Caulonia Marina, 2008. június 15, vasárnap, 55. nap Az éjszaka alig süllyedt 20 fok alá a hőmérséklet. Reggel semmi okunk sem volt felkelni. Én azért 8 óra körül felkeltem és körbesétáltam a kempinget, Zsóka még egy fél órát aludt. Kényelmesen reggeliztünk és a meg-megjelenő felhők sem riasztottak el attól, hogy 11 után kimenjünk a strandra. A felhők egy ideig még ott is el-eltakarták a napot, de utána zavartalan napsütésben volt részünk. Többször is bementünk fürödni és nagyon élveztük. Bár ma vasárnap van, ez alig látszik a strandon. Több száz méteren senki sem volt. Ez a vidék látszatra tényleg érintetlen még.
Nagyon élveztük a helyet. Tavalyi utunk kedves állomására, a szardíniai Costa Rei-re emlékeztet. Itt sincs semmi érdekes a közelben, csak a kék tenger, a kék ég és a szikrázó napsütés. Még a kemping is sokban emlékeztet az ottanira. Csak a sziklákkal takart kis strandunk, ahol olyan jókat nudiztunk, hiányzik. Négyig kint maradtunk, utána megmelegítettük a vacsorát és ismét kimentünk fürödni egyet. Zuhanyozással, mosogatással együtt is nem sokkal hat óra után végeztünk. Mivel itt nincsenek szúnyogok, remény van arra, hogy este sokáig kint ücsöröghetünk. Caulonia Marina, 2008. június 16, hétfő, 56. nap Ma strandolós-karbantartós napunk volt. Éjjel kicsit hűvösebb, csak 16 fok volt. Reggel később keltünk, ¾ 9-kor kezdtem el készülődni, hogy bringával bemenjek a közeli településre kenyérért és pár zöldségféléért. Találtam is a közelben egy Sigma szupermarketet, ahol viszont nem kaptam dinnyét és paprikát. Tovább kerekezve megnéztem a Sisa-t is, de nekik nincs zöldségosztályuk. Hazafelé még bepróbálkoztam egy útszéli zöldségárusnál is, de eredménytelenül.
149
Ezek után későn volt a reggeli, utána Zsóka a tegnap megspórolt zsetonnal kézzel kimosott pár dolgot, úgy, hogy egy törülközős-ágyneműs mosáson kívül talán hazáig már nem kell ezzel foglalkozni. Én addig megkevertem az utolsó adag müzlimet. Rázás közben az egyik doboz eltörött és a szerszámos ládából elő kellett venni a ragasztót. Ha már nyitva volt ez a láda egy keréknyomás ellenőrzést is csináltam és ennek kapcsán a bringákra is sor került. Ekkor derült ki, hogy Zsóka gépének hátsó kereke teljesen le van engedve. A vizsgálódás szerint valamilyen defekt féle van. Szétszedtem a gépet, a belsőt megnézve találtam is egy lyukat. Sebaj, van javítókészletünk, mondtam és el kezdtem keresni. Kiderült, hogy ez is az otthon maradt tételek listáján szerepel. Ekkor két óra felé járt az idő és ilyenkor jó olasz barátaink sziesztáznak, az üzletek zárva, majd úgy fél öt körül lehet bepróbálkozni. Addig minden esetre kimentünk a tengerhez és napoztunk egyet. Nem volt kedvünk bemenni a vízbe, kicsit jobban hullámzott, mint az elmúlt napokban és itt elég nehéz az utolsó öt méteren, a kavicsos parton kibotorkálni. Mások is így voltak, bár sokan napoztak, a vízben senkit sem láttunk. Négy óra után visszatértünk a kempingbe és én ismét nyeregbe pattantam és bementem a településre. Reggel láttam egy bringás boltot, gondoltam ott sikerrel járok. Elsőnek megkerestem a zöldségest és megvettem a paprikát és a dinnyét, majd a bringáshoz mentem. A helyzet a piacgazdaságra jellemző. Javítókészlet 4.50 €, új belső 3 €. Vettem mindkettőt, mert a belső szelepe nem olyan, amit a kompresszorral fel tudok fújni, de talán nem tudom megjavítani a régit és akkor kérünk kölcsön pumpát valakitől. Amikor visszaértem, gyorsan megettük sajtos-sonkás-vörösboros vacsoránkat és neki kezdtem a javításnak, addig Zsóka elmosogatott. Kiderült, hogy a belsőn két lyuk is van. Ezek megragasztása sem hozta meg a kívánt eredményt, mert valószínűleg a szelep mondta fel a szolgálatot. Beraktam a vadi új belsőt, a szomszéd pumpájával felfújtam a kereket és összeszereltem a gépet. Utána lezuhanyoztunk, megírtam a naplót és még jócskán van időnk olvasgatni, esetleg játszani is. Caulonia Marina, 2008. június 17, kedd, 57. nap Ma kicsit melegebb volt éjjel. Reggel változóan felhős időre ébredtünk. Nem siettük el a felkelést, mert maradtunk a kempingben. Reggeli után Zsóka kimosta a paplanhuzatokat és utána a kimondottan szeles időben kimentünk a tengerhez. Amíg az ágynemű száradt mi napoztunk. A vízbe nem mentünk be, mert méteresek voltak a hullámok és sokkal jobban ki jöttek, mint szoktak. Mások se nagyon merészkedtek be a vízbe. Négy körül jöttünk be, addigra a szélben kiszáradtak a dolgok.
150
Ma nem volt túlzottan meleg, nem érte el a 26 fokot a hőmérséklet, de a nap sütött rendesen. Visszatérve a lakóautóhoz felhúztuk az ágyneműt, lezuhanyoztunk és megmelegítettük a székelykáposzta utolsó részletét. Eddigre a szél is kicsit csendesült, így reményünk van egy kellemes estére. Később még felhívjuk a Kicsilányt, ma van a névnapja. Caulonia Marina, 2008. június 18, szerda, 58. nap Reggelre megint felerősödött a szél, de még meleg volt. Nyolc után kimentem kenyeret venni a közeli szupermarketba, majd kényelmesen megreggeliztünk. Úgy fél 11 körül, mielőtt elindultunk volna a strandra, beszélgetésbe kezdtem a tegnap délután érkezett és mögénk beállt német rendszámú lakóautó tulajdonosával. Az apropó az volt, hogy hatalmas ACSI emblémák vannak rajta. Mint sejtettem, inspektorok. Elbeszélgettünk az ACSI CC-vel kapcsolatos tapasztalatokról, az egész auditálási folyamatról, a konkurens CampingCheque és ADAC rendszerről. Mint kiderült ők hollandok, jól beszéltek angolul, - a társalgás ezen a nyelven folyt, - és Catania és Puglia tartományok tartoznak hozzájuk. Feladatuk a felülvizsgálaton túl toborozni a CC hálózatba és gondolom újabb kempingeket felvenni a nagy katalógusba. Inspektor csak holland, vagy belga (flamand) nemzetiségű személyek lehetnek, és mint megjegyezték nem a pénzről szól a dolog. Bár az elejtett szavakból az is kiderült, hogy eszközöket (pl. GPS) azért kapnak. A beszélgetés végén adtak egy másolatot az ACSI 2008-as nagy katalógusának DVD-jéből. Beszélgetésünk során derült ki, hogy vadonat új Knaus lakóautójuk töltője nem működik. Megnéztem, a feszültség jó, el is jut a töltőhöz, de az nem megy. Minden esetre az látszott a készüléken, hogy valamilyen hiper-szuper elektronikus szerkezet. Pár perccel később jött a koma és örömmel újságolta, hogy a szervizzel beszélt és telefonon elmondták mit kell csinálni. A bemenő és kimenő oldali kapcsolók ki-be kapcsolgatásának bonyolult szekvenciája kell a szoftver resethez. Eddigre dél lett és a szél tovább erősödött és érzékelhetően lehűlt a levegő. Így a strandolást feladtuk, kimondva, hogy a bőrünknek is jót tesz a pihentetés. Zsóka olvasott, míg én új szerzeményünkkel ismerkedtem. Ma korán megfőzzük az ebédet, egy jó meleg sajtlevest, és utána, lehet, hogy sétálunk egy kicsit a parton, vagy bebiciklizünk a közeli településre. Caulonia Marina, 2008. június 19, csütörtök, 59. nap Tegnap este még kimentünk sétálni egyet a tengerpartra. Úgy két kilométert tettünk meg a lágy, mély homokban, amikor visszafordultunk. Ez a kis séta kimondottan fárasztó volt, és amikor visszaértünk, éreztük mindenünket. Lezuhanyozás után még mindig korán volt és kiültünk rabló römizni.
151
Egy kellemesen meleg éjszaka után reggel ragyogó napsütésre ébredtünk. Bár nem siettük el a felkelést és a reggelizést, mégis negyed 11-kor indultunk a strandra. A nap szépen sütött, csak sajnos vagy az előző két nap hullámzásától, vagy valami mástól, a tenger nagyon koszos volt. Nyoma sem maradt a három nap előtti kristály tiszta víznek. A parttól úgy 10-15 méterre csúnya barna hab gyűlt össze és a parton is mosószerre emlékeztető habot vetettek a hullámok. Más dolgok is úszkáltak a vízben. Ennek megfelelően bemenni nem volt kedvünk, csak a lábunkat áztattuk be, ha már nagyon melegünk volt. Három körül jöttünk be. Zsóka neki kezdett az esti grillezés előkészítésének én pedig a pár hete vett szép piros gumikábelt építettem be a Luca székébe. Most nem olyan snassz a régi toldott PVC kábellel. Piros kábele amúgy is csak nagyon keveseknek van. Legyünk már ebben is kicsit különlegesek… A csirkemájat és tartozékait, - elegendő áram híján, - a lassan két éve nem használt gázgrillen sütöttük meg. Legalább ez sem lesz csak potyautas… A kaja után, - melyhez egy üveg otthonról hozott édes vörösbort ittuk meg, elmosogattunk és rendet raktunk, majd lementünk a tengerhez. Elgyalogoltunk a laza homokban vagy másfél kilométert. Itt már nem volt nyoma a délelőtti kosznak. Be is mentünk és úsztunk egy jót meztelenül kihasználva, hogy a parton se közel, se távol senki sem volt. Visszatérve a kempingbe lezuhanyoztunk, majd kiültünk a kocsi elé. Holnapután lesz a leghosszabb nap, ez itt azt jelenti, hogy kb. 9 óráig világos van. Caulonia Marina, 2008. június 20, péntek, 60. nap Éjjel megint nagyon meleg volt, 21.5 fokig hűlt csak le a levegő. Reggel 8 után bringára ültem és bementem a településre. Szereztem szelepet a bringa belsőhöz, vettem kenyeret és narancsot, valamit Camparit a Csincsinek és Annának. A kényelmes reggeli után elraktam a bringákat és 11 körül indultunk is a strandra. Ma kevésbé volt koszos a víz, azért eléggé habzott. Kicsit messzebb mentünk és nudiztunk. Sajnos dél körül a kosz ismét megjelent és nagyon nehéz volt olyan helyet találni, ahol be lehetett menni a vízbe. A nap erősen sütött, Zsóka rövid időre egy fa árnyékába húzódott. Háromig azért kint maradtunk. Visszatérve a lakóautóhoz kicsit karbantartottunk. Zsóka kitakarított, előtte én kimásztam a tetőre és lemostam az ablakot és az antennát. Elraktam a napozóágyakat és töltöttem 20 litert a víztartályba. Ha jól számolom utoljára öt hete, Palermo-ban töltöttünk vizet. Utána megfőztük a vacsorát és este lehet, hogy megint kimegyünk sétálni és fürödni egyet.
152
Holnap indulunk tovább. Ez egy jó hely volt, de egy hét elég belőle. A következő helyünk megint hasonló lesz, de ott már nem maradunk ennyit. Azután mindjárt itt van június vége és erősen beszűkülnek kemping lehetőségeink és lassan a hazamenetel menetrendjét is ki kell dolgozni. Sibari, 2008. június 21, szombat, 61. nap Este gyertyafény mellett sokáig kint beszélgettünk közben elszopogattunk egy üveg pezsgőt. Éjjel a korábbinál is nagyobb melegre számítottunk és ezért több ablakot hagytunk nyitva, sőt Zsóka is csak a frottír lepedővel takaródzott. Ezzel szemben valamivel hűvösebbre hűlt hajnalban a levegő és kicsit fáztunk is. ¾ 8-kor kezdtünk készülődni és negyed 11-kor indultunk egy közel 250 kilométeres útra, melyet Rózsi kicsit több mint öt órára taksált. Még indulás előtt kisebb bosszúságot okozott, hogy megint a kártyaterminál hibájára hivatkozva készpénzzel kellett fizessünk. Fel is hívtam erre az ACSI inspektor figyelmét. Rózsi bekapcsolásakor jelezte, hogy az utat nem azon a térképen tervezték, ami a memóriájában van. Akkor nem értettem a helyzetet, de átsiklottam felette. Ma egész nap az Ss106-os főúton jöttünk. Ez a tengerparton vezet, hol közvetlenül a víz mellett, hol kicsi beljebb. A táj elég ingerszegény, a látottak csak egy egészen rövid darabon dobogtatták meg a szívünket egy kicsit. Sok az ipari terület, de alapjában egy eléggé elhanyagolt mezőgazdasági vidék, itt-ott üdülőterületekkel a parton. A szombat dél körüli forgalom nem volt vészes és kevés lakotton kellett csak átmenjünk. Az út elég jó minőségű és vonalvezetésű, csak sok helyen keskeny oly annyira, hogy jó párszor csak egy sáv áll rendelkezésre, különösen, ha ilyen nagyobb dobozokról van szó, mint a mi lakóautónk. Láttunk az út mellett egy MD diszkontot, ahova be is tértünk és megvettünk pár dolgot a bevásárló listánkról. Később az útvonalra eső Lidl-be is betértünk és beszereztük a következő hétre szükséges kaja neműket és vásároltunk is pár dolgot. Legkomolyabb tétel egy meteorológiai állomás, amely légnyomást is mér és jelzi a légnyomás tendenciáját. Itt derült ki, hogy Rózsinak valami baja van, mert vissza akart vinni a Tirren tenger partjára, majd ismét vissza a Jon tengerhez. Szerencsére a helyzet teljesen egyértelmű volt, mi maradtunk az Ss106-oson. Később kiderült, hogy minden bonyodalom oka, hogy a térkép egy szelvényét elfelejtettem betölteni még otthon. Szerencsére csak mintegy 70 kilométert érintett és a mai út vége már megint rendelkezésre állt. A kempinget simán megtaláltuk, csak az okozott kisebb izgalmat, hogy Rózsi mereven ragaszkodott hozzá, hogy egy 2.5 méter magas aluljárón jöjjünk át a
153
vasút alatt. Szerencsére pár száz méterrel odébb találtunk egy szintbeli keresztezést. Négy órára értünk ide. A kemping egy hatalmas komplexum, tele olaszokkal, nagyobb részük állandó. A hétvégén kint lévő több száz helyi mellett alig lehet észrevenni azt a talán kéttucatnyi németet és hollandot, aki elsősorban a part melletti sávban táborozik. A kemping messze nincs tele, mi is találtunk egy azért kissé árnyékos és kellően nagy parcellát a kevésbé zsúfolt zónában, nem túl messze a parttól. Sajtos-sonkás-vörösboros vacsoránk elköltése után még kimentünk a partra és fürödtünk egyet. A part itt homokos, sokkal lassabban mélyül, mint az előző helyen. A víz ugyan átlátszó, de nem annyira tiszta, úszkálnak is benne dolgok. A parton előre kirakott, bérelhető nyugágyak minden felé. Távolról sem tűnik annak a nyugalmas helynek, mint ahol eddig voltunk. Mire lezuhanyoztunk, elmúlt nyolc óra, de még világos volt, hiszen ma van az év leghosszabb napja. Kellemes meleg van. A napló már sötétben készült el. Még kint maradunk egy kicsit. Holnap strandolunk, de előtte a már esedékes mosást tervezzük lebonyolítani. Itt kedvezőnek látszanak a körülmények. Sibari, 2008. június 22, vasárnap, 62. nap Éjjel ismét meleg volt és utána napfényes reggelre ébredtünk. Nyolc után keltünk, mert úgy emlékeztem, hogy fél 9-kor nyit a mosoda. Kiderült, hogy már 8-kor nyitott, de csak egy olasz öregasszony szerencsétlenkedett. A három mosógép közül a negyedik, szárítóba tette a mosnivaló ruháját és csodálkozott, hogy nem megy… A mienk nem sokkal 9 után kész lett és 11-re már ki is száradt a dolgok nagy része. A strandra nem volt igazán kedvünk kimenni, nagyon melegen sütött a nap. Az előtető alatt is megközelítette a 40 fokot a hőmérséklet. Ezért inkább többször kimentünk fürödni, de a lakóautónál maradtunk illetve a kempingben sétálgattunk. Megállapítottuk, hogy ha nem is ez a legszebb partszakasz, ha többen is vannak, mint az előző helyen voltak, azért fürdésre itt a legalkalmasabb a tenger... Délután egy komolyabb főzőcskézésbe kezdtünk. Először megcsináltuk a padlizsánsalátát, majd Zsóka megfőzte az út talán legmunkaigényesebb kajáját, a vörösboros marhapörköltet nokedlivel. A korábbi jó tapasztalat alapján ez utóbbiból egy leveshez is lefagyasztottunk háromnapos adagot. Kaja után megint kimentünk úszni egyet, majd megnéztük a Duna TV híradóját és az időjárás jelentést. Nem lettünk sokkal okosabbak. Utána zuhanyozás és máris vége a napnak. Még kiülünk a forróság után kellemes esti melegben olvasni, vagy játszani.
154
Sibari, 2008. június 23, hétfő, 63. nap Ismét meleg éjszaka után tiszta időre ébredtünk. Felbuzdulva a tegnapi sikeres akción még egy adag kimosása mellett döntöttünk. Ez már az otthoni feladatokat volt hivatva csökkenteni. Dél körül mentünk ki a strandra és négy óra után jöttünk be. Ma kellemesebb volt az idő, némi légmozgás enyhítette a hőérzetet. Az előtető alatt vagy három fokkal mutatott kevesebbet a hőmérő, mint tegnap. Sokszor mentünk be a vízbe, mely talán 25 fokos is lehet. Jókat úsztunk és kellemesen lehűtött. Visszatérve a lakóautóhoz Zsóka nem tudott ellenállni a jó szárítási lehetőségnek és kézzel még kimosott pár dolgot. A vacsorával ma nem volt sok dolgunk, a tegnapi maradékot kellett csak betenni a mikróba. Este még kimegyünk egyet fürödni és utána megint kiülünk játszani. Itt szerencsére nincs sok szúnyog. Még nem döntöttünk, maradunk-e még egy napot, vagy tovább megyünk és pár napra ismét turisták leszünk. Sibari, 2008. június 24, kedd, 64. nap Maradtunk. Éjjel ismét a lassan megszokott meleg és reggel sem látszott enyhülésre utaló jel. Annak, hogy 40 fokban autózzunk és a koradélutáni órákban turistáskodjunk Matera-n nem láttuk értelmét. Reggeli után, semmit sem elsietve, kimentünk a strandra. Fél 11 körül járt az idő. Ma még a levegő sem mozgott. Egyetlen változatosság a második napja tartó közeli erdőtűz oltásán dolgozó repülőgépek tízpercenkénti megjelenése volt, akik a vízre szállva feltöltötték tartályukat és mentek a tűzhöz. A víz saját mérésünk szerint 26 fokos és megjelentek a part közelében a medúzák. Azért többször bementünk, mert egyébként megbuggyantunk volna. Nem is bírtuk sokáig, már három óra előtt visszajöttünk a lakóautóhoz, ahol az előtető alatt 39.9 fokot mutatott a hőmérő. Kicsit olvasgattunk, majd hozzáláttunk egy milánói spagetti elkészítéséhez. Így a közeli napokra is van kajánk. Egyébként beindult a szezon. A kemping ugyan még messze nincs teli, de az állandók nagy része kint van, sok a gyerek és fiatal, látszatra nagyszülői felügyelet alatt. A hozzánk hasonló külföldi nyugdíjasok szedik a sátorfájukat. Az előszezoni kedvezménynek a hét végén szinte minden kempingben vége. Mi holnap mindenképpen tovább megyünk. Megnézzük Matera-t, - ott is tervezünk aludni egy parkolóban, - majd Gallipoli mellett az utolsó ACSI
155
kempingünkbe megyünk tovább útba ejtve a trullo-kat. Azután, ha a parkoló Matera-n nem működik, lehet, hogy útvonalat változtatunk… Alberobello, 2008. június 25, szerda, 65. nap Már ¾ 7-kor elkezdtünk készülődni, mert mára hosszú napot terveztünk. Ennek megfelelően már 9 után pár perccel útra keltünk. Utunk első jó egy órája a Jón tenger partján, az Ss106-os úton vezetett. Kempingünk közelében nyomát sem láttuk annak az erdőtűznek, melyhez két napig szorgosan hordták a repülőgépek a vizet. Az út kellemes volt, itt-ott azonban vészesen leszűkült. Taranto-hoz közeledve négy sávos lett a pálya, de mindenfelé építkezések miatt terelésekbe, sebességkorlátozásokba botlottunk. Ezek okozták az első konfliktust. Ott, ahol letérni terveztünk, a csomópont átépítés miatt le volt zárva. Rózsi szegény szenvedett is miatta, de végül kiszabadítottuk a dilemmából és adtunk neki egy új, a lezárásoknak megfelelő útvonaltervet. Letérve az Ss106-osról kis utakon közelítettük meg Matera-t, mai első úti célunkat. Kellemes dombos mezőgazdasági területen autóztunk, a keskeny utakon gyakorlatilag nem volt forgalom. Beérve Matera-ba a katalógusból kinézett parkolóhelyre próbáltunk eljutni. Rózsi egy zergejárta egysávos útra vitt, volt rajta olyan keskeny aluljáró, hogy jobbra-balra pár centi maradt csak, de bukkanók is szép számmal. Parkoló viszont nem. Nagy nehezen sikerült megfordulnunk és a szorult helyzetből kikecmeregnünk. Ekkor a nevezetes barlanglakásokat, a Sassi-kat adtuk meg célpontnak. Szenvedésünket látva többen is próbáltak nagyon készségesen segíteni, de csak kézzel-lábbal tudtunk kommunikálni. Ezek a jó szándékú segítségek kicsit belezavartak Rózsi gondolkodásába. Végül, amikor Rózsi azt mondta, hogy már csak gyenge egy kilométerre vagyunk a céltól, leálltunk egy iskola előtt. Mivel a hűtőt sütötte a nap, ezért bekapcsoltuk a gázt és a ventillátorokat is. Ekkor ¾ 12 volt. Térkép híján megérzésünk alapján indultunk el. Először a várat pillantottuk meg egy közeli dombtetőn. Itt helyreállítási munkák folynak, és mint alkalmi útbaigazítóink szavaiból kivettem, be is van zárva. Tovább menve a turistainformációs iroda tábláit követtük, hogy szerezzünk térképet. Meg is találtuk a bódét, de az be volt zárva, látszatra nem csak a déli óra miatt. Továbbra is a megérzéseinkre hagyatkozva mentünk és eljutottunk a múzeumnak helyet adó palotához. Ennek udvarába is benéztünk. Az épület
156
előtt hangulatos tér, mellette kilátóterasz, ahonnan a látogató szeme elé tárul mindaz, amiért Matera-ba el kell jönni.
Bal kéz felé a domboldalban egy csodálatos régi város, szemben, egy szurdok túloldalán, sziklába vájt üregek, az egykori barlanglakások, előtérben egy szikla, mely több templomnak is helyet ad. Innen már térkép nélkül is tudtuk, merre kell menni és mit kell megnézni. A múzeum oldalában induló sikátoron leereszkedtünk a völgybe. Célunk a sziklatemplom és mellette az a kilátóterasz, melyről az egész völgyet jól be lehet látni. A keskeny utcácskákon leereszkedve értünk el egy érdekes helyet. Korábban ez is templom volt, ma egy fiatal kézműves házaspár műhelye és üzlete. A sziklába vájt helységben számos olyan használati tárgyat gyűjtöttek össze, mellyel a korábbi barlanglakásokban folyó életet illusztrálták. Különböző kerámia tárgyakat árultak ebben a patinás környezetben. Innen pár perces sétával jutottunk el a nagy kilátóteraszra, ahonnan nem csak a fenti kilátás ismétlődik egy közelebbi nézőpontból, hanem vissza lehet pillantani az egész város felöli hegyoldalra, ahol számtalan régi épület és
157
köztük barlanglakások láthatóak. Matera-ban még 50 éve is elterjedten használták ezeket a komfortnélküli lakásokat.
A kilátóterasz után felmentünk a Santa Maria de Idris szikla templomhoz. Innen felülről pillanthattunk a Cavelosoi Szent Péter templomra. 158
Utunkat a város felé sétálva folytattuk, de egy másik útvonalat követve másztunk vissza a dombra, mint amin lejöttünk. Számos szép palotát és templomot láttunk.
Eljutottunk az egyetem épületéhez is. Ennek aulájában egy szép régi freskó hívta fel magára a figyelmet. Jártunk a Dóm téren is, ahol valamilyen ünnepségre készültek, díszkivilágítás hatalmas lámpakompozíciói láthatóak mindenfelé.
Utunkat a múzeum felé folytattuk. Egy építési területet elzáró kerítés nyílásán keresztül tudtam lefényképezni a régi kolostorépület díszes ajtaját és kőfaragásait.
159
A múzeumtól egyenesen visszatértünk a kocsihoz. A több mint másfél óra elég volt ebben a melegben. Minden esetre kellemes meglepetés volt Matera. Ha nem útközben látogatjuk meg, esetleg jobban felkészülünk és nincs ilyen meleg érdemes lett volna kicsit több időt szánni rá. A várost Rózsi irányításával könnyen elhagytuk, ez az a feladat, amiben a legnagyobb segítséget adja. Utunkat Alberobello, a trullo-k városa felé folytattuk, de beiktattunk egy megállót a közeli Carefour-ba. Nem is igazán vásárolnunk kellett, hanem szükségünk volt egy kis hűsölésre. A több, mint egy órás megállást természetesen vásárlásra is használtuk, vettünk a kicsiknek pár játékot megint, némi kaját, és ami a legfontosabb halat. Innen egy óra autózással, keskeny, de jó állapotú mellékutakon értük el Alberobello-t. Noci-tól kezdődően már a szomszédos településeken is láttunk egy-egy kúp alakú épületet, de ott az volt az ember érzése, hogy ezek újak, csak a népi építészet hagyományait igyekeznek követni, egyik-másik csoportosan épített pedig valószínűleg turisztikai célt szolgált. Beérve Alberobello-ba elég sokat tekeregtünk. Elsősorban az egyirányú utcák keserítették meg az életünket, melyek nem passzoltak Rózsi térképével. Végül egy lakóautó parkolóban kötöttünk ki. Itt tűző napon reggelig villany nélkül 12 €-t kértek és nem engedték meg asztal kitételét és az előtető kiengedését. Ezen berágtunk és tovább mentünk. Rózsi vezérletével megtaláltuk a trullo-kat és egy fizetős parkolóban megálltunk egy órára 2 €ért. Ezek nagyon érdekes építmények. A kb. 4-5 méter átmérőjű és valamivel magasabb szerkezeteket eredetileg habarcs nélkül, szétszedhetőre építették. Ma már csak pár nincs belülről kifugázva. Egy részükbe födém is került, amolyan suszterpadlás, melyre létrán lehet feljutni. A területen sűrűn egymás mellett több száz található. Az egyik domboldalban lévők többnyire turisztikai célokat szolgálnak, különböző kínálatú ajándékboltok, butikok, bárok, éttermek találhatóak egymás mellett több utcányi területen. Többen kilátóteraszt is ajánlanak, ahonnan szépen láthatóak az egymás mellett sorjázó jellegzetes kúpok. A trullo-k egy része ma is használatban lévő lakóépület. Különös hangulatú az egész, olyan, mintha egy skanzenben járnánk. A terület szélén egy ebben a stílusban épített, belül elég semmitmondó templom is van.
160
A turista negyedet elhagyva a főút másik oldalán kezdtünk el bóklászni. Itt is zárt területen vannak trullo-k, csak ez a terület kizárólag lakás céljára szolgál. 161
Ettől azután kevésbé csicsás és minden felé látszanak a korszerű infrastruktúra beépítését szolgáló erőfeszítések, az utcákon autók parkolnak.
162
Utunk során érintettük a város “nem trollo-s” részét is. Itt egy barátságos kis téren a polgármesteri hivatal érdemelte meg a megörökítést. Autós bolyongásaink során elhaladtunk a székesegyház előtt is, de arra már nem futotta az egy órából, hogy oda is elmenjünk. Visszatérve lakóautónkhoz egy parkon sétáltunk keresztül, ahonnan szép kilátás nyílt a túloldali trullo-kra. A nagyon érdekes séta után úgy határoztunk, hogy a város határában lévő kempingben éjszakázunk. Elég könnyen megtaláltuk, tábláit már korábbi bolyongásaink során láttuk. Hat órára értünk oda. Kellemes kis kemping, döntően külföldi túrázókkal, a kevés állandó látszatra nem volt kint a lakójánál. Az ár 10% CCI kedvezménnyel, villany nélkül mindössze 16.20 €, melyhez jött még egy euró a zuhanyért. Ez utóbbi használata nagyon bonyolult volt, de azért sikerült kitanulni a rendszert. Sajtos-sonkás-vörösboros vacsorát ettünk és a még mindig nagy melegben kint vártunk egy kis enyhülést. A napló megírására nem is került sor, csak a nap leadminisztrálását és a képek áttöltését és szerkesztését csináltam meg. Gallipoli, 2008. június 26, csütörtök, 66. nap Továbbra is nagy a meleg és ezen az sem segített, hogy négyszáz méter magasan voltunk. A levegő szinte áll, éjjel a száradni kint maradt ruhák meg sem mozdultak. Ismét korán, hét óra előtt keltünk, hogy időben indulhassunk. A mai program ugyan kevesebb, csak Lecce-t látogatjuk meg és az autóznivaló sincs annyi, mint tegnap volt.
163
9 órára útrakészek voltunk, de ekkor derült ki, hogy Rózsi nincs felkészítve a menetközben elhatározott változásokra. Közel negyed órába került, amíg magán a készüléken beprogramoztuk a nekünk is tetsző útvonalat. Alberobello-t észak felé hagytuk el és Fasano-nál értük el az Ss379-es utat, ami gyakorlatilag egy nem fizetős autópálya. Ehhez le kellett ereszkedjünk egy meredek hegyoldalban négyszáz méterről a tengerszintre. Az autópályán erősen ingerszegény környezetben eseménymentes volt utunk. Egyedül Brindisi környékén sűrűsödött meg a forgalom. Errefelé sok volt a kamion. Úgy határoztunk, hogy Lecce-be nem a közvetlen, észak-nyugati irányból megyünk be, hanem az elkerülőn megyünk és délről közelítjük meg a belvárost. Ennek két oka volt. Ezen a részen van a pályaudvar és kikötő híján ennek közelében reméltünk parkolási lehetőséget, más részről errefelé kell majd tovább menjünk. Egyetlen gond volt csak: a Gallipoli felé vezető leágazásnál nincs felhajtás a város felé. Ezért egy leágazásnyit elmentünk Gallipoli irányába, majd alsóbbrendű úton közelítettük meg a belvárost. Itt megint elég sokat bóklásztunk, betévedtünk a fizetős parkoló zónába, majd ismét elindultunk kifelé, átmentünk a vasút alatt és találtunk is egy helyet. Sajnos csak napon megint. Volt ugyan a közeli elhagyatott mellékutcában árnyékos hely, de ezt nem mertük bevállalni. Negyed 12-kor indultunk neki a városnak. Talán jó negyed órát gyalogoltunk, amíg elértük a belváros peremét. Itt elsőnek a dóm tér felé mentünk, (ezt táblák is jelezték) mert itt van turistainformációs iroda.
164
Útközben bementünk az egyetem egyik épületének udvarába és láttunk pár szép palotát, - melyek egy része ma közintézménynek ad helyet, - és templomot. Bementünk a dómba. Szerencsénk volt, mert délben bezár, mi még éppen befértünk. Ez egy gazdagon díszített barokk templom. Sajnos a sietségben a belső felvételek nem sikerültek. Híres harangtornya sűrűn be van állványozva.
Az irodában szerzett térkép birtokában magabiztosabban folytattuk utunkat. Az útikönyvekben nem emlegetett vár felé vettük az irányt a Via Vittorio Emanuelle II-n. Érintettük a Szent Irene templomot, de ez felújítási munkák miatt be volt zárva.
165
Eljutottunk a római kori amfiteátrum romjaihoz. Ennek érdekessége, hogy csak a múltszázad első felében fedezték fel. Lehet, hogy ennek köszönhető, hogy meglepően jó állapotban vannak a maradványok. Mellettük egy régi épület, mely lehet, hogy az amfiteátrumhoz tartozik, ma valamilyen festő műterme és talán kiállításnak is helyet ad. A várhoz érve egy nagy jellegtelen erődszerű épületet láttunk. Szerencsénkre megkíséreltük a bejutást. Kiderült, hogy nyitva van és pár felújított helysége, köztük egy lovagterem szerű valami, látogatható. Rendezvényeket is tarthatnak itt és egy teljesen érdektelen tárlat is látogatható, valamilyen modern festő művei. Viszont a kiállító terem egyik fülkéjében szép eredeti freskó látható.
A várban komoly ásatások és helyreállítási munkák folynak, csak nagyon kis része van kész, de egy torony szépen látszik és az egyik falon míves díszítésű ablakkeretet is láttunk. Elhagyva a várat még megnéztük, - csak kívülről lehetett, - a Greco színházat, mely teljesen hozzáépült a várhoz, majd a Piazza S.Oronzo, az amfiteátrum mögötti tér felé folytattuk utunkat. Itt egy bank épület oldalán modern művészi órát láthattunk, illetve a téren egy emlékoszlopot.
166
Innen kelet felé, a Via Umberto I-en mentünk tovább. Láttunk pár szép palotát, majd elértünk a Szent Kereszt templomhoz. Mellette megcsodáltuk a járási hivatal palotáját, melynek udvarába is bekukkantottunk. Az utca végén, egy kis téren találtuk meg a görög templom jellegtelen épületét.
167
Innen kevéssé látványos kis utcákon igyekeztünk visszatérni a kocsihoz. Azért még láttunk pár szép palotát, templomot vagy épületrészletet. Külön említést érdemel a belváros mellett elhaladó Via Adua-ra nyíló kő kapu, a Porta Rudjae. Erre már kocsival történő bolyongásunk során felfigyeltünk.
Ezzel sétánkat Lecce-ben érdemben befejeztük. Kellemes meglepetés volt a város, sok szépen felújított épületet láttunk és sok helyen folyik a munka. Sok van még hátra, de nem annyira reménytelen a helyzet, mint számos korábban meglátogatott városban. Az egész benyomás sokkal kedvezőbb volt, nem jártunk “félelmetes” helyeken és a kosz is mintha kevesebb lenne. Persze lehet, hogy kezdünk hozzászokni. Visszasétáltunk a kocsihoz és jó két és fél óra távollét után nagy örömünkre sértetlenül a helyén találtuk. Igaz hogy meg lehetett főni benne, de a hűtő a rákapcsolt gáznak és a ventillátoroknak köszönhetően valahogy átvészelte ezt az időt. Rózsinak megint nem volt gond, hogy rávezessen a Gallipoli felé vezető autópályára. Megadtuk neki, hogy az út mellett, mintegy öt kilométeres letérővel lévő Lidl-t is érintse. Ennek kettős oka volt. Egyrészt megint ránk fért egy kis hűsölés, másrészt szerettük volna elkerülni, hogy a csendes pihenő alatt érjünk a kempingbe. A megközelítésben volt némi vitánk Rózsival, de végül a mi elképzelésünknek megfelelően, a legrövidebb betérővel értük el Nardo-t. Itt át kellett hajtsunk a városon. Volt egyetlen pillanat, amikor egy régi kastély mellett haladtunk el, amiért érdemes volt erre jöjjünk. A megadott helyen nem találtuk meg az üzletet, de ahogy vissza akartunk keveredni a főútra egyszer csak elénk toppant az áruház. Azt hittük nincs nyitva, mert a parkolóban csak két kocsi árválkodott. Bementünk és vettünk pár dolgot, elsősorban Annamáriának, de az élelmiszer készletek feltöltésére is.
168
Az egy órás pihenő után már csak jó negyed óra autózás volt a kempingig. Ez egy ACSI hely, mely a legközelebb van Gallipoli-hoz. Így holnap elegendő lesz a bringákat elővenni, nem kell a mocit leszerelni. A kemping maga elég kellemes hely, fás, de azért nem teljesen árnyékos. A vizesblokkok tiszták, ugyan a zuhanyhoz kisebb túrára van szükség. A portán készségesek voltak, hangsúlyozták, hogy már csak négy napig érvényes a kedvezmény. Ez látszik is a vendégkörön. Külföldi alig van, mind jobban elfoglalják az olaszok a terepet. Ugyan még mindig jó, ha egy negyedig van csak tele a kemping. Miután letettük a kocsit és elintéztük az adminisztrációt, Zsóka kimosta az elmúlt napokban összeizzadt gönceinket és úgy fél hat felé, kimentünk a strandra. Nincs túl messze, egy saját aluljárón kell lekeresztezni egy part menti utat. Sajnos ez az összes jó, ami elmondható. A strand elég kicsi, ott is az előre kirakott napernyők és egyéb animációs eszközök foglalják el a hely nagy részét. A part köves és az első métereken sekély a víz. Mindehhez a kövek mindenféle növényzettől síkosak. Az eredmény: én bementem megmártózni és úszni egy kicsit, Zsóka nem vállalta be és elhatároztuk, amint lehet tovább állunk. Este a főzéssel nem kellett sokat vacakolni, csak spagettit kellett kifőzni. Utána kimásoltam Rózsi memóriájából a track log-okat, feldolgoztam őket, előkészítettem az útvonalterveket egészen hazáig, leadminisztráltam a napot, a képek szerkesztésére már sor sem került. Már két nap a lemaradásom a naplóban. Este nagyon meleg volt. Még 11 körül is 26-28 fokot mutattak a hőmérők. Éjjelre minden ablakot tárva nyitva hagytunk, bekapcsolva maradtak a ventillátorok és felmerült a leköltözés lehetősége is. Gallipoli, 2008. június 27, péntek, 67. nap Éjjel nagyon meleg volt, de hála az előzetes intézkedéseknek kicsit kevésbé, mint előző éjjel. Reggel kissé felhős időre ébredtünk, de ez érdemben nem érintette a meleget. Nyolc előtt valamivel kezdtük el készíteni a reggelit, elfogyasztása után elővettük a bringákat és tíz után valamivel indultunk Gallipoli-ba. Az úton elég nagy volt a forgalom és sok helyen rossz volt a burkolat. Azért gond nélkül bejutottunk a szigetre átvezető hídhoz, melyen áttolva a bringákat letettük azokat egy forgalmas helyen jól hozzá láncolva egy korláthoz. Útikönyvünk elég vegyesen ír Gallipoliról. Egyrészt egy gyöngyszemnek nevezi, amit feltétlenül meg kell nézni, másrészt semmilyen konkrét érdekességet nem említ a dómon kívül.
169
Mi a hídfőben álló erőd és a híd lefényképezésével kezdtük sétánkat. Az erődöt renoválják, látogatásáról szó sem lehetett.
Következő állomásunk a híd alatti halpiac meglátogatása volt. Itt jó egy tucat modern üzlet található, ezek fele nyitva is volt. Választékuk elég gazdag volt, de az árak nekünk kicsit magasnak tűntek. Ez után úgy döntöttünk, hogy először az óramutató járásának irányában körbejárjuk a szigetet és majd utána nézzük meg a belső részeket. Már az első métereken megállapítottuk, hogy számos épület szépen fel van újítva. Láttunk gazdag kőfaragással díszített erkélyeket. Kicsit tovább menve egy mólón halászok javítgatták hálóikat.
170
Visszanéztünk az erődre és a mögötte lévő kikötőre. Egyébként Gallipoli szigetét csaknem körülveszik a különböző rendeltetésű mólók és kikötők. Bár nem számít jelentős kikötőnek számos kereskedelmi és sport hajó állt a mólók mellett.
Tovább sétálva a parton szépen felújított hangulatos házsorokat, a tenger fölé emelkedő éttermeket láttunk.
A sziget délkeleti oldalán egymást érik a XVI.-XVII. századból származó kis templomok.
171
Tovább menve egy tágas öbölben homokos strand található melyen ezen a fülledt júniusi napon elég sokan voltak kint. A vízben mindenfélék úszkáltak és a homok sem tűnt túlzottan sterilnek.
A strand feletti mellvéden tovább sétálva egy nagy parkoló fölé jutottunk, mely mögött a kereskedelmi hajók vesztegeltek. Ebben a parkolóban láttunk számos lakóautót is, de mind olasz volt. Rövidesen elértük az erődöt, megnéztük a bringákat, a helyükön voltak, majd egy ajándékboltokkal szegélyezett utcán elindultunk a dóm felé.
172
A dóm egy nagyon szűk téren található, nincs is rendes rálátás. Bent komoly rekonstrukciós munkálatok folynak. A főoltár be van állványozva, a főhajó közepén egy nagy terület le van zárva. Azért a mennyezet és az oldalkápolnák sokat sejtetnek a templom szépségéből. Állítólag helyi művészek képeivel van dekorálva. A szokásosnál sokkal több festmény található mindenfelé, de szép márványmozaikokat is láttunk.
A dómot elhagyva sok kis utcában bóklásztunk, de már csak egyetlen dolog kívánkozott lencsevégre. A dómmal szemközti épület díszes kőfaragásait érdemesítettük megörökítésre. Még a téren lévő polgármesteri hivatal is megérdemelte volna, de a kapuja feletti lámpát egy hatalmas létráról éppen karbantartották és egy kisteherautó is bezavart volna a képbe. Máshol a szűk tér nem adott lehetőséget a fényképezésre. Egyébként az egész szigeten mindenhol dolgoznak. Sok sikátor fel van túrva, máshol épületeket renoválnak. Összességében Gallipoli-t érdemes volt felkeresni. Nagyjából az mondható el, amit útikönyvünk korábban idézett megállapítása tartalmaz. Amit viszont nem ír a könyv: komoly erőfeszítések érzékelhetőek a történelmi városrész felújítására 173
és ennek eredményei is vannak. Talán egyetlen eddig felkeresett településen sem volt ennyire látványos az erőfeszítések eredménye. Gallipoli meglátogatása után felültünk bringáinkra és visszakerekeztünk a kempingbe. Közben felkerestük az útba eső MD diszkontot és italkészletünket kicsit feltöltöttük. A nagy melegben nagyon sok fröccs fogy. A kempingbe visszatérve, - egy óra körül járt az idő, - láttuk, hogy kocsink és elsősorban a hűtő keményen kapja a napot. Elhatároztuk, hogy átköltözünk egy reggel szabadult közeli és sokkal árnyasabb telekre. Negyed óra alatt végrehajtottuk a hadműveletet. Utána én neki kezdtem a naplóban felhalmozott lemaradás behozásának. Közben jártunk a hideg zuhany alá felfrissülni. Korán vacsoráztunk, a tegnapi maradékhoz készítettünk egy kis hideg joghurtos gyümölcslevest. Elraktam a bringákat is, rájuk itt már nem lesz szükség. Délután távoli dörgés hallatszott, de eső csak nem akart megérkezni. Most este tízkor érzékelhetően hűvösebb a levegő, de még mindig nagyon fülledt. Lehet, hogy éjjel megérkezik a frissülés. Még nem tudjuk tovább megyünk-e holnap. Itt már nincs tennivalónk, a strandolás nem működik. Ugyanakkor hétvége van és ide is sok olasz érkezett. Gagliano del Capo, 2008. június 28, szombat, 68. nap A három húzósabb nap után ma egy könnyebb jött. A feladvány gyenge 50 kilométer autózás, le egészen a csizma sarkáig. Nyolc körül keltünk, mert a várt enyhülés nem érkezett meg és eddigre már 27 fok volt a lakóautóban. Kint is csak eggyel kevesebb… Komótosan készülődtünk, pakolásztunk is egy kicsit. Az utolsó kajás láda kezd kiürülni, lassan már csak az ülés alatt lesz kaja féle. A ládába helyette hazavivős cuccok kerülnek. Zsóka ki is takarított. 11 előtt hagytuk el a kempinget és első utunk a közeli Familia szupermarketba vezetett, hogy feltöltsük készleteinket annyira, hogy egy hetet kibírjunk úgy, hogy csak kenyeret kelljen venni. Az út eseménymentes volt, lapos, nyílt terepen autóztunk eleinte autópályán, később autóúton. A kempinget simán megtaláltuk, csalódást okozott. Kissé lehordott a terület, három kilométerre a tengertől és csak 3 Ampert adnak. Nagyon sokat kerestük a helyünket. Nagyon sok a fa és ez a nagy szerkezet nehezen fért el közöttük, úgy, hogy árnyék is legyen, az előtetőt is ki lehessen nyitni, ne is álljunk mások szájában… Pedig alig vannak. Külföldi szinte senki, egy idős német házaspár és egy magyar család sátorral.
174
A magyarokat üdvözöltük, el is beszélgettünk velük. Két 10 év körüli gyerekkel vannak és a jellegzetes nyári szabadságon lévő társaság. Utána leszereltük a mocit, itt ez látszik a legjobb közlekedési eszköznek. A tenger ugyan közel van, de kb. száz méter magasan vagyunk és ettől a bringa nem jöhet szóba. Van ugyan a kempingnek egy buszjárata, de félő, hogy az túl sok kötöttséggel jár. A TV-t is sikerült begerjeszteni az új kis antennával a létrán… Ma korán vacsorázunk, csak hideget tervezünk enni. Utána reméljük nem lesznek bogarak és sokáig kint tudunk maradni. Nem tudjuk még meddig maradunk. Mostanra erősen beszűkültek a lehetőségeink. Könnyítene a helyzeten, ha kicsit enyhülne a meleg. Gagliano del Capo, 2008. június 29, vasárnap, 69. nap Este, ha jól hallottuk távol dörgött és éjjel kicsit felkelt a szél, még 3 órakor a szatellit antennát is beszedtük, félve attól, hogy felborul. A dolog végül messze nem lett ennyire súlyos, csak kicsit enyhült, a meleg gyakorlatilag változatlanul megmaradt. Kilenc körül keltünk, valahogy nem akaródzott összekészülni az induláshoz. Végül fél 12-kor pattantunk fel a mocira és bementünk a közeli Santa Maria di Leuca-ba. Az út kellemes volt, tényleg nem sokkal több, mint három kilométer, de jól sejtettük bringázásra alkalmatlan a terep. Először a strandon álltunk meg és sétáltunk a part menti korzón. Betértünk a turistainformációs irodába, ahol kaptunk egy vázlatos térképet és nagyon készségesen felvilágosított egy igyekvő fiatalember a látnivalókról és a lehetőségekről.
A város egy jellegzetes üdülőhely, a parton számos szép palotácskát láttunk és az ilyenkor elmaradhatatlan éttermek, ajándékboltok, bárok sokaságát. De az egész nagyon rendezettnek, és ami talán fontosabb, jó karbantartottnak hatott. Ezen biztos sokat segített, hogy a pápa két hete kereste fel a települést és erre az alkalomra sok mindent kiglancoltak. Utakat aszfaltoztak,
175
helikopter leszállóhelyet építettek, a parti sétányra új pálma sort telepítettek és gondolom számos épületet is rendbe szedtek. Egyébként a település legfontosabb nevezetessége az egyik földnyelven épült bazilika és mellette egy méretes világítótorony. Ez utóbbi ma a haditengerészet kezelésében van és állítólag Genova-i társa mellett Olaszország második legfontosabb ilyen létesítménye. A környék egyébként a mindkét irányban szép számmal található tengeri barlangokról nevezetes.
Elsőnek a korzón sétáltunk el nyugat felé. Egy szép templomot láttunk és mivel éppen dél volt, hallottuk érdekes hangzású harangjait. Megérdeklődtük egy barlangnéző hajókirándulás lehetőségeit, a közeli napokban valószínűleg élünk is vele. Megnéztük, persze csak kívülről a Halott Ember Tornyát és mögötte egy szép ívekből kialakított kőhidat, mely egy kisebb völgyön ível át közvetlenül a tengerparton. Mögötte a távolban látszik a Punta Risolta, ahol két barlang a szárazföldről is megtekinthető. Sétánk során számos szép házat láttunk, ezek között volt palotának nevezhető is, és mint látszott magán kézben. Nem mentünk el a Punta Ristola-ig, mert úgy terveztük, később motorral megyünk oda. Azért készítettünk egy panoráma képet a városról.
176
Visszatérve a motorhoz, felültünk és elsőnek kelet felé indultunk. Túlmentünk a világítótornyon, hogy megnézzük az Adria és a Jón tenger határának számító Punta Melso-t.
177
Mint kiderült magánházak vannak rajta és csak úgy távolról nézhettünk ki jobbra és balra. Az egyik oldalon érdekes kőfalak szabdalják keresztül-kasul a hegyoldalt, köztük kerek kőépítményekkel, amelyek akár a trullo-kra is hasonlíthatnának, ha nem lenének tömörek és lapos tetejűek. Innen ismét motorral mentünk kicsit visszafelé, hogy egy behajtani tilos táblát figyelmen kívül hagyva betérjünk a bazilikához és a világítótoronyhoz.
Feltehetően itt tarthatta a pápa a misét, mert minden nagyon ki volt glancolva. A templomba bemenni nem lehetett, de mellőle a kilátóteraszról nagyon szép kilátás nyílt a településre és a kikötőre. Ebben a környezetben a világítótorony a maga egyszerűségében szinte észre sem vevődik. Miután kigyönyörködtük magunkat ezen a kimondottan szép helyen, ismét motorra ültünk, végig mentünk a part mentén a Punta Ristolaig, ahol egy teljesen új helikopter leszállóhely
178
fogadott. Miután letettük a járgányt, kicsit körbenéztünk. Elsőnek visszapillantottunk a településre, majd a sziklafokon kicsit leereszkedve bepillantottunk a barlangokba. Feltehetően sokkal szebbek a vízről, de így is sejteni lehetett, hogy milyenek is.
Már csak egyetlen programunk maradt: keresni egy olyan helyet, ahol jót lehet strandolni és érdemes motorral akár napjában odamenni. A turistainformációs irodában kapott javaslat alapján a Jón tenger irányában indultunk. Vagy tíz kilométert kellett motorozzunk, hogy a sziklás-köves partot homokos váltsa fel. Errefelé vasárnap lévén nagyon sokan voltak, sajnos
179
árnyék az sehol sem látszik és nagyon sok a napernyőkkel felszerelt fizetős hely. Azért megállapítottuk, hogy biztos találunk nekünk megfelelő helyet. Ekkor három óra körül járt az idő és nagyon melegünk volt. Szokásommal ellentétben én is elég sokat ittam, de izzadtunk is rendesen. Felültünk a motorra és a legrövidebb úton, mintegy negyed óra alatt visszaértünk a kempingbe. Érdekes volt, hogy a 40-50-60 kilométeres sebességnél a menetszél kellemesen hűsített, de néha olyan forró levegőzónákba mentünk bele, hogy megcsapta az ember arcát, mintha egy kályhából kicsapódó forró levegő érné. Hazaérkezésünk után első dolgom volt hideg vízben lezuhanyozni, majd a TV-t leheltem életre. A vacsora elfogyasztása és a Duna Híradó megnézése után átállítottam az antennát az ARD-re. Voltak gondjaim a vevővel, mert évek óta nem néztük ezt a csatornát és valami elállítódott. Ma este lesz a foci EB döntője, és az ilyet azért szoktuk nézni. Négy éve Alesund-ban láttuk. Közben a naplóra is sort kerítettem, és most amikor a himnuszokat játsszák éppen elkészültem. Gagliano del Capo, 2008. június 30, hétfő, 70. nap Ma strandolós napot csináltunk. Éjjel a lassan már megszokott meleg és napközben sem változott érdemben semmi. Nem siettük el a felkelést és a készülődést sem. Fél 12 körül járt az idő, amikor kismotorunkkal elindultunk a tegnap kinézett helyre. Jól át kellett gondoljuk, mit viszünk, hiszen a motoron korlátozottak a lehetőségek. Ágyat ugyebár nem lehet vinni, ezért pár olyan dolog jutott szerephez, akik eddig csak potyautasok voltak. Végül a napernyőt, a régi napozósátorlapunkat és gyékényeket vittünk. A kinézett hellyel csak egyben tévedtünk: hétköznap is sokan vannak. Akárhogy nézzük itt a szezon és az olaszok egy része dacolva a nemzeti hagyományokkal, nem augusztusban nyaral. A hely egyébként kiváló strandolásra. Végig tiszta homokos a part és sem a víz sem a part tisztaságára nem lehet panasz. Lassan mélyül a víz, vagy ötven métert kell gyalogolni, míg mellig ér. Ettől azután a hullámzás sem jelentős. A délelőtti műszak éppen kezdett pakolászni, amikor dél körül kiértünk a strandra és jöttek a délutánosok, úgy négy óra után, amikor elhatároztuk, hogy lassan szedelődzködünk. Ötre értünk vissza a kempingbe, itt gyorsan lezuhanyoztuk magunkról a sót és nekikezdtünk az esti grillezés előkészítésének. Kellemes volt ez a mai nap, a jó 25 kilométer motorozást megérte, hogy szép helyen napozhattunk és jókat fürödhettünk. Gagliano del Capo, 2008. július 1, kedd, 71. nap
180
Mai napunk szinte másolta a tegnapit. Ugyan éjjel kissé elkezdett fújni a szél és reggelre felhők is megjelentek, ez csak mérsékelten enyhítette a hőséget és arra volt jó, hogy óvintézkedéseket tegyünk arra az esetre, ha távollétünkben esne, vagy tovább erősödne a szél. A strandon sem lehetett észrevenni, hogy egyszer-egyszer a délelőtti órákban elbújt a nap a felhők mögé. Azután úgy két órától már ez sem zavarta a napsütést. Ismét felvetődött, hogy aludjunk lent, mert éjjel nagyon zavart már a meleg. Még nem döntöttünk. Gagliano del Capo, 2008. július 2, szerda, 72. nap Az este még egy alig pár perces záporka kezdett el reményeket ébreszteni az enyhülésre. Késő estig villámlott minden irányban és dörgést is hallottunk jócskán. A csillagok is eltűntek, de ezen túl szinte semmi. Éjjel kicsit kevésbé volt meleg, de ez még 23 fok feletti minimum hőmérsékletet jelentett kint, bent 2-3 fokkal többet. Reggel azután a megszokott tiszta ég, szikrázó napsütéssel. Ma kicsit korábban keltünk, mert úgy határoztunk letudjuk a hajókirándulást. A hajó fél 12-kor indult és mi egy gyenge órával hamarabb értünk oda, hogy biztosan kapjunk helyet. Ennek ugyan, mint kiderült nem volt veszélye, mert a kb. húsz férőhelyes hajóban végül hatan utaztunk.
Amíg a hajóra vártunk ismét megcsodáltuk a sétány palotáit. Az első benyomások a hajóról nem voltak túl jók. Az előző társasággal nagyon bénán kötöttek ki és utána sem tartották rendesen. Az egyik kiszálló koma majdnem beleesett a vízbe, mert ahogy ki akart lépni, a hajó eltávolodott a stégtől. Végül az út során a “kapitány” nagyon profin manőverezett a szerkezettel a szűk barlangokban. Szinte mindenhová bevitt, ahol a hajó egyáltalán elfért.
181
Alig, hogy elhagytuk a partot, megcsodálhattuk a vízről Santa Maria di Leucat. Bár hasonló nézőpontból, a Punta Ristola-ról már láthattuk, de ez azért más.
A hajó egészen közel haladt a parthoz és számos barlangba betért. Elsőnek azokat mutatta meg a “kapitány”, melyekbe az elmúlt napokban a szárazföldről már bepillanthattunk. A magyarázatot természetesen nem értettük, mert azt olaszul mondta és amúgy is a motor hangja elnyomott minden emberi hangot.
Ezen az oldalon a sziklafal sokkal alacsonyabb, mint a túlsó, Adria felé néző oldalon. Mindenfelé láttunk embereket a parton, több helyen búvárokat és fürdőzőket kellett kerülgetni. A kirándulás érdekes volt, bár ehhez hasonlókon már részt vettünk többször is például Malta-n, vagy Algarve-n.
182
A hajókirándulást fürdőzés zárta. Az út legtávolabbi pontján az egyik barlang torkolatában horgonyt vetettünk és be lehetett menni a vízbe. Nagyon kellemes volt az úszás a mintegy öt méter mély, kristály tiszta vízben. Némi izgalmat okozott, hogy francia útitársaink közül a férfi szemüvegben ugrott be a vízbe és elvesztette. Jó fél óráig próbáltuk a mederfenéken felfedezni, az olasz hölgy még búvárszemüveggel le is próbált merülni, de eredménytelenül. Partraszállás után, - ekkor egy óra körül járt az idő, - első dolgunk volt vizes fürdőruháinkat szárazra cserélni. Utána felültünk motorunkra és tettünk egy kisebb kirándulást az Adria partján. Ez az oldal sokkal zordabb, mint a Jon tenger felé néző. Több helyen Istria-ra emlékeztető részeket láttunk és ettől mindjárt otthonosan éreztük magunkat.
183
Először elhaladtunk azokon a részeken, ahol három napja már jártunk, majd az út mellett megállva visszapillantottunk a meredek sziklafalakra. Később Gagliano del Capo parti részén egy csodálatos fjord mellett álltunk meg. Kicsit le is mentünk a partjára és megnéztük különböző nézőpontokból. A fjord végén kibetonozott terület található, mely feltehetően korábban halászkikötőként funkcionált, ma strandolók lepték el. Innen keskeny lépcsőn lehet feljutni a hegyoldalban épült házakhoz. Különös hangulatot ad a helynek a fjord felett átívelő híd, melyen az országút megy. A hegyoldalban láttunk néhány kimondottan szép házat, de étterem is található a sziklákon.
A híd alatti sziklákról a bátrabbak beugráltak a vízbe.
184
Következő állomásunk Marina di Novaglie volt. Itt egy kis zárt kikötőt és csodálatos sziklás strandokat találtunk. Ez utóbbiakat sajnos nem tudjuk használni, mert motorral napozóágyat nem tudunk hozni és itt sajnos erre feltétlenül szükség van.
Ezután már csak egy kicsit mentünk tovább, hogy egy bezárt bár teraszáról visszapillanthassunk a sziklafalakra, majd elindultunk a kempingbe. Három óra után érkeztünk a lakóautóhoz, gyorsan lezuhanyoztunk, hiszen nemcsak izzadtak, de a fürdéstől sósak is voltunk. Utána Zsóka kimosta az elmúlt napokban összegyűlt szennyest én pedig hozzákezdtem a napló
185
megírásának. Ma este a helyi pizzériából fogunk pizzát hozni. Ez viszont csak 8-kor nyit. Gyors segélyként addig megettem a maradék sült húst. Gagliano del Capo, 2008. július 3, csütörtök, 73. nap Este a pizzázás hangulatát a júliusi pezsgő bedobásával is fokoztuk. Utána még elücsörögtünk a gyertya mellett. Ma is strandolós napot csináltunk. Kilenc után keltünk és nagyon komótosan készülődtünk. Már majdnem dél volt, amikor felpattantunk motorunkra. A strandra besétálva találkoztunk a kempingünkben lakó magyarokkal. Ők is ide járnak, csak kétműszakosak. Többször láttuk őket reggel elmenni és este későn visszatérni a kempingbe. Kicsit elbeszélgettünk mielőtt ők visszatértek volna a kempingbe ebédelni, mi pedig a víznél keresni kezdtünk helyet. Négy körül indultunk vissza. Ma csak a zöldbabgulyást kell melegíteni, de a holnapi sütéshez elkészítjük még a vörös babos, hagymás krumpli salátát is. Egy utolsó előtti nagyobb pakolást is tervezünk és kipróbáljuk az alsó ágyat. Nemcsak arról van szó, hogy minden szezonban, - különböző okok miatt, egyszer lent szoktunk aludni, hanem arról is, hogy szeretnénk kipróbálni hogy működik abban a reményben, hogy augusztusban egy balatoni kempingezésre megkapjuk a kicsiket. Gagliano del Capo, 2008. július 4, péntek, 74. nap Éjjel lent aludtunk. Szokatlan volt, de hasznos tapasztalatokat gyűjtöttünk az esetleges balatoni nyaraláshoz a kicsikkel. Érezhetően hűvösebb volt lent, de valószínűleg az elmúlt napokhoz képest egyébként is kevéssé volt meleg. Kilenckor keltünk és lassacskán készültünk össze a strandoláshoz. Jócskán elmúlt 11 óra mire elindultunk. Motorunkból a benzin kezdett kifogyni, de úgy ítéltem, hogy erre az útra még elég, a mutató a piros mező felső végén volt induláskor. Mire úgy tíz kilométert megtéve leértünk a partra, a mutató már a piros mező alján járt. Megijedtem, hogy nem lesz elég vissza a kempingig és úgy határoztunk, hogy mivel a kedvelt strandolós helyünkig nem emlékeztünk benzinkútra, a parton elindulunk visszafelé és megtankolunk valahol. Az első hely Santa Maria di Leuca volt, ami azt jelentette, hogy messzebb kellett visszamenjünk, mint a kempingünk. Itt megtankoltunk és elindultunk újból a strandra, ami azt jelentette, hogy kétszer tettük meg a távolságot és benzinünk, ha nem is bőségesen, de elég lett volna a visszatéréshez. Tiszta szerencse, hogy kellemes volt a motorozás, csak a benzin miatti izgalom borzolta az idegeket. Végül kiderült, hogy ötven méterre attól az elágazástól, ahol visszafordultunk volt egy no name benzinkút. Bár vagy nyolcszor elmotoroztunk mellette az elmúlt napokban nem tűnt fel, mert a sok szálloda, üdülőtelep, étterem és a jóisten tudja, még mi minden hirdetései között az ismeretlen cégérre nem figyelünk fel. A poén az egészben, ha tudjuk, vagy odafelé észrevesszük,
186
hogy van ez a kút, a tankolást biztos a visszaútra hagyjuk és akkor a hosszú déli szieszta miatt be volt zárva… Az oktalan motorozás miatt csak negyed egyre értünk megszokott helyünkre. Ma ismét nagyon erősen sütött a nap és valamivel három után a sok fürdés ellenére úgy határoztunk búcsút mondunk a Jón tengernek és visszamegyünk a kempingbe. Itt a kötelező gyors lezuhanyozás után elkezdtük a lehetséges összepakolást a holnapi indulásra és az összekészülést az esti grillezéshez. Közben kimentem fizetni. Kiderült, hogy a CC terminál még mindig nem jó, ami azt jelentette, hogy csak egy papírt írtam alá és a tavalyi tapasztalatok alapján utólag kell kifizessem ezeket az éjszakákat. A bosszantó csak az, hogy így maradni fog több mint 15 éjszakánk, amit csak 2009-ben tudunk igénybe venni. Este megsütöttük második és egyben utolsó húspogácsánkat és megittuk hozzá Mátrai Tibi fiának vörös borát. Ez sokkal jobb volt, mint a fehér… Holnap tovább megyünk és ez egyértelműen a hazaindulást jelenti. Megnézzük még Bari-t és ha lehet, mellette egy kastélyt. Még van 4-5 napunk, amit elpihengethetünk valahol, ahol megtetszik, de egyértelmű, hogy elkezdődik a visszaszámlálás. Bari, 2008. július 5, szombat, 75. nap Reggel korán keltünk, mert továbbmenős napunk volt. Még kenyeret is kellett venni a reggelihez és egyben kihasználtam az alkalmat és vettem két labdát a Csibészeknek. Végül negyed 11 körül indultunk, mert előtte még lezuhanyoztunk. Első dolgunk volt tankolni. Ezt még a szomszédos településen megtettük. Nem a legjobb áron, 1.55 €-ért literenként. Később láttunk 2-3 centtel olcsóbban is. Az első pár tucat kilométer lakott helyeken vezetett, de utána végig autóúton, vagy autópályán haladtunk. Lecce-t most keletről kerültük el, majd ugyanazon az úton mentünk el Brindisi mellett egészen Bari-ig. Közben Monopoli-nál letértünk egy Lidl-be, mert szinte mindenből kifogytunk. Az Internetről leolvasott helyen megint nem találtuk, ezért tovább mentünk azzal, hogy bármilyen bevásárlóközpontban megállunk. Vagy három kilométert autózva az első hely az általunk keresett Lidl volt. Csak kajára és italra több mint 70 €t költöttünk. Mást nem is vettünk. Bari-ban a kinézett lakóautó megállóhelyet elsőre nem találtuk, de amikor találomra tovább mentünk egyszer csak elénk toppant. Ez egy érdekes hely. A belvárostól talán négy kilométerre két kaszárnya között egy hatalmas telep, mely több mint száz lakóautó mellett egy csomó eladatlan Smart tárolására szolgál. A tulajok jönnek-mennek, pakolásznak, az elvitt lakóautó helyére
187
személykocsijukkal állnak be. Van leürítő és feltöltő hely, sőt egy WC is mosdóval és néhány villanycsatlakozási lehetőség külön méréssel, de nem a szabványos EEC csatlakozóval, hanem az olasz háztartásokban használatossal. (Szerencsére van velünk ilyen átmenet is.) Ezen a telepen úton lévő lakóautók is éjszakázhatnak 15 €-ért, plusz 50 cent kW óránként. A túrázók között csak két olasz lakóautó állt, később az est folyamán ők is elmentek, így egyedül éjszakáztunk az őrzött telephelyen. Majdnem három óra volt, amikor megérkeztünk. Leállítottuk a kocsit és átvedlettünk turistába. Ehhez előkaptuk a bringákat, mert az oda-vissza 4-4 kilométer a tűző napon önmagában is elég lett volna. Gyorsan beértünk a belváros pereméhez, a vasutat lekeresztezve letettük a járgányokat egy kaszárnya előtt és gyalog vágtunk neki. Bari történelmi városrésze egy félszigeten helyezkedik el. Ezt girbe-gurba sikátorok szelik keresztbe-kasul. Útikönyvünk szerint ezen a nem egész egy négyzetkilométeren negyven templom és 120 kegyhely található. A történelmi városrészen túl Bari egy nagyon tiszta négyzet struktúrájú város. A II. világháborúban súlyos károk érték, sok régi épület megsemmisült. Ezért sok a XX. században épült, vagy épült újjá.
Átvágva a „modern” belvároson elsőnek a tengerpartra és ezen belül a kikötőhöz mentünk. Bari az Adria-i kompforgalom talán legjelentősebb kikötője. Indulnak innen hajók Görögországba, Albániába, Montenegróba. Az általunk meglátogatott kikötő a sport hajóké volt, a kereskedelmi kikötő valahol máshol van.
188
Az óváros bejárását a Piazza Merkantile felkeresésével kezdtük. Ez egy nagyon hangulatos tér, számos palotával, egy templommal és sok bárral, étteremmel. Most éppen valamilyen filmes fesztiválra, vagy konferenciára készülődtek. Ennek egyik helyszíne a térről nyíló utca végében lévő, a várfalhoz tartozó előadóterem, melyen átsétálva ismét kijutottunk a tengerpartra.
189
Ott először visszapillantottunk a várfal bástyájára, majd az első adandó alkalommal betértünk a sikátorokba. Számos templomot láttunk, de szinte mind be volt zárva, sok felújítás alatt áll. Nehéz volt lencsevégre kapni ezeket, mert általában szűk utcácskákban, apró tereken állnak. Szinte minden házon van egy szentkép, vagy szobor, virágokkal, gyertyákkal, terítővel. Így jutottunk el a város egyik nevezetességéhez, a Basilica di San Nicola-hoz. Ez egy nagyon impozáns épületegyüttes, kolostor is tartozik hozzá. Ugyan nyitva volt, de éppen egy esküvő kezdődött és nem akartunk zavarogni. Az épületnek lehetnek orosz kapcsolatai is, mert már az útbaigazító táblák is kétnyelvűek voltak.
190
Tovább sétálva a sikátorokban értük el a Piazza Odegitra-t, ahol a másik nevezetes templom, a székesegyház áll. Útközben egyik sikátor mellett egy korábbi görög, vagy római templom maradványaira, néhány oszlopra bukkantunk. A székesegyházba be is tudtunk menni. A téren még egy templom áll.
A Piazza Odegitra szomszédságában áll a Sváb várkastély. Ez egy tipikus vár, tornyokkal, bástyákkal, vizesárokkal. Látszatra jó állapotban van, északi részén most is láttunk felújítási munkákra utaló jeleket. Mellette szép park, a Giardini Isabella D’Aragona, melyen végigsétáltunk. Előtte a Corso Vitorio Veneto-n egy hatalmas, újabb korból származó épületre figyeltünk fel, mely bennünk a szocreált idézte fel, rendeltetését nem is próbáltuk kideríteni. 191
A várkastély érdekes szinfoltja a városnak, nem tudjuk jelenleg mi célt szolgál és látogatható-e egyáltalán.
A szombat délutáni késői órán mi nem is kísérleteztünk a bejutással, hanem egy másik útvonalon elindultunk a biciklikhez. A belvárost lezáró széles úton, a Corso Vittorio Emanuelle II-n találtunk rá a Piccini színházra és vele szemben a kormányzói palotára. Bari-ban több színház is van, köztük olyanok, melyek felújítása más jelentős épületekkel együtt éppen napjainkban folyik. Városszerte számos jelét láttuk ezeknek a munkáknak és meg is van az eredménye: mind az óvárosi rész, mind a modern városrész rendezettnek mondható. Később még egy, a múlt századot idéző palotát láttunk, mely ma egy nagybank helyi székháza, előtte egy szökőkúttal. Nemsokára elértük bringáinkat és a délutáni melegben kiadósnak mondható városnézés után indultunk vissza a lakóautó telepre.
192
Eddigre vége lett a délutáni sziesztának és érzékelhetően felerősödött a forgalom. Azért könnyen visszajutottunk a telepre. Egy kisebb gondunk volt: pont a legnagyobb forgalomban leesett Zsóka lánca a nagy igyekezetben. Gyorsan visszatettem és mehettünk tovább. Közben megálltunk a közeli élelmiszer diszkontnál, hogy megnézzük, találunk-e valami érdekeset. Nem vettünk semmit, de elhatároztuk reggel, ha nyitva van, benézünk, mert leginkább szénsavmentes ásványvízre lenne szükségünk. Mire a telepre értünk hét óra körül járt az idő és a forróság kicsit enyhült. Ez jól is jött, mert itt árnyékról szó sem lehetett és nem akartunk előtetőt, vagy akárcsak asztalt kitenni. Megmelegítettük az immáron majdnem egyhetes zöldbabgulyást. Kiderült, hogy megromlott, ezen nem nagyon csodálkoztunk. Alternatívaként vészhelyzeti kaját varázsoltunk maradékból és konzervből. Mire végeztünk mindennel, - beleértve a zuhanyozást a sajátban, besötétedett. A naplót sem írtam meg, csak a képeket szerkesztettem meg és a napot adminisztráltam le. Így is közel tíz óra lett mire nyugovóra térhettünk. Nagyon meleg volt, de a különleges hely miatt nem akartunk lenti ablakokat nyitva hagyni. Szerencsére egy egészen enyhe szellő felébredt és ez kicsit könnyítette helyzetünket.
193
Foce Varano, 2008. július 6, vasárnap, 76. nap Reggel nem sokkal hét után keltünk. Eddigre keményen sütött a nap és egykét olasz már kint volt a lakóautójánál. Bent reggeliztünk és mivel nem voltunk szétpakolva, fizetéssel együtt kilenc órára kényelmesen elkészültünk. Elhagytuk a telepet és a közeli diszkontnál megállapítottuk, hogy az vasárnap vagy nem nyit ki, vagy csak később. Ezek után Rózsit utasítottuk, hogy vigyen Castel del Monte-ba. Először az idefelé megismert úton felkerültünk a Bari-t elkerülő gyűrűre, majd nagyrészt négysávos utakon tettük meg a kb. 60 kilométert. A kastély már jó pár kilométerrel korábban látszik egy lapos domb tetején. Így távolról inkább gabonasilónak néz ki. A Castel del Monte-i bekötőútra nem engedtek behajtani, ezért vissza kellett menjünk a parkolóig, ahol potom 6 €-ért elvileg őrizték is a kocsit és ingyen busszal felvittek a kastélyig. Szerencsénk volt, mert alig, hogy leparkoltunk, negyed 11-kor indult az első busz. A kastély szabályos nyolcszög alakú, minden sarkán egy nyolcszögletű toronnyal. Fehér mészkőből épült, egyes belső oszlopai fehér márványból, ajtókeretei és más díszítései korallmárványból készültek úgy 800 éve. A busz a felső parkolóig vitt, ahonnan egy párperces sétával lehetett elérni a kastélyt. Az épület kastély létére nem túl nagy. Kétszintes, minden szinten nyolc, talán 40-50 m²-es trapéz alakú helység van. Az emeletieknek külső ablaka van és háromnak francia erkélye a várudvarra. A helységek egymásba nyílnak, csak egy helyen van lezárva, így nem járható körbe. A saroktornyokban csigalépcsők és egyéb helységek találhatóak. Egyes helységekben hatalmas kandallók nyomai ismerhetőek fel.
194
A földszinti bejárat mellett van a jegypénztár (felnőttnek 3 €) és az egyik helységben egy könyves bolt. A többiben egy fotóművész Puglia-ban készült felvételeiből kiallítás látható. Néhány nagyon szép felvételt láthattunk.
A várudvaron színházi előadásokat tartanak. Most is egy előadás díszletei vannak felállítva. Mivel a várudvar elég kicsi, mindössze 80-100 ülőhelyet lehetett kialakítani. A vár védelmi célra alkalmatlan, valószínűleg vadászkastély lehetett, de egyáltalán nem látható, hol tartották a lovakat, hol volt a konyha, hol kapott elhelyezést a személyzet, egyáltalán hogyan működhetett az épület. Ezt az is okozta, hogy sehol semmi bútor, szőnyeg, vagy falikárpit. Az egész valahogy öncélúnak tűnik. 195
Közel egy órát töltöttünk a várban, végül még körbe is sétáltuk, nem volt túlzottan nagy feladat. Azért feltétlenül érdemes volt megtenni ezt a kitérőt, hiszen a kastély nemcsak a világörökség része, hanem érdekes hely is. Visszatérve a parkolóba visszaöltöztünk úti ruhánkba és indultunk északra, a csizma sarkantyúján lévő Foce Varano-ba. Már a Castel del Monte megközelítése során láttunk néhány trullo-t a mezőgazdasági területeken. Ezek nem olyan kicsicsázottak, mint Alberobello turista negyedében, látszatra nem is modern épületek népi építészetet idéző kiegészítői, hanem valaha használt és még nem lerombolt, vagy összedőlt építmények. Talán ezek hitelesebbek, mint korábban látott társaik. Most is elmentünk pár ilyen mellett és a kis forgalmú úton meg tudtunk állni pár felvételt készíteni.
Innen a Bari-Fogga nem fizetős autópályát is érintve, részben autóutakon jutottunk el a tengerig, ahol a parti főutat követtük észak felé. A vasárnap délkörüli időpontban nem mindig volt nagy élvezet ezen a keskeny, több üdülőhelyen is átvezető úton autózni. Erről letérve átvágtunk a sarkantyú hegyein. Egész 700 méterre felkapaszkodtunk, komoly hegyi szerpentineken jártunk, de errefelé szerencsére alig volt forgalom. Végül fél háromra értünk a kempinghez. Itt ugyan beengedtek, de a recepció csak négykor nyitott. A várakozást a hely felderítésével, a táborhely 196
kiválasztásával, a strand megtekintésével töltöttük. Találtunk is egy nekünk tetsző helyet egy fenyőligetben, ahol csak néhány használaton kívüli lakókocsi áll és van 10 Amperes csatlakozás. A hely közel van a strandra vezető kapuhoz és a WC sincs túlzottan messze. A strand már kevésbé nyerte el a tetszésünket. Dúlt a hétvége. Nagyon koszos volt, uszadék fák, műanyag palackok és egyéb szemetek mindenfelé a vízben és a parton. Amikor a recepció kinyitott beregisztráltunk. Egy szlovák fiú volt az egyik recepciós és szólt, hogy a kiválasztott helyen nagyon hangos lesz a szomszéd üdülőtelepről érkező zene. Mi ennek nem nagyon örültünk, de már máshol is találkoztunk ilyesmivel, azért bevállaltuk. Leraktuk a kocsit és alig, hogy kifújtuk magunkat megkezdődött az őrület. Az hogy a zene hangos volt az egy kellemetlen dolog, de, hogy hozzá a moderátorok általunk nem értett, feltehetően bugyuta jópofáskodásnak beállított üvöltözése többszörös hangerővel bömböljön az már nehezen viselhető. Ez így ment hétig, majd kilenctől fél egyig. Szinte a rosszullét kerülgetett a hangzavarban. A nagy ricsajban semmihez sem volt kedvünk. Egyszerű vacsorát ettünk és a naplót is csak elkezdtem írni, de még a tegnapi napot sem fejeztem be. Este végigsétáltunk a kempingen. A távolabbi, sokkal csendesebb részen sok hely felszabadult a hétvégézőktől. El is határoztuk, hogy reggel költözünk… Foce Varano, 2008. július 7, hétfő, 77. nap Éjjel nagyon meleg volt, nem ment 28 fok alá a hőmérő kint és ennél 1-2 fokkal volt több bent. Reggel már negyed nyolckor keltem. Első dolgom volt átsétálni a kemping másik részére és megfelelő helyet választani. Mire visszaértem Zsóka is ébredezett és azonnal neki kezdtünk az összepakolásnak. Sajnos elég sok mindent szétpakoltunk (külső műholdvevő antenna, szárítókötél, szintező ékek, stb.). Mindennel együtt alig egy óra alatt kész voltunk az új helyen. Végül olyankor reggeliztünk, amikor máskor is szoktunk, de most kicsit minden más volt. Nagyon hamar meleg lett és mi nehezen készülődtünk össze a strandoláshoz. Azért fél 12 körül neki indultunk az új helyről kicsit hosszú sétának az ilyenkor szokásos napernyővel, napozóágyakkal, sok-sok innivalóval és egyebekkel felszerelkezve. A strandra kiérve örömmel tapasztaltuk, hogy a recepciós kislány ígéretének megfelelően a tegnapi koszoknak semmi nyoma, egy kimondottan tiszta strandot találtunk és nem túl sok strandolót. Az már más kérdés, hogy a kemping által tisztántartott részen túl az őskáosz nyomai és minden elképzelhető szemét a szép homokos parton. A víz kimondottan meleg volt. Itt is lassan mélyül, talán 50 métert is kell bemenni, hogy mellig érjen. Utána következik egy mély szakasz, majd előtte egy homokpad, ahol ismét csak combközépig ér a víz.
197
A hely sokkal családiasabb, mint legutóbbi strandunk a csizma sarkánál a Jón tengerben, de azért ott szebb volt. Nagyon sokat voltunk a vízben és elhatároztuk, hogy veszünk felfújható matracokat, hogy azon is napozzunk a vízen. Négy óra körül járt az idő, amikor bejöttünk. Zsóka kimosott pár dolgot (két órán belül minden kiszáradt) én pedig a naplóban felhalmozódott lemaradásomat igyekeztem behozni. Nem sok sikerrel, csak a tegnapi nap közepéig jutottam mire besötétedett. Ennek az is oka volt, hogy este grilleztünk (a hetek óta hurcolt tonhal került a platnira) és ez mindkettőnknek több tennivalót jelent. Este felkelt a szél és ettől enyhülést vártunk. Mint kiderült megint egy sirokkó és ez pontosan az ellenkezőjét jelenti. Szerencsére mire lefeküdtünk elállt a szél. Nagy megnyugvásunkra a zene csak távolról hallatszik, így nem is zavar. Ismét nagyon melegre számítottunk, el is határoztuk, hogy lent alszunk. Este, amikor bementünk nagy megrökönyödésünkre árvaszúnyogok százaitól feketéllet minden. Megpróbáltuk kiirtani, illetve kiüldözni őket, de a vállalkozás reménytelennek bizonyult. Ezért azután lesz, ami lesz alapon minden szúnyoghálót kinyitottunk, bízva abban, hogy innen már csak kimehetnek, sokkal több nem jöhet be… Foce Varano, 2008. július 8, kedd, 78. nap Éjszaka további egy fokkal volt melegebb, mint előző nap. Ez lent a tárva nyitott ablakokkal és az enyhe légmozgással túlélhetőnek bizonyult. Szerencsénkre a szúnyogokkal kapcsolatban is jól taktikáztunk, csak reggel, mire a nap elkezdett sütni az itt elég sokan lévő legyek jelentek meg. Kilenc óra körül kezdtünk készülődni. Előtte kimentem kenyeret venni. Az alkalmat kihasználtam és egy karton víz mellett vettem Zsókának egy műanyag klumpát, - most már mindenkinek van, - és két matracot. Megint majdnem dél körül járt az idő, amikor kiértünk a strandra. Ma talán még melegebb és kicsit hullámosabb volt a víz és némi habzást is érzékeltünk. Sajnos a medúzák is megjelentek. Kivittük magunkkal a három éve vett strandtenisz készletet és bénáztunk vele egy sort. Az egyik ütőt pár perc alatt sikerült eltörnöm, lesz mit csinálni este. Megint négy körül jöttünk be. A gyors sótalanító zuhanyozás után Zsóka elkezdte készíteni a könnyű vacsorának szánt gyümölcslevest én pedig végre behoztam a lemaradásomat a naplóban. Ma megint lent alszunk, bár érzékelhetően kisebb a hőség. Most nyolc órakor már 30 fok alatt van a külső hőmérséklet és alig valamivel felette a belső. Tegnap még fél 11 kor is ennél vagy 3 fokkal több volt.
198
