C H R I S T I N A L A U R E N. lisxtk. konyvek

C H R I S T I N A

® liSxtk konyvek

L A U R E N

Apám mindig azt mondta, úgy lehet legjobban beletanulni egy munkába, ha figyeled, mások hogyan csinálják. - Ha el akarsz jutni a csúcsra, alulról kell kezdened! Válj olyan emberré, aki nélkül a főnököd nem tud meglenni! Légy a jobb keze! Ismerd meg a világát, és majd kapva kap utánad, amint megszerezted a diplomát! Pótolhatatlan lettem. És valóban én lettem a jobb keze. De olyan jobb kéz, amely legtöbbször behúzott volna neki egy jó nagyot a nyomorult képébe. A főnökömről, Mr. Bennett Ryanről van szó. Akit Gyönyörű Rohadéknak neveznek az irodában. A gyomrom összeszorult, ha rágondoltam: magas, elképesztően vonzó és ördögien gonosz. O volt a legönteltebb, legnagyképűbb faszfej, akivel valaha találkoztam. Az irodában minden nő a kalandjaival volt elfoglalva, meg azzal, hogy vajon ezeket csak a szép arcának köszönheti-e. Apám azt is mondta nekem, hogy „hamar rá fogsz jönni, hogy a szépség csak a bőr felszínéig tart; a mocsok viszont csontig hatol". Jó néhány ócska alakkal volt dolgom az utóbbi években, akikkel a gimnáziumban és a főiskolán randiztam. De az biztos, hogy ő viszi a pálmát. - Nahát, hogy van, Miss Mills? - Mr. Ryan állt az irodám ajtajában, ami egyben az ő irodájának az előszobája is volt.

7

Christina Lauren

A hangja édes-mézes, de az egész csak képmutatás... mert a méz benne valójában kőkemény jég. Miután reggel vizet öntöttem a telefonomba, kidobtam a fülbevalómat a szemetesbe, hátulról belém jöttek az autópályán, amiért meg kellett várnom a rendőröket, hogy elmondják, amit úgyis tudtunk, vagyis, hogy a mögöttem jövő fickó volt a hibás - másra se vágytam már, mint a pattogó és ingerlékeny Mr. Ryanre. Nem bántam volna, ha más hangulatban találom. En a szokásos módon válaszoltam: — Jó reggelt, Mr. Ryan! - Es reméltem, hogy ő is a szokásos, udvarias bólintásával válaszol majd. De amikor megpróbáltam elmenni mellette, megszólalt: — Valóban? „Reggelt", Miss Mills? Hány óra van a maga kis világában? Megtorpantam, ahogy megláttam a rám szegeződő hideg tekintetét. Jó húsz centivel volt magasabb nálam, és még senki mellett nem éreztem magam olyan kicsinek, mint mellette. Hat éve dolgoztam a Ryan Media Groupnál, de mióta kilenc hónappal ezelőtt visszatért a családi vállalathoz, elkezdtem nevetségesen magas sarkú cipőket hordani, csak hogy valamennyire egy szintben legyen a tekintetünk. Még így is hátra kellett azonban hajtanom a fejem, ha szembe akartam nézni vele, ami - mogyoróbarna szeméből ítélve - nagyon is ínyére volt. — Katasztrofális reggelem volt. Sajnálom, máskor nem fog előfordulni - mondtam, és örültem, hogy nem remeg a hangom. Eddig egyetlenegyszer sem késtem el, és tessék,

8

Í^Ut^U^ ROHADÉK

mindjárt az első alkalommal ekkora ügyet csinál belőle! Végül sikerült elmennem mellette. Betettem a táskámat és a kabátomat a szekrénybe, és bekapcsoltam a számítógépem. Megpróbáltam úgy csinálni, mintha nem is állna ott az ajtóban, és nem nézné minden mozdulatomat. - A „katasztrofális reggel" kifejezés meglehetősen pontosan írja le azt, amin én mentem keresztül a maga távollétében. Nekem kellett beszélnem Alex Shafferrel amiatt, hogy nem kapta meg az aláírt szerződéseket a megbeszélt időpontra, vagyis reggel kilenc órára, keleti parti idő szerint. Személyesen kellett felhívnom Madeline Beaumont-t, hogy biztosítsam arról, hogy pontosan úgy haladunk a projekttel, ahogy megbeszéltük. Vagyis, az ön munkáját is elvégeztem a magamén kívül. Nem lehetne, hogy egy ilyen „katasztrofális reggelen" is beérjen nyolcra? Nem kevés ember jár be már reggel nyolc előtt. Felpillantottam rá, ahogy széles mellén összefonta a karját, és villogó tekintettel igyekezett megszégyeníteni, csak azért, mert egy órát késtem. Aztán félrenéztem, szándékosan kerülve a látványt, ahogy sötét, jól szabott öltönye megfeszült a vállán. Néhány hónapja elkövettem azt a hibát, hogy egy konferencián lementem a szálloda edzőtermébe, és az egyik futógépen megláttam őt trikó nélkül, izzadtan. Az arca olyan, hogy a férfi modellek ölni tudnának érte. Ilyen hajat pedig egyszerűen nem is láttam még férfin. Frissen baszott haj. így mondták lent a lányok, és azt is, hogy nem véletlenül mondják. A kép, ahogy a trikójával végigtörli a mellét, örökre belém égett. 9

Christina Lauren

Persze ezt is tönkretette akkor, azzal, hogy megszólalt: ,Örülök, hogy végre az erőnlétével is törődik, Miss Mills!" Seggfej - Elnézést, Mr. Ryan - mondtam most egy cseppnyi éllel. - Tudom, mennyi terhet raktam az ön vállára azzal, hogy fel kellett vennie a telefont, és a faxot is kezelnie kellett. Mint mondtam, többé nem fordul elő! - Az biztos, hogy nem - válaszolta, arcán öntelt mosollyal. Ha nem nyitná ki a száját, tökéletes lenne. Csak egy kis ragasztószalag kéne hozzá. Volt is a fiókomban egy tekercs, amit néha elővettem és megsimogattam, remélve, hogy egyszer jó hasznát veszem. - És, csak hogy ne feledkezzen meg erről a kis esetről, délután ötkor látni szeretném a Schaffer-, a Colton- és a Beaumont-ügyek státuszriportjait! Aztán, hogy behozza az órát, amit reggel elmulasztott, elkészíti a Papadakis-ügy papír alapú prezentációját, és behozza nekem a konferenciaterembe hatra. Ha meg tudja csinálni, akkor legalább látom, hogy sejti, miről van szó. Csak bámultam rá, ahogy hátrafordult, és becsapta maga mögött az irodája ajtaját. Pontosan tudta, hogy milyen sokat dolgoztam már ezen a projekten, hiszen ebből írtam az MBA-dolgozatomat is. De a szerződések aláírása után is még hónapok kellettek volna ahhoz, hogy véglegesítsem az ábrákat... és hol voltunk még a szerződések aláírásától? Még nem is készültek el teljesen. Most

10

¿T ROHADÉK

tehát, minden más mellett, azt akarja, hogy készítsem el a papír alapú prezentációt... mikorra is? Az órámra néztem. Nagyszerű! Teljes hat és fél órám van, ha kihagyom az ebédet. Megnyitottam a Papadakis-fájlt, és leültem elé.

Mikor mindenki elkezdett szivárogni az ebédlő felé, én a fenekemen maradtam egy kávéval és egy zacskó szárított gyümölccsel, amit az automatából vettem. Általában hoztam magammal valamit, vagy kimentem a többi gyakornokkal enni, de ez a mai, nem az én napom volt. Hallottam, hogy az iroda külső ajtaja kinyílt. Felnéztem, és elmosolyodtam, mert Sara Dillon lépett be. Sara ugyanabban az MBA- csoportban volt a Ryan Media Groupnál, mint én, bár ő a pénzügyön dolgozott. - Mehetünk enni? - kérdezte. - Ma kihagyom. Pokoli napom van. - Ahogy bocsánatkérően ránéztem, a mosolya lassan vigyorgássá vált. - Pokoli nap, vagy pokoli főnök? - Leült az asztalom szélére. - Úgy hallom, elég dühös volt ma reggel. Egyetértően pillantottam felé. Sara nem neki dolgozott, mégis, mindent tudott Bennett Ryanről. A cégalapító Elliott Ryan legkisebb fiaként az egész épületben tudták róla, milyen könnyen kiborul nála a bili. - Akkor sem tudnám időben befejezni, ha megkettőződnék. - Nem akarod, hogy hozzak neked valamit visszafelé?

11

Christina Lauren

- Ryan irodája felé pillantott. - Esetleg egy verőlegényt? Vagy egy kis szenteltvizet? Elnevettem magam. - Kösz, jól vagyok. - Sara mosolygott, és kiment az irodából. Kiittam az utolsó korty kávém, és lehajoltam, mert észrevettem, hogy lefutott a szem a harisnyámon. - És ráadásul - folytattam, mert hallottam, hogy még visszajön - ezt is elszakítottam. Na, mindegy. Ha kimész, mégis csak hozzál húsz kiló csokit, hogy kiegyem magamból a dühömet. Felnéztem, és láttam, hogy nem Sara áll előttem. Elpirultam, és visszaigazítottam a szoknyámat. - Bocsánat, Mr. Ryan, én... - Miss Mills! Mivel önnek és a többi irodai lánynak olyan sok ideje van, hogy még a fehérnemű-problémáikat is meg tudják egymással beszélni, a Papadakis-prezentáción kívül szeretném, ha elmenne Willis irodájába, és elhozná a Beaumont piacanalízist és szegmentációt. - Megigazította a nyakkendőjét, és megnézte magát az ablak üvegében. Mit gondol, menni fog? Jól hallottam, hogy az imént irodai lánynak nevezett? Igaz, hogy a gyakornoki tevékenységem részeként olykor egyszerű irodai feladatokat is megcsináltam neki, de pontosan tudta, hogy már évek óta dolgoztam ennek a cégnek, amikor megkaptam a JT Morgan ösztöndíjat a Northwestern egyetemre. Négy hónap múlva megszerzem az üzleti diplomát.

12

^^í^UÍ: ROHADÉK

Ha kezemben az oklevély azonnal húzok innen! — gondoltam. Felnéztem, és izzó tekintetével találtam magam szemközt. - Esetleg megkérném Samet, hátha... - Ez nem javaslat volt - vágott közbe. - Szeretném, ha ön hozná el. - Összeszorított fogakkal nézett egy pillanatig, majd sarkon fordult és elviharzott a szobájába, keményen bevágva maga mögött az ajtót. Most mi a franc baja van? Muszáj úgy csapkodnia az ajtót, mint egy tinédzsernek? Felkaptam a blézerem a szék támlájáról, és elindultam a néhány háztömbnyire lévő külső irodába. Mikor visszaértem, kopogtam az ajtaján, de nem válaszolt. Megpróbáltam a kilincset. Zárva. Nyilván egy gyors délutáni numerát zavart le valami jól szituált szobacicussal, miközben én őrült módjára rohangáltam Chicago-szerte. Belöktem a manila-dossziét a postázó nyíláson, és reméltem, hogy szétszóródtak a benne lévő lapok, és neki kell majd letérdelnie és összeszednie őket. Jót tenne neki. Jólesett elképzelni őt a földön térdelve, ahogy a papírokat válogatja. Persze ismertem, és tudtam, hogy inkább engem hív be abba a rémesen steril irodájába, hogy takarítsak össze, ő meg majd nézi. Négy órával később már kész volt a státuszriport, a szlájdjaim is nagyjából rendben voltak, és szinte hisztérikusan nevettem azon, hogy milyen szörnyű egy napom van. Azon kaptam magam, hogy különféle véres és fájdalmas gyilkossági módszereket eszelek ki, amivel el 13

Christina Lauren

fogom tenni láb alól a Copy Stopnál dolgozó srácot. Pedig nagyon egyszerű dolgot kértem tőle. Csináljon néhány másolatot, és fűzze össze őket. Nem hinném, hogy túl bonyolult lenne. Megcsinálja, és kész. De nem. Két egész órájába tellett. Végigrohantam a kiürült épület elsötétített folyosóin, karomban a prezentációs anyagokkal, és az órámra pillantottam. Hat óra húsz. Mr. Ryan szét fogja rúgni a seggem. Húsz percet késtem. Ahogy azt reggel is tapasztalhattam, nem bírja a késést. A „késés" szó nem is szerepelt a Bennett Ryan faszfej szótárban. Csakúgy, mint a „kedvesség", a „jó szándék", az „együttérzés", az „ebédszünet" és a „köszönöm" sem. Itt voltam tehát ^t gólyalábakhoz hasonló olasz stílusú topánkámban^ és rohantam a hóhér elé. Lélegezz, Chloe! Megérzi rajtad\ ha félsz! Ahogy a konferenciateremhez közelítettem, próbáltam nyugodtan lélegezni, és lelassítottam a lépteimet is. Egész biztos, hogy ott van, és vár. Összeszedtem magam, egy kicsit lenyaltam a hajam, míg a másik kezemmel az irathalmot öleltem. Nagy levegőt vettem, és bekopogtam az ajtón. - Tessék! Beléptem a meleg fényű helyiségbe. A konferenciaterem hatalmas volt. Az egyik fala a plafontól a padlóig üveg, és innen, tizennyolc emelet magasból, gyönyörű látványt nyújtott Chicago belvárosa. Odakinn már alkonyodott, és a felhőkarcolók fényes ablakaikkal csipkézték a horizontot.

14

¿T ROHADÉK

A terem közepén egy nagy, nehéz konferenciaasztal állt, és az asztalfőről Mr.,Ryan nézett felém. Ott ült, zakója a szék támláján, a nyakkendője meglazítva, ropogósán fehér ingujja feltűrve. Állát az ujjaira támasztotta. A szemével szinte átfúrt, de nem mondott semmit. - Bocsánat, Mr. Ryan! - A hangom a rohanás miatt egy kicsit még remegett. — A kinyomtatás több mint... — Megálltam. Hiába keresek mentséget. Különben sem hagyom, hogy olyasmiért vádoljon, amiről nem tehetek. Kinyalhatja a seggem. Hirtelen jött önérzetemmel emelt fővel mentem oda, ahol ült. Anélkül hogy megszólaltam volna, szétválogattam a példányokat, és egyet letettem elénk az asztalra. - Készen áll? Kezdhetem? Nem mondott semmit, de a tekintete próbára tette a bátorságomat. Könnyebb dolgom lett volna, ha nem néz ki ilyen őrületesen jól. Egyszerűen csak intett az előtte fekvő anyag felé, hogy kezdjem. Megköszörültem a torkom, és elkezdtem a prezentációt. Miközben végigvettem a javaslat különféle aspektusait, ő csendben maradt, és csak a papírt nézte. Mitől volt ilyen nyugodt? Amikor hisztis volt, azt még elviseltem valahogy. De ez a baljós csend!... Nagyon nyugtalanító volt. Az asztal fölé hajoltam, és az ábrák felé mutogattam, mikor egyszer csak megtörtént.

15

Christina Lauren

- Az idővonal első szakasza kissé kétértel... - Megálltam mondat közben, és elakadt a lélegzetem. A kezét finoman a derekamra tette, majd lejjebb csúsztatta, és a tenyere megállt a fenekem ívén. Az alatt a kilenc hónap alatt, amíg neki dolgoztam, még sohasem ért hozzám szándékosan. Ez pedig egészen nyilvánvalóan szándékos volt. A tenyeréből áradó forróság áthatolt a szoknyámon, és a bőrömet égette. Testemnek minden izma megfeszült, és úgy éreztem, hogy az egész bensőm megolvad. Mi a fenét csinál? Az agyám sikoltott, hogy azonnal lökjem el a kezét, és tiltakozzak, amiért hozzám ért, de a testem másképp gondolta. A mellbimbóm megkeményedett, és én összeszorítottam az ajkamat. Áruló mellbimbók! Vagy fél perc telt el így, miközben a szívem vadul zakatolt a mellemben, és egyikünk sem szólalt meg, miközben keze simogatva lecsúszott a combomra. Csupán lélegzetünk hangja és a város fojtott morajlása hallatszott a konferenciateremben. - Forduljon meg, Miss Mills! - Halk hangja megtörte a csendet, és én fölegyenesedtem, miközben előre néztem. Lassan megfordultam. Simogató keze közben végigsiklott rajtam. Éreztem, ahogy szétterpesztett ujjai a derekam aljától egészen a csípőcsontomig érnek, és hüvelykujjával finoman megnyomta bőrömet a csont fölött. Ránéztem, ő pedig állta a tekintetemet. Láttam, ahogy minden lélegzetvételnél egyre erőteljesebben süllyed és emelkedik a mellkasa. Kemény vonalú

16

¿T ROHADÉK

állán megfeszültek az izmok, ahogy hüvelykujja finoman megindult előre-hátra, miközben végig a szemembe nézett. Várta, hogy leállítsam. Rengeteg időm lett volna, hogy ellökjem a kezét vagy egyszerűen fogjam magam, és elmenjek. De túl sok érzéssel kellett megküzdenem ahhoz, hogy cselekedni tudjak. Még sohasem tapasztaltam ilyet, és nem gondoltam volna, hogy pont vele fog megtörténni. Szerettem volna pofon vágni, aztán felrángatni az ingénél fogva, és végignyalni a nyakát. - Mire gondol? - suttogta, és tekintetében egyszerre volt pimaszság és aggodalom. - Próbálok magamhoz térni. Még mindig a szemembe nézve, lefelé mozgatta a kezét. Ujjaival lecsúszott a combomra, a szoknyám szegélyéig. Aztán felhúzta annyira, hogy már kitapinthatta a harisnyakötőmet és a harisnyám csipkés combrészét. Hosszú ujjával benyúlt a finom anyag alá, és lejjebb húzta egy kicsit. Kapkodni kezdtem a levegőt, és hirtelen úgy éreztem, mintha kívülről befelé feloldódnék. Hogyan engedhettem, hogy a testem így reagáljon? Még mindig szerettem volna megpofozni, de annál is jobban azt, hogy folytassa. A lábam között már szinte fajt. Elérte a bugyim szélét, és lassan alányúlt. Éreztem a kezét magamon, ahogy megérinti a csiklómat, majd belém nyomja az ujját. Megharaptam az ajkam, és hiába próbáltam elfojtani, feltört belőlem egy nyögés. Mikor lenéztem rá, izzadságcseppeket láttam a szemöldöke fölött.

17

Christina Lauren

- Na, baszd meg! - nyögte halkan. - Te aztán nedves vagy! - A szeme lecsukódott, és úgy tűnt, hogy ugyanazt a benső csatát vívja, mint én. Lenéztem az ölébe, és láttam, hogy keményen kidudorodik a nadrágja finom anyaga. Anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét, kihúzta belőlem az ujját, és megmarkolta a vékony bugyimat. Remegett, ahogy felnézett rám, szinte tombolt a tűz a szemében. Egyetlen gyors mozdulattal letépte rólam, és a textil hasadásának hangja ott visszhangzott a csendben. Durván megragadta a csípőmet, felrakott a hideg asztalra, és széthúzta a lábam maga előtt. Önkéntelenül is felnyögtem, ahogy az ujjaival először a lábam közét simogatta, majd ismét belém nyúlt. Szörnyen utáltam és lenéztem ezt az embert, de a testem megcsalt; egyre jobban vágytam arra, amit velem csinált. Bárcsak ne lett volna ilyen jó! Nem azokkal a finom, szeretetteli mozdulatokkal ért hozzám, amiket eddig megszoktam. Itt volt egy ember, aki mindent megkapott, amit akart, és kiderült, hogy most épp engem akart. A fejem oldalra billent, és én hátratámaszkodtam a könyökömre, és éreztem, hogy az orgazmus megállíthatatlanul közeleg. Hogy még szörnyűbb legyen a dolog, még azt is nyöszörögtem neki, hogy „kérem, kérem, még"! Megállt a mozgással, kihúzta az ujját, és a kezét ökölbe szorítva maga elé tartotta. Felültem, megragadtam a selyem nyakkendőjét, és a számhoz rántottam a száját. Az ajka pont olyan tökéletes volt, mint amilyennek látszott; ke- mény és bársonyos. Még sohasem voltam olyan

18

¿T ROHADÉK

férfival, aki ennyire értette volna, hogy milyen szögben, milyen mélyen csókoljon, és addig játszott velem, míg teljesen elvesztettem az eszem.

19

^^^^ ROHADÉK

Megharaptam az alsó ajkát, miközben kezemmel gyorsan lenyúltam a nadrágjához, és kiszabadítottam a derékszíját a csatból. - Hogy befejezhesse, amit elkezdett! A torka mélyéről egy mély, dühös hang tört elő, megragadta a blúzomat és szétrántotta, úgy, hogy az ezüstgombok szétszaladtak a hosszú konferenciaasztalon. Kezét felcsúsztatta a bordáimon, és megragadta a mellemet. Hüvelykujjával a felmeredő bimbóimat dörzsölte, közben végig sötét arccal nézett a szemembe. A keze nagy volt, és olyan durván ért hozzám, hogy az már szinte fájt, de ahelyett, hogy összerándultam vagy hátrahúzódtam volna, Inkább a tenyerébe nyomtam magam, mert még többet akartam és még keményebben. Felmordult, és az ujjai még szorosabbra záródtak. Úgy éreztem, hogy ki fog sebesedni a bimbóm, és egy őrült pillanatig még vágytam is erre. Szerettem volna, ha nyoma marad annak a pillanatnak, amikor minden fék és gátlás nélkül tökéletesen tudtam, hogy mit akar a testem. Közel hajolt, megharapta a vállam, és azt suttogta: — Te romlott kis ribanc! Nem bírtam már tovább, ezért gyorsabban kezdtem dolgozni a cipzárján, majd letoltam a nadrágját és a boxer alsóját a földre. Keményen megszorítottam a farkát, és éleztem, ahogy lüktet a tenyeremben. Az, ahogy kimondta a vezeték nevemet - Mills -, hangra kellett volna, hogy gerjesszen. De csak a színtiszta, hamisítatlan kéjt éreztem. Erőszakosan felgyűrte a szok20

¿T ROHADÉK

nyámat a combomon, és hátrább tolt a konferenciaasztalon. Mielőtt még egy szót is szólhattam volna, megragadta a bokámat, a másik kezébe vette a farkát, és egy lépést előre lépve, mélyen belém döfött. Még csak kínosnak sem éreztem azt a hangos vinnyogást, ami kiszakadt belőlem - mert ez mindennél jobb volt a világon. - Mi van? - sziszegte összeszorított fogakkal, miközben a csípője a combomnak csapódott, ahogy mélyen belém hatolt. - Még sose basztál így, igaz? Nem lennél ilyen kihívó kis kurva, ha rendesen megdugtak volna! Minek képzeli ez magát? Es miért érzem úgy, hogy tökéletesen igaza van? Még sohasem szexeltem máshol, mint az ágyban, de az egészen más. - Volt már jobb is - mondtam gúnyosan. Halkan, csúfondárosan felnevetett. - Nézzen a szemembe! -Nem! Akkor húzta ki, amikor már majdnem elélveztem. Először arra gondoltam, hogy most így fog hagyni, de aztán megragadta a karom, lerántott az asztalról, és nyitott ajkát és nyelvét a számhoz és a nyelvemhez szorította. - Nézzen rám! - mondta aztán ismét. Most, hogy már nem volt bennem, meg tudtam tenni. Nagyot pislogott, lassan, úgy, hogy a hosszú, fekete szempillái szinte az arcát érték, majd folytatta: - Kérjen meg, hogy elégítsem ki!

21

Christina Lauren

A hangsúlya szinte elviselhetetlen volt. Szavai majdnem kérésnek hangzottak, mégis, olyanok voltak, mint ő - elfajzottak. Akartam, hogy kielégítsen. Jobban, mint bármit. De itt üssön agyon a mennykő, ha bármikor kérek tőle valamit! Lemélyítettem a hangom, és a szemébe meredtem: - Maga egy seggfej, Mr. Ryan. A mosolya arról árulkodott, hogy megkapta, amit akart. Szerettem volta a térdemmel tökön rúgni, de akkor tényleg nem kapom meg, amit akarok. - Miss Mills! Mondja, hogy kérem! - Akkor kérem, baszd meg! A következő dolog, amit éreztem, a hideg ablaküveg volt a mellemen, és felnyögtem, akkora volt a kontraszt a meleg bőre és a hideg üveg között. Tűzben égtem; a testemnek minden porcikája érezni akarta a durva érintését. - Legalább következetes - mordult a fülembe, mielőtt megharapta volna a vállam. Kissé megrúgta a lábfejem. Szét a lábakat! Széttettem a lábam. O minden tétovázás nélkül maga felé húzta a csípőmet, közénk nyúlt, aztán egyenesen belém hatolt. - Szereti a hideget? - Igen! -Te rafkós kis lotyó! Bírod, ha néznek, mi? - A fíilcimpámat a foga közé vette. - Szereted, hogy egész Chicago megláthat itt, ahogy éppen baszol, és minden pillanatát

22

¿T ROHADÉK

élvezed, ahogy a csinos kis csöcsöd odanyomódik az ablakhoz! - Hagyd abba, tönkreteszel mindent! - Ez korántsem volt igaz. Érdes hangja egészen komisz dolgokat ébresztett föl bennem. De csak belenevetett a fülembe, és nyilván érezte, ahogy megborzongok a mondataitól. - Szeretnéd, ha látnák, ahogy élvezel? - Válaszként csak nyögtem egyet, mert már képtelen voltam szavakat formálni, ahogy ritmikusan lökött, az ablakhoz szorítva. Mondja! Szeretne elélvezni, Miss Mills? Válaszoljon, különben abbahagyom, és inkább leszopatom! - sziszegte, ahogy minden lökéssel mélyebben és mélyebben döfött belém. Lényemnek az a része, amely gyűlölte őt, elolvadt, mint cukor a nyelvemen, míg az a részem, amely mindent akart, amit ő adhatott, egyre nagyobb, forróbb és követelődzőbb lett. - Mondd ki! - hajolt előre, majd fülcimpámat az ajkai közt tartva élesen megharapott. - ígérem, hogy megadom! - Kérem! - mondtam neki. Lehunytam a szemem, és kizártam minden mást, csak őt akartam érezni. - Igen, kérem! Előrenyúlt, majd ujjbegyével a csiklómat kezdte izgatni, pont a megfelelő erővel és a megfelelő ritmusban. Arcát a nyakszirtemhez nyomta, és éreztem, ahogy elmosolyodik. Mikor aztán kinyitotta a száját, és fogát a bőrömhöz nyomta, kész voltam. Forróság rohant végig a gerincemen, körbe a csípőmön és a combom között, és összerándultam.

23

Christina Lauren

A kezemet az üvegre csaptam, és egész testemben reszkettem az orgazmustól, ami úgy elöntött, hogy csak kapkodni tudtam a levegő után. Mikor végül egy kissé alábbhagyott, kihúzta a farkát, maga felé fordított, majd lehajolva a nyakamat, az államat és az alsó ajkamat kezdte csókolni. - Mondd, hogy köszönöm! - súgta. Kezemmel durván a hajába túrtam, és reméltem, hogy valami reakciót tudok kicsikarni belőle; szerettem volna látni, hogy magánál van-e, vagy teljesen elszállt. Mi a fenét csinálunk mi itt? Felhördült, a kezemre hajolt, és le-föl csókolta a nyakamat, és kemény farkát a hasamhoz nyomta. - Most te jössz nekem! Leeresztettem az egyik kezem, és simogatni kezdtem a farkát. Hosszú és nehéz volt, és tökéletesen illett a tenyerembe. El akartam ezt mondani neki, de tőlem aztán nem fogja megtudni, hogy milyen fantasztikus érzés hozzá érni. Inkább elhúzódtam a szájától, és félig leeresztett szemhéjam mögül azt mondtam neki: - Akkorát fog élvezni, hogy még azt is elfelejti, hogy maga a világon a legnagyobb seggfej! - Lecsúsztam háttal az ablakon, és a számba vettem az egész farkát, úgy, hogy a vége a torkomnál volt. Megfeszült, és egy mély nyögés tört fel belőle. Felnéztem rá. A tenyerével és a homlokával az üvegnek támaszkodott, a szemei szorosan lezárva. Sebezhetőnek tűnt, és egészen nagyszerűnek így, magányosan.

24

¿T ROHADÉK

De nem volt sebezhető. Ő volt a legnagyobb faszfej a világon, és én ott térdeltem előtte. Hát, nem. Kibaszottul nem. így aztán ahelyett, hogy megadtam volna neki azt, amit akart, felálltam, lehúztam magamon a szoknyát, és a szemébe néztem. Most már könnyebb volt, hogy nem ért hozzám, és nem ébresztett bennem olyan érzéseket, amelyekhez semmi köze. A másodpercek csak teltek, és egyikünk sem engedte el a másik tekintetét. - Mi a büdös francot csinálsz? - recsegte. - Térdelj le, és nyisd ki a szádi - Ki van zárva. Összefogtam magamon a gomb nélküli blúzomat, és elsétáltam. Imádkoztam, hogy remegő lábaim ne áruljanak el. Felkaptam az asztalon levő táskámat, belebújtam a kabátomba, és reszkető ujjakkal megpróbáltam összegombolni. Mr. Ryan nem jött ki utánam a teremből, én meg elfutottam a liftig, és istenhez fohászkodtam, hogy előbb érjek oda, mint hogy újra meglássam őt. Gondolkodni sem tudtam, míg ott voltam az épületben. Hagytam, hogy megdugjon; életem legnagyobb orgazmusát éltem át vele; aztán otthagytam letolt nadrággal a cég konferenciatermében, a kielégítetlen kangörcs lehető legrosszabb esetével. Ha ezt valaki más csinálja, akkor szívből gratulálok neki. Kár, hogy velem történt. Afrancba!

25

ROHADÉK

A liftajtó kinyílt, beléptem, gyorsan megnyomtam a gombot, és néztem, ahogy mennek az emeletek. Amint leértem, kirohantam az előcsarnokba, majd le a lépcsőkön. Még hallottam, ahogy a biztonsági őr azt mondja, hogy milyen sokáig dolgoztam, de csak intettem neki, és továbbmentem. A fájdalom a lábam között minden lépéssel az elmúlt órára emlékeztetett. Ahogy odaértem az autómhoz, kinyitottam a távirányítóval, kirántottam az ajtót, és lehuppantam a bőrülés biztonságába. Magamat néztem a visszapillantóban. Mi a franc volt ez?

KETTŐ

Úristen! De átbasztak! Harminc perce néztem a plafont - amióta fölébredtem. Az agyam spongya. A farkam kemény. Már megint kemény. Mogorván bámultam felfelé. Akárhányszor vertem ki azóta, hogy tegnap otthagyott, csak nem akart elmúlni. Bár sok százszor ébredtem így, el sem tudtam képzelni, hogy ennyire rossz is lehet. Mert ezúttal pontosan tudtam, mi hiányzik. És még csak ki sem elégített. Kilenc hónap. Kilenc kibaszott hónapja verem ki az álló farkam reggelente, miközben egy olyasvalakire gondolok, akit még csak nem is akarok igazán. Oké, ez

¿^¿vt^UZ ROHADÉK

így nem egészen igaz. Akartam őt. Jobban akartam, mint bármilyen nőt eddig. A baj csak az volt, hogy gyűlöltem is egyúttal. És ő is gyűlölt engem. Úgy értem, ő tényleg gyűlölt. Életem mind a harmincegy éve alatt nem találkoztam olyannal, aki ennyire beindított volna, mint Miss Mills. Már a nevére is megugrott a farkam. A rohadt áruló. Sátrat csináltam a takaróból, és lenéztem magamra. Ez a hülye toldalék itt rajtam óriási bajba kever. Megdörzsöltem az arcomat, és fölültem. Miért nem tudtam a nadrágomban tartani? Majdnem egy évig kibírtam. Nem volt semmi probléma. Megtartottam a távolságot, utasításokat adtam neki, sőt a francba, még azt is beismerem, hogy szemét voltam vele! Aztán egyszerűen elvesztettem a fejem. Egyetlen pillanat kérdése volt az egész. Ott ültem abban a csendes teremben, és éreztem az illatát... meg az a kibaszott szoknya, ahogy a segge szinte az arcomba ért. Bekattantam. Biztosan tudtam, hogy ha egyszer megkapom, akkor kiábrándulok belőle, és többé már nem vágyom rá. És végre nyugtom lesz. De most ott voltam az ágyamban álló farokkal, mintha hetek óta nem történt volna vele semmi. Ránéztem az órára, de még csak négy volt. Minden annyival jobb volt, amikor még nem tudtam, hogy mi hiányzik! Ahhoz képest ez milliószor rosszabb. Épp az irodámba mentem, amikor belépett. Annak alapján, ahogy tegnap otthagyott, vagyis gyakorlatilag kirohant a teremből, két eshetőségre számítottam. Vagy arra, hogy mélyen a szemembe néz, mert úgy gondolja, hogy a tegnapi eset sokat jelentett nekem, vagyis inkább nekünk. Vagy szimplán seggbe rúg.

27

Ha kitudódik, ami tegnap történt, nemcsak a Christina Lauren munkámat vesztem el, hanem mindent, amiért eddig dolgoztam. Hiába gyűlöltem annyira, azért ezt mégsem tételeztem fel róla. Egy dolgot biztosan tudtam: hogy megbízható és lojális. Lehet, hogy egy gyűlölködő hárpia, de nem féltem attól, hogy odadob az oroszlánok elé. A főiskola befejezése óta végig a Ryan Media Groupnál dolgozott, és nem véletlenül volt a cég egyik megbecsült munkatársa. Most már csak hónapokra volt az MBA megszerzésétől, aztán válogathat az állások között. Ezt nyilván nem kockáztatná. Szerencsére úgy csinált, mintha észre sem venne. Térdig érő ballonkabátot viselt. Nem látszott, hogy mi van alatta, de arra nagyon jó volt, hogy felhívja a figyelmet a fantasztikus lábaira. A fenébe!... Ugyanaz a cipő van rajta, és akkor valószínű, hogy... Ne! Ne az a ruha! Kérem, az isten szerelmére, ne az a ruha legyen! Biztos voltam benne, hogy ez esetben nem tudnám visszafogni magam. Csak bámultam, ahogy betette a kabátját a szekrényébe, és leült az íróasztalához. Hát, kergessen meg egy nagyfaszú törpe, ha nem ez a nő a legcsábítóbb ribanc a világon! A fehér ruha tette. A mély kivágástól még hangsúlyosabbá vált a nyaka sima, lágy bőre és a kulcscsontja. A fehér anyag tökéletesen tapadt a káprázatos cickóihoz. Ez a ruha egyszerűen romlásba döntött. Ez a nő egyszerre volt a menny és a pokol, egyetlen finom csomagolásban. A ruha szegélye éppen eltakarta a térdét, és ez volt a legszexibb dolog, amit valaha láttam. Nem volt benne semmi provokatív; de a szabásban és abban a francos, 28

¿^¿vt^UZ ROHADÉK

szűzies fehérben volt valami, amitől gyakorlatilag egész nap be voltam gerjedve. És most leengedte a haját is. Mindig is visszatérő fantáziám volt, hogy kihúzom azokat a francos csatokat belőle, belemarkolok, aztán jól megbaszom. Úristen, mindjárt felrobbanok! Mikor még mindig nem volt hajlandó észrevenni, megfordultam, berontottam az irodámba, és bevágtam magam után az ajtót. Miért van az, hogy még mindig így hat rám? Még soha,

29

¿^UÍ^MZ ROHADÉK

semmi és senki nem tudta elvonni a figyelmemet a munkától, és gyűlöltem őt azért, mert ezt most megtette. De egy részem mégis csak gyönyörrel emlékezett arra a pillanatra, amikor diadalmasan nézett rám, én meg lényegében könyörögtem neki, hogy szopjon le. Acélból van ennek a gerince. Visszafogtam a vigyorgást, és inkább arra koncentráltam, hogy mennyire gyűlölöm őt. Körbejártam az íróasztalomat, majd ismét leültem, és megpróbáltam kiverni a fejemből, hogy milyen elképesztően jó volt érezni tegnap az ajkát a farkam körül. Ez így nem lesz jó, Bennett! Kinyitottam a laptopom, hogy megnézzem a mai teendőimet. A francba. A legújabb, érvényes verzió ennek a kis ribancnak a gépén volt! Reméltem, hogy nem mulasztok el egyetlen meetinget se, mert nem fogom behívni Jégkirálynőt, amíg abszolút nem lesz rá szükség.

Amint a táblázatokat néztem át, kopogást hallottam az ajtón. -Tessék! - szóltam ki. Egy fehér boríték hullott az asztalomra. Felpillantottam, és Miss Mills nézett le rám, dacosan felívelt szemöldökkel. Minden magyarázat nélkül sarkon fordult, és kiment a szobámból. A borítékra bámultam, és megrémültem. Nyilván egy hivatalos levél, amiben leírja a történteket, és jelzi, hogy feljelent szexuális zaklatás miatt. Lelki szemeim előtt megjelent a fejléc, és lent a hivatalos aláírás. 30

Azt igazán ¿T ROHADÉK

nem vártam, hogy egy online ruházati bolt nyugtája legyen benne... amit a céges hitelkártyámmal fizettek ki! Felugrottam a székből, és kirohantam utána. Épp a lépcsőház felé indult. Rendben! A tizennyolcadik emeleten voltunk, és tudtommal rajtunk kívül még soha senki nem használta a lépcsőt. Szerettem volna üvölteni vele, és nem hiszem, hogy más sokkal bölcsebb lett volna a helyemben. Az ajtó hangos csapódással záródott, és a magassarkúja épp előttem kopogott, lefelé a lépcsőn. - Miss Mills, hová a francba megy? Csak ment tovább, nem is nézett hátra, úgy szólalt meg: - Elfogyott a kávé - sziszegte. - így hát, mint az egyik irodai lány, épp lemegyek kávéért a tizennegyedikre. Nem engedhetem meg, hogy e nélkül az életfontosságú szer nélkül maradjon! Hogy lehet valaki ilyen dögös ribanc? Gyorsítottam, elkaptam a karját a lépcsőfordulóban, és nekinyomtam a falnak. Megvetően nézett rám, fogait összeszorította. Az arca elé vágtam a blokkot, és dühösen meredtem rá. - És ez micsoda? Megrázta a fejét. - Ha már ilyen okostojás, igazán tudhatná, hogy mi ez! Miért, minek tűnik? Szerintem egy számla! - Az én is látom - mordultam rá a fogaimon át, és öszszegyűrtem a papírt. Az éles széleit odanyomtam a bőréhez, épp a melle fölött. Levegő után kezdett kapkodni, a szeme kitágult, és éreztem, ahogy a farkam megdagad a nadrágomban. - De miért vásárol ruhákat a céges hitelkártyára? 31

- Mert egy szemétláda széttépte a blúzomat! Christina Lauren Megvonta a vállát, majd közelebb hajolt, és suttogva mondta: - Meg a bugyimat is! Na, jó, baszd meg! Mély levegőt vettem az orromon át, ledobtam a gyűrött papírt a földre, előrehajoltam, és a számat a szájára nyomtam. Ujjaimat beleástam a hajába, míg testét a falhoz szögeztem. A dákóm a hasának feszülve lüktetett, és közben éreztem, hogy ő is a hajamba túr, és durván megmarkolja. Felhúztam a combjáig a ruháját, és a szájába mormoltam, miközben ujjaim ismét megtalálták a harisnyája csipkés tetejét. Azért csinálta, hogy kínozzon, mert muszáj volt neki. Éreztem, ahogy a nyelve végignyalja az ajkamat, miközben ujjaim a bugyija meleg és nedves anyagát tapogatták. Végül összemarkoltam, és durván megrántottam. - Akkor jegyezze fel, hogy még egyet kell rendelnie! sziszegtem, és nyelvemet az ajkán átpréselve belenyomtam a szájába. Mélyen felnyögött, ahogy két ujjal benyúltam neki, és ha ez egyáltalán lehetséges - most még nedvesebb volt, mint tegnap délután. Elbaszott egy helyzetbe keveredtünk! A száját levette az enyémről, miközben keményen ujjaztam, és a hüvelykemmel a csiklóját dörzsöltem. -Vedd elő a farkad! - mondta. - Érezni akarlak belül! Most! Összeszűkült szemmel néztem rá, és megpróbáltam nem mutatni, hogy milyen hatással vannak a szavai rám. - Mondja, hogy kérem, Miss Mills! - Most! - ismételte még sürgetőbben. 32

kell? - Erre úgy nézett rám, hogy majdnem leszáradt a pöcsöm, de aztán elnevettem magam. Ez a Mills azért tud valamit! - Szerencséje, hogy adakozó kedvemben vagyok! Villámgyorsan kibogoztam az övem és a nadrágom, majd keményen betettem neki. Elképesztően jó volt. Jobb, mint eddig bármikor. Most már értettem, hogy miért nem tudtam kiverni őt a fejemből, és egy kis hang azt mondta odabenn, hogy talán sohasem fogok erre ráunni. - Őrület!... - motyogtam. Lihegni kezdett, éreztem a szorítását magamon, és egyre szaggatottabban vette a levegőt. Beleharapott a zakóm vállába, és a lábával körbefogott, ahogy egyre gyorsabban és keményebben löktem a falhoz. Bármelyik percben benyithatott volna valaki, és megláthatta volna, ahogy dugóm őt, de egyáltalán nem törődtem ezzel. Valahogy ki kellett vetnem őt a szervezetemből. Felemelte a fejét a vállamról, végigharapdálta a nyakamat, majd a fogai közé vette az alsó ajkamat. - Közel - nyögte, és lábával még jobban szorított, hogy mélyebbre hatoljak. - Közel vagyok! Tökéletes. Arcomat a nyakába és a hajába temettem, hogy elfojtsam a nyögésemet, ahogy a seggét szorosan markolva hatalmasat élveztem. Kihúztam, még mielőtt folytathatná a mozgást, és letettem a földre a lábát.

- Nagyon ¿T ROHADÉK

33

Tátott szájjal nézett rám, és úgy látszott, mindjárt szétrobban. A lépcsőházrai fH^mólomcsönd nehezedett. - Ez most komoly? - kérdezte, és közben hangosan lihegett. A fejét egy tompa koppanással hátrahajtotta a falnak. - Kösz, ez fantasztikus volt! - A nadrágom még mindig a térdem alá volt lecsúszva. - Maga rohadék! - Ezt már mintha mondta volna - válaszoltam halkan, és lefelé nézve felhúztam a cipzáramat. Mire felnéztem, már rendbe szedte a ruháját, de még mindig gyönyörűen zilált volt, és egy részem szeretett volna odanyúlni, hogy elélvezzen. De a lényem nagyobbik része nagyon is örült a szemében tükröződő dühös elégedetlenségnek. - „Kölcsön kenyér visszajár", tartja a mondás. - Kár, hogy ilyen szörnyen amatőr vagy - válaszolt nyugodtan. Elindult lefelé a lépcsőn, majd hirtelen megállt, megfordult, és a szemembe nézett. - Ja, és még szerencse, hogy tablettát szedek. Jó, hogy megkérdezted, seggfej! Néztem, ahogy eltűnik a lépcsőfordulóban, majd magamban mérgelődve visszamentem az irodámba. Hangos huppanással ledobtam magam a székbe, és ujjaimmal megfésülködtem, mielőtt elővettem a zsebemből a széttépett fehér bugyiját. Egy pillanatig néztem a fehér selymet, majd kinyitottam a fiókom, és bedobtam a tegnapi mellé.

Nem is értem, hogy a fenébe jutottam le a lépcsőn anélkül, hogy kitörtem volna a nyakam. Ugy rohantam, 34 ott maradt, leesett állal, mintha égne a ház. Mr. Ryan

¿^¿vt^UZ ROHADÉK

szétzilált ruhában, és a haja úgy állt, mintha megtépték volna. Mikor egy ugrással elértem végre a tizennegyedik szintet, ahol a kávézó volt - nem könnyű feladat ez ebben a cipőben kinyitottam a vasajtót és lihegve nekidőltem a falnak. Mi volt ez? A főnökömmel dugtam a lépcsőházban? A kezemet a szám elé kapva lihegtem. Én akartam? Jézus! Teljesen elment az eszem? Kábultan elbotorkáltam a faltól, és megkerestem a legközelebbi mosdót. Benéztem az összes fíilkébe, hogy üresek-e, majd bezártam a bejárati ajtót. Összerezzentem, ahogy belenéztem a tükörbe. Ugy néztem ki, mint akit jól megrágtak aztán kiköptek. A hajam rémséges volt. A gondosan beigazított hullámok most teljes káoszban álltak. De jó tudni, hogy Mr. Ryan így szereti, leengedve. - Várjunk csak: mi van?Y,z most, hogy jön ide? Természetesen nem érdekel, hogy mit szeret! - Ököllel rácsaptam a mosdópultra, és közelebb hajoltam a tükörhöz, hogy megvizsgáljam a károkat. Az ajkam megdagadt, a sminkem szétkenődött. A ruhám kinyúlt, és úgy lógott rajtam, mint tehénen a gatya. Es megint nem volt rajtam bugyi. A szemét faszfej! Ez a második! Vajon mihez kezd velük? - Úristen! - gondoltam kétségbeesve. - Ugye, nem maradt ott a konferenciateremben? Lehet, hogy eldobta valahol? Meg kell kérdeznem tőle! De nem. Ne nézzen rám önelégülten azért, mert beismerem a... mit is? Mi is volt ez az egész?

35

Megráztam a fejem, és megmostam az arcom. Szépen megkavartam mindent! i fH^mReggel, amikor bejöttem, megvolt a tervem. Besétálok hozzá, a csinos arca elé nyomom a számlát, és megmondom neki, hogy kidobhatja. De olyan rohadt szexi volt abban a szénfekete Prada öltönyben, és úgy állt a haja, hogy alig bírtam ki, hogy ne túrjak bele; így hát elszállt a fejemből minden normális gondolat. Milyen patetikus! Mi volt benne, amitől az agyam kása, a bugyim meg nedves lett? Ez így nem lesz jó. Hogy állok majd elé, ha mindig meztelenül látom magam előtt? Oké, nem meztelenül. Valójában még nem is láttam teljesen ruha nélkül, de amit eddig láttam, attól is a hideg futkosott a hátamon. Mit is mondtam az imént? Hogy »még? Fel kell mondanom! Egy percig komolyan eltöprengtem ezen, de nem tetszett a gondolat. Szerettem a munkám. És lehet, hogy Mr. Ryan egy szemétláda, de már kilenc hónapja dolgozom vele, és az elmúlt huszonnégy órát leszámítva mindig kiismertem magam rajta, és úgy tudtam kezelni őt, mint senki más. És - bár ezt magamnak sem akartam bevallani - imádtam nézni, ahogy dolgozik. Nehéz volt vele zöldágra vergődni, mert hihetetlenül türelmetlen és megszállottan perfekcionista volt. Mindenki elé ugyanazt a mércét állította, mint önmaga elé, és nem' érte be, csak a legjobbal. Beismerem, mindig is tetszett nekem, hogy sokat várt tőlem, mert így jobban teljesítettem, keményebben dolgoztam, és mindent megtettem azért, hogy a munkám a lehető legjobb legyen - még ha sokszor nem is értettem egyet a módszereivel. A marketing zsenije volt - mint ahogy 36 az egész családja is.

¿T ROHADÉK

És ez a másik. A családja. Az apám otthon maradt Észak-Dakotában, és amikor még a főiskola alatt elkezdtem recepciósként dolgozni itt, Elliott Ryan nagyon rendes volt velem. Mindannyian azok voltak. Bennett bátyja. Henry, szintén csúcsvezetőként dolgozott itt, és ő volt a legkedvesebb ember, akivel eddig találkoztam. Mindenkit szerettem a munkahelyemen, ezért aztán szóba se jöhetett, hogy felmondjak. A legnehezebb kérdés az ösztöndíj volt. Mielőtt megkapná az ember az MBA-diplomáját, be kell számolnia a JT Miller ösztöndíjbizottság előtt arról, hogy milyen munkákat végzett a valódi üzleti életben. Én azt szerettem volna, hogy a szakdolgozatom egy igazi nagy durranás legyen; ezért maradtam az RMG-nél. Bennett Ryan ugyanis felajánlotta a Papadakis-ügyet - egy multimilliárdos ingatlanfejlesztési projektet ami sokkal nagyobb dolog volt, mint amin a társaim dolgoztak. Négy hónap viszont már nem lenne elég arra, hogy belekezdjek valami másba, és olyan szintre érjek el benne, amit már érdemes megmutatni. .. vagy mégis? Nem. Az biztos, hogy nem hagyom itt a Ryan Mediát. Most, hogy ezt eldöntöttem, már csak a cselekvési terv volt hátra. Szigorúan szakmai alapon maradok, és soha, de soha nem jövök többet össze Mr. Ryannel, még akkor sem, ha ez volt a legforróbb, legintenzívebb szex, amiben valaha is részem volt... azzal együtt, hogy nem hagyta, hogy elélvezzek. A seggfej

37

Christina Lauren

Erős, független nő voltam. Karriert akartam építeni, és már eddig is őrülten sokat dolgoztam azért, hogy eljussak oda, ahol vagyok. A testemet és a fejemet nem a kéj és a sóvárgás irányította. Elég csak arra gondolnom, hogy milyen faszfej volt velem. Lekezelő és arrogáns - egy disznó, aki úgy gondolja, hogy körülötte mindenki hülye. Elmosolyodtam a tükörben, és emlékeimből előhúztam a legújabb Bennett Ryan-idézeteket. „Köszönöm, hogy nekem isfőzött kávét, Miss Mills, de ha sarat szerettem volna inni, akkor inkább egy kis kerti földet mertem volna reggel a bögrémbe!" „Ha ragaszkodik hozzá, hogy úgy üsse a billentyűket, Miss Mills, mint egy harkály, akkor kérem, hogy csukja be az ajtót, ami az irodáinkat elválasztja,!" „Van valami komoly oka annak, hogy ilyen sokáig tart, míg egy szerződéstervezetből elkészíti a véglegest? Esetleg a tehenészfiúkról való ábrándozás tölti ki a munkaidejét V Fenébe is, ez könnyebb, mint gondoltam! Egy új elhatározás érlelődött bennem. Megigazítottam a ruhám, lesimítottam a hajam, és bugyi nélkül, tele önbizalommal masíroztam ki a mosdóból. Gyorsan megvettem a kávét, amiért mentem, és visszaindultam az irodámba, de még véletlenül se a lépcsőn. Kinyitottam az iroda külső ajtaját, és beléptem. A Mr. Ryan szobájába vezető ajtó csukva volt, és zaj sem szűrődött ki mögüle. Lehet, hogy kiment. Ha szerencsém van. A székemen ülve kihúztam a fiókot, kivettem a

38

¿T ROHADÉK

neszesz- szeremet, és megigazítottam a sminkemet, mielőtt újra dolgozni kezdenék. Nem kívántam találkozni vele, de ha nem mondok föl, ez előbb-utóbb úgyis bekövetkezik. Mikor megnéztem a naptárát, láttam, hogy Mr. Ryannek hétfőn prezentálnia kell a többi főnök előtt. Egy grimaszt vágtam, mert így most figyelmeztetnem kell, hogy készüljön fel. Egy San Diegó-i konferencia is be volt tervezve a jövő hónapra, ami azt jelentette, hogy nemcsak ugyanabban a hotelben fogunk lakni, de ugyanazon a repülőn, ugyanabban a céges autóban utazunk, és ugyanazokon a meetingeken veszünk részt. Ugyan már, mi az nekem? A következő órában azon kaptam magam, hogy egyfolytában az ajtaját figyelem. Mikor odanéztem, mindig összeszorult a gyomrom. Ez nevetséges! Mi bajom van? Bezártam a dokumentumot, amit éppen olvasni próbáltam, és a fejemet a kezembe ejtettem, amikor hallottam, hogy nyílik az ajtó. Mr. Ryan sétált ki rajta, de nem nézett rám. Már rendbe szedte a ruházatát. A felöltőjét a karján átvetve vitte, a másik kezében egy aktatáska; de a haja még mindig teljesen zilált volt. - Ma már nem jövök vissza - mondta furcsa nyugalommal. -Törölje, kérem, a találkozóimat, és ütemezzen át mindent, amit szükséges! - Mr. Ryan! - mondtam, amikor keze a kilincshez ért. Megállt. - Kérem, ne felejtse el, hogy hétfőn tízkor

39

Christina Lauren

prezentálnia kell az igazgatótanácsnak! - Egyenesen a hátának beszéltem. Úgy állt ott, mint egy kőszobor, és látszott, hogy minden izma megfeszül. - Ha gondolja, szívesen előkészítem a táblázatokat, a portfoliókat és a szlájdokat a konferenciaterembe, kilenc harmincra! Bevallom, egy kissé élveztem ezt. Minden arra utalt, hogy egyáltalán nem érzi jól magát a bőrében. Röviden bólintott egyet, és már újra elindult kifelé, amikor megint megállítottam. - És, Mr. Ryan! - mondtam mézédesen. - Arra szeretném kérni, hogy írja alá ezeket a költségkimutatásokat, mielőtt elmegy! Leejtette a vállát, és hangosan kifújta a levegőt. Megfordult, és úgy jött oda az íróasztalomhoz, hogy közben nem is nézett rám. Lehajolt, és átlapozta a papírokat. Odatettem egy tollat eléje. - Kérem, ott írja alá, a vonalon!

40

¿^¿vt^UZ ROHADÉK

Utálta, ha megmondják neki, mit csináljon, főként akkor, ha már amúgy is tudta, mit kell tennie; így aztán magamban jót nevettem ezen. Felkapta a tollat, lassan fölemelte az állát, úgy, hogy dióbarna szeme az enyémmel került egy magasságba. A tekintetünk összekapcsolódott nekem úgy tűnt, hogy percekre és egyikünk sem nézett félre. Egy rövid pillanatig ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy odahajoljak hozzá, megharapjam a nedves ajkát, és könyörögjek, hogy érintsen meg. - Ne továbbítson semmilyen hívást! - csattant fel végül, majd gyorsan aláírta a papírokat, és a tollat ledobta az asztalra. - Ha valami komolyabb gond van, hívja fel Henryt! - Rohadék! - súgtam magamban, ahogy kiment az ajtón.

Ha azt mondom, hogy szar volt a hétvégém, keveset mondtam. Alig ettem valamit, alig aludtam valamit, és közben is csak arról ábrándoztam, hogy ott van a főnököm fölöttem - alattam, mögöttem - meztelenül. Szinte visszakívántam a hajtós egyetemi órákat, ahol legalább valami lekötötte a figyelmemet. Szombat reggel fáradtan és gyűrötten keltem, de aztán valahogy összeszedtem magam, bevásároltam, és megcsináltam a házimunkákat. De a vasárnap már nem volt ilyen szerencsés. Reszketve, levegő után kapkodva

41

Christina Lauren

riadtam föl álmomból, és úgy izzadtam, hogy az egész gyűrött ágynemű nedves volt alattam. Olyan valószerűen álmodtam, hogy elélveztem tőle. Megint a konferenciaasztalon voltunk Mr. Ryannel, ám ezúttal teljesen meztelenül. O a hátán feküdt, én lovagló ülésben rajta, és föl-le, előre-hátra mozogtam a farkán. Mindenütt megérintett; megsimogatta az arcomat, a nyakamat, a mellemet, és a kezével irányította a csípőm mozgását. Mikor a tekintetünk összetalálkozott, úgy éreztem, hogy darabokra hullok. - A fenébe! - Egy nagyot sóhajtottam, és kimásztam az ágyból. Lesz ez még rosszabb is. Hamarosan. Mert addig rendben, hogy egy kanos vadszamárnak dolgozom; de hogyan fajulhatott ez odáig, hogy egy hideg ablakhoz nyomva megbasztak, munkaidőben, és még élveztem is? Beálltam a zuhany alá, és amíg vártam, hogy a víz meleg legyen, újra elkalandoztak a gondolataim. Elképzeltem, milyen lenne, ha a lábam közül nézne fel rám; szerettem volna látni az arcát, ahogy rám mászik, ahogy belém nyomja, és érzi, hogy mennyire akarom őt. Őrülten szerettem volna hallani a hangját, ahogy kimondja a nevem. A szívem elszorult. Ezek a fantáziálások nem vezetnek semmi jóra! En éppen most készülök megszerezni a diplomámat, ő meg már régen csúcsvezető. O semmit sem veszíthet, én mindent. Gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem, mert úgy volt, hogy együtt reggelizünk Sarával és Júliával. Sara és én

42

¿^¿vt^UZ ROHADÉK

mindennap találkoztunk a munkahelyünkön, de Júliát, a legkedvesebb gimnáziumi barátnőmet, már nehezebb volt becserkészni. Beszerző volt a Guccinál, és szorgosan hordta nekem a bemutató darabokat és a készleten felüli holmikat. Hála neki és az árengedményeinek, olyan cuccaim voltak, mint keveseknek. Még így is elég sokat fizettem értük, de nagyon megérte. Jól kerestem a Ryan Mediánál, az ösztöndíj teljes egészében fedezte a tanulmányi költségeimet, de még én is kiakadtam volna magamon, ha képes lettem volna ezerkilencszáz dollárt kiadni egy ruhára. Néha arra gondoltam, hogy Elliott talán azért fizet ilyen jól, mert tudja, hogy én vagyok az egyetlen, aki kibírja a fiát. Ó, ha tudná! Ügy döntöttem, hogy nem beszélek a lányoknak a helyzetről. Sara Henry Ryannek dolgozott, és szinte mindennap találkozott Bennettel is. Hiába kértem volna, hogy tartsa titokban a dolgokat. Júlia viszont jól seggbe rúgna. Már majdnem egy éve panaszkodok neki, hogy mekkora egy fasz ez az ember, és nyilván eldobná az agyát, ha megtudná, hogy lefeküdtem vele. Két órával később a két legjobb barátnőmmel mimóza koktélt ittunk a kedvenc vendéglőnkben, és férfiakról, ruhákról és munkáról diskuráltunk. Júlia egy olyan ruhával lepett meg, ami a legpazarabb anyagból készült, amit eddig láttam. Egy ruhás zacskóban lógott mellettem a széken.

43

Christina Lauren

- Na és, hogy megy a munka, Chloe? - kérdezte Júlia, és beleharapott egy szelet dinnyébe. - Még mindig baszogat a főnököd? - Ó, az a Gyönyörű Rohadék! - sóhajtott Sara, én meg tüzetesen vizsgálni kezdtem a páralecsapódást a pezsgőspoharamon. Egy szőlőt dobott a szájába, majd folytatta. - Úristen, látnod kéne őt, Júlia! Pontosan illik rá ez a név! Egy isten! Komolyan. Minden tökéletes rajta, mármint fizikailag. Fantasztikus az arca, a teste, a ruhája, a haja... Istenem, az a haj! Tudod, az a művésziesen zilált frizura! - Sara a saját feje fölött mutogatott. - Úgy néz ki, mintha éppen most mászott volna le valakiről. Csak néztem ide-oda. Engem aztán tényleg nem kellett emlékeztetni rá, hogy milyen a haja. - De nem tudom, mondta-e Chloe, hogy egy igazi vadbarom - folytatta Sara, és elkomolyodott. - Én már az első tizenöt percben ott tartottam, hogy kilyukasztom mind a négy gumiját. A legnagyobb fasz, akit eddig láttam! Félrenyeltem az ananászomat. Ha tudná! És most mindent megdicsért rajta, ami férfi. Ez így nem fair! - Es miért ilyen faszfej? - Ki tudja... - válaszolta Sara, majd a távolba nézett, mintha az érveit mérlegelné. - Talán a gyerekkora? -Te már találkoztál a családjával; nem igaz? kérdeztem tőle szkeptikusan. - Akkor hogy is van ez a pszichológia?

44

¿^¿vt^UZ ROHADÉK

- Igaz! - egyezett bele. - Akkor lehet, hogy inkább valami védekezési mechanizmus nála. Mondjuk, azért próbál mindenkinél keményebben dolgozni, mert be kell bizonyítania magának, hogy nem a szépségéért ismerik el. Bosszúsan csattantam föl. - Nincs ennek semmilyen mélypszichológiai oka! Egyszerűen csak úgy gondolja, hogy mindenkinek épp annyira a szívén kell viselnie a munkáját, mint ahogy ő

45

Christina Lauren

teszi. A legtöbben meg nem így vannak vele. Ez meg fölidegesíti. - Te véded őt, Chloe? - kérdezte Sara egy meglepett grimasszal. - Dehogy védem! Láttam, hogy Júlia gyakorlott szeme észrevett valamit rajtam, és most csendes váddal néz rám. Hónapok óta panaszkodtam neki a főnökömről, de úgy látszik, nem mondtam el neki, hogy milyen dögös. - Chloe, te ezt titkolod? Tényleg olyan jó pasi? -Tényleg, de olyan a személyisége, hogy ezt elég nehéz nála értékelni. - Próbáltam olyan laza lenni, amennyire csak tudtam. Júlia valahogy mindig is olvasott a gondolataimban. - Hát, jó! - vonta meg a vállát, és egy nagy slukkot szívott az italából. - Akkor lehet, hogy azért olyan idegbajos, mert kicsi a kukija! Lecsaptam az asztalra a pezsgőspoharamat, a két barátnőm meg harsogva nevetett.

Hétfő reggel tiszta ideg voltam, ahogy beléptem az épületbe. Már eldöntöttem: nem fogom feláldozni a karrieremet azért, mert mindketten rosszul ítéltük meg a helyzetet. Szerettem volna egy briliáns prezentációval befejezni a munkámat, hogy az ösztöndíjbizottság

46

¿T ROHADÉK

elájuljon, aztán kilépek, és elhelyezkedek valahol. Nincs több szex, nincs több fantáziálás. Simán együtt tudok dolgozni'— csak dolgozni - Mr. Ryannel még néhány hónapig. Abból a ruhából nyertem mindehhez önbizalmat, amit Júlia hozott nekem. Teljesen rásimult a testemre, mégsem volt túlságosan provokatív. De a titkos fegyverem az alsóneműm volt. Mindig is oda voltam a drága fehérneműkért, és már jól ismertem azokat a helyeket, ahol a legjobb áron be tudtam szerezni őket. Az, hogy valami nagyon szexi dolgot hordok a ruhám alatt, önbizalmat adott. Ez a bugyi aztán tényleg az volt. Elöl hímzett fekete selyem, a hátsó része meg finom, egymást keresztező tüll csíkokból állt, amik a farkcsontomnál egy finom kis csomóban találkoztak. A ruha anyaga minden lépésnél lágyan simogatta a bőrömet. Mondjon bármit Mr. Ryan, ma minden lepereg rólam. Korán mentem be, hogy legyen elég időm a prezentáció előkészítésére. Ez nem igazán az én munkám lett volna, de Mr. Ryan nem akart magának titkárnőt, és ha magára hagyták, semmit sem tett azért, hogy kellemes legyen a prezentáció: nem volt kávé, nem volt süti, csak egy terem, tele emberekkel, szlájdokkal és nyomtatott anyagokkal, és a munka szinte a végtelenségig tartott. Az előcsarnok üres volt. A széles, háromemeletnyi tér padlója csiszolt gránit, a fala fényes, szürke mészkő. Ahogy becsukódott mögöttem a lift ajtaja, egy kis prog-

47

Christina Lauren

rambeszédet tartottam magamnak. Felidéztem magamban minden vitát, meg a szemét kis megjegyzéseit. „Géppel írjon, ne kézzel! A kézírása olyan, mintha a dédnagyanyjáé lenne, Miss Mills!" „Ha szerettem volna végigélvezni a beszélgetését az egyetemi tanácsadójával\ akkor nyitva hagytam volna az ajtót, és hozatok egy pattogatott kukoricát. Kérem, /fogy máskor legyenek halkabbak!* Szóval, így állunk! De rossz nővel kezdett ki, mert engem nem lehet csak úgy megfélemlíteni! Egy gonosz mosoly kíséretében lecsúsztattam a kezem a fenekemre... ez a bugyi erőt ad! Az iroda, mint vártam, üres volt, amikor beléptem. Összeszedtem, amire szüksége lehet a prezentáció során, és elindultam a konferenciaterem felé, hogy bekészítsek mindent. Próbáltam úrrá lenni a pavlovi reflexeimen, amikor megláttam az üvegfalat és a fényes konferenciaasztalt. Test, állj! Agy, indulj! Körülnéztem a napsütötte teremben, feltettem a laptopot és a dossziékat a nagy asztalra, majd segítettem a büféseknek kirakni a reggelit, végig a hátsó fal mentén. Húsz perccel később a kulcsmondatok már mind ki voltak téve, a projektor be volt állítva, és a frissítők is elő voltak készítve. Azon kaptam magam, hogy kifelé bámulok az ablakon. Odanyúltam, és megérintettem a sima üveget, és ez furcsa érzésekkel töltött el. Éreztem a hátamon a teste melegét, mellemen a hideg üveg érintését,

48

¿T ROHADÉK

és a fülemben hallottam a nyers, állati hangját: „Kérjen meg, hogy elégítsem ki!" Becsuktam a szemem, és homlokommal és tenyeremmel nekidőltem az üvegnek. Hagytam, hogy újra elöntsenek az emlékek. Egy torokköszörülés hangja riasztott fel. - Álmodozunk, munkaidőben? - Mr. Ryan! - Elakadt a lélegzetem, és megpördültem a sarkamon. A tekintetünk összetalálkozott, és ismét megdöbbentett a tény, hogy milyen gyönyörű. A szemkontaktust ő szakította meg azzal, hogy körülnézett. - Miss Mills! - mondta, minden szót külön hangsúlyozva. - A prezentáció a negyediken lesz! - Hogyan? - kérdeztem, és lassan elöntött a bosszúság. - De mindig ezt a termet használjuk! Es miért csak az utolsó pillanatban mondja ezt? - Azért - mondta nyomatékosan, öklét az asztalra helyezve mert én vagyok itt a főnök! Én hozom a szabályokat, és én döntöm el, hogy hol, mikor, mi történjen! Talán, ha nem bámulna annyit kifelé az ablakon, jutna egy kis ideje rá, hogy egyeztesse velem a részleteket! Agyamban fehéren kezdett izzani egy kép, ahogy öklömmel a torkára ütök. Minden csepp önkontrollomra szükségem volt, hogy ne ugorjak át az asztalon, és ne fojtsam meg. Egy önelégült mosoly jelent meg az arcán. - Rendben - mondtam, és lenyeltem a dühömet. Úgysem történt még egyetlen jó döntés se ebben a teremben.

49

Christina Lauren

Mikor beléptem az új konferenciaterembe, azonnal megláttam Mr. Ryant. Ott ült a széken, az ujjait sátorszerűen összetette maga előtt - ő maga volt a visszafogott türelem szobra. Jellemző Aztán észrevettem még valakit magam mellett. Elliott Ryant. - Adja csak, hadd segítsek, Chloe! - mondta, és kivette a köteg dossziét a hónom alól, hogy könnyebben manőverezhessek az ételekkel megrakott kocsival. - Köszönöm, Mr. Ryan! - Egy éles pillantást vetettem a főnökömre. - Chloe! - nevetett fel az idősebbik Ryan. - Hányszor kell még mondanom, hogy szólíts Elliottnak! — Minden porcikájában pont olyan csinos volt, mint a fiai. Izmos volt és magas, és mindhárom Elliott ugyanazokat a finoman kimunkált vonásokat hordozta. Elliott őszes fekete haja az idők során lassan fehér lett, de még így is ő volt az egyik legklasszabb férfi, akivel találkoztam. Hálásan mosolyogtam rá, és leültem. - Hogy van Susan? - Köszönöm, jól! Állandóan piszkál, hogy hívjalak meg! - tette hozzá egy kacsintással. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy a legfiatalabb Mr. Ryan bosszúsan sóhajtott egyet mellettem. - Kérem, mondja meg neki, hogy üdvözlöm! Lépések hallatszottak mögöttem, és valaki finoman meghúzta a fíilemet.

50

¿^¿vt^UZ ROHADÉK

- Szevasz, te lány! - mondta Henry Ryan, és egy mosolygós grimaszt vágott, majd a terem felé fordult. - Elnézést, hogy késtem! Azt hittem, odafönt van a találkozó! Kihasználtam az alkalmat, és a szemem sarkából egy elégedett pillantást vetettem a főnököm felé. Oszszenéztünk. Felvettem a kinyomtatott anyagokat, és egy példányt odatettem elé. - Tessék, Mr. Ryan! Még egy pillantásra se méltatott, csak megragadta a papírokat, és elkezdett lapozni bennük. Hülye fasz. Épp, ahogy leültem, erős hangján megszólalt Henry: -Ja, Chloe! Míg fönt vártam, ezeket találtam a földön. - Odamentem hozzá, és két antikolt ezüstgombot láttam a kezében. - Körbekérdeznéd, hogy nem hiányzik-e valakinek? Elég drága holminak néz ki. Éreztem, hogy ég az arcom. Teljesen megfeledkeztem már a szétszakított blúzról. - Oöö... persze! - Henry, mutasd csak egy pillanatra! - szólalt meg a Kanos Vadszamár, és kivette a gombokat a bátyja kezéből. Egy gonosz kis vigyorral felém fordult. - Nincs magának egy ilyen blúza? Gyorsan körbepillantottam a teremben. Henry és Elliott már egy másik beszélgetésbe kezdtek, és nem figyeltek rá, hogy mi történik közöttünk.

51

Christina Lauren

- Nem - mondtam olyan közönyösen, ahogyan csak tudtam. - Nincs ilyenem. - Biztos? - Megfogta a kezem, de előtte végighúzta az ujját az alkarom belső oldalán, majd beletette a gombokat, és a kezével összeszorította a tenyerem. Elakadt a lélegzetem, és a szívem hevesen kezdett verni. Visszarántottam a kezem, mintha megégettem volna. - Biztos! - Pedig megesküdtem volna rá, hogy azon a blúzon, ami nemrég volt magán, ilyen ezüstgombok voltak. Azon a rózsaszínen! Azért emlékszem rá, mert amikor feljött hozzám, láttam, hogy az egyik eléggé meglazult. Az arcom még jobban égett, ha ez egyáltalán lehetséges. Mit játszik ez most itt? Próbál bemártani azzal, hogy úgy tesz, mintha én rendeztem volna úgy a dolgokat, hogy egyedül lehessek vele a konferenciateremben? Közelebb hajolt hozzám, annyira, hogy éreztem a lehelete forróságát. - Jobban oda kell figyelnie! - súgta. Próbáltam nyugodt maradni, ahogy kivettem kezéből a kezemet. - Szemétláda! - válaszoltam összeszorított fogakkal, mielőtt odébb ment volna. Hogy volt hozzá képe, hogy úgy csináljon, mintha én lettem volna az, aki megszegte a szabályokat? Azt tudom, hogy egy faszfej, de hogy veszélyeztesse a jó híremet a többi fejes előtt - na, erről még hallani fog tőlem!

52

¿^¿vt^UZ ROHADÉK

A meeting alatt többször is egymásra pillantottunk. Én nagyon dühös voltam, és láttam, hogy benne viszont egyre nő a bizonytalanság. Többnyire az előttem fekvő papírokba néztem, hogy kerüljem a tekintetét. Mikor vége volt az egésznek, összeszedtem a cuccokat, és húztam kifelé. De, mint ahogy azt sejtettem, végig ott loholt mögöttem, ahogy a lift felé igyekeztem. Végül ott álltunk a lift belső részében, és mindkettőnkben forrt a méreg, ahogy elindultunk fölfelé. Miért nem megy már gyorsabban ez a szar, és miért van az, hogy mindenki épp most akar minden emeleten kiés beszállni? Az emberek telefonáltak, papírokat lapozgattak és ebédidőket egyeztettek. Egyre hangosabb lett a zaj, és ez majdnem kiverte a fejemből azokat a szavakat, amiket magamban Mr. Ryannek szántam. Mire elértük a tizenegyedik emeletet, a lift lényegében megtelt. Mikor újra kinyílt az ajtó, és további három ember döntött úgy, hogy betuszkolja magát, a tömegben hozzápréselődtem; a hátam a melléhez, és a fenekem a... oh! Éreztem, hogy finoman megfeszül a teste, és hallottam, ahogy egyre szaporábban kezdi venni a levegőt. De ahelyett, hogy nekidőltem volna, igyekeztem minél távolabb kerülni tőle. O megfogta a csípőmet, és visszahúzott. - Szeretem, ha előttem van ez a segg! - mormogta a fülembe, mély és meleg hangon. - Hol a... - Még egy megjegyzés, és szétrúgom a tökét a cipősarkammal! Erre még közelebb hajolt.

53

Christina Lauren

- Miért van az, hogy most még a szokásosnál is harciasabb? Felé fordultam, és alig hallhatóan azt suttogtam: - Mert az apja előtt úgy csinált, mintha egy karrierista kurva lennék, aki magán akar feljutni a szamárlétra tetejére! Leejtette a kezét, és tátva maradt a szája. - Dehogy is! - Pislogás. Megint pislogás. - Micsoda? Teljesen összezavarodott, és így is hihetetlenül szexi volt. A szemét. - Én csak játszottam! - És mi van, ha meghallották? - De nem hallották meg. - De meghallhatták volna! Komolyan úgy nézett ki, mint akiben meg sem fordult ez a gondolat, és talán így is volt. Ő könnyen játszott, fenn a csúcson. Ő egy munkamániás csúcsvezető. Én meg csak egy lány, félúton a karrierje felé. A mellettünk lévő ember ránk pillantott, mire mindketten előre néztünk, és meredten álltunk. A könyökömet a bordája közé nyomtam, ő viszont megcsípte a fenekem, úgy, hogy felnyögtem. - Nem kérek bocsánatot - suttogta halkan. Naná, hogy nem! Faszkalap! Megint nekem szorította magát, és éreztem, hogy még keményebb lesz. Az az áruló melegség szétterjedt a lábam között.

54

^^ROHADÉK

Ahogy elértük a tizenötödiket, néhány ember kiszállt. Magam mögé nyúltam, és a tenyeremet rátettem a farkára. Egy forró sóhajt éreztem a nyakamon, ahogy ezt suttogta: - Igen, ez az, basszus! Akkor megszorítottam. - Baszd meg, jól van, bocsánaú - sziszegte a fíilembe. Erre elengedtem, leejtettem a kezemet, és magamban elvigyorodtam. Tudod, csak játszottam egy kicsit veled! A tizenhatodikon mindenki kiszállt, nyilván ugyanarra a meetingre mentek. Ahogy az ajtó becsukódott, és elindult a lift, Mr. Ryan felmordult, és láttam, hogy egy hirtelen mozdulattal megnyomja a stop gombot. Felém fordult, és a szeme olyan sötét volt, amilyennek még sohase láttam. Egyetlen mozdulattal nekinyomott a falnak. Egy pillanatra eltávolodott, és izzó tekintettel csak annyit mondott: - Ne mozogj! És bár azt akartam mondani neki, hogy menjen a büdös francba, a testem könyörögve kért, hogy tegyem azt, amit mond. Kivette a kezemből az iratköteget, leszedte róla a ragasztós címkét, és a plafonon levő kamera lencséjére ragasztotta. Néhány centire voltunk csak egymástól, és az arcomon éreztem a szaggatott leheletét. - Sohasem mondtam, hogy dugással akar feljutni a szamárlétrán. - Kifújta a levegőt, és odahajolt a nyakamhoz. - Túl sokat gondolkodik!

55

Christina Lauren

Hátrahúzódtam, amennyire tudtam, és a szemébe néztem. - Maga meg nem gondolkodik eleget! Itt most az én karrieremről van szó! Maga bármit megtehet, semmit sem veszít! - Hogy én tehetek meg bármit? Te voltál az, aki az imént odanyomtad a fened a farkamhoz! Te vagy az, aki megtette ezt velem! - Éreztem, hogy alábbhagy a feszültségem. Nem szoktam meg, hogy sebezhetőnek lássam őt, még egy kicsit sem. -Jó, de akkor többet ne támadjon meg igazságtalanul! Egy hosszú szünet után bólintott. Az épület zaja betöltötte a liftet, és mi csak néztük egymást. A vágy, hogy megérintsen, egyre erősebb lett; először a köldökömben kezdtem érezni, aztán lejjebb, a lábam között. Előrehajolt, és megnyalta az állam, mielőtt a száját a számra illesztette volna. Egy akaratlan nyögés tört fel belőlem, ahogy a kemény farka a hasamhoz nyomódott. A testem már csak az ösztöneimre hallgatott. A lábam a lába köré fonódott, hogy még közelebb legyek a felmeredő dákójához; kezem magától megtalálta az utat a hajába. Hátrább húzódott, épp csak annyira, hogy kipattinthassa a derekamnál lévő csatot. Aztán a ruhám szétnyílt előtte. - Micsoda mérges kis cica! - suttogta. Vállamra tette a kezét, a szemembe nézett, majd lecsúsztatta a ruhámat a földre. Mindenütt libabőrös lettem, ahogy megfogta a

56

¿^¿vt^UZ ROHADÉK

kezemet, megfordított, és nekinyomta a tenyeremet a falnak. A hajamhoz nyúlt, és kivette belőle az ezüst kis fésűt. Megragadta a meztelen hátamra hullott tincseket, és oldalt fordította a fejem, hogy hozzáférjen a nyakamhoz. Forró, nedves csókok hullottak a gerincemre és a vállamra. Minden kis érintése elektromossággal töltött fel. Letérdelt mögöttem, megragadta a fenekemet, és addig harapott bele, míg élesen felnyögtem. Ezután fölállt. Szent isten, honnan tudja, hogy mit kell velem csinálni? - Ez jó volt? - Ujjaival a mellemet nyomogatta. - Hogy megharaptam a fenekedet? - Talán. - Te kis romlott ribanc! Felkiáltottam a meglepetéstől, mert keményen odacsapott, ahol az előbb a foga volt. Egy gyönyörteljes nyögés volt erre az egyetlen válaszom. Elakadt a lélegzetem, amikor éreztem, hogy megmarkolja az alsóneműm vékony szalagjait, és egy mozdulattal letépi. - Várhatod a következő számlát, seggfej! Sötéten felnevetett, és újra nekem feszült. Ahogy a mellem a hideg falhoz ért, egész testemben borzongás futott végig, és ettől eszembe jutott a hideg ablak. Már el is felejtettem, hogy milyen jó ellentétes dolgokat érezni: a hideget és a meleget, a kemény falat és őt. - Ez mindent megér! - A keze körbesimította a derekamat, majd elindult lefelé a hasamra, majd még lejjebb,

57

Christina Lauren

amíg ujjai el nem érték a csiklómat. - Tudod, kezdem azt hinni, hogy azért hordasz ilyen dolgokat, hogy ingerelj vele! Vajon igaza volt? Csak ámítottam magam azzal, hogy mindez saját magamnak szól? Annyira nyomta és dörzsölte a csiklómat, hogy az már fájt, de ez csak fokozta a vágyamat. Még lejjebb ment, és megállt a bejáratnál. - Te csurom nedves vagy! Biztosan egész nap erre gondoltál! - Baszd meg! - nyögtem válaszul, és nagyot sóhajtottam, ahogy végül belém nyomta az ujját, majd maga felé húzott. - Mondd! Mondd ki, és megadom, amit akarsz! - A másik ujját is betette a bent lévő mellé, és ettől muszáj volt felkiáltanom. Megráztam a fejem, de a testem ismét megcsalt. Anynyira tele volt a hangja vággyal! A szavai kötekedőnek és parancsolónak tűntek, mégis úgy éreztem, mintha könyörögne. Becsuktam a szemem, és megpróbáltam összeszedni a gondolataimat, de túl sok volt ez most egyszerre. Meztelen bőrömhöz nyomta a fölöltözött testét; fülemben hallottam a reszelős hangját, és hosszú ujjai oda-vissza mozogtak bennem. A kés élén táncoltam. Mikor a másik kezével felnyúlt, és a melltartóm könnyű anyagán át megcsípte a mellbimbómat, hangosan felnyögtem. Olyan közel voltam már!

58

¿^¿vt^UZ ROHADÉK

- Mondd ki! - morogta a fülembe, miközben ujjával a csiklómat simogatta. - Nem hagyom, hogy egész nap ezért haragudj rám! Végül feladtam, és azt suttogtam: - Azt akarom, hogy gyere belém! Egy fojtott, mély hangot adott ki, a homlokát a vállamra hajtotta, és belém nyomult. Egyre gyorsuló ütemben körözött, és egyre mélyebben merült belém. A csípője a fenekemnek ütközött, kemény farka belülről feszült nekem. - Úristen! - nyögtem föl, ahogy a köröző mozgás még mélyebbre ért, és már csak a gyönyörre tudtam koncentrálni, ami ott állt készenlétben, hogy feltörjön. Ám ekkor lihegésünk és nyögéseink ritmikus zaját egy telefoncsörgés erőszakos hangja szakította félbe. Hirtelen elcsendesedtünk, ahogy durván ránk tört a külvilág. Mr. Ryan szitkozódva távolodott el tőlem, és fölvette a lift vésztelefonját. En megfordultam, felkaptam a ruhám, belebújtam, és remegő kézzel kezdtem összekapcsolni magamon. - Igen! - A hangja teljesen nyugodtnak tűnt, és egy cseppet sem lihegett. Egymás szemébe néztünk a lift két oldaláról. - Értem... Nem, minden rendben! - Lassan lehajolt, és felvette a földről a széttépett bugyimat. - Nem, egyszerűen csak megállt. - Hallgatta, hogy mit mond az ember a vonal másik végén, közben ujjai között a selyembugyimat gyűrögette. - Rendben van! - Befejezte a beszélgetést, és visszatette a kagylót a helyére.

59

Christina Lauren

A lift egy rándulással megindult fölfelé. Mr. Ryan lenézett a kezében lévő finom anyagra, majd fel, énrám. Ellépett a faltól, és vigyorogva jött felém. Az egyik kezével nekitámaszkodott a lift falának, majd rám hajolt, orrával végigment a nyakamon, és azt suttogta: - Pont olyan jó az illatod, mint amilyen jó hozzád érni. Egy pillanatra elfulladt a lélegzetem. - Ez pedig - folytatta, és meglengette a kezében levő bugyit - az enyém. A lift kongatott egyet, ahogy megérkeztünk az emeletünkre. Az ajtó szétnyílt, éá ő anélkül, hogy egyetlen pillantást is vetett volna hátrafelé, az irányomba, betette a finom textilt a zakója zsebébe, és kiment.

NEGY

Pánik. Az érzést, ami elfogott, amikor a folyosón az irodám felé rohantam, egyszerűen pániknak kell neveznem. Nem értettem, hogyan történhetett meg ismét. Ahogy ott maradtam vele abban az apró kis acélbörtönben - az illata! a hangja! a bőre! egyszerűen elszállt minden önkontrollom. Szétestem. Ez a nő a markában tartott, úgy, mint még senki más. Aztán az irodám viszonylagos biztonságában ledobtam magam a bőrdíványra. Előrehajoltam, és a saját hajamba markolva vártam, hogy megnyugodjak, és alábbhagyjon az erekcióm.

Christina Lauren Úgy látszik, a dolgok a rosszról még rosszabbra fordultak. Mióta a reggeli prezentációt említette, tudtam, hogy képtelen lennék egyetlen normális mondatot kipréselni magamból, ha ott leszünk abban a kicseszett konferenciateremben. Elképzelni sem tudtam, hogy odaüljünk ahhoz az asztalhoz. Amikor beléptem, az üvegablakra borulva találtam őt, a gondolataiba merülve; és ez már önmagában elég volt ahhoz, hogy megint megkeményedjen a farkam. Valamit süketeltem arról, hogy a meetinget áthelyezték egy másik emeletre, de persze nem vette be. Vajon miért kell mindig szembeszegülnie velem? Végül leszögeztem, hogy én vagyok a főnök, de mint mindent, ezt is simán visszavágta a képembe. Egy tompa puffanást hallottam a külső irodából, mire félig felugrottam a díványról. Aztán még egyet. Meg még egyet. Mi a franc folyik odakinn? Felálltam, és odamentem az ajtóhoz. Kinyitottam, és láttam, hogy Miss Mills pakolja különféle kupacokba a dossziékat. Karba tettem a kezem, nekidőltem a falnak, és egy pillanatig csak néztem őt. Az, hogy dühösen csapkodott, semmit sem enyhített a nadrágomban jelentkező gondon. - Elmondaná, kérem, hogy mi a probléma? - Úgy nézett rám, mintha két fejem lenne a nyakamon. - Emlékezetkiesése van? - Nem hinném.

60

¿T ROHADÉK

- Elnézést, ha egy kissé tán érzékenyebb vagyok a kelleténél! - sziszegte felém, majd felkapott egy iratköteget, és széles mozdulattal bevágta egy fiókba. - Nem tölt el maradéktalan örömmel, hogy... - Bennett! - szólalt meg az apám, aki épp most lépett be a helyiségbe. - Ez igazán klassz volt! Henry és én most beszéltünk Dorothyvel ésTroyjal, és nagyon meg vannak... - Megállt, és arrafelé nézett, ahol Miss Mills állt. - Chloe! Jól vagy, angyalom? Miss Mills felegyenesedett, szétterpesztette az ujjait, majd bólintott. Kipirult arca gyönyörű volt, a haja egy kissé zilált. Én ziláltam össze. Nyeltem egyet, és az ablak felé fordultam. - Nem jól nézel ki! - mondta apa, majd odament hozzá, és a kezét a homlokára tette. - Meleg vagy! Összeszorítottam a fogam, ahogy az üvegben megláttam a reakcióját. Egy furcsa érzés mászott föl a gerincemen. Honnan van ez? - Hát, tényleg nem vagyok túl jól - válaszolta. Akkor nyomás, hazafelé! Ennyi munka mellett!... Meg aztán épp most fejezted be a szemesztert az egyetemen, nem csoda, hogy... Sajnos mára az egész napja be van táblázva fordultam feléjük. - Még be kell fejeznie a Beaumont-ügyet, Miss Mills! - mondtam a fogam között. Az apám kőkemény tekintettel fordult felém.

61

Christina Lauren - Biztos vagyok benne, Bennett, hogy képes vagy magad is megcsinálni azt, amit kell! - Visszafordult hozzá. - Menjél csak! Köszönöm, Elliott! - A szemöldöke tökéletes ívbe kanyarodott. - Akkor viszontlátásra holnap, Mr. Ryan! Néztem, ahogy kimegy, az apám meg becsukta mögötte az ajtót. Furcsa tekintettel nézett rám. - Most mi van? - kérdeztem. Nem esne le az aranygyűrű az ujjadról, ha egy kicsit kedvesebb lennél hozzá! - Közelebb jött, és leült az íróasztal sarkára. - Szerencséd, hogy ő van itt veled, azt ugye, tudod? A plafonra néztem, majd megráztam a fejem. Ha a modora is olyan lenne, mint a Power Point technikája, nem lenne semmi probléma. Az anyád hívott, és mondta, hogy emlékeztesselek a ma esti vacsorára - vágott közben élesen az apám. - Henry és Mina hozzák a kicsit is. -Ott leszek. Elment az ajtóig, majd visszanézett rám. - Ne késs el! - Persze, hogy nem! Jézusom! - Pontosan olyan jól tudta, mint én, hogy sohasem kések el sehonnan, még egy családi vacsoráról sem. Ezzel szemben Henry még a saját temetését is lekésné. Most, hogy végre egyedül voltam, leroskadtam a székemre. Oké, lehet, hogy kissé tényleg karcos voltam.

62

¿T ROHADÉK

Benyúltam a zsebembe, és elővettem belőle azt, ami nemrég az ő fehérneműje volt. Be akartam dobni a többi mellé, amikor észrevettem rajta a címkét. Agent Provocateur. Nem kevés pénzt költhetett erre! Ez felkeltette a kíváncsiságomat. Kihúztam a fiókot, és megvizsgáltam a másik kettőt is. La Perla. Ez a nő aztán komolyan veszi az alsóneműit! Be kellene ugrani a belvárosi La Perla-üzletbe, hogy legalább tudjam, mennyibe került neki ez a kis kollekcióm. A szabad kezemmel átgereblyéztem a hajamat, bedobtam a bugyikat a fiókba, és bezártam. Az már biztos, hogy teljesen elment az eszem.

Akárhogy próbáltam, képtelen voltam bármire is odafigyelni. Ebédszünetben futottam egyet, de még így sem tudtam túljutni a reggel történteken. Háromra már éreztem, hogy muszáj lelépnem innen. Mikor odaértem a lifthez, felsóhajtottam, és inkább a lépcső felé indultam. Ami még nagyobb hiba volt. Végül tizennyolc emeletet futottam lefelé. Este a szüleim háza felé tartva éreztem, hogy enyhül bennem a feszültség. Ahogy beléptem a konyhába, azonnal

63

¿T ROHADÉK

körülvettek az ismerős illatok, és hallottam a szüleim vidám beszélgetését az ebédlőből. - Bennett! - kiáltotta szinte énekelve anyám, ahogy beléptem hozzájuk. Lehajoltam, hogy megpusziljam az arcát, és hagytam, hogy néhány pillanatig hiába próbálkozzon a hajam megregulázásával. Végül feladta. Kezembe rakta a leveses tálat, amit odavittem az asztalra, és bekaptam egy sárgarépát jutalomképpen. - Henry itt van? - kérdeztem, a nappali felé nézve. - Még nincsenek - válaszolta apám, ahogy belépett. Henry nem volt egy otthonülő ember, de a feleségével és a lányával együtt már nehezebben mozdultak ki. Odamentem a bárhoz, és kevertem anyámnak egy száraz martinit. Húsz perccel később kaotikus hangok érkeztek az előszoba felől, és én fölálltam, hogy üdvözöljem őket. Egy apró, instabil kis test vágódott széles vigyorral a lábamhoz. - Benny! - rikoltotta a kislány. Felkaptam Sophiát, és puszikkal halmoztam el az arcát. - Micsoda érzelgős alak! - vetette oda Henry, ahogy elment mellettem. - Mintha te jobb lennél. - Szerintem mind a ketten fogjátok be, ha érdekel valakit a véleményem - szólalt meg Mina, és bement a férje után az ebédlőbe. Sophia volt az első unoka, a család szeme fénye. Mint általában, most is az ölemben ült ebéd közben, én meg

64

¿^Uu^M ROHADÉK

próbáltam körülötte enni valahogy, és igyekeztem elkerülni a segítségét. Teljesen az ujja köré csavart. - Bennett, már akartam tőled kérdezni - kezdte anyám, és átadott egy üveg bort -, nem akarod meghívni Chloét a jövő héten ebédre? Nem próbálnád meg rábeszélni? Válaszként egy nagyot sóhajtottam, és éreztem, hogy apám sípcsonton rúg az asztal alatt. - Jézusom! Miért akarja mindenki, hogy eljöjjön ide? Anyám kihúzta magát, és felvette az Eltökélt Anya arcát. - Itt van egyedül egy idegen városban, és... - Anya! - vágtam közbe. - Már főiskolás kora óta itt lakik! Huszonhat éves. Ez már nem idegen város neki! -Tulajdonképpen igazad van, Bennett! - válaszolta éles hangon, amit nem szoktam meg nála. - Idejött főiskolára, summa cum laude fejezte be, néhány évig az apádnál dolgozott, mielőtt átment volna a te osztályodra, és ő a legjobb alkalmazott az összes közül, miközben esti egyetemre jár, hogy megszerezze a következő diplomáját. Szerintem Chloe elképesztő nő, és szeretném, ha találkozna valakivel! A kanalam megállt a levegőben, ahogy ezt meghallottam. Anya össze akarja hozni valakivel? Gondolatban sorra vettem az. összes egyedülálló férfit, aki s^óba jöhetett, de

mindegyiket gyorsan kiszórtam. Brad: túl alacsony. Damian: mindent megdug, ami mozog. Kyle: meleg, Scott: ostoba. Hát, ez furcsa. Éreztem, hogy valami

65

Christina Lauren szorítja a mellem, de nem tudtam, hogy mi az. De, ha mégis meg kéne neveznem, akkor talán... harag? Miért haragudtam azért, mert az anyám össze akarja hozni valakivel? Nyilván azért, mert lefeküdtél vele, te marhal Vagyis hát, nem lefeküdtél, hanem megdugtad. Megdugtad, kétszer. Ez pedig azt jelenti, hogy folytatni akarod. Ja, és a liftben is betettél neki, és az íróasztalfiókodban gyűjtőd a széttépett bugyijait. Fura egy alak vagy Két kézzel megdörzsöltem az arcom. - Jó, majd szólok neki. De ne várj tőle túl sokat! Egy mákszemnyi kedvesség sem szorult belé, úgyhogy elég nehéz zöldágra vergődni vele. -Tudod, Ben - szólt közbe a bátyám szerintem mindenki egyetért itt abban, hogy te vagy az egyetlen, aki nehezen jön ki vele. Körbenéztem, és bosszankodva láttam, hogy az összes fej bólogat, és egyetért az idióta bátyámmal. Az este hátralevő része jóformán arról szólt, hogy meg kéne próbálnom szebben viselkedni Miss Millsszel, és hogy mindnyájan milyen nagyszerűnek tartják őt, és mennyire szeretné az anyám bemutatni neki a legjobb barátnőjének a fiát, Joelt. Teljesen megfeledkeztem Joelről. Elég jó fej, úgy emlékszem. Leszámítva, hogy tizennégy éves koráig Barbie-zott a húgaival, és úgy sírt,

66

¿^Uu^M ROHADÉK

mint egy kisgyerek, amikor tizedikben sípcsonton rúgták baseball közben. Mills elevenen felfalná. Elnevettem magam a gondolatra. Beszéltünk az előttünk álló találkozókról is. Egy nagy meeting várt ránk csütörtök délután, amin az apámmal és a bátyámmal fogok részt venni. Tisztában voltam vele, hogy Miss Mills már mindent megtervezett és előkészített. Nem szívesen vallottam be, de szinte mindig két lépéssel előttem járt, és megtette, amire szükségem volt. Úgy mentem el, hogy majd megpróbálom rábeszélni, hogy eljöjjön, bár, hogy őszinte legyek, azt sem tudtam, mikor látom őt a következő napokban. Találkozóim és megbeszéléseim voltak szerte a városban, és nem hittem, hogy abban a néhány pillanatban, amíg az irodában vagyok, lesz alkalmam vele erről társalogni.

Másnap délután, ahogy a South Michigan Avenue-n araszoltunk, az ablakon kibámulva arra gondoltam, mennyire el van cseszve a napom. Utáltam, ha dugóban kellett ülnöm. Az iroda már csak néhány háztömbnyire volt, és komolyan fontolóra vettem, hogy elküldöm az autót a sofőrrel, én meg gyalog megyek. Már elmúlt négy, és húsz perc alatt háromsaroknyit sikerült megtennünk. Fasza. Lehunytam a szemem, az

67

Christina Lauren ülésnek támasztottam a fejem, és felidéztem a legutóbbi meetingen történteket. Valójában egész jól sikerült. Az ügyfeleket meglepték a javaslataink, és minden gördülékenyen ment. Mégsem tudtam lerázni magamról a rosszkedvemet. Henry az elmúlt három órában negyedóránként megjegyezte, hogy úgy viselkedek, mint egy nyűgös tinédzser, és mire a szerződéseket aláírtuk, már ott tartottam, hogy szétverem a pofáját. Minden adandó alkalommal megkérdezte, hogy mi a franc bajom van, és hogy őszinte legyek, nem is vádoltam őt ezért. Még én is észrevettem, hogy mekkora balfasz voltam az utóbbi napokban. És ez nem kevés! Persze, amikor hazaindult, még megjegyezte, hogy szerinte azzal segíthetnék leginkább magamon, ha megkefélnék valakit. Ha tudná. Egy nap. Egy nap telt el azóta, hogy a liftben történtek után úgy maradtam, álló farokkal, és szinte viszkető kényszert éreztem, hogy hozzáérjek bármelyik porcikájához. Úgy éreztem magam, mint aki fél éve nem dugott. Olyan voltam, mint egy holdkóros. A kocsi megint megállt, és már üvölteni szerettem volna. A sofőr leengedte az első és a hátsó ülés közti elválasztó üveget, és egy bocsánatkérő mosollyal így szólt: - Bocsánat, Mr. Ryan, gondolom, lassan megőrül ott hátul. Már csak négysaroknyira vagyunk. Nem akar inkább sétálni? - Ahogy kinéztem a sötétített üvegen,

68

¿r ROHADÉK

észrevettem, hogy épp a La Perla-üzlet előtt vagyunk. Szívesen kiállók a járdához, és... Be sem fejezhette a mondatot, máris kint voltam az autóból. Míg a sarkon vártam a pirosnál, rájöttem, hogy fogalmam sincs, mit csináljak odabenn. Vegyek valamit, vagy csak kínozni akarom magam? Beléptem a boltba, és megálltam egy hosszú asztal előtt, ami tele volt csipkés-fodros fehérneművel. A padló meleg mézszínű fából készült, a plafonról mindenütt csoportokba rendezett hengeres világítótestek néztek lefelé. A halvány fények intim hangulatot teremtettek, csak az asztalok és állványok voltak erősebben megvilágítva, ahol a drága fehérnemű lógott vagy hevert. Volt valami a csipkék és a finom szatén együttesében, amitől újra érezni kezdtem a jól ismert vágyat. Ujjamat végighúztam a bolt bejáratához legközelebbi asztalon, és észrevettem, hogy eléggé magamra vontam az eladók figyelmét. Egy magas szőke elindult felém. - Üdvözlöm a La Periában! - mondta, és úgy nézett végig rajtam, mint egy oroszlán a bifszteken. Látszott, hogy az itt dolgozó nők pontosan tudják, mennyibe került az öltönyöm, és hogy a mandzsettagombom valódi gyémánt. Úgy tűnt, hogy a szemében dollárjelek ugráltak. - Segíthetek valamit választani? Esetleg egy ajándékot a feleségének? Vagy a barátnőjének? - tette hozzá egy csöppnyi kacérsággal a hangjában.

69

Christina Lauren - Nem, köszönöm! - válaszoltam, és hirtelen még azt is röhejesnek éreztem, hogy egyáltalán itt vagyok. - Csak körülnézek. - Nos, ha mégis meggondolná magát, csak szóljon! Rám kacsintott, majd megfordult, és visszament az eladópult mögé. Néztem, ahogy elmegy, és hirtelen arra gondoltam, hogy még csak meg sem próbáltam megtudni tőle a telefonszámát. Bassza meg! Nem voltam egy nagy trófeagyűjtő, de most egy gyönyörű nő épp kikezdett velem egy fehérneműboltban, nekem meg eszembe sem jutott, hogy kezdjek ezzel valamit. Jézusom! Mi a franc bajom van? Már ott tartottam, hogy megfordulok és kimegyek, amikor valami magára vonta a figyelmemet. Végigtapogattam egy fekete csipkés harisnyatartót, ami egy állványról lógott. Régebben azt hittem, hogy csak a Playboy-fotókon hordanak ilyeneket a nők - amíg el nem kezdtem dolgozni vele. Emlékszem egy meetingre, amikor még csak egy hónapja volt ott. Keresztbe rakta a lábát az asztal alatt, épp úgy, hogy a szoknyája egy kissé felcsúszott, és látni engedte azt a finom, fehér csíkot, ami a harisnyája tetején volt. Ez volt az első alkalom, hogy észrevettem, mennyire vonzódik a szép fehérneműhöz; de nem ez volt az első eset, amikor, őt képzelve magam elé, ebédszünetben kivertem a farkam. -Talált valamit, ami tetszik? Megfordultam, mert ismerős volt a hang. A francba! Miss Mills. Még sohasem láttam így. Jólöltözött volt, mint mindig, de most egészen laza. Szűk, fekete farmer volt rajta és 70

¿r ROHADÉK

piros, ujjatlan felső. A haja szexi lófarokba kötve, és így, smink és szemüveg nélkül - amit néha az irodában viselt - alig nézett ki többnek, mint húsz. - Mi a fenét csinál itt? - kérdezte, és egy hamis mosoly ült ki az arcára. - Mit érdekli ez magát? - Csak kíváncsi voltam. Nem elég az én fehérneműm, még bővíteni akarja a kollekcióját? - Rám meresztette a szemét, mert még mindig a harisnyatartót gyűrögettem. Gyorsan elengedtem. - Nem, dehogyis, csak... -Tényleg, mihez kezd ezekkel? Elrakja győzelmi mementóként a többi mellé? - Karba tette a kezét, amitől felnyomódtak a mellei. A szemem le sem vettem a dekoltázsáról, és a cerkám elkezdett mozgolódni a nadrágomban. - Úristen! - ingattam a fejem. - Muszáj mindig ilyen pikírt ribancnak lenned? - Éreztem, hogy a vágytól és a haragtól megfeszülnek az izmaim, és az adrenalin szinte szétfröcs- csen az ereimben. -Te tehetsz róla; mindig kihozod belőlem a legjobbat. Előredőlt, olyan közel, hogy a melle már szinte hozzám ért. Körbepillantottam, és észrevettem, hogy már megint mindenki minket néz. - Nézd! - próbáltam összeszedni magam. - Mi lenne, ha megnyugodnál, és halkabban beszélnél? - Tudtam, hogy mielőbb ki kell mennünk innen, mielőtt botrány lenne. Valami rejtélyes okból ezzel a nővel minden veszekedés úgy végződött, hogy a bugyija a zsebembe került. - Különben is, mit keres itt? Miért nem dolgozik? Elképedve nézett rám. 71

Christina Lauren - Már majdnem egy éve dolgozom önnek, és azt hittem tudja, hogy minden második héten el kell mennem az MBA- tanácsadómhoz! Épp most jövök tőle, és beugrottam vásárolni. Talán egy nyomkövetőt kéne rám szerelnie, hogy állandóan tudja, hol vagyok! Bár, ami azt illeti, e nélkül is megtalált. Csak bámultam rá, és próbáltam kitalálni valamit. - Mindig olyan kicseszett ideges vagy velem! Hű, ez klassz volt, Bennett! Bravó! - Na, menjünk! - mondta hirtelen. Elkapta a karom, és az üzlet hátsó felébe vonszolt. Befordultunk egy saroknál, és beléptünk egy próbafülkébe. Látszott, hogy itt volt már egy ideje. A székeken és a fogasokon mindenféle csipke és fehérnemű volt szétszórva. A hangszórókból halk zene áradt, és örültem, hogy így majd nem kell csöndben maradnom, mikor megfojtom őt. Miután becsukta a selyemborítású sezlonnal szemben lévő tükörajtót, szembefordult velem. - Mondja csak, követett ide? - Ezt mi a francból gondolja? - Azt mondja, egyszerűen csak beugrott egy női fehérneműboltba? Egy kissé perverznek tetszik lenni, így, szabadidőben? - Szakadjon már le erről, Miss Mills! - Még szerencse, hogy akkora farka van, mert ezzel részben kompenzálhatja a sekélyes beszédkészségét! Azon kaptam magam, hogy közel hajolok hozzá, és ezt sziszegem: - Szerintem a számmal sincs semmi hiba. Hirtelen minden hihetetlenül intenzívvé, hangossá és elevenné vált. A mellkasa föl-le mozgott. A pillantása a 72

¿r ROHADÉK

számra esett, és beharapta az alsó ajkát. Lassan a keze köré tekerte a nyakkendőmet, és magához húzott. Kinyitottam a számat, és éreztem, ahogy a puha nyelve belém hatol. Nem tudtam hátrább húzódni, így egyik kezemmel az állát, a másikkal a haját fogtam meg. Kivettem a hajcsíptetőt, amivel a lófarka össze volt fogva, és a lágy hullámok a kezemre omlottak. Szorosan megmarkoltam a haját, és úgy fordítottam a fejét, hogy kényelmesebben elérjem a számmal. Még többet akartam. Az egészet akartam. Felnyögött, és én még szorosabban fogtam. - Ez jó neked? - Úristen, nagyon! Abban a pillanatban, hogy meghallottam a szavait, már nem törődtem semmi mással. Nem érdekelt, hogy hol vagyunk, kik vagyunk, vagy mit éreztünk egymás iránt. Még sohasem működött a kémia ilyen intenzíven, mint vele. Semmi sem számított, ha együtt voltunk. A kezem lecsúszott az oldalán. Megragadtam az ujjatlan trikója alsó szegélyét, és a csókot egy pillanatra megszakítva áthúztam a fején. Hogy ő se maradjon le semmiben, lehúzta a zakót a vállamról, és a földre dobta. A hüvelykemmel körkörösen simogattam a bőrét, ahogy a farmere derékrészéhez közelítettem. Egy pillanat alatt szétnyitottam, a nadrág lehullt a földre, és ő egy rúgással lerázta magáról a szandálján keresztül. Végigcsókoltam a nyakát és az arcát. - A szentségit! - dörmögtem magamban. Ahogy fölnéztem, ott láttam az embermagasságú tükörben a tökéletes testét. Annyiszor elképzeltem már ruha nélkül, hogy még bevallani is szégyellem, de a valóság, nappali 73

Christina Lauren fényben, még ennél is jobb volt. Sokkal jobb. Áttetsző fekete bugyi volt rajta, ami csak a feneke felét takarta, és hozzáillő melltartó. A haja selymesen hullott a hátára. Hosszú lábán megfeszültek az izmok, ahogy felágaskodott, hogy elérje a nyakamat. Ez a látvány és a csók úgy feszítette a dákómat a nadrágomhoz, hogy már fájt. Erősen megharapta a fülem, és az ingem gombjához nyúlt. - Szerintem te is szereted durván. Kikapcsoltam az övem és a nadrágom, és a boxeremmel együtt letoltam a földre, majd lehúztam őt is magamhoz a sezlonra. Megremegtem, ahogy kezemmel a bordáin felcsúszva a melltartója kapcsát kerestem. A melle sürgetően feszült nekem. Végigcsókoltam a nyakát, ujjammal kikapcsoltam a melltartóját, és lehúztam a pántot a válláról. Kicsit eltávolodtam tőle, hogy leessen a földre. A melle látványa egészen megdöbbentett. Hihetetlen, hogy milyen tökéletes. Gondolatban már mindent csináltam velük: fogtam, csókoltam, szívtam, basztam őket, de mindez semmi volt a valósághoz képest. A csípőjét hozzám szorította, és már semmi sem volt közöttünk, csak a kis bugyija. Arcomat a melle közé nyomtam, ó pedig a hajamnál fogva közelebb húzott magához. - Szeretnél megkóstolni? - súgta, és lenézett rám. Hátrahúzta a fejem, annyira, hogy felnézzek rá. Ezúttal nem tettem semmilyen bántó megjegyzést, és nem céloztam rá, hogy hagyjuk már a dumát, inkább

74

¿r ROHADÉK

dugjunk. Szerettem volna megízlelni a bőrét. Sokkal jobban szerettem volna, mint eddig bármit. -Igen! - Akkor kérjed szépen! - Baszd meg a szépen kérést... engedd! Előrébb hajolt, hogy a számba vehessem a tökéletes mellbimbóit. Ettől nyüszíteni kezdett, és még erősebben húzta a hajamat. De kibaszott jó volt! Rengeteg gondolat cikázott át rajtam. Semmire a világon nem vágytam jobban, mint hogy elmerülhessek benne, de azt is tudtam, hogy ha vége lesz, mindkettőnket gyűlölni fogom. Őt azért, mert ennyire elgyengültem, magamat azért, mert hagytam, hogy a vágy legyőzze a józan eszemet. Ugyanakkor azt is tudtam, hogy mégsem tudom abbahagyni. Olyan lettem, mint egy kábítószeres, aki csak a következő löketre tud gondolni. Tökéletesen felépített életem a szemem láttára omlott össze, én meg csak azzal törődtem, hogy minél közelebbről érezhessem őt. Kezemet lecsúsztattam az oldalán, és ujjammal végigszaladtam a bugyija derekán. Megrázkódott, ahogy szorosan lehunyt szemmel a markomba fogtam az anyagot, pedig próbáltam leállítani magam. j - Tépd csak le... tudom, hogy azt akarod! - suttogta a fülembe, majd keményen megharapta a fülcimpámat. Egy fél másodperccel később a bugyija már csak egy marék csipke és rongy volt a helyiség másik sarkában. Keményen megragadtam a csípőjét, megemeltem egy kicsit, és a másik kezemmel a farkamat beigazítva magamra engedtem őt.

75

Christina Lauren Az érzés annyira jó volt, hogy erőnek erejével vissza kellett fognom őt a mozgásban, nehogy felrobbanjak. Mert ha most megtörténik, később a képembe fogja vágni. Ha nem kapná meg tőlem a kielégülést. Mikor újra kezelhetővé vált a helyzet, mozgatni kezdtem a csípőjét. Még nem voltunk ilyen helyzetben szemtől szemben, ő fölül - és bár nem szívesen ismertem be, a testünk tökéletesen összeillett. Lecsúsztattam a csípőjéről a lábaira a kezem, úgy igazítottam őket, hogy a derekamnál átöleljenek. Ebben a helyzetben még mélyebben hatolhattam belé, és arcomat a nyakába nyomtam, hogy ne kiáltsak fel hangosan. Hallottam, ahogy az emberek ki-be járkálnak körülöttünk a próbafülkékbe. A gondolat, hogy bármikor rajtakaphatnak, még izgalmasabbá tette az egészet. A háta ívben megfeszült, a feje hátrahajlott, miközben fojtottan nyögdécselt. Az a megtévesztően ártatlan mód, ahogy az ajkát összeharapta, megőrjített. Megint azon kaptam magam, hogy a válla fölött a tükörben nézem magunkat. Egész életemben nem volt még ilyen erotikus látványban részem. A hajamnál fogva a szájához emelte a szám. A nyelvünk egymáson siklott, átvéve a testünk ütemét. - Annyira gyönyörű vagy innen! - mondtam a szájába. - Fordulj meg, ezt látnod kell! - Kissé megemeltem, és a fejét a tükör felé fordítottam. Megfordult, hogy a háta kerüljön felém, majd ismét visszaereszkedett rám. - Ó, istenem! - Erősen zihált, ahogy a fejét hátrahajtotta a vállamra, és én nem tudtam, hogy azért, mert benne vagyok, vagy amiatt, amit látott. Vagy mindkettő. 76

¿r ROHADÉK

Megfogtam a haját, és kényszerítettem, hogy ismét a tükörbe nézzen. - Nem! Nézz csak oda! - morogtam a fülébe. - Azt akarom, hogy lásd! És holnap, ha mindened sajog, emlékezz rá, hogy ki tette ezt veled! - Ne beszélj annyit! - mondta, de ahogy megborzongott, tudtam, hogy minden szavamat élvezi. Kezével végigsimított a saját testén, és ahogy fölért, hátranyúlt a hajamba. Minden porcikáját végigsimogattam, és harapós csókokkal borítottam be a vállát és a hátát. A tükörben láttam, ahogy ki-be csúszkálok benne. És bár tudtam, hogy nem szabadna erre emlékeznem, azt is tudtam, hogy sohasem fogom elfelejteni. Az egyik kezemmel a csiklójához nyúltam. - Ó, basszus! - suttogta. - Kérlek, csináld! - így? kérdeztem, miközben körkörösen nyomogattam és simogattam. - Igen, kérlek, még, még, kérlek! Testünk fényes lett az izzadtságtól, a haja kissé a homlokához tapadt. Szemét nem vette le arról a pontról, ahol a testünk oda-vissza mozogva egymásba olvadt, és éreztem, már mindketten közel vagyunk. Először azt akartam, hogy a tükörben találkozzon a tekintetünk, de aztán rájöttem, ezzel túl sokat mutatnék meg magamból. Nem akartam, hogy szemtől szembe lássa, mit is tud velem tenni. A hangok körülöttünk mit sem változtak, és senki sem tudta, hogy mi folyik ebben a kis helyiségben. De most már tennem kellett valamit, mert különben hamar kiderült volna minden. Ahogy egyre féktelenebbül mozgott, és 77

Christina Lauren egyre szorosabban és szorosabban markolta a hajamat, kezemet a szájára tettem, hogy elnyomjam a síkoltását, ami lassan felszakadt belőle.

78

Saját hangomat a vállába fojtottam, és néhány mély lökés után felrobbantam benne. A teste belesüppedt az ROHADÉK enyémbe, ahogy hátrahanyatlottam a falnak. Fel akartam kelni. Fel akartam kelni, és felöltözni, de úgy éreztem, nem bírnak el a reszkető lábaim. Ha eddig abban reménykedtem, hogy a szex úgyis unalmasabbá válik, és én megszabadulok ettől a szenvedélytől, hát, tévedtem. Lassan elkezdett beszűrődni a külvilág, és én kezdtem magamhoz térni. Ezzel együtt jött a kiábrándultság is, amiért megint győzött a gyengeségem. Kicsit megemeltem és eltoltam őt magamtól, majd lehajoltan a boxeremért. Ahogy felállt, ellenséges vagy közömbös tekintetre számítottam; mégis, valami nyílt és érzékeny figyelmet láttam meg a szemében, mielőtt elkapta volna a pillantását. Csendben öltöztünk mindketten. A próbafülke hirtelen nagyon szűknek és nagyon csendesnek tűnt, és emlékszem, hogy minden egyes lélegzetvételét külön hallottam. Megigazítottam a nyakkendőmet, felvettem a széttépett bugyit a földről, és betettem a zsebembe. Odamentem az ajtóhoz, a kilincs felé nyúltam, majd megálltam. Kinyújtottam a kezem, és az ujjaimat végighúztam a fali fogasról lógó csipkés anyagokon. Mikor a pillantásunk találkozott, azt mondtam neki: -Vegye meg a harisnyatartót is! Anélkül, hogy visszanéztem volna, kiléptem a próbafiHkéből.

űé

Nyolcvanhárom lyukat, huszonkilenc csavart, öt lapátot és négy villanykörtét számoltam meg az ágyam fölött lévő ventilátoron. Visszahengeredtem a saját térfelemre, és bizonyos izmaim csúfondárosan emlékeztettek rá, hogy igenis, van okom, hogy ne tudjak aludni. Azt akarom, hogy lásd! És holnap, ha mindened sajog, emlékezz, hogy ki tette ezt veled! Nem viccelt. A kezem öntudatlanul az ujjatlan trikóm alá nyúlt, és megdörzsöltem a mellbimbómat. Lehunytam a szemem, és a saját kezem érintése előhívta bennem az ő emlékét, ahogy hosszú, elegáns ujjai a mellem alsó részén kalandoznak, ahogy hüvelykujjával a bimbómat dörzsöli, majd az egész mellemet a tenyerébe veszi... a fenébe! Nagyot sóhajtottam, és lerúgtam az ágyról a párnát. Nagyon is jól tudtam, hová vezet ez a gondolatsor. Már harmadik napja csináltam ugyanezt, és ideje volt abbahagyni.Í£gy másik nagy sóhajjal hasra fordultam, és szorosan lehunytam a szemem, hogy elaludjak. Mintha ez bármikor is sikerült volna. Ma is tisztán emlékszem arra a napra, amikor majdnem másfél évvel ezelőtt Elliott fölrendelt az irodájába, hogy beszélnivalója van velem. Még főiskolás koromban kezdtem dolgozni neki az RMG-nél mint junior asszisz- ¡^¿YWZ ROHADÉK

78

tens. Mikor az anyám meghalt, Elliott a szárnyai alá vett. Nem úgy, mint egy apa, inkább mint egy gondoskodó, melegszívű mentor, aki a házába is meghívott ebédre, hogy rajtam tartsa a szemét, és lássa, hogy boldogulok az életben. Mindig mondta, hogy az ajtaja nyitva áll előttem. De azon a napon, amikor letelefonált értem, annyira hivatalos hangon szólalt meg, hogy még a szar is megfagyott bennem. Az irodájában elmondta, hogy a legkisebb fia hat évig Párizsban élt, és hogy a L'Orealnál volt marketingigazgató. Most pedig hazajön, és hat hónap múlva átveszi az ügyvezető igazgatói posztot a Ryan Mediánál. Elliott tudta, hogy egy év múlva megszerzem az üzleti diplomámat, és hogy olyan gyakornoki lehetőséget keresek, ahol egyből a mélyvízbe kerülök. Ragaszkodott hozzá, hogy ezt az időt a Ryan Mediánál töltsem el, és biztosított róla, hogy a légii] abb Mr. Ryan boldogan felvesz a csapatába. Elliott átadta a Bennett Ryan érkezésérő szóló memót, amit aztán egy hétig köröztettek a cégnél. Hűha! Ennyi jutott eszembe, ahogy visszafelé menet átfutottam a papírt. A L'Oreal Paris termékmarketing részlegének ügyvezető alelnöke. A Crairís „Forty under 40" listájának legfiatalabb jelöltje, amit néhány alkalommal közzétettek a Wall Street Journah&n is. Dupla MBA-t szerzett a NYU-Stern School of Business és a HEC Paris-nál, ahol a cégfinanszírozás és a nemzetközi marketing volt a szakterülete. Summa cum laude eredménnyel végzett. Mindehhez harmincéves volt. Jézusom!

79

Christina Lauren

Hogy is mondta Elliott? Hogy rendkívül motivált? Ez volt a legdurvább bagatellizálás, amit eddig hallottam. Henry már célzott rá, hogy az öccse nem az a laza és oldott fajta ember, de amikor látta, mennyire megijedtem ettől, azonnal megnyugtatott. - Hajlamos rá, hogy olykor kőmerev legyen, és időnként kiüt rajta az anális fixáció, de ne is törődj vele, Chloe! Te majd lecsendesíted, ha csaholni kezd. Jó csapat lesztek! Úgy értem, nem lesz semmi gond - mondta, és nagy kezét a vállamra tette. - Hogyan is tudna nem szeretni téged? Röstellem bevallani, de mire megérkezett, egy kicsit már belé is szerettem. Nagyon szorongtam a vele való munka miatt, de lenyűgözött, amit viszonylag rövid életében eddig elért. Az sem volt rám rossz hatással, amikor megnéztem az interneten a fényképét: egy valódi díszpéldány volt. Az érkezéséig e-mailen kommunikáltunk, és bár elég rendesnek tűnt, nem volt túl barátságos. A nagy napon Bennettet csak a délutáni igazgatótanácsi gyűlés utánra vártuk, amikor is hivatalosan bemutatták volna. Egy egész napom volt rá, hogy idegroncs legyek. Sara, amilyen jó barátnő volt, igyekezett másfelé terelni a figyelmemet. Leült a székembe, és órákon át elemeztük a Shop-stop című film erényeit. Nemsokára úgy nevettem, hogy a könnyeim végigfolytak az arcomon. Nem is vettem észre, hogy Sara hirtelen megmerevedik, és azt sem, hogy valaki áll mögöttem. És bár a kezével megpróbált figyelmeztetni - fogd már be a szád, te marha! - ezt sem vettem észre. Nem kétséges, hogy teljesen hülye vagyok. - És aztán - folytattam vihogva, és az oldalamat fogtam a nevetéstől - azt mondja, hogy „És baz'meg, egy olyan 80

^^^^^ ROHADÉK

srác rendelt tőlem, akit annak idején még leszoptam az tetolaJbálonT„ MtáxL folytatja^ Kogy Ja^ és a. bátyádnak is felszolgáltam már!" Egy újabb röhögőgörcs kapott el, és ahogy a nevetéstől görnyedten tolattam hátra, egyszer csak nekimentem valami keménynek és melegnek. Megfordultam, és döbbentem láttam, hogy az új főnököm combjához dörgöltem épp a fenekemet. - Mr. Ryan - mondtam neki, mert felismertem a fényképről elnézést! Nem úgy tűnt, mint aki jól szórakozik. Sara, hogy oldja a helyzetet, felállt, és kinyújtotta a kezét. - Örülök, hogy végre találkoztunk! Sara Dillon vagyok, Henry asszisztense. Az új főnököm csak rápillantott, de nem nyújtott kezet. Felvonta azt a tökéletes szemöldökét. - Úgy érti, Mr. Ryan? Sara csak nézett, és lassan leengedte a kezét. Volt valami félelmetes Bennett jelenlétében, amitől Sara nem tudott megszólalni. Mikor kissé magához tért, azt dadogta: - Hát... mi elég lazán vesszük ezeket a dolgokat. A keresztnevünkön szólítjuk egymást. O itt az ön asszisztense, Chloe. Erre is csak bólintott. - Miss Mills! Szólítson Mr. Ryannek! Öt perc múlva várom az irodámban, hogy megbeszéljük a munkahelyi viselkedés szabályait. - A hangja komoly volt. - Miss Dillon! - bólintott Sara felé.

81

Christina Lauren

Egy pillanatig még rám nézett, majd sarkon fordult, és bement az irodájába. Ekkor találkoztam először a később elhíresült ajtócsapkodásával. - Micsoda egy szemét alak! - mormogta Sara a fogai között. - De egyszerűen gyönyörű! - mondtam erre én. Mivel reméltem, hogy elsimíthatom a dolgokat, lementem a büfébe egy kávéért. Meg is kérdeztem Henryt, hogyan szereti, és mondta, hogy tej nélkül, feketén. Mikor idegesen bekopogtam az ajtaján, egy rövid „Tessék? volt a válasz. Próbáltam lecsendesíteni a kezem remegését. Barátságos mosolyra igazítottam az arcom, mert eltökélt szándékom volt, hogy ezúttal jobb benyomást teszek. Benyitottam. Éppen telefonált, és őrülten jegyzetelt valamit egy papírra. Elakadt a lélegzetem, amikor meghallottam, hogy milyen szépen beszél lágy, mély hangján franciául. - Ce sera parfait. Non. Non, ce nest pas nécessaire. Seulement quatre. Oui. Quatre. Merci, Ivan. Befejezte a beszélgetést, de nem nézett föl, hogy üdvözöljön. Ahogy ott álltam az íróasztala előtt, ugyanazon a rideg hangon szólt hozzám, mint korábban. - A jövőben, Miss Mills, az összes, nem munkával kapcsolatos megbeszélését az irodán kívül folytassa le!

82

^^N^^T ROHADÉK

Azért fizetjük, hogy dolgozzon, nem azért, hogy pletykálkodjon. Elég világos voltam? Csak álltam ott, míg fel nem nézett rám, majd felvonta az egyik szemöldökét. Végül kiráztam magam a transzból, és szembesültem az igazsággal: akármilyen lélegzetelállítóan jól nézett ki a fotókon, Bennett Ryan egyáltalán nem olyan, mint amilyennek elképzeltem. És még csak nem is hasonlított az apjára és a bátyjára. - Nagyon is, uram! - válaszoltam, és körbementem az íróasztala mentén, hogy letegyem elé a kávét. Már épp elértem az íróasztalát, amikor a cipősarkam beleakadt a szőnyegbe, én meg előreestem. Egy hangos „kurva életbe!" felkiáltás hagyta el a száját, és a kávé már nem volt más, mint egy tűzforró folt a drága öltönyén. - Úristen, Mr. Ryan, annyira sajnálom! Odarohantam a szobájához tartozó mosdóba, felkaptam egy törölközőt, térdre hullottam előtte, és megpróbáltam felitatni a foltot. Szorult helyzetemben, amikor úgy gondoltam, hogy ennél rosszabb már nem lehet, azon kaptam magam, hogy nagy igyekezettel dörgölöm a törölközővel az ölét. Mikor észrevettem, hogy jól láthatóan megemelkedett a nadrágja eleje, elfordítottam a fejem, és abbahagytam, amit csináltam. Ereztem, hogy tűzvörös lesz az arcom és a nyakam. - Most elmehet, Miss Mills! - Bólintottam, és sürgősen elhagytam az irodát. Majd' elsüllyedtem szégyenemben, hogy így sikerült a bemutatkozásom. Szerencsére később gyorsan javult a helyzet. Még az is előfordult, hogy elégedett volt a munkámmal, bár mindig 83

Christina Lauren

röviden és szárazon beszélt velem. Ezt én annak tudtam be, hogy nyilvánvalóan egy seggfej, bár néha elgondolkodtam, hogy nincs-e még valami, amitől ilyen kemény velem. A törölközőn kívül, mármint. Munkába menet a liftnél beleütköztem Sarába. Megbeszéltük, hogy a jövő héten együtt ebédelünk, majd elköszöntünk egymástól, ahogy elértük az emeletét. Mikor megérkeztem a tizennyolcadikra, láttam, hogy Mr. Ryan ajtaja szokás szerint zárva van, így azt sem tudhattam, hogy bent van-e. Bekapcsoltam a komputert, és igyekeztem gondolatban fölkészülni a napra. Mostanában mindig elfogott a harctéri idegesség, ha leültem a székembe. Tudtam, hogy még ma délelőtt találkoznunk kell, mert péntekenként mindig átbeszéljük a következő hét napirendjét. De sose lehetett tudni, hogy épp milyen a I

*

harigul&ta. Es bár a kedve mostanában még rosszabb volt^ i mint ezelőtt, az utolsó szavai ezek voltak: „Vegye meg a harisnyatartót is!" És én megvettem. Pontosabban, már rajtam is volt. Hogy miért? Fogalmam sincs. Vajon mire gondolt? Hogy majd megnézi rajtam? Ki van zárva. De akkor miért húztam föl mégis? Istenre esküszöm, hogy ha letépi... Leállítottam magam, mielőtt befejeztem volna a gondolatot. Naná, hogy nem tépi le! Esélye sem lesz rá. Mondd csak, ha neked így könnyebb, Mills! Hogy összeszedjem a gondolataimat, megválaszoltam néhány e-mailt, átszerkesztettem a Papadakis-szerződés szellemi tulajdonra vonatkozó részét, és utánanéztem a hotelfoglalásoknak. Egy óra múlva nyílt az ajtaja. Ahogy 84

¿r ROHADÉK

fölnéztem, egy skatulyából előhúzott, üzleties Mr. Ryannel találtam magam szembe. Sötét, kétgombos, makulátlan öltönyét piros selyem nyakkendője ellenpontozta tökéletesen. Nyugodtnak és elengedettnek látszott. Nyoma sem volt annak a vadembernek, aki jól megbaszott a La Perla öltözőjében, úgy körülbelül tizennyolc órája és harminchat perce. Nem, mintha számolnám. - Kezdhetjük? - Igen, uram! Bólintott, és visszament a szobájába. Oké, tehát így állnak a dolgok! Rendben. Nem is tudom, mit vártam, de valahogy megkönnyebbültem, hogy semmi sem változott. A viszonyunk egyre tüzesebb lett, és attól tartottam, jó nagyot esek majd pofára, ha hirtelen véget ér, és aztán kiskanállal szedegethetem össze a karrierem szilánkjait. Azt remélem, valahogy átvészeljük azt az időt, amíg megkapom a diplomámat. Követtem az irodájába, és leültem. Egymás után felsoroltam azokat a feladatokat és találkozókat, amelyeken részt kellett vennie. Megjegyzés nélkül hallgatta, csak jegyzetelt, és néha a gépébe írt valamit. - Ugyanaznap délután háromkor találkozó a Red Hawk Kiadóval, amin az apja és a bátyja is részt vesznek. Valószínűleg egész délután tart majd, így aznapra már nincs más. - És ez így ment, míg aztán elérkezett az a pont, amitől tartottam. - Aztán, itt van a JT Miller Marketing Insight konferencia a jövő hónapban, San Diegóban. Hirtelen igen alaposan kezdtem tanulmányozni a naptáramat. A csend már szinte elviselhetetlen volt. 85

Christina Lauren

Felnéztem, és láttam, hogy kifejezéstelen arccal mered rám, aranytollával az asztalt ütögetve. - Maga is jön? - kérdezte. - Igen. - A rövid szót szinte fojtogató csend követte. Elképzelni sem tudtam, mi járhatott a fejében, amikor a szemébe nézve folytattam. - Ez az ösztöndíjamnak is a feltétele... De abból a szempontból is hasznos, ha ott vagyok, hogy segíthetek elrendezni az ügyeit... - Akkor tegye meg a szükséges lépéseket! - mondta végezetül, és újra írni kezdett a komputerén. Mivel úgy tűnt, hogy végeztünk, fölálltam, és elindultam az ajtó felé. - Miss Mills! Visszafordultam, és bár nem nézett rám, most úgy tűnt, mintha ideges lenne. Hát, ez most eléggé más\ - Az anyám megkért, hogy továbbítsak önnek egy vacsorameghívást a jövő hétre! - Ó! - Éreztem, ahogy elpirulok. - Kérem, mondja meg neki, hogy megnézem a naptáramat! - Újra az ajtó felé fordultam. - Azt mondta, hogy... szóval, hogy nyomatékosan kérjem meg a látogatásra. Lassan megfordultam, és láttam, hogy most engem néz. Nyilvánvalóan kényelmetlenül érezte magát. - És miért kérte meg így erre? - Nos - kezdte, és megköszörülte a torkát - úgy gondolom, hogy valakinek szeretné bemutatni. Ez új volt. Évek óta ismertem Ryanéket, és Susan már említett is nekem egy nevet úgy mellékesen, de még sohasem célzott ezzel kapcsolatban semmire.

86

¿r ROHADÉK

- Az anyja össze akar hozni valakivel? - kérdeztem, ahogy karba tett kézzel lassan visszamentem az asztalához. - Úgy látszik. - Volt valami az arcában, ami nem illett a keresetlenül laza beszédmódjához. - De miért? - néztem rá kérdőn. Nyilvánvalóan zavarban volt, ahogy a homlokát ráncolta. - Honnan a fenéből tudnám? Nem szoktunk magáról beszéli az asztalnál - morogta maga elé. - Talán attól tart, hogy ezzel a tüskés, pattogós stílusával végül odajut, hogy mamuszos vénkisasszonyként ücsörög majd magányosan, egy csomó macska társaságában. Tenyeremmel az íróasztalára támaszkodtam, és úgy néztem a szemébe. - Talán inkább azzal kéne foglalkoznia, hogy a fiából egy vén bugyigyűjtögető lesz, aki a fehérneműboltokban próbálja becserkészni a lányokat! Felugrott a székéből, és dühödten nézett rám. - Maga a leg... - de nem fejezte be, mert megszólalt a telefonja. Vadul néztünk egymás szemébe, és mindketten nehezen, fujtatva vettük a levegőt. Egy pillanatra azt hittem, hogy át fog rántani az asztalon. Aztán azt gondoltam, hogy de jó lenne, ha megtenné. Még mindig engem bámult, amikor felvette a telefont. - Igen! - vakkantott a kagylóba, de nem vette le rólam a szemét. - George! Hello! Persze, hogy van időm! Visszaült a székébe, én meg egy kicsit még tébláboltam ott, hogy lássam, szüksége van-e rám, amíg Mr. Papadakisszal beszél. Figyelmeztetően emelte rám a 87

Christina Lauren

mutatóujját, hogy várjak, majd az arany töltőtolláért nyúlt, maga felé görgette az íróasztalon, és közben a hívót hallgatta. - Maradjak? - kérdeztem. Bólintott, és közben a telefonba beszélt. - Nem hiszem, hogy ennyire konkrétnak kellene lennie ebben a pillanatban, George! - Hangjának mély baritonja végigvibrált a gerincemen. - Elég egy általános áttekintés! Tisztáznunk kell, mire terjed ki a javaslat, mielőtt továbblépnénk! Egyik lábamról a másikra álltam. Ez az egoista alak hagyta, hogy ott álljak, mintha csak a rabszolgája lennék, aki egy tál szőlőt tart elé és pálmalevéllel legyezi, míg ő a kollégájával tárgyal. Felnézett, és mint akinek most jut eszébe valami, a szoknyámra pillantott. Aztán a szemembe nézett, és úgy csinált, mintha mondani akarna valamit. A tollát a hüvelyk és mutatóujja közé fogta, előrenyúlt, és megemelte vele a szoknyám szélét, fel, egészen a combomig. A szeme tágra nyílt, ahogy meglátta a harisnyatartót. - Ertem! - mormogta a telefonba, és visszaejtette a szoknyámat. — Azt hiszem, egyetérthetünk, hogy ez pozitív fejlemény. Szeme egyre sötétebb lett, ahogy végigpásztázta a testemet. A szívem erősebben kezdett verni. Mikor így nézett, szerettem volna az ölébe ülni, és a nyakkendőjével a székéhez kötözni. - Nem, nem. Még nem kellenek konkrétumok. Mint mondtam, ez csak az előkészítő fázis.

88

¿r ROHADÉK

Leültem az íróasztalával szemközt egy székre. Érdeklődve vonta fel a szemöldökét, majd a foga közé kapta a tolla végét, úgy, hogy majdnem leharapta. Forróság öntötte el a lábam közét. Odanyúltam a szoknyám széléhez, és lassan felhúztam az anyagot a combomon. Ereztem az iroda hűvös levegőjét a bőrömön, és ahogy éhes szemekkel bámult az íróasztala mögül. - Igen, értem - mondta a telefonba, de a hangja a korábbinál is mélyebb és rekedtebb volt. Ujjamat végigcsúsztattam a bőrömön a harisnyatartóm szalagja mentén, és megálltam a bugyim szaténjánál. Soha, senki mellett nem éreztem magam olyan szexinek, mint vele. Úgy éreztem, mintha ez a férfi minden gondolatomat elragadná a munkámtól, a céljaimtól, az eddigi életemtől, és azt mondaná: Mindez szép és jó, de nézd ezt a másik dolgot, amit kínálok neked! Szokatlan, veszélyes, de sóvárogni fogsz utána. Sóvárogni fogsz utánam. Ha ezt mondta volna, igaza lett volna. - Igen - folytatta ez a helyes irány. Tetszik, nem? Rámosolyogtam, beharaptam az ajkam, ő meg egy ördögi félmosolyt eresztett meg felém. Az egyik kezem magasabbra ment, megfogtam a mellemet, és szorongatni kezdtem. A másik kezemmel félretoltam a bugyim közepét, és két ujjal végigsimítottam a nedves bőrömön. Mr. Ryan köhentett egyet, és a vizespohár után matatott. - így van, George! Átvesszük, amint megkapjuk! Tudjuk tartani az időket.

89

Christina Lauren

Mozgatni kezdtem az ujjamat, és az ő hosszú ujjaira gondoltam, amivel most a tollát szorongatta. Azokra az ujjakra, amelyek a csípőmet, a derekamat és a combomat fogták, amikor bejött utánam a fehérneműüzletbe. A kezem egyre gyorsabban mozgott, és lehunyt szemmel hátrahajtottam a fejem. Próbáltam csendben maradni, és összeharaptam az ajkam, mikor egy nyögés akart kiszökni rajta. Magam előtt láttam alsókarjának feszülő izmait, ahogy bennem játszott. Formás, izmos lábait képzeltem az arcom elé, amilyennek a konferenciateremben láttam, ahogy próbálta magát visszatartani. És azokat a sötét és könyörgő szemeit. Ahogy felnéztem rá, pontosan azt láttam, amire számítottam. Nem a kezemet nézte, hanem az arcomat figyelte, ahogy egyre közelítettem. Az orgazmusom elsöprő volt, mégsem elégített ki. Azt szerettem volna, ha az ő érintése okozza, és nem a sajátom. Egyszer csak befejezte a hívást, és a lihegésem már túl hangos volt a szobában. Ott ült velem szemben, a szemöldökén izzadságcseppek jelentek meg, kezével megragadta a széke karfáját, mintha el akarná sodorni a vihar. - Mit csinál itt velem? - kérdezte csendesen. Vigyorogni kezdtem, mint a fakutya, és kifújtam a hajamat a szememből. - Szerintem én itt csak magammal csináltam valamit. Felvonta a szemöldökét. - Valóban. Felálltam, és lesimítottam a szoknyámat. 90

¿r ROHADÉK

- Akkor, ha nincs más, Mr. Ryan, én visszamegyek a helyemre.

Rendbe szedtem magam, és mire visszaértem, már egy üzenet várt Mr. Ryantől, hogy lent vár a parkolóban, mert indulunk a városba. Hála istennek, a többi igazgató és az asszisztenseik is a Red Hawk meetingre jöttek. Tapasztalatból tudtam, hogy ha húsz percig kellene ülnöm a limuzinban ezzel a férfival - különösen azután, hogy azt csináltam előtte -, annak két kimenetele lehetne, és csak az egyik garantálja, hogy épségben maradjanak a golyói. A limo kint várt a kapu előtt, és én elindultam az irányába. A sofőr széles mosollyal fordult felém, és megkérdezte: - Hello, Chloe, hogy megy a munka? - Sűrű, érdekes, és sohasem ér véget. Es az iskola? kérdeztem vissza mosolyogva. Stuart volt a kedvenc sofőröm, és bár hajlamos volt flörtölni velem, mindig megnevettetett. - Ha ejthetném a fizikát, és csak a biológia maradna, minden rendben lenne. Kár, hogy nem fizikát tanulsz, mert akkor korrepetálhatnál - mondta, és viccesen emelgette a szemöldökét. - Ha befejezték, akkor esetleg el is indulhatnánk, mert fontos dolgunk van. Javaslom, hogy inkább a szabadidejében flörtöljön Miss Milsszel! - Most láttam csak, hogy Mr. Ryan már bent ült és várt rám, és mereven nézte,

91

Christina Lauren

ahogy beszállunk. Az ajtó fölött még egy grimaszt vágtam Stuart felé. A limóban csak Mr. Ryan ült. - Hol vannak a többiek? - kérdeztem zavartan, ahogy elindultunk. - Délután egy munkavacsorájuk is lesz, és úgy döntöttek, hogy külön kocsival jönnek. - Belemerült a papírjaiba. Nem tudtam nem észrevenni, ahogy idegesen gyűrögeti a menő olasz Oxford ingét. Gyanakodva néztem rá. Pont úgy nézett ki, mint korábban. Más szóval, baromi szexi volt. A haja most is ugyanabban a tökéletes rendetlenségben állt. Ahogy szórakozottan emelgette az aranytollát a szájához, ahogy korábban az irodájában csinálta, arrébb kellett csúsznom az ülésen, hogy enyhítsek a feszültségemen. Amikor felnézett, az arcán megjelenő önelégült mosoly tudatta velem, hogy rajtakapott, ahogy néztem. - Tetszik valami? - kérdezte. - Itt hátul semmi - feleltem, és ezúttal rajtam volt a sor a vigyorgásban. Abban a pillanatban láttam, ahogy elsötétül az arca. A küldetés teljesítve. A húsz percből fennmaradó tizennyolc és felet azzal töltöttük, hogy szúrós pillantásokat váltottunk a kocsi két oldaláról, én pedig próbáltam nem elárulni, hogy mi jár a fejemben: hogy milyen jó lenne, ha az a csinos feje most a lábam között lenne. Mondanom sem kell, hogy mire odaértünk, meglehetősen feszült volt a kedvem. A következő három óra csigatempóban telt. Megérkezett a többi igazgató, és mindenkit bemutattak 92

¿r ROHADÉK

mindenkinek. Egy Lila nevű, különösen dögös nő azonnal érdekelni kezdte a főnökömet. A harmincas évei elején járt, rövid, vastag szálú vörös haja, fényes fekete szeme és őrületesen jó teste volt. A főnököm persze ezerrel beindította a bugyinedvesítő mosolyát, és egész délután flörtölt vele, úgy, hogy a végén már majdnem elájult szegény. Micsoda seggfej! Mikor a nap végén visszamentünk az irodába, az út még feszültebben telt, mint idefelé. Végig úgy éreztem, mintha Mr. Ryan mondani akarna valamit. Majd' felrobbantam. Mert mikor azt szeretném, hogy csöndben maradjon, akkor képtelen befogni a száját. Amikor meg azt akarom, hogy mondjon valamit, megnémul. Egy kis rémülettel kevert déjà vu érzés vett rajtam erőt, mikor a félig üres épületben megindultunk a lift felé. Becsukódott a második aranyszínű ajtó is, és azt kívántam, hogy bárcsak ne ott állnék mellette. Elfogyott itt a levegő? Ahogy a fényes ajtón megjelenő tükörképét néztem, nem is tudom, mit éreztem. A meetingen feltűrte a mandzsettáját, és én alig tudtam levenni a szemem az alkarján húzódó izmokról. Azon túl, hogy mindig lesütötte a szemét, és folyton megfeszítette a kemény vonalú állát, nem tűnt idegesnek. Mikor elértük a tizennyolcadik emeletet, egy nagy sóhaj szakadt ki belőlem. Ez volt életem leghosszabb negyvenkét másodperce. Követtem, ahogy bement az ajtón, és próbáltam nem odanézni, ahogy beslisszant a saját irodájába. De, meglepetésemre, nem csukta be^maga mögött az ajtót. Máskor mindig becsukja. 93

Christina Lauren

Megnéztem az üzeneteimet, és ellenőriztem a legújabb fejleményeket, mielőtt elmennék hétvégére. Nem tudom, volt-e már olyan alkalom, hogy ennél is jobban siettem volna. Vagyis hát, ez nem egészen igaz. Mert akkor, amikor utoljára voltunk egyedül ezen a szinten, szintén elég gyorsan húztam el a csíkot. A fenébe! Ha van idő, ami nem alkalmas arra, hogy ezen gondolkodjam, hát ez az! És megint itt vagyunk az üres emeleten, csak ő meg én. Mire összeszedtem a cuccaimat, ő is épp kijött az irodájából. Letett egy elefántcsontszínű borítékot az asztalomra, és megállás nélkül folytatta az útját. Mi afene ez? Gyorsan kinyitottam a borítékot, és különféle elefántcsontszínű papírokat találtam benne, amelyekre rá volt nyomtatva a nevem. Egy, a La Perlába szóló hitelszerződés iratai voltak, a számlatulajdonos neve Mr. Bennett Ryan. Hitelszámlát nyitott nekem? - Mi a franc ez? - fortyantam fel. Felugrottam a székemről. - Hitelszámlát nyitott nekem? Lépés közben megállt, bizonytalankodott egy kicsit, majd szembefordult velem. - A mai kis show után felhívtam az üzletet, és elrendeztem velük, hogy azt vásároljon, amit akar... amire szüksége van. A hitelkereten természetesen nincs limit - tette hozzá közömbösen, és már nyoma sem látszott rajta a zayarnak. Ezért volt olyan mesteri mindig, amit csinált. Volt valami rejtélyes képessége arra, hogy minden helyzetben magához ragadja az irányítást. De komolyan gondolja, hogy engem is irányíthat? 94

¿r ROHADÉK

- Tehát, hogy tisztázzuk - kezdtem, és próbáltam megőrizni a nyugalmamat —, most az történt, hogy fehérneműt vett nekem. - Nos, csak azért, hogy pótoljam azt, amit... - Itt megállt, hogy újrafogalmazza a mondatot. - Hogy pótoljam, ami tönkrement. De ha nem tart rá igényt, hát ne használja! -sziszegte, majd sarkon fordult, hogy távozzon. -Te rohadék! - Elé álltam, és a makulátlan papírokból egy gyűrött gombóc lett a markomban. - Ezt élvezed? Úgy gondolod, hogy egy kitartott kis lotyó vagyok, akit a saját kedved szerint öltöztethetsz? Nem is tudom, mire voltam dühösebb: őrá, amiért ezt gondolta rólam, vagy magamra, aki hagytam, hogy idáig fajuljanak a dolgok. - Ó, igen. Szerintem elképesztően mulatságos! - válaszolta gúnyosan. - Tessék, akkor dugd föl a seggedbe! — Nekinyomtam az elefántcsontszínű papírokat a mellének, felkaptam a táskámat, megfordultam, és szó szerint elrohantam a lifthez. Micsoda egoista, nőfaló barom! Az eszemmel tudtam, hogy nem akart megsérteni, legalábbis, ezt reméltem. De hogy ezt? Pontosan ez az, amiért az ember nem dug a főnökével, amiért nem élvez el előtte egy kis irodai show keretében. Ez akkor nyilván kiment a fejemből. - Miss Mills! - kiabálta utánam, de nem vettem róla tudomást, és beléptem a liftbe. Indulj már! - ismételgettem, és többször is megnyomtam a garázsszint gombját. Épp akkor tűnt föl az arca, amikor az ajtó összezárult, és 95

Christina Lauren

magamban elmosolyodtam, hogy sikerült leráznom őt. Milyen ügyes nagylány vagy, Chloe! - A rohadt büdös francba! - kiabáltam az üres liftben, és szó szerint toporzékoltam. Nem fog rólam több bugyit letépni ez a szemét! A lift csöngetett, jelezvén, hogy elértem a garázsszintet, és magamban még mindig káromkodva elindultam a kocsim felé. Csak halvány világítás volt már, és csak néhány autó állt ezen a szinten, de annyira dühös voltam, hogy nem érdekelt semmi. Nem akartam látni ezt a faszfejet, aki vette a bátorságot, hogy így beletúijon a dolgaimba. Ahogy épp ezt gondoltam, hallottam, hogy kivágódik a lépcsőházi ajtó, és Mr. Ryan kiabál. - Megvárna, kérem, a kurva életbe? - Nem kerülte el a figyelmemet, hogy teljesen kifogyott a szuszból. Tizennyolc emeletet rohanni lefelé, gondolom, megtette a magáét. Kinyitottam a kocsiajtót, és bevágtam a táskámat az utasülésre. - Mi a büdös francot akar, Mr. Ryan? - Úristen, nem tudná két másodpercre félretenni ezt a ribanc modorát, és végre idefigyelni? Megpördültem, hogy szembenézzek vele. - Úgy érti, én valamiféle kurva vagyok? Százféle érzés futott át az arcán: harag, értetlenség, zavar, gyűlölet - és száradjak el, ha nem volt így is édes. Az inge felső gombja kigombolva, a haja totál káosz, és az arcán végigszaladó izzadságcseppek sem tették könnyebbé a helyzetemet. De úgy döntöttem, hogy dühös maradok. 96

¿r ROHADÉK

Tisztes távolban megállt, és megrázta a fejét. -Jézus! - mondta, és körbenézett a garázsban. - Úgy gondolja, hogy kurvának tartom? Nem! Csak arra gondoltam... - Megállt, hogy összeszedje a gondolatait. Végül feladta, és inkább a fogát csikorgatta. A harag már annyira átitatott, hogy mielőtt leállíthattam volna magam, odaléptem hozzá, és egy nagy pofont kevertem le neki. A hang betöltötte az üres garázst. Meglepett és dühös pillantással nyúlt oda, ahol a kezem érte. - Lehet, hogy maga a főnök, de ezt nem maga dönti el! Furcsa csend állt közénk, a kinti forgalom zaja alig volt hallható. -Tudja - kezdte sötét pillantással, és egy lépéssel közelebb jött -, még nem hallottam, hogy panaszkodott volna. A szemét kis baszógép! - Az üvegfalnak szorítva. - Egy lépéssel közelebb jött. - A liftben és a lépcsőházban. A próbafülkében, ahol nézte, ahogyan baszom. De ma sem, amikor széttette a lábát az irodámban, egyetlen panaszhangot sem hallottam kijönni a szopós kis száján. A mellem emelkedni kezdett, és a ruhám vékony anyagán át éreztem az autóm hűvös fémtestét. Még a cipőmmel együtt is magasabb volt egy fejjel nálam, és ahogy lehajolt, éreztem a forró leheletét a hajamon. Csak fel kellett volna néznem, hogy találkozzon a szánk. - Nos, én már túl vagyok ezen - szűrtem át a fogam között, de minden lélegzetvétel egy-egy kis megkönnyebbülést hozott, ahogy a mellem nekidörzsölődött az övének. 97

Christina Lauren

- Persze, hogy túl vagy - súgta. A fejét ingatva még közelebb lépett, és kemény farkát nekinyomta a hasamnak. Kezét kétoldalt az autómra tette, így csapdába estem. - Abszolút túl vagy rajta. - Kivéve, ha... - csúszott ki a számon, és nem tudtam, hogy akartam-e ezt egyáltalán mondani. - Esetleg még egyszer? - Ajkamat könnyedén megérintette az ajkával. Ez túl jó volt így, túl igazi. Felé fordítottam az arcom, és ezt suttogtam neki: - Nem akarom. Nem jó ez nekem. Megrebbentek az orrcimpái, és akkor, amikor már úgy gondoltam, hogy megőrülök, ajkával keményen megragadta az enyémet, és magához szorított. Morogva egyre

98

¿^¿YUZ ROHADÉK

mélyebben csókolt, és erősen nekiszorított az autónak. Mint a múltkor, most is a hajamba nyúlt, és kivette belőle a csatot. Inkább játékosan, mintsem keményen csókolóztunk; összejöttünk és szétváltunk, kezünk egymás hajában, nyelvünk egymás szájában. Lihegni kezdtem, ahogy a térdét kissé meghajtva hozzám dörgölte az álló farkát. - Úristen! - nyögtem, és lábammal átöleltem őt, sarkamat a combjához szorítva. - Tudom! - lihegte a számba. - Mondtam már, hogy milyen baszott jó a cipőd? Azzal a kis masnival? - Van egy másik masni is rajtam valahol, de ahhoz kell egy kis szerencse, hogy megtaláld! Hátrahúzódott. - Üljünk be már abba a rohadt autóba! - mondta. A hangja a torka mélyéről tört elő, és közben megpróbálta kinyitni az ajtót. Ránéztem, és vártam, hogy valami ésszerű gondolat törjön át az agyamat ellepő ködön. Mit tegyek? Mit akarok? Legyen övé a testem, csakúgy, mint eddig? Annyira fel voltam pörögve, hogy már reszkettem. És az ésszerű gondolat csak nem akart megjönni, mert éreztem, hogy a keze felcsúszik a nyakamon, és beletúr a hajamba. Erősen megragadta, és maga felé fordított. - Most! A dolog eldőlt, és én ismét a kezem köré tekertem a nyakkendőjét, és bevonszoltam a hátsó ülésre. Ahogy az ajtó becsukódott mögötte, azonnal elkezdte bontani a ruhám elejét. Felnyögtem, ahogy szétnyitotta rajtam a 99

Christina Lauren

textilt, és kezével végigfutott a meztelen bőrömön. Lefektetett a bőrülésre, a lábam közé térdelt, és tenyerét a mellem közé helyezve lassan megindult a hasamon át a harisnyatartómig. Ujjaival kitapintotta a harisnyám szélén a finom szalagot, majd visszaindult, a bugyim széléig. A hasamon minden izom reagált erre a mozgásra, és próbáltam kordában tartani a lélegzetemet. Ahogy ujjával kitapintotta a fehér kis masnit, felnézett rám, és azt mondta: - Ennek semmi köze a szerencséhez! Az ingénél fogva húztam magamhoz őt, és a nyelvemet a szájába csúsztattam. Felnyögtem, ahogy megéreztem magamon a tenyerét. Az ajkaink folyton keresték egymást. Csókjaink egyre mélyebbek és hosszabbak lettek, és egyre jobban éreztük a sürgetést, ahogy fokozatosan megszabadultunk a ruháinktól. Kihúztam az ingét a nadrágjából, és végigtapogattam az oldalán a finom bőrt, csípőjén a kemény izmokat, és azt a lágy szőrzetet, ami egyre csak hívogatott az öle felé, és tovább. En is ugyanúgy akartam feszíteni a húrt, mint ahogy ő tette, ezért végigfuttattam az ujjamat a derékszíján és a nadrágja kemény formáin. Nyögve mondta a számba: - Nem is tudod, mit teszel velem! - Akkor mondd el! - súgtam vissza. A saját szavait használtam fel ellene, és az, hogy most fordult a kocka, nagyon felizgatott. - Mondd el, és megadom neked, amit kívánsz! Felnyögött, ahogy beharapta az ajkát, homlokát a homlokomnak támasztotta, és hidegrázósan mondta: - Azt akarom, hogy basszál meg! 100

¿r ROHADÉK

A keze reszketett, ahogy megragadta az új bugyimát, és bármilyen őrülten hangzik is, azt akartam, hogy letépje rólam. Olyan szenvedélyt, amit éreztünk, még sohasem tapasztaltam. Nem akartam, hogy visszatartsa magát. Szó nélkül letépte rólam, és a fájdalom, ahogy az anyag végigszántotta a bőrömet, csak fokozta az élvezetet. Felhúztam a lábam, és eltoltam magamtól őt. Felültem, nekilöktem a támlának, és terpeszben ráültem az ágyékára. Megragadtam az ingét, feltéptem, úgy, hogy a gombok szétrepültek az ülésen. Mindenről megfeledkeztem, csak róla nem. Hallottam a lélegzetünk szaggatott hangjait, éreztem a meleg leheletét és a csókja forróságát a bőrömön, és arra gondoltam, ami még jönni fog. Őrülten bontani kezdtem az övén a csatot, szétnyitottam a nadrágját, és a segítségével letoltam a bokájára. A feszülő makkja a bejáratomat csiklandozta, és én lehunytam a szemem, ahogy lassan ráeresztettem magam. - Úristen! - nyögtem fel, ahogy megéreztem azt a gyönyörteljes fájdalmat, amit okozott. Felemeltem a csípőm, és lovagolni kezdtem rajta, és minden mozdulattal erősödött az, amit éreztem. Kemény ujjbegyeinek szorítása már fájt, de ez is csak fokozta a kéjt. A szeme csukva volt, és nyögéseit a mellembe fojtotta. Ajkával végigment a csipkemelltartómon, az egyik részét lehúzta, és foga közé vette a kemény mellbimbómat. Megragadtam a haját, és ahogy felnyögött, a szája szétnyílt a mellemen. - Harapj meg! - suttogtam. 101

Christina Lauren

Ő megharapott, mire fölkiáltottam, és még erősebben húztam a haját. A testem olyan összhangban volt vele, hogy minden pillantására, hangjára, érintésére reagált. Egyszerre imádtam és gyűlöltem, amit velem tett. Nem szoktam elveszteni a fejem, de amikor így megérintett, boldogan vágtam sutba az önkontrollt. - Szereted, ha megharaplak? - kérdezte szaggatott hangon. - Gondoltál már arra, hogy hol haraphatnálak még meg? Nekinyomtam a kezem a mellkasának, és ránéztem. - Nem tudod, mikor kell befogni a szád? Erre leemelt magáról, szinte odavágott az üléshez, széthúzta a lábaim, és újra belém nyomult. Az autóm túl kicsi volt ehhez, de ez sem állíthatott meg minket. Még így is, hogy a lábát egészen fura módon kellett maga alá húznia, és hogy a karommal kellett a fejemet az ajtótól megvédenem, már-már sok volt a jóból. Egy valamivel kényelmesebb pozícióba térdelt, megfogta az egyik lábam és a vállára tette, hogy a farka még mélyebbre érjen. - Istenem, igen! - Igen? - A másik lábam is a vállára tette. Kinyúlt fölöttem, és az ajtó szélébe kapaszkodva nyomta még erősebben belém. - így szereted? - Ahogy megváltozott a szög, csak kapkodtam a levegő után, és valami rettentően finom érzés áradt szét a testemben. - Nem! - Az ajtónak támaszkodva megemeltem a csípőmet, hogy csípőjének minden mozdulatára reagálhassak. - Még keményebben szeretem! 102

¿r ROHADÉK

- Baszd meg! - morogta maga elé, és fejét kissé félrefordítva nedves csókokkal borította be a lábam. Mostanra a testünk már csillogott az izzadtságtól, az ablakok bepárásodtak, és nyögéseink betöltötték az autó belsejét. A garázs fényeinek párás ragyogása a fölöttem lévő remekmű minden kidomborodását és bemélyedését hangsúlyossá tette. Bámulattal néztem, ahogy a teste megfeszült az erőlködéstől, ahogy kidudorodtak a nyakán az izmok, ahogy a haja rendetlenül hullt a homlokára. Fejét a kinyújtott két karja közé lógatta, szorosan lehunyta a szemét, és megrázta a fejét. - Úristen - mondta levegő után kapkodva —, nem tudok megállni! Iwé feszítettem magam, hogy még közelebb kerüljek hozzá, hogy még mélyebbre nyomulhasson belém. Még sose akartam egy másik testet ilyen vadul magamba falni, mint az övét, de még így sem tudtam elég közel kerülni azokhoz a részeihez, amiket úgy kívántam. Ezzel a gondolattal a fejemben kezdtem el érezni azt a finom, reszkető feszültséget a bőrömön és a hasamon, ami aztán egy olyan erős fájó érzéssé kristályosodott, hógy lecsúsztattam a lábam a válláról, az egész testét magamra húztam, és könyörögtem, hogy még, még, még. Annyira közel voltam! Olyan közeli Köröztem a csípőmmel, és ő is válaszolt a csípőjével, keményen és szilárdan, épp olyan vadul, mint amilyen vad én voltam, alul. - Olyan kibaszott közel vagyok! Kérlek, még! - Akármit! - dörmögte válaszként, majd odahajolt, és megharapta az ajkam. - Megadok bármit\ 103

Christina Lauren

Nyüszíteni kezdtem, ahogy élveztem. A körmömet a hátába vájtam, és ajkamon éreztem az izzadsága ízét. Valami durvát mondott, mély és rekedt hangon, majd egy utolsó erős lökés után megfeszült fölöttem. Kimerülten és remegve omlott rám, arcát a nyakamba temetve. Muszáj volt reszkető kézzel beletúrnom a hajába, ahogy ott feküdtünk egymáson lihegve, és mellemen éreztem, ahogy dübörgött a szíve. A következő percekben millió gondolat cikázott át az agyamon. Lassan lecsendesedett a lélegzetünk, és már azt hittem, hogy elaludt, amikor felemelte a fejét. Izzadt testem azonnal fázni kezdett, ahogy levált rólam, és kezdett öltözködni. Egy pillanatig még néztem, aztán fölültem, hogy és is felvegyem a ruhám. Kétségek közt hánykódtam. A szex olyan jó volt vele, mint semmi más, és nem csak fizikai értelemben. De akkora seggfej volt! - Úgy látom, hogy elhanyagolja az ügyfeleit. Ez így nem mehet tovább - riasztott föl a saját gondolataimból. Felé fordultam. Gyűrött ingében a vállát vonogatta, és meredten nézett maga elé. Hosszú pillanatok teltek

104

J^^UZ ROHADÉK

el, mielőtt rám nézett volna. - Mondjon valamit, hogy lássam, hogy érti! - Mondja meg Suzannak, Mr. Ryan, hogy elmegyek a vacsorára. És takarodjon az autómból!

HAT

A mellkasomban érzett fájdalom majdnem elég erős volt ahhoz, hogy elterelje a figyelmemet a fejemben érzett ösz- szevisszaságról. Majdnem. Még jobban beleálltam a futógépbe, és feljebb csavartam a tempót. Feszülő izmok, dübörgő láb - ez mindig bejött. így éltem az életem. Mindent megkaphatok, ha elég keményen hajtok érte: kiváló eredményt, karriert, családot, nőket. A francba! Nőket. Utálattal ráztam meg a fejem, és felhangosítottam az i-Podomat, remélve, hogy ez elvonja majd a figyelmemet annyira, hogy legyen egy kis nyugalmam. De tudhattam volna, nem működik. Akárhogy próbálkoztam, ő mindig ott volt valahol a közelben. Lehunytam a szemem, és mindjárt megjelent előttem, ahogy izzadva, kínban ott vagyok fölötte, ő meg átölel a lábával. Próbáltam leállni, de nem tudtam. Az igazi kín az volt, amikor benne voltam. Mert ez kielégítette ugyan a pillanatnyi éhségemet, de amint véget ért, azonnal éreztem, hogy még többre vágyom. Emésztett a vágy, mint valami narkóst. Ez ijesztő volt, mert azokban a

pillanatokban, amikor vele voltam, bármit megtettem volna neki. És ez kezdett átszűrődni azokba a pillanatokba is, amikor nem is voltam vele; már ilyenkor is szerettem volna azzá lenni, akinek ő akart. Nevetséges. Valaki kihúzta a fülhallgatómat, és én zavartan fordultam arra. - Mi van? - bámultam a bátyámra. - Ha ez így megy tovább, lassan a földről kell felmosnunk téged - válaszolt Henry. - Most mivel bosszantott föl ennyire? - Kicsoda? Hitetlenkedve nézett. - Hát, Chloe! A neve hallatára éreztem, hogy görcsbe rándul a gyomrom, de ismét megpróbáltam a futógépre koncentrálni. - Miből gondolod, hogy bármi köze lenne hozzá? - Mert nem vagyok vak. - Senki sem bosszantott föl. És ha föl is bosszantott volna, mégis, mi köze lenne ennek őhozzá? Erre felnevetett, és a fejét ingatta. - Még sose láttam olyan embert, aki ezt hozta volna ki belőled. És tudod miért? - Kikapcsolta a gépét, hogy teljes egészében rám figyelhessen. Nem mondom, hogy ez nem volt egy kissé idegesítő. A bátyám nagyon jól látta a dolgokat. Túlságosan is jól, időnként. És ha volt valami, amiről nem akartam, hogy tudjon, hát ez az volt.

106

¿r ROHADÉK

Futás közben csak előre néztem, hogy ne találkozzon a pillantásunk. -Világosíts föl! - Mert nagyon hasonlók vagytok ti ketten!

-Micsoda? Néhányan felénk fordultak, hogy megnézzék, miért kiabálok a zsúfolt edzőterem közepén. Rácsaptam a stop gombra, és szembefordultam a bátyámmal.

107

Christítiét Iaótar<en

- Miből gondolod? Bennünk nincs semmi közös! Izzadt voltam és kimerült a tíz mérföldnyi futástól, de most mégsem az edzéstől emelkedett meg a vérnyomásom. Henry komótosan ivott egyet a palackjából, majd tovább folytatta a kioktatásomat. - Minek nézel engem? Még nem is láttam két ilyen egyforma embert! Először is... - Itt megállt, és megköszörülte a torkát, majd fölemelte a kezét, hogy látványosan számlálhassa az érveit az ujjain. Mindketten intelligensek vagytok, eltökéltek, nagy munkabírásúak és lojálisak. És - mutatott rám az ujjával ezt a nőt kemény fából faragták. Tulajdonképpen ő az első, aki ki mer állni veled, és nem úgy viselkedik, mint egy elveszett kiskutya. Utálod, hogy ilyen fontos neked! Itt mindenkinek elment az esze? Na, jó, néhány dolog valóban illik rá. El kell ismernem, hogy hihetetlenül intelligens. És nagyon bírja a munkát. Néha magam is meglepődtem, hogy mennyire. És eltökélt volt, de ezt én inkább makacsságnak vagy fafejűségnek mondtam volna. A lojalitásához viszont kétség sem fért. Már százszor bemárthatott volna, mióta belekezdtünk ebbe a beteg kis játékunkba. Csak néztem rá, és a helyes választ kerestem. - Na, ja. De leginkább olyan, mint egy tüzelő szuka. Hű... hát, ez szép volt, nagyon választékos, Mr. Bennett!

108

¿r ROHADÉK

Leszálltam a gépről, gyorsan letöröltem, és elindultam a termen át, remélve, hogy egyedül maradhatok. De Henry vidáman nevetett föl mögöttem. - Látod? Tudtam, hogy megfogott! - Kapd be, Henry! Beültem egy haspadra, ő meg ott állt fölöttem, és vigyorgott, mint a macska, ha kanárit fogott. - Hát, jó! Én itt be is fejeztem - mondta, és elégedetten dörgölte a tenyerét. - Asszem, most hazamegyek. - Jól van. Menjél! Nevetve fordult meg, hogy induljon. - Ja, és mielőtt elfelejteném, Mina kérdezi, hogy sikerült-e rábeszélned Chloét, hogy eljöjjön vacsorára. Felültem, és a cipőfűzőmmel kezdtem babrálni. - Azt mondta, ott lesz. - Vajon csak én tartom olyan viccesnek, hogy anya ösz- sze akarja hozni őt Joel Cignolivel? - Most megint érezni kezdtem a nyomást a mellkasomban. Henry és én Joellel együtt nőttünk föl, aki elég jó fej volt, de ha arra gondoltam, hogy ők ketten együtt vannak, szét kellett vernem valamit. - Úgy értem, Joel jó srác - folytatta. - De Chloe nem az ő súlycsoportja, nem gondolod? Éreztem, hogy most egy pillanattal hosszabban néz rám. - Na, mindegy! Ha vállalja a kihívást, az ő dolga, nem? Hátradőltem, és felüléseket kezdtem csinálni, sokkal gyorsabban a szükségesnél. - Akkor, viszlát, Benny! - Viszlát... - mormogtam neki vissza.

109

Christina Lauren Vasárnap reggel az ágyban újra átgondoltam a tervemet. Túl sokat foglalkozom vele, és nagyon egyoldalúan. Keménynek kell lennem, és ki kell bírnom legalább egy hetet, amíg nem nyúlok hozzá. Olyan ez, mint a detoxikáló. Hét nap menni fog. Ha hét napig nem érek hozzá, a méreg kimegy a szervezetemből. Végre képes leszek a saját életemet élni. Csak néhány elővigyázatossági intézkedést kell hoznom. Először is, nem szabad vitába keverednem vele. Mert amikor vitatkozunk, az olyan, mint valami furcsa előjáték. Másodszor, nem szabad rágondolnom. Soha. Vagyis, nem szabad újra átélnem a szexuális együttléteinket, nem szabad arra gondolnom, hogy milyen lenne más helyzetekben vele. Nem szabad meztelenül magam elé képzelnem, és azt sem, hogy testemnek bármelyik része az ő testének bármelyik részéhez ér. Eddig nagyjából a tervem szerint történt minden. Állandó rosszérzés volt rajtam, de a hét mégiscsak eltelt valahogy, és a szaftos fantáziálásokon kívül minden úgy ment, ahogy elhatároztam. Igyekeztem úgy szervezni a dolgaimat, hogy ne legyek az irodában, de ha muszáj volt együtt lennünk, megtartottam a távolságot, és többnyire ugyanazzal az udvarias tartózkodással kezeltük egymást, mint azelőtt. De esküszöm, éreztem, hogy meg akar törni! Mindennap egyre szexibb és szexibb lett, mindennap volt valami az öltözetében vagy a viselkedésében, amitől a gondolataim visszatértek a régi kerékvágásba.

110

¿r ROHADÉK

Eldöntöttem, hogy nem lesz több „magánfoglalkozás" sem ebédidőben. Le kellett ezzel állnom, mert ha elképzeltem őt maszturbálás közben - ahogy ő maszturbált az csöppet se könnyített a helyzetemen. Hétfőn leengedett hajjal jött be. Ahogy ott ült velem szemben a meetingen, csak arra tudtam gondolni, hogy föltekerem a haját a kezemre, és lehúzom őt magamra. Kedden egy testhezálló, térdig érő szoknyában volt, és olyan harisnyában, aminek varrás volt a hátulján. Úgy nézett ki, mint valami dugnivaló luxustitkárnő. Szerdán nadrágkosztüm volt rajta. Nem hittem volna, hogy ez még rosszabb lesz, mert így viszont állandóan arra kellett gondolnom, hogy milyen lenne, ha lehúznám a nadrágját a hosszú lábain. Csütörtökön egy átlagos, V-kivágású blúz volt rajta, de mikor kétszer is lehajolt, hogy felvegye a tollat, jól beláttam mögé. Az egyik ilyen alkalom biztos, hogy szándékos volt. Péntekre azt hittem, felrobbanok. Már egy hete nem vertem ki a farkam, és úgy sajgott az ágyékom, hogy azt hittem, belekékülök. Ahogy reggel beléptem az irodába, azon imádkoztam, hogy jelentsen beteget. De tudtam, hogy nem lesz olyan szerencsém. Kanos voltam és rosszkedvű, és amikor kinyitottam az ajtót, majdnem szívgörcsöt kaptam: térdig érő csizmában és grafitszürke kötött ruhában öntözte a növényeket.

111

Christina Lauren Testének minden hajlata látható volt. Valaki odafönn nagyon kellett, hogy utáljon. - Jó reggelt, Mr. Ryan! - állított meg kedvesen, ahogy elmentem mellette. Valami készült. Még sohasem mondott nekem semmit kedvesen. Gyanakodva néztem rá. - Jó reggelt, Miss Mills! Úgy látom, nagyon szívélyes hangulatban van ma. Valaki meghalt talán? Szájának sarka ördögi mosolyra húzódott. - Ó, nem. Csak olyan izgatott vagyok a holnapi vacsora miatt, és hogy találkozni fogok a barátjával, Joellel! Henry már mindent elmondott róla. Úgy látom, nagyon sok a közös bennünk. A rohadék! - Ja, persze, a vacsora. Egészen elfelejtettem. Igen. Ön és Joel... Nos, hát mivel ő egy anyámasszony katonája, maga pedig egy erőszakos hárpia, bizonyára tartós lesz a szerelmi kapcsolatuk. Ha kávéért megy, én is kérek egyet! - Megfordultam, és bementem a szobámba. Nyilvánvalóan nem szolgálta a céljaimat, hogy vele hozattam kávét. Amilyen hangulatban volt, akár bele is tehetett valamit. Egy kis arzént, mondjuk. Még mielőtt leülhettem volna, kopogtak az ajtón. -Tessék! Szándékosan úgy tette le a kávét, hogy kilöttyenjen egy kicsit a tizenötezer dolláros, kézzel készített íróasztalomra, majd felém fordult.

112

¿r ROHADÉK

- Megtartjuk ma a heti időbeosztásról szóló megbeszélést? Az asztalom mellett állt a napsütésben. Az árnyékok lágyan estek a ruhájára, hangsúlyozva a melle domborulatát. Basszus, úgy szerettem volna a számba venni a kemény mellbimbóját! Hideg van itt? Hogyan fázhat ennyire, mikor nekem még a tökömről is csorog a víz? Azonnal ki kellett ebből keverednem. - Nem. Elfelejtettem, hogy van még egy meetingem a városban délután. Úgyhogy tíz perc múlva elmegyek, és nem is jövök ma már vissza. Küldje el e-mailen a részleteket! válaszoltam gyorsan, és megindultam a székem biztonsága és takarása felé. - Én nem tudtam semmilyen kinti találkozóról - mondta szkeptikusan. - Nem is tudhatott - mondtam. - Ez személyes ügy. Mikor nem válaszolt, megkockáztattam egy pillantást, és láttam, hogy milyen furcsán néz rám. Mi volt ebben? Nyilvánvalóan dühös volt, de volt még valami más is.Talán... talán féltékeny volt? - Ó! - válaszolta, és beharapta az alsó ajkát. Olyasvalaki, akit ismerek? - Még sohasem kérdezte, hogy mikor, hova megyek. - Csak arra az esetre kérdezem, ha az apja vagy a bátyja kapcsolatba szeretne lépni önnel. - Nos - kezdtem lassan, hogy minél jobban kínozzam őt - tekintve, hogy nagykorú vagyok, és szem előtt tartva a

113

Christina Lauren technika mai fejlettségét, ha valaki kapcsolatba szeretne lépni velem, legjobb, ha fogja a mobiltelefonját, és felhív. Van még valami, Miss Mills? Néhány pillanatig habozott, majd felszegte az állát, és kihúzta magát. - Mivel úgysem lesz itt, arra gondoltam, korábban hazamehetnék. Megejtenék egy kis bevásárlást a holnapi estéhez. - Nem gond. Akkor, találkozunk holnap. Összenéztünk az íróasztal fölött, és annyira tapintható volt köztünk a feszültség, a szívem egyre hevesebben kezdett verni. - Érezze jól magát! - mondta szinte zárt szájjal, majd kiment, és becsukta maga mögött az ajtót. Megkönnyebbültem, mikor negyedóra múlva hallottam, hogy elmegy. Úgy gondoltam, már biztonságos a terep, így összeszedtem a dolgaimat, és elindultam. Egy férfiba botlottam, akinek egy hatalmas virágcsokor volt a kezében. - Segíthetek valamiben? - kérdeztem. Mielőtt válaszolt volna, ránézett a papírjára, majd körbepillantott. - Miss Chloe Mills részére hoztam egy csokrot. Merre találom? Mi a jó szagú... Ki a büdös franc küld neki virágokat? Találkozott mással is, mialatt mi... Befejezni is képtelen voltam a gondolatot.

114

¿r ROHADÉK

- Miss Mills kiment ebédelni. Egy óra múlva jön vissza hazudtam. Muszáj volt megnéznem azt a kártyát. Aláírom az elismervényt, és átadom neki! - A férfi letette a papírt az asztalra. Gyorsan ráfirkantottam a nevemet, némi borravalót adtam, és valami viszlátfélét motyogtam neki. Három hosszú percig csak álltam ott, és néztem a csokrot. Próbáltam meggyőzni magamat, hogy nem vagyok én olyan puhány, hogy kilessem, ki küld neki virágot. Rózsák. Nem szerette a rózsákat. Magamban felnevettem, mert bárki is küldte, nem ismerte őt. Még én is tudtam, hogy nem szereti. Egyszer hallottam, ahogy mesélte Sarának, hogy valakitől rózsacsokrot kapott. Azonnal kidobta, mert nem szerette az erős illatát. Végül a kíváncsiságom legyőzte a jobbik énemet, és mégis kiemeltem a csokorból az üdvözlőkártyát.

115

ROHADÉK

Nagy örömmel várom a vacsorát! Joel Cignoli Az a furcsa érzés újra befészkelte magát a mellkasomba. Lassan összegyűrtem a markomban levő papírt. Felvettem a csokrot az asztaláról, kisétáltam vele az ajtón, bezártam magam mögött, és elindultam az előtéren át a lift felé. Ahogy kinyílt az ajtó, megláttam egy nagy, krómozott szemetest, és minden gondolkodás nélkül beledobtam a virágokat. Nem értettem, mi történik velem. De azt tudtam, hogy semmiképp sem randevúzhat Joel Cignolivel.

HÉT

A szombat jó részét azzal töltöttem, hogy futottam a tó mentén. Próbáltam egy kis levegőhöz jutni, távolabbról szemlélni a dolgaimat, és tisztázni a gondolataimat. De a szüleimhez vezető egyórás autóút alatt mégis visszajöttek a zavaros érzéseim: hogy mennyire gyűlölöm Miss Millst, hogy mennyire vágyom rá, és hogy milyen virágot küldött neki Joel. Hátradőltem az ülésben, és hallgattam a motor magabiztos, monoton hangját. De ez sem nyugtatott meg. Akkor hát, nézzük a tényeket! Birtokolni akartam őt. Nem úgy, mint valami romantikus regényben, hanem inkább olyan „üsd fejbe, vonszold haza a hajánál fogva, és baszd meg jól" módon. Mintha valami játékszer lenne,

¿r ROHADÉK

és én azon lennék, hogy a többi fiú ne játszhasson vele a homokozóban. Micsoda beteg dolog ez! Ha rájönne erre, valószínűleg kivágná a golyóimat, és megetetné velem. A kérdés tehát az, hogy most mi legyen? Joel nyilvánvalóan érdeklődik iránta. Miért ne érdeklődne? Mindent, amit tudott róla, a családomtól tudta, akik nyilvánvalóan imádják őt, és abban is biztos voltam, hogy a fényképeit is megmutogatták. Ha csak ennyit tudnék róla, én is érdeklődnék iránta. De ha csak egyszer is beszélne vele négyszemközt, kizárt, hogy még mindig vonzónak tartaná. Hacsak nem egy kóbor numerát akar... A kezem csikorgása a bőrkormányon azt mondta, hogy jobb ebbe nem belegondolni. Nyilván nem találkozna vele a szüleim házában, ha csak dugni akarna vele, nem igaz? Akkor lássuk: tegyük fel, hogy valóban szeretné jobban megismerni őt. Bevallom, én magam is belebonyolódtam már egy kissé ebbe a nőbe, még mielőtt egyáltalán találkoztunk volna. Persze ez nem tartott soká, mert hamar kiderült, hogy ő az egyik legidegesítőbb ember, akivel valaha is találkoztam. De sajnos a szex olyan jó volt vele, mint még senkivel. De a kurva nénikéjét, nem fog idáig eljutni Joel! Csak azt nem tudtam, hol tudnék errefelé elásni egy hullát.

Most is emlékszem rá, amikor először láttam. Még külföldön éllem, és karácsonykor eljöttek a szüleim 117

Christina Lauren meglátogatni, és az agyik ajándékom egy digitális képkeret volt. Ahogy néztük a fotókat anyámmal, megállítottam a vetítést egy képnél, ahol a szüleim egy gyönyörű barna lánnyal álltak. - Ki ez itt mellettetek? - Anyám elmondta, hogy Chloe Mills a neve, apám mellett dolgozik asszisztensként, és minden tekintetben remek lány. A képen húszéves lehetett, és egyből megragadott a belőle sugárzó szépség. Az évek során, más képeken is föltűnt az arca, amiket anyám küldött nekem: céges rendezvényeken, karácsonyi kulikon, sőt otthoni partikon is. A neve is előkerült néha, ahogy a szüleim a munkáról és az otthoni életükről meséltek. így aztán, amikor eldőlt, hogy hazamegyek, és átveszem az ügyvezető igazgatói posztot, apám elmondta, hogy Chloe most szerzi az üzleti diplomáját a Northwestern egyetemen, és olyan ösztöndíjat kapott, amely megköveteli a konkrét munkatapasztalatot. Azt mondták, mellettem tökéletes helye lenne arra, hogy ledolgozza a gyakornoki évét. A családom szerette őt és bízott benne, és az a tény, hogy az apám és a bátyám egyaránt biztosak voltak benne, hogy megfelel a legmagasabb követelményeknek is, erősen mellette szólt. Azonnal beleegyeztem. Kicsit tartottam tőle, hogy a szépsége iránti bámulatom aláássa a főnöki képességeimet, de aztán megnyugtattam magam, hogy rengeteg szép nő rohangál a világban, és képes leszek különválasztani a dolgokat. Hát, elég nagy marha voltam. 118

¿r ROHADÉK

Most már pontosan láttam, milyen hibákat követtem el az elmúlt hónapokban, sőt mindjárt az első napon, amik aztán idáig vezettek. Hogy még rosszabb legyen a helyzet, rájöttem, hogy mostanában már egy megállapodást is képtelen vagyok megkötni valakivel anélkül, hogy őrá gondolnék. Itt van ez a legutolsó eset, amitől vinnyogni kell, ha rágondolok. Néhány nappal az üveges incidens - ma már így nevezem - előtt egy jótékonysági eseményen kellett részt vennem. Mikor visszatértem az irodába, szinte a földbe gyökerezett a lábam, amikor megláttam Miss Millst egy hihetetlenül szexi kék ruhában, amit még nem viselt azelőtt. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy egyszerűen oda kéne nyomni az asztalra, és minden teketória nélkül durván megbaszni.

119

¿^¿^^ ROHADÉK

Azon az estén hiába volt mellettem a szőke bombázó, nem érdekelt igazán. Éreztem, hogy lassan szakad a cérna, csak azt nem tudtam, hogy mennyire lassan. Azzal próbáltam bebizonyítani, hogy Miss Mills egyáltalán nem fontos nekem, hogy hazakísértem a szőkét. Ahogy bedőltünk a lakásának az ajtaján, rögtön csókolózni és vetkőzni kezdtünk, de valahogy semmi sem volt az igazi. Nem, mintha nem lett volna gyönyörű és izgalmas nő; de ahogy lefektettem, barna hajat képzeltem magam elé a párnára. Mikor a lágy, telt mellét csókoltam nem szilikon volt szerettem volna érezni is valamit. De még akkor is, amikor felhúztam az óvszert, majd bedugtam a farkam, tudtam, hogy csak egy személytelen testet használok a saját önző céljaimra. Próbáltam kiverni Chloét a fejemből, de mindig visszajött az a tiltott kép, hogy ő fekszik ott alattam. Csak úgy lettem elég kemény. Gyorsan lezavartam a numerát, és azonnal elkezdtem utálni magam. Most még kínzóbb volt ezt újra átélni, mert Chloe itt volt a gondolataimban, és nem is tűnt el onnan. Ha túlélem ezt az estét, már könnyebb lesz. Ahogy leparkoltam, elkezdtem ismételgetni magamban: Képes vagy rá! Képes vagy rá! - Anya! - szóltam be minden szobába, ahogy végigmentem a házon. - Itt vagyok kint, Bennett! - hangzott a válasz a hátsó terasz felől. Kinyitottam a francia ajtókat, és anyám mosolygott rám, ahogy az utolsó simításokat végezte a kinti asztalon. 120

¿r ROHADÉK

Lehajoltam, hogy megpuszilhasson. - Ma kint eszünk? - Olyan szép este van, és úgy gondoltam, mindenkinek kellemesebb, ha itt vagyunk, és nem bent, a zsúfolt ebédlőben. Gondolom, nem baj. Vagy igen? - Nem, persze, hogy nem. Nagyon szép idekinn! Ne izgulj! És tényleg szép volt. A köves terasz fölött masszív fehér pergola állt, és a napfényt megszűrte a felfutó sok zöld. Középen egy nagy, négyszögletes asztal, nyolc hellyel. Elefántcsont színű terítővel letakarva, és rajta anyám kedvenc porcelántányérjai. Gyertyák, kék virágok és színültig telt kis kancsók álltak végig az asztalon, fent egy kovácsoltvas kandeláber hunyorgott. - Azt ugye tudod, hogy még én sem tudom Sophiát visszatartani attól, hogy lerántsa ezt az egészet? dobtam egy szőlőszemet a számba. - Ja, ő ma Mina szüleinél lesz. Nem is bánom, mert ha itt lenne, mindenki csak rá figyelne. - A fenébe! Ha itt grimaszolna az asztalnál, legalább lenne valami, ami elterelné a figyelmemet Joelről! - A mai este Chloéé. Nagyon remélem, hogy összejön Joellel. Folytatta a terítést, meggyújtotta a gyertyákat, elvégezte az utolsó simításokat, és egyáltalán nem vette észre, hogy mennyire gyötör ez az egész. Ezt megszívtam. Már épp arra gondoltam, hogy hogyan tudnék megszökni, mikor meghallottam Henry hangját. Most az egyszer időben érkezett.

121

Christina Lauren - Merre vagytok? - kiáltotta, és mély hangja visszhangzott az üres házban. Kinyitottam az ajtót anyámnak, és beléptünk. A bátyám a konyhában volt. - Nahát, Ben - kezdte, és langaléta alakját nekitámasztotta a konyhapultnak várod már ezt az estét? Megvártam, amíg anya kimegy, és csak akkor válaszoltam. - Ja, igen... - mondtam fesztelen hangon. - Anya citromos jégkockát csinált. Az a kedvencem. - Szerintem be vagy szarva. Alig várom már, hogy lássam, hogyan játssza Cignoli az eszét Chloe előtt! Szórakoztató este lesz, nem? - Éppen le akart törni egy darab kenyeret a pulton lévő veknik egyikéből, amikor belépett Mina, és ellökte a kezét. - Elrontanád a terítéket? Anyád szívrohamot kap! Ma, kérlek, légy jó, Henry! Ne piszkáld, és ne viccelődj Chloével! Nyilván amúgy is elég ideges. És csak az isten tudja, mennyit kell nyelnie ettől, itt! - mutatott felém. - Miről beszéltek? - Lassan már kezdett fárasztani ez a Chloe Mills-rajongótábor. - Semmit sem csináltam vele! - Bennett! - Az apám állt az ajtóban, és intett, hogy kövessem. Kimentünk a konyhából, be a dolgozószobájába. - Kérlek, próbálj meg rendesen viselkedni ma! Úgy látom, te és Chloe nem nagyon jöttök ki egymással, de ez az otthonunk, és nem az iroda, és szeretném, ha tisztelettel bánnál vele. Összeszorítottam a fogamat, bólintottam, és eszembe jutott, miféle tiszteletlenségekkel illettem őt az elmúlt hetekben.

122

¿r ROHADÉK

Ahogy lementem a mosókonyhába, megérkezett Joel, és mindenkihez volt egy jól kidolgozott köszöntése. „Nahát, milyen fantasztikusan néz ki!" - mondta anyámnak. „Hogy van a baba?" - kérdezte Minától. Apával és Henryvel a kézfogás és a férfias ölelés kombinációját játszotta el. Odaslattyogtam a hallba, és fejben felkészültem az estére. Joellel barátok voltunk az iskola alatt, de nem láttam őt azóta, hogy hazaérkeztem. Nem sokat változott. Egy kissé alacsonyabb volt, mint én. Az alakja karcsú, a haja egyenes szálú fekete, a szeme kék. Nyilván van olyan nő, aki ezt vonzónak találja. - Bennett! - Kézfogás, férfias ölelés. - Nahát! Hány éve is? - Jó régen már! Asszem, gimi óta nem láttuk egymást válaszoltam, és keményen megráztam a kezét. - Mi van veled azóta? - Minden rendben! Tényleg, minden klassz. És veled? Láttam a képedet az újságokban, szóval, nyilván jól mennek a dolgaid. - Barátságosan megveregette a vállamat. Micsoda fasz! Válaszul egy kis mosollyal biccentettem felé. Úgy láttam, hogy most kell egy kis idő, így kimentettem magam, és elindultam a lépcsőn a régi szobám felé. Már attól is megnyugodtam, hogy beléptem az ajtón. Minden olyan volt, mint amikor itt hagytam tizennyolc éves koromban. A szüleim lényegében nem változtattak rajta semmit azóta, hogy elmentem főiskolára. Leültem a régi ágyamra, és azon gondolkodtam, hogyan esne, ha Miss 123

Christina Lauren Mills összejönne Joellel. Igazából nem volt rossz fej, és bár nem szívesen ismertem be, volt esélye, hogy együtt kavarjanak. De már a gondolattól is, hogy egy másik férfi

124

T^WP^ ROHADÉK

hozzáérhet, minden izmom megfeszült. Arra a pillanatra gondoltam, amikor az autóban azt mondtam neki, hogy nem tudok leállni. És az összes hősködésem ellenére még most sem tudom, hogy képes vagyok-e rá. Újra hallottam Joel hangos üdvözlését lentről, és arra az elhatározásra jutottam, hogy itt az idő, kezdődik a tánc. Ahogy felkészültem a végső megközelítéshez, hirtelen megláttam őt. Háttal állt nekem... és egy sóhaj szakadt ki belőlem. Fehér ruhában volt. Miért kellett fehéret fölvennie? Valami lányos, térd fölött végződő nyári cucc volt rajta, ami látni engedte hosszú lábait. A felsőrész ugyanabból az anyagból készült, és a vállánál kis szalagok fogták össze. Csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire szeretném kikötni a masnikat, és nézni, ahogy az egész lehull a csípőjére. Vagy inkább a földre. A tekintetünk találkozott a szoba két oldaláról, és olyan őszinte öröm ült ki az arcára, hogy már-már elhittem neki, hogy igazi. - Üdvözlöm, Mr. Ryan! Az ajkam megrándult, látva, hogy milyen tökéletesen játssza a szerepét a családom előtt. - Miss Mills! - válaszoltam egy rövid bólintással. Egyikünk sem esett ki a szerepéből, még akkor sem, amikor anyám kihívott minket a teraszra egy vacsora előtti italra. Ahogy elment mellettem, felé fordítottam a fejem, és olyan halkan, hogy csak ő hallhatta, megkérdeztem tőle: 125

Christina Lauren - Sikerült tegnap a bevásárlás? Ugyanazzal az angyali arccal fordult felém. -Tényleg szeretné tudni? - Mentében hozzám ért egy kicsit, és éreztem, hogy az egész testem megmerevedik. - Csak hogy tudja: új harisnyatartók érkeztek - súgta, mielőtt kilépett volna a teraszra. Megálltam, és leesett az állam, ahogy visszagondoltam a találkánkra a La Perla próbafülkéjében. Odakinn Joel ment oda hozzá, és azt mondta: - Remélem, nem bánja, hogy virágot küldtem az irodába tegnap! Beismerem, talán ez egy kissé tolakodó, de már annyira vártam, hogy találkozzunk! Joel szavai arcul csaptak, és kirángattak az álmodozásaimból. Egy csomót éreztem a torkomban. Chloe rám nézett. -Virágok? Kaptam tegnap virágokat? Megvontam a vállam, és azt mondtam neki: -Tegnap korán elmentem, nem emlékszik? Kimentem, hogy keverjek magamnak egy Belvedere vodka-gimletet. Az est folyamán végig a szemem sarkából követtem őt. Mikor elérkezett a vacsora ideje, világossá vált, hogy jól megértik egymást. Chloe még flörtölt is egy kicsit vele. - Mr. és Mrs. Ryantől tudom, hogy Észak-Dakotába való - szakított ki ismét az álmodozásomból Joel hangja. Ezúttal azon elmélkedtem, hogy milyen jólesne most ököllel állon vágni. Odanéztem, és láttam, ahogy olvadozva nézi őt. 126

¿r ROHADÉK

- Igen, az apám fogorvos Bismarckban. Sohasem voltam egy nagyvárosi lány. Még Fargo is óriásinak tűnt. - Egy apró kuncogás hagyta el a számat, mire Chloe megkérdezte: Valami vicces, Mr. Ryan? A poharam fölött rávigyorogtam. - Bocsánat, Miss Mills, csak olyan érdekes, hogy nem szereti a nagyvárost, és mégis az ország harmadik legnagyobb városába jött egyetemre, és minden, ami még utána jött... Ahogy rám nézett, abból arra következtettem, hogy más körülmények között most vagy meztelenül ülne rajtam, vagy egy vértócsában feküdnék a szőnyegen. -Tudja, Mr. Ryan - kezdte, és a mosoly visszatért az arcára -, az apám újraházasodott, és mivel az anyám itt született, többször is jártam itt, mielőtt meghalt. - Egy pillanatig némán nézett rám, és el kell ismernem, némi bűntudat kezdte szorítani a mellem. De ez hamar visszaszorult, ahogy ismét Joel felé fordult, és ártatlanul beharapta az ajkát, olyan szexi módon, ahogy csak ő tudta. Hagyd abba a flörtölést! Ökölbe szorítottam a kezem, ahogy folytatták a beszélgetést egymással. De néhány perc múlva megdermedtem. Lehetséges ez? A koktélomra meredtem. Igen, lehetséges. Az ő lába volt az, amelyik felhúzta a nadrágszáramat. Ez a kis kacér ördög engem taperol, miközben egy olyan férfival bájolog, akiről mindketten tudjuk, hogy sohasem elégítené ki őt. Néztem a száját, ahogy rázárult a villára, és kezdett 127

Christina Lauren megkeményedni a farkam, ahogy lenyalta az ajkáról a halról ottmaradt mártást. - Ez igen! Nem semmi ott lenni a Northwestern legjobb öt százalékában! - mondta Joel, majd rám nézett. Gondolom, odáig vagy, hogy egy ilyen szuper nő van alattad! Chloe köhintett egyet, és fölemelte az öléből a kendőjét, hogy eltakarja a száját. Én elvigyorodtam, ahogy ránéztem, majd Joel felé fordultam. - Igen! Nagyon örülök neki, hogy Miss Mills van alattam! Mindig jól végzi a feladatát. - Nahát, Bennett! - vette át az anyám. - Ezt olyan kedvesen mondtad! Figyeltem, ahogy Miss Mills arca elvörösödik. De eltűnt az arcomról a mosoly, ahogy megéreztem a lábát az ölemben. Nagyon finoman hozzáért az álló farkamhoz. Szent isten! Most rajtam volt a sor, hogy beleköhögjek a poharamba. - Jól van, Mr. Ryan? - kérdezte színlelt aggodalommal. Én bólintottam, és tüzes nyilakat küldtem felé a szememmel. Aztán megvonta a vállát, majd ismét Joel felé fordult. - És mi a helyzet önnel? Chicagóba való? Cipőjének orrával továbbra is finoman masszírozott, én pedig megpróbáltam semleges arcot vágni, és kordában tartani a lélegzetemet. Ahogy Joel a gyerekkoráról mesélt, meg arról, hogy együtt jártunk iskolába, majd áttért a sikeres könyvelői vállalkozására, láttam, hogy Chloe erőltetett érdeklődése valódi kíváncsisággá változik. 128

¿r ROHADÉK

Na, ne! A gyertya mellett lecsúsztattam a bal kezem az asztal alá, és megfogtam a bokáját. Néztem, ahogy összerezzen az érintéstől. Ujjaimmal körkörös mozdulatokkal simogattam, végigmentem a rüsztjén, és egyre elégedettebb lettem, amikor meg kellett kérnie Joelt, hogy ismételje meg, amit mondott. Erre azt mondta, hogy szeretne vele találkozni a jövő héten, ebédidőben. Odahúztam a lábfejét a dákómhoz. Chloe elmosolyodott. - Ugye, tudod nélkülözni ebédidőben, Bennett? kérdezte vidám mosollyal, miközben a keze Chloe székének támláján nyugodott. Minden akaratomat össze kellett szednem, hogy ne nyúljak át az asztalon, és ne vegyem le róla a kezét. - Ha már az ebéd-randikról beszélünk - szólalt meg Mina, és a karomra tette a kezét emlékszel a barátnőmre, Meganre? A múlt hónapban találkoztál vele, minálunk. Úgy huszonöt lehet, nagyjából olyan magas, mint én, szőke és kékszemű. Na, mindegy, szóval elkérte a számodat. Érdekel a dolog? Visszanéztem Chloéra, mert éreztem, hogy a lábán megfeszülnek az inak. Alig tudta lenyelni a falatot. - Persze! Tudod, hogy imádom a szőkéket. Lehet, hogy ő lesz az, aki bejön. Alig tudtam visszatartani magam, hogy fölkiáltsak, mikor a cipősarkával majdnem odaszögezte a golyóimat a székhez. Néhány pillanatig még ott tartotta a lábát, majd fölemelte a kendőt az öléből, és megtörölte vele a száját. 129

Christina Lauren - Elnézést, ki kell mennem a mosdóba! Mikor bement a házba, az egész családom nekem esett. - Bennett! - mondta az apám. - Azt hittem, ezt megbeszéltük! Megfogtam a poharam, és a számhoz emeltem. - Miért? Mi a baj? - Bennett - folytatta az anyám azt hiszem, bocsánatot kell kérned tőle! - Miért? - kérdeztem vissza, és egy kissé keményen tettem le a poharat. - Ben! - mondta az apám keményen, és nem hagyott teret a vitának. Lecsaptam a szalvétámat, és eltoltam magam az asztaltól. Végigrohantam a házon, és megnéztem mindenütt a fürdőszobákat, míg végül a harmadikon zárva volt az ajtó. Ott álltam, kezem a kilincsen, és magamban vitatkoztam. Mi van, ha bemegyek? Csak egy dolog érdekelt, és az biztos, hogy nem a bocsánatkérés volt. Gondoltam, hogy kopogok, de szinte biztos voltam benne, hogy nem fog beengedni. így hát figyeltem minden zajra, ami belülről jött. Semmi. Végül eltekertem a gombot, és meglepetésemre kinyílt. Csak néhányszor voltam itt, mióta az anyám felújíttatta. Gyönyörű, modern helyiség volt, a helyhez illő márványpulttal. A falon egy széles tükör. A sminkasztal fölött volt egy ablak, ami a lenti teraszra és a kertre nézett. Az asztal előtt ült a kárpitozott széken, és az ablakon át az eget nézte. 130

¿r ROHADÉK

- Jöttél magyarázkodni? - kérdezte. Levette a rúzsának a kupakját, és akkurátusan kirúzsozta magát. - Azért küldtek utánad, hogy megóvjam a virágsziromhoz hasonlatos érzéseidet a durvaságoktól. Magam mögé nyúltam, és bezártam a fürdőszoba ajtaját. A hangos kattanás ott visszhangzott a helyiségben. Elnevette magát, ahogy tekintetünk találkozott a tükörben. Teljesen összeszedett volt, de én észrevettem, hogy valamivel gyorsabban süllyed és emelkedik a melle. Épp olyan edzett volt, mint én. - Biztosíthatlak, hogy jól vagyok. - Visszatette a rúzsra a kupakot, és bedobta a táskájába. Fölállt, és elindult mellettem kifelé. - Már hozzászoktam, hogy te egy fasz vagy, de Joel rendes embernek néz ki. Vissza kell mennem hozzájuk. Az ajtóra tettem a kezem, és közelebb hajoltam hozzá. - Nem hiszem. - Ajkammal finoman hozzáértem a füle mögött, mire megborzongott. - Tudod, olyasmit akar, ami az enyém, de én nem adom oda neki. Tágra nyílt szemmel nézett rám. - Mikor is élünk? Az ókorban? Engedj! Nem vagyok a tiéd. -Talán így hiszed - súgtam neki, miközben ajkammal bejártam a nyakát. - De a tested - folytattam, és benyúltam a szoknyája alá, majd kezemet a nedves csipkének nyomtam - másképp gondolja. Lehunyta a szemét, és halkan felnyögött, ahogy ujjammal a csiklóját simogattam körbe-körbe. - Baszd meg! 131

Christina Lauren - Engedd! - súgtam a nyakába. Halkan felnevetett, és én nekinyomtam a fürdőszobaajtónak. Megfogtam mind a két kezét, felemeltem a feje fölé, és úgy tartottam, amíg csókoltam. Éreztem, hogy egy gyenge kísérletet tesz, hogy kiszabaduljon, de megráztam a fejem, és még jobban szorítottam. - Engedd! - ismételtem, és a kemény farkamat nekinyomtam a hasának. - Istenem! - mondta, és oldalt billentette a fejét, hogy hozzáférjek a nyakához. - Itt nem csinálhatjuk! A kulcscsontját és a vállát kezdtem csókolni. Mindkét csuklóját az egyik kezembe vettem, majd odanyúltam, és kioldottam az egyik szalagot, amelyik a felsőjét tartotta egyben. Megcsókoltam az így felszabadult területet. Ugyanezt megcsináltam a másik oldalon is, és végül az lett a jutalmam, hogy az egész lehullott, és előtűnt a vékony, fehér csipkemelltartója. Basszus. Csupa olyasmi van rajta, amitől majdnem a nadrágomba élveztem! A számmal lassan lecsúsztam a mellére, a másik kezemmel elengedtem a csuklóját. Mindenképpen látni akartam a meztelen melleit. A kapocs könnyedén kinyílt, a csipke lehullott, és feltárult előttem az, ami minden piszkos gondolatomban megjelent. Ahogy a számba vettem az egyik rózsaszín bimbóját, felnyögött, és meghajtotta a térdét egy kissé. - Sssh... - mondtam a bőrének.

132

,7 ROHADÉK

- Még! - mondta. - Ne hagyd abba! Felemeltem, ő meg átfogott a derekamnál a lábával, hogy szorosabban kapcsolódjunk egymáshoz. Ahogy elengedtem a kezét, azonnal a hajamba túrt, és durván magához húzott. Basszus, imádtam, amikor ezt csinálta. Nekinyomtam az ajtónak, de túl sok volt a ruha rajtam. Érezni akartam a bőrömön a bőre forróságát, tövig be akartam nyomni neki, hogy még a golyóimmal is érezzem őt, és addig akartam odaszögezni, amíg már mindenki rég aludni tért. Úgy tűnt, olvasott a gondolataimban, mert végighúzta az ujját az oldalamon, vadul kirángatta a pólómat a nadrágomból, majd lehúzta rólam. A nyitott ablakon lentről nevetés zaja szűrődött be, és éreztem, ahogy megfeszül. Egy hosszú pillanat múlva ösz- szenéztünk, és láttam rajta, hogy nem tudja, mit is mondjon. - Nem kéne ezt csinálnunk! - mondta végül, és megrázta a fejét. - Ott vár engem, lent. - Félszívvel megpróbált eltolni, de én tartottam magam. -Tényleg akarod őt? - kérdeztem, és éreztem, ahogy fölgerjed bennem a birtoklási vágy. Állta a tekintetemet, de nem mondott semmit. Leengedtem őt, odahúztam a sminkasztalhoz, és szorosan mögé álltam. Innen tisztán láttuk az alattunk fekvő teraszt. Meztelen hátát magamhoz húztam, és számmal a füléhez hajoltam.

133

Christina Lauren - Látod őt? kérdeztem, és kezemmel végigsimogattam a melleit. - Nézz rá! - Lecsúsztattam a tenyerem a hasára, majd a szoknyáján át a combjára. Érezted magad így vele? - Az ujjaim visszafelé indultak, és eljutottak a bugyijáig. - A fülébe sziszegtem, ahogy megéreztem, milyen nedves, majd belényomtam az ujjamat. - Lennél valaha is ilyen nedves tőle? Felnyögött, majd fejét hátrafordítva száját hozzám nyomta. -Nem... - Mondd meg, mit szeretnél! - súgtam a vállába. - Nem tudom... - Nézz rá! - folytattam, miközben az ujjam ki-be járt benne. - Tudod, hogy mit akarsz. - Szeretnélek magamban érezni. Nem kellett kétszer mondania. Gyorsan kioldottam a nadrágomat, letoltam a csípőmön, a fenekének dörgölőztem, majd felemeltem a szoknyáját, és megmarkoltam a bugyiját. -Tépd le!-súgta. Senki mással sem tudtam még ilyen nyers és őszinte lenni, mint vele, és ez kibaszott jó volt. Erősen megrántottam, és a vékony anyag könnyen engedett. Ledobtam a földre. Végigsimítottam a testén, majd ujjaimmal elindultam a karján át végig a kézfejéig, majd tenyerét az előttünk álló asztalra fektetve leszorítottam.

134

,7 ROHADÉK

Elképesztő látványt nyújtott így: előrehajolt, a szoknyája egészen fenn a derekán, és a tökéletes feneke ott volt a szemem előtt. Mindketten nyögni kezdtünk, ahogy mögé helyezkedtem, és mélyen beléhatoltam. Ahogy ráhajoltam, egy sziszegéssel csókokat nyomtam a hátára. Megint nevettek odalenn. Joel is ott volt. Joel, aki alapvetően jó gyerek volt, de el akarta venni őt tőlem. Ettől a gondolattól még erősebben és mélyebben nyomtam belé. Chloe elfojtott hangjaitól mosolyognom kellett, hálából még nagyobb tempóra váltottam. Énemnek egy elferdült része magáénak követelte őt, amikor láttam, hogy elnémul attól, amit teszek vele. Kapkodta a levegőt, az ujjaival keresett valamit, amiben megkapaszkodhatna, és a farkam minden lökéssel keményebb lett benne attól, hogy éreztem, szeretne hangot kiadni, de nem szabad. Halkan a fülébe beszéltem, és megkérdeztem, hogy szereti-e, ha basszék. Megkérdeztem, hogy szereti-e, ha mocskos dolgokat mondanak neki, szereti-e, ha ilyen trágár vagyok, és olyan durva, hogy az már fáj. Egy igent préselt ki magából, és amikor még gyorsabban és erősebben löktem, még többet akart. Az asztalon lévő üvegek és tégelyek összeütődtek és felborultak, de nem tudtam óvatosabb lenni. A hajánál

135

Christina Lauren fogva magamhoz húztam őt, úgy, hogy a háta a mellemet érje. - Szerinted vele is élveznéd így? Tovább nyomtam neki be-ki, és kényszerítettem, hogy nézzen ki az ablakon. Tudtam, hogy most már túlléptem a határt. Teljesen kiadtam magam, de már nem törődtem vele. Azt akartam, hogy rám gondoljon, ha este lefekszik. Hogy engem érezzen, ha lehunyja a szemét és megérinti magát, és eszébe jusson, hogyan is dugtam. A szabad kezemet felcsúsztattam az oldalán, majd a markomba vettem a mellét, és megsodortam a bimbóját. - Nem - nyögte - így soha! A kezemet lecsúsztattam az oldalán, majd tovább, a térdéig. Megfogtam és felraktam őt az asztalra. Még szélesebbre nyitottam a lábát, hogy mélyebbre érjek. - Érzed, hogy milyen tökéletesen fogsz körbe? súgtam a nyakába. - Eszméletlenül jó vagy! Ha lemegyünk, jusson eszedbe! Emlékezz, mit csináltál velem! Az érzés annyira elsodort, hogy tudtam, már közel vagyok. Minden mindegy volt. Úgy kellett nekem, mint egy drog, ő foglalta el minden éber gondolatomat. Kezembe vettem a kezét, összefontuk az ujjainkat, és közösen játszottunk a csiklóján. Csak nyögni tudtam, ahogy ki-be csúszkáltam benne.

136

,7 ROHADÉK

- Érzed? - súgtam a fülébe, és szétterpesztett ujjaink közé fogtuk a farkamat. Hátrafordult, és a nyakamba nyüszített. De még ez sem volt elég, viszont csendben kellett maradnunk. A másik kezem kivettem a hajából, és finoman befogtam a száját. Egy gyengéd puszit adtam az arcára. Egy fojtott kiáltást hallatott, és láttam, ahogy minden lökésemtől megmozdul a melle. Kezdett felszakadni bennem az élvezet. A kezével elengedte a hajamat, és befogta a számat. Én lehunytam a szemem, és hagytam, hogy elöntsenek a mindent elsöprő hullámok. A végső lökésem mély és durva volt, ahogy belespricceltem. Kinyitottam a szemem, és megcsókoltam a tenyerét, mielőtt elvettem volna a számtól. Homlokomat a vállára fektettem. A szakadozott hangok továbbra is hallatszottak lentről. Ő háttal nekem dőlt, és néhány pillanatig így álltunk, csendesen. Aztán lassan megmozdult, és rosszul esett, hogy nem érünk már egymáshoz többé. Néztem, ahogy lesimítja a szoknyáját, felhúzza a melltartóját, és megpróbálja megkötni a ruhája felső részén a szalagokat. Lehajoltam, hogy felhúzzam a nadrágom, egyúttal megmarkoltam a szakadt bugyiját is, és a zsebembe tettem. Mikor felegyenesedtem, még mindig a ruhájával bajlódott. Odaléptem, és anélkül, hogy a szemébe néztem volna, eltoltam a kezét, és megkötöttem a szalagokat.

137

ROHADÉK

A helyiség hirtelen szűk lett, és kezdtük kényelmetlennek érezni a csendet, ahogy összenéztünk. Odanyúltam a kilincshez, és akartam valamit mondani, bármit, amivel feloldhatom a helyzetet. Hogyan is várhatnám el tőle, hogy dugjon velem és csak velem dugjon, ha közben semmit sem adok neki cserébe? Még én is tisztában voltam vele, hogy ha ilyet kérek tőle, jól tökön fog rúgni. De az, amit akkor éreztem, amikor Joellel láttam őt, csak nem akart bennem megfogalmazódni. Üres volt a fejem. Kétségbeesetten nyitottam ki az ajtót. Mindketten dermedten néztünk egymásra. Az ajtó előtt, mint aki mindent ért, karba tett kézzel állt Mina.

Abban a pillanatban, hogy kinyílt az ajtó és megláttam Minát, megdermedtem. - Pontosan mit csináltok ti itt? - kérdezte, és egyikünkről a másikunkra nézett. Átvillant az agyamon, hogy mi mindent hallhatott odakintről, és égni kezdett az arcom. Rápillantottam Mr. Ryanre, hogy ő is hasonlóképpen van-e, majd vissza Minára, és megráztam a fejem. - Semmit, amiről beszélnünk kéne. Ennyi. - Próbáltam úgy csinálni, mintha mi sem történt volna, de tudtam, hogy a hangom remegése elárult. - Pedig hallottam valamit, és nem éppen beszélgetést - mondta finom mosollyal.

,7 ROHADÉK

- Ne légy nevetséges, Mina! Munkaügyekről beszél-

tünk - mondta Bennett, és megpróbált elmenni mellette. - A fürdőszobában? - Igen. Ti küldtetek föl, hogy keressem meg. Itt találtam rá. Mina elé állt, és nem engedte elmenni. - Szerinted tök hülye vagyok? Nyilvánvaló, hogy semmit sem beszéltetek meg; inkább csak vinnyogtatok. Akkor, most mi van? Ti most jártok? - Nem! - kiáltottuk mindketten egyszerre, és tekintetünk találkozott egy pillanatra, mielőtt másfelé néztünk volna. - Akkor... tehát csak basztok — mondta, és úgy tűnt, hogy egyikünk sem tud erre mit mondani. Olyan nagy volt a feszültség a folyosón, hogy már azon gondolkodtam, mi lenne, ha inkább leugranék a második emeletről az udvarra. - Mióta? - Mina!... - kezdte Mr. Ryan, és a fejét rázta. Most az egyszer sajnáltam, amiért ilyen helyzetben van. Még soliasem láttam őt így. Úgy tűnt, mintha eddig fel sem merült volna benne, hogy mindannak, amit csináltunk, következménye is lehet. - Mióta? Bennett?... Chloe?... - kérdezte, és közben kettőnk közé nézett. - Én... mi csak... most először... De most mi van? Hogy tudnék erről beszélni veled? Mi... - Hibáztunk. Hiba volt. - Bennett hangja szétzilálta a gondolataimat, és én döbbenten néztem rá. Miért bántott

137

Christina Lauren

annyira, hogy ezt mondta? Tényleg hiba volt, de hogy ki is mondja ezt... az fájt. Nem tudtam nem Minára nézni, ahogy beszélni kezdett. - Hiba vagy nem, ezt abba kell hagynotok! Mi lett volna, ha nem én, hanem Susan jön föl? És Bennett, te vagy a főnöke! Ezt elfelejtetted? — Egy nagyot fujt. Nézd, mindketten felnőttek vagytok, és nem tudom, hogy mi folyik itt, de azt igen, hogy Elliottnak semmiképp sem szabad megtudnia! Émelygés fogott el a gondolatra, hogy mennyire kiábrándulna Elliott, ha megtudná az egészet. Azt nem bírnám elviselni. - Ez nem gond - mondtam, és tudatosan kerültem Bennett tekintetét. - Tanulni fogok a hibámból. Elnézést! Elindultam mellettük a lépcső felé, és a gyomromat ólomként ülte meg a harag és a fájdalom. A munkabírásom és az akaratom már sok mindenen átsegítettek az életben: a szakításokon, a barátaimban való csalódásokon, az anyám halálán. De az RMG-vel kapcsolatban most kétségek merültek föl bennem. Vajon másképpen tekint rám Mr. Ryan azért, mert lefeküdtem vele? Most, hogy végül rájött, milyen hátránya származhat abból, ha mások is tudnak a viszonyunkról, vajon a munka terén is másképp fog kezelni? Ennél okosabbnak kell lennem. Itt az idő, hogy eszerint is cselekedjek. Összeszedtem magam, mielőtt kiléptem a teraszra, és visszatértem Joel mellé. 138

,7 ROHADÉK

- Minden rendben? - kérdezte.

Ránéztem, és így maradtunk néhány pillanatig. Igazán kedves volt: szépen fésült sötét haj, kedves arc, és a leggyönyörűbb kék szem, amit eddig láttam. Minden megvolt benne, amit egy nő akarhat. Ahogy Mr. Ryan belépett Minával, felnéztem rá, de aztán gyorsan másfelé pillantottam. - Nem érzem túl jól magam - fordultam vissza Joel felé. - Azt hiszem, lassan mennem kéne. - Rendben - mondta, és felállt, hogy kihúzza a székemet. - Kikísérem az autóig.

139

^^iyn^iyitt ROHADÉK

Elbúcsúztam mindenkitől, és ahogy bementünk a házba, megéreztem Joel ismeretlen érintését a hátamon. Mikor odaértünk a kocsifelhajtóhoz, szégyellősen elmosolyodott, és megfogta a kezem. - Tényleg nagyon örülök, hogy találkoztunk, Chloe! Szeretném, ha fölhívhatnám, és egyszer együtt vacsoráznánk! _ - Adja a telefonját! - mondtam. Az egyik részem rosszul volt ettől, mert nem messze itt volt egy férfi, akivel alig húsz perce még együtt voltunk, és most épp egy másiknak adom meg a számomat. De itt volt az ideje, hogy továbblépjek, és egy vacsora egy rendes emberrel jó kezdetnek ígérkezett. A mosolya szélesebb lett, ahogy visszaadtam a telefonját, ő meg cserébe átadott egy névjegyet. Az ajkához emelte a kezemet. - Akkor, hívom hétfőn. Remélem, a virágaim nem mennek addigra teljesen tönkre! - A szándék a lényeg - mondtam mosolyogva. ^ Köszönöm! Olyan boldog volt a lehetőségtől, hogy láthat még, hogy egészen elaléltam tőle. Egyszerűen jólesett felvidítani. -Mennem kell. Joel bólintott, és kinyitotta a kocsiajtót. - Persze. Remélem, hamarosan jobban lesz! Vezessen óvatosan, és jó éjszakát, Chloe! - Jó éj szakát, Joel! 140

,7 ROHADÉK

Becsukta az ajtót, és én beindítottam a motort. Szigorúan az utat néztem, ahogy távolodtam a főnököm családjának házától.

Másnap a jógán arra gondoltam, hogy talán kitálalok Júliának. Eddig biztos voltam benne, hogy meg tudom oldani a saját dolgaimat, de azután, hogy egész éjjel a plafont bámultam, és olyan voltam, mint egy zombi, rájöttem, hogy muszáj megbíznom valakiben. Ott volt Sara, és ha valaki, hát ő meg tudta érteni, hogy milyen őrjítő tud lenni a főnököm. De ő Henrynek dolgozott, és nem akartam olyan helyzetbe hozni, hogy titkot kelljen tartania egy ilyen fontos ügyben. Tudtam, hogy Mina szívesen beszélne velem, ha megkérném rá, de mivel sejtettem, hogy mi mindent hallhatott az ajtó mögül, és mert ő is már inkább egy Ryan volt, ez mégsem lett volna ínyemre. Néha arra gondoltam, milyen jó lenne, ha élne még az anyám. Már maga a gondolat is szorító fájdalmat okozott a mellkasomban, és könnyeket csalt a szemembe. Az, hogy utolsó éveiben hozzá költöztem, a legjobb döntés volt az életemben. És bár nehéz volt távol lenni az apámtól és a barátaimtól, éreztem, hogy minden valami okkal történik. Csak azt szerettem volna, ha ez az ok siet egy kicsit, és minél előbb megmutatja magát.

141

Christina Lauren

Elmondhatom Júliának? Bevallom, megrettentem, hogy mit fog gondolni rólam. De még jobban megrettentem attól, hogy valakinek hangosan ki kell mondanom az egészet. - Oké. Nézz a szemembe! - mondta. - Most vagy van valami a bögyödben, vagy én vagyok az a gusztustalan alak, aki miatt ilyen kínban vagy. Próbáltam kitérni előle, próbáltam elsikálni a dolgokat, hogy ugyan már, rémeket lát. De nem ment. Az elmúlt hetek nyomasztó súlya és feszültsége kitört rajtam, még mielőtt kezelni tudtam volna. Az arcom remegett, és végül sírni kezdtem, mint egy kisbaba. - Hát, erre gondoltam. Na, gyere! - A kezét nyújtotta, felsegített, és ahogy kifelé mentünk a teremből, összeszedte a cuccaimat. Húsz perccel, két mimózával és egy idegösszeroppanással később Júlia döbbent arcát néztem az asztal fölött a kedvenc vendéglőnkben. Mindent elmondtam neki: a bugyiszaggatást, azt is, hogy mennyire élvezem ezt a bugyiszaggatást, beszámoltam a különböző helyszínekről, az izzóan gyűlölködő veszekedéseinkről, arról, hogy Mina meglepett minket, hogy milyen kínban vagyok amiatt, hogy átvertem Elliottot, Susant és Joelt, beszéltem Mr. Ryan ősbunkó kijelentéseiről, és végül arról a félelemről, hogy ez a világtörténelem legboldogtalanabb kapcsolata, ami egészen kivesz belőlem mindent.

142

,7 ROHADÉK

A végén szűkölve néztem fel rá. Ügy nézett vissza, mintha épp egy szörnyű autóbalesetnek lett volna a tanúja. - Oké, lássuk, hogy jól értettem-e! - Bólintottam, és vártam, hogy folytassa. - Tehát, a főnököddel alszol. Félve vetettem közbe: - Valójában nem, csak... Felemelte a kezét, hogy leállítson. - Oké, értem. És ez a jaj, de imádom főnök ugyanaz, mint az a szemét szívtipró. Bólintottam, és egy nagyot sóhajtottam. - Akit gyűlölsz. - így van - motyogtam, és valahová félrenéztem. Gyűlölöm. Nagyon gyűlölöm. - Nem akarsz vele lenni, de nem tudod otthagyni. - Úristen, így sokkal rosszabbul hangzik, ha más mondja! - És a szex? Az viszont kurva jó. - A hangjában volt némi humor. - A jó az nem kifejezés, Júlia. A fenomenális, izzó, észveszejtő, sokorgazmusos és a csodálatos sem írják le eléggé. - Az orgazmus szó egyáltalán illik ide? Megdörzsöltem a kezemmel az arcomat, és megint sóhajtottam. - Fogd már be! - Szóval - válaszolt elgondolkodva, miközben megköszörülte a torkát - nem az a baj, hogy kicsi a kukija...

143

Christina Lauren

A fejemet az asztalon heverő kezembe temettem. - Nem. Nem. Egészen biztosan nem ez a baj. - Felpillantottam, mert hallottam, hogy magában kuncog. - Júlia! Ez egyáltalán nem vicces! - Könyörgöm, gondolkozz! Még számodra is nyilvánvaló, hogy tiszta őrület ez az egész! Úgy értem, bárkiről elképzeltem volna, hogy ilyen helyzetbe kerül, csak rólad nem. Te mindig komoly voltál, és az életben minden lépésed annyira meg volt tervezve! Viszont alig volt igazi pasid, és mindegyikkel olyan hosszú idő után feküdtél le, hogy már mindenki nevetett rajtad. De ez a férfi szerintem valami más. - Semmi bajom a pusztán szexre épülő kapcsolatokkal. És azt is tudom, hogy időnként túlságosan is meg akarok felelni az elvárásoknak. De most az a helyzet, hogy magamat nem tudom kontrollálni, ha vele vagyok Még csak nem is kedvelem, de... mindig visszatérek ugyanoda. Júlia ivott egy kortyot a mimózájából, és szinte láttam, ahogy az agyában a kerekek próbálták ledarálni, amiket mondtam. - Mi az, ami fontos neked? Felnéztem rá, mert értettem, amit mond. - A munkám. Az életem, ami ezután következik. Alkalmazottként a józan ítélőképességem. Hogy tudjam, hogy számít az, amit csinálok. - Azt el tudod képzelni, hogy mindez együtt van, és mégis vele dugsz?

144

,7 ROHADÉK

Megvontam a vállam, és igazából nem is tudtam mit gondoljak erről. - Nem tudom. Talán úgy gondoltam, hogy a dolgok nem függenek össze. De a kapcsolatunknak megvannak a maga következményei. Nincs olyan pillanat, amikor nem egyszerre szólna a munkáról és a szexről. - Akkor valahogy le kell állítanod ezt. Meg kell tartanod a távolságot. - Az nem olyan egyszerű! - vágtam vissza, és a fejemet ingatva remegni kezdtem. -Oa főnököm. Nem úgy van, hogy akkor találkozom vele, amikor akarok. Röhejes, hányszor volt olyan, hogy elhatároztam, hogy nem dugunk, aztán néhány órával később mégis! Ráadásul van egy konferencia két hét múlva. Ugyanaz a szálloda, szóval mindig a közelében leszek. Ágyak! - Mi a franc van veled, Chloe? - kérdezte Júlia döbbenten. - Folytatni akarod? - Nem! Persze, hogy nem! - Kétkedve nézett rám. Ugy értem, nagyon más vagyok vele. Például olyasmiket akarok, amiket azelőtt sohasem, de ez talán nem is baj. Csak az lenne a jó, ha valaki mással akarnám, valaki jó emberrel, mint amilyen Joel. A főnököm nem túl jó ember. - Az uralkodó típus jön be neked? Fenekelés, meg ilyesmi? - Júlia kuncogva kérdezte mindezt, de ahogy rám nézett, felsóhajtott. - Jesszus. Elfenekelt? Tágra nyílt szemmel néztem vissza rá.

145

Christina Lauren - Nem tudnád egy kicsit hangosabban mondani? Ott,

az a fickó, szerintem nem hallotta elég jól! - Aztán, mikor láttam, hogy senki sem hall minket, kisimítottam a homlokomból a hajtincset. - Nézd, tudom, hogy le kéne állnom ezzel, de... Megálltam, mert éreztem, hogy libabőrös leszek. Elakadt a lélegzetem, és lassan az ajtó felé fordultam. O volt az, sportcipőben, fekete trikóban és farmerben, ahogy eddig még sohase láttam, és a haja még szexibben zilált volt, mint bármikor. Visszafordultam Júlia felé, és éreztem, hogy minden vér kimegy belőlem. - Mi van, Chloe? Ugy nézel, mint aki kísértetet látott! -Júlia átnyúlt az asztalon, és megfogta a kezem. Egy nagyot nyeltem, majd ránéztem. - Látod ott azt az embert ott, az ajtó mellett? Azt a magas, jóképű fickót? - Arra fordította a fejét, hogy megnézze, de én megrúgtam az asztal alatt. - Ne légy feltűnő! Az a főnököm. Júlia szeme tágra nyílt, az álla leesett. - Szent isten - kapkodott levegő után te tényleg nem vicceltél! Ez tényleg gyönyörű darab! Nem dobnám ki az ágyamból! Vagy az autómból. Vagy a próbafülkéből. Vagy a liftből, vagy... - Júlia! Most nem kéne baszogatnod! - Ki az a szőke? - kérdezte, a fejével feléjük intve. Hátrafordultam, és láttam, hogy Mr. Ryan egy magas, hosszú lábú szőkét vezet, kezét a hátára téve. A féltékenység hegyes dárdája hatolt a szívembe. 146

,7 ROHADÉK

- A rohadt faszkalap! - suttogtam. - Azután, ami

tegnap történt? Szerintem végig hazudott. Júlia épp válaszolni akart, amikor megszólalt a telefonja, és benyúlt a táskájába, hogy elővegye. A „Szia, cicám!"megszólítás arra vallott, hogy a vőlegénye hívja, és hogy nem fogják abbahagyni egyhamar. Odapillantottam, ahol Mr. Ryan beszélgetett és nevetgélt a szőkével. Nem tudtam elszakadni a látványtól. így, lazán, még vonzóbbnak láttam; vidám volt, és nevettek a szemei, ahogy beszélt. Faszfej! Mintha meghallotta volna a gondolataimat, felnézett, és találkozott a tekintetünk. Összeszorítottam a fogam, elfordultam, és az asztalra dobtam a szalvétám. Muszáj kimennem innen. - Mindjárt jövök, Júlia! Bólintott, és intett egyet, de nem hagyta abba a beszélgetést. Felálltam, és elmentem az asztaluk mellett, de nem néztem oda. A sarok felé fordultam, ahol a női vécé volt, mikor egy erős szorítást éreztem az alkaromon. - Várj! A hang fejbe kólintott. Kihúztam magam, és szembenéztem vele. A fenébe! Közelről még szebb volt. Eddig még nem láttam másképp, mint tökéletesen jólöltözötten, de most látszott rajta, hogy ma reggel nem borotválkozott, és szörnyen szerettem volna érezni a borostáját az arcomon. Vagy a combomon.

147

Christina Lauren - Mi a francot akar? - kérdeztem, és az asztal felé bó-

lintottam, ahol ott ült a szőke. A mellkasom fájdalmasan elszorult. - Műszakváltás! Ertem. Tulajdonképpen jó is, hogy találkoztunk, mert erről eszembe jut, hogy miért akkora baromság az, amit eddig csináltunk. Nem szeretnék áttételesen sem kiszúrni a többi nőjével!

148

¿^¿h^UZ ROHADÉK

- Mi a büdös francról beszél? - kérdezte. - Emilyről? - Ó, hát így hívják? Hát akkor, jó étvágyat kívánok

önnek és Emilynek, Mr. Ryan! - Továbbindultam, de megint megfogta a karomat. - Hagyjon! - Most miért érdekli ez az egész? A vitánk kezdte magára vonni a konyhaajtón ki-be járó személyzet figyelmét is. Gyorsan körbepillantott, majd behúzott a női mosdóba, és bezárta az ajtót. Kurva jó. Egy másik vizes helyiség Ellöktem magamtól, amikor közelebb lépett. - Mi a fenét képzel magáról? És mi a francért érdekelne ez az egész? Tegnap megbaszott, és arról győzködött, hogy ne menjek el Joellel, most meg itt van valaki mással! Már nem is érdekel, hogy egy szemét baszógép, mert mindezt lehetett tudni. Tulajdonképpen magamra vagyok dühös! - Annyira mérges voltam, hogy a körmömmel a saját tenyerembe vájtam. - Most azt hiszi, hogy randevúzok itt? - Egy nagyot fujt, és közben a fejét ingatta. — Ez egyszerűen hihetetlen! Emily csak egy barát! Ő vezeti a jótékonysági szervezetet a Ryan Mediánál! Ennyi! Hétfőn kellett volna találkoznom vele, hogy aláírjunk néhány papírt, de közbejött pár dolog, és most muszáj találkoznunk, mert elutazik. Senkivel nem voltam azóta, hogy... - megállt, próbálta újrafogalmazni a mondatát - hogy először... tudod... - Itt abbahagyta, és csak téblábolt előttem. Micsoda?

149

Christina Lauren

Csak álltunk ott, néztük egymást, és próbáltam felfogni a szavai értelmét. Nem aludt senki mással. Ez most komoly? Pontosan tudtam róla, hogy minden ujjára jut egy nő. Ismertem a céges bulikon a rajongótáborát, nem beszélve arról, amit a lányok pletykáltak róla. De még ha igaz is, amit mond, ez sem változtat azon a tényen, hogy ő a főnököm, és hogy ez az egész így egy elmebeteg dolog. - Ugy érti, hogy azok közül, akik felkínálták magukat, egyet sem szögezett fel? O, milyen megható! - Az ajtó felé fordultam. - Nem olyan nehéz elhinni - morogta, és éreztem, hogy a tekintete szinte égeti a hátamat. - Tudja, nem érdekes. Az egész csak tévedés volt, nem igaz? - Nézze, erről szerettem volna beszélni. - Közelebb húzódott, és az illata - mint a zsálya és a méz - megcsapta az orromat. Csapdába kerültem, mintha elfogyott volna a levegő körülöttem. Ki kellett innen szabadulnom, de azonnal. Mit is mondott Júlia öt perccel ezelőtt? Hogy ne maradjak vele egyedül. Jó tanács. Mert szerettem ezt a bugyimat, és nem lett volna jó, ha ez is ott végzi szakadtan a zsebében. Na, jó, ez nem igaz. - Találkozik még Joellel? - kérdezte mögülem. A kezem a gombon volt. Csak el kellett volna fordítanom, és máris biztonságban vagyok. Ám helyette megdermedtem, és csak néztem azt a rohadt ajtót. 150

,7 ROHADÉK

- Számít ez? - Azt hittem, ezt már megbeszéltük tegnap - mondta,

és hajamon éreztem a forró leheletét. - Sok mindenről beszéltünk tegnap este. Az ujjai végigszaladtak a karomon, majd oldalra húzták az ujjatlan felsőm vállpántját. - Nem gondolom, hogy hiba volt - suttogta á bőrömre hajolva. - Egyszerűen bepánikoltam. - Attól még lehet igaz. - A testem ösztönösen az övének dőlt, a fejem megbillent, hogy jobban hozzám férjen. - Ezt mindketten tudjuk. - Akkor sem kellett volna mondanom. - Oldalt hajtotta a lófarkamat, és lágy ajkával végigsimította a hátamat. Fordulj meg! Két szó. Hogyan lehet, hogy két egyszerű szó miatt megkérdőjelezek mindent? Más lenne, ha nekinyomott volna a falnak, vagy erővel megragadott volna - de most mindent az én kezembe tett le. Összeharaptam a szám, és megpróbáltam rávenni magam, hogy elfordítsam azt a gombot. Ám a kezem ehelyett megrándult, majd megadóan hullott le az oldalamhoz. Megfordultam, és a szemébe néztem. A kezével megérintette az arcomat, a hüvelykujjával az alsó ajkamat simogatta. A tekintetünk egymásba kapcsolódott, és amikor már úgy éreztem, hogy egyetlen pillanatot sem bírok ki, magához húzott, és a száját a számra szorította.

151

Christina Lauren

Amint csókolózni kezdtünk, a testem feladott minden ellenállást, és már csak minél közelebb akartam kerülni hozzá. A táskám a lábam mellett landolt a kövön, a kezemmel megfogtam a haját, és magamhoz húztam. Nekinyomott a falnak, kezével végigsimította az oldalam, majd lent megfogva egy kissé megemelt. Benyúlt a jóganadrágomba, és tenyerébe vette a fenekem. - Basszus! Mi van rajtad? - A nyakamba sóhajtott, és tenyerével oda-vissza simogatta a rózsaszín szatént. Egészen megemelt, majd a lábaimat maga köré kerítette, és még jobban a falhoz nyomott. Felmordult, ahogy a fogam közé vettem a fulcimpáját. Az egyik oldalon felhúzta a felsőmet, és szájába vette a mellbimbómat. A fejem hátraesett, neki a falnak, ahogy megéreztem a borostás arcának érintését a mellemen. Egy átható hang vágott közbe, mire szitkozódni kezdett. A telefonom. Visszaengedett a lábamra, odébb lépett, és arcán ismét megjelent a szokásos, közönyös kifejezés. Osz- szekaptam magamon a ruhám, benyúltam a táskámba, és egy grimaszt vágtam, ahogy a kijelzőn megláttam a hívót. - Júlia? - szóltam bele elfúló hangon. - Chloe, te most a mosdóban vagy, és azzal a férfi díszpéldánnyal dugsz? - Mindjárt ott vagyok, oké? - Megszakítottam a hívást, és visszatettem a telefont a táskámba. Mr. Ryanre néztem, és reméltem, hogy e kis kitérő után visszatér a racionális énem. - Mennem kell! 152

,7 ROHADÉK

- Nézze, én... - de ismét közbeszólt a telefonom. Úgy

vettem föl, hogy meg se néztem a hívót. -Júlia, nem dugok azzal a férfi díszpéldánnyal, oké?

153

ROHADÉK

- Chloe? - hallatszott Joel zavart hangja. - Ó, hát üdvözlöm! - A francba! Ez egyszerűen elké-

pesztő! - Örülök, hogy nem... dug azzal a férfi díszpéldánnyal! - Egy kínos nevetés hallatszott. - Ki az? - dörmögte Bennett. Kezemet a szájára tettem, és a tőlem telhető legrondább tekintettel néztem rá. - Nézze, most nem alkalmas... - Bocsánat, hogy vasárnap zavarom, de muszáj mindig magára gondolnom. És nem szeretnék senkit bemártani semmiért, de miután elment, megnéztem az e-mailemet, és ott volt a csokor kiszállításának a visszaigazolása. - Komolyan? - kérdeztem, mert tényleg érdekelt. Közben Bennettel meredten néztük egymást. - Nos, hát minden jel arra mutat, hogy Mr. Bennett Ryan írta alá az elismervényt.

KILENC

Néztem, ahogy egyszerre többféle érzés tükröződött az arcán: zavar, zaklatottság, meg... kíváncsiság? Annyit hallottam, hogy egy férfi van a vonal másik végén, és éreztem, hogy feléled bennem az ősember. Ki a franc telefonál neki? Aztán láttam, hogy összeszűkül a szeme, és egy benső hang azt súgta, hogy gond van.

^^¡yn^y^tt ROHADÉK

- Nos, nagyon köszönöm, hogy elmondta! Igen, igen... úgy lesz! Oké. Hívni fogom, ha döntöttem. Köszönöm, hogy hívott, Joel! Joel? A kibaszott Cignoli. Megszakította a hívást, és lassan visszatette a telefont a táskájába. Ahogy lefelé nézett, hitetlenül csóválta a fejét, és egy kis nevetést hallottam, miközben gonosz mosoly ült ki az arcára. -Van esetleg valami, Mr. Ryan, amit el szeretne mondani nekem? - kérdezte mézédesen, és ettől valahogy még idegesebb lettem. Kutattam az agyamban, de nem jutott eszembe semmi. Most miről beszél? - Igen különös beszélgetés volt ez. Joel, amikor megnézte az e-mailjeit, talált köztük egy visszaigazolást egy virágcsokor kiszállításáról. Nem fogja kitalálni, mi volt benne! Egy lépéssel közelebb jött, és meg ösztönösen egy lépéssel hátrább léptem. Nem szeretem, amikor ilyesmi történik. - Úgy látszik, valaki átvette a küldeményt. A francba! - Úgy hívják, hogy Bennett Ryan. Baaasszus! Miért írtam rá a saját nevem? Próbáltam valami választ kiötölni, de teljesen üres volt az agyam. Ez a csend pedig mindent elmondott neki, amit tudni akart. - Maga szemétláda! Átvette a csokrot, és aztán hazudott nekem? - Keményen mellbe taszított, és valami azt súgta, hogy jobban teszem, ha megvédem a

153

Christina Lauren golyóimat. - Miért csinálta ezt? - A hátam már a falnál volt, és őrülten kerestem valamerre egy másik kijáratot. - Én? Hogy mi? - süketeltem. Úgy éreztem, a szívem mindjárt kiüti a mellkasomat. - Komolyan! Mi a francért? Választ kellett találnom, és gyorsan. Kezemmel átgereblyéztem a hajam, immár századszor az utóbbi öt percben, és úgy döntöttem, hogy legjobb, ha megmondom az igazat. - Nem tudom... érti? - kiabáltam vissza. - Egyszerűen csak... Bassza meg! Elővette a telefonját, és egy SMS-t kezdett írni. - Most mit csinál? - kérdeztem. - Nem, mintha bármi köze lenne hozzá, de megírom Júliának, hogy menjen el nélkülem, mert én nem megyek el innen addig, míg el nem mondja az igazat. - Izzó tekintettel nézett rám, és éreztem, ahogy a haragja hullámokban önti el. Arra gondoltam, illene Emilyt tájékoztatni arról, hogy mi folyik itt, de mivel úgyis látta, hogy bejöttem ide Chloe után, nyilván már kitalálta. Nos? A szemébe néztem, és önkéntelenül egy nagy sóhaj tört föl belőlem. Nem láttam rá lehetőséget, hogy anélkül mossam tisztára magam, hogy közben teljesen hülyének látsszak. - Oké, igen. Én vettem át. Meredt szemmel nézett rám, és annyira összeszorította az öklét, hogy a bőre elfehéredett. 154

^^¡yn^y^tt ROHADÉK

-És? - És... kidobtam. - Ahogy ott álltam vele szemben, rájöttem, hogy az utolsó cseppig rászolgáltam a haragjára. Szemétség volt tőlem. Én semmit sem ajánlottam neki, mégis útját álltam valakinek, aki talán boldoggá tehette volna. - Ez egyszerűen elképesztő! - szűrte át a fogai között. Láttam, hogy alig tudja türtőztetni magát, hogy ne jöjjön oda, és ne kezdjen el püfölni. - Magyarázza meg, hogy miért csinálta! Ez volt az, amit én sem tudtam. - Azért, mert... - A falnak szorítottam a tarkómat. Gyűlöltem, hogy ilyen helyzetbe kerültem. - Azért, mert nem akartam, hogy kapcsolatba kerüljön Joellel. - Hogy az a soviniszta, ostoba... Mit gondol, ki maga? Az, hogy szex volt köztünk, még nem jelenti azt, hogy döntéseket hozhat az életemről! Nem járunk, nem vagyunk egy pár! Még csak nem is bírjuk egymást, a kurva életbe! - Azt hiszi, nem tudom? Semmi értelme az egésznek. De amikor megláttam a virágokat... Ugyan már, hiszen rózsák voltak! Úgy nézett rám, mintha azon gondolkodna, hogy melyik intézetbe szállíttasson be.

155

¿^¿h^UZ ROHADÉK

- Magának teljesen elment az esze? Mi köze ennek ahhoz, hogy rózsák voltak? - Az, hogy utálja a rózsákat! - Ahogy ezt kimondtam, leesett az álla, a szemei sötétebbek és lágyabbak lettek. Tovább ütöttem a vasat. - Csak megláttam, és cselekedtem. Nem álltam meg gondolkodni. De egyszerűen a gondolat, hogy megérinti... - A kezem ökölbe szorult az oldalam mellett, a hangom megbicsaklott, ahogy próbáltam visszanyerni az önuralmamat. Minden perccel egyre dühösebb lettem. Magamra azért, mert gyenge voltam, és hagytam, hogy ismét túlnőjenek rajtam az érzéseim, őrá azért, mert ilyen megmagyarázhatatlanul a markában tartott. - Oké. Lássuk csak! - mondta, és egy mély levegővel próbálta megnyugtatni magát. - Nem értek egyet azzal, amit tett, de mondjuk, hogy értem... egy pontig. Döbbenten néztem rá. - Mert nem állíthatom, hogy én teljesen mentes vagyok ettől a birtoklási vágytól - mondta vontatottan. Egyszerűen nem hittem el, amit hallottam. Most bevallotta, hogy ő is hasonlóképpen érez? - Ám ez nem változtat a tényen, hogy hazudott nekem. Hazudott az arcomba. Eddig lehet, hogy egy arrogáns bunkónak tartottam magát, de abban biztos voltam, hogy őszinte és egyenes. Összerándultam. Igaza volt. - Sajnálom! - A bocsánatkérésem ott lógott a levegőben, és nem is tudtam, melyikünk lepődött meg rajta jobban.

156

^^Ut^iUá ROHADÉK

- Bizonyítsa be! - Nyugodtan nézett rám, semmiféle érzelem nem tükröződött a vonásain. Mire gondolt? Aztán megértettem. Bizonyítsa be! Nem beszélhettünk szavakkal, mert a szavak mindig bajba sodortak minket. De ez? Ez voltunk mi; és ha megadja a lehetőséget, hogy rendbe hozzam, amit elrontottam, akkor ki fogom ezt használni. Rettentően gyűlöltem őt ebben a pillanatban. Gyűlöltem, mert igaza volt, és én voltam a hibás, és gyűlöltem azért, mevt választás elé állított. De leginkább azt gyűlöltem, hogy annyira akartam őt. Közelebb léptem hozzá, és kezemmel átfogtam a tarkóját. Egymás szemébe néztünk, magamhoz húztam őt, és megcsókoltuk egymást. Volt egy kimondatlan kihívás ebben. Egyikünk sem akart meghátrálni, és kimondani azt, hogy ez - bármi is legyen közöttünk erősebb, mint mi vagyunk. Vagy talán mégis. Talán épp most tettük meg. Ahogy az ajkunk összeért, egész testemet elöntötte az ismerős bizsergés. A kezemmel a hajába markoltam, és hátrahajtottam a fejét, hogy mindent befogadjon, amit be- lényomok. Ezt lehet, hogy ő akarta így, mégis én tartottam kézben a dolgokat. Magamhoz szorítottam, és felnyögtem, ahogy minden hajlatát pontosan éreztem a testemen. Azt akartam, hogy ez a kívánás kielégüljön és megszűnjön; de amikor hozzáértem, az mindig jobb volt, mint amire addig emlékeztem.

157

Christina Lauren Letérdeltem, megfogtam a csípőjét és magamhoz húztam őt, ajkammal a nadrágja derekát csókolva. Fölemeltem a felsőjét, és végig követtem a számmal a feltáruló meztelen bőrét, érezve, ahogy csókjaimtól össze-összerándulnak az izmai. Felnéztem rá, ujjamat az övtartójába akasztva. A szeme csukva volt, az alsó ajkát beharapta. A farkam megkeményedett attól, amire készültem. Lehúztam a nadrágját a combjára, és libabőrös lett, ahogy végighúztam az ujjamat a lábain. Kezével a hajamba nyúlt, erősen megszorította, és én felnyögtem, ahogy visszanéztem rá. Kitapintottam a finom szatén fehérneműje szélét, és a kezemmel megálltam a csípőjénél. - Ez olyan szép, hogy talán kár széttépni - mondtam, és két kezembe fogtam a bugyija két szélét. - Talán. Egy gyors rántással szétszakítottam, és a rózsaszín textilt a zsebembe tettem. Innentől már nem bírtam magammal. Kiszabadítottam az egyik lábát, rátettem a vállamra, és a combjának belső oldalát kezdtem csókolni. - Úristen! - mondta, ahogy kifújta a levegőt, és ujjaival a hajamba túrt. - Csináld még, basszus, még, még! Amikor először nyaltam meg a csiklóját, megragadta a hajam, és csípőjét a számnak szorította. Rekedt suttogással értelmetlen szavakat mormolt, és amikor láttam, hogy mennyire kívánja ezt, rájöttem, hogy ő is legalább olyan kiszolgáltatott a vágyainak, mint én. Haragudott rám, any158

^^Ut^iUá ROHADÉK

nyira, hogy lényének egy része valószínűleg szeretett volna a combjával megfojtani, de mégis hagyta, hogy olyasmit csináljak vele, ami sok tekintetben intimebb dolog, mint maga a dugás. Én voltam az, aki előtte térdelt, mégis ő volt kiszolgáltatott és meztelen. Forró volt és nedves, és épp olyan jóízű, mint amilyen szép. - Meg tudnálak enni! - suttogtam, amikor hátrahúzódtam annyira, hogy felnézhessek rá. Megcsókoltam a csípőjét, és azt mondtam: - Még jobb lenne, ha lefektethetnélek valahová. Mondjuk egy konferenciaasztalra. Meghúzta a hajam, és egy mosollyal visszahúzott magához. - Ez most pont jó így nekem. Ne merészeld abbahagyni! Majdnem hangosan kimondtam, hogy úgysem tudnám, és hogy ennek még a gondolatát is elutasítom, de inkább újra belétemetkeztem. Meg akartam jegyezni minden durva szót és könyörgést, ami elhagyta az ajkát, mert tudtam, hogy én vagyok mindennek az okozója. Nyögtem, morogtam az ölének nyomulva, míg végül felkiáltott, és nekem feszítette magát. Két ujjamat belényomtam, a másik kezemmel pedig magamhoz húztam a csípőjét. Azt akartam, hogy velem együtt találja meg a ritmust. A számhoz nyomva tekerni kezdte a csípőjét, először lassan, aztán gyorsabban. A lábában, a

159

Christina Lauren hasában, a hajamat fogó kezében éreztem az egyre növekvő feszültséget. - Mindjárt! - lihegte, és a mozgása egyre vadabb, akadozóbb és egyenetlenebb lett, és kutya legyek, ha nem éreztem meg magamban a vadembert. Harapni és szopni akartam, és a két ujjammal teljesen feltárni őt. Attól féltem, hogy túlságosan durva vagyok, de a lélegzete egyre szaggatottabb lett, és egyre keményebben és őszintébben kért. Mikor megforgattam a csuklómat, és az ujjaimat még mélyebbre nyomtam, felkiáltott, és reszkető lábbal adta át magát az élvezetnek. A csípőjét simogatva lassan levettem a vállamról a lábát, és a lábfejét figyeltem, arra az esetre, ha mégis meg akarna rúgni. Végighúztam az ujjamat a számon, és figyeltem, ahogy lassan magához tér. Lenézett rám, ahogy ott térdeltem előtte, majd eltolt magától, és gyorsan megigazította a ruháját. A valóság hangjai kezdtek visszatérni; lihegésünk elkeveredett az ajtó túloldaláról beszűrődő éttermi zajokkal. - Nem bocsátottam meg! - mondta, és lenyúlt a földre a táskájáért. Kinyitotta az ajtót, és szó nélkül távozott. Lassan felálltam, és néztem, ahogy becsukódik mögötte az ajtó. Próbáltam kitalálni, hogy mi is történt. Dühösnek kellett volna lennem, de éreztem, hogy a szám sarka mosolyra húzódik, és majdnem hangosan nevettem a dolgok abszurditásán.

160

,7 ROHADÉK

A fenébe is, megtette még egyszer! A saját pályámon győzött le.

Az éjjel maga volt a pokol. Szinte semmit sem ettem és aludtam, és majdnem végig állt a farkam, mióta tegnap eljöttem a vendéglőből. Munkába menet tudtam, hogy én tehetek az egészről. Ő mindent megtett, hogy megkínozzon és megbüntessen, amiért hazudtam neki. Ami a furcsa, hogy... már szinte vártam. Meglepődtem, hogy nem volt a helyén, mikor megérkeztem. Érdekes - gondoltam mert nem nagyon szokott késni. Beléptem az irodámba, és összeszedtem az aznapi dolgaimat. Tizenöt perccel később éppen telefonáltam, amikor hallottam, hogy bevágódik a külső ajtó. Nos, nem kellett benne csalódnom: hallottam, hogy csapkodja a dossziékat és a fiókokat, és tudtam, hogy érdekes napnak nézek elébe. Negyed tizenegykor megszólalt az intercom. - Mr. Ryan! - Hűvös hangja betöltötte a szobát, és a nyilvánvaló zaklatási szándéka ellenére elégedetten nyomtam meg a válasz gombot. - Igen, Miss Mills? - Én magam is kihallottam a hangomból a vigyorgást. - Tizenöt perc múlva a konferenciateremben kell lennünk. Délben indulnak, mert egy munkaebédje van a

161

Christina Lauren Kelly Industries elnökével tizenkettő harminckor. Stuart várni fogja a garázsban. - Maga is elkísér? - Kíváncsi voltam, hogy mennyire tart a velem való együttléttől. Az nem tudtam, hogy én mennyire félek. - Nem, uram. Csak a menedzsment megy. Papírzörgést hallottam, majd folytatta. - Továbbá, le kell fixálnom a dolgokat San Diegóban. - Egy perc múlva kint vagyok. - Lecsúsztattam az ujjamat a gombról, és megigazítottam a zakómat és a nyakkendőmet. Azonnal ránéztem, ahogy kiléptem az irodámból. Ha esetleg kételkedtem volna abban, hogy kínozni akar, most már biztos lehettem benne. Kék selyemruhában hajolt az íróasztala fölé, amely kihangsúlyozta hosszú, sima lábait. A haja fel volt tűzve, és amikor felém fordult, láttam, hogy szemüveg van rajta. Hogyan fogok értelmesen beszélni, ha majd ott ül mellettem? - Készen van, Mr. Ryan? - Nem is várt a válaszra, csak összeszedte a dolgokat, és elindult a folyosó felé. Úgy tűnt, mintha most még jobban ringatná a csípőjét. Ez a szemtelen kis szuka gúnyolódik velem. Ahogy ott álltunk a zsúfolt liftben, a testünk akaratlanul is összeért, így el kellett, hogy nyomjak egy nagy sóhajt. Nyilván csak képzeltem, de úgy láttam, mintha egy apró kis önelégült mosoly jelent volna meg az arcán, ahogy „véletlenül" nekidörgölődzött a félig megkeményedett farkamhoz. Kétszer. 162

,7 ROHADÉK

A következő két órát a pokol rám szabott bugyrában töltöttem. Minden alkalommal, amikor ránéztem, olyasmit csinált, amitől kiakadtam: ravasz kis pillantásokat vetett rám, megnyalta az alsó ajkát, keresztbe tette majd fordítva tette keresztbe a lábát, vagy szórakozottan tekergette egy hajtincsét az ujja körül. Egyszer leejtette a tollát, és lazán a combomra tette a kezét, ahogy lehajolt, hogy fölvegye az asztal alól. Az ezt követő munkaebéden egyrészt hálás voltam azért, hogy egy ideig elmaradtak a kínzások, másrészt nagyon vágytam rájuk. Mindig jókor bólintottam, és a megfelelő dolgokat mondtam, de igazából nem voltam jelen. Az apámnak persze feltűnt a szórakozottságom. Hazafelé, az irodába menet, aztán szóvá is tette. - Három hét múlva együtt lesztek Chloéval San Diegóban, az iroda megszokott védőfalai nélkül, és senki sem lesz ott, hogy helyrehozza a kisiklásokat. Elvárom, hogy a legnagyobb tisztelettel bánj vele! És mielőtt még védekezni kezdenél emelte föl a kezét, mert megérezte az óvatos ellenállásomat elmondom, hogy vele már beszéltem erről. Tágra nyílt szemmel fordultam felé. Ezek szerint Miss Millsszel már megtárgyalták az én szakmai magatartásomat? - Igen, tudatában vagyok annak, hogy ez nem csak a te hibád - folytatta, ahogy a lift felé mentünk. - Biztosított

163

Christina Lauren róla, hogy minden tőle telhetőt meg fog tenni. Mit gondolsz, miért téged javasoltalak neki, mint programmentort, az első helyen? Mert biztos vagyok benne, hogy minden körülmények között feltalálja magát. Henry csendben jött mellettünk, és az arcára kiült egy gúnyos, kis mosoly. Seggfej. Egészen megdöbbentett, hogy ezek szerint Chloe védeni próbált engem. Nyugodtan bemárthatott volna azzal, hogy zsarnok vagyok, de úgy látszik, a problémák egy részét magára vállalta. - Apa, elismerem, hogy a viszonyunk nem éppen konvencionális - válaszoltam, és imádkoztam, hogy ne tudja meg senki, mennyire igaz ez a kijelentés. - De biztosítalak, hogy ez a legcsekélyebb módon sem gátolja az üzleti tevékenységemet. Nincs miért aggódnod. - Akkor jó - mondta apám, miközben megérkeztünk az irodámhoz. Ahogy beléptünk, Miss Mills lágyan, szinte hang nélkül beszélt valakivel telefonon. - Jó, apu, akkor most menjél! Még néhány dolgot el kell intéznem, és majd értesítelek, amint tudok valamit. Próbálj meg aludni egy kicsit, jó? - Egy kis szünet után felnevetett, de nem mondott semmit. Sem én, sem a mellettem álló két férfi nem mert megszólalni. - Én is szeretlek, apu! A gyomrom összerándult erre a szóra, és arra, ahogyan mondta. Mikor hátrafordult a székén,

164

ROHADÉK

meglepődött, hogy ott lát minket. Gyorsan elkezdte pakolni az asztalon lévő papírjait. - Milyen volt a meeting? - Rendben lement, mint mindig - válaszolta az apám. - Te és Sara nagyon jól előkészítettétek a dolgokat. Nem is tudom, mire mennének a fiaim nélkületek! Egy kissé megrándult a szemöldöke, ahogy ezt hallgatta, és láttam rajta, milyen nehéz megállnia, hogy ne vessen rám egy kárörvendő tekintetet. De aztán sikerült valamilyen szégyellős, zavart kifejezést erőltetnie magára. Azon kaptam magam, hogy teljes erőből vigyorgok rá, és várom, hogy milyen pofátlansággal fog visszavágni. Aztán magamra erőltettem a legszigorúbb tekintetemet, és besétáltam a szobámba. Becsuktam magam mögött az ajtót, és csak ekkor döbbentem rá, hogy nem láttam mosolyogni, mióta visszajöttünk, és kihallgattuk a telefonbeszélgetését.

A gondolataim valahol máshol jártak. Meg kellett még néhány dolgot mutatnom Mr. Ryannek, mielőtt elmegy, le kellett vinnem pár dokumentumot a jogi osztályra aláíratni, de úgy éreztem, mintha vizes homokon járnék, és az apámmal folytatott telefonbeszélgetés újra és újra ott visszhangzott a fejemben. Ahogy beléptem Mr. Ryan irodájába, ránéztem a kezemben lévő papírokra, és rájöttem, hogy mennyi mindent kell ma még megszerveznem: el kell intéznem a repülőjegyeket, és valakit meg kellett

3

bíznom azzal is, hogy hozza el a postámat, amíg nem vagyok itt. De mennyi ideig leszek távol? Arra eszméltem, hogy Mr. Ryan mond valamit hangosan - de mit is? Próbáltam odafigyelni rá, de csak a mondókája végét értettem. - ...nem is figyel ide! Jézusom, Miss Mills, le kell írnom magának? - Nem hagyhatnánk mára ezt a játékot? - kérdeztem fáradtan. - Már hogy micsodát? - Ezt a seggfej főnök szerepet. A szeme tágra nyílt, a szemöldökét összevonta. - Már elnézést... - Látom, hogy úgy akar megszabadulni a feszültségeitől, hogy orbitális bunkó módján viselkedik velem,

165

¿^¿h^UZ ROHADÉK

és bevallom, ez néha egészen szexi; de most rettentő napom van, és nagyra értékelném, ha nem szólna. Mármint, hozzám. - Közel jártam ahhoz, hogy elsírjam magam, és erős nyomást éreztem a szívem körül. - Kérem! Csak pislogott, és úgy nézett rám, mintha most ébredne. Végül megkérdezte: - Miért, mi történt? Egy nagyot nyeltem, és már sajnáltam, hogy kiborultam. Mindig jobban mentek vele a dolgok, ha megtartottam a józan eszemet. - Túlreagáltam, hogy rám kiabált. Elnézést! Felkelt és elindult felém, de aztán meggondolta magát, és leült az íróasztala sarkára. A kristály papírnehezékével kezdett babrálni. - Nem így értem. Arra gondoltam, hogy mitől olyan szörnyű a napja? Mi a baj? - A szexen kívül még sohasem hallottam ilyen lágyan beszélni. Ezúttal nem azért volt halk és csendes, hogy ne tudódjon ki valami, hanem azért, mert őszintén aggódott értem. Féltem erről beszélni vele, mert az egyik részem úgy gondolta, hogy gúnyolódni fog. De a másik, még nagyobb részem kezdte érezni, hogy nem. - Az apámat kivizsgálják. Nem tud enni. Mr. Ryan álla leesett. - Enni? Gyomorfekélye van? Elmondtam neki, amit tudtam, hogy az egész hirtelen kezdődött, és egy vizsgálat kimutatott egy apró kis foltot a nyelőcsövében. - Haza tud menni? Csak bámultam. - Nem tudom. Miért, mehetek? 166

,7 ROHADÉK

Megrándult az arca, és máshova pillantott. - Tényleg akkora tahónak nézek ki? - Néha. - Ahogy kimondtam, már meg is bántam, mert nem, még sohasem tett semmi olyasmit, amiből azt gondolhattam volna, hogy nem enged elutazni a beteg apámhoz. Bólintott, egy nagyot nyelt, és kibámult az ablakon. - Menjen, amennyi időre akar. - Köszönöm. A padlót néztem, és vártam, hogy folytassa a mai napi feladatokkal. Ehelyett csend töltötte be a szobát. A szemem sarkából láttam, hogy megfordult, és engem néz. - Jól van? - kérdezte olyan halkan, hogy nem is voltam biztos benne, hogy jól hallom. Már készen álltam rá, hogy hazudjak valamit, és beburkolózzak a szokásos ködösítésekbe. Ehelyett annyit mondtam: -Nem. Kezével a hajába túrt. - Csukja be az ajtót, kérem! - Én bólintottam, és rosszul esett, hogy ilyen egyszerűen elküld. - A jogi osztály megjegyzéseit majd elhozom... - Úgy értettem, csukja be az ajtót, de maradjon! ÚgyVagy úgy! Megfordultam, és teljes csendben mentem végig a plüss padlószőnyegen. Az ajtó egy hangos kattanással záródott. - Zárja be! Elforgattam a zárat, és hallottam, hogy közelebb jön, majd a tarkómon éreztem a meleg leheletét. - Hadd érintsem meg! Hadd csináljak valamit! Megértette. Megértette, hogy a közelítő pánik ellenére 167

Christina Lauren

hogyan tud adni nekem valamit: megnyugvást, megkönynyebbülést, örömet. Nem szóltam semmit, mert tudtam, hogy nem kell. Végül is, már becsuktam és bezártam az ajtót. Aztán éreztem, hogy lágy ajkát rányomja a vállamra, majd felcsúszik a nyakamig. - Csodálatos az illatod... - mondta, és hátul a nyakamnál kikapcsolta a ruhámat. - Nekem is olyan illatom lesz, mint neked, még órákkal utána is. Azt nem mondta, hogy ez jó vagy rossz, de nem is törődtem vele. Tetszett, hogy még akkor is érez, ha már nem vagyok ott. A kezét lecsúsztatta a csípőmre, maga felé fordított és megcsókolt, mindezt egyetlen hosszú mozdulattal. Ez most más volt. A szája lágy volt, mintha kérne. Nem volt semmi bizonytalanság ebben a csókban - egyáltalán, benne nem volt semmi bizonytalanság -, de most nem éreztem, hogy elvesztettem egy csatát, hanem inkább azt, hogy imád. Lehúzta a ruhát a vállamon, mire leesett a földre. Hátralépett, és bőrömön az ő testének forrósága helyett most az irodája hűvösét éreztem. - Gyönyörű vagy. Mielőtt még fel tudtam volna fogni ennek az új szónak a jelentését, rám vigyorgott, odahajolt, hogy megcsókoljon, és a kezével letépte a bugyimat. Ezt már ismertem.

168

,7 ROHADÉK

A nadrágja felé nyúltam, de a fejével nemet intve ellépett. A lábam közé tette a kezét, és megtalálta a lágy, nedves részemet. Az arcomon éreztem, hogy egyre gyorsabban lélegzik, az ujjai egyszerre voltak kemények és lágyak. Izgató szavai mélyről törtek fel; elmondták, hogy milyen szép, hogy milyen züllött és erkölcstelen vagyok. Elmondták, hogy mennyire izgatom őt, és milyen jól érzi magát velem. Elmondta, hogy mennyire vágyik arra a hangra, amit akkor adok ki, amikor élvezek. És amikor ez végül megtörtént, és én levegő után kapkodva szorítottam az öltönyén keresztül a vállát, csak árra tudtam gondolni, hogy én is meg akarom fogni őt. En is hallani akarom, amikor teljesen elveszik bennem. És ez megrettentett. Ahogy visszahúzta áz ujját, végigsimította az érzékeny csiklómat, amitől önkéntelenül is összerándultam. - Bocsánat, bocsánat... - súgta válaszképpen, és megcsókolta az arcomat, az államat, a...

169

ROHADÉK

- Ne! - mondtam, és elfordítottam a fejem. Ez a

hirtelen közelség, a mai nap összes bajával együtt, túlságosan sok volt, túlságosan zavarba ejtő. A homloka a homlokomon pihent néhány pillanatig, mielőtt bólintott volna. Ez egészen megrendített. Mert eddig azt hittem, hogy nála van az erő, nálam pedig semmi; de ebben a pillanatban tudtam, hogy akkora hatalmat szerezhetek fölötte, amekkorát akarok. Csak elég bátornak kell lennem hozzá, hogy megtegyem. - Elmegyek a hétvégén. Nem tudom, meddig maradok. - Rendben. Akkor menjen dolgozni, amíg még itt van, Miss Mills!

TIZENEGY

Csütörtök hajnalban arra ébredtem, hogy beszélnünk kell. Pénteken egyáltalán nem megyek be az irodába, vagyis ez lesz az utolsó napunk, mielőtt elutazik. Az egész délelőttöt az MBA tanácsadójával töltötte, és én egyre nagyobb gondban voltam... mindenért. A tegnapi történések nyilvánvalóvá tették, hogy egyre többet és többet birtokol belőlem. Szinte mindig vele akartam lenni, és nem csak vadul és meztelenül. A közelében akartam lenni, amire a természetes önvédelmem állandóan riadót fújt.

¿^¿h^UZ ROHADÉK

Mit is mondott? Hogy nem akarom ezt. Ez nem jó nekem. Csak akkor értettem meg igazán Chloe szavait, amikor Mina rajtakapott minket. Gyűlöltem az iránta érzett vágyamat, mert ez volt az első eset életemben, hogy nem tudtam valamit csak úgy félretolni a fejemben, aztán a munkára koncentrálni. De senki, még a családom sem vádolhatott azért, hogy ennyire vonzódom hozzá. Másrészt neki sem könnyű, mert örökre rajta ragadhat, hogy rajtam keresztül kúrta fel magát a csúcsra. Egy ilyen briliáns elméjű és elkötelezett embernek, mint amilyen ő volt, ez örök kínt jelentett volna. Igaza volt, hogy meg kell tartanunk a távolságot. Ez a kölcsönös vonzerő egyikünknek sem tett jót. Semmi jóra nem vezetett, ezért most ismét elhatároztam, hogy a távollétében megpróbálom összeszedni magam. Mikor ebéd után beléptem az irodámba, meglepődve láttam, hogy ott ül az asztalánál, és nagyon dolgozik a számítógépén. - Nem tudtam, hogy délután is bejön - mondtam szándékoltan szenvtelen hangon. -Van néhány dolog, amit még el kell intéznem az utolsó pillanatban, San Diegóval kapcsolatban, és még beszélnünk kell a szabadságomról is - válaszolta úgy, hogy föl sem nézett a monitorról. - Akkor bejönne most hozzám? - Nem - mondta gyorsan. - Azt hiszem, ezt itt is megbeszélhetjük.

171

¿^¿h^UZ ROHADÉK

Lapos pillantással nézett rám, és egy széket tett az íróasztala másik oldalára. - Leülne, Mr. Ryan? A/a, ja. A hazai pálya előnye. Leültem vele szemben. -Tudom, hogy nem jön be holnap, ezért annak sincs értelme, hogy én bejöjjek. Azt is tudom, hogy nem akart magának titkárnőt, de megszerveztem, hogy legyen egy helyettesem arra a két hétre, amíg nem leszek itt. Átadtam Sarának az ön összes tennivalójáról szóló listát, és mindent, amire még szüksége lehet. Nem hinném, hogy bármi probléma adódna, de megígértettem vele, hogy figyelemmel kíséri az ön ügyeit is. - Felvont szemöldökkel, kihívóan nézett rám, cserébe én rosszallóan fordultam felé. Aztán folytatta. - Megvannak a számaim, az apám bismarcki telefonszámával együtt, ha bármire szüksége lenne. - Elkezdte az előtte levő listát részletezni, és én csak néztem, hogy milyen lazán és hatékonyan csinálja. Nem, mintha nem tudtam volna én is minderről, de ezek után valahogy mégis jobban összeállt az egész. Egymásra néztünk, majd folytatta. - Én néhány órával korábban érek Kaliforniába, mint ön, ezért úgy terveztem, hogy fölveszem a repülőtéren. Néhány percig ment ez még, és közben csak néztük egymást, és biztos voltam benne, hogy ugyanarra gondolunk: San Diego lesz az igazi teszt.

172

,7 ROHADÉK

A szobában lassan megváltozott a hangulat, a csend több mindent mondott el, mint a szavak eddig bármikor. Összeszorítottam a fogam, és észrevettem, hogy ő is gyorsabban lélegzik. Minden akaraterőmre szükségem volt, hogy ne menjek át az íróasztal túloldalára, és ne csókoljam meg. - Jó utat, Miss Mills! - mondtam, és örültem, hogy a hangom nem árulta el a bennem dúló érzéseket. Fölálltam, de még maradtam egy kicsit. - Akkor San Diegóban találkozunk. - Igen. Bólintottam, bementem az irodámba, és becsuktam magam mögött az ajtót. A nap hátralevő részében már nem láttam őt, de úgy éreztem, hogy ez a kurta búcsúzásunk egyáltalán nincs a helyén. Egész hétvégén azon töprengtem, milyen lesz, hogy nem látom őt két hétig. Másrészt milyen jó lesz, hogy végre zavartalanul tudok dolgozni. Vajon mi lesz más a távollétében? Közel egy év alatt szinte az életem részévé vált, és a köztünk levő különbségek ellenére nagyon megszoktam, hogy ott van körülöttem. Hétfőn kilenckor Sara lépett be az irodába, széles mosollyal az arcán. Mögötte egy vonzó, húsz-egynéhány éves barna nő jött be, Kelsey, a helyettes asszisztensem. Egy kissé szégyellős mosollyal nézett rám, ahogy Sara biztatóan a vállára tette a kezét.

173

Christina Lauren Úgy döntöttem, hogy kihasználom a lehetőséget. Bebizonyítom, hogy a rossz híremet csak annak köszönhetem, hogy egy olyan önfejű emberrel kell együtt dolgoznom, mint Miss Mills. - Nagyon örülök, hogy találkoztunk, Kelsey! mondtam széles mosollyal, és kezet nyújtottam neki. Furcsán nézett rám, egy kissé üveges tekintettel. - Én is örülök, uram! - válaszolta, és Sarára pillantott. Sara mintha kötekedően nézett volna a kezemre, majd megint Kelsey felé fordult. - Oké. Tehát, mi már átvettük mindazt, amit Chloe meghagyott. Ez itt az asztalod. - Odavezette az ideiglenes titkárnőt Miss Mills íróasztalához. Ahogy megláttam őt az asztalánál, furcsa érzés vett rajtam erőt. Éreztem, hogy lehervad a mosolyom. Sarához fordultam. - Ha szüksége lesz valamire, majd keresi. Én az irodámban leszek. Kelsey még ebéd előtt felmondott. Nem mondom, egy kissé kiakadtam, amikor felgyújtotta a pihenőhelyiségben a mikrót. Akkor láttam utoljára, amikor könnyek között kirohant az irodámból, és az ellenséges munkahelyi környezetről visított valamit. A második ideiglenes kisegítő, egy Isaac nevű fiatalember, kettő körül érkezett. Nagyon intelligensnek tűnt, és örültem, hogy végre vele dolgozhatok, és nem egy hisztis

174

,7 ROHADÉK

nővel. Magamban vigyorogtam a dolgok ilyetén alakulásán. Ám, úgy látszik, korán. Bármikor mentem el mellette, mindig az interneten lógott, és nőcjket vagy zenevideókat nézegetett. Ilyenkor gyorsan lekicsinyítette az ablakot, de szerencsétlenséjgére engem sem a falvédőről szedtek le. Diplomatikusan megkértem rá, hogy a másnap ne jöjjön. A harmadik sem volt jobb. Úgy hívták, hogy Jill.Túl sokat beszélt, túl feszes ruhákat hordott, és ahogy a tolla végét rágcsálta, úgy nézett ki, mint egy csapdába esett vadállat. Egyáltalán nem úgy csinálta, mint Miss Mills, amikor komolyan gondolkodott valamin. Az úgy finom volt és szexi; ez viszont egyszerűen obszcén. Elfogadhatatlan. Ő kedd délután ment el. A hét hasonlóképpen telt. Öt különböző asszisztenst próbáltam ki. Többször is hallottam, hogy a bátyám felröhög odakint a folyosón. A vadbarom. Nem is ezen a szinten dolgozik! Kezdtem úgy érezni, hogy mindenki élvezi a kínos helyzetemet, és úgy gondolják, egyem meg, amit főztem. Bár biztos voltam benne, hogy Miss Mills mindent azonnal megtudott Sarától, mégis több SMS-t kaptam tőle a hét folyamán, amelyekben érdeklődött, hogy mennek a dolgaim. Már vártam ezeket, és naponta többször is megnéztem a

175

Christina Lauren telefonom, hogy mi érkezett. Nem szívesen vallom be, de már ott tartottam, hogy az autómat is odaadnám azért, ha visszakaphatnám őt és az ellenséges modorát. Nemcsak a teste hiányzott - bár az nagyon -, hanem a köztünk levő feszültség is. Tudta, hogy kibírhatatlan alak vagyok, de elfogadta. Fogalmam sincs miért, de mégis. A professzionalizmusa iránti tisztelet is egyre nőtt bennem ezen a héten. Mikor a második héten nem kaptam tőle semmilyen SMS-t, kezdtem arra gondolni, hogy mit csinál és kivel. Nem tudtam, nem beszélt-e ismét Joellel. Abban elég biztos voltam, hogy nem találkoztak, és a virágincidens óta sikerült egy ingatag tűzszünetet kötnünk egymással. Mégsem tudhattam, hogy Joel nem hívta-e föl ismét, hogy kipuhatolja, érdemes-e tovább próbálkoznia nála, ha hazajött. Haza. De nem otthon volt most éppen, az apjánál? Vagy Chicagót tekinti otthonának? Most először jutott eszembe az, ha kiderül, hogy az apja nagyon beteg, visszaköltözhet Észak-Dakotába, hogy a közelében legyen. Bassza meg. Épp a ruháimat pakoltam a vasárnap éjjeli induláshoz, amikor csipogni kezdett a telefonom az ágyon. Kicsit megijedtem, amikor megláttam a nevét a kijelzőn.

176

,7 ROHADÉK

Holnap 11.30-kor a B terminálon, az érkezési táblák alatt. Küldjön SMS-t, ha megérkezik! Kellett néhány pillanat, hogy fölfogjam: holnap találkozunk. Köszönöm! Küldök SMS-t. Szívesen. Minden rendben megy?

177

Christina Lauren Egy kissé visszahőköltem attól, hogy a hét hátralevő részéről kérdezett. Teljesen ismeretlen területen jártunk itt. Munka közben rengeteg e-mailt és SMS-t küldtünk egymásnak, de ezek legtöbbször az igenre és a nemre korlátozódtak. Nem volt soha semmi személyes. És mi van, ha neki is ilyen rossz hete volt? Rendben. És magával? Hogy van az édesapja? Felnevettem, ahogy megnyomtam a küldés gombot. Ez az egész kezd egyre furcsábbá válni. Alig egy perc múlva megkaptam a választ. Úgy tűnik, jól van. Nagyon hiányzott, de most örülök, hogy hazamehetek. Haza. Feltűnt a szóhasználata, és nagyot nyeltem. A mellkasomat hirtelen szűknek kezdtem érezni. Viszlát, holnap! Beállítottam a telefonomon az ébresztést, odatettem az éjjeliszekrényre, és leültem a csomagom mellé az ágyra. Alig tizenkét óra múlva újra látom őt. És egyáltalán nem tudtam, hogy pontosan mit is érzek ezzel kapcsolatban.

Ahogy reméltem, a San Diego felé vezető repülőúton volt bőven időm gondolkodni. Az apámmal töltött idő alatt kipihentem magam, és feltöltődtem meleg szeretettel. A gasztroenterológiai vizsgálat után mindketten nagyon megkönnyebbültünk, mert a daganat jóindulatúnak bizonyult, és innentől rengeteg időt töltöttünk azzal, hogy

Christina Lauren

anyára emlékezzünk és róla beszélgessünk, sőt, még az is fölmerült, hogy apám eljön egyszer Chicagóba. Mikor elbúcsúztam tőle, úgy éreztem, hogy fel vagyok készülve a várható helyzetre. Iszonyú ideges voltam, hogy megint látni fogom Mr. Ryant, de tőlem telhetően meg- nyugtattam magam. Az interneten vásároltam néhány nagyon erős bugyit. Alaposan végiggondoltam a lehetőségeimet, míg végül elkészítettem a tervemet. Az első lépés az volt, hogy beismertem: több ez, mint a közelség vonzása. Hiába volt ezer mérföldre tőlem, most is épp annyira kellett, mint eddig. Mindennap vele álmodtam, és a hiányával ébredtem reggelente. Rengeteget gondoltam rá, hogy vajon mit csinálhat, és szerettem volna tudni, hogy ő is úgy összezavarodott-e, mint én. Sarától begyűjtöttem minden információt arról, hogyan mennek a dolgok odahaza. Egy furcsa beszélgetésem volt vele, amikor fölhívott, és elmesélte, hogy mi történt a beugró helyetteseimmel. Hisztérikusan nevettem, amikor végighallgattam az egész titkárnő-kálváriát. Nyilván nem tudott senkivel se kijönni, mert egy bunkó seggfej. Én már hozzászoktam a hangulatváltozásaihoz és a nyers modorához. Szakmai szinten a kapcsolatunk kifogástalan volt, csupán a személyes oldal volt rémes. Erről nagyjából mindenki tudott, csak a dolgok mélységével nem voltak tisztában. Sokszor gondoltam az utolsó együtt töltött napra. Valami megváltozott a kapcsolatunkban, és nem tudtam, 178

,7 ROHADÉK

mit gondoljak erről. Nem számít, hányszor mondtuk ki, hogy vége, mégsem lett vége. Megrémített, hogy ennek az embernek, aki jóformán csak rosszat tett velem, nagyobb hatalma van a testem fölött, mint saját magamnak, bárhogy is próbáltam magam meggyőzni az ellenkezőjéről. Nem akartam olyan nő lenni, aki feláldozza az ambícióit egy férfi kedvéért. Mikor ott álltam az érkezési oldalon, egy utolsó szentbeszédet intéztem magamhoz. Meg tudom tenni! Ó istenem, remélem, hogy meg tudom tenni! A bensőm reszketett az idegességtől, és attól tartottam, hogy végül feladom. A gépe késve indult Chicagóból, és már elmúlt fél hét, amikor landolt San Diegóban. Bár idefelé jól átgondoltam a dolgokat, a kiszállás után itt töltött hat óra felpörgette az idegeimet. Lábujjhegyre álltam, hogy átlássak az emberek között, de nem vettem észre őt. Megnéztem, és újra elolvastam a telefonomban az üzenetét. Most szálltunk le - nemsokára találkozunk. Nem volt semmi érzelmes ebben a szövegben, mégis ugrálni kezdett tőle a gyomrom. Ugyanez volt a tegnap esti üzenetváltásunkkal is. Semmi különöset nem mondtunk egymásnak: én megkérdeztem, milyen volt a hete. Ezt senki sem tekintené szokatlannak, de nekünk teljesen új volt. Talán itt volt az ideje, hogy túljussunk ezen az állandó gyűlölködésen, és legyünk - mik is? Barátok?

179

Christina Lauren

A szívem a torkomban dobogott, és föl s alájártam, arra gondolván, milyen jó lenne megnyugodni. Aztán anélkül, hogy észrevettem volna valamit, megálltam két lépés közben, a beözönlő tömeg felé fordultam, és az ismeretlen arcokat kezdtem vizslatni. Elakadt a lélegzetem, amikor a többiek fölött megláttam az ismerős hajzatot. Szedd össze magad\ Ch/oe! Jézus! Megpróbáltam összekapni magam, majd ismét felnéztem. Basszus! Tiszta hülye vagyok! Ott volt ő, és jobban nézett ki, mint eddig bármikor. Hogy lehet, hogy valaki kilenc nap alatt még jobban nézzen ki, és ilyen állapotban szálljon le a repülőről? Közel egy fejjel volt magasabb, mint a mellette állók. Kiviláglott a tömegből, és én áldottam érte az eget. Sötét haja most is olyan rémesen összevissza állt, mint mindig. Nem kétséges, hogy az utóbbi órákban vagy százszor beletúrt a kezével. Sötét nadrágot, grafitszürke blézert viselt, és fehér inget, aminek ki volt gombolva a felső gombja. Fáradtnak tűnt, és egy kissé borostás volt, de nem is ezért vert a szívem ezerrel. Mert eddig a fölre nézett, de most, hogy találkozott a tekintetünk, olyan őszinte örömmel mosolyodott el, hogy még nem is láttam tőle ilyet soha. Mielőtt bármit is tehettem volna, éreztem, hogy én is elnevetem magam, szélesen és boldogan. Ahogy megállt előttem, egy kissé feszültebb lett, majd összeszedte magát, és mindketten arra vártunk, hogy a másik megszólaljon.

180

,7 ROHADÉK

- Üdv! - mondtam neki esetlenül, ahogy próbáltam

oldani a feszültséget. Minden porcikám azt kívánta, hogy kapjam el, és vonszoljam be a legközelebbi női vécébe, de valahogy nem ez tűnt a legmegfelelőbb módnak arra, hogy az ember köszöntse a főnökét. - Khm... üdv! - mondta, és egy kis árok jelent meg a szemöldöke között. Baszd megy térj már magadhoz, Chloe! Mindketten a csomagok irányába fordultunk, és máris libabőrös lettem, ahogy a közelemben volt. - Milyen volt az út? - kérdeztem, mert tudtam, hogy mennyire gyűlöli a kereskedelmi repülőket, még az első osztályt is. Olyan nevetséges volt ez az egész! Szerettem volna, ha mond valami bántót, hogy visszakiabálhassak neki. Gondolkodott egy pillanatig, mielőtt válaszolt volna. - Tulajdonképpen egész kellemes, mióta fölszálltunk. De nem szeretem, hogy ilyen sokan vannak a gépen. Megálltunk és vártunk. Körülöttünk nyüzsgő emberek, és azt vettem észre, hogy a köztünk levő távolság csökkenésével egyre nő köztünk a feszültség. - És az apja egészsége? - kérdezte néhány pillanat múlva. - Egész jól van - bólintottam. - Kösz a kérdést. - Ó, nincs mit. Egy perc telt el egyre kínosabb csöndben, és nagyon megkönnyebbültem, amikor láttam, hogy megjelenik a csomagja a szállítószalagon. Egyszerre nyúltunk utána, és

181

Christina Lauren

a kezünk egy pillanatra összeért. Visszarántottam, és láttam, hogy engem néz. A zuhanáshoz hasonló érzés volt a gyomromban, amikor pillantásában felfedeztem azt a jól ismert vágyat. Mindketten szabadkoztunk, én másfelé néztem, de előtte még észrevettem a kis mosolyt az arcán. Szerencsére át kellett venni a bérelt autót, és megindultunk a garázs felé. - Nagyon szép, Miss Mills! - mondta, és kezével végigsimította a motorháztetőt. - Emlékeztessen, hogy otthon gondoljam át a fizetésemelését! Egyszerre elfogott a vágy, hogy egy jó nagyot behúzzak neki, és ettől mindjárt jobban éreztem magam. Minden sokkal tisztább volt, ha olyan volt, mint egy irrigátor. Megrökönyödve néztem rá, majd megnyomtam a csomagtér nyitógombját, és félreálltam, hogy bepakolhassa a holmiját. Levette a zakóját, és átadta nekem. Én meg belöktem a csomagtartóba. - Óvatosan! - mondta kioktató hangsúllyal. - Nem vagyok a csicskása. Rakja el maga a francos kabátját! Felnevetett, majd lehajolt, hogy felvegye a bőröndjét. - Jézusom! Csak annyit szerettem volna, hogy fogja meg egy pillanatra! - Oh! - Az arcom égni kezdett, hogy mennyire túlreagáltam a dolgot. Benyúltam a csomagtartóba, kivettem a zakót, és a karomra terítettem. - Bocsánat! - Mondja, miért gondolja mindig, hogy ilyen bunkó vagyok? 182

,7 ROHADÉK

- Talán mert általában az.

Egy másik nevetéssel betette a bőröndjét a csomagtartóba. - Nagyon hiányozhattam! Válaszolni akartam valamit, de elvonta a figyelmemet a hátizmainak látványa, ahogy berakta a csomagját az enyém mellé. Közelről észrevettem, hogy az ingén volt egy apró szürke kis márkajelzés, és hogy pontosan a széles vállára és keskeny csípőjére volt szabva. Sötétszürke nadrágja frissen volt vasalva. Szinte biztos, hogy sohasem mosott magának, de ki vádolná őt ezért, ha egyszer ezek a szabó által készített, száraztisztítással kezelt ruhái olyan istenien basznivalóvá tették? Állj! Állj! Állj! Lecsapta a csomagtartót, amivel kirángatott a kábulatomból, és én a kezébe tettem az autókulcsot. Odasétált, és kinyitotta nekem az ajtómat, megvárta, míg beülök, majd becsukta utánam. Igazi úriember vagy - gondoltam. Csendben haladtunk, csak a motor zümmögése hallatszott, és a GPS hangja, amely a szállodához vezetett minket. Én a holnapi programokat néztem át, és próbáltam nem tudomást venni a mellettem levő férfiról. Pedig szerettem volna ránézni, az arcát vizsgálni. Szerettem volna odanyúlni, és megérinteni a borostás állát, és azt mondani, hogy álljunk le, és húzódjunk félre. Ezek a gondolatok lehetetlenné tették, hogy az előttem lévő papírokra figyeljek. A külön töltött idő egyáltalán nem csökkentette a rám gyakorolt hatását.

183

Christina Lauren

Sőt, inkább erősítette. Szerettem volna az elmúlt két hétről kérdezni őt. Tulajdonképpen azt szerettem volna tudni, hogy érezte magát. Egy sóhajtással becsuktam az ölemben fekvő dossziét, és kinéztem az ablakon. Óceánjárók és hadihajók mellett mentünk el, emberek mászkáltak az utcákon, de én nem láttam ebből semmit. Az egyetlen, amire gondolni tudtam, itt volt az autóban. Minden mozdulatát, minden pillanatát magamon éreztem. Ahogy az ujjaival a kormánykereket fogta. Ahogy a bőrülés megnyikordult a mozdulataitól. Az illata betöltötte az orromat, és nem is értettem, hogy miért kéne ennek ellenállnom. Tökéletesen körbevett engem. Muszáj volt erősnek és öntudatosnak maradnom, hogy bebizonyítsam, én irányítom az életemet, de minden porcikám utána vágyódott. Össze kellett állítanom az anyagokat a hotelben a holnapi konferenciára, de képtelennek éreztem magam bármire is. —Jól van, Miss Mills? - A hangjára összerezzentem, és belenéztem a mogyoróbarna szemébe, amiből csak úgy sütött a tűz. Hogy is felejthettem el a hosszú szempilláit? - Már itt is vagyunk. - Beállt a szálloda elé, én meg csodálkoztam, hogy észre sem vettem, hogy megérkeztünk. - Minden rendben van? - Persze - válaszoltam gyorsan csak hosszú volta nap.

184

,7 ROHADÉK

- Hmmm - mormogta, és csak nézett rám. Láttam,

hogy végigméri a számat. Úristen, mennyire jó lett volna, ha megcsókol! Hiányzott a parancsoló érintése, az érzés, hogy semmit sem akar jobban, mint hogy megízleljen engem. Néha arra gondoltam, hogy ez így is van. Mintha valami vonzott volna arra, felé hajoltam az ülésen. Valami elektromos szikra csapott át köztünk, és a tekintete az enyémbe kapcsolódott. O is felém hajolt, és már éreztem a szájának melegét a számon. De hirtelen kinyílt az ajtó, és visszazökkentem a helyemre. A szállodaportás állt ott, és várakozóan nyújtotta a kezét. Kiszálltam, és beszívtam a friss levegőt, amit nem hatott át a bódító illata. A szálloda tele volt a konferencia résztvevőivel, és láttam néhány ismerős arcot is. Elterveztem, hogy valamikor felkeresem a velem azonos programban részt vevő társaimat. Intettem egy lánynak, akit megismertem; jó lenne egy kicsit kimozdulni velük, míg itt vagyunk. Semmiképp sem szerettem volna ott ülni a szobámban, és a hallban levő férfiról ábrándozni. Miután megkaptuk a kulcsokat, és biztosítottak róla, hogy fölviszik a csomagjainkat, Mr. Ryant kezdtem keresni az előcsarnokban. A recepciós pultnál vagy százan álltak, és ahogy végignéztem a helyiségen, megláttam őt egy magas, barna hajú nő társaságában. Egymáshoz közel álltak, és Bennett egy kissé felé fordította a fejét, ahogy ráfigyelt.

185

Christina Lauren

Nem láttam jól az arcát, de azt igen, hogy odanyúlt, és megfogta Mr. Ryan alkarját. Aztán felnevetett valamin, mire Bennett odébb mozdult, így jobban meg tudtam őt nézni. Gyönyörű nő volt, vállig érő sötétbarna hajjal. Ahogy néztem, láttam, hogy valamit Bennett kezébe nyom, és rázárja az ujjait. Ő furcsán nézett a tenyerében lévő tárgyra. Ezt nem hiszem el! Ez a nő... ez a nő most odaadta neki a szobakulcsát? Egy pillanatig még néztem a jelenetet, aztán valami megpattant bennem, ahogy láttam, hogy Mr. Ryan továbbra is a tenyerébe néz, mintha azt fontolgatná, hogy zsebre tegye-e. A gondolat, hogy valakire ugyanolyan forró tekintettel néz, hogy valakit egyáltalán megkívánhat, szinte megőrjített. Mielőtt meggondolhattam volna magam, megindultam, és egy pillanat múlva ott voltam mellettük. Kezemet a karjára tettem, mire ő meglepett, kérdő tekintettel nézett rám. - Bennett, mehetünk föl? - kérdeztem csendesen. A szeme tágra nyílt, a szája tátva maradt. Még sohasem láttam ennyire megdöbbenve. Aztán rájöttem: még sohasem szólítottam a keresztnevén. - Bennett, indulhatunk? - kérdeztem még egyszer, mire valami átvillant az arcán. Aztán a szája sarka lassan

186

,7 ROHADÉK

mosolyra húzódott, és a tekintetünk egy pillanatra öszszekapcsolódott. Visszafordult a nő felé, és olyan lágy hangon szólalt meg, hogy beleborzongtam. - Elnézést - mondta, és diszkréten visszatette a kulcsot a kezébe -, de mint látja, nem egyedül érkeztem. A győzelem fényes lobbanása teljesen elnyomta a szörnyű érzést, amit a történtek miatt éreznem kellett volna. Meleg kezét a hátamra tette, és kivezetett a hallból. De minél közelebb értünk a lifthez, annál inkább elmúlt a diadalérzésem. Lassan elfogott a pánik arra a gondolatra, hogy milyen irracionálisán viselkedtem. A köztünk folyó állandó macska-egér harc kimerített. Hány alkalommal utazik évente? Es hány alkalommal nyomnak egy kulcsot a kezébe? Ott lehetek mindenütt, hogy elvegyem tőle? És ha nem, ő boldogan elmenne mással? Meg aztán, mégis, ki a picsának hiszem magam itt mellette? Le kell szarni az egészet! A szívemet a fülemben éreztem. Még több pár csatlakozott hozzánk a liftben, és azon imádkoztam, hogy eljussak a szobámig, mielőtt felrobbannék. Nem értettem, miért csináltam ezt. Rápillantottam, és győzelmes vigyort láttam az arcán. Vettem egy mély levegőt, és arra gondoltam, hogy pontosan ez az, amiért vigyázni kell vele. Ami ott lenn történt, rám egyáltalán nem jellemző, és mindkettőnk számára abszolút kínos egy ilyen szakmai környezetben.

187

ROHADÉK

Kiabálni akartam vele, hogy megbántsam és fájdalmat okozzak neki, úgy, ahogy ő nekem, de egyre nehezebb volt megtalálni magamban az ehhez szükséges erőt. Teljes csendben mentünk fölfelé, míg aztán az utolsó pár is kiszállt, és egyedül maradtunk a liftben. Lehunytam a szemem, és próbáltam egyenletesen lélegezni, de persze éreztem, hogy ott van mellettem. Nem akartam, hogy bárki mással legyen, és ez az érzés elszorította a mellkasomat. Ijesztő volt ez, mert ha jól meggondolom, bármikor képes volt összetörni a szívemet. Bármikor képes volt összetörni engem. A lift egy halk kongatással megállt a szintünkön, és az ajtók szétnyíltak. - Chloe! - szólított meg, és kezét a hátamra tette. Megfordultam, és kirohantam a liftből. - Most hova megy? - kiáltotta utánam a folyosón. Hallottam a lépteit, és tudtam, hogy ebből baj lesz. Chloe, várjon! Nem futhatok mindig előle. És azt se tudtam, hogy egyáltalán akarok-e.

TIZENHÁROM

Millió gondolat cikázott át az agyamon abban a másodpercben. Ez így nem mehet tovább. Vagy folytatjuk rendesen, vagy abbahagyjuk. Most. Veszélybe sodorta a

,7 ROHADÉK

munkámat, nem tudtam rendesen aludni, összezavarta a fejemet - az egész kicseszett életemet. De bárhogy is próbáltam átverni magam, tudtam, hogy mit akarok. Azt akartam, hogy ne menjen el. Szinte futott a folyosón, de én üldözőbe vettem. - Nem vehet ki valamit így a kezemből, ha azt várja, hogy utána hagyjam csak úgy elmenni! - Már miért ne? - kiabálta vissza a válla fölött. Odaért az ajtajához, és idegesen matatott a záron, míg végre sikerült beillesztenie a kulcsot. Akkor értem oda, amikor kinyitotta, és rövid időre találkozott a tekintetünk. Belépett, majd megpróbált erővel kituszkolni. Kezemet az ajtónak támasztottam, és olyan erővel nyomtam be, hogy nekivágódott a falnak. - Mi a faszt csinál itt? - kiabálta. Belépett az ajtóval szemben lévő fürdőszobába, és szembefordult velem. - Abbahagyná ezt, hogy állandóan fut előlem? Követtem őt, és a hangom visszhangzott az apró helyiségben. - Ez amiatt a nő miatt van, aki odalenn... Hihetetlenül dühösen nézett rám, és egy lépéssel közelebb jött. - Ne merje ezt emlegetni! Én még sohasem játszottam a féltékeny barátnő szerepét! - Undorodva rázta a fejét, majd a pult felé fordult, és keresni kezdett valamit a táskájában. Ott álltam és néztem, ő meg egyre idegesebb lett. De mi másról szólhatna ez az egész? Teljesen begerjedtem. Máskor, amikor így haragudott, már legalább

189

Christina Lauren félmeztelenek voltunk, és én nekiszorítottam őt valaminek. De most őszintén kétségbeesettnek látszott. - Gondolod, hogy érdekelne bármilyen alkalmi nő, aki a kezembe nyomja a kulcsát? Milyen férfinak nézel te engem? Odacsapott egy hajkefét a pulthoz, és villámló tekintettel fordult felém. - Most komolyan beszélsz? Tudom, hányszor csináltad ezt már! Csak szex, és semmi más! Nyilván mindenhol kaptál ilyen kulcsokat! Már épp válaszolni akartam, mert valóban voltak olyan kapcsolataim, amelyek a szexről szóltak és semmi másról, de a Chloéval való viszony már rég nem ilyen volt. De mielőtt megszólalhattam volna, a szavamba vágott. - Még sohasem csináltam ilyesmit, és nem tudom, mit kezdjek ezzel az egésszel! - mondta, és hangja minden szóval egyre erősebb lett. - Amikor veled vagyok, semmi sem számít! Ez a... ez a dolog... - folytatta, és kezével kettőnkre mutatott - ez nem én vagyok! Ha veled vagyok, akkor valaki más leszek, és gyűlölöm ezt! Én ezt nem tudom csinálni, Bennett! Nem szeretem azt, akivé ilyenkor válok! Keményen dolgozom. Fontos a munkám. Okos vagyok. De mindez semmit sem számítana, ha az emberek tudnák, mi folyik köztünk. Menj, és keress valaki mást! - Már mondtam, hogy nem voltam senkivel azóta, hogy veled elkezdődött

190

\

,7 ROHADÉK

- De ez nem jelenti azt, hogy nem is fogadsz el egy kulcsot, amit a kezedbe nyomnak! Mi lett volna, ha nem megyek oda? Gondolkodás nélkül válaszoltam. -Visszaadtam volna. Ő csak nevetett, és látszott, hogy egy szavamat sem hiszi. - Nézd, ez az egész iszonyúan kimerített. Szeretnék lezuhanyozni és lefeküdni. Szinte lehetetlennek tűnt, hogy most csak úgy elsétáljak, és itt hagyjam ezt az ügyet megoldatlanul, de már meg is engedte a zuhanyt. Ahogy az előszoba felé indultam, és megfogtam az ajtót, visszanéztem, és láttam, hogy már ott áll a gőzben, és nézi, ahogy elmegyek. És kutya legyek, ha nem láttam épp olyan kétségbeesettnek, mint önmagamat! Gondolkodás nélkül odamentem hozzá, kezembe vettem az arcát, es magamnoz: Húztam öt. Mikor eur ajkunk teiiéAUozoVt, i egy fojtott hanggal megadta magát, és azonnal a hajamba nyúlt. Egyre keményebben csókoltam, és magamnak akartam a hangját, az ajkát, az ízét. - Kössünk békét erre az estére! - mondtam, és három kis puszit adtam a szájára; kettőt a két szélére, egy hoszszabbat pedig középre. - Add nekem magad egy éjszakára, úgy, hogy nem fogsz vissza semmit! Kérlek, Chloe! Utána elmegyek, de már nem láttalak két hete, és... muszáj veled töltenem ezt az éjszakát!

191

^ut^u^ rohadék

Néhány fájdalmas pillanatig csak nézett rám, és láttam, hogy küszködik magával. Aztán egy halk, kérő hanggal lábujjhegyre állt, felnyúlt, és lehúzott magához, olyan közel, ahogy csak tudott. Az ajkam kemény volt és erőszakos, mégsem húzódott arrébb, és nekem nyomta a domborulatait. Minden eltűnt körülöttem, csak ő maradt. Nekicsapódtunk a falnak, a pultnak, a zuhany ajtajának, húztuk és taszítottuk egymást a vágy küzdelmében. A helyiség már teljesen megtelt gőzzel, és semmi sem tűnt valóságosnak. Szagoltam, ízleltem és éreztem őt, de semmi sem volt elég. A csókjaink egyre mélyebbek lettek, a simogatásaink egyre vadabbak. Megmarkoltam a fenekét, a combját, végigtapogattam a melleit, azt akartam, hogy minden része egyszerre legyen a kezemben. Ő nekitolt valaminek, és egy meleg zuhatagot éreztem a vállamon, le a mellemig, és ez kirángatott a rám telepedett ködből. Ruhástul bent voltunk a zuhany alatt. Teljesen eláztunk. De ez egyikünket se érdekelte. Keze tombolva kalandozta be a testemet, majd kirángatta az ingemet a nadrágomból. Reszkető kézzel kigombolta, sietségében néhány gombot le is tépett, majd lehúzta a nedves anyagot a vállamról, és kidobta a zuhanyzóból. Vizes selyemruhája teljesen rátapadt, kihangsúlyozva minden domborulatát. Ujjammal végigkövettem az anyagot a mellén, és éreztem alatta a kemény mellbimbóit. Felnyögött, majd a kezét az enyémre tette, ezzel irányítva a mozdulataimat. 192

Christina Lauren

- Mondd meg, mit szeretnél! - A hangom érdes volt a vágytól. - Mondd meg, mit szeretnél, hogy veled csináljak! - Nem tudom! - súgta a számba. - Csak szeretném látni, ahogy darabokra esel! Akartam mondani neki, hogy most pontosan ezt láthatja, és ha őszinte vagyok, már hetek óta ez történik velem, de elfogytak a szavaim, ahogy kezemet végighúztam az oldalán, és a ruhája alá nyúltam. Egy kicsit játszottunk még a szánkkal, mialatt a zuhany hangja elnyomta a nyögéseinket. Kezemet a bugyijába csúsztattam, és ujjammal éreztem a teste melegét. De többet akartam látni belőle, ezért kivettem az ujjam, és a ruhája szegélyéhez nyúltam. Egy mozdulattal áthúztam a fején, és döbbenten álltam meg, ahogy megláttam, ami alatta volt. Édes Jézusom! Ez meg akar ölni! Egy lépést hátraléptem, és nekitámaszkodtam a zuhanyzó falának. Ott állt előttem egy vizes, fehér bugyiban, aminek két oldalát egy-egy masnira kötött szalag tartotta össze. A mellbimbói keményen álltak a rátapadó melltartóban, és nem tehettem mást, mint hogy megfogjam őket. - Basszus, de gyönyörű vagy! - mondtam, és ujjammal végigsimítottam a feszes melleit. Láttam, ahogy végigfut rajta a borzongás, majd felfelé indultam el, a kulcscsontja felé, aztán tovább, föl a nyakán az álláig. Dughattunk volna itt is, csúszósán és vizesen, a csempének támaszkodva, és talán fogunk is majd, de most szerettem volna mindennek megadni a módját. Hevesebben 193

Christina Lauren

vert a szívem, ha arra gondoltam, hogy előttünk az egész éjszaka. Nem kell sietni vagy bujkálni. Nincs harc, és nincs bűntudat. Egy egész éjszaka áll előttünk, és mindezt vele töltöm... az ágyban! Mögé nyúltam, és lecsavartam a zuhanyt. Ő nekem támaszkodott, és még közelebb húzódott. Arcát a kezembe vettem, és mélyen megcsókoltam, könnyedén siklott a nyelvünk egymáson. A csípőjét nekem szorította, én meg kinyitottam a zuhanyzó ajtaját, és nem eresztettem el őt, miközben kiléptünk. Nem elszakadni a bőrétől! Végigsimogattam a hátát, aztán lent, a feneke fölött azt a lágy hajlatot, majd az oldalán fel, a melléig. Meg akartam érinteni, meg akartam kóstolni bőrének minden négyzetcentijét. Csókolózva léptünk ki a fürdőszobából, és összevissza botladoztunk, ahogy próbáltuk egymásról levenni a maradék ruhát. Lerúgtam a cipőmet, ahogy hátrafelé beléptünk a hálószobába, ő meg a hasamat karmolta az ujjaival, ahogy az övem csatját kereste. Segítettem neki, így pillanatok alatt megszabadultam a nadrágomtól és a boxeremtől. Sietve félrerúgtam őket, vizes kupacként landoltak valahol a szobában. Csuklómmal végigsimogattam a bordáit, mielőtt a melltartója kapcsához értem volna. Kikapcsoltam, és lényegében letéptem róla. Közelebb húztam magamhoz, a szájába morogtam, ahogy kemény mellbimbói nekem feszültek. Ahogy a meztelen hátán bolyongtam, szinte elektromos töltést éreztem a kezem alatt, miközben nedves haja a kezemet csiklandozta. 194

rohadék

A szoba sötét volt, csak a fürdőszobából szűrődött be egy fénycsík, és a hold világított fenn az égen. Mikor térdének hátsó része is az ágyhoz ért, megérintettem az utolsó ruhadarabot, ami még köztünk volt. A szám elvált az ajkától, lefelé mozdult a nyakára, a mellére és a felsőtestére. Apró, harapós csókokkal borítottam a hasát, majd a fehér csipkéhez értem, ami eltakarta az utolsó dolgot, amit még látni szerettem volna. Letérdeltem előtte, és felnéztem rá. A keze a hajamban volt, ujjaival a nedves és zilált fürtjeimet markolta. Odanyúltam, és meghúztam a finom szatén szalagot, és néztem, ahogy kibomlik a csípőjén. Egy kicsit csodálkozott, ahogy kezemmel a másik oldalra siklottam, és ugyanezt csináltam meg vele. A textil minden bántódás nélkül hullott le róla, és máris ott volt előttem, teljesen meztelenül. Bár nem szakítottam el az anyagot, biztos lehetett benne, hogy ezt is magammal viszem. Felnevetett, mintha olvasna a gondolataimban. Ahogy ott ült az ágy szélén, odatérdeltem elé, és széthúztam a lábát. Végighúztam a kezem a vádliján, majd végigcsókoltam combja belső oldalának finom bőrét. Az íze befészkelte magát a számba és a fejembe, és kitörölt onnan minden mást. Úristen, mit tett velem ez a nő? Végül hátrafektettem őt a lepedőn, és fölmentem hozzá; nyelvemmel és számmal végigfutottam a testén. Kezével még mindig a hajamat markolászta, és oda húzott, ahová szeretett volna. A hüvelykujjamat a szájába tettem, mert muszáj volt, hogy szopjon valahol, és muszáj

195

Christina Lauren

volt, hogy a számmal a mellét, a bordáit és az állát csókoljam. Sóhajtásai és nyögései betöltötték a szobát, és elkeveredtek az enyémmel. Keményebb voltam, mint valaha, és szerettem volna újra meg újra beletemetkezni. A szájától az arca felé indult nedves hüvelykujjam, mikor lehúzott magához, hogy testünk minden centije összeérjen. Őrülten csókolóztunk, a kezünk egymást kereste és markolta, és megpróbáltunk még ennél is közelebb lenni egymáshoz. A csípőnk egymáson ringott, a farkam a nedves forróságnak nyomódott. Minden mozgásra, amivel hozzáértem a csiklójához, felnyögött. Egy apró mozdulat kellett már csak, hogy mélyen benne legyek. Ezt akartam, jobban, mint bármit, de előbb hallanom kellett tőle valamit. Mikor kimondta a nevemet odalenn, valami kioldódott bennem. Még nem értettem pontosan, vagy nem akartam megérteni, hogy mi, de az tudtam, hogy hallani akarom tőle, hogy engem akar. Tudni akartam, hogy ma este egészen az enyém. - Kibaszottul vágyom rá, hogy mélyen benned legyek súgtam a fülébe. Elakadt a lélegzete, és egy mélyről egy nyögés tört föl belőle. - Te is ezt akarod? - Igen! - vinnyogta könyörgő hangon, és feljebb nyomta a csípőjét az ágyban, hogy jobban odaszorítsa az enyémhez. A makkomat odaérintettem a szeméremajkához, összeszorítottam a fogam, és azt akartam, hogy örökké tartson ez a pillanat. Sarkával fel-alá mozgott a lábamon, míg végül a derekamnál

196

rohadék

állapodott meg. Megfogtam mindkét kezét, és az ujjainkat összefonva a feje fölé tettem. - Kérlek, Bennett! - mondta nyöszörögve. - Megőrülök! Lejjebb engedtem a fejem, úgy, hogy a homlokunk öszszeérjen, és végül mélyen belényomtam. - Basszál! - nyögte. - Mondd még egyszer! - Elakadt a lélegzetem, ahogy ki-be mozogtam benne. - Bennett, basszál meg! Újra és újra hallani akartam ezt. A térdemre támaszkodtam, és keményebben kezdtem nyomni neki, miközben az ujjaink még mindig össze voltak fonódva. - Nem tudok betelni vele! - Kezdtem már közeledni, ezért lassítanom kellett. Nagyon sokat voltam távol tőle, de amit az alatt fantáziáltam, meg sem közelítette a valóságot. - Ezt akarom veled csinálni mindennap! - morogtam a nedves bőrébe. - így is, meg úgy is, hogy az íróasztalomra fektetlek! Meg azt akarom, hogy letérdelj, és szopd a farkam! - Miért? - kérdezte összeszorított fogakkal. - Miért imádom, amikor így beszélsz hozzám? Akkora egy fasz vagy! Megint leereszkedtem hozzá, és a nyakába nevettem. Erőfeszítés nélkül mozogtunk egymáson, izzadtságtól nedves bőrünkön csúszva. Minden lökéskor megemelte a csípőjét, hogy hozzám szorítsa, derekam köré tekert lábával még mélyebbre húzott. Úgy elvesztem benne, hogy szinte megállt az idő. A kezünk még mindig ott volt a feje fölött összefonódva, de most már erősebben kezdett szo197

Christina Lauren

rítani. Közelített ő is, a sikításai hangosabbak lettek, és újra meg újra kimondta a nevemet, amitől én is majdnem elélveztem.

198

rohadék - Add fel! - A hangom érdes volt az elszánt akarástól. -

Engedd el, Chloe, legyél egészen az enyém! - Úristen, Bennett - nyögte most mondj valami mást! Bassza meg! A nőm a mocskos beszédre élvez. - Kérlek! - Olyan síkos vagy és forró! Mikor már közel vagy lihegtem -, csak úgy süt a bőröd, és rekedt lesz a hangod. És nincs annál tökéletesebb, mint az arcod, amikor élvezel! - Még szorosabban fogott a lábával, és éreztem, hogy elakad a lélegzete, majd megfeszül rajtam. - Az a kibaszott gyönyörű, duzzadt szád ellágyul és kinyílik, ahogy rám lihegsz, a szemed könyörög, hogy csináljam, és a kurva életbe nincs annál jobb, mint amikor hallom, hogy élvezel! Ennyi kellett. Még mélyebbre nyomtam a farkam, és minden lökés után kissé megemeltem őt az ágyról. Már én is ott egyensúlyoztam a peremen, és amikor sikoltva kimondta a nevemet, már nem is tudtam visszatartani. A nyakamba fojtotta a sikoltásait, amikor élvezett, miközben vadul szorított, és semmi, de semmi nem volt olyan jó, mint ez, amikor bennem is túláradt már minden, és egyszer csak hagytuk, hogy az egész átcsapjon felettünk. Később felemeltem a fejem. Az orrunk összeért, a lélegzetünk gyors volt és nehéz. A szám kiszáradt, az izmaim fájtak, és egészen kimerült voltam. Lazítottam az ujjaink szorításán, és finoman megdörzsöltem a kezét, hogy visz- szatérjen belé az élet. - Szent isten! - mondtam. Minden, amit éreztem, más volt, de nem tudtam, hogy miért. Legördültem róla,

rohadék lehunytam a szemem, és megpróbáltam kizárni a zavaros

gondolataimat.

1Q7

Christina Lauren

Chloe megborzongott mellettem. - Fázol? - kérdeztem. - Nem - válaszolta a fejét ingatva. - Egyszerűen csak le vagyok nyűgözve. Magamhoz húztam őt, majd lenyúltam a takaróért. Nem akartam elmenni, de nem tudtam, hogy szeretné-e, hogy maradjak. - Én is. Teltek a percek, és egyikünk sem szólt semmit. Már arra gondoltam, hogy talán elaludt, de amikor megmozdultam, meghallottam a hangját. - Ne menj el! - mondta halkan, bele a sötétbe. Odahajoltam, megcsókoltam a feje tetejét, és beszívtam az édes, ismerős illatot. - Nem megyek én innen sehová.

Bassza meg, de jó ez! Valami meleg és nedves vette körül a farkamat, mire hangosan felsóhajtottam. Életem... legjobb... álma! Az álom- Chloe nyögni kezdett, amitől a farkamból induló remegés betöltötte az egész testemet. - Chloe! - hallottam a saját hangom, és megrándultam egy kissé. Már százszor álmodtam erről, de ez most nagyon valóságosnak tűnt. A melegség eltűnt, és én megakadtam. Ne ébredj föl, Ben! Ne ébredj föl ebből! - Mondd még egyszer! - tört be egy lágy torokhang a tudatomba, és kényszerítettem magam, hogy kinyissam a 198

rohadék

szemem. A hely sötét volt, és egy idegen ágyban feküdtem. A melegség visszatért, és én az ölembe néztem, ahol egy gyönyörű, sötét hajú fej mozgott a széttett lábaim között. Megint a szájába vette a farkam. Az egész éjszaka visszajött egy pillanat alatt, és az álmosság azonnal eltűnt. - Chloe? - kérdeztem, mert nem hittem, hogy ekkora szerencse ért. Nyilván fölkelt az éjjel, hogy leoltsa a fürdőszobában a villanyt, mert a szoba szinte teljesen sötét volt. Kezemmel megkerestem őt, és kitapintottam a farkamra illeszkedő száját. Oda-vissza mozgatta rajtam az ajkát, a nyelvével körözött, és a foga minden mozdulattal finoman megérintette a rudamat. A keze a golyóimra siklott, és hangosan felnyögtem, ahogy finoman dörgölni kezdte őket a tenyerével. Olyan erős volt ez az érzés, ahogy az álmom és a valóság összeért, hogy nem tudtam, mennyi ideig tarthat még. Egy kicsit arrébb mozdult, az ujjával gyengéden az ágyékomat masszírozta, mire egy elnyújtott sziszegés tört fel a fogaim közül. Ezt még senki sem csinálta velem. Már-már le akartam állítani, de olyan hihetetlenül jó érzés volt, hogy mozdulni se tudtam. Mikor a szemem hozzászokott a sötéthez, ujjammal végigsimogattam a haját, az arcát és az állát. Lehunyta a szemét, és még tempósabban csinálta, amitől egyre közelebb kerültem a végéhez. A szája és a keze összjátéka hihetetlenül jó volt, de már azt akartam, hogy feljöjjön

199

Christina Lauren

hozzám, hogy a szája a számon legyen, hogy az ajkamat szívja, és én beletemessem magam. Felültem, felhúztam őt az ölembe, a lábát a derekam köré tettem. Meztelen mellünk összeért, a kezembe fogtam az arcát, és a szemébe néztem. - Ez volt a legjobb ébresztő egész életemben. Elnevette magát, és megnyalta az ajkát, amitől csillogni kezdett. Lenyúltam, és a farkamat a bejárathoz illesztettem, és megemeltem őt egy kissé. Egy mozdulattal ismét mélyen benne voltam. A homlokát a vállamra tette, és a csípőjét himbálva még inkább magába húzott. Alig hittem el, hogy itt vagyok vele az ágyban. Ráérősen lovagolt rajtam, apró mozdulatokkal tekert. Végigcsókolta a nyakam jobb oldalát, beszívva és kihúzva a bőrt. Közben ajkának minden mozdulatát egy-egy fél szóval kísérte. - ...szeretek rajtad lenni - lihegte. - Érzed, milyen mélyen vagy bennem? Érzed ezt? - Igen. - Szeretnéd gyorsabban? Megráztam a fejem a meglepetéstől. - Nem, dehogyis! Nem. Egy darabig még lassú maradt, apró köröket írt le, a fogával végigment a nyakamon, oda-vissza. De mikor közelebb húzódott, a fülembe súgta: - Én már mindjárt jövök, Bennett! Én meg ahelyett, hogy mocskos szavakkal elmondtam volna neki, milyen érzés az, amikor érzem, hogy élvez, 200

rohadék

egyszerűen beleharaptam a vállába, és vadul szívni kezdtem. Ahogy gyorsabban kezdett rajtam mozogni, ő mondott valamit. A szavait alig értettem. Arról beszélt, hogy mennyire benne vagyok, hogy mennyire kellek neki. Hogy milyen jó az ízem, és hogy milyen jó nedves ott lent. Arról, hogy azt akarja, hogy élvezzek, mert kell neki, hogy élvezzek. Csípőjének minden mozdulatára nőtt bennem a feszültség. Szorosabban fogtam őt, és bár attól tartottam, hogy minden mozdulatommal megsérthetem, jóval erősebben kezdtem lökni. Nyögni és tekeregni kezdett rajtam, és amikor már úgy éreztem, hogy nem tudom tartani tovább, a nevemet kiáltotta, és éreztem, hogy görcsösen megszorít. Orgazmusának ereje meghozta az enyémet is, mire arcomat a nyakához szorítottam, hogy a hangos kiáltásomat elnyomjam valamivel. Rám borult, és mindketten lefeküdtünk az ágyra. Kimerültek és izzadtak voltunk, hangosan lihegtünk, de ő így is kurva jól nézett ki. Magamhoz húztam, úgy, hogy a háta a mellkasomhoz került, átöleltem, és a lábamat összefontam az övével. Mormogott valamit, amit nem értettem, de nem tudtam visszakérdezni, mert már előbb elaludt. Valami más lett ma éjjel, és az utolsó gondolatom, ahogy lehunytam a szemem, az volt, hogy holnap rengeteg időnk lesz beszélni. De ahogy a hajnali napfény átderengett a sötétítő függönyön, rájöttem, hogy a holnap már itt is van. 201

Az ébrenlét be-betört az álom borította agyamba, de én megpróbáltam kiűzni onnan. Nem akartam fölébredni. Kényelmesen feküdtem a jó melegben, és elégedett voltam. Lehunyt szemhéjam előtt bizonytalan képek futottak át, és én belefúrtam magam a legmelegebb, legjobb illatú takaróba, amivel valaha is aludtam. Ami aztán megmozdult. Valami meleg nyomódott hozzám, a szemem reszketve kinyílt, és egy ismerős, kócos fejet láttam magam előtt vagy tíz centire. Ahogy a tegnap éjjel valósága hirtelen betört a zavaros gondolataimba, százféle kép villant át a fejemen. Szent isten! Tehát, valóság. A szívverésem felgyorsult, ahogy a fejemet megemelve egy gyönyörű férfit láttam magam mellett, aki átölelt. Fejét a mellemre fektette, tökéletes szája egy kissé szétnyílt, és magamon éreztem a meleg leheletét. Hosszú teste mellettem nyújtózott, a lábaink összegabalyodtak, és erős karjával a felsőtestemet fogta át. Itt maradt.

202

^^¿n^yuz rohadék

A helyzetünk intimitása mellbe vágott, és szó szerint elakadt a lélegzetem. Nemcsak hogy maradt, de kapaszkodott belém. Pánik kerülgetett, és alig tudtam fegyelmezni a lélegzetemet. Pontosan éreztem minden négyzetcentiméter bőrt, ahol összeért a testünk. Éreztem, ahogy a szíve az én mellkasomat döngeti. A farkát álmában félkeményen a combomhoz nyomta. Ujjaim szinte égtek, hogy megérintsem őt. A szám viszketett, hogy megcsókoljam a haját. Túl sok volt ez. Túl sok volt belőle. Valami megváltozott tegnap, és nem voltam benne biztos, hogy akarom-e tudni, mi. Nem tudtam, mit hoz magával ez a változás, de hogy ott volt, az bizonyos. Minden mozdulatunkban, minden érintésünkben, minden szavunkban, minden csókunkban teljesen együtt voltunk. Soha, senkivel nem éreztem még azt, hogy a testem azért ilyen, hogy jól illeszkedjék az övéhez. Voltam már több férfival, de vele olyan volt, mintha elragadna egy rejtett víz alatti áramlás, aminek nem tudom megváltoztatni sem az irányát, sem a sebességét. Becsuktam a szemem, és megpróbáltam elfojtani az egyre erősödő félelmemet. Nem sajnáltam, ami történt. Mint mindig, most is nagyon intenzív volt a szex, és talán a legjobb, amiben eddig részem volt. Egyszerűen csak kellett néhány perc, mielőtt újra találkozom vele. Az egyik kezemet a hajára, a másikat a hátára tettem, mire átfordult rám. Izgatni és mocorogni kezdett, de én ettől lefagytam. Szorosan fogtam, de most jobban szerettem volna, ha visszaalszik. A nevemet motyogta, 203

Christina Lauren

majd újra egyenletesen kezdett lélegezni, és én óvatosan kicsúsztam alóla. Egy pillanatig néztem, ahogy alszik, és erre a pánik oldódni kezdett. Ismét rá kellett jönnöm, milyen fantasztikus férfi. Az arca nyugodt és békés volt álmában, ami annyira különbözött attól, amit ébren láttam rajta! Egy vastag hajtincs hullott a homlokába, és viszketett az ujjam, hogy visszaigazítsam. Hosszú szempillák, tökéletes arcvonások, mogorva száj és borostás áll. Jesszus Mária, de csinos! Elindultam a fürdőszoba felé, de a hálószobai öltözőasztal tükrében hirtelen megláttam magamat. Hűha! Frissen baszva. Pontosan úgy néztem ki. Közelebb hajoltam, és megvizsgáltam az apró, piros horzsolásokat végig a nyakamon, a vállamon, a mellemen és a hasamon. A bal mellem alatt egy harapásnyom volt, a vállam ki volt szívva. Lenéztem, és ujjamat végighúztam a combom belső részén lévő piros nyomokon. A mellbimbóm megkeményedett, ahogy visszagondoltam, milyen is volt a borostás arcát érezni a bőrömön. A hajam egy merő összevisszaság volt, és beharaptam az ajkam, amikor eszembe jutott, hogyan húzott ennél fogva maga felé. Először, hogy megcsókoljon, aztán a farkára... Nem, ez nem segít! A gondolataimból egy álmos hang zökkentett ki. - Már ébren vagy? És máris kiborítasz? - Megfordultam, és megpillantottam a meztelen testét, még mielőtt felült, hogy becsavarja magát egy lepedőbe. A felsőtestén így sem volt 204

^^¿n^yuz rohadék

semmi. Úgy éreztem, sohasem tudok betelni a széles, izmos mellkasának, kockás hasának látványával - és tapintásával —, nem beszélve arról a kínzóan vonzó csíkról, ami a legragyogóbb függelék feJé vezetett, amit ember valaha viselt. Mikor a tekintetem végül az arcára esett, összeráncoltam a homlokom a ferde vigyora miatt. - Láttam, ahogy nézted magad! - motyogta, és megdörzsölte az állát. Nem tudtam, hogy mosolyogjak-e, vagy bosszankodjak ezen. Az, hogy félálomban, borzasnak, sebezhetőnek láttam, nem illett a képbe. Este nem húztuk be a legvastagabb sötétítőfüggönyt, és a nap most vakító fényesen sütött át a fehér vásznon. Most nagyon más volt. O volt a seggfej főnököm, de egyszersmind valaki más is: egy férfi az ágyamban, aki láthatóan készen állt a negyedik... ötödik?... ki tudja már, hányadik körre. És a szemében ott voltam én, hiszen pontosan tudtam, hogy nemrég én is meztelen voltam. Ebben a pillanatban a tekintete olyan átható volt, mintha megfogott volna. Hirtelen arra gondoltam, hogy ha így néz tovább, meggyullad a bőröm. Fölvettem egy elfogadható arckifejezést, ami reményeim szerint eltakarta azt, hogy gondolatban sorra veszem testének minden porcikáját, miközben lehajoltam a pólójáért, hogy fölvegyem a földről. Egész éjszaka a légkondicionáló előtt volt, így egy kicsit hideg lett ugyan, de legalább nagyjából száraz. Ahogy ráhúztam a fejemre a lágy pamutot, belélegeztem a bőrének zsályaillatát; majd

205

Christina Lauren

sötét pillantásával találtam magam szemközt, ahogy kibújtam a nyakánál.

206

/

Christina Lauren

A nyelvével megnyalta száraz ajkát. - Gyere ide! - dörmögte csendesen. Odamentem az ágyhoz, hogy leüljek mellé, de odahúzott magához, és most terpeszben álltam a combja fölött. - Mondd meg, mire gondolsz! Azt akarta, hogy millió gondolatot mondjak ki neki egyetlen mondatban? Ez megőrült. Inkább csak kinyitottam a szám, és kimondtam azt, ami legelőször kijött rajta. - Azt mondtad, nem voltál azóta senkivel, hogy először együtt voltunk. - A kulcscsontját bámultam, hogy ne kelljen a szemébe néznem. - Ez igaz? Egy idő után felnézett. Bólintott, és a kezét a póló alá csúsztatta, és a csípőmtől a derekam felé kezdett simogatni. - Miért? - kérdeztem tovább. Becsukta a szemét, és egyszer megrázta a fejét. - Nem kívántam senki mást. Nem tudtam, hogyan is értsem ezt. Úgy, hogy nyitott lett volna a dologra, csak nem találkozott olyannal? - Általában hűséges vagy ahhoz, akivel lefekszel? Megvonta a vállát. - Ha ezt várják tőlem. Bennett végigcsókolta a vállam, és a kulcscsontomon át a nyakam felé ment. Átkarolva őt, odanyúltam az éjjeliszekrényen levő ásványvízhez, ittam belőle egy kortyot, majd átadtam neki. Egyetlen hosszú slukkal kiitta. - Szomjas voltál? - Igen. Most egy kicsit éhes vagyok. 207

Christina Lauren

- Nem csoda, nem ettünk már vagy... - megálltam,

ahogy a szemöldökét mozgatva elvigyorodott. Bosszúsan néztem fel a plafonra, de aztán lehunytam a szemem, mert hozzám hajolt és megcsókolt, hosszan és édesen az ajkamon. - Nálad elvárás a monogámia? - kérdeztem tőle. - A tegnapiak után inkább mondd meg te! Nem tudom, mit válaszolhattam volna erre. Azt sem tudtam, hogy egyáltalán tudnék-e vele lenni, nem hogy kizárólag csak vele! Egészen beleszédültem a gondolatra. Vajon milyenek lennénk együtt? Barátságosak?... Köszöntene, hogy „jó reggelt", és úgy is gondolná? És ezek után is gond nélkül tudná kritizálni a munkámat? Kezét széttárt ujjakkal a hátam aljára tette, odahúzott az ő oldalára, és kiszakított a kósza gondolataimból. - Mindig ez legyen rajtad! - súgta. 1 - Áll az alku. - Hátradőltem, hogy jobban elérje ajkával a nyakamat. - Akkor csak ez lesz rajtam ma reggel a poszter szekción. Mély hangon, vidáman nevetett. 1 - Szerintem meg is teszed . - Mennyi az idő? - kérdeztem, és szememmel az órát kerestem valahol mögötte. - Ki nem szarja le? - Az ujjai megtalálták a mellemet, és oda-vissza simogatták az alsó rész lágy bőrét. De amikor elhajoltam tőle, megláttam valamit a csípője fölött. Mi a fene? Egy tetoválás?

208

rohadék

- Mi ez a... - alig találtam szavakat. Egy kicsit eltoltam

magamtól, és a szemébe néztem, mielőtt újra a kis foltot kezdtem vizsgálni. Mindjárt a csípőcsontja alatt egy vékony, fekete vonallal írt szó látszott, gondolom, franciául. Hogy nem vettem ezt eddig észre? Végiggondoltam az összes esetet, amikor együtt voltunk. Mindig sietnünk kellett, vagy sötétben voltunk, vagy csak félig vetkőztünk le. - Egy tetoválás - válaszolta kissé zavartan. Hátrább húzódott, és ujjával a köldököm körül játszott. - Azt látom, hogy tetoválás, de mi van odaírva? - Mr. Komoly Üzletembernek van egy tetoválásai Még egy dolog, ami abszolút nem illett a képbe. - Az, hogy „Je ne regrette rien". - A szemem ismét odatévedt, és a vérem felforrósodott, ahogy meghallottam a tökéletes francia kiejtését. - Hogy mit mondtál? Elvigyorodott. - Je ne regrette rien. - Lassan mondta, minden szótagot külön hangsúlyozva. Ez volt a legszexibb dolog, amit életemben hallottam. Ettől, a tetoválástól, és attól, hogy teljesen meztelenül ott volt alattam, úgy éreztem, mindjárt felrobbanok. - Ez valami dal? Bólintott. - Igen, egy dal. - Halkan felnevetett, és hozzátette. Talán azt hinnéd, megbántam, hogy azon a részeges napon Párizsban, ezer mérföldre az otthonomtól, egyeden barát

209

Christina Lauren

nélkül, úgy döntöttem, hogy megcsináltatom ezt a tetoválást. De, nem. Egyáltalán nem bántam meg. - Mondd még egyszer! - súgtam neki. Közelebb jött, a csípője az enyémen gördült, forró lehelete a fiilemet érte, és újra elsuttogta: -Je ne regrette rien. Érted? Bólintottam. - Mondj még valami mást is! - A mellem minden lélegzetvételnél megemelkedett, érzékeny mellbimbóim nekidörzsölődtek a trikója anyagának. Odahajolt, és megcsókolta a fíilemet. - Je suis á toi. - A hangja komoly volt és ünnepélyes, ahogy hozzám beszélt, és én azzal oldottam ezt a feszült helyzetet, hogy egy sóhajtással fölé csúsztam, mert imádtam, hogy ebben a helyzetben olyan mélyen belém jöhet. Egy furcsa szótagot ismételgetett, és folyamatosan engem nézett. Ahelyett, hogy megfogta volna a csípőmet, a trikót markolta meg kétoldalt. Annyira könnyen, annyira természetesen ment ez közöttünk, hogy valahogy ez is hozzátett ahhoz a nyugtalansághoz, amit nem tudtam magamban legyőzni. De ahelyett, hogy erre figyeltem volna, most inkább azt élveztem, ahogy halkan nyögdécsel a számba. Azt élveztem, ahogy egyszer csak velem együtt felült, és a trikón át szopni kezdte a mellemet, úgy, hogy lassan átlátszott rajta a rózsaszín bimbóm. Elvesztem a combomon és a csípőmön kutató ujjai szorításában, és abban, ahogy a homlokát a kulcscsontomhoz támasztotta, mert egyre közelített a végéhez. Elvesztem abban az érzésben, hogy a 210

rohadék

combján ülök, hogy a csípője egyre gyorsabban és keményebben mozog, hogy felvegye a tempót az én mozgásommal.* Átfordított, a tenyerét a mellkasomra helyezte, és a csípőnk mozgása leállt. - Kalapál a szíved! Mondd el te nekem, milyen kibaszott jó ez! Ösztönösen elengedtem magam, ahogy felnéztem a pimasz mosolyára. Vajon érezte, hogy kell egy kis emlékeztető, hogy kik is voltunk még két nappal ezelőtt? - Már megint dumálsz. Állj le! De csak egyre szélesebben mosolygott. - Imádod, ha beszélek. És akkor imádod a legjobban, ha arról van szó, hogy a dákom benned van. Haragos tekintettel néztem. - Miből gondolod? Az orgazmusokból? Abból, ahogyan ezt kértem? Jó nyomon jársz! Kacsintott egyet, a lábamat a vállára tette, és megcsókolta a bokám belső oldalát. - Te mindig ilyen voltál? - kérdeztem, miközben ott volt bennem, mozdulatlanul. Nem szívesen mondom, de inkább azt akartam, hogy mozogjon. Mikor megállt, az gyötrő volt, fájdalmas, és valami hiányt éreztem. De ha mozgott, szerettem volna megállítani az időt. - Sajnálom azt a sok nőt, akik kidobták az egójukat a szemétdombra! Bennett a fejét ingatta, majd fölém támaszkodott. Szerencsére mozogni kezdett, föl-le és előre-hátra nyomult belém, egyre mélyebben. A szemem lecsukódott. A legjobb helyen ért el, újra meg újra, meg újra. 211

Christina Lauren

- Nézz rám! - súgta.

Felnéztem^ megláttam a szemöldökén az izzadságcseppet, az ajka szétnyílt, ahogy a számat nézte. A vállizmai megfeszültek, a felsőteste fénylett az izzadságtól, és most odanéztem, ahol ki-be járt bennem. Nem is tudom, mit mondtam, amikor majdnem teljesen kihúzta, majd keményen ismét tövig nyomta belém, de azt tudom, hogy valami erkölcstelen mondat volt, amit elfelejtettem, amikor újra belém ütközött. - Te vagy az, aki miatt ilyen pimaszul magabiztos vagyok! Attól, ahogy reagálsz rám, úgy érzem magam, mint egy isten! Hogyhogy nem látod ezt? Erre nem válaszoltam, de nem is várta. Az egyik kezével a nyakamon és a mellemen babrált. Talált egy különösen érzékeny pontot, és én felsóhajtottam. - Úgy látszik, valaki megharapott itt — mondta, és hüvelykujjával végigsimított a harapásnyomon. - Szereted? Nyeltem egyet, és hozzászorítottam magam. " Igen. - Te romlott kis ribancka! Végigsimítottam a vállát, a mellkasát, a hasát, a csípőjének izmait, majd a hüvelykujjammal oda-vissza dörzsölgettem a tetoválását. - Ezt is szeretem! A mozdulatai erősebbek és görcsösebbek lettek. - Jajbazmeg, Chloe... nem tudom... nem bírom... soká! - Az, hogy hallottam, milyen erősen küzd, és hogy már mennyire nem tartja kézben a dolgokat, csak fokozta az iránta érzett vágyamat. Lehunytam a szemem, és arra a 212

rohadék

csodálatos érzésre fókuszáltam, ami lassan kezdte elárasztani a testemet. Már csak egy lépésre voltam. Odanyúltam közénk, megérintettem a csiklóm, és lassan dörzsölni kezdtem. Lebillentette a fejét, odanézett a kezemre, és káromkodni kezdett. - Ó, baszd meg! - A hangja elszánt volt, a levegő keményen lihegve jött ki belőle, valahonnan mélyről. - Igen, csináld csak, érintsd meg magad! Hadd lássam, a kurva életbe, én is! - Már csak ezek a szavak kellettek, és még egy utolsó mozdulatot tettem, majd hagytam, hogy az orgazmusom mindent átvegyen. Megfeszültem, szorosan átfogtam őt, a szabad kezem körmei belevájtak a hátába. Felkiáltott, a teste megmerevedet, és belém élvezett. Az egész testem reszketett az érzéstől, és még akkor is apró remegések futottak végig rajtam, amikor már alábbhagyott a görcs. Ahogy ő is kezdett megnyugodni, belekapaszkodtam, és teste lassan ráereszkedett az enyémre. Megcsókolta a vállam és a nyakam, majd egyetlen csókot adott a számra. Összenéztünk egy pillanatra, majd lehengeredett rólam. - Úristen, te nő! - mondta, és nevetve egy nagyot fujt. - Te meg fogsz ölni engem! Egyszerre gördültünk mindketten a saját oldalunkra. A fejünk a párnán, összenéztünk, és nem is tudtam a pillantásától szabadulni. Ha eddig azt gondoltam, hogy a következő alkalommal már úgysem lesz olyan jó, vagy, hogy könnyebb lesz minden, ha kiégetjük a vágyat a szervezetünkből, hát, tévedtem. Ez a „fegyverszüneti,, éjszaka egyáltalán nem halványított el semmit. Már most 213

Christina Lauren

szerettem volna közelebb menni hozzá, megcsókolni a borostás állát, és visszahúzni magamra. Ahogy ránéztem, tudtam, hogy ha ez egyszer véget ér, az nagyon fog fájni. Félelem szorította el a szívem, a tegnapi pánik visszatért. Kényelmetlen csönd telepedett közénk. Felültem, és állig betakaróztam egy lepedőbe. - A francba! A keze kinyúlt értem, és elkapta a karomat. - Chloe, én nem tudok... - Készülnünk kell! - vágtam közbe, mielőtt befejezhette volna a mondatát. Nagyon sok szívfájdító dolgot mondhatott volna még. - Húsz perc múlva kezdődik a poszter szekció. Zavartan nézett egy pillanatig, majd megszólalt. - Nincs itt semmi száraz ruhám. Még csak azt sem tudom, hol van a szobám. - Hirtelen elpirultam, mert eszembe jutott, milyen gyorsan történtek tegnap a dolgok. - Rendben. Add a kulcsodat, és hozok neked ruhát! Gyorsan lezuhanyoztam, és egy vastag törölközőt tekertem magam köré, és arra gondoltam, bárcsak lett volna annyi eszem, hogy hozok magammal egy fíirdőköpenyt is. Nagy levegőt vettem, és kiléptem az ajtón. Ott ült az ágyamon, és felemelte a fejét, ahogy meglátott. - Csak egy micsoda kell... - mondtam, és a csomagom felé mentem. Bólintott, de nem szólt semmit. Eddig nem nagyon foglalkoztam a testemmel. De most, hogy ott álltam egyetlen szál törölközőben, és tudtam, hogy néz, egészen elszégyelltem magam.

214

rohadék

A kezembe kaptam néhány dolgot, elsiettem mellette, és meg sem álltam, míg el nem értem a fürdőszoba biztonságát. Hihetetlenül gyorsan felöltöztem, és úgy döntöttem, hogy hátrafogom a hajam, és majd ha lesz időm, befejezem. Felkaptam a kártyakulcsomat a pultról, és visszatértem a hálószobába. Meg se mozdult. Ott ült az ágyam szélén, könyökével a combjára támaszkodva, és úgy tűnt, nagyon elgondolkodott valamin. Vajon min? Egész reggel egy idegroncs voltam, az érzéseim az egyik extrémitásból a másikba estek, de ő egyszerűen nyugodtnak tűnt. Biztosnak. De miben volt olyan biztos? Eldöntött valamit? - Van valami, ami biztosan kell? Mikor megemelte a fejét, egy kissé meglepetten nézett, mintha erre nem is gondolt volna. - Oöö... csak néhány meetingem van délután, ugye? Bólintottam. - Akkor mindegy, jó lesz bármi. Egy pillanat alatt megtaláltam a szobáját: ott volt mellettünk. Eddig jó. Most már el tudtam őt képzelni az ágyban, miközben csak egy fal választ el minket. A csomagjai már ott voltak, és egy pillanatra megakadtam, mert rájöttem, hogy keresgélnem kell a holmija között. Felemeltem a legnagyobb bőröndöt, föltettem az ágyra és kinyitottam. Megcsapott az illata, és ettől hirtelen vágyat éreztem iránta. Elkezdtem kutatni a szépen becsomagolt dolgai között. Minden olyan nett és szervezett volt, hogy gondolkodóba estem, milyen lehet az otthona. Eddig még nem

215

Christina Lauren

gondoltam erre, most mégis eszembe jutott, vajon látom-e valaha a lakását, látom-e valaha az ágyát. Megálltam, mert rájöttem, hogy mennyire szeretném. Vajon ő is szeretné? Észrevettem magam, hogy ott ácsorgok, és gyorsan folytattam a kutatást, míg végül kiválasztottam egy grafitszürke Helmut Lang öltönyt, egy fehér inget, egy fekete selyem nyakkendőt, egy boxert, zoknit és cipőt. Mindent visszaraktam a helyére, a ruhákat felkaptam, és elindultam a szobám felé. Képtelen voltam elnyomni egy ideges nevetést, ahogy kiléptem a folyosóra. A helyzet abszurditása mellbe vágott. Szerencsére összeszedtem magam, mire elértem az ajtóhoz. Két lépéssel bent voltam, és megdermedtem. Ott állt a nyitott ablak előtt, és a reggeli napfényben fürdött. Kidolgozott izmainak minden részlete külön hangsúlyt kapott, ahogy a fény és az árnyék játszott a testén. A törölköző szemérmetlenül alacsonyan volt a derekán, és pont fölötte, ott volt a tetoválás. - Találtál valamit, ami tetszik? Vonakodva felnéztem az arcára. - Oöö... Mintha valami húzott volna, muszáj volt visszanéznem a csípőjére. - Azt kérdeztem, találtál-e valamit, ami tetszik. - Átjött a szobán, és megállt előttem. - Hallottam az előbb is - mondtam hunyorogva csak elgondolkodtam valamin.

216

rohadék

- És min gondolkodtál el? - Odanyúlt, és egy hajtincset

a fiilem mögé igazított. Már ettől az egyszerű mozdulattól is összerándult a gyomrom. - Hogy tartanunk kell az időpontokat. Egy lépéssel közelebb jött. - Vajon miért nem hiszek neked? - Nem azért, mert csak magadra gondolsz? - mondtam, és álltam a tekintetét. Felvonta az egyik szemöldökét, és csak nézett egy pillanatig, aztán átvette tőlem a ruhákat, és az ágyra tette. Mielőtt még kimehettem volna, levette magáról a törölközőt, és félredobta. Isten szentséges anyja! Ha van ennél tökéletesebb férfitest, sokat fizetnék, hogy lássam! Felhúzta a boxerét, majd egyenként belebújt a ruháiba. Egyszer csak megállt. - Azt mondod, tartanunk kell az időpontokat? - kérdezte, és nevetve nézett rám. - Hacsak nem találkozol olyasmivel, ami tetszik neked. A Rohadék... Szigorú tekintettel gyorsan megfordultam, és bementem a fürdőszobába, hogy befejezzem a reggeli készülődést. Miközben a hajamat szárítottam, nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy mást is akart mondani, nemcsak azt, hogy „nézd meg újra a meztelen testemet". Mielőtt képes lettem volna kibogozni a saját érzéseimet, máris az övével kezdtem foglalkozni. Talán amiatt aggódtam, hogy esetleg el akar menni?

217

Christina Lauren

Mire visszatértem a hálóba, ő már készen állt, és a nagy ablakon nézett kifelé. Megfordult, odajött hozzám, és meleg kezét az arcomra téve figyelmesen rám nézett. Nyeltem egyet. -Oké. - Nem akarok kisétálni innen úgy, hogy elveszítsünk mindent, amit itt megtaláltunk. Ezek az egyszerű szavak megráztak. Nem jelentett ki semmit, nem ígért semmit, mégis pontosan azt mondta, amit hallani akartam. Talán nem tudjuk, mi is történt, de nem szeretnénk itt hagyni, félbeszakítani. Reszketve fújtam ki a levegőt, a mellkasára tettem a kezem. - Ezt én sem szeretném. Bólintottam, és úgy éreztem, a szavak összetorlódnak a torkomban, és már nem tudtam ehhez hozzátenni semmit. - Akkor jó. - mondta, és végigmért. - Menjünk!

218

TIZENÖT Az idei konferencia témája a Marketingstratégiák következő generációja volt, és annak érdekében, hogy bevonják ebbe a következő generációt is, a szervezők egy poszter szekciót is indítottak, ahol a diákok megszerezhették a szükséges fokozataikat. Chloe programjának legtöbb résztvevője itt volt, és figyelmesen, egyenesen álltak a posztereik mellett. Az itteni prezentáció kötelező lett volna Chloe számára is az ösztöndíja miatt, de tekintettel az elsődleges projektjének, a Papadakis-ügynek a méretére, bizalmas jellegére és bonyolultságára, felmentést kértem számára a bizottságtól. Nem volt más olyan diák itt, aki hasonlóképpen sok millió dolláros ügyeket kezelt volna. Az ösztöndíjtanács örömmel megadta a felmentést, mert már előre örültek Chloe sikertörténetének, amit majd betehetnek a programfüzetükbe, ha ez az egész véget ér, és közölhető lesz. Bár neki nem kellett prezentálnia, ragaszkodott hozzá, hogy végigmenjen az összes folyosón, és megnézzen minden posztert. Mivel tízig nem volt más dolgom, nem tehettem mást, mint másfél kibaszott méter távolságban követtem őt, és megszámoltam a posztereket (576), és a seggét bámultam (hetyke, jól meg kéne rakni, és jelenleg épp egy fekete anyagba van csomagolva).

219

Christina Lauren

Említette a liftben, hogy a ruhatára - amit imádtam és gyűlöltem - a legjobb barátnőjétől, Júliától származik. A mai szűk szoknyája és a sötétkék blúza is erősen megnyerte a tetszésemet. Próbáltam meggyőzni őt arról, hogy le kéne innen lépni, hogy együnk valamit, de csak felvonta a szemöldökét, és megkérdezte: - Enni, vagy tenni? Nem érdekelt, mit mond, bár jobban tettem volna, ha beismerem, hogy tényleg kéne még egy-két kör a konferencia előtt. Nem tudtam, ő mennyire akarná ezt. - Nem akarsz visszajönni a szobába? - súgtam a fülébe, miközben egy főiskolás posztert olvasott figyelmesen, egy kisebb mobilcég rebranding lehetőségeiről. A grafikonokat ragasztószalaggal rögzítették a táblára, és én sírni szerettem volna. -Pszt... - Chloe, ebből a poszterből úgysem tanulsz semmit! Gyere, igyunk egy kávét, és talán egy szopást is elintézhetnénk a fürdőszobában! - Az apád mondta, hogy sose lehet tudni, honnan jönnek a legjobb ötletek, és hogy olvassak el mindent, amit csak lehet. Mellesleg ők a diáktársaim. így hát vártam, és a mandzsettagombommal játszadoztam, de jól láthatóan nem akart tudomást venni a mondandóm második feléről. - Az apám nem tudja, mit beszél. Felnevetett. Apám gyakorlatilag azóta rajta volt az első huszonöt legjobb vezető listáján, mióta megszülettem.

220

rohadék

- Nem muszáj leszopni! Neki is nyomhatnálak a falnak, és megbaszhatnálak! súgtam neki, majd megköszörültem a torkom, és körülnéztem, hogy nem hall-e minket valaki. -Vagy lefektetnélek a földre, széthúznám a lábadat, és szépen kinyalnálak. Erre megrezdült, rámosolygott a poszter mellett álló diákra, és közelebb hajolt, hogy elolvassa. Egy férfi nyújtotta felém a kezét. - Bocsánat, ön Mr. Bennett Ryan? Bólintottam, és kiestem a gondolataimból, ahogy kezet ráztam vele. Chloe most messzebb került. A folyosón, ahol voltunk, gyakorlatilag nem járt senki, csak a diákok álltak a munkáik mellett. De még ők is valami mozgalmasabb dolog felé tekingettek, oda, ahol a nagyobb cégek - jobbára a konferencia szponzorai állították ki fényes, lógókkal teli posztereiket, hogy a kezdő diákok kiállítását feldobják egy kicsit. Chloe beírt valamit a noteszába: Jenkins Financial- rebranding?" A kezét néztem, majd a gondolatokba merült arcát. A Jenkins nem az ő ügyfele volt. Még csak nem is az enyém. Kis ügyfél volt, amit a junior vezetők intéztek el, fél seggel. Egyáltalán, tisztában volt vele, hogy mennyi munka egy ilyen óriási marketingkampány, amibe kezdtünk? Mielőtt ezt megkérdezhettem volna tőle, odament a következő poszterhez, és én megbabonázva néztem, ahogy dolgozik. Még sohasem volt alkalmam ilyen nyíltan figyelni őt - a titkos vizsgálódásaimmal csak odáig jutottam, hogy 221

Christina Lauren

ragyogó eszű és elkötelezett de a cégismerete most egészen megdöbbentett. Szerettem volna valahogy ezt elmondani neki, de a szavak csak nem akartak összeállni a fejemben. Egy furcsa szégyenlősség kezdett kialakulni bennem, mintha azzal, hogy megdicsérem a munkáját, tönkretenném a kettőnk viszonyát. - Sokat fejlődött a szépírásod! Rám mosolygott, és visszatette a tolla kupakját. - Nyald ki! A farkam megugrott a nadrágomban. - Csak vesztegetjük itt az időt! - Akkor miért nem mész, és parolázol a többi igazgatóval az előcsarnokban? Most reggeliznek. Ott vannak azok a kis, csokis muffinok, amiket állítólag te nem szeretsz. - Most nem abba szeretnék harapni. Egy kis grimasz ült ki az arcára. Engem figyelt, miközben egy másik diák mutatkozott be nekem. - Követtem a karrierjét, mióta az eszemet tudom! mondta a nő lelkendezve. - Hallottam a múlt évi beszédét! Mosolyogtam, kezet ráztam vele, olyan röviden, amilyen röviden csak tehettem anélkül, hogy elutasító lennék. - Örülök, hogy megismerkedtünk! A folyosó vége felé mentünk, és ott megfogtam Chloe könyökét. - Még egy órám van a meetingig. Van valami elképzelésed, hogy mit szeretnél tenni velem?

222

rohadék

Végül azért mégis csak rám nézett. A pupillái hatalmasak voltak, a szeme majdnem fekete, és fényesre nyalta a duzzadt ajkát. - Azt hiszem, fel kell vinned, hogy meg tudjam mutatni.

Chloe még mindig egy másik bugyit keresett, mikor már öt perccel lekéstem az egyórás meetinget. Ed Gugliottival kellett találkoznom, egy kisebb minneapolisi cég marketingigazgatójával. Ed cégét használtuk arra, hogy átadjuk nekik a kisebb ügyfeleket, de most egy nagyobb feladat várt rájuk, és szerettem volna kipuhatolni, hogyan fogadják. Ahogy a cipzáramat húztam, eszembe jutott, hogy Ed szinte betegesen hajlamos a késésre. De nem ez alkalommal. Már ott várt a hotel meetingszobájában, két fiatalabb ember ült mellette, az arcukról igyekvő mosoly sugárzott. Utáltam késni. Ed! - mondtam, és kézfogással üdvözöltem őt. Bemutatta a csapatát, Dánielt és Samet. Ők is megrázták a kezem, de mikor Samhez értem, láttam, hogy ő valahova máshova figyel. Chloe sétált be az ajtón, a haja leengedve, őrülten szép volt, mégis professzionális, és csodálatosan titkolta a tényt, hogy nemrég még sikoltozva élvezett a hotelszobája asztalán. Gugliotti és az emberei csendben, elragadtatottan nézték, ahogy odajött, kihúzott egy széket, és egy kis mosollyal 223

Christina Lauren

leült mellém. Az ajka piros volt és duzzadt, és egy halványpiros folt látszott az állán. Kidörzsölte a borostám. Nagyon helyes. Megköszörültem a torkom, mire mindenki rám nézett. - Kezdhetjük? Egyszerű meeting volt, olyasmi, amit már ezerszer csináltam. Egy-két keresetlen szóval leírtam az ügyfelet nagy vonalakban, mire Gugliotti rögtön azt mondta, hogy máris van néhány nagyszerű elgondolásuk. Miután megmondta, hogy ki fog dolgozni az ügyön, megegyeztünk. Úgy terveztük, másnap is találkozunk, és akkor részletesebben bemutatom az ügyfelet, és hivatalosan is átadom nekik. Az egész nem tartott tovább tizenöt percnél, így maradt még időm a kétórás jelenésem előtt. Chloéra néztem, és kérdőn vontam fel a szemöldököm. - Együnk? - kérdezte nevetve. - Oké, együnk valamit!

A nap hátralevő része munkával telt, de végig automata üzemmódban voltam. Ha valaki megkérdezi, hogy miről is volt szó a meetingen, sokáig kellett volna keresgélni a fejemben. Hála istennek, a Chloe iránti megszállottságomra ő maga most nem tett rá még egy lapáttal. Sok kollégával találkoztam, vagy száz emberrel fogtam kezet, de az egyetlen érintés, amire emlékszem, az övé volt.

224

rohadék

így is folyton elvonta a figyelmemet, és ami igazán zavart, hogy ez a helyzet itt más volt, mint eddig. Munka volt ez is, mégis teljesen ismeretlen helyzet, mert olyannak mutathattuk a viszonyunkat, amilyennek akartuk. A vágy, hogy a közelében legyek, most, hogy nem kellett tartanunk a távolságot, még erősebb lett. A pódiumon ülve ránéztem a vitaindító előadást tartó kollégámra, de hiába próbáltam a gondolataimat valami produktív dologra fókuszálni. Ott ültem fent, és bár tavaly én tartottam ugyanezen a konferenciát a vitaindítót, most nem tudtam sehogyan se bekapcsolódni. A perifériális látásommal észleltem, hogy Chloe megmozdult, és az asztal fölött ösztönösen rápillantottam. Ahogy összenéztünk, a hangok hullámzó zúgássá álltak össze bennem, és egyetlen értelmes szó sem jutott el hozzám. Gondolkodás nélkül felé hajoltam, ő pedig felém, és egy apró kis nevetés szaladt át a száján. A mai reggelre gondoltam, és arra, hogy milyen tisztán érezhető volt a pánik, ami elfogta. Én meg pont, hogy nagyon is nyugodt voltam akkor, mintha minden, amit addig tettünk, afelé a pillanat felé vezetett volna, amelyben mindketten megéreztük, hogy milyen egyszerű dolog csak úgy lenni. Mögöttem megszólalt egy mobil, és ahogy odapillantottam, kiestem a transzból. Gyorsan hátradőltem a székemben, mert csak most vettem észre, hogy mennyire Chloe felé hajoltam eddig. Körbenéztem, és egy ismeretlen szempárral akadt össze a tekintetem.

225

Christina Lauren

Ennek az ismeretlennek fogalma sem lehetett róla, hogy kik vagyunk, vagy arról, hogy Chloe nekem dolgozik; egyszerűen csak ránk nézett, aztán máshová tekintett. De ebben a

226

^^¿n^yuz rohadék

pillanatban minden eddig elnyomott bűntudatom a felszínre tört. Itt mindenki tudta, hogy ki vagyok én, őt viszont senki sem ismerte. Ha véletlenül kiderülne, hogy dugunk, az ösz- szes kollégám előtt elásná magát egy életre. Ahogy ránéztem, tudtam, hogy Chloe is észrevette a pánikomat. Ez után már mereven előre nézve hallgattam az előadást, és egy pillantást sem vetettem rá.

- Jól vagy? - kérdezte Chloe a liftben, megtörve a tizennégy emelet óta tartó csendet. - Igen, persze, csak... - megvakartam a tarkómat, és kerültem a pillantását - csak elgondolkodtam. - Este elmegyek néhány barátommal. - Azt hiszem, jó ötlet. - Stevensonnal és Newberryvel van ma vacsorád, hétkor. Azt hiszem, ott találkoztok a Gázlámpában, abban a szusi- vendéglőben, amit szeretsz. - Igen, tudom - válaszoltam, és megkönnyebbülve folytam bele az ismerős munkamegbeszélésbe. - Mi is annak a nőnek a neve? Aki mindig jön velük. - Andrew. Furcsán néztem rá. - Nekem egy kicsit férfias névnek tűnik. - Új asszisztens. Ezt meg honnan a fenéből tudja? Elmosolyodott.

227

Christina Lauren

- Ott ült mellettem a vitaindítón, és megkérdezte, hogy én is ott leszek-e este. Próbáltam visszaemlékezni, hogy vajon az övé lehetett-e az az ismeretlen szempár, amely rajtakapott, hogy Chloét bámulom. Néhány szót dadogtam még, majd Chloe közbevágott. - Mondtam neki, hogy más dolgom van este. A kényelmetlen érzés visszatért. Szerettem volna, ha velem jön, és az is az eszembe ötlött, hogy hamarosan már nem lesz a gyakornokom. Maradhatok akkor a szeretője? És lehetek még így a főnöke? - Szerettél volna jönni? Megrázta a fejét, és az ajtót nézte, ahogy kinyílt a harmincadikon. - Azt hiszem, a saját dolgaimmal kéne foglalkoznom.

Csendes és magányos volt a vendéglőből a szállodába vezető út, rajtam kívül csak a kusza gondolataim voltak jelen. Átmentem a nagy előcsarnokon a lifthez, és automatikusan Chloe szobájához indultam, mikor észrevettem, hogy nem is ott lakom. Nem emlékeztem, hogy melyik is volt az én szobám, és vagy hármat megpróbáltam kinyitni, mielőtt rájöttem, hogy az enyém ott van közvetlen mellette. Pont a tükörképe volt az ő szobájának, de a láthatatlan dolgok egészen mássá tették. Ez a zuhany nem mosta le rólunk tegnap a szerepeinket; nem aludtunk itt együtt, 228

rohadék

egymást átölelve az ágyban. Ezek a falak nem hallották a hangját, ahogy alattam élvezett. Ez az asztal nem repedt szét a délelőtti gyors menettől. Megnéztem a mobilom, és láttam, hogy két nem fogadott hívásom van a bátyámtól. Frankó. Normál esetben már többször is felhívtam volna az apámat és a bátyámat, hogy beszámoljak nekik a meetingekről és a lehetséges új ügyfelekről. Most viszont még egyáltalán nem beszéltem velük. Attól féltem, átlátnak rajtam, és rájönnek, hogy nem vagyok egészen magamnál. Már elmúlt tizenegy, és arra gondoltam, vajon visszajött-e már vagy még mindig a barátaival van. Lehet, hogy ott fekszik ébren az ágyban, és én járok a fejében. Gondolkodás nélkül nyúltam a telefonért, és felhívtam a szobáját. Négy csörgés után egy automata vette fel. Letettem, és a mobilján próbálkoztam. Az első csörgés után fölvette. - Mr. Ryan? Megrándult az arcom. Ezek szerint a diáktársaival van. így nyilván nem hívhat Bennettnek. - Szia! Csak... azt akartam tudni, hogy van-e mivel hazajönnöd. Hangos nevetés jött át a hallgatón, egy ideig elnémítva a körülötte lévő zajokat és a zenét. - Úgy hetven taxi áll odakinn. Fogok egyet, amikor itt véget ér. - És mikor lesz az? - Ha Melissa megitta ezt az italát, meg valószínűleg még egy újabbat. És amikor Kim úgy dönt, hogy nem 229

Christina Lauren

táncol többet a szépfiúkkal. Szóval, úgy most és holnap reggel nyolc között valamikor. - Most azt hiszed, olyan vicces vagy? - kérdeztem, és éreztem, hogy grimaszba rándul az arcom. - Igen. - Rendben - fújtam ki magamból a levegőt. - Küldj egy SMS-t, ha visszaértél! Egy pillanatig hallgatott, majd azt mondta: - Rendben, küldök! Letettem, és magam mellé dobtam a telefont az ágyra, és vagy egy órán át a szőnyeget bámultam. Fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek magammal. Aztán fölkeltem, és lementem a hallba.

Még mindig ott ültem, amikor éjjel kettőkor megérkezett. Mosolygott és jókedvű volt, ahogy bedobta a telefonját a táskájába. Az én telefonom megrezzent a kezemben, és rápillantottam. Visszaértem, baj nélkül. Néztem, ahogy elmegy a recepciós pult előtt, és a liftek felé jön, amerre én is voltam. Megállt, mikor álmos szemmel, gyűrött öltönyben meglátott. Biztos voltam benne, hogy a hajam is hülyén áll, mert összevissza aggódtam magam. Egyszerre nem értettem, hogyan is várhatok itt rá, mint egy szorongó házastárs. Csak azt tudtam, hogy nem én leszek

230

^^¿n^yuz rohadék

az, aki kimondja, hogy ez nem megy tovább - mert valójában ilyesmi járt a fejemben. - Bennett? - kérdezte, és a barátnője felé intett, aki elindult a lifthez. Nem érdekelt, mit gondol a barátnője, de éreztem magamon a tekintetét, mielőtt bezárult mögötte az ajtó. Chloe magas sarkúban és egy rövid, fekete ruhában volt, és kérvényezni szerettem volna, hogy ez legyen az egyenruhája a gyakornoki idő végéig. A lábszárán vékony csíkok keresztezték egymást a rózsaszín cipőjéig. Szerettem volna lehámozni róla a ruhát, és megbaszni ott a kanapén, fogantyúnak használva a tűsarkait. - Hello! - motyogtam, mert egészen lenyűgözött a sokmérföldnyi meztelen láb a szemem előtt. Ő közelebb lépett, és megállt tőlem néhány centire. - Mit csinálsz idelenn? -Várok. Próbáltam nem mutatni, hogy milyen hatással van rám; hogy alig tudok elszakadni a gondolattól, hogy belemarkolok a hajába, és hüvelykujjammal betakarom a rózsaszín mellbimbóját, és megérintem a lába közt a leglágyabb dolgot, amit valaha is éreztem. Meg akartam ízlelni a lábujjaitól a fülcimpájáig, és mindent elmondani neki, amit eközben érzek. - Részeg vagy? Megráztam a fejem. Nem úgy, ahogy gondolod. -Valaki meglátta, hogy téged néztelek. -Tudom. - Odanyúlt, és beletúrt a hajamba. - A vitaindítón. Láttam az arcodon. 231

Christina Lauren

- Megijedtem. - Chloe nem mondott semmit erre, csak felnevetett, lágy, rekedt hangon. - Nem magam miatt, hanem miattad. Hallottam, hogy hirtelen nagy levegőt vesz, és ujjai keményebben fogják a hajamat. Amikor felnéztem rá, egészen be volt vadulva. Hogy nem látta, mennyire belebolondultam? Biztos voltam benne, hogy ez nagyon is látszott rajtam. Szerettem volna hátulról elkapni, és jól megrakni, amíg kiadja azt a hangot. Jól meghúzni a haját, amikor élvezek. Újra megharapni a mellét. Végighúzni a fogam a gerincén. Belecsípni a combja hátsó részébe, majd a lehető leglágyabban elsimítani. De szerettem volna azt is nézni, ahogyan alszik, majd azt, ahogy felébred és meglát engem, hogy az első, kontrollálatlan reakciójából lássam, hogyan is van velem. Lassan kezdtem látni, hogy ez nem csak szex, és hogy nem arról van szó, hogy ki kell egy vágyat égetni a szervezetemből. A szex csak a leggyorsabb út volt ahhoz, hogy teljes mértékben birtokoljam őt. Beleszerettem, és túl gyorsan és túl nagyot zuhantam ahhoz, hogy bármiféle kapaszkodóra leljek. Kibaszott ijesztő volt. Úgy döntöttem, hogy elmondom neki az igazat. - Szeretnék még egy éjszakát. - Beharapta az ajkát, és csak nézett. Csak ekkor gondoltam rá, hogy talán egészen mást érez, mint én. - Nyugodtan mondd, ha nem. Én csak... - kezemmel átgereblyéztem a hajam - csak nagyon szeretnék ma éjjel is veled lenni. - Mohó vagy egy kicsit, nem? 232

rohadék

- Nem is tudod, mennyire.

Fenn a szobájában a lepedők között, ahogy a teste rám fonódott és édesen magába szívott, minden más szertefoszlott. Az illata és a hangjai betöltötték az agyamat, és egyre szaggatottabban és keményebben löktem őt. Nedves volt, szinte átázott, kívül a bőre és belül is. Egyre vadabbul húzott magába. A lábát a csípőm köré tette, és egy nevetéssel átfordított, majd hátrafeszült gerinccel, hátravetett fejjel lovagolt rajtam. Ujjaival a hasamba mart, így horgonyozta le magát hozzám. A bőre fénylett, és én fölültem alatta, mert érezni akartam, ahogy a melle a mellemen siklik. Aztán megint a hátára fektettem, és fölötte voltam, de most úgy, hogy a lába a vállamon volt, miközben a szája összevissza kereste a szavakat. A körmeit a hátamba vájta, és én felszisszentem, és azt mondtam neki, hogy még, és hogy igen. Akartam, hogy megjelöljön, hogy nyomot hagyjon rajtam, ami holnap is ott lesz. Elélvezett, aztán megint, és megint, majd megragadtam a haját, és vadul néztem a szemébe. Végül rárogytam, és összefüggéstelen szavakat mormoltam, ahogy én is elmentem; megpróbáltam elmondani neki, amit mindketten tudtunk: hogy semmit nem számít már az, ami kívül van ezen a szobán.

233

Lassan mindketten visszatértünk az űrből, és takaróba gabalyodott végtagokkal órákig beszélgettünk a tegnapi napunkról, a Gugliotti-találkozóról, a vacsorájáról és a barátnőimmel töltött estéről. Megbeszéltük az elrepedt asztalt, és hogy csak egy hétre való fehérneműt hoztam magammal, úgyhogy többet már nem téphet szét. Mindenről beszéltünk, csak arról a pusztításról nem, amit a szívemben vitt végbe. Végighúztam az ujjam a mellkasán, mire megfogta a kezem, a szájához emelte, megpuszilta, és azt mondta: - Jó veled beszélgetni. Felnevettem, és kezemmel kifésültem a homlokából egy tincset. - Mindennap beszélsz velem! Úgy értem, kiabálsz. Üvöltözöl. Bevágod az ajtót. Duzzogsz. Az ujjával kis karikákat rajzolt a hasamra, hogy elvonja a figyelmemet. - Tudod, hogy értem! Tudtam. Pontosan tudtam, hogyan érti, és meg akartam találni a módját, hogy meghosszabbítsuk ezt a pillanatot, innentől mindjárt az örökkévalóságig. - Akkor, mondj valamit! Az arcomra nézett, és egy kissé idegesen elmosolyodott. - Mit akarsz tudni? - Őszintén? Azt hiszem, mindent tudni szeretnék. De kezdjük a kisebb dolgokkal. Mesélj az előző nőidről! Végighúzta az ujját a szemöldökén, és nevetve ismételte vissza, amit mondtam.

234

^^¿n^yuz rohadék

- Kezdjük a kisebb dolgokkal? Hát, jöóó! - Megkö-

szörülte a torkát, és rám nézett. - Volt néhány a gimnáziumban, néhány a főiskolán, néhány az egyetemen. Néhány az egyetem után. Es volt egy hosszú kapcsolatom Franciaországban. - Oróla bővebben? - Egy hajtincsét az ujjam köré tekertem, és reméltem, hogy nem kérdezek túl nehéz dolgot. De meglepetésemre azonnal válaszolt. - Sylvie volt a neve. Ügyvéd volt egy kis párizsi cégnél. Három évig voltunk együtt, és néhány hónappal azelőtt szakítottunk, hogy hazajöttem volna. - Ezért jöttél haza? Egy kis mosoly bujkált a szája sarkában. -Nem. - Összetörte a szívedet? Egyenesen rám nézett, és az apró kis mosolyból széles vigyor lett. - Nem, Chloe. - Es ő? Nagyon szeretett? Neki nagyon fájt? - Mit akartam ezzel? Hogy azt mondja, igen? Tudtam, hogy sok nő szívét összetörte már. Es attól féltem, hogy az enyémet is össze fogja. Odahajolt, hogy megcsókoljon, és néhány pillanatig a szájába vette az alsó ajkamat, mielőtt válaszolt volna. - Nem. Egyszerűen nem jöttünk már ki egymással. A szerelmi életem minden drámát nélkülözött. Míg nem jöttél te. Nevettem. - Jó dolog változtatni a szokásokon. 235

Christina Lauren

Ereztem a nevetését, ahogy végigcsókolta a hátam. - Hát, te aztán megváltoztattad! - Hosszú ujjaival megtalálta a hasamat, a csípőmet, majd a lábam közét. Most te jössz! - Úgy érted, az élvezésben? Oké! Lustán körözött az ujjával a csiklómon, majd belém csúsztatta. Már jobban ismerte a testem, mint én. Mikor történt mindez? - Nem - mondta. - Úgy értettem, hogy most a te meséld el a történeted! - Nem tudok semmi másra gondolni, ha ezt csinálod. Megpuszilta a vállamat, kihúzta belőlem a kezét, és megint a hasamat kezdte simogatni. - Rendben. Hát, rengeteg pasim volt, melyikkel kezdjem? - Chloe! - szólt rám figyelmeztetően. - Kettő a gimiben, egy a főiskolán. - Összesen három emberrel feküdtél le? Egy kicsit hátrahúzódtam, és ránéztem. - Hello, Einstein! Ez már négy! Egy öntelt kis mosoly jelent meg az arcán. - Igaz. És az is igaz, hogy egészen döbbenetes mértékben, sokkal, de sokkal jobb vagyok, mint bármelyikük? - Es én neked? Eltűnt az arcáról a vigyor, és meglepetten pislantott egyet. -Jgen. Őszintén mondta. Es ettől egy apró kis zümmögéssé olvadt össze bennem valami. Odahajoltam, hogy meg236

^^¿n^yuz rohadék

pusziljam az arcát, és megpróbáltam nem mutatni, hogy milyen hatással volt ez rám. - Akkor jó. Végigcsókoltam a vállát, és boldogan sóhajtottam. Imádtam az ízét, imádtam belélegezni a tiszta, vad illatát. Kezemet beleástam a hajába, odahúztam a fejét, és harapdálni kezdtem az állát, a nyakát, a vállát. Nyugodtan, halkan támaszkodott fölöttem, és szándékosan nem csókolt vissza. Mi a franc? Vett egy levegőt, hogy megszólaljon, de aztán mégis csendben maradt. Végül sikerült annyi ideig elszakadnom tőle, hogy megkérdezzem: - Most mi van? - Most jöttem rá, hogy azt gondolod, bárkit megdugok, aki arra jár; pedig ez nagyon is sokat számít nekem. - Mi számít neked? - Szeretném, ha te is mondanád. Tágra nyílt szemmel néztem rá, és ő tágra nyílt szemmel nézett vissza rám. Az írisze ismét a jól ismert barnás-zöld színű lett. Fejemben újravettem az utóbbi néhány percet, és próbáltam kitalálni, hogy mire is gondolhat. Oh! -Ja, igen! Összevonta a szemöldökét. - Mi a ja igen, Miss Mills? Forróság futott át rajtam. A hangja nagyon más volt, amikor ezt mondta. Éles. Parancsoló. Tüzes, mint a pokol. - Egészen döbbenetes mértékben, sokkal, de sokkal jobb vagy, mint bárki más. 237

Christina Lauren

- így már jobb. - Legalábbis, eddig.

Fölém hengeredett, elkapta a csuklómat, és a fejem fölé szorította. - Ne feszítsd a húrt! - Ne feszítsd most te se, kérlek! - mondtam, elfúló lélegzettel. A dákóját a combomon éreztem. De följebb szerettem volna. Ha belém nyomná. - Állandóan csak kínozzuk egymást! Mintha csak bizonyítani akarná, hogy nincs igazam, lenyúlt a kezével, és beigazította a farkát, és a lábamat maga köré emelte. Mozdulatlanul tartott ott, és csak nézett le rám. A felsőajka megrezzent. - Mozogj, kérlek! - suttogtam. - Szeretnéd? - Igen! - És ha nem? Megharaptam az ajkam, és csak bámultam rá. Elmosolyodott, és morogva megszólalt. - Na, ilyen, amikor kínozlak... - Kérlek! - Mozgatni kezdtem a csípőmet, de ő pontosan követett engem, így nem értem el az egésszel semmit. - Chloe, és nem kínozlak. Inkább szerteszét kúrom az utolsó józan gondolatodat is! - Elnevettem magam, ő erre lehunyta a szemét, én meg még jobban megszorítottam őt. - Nem, mintha túl sok maradt volna - folytatta, és megharapta a nyakam. - De most mondd el, hogy menynyire jól érzed magad velem!

238

^^¿n^yuz rohadék

Volt valami a hangjában, valami sebezhetőség, valami bizonytalanság, amitől a mondat végére már tudtam, hogy nem viccel. - Még senkivel sem tudtam elélvezni eddig. Sem a kezüktől, sem a szájuktól, semmi. Eddig mozdulatlan volt, bár jól látszott rajta a feszültség. A válla remegett, röviden vette a levegőt, mintha az egész lepedőbe burkolt teste robbanni készülne. De amikor ezt kimondtam, megdermedt. - Senki? - Csak te. - Odahajoltam, hogy megharapdálhassam az állát. - Ezzel némileg lekörözted a mezőnyt. A nevemet sóhajtotta, ahogy elkezdte mozgatni a csípőjét, előre-hátra. A beszélgetésnek vége volt. A szája megtalálta a számat, aztán az államat, az arcomat és a fülemet. A keze végigsimogatta az oldalam, a mellem, végül az arcomhoz ért. És amikor úgy éreztem, hogy mindketten elvesztettük a ritmust, és már csak pillanatok kérdése, és élvezek, és mindkét sarkamat a fenekéhez nyomtam, hogy többet és gyorsabban adjon, felsóhajtott: - Bárcsak tudtam volna ezt! - Miért? - préseltem ki magamból a kérdést, úgy, hogy a hang alig hagyta el a számat. Gyorsabban, sikította a testem. Még! - Akkor nem lettél volna velem ilyen seggfej? Levette magáról a lábamat, átfordított, és a térdemre állított. - Nem tudom. Csak jó lett volna, ha tudom - nyögte, és újra betette hátulról. - Jézusom, de jó mélyen vagyok! 239

Christina Lauren

A mozgása könnyed volt, mintha táncolna, olyan, mint a csobogó víz, mint a napsütés a szobában. A matrac fájdalmasan nyögött alattunk, lökéseinek ereje feljebb tolt az ágyon. - Mindjárt! - Megragadtam a lepedőt, és könyörögtem, hogy folytassa. - Mindjárt ott vagyok! Még, kérlek, még! - Baszd meg! Én is közel vagyok! Élvezz! - Mozdulatait ehhez az utolsóhoz igazította, mert már érezte, hogy innentől nem tud változtatni semmin. - Élvezz el! Az arca, a hangja, az illata, az egész valója belém ivódott, és én engedelmesen darabokra szakadtam alatta. - Baszd meg, baszd meg, baszd meg... - suttogta a fíilembe, majd elcsendesedett. Csendes és nehéz volt rajtam. A légkondicionáló egy zörgéssel bekapcsolt, majd dorombolni kezdett. Bennett, miután egy kissé magához tért, legördült rólam, és a kezét végighúzta az izzadt hátamon. - Chloe? - Hmm? - Ennél én többet is akarok. - A hangja olyan súlyos és tömör volt, hogy nem is voltam benne biztos, hogy ébren van. Megdermedtem. A gondolataim kaotikus kavalkádba robbantak szét. - Mit mondtál? Nehezen nyitotta ki a szemét, de rám nézett. - Veled akarok lenni. - Felkönyököltem, és lenéztem rá, de teljesen képtelen voltam egyetlen szót is kinyögni. Olyan álmos vagyok... - A szeme lecsukódott, és nehéz 240

^^¿n^yuz rohadék

karját rám téve magához húzott. - Gyere ide, bébi! - Az arcát a nyakamhoz nyomta, és tovább motyogott. - Nem baj, ha te nem így akarod. Bármit elfogadok, amit adsz. Csak hadd maradjak itt még az éjszaka, jó? Hirtelen egészen felébredtem; a sötét falat néztem, és a légkondicionáló zúgását hallgattam/Megrémültem, mert ez mindent megváltoztatna; de azon még inkább, hogy talán nem is tudja, mit beszél, és akkor ez nem is változtat semmin. - Oké - suttogtam a sötétbe, és hallgattam, ahogy a lélegzetvételének ritmusa lelassul, és elalszik.

Átfordultam, és biztonságot keresve egy párnát szorítottam magamhoz. Az illata kiűzte az álmot a szememből, de a hideg takaró a másik oldalon azt jelezte, hogy egyedül vagyok. A fíirdőszobaajtó felé néztem, próbáltam meghallani a hangokat, de csend volt mindenütt. Ott feküdtem, a párnáját szorongattam, és a szemhéjam egyre nehezebb lett. Meg akartam várni, míg visszajön. Szükségem volt a teste meleg biztonságára, érezni akartam az erős karját magamon. Elképzeltem, hogy átölel, és azt súgja, hogy mindez valóság, és reggel sem változik meg semmi. Egy kis idő múlva a szemem lecsukódott, és visszazuhantam a nyugtalan álmomba.

241

Christina Lauren

Valamivel később megint felébredtem, még mindig egyedül. Gyorsan átfordultam, és megnéztem az órát: 5.14. Micsoda? A sötétben tapogatózva felvettem magamra az első holmit, amit találtam, és kimentem a fürdőszobába. - Bennett! - Semmi válasz. Halkan bekopogtam. Bennett? - Egy sóhajtás és valami mozgás hallatszott az ajtó másik oldaláról. - Hagyjál most! - A hangja rekedten visszhangzott a fürdőszoba falain. - Bennett, jól vagy? - Nem vagyok jól. De majd jól leszek. Menj vissza az ágyba! - Tudok valamit segíteni? - Csak menj vissza, kérlek, az ágyba! -De... - Chloel - mordult rám, nyilvánvaló idegességgel. Visszafordultam, de nem tudtam, mit tegyek. Egy furcsa, felkavaró érzés kerített hatalmába. Beteg lett? Egy éve ismerem, és még nem láttam betegnek, legfeljebb náthásnak. Annyi nyilvánvaló volt, hogy nem szeretné, hogy ott tébláboljak az ajtó előtt, de visszaaludni sem tudtam volna már. Visszamentem az ágyhoz, megigazítottam a takarókat, és kimentem a nappaliba. Kivettem egy üveg vizet a mini bárból, és leültem a kanapéra. Ha beteg, úgy értem, tényleg beteg, ki van zárva, hogy részt tudjon venni a Gugliotti-meetingen néhány óra múlva. 242

^^¿n^yuz rohadék

Bekapcsoltam a tévét, és váltogattam a csatornákat. Reklámok. Rossz filmek. Nick at Nite. Ah, Wayne világai Visszaültem a kanapéra, magam alá húztam a lábam, és felkészültem rá, hogy várok. Már félig megnéztem a filmet, mikor meghallottam a víz csobogását. Felültem és hallgatóztam, mert egy órája ez volt az első zaj, ami bentről jött. Majd kinyílt az ajtó, és én felugrottam, és felkaptam még egy vizet, mielőtt beléptem volna a hálóba. -Jobban vagy? - kérdeztem. - Igen. Azt hiszem, csak egy kis alvás kéne. Belezuhant az ágyba, és egy nagy sóhajjal a párnába temette az arcát. - Mi... volt a baj? - kérdeztem. Odatettem az üveg vizet a mellette levő éjjeliszekrényre. - A gyomrom... Azt hiszem, a szusi. - A szeme csukva volt, és még a másik szobából beszűrődő fényben is láttam, hogy szörnyen néz ki. Egy kissé elfordult tőlem, de ez most nem érdekelt. Az egyik kezemet a hajára tettem, a másikat az arcára. A haja nedves volt, az arca sápadt és hideg, és az első reakciója ellenére átadta magát az érintésemnek. - Miért nem keltettél fel? - kérdeztem, és néhány nedves hajtincset elhúztam a homlokából. - Mert a legutolsó dolog, amire szükségem volt, hogy ott állj és nézd, ahogy okádok - válaszolta szinte zsémbesen. A fejemet ingatva egy üveg vízzel kínáltam. -Talán tehettem volna valamit! Nem kell mindig olyan faszagyereknek lenned. 243

Christina Lauren

-Te meg ne légy már olyan anyuci! Mit tehettél volna? Az ételmérgezés elég magányos dolog. - Akkor mit mondjak Gugliottinak? Egy nagyot nyögött, és kezével végigsimította az arcát. - A fenébe! Hány óra van? Az órára pillantottam. - Hét múlt. - Mikor van a meeting? - Nyolckor. Elkezdett föltápászkodni, de elég könnyű volt visszataszigálni az ágyba. - Ki van zárva, hogy ilyen állapotban elmenj arra a meetingre! Mikor hánytál utoljára? - Pár perce - nyögte. - Pontosan. Úgyhogy felhívom, hogy tegyük át a meetinget. Megragadta a karom, mielőtt odamehettem volna az asztalhoz, ahol a telefonom volt. - Chloe! Csináld meg te! A szempillám a homlokomig emelkedett. - Micsodát? - Kivártam egy kicsit. - A meetinget? Bólintott. - Nélküled? - Megint bólintott. - Elküldesz egy meetingre egyedül?

244

^^¿n^yuz rohadék

- Miss Mills, magának olyan gyors a felfogása, mint egy

csigának. - Baszd meg! - nevettem fel, és finoman meglöktem őt. - Nem fogom nélküled csinálni! - Miért nem? Fogadni mernék, hogy te is ismered az ügyfelet, akit átadunk. Másrészt, ha eltesszük későbbre, akkor plusz egy utat kell tennie Chicagóba, mi meg fizethetjük. Chloe, kérlek! Erősen néztem őt, és vártam, hogy egyszer csak felnevet, hogy vicc volt az egész, de nem. Es az az igazság, hogy tényleg ismertem az ügyfelet, a feltételeket és a körülményeket is. Képes voltam megcsinálni. - Oké - mosolyogtam rá, mert láttam a reménysugarat, hogy meg tudjuk ezt oldani valahogy, mi ketten. - Benne vagyok. Az arca megkeményedett, és azt a hangját kezdte használni, amit már napok óta nem hallottam. Ettől kezdtem megkívánni. - Mi a terv, Miss Mills? Bólintottam, és azt mondtam: - Tudatom vele a projekt összes paraméterét és a határidőket. Figyelmeztetem, hogy ne ígérjen majd túl sokat, mert tudom, hogy Gugliotti betegesen hajlamos erre. - Mikor Bennett bólintott, egy kissé elmosolyodtam, majd folytattam. - Lefektetem a szerződés kezdőpontját, és a fontosabb határidőket. Amikor ujjamon összeszámoltam mind az ötöt, egyre szélesebben mosolygott. - Minden rendben lesz! 245

Christina Lauren

Odahajoltam hozzá, és megcsókoltam a nedves homlokát. - Tudom!

Két órával később, ha valaki megkért volna rá, hogy repüljek, hát bizony isten, repültem volna. A meeting tökéletesen sikerült. Mr. Gugliotti, aki eleinte rossz néven vette, hogy egy gyakornokot talál Ryan igazgató úr helyén, meglágyult, amikor meghallotta a körülményeket. Később pedig egészen oda volt, hogy milyen mélységekben tudtam információkat adni az ügyről. Még munkát is ajánlott. - Persze, csak ha már végzett Mr. Ryannel - kacsintott rám, én meg óvatosan kitértem a megjegyzés elől. Nem tudtam, szeretnék-e végezni Mr. Ryannel. Visszafelé menet felhívtam Susant, hogy megtudjam, mit szeret Bennett, ha beteg. Mint ahogy gyanítottam, az utolsó alkalommal, amikor betegség miatt csibelevessel és jégkrémmel kedveskedett neki, még fogszabályzót viselt. Susan nagyon örült, hogy hallott rólam, és le kellett nyelnem a bűntudatomat, amikor megkérdezte, hogyan viselkedik Bennett. Biztosítottam róla, hogy minden a legnagyobb rendben, csak egy kis gyomorfájása van, és majd szólok neki, hogy hívja föl. Kezemben a kis ételes zacskóval beléptem a szobámba, megálltam az apró konyhai résznél, hogy letegyem a zacskót, és ledobjam a rám szabott gyapjúruhámat. 246

rohadék

Csak a papucs volt rajtam, ahogy beléptem a hálószobába, de Bennett nem volt ott. A fürdőszoba ajtaja nyitva, de ott sem láttam. Úgy tűnt, már takarítottak. Az ágynemű tiszta volt és ropogós, és a földről összeszedték a szétdobált ruháinkat. Az erkélyajtó nyitva állt, és friss légáramlat jött be rajta. Ott találtam kint, egy karosszékben ülve; a térdén könyökölt, fejét a kezére támasztotta. Úgy látszott, hogy közben már letusolt, mert sötét farmerben és rövid ujjú, zöld trikóban volt. A bőröm bizsergett, és átmelegedett már a látványától is. - Szia! - mondtam. Felnézett, és minden részemet alaposan megszemlélte. - Szent isten! Remélem, nem így voltál a meetingen? - De igen - mondtam nevetve csak volt rajtam még egy csinos kis ruha is. - Akkor jó - dörmögte. Odahúzott magához, a karjával átkarolt a csípőmnél, a homlokát a hasamhoz nyomta. Hiányoztál. A mellem elszorult. Mit csinálunk mi itt? Ez most valóság, vagy csak játsszuk itt a papást-mamást néhány napig, aztán visszatérünk a normál kerékvágásba? Úgy éreztem, képtelen lennék hazamenni addig, amíg nem beszéljük meg, hogyan is legyen a jövőben. Kérdezd meg, Chloe! Felnézett rám, és elpirultam, ahogy várta, hogy mondjak valamit. -Jobban vagy? - kérdeztem. Gyáva. Az arca lehervadt, de gyorsan palástolta. 247

Christina Lauren

- Sokkal. Hogy ment a meeting?

Bár a Gugliotti-meeting miatt még mindig madarat lehetett volna velem fogatni, és majd' meghaltam, hogy elmondjam neki minden részletét, mégis, mikor levette rólam a karját és hátradőlt, hogy meghallgasson, üresnek és hidegnek éreztem magam. Szerettem volna visszatekerni az időt két perccel korábbra, amikor azt mondta, hogy hiányoztam neki. Azt válaszolhatnám, hogy „te is nekem". Megcsókolnám, és eltérnénk a tárgytól, és csak néhány óra múlva beszélnénk Gugliottiról. Ehelyett beszámoltam neki minden részletről; hogyan reagált rám Gugliotti, hogyan irányítottam a figyelmét a szóban forgó tárgyra. Visszaidéztem a tárgyalás minden aspektusát, olyan részletesen, hogy a sztori végére Bennett már csendesen nevetett. - Nem mondom, elég bőbeszédű vagy! - Szerintem jól ment - mondtam, és közelebb léptem. Tedd rám a karod megint! De nem tette. Hátradőlt, és egy merev mosolyt eresztett meg felém, amolyan „Rohadék"-típusút. - Nagyon jó voltál, Chloe! És ezen egyáltalán nem vagyok meglepődve. Nem szoktam hozzá az ilyen dicséretekhez tőle. Sokat fejlődött a szépírásom, fantasztikus, ahogyan szopok ezeket a dolgokat tudta csak mondani. Meglepődtem, hogy milyen fontos most a véleménye. Vagy mindig is ilyen sokat számított? Másképp kezelne, ha szeretők lennénk, és nem csupán szexpartnerek? Egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy szeretnék egy lágyabb főnököt, vagy, hogy 248

^^¿n^yuz rohadék

szeretném a mentort és a szeretőt összekeverni. Inkább a Szemét dögöt szerettem mind a munkámban, mind az ágyban. Ahogy erre gondoltam, máris rájöttem, hogy a régi viszonyunk furcsának, idegennek tűnik ebből a távolságból, mint egy pár cipő, ami előkerült valahonnan a szekrény mélyéből, és kiderül, hogy már rég kinőttem. Két dolog között vergődtem: egyrészt szerettem volna, ha mond valami faszfej dolgot, amivel visszaránt a valóságba, másrészt azt, hogy magához húzzon, és az alsótrikómon át megcsókolja a mellemet. Chloe, ez a hétszázötvenezredik ok, amiért ne dugj a főnököddel! Ezzel elrontod a jól definiált viszonyotokat, és szétzilálod a határokat! - Fáradtnak tűnsz - suttogtam, és ujjaimmal a tarkóját kezdtem simogatni. - Az is vagyok - motyogta. - Örülök, hogy nem mentem el. Mert megint hánytam. Jó sokat. - Kösz, hogy így beavatsz! - nevettem fel. Vonakodva arrébb mentem, és az arcára tettem a kezem. - Vettem jégnyalókát, gyömbéritalt, gyömbéres sütit és valami sósat. Mit kérsz először? Csak nézett rám döbbenten, majd egy pillanat múlva kibökte: - Te felhívtad az anyámat^

249

Christina Lauren

Délután néhány órára lementem a konferenciára, hogy tudjon aludni egy kicsit. Próbált erősnek látszani, de mondhatom, hogy már a zöldcitromos jégrudacskától is hányingert kapott, amikor meglátta a színét. Meg aztán ezen a konferencián tíz lépést sem tudott volna megtenni anélkül, hogy ne állítanák meg, ne hízelegnének, vagy ne szegeznének neki éles kérdéseket. Még egészségesen sem biztos, hogy megérte volna a ráfordított időt és energiát. Mikor visszaértem a szobába, ott terpeszkedett a kanapén, olyan pózban, ahogy a Gyönyörű Rohadékot még elképzelni sem tudtam: ing nélkül, kezével a boxerében matatva. Volt valami egészen közönséges ebben, ahogy ott ült unatkozva a tévé előtt. Hálás voltam azért, hogy megláttam: ez az ember is csak egy férfi. Egy másik lény, aki a föld kerekén él, akinek megvannak a maga szokásai, és nem azzal van folyton elfoglalva, hogy megváltsa a világot. Azzal, hogy az istenség lejött a földre, és már csak Bennett volt, csak Bennett, vad vágy ébredt bennem, mert így megvolt az esélye annak is, hogy ő legyen az én Csak Bennettem. Egy pillanatig annyira akartam ezt, mint még semmi mást a világon. A tévében egy valószínűtlenül fényes hajú nő libbentette meg a haját, majd a kamerába vigyorgott. Lehuppantam mellé a kanapéra. - Mit nézünk? - Egy samponreklámot - mondta, és kivette a kezét a nadrágjából, majd felém nyúlt. Elkezdtem a nemi betegségek terjesztéséről viccelődni, de rögtön abbahagytam, 250

^^¿n^yuz rohadék

amint az ujjaimat kezdte masszírozni. - Amúgy a Shopstop megy. - Az egyik kedvenc filmem! - mondtam. - Tudom. Már az első nap idéztél belőle, amikor megérkeztem. - Az a Stop-shop II. volt - tisztáztam, majd megálltam. Várjunk csak, te emlékszel erre? - Persze, hogy emlékszem. Ugy beszéltél, mit valami rossz gyerek, és úgy néztél ki, mint valami kibaszott modell. El tudja ezt felejteni egy férfi? - Mindent megadtam volna érte, ha akkor tudom, mit gondolsz. - Azt gondoltam, hogy „Hello, basznivaló gyakornokpicsa, tizenkét óra! Katona, pihenj! Ismétlem,pihenj? Csak nevettem, és a vállára támaszkodtam. - Úristen, az az első találkozás rémes volt! Nem szólt semmit, csak tovább masszírozta hüvelykujjával az ujjaimat, finoman nyomkodva és simogatva. Még sohasem masszírozott senki, és ha most megpróbált volna orális szexre áttérni, valószínűleg visszautasítom, mert ez annyira jó volt. Na, ez megint egy nagy hazugság. Mert igenis, szeretném a száját a combom közé venni... - Mit szeretnél, mi legyen, Chloe? - kérdezte, megszakítva a benső vitámat. - Tessék? - Amikor visszamegyünk Chicagóba. - Üres szemekkel néztem rá, a szívem monoton dübörgéssel küldte a vért az ereimbe. - Rólunk beszélek - tisztázta erőltetett 251

Christina Lauren

türelemmel. - Rólad és rólam. Chloéról és Bennettről. A férfiról és a házsártos asszonyról. Mert tudom, hogy nem könnyű ez neked. - Hát, abban biztos vagyok, hogy nem szeretnék állandó harcokat. - Finoman beleöklöztem a vállába. - Bár bizonyos részeit egészen élvezem. Bennett felnevetett, ám ez nem hangzott nagyon vidámnak. - Nagyon sok minden van még azon túl, hogy nem harcolunk állandóan. Hol szeretnél lenni? Együtt veled. Hogy én legyek a barátnőd. Szeretném látni az otthonodat, és szeretnék olykor nálad maradni. Alig tudtam kinyögni a válaszom. - Azt hiszem, ez attól fíigg, van-e bármi realitása annak, hogy ebből lesz valami. Letette a kezem, és megdörzsölte az arcát. A reklám után megint a film jött, és mi belezuhantunk a világtörténelem leghosszabb és legkellemetlenebb csöndjébe. Aztán fölvette megint a kezem, és megcsókolta a tenyerem.

252

rohadék

- Oké,

bébi. Megoldom, hogy ne veszekedjünk

állandóan. Az ujjait néztem, ahogy összefonódtak az enyémekkel. Örökkévalóságnak tűnő percek után sikerült megszólalnom. - Bocsáss meg! Csak ez az egész olyan új még! - Nekem is - emlékeztetett. Megint csendben voltunk, és néztük a filmet. Ugyanazokon a helyeken nevettünk fel, és lassan egymás felé csúsztunk, addig, amíg gyakorlatilag már rajta voltam. A szemem sarkából a faliórára pillantottam, és azt számolgattam, hogy hány óránk van még San Diegóban. Tizennégy. Tizennégy óra maradt ebből a tökéletes valóságból, amelyben akkor kapom meg őt, amikor akarom, és nem kell titokban vagy mocskosan és durván csinálnunk, amikor a harag számít előjátéknak. - Mi a kedvenc filmed? - kérdezte, és átfordított, hogy fölém támaszkodhasson. A bőre forró volt, és le akartam venni a blúzom, viszont nem akartam, hogy akár egy centit is elmozduljon onnan, egyetlen másodpercre sem. - A komédiákat szeretem - kezdtem. - A Stop-shopot például, de szeretem a Tommy Boyt, a Halált hullák hajnalát, a Vaskabátok&t, a Nyomot. De a filmek közül a kedvencem, azt hiszem, a Hátsó ablak. - Jimmy Stewart vagy Grace Kelly miatt? - kérdezte, és közben egy forró sávot csókolt a nyakamra. - Mindkettő, de talán inkább Grace Kelly.

253

Christina Lauren

- Megértem. Te is nagyon Grace Kelly-s tudsz lenni. -

A kezét fölemelte, és lesimított egy hajtincset, ami kijött a lófarkamból. - Úgy tudom, Grace Kellynek is elég mocskos volt a szája - tette hozzá. - Inkább te vagy az, aki szereted, ha mocskos a szám. - Az igaz. De még jobban szeretem, ha van is benne valami - mondta, és jelentőségteljesen elvigyorodott. -Tudod, ha befognád néha, majdnem tökéletes lennél. - De akkor egy hallgatag bugyiszaggató lennék, ami sokkal ergyább dolog, mint egy faszfej főnök bugyiszaggató. Kuncogni kezdtem alatta, mire az egyik ujjával csiklandozni kezdte a bordáimat. - Tudom, hogy szereted - dörmögte. - Bennett - kérdeztem, és próbáltam a lehető legelfogulatlanabb lenni -, mit csinálsz aztán velük? Sötéten, incselkedve nézett rám. - Biztonságos helyre teszem őket. - Megnézhetném? -Nem. - Miért? - kérdeztem tőle szigorúan. - Mert megpróbálnád visszaszerezni őket. - Miért akarnám visszaszerezni? Mind szakadt. - Rám vigyorgott, de nem válaszolt. - Egyáltalán, miért szereted ezt? Néhány pillanatig figyelmesen nézett, és láthatóan a válaszon gondolkodott. Végül föltámaszkodott a könyökére, és arcával néhány centire megközelítette az arcom. - Ugyanazért, amiért te. 254

Ezzel megfogta a kezem, és bevonszolt a hálószobába.

TIZENHÉT

Volt már némi tárgyalási gyakorlatom; tudtam, hogyan kell alkudozni, hogyan kell keménynek lenni vagy éppen betartani. De Chloével most abba az eddig ismeretlen helyzetbe kerültem, hogy minden kártyámat kiraktam az asztalra, és nem is bántam. Nyíltan, egyszerűen. -Várod már, hogy hazaérj? Már három hete nem voltál otthon. Megvonta a vállát, és minden ceremónia nélkül lehúzta a boxeremet. Olyan magától értetődő módon fogott át a meleg kezével, hogy az már szinte fájt. - Tudod, jól éreztem itt magam. Blúzának minden egyes gombját aprólékos műgonddal gomboltam ki, és bőrének minden feltáruló négyzetcentijét alaposan megcsókoltam. - Mennyi időnk van még játszani a gépindulásig? - Tizenhárom óra - válaszolta anélkül, hogy megnézte volna az óráját. A válasz gyorsan jött, és abból, amilyennek a fehérneműje alá benyúlva a bőrét éreztem, nem úgy tűnt, hogy nagyon várja, hogy elhagyjuk ezt a hotelt. Ujjammal megcsiklandoztam a combját, a nyelvemmel megnyaltam a nyelvét, és addig dörgölőztem a lábához, míg éreztem, lassan nekem feszül. Lábával felcsúszott a derekam köré, a kezét a mellkasomnak támasztotta, majd

255

Christina Lauren

lenyúltam, hogy beillesszem a lécem. Elhatároztam, hogy annyiszor fog élvezni, ahányszor csak lehet, mielőtt felkel a nap. Nem volt más valóság a számomra, mint a nedves bőre és a lágy lehelete, ahogy a nyakamba nyögött. Újra és újra benyomtam neki, a vágytól némán, egészen elveszve benne. A csípője az enyémen mozgott, a háta megfeszült, hogy a melle nekem nyomódjon, és szerettem volna azt mondani neki, hogy Jkmi most van, az a legcsodálatosabb dolog, amit eddig átéltem. Te is így érzed?" De elakadtak a szavaim. Csak ösztöneim és vágyaim voltak, meg az íze a számban, és nevetésének hangja a fülemben. Azt akartam, hogy újra és újra halljam ezt a hangot. A mindene akartam lenni: a szeretője, az edzőpartnere, a barátja. És itt az ágyban a mindene lehettem. - Nem tudom, hogy kell ezt csinálni - szólalt meg egy váratlan pillanatban, akkor, amikor már majdnem élvezett, és annyira szorított, hogy azt gondoltam, még valami kárt tesz bennem. De tudtam, mire gondolt, mert olyan fájdalmasan tele voltunk ezzel a vágyódással, és fogalmunk sem volt, hogy hova vezet ez az egész. Annyira akartam őt, hogy úgy éreztem, minden vele töltött másodpercben is őrá vágyom, és nem tudtam mit kezdeni ezzel. így aztán ahelyett, hogy válaszoltam volna vagy megmondtam volna neki, hogy szerintem mit kell csinálni, megcsókoltam a nyakát, ujjamat a csípőjének lágy bőrére tettem, és azt mondtam: - Én sem, de még nem akarom elengedni... 256

rohadék

- Olyan jó ez!... - súgta a nyakamba, és én csendes agóniával nyögtem, és szó szerint képtelen voltam egyetlen értelmes szót is kimondani válaszul. Attól féltem, vonyítani fogok. Megcsókoltam. Még mélyebben nyomtam a matracba. Az extázis szilánkokra hasított. A teste megemelkedett, hogy ellen tartson az enyémnek, a szája nedves volt és éhes, harapós és édes.

Arra ébredtem, hogy a párnát kihúzzák a fejem alól, és Chloe valami összefüggéstelen dolgot motyog a spenótról és a hot dogról. Ez a nő egy alvajáró, nyughatatlan ágyi rabló! Mohón a fenekére tettem a kezem, mielőtt megnéztem az órát. Még csak alig múlt öt, de tudtam, hogy szedelőzködnünk kell, ha el akarjuk érni a nyolcórás gépet. Bármennyire is utáltam, hogy el kell hagynunk a boldog kis bűnbarlangunkat, egyre nagyobb volt bennem a feszültség, mert tulajdonképpen nem dolgoztam itt semmit, és teljesen negligáltam a munkát. Az utóbbi évtizedben ez töltötte ki az életemet, és bár kezdtem hozzászokni, hogy Chloe felborította ezt az rendet, most már vissza kellett állítanom az egyensúlyt. Ideje volt hazamenni, feltenni a főnöki sisakot, és felvenni a harcot.

257

Christina Lauren

A hajnali nap beszűrődött a függönyön át, és Chloe világos bőrét szürkéskékre színezte. A saját oldalán feküdt összegömbölyödve, arccal felém, a haja mögötte a párnán nagy összevisszaságban. Az én párnámat fogta maga elé. Nagyon is megértettem, miért rágódik azon, hogy hogyan fog működni a kapcsolatunk, ha visszatértünk. A San Diegó-i kristályburok csodálatos volt, de részben azért, mert nem voltak benne azok a tényezők, amelyek nehézzé tették otthon a kettőnk kapcsolatát: az állása a Ryan Mediánál, az én szerepem a családi vállalkozásban, az ösztöndíj, és mindkettőnk függetlenségre törekvő, kemény attitűdje. Bár szerettem volna mielőbb meghatározni a köztünk levő viszonyt, meghatározni a kereteket, hogy aztán teljes erőből belevethessem magam, valószínűleg az ő hozzáállása - ami sokkal többet bízott a dolgok alakulására - volt a célravezetőbb. Éjjel, miután szépen ledolgoztuk a takarókat a földre, nem fárasztottuk magunkat azzal, hogy visszategyük az ágyra, így most nyugodtan nézhettem őt meztelenül. Egész biztosan hozzá tudnék szokni, hogy ezzel a nővel ébredjek mindennap. De sajnos sietős reggel elé néztünk. Próbáltam azzal ébreszteni, hogy a vállára tettem a kezem, aztán megcsókoltam a nyakát, aztán keményen belecsíptem a fenekébe. Rácsapott a kezemre, mielőtt visszahúzhattam volna. Eddig azt se tudtam, hogy ébren van-e. -Seggfej!...

258

- Kelnünk kell, mert indulunk! Egy óra múlva a reptéren kell lennünk. ^^LYH^IYT^ROHADÉK \ Chloe átfordult és rám nézett. Még láthatóan nem tért magához, az arcán látszottak a párna nyomai. Most nem foglalkozott azzal, hogy eltakarja a testét, mint az első nap, de nem is volt olyan mosolygós, mint akkor. - Oké - mondta. Felült, ivott egy kis vizet, és megpuszilta a vállam, mielőtt kiszállt az ágyból. Néztem a meztelen testét, ahogy a fürdőszoba felé ment, de még csak vissza sem nézett. Most nem kívántam annyira a reggeli menetet, de egy kis összebújást vagy beszélgetést azért igen. Lehet, hogy nem kellett volna akkorát csípni a fenekébe. Mivel nem jött elő, összeszedtem a cuccaimat, és bekopogtam a fürdőszobaajtón. - Átmegyek, lezuhanyozom és összecsomagolok! Csak néhány pillanat múlva válaszolt. - Oké! - Mondasz azért valami mást is, mint hogy oké? Hallottam a nevetését az ajtó másik feléről. - Úgy emlékszem, az imént azt mondtam, hogy „seggfej". Elvigyorodtam. De amikor már a kilincsen volt a kezem, hogy kimenjek, nyílt a fürdőszoba ajtaja, és egyenesen a karomba futott, mindenével átölelt, és az arcát a nyakamnak szorította.

259

Christina Lauren

Még mindig meztelen volt, és amikor fölpillantott, láttam, hogy a szeme egy kicsit piros. - Bocsáss meg! - mondta, és egy puszit adott az államra, majd lehúzott, és egy hosszabb csókot adott. Csak mindig ideges vagyok repülés előtt. Megfordult, és visszament a fürdőszobába, mielőtt még a szemébe nézhettem volna, hogy lássam, igazat mond-e.

A szomszéd szoba hátborzongatóan makulátlan volt, még akkor is, ha figyelembe veszem, hogy az egyik legjobb hotelben voltunk. Alig néhány pillanat alatt összepakoltam, majd lezuhanyoztam és átöltöztem. De volt valami, amiért nem mentem azonnal vissza Chloe szobájába. Úgy éreztem, szüksége van egy kis időre egyedül, hogy legyen ideje megvívni a benső csatáit. Tudtam, hogy komoly kétségek gyötrik, de vajon hová fog ez az egész kilyukadni? Vajon úgy dönt, hogy próbáljuk meg? Vagy úgy, hogy képtelenség összeegyeztetni a munkát és a kettőnk viszonyát? Mikor a türelmetlenségem győzött a lovagiasságom fölött, kihúztam a csomagjaimat a folyosóra, és bekopogtam az ajtaján. Kinyitotta. Úgy volt felöltözve, mint a dögös üzletasszonyok mintaképe, és hosszú ideig tartott, míg tekintetemet el tudtam szakítani a lábáról, majd feljebb mentem a mellére, végül megállapodtam az arcán.

260

- Hé, elképesztően jól nézel ki! - Egy szégyellős mosolyt eresztett meg felém. - Mehetünk? - Odamentem, hogy megfogjam a csomagját. A zakóm ujja a meztelen karjához ért, amikor elmentem mellette, és még mielőtt megértettem volna, hogy mi is történik, megragadta a nyakkendőmet, a kezére tekerte, nekinyomott a falnak, és a száját a számra szorította. Egészen megdermedtem a meglepetéstől.

261

^^¿n^yuz rohadék

- A mindenit! Jó reggelt! - mondtam a szájába. Az egyik kezét ferdén a mellemhez támasztotta, a másikkal a nyakkendőmet kezdte kioldani, és belenyögött a számba, amikor érezte, hogy a farkam elkezdett keményedni. Fürge ujjai lerángatták a nyakkendőmet és ledobták a földre, de eszembe jutott, hogy el kell érnünk a gépet. - Chloe - mondtam, és megpróbáltam elszakadni a csókjaitól. - Bébi, most nincs időnk erre! - Nem érdekel. - Mintha nem állt volna másból, mint fogakból és ajkakból, végigszívta a nyakam, izgatott kezei kitépték az övemet, és megragadták a farkamat. Kifogyva a levegőből káromkodni kezdtem, mert egyszerűen lehetetlen volt ellenállni annak, ahogy a nadrágomon keresztül megfogott, ahogy erővel tekergőzött, és ahogy kirángatta az ingemet. - Basszus, Chloe, hihetetlenül vad vagy! Körbefordultam vele, nekinyomtam a falnak, és kezemmel felnyúltam a blúza alá, és durván félrenyomtam a melltartója kosarát. Vágyakozása ragályos volt, az ujjaim megízlelték a bimbóit, a melle kemény dombját, ahogy belenyomta a tenyerembe. Felhúztam a szoknyáját, letoltam az alsóneműjét, ő meg félrerúgta. Fölemeltem őt a földről. Benne akartam lenni, most. - Mondd, hogy akarsz! - követelte. A szavai suttogva hagyták el a száját, alig hallhatóan. Reszketett. A szeme szorosan lezárva. 262

rohadék

- Nem is tudod, mennyire! Mindent akarok, amit adsz nekem! - Mondd, hogy megtehetjük! - Letolta a nadrágomat és a boxeremet a térdem alá, lábával átfogta a derekam, és a cipője sarkát a seggemhez nyomta. Mikor a dákóm nekinyomódott, és már azon voltam, hogy betegyem neki, betapasztottam a száját, mert egy magas, éles hangot adott ki. Majdnem olyan volt, mint a jajgatás. Majdnem olyan volt, mint a zokogás. Hátrahúzódtam, hogy lássam az arcát. Könnyek folytak végig rajta. - Chloe? - Ne állj meg! - kiáltotta, csuklott egyet, majd a nyakamat kezdte szívni. Elbújt benne. Az egyik kezével megpróbált közénk nyúlni, hogy elérjen. Elképesztő volt ez az elszántság. Volt már részünk féktelen dugásokban, gyors numerákban, de ez valami egészen más volt. - Állj le! - mondtam, és közelebb lépve nekinyomtam a falnak. - Bébi, mit csinálsz? Végül kinyitotta a szemét, és az inggalléromat nézte. Kigombolta a legfelső gombot, aztán az alatta levőt. - Csak szeretnélek még egyszer érezni. - Hogy érted, hogy még egyszer? - Nem nézett rám, és nem szólt egy szót sem. - Chloe, mikor kimegyünk ebből a szobából, itt hagyhatunk mindent. Vagy magunkkal vihetünk mindent. Úgy érzem, találunk megoldást. Te akarod?

263

Christina Lauren

Bólintott, az ajka a fogai között maradt, és úgy szorította, hogy egészen elfehéredett. Mikor végül elengedte, visszatért belé a dekadens, kívánatos pirosság. - Akarom. - Mondtam, hogy többet szeretnék ennél. Veled akarok lenni. A szeretőd akarok lenni. - Káromkodtam egyet, és a kezemmel a hajamba túrtam. - Beléd zúgtam, Chloe! Odahajolt, és felnevetett. Megkönnyebbülés áradt végig a testén. Felegyenesedett, magához húzott megint, és ajkát az arcomhoz nyomta. - Komolyan mondod? - Egészen komolyan. Én akarok az a fickó lenni, aki az ablaknak nyomva baszik téged, és én akarok az is lenni, akit elsőként látsz meg reggel, azután, hogy elloptad a párnáját. Az is én akarok lenni, aki zöldcitromos jégrudacskát hoz neked, ha romlott szusit ettél. Már csak néhány hónap, és mindez már nem jelent problémát. Szám a száján, kezem az arcán volt, és azt hiszem, kezdte megérteni. - ígérd meg, hogy ágyba viszel, ha hazaértünk! mondta. - ígérem. - A te ágyadba! - Basszus, igen, az én ágyamba! Hatalmas ágyam van, és odakötözhetlek a fejrészéhez, és jól elfenekellek, amiért ilyen buta vagy! Ebben a pillanatban tökéletesen együtt voltunk. Még egy utolsó csókot adtam a tenyerébe a folyosón, aztán elengedtem a kezét, és lementünk az előcsarnokba. 264

Bennett elment az autóért, míg én kijelentkeztem a szállodából. Egy utolsó pillantást vetettem az előcsarnokra, és próbáltam felidézni az ittlétünk minden pillanatát. Mikor kiléptem a kapun, láttam, hogy Bennett ott áll a portás mellett. A szívem vadul dobolni kezdett a bordáim alatt. Még mindig pörögtem. Rájöttem, mennyi lehetőséget adott rá, hogy elmondjam neki, hogy mit akarok, de sohasem voltam elég biztos abban, hogy képesek leszünk bármit is csinálni együtt. Nyilvánvaló, hogy keményebb a gerince, mint az enyém. Beléd zúgtam. A hasam finoman megrándult. Mr. Gugliotti kiszúrta Bennettet a járdáról, és odament hozzá. Kezet ráztak, és úgy tűnt, hogy kölcsönösen udvariaskodnak egymással. Oda akartam menni, hogy csatlakozzak a társalgáshoz, de attól tartottam, hogy nem tudnék megszólalni most, hogy így tele van a szívem, és a Bennett iránti érzéseim kiülnének az arcomra. Mr. Gugliotti meglátott, de nem hiszem, hogy észrevett volna rajtam bármi különöset. Visszanézett Bennettre, bólintott, ahogy mondott neki valamit, és a felismerés hiánya még jobban elgondolkodtatott. Még nem vagyok olyan ember, aki számít. Én intéztem a kijelentkezés papírmunkáit, nálam volt Bennett határidőnaplója és a pénztárcája. A periférián mozogtam: én voltam a gyakornok. Hátra maradva, volt még néhány percem, hogy élvezzem az óceáni fuvallatot. Bennett erős hangját hozta magával a szellő. 265

Christina Lauren

- Úgy látom, van néhány jó ötletük. Örülök, hogy

Chloével át tudták venni a dolgokat! Mr. Gugliotti bólintott, és azt mondta: - Chloe okos nő. Minden rendben volt. - A közeljövőben tarthatnánk egy telekonferenciát, hogy elindítsuk az átadás folyamatát. Tarthatnánk? Elindítsuk? Hát nem ez volt, amit én csináltam? Odaadtam Gugliottinak minden papírt, hogy írják alá, és küldjék vissza gyorspostával. - Jól hangzik. Megkérem Annie-t, hogy egyeztessen időpontot. Szeretnék átmenni önnel is a feltételeken. Most még nem éreztem úgy, hogy aláírhatom. - Hát, persze. A szívem felgyorsult, ahogy a pánik és a megaláztatás szétáradt az ereimben. Úgy tűnt, a meeting, amit tartottam, csupán egy nekem szóló előadás volt, a valódi munka és a döntések e két ember között fognak megtörténni, a való világban. Az egész konferencia csak álom volt? Nevetségesnek éreztem magam, ahogy visszaemlékeztem a részletekre, amiket elmondtam Bennettnek. Pedig milyen büszke voltam rá, hogy elintéztem, hogy kihúzhattuk ezt a dolgot a listáról, mialatt ő lábadozott! - Henry említette, hogy Chloe Miller-ösztöndíjas. Ez fantasztikus! A Ryan Mediánál marad, ha végez? — kérdezte Gugliotti. - Még nem biztos. Nagyon tehetséges fiatal. Bár nyilván van még fejlődnivalója.

266

rohadék

Hirtelen elfogyott körülöttem a levegő, olyan volt, mintha vákuumba tettek volna. Ez nem lehet igaz! Tudtam, anélkül, hogy Elliottnak el kellett volna mondania (meg aztán mondta is, számtalan alkalommal), hogy választhatok magamnak állást, ha végeztem. Évek óta a Ryan Mediánál voltam, és szétdolgoztam az agyam, hogy a munkámat is ellássam, és megszerezzem a felsőfokú diplomát. Volt néhány ügy és ügyfél, amelyeket jobban ismertem, mint azok, akik dolgoztak velük. Bennett jól tudta ezt. Gugliotti kuncogni kezdett. - Van-e fejlődnivalója vagy nincs, én azon nyomban felvenném. Nagyon jól csinálta a dolgokat! - Hát, persze - mondta Bennett. - Mit gondolsz, kitől tanult? A veled való munka nagyszerű alkalom volt rá, hogy bedobjam a mélyvízbe, úgyhogy ezt nagyra értékelem! Nem kétséges, hogy nagyon jó szakember lesz, ha majd végez. Ha majd beérik. Ez nem az a. Bennett Ryan volt, akit én ismertem. Ez nem az a szerető volt, akit néhány perce hagytam ott, aki hálás volt és büszke, amiért beugrottam helyette. De még csak nem is a Gyönyörű Rohadék volt, aki fukarul méri a dicséretet. Ez a valaki egészen más volt. Valaki, aki „tehetséges fiatalnak" nevezett, és aki úgy csinált, mintha ő tett volna nekem szívességet. Éreztem, hogy az arcom kipirul a haragtól, és visszabotorkáltam a hotel előcsarnokába. Úgy éreztem, hogy sehol sincs elég oxigén. Fejlődnivaló? Majd jó leszek? Hogy ő a mentorom? Melyik világban? 267

Christina Lauren

Az előttem elhaladó emberek cipőit nézegettem, ahogy átmentek a forgóajtón. Miért éreztem úgy, mintha a gyomrom kiesett volna, és csak egy nagy, savas lyuk maradt a helyén? Elég régóta vagyok már az üzleti világban ahhoz, hogy tudjam, hogy megy ez. Nem a bizalom juttatja el az embereket a csúcsra. Azért kerülnek oda, mert nagy dolgokat ígérnek, nagy dolgokat állítanak, és mert hatalmas az egójuk. A Ryan Mediánál eltöltött első hat hónapom alatt egy hatvanmillió dolláros ügyfelet hoztam be. Én kezeltem a százmillió dolláros UOrealportfoliót. Én terveztem meg a Nike legutóbbi kampányát. Az egyik mezei ügyfélből üzleti cápát csináltam. Mindig is úgy éreztem, mintha az akarata ellenére dicsérne, és mindig volt abban valami kis diadal, amikor bebizonyítottam neki, hogy nem volt igaza, mert jóval többet tettem le az asztalra, mint ami elvárható volt tőlem, lényegében az akarata ellenére. De most, hogy bevallottuk egymásnak az érzéseinket, és valami más is alakult közöttünk, most át akarta írni a történetünket. Nem volt a mentorom; nem is kellett, hogy az legyen. Nem ő irányította a sikereimet. Ha csinált valamit, hát azt csinálta, hogy az utamba állt. Szemét volt velem, és megpróbált kiszekálni onnan. En mégis beleszerettem, és most bedob a szemétkosárba, csak hogy mentse a bőrét, amiért nem tudott elmenni a meetingre. A szívem ezer darabra tört. 268

rohadék

- Chloe!

Felnéztem, és a zavart pillantásával találtam magam szemközt. - Itt az autó. Nem úgy volt, hogy kint találkozunk? Pislogtam egyet, megtöröltem a szemem, mintha belement volna valami, mintha nem is zokogni szeretnék itt, a hall közepén. -Ja, igen. - Összeszedtem a holmimat, és ránéztem. Elfelejtettem. Az összes hazugság közül, amit eddig mondtam neki, ez volt a legnehezebb, mert tisztán látta, és abból, ahogy a homlokát ráncolta és közelebb lépett, ahogy kutató és aggódó pillantást vetett rám, nyilvánvaló volt, hogy fogalma sincs, miért kellett hazudnom egy ilyen dologban. - Jól vagy, bébi? Pislantottam. Imádtam, amikor húsz perccel ezelőtt így nevezett, de most nagyon fájt. - Csak fáradt vagyok. Most is tudta, hogy nem mondok igazat, de nem kérdezett rá. A derekamra tette a kezét, és az autóhoz vezetett.

269

TIZENKILENC Tudom, hogy a nők a legváratlanabb helyzetekben is képesek elborulni. Ismertem néhányat, aki annyira beleélte magát az általa elképzelt helyzetekbe, annyira átélte, hogy mi lenne, ha a jövőben így és így történne valami, hogy vérig sértődött amiatt, amit majd három nap múlva fogok elkövetni. De ami Chloéval történt, az valami más volt, és ő különben sem volt az a fajta. Láttam már haragosnak. A harag minden árnyalatát megtapasztaltam nála: a sértettséget, a dühöt, a gyűlölködést, de még azt is, amikor majdnem tettlegességig fajult a dolog. De még sohasem láttam megbántódni. A repülőtér felé vezető rövid úton a papírjaiba temetkezett. Kimentette magát azzal, hogy felhívja az apját, amikor a beszállókapuknál vártunk. A gépen szinte azonnal elaludt, ahogy leültünk, és hiába javasoltam, nem akart kijönni velem a vécébe. Csak azért ébredt föl, hogy visszautasítsa a reggelit, bár tudtam, hogy nem evett a szállodában. Mikor megkezdtük a leszállást, és felébredt, inkább az ablakon bámult ki, de nem nézett rám. - Megmondanád, mi a baj? Hosszú, nagyon hosszú ideig nem válaszolt, és a szívem egyre hevesebben kezdett dobogni. Próbáltam visszaemlékezni minden pillanatra, hogy mit ronthattam el. A szexre az ágyban. Meg a többi szexre. Az orgazmusokra. Rengeteget élvezett, hogy őszinte legyek. 270

^^¿n^yuz rohadék

Nem hittem volna, hogy ez a baj. Felkelés, zuhany, ezek mind a szeretet jegyében teltek. Előcsarnok, Gugliotti, repülőtér. Megálltam. A Gugliottival való beszélgetés kicsit nyálasra sikerült. Nem tudom, miért viselkedtem úgy, mintha a tulajdonom lenne, de sehogy másképp nem tudtam volna leplezni, hogy milyen hatással van rám Chloe. Csodálatos volt a meetingen, tudom, hogy az. De megőrültem volna, ha a diploma után egyet hátralép, és elmegy Gugliottinak dolgozni. Szerintem Gugliotti kicsinálná, és egész nap csak a seggét bámulná. - Hallottam, amit mondtál. - Olyan csendesen mondta ezt, hogy kellett néhány pillanat, hogy fölfogjam. A gyomrom összerándult. - Mit mondtam? Mikor? Elmosolyodott, aztán rám nézett, és bassza meg, elsírta magát! - Gugliottinak. - Igen, úgy viselkedtem, mintha a tulajdonom lennél. Bocsáss meg! - Mintha a tulajdonod lennék... - motyogta, és visszafordult az ablak felé. - Elutasító voltál, naivnak akartál beállítani, úgy csináltál, mintha a meeting csak az én kedvemért lett volna, oktatási célból! Nevetségesnek érzem magam, hogy milyen részletesen meséltem neked róla tegnap, amikor még azt gondoltam, hogy fontos volt! A karjára tettem a kezem, és elnevettem magam. - Az ilyen Gugliotti-féléknek nagy az egójuk. Azt kell érezniük, hogy az igazgatóval tárgyalnak. Te megtettél 271

Christina Lauren

mindent, amit kellett. Csak azt akarja, hogy én adjam át neki a hivatalos szerződést. - De ez egészen abszurd! És te most kőbe vésted, hogy a játszmában én vagyok a paraszt. Pislogtam egyet, zavartan. Igen, azt csináltam, amit mondott. De így játsszák ezt a játékot, nem igaz? -Te vagy a gyakornokom. Élesen felnevetett, és újra felém fordult. - Hát, persze! Mert eddig is annyit törődtél vele, hogy mi lesz a karrieremmel! - Persze, hogy törődtem. - Honnan veszed, hogy még fejlődnöm kell? Meg se nézted a munkáimat, csak tegnap! - Ez egyszerűen nem igaz. - Megráztam a fejem, és kezdtem ideges lenni. - Onnan veszem, hogy minden egyes dolgodat átnéztem. Nem akartalak nyomás alá helyezni azzal, hogy többet várok, mint amit most nyújtani tudsz, és ezért is tartottam rajta a kezem a Gugliotti-ügyön. De nagyon jő munkát végeztél, és nagyon büszke voltam rád. Becsukta a szemét, és hátradőlt az ülésen. - Azt mondtad, „tehetséges fiatal"... -Tényleg? - Visszaemlékeztem, és rájöttem, hogy igaza volt. - Egyszerűen nem akartam, hogy annak lásson, ami vagy; egy bombázó üzletasszonynak, akit elcsábíthat a cégéhez, hogy aztán majd jól megbasszon.

272

^^¿n^yuz rohadék

- Jézusom, Bennett! Te egy akkora bunkó vagy! Arra nem is gondoltál, hogy azért akar fölvenni, mert jól végzem a munkám? - Bocsáss meg. Úgy viselkedtem, mint egy féltékeny szerető. - A féltékeny szerető nem újdonság nekem. Úgy viselkedtél, mintha te tettél volna szívességet nekem. Leereszkedtél hozzám. Nem tudom, ez-e a legmegfelelőbb pillanat, hogy tovább játsszuk a tipikus főnök-gyakornok interakciókat. - Mondtam már, hogy szerintem fantasztikus munkát végeztél vele! Tág szemmel nézett rám, és kivörösödött. - Ezt sohasem mondtad azelőtt! Régebben azt mondtad volna: „Jó volt. Menjen vissza dolgozni!" Ennyi. Gugliottinak is eljátszottad, hogy én csak egy kis báb vagyok a kezedben. Legközelebb már azt sem fogod tudni, hogy ismersz-e egyáltalán! - Muszáj arról beszélnünk, hogy miért voltam szemét korábban? De te magad sem voltál az a tipikus Miss Napsugár. És miért éppen most jött ez elő? - Nem arról szól ez az egész, hogy milyen voltál azelőtt, hanem arról, hogy milyen vagy most. Kompenzálsz. Hát, pontosan ezért nem kell lefeküdni a főnökkel. Azelőtt jó főnök voltál, hagytad, hogy tegyem a dolgom, és te is tetted a magadét. Mos meg te vagy az érzékeny mentor, aki „tehetséges fiatalnak" nevez engem, aki kimentett a bajból? Ez hihetetlen. -Chloe... 273

Christina Lauren

- Azzal még elvagyok, hogy egy orbitális fasz vagy Hozzászoktam, már el is várom tőled. így működünk. Mert az összes puffogáson és ajtócsapkodáson túl azért tudtam, hogy

274

^^¿n^yuz rohadék

tartasz valamire. De amilyen ma voltál, az új. - Megrázta a fejét, és kinézett az ablakon. - Szerintem túlérzékeny vagy. - Lehet - mondta, és lehajolt, hogy előássa a telefonját a táskájából. - De a belemet is kidolgoztam, hogy oda jussak, ahol vagyok, és most mindezt kockára tegyem? - Összefér a kettő, Chloe! Néhány hónap múlva már nyugodtan lehetünk együtt, és dolgozhatunk együtt. De ez most mi? Mi történt ma? Nem inkább arról szól, hogy dédelgeted a fájdalmadat? - Én nem vagyok ebben biztos - válaszolta, és elnézett mellettem. - Csak próbálok normálisan viselkedni, Bennett. Korábban sohasem vontam kétségbe a saját értékemet, még akkor sem, amikor te igen. És amikor úgy gondoltam, hogy már pontosan látod, ki vagyok, lesajnáltál... - Felnézett, és a szeme tele volt fájdalommal. - Nem szeretném most újraértékelni magam... és mindent, amit eddig csináltam. A gép egy nagy huppanással ért földet, de ez sem zavart annyira, mint az, amit mondott. Vezettem már megbeszéléseket a világ legnagyobb pénzügyi szakértőivel. Legyőztem olyan embereket, akik azt hitték, simán összeroppanhatnak. A világ végezetéig tudtam volna harcolni ezzel a nővel, úgy, hogy közben végig férfinak érezzem magam. De most egyetlen szó sem jutott az eszembe. Ha azt mondom, nem aludtam az éjszaka, keveset mondok. Még lefeküdni sem volt kedvem. Minden vízszintes felületen az ő testét láttam, akkor is, ha 275

Christina Lauren

sohasem járt még itt. A puszta tény, hogy beszéltünk róla, hogy elterveztük, hogy ide fog jönni, örökre idekötötte. Felhívtam, de nem vette fel. Igaz, hogy éjjel három volt, de tudtam, hogy ő sem alszik. A hallgatását súlyosbította az a tény, hogy tudtam, ugyanazt érzi, amit én. Tudtam, hogy ő is annyira maga alatt van, mint én. De úgy gondolta, hogy ennek nem így kellene lennie. A holnap csak nem akart jönni.

Hatkor mentem be, még jóval azelőtt, hogy ő bejött volna. Kávét hoztam mindkettőnknek, megújítottam a naptáramat, hogy egy kis munkát spóroljak neki, és hogy legyen ideje behoznia a távolléte miatti lemaradását. Elfaxoltam a szerződést Gugliottinak, és megírtam, hogy a San Diego-i verzió volt a végleges, és minden áll, amit Chloe mondott. Két napot hagytam neki, hogy visszaküldje az aláírt papírokat. Aztán vártam. Nyolckor bejött az apám az irodába, mögötte Henry. Az apám gyakran nézett haragosan, de általában nem miattam. Henry meg sohasem volt ideges. De most mindketten úgy néztek ki, mintha meg akarnának gyilkolni. - Mit csináltál? - dobott oda egy papírt az asztalra az apám. ROHADÉK

A vér jéggé fagyott az ereimben. 276

- Mi ez? - Chloe felmondása. Sarával küldte be ma reggel. Egy egész perc teltei, míg meg tudtam szólalni. Addig csak a bátyám hangját hallottam. - Benny gyerek, mondd csak, mi történt? - Elbasztam - mondtam, és a szememet dörgöltem. Apa leült, az arca összeszedett volt. Azon a széken ült, amin nem egész egy hónapja Chloe, mikor széttette a lábát, és magához nyúlt, miközben én próbáltam lezavarni a telefonbeszélgetést. Jézusom, hogyan juthattam ide? - Mondd el, mit történt! - A hangja nagyon halk volt. Vihar előtti csend. Meglazítottam a nyakkendőmet, mert ólomsúllyal nehezedett rám. Chloe elhagyott. - Együtt vagyunk. Vagyis, voltunk. Henry felkiáltott. -Tudtam! Apa is pont akkor ordította: - Hogy mi volt? - San Diegóig nem - biztosítottam őket gyorsan. - San Diego előtt csak... - Dugtatok? - segített ki Henry, cserébe egy éles pillantást kapott apánktól. - Igen, mi csak... - Éles fájdalom hasított a mellembe. Az arca, amikor odahajoltam, hogy megcsókoljam. Az alsó

277

Christina Lauren

már csak alá kellett írni. Chloének már csak az lett volna a dolga, hogy a hátramaradó két hónapban a prezentációját fényezze, amivel a bizottság elé áll. Ehelyett most új projektbe kellett kezdenie, valahol máshol. Hogy lehet, hogy mindent befejezett, amit korábban adtam neki, de ez itt maradt? Tényleg olyan fontos volt neki, hogy Gugliotti előtt partnerként kezeljem, hogy feladjon érte mindent, ami köztünk volt? Nagy sóhajtással értettem meg, hogy az ok ugyanaz volt, amiért Chloe elment. Mert én úgy gondoltam, hogy összefér a karrierje és a kapcsolatunk, de csak azért, mert én már kipróbáltam magamat. Ő viszont csak egy gyakornok volt. Egész végig valamilyen biztosítékot akart tőlem arra nézve, hogy a karrierje nem szenved csorbát a gondatlanságunktól, és végül én lettem az, aki tönkretettem őt. Bevallom, meglepődtem, hogy nem fordult az egész iroda ellenem, de úgy látszott, hogy csak apa és Henry tudnak a dologról. Chloe mindig megtartotta a titkunkat. Nem tudtam, Sara tud-e mindent, és hogy kapcsolatban maradt-e Chloével. Hamar megkaptam a választ. Néhány nappal az után, hogy egész Chicago megváltozott, kopogás nélkül bejött az irodámba. - Ez az egész helyzet egy nagy darab szar. Felnéztem, és letettem a kezemben levő dossziét. Hoszszan néztem rá, elég hosszan ahhoz, hogy idegesen babrálni kezdjen. 276

rohadék

- Szeretném felhívni a figyelmét, hogy ez a helyzet nem magára tartozik. - De, mint a barátnőjére, igen. - Mint a Ryan Media alkalmazottjára, mint Henry beosztottjára, nem. Egy hosszú pillanatig nézett rám, majd bólintott. - Értem. Nem fogom elmondani senkinek, ha erre gondol. - Erre is gondolok, természetesen. Meg a viselkedésére is. Nem hinném, hogy kopogás nélkül beronthat az irodámba. Bűnbánóan nézett, de nem tört meg a pillantásom alatt. Kezdtem érteni, hogy miért olyan jó barátnők Chloéval. Mindketten a makacsságig erős akaratúak voltak, és szenvedélyesen lojálisak. - Megértettem. - Megkérdezhetem, hogy miért jött? Találkozott vele? - Igen. Csak vártam. Nem szerettem volna bizalmas információt kicsikarni tőle, de a fenébe /s, mindent tudni akartam. - A Studio Marketing ajánlott neki állást. Egy feszült sóhaj hagyta el a mellkasom. Jó cég, bár kicsi. Néhány junior vezető kezdi fölfejleszteni, de van néhány seggfej a csúcson. - Ki a főnöke? - Úgy hívják, hogy Julián. Lehunytam a szemem, hogy ne lássa a reakciómat. Troy Julián a mi igazgatótanácsunk tagja volt, egy 277

Christina Lauren

egoista, aki előszeretettel vette magához a legjobb nőket. Chloe tudta ezt. Mégis, miért csinálta? Gondolkozz, te seggfej! Valószínűleg azért is ment oda, mert úgy gondolta, hogy Juliannek megvannak az eszközei ahhoz, hogy három hónap alatt olyan projektet állítson össze, amivel kiállhat a bizottság elé. - Mi a projektje? Sara odament az ajtóhoz, és becsukta, hogy senki ne hallja. - Sanders' Pet Chow. Felálltam, és tenyeremmel az asztalra csaptam. Fojtogatott a harag, és szorosan lecsuktam a szemem, hogy elfojtsam a dühkitörésemet a bátyám asszisztense előtt. - Ez egy apró feladat. - Ő csak egy végzős diák, Mr. Ryan. Természetesen, egy apró feladat. Csak olyan ember engedné meg neki, hogy egy több millió dolláros projekten dolgozzon, egy tíz évre szóló marketingszerződésen, aki szereti őt. Megfordult, és anélkül, hogy visszanézett volna, kiment az ajtón.

Chloe nem vette föl a mobilját, és nem válaszolt az e-mailjeimre sem, amiket a személyes postaládájába küldtem. Nem hívott, nem jött át, hogy jelezze, beszélni akar velem. És amikor úgy érzi valaki, hogy a mellkasát egy 278

rohadék

csákánnyal nyitották föl, amikor nem alszik, olyan dolgokat is megtesz,

279

^^¿n^yuz rohadék

amiket egyébként nem: megnézi a gyakornoka otthoni címét, odahajt vasárnap reggel ötkor, és várja, hogy mikor jön ki. És amikor már egész nap vártam, meggyőztem a biztonsági őrt, hogy az unokatestvére vagyok, és hogy az egészsége miatt aggódom. Felkísért, és ott állt mellettem, ahogy bekopogtam az ajtaján. A szívem ki akarta verni a bordáimat. Hallottam, hogy valami mozog odabenn, és odajön az ajtóhoz. Éreztem, hogy ott van néhány centire tőlem, és csak az ajtó fája van közöttünk. Egy árnyék futott át a kémlelőlyukon. Aztán csönd. - Chloe! Nem nyitotta ki az ajtót. De nem is ment el onnan. - Bébi, nyisd ki! Beszélnünk kell! Egy idő után, amit óráknak éreztem, megszólalt. - Nem tudok, Bennett! A homlokomat nekitámasztottam az ajtónak, és rányomtam a tenyerem. Valami szupererő jól jött volna most. Tűzkezek, vagy valami szublimációs technika, vagy akár az a képesség, hogy megtaláljam a megfelelő szót. Ez most teljesen lehetetlennek tűnt. - Ne haragudj! Csönd. - Chloe!... Jézusom... Megértettem, jó? Nyugodtan hordjál le, hogy megint mekkora fasz voltam. Mondd, hogy basszam seggbe magam. Csináld úgy, ahogy jónak látod, de... csak ne hagyj el! Csönd. Még mindig ott volt. Éreztem őt. 280

rohadék

- Hiányzol. Bassza meg, kurvára hiányzol! Nagyon! - Bennett... csak nem most. Oké? Most nem megy. Sírt? Szörnyű volt, hogy nem látom. - Hé, haver! - A biztonsági őrön látszott, hogy mindenütt szeretett volna lenni, csak itt nem, és az is, hogy mennyire dühös, mert hazudtam neki. - Nem ezt mondtad, amikor fölkísértelek. Úgy hallom, jól van. Na, induljunk! Hazamentem, és nekiálltam egy üveg scotch-nak. Két héten át csak biliárdoztam egy lepukkant bárban, és le se szartam a családomat. Beteget jelentettem, és csak azért keltem fel az ágyból, hogy bekapjak egy tányér müzlit, hogy töltsek a poharamba vagy elmenjek a fürdőszobába, ahol aztán a tükörbe nézve bemutattam egyet magamnak. Ilyen szomorúságot még nem éltem át ezelőtt, és fogalmam sem volt, hogyan keveredjek ki belőle. Anya átjött, és otthagyott néhány péksüteményt az ajtóm előtt. Apa naponta tájékoztatott hangüzenetben a céges fejleményekről. Mina hozott még scotch-ot. Végül megjelent Henry, és mert nála volt a házam egyetlen pótkulcsa, bejött, és egy vödör vizet öntött rám, aztán a kezembe nyomott valami kínai kaját. Nekiálltam enni, ő meg azzal fenyegetett, hogy mindenhová kiragasztja Chloe képeit, ha nem szedem össze magam, és nem megyek vissza dolgozni.

281

Christina Lauren

A következő hetekben Sara úgy érezhette, hogy fokozatosan elvesztettem az eszemet, ezért heti beszámolókat tartott nekem. Szigorúan szakmai alapon. Elmesélte, hogy halad Chloe a munkájával Juliannél. Egész jól megy a dolog. A kollégái imádják a Sandersnél. Bemutatta a projektjét a főnököknek, és ők rábólintottak. Egyik sem lepett meg. Chloe mérföldekkel volt jobb azoknál, akik ott dolgoztak. Alkalmanként Sara mást is elejtett. „Megint jár edzőterembe." „Már sokkal jobban néz ki." „Egy kicsit levágatta a haját, igazán aranyos." Vagy: „Elmentünk mulatni mindnyájan szombaton. Szerintem jól érezte magát, bár korán elment" Mert randija volt? - tépelődtem. Aztán ejtettem a gondolatot. Nem tudtam mással elképzelni. Tudtam, mi történt közöttünk, és elég biztos voltam benne, hogy más nem jöhet most szóba. Ezek a tájékoztatók mindig kevésnek bizonyultak. Miért nem volt képes Sara arra, hogy elővegye a telefonját, és mutasson néhány képet róla? Reméltem, hogy összefutok Chloével a boltban vagy az utcán. A La Perlába is elmentem néhányszor. De két hónapig nem láttam őt. Egy hónap gyorsan elrepül, ha beleszeretsz abba a nőbe, akivel szexeitél. Két hónap viszont maga az örökkévalóság, ha a nő, akit szeretsz, elhagy. Mikor - ahogy Sarától megtudtam - közeledett a nap, hogy Chloe bemutassa a prezentációját Juliennek, és azt

282

rohadék

is megtudtam tőle, hogy „valahogy kisebbnek nézett ki, nem egészen volt önmaga", rájöttem, mit tegyek.

283

Christina Lauren

Leültem az íróasztalomhoz, megnyitottam a Power Pointot, és elővettem a Papadakis-tervezetet. Mellettem megszólalt az irodai telefonom. Gondoltam, nem veszem fel, mert csak erre a dologra akartam koncentrálni. De egy ismeretlen helyi szám hívott, és agyamnak egy jelentős része szerette volna remélni, hogy Chloe az. - Bennett Ryan. Egy nő nevetett fel a vonal másik végén. - Maga hülye és gyönyörű szemétláda!

Cheng igazgató és az ösztöndíjbizottság tagjai bejöttek, és barátságosan köszöntöttek, majd helyet foglaltak. Ellenőriztem a laptopomat, háromszor megnéztem, hogy minden rendben van-e a projektorral, és megvártam, míg a későn jövők is beérnek a konferenciaterembe. Jég csörgött a poharakban, ahogy az emberek vizet töltöttek maguknak. Kollégák beszéltek egymással fojtott hangon, egy-egy hangosabb nevetés törte meg a csendet. Kollégák,. Még sohasem éreztem magam ilyen elszigeteltnek. Mr. Julián még csak nem is vette a fáradságot, hogy eljöjjön és támogasson. Micsoda meglepetés. Ez a terem is olyan volt, mint a többi konferenciaterem, csak tizenhét sarokkal arrébb. Ma reggel megálltam a Ryan Media-torony előtt, és hálát adtam mindenkinek, aki ott dolgozik, hogy az lehettem,

Christina Lauren

aki vagyok. Aztán elindultam, és számoltam az utcasarkokat, és nem vettem tudomást a fojtogató fájdalomról a mellkasomban, mert tudtam, hogy Bennett nem lesz ma ott, higgadtan, a mandzsettagombjával babrálva, szemével átégetve a nyugodt külsőm. Hiányzott a projektem. Hiányoztak a kollégáim. Hiányoztak Bennett könyörtelen, pontos elvárásai. De leginkább hiányzott az a férfi, aki a részemmé vált. Gyűlöltem, hogy választanom kellett a két Bennett között, és aztán egyiket sem kaptam meg. Egy asszisztens kopogott be, bedugta a fejét, és elkapta a pillantásomat. Mr. Cheng felé fordult. - Néhány űrlapot még alá kell írnia Chloének. Rögtön itt vagyunk! Kérdés nélkül követtem őt kifelé az ajtón, remegő kézzel, és szerettem volna, ha egyszerűen eltűnnek az idegeim. Meg tudod csinálni, Chloe! Húsz vacak kis szlájd, amelyek egy helyi, állateledelt gyártó cég közepes méretű, öt számjegyű marketingkampányát tartalmazzák. Nagy dolog. Csak túl kell lennem rajta, aztán elhúzok innen Chicagóból, hogy valahol ezer mérföldre innen újrakezdhessem. Először éreztem a várost idegennek, mióta idejöttem. Mindennek ellenére mégis úgy láttam, ez a jó döntés. Ahelyett, hogy megálltunk volna az asszisztens asztalánál, végigmentünk a folyosón, egy másik konferenciaterembe. Kinyitotta az ajtót, és előre küldött.

284

^^¿n^yuz rohadék

De ahogy beléptem, nem jött utánam, hanem becsukta mögöttem az ajtót. Egyedül maradtam. Vagyis, mégsem egyedül. Bennett is ott volt. Ugy éreztem, az egész bensőm kiugrik belőlem, és a szívem lehullik valami üres térbe. A terem másik oldalán ott állt az ablak előtt. Tengerészkék öltöny volt rajta, és az a sötétvörös nyakkendő, amit karácsonyra kapott tőlem. Egy vastag dosszié volt nála. A szeme sötét volt, és nem mondott semmit. - Szia. - Csak két szótaggal törte meg a csendet. Nyeltem egyet, a falat néztem, és azon fohászkodtam, hogy ne törjek ki zokogásban. Pokol volt az élet nélküle. Naponta sokszor láttam magam előtt, hogy visszatérek a Ryan Mediához, vagy, hogy besétál az új, tisztviselő és űriember stílusú hálószobámba, vagy meglátom őt az ajtóm előtt, kezében egy La Perla-zacskóval, amit a hosszú ujjain tart. De azt nem vártam, hogy itt látom, és ennyi idő után még ez a két nyomorult szótag is majdnem összetört. Hiányzott a hangja, a gúnyos megjegyzései, az ajka, a keze. Hiányzott, ahogy rám néz, az, ahogyan először várt rám, amikor észrevettem, hogy belém szeretett. Most itt volt. És szörnyen nézett ki. Lefogyott, és bár jólöltözött volt, és meg is borotválkozott, a ruhái valahogy nem jól álltak a magas alakján. Úgy látszott, mintha hetek óta nem aludt volna. Ismertem ezt az érzést. A szeme alatt sötét

285

Christina Lauren

karikák, és nyoma sem volt a rá oly jellemző vigyornak. Ehelyett egyenes vonalba merevedett a szája. A tűz, amiről úgy gondoltam, hogy a génjeiben van, eltűnt. - Mit csinálsz itt? - kérdeztem. Felemelte a kezét, beletúrt a hajába, teljesen elrontva ezzel a patetikus megjelenését, amit eltervezett. A szívem megdobbant az ismerős látványra. - Azért jöttem, hogy elmondjam, kibaszott hülye vagy, ha otthagyod a Ryan Mediát. Leesett az állam erre a hangnemre, és ereimet a jól ismert módon elárasztotta az adrenalin. - Sok minden más miatt is hülye voltam. Kösz, hogy eljöttél. A viszontlátásra! - Hátrafordultam, hogy elmenjek. - Várj! - mondta mély és parancsoló hangon. A régi beidegződés újraéledt, és én megálltam, és visszafordultam felé. Néhány lépéssel közelebb jött. - Mindketten hülyék vagyunk, Chloe. - Ebben egyetértünk. Igazad volt, amikor azt mondtad, hogy sokat tettél értem mint a mentorom. A legnagyobb baromtól tanulhattam a baromságokat. Minden mást az apádtól kaptam. Ez, úgy látszik, betalált, mert felnyögött, és egy lépést hátrált. Millió érzést éltem át az elmúlt hónapokban: rengeteg haragot, némi sajnálatot, gyakran bűntudatot, és bár mindig jelen volt bennem az önigazoló büszkeség,

286

^^¿n^yuz rohadék

rájöttem, hogy nem volt igaz, amit most mondtam, és rögtön sajnálni kezdtem. De ahogy ott álltam abban a barlangszerű szobában, és a csend úgy terjedt köztünk, mint a pestis, rájöttem, hogy mi hiányzott még ez idő alatt: Ő volt az, aki megadta nekem a lehetőséget, hogy a legfontosabb projekteken dolgozzak. O vitt magával minden meetingre. O íratta meg velem a legfontosabb jelentéseket, ő mondta, hogy intézzem el a legfontosabb telefonhívásokat, és kezeljem a legérzékenyebb dokumentumokat. Igenis, jól mentorált engem, és ez nagyon is sokat számított neki. Nyeltem egyet. - Nem így értettem. - Tudom. Látom az arcodon. - Megsimította a száját. Bár, részben igaz. Nem az én érdemem, hogy ilyen jó vagy De magamnak akartam ennek is egy részét, mert egoista vagyok. Másrészt azért, mert nagyon is inspiráltál engem. A gombóc, ami a torkomban keletkezett, csak egyre nőtt, hogy már alig tudtam tőle lélegzethez jutni, és megülte a gyomromat is. A legközelebbi széknek támaszkodtam, és megkérdeztem. - Miért jöttél, Bennett? - Mert ha ezt elbaszod, személyes gondom lesz rá, hogy soha ne dolgozhass az ötszáz legjobb cégnek az országban! Nem ezt vártam, és megújult erővel tört fel a haragom. - Nem fogom elbaszni, te barom, mert felkészültem!

287

Christina Lauren

- Nem erről beszélek. Elhoztam a Papadakisprezentációdat, és itt vannak a nyomtatott anyagok is mutatott föl egy USB pendrájvot és egy dossziét. - Es ha nem kápráztatod el a bizottságot, szétrúgom a seggedet. Nem látszott rajta semmi gúnyos mosoly, és éreztem, hogy nem játszik a szavakkal. De a mögött, amit kimondott, felsejlett valami más is. Mi. Ez mi vagyunk! - Bármi is van a kezedben, az nem az enyém - mutattam a pendrájvra. - Nem én állítottam össze a szlájdokat. Elmentem onnan, mielőtt befejeztem volna.

288

rohadék

Bólintott, mintha nagyon lassú lettem volna. - A szerződések már elő voltak készítve aláírásra, amikor elmentél. A szlájdok mind a te munkád, én csak összeraktam őket. Ezt fogod prezentálni, és nem valami szar kis kutyakaja marketingkampányát. Megalázó volt, ahogy ezt az arcomba vágta, és egy lépést tettem felé. - Dögölj meg, Bennett! A belemet is kidolgoztam érted, de kidolgoztam Juliánért is. Es mindent teljes erőbedobással fogok csinálni, legyen az állateledel vagy milliárdos tőzsdei kampány! És nem jöhetsz ide, és nem mondhatod meg, hogyan építsem a karrierem! Nem irányíthatsz engem! Közelebb lépett. - Nem akarlak irányítani. - Lófaszt nem! - Segíteni akarok. - Nem kell a segítséged! - De igen, Chloe, kell. Fogadd el! Ez a te munkád. Elég közel volt ahhoz, hogy megérintsen, de még egy lépéssel közelebb jött. Olyan közel, hogy már éreztem a teste melegét, és a szappan és a teste illatának ismerős keverékét. - Kérlek! Megdolgoztál érte. Meggyőzőbb lesz a bizottság számára. Egy hónapja mást se akartam, mint hogy ezt az anyagot prezentálhassam. Ez volt az életem, sok hónapon át. Az

289

Christina Lauren

enyém volt. Éreztem, hogy mindjárt sírni fogok, és megpróbáltam visszapislogni a könnyeimet. - Nem akarok a lekötelezetted lenni! - Nem szívesség, amit teszek. Csak visszafizetem a kölcsönt. Én vagyok az, aki elbasztam. Én mondom neked, hogy a tiéd a legélesebb üzleti agy, amivel találkoztam. - A szeme ellágyult, és odanyúlt, hogy a vállam mögé igazítson egy elszabadult tincset. - Nem vagy a lekötelezettem. Hacsak nem akarsz... valahogy egészen máshogy az lenni. - Nem tudnék még egyszer neked dolgozni - préseltem ki a szavakat a szorongató gombóc mellett. Minden erőmre szükségem volt, hogy ne lépjek oda, és ne öleljem meg. - Nem úgy értettem. Épp azt mondtam, hogy elszúrtam mint főnök. — Idegesen nyelt egyet, és egy mély levegőt vett. - És nagyon elszúrtam mint szerető. Vedd el, kérlek, a szlájdokat! - mondta, és felém nyújtotta az USB drájvot. Es szeretném, ha engem is visszavennél. Rábámultam. - Nekem a bizottsági teremben kell lennem! - Nem kell. Elhalasztották. - Az órájára pillantott. - Egy perccel ezelőtt Henry felhívta Chenget valami dumával, hogy beszélhessek veled, és elmondhassam, hogy a) mekkora hülye vagy, b) hogy szeretnék tőled még egy esélyt.

290

rohadék

Egy vigyor indult el a szám sarkából, és az alsó ajkamat beharapva próbáltam megakadályozni a terjedését. Bennett szemében diadalittas tűz égett. - Nagyra értékelem, amit értem tettél - mondtam óvatosan. - Sokat dolgoztam azon az ügyön, és én is úgy érzem, hogy az enyém. Ha nem bánod, szeretném, ha a bizottság megkapná kinyomtatva a Papadakis-ügy részleteit. De a Sanders tendert is prezentálom. Gondolkodott egy darabig, a szeme az arcomat vizslatta. Az arcán megfeszült egy izom, ami beszédesen mutatta a türelmetlenségét. - Rendben. Add elő! Győzz meg arról, hogy nem követsz el vele öngyilkosságot! Kihúztam magam, és nekikezdtem. - A kampány a Top Chef szavakkal játszik. De minden epizódban vagy hirdetésben a táp egy-egy összetevője szerepel, és azt mondja el, hogy ez egy igazi ínyencség a kutyáknak. Bennett szeme elhomályosult, de őszintén mosolygott. - Ez nagyon jó, Chloe! Boldog voltam az őszinte dicséretétől, és ízlelgettem a pillanatot. - Nem igazán. Ez benne a vicc. A Sanders termékeiben nincs semmi különös. Rendes hús, egyszerű gabonák. A kutyákat nem érdekli, hogy milyen divatos cuccot esznek. Húst akarnak. Vagy csontot. Ami jóízű. Az apám a legfinomabb falatokat adta a kutyáinak, barna rizzsel és

291

Christina Lauren

búzacsírával. Nem viccelek. És a születésnapjukra, ajándékként, mégis egy olcsó, húsos csontot adott nekik. Csak a gazdáknak fontos a barna rizs, a búzacsíra, meg az összes ilyen szar. Nem a kutyáknak. - Bennett egyre szélesebben mosolygott. - Csak mi élvezzük, hogy kényeztetjük a kedvenceinket, és úgy tartjuk őket, mintha a család gyerekei lennének. A Sanders ételei jelentik a húsos csontot, amivel mindennap elkényeztethetjük őket. Az állati ítészek mindig a Sanders receptjét választanák. - Megcsináltad. - A kampányt? Erről beszéltem. - Igen, de én tudtam, hogy meg tudod csinálni. Én arra a módra gondoltam, hogy megragadtad az egészet. Megfogtál, megérintettél vele. Felnevettem, mert tudtam, milyen ritkán dicsér Bennett. - Köszönöm! - Engedj vissza, Chloe! Mondd most, hogy visszajöhetek! Egy még hangosabb nevetés tört föl belőlem, és kezemmel megtöröltem az arcom. - Most is ilyen parancsoló seggfej vagy! - Most úgy csinálsz, mintha nem is hiányoznék? Pedig nem úgy nézel ki! Te is olyan vagy, mint a mosogatórongy. Júlia hívott tegnap, amikor a szlájdokat raktam össze... Szájtátva bámultam rá. - Júlia hívott?

292

rohadék

- ...és azt mondta, hogy romokban heversz, és hogy szedjem össze magam, és keresselek meg. Mondtam neki, hogy már ezt csinálom. Amúgy is megtettem volna, de a hívása megerősített abban, hogy idejöjjek, és könyörögjek neked. - Egyáltalán, tudod, hogyan kell könyörögni? - kérdeztem, és már nyíltan vigyorogtam. Bennett megnyalta a száját, és a számra nézett. - Valószínűleg nem. Megmutatod? - Próbáld csak meg! Mutasd meg, hogyan tudsz csúszni-mászni! - Minden kötelező tiszteletem ellenére azt kell mondanom önnek, hogy kapja be a faszom, Miss Mills! - Csak, ha könyörögsz érte. A szeme tágra nyílt, és mielőtt még bármit is mondhatott volna, kivettem a Papadakis-dossziét a kezéből, és kimentem.

Mikor beléptem a bizottsági terembe, Bennett ott volt a sarkamban. A morajlás elcsendesedett. Átadtam Cheng igazgatónak a dossziét, és ő átlapozta a Papadakis-szlájdokat. Elmosolyodott. - Hogyan tudott két projektet is elkészíteni? Néhány szótagot sikerült csak kinyögnöm, mert nem voltam felkészülve erre a kérdésre.

293

Christina Lauren

- Nagyon hatékonyan dolgozik - mondta Bennett, aki elment mögöttem, és leült egy székre. - Mikor végzett a Papadakis-üggyel, javasoltuk neki, hogy egy rövid időre próbálja ki magát máshol, mielőtt megkapná a diplomáját. Mindazonáltal reméljük, a Ryan Mediánál fog dolgozni a belátható jövőben. Alig tudtam elrejteni a megdöbbenésemet. Mi a francról beszél? - Fantasztikus! - mondta egy idősebb férfi az asztal végén. - A Papadakis-ügyön?

294

rohadék

Bennett bólintott. - Az apám irányítása alatt. Szüksége van valakire, aki menedzseli a dolgokat, hiszen ez egy teljes embert lekötő feladat. Érthetően Chloéra esett a választás, persze, ha elfogadja az ajánlatot. Vagy ötezer különféle reakciót nyeltem magamba. A legelső a bosszúság volt, amiért így kiteregette ezt a bizottság előtt. De színezte ezt más is, amit inkább hálának, örömnek és büszkeségnek nevezhetnék. Bennett megkapja a magáét, ha itt végeztünk! -Jó, akkor hát, kezdjük! - mondta Cheng, és hátradőlt a székén. Felvettem a lézermutatómat, és odasétáltam a terem végébe, és úgy éreztem, mintha a padló valami zseléből lenne. Két székkel az asztalfő mellett Bennett megköszörülte a torkát, és elkapta a pillantásomat. Ezért is számolunk még. Mert pontosan láttam, hogy épp, mielőtt elkezdtem volna, hang nélkül azt mondta nekem: Szeretlek! A kis Rohadék.

Azt mondták, hogy a prezentációm benne lesz a kiadványukban, a hírlevelükben, és fönn lesz a honlapjukon is. Aláírattak velem néhány papírt, csináltak néhány közös fotót, és sok emberrel kezet ráztak. A JT Millernél is állást ajánlottak. 295

Christina Lauren

- Már foglalt! - mondta Bennett, és félrevont. Lenézett rám, szótlanul, amikor már mindenki elment a teremből. - Na, kezdjük csak! - mondtam, és megpróbáltam mérges lenni. Még mindig iszonyúan fel voltam dobva a prezentáció, a megbeszélés és az egész nap miatt. Az sem volt éppen utolsó, hogy csókolható távolságban volt tőlem Bennett. - Kérlek, ne mondj nemet! Egy kissé beelőztem az apámat, ő csak ma este fog felhívni téged. - Tényleg munkát ajánl nekem? - Elfogadod? Megvontam a vállam, és szédültem. - Ki tudja? Most csak ünnepelni akarok. - Csodálatos voltál. - Odahajolt, és megcsókolta az arcom. - Ez volt a legjobb az utóbbi néhány hétben. - Jók voltak a nyomtatott anyagok is, nem? Igyekeztem haragosan nézni rá. - Igen, de volt ebben egy nagyon súlyos hiba. Leesett az álla. - Micsoda? - Hogy ezzel beismerted, hogy tudod kezelni a Power Pointot! Nagyot nevetett, és átvette tőlem a laptop-táskámat, letette a mögötte levő székre, és egy sötét mosollyal közelebb húzódott.

296

^^¿n^yuz rohadék

- Én is csináltam szláj dókat a főnökömnek. Én is voltam gyakornok egyszer. Végig libabőrös lettem. - Ő is kiabált? - Néha. - A mutatóujját végighúzta a karomon. - Kritizálta a kézírásodat? - Állandóan. - Lehajolt, hogy megcsókolja a szám sarkát. - És meg is csókolt? - Inkább kezet rázott velem az apám. Felnevettem, becsúsztattam a kezem a zakója alá, hogy átöleljem. - Nos, most már nem vagyok a gyakornokod. - Nem. Most már a kollégám vagy. Nagy kedvvel ízlelgettem a szót. - És a szeretőm? - Igen. - A hangom elcsuklott erre a szóra, és szinte fuldokoltam a megkönnyebbüléstől. Biztos vagyok benne, hogy Bennett is érezte a szívem zakatolását. Megharapta a fíilcimpámat. - Újabb ürügyeket kell majd kitalálnom, hogy fölhívhassalak a konferenciaterembe, és meztelenül nekinyomhassalak az üvegnek. Tűz árasztotta el az ereimet. - De ahhoz nem kell semmi ürügy, hogy hazavigyél. Bennett végigpuszilgatta az arcom, és egy hosszú csókot adott a számra.

297

Christina Lauren

- Chloe? - Igen, Bennett? - Nagyon jó ez az ide-oda flörtölés, de komolyan mondom, nem bírom ki, ha még egyszer otthagysz. Majdnem belerokkantam. A gondolatra minden levegő kiszorult a tüdőmből. - Én sem hinném, hogy ott tudnálak hagyni. Nem akarok még egyszer távol lenni tőled! - De ha elrontok valamit, adj esélyt, hogy helyrehozzam! Tudom, hogy néha seggfej vagyok. - Néha? Dörmögve súgta: - Meg aztán a fehérneműdet is szétszaggatom. Kifésültem egy homlokába lógó tincset. - És be is gyűjtőd. Ne feledkezz meg a kis kollekciódról! - Viszont, szeretlek - mondta, és tágra nyílt szemmel nézett rám. - És már a keresztnevükről ismerem a La Perla eladóit. Csináltam egy kis bolttakarítást, amíg nem voltál. Azt is a legfontosabb helyről tudom, hogy velem a legjobb a szex neked. Szóval, remélem, ezek a dolgok nagyobb súllyal esnek latba, mint a rossz tulajdonságaim. - Megvettem! - mondtam neki, és lehúztam magamhoz. - Gyere ide! A szájára csúsztattam a szám, és megharaptam az alsó ajkát. Kezemmel megtekertem a zakója hajtókáját, megfordítottam, és nekiszorítottam az ablaknak. Lábujj-

298

^^¿n^yuz rohadék

hegyre álltam, hogy közelebb lehessek hozzá, olyan közel, amennyire csak lehetséges. - Milyen követelődző vagy most, hogy már megvan a papírod! - Csönd legyen, és csókolj meg! - nevettem a szájába. - Igenis, főnökasszony!

299