmann Schlossmuseum, XI. 7-ig

M ÜNCHEN

Giacometti, Hodler, Klee – a svájci műv. csúcspontjai Hypo-Kunsthalle, I. 9-ig A rekonstrukció törATHÉN ténete, a történelem Művészet és politika National Museum of Cont. Art, X. 13–I. 30. rekonstrukciója Pinakothek H OLLANDIA der Moderne, X. 31-ig A MSZTERDAM A szecesszió Villa Stuck, X. 28–I. 23. Helyfoglalás Stedelijk Museum, I. 9-ig Harun Farocki Osram Art A realitás illúziója – a naturalizmus Van Gogh Museum, X. 8–I. 16. Projekt, XI. 21-ig Műtermi mítoszok Teylers Museum, I. 9-ig

M OSZKVA Posztszovjet nőműv. Muzej Szovremennovo Iszkussztva, X. 31-ig R OMÁNIA

B ERN

Kubizmus és kubizmusok Kunstmuseum, XI. 21-ig A hét főbűn – Dürertől Naumanig Kunstmuseum/Zentrum Paul Klee, X. 15–II. 20.

WINTER THUR Gerhard Richter Kunstmuseum, X. 30–II. 27.

Z ÜRICH Picasso Kunsthaus, X. 15–I. 30. S ZLOVÁKIA

E PERJES Rombauer János 1782–1849 Šarišská galeria, I. 9-ig

É RSEKÚJVÁR Bak Imre Galeria umenia, X. 16-ig

POZSONY Józef Jankovič Dunacsúny, Danubiana, XI. 28-ig Bartusz György SNG, X. 31-ig A szent baba. Női akt a szlovák műv.-ben SNG, X. 5–XI. 21.

R EGENSBURG Dunamenta 2010. Kortárs magyar művészet Kunstforum Ostdeutsche Galerie, X. 31-ig

S TUTTGAR T Párizs ördöge. Egy változó metropolisz Staatsgalerie, XI. 18-ig Kortárs vietnámi művészet ifa-Galerie, X. 31-ig

2010. október

P RÁGA Monet–Warhol Národni Galerie, Veletrzny palac, X. 13–I. 7. Dekadencia – most! Rudolfinum, I. 2-ig Modigliani Muzeum Kampa, X. 15–I. 2. D ÁNIA

51

2010. 09. 28. 16:07:10

Impresszum Főszerkesztő: e-mail:

S INKOVITS PÉTER [email protected]

B ORDÁCS A NDREA L ÓSKA L AJOS M ULADI B RIGITTA PATAKI G ÁBOR P. S ZABÓ E RNŐ A szövegeket gondozza: R UDOLF A NICA Szerkesztők:

e-mail:

[email protected] [email protected]

Fotó: Lapmenedzser: e-mail: Szerk. titkár: e-mail: Tudósító:

B ERÉNYI Z SUZSA L ADÁNYI I LDIKÓ [email protected]

O LLÁRI B ARBARA

S INKOVITS PÉTER : Rajztriennnále, Salgótarján Fényművészet:

P. S ZABÓ E RNŐ : Nemzetközi Fényszimpozion P AKSI E NDRE L EHEL : Közösségi fényművészet? L ÓSKA L AJOS : Többrétegű képek. Soós Nóra kiállítása M ULADI B RIGITTA : Filmnyelv a kortárs művészetben

[email protected]

FORGÁCS É VA (Los Angeles) FALUDY J UDIT : Gaál József – Vésett arcok U HL G ABRIELLA (Baltikum) K OVALOVSZKY M ÁRTA : Kofferbe pakolt konstruktivizmus.

Review of the Foundation of Art Today Editor in Chief:

Következő számunk tartalmából:

PÉTER S INKOVITS

Halász Károly kiállítása

Foundation of Art Today / Új Művészet Alapítvány H-1065 Budapest,

Nagymező u. 49. II/2.

Szerkesztőség:

H-1065 Budapest, Nagymező u. 49. II/2.

Számunk szerzői:

+36 1 341 5598, +36 1 479 0232

A KNAI K ATALIN művészettörténész, az MTA Művészettörténeti

Telefon/fax:

+36 1 479

0233

Kiadja az Új Művészet Alapítvány H-1065 Budapest, Nagymező u. 49. telefon/fax: 341 5598, 479 0232, 479 0233 Felelős kiadó:

S INKOVITS PÉTER , az alapítvány elnöke

Terjeszti

a Hírker Rt., az NHE és alternatív terjesztők.

Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban és a Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai

K OVÁCS O RSOLYA művészettörténész, a Janus Pannonius Múzeum főmuzeológusa, a PTE Pollack Mihály Műszaki Kar docense.

M ÉSZÁROS F LÓRA művészettörténész, PhD-hallgató (ELTE). N EMES Z. M ÁRIÓ költő, kritikus. Kötete: Alkalmi magyarázatok a húsról (2006).

PELESEK D ÓRA esztéta, Kállai Ernő-ösztöndíjas.

utca 16–18., közvetlenül vagy postautalvá-

S ÁROSDY J UDIT művészettörténész, a Magyar Táncművészeti

11991102-02102799 pénzforgalmi jelzőszámra.

nka

A RT L OVER műkritkus.

Központjában, Budapest, VII., Vörösmarty nyon, valamint átutalással a Postabank Rt.

Nemzeti Kulturális Alap

Kutatóintézetének munkatársa.

Egy példány ára: Előfizetési díj egy évre: Előfizetési díj fél évre:

695 Ft. 7800 Ft. 3900 Ft.

Batthyány Kultur-Press Kft. H-1014 Budapest, Szentháromság tér 6. telefon/fax: +36 1 201 8891, +36 1 212 4303 e-mail: [email protected] Lapterv és tördelés: Nyomdai munka: Felelős vezető:

K ORONCZI E NDRE

Főiskola oktatója.

S INKÓ I STVÁN képzőművész, művészeti író. V ISY Z SOLT régész, a PTE Régészet Tanszékének tanszékvezetője, egyetemi tanár.

W AGNER I STVÁN művészettörténész, újságíró.

www.koronczi.hu

A hátsó borítón szereplő mű az 57. Vásárhelyi Őszi Tárlat

BLACKPRINT Nyomdaipari Kft. Fekete Attila

fődíjasának, a Tornyai-plakettel díjazott Fehér László festőművésznek az alkotása:

A meg nem rendelt kéziratokat és fotókat gondosan kezeljük, de értük felelősséget nem

Hétköznapi történet I. (olaj, vászon, Ø 100 cm).

vállalunk. A lapban közzétett fotókat nem küldjük vissza. A megjelent szövegek másodközlése csak az Új Művészet és a szerzők jóváhagyásával lehetséges. © Új Művészet © Szerzők Honlap: www.uj-muveszet.hu

HU ISSN 08662185


2010. 09. 28. 16:07:11

Centrumban Pécs: Cella Septichora Magyarok a Bauhausban Martyn Ferenc Köztéri projektek Zsolnay kerámia Frida Kahlo 12. Velencei Építészeti Biennále

Recommend Documents