C kötet

I/C kötet 1. oldal

Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Közgyűlésének 2009. március 05-i rendes ülésére beterjesztett anyagok I./C kötet Kisebbségi együttműködés, a romák helyzete Hódmezővásárhelyen........................................ 2 Tájékoztató a mezőgazdasági termelők, egyéni és társas vállalkozások helyzetéről............... 41 Beszámoló a Szent István Általános Iskola működéséről........................................................ 67

I/C kötet 2. oldal

Iktatószám: 05-8089/2009 Címzett:

Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Közgyűlése

Tárgy:

Kisebbségi együttműködés, Hódmezővásárhelyen

Az anyagot készítette:

Kabinet Iroda

a

romák

helyzete

Az anyagot látta: ............................................................... ............................................................... ............................................................... ............................................................... ...............................................................

Véleményezésre megküldve:

Valamennyi bizottságnak

Sokszorosításra érkezett:

2009.02.26.

Napirend kapcsán meghívandó személyek: Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke és képviselői

Tárgy: Kisebbségi együttműködés, a romák helyzete Hódmezővásárhelyen

I/C kötet 3. oldal

Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Közgyűlésének Helyben

Tisztelt Közgyűlés! A 2008. december 10. napján megtartott rendes képviselőtestületi ülésen arról született döntés, hogy a 2009. március 5. napján megtartandó Közgyűlésen fő napirendi pontként Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Közgyűlése megtárgyalja a hódmezővásárhelyi romák helyzetét. Korábban már készült hasonló anyag a 2004. április 1-jén megtartott Közgyűlés elé „Tájékoztató a hódmezővásárhelyi kisebbségek helyzetéről” címmel, amit alapul vettünk jelen tájékoztatóanyag elkészítésekor, hiszen az ott leírt bázisadatok szem előtt tartása megkönnyíti a városban esetlegesen lejátszódó tendenciák megértését. Ugyanakkor a meglévő anyag lehetőséget nyújtott arra is, hogy bizonyos helyeken kiegészítsük, illetőleg a jelenlegi körülményekhez igazítsuk azt. Sem a rendelkezésre álló idő, sem egyéb kapacitásaink nem engedték meg, hogy a helyi közösségről teljes, empirikus képet kapjunk, ezért igyekeztünk szem előtt tartani a központi kormányzati szervek remélhetőleg kellő kutatómunkával elkészített beszámolóit, tájékoztató anyagait a magyarországi romák helyzetéről, ezzel is törekedve a téma teljesebb bemutatására. Természetesen a tájékoztató elkészítésekor ugyanolyan akadályokba ütköztünk, mint öt évvel ezelőtt, mert a jogszabályi hátteret – érthető módon – a jogalkotó nem módosította, így a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (továbbiakban: Adatvédelmi tv.) 2. § 2. pontja szerint a nemzeti és etnikai hovatartozásra vonatkozó adatok különleges adatnak minősülnek, és a vonatkozó törvény csak meghatározott esetekben engedi kezelni a különleges adatokat. A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény 7. § (1) bekezdése alapján valamely kisebbséghez való tartozás vállalása és kinyilvánítása az egyén kizárólagos és elidegeníthetetlen joga. A kisebbséghez való tartozás kérdésében nyilatkozatra senki sem kötelezhető. Utóbbi rendelkezés alól kivételt képez, ha törvény vagy a végrehajtására kiadott jogszabály valamely kisebbségi jog gyakorlását az egyén nyilatkozatáshoz kötheti, ahogy erről a fent említett törvény 2005. november 25. napjától hatályos, a kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi CXIV. törvény 33.§a alapján rendelkezik. E pontnál kiemelnénk, hogy igen nehéz helyzetben kell a hódmezővásárhelyi cigányság helyzetét vizsgálni, hiszen összevetve az 1993. évi LXXVII. törvény 7. §, valamint a 2005. évi CXIV. törvény 2. § (1) bekezdésének rendelkezéseit mindösszesen egy 115 fős választójoggal rendelkező csoportot kellene vizsgálnunk, hiszen csak ennyi személy volt, aki a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényben meghatározott kisebbséghez

I/C kötet 4. oldal

tartozott, és a kisebbséghez tartozását vállalta és kinyilvánította. Természetesen ez az adat nem adekvát olyan tekintetben, hogy a választójoggal való élés lehetősége fejezné csak ki az adott kisebbséghez való tartozás tényét, hiszen – mint ahogy arról a következőkben részletesebben is értekezünk – a cigány kisebbséghez való tartozás meghatározása sokkal összetettebb kérdés ma Magyarországon, így Hódmezővásárhelyen is. A fent körülírt egyéni kisebbségi jogokból kiindulva az alábbi anyagban a polgármesteri hivatal által a hódmezővásárhelyi cigányságra vonatkozó adatok becsült adatok, hiszen senki sem nyilatkoztatható például egy szociális segély kérelmezésekor, hogy melyik nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozik. Az adatok kidolgozásában segítségünkre volt a hódmezővásárhelyi Cigány Kisebbségi Önkormányzat, mert bizonyos értelemben „első kézből”, autentikus forrásból kaptunk információkat a közigazgatási terültünkön élő cigány kisebbség szociológiájáról. I. Jogszabályi háttér A Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó alapvető jogszabályok összességében állandóságot mutatnak. Az elmúlt két évtizedben nem került sor nagy volumenű módosításra, ami kiszámíthatóságot jelent e terület szabályozásában. Ha mégis e jogterületet érintő változásokat vizsgáljuk, úgy azok inkább technikai jellegűek, főleg az Európai Unióhoz való csatlakozásunk jogharmonizációs folyományai, illetve a gyakorlati tapasztalatok átültetése a szabályozásba. A Magyar Köztársaság Alkotmánya kimondja, hogy „ a Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának: államalkotó tényezők. A Magyar Köztársaság védelembe részesíti nemzeti és etnikai kisebbségeket. Biztosítja kollektív részvételüket a közéletben, saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvű oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát. A Magyar Köztársaság törvényei az ország területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét biztosítják. A nemzeti és etnikai kisebbségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre.” Az Országgyűlés a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló, 1993. évi LXXVII. tv. preambulumában kinyilvánítja, hogy a nemzeti és etnikai önazonossághoz való jogot az egyetemes emberi jogok részének tekinti, a nemzeti és etnikai kisebbségek sajátos egyéni és közösségi jogai alapvető szabadságjogok, amelyeket tiszteletben tart, és mindezeknek a Magyar Köztársaságban érvényt szerez. Ezen jogok összessége nem a többség adománya és nem a kisebbség kiváltsága, forrásuk pedig nem a nemzeti és etnikai kisebbségek számaránya, hanem az egyén szabadságának és a társadalmi békének tisztelete alapján a másság joga. A Magyar Köztársaság területén élő, magyar állampolgárságú nemzeti és etnikai kisebbségek nyelve, tárgyi és szellemi kultúrája, történelmi hagyományai, valamint a kisebbségi létükkel összefüggő más sajátosságaik egyéni és közösségi önazonosságuk része. Mindezek különleges értékek, megőrzésük, ápolásuk és gyarapításuk nemcsak a nemzeti és etnikai kisebbségek alapvető joga, de a magyar nemzet, végső soron pedig az államok és nemzetek közösségének érdeke is. A törvény célja, hogy megteremtse a kisebbségi lét megéléséhez szükséges intézményes alapokat, beleértve az anyaországokkal és nemzetekkel való szabad, élő kapcsolattartást is. A törvény értelmében nemzeti és etnikai kisebbség minden olyan, a Magyar Köztársaság területén legalább egy évszázada honos népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, tagjai magyar állampolgárok és a lakosság többi részétől saját

I/C kötet 5. oldal

nyelve és kultúrája, hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megőrzésére történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul. Az Országgyűlés a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok védelme érdekében – kizárólag neki felelős megbízottként – megválasztotta a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosát, amelynek eljárását egyebekben az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény szabályozza. A kisebbségi biztoshoz bárki fordulhat, ha megítélése szerint bármely hatóság (pl. minisztériumok, országos hatáskörű szervek, fegyveres erők, rendvédelmi szervek, igazságügyi szervek, fővárosi, megyei és települési önkormányzatok, polgármesteri hivatalok, közüzemi szolgáltató szervek, társadalombiztosítási önkormányzatok és kirendeltségek, államigazgatási jogkörben eljáró egyéb hivatalok illetve valamely közszolgáltató) eljárása, ennek során hozott határozata, vagy intézkedéseinek elmulasztása következtében nemzeti és etnikai kisebbségi jogaival összefüggésben sérelem érte, vagy ennek közvetlen veszélye áll fenn. A kisebbségi biztos a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény hatálya alá tartozó kérdésekben jár el. A kisebbségi biztoshoz fordulhat: - az az állampolgár, akinek a kisebbségi törvényben biztosított jogait, - az a közösség, amelynek kisebbségi jogait, - az a helyi és országos kisebbségi önkormányzat, amelynek kisebbségi önkormányzati jogait megsértették. A helyi önkormányzatokról szóló 1990.évi LXV tv. alapján a települési önkormányzat köteles biztosítani a nemzeti és az etnikai kisebbségek jogainak érvényesülését. A kisebbségi önkormányzatokkal kapcsolatos feladatokat Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának ügyrendje akként szabályozza, hogy a Kabinet Iroda kisebbségi és vallási ügyekkel kapcsolatos referatúrájának feladatkörébe tartozik a Cigány Kisebbségi Önkormányzat munkájának segítése, koordinálása. A 2004-es, Közgyűlés előtt szereplő tanulmány elkészülte óta új jogszabályként jelent meg a kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi CXIV. törvény. A törvény személyi hatálya a magyar állampolgárokra terjed ki, következésképpen a nemzeti és etnikai kisebbségek önkormányzatainak megválasztásában is kizárólag magyar állampolgárok vehetnek részt. A kisebbségi névjegyzék vezetése a helyi választási iroda vezetőjének hatáskörét képezi, nem kerül sor tehát a kisebbségek képviselőiből álló kisebbségi névjegyzék bizottság felállítására. Jelöltet csak a törvény hatályba lépésekor már bejegyzett kisebbségi szervezetek állíthatnak, a 2006. évi választásokat követően pedig csak a választás kitűzésekor már három éve bejegyzett szervezetek, abban az esetben, ha alapszabályukban legalább három éve rögzített célként szerepel a nemzeti és etnikai kisebbségek képviselete. A települési önkormányzati képviselők választására az önkormányzati általános választás napján kerül sor, míg a megyei és az országos kisebbségi önkormányzat tagjainak megválasztására az általános önkormányzati választást követő év márciusában. A települési önkormányzatok választásán a kisebbségek részére biztosított kedvezmények megszűnnek, nem kerülhet sor a települési kisebbségi önkormányzat kisebbségi települési önkormányzattá történő átalakulására. II. Demográfiai adatok

I/C kötet 6. oldal

A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján a hazai cigánysághoz tartozók létszáma (1990, 2001): 1990-ben 142 683 fő vállalta a roma nemzetiséghez való tartozást, ebből 48 072 fő vállalta, hogy cigány anyanyelvű, míg 2001-ben 190 046 fő vállalta a nemzetiséghez való tartozást, ebből 48 685 fő vállalta, hogy cigány anyanyelvű. A fenti adatokból kitűnik, hogy 2001-ben közel 50 000-rel többen vállalták a cigány nemzetiséghez tartozást, mint 11 évvel előtte. A magyarországi cigányságról1 Társadalmi mutatók Becslések szerint a világban mintegy 12 millió roma él. A mai India területéről Európába bevándorolt, legalább 8 millió főre becsült európai cigányság kisebb-nagyobb közösségei a kontinens szinte valamennyi államában megtalálhatók. Európán belül legnagyobb létszámban – mintegy 70 százalékban – Közép- és Kelet-Európa országaiban élnek. A cigány lakosság létszámát tekintve, Magyarország 38 ország közül - Románia, Bulgária és Spanyolország után - a 4. helyen áll. Az 1990. évi népszámlálás során 142 683 fő (a becsült cigány lakosság 32 százaléka), a 2001. évi népszámlálás során 190 046 fő (33–34 százalék) vallotta magát cigány nemzetiségűnek. Az 1993. évi és a 2003. évi reprezentatív felméréseket is alapul véve elmondható, hogy a romungrók között nőtt a nemzetiségi hovatartozást vállalók, míg a beások és az oláh cigányok között az integrálódással párhuzamosan, némileg csökkent a cigány nemzetiséget vállalók aránya. Magyarországon 570-600 ezer főre becsülik a cigányok számát, de egyes vélemények 800 ezer–1 millió fős lélekszámra utalnak. A 15 éven aluli gyerekek száma kétszer akkora, míg a 60 és annál idősebbek aránya egyötöde a teljes népesség azonos korcsoportjához viszonyítva. Jellemző a jóval fiatalabb korösszetétel, és kiemelkedően magas a halálozási arány. Az ország területén a cigányok meglehetősen egyenlőtlen eloszlásban élnek. Számuk és arányuk erősen növekedett az északi régióban, valamint a Nyugat- Dunántúlon. Létszámnövekedés és a cigány népességen belüli aránycsökkenés figyelhető meg a keleti és az alföldi régióban, a budapesti iparvidéken és a Dél- Dunántúlon. Eltolódás ment végbe a településtípusok között is: a városokban lakó cigányok száma a cigány népesség mintegy felét teszi ki, ugyanakkor a kisközségekben lakók aránya 20 százalékkal csökkent. Ennek oka a belső migráción túl, a községek városi rangra emelése. Lakhatás 1971-ben a cigány lakosság kétharmada élt még telepen, ez az arány 1993-ra 14 százalékra csökkent. A 2003-ban felmért cigány lakások 6 százaléka telepen, 2 százaléka a településtől távol, de nem telepen, 42 százaléka a település szélén, 22 százaléka a település belsejében, de kizárólag vagy túlnyomórészt cigány környezetben található.

I/C kötet 7. oldal

Nyelvhasználat A magyarországi cigányok három nagy nyelvi csoporthoz tartoznak: a magyarul beszélő romungrókhoz (akik magukat magyar cigánynak, zenész vagy muzsikus cigánynak mondják), a magyarul és romani nyelven egyaránt beszélő oláh cigányokhoz, valamint a magyarul és az archaikus román nyelven beszélő beás cigányokhoz. 1971 és 1993 között a beás és oláh cigányok körében lezajlott egy meglehetősen gyors ütemű nyelvi asszimiláció. A beás és a romani anyanyelvről a magyar anyanyelvre való áttérés a kétnyelvűség keretében zajlott le. 1993 és 2003 között a beás anyanyelvűek aránya 5,5 százalékról 4,6 százalékra csökkent. A romani nyelvűeknél azonban nem folytatódott tovább a nyelvcsere, arányuk 4,4 százalékról 7,7 százalékra emelkedett. Az oláh cigányok egy része tehát a nyelvváltásról áttért a nyelvvisszaváltásra, melyet a cigány kulturális szervezetek programjai is elősegítettek. Iskolai végzettség A különbség és a távolság cigányok és nem cigányok között az iskolázódásban is növekedett. Óvodába országosan a gyermekek 88 százaléka jár, míg a cigány gyermekeknek kevesebb, mint a fele. Igaz ugyan, hogy a 20-24 éves cigány fiatalok 82,5 százaléka elvégezte az általános iskola nyolc osztályát, de nagy részük csak később, mint a nem roma kortársaik. 1993 és 2003 között emelkedett az értelmi fogyatékosoknak minősített, és ennek alapján kisegítő iskolába vagy osztályba utalt cigány gyermekek száma. Középiskolába országosan a gyerekek 73 százaléka, míg a cigány gyerekeknek kb. egyötöde jut be. Országosan 2001-ben a 18 évesek 54,5 százaléka érettségizett, a cigány fiatalok 20–24 éves korcsoportjában ez az arány 2002-ben csupán 5 százalékos. Még szembetűnőbb az egyetemre vagy főiskolára járó cigány hallgatók eltérő aránya: míg országosan a 18–20 évesek 40 százaléka, addig a cigány 20–24 éveseknek mindössze 1,2 százaléka. Elsősorban azok a családok képesek gyermekeiket taníttatni, akiknek jövedelmi szintje a szegénységi küszöb felett van. A jövőben a társadalom legszegényebb és leginkább kirekesztett csoportját képezi majd a cigánygyerekeknek az általános iskolát el nem végző egyötöde, az általános iskolát késve elvégző második ötöde, és az a további 40-50 százalék, amely az általános iskola elvégzése után nem tanul tovább, vagy beiratkozik a középiskolába, de lemorzsolódik. Munkaerő-piaci helyzet, jövedelem A cigányok munkaerő-piaci helyzete1993 és 2003 között nem javult. 1993-ban a munkaképes korú cigány népesség 22 százaléka, 2003 év elején a cigány népesség 21 százaléka volt foglalkoztatott. Nagyok a regionális, és még nagyobbak a településtípusok szerinti különbségek, mivel Budapesttől, a vidéki városok, majd a községek felé távolodva egyre csökken a foglalkoztatottak száma. A foglalkoztatott cigányok 70 százaléka segéd- vagy betanított munkás, 22 százaléka szakmunkás, s csupán 8 százaléka dolgozik ún. fehérgalléros munkakörben, vagy egyenruhás testület tagjaként. A rossz munkaerő-piaci helyzet okai az alacsony szintű iskolázottság és a lakóhelyi adottságok területén keresendők. Nagyok a kistérségek közötti különbségek, hiszen a cigányok döntő többsége azokban a kistérségekben lakik, amelyekben alig, vagy egyáltalán nincs munkalehetőség. További ok, hogy a cigányok azokban a gazdasági ágazatokban helyezkedtek el, amelyek az elmúlt tizenöt évben válságba kerültek (pl. bányászat, kohászat, építőipar). Végül meg kell említeni a diszkrimináció, mérésekkel nem igazolható, de nem elhanyagolható hatását is.

I/C kötet 8. oldal

A háztartások 82 százalékának jövedelme nem éri el a KSH által kiszámított létminimumot, és alapvető szükségleteit csak részben tudja kielégíteni. A cigány háztartások 56 százaléka a lakosság alsó jövedelmi tizedéhez tartozik. E családoknak még a táplálkozása sem kielégítő. Nemek szerinti bontás Az ENSZ Nőjogi Bizottsága 2002-ben megtárgyalta Magyarországnak a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról 1979. december 18-án New Yorkban elfogadott egyezmény kihirdetéséről szóló 1982. évi 10. tvr. alapján készült 4-5. összevont országjelentését. A Bizottság megállapítása szerint a jelentés széleskörű tájékoztatást nyújt a roma kisebbség általános helyzetéről és Magyarország által különösen az oktatási területen indított programok és kezdeményezések egész soráról, ugyanakkor aggodalomra ad okot, hogy nemek szerint bontva nem állnak rendelkezésre információk és statisztikai adatok a romák helyzetére vonatkozóan. A Bizottság felkérte Magyarországot, hogy a következő jelentésébe iktasson be nemek szerint bontott statisztikai adatokat és információkat arról, hogy miként alakult a roma nők helyzete, és milyen a férfiakra és nőkre jellemző eltérő sajátosságokra is figyelemmel lévő intézkedésekre és programokra került sor a roma nők gazdasági helyzetének javítása, egészségügyi ellátáshoz, társadalombiztosításhoz, megfelelő lakhatáshoz és oktatási lehetőségekhez való hozzáférésük előmozdítása érdekében. Az Európai Unió szegénység és társadalmi kirekesztődés elleni küzdelme során elfogadott fő célkitűzései szerint, melyek megfelelnek az Amszterdami Szerződés 2. és 3. cikkelyében megfogalmazott céloknak a Közösség minden programjában és intézkedésében támogatni szükséges a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségek megszüntetését, illetve a nemek eltérő helyzetét minden egyes programban és intézkedésben jelezni, monitorozni és értékelni kell. Jelenleg Magyarország még nem rendelkezik a cigány népességen belül férfi-női adatbontással, és arra vonatkozó adatokkal, hogy a cigány nők és férfiak foglalkoztatottsági rátája milyen eltéréseket mutat. A társadalmi tapasztalatok mindemellett azt mutatják, hogy a tradicionális családi szerepmegosztás, valamint a diszkriminatív szemlélet miatt a cigány nők részvétele a munkaerő-piacon az egyik legakadályozottabb. A romák helyzetét nem lehet leegyszerűsíteni sem szegénységi problémává, sem kisebbségpolitikai kérdéssé. A kirekesztődésnek megvannak azok a sajátos jellemzői, amelyek nemcsak a gazdasági folyamatokból, szociális hátrányokból, hanem sok esetben a többségétől eltérő kultúrából, szokásrendből, valamint az össztársadalmi értékítéletből, szemléletből következnek. A cigány lakosság esetében a szociális ügyek kezelése és a kisebbségpolitikai intézkedések keveredése gyakran vezet a cigány kisebbség elkülönüléséhez, a szociális problémáik etnicizálódásához. A roma lakosság súlyos szociális problémáit az általános szociálpolitika keretében kell kezelni. Hosszú távon arra kell törekedni, hogy a szociális és kisebbségpolitikai kérdések világosan elkülönüljenek a roma kisebbséget érintő intézkedések során. Ez azonban nem jelentheti, hogy nincs összehangolt harmonizáció ezen intézkedések között. A romakérdés megoldása közös társadalmi összefogás eredményeként jöhet létre. Nem engedhető meg annak a szemléletnek a felerősödése, amely - önhibájukra és másságukra hivatkozva - a cigányságot teszi felelőssé a szegénységéért. Ugyanakkor nem fogadható el az a szemlélet sem, amely a közösségek és az egyén felelősségét tagadva a cigányságot sújtó minden probléma miatt a többségi társadalmat teszi felelőssé.

I/C kötet 9. oldal

III. Képviselet1 A cigányság dinamikusan fejlődő kisebbségi önkormányzati rendszerrel, valamint a civil szerveződések és alapítványok kiterjedt hálózatával rendelkezik. Míg 1998. évben 740 cigány kisebbségi önkormányzatban mintegy 3 ezer roma képviselő tevékenykedett, addig 2002. évben az önkormányzati választások során 999 településen választottak cigány kisebbségi önkormányzatot, 4 településen roma polgármestert, valamint 545 roma települési önkormányzati képviselőt. A beszámolási időszakban kitűzött 39 időközi választást követően, érvénytelenség miatt 26 önkormányzat szűnt meg, így 2006-ig 973 cigány kisebbségi önkormányzat működött. A 2002. évi parlamenti választások során – országos pártlistáról – 4 roma képviselő jutott be az Országgyűlésbe. 2003 januárjában – négy év szünet után – megválasztották a 9 fős fővárosi cigány önkormányzatot, illetve az 53 fős országos önkormányzatot. Országos Cigány Önkormányzat Az Országos Cigány Önkormányzat (továbbiakban: OCÖ) 2003-ban és 2004-ben egyaránt 214,9 millió Ft központi költségvetési támogatásban részesült. 2003 közepére, kormányzati források segítségével befejeződött a 2000-ben kapott új székház felújítása. Az Országos Cigány Önkormányzat 2003 elején megtartott választása a Demokratikus Roma koalíció győzelmét hozta. A választás lebonyolítása, valamint az önkormányzat átadásátvétele nem volt problémamentes, és ezek a konfliktusok az önkormányzat működését is befolyásolják. A Demokratikus Roma Koalíció, a korábbi önkormányzatot alkotó Lungo Drom koalíció ellenfeleként több roma civil szervezetet tömörített. A Legfelsőbb Bíróság, az OVB álláspontját felülvizsgálva az első országos elektori gyűlés eredményét, a Lungo Drom kivonulása miatti határozatképtelenség okán megsemmisítette, és 2003. március 1-re új választást tűzött ki. Az új elektori gyűlés által megválasztott testület Horvát Aladárt választotta elnökké. Három hónap elteltével az új elnököt leváltották, helyette az addig ügyvezető elnök, Kolompár Orbán kapott bizalmat. A vizsgált időszakban az ÁSZ ellenőrizte az OCÖ pénzügyi-gazdasági tevékenységét (sorszám: 0406). A vizsgálat az 1999. január 1. és 2003. június 30. közötti időszakra terjedt ki, és megállapításaiban az önkormányzat működéséről számos szabálytalanságot tárt fel. Az OCÖ kialakította szervezeti és működési rendjét és a munkamegosztás módját, amelyet a közgyűlés Szervezeti és Működési Szabályzatban hagyott jóvá, ugyanakkor nem határozták meg az önkormányzat által ellátott feladatokat, a gazdálkodásával kapcsolatos előírásokat, a költségvetés és zárszámadás készítésének kötelezettségét, a vagyonnal való gazdálkodást. A gazdálkodást érintő belső szabályzatok, a korábbi számvevőszéki vizsgálatok megállapításaival megegyezően továbbra sincsenek összhangban a számviteli törvényben és a végrehajtását biztosító kormányrendeletben meghatározott előírásokkal. A pénzgazdálkodási szabályzatban foglaltak nem feleltek meg a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek, mivel a hatáskör átruházás, a helyettesítés pontos rendjét nem határozták meg, a szabályzat mellékleteként az írásbeli felhatalmazásokat és aláírásmintákat nem csatolták, és hiányzott a teljesítés szakmai igazolásának a szabályozása. Az OCÖ a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényben meghatározott költségvetés-készítési kötelezettségének 2003-ban nem tett eleget. A költségvetéssel, zárszámadással kapcsolatos belső szabályozás hiánya miatt évente eltérő adattartalmú zárszámadás, pénzforgalmi kimutatás készült, ami az évek közötti összehasonlítást lehetetlenné tette. A feladatok valós forrásainak és kiadásainak bemutatása nem történt meg.

I/C kötet 10. oldal

A pénzgazdálkodás során a szabályszerűség, a célszerű és takarékos gazdálkodás követelménye nem teljesült. A kifizetett számlákon a teljesítésigazolás nem szabályszerűen történt meg, a kifizetések mellől hiányoztak a megrendelések és szerződések, a meglévő szerződésekben nagyvonalúan fogalmazták meg az elvégzendő feladatot. Ez utóbbiak miatt több ponton is sérült a számviteli fegyelem. Javaslataiban az ÁSZ az OCÖ figyelmét felhívta a szabályzatok pontosítására és kiegészítésére, azok gyakorlati hasznosítására, valamint a belső ellenőrzési rendszer kialakítására és működtetésére. Egyidejűleg felhívta az érintett minisztériumokat a pályázati pénzek elszámoltatásának fokozott ellenőrzésére. A pályázati támogatások jogtalan igénybevétele, valamint a számviteli fegyelem megsértése miatt az ÁSZ ismeretlen tettes ellen feljelentést tett. Országos Cigány Önkormányzat intézményei Az országos kisebbségi önkormányzatok részére a 2003-2004. évi központi költségvetésben elkülönített a „Kisebbségi intézmények átvételének és fenntartásának támogatása” előirányzat terhére, az OCÖ 113 millió Ft pályázati támogatásban részesült, melyből két intézményt hozott létre. A központi, illetve 21 regionális és helyi irodával működő Országos Kisebbségi Kulturális és Foglalkoztatási Módszertani Intézményhálózat feladata elsősorban – a cigány lakosság, a civil szervezetek és a kisebbségi önkormányzatok részére biztosított széles körű szolgáltatásai révén - oktatási, kulturális, informatikai, közösségfejlesztő és antidiszkriminációs elemeket tartalmazó fejlesztési programok elindítása, valamint a munkaerő-piaci reintegráció elősegítése. A hálózat létrehozásához és működéséhez szükséges forrást a kisebbségi intézményi keret, az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium, illetve a megyei munkaügyi szervezetek biztosították. Az Országos Cigány Muzeális Gyűjtemény és Kiállítóhely létrehozása céljából a kisebbségi intézményi keretből 2004-ben az OCÖ részére 13 millió Ft került kifizetésre. A támogatás révén az OCÖ székházában folyamatban van az intézmény kialakításához szükséges helyiségek felújítása. IV. A kisebbségi és települési önkormányzatok együttműködése2 Országos helyzetkép Az önkormányzati együttműködés formális kerete, az együttműködési megállapodás Az együttműködési megállapodás megkötése a települési és kisebbségi önkormányzat között kötelező. E két testület azonban bármely, a kisebbségi jogokat érintő kérdésben együttműködési megállapodást köthet. A kisebbségi önkormányzatok 73 százaléka igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy a települési és a kisebbségi önkormányzat kötött-e együttműködési megállapodást, további hat százalékuk jelezte, hogy jelenleg folyamatban van az együttműködési megállapodás előkészítése, 20 százalékuk viszont nem kötött együttműködési megállapodást. A válaszadó települési önkormányzatok 74 százaléka kötött együttműködési megállapodást a kisebbségi önkormányzattal, nyolc százalékuk jelezte, hogy a megállapodás előkészítése zajlik, 18 százalékuk nem kötött együttműködési megállapodást. A legkisebb arányban a baranyai cigány (53%) és a horvát (50%) kisebbségi önkormányzatokkal kötöttek hivatalos megállapodást. Minél nagyobb a település, annál valószínűbb, hogy a két önkormányzat


írásban rögzítve szabályozta együttműködését. A kisebbségi és települési önkormányzatok válaszai ebben a tekintetben lényegében egybeesnek. A megállapodások szinte kizárólag a költségvetési, gazdálkodási, finanszírozási kérdésekre korlátozódnak. E dokumentumok egyáltalán nem szabályozzák az együttműködés más fontos területeit – például az üléseken, a bizottsági munkában való részvétel módját, ahogyan azt sem, hogy az esetleges vélemény- és nézetkülönbségek esetén a felek miként oldják föl a konfliktusokat, ezáltal a kooperáció a két fél, elsősorban azonban a települési önkormányzat jóindulatán múlik. Az együttműködés általános megítélése Feltettük a kérdést, a kisebbségi önkormányzatok egészében mennyire tartják sikeresnek magukat a kisebbségi érdekek érvényesítésében, s hogyan értékelik a két önkormányzat közötti együttműködést. A kisebbségi önkormányzatok 51 százalékának véleménye szerint teljes mértékben elérik azt, hogy a települési önkormányzat döntéseiben figyelembe vegye a kisebbségi érdekeket. 29 százalékuk szerint ezt csak részben, alkalmanként tudják elérni, 20 százalékuk viszont úgy válaszolt, egyáltalán nem sikeres, mert a “nagy” képviselőtestület döntéseiben nem jelennek meg a kisebbségi érdekek. A települési önkormányzatok természetesen ismét jobb bizonyítványt állítanak ki magukról, mint amilyent a kisebbségiektől kaptak. 76 százalékuk állítja, hogy döntéseikben teljes mértékben figyelembe veszik a kisebbségi érdekeket, 24 százalékuk csak részben, tehát nem minden esetben ügyel erre, azt pedig senki nem állította – természetesen –, hogy ezeket az érdekeket figyelmen kívül hagyná. Az együttműködés értékelésében is láthatjuk a nemzeti kisebbségi, valamint a cigány kisebbségi önkormányzatok közötti különbséget, utóbbiak jóval gyakrabban számolnak be kevésbé jó, illetve alapvetően rossz viszonyról a két testület között. A kapcsolat annál kedvezőbb minősítést kap, minél nagyobb lélekszámú a település, ahol a kisebbségi önkormányzat működik. Az önkormányzatok közötti viszony minősége a települési politikusok véleménye szerint mindenekelőtt a felek kompromisszumkészségén áll vagy bukik. A kérdőívek kitöltői ezt a feltételt kizárólag a cigány kisebbségi önkormányzatokkal való együttműködéssel összefüggésben fogalmazták meg. A testületek közötti sikeres együttműködés továbbá természetesen a rátermett vezetőkön és a személyes kapcsolatokon is múlik, valamint azon, hogy sikerül-e megtalálni a közös érdekeket, célokat, melyek megvalósítása csak az együttesen elhatározott és végrehajtott feladatok útján lehetséges. A Hódmezővásárhelyi Cigány Kisebbségi Önkormányzat és annak kapcsolata Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzatával és Polgármesteri Hivatalával A kisebbségi önkormányzatok jogszabályi definíciójának egyik alapeleme, hogy ezek a testületek demokratikus választások útján, törvényben meghatározott eljárási rendben jönnek létre. A korábbi választások ugyan törvényesen, a jogi szabályozásnak formálisan megfelelően zajlottak, azonban a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyűlési Biztosa szerint nem voltak alkotmányosak. Nem érvényesült ugyanis az önkormányzatiság azon alapvető követelménye, hogy a választott testületeket a képviselt közösségek tagjainak kell létrehozniuk. Az elmúlt években a jogi szabályozás hiányosságai miatt ugyanaz a választói kör vehetett részt a helyi önkormányzatok és a helyi kisebbségi önkormányzatok megalakításában. Ennek következtében azokon a településeken is létrejöttek kisebbségi önkormányzatok, ahol nem


élnek – illetve nagyon kis létszámban vannak jelen – az állítólagosan képviselni kívánt közösséghez tartozók. A többségi társadalom tagjainak szavazatával számos olyan „kisebbségi” jelölt szerzett mandátumot, akinek semmilyen kötődése nem volt az érintett közösséghez. Már az 1998. évi általános választásokat követően felhívták a figyelmet arra, hogy a törvényhozónak fel kell lépnie a visszaélések ellen, mert különben olyan legitimációs válság alakulhat ki, amely a kisebbségi önkormányzati rendszer létét, fenntarthatóságát fogja veszélyeztetni. Az Országgyűlés 1998 és 2002 között kísérletet tett arra, hogy új választójogi szabályokat alkosson, ám a kidolgozott törvényjavaslat elfogadásához nem volt meg a szükséges politikai támogatás. Végül a 2002. évi választásokon tapasztalt visszaélések ébresztették rá a jogalkotót, hogy nem halogatható tovább a kisebbségi választójogi reform. Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. Törvény módosításáról rendelkező 2002. évi LXI. törvény elfogadásával egyértelművé tette, hogy a kisebbségi önkormányzatok megválasztásának joga a kisebbségi közösségeket, illetve azok tagjait illeti meg. Az Alkotmány rendelkezései és a választójogi törvényi szabályozás közötti ellentmondás feloldása csak jogalkotás útján volt lehetséges. Az Országgyűlés 30/2003. (III.27.) határozatával felkérte a kormányt, hogy a kisebbségi joganyag módosítását, valamint a kisebbségi önkormányzati választás anyagi jogi és eljárási szabályait 2003. december 31-ig terjessze elő. Ezt a határidőt a választójogi rendelkezések kapcsán fennálló nézetkülönbségek miatt nem sikerült betartani, a kormány végül 2004. márciusában nyújtotta be a T/9126. számú törvényjavaslatot. Az új kisebbségi választójogi törvény első változata lehetővé tette volna, hogy a kisebbségi közösségek maguk folytassák le azt az eljárást, amelynek keretében a választópolgárok felvételüket kérhetik a választói jegyzékbe. Az országos kisebbségi önkormányzatok egy része kezdetben kifogásolta a kisebbségi választói jegyzék intézményét, ám az egyeztetések eredményeként meghatározó többségbe kerültek azok, akik elfogadták volna ezt a megoldást. A törvényjavaslatot több országgyűlési bizottság ülésén – esetenként egyhangú szavazással – általános vitára alkalmasnak találták, ám a plenáris vita kezdetén a nagyobbik ellenzéki képviselőcsoport bejelentette, hogy ebben a formában nem támogatja elfogadását. A kormány ezért jelentősen átdolgozta a normaszöveget. Az új, egységes szerkezetbe foglalt javaslat tartalmazta ugyan, hogy a kisebbségi választópolgárok nyilvántartása céljából településenként külön választói jegyzéket kell létrehozni, azonban kikerültek belőle azok a garanciális rendelkezések, amelyek a visszaélések megelőzése érdekében ellenőrzési jogköröket biztosítottak volna az érintett közösségeknek. A törvényjavaslatot az Országgyűlés 2005. június 13-i ülésén elfogadta. A köztársasági elnök ezt követően az előzetes alkotmányossági vizsgálatát indítványozta annak a rendelkezésnek, amely lehetővé tette volna, hogy a települési kisebbségi önkormányzat legtöbb szavazattal megválasztott képviselője – meghatározott szavazatarány elérése esetén – nyilatkozatával a helyi önkormányzat képviselő-testületének tagjává válhasson. Az Alkotmánybíróság 34/2005. (IX. 29.) AB határozatával megállapította, hogy a megtámadott előírások alkotmányellenesek, így a törvényt nem lehetett kihirdetni. Az Országgyűlés a normaszöveg alkotmányosságát úgy kívánta biztosítani, hogy kiemelte belőle a települési önkormányzatokban való kedvezményes mandátumszerzés szabályait. Erről egy későbbi törvényben kívánt rendelkezni, ám a 81/2005. (X. 19.) OGY határozatban megerősített vállalásának máig nem tudott eleget tenni. Az Országgyűlés 2005. október 17-i ülésnapján fogadta el a kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó egyes


törvények módosításáról rendelkező 2005. évi CXIV. törvényt. A 2006. évi települési kisebbségi önkormányzati választásokat e szabályozás alapján tartották meg.3 A a kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi CXIV. törvény helyezte új keretekbe a kisebbségi önkormányzatok működését. A 2 §. 1. bekezdése rögtön rendelkezik arról, hogy ki rendelkezik választójoggal a kisebbségi önkormányzatok megválasztásánál. Új kitétel az általános feltételek mellett, hogy az a választható, illetve az választó, aki szerepel a kisebbségi választói jegyzékben. A választást akkor kell kitűzni, ha ezen jegyzékben szereplők száma eléri a 30 főt. A képviselők száma továbbra is 5 főben lett megállapítva. 2006-os cigány kisebbségi önkormányzati választások Hódmezővásárhelyi végeredménye: A CIGÁNY önkormányzat összetétele : Név

Ajtai Éva Mezei Vidor Sztojka Alíz Zsófia Sztojka László Sztojka Péter

Jelölő szervezet(ek)

Magyarországi Cig.Dem.Szöv. Magyarországi Cig.Dem.Szöv. Magyarországi Cig.Dem.Szöv. Magyarországi Cig.Dem.Szöv. Magyarországi Cig.Dem.Szöv.

A kisebbségi választói jegyzékben szereplő választópolgárok száma 115 fő volt, ebből a szavazóként megjelentek száma 73 fő volt. (63, 48%) A jelöltekre leadott érvényes szavazatok száma 319 volt. (bejelölve a képviselőnek választottak) Jelölt neve

1 Mátrai Attila 2 Mezei Vidor 3 Kovács Hajnalka 4 Ferkovics Róbert 5 id. Irhás József 6 Sztojka Alíz Zsófia 7 Hegedűs András 8 Ferkovics Menyhért 9 Ajtai Éva

Jelölő szervezet(ek)

MCF A Mo-i CIGÁNYOK FÓRUMA Magyarországi Cig.Dem.Szöv. LUNGO DROM LUNGO DROM LUNGO DROM Magyarországi Cig.Dem.Szöv. LUNGO DROM LUNGO DROM Magyarországi

Kapott érvényes szavazat

14

%

4,39

32 10,03 Képviselő 25 25 14

7,84 7,84 4,39

36 11,29 Képviselő 26 8,15 24 7,52 39 12,23 Képviselő


10 Sztojka László 11 Matyi Sándor 12 Sztojka Péter

Cig.Dem.Szöv. Magyarországi Cig.Dem.Szöv. MCF A Mo-i CIGÁNYOK FÓRUMA Magyarországi Cig.Dem.Szöv.

36 11,29 Képviselő 14

4,39

34 10,66 Képviselő

A választókerületben a választás eredményes volt. Országosan 1118, Csongrád megyében 17 cigány kisebbségi önkormányzat alakult. 2007. november 29-én együttműködési megállapodás kötött Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Cigány Kisebbségi Önkormányzat. Az államháztartásról szóló többszörösen módosított 1992. évi XXXVIII. Törvény 66.§ és 68 § (3) bekezdés, valamint 82. § alapján. A megállapodás szabályainak kialakítása a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. Törvény, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. Törvény, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. Törvény, az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30) Korm. Rendeletben foglaltak - figyelembe vételével történt. A megállapodás tartalmazza a települési és a helyi kisebbségi önkormányzat együttműködését meghatározó szabályokat, valamint a költségvetési gazdálkodás bonyolításának rendjére, A helyi kisebbségi önkormányzat gazdálkodásának végrehajtásával kapcsolatos feladatokat a települési önkormányzat hivatala látja el, a Polgármester utasításainak megfelelően. Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Polgármestere előterjesztést tett a települési önkormányzat közgyűlése részére, amelynek értelmében, a 2006-os költségvetési évben a települési önkormányzat költségvetési rendeletében a települési Cigány Kisebbségi Önkormányzat részére elkülönített támogatási összegből fel nem használt 3.200.000 forintot biztosítja a kisebbségi önkormányzat részére, amennyiben annak felhasználásáról 2007.december 31-ig a kisebbségi önkormányzat pénzügyi tervet készít. Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzatat támogatni kívánta a Cigány Kisebbségi Önkormányzat valamennyi pályázatát, és az ehhez szükséges önrészt biztosítja. Ennek megvalósulása esetén a kisebbségi önkormányzat vállalta, hogy részt vesz minden olyan pályázatban, és azt támogata, amelyet a települési önkormányzat nyújt be és amelyhez a kisebbségi önkormányzat támogatása szükséges. A 2008-as költségvetési évre, működési kiadásra ( személyi kiadásra nem használható ), havi 500.000 forintot biztosított a települési önkormányzat a kisebbségi önkormányzat részére. Az együttműködési megállapodást évenként kell felülvizsgálni és a 217/1998. (XII.30.) Korm. rendelet 29.§ (11) bek. Értelmében szükség szerint legkésőbb január 15-ig módosítani. V. A kisebbségek lakáshelyzete4 Országos helyzetkép Lakással, lakhatással kapcsolatos problémák A szociális gondoskodással kapcsolatban érkezett ügyek mintegy 50%-a valamilyen formában a lakással, a lakhatással foglalkozik.


A szociális biztonságnak, a szociális gondoskodásnak alapvető eleme lenne a lakhatás biztosítása. 1997-ben a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, valamint az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az Alkotmánybírósághoz fordult. Előterjesztésében annak értelmezését indítványozta, hogy a szociális biztonsághoz való jognak részét képezi a hajlékhoz való jog, vagyis van-e a magyar állampolgároknak Alkotmányban biztosított joguk a lakhatáshoz. A 42/2000. (XI. 8.) AB határozatban az Alkotmánybíróság egyértelműen kimondja, hogy a szociális biztonsághoz való jogból nem vezethető le az állampolgárok hajlékhoz való joga. Azonban e határozat rögzíti azt is, hogy az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdése szerinti megélhetési minimum alapkövetelményeként meghatározott emberi élethez és méltósághoz való jog védelmében az állam az emberi lét feltételeiről köteles gondoskodni. Ennek megfelelően az állam ellátási kötelezettsége az emberi életet közvetlenül fenyegető veszélyhelyzetekben kiterjed a szállás biztosítására is. Azok a roma családok, amelyek ez ügyben hozzánk fordultak szűkösnek vagy emberhez méltatlannak tartják azokat a körülményeket, amelyek között élni kényszerülnek. A sajtó és a politikusi nyilatkozatok lakásprogramokról, állami szerepvállalásról, hitellehetőségről, önkormányzati segítségről szólnak, ők pedig azt tapasztalják, hogy lakásproblémájuk évek (évtizedek) óta megoldatlan, a bankok hitelfolyósítás ügyében szóba sem állnak velük, az önkormányzatok jobb esetben hitegetik őket, de gyakorlatilag semmi sem történik annak érdekében, hogy emberibb körülmények között éljenek. A probléma megoldását a roma családok elsősorban települési önkormányzatoktól várják, amelyek az esetek többségében nemcsak elegendő pénzzel, de koncepcióval sem rendelkeznek. Anyagiak hiányában tünetet kezelnek, például elhelyezik az éppen életveszélyben lévő családot egy másik, hamarosan életveszélyessé váló komfort nélküli szükséglakásban és nem értik, miért fogalmazódnak meg további kritikák velük szemben, miért nem csitul az elégedetlenség. A beadványok egy részében arra panaszkodnak, hogy évek óta hiába kérnek önkormányzati bérlakást, még ígéretet sem kapnak az illetékesektől. Vizsgálataink azt mutatják, hogy az ilyen családok szinte reménytelen helyzetben vannak. Az önkormányzatok alig vagy egyáltalán nem építenek bérlakásokat. Ha mégis megteszik, a lakások nagyobb részét olyan családok kapják meghatározott időre, akik vállalják a havi rendszeres előtakarékosságot és ennek eredményeként azt, hogy öt év múlva kedvezményes lakásvásárlási kölcsönnel, önerővel oldják meg lakásproblémájukat. Akinek nincs munkahelye és segélyekből él – a roma családok többsége ilyen –, az nem számíthat előtakarékosságot igénylő bérlakásra. A szociális alapon elosztható lakás még az ilyen helyeken is nagyon kevés és esetenként több százan vannak az igényjogosultak; ami azt jelenti, hogy szinte csodaszámba megy, ha valakinek sikerül ilyen lakást kapnia. A roma családok esélyét tovább csökkenti az a gyakorlat, amelyben két, azonos körülmények között élő – a kérelem elbírálása során azonos pontszámot elért – család közül az kapja meg a lakást, amelyeknek anyagi körülményei biztosítják a lakbér és a közüzemi díjak rendszeres megfizetését. Egy segélyekből élő, munkanélküli roma családnak ez a gyakorlat esélyt sem ad az önálló otthonhoz jutásra. Ugyanez a helyzet a megüresedett bérlakásokra kiírt pályázatok elbírálásánál is. A lakhatással kapcsolatban, a beadványokban megfogalmazott másik probléma a lakásfenntartás költségeinek emelkedése. Panaszosaink lakásainak bére – éppen a komfort hiánya miatt – általában alacsony, de a lakbér mellett egyéb közüzemi költségeket is fizetni kell és így együtt már jelentős anyagi teher hárul a családra. Rendszeres jövedelemmel nem rendelkező, segélyekből messze a létminimum alatt élő, esetenként több gyermeket nevelő családok több százezer forintos hátralékot is felhalmozhatnak, és ha a szolgáltató vagy az önkormányzat emiatt bírósághoz fordul, elkerülhetetlen a kilakoltatás.


Átmeneti szállás azonban általában csak a nagyvárosokban (ott sem mindenhol) van és bár utcára – különösen gyermekkel – nem tesznek senkit, a család számára biztosított elhelyezés miatt akár országos botrány is keletkezhet. Jó példa erre a paksi romák esete, akik végül csak a kisebbségi biztos vizsgálatának hatására kerültek elfogadható körülmények közé. A beadványokban megfogalmazott panaszok és a lehetőségek ismerete nyilvánvalóvá teszi, hogy a romák lakhatási gondjaira állami szinten mielőbb megoldást kell találni. Ezzel a problémával az önkormányzatok egyedül nem tudnak megbirkózni. Az elmúlt évben is szociális problémaként jelentkezett a korábban épült ingatlanok OTP-kölcsönének törlesztése. A megemelt kamatok miatt a megnövekedett összegek fizetése a munkanélküli roma családok számára megoldhatatlan. Több olyan beadvány is érkezett, amelyben segítséget kérnek, anyagi támogatást, a részletek csökkentését, a fizetés felfüggesztését remélve. A lakáscélú hitelhátralékok terheinek mérséklésével kapcsolatos feladatokról szóló 66/2001. (IV. 20.) Korm. rendelet lehetőséget biztosított arra, hogy a lakáscélú hitelhátralék felhalmozása miatt eladósodott és ennek következtében a lakhatás biztonságának elvesztésével fenyegetett adósok fizetőképességük javítása, helyreállítása, lakástulajdonuk megőrzésének elősegítése érdekében költségvetési támogatásban részesülhessenek. A támogatás szigorú feltételek mellett, részben önerőt, ennek hiányában az adósság kamatmentes hiteltörlesztésének lehetőségét feltételezi. Az igénybejelentést jogvesztő határidőhöz (2001. május 31., illetve július 15.) kötötte a rendelet. Kevesen tudtak élni a rendelet adta lehetőséggel, azonban a többség még a kedvező feltételek teljesítését sem vállalhatta anyagi helyzete miatt. Márpedig az ilyen családok segítség nélkül maradtak és reménytelen helyzetükben, félve ingatlanuk elvesztésétől, a kisebbségi biztoshoz fordultak. Konkrét támogatást esetükben nem adhattunk, a bankok üzletpolitikájának vizsgálatára nincs hatáskörünk, de megkerestük az illetékes önkormányzatot és felhívtuk a figyelmet a panaszos gondjaira és segítséget kértünk. Emellett minden esetben tájékoztattuk a kérelmezőt arról, hogy fel kell vennie a kölcsönt folyósító bankkal a kapcsolatot és módosíttatni a korábbi szerződést. Több ügyfél panaszkodott arról, hogy már megfizette az OTP felé fennálló tartozását, jövedelméből mégis minden hónapban vonnak bizonyos összeget. A vizsgálat kiderítette, hogy az OTP eljárása nem törvénysértő, mert a panaszosok csak a kamat nélküli összeget fizették vissza – esetenként többéves késéssel –, és nem gondoltak arra, hogy jelentős kamattartozást is felhalmoztak, amit szintén törleszteniük kell. Összegezve a szociális tárgyú beadványokban megfogalmazott problémákat, nyilvánvaló, hogy a panaszosok nem az önkormányzatok vagy más állami szervek jogsértő eljárásainak áldozatai, hanem a foglalkoztatás és szociálpolitika hiányosságainak szenvedő alanyai. Beszámolóinkban igyekeztünk jelezni a legfontosabb problémákat annak reményében, hogy eljut az illetékesekhez és találnak megoldást legalább a gondok enyhítésére.* Hódmezővásárhelyi helyzetkép A cigány kisebbség lakáshelyzete A lakáshelyzet megoldatlansága a mai magyar társadalom egyik legégetőbb, a jelenlegi és a jövő generáció életlehetőségeit, kilátásait alapvetően meghatározó problémahalmaz. A lakáshiány történetében új fejezetet nyitott az 1990-es évek elejétől a felgyorsult lakásprivatizáció, amikor a helyi önkormányzatok - élve a törvény adta lehetőséggel - nagy számban idegenítették el az addig tulajdonukban lévő ingatlanjaikat. Ennek eredményeképpen hazánkban az állandó lakosok túlnyomó része tulajdonos, vagyis saját ingatlanban lakik. Ezt követően az önkormányzatoknak teljesen át kellett állnia egy „takarékgazdálkodásra” vagyis


arra, hogy rövid és középtávon nem igazán számíthatnak a rendelkezésükre álló bérlakások számának növekedésére, így kénytelenek a meglévő állománnyal gazdálkodni. Az elmúlt 10 évben a cigányság lakáshoz jutási lehetősége arányaiban - létszámukhoz viszonyítva - lényegesen jobb képet mutat, mint ahogy azt a napi bejelentések, panaszok, kivizsgált ügyek ezt jelzik. Elmondható, hogy a város különböző pontjain, pl.: Szabadság tér, Dobó K. u, Bibó L. u., Janáky I. utcában jelentős számban kaptak lakást. Önkormányzati tulajdonban lévő lakások állapotának rövid bemutatása Hódmezővásárhely Önkormányzata területén lévő- az önkormányzat tulajdonában állócigány kisebbség lakáshelyzetének értékelését az alább felsorolt ingatlanok állapotán keresztül tudjuk bemutatni: 1 Dobó Katalin u. 40,42,44,46,48,50 szám alatt, Bibó Lajos és Janáky utcában 100 szociális bérlakás épült 2003 évben. A lakások komfortosak, pályázat útján kerültek elosztásra. Az épületeket a benne élők rendeltetésszerűen használják. 2 Dobó K. u. 34-36-38. sz. alatti 18 lakás 1999 évben épült félkomfortos felszereltséggel. A lakóházak műszaki állapota nem tükrözi azt a tényt, hogy csak 5 éve épültek. A lakások nagy része erősen lelakott. Szabadság tér 78,80,81,83,84,85,87,88 sz. alatti önkormányzati tulajdonú lakások komfortosak –különböző időpontokban a rászorultság, szociális helyzet figyelembevételével került kiutalásra. A lakások műszaki állapota a benne élők igényességét, vagy igénytelenségét tükrözi. 4 Észak u. 90-92. Az épületek vályog falszerkezetűek, fa födémmel és tetőszerkezettel épültek. Nyílászáróik elavultak, jórészt cserére szorulnak. Tetőhéjazata hódfarkú cserépfedésű, hiányos, pótlásos átrakása, lécezés cseréje szükséges. Burkolatok vegyes-beton, föld, parketta, mozaiklap, tégla anyagúak, feltöredezett rossz állapotúak. Külső, belső felületkezelés, tapasztás, vakolás, festés, mázolás hiányos. Vízellátás közkifolyóknál történik, a WC-csoportok közös használatúak Fűtés vegyes, szilárd tüzelésű. A lakások súlyosan lelakott, lepusztult állapotban vannak, a bérlők a legminimálisabban elvárható gondosságot sem fordítják a lakhatóság megőrzése érdekében. A fentiek alapján elmondható, hogy a felsorolt ingatlanok különböző műszaki állapotuk mellett az alacsony rezsi költségű épületek közé tartoznak a városba. Önkormányzatunk 2007. évben kezdett hozzá a komfortnélküli lakások felszámolásához. Az első ilyen épülettömb felszámolása a Tanya 1319. szám alatti ingatlan volt. Azok a családok, akik érvényes bérleti szerződéssel rendelkeztek, elhelyezésre kerültek más önkormányzati lakásba. Önkormányzatunknak 14 család elhelyezéséről kellett ily módon gondoskodnia. A családok elköltözése után a lakások lebontásra kerültek. Az IVS elkészítése és elfogadása során Önkormányzatunk célként tűzte ki az Észak u. 90-92. szám alatti épületegyüttes felszámolását. Az ingatlanban 42 db lakás található. Azoknak a családoknak az elhelyezésére van lehetőség, akik érvényes lakásbérleti szerződéssel rendelkeznek. Elsőként a családok anyagi, szociális helyzete került feltérképezésre. A családok helyzetének ismeretében tudunk megfelelő cserelakást felajánlani. Mivel a komfortnélküli lakások nagy része már felszámolásra került, csak magasabb komfortfokozatú lakást tudunk felajánlani, így vizsgálni kell azt is, hogy a család a jövedelméből a lakást fenn tudja-e tartani. Már 2008. évben megkezdődött a családok elhelyezése, jelenleg mintegy 7 család költözött másik lakásba, 4 lakás esetében pedig kilakoltatásra került sor. Problémaként jelentkezik, hogy a lakás megürülését követően, néhány napon belül feltörik, és önkényesen elfoglalják. Jelenleg is 2 önkényes lakásfoglalóval szemben folyik eljárás. Az önkényes lakásfoglalásnak,


illetve kilakoltatást követő visszaköltözésnek az sem akadálya, hogy a kilakoltatás során az ajtók, ablakok eltávolításra kerülnek. Önkormányzatunk 2011-ig vállalta az Észak utcai épületegyüttes felszámolását. A 4 tömbből álló épületegyüttesből egy lebontására még 2009. év tavaszán sor fog kerülni. VI. A kisebbségek szociális helyzete4 Országos helyzetkép Szociális segélyezéssel kapcsolatos problémák Az Alkotmánybíróság 43/1995. (VI. 30.) AB határozatában megállapította, hogy a szociális ellátások a rászorultság jellegétől függően természetük szerint különbözőek lehetnek, de alkalmasnak kell lenniük arra, hogy biztosítsák az állampolgárok szociális ellátáshoz való jogának érvényesülését. 2002-ben új tendenciaként jelentkezett, hogy a szociális segély valamilyen formáját hiányoló panaszosok átmenetileg nehéz helyzetbe kerülve az országgyűlési biztoshoz fordultak segélykérelmet tartalmazó beadványaikkal. Hatáskör hiányában anyagi támogatást természetesen nem adhatunk, de minden esetben felhívjuk az önkormányzat figyelmét a panaszos problémájára. Ilyenkor általában kiderül, hogy a család részesül többféle támogatásban, azonban a segélyek alkalmanként kifizetett összege évek óta változatlan és mára olyan jelentéktelenné vált (előfordul 2000 Ft is), hogy nem éri el célját, nem jelent a család számára igazi segítséget. A szociális támogatás helyi szinten emiatt konfliktusokkal terhelt, mert a roma családok nem tudják elfogadni az elégtelen pénzeszközök miatt kialakult helyzetet. Életkörülményeik az évek során egyre rosszabbak lettek és azt tapasztalják, hogy senkitől sem számíthatnak hatékony támogatásra. Még a rendszeres szociális segélyben vagy rokkantsági nyugdíjban részesülők sem képesek megélhetést biztosítani családjuknak, ezért jelentős önkormányzati támogatás hiányában különösen a kisebb településeken szinte állandósult a feszültség a település roma lakossága és az önkormányzat között. Pedig a jól kialakított, jól működő szociálpolitika kiemelkedő jelentőségű lehetne, záloga nemcsak a társadalmi integráció megőrzésének, hanem megszilárdításának is. A kistelepülési önkormányzatok többsége nehéz körülmények között sokszor forráshiánnyal küszködve gazdálkodik, képtelen megfelelni az egyre jobban elszegényedő, egyre reménytelenebb körülmények között élő roma lakosság elvárásainak. A költségvetés engedte kereteken belül igyekeznek az alanyi jogon járó juttatásokon felül egyéb módon is támogatni a rászorulókat. Hódmezővásárhelyi helyzetkép A cigány kisebbség helyzete a szociális igazgatásban, szociálpolitikában Az állampolgárok szociális biztonsághoz való jogát az Alkotmány 70/E. §–a rögzíti, amikor kimondja: „ A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz: öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak”. A szociális biztonsághoz való jog alapját a kialakult ellátási rendszerben leginkább az állam által vállalt, alanyi jogon járó juttatások jelentik, amelyek az ellátások – általában elégséges – szintjét garantálják. A szociális támogatási formákat a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. torvény szabályozza. A törvény célja a szociális biztonság


megteremtése. Ennek érdekében meghatározza az állam által biztosított szociális ellátások formáit, szervezetét, a jogosultság feltételeit és ezek érvényesítésének garanciáit. Egyidejűleg felhatalmazza az önkormányzatot, hogy kiegészítve a törvény által biztosított juttatásokat, egyéb ellátásokat is megállapítson. Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata helyi rendeletben szabályozza a szociális ellátásokat, melyek teljes körűen felölelik a kötelezően ellátandó feladatokat, valamint azokat kiegészíti mindazon ellátásokkal, melyekkel lefedi az ellátásra szorulók igényeit. Míg az önkormányzatok számára kötelezően előírt szociális feladatokra az állami költségvetés egyre szűkösebb forrásokat biztosít, Önkormányzatunk éves szinten 500 millió Ft-ot fordít pénzbeli és természetbeni szociálpolitikai kiadásokra. Városunkban egyre nő a szociális támogatásra szorulók száma, ami országos tendencia. A magyar társadalomnak csak egyharmada él jólétben és biztonságban. Van egy második harmad, akik hónapról hónapra ugyan elvan, de beruházásokra, megtakarításra nincs módja. A harmadik harmad pedig a létminimum alatt él, és még ennek a rétegnek is van egy alsó része, amelyik nyomorog. Az elmúlt évek felmérései szerint a magyarországi cigányoknak négyötöde található az alsó harmadban, tehát a nagyjából több mint három millió szegényből félmillió cigány. Szociális ügyekben az Önkormányzat nem tesz különbséget a kérelmezők között etnikai hovatartozás tekintetében, és az esetek nagy részében a rendelkezésre álló költségvetési források jelentős részét a romák életkörülményeinek javítására fordítja. Mivel jogszabály alapján nem lehet nyilvántartani, hogy hány roma és nem roma származású személyt segélyezünk, ezért csak becsülni tudjuk annak arányát. Tapasztalataink szerint a roma lakosság felülreprezentált a legtöbb segélytípus esetén, hiszen a népességen belüli arányukhoz képest a segélyezettek körében nagyobb százaláékban vannak jelen. Megállapítható, hogy bár a segélyek többsége rendszeres jövedelmet jelent, nem biztosítja megélhetőségüket. Sokan rendezkedtek be erre a megélhetési formára (családi pótlék, gyermeknevelési ellátások, munkanélküli ellátás vagy rendszeres szociális járadék, rokkantnyugdíj, átmeneti segélyek, stb.), melyből kiszakadni nagyon nehéz. Az elmúlt időszakban kevés volt a közhasznú és közcélú munka, az idei évben ennek terén terveink szerint változás áll be, ami előrelépést jelenthet, hiszen az alacsony képzettségű munkavállalóknak csak ez jelenti a jövedelemszerzés egyetlen lehetőségét. Önkormányzatunk jelentős számú roma közhasznú munkást foglalkoztat, és különösen kiemelten kezeli ezeknek a hátrányos helyzetű embereknek a problémáit: pályázatokon való részvétellel igyekszik különböző munkalehetőségeket teremteni számukra. VII. A kisebbségek oktatási helyzetéről Országos helyzetkép A nemzeti és etnikai kisebbségek oktatási jogainak érvényesülése A kisebbségi biztos által szervezett oktatási fórum a kisebbségi oktatás jelenéről és jövőjéről4 Az Alkotmányban, valamint a Nektv.-ben garantált kisebbségi jogok közül kiemelkedő jelentőségű a kisebbségi oktatásra vonatkozó szabályozás. A több évtizedes asszimilációs politika következményeként a kisebbségi kultúrák ápolásában, az identitástudat erősítésében, a kisebbségi nyelvek átörökítésében csökkent a családok, a kisebbségi közösségek és


növekedett a kisebbségi oktatás és nevelés szerepe. Sok esetben a kisebbségi nyelv megtanulására csak a kisebbségi oktatás ad lehetőséget. Az elmúlt évtizedben a magyar oktatáspolitika pozitív változásaival, modernizációjával egyidejűleg a kisebbségi oktatás tartalmi szabályozása és feltételrendszere is megteremtődött, megújult. Számos vonatkozásban azonban hiányosságok és ismétlődő nehézségek jellemzik a kisebbségi oktatás gyakorlati megvalósítását. A tizenhárom jogi értelemben vett kisebbség helyzete, lehetősége a kisebbségi oktatás területén is jelentősen különbözik egymástól. Míg a nemzeti kisebbségi oktatás nyelvi és kulturális jellegű feladatainak végrehajtását az egyes kisebbségek eltérő lélekszáma és érdekérvényesítő pozíciója, továbbá az adott kisebbségi nyelv munkaerőpiaci „használhatósága” befolyásolja, addig a cigány gyermekek oktatását számos, a közoktatáson túlmutató társadalmi probléma is nehezíti. A kisebbségi oktatás ügyét stratégiai jelentőségű kérdésnek tekintik, amellyel az elmúlt években, így 2002-ben is kiemelten foglalkoztak. Országos fórumot szerveztek a kisebbségi köz- és felsőoktatás jelenéről és jövőjéről. A konferencia előkészítője, koordinálója, a szekciók helyszíneinek házigazdája a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa volt. A kisebbségi oktatási fórumra gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező szakembereket (kisebbségi óvodák, általános és középiskolák pedagógusait, vezetőit, valamint felsőoktatási intézmények oktatóit, tanszékvezetőit), kutatókat, valamint az oktatási minisztérium és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal munkatársait hívtuk meg. A kisebbségi ombudsmannak az egyéni panaszok kivizsgálása és az átfogó jelentések elkészítése mellett olyan egyeztetések és vitafórumok szervezésében is feladatot kell vállalnia, amelyeken a kisebbségi ügyekben érintett felek egyenrangú partnerként, nyíltan cserélhetnek véleményt. Az oktatási fórum ilyen alkalmat teremtett, a résztvevők közös igényként fogalmazták meg hasonló jellegű szakmai tanácskozások, egyeztetések szükségességét. A fórum előkészítéseként összeállított vitaanyag lényegét, valamint a rendezvényen elhangzott legfontosabb megállapításokat és javaslatokat célszerűnek tartjuk röviden a beszámolóban is ismertetni, elsődlegesen a felmerült problémák továbbgondolása és megoldása érdekében. 1.1. A fórumra készített vitaanyag hátterének és legfőbb megállapításainak összegzése A rendezvény előkészítéseként a terület illetékes szakembereitől (a kisebbségi oktatás 77 közoktatási és felsőoktatási szakértőjét kerestük meg) írásbeli véleményt kértünk a kisebbségi oktatás elmúlt években történt változásainak általános értékeléséről. Többek között megkérdeztük, hogy véleményük szerint az elmúlt években: • milyen folyamatok voltak megfigyelhetők a kisebbségi oktatásban, változott-e annak színvonala; • milyen intézkedések, események (például jogszabályi változás, finanszírozási kérdés, települési önkormányzat intézkedése, az érintett szülők, gyermekek igényei stb.) befolyásolták azt pozitívan, esetlegesen negatívan; • a kisebbségi oktatás területén születettek-e olyan eredmények, amelyek fenntartását, folytatását mindenképp szükségesnek tekintik, illetve milyen megoldandó problémák vannak, történtek-e olyan változások, amelyeket negatívnak tartanak? A 77 szakemberből 43 válaszolt, a vélemények többsége a nemzetiségi oktatásra vonatkozott, a cigány kisebbségi oktatással kapcsolatban kevesebb észrevétel érkezett. A megkeresett oktatási szakemberek véleményei és észrevételei alapján a legfontosabb problémákról, nehézségekről összeállítottunk egy vitaanyagot, amelyet előzetesen minden résztvevőnek eljutattunk. Ha egy adott kérdéssel hivatalunk már foglalkozott, és azzal összefüggésben javaslatot vagy ajánlást fogalmazott meg, akkor ezt az összefoglalóban külön is jeleztük.


A vitaanyag első részében a nemzetiségi oktatással kapcsolatban érkezett véleményeket foglaltuk össze, de ezek közül több általános érvényű megállapítás a cigány kisebbségi oktatásra is vonatkozott. A cigány kisebbség oktatásával összefüggő problémákat, javaslatokat önálló fejezetben mutattuk be, figyelemmel a téma összetettségére, amely továbbra sem szűkíthető le a Nektv.-ben rögzített kisebbségi oktatás kérdéskörére. A beszámolóban a vitaanyagot nem ismertetjük teljes terjedelmében, csak a fontosabb, mielőbbi intézkedést igénylő észrevételeket, javaslatokat mutatjuk be. A nemzetiségi oktatás személyi és tárgyi feltételeivel összefüggésben a következő gondokat sorolták fel: • Általánosan felvetett probléma, hogy a szaktantárgyak oktatására nincsenek képzett pedagógusok. Sajnos nem folyik olyan nemzetiségi tanárképzés, mely lehetővé tenné a közismereti tantárgyak nemzetiségi nyelven történő tanítását. Ennek nincs meg sem az intézményi, sem a módszertani háttere. • Nemzetiségi felsőoktatási szakemberek jelezték azt a diszkriminációt, amely az egyetemi szintű nyelvszakok és a német nemzetiségi szak között jelentkezik. Az új bölcsész követelményrendszer szerint a modernnyelvszakokon tanár és bölcsész, illetve bölcsész, a német nemzetiségi szakon csak tanár végzettség szerezhető. Az egyetemi szintű német nemzetiségi szak a nemzetiségi pedagógusképzés mellett a nemzetiségi értelmiségképzésnek is fontos bázisa, félő, hogy a fenti rendelkezés miatt kevesebb nemzetiségi származású fiatal választja azt. • Probléma, hogy csökken egyes nemzetiségi felsőoktatási intézményekbe jelentkező hallgatók létszáma, kevés a nemzetiségi származású jelentkező és nem elég erős az ott tanulók identitása, kötődése a saját kisebbségi kultúrájukhoz. Néhányan a nemzetiségi felsőoktatási intézménybe kerülő hallgatók kisebbségi nyelvtudásának színvonalát is kifogásolták. • Gondot jelent, hogy a nemzetiségi pedagógusok túlterheltségével és többletmunkájával nem arányos anyagi megbecsültségük. Az alacsony keresetek miatt a nyelvet beszélő, tanári diplomával rendelkezők közül egyre többen helyezkednek el a versenyszférában. • Több szakértő is úgy látja, hogy összességében a kisebbségi tankönyvellátás nem megoldott. Bár bővült a tankönyvkínálat, de bizonyos évfolyamokon a nemzetiségi oktatás egymásra épülő tankönyvcsaládjai, továbbá az adott kisebbség nyelvén írt – a szaktárgyak tanításához szükséges – tankönyvek hiányoznak. • A tankönyvellátás mellett nagyon fontos lenne a nemzetiségi iskolák megfelelő módszertani anyagokkal, szemléltető eszközökkel történő felszerelése. A tankönyveken túl tehát a nemzetiségi oktatás egyéb taneszközeit is korszerűsíteni kellene a minőségi képzés biztosítása érdekében. A kisebbségi oktatás finanszírozásával kapcsolatban az alábbi általános következtetések fogalmazódtak meg: • A kiegészítő normatíva alacsony összegű, és a felhasználás kötöttségének megszüntetése miatt teljesen bizonytalan, hogy azt a kisebbségi oktatásra fordítják-e. Kérdés tehát, hogy elegendő mértékű-e az állami szerepvállalás a kisebbségi oktatás finanszírozásában és megoldott-e a kisebbségi célra igénybe vett pénzeszközök felhasználásának pénzügyi és szakmai ellenőrzése, törvényességi vizsgálata. • Kistelepüléseken működő kisebbségi oktatási-nevelési intézmények jelezték, hogy gondot okoz az alacsony gyermeklétszám alapján járó normatíva összege. Ezt a fenntartó önkormányzatok nem tudják, vagy nem akarják megfelelő mértékben kiegészíteni, így állandó anyagi nehézségekkel küszködnek. • Hátrányosan érinti a jelenlegi felsőoktatási finanszírozási rendszer az ún. nemzetiségi szakokat. Az ideálisnak tartott tanárdiák arány ugyanis a kis szakokon nem érhető el, a tanszékek helyzetén a nemzetiségi szakokat érintő megkülönböztetett finanszírozási kulcs sem


segít. Az adott felsőoktatási intézményeknek a nemzetiségi tanszékek fenntartása „drága”, melyet az állami normatíva nem fedez. • Többek véleménye szerint a kisebbségi önkormányzat oktatási önigazgatása csak akkor érvényesülhet közvetlenül, ha az önkormányzat egyben intézményfenntartó is. A Nektv. törvény ugyan lehetőséget ad a kulturális autonómia megteremtésére, annak gyakorlati megvalósítása azonban akadályokba ütközik. A kisebbségi önkormányzatok a közoktatási intézmények létrehozásához és működtetéséhez nem rendelkeznek megfelelő anyagi forrással. A kisebbségi oktatás tartalmi szabályozásával kapcsolatban az alábbi problémák merültek fel: • A kisebbségi nevelés és oktatás szempontjából meghatározó tanügyi dokumentumok sok esetben késve jelennek meg, amely egyértelműen hátrányos helyzetet eredményez. Megfogalmazódott az a félelem, hogy az eddigi gyakorlathoz hasonlóan a kollégiumi nevelési program is késni fog. • A kisebbségeket érintő jogszabályok előkészítése alaposabb és részletesebb egyeztetést igényel. Az Országos Kisebbségi Bizottság több kérdésben is rendelkezik egyetértési joggal. A gyakorlat az, hogy párhuzamosan folyik a különféle intézmények, szervezetek véleményének a begyűjtése, sok esetben azt követően is, amikor az Országos Kisebbségi Bizottság már döntést hozott. Ilyenkor vagy a véleménykérés, vagy az Országos Kisebbségi Bizottság eljárása formálissá válik. Az országos kisebbségi önkormányzatok is többször kimaradnak a nemzetiségi oktatást érintő jogszabályok, egyezmények véleményezéséből, illetve a véleményezésre adott rövid határidő nem teszi lehetővé az érdemi reagálást. • A Nektv., valamint a Kotv. elvileg jelentős jogokat biztosít a helyi, illetve az országos kisebbségi önkormányzatok számára a kisebbségi közoktatást érintő döntések meghozatalában. A gyakorlatban e jogok érvényesülése nem kielégítő. • A NAT bevezetését követően csökkent a kétnyelvű oktatást felvállaló intézmények száma. Ennek okai: kétnyelvű oktatás esetén nélkülözhetetlen a csoportbontás, amely nagyon alacsony osztálylétszámoknál már nem szerencsés; a szülők tartanak attól, hogy a kisebbség nyelvén tanult tantárgyakból szerzett ismeretek nem érik el azt a szintet, mintha ugyanazt a tantárgyat magyarul tanulnák; a pedagógusok egy része is magasnak tartja a kisebbség nyelvén tanulandó tantárgyak óraszámát; a legnagyobb probléma, hogy nincsenek ehhez az oktatási formához képzett pedagógusok, egy-egy szaktárgy eredményes tanításához kevés a nyelvtanári diploma. Többen is jelezték a kisebbségi nyelvek védelmének szükségességét. A nyelvvesztés következtében a nemzetiségi nyelvet mára igen szűk körben használják. Nehéz motivációs tényezőt találni, így a nemzetiségi nyelv a legtöbb esetben csupán egy iskolai tantárgyat jelent. Növekedhetne a nyelv szerepe, ha használatára nem csak a nyelvi órákon kerülne sor. Fontos lenne, hogy a nemzetiségi nyelvek ne „versenyezzenek” a továbbtanuláshoz és elhelyezkedéshez ma már nélkülözhetetlen idegen nyelvekkel (angol, német). • Jelenleg alig folyik Magyarországon nemzetiségi nyelvű szakképzés. Nincs lehetőség arra, hogy az egyes szakmákat nemzetiségi nyelven sajátítsák el a tanulók, nem működnek nemzetiségi szakképző intézmények. • Több szakértő véleménye szerint a kisebbségi oktatás jelenlegi helyzete nem megfelelő, a társadalomban végbement változások és az ezek következményeként jelentkező új „piaci igények” nem tükröződnek megfelelően a nemzetiségi intézmények szakmai, tartalmi programjaiban. Nincs egységes értékelésimérési rendszer, illetve nem állnak rendelkezésre olyan adatok, melyek tendenciákat közvetítenének. • Hiányzik továbbá a nemzetiségi oktatás megfelelő háttérintézményhálózata. Nincs biztosítva a szakmai szolgáltató háló, amely ellátná az ellenőrzés, értékelés, mérés, pedagógiai fejlesztés feladatát.


A cigány gyermekek oktatásával és a cigány kisebbségi oktatással kapcsolatban a szakemberek a következő problémákra hívták fel a figyelmet: • A magyar iskolarendszerben számos tényező együttes hatásának eredményeként növekedett a cigány tanulók elkülönült, szegregált oktatásának a gyakorlata. Ezt a folyamatot részben a cigány családok lakóhelyi szegregációjának erősödésével, részben pedig a nem cigány többség előítéletes magatartásával lehet magyarázni. • Felmerült az a kérdés, hogy az ún. modelliskolák tapasztalatai miért nem kerülnek rendszerszerű elterjesztésre, miért nem történnek lépések ezeknek a módszereknek a bemutatása és bevezetése érdekében. A cigány gyermekek oktatására és nevelésére irányuló magánkezdeményezések nem lehetnek sikeresek, ha egy-egy iskola kivételes törekvéseként jelennek meg, vagyis ha nem épülnek be szervezett formában a közoktatási rendszer egészének működésébe, ha elterjesztésükre nincs lehetőség. • Egyöntetű véleménye az oktatáskutató szakembereknek, hogy még mindig megoldatlan az iskolaelőkészítés, mindenekelőtt az óvoda három évig tartó rendszeres látogatásának a kérdése. • Központi intézkedésre lenne szükség az óvodáztatás tényleges ingyenessé tétele érdekében, hiszen ma még sok cigány család a csökkentett étkezési költségeket sem tudja vállalni, így nem valósítható meg az óvodáztatás kötelezettsége, és csorbul az esélyegyenlőség. • Csak az olyan oktatás lehet sikeres, amely épít a szülőkkel való folyamatos kapcsolattartásra, partneri együttműködésre. Ezt a feladatot tudatosítani kell a pedagógusokban. A óvónőknek, tanároknak jobb kapcsolatot kellene kiépíteniük a roma közösségekkel, az oktatási intézményben tanuló cigány gyermekek családjaival. • Olyan körülményeket, felkészítést kell biztosítani és olyan anyagi feltételeket kell teremteni, amelyek egyénre szabott oktatásinevelési tevékenységet, nagyobb tanári segítséget és figyelmet tesznek lehetővé. Nem felzárkóztatásra lenne szükség tehát, hiszen tévedés az, hogy minden roma gyermek egységesen elmaradottabb a társainál, és egyben megalázó, hogy a roma tanuló fogalmával automatikusan együtt jár a felzárkóztatás fogalma. • Sajátos jelenség, hogy a középiskolákban, felsőfokú intézmények előkészítőiben a roma diákokat a pedagógusi és a szociális területek felé „terelik”. A szakértő véleménye szerint ez újabb szegregációt eredményezhet. Elő kell segíteni, hogy a középiskolás roma diákok látóköre és lehetősége táguljon, azaz ne csupán a pedagógus és szociális szakok, hanem bármely más felsőoktatási intézményben folyó képzés elérhető legyen számukra. • Fontos lenne, hogy ne csak a cigány gyermekeknek adják meg annak a lehetőségét, hogy megismerkedjenek saját kultúrájuk értékeivel: legalább azokban a szakmai képzésekben is lehetőséget kell teremteni erre, amelyek művelői segítő, vagy szolgáltató minőségben e közösséggel dolgoznak majd (szociális munkások, egészségügyi, rendőrségi és államigazgatási szakemberek). • Továbbra is hiányoznak a romani és a beás nyelv oktatásának feltételei, különösen az oktatási segédanyagok választékát kellene növelni. Hiányoznak a cigány népismeret oktatásához szükséges tananyagok is. • A cigány gyerekek szegregált oktatásának megszüntetése érdekében elsősorban a támogatási rendszer átgondolására lenne szükség. A cigány kisebbségi oktatás jelenlegi formájában többnyire a cigány gyerekek elkülönítését és a normatíva felvételét szolgálja, amely gyakran tartalmilag gyengébb minőségű oktatást eredményez. A cigány kisebbségi oktatás kiegészítő hozzájárulással történő támogatása helyett át kellene gondolni a programfinanszírozás bevezetési lehetőségeit, illetve az integrált támogatási formákat. *


Hódmezővásárhelyi helyzetkép (2003.) A roma lakosság társadalmi kirekesztettségének orvoslása az Európai Unió tagállamaiban alapvető követelmény, nemzeti stratégiánk fontos eleme, és Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzatának is meghatározó érdeke. A romakérdést komplexitásában lehet csak vizsgálni, megértésében és mechanizmusok kidolgozásában 3 problémakör feltárásával kell foglalkoznunk: szociális, kulturális és közgondolkodásbeli jelenségek együtthatásából kell kiindulnunk. A cigányság problémáit egyrészt szociális kérdésként definiálhatjuk, mert a hagyományos foglalkozási-mesterségbeli tudásukra a modern ipari társadalom nem tart igényt, s nem alakultak ki még azok a mechanizmusok, amelyek révén nagy számban, eredményesen bekapcsolódnának az informatikai társadalom európai munkaszervezetébe és munkakultúrájába. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a fontos tényt sem, hogy nemcsak a tulajdonnal, otthonigényekkel, de a családdal, sőt a társadalmi-igazgatási önszerveződéssel kapcsolatban is más értékrend szerint gondolkodtak és éltek évszázadokig. A cigánykérdés kulturális kérdés is: hiszen évszázadokon keresztül kívül maradtak a nemzeti-állami iskolarendszereken, amelyeknek viszont abban volt igen nagy jelentőségük, hogy a polgár munka- és viselkedéskultúráját, szakmai műveltségét, erkölcsi fogalomrendszerét normákba rendezték. A cigány közösségek kívül rekedése ezen oktatási rendszeren a mai beilleszkedési zavarok alapja. Végül: közgondolkodás kérdése a cigánykérdés, vagyis az előítéletek, idegenellenesség kérdése is. E társadalmi problémákat jól tükrözik azok az országos felmérések is, amelyek a cigányság iskolázottságát vizsgálva megállapítják, hogy bár az alapfokú végzettség megszerzése és az analfabétizmus felszámolása terén a cigányság hatalmas lépést tett előre az elmúlt harminc esztendőben, a többségi társadalom iskolázottságához viszonyított lemaradása tovább nőtt. E kettős folyamat hátterében az húzódik, hogy az érettségit adó középfokú, illetve a felsőfokú oktatás expanziója elkerülte a cigányságot. A cigány tanulók alacsony középfokú iskolai aránya és általában véve iskolai kudarca nem vezethető vissza egyetlen problémára, hanem a problémák egymással összefüggő és egymásra épülő sorára. Ezek közé tartozik például a rossz szociális helyzet, mely miatt adott esetben az iskoláztatás költségei nem vállalhatók, a nyelvi hátrány, a cigány családok tradicionálisan rossz viszonya az iskolához, mint a többségi társadalom intézményéhez, a diszkrimináció, iskolai szegregáció, a kulturális normák ellentétei miatt bekövetkező rossz teljesítmény, a családon belüli motivációk és továbbtanulási minták hiánya, az alkalmazott pedagógiai programok és pedagógiai módszerek alkalmatlansága. Az országos szociológiai vizsgálatok ismeretében fogalmazódott meg az igény Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata részéről is, hogy feltérképezzük a helyi viszonyokat, s képet kapjunk arról, hogy a város közoktatási intézményhálózatát átvilágítva, milyen lehetőségek kínálkoznak a cigányság felzárkóztatására az oktatás területén. Az iskola felelőssége minden egyes gyermek esetében azt jelenti, hogy ha a gyermek kihullik az iskolarendszerből, megfosztjuk a társadalmi életre való felkészülés nélkülözhetetlen eszközeitől, a boldogulásához szükséges készségek, képességek, ismeretek elsajátításától. Ebben a hatásfolyamatban a pedagógus felelőssége sokrétű. Mindenek előtt meghatározó az a szándék, attitűd, ahogy személyiségével, verbális és nem verbális kommunikációjával viszonyul magához a roma kisebbséghez, kultúrához, gyermekekhez és azok szüleihez. A gyakorló pedagógusok egyik legnagyobb problémája, hogy alig állnak rendelkezésükre olyan eszközök, melyek hatékony segítséget nyújtanának munkájukhoz. A pedagógusképzés problematikája tehát szintén meghatározó fontosságú ebben a kérdésben. E pedagógiai kihívásra sokan sokféle válasszal reagálnak, városunkban a cigányság helyzetének javítása érdekében az oktatás területén az alábbi jelentősebb intézkedések történtek:


A József Attila Általános Iskola feladatául kapta, hogy szervezze meg a cigányság számára az alapfokú iskolai végzettség megszerzéséhez szükséges felnőttoktatást 6-8. osztályban. A képzés kínálata iránt azonban nem volt igény, a felnőttosztályokat nem sikerült az iskolában beindítani. Óvodai felzárkóztató nevelés az OPSTAP program szerint A holland multikulturális nevelési-oktatási tapasztalatok alkalmazása az Észak Utcai Óvodában azt a célt szolgálta és szolgálja, hogy az eltérő szocializációs háttérrel rendelkező gyermekeket egyéni foglalkoztatással és a szülők bevonásával készítsék fel az oktatási intézményrendszer támasztotta általános követelményekre, s az iskolai tanulásra. Az ott tanító óvónők továbbképzéseken vettek részt, ahol a Hollandiában alkalmazott módszereket elsajátíthatták, s amelynek köszönhetően megszerezték a szükséges felkészültséget ahhoz, hogy hatékonyan, a helyi viszonyokhoz adaptálva alkalmazzák a módszertanilag jól felépített tananyagot. A program lényege: A szülőt felkészíti az óvoda arra, hogyan foglalkozzon otthon gyermekével, hogyan bővítheti a gyermek szókincsét játékosan, hogyan segítse a gyermek fantáziájának és értelmének kibontakozását. A szülővel való rendszeres kommunikáció és konzultáció jó alkalmat kínál arra, hogy az óvónő a gyermek adott fejlettségi szintjéhez igazítva készítse elő az otthoni feladatokat, foglalkozásokat, amelyek az óvodai munkára épülve hatékonyan segítik a gyermek fejlődését. A programban kezdetben 7 szülő és gyermekeik vettek részt, két éve a következetes és nagy odafigyelést kívánó munkát jelenleg 2 szülő végzi igen nagy elszántsággal. Arról számolnak be, hogy a kapott segédanyagok jó támaszt jelentettek a gyermekükkel való foglalkozáshoz, sokat tanultak belőle ők maguk is, s érzékelik, hogy gyermekük jó kedvvel, szívesen megy óvodába, vagy veszi az eszközöket otthon is kézbe. A kétéves program folytatásában is szívesen részt vennének, s szülőtársaikat arra biztatják, hogy az újonnan induló 3 éves korú gyermekeknek ajánlott projektben vegyenek részt. Pótvizsgára készítés Az iskolai kudarc egyik legveszélyesebb tényezője és megnyilvánulása az osztályismétlésre kötelezés. A gyermek lelki fejlődésére is negatívan hat, ha új osztályközösségbe kell beilleszkednie, esetlegesen az „új”-nak kijáró negatív élmények érik társai részéről. Tovább rontja helyzetét, hogy a tanulási életútjában törésként éli meg az újrakezdés kényszerét. Az iskolai sikertelenség hátterében a korábban már említett tényezők közül a cigány gyermekek esetében igen gyakori, hogy nem tud tanulni, nincsenek meg azok a technikák a kelléktárában, amelyek tanulásmódszertanilag segítenék munkáját, s sikerélményt nyújthatnának, esetleg a tanulást befolyásoló nyugodt körülmények, s a szülői háttér sem, akihez tanácsért, kérdéssel fordulni lehetne. E probléma orvoslására kezdeményezte Önkormányzatunk a nyári pótvizsgára történő felkészítést cigány gyermekek számára a Cigány Kisebbségi Önkormányzatnál szervezett nyári oktatás biztosításával. Az egyéni foglalkozás és odafigyelés gyakran meghozza eredményét, a legnagyobb feladat azonban az, hogy a gyermekek tanulás iránti nyitottságát és motivációját felkeltsék, hisz a pótvizsga után ismét az iskolai környezetbe kell visszatérni, s a követelményeket teljesíteni. A cigány kisebbségi oktatás, illetve felzárkóztató oktatás szakmai fejlesztéséhez szakértő igénybevétele pályázati forrásból A SZAK2002 pályázaton elnyert támogatás, 900.000 forint állt rendelkezésre arra, hogy feltérképezzük a cigány gyermekek helyét és szerepét a hódmezővásárhelyi oktatási intézményekben. A felkért Invokáció Oktatásszervező és Tanácsadó Társaság Szegedi Szakértői Csoportja kidolgozott egy szakmai programot, melynek keretében „Útvesztőben…” címmel valósította meg a cigány tanulók esélyegyenlőségének biztosítását célzó projektet. A


szakértők a fenntartó képviselőjével és a roma gyermekek nevelésében, oktatásában leginkább érintett óvoda vezetőjével történt szakmai egyeztetéseket követően kérdőíves felmérést végeztek Hódmezővásárhely 12 általános iskolájában (11 iskola + 1 tagiskola). Megállapításaikat, javaslataikat „Az iskola, mint legszebb életdarab – Pedagógus és cigánytanulók véleménye egy felmérés tükrében” című szakértői munkában összegezték, valamint összeállítottak egy vitaanyagot a 2003. március 5-én megrendezett „A cigány/roma tanulók esélyegyenlősége” című kerekasztal-beszélgetéshez, melyről a későbbiekben részletesebben szót ejtünk. A program megvalósítása lehetővé tette a helyzetfelmérést: képet kaphattunk arról, hogy a pedagógusok és az érintett gyermekek hogyan látják a cigány/roma tanulók esélyegyenlőségét, amely döntően iskolai probléma. Ezáltal lehetőség nyílt a folyamatos fejlesztésre (például a másság elfogadásának technikáit illetően). Minőségi szempontú gondolkodás és új típusú kommunikáció alakult ki a programban résztvevők körében. Visszajelzést kaptunk az önkormányzatunk által fenntartott nevelési-oktatási intézmények működésének eredményességéről. A szakértők által kidolgozott program feltárta a cigány és hátrányos helyzetű gyermekek eredménytelenségének okait. (A cigányság szocializációs mintájával szemben egy másfajta szocializációs mintára épülő iskola áll, mely alig tudja kezelni a cigány gyermekek „másságát”; a pedagógusok többsége egyértelműen a családra hárítja a felelősséget a cigány tanulók esélyegyenlőségét illetően.). A kutatásból kitűnt, hogy a pedagógusok esélyegyenlőségen sokkal inkább a „hátrányos helyzetű csoportokkal szemben alkalmazott kompenzációs eszközöket”, mint a „szociális háttértől független, egyenlő hozzáférést” értik, s nem tettek említést a probléma kisebbségjogi, emberi jogi vetületeiről. A szakértők megállapították, hogy a pedagógusok többsége elfogadja a cigány gyermeket, bár hangsúlyozza a negatív családi körülményt, és azonos hatással van a cigány vagy nem cigány származású gyermekekre, munkájában nem tükröződik különbségtétel. Az elkészült szakmai anyagban javaslatokat fogalmaztak meg a továbblépésre: megfelelő tájékoztatást kell nyújtani a szülőknek és pedagógusoknak a roma gyermekek neveléséről, oktatásáról, jogaikról és kötelezettségeikről. Ennek érdekében továbbképzések szervezhetők. A pedagógiai munka segítésére a szociális munka aspektusai nyújthatnak lehetőséget. A cigány gyermekek felemelkedéséért küzdő pedagógusokat elismerésben kell részesíteni. A Kedvesház-pedagógia továbbképzési program A szakértői javaslatok hasznosítása érdekében újabb pályázatot nyújtott be Önkormányzatunk. A SZAK 2003 pályázat keretében megvalósíthattuk azt a célt, hogy a pedagógus-továbbképzés rendszerébe beépítsük a hazai cigányságra vonatkozó ismereteket, s azokat a módszertani ismereteket, amelyek az esélyegyenlőség megteremtését és a cigány gyermekek iskolai sikerének elősegítését szolgálja. 2003. novemberében került sor a 30 órás akkreditált továbbképzésre, melyre Lázár Péter állami gondozásban felnőtt, cigány származású tanár és Bordács Margit pedagógiai szakértőket kértük fel. Nevükhöz fűződik a Kedvesház-pedagógia kidolgozása. A Kedvesház-pedagógia egy alternatív pedagógiai program, melynek lényegi ismérvei az egyéni és kulturális másság megismerésén alapuló közösségépítés és együtt-tanulás, valamint a „hídépítés” intézmény és család között. A város 21 pedagógusa interaktív tréning során konkrét gyakorlatok, kiscsoportos foglalkozások, megbeszélések, helyzetgyakorlatok, szituációs játékok közben sajátították el az új ismereteket, módszereket, melyekkel a roma tanulók iskolai munkáját eredményesebbé és sikeresebbé tehetik. A foglalkozásokon a roma népzenén és a roma kultúra (történelem, népismeret, irodalom, művészeti alkotások) megismerésén keresztül az alábbi kérdésekre kaptak választ pedagógusaink: • Milyen játékos feladatokon keresztül ismerhetők meg az egyes gyermekek? • Hogyan lehet feltárni és beépíteni a pedagógiai gyakorlatba az előzetes tudást és az eltérő


• • • • • •

családi szocializációs értékeket? Milyen módszerekkel tudunk hatékonyan roma és nem roma gyermekeket együtt tanítani? Hogyan erősíthetjük az iskolához, a csoporthoz való pozitív viszonyulást és a tanulási motivációt? Hogyan tudjuk megnyerni a szülőket? Hogyan szerezhetünk rövid idő alatt sok és mély ismeretet a romák kultúrájáról, történelmük, hagyományaik, hitviláguk és híres embereik tevékenysége révén hogyan valósíthatjuk meg a kultúra-azonos pedagógiai gyakorlatot? Mit tehet a pedagógus a kirekesztés ellen? Milyen mai tanulságokat hordoz néhány, a romákról szóló, irodalmi alkotás?

A továbbképzés a pedagógusok számára ingyenes volt, a 21 fős csoport 12 hódmezővásárhelyi iskolában tanítókból szerveződött. A résztvevők a tanfolyam elméleti anyagát előre megkapták, felkészülésükről esszében kellett számot adniuk. A résztvevők fele 15 évnél hosszabb ideje dolgozik roma ill. hátrányos helyzetű gyermekekkel, közel 1/3 része középiskolai tanárként . A tréningvezetők szerint a pedagógusok problémái jól ismertek, elsősorban a család, mint visszahúzó erő kérdéskörét, a szülők igénytelenségét, a tanultság, mint érték hiányát, valamint az eltérő szokásrendszerből fakadó hiányosságokat (szabálytudat, kötelesség, motiválatlanság, agresszivitás, higiénia) említik. Vannak olyan pedagógusok is, akiknek sikerült jó kapcsolatot kialakítani a szülőkkel, elsősorban azokkal, akiket régi tanítványaikként köszönthettek immár szülőszerepben. A trénerek hangsúlyozták összegző értékelésükben, hogy a résztvevők nyitottak és befogadóak voltak, mindvégig igazodtak a közösen alkotott szabályokhoz, elmondták véleményüket, s szívesen tanulták meg a roma folklórból vett dalokat. A Kedvesházpedagógiáról szóló Kedveskönyv című módszertani kézikönyvet érdeklődéssel fogadták, meg is vásárolták, annak szándékával, hogy az ismereteket a mindennapi szakmai munkájukban hasznosítani tudják. A szakemberek szerint a továbbképzés elérte a célját, mert: • a résztvevők tudták kapcsolni az egyes gyakorlatok során szerzett élményeket saját szakmai gyakorlatukhoz • a résztvevők felismerték a megismerés pedagógiai módszerének szerepét, valamint a romák történelméről, kultúrájáról nyert ismeretek hozzájárultak szemléletük alakulásához • a megszerzett ismereteket (roma kultúra) és módszereket (megismerés, tanulásszervezés) adaptálni akarják pedagógiai munkájukban A képzésen résztvevők a kerekasztal-beszélgetésbe is aktívan bekapcsolódtak, nagy akaratról és határozott célkitűzéseikről meggyőzően nyilatkoztak. Kerekasztal-beszélgetés-sorozat A megfogalmazott javaslatok alapján 2003. március 5-én, majd 2003. december 11-én került sor kerekasztal-beszélgetésre, melynek célja az Önkormányzat által kezdeményezett párbeszéd megteremtése a Cigány Kisebbségi Önkormányzattal. Az etnikai kisebbség helyzetének megítélésében társadalmi méretű szemléletváltásra van szükség, így fontos, hogy a Cigány Kisebbségi Önkormányzat képviselői és a pedagógusok közösen vitassák meg tapasztalataikat a roma tanulók iskolai esélyegyenlőségének kérdését illetően, és a problémák feltérképezése után fogalmazzák meg javaslataikat arra vonatkozóan, hogy oktatási intézményeink hogyan tudnának alkalmazkodni a roma tanulók érdekeihez, körülményeihez. A kerekasztal-beszélgetésen a pedagógusok mellett részt vettek azon intézmények vezetői is, akik a cigányság különböző élethelyzeteiben segítséget tudnak nyújtani, vagy akik gyakran szoros kapcsolatba kerülnek a cigánysággal: Hódmezővásárhelyi Pedagógiai Szociális és Szolgáltató Központ, a Csongrád Megyei Munkaügyi Központ Hódmezővásárhelyi Kirendeltsége, Polgármesteri Hivatal Népjóléti Iroda, Gyámhatóság. Meghívást kapott


Bernáthné Mohácsi Viktória, a Hátrányos Helyzetű és Roma Gyermekek integrációs miniszteri biztosa, akit Nemes Katalin az Országos Oktatási Integrációs Hálózat regionális koordinátora képviselt. Mindenki megrökönyödésére azonban a Cigány Kisebbségi Önkormányzat többszöri egyeztetés ellenére sem jelent meg a decemberi beszélgetésen, a párbeszéd, a közös gondolkodás, a város kezdeményezése tehát egyoldalú tenniakarássá, partnernélküliséggé vált. A cigány-kérdést megoldani azonban a cigányság nélkül nem lehet. A közös munka elengedhetetlen. A cigányságnak belső erejéből kell megújulnia a többségi társadalom segítségével. De itt a többségi társadalom csak segíteni tud, csatlakozni ahhoz a szándékhoz és aktív cselekvéshez, amit a cigányság felmutat. „Nem elegendő minden egyes ember akarata. Szükséges, hogy mindannyian összességükben akarjanak.” – fogalmazza meg Kant. Sajnos a kerekasztal-beszélgetésben magára maradt a város. A kerekasztal beszélgetésen pedagógusaink az alábbi elhatározásra jutottak: • „ A szeretetre nagyon vágyik a cigány gyermekek többsége, a problémások talán leginkább, de sokszor inkább távolságtartó a magatartásuk.” Feladat tehát a gyermekek személyiségközpontú, szeretteljes megközelítése, alkalmat kell teremteni arra, hogy olyan belsőséges kapcsolat alakuljon ki diák és tanár között, hogy a kulturális különbségeket is legyőzve nyíltan, őszintén tudjanak beszélni problémáikról. • Folytatni kell a cigányság kulturáját, érték- és normarendszerét ismertető továbbképzéseket, ahol azt a miliőt tanulja meg a pedagógus, amelyből a gyermek érkezik, hogy a gyermek szocializációs folyamatát ne megtörjük, hanem a társadalmi beilleszkedést segítő irányba mozdíthassuk. • Tovább kell folytatni, illetve kidolgozni azokat a lehetőségeket, melyek a pedagógiai munkát segítik a szociális munka aspektusának lehetőségeivel. • A cigányság felemelkedése érdekében a megfelelő stratégia kidolgozása során az oktatási és a szociális szférához tartozó szakemberek (családgondozók, szociális munkás, pszichológus) szemléletformálását, a közös gondolkodást elő kell segíteni a szemléletformálás és egymáshoz közelítés módszerével. • Keresni kelle az OPSTAP program további alkalmazásának és kiterjesztésének lehetőségét. • Ki kell dolgozni annak rendszerét, hogy a cigány gyermekek felemelkedéséért kimagasló munkát végző pedagógusok elismerésben részesüljenek. • Fórumot kell teremteni a cigányság oktatásával foglalkozó pedagógusok számára a rendszeres információáramlásra, létre kell hozni egy elektronikus hírlevelet. Minisztériumi vendégünk elismeréssel nyilatkozott Hódmezővásárhely erőfeszítéseiről, arról az elszántságról, pedagógusi elhivatottságról és akaratról, ami a kerekasztalbeszélgetés kapcsán kirajzolódott előtte. Hangsúlyozta, hogy példaértékű az a tudatosság, ami a helyi intézkedéseket jellemzi a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatása terén, s felkínálta, hogy az új integrációs képzés bázisiskoláinak tapasztalatait egészítsük ki a magunk eredményeivel. Integráció és szegregáció kérdései és Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város közoktatási rendszerének átalakítása – 2009. (Jelenlegi helyzet) Hódmezővásárhely stratégiai létkérdése, hogy milyen közoktatási rendszert és kínálatot működtet. Elsődleges feladata a fenntartható, demográfiai és munkaerő-piaci igényekhez jól igazodó kínálat biztosítása jelenti, óvodától a felsőfokú tanulmányok folytatásáig megfelelő és vonzó, korszerű tudást biztosító képzések közötti választás lehetőségét megteremteni. Nem


elhanyagolható a környező településeken működő intézményekkel történő versenyben a helytállás, a helyi munkáltatók szükségleteinek kielégítése. A fejlesztési célterületek meghatározásakor hat fő elvet követett a város: 1. minőség és hatékonyság növelése minden intézménytípusban 2. az iskolák révén biztosítani a tudásalapú társadalom által megkövetelt készségek fejlesztését, az infokommunikációs technológiák alkalmazásában jártasság megszerzését 3. az erőforrások legjobb kihasználása 4. a társadalmi kohéziót erősítő, a tanulást vonzóvá tevő iskolai környezet kialakítása a hátrányos helyzetű gyermekek és sajátos nevelési igényű tanulók integrációja jegyében 5. idegen nyelvi kommunikációs képesség erőteljes javítása révén az európai együttműködési lehetőségek kiaknázása, az egymástól tanulás feltételeinek kialakítása 6. munka-erőpiaci igényekhez igazodó szakképzés modern eszközökkel és módszerekkel történő biztosítása Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Közgyűlése 2006. novemberében elfogadta a város közoktatási koncepcióját, melyet alapos helyzetelemzés előzött meg, mind az intézményrendszer további fenntarthatósága és finanszírozása, mind demográfiai szempontból, figyelembe véve az óvodás, iskolás korú gyermekek megoszlását, várható létszámát az elkövetkezendő 6 évben. Óvodák: Az óvodás korú gyermekek számának megoszlása a város területén nem egyenletes. A lakótelepekhez közeli pontokon illetőleg a város külső harmadában van utánpótlás az óvodáskorú gyermekek körében, azonban éppen ezekben a városrészekben (Kertváros kivételével) nem óvodának épült ingatlanban fogadják a gyermekeket, kis csoportszobákban, nehéz körülmények között, zsúfoltan működnek az intézmények. A város külterületén működő intézményekben az elnéptelenedés volt jellemző évek óta. A koncepció előirányozta a törzsóvodák és tagintézményeik elaprózódott körzeteinek összevonását, a kis óvodai csoportszobák kiváltását EU-s pályázati forrásokból tervezett építkezések révén, s egyben az óvodai nevelés áthelyezését kis intézményekből a fenntartható nagyobb intézmények irányába. Ennek megfelelően a korábban külön felvételi körzettel rendelkező tagóvodák megszüntetésre kerültek, és a törzsintézmények telephelyeként folytatják működésüket 2007. július 01. napjától. Ezáltal a törzsintézmény és a telephelyek egy körzettel rendelkeznek, és az óvodavezetők a szükségletekhez igazodóan tudják felvételkor az egyes gyermekeket a telephelyek között irányítani, elejét véve annak, hogy egyes óvodai csoportok a törvényben meghatározott maximális létszámon felül, mások az alatt működjenek. Egyes volt tagintézmények másik törzsintézmény telephelyeiként működnek tovább, az óvodás korú gyermekek létszámarányához igazodva, lehetővé téve az intézmények kiegyensúlyozottabb kihasználását. A városban az átszervezések következtében a 2006/2007. tanévben működő 5 belvárosi és egy külterületi óvoda (mely 4 tagóvodát foglalt magában) közül 4 működik tovább az átszervezést követően, hiszen a külterületen működő intézmény tagóvodái az egyik belvárosi óvoda telephelyeként működnek a továbbiakban, egy óvoda és annak tagóvodájának fenntartói joga egyházi fenntartásba került 2007. augusztus végén.


Általános Iskolák: Az általános iskolák vonatkozásában megállapítást nyert, hogy az összes tanuló létszáma 4 éve ismétlődően évi 200 fős csökkenést mutat. A városban a 2006/2007. tanévben 11 önkormányzati fenntartású általános iskola mellett egy alapítványi és egy egyházi általános iskola is működött. Az iskolaválasztásnál a külvárosi gyermekek beáramlása figyelhető meg a belvárosi iskolák irányába: ez azt eredményezte, hogy a város külső kerületeiben működő intézmények gyakran gyermekhiánnyal küzdenek, annak ellenére, hogy a körzetében igen magas a születések és az óvodások száma. A beiskolázást nehezíti, hogy a szabad iskolaválasztás jogával gyakran élnek a szülők, melyhez vonzó kínálatot nyújtottak belvárosi iskolákban indított városi beiskolázású osztályok, továbbá a nem önkormányzati általános iskoláknak is jelentős vonzereje. A tanulói létszám és a férőhelyek jelentős eltérése nemcsak többletfinanszírozási kényszert eredményezett, hanem lehetőséget teremtett – sőt kifejezetten indukálta – a különböző társadalmi csoportokból származó gyermekek iskolai elkülönülését, mely hosszú távon szegregációhoz vezet. A város külső részén található intézményekben a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók (akiket családi körülményei, szociális helyzete miatt a jegyző védelembe vett, illetve akinek rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságát megállapította, illetve akinek törvényes felügyeletét ellátó szülője, illetve szülei legfeljebb az iskola nyolcadik évfolyamán folytatott tanulmányait fejezte be sikeresen) aránya egyre nőtt, melyre hatással volt e tanulók városon belüli megoszlása is. A fenti tendenciákat felismerve a város a hatékony intézményfinanszírozással egyenrangú feladatként kezelte a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók - a továbbiakban HHH-tanulók - integrált oktatásának települési szintű biztosítását, így a Közoktatási törvény 66.§ (2) bekezdésének megfelelően – mely előírja a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók létszámmegoszlásának arányossá tételét az általános iskolákban- radikálisan átalakította az oktatás rendszerét. Az általános iskolák tekintetében alapvetően új alapokra kellett helyezni a feladatellátást, így a 2006/2007. tanév végeztével valamennyi általános iskola megszűnt, s 10 intézmény helyett 5 intézményt alapított újjá a Közgyűlés. Ezáltal megtörtént az intézményhálózatnak a tényleges szükségletekhez igazítása, és a körzethatároknak a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók városi megoszlásához képest történő megállapításával, valamint a városi beiskolázású intézmények (melyek azt a privilégiumot élvezték, hogy a város egész területéről fogadhatták a tanulókat, szemben a körzeti beiskolázású iskolákkal, melyek a város adott területéről, a körzetéből, kötelesek az iskolásokat fogadni.) is felvételi körzetet kaptak. A halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek kiegyenlített arányának biztosítása érdekében a körzethatárok meghatározásához elkészült a HHH-s gyermekek utcaszintű elhelyezkedését mutató térkép, amely alapján döntés született a szegregálódásnak indult intézmények megszüntetéséről, a körzethatárok újjáalakításáról. Alapvető célkitűzés volt, hogy minden iskolában közel hasonló legyen a HHH tanulók számaránya, az integráció hatékonysága miatt. Az átszervezés fontos eleme volt a megszűnő, szegregálódott iskolából a gyermekek új iskolába történő irányítása szülői szándéknyilatkozatok, a HHH-tanulók osztályonkénti és intézményi arányainak figyelembe vételével. A sikeres integráció alapkövetelménye a befogadó iskolák nyitottsága és szakmai hozzáértése, melynek biztosítására Hódmezővásárhely Önkormányzata megvalósította a „Halmozottan hátrányos helyzetű tanulók integrált nevelése HEFOP 2.1.5./B” adaptációs pályázat keretében támogatott szakmai programját. A program kiemelt célja


az Integrációs Pedagógiai Keretrendszer (IPR) települési szintű menedzsmentjének létrehozása révén valamennyi intézményben az integráció megteremtése, a pedagógusok módszertani felkészítése, a befogadó és újonnan érkező gyermekek közös programjainak biztosítása még az új tanév megkezdése előtt, s olyan hátránykompenzációs programok kidolgozása városi szinten, amelyek az óvodától a középiskoláig tartó utat építik ki a gyermekek számára. A város külterületén lakóhellyel rendelkező általános iskolások részére Önkormányzatunk iskolabuszt indított 2007. szeptember 01. napjától, a tanulók pedagógus kíséret mellett utaznak naponta lakóhelyük és az általános iskola között. A buszok 5 külterületi kistelepülés és a város között szállítják a diákokat reggel és délután. Középiskolák: Kiinduló állapot: Az elmúlt évek jogszabályi változásai és a szakképzés szerkezetének átalakulása, az új Országos Képzési Jegyzék megjelenése szükségessé tették városunk szakképzési rendszerének újragondolását. Az uniós pályázatok kiírása egyértelművé teszi, hogy a minisztériumok által meghatározott irány mindenképpen régiós együttműködést kíván. A középiskolák tekintetében a várható tanulólétszám-csökkenés drasztikus begyűrűzése ellen egy piacképes vonzó szakmastruktúra kialakítása jelenti a megoldást. Önkormányzatunk nagy figyelmet fordít a gyakorlatorientált és élet-közeli gyakorlatok kialakítására, ezért tankonyhát, tanéttermet és tanműhelyt létesít szakképző intézményeiben. Koncepció alapján tett tevékenységek: Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata szakképző intézményeivel részt vett egy Csongrád megyét átszövő és Békés megyét is érintő Térségi Integrált Szakképző Központ létrehozásában, mely megközelítőleg 22.000 tanulólétszámmal rendelkezik. A létrejött integrált szakképző központ legfőbb célja, hogy szakmacsoportonként a legmegfelelőbb helyet kiválasztva történjen a fejlesztés. Városunk érdeke, hogy az integrációt az alapfokú oktatás után a középfokú nevelésben is megvalósítsa. Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata szakképzési rendszeréről egy átfogó helyzetelemzés készült, mely többek között megvizsgálta a szakképző intézmények összetételét, szakmastruktúráját, szakiskolai és szakközépiskolai képzés arányát, szakmai gyakorlat összetételét és arányát. A javaslatok elkészítése során a szakértők figyelembe vették a munkaerő-piac igényeit, a Térségi Szakképző Központok létrehozásának jogszabályi „ösztönző” rendszerét ,és a finanszírozási lehetőségeket is. A helyzetelemzés után kialakításra került Hódmezővásárhely MJV Szakképzés-fejlesztési Akcióterve. Az Akcióterv szerint a négy szakképző intézményből, egy, közös igazgatású intézmény lett. Ez a struktúraváltozás, amelynek eredményeképpen egy 3000-nél több tanulót integráló, térségi szinten is jelentős érdekérvényesítő képességgel rendelkező iskolát hozott létre, amely meghatározó tagja lehet a majdani 1000 Mester TISZK-nek, ezáltal hosszabb távon is biztosítva városunk szakképző-rendszerének fennmaradását és fejlődését, egységesen megvalósítva a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók integrálását.


Eredmények: •

•

•

• • • •

•

Városunk minden önkormányzati általános iskolájában, első osztályban beindult az iskolaotthonos képzés, melynek keretében a tanórákat a délelőtti és délutáni foglalkozásokon megosztva, a tanulói képességekhez jobban igazodó ütemben tartják. Ehhez valamennyi osztályban két tanító biztosítása szükséges. Valamennyi általános iskolában és a középfokú intézményekben egyaránt bevezettük a hátrányos helyzetű tanulók integrált nevelési programját, melynek következtében a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók nagyobb odafigyelést kapnak, szüleik aprólékosabb, negyedévenként megfogalmazott tanulói értékelést. Törekvésünk továbbá, hogy minden tanulási problémával küzdő gyermek fejlesztéséhez lehetőségeinkhez mérten a legjobb feltételeket és szakembereket biztosíthassuk. Így az integráló óvoda mellett minden iskolánkban bevezettük a sajátos nevelési igényű gyermekek integrált nevelési programját, melynek keretében a tanulási képességet vizsgáló szakértői bizottság véleménye alapján meghatároztuk a rehabilitációs órakeretet is. Az Aranyossy Ágoston Általános Iskola és a Nevelési Tanácsadó összevonása következtében 2007. szeptemberétől az utazógyógypedagógus rendszer hatékonyabban működik. Folytatjuk az országos elismerést kiváltó mindennapos testnevelés programját, melyhez a szükséges óraszámot az intézményi óratömeg megállapításakor beépítettük a létszámba. Beépítettük az iskolák életébe és programjaikba az Egészséges Vásárhely Program programelemeit, továbbá minden intézményben kijelöltek EVP koordinátort. A nyár folyamán a pedagógusok részt vettek a nem szakrendszerű oktatás bevezetéséhez kapcsolódó továbbképzésen, és szeptembertől elindult a nem szakrendszerű oktatás a 5. és 6. osztályokban. A Kiss Lajos, Klauzál, József Attila Általános Iskolában, valamint a Corvin és Eötvös Szakközépiskolában befejeződött a HEFOP 2005/3.1.3 Felkészítés a kompetencia alapú oktatásra című pályázat végrehajtása, továbbá a Commitment Pedagógiai Intézettel közösen a Janikovszy és Hermann Alice Óvoda, a Kiss Lajos, Tarjáni és Szent István Általános Iskola, valamint a Németh László és a Kossuth Szakközépiskola pedagógusainak képzése a HEFOP 3.1.1. Pedagógusok és oktatási szakértők felkészítése a kompetencia alapú képzés és oktatás feladataira című projekt keretében. A Hefop 2.1.5.B. nyertes pályázatban „Kéz a kézben” című pályázat lezárult. A pályázat folytatásaként a TÁMOP 3.3.2 programban a város összes fenntartójával együttműködve hatékony integrációs program működtetése valósul meg városunk valamennyi általános iskolájában. Megvalósul az esélyegyenlőség elve valamennyi tanuló számára, s biztosított, hogy a normál tantervű kompetencia alapú oktatásban felkészülhet a munkaerőpiacon való érvényesülésre, társadalmi beilleszkedésre.

Jelentős programja városunknak az Arany János Kollégiumi Program, melynek keretében idén negyedszer olyan hátrányos helyzetű gyermekek kezdik meg tanulmányaikat a Németh László Gimnáziumban, akik e program nélkül szociális hátrányaik miatt, tehetségük ellenére sem juthattak volna érettségit nyújtó intézménybe. A képzésben részt vevő tanulók a Vásárhelyi Cseresnyés Kollégium lakói öt éven át, az első évet követően valamely vásárhelyi érettségit adó intézményben tanulnak tovább.


Pályázatok Önkormányzatunk nagy hangsúlyt fektet arra, hogy minden lehetséges alkalmat megragadjon, s a hátrányos helyzetű tanulók számára kiírt pályázatokat benyújtva minél több lehetőséget biztosítson oktatási intézményeiben a hátrányok kompenzálására. Az eddig benyújtott jelentős, sikeres pályázatok közül az alábbiakat emelem ki:

-

-

1. Hefop 2.1.3. – halmozottan hátrányos helyzetű tanulók támogatása 2. Hefop 2. 1.5. B. – „Kéz a kézben” pályázat a hátrányos helyzetű gyermekek körében a roma tanulók nevelése is megvalósult integráltan (Napraforgó Tanoda) ingyenes programokban részesültek (kirándulás, színházlátogatás, stb.) 3. Integrációs és képesség-kibontakoztató támogatás az Oktatási és Kulturális Minisztérium pályázatain (központosított előirányzat) 4. Hefop 2.1.9.- „Kéz a kézben nyáron” – ingyenes nyári táboroztatás 5. Dartke Egyesülettel történő hallgatói pályázat (mentorprogram) 6. TÁMOP 3.3.2. Esélyegyenlőségi tervek megvalósítása a CKÖ támogató partner 7. Tanoda programok támogatása A pályázat benyújtása folyamatban van

Összegzés Városunkban tehát szerkezetileg az egész intézményrendszerre vonatkozó átszervezést hajtottunk végre. Az átalakítás egyik legfőbb eredményének tekinthetjük, hogy most már nincs olyan intézmény Hódmezővásárhelyen, ahol a HHH-gyermekek aránya elérné, vagy meghaladná a 20%-ot. De az arányos feladatmegosztás létrehozása csak az első lépcső volt, fenntartása hosszú feladat, célunk, hogy felmenő rendszerben az oktatási intézményekben megvalósítsuk a teljes körű integrációt. Természetesen a Közoktatási Koncepció kialakítása és a szerkezeti változtatások végrehajtása csupán egy tere az integrációs törekvéseknek. A HHH gyermekek felzárkóztatására már 5 éve zajlanak programok, a legjelentősebb városi kezdeményezések saját költségvetési forrásból a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok támogatására: • kerekasztal-beszélgetés sorozat, pedagógusok és a Cigány Kisebbségi Önkormányzat bevonásával (2003-2004) • pedagógus-továbbképzések a HHH gyermekek oktatásának pedagógiai megalapozásához • 2004. óta kiemelt hangsúlyt fektetünk az intézmények kompetencia mérésének eredményeire, és a kielemzésen kívül átfogó intézkedési terveket készítenek az intézmények az eredmények javítása érdekében, • megyei jogú városok között egyedülálló módon valamennyi intézményünk integrációs programot dolgoz(ott) ki, • Halmozottan Hátrányos Helyzetű Tanulók Arany János Tehetséggondozó Programjában részvétel • Mindennapos testnevelés bevezetésével minden gyermek heti 1 ingyenes úszásórán vesz részt, így a HHH-tanulók a számukra eddig ismeretlen uszodát megismerik, megtanulnak úszni, • 2003-tól minden általános iskolában művészeti nevelés zajlik, a HHH gyermekek térítési díjmentesen vehetnek részt,


• •

2005-től létrehoztuk az utazó gyógypedagógus-szolgálatot, 2008-tól pedig iskolapszichológiai szolgálat működik az intézményekben. közoktatási intézmények sikeresen pályáznak a hátrányos helyzettel, sajátos nevelési igénnyel rendelkező gyermekek oktatásának segítésére, ehhez a szükséges önerőt a közgyűlés mindig biztosította, az iskolában zajló munkát nyomon követte: VIII. Foglalkoztatással kapcsolatos adatok

Országos helyzetkép4 A munkalehetőség megteremtése, mint a szociális gondoskodás fontos eleme A roma lakosság számára a megoldást nem a segélyek összegének növelése, hanem a családok rendszeres jövedelemhez juttatása és állandó munkalehetőség megteremtése jelentené. Ez a nagyobb városokban is gondot jelent, a kisebb településeken azonban kezelhetetlen probléma, mert nem tudnak saját erőből munkahelyet teremteni. Ezekben a falvakban egyedüli megoldást a közhasznú munka megszervezése jelenti. Ennek feltételeit törvény szabályozza, csak azok vehetnek részt benne, akik vállalják a rendszeres együttműködést a területi munkaügyi központtal. Ez az oka annak, hogy nem mindenkit tudnak a közmunkaprogramban foglalkoztatni és ez magyarázza azokat a hozzánk érkezett beadványokat is, amelyekben a közmunka hiányára vagy elégtelen voltára panaszkodnak. Az önkormányzat csak annyi személyt foglalkoztathat, ahányra keretet kap a munkaügyi központtól, de a panaszosok csak azt látják, hogy kevés a munkalehetőség és miután nem ismerik a rendszer működését, konfliktusba kerülnek az önkormányzattal, amely nem tud annyi embert alkalmazni, amennyire igény van, képtelen a szükségletek kielégítésére. Bár a beadványok nyomán indított vizsgálataink azt igazolták, hogy a közhasznú munkások döntő többségét a roma lakosok adják, mégis úgy érzik, hogy diszkriminatív módon bánnak velük az önkormányzatok és a munkaügyi központok egyaránt. A „közmunka”-program még összes hibájával együtt is jelentős segítség azoknak, akik enélkül egyáltalán nem jutnának munkalehetőséghez és családjukat kizárólag segélyekből kellene eltartani. A hozzánk küldött panaszok arról tanúskodnak, hogy a roma lakosság jelentős része dolgozni akar és remélhetőleg – nem a távoli jövőben – erre lesz is lehetőségük. Hódmezővásárhelyi helyzetkép A mai magyar társadalom egyik meghatározó jelentőségű problémája a roma népesség foglalkoztatásának, a munkaerőpiacra való integrálásának és ott tartásának kérdése. Az elmúlt években végbement piacgazdasági és munkaerőpiaci átalakulás legérzékenyebben cigányságot érintette. A rendszerváltozás után a foglalkoztatott, szakképzettséggel bíró munkaképes korú romáknak jó része elveszítette állását, így a roma népesség valamennyi foglalkoztatási mutatója sokkal rosszabb, mint a többségi társadalomé. Legnagyobb gondot az iskolázatlan és szakképzetlen romák foglalkoztatása jelenti, számukra a munkaerőpiac alig kínál kereső foglalkozást, még az alkalmi munkavállalás területén is jelentős hátrányban vannak. Sajnálatos módon sokuknak csak a családi pótlék és a szociális segélyek biztosítják a megélhetéshez szükséges jövedelmet. A roma fiataloknak csak háromnegyede fejezi be az általános iskolát, és jóval kevesebben tanulnak tovább Az érettségiző, valamint a közép- és a felsőfokú képzésben résztvevő roma fiatalok száma annak ellenére kevesebb, hogy különböző lehetőségek adottak erre vonatkozóan (ösztöndíjak, kollégiumok), az ilyen képzésben résztvevők létszáma jelentősen


emelkedett. Ismerve a probléma súlyosságát és fontosságát, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata kiemelten fontos feladatának tartja a halmozottan hátrányos helyzetű, elsősorban roma fiatalok társadalmi beilleszkedésének támogatását, a roma foglalkoztatási problémák kezelését, enyhítését. E törekvés keretén belül Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Közgyűlése számos esetben döntött a kisebbséghez tartozó helyi lakosok közhasznú foglalkoztatása kapcsán pályázat benyújtásáról a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumhoz. Ezzel kapcsolatban Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata 2004. évi költségvetésében 30 millió Ft pályázati önrészt biztosított azért, hogy a hátrányos helyzetű polgártársak számára közhasznú munka még jobban elérhető legyen. A jól elkészített pályázatok sajnos több esetben forráshiányra való hivatkozással kerültek elutasításra a Minisztérium részéről. A HÓDFÓ Szociális Foglalkoztató által benyújtott pályázatokhoz szükséges önerőt a város közgyűlése minden esetben egyhangúlag biztosította, a foglalkoztató működése és szervezettsége kiválónak mondható. Az önkormányzat az elmúlt évekkel ellentétben kiemelten kezeli azokat az uniós pályázati lehetőségeket, melyek a romák felzárkóztatását célozzák. Elsősorban a Phare uniós forrást vette igénybe városunk, mely pályázatok többkevesebb sikerrel eredményesek voltak. Mindenképpen kiemelendő, hogy Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város 5 intézménye és a Cigány Kisebbségi Önkormányzat konzorcium keretében pályázott és jelentős összeget nyert, amelynek elsősorban az esélyegyenlőség megteremtése és a romák érdekében való felhasználása a célja. A program tartalmaz szakképzést, melyet a korábbi Kalmár Zsigmond Ipari Szakközépiskola és Szakiskola koordinált. A program segítséget nyújt a pályaorientációt illetően és a szakmai ismeretek előkészítésében. Önkormányzatunk kiemelt hangsúlyt fektet a városban folyó ipari szakképzés minőségének javítására, az oktatás minél jobb hátterének biztosítására. Ismerve a helyi foglalkozatási nehézségeket és a roma lakosság munkanélküliséggel sújtott hányadát, mindenképpen a komplex programok előkészítése, megvalósítása és koordinálása szükséges mégpedig Cigány Kisebbségi Önkormányzat eddigieknél aktívabb közreműködésével. A tanulási és továbbtanulási lehetőségek körének és a jelenlegi ösztöndíjrendszer bővítése, a roma fiatalok továbbtanulási esélyeinek növelése a következő évek feladatai. Jelenlegi létszámadatok: A Polgármesteri Hivatal által jelenleg foglalkoztatott közmunkások létszáma 72 fő. Ebből 42 fő közcélú és 30 fő közhasznú munkavállaló. A két foglalkoztatási forma között az a különbség, hogy a közhasznú munkavégzésre eseti támogatás nyerhető a Munkaügyi Központtól, míg a közcélú munkára a korábbi években egy központi keretösszeg állt rendelkezésünkre. A közhasznú foglalkoztatottak mindegyike (30 fő), valamint a közcélú foglalkoztatottak közül 10 fő a Városellátó KHT. irányításával és felügyeletével végzi munkáját, valamennyien segédmunkás munkakörben. Feladataik közé tartozik a város közterületeinek és parkjainak tisztán tartása, szemétszedés, kommunális tevékenység ellátása, valamint egyéb városrendezési tevékenység. 14 fő közcélú munkavállaló belvízvédelmi feladatokat lát el, szintén segédmunkás munkakörben. 8 fő a Sportcsarnok és Stadion takarításával, karbantartásával, gondozásával foglalkozik, segédmunkás illetve takarító munkakörökben. 5 főt adminisztrátori feladatok ellátására alkalmazunk, ők a Németh László Városi Könyvtár E-Magyarország pontjainak működtetésében vesznek részt, azaz a fiókkönyvtárak nyitvatartását biztosítják, felvilágosítást és segítséget nyújtanak a látogatóknak. 3 fő a Nyugdíjas Lakópark KHT. takarítását végzi, 2


fő pedig a HISZK Gregus Máté Tagintézményében lát el állatgondozási és egyéb mezőgazdasági feladatokat. A Többcélú Kistérségi Társulás a közelmúltban pályázott közmunkaprogram támogatására, amelynek következtében 60 fő munkavállaló foglalkoztatására nyílt lehetőség, akik szintén a Városellátó KHT. munkáját segítik. 2008. december 15-től 2009. február 15-ig tartó határozott idejű munkaszerződéssel rendelkeznek jelenleg, azonban a Társulás pályázott a munkaviszony meghosszabbítására, 2009. március 31-ig. Ennek elbírálása folyamatban van. 2008. évi létszámadatok: 2008. évben mindösszesen 79 fő közcélú és 162 fő közhasznú foglalkoztatottal létesítettünk munkaviszonyt, mindösszesen tehát 241 fővel. Támogatási összegek: 2008. évben 31.106.300.- Ft-ot nyertünk a Munkaügyi Központtól közhasznú foglalkoztatás támogatására, a következő ütemezésben: 2008. április 1-től június 29-ig: 5.774.120.- Ft (40 fő, 6 órában, 70%-os bértámogatás) 2008. július 1-től szeptember 28-ig: 7.579.040.- Ft (40 fő, 8 órában, 70%-os bértámogatás) 2008. október 13-tól 2009. január 10-ig: 9.947.960.- Ft (40 fő, 8 órában, 90%-os bértámogatás) 2008. november 10-től 2009. január 9-ig: 259.580.- Ft (2 fő, 6 órában, 90%-os bértámogatással) 2008. november 10-től 2009. február 7-ig: 7.545.600.- Ft (30 fő, 8 órában, 90%-os bértámogatással) Tavaly mindösszesen 42.198.000.-. Ft állt rendelkezésre közcélú foglalkoztatás támogatására, ennek megfelelően közfoglalkoztatásra mindösszesen 73.304.300.- Ft-ot nyertünk. 2009-es változások: A közcélú foglalkoztatás eddigi finanszírozási rendszerének (napi 3900.- Ft/fő költségvetési támogatás) a tényleges kiadásokhoz igazított átalakítása valósult meg. Ilyen módon az önkormányzatok a foglalkozatás ténylegesen felmerült személyi kiadásainak (a munkabérnek és közterheinek) 95%-át igényelhetik a központi költségvetésből. További kedvezmény, hogy a közcélú foglalkoztatottak munkabére után a munkáltatót terhelő járulékok (munkabér 32%-a és az 1950.- Ft-os tételes EHO) felére csökkennek, amelynek a fenti 95%-a pályázható vissza. A foglalkozás-egészségügyi vizsgálat díját az állami foglalkoztatási szerv téríti meg a vizsgálatot végző szerv részére. A fentieknek megfelelően párhuzamosan a közhasznú foglalkoztatásra fordítható támogatás radikális csökkenése valósul meg. A közcélú foglalkoztatás szervezésével kapcsolatban folyamatban van az intézmények igényeinek feltérképezése, amelynek ismeretében tudjuk Hódmezővásárhely Foglalkoztatási Tervét elkészíteni és a munkaerő felvételét megkezdeni.


IX. A Cigány Kisebbségi Önkormányzat „nem hivatalos” felmérése és becslése A Hódmezővásárhelyi Cigány Kisebbségi Önkormányzat képviselője, Sztojka Alíz Zsófia akként is segítségére volt a Polgármesteri Hivatalnak jelen tájékoztató anyag elkészítésében, hogy a Cigány Kisebbségi Önkormányzattal kapcsolatban álló hódmezővásárhelyi roma populációt igyekezett felmérni és megbecsülni személyes ismeretei és tapasztalatai alapján. Kiemelném, hogy a következőkben leírt adatok kizárólag tájékoztató jellegűek, pontos empirikus felmérésen nem alapulnak, becsléssel készültek a Cigány Kisebbségi Önkormányzat nem hivatalos információi alapján, ezért csak komoly kritikával vehetők figyelembe, irányadónak semmiképpen sem tekinthetők! KINCSES TELEP Dobó Katalin u.- Észak u Lakónépesség száma

517 fő

Lakónépességen belül 0-14 évesek aránya Lakónépességen belül 15-59 évesek aránya Lakónépességen belül 60-x évesek aránya Legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezők aránya az aktív korúakon ( 15-59 évesek) belül Felsőfokú végzettségűek a 25 éves és idősebb népesség arányában Rendszeres munkajövedelemmel nem rendelkezők aránya az aktív korúakon ( 15-59 évesek) belül Legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezők és Rendszeres munkajövedelemmel rendelkezők aránya az aktív korúakon belül Foglalkoztatottak aránya a 15-64 éves népességen belül Legfeljebb általános iskola 8 osztályával rendelkezők aránya a 15-59 éves népesség körében Munkanélküliek aránya a az akcióterületen ( munkanélküliségi ráta) Tartós munkanélküliek (legalább 360 napig) aránya. ( Számítás: tartós munkanélküliek száma) munkanélküliek+foglalkoztatottak száma) Azon aktív korúak ( 15-59 éves aránya), akiknek jövedelemforrásuk kizárólag állami vagy helyi támogatás volt

23,7 % 62,5 % 13,9 % 77,3 % 1,1 % 77,8 % 83% 65,7 % 20,9 % 77,3 % 32,8 % 10,5 % 34,3 %

A 100 szociális bérlakás A lakónépesség száma 39 %-kal magasabb: Észak u. 90- 92 Dobó K.u. végéig Janáky u. végéig Bibó u. végéig

2001-ban 2008-ban

317 fő volt, 517 fő. 84 fő 277 fő 38 fő 118 fő


Szabadság tér 78-80-81-83-84-85-87-88 (Csúcs városrész) Lakónépesség

402 fő

Lakónépesség belől 0-14 évesek aránya Lakónépesség belől 15-59 évesek aránya Lakónépesség belül 60 – x évesek aránya Legfeljebb általános iskolai végzettségűek 15- 59 évesek belől Felsőfokú végzettségűek 25 éves idősebb népesség arányában Rendszeres munkajövedelemmel nem rendelkezők Általános iskolai végzettséggel rendelkező munkajövedelemmel nem rendelkező aránya aktív korúak belől Foglalkoztatottak aránya (15-64) éven belől népességen belől Munkanélküliek aránya

13 % 15 % 8% 26 % 7% 30 % 34 % 25 % 19 %

Gólya u. 1-3-5-7-9-11-13-15-17-19-21-23-25, 2-4-6-8-10-12-14-16-18-20-22-24-26 (Tabán, Kincses-telep városrész) Lakónépesség

152 fő

0-15 éves korúak 8 iskolai évfolyammal rendelkezők ( 15-60 ) éves korig 8 évfolyammal alacsonyabb végzettségűek ( 15-60 ) éves korig Szak ill. Középiskolai végzettségűek Rendszeres munka jövedelemmel rendelkezők

10 % 75% 10% 5% 8%

Kaszap u. végéig (Hódtó városrész, Hódtó lakótelep) Lakónépesség

380 fő

0-15 éves korúak Rendszeres gyermekvédelmi kedvezményt Rendszeres szociális segélyt 8 évfolyammal rendelkezők száma ( 15- 60) éves korig 8 évolyammal nem rendelkezők száma Szak ill. Középiskolai végzettségűek ( 15- 60) éves korig Rendszeres munkajövedelemmel rendelkezők Munkanélküli

12 % 13,9 % 6,8 % 95 % 3% 16 % 47% 25 %


Újváros- Susán Lakónépesség

445 fő

0-15 éves korúak Rendszeres gyermekvédelmi kedvezményt Rendszeres szociális segélyt 8 évfolyammal rendelkezők száma (15-60) éves korig 8 évolyammal nem rendelkezők száma Szak ill. Középiskolai végzettségűek (15-60) éves korig Rendszeres munkajövedelemmel rendelkezők Munkanélküli

10 % 13,9 % 35 % 87 % 6% 9% 27 % 25 %

Tarján- Tabán Lakónépesség

1104 fő

0-15 éves korúak 8. évfolyammal nem rendelkezők aránya (15-60) éves korig 8. évfolyammal rendelkezők (15-60) éves korig Szakmunkás illetve szakközép végzettségűek Érettségivel Egyetemi főiskolai végzettséggel Rendszeres munkajövedelemmel részesülök

25 % 21,9 % 82 % 35 % 10 % 4,6 % 50 %

Béketelep Lakónépesség

150 fő

0-15 éves korúak 8 évfolyammal rendelkezők aránya ( 15- 60 ) éves korig 8 évfolyammal nem rendelkezők aránya ( 15-60) éves korig Szakmunkás illetve szakközép végzettségűek Érettségivel rendelkezők Egyetem főiskolai végzettség

12% 97 % 3% 60 % 8% 3%

Kertváros Lakónépesség

130 fő

0-15 éves korúak 8 évfolyammal rendelkezők aránya (15-60) éves korig 8 évfolyammal nem rendelkezők aránya (15- 60) éves korig Szakmunkás illetve szakközép végzettségűek Érettségivel rendelkezők Egyetem főiskolai végzettség

5% 99 % 1% 40% 8% 2%


Összefoglaló helyett A tájékoztató anyagból kiderül, hogy Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata a jogszabályokban megfogalmazott a nemzeti és etnikai kisebbségek irányában fennálló kötelezettségeinek maradéktalanul eleget tett a múltban és igyekszik tenni a jövőben is. Sőt számtalan olyan kezdeményezéssel áll elő, amellyel segíti a város területén élő kisebbségek helyzetét, az oktatásban végrehajtott integrációval pedig országosan is egyedülálló példával jár elől. Hódmezővásárhely, 2009. február 26. Dr. Lázár János sk. polgármester Források: 1. Kormánybeszámoló a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről j/17166. számú beszámoló (2003. február − 2005. február) 2. Jelentés a kisebbségi jogok érvényesüléséről a kisebbségi önkormányzatok 2002. évi működési tapasztalatai alapján (www.nemzetisegek.hu) 3. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyűlési Biztosának jelentése a 2006. évi települési kisebbségi önkormányzati választásokról 2007. január 4. Dr. Kaltenbach Jenő: Beszámoló a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2002.évi tevékenységéről /www.ombudsman.hu/nekh/hu/beszam/beszamol.htm/


Iktatószám: 06-7918-1/2009 Címzett:


Tárgy:

Tájékoztató a mezőgazdasági termelők, egyéni és társas vállalkozások helyzetéről


Lakosságszolgálati Iroda

Az anyagot látta: ............................................................... ............................................................... ............................................................... ............................................................... ............................................................... Véleményezésre megküldve:



2009.02.25.

Napirend kapcsán meghívandó személyek: Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület Huszár Lajos elnök úr Balassa u. 18/a. Hódmezővásárhelyi Gazdakör Pál László elnök úr Rárósi u. 60. Csongrád Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Tasnádi Gábor főigazgató úr Szeged, Deák Ferenc u. 17.


Tárgy: Tájékoztató a mezőgazdasági termelők, egyéni és társas vállalkozások helyzetéről

Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Közgyűlésének Helyben Tisztelt Közgyűlés! Hódmezővásárhely évszázados agrárhagyományokkal- és múlttal rendelkező település. A város közigazgatási területe megközelíti az 50 ezer hektárt, illetve napjainkban jelentős az szám, ami a mezőgazdaságból élők arányát mutatja meg számunkra. Éppen ezért a város mezőgazdasági helyzetének áttekintésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni a magyar agráriumban az elmúlt években végbement változásokat. Az agrárgazdaság helyzetét megalapozó körülmények A magyar mezőgazdaságban, a kilencvenes években végbement politikai rendszerváltás és a piacgazdaságra való átállás alapvető változásokat hozott. A bel- és külpiaci lehetőségek beszűkülése együtt járt az ágazat termelési- és tulajdonszerkezetének jelentős átalakításával. Az agrárágazat társas vállalkozásainak száma ugrásszerűen megemelkedett. A rendszerváltás előtti nagyüzemek többsége felbomlott és a termelés a megmaradt, de saját földdel nem rendelkező nagyüzemekben, valamint a kárpótlás révén földhöz jutottak parcelláin folyt. A földkárpótlás után a földtulajdon rendkívüli módón elaprózódott, a föld tulajdona és használata kettévált. (A KSH adatai szerint még 2007-ben is az egyéni gazdaságok héttizede egy hektárnál kisebb termőföldön, az egyéniek által használt terület 4 százalékán gazdálkodott.) A létrejött törpebirtokok – a kis földterület, a tőke- és az állóeszközök hiánya, illetve a meglévő eszközök elhasználódottsága, a termelés szervezetlensége miatt – kevésbé voltak alkalmasak a piaci elvárások teljesítésére. Ugyanakkor a „régi-új” nagyüzemek is hasonló gondokkal küszködtek. A források hiánya az egyébként magas tőkeigényű állattenyésztés növénytermelést meghaladó visszaesésében is jelentkezett, ennek következményeként a mezőgazdasági termelésben a két ágazat egyensúlya felbomlott. A termelés és a jövedelmezőség csökkent, a mezőgazdasági árak elmaradtak az inflációtól és az agrárolló szélesre nyílt. Több „régi-új” mezőgazdasági vállalkozó volt kénytelen felszámolni a gazdaságát az alacsony jövedelmek miatt, így az ágazat szereplőinek a száma a kilencvenes évek végére erőteljesen lecsökkent. Nem elhanyagolható körülmény, hogy a privatizációval együtt jelentkező növekvő munkanélküliség olyan földtulajdonhoz jutó, főként városi lakosságot is kényszerpályára sodort, akik a mezőgazdasági vállalkozóvá válásban a megélhetés lehetőségét látva, minden szakértelem nélkül fogtak hozzá a föld megműveléséhez, s gyakran hozzá nem értésből


adódóan a föld termőképességének romlását idézték elő. A fentiekkel szemben viszont a társas vállalkozások – a megmaradt, illetve újonnan alakult szövetkezetek és állattartó telepek új tulajdonosai – közül többen nem jutottak földtulajdonhoz és gazdálkodásukhoz földbérlésre kényszerültek. A kilencvenes évek elején végbement változásokkal tehát megkezdődött a fentebb már tárgyalt földtulajdon és a földhasználat kettéválása. A szervezeti változással egyidejűleg zajlott a jelentős piacok elvesztése. Az agrárgazdaságot is – a többi ágazathoz hasonlóan – hátrányosan érintette a KGST megszűnése, ezzel együtt a szovjet piac árufelvevő képességének a beszűkülése. A nyugat felé irányuló export ekkor még olyan kis volument képviselt, ami rövidtávon nem tudta a keleti piacokat kiváltani. A válságot erősítette, hogy a külkereskedelem liberalizálása miatt nőtt az importverseny, illetve az állami támogatások jelentősen mérséklődtek. A belső fogyasztás – az infláció növekedése, a munkanélküliség erősödése, s ezzel együtt a lakosság életszínvonalának a mérséklődése miatt – jelentősen visszaesett. Ebben a helyzetben az agrárvállalatok termelésük visszafogására, illetve a már készleten lévő termékeik igen kedvezőtlen áron történő értékesítésére kényszerültek. Az agrárvállalkozások mérsékelt alkalmazkodó képessége, s az ezzel együtt járó alacsony jövedelmezősége a kevésbé tőkeerős – mobilizálható tőkével nem rendelkező – vállalkozások ellehetetlenülését, majd pedig fizetésképtelenné válását idézte elő, ami végső soron a felszámolásukhoz vezetett. Az agrárgazdaságban lezajlott, már említett változások együttesen hozták létre, illetve erősítették az ágazat válságát, amit alapvetően mélyített, hogy a vállalkozások nem tudtak megfelelni az új piaci kihívásoknak. A mezőgazdaság teljesítménye 1990 és 2007 között jelentősen visszaesett, nemzetgazdaságon belüli súlya is mérséklődött. Míg a mezőgazdaság 1990-ben a GDPhez 12,5 százalékkal járult hozzá, addig ez 2007-ben folyamatos csökkenés eredményeként mindösszesen 3,6 százalékot ért el. Az agrárszektor a korábban megmutatkozó kiemelkedően jó külkereskedelmi pozícióját sem tudta megőrizni. Az élelmiszeriparral együtt az összes kivitelből 1990-ben 23,1 százalékkal részesedett, míg 2007-ben a két ágazat együttes exportja alig haladja meg a 6 százalékot. A mezőgazdasági export árucsoportok szerinti összetétele az utóbbi években megváltozott; a növényi termékek kiviteli értéke – a kedvező szántóföldi hozamok következtében – számottevően növekedett, miközben az élő állatok és állati eredetű termékek kiszállításai alig emelkedtek. A magyar mezőgazdaság és az élelmiszeripar az előnyei alapján kiemelt ágazata a nemzetgazdaságnak, de sajnos ezek az ágazatok sem mentesek a rendszerváltás óta fennálló termelési, értékesítési, jövedelmezőségi, fejlesztési és technológiai gondoktól. A termelési színvonal jóval elmarad a valós lehetőségektől, ami a korábbi teljesítmények alapján elvárható lenne. Az ország adottságai pedig lehetővé teszik, hogy egyes mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeket kiváló minőségben és nagy mennyiségben állítson elő. A rendszerváltást követően a mezőgazdaságban foglalkoztatottak összes foglalkoztatottakon belüli aránya – a KSH munkaerő-felmérése alapján – jelentősen, az 1990. évi 14,2 százalékról 2007-re 4,7 százalékra csökkent. A foglalkoztatottság szempontjából a mezőgazdaság volt a legnagyobb vesztese a rendszerváltásnak, ugyanis valamennyi gazdasági ágat figyelembe véve a létszámfogyás mértéke itt volt a legintenzívebb. A mezőgazdaság vállalkozási szerkezetének átalakulása maga után vonta a foglalkoztatási szerkezet megváltozását is. A rendszerváltás előtt az állami gazdaságok és a szövetkezetek


foglalkoztatták a mezőgazdasági munkavállalók többségét, a mezőgazdasági tevékenységen túl részben ipari melléküzemágakban, könyvvitelben és gép-, valamint épületfenntartó tevékenységekben. A nagyüzemek megszűnésével a korábbinál jóval kisebb létszámot, a tisztább mezőgazdasági profilú kis- és középüzemi kategóriába tartozó vállalkozások foglalkoztatják. Az Európai Unióhoz csatlakozás hatása a magyar mezőgazdaságra Magyarország 2004 májusában vált az EU tagjává, s ezt követően kialakult a magyar agrárgazdaságot, s ehhez kapcsolódóan a külkereskedelmet szabályozó feltételrendszer. A csatlakozási tárgyalások lényeges témaköre volt a termelési kvóták meghatározása. A tárgyalásokon sikerült elérni, hogy a termelési kvóták fedezzék a magyar termelést, sőt egyes termékeknél még a fejlődés lehetőségét is biztosították (pl. húsmarha, cukor). EU-s tagállammá válásunk után mezőgazdaságunkat a Közös Agrárpolitika (KAP) rendelkezései szabályozzák. Az Unióba történt belépés előtti és utáni várakozások nem teljesültek maradéktalanul: a gazdák kiszámíthatóbb feltételekre számítottak, az uniós és nemzeti források folyósításának zökkenőmentesebb lebonyolítását várták, azonban a megfelelő intézményrendszer kiépülésének hiánya miatt a támogatások nem jutottak el időben a gazdákhoz. Az élelmiszeriparban az uniós csatlakozást követően nagymennyiségű, alacsony minőségű és olcsó feldolgozott élelmiszer érkezett az EU országaiból, elárasztva a belföldi piacokat, s egyben kiszorítva onnan a kevésbé versenyképes hazai élelmiszereket. A hazai élelmiszergyártók számára további problémát okoz az áruházláncok árleszorító politikája. Ha a magyar mezőgazdaság teljesítőképességét vizsgáljuk az uniós összehasonlításban, kijelenthető, hogy hazánk mezőgazdasági adottságai nemzetközi összehasonlításban is átlag felettiek. Az összes területhez képest az alföldek aránya magas, a domborzati viszonyok kedvezőek a mezőgazdasági termeléshez, és általában jó minőségű mezőségi, illetve barna erdőtalaj van. Az éghajlati adottságok lehetővé teszik szinte az összes mérsékeltövi növény termesztését (időnként öntözéssel, illetve szárazságtűrő fajták ültetésével). Az ország földterületének valamivel több, mint négyötöde termőterület (mintegy fele szántó, egyötöde erdő) és egyötöde művelés alól kivett terület. A hasonló gazdasági fejlettségű országokhoz képest Magyarországon az élelmiszergazdaság, azaz a mezőgazdaság és az élelmiszeripar, a termelésben, a foglalkoztatásban és az exportban is jóval nagyobb súlyt képvisel. Minden meglévő kedvező adottságunk ellenére a magyar mezőgazdaság versenyképessége igen ellentmondásos. A termelés korszerűsítésének akadálya főként a már korábban ismertetett birtokviszony, a tőkehiány és az agrárolló nyitottsága. Az elhalasztott technológiai fejlesztések is hátrányosan befolyásolták az ágazat versenyképességét. Az agrárgazdaság gyenge alkalmazkodó képessége nyilvánul meg a hazai piacok növekvő hányadának a külföldi versenytársak részére való átengedésében. Ezt igazolja, hogy a hazai élelmiszerfogyasztás növekvő hányada import eredetű. Ehhez az ellentmondásos képhez azonban az is hozzátartozik, hogy az ágazatra jellemző fontosabb mutatók közül némelyik magasabb az EU átlagánál. 2007-ben a 27 tagállam között a mezőgazdaság bruttó hozzáadott értékhez (bruttó hozzáadott érték: a mezőgazdasági termékek előállítására felhasznált termékek és szolgáltatások értékéhez a termelő tevékenység eredményeként hozzáadódó érték) való 4,2 százalékos hozzájárulásának aránya a 4-5. legmagasabb, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak 4,7 százalékos aránya 11-12. helyre elegendő.


A 100 lakosra jutó mezőgazdasági terület hazánkban 58 hektár volt 2007-ben, az EU átlaga ezzel szemben csak megközelítőleg 40 hektár. A népességre vetített mezőgazdasági terület nagysága alapján Magyarország a hetedik az uniós országok közötti rangsorban, megelőzve a legnagyobb mezőgazdasági területtel rendelkező Franciaországot. 100 lakosra jutó mezőgazdasági terület az EU-ban hektárban megadva 100 80 60 40 20 0 Európai Unió

Málta

Hollandia

Belgium

Ciprus

Németország

Olaszország

Szlovénia

Luxemburg

Nagy-Britannia

Svédország

Portugália

Görögország

Szlovákia

Ausztria

Csehország

Lengyelország

Finnország

Franciaország

Dánia

Spanyolország

Magyarország

Észtország

Románia

Bulgária

Litvánia

Lettország

Írország

A mezőgazdasági területnek az ország egészéhez viszonyított aránya, s ezen belül a szántóé egyaránt magasabb az EU 27 országának átlagánál (hazánk területének több mint 6/10 része mezőgazdasági terület, az uniós átlag 4/10). A megművelt terület pedig az ország összes területének 49,5 százaléka, ennél csak Dániában magasabb az arány.

A mezőgazdasági terület aránya az EU-ban százalékos arányban 70 60 50 40 30 20 10 0 Európai Unió

Finnország

Svédország

Ciprus

Észtország

Szlovénia

Lettország

Görögország

Málta

Ausztria

Szlovákia

Portugália

Litvánia

Belgium

Bulgária

Németország

Olaszország

Spanyolország

Hollandia

Luxemburg

Lengyelország

Franciaország

Csehország

Románia

Írország

Magyarország

Dánia

Nagy-Britannia


A magyarországi régiók mezőgazdasága Az előterjesztés korábban már taglalta a mezőgazdaság nemzetgazdasági súlyvesztését. Az egyes régiók gazdaságát az országoshoz paralel módon hasonló változások jellemezték: a termelő ágak fokozatosan háttérbe szorultak, miközben a szolgáltatások erősödtek. A mezőgazdaság térvesztése valamennyi régióban megfigyelhető, azzal együtt, hogy az arányok meglehetősen különbözőek voltak. Köztudottan az Alföld, valamint a DélDunántúl mezőgazdasági jellege az ország többi térségéhez képest mindig is erőteljesebb és meghatározóbb volt; e térségekben átlag feletti a mezőgazdasági potenciál, ami évszázados termelési tapasztalattal párosult. Ugyanakkor nemcsak a központi régióban, hanem a nyugati és az északi régiókban is sokkal kisebb a jelentősége az agrárszektornak, a GDP-ben részesedése a szolgáltatás és az ipar mögött az idők során 5 százalék alá zsugorodott. A KSH legutóbbi adatai szerint a Dél-Alföldön – természetesen beleértve városunkat is – ahol az arány a legnagyobb, az országos 4,1 százalékkal szemben, a bruttó hozzáadott érték 11,7 százalékát a mezőgazdaság termelte meg. E régiót a Dél-Dunántúl és az Észak-Alföld követi (9,8 és 8,5 százalékkal), míg a hét régió sorrendjét Közép-Magyarország zárja 0,7 százalékkal. Ezek az adatok az elmúlt tíz év viszonylatában is jelentős visszaesés mutatnak, hiszen a mi régiónkban 3,3 százalékpontot, az Észak-Alföld esetében pedig 4 százalékpontot jelent. A többi régió esetében ennél kisebb mértékű a visszaesés. A mezőgazdaság térvesztése a foglalkoztatottsági mutatók változásán is nyomon követhető Míg a rendszerváltás évében a mezőgazdaság aránya az összes foglalkoztatottakon belül 16 százalék volt, a jelen időszakra ez 5 százalékra esett. A csökkenés valamennyi térséget jellemezte, de legintenzívebben sajnos éppen a tipikusan mezőgazdasági jellegű régiókat. Ha a három legerősebb mezőgazdasági régiót vizsgáljuk, megdöbbentő adatokkal szembesülhetünk: a mezőgazdaság aránya az összes foglalkoztatottakon belül a rendszerváltás idején a Dél-Alföldön 26,5 százalék, az ÉszakAlföldön 21,8 százalék, míg a Dél-Dunántúl esetében 19,8 százalék volt, addig a napjainkra ez az arány csak 12, illetőleg 6,6 -6,6 százalékban mérhető. Néhány további adat a régiók mezőgazdaságban elfoglalt helyéről: Népességarányosan Dél-Dunántúlon a legnagyobb a termőterület, a mezőgazdasági terület nagysága alapján Dél-Alföld kerül az élre. A hét régió között nemcsak nagyságban, hanem a föld művelési ág szerinti szerkezetében is esetenként egész jelentős különbségek vannak: a mezőgazdasági régiókban a szántó súlya meghaladja az 50 százalékot, míg ÉszakMagyarországon ez nem több 38 százaléknál. Az élelmiszeripar szerepe a közép-magyarországi, és a kiváló mezőgazdasági adottságokkal rendelkező két alföldi régióban a legnagyobb. Az ország élelmiszeripara mind a vállalkozások területi elhelyezkedését, mind a termelési értékét tekintve KözépMagyarországon és az Alföldön a leghangsúlyosabb. Dél-Alföldön kiemelkedő a húsipar, Észak- és Közép-Magyarországon az italgyártás a meghatározó, míg Közép-Dunántúlon a malomipari termék, keményítő gyártása alágazat vezetett. A 2007. évi összeírás szerint a gazdaságok termelési típus szerinti összetétele a Dél-Alföldön a legkiegyenlítettebb. Növénytermesztéssel leginkább Közép- és Nyugat-Dunántúlon, állattenyésztéssel főként Közép-Magyarországon és Dél-Alföldön foglalkoznak. Helyenként eltérő tendenciák érvényesültek az egyes régiók gazdasági szervezetei és egyéni gazdaságai


termelési típus szerinti megoszlásában. A gazdasági szervezetek körében 2000 és 2007 között a növénytermesztők száma a közép-dunántúli régió kivételével mindenütt növekedett, legjobban a középmagyarországi régióban; az egyéni gazdaságok között viszont a minden régióban tapasztalt csökkenés a dél-alföldiben volt a legnagyobb. A csak állattartó gazdasági szervezetek száma Közép-Magyarországon, Nyugat- és Dél-Dunántúlon, valamint a Dél-Alföldön növekedett, az egyéni gazdaságok száma e termelési típusban minden régióban csökkent. A vegyes gazdálkodást folytatók közül a gazdasági szervezetek száma csak Közép-Magyarországon növekedett, az egyéni gazdaságok általános csökkenéséből az észak-magyarországi emelkedik ki. A búza betakarított területe a két alföldi régióban volt a legnagyobb, a kukoricáé a déldunántúli régió előnyét mutatta. Az olajos magvak közül a repcét az észak-magyarországi és a nyugat-dunántúli régióban termesztették 2007-ben a legnagyobb területen, míg a napraforgó leginkább az alföldi régiók növénye. Az állattenyésztés visszaesése valamennyi régióban jelentkezett; szám szerint a legtöbb szarvasmarhát, az összesnek a negyedét 2007-ben is Észak-Alföldön tartották, de ettől alig marad el a két alföldi régió, amelyek együttes részesedése négytizedes; sertéstartásban DélAlföld áll az élen. A következő táblázat a mezőgazdaság helyzetét és lehetőségeit foglalja keretbe.

Erősségek

Gyengeségek

A kedvező földrajzi, természeti és klimatikus adottságok komparatív előnyt jelentenek a mezőgazdasági termeléshez. A talaj minősége alkalmas a jó minőségű növénytermesztéshez.

Mind a mezőgazdasági, mind pedig az élelmiszeripari kisvállalkozásoknál jelentkező tőkehiány. A mezőgazdasági beszerzési és értékesítési szövetkezetek hiánya, illetve alacsony száma. A mezőgazdaság szervezeti és szerkezeti Az egyéni gazdaságokkal kötött bérleti átalakulása. szerződések túl rövid időtartamúak. A termeltetési, felvásárlási, beszerzési és Rugalmatlan termékszerkezet. együttműködési rendszer korábbi pozitív tapasztalatai. A mezőgazdasági termelésnek hagyományai A mezőgazdasági termékek alacsony vannak. feldolgozottsága. A „Hungaricumok” kiváló minőségűek, A mezőgazdaságban foglalkoztatottak külpiacon is jól értékesíthetők, egyben az kedvezőtlen korszerkezete. ország jó hírét keltik. A speciális és értékes növények termeléséhez A kedvezőtlen demográfiai és foglalkoztatási jók az adottságok (pld. szőlő, paprika). folyamatok. Az iskolázottság növekedése. A mezőgazdaság környezetkárosító hatása. Magas szintű mezőgazdasági szakképzés. Alacsony jövedelmezőség. Munkaerő tartalék. Elavult eszközállomány. (Forrás: A mezőgazdaság fejlettségének regionális különbségei, KSH 2008.)


A mezőgazdaság jelene A 2007. évi gazdaságszerkezeti összeírás adatai alapján 626 ezer gazdaság végzett mezőgazdasági tevékenységet. Ebből 7400 gazdálkodó szervezet és 619 ezer az egyéni gazdaság. (A 2005. évi GSZÖ figyelembevételével a gazdasági szervezetek száma 6, míg az egyéni gazdaságok száma 12,5 százalékkal csökkent.) Az elmúlt négy évtizedben a mezőgazdasági tevékenységet végző gazdasági szervezetek száma hektikusan változott. Az 1970-es és az 1980-as évek nagyüzemi összevonásainak következményeként erre az időszakra erőteljes csökkenés volt jellemző, majd az 1990-es években az új típusú szervezetek létrehozása ismételten növelte a gazdasági szervezetek számát. 2005 és 2007 között 6,3 százalékos csökkenés figyelhető meg számukban, ami a 2003-2005-ös stagnáláshoz képest jelentős változás. Magyarországon 2005. év adatai szerint 7900, 2007. évben 7400 mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet működött. Az egyéni gazdaságok száma az elmúlt négy évtized a1991 és 2000 között a gazdaságszám mérséklődése elsősorban a háztáji és az illetményföld-használat megszűnésére vezethető vissza. Az ezredfordulót követő évek mintegy 35 százalékos gazdaságszám-csökkenéséért alapvetően a tőkehiány, a megfelelő szaktudás hiánya, és az előnytelen gazdaságszerkezet okolható. A 2000. évet követő jelentős csökkenés 2003 és 2005 között lassult, majd az utóbbi két év során ismét erősödött, 2007-ben 619 ezer egyéni gazdaság végzett mezőgazdasági tevékenységet. Jelentős eltéréseket mutatnak a gazdasági szervezetek és az egyéni gazdaságok termelési típusok szerinti jellemzői is. A kizárólag növénytermeléssel foglalkozó gazdasági szervezetek aránya a 2005. évi óta kismértékben – 74-ről 71 százalékra – csökkent. A csak állattartással foglalkozó gazdasági szervezetek aránya gyakorlatilag megegyezik a 2005. évivel (10 százalék), a vegyesen gazdálkodó szervezeteké 17-ről 19 százalékra nőtt. Az egyéni gazdaságok esetében a kizárólag állatot tartók aránya (26 százalék) növekedett a növénytermesztők (45 százalék) és a vegyesen gazdálkodók (29 százalék) rovására 2005-höz képest. A gazdaságok számának megoszlása termelési típus szerint 80

73,5

71

70 60 48

50 40

45

35 29

30 20 10 0

17,5

17

19 10

9

2005

2007

26

Vegyes gazdasági szervezetek Állattartó gazdasági szervezetek Növénytermesztő gazdasági szervezetek Vegyes egyéni gazdaságok Állattartó egyéni gazdaságok Növénytermesztő egyéni gazdaságok


Az egyéni gazdaságok esetében sokatmondóak a termelés céljára vonatkozó adatok. A kizárólag saját fogyasztásra termelő egyéni gazdaságok 2000., illetve 2003. évi 60 százalékos részaránya 2005-re 51 százalékra csökkent, ami szinte változatlan (52 százalék) maradt 2007-ben. A kifejezetten piacra termelő egyéni gazdaságok aránya 8 százalékról 15 százalékra nőtt 2000 és 2005 között, és ez utóbbi részarány jellemezte 2007ben is. Míg a kizárólag saját fogyasztásra termelés elsősorban az állattartó egyéni gazdaságokra jellemző (73 százalék), addig a piacorientált gazdálkodás a növénytermesztő egyéni gazdaságok esetében (67 százalék) volt gyakori.

Az egyéni gazdaságok a termelés célja szerint 100% 80%

Vegyes

60%

Kifejezetten piacra

40%

Kizárólag saját fogyasztás

20% 0%

2000 2003 2005 2007

2007-ben a gazdasági szervezetek által használt mezőgazdasági terület átlagos mérete 386 hektár, míg az egyéni gazdaságok esetében 3,6 hektár volt. A 2005. évi GSZÖ óta a gazdasági szervezetek átlagos mezőgazdasági területe 3, az egyéni gazdaságoké 13 százalékkal növekedett. Jelentősen eltér a két gazdálkodási forma birtokszerkezete is. A gazdasági szervezetek 87 százaléka 1 hektárnál nagyobb termőterülettel a szervezetek termőterületének több mint 99 százalékát művelte. A gazdasági szervezetek csaknem negyede 300 hektáron, vagy annál nagyobb termőterületen gazdálkodott; e méretkategóriában művelték a gazdasági szervezetek által használt összes termőterület 89 százalékát. Az egyéni gazdaságok földhasználata némiképpen koncentráltabbá vált a gazdaságszám csökkenése következtében. Bár az egyéni gazdaságok háromnegyede továbbra is 1 hektárnál kisebb termőterületen – az általuk használt termőterület 4 százalékán – gazdálkodott 2007-ben, az 50 hektárnál nagyobb termőterületet használó egyéni gazdaságok aránya 2005 és 2007 között alig kimutathatóan 1,5 százalékra, az általuk művelt termőterület aránya azonban 43,9-ről 49,5 százalékra nőtt. A művelt termőterület nagysága csak nagyon kevés egyéni gazdaság esetében haladta meg a 300 hektárt.


A művelési ágak megoszlása százalékban megadva

83

21 2

12

gyep gyümölcsös kert szőlő szántó

A gazdasági szervezetek 64, az egyéni gazdaságok 54 százaléka használt szántóterületet 2007-ben. Az egy gazdasági szervezetre jutó szántó 396,6, az egyéni gazdaságra pedig 5,1 hektár. Gyümölcsösültetvényeket művelő gazdaságokat közel hasonló arányban találunk a gazdasági szervezetek és az egyéni gazdaságok között (12, illetve 15 százalék). Az egy gazdaságra jutó gyümölcsösterület a gazdasági szervezeteknél jelenleg 29 hektár, az egyéni gazdaságoknál 0,6 hektár. A szőlőültetvények művelése az egyéni gazdaságokra jellemzőbb: 19 százalékuk termel szőlőt, a gazdasági szervezetek között pedig csak minden tizenharmadik. A gazdaságok száma és átlagos területe ellentétes irányban változott. A gazdasági szervezetek száma 7 százalékkal csökkent, az általuk művelt átlagos terület 8 százalékkal nőtt, megközelítve a 23 hektárt. Az egyéni gazdaságoknál a gazdaságszám 21 százalékos csökkenése mellett az átlagosan művelt szőlőterület 16 százalékkal növekedett, de nem éri el a fél hektárt. A gyepterület használata ellentétes változást mutat a két gazdálkodási formánál 2005-höz viszonyítva: a gazdasági szervezetek esetében a gyepterületet használók száma harmadával nőtt, az egy gazdaságra jutó gyepterület 10 százalékkal csökkent; illetőleg az egyéni gazdaságok száma 17 százalékkal csökkent (5,3 százalékra), az egy gazdaságra jutó gyepterület pedig 16 százalékkal nőtt. Az állatállomány alakulása szintén jelentős eltérést mutat a két gazdálkodási forma esetében. A gazdasági szervezetek 12 százaléka (890), az egyéni gazdaságok 3 százaléka (18570) tartott szarvasmarhát. Ez utóbbi adat annak az ismeretében megdöbbentő, hogy 2000-ben a számuk még több mint 51 ezer volt. A 705 ezres szarvasmarha állomány több mint kétharmad részét a gazdálkodó szervezetekben tartották.


Sertést a gazdasági szervezetek 8 százaléka (590) tartott 2007-ben. Ez a szám az egyéni gazdaságok esetében 282 ezer volt, az egyéni gazdaságok közel 46 százaléka. A megközelítőleg 3,9 milliós sertésállomány több mint kétharmadát a gazdasági szervezetekben tartották. Szintén megdöbbentő, hogy 2000 óta az egyéni gazdálkodók 1,2 millióval csökkentették a sertésállományukat, miközben számuk 40 százalékkal esett vissza. A szarvasmarhát tartó gazdasági szervezetek 38 százaléka 500-nál több egyedet tartott, az egyéni gazdálkodók esetében az 1-2 (24 százalék), illetve a 3-9 szarvasmarha (44 százalék) tartása volt jellemző. A sertést tartó gazdasági szervezetek több mint egynegyede 5000-nél több, 15 százaléka 2000 és 4999 közötti darabszámú állományt tartott. A sertést tartó egyéni gazdálkodók 65 százaléka 1-2 darab, 25 százalékuk 3-9 darab közötti állománnyal rendelkezett. A juhot tartó gazdasági szervezetek száma csupán 4 százalék, az egyéni gazdaságoknál arányait tekintve a gazdaságok 3,5 százaléka tart juhot. A juhállomány nagysága hullámzóan alakul, száma jelenleg 1,2 milliót. Ugyanakkor ennek az állománynak 86 százalékát az egyéni gazdaságokban tartották. Tovább csökkent a lótartó gazdasági szervezetek és egyéni gazdaságok száma is az elmúlt két év alatt: előbbieké 3, utóbbiaké 17 százalékkal. A lóállomány 18 százalékkal, 60 ezerre mérséklődött 2005 és 2007 között. Kecskét még kevesebben, a gazdaságok alig 2,5 százaléka tartott.. Mindkét állat tartása továbbra is az egyéni gazdaságokra jellemző tevékenység. Tyúkféléket a gazdasági szervezetek 4, az egyéni gazdaságok 53 százaléka tartott 2007-ben előbbiek száma 4, utóbbiaké 15 százalékkal kevesebb, mint 2 évvel korábban. A 30 milliós állomány 55 százalékát a gazdasági szervezetek tartották. A többi baromfiféle közül a kacsaállomány 45 százaléka, a pulykaállomány 15 százaléka és a libák kétharmada tartozott egyéni gazdaságokhoz. A mezőgazdasági munkaerő felmérése körében a GSZÖ felmérése alapján megállapítható, hogy a 7400 gazdasági szervezet mezőgazdasági tevékenységet végző állandó alkalmazottainak száma 76 ezer, időszaki alkalmazottainak száma 16 ezer fő volt 2007-ben. A gazdasági szervezetekben további 7 ezer fő végzett mezőgazdasági tevékenységet bérmunkásként. Az egyéni gazdaságok esetében 14 ezer állandó, 89 ezer időszaki alkalmazott, illetve 39 ezer bérmunkás végezte a mezőgazdasági munkálatokat. Az egyéni gazdaságokban az alkalmazottak mellett mintegy 1 millió 189 ezer, a gazdaságokhoz tartozó családtag (nem fizetett munkaerő) végzett kisebb-nagyobb mértékben mezőgazdasági munkát. A 2000 és 2007 közötti időszakban az egyéni gazdaságok gazdálkodóinak korösszetétele kissé megváltozott. A fiatal (34 éves és alatti) gazdálkodók aránya 9 százalékról 8 százalék alá, a 35 és 54 év közötti korosztályé 41 százalékról 37,5 százalékra csökkent, ugyanakkor az idősebbek (55 év felettiek) aránya 50-ről 55 százalékra nőtt. Az egyéni gazdálkodók mezőgazdasági végzettségében 2000 óta nem történt jelentős változás. 2007-ben a gazdálkodók nem egészen 2 százalékának volt felsőfokú, 6 százalékának középfokú mezőgazdasági végzettsége, többségük azonban csak a többéves gazdálkodás során szerzett gyakorlati tapasztalatot a mezőgazdasági termelésben.


A mezőgazdaság helyzete városunkban Hódmezővásárhely és környéke Csongrád megye tiszántúli részén a Körösök és a Maros folyó által lehatárolt síkság területén helyezkedik el, érintve a Dél-Tisza völgyét és a Csongrádi-síkot. E természeti adottságokból következően számottevő ipari nyersanyag nincs, viszont mezőgazdaságilag jól hasznosítható, értékes termőterületek találhatók. A szántóterület átlagos aranykorona értéke 30,4 AK, a mezőgazdasági művelés alatt álló terület aránya pedig 83 százalék, ami országos szinten is kiemelkedő. (A mezőgazdasági művelés alatt álló terület közel 41 ezer hektár.) Ha az alábbi diagramot összevetjük az országos adatokkal, szinte pontosan ugyanaz a trend figyelhető meg.

A művelési ágak megoszlása százalékban megadva 88

szántó szőlő

0,2

kert

0,5

gyümölcsös

0,5 10,8

gyep 0

20

40

60

80

100

A talajtani adottságok a szántóföldi művelésnek kedveznek elsősorban, míg szántóművelésre kevésbé alkalmas területeket, nagyrészt rét vagy legelőként hasznosítják.

a

A térség másik természeti erőforrása a felszíni és a felszín alatti vízkészletek. A felszíni vízkészletet elsősorban a Tisza folyó jelenti, míg az ivóvíz igényt a 250-600 méteres mélységbe telepített, jó vízhozamú kutak biztosítják. Az éghajlatra jellemző a meleg, száraz, forró nyár, viszonylag meleg ősz, és a mérsékelten hideg tél. A napsütéses órák száma 2100-2500 között változik. A terület csapadékban szegény, az évi csapadék összege átlagosan 550 mm körül alakul. A legtöbb csapadék májusban és júniusban, a legkevesebb pedig februárban hullik. A zömében kiváló minőségű termőterület termelési szerkezetében – korábban is, jelenleg is -, a szántóművelés és a hozzá kapcsolódó hagyományos állattenyésztés és állattartás a meghatározó. A rendszerváltást követő birtokszerkezeti átalakulás után , a kárpótlás révén kialakult kisgazdaságok, magángazdaságok, őstermelők és az átalakult nagygazdaságok – tradícióra, a szaktudásra és a meglévő eszközellátottságra alapozva -, a korábbi termesztési gyakorlatot folytatják.


A szántóföldi növénytermesztésben a gabona a domináns, de jó hagyománya van a vetőmag előállításnak is. Leginkább azonban a búza-kukorica klasszikus vetésváltás terjedt el, a szántóterületek közel 85 százalékán ennek a két növénykultúrának a termesztése folyik. Az olajnövények (napraforgó és repce) termesztése szintén számottevő. A gabonafélék vetésterülete és termésátlaga 2008-ban Növény

Vetésterület (ha)

Termésátlag (t/ha)

Búza Kukorica Árpa Zab

16.000 14.350 4300 800

5,2 6,2 4,85 2,8

Megyei vetésterület (ha) 67.473 60.540 21.235 5428

Megyei termésátlag (t/ha) 5,08 6,1 4,9 3,06

Az elmúlt évben mutatkozó kedvező terméseredmény mintegy 3,1 millió tonna búza, és 5 millió tonna kukoricafelesleget eredményezett a hazai mezőgazdaságban. A keresleti piacból kínálati piac alakult mind a hazai, mind a nemzetközi gabonapiacon. Tekintettel arra, hogy Európa-szerte, valamint a nagy gabonatermelő övezetekben is jó volt a gabona- és kukoricatermés, így a nemzetközi túlkínálat következtében a gazdálkodóknak elhúzódó tárolásra kell felkészülni. A kert, gyümölcs, szőlő és kertészet ágazat részaránya és súlya nagyon alacsony, ez az előző diagramból egyértelműen leolvasható. A gyümölcsültetvények állaga az elmúlt időszakban stagnált, illetve romlott. A kertészet ágazatban a korábban folytatott szabadföldi és üvegházi, illetve fóliás termesztés jóformán visszafejlődött. A zöldségtermesztést korlátozó tényezők a stabil piaci háttér, a szerződéses fegyelem hiánya, a termelők közötti lassú integráció és a szűkös, helyben történő feldolgozási, tárolási és csomagolási lehetőségek. Ugyanakkor a zöldség-gyümölcs szektor számára kitörési pont lehet, hogy a kertészet kiemelt fejlesztési területként szerepel az uniós forrásokat közvetítő Új Magyarország Vidékfejlesztési Programban 2007-2013 között. A piaci szereplők 50-60 milliárd forintra nyújthatnak be pályázatokat, és a pénzek felhasználásával nagy volumenű modernizáció valósulhat meg. Ezek a fejlesztések hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az évi 2,8 millió tonnás hazai termelés 3,53,6 millióra növekedjen 2013-ra. Így hazánk tovább javíthatná nettó exportőri pozícióját is, de a kérdés adott: van-e ekkora felvevő piacunk? A rét és legelőgazdálkodás részaránya 10 százalék körüli, ami a 8-12 AK értékű területekre jellemző. Az állattenyésztés színvonala, a minőség és a hozam megfelel az országos szintnek, bár az állatállomány az országos tendenciának megfelelően minden állatfaj esetében jelentős csökkenést mutat. A szarvasmarhatartásban és tenyésztésben csaknem kizárólag a tejhasznosítású fajták a meghatározóak. Az állomány közel 80 százalékát szakosított telepeken tartják, ahol a minőségi tejelőállítás, kezelés, hűtés, tárolás eszközei adottak a jó minőségű tej előállításához, de az 1-5 darabot tartó magángazdaságokban a hagyományos körülmények nem teszik lehetővé a versenyképes tejtermelést. A kedvező adottságok ellenére a magyar tej sajnos nem tud versenyre kelni az üzletekben kapható jelentős mennyiségű, gyenge minőségű, külföldi eredetű tejjel és tejtermékekkel.


A megyében a sertéstenyésztés közel 15 százalékát Hódmezővásárhely, illetve annak a kistérsége biztosítja. A juhállomány drasztikus csökkenése – az ország más területeihez hasonlóan – itt is megfigyelhető. A lótartásban és tenyésztésben némi elmozdulás figyelhető meg az utóbbi időben. A hobbi lótartás mellett a sport ló létszáma is növekedett. A baromfitenyésztés szintén csökkenő tendenciát mutat. Városunk közel ötvenezer lélekszámú lakosságából – a rendelkezésre álló információk szerint – közel 3500 fő tevékenykedik őstermelőként, valamint több mint 150 mezőgazdasággal foglalkozó vállalkozás is van. Az őstermelők megoszlása az alábbiak szerint alakul:

Az őstermelők Hódmezővásárhelyen Nem nyugdíjas őstermelő

168 49

Nyugdíjas őstermelő 1340

1962

Nyugdíjas őstermelő, egyben vállalkozó Őstermelő, egyben vállalkozó

A mezőgazdasági vállalkozások számát az alábbi diagram ábrázolja:

A mezőgazdasági vállalkozások száma

65 társasvállalkozás egyéni vállalkozás 99


Az őstermelők és mezőgazdasági vállalkozások árbevétele az alábbiak szerint alakult: Árbevétel 0-500 e Ft 500.001-1 m Ft 1.000.001-5 m Ft 5.000.001-10 m Ft 10.000.001Összesen

Őstermelők 2591 245 485 128 70 3519

%-ban 73,6 7,0 13,8 3,6 2,0 100

Vállalkozások 56 10 29 16 53 164

%-ban 34,1 6,2 17,7 9,7 32,3 100

Az őstermelők és mezőgazdasági vállalkozások árbevételének megoszlása

3 777 293 628 Ft

vállalkozások őstermelők

32 313 586 470 Ft

A fenti adatokat vizsgálva az is megállapítható, hogy a mezőgazdasági vállalkozások közül 19 vállalkozás termelte meg a megadott árbevétel 95,1 százalékát, azaz megközelítőleg 31 milliárd forintot. Ez a vállalkozások 11,6 százaléka. Az őstermelők közül a 10 millió forintos árbevételt meghaladók száma 70, az őstermelők összlétszámához viszonyítva megközelítőleg 2 százalék. Mindenképpen megemlítendő, hogy ez a 2 százalék termelte meg az őstermelői árbevétel 1/3 hányadát, 1.405.348.469 Ft összeget. Az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program eredményei városunkban A Strukturális Alapok felhasználásának általános szabályait meghatározó 1260/1999/EK Tanácsi Rendelet értelmében az 1. Célkitűzés hatálya alá tartozó régiókban és országokban, azaz azokban a lemaradó régiókban, ahol az egy főre jutó GDP nem éri el a közösségi átlag 75 százalékát, az EU által meghatározott tervezési időszakra vonatkozóan a tagállamnak stratégia dokumentumot, Nemzeti Fejlesztési Tervet (NFT) kell készítenie, amihez kapcsolódik az Európai Bizottság által elkészített Közösségi Támogatási Keret. (KTK). Magyarországon a KTK több operatív programon keresztül valósul meg, amelyek egyike az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP).


Az AVOP a mezőgazdasági és a vidéki térségek helyzetének elemzését, a célokat és a fejlesztési irányokat meghatározó stratégiát, valamint az intézkedések céljának és tartalmának rövid összegzését foglalja magába. Az AVOP specifikus céljai a mezőgazdasági termelés és élelmiszer-feldolgozás versenyképességének javítása, a vidék felzárkóztatásának elősegítése. E célokat a következő prioritások fejezik ki: 1. Prioritás: A versenyképes alapanyag-termelés megalapozása a mezőgazdaságban 2. Prioritás: Az élelmiszer-feldolgozás modernizálása 3. Prioritás: Vidéki térségek fejlesztése Az AVOP pályázati rendszerben, az Egységes Monitoring és Információs Rendszer alapján, 2008. évi állapotnak megfelelően Csongrád megyéből 404 db sikeres pályázat született, összesen 7.153.553.570 Ft összegben. A sikeres pályázatok 9,4 százaléka, szám szerint 38 db hódmezővásárhelyi pályázókat érint, 1.003.659.806 Ft összegben. Az alábbi diagram az elnyert támogatási összeg megoszlását szemlélteti.

AVOP pályázaton elnyert támogatás megoszlása

1 003 659 806 Ft; 14% 6 149 893 764 Ft; 86%

Csongrád megye más települései Hódmezővásárhely

A következő táblázat pedig a nyertes hódmezővásárhelyi pályázókat sorolja fel, a projekt megnevezésével és az az elnyert támogatás összegével.


Pályázat azonosító

Pályázó neve

AVOP-1.1.1.-2004-12-0014/0.7

Hódagro Rt.

AVOP-1.1.1-2005-02-0018/0.7

Vásárhelyi Róna Mezőgazdasági és Szolgáltató Kft. Gorzsai Mezőgazdasági Zrt

AVOP-1.1.1.-2005-04-0001/0.7 AVOP-1.1.2.-2004-10-0068/0.7 AVOP-1.1.2.-2005-03-0074/0.7 AVOP-1.1.2.-2005-03-0237/0.7 AVOP-1.1.2.-2005-04-0002/0.7 AVOP-1.1.3.-2004-06-0039/0.7

AVOP-1.1.3.-2004-08-0152/0.7 AVOP-1.1.3.-2004-08-0153/0.7 AVOP-1.1.3.-2004-08-0154/0.7 AVOP-1.1.3.-2004-08-0156/0.7 AVOP-1.1.3.-2004-08-0157/0.7 AVOP-1.1.3.-2004-08-0158/0.7 AVOP-1.1.3.-2004-08-0160/0.7 AVOP-1.1.3.-2004-09-0007/0.7 AVOP-1.1.3.-2004-09-0343/0.7

Hód-Mezőgazda Zrt. Hódagro Rt. Asztag 2000 Kft. Asztag 2000 Kft. Zsilinszky és Társai Beszerző, Értékesítő és Szolgáltató Szövetkezet Hód-Mezőgazda Zrt Vásárhelyi Róna Mezőgazdasági és Szolgáltató Kft. Hód-Mezőgazda Zrt. Hód-Mezőgazda Zrt. Hód-Mezőgazda Zrt. Hód-Mezőgazda Zrt. Hód-Mezőgazda Zrt. Hód-Mezőgazda Zrt. Hód-Mezőgazda Zrt. Török Zoltán Hód-Mezőgazda Zrt.

AVOP-1.1.3.-2004-09-0377/0.7 AVOP-1.1.3.-2004-09-0379/0.7

Hód-Mezőgazda Zrt. Hód-Mezőgazda Zrt.

AVOP-1.1.3.-2004-10-0114/0.7 AVOP-1.1.3.-2004-10-0123/0.7

Gyömrei Antal Deák Pál

AVOP-1.1.3.-2004-10-0237/0.7

Gorzsai Mezőgazdasági Zrt

AVOP-1.1.3.-2004-10-0439/0.7

Pál András

AVOP-1.1.3.-2004-10-0450/0.7

Szénási Ernő

AVOP-1.1.3.-2004-11-0178/0.7

Hódagro Rt.

AVOP-1.1.5.-05/1.-2006030004

Soós László

AVOP-1.4.1.-2005-01-0003/0.7 AVOP-1.4.1.-2005-02-0010/0.7 AVOP-1.4.1.-05/1.-2006030008

Meszes Mónika Králik Emese Virág Dura Anita

AVOP-3.1.4-05/1.-2006020003

Czifra József

AVOP-3.2.12-05/1.-200602001 AVOP-3.2.21.-2004110064/0.7 AVOP-3.2.21.-2004110066/0.7 AVOP-3.2.21.-2004110067/0.7 AVOP-3.2.21.-2004120002/0.7 AVOP-3.2.23.-2004120006/0.7

Hód-Mezőgazda Zrt. HMJV Önkormányzat HMJV Önkormányzat HMJV Önkormányzat HMJV Önkormányzat HMJV Önkormányzat

AVOP-1.1.3.-2004-06-0040/0.7 AVOP-1.1.3.-2004-06-0044/0.7

Projekt megnevezése

Elnyert támogatás Ft

Almostrágyatároló műtárgy építése Trágyatároló építése

29.442.523

Központi szarvasmarhatelep fejőházi szennyvíz átmeneti tározó építése Terménytároló létesítése Gabonasiló építése Magtár a Kutasi úton Maczelka magtára Gépbeszerzés

11.655.307

Gépbeszerzés Gépbeszerzés Gépbeszerzés Gépbeszerzés Gépbeszerzés Gépbeszerzés Csongrád m. kirendeltség Gépbeszerzés Gépbeszerzés Gépbeszerzés Accord Optima 12 soros vetőgép beszerzése Gépbeszerzés Alacsony talajnyomású erőgéppark korszerűsítése Gépbeszerzés AMAZONE gyártmányú munkagépek beszerzése Növénytermesztési gépfejlesztés Traktor és kukorica vetőgép beszerzése Új mezőgazdasági munkagépek beszerzése Erő és munkagépek beszerzése Csepegtető öntözés kiépítése vásárhelyi tanyán Epreskert Növényház korszerűsítése Új gazdaság indításához termőföld és gép vásárlás Cserépkályha, kemence előkészítő és bemutató műhely kialakítása Belvízcsatorna rekonstrukció Útépítés Útépítés Útépítés Útépítés Állatvásártér építése

21.776.127

90.000.000 90.000.000 37.257.302 75.974.066 8.379.394 7.703.406 9.428.736 26.100.494 14.850.989 28.928.571 15.082417 28.879.615 90.000.000 28.681.319 30.932.626 8.085.164 76.425.823 35.703.296 2.868.131 6.397.867 28.343.076 9.532.582 5.319.395 52.684.615 2.210.433 6.361.950 7.522.531 7.650.000 4.725.180 67.098.000 26.624.953 39.750.000 54.750.000 49.946.999 25.000.000


Az agrár-érdekképviseletek véleménye a mezőgazdaság helyzetéről Hódmezővásárhely mezőgazdasági életében meghatározó szerepet játszik a Gazdasági Egyesület és a Gazdakör. A napirend kapcsán mindkét szervezet kifejtette véleményét. A Gazdasági Egyesület részéről Huszár Lajos elnök úr igen sommásan fogalmazta meg véleményét. Abból indult ki, hogy Hódmezővásárhely a legnagyobb agrártelepülés Magyarországon, aminek egyenes következménye, hogy városunkban bármilyen ipari fejlesztés is lesz, a mezőgazdaság meghatározó marad. Véleménye szerint a mezőgazdaságban modern gyarmatosítás folyik. A kis- és középüzemek kiszorítása folyik a versenyből, és a mezőgazdaságból. A gazda termel, de hogy mit, azt legtöbbször a vetésforgó dönti el, és a megérzés, mert termelési szerződést nem minden termékre lehet kötni. Ha van is szerződés, és abban meghatározott felvásárlási ár, a felvásárlók sokszor annyit fizetnek érte, amennyit csak akarnak. Törvényes feltételek mellett ugyan kifizetik a kötbért és egy igen szerény felvásárlási árat, és gazda tehetetlen. Nincs megfelelő érdekérvényesítő képesség, amit csak összefogással lehet elérni, de nem tíz-húsz embernek, hanem egy fél országnak Az elnök úr véleménye az, hogy még nem akadt olyan lelkes politikus, aki meg tudna mozgatni ekkora tömeget, pedig e nélkül a gazdák kiszorulnak a termelésből. Súlyos problémaként látja, hogy a gazdáktól ugyan megveszik a nyersanyagot, de a feldolgozást és értékesítést a döntően külföldi tulajdonban lévő monopóliumok végzik, így a haszon 60-70 százaléka ott marad. A feldolgozott terméket azután a lehető legmagasabb áron értékesítik, így beigazolódik az a régi mondás, ami szerint a gazda kétszer veszít: amikor elad, és amikor vesz. Mindez pedig kizárja a tudás és vállalkozás alapú fejlődést. Huszár elnök úr szerint az egységes uniós piacon az egyenlőtlenségek miatt az a magyar gazdák esélyei csekélyek. Mindenképpen el kell érni, hogy a magyar föld ne kerüljön külföldi tulajdonba. A magyar államnak támogatnia kellene a helyben lakó hazai gazdákat és a mezőgazdasági vállalkozásokat a külföldiekkel szemben. A magyar gazdáknak versenyezni kell a például azokkal a dán gazdákkal, akik a szövetkezetükben feldolgozott termékeket adják el, így a haszon legnagyobb része náluk marad. Sajnos Magyarországon hiányzik a feldolgozóipar, hiszen az élelmiszeripar privatizációjával csak piacot vettek, lásd cukor vagy étolajipar. Kevés az a középosztályhoz tartozó gazda, aki főként a családi munkaerőre alapozott közepes méretű családi gazdálkodást folytat, aki dolgozik és irányít. Az elnök úr több kérdést is feltett véleményének formálása közben. Hol van hazánk híres állattenyésztése? Szinte minden állattenyésztő ágazatban komoly értékesítési gondok vannak. Pályázati lehetőség alig van, a meglévő pályázatokra is késve érkezik a támogatott rész, így a pályázó sok esetben arra kényszerül, hogy hitelt vegyen fel, hogy folytatni tudja a beruházást. A globalizmus és a helyi gazda küzdelméből így vajon ki kerül ki győztesen? Megengedi-e a közgazdasági elvek mentén gondolkodó globalizmus a pozitív diszkriminációt? A keserű tapasztalatok ellenére a Gazdasági Egyesület elnöke mégis optimistán zárta véleményét. Kifejtette, szerencsére városunkban még él a természetesség, a kulturált, bizakodó civil társadalom, melynek nagy része még hisz a jövőben. Még különbséget tud


tenni a csak a hatékonyságért küzdő, és a gazdálkodó társadalom között, mert itt a múlt, a jelen és a jövő szoros kapcsolatban áll. A Hódmezővásárhelyi Gazdakör elnöke Pál László úr az agrárium múlt évi folyamatait és ez évi várható kilátásait foglalta össze, szintén gazdaszemmel látva és láttatva azt. A mezőgazdasági termelés az elmúlt évben növekedett, mert minden feltétel adott volt a jó termelési eredmények eléréséhez. A 2007-es év pedig kifejezetten rossz év volt a fagy és az aszály miatt. A mezőgazdaságban a tavalyi kiemelkedő 30 százalékos növekedést követően az idén 15-20 százalékos csökkenésre számíthatnak a gazdák. Tavaly decemberben a gabonafélék termelői ára 47 százalékkal esett vissza éves összehasonlításban. A búza felvásárlási ára az első félévben 55-65 Ft/kg volt. Ez az ár, az aratásra lecsökkent 40-42 Ft/kg-ra. Jelenleg az ár 35-38 Ft/kg között mozog. A kukorica felvásárlási ára az első félévben 33-35 Ft/kg volt Ez az ár, az aratásra lecsökkent 17-20 Ft/kg-ra. Jelenleg az ár 24-26 Ft/kg között mozog. Az olajos növények (napraforgó, repce) esetében is ez a tendencia volt megfigyelhető. A vágóállatok termelői árának 10 százalékos a növekedése főleg a sertés 22 százalékos, valamint a vágómarha százalékos drágulásából, és a vágóbaromfi árának 2 százalékos csökkenéséből adódott. A tej felvásárlási ára jelenleg katasztrofálisan alacsony, 45-50 Ft/l az egykori 70Ft/l helyett. Sajnos azonban a termelők teljesen kiszolgáltatott helyzetben vannak. A műtrágyák árszínvonala 60 százalékkal nőtt 2007-hez képest. A nagymértékű növekedést az összetett és kevert műtrágyák árának 85 százalékos emelése befolyásolta jelentősen. A növény védőszerek, és vetőmagok ára 5-10 százalékos emelkedést mutatnak. A gazdáknak a téli időszak az, amikor is számot vetnek az elmúlt évről és felkészülnek a következő idényre. Ilyenkor tervezik meg a jövő évi vetésszerkezetet, gondoskodnak a műtrágya és vetőmagok beszerzéséről. Tavaly a magas terményárak és a kedvezőnek induló felvásárlási árak miatt bátrabban tervezhettek. Ősszel a lecsökkent terményárak és a bizonytalan felvásárlás miatt a gazdálkodók nagy része takarékosságból nem szórt műtrágyát. Nagyon meg kell tehát gondolni, hogy a megtermelt termények jelenlegi alacsony értékesítési árszintje miatt megtérül-e a drága input anyagoknak a befektetése. Bár ez a kérdéskör előrevetíti azt a problémát, hogy a megtermelt áru milyen minőségű lesz, eladható lesz-e majd a telített piacon. Sajnos belépnek az árut exportálók körébe egyre nagyobb volumennel az ukránok, lengyelek, bolgárok. Ők is kezdik felzárkóztatni mezőgazdaságukat, így korszerűbben termelnek majd és több mennyiséget. Csak egy példa erre, hogy tőlünk szállítanak az ukránok több ezer tenyészüszőt továbbtenyésztésre. Sajnálatos, hogy sertésállományunk is nagyon megcsappant. Figyelvén a helyi állatpiac területét, nem látni már állatot ott sem, és a háztájiban sem. Hirdetési újságokból szinte teljesen eltűntek a haszonállat eladások.


A hazai élelmiszerpiac is szűkül. A fogyasztók elsősorban olcsó terméket vásárolnak, amely sokszor rossz minőségű. A hazai termék vásárlására kellene ösztönözni a fogyasztókat. Az önfenntartás is szóba jöhetne, mivel Hódmezővásárhelyen nagyon sok kertes ház van, és az emberek meg tudnának maguknak termelni, nagyon sok élelmiszert. Pál László elnök úr véleménye szerint a sok bizonytalan termelési tényező mellett az idei évben az ésszerű takarékosság lehet a cél, nem a termésátlagok mindenáron való fokozása. Fontos, hogy a gazdatársadalom túlélésre próbáljon berendezkedni. A Csongrád Megyei Agrárkamara részéről Kiss Gábor titkár úr a megye mezőgazdasági helyzetét statisztikai adatokkal, tendenciák ismertetésével foglalta össze. A Csongrád Megyei Agrárkamarának Hódmezővásárhelyről 91 tagja van, ebből 11 tag társas vállalkozás. Növénytermesztés A megye alapterülete 4300 km2 ennek 78%-a áll mezőgazdasági művelés alatt. A művelt terület 80%-a szántó. A megye GDP-jének 10, 1%-a mezőgazdaságból származik, ami jóval az országos átlag felett van. A megyében nagy felületen termesztenek gabonaféléket (kb. 60 %). 2008-ban országos szinten 7.779.115 tonna kalászost takarítottak be 1.653.934 hektárról, ebből Csongrád megyében 111.169 hektárról 519.435 tonnát. A megyében a búza vetésterülete a legnagyobb. Őszi búzából Csongrád megyében 67.473 hektárról 342.819 tonnát takarítottak be 2008-ban, így a termésátlag 5,.08 t/ha, ami kis mértékben meghaladta az országos átlagot (5,02 t/ha). Harmadik legnagyobb területen termesztett növényünk a napraforgó, melynek országos vetésterülete 560.620 hektár, ebből Csongrád megyében 24.100 hektár volt. Az olajipari napraforgó vetésterülete a megyében 23.690 hektár volt. Csongrád megyében a második legnagyobb területen termesztett növényünk a kukorica. 2008-ban vetésterülete országosan 1.212.827 hektár, Csongrád megyében 60.540 hektár volt. A hibridkukorica országos vetésterülete 23.430 hektár 2008-ban, Csongrád megyében 1.447 hektár volt. Egyre jobban terjedő növényünk az őszi káposztarepce, melyből országosan 663.309 tonnát takarítottak be 250.660 hektárról, Csongrád megyében 29.410 tonnát 10.540 hektárról. Az országos termésátlag 2,65 t/ha volt, melyet a megyei meghaladott; 2,79 t/ha. Őszi árpából Csongrád megyében 76.641 tonnát takarítottak be 16.135 hektárról. A megyei termésátlag (4, 75 t/ha) itt kissé elmaradt az országostól (4, 79 t/ha). Tavaszi árpából Csongrád megyében 22.880 tonnát takarítottak be 5200 hektárról. A megyei termésátlag 4,4 t/ha, míg az országos 5,02 t/ha volt. Fontos takarmánybázis a lucernaszéna, melyből 2008-ban, Csongrád megyében 52.728 tonnát takarítottak be 10.410 hektárról, az átlag 5,2 t/ha volt. A cukorrépa vetésterülete az utóbbi években jelentősen lecsökkent, országosan 8952 hektárra, míg a megyében 440 hektár volt.


Állattenyésztés Megyénkben nagy volumenben történik gabonatermesztés, így az állattenyésztő ágazaton belül az abrakfogyasztó állatfajok vannak túlsúlyban. Hozzávetőlegesen 13. 500 gazdálkodó, gazdálkodó szervezet foglalkozik számottevő mértékű mezőgazdasággal, legtöbben állattartással is. Közöttük megtalálható az egy – két sertést, marhát nevelő őstermelő és a több ezres telepekkel rendelkező részvénytársaság is. Az utóbbi évek kedvezőtlen hatásai miatt (felvásárlási árak csökkenése, input anyagok árainak növekedése, fokozódó környezetvédelmi előírások, stb.) az állattartó kedv csökkent, így minden állatfaj esetében csökkent az egyedszám is. Szarvasmarha ágazat Magyarországon 695.000 db szarvasmarhát, ezen belül 324.000 tehenet tartanak. Csongrád megyében 36.000 db szarvasmarhát tartottak 2007-ben – szemben a 2002. év 42.000-es egyedszámával. 2007-ben 22.000 db tehenet tartottak megyénkben. A nagy állattartó telepeken az intenzív tejtermelés jellemző, míg a kisebb magángazdaságokban főleg a külterjes kettős – vagy húshasznosítás. Az utóbbi években jelentős problémát okoz a tej alacsony felvásárlási ára, valamint hogy a megyében nincs vágómarha – feldolgozás. Sertéságazat Magyarország sertésállománya 3.658.000 db, ebből 286.000 db-ot tartanak Csongrád megyében, míg az országos 258.000 db-os anyakoca állományból 21.000 db-ot. A 2002-es évhez képest ezen állatfajnál figyelhető meg a legnagyobb mértékű állománycsökkenés, ami több mint 25 %. Sajnálatos módon Pick Zrt. tulajdonosváltásai sem kedveztek a sertéstartásnak, rendkívül sok háztáji sertéstartó hagyott fel a hízlalással az elmúlt években. A megyében rendelkezésre áll a jó minőségű vágóállat előállításához szükséges genetikai állomány, ahonnan a kistermelők is be tudják szerezni tenyészállataikat. Speciális termékek (mangalica) előállítása is jó úton halad a megyében és hozzá szerencsés módon feldolgozó kapacitás is szerveződött. Juhágazat Országosan mintegy 1.306.000 db juhot tartanak, melyből 60.000 db-ot Csongrád megyében. A 1.010.000-ás anyajuh állományból pedig 41.000 db-ot. Ennél az állatfajnál figyelhető meg állománynövekedés, mivel 2002-ben 52.000 juh legelt a legelőkön, melyből 37.000 volt anyajuh. Az állomány túlnyomó része fésűs merinó, míg az őshonos cigájafajta Makó és Csanádpalota környékén található meg. Lótenyésztés A gépesítettség fokozódása miatt a ló napjainkra hobby – sportcélokat szolgál leginkább. Napjainkban kezd a fogathajtás és az ugratás egyre népszerűbb lenni. Egyre több versenyt rendeznek megyeszerte, de a versenyzőink országos és nemzetközi megmérettetéseken is szép eredményeket érnek el. Magyarország lóállománya 58.000 db, ebből 4.000-et tartanak megyénkben.


Baromfiágazat A baromfitartás elsősorban a felvásárlókkal, feldolgozókkal kötött termeltetési szerződés keretei között történik. A megye legnagyobb feldolgozója a szentesi Hungerit Zrt. Az országosan tartott 37.209.000 db tyúkféléből 1.592.000 db található Csongrád megyében. A jelenlegi 2.355.000 db-os országos libaállományból 495.000 db-ot tartanak megyénkben, kacsából 302.000 db-ot (országosan 3.052.000 db). A pulykaállomány 4.219.000 db Magyarországon, megyénkben pedig 118.000 db. Halászat Az ország teljes tóterülete 26.511 hektár, melyből Csongrád megye 11, 8 %-kal, 3143 hektárral részesedik. Ebből az üzemelt tóterület országosan 24.302 hektár, a megyében 3013 hektár. A NAURA 2000-es tóterületek több mint 50 %-a található a megyében, ami 2752 hektár. Az országban az éves összes halszaporulatból – 13.183.954 kg – Csongrád megye 856.089 kg-mal részesedik. Magyarországon 2007-ben 8.200.051 kg anyagot helyeztek be, Csongrád megyében 866.475 kg-ot. Az országosan lehalászott 21.384.005 kg halból Csongrád megyére1.722.564 kg jut. Ebből étkezési hal 1.065.604 kg, országosan 13.877.581 kg. Kertészet Zöldségtermelés A szántóföldi zöldségtermelés Az éghajlati és talajadottságok alapján legalább 35 – 40 ezer hektár terület elégíti ki a zöldségfélék optimális biológiai igényeit, s ebben nincs benne a homoki térség területe. Az árutermelő zöldségtermő területen felül mintegy 1.100 hektár házkerti vegyes zöldségtermő terület van. A jelenlegi körülményeket figyelembe véve, a zöldségtermő területek mintegy 25%-a van ellátva viszonylag elfogadható öntözőberendezéssel, 55 – 60 %-a eseti öntözésben részesül korszerűtlen öntözőberendezéssel. Csongrád megyében a zöldségfélék vetésterülete 10.540 hektár, burgonyából 4.800 hektárt, csemegekukoricából 1.580 hektárt, vöröshagymából 1.109 hektárt termesztenek. A „Makói hagyma” hungaricum, beltartalmi értékei miatt világszerte elismert. A szántóföldi paradicsom palántázás területe Csongrád megyében 110 hektár, a zöldpaprikáé volt 305 hektár volt. Fóliás és növényházi zöldséghajtatás Megyénkben jelentős területen foglalkoznak fóliás (kb. 3 000 hektár) és üvegházas (kb. 100 hektár) intenzív zöldséghajtatással. A legfontosabb zöldségfélék a paprika, paradicsom, melyeket főként Szentes, Szegvár, Szeged környékén, valamint a nyugati, homoki területeken termelnek (Mórahalom, Balástya, Forráskút). A megye rendkívüli kinccsel rendelkezik, a termálenergiával, melyet a fóliák, üvegházak fűtésére használnak. Gyümölcstermesztés A megyei termőhelyi kataszterben gyümölcstermesztésre alkalmas bejegyzéssel mintegy 15 ezer hektár terület szerepel. A megyében összesen 900 hektár területen termelnek almát. A meglévő területből mintegy 600 hektár selejtezésre vár. A megmaradó 300 hektár mondható olyannak, amely 15 évig még termelésben marad. 60 - 70 hektár között van a nem termő ültetvények területe. A megye


éghajlati adottságait és piaci ellátottságát figyelembe véve 70 – 80%-ban nyári almát szabad telepíteni. Az ország őszibarack területének a 40 %-a Csongrád megyében van. A megye optimális őszibarack területe 2300 – 2500 hektár. A meggy telepítéséhez a talaj és éghajlati feltételek megfelelőek a megyében. A termésátlagokat az intenzív termesztés bevezetésének hatására a tervezett 12 tonna fölé, egészen 15 tonnáig lehetett emelni. A cseresznyetermelés a kajszihoz hasonlóan kevés területen alacsony színvonalú. A meglévő 35 hektárból még várható selejtezés 20 hektár és várható telepítés 100 hektár. A szilva ültetvények egyharmadát szükséges selejtezni, és a következő öt évben várhatóan 300 hektár szilva telepítésével kell számolni. Szőlő – bor A Csongrád megyei borvidék önálló borvidékként szerepel a bortörvény alapján, ide tartozik még Hódmezővásárhely jó bortermő területe. A megye szőlőtermő területe hozzávetőlegesen 3700 hektár, azonban ennek csak mintegy 43 – 45 %-a minősíthető közepes termőállapotúnak, ahol a termésátlag kedvező időjárás esetén sem haladja meg a 6,5 – 7 tonnát hektáronként. Megyéből történő szőlő kiszállítás a megtermelt szőlő 30 – 35 %-át teszi ki. A kistermelői körben is 4 – 5 termelő rendelkezik már 100 – 1000 hl kapacitású tárolótérrel és egyenként 600 palack/óra kapacitású palackozóval. Dísznövény A megye dísznövény – kertészete országos jelentőségű, hungaricum a „Szőregi rózsa”, de jelentős a hagymások (tulipán, liliom), gerbera termelése is. A Mezőgazdasági Társaságok, Szövetkezetek, Vállalkozók Csongrád Megyei Érdekvédelmi Szövetsége megkeresésünkre szintén kifejtette véleményét. A szövetségnek 41 termelő tagja van, ebből Hódmezővásárhelyről 6 tag gazdaság tevékenykedik. Stadler Ferenc ügyvezető úr és Hollósi Petra Kata szakelőadó Csongrád megye mezőgazdasági helyzetét értékelte az alábbiak szerint. A 2008. évi kiváló termés-eredményeket nem követték jó értékesítési lehetőségek, mert akadályok merültek fel, elsősorban a nagymértékben lecsökkent felvásárlási árak miatt, amit még csak tetézett a vevői kör elmaradása. A fentiek miatt a termelők kénytelenek voltak magas árukészlettel a hátuk mögött kezdeni a 2009-es évet. A gazdasági válság miatt kialakult helyzetben a bankok nem nyújtanak elegendő hitelt, ez likviditási válságot okoz az az érintett gazdálkodók körében. A magas € árfolyam elindította az exportot, ami kedvező irányba mozdította el a piacot, az értékesítés csatornái pedig ugyan csak lassan, de beindulhattak. A mezőgazdaság ágazatait külön-külön vizsgálva a Szövetség képviselő sokkal szórtabb eredményekről tájékoztatnak. Az állattenyésztés kimondottan hátrányos helyzetéről számolnak be, azon belül a tejtermelő gazdaságok igen nehéz körülményeiről, amit a tej literenként 45 és 62 Ft között alakuló felvásárlási ára magyaráz. A feldolgozók egy része szerződést sem hajlandó kötni a tehéntartókkal. A Csongrád megyei tejtermelők nagy részének ugyan kedvező a helyzete, mert az általuk létrehozott Alföld Tej Értékesítő és Beszerző Kft. biztonságot jelent a termelt


tej felvásárlására; ez az ár jelenleg 62 Ft/liter. Azonban az e szerveződési körön kívül lévők helyzete sokkal kilátástalanabb. A sertéságazat veszteséggel zárta a múlt évet. A jelenlegi értékesítési és felvásárlási árakkal eredmény nem képződik. A közepesen fejlett gazdaságok életben maradási esélyei jobbak. A baromfiágazat még nem került ki a válságból, és ez az elkövetkező időszakban sem várható. Más állattenyésztési ágazatok nem jelentősek a megye életében. A növénytermesztés termelési szerkezete napjainkban változáson megy keresztül, és ez mondható el a következő időszakra is. A kukorica termőterülete folyamatosan csökken, a felszabaduló területekre azonban nem könnyű biztonságos és gazdaságos növényt vetni. Ez azt eredményezi, hogy a nyári betakarítású növények (búza, árpa, repce, napraforgó) fognak teret nyerni a kukorica rovására. Mindez növelheti a piaci nehézségeket, mert kockázatossá válik az értékesítésük. Csongrád megye az egyik legnagyobb kertészeti termékeket előállító régió, több nagyobb szövetkezet által összefogott termelői kör gazdálkodik. Természetesen rajtuk kívül sok kisebb termelő, illetve gazdaság foglalkozik zöldség- és gyümölcstermesztéssel, amelyek szintén hatással vannak a megye piacformáló szerepére. A piac azonban ingadozó mind az árak, mind az értékesítési lehetőségek tekintetében. A térségben lévő multinacionális felvásárlók tovább nehezítik az értékesítés koránt sem könnyű helyzetét. A Szövetség képviselőinek tapasztalata szerint az Európai Unió által biztosított fejlesztési lehetőségekkel sokan élnek. Az EMVA (Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap) támogatás mindenkit a gazdasága fejlesztésére ösztönzi, így sokan új technológiát honosítanak meg (pld. gépek, épületek, trágyatárolók felújítása stb.). Hasonlóan a Gazdasági Egyesület elnökéhez a Szövetség képviselői is optimisták, hiszen véleményük szerint bár nehéz a helyzet, de a paraszt ember mindig reménykedik a jobb jövőben. Végezetül álljon itt egy idézet a Mezőhír Független Agrárinformációs Szaklap 2009. februári számában megjelent „Januári gondolatok a mezőgazdaságról” címmel megjelent írásból: „Definíciója szerint a recesszió olyan gazdasági visszaesés, amikor a GDP (ami a háztartások fogyasztása + kormányzati fogyasztás + beruházás +nettó export összetevőiből határozható meg) két egymást követő negyedévben csökken. Ez hosszú idő után most Magyarországon is bekövetkezett. A GDP nemcsak egy adott időszakbeli termelés értékét mutatja, hanem a gazdaság szereplőinek az adott időszakhoz kapcsolódó összes jövedelmét, illetve kiadását is. Ha pedig csökken a jövedelem, akkor egyenes arányban a kiadás is csökken, a piaci körforgás is lelassul. Ennél persze lényegesen összetettebb ez a sokakat érintő kellemetlen gazdasági jelenség, amely közérthetően mégis úgy vezethető le, hogy nincs bevétel, nincs fogyasztás és nincs beruházás sem. Van viszont munkanélküliség, létszámleépítések, nincs export, és a befektetők is elmennek,ahogyan ezeknek a folyamatoknak napjainkban is szemtanúi, illetve sajnálatosan szenvedő alanyai vagyunk. Némi iróniával úgy foglalhatnánk össze még rövidebben, hogy ,,kis pénz, kis foci", de ezen most már egyre kevesebben mosolyognak... A mezőgazdaság helyzete mégis speciális ebben a helyzetben, hiszen míg az ipari termelők leállnak, elbocsátanak, a szolgáltatók mérséklik tevékenységüket, a kereskedelem stagnál, addig a mezőgazdaságban nem lehet mindezt megtenni. A földek nem maradhatnak vetetlenül, a vegetáció megindulása után pedig nem nézhetik a gazdák, hogyan lesz minden az


enyészeté. Ugyanakkor a termelés elindításához sokak számára nélkülözhetetlen hitelek drágák és csak korlátozottan állnak rendelkezésre, a korábban tőkeerős integrátorok pedig szintén óvatosak a tevékenységüket illetően. Erre mondhatjuk, hogy kényszerpálya, vagyis a termelők dolgozni, invesztálni kénytelenek, mert egy termelési ciklus kimaradása már élelmiszerhiányt indukál, és európai méretekről lévén szó, a népesség létét veszélyezteti. A tét és a felelősség tehát óriási, és a megoldásra váró feladat szinte ember-feletti. Ha nem jön segítség, akkor a 2008-ban jól teljesítő magyar mezőgazdaság is erőtlenné válik, a termés mennyisége és minősége elmarad a megszokottól, a visszaesés folyamata pedig további kiszámíthatatlan következményeket indukálhat.” Kérem a Tisztelt Közgyűlést, hogy a tájékoztatót szíveskedjen megtárgyalni és elfogadni. Hódmezővásárhely, 2009. március 05. Dr. Lázár János sk. polgármester


Tárgy: Tájékoztató a mezőgazdasági termelők, egyéni és társas vállalkozások helyzetéről HATÁROZATI JAVASLAT 1./ Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Közgyűlése a mezőgazdasági termelők, egyéni és társas vállalkozások helyzetéről szóló tájékoztatót elfogadja. Hódmezővásárhely, 2009. március 05.

Dr. Korsós Ágnes sk. jegyző

Határozatot kapja: 1./ dr.Lázár János polgármester 2./ dr. Korsós Ágnes jegyző 3./ PH Lakosságszolgálati Iroda 4./ Irattár

Dr. Lázár János sk. polgármester


Iktatószám: 41-7402/2009 Címzett:


Tárgy:

Beszámoló a Szent István Általános Iskola működéséről


Ménesi Sándor intézményvezető

Az anyagot látta: ............................................................... ............................................................... ............................................................... ............................................................... ...............................................................

Véleményezésre megküldve:



2009.02.23.

Napirend kapcsán meghívandó személyek: Ménesi Sándor intézményvezető


Száma: 41-7402/2009. Tárgy: Beszámoló a Szent István Általános Iskola működéséről

Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Közgyűlésének Helyben

Tisztelt Közgyűlés! A munkatervben a márciusi rendes Közgyűlés fő napirendi pontjai között szerepel a Szent István Általános Iskola beszámolója. Az intézményvezető a működésről szóló beszámolót elkészítette. Kérem a Tisztelt Közgyűlést, hogy a Szent István Általános Iskola mellékelt beszámolóját megvitatni és elfogadni szíveskedjék. Hódmezővásárhely, 2009. március 5.

Tisztelettel: Dr. Lázár János sk. polgármester


Tárgy: Beszámoló a Szent István Általános Iskola működéséről

HATÁROZATI JAVASLAT

1./ Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Közgyűlése a Szent István Általános Iskola működéséről szóló beszámolóját megtárgyalta és elfogadta. Hódmezővásárhely, 2009. március 5.

Dr. Lázár János sk. polgármester

A határozatot kapja: 1./ Dr. Lázár János, polgármester, országgyűlési képviselő 2./ Dr. Korsós Ágnes, jegyző 3./ Jogi Iroda 4./ Oktatási Csoport 5./ Érintett intézmény vezetője 6./ Irattár


BESZÁMOLÓ A SZENT ISTVÁN ÁLTALÁNOS ISKOLA 2008-AS ÉVI MUNKÁJÁRÓL


A SZENT ISTVÁN ÁLTALÁNOS ISKOLA BESZÁMOLÓJA A 2008-AS ÉVBEN VÉGZETT MUNKÁJÁRÓL

Tartalom:

1. A közoktatás feltételei iskolánkban 1.1. Az intézmény tanulói, társadalmi környezet, szociális háttér 1.2. Személyi feltételek 1.3. Tárgyi körülmények 1.4. Fenntartói támogatás, pályázatok 2. A tervezés és a megvalósítás folyamata az oktató-nevelő munkában 2.1. A nevelőtestület emberi, szakmai jellemzői 2.2. Értékközvetítő nevelőmunka, személyiségfejlesztés, közösségi nevelés 2.3. Az intézményben folyó szakmai munka, az iskola specialitásai, emelt szintű képzések, környezeti nevelés! 3. A kompetenciamérés 3.1. A kompetenciamérés eredménye, elemző értékelése 3.2. Célok, feladatok, eszközök a fejlesztés szolgálatában 4. Az iskola kapcsolatai, tanórán kívüli foglalkozások, versenyeredmények 4.1.Kapcsolat az óvodákkal, sportegyesületekkel, civil szervezetekkel 4.2.Délutáni foglalkozások, a szabadidő eltöltése 4.3. Dicsőségeink


„Azt, amit tudsz, próbáld meg jól felhasználni a gyakorlatban, s ha így teszel, idővel fölfeded majd a rejtett dolgokat, amelyekre kíváncsi vagy.” Rembrandt 1. A közoktatás feltételei iskolánkban 1.1. Az intézmény tanulói, társadalmi környezet, szociális háttér Az intézmény tanulóinak többsége Vásárhely Csúcs, illetve a Béke-telep városrész lakója. A 2007-es, az egész várost érintő átszervezés folytán az intézmény beiskolázási körzetéhez került a volt Szántó Kovács János Általános Iskola beiskolázási körzetének egy része, amely magában foglalja az Észak utcai lakótelepet és a mögötte található szociális bérlakások egy részét. Az iskola körzetében lakó emberek többségében kétkezi munkából élő, kisebb számban alkalmazott, van néhány vállalkozó, illetve értelmiségi szülő. A munkanélküliség, a nehéz megélhetés napi gondjait az iskola is tapasztalja a gyerekekkel és a szülőkkel való együttműködése során. A mindennapi küzdelmet folytató, talpon maradt családok egyre kevesebb kulturális hátteret képesek gyermekeik számára biztosítani. Közismert, hogy évenként fokozatosan csökkent a leendő első osztályos tanulók száma. Ez a tendencia megállapodni látszik kb. 400 fő körül. Az átszervezést követően- a félelmek ellenére- nem indult el egy tömeges elvándorlás az osztályokból. Ez köszönhető egyrészt a nagyon alapos előkészítő, tájékoztató tevékenységnek a város és az oktatásért felelős vezetők részéről, másrészt a konkrét befogadó közösségek ráhangolódásának, nyitottságának. Az a folyamat azonban folytatódik, hogy a 4. illetve 6. évfolyam elvégzése után a jó képességű gyerekek egy részét a 8, illetve 6 osztályos gimnáziumba íratják át szülők. Ez természetesen érzékeny veszteség az osztályok számára, hiszen elveszti a közösség a húzóerőt jelentő tanulóit. Ez kihat a későbbi kompetenciamérések eredményeire is. Az alábbi táblázatok az intézményi létszámadatokat, azok arányait vizsgálja a 20072008-as, valamint a 2008-2009-es tanév statisztikája alapján: LÉTSZÁMADATOK

TANÉV

1. OSZTÁLY

ALSÓ TAGOZAT

FELSŐ TAGOZAT

ÖSSZ. LÉTSZÁM

TANULÓCS. SZÁMA

2007-2008 2008-2009

54 51

205 200

236 194

441 394

17 16

I/C kötet 73. oldal HÁTRÁNYOS HELYZETŰ, HALMOZOTTAN HÁTRÁNYOS HELYZETŰ TANULÓK

2007/2008 500

441

400 Összes tanuló

300

hh-s tanuló

160

200

hhh-s tanuló

72

100 0

1

2008/2009 500 394

400

Összes tanuló

300 197

200

hh-s tanuló hhh-s tanuló

66

100 0

1

ÉTKEZÉSI TÉRÍTÉSI DÍJAK: 180 160 140 120 100 80 60 40 20 0

Tanév:

Az étkező tanulók száma: Ingyenes étkező: 50%-ot térít:

teljes ár 50%-os ingyenes

2007/2008

2007/2008

368 fő 159 fő 48 fő

2008/2009

2008/2009

324 fő 168 fő 56 fő


TANKÖNYVTÁMOGATÁS

450 400 350 300 250 200 150 100 50 0

Tanév: Az iskola tanulóinak létszáma: Ingyenes tankönyvre jogosult:

tanulói létszám ingyenesek

2007/2008 tanév 2008/2009 tanév

2007/2008 441 fő 277 fő (63%)

2008/2009 394 fő 250 fő (63%)

Az ingyenes tankönyvre jogosultság arányai a 2008/2009-es tanévben - intézményi szinten

4% 1% 24%

71% rendszeres gyv. tám. SNI

3 v. több gyerek tartósan beteg

Nagy segítséget jelentett tanulóinknak az iskolakezdéséhez a tanszervásárlási utalvány a 2008/2009 tanévben. A rendszeres gyermekvédelmi ellátásban részesülők fejenként 6000, forintos utalványt kaptak a fenntartótól. 1.2. Személyi feltételek Jelenleg 35 fő pedagógus és 9,5 álláshelyen 11 fő nem pedagógus munkakörben foglalkoztatott látja el az intézmény feladatait. A szakos ellátottság 100%-os, s nagyon lényeges, hogy már két éve fejlesztő pedagógusok segítik a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek beilleszkedését, tanórai és tanórán kívüli fejlesztését. A sajátos nevelési igényű tanulók, illetve 2009 januárjától a beilleszkedési, tanulási és magatartási problémával küzdő gyermekek (Nevelési Tanácsadó szakvéleménye alapján) gyógypedagógiai ellátását az EGYMI szakemberei végzik.


Nagy előrelépésnek tekintjük, hogy a 2008-2009-es tanévtől iskolai pszichológus (EGYMI) is támogatja a munkánkat. Integrációs tevékenységünk fontos támasza az ifjúságvédelmi felelős, aki folyamatosan tartja a kapcsolatot a család, az iskola, a családsegítő szolgálat, a gyámhivatal és esetleg rendőrség között. A következő táblázatok a nevelőtestület összetételét, végzettségét mutatják be: A NEVELŐTESTÜLET ÖSSZETÉTELE KOR SZERINT

50 év felett 19%

30 év alatt 8% 30 év alatt 30-39 éves

40-49 éves 31%

30-39 éves 42%

40-49 éves 50 év felett

A NEVELŐTESTÜLET ÖSSZETÉTELE VÉGZETTSÉG SZERINT

50% 40% főiskola 30%

egyetem

20%

másoddipl.

10%

szakvizsg.

0%

1.3.Tárgyi körülmények Az intézményi oktató-nevelő munka két telephelyen folyik. A Szent István utcai épület, a Kocka utcával kiegészülve a felső tagozatosok, a Szent István téri épület az alsó tagozatosok számára biztosítja a tanulás, sportolás, a szabadidő eltöltésének feltételeit. A Szent István utcai épület 2004-ben kapott egy 3 tantermes új emeleti részt, amely minőségi javulást hozott infrastrukturális ellátottságunkban. Gyönyörű, világos tantermeiben, zsibongójában rendezzük meg iskolánk szinte valamennyi programját, a helyi, városi, területi és országos versenyeit. Az iskola 2 tornateremmel és a 2 tornaszobával rendelkezik, így biztosítani tudja az emelt szintű testi neveléshez a feltételeket. A körülmények alkalmasak arra, hogy részben szaktantermi rendszerben oktassunk (számítástechnika, technika, fizika, kémia, rajz). A 2007 szeptemberében átadott új számítástechnikai szaktanterem, mely önkormányzati támogatással valósulhatott meg, 16 új géppel, interaktív táblával hatékonyan segíti az informatika oktatását. A délutáni szabad géphasználattal azoknak a tanulóknak is lehetőséget adunk a gyakorlásra, internetezésre


akiknél nincs otthon ilyen lehetőség. A tantermek száma lehetővé teszi a csoportbontások elhelyezését. Nehézségünk továbbra is a régi építésű Koczka utcai szárny, a Szent István téri patinás épület, illetve a Szent István utcai iskola udvarának, tornatermének felújítási szükséglete. 1.4. Fenntartói támogatás, pályázatok Az épületek karbantartását, a keletkező hibák kijavítását, a balesetveszély elhárítását, a fenntartó megbízásából a 2007/2008-as tanévtől a HMEI Zrt végzi. A berendezések, tárgyi eszközök, szemléltetőeszközök beszerzésekor az iskola él a pályázati lehetőségekkel is. Tárgyi körülményeink javítására, szakmai fejlesztésre az alábbi sikeres pályázatok egészítették ki az önkormányzat által biztosított támogatást: PÁLYÁZTATÓ

OKM Igazságügyi és Rend. Min. NUPI Csm-i Közokt. Közalapítvány OKM Edukáció Szoc. és Munkaügyi Min. HEFOP 2.1.5/B

TÁMOGATOTT PROGRAM 2007-2008-AS TANÉV

Útravaló (Út a középiskolába) Erdei iskola Sportiskolai normatív jellegű támogatás Könyvtárfejlesztés Eszközbeszerzés Integrációs Pedagógiai Rendszer Egészségfejl., drogmegelőzés Integrációs nevelés

ELNYERT ÖSSZEG FT

1.170.000 440.000 2.030.000 110.000 350.000 3.751.500 377.600 5.600.000

2008-2009-ES TANÉV

NUPI Szoc. és Munkaügyi Min. OKM OKM Edukáció

Csm-i Közokt. Közalapítvány

Sportiskolai normatív jellegű támogatás Egészségfejl., drogmegelőzés ÖKO tanterem berendezése Útravaló (Út a középiskolába) Integrációs Pedagógiai Rendszer Minőségi bér Eszközbeszerzés Informatikai eszközök Eszközbeszerzés

960.000 349.200 36.000 911.000 4.735.500 400.000 75.000 474.000 180.000 ÖSSZESEN: 21.949.300

2. A tervezés és megvalósítás folyamata az oktató-nevelő munkában 2.1. A nevelőtestület emberi, szakmai jellemzői Tervező munkánk során abból indulunk ki, hogy eredményes munkát csak együtt gondolkodva, a ránk vonatkozó szabályokat elfogadva és betartva, fegyelmezett munkával, egymást tiszteletben tartva, egymást segítve tudunk végezni. Pályánkhoz sokféle pozitív jellemző szükséges. Mindannyian talán az első helyre tesszük a szakmai tudást, igényességet.


Ez megmutatkozik: - A tervező munkában; hisz az év elején, a tanmeneteken kívül elkészülnek azok az egyénre szabott fejlesztési programok, nevelési tervek, amelyek meghatározzák az egyes tanulóknál a fejlesztendő területeket és módszereket. A felzárkóztatás mellett fontos szerepet kap a tehetséges gyerekek felkarolása. A tehetséggondozás nagyon fontos a tanulmányi versenyeken való eredményes szerepléshez, illetve a továbbtanuláshoz. - A tanórákon: Az éves munkatervhez készül egy ellenőrzési és óralátogatási terv is. A látott tanítási órák azt bizonyították, hogy a pedagógusok fontosnak tartják az új módszerek alkalmazását (páros munka, csoportmunka, differenciált munka) a tananyag feldolgozása vagy gyakorlása során. - A kulcskompetenciák fejlesztésében: Fontos, hogy kiemelt figyelmet fordítsunk és fejlesszük a kommunikációs, a döntési, a lényegkiemelő, az együttműködési, a problémamegoldó, a kritikai, valamint az információk kezelésével kapcsolatos képességeket és készségeket. - A továbbképzéseken való részvételekben: Az elmúlt tanévben jó néhány az integrált nevelést segítő továbbképzésen vettek részt a tantestület tagjai a HEFOP 2.1.5/B pályázatnak köszönhetően. A 2008/2009-es tanévtől bevezetésre került a nem szakrendszerű oktatás az ötödik osztályban Az erre történő felkészülés jegyében a kollegák a nyár folyamán, illetve a tanév első félévében, az erre a tevékenységre jogosító továbbképzéseken vettek részt. Így ezt a feladatot is a törvényi előírásoknak megfelelően tudják ellátni. A következő ábra a nevelőtestület elmúlt évi továbbképzési mutatója Továbbképzés, továbbtanulás (nevelőtestület létszáma: 35 fő) 35 27

30

29

25 20

16

15

11

10

5

5

2

0 1

2

3

4

5

6

1. Hatékony együttnevelés az iskolában (30 óra) 2. Kooperatív tanulás, a hátrányos helyzetű tanulók integrált nevelése (30 óra) 3. Hatékony tanuló megismerési technikák (30 óra) 4. A nem szakrendszerű oktatásra felkészítő képzés (120 óra) 5. Egyéb módszertani képzés, másoddiplomát, szakvizsgát adó képzés 6. Interaktív tábla az oktatásban


2.2. Értékközvetítő nevelőmunka, személyiségfejlesztés, közösségi nevelés A pedagógiai munka egyre fontosabb területe a nevelés, az értékközvetítés. Társadalmunkat kísérő negatív jelenségek közül egyik az értékvesztés. A pedagógus nagy felelőssége az értékközvetítő nevelőmunka, a személyiségfejlesztés, a közösségi nevelés. E célok elérése érdekében a nevelőtestület feladatai: ¾ Az iskolai munka a többség számára sikerélményekkel járjon. ¾ Szükség van az erőfeszítések, eredmények elismerésére. ¾ A tanulók magatartását és szorgalmát személyiségi jegyeik, családi hátterük, lehetőségeik figyelembevételével értékeljék. Építsenek a pozitív változások ösztönző erejére. ¾ Fejlesztő értékelésre törekedjenek. ¾ Kiemelt feladatnak tekintsék a test és a lélek harmonikus fejlesztését, az egészséges életmód bemutatását, a tanulók önismeretének, önértékelésének alakítását. ¾ Tantárgyaik adta lehetőségeken belől fejlesszék a gyerekek nemzeti azonosságtudatát, erősítsék az Európához tartozás érzését. ¾ A pozitív példák erősítése az irodalmi, történelmi természettudományos tananyagon, egyéni beszámolókon keresztül. ¾ Nemzeti ünnepeink közös ünneplése, ezen ünnepek eseményeinek, nagy alakjainak megismertetése, bemutatása. ¾ Iskolai hagyományok megőrzése, ápolása, új hagyományteremtés. 2.3. Az intézményben folyó szakmai munka, az iskola specialitásai, emelt szintű képzések, környezeti nevelés A klasszikus pedagógiai munka új kihívásai Aki belép az iskola ajtaján, magával ragadja a kapun belüli sajátos világ. A sok nehézség ellenére még mindig az a jóleső érzés tölti el a tanárembert, hogy átadhatja tudását, tapasztalatát a diákoknak, segít felfedezni a világ titkait. Teszi ezt hol jó szóval, hol szigorral, hol biztató mosollyal, hol összevont szemöldökkel, de mindig meg-megújuló hittel, hogy a közös küzdelemnek lesz eredménye. Erre, a megújuló pedagógus képességünkre van szükségünk a jövőben is: újra kezdeni, csak másként. Az új Nemzeti Alaptanterv épít arra a szemléletváltásra, melyet a kompetenciamérések is sugallnak. Tudjuk, új egyensúlyt kell kialakítanunk a lexikális tudás és a képességek, készségek között. A cél nem a lexikális tudás növelése, többet kell tennünk azért, hogy a gyerekek képesek legyenek minél többet és minél hosszabb ideig tanulni, változó világunkban tudjanak eligazodni, boldogulni. Legyenek képesek a problémák megoldására, kreatívan éljék a világukat. Ez a fajta oktatás-nevelés megköveteli az előadó tanítás arányának csökkentését, s a projekt-módszert, a feladatok, a problémák, a kihívások köré szervezett oktatást előtérbe helyezi. Sajátos kettősség lesz az oktatásban, hiszen a NAT mellett a másik szabályozó is működni fog: a kompetenciamérés, a hozzáadott érték mérése. Ez, ha úgy tetszik, kényszerítő erő is a szemlélet- és a módszerváltásra. A változás irányát jelzi a szöveges értékelés is. A cél az, hogy a gyerekben rejlő lehetőségeket kibontakoztassuk, önmagához mérjük fejlődését, ne pedig a többi gyerek teljesítményéhez viszonyítsuk. Ez a fajta pedagógiai módszer sokkal több önképzést, kreatív munkát kíván a tanítóktól, tanároktól.


Az átmenet problémái Óvodásból iskolás A gyermekek életében a legjelentősebb változást az iskolai élet hozza, mely akkor lesz szorongásoktól, félelmektől mentes, ha ezt megelőzi az iskola és az óvoda, a szülői ház együttműködése. Ez jelenti az óvodapedagógusok és a tanítók szakmai együttműködését, a kölcsönös hospitálást, a konzultációt, a nagycsoportosok és szüleik számára tartott nyílt napokat, a közös szabadidős programokat. Szeretnénk a szülők iskolánk iránti bizalmát megtartani, s az első pozitív élményt adni az iskoláról az óvódásoknak. Hogy ez a munka rendszeres és tervszerű legyen, elkészült egy intézkedési terv és program a Janikovszky Éva körzeti óvodával az intézményi integrációs pedagógiai rendszer hatékonyságának növelése érdekében. Az intézkedési terv rövid és hosszú távú célokat is megfogalmaz. Az iskolakezdést segíti az iskolaotthonos rendszer bevezetése az alsó tagozaton. Az életkori sajátosságokhoz alkalmazkodó órarend, a tanítási órák és a szabadidős tevékenység egyenletes elosztása hozzájárul a kisdiákok érzelmi biztonságának kialakulásához. Kisiskolásból felső tagozatos Az első négy osztályban a kisiskolás az iskolaotthonos és a napközis rendszerben is két tanítóhoz kötődik. Megszokja, hogy órai munkáját, a délelőtti és délutáni tanulását megszervezik, irányítják, szabadidejének eltöltéséhez is segítséget kap. Felső tagozatosként újdonságot jelentenek a szaktanárok, az új tantárgyak, a nagyobb önállóság, hiszen itt már nem minden tanuló marad az iskolában délután a tanulószobán, hanem otthon készül fel a másnapi órákra. Intézményünkben a helyzetüket még az is nehezíti, hogy új épületbe kerülnek, távol a megszokott környezettől. Ez utóbbi helyi, sajátos problémánkra igyekszünk megoldást találni, amely csak a szakmai együttműködés, a személyes tanár-diák kapcsolatok elmélyítése lehet. Jelenti ez az éves munkatervben ütemezett óralátogatásokat, a szokások és szaktárgyi követelmények egyeztetését, a mérések eredményeinek közös elemzését. Nem szakrendszerű oktatás A kompetenciamérések eredménye, az oktatás eltávolodása a társadalmi igényektől, az elméleti ismeretek tanításának és a képességfejlesztésre fordított idő arányának változatlansága indokolta, a közoktatási törvény pedig kötelezővé tette a nem szakrendszerű oktatás bevezetését az 5., majd felmenő rendszerben a 6. osztályba. Ez óraszámban a jelen tanévben a kötelező és nem kötelező órák 20%-át jelenti, mely évente nő, amíg el nem éri a tanórák 50%-át. A nem szakrendszerű oktatásban előtérbe kerül a tanítói munkában alkalmazott tanulásszervezés. Az egyéni foglalkozás mellett a páros munka a differenciált csoportmunka, a tanulói teljesítmény folyamatos értékelése, a szöveges értékelés alkalmazása. Ezen oktatási forma fontos feladata, hogy kezelni tudja az eltérő tanulói fejlettségi szintet, és megadja a lehetőséget ahhoz, hogy a lemaradó tanuló felzárkózzon, s elérje tőle elvárhatóan a helyi tanterv követelményszintjét. Iskolánkban a nem szakrendszerű oktatás bevezetésével az eltérő fejlettségi szintű tanulók számára szeretnénk biztosítani a számukra legmegfelelőbb oktatási környezetet. A társaikhoz képest lemaradók esetében a tantervi követelményekhez való felzárkózás a cél, a kiemelkedő képességűek esetén a tehetséggondozás. A Nemzeti Alaptanterv rögzítette a fejlesztendő kulcskompetenciák körét: Anyanyelvi, matematikai, természettudományos, idegen nyelvi, digitális, szociális, vállalkozói kompetenciák, az esztétikai-művészeti kifejezőképesség, valamint a hatékony önálló tanulás képessége. A fejlesztésbe minden tantárgyat bevonunk, hiszen az alapkészségek, alapképességek fejlesztése minden pedagógus feladata.


A nem szakrendszerű oktatásban még nagyobb hangsúlyt kell, hogy kapjon az alapvető képességek és készségek fejlesztése. Alapkészségek: olvasáskészség, íráskészség, elemi számolási készség, elemi rendszerző képesség és elemi kombinatív képesség. Elvárt eredmények: 9 A tanulási nehézségek sikeres feltárása, 9 a kulcskompetenciák megerősítése, 9 nő a tanulás belső motivációja, 9 az információs és kommunikációs technikák eredményes alkalmazása, 9 az előző ismeretek hatékony alkalmazása, 9 a problémamegoldó képesség fejlődése, 9 az egyéni bánásmódból adódó intenzív fejlődés. Kompetenciaalapú oktatás A HEFOP 3.1.4. pályázat lehetőséget adott arra, hogy iskolánk 25 pedagógusa 90 órás képzésen megismerkedjen a kompetencia alapú oktatás módszereivel, s legyen képes oktatóprogramokat alkalmazni a tanórán. Az éves szakmai munka megtervezésekor megfogalmaztuk törekvéseinket, azokat a munkaformákat, amelyek ennek megvalósítását szolgálják: ¾ Célunk, hogy olyan kompetenciákat fejlesszünk, amelyek birtokában a tanulók a tudásukat és képességüket eredményesen és kreatív módon tudják használni társas helyzetben. ¾ Az értelmi képességek fejlesztése mellett kiemelten fontosak a tanulói személyiség egészének fejlődését szolgáló tevékenységterületek; a szociális és társadalmi kompetenciák fejlesztése, a társadalmi érzékenység, a nyitott, befogadó és empatikus személyiség kialakítása, a társas aktivitás. ¾ Legyenek érdekeltek a gyerekek a tanulásban, kooperatív csoportmunkában, együttműködve végezzék a feladatokat. ¾ Jellemezze új típusú tanári attitűd a pedagógus munkáját: az ismeretszerzés, az ismeretek alkalmazásának irányítása. Az iskolai munkatervet kiegészíti egy éves ellenőrzési terv, amely tartalmazza a vezetői ellenőrzés szempontjait. Ezek között kiemelt szerepet kap a kompetencia-alapú oktatás elemeinek beépülése a tanítási órába. Emelt szintű képzések Iskolánk tanulói létszámának megoszlása az alapóraszámú és az emelt óraszámú képzés szerint:

18%

26% emelet sz.testn. sportiskola alapórasz. emelt sz. angol

32%

24%


Az iskola egyik specialitása az angol nyelv emelt szintű oktatása. Az évfolyamokon egy emelt szintű és két alap óraszámú csoport működik. A nyelvoktatást a német nyelv színesíti. A differenciált foglalkozás biztosítja azt, hogy a terhelést bíró és motivált tanulók 8. osztály végére magas szintű társalgási és nyelvtani ismereteket szerezzenek, míg a kevésbé tehetségesek biztosabb alapismeretekhez jussanak. A nyelvtanulás motivációjában fontos szerepet játszik a Globál Volunters amerikai önkéntes szervezet, hiszen évente több alkalommal anyanyelvű vendégtanárok segítik a tanítást, s juttatják a gyerekeket az idegen nyelv használatának élményéhez. Több mint 30 éves hagyományra, tapasztalatra tekint vissza a testnevelés emelt szintű oktatása. A magas óraszám mellett a differenciált foglalkozás biztosította azt a lehetőséget a testnevelő tanároknak, hogy tanítványaikat eljuttassák azokhoz a sikerekhez, amelyek a városi versenyeken túl a megyei és az országos megmérettetéshez vezetnek. 2007 szeptemberétől felmenő rendszerben vezettük be a sportiskolai kerettantervet az első és az ötödik osztályban, amely folyamatosan felváltja az emelt szintű testnevelés oktatását. A Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet által meghirdetett sikeres pályázatnak köszönhetően került intézményünk a közoktatási típusú sportiskolák rendszerébe. A közoktatási típusú sportiskola a sportiskolai feladatait az alábbiak szerint látja el. Az első négy évfolyamon heti 6 óra áll az általános mozgáskultúra fejlesztésére. Ebben a képzési szakaszban (néhány sportágtól eltekintve) a gyerekek nagy része még nem választott sportágat, ezért az általános képzés mellett fokozatosan megismerhetik a tanulók az egyes sportágakat. Ötödiktől nyolcadik osztályig kétféle szervezeti forma lehetséges. Egyrészt különböző sportágakban, egyesületi keretek között sportolhatnak a tanulók. Ehhez délelőtt, az óratervben meghatározott óraszámban biztosítva van az edzésidő. Másrészt az iskola egy kiválasztott sportágra szakosodva sportági képzést végez, órarendbe iktatva – első osztálytól kezdve valamennyi korcsoportban - az iskola alkalmazásában lévő szakedzőkkel. A sportági képzésekhez szükséges sportági tantervek részei a közoktatási típusú sportiskolai kerettantervnek. Ennek összeállítását és szerkesztését a Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet koordinálta. Integrációs nevelés A mai iskola egyik nagy kihívása, hogyan, milyen eszközökkel képes a gyerekek között meglévő hátrányokat csökkenteni. A cél nem lehet más, mint olyan oktatást megvalósítani, amely megkülönböztetés nélkül biztosít lehetőséget a gyerekek személyiségének, tehetségének, szellemi és fizikai képességének kibontakoztatására. Fontos ebben a munkában az iskola szocializációs hatása, az a nevelési feladat, amely a kölcsönös megértésre, egymás elfogadására épít. Az Integrációs Pedagógiai Rendszer céljainak megvalósításához kapcsolódó feladataink: Az intézmény vezetője a rendelet előírásainak megfelelően alakítja ki a tanulócsoportok létszámát, figyelembe véve a halmozottan hátrányos helyzetű, a sajátos tanulási-, magatartási-, beilleszkedési problémákkal küzdő tanulók arányát.


A 2008-2009-ES TANÉV LÉTSZÁMADATAI A FENTI TANULÓKRA VONATKOZÓAN osztály létszám hh-s arány hhh-s arány SNI arány nev.tan. arány 1.a 26 9 34,62% 2 7,69% 0 0,00% 0 0,00% 1.b 25 17 68,00% 5 20,00% 1 4,00% 4 16,00% 2.a 27 13 48,15% 4 14,81% 0 0,00% 0 0,00% 2.b 23 14 60,87% 8 34,78% 0 0,00% 3 13,04% 3.a 25 9 36,00% 0 0,00% 0 0,00% 2 8,00% 3.b 27 17 62,96% 3 11,11% 1 3,70% 1 3,70% 4.a 29 10 34,48% 4 13,79% 1 3,45% 2 6,90% 4.b, alsó 200 18 16 88,89% 6 33,33% 1 5,56% 0 0,00% 5.a 21 10 47,62% 4 19,05% 2 9,52% 1 4,76% 5.b 21 16 76,19% 4 19,05% 3 14,29% 3 14,29% 6.a 22 12 54,55% 6 27,27% 0 0,00% 0 0,00% 6.b 25 17 68,00% 7 28,00% 0 0,00% 1 4,00% 7.a 27 7 25,93% 4 14,81% 3 11,11% 0 0,00% 7.b 32 12 37,50% 3 9,38% 1 3,13% 0 0,00% 8.a 23 7 30,43% 2 8,70% 0 0,00% 0 0,00% 8.b,felső 195 23 11 47,83% 4 17,39% 1 4,35% 0 0,00% 394

197

50,00%

66 16,75%

14

3,55%

17

4,31%

hhhsSNI

hhhs Nev.T.

0 1 0 0 0 0 0 1 1 1 0 0 1 0 0 1

0 2 0 1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

6

3

Pedagógiai programunkban megfogalmaztuk azokat a módszereket, eszközöket, eljárásokat, amelyeket mozgósítani tudunk az integrációs nevelésben: ¾ Célunk a tanulók elemi műveltségbeli és munkakultúrájának megalapozása. ¾ A tanulási kudarcnak kitett tanulókat felzárkóztatjuk komplex személyiségfejlesztő programok, a művészeti oktatás segítségével. ¾ Pedagógiai munkánk fontos feladata: - a tanulók toleranciaképességének, a kisebbség és többség, a másság elfogadása gyakorlatának kialakítása, közéletiségre nevelés, - pozitív életmódmodell nyújtása, egészséges életmód kialakítása, a testi-lelki egészség mint érték elismertetése. ¾ Kompetencia-alapú, a pozitív eredményekre építő szöveges értékelési rendszer került kidolgozásra. ¾ Mentori rendszer kialakításával támogatjuk a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók tanulását, továbbtanulását, pályaválasztásukat segítő programokat alkalmazunk. Ehhez kapcsolódva is kiemelkedő feladatunk a pályázati források kiaknázása (Útravaló Ösztöndíjprogram, Arany János Tehetséggondozó Program, stb.). ¾ Fontosnak tartjuk a továbbtanulási mutatók javítását, az érettségit adó intézményekben továbbtanulók arányának növekedését.


8.OSZTÁLYOSOK TOVÁBBTANULÁSI ARÁNYA %-BAN 80 60 gimn.

40

szakköz. szakisk.

20 0

2007-2008

2008-2009

¾ Az iskola párbeszédet alakít ki a programban résztvevő szülőkkel, partnereivel. ¾ A multikulturális tartalmak beépülnek a nevelés-oktatás helyi programjaiba, rendszerébe. ¾ Bekapcsolódunk a városi Integrációs Pedagógiai Rendszer műhelymunkájába. ¾ Kapcsolatokat keresünk olyan IPR-t működtető iskolákkal, amelyek segítségével lehetőség nyílik a horizontális szakmai hospitációra, a „Jó gyakorlatok” megismerésére és helyi adaptációjára.

Környezeti nevelés – ökoosztály A környezeti nevelés olyan átfogó, rendező elvként jelenik meg az oktatásunkban, amelyből jól levezethetők a közös követelmények, s a helyi értékek megismertethetők. Ezért került bevezetésre a 2008-2009-es tanévtől az egyik első osztályban az ismeretek koncentrálásának eszközeként az ökoosztály. Az élménypedagógia módszerei az iskolaotthonos rendszerben tanösvényprogrammal kiegészítve segítik, hogy a gyerekek érdeklődése felébredjen a környezetük iránt, megszeressék azt, minél többet akarjanak tudni róla. Célunk, hogy mindez a természettel, a környezettel, az egészséggel való személyes találkozásban, érzelmektől és értékrendtől átszőtt helyzetekben valósuljon meg. Stratégiailag kiemelt céljaink: ¾ Természetismereti, természetvédelmi, környezetvédelmi problémákkal kapcsolatos ismeretek átadása. ¾ A globális és helyi környezeti, természeti problémák iránti érzékenység kialakítása, ezek felismeréséhez szükséges kompetenciák kialakítása, fejlesztése. ¾ A természet szeretetére nevelés. ¾ A mindennapi életben tapasztalatra alapuló környezettudatos gondolkodásra és magatartásra nevelés. ¾ Egészség és környezet összefüggéseire épülő tevékenységek kialakítása. ¾ A fenntartható fejlődéshez szükséges kompetenciák kialakítása, fejlesztése. Mind a megvalósítást, mind pedig az értékelést, fejlesztést hatékonyabbá teszi, ha ezeket a tevékenységeket együtt tervezzük meg, egységes program részeiként kezeljük. Munkánkat az alábbi programok köré szervezzük: A Iskolakert-biokert program, B. Hulladék program, C. Kerékpáros közlekedést népszerűsítő program, D. Helytörténeti program, F. Erdei iskola program Az eddigi munkát ismeri el a két kitüntető cím, amelyet az iskola elnyert:


ZÖLD KAPOCS OKTATÓKÖZPONT (2004), mely a Környezet és Természetvédelmi Oktatóközpontok Országos Szövetségének tagságát jelenti, ÖKOISKOLA (2005, 2008), melyet az Oktatási és Kulturális Minisztérium, valamint a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium pályázat útján adományoz.

1. A kompetenciafejlesztés 3.1.A kompetenciamérés eredménye, elemző értékelése A kompetenciamérés eredményeit mutatják be az alábbi táblázatok

A kompetencia mérés eredményei matematika

A kompetencia mérés eredményei szövegértés

2007

2004

360

2007

451

2004

399 380

462

400

420

440

460

405

360

480

380

400

420

440

A tanulók képességszint szerinti százalékos megoszlása (matematika 2007) 1. szint alatt

17,2

Városi isk.

27,4

30,8

Szent István

0

1. szint

20

2. szint

30,3

16,9

40

3. szint

4. szint

19

32,3

60

6,1

20

80

0

100

460

480


A tanulók képességszint szerinti százalékos megoszlása (szövegértés 2007) 1. szint alatt

7,1

Városi isk.

21,8

12,3

Szent István

0

1. szint

33,9

30,8

20

2. szint

3. szint

27,6

36,9

40

60

4. szint

9,6

20

80

0

100

Az országos kompetenciamérések célja az, hogy az iskolákban tovább erősödjék a pedagógiai-szakmai mérés-értékelés ismertsége, terjedjenek annak módszerei, eszközei, érzékelhetővé váljanak előnyei. A mérés lehetővé teszi az iskolák számára, hogy egy-egy fontos pedagógiai szakasz végén képet kapjanak diákjaik teljesítményéről, ennek ismeretében értékeljék munkájukat, fejlesztési célokat, feladatokat, eljárásokat fogalmazzanak meg. Kiemelt feladatunk a tanulócsoportok teljesítményének elemzése, következtetések megfogalmazása, fejlesztési területek, módszerek meghatározása. 3.2. Célok, feladatok, eszközök a fejlesztés szolgálatában A mérési eredmények alapján elsődleges célként fogalmaztuk meg az 1. szint alatt teljesítő tanulók létszámának csökkentését, a tehetséges tanulóink eljuttatását a 4. szintre. A tanévet átfogó feladataink: • Az első mérés óta minden évben helyi kompetenciamérés írása 4-8. évfolyamokon a tantestület által összeállított feladatsorok segítségével. • A tanári kar minden tagja segít a javításban, így megismeri a feladattípusokat, az értékelés módjait. • Minden tantárgy tanóráiba beépítjük a kompetencia jellegű feladatokat, hiszen az alapkompetenciák fejlesztése kereszttantervi feladat. • Matematikából és szövegértésből kiemelten foglalkozunk a problémás területekkel. Reményeink szerint a következő tanévtől szakmai megújulásunk elősegítője lesz az a két pályázat, amely módszertani, elméleti és informatikai fejlesztést hoz intézményünkbe. A TÁMOP-3.1.4./08/2 „Kompetencia alapú oktatás egyenlő hozzáférés – Innovatív intézményekben” című, még elbírálás alatt álló pályázat 25 millió forint értékben továbbképzéseket, szakmai mentorálást, tananyagcsomagokat, szakmai fejlesztéseket tartalmaz. Az informatikai fejlesztést a TIOP 1.1.1. „Intelligens iskola” nyertes pályázat biztosítja mindkét telephelyünkön.


4.Az iskola kapcsolatai, tanórán kívüli foglalkozások 4.1.Kapcsolat oktatási intézményekkel, sportegyesületekkel, civil szervezetekkel Hódmezővásárhely testvérvárosának, Aradnak a Csiky Gergely Iskolacsoportjával közel tíz éve testvériskolai kapcsolatunk van. Legutóbb 2008 decemberében tettünk látogatást az intézményben. Részt vettünk a Csiky-napok rendezvényein, az iskola által szervezett ünnepségen. Az aradi iskola környezetvédelmi pályázatot hirdetett diákjainak, erdélyi és magyarországi testvériskoláinak. Tanulóink pályamunkája nagy sikert aratott, melyet a zsűri első helyezéssel jutalmazott. A gyerekek az elismerő oklevelet személyesen vehették át az intézmény igazgatójától. Intézményünk együttműködik az óvodákkal, a nyílt napokon alkalmat teremtünk a hospitálásra, a szakmai megbeszélésekre. Szoros kapcsolatot építettünk ki a városi sportegyesületekkel,a Nemzeti Utánpótlásnevelési Intézettel, melyek együttműködési megállapodással segítik sportiskolai célkitűzéseink megvalósítását. Környezetvédelmi munkánkat segítik a „zöld” szervezetek, kulturális kapcsolatot ápolunk a körzeti olvasókörrel, népdalkörrel. 4.2.Délutáni foglalkozások, a szabadidő eltöltése A délutáni iskolai foglakozás akkor jó, ha hozzájárul a tanórai és a tanórán kívüli nevelő hatások egységes rendszerré szervezéséhez. Iskolánk pedagógusai úgy tervezik és szervezik az iskolaotthonos és napközis foglakozásokat, hogy elősegítsék az egyéni érdeklődés, az egyéni képességek kibontakoztatását, fokozzák az egyéni tanulásban az önállóságot, fejlesszék a tanulás technikáját, adjanak lehetőséget a szabadidős tevékenységen keresztül a kulturált szabadidőeltöltés képességének kialakításához, ezen keresztül a társas kapcsolatok fejlesztéséhez. Ez a munka évekre szóló folyamatos tervezést, visszacsatolást igényel, s minden évben szintetizálódik az eredmény egy magasabb szinten. Ezek megvalósítása az alsó tagozatban könnyebb, hiszen délután a kisgyerek természetes módon az iskolában van. A felső tagozaton azok a pedagógusok tudtak rendszeres foglakozásokat tartani a gyerekeknek, akik lehetőséget teremtettek arra, legyen szó tehetséggondozásról vagy felzárkóztatásról, megízleltették diákjaikkal a sikert. A délutáni foglalkozások mellett sportolási lehetőséggel és a Péczely Attila Alapfokú Művészetoktatási Intézmény kihelyezett foglalkozásaival (dráma, képzőművészet, tűzzománc) várjuk diákjainkat. 4.3. Dicsőségeink SZENT ISTVÁN ÁLTALÁNOS ISKOLA SPORTVERSENYEKEN, TANULMÁNYI VERSENYEKEN ELÉRT LEGJOBB EREDMÉNYEI

2008 SPORTVERSENYEK ALSÓ TAGOZAT

NÉV Bálint Violetta

Városi mezei futóverseny

I.

Süli Ákos

Városi atlétikai verseny

I.,II.

Csapatverseny (lány)

Városi atlétikai csapatverseny I. II. korcsoport Városi mezei futóverseny II. korcsoport I. (csapatverseny)

Csapatverseny (fiú)

VERSENY

HELYEZÉS


Csapatverseny (fiú)

Forrai Richárd

Városi atlétikai verseny II. korcsoport Megyei forduló Hárompróba városi Hárompróba megyei Hwarang Diákolimpia

II. III. II. III. Országos bajnok

Csapatverseny

Városi focibajnokság II. korcsoport

III.

Kun Gergő

Városi atlétikai verseny

II.

Domján Ferenc

Városi atlétikai verseny Megyei atlétikai verseny Városi atlétikai verseny

II. I. II.

Csapatverseny

Játékos sportverseny városi Játékos sportverseny megyei országos elődöntő FELSŐ TAGOZAT

I. II. V.

Gáleg Norbert

Megyei atlétikai verseny

II., III., III., III., III.

Bella Dávid


III., III.

Bodré Barbara


III.

Kordó Kinga


III., III.


Városi atlétikai verseny Megyei atlétikai verseny Városi kézilabda bajnokság

II. IV., IV II.

Megyei lövészverseny Országos lövészverseny Városi lövészverseny

III. I. III.

Tóth Adrienn

Városi atlétikai verseny Megyei atlétikai verseny Megyei atlétikai verseny Ötpróba

I., I., II., II., III. I., I., II., II. Megyei bajnok

Albert Violetta

Atlétika súlylökés

Országos bajnok

Iványi Anna

Atlétika súlylökés

Dezső Viktor

Atlétika ötpróba


Sulipoló III. korcsoport

Batancs Flóra

Országos úszóverseny

Országos bajnok Válogatott kerettag Megyei bajnok Országos IV.,VI. helyezés Országos döntő résztvevője I., II., VI., VII.

Csapatverseny

Daraki Beatrix

Csapatverseny Hetényi Anikó Katona Vivien Kocsis Dominika

TANULMÁNYI VERSENYEK NÉV

ALSÓ TAGOZAT VERSENY

HELYEZÉS

Juhász Csaba

Városi helyesírási verseny

I.

Terjék Adrián Csányi Viktor

Petőfi szavalóverseny ÍRÓ-DEÁKországos vers-és novellaíró p. Petőfi szavalóverseny

III. V. II.

Szűcs Kitti

Városi rajzverseny

I., különdíj


Molnár Lilla

Városi helyesírási verseny

különdíj

Csapatverseny

Mesevetélkedő megyei forduló

VII.

FELSŐ TAGOZAT Kőrösi Bence Kis Márk

Városi matematikaverseny Megyei matematikaverseny Városi angol fordító verseny

I. IV. I.

Kotymán László

Városi matematikaverseny

III.

Kovács Dezdemona

Megyei Kazinczy szépkiejtési verseny Városi szavalóverseny Városi angol szépkiejtési verseny

I. különdíj II.

Tóth S. Tamás

Városi matematikaverseny Kalmár László matverseny megyei Petőfi szavalóverseny Városi Kazinczy szépkiejtési verseny Városi rajzverseny

I. VII. I. II. II., III.

Budai Ibolya

Városi rajzverseny

II.

Pinczér Vanessza Nagy Emília

Városi matematikaverseny Hevesi György kémiaverseny városi Városi rajzverseny

III. II. III.

Bárány Zoltán

Városi rajzverseny

I.

Tóth Alma

Városi Kazinczy szépkiejtési verseny Petőfi szavalóverseny Megyei szavalóverseny Városi József Attila emlékverseny

I. II. I. III.

Sisák Tamás Pinczér Deniel Német Dániel

C kötet

Recommend Documents