Carmina burana középkori diákdalok
Gyöngyösi Levente: A Gólyakalifa
Félre, könyvek, doktrinák, hív az édes dáridó!
kivirult az ifjuság, szûzi csokrát szedni jó,
vénhez illik a komolyság, neki már csak az való!
vénhez illik a komolyság, neki már csak az való!
Ránk dohosul az idô könyvek börtönében,
tréfa, csók, nóta, nô az igazi éden!
Éljünk, mint az istenek: régi tanács, bölcs tanács!
A szerelem integet, rajta fiúk, indulás:
mozogjunk hát a piacra, az utcára ízibe,
viszket már a lányok talpa, táncra cincog a zene.
Ránk dohosul az idô könyvek börtönében,
tréfa, csók, nóta, nô az igazi éden!
Tanár: Most, hogy a tanév is véget ér, legyenek egyenesek,.
Ingó-bingó, karcsu szûz akad ott száz, ezer is,
Tanár: .becsületesek. (feladja)
arca, szeme csupa tûz, karja gyors és lába friss;
hej, hogy perdül az a szôke, az a barna hogy hajol,
ó, a szemük, míg nézem ôket, lelkemtôl is megrabol.
Ránk dohosul az idô könyvek börtönében,
tréfa, csók, nóta, nô az igazi éden!
Carl Orff (1895 – 1985)
Carl Orff: Carmina burana
1. O Fortuna
Ó, Fortuna, 1 mint a Luna egyre-másra változol: 1 Hold
majd nagyobbodsz majd meg elfogysz; hej, az élet ronda sor:
gabalyítja s igazítja játszva az ember fejét:
mind szegénység, mind kevélység olvad tôle, mint a jég.
Ó, cudar sors, esztelen gyors szeszéllyel forgó kerék!
Rút állapot, s látszatra jobb, foszlik, mint a búborék.
Ködfátyolban alattomban környékeztél engem is;
tréfád által csupasz háttal nyögöm mostan vétkeid.
Jószerencse kegyes kedve engem immár cserbehagy,
nyom a bánat s nyavajának kénye-kínja fojtogat.
Még ez órán a lant húrján dalt zendítsen ujjatok,
s a balsorson, mely tör folyton, vélem együtt sírjatok!
2. Fortune plango vulnera
Fortúna megcsalt, összetört, átkom utolérje.
E hûtlen, rossz, csalfa nõt verje bosszúm érte.
Mint két kedves együtt élt, úgy éltünk mi csendben.
Míg velem volt, el nem ért semmi gond, baj engem.
Mint két kedves együtt élt, úgy éltünk mi csendben.
Míg velem volt, el nem ért semmi gond, baj engem.
Fortúna mellett szép az út, könnyû sor az élet.
szíve ha érted lángra gyúlt, rád hoz minden szépet.
Ám ha egyszer másra néz, mást fog át a karja,
rád tör menten minden vész, gyûlik baj a bajra.
Ám ha egyszer másra néz, mást fog át a karja,
rád tör menten minden vész, gyûlik baj a bajra.
Fortúna mindig változó: csókja rövid álom.
Hiába hívja ôt a szó: újra sosem látom.
Új kedvessel messze jár, azt is majd megúnja,
állhatatlan kedve már azt is bajba húzza.
Új kedvessel messze jár, azt is majd megúnja,
állhatatlan kedve már azt is bajba húzza.
3. Veris leta facies
13. Olim lacus colueram
Hajdan szép hattyú voltam én. Úsztam a tó kék, mély vizén. Oly boldog voltam, én szegé
Sülj már, sülj már, árva gúnár! Sülj már meg hirtelen!
Sülök most, nyárson sercegek. Úszkálni többé nem lehet: felfalnak szörnyû emberek.
Sülj már, sülj már, árva gúnár! Sülj már meg hirtelen!
Végezd el sorsom, rút halál. Múljék a szív nagy kínja már, éhes had széttép, felzabál.
Sülj már, sülj már, árva gúnár! Sülj már meg hirtelen!
15. In taberna quando sumus
Itt a kocsma, vár a pince kancsó telve, lámpa hív be.
Bormellett a kockát rázzuk, jó sorsunkat így vigyázzuk.
Víg az élet, nô a mámor, nóta száll a vén kocsmából.
Hogyha ti is meghalljátok, vidám kedvvel hallgassátok!
Hogyha ti is meghalljátok, vidám kedvvel hallgassátok!
Jó bor járja, sûrûn nyelnek, ének csendkock ül, át vetnek.
Akinek nincs szerencséje, elvész háza, földje, pénze.
Fortúnának jó barátja nyerhet tôlük egyre-másra.
nnyen jött pénz könnyen elmegy: ihat a nép, ünnepelhet.
nnyen jött pénz könnyen elmegy: ihat a nép, ünnepelhet.
Éljen, ki a jó bort szereti.
Fôleg éljen, aki fizeti.
Másodszor éljen, aki hozta, harmadszor éljen minden kocsma. Negyedikre éljen az Alma Mater, ötödikre éljen a kicsapott fráter. Hatodszor éljen minden szép leányka, hetedszer éljen erdôk vad zsiványa.
Nyolcra éljen koldus, béna, sánta, kilencre éljen a kocsmáros lánya. Tízre a távoli gályarabok, tizenegyre a jóhúsú kismalacok. Tizenkettôre éljen a hajnali fény, tizenháromra éljen az ifjú, a vén.
Éljencsászár,éljenpápa, minden szent a bibliába'!
Borban fürdik asszony, férfi, borban gyermek, borban néni.
Borban józan, borban részeg. Borban bátor, borban félszeg.
Borban fürdik úr és szolga, borban fürge, borban lomha,
borban okos, borban mafla, borban kutya, borban macska.
Borban fürdik anyja, lánya, borban minden unokája,
borban fivéborban r, nôvér, borban sovány, borban kövér.
Borban fürdik szegény, gazdag, borban vékony, borban vastag,
borban csendes, borban hangos, borban koldus, borban rangos.
Három hordó bor leszaladt.
Három hektót érts ez alatt.
Szomjas, száraz, bô a torkunk, nincsen másra semmi gondunk.
Itt a kancsbenne ó, bor van, rajta pajtáhs, úzd meg gyorsan!
Aki pedig nem lett részeg, nem is nyer majd üdvösséget!
20. Si puer cum puellula
ézd, bementek a szobába a fiú és a leányka. Szép ott, együtt de jó
ézd, bementek a szobába a fiú és a leányka. Szép ott, együtt de jó
Felgyúlnak forró tûzben, ülnek csendben, szótlanul.
Most megmozdulnak tétován: tûzforró csók ég már a lány bimbóként nyíló ajakán.
gy játszanak a szobába’ a fiú és a leányka. Szép ott, együtt de jó
21. Veni!
Gyere,gyere,gyere, gyere már! Gyere,gyere,gyere, gyere, gyere már!
Gyere,gyere,gyere, gyere már! Gyere,gyere,gyere, gyere, gyere már!
Itt a legszebb csoda vár. Itt a legszebb csoda vár.
Hej! Hajjajja! Haj! Gyere gyorsan! Gyere gyorsan! Gyere gyorsan!
ózsás arcod pírban ég, Hajjajja! ángol vágyam már feléd. Hajjajja! Tündérfényes hajadon Hajjajja! szívverésem nyugtatom. Hajjajja!
gõ rózsa, rózsaszál,
Hajjajja! ényes csillag, drága báj, Hajjajja! forró csókra gyúl a szád: Hajjajja! jj, jöjj, boldogságra vár a vágy! Haj!
Mély álmából szívem mérlegét mozdítja egy drága kép: lángol a szívem: új vágy ûz már feléd.
Áve, kedves, szép virág, Áve, Földnek fénye, Áve, ékes drágakõ, kincsek teljessége! Áve, fénylõ csillagom, Áve, nyíló rózsa! Blanziflor és Heléna, Vénusz legszebb csókja!
25. O Fortuna
Ó, Fortuna, 1 mint a Luna egyre-másra változol: 1 Hold
majd nagyobbodsz majd meg elfogysz; hej, az élet ronda sor:
gabalyítja s igazítja játszva az ember fejét:
mind szegénység, mind kevélység olvad tôle, mint a jég.
Ó, cudar sors, esztelen gyors szeszéllyel forgó kerék!
Rút állapot, s látszatra jobb, foszlik, mint a búborék.
Ködfátyolban alattomban környékeztél engem is;
tréfád által csupasz háttal nyögöm mostan vétkeid.
Jószerencse kegyes kedve engem immár cserbehagy,
nyom a bánat s nyavajának kénye-kínja fojtogat.
Még ez órán a lant húrján dalt zendítsen ujjatok,
s a balsorson, mely tör folyton, vélem együtt sírjatok!
1. O Fortuna
O For-tu-na Ve-lut Lu-na Sta-tu va-ri-a-bi-lis,
Sem-per cre-scis Aut de-cre-scis; Vi-ta de-te-sta-bi-lis
Nunc ob-du-rat Et tunc cu-rat Lu-do men-tis a-ci-em,
E-ge-sta-tem, Po-te-sta-tem Dis-sol-vit ut gla-ci-em.
Sors im-ma-nis Et in-a-nis, Ro-ta tu vo-lu-bi-lis,
Sta-tus ma-lus Va-na sa-lus sem-per dis-so-lu-bi-lis
Ob-um-bra-ta Et ve-la-ta Mi-hi quo-que ni-te-ris;
Nunc per lu-dum Dor-sum nu-dum Fe-ro tu-i sce-le-ris.
Sors sa-lu-tis Et vir-tu-tis Mi-hi nunc con-tra-ri-a,
Est af-fe-ctus Et de-fe-ctus Sem-per in a-ga-ri-a.
Hac in ho-ra Si-ne mo-ra Cor-de pul-sum tan-gi-te
Quod per sor-tem Ster-nit for-tem, Me-cum om-nes plan-gi-te!
