CENTRAL EUROPEAN BANKER Online elemzések az MKB-tól. Konvergencia a konvergenciapálya felé

CENTRAL EUROPEAN BANKER Online elemzések az MKB-tól

Konvergencia a konvergenciapálya felé A jelenlegi helyzet, az ahhoz vezető folyamatok és a gazdaságpolitika mozgástere 2005-ben

Ennek az írásnak nem az a célja, hogy javaslatokat fogalmazzon meg. Közvetlen válságfenyegetés most (szerencsére) nincs, a nagyobb horderejű koncepcionális reformok megvalósításához szükséges erős politikai hátország hiányzik, csakúgy, mint a hosszabb távú veszélyek kollektív felismerése. Ellenben fontosnak tartom azoknak a tehetetlenségi erők kialakulásához, a gazdaságpolitikai mozgástér szűküléséhez vezető folyamatoknak az elemzését, amelyek oda vezettek, hogy a romboló tendenciákat sikerült megállítani (ez egyértelmű), de határozott fordulatot elérni, konvergálni a fenntartható fejlődési pályához, azt érzékelhető mértékben közelíteni nem (sajnos ez is egyértelmű). További, tézisformában kifejtett mondanivalóm elsősorban nem az egyensúly már számtalanszor dokumentált és elemzett megbomlásáról, hanem az azt követő patthelyzetről szól. 1.

Trivialitás, de sajnos igaz, hogy a magyar gazdaság az ezredforduló után letért a fenntartható (finanszírozható) növekedési pályáról. Ez annyit tesz, hogy a különböző részterületeken kialakult feszültségek, egyensúlyhiányok megszűntek izoláltan kezelhetők lenni. Közöttük szinergikus hatások lépnek fel és növekszik az előre nem jelezhető ingadozások esélye bármilyen rossz hír hallatán. Ilyenkor még rendkívül kedvező konjunkturális helyzetben sem remélhető, hogy a fejlődés normál menetében (esetleg kisebb, számottevő érdeksérelmet nem okozó racionalizáló kormányzati beavatkozásokkal, „rásegítő intézkedésekkel”) „kinőhetők” a keletkezett egyensúlyzavarok. A komoly – de nem feltétlenül sokkterápiás méreteket öltő – megszorítások ilyen helyzetekben már elkerülhetetlenek a gazdaságpolitika valamennyi eszközében.

A 2002-re kialakult helyzetre ezek a „fenntarthatatlansági kritériumok” vitathatatlanul ráillenek. Leszámítva az átmeneti, nem ismétlődő tételeket, illetve tényezőket (az „utókönyvelt” költségvetési egyensúlyrontó, tulajdonképpen a korábbi éveket terhelő kiadási tételeket, becsült nagyságrendjük a GDP 3,6%-ára tehető, a cash- és eredményszemlélet különbségeit, az Unióba való belépést megelőző import elővásárlás, az ÁFA elszámolásokkal kapcsolatos bonyodalmakat stb.), az egyensúlyhiányok megtisztított trendje messze meghaladja azt a mértéket, amelyet a nemzetközi gyakorlat, illetve a nemzetközi tőkepiac még elviselhető kilengésként tolerál. (Ma elsősor1 MAGYAR KÜLKERESKEDELMI BANK RT. STRATÉGIA ÉS ÜZLETPOLITIKA SZAKTERÜLET TEL: 36-1-268-8033 FAX: 36-1-268-8225

EMAIL:

[email protected]


ban a 2004-ben újra dinamikus exportnövekedés ellenére a bruttó hazai termék 8%-a körüli szinten beragadt fizetésimérleg-hiány minősül kirívó indikátornak és persze az államháztartási hiány, amelynek mértéke az elszámolási rendszer már-már követhetetlen és az előző évek költségvetési egyenlegének visszamenőleges korrekciójával járó módosításai nyomán nem igazán értékelhető. Ezekhez új jelenségként csatlakozik a munkanélküliség növekedése, amelynek jelentős javulása tekintetbe véve a napirenden lévő racionalizáló létszámleépítéseket is - nem várható.) A kialakult egyensúlyhiányok, feszültségek közös jellemzője, hogy egy majdani konjunkturális fellendülés mértéküket nem feltétlenül csökkenti érzékelhető mértékben. Ennek magyarázata elsősorban a bekövetkezett versenyképesség romlás alkalmazkodóképességet (főként tőkevonzóképességet) gyengítő hatásában rejlik. 2. A letérés a fenntartható pályáról kétségbevonhatatlanul annak következménye, hogy a fiskális politika agresszív keresletnövelésbe kezdett. Ez lendítette túl a már korábban is létezett kedvezőtlen folyamatokat a holtponton. Az egészen 2001-ig enyhén keresletszűkítő jellegű fiskális politika előjelet váltott és 2001-2002-ben együttesen a GDP 6%-ának megfelelő többletkeresletet pumpált a gazdaságba, nagyjából annyit, mint amekkora az e két év alatt megvalósult növekedés által keletkeztetett többletjövedelem. (Az államháztartás által generált többletkereslet definíció szerint az ÁHT elsődleges, tehát kamattételektől mentes eredményszemléletű egyenlegváltozása.) 1. táblázat Az államháztartás keresletbővítő/szűkítő hatása* 1999–2005 (GDP %) 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005

–1,0 –0,9 +1,8 +4,3 –0,4 –0,4 +0,1

*Forrás: MNB inflációs jelentések. Az adatok nem az általánosan elfogadott ESA 95 mérlegből származtatottak. Annál szigorúbbak, magukban foglalják a kvázifiskális tételeket is.

2 MAGYAR KÜLKERESKEDELMI BANK RT. STRATÉGIA ÉS ÜZLETPOLITIKA SZAKTERÜLET TEL: 36-1-268-8033 FAX: 36-1-268-8225

EMAIL:

[email protected]


Ezekhez az adatokhoz a következőket érdemes még hozzáfűzni. ü A 2001-2002-ben megvalósult költségvetési keresleti expanzió többszörösen, becslésem szerint három-négyszeresen meghaladta azt a nagyságrendet, amit az anticiklikus pénzügypolitika indokolt volna. ü A többletkeresletet keletkeztető alapvető tételek, a többlépcsős minimálbéremelés, a grandiózus lakástámogatások, valamint a szinte minden területre kiterjedő 50%-os közalkalmazotti béremelés közös jellemzője, hogy § kivétel nélkül életszínvonallal kapcsolatos beavatkozások, ennélfogva tartós növekedésélénkítő hatásuk nincs; § igen nagy dózisokban történt korrekciókról volt szó, nyilván az átütő társadalmi hatás elérése érdekében (ha tetszik választási megfontolásokból), ennélfogva eredményük nem a jövedelmi hullámzások csillapítása lett, hanem maguk is mesterséges hullámokat gerjesztettek; § a döntések (elsősorban, de nemcsak a lakástámogatások) további determinációkat keletkeztettek (a béremelések átterjednek a versenyszférára, majd a transzferekre, a minimálbérek emelését hamarosan követte adómentessé tételük stb.). Mindez csökkenti a kormányzat további mozgásterét a történteket nehezen korrigálhatóvá téve; § a kiadásokat növelő állami döntések nem csak az államháztartás deficitjét bővítik, de a bruttó hazai termék 3-4%-át elérő mértékben az állami újraelosztást is felduzzasztották – ismét csak elvonatkoztatva a múltlezáró egyszeri költségvetési tételektől. A megnövekedett újraelosztásból való visszavonulás talán nehezebb, mint a deficit leszorítása. 3. Bár a robbanást közvetlenül a fiskális kereslet (deficit) hirtelen növekedése idézte elő, a fenntarthatóságot más természetű folyamatok is aláásták. Az állam terjeszkedése már jóval korábban megkezdődött, csak burkolt, nehezebben mérhető formában. Ebbe a sorba tartozik a helyi önkormányzatok „önálló” forrásainak növekvő leterhelése normatív feladatokkal, a központi kormányzat és a helyi önkormányzatok közötti finanszírozási kapcsolatok mind szövevényesebbé válása és ezzel együtt az egységesen kint hagyott SZJA csökkenése (államon belüli újraelosztás növekedése). E folyamat része volt a kormány jövedelemátcsoportosító képességét szinte korlátlanra növelő kétéves költségvetésnek nevezett hókusz-pókusz. De ide kívánkozik a piacot állami pályázatokkal helyettesítő nagyszámú pénzalap, keret, kassza stb. (lásd Szé3 MAGYAR KÜLKERESKEDELMI BANK RT. STRATÉGIA ÉS ÜZLETPOLITIKA SZAKTERÜLET TEL: 36-1-268-8033 FAX: 36-1-268-8225

EMAIL:

[email protected]


chenyi terv). A pénzalapok, elosztási csatornák számának gyarapodása az állami preferenciák összehangolatlanságához, szétforgácsolódásához vezetett, miközben a működtetésükkel kapcsolatos növekvő ráfordítások a tulajdonképpen fejlesztési célt szolgáló források elszivárgását idézte elő. Ebbe a kategóriába sorolható az államon kívüli, „vállalati” formában bonyolított kvázi fiskális tevékenység (ÁPV Rt. – MFB), amelynek terjedelme változó, általában a GDP 1,5-2,5%-a között ingadozik. (Újabban a PPP-vel összefüggésben valószínűleg növekszik!) Az állami szerepvállalás növekedését jelzi az adókedvezmények és -mentességek gyors térnyerése, a családi adókedvezmény bevezetése, a lakáshitel törlesztés kedvezménye, később a Sulinet vagy a minimálbéreket terhelő adó megszüntetése. Ezeket a redisztribució megítélése szempontjából tisztességesen úgy kellene elszámolni, mintha az érintettek az adót befizették volna, majd állami támogatásban részesültek volna (hasonlóan a működőtőke beáramláshoz és a folyó fizetési mérleg hiányához). A kormányzati újraelosztás expanziója és ezzel együtt az egyedi mérlegelés (diszkrecionalitás) növekvő szerepe, a költségvetés gyengülő transzparenciája a nyugdíjreform bevezetése után kezdődött és azóta töretlenül folyik. (Azóta jellemzőek a költségvetés benyújtásával együtt járó szerteágazó törvénymódosítási csomagok, az ún. salátatörvények is.) A redisztribució növekedése nem oka, részben előzménye, részben következménye a makroegyensúly tartós megbomlásának a rendszer egyre inkább sebezhetővé válásának és annak a komplex folyamatnak, amelynek ugrópontja 2001-2002. volt. Az állam szerepének újra-növekedése egy korábbi hosszabb (legalább egy évtizedes) tendenciának a megtörését jelentette már 1998-1999-ben. Ennek nem csak az anticiklikussághoz nincs köze, de nem járt a társadalmi egyenlőtlenségek enyhülésével, sem egy határozott központi struktúrapolitika erőszakos érvényesülésével. (Nagyjából ilyen okokra szokás gondolni, amikor az állam terjeszkedik.) Ehelyett egy a piacot kiegészítő egyre inkább részletekbe menő alkufolyamatról van szó, amely hol feszültségeket, sérelmeket enyhít, hol ösztönző, olykor csupán propaganda célokat szolgál és mindenképpen az elosztó apparátusoktól való függést erősíti. 4. Ugyancsak része a fenntarthatatlansághoz vezető folyamatnak az akkumulációs képesség gyengülése, a csökkenő nemzetgazdasági (és ezen belül mindenekelőtt a háztartási) megtakarítási ráta. Ennek következménye volt már 1998 után a vállalkozói szféra beruházásainak lassulása, amely 2001-2002-ben effektív visszaesésbe váltott. (Ez 2003-ban megszűnt ugyan, de ettől kezdve a beruházási forrásszükséglet növekedése a külső eladósodást fokozta.) A gazdaság gyenge akkumulációs képessége megkérdőjelezi, hogy a gazdaság a jelenleg feltételezett 4% 4 MAGYAR KÜLKERESKEDELMI BANK RT. STRATÉGIA ÉS ÜZLETPOLITIKA SZAKTERÜLET TEL: 36-1-268-8033 FAX: 36-1-268-8225

EMAIL:

[email protected]


körüli növekedés tartósan produkálni tudja. (A tőkeigényesség ugyanis növekvő, a működőtőke-beáramlás egyre nagyobb szerepére pedig nem lehet építeni.) Az államháztartás hiánya – elvonatkoztatva most a maastrichti kritériumoktól – nem önmagában aggasztó, hanem a háztartások alacsony megtakarítási rátáját tekintetbe véve. Ilyen körülmények között az államháztartás (nagyjából stabil) finanszírozási szükséglete egyfelől a külső egyensúlyhiányt növeli (ikerdeficit), másfelől a vállalkozói szféra beruházásai elöl vonja el a forrást (kiszorítási hatás). E folyamatokat tükrözi az egyes jövedelemtulajdonosok finanszírozási kapacitásának, illetve szükségletének alakulása. 2. táblázat Finanszírozási szükségletek/kapacitások * (1994-2005) (GDP %) 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005

Államháztartás –5,9 –4,2 –5,2 –8,9 –8,5 –8,3 –8,4

Háztartás 6,8 6,0 5,2 2,6 0,1 2,0 2,4

Vállalat –8,1 –9,9 –5,6 –0,7 –0,7 –2,2 –2,2

Külföld –7,2 –8,1 –5,6 –6,9 –9,0 –8,5 –8,2

* Forrás: MNB

A jelzett időszakban a felhalmozási ráta kereken 6%-kal esett vissza. Ebben döntő szerepet játszott a feldolgozóipari beruházások lassuló növekedése, majd egészen durva visszaesése 2003 előtt. (1998-ban ezek még 24,5%-kal emelkedtek, 2001-ben és 2002-ben a mélyponton összesen 15%-kal csökkentek, majd 2003-tól újra növekedni kezdtek.) A felhalmozási ráta alakulásában a feldolgozóipar (és általában a vállalkozói szektor) kiszorulása mellett szerepet játszott még az állami beruházások és a lakossági felhalmozás növekedése (azaz infrastrukturális beruházások, benne lakásépítés), továbbá a készletfelhalmozás zsugorodása 2001 után a nemzetközi dekonjunktúra következtében.) Hosszú távon a legkritikusabb kérdésnek azt tekintem, hogy az államháztartás fogyasztási jellegű kiadásainak, körülbelül a bruttó hazai termék 5%-ának (jelenlegi árszinten 1100Mrd Ft5 MAGYAR KÜLKERESKEDELMI BANK RT. STRATÉGIA ÉS ÜZLETPOLITIKA SZAKTERÜLET TEL: 36-1-268-8033 FAX: 36-1-268-8225

EMAIL:

[email protected]


nak) megfelelő mértékben kellene csökkennie, hogy a megnövekedett infrastrukturális fejlesztési kötelezettségeknek (EU transzferek bevonásával együtt) eleget legyünk képesek tenni, és egyidejűleg a vállalkozói szféra beruházásai is dinamikusan (évi 8-10%-kal) nőjenek és eközben a fizetési mérleg hiánya biztonságosan belül maradjon a GDP 5%-ának megfelelő még elfogadható limiten. (Ez tehát nem egyszerűen államháztartási deficit kérdés, sokkal inkább versenyképességi és hosszú távú növekedési probléma.) Talán éppen ez a fenntartható növekedés lényege. 5. Az elmúlt évek során jó néhány éves látványos csökkenés után újra növekedett, és most ismét a maastrichti küszöbértéket ostromolja a kormányzati szektor adósságállománya (public debt). Ezt a fordulatot ugyancsak a magyar gazdaság kritikus kérdései között szokás említeni. (Számos politikus és néhány szakértő is egyenesen válságtünetként aposztrofálja.) Annyi bizonyos, hogy az ezredforduló után a korábbi éveket jellemző süllyedését megtörve államadósság újra gyorsan emelkedő színvonala szintén egy korábban érvényesült konvergencia trend megtörését jelentette. Az is tény, hogy a magyar államadósság összevetve az újonnan csatlakozott volt szocialista országokkal, kirívóan a legmagasabbnak mutatkozik. Ellenben az is igaz, hogy a magyar kormányzati adósságszint alacsonyabb, mint akár a 15 régi EU tagország, akár a kibővített, most már 25 tagú EU átlagos eladósodottsága. 3. táblázat Kormányzati adósság a GDP %-ában * 2001-2004. EU 25 EU 15 Eurozóna Magyarország

2001 62,2 63,3 69,6 52,2

2002 61,7 62,7 69,5 55,5

2003 63,3 64,3 70,8 56,9

2004 63,8 64,7 71,3 57,6

Forrás: Eurostat (Az adatok már tartalmazzák a nyugdíjreform miatti korrekció hatásait is.)

Az államadósság növekedése valóban veszélyes tendencia, amennyiben a jövőre vonatkozó determináció növekedését jelenti. A mai államadósság kamatterhei (igazában csak a reálkamat terhei) évről-évre jelentkezni fognak a következő évek költségvetésében a kiadási tételek között (hacsak törlesztésükre nem kerül sor). Ez mozgástér szűkítést és a jövő generációkat terhelő állandó költséget jelent, amennyiben abból az egyszerű feltételezésből indulunk ki, hogy a mai ál6 MAGYAR KÜLKERESKEDELMI BANK RT. STRATÉGIA ÉS ÜZLETPOLITIKA SZAKTERÜLET TEL: 36-1-268-8033 FAX: 36-1-268-8225

EMAIL:

[email protected]


lamadósságot az idők végtelenségéig görgetjük magunk előtt. A teher mértékét az államháztartási egyenleg és az elsődleges egyenleg különbsége nagyjából kifejezi. Magyarország esetében ez elég nagy tehertétel, a bruttó hazai termék 4%-át meghaladja, de még jó néhány ország (közöttük fejlettek is) járnak hasonló cipőben. (E mérték megítélését azonban súlyosbítja, hogy a háztartások megtakarításai nálunk feltűnően alacsonyak, vagyis sajnos nem magunknak tartozunk.) Kívánatos volna – de a belátható jövőben ez nem reális – egy 40-45%-os GDP arányos eladósodottsági szint, amely mellett a normál növekedési pályán a finanszírozási terhek már nem jelentősek, mert a növekedés a szükséges kormányzati finanszírozási forrásokat nagyjából biztosítja. De szó sincs arról, hogy ez az eladósodottság önmagában közvetlen válságfenyegetést jelentene. (Belgiumé 95%-os, Olaszországé vagy Görögországé a 100%-ot is meghaladja, de Franciaország és Németország eladósodottsága is magasabb, mint a miénk.) 6. Az államháztartás pozíciója szempontjából az időközben elfogadott korrekciók után (és még inkább a stabilitási és egyensúlyi paktum időközben tudomásul vett fellazítása nyomán) „magasról nézvést” akár kielégítőnek is minősíthető lenne a magyar gazdaság, nemcsak a jelenlegi állapota, hanem dinamikája, azaz konvergenciája a konvergenciapályához is. Az Eurostat legfrissebb adatai szerint az államháztartás egyensúlya a következőképpen alakult: 4. táblázat Kormányzati deficit és elsődleges egyenleg a visegrádi országokban 2001-2004-ben GDP % 2001 deficit elsődleges egyenleg 2002 deficit elsődleges egyenleg 2003 deficit elsődleges egyenleg 2004 deficit elsődleges egyenleg

Magyarország

Lengyelország

Csehország

Szlovákia

–3,7 1,0

–3,9 –0,7

–5,9 –4,8

–6,0 –2,0

–8,5 –4,5

–3,6 –0,7

–6,8 –5,2

–5,7 –2,1

–6,2 –2,2

–4,5 –1,6

–11,7 –10,3

–3,7 –1,2

–4,5 –0,2

–4,8 –2,2

–3,0 –1,8

–3,3 –1,1

Ezek az adatok kifejezetten megnyugtatóan hatnának még nemzetközi összehasonlításban is ha nem ismernénk a hátteret, a múltbeli adatokra is kiterjedő (visszamenőleges) korrekciókat és 7 MAGYAR KÜLKERESKEDELMI BANK RT. STRATÉGIA ÉS ÜZLETPOLITIKA SZAKTERÜLET TEL: 36-1-268-8033 FAX: 36-1-268-8225

EMAIL:

[email protected]


nem tudnánk, hogy a költségvetés által 2001-2002-ben teremtett többletkereslet visszaszívására az azóta eltelt két évben csak minimális mértékben került sor és ez évben sem várható e tekintetben változás. Ránézésre tehát, hangsúlyozom, a hivatalos Eurostat adatok alapján a jelenlegi pozíció nem jó (az újonnan csatlakozó poszt-szocialista országok között pillanatnyilag a legroszszabb), de a javulás tendenciája egyértelműnek tűnik. (Megkockáztatom, hogy az államadósság rátája, amely ugyan növekedett, különösen 2002-ben, szintén nem jelez vészhelyzetet. Nem állunk egyedül, akkor sem, ha a kamatterheket hasonlítjuk össze.) Egyáltalán nem aggasztóak a növekedési teljesítményünkre vonatkozó adatok sem. Magyarország növekedése a 2000 utáni évek átlagában Szlovákiát kivéve valamennyi visegrádi országét meghaladja, azokénál kevésbé ingadozó. (A növekedési teljesítményt egy évben értékelni nem látszik túl értelmesnek: az összehasonlított országok a gazdaságpolitikai korrekció különböző fázisában tartanak, a nagy privatizáción és a külföldi tőke első lökésszerű beáramlásán már jó ideje túl vannak, vagy ez éppen folyamatban van, eltérőek a politikai ciklusok stb.) A balti országok ugyan tényleg számottevően gyorsabban növekednek, de fejlettségük alacsonyabb és ezekben az országokban a visszaesés is sokkal mélyebb volt. Ezen túlmenően Magyarországon a növekedés reálstruktúrája is kedvezővé vált. (Lendületet kaptak a beruházások, megduplázódott az exportdinamika, miközben lassult a lakossági jövedelemkiáramlás.) Ez volt a leglényegesebb eredménye a 2003 óta tartó keserves alkalmazkodási folyamatnak. A növekedés lényeges és tartós lefékeződésétől nem kell tartani az ominózus ez év első negyedévi 2,9 % ellenére sem. (Az elmúlt évi 4 %-os ütemben meghatározó szerepet játszott a 40 éves rekordot megdöntő gabonatermés.) 7. Ami nyugtalanító, az a hitelesség meggyengülése mind a fiskális, mind pedig a monetáris politika oldalán. (Egyébként szerintem csak egy gazdaságpolitikai hitelesség van, külön monetáris és külön fiskális hitelesség nincs.) Ha a hitelesség meggyengül vagy megszűnik, bizonytalanná, néha egyenesen kiszámíthatatlanná válik elsősorban a nemzetközi tőkepiac reakciója és általában a piaci szereplők magatartása. A hitelesség rombolásában szerepet játszottak az évrőlévre ismétlődő, év végén korrigált deficit előirányzat, a feszített tervezés hőskorára emlékeztető (felsrófolt bevételi előirányzatokkal operáló) jelenségek ismétlődése. Ilyen hiteltelenségi indikátor továbbá a lépésről-lépésre korrigált konvergenciaprogram, az árfolyamsáv eltolása, a forint elleni mindkét oldali spekulációk, hogy csak a legsúlyosabbakat említsem. Ilyenkor könnyen alakulhat ki – akár regionális tényezők hatására, akár a hazai inflációs ráta átmeneti kisebb kilengése vagy a kockázati befektetési lehetőségek iránti befektetés éhség hirtelen 8 MAGYAR KÜLKERESKEDELMI BANK RT. STRATÉGIA ÉS ÜZLETPOLITIKA SZAKTERÜLET TEL: 36-1-268-8033 FAX: 36-1-268-8225

EMAIL:

[email protected]


csökkenése, vagy bármilyen kedvezőtlen, a hazai pénzügyi egyensúlyra vonatkozó „meglepetéshír” hatására, különösen akkor, ha az tovább tépázza az amúgy is megrendült hitelességet – olyan helyzet, amelyre a piac idegesen reagál, az árfolyam kilendül a holtpontjáról. Erre viszont a kamatpolitika kénytelen idegesen reagálni, majd a monetáris politika fenntartja a vihar előtti, csak a rövid távú, nagy kockázatra kondicionált pénzügyi befektetők számára kedvező hangulatát.

8. Ebben a játszmában szerepet játszik a monetáris és fiskális politika sokat vitatott diszharmonikus (nem kooperatív) viszonya is. Az ezredforduló után kialakult helyzetnek a kiindulópontja, első számú okozója kétségtelenül e fiskális politika volt (ezt kár vitatni). Ellenben az egyensúlyhiány tartósulásához és mindenekelőtt az ingatagságához a monetáris politika is hozzájárult, amennyiben a kamatszintet akkor is igen magasan tartotta, amikor már a forint a sáv erős szélét majdnem elérte és a forint további erősödésére irányuló spekuláció közvetlen veszélye fenyegetett. Eltekintve most az ominózus ír népszavazástól, erre mutat, hogy 2004 végén is akár a három hónapos forward reálkamat, akár az ún. Taylor szabály a monetáris politika változatlan vasszigoráról tanúskodik. (A Taylor szabály szerint a jegybanki kamat az egyensúlyi kamat és 50-50%-os súlylyal a kibocsátási rés és a rövid távú infláció céltól való eltérése összegéből adódik.) A jegybank akkor sem próbált meg lassan kihátrálni a magas kamatokból, amikor már a piac idegessége elmúlt. A kamatokon keresztüli szabályozása gyakorlatban az árfolyamsáv erős széle és a 260-265 Ft közötti sávban, de 2004 nyarától leginkább a sáv erős széle közelében tartotta a forintot. Ez drága volt a költségvetés, hátrányos az exportőr (és a hazai piacra eladó, de a nemzetközi kereskedelemben potenciálisan részt vevő javakat előállító termelő), ellenben előnyös a rövid távú, erősen kockázatkedvelő befektető számára, miközben a konvergencia játékra alapozó hosszú távú befektető egyre jobban elbizonytalanodik. A kiindulópont ebben az volt, hogy a jegybank eleve feltételezte, hogy a fiskális politika a konfliktus halogatása vagy kerülése jegyében nemigen vállalkozik megszorító intézkedésre, a PM pedig eleve feltételezte, hogy a monetáris politika érzéketlen a döntéseinek növekedési áldozatot okozó következményére. Többé-kevésbé mindkét feltevés bejött, részben azért is, mert ezek a feltevések önbeteljesítő próféciaként viselkedtek. Tipikus Nash egyensúly alakult ki: az optimálistól távol álló helyzet ellenére az egyik fél sem képes változtatni a magatartásán. 9 MAGYAR KÜLKERESKEDELMI BANK RT. STRATÉGIA ÉS ÜZLETPOLITIKA SZAKTERÜLET TEL: 36-1-268-8033 FAX: 36-1-268-8225

EMAIL:

[email protected]


9. A fiskális politika az említett (részben valós, részben ki nem próbált) korlátok között a tárca előirányzatok megnyirbálására, majd a tartalékfelhasználás szigorítására és az autópályától eltekintve az állami beruházások lassítására törekedett. Most a fegyvertár a PPP-vel bővült ki és az eredményszemléletű (illetve accruel bázisú) és cash elszámolások közötti eltérés visszamenőleg korrekciókat is eredményező, követhetetlen átértelmezésekkel. A gazdaságpolitika 2003 óta az előző években felhalmozódott egyensúlyhiány fokozatos lebontását, a költségvetési deficit csökkentését ígéri. (2003-ban még fájdalommentes, kizárólag racionalizáló beavatkozással, 2004-től már a lakástámogatások szigorításával, a kormányzati létszámleépítéssel,

a

közszolgálati

béremelések

létszámleépítésre

ösztönző,

„bértömeg-

szabályozásszerű” finanszírozásával tehát kisebb konfliktusoktól sem riadva vissza, de kitartva a súlyosabb változások elkerülése mellett.) 10. Az ezredforduló után jelentkező feszültségek és a Bokros-program életbelépését megelőző helyzet között nem lehet párhuzamot vonni. Először is azért, mert a külső finanszírozhatatlanság most nem közvetlen, rövid távú fenyegetés, a gazdaság már sok éve növekszik és teljesítményének ingadozása csekély annak ellenére, hogy érzékenysége a külső konjunktúrára az export súlyának emelkedésével nyilvánvalóan növekszik. Válsághelyzet tehát nincs. Másodszor, az 1995-ben kialakult helyzethez elsősorban objektív okok vezettek (transzformációs válság) és a gazdaságpolitikai melléfogások ehhez képest csak kiegészítő szerepet játszottak. Most viszont az egyensúlyzavarok kialakulásában a gazdaságpolitika (alapvetően a fiskális és ezt kiegészítő jelleggel, de lényegesen a monetáris politika is) játszotta a meghatározó szerepet. Harmadszor, a 90-es évek közepén a kollektív felismert közvetlen válságfenyegetés (külső finanszírozhatatlanság) majdnem korlátlanra növelte a kormány mozgásterét (amelyet akkor az EU szabályai sem határoltak be – lásd pl. vámpótlék). Most viszont vészhelyzet – és egyáltalában a bajok súlyosságának kollektív felismerése – hiányában a kormány mozgástere szűkebb. Ráadásul a kormány politikai támogatottsága (beleértve a kormányzó koalíció pártjai általi támogatottságot is) gyenge. Ennek megfelelően manőverezésre kényszerül messzemenően a kialakult politikai erőviszonyok (nemcsak pártok közötti, de pártokon belüli és a döntéseket befolyásolni képes, nem közvetlen pártalapú szerveződések) kényes egyensúlyát nem felborítva. Éppen ezért kis fokozatokban igyekszik keresni a megoldást, az egyensúlyhiány lassú, de fájdalommentes ledolgozását, általában minimalizálva a politikai kockázatot, időről-időre viszont egy-egy pillanatra felvállalva – a jelentősebb változtatás kockázatát, majd mégis visszalépve attól. Ez néhány korábbi reformkísérlet kudarca, továbbá a közelgő választások olyan irányba sodorják a felsőszintű döntéseket, hogy a rövid távú egyensúlyjavításra irá10 MAGYAR KÜLKERESKEDELMI BANK RT. STRATÉGIA ÉS ÜZLETPOLITIKA SZAKTERÜLET TEL: 36-1-268-8033 FAX: 36-1-268-8225

EMAIL:

[email protected]


nyuló erőfeszítések a jövőt terhelő elkötelezettségek, determinációk növelése terhére valósuljanak meg. Ez ma különösen a PPP-k terjedésében és a kvázi fiskális tevékenységek térnyerésében mutatkozik meg. 11.Az MNB legfrissebb (2005 májusi) inflációs előrejelzése szerint az ESA 95 típusú mérlegben nem megjelenő kvázi fiskális korrekciók 2001-2005 között a következőképpen alakultak: 5. táblázat Kvázi fiskális kiadások a GDP %-ában * 2001 2002 2003 2004 2005

2,3 1,3 2,6 1,6 2,9

* Forrás. MNB

De

nem

csak

az

összkormányzati

szintű

döntéseknek

van

ilyen

hatásuk.

Az

előirányzatszűkítések, a tartalékfelhasználási szabály szigorítások arra késztetik a szaktárcákat, a költségvetési intézményeket az állami tulajdoni többségű nagyvállalatokat (és persze az MFB-t), hogy projektjeiket időben elhúzzák és még inkább arra, hogy ügyes pénzügyi konstrukciókkal (hitelek és/vagy állami garanciák közbeiktatásával) legalább átmenetileg a vállalkozói szféra kiadásaként tüntessék fel az állami döntések következményeit. Akár az azonnali keresletteremtés, akár a rövidebb-hosszabb ideig elhalasztott keresletteremtés (a közalkalmazottak 13. havi juttatása esetében csupán néhány hónappal késleltetett keresletgenerálás) tovább rontja a rendszer amúgy is gyenge transzparenciáját. A mennyiségileg mérhető következmény az, hogy ellentétben a 2004. évvel, 2005-ben fiskális keresletszűkítésre, az eredeti konvergenciapályához való közelítésre nem kerül sor. (A most formálódó 100 lépés makroegyensúlyi hatásaival ismeretek hiányában nem számolok, de ezek eredője aligha lesz érdemi fiskális megszorítás.) Az elmúlt években a gazdaságpolitika egyre inkább marketing jelleget ölt. (Nem azt kell kommunikálni, ami az adott helyzetben ésszerűnek mutatkozik, inkább azt kell csinálni, ami „eladható”.) A hiányra vonatkozó előirányzat mágikus jelentőségre tesz szert, amelyhez olykor még akkor is ragaszkodik a pénzügyminiszter, amikor azt reálissá már csak a csoda (vagy további megszorító intézkedés) tehetné. A jelenség, amely a gazdaságpolitika hiteltelenségéről és a mindenkori pénzügyminiszter kormányon belüli gyengeségről tanúskodik. 11 MAGYAR KÜLKERESKEDELMI BANK RT. STRATÉGIA ÉS ÜZLETPOLITIKA SZAKTERÜLET TEL: 36-1-268-8033 FAX: 36-1-268-8225

EMAIL:

[email protected]


12. 2005-ben is megismétlődni látszik a deficit túllépése. (Az első négy hónapban már az előirányzat 70%-át „sikerült” túllépni. A PM politikai államtitkárának, Katona Tamásnak a érvelése valószínűleg igaz: a kiadások egy része – áfa és agrártámogatás – voltaképpen az elmúlt évet terhelik, a kiadások egy további része pedig kívül esik az időarányos tételeken. Csakhogy a jövő évben is lesznek olyan kiadások, amelyek majd az ez évet fogják hasonló módon terhelni.) Számolni kell továbbá azzal a realitással is, hogy a növekedés struktúrájának változása – a fogyasztás lassúbb a beruházások és az export gyorsabb növekedése – hatására az adóbevételek fajlagosan csökkenni fognak. Ez a hatás nem elhanyagolható: az MNB egy modellszámítása szerint a GDP 0,6%-ára tehető. Végül az ez évi alacsonyabb növekedés és monetáris prognózisban szereplőnél alacsonyabb infláció ugyancsak a költségvetési bevételt mérséklő hatású. (Különösen a növekedési ütem esése lehet érzékeny tétel, minthogy az elmúlt évi 4%-os növekedésből nem kevesebb, mint 1,2%-ot önmagában az elmúlt 40 év csúcsszintjét meghaladó rekord gabonatermés magyaráz.) Mindezt figyelembe véve sem kiárt, hogy az idei költségvetés hibahatáron belül teljesül, a PM-nek ezúttal igaza lesz, de ehhez további egyensúlyjavító intézkedésekre (vagy pénzügyi innovációkra) lesz szükség. Pénzügyi egyensúlyi feszültségek lappanganak a mikroszférában is. Néhány ágazatban – építőipar, kereskedelem, turisztika, szállítás – növekszik a vállalatok körbetartozása. Növekszik a hitelezési expanzió velejárójaként a bankok kockázatvállalási hajlandósága is, ami a lakosság és a kkv-k körében egyaránt némi portfolióromláshoz vezet. (Ezek a jelenségek azonban egyelőre nem jelentenek a pénzügyi közvetítők körében számottevő rendszerszintű kockázatot, de a növekedés számottevő lassulása igen.) 13. Bebizonyosodott, hogy az adórendszer nem csodafegyver. A Laffer-görbe a tőlünk eltérő kultúrájú országokban sem jött be. Az adószint érdemi csökkentésére nem szabad vállalkozni, az adómentességek és -kedvezmények radikális (egy lépésben történő) megszüntetésére pedig nem lehet vállalkozni. Az adózás racionalizálásának persze van tere, de az azonnali, látványos élénkítő versenyképesség javító hatásra építeni oktalanság lenne.

### Összegezve: a pénzügyi egyensúlyi helyzetet jellemző indikátorok továbbra is labilisak (főként a fizetési mérleg és persze a költségvetés). Továbbra is jellemzőek maradtak azok a magatartási szabályok, amelyek a mutatkozó feszültségekre a hitelesség további rontásának kockáztatásával reagálnak. Az elmúlt években történtek számottevő erőfeszítések a fiskális túlkereslet szűkítése érdekében, az 12 MAGYAR KÜLKERESKEDELMI BANK RT. STRATÉGIA ÉS ÜZLETPOLITIKA SZAKTERÜLET TEL: 36-1-268-8033 FAX: 36-1-268-8225

EMAIL:

[email protected]


egyensúly a növekvő determinációk következtében érdemben mégsem javult. Bebizonyosodott, hogy a képlékeny erőviszonyok között manőverezve, kerülve a politikai konfliktusokat, az egyensúly nem javítható. Az idő előrehaladtával növekszik a kockázata az árfolyam gyenge irányba való kilendülésének, ami bármilyen rossz hír hatására előre nem jelezhető módon bekövetkezhet és rövid távon növekszik a valószínűsége a kisstílű takarékossági és ellenőrzési intézkedéseknek. A kormány nehéz helyzetben van. Nem szorítkozhat kizárólag passzív és kicsinyes spórolós beavatkozásokra, de nem vállalkozhat koncepciózus reformok keresztülerőltetésére sem. A 100 kis lépés a kettő közötti sávot veszi célba. Javaslatai között sok ésszerűnek tűnő lépés szerepel, ugyanakkor mutatkoznak a kapkodás jelei is a törvényváltoztatási dömpingben. (Ez elkerülhetetlen, hiszen a kezdeményezők ki akarják használni, amit Bokros is kihasznált, a puccsszerű változtatás előnyét.) Nem zárható ki egy olyan optimista szcenárió sem, hogy a mozaikszerű javaslatok a választások után reformprogramokká állnak össze, de nem zárható ki az elhúzódó instabilitás sem. Ez utóbbi esetben hosszú küszködésre számíthatunk.

Antal László

13 MAGYAR KÜLKERESKEDELMI BANK RT. STRATÉGIA ÉS ÜZLETPOLITIKA SZAKTERÜLET TEL: 36-1-268-8033 FAX: 36-1-268-8225

EMAIL:

[email protected]

CENTRAL EUROPEAN BANKER Online elemzések az MKB-tól. Konvergencia a konvergenciapálya felé

Recommend Documents