Carly Phillips Viharos szilveszteréj 1. FEJEZET Colin Lyons a nevelqapja betegágya mellett ült. Miután értesült Joe szélütésérql, azonnal visszatért

Carly Phillips Viharos szilveszteréj 1. FEJEZET Colin Lyons a nevelQapja betegágya mellett ült. Miután értesült Joe szélütésérQl, azonnal visszatért Dél-Amerikából. Colin korábban a választásokról szóló riporton dolgozott, most pedig a pénzmosással és a kábítószerkereskedelemmel kapcsolatban folytatott kutatásokat. Ott forró volt a helyzet, itt viszont a csendes betegszobában ült, és a táncoló hópelyheket bámulta az ablakon keresztül. Szabadságra ment, hogy itthon átvehesse Joe kedvenc újságját, amíg az öregúr felépül a szélütésbQl. De kénytelen volt megállapítani, hogy Corinne megelQzte. Joe már a szélütés elQtt sem érezte magát igazán jól, de ahelyett hogy Qt értesítette volna, teljhatalmat adott az Ashford Times ügyeiben második feleségének, Corinne-nak. És az újság most a csQd szélén áll. Colinnak összeszorult a gyomra a bqntudattól, amiért nem volt ott, amikor Joe-nak szüksége lett volna rá. Ennél is nagyobb baj, hogy az apja a rossz egészségi állapotát nem tartotta elég fontosnak ahhoz, hogy szóljon neki. Újra az ágyra pillantott. Az orvosok teljes felépülést ígértek, és Joe már lényegesen jobban is érezte magát. Attól persze nagyon messze volt még, hogy vezethessen egy szerkesztQséget. - Tudod te egyáltalán, hogy Corinne az újságodat bulvárlappá silányította? - Colin szavai szerencsére nem hatoltak el az alvó Joe tudatáig. - Van egy rovat azzal a címmel: Ki kivel? - Partnerközvetítés idQsebbek számára. Nem csupán azt vetette Corinne szemére, hogy az újságból lassan bulvárlapot csinált, hanem azt is, hogy hirdetések híján csaknem teljesen lenullázta a bankszámlájukat. A csQd szélére vitte az újságot, és aztán ostoba módon azt hitte, egyedül meg tud állni a lejtQn. Az elsQ lépés az volt, hogy alkalmazta Emma Montgomeryt, a nagyanyja legjobb barátnQjét. Colin hátradQlt. - Emma jót akar, de a kerítési kísérleteivel egyértelmqen túl messzire megy. Jó, karácsony van, de muszáj neki titokban fagyöngyágat akasztania az ivóvíztartály fölé? Már az elsQ szerkesztQségi napomon csókot nyomott a számra Marty Meyers! Marty volt Joe asszisztense. Mindenki tudta róla, hogy meleg, és tarlós kapcsolatban él. Visszatekintve Colinnak mosolyognia kellett a mulatságos jeleneten. Az újság helyzete mindenesetre kevésbé volt mulatságos, de elhatározta, hogy ezt nem fogja Joe-nak elárulni. Biztosan késleltetné a gyógyulását, és Q úgyis kézbe vette már a dolgot. Hitelt kért Joe régi barátjától, Rontól, és minden tQle telhetQt meg fog tenni, hogy visszaszerezze az újság jó hírnevét és biztos anyagi hátterét. Corinne-nal zöld ágra fog vergQdni, de ez idQbe telik. Ron Gold megértette, de az újság legnagyobb hirdetési ügyfele nem. A Fortune's Inc., ez a konzervatív befektetési vállalat az év végéig várt Corinne-tól írásos megerQsítést arról, hogy „minden kockázatos újítás" megszqnik, és helyreállnak a régi állapotok. Máskülönben vissza fogják vonni minden olyan hirdetési megbízásukat, amelyet az új évben terveztek, és ezzel az Ashford Times

elveszítené a legnagyobb bevételi forrását. Akkor Ron hitele sem segíthetne rajtuk. Colinnak tehát szilveszterig maradt ideje, de fogalma sem volt, hogyan érhetné el a célját ilyen hamar egy olyan nQnél, akire nem hatnak az észérvek. - Helló, Colin! - Corinne libegett be nehéz parfümfelhQ kíséretében a szobába. - Hogy van a beteg? - Az ágyhoz lépett, és végigsimított Joe homlokán. Férje iránti gyengédsége mit sem változtatott azon, hogy Colin ridegnek és önzQnek tartotta. - Alszik. A nQ bólintott, lecsúsztatta a válláról kosztümkabátját, és ezzel látni engedte mély dekoltázsát. Colin az órára nézett. Még csak három óra volt. - Fárasztó napod volt a szerkesztQségben? - Nem, fantasztikus volt! - Corinne szeme felragyogott. - Várj csak, amíg elolvasod Rina elsQ írását! Colin tudta, hogy Rina Lowell, az Ashford Times legújabb alkalmazottja az Izgalmas és kívánatos rovatot írja. Ezenkívül olyan nQ, akit Colin elragadónak talált... Világos, szép bQre volt, és nem sminkelte magát. Colinnak tetszettek az olyan nQk, akik jól érzik magukat a bQrükben. A haját konzervatív kontyba tqzve viselte, amelyet Colin nagyon is szívesen kibontott volna, hogy lássa, amint a haja a vállára hull lehetQleg a meztelen vállára. Fekete keretes szemüveget hordott, kissé rekedtes hangja volt, és enyhe New York-i akcentussal beszélt. NQies domborulatait bQ szabású pulóver és nadrág alá rejtette. Colinnak sejtelme sem volt, mi bújik meg a csomagolás alatt, de felébredt a kíváncsisága. - Áruljam el, mirQl szól Rina írása? - zavarta meg a gondolatait Corinne. - Rajta! Biztos vagyok benne, hogy ez lesz a nap csúcspontja. - A szexrQl... Ez igazán tág terület - folytatta Corinne, aki a férfi szarkazmusát vagy nem vette észre, vagy egyszerqen nem vett róla tudomást. Corinne-nak az új munkatárs miatti öröme szinte kézzelfogható volt, és Colin eszébe juttatta, miért kell távol tartania magát Rina LowelltQl. P az ellenség! Részt vesz abban az ámokfutásban, amely Corinne új stratégiájához tartozik. - És te úgy gondolod, ez eladható lesz? - kérdezte kényszeredetten. Corinne beletúrt szQke hajába. - Hát persze. Teljesen új célcsoportot fog megszólítani. Colin bizonytalanul csóválta a fejét. A nQben még nem tudatosodott az újság katasztrofális pénzügyi helyzete, bár Q átadta neki az életmentQ csekket. - Corinne, az emberek azért vásárolnak újságot, mert híreket akarnak olvasni. - Hírek mindenhol vannak - legyintett Corinne. - A tévében, a rádióban, még az interneten is. Hírekért vegyék meg a Boston Globe-ot! Én mást kínálok nekik. Colin válaszolni akart valamit, de mostohaanyja zavartalanul folytatta: - Elismerem, rossz rajtot vettem, de Emmával és Rinával a fedélzeten egyenesbe jövünk. Az embereknek eleinte furcsa lesz az átállás, de a végén meg fogom nyerni Qket. Colin tehetetlenül szorította össze a száját. Corinne nem hajlandó szembenézni az igazsággal: szexszel nem lehet komoly újságot eladni! Nem arról van szó, hogy Colinnak bármi kifogása lenne a szex ellen. EllenkezQleg -

végtére is férfi! Bár már alig tudott visszaemlékezni az utolsó szexuális együttlétére... A sok utazgatás lehetetlenné tette, hogy hosszú távú kapcsolatot tartson fenn, a jelentéktelen kalandok pedig még csak nem is szórakoztatták. Régebben tett egy komoly próbát. Amikor még egy tévés hírcsatorna szerkesztQségében dolgozott, megnQsült. De a felesége nem tartotta sokra a hqséget, és megcsalta Qt, mindjárt két férfival, ráadásul hosszú ideig. Amikor kiderült, Colin elvált és munkahelyet váltott, azóta külföldi tudósítóként dolgozott szerte a világon. - Megyek, igyekszem elkapni Joe orvosát - mondta Corinne, és az ajtóhoz ment. - Jó. Én itt maradok, amíg vissza nem jössz. Joe és elsQ felesége, Nell akkor vette magához Colint, amikor meghaltak a szülei. Tizenkét évesen fárasztó gyerek volt, aki mindent jobban tudott, és állandóan ellenkezett. Joe és Nell azonban nagyon megértQ volt. IdQt és szabadságol adtak neki, otthont nyújtottak számára, és késQbb örökbe fogadták, habár tudták, a fiú soha nem fogja elszánni magát arra, hogy anyunak és apunak szólítsa Qket. Szeretetet és otthoni adtak neki. Valami hasonlói akart most Colin Joe-ért tenni. Ezért is kényszerítette magát, hogy boldoguljon Corinne-nal. Sosem értette, mi indíthatta Joe-t arra, hogy feleségül vegyen egy nQt, aki tökéletes ellentéte Nellnek. - Megjöttem - susogta Corinne. Két dobozt tartott a kezében. - Hoztam neked kólát. És ha visszamész a szerkesztQségbe, nézd meg Rina írását! Ígérem, nagy hatással lesz rád. Colin kényszeredetten bólintott, és elborzadva gondolt valamiféle házassági hirdetésekre, lelki segély-rovatokra és cikksorozatra arról: Mit akarnak igazából a férfiak? Kiment a betegszobából, és idegesen nekitámaszkodott a falnak. Corinne már közölte vele, nem hiszi, hogy a Fortune 's Inc. lemondja a hirdetéseit. Annyira meg volt gyQzQdve új stratégiájának sikerérQl, hogy egy másodpercre sem tudatosodott benne, sokak megélhetése és Joc teljes vagyona forog kockán. Hogy az ördögbe tudná észhez téríteni? - töprengett Colin. Beletúrt a hajába. Rina! Igen, ez az! Rina olyan munkatárs, akiben Corinne nyilvánvalóan megbízik. Ha jól emlékszik, a nQ még Corinne családját is ismeri. Talán Rina Lowell lehetne az a személy, aki felnyitja az asszony szemét. Feltéve, hogy Colin a maga oldalára tudja állítani. Ehhez azonban valamennyi idQt el kell töltenie vele. Mivel a nQ már az elsQ napon felkeltette az érdeklQdését, ez nem fog nehezére esni. Colin megpróbálta elnyomni a bqntudatát. Rina amúgy is elveszítené az állását Corinne alkalmatlansága miatt. Ha azonban Q, Colin meg tudja gyQzni, hogy az intézkedései minden érintett számára a legjobbak, akkor Rina talán szívesen rábeszélné Corinne-t, fogadja el a nyilvánvalóan elQnyös megoldást. Ellenszolgáltatásként Q pedig hozzásegítené egy ajánlólevéllel Rinát valami új, neki való álláshoz. Colin nagyot sóhajtott. Senki nem teheti tönkre az újságot, amelyet a nevelQapja hozott létre! Rina derqsen figyelte, hogyan próbál meg a házmester Emma utasításainak megfelelQen rögzíteni egy fagyöngyágat. Az idQs hölgy titokban már elhelyeztetett néhány ágat az újság nagy szerkesztQségi szobájának legkülönfélébb zugaiban, és

mindennap újabbakkal toldotta meg. Az egész természetesen lapzárta után, ötkor történt, amikor a legtöbb kolléga már hazament. - Kicsit még balra, nem, jobbra! - Nyolcvanéves létére Emma meglepQen agilis és energikus volt. Rina csak feltételezte, hogy nyolcvan, merthogy az idQs asszony soha nem beszélt a koráról. - Mi a véleménye, Rina? - akarta tudni Emma. - Jöjjön, és nézze meg innen! Mivel Rina tudta, hogy az idQs hölgy addig nem hagy neki nyugtot, amíg nem teljesíti a kérését, befejezte aznapi munkáját a számítógépen, és mellé állt. - Jó helyen van - kommentálta a dolgot, és a házmesterre pillantva hozzátette: - Nem akarja kipróbálni? Lefogadom, hogy Emma szívesen fogadná a csókot. A jóember a szemét forgatta, az asszony pedig mosolygott. - Kicsivel több ünnepi hangulatot, ha kérhetem! - Aztán bólintott. - Hát jó, rögzítse az ágat azon a helyen! Az ág pontosan Colin Lyon íróasztalának a széke fölött volt. A férfi visszatérése némi felbolydulást okozott a szerkesztQségben. Nem számítottak rá, hogy valaha is visszatér, és most még a hírrovatot is vezette. De senki, még Corinne sem hitte, hogy sokáig marad. Rina szélesen mosolygott. - Szép kis alak maga, Emma! Az idQs asszony elégedetten dörzsölte a kezét. - Csak azt ne mondja, hogy nem szeretné a fagyöngy alatt elkapni egy csókra azt a férfit. Ó, dehogynem! Méghozzá szíves örömest. De ezt Rina semmilyen körülmények között nem akarta a kerítQkirálynQ orrára kötni. Elboldogul majd egyedül is, ráadásul pillanatnyilag a lehetQ legkedvezQtlenebb az idQpont ilyesmire. A rovatában éppen azt akarta kideríteni, mit akarnak igazából a férfiak. Nem volna jó, ha Emma most beavatkozna a magánéletébe. MásfelQl tagadhatatlan, hogy Colin érkezése felvillanyozta. Elragadó kék szemével, sqrq fekete hajával és férfias illatával bizsergQ borzongást váltott ki Rinából. És a nQi megérzés, valamint az a tény, hogy többször látta Colint Qfelé nézni, azt súgta, a férfi is érzi a sistergést kettejük között. Emma érdeklQdve nézett rá. - A hallgatás is válasz. - Jaj, ugyan már, Emma! Ne piszkáljon! Az idQs nQ nevetett. - Maga igazi kihívás, drágám. Én pedig rajongok a kihívásokért, és szeretek keríteni. És magát mi hozza lázba, kedvesem? - Nem sok minden - ismerte be Rina. A férje halála után bqntudat gyötörte. A férfi egy üzleti út után a szakadó esQben hazament hozzá ahelyett, hogy logikus módon még egy éjszakát a szállodában töltött volna. Rina még ma is önmagát okolta a balesetért. Hosszú ideig nem hitte, hogy az élet még kínál valamit a számára. De a gyász és a töprengés idQszaka után eladta tetQtéri lakását New Yorkban, és elhatározta, hogy valahol új életet kezd. Ügyvédi asszisztensi munkáját nem akarta folytatni, mert az soha

nem tette boldoggá. Törte a fejét, milyen munka nyújtana számára örömet. Mindig is érdekelték az emberi viselkedés mozgatórugói: például mi indít valakit arra, hogy belemenjen egy kapcsolatba egy másik emberrel. Mint Emma, Q is foglalkozott már kerítéssel, és összehozta a bátyját, Jake-et a feleségével, Brianne-nel. Elhatározta, az emberekhez való veleszületett érzékét, valamint a gyerekkorában felfedezett íráskészségét fogja hasznosítani. És most saját rovata lett! - De amióta Ashfordban vagyok, új lehetQségek nyíltak meg elQttem - derült fel az arca. Kit érdekel, hogy meg kellett mozgatnia néhány követ ezért az állásért? Corinne édesapja ugyanabban az idQsek otthonában lakott, mint Rina szülei. Corinne édesapja természetesen sokkal idQsebb volt, mint Rina szülei, de Floridában mindig találni golf- vagy bridzspartnereket. Amikor Rina megtudta, hogy Corinne átvette az újságot a férjétQl, telefonált az édesanyjának, aki beszélt Corinne-nal, és Rina megkapta az állást. Természetesen tudta, hogy csak akkor tarthatja meg, ha megállja a helyét. De keményen elszánta magát, hogy így lesz. - Ó! Még több hallgatás! - szakította félbe a gondolatait Emma. - De ha közölni akar valamit, én örömmel meghallgatom. - Maga nagyon kíváncsi, Emma. - Rina szeretetteljesen nézett új barátnQjére. - És kifejezetten figyelmes hallgatóság. - Ha az ember olyan sokáig él, mint én, megtanul egyet s mást - válaszolta az asszony. - És most szeretnék többet hallani a rovatáról. Említettem már, hogy csodálom a rámenQsségét? - Ma még nem - felelte Rina. Emma felvett egy ceruzát, és a radíros végével kopogott az íróasztalán. - Férfit találni manapság sokkal költségesebb, mint az én fiatalkoromban. Régebben az ember egyszerqen megcsipkedte az arcát, ma be kell szereznie a megfelelQ pirosítót. Régebben az ember zsebkendQket használt, ma pedig a push-up melltartók a menQk. Alaposan szemügyre vette Rinát. - És bár maga természetes szépség, egy kis kencefice segíthetne kiütni a nyeregbQl a konkurenciát. Rina csak mosolygott. - Mit akarnak igazából a férfiak? - tette fel a kérdést Emma. - Soha nem fogjuk megtudni, mert nem fogják elárulni nekünk. - Én egyáltalán nem azt akarom, hogy elárulják nekem - vetette ellen Rina. - Az a szándékom, hogy a megfigyelQképességem segítségével magam jöjjek rá. És itt nem csak a külsQrQl van szó. Arról is, ahogyan egy nQ viselkedik, beszél vagy mozog. Szemléltetésül finoman ringatni kezdte a csípQjét. - Több mozgást! - követelte Emma. Rina erre utánozni kezdte Britney Spearst, hogy az irigységtQl még egy húszéves is elsápadt volna. Az egyik mqszaki szerkesztQ a helyiség túlsó végében hangosan tapsolt. Rina meghajolt. - Látja? A testbeszédnek hatása van. A kérdés csak az, mi a fontosabb: a testbeszéd vagy az intellektus. Nem olyan nQt akar-e egy intelligens férfi, akivel a reggelinél elbeszélgethet?

- Nem. A férfiak ékszert akarnak a karjukra. - Jaj, ugyan már! Ennyire felületesek csak nem lehetnek. - A férfiak olyan nQt akarnak, akit büszkén mutogathatnak. Ilyen a férfibüszkeség, kedvesem. - Hm. Így van. - Rina utálta elismerni, de elhunyt férjének szintén ez volt a felfogása. Házasságkötésük után a férfi megszüntette Rina állását az ügyvédi irodájában, és olyan fényqzQ életet kínált neki, amelyért bármelyik nQ megirigyelte volna. Ennek fejében tökéletes úrinQt akart, aki tudott reprezentálni, és el tudta látni a háziasszonyi teendQket. - Az ok pedig, hogy három hónap után maga még mindig egyedül van ebben a városban, ott keresendQ, hogy semmit sem tesz a jó külseje hangsúlyozásáért. - Emma a lány elQnytelen kontyára tette a kezét, és elmosolyodott. - Tudom - bólintott Rina elégedetten. - Elnézést, de akkor nem értem... - Emma zavartan rázta a fejét. - Corinne azért vett fel, hogy a rovatom új lendületet adjon az újságnak. Ezt úgy akarom elérni, hogy a saját élményeimrQl számolok be az olvasóknak. Ezért tehát csendes, átlagos nQként igyekeztem bemutatkozni a városban. Emma elgondolkodva biggyesztette le az ajkát. - Meséljen tovább! - Az elsQ naptól kezdve figyeltem, kutattam, és feljegyeztem a férfiak reakcióit erre a nQtípusra. - A visszafogott, smink nélküli lány a bQ szabású ruhában nem keltett különösebben nagy érdeklQdést. Bár Colin Lyon pillantásai némileg kárpótolták. - Most lépésrQl lépésre meg fogom változtatni a külsQmet és a viselkedésemet, majd megfigyelem, hogyan reagálnak a férfiak a változtatásra. így elsQ kézbQl fogok beszámolni az olvasóimnak arról, mit akarnak a férfiak. - Ez tényleg profi dolognak hangzik - vélte Emma. - Minden elismerésem! Magát ugyanabból a fából faragták, mint engem! Ami az emberek és a kapcsolatok iránti érzéket illeti, én is afféle Qstehetség vagyok. Gondoljon csak Loganre és Catherine-re! utalt gazdag unokájára és annak szeretett feleségére. - Meg aztán Grace-re és Benre. Bárcsak ne New Yorkban laknának! - folytatta Emma kissé szomorúan. - Logant és Catet szombaton este a karácsonyi ünnepségemen meg fogja ismerni, de Grace-t bizony New Yorkban kell meglátogatnia, ha legközelebb arra jár. Rina gyanította, hogy mindkét unoka jól elboldogult volna Emma segítsége nélkül is, de tagadhatatlan, hogy az asszony közremqködése nélkül aligha ismerték volna meg a páijukat. - Akkor tehát véletlenszerqen teszi majd próbára a férfiakat? - tudakolta Emma. Rina bólintott. - Mindenkit, egészen a tejesemberig tesztelni fogok. A pizzafutár egyébként kifejezetten édes. - Bár a fiú eddig kevéssé érdeklQdött Rina iránt, hamarosan itt lesz az ideje, hogy megváltoztassa a külsejét, és akkor... Számára ebben a dologban nem csupán újságírói debütálásról volt szó, hanem egyszersmind a társasági életbe való visszatérésérQl is. Újra kész volt flörtölni, és kipróbálni a férfiakra gyakorolt hatását. A legjobb az volt,

hogy a mindennapjait fel tudta használni a kutatás alapjául, mivel közvetlenül a szerkesztQség bejárata mellett volt egy kávézó. Ezenkívül gyakran elkísérte Francescát, a röviden csak Frankie-nek hívott szomszédasszonyát a kedvenc bárjába. Rina egy csodaszép házban lakott a tengerparton, amelyet Corinne ajánlott neki, és a lakása Frankie-é fölött volt. Már az elsQ nap barátnQk lettek. Frankié kedvenc foglalatossága abból állt, hogy mesélt a - legtöbbször katasztrofális végq - randevúiról. A nQk kicserélték a tapasztalataikat, és Rina egyik ötletet a másik után kapta a rovatához. Az elsQ sorozatot már az elejétQl a végéig eltervezte, és az elsQ írásai piszkozatban készen álltak. Ez azt jelentette, hogy immár a magánéletére összpontosíthatott. Évek óta nem beszélt meg találkát egy férfival, és bár hosszú távú kapcsolatra még nem állt készen, de végre újra szórakozni akart. - Van már elképzelése, ki legyen az elsQ kísérleti nyúl? - tudakolta kíváncsian Emma. Rina, aki nem csak a rovatára gondolt, elmélázott, melyik férfit engedné be szívesen az ágyába. - Egy sötét hajú, kék szemq pasira vágyom - válaszolta álmodozva. - Egy figyelmes férfira, aki lesi minden kívánságát. - Szép jó napot a hölgyeknek! Mintha csak megidézte volna, a sötét hajú, kék szemq Colin Lyons hirtelen ott állt mellette. Belélegezte a férfi arcszeszének fanyar illatát, és bizsergést érzett a gyomrában. Colin látványa azonnali kémiai reakciót indított el a testében, ami nyilvánvalóan rövidzárlatot okozott az agyában. - Hahó, Colin! Egyenesen a kórházból jössz? - kíváncsiskodott Emma, aki tudta, hogy a férfi minden délután meglátogatja Joe-t. Colin bólintott. - Hogy van szegény Joseph? - kérdezQsködött tovább Emma. - Mindennap egy kicsit jobban. - Az jó. Tudom, hogy Corinne nagyon aggódik - kapcsolódott be Rina udvariasan a beszélgetésbe. - Van néhány dolog, ami miatt Corinne-nak tényleg aggódnia kell - mormolta Colin, és Rinához fordult. - De köszönöm az érdeklQdését. Meg fogom mondani Joe-nak, hogy gondol rá. Ahogy lenni szokott, a férfi figyelmessége újabb remegést váltott ki Rina gyomrában. - ElsQsorban Emma érdeklQdött iránta - emlékeztette Colint, hogy elterelje magáról a figyelmet. Joe biztosan szívesebben hallja, hogy Emma aggódik az egészségéért, mint egy munkatárs, akit nem is ismer. - Igen, ez igaz. De maga is érdeklQdött, és Joe családja nevében szeretnék ezért köszönetet mondani. A férfinak markáns arcvonásai voltak, ezenkívül gödröcskéi és sugárzó mosolya, amitQl még sármosabbnak hatott. A borosta az arcán meg az állán, a tengerészpulóver és a kifakult farmer kalandorhoz illQ külsQt kölcsönzött neki. - Tetszik, amit lát? - kérdezte pimaszul Colin, és összefonta a karját széles mellkasán.

- Igen, nagyon - válaszolta Rina, aztán legszívesebben leharapta volna a nyelvét. De már késQ volt. SegélykérQen nézett Emmára. Az asszony Colin felé biccentett, és azt mondta: - Meg kell bocsátanod Rinának, kicsit meg van zavarodva. És ezt tényleg nem lehet rossz néven venni tQle. - Hogyhogy? - tudakolta erre Colin. Emmához beszélt, de nem vette le a szemét a lányról. Az idQs asszony nagyot sóhajtott. - Ó, ti fiatalok! Soha nem szánjátok rá az idQt, hogy körülnézzetek, és megcsodáljátok a dekorációt... Colin értetlen képet vágott. - Nézzetek fel, gyerekek! Fagyöngyág alatt álltok - fuvolázta Emma, és széles mosollyal a mennyezetre mutatott. Miközben Colin követte Emma pillantását, Rina elnyomott egy sóhajt. Beleesett az asszony csapdájába. - Nos, Colin? - kérdezte az idQs hölgy, miközben megfogta a kézitáskáját, és menni készült. - Tartod magad a hagyományhoz? Rina tapasztalatból tudta, hogy az élet ritkán kínál második esélyt az embernek. Colinnal egy fagyöngyág alatt állni egyedülálló alkalom. Annyit beszélt már az új életérQl, és most erQs volt a kísértés, hogy végre a tettek mezejére lépjen. - Igen. Azt én is nagyon szeretném tudni - vetette oda bátran Colinnak. Aztán kicsit közelebb hajolt a férfi érzéki szájához. - Meg meri tenni? 2. FEJEZET Rina a szeme sarkából látta, hogy Emma kisurran a szerkesztQségi szoba ajtaján. - Elment - mondta Colin ugyanolyan döbbenten, mint amilyennek Rina érezte magát az események hirtelen fordulata miatt. A férfi hangja kissé rekedtes volt. - És az itt maradottakat némiképp felkavarva hagyta hátra - tette hozzá Rina. - Szóval ezt maga így hívja. - Colin tetQtQl talpig végigmérte. A lány nem tudta, mit keres, de az volt az érzése, hogy a férfi a kék szemével a bensQjébe lát. Talán olvas a gondolataiban? Akkor tudnia kell, hogy Q nagyon komolyan veszi ezt a hagyományt. És idQközben arra is kíváncsi lett, milyen volna, ha csókot kapna a fagyöngy alatt Colintól. A férfi a vállára tette a kezét, mire Rinának melege lett. A gyomra liftezett az izgalomtól, miközben egyre nQtt benne a vágy, hogy megcsókolja Colint. A férfi levette a nQ szemüvegét, és az íróasztalra tette. - Tudja, hogy aranyló pöttyök vannak a szép barna szemében? Rina megnyalta kiszáradt ajkát. A férfi követte a mozdulatot a tekintetével. TQsgyökeres New York-iként Rina megszokta, hogy megkapja, amit akar. És azt akarta, hogy az új élete most kezdQdjön. Bár alig ismerte Colint, mindent el akart venni, amit a férfi hajlandó adni neki. - Tudnia kell, hogy én soha nem hagyom kihasználatlanul a fagyöngy alatti csók lehetQségét. - Magának meg azt kell tudnia, hogy állok elébe minden kihívásnak - válaszolta a férfi,

utalva Rina kérdésére. - Ezenkívül nem szegülök szembe a hagyománnyal - suttogta, mielQtt lehajtotta a fejét, és súrolta a szájával a nQ ajkát. Játékosan felfedezte Rina puha, meleg ajkát, majd a nyelvével lágyan követte a szája vonalát. A lány önkéntelenül szétnyitotta az ajkát, és a nyelvük egymáshoz ért. Az érintés, a férfi íze és illata sokáig elfojtott vágyakozást ébresztett fel a nQben. Rina megborzongott, a férfi pedig megszorította a vállát, ami elárulta, hogy a csók rá sem maradt hatástalan. De aztán Rinában az elQvigyázatosság kerekedett felül, és abbahagyta a csókolózást. A tekintetük találkozott. Rina hátrált, és remegQ ujjakkal megérintette az ajkát. - Ez... - ...jólesett. Nem ez volt az a szó, amelyet Rina használt volna. Zavartan pislogott. - Vagy nem így érezte? - kérdezte Colin, és mosolygott. Rina azt kívánta, bárcsak Q is ilyen könnyedén venné. Ártatlan mosolyt erQltetett az ajkára, miközben a férfira nézett. - De, jólesett. Emma csapdába csalt minket, mi pedig úgy reagáltunk, mint a felnQttek, akiket fagyöngy alatt kapnak el. - Ha jólesik valami, akkor az ember újra akarja csinálni. - A férfi tekintetében még mindig meglepQdés bujkált. Rina elvette a kabátját a székrQl, Colin pedig elQrelépett, és segített neki felvenni. Már-már gyengéden igazította el a gallérját, és az ujjaival közben súrolta a lány nyakát. - Köszönöm - lehelte Rina. - Ezer örömmel. Anélkül, hogy újra a férfi sugárzóan kék szemébe mert volna pillantani, a lány fogta a táskáját, elköszönt, és az ajtóhoz sietett. - Rina, várjon! A nQ dobogó szívvel fordult meg. - Mi történt? - Itt felejtett valamit. Rina sietve elvette a szemüvegét, és kilépett a hideg éjszakába. A jeges szélben, amely lehqtötte az arcát, könnyebben tudott gondolkodni. A csók által a kísérlete izgalmas lökést kapott. Még mindig szándékában állt nyomozást folytatni a rovata számára. Az elképzelése egy kalandról mind valóságosabb lett. Colin megigézte és izgatta, de Q a hírek szerint olyan ember volt, aki sehol sem marad meg sokáig. Ha Rina hosszú távra keres társat, akkor Colin az utolsó a sorban. De a férje halála óta amúgy is elveszítette a hitét az életre szóló kapcsolatokban, ami tökéletes megoldássá tette a kalandot. Colin pedig megfelelQ partner ehhez. Colin hátragurult a székével, feltette a lábát az íróasztalra, és Rina Lowell után nézett. Váratlan alkalmat használt ki, hogy megcsókolja a lányt, de nem lett volna szabad megtennie. MindenekelQtt azért nem, mert ki akarja rúgni. Joe és az újság állt most nála az elsQ helyen - és mégis ezek voltak az utolsók,

amelyekre csók közben gondolt volna. Nem számolt azzal, hogy a lány így elvarázsolja. Az elsQ pillanattól kezdve, ahogy belépett a szerkesztQségbe, és meglátta Rina csípQjének ringását, már nem csupán a nQ természetes szépsége, hanem erotikus kisugárzása is rabul ejtette. Rinának is éreznie kellett ezt a váratlan és nyugtalanító vonzást kettejük között, máskülönben nem viharzott volna el ilyen hanyatt-homlok. Rina Lowellt csókolni a legtisztább élvezet volt, és az esze óvta attól, hogy összekapcsolja a munkát az élvezettel. De nem maradt más választása... Nem ez volt az elsQ munkanapja, Rina mégis legalább olyan izgatott volt, mint akkor. Ma kétféle küldetéssel indult útnak: elkezdte a kísérlet elsQ szakaszát, és meg akarta tenni az elsQ lépést Colin elcsábításához. A nap úgy kezdQdött, ahogy az összes többi. ElsQ célja a kávézó volt az Ashford Times szerkesztQségi helyisége alatt. Mivel Ashford tehetQs város volt az Atlanti-óceán partján, a kávézó kínálata számos divatos italból állt. A tulajdonos, egy jó megjelenésq, harmincas évei közepén járó férfi minden vendéget ugyanazzal a személytelen mosollyal üdvözölt. Rina már többször megpróbált beszédbe elegyedni vele, de a férfi soha nem állt kötélnek. A lány úgy hallotta, a tulaj a vonzó nQknek extra adag karamell- vagy vaníliaöntetet tesz a kávéjukba. Rinának viszont ezért eddig mindig fizetnie kellett. Ma csak pár kisebb változtatást hajtott végre a külsején, mivel karácsonyig még fokozni akarta a hatást. Úgy gondolta, érdekes volna megfigyelni, hogy már egy kevés rúzs és szemhéjfesték meg másik frizura befolyásolja-e a férfiak viselkedését. ErrQl akart írni legközelebb a rovatában. - Tessék! - A kávézó tulajdonosa tisztára törölte a pultot, és Rinára nézett. - Mit óhajt? Rina megrebegtette a szempilláit. - Adja nekem egyszerqen azt, amit a legjobban készít. - Félrehajtotta a fejét, így elQrebukott a copfja. Ugyanezt a fejmozdulatot tesztelte már, amikor még kontyot viselt. Ma azonban a copf közvetlenül az egyik melle fölött himbálózott. A tulajdonos fél könyékre támaszkodott, és áthajolt a pulton. KözelrQl nézve Rina ízlése szerint túl sima képe volt. Neki a sötét hajú, rámenQs férfiak tetszettek, akiknek a csókját még órákig érezte az ajkán, és akik belopóztak az éjszakai álmaiba. - Dave specialitása a csokis kapucsínó - magyarázta a férfi büszkén. - Ez valószínqleg azt jelenti, hogy magát Dave-nek hívják. - Rina sugárzó mosolyt kényszerített magára egy olyan férfi kedvéért, aki alapjában véve közömbös volt neki. Adjon egy extra adag csokisat! Öt perccel késQbb egy normál kapucsínó áráéit extra nagy csokis kapucsínóval az egyik kezében és egy feketekávéval a másikban, valamint egy szombat esti randi meghívással lépett ki ismét a hólepte járdára. Szerencsére akkor volt Emma karácsonyi összejövetele, így jó oka volt elhárítani a randit. Rina belépett a szerkesztQségbe. Átvágott a nagy termen, és azonnal észrevette, hogy Colin már a helyén ül, de még nem áll elQtte a kávésbögre. A férfi a postáját nézte át, és bosszúsan mormolt maga elé. Még rosszkedvében is átkozottul jól nézett ki. És ez nem csak a külsején múlt: a fekete bQrkabáton, a széltQl borzolt haján vagy az éberen figyelQ kék szemén. BelülrQl jött. Egész lénye és mozgása

erQt sugárzott. Rina egy pillanatra megállt, hogy összeszedje a bátorságát, és amikor az ajkába harapott, érezte a rúzs ízét. A szíve hevesebben kezdett dobogni. Fogta a Colinnak szánt kávét, és odament hozzá. A férfi hátradQlt a székén, és a helyiség egyik sarkába meredt anélkül, hogy észrevette volna Rinát. - Mi az oka annak, hogy alig ismerek rá erre a helyre? - mormolta félhangosan maga elé. Komor hanghordozása nem volt jó elQjel Rina számára. Figyelmes pillantással mérte fel a termet, hogy rájöjjön, mi bosszanthatja ennyire Colint. Itt is, ott is egy-egy fagyöngyág lógott le a mennyezetrQl, és a sarokban óriási, arany- és ezüstszínnel feldíszített karácsonyfa állt. - Ez igazán rosszkedvqen hangzik. Van valami kifogása a karácsonyfák ellen? kérdezett rá egyenesen. - A karácsony ellen? Semmi az égvilágon. A fa ellen? Rengeteg! - A férfi megfordult, és Rinára nézett. A lány jobban szerette a saját kezqleg készített karácsonyfadíszeket, de azért nem mutatott rosszul ez a drágán feldíszített fa. - Mi a baja ezzel a szegény, ártatlan fenyQvel? - Ez a sarok mindig a Joe által kivágott karácsonyfának volt fenntartva. - Colin hangjában felháborodás és gyengédség rezgett. - Biztos vagyok benne, hogy Corinne csak jót akart. Talán úgy gondolta, egy ilyen fa is jobb, mint a semmi - kockáztatta meg Rina. - Corinne semmi másra nem gondol, csak a pénzszórásra. Ez volt az elsQ alkalom, hogy Rina rosszat hallott az asszonyról, és meg volt döbbenve. Bár nem ismerte nagyon jól Corinne-t, úgy látta, kiáll másokért, különösen az alkalmazottaiért, és nagyon aggódik a beteg férjéért. Colin a fejét rázta. - A, mindegy! Nem úgy gondoltam, ahogy hangzott. - Talán nem, de valami nyilván nyomasztja, amitQl meg kellene szabadulnia. - És maga meg akarja hallgatni? - A férfi hangja meglepett volt. Rina bólintott. - Igen, szívesen. - Idegenek voltak ugyan, de a csók a fagyöngy alatt közelebb hozta Qket egymáshoz. A férfi egy pillanatig némán nézett rá. - Volt egy hagyományunk, Joe-nak és nekem - kezdte végül Colin. - Abban az évben kezdQdött, amikor Joe és elsQ felesége, Nell magukhoz vettek, miután a szüleim autóbalesetben életüket vesztették. Én akkor tizenkettQ voltam. A feltárulkozás nyomán Rina, aki összetartó és boldog családban nQtt fel, mély részvétet érzett. - Sajnálom. Ezt nem tudtam. - Honnan tudhatta volna? Joe és Nell késQbb örökbe fogadott, és mivel ez Joe korábbi életének a része, Corinne feltehetQleg nem szívesen beszél róla.

Rina ezt ugyan kétségbe vonta, de Colinnak láthatóan nem volt különösebben jó a viszonya nevelQapja új féleségével. - Örülök, hogy voltak emberek, akik felkarolták. - Én is. - Colin kicsit oldottabbnak tqnt, és Rinának átmelegedett a szíve. Ez mésszé veszélyesebb érzés volt, mint a szexuális vágyakozás, és nem fért össze a jelentéktelen kaland szándékával. - Van kedve mesélni errQl a hagyományról? - kérdezte Rina, jobb meggyQzQdése ellenére. Colin felállt és az ablakhoz ment. Rina letette az idQközben kihqlt kávét, és követte. Némán pillantott ki a férfi válla fölött. Fehér karácsony lesz az idén... - Joe a számomra olyan, mint egy apa. Amióta magához vett, minden évben kisétáltunk karácsony elQtt az erdQbe, és megkerestük a tökéletes fát. - Hm. Mi régebben mindig a legolcsóbb fát hoztuk el a legközelebbi bevásárlóközpont parkolójában lévQ elárusítóhelyrQl. A férfi halkan nevetett. - Mi pedig Férfiak a vadonban-t játszottunk, elmeneteltünk Joe birtokának a végéig, és kivágtuk a saját fánkat. - Colin mindkét kezét zsebre vágta, és az ablak elQtti fákra bámult. - Soha nem hagytunk ki egyetlen évet sem. Rina hallotta a ki nem mondott szavakat, és érezte az ürességet a férfi szívében. Egy rész Colinból még mindig az a kisfiú volt, aki elvesztette a szüleit, és már csak Joe-ban bízhatott. Hirtelen ötlettQl vezérelve felemelte a kezét, és vigasztalóan Colin vállára tette. Kéjes izgalom járta át a testét, és hogy megnyugodjék, elQször mélyet kellett lélegeznie. - Corinne azt mondja, Joe kilátásai határozottan jók. Colin egy pillanatra megérintette a nQ kezét, hálából az együtt érzQ gesztusért. - Igén, így van. De nehéz elviselni, hogy nincs itt. Az utóbbi idQben néhány dolog rosszul alakul. A férfi érintése és hangja Rinában forró, szerelmes éjszakák képeit idézte fel, amelyekben a férfi az Q meztelen bQrét simogatja, és érzéki szavakat sugdos a fülébe. Még soha nem vágyott ennyire a szexre. - Persze nem ugyanaz, de én is tudom, milyen, amikor hiányzik az embernek valaki, akit szeret. A bátyám még mindig New Yorkban él. - Hány testvére van? - Csak Jaké, és higgye el, az, hogy az embernek rendQr a bátyja, rémesen idegesítQ az elsQ randik során. Colin nevetett. - Valami azt súgja, hogy maga jól meggyötörte. A férfi évQdQ, flörtölQ szavai Rina eszébe juttatták a megbízatását: a tisztán szakmai feladatot, hogy tesztelje Colin reakcióját, valamint az Q személyes küldetését, hogy elcsábítsa egy kaland erejéig. Az, hogy az odáig vezetQ úton érzelmileg is közelebb kerüljön a férfihoz, nem volt része a tervének. - Ó, igen, egy-két alkalommal sikeresen kicseleztem Jake-et - mondta most könnyedén.

- Ezt lefogadtam volna. - A férfi végre feléje fordult. Rina kacéran nevetett. Pirosra rúzsozott ajka mágnesként vonzotta a férfi tekintetét, és a terem hQmérséklete mintha felszökött volna. Küldetés teljesítve, gondolta Rina, de közben nem tudta biztosan, mivel keltette fel Colin érdeklQdését. Nem volt egyszerq a felvillanyozó feszültség ellenére laza beszélgetést folytatnia, de Rina megpróbálta. - Egyszer, amikor szabadságra mentem - mesélte kuncogva -, megkértem, vigyázzon a lakásomra, és közben elhallgattam, hogy még valakit ráállítottam. Amikor arra gondolt, hogyan talált egymásra Jaké és Brianne, egészen megmelegedett a szíve tájéka. Ok ketten élQ bizonyítékai voltak annak, hogy két nagyon különbözQ ember is élhet boldog házasságban. Jaké hagyta, hogy Brianne megvalósíthassa önmagát, a felesége pedig minden macsó allqrjével együtt is odaadóan szerette Jake-et anélkül, hogy közben elveszítette volna a függetlenségét. - Milyen jó, hogy rendQr! Akkor megtanulta, hogy egy-két lépéssel mindig maga elQtt járjon. - Úgy tqnt, Colin rosszkedve teljesen elmúlt. Rina nagyon remélte, ezt a hangulatváltozást Q idézte elQ. - Ó, hát rajtam olyan könnyq átlátni! A férfi tetQtQl talpig végigmérte, aztán újra a szemébe nézett. - Nem, nem így van. Valami ma megváltozott. - Újra végigmérte. - Hm, ugyanaz a szemüveg és a szokásos bQ pulóver. - Megrázta a fejét, mire Rina visszatartotta a lélegzetét. Részleteket akart. Mit vett észre a férfi? A kis változtatások közül melyik tetszik neki a legjobban? A fenébe, nem volna szabad, hogy ez ilyen fontos legyen! De Colin esetében roppant fontos volt tudnia, mi tetszik neki. - De hát maga riporter! Biztos vagyok benne, hogy rendkívül jó megfigyelQképességgel rendelkezik. Mit lát tehát? A férfi felvonta az egyik szemöldökét, és a mutatóujját könnyedén végighúzta Rina sima, puha arcán. Aztán felfelé fordította a tenyerét, és az ujján ott volt a nQ sminkjének a nyoma. - Amit látok, az annyi, hogy nagyon csinos, Rina. De hát mindig az. A bóktól, amely az elQzQ napot is magában foglalta, meglódult a lány fantáziája. - Magának nincs szüksége sminkre, hogy kihangsúlyozza, ami amúgy is szép. Elismerés látszott Colin tekintetében, miközben kissé elQrehajolt, így az ajka csak egy csóknyira volt a nQétQl. - Sokkal érdekesebbnek találom azt a kérdést, hogy ez a kis változtatás nekem szól-e. - Azt szeretné, ugye? - válaszolta hetykén Rina. - Nos, a rovatomhoz folytatok kísérletet. Tekintse magát egyszerqen kitqnQ megfigyelQképességq alanynak. - Remélte, hogy könnyedebb a hangja, mint amilyennek hallja. Valójában nagyon is Colinra gondolt, amikor kisminkelte magát, és frizurát csinált. - A fickó a kávézóban már egyértelmqen reagált a változásra. Csak azt akartam látni, hogy a maga nemének a többi egyede is ugyanilyen jó jegyet kap-e. Colin felvonta a szemöldökét. - Azt akarja tehát, hogy más férfiakkal versenyezzek?

- Igen. Miért ne? - válaszolta Rina ingerkedve. Ismét visszatalált a flörtölés mqvészetéhez, és élvezte. - Mert én nem olyan férfi vagyok, aki szeret osztozkodni. - Colin merev tekintete azt mondta, ezt komolyan is gondolja. Rina lába remegni kezdett. A férfinak mindegy volt, hogy Q sminkeli-e magát, vagy sem - vonzódott hozzá. De ezzel meghamisította a rovathoz végzett kísérlet eredményeit, és teljesen megkavarta Qt! - Kísérjen el szombat este Emma karácsonyi rendezvényére! - mondta hirtelen a férfi. Rina meglepQdött. - KolléganQként, vagy ez egy randi? - Nem akart félreértést. - Nevezze, aminek akarja! Nyolckor magáért megyek. Rina szívesen randevúzott volna vele, de a férfi parancsoló hangneme nem tetszett neki. - Ha magával jelenek meg, nehéz lesz megkörnyékeznem a többi férfit, és oda a kutatási lehetQségem. - Duzzogva biggyesztette le az ajkát. - De hát pont errQl van szó! - Colin elfojtott egy mosolyt, és összefonta a mellén a karját. - Azt akarom, hogy velem legyen. Ezenkívül azt mondta, egyedül lesz az ünnepek alatt. Rina tulajdonképpen csak arról beszélt, hogy a bátyja New Yorkban él. Úgy volt, hogy a következQ hétvégén eljön szentestére, de ennek ebben a pillanatban nem volt különösebb jelentQsége. - Mivel Joe kórházban fekszik, én magam is egyedül vagyok. Azt akarja talán, hogy magányos legyek az ünnepek alatt? - Colin hunyorítva játszotta ki az aduját. Hogyan utasíthatott volna vissza Rina egy olyan férfit, akinek meg kell birkóznia a nevelQapja szélütésével és Corinne szeszélyeivel? - Na, Rina... - A férfi most szégyenkezés nélkül könyörgQre fogta a dolgot. - Emma unokája a szobatársam volt a kollégiumban. Saját tapasztalatból tudom, hogy a Montgomery család karácsonyi összejövetele minden más ünnepséget elhomályosít. Ezt személyesen meg kell tapasztalnia. De nem egyedül - tette még hozzá gyorsan. Rina gyanakvóan méregette. - Ha megígérem, hogy hosszú ideig egyedül hagyom, és így az összes mit sem sejtQ férfit górcsQ alá veheti, akkor magáért mehetek nyolcra? Rina nagy levegQt vett. Eddig a pillanatig nem volt a tudatában annak, hogy valóban el akarja hárítani a férfi meghívását. Colin azonban nyitva hagyta elQtte a választást. Megértette az Q ellenvetését, és elfogadta. Ezért aztán jó lelkiismerettel mondhatott igent. Örömmel és izgatottan viszonozta a férfi pillantását, és elmosolyodott, mielQtt válaszolt: - Rendben van. A nyolc óra tökéletesen megfelel. - Na, ennek örülök. - Colin megkönnyebbültnek látszott. - És kérem, legyen pontos! Ez az este alkalmat fog adni arra, hogy további változtatásokat hajtson végre a külsején, és aztán megcsillogtassa bájos lényét Ashford krémje - és Colin - elQtt. A férfi mosolygott.

- Feltétlenül. Együttlétünk egyetlen másodpercérQl sem szeretnék lemondani. Rina mosolyogva ment az íróasztalához, és közben nem vett tudomást kollégái kíváncsi tekintetérQl. Rádöbbent, hogy ebben az emberekkel teli, nagy teremben Qk ketten most elQször teremtették meg a saját világukat: úgy beszéltek egymással, mintha senki más nem lenne jelen. Rina megborzongott. Ha a férfi képes a nyilvánosság elQtt ennyire a bqvkörébe vonni Qt, mi fog történni vele, ha majd kettesben lesznek? Nos, hamarosan lehetQséget kap rá, hogy kiderítse. 3. FEJEZET Rina tehát azt állította, a smink a rovata számára végzett kísérlet része. Hát jó, gondolta Colin. Neki ugyan jobban tetszett a gondolat, hogy ennek inkább hozzá van némi köze. Az elsQ naptól kezdve határozottan érezte a lány vonzerejét, de természetesen egyáltalán nem ismerte Rinát. E rövid beszélgetés során azonban sok mindent megtudott róla. Meglepte, hogy a nQ érdeklQdést mutatott az Q élete iránt. Aztán meglepte Rina új külseje. A nQnek nem kellett smink ahhoz, hogy felhívja magára a figyelmét. De Colin nem tagadhatta, hogy levették a lábáról a finom változtatások: a lány puhán csillogó bQre, a csillogóan kihúzott szeme és mindenekelQtt a ragyogó szája. Milyen szívesen megcsókolta volna újra! Amióta arra a csókra ragadtatta magát a fagyöngy alatt, tüzet fogott, és még többet akart. És mióta Rina érdeklQdést mutatott a személye és a problémái iránt, a tiszta élvezet mellett még egy másik érzés is ébredezett benne. Rina volt hosszú idQ óta az elsQ nQ, aki igazán megfogta. Tulajdonképpen azért akarta Emma összejövetelére meghívni, hogy kikérdezze Corinne-ról. De aztán más okból történt: ennek a nQnek semmiképpen nem szabad egyedül töltenie az ünnepeket egy idegen városban - azok után végképp nem, hogy mellette állt abban a rémes pillanatban, amikor Q meglátta Corinne pazarul feldíszített karácsonyfáját. Mikor nyílt Q meg utoljára egy nQ elQtt? Julié, a volt felesége bebizonyította, milyen fájdalmas lehet, ha az ember olyasvalakivel osztja meg az érzéseit, aki méltatlan erre a bizalomra. Milyen jó volt, amikor senkinek sem tartozott számadással! Nem volt szüksége pszichiáterre ahhoz, hogy felismerje, utazási láza egyszerqen kísérlet, hogy megszökjön a felesége hqtlensége miatt érzett fájdalom elQl. Azóta egyetlen nQ sem állt közel hozzá - egészen a mai napig, amikor a fájdalmát váratlanul megosztotta Rinával. A sors iróniája, hogy úgy érezte, a nQ jobban megérti, mint Julié valaha is. De meg kell óvnia az újságot az összeomlástól, és nem szabad hagynia, hogy akár Rina kedvessége, akár a vonzó külseje eltérítse a szándékától. A határidQ feltartóztathatatlanul közeledett. Mihelyt Joe elhagyhatja a kórházat, az Ashford Timeasnak ismét nyereségesnek kell lennie. - Boldog karácsonyt mindenkinek... - Jellegzetes magas hang töltötte be a termet, és Colin összerezzent, amikor Corinne drága kasmírkabátban végigvonult a szerkesztQségen. - Azért jöttem, hogy mindnyájukat meghívjam a karácsonyi ünnepségünkre - jelentette be az asszony hangosan. Már a hangja is Colin idegeire ment.

- Emma Montgomery családja szombat este karácsonyi összejövetelt rendez. .. - És mindnyájan meghívottak vagyunk - vetette közbe Colin. - Tehát pénzt takaríthatsz meg, ha ott ünnepelünk. Corinne nem vett tudomást a megjegyzésrQl. - Mi pénteken este ünnepelünk a Seaside Restaurantban. Minden munkatárs a partnerével együtt szívesen látott vendég - mondta, és ismét az ajtó felé fordult. - Várj, Corinne! - kiáltotta Colin. A nQ megfordult. - Hová mész? - tudakolta Colin. - Meg akarom beszélni a menüt a Seaside-ben. - Az asszony a vállára vetette egyedi tervezésq táskáját. - Ezenkívül szeretnék beszerezni apróbb ajándékokat, elismerésül a munkatársainknak. Joe biztosan örülne neki. -Szipogott egyet, és felemelte a kezét, mintha könnyet akarna kitörölni a szemébQl. Colin nem tudta megállapítani, hogy valódi vagy megjátszott bánatról van-e szó. Ehhez nem ismerte Corinne-t elég jól. - Nagyobb szívességet tennél Joe-nak, ha a kórházban maradnál. Légy a férjed mellett! - Pillanatnyilag úgy állt a helyzet, hogy délelQtt Corinne-nak kellett a szerkesztQségben lennie, délután pedig Colinnak. - Akkor tQle magától kérdezheted meg, hogy az újság maradék pénzét egy partira szeretné-e költeni - tette hozzá halkan, hogy csak Corinne hallhassa. Az asszony leintette. - Ilyen dolgokkal nem szeretném Joe-t terhelni, amikor minden erejére szüksége van ahhoz, hogy meggyógyuljon. Túl sokat aggódsz. - Te pedig nem eleget! Bért Hartmann felhívott, és emlékeztetett a Fortune s Inc. által megszabott határidQre. Rá kell venned Joe-t, hogy ruházza át rám a teljhatalmat, vagy írásos ígéretet kell tenned, hogy az újság visszatér a régi irányvonalhoz. - Colin tehetetlenül túrt bele a hajába. - A fenébe is, Corinne! Tegyél be végre igazi híreket a lapba! Akkor kihúzzuk az év végéig anélkül, hogy elveszítenénk a legnagyobb hirdetQnket. - Azt már nem! Hiszek az új koncepciómban - válaszolta Corinne, megfordult, és ezzel befejezte a beszélgetést. Ez így volt jó Colin számára is, mert ha a nQ tovább beszél, feltehetQleg megfojtotta volna. - Emma - mondta Corinne, miközben az ajtóhoz ment - Colin kicsit stresszesnek látszik. Talán kerítened kellene neki valakit. Colin a szemét forgatta, de Emma csak nevetett. Rina pedig rosszallóan húzta el telt, csillogó ajkát. - Meg vagyok gyQzQdve róla, hogy Colin maga is ki tudja választani a hozzá illQ nQt. Colin szélesen elvigyorodott. - Attól fél, Emma netán talál egy nQt, aki eltereli a figyelmemet magáról? Rina felszegte az állát. - Attól semmiképpen sem. Tisztában vagyok vele, mennyit érek. A férfi állta a tekintetét.

- Ez tetszik nekem. De ha nem így lenne, akkor sem volna mitQl tartania. Ha kitqzök egy célt, nem lehet egykönnyen eltéríteni. De magában be kellett vallania, hogy a cél, miszerint mindent megtesz az újság megmentéséért, olykor háttérbe szorul a vonzerQ mögött, amelyet Rina gyakorol rá. Igen, többet akar ettQl a lánytól egyetlen csóknál. Hogy mennyivel többet, az majd kiderül. Ha kitqzök egy célt, nem lehet egykönnyen eltéríteni. Ez a mondat még napokkal késQbb is Rina fejében kavargott, mert Colin átható tekintete elárulta, Q a férfi célja. És ma este volt Emma karácsonyi összejövetele, ahol vele randevúzik! Egész héten volt ideje lelkileg felkészülni erre az estére. Pénteken elment Corinne karácsonyi ünnepségére, de Colin nem mutatkozott. A legtöbb férfi, aki megjelent az ünnepségen, foglalt volt, úgyhogy Rina a nQkhöz társult. Meghallgatta a véleményüket arról, mit akarnak a férfiak, mi izgatja Qket a másik nem képviselQiben, és mi tartja ébren hosszú távon az érdeklQdésüket. A legtöbb nQ egyetértett abban, hogy a férfiakat ugyan a külsQségek vonzzák, de egy szilárd kapcsolathoz bizonyos belsQ értékeket is elvárnak. Ennek ellenére majdnem mindig a külsQségek adták meg egy hosszabb kapcsolathoz az elsQ ösztönzést. Rina elsQ írása az Izgalmas és kívánatos rovatban csütörtökön Szexepil címmel jelent meg. Amennyiben az e-maileket és telefonhívásokat komolyan lehetett venni, akkor már most nagy hatást tett az olvasóközönségre. BüszkeségtQl eltelve faxolta el Jake-nek és Brianne-nek az írást. A munka kitöltötte a belsQ ürességét, és nagyon hálás volt Corinne-nak, hogy megadta számára ezt a lehetQséget. A következQ írásnak a Mutasd meg, mit tudsz! címet szánta. Ehhez Rina arra a tapasztalatra támaszkodhatott, amit egyedülállóként, valamint társadalmi kötelezettségeket teljesítQ, manhattani férjes asszonyként szerzett. Tudta, hogyan kell felkeltenie egy férfi érdeklQdését maga iránt, ahogy ezt nemrég a kávézó tulajdonosával bizonyította. Beszélgetései más nQkkel további betekintést adtak a témába. Az okos férfi tudja, hogy teret kell adni a nQknek. Colin büszke volt rá, hogy sikerült szombatig kitérnie Rina elQl. Ezenkívül nem akart alkalmat adni neki arra, hogy az utolsó pillanatban lemondja a találkát. A lány egy tengerparti kerületben lakott egy kis lakásban, amint azt Emmától megtudta, aki egy rakás útbaigazítás kíséretében titokban megadta neki Rina címét. - Arra az esetre, ha eltévednél - mondta hunyorítva az idQs hölgy. - Nem akarom ugyanis, hogy egész éjszaka összevissza autózz, amikor Rinával is lehetnél. Colin pontban nyolckor csengetett a nQ ajtaján. Meglepetésére egy kutya kezdett ugatni, és hallotta Rina vezényszavát: - Norton, ül! Norton? Ez meg miféle név? A lány ajtót nyitott, de még mielQtt Colin észbe kaphatott volna, egy kutya rohanta le, amelyik a hátsó lábára állt, és Colin sípcsontján támaszkodott meg. - Norton, helyedre! - Rina megragadta a kutyát a nyakörvénél fogva. -Bocsánat! Máskor rendesebben szokott viselkedni.

Colin nevetett. - Legalább szokott viselkedni. - Lenézett Nortonra. - Sharpei? Rina megpaskolta az állat sötétbarna fejét, aztán megvakargatta ráncos hátát. - Maga ismeri a kutyafajtákat? - kérdezte meghökkenve. A férfi eddig csupán a tévébQl ismerte ezt a fajtát, és tudta, hogy meglehetQsen drága. Soha nem nézett volna ki Rinából egy ilyen kutyát, de azonnal megtetszett neki. - Szép állat! A lány mosolygott. - Róberté volt, mielQtt összekerültünk. Most az enyém. Amikor Rina egy másik férfi nevét említette, Colin gyomra összerándult a féltékenységtQl. Nem tudott visszaemlékezni, mikor érzett utoljára ilyet. Rina egy férfit hagyott New Yorkban? - Kicsoda Róbert? - szánta rá magát a kérdésre. - A férjem. Colin gyomra megfájdult. - Maga...? - Meghalt - tette hozzá gyorsan Rina. A férfi féltékenysége elpárolgott. - Ó, sajnálom. - Köszönöm. - A lány megsimogatta Nortont, és felegyenesedett. - Ennek már jó ideje. A kutya körbeszaglászta Colin cipQjét, aki lehajolt, és megvakargatta a kutyus füle tövét. Norton erre hanyatt vetette magát, és égnek emelte mind a négy lábát. - Jaj, Norton! Viselkedj! - mondta sóhajtva Rina. - Szereti produkálni magát. Ez olyan kínos! Colin nevetett. Csak most tqnt fel neki, hogy Rina nem visel szemüveget. Hátralépett, hogy megítélhesse a változást. A lány ismét egy kis sminket tett magára, és a szemüveg híján a férfi akadálytalanul belepillanthatott csodaszép, örömtQl csillogó szemébe. Amit látott, az nagyon tetszett neki. - Remélem, nincs ellene kifogása, de még sétálnom kell egy kört Nortonnal, mielQtt el tudunk indulni. Aztán majd átöltözöm az összejövetelhez. - A lány repkedQ lófarokkal elfordult, felvette a télikabátját, és Norton pórázáért nyúlt. - Jövök én is - ajánlotta Colin. Egy teljes órával késQbb tértek vissza a lakásba. Colin ujjai jéghidegek voltak, és az orra hegye elzsibbadt a hidegtQl. - Ezt szándékosan csinálta, ugye? - Micsodát? Másvalakit talán becsapott volna az ártatlan tekintet, Colint azonban a riporterösztönével nem. - Megvárt a kutyasétáltatással, mert pontosan tudta, hogy eltart egy teljes óráig. Azt akarta, hogy megfagyjak. -A bátyám azt állítja, hogy krónikus késQ vagyok. Tényleg nem volt szándékos, hogy megvártam a sétával. - Rina a férfira nézett, a szeme sugárzott a jókedvtQl. Mindenesetre azért megrándult az ajka, ami elárulta, hogy rajtakapták.

- Öt perc alatt készen vagyok. - Soha nem találkoztam még nQvel, aki ilyen gyorsan el tudna készülni, fQleg akkor, ha krónikus késQ. A lány nevetett. - Na, csak figyeljen! - Megállt, és elpirult. - Ezt természetesen nem szó szerint értettem. Vagyis egyszerqen csak várjon! És aztán nézzen meg. - Az ajtóhoz ment, amely a nappaliból a szomszédos helyiségbe vezetett. - Norton addig elszórakoztatja. - Aztán eltqnt, és becsukta maga mögött az ajtót. Colin erejét megfeszítve megpróbált másra gondolni, mint hogy Rina a szomszéd helyiségben levetkQzik. Inkább az elgyötörtnek tqnQ kutyának szentelte a figyelmét, aki lihegve ült mellette. - Biztosan van itt valahol neked víz. - Colin a konyha felé indult, amely ugyancsak a nappaliból nyílt. Norton követte, és a vizes táljához rohant, amely a konyha sarkában állt. Colin visszatért a nappaliba, hogy jobb betekintést nyerjen Rina Lowell életébe. A könyvespolcon egy egész sor krimit és thrillert talált, valamint egy férfi és egy nQ bekeretezett fényképét. A nQ átkarolta a férfi vállát. Mivel a férfi határozott hasonlóságot mutatott Rinával, Colin feltételezte, hogy a bátyjáról, Jake-rQl és a feleségérQl, BriannerQl van szó. Egy másik fényképen idQsebb pár integetett a kamerába - feltehetQleg a szülei. És végül volt még egy kép magáról Rináról, hátrafésült hajjal, Nortont ölelve. Colin mosolygott. Az Q lakásában nagyon hasonló fényképek voltak. Feltqnt neki, hogy nem látott fényképet a nQ halott férjérQl, és a kíváncsisága nQttönnQtt. A szoba sarkában komód állt, amelyen kis képkeret látszott. Odament, és mivel a bekeretezett fénykép olyan kicsi volt, hogy egy levéltárcában is elfért volna, s a többiektQl távolabb állt, rossz volt a lelkiismerete, amikor a kezébe vette. Rendkívül jó külsejq férfi arcára pillantott. Colin még nem ismerte régen Rinát, de soha nem sejtette volna, hogy egy Armani öltönyös menedzserhez ment férjhez. MásfelQl azt sem sejtette, hogy sharpei kutyája van, aki idQközben csorgó nyállal visszatért a nappaliba. Ez csak azt bizonyította, hogy Rinánál mindig valami váratlannal kell számolnia - és izgatta ez a kihívás. Visszatette a fényképet, és a helyiség közepére ment, pont akkor, amikor Rina belépett a szobába. Egyetlen pillantás elég volt, hogy nagy nehezen féken tartott képzelete meglóduljon. Hogyan csinálja ez a nQ, hogy ilyen szexisen néz ki a férfias öltözékében? Colin fekete nadrágot és sportos zakót viselt, alatta magas nyakú pulóvert számára ez volt az ünnepi öltözék netovábbja. Rina ezzel szemben nem a várt ünnepi ruhát viselte, hanem ingblúzt fehér gallérral és piros csokornyakkendQvel, Marlene-nadrágot, amely tökéletesen állt rajta a nadrágtartóval és a fekete körömcipQvel. Az arca alig volt jobban kisminkelve, mint az elQbb, csupán a szemét hangsúlyozta szemhéjtussal és szempillafestékkel, az ajka pedig vörösen csillogott. Colin nem látott semmit a lábából, sem semmilyen mély kivágást, mégis elállt a lélegzete. - Készen vagyok. - Rina az órájára pillantott. - Ráadásul harminc másodperccel korábban.

- Kifejezetten jó munkát végzett. - A férfi kinyújtotta a kezét, és Rina feléje indult. - Nagyon köszönöm. Említettem már, hogy maga is nagyon jól néz ki? A férfi megfogta a lány könyökét, és csak most vette észre, hogy idQközben mi változott meg a külsején. - A haja! Sokkal rövidebb, mint ahogy az ember a lófarok miatt gondolná. - Tehát tetszett magának a póthajam? - Kedvemre való volt - válaszolta Colin tömören. A nQ odahajolt hozzá. - Hazudós - lehelte halkan a fülébe. Maga szerette a lófarkat! A férfiak szeretik a hosszú hajat. Izgatja a fantáziájukat. - Ezt ki mondta? - Colin karba tette a kezét, és ostobának tette magát. Na jó, jellegzetesen férfi módra reagált, de ezt semmiképpen nem ismerte volna el. EttQl eltekintve azok az érzések, amelyeket Rina kiváltott belQle, függetlenek voltak a ruhájától vagy a haja hosszúságától. - Minden közkézen forgó nQi magazin. - Tényleg? Akkor miért találom a maga félhosszú haját olyan piszokul izgatónak? Tulajdonképpen most megkérdezhette volna, megfordult-e valaha a lány fejében, hogy az említett nQi magazinoknál kamatoztassa a tehetségét, de pillanatnyilag nem volt abban a helyzetben, hogy olyan dolgokra gondoljon, mint az újság megmentése. Pár lépést tett Rina felé, így a lány most beszorult a fal és Qközé. Rina mellbimbója azonnal megkeményedett, mihelyt hozzáért a férfi testéhez. Colin nagyon is szívesen beletúrt volna ujjaival a puha, lépcsQzetesen levágott hajba, de visszafogta magát, mivel már amúgy is késésben voltak, és ez csak további késedelmet okozott volna. - Maga még egy szentet is próbára tenne -- nyögte ki. - Én nem akarok semmilyen szentet próbára tenni - válaszolta a lány ingerkedve -, csak magát. - És kifejezetten jól csinálja... De kezdQdik az összejövetel - mondta a férfi, hátralépett, és a kezét nyújtotta. - Nem azt mondta, hogy Emma összejövetelét kutatásra akarja felhasználni? A nQ bólintott. - De igen. - Nos hát, nem szeretném, ha mérges lenne rám, mert nem tudta elvégezni a munkáját. - Feltétlenül azt akarta érzékeltetni a nQvel, hogy amit tesz, az az Q számára is fontos. Mert hirtelen az is lett, bár a dolgok jelenlegi állását nézve igazán nem engedhette meg magának, hogy tekintettel legyen Rina kívánságaira. 4. FEJEZET Az erotikus töltésq lakásbeli jelenet után a hideg téli levegQ jólesQ változatosságot jelentett. A táncoló hópelyhek karácsonyi hangulatot teremtettek. Egymás mellett mentek Montgomeryék Tudor-stílusban épült háza felé, miközben a férfi Rina karját fogta. A lány már elQre örült a nagy összejövetelnek, amelyet Emma lelkesen festett le, de most egyfajta déjà vu élménye volt. A díszes ház egykori lakására emlékeztette New Yorkban, amelyet Jaké, a bátyja a sok márványpadló, kristályváza és porcelánfigura miatt

mauzóleumnak hívott. Rina mindig is tudta, hogy ez a környezet nem az Q stílusának felel meg, és a mai benyomás megerQsítette ezt a felismerését. Mostani, hangulatos kis lakásában sokkal jobban érezte magát. - A ruhatár szemben van - mondta Colin, aki nem vette észre a lány hangulatváltozását. Rina elkísérte a férfit a tündérnek öltözött ruhatároshoz, aki lesegítette róla a gyapjúkabátját, és cserébe egy bilétát adott. - Nem rossz, ugye? - jegyezte meg Colin. A lány azt remélte, hogy a férfira ez az egész nincs akkora hatással. - Nagyon szép, de... valahogy túl sok - válaszolta anélkül, hogy hangot adott volna valódi érzéseinek. Szemügyre vette a karácsonyi dekorációt. Díszes fa állt a sarokban, és az ívelt lépcsQ fölött vörös szaténból készült boltív feszült. Az Q lakása egykor ugyancsak vörös szaténdrapériával volt feldíszítve. Robert belsQépítészt fogadott, hogy megkönnyítse számára a karácsony elQtti idQszakot. De Rina tudta, a férfi elsQsorban a barátait és az ügyfeleit akarta elkápráztatni, és neki fájdalmasan hiányoztak gyerekkora saját kezqleg feldíszített karácsonyfái. - Nézze csak! - mondta Colin, és a zöldbe öltözött tündérekre mutatott, akik tálcán elQételeket hordtak körbe. Rina nevetett, és jobb kedvre derült. - Az összejövetel témája, úgy tqnik, földhözragadtabb, mint a dekoráció vagy a berendezés. - Ez azért van, mert a rendezvényszervezQ is földhözragadt. A Pot Luck cég Emma unokájának a feleségéé, és Q mindig nagyon kitesz magáért. Logan Emma által ismerte meg Qt az egyik karácsonyi ünnepségén. - Ez úgy hangzik, mintha rokonszenvesnek találná - mondta Rina. A férfi bólintott. - Igen. Cat különleges nQ. - Értem. - Rinának nem tetszett, hogy Colin egy másik nQért rajong, még ha a szóban forgó nQ a barátja felesége is. - Igazán? Catherine Montgomery tulajdonképpen sokban hasonlít magára. - Mosoly játszott a férfi szája sarkában, de még mielQtt tovább mesélhetett volna, Emma jött oda hozzájuk. - Na, szóval itt vagytok! Pont jókor. El kell rejtenetek - jelentette ki. - Hogyan? - Rina azt hitte, nem jól hall. - Rejtsetek el! A nyomomban van. Colin nevetett. - Nagymama, gyere azonnal vissza! - kiáltotta egy férfihang, és röviddel ezután egy sötét hajú, jó külsejq férfi lépett oda hozzájuk. - Szia, Logan! - mondta Colin. - Maga Emma unokája? - tudakolta Rina. - Az egyetlen igazi. És ki ez a csinos hölgy? - kérdezte Logan Colintól. A bóktól Rina elpirult, de azonnal szolgálatba helyezte magát mint újságíró. Logan

Montgomery ismerte a kulturált viselkedés formáit, és jegygyqrqt viselt. Ennek ellenére nem tudta elrejteni elismerését, miközben végignézett Rinán. Ugyanezt az elismerQ pillantást vette észre a parkolóQrnél, aki segített neki kiszállni Colin autójából. A kihívó viselkedés plusz a jó külsQ figyelmet eredményez, gondolta Rina, és elhatározta, ezt a felismerést a következQ írásában hasznosítani fogja. - Jó estét, Rina Lowell vagyok. - O, már sokat hallottam magáról - mondta Logan, és megrázta a kezét. - Nagymama nagyon csodálja magát, és most már tudom, miért. - Köszönöm, Mr. Montgomery. - Rina sugárzó mosollyal tüntette ki Logant. - Ilyenkor nem érzed magad házasnak? - mormolta Colin, és Rina keze után nyúlt. - Emma magáról is sokat mesélt nekem - terelte másra a szót a lány. - És hol van Catherine? Már elQre örültem, hogy megismerhetem. - A cége, a Pot Luck szolgáltatja itt az ételt-italt. - Logan hangjában büszkeség rezgett, és nyilvánvaló volt, hogy senki nem veszélyezteti a felesége elsQségét. - Még a konyhában ügyködik, de mihelyt kijön, be fogom mutatni magának. - Örülnék neki. - Catherine hálás lehet, hogy olyan férje van, aki nemcsak szereti, de a munkáját is becsüli, gondolta Rina. - Ami téged illet, nagymama... - Logan ismét a nagyanyjához fordult. - Azt reméltem, hogy elfelejtettél - válaszolta Emma nyugtalanul. - Stan Blusting szeretne meghívni vacsorázni, és te nem teheted meg, hogy egyszerqen elmenekülsz egy szövetségi bíró elQl, és nem veszel róla tudomást - magyarázta Logan nyomatékosan. - Csak magadnak ártasz vele, ha apa hírét veszi. Rina érezte a feszült hangulatot nagymama és unokája között, de nem tudott hozzászólni. Mintha megérezte volna a ki nem mondott kérdést, Colin odahajolt hozzá. - Emmának problémái vannak a fiával, aki szintén bíró. Logan megkért, hogy találjak ki egy állást Emmának az újságnál, nehogy a fia bedugja egy idQsek otthonába - suttogta. - Maga kreálta Emmának az állást? - csodálkozott Rina. - És ezzel nagy szívességet tett nekem - szólt közbe Emma. - A fiam egy érzéketlen tuskó. A kollégája meg egy kéjenc! Logan a fejét rázta. - Szó sincs róla. És most, kérlek, gyere velem, még mielQtt apu észrevesz valamit. - Na, jól van. De semmiképpen sem fogok a fickóval találkozni. - Emma megsimogatta Rina arcát. - Annyira örülök, hogy itt van. Majd késQbb beszélünk. - Azzal kecsesen tovalibegett. - Vigyáznom kell rá - mormolta Logan. - Ha elkapom Catet, visszajövök - ígérte, és eltqnt a tömegben. Rina nevetett. - Szeretem ezt a családot. És nem is tudtam, hogy maga csinált állást Emmának az Ashford Timesnál. - A tekintetében leplezetlen elismerés tükrözQdött. - Azt akarja ezzel mondani, nem gondolta volna, hogy kedves ember vagyok? - Mint ahogy azt sem hittem volna, hogy féltékeny tud lenni. - Rina csak most vette észre, hogy a férfi még mindig fogja a kezét, és a hüvelykujjával kis erotikus köröket rajzolgat a tenyerébe. Megborzongott.

- Tetszik nekem a humorérzéke. Maga tetszik nekem, Rina. És Colin is tetszett a lánynak. Jobban, mint amennyire szerette volna. Bár arra szánta a férfit, hogy Q vessen véget a gyász idejének, mégis óvnia kellett a szívét. Minden férfi vándormadár, aki belátható idQn belül elhagyná Qt... - Szeretnék inni valamit. - Cat finom pezsgQs sörbetet mixel. Jöjjön! Egy pohár sörbet után Rina lényegesen oldottabbnak érezte magát. A második pohárral a kezében, Colin mellett állva az összejövetel vendégeit nézegette. - Meséljen még nekem Emmáról meg a Timesnál betöltött állásáról! - Nincs sok mesélnivaló róla. - Colin vállat vont. - Körülbelül egy évvel ezelQtt Logan felhívott, és szívességet kért. Mindannyian szeretjük Emmát, tehát rábeszéltem Joe-t, hogy vegye fel. Rina meghatónak találta, hogy a férfi olyan emberekkel is törQdik, akik nem a saját családjához tartoznak. - Kitaláltam neki ezt az állást - folytatta Colin. - Sejtelmem sem volt, hogy a végén társkeresQ rovatot hoz létre idQs emberek számára. - Rosszallóan vonta össze a szemöldökét. Rina nem egészen értette. - Nem tetszik magának, amit Emma ír? - Hát, szokatlan téma ez egy komoly újságban, nem gondolja? A lány bólintott. - Én is ezt gondoltam elQször, amikor Corinne az új elképzelésérQl beszélt nekem. - A felvételi beszélgetés során az asszony elmagyarázta neki, az újságot arra akarja felhasználni, hogy közelebb hozza egymáshoz az embereket a városban. Szilárdan hitt benne, hogy az embereknek a mai világban több melegségre és megértésre van szükségük, mint kemény tényekre. Colin karba tette a kezét. - És maga hogyan jutott ehhez az álláshoz az újságnál? - O, az hosszú história! Alapjában véve arról van szó, hogy a szüleim ismerik Corinne szüleit. Innen tudtam, hogy Q vette át az újságot a férjétQl, és úgy gondoltam, érdekelhetné az, ahogyan írok. Tehát felhívtam. - Határozottan követte a kitqzött célt - mondta a férfi elismerQen. - Mindig is újságíró akart lenni? - Nem, sok kerülQt kellett tennem idáig. Korábban ügyvédi asszisztens voltam. De hamarosan rájöttem, hogy sokkal inkább társasági ember vagyok, nem irodakukac. - Ezt készséggel elhiszem. A lány oldalra hajtotta a fejét. - Remélem, ezt bóknak szánta, nem oldalvágásnak a kíváncsi természetem miatt. - Én csodálom magát, Rina. Colin hangjának rekedtes mellékzöngéjétQl izgatott borzongás futott végig Rina hátán. - Köszönöm - mormolta. - És hogyan adta a fejét írásra? - Mindig sok feljegyzést készítettem, és kis anekdotákat írtam. A házasságom után sok

idQm volt naplót írni. ElQször új otthonát és a férje barátait választotta témául. Kritikusan szemlélte azokat a kapcsolatokat és házasságokat, amelyekbe a felek csupán anyagi megfontolásból mentek bele, és örült a valódi egymásra találásoknak, mint a szülei házasságának, amely évtizedeken keresztül tartósnak bizonyult. MegfigyeléseibQl humoros kis történetek kerekedtek, amelyek felvidították magányában. - Akkor abbahagyta a munkát? - firtatta Colin. - A férjem azt az életet akarta nyújtani nekem, amelyrQl úgy gondolta, mindig ilyenre vágytam. De otthon lenni, és azt a pénzt költeni, amit nem én kerestem meg, nem volt igazán az ínyemre. - Én sem tudom elképzelni magát, amint otthon ül és pralinét eszeget. - Hanem hogyan? - Egy akaratos, céltudatos nQt, mint amilyen maga? Elképzelem, amint kifürkészi, mit akarnak a férfiak. - Colin vigyorgott. - A kérdés csak az, helyes eredményre jut-e. - Maga igazából csak attól fél, hogy átlátok magán. - Ezt már félig-meddig meg is tette. Olvastam az elsQ írását. - És? - A helyes vagy téves felismerésektQl függetlenül nagyon fontos volt Rina számára a férfi véleménye. - Maga jó néhány meggyQzQ nézetet képvisel. A férfiak tényleg hagyják, hogy a külsQségek hassanak rájuk. - Ez azonban nem elegendQ a mély és tartós kapcsolathoz. - Biztosra veszem, hogy még mélyebbre fog hatolni a férfiak és a nQk lelkében. - Úgy érti, elég jól ismer? A férfi bólintott. - Ó, igen. Tudom, hogy maga nem fog tágítani ettQl a témától. - De összeráncolt homloka elárulta, ennek nem nagyon örül. - Egyvalamit mondjon meg nekem: nem tartja különösnek, hogy egy újság két rovatvezetQt is foglalkoztat az emberek közötti kapcsolatok témájában? - tudakolta a férfi. - Úgy értem, miért ír maga pont egy ilyen újságba, és nem egy nQi magazinba? Hiszen ezek a szerkesztQségek mind New Yorkban vannak. - El kellett szakadnom az emlékeimtQl, újra kellett kezdenem. Ezenkívül ott senkit nem ismertem a szakmában. Corinne hajlandó volt lehetQséget adni nekem. És tetszett az elképzelése. Colin halkan sóhajtott. - De nem találja úgy, hogy a koncepciója furcsa egy helyi újság esetében? - Egy kicsit, talán. De nem vált a világ is valamiképp furcsává? Továbbá sok újság is tart fenn rovatokat az életvezetésrQl, emberi kapcsolatokról... - így van. De az Asliford Times kis újság, kevés helye van. Ha ez a rovat terjeszkedik, más rovatok kiszorulnak. Rina bólintott. - Ez bizony lehet. De Corinne úgy gondolta, a Globe amúgy is kelendQbb, mint a Times, és ez némi játékteret ad neki, hogy valami mással próbálkozzon. Én csak azt tudom, hogy Corinne-nak köszönhetem az új hivatásomat és az új életemet. És képzelheti, milyen

nagy szükségem volt erre. Ebben a pillanatban ismét Emma rohant oda hozzájuk, szorosan a nyomában egy idQsebb úrral. - Hát Q meg mire készül? Alighogy Rina kimondta, Emma már ott is volt náluk, megbotlott, és estéiben magával rántotta Rina pezsgQspoharát. P ijedten emelte fel a kezét, hogy felfogja a kiloccsanó pezsgQt, és ezáltal azt érte el, hogy Colinra is löttyintett az italból. Megpróbálta blúza nedves anyagát elhúzni a bQrétQl, mivel az átlátszóvá vált anyag alatt világosan látszott csipkés melltartója - az a melltartó, amelyet Rina a maga kedvére hordott, nem pedig a rovata számára végzett kutatáshoz. Nem állt tehát szándékában a nyilvánosság elQtt mutogatni. - Ó, de sajnálom! - Emma Rina körül sürgölQdött, anélkül hogy figyelemre méltatta volna a kíséretében lévQ férfit, aki senki más nem lehetett, csakis Stan Blusting. Rina felemelte a kezét, hogy eltakarja magát. - Jól van, Emma, semmi baj. Tényleg. - Nem, nincs jól. Azonnal felviszem magukat, hogy megszárítkozhassanak. - Emma... - mondta az idQsebb férfi, aki nyilván szeretett volna egy pillanatra beszélni vele. Rina szemügyre vette. Magas volt, és jó külsejq, dús Qsz hajú és kellemes mosolyú. - Emma, adjon neki lehetQséget! - suttogta az asszony fülébe. - Szamárság! Grace-nek biztosan van még egypár holmija a ruhásszekrényben. Neked meg, Colin, biztosan tudunk szerezni egy pulóvert LogantQl. Gyertek velem! - Intett mindkettejüknek, és hátat fordított Stannek. - Itt várok magára! - kiáltotta még utána a férfi. - Kéjenc! - mormolta Emma. - Én kedvesnek találom - mondta Rina a lépcsQn. Emma nem vett tudomást a megjegyzésrQl. - Colin, itt van Logan és Cat vendégszobája. Kivehetsz magadnak egy inget vagy egy pulóvert a szekrénybQl. - Kinyitott egy ajtót, betuszkolta Colint, aztán rácsukta. - Nem utasíthatja vissza örökké Stant. - Rina nem hagyta annyiban a dolgot. - Mi a rossz abban, ha egyszer elmegy vele vacsorázni? - Én már túl régen vagyok magamra utalva. - Emma megállt a hosszú folyosón a következQ ajtó elQtt. - Itt van egy fürdQszoba. Megmosakodhat, és rögtön hozok magának egy blúzt Grace-tQl. - Ez igazán kedves magától, Emma. Köszönöm szépen. - De mielQtt az asszony távozott volna, még hozzáfqzte: - Gondoljon arra, hogy az ember egyedül gyakran magányos. - És alapjában véve ezt önmagának is mondta. Két perccel késQbb Emma egy fehér, Rináéhoz nagyon hasonló blúzzal tért vissza, és azt mondta, lent fog várni rá. Rina becsukta az ajtót, és levetette a nedves blúzt. Talált egy törülközQt, amelyet benedvesített, és éppen elzárta a vízcsapot, amikor hirtelen nyikorgó zaj riasztotta meg. Megfordult, és azt látta, hogy a másik ajtó nem egy fehérnemqs szekrényhez vezet, ahogyan eredetileg gondolta, hanem a szomszéd szobába.

És nem Emma jött be, hanem a félig meztelen, elragadó Colin. MielQtt Emma leöntötte pezsgQvel, Colin éppen azon gondolkodott, miként tudná megmenteni az újságot Rina sérelme nélkül, mivel a lánynak nyilvánvalóan fontos ez az állás. Már-már azon a ponton volt, hogy elé tárja a problémát, amikor meglátta Rinát az átlátszó blúzban. A csipke melltartó látványára egyenesen kiverte a verejték. Amikor belépett a fürdQszobába, hogy hideg vízzel lemossa felsQtestérQl a pezsgQt, feltételezte, hogy ismét teljesen ura önmagának. Ám nem számolt azzal, hogy Rinával találja magát szemközt. A nQ látványa után a hideg vízsugár már nem volt elegendQ inkább hideg zuhanyra volt szüksége, hogy megnyugodjék. - Egy úriember elnézést kérne, megfordulna és elmenne - mondta Rina szárazon, de nem túl meggyQzQen. Még a kísérlet is, hogy eltakarja magát, gyatra volt. A keze enyhén reszketett, és a kis törülközQ többel fedett fel, mint amennyit elrejtett. Fehér csipke ölelte körül telt mellét, és a push-up hatás csábító dekoltázst hozott létre. Colin megpróbált nyelni, de a torka mintha kiszáradt volna. Belépett a fürdQszobába, és becsukta maga mögött az ajtót. - Soha nem állítottam, hogy úriember vagyok. Akkor meg különösen nem, ha maga a közelben van. - Volna szíves ezt közelebbrQl is megvilágítani? - mormolta a lány. A férfinak tetszett Rina hozzáállása. - Mi olyan nehezen érthetQ ezen? Maga egy csodaszép nQ, és én vonzódom magához. Egy lépéssel közelebb ment, és megérezte a pezsgQ illatát a nQ mellén. - És mindegy, melyik Rinát nézi, a kisminkeltet vagy a smink nélkülit, a hosszú vagy a rövid hajút? - Pontosan így van. És ezen csak az a nQ csodálkozik, aki a rovata számára vizsgálódik. De ez a nQ itt, bent... - megérintette a lány dekoltázsát a mutatóujjával - igazából ez maga. És ismer engem, ugyanúgy, ahogyan én ismerem magát. Én soha nem hazudnék csak azért... - ...hogy megkapjon egy nQt? - fejezte be Rina a mondatot. - Nem, nem hiszem, hogy maga ilyen rémségesen férfias dolgot mqvelne. - A lány ajka megrándult, és csillogott a szeme. Aztán hangosan elnevette magát, és a férfi örült, hogy Rinának van humora egy olyan helyzetben, amelyben sok nQ hisztériázni kezdett volna. Szorosan odaállt elé. Egyedül voltak a kis fürdQszobában, és annak a valószínqsége, hogy megzavarják Qket, elég csekély volt. Emma bizonyára lent foglalatoskodik a vendégeivel. Colinnak mindenesetre az volt az érzése, hogy Emma szándékosan teremtette meg számukra az alkalmat, hogy kettesben lehessenek. Ezt a lehetQséget nem akarta kihasználatlanul hagyni, ha Rina sem tiltakozik ellene. 5. FEJEZET Tegye, vagy ne? Rina alapjában véve éppen egy ilyen pillanatra várt, és a sors nem kínál az embernek örökké új alkalmakat. Kívánta Colint, és jó ideje volt már annak, hogy egy férfi ezt az érzést keltette benne. Összeszedte minden bátorságát, leejtette a törülközQt, és hátralépett a fésülködQasztalhoz, amelyen mindkét kezével

megtámaszkodott. Egyúttal hívogatóan kidüllesztette a mellét. Colin kénytelen volt a dekoltázsára meredni, és halkan sóhajtott. - Úgy gondolom, ez igent jelent. Igent? Mire? - gondolta Rina egy pillanatra, de tulajdonképpen mindegy volt neki. LüktetQ forróság járta át, és élvezte a szenvedély régóta hiányolt érzését. - Milyen jó, hogy maga olyan férfi, aki értelmezni tudja egy nQ jelzéseit -mondta ugyanabban a pillanatban, amikor Colin lehajtotta a fejét, és belefúrta a két melle közé. A férfi elkezdte lenyalni róla a pezsgQ maradékát. Rina mellbimbója nyomban megkeményedett, hogy ugyanilyen kényeztetést követeljen. A nQ felsóhajtott. Colin felemelte a fejét, kék szeme sötéten csillogott a vágyakozástól. - Mondd meg, mit akarsz! - Ez az, amit a férfiak akarnak? - kérdezett vissza Rina. - Hogy az ilyesmit mondják meg nekik? - Nem fogok csak azért válaszolni, hogy valamilyen átkozott cikk alapjául szolgáljon. Rina rájött, hogy a cikk az utolsó, amire most gondolt. Beleszántott a kezével Colin puha, sqrq hajába. - Nem ez volt az oka a kérdésemnek. A férfi félrehajtotta a fejét. - Hanem? Hogyan magyarázza meg, amit maga is alig ért? - Én soha... - keresgélte a megfelelQ szót - én soha nem játszottam így egy férfival. Mindig elég egyértelmq volt minden: a férfi tette, amit akart, és ez vagy jó érzést keltett, vagy nem. - Éppenséggel volt része a múltban kielégítQ szexben is, de az érzés soha nem volt olyan intenzív, mint most Colinnal. - Soha nem volt bátorságom megmondani, amit akartam. És egyetlen férfi sem kérdezte meg! Rina egyfelQl azt kívánta, bárcsak Colin ne lenne ilyen ellenállhatatlan, másfelQl hálát adott a sorsnak, hogy rátalált a férfira - bármennyi idQt tölthet is el vele. - Tehát csak azt akartam tudni, azért kérdezted-e, hogy a kedvemben járj. Vagy azért, mert szívesen hallottál volna erotikus szavakat a számból. Az ilyesmiben nem vagyok járatos, és nem tudom, jól csinálom-e... Jesszusom, tönkreteszem a hangulatot, ugye? A férfi nevetett, de Rina érezte, hogy nem rajta. - Hidd el, nincs semmi, amivel elronthatnád a hangulatot. - Colin megfogta a nQ kezét, az ajkához emelte és megcsókolta. - Nos, most újra ott vagyunk, ahol kezdtük. Tudnod kell, azért kérdeztem, hogy a kedvedben járjak. De az ellen sem volna semmi kifogásom, ha erotikus szavakat hallanék a szép szádból. Összepréselt mellével Rina nagyon szexinek és bátornak érezte magát. Colin ott folytatta, ahol az imént abbahagyta, és a lány teste újból reagált a férfi kényeztetésére. - Most mondd meg, mit akarsz! Rina nyelt egyet. - Azt akarom, hogy hagyd abba a játszadozást! Válaszul a férfi a nyelvével körözni kezdett az egyik mellbimbója körül, mire Rina megborzongott, és ösztönösen elQretolta a csípQjét. De a férfi nem tágított, hanem

tovább ingerkedett vele. Aztán felpillantott, és Rina csalódottságában a legszívesebben hangosan felkiáltott volna. - Bízz bennem! - mondta Colin halkan. - Bízz meg annyira, hogy megmondod, mit akarsz. - Vedd a szádba... - Rina levegQ után kapkodott. - És gyúrd egy kicsit... A férfi pupillája kitágult az élvezettQl. - így valahogy? Megfogta a nQ mellét, és masszírozni kezdte a puha halmokat. - Hm... - Rina még jobban hátradQlt, és sóhajtott. - Még! A férfi végül a szájába vette a kemény bimbót, és finoman izgatta a fogával. Aztán átváltott a másik oldalra, és Rina majd eszét vesztette a gyönyörtQl. A csípQje magától mozogni kezdett. A férfi ezúttal nem várta meg, hogy Rina megkérje, hanem egyszerqen felemelte, hogy a nQ a lábát a csípQje köré fonhassa, és Q hozzá férhessen. Ahogy egymáshoz dörgölQztek, Rina hirtelen megborzongva a csúcsra ért. Nem egyesültek egymással, de a nQ testét ugyanolyan heves kéj járta ál, mintha Colin beléhatolt volna. Még remegett, amikor a férfi óvatosan letette a mosdóra. - Jóságos ég! - nyögte Rina. Colin beletúrt a hajába. - Ez jó összefoglalás volt. - Hátralépett, és a falnak támaszkodott. Rinában tudatosodott, hogy a férfi az imént nem jutott ugyanolyan kielégüléshez, mint Q. - Colin... De a férfi azonnal elhárította. - Ne merj olyasmit javasolni! Ne érezd magad adósnak, csak mert eljuttattalak a csúcsra. Pszinte szavaitól a lány elpirult, de még mielQtt megfelelQ válasza lett volna, Colin felvette a blúzt, amelyet Rina ott hagyott a pulton, és felé nyújtotta, hogy vegye fel. A nQ szíve vadul vert, és a lába mintha gumiból lett volna, miközben felállt, hogy belebújjon a blúzba. Ahogy a férfi maga gombolta be a blúzt is, az sokkal bensQségesebbnek tqnt a számára, mint amit az imént tett vele, és ez a gondolat megmosolyogtatta. - Mi olyan vicces? - akarta tudni Colin. Rina megrázta a fejét. - Csak elgondolkodtam. - MirQl? - Hogy nyilvánvalóan a megfelelQ férfit választottam ki az újrakezdéshez. - És hogyan jutottál erre a következtetésre? - Neked az volt fontos, én mit akarok. Ezt soha egyetlen férfi nem tette meg értem, és ez olyan ajándék marad, amelyre örökké emlékezni fogok. - Rina, én... Hangos kopogás szakította félbe a beszélgetést.

- Mindjárt készen vagyunk! - kiáltotta a lány gyorsan. Colin a szájára tette a tenyerét. - Én! - suttogta majdnem hangtalanul. - Én vagyok mindjárt készen. - Mindjárt készen vagyok - helyesbített Rina zavartan. - Gondolod, hogy bárki észre fogja venni, mit csináltunk? - kérdezte halkan. - Én vagyok az, Corinne! Emma azt mondta, hogy magát és Colint itt találom az elsQ emeleten. A férfi elfojtott egy káromkodást. - Nem akarom, hogy együtt lásson minket. Nem volna tisztességes veled szemben. Az ajtóhoz ment, amelyet Rina szekrényajtónak hitt. - A szalonban találkozunk. - Joe-ról van szó! - kiáltotta Corinne, hogy senki nem válaszolt. - Colin itt a szomszédban van, azt hiszem! - kiáltotta vissza Rina. - Öltözz fel, és lent találkozunk - suttogta a férfi gyorsan, aztán rákacsintott, és eltqnt az ajtó mögött. De Rina teste még mindig érezte a közelségét. Nem lett volna szabad megérintenie Rinát. Mivel Colin pontosan tudta, hogy az ellentétes oldalon állnak, és Joe-t rá kell vennie, hogy bocsássa el a nQt, pillanatnyi tétovázás nélkül távoznia kellett volna a fürdQszobából. Ez természetesen nem sikerült. A vágya túl erQs volt. Újabb kopogás riasztotta fel a gondolataiból. Gyorsan begombolta az inget, amelyet Logan szekrényébQl vett elQ, és kilépett a folyosóra. - Itt bent is hallottalak - mondta, és szándékosan szélesre tárta az ajtót, hogy Corinne lássa, egyedül volt. - Mi van Joe-val? - Újabb szélütése volt. Colin összerezzent. - Egy ápolónQ hívott fel a mobilomon, és már az egész házban kerestelek -folytatta Corinne. Colin egy pillanatra hálát érzett a nQvel szemben, aki teljesen kétségbeesettnek látszott. - Köszönöm. Az én autómmal menjünk? - kérdezte. Corinne bólintott. - Én túl ideges vagyok ahhoz, hogy vezessek. Colin megfogta a könyökét, és a lépcsQ felé indultak. - Mit mondott a nQvér? - Stabil az állapota - válaszolta Corinne lefelé menet. Colin hozta a kabátjaikat. - Kérlek, várj egy pillanatra! Emmát és Logant kereste, hogy biztosra vehesse, egyikük tájékoztatni fogja Rinát a hollétérQl, és meg fogja szervezni a hazaszállítását. Bár ezt Q maga is megmondhatta volna neki, de nem akart több idQt veszíteni. Corinne ürügyet szolgáltatott neki a szökésre, és Q nagyon is szívesen ragadta meg az alkalmat. Az érzései annyira összezavarták, hogy elQször is egyedül akart lenni.

Eddig mindig elszökött, mielQtt egy kapcsolat túl komollyá válhatott volna, és nem tudta, mit kezdjen a Rina iránti vágyakozásával. Többet adott az elQbb a nQnek sima szexnél, miközben pontosan tudta, hogy a végén meg fogja bántani - Qt és saját magát is, mivel elkerülhetetlennek tqnt, hogy elveszítse a lányt. Most valóban jobb, ha érzelmileg távolságot tart. És Rinának is jobb, ha az értésére adja, hogy hosszú távon nem számíthat rá. Rina hozatott magának még egy pohár sörbetet, és ismét a jó külsejq férfi felé fordult, aki az utóbbi negyedóra során az élete történetével traktálta. De legalább foglalkozott vele. Nem úgy, mint Colin, aki egyszerqen faképnél hagyta. Megvárhatta és személyesen beszélhetett volna neki Joe-ról - még a kórházba is magával vihette volna. Ehelyett ott hagyta egyedül az összejövetelen. A tette ékesszólóan beszélt arról, amit Q kezdettQl fogva sejtett: Colin Lyons az a fajta férfi, aki szeret egy nQt, és aztán elhagyja. Bármennyire is bántotta a dolog, Rina emlékeztette magát, hogy Q is csak kalandot akart. És Colin épp megfelelQ férfinak bizonyult ehhez. Rina kihúzta magát, és elhatározta, kihasználja az összejövetelt, és információt gyqjt a rovatához. - De Qszintén - mondta III. Edward Worthingtonnak -, tényleg olyan nagy az úszómedencéje, ahogy mondja? - Közelebb hajolt a férfihoz, és megrebegtette a szempilláit. - Jöjjön el, majd megmutatom! - válaszolta a férfi nyilvánvaló hátsó szándékkal. - Van már más, aki Rinát elvigye - mondta Emma, és félrehúzta a lányt. - it mqvel maga itt? - nyagot gyqjtök a cikkemhez. És ma rájöttem, hogy a férfiak barátságos és nyíltszívq nQket akarnak. - A férfiak azt akarják hinni, hogy sikerük van, és Edward ezt hajszolja, amióta a menyasszonya otthagyta. Úgyhogy intsen szépen, gyermekem, és hagyja Qt továbbmenni valaki máshoz, aki tényleg érdeklQdik iránta. Mivel tudta, hogy Emmának - mint mindig - igaza van, Rina barátságosan odaintett, és hagyta odébb sodorni magát. Amúgy is csak azért flörtölt Edwarddel, hogy ne gondoljon Colinra. A cikk volt az utolsó, ami az eszében járt. - Anyagot gyqjteni... Nevetnem kell! - mormolta Emma. - Csak azért duzzog, mert Colin szó nélkül elment. Mivel Rina semmiképpen sem akarta felvilágosítani az idQs hölgyet arról, mi játszódott le a fürdQszobában, egyszerqen csak hallgatott. - Á sofQröm majd hazaviszi - folytatta Emma, és megpaskolta Rina kezét. - Holnap aztán beszélhetünk, amikor megint tiszta lesz a feje. - Szamárság! Én viszem haza Mrs. Lowellt. - Stan Blusting lépettmelléjük. - Véletlenül hallottam, amikor megadta a sofQrjének a címet, és az pont útba esik nekem hazafelé menet. - A hallgatózás udvariatlan dolog! - Emma csak ennyit jegyzett meg. - A maga viselkedése ugyancsak, én mégsem panaszkodom - vágott vissza az öregúr. Rina soha korábban nem volt tanúja annak, hogy Emmát rendreutasították volna, és az

ajkába harapott, nehogy kitörjön belQle a nevetés. - Ha biztos, hogy nem okozok kellemetlenséget, szívesen elfogadom az ajánlatát mondta Stannek. - Egészen biztos. Évek óta nem fordult elQ, hogy ilyen fiatal és csinos teremtés ült volna az autómban. - Ráhunyorított Rinára. Nyilvánvalóan Emmát akarta féltékennyé tenni. Az idQs hölgy arckifejezésébQl ítélve a taktikája alighanem bevált. - Stan úriember, Emma - mondott ellent szelíden Rina. - Akkor vitesse magát haza! Nekem teljesen mindegy. - Emma felvetett fejjel megfordult és büszkén elvonult. ElQtte azért még halkan odasúgta: - A szíve mélyén Colin egy kisfiú, Rina. Adjon neki alkalmat, hogy mindent megmagyarázhasson! Rina a szemét forgatta, és hagyta, hogy Stan kikísérje. Hazafelé menet a férfi mesélt neki a felesége haláláról, hogy Emmában és benne milyen sok közös vonás van, és mennyire vágyik társaságra öreg napjaira. Emma a maga nyílt lényével és temperamentumával jól illene hozzá. Rina egyetértett vele. Az ösztöne azt súgta, hogy Stan Blusting semmiképpen sem lépne szövetségre Emma ellen Montgomery bíróval. SzívbQl remélte tehát, hogy Emma engedni fog, és végül maga is megtalálja azt a boldogságot, amelyet örökké mások számára keres. Húsz perccel a hazaérkezése után Rina frissen zuhanyozva és pezsgQszag nélkül, de Colin érintéseinek még mindig eleven emlékével lépett ki a fürdQszobából. Férfiak! Hogyan érthetné meg Qket egy nQ valaha is? Miközben szárazra dörzsölte a haját, tekintete Nortonra esett, aki azonnal nyafogva hanyatt vetette magát. - A te igényeidet legalább könnyq kitalálni. - Lehajolt, hogy megvakargassa a kutya hasát, amikor hirtelen megszólalt a csengQ. Éjjel egy volt, ami a legtöbb ember számára nagyon késQ, Frankié számára ellenben elég korai idQ volt ahhoz, hogy benézzen egy adag parféra és egy kiadós beszélgetésre a szombat esti randijáról. Ez volt az elsQ alkalom, hogy Rina ugyancsak hozzá tudott szólni ehhez a témához, és sürgQsen tanácsra volt szüksége. - O, de örülök, hogy látlak! - mondta, amikor ajtót nyitott. - Na, legalább valaki, aki örül nekem. Rina a homlokát ráncolta. - Olyan rossz volt? - Annál is rosszabb. - Frankié kényelembe helyezkedett Rina kanapéján. - mi a helyzet veled? Milyen volt ezer év óta az elsQ randevúd? Rina lehunyta a szemét, és Colin érintéseire, puha szájára és fanyar, férfias illatára gondolt. Frankié szélesen mosolygott. - Ó, ilyen jó? Elárulod a titkodat? Sima, fekete hajával, kreol bQrével és jó szívével Frankié nem úgy tqnt, mint aki segítségre szorul szívügyekben. Tulajdonképpen minden ujjára tíz férfi kellene hogy jusson, vélte Rina. De ez nem így volt, és ez a másik nemet még nagyobb talánnyá tette. Rina sóhajtott. - Nincs titok.

- Nos, jó vagy rossz randevú volt? - MindkettQ. Nem állíthatom, hogy csak kihasznált, mert velem ellentétben nem élvezte annyira, de otthagyott egyedül a partin, és... - Állj! Még egyszer, az elejétQl, légy szíves! - Frankié tágra nyílt szemmel meredt rá. Rina elvörösödött, amikor rájött, mi mindent árult el máris. - Emma pezsgQt borított ránk, és fent át kellett öltöznünk. Hadd mondjak most csak annyit, hogy Colin és én egy ideig egyedül voltunk. De amikor aztán újra lementem, megtudtam, hogy sürgQs hívást kapott, és azonnal elment a kórházba. Frankié elfintorodott. - Akkor most gazember, vagy sem? Rina nevetett. - Azért megszervezte a hazahozatalomat. Frankié figyelmesen nézett rá. - Mennyire érdekel téged a pasi? - Jól érzem magam vele. - Rina fel-alá járkált a nappaliban, hogy levezesse a feszültségét. - És pontosan ezt akartad a randevún, ugye? - Igen. Balszerencsémre itt is megérintett. - A lány a szívére bökött. - A szülei meghaltak, amikor még kicsi volt, és olyan sebei vannak, amelyek még nem gyógyultak be. - Tehát fél attól, hogy megsérülhet, ahogy te is. Nem is rossz, ha belegondolunk, hogy pillanatnyilag nem akarsz komoly kapcsolatot, igaz? Rina hallgatott, mire Frankié áthatóan nézett rá. - Igaz? - kérdezte újra. - Igen, igen - mondta Rina abban a reményben, hogy meggyQzi saját magát. - Csak az van, hogy... - Micsoda? Rina elfordult. - Rettenetesen hqtlennek érzem magam, amikor ezt mondom, de Colin olyan érzéseket kelt bennem, amilyeneket Róbert megközelítQleg sem. És nem csupán szexuálisan. - Rina az ablakhoz ment. - Félek ettQl. - Miért? - firtatta Frankié. - Mert ha egy férfi úgy vonzana, mint Colin téged, engem semmi sem tudna többé távol tartani az ágyától, elhiheted. - megköszörülte a torkát. Úgy értem, az életétQl. Rina grimaszolt, de alapjában véve igazat kellett adnia Frankie-nek. - Tudod, hogy mitQl félek? A pasi igazi vándormadár. Odébb fog állni, amikor a dolognak vége lesz. - Az a körülmény, amely Colint tökéletes jelöltté tette, immár problémává vált. - De hát ez csak azt jelenti, hogy az egészet felületes dologként keli kezelned. - Ha ez ilyen könnyq volna, akkor most nem sóvárognék egy kis csokoládéfagylalt után. Mi a helyzet veled? - Azt hittem, már soha nem kérdezed meg. - Frankié felugrott, odament a hqtQhöz, és megtöltött két tálkát. - Én itt tulajdonképpen semmilyen problémát nem látok. Ahogy

elmesélted, jó pár éve annak, hogy férfival volt dolgod, és most már igazán megérdemled. Maradj laza, és minden jó lesz! Ez egyszerqen hangzott, de Colinnal semmi nem volt az, és Rina érzelmileg máris túlságosan belekeveredett ahhoz, hogy lazán szemlélje. De még mielQtt válaszolhatott volna, megszólalt a telefon. A lány összerezzent. Ilyen késQi órán normális körülmények között senki nem telefonált, és rögtön a szüleire gondolt Floridában. Felvette a kagylót. - Halló? - Halló, Rina? - Ó, Colin! - Hm, ez kezd érdekessé válni - mormolta Frankié. Rina sípcsonton rúgta. - Pszt! - suttogta. - Figyelj, édesem, beszélnem kell veled - mondta Colin mély, csábító hangon. A becézQ megszólítás és a tegezés hallatán Rinának kiszáradt a szája és elgyengült a lába. Leült Frankié mellé a kanapéra. - Felébresztettelek? - tudakolta a férfi. - Nem, még vendégem van - válaszolta Rina, akibe belebúj a kisördög, hogy ne könnyítse meg Colin dolgát. A férfi megköszörülte a torkát. - Értem. Csak azért telefonáltam, hogy tudjam, rendben hazaértél-e. A férfi gondoskodásától Rina majdnem elolvadt. - Hogy van Joe? - Csak egy könnyq szélütése volt. Nem várhatók maradandó utóhatások, de a lábadozása természetesen elhúzódik. Az orvosok megpróbálják úgy beállítani a gyógyszereit, hogy ez ne fordulhasson elQ újra. - A férfi kis szünetet tartott. - Köszönöm, hogy érdeklQdtél. Rina kihallotta a hangjából az aggodalmat, és nagyon szívesen vigasztalta volna. - De megint jobban lesz? - Igen. Figyelj ide, Rina! Sajnálom, hogy olyan hirtelen otthagytalak. Érdes hangja még a telefonban is izgatóan hatott a nQre. - Megértem. - Jól van. Akkor nem akarlak tovább feltartani. Találkozunk a szerkesztQségben. Jó éjszakát! - Jó éjszakát, Colin. - Rina letette a kagylót, és belenézett Frankié kíváncsi szemébe. - Még mindig bizonytalan vagy, ami az érzéseidet illeti? Vagy te magad vagy az, akiben nem bízol meg? - firtatta a barátnQje. - Nyilvánvaló, mit akarsz tQle, és ugyanolyan nyilvánvaló, hogy érdekled Qt. Ez egyértelmqen jobb, mint az én pasim, aki a járdán hagyott faképnél, és feltehetQleg soha többé nem ad hírt magáról. Rina megdörzsölte a karját. - El kell szánnom magam az ugrásra, ugye? - Erre rajtad kívül senki nem tud válaszolni. - Igazad van. Hogyan álljak az olvasóim elé, ha már az elején bedobom a törülközQt? - így már tetszel nekem.

Rina bólintott. - Hát igen. Az új évezred lánya vagyok. Tudom, mit akarok, és tudom, hogyan kaphatom meg. Frankié tapsolt, és Rina színpadiasan meghajolt. De titokban azt remélte, hétfQ reggel nem fogja megint cserbenhagyni a bátorsága, amikor szemtQl szemben áll majd Colinnal. 6. FEJEZET Éppen vendégem van. Még egy nappal késQbb is apró nyilakként szurkálták ezek a szavak Colin szívét. De mivel egyedül hagyta Rinát az összejövetelen, ezt nyilván megérdemelte. Nem hitte, hogy a nQnek férfi vendége volt, de a féltékenysége ennek ellenére feltámadt - ami feltehetQleg a lány célja volt. És ez az érzés mélységesen felkavarta. Leült a telefonhoz, és felhívott néhány kisebb céget, amelyek az Ashfard Timesben hirdettek. Aztán a szövetségi államból származó hírekkel, valamint a fontos országos ügyekkel kezdett foglalkozni, hogy az újság hírrovatát a lehetQ legátfogóbbá alakítsa. Colin megjegyezte magának, hogy a gazdasági jelentések ügyében a Bloombergger kell felvennie a kapcsolatot, és az országos sporteredmények továbbításáért az AP hírügynökségnél kell eljárnia. Mit ér egy újság sport nélkül? Nem csoda, hogy Corinne az olvasók felét - a férfiakat - elveszítette! Colin szemszögébQl nézve minden készen állt egy új, jobb kezdetre - csak idejekorán meg kell gyQznie errQl Corinne-t. Természetesen azok az újítások, amelyeket Q majd bevezet, megint pénzbe kerülnek, de egyszerqen be kell fektetnie, hogy újra felépítse a lap olvasótáborát. A költségvetés egy része Emma és Rina állásának a megszüntetésével felszabadul, gondolta bqntudatosan. - Jó reggelt, Colin! - Emma sétált be a szerkesztQségbe, és túl vidámnak tqnt a hétfQ reggelhez képest, mindenekelQtt ehhez a hétfQ reggelhez képest. - Jó reggelt, Emma! Feltételezem, tegnap alaposan kipihente magát a karácsonyi összejövetel után. - Colin összefonta a kezét a tarkóján. - O, igen! Befeküdtem a fürdQkádba, és egy igazán jó könyvet olvastam. Rendkívül frissnek érzem magam, köszönöm. És hogy telt a hétvégéd? - Tegnap Joe-nál voltam. - Corinne azt mondta, jók a kilátások. Annyira örülök! Az a véleményem, hogy egy nagy fogadóünnepséget kell rendeznünk, ha újra itt lesz. Ezt az az asszony mondta, akinek a rovata a megszüntetendQk listáján volt. Colin felsóhajtott, mert gyötörte a bqntudat és a stressz. - Virágküldemény! - kiáltotta ekkor hirtelen egy férfihang. Colin megfordult, és egy fiút látott, pompás virágcsokorral a karján. - Bizonyos Rina Lowellt keresek. Colin szíve összeszorult. Rinának talán mégiscsak férfi vendége volt? - Ó, milyen izgalmas! Tegye le oda! - mondta Emma, és Rina íróasztalára mutatott. Mihelyt a küldönc eltqnt, Emma odafordult Colinhoz. - Nem ezt kellett volna tenned. - Nem is én tettem - válaszolta a férfi összeszorított foggal. Emma felvonta a szemöldökét.

- O, Jézusom! Még mielQtt Colin odáig süllyedhetett volna, hogy titokban elolvassa a névjegykártyát, Rina belépett a szerkesztQségbe. Az arca kipirult a szélben, a haja kicsit összeborzolódott, és mosoly játszott az ajkán. Colin már a látványától izgalomba jött. - Jó reggelt! - Rina az íróasztalához ment. - Ez meg mi? - Természetesen virágcsokor - mondta Emma. Rina a másodperc törtrészéig odapillantott Colinra, mielQtt szemügyre vette a virágot. A férfi határozottan a remény felvillanását látta a szemében, és megnyugodhatott. Rina íróasztala mellé lépett, odahajolt hozzá, és halkan azt mondta: - Sajnálom, kedvesem, de nem tQlem van. - Nem is feltételeztem. - Rina kivette a névjegyet a borítékból, és elolvasás után bedugta az íróasztala fiókjába. - És? - kérdezte Emma. - Elárulja nekünk titkos hódolója nevét? Rina kitért Emma tekintete elQl. - Jake-tQl és Brianne-tQl van a virág. Gratulálnak az elsQ írásomhoz. - Milyen jó, ha az embernek családja van, amelyik törQdik vele! - jegyezte meg Emma, és ismét a munkájának szentelte magát. Rina eltolta a virágot az íróasztal sarkára, eltette a ridiküljét, és levette a kabátját. Colin egy másodpercig sem vette be, hogy a virág a testvérétQl és a sógornQjétQl van, de a nQ Emma miatt hazudott, nem miatta, ami megzavarta. Ezen egy pillanatra elgondolkodott, de amikor Rina levette a kabátját, egy másodpercig sem tudott tovább gondolkodni. A bQ gyapjúkabát alatt a lány ugyanis különlegesen merész kivágású fekete blúzt és egy ultrarövid miniszoknyát viselt, utóbbi kihangsúlyozta karcsú lábát, amelyen ma csupán testszínq harisnyanadrág volt. Colin legalábbis remélte, hogy harisnyanadrág, mert ha véletlenül felfedezte volna, hogy harisnya, nem tudta volna tovább türtQztetni magát. A nQ íróasztalához ment, és megfogta a kezét. - Gyere velem! - Hová? - Kávészünet - mormolta a férfi, és kihúzta Rinát az ajtón, el a lift mellett, ki a lépcsQházba. Ez volt az egyetlen nyugodt hely, amelyik pillanatnyilag az eszébe jutott. Még az ottani sajátos szag sem tudta tompítani a nQ utáni vágyát. Mihelyt becsukódott az ajtó, a falhoz nyomta Rinát, és kezével megtámaszkodott a nQ feje mellett. - KitQl van a virág? - kérdezte nyersen. - Ezt meg miért akarod tudni? A férfi megérintette az arcát. - Talán nem éppen megfelelQ módon mutatom ki, de ez fontos nekem. - Stan Blustingtól - vallotta be Rina. - Mi jut az eszébe az öregfiúnak? - Hát ez nyilvánvaló: Emmát akarja féltékennyé tenni. - És te nem akarod támogatni a tervét? Rina nagyot sóhajtott.

- Dehogynem. De Emmát sem akarom megbántani. Fél, hogy a fia bedugja az idQsek otthonába, és ezért annak egyetlen barátjában sem bízik meg. - Ezt Q mondta? - Nem, de utalt rá. És én nem akarok az lenni, aki olyasvalami megtételére biztatja, amire nem áll készen. Stan azt mondta, hogy Emma igazán rokonszenves neki, és élvezi a közelségét, de amíg a nQ nem bízik meg benne, addig egy milliméternyit sem fogja közelebb engedni magához. - Tehát akkor te vigyázol rá. - A barátok megteszik egymásnak. - Ezt csak a jólelkq emberek teszik meg egymásnak. - A férfi áthatóan nézett Rinára a világító kék szemével. Ezen a reggelen Rina egyedül Colin kedvéért csinosította ki magát. De mint ahogy korábban, a férfi most sem csupán a külcsínt fedezte fel. A csomagolástól függetlenül kívánta és csodálta Qt. Colin beletúrt a lány hajába, és a tekintetében vágy tükrözQdött. Még ha Rina el akarta is csábítani, ilyen gyors reakcióval nem számolt. Lehetetlen volt ellenállni Colinnak, és amikor a férfi megcsókolta, Q a nyaka köré fonta a karját, és szenvedélyesen viszonozta a csókot. Aztán érezte, hogy Colin keze a csípQjérQl a combjára siklik. - Van fogalmad, mit idézel elQ bennem ezzel a miniszoknyával? - Miért nem mondod meg? - Már az is felizgat, ha csak látom a hosszú lábadat. - A férfi szorosan odasimult a nQhöz, hogy bizonyítsa az állítását. Rina lehunyta a szemét. A teste hQhullámokkal reagált arra, hogy Colin kívánja - itt és most, a sötét, rossz levegQjq lépcsQházban. - Az a kínzó kérdés pedig, hogy ez harisnyanadrág-e, vagy nem, egyenesen megQrjít. Anélkül hogy megvárta volna a felszólítást, felfelé kalandozott az ujjaival, amíg kitapintotta a tartó nélküli harisnya csipkecsíkját. Amikor az ujja a meztelen bQrhöz ért, felsóhajtott. - Ez kényelmesebb - válaszolta Rina megjátszott nemtörQdömséggel. - Kinek? A nQ nevetett. - Nekem. A harisnyanadrág gumija mindig belevág a hasamba. - És mi történt a bQ ruhákkal? - Teljesen nyilvánvaló volt, hogy a férfinak tetszik az új külsQ. De Rina továbbra is biztos akart lenni benne, hogy Colin a személyisége miatt érdeklQdik iránta. - És mi van a szoknya alatt? - akarta tudni a férfi. - Mi tart téged melegen ebben a nedves, hideg téli idQben? Rinát kísértés fogta el, hogy azt mondja: Colin közelében, a hangját hallva tulajdonképpen semmilyen ruhára nem lenne szüksége. - Jó kis régimódi alsónemq, mi más? A férfi ujjainak tapogatózása igazolta a kijelentést. Az érintés azonnal kis tqzijátékot

váltott ki Rinában, és megkeményedtek a mellbimbói. - Nem játszol tisztességesen - lehelte. - De te sem, ha így öltözködsz - felelte a férfi nyersen. A szája csupán pár centiméterre volt a nQétQl. Rina szétnyitotta az ajkát, várva az újabb csókot, de Colin ennél többet adott, mert kezét a nQ vénuszdombjára tette, és finom nyomást gyakorolt rá. A kéj hulláma futott végig Rina testén, és ösztönösen Colinhoz nyomult, hogy felerQsítse az érintést. - Ez jó neked, ugye? - A férfi elQrehajolt, az arcuk egymáshoz ért, és Q intenzívebben simogatta a lányt. - Ó, igen! - Rina beszívta Colin férfias illatát, és közben minden másodperccel tovább nQtt az izgalma. Ha nem vigyáz, ez a játék túlságosan összezavarja. A legnagyobb önuralommal összezárta a combját, miután a kéj utolsó hullámát még engedélyezte magának, és kissé elhúzódott. Több idQre volt szüksége. Úgy tqnt, Colin megérti, mert elvette a kezét. Amikor a cikkét írta, Rina egyvalamit felismert: ha egy nQ nem érzi jól magát a bQrében, nem ér semmit, ha jól néz ki. Nem tud elcsábítani egy férfit, hát még tartósan boldoggá tenni, ha nincs jóban önmagával. A saját életére vonatkoztatva ez azt jelentette, hogy az életvidám Rina eltqnt, mihelyt otthagyta a munkáját, és teljesen átadta magát Róbert kívánságainak és elképzeléseinek. Nem vett fel többé soha egyszerqen csak pólót és kopott farmert, és nem járta végig New York bolhapiacait, soha többé nem keresgélt Greenwich Village-ben szokatlan, drágakQ utánzatú ékszert, amely olcsó volt ugyan, de illett hozzá, és kifejezett valamit. Nem járt többé divatos klubokba, hogy hólyagosra táncolja a lábát. Ehelyett túlságosan korán megállapodott, túl komoly emberekkel vette körül magát, és túl sok unalmas partit látogatott. Legújabb cikkében, amelynek az volt a címe, hogy Mutasd meg, mit tudsz!, most azt magyarázta az olvasóinak, hogy a nQnek magának kell becsben tartania az értékeit, nehogy olyan férfihoz kötQdjön, aki nem hisz a céljaiban vagy az álmaiban. Még egy rövid kaland erejéig sem. Rina már tudta, hogy Colin becsüli a munkáját, utalt erre Emma összejövetelén. De mielQtt végérvényesen megadta volna magát a férfi csábító sármjának, tudnia kellett, hogy Colinnak minden tetszik-e rajta. - Gyere el velem táncolni! - mondta hirtelen. - Péntek este. A férfi a falnak dQlt anélkül, hogy levette volna róla a tekintetét. - Táncolni? - Igen. Úgy gondoltam, körülnéznék egy kicsit Boston éjszakai életében. Velem jössz? Szórakozni akart, mint régen, és Colint akarta maga mellé. A férfi vigyorgott. - Miért ne? Valakinek ügyelnie kell rád. - Nekem nem felügyelQre, hanem táncpartnerre van szükségem. - Az a kilátás, hogy egyedül ül egy pohár innivaló mögött, és vagy tolakodó férfiakat hesseget el, vagy érdekes férfiak hiánya miatt panaszkodik, nem volt túl csábító.

Colin áthatóan nézett rá. - MitQl van az a furcsa érzésem, hogy próbára akarsz tenni? - kérdezte aztán. - És honnan fogom tudni, hogy kiálltam-e a próbát? Én magamat teszem próbára, gondolta Rina. A reakcióimat, az ítélQképességemet. - Észre fogod venni - válaszolta az izgalomtól kissé rekedten. - Akkor ezt megbeszéltük. Én jobban kiismerem magam a városban, mi lenne tehát, ha érted mennék? És mi lenne, ha Logant és Catet is magunkkal vinnénk? - Gardedámnak? - kérdezte Rina ingerkedve, bár tetszett neki az elképzelés, hogy a férfi barátaival menjenek szórakozni. - Nem, vidám társaságnak. - Jól hangzik. Hirtelen hangosan kopogtak a lépcsQház ajtaján. Colin sajnálkozó pillantással elvált a nQtQl, és az ajtóhoz ment. - Rina Lowell, azonnal jöjjön ki onnan! - hallatszott Emma hangja a túlsó oldalról. - Micsoda kerítQnQ! - mondta Colin szárazon. Rina megfogta a kilincsgombot. - ElQremegyek. Így lesz idQd kicsit lehqlni - tette hozza. - Nagyon vicces - mormolta Colin, de nem mondott ellent, es engedte elmenni Rinát. - Emma! Mi a baj? Az idQs hölgy a virágos kártyájával jegyezgetett az orra elQtt. - Szóval ez a fickó most magánál próbálkozik - mondta szemrehányóan. - Mire gondol? - kérdezte Rina ártatlanul. - A virág StantQl származik. Nem megmondtam magának hogy egy kéjenc? Az egyik pillanatban azt állítja, én érdeklem, és röviddel ezután elhalmozza magát rózsával. - Maga kémkedett?! - Rina kitépte a kártyát Emma kezébQl. - A maga rúzsa pedig el van kenQdve, ami azt jelenti, hogy összevissza nyalakodik. Hány férfival játszadozik maga tulajdonképpen? - Emma elfintorodott, mire Rina alig tudta elfojtani a nevetést. Átkarolta Emma vállát, és visszavezette az íróasztalához. - Emma Montgomery! Maga féltékeny, mert Stan másvalaki után érdeklQdik, miután maga visszautasította. - Nevetséges. - Pontosan - helyeselt Rina. - Maga tudja jól, hogy Stan okos férfi, aki tisztában van vele, hogy maga közös helyiségben dolgozik velem, és nagyon kíváncsi. Tehát virágot küld nekem, hogy felizgassa magát. Ami csodálatosan be is jött - Csettintett a nyelvével. - C-c, Emma! Nem volna szabad ilyen kiszámíthatónak lennie. A férfiak a szeszélyes, impulzív nQket kedvelik. - Most már nem tudta visszafojtani a nevetést. - Jaj, Emma! Menjen már el egyszer ezzel a férfival randevúzni! - De csak akkor, ha maga is ezt teszi - válaszolta Emma kihívóan. - Hogyan? Találkozzak vele én is? - Tudja, mire gondolok! Maga ugyancsak lehetQséget ad Colinnak, én pedig elmegyek Stannel. Ha maga bizalmat szavaz egy férfinak, akkor én is. Colin pont ezt a pillanatot választotta ki arra, hogy visszatérjen a szerkesztQségbe.

Rina érezte, hogyan pirul el egy szempillantás alatt, mire Emma mosolyogva továbbállt. Az Ashford Times újabb megmentési kísérleteként Colin Logan irodájában ült, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílt a tengerre. - Sajnálom, de még telefonálnom kellett - mondta Logan, amikor belépett a szobába. Hogy vagy? - Elkínlódom - válaszolta Colin, megrázta a feléje nyújtott kezet, és visszasüppedt a karosszékbe. -A titkárnQm azt mondta, hogy ez hivatalos megbeszélés. Miben segíthetek? - Ahelyett hogy az íróasztala mögött ült volna le, Logan a barátja mellett, egy karosszékben foglalt helyet. A mögötte lévQ falipolcon felesége és kislánya, Lila bekeretezett fényképe állt. - Igazi szerencse kegyeltje vagy, öregfiú - mondta Colin a képre pillantva. - Találd meg az igazi nQt, és te is az leszel - felelte Logan. Colin ide-oda csúszkált a széken. Nem volt abban a hangulatban, hogy nQkrQl beszélgessen - különösen, mivel éppen megbántani készült azt, aki a legtöbbet jelentette a számára. A múltkor a lépcsQházban érezte, hogy Rina mennyire felizgult. Azt kívánta, hogy Colin vegye Qt birtokba, és szabadítsa meg mindkettejüket a rettenetes feszültségtQl, amely gyötörte Qket. A nQ szerencsére félbeszakította az egészet, még mielQtt a helyzet kritikussá vált volna. Most, két nappal késQbb Colin még mindig nyomorultul érezte magát, mert ide-oda hányódott a kötelesség és a Rinával szembeni felelQsség érzése között. - A jogi tanácsodra van szükségem - váltott témát. - Ki vele! - Ha én mint Joe fogadott fia megtámadom a felhatalmazást, amellyel Joe Corinne-ra ruházta át az Ashford Times vezetését, milyen kilátásaim vannak? Logan hangosan felsóhajtott. - És mi van Joe kívánságaival? Senki nem értette meg jobban Colint meg az Q Joe-hoz való viszonyát, mint egykori kollégiumi szobatársa és barátja. Logan diplomatikusan utalt arra a lehetQségre, hogy Joe szándékosan mellQzte fogadott fiát, és választotta Corinne-t az újság ideiglenes fQszerkesztQjéül. - Amíg valami másról nem értesülök, abból indulok ki, hogy Corinne valamiképpen befolyásolta - magyarázta Colin. Logan bólintott. - Hát igen, de éppen ebben rejlik az alapvetQ jogi probléma. Amíg nem tudod bizonyítani, hogy Joe a felhatalmazást kényszer alatt írta alá, vagy valamilyen oknál fogva nem volt szellemi képességei birtokában, amikor aláírta, addig az Q kívánsága a mérvadó. - Akkor tehát nincs esélyem. - Csak akkor, ha bele akarsz menni egy mocskos és drága bírósági csatározásba Corinne-nal. - Azt nem engedhetem meg magamnak. - Colin le volt sújtva, és érezte, hogy lassanként harag támad benne, amiért Joe becsapta. Az a düh volt az, amelyet idáig

elfojtott, és amelyet feltehetQleg nem engedhet szabadjára anélkül, hogy a családját fel ne dúlja. Colin küzdött a vággyal, hogy mindent odavágjon, és hagyja, hogy Corinne egyedül boldoguljon a dologgal. De ott van Rina is, akire gondolnia kell... - Jó lenne, ha tárgyalnál errQl Joe-val. Lehet már beszélni vele? - tudakolta Logan. -A második szélütés után mindenféle stressztQl óvni kell. De stabil az állapota, és úgy tqnik, hamarosan beszélhetek vele. - Nos, hát akkor azt tanácsolnám, hogy tedd ezt, mihelyt az orvos zöld utat ad. Nagyon jól ismerlek, és azt gyanítom, másvalami is foglalkoztat, mint az újság sorsa. Valami személyes dolog közted és Joe között. - Logan kérdQn vonta fel a szemöldökét. Colin döbbenten nézett a barátjára, aki az elevenébe talált. - És én még Qröltem, hogy nincs egy idegesítQ bátyám... Logan nevetett. - Helyette itt vagyok neked én. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy azt hiszem, Joenak a meghatalmazással kapcsolatos döntése nyilvánvalóan nagyobb fejfájást okoz neked, mint Corinne változtatásai az újságnál. - Amikor Colin komoran nézett rá, Logan még hozzáfqzte: - Vagy legalábbis ugyanakkorát. Beszélj Joe-val! Ha aztán még mindig pereskedni akarsz, tudnod kell, én a te oldaladon állok. De mocskos ügy lesz, ami valószínqleg feldúlja a családodat. - Köszönöm - mormolta Colin. Tudta, hogy a barátja jót akar. - És ne aggódj Emma miatt! Gondoskodni fogok róla, hogy mindenképpen legyen állása, akárhogy végzQdik is ez. - Egy másik szerkesztQségi állást fel tud majd neki ajánlani, még ha Emmának a rovatát be kell is fejeznie. Logan megveregette a vállát. - Köszönöm. És Rina hogy van? - Kicsoda? - kérdezett vissza Colin, de nem tudta elfojtani a mosolyát. Hihetetlen: ez a nQ még akkor is megmosolyogtatja, amikor rosszul érzi magát. - Aha, értem. De mi lesz a rovatával, ha megvalósítod az elképzeléseidet az újságnál? Ezzel a kérdéssel Colin most még semmiképpen nem akart szembesülni. - Terveztek valamit péntek estére Cat és te? - tért el a tárgytól. - Hívhatnátok egy bébiszittert, és eljöhetnétek Rinával meg velem táncolni. Logan megdörzsölte a szemét. - Évtizedekkel ezelQtt voltunk utoljára szórakozni... - Igen, igen, a családi élet... - mondta Colin. De valójában pont ezért irigyelte Logant. Szüleinek a halála tönkretette a gyerekkorát. És bár Joe meg Nell mindig ott volt mellette, gyakran az volt az érzése, hogy valami hiányzik az életébQl. Messzire utazott el, hogy ezt a vélt hiányzó valamit megtalálja, de hiába. Most ismét itthon volt, és kezdte sejteni, hogy ez a valami karnyújtásnyira van tQle. 7. FEJEZET Karácsony elQtti hétvége lévén a klub zsúfolásig megtelt. A bárnál minden hely foglalt volt, és Logan felesége csak azért tudott asztalt szerezni nekik, mert korán jött. - És? Mikor ismerem meg végre a barátnQdet? - kérdezte most Colintól, miközben zöld szeme csillogott a kíváncsiságtól. - A karácsonyi összejövetelen annyira lefoglalt a büfé,

hogy nem találkoztam vele. Szóval, hol van? - Majd jön. Azt hiszem, volt még egy hivatalos megbeszélése. - Valami sürgQs dolog jött közbe, mondta neki Rina, és ezért akart inkább itt találkozni Colinnal ahelyett, hogy a férfi érte menne. - Hm. Sokáig dolgozik. - Cat az órájára pillantott. - Péntek este fél tízkor még a szerkesztQségben ül? - Nem tudom. Nem mondta meg, mirQl van szó. - Colint bosszantotta a dolog, és feltehetQleg pont ez volt a nQ szándéka, hogy fokozza a kettejük közötti feszültséget. - Nem mondta meg, miért késik? - Cat vidáman pillantott a férfira. - Akkor elárulom neked: Rina hatni akar rád, tehát késQi jelenést tervez. Colin leintette. - Nem ismered Rinát. - Te pedig nyilvánvalóan nem ismered a nQket. - Cat elQrecsúszott a székén. - Nem olvastad az elsQ írását? A szexepilrQl szól. Rina azt írta, hogy a nQk figyelmet akarnak kelteni egy kapcsolat kezdetén, amikor még minden képlékeny. Egyetlen nQ sem akarja, hogy gyorsan elfelejtsék, rendkívül fontos tehát, hogy maradandó benyomást keltsen. Mi lehetne jobb megoldás, mint késQi órán valami káprázatos szerelésben besétálni? - Ezen a héten azt írta, hogy a belsQ értékek ugyanolyan fontosak - vetette közbe Logan. - Ti olvassátok a rovatát? - Colin Qszintén meglepQdött. Logan feszengve bólintott, és Colinnak az járt a fejében, hogy a zavarának az-e az oka, hogy ismeri az Q szándékait a rovattal kapcsolatban, vagy hogy rajtakapta egy nQi téma elolvasásán. - Minden alkalmazottam olvassa az Izgalmas és kívánatost. Rina kezd nevet szerezni magának a mi kis városunkban. Colinnak hirtelen az az ötlet futott át az agyán, hogy Rina cikksorozatának a közkedveltségét a saját javára fordítja, és meggyQzi a hirdetési ügyfelet, tolja ki a határidQt. - Akárhogy is - mondta Cat -, én azt hiszem, a saját tanácsait követi. És el kell ismerned, ez hízelgQ rád nézve. Colin a fejét rázta. - De hát Rinának nem kell igyekeznie, hogy hasson rám. Logan nevetett. - Csak úgy kíváncsiságból: ha mégis, akkor szemrehányást tennél neki? - Elnézett Colin válla fölött. Barátja követte a tekintetét. Rina állt ott ujjatlan, vörös, kötött ruhában s hozzá illQ mqkörömmel, és pontosan azt tette, amit Cat elQre megjósolt: érdeklQdést keltett Colinban meg látótávolságon belül az összes férfi vendégben. Colin alig várta, hogy Rina mellette legyen. És a teste máris reagált a nQ lehengerlQ megjelenésére. Kívánta, és szívbQl remélte, hogy ma éjszaka lefekhet vele. Rina tényleg osztatlan figyelmet akart, ezért nagyon kapóra jött neki Corinne sebtében kitqzött megbeszélése. Ezenkívül éppen fel volt dobva a fQnöknQje jó híre miatt. Az olvasók reakciói az Izgalmas és kívánatos elsQ részeire nagyon pozitívak voltak, messze

túlszárnyalták Corinne várakozásait. A sikertQl elbódulva Rina egyre jobban bízott újságírói képességeiben és új karrierjében. Az asztalnál ülQ három ember feléje fordult. Rina nagy levegQt vett, és odament hozzájuk. - Jó estét mindenkinek! Elnézést kérek a késésért, de még megbeszélésem volt Corinne-nal. - Leült Colinnal szemben, aki meredten bámult rá. Hogy a férfi magával hozta a barátait, azt mutatta Rinának, hogy Colin jobban be akarja vonni az életébe, mint ami egy felületes kalandnál várható lenne. Colin felemelkedett, Logan úgyszintén. - És még azt mondják, hogy kihaltak a lovagok - mondta nevetve Rina. Catherine mellett helyezkedett kényelembe, akivel a karácsonyi összejövetelen sajnos nem ismerkedett össze. - Rina Lowell vagyok. - Catherine Montgomery. - A csinos szQke nQ barátságosan mosolygott. - Már nagyon vártam, hogy megismerhesselek. A karácsonyi összejövetelen úgy rohangáltam, mint egy qzött vad, de ma este teljes nyugalomban végre elbeszélgethetünk - vagyis ha végre elhallgatok, akkor megtudhatok rólad valamit. Rina nevetett. - Colin csupa szépet mesélt rólad, és úgy látom, teljesen igaza volt. - Colin bqbájos. Mond mindenfélét, ha úgy gondolja, hogy az elQnyös a számára... Au! Cat az asztal alatt megdörzsölte a sípcsontját. - Nem, természetesen úgy gondolom, hogy Colin nagyon sármos férfi, aki mindig megtalálja a legkedvesebb szavakat. És most tényleg eldugulok. Rina újra nevetett. - Semmi baj. Tudom én jól, milyen Colin. - Ránézett a férfira, és tetQtQl talpig átjárta a Colin szemében izzó tqz. Italt és falatkákat rendeltek, és pompásan szórakoztak. Rina megállapította, hogy egy férfiról már a barátai is sokat elárulnak. Róbert barátai valamennyien merev és önimádó ügyvédek voltak, Logan viszont pont az ellentétük: melegszívq és jó humorú, mint a nagyanyja. Rina ezenkívül látta, hogy Catherine és Colin valóban kedvelik egymást. Inkább tqntek családtagoknak, mint barátoknak. Fizetés után Colin közelebb húzódott hozzá. A lába hozzáért Rina combjához, mivel a lány rövid ruhája felcsúszott, és az érintéstQl borzongás futott végig Rina testén. Jobban kívánta Colint, mint korábban bármelyik férfit, és égett a vágytól, hogy végre megölelhesse. - Táncolnál velem, Rina? - kérdezte Logan. - A feleségem megesketett, hogy nem hajszolom agyon, mivel egész hétvégén úton lesz a rendezvényszervezQ céggel. A zene lüktetQ ritmusra váltott át, ami jól illett Rina belsQ nyugtalanságához. De nem akart udvariatlan lenni, és hagyta, hogy Logan a táncparkettre vezesse. Neki és Colinnak ott lesz az egész éjszaka - legalábbis azt remélte. Végigtáncoltak két számot egymás után, aztán Logan elvált Rinától. - MielQtt visszamegyünk az asztalhoz, szeretnék még valamit elmondani neked Colinról.

- Mit? - Együtt laktam vele a kollégiumban. Normális körülmények között soha nem mutatta be nekünk az új barátnQit. Még Julie-val is nagyon tartózkodó volt ebben a tekintetben. - Ki az a Julié? - Ezt jobb, ha tQle magától kérdezed meg. - Logan kacsintott. - Ezzel csak azt akarom mondani, hogy te biztosan különleges vagy a számára. -A feleséged lassan féltékeny lesz. - Colin hirtelen ott állt mellettük. Rina az asztal felé pillantott. Catherine még egy italt rendelt, és a pincérnQvel beszélgetett. A táncparketten zajló történés nem érdekelte különösebben. Rina nyelt egyet. Colin saját féltékenysége vagy az, ahogyan kimutatta birtoklási vágyát, valóban sok mindent elárult az érzéseirQl, és megerQsítette Logan sejtését. - Azt hiszem, jobb, ha lelépek - mondta Logan mosolyogva, és odasúgta Rinának: Normális körülmények között nem is viszi fel a nQket magához. - Aztán rákoppintott Colin vállára, visszament az asztalhoz, felsegítette a feleségére a kabátot, és búcsúzóul odaintett nekik. Rina Colin szemébe nézett, és megborzongott a vágytól. - Talán fázol? - kérdezte a férfi. - Igen, légy szíves, melegíts meg! - felelte a lány nagy bátran. De Colin ahelyett, hogy behúzta volna a legközelebbi sötét zugba, és végre valóra váltotta volna a nQ álmát, megölelte. Bár a táncparkett tele volt, Rinának úgy tqnt. mintha magukban volnának, miközben a zene ritmusára mozogtak. - Felmelegedtél? - kérdezte végül Colin. - Hm... - Rina csak ennyit mondott, és ez majdnem úgy hangzott, mint egy elégedett macska dorombolása. Ábrándosan lélegezte be a férfi arcszeszének illatát. - Rina! A nQ Colin nyakához hajtotta a fejét, és kelletlenül kinyitotta a szemét. - Tessék! A férfi a hüvelykujjával végigsimított az ajkán, és Rina az érintés gyöngédségétQl felsóhajtott. - Szeretnél még jobban felmelegedni? A hangja mély és érdes volt, és világos volt a szavai értelme is. Rina immár biztosan tudta, hogy ezt az éjszakát együtt fogják tölteni. A pillantásuk találkozott, és a nQ bólintott, miközben félig sem érezte magát olyan bátornak és kacérnak, mint ahogy mutatta. - Igen. - Akkor mire várunk még? - Colin kézen fogta, és néma egyetértésben távoztak a táncparkettrQl. Amikor Rina hagyta, hogy Corinne elhozza magával Bostonba, Q maga is számolt a lehetQséggel, hogy Colinnal fog hazamenni. Figyelte a férfi markáns arcélét. Már a látványától is felgyorsult a szívverése. Az ajkába harapott. Korábban soha nem volt ilyen merész, sem szavakban, sem tettekben. A férfi rápillantott, de már a röpke szemkontaktus is elárulta a vágyakozását. Rina érezte, hogyan keményednek meg a mellbimbói az izgalomtól.

Ide-oda csúszkált az ülésen, és próbálta elterelni a figyelmét. - Bekapcsolhatom a rádiót? - kérdezte. - Én közelebb lakom - mondta ugyanekkor a férfi. Logan korábban azt mondta, hogy Colin normális körülmények között nem visz magával haza nQket... - Ez megállapítás vagy meghívás? - kérdezte. A férfi nevetett. - Te nem játszadozol. Ez nagyon tetszik nekem. - Kezét a lányéra tette. - Ez meghívás mondta. - Méghozzá olyan, amilyet én nem mondok ki könnyelmqen. Újra odanézett a nQre. Vágyakozás lobogott a szemében, és valami más, amivel Rina még nem akart foglalkozni. Mély lélegzetet vett, mielQtt válaszolt. - Elfogadom a meghívást. És én sem könnyelmqen teszem. A férfi megszorította a kezét, aztán a következQ kijáratnál lekanyarodott az autópályáról. Röviddel ezután behajtott egy kapun keresztül. Az utcai lámpák fénye aligalig hatolt el a házig, és a sötétség, amely körülvette, jól illett a romantikus hangulathoz. Rina kiszállt, és elragadtatottan nézett fel az égre. Vajon mikor kezdett el havazni? Túlságosan elmerült a gondolataiban ahhoz, hogy észrevegye. Jókedvqen tárta ki a karját, és néhányszor megfordult a tengelye körül, miközben hagyta, hogy a hópelyhek az arcába hulljanak. Colin megölelte. - Te vagy a legelragadóbb havasi nyuszi, akit csak el tudok képzelni. - Lehajtotta a fejét, és olyan hosszan, szenvedélyesen csókolta meg a nQt, hogy annak a hideg ellenére nagyon is melege lett. Amikor Colin végül kézen fogta és bevezette a házba, Rina szinte szédült az izgalomtól. Nem voltak többé fenntartásai, sem kétségei. Készen állt. A hideg ellenére Colinnak is melege volt. Figyelte, ahogy Rina leveszi a kabátját, és ott áll újra a szexi vörös ruhájában, amely már egész este izgatta Qt. - Tisztában vagy vele, hogy csak a hó miatt jutottunk be ide, ugye? - Miért? - Rina ártatlanul rebegtette a szempilláját. - Mintha nem tudnád! Annyira kívánlak, hogy az út az autótól a házig tiszta kínszenvedés volt. Rina lassan, csípQjét ringatva közeledett a férfi felé. - És akkor miért vesztegetjük az idQt beszéddel? - Fogalmam sincs. - Colin megragadta a nQ vállát, és szorosan magához húzta, mielQtt újra megcsókolta. Rina halkan sóhajtott. Colin megcsókolta az arcát, és lejjebb vándorolt a nyakához. Mélyen beszívta a lány illatát, amely elbódította és felizgatta. Rina hátrahajtotta a fejét, hogy a férfi jobban hozzáférjen. Colin az ajkával és a nyelvével becézte puha bQrét, és a lány megborzongott. - Szeretnélek meztelenül érezni - mormolta. - Szeretném tudni, milyen érzés, amikor a tested a testemhez ér. A férfi mosolyogva vette ismét a karjába. Melle a lány melléhez ért, csípQje a csípQjéhez, combja a combjához.

Colin lehunyta a szemét. - Tökéletesen illünk egymáshoz. - Akkor vetkQzzünk le, és próbáljuk ki! - mondta Rina elpirulva, de mosollyal az arcán. Colinnak nem kelleti kétszer mondani. Ugyanabban a pillanatban fogta meg a nQ ruhájának a szegélyét, és együtt húzták át a ruhát a fején. Rina alatta is vörösben volt: vörös melltartóban és vörös csipkebugyiban. Colin közben annyira felizgult, hogy az már fájt. Összeharapta a fogát, és elkezdte kigombolni az ingét. Rina azonban félbeszakította, mindkét kezével belemarkolt az ing anyagába, és rövid úton letépte a férfi válláról. A gombok szétgurultak a padlón. - Máskülönben lassan szeretem, de erre most nincs idQ. Colin egyetértett, és kioldotta a nQ melltartójának a kapcsát. A csipke alsónemqben az imént elragadónak találta a lányt, anélkül viszont lélegzetelállítóan nézett ki. A melle kerek és telt volt, a bimbója pedig felé meredt. Rina kioldotta a férfi nadrágszíját, és Colin nemsokára bokszeralsóban állt elQtte, amely elöl alaposan kidudorodott. Amikor a nQ megérintette ott, Colin az önuralma maradékát is elveszítette. Pár lépéssel a fekete bQrkanapéhoz tolta Rinát, ledobta a takarókat, és ráfeküdt a nQre. Rina teste puhán és melegen simult hozzá, és ott, ahol Colin gerjedelme a leghevesebben lüktetett, szorosan hozzápréselQdött. Ajkuk találkozott, és csókjukban az a szexuális feszültség vibrált, amely az egész hét folyamán halmozódott fel bennük. Colin nyelve rámenQsen benyomult Rina szájába, és a csípQjével körkörös mozgást végzett anélkül, hogy beléhatolt volna. Majd jön az is... A testük ebben a pillanatban ugyanolyan összhangban volt, mint a lelkük. A nQ szemébQl Colin az érzések olyan áradatát olvasta ki, amely megijesztette volna, ha nem ugyanazt érzi Q is. Napokon keresztül kerülgették egymást, erotikus érintésekkel és néma ígéretekkel ingerelték a másikat. Most viszont komolyra fordult a dolog. - Az óvszer a hálószobában van - nyögte ki Colin nagy nehezen, és közben remélte, hogy nem teszi tönkre a hangulatot. - Van a táskámban is a földön. - Rina az intim helyzetben mélyen elpirult, mire a férfi gyengéden megsimogatta az arcát, hogy lazítson. - Colin! Szedek fogamzásgátlót, és a férjem halála óta senkivel nem feküdtem le. Szóval... semmi gond. A férfi fellélegzett. Még soha nem feküdt le nQvel védekezés nélkül, mert nem állt készen arra, hogy felelQsséget vállaljon a lehetséges következményekért. A házasságkötése után nagyon is el tudta volna képzelni az életét gyerekekkel, de Julié nem akarta elveszíteni a karcsú alakját - még valami, amit az esküvQ elQtt meg kellett volna beszélniük. Szétválásuk után Colin örült Julié önzQ magatartásának, mert így nem maradt tartós kapocs köztük. Rina más volt. Minden tekintetben... A lány összeszorította a combját, és ezzel felerQsítette a csípQje mozgását. Colin felsóhajtott. A pokolba a következményekkel és mindazokkal a problémákkal, amelyek elQttük állnak! A pokolba mindennel, kivéve ezt a pillanatot! A férfi addig ráncigálta a vékony texilpántot, amely összefogta a nQ tangáját, amíg az

elszakadt. - A mennyben vagyok - mormolta Colin, és gyorsan oldalra fordult, hogy levegye a bokszeralsóját. Amikor újra Rina felé fordult, azt látta, hogy a nQ testhelyzetet változtatott, most félig felemelkedve ül a kanapén, szqk terpeszben. Colin simogatni kezdte a combja közötti, puha szQrzettel borított háromszöget, és aztán tovább tapogatózott elQre, amíg megérezte a bársonyos, nedves mélységet. Rina visszatartotta a lélegzetét. - Ez jó? - A férfi finoman behatolt az egyik ujjával. - Ó, igen... - Rina elQretolta a csípQjét, így a férfi ujja még mélyebbre siklott. Colin majdnem ugyanúgy elvesztette az önuralmát, mint régebben, tinédzserként. És Rina a férje halála óta egyetlen férfival sem feküdt le! Colin megtisztelve érezte magát. Tökéletesen akart csinálni mindent. Meg akart adni Rinának mindent, amit csak tudott. Óvatosan hatolt belé. Érezte, hogy a nQnek erre a közelségre ugyanúgy szüksége van, mint neki, és Rina rekedt sikolya, amely visszhangzott az üres házban, megerQsítette a sejtését. Colin nagyon szívesen kiélvezte volna ezt a régóta vágyott pillanatot, de mindketten túlságosan fel voltak ajzva ahhoz, hogy tovább türtQztessék magukat. Egyre hevesebben, egyre követelQbben mozogtak, teljesen kiszolgáltatva a bennük tomboló szenvedélynek. Bár a férfi sejtette, hogy számukra ez nem egyszerqen csak szex lesz, a pillanat tökéletessége teljesen lenyqgözte. Nem tudta már, hol ér véget a saját teste, és kezdQdik a nQé. Már csak érezni akart, és amikor Rina belevájta körmét a hátába, és teljesen átadta magát a kéjnek, Colin is a szédületes csúcspontra ért. Colin nyújtózkodott, és Rina élvezte, hogy a bQrén érzi kemény, izmos testét. A férfi belemarkolt Rina puha hajába, és magához ölelte. A kanapé után átvándoroltak a férfi ágyába, ahol mély álomba merültek. A szerelmi játék Colinnal rendkívüli élmény volt, amelyet a lány reggel nagyon szívesen megismételt volna. De nem azonnal. - Mesélj nekem Julie-ról! - kérte. Logan keltette fel a kíváncsiságát Colin múltja iránt. Többet akart megtudni a férfiról, aki uralta az érzéseit. Colin felsóhajtott. - De rémesen kezdQdik a nap! - morogta. Rina elismerte, bizonyára nem ez a legjobb kérdés másnap reggel, de az egész éjszakát a férfi karjában töltötte. Úgy találta, egy kis kitérQt megengedhet magának. - Julié a volt feleségem. - Colin az oldalára fordult és felkönyökölt. A takaró eközben lecsúszott a testérQl, és Rina számára erQs volt a kísértés, hogy hozzásimuljon a mellével, és elfelejtse a beszélgetést. De a kíváncsisága erQsebbnek bizonyult. - És? A férfi mélyen a szemébe nézett. - Julié a múlt. - Fájdalmas múlt? - futatta Rina. Colin vállat vont. - Csak akkor fáj, ha valaki megreked a múltban. Én túltettem magam rajta.

- Remélem is, tekintettel a helyzetünkre. A férfi kifújta a levegQt. - Miért van az az érzésem, hogy te nem éred be azzal, hogy Julié számomra a múlt? - Mert nQ vagyok, és mindent tudni akarok. - Akkor is, ha jobban szeretnék szeretkezni veled, mint beszélgetni? - Csábító mosoly jelent meg Colin arcán. Jó, gondolta Rina. A férfi nem bosszús, hanem csak megpróbálja megQrizni a férfiúi méltóságát. Hosszú, gyengéd csókkal jutalmazta meg a türelméért. Aztán némi sajnálkozással megszakította a csókot. Egyszerqen többet akart tudni róla. - Szeretted? Colin a hátára fordult, és eltakarta a szemét. Igazából meg akart nyílni Rina elQtt, ami saját magát is meglepte, mivel nem az az ember volt, aki könnyen kitárja a lelkét. - Nem úgy, ahogy kellett volna. De ez mindenesetre kölcsönös volt. - A férfi a mennyezetre meredt, nehogy Rina tekintete eltérítse. - Itt, Bostonban dolgoztam egy tévétársaságnál, amikor megismerkedtünk Julie-val. Bizonyos dolgok közösek voltak bennünk, és úgy gondoltam, Q üdítQ változatosság az olyan nQk után, akik csak a tévében szereplQ macsót látták bennem. - Te mint macsó? - Rina nevetett. - A múlt éjszaka után esetleg kétségeid vannak a férfiasságomat illetQen? A lány kuncogott. - Egyáltalán nem. - És most valóban mindent meg akarsz tudni a balul sikerült házasságomról, vagy inkább megismételnél néhány erotikus pózt? Rina a kíváncsiság és a vágy között ingadozva felsóhajtott. - Mindent meg akarok tudni rólad. Aztán szeretkezni akarok veled. - Egyetértek - mondta a férfi, és megadta magát a sorsának. - Összeházasodtunk Julieval. Én folytattam a nyughatatlan életemet, és egyre zaklatottabb lettem. - Mindig is nyugtalan szellem volt, aki örökké készen állt a vándorlásra. De most miért nem érez késztetést, hogy meneküljön, amikor minden olyan bonyolult lett az életében, mint még soha? Tudta, az ok a karjában fekszik, és további válaszokra vár. - Azt hiszem, Julié érezte a zaklatottságomat. Ez természetesen nem mentség a félrelépésre, de azt hiszem, Q sem volt boldogabb, mint én. - Megcsalt? Colinnak tetszett, hogy Rina nem automatikusan az ellenkezQ esetet tételezte fel. - Igen. A kapcsolatunkban nyilván nem kapta meg azt, amire szüksége volt. - Vagy nem ismerte fel az Qszinteség és a hqség jelentQségét - válaszolta Rina rosszallóan. - Azt hiszem, Julié csak azt akarta, hogy otthon üljek, mivel pedig nem ezt tettem, másvalakit keresett. - Nem is tudtam, hogy ilyen alapvetQ dolog közös bennünk. Az én férjem is azt akarta, hogy otthon maradjak, és boldog legyek, de nem voltam az. - De nem csalt meg, ugye? Rina a fejét rázta.

- Azt hiszem, ennél sokkal rosszabbat akart: hogy változzak meg. - Micsoda tökfej! A lány sugárzott a boldogságtól. - Ez az, ami annyira tetszik nekem benned, Colin! Te olyannak fogadsz el, amilyen vagyok, és tiszteletben tartod a célokat, amelyeket magam elé tqztem. Teljesen mindegy, mennyi ideig tart a kapcsolatunk, én mindig tudni fogom, nincs hamis kép a fejedben rólam, vagy másfajta elképzelés arról, mit kellene tennem. Olyannak akarsz, amilyen vagyok. Colin gyengéden befurakodott a nQ lába közé. - Igen, akarlak. Most! - Azzal beléhatolt, és Rina teljesen befogadta. A férfi ekkor egy pillanatra visszakozott. - Én is mindent tudni akarok rólad - magyarázta. - A legapróbb részletekig. Rina felhúzta a lábát, ezzel hívta a férfit, hogy még mélyebben hatoljon belé. - Akkor mire várunk még? - kérdezte, és nyomban folytatták annak felderítését, hogyan tudnak egymásnak kölcsönösen gyönyört okozni. Rina kinyitotta a zuhanyt Colin fürdQszobájában, és mélyen beszívta a férfi arcszeszének illatát, amely még a levegQben terjengett. Az illat is elég volt ahhoz, hogy újra elfogja a vágy. Bármennyire szívesen ment volna is vissza a hálószobába, most muszáj volt zuhanyoznia, és haza kellett vitetnie magát Colinnal. Felhívta már Frankie-t, és az üzenetrögzítQn keresztül megkérte, menjen egy kört Nortonnal, de nem volt biztos benne, hogy a barátnQje megkapta-e az üzenetet. És Norton, az elkényeztetett kutya nem szokta meg, hogy éjszakára egyedül maradjon. Ugyanúgy, ahogy Rinának sem volt szokása mélyebb érzéseket táplálni egy férfi iránt, így aztán haza akart menni. A megszokott környezetére volt szüksége, hogy elgondolkodjon. Egy órával késQbb Colin hazavitte. MielQtt a lány kiszállt volna, a férfi megfogta a karját. - Van még valami, amit már régen szóba akartam hozni. De állandóan eltérítettél. Colin mosolygott. - Holnap szenteste. Van már valamilyen elképzelésed? Úgy volt, hogy Jaké és Brianne másnap odautazik New Yorkból, és Rina szívesen bemutatta volna nekik Colint. Ám elQször azt akarta tudni, mit talált ki a férfi. - Miért, te mire gondoltál? Colin Rina egyik hajtincsével játszott. - Feltqnt, hogy még nincs is karácsonyfád. Jaké megfojtaná, ha rájönne, hogy elhanyagolta a régi családi hagyományt. - Egyedül nem volt kedvem hozzá. - Cö, cö. - Colin mosolygott. - Nem érzed úgy, hogy Norton szép karácsonyt érdemel? - Norton! - Most azonnal haza kell mennie, és elvinnie a kutyát sétálni! Amikor odafent kinyitotta az ajtót, visszahQkölt. Nem jött elébe a kutya lihegve. Frankié nyilván mégiscsak megkapta az üzenetét, és éppen sétáltatja Nortont. Colinra nézett.

- Egyedül vagyunk... A férfi mosolygott. - Igen, ez jó. Akkor tovább beszélgethetünk a szentestérQl. Rina az ajkába harapott. - Azt hiszem, az elQbb megkérdeztem, te mire gondoltál. - Te meg én, egy kis fa, amelyet ma megveszünk és feldíszítünk, és aztán az egész hétvégén kényelembe helyezkedhetünk a kandallótqz mellett. - Erre a gondolatra Colin szívverése máris felgyorsult. - Ez fantasztikusan hangzik - válaszolta Rina rekedtes hangon. - És ezt ma éjszaka is megtehetjük. De holnap a kandalló tüzét családi körben élvezhetnénk. - Milyen család körében? - Az enyémben. A rovatom körüli nagy izgalomban meg abbéli igyekezetemben, hogy téged elcsábítsalak, elfelejtettem mondani, hogy Jaké és Brianne holnap látogatóba jön hozzám. A csalódottság határozottan látszott Colinon. Biztosan számított rá, hogy kettesben fogják eltölteni a karácsonyt. - Nem szeretnélek zavarni sem téged, sem a családodat. Rina sértQdöttnek látszott. - De hát ki mondta, hogy zavarsz? Éppen most hívtalak meg, és ha nem terelted volna el állandóan a figyelmemet, már sokkal korábban megtettem volna. - Kacéran mosolyogva indult a férfi felé. - Nem volna igazi a karácsonyom nélküled. Mutatóujját felfelé csúsztatta a férfi mellkasának a közepétQl egészen a gallérja gombolásáig. Colint elöntötte a forróság, és végighullámzott a testén. Amikor Rina szorosan odalépett hozzá, és nekinyomta a mellét, tudta, hogy a lány komolyan gondolja a meghívást. Család ide vagy oda - majdcsak lesz valahogy. Rináért amúgy is mindent vállalna. - Mi lenne, ha most elhoznád Nortont Frankie-tQl, és mindent elintéznél itt, amit kell, hogy aztán elmehessünk fát venni? - Ez azt jelenti, hogy itt leszel, amikor Jaké és Brianne megérkezik? - Mindaddig, amíg távol tartod Nortont a cipQmtQl, azt teszem, amit csak akarsz. - Mindent? - kérdezett rá a nQ mosolyogva. - Szemtelen vagy, Rina! - De ez tetszik neked! A férfi bólintott. De még mennyire! - Adj nekem egy félórát, aztán jövök veled - mondta Rina, csókot nyomott a férfi ajkára, és Frankié lakására indult. 8. FEJEZET Ugyanaznap délután négy körül Colin egy igencsak szegényes kis fát cipelt fel Rina lakásába. - Jobb napokat is látott már - jegyezte meg a lány, mikor ajtót nyitott. - Örülhetünk, hogy ilyen kevéssel karácsony elQtt még egyáltalán volt fa. És nekem teljesen mindegy, hogy néz ki. A mi fánk, és egyedül ez számít. Norton csaholva ugrálta körül Colint.

- Volnál szíves kimenni vele, még mielQtt megfeledkezik magáról? Rina nevetett. - Akkor viszont elvárom, hogy a fa díszítésre készen fel legyen állítva, mire visszajövök. - Rabszolgahajcsár! - Colin a nQre kacsintott. Pár órával késQbb megcsodálhatták közös munkájuk eredményét. A kis fán csillogtak és szikráztak a vörös, zöld és arany díszek, meg egy ragyogó csillag a tetején. A kandallóban lobogott a tqz, és Norton egy kis szunyókálásra visszahúzódott a kanapéra. Colint mélységes megelégedettség töltötte el, és úgy érezte, mintha itt lenne otthon, Rinánál és a kutyájánál a tengerparti kis lakásban. - Bámulatos - mondta anélkül, hogy pontosan tudta volna, a fáról vagy a saját érzéseirQl beszél. - Tudom. Még ezekkel a maradék karácsonyfadíszekkel is csodaszép látvány. Pillantásuk találkozott, és ismét vágyakozás támadt bennük. Colin egész idQ alatt nem ért hozzá Rinához, mivel tudta, különben soha nem végeznének a fa feldíszítésével. De a munka el volt végezve, és most kezdQdhetett az élvezet. - Arról volt szó ugyan, hogy szenteste a kandalló elQtt szeretkezünk, de semmi okunk nincs rá, hogy ne tegyük meg már ma. Rina elégedett hümmögése beleegyezésnek hangzott, miközben odabújt a férfihoz. - De én azt hittem, elQször még végiggondoljuk, melyek a fogadalmaink az új évre. Colin meglepetten pislogott. - Az ilyesmiben én egyáltalán nem vagyok jó. - Nem szívesen hagyta, hogy megkössék az olyan ígéretek, amelyeket aztán nem tart be. Hogy a nQ figyelmét elterelje, bedugta a kezét a pulóvere alá, és megfogta a mellét. - Szedd össze magad! Tedd meg a kedvemért, jó? Régi családi hagyomány ez, és azt hittem, mi ketten idén együtt csináljuk. Akkor is, ha jövQre már nem leszünk együtt, hogy ellenQrizhessük az eredményt? tette fel magában Colin a kérdést. - ElQször te - mondta hangosan. - Hát jó. - Rina erQlködve gondolkodott. - Továbbra is becsületes és Qszinte leszek önmagammal szemben - mondta végül. - Ezt hogy érted? - firtatta a férfi. - Némelyik embernek gyógymódra van szüksége, de nekem ott van a rovatom, hogy tisztába jöhessek önmagammal. És így egy csomó mindent megtanultam rólad. - A férfi kezére tette a kezét. - Tehát tovább fogom írni a rovatomat, és csak olyan embereket meg dolgokat engedek be az életembe, akik, illetve amelyek jót tesznek nekem. - Ez egy fennkölt cél. - Meg fogom csinálni. - Gyengéden megcsókolta a férfit. - És most te jössz! Colin nyelt egyet. - Én becsületesen és Qszintén... - fogok veled szemben eljárni, akarta mondani, de tudta, hogy ez hamis ígéret lenne, és a múltban állandóan megszegte. - Na, gyerünk már, Colin! Ne vedd félvállról! - Fogadom, hogy a lehetQ legfelelQsségteljesebben fogok eljárni az élet minden

dolgában. - Ez elég homályos volt, de remélte, hogy Rina nem fog tovább kérdezQsködni. Az ünnep miatt még senki nem válaszolt a hivatalos telefonjaira, de karácsony után ismét beszélni akart a bankkal, hogy tájékozódjon az újság aktuális pénzügyi helyzetérQl. Aztán beszélnie kell Joe-val. Együtt talán ki tudnak dolgozni egy tervet, amely nem fáj senkinek azok közül, akik fontosak neki. Colin Rina szemébe nézett, és elátkozta Corinnet, amiért így tönkretette az újságot. - Na, látod! Nem is volt olyan nehéz - mondta Rina. A férfi mosolyt erQltetett magára. - Tényleg nem. - És most ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk. - Rina levette a pulóverét, és rózsaszínq csipkés melltartóban állt a férfi elQtt. A kandallótqz libbenQ fénye ott táncolt a meztelen bQrén. Colin elQrehajolt, hogy megcsókolja, de a lány a vállára tette a kezét, és intett, hogy térdeljen le. Aztán Q maga is letérdelt, és várakozásteljesen nézett rá. A férfi elkezdte a nyelvével becézni a hasát, és nedves vonalat húzott a köldökétQl felfelé. Aztán kinyitotta a melltartót, és váltakozva kényeztette mindkét kemény bimbót. Majd a szájába vette Qket, és addig szívogatta, amíg Rina nyögdécselve rángatózni nem kezdett. - VetkQzz le! - A nQ hangja rekedt volt a vágyakozástól. Soha korábban nem érzett ilyen erQs és mindent elsöprQ késztetést, hogy egyesüljön egy férfival. Colin nagyon szívesen teljesítette a kérését, miközben a lány is levette a ruháit. Amikor meztelenek lettek, a férfi magára húzta Rinát, így a nQ határozottan érezhette a gerjedelmét. Benyúlt felhevült testük közé, hogy megérintse Colint, és ösztönösen hozzádörgölQzött. Aztán nem tudott tovább várni, és lovagló ülésben ráült a férfira. Anélkül, hogy a tekintetét levette volna Colinról, úgy intézte, hogy a férfi lassan, centiméterrQl centiméterre beléhatoljon, amíg teljesen ki nem töltötte. Colin a nQ keze után nyúlt, és összekulcsolta az ujjaikat, ami nagyon bensQséges mozdulat volt. Rina lepillantott, és azt a helyet nézte, ahol a testük egyesült. Az izgalomtól összehúzódtak az izmai. - Igen, lovagolj! - nyögte ki Colin sóhajtva. Rina azt tette, amit kért. Lassan felemelkedett, és rögtön ezután megint leereszkedett a férfira. Közös ritmust találtak, amely egyre gyorsabb lett. Rina hirtelen észrevette, hogy feltartóztathatatlanul közeledik a tetQpont. A mámor annyira eluralkodott rajta, hogy hangosan felzokogott. Colin a testük közé csúsztatta a kezét, és Rina legérzékenyebb pontját simogatta, miközben az eksztázis borzongása járta át Qket. Rina ragaszkodott hozzá, hogy a vasárnap délelQttöt a belvárosi tömegben töltsék, hogy az utolsó pillanatban még karácsonyi ajándékokat vásárolhassanak - természetesen külön-külön. Miután letelték az ajándékokat a fa alá, megkönnyebbülten ültek le a nappaliban. Nem sokkal késQbb csengettek a bejárati ajtón. Rina otthagyott papírt-ceruzát, mivel éppen jegyzeteket készített a rovatához, és felugrott. Az édes kettesnek vége lett, és Colin sajnálkozva sóhajtott.

Tegnap a kandalló elQtti szerelmi játék után lezuhanyoztak, elugrattak hamburgert enni, a férfi lakásából hoztak egy váltás ruhát, és visszatértek Rina lakásába. Az ágyban újból szeretkeztek, és amikor eljött az alvás ideje, megengedték Nortonnak, hogy kényelembe helyezkedjen náluk. Rina nem akarta a kutyáját egy újabb éjszakára egyedül hagyni. Azóta Norton Colin legjobb barátja lett. Miközben a férfi a kanapén hevert, és futballt nézett, a kutyus keresztben feküdt a hasán, és kilógatta fekete nyelvét. - Miféle kutya az, amelyik össze sem rezzen, amikor csengetnek? - kérdezte Colin hangosan. - Elég buta - felelte mögötte egy férfihang. Colin megpróbált felkelni, de Norton nem mozdult. - Jól van. Ha téged szeret, akkor legalább nem lóg az én nyakamon. Jaké vagyok, Rina bátyja. - A másik férfi a kezét nyújtotta, és Colin megrázta. - Colin Lyons. - Örülök, hogy megismerhetlek. Rina már sokat mesélt rólad. Colin meg volt lepve. Nem hitte volna, hogy ennyit jelent Rinának. Jaké alaposan szemügyre vette Colint, aztán odaült mellé a kanapéra. - Jó a meccs? - tudakolta. - Nem rossz. Milyen volt az út? Jaké nevetett. - Hosszú. Colin határozottan látta a hasonlóságot a sötét hajú rendQr és a húga között. Gesztenyebarna hajú, csinos nQ lépett be a helyiségbe, és a rövid üdvözlés után Jaké mellé ült. Colin még sajnálta, hogy odalett az édes kettes Rinával, de aztán annak örült, hogy a családja által többet tud meg róla. Rina sógornQje, Brianne nagyon beszédes volt, mesélt Rina életérQl New Yorkban, és hogy milyen büszkék Jake-kel együtt a lány új munkájára és a rovatára. Azt is megemlítette, hogy a ragyogás Rina szemében a sok-sok változás következtében még erQsebb lett, amivel heves oldalba bökést érdemelt ki az érintettQl. Mindent egybevéve Colin nagyon jól érezte magát Rina családjával. Egyszerre csak eszébe jutott, hogy már majdnem két napja nem látogatta meg Joe-t. - Figyelj ide, Rina, mivel most van társaságod, szívesen elmennék Joe-hoz a kórházba. - Joe az apja - magyarázta a többieknek Rina. - O, és kórházban kell lennie karácsonykor? De sajnálom! - mondta Brianne. Visszajössz utána? Reméltem, hogy ezen a hétvégén lesz idQnk megismerkedni. - Itt tudnál lenni vacsorára? - Rina kérQn nézett Colinra, és a férfi bólintott. - Remek, mert szeretnék mindnyájatokkal együtt ünnepelni. Jaké, megkaptad az írásaimat? - Rina szégyentelenül kikövetelte a bátyja dicséretét. Jaké csak nevetett és megölelte. - Tudod, hogy nagyon büszke vagyok rád, Rina. Colin is az volt, de ismét felébredt a rossz lelkiismerete. Valamivel korábban lehallgatta az üzenetrögzítQjét, és Ron Gould kereste, aki azt akarta tudni, sikerült-e elQrébb jutnia az újság eredeti arculatának visszaállításában.

- Csak kikísérem Colint, és máris jövök vissza - jelentette be Rina, és követte a férfit a folyosóra. - Tudom, hogy meg kell látogatnod Joe-t, de remélem, nem tQlünk menekülsz el. Colin megsimogatta az arcát. - Természetesen nem. Csak arról van szó, hogy az együttlét a családoddal arra emlékeztet, hogy legyek az enyémmel is. - És tényleg visszajössz? - Visszajövök - ígérte meg a férfi komolyan. Colin nyugtalanul járkált fel-alá a kórház folyosóján. Nem tudta rászánni magát, hogy visszamenjen Joe szobájába, és utasításokat kapjon Corinne-tól, hogy hozzon vizet, rázza fel Joe párnáját, és hasonlók. Nem volt szüksége rá, hogy Corinne mondja meg, mi volna a legjobb annak az embernek, akit majdnem egész életében ismert. Egy pillanatra megállt az ajtóban, és látta, hogy azok ketten sugdolóznak. Joe gyenge volt, és alig tudta nyitva tartani a szemét. A beszéde a szélütés következtében nehezen érthetQ volt, Colin ezért nem kínozta társalgással. Most azonban az apja mondott valamit Corinne-nak, aki fölé hajolt, és hallgatta. Amit Colin az utóbbi hetek során megfigyelt, immár bizonyossággá vált. E kapcsolat mögött több volt, mint amennyit Q kezdetben feltételezett. Mindenképpen többnek kellett lennie a szexnél, kényelemnél vagy pénznél, ha Joe a nQre ruházta át a fia helyett az újság irányítását. Colin sarkon fordult és kis híján összeütközött egy nQvérrel. A liftek felé sietett, hogy minél gyorsabban kijusson innen. El a családtól, amelyhez nem tartozott igazán. Rinával akart lenni. A nQ mellett az volt az érzése, hogy van valaki, aki egészen elfogadja. De most nem tudta volna elviselni, hogy egy olyan család körében üljön, amelyik nem az övé. Megígérte, hogy visszamegy, de nem volt képes rá. Igazából nem sok hiányzott ahhoz, hogy felszálljon egy repülQre, és otthagyjon csapot-papot. De Joe iránti szeretete nem engedte addig nem, amíg az újság jövQje bizonytalan. Ennél is nagyobb visszatartó erQ volt Rina, illetve azok az érzések, amelyeket a nQ ébresztett benne. Ezek sokkal erQsebbé váltak, mint gondolta, és nem tudott úrrá lenni rajtuk. Mivel Brianne és Jaké kitartott amellett, hogy szállodában töltik az éjszakát, Rina most egyedül volt. Nem így lett volna, ha Colin betartja az ígéretét, és visszajön. De Rina most arra a szomorú felismerésre jutott: a férfinak nem fontos, hogy betartsa a szavát. A szíve mélyén tudta, hogy Colin nem akarja szándékosan megbántani. A sors iróniája, hogy éppen a munkája révén sikerült jobban megértenie a férfihoz való viszonyát. Most, hogy kipipálta a szexet, a vonzódást és a belsQ értékeket, fel kellett tennie a kérdést: mi tart össze egy partneri viszonyt. És ami ezzel kapcsolatban elQször az eszébe jutott, az a megértés volt - olyasmi, ami Colinra nagyon ráfért volna. Rina gyanította, hogy szülei elvesztése gátolta meg a férfit abban, hogy át merje adni magát a mély érzéseknek. Ennek következtében gyorsan visszahúzódóvá vált. Amíg a férfi szembe nem néz a múltjával és az érzéseivel, addig Q csak megértéssel tud segíteni rajta.

Mivel pillanatnyilag sem Colinon, sem önmagán nem tudott segíteni, Rina úgy határozott, új felismeréseit egy cikkben foglalja össze, és leült a számítógéphez. Amikor az utolsó mondat után az órára nézett, rájött, hogy két óra eltelt. Kinyomtatta a következQ heti írást: Hogyan tudhatja meg, mi megy végbe a partnere fejében? Rina felállt, és megmozgatta elgémberedett tagjait. Büszke volt a mqvére. Colin távollététQl eltekintve az élete pillanatnyilag csodálatos volt, és egy forró, illatos habfürdQvel még élvezetesebbé akarta tenni. LevetkQzött, feltqzte a haját, magára kapta a fürdQköpenyt, vizet eresztett a kádba, és éppen be akart szállni, amikor csengettek. Norton felpattant, és az ajtóhoz szaladt. Rina követte, arra számítva, hogy Frankié néz be egy kis fecsegésre a kollégájával való legújabb randevúról, de helyette egy másik vendég állt a küszöbön. - Colin! - Szia! - mondta a férfi, és betette a lábát az ajtónyílásba. Nyilvánvalóan feltételezte, hogy a nQ különben az orrára csapná az ajtót. De mi sem állt tQle távolabb. Belélegezte a férfi ismerQs illatát, és felidézQdtek benne szerelmes óráik emlékei. - Gyere be! - Becsukta az ajtót Colin mögött, és várakozóan ránézett. - Kérlek, ne gyqlölj meg, Rina! Azt nem tudnám elviselni. - A férfi a lány vállára tette a kezét, és az ujja hegyével gyengéden megsimogatta a nyakát. - Ma már nem vártalak, Qszintén szólva. Colin kimerültnek tqnt, ahogy végigsimított a haján. - Amikor kijöttem a kórházból, elQször muszáj volt egyedül lennem, hogy távolságot tudjak tartani mindentQl. - Szelíden betuszkolta a nQt a nappaliba, és leült vele együtt a kanapéra. - Nem volt kedvem újra együtt ülni másokkal, meghitt családi körben. Különösen nem egy olyanban, amelyben csak kívülálló vagyok. - Kinyújtotta a kezét, és várt. Teljesen nyilvánvalóan megértést várt a nQtQl. Rina már korábban emellett döntött, és hirtelen azt is tudta, miért. Szereti Colint! Minden hibája ellenére szereti ezt a férfit, akinek megvannak a maga korlátai az érzéseivel és a kapcsolataival. Rina a férfiéba tette a kezét. A szexuális feszültség megint létrejött. De Rina ezúttal tudta, hogy több van közöttük a gyönyörnél - mert a szíve, amelyet biztonságban hitt, Coliné lett. - Mi történt a kórházban? - kérdezte Rina. Colin vállat vont, és felbámult a mennyezetre. Kiült az arcára a fájdalom. - Amikor Corinne-t figyeltem Joe ágyánál, egyszer csak... kényelmetlenül éreztem magam. - Miért? - Magamban egész idQ alatt azt vetettem Corinne szemére, hogy hamis játékot játszik Joe-val, és szétdúlja a családot. - És most? - Most rájöttem, amit feltehetQleg egész idQ alatt tudtam, de nem akartam bevallani magamnak.

Rina megszorította a kezét. - Mi volna az? - Nem Corinne a kívülálló, hanem én. Rina soha nem érezte magát kirekesztetnek a családjában. Colin nem ismerte ezt a biztonságot, és a szavai mélységes fájdalmat okoztak a lánynak. - Meg tudom érteni, miért tqnik ez neked így, és nem is ismerem Joe-t, de a szívem azt súgja, nem értene egyet veled. Ez az ember befogadott a családjába. Örökbe fogadott. Ez mond valamit az irántad való érzéseirQl. Beszéltél ma vele? - Nem akartam olyan helyen lenni, ahová nem tartozom, tehát elmentem. - És mi vezetett ide? A férfi visszafordította a fejét, és ránézett Rinára. - Te vagy az egyetlen, akiben eléggé megbízom ahhoz, hogy beengedjelek ide. - A szívére mutatott. Rinának gombóc lett a torkában, amikor a férfi kinyújtotta a kezét, és megsimogatta az Q arcát. - Megbocsátasz? - Nincs mit megbocsátanom. Colin megkönnyebbült sóhajt hallatott, és a lány úgy érezte magát, mintha ajándékot kapott volna. Ennek ellenére észrevette, hogy Colin még nem fejezte be. - Mire jöttél még rá ma? - Te tulajdonképpen gondolatolvasó vagy? - kérdezte a férfi nevetve. - Nem, de úgy érzem, lassanként egyre jobban megismerlek. Hála tükrözQdött a férfi szemében. - Joe a fiaként nevelt fel. Akár a nevelésrQl volt szó, akár az újságírásba való bevezetésrQl, soha nem bánt velem másként, mint a saját fiával. - Nyilvánvalóan jó ember. - Igen, az. Ezért is nehéz megemésztenem ezt az új felismerést. Amikor Joe megbetegedett, kinek adott teljhatalmat a legfontosabb teremtménye, az újság fölött? Nem a fiának, hanem a feleségének, akivel mindössze két éve házasok! Rina kihallotta a szavaiból, mennyire mellQzöttnek érzi magát. A saját szívében érezte a férfi fájdalmát. Ugyanakkor azt is tudta, nincsenek szavak, amelyek megvigasztalnák vagy megbékítenék, mégis érezte, hogyan segíthetne neki. Odafordult a férfihoz, és kitárta a karját. A csókja mohó és szenvedélyes volt, és Colint hamarosan az a veszély fenyegette, hogy elveszíti az önuralmát. - Menjünk be a hálószobába! - mondta, hogy közben kicsit megnyugodjon. - Jó terv - válaszolta Rina, miközben ragyogott a szeme az izgalomtól. Colin felállt, és a karjába kapta a nQt. - Tudnod kell, hogy nem ezt vártam, amikor idejöttem. Rina nevetett, és a mutatóujjával végigsimított a férfi arcán. - Hazudós! Colin úgy érezte, rajtakapták. - Hát jó, mondjuk úgy, hogy szükségem volt a jelenlétedre, ezért jöttem ide. Minden egyéb ráadás a részedrQl.

- Az angyalok nyelvén beszélsz, mint mindig. A férfi nevetett, és boldognak érezte magát. Rina nemcsak a fájdalmát qzte el, hanem kitöltötte a belsQ ürességét is. Ez a felismerés villámcsapásként hasított belé, de még mielQtt ezen törhette volna a fejét, elért az ágyhoz, és messze sürgetQbb szükségletek ragadták magukkal. Lefektette Rinát a takaróra, és ráfeküdt. A nQ pongyolája szétnyílt, és Rina meztelenül feküdt alatta, míg Q teljesen fel volt öltözve. - Nem gondolod, hogy az alkalomhoz képest túlöltözött vagy? A férfinak nem kellett újabb felszólítás. Miközben levetkQzött, Rina figyelte. Colin mozdulatai meg a meztelen teste felizgatta. És Q is felizgatta a férfit, ahogy széttett lábbal ott feküdt, és magához hívta. Amikor Colin melléje feküdt, és kihívóan hozzásimult, Rina nevetve az oldalára fordult. - Van egy meglepetésem a számodra. - Szeretem a meglepetéseket. - Akkor csukd be a szemed! A férfi a hátára fordult, és engedelmeskedett. Hallotta, hogy a nQ kihúz egy fiókot, és kotorászik benne. - Ne less! - figyelmeztette Rina. Colin a szemére tette az egyik tenyerét. - Készen állsz? - kérdezte aztán a nQ, izgalomtól fátyolos hangon. - Micsoda kérdés a meztelen tényekre való tekintettel! - Colin csak ennyit mondott, és kéjesen felsóhajtott, amikor megérezte az elsQ érintést. - Milyen? - Könnyq csiklandozás - próbálta meg Colin elemezni az érzést, amelyik a lábánál kezdQdött, és felfelé vándorolt. - Valamilyen toll? - Nem. A pihekönnyq érintés csiklandósan továbbvándorolt a teste közepén, és körözQ mozgásokkal játszott a férfiasságával. - Találgass tovább! Az érintés olyan könnyq és ugyanakkor olyan izgató volt, hogy csak felkeltette a vágyát, de nem csillapította. Mivel nem volt képes tovább elviselni a játékot, Colin kinyitotta a szemét. Rina lovagló ülésben ült a lábán, és a hosszú póthaj lófarkával kényeztette. - Tudom, hogy mennyire tetszett neked a lófarkam, ezért úgy gondoltam, felcsigázom vele a fantáziádat. - Miféle fantáziámat? - Hogy a hosszú hajam beborítja a testedet. Azt ne mondd, hogy nem álmodtál errQl! - Ha elismerem, akkor könnyítesz rajtam? - A férfi lefelé mutatott. - Azt hiszem, lehet róla szó. - Rina sejtelmes mosollyal félredobta a póthajat, és szétterpesztett ujjaival lassan haladt felfelé Colin combján, amíg elérkezett a legkényesebb tájhoz. A férfi felsóhajtott. - De elQbb meg kell mondanod, mit akarsz. - Rina nyelt egyet, egy pillanatig

tétovázott, és a bizonytalansága messze szédítQbb volt, mint az elQzQ merészsége. Korábban a férfi szólította fel, hogy mondja meg ugyanezt, így Colin most hálás volt a viszonzásért. - Azt akarom, hogy vedd a szádba. - Sóvárogva vágyott minden érintések legintimebbjére. - Hogy így juthassak el a tetQpontra. A férfi izgatottan visszatartotta a lélegzetét, miközben Rina szétterpesztette a lábát, és föléje hajolt. - A premier - hallotta még a nQ suttogását, és aztán már nem hallott semmit, mert Rina teljesítette a kívánságát. Ráfonódott az ajka és körbecirógatta a nyelve. Colin majdnem elveszett az érzéki gyönyörök örvényében, de annyira azért még ura volt önmagának, hogy Rinára is tudott gondolni, és amikor kinyitotta a szemét, a nQ meztelen combját látta maga elQtt. Úgy helyezkedett, hogy a nyelvével elérje Rina legérzékenyebb pontját, és ugyanolyan izgatóan kényeztette, ahogyan a lány Qt. Fojtott sóhaj szakadt fel Rina torkából, a csípQje lágyan mozgott a férfi fölött. Colin kemény marokkal ragadta meg a combját, és teljesítette néma kérését, miközben a nQ a nyelvével és a kezével qzte Qt tovább a tetQpont felé. Néhány másodpercen belül aztán Colin el is jutott oda. Nem tudott visszaemlékezni rá, hogy valaha is megélt-e intenzívebb élvezetet. Rina elragadtatott sikolyából megtudta, hogy Q is eljutott a csúcsra. És ez nagyobb örömmel töltötte el, mint a saját kielégülése. A közös habfürdQ után Rina és Colin egymáshoz bújva ült az ágyban, pattogatott kukoricát evett, és halk zenét hallgatott. A fény le volt tompítva, és Colin olyan elégedettséget érzett, amilyet addig nem ismert. - Gondolkodtam rajta - mondta Rina. - Tudom. Szinte hallom, ahogy a kerekek csikorognak az agyadban. A lány nevetett. - Komolyan mondom. Az elQbb elmondtad, mennyire bántott, hogy Joe nem rád bízta az újság vezetését. A téma gyorsan kijózanította Colint. - Hová akarsz kilyukadni? - Amíg nem tudsz vele beszélni, aligha fogod jobban érezni magad. De megpróbálhatsz Corinne-nal beszélni ahelyett, hogy hadakoznál ellene - javasolta Rina. - Feltqnt nekem, hogy a jelenlétében nem vagy olyan sármos, mint amilyen máskülönben. A férfinak nevetnie kellett. Az így van. P pedig ragaszkodik ahhoz, amit a fejébe vesz. Ma szilárdan el voltam szánva, hogy tisztázom a helyzetet, de nem ez volt a megfelelQ idQpont. - Biztos vagyok benne, hogy Joe meg fog hallgatni, mihelyt jobban lesz. - Az orvos utalt rá, hogy a közeljövQben biztosan nem fog újra dolgozni. - De hamarosan ismét rálátása lesz a dolgokra, és képes lesz döntéseket hozni. - Rina odahajolt Colinhoz, és csókot nyomott az ajkára. - Egy csapásra jobban fogod érezni magad, ha kibeszélitek a dolgokat. Légy hq önmagadhoz, Colin! Ennyit megtanultam a nem különösebben boldog házasságom révén. Rina nagy hirtelen elhatározta, hogy karácsony elsQ napján rögtönzött ünnepséget

szervez. ElkerülendQ, hogy Colin kényelmetlenül érezze magát az Q családja körében, a férfi rokonait és barátait akarta meghívni. Logan és Catherine szerencsére örömmel áttette a székhelyét Rina lakásába, ahová Catherine még az ételt is hozni akarta. A testvére, Kayla és a férje, Kane is meghívást kapott, s Frankié is jönni akart, mivel a saját családja túl messze lakott. Emma azonnal igent mondott, és örült a kibúvónak, hogy nem kell a fiával töltenie a karácsonyt. Még azt is kérdezte, hogy Stant magával hozhatja-e. Rinának legfQképpen Norton miatt fQtt a feje. A kutya nem szerette, ha túl sok ember tolakodik be a felségterületére, nem vesz róla tudomást, és még arra sem hajlandó, hogy az asztalról etesse. - Remélem, jól fogsz viselkedni - szólt rá Rina az ebre. - Ha ezt a ruhát hagyod magadon, nem állok jót magamért. A lány megfordult. Colin állt az ajtóban, és mohó tekintettel méregette. - Fantasztikusan nézel ki - mondta, és Rina felé indult. A nQ örült a bóknak, csókot nyomott Colin frissen borotvált arcára, és belélegezte férfias illatát. Szorosan odasimult hozzá. Ekkor halk torokköszörülést hallott, és gyorsan visszahúzódott. Jaké állt az ajtóban. Rina karba tette a kezét. - Mióta állsz ott? Jaké ugyancsak karba fonta a kezét, és mosolygott. - Nem régen, testvérkém. De tudod, hogy szakmai ártalomként mindig nyitva tartom a szemem - tette hozzá egy Colin felé vetett oldalpillantással. Rina nem mondott semmit, de világos volt, hogy Colin távolmaradása a tegnapi vacsoráról nem csupán a lányt, hanem a bátyját is bántotta. Jaké magatartása határozottan hqvösebb volt, mint elQzQ nap. Colin nem vehette rossz néven tQle. - Fiúk, mit akartok inni? - kérdezte Rina, hogy témát váltson. - Van vized? Emma egyre jobban becsíp, és Logan fel akarja hígítani a borát. Rina a homlokát ráncolta. - Emma tulajdonképpen alig iszik alkoholt. Biztosan sántikál valamiben, tehát vigyázz rá egy kicsit jobban! És még inkább Stanre. - A bátyjához fordult. - Nem vár a feleséged? - Brianne szeretné tudni, hogy van-e zellered. Rina felhúzta az orrát. - Cat meleg elQételei igazán finomak, miért akar még zellert? Jaké a szemét forgatta. - Azt várod tQlem, hogy megmagyarázzam a nQk különös viselkedését? - Hm. Ez jó téma lehetne a következQ cikksorozatomhoz: megérteni, mi játszódik le egy nQ fejében. - Rina elmosolyodott. - Ez tetszik nekem. - Hát, én személy szerint kíváncsi volnék az eredményre - mondta Jake. Colin döbbenten hallgatott. - Brianne ezenkívül a mogyorókrém felQl is érdeklQdött - folytatta Jake. - És mazsola felQl, ha van itthon. Ja, és szeretne egy nagy pohár tejet. Colin elhúzta a száját. - De hiszen ez rémesen hangzik!

- Igen, különleges kívánságnak hangzik - állapította meg csodálkozva Rina. - Micsoda? - Jake elképedve nézett rá. - MirQl beszélsz? - Brianne-nek különleges kívánságai vannak. Lehet, hogy ennek egy bizonyos oka van? - Rina látványosan felhúzta a szemöldökét, és közben Jake úgy nézett rá, mint egy kisfiú. -A pokolba a zellerrel! - kiáltotta, és kisietett a konyhába, hogy komolyan elQvegye a feleségét. Rina nevetett. - Ez bevált. Jake kívül került, és van egy percünk kettesben. - Te ezt a sok veszQdséget a partival csakis miattam csinálod? Tudod, milyen boldog vagyok, hogy te vagy nekem? - Átkarolta a nQ derekát, magához húzta, és belélegezte izgató illatát. - A lényeg, hogy tudod, milyen boldog vagy. Többet nem is akarok. - Rina a férfi nyaka köré fonta a karját, és szenvedélyesen megcsókolta. Hirtelen mobiltelefon csengése zavarta meg Qket. Colin sóhajtva vette elQ a zsebébQl, miközben Rina csalódottan lépett hátra. - Halló! - Kellemes karácsonyt, Colin! - A férfi megismerte Corinne hangját. Colin szíve összeszorult az aggodalomtól. - Viszont kívánom. Joe jól van? - Tudta, hogy Corinne ok nélkül nem hívja lel. - Igazából ma nagyon jól van, és örülne, ha láthatna. Az aggodalom izgalommá változott. - Ebéd után úgyis be akartam menni a kórházba. - Nem tudnál elQbb jönni? Úgy értem, most mindjárt. Joe pillanatnyilag jó erQben van, és ez megfelelQ alkalom volna kettQtöknek egy beszélgetésre. - Menj csak! - súgta Rina. - Teljesen megértem. Colin nem akarta a lányt már megint otthagyni, de feltétlenül meg kellett látogatnia Joe-t, és ki kellett használnia az alkalmat. - Mondd meg neki, hogy megyek. - Köszönöm. Colin eltette a mobilját, és sajnálkozva nézett Rinára. - Bárcsak... - Pszt! - A nQ az ajkára tette az ujját. - Karácsony van. Neked Joe-nál kell lenned. Veled mennék, de a lakás tele van vendégekkel. A férfi Rina álla alá tette az ujját, és felemelte az arcát. - Arra gondoltál, hogy velem jönnél? Ez sokat jelent nekem. Gyengéden megcsókolta a nQt, de ez a csók, mint mindig, hamarosan követelQvé vált. Rina a nyelvével követte a férfi ajkának vonalát, és benyomult a szájába, mielQtt ismét elhúzódott. - Csak egy kis kóstolót akartam adni. Gyere vissza késQbb, és kapsz még többet is! 9. FEJEZET Rina szerette a karácsony napjait. A zenét, a vidám, ünnepi hangulatot, az embereket maga körül. Azt kívánta, bárcsak többet tehetett volna Colinért, de biztosra vette, ha a férfi elbeszélget Joe-val, az könnyít majd a lelkén. Emma türelmetlenül kopogott a cipQje

hegyével a padlón, és Rina sejtette, az idQs hölgynek valami nem tetszik. És azt is sejtette, mi. - Ezt meg hogy képzeli? - kérdezett rá egyenesen. - Nem tehetem meg, hogy egyszerqen mindent itt hagyok, és Colin után megyek. - Miért nem? Szó sincs arról, hogy senki ne tudna itt maga helyett beugrani. - Emma felháborodva nézett rá. - Meg kell értenie, hogy tartanom kell magamat az illemszabályokhoz. Nem hagyhatom itt a saját partimat. Az udvariatlanság volna. - Én ezt másként gondolom. Catherine-nek rendezvényszervezQ cége van, és bizonyára szívesen körbekínálja az elQételeket, amíg maga visszajön. Vagy talán nem? - Emma elkapta Cat karját, aki éppen arra járt. - MirQl van szó? - kérdezte a csinos szQke nQ. - Bizonyára szívesen tartanád a frontot, amíg Rina kis idQre elmegy Colinhoz és Joe-hoz a kórházba. - Hát persze! - Cat legyintett. - Menj csak, emiatt ne fájjon a fejed! - fordult R inához. - De... - És miközben Catherine az étellel törQdik, Francesca nyilván szívesen helyettesíti háziasszonyként, nem igaz, kedvesem? - Emmának kicsit nyújtózkodnia kelleti, de azért sikerült hátba böknie Frankie-t. - Magam is megtenném, de én szintén megyek. Rina megdöbbenésére Emma egy pillanatra odafordult Stanhez, csókot dobott felé, és Rinába karolt. A lány körülnézett, és el kellett ismernie, mindent jól megszerveztek, nyugodtan eltqnhet egy-két órára. Fél órával késQbb Rina Joe betegszobája elQtt várakozott, miután Corinne a folyosón megmutatta neki az utat. Tétován állt meg a félig nyitott ajtóban. Colin neki háttal ült, és éppen Joe fölé hajolt. ÉrezhetQ volt a feszültség a helyiségben, és Rinának gombóc nQtt a torkában. Nem tudta, hogy mire vár, de érezte, hogy a férfinak még idQre van szüksége Joe-val kettesben. P majd ott lesz, ha Colinnak szüksége lesz rá. Corinne egyedül hagyta Colint Joe-val, és ezzel szétoszlatta a férfi maradék elQítéletét is, miszerint érzéketlen és pénzéhes nQ, aki csak kihasználja Joe-t. Miután Colin egy hete figyelte Qt Joe betegágyánál, be kellett látnia, hogy Corinne tisztességesen bánik Joe-val, és Qszintén szereti - még ha ez a felismerés nem is esett jól neki. - Volt neked valaha valamilyen álmod? - kérdezte most Joe. - Természetesen voltak álmaim. - Colin mosolyt kényszerített magára, miközben az öregember a régi taktikáját alkalmazta: csak nézte Colint szótlanul, és várta a válaszát. Arról álmodtam, hogy átveszem az újságot. - Ugyan, szamárság! - Joe határozott, tiszta hangon beszélt. - Te egyáltalán nem ismered az álmaidat, és nem is fogod megismerni Qket, amíg fel nem hagysz azzal, hogy állandóan elfuss. Egy ütés a gyomorszájba kevésbé lett volna fájdalmas, de ez az egyenes beszéd jellemzQ volt Joe stílusára. Másodpercek teltek el úgy, hogy Joe csak meredten nézte fogadott fiát, közben pedig

Colin megpróbálta megfogalmazni a választ. Nem volt könnyq, mert az öregembernek, mint mindig, most is igaza volt. Joe a vizeskancsó felé intett. Colin töltött Joe poharába, és odanyújtotta neki. Az idQs ember ivott egy kortyot. - Ha megkértelek volna, hogy vezesd az újságot, amikor megbetegedtem - néhány hónappal a szélütés elQtt -, akkor arra kényszerítettelek volna, hogy gyere haza. Neked pedig nélkülem kell megtalálnod a magad útját. - Megköszörülte a torkát. - Én mindig a fiamnak tekintettelek. Még ha te ezt nem tudtad is viszonozni. Colin nyelt egyet. - Viszonoztam, csak nem tudtam kimutatni. Mindig úgy gondoltam, hogy azzal megcsalnám a szüleimet. Joe nevetése inkább zihálásnak hangzott, ami aggodalmat keltett Colin-ban. - Tudtam. És Nell is. De ezt soha nem vetettük a szemedre. Éppen ez a hqség az, ami olyan derék emberré tett téged. Nagyon büszke vagyok rá, hogy a fiam vagy. Colin meghatottan rázta meg a fejét. - Meg sem érdemeltelek. - Ne beszélj szamárságokat! Dehogynem. Azt hiszed talán, nem tudom, miért vagy most itt? Azért harcolsz, hogy megkapd, ami az enyém. Ezt csak egy fiú teszi meg az apjáért. Colin lehunyta a szemét, de az igazság elQl nem tudott elzárkózni. Joe jobban ismerte, mint Q saját magát. Az öregember olyan dolgokat és összefüggéseket értett meg, amelyek az Q számára csak most váltak világossá. Örökös menekülése és az emberektQl való érzelmi távolságtartása a szülei korai halálának a következménye. De ennek most véget vet. Joe szélütése jobb belátásra térítette, és a látszólagos mellQzöttség miatti sokk gondolkodásra késztette. De Rina volt az, akitQl a legnagyobb leckét kapta: megértésbQl, türelembQl - és szeretetbQl. Amikor a szó befészkelte magát a tudatába, Colin megborzongott. Igen, szereti Rinát! És ezzel szembe kell majd néznie, mihelyt távozik a kórházból. És szerette az öregembert is, aki ott feküdt elQtte az ágyban. - Annyira örülök, hogy vagy nekem - vallotta be. - De miért nem mondtad meg, hogy Corinne-nak fogod adni az újság vezetését? Joe bánatos arcot vágott. - A sors. Amikor megbetegedtem, semmiképpen sem akartalak emiatt hazahívni, és amikor az orvosok ragaszkodtak ahhoz, hogy többet pihenjek, Corinne-t kellett megbíznom. - Neki fogalma sincs, hogyan kell egy újságot vezetni, Joe! - De szeretem Qt, és megbízom benne, ugyanúgy, ahogyan benned. És mint azelQtt Nellben. - A vízre mutatott, és Colin megint odanyújtotta neki a poharat. Az apja Corinne iránti szerelme megnehezítette Colin számára azt a kötelességét, hogy felvilágosítsa Joe-t az újság valóságos állapotáról. Végigsimított a kezével az idQs ember homlokán, és sóhajtott. - Miért nem mondtad meg azután, hogy ráruháztad a teljhatalmat Corinne-ra? -

kérdezett tovább. - Mert nem éreztem volna jól magam, ha egyszerqen telefonon mondom meg. Tudtam, hogy karácsonyra hazajössz, még ha csak rövid idQre is, és akkor akartam beszélni róla. De amint már mondtam, közbeszólt a sors, és ez az átkozott szélütés elQbb érkezett. Sajnálkozás hallatszott Joe idQközben gyengülQ hangjából. Colin nyelt egyet. Maradj hq önmagadhoz, mondta neki Rina. Elérkezett az idQ, amikor apa és fia közösen kénytelen megoldást találni. Colin felállt, és fel-alá járkált az ágy elQtt. - A Timesnál korlátozott a terjedelme, és Corinne a fontos hírek helyét érdektelen rovatokkal foglalta el. - Abban a pillanatban, amikor ezt kimondta, el kellett ismernie, hogy Rina rovatát semmiképpen nem tartja érdektelennek és lényegtelennek. Még az olyan emberek is, mint Logan és Cat, akiket nagyra becsült, érdeklQdtek Rina felismerései és tanácsai iránt. A nQ pedig ezzel élete álmát valósította meg. Colin ennek ellenére nem adhatta fel azt a döntéséi, hogy az újságot jobb minQségq híranyaggal menti meg. - Corinne felvett egy Rina Lowell nevq nQt, hogy az emberek közötti kapcsolatokról írjon, Emma pedig most egyfajta társkeresést folytat idQsek számára. A reklámbevételek erQsen visszaestek - jelentette. Utálta, hogy fájdalmat okoz Joe-nak, és meglepQ módon már Corinne-t sem akarta bántani. De az öregembernek az információk hallatán a szeme sem rebbent. Colin összevonta a szemöldökét. - Tudtad, hogy ez be fog következni, ugye? Joe bólintott. - Corinne már elmondta, hogy bizonyára elkövetett néhány hibát. Ez kétségtelenül az évszázad szépítése, vélte Colin. - De keményen el van szánva, és kézbe veszi a dolgot, hogy végül büszke lehessek rá. - Egyáltalán nem tqnsz bosszúsnak. Joe vállat vont. - Ha az ember belenéz a halál szemébe, rájön, hogy fontosabb dolgok is vannak az életben, mint újságok eladása. Colin sóhajtott. - Sajnos, még bonyolultabbá kell tennem a dolgot. - Elmagyarázta, hogy az értékesítés erQsen visszaesett, és kölcsön kellett kérnie, hogy az újságot egyáltalán mqködésben tarthassa. - Ahogyan én is, Ron is úgy gondolta, hogy a lapot feltétlenül vissza kell állítani az eredeti formájában. Megígértem neki, hogy megszüntetem az új rovatokat, és megint több hírt hozok, és ha ezt január elsejéig bebizonyítom neki, a Fortune 's Inc. nem vonja vissza a hirdetési megbízásait. - És pontosan hogyan akarod az újságot kitépni a kezeim közül? - Corinne az elképzelhetQ legkedvezQtlenebb pillanatban sétált be a szobába. - Én csak a szavadat akarom venni, hogy a dolgokat visszaállítod a régi állapotukba. Colin nem nézett a nQre, de elQ kellett rukkolnia az igazsággal. - És elbocsátod az új rovatvezetQket. - így tervezte ezt kezdettQl fogva, de az új felismerések fényében most belátta, hogy a tervezés nagyon rövidlátó volt. - Szélnek akarod ereszteni Rinát és Emmát? - kérdezte Corinne rémülten.

Colin kis híján összegörnyedt szégyenében. Bárcsak már korábban felismerte volna, hogy valóban vannak fontosabb dolgok, mint az újságok eladása! A családja például, Corinne-t is beleértve. No meg Rina. Ideje volt szembenéznie Corinne-nal, és elmagyaráznia, hogy a véleménye hirtelen megváltozott. Megfordult, és ekkor Corinne mögött hirtelen Rinát látta meg az ajtóban. A nQ pillantása megmutatta, milyen mélyen meg van bántva. A fenébe! - Rina... A lány hirtelen sarkon fordult és elment. Colin az ajtóhoz szaladt, aztán megállt, és Joera nézett. - Nem gondolod, hogy utána kellene menned? - kérdezte Corinne. Colin vívódott, de meg kellett ragadnia az alkalmat, hogy tisztába tegye a dolgot Joeval. - Beszélni fogok vele, mihelyt itt végeztünk. - Nehéz volt Corinne szemébe néznie. Megváltozott a véleményem, bár az ígéretemet ennek ellenére is be akarom tartani. Szeretném megmagyarázni. Corinne bólintott. - Ez helyénvalónak tqnik. - Akkor üljetek le most mindketten ide! - szólalt meg Joe. - Ideje, hogy elkezdjünk családként viselkedni. Bár szíve szerint Rinánál lett volna, Colin teljesítette Joe kérését. Együtt vitatkoztak és törték a fejüket. A végén Colin tudta, jó esély van az újság megmentésére. Corinne beleegyezett, hogy a kölcsönvett pénz maradékához vagy másféle megtakarításokhoz Colin egyetértése nélkül nem nyúl hozzá. Továbbá hagyta magát rábeszélni, hogy a híreket ismét az elsQ oldalra tegye. Cserébe Colin beleegyezett, hogy a kölcsön maradékát egy újságmellékletbe fektessék be, amelyben az új sorozatok a Corinne által kiszorított sport-és politikai háttérrovatokkal együtt jelenhetnének meg, amelyeket Colin vissza akart tenni a lapba. Amikor végül távozott a kórházból, a családi viszonyokat tekintve Colin sokkal nyugodtabbnak érezte magát, viszont feltétlenül tisztáznia kell a dolgot Rinával. Ígérete szerint visszament a karácsonyi vacsorára, amely azonban igen hqvösen zajlott le. Rina alig váltott vele néhány szót, és alapjában véve Colin nem is vehette rossz néven tQle. Sajnos, nem adódott rá lehetQség, hogy kettesben beszéljenek, és így a helyzet tisztázását másnapra, a munkahelyükre halasztotta. Másnap azonban Rina beteget jelentett. Nem volt semmi baja, de idQre volt szüksége, hogy gondolkodjon, hiszen nyilvánvalóan küszöbön állt az állása elvesztése, amelyet annyira szeretett. Bár nem hallotta Colin és a nevelQapja teljes beszélgetését, de a férfi válaszai Corinne kérdéseire kizártak minden kétséget. És ez azt is jelentette, hogy Colin az elsQ naptól kezdve, amikor hihetetlen sármjával megkörnyékezte Qt, egy bizonyos tervet követett. Meg tudta érteni a kétségbeesett szándékát, hogy megmentse az újságot az összeomlástól. És kezdetben a férfi természetesen nem tudta, mennyire szívügye a lánynak az állása. Amit Rina nem tudott megérteni, az a hosszan tartó áltatás volt, és nem tudta, képes lesz-e valaha is megbocsátani Colinnak.

Hogy tudta végighallgatni a férfi az Q reményeit és álmait, amikor jól tudta, hogy éppen Q fogja meghiúsítani Qket? Hogyan tudott szeretkezni vele, és közben elhallgatni egy ilyen fontos dolgot? P, Rina ezzel szemben igyekezett megérteni Colin múltját és igényét az érzelmi távolságtartásra, és hogy a kalandvágya egy napon feltehetQleg el fogja szakítani tQle. A férfi magatartása olyan volt, mint egy arculcsapás, és semmi kedve nem volt újabb pofonokat elviselni. A sors iróniája, hogy Colin éppen Qelé tqzött ki új célt, ezért Rina szabaddá tette a mai napját, hogy átírja az önéletrajzát, és álláskeresQ e-maileket küldjön különbözQ szerkesztQségeknek New Yorkban. Most már csak a válaszokra kell várnia. Bármennyire tetszett is neki itt, Ashfordban, Colinnak igaza volt. Az igazi lehetQségek New Yorkban kínálkoznak. - Hahó! - hallatszott Frankié hangja, ahogy kinyitotta Rina ajtaját. - Épségben túlélted a karácsonyt? - tudakolta. - Láttam lent a kocsidat, és gondoltam, beteget jelentettél, hogy kialhasd magad. - O, és erre fel akartál kelteni? - Ha-ha! - Frankié leült a pamlagra, és Rina laptopját nézte. - Ma itthon dolgozol? - Nem, új állást keresek. - Rina kikapcsolta a számítógépet. - Valószínqleg hamarosan új alsó szomszédod lesz. - Erre a gondolatra a gyomra fájdalmasan összerándult. Alapjában véve nem akarta itthagyni új otthonát és a barátait. Mivel azonban már rátalált az igazi hivatására, nem tudta az írást csak úgy egyszerqen abbahagyni. És Ashfordban nem volt számára munkalehetQség. Frankié hitetlenkedve rázta meg a fejét. - Új szomszéd? Prültség! Meg akarom tartani a legjobb barátnQmet! Volnál szíves megmagyarázni, mi ez a badarság? Rinának ökölbe szorult a keze, és elmesélte, hogyan akarja Colin megoldani az újság pénzügyi nehézségeit. - Tehát most megpróbálok Manhattanben állást találni, ott van ugyanis a legtöbb nQi magazin szerkesztQsége. A szakmai gyakorlatom ugyan nem valami nagy, de a rovatomba írt öt cikket jónak tartom. - Álljon meg a menet, Rina! - Frankié integetni kezdett Rina arca elQtt. - Szeretném tudni, hogy a Colinnal kapcsolatos problémáid elQl menekülsz-e. Rina meg volt sértve. - Én nem menekülök, hanem elQrenézek. Itt nincs több keresnivalóm, tehát odébbállok. - De a fájdalom a szívében tudatta vele, hogy hazudik. Sok dolga lenne még itt, de nem tudta, hogyan valósíthatná meg az álmait. - Mi van Colinnal? - akarta tudni Frankié. Rina a cipQjére bámult, mielQtt újra a barátnQjére nézett. - Mi lenne? - Ne játszd az ostobát, nem áll jól neked - korholta Frankié. Rina tehetetlenül sóhajtott egyet, és dobbantott a lábával. - A fenébe! Ez fájt. Frankié Rina vállára tette a kezét, és a vigasztaló érintés könnyeket csalt a lány

szemébe. - Ez a férfi gátlástalanul hazudott nekem, mit akarok akkor még itt? Annyira szerette volna hinni, hogy Colin érzései iránta valódiak voltak, és hogy sajnálja a dolgot. De errQl semmit nem tudott, és most már nem is fogja megtudni. Volt egy rövid kalandjuk, semmi több. P mindig abból indult ki, hogy a férfi valamikor majd megint elutazik, de most Q lesz az, aki távozik a városból. Colin az íróasztalánál ült, és a ceruzájával kopogott az asztal lapján. HétfQn Rina beteget jelentett, kedden bejött, de rögtön feltette a fejére a fülhallgatót, és a cikkén dolgozott. Amikor dél felé odament a nQ asztalához, Rina azt mondta, hogy megbeszélése van, és távozott a szerkesztQségbQl, mivel nyilván pontosan tudta, hogy Colin délután a kórházban lesz. Este sem a telefon csengésére, sem az ajtócsengQre nem reagált, és most, szerda reggel Colin már elég ideges volt. Ma Rina nem fog tudni kitérni elQle! Ha kell, a hátára dobja, és bezsuppolja a raktárba. Ekkor valaki megkopogtatta a vállát, és Colin bosszúsan hátrafordult. - Mi történt? - pattogott. - Van egy perced a számomra? - Rina állt elQtte, fél kezét csípQre téve, és úgy tett, mintha alig ismernék egymást. - Mit tehetek érted? - A férfi megpróbált a többi munkatárs elQtt hivatalosan viselkedni. Valójában legszívesebben megölelte volna a nQt, és nemcsak bocsánatot kért volna, hanem megesküszik, hogy mindent jóvátesz. Még ha Rina soha nem bocsát meg, akkor is nagy szükségét érezte, hogy megmutassa, Q nem olyan férfi, aki belegázol a nQ érzéseibe. - Beszéltem már Corinne-nal, de azt mondta, személyzeti kérdésekben te vagy az illetékes, tehát eljöttem hozzád. - A nQ hangja hqvös volt, de a szeme fájdalomról árulkodott, és ahogy Colin remélte, a még mindig meglévQ szeretetrQl. A férfi nem tudta biztosan, hová fog vezetni ez a beszélgetés, de a „személyzeti" szó hallatán megszólalt a riasztócsengQ a fejében. - Miért? - kérdezte Rinától. - Megfogadtam a tanácsodat, és jelentkeztem több nQi magazin szerkesztQségénél New Yorkban. - Hanyagul megrázta a haját, hogy könnyednek tqnjön. Colin azonban átlátott rajta. Meglátta a sértett nQt a magabiztos álarc mögött. És ha meg van sértve, az csakis azt jelentheti, hogy még mindig hozzá húz a szíve. Rina nagy levegQt vett, mielQtt folytatta: - Ha tehát valaki telefonálna, nagyon leköteleznél, ha mindazok ellenére, ami közöttünk történt, ajánlanál, és jó bizonyítványt állítanál ki rólam. Arra a gondolatra, hogy elveszítheti a lányt, jeges félelem fogta el Colint. - Egy nyavalyát fogom ezt tenni! - válaszolta, és felállt. - Figyelj ide, Colin! Lehet, hogy nem tetszik neked, amit írok, de nem tagadhatod le, hogy jó munkát végeztem ennél az újságnál. És nyilván nem akarod megtagadni tQlem az ajánlólevelet és ezzel egy másik állás lehetQségét. - Idegesen ökölbe szorította a kezét. - De bizony hogy azt akarom! - Mint ahogy már egyszer megtette, Colin kézen fogta a nQt, nem törQdött a többiek pillantásaival, és kivonszolta a lépcsQházba.

- Ne légy bolond! - mondta Rina, miközben háttal nekitámaszkodott a falnak. - Nem gondolod, hogy a pályázatod körbeküldözgetése szintén bolond dolog? - Meg akartál szabadulni Corinne új rovatvezetQitQl, vagy sem? - Rina az ajkába harapott. A férfi örömmel fedezte fel ezt a kis bizonytalanságot, mert ez megerQsítette a gyanúját, miszerint nem annyira közömbös a nQnek, mint ahogyan állítja. - Azt akartam. - Akkor miért találod bolond dolognak, hogy megtervezem a jövQmet? - Mert Corinne, Joe és én kidolgoztunk egy tervet, hogyan tudnánk megmenteni az újságot a fontos hírekhez való visszatéréssel, egyszersmind az új rovatok megtartásával. - Éppen aznap délután volt megbeszélése a könyvelQkkel és a Fortune's Inc. vezetésével. Rina vállat vont. - Ez még nem garancia az állásomra. Volnál szíves tehát megígérni, hogy ajánlást adsz nekem? Nem ez volt az a reakció, amelyet a férfi remélt. Mély lélegzetet vett. - Rina, Qszintén sajnálom! Te vagy a világon az utolsó ember, akit meg akarok bántani, ezt elhiheted. És mindent meg fogok tenni az állásod megmentéséért. - Kinyújtotta a kezét, hogy megsimogassa a lány arcát, de az elfordította a fejét. - Te ezt nem érted, ugye? - Rina meredten nézte. - Nem vagyok megbántva, amiért meg akartad szüntetni az állásomat. Furcsamód nagyon jól meg tudom érteni azt a kétségbeesett óhajodat, hogy megmentsd az újságot, még ha ez az én állásom elvesztését jelenti is. - Reszketett, ezért átölelte a testét a karjával. - Amit viszont nem tudok megérteni, az a hazugságod. - A szívére mutatott. - Miután lefeküdtél velem, megismerted a reményeimet és az álmaimat, a félelmeimet és a hibáimat, hogyan tudtál elhallgatni elQlem egy ilyen fontos dolgot? - Rina szemében könny csillogott. Mivel Colin tudta, hogy az a könny az Q lelkén szárad, a legszívesebben fenékbe rúgta volna saját magát. - Egyszerqen nem volt megfelelQ alkalom, hogy megmondjam neked. Néhányszor megpróbáltam szóba hozni... - Emma összejövetelén? A férfi bólintott. - Akkor Emma véletlen pezsgQfürdQje szakított félbe minket. És amikor legközelebb úgy gondoltam, hogy beszélni tudnék veled róla, már tudtam, mit jelent neked a rovat, és miért. Hirtelen rájöttem, milyen rettenetes lenne számodra a hírem. - Meg akarta érinteni a nQt, de inkább a zsebébe dugta a kezét. - Ha megérted, miért tettem, akkor sem tudsz megbocsátani? Rina a fejét rázta, és a hosszú lófarok, amellyel egyik éjszaka olyan gyengéden cirógatta a férfi testét, elQrebukott a vállára. - Talán meg tudok neked bocsátani, de soha többé nem lesz már olyan, mint azelQtt. Elcsuklott a hangja. - ElQször is: egyszer majd úgyis el fogsz utazni, és a szakítás a legjobb. Másodszor: nem bízhatok meg többé az irántad való érzéseimben, mert ezek az érzések vettek rá, hogy megnyíljak elQtted. - Keserqen felnevetett. - Elfogadom a bocsánatkérésedet, Colin, de visszamegyek New Yorkba. - A pillantása elárulta, hogy

komolyan beszél. Átbújt a férfi karja alatt, és az ajtóhoz sietett. - Rina! A nQ visszafordult. Egy futó pillanatra Colinnak úgy tqnt, mintha a szemén keresztül a szívébe látna, és a nQ minden érzését - a szeretetet, vonzalmat és gyengédséget viszonozná. Aztán Rina tekintete egy csapásra hqvös lett. - Van még valami? - kérdezte. - Ha megmentem az állásodat, akkor itt maradsz? Tudom, hogy szereted az itteni életedet. A nQ nem válaszolt. - Ha maradsz, mindig melletted fogok állni. - Rinával vagy nélküle, Colin tudta, eljött az ideje, hogy gyökeret verjen, és a családja mellett maradjon. - Nem, nem így lesz. Egyszer majd unatkozni fogsz, vagy egy nehéz helyzetben rosszul fogod magad érezni. El fogsz menni, ahogyan mindig tetted. - Rina közben nem nézett a férfira. Colin a szíve mélyén érezte, hogy a lány jobban megbízik benne, mint ahogy mutatja. Hirtelen elmosolyodott. - Ezt csak akkor fogod megtudni, ha maradsz. - Add oda egyszerqen azt az ajánlást, Colin. Légy szíves! Azzal Rina belépett az ajtón és otthagyta a férfit. 10. FEJEZET Rina otthon virágküldeményt kapott. Nagy csokor vörös rózsát. A kártyán csak két szó állt: Kérlek, maradj! Ezt követQen az e-mailjei között üdvözlQlapot talált, amelyet a szerkesztQség szerverén keresztül juttattak el hozzá. A szeretQk közötti veszekedés gyors befejezésre vár, állt benne. És végül kis dobozkát talált a munkahelyén az íróasztal fiókjában: egy üres bársony ékszerdobozt, üdvözlQ lapocskával: A legszebb ajándékok csak személyesen adhatók át. Bocsáss meg! A romantikus gesztusok célja nyilvánvalóan az volt, hogy elbqvöljék a lányt. Különösen az üres dobozka viselte meg Rinát, amelyben csak egy gyqrq lehetett volna. De aztán azt mondta magának, hogy az ajándékok egyike sem származhatott Colintól. A névtelen levél nem az Q stílusa. Rina azt gyanította, valaki más akarja Qt és Colint újra összehozni. A telefon riasztotta fél gondolataiból. Felvette a kagylót. - Halló! - Halló, Rina! Itt Cat. - Cat! - Rina örült, hogy hírt hall felQle. Aztán eszébe jutott, hogy hamarosan távozni fog a városból, és összeszorult a torka. - Remélem, túlélted az ünnepeket - mondta Cat. - Ha a házamban partit rendezek, utána legszívesebben pár napra ágyban maradnék. Elég meglepQ, hogy más embereknél minden probléma nélkül megszervezek bármilyen rendezvényt, de nálunk, otthon teljesen bedilizek. Rina nevetett. - Tudom, mire gondolsz. De igazán jó volt, hogy az összes barátomat magam körül

tudhattam karácsonykor. - Pedig olyan benyomást keltettél, mintha elvesztetted volna a legjobb barátodat. Rina nyelt egyet. - Emma már mondta, hogy te nagyon figyelmes vagy. - És kíváncsi. - Cat nevetett. - RendezQdött közben a helyzet köztetek Colinnal? Rina az ujjára tekerte a telefon zsinórját, és hátradQlt. - Minden tisztázódott - felelte gyenge hangon. - Bocsásd meg, hogy faggatózom, de nekem egyáltalán nem úgy tqnik. Colin tegnap nálunk vacsorázott, és rettenetes állapotban volt. Rina szíve hevesebben vert. Nem akarta, hogy a férfi boldogtalan legyen, mégis elégtétel volt számára a tudat, hogy Colin nem tette olyan könnyen túl magát az egészen - mert Q közel sem volt jól. - A problémákat nem én okoztam, Cat. - Hát igen, az esküvQnk elQtti problémáinkat Logannel sem én okoztam, de rajtam állt, hogy eldöntsem, tudok-e élni vele, ha olyan, amilyen. - Cat megköszörülte a torkát. Igazából el kellett döntenem, hogy magamat is el tudom-e fogadni olyannak, amilyen vagyok - ismerte el. - De mit beszélek itt magamról? Most rólad van szó. Rina sóhajtott. El tudta képzelni, hogy Colin számára nem tqnt könnyen lezavarható eljárásnak, hogy megkopogtassa a vállát és azt mondja: - Figyelj, Rina, tudnod kell, hogy az újság nagy pénzügyi nehézségekkel küzd, és az egyetlen útja a megmentésének az, ha töröljük hQn szeretett rovatodat. Ahogy Róbert, Colin is azt akarta megadni neki, amire vágyott. De Róberttel ellentétben Colin megértette, mire van szüksége, és nem akarta szétrombolni az álmait. A lány nagyot sóhajtott. - Halló! - mondta Catherine a vonal túlsó végén. - Mi a helyzet? Rina a virágra és a névtelen levélkére pillantott. - Colin az a típus, aki virágot és névtelen üzeneteket szokott küldözgetni? Cat nevetett. - Nem nagyon. Ilyeneket kapsz? - Igen. - Rina elgondolkodott. - Emma - mondták aztán mindketten egyszerre. Rina a szemét forgatta. - Igen, ez tényleg Emmára vall. Ami csak azt bizonyítja, hogy Stan nem tereli el a figyelmét a kerítési kísérletekrQl. - Azokról semmi sem tereli el a figyelmét - mondta Cat nevetve. - Figyelj csak, azért hívtalak fel tulajdonképpen, mert nálad felejtettem az egyik kedvenc tálalótálcámat. - Már elmostam. - Rina mélyet lélegzett. - Mi lenne, ha jövQ héten egyszer együtt ebédelnénk, és akkor visszaadnám? Mert a szíve mélyén tudta, Ashford az otthona, és itt akar maradni az új barátaival, akár marad Colin, akár elmegy. - Jól hangzik. Miután megállapodtak az idQpontban, Rina letette a telefont, és körülnézett a kis

lakásban. Ha lehunyta a szemét, mindenütt Colint látta. Hiányzott neki a férfi. De mennyivel mélyebb lesz a fájdalom; ha hagyja a dolgokat még komolyabbra fordulni, és Colin akkor utazik el? Nem akarta, hogy megint összetörjön a szíve. De az, hogy uralkodjon az érzésein, csak illúzió, mert minden megfontolás ellenére fülig beleszeretett a férfiba. Colin egész héten információkat gyqjtött. A könyvelQktQl tudta, hogy némi fellendülés következett be a lap anyagi helyzetében. A régi hirdetQktQl, akik eddig csökkentették megbízásaik számát, értesült róla, hogy értékelik az újság új kínálatát. A régi formátumhoz hasonló, kibQvített megjelenés akár arra is serkentené Qket, hogy ismét többet hirdessenek abban a reményben, hogy több ügyfelet érnek el - mindenekelQtt akkor, ha Colin a városban marad, és Corinne-nal együtt vezeti az újságot. A Fortune 's Inc. cégvezetése ugyancsak észlelte az Ashford Times pénzügyi fellendülését. A Joe iránti lojalitásból késznek mutatkoztak arra, hogy még valameddig elhalasszák a végleges döntést. A konzervatív ügyfél el tudta viselni az új rovatokat mindaddig, amíg nem ordítanak az elsQ oldalon az olvasó képébe a reggelinél. A banktól Colin megtudta, hogy hitelképes egy bizonyos keret erejéig, amely lehetQvé tette, hogy kifizesse a hitelezQket, és az újság sorsát a saját kezébe vegye. Nem tudta, erre korábban miért nem gondolt. Ez a személyi kölcsön volt az egyetlen lehetQsége, hogy meggyQzze Rinát arról, hisz a rovatában, az elképzeléseiben és végsQ soron benne magában. Amikor szilveszterkor késQ este megszólalt a kapucsengQje, nagyon meg volt lepve, mert nem várt senkit. Amikor ajtót nyitott, Rina állt elQtte. Colin meghökkent. - Ez aztán a meglepetés! - Hátralépett, és szívbQl remélte, hogy nem fogja elriasztani a nQt, még mielQtt megtudná, miért van itt. - Beszélnem kell veled, és a munkahelyünkön egyszerqen nem tudtam. -Rina az ajkába harapott. - Bemehetek egy pillanatra? Colin felQl akár örökre is maradhatott volna, de kételkedett benne, hogy Rina ebben a pillanatban ezt akarja hallani. - Persze. - Lesegítette a nQrQl a kabátot, és intett, hogy menjen fel a lépcsQn. Mivel mögötte ment, csak nehezen tudta levenni a szemét Rina farmerba bújtatott, ringó hátsójáról, és egy pillanat alatt begerjedt. Féktelen vágyat érzett, hogy egyesüljön a nQvel - nemcsak testileg, hanem mindörökre. Rina a kanapé elQtt állt, és egy mappát szorított a mellére. - Mid van? - tudakolta Colin. - Valamim, ami a te életedet biztosan egyszerqbbé fogja tenni. - Rina benyúlt a mappába, és egy fehér papírlapot húzott ki belQle. - Tudom, hogy a kapcsolatunk bonyolulttá tette az újsággal kapcsolatos terveidet, és mivel Joe beteg, neked most az Ashford Times javát szolgáló helyes döntéseket kell hoznod, nem pedig az én javamat szolgálókat. Szóval... tessék. A férfi elvette a papírlapot, és miközben átfutotta, a szíve minden újabb szóra még jobban összeszorult. - Felmondasz? Rina bólintott.

- így nem kell majd aggódnod, hogyan érint ez engem, vagy mit gondolok rólad. Mindenesetre remélem, hogy a döntéseidet könnyebb lesz ettQl meghoznod. - Befejezted? - kérdezett rá a férfi, amikor Rina elakadt. - Igen. Colin a magasba tartotta a papírt, és középen kettétépte. - Nem akarom ezt, és nincs is rá szükségem. De nagyon szeretném tudni, mi az ördög ütött beléd, hogy fel akarod adni az állásodat, amelyet nyilvánvalóan nagyon szeretsz! - Minden jónak vége kell, hogy legyen egyszer. És te magad mondtad, az újságnak pénzügyi nehézségei vannak. Hát tessék: felmondok. A férfi csodálkozva nézett rá. - Úgy emlékszem, azt is mondtam, hogy remélem, megmentem a te állásodat, és Emmáét is. -A remény nem biztos. És neked az újság jövQjével kell törQdnöd, nem az enyémmel. - De nem hiszed, hogy meg akarom menteni az állásodat? A nQ szája sarka megrándult. Colin ezt a félmosolyt jó jelnek vette. - De igen, elhiszem - mondta végül Rina. - És ha most azt mondom, megmentettem a rovatodat és az állásodat, akkor maradnál? - Ez egy elméleti kérdés? Mert nem hiszem, hogy a megfelelQ hangulatban vagyok a további játszadozásokhoz. Most elQször tqntek fel Colinnak a sötét karikák a lány szeme alatt. Nos, hát legalább Q sem tud nála többet aludni. Megfogta Rina kezét. - Én sem akarok játszadozni. Komolyan gondoltam a kérdést. Rina az összekulcsolt kezükre pillantott. - Maradok. Függetlenül attól, hogy van-e számomra állás az Ashford Timesuál, vagy nincs. Ashford az otthonom lett. A férfi hangosan fújta ki a levegQt. Erre a válaszra nem számított. - Ennek örülök. Rina pislogott, mert könnyes lett a szeme. - Igazán? Miért? Elég hosszú ideig akarsz itt maradni, hogy ennek jelentQsége legyen a számodra? - Nemrég már mondtam neked, hogy nem fogok többé elfutni. Itt van a családom, itt van az új munkám, és a legfontosabb: itt vagy te. - A családod mindig is itt volt. A férfi nevetett. - Vártam ezt az ellenvetést. Igen, a családom itt volt, de a szívem nem. A nQ figyelmesen nézett rá. - És most? Colin gondolkodott, miként magyarázza el, amit maga is csak most értett meg. - Le kellett számolnom a múltammal, hogy jövQm lehessen. Úgy értem, olyan jövQm, amelyik több a kalandos életem folytatásánál. És megtettem. - Megszorította Rina kezét. - Te adtál ehhez ösztönzést. Attól a naptól kezdve, hogy megismertelek, tudtam, hogy különleges nQ vagy. Képes vagy megváltoztatni engem.

Rina nem tudta, nevessen-e, hiszen egy lépésre volt attól, hogy mindent megkapjon, amit akart, vagy sírjon, mert attól tartott, a férfi olyasmit mond, amit érezni vél, de nem tud megélni. Még mindig attól félt, hogy Colin kötQdéstQl való félelme miatt elveszítheti Qt. - Megváltoztatni téged? Mennyiben? - kérdezett rá. - A legjobb irányban, természetesen. - A férfi kacsintott, de aztán komolyan nézett rá világító kék szemével. - Joe-t és Nellt soha nem engedtem be ide. - A szívére mutatott. Nem tudtam megtenni, mert féltem, hogy ezzel hqtlen leszek a szüleimhez. - Megrázta a fejét. - Ez persze butaság, de én nem akartam tudomásul venni. Tehát elszaladtam. ElQbb egy házasságba, amelyik kezdettQl fogva kudarcra volt ítélve, mert a feleségem és én annyira különbözQek voltunk, aztán pedig külföldre. De most hazajöttem, és szembe kell néznem a ténnyel, hogy kis híján elveszítettem Joe-t. Tehát felhagyok a szaladgálással. Ahhoz túl sok minden forog itt számomra kockán. Rina oldalra hajtotta a fejét. - Van nekem ebben valamilyen szerepem? - Csak ha te is lemondasz arról, hogy elszaladj. - Colin a széttépett felmondólevélre mutatott. - Ez az én mqvem. De te vagy az, akiben elegendQ bátorságnak kell lennie ahhoz, hogy maradjon. Tudom, azt mondtad, hogy akarnád, de... Colin átölelte a lány vállát, odahúzta magához a kanapéra, és könyörögve nézett rá. Rina szíve hevesen kezdett dobogni, és elsQ alkalommal azóta, hogy ismerte Colint, nem a szexuális izgalom volt az oka. Tudta, eljött az ideje, hogy döntsön. Ahogyan a férfinak, úgy neki is el kell fogadnia a múltját, és megragadnia azt, amit igazán akar, különben élete hátralévQ részében mindig bánni fogja. - Nem tudom megígérni, hogy néha-néha nem esem pánikba - figyelmeztette Colint. - Egy kis pánikkal majdcsak elboldogulok - válaszolta a férfi. - IdQközben megszoktam, hogy vállaljak bizonyos kockázatokat. Rábeszéltem Corinne-t, hogy vegyünk fel egy második jelzálogkölcsönt Joe házára, és magam is igényeltem hitelt. A hirdetQket a következQ negyedévi jobb eladások ígéretével meg tudtam nyugtatni, és azt az embert, aki kölcsönadta a pénzt, hogy az újságot életben tarthassuk, kifizettem. Az Ashford Timest pedig Corinne és én együtt vezetjük. - Nevetett. - Ki hitte volna? Rina csodálkozva pislogott. - Te Joe házát és a saját megtakarításaidat teszed kockára az újságért? A férfi a fejét rázta. - Nem - mondta halkan - csakis miattad. - Tessék? - Rina azt hitte, nem jól hall. - Továbbra is elfogadhattam volna Ron pénzét, és apránként visszafizethettem volna, amíg az újság talpra nem áll. De én azt akartam, hogy soha többé ne legyenek kétségeid, milyen szilárdan hiszek benned és a képességeidben. Rinának a meghatottságtól a torkában dobogott a szíve. - Colin, annyira sajnálom! Soha nem kellett volna semmit bizonyítanod nekem. - A férfi ennek ellenére megpróbálta, és Q csak még jobban szerette ezért. - Most olyan sokat kockáztatsz miattam... Nem is tudom, mit mondjak... - Én igen. - Colin ajka arra a hamiskás, szexi mosolyra húzódott, amely Rinának annyira

hiányzott az utóbbi hetekben. Feszülten várt. A férfi megsimogatta az arcát, mire az izgalom meleg és jólesQ hulláma söpört végig Rina testén. - Mondd, hogy te is szeretsz! A lány nagy szemeket meresztett. - Te szeretsz engem? - De hiszen most mondtam! - Nem közvetlenül. - Nos, hát ez nyilván az én tipikus férfias megfogalmazásom volt. NQi nyelven ez pont az a mágikus szó, hogy szeretlek. - O, Colin! Igen, én is szeretlek! A férfi elQrehajolt, és az ajkával megérintette Rináét. A lány habozás nélkül szétnyitotta Colin kutakodó nyelve elQtt a száját - és szeretQ szíve elQtt a lelkét. Miután a férfi befejezte a csókot, kihúzta a kanapé elQtti asztal fiókját. - A karácsonyi partidról az ajándékoddal a zsebemben távoztam. Nem is hittem már, hogy lesz alkalmam odaadni. - Kinyitotta a kezét, és egy arany karkötQt mutatott Rinának, amelyen sok kis aranyfoglalatú gyémántfüggQ lógott. Rinának elállt a lélegzete. - Csodaszép! - mondta, és feltette az ékszert. - Sok magányos éjszakán bámultam, és próbáltam elképzelni, hogy mutat vajon a karodon. - Colin a nQ szemébe nézett. - Boldog karácsonyt, Rina! - Boldog karácsonyt, Colin! - mondta a lány könnyes szemmel. - Mi a baj? - Én nem vettem neked ilyen szép és különleges dolgot - mondta Rina halkan. - Csak levélpapírt meg egy töltQtollat a neveddel gravírozva, hogy ne felejts el írni nekem. Megvonta a vállát, és olyan elveszettnek látszott, hogy Colinnak gombóc lett a torkában. - Arra fogom használni, hogy kis szerelmes leveleket írjak neked, minden reggel életünk hátralévQ részében. A nQ meghökkenve nézett rá. - Ez netán házassági ajánlat volt? - Igen. Tipikusan férfi módon megfogalmazva. - Colin újra benyúlt a fiókba, és elQvette az ajándék másik részét. Ezt csak elQzQ nap vásárolta, miután aláírta a kölcsönnel kapcsolatos papírokat. - Nem volt világos a számodra, hogy az üres ékszerdoboznak valamilyen üzenete van? - kérdezte. - Ó, hát te tetted az üres dobozt az íróasztalomba? - kérdezett rá meglepetten Rina. - Természetesen. Hogyhogy? Van másik férfi, akit meggyanúsíthatnál, hogy ilyen üzenetet küldözget? - És a virág? Colinba belehasított a féltékenység. - Virág? Nem, az nem tQlem van. - És a névtelen e-mail? - Az sem - nyögte ki a férfi összeszorított foggal.

Rina gyengéden megsimogatta az arcát. - Lazíts! Az egyetlen vetélytársad egy nyolcvanéves hölgy, aki feltétlenül újra össze akart hozni minket. - Elnevette magát, mire Colin megkönnyebbülten lélegzett fel. - Csak nem Emma? - De igen. - Stannek jobban kell ügyelnie rá - morogta a férfi. - Szeretném tudni, hogyan kellene csinálnia. Egyáltalán: szeretném tudni, hogyan akar bármelyik férfi megzabolázni egy független nQt? - Ez kihívás volt? - firtatta Colin. A lány szeme vidáman megvillant. - Elfogadod? - Ó, édesem! Azt hittem, hogy már soha nem kérdezed meg. Itt az elsQ lépés, hogyan kell egy olyan nQt, mint te megzabolázni. - Kinyitotta a tenyerét, és egy gyémántköves gyqrq bukkant elQ, amelyet ráhúzott Rina bal kezének gyqrqsujjára. - Most már az enyém vagy. A nQ nézegette Colin szerelmének a szimbólumát, és megremegett a boldogságtól. - Egyszerqen csodálatos vagy, Colin! Szeretlek. A férfi mosolygott. - Én is szeretlek. Ami a zabolázás következQ lépésére ösztönöz... Hanyatt vetette magát a kanapén, és magával húzta a lányt is, aki így rajta feküdt, és határozottan érezte, hogy Colin kész egyéb kihívás elébe állni. És Rina úgy találta, aligha érdemes azon törnie a fejét, tulajdonképpen ki kit zaboláz meg.