St.Aygulf, június 15, kedd, 56.nap

St.Aygulf, 2010. június 15, kedd, 56.nap Megint hatkor keltünk, mert mára több mint 300 kilométer az adag és még egy nagybevásárlást is közbe kell iktatni. Ugyan az út nagy része autópálya, azért 5-6 óra lehet az út. Akkor még bíztunk benne, hogy esetleg egy rövid csobbanás is belefér a napba. A várható rossz időre tekintettel, már este elpakoltunk mindent, még az asztalt és székeket is lekötöttük. Mivel nem álltunk szintező ékeken és a kemping kábelét közvetlenül kötöttük a kocsira, ezekkel a dolgokkal sem kellett foglalkozni. Így benti reggelivel, mosogatással, WC ürítéssel már fél nyolc után el is hagyhattuk a kempinget. Felkapaszkodtunk az autópályára és indultunk Genova – Savona - Ventimiglia irányába. Megint kaptunk egy komoly ízelítőt az olasz autópálya dugókból. Amíg elkerültük Genova-t végig torlódás volt. Közben az eső is el kezdett esni és szinte egész nap, változó erősséggel esett. Néha csak alkalmanként kellett ablakot törölni, máskor a gyors fokozat sem bírta. Az út végig alagutak és viaduktok sorozata volt. Amikor megszerkesztettem a napi track log-ot, bár csak egyszer álltunk meg, ötven darabból kellett összerakni. Az eredeti terveknek megfelelően Savona-nál letértünk az autópályáról, mert előzetes adataink szerint itt van közel egy Lidl, hogy beszerezzünk pár speciális olasz dolgot (pl. gorgonzola és parmezán sajt), és megejtsük a heti nagybevásárlást. Rózsi szépen el is irányított, meg is találtuk az utolsó letérést jelző táblát, de az egy szűk mellékutcába vitt, ahonnan csak nagy nehezen tolatva tudtunk kiszabadulni. Már éppen feladtuk, amikor egy háztömb megkerülése után ismét megjelent a letérést jelző tábla, most egy kicsit szélesebb utcába irányítva minket. Bátor emberek vagyunk, behajtottunk. Egy további éles jobb kanyar után ott is volt az üzlet egy zsebkendőnyi parkolóval, tele kocsikkal. Nagy nehezen beálltunk egy helyre (máskor négyet szoktunk elfoglalni), de szó sem lehetett a vezetőfülke ajtajain kívül más ajtók kinyitásáról és azokat is csak korlátozottan. Közben az eső rendíthetetlenül esett. Az áruház maga a szokásosnál sokkal kisebb, a sorok szűkek, kisebb bevásárlókocsikat is használnak, mint máshol. Az áruválaszték azért nagyjából rendben volt. Mire végeztünk a vásárlással, csak kajaféleségeket vettünk, az eső teljes erővel rákezdett. Esernyő alatt adogattam be a dolgokat a félig nyitható utas ülés melletti ajtón és Zsóka próbálta eltenni azokat, ahová lehetett. Mire végeztünk és eljött a kiállás igencsak bonyolult feladata az eső annyira rázendített, hogy az ablaktörlő nem bírta. A kocsi tetejéről átláthatatlan folyamban dőlt le a víz a szélvédőre. Az ablaktörlő másfél – két méterre dobta a vizet a kocsi mellé. Zsóka kint irányított, a tükrökben alig lehetett látni valamit.

210

Csodával határos módon baj nélkül abszolváltuk a feladatot és a már egyszer megkerült háztömböt ismét megkerülve elindultunk vissza az autópályára. Csak egyszer vétettük el Rózsi utasítását, amiért pár kilométeres kerülővel fizettünk. Utunk tovább a zuhogó esőt leszámítva eseménytelenül zajlott. Az egyébként gyönyörű tájból nem láttunk semmit, örültünk, hogy a kocsit az úton tudtuk tartani. Átérve a franciákhoz az út minősége érzékelhetően romlott. Itt a kocsik felverik a vizet, az olaszoknál nem. A díjbeszedés kész téboly. Négyszer kellett megálljunk 2 – 5 eurót fizetni. Hol volt személyzet, hol automatával álltunk szemben. Volt, hogy jó öt percet várakoztunk. Már itt is érzékeltük, hogy a két méternél magasabb járművek másodrangú állampolgárok. A személykocsiknak két – háromszor annyi kapu állt rendelkezésre és általában szinte megállás nélkül mehettek tovább, míg minket besoroltak a teherkocsik közé, ahol a gyakori nyugtakérés is lassította a dolgok menetét. Ezzel a rendszerrel lehet, hogy az ember elveszti azt az előnyt, amit az autópálya jelent és még fizetnie is kell érte, nem is keveset. Az autópályáról letérve simán eljutottunk a kempingbe. Közben érintettük azt a Lidl-t, melyet három éve hiába kerestünk. Úgy látszik, előbb-utóbb mindegyik előkerül. A kempingbe beérve bejelentkeztünk. Kellemetlen meglepetés volt, hogy zsúfoltságra hivatkozva kijelölt parcellát kellett elfoglaljunk. Egy nem túl jó helyet kaptunk, de az egész napi gyűrődés után már ez se nagyon érdekelt. Mivel az eső továbbra is esett, nem pakoltunk ki, nem bakoltuk alá a kocsit, pedig a tervezett jó két hét ezt indokolta volna és a motor leszerelését is elhalasztottuk szárazabb időre. Mivel kiülésről szó sem lehetett a székek és asztal is maradt a helyén, csak az elektromos kábelt vettük elő és a rezsót, hogy megfőzzük a spagettinket vacsorára. Eddigre a kocsi előtt kellemes pocsolya keletkezett és már éppen azon gondolkoztam, hogy kimegyek a recepcióra csónakot, vagy másik parcellát kérni. Közben a rövid esőszünetet kihasználva lezuhanyoztunk. A zuhogó eső miatt egyesek kábele beázott és az érintésvédelmi relék megszólaltak. Volt nagy tanakodás és kábelek kihúzkodása, még a Luca széke is gyanúba keveredett. San Gimignano-ra emlékeztető jelenetek játszódtak le az elektromos csatlakozó dobozok körül és állandóan résen kellett lenni, hogy ne húzzák ki az ember kábelét. Nem is tudtam rendesen dolgozni a számítógépen, mert folyton figyelni kellett. Éppen csak a napi eseményeket tudtam elkönyvelni, se naplóírás se képszerkesztés szóba sem jöhetett. A helyzetet az oldotta meg, hogy az egész körzetben, több településen megszűnt az áramszolgáltatás, így nem volt mit helyben keresgélni.

211

Az este során kisétáltam a kemping oldalában lévő folyópartra és megállapítottam, hogy a víz szintje az emlékeimben élőnél sokkal magasabb, alig negyven centire van a kemping szintjétől. Este jobb híján rákapcsoltuk a gázt a hűtőre és korán lefeküdtünk, de csodálkozva láttuk, hogy sokan kocsikkal mennek ki a kempingből. Még meg is jegyeztük, nem tudjuk hová mehetnek, hiszen villany hányában valószínűleg egyetlen étterem sincs nyitva a környéken. Frejus, 2010. június 16, szerda, 57.nap Egész éjjel esett, de ilyen már volt máskor is. Amikor fel-felébredtem, láttam, hogy még mindig nincs villany, a kemping sötétségbe burkolódzott. Amikor fél négy után ébredtem feltűnt, hogy fel-felvillannak fények és motorzúgás is hallatszott. Zsóka is felébredt és mondtam neki kimegyek megnézni, mi van. Felkaptam egy vékony joggingot, rá egy vízhatlan szerelést és egy műanyag klumpát (a tegnap esti akciók miatt minden elöl volt) és egy esernyő társaságában elindultam a recepcióhoz. Láttam, hogy a mellettünk álló francia lakóautó éppen húz kifelé és a kempinget sorban hagyják el a kocsik. A lakóautónk előtt még csak 3-4 centi víz állt, de ez az esőtől volt, a medence mellett már bokáig gázoltam, de mint utólag kiderült ez már a folyóból jött. A recepciónál azonnal látni lehetett, hogy ürítik ki a kempinget. Gyorsan visszamentem, eddigre Zsóka is magára kapott valamit és elkezdte a cuccokat elpakolni. Összeszedtem az elektromos kábelt, csak úgy bedobtam a kocsiba a lábtörlő társaságában. Ezeket Zsóka betette a fürdőszobába. Másunk nem is volt kint, az esőre tekintettel még a fürdőspapucsok is a fürdőszobában éjszakáztak. Egy mozdulattal félretettem a szomszéd útban lévő szatellit antennáját. Szerencsére nem kellett szintezőékekre állnunk előző este, így minden kész volt az indulásra. Csak a kocsi kulcsot volt kicsit körülményes a sötétben előszedni a páncélból. Talán öt perc sem telt el és már hajtottunk is ki a parcelláról. Most a kipörgés gátlót sem felejtettem el. Végül a recepción leadott IFCC és ADAC kártyákon és a 20 € depoziton, melyet a sorompót nyitó kártyáért kellett letennünk, semmink sem maradt a kempingben. A kemping kiürítése nyugodtan folyt. Addigra már a rendőrség is megjelent. Egy járőr kocsi állt a konvoj élére és jó tempóban indultunk a helyi stadion felé. Az úton nagyon sok, a katasztrófavédelemhez tartozó kocsit láttunk, mindenféle speciális eszközzel. Konvojunk a városba érve meg-megállt. Mind e közben tovább zuhogott az eső és belül párásodott a szélvédő. Ketten alig győztük törölni. Eddigre nagyon sok lakóautó és lakókocsi kiállt különböző út menti helyekre. Mi is találtunk egyet a városka egyik terén, ahova negyed órára kiálltunk, mert a sor éppen alig haladt. Végül mégiscsak abban maradtunk, menjünk tovább a konvojjal, mert akkor könnyebben tudunk információkat szerezni.

212

A város is el kezdett éledezni. Áruszállító kis teherkocsik, korán munkába indulók próbáltak vagy a konvojjal szemben, vagy azzal egy irányban előrejutni. Kevés eséllyel, mert az összes körforgalmat blokkolta a kocsi áradat. Végül egy szűk meredek úton a sor teljesen leállt. Jó pár perc várakozás után szembe irányból megjelent egy rendőrautó és közölte, hogy a stadion megtelt és kövesse mindenki, mert új helyet jelöltek ki. A személykocsik viszonylag könnyen tudtak megfordulni, de nekünk ez nem volt olyan egyszerű. Szerencsére éppen ott, ahol megálltunk, az út túloldalán volt egy szélesebb kocsi behajtó, ahol a kaput pár méterrel beljebb helyezték el. Itt tudtuk az Y tolatást teljesíteni. A kocsisor ugyanazon az úton, amin jöttünk ment vissza, elmentünk a kemping előtt is. A sötétben nem látszott semmi, csak hogy még mindig jönnek kifelé a kocsik. Átmentünk a folyó felett is a kemping névadó hídján, de ezt sem lehetett látni. Az eső továbbra is esett rendíthetetlenül. Örültem, hogy az előttem járó stoplámpáját látom és a kocsit az úton tudom tartani. Végül a szomszédos Frejus sportcsarnokához vittek. Mintegy 25 -30 személykocsi állt le a parkolóba. Minket egy hátsó, mondhatni szolgálati parkolóba irányítottak, ahol még csak egy dán lakókocsi állt, látszatra már nyugovóra térve. Mi a San Gimignano-ban és Pisa-ban szerzett tapasztalatok alapján a parkoló szélére álltunk úgy, hogy a kihajtás könnyen menjen és legyen valamennyi terünk a kocsi előtt is. Ekkor negyed hat volt. Másfél óra alatt megtettünk 12 kilométert. A személykocsival érkezőket a sportcsarnok nagy termében helyezték el. Mindenféle székeket és tornaszőnyegeket szedtek elő a szertárból és azon igyekeztek elhelyezkedni. A mintegy 60, döntően holland kitelepítettet a sportcsarnok éjjeliőrének gondjára bízták, aki francián kívül semmilyen nyelven sem beszélt. Mivel az látszott, hogy itt rövid idő alatt nem lehet semmit sem megtudni, mi is megpróbáltunk nyugovóra térni. Körülbelül ekkor állt el az eső. Egyikünknek sem sikerült elaludnia, így hatkor úgy határoztunk felkelünk és megreggelizünk. Eddigre kis kempingünkbe érkezett még két-két holland lakóautó és lakókocsi. A nap folyamán sokat beszélgettünk. Mindenkinek más volt a története, de mind közül a mienk a legegyszerűbb. Az egyértelműen kiderült, hogy riasztás az nem volt. Az is látszott, hogy akinek helyén volt a feje a kritikus időszakban az alapjában véve gond nélkül megúszta a történteket. Egy nagyon rokonszenves holland házaspár Adria lakókocsijával már este kilenckor elhagyta a kempinget és egy közeli parkolóban állt le, ahonnan a hajnali órákban a rendőrök irányították el őket a sportcsarnokhoz. Csak azt nem értettük, miért hagyták biciklijeiket, - melyek később megkerültek, - a kempingben.

213

A dánok elsőre az utasításoknak megfelelően lakókocsi nélkül hagyták el a kempinget, de amikor látták, hogy egyesek viszik a lakókocsit is visszamentek és mindenüket összeszedve, már araszos vízben jöttek ki, de semmijük sem károsodott. Ők talán gyenge félórával utánunk hagyhatták el másodszor a kempinget és az irányításnak megfelelően jöttek a Frejus-i sportcsarnokhoz. Egy teljesen újszerű állapotban lévő kis Eriba lakókocsi holland tulajdonosa már kénytelen volt otthagyni pár dolgot (erősáramú kábelt, napernyőt, szennyvíztartályt, stb.), - melyek nagy része később előkerült, - de dolgai döntő többségét, ha csurom vizesen is, de kihozta. Egész nap szárogatták a holmit. A két holland lakóautó már nem járt ilyen jól. Ők később, talán kicsit több mint félórával utánunk eszméltek. A fél integrált Chausson még ki tudott jönni, csak a bringákat hagyta bent egy fához láncolva. Barátját, egy új integrált Hymer tulajdonosát már traktorral kellett kihúzni a térdig érő vízből. A víz tetején úszkáló fűszálak egészen a motor hűtőrácsának közepéig hagytak nyomokat. A kocsiba is bement a víz, minden, az alaplemez alatti tárolókban lévő holmi elázott, a szőnyegek vizesek lettek, és ami a legnagyobb baj, víz ment a motor karteljébe. Ők is egész nap szárogatták a dolgaikat. Bringáikat otthagyták, és csak a víz visszahúzódása után tudták kihozni. Közben beindult a katasztrófavédelem gépezete. Már nyolc óra előtt megjelentek a rendőrök és mindenkit regisztráltak. Feljegyezték honnan jött, mi a neve, állandó lakcíme és kértek egy telefonszámot is. Kilenc körül megjelent egy furgon és a létszámhoz viszonyítva korlátlan mennyiségű ásványvizet, jeges teát és kekszet hozott. Nem sokra rá egy kis nyerges vontató mintegy negyven széket és hozzávaló mennyiségű asztalt tett le. Őket a katonaság teherautója követte tábori ágyakkal és takarókkal. Közben rendszeresen megjelentek a rendőrök, hol csak egy járőr, hol valamilyen parancsnokféle. Nagyon készségesek és udvariasak voltak, csak információt adni nem tudtak. A legtöbb, amit tehettek, hogy a mobiltelefonjaikban rögzített fényképeket mutogatták, melyeken méteres vízben álló lakókocsik voltak láthatóak. Közben a társaság meglepően nyugodtan, mondhatni derűsen múlatta az időt. Ment a nagy telefonálgatás, gondoljuk biztosítóknak, családtagoknak. Mi még korán reggel SMS-ben értesítettük az otthoniakat helyzetünkről. Még dél előtt az Adria úgy határozott, hogy elmegy egy közeli kempingbe és majd onnan próbálja rendezni dolgait. Mi, - akkor még nem tudtuk, hogy utak vannak lezárva, - papírjaink visszaszerzése után tovább menni terveztünk egy kb. 50 kilométerre lévő másik tengerparti kempingbe. Ehhez az kellett, hogy a reménybeli információs forráshoz közel maradjunk. A többiek is így gondolkoztak, egyedül a Hymer volt gyakorlatilag mozgásképtelen. Hozzá kijött egy autómentő, megállapította, hogy tényleg víz van az olajban, de túl kicsi volt ahhoz, hogy elvigye a kocsit, amit a lezárt utak miatt amúgy sem

214

tudott volna megtenni. Egy nagyobb szállítójárművet ígért az utak megnyitása utánra. Ez tudomásunk szerint péntek estig sem érkezett meg. Közben érkeztek hírek. Világossá vált, hogy a katasztrófa nagyobb területet érint, még a Rhone völgyében is voltak jelentős károk. Eleinte 11, majd később 20 feletti áldozatról és még ennél is több eltűnt személyről, leszakadt hidakról és elmosott utakról szóltak a hírek. A sportcsarnokban közben folyt a rendes hétköznapi élet, gyerekek jöttek judo edzésre, különböző edzők, sportvezetők végezték napi dolgukat. Mi estére az egyszerűség kedvéért megint sajtos-vörösboros vacsorát tettünk a menübe, ezért elmentem bringával bagetért. Nem túl messze, a városközpont határán kaptam is. Az utakon elég nagy volt a forgalom. Gondolom a vészhelyzethez kötődő mozgásokon kívül a lezárt utak forgalma is erre a részre terelődött. Egy óra körül megjelent egy újabb furgon és ebédcsomagokat osztott (fél liter ásványvíz, egy fél baget sonkával, valamilyen gyümölcskompót és egy szelet csoki). Ez már szigorúan a jelenlévők létszámához igazodó mennyiségben érkezett. Körülbelül ekkor kezdtek érkezni az önkéntesek és a helyi kitelepítettek. Hirtelen a létszám 3-4szeresére nőtt és sok elég rosszarcú arab, török és más népség is megjelent. Hirtelen a WC-k elkezdtek elkoszosodni és gyerekek rohangálni mindenfelé a csarnokban. Ez különösebben nem érintette kis kempingünket, de a csak személykocsival érkezettek számára kellemetlen lehetett. Sokan ki is ültek a csarnok elé a napra. Többen jó árvízkárosulthoz méltóan lefeküdtek a tábori ágyakra és aludtak. Áram hiányában egész nap nem tudtam dolgozni a számítógépen. Nem tudva mi lesz a közeli napokban, nem mertem fogyasztani sem a kocsi, sem a számítógép aksiját. Napközben hosszabb időre megint nem volt villany a sportcsarnokban sem. Az újabb adag ebédcsomagot (ebből már a csoki hiányzott) az önkéntesek osztották ki és eddigre a reggel hozott üdítő- és kekszhegyek is eltűntek. Két óra után megérkezett az egészségügyi szolgálat. Egy orvos és két nővér az egyik öltözőben felállította a kartonládákban hozott eszközökből és gyógyszerekből az egészségügyi állomást, amit a helyiek el is kezdtek igénybe venni. Velük körülbelül egy időben újabb székeket hoztak. Három óra táján a helyi önkormányzat állította fel irodáját. Egy nagyon szimpatikus, németül és angolul beszélő idősebb hölgy, aki magát városi tanácsosnak titulálta (gondolom ez a mi önkormányzati képviselőnknek felel meg), irányításával két leányka kezdte el ismét regisztrálni a jelenlévőket, csak ők most dokumentumokat is kértek. Kérésemre a hölgy megígérte, hogy ha tud valamit a kempingből, tájékoztat.

215

Nem volt még négy óra, amikor egy újabb furgonból több papírláda ruhát tettek ki a csarnok sarkába. A törökök és arabok egyből el kezdtek turizni. A tanácsos asszonytól kértem, ha tudnak, biztosítsanak a lakóautóknak áramcsatlakozást, hogy az akksikat tudjuk tölteni. Mondta, hogy tudtával nincs a csarnoknál külső csatlakozás, de felajánlotta, hogy közeli házánál felcsatlakozhatok. Ezt természetesen köszönettel nem vettem igénybe. Említettem neki, hogy nem volt riasztás a kempingben. Mondta, hogy ezt már másoktól is hallatta és kérte írjam meg neki, megadta az e-mail címét. Ezt az óta teljesítettem is. Öt óra körül egy újabb furgon hozott egy nagy paksaméta szállodai prospektust és térképet, hogy aki teheti és szüksége van rá, mehessen szállodába. Nem sokkal később megjelent egy úriember egy angolul és hollandul tökéletesen beszélő hölggyel és mint az egyik közelben lévő kemping tulajdonosa meginvitált minket ingyenesen arra az időre, amíg dolgaink rendeződnek. Kiderült, hogy ez egy az ACSI katalógusban is 13 €-ért szereplő kemping, ahová Adria-s holland sorstársaink is kijöttek. Nem sok hezitáció után a mozgásképtelen Hymer és barátja kivételével elfogadtuk a felajánlást, lejelentettük távozásunkat az adminisztrációnál és indultunk is. A kempingben nagyon kedvesen fogadtak, amikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, majdnem elszaladtak valakiért, aki beszél magyarul. Mondtam nekik, hogy nem szükséges. A hely kempingnek nem rossz, csak mindentől távol van, a tenger van vagy nyolc kilométerre. Elég szép parcellát kaptunk, csak még az éjszakai esőtől erősen vizes volt. Gyorsan megettük vacsoránkat, lezuhanyoztunk és a hosszú és izgalmakban gazdag nap után hamar lefeküdtünk. Kicsit groteszknek hatott, hogy éppen akkor kezdődött a disco a közelben… Frejus, 2010. június 17, szerda, 58.nap Az éjjel megint esett, méghozzá masszívan. Reggelre kellemes tócsák voltak mindenfelé. Mi most kicsit magasabban vagyunk, de a dán elő sátrában megint több centis volt a víz. Későn keltünk, ami azt hiszem teljesen érthető. Megreggeliztünk és leszedtük a motort. Kicsit dolgoztam a Portofino-i képek megszerkesztésén, Rózsi adatainak kimásolásán, az események elkönyvelésén és megnéztem, hogyan működik a WIFI. Egy újabb áramkimaradás késztetett arra, hogy ne kezdjek hozzá a napló megírásához. Délfelé járt az idő, amikor elhatároztuk, lemegyünk, megnézzük, mi van a kempingben. Térképünk segítségével simán megtaláltuk a St.Tropez felé vezető utat. A tengerhez közeledve egyre erősödött a forgalom. Láttuk, hogy St.Aygulf településre vezető út le van zárva, de a parti 98-as úton, ha lépésben is, de

216

ment a kocsisor. Közben észrevettük, hogy az üzletek az áramkimaradás miatt be vannak zárva. A parton lévő bevásárlóközpontnál, - teljesen szabálytalanul, - rátértünk a kerékpárútra és azon mentünk el a kemping közelében lévő kisebbik hídig. Ott letettük a motort és utunkat gyalog folytattuk. A kisebbik folyó, a Le Reyran vize sötétbarna és magas volt, de nem túlzottan. A pár tucat méterrel odébb lévő Argens viszont csúnya képet mutatott. A híd egyik pillérje hatalmas mennyiségű uszadék fát akasztott meg és még mindig veszélyesen örvénylett a csúnya, sötétbarna víz.

A hídról látható volt, hogy a part egy részét a víz alámosta és az ott álló mobilhome-ok egy része beszakadt a folyóba. A kempinghez közeledve láttuk, hogy a katasztrófavédelem a kapuval szemben állította fel parancsnoki kocsiját.

A kempinghez közeledve lehetett látni, hogy már megnyitották, mindenfelé kocsik álltak és az emberek megpróbálták menteni, ami menthető. A terület nagy részén még 5-10 centis víz állt és mindenfelé a sötétbarna sár. Amikor odaértünk éppen zárták a recepciót és fél háromra, jó másfél óra múlvára ígérték a nyitást. Látszott, hogy a víz a recepció épületét sem kímélte, talán ötven centis vízben állhatott. A rendelkezésre álló időt arra használtuk, hogy kicsit körülnézzünk. Ehhez leszedtük kétéltű nadrágjaink alsó részét és levettük cipőinket és amúgy mezit láb vágtunk neki a sétának.

217

Bent azután láttunk pár nagyon csúnya dolgot. Látszatra a mi parcellánk talán a kemping legmélyebb részén volt. Még most is bokáig érő víz állt rajta. Szomszédjaink sátrán, illetve a száradni kint hagyott törülközőkön lehetett 218

látni, meddig állt a víz. A többnyire holland kempingezők viszonylag nyugodtan keresgélték, szortírozták, mosogatták, szárítgatták dolgaikat. Itt-ott mondhatni vidám volt a hangulat. Egyetlen középkorú hölgyet láttunk sírni egyszerű kis lakókocsijuk mellett. Találkoztunk azzal a holland házaspárral, akik személykocsija a sportcsarnoknál mögöttünk parkolt. A férfi mutatta, meddig állt a víz. Ez estükben még nem is volt olyan magas, de azért a hűtő rácsát jócskán elérte. Mondta, hogy amit lehet, most kipakolnak, azután holnap mennek haza, a csaknem új lakókocsit meg itt hagyják. Ez már szemét. Sokan gondolkoztak így felismerve, hogy az alig 24 óra a víz alatt elegendő volt a szerkezeteknek, hogy megszívják magukat és már soha se legyenek olyanok, mint kellene.

Láttunk olyan angolt is, aki kihúzta lakókocsiját, de az elő sátrat egyszerűen késsel levágta róla. Számunkra érthetetlen módon jó pár lakóautó is bent ragadt a kempingben. Ezek között volt Safari Room-os is. (Egy újabb argumentum a Safari Room ellen.) A víz a mobilhome-okat sem kímélte. Volt olyan, amelyiknek csak a teraszát „tette odébb”, de a part mellett felállítottak közül vagy négy kisebb-nagyobb mértékben beszakadt a folyóba. Hogy ezek milyen károkat szenvedtek, nem tudni. Az viszont biztos, hogy a parcellánkkal szemben felállítottakban bent járhatott a víz.

219

Többekkel beszélgettünk. Megtudtuk, hogy senkitől sem kaptak értesítést, hogy a kempinget megnyitották. Volt, aki már tegnap lent járt és tudta meg, hogy ma 11-től lehet bejönni, mások, hozzánk hasonlóan csak lejöttek érdeklődni. A kocsik jelentős részénél még mindig nem járt senki. Találkoztunk a sportcsarnoknál velünk együtt várakozó két holland lakóautó tulajdonosaival, akik nagy boldogan vitték el megtalált bringáikat. Azokat talán nem viselte meg túlzottan az egynapos fürdés. A recepciónál fél háromra vagy egy tucat ember gyűlt össze. Kimondottan vidám hangulatban, nevetgélve várakoztak, pedig csak három körül nyitottak végül ki. Ekkor elég flottul mentek a dolgok, bár az áramhiány miatt nem működtek a számítógépek. Mi is pár perc alatt megkaptuk papírjainkat és letétünket, az éjszakáért, teljesen érthető módon, nem számítottak fel semmit. Dolgunk végeztével sűrű felhők által veszélyeztetve ültünk fel a motorra és indultunk. Kicsit elkeveredtünk és a Lidl-t nem találtuk meg, így nem tudtunk vásárolni. Visszatérve a kempingbe dán és holland sorstársainkat tájékoztattuk a tapasztalatokról, megmutattuk a készített képeket. Ők azonnal beültek a dán kocsijába és lementek. Vagy jó két óra múlva érkeztek vissza. Eddigre vége lett az áramszünetnek. Egy kicsit dolgoztam a Portofino-i képeken, majd előkészítettünk egy hússütést. Mire minden megsült elkezdett esni, nem is kicsit. Vacsoránkat az előtető alatt fogyasztottuk el. Megint korán tértünk nyugovóra. Frejus, 2010. június 18, péntek, 59.nap Én már fél hétkor felkeltem és elkezdtem, lassan egyhetes lemaradásomat ledogozni a naplóban. Mire Zsóka kilenc körül éledezett, a Genova-ban történtek felolvasásával ébreszthettem. A reggeli elkészítése és elfogyasztása után megírtam a következő napot, miközben Zsóka valamilyen útitervet próbált kitalálni a következő napokra. Később vettem egy kétórás WIFI jegyet és felvonultam a bárhoz, ahol elegendőnek bizonyult a térerő. Sikerült elintéznem az OTP euró lekötések felszabadítását és újra lekötését, letöltöttem az elmúlt napok folyószámlaforgalmát. Meg akartam nézni a UPC leveleimet is, de olyan lassú volt, hogy nem sikerült. Azért a Freemail-ről elküldtem az ígért levelet a Frejus-i tanácsos asszonynak és végre sikerült a hajós képeket is elküldenem Áronnak egy levél kíséretében. Bekukkantottam az időjárás jelentésbe is, a jövő hétre egyértelműen jó, általában napos, ritkábban felhős időt és felmelegedést ígér. A hétvége viszont bizonytalan, újabb esőkre számíthatunk. Mire ezzel végeztem jócskán benne jártunk a délutánban. Ekkor lementünk a Giant-hoz vásárolni. Kaptunk jó áron whisky-t és vettünk halat is ma estére. Visszafelé betértünk a Lidl-be. Itt is vettünk pár dolgot, de alapjában csalódtunk. Különösen az árak aggasztóak, érzékelhetően felette járnak az

220

olaszoknak. A hűtőpultok ki voltak fosztva, de ez esetleg a különleges körülményeknek tulajdonítható. Elég késő volt mire visszaértünk. Zsóka elkezdte előkészíteni a halas vacsorát, én pedig feldolgozni az Internetről letöltött adatokat, előkészíteni archiváláshoz a napló negyedik fejezetét és learchiválni, amit lehetett. Vacsora közben vendégek érkeztek, holland sorstársaink, akik lakóautóikkal a sportcsarnoknál maradtak, jöttek fel biciklivel. Mint elmondták, a sportcsarnokot már kiürítették, csak ők maradtak a lakóautóikkal. Továbbra is várják az autómentőt, de nincs hír róla. A nagyon jól sikerült vacsora után, - ha jól számolom már talán három hete is elmúlt, hogy utoljára halat ettünk, - még megírtam az árvíz előtti nap krónikáját és már öreg este lett. Frejus, 2010. június 19, szombat, 60.nap Reggel megint korán keltem és mire Zsóka felébredt leírtam az árvizes nap eseményeit. Reggeli után élve a kedvező körülményekkel kipörgettünk egy adag ruhát, ehhez ismét szárítóköteleket kellett kifeszíteni és folyamatosan forgatni, áthelyezni a száradó ruhákat. Zsóka közben kézzel is kimosott egy csomó dolgot, én pedig két újabb nap krónikáját készítettem el. Három óra körül járt az idő, amikor mindennel végeztünk és felültünk a mocira, hogy újabb adag whisky-t és halat szerezzünk be, gondolva a következő hetekre. A part felé menve láttuk, hogy megnyitották a St.Aygulf felé vezető utat, nem is volt dugó, bár ez lehet, hogy a szombatnak köszönhető. Ma már alig hallottunk szirénázást, úgy látszik az élet, a folyóhoz hasonlóan visszatért rendes medrébe. Visszafelé jövet elmentünk a Bricoman-ba, ez a mi OBI-Baumax-Bricostore áruházainkhoz hasonló valami. Elég nehezen találtuk meg, pedig mindenfelé hirdetik és sok tábla is mutatta az utat. Szerettem volna egy egyszerű tv antennát venni, mellyel kipróbálhatom végre a két hete vett új TV készüléket. Nagy örömömre, elsősorban Zsóka szemfülességének köszönhetően találtunk nagyon kedvező áron (18 €-ért) egy kimondottan lakókocsik és lakóautók számára javasolt szerkezetet. Megvettük és reményeim szerint holnap kipróbálom végre a TV-t. Mire visszaértünk megint befelhősödött és egyre erősebb lett a kellemetlen szél, sőt a levegő is lehűlt. Azért az elmúlt napok maradékaiból összeállított vacsoránk elfogyasztása és a zuhanyozás után hosszú hetek óta először kiültünk két parti römit játszani, de a hideg szél megint idő előtt bezavart. A mai mosás sikere és a még mindig elmaradt feladatok (TV kipróbálása, további mosnivalók, padlizsánsaláta készítése, egy kiadósabb pakolás, főzés)

221

késztetett arra, hogy tovább indulásunkat még egy nappal, hétfőre halasszuk. Addigra valószínűleg teljesen konszolidálódnak a körülmények és a meteorológia is végre jó időt ígér. Frejus, 2010. június 20, vasárnap, 61.nap Ma az egész nap a tervezett munkákkal telt. Kilenc körül keltünk és reggeli után első dolgom volt beüzemelni a TV-t. Ez nagyon jól sikerült, mint sejtettem nagyon okos kis masina. Hogy azután hogy fog működni akkor, amikor az adó nem 2-3 kilométerre van, mint itt, az egy újabb kérdés. Egész nap néztük a TV-t, leginkább az időjárás jelentéseket vártuk. Nem sok jót ígér, ma estére és holnapra 90-100 km/órás szelet. Mostanig, hét óra utánig, csak egy kiadós eső teljesült. Nem bánnánk, ha ezzel elég is lenne. Minden esetre a nagy, öreg és látszatra nem túl erős fák alól átköltöztünk egy olyan parcellára, melyet fiatalabb és erősebbnek látszó fák öveznek. Azért Zsóka napközben kézzel kimosott minden, még a szennyeszsákban található darabot, de a szárítás vége már a lakóautóban folyik. A padlizsánsaláta elkészítése és egy adag milánói szósz megfőzése még belefért a programba. A tervezett pakolás megint elmaradt, elsősorban azért, mert érintené az új TV-t és most várjuk az esti időjárás jelentést. Az eső miatt amúgy is minden vizes és nem lehet pakolni. Megbeszéltük a következő két-három hét programját. Reményeink szerint végre strandolással múlathatjuk az időt és nem kell folyton az eget nézni. Elképzeléseinket tudattuk Rózsival, ha lehet, holnap reggel tovább állunk. Cavalaire sur Mer, 2010. június 21, hétfő, 62.nap Az ígért szélvihar, - szerencsére, - elmaradt. Hűvös éjszakánk volt, reggel hatkor, amikor felébredtem és kimentem fogat mosni, a rövid pár perc alatt fél fokot esett a hőmérséklet. 11 és fél fokig lement, szégyen ide, szégyen oda elővettem a gyapjútakarót és még ez alatt sem volt melegem. Nyolc óra körül keltünk fel, úgy határoztunk, hogy megyünk tovább, Adria-s holland sorstársaink az árvízben is most indultak, a dánok, még egy napra, az Eriba-s hollandok talán még tovább maradnak. Megnéztük a fél kilences időjárás jelentést, 60-70 km/órás szelet ígért, de elhatározásunktól ez nem tántorított el. Kimentem a portára fizetni. Nagyon becsületesen azt mondták, három ingyen napot kapunk az árvíz miatt. Nagyon megköszöntem a segítőkészségüket. A készülődés kicsit tovább tartott, mert a TV-t és az antennát is össze kellett pakolni. Nem is siettünk túlzottan, fél 11 körül hagytuk el a kempinget. Rózsi, bár tudtommal autópályát elkerülő útra irányítottam, gyenge négy kilométerre felvitt az autópályára. Kicsit sokkoló volt, amikor 90 centet kért az

222

automata. Nem sokkal később megtaláltuk az első Lidl-t. Ez megint egy kis üzlet volt, nagyon kicsi parkolóval. Szerencsére a szomszédos ipari létesítmény parkolójában le tudtunk állni. Elég sok kajafélét vettünk, két hónap után végre kaptunk tejfölt, mint utólag kiderült, túró helyett is azt vettünk. Visszatérve az útra, nem sokkal később leállt a sor és csaknem egy órán át araszoltunk. Mint kiderült ennek oka, hogy a közeli Le Muy súlyosan károsult az árvíz során és még mindig sok út le volt zárva. Az araszoló kocsisorban jól láthattuk a károkat, sőt azt a korábban látott szép vöröses színben megjelenő hegyet is le tudtuk fényképezni, melyre még az autópályán figyeltünk fel. Már korábban feltűnt, hogy még mindig nagyon sok katasztrófavédelmi kocsi járja az utakat, vagy vesztegel a kijelölt ideiglenes parkolóhelyeken és személyzetük is ott van. A rendszámokból meg lehetett állapítani, hogy számos környező megyéből is ide irányították az erőket. Nagyon imponáló volt az a technikai arzenál, amit felvonultattak. Nem tudom, hogy az otthoni katasztrófavédelem képes lenne-e hasonló technikai erőforrás mozgósítására. Ugyanakkor katonai erőket nem láttunk.

223

Az araszoló kocsisor elment egy hajdani mobilhome telep mellett, ahol látszott, hogy az ár hogyan sodorta egymásra a házakat. Az út túloldalán egy, valószínűleg karavándepó mellett elautózva még csúnyább látvány fogadott. Egymás hegyén-hátán a lakókocsik, több közülük felborulva.

Később a településen is sok csúnya dolgot láttunk. A ma pár méter széles patakocska kocsikat sodort el, a nyomok szerint jó másfél méter magasan hömpölyöghetett és nagyon sok sarat hagyott maga után. Még most is, hat nappal a történtek után mindenfelé pocsolyák, sár és romok. És természetesen folyik a takarítás. Az üzletek, benzinkutak zárva, egész városrészekbe nem lehet behajtani. Az elárasztott terület GPS-ünk szerint 22 méter magasan van a tenger szintje felett. Pár méterrel magasabban is látszanak az árvíz nyomai. Az egyik elektromos állomás mellett aggregátor áll. Elhagyva Le Muy-t már jól haladtunk Saint Maxim irányában. Erre felé is láthattuk az elmúlt napok nyomai, mindenfelé alámosott töltések, árokba borult autók. Már Le Muy-ban kellett volna tankoljunk, de ott nem lehetett. Megálltunk ugyan egy automata Esso kútnál, de az kártyánkat nem fogadta el. Mire Saint Maxim-ba értünk már égett a jelzés. Szerencsére egy bevásárlóközpont Carefour áruházának kútjánál tudtunk tankolni, mégpedig Szlovénia óta nem látott, 1.15 €/literes áron. Több mint 72 liter ment a kocsiba. Betértünk még az áruházba is venni pár dolgot, amit nem kaptunk a Lidl-ben, majd indultunk tovább.

224

Valamikor ekkor kezdtük úgy érezni, hogy magunk mögött hagytuk az elmúlt napok eseményeit. A szikrázó napsütésben a tengerparton strandolókat látva ismét megszokott környezetünkben voltunk. A kempinget simán megtaláltuk, csak a recepció háromig be volt zárva. Negyed órát kellett várjunk. A kemping egy hegyoldalban van, szinte tele, alig tudtak adni egy parcellát. Nagyon nehéz volt behajtani, a motort előre le kellett venni. Cserébe egyszerű lesz a kihajtás. Megérkezésünk örömére bekaptunk fejenként két-két whisky-t, majd összeszedtük dolgainkat egy rövid fürdéshez. A strand tényleg kb. 3-400 máterre van, csak erősen lefelé kell menni. A parton elég kevés a hely, talán száz méter hosszan 30-50 méter homokos terület áll rendelkezésre. A part is és a víz is elég koszos, mindenféle úszkál benne. Azért dacolva mindezzel és a sajnos még mindig elég hideg vízzel megmártóztunk. Ez az év valahogy sehogy sem akar a helyére kerülni. Ma két hónapja indultunk, ez az év leghosszabb napja. Eddig alig pár szép napunk volt, ha jól emlékszem mindössze egyszer ültünk úgy kint este, hogy kellemes meleg volt. Még mindig hosszú ujjú pólót hordok a kempingben és egyetlen éjszakán maradt a hőmérő 20 fok felett, az is Pisa-ban, a lakóautó parkolóban volt. Annál több esőt regisztrálhattam. Ideje lenne végre, hogy jöjjön egy kis jó meleg idő. Visszaérve a strandról lezuhanyoztunk és megfőztük spagettinket a kész szószhoz. Mosogatás és naplóírás után talán tudunk pár partit játszani. Cavalaire sur Mer, 2010. június 22, kedd, 63.nap Ma egy igazi strandolós, pihenős napot csináltunk. Csak kilenc után keltünk fel, megreggeliztünk és komótosan előkészítettük a dolgokat a strandra. Majdnem 12 óra volt, mire leértünk. A reggeli műszak éppen szedelődzködött. A strand és a víz is sokkal tisztább volt, mint tegnap este. Bemenni mégsem akaródzott, elég erős szél fújt a tenger felöl. Azért napozni tudtunk. Három utánig kint maradtunk. Visszatérve a lakóautóhoz megpróbáltam beállítani a műholdas vételt. A nagy antenna nem jöhetett szóba, mert takarásban van. Zsóka ötlete alapján feltettem a kicsit a motortartóra. Igaz, csak bizonyos esetekben, de akkor nagyon jó ez a megoldás. Az más kérdés, hogy az Astra műholdon kívül nem sikerült mást megfogni, sajnos látszik, hogy ez a tányér digitális vételhez bizony kicsi. Nem véletlen, hogy az összes holland és német, pedig ők a legerősebb Astra

225

műholdat veszik, mind 60-80 centis tányérokkal dolgoznak. Az is látszik, hogy csak nagyon ritkán talál az ember olyan helyet, ahonnan a tetőre szerelt antenna kilát. Ha az árnyékosság szempont, pedig mostanság már nagyon is az, ellentétben van a műhold vétel igényével. Talán kicsit át kell gondolni ezeket a dolgokat. Az minden esetre látszik, hogy a Duna TV és az M2 átköltöztetése nem tett jót az esélyeinknek. Öt óra után megettük maradék milánói spagettinket, előtte lezuhanyoztunk. Korán ki tudtunk ülni és olvasni, később talán játszunk is. Cavalaire sur Mer, 2010. június 23, szerda, 64.nap Ma hasonló napot csináltunk, mint tegnap, csak kicsit korábban keltünk és gyorsabban ment az összekészülés is. Így egy órával hamarabb, már 11 előtt lent voltunk a strandon. Szép volt az idő, csak a szél fújt kicsit, de kevésbé, mint tegnap. Ennek ellenére kevesebben voltak. Ez talán annak is köszönhető, hogy reggel többen mentek el és sajnos még mindig kicsit hűvös van. A harminc fokot még a délutáni órákban sem közelítjük meg. Három utánig maradtunk lent, eddigre rendesen megtelt a strand. Napközben elkészítettem a két panoráma felvételt.

Fél négyre értünk vissza a lakóautóhoz. Zsóka levágta a hajamat, - a szakállam nagy részétől már a múlt héten Frejus-ban megszabadultam, - és hozzákezdett a blini elkészítéséhez. Ma megisszuk a júniusi pezsgőt, úgy érezzük megszolgáltuk. Cavalaire sur Mer, 2010. június 24, csütörtök, 65.nap Tegnap este még kimentünk a városba. Negyed nyolckor indultunk és jó másfél órát voltunk el. Ezalatt lesétáltunk, - a mi szokott tempónkban, - a kikötőbe.

226

Cavalaire egy jellegzetes üdülőváros. Alig húsz kilométerre Saint Tropez-től, gondoljuk töredékéért az ottani áraknak, igyekszik azt az illúziót adni vendégeinek, hogy neves szomszédjában üdülnek. Minden nagyon rendezett és tiszta, meg kell mondani, hogy újnak is látszik, Összességében egy visszafogottan elegáns üdülőváros. Öblében, mely pár éve még csak a strandolást szolgálta, ma egy hatalmas, modern turistakikötő található, benne mutatóban pár halászhajóval. Most még nagyon szezonelejeinek látszott, számos hajót még nem bontottak ki a téliesítésből. Külföldit viszonylag keveset láttunk.

Kellemes volt az esti séta, ha lesz erőnk és kedvünk, egyszer még a belvárosba is be kellene sétálni. Reggel sokáig aludtunk megint és csak dél előtt pár perccel értünk ki a strandra. Ma volt először, hogy igazán jó volt az idő, a szél alig lengedezett, a napernyőt is ki tudtuk tenni. A víz is élvezhető volt már, még mindig kicsit hűvös, de már kellemes az úszás benne. Négy órára értünk vissza, gyorsan lezuhanyoztunk és elkezdtük készíteni a tejfölös-sültszalonnás tésztánkat. Közben többször emlegettük a gyerekeket, akiknek ez az egyik kedvence. Ma a konyhai eszközeink rosszalkodtak. Lassan 22 évi használat után először a kávéfőző biztonsági szelepe lefújt. Én voltam a hibás, mert a nagy beszélgetésben túlzottan betömörítettem a nagyon finomra őrölt kávét. Kicsit megijedtünk, mert nem tudtuk, hogy rugós, vagy kioldós rendszerű.

227

Megvizsgálva előbbinek látszott, így nem tettünk vele semmit, majd holnap reggel kiderül, hogy mi az igazság. Délután meg a szódakészítés nem akart sehogy sem sikerülni. Kiderült, hogy a vadonat új fejben a patronokat kiszúró tű törött el. Ilyennel sem találkoztam még, de volt velünk tartalék és pár perc alatt meg tudtam javítani. Cavalaire sur Mer, 2010. június 25, péntek, 66.nap Este ismét besétáltunk a városba. Most egyenesen a városközpont felé vettük az irányt. Kiderült, hogy az gyakorlatilag ott van a kikötő mellett és már tegnap érintettük is. Minden esetre a másik útvonalon se mutatott sok újat Cavalaire. Továbbra is egy nagyon rendezett, modern üdülővárosban jártunk, szépen kialakított főterén van park, mindenféle üzlet és természetesen pár közintézmény. A tér végében hatalmas kilátóterasz, ahonnan az öblöt és a kikötőt lehet látni. Legrégebbinek látszó épülete talán ötven éves lehet, egy kis kétszintes ház, amiben ma valamilyen bankféleség van. A kilátóterasz tulajdonképpen a Mason de la Mer, a Tenger Háza tetején van mely lépcsőzetes kialakításával több irányban aréna szerű.

Tegnap Saint Jean fesztivál volt a városban. Népviseletbe öltözött nénik és bácsik énekeltek először a városháza előtt, ahová mindenféle régi zászlók is kivonultak. Később a társaság zeneszó és régi mordályok puffogtatása közepette elvonult. A plakátok szerint még számos program várta a nagyérdeműt, köztük valamilyen kóstoló, melyhez az asztalokat már előkészítették a Tenger Háza előtt, és koncertek.

228

Mi nem vártuk meg, hanem indultunk vissza a kempingbe. Késő este, lefekvés után, hallottuk a tűzijáték petárdáinak durrogását.

Ma reggel fél nyolckor keltem, hogy motorral bemenjek a kikötőbe, ahol tegnapelőtt este láttunk halárusító standokat. Ma estére kagylót terveztünk vacsorára. Nem tudom, mikor vannak nyitva, de semmilyen életjelet sem tapasztaltam. Visszamotoroztam a Carefour-hoz, ahol reméltem, hogy kapok, más dolgok is szerepeltek a bevásárló listámon. Amíg fél kilenckor kinyitott, benéztem a szomszédos Brico-ba. A kínálat lenyűgöző, de az árak félelmetesek. Hasonlóan jártam a kagylóval, természetesen volt, csak kilónként a megszokott 2.5 – 3 € helyett hétért. Önhatalmúlag úgy döntöttem elnapoljuk ezt a fogást. Mire visszaértem a kempingbe, Zsóka már felkelt. A megszokottól eltérő kezdés miatt kicsit szögletesen készült a reggeli. A kávéfőző rendben működött. Ma kissé felhős volt a reggel és még mindig nem volt túl meleg, ezért úgy határoztunk a múlt napokban látott túraútvonalat járjuk be. Ez egy a strandtól induló és oda érkező jó öt kilométeres kör. Egyik irányban a tengerparton, mely itt kb. 30-50 méter magas sziklás part, vissza pedig nagyrészt egy patak völgyében halad. 11 óra után indultunk el a kempingből, és ha nem is a mi ízlésünknek megfelelően, de jól jelzett úton haladtunk a parton nyugat felé. A terep nagy részén embermagasságú, sokszor tüskés bozótban vezetett az ösvény. Rövidnadrágunk nem igazán volt alkalmas, de különösen Zsóka spagetti pántos topja okozott gondot, még rövid ujjú ingemmel nekem is voltak néha bajaim. Ahogy kapaszkodtunk felfelé, egyre magasabbról láttuk megszokott strandunkat, később a távolban a város és a nagy öböl is látszott. Elmentünk pár szép kis öböl mellett is, melyeket azonban csak a víz felöl lehet megközelíteni.

229

Utunk fordulópontja egy Le Dattier nevű kis település lett volna. Ide minden gond nélkül megérkeztünk. Annak rendje és módja szerint útközben kitértünk valamennyi kilátóponthoz és még egy kis kegyhelyet is meglátogattunk. A gond az volt, hogy pontosan a fordulópontnál nem volt kint jelzés és térkép hiányában ellentétes irányban indultunk el, azt hittük, hogy van még mennivaló előre. Egy autók által is használt murvás úton haladtunk, nem volt kellemetlen rajta a gyaloglás. Egyes szakaszain le volt zárva a kocsi forgalom elöl, mert sziklaomlás a bevágásokban eltorlaszolta. Végül addig kerestük a jelzést, míg jó három kilométert megtéve egészen Rayol-Canadel sur Mer-ig eljutottunk, ahol egy nagy arborétum van a világ minden tájáról származó növényeket mutatnak be. A kerítésen keresztül mi is lefényképeztünk egy

230

igencsak látványos egzotikus virágot. Itt láttunk a parkolóban hosszú hetek óta először magyar rendszámú autót.

Végül úgy határoztunk, hogy visszafordulunk. Le Dattier-ben még tettünk egy kísérletet egy másik úttal is, de azon sem találtuk a jelzést. Átsétáltunk viszont a falun, egy teljesen álmos, szinte kihalt kis településen. Itt figyeltünk fel egy, a vidékre jellemző házra, kétszintes, zöld zsalugáteres, virágokkal befuttatott épület. Nem vacakoltunk tovább, azon az úton, melyen érkeztünk, indultunk vissza. Az utolsó szakaszon nem a parton húzódó bozótban, hanem kicsit beljebb egy széles gazdasági úton jöttünk. Ezen a vidéken a kőzet sok csillogó lemezkét, gondolom piritet, tartalmaz. Ilyen a föld a kempingben, ilyen a homok a strandon. Utunk során különösen sok ilyen sziklát láttunk. Egyes helyeken, ahogy megsütötte a nap, ezüstösen csillogó pataknak látszott. Sajnos a fényképek nem tudták visszaadni ezt a látványt. Három órára értünk vissza a kempingbe kellően elcsigázva. Gyorsan lezuhanyoztunk, arra már nem volt erőnk, hogy visszamenjünk a strandra és csobbanjunk egyet. Zsóka elkezdte előkészíteni a kagyló helyett menüre vett húspogácsás vacsorát. Én addig megírtam a naplót. Mindjárt kezdem a sütést, ma biztosan nem megyünk be a városba. Közben látszatra paradox módon a kemping kezd kiürülni. Pedig a magyarázat nagyon egyszerű. Holnappal lejár az ADAC előszezoni kedvezménye és jövő szerdától már az ACSI kártyát sem fogadják el. Az a sok német és holland, de más nemzetiségű is, nyugdíjas házaspár, akik velünk együtt egy-kért hónapja úton vannak, esetleg már heteket töltöttek

231

ebben a kempingben 15 €-ért, nem tudja, vagy nem akarja megfizetni a ma még csak 40 €-s listaárat, mely holnaptól már 55 € lesz és egy héttel később már 50 cent híján 70 €. Ezért pakolnak és indulnak haza, úgy, hogy még útközben a kedvezményt kihasználva eltöltenek pár napot. Általában június 30.-a körüli napokig még könnyű ilyen helyeket találni. Mi magunk élve a harmadik lehetőséggel, a CampingCheque-vel, találtunk egy helyet innen kb. 300 kilométerre nyugatra, ahol egész 13.-áig tudunk tengerparthoz közel, színvonalas kempingben maradni. Azok a vendégek, akik meg fogják fizetni a magas árakat, még nem érkeztek meg, talán a közeli napokban kezdenek majd jövögetni. A váltás azért a strandon már látszik. Most már többségen vannak a fiatalok. Iskoláskorú gyerekek, fiatal párok, vagy társaságok, szülők 2-3 gyerekkel. Cavalaire sur Mer, 2010. június 26, szombat. 67.nap Ma megint pihenős napot csináltunk. Este triomínóztunk még egy jót. Reggel nyolckor kimentem az itteni boltba kenyérért, hogy hetek óta először friss baget legyen a reggelihez. Utána még visszafeküdtem. Kilenc után kezdtük el készíteni a reggelit. Elfogyasztása után lementünk a strandra. Tizenegy óra körül értünk le. Nagy meglepetésünkre a hétvége ellenére alig voltak. Ugyan a napsütés nem volt zavartalan, azért nagyon kellemes volt kint. Alig fújdogált egy kis szellő és nem volt túlzottan meleg sem, a csúcshőmérséklet még mindig nem éri el a 30 fokot. A víz is elkezdett melegedni, sajnos megint sok tengeri hordalék úszkált benne. Talán még mindig azok a fadarabok, melyeket a múlt heti árvíz során hoztak le a folyók. Délutánra azután megtelt a strand. Mi négy óra után jöttünk vissza, lezuhanyoztunk és elkezdtük megfőzni a vacsorát. Mostanra nagyon befelhősödött, talán még esni is fog. Cavalaire sur Mer, 2010. június 27, vasárnap, 68.nap Ma is strandolós napunk volt, de már a továbbmenés jegyében. Reggel vettem bagetet, de már holnapra is, mert félnyolc - nyolc körül tervezünk indulni és addigra nem nyit ki a bolt. Korán, már tíz órakor lementünk a strandra, de már elég sokan voltak, csak a második sorban kaptunk helyet, később előreköltözhettünk. Megint kellemes volt az idő és nagyon jót napoztunk, többször bementünk a vízbe is. Ma nem volt annyira koszos és talán idén először lehetett igazán élvezni. Fél négykor indultunk vissza és egyből nekikezdtünk a készülődésnek. Eltettem a műholdvevőt, kicsit előbbre álltunk, hogy fel tudjuk tenni a motort, (szegénynek nem volt sok szerepe, egyszer mentem el vele vásárolni), felszedtük a műfüvet és Zsóka kitakarított. Utána elmentünk zuhanyozni és kimentem fizetni. Reggel a recepció csak kilenckor nyit, addigra mi már

232

messze szeretnénk járni. Ma nincs főznivalónk, az elmúlt napok maradékait fogjuk enni, hogy üres hűtővel mehessünk bevásárolni. Az egy hét Cavalaire sur Mer-ben pontosan azt adta, amit elvártunk. Szerettünk volna pihenni és napozni. Erre a hely nagyon jó volt. Terveztünk még egy kirándulást Saint Tropez-be, de végül úgy határoztunk, hogy talán visszaúton, ősszel, amikor St.Aygulf-ban szándékozunk pár napot tölteni, fogjuk felkeresni. A tengerparton tett kirándulást ráadásnak tekintjük. Agde, 2010. június 28, hétfő, 69.nap Terveinknek megfelelően hatkor keltem és negyed órával később Zsókát már a kávé illata ébresztette. Kellemes meleg éjszakánk volt, nem ment a hőmérséklet húsz fok alá. Nekem kicsit túl meleg is volt, elő kell venni a frottírlepedőt, kezd a kis paplan túl meleg lenni. A reggeli ceremóniájából semmit sem feladva háromnegyed nyolckor már elhagytuk a kempinget. A parti úton haladtunk nyugat felé. Egyetlen zavaró tényező volt, Rózsi reggel megint közölte, hogy nem a benne lévő térképen tervezték az utat. Ez azt jelenti, hogy megint egy térképszelvényt kihagytam. Ezen nem is csodálkozom, hiszen nem terveztünk Cavalaire sur Mer-be jönni, St.Ayguilf-ban gondoltuk kivárni a július elejét, de hát az árvíz közbeszólt. Most Rózsinak azt mondtam, ne tervezzen újra. Erre enyhén szólva különösen reagált. Olyan képernyőket mutatott, melyeket eddig csak a dokumentációban láttam, csak a körforgalmakat látta, és azokba is a baloldali közlekedés szabályai szerint akart bevezetni, a körforgalmak között egyenes utakat tervezett, de nem sértődött meg és tervezett rendre újra, ha az általunk jónak látott úton haladtunk. Teljesen szokatlanul viselkedett. Nekünk nem volt ezzel különösebb gondunk, mert tudtuk merre akarunk menni. Talán húsz kilométert tehettünk meg, amikor a kocsi jobb hátsó kereke felül furcsa dübörgést hallottunk. Elsőre azt hittem, hogy az út jobb szélén korábban felbontott szakasz helyreállítása nem volt megfelelő, de amikor ezt a szakaszt elhagyva továbbra is jelentkezett a hang, félrehúzódtunk és kimentünk megnézni, mi van. Amikor kimentünk a jobb hátsó kerékhez, az furcsa pattogó hangot adott. Amíg azon tanakodtunk, mi is történt, egy hangos pukkanás kíséretében a külső kerékabroncsból egy késpenge szerű valami jött elő és halhatóan az abroncs leeresztett. Ez bizony nem más, mint egy durrdefekt, csak álló helyzetben. Azonnal tudtuk mi a teendő, kereket kell cserélni. Ez egy lakóautón nem egy egyszerű feladat. Egyszer már csináltuk ugyanezen a keréken, csak akkor a Széchenyi hegy zárt területén voltunk és a kocsi nem volt ennyire megpakolva. Minden esetre kiraktuk a háromszöget pár tucat méterrel előrébb, de túlzott várakozásaink nem lehettek a keskeny út és az ívelt jobb kanyar miatt. Felvettük a narancssárga mellényeket és neki kezdtünk a műtétnek. Kiékeltük a kocsit, elővettük a kerekek felfújásához használatos tömlőt, (ehhez ki kellett pakolni a székeket és az asztalt, de a szokásostól

233

ellentétes oldalon), elővettük a kerékkulcsot és az emelőket. Kibányásztuk a pótkereket, ami nem is egy olyan egyszerű dolog. Mivel nem akartuk, hogy túlzottan nehéz terhet kelljen az emelővel emelni, két lépésben emeltünk. Elsőre az alvázat emeltük meg hidraulikus emelővel és bakoltuk alá, majd jött a tengely, és ezzel a kerék kiemelése.

Végül jó egy és negyed órás munkával sikerült úrrá lennünk a helyzeten, mindent visszapakoltunk és indultunk tovább, de azért az esemény rányomta bélyegét hangulatunkra. Azt azért becsületesen megállapítottuk, hogy megint marha nagy szerencsénk volt. Nem az első, hanem az ikerkerekes hátsó tengelyen történt a baj, nem az útpálya felé eső bal, hanem a jobb oldalon, időben ki tudtunk állni és nem a forgalmi sávban kellett a manővert végrehajtani, és végül a durrdefekt álló helyzetben ért és nem menet közben. Az élmény döbbenete még nem is oldódott, amikor újabb bajjal szembesültünk. Amikor Hyeres-nél éppen felhajtottunk az autópályára Rózsi, aki már reggel óta nem volt az igazi, egyszer csak lefagyott. Ilyet az elmúlt hat évben még nem tett. Egyszer ugyan pár hete történt valami hasonló, de akkor kikapcsolás után minden további nélkül újra lehetett indítani. Most egyetlen billentyűre sem reagált, a képernyő fényereje legyengült és kész. Ilyenkor két dolgot lehet tenni, vagy a kocsi aksijáról levéve megvárni, hogy kisüljön a saját telepe és akkor talán elindítható újra (ez kb. másfél nap), vagy szétszedni és a telepet megszakítva hozni ki a kómából. Ilyet még nem tettem, de most más választásom nem volt. Megint kiálltunk és elvégeztem a Nagyságos Asszonyon a műtétet. Várakozásomon felül jól viselte. Tartottam attól, hogy akár még a működtető szoftvert és a térképeket is újra kell tölteni. Ezzel szemben mindenre emlékezett, megmaradt a memóriájában a korábbi track log, sőt az éppen futó útvonal is. Mintha mi sem történt volna. Ez kicsit helyrebillentette a lelki egyensúlyomat. Ezután már nem volt további gondunk. Ugyan egy kisebb esőt kifogtunk, de ez semmi a ma már átélt dolgokhoz képest. Reméljük, csak hipochondria, hogy 80 km/óra felett szitálni éreztük a kormányt. Talán egy nyugodtabb napon kiderül, hogy csak vaklárma. Minden esetre megint van mire figyelnünk. És természetesen meg kell oldani a pótkerékkérdést. De erre van két hetünk és egy olyan közepes méretű településen, mint Agde, talán nem is olyan lehetetlen.

234

Montpellier-nél kiálltunk vásárolni, itt egy letéréssel Lidl-t és Aldit is be lehetett cserkészni. Előbbihez közvetlenül az autópálya lehajtás után, némi útépítéseken átküzdve magunkat, jutottunk el. Itt szinte mindent megkaptunk. Utóbbihoz már kellett bóklászni egy kicsit és elég lepukkadt környéken, arabok és egyebek járkáltak mindenféle. Az üzlet maga sem a megszokott Aldi színvonalat nyújtotta, szinte semmi sem volt benne és nagyon sivár volt. Vettünk pár dolgot, gyorsan visszaültünk a kocsiba és indultunk tovább. A kempinghez Rózsi a megszokott precizitással hozott el. Egyetlen gond az volt, hogy Ő az út bal oldalán jelezte, ahol egyébként van egy kemping, és a mi célunk a jobb oldalon volt. De hát erre van a szemünk, hogy az ilyen eseteket tudjuk kezelni. A kempingben megvolt a pár napja lefoglalt parcellánk, igaz nem egy saját vizes helységgel rendelkező, hanem egy mezei, de elég nagy. Árnyék az nincs, de szatellit vétel az igen. Ezek a szolgáltatásokban általában vagylagosan jelentkeznek. Gyorsan elhelyezkedtünk, leszedtük a motort, sőt alá is bakoltuk a járgányt. Talán nem lesz árvíz, mint legutóbbi esős érkezésünkkor, alig két hete. Lezuhanyoztunk, még elkaptuk a DunaTV híradójának végét, ha jól számolunk van már négy hete is, hogy utoljára láttuk (nem igazán hiányzott). Sajtos-vörösboros vacsoránkat már esőben fogyasztottuk el az előtető alatt. Ma megint eleget fűrészelték az idegeinket, biztos jól fogunk aludni. Az itteni meteorológia nem sok jót ígér. Azért szeretnénk felderíteni a strandolási lehetőségeket és a kerék ügyében is előbbre lépni. Agde, 2010. június 29, kedd, 70.nap Éjjel kimondottan meleg volt, nem ment a hőmérséklet kint sem 22 fok alá és bent is, bár a ventillátorral kicsit kiszellőztettünk este és sok ablakot is nyitva hagytunk, 24 fok felett maradt. Bár elővettük a frottírlepedőket, azokat csak hajnalban kezdtük el használni. Nem siettük el a felkelést és komótosan készítettük és fogyasztottuk el a reggelit. Utána kiürítettem a WC-t és kicsit le is karbantartottam, vettem elő kemikáliát a tartalékból. Délelőtt már nagyon meleg volt, de azért 11 után teljesen beöltöztünk motorozáshoz, hogy felderítsük a terepet. Elsőre bementünk a turistainformációs irodába, hogy gumis után érdeklődjünk. Ugyan térképünk

235

alapján igyekeztük megközelíteni, a tényleges helyzet nem nagyon felelt meg a magunkban rögzítetteknek. Azért különösebb bonyodalom nélkül megtaláltuk a városháza épületében. Az épület maga is figyelemreméltó. Az irodában megadtak egy lehetséges beszerzési helyet. Mivel közeledett a dél, azonnal indultunk. A városban motorozva láttunk pár ígéretes helyet, de egyértelműen a kerék dolgának volt elsőbbsége, majd egyszer bejövünk, ha elegünk lesz a strandolásból. Két hét nagyon hosszú idő. A megadott hely felé motorozva láttunk egy autószervizt. Éppen ebédidőre készültek zárni, azért megmondták, hogy nekik nincs, de megadtak egy gumi specialistát abban az irányban, ahol az információs iroda is tudni vélt egyet. Felültünk a mocira és pár perc alatt ott voltunk. Ezek még nem zártak be. Egy készséges, de sem angolul, sem németül nem beszélő szerelő srác megmondta, hogy a kocsinkon lévő koreai gumi már nincs, viszont tud szerezni Kleber-t, ez egy általam ismert, nem túl népszerű francia gyártmány. Egy kerék szereléssel 115 €, ami jóval kevesebb, mint amire számítottunk. Gyorsan döntöttünk, veszünk kettőt, még nem tudjuk, hogy hová szereltetjük, de így tudjuk biztosítani a szimmetriát. Holnap délután négyre hívott vissza. Ezzel a dologgal végezve, indultunk vissza a kemping felé, hogy a strandolás dolgában is előbbre jussunk. Elmenve a kemping előtt kimentünk a tengerig. Megállapítottuk, hogy az út biciklizhető, bár az első egy kilométeren nincs kerékpárút. Az előzetesen jelzett kettő helyett három kilométer, de ez nem igazán gond. Kimentünk egy másik strandra is körülnézni. Itt hosszú kilométereken nyúlik el a homokos part.

Elmentünk megnézni a nudizás lehetőségét is. A térkép szerint van egy nagy naturalista telep Cap d’Agde keleti oldalán és ott van strand is. Ez már vagy nyolc kilométerre van a kempingtől és egy rezervátum. Van itt szálloda, üdülőfalúk, kemping. Komoly beléptető rendszerrel és egyebek. Megtudtuk, hogy szabad strand az nincs, a legközelebbi Béziers felé van 14 kilométerre. Eddigre amúgy is elment a kedvünk a dologtól. Visszamotoroztunk a kempingbe. Útközben találtunk egy Lidl-t. A fél kettes ebédidő előtt még éppen bejutottunk. Vettünk sajtot, mert ebben rosszul

236

mértük fel a helyzetet, és nutellát, de ezt már a Gézengúzoknak, mert nagyon szeretik kenegetni a gofrira. Amint a lakóautóhoz értünk, elővettük a bringákat és egy egyszerűsített strandcuccot és elindultunk fürödni egyet. Jó másfél órát voltunk lent, kellemeset napoztunk, fél hatra értünk vissza a lakóautóhoz. A dolog működik, akár kempingágyakkal is le tudunk vonulni. Tettünk ilyet már Korzikán. Gyorsan lezuhanyoztunk, mert a só az kezdett kiverni és a zuhanyok körül egyre többen ólálkodtak. Utána Zsóka elkezdte készíteni a paprikás krumplit én pedig tanulmányozni a kerekek állapotát a holnapi döntéshez. Utána megírtam a naplót. Most fél kilenc van, a nap még keményen süt, rendesen 30 fok felett van a hőmérséklet és még nem vacsoráztunk. Errefelé mostanság tízig világos van, úgy, hogy nem vagyunk késésben. Agde, 2010. június 30, szerda, 71.nap Fél kilenc előtt valamivel keltem és a reggeli készítése közben mentem ki a kemping boltjába kenyérért. Reggeli után összekaptuk a strandcuccot, de most már napozóággyal és minden mással. Siettünk, mert délután négyre vinni kell a kocsit a gumishoz és korán vissza kellett jöjjünk. Emlékezve a Korzikán kidolgozott technikára jól fel tudtuk rögzíteni az ágyakat, a többit meg már tegnap kipróbáltuk. Jó két órát voltunk lent. Az kiderült, hogy az összepakolás megkezdésétől bizony fél óra kell ahhoz, hogy bringára ülhessünk. Maga a bringázás oda jó tíz perc, vissza negyed órát is meghaladja a kissé emelkedő úton a nagy melegben. Fél kettő előtt már a lakóautónál voltunk. Elkezdtünk összepakolni. Zsókának kitettem a kis napernyőt és kiválogatott pár dolgot a túléléshez. Mint kiderült, nem is olyan egyszerű, és mennyire halottak vagyunk a lakóautó nélkül. Biztos, ami biztos a nagy esernyőt is betettük a túlélőkészletbe, bár ekkor még nyoma sem volt felhőnek. Indulás előtt lezuhanyoztam, hogy a tenger sóját lemossam magamról. Negyed négy után indultam el és Rózsi segítségével félkor már a tett színhelyén voltam. Mondták, hogy korán van még, várjak pár percet. Addig megnéztem az új gumikat. A ráírt adatok mindenben megegyeztek, csak a terhelési adat hiányzott. Amíg ezt el tudtam magyarázni, az beletelt jó pár percbe. Telefonon megérdeklődték és a korábbi guminak megfelelő 900 kilós adatot mondták. Jobban örültem volna, ha rá is van írva. Alapjában véve nagyon kedvesek voltak, még villanyt is tudtam szerezni a hűtőnek. Már a durrdefektes gumi leszerelése se ment simán, kis gépük nem is bírta. A centrírozást pedig nem tudták elvégezni, nem volt megfelelő

237

adapterük amivel feltehették volna a gépre. Ezen azután hosszú magyarázkodás kezdődött, még a szomszéd bárból is hívtak valakit, aki ugyanannyira nem beszélt angolul, mint ők, hogy elmagyarázzák, ami nekem azonnal világos volt. De hát nem tudhatták, hogy nem vagyok műszaki analfabéta. Végül oda jutottunk, hogy felszámolják a gumik árát (ez 180 € volt) és a centrírozást és szerelést csináltassam meg egy másik műhelyben. Nem igazán tudtak ajánlani, mindig saját cégük Béziers-i telephelyét mondogatták. Megadták a címet. Legnagyobb csodálkozásukra zsebemből előhúztam Rózsit, belepötyögtem az adatokat, Ő megtalálta és én mondtam a komáknak, hogy OK megyek oda. Előtte még felhívattam velük a másik helyet, hogy várjanak. Telefonáltam Zsókának, hogy ne várjon, lehet, hogy este nyolc lesz, mire visszaérek. Rózsi nagyon nagyot alkotott. Elég bonyolult helyeken keresztül, Béziers külvárosain át, kétszer is lekeresztezve a Chanal Midi-t milliméterre pontosan vitt el a célhoz. Ott csak egy benzinkút látszott, amolyan városi, ahol nem lehet megállni, sőt előteteje is volt, ami alá nem biztos, hogy befértem volna. Indultam tovább, láttam pár méterre egy, a cég logóját tartalmazó információs táblát, de elolvasni nem tudtam, újabb pár méterre pedig a cég korábbi, ma elhagyott telephelyét. Itt megálltam és gyalogosan kezdtem keresni. Többszöri érdeklődésre kiderült, hogy a benzinkút mögötti garázs az, amit keresek. Nem volt egyszerű visszajutni ide a sok egyirányú és forgalmas utcában, de sikerült. Ekkor már csak a beállás okozott gondot, de ebben segítettek. Itt is nagyon kedvesek voltak, a munkát gyorsan elvégezték, megint adtak villanyt és a végén nem számoltak fel semmit. Kiderült, hogy a lecserélésre kijelölt első gumik, bár volt még elég mély bordázatuk, elég egyenetlenül kopottak. Nem is akarták megengedni, hogy tovább vigyem, de amikor jeleztem, hogy csak pótkeréknek, meg végső esetre tartaléknak szánom, belementek. Eddigre sötét felhők gyülekeztek és kaptam is pár csepp esőt. Aggódtam, hogy Zsóka szó szerint egy szál bugyiban, hogyan tud átvészelni egy esetleges esőt. Ekkor hat óra múlt és rám még jó fél órás autózás várt. Rózsi megint szépen irányított. Ennek ellenére kétszer elkevertem. Egyik alkalommal a két sáv közül Rózsi a középsőt jelölte ki számomra és én a jobb helyett a balt választottam… Másodszor már itt a kemping közvetlen közelében egy körforgalomból túl korán jöttem ki és büntetésem egy talán hat kilométeres kerülő lett. Nagy örömömre visszaúton nem tapasztaltam a legutóbb gondot okozó szitálást a kormányon. Lehet, hogy ezt is a gumik okozták. Háromnegyed hétre értem vissza a kempingbe. Zsóka megúszta szárazon az akciót, de mint mesélte volt dörgés-villámlás. Az itt maradt javak biztonságba helyezésére tett is egy sor megelőző intézkedést.

238

Gyorsan visszaálltam a helyünkre, mindent visszarendeztünk, ismét alábakoltam, még a pótkereket is feltettem a helyére és a szatellit antennát is beállítottam. Megint későn vacsoráztunk, utána kiültünk beszélgetni a mai nap eseményeiről és közben elszopogattunk fejenként két méretes whisky-t. A napló meg maradt reggelre. Agde, 2010. július 1, csütörtök, 72.nap Éjjel kicsit hűvösebb volt, mint előző nap, de még mindig kimondottan meleg. Nyolc óra előtt valamivel keltem fel és megírtam a tegnapról elmaradt naplót. Éppen kész lettem, mire egy órával később Zsóka ébredezett. Kimentem kenyérért és kényelmesen elkészítettük és elfogyasztottuk a reggelit. Mára strandolás volt a programban. Dél körülre értünk le és mintegy négy órát maradtunk lent. Kellemes volt, mert nem volt túlzottan meleg, csak enyhe szellő fújdogált. A víz is egyre jobb, ma már kimondottan kellemes volt. Amikor fél öt táján visszaértünk a lakóautóhoz, lezuhanyoztunk, elvégeztünk pár dolgot a ház körül. Hat óra előtt felhívtuk Annamáriát névnapja alkalmából és hosszan beszélgettünk. Utána megvacsoráztunk, Zsóka elmosogatott és ma megint van esélyünk, hogy hosszabban kiülhetünk. Az este kellemesnek ígérkezik. Agde, 2010. július 2, péntek, 73.nap A mai napunk hasonlított a tegnapihoz, csak reggel naplóírás helyett sokáig aludtam és délután nem beszéltünk Annamáriával. Agde, 2010. július 3, szombat, 74.nap A meteorológia előjelzésének megfelelően kicsit hűvösebb volt az éjszaka, felülről majdnem elérte a 20 fokot. Mivel napközbenre is kicsit felhős idő mellett „csak” 28 fokot ígért és az elmúlt napokban már kétszer fél és kétszer egész napot voltunk a strandon, sőt hétvége van, amikor tapasztalataink szerint szerte a világban benépesednek a strandok, úgy határoztunk, hogy kirándulós napot csinálunk. Csak az volt a kérdés motorral vagy bringával menjünk. Végül ez utóbbi mellett döntöttünk, a melegben nem akaródzott beöltözni motorozáshoz és a terep valamint a szóba jöhető távolságok is passzoltak a bringázáshoz. Hasonlóan keltünk és készültünk, mint az elmúlt napokban, körülbelül akkor is indultunk, valamivel dél előtt. Először a tengerparton, megszokott strandunktól nyugatra lévő Le Grau d’Agde-ba kerekeztünk. Itt ömlik a környék folyója a l’Hérault a tengerbe. A torkolatot két, a tengerbe hosszan benyúló kőgát, végükön egy-egy

239

világítótoronnyal, védi. Ez a település hajdan halászfalú volt, mára erre csak a templom belső díszítése és egy kisebb halászkikötő emlékeztet.

Jelenleg az egész terület a túrizmusnak van alárendelve. A jó 6 kilométeres úton számtalan kemping és mobilhome telep, üdülőház és apartmantelep mellett kerekeztünk el. Azt megállapítottuk, hogy ez a terület kevésbé a minőségi túrizmust szolgálja, sok lepusztult, vagy legalább is lehordott épületet, telket láttunk. Azért a település rendezett, bár a tisztaság tekintetében meg sem közelíti a szomszédos Le Cap d’Agde-t, vagy a múlt héten meglátogatott Cavalaire sur Mer-t. Tettünk egy sétát a területen, ajándék és strandcikk boltokon, büféken, éttermeken és bárokon kívül meglepően sok élelmiszert árusító boltot láttunk. Különösen a halasokat, van belőlük jó pár, néztük. Az árak itt sokkal barátságosabbak. A múltkor túl drágának ítélt kagyló például csak 40 %-ába, 2.80 €-ba kerül, mint Cavalaire sur Mer-ben. Azért gyümölcs és zöldség fronton még mindig rémisztő dolgok vannak. A folyón elég nagy a vízi élet, mindkét parton egymást érik a kikötött kisebbnagyobb hajók. Ez valószínűleg annak is tulajdonítható, hogy a nevezetes és a hajósok körében nagyon kedvelt Canal du Midi pár kilométerrel a torkolat felett indul. A városkában tett séta után egy kis lélekvesztőn átkompoztunk a túlsó partra. Itt szerettünk volna először egy kisebb körutat tenni a parti erdőben, de az út kerékpározásra, cipőink pedig gyaloglásra alkalmatlanok voltak. Azért pár tucat métert bekerekeztünk és láthattuk azokat a még ma is álló betonbunkereket, melyek gondoljuk a II. Világháború emlékét őrzik.

240

A túlsó parton hajtottunk végig Agde felé. Innen láthattuk a halászkikötőt és ismét számtalan bungaló telep és kempingszerűség mellet mentünk el. A parton továbbra is végig hajók horgonyoztak. Talán négy kilométer volt a városig. Itt a katedrális szürke tömbje uralta a túlsó partot. Mielőtt átmentünk volna a hídon, hogy a belvárosban folytassuk utunkat, tettünk egy kitérőt a közeli Canal du Midi-hez. Itt a zsilip felett egy nagy kikötő fogadott, tele különböző rendeltetésű, méretű, korú, felszereltségű és állapotú hajókkal. Sok volt az egynapos, vagy több hetes utakra alkalmas bérhajó, a lakóhajó. Ezek közül némelyik évek óta elhagyva, félig vízbe süllyedve, vagy kiégve árválkodott a part mellett. Mások látszatra hajléktalanok szálláshelyéül szolgálnak, de voltak nagyon szépen karbantartott régi hajók is, melyeken életvitelszerűen laknak.

241

Jó másfél kilométert kerekeztünk a csatorna partján, de fel kellett adjuk, és visszatértünk a kikötőhöz, mert az út nagyon rosszminőségű gyalog ösvény volt és a rajta való közlekedésre bringánk nem volt alkalmas. Megnéztük a zsilipet, kicsit kiültünk a partjára és megvártunk egy zsilipezést is. Ez egészen más volt, mint hajdan Norvégiában a Telemark, vagy Skóciában a Caledonia csatornánál.

Betértünk a bérbeadó vállalat, stílszerűen egy partra kitett uszályban berendezett irodájába is, hogy információt gyűjtsünk egy esetleges csatornahajózás lehetőségeiről. A kapott prospektusokat jól át kell tanulmányozni, de az látszik, nem olcsó dolog az ilyesmi. A Canal du Midi zsilipjeit a Belle Isle szigeten keresztül hagytuk el. Ez a kis sziget a L’Hérault és a Canal du Midi két ága között fekszik, és egy vasútvonal vágja ketté. Az északi részen sportpályák és parkolónak használt fás terület van, déli részén található a Chateau Laurens egy nagyon szép park szélén. A kastély be volt zárva, parkjában egy jazz fesztiválra készültek. Két színpadon fel volt állítva a technika, a fák alatt asztalok körül székek. Valakik próbáltak. A parkon végigsétálva láttuk azt a valószínűleg felújított gyárépületet, melynek új funkciója mellett is meghagyták a régi kéményt.

242

A kastélyparkot elhagyva átkerekeztünk a hídon és betértünk a belvárosba. Első utunk a Szent István székesegyházhoz vezetett. A több mint 1500 éves múltra visszatekintő épület tulajdonképpen két templom. Van egy, nevezzük elő templom, melyen keresztül lehet a nagy templomba bejutni. Ez teljesen egyszerű kialakítású, csak színes üvegablakai hívják fel magukra a figyelmet.

A két templom között, közös oldalukon egy egyszerű csapóajtón lehet közlekedni. A nagytemplom is elég komor hangulatú, de díszítése csodálatos márvány. Ebből készült az oltár környéke, a szószék és az orgona körüli burkolatok is.

243

A templomot elhagyva a közeli városházához mentünk. Útközben felfigyeltünk a nagyon hangulatosan kifestett tűzfalakra, melyhez hasonlókat egy időben Budapesten is láthattunk, döntően a MATAV szponzorálásának köszönhetően. A városháza épületét kívülről első látogatásunk során már megcsodáltuk. Most éppen egy esküvőre készültek, ezért fel lehetett menni a díszterembe. A násznép még csak gyülekezett az épület árkádjai alatt. Én kihasználva az alkalmat gyorsan felszaladtam az első emeleten lévő terembe és készítettem pár felvételt. Ezen a szinten láttam még egy hasonló méretű, de teljesen dísztelen helységet és egy emelettel feljebb egy másikat. Ezek le voltak zárva. Látszatra az épület ma már nem ad otthont a hivataloknak, csak reprezentatív célokat szolgál.

Az épületben lévő turista információs irodában igyekeztünk megtudni, hogy található-e a környéken lakóautó tartozékokat árusító üzlet. A hátsó garázsajtó rögzítőjének eltörött a rugója és nincs már tartalékom. Nem tudtak ilyenről és legközelebbiként Montpellier-ben jeleztek egyet. Innen elkerekeztünk a Place du Jeu de Ballon-ra, ahol egy méretes szökőkút hívja fel magára a figyelmet. Még volt annyi erőnk, hogy betérjünk a belváros dimbes-dombos sikátoros részére. Itt alig valami érdemelte ki a figyelmünket. Láttunk pár réginek ható épületet, de az egész környék inkább félelmetes volt, mint barátságos. Valahogy kikeveredtünk a Promenad-ra és elindultunk vissza a kempingbe. Még megálltunk egy nagyon szép, modern téren, melyet egy középület, mely többek között a városi könyvtárnak ad helyet, ural.

244

Innen egyenesen a kemping felé mentünk. Útközben megálltunk a Hyper Unál. Kerestünk pár dolgot, melyeket más üzletekben nem tudtunk megkapni. Itt sem jártunk sikerrel, de azért vettünk gyümölcsféléket. A kempingbe ugyanúgy érkeztünk vissza, mint más napokon a strandról. Több mint húsz kilométert kerekeztünk és sok érdekes dolgot láttunk. Nagyon jó döntés volt mára kirándulást tervezni. A meleg sem volt elviselhetetlen. Gyorsan lezuhanyoztunk és előkészültünk egy sütésre. A még otthonról származó szűzpecsenyéhez tegnap este készítettünk egy vörös babos krumpli salátát. Nagyon jót vacsoráztunk, utána kiültünk beszélgetni és a ma beszerzett prospektusokat tanulmányozni. A naplóírás megmaradt holnapra. Agde, 2010. július 4, vasárnap, 75.nap Éjjel ismét melegebb volt és reggel egy kissé felhős fülledt napra ébredtünk. Reggel, amíg Zsóka felébredt, megírtam az előző nap krónikájának felét, majd megreggeliztünk és azon tanakodtunk, mit is tegyünk. Nem volt igazán strand idő és nem is nagyon akaródzott lemennünk. Végül abban maradtunk, megint kirándulunk egy kicsit. Maradt a kérdés: mivel menjünk. A tegnapi érvek alapján ismét a bringák jutottak szóhoz. Célunk a strandunktól keletre eső Le Cap d’Agde lett. Megcéloztuk, hogy esetleg elérjük még a Lidl-t, hogy vegyünk virslit. Egyenesen oda kerekeztünk és pár perccel zárás előtt be is jutottunk. Mától lehetett 220 Voltos LED lámpákat és a kis csiszoló-gravírozó géphez fejeket kapni. Ezeket is bespájzoltuk. Utána indultunk tovább a kikötő felé. Kibicikliztünk a kikötő nyugati mólójának végéig. Innen jól lehetett látni a környék legmagasabb hegyét a Mont SaintLoup-ot, tetején egy kisebb kastéllyal és egy TV adóállomással. Ezzel a mólóval van szemben Fort de Brescou szigete. Visszakerekezve a dinópark mellett indultunk tovább kelet felé. Nem mentünk végig a keleti ágon, mert csúnya felhők gyülekeztek és kezdtünk elfáradni is.

245

Végig a tengerparton jutottunk el a strandunkhoz ahonnan megszokott utunkon jöttünk vissza a kempingbe. Fő bajunk az volt, hogy erős szembeszelünk volt. Megálltunk a kempingtől alig egy kilométerre a napokban nyitott zöldségesnél és vettünk narancsot, ananászt és sárgabarackot. Meglepően barátságos árai voltak. Kettő előtt visszaértünk a lakóautóhoz, csaknem 14 kilométert tettünk meg. Délután a napló befejezésével, a következő úti célok kiválasztásával és a kocsi körüli apróbb munkákkal foglalatoskodtunk. Erősen befelhősödött és sok dörgés után, pont, amikor a virsliinket sütöttük, eleredt az eső. Nem tartott sokáig, talán fél órát. Estére megint kisütött a nap és most kellemes időben végezzük esti teendőinket. Ma látszatra megint ki tudunk ülni. Éjjel várhatóan meleg lesz, csak az eső után párás a levegő, nem hozott igazi felfrissülést. Agde, 2010. július 5, hétfő, 76.nap Ma ismét strandolós napot csináltunk. Egyetlen zavaró tényező a megerősödött szél volt. Ez kellemetlenné tette a bringázást, felfelé kimondottan nehéz volt utunk. A szokott, késői időpontban keltünk és csak pont délben raktuk szét cuccainkat a standon. Négykor indultunk vissza. Ma könnyített vacsorát eszünk és reményeink szerint korán ki tudunk ülni és ha a szél nem zavar be, sokáig kint maradhatunk. Agde, 2010. július 6, kedd, 77.nap A mai napunk hasonló volt a tegnapihoz, csak kicsit korábban keltünk és egy órával hamarabb voltunk a strandon. A szél talán még erősebb volt és vitte a homokot, viszont nem volt annyira meleg. Fél négykor kezdtünk készülődni és négyre értünk a lakóautóhoz. A vissza út megint gyötrelmes volt. Délután főzős napot tartunk, Zsóka legyártja a nagy adag pörköltet az otthonról hozott húsból, és a pörkölt egy részéből székelykáposzta lesz azonnali fogyasztásra.

246

Mosogatással, mindennel ez elég kiadós program. Este lesz a foci VB első elődöntője, lehet, hogy megnézzük. Agde, 2010. július 7, szerda, 78.nap Ma is a strandon voltunk. Kissé hűvösebb volt már éjjel is és a szél is csitult és megfordult, a tenger felöl fújt. Amikor leértünk, úgy 11 óra körül, még a sárga zászló volt kint, de később lecserélték zöldre. A víz viszont kimondottan hideg volt, a tábla szerint 15 fokos. Elég soká maradtunk lent, csak négy óra körül indultunk vissza. Útközben megálltunk egy zöldségesnél és vettünk sok apró dinnyét és uborkát salátának az esti pörkölthöz. Agde, 2010. július 8, csütörtök, 79.nap Továbbra is strandolás a fő program. Ma már 11-kor lent voltunk és csak fél ötkor jöttünk vissza. Nem volt túlzottan meleg és szél is csak alig fújt, az is a tenger felöl. A víz reggel még hideg volt, de délutánra kellemesen felmelegedett. Ma nem kell főznünk, van készlet a hűtőben. Este a további programmal tervezünk foglalkozni. Agde, 2010. július 9, péntek, 80.nap Ma reggel borús, fülledt, de esővel nem igazán fenyegető időre ébredtünk. Megint soká aludtunk, kilenc óra körül volt kelés, utána reggeli. Az első percben világos volt, hogy ma nincs strandolás. A kérdés csak az volt, mit tegyünk. Abban maradtunk, hogy motorral elmegyünk a mintegy 25 kilométerre lévő Séte-be. Ehhez először meg kellett tankolni a mocit. Kimotoroztunk a közeli Hyper U bevásárlóközponthoz, ahol olcsó benzinkutat reméltünk, nem ok nélkül. Az egyetlen gond az volt, hogy nagy volt a tömeg és sokat kellett várnunk. Közben Zsóka felfedezett egy nyilvános mosodát, amely kb. fele áron kínálja a gépeket, mint a kempingé. Még meggondoljuk, hogyan kezeljük le a holnapra tervezett nagymosást. Következő célunk annak a Lidl-nek a megtalálása volt, amit idefelé láttunk. Ez sokkal bonyolultabb feladatnak bizonyult, mint gondoltuk. Motoroztunk jó tíz kilométert hiába, míg végül megtaláltuk, sokkal közelebb a kempinghez, mint emlékeztünk. Itt bevásároltunk pár dolgot, amire a keddi indulás előtt még szükségünk lehet. A holmival visszatértünk a kempingbe és letettük. Közben kisegítettük pár szerszámmal a mellettünk lévő parcelláról éppen indulni készülő holland fiukat.

247

Ismét elindultunk, de ekkorra már elég csúnya és nem sok jót ígérő felhők gyülekeztek, sőt pár csepp eső is esett. Nem akartunk egy nagy megázást kockáztatni, ezért visszatértünk Agde-ba és meglátogattunk még pár élelmiszer áruházat. Különösebb dolgot nem vettünk, csak a napi kajákhoz szükségeseket, kivéve a kagylót, melyet eredetileg holnap terveztünk megvenni és megfőzni. Étlapunkon rugalmasan felcseréltük a két vacsorát. Három után értünk vissza a lakóautóhoz, motoroztunk 32 kilométert és gyakorlatilag alig tettünk valamit, de jól eltelt az idő. Visszaérkezésünk után beáztattuk a kagylót, Zsóka kicsit kitakarított és még mindig esőre hajló időben elkezdtük a kagylót előkészíteni a vacsorához. Lekönyveltem a napot, megírtam a naplót. Agde, 2010. július 10, szombat, 81.nap A tegnap egész nap fenyegető eső végül hajnali négykor megjött. Előtte is már este csepegett párszor, de az nem volt komoly. Ami nagyobb izgalmat okozott az az, hogy ezzel egy időben megint elkezdett hülyéskedni a hűtő automatikája. Vagy másfél órán át nem tudtam helyrebillenteni, végül fél hat körül megnyugodott és már csak kétszer akadt ki a reggel folyamán. Mivel mára nagymosást terveztünk, már hétkor felkeltünk. Minden nagyon vizes volt, sőt sok felhő is volt az égen, de esőveszély az nem volt. Egy adag fehéret a kemping gépén mostunk ki, én pedig egy dupla adag sötéttel elmotoroztam a Hyper U-hoz. Mivel minden vizes volt és nagy volt a pára, én kétszer átpörgettem a szárítógépen is a cuccot. Kilenc körül értem vissza, eddigre Zsóka már vigyázta az első adagot, de nem nagyon akaródzott száradnia. Amíg reggeliztünk, addig is száradtak a ruhák. Közben szépen kitisztult az idő és délután kettőre minden eltűnt a kötelekről, csak a kézzel utólag kimosott strandtörülközők maradtak. Ők amúgy is állandó vendégek a kötélen (éjjel is kint maradtak, jól meg is áztak). 11-kor kimentem a recepcióra Internetezni. Egy órát vettem, de kb. fél óra alatt letudtam mindent. Letöltöttem a bankot, - az euró sajnos csendben tovább erősödött, - de egyébként minden rendben. Megnéztem a mail-jeimet is. Sajnos a Frejus-i tanácsnokasszonynak nem ment el a levél, valami baj van a címmel, a baj csak az, hogy nem találom a cédulát, amin ideadta. Áronnak a hajós képek látszatra elmentek. Más érdekes nincs. Később Zsókával együtt vigyáztuk a ruhákat. Feldolgoztam az Internet-ről letöltött dolgokat és lekönyveltem a mai napot. Később a hűtő megint rosszalkodott. Kicsit megnéztem, megpróbáltam azonosítani a dolgokat a rendelkezésre álló rajz alapján. Az elektronikához nem lehet hozzányúlni, az egész be van öntve műgyantába. Azért leírtam az összes érdekes adatot és lehet, hogy hétfőn megpróbálunk tenni valamit.

248

Nem messze innen, Narbonne-ban van egy szerviz és Toulouse-ban kettő is. Az már látszik, hogy cserélni kell a modult, csak az a kérdés van-e még ilyen, mennyi idő alatt lehet szerezni és lehet-e olyannal cserélni, amely tudja a kézi kényszerüzemet. Nem a legjobb, hogy így szezonban, a nyár kellős közepén válik esetleg kritikussá a helyzet. Agde, 2010. július 11, vasárnap, 82.nap Este megint le-leállt a hűtő. A bejövő feszültség csak 215-218 Volt volt, ami látszatra kevés a gépnek. Úgy döntöttünk éjjelre rátesszük a gázt és reggel meglátjuk mi lesz. Hajnali hatkor villanyról ment a szerkezet, ekkor lekapcsoltam a gázt, de amikor elkezdett éledezni a kemping, úgy tíz óra táján, ismét beállt a probléma a feszültséggel. Hezitáltunk, hogy mit tegyünk, végül Zsóka javaslatára megmértük a gázkészletünket. Nagy megkönnyebbülésünkre, hála a takarékos felhasználásnak, abból a palackból, amelyet két éve szezon végén kezdtünk el használni Isztrián és tavaly végig és most már jó 80 napja használunk, tehát kb. 120 napja, mindössze 2.2 kiló hiányzik. A másik palackot is lemértük és abban megvan a teljes 11 kiló. Ezek után abban maradtunk, hogy automatán hagyjuk a szerkezetet, ha elég neki a villany, használja azt, ha kevés, menjen gázról. Még tovább menés előtt visszaellenőrizzük, hogy ez mit jelent. Reméljük nem lesz mindenhol alacsony a feszültség. Másik előnye az volt az akciónak, hogy megtaláltam a gáz adapter készletemet és ez megnyugtatott, ha kell, tudunk helyi palackot is használni. Azt is eldöntöttük, hogy nem vesztegetjük itt az időt az AES modul keresgélésével és szervizbe rohangálással, hiszen a hűtő, ha kell gázról jól elmegy, hanem eltesszük télire a probléma megoldását. Amúgy is szeretnék egy olyan automatikát beapplikálni, amely lehetővé teszi a kézi energiaforrás választást is és kijelzi, hogy automatikus üzem esetén melyik energiaforrás van használatban. A késői kelés és a hűtő körüli tevés-vevés miatt csak délre értünk le a strandra. Érzékelhetően többen voltak, mint akár csak két napja. Ez lehet, hogy a hétvégének köszönhető, de a szezon is egyre intenzívebben beindul. A víz ma sokkal melegebb volt és párszor kellemeset úsztunk benne. A strand népe is nagyrészt a vízben dagonyázással töltötte idejét. Csaknem öt óra volt, mire visszaértünk a lakóautóhoz, igaz közben betértünk a zöldségeshez dinnyét és salátának valót venni. Este sütünk egy halat és megnézzük a VB döntőt. Agde, 2010. július 12, hétfő, 83.nap Ez a nap nem egészen úgy sikerült, ahogy terveztük. Reggel fülledt, nagyon meleg időre ébredtünk, teljesen be volt borulva az ég. Azt egyből elhatároztuk, hogy az eredetileg tervezett strandolás az nincs. De más programhoz sem volt kedvünk. Reggeli után kényelmesen elkezdtük a készülődést a holnapi induláshoz.

249

Először is lemértük a gázpalackot. Ma 20 dekával kevesebbet mutatott a mérleg, mint tegnap. Tekintve, hogy fürdőszoba mérlegünk 20 dekás lépésekben mutatja a súlyt, ez azt jelenti, hogy 1 dekától 40 dekáig minden lehet. Az azért megnyugtató, hogy nem túlzottan sok. Ennek mérésnek az is rontja az értékét, hogy nem tudjuk, mennyit ment gázról a hűtő, és mikor volt megfelelő a feszültség. Utána letakarítottam a napozóágyakat, megfújtam minden jármű kerekeit (különös figyelemmel a lakóautó új első gumiijaira), majd elraktam a bringákat, felszereltem a motort, kivettem a bakokat a kocsi alól és megtettem mindent, amit már lehetett. Közben Zsóka kimosott kézzel pár dolgot, csinált egy nagytakarítást, átnézte és kiselejtezte a zöldségkészletet. Nem siettük el a dolgot, így csaknem két óra lett, mire végeztünk. Ezután Rózsit tájékoztattam a következő napok programjáról, leadminisztráltam a napot és megírtam a naplót. Később, amikor a recepció kinyit, kimegyek fizetni és még felmegyek az Internetre is, megpróbálom újra elküldeni a levelet a Frejus-i tanácsos asszonynak. Este már nincs foci VB, talán ma nyugodtan tudunk játszani. Reggel korán kelünk, fél kilenckor nyit a Hyper U benzinkútja és még a Lidl-ben is kell egy kisebb vásárlást csinálni. Toulouse, 2010. július 13, kedd, 84.nap Fél hétkor keltünk és egy szokásosan kényelmes reggeli után negyed kilenckor elhagytuk a kempinget. Megtankoltunk a Hyper U benzinkútjánál 1.105 €/liter áron, (napközben ennél csaknem 20 centtel magasabbakat is láttunk), majd bementünk a Lidl-be egy kisebb vásárlásra. Úgy tervezzük, hogy három nap múlva, amikor elindulunk Andorra felé, akkor fogunk nagyot vásárolni. Délre értünk ide, végig autópályán jöttünk, elég ingerszegény környezetben. Csak a Canal du Midi esetenkénti megjelenése jelentett változatosságot. Rózsi ma alapjában jól szerepelt, csak még Agde környékén nem mondott be egy letérést és én meg nem néztem a térképét. Ezt megtette már idefelé is, sőt akkor is, amikor Béziers felé mentem. Toulouse környékén precízen vezetett, szükség is volt rá, mert a kemping nincs kitáblázva. Ez egy álmos kis hely, nagyon sok állandóval, - közülük egyelőre alig pár van itt, - pár francia vendéggel és rajtunk kívül egyetlen belgával. Ára nagyon kedvezőnek látszik, villannyal valamivel több, mint 18 €. Csak az a baj, hogy a hűtő megint nem viseli el a villanyt, állandóan csattog. Mikor öt óra után be lehet regisztrálni, megpróbáljuk lemondani, felesleges 3.90 €-t fizetni. Azért Zsóka gyorsan megfőzött egy zöldbabgulyást és gondolom a palacsintákat is meg fogja még melegíteni. Még ki kell deríteni, hogyan lehet bejutni a városba. Láttunk a közelben egy vasútállomást és a sorompónál egy helyi vonatot kellett elengedjünk. A

250

kemping hirdetőtábláján kint lévő térképen pedig egy busz járatot láttam. Ennek, ha minden igaz itt a közelben van megállója és a másik irányban az Airbus telepére visz. Lehet, hogy azt is megnézzük holnap után. Holnap itt nagy nemzeti ünnep van, ezért városnézést tervezünk. Toulouse, 2010. július 14, szerda, 85.nap Este elég sok állandó megérkezett. Kiderült, hogy többségük nem hétvégéző, hanem a környéken dolgozó, és itt lakó. Az egy napos ünnepért nem volt értelme hazamenniük. Regisztrációkor végül nem kértem villanyt, így kettőnknek mindössze 13.50 € egy éjszaka. Reggel hétkor keltem, meleg volt, de zárt felhőtakaró borította az eget, amiből akármi is lehetett. Megreggeliztünk és elég szögletesen összekészültünk egy városnézéshez. Az idő jónak ígérkezett, érzékelhetően hűvösebb volt, mint az elmúlt napokban, a nap nem sütött, sőt enyhe szél is javított a közérzeten. Mindenre felkészültünk, vittünk magunkkal esőjacky-t, vékony pulóvert, sok innivalót. Kilenckor hagytuk el a kempinget. Bebuszoztunk a metróig és azzal mentünk a belvárosba. Ez egy nagyon modern szerkezet. A szerelvények vezető nélkül közlekednek, a megállókban üvegfal választja el a peront a vágánytól, és amikor nyílik a kocsi ajtaja, egyben az üvegfalon is nyílik az ajtó. A kocsik számunkra szokatlanul keskenyek, a szerelvények egy, vagy két kocsival közlekednek, és így ünnepnapon nem is túl sűrűn jártak. Ne feledjük Toulouse egy mindössze 400 ezer lakosú város. A Capitole megállónál szálltunk le. Kimentünk az azonos nevű térre, de mint kiderült, annak kisebbik, parkosított részére. A teret kb. egyharmadában kettévágja a névadó városháza. A kisebbik részen van a Donjon névre hallgató torony, mely a turista információs irodának is helyet ad. Az iroda csak fél 11 kor nyitott, így maradt jó fél óránk a nyitásig. Ezt városnézésre fordítottuk. Utunkat a Capitole és a tér másik felének megnézésével kezdtük. Először átmentünk a Capitole udvarán a tér másik felére. Ez már egy főtérhez méltó méretű és kialakítású. Ma vásár volt a tér közepén, gyér érdeklődés mellett a szokásos, elég gyenge kínálatot vonultatták fel az árusok. Bár már tíz óra is elmúlt, alig volt járókelő és a forgalom is gyenge volt. Ez egyébként egésznap jellemző volt. Mi örültünk neki, mert így kényelmesebben tudtunk ismerkedni a várossal.

251

Az ünnepre való tekintettel a Capitole épülete zászló díszben pompázott. A városháza udvara önmagában is figyelemreméltó. Ma az egyik árkád alatt a Canal du Midi történetét bemutató kiállítás tekinthető meg. Mivel még volt időnk az iroda kinyitásáig, elindultunk a város legnagyobb temploma, a St.Sernin bazilika felé. A Rue du Taur-on, a város egyik sétálóutcáján közelítettük meg. Az első benyomások Toulouse-ról vegyesek. Rendezett, de néhány jellegzetes épületen túl nem mutat sokat. Hiányzik az olasz városokban megszokott hangulat. Az épületek döntő többsége vörös téglaburkolatú. Utunk elvezetett a Notre Dame du Taur templom előtt, de az be volt zárva, csak délután négykor nyit. Csak a vele szemben lévő kis utcából van némi rálátás az épület robosztus, vörös téglaburkolatú homlokzatára. A St.Sernin bazilika viszont nyitva volt. Mielőtt betértünk, megcsodáltuk az oldalajtó szép márvány díszítését és a szomszédos St.Raymond múzeum épületét. 252

A bazilika öthajós kialakítású monumentális épület. Belső tere egyszerű kialakítású, kicsit sötét.

A templomot kelet felé a Rue St.Bernard-on hagytuk el. Itt láttunk pár szép palotát, különösen a kovácsoltvas erkélykorlátok ragadták meg figyelmünket. Kiérve a Bd.de Strasbourg-ra a környék le volt zárva. Mint kiderült, lejjebb, a Bd.Lazare Carnot-on tartották a július 14.-i katonai díszszemlét. Jó fél órát ácsorogtunk és néztük a teljes harci felszerelésben lévő marcona katonákat és a kissé pocakosodó csendőröket. Volt ott minden, katonazenekar, 253

díszegységek, motoros csendőrök, különböző harci járművek. Jött valamilyen tábornok megszemlélni az egységeket, osztott kitüntetést, majd elmasírozott a társaság. Közben kétszer eljátszották a Marseilles-t és sokat beszéltek, amit hangszórók sokasága bömbölt utca hosszant.

Amíg a díszszemléző katonákat néztük és végigsétáltunk a Bd. Lazare Carnot-on felfigyeltünk az utca távolabbi végén egy diadalív szerű építményre. Utunkat a Place Wilson felé folytattuk. Előtte még megcsodáltuk azt a nagyon hegyes szögű épületet, melynek homlokzatán lévő felirat szerint lehet, hogy valaha a távírda volt. A Place Wilsontól már csak pár lépés volt az információs iroda. Majdnem dél volt, mire odaértünk. Leginkább az érdekelt, hogyan tudjuk meglátogatni az Airbus összeszerelő üzemét. Túl sok újat nem tudtak mondani, egyetlen hasznosítható információ az volt, hogy busz oda nem közlekedik, kocsival (esetünkben motorral) vagy taxival kell menni. A szerény eredmény birtokában ismét átmentünk a városháza udvarán és felfedeztük, hogy fel lehet menni az emeletre. Nagyon megérte, gyönyörű freskókkal díszített lépcsőházon keresztül jutottunk el a három látogatható

254

terembe, melyek díszítése szintén freskó volt, kombinálva szobrokkal. A termeket ma házasságkötő- illetve konferenciateremnek használják.

Kiérve a térre, úgy határoztunk, ki megyünk a Garonne partjára és közben útba ejtjük a Szent Jakab templomot. Ez egy érdekes épület. Elsőre azt hittük, hogy nem is funkcionál templomként. Azután kiderült, hogy a főhajó közepén, a hosszanti oldalon van egy egyszerű oltár és az egyik 255

mellékkápolna is működik. Fő érdekessége azonban az, hogy nagyon kecses oszlopok tartják a szokatlanul magasan lévő tetőszerkezetet. Ennek illusztrálására az egyik oszlop köré tükröt építettek, ez azután nagyon érdekes nézeteket mutat. Mindezen túl, nagyon szépek a templom színes mozaik üvegablakai. A templom előtt lefényképeztük azt a zománctáblát, melyhez hasonlót minden jelesebb épület előtt látni lehet, és madártávlatból a környéket ábrázolja térkép szerűen.

Kiérve a Garonne partjára elsőként a túlparton a Dome de la Grave hívta fel magára a figyelmet, mellette egy hatalmas óriáskerékkel, mely ma, gondoljuk az ünnep tiszteletére működött is. Mellette természetesen a nevezetes Pont Neuf, melynek neve Párizsban lévő névrokonához hasonlóan nem a kilences számot örökíti meg, hanem arra utal, hogy új, azaz egy korábbi helyén épült. Tőle északra a túlparton a Szent Jakab kórház épülete húzódik hosszan. Déli irányban egy nagyobb park, mely látszatra a Toulouse-iak kedvelt kirándulóhelye. A folyó mindkét partján végig műanyag napozóágyak vannak kitéve, melyeket a koradélutánra fátyolosan kisütő nap mellett többen használtak is. A Pont Neuf-ra mindkét parton forgalmas, üzletekkel szegélyezett utak vezetnek. Déli hídfőjében található egy régi víztorony, mely ma galériaként funkcionál. Mellette a város egy nagy forgalmú buszvégállomása. Az általunk is használt metróvonal a Pont Neuf vonalában keresztezi le a Garonne-t.

256

Eddigre elég meleg lett, és ez a fülledtséggel kiegészítve elfárasztott bennünket. Az utóbbi négy hétben amúgy is elszoktunk a városnézéstől. Bár nem volt még túlzottan késő, úgy határoztunk visszatérünk a kempingbe, de a metróhoz nem a belvárosba megyünk, hanem tovább nyugat felé. A Rue de Republique-t követtük a Place St.Cyprien ig. Próbáltunk kenyeret szerezni, betértünk pár üzletbe, de ezek mind speciális afrikai dolgokat árultak, leírhatatlan szagok terjengtek bennük és rajtunk kívül még tévedésből sem tért be fehér ember. Próbálkoztunk az éppen bezáró piaccal is, de az egyetlen kenyeresnek már szó szerint egyetlen morzsányi áruja sem volt. Zsóka figyelt fel arra, hogy bageteket hurcoló emberek jönnek szembe. Meg is találtuk a forrást és beszereztük a reggelire valót. Felszálltunk a metróra, két megálló után elértük a buszunkat, erre kellett húsz percet várni, de már ülve. Tíz perc alatt itt volt, közben térképünkön követtük nyomvonalát, különös figyelemmel a holnap esedékes motorozásra.

257

Negyed három körül értünk a lakóautóhoz. Átöltöztünk, kicsit pihegtünk, majd jól átgondoltuk a holnapi programot. Rózsit is segítségül hívtuk. Később lekönyveltem a napot, áttöltöttem és megszerkesztettem a képeket, majd vacsora után megírtam a naplót. Közben erősen lehűlt a levegő, estére már csak 23 fok maradt, ami az előző napokon a hajnali minimum volt. Befelhősödött, de nem kezdett el esni és a szél is megerősödött. Ma szerencsénk volt az időjárással, sokkal kellemesebb volt várost nézni, mint az előző hetekben lett volna. Azért nem szeretnénk, ha holnapra esne, az nagyon megbonyolítaná a repülőgép gyárba tervezett kirándulást. Abban maradtunk, ha holnap nem sikerül bejutnunk, - elvileg előzetes helyfoglalás kell, - akkor egy napot még rászánunk. Toulouse, 2010. július 15, csütörtök, 86.nap Éjjel majdnem 20 fokig hűlt a levegő, így sokkal kellemesebb volt az éjszaka. Reggel megint zárt felhőzetre keltem hét órakor. Reggeli alatt még esőveszély is volt. Ennek megfelelően esőnadrágot is vittünk magunkkal a motorozáshoz. Kilenc előtt indultunk el az Airbus Visitor Center-hez. Bár Rózsi javaslatát igyekeztem jól a fejembe vésni, háromszor elkevertünk és tettünk kisebbnagyobb kerülőket. Végül negyed tízkor a helyszínre értünk, kisebb kérdezősködés után megtaláltuk az óriási telephely szélén árválkodó egyszerű épületet. A recepciós hölgynek jeleztük, hogy nincs előzetes helyfoglalásunk. Nem zavarta és egyből beosztott egy alig negyed óra múlva induló angol nyelvű csoportba. Sajnos csak az A380-as bemutatójára lehetett elmenni, ehhez a csoporthoz nem tartozott a Concorde meglátogatása. Egy nagyon rokonszenves, angolul túl jól beszélő hölgy volt a kísérőnk. A dolog tulajdonképpen három félórás blokkból állt. Az egész látogatás a világ legnagyobb, ez idáig egyetlen igazán kettős fedélzetű gépéről, az A380-asról szólt. Először a Visitor Center épületében lévő, a tesztrepüléseket irányító központban jártunk. Ez egyike a Toulouse-i telephelyen lévő háromnak, melyhez további kettő csatlakozik Franciaország más részein. Itt archív felvételek segítségével bemutatták az A380 legelső próbaútjának irányítását és közben ismertették a gép főbb műszaki adatait és a repülés irányításának és a tesztelésnek néhány mozzanatát. Különös hangsúlyt kapott a típusengedélyezéshez végzett vizsgálatok ismertetése, melyet szintén archív video betétekkel színesítettek. A második blokkban buszra ültettek és elvittek abba a csarnokba, ahol az összeállítás és tesztelés első része folyik. A csarnok feletti galériáról láthattuk, ahogy a csarnokban dolgoznak. Ismertették a gyártás néhány folyamatát

258

(ismét csak több video bejátszás segítségével). Különös hangsúlyt kapott a logisztikai feladatok ismertetése, a féltucatnyi ország közel húsz telephelyén történő részfeladatok összehangolása és végül a telephelyek közötti szállítás nehézségei. El lehet képzelni, milyen problémákat jelent a hatalmas szárnyak és a törzs öt elemének szárazföldön és vízen történő mozgatása országok között. Az összeszerelést nem láthattuk, de a csarnokban 3, a szomszédos szabad területen további 5 gépen végezték a vizsgálatokat. Később kérdésemre a hölgy elmondta, hogy jelenleg kb. évi húsz darabot gyártanak (listaára 349 millió $, de egy negyvendarabos rendelésnél ez lemehet akár 230 millióra is), de úgy készültek fel, hogy akár heti egy darabot képesek legyenek kibocsájtani. A harmadik blokk ismét a Visitor Center területén, a törzs egy ott felállított szakaszának meglátogatása volt. Ez már inkább a végső kialakításról szólt. Mint mondták ezen a darabon mutatják be az érdeklődő légitársaságoknak, hogy hogyan is nézhet ki a különböző kialakítás. Mint elmondták a két fedélzet berendezése mindig a megrendelő egyedi igénye alapján történik, ebben nagyon rugalmasak tudnak lenni. Természetesen sem a telephelyen, sem azon kívül nem lehetett fényképezni, sőt regisztrációkor el is vették a gépemet. A látogatás után bementünk a Visitor Center ajándékboltjába. Szemtelenül drágán lehetet kapni pár nem is túlzottan érdekes dolgot. Legjobbak a repülőgép modellek voltak, csillagászati árakon. Végül egyetlen képeslapot vettünk, a szokásosnál 2-2.5-szer drágábban, hogy elküldjük a gyerekeknek. Fél 12 előtt valamivel ültünk fel a motorra és most minden tévelygés nélkül jó tíz perc alatt eljutottunk a kempingbe. Itt letettük a járgányt, kicsit átkonfiguráltuk a szerelésünket és indultunk a városba egy rövidebb városnézésre. Negyed egykor már ültünk a buszon és átszállva a metróra egészen a pályaudvarig mentünk. Most minden sokkal sűrűbben járt és sokkal többen voltak a járatokon. Mai sétánk első célja a Canal du Midi Toulouse-i szakaszának megnézése volt. Mielőtt elindultunk volna a partján vetettünk egy pillantást a Mediatéque José Cabanis modern épületére, mely már a modern Toulouse-t idézte.

259

A Canal du Midi partján észak felé indultunk. Az első pár lépés után jutottunk el a pályaudvar tekintélyt parancsoló, szép épületéhez. Közvetlenül a pályaudvar előtt van egy zsilip. Ennek déli oldalán egy étterem hajó és egy turistahajó vesztegelt. A zsilip meglepetésünkre vagy hatméteres vízszintkülönbséget küzd le. Forgalom sajnos az egész ma meglátogatott szakaszon nem volt, így nem láthattuk működés közben. Ami viszont elkeserítő volt, hogy a víz nagyon koszos.

Minden esetre egy nagyon hangulatos színfolt a belváros peremétől pár lépésre húzódó csatorna. Feljebb nagyon nyugalmas képet mutat és a víz is tisztább. Érdekesek voltak azok a drótvázra szalmából, vagy avarból készített figurák, melyek több helyen is megjelentek és színesítik a partot és a műtárgyakat.

260

Látszatra az évszázadok során módosíthatták a csatorna eredeti tervét, valószínűleg zsilipeket helyeztek át, vagy vontak össze. Egy helyen a régi zsilipház épülete még megvan. A csatorna felett számos autóforgalmat is átvezető híd mellett nagyon szép gyalogos hidak is vannak. Érdekes, ahogy a csatorna, mint egy parkosított sáv a házak között kanyarog. Elsétáltunk egészen az Avenue Honoré Serres-ig. Itt egy újabb, szintén elég magas zsilipet találtunk, de ez nem régen épülhetett, a zsilipkamra és a kapuk modernnek tűntek.

A Canal du Midi-t elhagyva tettünk egy kitérőt a modern Toulouse-ba. Elsőnek a csatorna partján álló tartományi parlamentnek helyet adó épületet néztük meg, majd az Avenue Honoré Serres-en és a Boulvard Lascrosses-on elmentünk a kongresszusi központhoz és tettünk egy nagyon rövid sétát a mögötte lévő közparkban. Utána kerestünk egy postát, hogy vegyünk bélyeget a gyerekeknek írt képeslapra. Ez nem is volt olyan egyszerű feladat. Itt is áldatlanok az állapotok, jó negyedórát kellet várjak pedig kétféle sorszámot is húztam. Itt

261

derült ki, hogy az EU-ba küldött képeslapok tarifáját elsejével 70-ről 75 centre emelték.

Ezt a feladatot is letudva elindultunk a belváros felé, hogy a sétálóutcás részen is tegyünk egy sétát. Nem túlzottan érdekes részen átvágva értük el a Capitole terét. Ma nem volt vásár és ettől sokkal jobban nézett ki a tér, pedig a forgalom összehasonlíthatatlanul erősebb volt. Visszanézve láttuk a Notre Dame du Taur templomot. A városházáról is tudtam is egy jó panorámaképet készíteni.

262

A Capitole térről a Rue St.Rome-n sétáltunk el az Esquirol metró megállóig, ahol hiába volt nagy árleszállítás az üzletekben, úgy döntöttünk mára, és ezzel Toulouse-ból elég volt és felszálltunk a metróra. Ezt a döntést komolyan motiválta az egyre magasabb hőmérséklet és a nagy tömeg mindenfelé. A buszra ma kevesebbet kellett várni és valamikor fél négy után megérkeztünk a lakóautóhoz. Egy gyors átöltözés után felszereltem a motort, közben Zsóka kitakarított. Utána lezuhanyoztunk, kimentem fizetni és megvacsoráztunk. Lemértük a gázpalackot és azt találtuk, hogy az Agde-i első mérés óta 1.8 kiló fogyott. Ez elgondolkodtató, ha a hűtőnk nem akar villanyról menni, nem lesz elég a következő, reményeink szerint még 60-70 napra a készlet. Ha viszont venni kell francia palackot, azt jó lenne minél hamarabb, hogy biztosan lefogyjon, amíg még itt vagyunk. Most megint van min gondolkodni. Lehet, hogy holnap megnézzük a beszerzés lehetőségeit. Ma megint jutott idő a napló elkészítésére, ami egy eseményekben gazdag nap után nem kis dolog. Reggel megyünk tovább. Jó tíz napra be kell vásároljunk. Andorra közelében, 1400 méteren tervezünk egy önkormányzati kempingben tábort verni, és ha lehet onnan motorral bejárni Andorra magasabb részeit. Majd meglátjuk…

263