BUKAREST Cânjău, Radu Hrisztu Bálint Micu, Iosif Păteanu, Gelu Tabák László. BRASSÓ Binder Pál. CSÍKSZEREDA Nagy Benedek

BUKAREST Cânjău, Radu Hrisztu Bálint Micu, Iosif Păteanu, Gelu Tabák László BRASSÓ Binder Pál CSÍKSZEREDA Nagy Benedek KOLOZSVÁR Furdek Mátyás Gáll Ernő Gáll Erzsébet Herédi Gusztáv Horváth István Kádár János Kántor Lajos Kassay Miklós Kőnig Miklós Lupán Ernő Murádin Jenő Nagy Miklós Pap István Venczel József KOVÁSZNA Gazda József MAROSVÁSÁRHELY Steinmetz József Szabó Csaba MIKOLA Gellért Sándor NAGYBÁNYA Brassay Sándor NAGYVÁRAD Váróné Tomori Viola SZILÁGYSÁMSON Sipos Katalin TEMESVÁR Salló Ervin KÜLFÖLDI SZERZŐK Gerskovics, Alekszandr Vargyas Lajos

Márkos

András:

Petőfi

incsen olyan mozzanata tudománynak és termelésnek, világnézetnek és nevelésnek, erkölcsnek és politiká­ nak, vezetésnek és népszolgálatnak, melyet ne tisztá­ zott volna egyenes beszéddel Nicolae Ceauşescu elvtárs az ideológiai, valamint a politikai és kulturális-nevelő tevé­ kenység terén dolgozó pártaktíva munkatanácskozásán. A dokumentummá vált expozét hosszas viták előzték meg s hozzászólások követik. Őszinte egyetértésünk melegével kö­ szöntjük mi is szerkesztőségünk és munkatársaink, valamint olvasóink nevében a társadalmunk új fejlődési szakaszának megfelelő útmutatást, s mint marxista—leninista világnézeti folyóirat elsőrendű kötelességként vállaljuk mind a felvetett problémák feldolgozását, mind a levonható irányelvek követ­ kezetes alkalmazását. Egy egész ország lakosságát mozgósítani a szocializmus megteremtésére, s így a tömegek erejével szolgálni „a legemberségesebb és legdemokratikusabb célt a világon — a kommunista társadalom létrehozását", olyan történelmi fel­ adat ez, melynek teljesítéséhez egész emberekre van szükség. Ezért a szocialista tudat fejlesztésének előtérbe helyezése; ezért a valóságtól elidegenedő elméletesdi kemény bírálata s a gyakorlatot hivatali tendenciákkal terhelő elgépiesítés elítélése; ezért a párt, a munkásosztály vezető szerepének hangsúlya és a marxi—lenini tudományos gondolkozás foko­ zott követelménye; ezért a fiatalság hatékonyabb előkészí­ tésének s társadalmi bevonásának sürgetése. Fejlődésünk felvetett kérdéseit részletekbe menő elemzéssel, alaposan kell

N

taglalnunk, ez esztendős munka, lelkiismeretünk szerint azonban eddig is ez volt a fővonalunk, s tematikánk széles ívén adva vannak a bővebb kibontás előfeltételei. Nicolae Ceauşescu elvtárs helyes megállapítása szerint „állandóan nő annak a tudatos tevékenységnek a szerepe, amely az új társadalom megteremtése objektív törvényeinek megismerését és alkotó alkalmazását célozza", s ennek meg­ felelően figyelmeztet a szakemberi beszűkülés egyoldalúsá­ gára. A munkásosztály ténylegesen történelmi vezető osz­ tály, s élenjáró pártjának minden politikai poszton álló tagja jó ideológiai felkészültséggel kell hogy alkalmassá tegye magát a vezetésre. „A pártvezetők és a pártaktíva ideológiai színvonalának emelése ezért válik döntő fontosságú problé­ mává szocialista társadalmunk jó körülmények közötti előre­ haladásának biztosítása szempontjából" — mondja az expozé, s a magunk feladatkörében fokozott felelősségként hárul reánk a tudományos, irodalmi, művészeti fejlődés s a pártos társadalomszemlélet egybekapcsolása. Az expozé példái az egységes filozófiai álláspontról és egyetlen történelmi szem­ léletünkről szaporíthatók, s ha információs szolgálatunk fel­ adata is bármely szakmai kísérlet és gondolati próba szá­ montartása, elengedhetetlen mindezek kritikai kezelése a magunk marxi—lenini álláspontjáról, hazai fejlődésünk konkrét adottságai és szükségletei szerint. Üdvözöljük az eredetiség követelményének újra meg újra felhangzó vezérfutamát. Felületes divattal, üzleti fel­ fogással, sznob gyökértelenséggel eddig is élesen szembe-

helyeztük a felelősséget saját értékeink fejlesztéséért és világ­ színvonalra való állításáért, állandóan megmérve, hogy a kapitalista világ ellentmondásos értékeiből mi lehet szá­ munkra hasznos és értelmes, vagyis hogy mi segít hozzá saját kibontakozásunkhoz, mi nem. Az expozé a harcos szel­ lem esetenkénti eltompulására figyelmeztet, s kereken ki­ mondja: „ . . . E l ő t é r b e kell helyezni saját erőinket, saját munkánk és tudatunk, saját hozzáértésünk felhasználását, a munkásosztály saját erejének felhasználását — és csak azután folyamodjunk importhoz." Pártunk ismert állásfog­ lalása a nemzeti kérdésben, az a tény, hogy „az egység, amely országunkban, az összes állampolgárok között nem­ zetiségre való tekintet nélkül létrejött, új típusú egység, szocialista egység", szabad lehetőséget biztosít arra, hogy hazánk egyetemes fejlődéséhez magyar nemzetiségi értékeink fokozásával járuljunk hozzá, s e tekintetben mi is eredetit adjunk: múltunk örökségének, jelenünk reális szükségletei­ nek és jövőnk kívánt lehetőségeinek megfelelőt. Hazafisá­ gunk olyan benső törvénye ez, mint amilyen külpolitikánk elvi internacionalizmusa, mely a szocialista országok követ­ kezetes testvériségét, az antiimperialista világerők akcióegy­ ségét vallja és vállalja. Az expozé megjelenésekor már készen állott júliusi szá­ munk, előtérben a mai falu problémáival. Távol akár a negatív látás, akár egy felelőtlen önelégültség túlzásaitól, megkíséreltünk szembenézni a falun végbemenő mai válto­ zásokkal, s érdeklődésünket alátámasztja mindaz, amit

Nicolae Ceauşescu elvtárs most mindnyájunk nevében le­ szögezett: „Átalakult parasztságunk, amelynek számbeli súlya — a munkásosztály növekedésének eredményeként — csökkenőben van, de amely új osztállyá lett és a munkás­ osztály megbízható szövetségese a szocialista társadalom megteremtésében." További feladatunk a hazai községek és falvak tudományos alapon történő átszervezésének, a falusi és városi életfeltételek fokozatos közelítésének szemmel tartása. Országunk első emberével egyetértve, minden gondunk az ifjúság. Fiaink, leányaink számára kell újra megnyitnunk a reális történelmi emlékezés forrásait; értük szóljon „a lan­ gyos kényelmesség, a kispolgári engedékenység" felszámo­ lása, a művészetek megtisztítása a giccstől, az oktatás és ter­ melőmunka szorosabbá tétele, a politikai nevelés korszerű­ sítése, a valóságban gyökerező társadalomtudomány mint rendes tantárgy bevezetése; javukra fordítunk mindent, ami az új embert és tudatát alakítja. A gépesítés, az automati­ zálás és a kibernetizálás korában csökkenőben van a fizikai és értelmiségi munka különbsége, elénk rajzolódik már az általános líceumi oktatás terve, de nem mindegy, hogy a mennyiségi növekedés üteme milyen minőséggel jár. Nem mindegy, hogy az alapozó mai nemzedéket milyen új raj követi, milyen társadalmi tudattartalommal, milyen erkölcsi magatartással. Megerősödött munkamenetünkbe növekvő mértékben vonjuk be a fiatalságot. A SZERKESZTŐSÉG

XXX. évfolyam, 7. szám

1971. július

KORUNK havi szemle

* * * VENCZEL JÓZSEF FURDEK M Á T Y Á S K Á D Á R JÁNOS GÁLL ERNŐ SIPOS K A T A L I N PAP ISTVÁN L U P Á N ERNŐ KÖNIG MIKLÓS ERDEI FERENC K A S S A Y MIKLÓS KÁDÁR JÁNOS HRISZTU B Á L I N T GELLÉRT SÁNDOR RADU CÂNJĂU STEINMETZ JÓZSEF HORVÁTH I S T V Á N

Falusi metamorfózis A csákigorbói kutatás köréből Urbanizálás és mezőgazdaság Alecsandri ösvényein A vegyes lakosságú falvak kutatása Hallgatnak r á m . . . A termelőszövetkezet szerepe a falu é l e ­ tében Szövetkezeti demokrácia Hát az ember? Az ember mégis hisz Gondolatok a falusi családról Emlék (vers) A telefon, a lány és a kagyló (vers) A román és a finn tenger partján (vers) A pávák (Gelu Păteanu versfordítása) Környezet és egészség Ózdi emlékeimből

987 991 1001 1008 1010 1015

Felőr — városias falu

1057

Baráti emlékezés Erdei Ferencre Maradnak a művek! A falu feledésbe vesző hétköznapjai Meglátni és kifejezni

1064 1065 1067 1069

1020 1024 1030 1035 1037 1040 1040 1041 1042 1043 1048

HAZAI TÜKÖR HERÉDI GUSZTÁV

JEGYZETEK VARÓNÉ TOMORI VIOLA M U R A D I N JENŐ SALLÓ ERVIN GAZDA JÓZSEF

NEMZETKÖZI ÉLET * * * TABÁK LÁSZLÓ

Alkotó külpolitika A Z „eszményi földműves" és Piac Zöld forradalom

NAGY MIKLÓS

1073 a

Közös 1075 1078

ÉLŐ TÖRTÉNELEM BINDER PAL

Segesvári szemtanú a fehéregyházi csa­ táról A szibériai Petőfi-legenda nyomában (Gáll Erzsébet fordítása)

ALEKSZANDR GERSKOVICS

1085 1087

IFJÚSÁG—NEVELÉS SZABÓ CSABA

Bartók- és Kodály-kórusok tolmácsa

1095

Farkaslaka 1 9 2 2 — 1 9 7 0 (Kövek) Kallós Zoltán ballada-könyve Könyv Dachauról

1106 1110

SZEMLE KÁNTOR LAJOS VARGYAS LAJOS IOSIF MICU

1102

LEVELEK A SZERKESZTŐSÉGHEZ BRASSAY SÁNDOR NAGY BENEDEK

Tévé-adásainkról — másként Van-e a napilapnak hagyománya Csík­ ban?

1118 1119

TÉKA, LÁTÓHATÁR Műmellékleten Bartha Árpád fotói Dóczyné Berde Amál, Györkös Mányi Albert, Mohi Sándor festményei Erdős I. Pál, Kazinczy Gábor, Ligia Macovei, Székely Dániel grafikái Ferenczy Béni szobra, Kozma István szőttese, Szilágyi Zsolt fémdomborítása Bartha Árpád, Csomafáy Ferenc, Kabay Béla fotói

Gépelt kéziratokat k é r ü n k Kéziratokat nem őrzünk meg

K O R U N K

ALAPÍTOTTA

Dienes László

(1926), SZERKESZTETTE

Gaál

Gábor

Postacím: Cluj, Căsuţa poştală 65, Republica Socialistă Szerkesztőség: SZERKESZTŐ

Kolozsvár,

BIZOTTSÁG:

Szabadság

Balogh

Edgár

tér

Telefon:

1 14 68,

(főszerkesztő-helyettes),

szerkesztő), Gáll János, Kántor Lajos, László József, Szabó Sándor. Bukaresti

4-5. Béla

(szerkesztőségi

szerkesztő: Aszódy János, Bdul Telefon: 56 09 22.

(1929-1940)

România Gáll

1 38 05 Ernő

főtitkár),

(fő­ Lázár

Hristo Botev 26.

FALUSI METAMORFÓZIS Amikor a második világháború utolsó bombái is elrobbantak, és — főként Európában — a metropolisok jelentős hányada üszkös romokban hevert, a vérzivatarból ocsúdó emberek egy része azt remélte, hogy a tö­ megpusztulás tapasztalatain okulva, nem milliós városok fognak újjá­ épülni, hanem a nagyobb biztonságot jelentő szétszórtabb, kisebb telepü­ lések foglalják el helyüket. Aztán rövidesen kiderült, hogy — mintha a tömegvonzás itt is hatna — a leromboltak helyén még nagyobb városok épültek, s korábban elképzelhetetlen mértékben megindult a falusiak el­ vándorlása. Az újjáépítéshez szükséges munkaerő megragadt a városokon s folytatta az ipar újjáépítését, fejlesztését. Ez a réteg, ha lassan, nehezen is, feladta falusi életrendjét, földműves-szemléletét, és idővel szakképesí­ tett munkássá, kisebb hányada értelmiségivé vált: társadalmilag átréteg­ ződött. Romániában 1930 decembere és 1948 januárja között a városi lakos­ ság száma kereken 660 000-rel, a falusi lakosságé 930 000-rel nőtt. Tehát a faluról a városba áramlás nagy hulláma még nem indult meg. 1948 ja­ nuárjában az összlakosság 23,4%-a városon lakott, 76,6%-a pedig falun élt; 1969. július elején már 40,5% volt városlakó és csak 59,5% élt falun. De ekkor már a falun lakók jelentős hányada sem ott dolgozott. A falunak mint településnek a funkciói sokak számára megváltoztak: a naponta, hetente vagy havonta ingázók számára a falusi otthon már nagy­ részben csak szállást vagy éppenséggel csak illetőségi helyet jelent. Ez világjelenség. Szociográfusok, demográfusok, etnográfusok, köz­ gazdászok, agrárgazdászok, munkapszichológusok, településtörténészek százféle megvilágításban írtak a kérdésről. A tény azonban tény maradt: a városok lakossága rohamosan gyarapodik, a falu — hol lassabban, hol gyorsabban — meggyérül. És mindenütt öregszik. A földműves foglalkozás — függetlenül arról, hogy a föld m a g á n t u ­ lajdonban vagy szocialista tulajdonban van-e — olyan változásokon megy át, hogy maholnap (Észak-Amerikában, Ausztráliában és Európában első­ sorban) alig lehet őstermelői jellegéről beszélni. Az életnek nekilendülő fiatalság jelentős része a földművelésben már nem lát érdekes hivatást. A falu — talán ez a legtalálóbb kifejezés — „urbiformis" településsé alakul. Ha a közművesítés, a civilizációs szint tekintetében még nem is az, a falusi életforma, életszemlélet átalakulása és az újszerű lakáskultúra születése egyre inkább azzá teszi. Az urbanizálódás azonban sok vetületű és rendkívül költséges folyamat. A város- és falurendezésnek, a távlatos településszervezésnek az ipartelepítés, a munkaerőgazdálkodási egyensúly és a mezőgazdaság-fejlesztés szempontjain kívül még egész sor tényezőt kell szem előtt tartania.

Románia Szocialista Köztársaság ötéves terve 1 010 000-rel kívánja növelni az alkalmazottak számát 1975-ig a nemzetgazdaságban (az eredeti­ leg előirányzott 400 000—500 000-rel szemben). A faluról véglegesen vá­ rosba telepedő vagy ingázó alkalmazottak száma tehát az 1970-es létszám 20 százalékával növekszik. A mezőgazdaság számára előirányzott beruházások összege az idén kezdődött ötéves tervben 80 milliárd lej. E befektetés célja elsősorban az, hogy a mezőgazdasági össztermelés 1975-ben 49%-kal haladja meg az 1966—1970-es időszak átlagát. De nemcsak a beruházásokat, az anyagi befektetést növeljük, hanem a mezőgazdasági termelés fegyvertárának más tényezőit is bevetjük: tudományt, érdekeltséget, a gazdaságosabb megoldásokat serkentő kezdeményező szellemet, szakosítást, koncentrációt, méltányosabb javadalmazást és öregségi, szociális ellátást — fokozottabb módon. Az ipar primátusának fenntartása mellett párt és állam egyre több gondot fordít a mezőgazdaságra, a falusi dolgozók életkörülményeinek ja­ vítására. Az utóbbi másfél év alatt a pártdokumentumoknak, miniszterta­ nácsi határozatoknak, termelőszövetkezeti országos szövetségi döntéseknek egész sora született a legfelső pártvezetésnek abból a felismeréséből, hogy a mezőgazdaság helyzetét gyorsan és hatékonyan meg kell erősíteni. Az elmúlt hónapokban eszközölt intézkedések sorában ki kell emelnünk a szö­ vetkezeti parasztság nyugdíjainak felemelését, az anyagi érdekeltséget növelő javadalmazási formát: a globális akkordon alapuló részesedés be­ vezetését, a telkesítési, talajvédelmi, vízgazdálkodási országos programot, az állattenyésztés-fejlesztési országos tervet, a termelőszövetkezeti tagság egészségügyi ellátásának ingyenessé tételét, a szülési és szoptatási segélyt, a családi pótlék jogát, a háztáji állattartás korlátait lazító elhatározást, a mezőgazdaságból származó jövedelmek utáni adók méltányosabbá tételét, a mezőgazdaságnak, erdőgazdálkodásnak, élelmiszeriparnak és vízügyi gaz­ dálkodásnak egyetlen felügyeleti hatóság hatáskörébe vonását, a terme­ lőszövetkezeti elnökök és brigádosok állami javadalmazáshoz való jutta­ tását, vagyis mindmegannyi olyan intézkedést, amelyeknek pezsdítő hatá­ sára az idén tavasztól kezdve a hajnali s a szürkületbe vesző határon is látni serénykedő földműveseket. Megújhodó parasztságot, a városi dolgo­ zókkal egyenrangúsodó falusi népet. Beigazolódik hát, hogy a falu és a város közötti különbség eltűnéséről nem csupán értekezünk, hanem lehetőségeinkhez mérten meg is teremtjük az anyagi alapokat ahhoz, hogy e folyamat bekövetkezzék. A falu civilizatórikus és művelődési létesítményei is elősegítik e folyamatot; de elsősorban az, hogy az ipari és a mezőgazdasági dolgozók kereseti szintje, szociális juttatásai tekintetében a mérleg nyelvének a méltányosságot teszszük meg. Ipari jellegű mezőgazdasági egységekről, mezőgazdasági szakmunkássá alakuló földművesről, urbanizálódó faluról, elkerülhetetlen exodusról be­ szélünk, írunk. Itt és a nagyvilágban mindenütt. De a falu ma élő és jó ideig — lehet, hogy mindvégig — életkeretet jelentő valóság. Ezt a való­ ságot vizsgálja sokféle látószögből, a különböző szaktudományok állás­ pontjáról e számunk legtöbb írása. Hagyományainkhoz híven ezúttal is az emberiség sok gondolkodó főjét foglalkoztató kérdés, a falu dinamiká­ jának kérdése felé fordulunk.

A romániai magyar közéletben mindig jelentős szerepet játszott a falu gondja. Már a húszas évek elején paraszti jelszavakkal indult az első de­ mokratikus nemzetiségi szervezkedés, a falu népére hívta fel a figyelmet a Tizenegyek írói megmozdulása, falukutató szociográfiát kezdeményezett a Gusti-féle román monografikus mozgalommal karöltő Erdélyi Fiatalok s a legöntudatosabb, legradikálisabb paraszti erők a Falvak Népe körül sorakoztak fel harci akciókra. Az egyoldalú parasztszemléletből kiemel­ kedve a munkásosztály forradalmi ideológiáját valló baloldal a maga szö­ vetségesének tekintette a földmüvességet, így a Korunk állandó érdeklő­ dési szférájába tartozott a parasztkérdés. A kisgazdarétegek közt az Er­ délyi Magyar Gazdasági Egyesület (EMGE), a szegényparaszt és föld­ munkás rétegek közt a Magyar Dolgozók Szövetsége (MADOSZ) segítette elő a társadalmi feltörekvést. A falusi nép búját-baját, a paraszti élet­ forma csődjét s a népnyelv, népművészet, népdal, népszokások nemze­ tiségi kultúránk gyökérzetét fenyegető pusztulását a tőkés-földesúri vi­ szonyok közepette nemcsak a népi írók és művészek tették szóvá, de szolidaritást vállalt a paraszti tömegekkel nem egy haladó polgári irány­ zat is, a forradalmi munkásmozgalom pedig vezetőjévé vált az önma­ gukban erőtlen parasztmegmozdulásoknak. Az új, szocialista társadalom megteremtésének nehéz munkájában ugyancsak közös felelősség tárgyköre a város és a falu, az ipar és a mező­ gazdaság s a romániai magyar nemzetiség problémája — a belső erők kifejlesztése és az ország egészébe való szerves beillesztése az egyenlőség együttélési törvénye alapján — egyaránt átfogja „urbánus" és „vidéki" tennivalóinkat. A nagyméretű szocialista iparosítás menetében nálunk is, mint más fejlett államokban, átrétegződik a lakosság, s ennek megfe­ lelően nemzetiségünkön belül is eltolódnak az arányok ipari és mezőgazda­ sági foglalkoztatás között; de éppen a szocialista h u m á n u m — az emberi sorsok tervszerű védelme — hozza magával, hogy mindeme változások során maga a falu, a földművesség el ne tűnjön, hanem a maga ősi helyén és szerepében is korszerűvé váljék. Nemzetiségi létünk alapvető kérdé­ seihez tartozik a magyar falusi lakosság egy arányos részének helybenma­ radása és áttérése mind a gépesített nagyüzemi termelés, mind a háztáji kertészet és állattenyésztő gazdálkodás belterjes formáira. Őszintén szembe kell tehát néznünk a falu mai metamorfózisával. Ez a gondunk egyike azoknak az erős szálaknak, melyekkel kötődünk a ha­ zához. Nem mindegy számunkra, hogy a vidéki értelmiség helytáll-e poszt­ ján, s elősegíti-e erkölcsi magatartásával, műveltető munkájával az új fa­ lukultúra — a szocialista termelés, a háztáji kézügyesség, a személyközi kapcsolatok, a termelőszövetkezeti közösségtudat, a népi sajátosságok meg­ újulása — fejlődésmenetét. Nem mindegy számunkra, hogy főleg a falusi fiatalság felfedezi-e hivatását a vidék új, szocialista szerepeiben. Nem mindegy számunkra, hogy a genetikai egyensúly, az ifjú párok egymásra­ találása és termékeny családalapítása kellőképpen biztosított-e falvainkon, s számíthatunk-e folytatásunkra a gyermeknevelés szempontjából külö­ nösen hasznos és egészséges vidéki terepen. Nem mindegy számunkra, hogy a falvak népének gazdag hagyománya, a nyelvi és zenei örökség, a gondolkozásformák tapasztalati bölcsessége, a szellemőrző tájegységek, melyeket Bihartól a Székelyföldig több évszázados irodalom is fedez, szó­ val eredetiségünk megannyi összetevője a városiasodással s a tudományos-

műszaki forradalom egyéb tényezőivel együtt belenő-e a jövőbe, vagy el­ enyészik. Új falukutatásunk 1967-ben indult az Ifjúmunkás öt fiatal m u n k a ­ társának „csíki szociográfiá"-jával. A Korunk most a folytatásra gon­ dol: hat egyetemi hallgató munkatársunk meg is kezdte a Szatmár megyei Bogdánd mai szociográfiai felmérését. Olyan helyet választottunk ki, melyről Kovács Katona Jenő 1937-ben Egy kallódó szilágysági falu cím­ mel megrázó képet a d o t t . . . Harmincnégy évvel e kísérlet után mai fia­ talok fürkészik ugyanott a megváltozott élet jelenségeit. Falu-számunk az általános koordinátákat adja meg a parasztkérdés korszerű szemlé­ letéhez, egyik jövő számunkban nyújtjuk az új falubemutató feldolgozást. KORUNK

Székely

Dániel:

Két

világ

VENCZEL JÓZSEF

A CSÁKIGORBÓL

KUTATÁS KÖRÉBŐL A v á n d o r l á s , az a g r á r n é p s ű r ű s é g , az „ á l l ó " és „ m o z g ó " népfölösleg a z o k n a k a ténykérdéseknek a köréhez tartozik, amelyeket a n e m csökkenő időszerűség jelle­ mez. A t e r ü l e t i és t á r s a d a l m i m o b i l i t á s jelenségei időről i d ő r e ú j s z e r ű összefüggé­ sekben, a v o n z á s - t a s z í t á s k o r á b b a n n e m i s m e r t c s o m ó p o n t j a i n á l l a n a k elő, d e ez n e m fakítja, sőt e l e v e n í t i a r é g e b b i k u t a t á s e r e d m é n y e k é r t e l m e z ő g o n d o l a t m e n e t e i t . Ma is t á j é k o z t a t ó é r t é k ű e k azok a h á z t a r t á s i - t e r m e l é s i m é r l e g e k , a m e l y e k a k é t v i l á g ­ h á b o r ú között (a f ö l d r e f o r m o k u t á n ! ) a teljes foglalkoztatottság és a kielégítő é l e t ­ színvonal s z e m p o n t j á b ó l o p t i m á l i s (életképes) m e z ő g a z d a s á g i b i r t o k n a g y s á g - m o d e l l e k leírását a d t á k . E z e k b e n a „föld és n é p " s z e m b e s í t é s e k o r a népsűrűségi mutatót egyfelől a v e t é s f o r g ó b a n szerepet játszó t e r m ő t e r ü l e t t i p i k u s m u n k a e r ő s z ü k s é g l e t e és az a g r á r t e r m e l é s n e k e g y s é g t e r ü l e t e n k é n t k ü l ö n b ö z ő e l t a r t ó k é p e s s é g e , másfelől a tényleges n é p e s s é g és a k ö z e p e s fogyasztási n o r m á k h a t á r o z t á k m e g . T e r m é s z e t e s e n az a g r á r n é p s ű r ű s é g e t e l e m z ő t a n u l m á n y m á s a m ú l t b a n , a m i ­ kor egyensúlybontó aránytalanságok m e g á l l a p í t á s á v a l k e l l e t t foglalkozni, és m á s ma, a m i k o r az a g r á r t e r m e l é s szocialista-szövetkezeti á t é p í t é s é v e l az átrétegződés ü t e m e felgyorsult, sőt m i n d jellegzetesebb a r á n y o k b a n a foglalkozásváltás minősített formái l é p n e k e l ő t é r b e . A valóságos v i s z o n y o k f e l m é r é s e u g y a n m á r é v t i z e d e k k e l előbb elvezetett az „álló" népességi többlet k i m u t a t á s á h o z , d e a k k o r azt is m e g kellett á l l a p í t a n i , h o g y ez — n o r m á l i s l e h e t ő s é g e k h i á n y á b a n — c s a k elenyésző m é r ­ t é k b e n l e h e t a t á r s a d a l m i m o b i l i t á s a l k a t e l e m e ; m a v i s z o n t az a t á r s a d a l o m s z e r ­ kezeti v á l t o z á s , a m e l y n e k p o t e n c i á l i s m é r e t e i t a h a r m i n c a s - n e g y v e n e s é v e k b e n k ö ­ r ü l í r t á k , á l t a l á n o s s á g b a n m á r t ú l is v a n első, a l a p v e t ő fázisán. 1950 és 1969 k ö ­ zött — a szocialista i p a r o s í t á s s a l összefüggő t e r v s z e r ű n é p e s s é g - á t s z e r v e z é s k ö v e t ­ keztében — az a g r á r m u t a t ó 74-ről 51 s z á z a l é k r a c s ö k k e n t , és ez v i l á g o s a n m u t a t j a , hogy az a d d i g h a l m o z ó d ó „álló" a g r á r n é p f ö l ö s l e g f o l y a m a t o s a n és fokozatosan á t m e n t az i p a r i és szolgáltatási foglalkozások k ö r é b e . Egy e m b e r ö l t ő v e l e l ő b b a v i s z o n y l a ­ gosan n a g y és m o z d u l a t l a n s á g á b a n n y o m a s z t ó a g r á r n é p s ű r ű s é g , m a az ütemesen kisebbedő agrárnépességi többlet mennyiségileg fokozódó és minőségileg mind vál­ tozatosabb formákban kibontakozó mobilitása a főkérdés. A t á r s a d a l m i a l a p s t r u k ­ t ú r á r a k ö z v e t l e n ü l h a t ó összetett f o l y a m a t ez, és t a n u l m á n y o z á s a a k o n k r é t szocio­ lógiában é p p e n a ma időszerű legfontosabb t á r g y k ö r ö k egyike.

Kísérlet

a demográfiai

alap

kiszélesítésére

A k o l o z s v á r i B a b e ş — B o l y a i T u d o m á n y e g y e t e m filozófiai és szociológiai t a n ­ széke m e l l e t t m ű k ö d ő Szociológiai L a b o r a t ó r i u m az a g r á r n é p e s s é g á t r é t e g z ő d é s é n e k t a n u l m á n y o z á s á t — Ion A l u a ş professzor vezetésével — 1969-ben, a Szilágy megyei Csákigorbón a f o l y a m a t m ó d s z e r e s m e g i s m e r h e t ő s é g é n e k k i t a p a s z t a l á s a v é g e t t k e z ­ deményezte, s a k u t a t á s elsődleges m u n k a f e l a d a t a k é n t o l y a n d e m o g r á f i a i a n y a g ösz-

szeállítását írta elő, amellyel a benyomásszerűleg ismert mobilitás közvetlenül nem észlelhető arányait, kapcsolatrendszerét, fázisait és irányvonalát statisztikai módon jellemezni lehet. Ugyanis: a közölt népszámlálási és népmozgalmi adatok — a kellő részletezés hiánya miatt — csak általánosságban tájékoztatnak, de szokványos al­ kalmi népszámiásással s a népesedés fő tényeit nyilvántartó anyakönyvek szokásos feldolgozásával s e m lehet a munkahipotézisnek megfelelő demográfiai alapot bizto­ sítani. A gorbói vizsgálat megkívánta összehasonlító népesség- és népesedés-statisz­ tika forrásait így a kollektív emlékezet alapján szerkesztett (és különböző n y i l v á n ­ tartások, elsősorban a századforduló idején összeállított egyházi családkönyv s e ­ gítségével ellenőrzött) családfák és nemzetségtáblák adták, a községben lakó csalá­ dok leszármazási rendjében az évjáratok, korosztályok, nemzedékek kimerítő rekonst­ rukciója. Ebben a családszociológiai koordinációs rendszerben — a közvetlen és közvetett információk összekapcsolásával — a népesség nagy csoportjai (helyben­ szülöttek és beköltözöttek, helybenlakók és elköltözöttek, élők és meghaltak) egy­ forma súllyal és azonos részletezéssel szerepelnek; ennélfogva a teljes népesség statisztikai csoportosítása nemcsak egyéni ismérvek, h a n e m a családok jellemzői szerint is megoldható, mégpedig homogén közegben, torzításmentesen. 1. A n é p e s s é g - r e k o n s t r u k c i ó a l e g a l á b b t ö r e d é k e k b e n f e n n á l l ó és h e l y b e n ­ l a k ó c s a l á d o k s z á m b a v é t e l é v e l kezdődik. A s z á m l á l á s i a d a t o k a t rögzítő c s a l á d ­ t á b l á k fő részét a t o v á b b i r e n d s z e r e z é s a l a p e g y s é g e , a családmag foglalja e l : a h á z a s s á g l é t r e j ö t t é v e l u g y a n i s a férj és feleség s z e m é l y é n á t k a p c s o l ó d n a k a fel- és l e m e n ő ágazatok. A csákigorbói c s a l á d t á b l a - g y ű j t e m é n y t ö r z s a n y a g a 389 h e l y b e n l a k ó csa­ l á d r ó l ad k é p e t . A 389 c s a l á d m a g 662 személyt jelent, 286 férfit és 376 nőt, a k i k közül n e m gorbói születésű 87 férfi és 155 n ő (együtt 36,6%). A b e k ö l t ö ­ z ö t t e k n a g y o b b része (174) házasságkötéssel, a k i s e b b rész (68) m á s okból k e ­ r ü l t a községbe. Az u t ó b b i a k között v a n n a k o l y a n o k (21), a k i k k ü l ö n b ö z ő i n ­ d o k k a l m e g k e d v e l t é k a gorbói életet, és a z é r t j ö t t e k ide (16 férfi és 5 nő); k i n e v e z é s folytán 28-an l e t t e k gorbói l a k o s o k (16 férfi és 12 nő), s k ö z ü l ü k 8 (7 férfi és 1 nő) időközben falubelivel kötött házasságot. A c s a l á d o k t ö b b s é g e (271) teljes család, h a r m i n c á t m e n e t i l e g n é l k ü l ö z i az időlegesen m u n k a h e l y é n l a k ó h á z a s t á r s — s z ü l ő jelenlétét. A 88 c s a l á d t ö r e d é k t ú l n y o m ó a n özvegyekből áll (68 n ő és 11 férfi). A teljes c s a l á d o k közel k é t h a r m a d a (179) egyéni, t ö b b m i n t e g y h a r m a d a (92) közös h á z t a r t á s b a n él; az özvegyek t ö b b s é g e f e l a d t a ö n á l l ó h á z t a r t á s á t . A k é t ( n é h á n y e s e t b e n h á r o m ) n e m z e d é k e t összekapcsoló közös h á z t a r t á s o k n a k n i n c s n a g y c s a l á d - j e l l e g ü k : az idősebb n e m z e d é k n e k közös h á z t a r t á s o k b a n élő t a g j a i t ö b b n y i r e e l t a r t o t t a k , családi funkcióik á l t a ­ lában alárendeltek. 2.

A családtáblák törzsanyagában a népesség-rekonstrukció a távollévő há­ z a s t á r s a k a d a t a i n a k m e g á l l a p í t á s á v a l s a c s a l á d t ö r e d é k e k kiegészítésével k e z ­ d ő d i k ; ezt k ö v e t i a m e g h a l t v a g y a faluból k i t e l e p e d e t t l e s z á r m a z o t t a k s z á m ­ b a v é t e l e . A t ö r z s a n y a g főbb osztályai a k ö v e t k e z ő k (I = c s a l á d m a g ; II = le­ származottak) :

a) élő, h e l y b e n l a k ó b) m e g h a l t c) n e m h e l y b e n l a k ó , e l v á n d o r o l t összesen h e l y b e n l a k ó (%)

I 662 79 30 771 85,9

II 418 160 295 873 47,9

Összesen

1080 239 325 1644 65,7

3. A n é p e s s é g - r e k o n s t r u k c i ó k ö v e t k e z ő s z a k a s z a a z o k a t a c s a l á d o k a t öleli fel, a m e l y e k b ő l a t ö r z s a n y a g b a foglalt 389 c s a l á d m a g tagjai származnak, a m e n n y i b e n ezek n i n c s e n e k b e n n e a t ö r z s a n y a g b a n . A f e l m e n ő ágon n e m c s a k a szülők, n a g y s z ü l ő k s a t o v á b b i e g y e n e s á g i ősök k e r ü l n e k szóba, h a n e m az oldalágiak is, h a a t e s t v é r e k l e s z á r m a z o t t a i — m é g m i e l ő t t e l j u t h a t t a k v o l n a a m a i n e m z e d é k h e z — m e g h a l t a k , v a g y e l v á n d o r l á s s a l k i l é p t e k a falu n é p e s ­ ségéből. Az így k e l e t k e z ő kiegészítő a d a t t á r — a falubeli l e g i d ő s e b b (91 éves) e m b e r szüleinek h á z a s s á g k ö t é s i i d ő s z a k á t ó l s z á m í t v a — a z e l m ú l t e g y é v s z á ­ zad (1871—1970) d e m o g r á f i a i k e r e t é t 2483-ra bővíti az a l á b b i t a g o z ó d á s s a l : I 662 369 125 1156 10,8

a) élő, h e l y b e n l a k ó b) m e g h a l t c) n e m h e l y b e n l a k ó , e l v á n d o r o l t összesen e l v á n d o r o l t (%)

II 418 390 519 1327 39,1

Összesen 1080 759 644 2483 25,9

* Csákigorbó — volt u r a d a l m i k ö z p o n t és j á r á s i székhely — az e l m ú l t é v s z á z a d b a n m e g á l l a p í t o t t fejlődésvonala e g y é b k é n t ez: 1869 1880 1890

871 891 1052

* A korábban

1294 1317 1287

1900 1910 1930

idetartozó

Fabrika

1941 1956 1966

138, ill. 145

népszámának

1375 1452* 1343

lakosával.

A n é p m o z g a l o m főbb s z á m é r t é k e i viszont — h a t n é p s z á m l á l á s időközeiben — a következőképpen alakulnak:

1901—1910 1911—1930 1931—1940 1941—1955 1956—1965

* Javítva

tényleges természetes szaporulat

vándorlási különbözet

született

meghalt

418 684 443 577 298

242 559 259 341 130

+ + + + +

176 125 184 236 168

+ 182* — 30 + 88 + 77 — 109

+ 6 — 155 — 96 — 159 — 277

2420

1531

+

889

+ 208

— 681

a szövegben

adott

indoklással.

A közigazgatási kis-egységek (falvak, községek) n é p e s s é g l e í r á s á b a n előforduló tipikus t o r z u l á s o k l e g t ö b b j e m e g t a l á l h a t ó a gorbói a d a t o k között is. A l e g k i r í v ó b b a t „ v é l e t l e n n é p s z á m l á l á s i t ö b b l e t " - n e k m o n d h a t j u k , és ez teljesen összekuszálja a m ú l t v i l á g h á b o r ú előtti h e l y z e t k é p e t . 1900-ban u g y a n i s az i p a r i n é p e s s é g r o v a ­ t á b a k e r ü l t egy r ö v i d é l e t ű t a l p f a - és d o n g a g y á r 159 h o r v á t n e m z e t i s é g ű t e l e p e s m u n k á s a , s (ezzel a falutól i d e g e n n é p e s s é g - e l e m m e l ) az összlakosság s z á m a 1294-re növekedett. Az 1900—1910 közötti tényleges n é p s z a p o r u l a t az 1900. évi n é p s z á m „fel­ ugrása" m i a t t o l y a n n y i r a m e g k i s e b b e d i k , h o g y 1910-ben teljességgel f e l i s m e r h e t e t l e n az — a m o b i l i t á s s z e m p o n t j á b ó l fontos — n é p e s s é g n ö v e k e d é s , a m e l y a n e m a g r á r kategóriák 1900—1910 közötti d e m o g r á f i a i k o n j u n k t ú r á j á v a l függ össze ( a m i n e k következtében a f ö l d m í v e s e k gorbói s ú l y s z á m a , az „ a g r á r p e r n e m a g r á r " h á n y a d o s 1910-ben 3,7-ről 2,9-re csökken).

A tényleges s z a p o r u l a t o t m á s i d ő s z a k o k b a n is n ö v e l i k h e t e r o g é n e l e m e k , első­ s o r b a n az „átfutó" (beköltözött, d e a falu törzsökös n é p e s s é g é b e n e m i n t e g r á l t ) csa­ l á d o k ; az i p a r f o r g a l m i , tisztviselő és szabadfoglalkozású r é t e g f l u k t u á c i ó j a a z o n ­ b a n c s ö k k e n t ő h a t á s ú is lehet, s az is a n a g y t ö r t é n e l m i f o r d u l a t o k idején. A m o z ­ gásteli ú j a b b i d ő s z a k o k sajátossága, h o g y n e m e g y s z e r m a g u k a n y i l v á n t a r t á s i r e n d ­ szerek n ö v e l i k a d e m o g r á f i a i k e r e t b i z o n y t a l a n s á g á t . 1956-ban és 1966-ban a z „ál­ l a n d ó l a k ó h e l y " s z e r i n t összeírt n é p e s s é g n e k a t é n y l e g e s n é l j ó v a l n a g y o b b s z á m a a m o b i l i t á s e l e m z é s e k o r a z é r t p r o b l e m a t i k u s , m e r t a k ö z s é g e k r e v o n a t k o z ó köz­ l e m é n y e k b e n — így a gorbói s t a t i s z t i k á k b a n is — r e j t v e m a r a d n a k a „ m o b i l " e l e m e k arányai. M i n d e n e s e t r e a n é p m o z g a l o m fő é r t é k e i b ő l 1965-ig k i s z á m í t h a t ó vándorlási különbözet — a m e l y n e k gorbói átlagos n a g y s á g a a születések összes s z á m á h o z v i ­ szonyítva 27,5 százalék — világos b e s z é d ű i n f o r m á c i ó ö n m a g á b a n , é r t e l m e z ő s t r u k ­ t u r á l i s a d a t o k h í j á n is. A c s a l á d t á b l á k é v j á r a t a i n a k á t t e k i n t é s é b e n m e g á l l a p í t o t t 25,9 százalékos elvándorlási arány d e m o g r á f i a i t ö b b l e t e a z o n b a n é p p e n az, h o g y a m o b i l i t á s (átrétegződés és v á n d o r l á s ) a k ö z v e t l e n ü l é r d e k e l t n e m z e d é k e k a l k a t á n a k és v o n a t k o z á s a i n a k részleteivel s o k o l d a l ú a n é r t e l m e z h e t ő is. Nem

agrár

foglalkozások

és agrár

kapcsolatok

Az a g r á r - n é p t ö b b l e t és a „ m o b i l " a g r á r n é p e s s é g t a n u l m á n y o z á s a — a m e g ­ felelő m é r e t ű d e m o g r á f i a i a l a p b i z t o s í t á s á v a l egyidejűleg — a rétegződési f o l y a m a t fokozataira tipikus c s a l á d k a t e g ó r i á k a t is k ö r v o n a l a z . Csákigorbói v o n a t k o z á s b a n — a V á r m e z ő n (Buciumi) k i p r ó b á l t csoportosítás továbbfejlesztésével — a c s a l á d o k ötös osztályozása b i z o n y u l t c é l r a v e z e t ő n e k . E b b e n a r e n d s z e r b e n az „ a g r á r " és „ n e m a g r á r " s a r k í t ó k a t e g ó r i á k között a „ f é l - a g r á r " - c s o p o r t — h a n e m tiszta k é p l e t — a s z e r i n t tagolódik, h o g y az „ a g r á r " v a g y a „ n e m a g r á r " h a t á r k a t e g ó r i á k befolyása a l a t t áll-e. Az osztályozásnál i s m é r v - s z e r e p e v a n m i n d az e g y é n e k foglalkozási h o v a ­ tartozásának, mind a családmagok társadalmi-gazdasági érdekeltségének. Az a g r á r k a t e g ó r i a (1) a p a r a s z t i c s a l á d t í p u s (A) m e l l e t t (amikor férj és feleség m i n d k e t t e n földmívesek, az m t s z tagjai) k i t e r j e d a z o k r a a c s a l á d o k r a is (B), a m e ­ l y e k b e n az egyik h á z a s t á r s földmíves, d e a m á s i k is az m t s z - h e z t a r t o z i k ( m é r n ö k , t e c h n i k u s , t r a k t o r o s , sofőr, m e s t e r e m b e r , i r o d a i a l k a l m a z o t t ) . Az u t ó b b i c s a l á d á t ­ m e n e t i helyzetet foglalhat el az a g r á r és f é l - a g r á r csoport között, h a a n e m a g r á r foglalkozású m t s z - a l k a l m a z o t t h á z a s t á r s a n e m földmíves (2). A f é l - a g r á r c s a l á d ­ m a g (3) a b b a n k ü l ö n b ö z i k a B - t í p u s ú a g r á r t ó l , h o g y a n e m a g r á r foglalkozású h á z a s t á r s n i n c s az m t s z a l k a l m a z á s á b a n . A földmíves férj v a g y feleség h a l á l á v a l , e l v á n d o r l á s á v a l , keresői m i n ő s é g é n e k m e g s z ü n t é v e l — a m i k o r a f é l - a g r á r jelleg b i z o n y t a l a n n á v á l i k — a család á t m e n e t i h e l y z e t b e k e r ü l (4), v a g y é p p e n á t m e g y a n e m a g r á r k a t e g ó r i á b a (5). Az, a k i n e k foglalkozása k í v ü l e s i k az a g r á r - é r d e k e l t ­ ségen, a h á z a s s á g b a n a d o t t a g r á r - k a p c s o l a t o k r é v é n lesz f é l - a g r á r (C), e g y é b k é n t a n e m a g r á r k a t e g ó r i a t a g j a (D). C s á k i g o r b ó n a 271 teljes c s a l á d b ó l p a r a s z t i földmíves c s a l á d 97 (35,8%), s ezek közül ö n á l l ó h á z t a r t á s t vezet 62, közös h á z t a r t á s b a n él 35 (19-nél a m á s i k család is földmíves). M i n t h o g y a 118 n e m teljes c s a l á d m a g b ó l 68 (57,6%) t a r t o z i k ide, a földmíves c s a l á d o k n a k s z á m s z e r ű l e g m e g v a n a viszonylagos t ö b b s é g ü k (42,4%), a z o n b a n a f é l - c s a l á d m a g o k n a g y g y a k o r i s á g a gyengíti a k a t e g ó r i a t á r s a d a l m i súlyát. C s a k a B - t í p u s ú teljes c s a l á d o k k a l e g y ü t t v a n a t á g a b b é r t e l e m b e n v e t t a g r á r k a t e ­ g ó r i á n a k (A + B) a teljes c s a l á d o k k ö r é b e n is r e l a t í v t ö b b s é g e (45,8%), a z o n b a n a B - t í p u s egy része á t m e n e t e t m u t a t f é l - a g r á r i r á n y b a . A f é l - a g r á r c s a l á d o k a r á n y a

33,7%, és e l ő f o r d u l n a k m i n d h á r o m főcsoportban. A C-típusú c s a l á d o k r a á l t a l á ­ ban a s z á m a r á n y u k a t m e g h a l a d ó t á r s a d a l m i - g a z d a s á g i d i n a m i z m u s jellemző. Az agrár-családok 23 A C - t í p u s ú közös h á z t a r t á s á b a n is a f é l - a g r á r c s a l á d m a g o k e r ő sebbek. Az „A + B " és a „C + D" összevont c s o p o r t o k e g y m á s közti a r á n y a globálisan 194:195 (a teljes c s a l á d o k b a n 124:147), v a g y i s — a B - k a t e g ó r i a köztes h e l y z e t é ­ től eltekintve is — a súlypont kimozdult a csak-agrár érdekeltség köréből. A 187 különböző h e l y z e t ű f ö l d m í v e s - és a g r á r c s a l á d d a l s z e m b e n ( 1 + 2 ) a 202 fél- és n e m agrár család (3 + 4) s z á m s z e r ű l e g is e l ő n y t szerzett; az i r á n y v o n a l m e g h a t á r o z á s á ­ ban a z o n b a n j e l e n t ő s é g ü k j ó v a l több, m i n t s z á m b e l i fölényük. A főbb

foglalkozási

agrár

fél­ agrár

nem agrár

233 26 16

89 66 48

segítő c s a l á d t a g

54

K E R E S Ő K összesen A G R Á R K E R E S Ő K (%)

329 87,5

FÖLDMÍVES munkás m á s foglalkozású

(Agrár

= földmíves

+ segítő

csoportok

vázlata

összesen

%

22 48

322 114 112

58,7 20,8 20,5

35

18

548 107

238 54

88 15,7

655 65,5

100

családtag)

A t á b l á z a t b a n jelzett foglalkozások e l e m z é s e k o r — az á l l a n d ó a n a l a k u l ó - m ó d o ­ suló rétegződési viszonyok között — az agrármutató sok v á l t o z a t á v a l kell s z á m o l ­ n u n k , hogy az a g r á r és n e m a g r á r a r á n y o k t o r z u l á s t n e s z e n v e d j e n e k . Az 1966. évi n é p s z á m l á l á s gorbói a g r á r m u t a t ó j a : átlagosan az a k t í v férfiak v i s z o n y l a t á b a n á l t a l á b a n az a k t í v n é p e s s é g b e n az a k t í v n a k m i n ő s í t e t t n ő k r e v o n a t k o z t a t v a

67,9 % 68,5 78,2 86,9

A segítő c s a l á d t a g o k n a g y s z á m a m i a t t a c s a l á d t á b l á k o n is m a g a s a m e z ő g a z ­ d a s á g b a n dolgozó k e r e s ő n ő k a r á n y a (összesen 85%), d e a férfiaknál é r v é n y e s ü l a sokszor k e v e r e d ő a g r á r és n e m a g r á r f o g l a l k o z á s o k n a k t é n y s z e r ű elválasztása, s e n n e k folytán a férfi k e r e s ő k közül a g r á r n a k c s a k 42,7 százalék m i n ő s ü l . Az átlagos a g r á r m u t a t ó 65,5 százalék. A n o r m á l i s m é r e t e t a 322 földmíves s t r u k t u r á l i s s ú l y ­ száma (58,7) jelzi, és e b b e n a a l a p k a t e g ó r i á b a n a n e m e k a r á n y a is olyan (129 férfi és 193 nő), h o g y a n ő k n a g y o b b (60 százalékos) a r á n y á t a g r á r t i p i k u s n a k l e h e t el­ fogadni. A n e m földmíves k e r e s ő k részletes megoszlása a k ö v e t k e z ő : helyi m t s z - m u n k á s , m e s t e r e m b e r más szakmunkás, iparos szakképesítés n é l k ü l i m u n k á s a) m u n k á s összesen b) értelmiségi, t e c h n i k u s és tisztviselő c) k ü l ö n b ö z ő a l k a l m a z o t t és segédszemélyzet

14 61 39 114 68 44 226

50.4% 30,1 19,5 100

A felsorolt n e m földmíves k e r e s ő k s o r á b a n férfi 175 (77,4%), n ő 51 (22,6%); családi k ö r n y e z e t , h á z t a r t á s - t í p u s és t á r s a d a l m i k a p c s o l a t o k r é v é n az a g r á r főcso­ p o r t h o z h ú z 42 (35 férfi és 7 nő), fél-agrár 114 (95 férfi és 19 nő), jellegzetesen n e m a g r á r 70 (45 férfi és 25 nő).

Struktúra

az idő

függvényében

A fél-agrár c s o p o r t n á l n y i l v á n v a l ó , hogy keletkezése a mobilitással függ össze, s egész s t r u k t ú r á j a az á t r é t e g z ő d é s f o l y a m a t á b a n v a n . Á m a h a j d a n i és m a i v á n ­ d o r l á s o k s v e l ü k a „ t á r s a d a l m i t é r b e n " szerzett t á j é k o z ó d á s e m l é k e v a g y é p p e n t é n y e m i n d h á r o m főcsoportot jellegzi. A viszonylagos m o z d u l a t l a n s á g és m o z g é ­ k o n y s á g m é r ő s z á m a i a foglalkozási s t r u k t ú r á b a n is fokozatosan n ö v e k v ő és c s ö k ­ kenő sorokat ad n ak :

100-ból

f n e m volt m o z g é k o n y m o z g é k o n y volt j e l e n l e g ingázó

segítő család­ tag (nő)

föld­ míves

tercier csoport

munkás

átlag

81,2 18,8

75,2 24,8

65,1 26,6 8,2

19,5 28,3 52,2

65,3 24,6 10,1

—

—

A földmíveseknél és a segítő c s a l á d t a g k é n t s z á m b a v e t t a s s z o n y o k n á l , a k i k — h a ki is m o z d u l t a k falujukból — a t u l a j d o n k é p p e n i m o b i l i t á s (a végleges foglalko­ zásváltás) fázisáig n e m j u t o t t a k el, a „ n e m - m o z g é k o n y s á g " á l l í t á s a e g y é r t e l m ű e n azt j e l e n t i , hogy foglalkozásukat és l a k ó h e l y ü k e t m é g i d e i g l e n e s e n v a g y i d é n y s z e ­ r ű e n s e m v á l t o z t a t t á k . E k a t e g ó r i á k 75—80 s z á z a l é k á t a — n e m e g y s z e r c s a k t e h e t e t ­ l e n s é g r e m u t a t ó — k o n z e r v a t í v m e g á l l a p o d o t t s á g jellemzi. A m u n k á s o k n á l és a „tercier" c s o p o r t b a n (értelmiségiek, tisztviselők, k e r e s k e d e l m i a l k a l m a z o t t a k és se­ gédszemélyzeti t a g o k esetén) a m o b i l i t á s a l a p t é n y é t , a n e m a g r á r foglalkozás k ö r é b e v a l ó á t l é p é s t m á r m a g a a k a t e g ó r i á h o z t a r t o z á s felteszi; így a „ m o z g é k o n y s á g " h i á n y o l á s á n a k c s a k r á j u k é r v é n y e s , s z ű k e b b é r t e l m e z é s e v a n : k i e m e l i azt, h o g y a szóban forgó falubeli n e m a g r á r f o g l a l k o z á s ú a k n a k j e l e n t ő s része — a t e r c i e r - c s o ­ p o r t b a n k é t h a r m a d n y i t ö b b s é g — t a r t ó z k o d o t t a migrációs kísérletektől, vagyis a n é p e s s é g e részét is — az esetleges szakképesítéssel együtt j á r ó „mozgás"-tól e l t e ­ k i n t v e — a l a k ó - és m u n k a h e l y á l l a n d ó s á g a jellemzi. A C s á k i g o r b ó n élő „volt m i g r á n s o k " s z á m a közepes (198), d e 30,2 százalékos r é s z a r á n y u k n a k a h e l y b e n l a k ó k s t r u k t ú r á j á b a n súlya, j e l e n t ő s é g e v a n : e z e k n e k a v i s s z a t é r t v a g y b e t e l e p e d e t t (s a v á n d o r m o z g a l o m b ó l h a t ó k é p e s t á r s a d a l m i - g a z d a ­ sági t a p a s z t a l a t o k a t hozó) „ m o z g é k o n y " e l e m e k n e k az á t r é t e g z ő d é s b e n k ü l ö n l e g e s s z e r e p ü k v a n . Az asszonyokból és i d ő s e b b férfiakból álló n a g y o b b r é s z ü k u g y a n n e m m e n t á t a t u l a j d o n k é p p e n i m o b i l i t á s k ö r é b e (104-en m e g m a r a d t a k f ö l d m í v e s ­ nek, segítő c s a l á d t a g n a k , h á z i a s s z o n y n a k ) , a l e s z á r m a z o t t a k közül a z o n b a n a n n á l t ö b b e n g y a r a p í t j á k azt a 751 főnyi „ m i g r á n s " tömeget, a m e l y b ő l 8/10 rész a f a l u n k í v ü l h e l y e z k e d e t t el, 6/10 rész p e d i g k i l é p e t t az a g r á r - é r d e k e l t s é g k ö r é b ő l is. A c s a l á d t á b l á k o n szereplő m u n k á s o k 66,5, a t e r c i e r k e r e s ő k 58,7 százaléka c s a k s z á r m a z á s i l a g t a r t o z i k a faluhoz, s összesen 447 n e m h e l y b e n l a k ó k e r e s ő r e kell figyel­ m ü n k e t k i t e r j e s z t e n ü n k , h a az á t r é t e g z ő d é s ö s s z e r e d m é n y é t — a m o b i l i t á s m é r e t e i ­ n e k k o n k r é t m e g á l l a p í t á s a m e l l e t t — modellszerűen is é r t e l m e z n i a k a r j u k .

A mobilitásra

jellemző

(B) (A) Nem Helyben­ helyben­ lakó lakó népesség 322 114 112

60 226 159

382 340 271

segítő c s a l á d t a g

548 107

445 2

993 109

655

447

1102

(Agrár

= földmíves

- % 58,7 38,5 20,8 34,2 20,5 27,3 100

100

44,6 27,7 61,6

65,5 42,7 85 + segítő

áttekintése

(A) (A + B) népesség­ struktúrája

Együtt (A + B)

FÖLDMÍVES munkás m á s foglalkozású

K E R E S Ő K összesen 100 kereső közül A G R Á R : általában férfi nő

adatok

családtag)

M e g á l l a p í t h a t ó , h o g y a régi k e l e t ű és új m i g r á c i ó s f o r m á k b a n k i b o n t a k o z ó , az a g r á r n e p s ű r ű s é g i v i s z o n y o k a t a l a p v e t ő e n v á l t o z t a t ó s t r u k t u r á l i s m o z g á s — az u t ó b b i évszázad t ü z e t e s e b b e n e l e m z e t t h a r m a d i k n e m z e d é k é b e n (a 15—44 évesek k o r ­ c s o p o r t j a i b a n ) — felugrott szinten á l l a n d ó a n n ö v e k v ő m o b i l i t á s t hozott l é t r e : kor­ csoport

el­ vándorolt

15—24 25—34 35—44 III. n e m z e d é k

kor­ csoport

186 141 125 452

45—54 55—64 65—74

kibontakozása

68 54 38

II. n e m z e d é k

(A III. n e m z e d é k h a r m a d i k — 15—24 éves k í v ü l i i s k o l á k b a n t a n u l ó k is b e n n e f o g l a l t a t n a k . ) A folyamat

el­ vándorolt

—

1945-től r o b b a n á s s z e r ű

időszak

évi á t l a g

1895—1918 1919—1944 1945—1962 1963—1970

0.3 3,5 17,9 27,3

160 korcsoportjában

méretekben

a

falun

történik:

összesen elvándorolt 8 90 323 191 612

A félfeudális a g r á r s t r u k t ú r a v á l s á g á n a k idején, a m ú l t század utolsó é v t i z e ­ d e i b e n az a m e r i k a i és m á s ú t i r á n n y a l i n d u l ó k i v á n d o r l á s i h u l l á m — C s á k i g o r b ó n éppúgy, m i n t m á s u t t — az a g r á r n é p f ö l ö s l e g extenzív szétszóródását e r e d m é n y e z i , mert a falun k í v ü l (de n e m m i n d i g a m e z ő g a z d a s á g o n kívül) a d ó d ó , m e g é l h e t é s t

biztosító m u n k a h e l y e k c s a k a fizikai m u n k a k é p e s s é g e t igénylik. A k é t v i l á g h á b o r ú között, a f ö l d r e f o r m o k u t á n — a m i k o r k e d v e z ő t l e n t e r m e l é s i feltételek m e l l e t t a t ö b b s é g i v é t e t t k i s p a r a s z t i a g r á r s t r u k t ú r a népfölösleg-lekötő képessége erősen k o r ­ látozódott — az a g r á r n é p t ö b b l e t k i á r a m l á s a (mezőgazdasági, e r d ő k i t e r m e l é s i , b á ­ n y a i p a r i övezetekbe, n a g y v á r o s o k b a ) u g y a n c s a k e x t e n z í v migrációs f o r m á k b a n t ö r ­ ténik. E n n e k k ö v e t k e z t é b e n a gorbói c s a l á d t á b l á k II. n e m z e d é k é b e n a m u n k a v á l l a ­ lással k a p c s o l a t o s e l v á n d o r l á s alig v a l a m i v e l s z á m o s a b b , m i n t a házasságkötéssel v a g y m á s családi i n d o k k a l összefüggő elköltözés. Ezzel s z e m b e n a III. n e m z e d é k ­ ből a szocialista i p a r o s í t á s és városfejlesztés m e g k ö v e t e l t e m u n k a e r ő - á t c s o p o r t o s í t á s 242 gorbóit j u t t a t m i n ő s í t e t t elhelyezkedéshez (akkor, a m i k o r a családi okokból tör­ t é n t l a k ó h e l y v á l t o z t a t á s o k c s a k 92 személyt é r i n t e n e k ) . A t é n y l e g e s többlépcsős mo­ b i l i t á s b a n az előzetes iskolai képesítéstől függő intenzív formák érvényesülnek.

Az elvándorlók

Korcsoport

Összes

főbb

csoportjai

Csak Iskolai Iskolai Egy családi képesítés • képesítés­ k é p e s í t e t t r e indokkal nélkül sel jutó nem el­ m u n k a vállaló képesített vándorló

15—24 25—34 35—44

186 141 125

42 23 27

35 36 47

109 82 51

3,12 2,26 1,09

45—54 55—64 65—74

68 54 38

26 24 22

33 27 12

9 3 4

0,27 0,11 0,33

III. n e m z e d é k IL

452 160

92 72

118 72

242 16

2,05 0,21

A II. és III. n e m z e d é k n e k iskolai végzettséggel e l h e l y e z k e d e t t , i l l e t v e az a d a t ­ felvétel i d e j é n m á s u t t t a n u l ó , összesen 258 t a g j a k ö z ü l : f é m i p a r i , v a s ú t i és é p í t ő ­ i p a r i s z a k i s k o l á t v é g z e t t 62, ilyen i s k o l á b a n v a n 13; t r a k t o r o s és gépkocsivezető 34, m e z ő g a z d a s á g i gépészetet t a n u l 4; k ö n n y ű i p a r i s z a k m u n k á s és t e c h n i k u s 12, v é g ­ zés előtt 4; a g r o n ó m u s 1, a g r á r k ö z é p i s k o l á s 4; á r u s z a k é r t ő és szakosított k e r e s k e ­ d e l m i dolgozó 6, szakosítás előtt 2; e l m é l e t i l í c e u m o t végez 12; t a n í t ó - és óvónő 15, képzős 3 ; egészségügyi t e c h n i k u s , v é d ő n ő és orvosi asszisztensnő 18, egészségügyi szakiskolás 3; t a n á r , orvos, m é r n ö k 19, főiskolai h a l l g a t ó 4; gazdasági és közigazga­ t á s i tisztviselő, tiszt és altiszt összesen 38, gazdasági középiskolás 3, tisztjelölt 1, vagyis a m á r e l h e l y e z k e d e t t és a közeljövőben e l h e l y e z k e d ő s z a k k é p z e t t g o r b ó i a k közül a z a g r á r - é r d e k e l t s é g k ö r é b e n m a r a d t 32; i p a r i foglalkozást v á l a s z t o t t 106; a z ú n . tercier-foglalkozások k ö r é b e l é p e t t 101. A felsoroltakból C s á k i g o r b ó n v a n á l l á s ­ b a n 4; itt l a k i k , d e m á s u t t dolgozik (ingázik) 26, a k i k között v a n 1 a g r o n ó m u s , 19 m u n k á s , 4 tisztviselő és 2 t a n s z e m é l y z e t i tag.

A migrációs

keret

„kimerülése"

Az a g r á r n é p t ö b b l e t h a l m o z ó d á s a k ö v e t k e z t é b e n szükségszerű, hogy a mobilitás huzamosabb időn át az elvándorlás függvénye. Az é r d e k e l t a g r á r n é p e s s é g a z o n ­ b a n n e m szabályos tagozódású, s az é l e t k o r b a n , n e m b e n , c s a l á d i á l l a p o t b a n k ü l ö n -

böző „mozgékony" csoportok a m i g r á c i ó s f o l y a m a t r a az e g y e n e s i r á n y ú fejlődéstől eltérő-eltérítő h a t á s t g y a k o r o l n a k . A vállalkozókészség, az e g y é n e n k é n t v á l t o z ó m u n ­ kaképesség, a fékező és s e r k e n t ő m ű v e l t s é g i j e l l e m z ő k k u s z a s á g a m i a t t az e l ­ vándorló és m a r a d ó k o r o s z t á l y o k belső r e n d j e a r á n y t a l a n u l a l a k u l : a mozgásból kieső csoportokban (a m a i h e l y b e n l a k ó n é p e s s é g b e n ) C s á k i g o r b ó n is nagy nőtöbblet és korosztályi eltolódás k ö v e t k e z e t t b e . A helyi g a z d a s á g i - t á r s a d a l m i szervezet i r á ­ nyító lehetőségei k é s l e k e d v e é r v é n y e s ü l t e k , s így a m o b i l i t á s t é n y e i t , főként i d ő ­ rendiségüket és földrajzi m e g o s z l á s u k a t — a kezdeti s z a k a s z b a n k i z á r ó l a g o s a n , d e később is n y o m a t é k k a l — a c s a k n e m száz h e l y s é g r e k i t e r j e d ő vándorlási menet­ rend és az a b b a — sajátos v á l o g a t á s s a l — b e k e r ü l ő városok és ipartelepek adott feltételei h a t á r o z t á k m e g . H a az e l v á n d o r o l t c s o p o r t o k élő k e r e s ő tagjait, a falun k í v ü l t a n u l ó k a t s a h e l y b e n l a k ó k közül az i n g á z ó k a t és a z o k a t a keresőket, a k i k a k o r á b b i v á n d o r ­ m o z g a l m a k b a n r é s z t v e t t e k — m i n t migrációs tömeget — e g y ü t t m é r l e g e l j ü k , a k k o r ezeknek a k ü l ö n b ö z ő s z e m p o n t o k b ó l „ m o z g é k o n y " k a t e g ó r i á k n a k viszonylagos j e l e n ­ tőségét a h e l y b e n l a k ó és e l v á n d o r o l t k e r e s ő k összességében a 65,2 százalékos a r á n y ­ szám jelzi (a t a n u l ó k n é l k ü l 60,4%). H a v i s z o n t az a g r á r - é r d e k e l t s é g k ö r é t e l h a g y ó e l v á n d o r o l t a k b ó l és a falubeli n e m földmíves k e r e s ő k b ő l álló (az á t r é t e g z ő d é s b e n közvetlenül é r d e k e l t ) „mobil" tömeget t e k i n t j ü k , ez — a m e g n e v e z e t t k e r e s ő k szá­ mához k é p e s t — 55,4 százalékot képvisel. T e h á t a „mobil k e r e t " n e m fedi a „migrációs k e r e t " - e t , a népesség helyváltoztató mozgása nagyobb, mint az átrétegződésé. A m i g r á c i ó s t ö m e g egyötödét (21,8%-át) a s t á t u s v á l t o z t a t ó foglalkozások á t r é tegző h a t á s a n e m é r i n t e t t e . H a — t o v á b b l é p v e — a m i g r á c i ó s k e r e t e t n e m a globális, h a n e m c s a k a helyi keresőkkel v e t j ü k össze, a k k o r a statisztikai s z á m (mozgékonysági index) C s á k i g o r b ó esetében a r r a u t a l , h o g y az a g r á r n é p t ö b b l e t á t s z e r v e z ő d é s é t az e l v á n d o r l á s m i l y e n fokon jellegzi. A I I . és III. n e m z e d é k v i s z o n y l a t á b a n ez az i n d e x c s a k n e m k é t s z e ­ resére (65-ről 130-ra) növekszik. Az átlagos m o z g é k o n y s á g i i n d e x (109) összetételé­ ben szerepet j á t s z ó „ m i g r á n s " c s o p o r t o k (100 h e l y b e l i k e r e s ő r e m e g a d o t t ) v i s z o n y ­ számai így a l a k u l n a k : A-csoport: elvándorolt m á s u t t iskolás

68 8

B-csoport: visszavándorolt b e k ö l t ö z ö t t „volt m i g r á n s " „volt m i g r á n s " i n g á z ó m á s ingázó

18 5

7 3

Mivel a B - c s o p o r t b a n t é n y l e g e s e n c s a k az ingázók „ m o z g é k o n y a k " , a m i g r á c i ó s k e r e t jellegadója a m i n d e n v o n a t k o z á s b a n fölényes t ö b b s é g e t k é p v i s e l ő elvándorló hányad. H a s o n l ó é r t e l m ű v é g e r e d m é n y h e z vezet, h a a „ m o d e l l " ( h e l y b e n l a k ó + e l v á n ­ dorolt népesség) belső a r á n y a i t t ü k r ö z ő átrétegződési indexet a k o n k r é t helyi á t r é ­ tegződés i n d e x é v e l v e t j ü k össze. Az e l ő b b i 124,4, az u t ó b b i 52,7. A k é t i n d e x h á n y a ­ dosa (52,7 p e r 124,4) a r r a u t a l , h o g y az o t t h o n i korlátozott átrétegződés eredménye csak 42 százaléka a n n a k , a m i az elvándorlás fokozó h a t á s á r a — a m á s u t t m e g t a l á l t kedvező lehetőségek között — b e k ö v e t k e z e t t . Az e l v á n d o r l á s h o z k a p c s o l t m o b i l i t á s t i p i k u s jelensége, h o g y a h e l y b e n l a k ó (helybenmaradó) n é p e s s é g a l a k u l á s á t a mind nagyobb ütemű m i g r á c i ó s „ m o z g é k o n y ­ ság" és az eléggé lassú menetű á t r é t e g z ő d é s e l l e n t e t t r i t m u s a h a t á r o z z a m e g . E n n e k folytán az a g r á r n é p t ö b b l e t b e n a d o t t d e m o g r á f i a i t a r t a l é k l e g n a g y o b b része á t m e n t a „másik G o r b ó " - b a , az e l v á n d o r o l t a k n a k földrajzilag szétszórt, d e — az ú j r é t e g -

viszonyok között — g a z d a s á g i l a g á l t a l á b a n m e g e r ő s ö d ö t t k o r o s z t á l y a i b a . A még h e l y b e n l a k ó „volt m i g r á n s " c s a l á d o k m o b i l - k é p e s s é g e — az ú j a b b v á n d o r m o z g a ­ l o m b a v a l ó i n t e n z í v b e k a p c s o l ó d á s u k folytán — n e m c s a k az i d ő s e b b (II.) n e m z e d é k ­ b e n , h a n e m á l t a l á b a n is c s ö k k e n t . A v á n d o r l á s o s m o b i l i t á s a I I I . n e m z e d é k é v ­ j á r a t a i n a k l é t s z á m á t — a f i a t a l a b b k o r c s o p o r t o k felé n ö v e k e d ő m é r t é k k e l — m e g c s a p p a n t o t t a , s m á r i s a IV. n e m z e d é k iskolavégző t a g j a i t mozgósítja e l t á v o z á s r a . A gorbói m i g r á c i ó s k e r e t a k t i v á l h a t ó t a r t a l é k a i n a k j a v a része k i m e r ü l t ; a m o b i l i t á s és a m i g r á c i ó v i s z o n y á b a n a l a p v e t ő irányváltozás várható. A Csákigorbóhoz h a s o n l ó , a g r á r t e r m e l é s r e a l a p o z o t t t e l e p ü l é s e k é l e t é b e n a m o b i l i t á s t — elvileg — m á r n e m l e h e t c s u p á n o l y a n népesedési f o l y a m a t n a k t e k i n ­ teni, a m e l y n e k e g y e t l e n h a t á r o z o t t s z e r e p e : az e l v á n d o r l á s r a kész a g r á r n é p t ö b b l e t e t k i e m e l n i a falu életéből. A t a r t a l é k o k k i m e r ü l t é v e l a m o b i l i t á s — a k ö r ü l m é n y e k t ő l függő f o k o z a t o k b a n — s z ü k s é g s z e r ű e n belterjes i r á n y b a n is n ö v e k s z i k m i n t a h e l y ­ b e n l a k ó n é p e s s é g s t á t u s - v i s z o n y a i t v á l t o z t a t ó o l y a n „mozgás", a m e l y r e m i n d n a ­ gyobb befolyást gyakorol, illetve g y a k o r o l h a t a helyi gazdasági szervezet (elsősor­ b a n a mezőgazdasági termelőszövetkezet) a m a g a i n t e n z i t á s á n a k és a lakótelep­ falu v o n z ó e r e j é n e k fokozásával. Az a d o t t gazdasági, földrajzi és ökológiai feltételek között az a g r á r és n e m a g r á r foglalkozások r é s z a r á n y a m é g t o v á b b m ó d o s u l h a t , a z o n b a n s z á m o l n i kell azzal, hogy a helyi mobilitás i r á n y z a t á t m á r n e m c s a k az a g r á r m u t a t ó c s ö k k e n é s e jelezheti. Az a g r á r n é p t ö b b l e t n y o m á s a m e g s z ű n v é n , i n k á b b a mozgékonysági index csökkenése i r á n y m u t a t ó . Ez u g y a n i s a k k o r áll elő, a m i k o r az á t r é t e g z ő d é s a főfoglalkozáson b e l ü l t ö r t é n i k , s — a s z a k k é p e s í t e t t e k s z á m á t ó l függően — az a g r á r - s t r u k t ú r á b a n új minőségi szintek j e l e n n e k m e g és szakmai ágazatok a l a k u l n a k ki.

Dóczyné Kisó

Berde

Amál:

FURDEK MÁTYÁS

URBANIZÁLÁS ÉS MEZŐGAZDASÁG A városiasodás századunk jellemző vonása. Ma már a világ három és fél mil­ liárd lakójából több mint egymilliárd városban él. A gazdaságilag fejlett orszá­ gokban ez a folyamat a leggyorsabb; itt a városi lakosság az összlakosságnak 70—80 százaléka. Az emberiség hovatovább egyre gyorsuló ütemben alakul át homo ruralisból homo urbanusszá. A városiasodás oka elsősorban az iparosítás. A kézműipar átalakul gyárszerű, nagyüzemi termeléssé. Ennek terjeszkedése miatt az összes termelési ágak fokoza­ tosan iparosodnak; iparosodik az építkezés, a szállítás, a távközlés, az erdőkiter­ melés, sőt újabban a tudomány és a mezőgazdaság is. Az iparosítás térhódításával rendkívül m e g n ő a lakosság mobilitása, gyors átrétegződési folyamat indul meg. A mezőgazdaságból, illetve a faluból az iparba, a városba áramlik a lakosság. A z áramlás arányai és intenzitása országonként igen eltérő. Az iparosítás és az urbanizáció n e m véletlen, h a n e m objektív gazdasági és társadalmi szükséglet megnyilvánulása, az anyagi javak termelésének fejlődésé­ vel együtt járó folyamat. Ma már elismert tény, hogy a városiasodás a fejlődés, a haladás, a civilizáció kulcsa, ugyanis: — minél fejlettebb egy ország ipara, annál fejlettebb a mezőgazdasága is: — minél fejlettebb egy ország mezőgazdasága, annál nagyobb a mezőgazda­ sági munka termelékenysége; — minél nagyobb a mezőgazdasági m u n k a termelékenysége, annál nagyobb az eltartó képessége, vagyis egyetlen mezőgazdasági dolgozó m i n d több személy számára képes terményeket termelni; — minél nagyobb a m u n k a eltartó képessége, annál kisebb az aktív lakos­ ságból a mezőgazdaságban dolgozók részaránya; — minél kisebb a mezőgazdaságban dolgozók részaránya, annál nagyobb az iparban és a szolgáltatási ágakban dolgozók részaránya; — minél kisebb a mezőgazdaságban dolgozók részaránya az aktív lakosságon belül, annál nagyobb az össztársadalmi m u n k a termelékenysége, hatásfoka; — minél nagyobb a társadalmi m u n k a termelékenysége, annál nagyobb az egy főre jutó társadalmi össztermék és nemzeti jövedelem; — minél nagyobb a nemzeti jövedelem, annál nagyobbak a felhalmozási lehe­ tőségek, annál gyorsabb és biztosabb alapokon áll a termelés és fogyasztás növelése. Az iparosítás, az urbanizáció végső soron n e m más, mint a társadalmi m u n ­ kamegosztás fokozatos megváltozásának az eredménye, a társadalmi m u n k a m e g ­ osztás elmélyülésének, a termelőerők fejlődésének folyamata. Az iparosítás és az ezt követő városiasodás haladó történelmi tendencia. Ennek elismerése azonban távolról s e m jelenti, hogy ez az átrétegződés, ez a modern népvándorlás problémamentesen m e g y végbe és önmagától m e g is oldódik. A magántulajdonon alapuló társadalmakban ez a folyamat bizonyos fokig spontán, anarchikus. A szocialista társadalom feladata, hogy a lehetőségekhez m é r ­ ten ebből a folyamatból kiküszöbölje a spontán jelleget és ellentmondásokat, s

irányított, ellenőrzött, tudatos folyamattá alakítsa át, mint felismert szükségessé­ get kezelje. A gazdasági és társadalmi folyamatok irányításában jelentős előrehaladás történt hazánkban. E nagy társadalmi átrétegződés számos elemét, összetevőjét tu­ datosan és tervszerűen határozzák meg. Például az állami szervek szabják m e g az ipar fejlődési ütemét, technikai felszereltségének színvonalát, tehát munkaerő-szük­ ségletét is. Nemzetgazdasági szinten elkészítik az ország munkaerő-mérlegét, ennek alapján pedig a beiskolázási mutatószámokat. A z iparfejlesztéssel párhuzamosan a nemzetgazdasági terv előirányozza a „harmadik" szektor (szolgáltatások, egészség­ ügy, tudomány, kultúra) fejlesztését; ezek ismeretében tervszerűen történik a város­ fejlesztés is (közművesítési munkák, lakásépítkezés). Annak ellenére, hogy e folyamat főbb ismérveit, keretét tudatosan határozzák meg, a folyamaton belül — véleményünk szerint — elég sok a spontán, a n e m ellenőrzött és irányított elem is.

Az átrétegződés

optimális

üteme

Annak felismerése és elismerése, hogy a városiasodás objektíve haladó t e n ­ dencia, fontos, de n e m elegendő, ugyanis elemezni kell az elvándorlás, az urbanizálódás ütemét is. A városiasodás üteme akkor mondható optimálisnak, ha n e m vált ki feszültséget, ha a lehető legkisebb költséggel a legzökkenőmentesebben hajt­ ható végre. A nehézségek elkerülése végett szinkronizálni kell ezt a folyamatot mind az ipar, mind a mezőgazdaság szempontjából. A mezőgazdaság szempontjából optimális ütemről akkor beszélhetünk, ha a munkaerő kiválása a mezőgazdaságból n e m vet fel gazdasági-termelési problémá­ kat. A mezőgazdasági termelésből — a legjobbik esetben — csak akkor válhat ki valaki, csak akkor változtathatja meg a társadalmi termelésben elfoglalt helyét és szerepét, ha az ott maradók munkatermelékenysége olyan színvonalra emelkedik, hogy eltávozott társuk helyett is tudnak termelni. A mezőgazdasági munka ter­ melékenységének színvonala — ha a természeti tényezőktől elvonatkoztatunk — a felhasznált termelőeszközök mennyiségétől és hatásfokától függ, valamint attól, hogy milyen mértékben hatolt be a tudomány a mezőgazdasági termelésbe, m e n y ­ nyire hatékony; továbbá függ a mezőgazdasági dolgozók szakmai színvonalától. Ha a mezőgazdasági munkakörnek más munkakörrel való felcserélése gyorsabb ütemű, mint a mezőgazdasági termelés korszerűsítésének és — ennek megfelelően — a m e ­ zőgazdasági termelés növekedésének üteme, akkor feszültség mutatkozik (munka­ erőhiány a mezőgazdaságban s emiatt élelmezési nehézségek a városokban). Ha az eleven munkának a mezőgazdaságból az iparba való átáramlása kerül napirendre, egyesek a folyamatot leszűkítve, egysíkúan szemlélik, valahogy így: a mezőgazdaságból eltávozd eleven munkát gépmunkával (tárgyiasult vagy holtmun­ kával) kell pótolni, és akkor minden rendbe jön. Valójában sokkal bonyolultabb a kérdés. A mezőgazdasági termékek iránti keresletet csak akkor lehet fedezni, ha a termelés korszerűsödik. Ennek feltétele, hogy nő területegységenként a társa­ dalmi munkaráfordítás koncentrációja. A növekvő társadalmi munkamennyiségen belül egyre nagyobb a tárgyiasult m u n k a részaránya, s ennek megfelelően egyre kisebb az eleven munkáé. D e m i v e l a területegységre eső társadalmi munkaráfor­ dítás koncentrációja n e m öncél, h a n e m csupán eszköz a mezőgazdasági termelés növelésére, a területegységre jutó termelésnek gyorsabb ütemben kell növekednie,

i

mint a társadalmi munkaráfordításnak. Ily módon az a helyes, ha területegysé­ genként a társadalmi munka mennyisége nő ugyan, de a termékegységre (kiló, liter) eső társadalmi munkaráfordítás csökken. Más szóval többet termelünk, de egyben olcsóbban is. Ennek előfeltétele viszont az, hogy a területegységre jutó társadalmi munka termelékenysége gyorsabban növekedjék, mint mennyisége. Ellen­ kező esetben többet termelünk ugyan, de drágábban, és az eltávozd eleven munkát éppen csak pótolni tudjuk, vagy még ez s e m sikerül. A területegységre jutó társadalmi munka hatékonyságának növekedése m i n ­ denekelőtt függ az ipari eredetű termelőeszközök volumenétől, összetételétől, mi­ nőségétől és árától, továbbá az eleven munka mennyiségétől és milyenségétől, e kettő kihasználási fokától. Ez utóbbi viszont az irányítás, vezetés, szervezés függ­ vénye. A mezőgazdasági termelés homogén voltából következik, hogy az eleven m u n ­ kának holt munkával való helyettesítése a termelés minden láncszemében végbe kell hogy menjen, a területegységre koncentrálódott társadalmi munkamennyiség hatásfokát minden láncszem esetében biztosítani kell. Különben az egyik láncszem­ ben elért hatásfokot lerontja vagy éppenséggel hatálytalanítja egy elhanyagolt lánc­ szem alacsony hatásfoka. Ezért például az eleven munka pótlását n e m lehet csu­ pán a szántásra, vetésre korlátozni, mert ha a betakarításkor ezt n e m biztosítjuk — az elégtelen gépválaszték miatt ez különösen a dombvidéken érezhető —, n e m ­ csak az egyes gazdaságok vezetőségének okoznak fejtörést, h a n e m a nemzetgazda­ ságnak is tekintélyes károkat. A korszerűsödő mezőgazdasági termelésben n e m lehet csupán a földnek mint a legfőbb termelőeszköznek a kihasználását előtérbe tolni — mint ahogy ez m é g ma is nemegyszer megtörténik a hazai szakirodalomban. A fő hangsúly egyre i n ­ kább a földterületre koncentrálódó ipari eredetű termelőeszközök hatékonyságára kell hogy essék. Ügy gondoljuk, ennek logikusan kell következnie a földterületre jutó termelőeszközök koncentrációjából. Az elvárosiasodásnak, a mezőgazdaságból az eleven munka eltávozásának problémája n e m csupán mennyiségi vonatkozású (X mennyiségű eleven munkának X mennyiségű tárgyiasult munkával való pótlása), h a n e m minőségi is, azaz n e m ­ csak egyszerűen pótolni kell, hanem hatékonyabb munkával kell pótolni. A mezőgazdaságból való elvándorlás folyamata n e m mehet végbe egyik n a p ­ ról a másikra. A mezőgazdasági és ipari munka szétválása nem egyszerű. A szét­ válás folyamatában a mezőgazdasági dolgozó eleinte az iparban is dolgozik, d e mezőgazdasági tevékenységével még n e m hagy fel egészen. Fokozatosan, egyre inkább az iparban dolgozik, majd felhagy a mezőgazdasági munkával. Másrészt a családokon belül egyesek többé-kevésbé kiválnak a mezőgazdaságból, mások nem. Néha felemás helyzetek alakulnak ki. A családfő (férfi) már a városban dolgozik, jövedelme n e m a mezőgazdaságból származik. Munkahelye szerint ipari dolgozd, lakása szerint azonban falusi. Élelmiszerét n e m vásárolja meg, mint az ipari m u n ­ kás, hanem egyrészt maga vagy a család tagjai termelik. Ezért aztán érdekes „csa­ ládi" munkamegosztás jön létre a társadalmi munkamegosztás árnyékában: a csa­ lád egyes tagjai a közös gazdaságban végzett munkájukkal, illetve a háztáji gazda­ ságból előteremtik a létfenntartáshoz szükséges élelmiszerek nagy részét (termé­ szetes formában, tehát n e m mint árut vásárolják), a családfő vagy más családtagok pedig a nem mezőgazdasági munkákból származó jövedelemből fedezik a házépí­ tés, illetve a korszerű ipari eredetű termékek vásárlási költségeit. Az elvándorlás üteme nemcsak attól függ, milyen mértékben tud megválni a mezőgazdaság az eleven munka egy részétől, hanem attól is, milyen mértékben

van felkészülve befogadására a város, az ipar. Szándékosan teszünk különbséget ipar és város között. A z ipar befogadóképességét az újonnan létrehozott m u n k a ­ helyekkel biztosítják (új gyárak, intézmények), ez viszont csupán iparfejlesztés, beruházás kérdése. De a város befogadóképességét a lakásépítés, a közlekedési háló­ zat, egészségügyi ellátás, iskolahálózat kiépítésének üteme határozza m e g . Sok helyen az iparosítás üteme és munkaerő-igénye meghaladja a városok befogadó­ képességének növekedését. A z ipari központokban egyelőre csak munkát adnak, lakhelyet azonban m é g n e m tudnak minden, az iparba újonnan bevont munkaerő­ nek biztosítani. Ezért az ipari és mezőgazdasági munka fokozatos elválása, vala­ mint a városok befogadóképességének elégtelen növekedése miatt jelenik m e g az ingázás, a kétlakiság.

Az elvándorlás optimális területi megoszlása Az elvándorlás optimális ütemének biztosítása e bonyolult folyamatnak csak egyik vetületét öleli fel, főleg mennyiségi vonatkozását. Konkrétan: egy adott idő­ szakban m e n n y i eleven munka, hány ember hagyja el a mezőgazdaságot. D e arra már n e m ad feleletet, hogy az agrár munkaerő milyen területről távozzék el. Ezért az elvándorlás optimális ütemének megállapításával párhuzamosan m e g kell hatá­ rozni az elvándorlás optimális területi megoszlását is. Ez igen bonyolult és kényes kérdés. Elvileg azokról a vidékekről, falvakból, gazdaságokból kellene elsősorban az eleven munkát átirányítani az iparba, illetve városi munkakörbe, ahol a területegy­ ségre eső eleven munka mennyisége meghaladja a mezőgazdasági termelés valós szükségleteit, magas a népsűrűség és a területegységre jutó munkaerő száma vi­ szonylag nagy. Mint ismeretes, a területegységre jutó munkaerő tekintetében jelen­ tős eltérések mutatkoznak a különböző vidékek, sőt egyes vidékeken belül a külön­ böző gazdaságok között is. Ezen túlmenően, a mezőgazdaságban foglalkoztatott ele­ ven munkát főleg azokról a vidékekről kell elterelni, ahol az eleven munkának gépi munkával való helyettesítése a gépesítés adott szintjén megoldható. Vagyis elvben főleg azokról a területekről kellene átirányítani az eleven munkát, ahol vi­ szonylag k e v é s b é munkaigényes termékek alkotják a termelés legnagyobb részét, illetve ahol a termelési szerkezet miatt a viszonylag kevés eleven munkát gépi m u n ­ kával lehet pótolni. Elvben ez a helyzet; a gyakorlatban azonban a kérdés sokkal bonyolultabb, tudniillik az ipar, illetve a város vonzó hatása a városok környékén a legerősebb, az ipari központtól távolodva általában csökken. Ezért gyakran a falusi lakosság csökkenése éppen a város környékén a legerősebb, holott éppen itt volna szükség — legalábbis a mezőgazdasági termelés jelenlegi gépesítési színvonalán — a legtöbb munkaerőre. A városkörnyéki gazdaságoknak kell ellátniuk a várost zöldséggel, gyümölccsel, hússal. Mivel azonban a zöldség- és gyümölcstermesztés gépesítésének m é g csak az elején tartunk, sok városkörnyéki gazdaságban — épp a nagy m u n k a ­ igényes kultúrák aránya miatt — krónikus munkaerőhiány alakul ki. A távolabb eső vidékeken viszont gondot okoz a munkaerő teljes foglalkoztatása. A z ingázás, a kétlakiság a legjobb esetben is csak enyhíti, de n e m oldja m e g a problémákat. Az elégtelen felhozatal miatt a városok ellátását távoli vidékekről való költséges szállí­ tással próbálják megoldani. A kérdés azonban nemcsak gazdasági természetű. Hazánkban mindenkinek al­ kotmányos joga, hogy felkészültségének, képességének megfelelő munkakört válasz-

szon és töltsön be. Ezért n e m lehet adminisztratív eszközökkel meghatározni, hogy honnan mennyi mezőgazdasági dolgozó m e n j e n át az iparba. Az iskolahálózat terv­ szerű fejlesztésével a fiatal nemzedékek munkavállalását befolyásolni lehet, de az aktív munkaerőét már nehezebben.

Az elvándorlás

optimális

összetétele

A kérdés tovább bonyolódik: nemcsak az a lényeges, hogy hányan és hogyan, hanem az is, hogy kik válnak ki a mezőgazdasági termelésből. Sem az iparnak, s e m a mezőgazdaságnak n e m lehet közömbös, milyen az eltávozók kora, n e m e és — ahol felmerül — nemzetiségi összetétele. Az eddigi — egyébként világméretű — tendencia az, hogy mivel főleg a férfi munkaerő vált ki a mezőgazdaságból, a mezőgazdasági munka feminizálódik; mivel elsősorban a fiatalok válnak ki. a mezőgazdasági munka elöregedik; mivel mindenek­ előtt a rátermettebbek, ügyesebbek távoznak a mezőgazdaságból, a falun maradt munkaerő minősége változik. Ezeket a jelenségeket n e m szubjektív okok határozzák meg, h a n e m a terme­ lőerők, a társadalmi munkamegosztás objektív fejlődése. A korszerű iparnak ugyan nemcsak férfi munkaerőre, de főleg arra van szüksége. A fokozódd női munkaerő­ keresletet nem a mezőgazdaságból eltávozó női munkaerőből fedezik, h a n e m rend­ szerint a városra beköltöző férfi munkaerővel városra kerülő családok nőtagjaiból. A korszerű mezőgazdasági gépek, a villamosítás, kemizálás ellenére a mezőgazda­ ságnak szintén főleg férfi munkaerőre van szüksége. Ha e két ellentétes igényt n e m sikerül összhangba hozni, a következmény az lesz, hogy a mezőgazdasági munkaerő gyors ütemű felszívódása miatt (főleg a szövetkezeti ágazatban) munkaerőproblémák adódnak, s nemcsak mennyiségi, h a n e m minőségi hiány is mutatkozik. A korszerű ipar egyre nagyobb számban igényli a fiatal munkaerőt. A gyor­ san bővülő iskolahálózat révén egyre több fiatalt „szippant" fel a város, falvaink munkaerőállománya elöregedik, és ha m a m é g n e m is, de távlati szempontból ez számottevő problémákat vet fel. Mind több a 6 0 év felé közeledő, illetve a nyug­ díjba vonuló földműves, az utánpótlás n e m tart lépést a kiöregedőkkel. Az így keletkező űrt a gépesítés és egyéb korszerű eljárások a legjobb esetben csak eny­ híteni tudják, de megszüntetni nem. Az ipar és város egyre több közép- és magasfokú képzettségű szakembert igé­ nyel. A mezőgazdaságnak ugyan mind kevesebb, de szintén egyre magasabb szak­ képesítésű munkásra v a n szüksége. Ezért a korszerű iskolahálózat segítségével el kell érni, hogy a falusi fiatal mezőgazdasági szakmát tanuljon, és a korszerű mező­ gazdaság igényeinek megfelelő számban m e n j e n vissza a falura. Hiszen a korszerű mezőgazdaság s e m nélkülözheti az ügyes, hozzáértő szakembert.

Az elvándorlást gazdasági

szabályozó mechanizmus

Az iparosodás, a városiasodás, a mezőgazdaságban dolgozók részarányának csökkenése — mint láttuk — haladó, társadalmi-gazdasági szükségszerűség, s e tendencia a dolgozók számára is haladást kell hogy jelentsen, mindenekelőtt életés munkakörülményeik javulásában. Az emberek tudatában ez többek között mint anyagi érdekeltség, mint anyagi előny jelenik meg. A k i kiválik a mezőgazdasági

termelésből, és n e m mezőgazdasági munkakörben helyezkedik el, annak javul a keresete, mennyiségileg nő a fogyasztása, emelkedik munkájának termelékenysége, s civilizáltabb munka- és életkörülmények közé kerül. Az ipar szívóhatása tehát elsősorban nagyobb kereseti lehetőség formájában jelentkezik, „érdemes" elmenni a mezőgazdaságból. Pedig: az ipari munka termelékenységének növekedésével — ami az ipar fej­ lődésének szükségszerű velejárója — nő az ipari munka eltartó képessége is (az iparban dolgozó egyre több n e m iparban dolgozó számára tud ipari eredetű cik­ keket gyártani). Ezért a m e z ő g a z d a s á g b a n m a r a d ó k emelkedő jövedelmi szintje és a bővülő iparcikk-kínálat lehetővé teszi a megnövekedett igények kielégítését, a város és falu közötti lényeges különbségek csökkentését. A mezőgazdasági munka termelékenységének növekedésével — ami a mező­ gazdaság korszerűsödésének szükségszerű velejárója — nő a mezőgazdasági munka eltartó képessége is (a mezőgazdaságban dolgozó egyre több n e m mezőgazdasági dolgozó számára tud mezőgazdasági terméket termelni), vagyis a n e m mezőgazda­ sági jövedelmek gyarapodásával párhuzamosan nő a kínálat a piacon, s lehetővé válik ugyanakkor a városi lakosság megnövekedett igényeinek magasabb fokú kielégítése. Ha mindez így történik, a társadalmi munkamegosztás elmélyülése, az átrétegződés n e m borítja fel a gazdasági egyensúlyt, n e m jelentkeznek különösebb problémák. Az átrétegződés motivációja köztudomás szerint a városi munkakör nagyobb kereseti lehetősége, a városi élet előnyei. E célból a n e m mezőgazdasági munka­ körökben a kereseti viszonyok jobbak kell hogy legyenek, mint a mezőgazdaság­ ban. A kereseti viszonyoknak viszont szintén van egy optimális arányuk. Ha ugyanis a n e m mezőgazdasági keresetek a kívántnál nagyobb arányban haladják meg a mezőgazdasági munkából származó kereseti színvonalat, az átrétegződés, az elvárosiasodás folyamata felgyorsul, túllépi az optimális ütemet, munkaerőhiányt idéz elő a mezőgazdaságban, mivel az eltávozás üteme gyorsabb, mint az eleven munkának a nemzetgazdasági tervben előirányzott helyettesítése; a munkaerőhiány miatt tehát a mezőgazdasági termelés n e m nő kellőképpen, a városi piacon a keres­ let túllépi a felhozatalt, áremelkedési tendencia indul meg a szabad piacon, vagy élelmezési nehézségek lépnek fel. Mivel a gépi munka n e m fedezi az eltávozó eleven munkát, sem a mezőgazdasági munka termelékenysége, sem a mezőgazda­ ságból származó j ö v e d e l e m szintje nem nő kellő mértékben, a n e m mezőgazda­ sági és mezőgazdasági jövedelmek különbsége tovább fokozódik, ami a mezőgazda­ ságból való fokozottabb kiválás további indítéka lesz. Ha viszont a n e m mező­ gazdasági és mezőgazdasági munkából származó jövedelmek különbsége n e m ele­ gendő, akkor az agrármunkából történő kiválás n e m éri el az optimális ütemnek megfelelő szintet, a lendületesen fejlődő ipar munkaerő ellátását n e m lehet bizto­ sítani. Sőt, ha a mezőgazdaságból származó jövedelmek meghaladják a n e m m e ­ zőgazdaságból származó jövedelmek színvonalát, az eddigiekben ismertetett elván­ dorlás iránya megfordul, a városból kezd visszatérni a még alig „lehorgonyzott" munkaerő, s ez ugyancsak fokozza az ipar munkaerőhiányát. A kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés feltétele tehát az, hogy az ipar és me­ zőgazdaság közötti arányról beszélve, ne szűkítsük le a problémát az iparban és mezőgazdaságban dolgozók számának arányára, az ipar és mezőgazdaság hozzá­ járulására a társadalmi össztermék és a nemzeti jövedelem létrehozásához. Az ipar és mezőgazdaság aránya helyesen a mezőgazdaságból való kiválás optimális ütemét, az optimális ütemet meghatározó kedvező kereseti arányokat, valamint az átkerülő és az ott maradó munkaerő összetételét is magában foglalja.

Konklúziók

helyett

Az iparosodás és városiasodás szükséges és egyben haladó tendencia, de irá­ nyítani, befolyásolni kell, n e m maradhat spontán folyamat. Az irányítás viszont szükségessé teszi, hogy tudományos módszerekkel minél pontosabban tárjuk fel a városiasodás optimális ütemét, területi megoszlását, összetételét, a városiasodást meghatározó és befolyásold gazdasági mechanizmust. Ehhez mélyreható szociológiai felmérésekre, elemző munkára, a különböző szakemberek gyümölcsöző együtt­ működésére van szükség.

Bartha

Árpád

„Falun"

című

sorozatából

KÁDÁR JÁNOS

Alecsandri

ösvényein

A költő születésének 1 5 0 . évfordulójára

Tűnjön bár balgaságnak, de én — urbánus ember létemre — falun érzem magam leginkább biztonság­ ban. Fák, füvek között, a mindenna­ pok egyértelmű szerszámai között. A sallangtalan, célratörő szavak között, melyek úgy csukódnak s nyílnak, mint a kéz legegyszerűbb mozdulata: a hívás. Különösen jó érzés, hogy nem kell kapkodnom a fejem, nem kell minduntalan magam mögé tekinte­ nem, és nincs szükségem mankóra, hogy megértsem azt, amit tekinte­ temmel egyszerre átfoghatok. Ilyen­ kor kapom vissza már-már elfelejtett arcom, azt, melyet nem kendőz a kőés emberrengeteg pillanatonkénti színeváltozása. Lehet, hogy mindez a városlakó túlzása csak, de legyen bárhogy, göcsörtös füzek közt és for­ ró búzák között én — én vagyok. Le­ het, hogy csak valameddig. De jó, Ligia Macovei rajza hogy egyelőre így van. Jó tudnom, éreznem azt, hogy míg a sok bejárt város vonz vagy ta­ szít, addig a falu — a maréknyi tűzhely —, a tanya, a csőszház mindig csak vonz, legyen az ország bármely részében is, legyen bár ismeretlen vagy ismerős. A másfajta gondra, a másfajta örömre jobban oda tudok figyelni, mint a hasonszőrűre. Elgondolkoztató, hogy milyen keveset kell adnom azért, hogy eze­ ken a tűzhelyeken befogadjanak. A kiérzett bizalmat mindenütt biza­ lommal fogadják. A faragott kapu mögött magasodó boronaházban, az esztenán, de a lakodalomban és a halotti toron is. Az évszakok nyugodt­ sága, természetessége a falusi ember sajátja, és ez az, ami megnyugtat, biztonságérzetet ad. Ez késztette, ösztökélte Alecsandrit, hogy Nyugat fővárosai után mindegyre Mirceşti csöndjébe térjen meg, s csodálattal adózzon a falusi ember alkotásának: Szép v a g y ó, mezei m u n k a , b ő s é g ü n k ősi k ú t j a , Mely az e m b e r t és a földöt összefűzöd ú j r a s ú j r a ! . . . *

* Az idézeteket Szemlér Ferenc fordításaiból vettük.

Ő tudta, és én is tudora, hogy a falun föllelt ember—föld kapcsolat — melyet örökössé a munka szentesített — az, ami vonz a faluban. A teremtés mindennapos valósága — melytől a városi elidegenedett — vonz. A vetés és az aratás közt feszülő falusi ember így lesz az egész, a teljes­ ség jelképe. M e g i n d u l n a k a földön, a hosszú friss b a r á z d á n H ó n a l j a l a t t a z s á k k a l a szorgos m a g v e t ő k . Útjukban a magot a szélirányba rázván, L e s z á l l n a k a v ö l g y b e s m e g m á s s z á k a tetőt.

A magvetőnek ez a képe ma divatjamúlt, de mégis ezt teszem a maga­ mévá, kiiktatva az ember munkáját megkönnyítő, de az embert a föld­ től eltávolító gépet. Nincs igazam? Lehet. De így érzem magam bizton­ ságban. Önzés? Lehet. De miért ne? Hisz az egyre gyorsuló városiasodás közepette nem sokáig mondhatjuk, hogy „Szerszámát a ház tövében bontja-rakja most a gazda", mert maholnap zsebredugott kézzel megy munkába a földműves. A falu sem marad meg maréknyi tűzhelynek, vil­ lanytűzhely lesz belőle. Eltűnnek a boronaházak, s az egyikfelől majd­ nem a földig érő zsindelyes házfödél. Eltűnnek a felhőnyi körtefák, az ember a törpegyümölcsösök fölé nő; el a sikátorok, melyeket egy szénás­ szekér egészen kitölt, és el patakok, melyeknek tükre egy magasságban van a réttel. Aztán majd a mai faluról is úgy kezdik a beszédet, mint a mesét: Volt egyszer... De erre a türelmetlen hallgató csak legyint, s nem tudja majd, mi az, hogy Ló n y e r í t a friss m e z ő b e n , m a r h a bőg a zsenge p á s t o n , J u h - k o s á r b ó l lép a n y á j ki s b a l l a g a hegyi c s a p á s o n .

Nem tudom, más hogy van vele, de én, urbánus ember létemre — tűnjön bár balgaságnak — falun érzem magam leginkább biztonságban. És mert így van, néha el kell indulnom. Kell, mert ahogy Alecsandri mondja, A földek gőzölögnek: tavaszi szél v e t e t t A n e d v e s t á j r a s z i k k a d t gyalog-ösvényeket.

Szilágyi Zsolt fémdomborítása

GÁLL ERNŐ

A VEGYES LAKOSSÁGÚ FALVAK KUTATÁSA Vegyes lakosságú falvaink valóságának feltárása számos fontos ada­ lékkal gazdagíthatja a faluszociológia és az etnikum-közi viszonyok szo­ ciológiájának határmezsgyéjén elhelyezkedő kutatást. Noha a nemzeti kérdés és a parasztkérdés között hagyományos a kapcsolat, a falu nem kizárólagos terepe az etnikum-közi viszonyok kuta­ tásának, amely nyilván tágabb kört fog át. A makro- és mikrostruktúra összefüggéseiben, az iparosítás és városiasodás dinamikájában megköze­ lítve azonban, beszédes adatokkal szolgálhat a nemzeti-nemzetiségi kér­ dés múltját és jelenét illetően. A múltat tekintve, a falutörténet például nélkülözhetetlen az etni­ kum-közi viszonyok feltárásában, főként itt, Kelet-Európában, ahol még a XIX. század első évtizedeiben is a feudális csökevények jelenléte (nagy­ birtok) és egy sajátos, megkésett nemzetfejlődés volt a jellemző — a cári birodalom és a Habsburg-monarchia, a nemzetek e börtöneinek évszá­ zados elnyomó politikája következtében. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a hűbéri társadalom osztályrétegződése rányomta nálunk bélyegét az etnikum-közi viszonyokra (magyar földesúr—román jobbágy Erdélyben), a birodalom és a nagybirtok érdekeit szolgáló telepítéspolitika pedig j e ­ lentős mértékben hozzájárult e terület nemzeti-nemzetiségi struktúrájá­ nak kialakulásához (sváb és szlovák települések). Kétségtelen az is, hogy mind a feudalizmusban, mind a kapitalizmusra való áttérés korában ki­ robbanó parasztmegmozdulások kiváltó okai között elválaszthatatlanul egybefonódik a társadalmi és a nemzeti elnyomással szembeszegülő til­ takozás. Ami viszont a falukutatás szerepét illeti a mai etnikum-közi viszo­ nyok elemzésében, erre vonatkozólag elég a romániai magyar falusi la­ kosság aránylag magas számára hivatkoznom. Ha pedig e statisztikai adalék mellett figyelembe vesszük még azt a körülményt, hogy nem csu­ pán a hagyományos, de a mai gyors metamorfózisban levő falu is a nemzeti-nemzetiségi sajátosságok olyan számottevő elemét őrzi, mint a folklór, könnyű belátnunk, milyen fajsúlyos az említett szerep. Persze, nem csupán az etnikum-közi viszonyok kutatása meríthet sokat a falu múltjának és jelenének megismeréséből. A faluszociológia sem nélkülözheti az előbbi diszciplína támogatását, ami főként a vegyes lakosságú falvak esetében bizonyul majd termékenyítőnek. Ezért tartom szükségesnek, hogy a sok biztató eredménnyel kibonta­ kozó faluszociológiánk programjában nagyobb helyet biztosítsunk a ve­ gyes falvaknak. Ez pedig — többek között — azt is jelenti, hogy a ku­ tatásra kerülő falvak típusainak meghatározásában — a már eddig alkal­ mazott ismérvek között — kritériumként fel kell vetnünk a nemzeti­ nemzetiségi összetételt is. Persze, ezt az új típus-meghatározó szempon-

tot nem elszigetelten, mintegy abszolutizálva, hanem a már alkalmazot­ takkal összefüggésben kell érvényesítenünk. Ebben az értelemben sze­ retném kiegészíteni Ioan I. Matei és Mioara I. Matei javaslatát, amelyet az 1969. június 24—26 között Bukarestben megtartott szociológiai érte­ kezleten terjesztettek elő a területi közösségek elemzésében alkalmazandó kritériumok további gyarapítását illetően (Criterii de determinare a co­ lectivităţilor teritoriale în cercetările sociologice, a Metode şi tehnici ale sociologiei. Bucureşti, 1970. című kötetből, 101—104). Az etnikum-közi viszonyok elemzésére alkalmas társadalmak, illetve szakszociológiák számbavétele során Roger Bastide megemlíti az ún. ipari társadalmakat, amelyekben — szerinte — a nemzeti jelleg eltűnő­ ben van, majd kifejti, hogy éppen ezért a fejlődésben levő országokra szakosított, ún. fejlődés-szociológiában (sociologie du dévéloppement) látja e jelenség-csoport kutatására alkalmas diszciplínát (Psychologie des peuples et relations interethniques. Revue de psychologie des peuples, 1969. 4). Meggyőződésem viszont, hogy a gyors ütemben iparosodó Romá­ niában végbemenő mutációk hatása alatt alakuló vegyes lakosságú fal­ vak olyan sajátos valóságterületet képviselnek, amelynek feltárása nem­ zetközileg is érdeklődést válthat ki. *

Ez az ígéretes vállalkozás sem előzmény nélküli. A két világháború közötti korszakban, a Dimitrie Gusti professzor vezette monografikus szo­ ciológiai iskola ama törekvésében, hogy elkészítse a romániai falvak szo­ ciológiai atlaszát, tervbe vette a vegyes lakosságú falvak számbavételét is. E terv megvalósításának kezdetét jelzi az a statisztikai felmérés, mely 37 ilyen jellegű település nemzeti összetételét mutatja be (60 sate româneşti. Bucureşti, 1941.I. 141). Az ún. „nemzet tudománya" elméleti megalapozását szolgáló tanulmányában pedig Gusti professzor hangsúlyozza a román nemzettel együttélő kisebbségek tanulmányozásának szükségességét (Opere. Bucureşti, 1968. I. 498). Ez a felismerés természetesen ösztönző erővel je­ lentkezett a romániai magyar társadalomkutatók munkásságában is, akik — részben a Gusti-féle iskola égisze alatt — figyelemre méltó eredmé­ nyeket értek el ezen a téren. Érdeklődésüket főként az erdélyi vegyes lakosságú falvak demográfiai, gazdasági, politikai és kulturális viszonyai kötötték le. Ismeretes, hogy Mikó Imre könyve (Az erdélyi falu és a nem­ zetiségi kérdés. Kolozsvár, 1932) 9 mezőségi faluban mutatja be az együtt­ élés kölcsönhatását a birtokviszonyok, a család, az iskola, az egyhá­ zak s más tényezők elemzésének közvetítésével. *

A mai Románia vegyes lakosságú falvainak életét, fejlődését két döntő tényező határozza meg, amelyek egyben a kutatás irányát is, tematikáját is megszabják. Egyrészt a mezőgazdaság szocialista átalakulására, a gyors ütemű iparosításra és városiasodásra, általában társadalmunk nagyfokú mobilitására, másrészt a román nemzet és az együttélő nemzetiségek kö­ zötti teljes egyenjogúság és egység megteremtésére irányuló politika kö­ vetkezményeire gondolok. Vizsgálódásainkat — éppen ezért — az ország makrostruktúrájában beállott változások összefüggéseiben kell megter-

veznünk és végrehajtanunk. Számolunk továbbá azzal, hogy a végső, meg­ határozó jellegű alapstruktúra mellett társadalmunkban találunk még olyan struktúrákat is, amelyek nem tekinthetők egyszerűen az előbbi függvényeinek. Ilyen például éppen a társadalom nemzeti-nemzetiségi összetétele. A vegyes lakosságú falvak kutatásában is alapvető jelentőségű az a felismerés, hogy a szocialista társadalom mozgásában megnövekedett az etnikai közösségek szerepe. Az eddigi tapasztalatok általánosítása és a fej­ lődés előrejelzése lehetővé tette annak a tételnek a megfogalmazását, hogy a nemzeti keretek biztosítják még sokáig az új társadalom létrehozásának kedvező feltételeit. Mindez pedig az együttélő nemzetiségekre is vonatko­ zik, amelyeknek jól meghatározott helyük, szerepük van az ország mai és holnapi életében. E távlatban termékeny munkahipotézisként fogadhatjuk el, hogy a szocialista nemzetiségek hosszú időn át megőrzik majd egyéni­ ségüket. Az etnikum-közi viszonyok alakulásának romániai gyakorlata már megcáfolta különben a kisebbségek beolvadását, eltűnését sugalmazó „melting-pot" (olvasztótégely) elméletét. És itt nem csupán arról van szó, hogy a nemzetiségekhez tartozók nagy többsége (köztük a vegyes lakos­ ságú falvak lakossága) ragaszkodik „kollektív azonosságához", hanem főként arról, hogy a nemzeti kérdés marxi—lenini megoldásában elért eredmények biztosítják is az anyanyelvű kultúra, a sajátos szocialista nemzetiségi öntudat kifejlődését. Émile Durkheim fontos helyet biztosít társadalmi morfológiájában a települések szerinti tagozódásnak. Mi is számolunk e tagozódás jelentősé­ gével, amelyet azonban a földrajzi, történelmi és demográfiai tényezők figyelembevételével, a társadalom alapstruktúrájától meghatározottnak tekintünk. E szempontok alapján — csupán az etnikai összetételt tekintve — a vegyes falvaknak három csoportja ismeretes: vannak 1. olyan vegyes falvak, amelyeket az ország többségéhez és egy nemzetiséghez tartozók laknak (román—magyar vagy román—szász lakossság); 2. a többséghez tar­ tozók és több nemzetiség lakta falvak (például román, magyar, német és szerb lakosság); 3. vegyes falvak, amelyekben két vagy három nemzetiség tagjai élnek (például magyar és sváb lakosságú falvak). Nem közömbös természetesen, hogy az illető falvak milyen nemzeti összetételű zónában (román többségű megyében, vagy például a magyar többségű Székelyföl­ dön) fekszenek. Fontos mozzanatnak kell tekintenünk azt a körülményt is, hogy a vegyes falvak közelében vagy nemzetiségi szempontból homogénabb területeken milyen ipari létesítmények működnek, milyen ütemű e zónára közvetlen hatást gyakorló iparosodás és városiasodás. Ez az össze­ függés egyébként a városiasodás és az iparosodás szempontjából sem elhanyagolható. Kutatóink nem is tévesztik szem elől. A brassói zóna urbanizálódási folyamatát elemző tanulmánykötet bevezetőjében Miron Constantinescu utal arra, hogy a másik vizsgált zónával, Slatinával össze­ hasonlítva, ahol nincsenek más nemzetiségűek, Brassó környékén és magá­ ban a városban számottevő német és magyar lakosság él (Procesul de urbanizare în România. Zona Braşov. Bucureşti, 1970. 18—19). Tisztában vagyunk azzal, hogy a valóságban sohasem vegytiszta képlettel van dol­ gunk, s e csoportosítás heurisztikai értékét csak akkor aknázhatjuk ki, ha figyelembe vesszük, hogy iparosodott, iparosodó vagy hagyományos, viszonylag zárt, mezőgazdasággal foglalkozó faluról van-e szó. A vegyes

falvak etnikum-közi viszonyainak kutatásában ugyanis ma már inkább csak elvétve találunk elszigetelt mezőgazdasági települést. Az ország makrostruktúrájában beállott alapvető változás, az alap­ struktúra módosulása a vegyes falvak mikrostruktúrájában is megnyil­ vánul. E „mutációk" következtében a birtokviszonyok és a családi viszo­ nyok, amelyeknek tanulmányozása elsőrangú fontosságú volt a régi Romá­ nia vegyes falvainak szociológiájában, ma kevésbé konkludensek ebből a szempontból. Tény, hogy a tulajdonviszonyok szocialista átalakítása, az iparosodás hatására a család funkciói is megváltoztak. Ez a folyamat bizo­ nyos tekintetben csökkenti a család ama szerepét, amelyet Mikó Imre, a két háború közötti vegyes falvak kutatója így határozott meg: „ . . . a nem­ zetiség a családon keresztül szövődik, válik tudatossá vagy mosódik e l . . . " A mai szövetkezeti falu struktúrájában a tulajdonviszonyok szerepét a munkamegosztásban betöltött hely foglalta el, ez az átalakulás pedig gya­ korlatilag megszüntette a birtokviszonyok hajdani alapvető funkcióját az etnikum-közi viszonyok alakításában. Ugyanezek a tényezők (amelyekhez hozzá kell még vennünk a falun zajló kultúrforradalmat) módosították, illetve csökkentették a szomszédsági kapcsolatok, valamint az egyházak szerepét is. Itt kell rámutatnunk arra, hogy az iparosítás nem csupán a vegyes lakosságú falvak életére gyakorol mély hatást, hanem alapvetően meg­ változtatja azoknak a hajdani — mind a magyar, mind a román uralkodó osztályoktól — elhanyagolt és így visszamaradt megyéknek, az ún. Szé­ kelyföldnek az arculatát, ahol a magyar lakosság többséget alkot. A nem­ zetiségi vidékek iparosítása — a termelőerők arányos elosztása és fejlesz­ tése keretében — elhatározó jelentőségű a nemzeti-nemzetiségi kérdés megoldásában. Ebből a szempontból az iparosításban a teljes jogegyenlőség biztosításának, a kulturális-emberi fejlődésnek szilárd alapját látjuk.

Etnikum-közi viszonyokról szólva, a különböző nemzetiségekhez tar­ tozó egyének kapcsolataira, valamint maguknak a csoportoknak a relá­ cióira gondolunk, ahogyan azok intézmények és szervezetek közvetítésé­ vel létrejönnek. E viszonyokat jellemezve, Roger Bastide — már idézett tanulmányában — abban látja közös vonásukat, hogy konfliktusos ter­ mészetűek. Az antagonizmus azonban nem abszolutizáló vonásuk. Számos történelmi, gazdasági, politikai és kulturális tényező hatására alakulnak ilyen vagy olyan jellegűvé. Ami vegyes falvaink e viszonyait illeti, meg­ állapíthatjuk, hogy egyrészt a több évszázados együttélés, a közös sza­ badságharcos hagyományok, másrészt pedig azok a mai társadalmi és poli­ tikai feltételek, amelyek természetüket megszabják (a jogegyenlőség, az együttes munka, a különböző intézményekben és szervezetekben kifejtett közös tevékenység, a hazafias-internacionalista szellemű nevelés), nem a konfliktus, hanem éppen ellenkezőleg, az együttműködés, az egység elmé­ lyítésének irányában alakítják őket. Erről a folyamatról tudósítanak egyébként azok a jelentős nyelvészeti és néprajzi kutatások, amelyek a román—magyar nyelvi és zenei kölcsön­ hatásokra, a bilingvizmusra utalnak, valamint a népviselet s általában életmód tekintetében a román, magyar, német és szerb együttélésből szár­ mazó rokonvonásokat ölelik fel (Szabó T. Attila, Blédy Géza, Márton

Gyula, Gálffy Mózes, Balázs László, Zsemlyei János, Kósa Ferenc nyelvé­ szeti, Jagamas János, ifj. Kós Károly, Faragó József és Nagy Jenő n é p ­ rajztudományi kutatásai). Folytatnunk kell továbbá a vegyesházasságok problémájának m á r a két világháború közötti szakaszban megkezdett elemzését. Kutatni készülünk a kultúrközi kapcsolatokat, az asszimiláció jelenségeit. Alapvető fontosságúaknak tartjuk a vegyes nemzetiségű m u n ­ kacsoportok (brigádok) s a más nemzetiségű vezetők viszonyának vizs­ gálatát. Nem feledkezünk meg azonban a múltbeli tudatcsökevények j e ­ lenlétéről, a konfliktus-helyzetek lehetőségéről sem, és ezért szorgalmazni kívánjuk a sztereotípiák, előítéletek kutatását is. E feladatok tudományközi jellegénél fogva, különböző szakemberek, román, magyar, német nyelvészek, folkloristák, történelem-kutatók, de­ mográfusok, pszichológusok együttműködését kell létrehoznunk. Számí­ tunk az írókra is. Talán jellemző, hogy a múlt év egyik legnagyobb sike­ rét éppen Sütő András könyve aratta, amely egy erdélyi vegyes falu életét mutatja be nem csupán a művészi megjelenítés erejével, hanem szociológiai hitelességgel, a családi életrajz elemeinek a felhasználásával. A különböző központi és vidéki kutató részlegekben kibontakozó m u n ­ kát a Társadalom- és Politikai Tudományok Akadémiája irányítja. Az égisze alatt megalakult, felbecsülhetetlen jelentőségű új intézmény, a Politikai Tudományok Intézete, amely korszerű keretet biztosít a nemzeti kérdés, az együttélés tanulmányozására, minden bizonnyal nagy lendü­ letet ad majd a vegyes lakosságú falvak kutatásának is. Részlet a Bukarestben 1971. május 24—26-án szociológiai kollokviumon elhangzott előadásból.

megtartott

Erdős Pintye

román—francia

I.

Pál. Gligor

falu­

SIPOS

KATALIN

Hallgatnak

rám...

Agrármérnök vagyok már egy évtizede. Külsőre nem sokat mutató: 154 cm magas, 48 kilós, szemüveges, fiúsan vágott hajjal, nadrágban, csizmában (bőr vagy gumi — az időtől függően), lóháton, kétkerekűn vagy gyalog járó. Mindezeket már többször megírták rólam, prózában és versben. A termelőszövetkezet tagjai jól megtermett, piros arcú, borvidéken élő embe­ rek-asszonyok, 60 éves korukban még nagyon jól bírják a munkát. En 33 éves va­ gyok. Nem éppen a világvégén dolgozom, de közel hozzá. A vasútállomás 5 km-re van, autóbuszjárat, járható út ezen a távon nincs, s" egyelőre nem is lesz. Szilágy­ sámsonnak hívják a községet, két falu népe tartozik az mtsz-hez. A határ mintegy 2000 hektár, a fő termelési ág a szőlő- és gyümölcstermesztés. Hogyan kerültem ide, mit vártam és mit értem el itt, mennyit tudtam elkép­ zeléseimből megvalósítani? Milyen egy falun élő agrármérnök élete, milyen nehéz­ ségei lehetnek, milyen problémákkal találkozik, hogy oldhatók meg ezek, milyenek a kapcsolatai egy község népével, melyet kilenc évvel ezelőtt ismert meg?

ELSŐ

TALÁLKOZÁSOM

A

SÁMSONI-MOCSOLYAI

NÉPPEL

Bukarest mellett dolgoztam egy évig, onnan kértem áthelyezésemet az ak­ kori Kolozs tartományba. Sámsont választottam több mint 200 hely közül. Mindig szőlő- és gyümölcstermesztéssel szerettem volna foglalkozni, olyan helyen, ahol erre megfelelő talajt, éghajlati adottságokat és hagyományt is találok. 1962 februárjában jelentkeztem Zilahon, a mezőgazdasági osztályon. Első taná­ csuk: vásároljak legalább egy pár gumicsizmát. Első megérzésem: „Na, ez is ide jött bajnak a nyakunkra." A rajoni mezőgazdasági osztálytól hozott ki lovaskocsin (távolság 28 km, elég erős tél) egy rajoni mérnök, a kocsira hátul felkötve egy láda és egy bőrönd volt — a vagyonom. A járható út két óra múlva véget ért! Előttünk egy csúnya, szakadékos, szerpentines domb állt. A mérnök úr azt javasolta — miközben sandán rámpillantott —, menjünk fel gyalog a rövidítésen, míg a kocsi körbejön. Nem én lihegtem a tetőn. Ott megvártuk a kocsit, mégis ünnepélyesebb így a „bevonulás". Útközben a kolléga magyarázgatott, megmutatott egyet-mást. Mocsolyára beérve egyenesen az elnökhöz mentünk. Előkerült valami falnivaló, Leányka-borral együtt, és elkezdtünk beszélgetni erről-arról. Egyszercsak előáll az elnök felesége: lakhatom és étkezhetem náluk, bár amikor az ura ezt otthon elő­ ször felvetette, és ő megtudta, női mérnökről van szó, hallani sem akart ilyesmiről. Jólesett az ajánlat és az őszinte szó is, de nekem a községközpontban, Sámsonban kellett laknom. Aztán egy idő után az is kiderült, hogy V. osztályos fiukra is gon­ doltak, amikor felajánlották a koszt-kvártélyt, a fiúnak sem ártott volna egy kis „mérnöki segítség"... Ebéd után elhajtottunk Sámsonba. Hírt vitt valaki vagy sem, mai napig sem tudom, de az iroda tele volt. Első észrevételem, ami már szinte megszokottá vált: itt is kételkedő tekintetek, csalódott vagy csodálkozó arcok, olyasvalami: „Hát ez is mérnök?"

Felültem az íróasztalra — ma is ez az asztalom —, rágyújtottam egy cigaret­ tára, egyszóval megkezdtem a bemutatkozást. Beszélni kezdtem, ők inkább hallgat­ tak, majd itt is előkerült egy korsó bor, melynek fogyasztása közben a beszéd is jobban megindult. Este már a lakásomban feküdtem le. A lakberendezés: egy vaságy szalmazsák­ kal — a traktoros-brigádtól kölcsönözve —, a kék színű asztal — a kultúrotthonból — és egy ócska szekrény, melyben előző nap még a néptanács régi irományait tartották. Szobámat frissen súrolták, de tüzet elfelejtettek rakni.

AZ ELSŐ

ÉV

SÁMSONBAN

Kialakult az új vezetőség az mtsz-ben, a két falu egy gazdasággá egyesült. Egyelőre senki sem tudja, tulajdonképpen mi is a teendő. Beiratkozni vala­ hogy még beiratkoztak — utolsók között a rajonban —, de mi lesz tovább, mit kell tenni, hogyan és miért? Ezekről nemigen szólt nekik senki, bár elbeszélésük sze­ rint 15—20 ember is járt rajontói, tartománytól szinte fél évig „meggyőzni". Igaz — mondják —, mindent megígértek, amit csak kértünk a kérvények aláírásakor. Egyszerűen kezdtem a magyarázatot, nem láttam értelmét jelszavak haszná­ latának — tudtam, azokból eleget hallhattak már: úgy kell dolgozni, ugyanolyan szorgalommal és odaadással, mint eddig, csak nagy birtokon és tervek álapján. Tulajdonképpen egy jó gazda szintén előre elgondolta, mit akar, esetleg nem tudta, hogy az ilyesmit tervszerű gazdálkodásnak nevezik. Az emberek maguknak valami ilyesmit mondtak: ha már beleestünk, hát dolgozzunk, hogy meg tudjunk élni itthonról, mint eddig. Még korainak tartottam előadást tartani a modern nagyüzemi, gépesített mezőgazdaságról akkor, amikor 2 univerzális(-an rossz) gabonavetőgéppel rendel­ kezett a gépállomás brigádja, és abban az évben csupán 10 tonna műtrágyát kap­ tunk. 1970-ben már 10 traktor, 7 különböző típusú vetőgép, 4 tárcsa, vegyszer­ szóró gép, 4 kombájn állt rendelkezésünkre, és összesen 200(!) tonna műtrágyát kaptunk. Egyetlen „újítás" az első évben: a kukoricát nem szórva vetettük, hanem fogatokkal, minden harmadik barázdába, tehát sorba, de kézzel. Szinte minden vasárnap délután felmentünk a „Hegyre", s ott valamelyik brigádos vagy vezetőségi tag borpincéjénél töltöttük el az időt. Én szereztem a húst, ők adták sorjában a bort. Ezeken a „vasárnapi szabad délutánokon" ismer­ kedtünk, beszélgettünk hol a gazdálkodásról, hol egyebekről (azt hiszem, az első és második világháborúról tudok annyit, mint egy közkatona, aki harcolt, legalább­ is azokon a frontokon, ahol sámsoniak is voltak!). Amikor megunták a beszédet, négy szólamban énekeltek szebbnél szebb népdalokat, úgy este 8—9 óráig. Érdekes szokás Sámsonban: a vasárnap délután a férfiaké, az összes többi a feleségeké... De legalább egy fél nap csak az övék, olyankor szégyen az asszo­ nyoknak a hegyre menni és hazazavarni a „felszabadult" férjeket. A hétköznapok ezzel szemben nagyon nehezek voltak sokáig. Mindennek, mindenkinek utánanézni, mindenütt ott lenni és tanácsokat adni. Ez nem túlzás, hiszen nem is olyan rég kérdezte az egyik brigádos, aki az első években tehén­ gondozó volt: mi a magyarázata annak, hogy már nem járok olyan gyakran reggel 4-kor az istállóknál, hiszen amikor ő ott dolgozott, nemigen volt nap, hogy ne járjak ott. Kereste a kérdés magyarázatát is: bizonyára most jobban bízok bennük, mert már mindenki mindent tud (és néha túl sok mindent, mondta közben bána­ tosan, mert ő is tapasztal ilyesmit, amióta vezetőféle).

Szerencsére „kitaláltuk" a lóháton való közlekedést, így szinte mindenüvé el tudtam jutni a nap folyamán. A lovaglásom tehát nem luxusként, hanem szük­ ségként kezdődött, először egy jámbor igáslovon, majd egy jobb lovon. Nem olyan nagy élvezet naponta 8—10 órát lóháton ülni, s mindig leszállni, ha odaér­ tem egy munkacsoporthoz, hogy ne „lóhátról" beszéljek az emberekkel. Nehézségeim nem a két falu népével voltak, hanem elsősorban a helyi nép­ tanács akkori elnökével és az iskola volt igazgatójával, tehát olyan emberekkel, vagy inkább funkciókkal, amelyeknek segítségemre kellett volna jönniük. A „fel­ sőbb szervekkel" különösebb problémáim nem voltak, nem nagyon segítettek, de nem is zavartak tanácsokkal...

KÖZSÉGI

VEZETŐK

Mint említettem, a néptanács akkori elnökével volt az első nehézségem és az első nagy vitám. Ez nem jelenti, hogy másokkal nem volt és jelenleg nincs. 1945-ben lett párttag. 18 éves korában. KISZ-titkár is volt, majd éveken át a községi művelődési otthon igazgatójaként sokat dolgozott és foglalkozott a fia­ talsággal. Vezetésével a színjátszó csoport többször tartományi, sőt egyszer orszá­ gos kultúrversenyen is részt vett. Határozottan értette a dolgát. Ebben az idő­ szakban tisztelték, elismerték mind a községben, mind máshol, barátai is voltak. Eredményei nyomán előléptették, a néptanács elnöke lett. Rövid idő alatt megváltozott: érdemei állandó hangoztatása közben mindenbe beleszólt, nagyké­ pűvé vált, elszakadt régi társaitól, s diktatórikussá vált hivatalán kívül is. Talán szerepet játszott, alakította az általa elképzelt, mindentudó nagyfőnököt, de a sze­ repet már nem alakította megfelelően. A falu pedig tűrt, el az ötvenes éveket... féltek tőle...

sok igazságtalanságot, De már nem voltak

Mikor odakerültem, továbbra tásába, a napi munkabeosztásokba, emelt. Egy rövid hónap után mtsz-irodából, később beküldte a után ordítani kezdett, és verte az dek meg. Közben az mtsz-irodát mint utólag kiderült, az emberek memért.

fenyegetést barátai, jó

is. Még emberei,

nem nem

felejtették tisztelték,

is mindenbe beleszólt, az mtsz szakmai irányí­ sőt még a viselkedésem ellen is kifogásokat viharosan összeütköztünk, én kiutasítottam az kisbírót, és hívatott. Pár perc nyugodtabb szó asztalt; én nyugtattam, hogy ilyesmitől nem ije­ és a néptanács irodáját elválasztó ajtó mögött, összeszorított ököllel izgultak az — én győzel­

Egy tartományi vezető látogatása alkalmával szokása szerint hajlongott, és amíg engem előkerítettek, rágalmazott. Megérkezésemkor a vezető megkérdezte, hogyan érzem magam, mik a nehézségeim. Ezeket látva, az illető — aki már nem volt néptanácselnök, de még párttitkár volt — azonnal taktikát változtatott, és elkezdett engem dicsérni. Ez már sok volt, erre elmondtam: a munkával nincs semmi baj, az elsők között vagyunk a rajonban, de éppen ezért nem értem, miért tartja vissza már fél éve ez az elvtárs a párttagsági kérvényemet, ha olyan jó véleménnyel van rólam. Ez egy hétfői napon történt, szerdán felvett az alapszervezet, szombaton dig jóváhagyta felvételemet a rajoni pártbizottság. A titkár hat éve már, hogy elköltözött a faluból. Ritkán emlegetik.

pe­

Az iskola igazgatójával is összeütköztünk. Bádogosból lett tanító, majd gató, de később is szívesebben készített csatornákat — természetesen, ha jól

igaz­ meg-

fizettek —, mint hogy megtanuljon legalább helyesen írni. Egy faliújság-cikkében kijavítottam pirossal a szembeötlő helyesírási hibákat, az óráról a boltba küldött gyermekeket visszaküldtem az iskolába, egy pár majorság-ajándékot is visszatérí­ tettem saját ketrecébe. Sőt... egy politikai szemináriumon kifogásoltam ismere­ teit. Feljelentett. Egy héten belül ki is szállt, méghozzá egy tartományi aktivista. Ez alatt a hét alatt az igazgató boldog volt, és reménykedve várt. A hirtelenjében összehívott gyűlésen a tartományi kiküldött őszintén gratulált ahhoz, hogy érdek­ lődésem a falu művelődési életére is kiterjed. Az első három évben Bobis Mihály volt az mtsz-elnök. Jobb elnököt nem tudnék elképzelni, erélyesség és emberség párosult benne nagy tudniakarással. Min­ dennel és mindenkivel törődött, még az én egyéni problémáimmal is. Egy alka­ lommal megjelent a helybeli szobafestő a szerszámaival és anyaggal együtt, mond­ ván, hogy az a parancs, fesse ki a szobámat. Bobis

Mihály

negyvenkét

éves

korában

meghalt

agyrákban.

ELNÖKSÉGEM Nagyon sok kollégámat hallottam panaszkodni: „Nem egyezünk nem hallgat rám, semmibe veszi szaktudásomat, a brigádosok is gatnak rá", és sok minden egyebet.

ÉVEI

az elnökkel, jobban hall­

Valóban, mi sokkal többet tanultunk a mezőgazdaságról, nagyobb a szaktu­ dásunk, mint az mtsz-elnököké. De ők ott születtek, ismerik az embereket, a ha­ tárt, a helyi lehetőségeket, és esetenként jóval óvatosabbak, mint mi. Négy mtszelnökkel dolgoztam együtt eddig, az ötödik én magam voltam. Még mindig akkor ment legnehezebben az együttműködés, amikor én voltam az elnök. Szükségből lettem elnök. 1967 őszén az addigi elnök súlyosan megbetegedett, s azt javasolták, hogy az évzáró közgyűlésig legyek én az elnök. Az évzáró gyűlésen ismét meg­ választottak két évre, majd még egy évre. Az utolsó év már nagyon nehéz volt, ezért is vállaltam még csak egy évet. Érdekes módon jobban elszakadtam az emberektől ezalatt, mint amíg csak mérnöke voltam az mtsz-nek. Túl sok dolgom volt, az mtsz ugyanis nagy: három mérnökre lenne szüksége. Nem tudtam beosztani az időmet, nem tudtam min­ denütt ott lenni. Olyan dolgokban kellett döntenem, melyekben ugyanazt a dön­ tést szívesebben vették volna egy „ők-fajta" embertől. Nem ment rosszabbul a gazdaság, nem esett vissza, de a hangulat már más volt. Nagyrészt parancsokat kaptak és nem tanácsokat, útbaigazítást. Ezeket a parancsokat szívesebben vették volna Bobis Mihályhoz hasonló elnöktől. Dicsért mindenki, meg voltak elégedve mind a termelőszövetkezetben az osztalékkal, mind feletteseim a munkámmal. Nagyon sokan szerettek, mert egyetlen döntésemben sem befolyásolt semmi­ féle rokoni, baráti, komasági „kapcsolat". Sokszor meg is bántottak, egy ízben még „kormányválságot" is akart szervezni egy sértett munkatársam. Megbukott, egyedül maradt, s ma már ő szégyelli magát. Máskor meg akart verni egy jó erőben levő, 30 év körüli mtsz-tag, aki évente 8—10 napot dolgozott a szövetkezetben (egyéb­ ként bányász), s inni akart, ingyen, az mtsz borából. Egyszer én is nyakonvágtam egy fiatal kocsist, igaz, ha visszaüt, ma nem írhatnám mindezeket. A rendes em­ berek — és ők vannak többen — hallgatnak rám, és megbecsülnek anélkül, hogy számtalan funkcióm volna.

A

JELEN

Tizedik éve élek Sámsonban. Ha szüleimhez készülök, hazamegyek, ha viszszautazáshoz csomagolok, csak hazamegyek. Most már nyugodtabb vagyok. Tíz év alatt magam előtt is bizonyítottam és mások előtt is. Nem az azonnali eredmény számít. Meg kell tanulni várni. Ma már én is ismerek mindenkit Sámsonban és Mocsolyán, ismerem az utolsó kis darab földet, még akkor is tudom, melyik területről van szó, ha valaki így magyarázza: a Nagy Bandi-féle diófa mellett, a Kövér-féle háztól b a l r a (a ház vagy 30 évvel ezelőtt létezett). Ők szintén ismernek, köztük élek még akkor is, ha nem vagyok ott. Két éve, amikor Bukarestben továbbképeztem magam, kaptam egy levelet, amelyben azt írták: „...a zabföldre kihordtuk az istállótrágyát, hol folytassuk?... Megdöglött egy borjú, amióta el tetszett menni, egyéb újság nincs, jó tanulást, tisz­ telettel a főkönyvelő." 1971

márciusában.

Kazinczy Gábor: „Csendélet"

ÍGY ALAKUL A FALU SORSA

A termelőszövetkezet szerepe a falu életében E l t e k i n t v e a falu felé tájékozódó i r o d a l m i i r á n y z a t o k t ó l , a m e l y e k n e m r i t k á n e s z m é n y í t e t t v a g y t ö b b é - k e v é s b é t o r z í t o t t k é p e t n y ú j t o t t a k a v a l ó s á g r ó l , a közfelfo­ gás a falut v a l a h a ú g y t e k i n t e t t e , m i n t o l y a n e m b e r i települést, a m e l y r e k ö r n y e z e t d o l g á b a n a sár és por, l a k á s v i s z o n y l a t b a n a k é n y e l m e t l e n s é g , g a z d a s á g i v o n a t k o ­ z á s b a n a kezdetlegesség, erkölcsi t e k i n t e t b e n a d u r v a s á g , i s m e r e t k ö r é r e a t u d a t ­ lanság, a tudálékosság vagy a babona jellemző; mindezeken túl felmérhetetlen a m a r a d i s á g és az ellenséges m a g a t a r t á s m i n d e n n e l szemben, a m i „ n a d r á g o s " . A r á n y ­ lag k e v é s k i m ű v e l t fő i s m e r t e fel, hogy a falu ö n m a g á b a z á r u l ó élete k i t e r m e l t e a m a g a t e r m e l é s i módját, életformáját, k u l t ú r á j á t a n y a g i és szellemi v e t ü l e t e i v e l együtt, s ezeket é v s z á z a d o k o n á t h í v e n őrizte, hogy a késő u n o k á k m i n t d r á g a ­ k i n c s r e i s m e r j e n e k reá. K í v ü l r ő l s z e m l é l v e a falut és n é p é t , számos j e l l e m z ő elvet és felfogást sorol­ h a t n á n k fel. A „ n e m e s i " s z e m p o n t o t t a l á n l e g j e l l e m z ő b b e n a M e t t e r n i c h n e k t u l a j ­ d o n í t o t t m o n d á s fejezi k i : „A p a r a s z t a r r a való, hogy megszülje a k a t o n á t és meg­ fizesse az a d ó t " ; A r a n y J á n o s „ i s t e n a d t a n é p e " a j o b b á g y - v i l á g b a n oly boldog l e h e ­ tett, „ m i n t a b a r o m , m e l y e t i g á b a hajt". A p o l g á r i a s u l ó t á r s a d a l o m b a n a p a r a s z t s á g ú g y j e l e n t k e z i k , m i n t a t á r s a d a l o m „oszlószövete", a m e l y i p a r i m u n k á s t és t a n u l t réteget szül, u g y a n a k k o r ö n m a g á t r e g e n e r á l j a . K o g ă l n i c e a n u a f ö l d m ű v e s n é p e t az „ország t a l p á n a k " n e v e z i ; a n a r o d n y i k o k a f o r r a d a l o m vezető e l e m é t k e r e s i k b e n n e : egyes n é p i í r ó k az ősiség és h a g y o m á n y á p o l á s j e g y é b e n a n e m z e t létét m a j d n e m azonosítják a p a r a s z t s á g létével. L e n i n m u t a t r á , h o g y a f a l u n a k m i n t egésznek a s z e m l é l e t e a l a p j á b a n h a m i s és felületes. A cifraszűr, a n é p d a l , a s á r és p o r egysége m ö g ö t t k é r l e l h e t e t l e n ü l h a t n a k a g a z d a s á g i erők, s a j o b b á g y s á g u n i f o r m i z á l ó n y o m á s a alól felszabadult p a r a s z t s á g szétfejlődik, t á r s a d a l m i o s z t á l y o k r a tagozódik. A n a g y b i r t o k á r n y é k á ­ b a n v i l á g o s a n f e l i s m e r h e t ő a k u l á k s á g , a k ö z é p - és s z e g é n y p a r a s z t s á g s a n i n c s t e l e ­ n e k — a falusi p r o l e t á r o k — t á r s a d a l m i osztálya; m i n d e z e k n e k a szocialista f o r r a ­ d a l o m b a n k ü l ö n - k ü l ö n szerep jut, h o v a t a r t o z á s u k f ü g g v é n y é b e n . L e n i n a s z ö v e t k e ­ z e t e k b e n l á t t a azt az óriási emelőt, a m e l l y e l a p a r a s z t s á g o t évszázados e l m a r a d o t t ­ ságából ki l e h e t s z a b a d í t a n i és a g y o r s a b b fejlődés ú t j á r a l e h e t i r á n y í t a n i . K é t s é g t e l e n t é n y , h o g y v a l a m e l y t á r s a d a l m i osztály k e l e t k e z é s é b e n , fejlődésében és h a n y a t l á s á b a n a legfontosabb szerepe a gazdasági t é n y e z ő k n e k v a n , s ezt a folya­ m a t o t a t e r m e l ő e s z k ö z ö k fejlődése és a t e r m e l é s i viszonyok v á l t o z á s a s o k r é t ű e n színezi. H a z á n k m e z ő g a z d a s á g á n a k szocialista á t a l a k í t á s a , a m e z ő g a z d a s á g i t e r m e l ő s z ö ­ v e t k e z e t e k m e g s z e r v e z é s e a falu é l e t é b e n oly m é l y r e h a t ó v á l t o z á s o k a t hozott l é t r e , a m i l y e n e k r e azelőtt évezredes fejlődés s e m volt képes. Az első l é p é s e k m é g b i z o n y t a l a n o k , botladozók. A szervezési k e r e t megelőzi a t e r m e l ő e s z k ö z ö k fejlődését; a h a g y o m á n y o s k e r e t e k m á r l a z u l n a k , a m ó d s z e r e k és a m e n t a l i t á s a z o n b a n m a ­ k a c s u l k i t a r t . G a z d a s á g i s z e m m e l nézve, a b ő v í t e t t ú j r a t e r m e l é s r e k é p t e l e n kisüze­ m e t p r ó b á l j u k fejlődőképes n a g y ü z e m m é á t a l a k í t a n i , de a szervezési és g a z d á l k o ­ d á s i felfogásban m é g t ú l t e n g az önellátás, a csekély á r u t e r m e l é s , a t a g o k kölcsönv i s z o n y á b a n p e d i g a fészkelődés, a megfelelő h e l y k e r e s g é l é s e az új szervezési ke-

retben. L á t s z a t r a a falu egészében alig m o z d u l v a l a m i , s ő t a jövő i r á n y v o n a l a is többé-kevésbé b i z o n y t a l a n , í g é r e t e k és e l v e k h o m á l y á b a b u r k o l ó z i k . Az a g r á r p r o l e ­ tárokra és s z e g é n y p a r a s z t o k r a t á m a s z k o d ó k e r e t e k e t tágítjuk, s o r r a k e r ü l a középparasztság, m a j d a m ó d o s a b b r é t e g b e v o n á s a ; ily m ó d o n tetőz az a k i e g y e n ­ lítődési folyamat, a m e l y a föld m a g á n t u l a j d o n á n a l a p u l ó k ü l ö n b s é g e k e t a szövet­ kezeti f o r m á b a n oldja fel, s a t e r m e l é s e r e d m é n y é b ő l t ö r t é n ő részesedés a l a p j á v á a m u n k á b a n v a l ó részvételt helyezi. A n i v e l l á l ó d á s a z o n b a n n e m teljes. N e m egyenlő a m u n k á b a n v a l ó r é s z v é ­ tel, lényegesen k ü l ö n b ö z i k az egyes c s a l á d o k j ö v e d e l m e . Ú j a b b rétegződés m é g ­ sem a l a k u l ki, m e r t i d ő k ö z b e n m á s t é n y e z ő k l é p n e k fel, és m ó d o s í t j á k az egész fejlődés d i n a m i k á j á t . M e g j e l e n n e k a n a g y k a p a c i t á s ú gépek, s ez i n d í t j a m e g t u l a j ­ donképpen azt a m é l y r e h a t ó változást, a m e l y n é h á n y évtized m ú l v a a jelenlegi p a ­ rasztság e l t ű n é s é t és a p a r a s z t s á g n é l k ü l i f ö l d m ű v e l é s k i a l a k u l á s á t v o n j a m a g a u t á n . A n a g y t e l j e s í t m é n y ű g é p e k r o h a m o s a n n ö v e l i k a m u n k a t e r m e l é k e n y s é g é t , de csökkentik a m u n k a a l k a l m a k s z á m á t , és m e g i n d u l a p a r a s z t s á g t ö m e g e s e l v á n d o r ­ lása; a falusi m u n k a e r ő t m o h ó n felszívja a g y o r s u l ó ü t e m b e n fejlődő ipar. M i n t h o g y elsősorban a fiatalok v á n d o r o l n a k el, a f a l u b a n sajátos f o l y a m a t kezdődik. Ezt főleg kétféle t ü n e t t e l j e l l e m e z h e t j ü k : az o t t h o n m a r a d ó k biológiai e l ö r e g e d é s é n k í v ü l j e ­ lentkezik a l a k o s s á g összetételében m u t a t k o z ó statisztikai e l ö r e g e d é s ; u g y a n a k k o r — mivel az e l v á n d o r l á s elsősorban a férfilakosságot é r i n t i — a t e r m e l é s b e n t ú l ­ súlyba k e r ü l a női m u n k a e r ő . A m e z ő g a z d a s á g i n a g y ü z e m k e r e t é b e n k i a l a k u l ó m u n k a m e g o s z t á s bizonyos sza­ kosodási f o l y a m a t o t indít el, a m i l e g v i l á g o s a b b a n a n a g y ü z e m i kertészet, szőlészet, gyümölcstermelés és á l l a t t e n y é s z t é s á g á b a n m u t a t k o z i k m e g . E szakosodás az e d d i ­ ginél a l a p o s a b b , r é s z l e t e s e b b s z a k t u d á s t igényel, a m e l y e t a sorozatos s z a k t a n f o l y a ­ mok biztosítanak. A férfi m u n k a e r ő e l v á n d o r l á s a n e m teljes. J e l e n t ő s része n e m v á l t o z t a t o t t h o n t , csak „beingázik" v a l a m e l y i p a r i m u n k a h e l y r e , a h o n n a n k é s z p é n z t hoz h a z a , u g y a n ­ akkor a háztáji g a z d a s á g b ó l és a szövetkezeti n a g y ü z e m b ő l t e r m é n y j ö v e d e l m e t b i z ­ tosít a család o t t h o n m a r a d ó része. Az így f e l h a l m o z ó d ó é r t é k e k e t a z o n b a n m á r n e m használják fel f ö l d v á s á r l á s r a , m i n t h a j d a n á b a n , h a n e m egész s a j á t o s a n m e g i n d u l a falu á t é p ü l é s e . A régi l a k ó h á z a k r e n d r e e l t ű n n e k , s h e l y ü k b e n a g y o b b , szebb, k é ­ nyelmesebb o t t h o n o k é p ü l n e k . E z e k építészeti kivitelezését a z o n b a n — sajnos — nagyon sok h e l y e n az e r e d e t i stílus f e l s z á m o l á s á v a l , ösztönösen oldják m e g , s így az új falu n e m v á r o s i , h a n e m i n k á b b k ü l v á r o s i k é p e t m u t a t . A falu v á r o s i a s o d á s á b a n v a l ó s á g g a l f o r r a d a l m i lépést j e l e n t a v i l l a n y b e v e z e ­ tése. Az á r a m először s z e r é n y e n c s a k a v i l á g í t á s t oldja m e g k o r s z e r ű s z i n t e n , de a növekvő a n y a g i jólét k ö v e t k e z t é b e n c s a k h a m a r s z a p o r o d n i k e z d e n e k a r á d i ó k é s z ü l é ­ kek, m a j d b e h a t o l a f a l u b a a televízió, a t u d á s és k u l t ú r a t e r j e s z t é s é n e k e k é t fontos eszköze. A m ű v e l ő d é s i igény m á s v o n a t k o z á s b a n is m e g n ö v e k s z i k . Az egyesített erőfeszítés e r e d m é n y e k é n t n ő az iskolák, a m ű v e l ő d é s i o t t h o n o k , a k ö n y v t á r a k szá­ ma. M i n d e n g y e r m e k t a n u l , és sok felnőtt olvas, m i v e l e r r e elegendő ideje m a r a d . Ilyenformán kiteljesedik a m ű v e l ő d é s i f o r r a d a l o m a m a g a s o k r é t ű s é g é b e n . A falu zárt, sajátos m ű v e l ő d é s i közössége m e g n y í l i k ; az ö n m a g á t t e r e m t ő , ö n m a g á t fel­ újító, h a g y o m á n y o s n é p i m ű v e l t s é g a n y a g i és szellemi v e t ü l e t e i r é s z b e n új e l e m e k ­ kel b ő v ü l n e k , r é s z b e n e l t ű n n e k . E l s ő s o r b a n a n é p v i s e l e t esik áldozatul. A házilag előállított r u h á z a t i c i k k e k t ú l s á g o s a n d r á g á n a k b i z o n y u l n a k az i p a r i t ö m e g á r u v a l szemben; szőni-fonni n e m i g e n é r d e m e s ; a szakosított m u n k á b a n pedig p r a k t i k u ­ sabbnak b i z o n y u l az e g y s z e r ű b b és s o k k a l olcsóbb m u n k a r u h a . A h a g y o m á n y o s öltö­ zet először m e g m a r a d az i d ő s e b b n e m z e d é k ü n n e p i r u h á j á n a k , m a j d fokozatosan

e l t ű n i k . D i v a t j á t m ú l j a a házilag v a g y k i s m ű h e l y e k b e n készített n é p i b ú t o r ; h e ­ lyét elfoglalják a m o d e r n g y á r i t e r m é k e k . A n é p i t á n c o k s o r á b a r e n d r e b e é k e l ő d i k egy-egy m o d e r n e b b t á n c , m a j d e g y r e j o b b a n t e r j e d a fiatalok k ö r é b e n , v é g ü l az e r e d e t i n é p i t á n c é k e l ő d i k be m i n d s z ó r v á n y o s a b b a n a m o d e r n e k s o r á b a . F o k o z a ­ t o s a n t e r e t h ó d í t a n a k a h á z t a r t á s i g é p e k is, k ö z t ü k e l s ő s o r b a n a mosógép, a h ű t ő ­ szekrény, a v i l l a n y v a s a l ó , s a h o g y a n h a l a d a k ö z m ű v e s í t é s , ú g y h o n o s o d i k m e g falun a v á r o s i o t t h o n k é n y e l m e . A h o g y a n fogy a z o t t h o n m a r a d ó fiatalság, ú g y h a l v á n y u l a n é p i d a l k u l t ú r a ; a h o g y a n s o r v a d a fonó és a régi falusi élet számos h a s o n l ó gyülekezete, ú g y sor­ v a d a m e s e k u l t ú r a , a m i t j ó f o r m á n m a g á t ó l é r t e t ő d ő e n szorít h á t t é r b e a k ö n y v ­ t á r a k i r o d a l m a , a m e g n ö v e k e d e t t olvasási igény. A falutól e l s z a k a d t fiatalok egy része m i n t t a n u l t e m b e r t é r vissza. A k i t e r j e s z ­ t e t t i s k o l á z t a t á s m e g n ö v e l i a t a n t e s t ü l e t e t . Az egészségügyi h á l ó z a t fejlesztésével m e g j e l e n n e k az orvosok, az egészségügyi t e c h n i k u s o k . A m e z ő g a z d a s á g i n a g y ü z e m ­ b e n a m é r n ö k ö k , á l l a t o r v o s o k , m ű s z a k i t e c h n i k u s o k s z á m a növekszik. U g y a n a k k o r m e g j e l e n i k egy a r á n y l a g kicsi, de n ö v e k v ő és e g y r e f o n t o s a b b réteg, a m e z ő g a z d a ­ sági gépészek csoportja. R ó l u k v i s z o n y l a g k e v é s szó esik. E g y e l ő r e s z e r é n y t r a k ­ torosok, a k i k szervezetileg v a l a m e l y m e z ő g a z d a s á g i gépesítési v á l l a l a t h o z t a r t o z n a k , m u n k a h e l y ü k n e m köti őket s z o r o s a n egyetlen faluhoz t a r t o z ó g a z d a s á g b a , ezért a l e t e l e p ü l é s ü k is g y a k r a n b i z o n y t a l a n . A j ö v ő j ü k a z o n b a n a n n á l v i l á g o s a b b . A h o ­ gyan n ö v e k s z i k s z á m u k és a kellő m ű s z a k i felszerelés, ú g y fokozódik s ú l y u k a m e z ő g a z d a s á g i t e r m e l é s egészében. Az e l v á n d o r l ó és k i ö r e g e d ő m u n k a e r ő h e l y é t m i n d n a g y o b b m é r t é k b e n veszik át, m í g végül k i a l a k u l a teljesen gépesített, i p a r ­ szerű m e z ő g a z d a s á g . E n n e k az új és n a g y j ö v ő j ű g é p é s z r é t e g n e k a z o n b a n m á s a t á r s a d a l m i helyzete, m á s a földhöz k a p c s o l ó d ó jogviszonya, m i n t a jelenlegi szövet­ kezeti p a r a s z t s á g é . A fejlődés m e n e t e — jól t u d j u k — n e m egyenletes. G y o r s a b b az i p a r i k ö z p o n ­ t o k közelében, l a s s ú b b t ő l ü k t á v o l i v i d é k e k e n . Egyes h e l y e k e n az á t r é t e g z ő d é s m é g alig észlelhető, m á s u t t m á r alig i s m e r ü n k r á a 20—30 é v v e l ezelőtti falura. A g a z d a s á g i szükséglet a z o n b a n k é r l e l h e t e t l e n . A r r ó l a szintről, a h o l egy m e z ő g a z d a s á g i t e r m e l ő 3—4 n e m m e z ő g a z d a s á g i fogyasztónak t e r m e l , egészen addig, a m í g ez az a r á n y 30—40-re növekszik, a gépesítés, az a u t o m a t i z á l á s e m e l i fel a t á r s a d a l m a t . Ez e g y b e n azt is j e l e n t i , h o g y a m e z ő g a z d a s á g b a n l e k ö t ö t t a k t í v m u n k a e r ő idővel az egész t á r s a d a l o m 4—5 s z á z a l é k á r a c s ö k k e n . A falu t e h á t , a m e n n y i b e n m e g ­ m a r a d f a l u n a k , elveszti e r e d e t i , m e z ő g a z d a s á g i t e l e p ü l é s jellegét. Á t a l a k u l l a k ó ­ hellyé, és h a m u n k a h e l y n e k is m e g m a r a d , e m u n k a jellege e l s ő s o r b a n m á r n e m mezőgazdasági. A jelzett v á l t o z á s o k egy, legfeljebb k é t n e m z e d é k t á v l a t á b a n b e k ö v e t k e z n e k . H a m a r a b b ott, a h o l a s z ö v e t k e z e t b e n dolgozó m u n k a e r ő á t l a g o s é l e t k o r a m á r m a m e g h a l a d j a a 50 évet, k é s ő b b ott, a h o l ez az é l e t k o r a l a c s o n y a b b . Egyelőre a szö­ v e t k e z e t i c s o p o r t o k m e g a l a k í t á s a és a „bedolgozás" k ü l ö n b ö z ő m ó d o z a t a i n é m i l e g k i e g y e n l í t ő e n h a t n a k , u g y a n ú g y , m i n t a z „ á t d o l g o z á s " az á l l a m i m e z ő g a z d a s á g i v á l ­ l a l a t o k b a . Ezek a m e g o l d á s o k a z o n b a n m i n d r ö v i d t á v l a t ú a k . A m ű s z a k i f o r r a d a l o m , a m ű s z a k i fejlődés f ő i r á n y á t ó l e l t é r n i n e m lehet. A gyors és e g y r e gyorsuló ü t e m ű g a z d a s á g i v á l t o z á s o k m é l y r e h a t ó a n m ó d o s í t ­ j á k a h a g y o m á n y o s p a r a s z t i g o n d o l k o d á s t . E n n e k első és t a l á n l e g j e l l e m z ő b b v o n á s a , h o g y e l t ű n i k a p a r a s z t s á g h a g y o m á n y o s a n k ö z i s m e r t , s o k a t e m l e g e t e t t földéhsége. A szövetkezetesítés első é v e i b e n m é g fel-fellobban; szomszédos f a l v a k i g y e k e z n e k egy-két „ j o b b " f ö l d d a r a b o t m e g k a p a r i n t a n i , a k á r e g y m á s r o v á s á r a is, o k o s k o d n a k , s p e k u l á l n a k a tagosítással. A k i k k é s l e k e d n e k a belépéssel, m é g r a g a s z k o d n a k „a

földhöz", annak á r á n is, h o g y a t a g o s í t á s k o r a g a z d a s á g p e r e m é r e k e r ü l n e k . Ez a „foggal-körömmel" r a g a s z k o d á s a röghöz a z o n b a n fokozatosan v a r á z s á t veszti, és elsősorban ott m u t a t k o z i k c é l t a l a n n a k , a h o l a szövetkezetből s z á r m a z ó j ö v e d e l e m meghaladja az egyéni g a z d a s á g b ó l s z á r m a z ó t . A földéhség m e g s z ű n t é v e l g y e n g ü l a földhöz v a l ó r a g a s z k o d á s , a m i k ö n n y í t i és gyorsítja az e l v á n d o r l á s t . A falutól t ö r t é n ő e l s z a k a d á s a z o n b a n n e m v á l t ki s e m tragikus, s e m m é l a b ú s érzést, m i n t h o g y r e n d s z e r i n t i n g á z á s s a l kezdődik, és fokoza­ tosan teljesedik ki, másfelől v i s z o n t a m e g j a v u l t közlekedési l e h e t ő s é g e k a s z ü l ő ­ otthont, a szülőföldet e l é r h e t ő k ö z e l s é g b e n t a r t j á k . E n n e k a sajátságos á t a l a k u l á s n a k bizonyos n e g a t í v o l d a l a i is m e g m u t a t k o z n a k . A szövetkezeti t u l a j d o n b a n levő t e r m e l ő e s z k ö z ö k „ m i é n k " f o g a l m a n e h e z e n gyö­ kerezik m e g ; a „szövetkezet" és a „ t a g s á g " n é h a - n é h a v a l a h o g y a n k ü l ö n v á l i k . A t e r m é s h o z a m o k fokozása m á s o d l a g o s n a k t ű n i k , m i n t e g y a vezetőség g o n d j a m a ­ rad; a tagság azon igyekszik, h o g y m i n é l t ö b b m u n k a e g y s é g e t gyűjtsön, s így a normák h í g í t á s á r a i r á n y u l ó t ö r e k v é s e k e t alig l e h e t lefékezni. A közösen végzett m u n k a egyelőre n e h e z e n a l a k í t j a k i a közösségi szellemet. H a m a r a b b é r v é n y e s ü l a l e g l a s s ú b b m u n k a e r ő h ö z v a l ó i g a z o d á s elve; g y a k r a n m u ­ tatkozik felületesség és felelőtlenség, s így a h o z a m o k n e m n ö v e k s z e n e k m i n d e n ü t t olyan ü t e m b e n , a h o g y a n ezt b á r k i e l v á r h a t n á . A k ö z v a g y o n kezelése, a m u n k a f e ­ gyelem sokszor b í r á l h a t ó . A szövetkezeti d e m o k r á c i a h e l y e n k é n t i l e s z ű k í t é s e bizonyos passzivitásra vezet; a helyi t a p a s z t a l a t és k e z d e m é n y e z é s é r t é k é t veszti, és i t t - o t t felüti fejét a z elég n e h e z e n feloldható közöny. Ez a k é p a z o n b a n n e m á l t a l á ­ nos, i n k á b b ott a l a k u l ki, a h o l a t e r m ő t e r ü l e t v i s z o n y l a g kicsi v a g y m o s t o h a , a k e d ­ vezőbb k ö r ü l m é n y e k u g y a n i s a közszellem a l a k u l á s á r a is k e d v e z ő b b e n h a t n a k . N e h e z e b b e n m ó d o s u l a v i l á g n é z e t és, a m i hozzátartozik, a vallásos v i l á g k é p . A fiatalabb n e m z e d é k ebből a s z e m p o n t b ó l s o k k a l e l ő r e h a l a d o t t a b b h e l y z e t b e n v a n , alaposabb az iskolázottsága, a szövetkezeti m u n k a p e d i g l e h e t ő v é teszi s z á m á r a a több szabad időt s egyben az e l m é l y ü l t e b b , s o k o l d a l ú b b m ű v e l ő d é s t . É r v é n y e s t e h á t az az elv, hogy a t u d a t i t é n y e z ő k a l a k u l á s a e l m a r a d a gazdasági t é n y e z ő k fejlő­ désének ü t e m e mögött. Ezzel s z e m b e n sajátságos m ó d o n m e g n ő t t az iskola becsülete. M a m á r senki sem hangoztatja, h o g y „ n e m a k a r o k a fiamból s e m p a p o t , s e m ü d v é g y ö t n e v e l n i " , h a n e m á l t a l á b a n m i n d e n k i a r r a törekszik, h o g y a g y e r e k e i t a l e h e t ő s é g e k h e z és tehetségükhöz m é r t e n m i n é l m a g a s a b b szintig iskoláztassa. A m ű v e l ő d é s i t ö m e g m u n k a k ö v e t k e z t é b e n r o h a m o s ü t e m b e n h a l v á n y u l n a k el és p u s z t u l n a k ki a b a b o n á s h i e d e l m e k . Az e l é r h e t ő közelségben levő orvos és a gon­ dos kórházi kezelés k ö v e t k e z t é b e n h i t e l é t veszti és e l s o r v a d a k u r u z s l á s . A mezőgazdasági t e r m e l ő s z ö v e t k e z e t t e h á t s o k r é t ű e n k i h a t a falu é l e t é r e . D e n e m e g y m a g á b a n h a t . M á s k é n t a l a k u l a h e l y z e t a t e r m e l ő e s z k ö z ö k gyors ü t e m ű módosítása n é l k ü l , a lassú i p a r o s o d á s i d ő s z a k á b a n , és m e g i n t m á s k é n t a g é p e k tömeges t é r h ó d í t á s a és a gyorsuló i p a r o s o d á s feltételei közepette. Első e s e t b e n a közvetlen gazdasági v o n a t k o z á s o k t ó l e l t e k i n t v e j ó f o r m á n c s a k a falusi o s z t á l y v i ­ szonyok á t r e n d e z ő d é s e észlelhető m i n t legfontosabb t é n y e z ő ; a m á s o d i k e s e t b e n a z egész országra jellemző osztályviszonyok v á l t o z n a k m e g , m i n t h o g y a p a r a s z t s á g száma n e m c s a k viszonylagosan, h a n e m abszolút é r t e l e m b e n is fokozatosan és l é n y e ­ gesen csökken. A j e l e n l e g i ötéves t e r v b e n k ö r ü l b e l ü l 1 000 000 fővel n ő az a l k a l m a ­ zottak száma. N a g y r é s z ü k faluról toborzódik. H a s z á m u k h o z h o z z á v e s s z ü k az iskolá­ zás révén távozó fiatalságot, a k k o r a csökkenés m é r t é k e j ó v a l n a g y o b b . A k o r o s z t á -

lyokat elemezve kiderül, hogy a biológiai szaporodás vonatkozásában is hanyatló irányzatot látunk. A falu számbelileg már n e m reprodukálja önmagát, illetve már n e m szüli újra a szövetkezeti parasztságot. Az egész folyamatot végső fokon természetesnek, az ipari fejlődés következ­ ményének kell tekintenünk. A falusi települést legfontosabb jellegzetességeivel együtt elsősorban a hagyományos, igaerőn alapuló mezőgazdaság alakította ki — a maga saját kulturális vetületeivel —, és a gépesített, automatizált, integrált mező­ gazdasági termelés alakítja a legmélyrehatóbban. Ebben a vonatkozásban a falu határához kötött szövetkezet csupán üzemszervezési keret, amelyet az újabb terme­ léstechnikai megoldások már fellazítanak. Az egész átalakulás dinamikájában azon­ ban ez az egyik legfontosabb, mondhatjuk, döntő láncszem. Ha tehát bármely faluban pillanatfelvételt készítünk, és a szövetkezet szerepét a jelenlegi tagság anyagi és szellemi módosodásában, ennek függvényében fejezzük ki, legfeljebb pillanatnyilag érvényes és éppen a kifejtett okok miatt elkerülhetetle­ nül felszínes képet kapunk. A hagyományos mezőgazdaság kora — m i n d e n velejárójával együtt — lejárt, éppúgy, ahogy az iparban elvesztette döntő szerepét a kisipari termelés. A falu fejlődése, alakulása egész társadalmunk fejlődésének függvényévé vált, jelenleg p e ­ dig felgyorsult ütemben következnek be azok a változások, amelyeknek végered­ m é n y e a falu és város közötti lényeges különbségek fokozatos eltűnése lesz. Pap István

Szövetkezeti demokrácia A szövetkezeti demokrácia a különböző szövetkezeti fajták működésének leg­ fontosabb alapelve, s mindig az adott társadalmi viszonyok egészének figyelembe­ vételével lehet és kell vizsgálni. A h o g y n e m beszélhetünk szövetkezetekről általá­ ban (mivel ezek bizonyos gazdasági, kulturális, áruforgalmi, pénzügyi vagy egyéb tevékenység megszervezésének csak formái, tartalmuk az adott társadalmi körül­ ményektől függ), nincs szövetkezeti demokrácia sem á l t a l á b a n . Ilyen meggondolásokból kiindulva, a szövetkezeti demokráciával kapcsolatos vizsgálódásainkat a mezőgazdasági termelőszövetkezetek (mtsz) körére szűkítjük le. Nemcsak e termelőegységeknek a mezőgazdaságunkban és parasztságunk életében betöltött szerepével magyarázható ez, h a n e m azzal is, hogy a szövetkezeti demok­ rácia elvének értelmezése és alkalmazásának m é l y s é g e legélesebben e szövetkezeti fajtánál észlelhető; ez az elv az mtsz-ek mint gazdasági és társadalmi egységek működésének fokmérője, a szervezet mechanizmusának zsinórmértéke. Kifelé ez az elv határozza meg a szövetkezet szerveinek jogkörét, vagyis a szövetkezet demokrati­ kus vezetésének határait, belső viszonylatban annak értékmérője, hogy mennyire a tagságé a szövetkezet és m e n n y i b e n tekinti azt magáénak, milyen mértékben hallatja hangját és érvényesíti akaratát a szövetkezet ügyvezetésében. Ilyen megvi­ lágításban n e m kétséges, hogy a szövetkezeti élet mindennapos problémái kapcsán éppúgy, mint az alapvető szövetkezeti kérdések megoldásakor, ezzel az alapelvvel nap nap után találkozunk. S m é g ha paradoxonnak hangzik is, a szövetkezeti de­ mokrácia az elvek leggyakorlatibbja; ez szabja m e g a szövetkezeti élet egész gya­ korlatát. Ezért olyan fontos, ezért kell ismernie mindenkinek, aki a szövetkezeti el­ mélet és gyakorlat bármely oldalával kíván foglalkozni.

BARTHA ÁRPÁD FOTÓI 1. Élet (a „ F a l u n " c í m ű sorozatból) 2. V i h a r m a d á r („A fák" c í m ű sorozatból)

A szövetkezeti

demokrácia

forrásai

A szocialista szövetkezeti demokrácia lényegét és funkcióját csakis akkor ért­ hetjük meg teljesen, ha forrásait tisztázzuk. Ezek: a szocialista demokrácia, a szö­ vetkezeti tulajdon és a szövetkezet gazdasági-szervezeti önállósága. Első helyen említjük a szocialista demokráciát, mert e nélkül a másik két for­ rás önmagában még n e m teremti m e g a szocialista szövetkezeti demokráciát, és nem is biztosítaná a zavartalan működést. Ennek bizonyítására megemlítjük, hogy a kapitalizmus körülményei között működő szövetkezetekben, bár jelen van a szö­ vetkezeti tulajdon és a gazdaság bizonyos fokú önállósága, a szövetkezeti demok­ rácia a kezdeti próbálkozás után a legtöbb esetben fokozatosan elsorvad. Másfelől ismeretes, hogy a szocialista demokrácia fejlettségi színvonala általában közvetlen módon kihat a szövetkezeti demokrácia alakulására. Szocialista szövetkezeti de­ mokráciát elképzelni sem lehet a szocialista állam teremtette körülmények nélkül. Ezért állíthatjuk, hogy a szocialista d e m o k r á c i a a szövetkezeti d e m o k r á c i a p o l i t i k a i forrása. Valójában, az mtsz működését meghatározó legalapvetőbb tényezők a szövet­ kezeti tulajdon és az a tény, hogy a szövetkezet tagjai sokoldalú tevékenységének majdnem az egészét átfogó szocialista társadalmi és gazdasági szervezet. A szocia­ lista szövetkezeti demokrácia létjogosultságát mindazonáltal nemcsak a működését meghatározó, említett tényezőkből meríti, még ha azokkal a legszorosabb össze­ függésben van is, h a n e m a szocialista demokráciából mint az egész társadalmi rendszerünket átfogó vezérelvből. A szövetkezeti demokrácia a szocialista demokrá­ ciának egyik megnyilvánulási formája, és leglényegesebb kifejezője a szövetkezeti parasztság tevékenységét érvényre juttató tényezőknek. A szövetkezeti mezőgazdaságban — éppen úgy, mint egész gazdasági és társa­ dalmi életünkben — a tömegek részvétele az ügyek vezetésében, a hozandó intéz­ kedések kidolgozásában, végrehajtásában az mtsz termelőerői és termelési viszonyai állandó tökéletesítési folyamatának egyik fontos vonása. Figyelembe v é v e a terme­ lőszövetkezetek maguk elé tűzött feladatait, amelyek már túllépik a belső termelő­ tevékenység kereteit, és szorosan összefonódnak az egész falut érdeklő helyi társa­ dalmi-művelődési kérdések megoldására irányuló tevékenységgel, az mtsz-ekben folyó demokratikus tevékenység szorosan összefügg és összehangolódik a társadalmi­ politikai demokrácia, tehát a szocialista demokrácia egészével, a mai szocialista szövetkezeti falu számtalan s egyre magasabb szinten és igényeknek megfelelően felvetett kérdéseinek gyakorlati demokratikus megoldásával. Mint ahogy n e m felelne m e g a valóságnak annak állítása, hogy minden egyes állampolgár aktívan részt vesz a közügyek intézésében, a szocialista társadalom vezetésében, úgy eszményített volna annak fenntartása is, hogy az mtsz belső ü g y ­ vezetésében minden egyes szövetkezeti tag egyenlő mértékben vesz részt, bár ilyen vagy olyan formában a szövetkezeti demokrácia épp ebbe az irányba mutat, ezt követeli meg az együttélés, a közös munka a faluban és a szövetkezetben. A szövetkezeti t u l a j d o n — hazai viszonylatban — a szocialista tulajdon egyik formája, amely az össznépi, állami tulajdonnal egyszintű, azonban s z ű k e b b k ö r ű cso­ porttulajdon. Az mtsz-ek e társadalmi tulajdonon alapuló kollektív vállalatok. Ez nemcsak azt juttatja kifejezésre, hogy a szövetkezeti tulajdon gazdái maguk a szö­ vetkezeti tagok, hogy azzal maga a tagság rendelkezik, hanem azt is, hogy a szövet­ kezeti tulajdonnal való rendelkezés n e m járhat az össztársadalmi érdek sérelmével. A szocialista tulajdonnak ez a formája kezdetben a szövetkező személyek va­ gyoni hozzájárulásával jön létre, majd a gazdasági tevékenység eredményeként f e j -

lődik, s végső kifejlettségében — egy-egy mtsz keretei között — megoldja a ter­ melőeszközök teljes társadalmasítását. Ezért t e k i n t h e t ő a szövetkezeti t u l a j d o n a szövetkezeti d e m o k r á c i a g a z d a s á g i f o r r á s á n a k . A demokrácia és a tulajdonforma viszonyából kiindulva megállapíthatjuk, hogy egy-egy szövetkezet tagságának a közös termelőeszközökhöz való viszonyában ugyanaz érvényes, mint az állampolgárok és az állam tulajdonában lévő termelő­ eszközök közötti viszonylatban. A különbség abban áll, hogy az előbbi a szövetkezeti tagság színvonalán valósítja m e g a termelőeszközök társadalmasításának fokát, az utóbbi pedig mindezt az egész nép színvonalán váltja valóra. Ennek konkrét meg­ nyilvánulása az mtsz-ek egymáshoz viszonyított teljes gazdasági önállósága, a köz­ vetlen jövedelem-átcsoportosítás lehetetlensége a termelőszövetkezetek között. Mi­ vel a szövetkezet tagjai nemcsak dolgozói, hanem egyben tulajdonosai is az általuk létrehozott gazdaságnak, az ennek alapját alkotó tulajdon szorosan köti össze e tulajdonos dolgozókat a „vállalattal" és annak munkaeredményeivel, mozgásba hozva ezzel olyan közgazdasági tényezőket, amelyek a más tulajdonra alapuló gazdálko­ dás körülményei között másképpen hatnak. Ugyanakkor erősíti a csoport tulajdon­ érzetét, megalapozza a gazdaság demokratikus vezetésének szükségszerűségét is. A tulajdon szövetkezeti formáját éppen az teszi indokolttá, hogy bizonyos területeken megkönnyíti a tagság érdekeinek összekapcsolását az általános társadalmi érdekek­ kel. Ha azonban a közgazdasági ösztönzők rendszere n e m biztosítja a harmóniát az össznépi és csoportérdekek között, akkor a szövetkezeti tag jövedelmének közvetlen függése a szövetkezet munkájának eredményeitől már n e m erény, hanem hiba. Szükséges hangsúlyozni, hogy a gyakorlatban n e m a szocialista tulajdon két formája közötti különbségek a lényegesek, h a n e m az, hogy mindkettő ugyanahhoz a típus­ hoz tartozik, s kölcsönösen kiegészítik egymást. A szövetkezeti demokrácia intenzitásának foka egyenes arányban áll a tagok életszínvonalának emelkedésével, ami viszont a szövetkezeti tulajdon fejlesztésének függvénye. Ez pedig csak a termelés és a jövedelem állandó növelésével, a tagság közvetlen anyagi érdekeltségével érhető el. Így kapcsolódik össze végső soron az anyagi érdekeltség és a demokrácia elve, amelynek megvalósulási módja a helyi lehetőségektől, a gazdaság fejlettségi színvonalától és sok más tényezőtől függ. A szövetkezeti tulajdon tette lehetővé szövetkezeteinkben elvileg a tagok tel­ jes gazdasági egyenlőségét, azonos helyzetet teremtve m i n d e n tag számára a terme­ lőeszközökhöz való viszonyában. Ez lényeges elem, hiszen ha nincs gazdasági érte­ lemben vett szövetkezeti demokrácia, n e m lehet önálló gazdálkodásról sem beszélni, ami a helyi kezdeményezés és öntevékenység elengedhetetlen feltétele. Harmadik forrásként a termelőszövetkezet gazdasági-szervezeti ö n á l l ó s á g á t kell megemlítenünk. A tagok érdeke az önállósult — de semmiképpen s e m elkülönült — szövetkezeti érdekben s az ennek megfelelő szervezeti formában jut kifejezésre. Ismeretes, hogy a szövetkezet egyfelől személyek társulásaként keletkező önálló tár­ sadalmi szervezet, másfelől sajátos társadalmi tulajdonon alapuld kollektív vállalat, ami együttesen a jogi személyiség intézményében jut kifejezésre. Ezért tekinthető az említett önállóság a szövetkezeti d e m o k r á c i a szervezeti f o r r á s á n a k . Ha a szövetkezet vezetősége s még inkább a megyei szövetkezeti szövetség vagy az államigazgatás helyi illetékes szervei figyelmen kívül hagyják az mtsz gaz­ dasági-szervezeti önállóságát, leszűkül az a kör, amelyen belül valósággá válhat a belső gazdasági vezetés s egyben a szövetkezeti demokrácia. Ez pedig mindenképpen a szövetkezeti közösség, az egész társadalom hátrányára van. Ha az mtsz gazdasági­ szervezeti önállóságát szövetkezeten kívüli szerv mellőzi, annak legvalószínűbb k ö ­ vetkezménye, hogy erre az mtsz a maga módján reagál; vagy az utasításoknak

meg nem felelő módon jár el, ami adott esetben fegyelemsértésnek is minősíthető, vagy pedig a „maga módján" jár el, de az utasításoknak és ajánlásoknak megfelelően tájékoztatja (tehát félrevezeti) az illetékes szerveket. Utóbbi eljárásával a szövetkezet vezetősége vagy a belső lehetőségek lebecsülését és az elért, illetve elérhető ered­ mények minimalizálását kívánja elérni, vagy pedig éppen ennek ellenkezőjéről sze­ retné meggyőzni az illetékeseket, elleplezve a belső szervezéssel és vezetéssel kap­ csolatos, illetve a gazdasági tevékenységben mutatkozó hiányosságokat. S bár a szövetkezeti demokráciát ez esetben a külső irányító szervek valamelyike sértette meg, mégsem tekinthetünk el attól, hogy a belső vezető szerv mindkét esetben helytelenül járt el. A szövetkezeti demokrácia egyik megnyilvánulási formája és egyben leglénye­ gesebb kifejezője a demokratikus termelőszövetkezeti önigazgatás. Ez azt jelenti, hogy megszabott keretek között, önállóan alakítja ki belső szervezeti életét, önállóan gazdálkodik. Az mtsz belső önállósága a szövetkezet szocialista társadalmi és gaz­ dasági-szervezeti alkatából következik. A tagok a szövetkezet gazdái, s ennélfogva a szövetkezet gazdasági vezetése, vagyoni ügyeinek intézése, szervezeti és társadalmi életének irányítása másnak jogkörébe n e m tartozhat, ez magának a tagságnak a joga. Ez az önállóság még azt is jelenti, hogy a tagság maga szervezi m e g a belső igazgatást, a jogszabályok keretei között maga határozza m e g szervezeti felépítését, maga választja, bízza m e g v a g y jelöli ki a belső szervek tagjait, és a funkciók ellátására a tisztségviselőket. Az, hogy a tagok maguk dönthetnek a legkülönbözőbb kérdésekben, tulajdonosi minőségük következménye, ami egyben jelzi azt, hogy szo­ ros összefüggés van a szövetkezeti demokrácia szervezeti és gazdasági forrása között. Ha a szövetkezeti önállóságot úgy fogjuk fel, hogy a szövetkezet n e m illesz­ kedik bele az állam általános politikai és gazdasági feladatainak megvalósításába, akkor az végső soron a szövetkezeti csoportérdek és az össznépi érdek szembe­ állításához vezet. Ugyancsak torzítás az is, ha a szövetkezetek irányításában nagy­ mérvű a központosítás, az utasítgatás, s ez akadályozza a szövetkezeti önkormányzat kialakítását. Elengedhetetlen tehát a csoport- és az általános társadalmi érdekek összehangolása. Érthető, miért szükséges harcolni nemcsak az „önállóskodás", hanem a bürokratikus-központosító torzulások ellen is. Csakis így érhető el a szövetke­ zeteknek az egységes szocialista népgazdaságba történő bekapcsolása, így akadályoz­ ható meg az önkormányzat gyengülése. Bár az említett torzulások m a egyre rit­ kábbak, mégis előfordulnak, és megzavarják a szövetkezet demokratikus fejlődé­ sét. A gyakorlatban tehát mindkét végletet el kell kerülni. N e m képzelhető el egészséges viszony a szocialista állam és a szövetkezet között, ha az mtsz az állam­ érdek, az össznépi érdek ellen működik, de akkor sem, ha az állam — igazgatási szervei révén — „dirigálni" igyekszik a szövetkezeteknek. Az állam és a szövetke­ zet viszonya mindenekelőtt gazdasági vonatkozásban fejeződik ki, hiszen az mtsz részt vesz a szocialista tervgazdálkodásban; esetenként éppen az önállóság és a tervszerűsítés helyes összehangolása jelent problémát. Lényeges az, hogy az állam a gazdasági szabályozás eszközével irányítsa a szövetkezeteket a társadalmi érdek követésére, és hogy az mtsz vezetői megtalálják érdekeik és az össznépi érdekek összehangolásának útját. Ez a szövetkezet gazdasági­ szervezeti önállóságának helyes értelmezése.

A szövetkezeti

demokrácia

sajátos

jellemvonásai

Szocialista viszonyaink között a demokratikus fejlődés a gazdasági egységek minden kategóriájára, minden állami és társadalmi szervezetre egyaránt jellemző. A megvalósulás módja azonban esetenként változik, sajátosságokat mutat.

Az mtsz-ek viszonylatában e sajátosságok mindenekelőtt abból fakadnak, hogy a tagok önkéntes egyesülése révén létrehozott különleges vállalatokról v a n szó. A tagság akarata magának a szövetkezetnek a létét is meghatározza, ami m é g inkább nyilvánvalóvá teszi, hogy a szövetkezeti élet bármely vonatkozásában a tagság — az alapszabályzatban előírt szervek révén — maga döntsön. E demokratikus úton érvényesíthető döntési jog pedig tágabb problémakört ölel fel, mint sok m á s gazdasági egység esetében; a tagok maguk döntenek a gazdasági tevékenység fő irányának meghatározása, a belső rendszabályok megállapítása, a munkajavadal­ mazási formák s általában a jövedelemelosztás tekintetében, az ügyvezető és ellen­ őrző szervek megválasztásában és sok más kérdésben. Mindebből következik tehát, hogy a szövetkezeti szövetségek vagy az állami szervek — a törvényben meghatá­ rozott esetek, keretek kivételével — n e m szólhatnak bele (a szövetkezeti demokrácia megsértése nélkül) az mtsz belső ügyvezetésébe, n e m foganatosíthatnak intézke­ déseket olyan ügyekben, amelyekben döntési joga a tagságnak, a belső szervek­ nek van. A szövetkezeti demokrácia megvalósulásának sajátos feltételei biztosítottak. Megfelelő szervezeti keretek között, mint például a brigádgyűlés vagy az össztagságot felölelő közgyűlés, minden mtsz-tagnak m e g v a n a lehetősége arra, hogy v é l e m é n y é t kifejtse, b á r m e l y személyt v a g y belső szervet felelősségre vonjon, és sza­ vazatával döntsön a közösséget érdeklő kérdésekben. A gyakorlatban nemegyszer e lehetőségek és gyakorlati érvényre juttatásuk között hiányzik az összhang, ami azzal magyarázható, hogy a külső szervek vagy a belső vezetők n e m adnak lehe­ tőséget a v é l e m é n y e k kifejtésére, a felmerülő kérdések megvitatására, ily módon fékezve a demokratizmus kibontakozását. E jelenségek és a vétkes személyek ellen a legnagyobb szigorral és következetességgel kell fellépni. Ez mindenekelőtt a tagság dolga, s meg is teszi, ha képes rá, ha megvan benne a tudatosságra ala­ pozott erő, hogy éljen a törvény adta lehetőségekkel. A tagság kizárólagos döntési jogának és akaratának tiszteletben tartása nemcsak azért szükséges, mert azt a szövetkezeti demokrácia elve megkívánja (bár ez egymagában is lényeges követel­ mény), hanem azért is, mert ez az akarat és döntési jog a helyi lehetőségeket és a tagok képességeit tükrözi vissza. Az említett demokratikus lehetőségek és a gyakorlat között esetenként kelet­ kező űr a tagság egészének és minden egyes tagnak a magatartásával is magya­ rázható. Akarni és tudni kell élni a demokrácia adta lehetőségekkel; a tagoknak meg kell érteniük, tudniuk és érezniük kell, hogy ők az m t s z gazdái, hogy csakis tőlük, a munka és az ügyvezetés iránti magatartásuktól függ a szövetkezet egészé­ nek, valamennyiüknek a jóléte. Igényesnek, elvszerűnek és következetesnek kell lenniük mind a maguk választotta vezetőkkel, mind pedig önmagukkal szemben. Ez, v é l e m é n y e m szerint, a szövetkezeti demokrácia megvalósulásának legalapve­ t ő b b követelménye. Lényegében tehát csakis a szövetkezeti demokrácia tudatos és következetes megvalósításával érhető el a szövetkezetek gazdasági-szervezeti megerősítése és sok­ oldalú fejlesztése. Ehhez azonban az is szükséges, hogy az mtsz maga egyre többet tegyen tagjaiért, a szövetkezeti vezetők pedig ne feledkezzenek meg arról, hogy a gazdaság nemcsak termelővállalat, h a n e m egyben társadalmi szervezet, amelynek hivatása a tagság termelőmunkán kívüli élete számtalan vonatkozásának megszer­ vezése is, a szövetkezeti falu általános felemelése az urbanizálás útján. Erre szám­ talan lehetőség van, csak ki kell aknázni őket kezdeményezéssel, hozzáértő tevé­ kenységgel. Ez pedig n e m minden esetben a tagság lelkesedésén, hanem gyakran a hozzá n e m értő, felső utasításokat váró, tehetetlen szövetkezeti vezetők felületes

magatartásán múlik. A tapasztalat azt mutatja, hogy — bár a demokrácia a nép uralmát jelenti a népért — n e m ritka a hatalmával visszaélő vagy hozzá n e m értő szövetkezeti vezető, s ez nagymértékben kihat a szövetkezeti életre, az egész falu közösségének demokratikus fejlődésére. Az ilyen jellegű magatartás káros következményeit lemérni és számokban ki­ mutatni nem mindig könnyű. De még így is gyakran nyilvánvaló az összefüggés, hiszen a gyakorlat igazolja, hogy abban az mtsz-ben, ahol a vezetés demokratikus alapokon nyugszik, ott a tagság anyagi érdekeltsége megvalósul, minden terme­ lésben részt vevő tag megfelelő javadalmazásban részesül, normális mederben fo­ lyik az egész belső gazdasági és társadalmi élet, mindenütt jók az eredmények. Ilyen szövetkezetünk sok van, s efelé fejlődnek a többiek is. Sajnos, ma m é g olyan szövetkezeteink is vannak, amelyekből mindez hiányzik, bürokratikus, admi­ nisztratív intézkedésekkel igyekeznek vezetni a gazdaságot, hanyagság jellemzi az egész belső életet. Az ilyen gazdaságokban a termelési eredmények sem kielégítőek. A belső demokratikus igazgatás önállósága és hatékonysága fékezőinek nincs helyük a szövetkezetekben. Az elmondottakból szükségszerűen következik: megfe­ lelő intézkedéseket kell foganatosítani avégett, hogy a termelőszövetkezetek gazda­ sági és szervezeti önállósága teljes mértékben érvényre jusson, mindenekelőtt a termelés irányának megválasztásában, a bővített újratermelés egész folyamatának megszervezésében. Ez feltétlenül szükségessé teszi a közös gazdaság belső mecha­ nizmusának módosítását is azoknak az intézkedéseknek megfelelően, amelyeket pártunk IX. és X. kongresszusának határozatai alapján az utóbbi években foga­ natosítottunk. A termelőszövetkezetek szervezeti felépítése a mindenkori jogi szabályozásban érvényesülő elvek és megszabott keretek között is egymástól eléggé eltérő, válto­ zatos lehet, ami a gazdaság termelési profiljától, a gazdálkodás irányától, a helyi sajátosságoktól és sok más tényezőtől függ. Annál fontosabbak azonban a jog tala­ jában gyökerező közös ismérvek, amelyek az önigazgatással járó funkciók soka­ ságában az általánosan, mindenütt érvényesülő rendet határozzák meg. Ezt a célt szolgálja a szövetkezeti demokrácia, amelynek állandó fejlesztése méltán áll pár­ tunk és államunk érdeklődésének középpontjában és kerül fokozatosan a tudomá­ nyos kutatás előterébe. Nyilvánvaló, hogy a fejlődés jelenlegi szakaszában m i n d e n eszközzel erősíteni, m é l y í t e n i k e l l a szövetkezeti d e m o k r á c i á t . A szövetkezeti moz­ galmat irányító párt-, állami és szövetségi szerveknek, valamint a szövetkezetek választott szerveinek, az egész szövetkezeti tagságnak mindent el kell követnie a szövetkezeti demokrácia tiszteletben tartásáért. Tökéletesíteni kell a belső önigaz­ gatást, növelni a közgyűlés — mint legfelső szerv — szerepét, be kell vonni a tagokat a belső ügyvezetésbe. Fontos feladat, hogy a szövetkezeti közgazdászok, jogászok, gazdasági szak­ emberek és a tagság egésze megismerje a szövetkezeti demokrácia elméletét; ezt helye 5 alkalmazása is megköveteli. Elengedhetetlen, hogy a szélesebb hatókörű politikai és gazdasági vezető funkcionáriusok magukévá tegyék és következetesen alkalmazzák a szövetkezetekre vonatkozó szabályokat, különösen a szövetkezeti de­ mokrácia összetevőit. A szövetkezés, főleg a mezőgazdasági termelőszövetkezés, és annak eredménye mindnyájunk közös ügye. LUPÁN

ERNŐ

Hát az ember? A s z ö v e t k e z e t b e n dolgozókat k é t n a g y c s o p o r t r a o s z t h a t j u k . A t a g o k egy része á l l a n d ó jelleggel dolgozik a s z ö v e t k e z e t b e n ; ide t a r t o z n a k az á l l a t g o n d o z ó k , b r i gádosok, fogatosok, az i r o d á b a n dolgozók, v a l a m i n t a vezetőségi tagok. A m i n ­ d e n n a p o s elfoglaltság, a m e g s z a b o t t i d ő b e n elvégzett m u n k a föltétlenül k i h a t az illető s z e m l é l e t é r e . Az e b b e n a h e l y z e t b e n levők m e g é l h e t é s é t a szövetkezet k e l l hogy biztosítsa. E g y m á s i k j e l e n t ó s csoport a m e z e i m u n k á t végzőké. S z á m u k r a a szövetkezet n e m t u d egész é v b e n r e n d s z e r e s elfoglaltságot n y ú j t a n i , és t a l á n — m i n d e n e s e t r e sok e s e t b e n — n e m is i g é n y l i k a m i n d e n n a p o s elfoglaltságot. F ő j ö v e d e l m ü k e t u g y a n c s a k a szövetkezet biztosítja, a z o n b a n a szövetkezeti j ö v e d e ­ lem sokszor n e m kizárólagos a l a p j a m e g é l h e t é s ü k n e k , ezt jórészt a h á z t á j i g a z d a ­ s á g j ö v e d e l m e és a s z ö v e t k e z e t e n k í v ü l v á l l a l t a l k a l m i m u n k á é r t j á r ó fizetés e g é ­ szíti ki. A k é t csoport m e g é l h e t é s é n e k a l a p j a a szövetkezet; m a g u k a t szövetkezeti t a g o k n a k , szövetkezeti g a z d á k n a k t a r t j á k és v a l l j á k , e k é t csoport között a z o n b a n sok j e l e n t ó s k é r d é s b e n , h e l y z e t ü k b ő l k ö v e t k e z ő e n , felfogásbeli k ü l ö n b s é g e k v a n ­ n a k — o l y a n k ü l ö n b s é g e k , a m e l y e k n e m e g y s z e r feszültséget o k o z n a k a szövetkezeti t a g s á g o n b e l ü l a m e z ő g a z d a s á g i t e r m e l ő s z ö v e t k e z e t egyik v a g y m á s i k szervezési, termelési kérdésével kapcsolatban. A m á r e m l í t e t t k é t c s o p o r t o n k í v ü l m e g kell e m l í t e n ü n k a szövetkezeti t a g ­ s á g n a k egy h a r m a d i k c s o p o r t j á t is. Ez m e g é l h e t é s é n e k a l a p j á t a s z ö v e t k e z e t e n k í ­ v ü l t e r e m t e t t e m e g , d e a l k a l m i l a g — főleg c s ú c s i d ő k b e n — s z e r v e z e t t e n vesz részt a szövetkezet m u n k á j á b a n , r é s z b e n azért, m e r t a c s a l á d t ö b b t a g j a m e g é l ­ h e t é s é n e k a l a p j á t a szövetkezet biztosítja, v a g y m e r t m é g n e m d ö n t ö t t véglege­ sen jövője felől, és n e m s z á m o l j a fel a szövetkezettel v a l ó k a p c s o l a t á t . A m a i f a l u b a n t a g a d h a t a t l a n u l s o k a n é l n e k — és n e m e g y s z e r fontos szere­ p e t j á t s z a n a k — o l y a n o k is, a k i k a szövetkezettől véglegesen m e g v á l t a k , és a t e r ­ m e l é s v a g y t á r s a d a l m i élet m á s á g a i b a n h e l y e z k e d t e k el, d e a falu t o v á b b r a is l a k h e l y ü k k é n t szolgál, v a g y p e d i g olyanok, a k i k k ü l ö n b ö z ő s z a k m a i elfoglalt­ sággal m á s h o n n a n k e r ü l t e k a faluba. Az u t ó b b i k a t e g ó r i á b a n e l s ő s o r b a n é r t e l m i ­ ségiekre g o n d o l u n k : t a n í t ó k r a , t a n á r o k r a , o r v o s o k r a , a k i k s z á m á r a a falu szolgál m u n k a h e l y ü l , illetve l a k h e l y ü l . A m e z ő g a z d a s á g i t e r m e l ő s z ö v e t k e z e t h e l y z e t e és jelentősége a f a l u b a n o l y a n n a g y , h o g y befolyásolja e k a t e g ó r i a m u n k á j á t , m a g a ­ t a r t á s á t is. A szövetkezetek e sajátos helyzete, a t a g s á g és a szövetkezet k a p c s o l a t a i n a k b o n y o l u l t s á g a föltétlenül k i h a t a szövetkezeti vezetés m ó d s z e r e i r e . Az e m b e r e k t u d a t v i l á g á n a k , egyéni t u l a j d o n s á g a i n a k , e g y m á s közötti t á r s a ­ d a l m i k a p c s o l a t a i n a k n a g y j e l e n t ő s é g e v a n m i n d e n szervezett csoport t e v é k e n y ­ ségében, így a m e z ő g a z d a s á g i t e r m e l ő s z ö v e t k e z e t é b e n is. Az e m b e r i k a p c s o l a t o k k é r d é s e d ö n t ő a szövetkezet é l e t é b e n ; a v e z e t é s b e n igényelt m u n k a s t í l u s az, a m i — t ö b b e k között — m e g k ü l ö n b ö z t e t i a szövetkezetet a t e r m e l é s v a g y a t á r s a d a l m i élet egyéb á g a z a t a i t ó l . A m i n t i s m e r e t e s , a p á r t X . k o n g r e s s z u s a á l t a l á n o s a n kötelezővé t e t t e a k o l ­ l e k t í v vezetés m ó d s z e r é t m i n d az i n t é z m é n y e k , m i n d a v á l l a l a t o k v e z e t é s é b e n . Ezt megelőzően az i n t é z m é n y e k b e n és á l l a m i v á l l a l a t o k n á l az ú g y n e v e z e t t e g y s z e m é ­ lyi vezetés volt az elfogadott m ó d s z e r ; ezzel s z e m b e n a s z ö v e t k e z e t e k b e n m i n d i g a közös vezetés m ó d s z e r e volt az egyedüli j á r h a t ó út. De m a is, a m i k o r a kollek­ t í v vezetés t á r s a d a l m i és gazdasági é l e t ü n k egész t e r ü l e t é n á l t a l á n o s s á v á l t , a v e ­ zetés m ó d s z e r é b e n , a m u n k a s t í l u s b a n lényeges k ü l ö n b s é g v a n az á l l a m i és a szö-

vetkezeti szektor között, sót, a szövetkezeti szektoron belül is egészen sajátos he­ lyet foglalnak el a mezőgazdasági termelőszövetkezetek. A vezetéstudományban a műszaki fejlesztés és a matematikai módszerek töké­ letesítése mellett mindinkább hangsúlyozzák a vezetés emberi vonatkozásait, az „emberi kapcsolatok" — a „human relations" — tökéletesítésének és elmélyítésé­ nek fontosságát. A termelést emberek irányítják, emberek valósítják meg. A technika, bár­ milyen fokot érjen el, csupán segédeszköz; fejlesztésének és tökéletesítésének tuda­ tában és ismeretében hangsúlyoznunk kell: ha n e m teremtjük m e g a megfelelő e m ­ beri kapcsolatokat, akkor a technikai fölszerelés mit s e m ér. Különös fontossá­ gúnak tartom e kérdést hangsúlyozni, mert termelőszövetkezeteink életében n e m ­ egyszer találkozunk negatív jelenségekkel, s ezek m a j d n e m egyedüli oka az e m ­ beri kapcsolatok kérdésének lebecsülése, az embernek mint személyiségnek, m i n t vezetőnek vagy akár végrehajtónak a figyelmen kívül hagyása. Az emberi kapcsolatok kérdését és fontosságát a vezetésben először E. Mayo amerikai társadalompszichológus dolgozta ki az 1930-as években. Vizsgálatai során az emberi tényező szerepének feltárásával a termelés olyan oldalaira hívta fel a figyelmet, amelyeket előtte figyelmen kívül hagytak, és a legtöbb esetben n e m is ismertek. Behatóan foglalkozott az emberi magatartás belső indítékaival, a dolgozó embernek a munkatársaihoz és feletteseihez fűződő viszonyával. Meg­ állapításai szerint szoros kapcsolat mutatható ki az ember társadalmi környe­ zete és munkájának eredményessége között. Azóta a vezetéstudomány általáno­ san elfogadta és világszerte magáévá tette azt a megállapítását, hogy az ember csak munkájával elégítheti ki a társadalmi érvényesülés iránti igényét, s így m u n ­ kája eredményességében munkahelyi megelégedettsége a döntő tényező. A munkahelyi megelégedettségnek természetesen megvannak a maga felté­ telei. Ezek között elsőként említjük meg, hogy az ember tudatában kell hogy le­ gyen saját munkája értelmének, éreznie kell személyének fontosságát, és ezzel kapcsolatosan teret kell kapnia személyisége kibontakoztatására, érvényesítésére. Az elmúlt két évtized gyakorlata alapján nemegyszer volt alkalmunk ta­ pasztalni a szövetkezeti vezetők fejlődését, hogyan sikerült lépést tartaniuk a szö­ vetkezettel, a rájuk háruló feladatokkal. Munkájának és érdemeinek hivatalos elismeréseként több szövetkezeti vezető kapott magas kitüntetéseket. N e m egy közülük a nehéz feltételek között is sikeresen megállta a helyét, de a körülmé­ nyek olyanok voltak, hogy n e m lehettek látványos eredményeik és n e m része­ sültek kitüntetésekben, ez azonban n e m jelenti, hogy n e m bizonyították be ráter­ mettségüket és helytállásukat., E. Mayo egy másik fontos megállapítása, hogy a dolgozó ember n e m elszi­ getelt személy; magatartását, munkája indítékait, következésképpen munkája ered­ ményességét is az a csoport határozza meg, amelyhez tartozik, ezért a munkahely vezetőjének mindig számolnia kell döntései és intézkedései hatásával. E megálla­ pítás különösen fontos a mezőgazdasági termelőszövetkezet gyakorlatában, ahol nemegyszer volt alkalmunk látni egy-egy helyes döntés pozitív következményeit, ugyanakkor többször megfigyelhettük v a l a m e l y elhamarkodott, kellőképpen át n e m gondolt vagy a helyzet sajátosságait figyelembe n e m v e v ő döntések káros követ­ kezményeit, egyes munkacsoportok elutasító magatartását az ilyen intézkedésekkel szemben. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a vezetés egyik fontos funkciója a tagokkal fenntartott állandó dialógus. Mind az elnöknek, mind a szakveze­ tőknek állandóan eleven kapcsolatot kell fenntartaniuk a tagsággal. E kapcsolatok

k é t o l d a l i a k . Az egyik o l d a l : a t a g o k k í v á n s á g a i . A m e z ő g a z d a s á g szövetkezeti át­ a l a k í t á s á v a l k a p c s o l a t b a n n e m s z a b a d m e g f e l e d k e z n ü n k arról, hogy b e i r a t k o z á s a a l k a l m á v a l a tag a s z ö v e t k e z e t n e k m i n d e n e l l e n s z o l g á l t a t á s n é l k ü l á t a d t a földjét, állatai egy részét, m e z ő g a z d a s á g i fölszerelését. A szekér és az igás á l l a t a z o n b a n n e m c s a k a m e z ő g a z d a s á g i m u n k a eszköze, h a n e m közlekedési és szállítóeszköz is. A falusi élet szükségletei o l y a n o k , hogy a t a g n a k n e m e g y s z e r szüksége v a n közlekedési és főleg szállítóeszközökre; épít­ kezéshez, m a l o m b a őrölni v a l ó t v i n n i , tűzifát h a z a s z á l l í t a n i . A tag ú g y érzi — és t e g y ü k hozzá: joggal —, h o g y h a ilyen s z á l l í t á s o k r a v a n szüksége, a szövet­ kezethez kell f o r d u l n i a , a m e l y m e g h a t á r o z o t t feltételek között köteles számára segítséget n y ú j t a n i . A t a g n a k e z e k e n k í v ü l egyéb személyi, illetve c s a l á d i p r o b l é ­ m á i is l e h e t n e k , m e l y e k m e g o l d á s á h o z a szövetkezet segítségét k é r i . Az á l t a l á n o s jó a t m o s z f é r a f e n n t a r t á s a szükségessé teszi azt, h o g y a l e h e t ő s é g e k k e r e t e i n belül a t a g ilyen t e r m é s z e t ű k é r é s e i t is teljesítsék. A személyi p r o b l é m á k o n k í v ü l , m e l y e k fontosságát n e m győzzük eléggé h a n ­ goztatni, a m á s i k fontos k é r d é s k ö r t e r m e l é s i v o n a t k o z á s ú ; itt is szükséges a t a g ­ ság és a vezetőség közötti á l l a n d ó d i a l ó g u s f e n n t a r t á s a . A k a p c s o l a t lehetősége t ö b b f é l e ; a szövetkezeti m u n k a jó m e n e t e m e g k í v á n j a az összes lehetséges u t a k és k a p c s o l a t o k f e n n t a r t á s á t és á p o l á s á t . A t e r m e l é s bizonyos k é r d é s e i b e n a tagság k o n z u l t á l á s a szervezett f o r m á b a n a b r i g á d , a f a r m megbeszélésein, v a l a m i n t a szövetkezeti k ö z g y ű l é s e k e n t ö r t é n i k . S z e r v e z e t t k o n z u l t á c i ó k o n k í v ü l a z o n b a n ki­ s e b b fontosságú k é r d é s e k b e n helyes és indokolt a tagok egyéni v é l e m é n y é t is k i ­ k é r n i . Az egyéni k o n z u l t á c i ó k és m e g b e s z é l é s e k kétféle s z e m p o n t b ó l , m é g p e d i g g y a k o r l a t i t e r m e l é s i és l é l e k t a n i s z e m p o n t b ó l h a s z n o s a k . N e m s z a b a d megfeled­ kezni a r r ó l , h o g y a tagok m a g u k is g a z d a e m b e r e k , a k i k jól i s m e r i k a szövet­ kezet h a t á r á t , n a g y r é s z ü k figyelemre m é l t ó t e r m e l é s i t a p a s z t a l a t o k k a l r e n d e l ­ kezik, és h a s z n o s t a n á c s o t t u d a d n i a vezetőségnek. Az egyéni k o n z u l t á c i ó u t á n a v e z e t ő n e k s a j á t t a p a s z t a l a t a i és i s m e r e t e i a l a p j á n kell e l d ö n t e n i e , h o g y m i l y e n m é r t é k b e n veszi figyelembe a k a p o t t j a v a s l a t o t . N e m egy vezetőtől h a l l o t t a m , hogy ilyen a l k a l m a k k o r igen h a s z n o s és e r e d m é n y e s e n f e l h a s z n á l h a t ó informá­ ciót v a g y j a v a s l a t o t k a p o t t . Az egyéni k o n z u l t á c i ó k psziohológiai h a t á s a s e m l e b e c s ü l e n d ő . A m i k o r a vezető szóba á l l a taggal, k i k é r i v é l e m é n y é t és b i z a l m a s a n beszél vele a vezetés egyes p r o b l é m á i r ó l , a k k o r n ö v e l i a n n a k személyi önérzetét, u g y a n i s a t a g érzi, h o g y i s m e r e t e i n e k , t a p a s z t a l a t a i n a k fontosságot t u l a j d o n í t a n a k , s ez d ö n t ő t é n y e z ő a szövetkezeti m u n k a e r e d m é n y e s s é g e s z e m p o n t j á b ó l . T e r m é s z e t e s e n t i s z t á b a n v a g y u n k azzal, h o g y ilyen t e r m é s z e t ű k o n z u l t á ­ ciókra á l l a n d ó a n és t ö m e g m é r e t e k b e n n e m k e r ü l h e t sor, hiszen a t a g s á g n a g y r é ­ szének egyéni m e g h a l l g a t á s á r a a v e z e t ő k n e k n i n c s fizikai i d e j ü k sem. T u d n u n k kell a z o n b a n , h o g y a t a g s á g d ö n t ő t ö b b s é g é n e k n i n c s is ilyen i g é n y e ; de az a t u d a t , h o g y h a v o l n a m o n d a n i v a l ó j a , készséggel m e g h a l l g a t n á k , föltétlenül h o z z á j á r u l a t a g t á r s t u l a j d o n o s i é r z ü l e t é n e k erősítéséhez. M i n d e z a n n á l is f o n t o s a b b , m e r t a múltban, amikor a szövetkezetek kisebbek voltak, termelési szerkezetük még jel­ legzetesen k i s p a r a s z t i m a r a d t , s a t a g s á g j e l e n t ő s része b á r m i k o r v é g e z h e t t e az elnök v a g y b r i g á d o s m u n k á j á t . A n a g y ü z e m i t e r m e l é s k ö r ü l m é n y e i között a szövetkezeti vezetés is e g y r e b o n y o l u l t a b b á válik, m i n d t ö b b és t ö b b i n f o r m á c i ó r a , i s m e r e t r e v a n szükség. Az e l m ú l t é v e k f o l y a m á n a t a g s á g között is differenciálódási f o l y a m a t i n d u l t m e g , és m a m á r a vezetők o l y a n szervezési, pénzügyi, a d m i n i s z t r a t í v , v a l a m i n t m ű s z a k i ismeretekkel rendelkeznek, amelyektől a múltban a gazdálkodó parasztember tá-

vol állott. A t a g s á g t ö m e g e ezeket az i s m e r e t e k e t i d ő k ö z b e n s e m s a j á t í t o t t a el, és nem is t u d eligazodni a vezetéssel k a p c s o l a t o s , g y a k r a n b ü r o k r a t i k u s ú t h á l ó z a t ­ ban. E n n e k k ö v e t k e z t é b e n k i a l a k u l t egy specializált r é t e g ; a t a g s á g d ö n t ő t ö b b ­ sége ezzel s z e m b e n m á r n e m i s m e r i k i m a g á t az összes k é r d é s e k b e n , és h a a v e z e ­ tők n e m á p o l j á k a szoros k a p c s o l a t o k a t a t a g s á g tömegével, n e m s z o r g a l m a z z á k az egyéni v a g y k i s e b b c s o p o r t o k o n belüli m e g b e s z é l é s e k e t , a k k o r e l k e r ü l h e t e t ­ lenül m e g i n d u l a v e z e t ő k és t a g o k közt az e l i d e g e n e d é s f o l y a m a t a , a m e l y e l ő b b utóbb k á r o s a n m u t a t k o z i k m e g a szövetkezet é l e t é b e n és t e r m e l é s i e r e d m é n y é b e n . A szövetkezetek és a t a g s á g e m b e r i k a p c s o l a t a i n a k e l e m z é s e k o r n e m h a g y ­ hatjuk figyelmen k í v ü l az u t á n p ó t l á s , az ifjúság k é r d é s é t . N e m egy szövetkezet­ ben az ifjúság t á v o l t a r t j a m a g á t a m e z ő g a z d a s á g i m u n k á t ó l , m á s i r á n y b a n keresi érvényesülését. Ez a f o l y a m a t jórészt e g y b e e s i k a t á r s a d a l m i fejlődés fő i r á n y v o ­ nalával, és n e m j e l e n t e n e k ü l ö n ö s e b b p r o b l é m á t , ha n e m v o l n á n a k o l y a n szövet­ kezetek, ahol a fiatalság e g y á l t a l á n n e m vesz r é s z t a m e z ő g a z d a s á g i m u n k á b a n . Fölvetődik a k é r d é s : h a ez az i r á n y v o n a l n e m v á l t o z i k meg, m i lesz 10—15 év múlva, a m i k o r r a a m e z ő g a z d a s á g b a n j e l e n l e g dolgozók k i ö r e g s z e n e k ? A falusi á l t a l á n o s iskolák t a n a n y a g á b a n j e l e n t ő s s ú l y u k v a n a m e z ő g a z d a s á g i szakismereteknek; i l y e n v o n a t k o z á s ú s z a k m a i előkészítésben t e h á t n i n c s h i á n y , mégis azt t a p a s z t a l j u k , hogy a nyolc osztályt v é g z e t t fiatalok t ö b b s é g e n e m óhajt a m e z ő g a z d a s á g b a n dolgozni, és a tízosztályos á l t a l á n o s o k t a t á s b e v e z e t é s é v e l ez a tendencia b i z o n y á r a e r ő s ö d n i fog. T é n y az, h o g y a m e z ő g a z d a s á g i m u n k a m i n d e n gépesítés e l l e n é r e egyelőre még sokat m e g ő r z ö t t régi, bizonyos m é r t é k b e n p r i m i t í v n e k n e v e z h e t ő jellegéből, ami n e m h a t v o n z ó l a g a f i a t a l o k r a . Ezek a t ü n e t e k idővel m e g s z ű n n e k . A m e z ő ­ gazdasági m u n k a e r ő u t á n p ó t l á s a a z o n b a n s e m m i e s e t r e s e m l e h e t s p o n t á n f o l y a m a t . Átfogó jellegű szociológiai t a n u l m á n y o k r a v o l n a szükség a n n a k e l d ö n t é s é r e : m i ­ lyen intézkedések, m u n k a f e l t é t e l e k szükségesek ahhoz, h o g y a m e z ő g a z d a s á g i t e r ­ melés vonzóvá v á l j é k a fiatalság s z á m á r a . E g y e t l e n p é l d á t s z e r e t n é k m e g e m l í t e n i . Legutóbb a szecselevárosi (Brassó megye) s z ö v e t k e z e t b e n j á r v a azt t a p a s z t a l t a m , hogy ez a szövetkezet a b e t a n í t o t t i p a r i m u n k á s o k á t l a g j ö v e d e l m é n é l n a g y o b b jövedelmet biztosít. A r r a a k é r d é s e m r e , h á n y 30 é v e n aluli fiatal férfi dolgozik a szövetkezetben, mégis azt a választ k a p t a m , h o g y h á r o m . K ö z ü l ü k egyik s e m dolgozik s e m az á l l a t t e n y é s z t é s b e n , s e m a n ö v é n y t e r m e s z t é s b e n . E j e l e n s é g okait k u t a t t a m . A vezetőség v é l e m é n y e megoszlott. E g y e s e k ú g y vélték, h o g y a t á r s a d a ­ lombiztosítás és a n y u g d í j r e n d s z e r k ü l ö n b s é g e az, a m i az ifjakat a r r a bírja, hogy kisebb fizetésért is i n g á z z a n a k a h e l y e t t , h o g y o t t h o n a s z ö v e t k e z e t b e n dolgoz­ nának. M á s o k — s z e r i n t e m m e g g o n d o l k o z t a t ó — v é l e m é n y e az volt, h o g y a 30 éven aluli f i a t a l o k a t n e m i g e n foglalkoztatja s e m a t á r s a d a l o m b i z t o s í t á s , s e m a nyugdíj k é r d é s e , h a n e m i n k á b b a m u n k a k ö r ü l m é n y e k és a s z a b a d idő. A szecsele­ városi szövetkezetben k a m p á n y - i d ő b e n szokásos a „ l á t á s t ó l v a k u l á s i g " v a l ó m u n k a , és kedvező i d ő j á r á s esetén i l y e n k o r n i n c s s e m v a s á r n a p , s e m egyéb m u n k a s z ü n e t . Márpedig itt a fiatalság hozzászokott, h o g y v a s á r n a p o n k é n t k i r á n d u l n i m e n j e n a hegyekbe, estéjét p e d i g szórakozással töltse. Igaz, h o g y a m u n k a e r ő ilyen i n t e n z í v felhasználása r é s z b e n a m u n k a e r ő h i á n y k ö v e t k e z m é n y e , d e m i n d e n v a l ó s z í n ű s é g szerint szervezési m e g o l d á s o k k a l m e g l e h e t n e t a l á l n i a m ó d j á t a n n a k , h o g y az ifjú­ ság jogos szórakozási i g é n y é t kielégítsék. Az u t ó b b i é v p á r t h a t á r o z a t a i és most is érezhető, a j ö v ő b e n m i n d e n mezőgazdasági szövetkezeti dolgozók a t á r s a d a l o m b i z t o s í t á s kiterjesztése a

kormányintézkedései, melyeknek hatása már b i z o n n y a l j ó t é k o n y a n befolyásolják m a j d a é l e t s z í n v o n a l á t . A gyermeksegély, v a l a m i n t mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagságra, a

m a x i m á l i s a d ó k u l c s felemelése évi h a r m i n c e z e r lej j ö v e d e l e m r e , m i n d e z t m e g e l ő ­ zően pedig a szövetkezeti n y u g d í j a k fölemelése m á r növeli és a j ö v ő b e n m é g i n ­ k á b b fokozza a szövetkezettel m i n t m u n k a h e l l y e l v a l ó m e g e l é g e d e t t s é g e t . Az é r d e ­ keltségi és m u n k a d í j a z á s i r e n d s z e r j a v í t á s a , a globális a k k o r d és a g a r a n t á l t j a ­ v a d a l m a z á s á l t a l á n o s í t á s a m á r i s h o z z á j á r u l t a h h o z a felfrissülő m u n k a k e d v h e z , m e l y n e k j e l e n l e g t a n ú i v a g y u n k a m e z ő g a z d a s á g szövetkezeti á g á b a n . A munkahelyi megelégedettség problémája alapos tanulmányozást kíván a s z ö v e t k e z e t b e n dolgozó s z a k e m b e r e k e s e t é b e n is. 1962-ben, a szövetkezeti á t s z e r ­ vezés befejezésekor — h o g y m i n d e n egyes szövetkezet s z á m á r a l e g a l á b b egy s z a k e m b e r t b i z t o s í t s a n a k — kötelező k i h e l y e z é s e k r e k e r ü l t sor. Sok e s e t b e n n e m v e t t é k figyelembe az illető s z a k e m b e r e k c s a l á d i helyzetét, egyéni v á g y a i t . Azóta k i l e n c e s z t e n d ő telt el, s g y a k o r l a t i l a g és s z á m szerint m e g o l d ó d o t t a s z a k e m b e r ­ h i á n y . A m u n k a h e l y é v e l e l é g e d e t l e n s z a k e m b e r u g y a n i s a h e l y e t t , hogy a szö­ v e t k e z e t t e r m e l é s é n e k föllendítésén m u n k á l k o d n a , azzal v a n elfoglalva, h o g y a n v á l ­ toztasson m u n k a h e l y e t , és ilyen i r á n y ú k é r é s é v e l á l l a n d ó o s t r o m a l a t t tartja a z o k a t a szerveket, a m e l y e k t ő l h e l y z e t e függ. A m u n k a h e l y é v e l e l é g e d e t l e n s z a k ­ e m b e r csak f o r m á l i s a n végzi kötelezettségeit. Ez a n n á l n a g y o b b b a j , m i n t h o g y a s z a k e m b e r m u n k á j a a l a p j á b a n v é v e e l l e n ő r i z h e t e t l e n , c s u p á n a fizikai j e l e n l é t e e l l e n ő r i z h e t ő és az, hogy i d e j é b e n á t a d t a - e a j e l e n t é s e k e t , ez p e d i g m u n k á j a é r t é ­ k é n e k és h a t é k o n y s á g á n a k alig 5—10%-a. Az a s z a k e m b e r , a k i jól érzi m a g á t m u n k a h e l y é n , a k i jól m e g é r t i m a g á t a szövetkezet t a g j a i v a l és s z e m előtt t a r t j a a szövetkezet j ó e l ő m e n e t e l é t , egy-egy ötletével t ö b b tíz-, sőt n e m egy esetben t ö b b százezer lej j ö v e d e l e m t ö b b l e t e t h o z h a t . A szövetkezeti s z a k e m b e r e k ilyen t e r m é s z e t ű segítségét sok szövetkezeti v e ­ zetőség é r t é k e l t e , s v é g r e h a j t o t t a a p á r t K ö z p o n t i B i z o t t s á g á n a k azon u t a s í t á s a i t , a m e l y e k a k i h e l y e z e t t s z a k e m b e r e k élet- és m u n k a k ö r ü l m é n y e i n e k m e g j a v í t á s á t szolgálják. U g y a n a k k o r a z o n b a n j e l e n t ő s s z á m ú az o l y a n szövetkezet is, a h o l l e b e ­ csülték a s z a k e m b e r e k szerepét, és n e m biztosítják m i n i m á l i s életfeltételeiket sem. I l y e n k ö r ü l m é n y e k között a s z a k e m b e r e k m u n k á j á n a k e r e d m é n y e s s é g e is sok eset­ ben megkérdőjelezhető. A m e z ő g a z d a s á g i t e r m e l ő s z ö v e t k e z e t e k b e n h a t a l m a s l e h e t ő s é g e k r e j l e n e k még, m o z g ó s í t á s u k h o z a z o n b a n föltétlenül szükséges a t a g s á g és a vezetőség megfelelő h o z z á á l l á s a . E n n e k a l a p f e l t é t e l e az e m b e r i k a p c s o l a t o k m e g j a v í t á s a , h o g y m i n d e n egyes szövetkezeti t a g v a l ó b a n t á r s t u l a j d o n o s n a k érezze m a g á t , s n e c s a k fizikai erejével, h a n e m t a p a s z t a l a t á v a l és a k a r a t á v a l is a szövetkezet fejlesztésén m u n ­ kálkodjék. K ő n i g Miklós

Mérai

kapurózsa

ERDEI FERENC

Az ember mégis hisz Voltam úgy paraszt, hogy halvány reményem sem volt a fölszabadulásra vagy az elmenekülésre. Született ösztönök vagy látott idegen világok a szabad és a méltó emberség vágyát oltották szí­ vembe, s minden, ami paraszt világomban körülvett, lázítóan az ellenkezője volt ennek: meg kellett tagadnom ezt a világot. Voltam úgy paraszt, hogy a menekülés útjára bocsátott apám, s csak azt az óhajtását küldte utánam ki nem mondott szavakkal, hogy ne legyek hűtelen és térjek vissza, ha szükség és alkalom lesz rá. Minden sejtemben vittem a paraszt terheket, de szomjas em­ berséggel nyíltam ki a szabadabb világ tudománya előtt. Tárult az út, hogy tagadjam meg paraszt véreimet, és higgyem el, hogy ne­ kem lehet a hátukra emelkedni, de nekik ott kell maradni, ahol vannak, mert ez az Isten és az ember legbölcsebb törvénye. Föl­ gyújtottam ezt a hidat magam előtt, és nem menekültem. Voltam úgy paraszt, hogy beomlott lélekkel futottam a lázadók táborába, és az ő lázadó beszédjeikben kerestem a sorsunk nyitját és a szabadulás törvényeit. Elkapott a harci hevület, és tagadásuk­ ban a magam tagadását ismertem föl, s azt hittem, hogy azt a vilá­ got akarják, ami az én szívemben él. A harc meddősége és a vágyak kietlensége megállított ezen az úton. Tagadtam a paraszt sorsot, nem menekültem a kínált úton és nem fogadtam a legbölcsebbnek látszó lázadás támaszát, de az em­ bereket, akik parasztok, sohasem tagadtam meg. Unszoltak és elvár­ ták tőlem, hogy fussak, és elszaggatva a tenger szálakat, belőlem legalább legyen szabad ember. Ők viszont sokszor elhagyták. Ami­ kor azt hittem, hogy igyekvő véreimmel együttesen teszünk egy lé­ pést fölfelé, akkor fordultak el tőlem, amikor legközelebb voltunk a pillanathoz, mert okos urak többet ígértek, és a szándékomat na­ gyon veszedelmesnek látták. Mégis hiszek. Tagadom a paraszt sorsot, és hiszek az emberben aki paraszt. Nem szabad parasztnak maradni. Kevés és méltatlan ez a sors, akkor, amikor út nyílik rá, hogy más legyen belőle, és minden vágy megvan arra, hogy kövesse is az ember ezt az utat. Akkor sem sza­ bad parasztnak lenni, ha azt mondják, hogy ez a legigazabb állapot a világon, és akkor sem, ha azt akarják elhitetni, hogy nem lehet másképpen ez a világ. Nem szabad menekülni. A futás sem a menekülőn, sem az elhagyotton nem segít soha. Feszüljön csak a tagadás és buzogjon csak a vér, emelkedésre így lesz majd elég erő valaha. Nem lehet parasztországot építeni. Ha egyszer paraszt egy or­ szág, akkor ott épp olyan naptalan az ég, mintha fölötte volna egy másik, amelyik elveszi tőle a fényt. Az építés és a szabadság ott kezdődik, ahol a világ nem paraszt.

De hiszek az emberben, aki paraszt. Hiszem, hogy paraszt em­ berekkel lehet országot építeni. A lázadások szüntelen sora megta­ nított arra, hogy ok van itt a tagadásra, és ugyanezek az okok a hit­ nek is elég támasztékai. Hiszem azt, hogy az az emberfajta, amely épségkibírta a sötétben lappangás századait, képes arra is, hogy romlatlan ösztönnel építsen akkor is, ha napvilágra kerül. Amikor fölsőiskolás koromban gyakorta együtt szorgoskodtam apámmal a mezei munkában, urak és parasztok egyformán megüt­ közve kérdezték tőlem: — Mi akarsz hát lenni tulajdonképpen? — Én nem akarok úr lenni — tagadtam és állítottam akképpen. — Szóval paraszt — vették tudomásul a kérdezők, és értetlenül mentek tovább. Akkor nem értettem még: a világot tagadtam, amely úr és pa­ raszt, s embernek törekedtem, aki túl van ezeken. Részlet E r d e i F e r e n c Parasztok

című, 1938-ban m e g j e l e n t

könyvéből

Leányportré

KASSAY MIKLÓS

GONDOLATOK A FALUSI CSALÁDRÓL Tarka szoknyák lobognak a széles léc-csípőkön, szalmakontyokra kö­ tött babos kendők hessegtetik a magra éhes madárhadat. Új szokás szüle­ tett volna ebben a Küküllő menti községben? Vagy csak én nem láttam még takaros asszonyságnak öltöztetett madárijesztőket? Igaz lehet egyik is, másik is: nem ez a fontos. Felötlik bennem a kérdés: vajon ezek a csőszmenyecskék nem egy újfajta matriarchátus szimbólumai? A nagy változások nemcsak a falu társadalmának struktúráját vál­ toztatták meg (erről olvashattunk eleget), hanem a családon belül is fel­ bomlott a régi rend. Amilyen mértékben a történelem elgereblyézte a vagyonon alapuló különbségeket, úgy szűnt meg a „gazda" mindenható­ sága is. Az agrártársadalom legkisebb egysége nem az egyén, hanem a család, amelyben — annak idején — a munka, az elosztás, elhelyezkedés, magatartás kérdéseiben legtöbbször fellebbezhetetlen ítéletek születtek. Ebben a zárt, termelésre berendezkedett kisközösségben a gazda nem­ csak a mező, szántó vagy az állatok sorsa felett döntött, ő irányította a családtagok jelenét, jövőjét is. Ő tudta legjobban, hol, mikor kell vetni, kaszálni, mikor érett be az aratni való, tőle és mellette tanultak a fiak, s ha különváltak, jussként ő adta mindazt, ami egy parasztgazdaság meg­ alapozásához elengedhetetlenül szükséges. A termelőszövetkezet „meg­ szabadította" ezektől a gondoktól, vagy mondhatnók: könnyebbekkel cse­ rélte fel. A legdemokratikusabb üzemvezetés mellett is az egyszerű tagra eső gond és felelősségrész aránytalanul kisebb, mint amennyit egyéni gazda korában családjáért viselnie kellett. Mert nem lesz kevesebb az osztalék, h a két-három napra éppen aratáskor betegszik meg. A munkát elvégzik mások, nem veszhet kárba egész évi fáradsága, a család nem marad kenyér nélkül. Az elveszett munkanapoknak megfelelően — leg­ rosszabb esetben — néhány kiló terménnyel kap kevesebbet. A családok többsége ma m á r nem akarja a hagyományos mezőgazda­ sági munkára nevelni gyermekét. Tudják, hogy a szakosodás a modern mezőgazdaságnak is feltétele. A falusi család a szövetkezetesítés előtt elsősorban termelőszervezet volt, ez határozta meg egész tevékenységét. Napjainkban egyre érezhetőbben a fogyasztás közösségévé alakul át, s nem a puszta megélhetésért, a még több földért, állatért küzd, hanem az életnívó állandó emeléséért, a tartós fogyasztási cikkek bőségéért. Kell az új ház, a városias berendezés, a rendes ruha, rádió, tévé. Megnőttek az igények? A lemaradást kell gyorsan behozni. Gyorsabban, mint ahogy azt a termelőszövetkezeti jövedelem biztosíthatja. A szövetkezetnek m u n ­ kaerőre volna szüksége, nagyobb beruházásokra, a tagság nagyobb osz­ talékot akar, s egyesek, ha érdekeik úgy kívánják, nagyobb pénzbeli j ö ­ vedelemért a legnagyobb dologidőben is otthagyják a földet. Új házak épülnek, egész utcasorok, nem újság már a személygépkocsi sem, csak éppen nem a határon veri a port, a korai felkelőket dudaszó sürgeti a munkába. Féllábbal kint, féllábbal bent.

Amíg a férfi munkaerő egy részét kiszorítja a gép vagy elcsábítja a nagyobb jövedelem, és a felgyülemlett, apáról fiúra szálló tapaszta­ latot, szorgalmat lassan a szaktudás, az okos munkaszervezés váltja fel, elbokrosodnak az otthon maradt „gazdasszony" teendői. Régebben is az övé volt a ház, az asztal, az ágy minden gondja, munkaidőben ott volt a mezőn, végezte azt, amire erejéből futotta. A kapa, a gereblye, a sarló igazán csak az asszony kezében állt jól, akár a foldozni való nadrág vagy a mosogatórongy. A családon belüli munkamegosztás határai még ma sem mosódtak el, és ha a kényszer nem diktál mást, nem kontárkodik egyik a másikéba. Nos, ami hagyományosan asszonymunka volt, azt ma is aszszonyok, leányok végzik el. Ők irtják ki a gyomot a búzatáblákból, ka­ pálnak a gépek után, ültetik-szedik a krumplit, törik a kukoricát, tehe­ net fejnek. Tíz-tizenöt nő mellé elég egy férfi (nem is j u t több), a nehe­ zebb munkára, vagy vezetni, irányítani. A munkaigényes mellékgazda­ ságok fejlesztésével, bővítésével éppen a könnyűnek mondott (tehát aszszonynak való) munkahelyek szaporodtak meg. A kertészet, a gyümöl­ csös sok gazdaságban a legfontosabb pénzforrások egyike, a befektetés is itt térül meg a leggyorsabban. Mindezek mellett több időt, munkát, ideget követel a család, a gyermekek nevelése, gondozása, a ház rend­ ben tartása; változatosabbá, munkaigényesebbé vált a mindennapi ételek elkészítése is. Az asszony őrzi a házat, tartja össze a családot, csak az ő ajkáról hallhatsz elfelejtettnek hitt népdalt, népmesét. Az asszony osztja be a pénzt, ő jár piacra, ő vásárol a családnak, mert ő tudja legjobban, kinek mire van szüksége. Ő az, aki nem hagyhatja el a falut anélkül, hogy ne bomlana meg a családi fészek. Az asszony csak a gyermekekkel, a rászo­ ruló öregekkel mehet, költözhet. A férfi vonatra ülhet hétfőn és meg­ jöhet szombaton este, az asszonynak haza kell szaladnia a mezőről, hogy gyermekének ebédet főzzön. A falusi kenyérsütödék, óvodák, napközik megszervezése, a tojás-, tej-, zöldségátvevő központok közelsége a m e ­ zőgazdaságnak nagyon szükséges munkaerő felszabadítását jelenti. A falusi lányok nehezebben hagyják el a szülőhelyet, s ha elmennek is, a visszatérés gondolatával kelnek útra. Egyedül nem mehet, nem en­ gedi a család, az ismeretlentől is félnek, legalább annyira, mint a falu szájától. Csak kitaposott úton indulhat el, rokonhoz, családi ismerőshöz, barátnőkkel vagy barátnők után. De munkavállalási lehetőségei sem ha­ tártalanok. Persze, más a helyzet, ha női munkaerőre alapozó gyár, üzem van a faluhoz közel vagy könnyen elérhető távolságban. Háztartási alkalmazottnak, „cselédnek" szegődni ma m á r ott sem „divat", ahol valamikor szinte kötelező szokás volt. De ha mégis elmen­ nek néhányan, inkább a világgal való ismerkedés vágya, mint az anyagi kényszer készteti őket. Akkor aztán minél messzebb, minél nagyobb vá­ rosban keresnek maguknak helyet, ahol tarkább, zajosabb, érdekesebb az élet. A lányok többsége otthon marad, sok esetben éppen ezt követeli tőle a család érdeke is. Vigyázni kell a kisebbekre, segíteni az anyának s nem utolsósorban jó, ha a családból valaki a termelőszövetkezetben is dolgozik, így legalább nem kerülhet veszélybe a nagyon értékes háztáji sem. A férfi vagy a férfiak a pénzt hozzák, az otthon maradt asszonyok,

lányok pedig megtermelik az évi kenyeret, húst, zöldséget. Így oszlik meg a fogyasztóvá vált falusi család. A lányok osztoznak anyjuk sorsában, ha jövőjükre nézve nem tartják is egyedüli lehetséges életformának. Ez nem jelenti azt, hogy nem szí­ vesen mennek városra férjhez, de ritkán vállalják a munkatelepről mun­ katelepre költözködést, a bizonytalanságot, a fixből való megélés szigo­ rát. Otthon sok és állandó a munka, de van kire támaszkodni, ha utolér a baj. Türelmetlenek, s ez nagyon sok esetben indokolt. A termelőszö­ vetkezetben nem győzik a munkát, s ha már megvan az új ház, a városi berendezés, nem értik, hogy a férfiak miért mennek el. Unatkoznak? Fiatal éveiket féltik? Ha esténként összegyűlnek, tíz-tizenöt lány között alig akad egy-két legény, azok sem a javából valók. Ha a művelődési ott­ honban megszólal a zene, leány leányt kér táncra; a harmadik, negyedik faluba is elmennek bálozni, ha remény van arra, hogy ott akad hozzájuk való társ. Gond a férjhez menés, a párválasztás. Az anyák példájából tud­ ják, hogy a kétlakiság, az ingázás nemcsak nagyobb terheket ró az aszszonyra, de nagyon sokszor magányosságra ítéli őket. Ez pedig nemegy­ szer súlyos következményekkel járhat. Az esti vagy a hétvégi együttlétet megzavarja a házastársak idegessége, fáradtsága. A rendszeres pénzjuttatás, a nyugdíjak felemelése, a részes művelés bevezetése a termelőszövetkezetekben az ingázó férfiak érveit tépázta meg. Különösen azokét, akiket a biztos havi pénzkereset, betegségi-öreg­ ségi nyugdíj csábított az iparba, de továbbra is falun akarnak lakni, élni. A legtöbb termelőszövetkezetnek szüksége volna ezekre az emberekre, de csak akkor nyerheti meg őket, ha a termelőszövetkezet átalakítása, a gazdaság fejlesztése a szakosodás révén biztosítja, hogy mindenki meg­ találja a maga „számítását". Cél az, hogy üzemi érdek és családi érdek, nagyüzemi munkaszervezés és családi munkaszervezet úgy forrjon öszsze, hogy a falu otthona legyen azoknak, akiket köt a föld, akik örömet lelnek a fűhúzó záporokban, s nagyot kacagva ángyómnak nevezik a szoknyás madárijesztőket.

„Zsuzsi baba" (köszvényesi nép­ viseletben)

KADAR

JÁNOS

Emlék Egyszer játék

született...

A völgy — az összecsukódó tenyér — megtelt köddel. De látni szeretnénk a napot. Fújunk, hadarunk karunkkal, kiáltunk, s pattanunk föl, föl. Hiába. De vágyakozásunk a napért oly nagy, hogy óriások leszünk, akiknek válla is kiér a ködből. Sorra vagy egyszerre meséljük, melyikünk mit lát. Bizonygatunk, túllicitáljuk egymást. A kacagásban is. A csodalátásban mindig egymásra lelünk. Az ölelésben. A háziak legyintenek: — Fiatalság... Azért elnéznek, és csak nagysokára hívnak reggelihez. Az asztalnál alig vesszük észre, amint beles a keresztút fonnyadt Krisztusa. Egyszer játék

HRISZTU

született...

BÁLINT

A telefon, a lány és a kagyló halló?! itt és mindenütt, hamis a telefon, szárazon remeg, rezeg benne a hangom, a hangod, az ő hangja és a mások hangja is, csak a távolság csaló csökkentésére használható... ! halló!? halló?!

van valahol egy tó, fény tükör egén gyönyörű lány gyöngyen járja már a táncot, s a parton: egy kagyló, fehér, morajló, óriás hegyekből gyúrt 77 visszhangú — higgyétek el pontosan ilyen, itt hordom a szívem alatt; - - — és az a jó benne: hogy láthatatlan

GELLÉRT

SÁNDOR

A román és a finn tenger partján Kedves Gyulu fiam, nekem már maholnap megnyílik a kapu, a napos, a holdas.

Láttam delfineket úszni, hánykolódni, mint Kerekes Géza fekete disznói.

Szeretném leróni minden tartozásom, mielőtt bemennék azon a nagy kapun.

Újság volt, újhold volt, ilyenkor a Földből kiszakadt Hold helyén a sírás előtör.

Épp ezért neked is még be kell számolnom, mit láttam, hogyan telt Eforie-Nordon.

Mintha találkoznak régi szerelmesek, s felszakadnak bennük a behegedt sebek.

A tengerre azért mentem, csontjaimat hátha meggyógyítná a fekete iszap.

Szép a tenger, fiam, még ma is elnézném, de nekem az ember volt mindig az élmény.

S azért, mint mondám, hullámokat lássak, mert az egyik versét én Uuno Kailasnak nem t'om míg saját nem látom, hullámit a

lefordítni, szememmel hogy hányja tenger.

hogy

Eforie-Nordon is a székely lányok tetszettek vad Gyergyóból és Szovátáról, kik ott kiszolgálók voltak, még emlékszem ma is a Csintalan Ildikó nevére.

Elnéztem a tengert, mit még sosem láttam, kék és nyugodt volt a nyári délutánban.

Láttam hát s benne a olyan fehér önmagára

Másnap már a móló köveit csapkodta, fel-felcsapott árja hatlábnyi magosra.

S ha fürdés közben ér a tenger hulláma, ugrani kell, mert az embert odavágja.

S jöttek a hullámok egymás hegyén-hátán, sirályok csüngtek a levegő párkányán.

A napos, a holdas kapu mindjárt nyitva, s Uuno Kailas verse nincs még lefordítva.

a tengert hullámot, ár, mi rárogy.

Ki kell szabadítnom így vagy úgy, akárhogy a finn tengert már a szavak rabságából.

Szélnek kell löknöm a sok fehér hullámot, hadd élvezzék azok a szép székely lányok.

Viháncoljanak csak benne, mint a csikó, gondolom, köztük lesz Csintalan Ildikó.

RADU

CÂNJĂU

A pávák Ősz csapkodja a jegenyefák És egyszercsak meghalljuk magunkban rikoltozását.

lelkét

a pávák

Gelu P ă t e a n u fordítása

Magyarózdi varrottas (Csomafáy F e r e n c felvétele)

STEINMETZ JÓZSEF

KÖRNYEZET ÉS EGÉSZSÉG Hazánk több mint húszmilliós lakosságának 60 százaléka 2562 községben, illetve 13 149 faluban él, így a falusi környezet változásainak egészségügyi hatása n e m kö­ zömbös az ország általános egészségügyi színvonala tekintetében. A szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés kialakulása, a megváltozott tu­ lajdonviszonyok megteremtették a lehetőséget arra, hogy a lakótelepülésen kívül kialakított korszerű gazdasági központok felépítésekor és a lakótelepülés tovább­ fejlesztésekor tekintettel legyenek a települések egész lakosságára, és megkezdjék a falvak korszerű rendezését. Hazánkban eddig 1430 község, ezen belül 4110 falu ren­ dezési tervét készítették el az építészek. A falurendezéssel kapcsolatos egészségügyi kérdéseket a múlt év júliusában Bukarestben vitatták meg országos értekezleten a településegészségtan szakértői és a falutervezők. Megállapították, hogy a falurendezés megteremti a város és a falu közti lényeges különbségek megszüntetésének reális lehetőségeit. A településegészségügyi vonatkozású különbségek között elsősorban a munkában és a munkakörülmé­ nyekben mutatkozó eltéréseket kell megemlíteni. A városi munkahely és a lakótelep nincs szerves kapcsolatban, bár a lakónegyedek szomszédságába telepített üzemek rontják a település környezetegészségügyi viszonyait. A városban lakó dolgozó szá­ mára a lakónegyed elsősorban a pihenés, felfrissülés és szórakozás helye. A városban dolgozó falusi viszont munkaidejének letelte után a kisebb-nagyobb távolságra levő lakóhelyére tér vissza, így kevésbé részesül a városi életkörülmények kedvezményei­ ből, és kénytelen elszenvedni az utazás fáradalmait. A mezőgazdasági dolgozó számára a lakótelepülés és a sokszor változó m u n k a ­ helyek távolsága gyakran igen jelentős, a közlekedés ritkán kielégítő. Az egynapi termelőmunkához szükséges terület nagy, és a gépesítés fokozásával m é g növekedik. A munkaidőt a termelés érdekei és az időjárási viszonyok szabják meg. A mezőgaz­ dasági dolgozók — éppen munkájuk jellege miatt — nincsenek és n e m is lehetnek megvédve az időjárás viszontagságaitól. A dolgozó paraszt számára a lakóház, a gaz­ dasági épületek és környékük a pihenésen kívül a termelést is szolgálják. Ezek a különbségek óvatosságra intenek a lakótelepülések kialakítása és rendezése során, ha az egészségvédelem szempontjait is figyelemben kívánjuk részesíteni. A város és falu közötti második lényeges különbség a közművesítés mértéké­ ben és színvonalában mutatkozik meg. A város és falu évszázados különválása éppen a civilizáció ilyenszerű vívmányainak hozzáférhetőségében mutatkozik meg legszem­ betűnőbben ma is. A különbségek harmadik csoportjába sorolhatók a lakosság kulturális és m i n ­ dennapi életszükségleteinek kielégítésére szolgáló intézmények hálózatában és azok színvonalában mutatkozó jelentős eltérések. Románia települési viszonyai, a települések szerkezete és jellegzetességei általá­ nosan ismertek. A felszabadulás előtt mindössze 483 faluban volt villany, 13 község­ ben vezetékes ivóvízellátás és csak néhány községben csatornázás. Falusi bölcsőde nem volt, az óvodák befogadóképessége a minimális igényeket s e m elégítette ki, az

iskolák száma és állapota rendkívül kedvezőtlenül alakult. Falusi közfürdő, strand vagy sportpálya csak mutatóban akadt. A falusi házak több mint 70 százaléka fából és agyagból épült, mindössze 24,4 százalékának udvarában állt ivóvizet szolgáltató kút, 29,3 százalékában pedig még árnyékszék sem volt. A szocializmus építése során elért eredményeink jelzik a további fejlődés táv­ latát. 1969-ben már több száz községben működött ivóvízvezeték-hálózat vagy tör­ pevízmű. A falusi vízvezeték-hálózat hossza meghaladta a 600 km-t, több m i n t 10 000 faluba vezették be a villanyt. Még nagy azonban a lemaradás a csatornázás terén, n e m kielégítő a falusi szemét és hulladék gyűjtése, eltávolítása, a közterületek tisztántartása, a csapadékvizek elvezetése. 1965—70 között 260 000 ház épült falun. Az építkezéseknél a jó típustervek lepülések kialakításakor s e m járnak el mindig körültekintő gondossággal.

A falurendezés

egészségügyi

problémái

Falun a higiéniai problémák többsége a lakótelepülés és a termelési övezet kapcsolatában jelentkezik. A községfejlesztés alapvető egészségügyi követelménye a lakótelepülés és a termelési létesítmények szétválasztása, vagyis a mezőgazdasági üzemek megfelelő elhelyezése. A lakótelepülést és az üzemi épületeket külön kell választani, hogy megvédjük a lakótelepülést a gazdaság központjából származó ártal­ maktól (por, bűz, légyinvázió, zaj), valamint az állatokról az emberekre terjedő fer­ tőző Betegségektől. Másfelől viszont a termények, különösen a nyersen fogyasztásra kerülő állati eleség tisztaságát kell védeni a lakótelepülésekről eredő szennyező­ désektől. A távolság, illetve az az idő- és fáradságtöbblet, amely a gazdasági épüle­ tek megközelítéséhez szükséges, jóval kevesebb, mint az az előny, amelyet az egész­ ség védelmében nyerünk. A nagyüzemi mezőgazdasági termelésben egyre növekszik az árutermelés, főleg az élelmiszerek, ezen belül a nyersen is fogyasztható gyümölcsök és zöldségek m e n y nyisége. Begyűjtésük, esetleg feldolgozásuk vagy tartósításuk, tárolásuk tiszta környe­ zetben kell hogy történjék; ez alapvető követelmény, így óvhatjuk meg az élelmisze­ reket a fertőzéstől. A gazdasági épületek megfelelő elhelyezése biztosíthatja a talajfelszín tisztasá­ gát is. Sajnos, egyes helyeken a piszkos, trágyás udvarok talaján át néhány év leforgása alatt olyan mértékben szennyeződik a kutak vize, hogy fogyasztásra alkalmatlanná, esetleg veszélyessé is válik. Az Állami Egészségügyi Felügyelőség meggyőző adatokkal bizonyítja ezt, és kimutatja, hogy az 1000 méteres védőövezet sem mindig elegendő a talajvíz védelmére. N e m részesül m é g kellő figyelemben az ember elemi higiéniai szükségleteinek kielégítésére szolgáló létesítmények megfelelő kialakítása sem. A gazdasági épületek­ ben dolgozók ivóvizének biztosítása helyenként csak állatitató csapok felhasználásával oldható meg. Még a legmodernebbnek tartott istálló mellett is csak ritkán léte­ sítenek az emberek étkezésére, tisztálkodására, öltözködésére alkalmas helyisége­ ket. Megfelelő árnyékszék építését néha csak az Állami Egészségügyi Felügyelőség ismételt büntető eljárása nyomán lehet elérni. Pedig ezek az „apróságok" n e m a higiénia szakembereinek túlzott kívánságai, h a n e m az emberről történő gondos­ kodás megnyilvánulásai, s egyben az építészeti szabályrendeletekben foglalt kötelező előírások. A termelési övezetben jelentős környezetszennyeződést okoz a szállítás pora, a gépjárművek kipufogógáza, a műhelyek kibocsátotta füst és por, a zaj, az istállókból

es trágyadombokról származó bűz és rothadási gáz. Az állattenyésztési részlegen jár­ ványveszélyt jelentenek az állatokról emberre terjedő betegségek, például a brucel­ lózis, leptospirózis, a gümőkór és a lépfene kórokozói, valamint a bőrgomba. A hiz­ laldák szennyvizei súlyosan károsítják a befogadd folyók vizét. Veszélyes mérgezési balesetet okozott már eddig is a növényvédőszerek n e m megfelelő tárolása. Az állat­ tenyésztéssel együtt járó légyinvázió jóval túlterjed a termelési övezet határán. Ha­ zai kísérletek kimutatták, hogy az izotóppal jelzett legyek m é g 3 km-re is elkalan­ doznak a szennygócoktól, magukkal hurcolva esetleg betegségek kórokozóit. E megállapítások szükségessé teszik, hogy a termelési övezeten belül is tisz­ teletben tartsanak bizonyos rendezési elveket. Így például az állattenyésztési létesít­ ményeket kell a lakóövezettől legtávolabbra elhelyezni. A termelési övezet elválasztását a lakóövezettől egészségügyi védősávok közbe­ iktatásával oldják meg. A védősávok szélessége sokszor vita tárgya, mert gazdasági érdekből minél kisebb területet iparkodnak erre a célra szánni. Az egészségügyi szabályok 100—300 m sávszélességet írnak elő a helyi viszonyoktól függően. A v é d ő ­ sáv parkosítása, illetve dús lombozatú fákkal történő beültetése elengedhetetlen. A lakóövezet fejlesztésekor a higiénia szakemberei egyetértenek a tervezőkkel abban, hogy a városias elemekből egyre többet kell falun is felépíteni, figyelembe véve a gazdasági érdekeket; a szervezet és a környezet kölcsönhatására alapozva a kertes lakóház rendszerű építkezést tartják a leghelyesebbnek. A beépített terület így 5—6 százalékát alkotja a falu összterületének és 20—25 főnyi lakósűrűséget biz­ tosít hektáronként. Az utóbbi évek falusi lakásépítkezéseit tanulmányozva, a higié­ niai viszonyok lényeges javulását tapasztalhatjuk, különösen az építőanyagok, a nedvességszigetelés, az ablakfelület- és lakóterület-növelés, valamint a lakósűrűség csökkentése tekintetében. Érdekes jelenség, hogy ez a javulás főleg a városba in­ gázó dolgozók ú j házaiban észlelhető. Sok esetben már külön helyiséget jelölnek ki a fürdőszoba számára még akkor is, ha nincs vízvezeték. A háromszobás házak aránya egyes fejlettebb vidékeken meghaladja az 50 százalékot, s lényegesen növeli a „szociális komfortot", amit az egy szobára jutó lakók számával fejezünk ki. A laza beépítés lehetővé teszi a napfény jobb behatolását, az átszellőzést és a háztáji gazdasági létesítményeinek (istálló, tyúkól, trágyagödör, árnyékszék) meg­ felelő elhelyezését. Fontos kérdés a házhelyek kijelölése. Ha a telekhatárt a csapa­ dékvíz-levezető csatornák széléig jelölik ki, és ide építik a kerítést, a gyalogos­ forgalmat visszaterelik a főforgalmi útra, ami veszélyekkel jár. A h o l a lakóházakat legalább 5 méterrel beljebb építik a telekhatártól, marad hely a házak előtt védő­ fasor és járda építésére. A nagyforgalmú országutak m e n t é n már sok faluban építet­ tek járdát a gyalogjárók számára, s ez csökkentette a gyalogosokat fenyegető balese­ tek számát. A nagyforgalmú utak rendezésében jelentős javulás tapasztalható az utóbbi években, a falusi mellékutcák állapota azonban még n e m kielégítő. Teher­ bírásuk gyér szekérforgalomnak felel meg, de mivel egyre fokozódik a traktorfor­ galom, az utcák kellő gondozás híján tönkremennek. A nagymértékű porképződés, a pihenést zavaró zaj és bűz egészségkárosodásokat is előidézhet. Jelenleg az a törek­ vés, hogy a falu főforgalmi útjait a lakóövezeten kívül vezessék, ezzel is v é d v e a település csendjét, tisztaságát.

Kézművesítés A falvak villamosításának egészségügyi jelentőségét jelzi a lakások és középüle­ tek megvilágításának ugrásszerű javulása. A kivilágított falusi utcákon és tereken kevesebb a közlekedési baleset. A háztartási kisgépek a kézi munkák jobb és köny-

nyebb elvégzésében segítenek, a villamos hűtőszekrény csökkenti az élelmiszer okozta fertőzések számát. A lakosság higiéniai igényeinek ellátása elsősorban az egészséges vízellátás függvénye. A falusi lakosság egyre inkább igényli a tisztasági fürdőt, sőt már szóba kerül a falusi mosodák kérdése is. Általános vélemény, hogy a falu középületei között rangos helyet foglalhatna el egy olyan épület, amelyben fürdő, mosoda és ruhajavító m ű h e l y kapna helyet. Ha az ivóvízellátásban eredményekről számolhatunk is be az utóbbi években, n e m hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a falusi lakosság több mint 90 százaléka még a magánkutak bizonytalan minőségű vizére van utalva. A magas salétromtar­ talmú vizek okozzák a falun m é g gyakran előforduló csecsemőkori methemoglobinémiát. Bár a törpevízművek száma az utóbbi években lényegesen emelkedett, a közműves vízellátásban részesülő falusi lakosság aránya még 10 százaléknál kisebb. A vízépítő szakemberek v é l e m é n y e szerint meg kell keresni az adott helyen gazda­ ságosan kitermelhető, legjobb minőségű vizet, és azt elegendő mennyiségben az egész falusi lakosság számára könnyen hozzáférhetővé kell tenni. Ezen a téren azonban a következő hibák tapasztalhatók: a) a f e l h a s z n á l á s r a kerülő víz minősége sokszor eltér a p r ó b a f ú r á s o k k a l n y e r t és v é l e m é n y e z e t t v í z m i n t á k é t ó l ; b) n e m a l a k í t j á k k i a t ö r v é n y e s e n előírt egészségügyi v í z v é d ő t e r ü l e t e t ; c) a b e r e n d e z é s kivitelezésekor n e m t a r t j á k b e az előírt egészségügyi sza­ bályokat ; d) a m e g é p í t e t t vízellátó b e r e n d e z é s e k ü z e m e l t e t é s e n e m s z a k s z e r ű ; e) a v e z e t é k e s v í z e l l á t á s k i t e r j e d é s é v e l p á r h u z a m o s a n n e m g o n d o s k o d ­ n a k a k e l e t k e z e t t szennyvizek elvezetéséről és á r t a l m a t l a n í t á s á r ó l . A vezetékes ivóvíz biztosítása a lakosság vízellátásának legjobb módszere min­ den szempontból, és a törpevízmű — fogyatékosságai ellenére is — jelentős haladás bármilyen közkutas rendszerrel szemben. Célszerű lenne, ha a jövőben épülő mező­ gazdasági üzemek és a lakótelepülések vízellátását közösen oldanák meg. Továbbá hasznos lenne felülvizsgálni a falvak közelébe telepített mezőgazdasági vagy egyéb üzemek vízellátását abból a szempontból, hogy a jelenlegi berendezések jobb ki­ használásával miképpen lehetne a lakótelepülést vagy annak egy részét is vízzel ellátni. A falusi vízművek fejlesztése a törpevízművektől a nagyobb berendezések felé halad, ami lehetőséget teremt a hálózat kiterjesztésére és a házi bekötések m e g ­ sokszorozására. A törpevízmű vezetékei mentén a közkifolyókat jelenleg 100 m é ­ terenként vagy m é g kisebb távolságokra telepítik. Tudjuk jól, hogy a vízfogyasztás mértéke fordított arányban áll a beszerzési távolsággal, és a jelenlegi adatok isme­ retében az egy főre eső vízfogyasztás emelése elsőrendű higiéniai érdek. A falusi közművesítés fő célkitűzése: az iskola, diákotthon, bölcsőde, napközi, óvoda, orvosi rendelő, szülőotthon, fektető, gyógyszertár, vendéglő, cukrászda, közös szállások ve­ zetékes vízellátásának biztosítása; e nélkül higiénikus működésük elképzelhetetlen. Jelenleg még n e m lehet sürgős feladatként kitűzni a falusi csatornázás ványügyi veszély. Ezért jelentős műszaki és higiéniai feladat az egy épület vagy épületcsoport szennyvizének tisztítása és elhelyezése; e kérdés megoldására már készültek kis befogadóképességű oldómedencék. Itt szólunk a pocsolyák és csapa­ dékvizek, valamint a nagy hizlaldák szennyvizének elvezetéséről, a falurendezési tervek készítésekor e kérdés megoldása elsőrendű feladat. Súlyos és megoldat­ lan probléma a szemét, hulladék, trágya gyűjtése, tárolása, elszállítása. A falusi köztisztasági szolgálatok felállítása és működtetése közegészségügyi szempontból igen

fontos, de el kell kerülni, hogy a könnyebb rakodás nevében a trágyát vagy szeme­ tet a kerítések mellett, nyílt utcán gyűjtsék és tárolják hónapokon át. Csak a vízellátás, a szennyvíz- és szemételtávolítás megjavításával párhuza­ mosan lehet szó a többi létesítmény higiéniai színvonalának emeléséről. A falusi élelmiszerellátásban m é g hosszú ideig nagy jelentőségű marad a piac; pormentesítése és vízellátása ugyanolyan fontos, mint az árusító asztalok felállítása és rendszeres tisztántartása. A közélelmezési intézmények (vendéglők, cukrászdák) higiéniájának alapvető feltétele a folyamatos vízellátás és a megfelelő szennyvíz-elvezetés. A falusi zöldövezetek szerepe talán a por elleni védekezésben a legnyilvánva­ lóbb. Sokat javíthatna a jelenlegi helyzeten, ha az egyre növekvő gépjárműforgalom miatt nemcsak a járdaszegélyeket ültetnék be dúslombú fákkal, h a n e m a nagyobb forgalmú utak szegélyét is élősövénnyel választanák el. A zöldövezetek között gyak­ ran hiányzik a gyermekjátszótér. A gyümölcsfák ültetése a zöldövezetek számára ki­ jelölt területeken egyrészt javítaná a falu mikroklímáját, másrészt hozzájárulhat a falu gyümölcsellátásához, a vitaminszükségletek jobb kielégítéséhez. A falusi iskolák és gyermekintézmények egészségügyi viszonyainak javítása sem kerülheti el figyelmünket. Bölcsődéknél a 700—800 m, óvodáknál az 1000 m a higiéniai szempontból helyes megközelítési távolság felső határa, tehát ezeket az intézményeket, főleg nagyobb községekben, megosztottan kell a lakótelepülésen belül elhelyezni, mégpedig a legegészségesebb területeken. N e m elég csak az egy-egy gyermekre szükséges alapterület és légtér biztosítása, arról is gondoskodni kell, hogy az egészségügyi létesítményeket (étkező, öltöző, mosdó, zuhanyozó, fürdő, árnyékszék) ne csak a gyerekek létszámához, hanem korához is méretezzék. Gondot okoz a gyer­ mekintézmények számára kijelölendő telek megfelelő nagysága, hogy elkeríthető játszótereket lehessen létesíteni. Az utóbbi évtizedben felépített ipari üzemeket megfelelő távolságra helyezték el ugyan a városi lakóterületektől, de a védőövezet kijelölésekor egy-két esetben nem vették eléggé figyelembe a szomszédos falusi települések levegőjének védel­ mét. Egyes falvak szomszédságában olyan ipari üzemek találhatók, amelyeknek kibocsátott gáza, pora a falvak területén csapódik le. Több ú j cementgyár egyes körzetekben porlerakódást is okoz a szomszédos községekben. A széntüzelésű hőerőművek környékén található falvak levegőjében a széndioxid és a korom koncentrációja magas lehet. A színesfémeket feldolgozó üzemek és a kénsavgyárak körül elterülő falvakban is 1—2 k m távolságra megjelentek a szennyezőanyagok a levegőben. A levegőszennyeződés káros hatása a növényzetre n e m elhanyagol­ ható mezőgazdasági veszteségeket és terméskiesést okoz. Ilyen falvakban a felszíni beszivárgások következtében a talajvíz is n e m kívánatos alkatelemeket tartalmaz. Ezek a megállapítások szükségessé teszik, hogy a falurendezéssel foglalkozó épí­ tészek több figyelmet fordítsanak a falusi környezet egészségvédelmére. A városok rendezési terveinek kidolgozásakor az ipari övezetek kijelölését és az üzemtelepítést a szomszédos falvak jogos egészségvédelmének figyelembevételével oldják meg. A falvak fejlesztésének kérdése annyira sokrétű, hogy csak a közgazdászok, mezőgazdászok, építészek, higiéniai szakértők és szociológusok szempontjainak egyez­ tetésén alapuló közös munkával oldható meg. A higiénia felelős tényezői figyelembe veszik, hogy az egészségügy alakulása az életszínvonal fejlődésének szerves része. Törekvésük az, hogy a falusi ember életszínvonalának javulása maga után vonja a falusi egészségügy állandó javulását. Mindezek szerint megalapozott az a tö­ rekvés, hogy a szocialista falvakban kényelmes lakóházakat, korszerű egészségügyi és kulturális intézményeket építsenek, és széles körben közművesítsék a falusi lakótelepülést.

HORVÁTH ISTVÁN ÓZDI EMLÉKEIMBŐL Szülőföld. Felejthetetlen emlékek, boldog gyermekkor színhelye. Az író szá­ mára ennél is több: megírásra váró élmények, nyelvi hozomány, sajátos szépségű táj, meghitt emberi légkör, gazdag hagyományok tárháza. Horváth Istvánnak szülőföldje még többet jelent. Nem csupán gyermekkorát, hanem élete felét, harminc esztendőt töltött ott. És a falu nemcsak lakóhelye volt, hanem — gazdálkodó lévén — napi munkájának színtere is. Az ugaron pásztoroló gyermekek csapatában formálódott közösségi érzése, a szántogatás közben kifordí­ tott kőkori szerszámok, cserépedények láttán ébredt fel múltvizslató történelmi ér­ deklődése, a kukoricamorzsolgatás során hallott mesék, a fonóban énekelt dalok szépségének ízlelgetése nyomán kezdte tudatosan tanulmányozni a nép művészetét. Ez a tanulmányozás pedig ma is tart. Az idős, tapasztalt író haza-hazalátogat falujába, régészeti ásatásokban vesz részt, az ózdi nyelvkincs ritkaságait jegyzi fel, öregeket hallgat meg, régi hiedelmekről, letűnt idők életviteléről beszélget velük. Horváthnak „szerencséje" van. Faluja, Magyarózd a Maros és Kisküküllő között a félreeső Malozsa-völgynek is a legeldugottabb zárt települése. Ezen a távoli tájon a nép nyelve, művészete, életmódja sok olyan szokást, eljárást, dalt vagy mondát őrzött meg, amelyekről a polgárosodottabb falvak lakói már régóta megfeledkeztek. Hor­ váth István érdeme pedig, hogy érzékenysége, kutatói türelme, ózdi otthonossága és nem utolsósorban sokirányú érdeklődése révén szülőföldje kincseinek nagy részét — páratlan értékeket — megmentette a történelem, a folklór, a nyelvtudomány avagy a település-földrajz számára. Gyűjtését, emlékeit kötetben foglalta össze, amely nemsokára megjelenik a kolozsvári Dacia Könyvkiadó gondozásában. Ebből az ózdi monográfiából közlünk részleteket. H . G.

Nagycsaládi rend A v ő l e g é n y e s házhoz ö k r ö s s z e k é r e n é r ­ kezett m e n y a s s z o n y ellökte az ölébe hajított szalmabubát, hogy lássák: nem a k a r j a c s o r d á v a l a g y e r m e k e t , s leszáll á s k o r t ú l u g r o t t a l á b a elé h e l y e z e t t k i csiszéken, b i z o n y í t v a k é n y e l m e t m e g v e t ő fürgeségét. Az a j t ó b a n álló családfőt c s ó k k a l il­

lette, és azzal k ö s z ö n t ö t t e : „Aggya az isten, a p á m , h o g y jószófogadó l y á n y a l e ­ gyek", és ezzel t a g j á v á is a v a t ó d o t t fiatal férje n a g y c s a l á d j á n a k . A m e n y a s s z o n y t á n c előtt m i n t gyolcs­ csal, k e r e k k a r i k á v a l f e l k o n t y o l t m e ­ n y e c s k e összes ünneplő abroszait bal k a r j á n az asztal m ö g ö t t ülő a p ó s a és

anyósa elé vitte, j o b b kezével s o r r a az asztalra terítette, jelezve, hogy a család közös asztalát a m a g á é n a k is tekinti. Mikor a l a k o d a l o m másodnapján a vendégek (már csak férfiak) felrajzottak a szőlőoldalra m u l a t n i , s o n n a n h a z a s z é ­ ledtek, az ú j m e n y e c s k e a h á z többi aszszonyával hozzákezdett a mosogatáshoz, meszeléshez. A család férfitagjai a h á z ­ földjét egyengették el, m a j d a m i k o r az asszonyok a házföldje t a p a s z t á s á t is el­ végezték, s o r b a n k ö v e t k e z ő n e k b e t e t t é k az új asszony á g y á t a h á z b a , á g y a fejé­ hez ládáját, m e g h a t á r o z v a ezzel sorát családjában. Utána m á r c s a k a n a g y s z ü l ő k , a l e á n y vágy g y e r m e k e k ágya k ö v e t k e z h e t e t t . De a gyermekek elöl a p a d l á d á b a n , szüleik vagy nagyszüleik á g y á b a n lábtól is a l u d ­ tak. A nagycsaládi r e n d n e k szigorú sza­ bályai voltak. Nagyszülők, szülők m e l l e t t két, h á r o m , nemegyszer n é g y h á z a s fiú is l a k o t t egy házban családostul. A házasság u t á n k ö v e t k e z ő első v a ­ s á r n a p o n az új asszony a k a s z t o t t t ö r ü l ­ köző k e n d ő t az ajtó s a r k á r a , t e r í t e t t a b ­ roszt az a s z t a l r a és a k ö v e t k e z ő első szapuláskor ő r a k o t t h a m m a s t (lepedőt) a szapulócseber h a m u j a alá. Első n a p r e j t e t t figyelem k ö z e p e t t e k e ­ verte m e g a p u l i s z k á t és m o s o g a t t a el étel u t á n az e d é n y e k e t . Az a s z t a l n á l jobbról az előző családfő, a n a g y a p a , a legöregebb férfi foglalta el a helyet, h a még m u n k a b í r ó volt, h a viszont n e m , az új családfő, az a p a . A m e g r o k k a n t öreg­ ember a p u c i k p a d o n a t ű z h e l y r ő l evett. Az étkezésre meghatározott szabály szerint k e r ü l t sor. Egy t á l b ó l e v e t t a család m i n d e n felnőtt tagja. A g y e r m e ­ kek h a t a l m a s fatál k ö r ü l a h á z k ö z e p é n a földön ü l v e é t k e z t e k . A közös tálból elsőnek a családfő m e r í t e t t k a n a l á v a l , u t á n a kor szerint a férfiak, m a j d az aszszonyok u g y a n ú g y , és a m i n t a h e t v e n h é t éves H o r v á t h F e r e n c n é K l o k á n é el­ m o n d t a : „A k a l á n y a k n a k n e m v ó t sza­ bad, hogy egyik a m á s i k h a z érjen evés közben." Az asszonyok l á b o n á l l v a e t t e k az asztal mellett, s m i n d a n n y i a n k e r e k nyelű f a k a n a l a k k a l . A zsírt, m á r t ó s ételt két ujj közé fogott p u l i s z k á v a l , k e n y é r ­ rel m á r t o t t á k , de bodzafából k é t á g ú ét­ kező villát is szoktak készíteni. A főzőasszony, aki r e n d s z e r i n t az aszszonyok közt a legelső volt, vagyis a nagycsaládfő felesége, t é l e n a k e m e n c é ­ nél a fazékból, l á b a s b ó l evett, k ö z b e n figyelte az asztal k ö r ü l i étkezést, p ó t o l ­ va a fazékból, l á b a s b ó l az a s z t a l n á l e l ­ fogyó ételt.

Horváth

István,

családjával

1937-ben

H ú s t legelőbb a n a g y c s a l á d f ő v e t t . A majorsághúsból mindenkinek meghatá­ rozott rész j u t o t t , és csak saját részét volt j o g a k i v e n n i . A n a g y c s a l á d f ő u t á n a férfiak, m a j d az asszonyok is kor sze­ rint következtek a húskivevéssel. Az étkezési s o r r e n d u g y a n i l y e n volt m é g a h a r m i n c a s é v e k b e n is a mezei m u n k á k idején, a m i k o r a h a t á r r a k i h o ­ zott d é l e b é d e t , a közös porzsolót k ö r ü l ­ ü l v e fogyasztottuk el. A férfiak j o b b o l ­ dalon, f é l k ö n y é k r e dőlve, a n ő k a b a l o l ­ dalon, felhúzott t é r d ü k e t l á g y a n m e g ­ eresztve, kétfelé e n g e d v e ü l ő h e l y z e t b e n étkeztek. A h á z b a n a családfő j o b b o l d a l i fekvő és étkezési helye, v a g y az, h o g y a régi lakodalmakban a násznagy kijelentette: „az e m b e r e k a h á z j o b b o l d a l á r a , az aszszonyok a h á z b a l o l d a l á r a ü l n e k " , a l o ­ vasnomád népek jurtabeli elhelyezkedé­ sével m u t a t r o k o n s á g o t .

N e m célom b o n c o l g a t n i a j o b b kéz, j o b b oldal b a l l a l s z e m b e n v a l ó felsőbb­ rendűségének hiedelmét. A magyarózdi fekvési, étkezési e l h e l y e z k e d é s is v a l ó ­ színűleg b o n y o l u l t a b b t é n y e z ő k r e , viszo­ n y o k r a u t a l . É n csak egyetlen g y a k o r l a t i t é n y e z ő r e h í v o m fel a figyelmet, és s a ­ ját tapasztalatom alapján, a mezőn való étkezésből k i i n d u l v a v o n o k le k ö v e t k e z ­ tetést. A férfiember s z ű k m e d e n c e c s o n t j a m i ­ att törökülésben vagy félkönyékre dűlve foglalhat helyet a földre helyezett ételes e d é n y mellett. T ö r ö k ü l é s b e n viszonylag messze esik a k ö z é p r e h e l y e z e t t leveses porzsolótól, m í g b a l k ö n y é k r e d ű l v e k ö z ­ v e t l e n közel k e r ü l h e t hozzá. Kifelé v e t e t t l á b a k k a l , j o b b o l d a l o n , kötőtől lefelé egy­ m á s u t á n h á r o m , n é g y férfi is félkörbe v e h e t i a porzsolót. Az e m b e r e k n a g y szá­ zaléka jobbkezű. Természetes hát a bal­ k ö n y é k r e v a l ó féloldalas dőlés. Az asszo­ n y o k b a l o l d a l o n , j o b b kézzel a porzsoló felé, ü l ő h e l y z e t b e n is k é n y e l m e s e n é t k e z ­ hetnek. Ezek u t á n felvetődhet a k é r d é s : n e m ez a g y a k o r l a t i szokás v o n u l t - e b e v a l a m i k o r az asztal mellé, s h a t o t t e g y e b e k m e l l e t t a férfiak, n ő k jobb-, illetve baloldali e l ­ h e l y e z k e d é s é t t e k i n t v e ? Hiszen az é t k e ­ zésnek h a j d a n á n s z e r t a r t á s o s jellege is volt. A n a g y c s a l á d ú g y m u t a t hasonlóságot, m i n t h a n y o m o k a t őrzött v o l n a m e g m é g az ősközösségből is. A termelőeszközök, a ház, a g a z d a s á g i é p ü l e t e k m i n d közösek voltak. Közösek az á l l a t o k is, e l t e k i n t v e az új a s s z o n y á l t a l h o z o t t a k t ó l , m e l y e k egy ideig, m í g p é n z z é n e m t e t t e őket, saját t u l a j d o n a i voltak. A v á s á r o l t h o l ­ m i t is közösen v e t t é k . N a g y a n y á m sok­ szor beszélte, h o g y „ A p ó s a m egy r ú d csizmát h a z a t t a v á s á r b ó , s m ű , asszan y a k a b b ó v á l a g a t t u k ki, a m e j i k j ó vót a lábunkra". A kéziszerszámok közül m i n d e n k i azzal dolgozott, a m e l y e t m e g ­ szokott m á r , de ezek is úgy, m i n t a b e ­ gyűjtött t e r m é n y , a n a g y c s a l á d - k ö z ö s s é g é v o l t a k . E g y é n i t u l a j d o n n a k c s a k az aszszony h o z o m á n y á t , az á g y n e m ű t és fel­ vevő ruhát tartották. A csizma, k u c s m a ( b á r á n y b ő r s a p k a ) , ü n n e p l ő k e n d ő , női ü n n e p l ő felsőruha, férfikalap k i v é t e l é v e l m i n d e n r u h á z a t o t m a g u k k é s z í t e t t e k el. A b o c s k o r b ő r t is v á s á r o l t á k , d e i s m e r t é k a szőrösbocskort, m e l y e t a l e v á g o t t m a r h a b ő r é b ő l , kezdetleges kikészítéssel, ú g y a h o g y volt, szőrösen s z a b t a k és v a r r t a k m e g . A fehér p o s z t ó h a r i s n y á t férfiak s z a b t á k ki feszü­ lő s z ű k r e , és m i n d e n k i a s a j á t j á t v a r r t a meg. A saját b o c s k o r t is m i n d e n férfi m a g a készítette el.

Az asszonyok n y á r o n m e z í t l á b j á r t a k , t é l e n csizmát viseltek. A h o g y é d e s a n y á m nagyanyámtól hallotta, a XIX. század n y o l c v a n a s é v e i n e k n ő i v i s e l e t e : bő, fe­ h é r gyolcs p e n d e l y , fölötte szőttes, f e k e ­ te-piros csíkos v a g y felakasztott fersing, piros, k é k v a g y fekete aljszegővel, v a g y posztószoknya kék, fekete, p i r o s csíkok­ kal, de m á r n e m felakasztva, az áll a l a t t t e n y é r n y i k i v a r r t c s u p á k o s ing, a v á l l o n , ingujj-összevarrásnál ugyancsak kivarrva piros, s z ü r k e v a g y fekete fonallal, s m i n ­ dig csak egy színben. A m i n t a : a s z t a l l á ­ bas, t ö k m a g o s , e g y b u b á s , k é t b u b á s , k ó csas, szálótéssel, akasztalattal varrva. K e s k e n y r á n c o s k ö t é n y , az áll a l a t t h á t ­ r a k ö t ö t t , egyszínű v a g y m i n t á s fejkendő. A férfiak n y á r o n b o c s k o r b a n , t é l e n c s i z m á b a n , b a k a n c s b a n j á r t a k . Viseletük a X I X . század n y o l c v a n a s é v e i b e n : b o r ­ júszájú u j j a s ing, k i v a r r v a , g a z d a g h í m ­ zésű s z ű r m i n t á s b á r á n y b ő r m e j j r e v a l ó , firízs (félderékig érő, az i n g r e v e t t v á ­ szonkabátka), vállán keresztszemes h í m ­ zéssel k i v a r r v a , feszes fehérharisnya, aszajjal szabott, m a j d n e m t é r d i g érő, fel­ álló, alacsony, m e r e v g a l l é r ú s z ü r k e posz­ t ó u j j a s k é k szegővel és a szegő m e l l e t t s á r g a zsinórral, k e r e k , lapostetejű, szé­ l e s k a r i m á j ú k a l a p , h á t u l hosszan lelógó fekete szalaggal, a szalag szélén s á r g a zsinór, s az ing gallérja felett f e k e t e Kossuth-nyakkendó; szívalakú, kétoldalt v a r r o t t csizma. Az á g y n e m ű k e t , alsó és felső r u h á t , a férfiak r é s z é r e h a r i s n y a - és u j j a s posztót m i n d az asszonyok fonták, szőtték, f e h é ­ r í t e t t é k és festették is. A festések k ö z ü l k e t t ő r e e m l é k e z n e k m é g a m a i v é n a s s z o n y o k . Egyiket m a ­ g a m is jól i s m e r t e m , a f e k e t e g y ű r ű f á b ó l k é s z í t e t t fekete festéket, a m e l l y e l h a r i s ­ n y á b a v a l ó zsinór c é l j á r a festettem posz­ tószalagokat. A f e k e t e g y ű r ű f a k é r g é t t i m sós vízbe tettük, és vele együtt a d d i g főztük a festésre s z á n t k e l m é t , a m í g k o r o m f e k e ­ t é r e festődött, vízben, m o s á s b a n végig m e g t a r t v a színét. H a s o n l ó k é p p e n festet­ t é k a diófa levelével, k é r g é v e l s ö t é t e b b vagy világosabb b a r n á r a a r u h á n a k való kelmét. A t e r m e l ő s z e r s z á m o k t ú l n y o m ó részét a férfiak készítették, c s a k a f é m r é s z e k e t c s i n á l t a t t á k a községi kováccsal. Az óri­ ási szőlőprésnek is c s u p á n a t e n g e l y é t k é s z í t e t t é k vasból. A k e n d e r v e t é s közös v o l t : „ A j a n s ű r ű n kellett vetni, hogy a jú fenyalhassa a fődrő a m a g a t . " Az ilyen s ű r ű n v e t e t t kender annyira vékonyan nőtt, hogy átm é r e t e a t ö v é n é l se h a l a d t a m e g az egy és fél m i l l i m é t e r á t m é r ő t , s így a n ő ­ n e m ű k e n d e r se hozott magot. „A jó

kender ajan ke h a g y legyen, hogy h a a töviné fagva m e g s u h i n t a d , ú g y h a j a j j a n meg, hogy a hegye é r i n t s e a kezedet." Az asszonyok a k e n d e r t közösen nyőtték ki. A legszebb főkből h í m n e k valót válogattak. Együtt á z t a t t á k be. A h í m ­ nek valót olyan helyre, ahol s z ü r k é r e ázott, h í m z ő v a r r á s c é l j á r a . A k e n d e r ­ mosást és k i c s a p á s á t is közösen végezték. Csak a kicsapott, e g y f o r m a k e n d e r f e j e ­ ket osztották el. Az osztást az asszonyok közt az első, a nagycsaládfő felesége v é ­ gezte. Elosztották a h í m n e k v a l ó t is, melyből a h í m z ő f o n a l a t f o n t á k s v a r r t á k a kék, fekete, piros h í m z é s e k m e l l e t t a szebbnél szebb s z ü r k e h í m z é s e k e t . Á l t a ­ lános szokás volt, hogy tízéves k o r á t ó l minden g y e r m e k n e k a n a g y o k k a l egyfor­ ma osztalék j á r t . Tíz évtől k e z d v e egy fő, tíz é v e n a l u l k é t g y e r m e k n e k j á r t egy fő kicsapott k e n d e r . A t ö b b i k e n d e r ­ munkát a szövés befejezéséig m i n d e n k i egyénileg végezte. C s a k a n a g y c s a l á d f ő feleségének segítettek a f o n á s b a n , szö­ vésben a m e n y e c s k é k , m i v e l az a fő­ zéssel volt n a p o n t a elfoglalva. Abroszt, törülközőt, a t a r i s n y á b a v a l ó takaróruhát, h a m m a s t s z e r r e t e t t e k h e ­ tenként a család a s s z o n y t a g j a i . S e p r e g e téssel, mosogatással és e g y é b h á z i m u n ­ kákkal is h a s o n l ó a n j á r t a k el. De m á r a liba, r u c a töltését az az asszony fejez­ te be, a m e l y i k a töltést elkezdte. Civódásnak n e m l e h e t e t t h e l y e a n a g y ­ családban: „ N a n y ó d azt m a n t a — b e ­ szélte n y o l c v a n é v e s é d e s a n y á m —, h a g y mika a m e n y e c s k é k c s a k i n g e r ü l t e b b e n kezdtek beszélni, a p ó s a a p á c á j á v a a mestergerendára csapatt, s n e m kellett szójan, a j a n c s e n d lett, h a g y egy pisz se vót." A nagycsalád belső r e n d j é t a régi szo­ kások s egyebek mellett, a l a p v e t ő e n , az adott termelési eszközök, t e r m e l é s i m ó d is m e g h a t á r o z t a . A v a s p a p u c s o s faeke, de a kezdetleges v a s e k e elé is négy, n e m ­ egyszer h a t ökröt fogtak az u g a r n a k , nyomás a l a t t h a g y o t t földek feltörésekor. Az u g a r s z á n t á s h o z k é t férfiember kellett, egyik az eke, m á s i k a m a r h á k m e l l é . Közben a h a r m a d i k és n e g y e d i k a k a s z á ­ lást, az asszonyok a szénagyűjtést, szőlő­ művelést s m á s mezei m u n k á k a t végez­ ték. Egy férfit é j j e l - n a p p a l l e k ö t ö t t a nagyállatok legeltetése. A h a d a r ó c s é p p e l v a l ó csépléshez, b ú z a ­ felezéshez, szóráshoz n a g y k i t e r j e d é s ű cséplőcsűrre volt szükség. A cséplőcsűr felépítése a n a g y c s a l á d n a k is a n y a g i és munkamegterhelést jelentett. A behordott búza minél n a g y o b b a s z t a g b a n állott, a n ­ nál kevesebb m e n t k á r b a belőle. T ö b b kisebb asztag esetén a b ú z á n a k s o k k a l

Horváth

István

családi

háza

n a g y o b b felülete é r i n t k e z e t t v o l n a a szél­ lel, esővel. „ A p á m n a k m e g h ó t t az a p j a — beszélte a h e t v e n n é g y éves F ü l ö p József —, a h á r a m t e s v é r k ü l e n m e n t , de a fődeket a k a m a s z á l á s i g * e g y ü t t d ó g a z t á k meg, a b ú z á t e g y ü t t csípelték hosszú e s z t e n d ő ­ kig. A h á r a m fijú közül a l e g v é n e b b i k az a K o r ó d i J ó s k a S z ü r k e p a r a n c s a l t , sze t á t e is ü s m e r t e d . " Cséppel hosszú h e t e k i g csépelték, tisz­ tították a behordott, asztagba rakott bú­ zát. A b ú z a csépléséhez két, d e l e g t ö b b ­ ször n é g y e m b e r állott, s e s e t e n k é n t h a t is. A k é v é k b ő l fejjel összetéve „ágyat raktak", majd szembenállva ütemes be­ osztással l e n d í t e t t é k s ú j t á s r a a h a d a r ó kat. Az ü t e m e t veszélyes volt m e g b o n t a ­ ni, m e r t ha e g y m á s t n e m is, de a m á ­ sik h a d a r ó c s é p j é t m e g r o n g á l h a t t a a sza­ b á l y t a l a n u l lesújtó. H a a s z e m b e n á l l ó t á r s é s z r e v e t t e a f o l y a m a t o s ütés m e g ­ b o m l á s á t , „Véss a k u t y á n a k ! " felszólí­ tással figyelmeztette a szembenállót, az pedig a levegőben j á t s z o t t a ki h a d a r ó j á * kommasszáció

—

tagosítás.

val az ü t e m e t , b e v á r v a az a l k a l m a s p i l ­ lanatot, mikor újra bekapcsolódhatik a munkába. A n a g y ö b l ű c s é p l ő c s ű r b e n a fal m e l ­ lett jó r e n d b e n és kéz a l a t t sorakozó szu­ székok á l l t a k , a h o v a a kicsépelt, p o l y vától, gaztól felezővel, s z ó r ó l a p á t t a l , k a r é l ó r o s t á v a l megtisztított b ú z á t elhelyez­ ték. Egy felező és egy s z ó r ó l a p á t elég volt az egész n a g y c s a l á d n a k . A m í g a b ú z á t h a d a r ó c s é p p e l csépelték, előfordult, hogy a n a g y c s a l á d osztódása u t á n is közösen h a s z n á l t á k a cséplőcsűrt, a m á r k ü l ö n t e r m e l t g a b o n á t jellel m e g ­ jelölve egy a s z t a g b a r a k t á k , és e g y m á s u t á n csépelték ki. Osztódáskor, h a m é g éltek a szülök, a legkisebb fiú m a r a d t a szülői h á z n á l . A többi fiút a n a g y c s a l á d segítette h á z u k felépítésében. A fiúk m á r az osztódáskor m a g u k k a l v i t t é k megszokott kézi s z e r s z á m a i k a t s a birtok osztódásával fölösnek m a r a d t ekét. N é h a m é g életében, de legtöbbször a n a g y c s a l á d fejének h a l á l a u t á n osztód­ t a k szét a szekerek, szuszékok, a volt n a g y c s a l á d közös szerszámai. V é g é r v é ­ n y e s e n csak a k k o r s z a k a d t szét a n a g y ­ családi kötelék. Az új h á z a k a t a n a g y c s a l á d t e l k é r e építették, de a r r a t ö r e k e d t e k , hogy a fiúk közül l e g a l á b b egy v e j n e k (vőnek) m e n ­ j e n lányos h á z h o z , b á r ez n é m i lefokozódást j e l e n t e t t , m e r t az volt a vővel k a p ­ csolatos s z ó l á s m o n d á s , hogy „A vej ajan az e m b e r e k közt, m i n t az erdei fák közt a v a d v e n y i g e , a m e j i k csak a szál­ fára k a p a s z k o d v a t u d megélni". Az ősi n a g y c s a l á d t e l k é n m i n d s ű r ű b ­ b e k lettek a házak, s idővel n e m z e t s é g e k

a l a k u l t a k az u t c a s z a k a s z o k o n . Egyes csa­ ládok, m i n t a V a r r ó k és Ballaiak, az osz­ t ó d á s s a l b e z á r ó d t a k az ősi telken, s úgy k e l l e t t kis z s á k u t c á t n y i s s a n a k , ahogy Ózdon m o n d j á k : v a k k ö z ö k e t . A legfia­ t a l a b b f i ú n a k n é m i l e g k e d v e z t e k azzal az indokolással, h o g y ó á l t a l á b a n m e g ­ a l a p o z a t l a n a b b idősebb t e s t v é r e i n é l , s r e á h á r u l az öregek e l t e m e t é s e is. A g a b o n á t osztódáskor, m i k é n t a k e n ­ d e r t az asszonyok, c s a l á d t a g o k h o z m é r ­ t e n a d t á k ki. Tízéves kortól felfelé m i n ­ den s z e m é l y n e k egy részt, s félrészt a tíz é v e n aluli g y e r m e k e k n e k . Az asszo­ n y o k n e m v e h e t t e k részt az osztózkodás­ b a n . A l e á n y ingó részét — l á d á t , r u h a ­ n e m ű t , legtöbbször juhot, n a g y á l l a t o t is — k i k a p t a házassága idején. Szerszá­ m o k b ó l , g a b o n á b ó l n e m j á r t osztalék neki, azzal a m e g i n d o k o l á s s a l , hogy k o ­ r á n eltávozott a háztól, s m á s család, új családja h a s z n á r a t e v é k e n y k e d e t t . E m i a t t a z t á n a földbirtokrészekből se igényel­ h e t e t t a f i ú k k a l egy-résznyi j u t t a t á s t . Anyja halála után anyjának ruhái, ládá­ ja, v á s z n a , kézi s z e r s z á m a i , az e d é n y e k egy része is a l e á n y t , a l á n y o k a t illette jogos ö r ö k s é g k é p p e n . A n a g y c s a l á d , f ő k é p p e n a n n a k idején, ö n e l l á t á s r a t e r m e l t . B o r t és ö k r ö k e t b o ­ c s á t o t t a k v á s á r r a az a d ó s a v á s á r i h o l ­ m i k beszerzése céljára. A b o r é r t a h e l y ­ színre szálltak ki a szászrégeni b o r k e r e s ­ kedők. A s z ó l á s m o n d á s egy ilyen a l k a ­ l o m m a l m a r a d t r á a falura, hogy: „Ózd, a h u n az ökör is b a r t iszik." A szőlő­ a l j á b a n a k á d b a szűrt m u s t b ó l l á t t á k j ó ­ ízűen i n n i a j á r o m b ó l kieresztett ökröt.

Változások A jobbágyfelszabadulással eladhatókká, megvásárolhatókká váltak a tulajdonba j u t t a t o t t földek. A t ö k é l e t e s e d e t t t e r m e l ő ­ eszközök, a j o b b m i n ő s é g ű v a s e k é k kiik­ t a t t a k két, illetve négy ökröt a s z á n t á s i m u n k á b ó l , és egy e m b e r i m u n k a e r ő t is felszabadítottak. A lóval, m a j d h ő e n e r ­ giával hajtott cséplőgépek m a j d n e m s e m ­ m i r e c s ö k k e n t e t t é k a cséplőcsűrök fon­ tosságát. Az ózdi u r a d a l o m a X I X . század végé­ től országos v i s z o n y l a t b a n k o r s z e r ű szín­ v o n a l r a e m e l t e mezőgazdaságát. M ó d s z e ­ reiből s o k a t e l t a n u l t a k az élelmes ózdiak, és adottságaikhoz mérten követték. K e z d t é k a gyepes p a r l a g o k , legelők egy részét feltörni, és a g a b o n á t m á r p i a c r a is t e r m e l n i . A b o r t e r m e l é s és az a b b ó l s z á r m a z ó j ö v e d e l e m a filoxéra p u s z t í ­

tása n y o m á n m e g s z ű n t . A n a g y r é s z b e n legelőn v a g y s z é n á n a l a p u l ó ö k ö r t e n y é s z ­ tés m e l l e t t m e g j e l e n t a l u c e r n á n , lóherén, a b r a k o n a l a p u l ó ökörhizlalás. A pénzt, a k i n e k m ó d j a volt rá, m á r tőkeként tartalékolta. K e z d e t t á t a l a k u l n i a n a g y c s a l á d belső szerkezete is. Az asszonyok m é g a régi szokás s z e r i n t osztották a k e n d e r t , d e a fiúk, a közös mellett, egyéni h a s z o n r a is dolgoztak. Lazult a régi fegyelem. M á r a szülő h a l á l a előtt feloszlott a n a g y c s a ­ lád. A k ü l ö n m e n t t e s t v é r e k közül is egyesek u g r á s s z e r ű e n g a z d a g o d t a k , m á ­ sok h e l y b e n á l l t a k vagy szegényedni kezdtek. T ö b b v a s e k e : t ö b b igásállat, t ö k é l e t e ­ sebb s z e r s z á m o k : n a g y o b b g a b o n a t e r m é s .

A gabonával n a p s z á m o t l e h e t fizetni. A napszámos u t á n s z á r m a z ó h a s z o n is t ő k e ­ ként szaporodott. D e p e r s z e e n n é l az egyszerű s é m á n á l b o n y o l u l t a b b t é n y e k , törvényszerűségek is k ö z r e j á t s z o t t a k a nagycsalád b o m l á s á b a n . Azért a n a g y c s a l á d r e n d , h a b o m l ó b a n , lassulóban is, m é g legfőbb jellegzetessé­ gét megőrizte, t o v á b b t a r t o t t a m a g á t . A századforduló i d e j é n és u t á n a p a i d é d a p á m m á r közel h a r m i n c hold b i r t o ­ kosa volt, míg a t ö b b i négy, nyolc, t i ­ zenkét holdas g a z d a m a r a d t . 1910 k o r a tavaszán, a m i k o r u n o k á j a , a p á m , a g e zsei Bánffy-bárók b i r t o k á r a i n d u l t v e ­ lem, egyéves fiával és a n y á m m a l sző­ lőmunkásnak, d é d a p á m n y a k á b a a k a s z ­ tott, pénzzel t ö m ö t t zacskóval a b ü k k ö s i Kemény b á r ó k e l a d ó földjét v á s á r o l j a az út mellett. „Vegye m e g az u n o k á j á ­ nak, Pista bá, h a g y n e m e n n y e n szógálni" — b i z t a t j á k m á s ózdiak. „Szerez­ zen má, elég n y a k a s ( k e m é n y izmú) — válaszolja öntelt gőgösen, s m é g c s a k el sem köszön szolgálatba i n d u l ó kicsi cso­ portunktól. Jógazda családok, m i n t S z a k á c s F e r e n c Szakácsminya, M a g ó P . S z á n d u j , Vecsei Mihály V e c s a n d r i s , a k i k n e k a telkéről hat, nyolc igásökör, t e h e n e k és n ö v e n d é ­ kek serege v o n u l t ki a s z á z a d f o r d u l ó előtt, t ö n k r e m e n n e k , e l a d ó s o d n a k , b a n k ­ kölcsönt v e s z n e k fel. Az e l á r v e r e z e t t b i r ­ tokot élelmes, m á r m e g l é p e s e d e t t h e l y i e k vásárolják meg, m i n t Ballai I s t v á n H a r gas a rokon Vecsei M i h á l y é t . A birtokot m á r n e m m i n d i g osztják egyenlő r é s z r e a fiúk között se. A l á n y t nem egy e s e t b e n k i t a g a d j á k a b i r t o k b ó l . A szülő előre e l h a g y o m á n y o z z a a b i r t o ­ kát, a r r a t ö r e k e d v e , h o g y t e t e m e s r é ­ sze egy kézben m a r a d j o n . A tagosítás a l k a l m á v a l a m é r n ö k k e l való összejátszás k ö v e t k e z t é b e n a b í r ó és mások elképesztő nagyságú birtokhoz jutnak. A felnőtt fiúk m á r n e m c s a k a n a g y ­ család g a z d a s á g á b a n dolgoznak. V a s ú t ­ építéshez, v á r o s i m u n k á k r a j á r n a k el. A pénzt előbb m é g h a z a a d j á k , a h o n n a n t a risnyáltak nekik. A s z e r z e m é n n y e l a szü­ lők földet i g y e k e z n e k v á s á r o l n i , d e n e m ­ csak a pénzszerző fiúnak, m i n t a P e s t e n szolgáló szüleim e s e t é b e n is volt, h a n e m az otthon m a r a d t , a b i r t o k o n m u n k á l ­ kodó t e s t v é r n e k is, m é g é r v é n y e s í t v e a nagycsalád jogszokását. K é s ő b b m á r s a ­ ját céljára t a r t j a m e g k e r e s e t é t a p é n ­ zért dolgozó fiú, és m a g a igyekszik — csak saját s z á m l á j á r a — b i r t o k o t v á s á ­ rolni. Az ú j o n n a n é p ü l ő h á z a k az új időket tükrözik. K é t szoba, első és h á t u l s ó ház

Magú Mihály,

ózdi

mesemondó

épül, k ü l ö n sütőház, sütőkemencével, s z a p u l ó k a t l a n n a l , k ü l ö n k a m a r a , m á r ga­ b o n á s , legtöbb h e l y t p i n c e fölé, s m i n ­ d e n h á z u t c a s o r b a n . Az elsőház ü n n e p i szoba, b e n n e l á d á k r u h á k k a l tele és az á l l a n d ó díszes v e t e t t á g y . Az a s z t a l n á l m é g j o b b o l d a l o n ü l a családfő, az á g y a is a j o b b o l d a l o n v a n , de az asszonyok m á r l e ü l v e esznek, m i n d e n k i a p á r j á v a l , k ü l ö n t á l b ó l az asztal mellett. A férfiak t ö b b é n e m felöltözve, h a r i s ­ n y á b a n a l u s z n a k az á g y b a n , h a n e m i n g r e vetkőzve, s a családfő h i á b a m o r o g az új szokások ellen, n e m t u d g á t a t v e t n i erőszakos á r a d á s u k n a k . B á r egyes n y o m o k b a n m é g m a is k i t a ­ p i n t h a t ó , s a v é n e k e m l é k é b e n m é g elég­ gé élő, de m á r a h ú s z a s é v e k b e n , utolsó maradványa után, v é g é r v é n y e s e n fel­ bomlott, m e g s z ű n t az ő s i d ő k r e is vissza­ u t a l ó , fegyelmezett s z e r v e z e t t s é g ű n a g y ­ c s a l á d r e n d M a g y a r ó z d o n is.

Pásztorjátékok A p á s z t o r k o d á s t m á r öt-hat éves k o ­ r á b a n m e g k e z d t e , m é g a század elején is, a m a g y a r ó z d i g y e r m e k . Az u g a r o n h i d a k ­ k a l j á r t u n k . Fiúk, lányok külön, de együtt is, s h a lehetett, játszottunk, feleségesdit, férjesdit, cicést, fogóst. Mi, fiúk füvekből négy-, hat-, nyolcágú „szíj­ ostort" f o n t u n k bonyolult, díszes f o n á s ­ sal, „ b é k a k a l á n t " , s f i t o g t a t t u k a l á n y o k előtt, a k i k e t „férfiasan" v é d t ü n k s b á ­ torítottunk nagyidő alkalmával. Nyilas Egyetlen l ú d p á s z t o r - j á t é k a „nyilas" volt. C s a k n y i r k o s talajon l e h e t e t t j á t s z a n i . K é t g y e r m e k elsimította, s i m á r a l a p í ­ totta a talajt. Az elsimított földet c e n t i ­ méter nagyságú kockákra, a kockákat két részre osztották. A két o l d a l á n m á s - m á s jelű b i c s k á n jelet v á l a s z t o t t u n k . A b i c s ­ k á t e g y m á s t v á l t v a felpöccintettük. A k i ­ n e k a jele f e l ü l m a r a d t , az egy k o c k á t kivágott és félretett a m a g a részére. A k i n e k a végén á s a t l a n nyila (földda­ r a b k á j a ) m a r a d t , vagyis vesztes lett, a kiásott földet s a p k á j á b a tette, a n y e r t e s befogta szemét, s befogott s z e m m e l t á v o ­ labbi h e l y r e vezette, ahol a vesztesnek le k e l l e t t t ö l t e n i e a földet. Onnan a n y e r t e s , végig befogott szemmel, vissza­ vezette a j á t é k h e l y mellé. E z u t á n , h a a

vesztes fél n y i t o t t s z e m m e l a r r a i n d u l t , a h o v a a l e h á n y t földet v i t t e , és m e g t a ­ l á l t a azt, l e t u d ó d o t t a veresége. A j á t é k — a h a j d a n i közföldek k i n y i lazásának a lemásolása — kitűnő terep­ i s m e r e t i g y a k o r l a t volt ahhoz, h o g y k é ­ sőbb a n a g y á l l a t o k őrzésekor a p á s z t o r éjjel, s ö t é t b e n is tájékozódni t u d j o n . A j u h o k k a l n y á r o n r e n d s z e r i n t szegő­ dött p á s z t o r o k j á r t a k az első h ó l e h u l ­ lásáig. E n y h é b b , h ó t a l a n t e l e k e n c s o p o r t ­ ba v e r ő d v e őriztük m i , g y e r m e k e k a j u ­ hokat. J á t é k a i n k futólagos, a l k a l m i j á t é k o k voltak. A j u h o k m e l l e t t k ü l ö n b e n se l e ­ h e t j á t s z a n i . A j u h v á n d o r o l v a legel. C s a k a h e v e r t e t é s i d e j é n p i h e n le, d e a k ­ k o r is r a j t a kell h o g y legyen a p á s z t o r szeme. A f a r k a s v e s z é l y n e k is k i v a n n a k téve. A m a g y a r ó z d i p á s z t o r j á t é k o k n a g y része, t ö b b m i n t valószínű, hogy a n a g y ­ á l l a t o k m e l l e t t a l a k u l t ki. Bottal j á t s z o t t p á s z t o r j á t é k o k a t a v a s ­ kos, hosszú, f a r a g o t t j u h á s z b o t t a l — egy­ két játék kivételével — nem lehetett j á t s z a n i . A j u h á s z b u n k ó s felével felfelé viseli a botját. Botja m a j d n e m vállig ér. D o b n i n e h e z e n l e h e t vele. De ilyen botot, l á b t ö r é s veszélye n é l k ü l , n e m is a j á n l a t o s d o b n i j u h u t á n . Disznó u t á n se. A mi pásztorbotjaink tőről hasított b u n k ó s b o t o k voltak. A b u n k ó c s a k k ö ­ r ü l f a r a g o t t , t e r m é s z e t e s bog volt. Csípőig értek, s alkalmasak voltak a hajításra. A n a g y m a r h á k k a l t a v a s s z a l és ősszel t i ­ zenkét, t i z e n h á r o m éves l e g é n y k é k , de j ó v a l n a g y o b b a k is j á r t a k a szénafűbe. O l y k o r egy-egy ö r e g e m b e r is. Ez a n é ­ h á n y s z á z h o l d a s szénafű ekét soha n e m érzett szűzföld volt. G a l a g o n y a , v a d a l m a , v a c k o r f a és c s i p k e b o k r o k t a r k á z t á k . A vetődések martjai, lapályai kitűnő ját­ szóteret k í n á l t a k a p á s z t o r j á t é k o k h o z . A n a g y á l l a t o k h e l y b e n legelnek, l a s ­ san változtatják a helyüket. Ha csak va­ lami m e g n e m z a v a r j a őket, v a n a l k a ­ l o m a j á t é k r a . A m i n t k o r á n reggel, a falutól távol, á t c s a p t u k a b é r c e n a szé­ nafűbe a marhát, visszavedlettünk nomád p á s z t o r o k k á . A m a r h á t a csoport t a g j a i szerre t é r e n g e t t é k . Ez á l t a l á n o s s z a b á l y volt. H a j á t é k , h a m e s e j á r t a , a szeres­ n e k a m a r h á n k e l l e t t h o g y l e g y e n a sze­ me. Legelőször, k ü l ö n ö s e n a h i d e g őszi n a ­ p o k o n , a tűzről g o n d o s k o d t u n k . A cso­ p o r t egy része rőzsét és száraz m a r h a l e ­ p é n y t gyűjtött, h a n e m volt gyufa, s ez legtöbbször n e m volt, az egyik t a p l ó t pelyhesített, a m á s i k h a j s z á l v é k o n y forFejtől

való

fa

gácsokat k a p a r t le bicskaéllel egy szá­ raz botról. A m i k o r m i n d e z elkészült, m e ­ rőlegesen k é t b o t közé s z o r í t o t t u n k egy keményebb, l e g i n k á b b v a d a l m a f a botot. Másik két l e g é n y megfogta a v a d a l m a f a bot végeit, és az összeszorított k é t b o t k ö ­ zött gyorsan fűrészelni k e z d t e k vele — k e r e s z t i r á n y b a n . M i n é l g y o r s a b b a n fűré­ szeltek, a n n á l e l ő b b j e l e n t m e g az égés­ szag és n e m s o k k a l u t á n a k e v é s füst is. Ilyenkor s z o r í t o t t u k g y o r s a n o d a az elő­ készített t a p l ó t . Azt, h a t ü z e t fogott, a forgáccsal e g y ü t t s z á r a z szálasfű-csomóba helyeztük, és e l k e z d t ü k halingálni, mígnem l á n g o t v e t e t t . K ö z b e n a csoport tagjai előkészítették a p a r á n y i m á g l y á t , amely alá a l á n g r a k a p o t t csóvát d u g t u k . Miután a kis m á g l y a p a r á z s l o t t , m a r h a ­ lepényeket r a k t u n k r á , a m e l y e k ó r á k i g t a r t o t t á k a tüzet. A m i n d e n k o r i szeres t u d t a a f e l a d a t á t . Ha n e m teljesítette, k i k ö z ö s í t e t t e a cso­ port. Vagy k é t b o t közé szorította. Egy botot a h á t á r a , egyet a h a s á r a t e t t e k k e ­ resztbe a b ű n ö s n e k . E g y i k l e g é n y b u n ­ k ó j u k n á l fogta össze a b o t o k a t a b ű n ö s baloldalán, a m á s i k m e g a d d i g szorította egymás felé a b o t o k végét, a m í g össze nem értek a büntetett jobboldalán. A tűz, az őrzés biztosítva volt. K e z ­ dődhetett a j á t é k . Csitkós A két fél egy-egy b o t o t felszúrt, egy­ mással s z e m b e n t i z e n ö t - h ú s z m é t e r t á ­ volságra. M e g h a t á r o z t á k , h o g y h á n y l o ­ v a t kell k i c s i n á l n i (nyerni) egy f o r d u l ó ­ val. A m é r e k e z é s b e n n y e r t e s fél k e z d t e a dobást. Az ellenfél felszúrt b o t j a volt a cél. H a a dobó botja c s a k e n y h é n érintve t a l á l t a el a felszúrt botot, „ k i ­ volt" egy csitkója. K é t csitkó egy lovat, jelentett. H a a dobó ú g y t a l á l t a el a b o ­ tot, hogy k i ü t ö t t e a földből, l o v a volt. Minden d o b á s u t á n az e l l e n c s a p a t k ö v e t ­ kezett. E g y s z e r r e m i n d e n k i csak egyet dobhatott. A m e l y i k csoport h a m a r a b b k i ­ csinálta az e g y e z m é n y szerinti s z á m á t , a vesztes csoportbeli fiúk n y a k á r a ült, s az egyik felszúrt b o t t ó l a m á s i k i g és vissza m e g l o v a g o l t a őket.

t á k kifogni. De így is k o c k á z a t o s volt. A kifogott hegyes fával a l e s z ú r t b o t o t c é ­ lozták m e g a k i n t i e v ő k . Egy t a l á l a t egy csitkó volt, n é g y t a l á l a t egy ló. H a a hegyesporcsuj é r i n t e t t e a botot, és t ú l ­ m e n t r a j t a , „ n e m járt", é r v é n y t e l e n volt a t a l á l a t . De ha csak a n n y i r a m e n t a r ­ rébb, hogy a b o t o n t ú l érő részét a h a ­ jító s z á j á b a foghatta, „ b é n y e l h e t t e " , ér­ v é n y e s volt a t a l á l a t . „ N y e j j e bé", m o n d ­ t á k a b e n t l e v ő k , és a dobó nyelt, szemeguvadtáig. A b e n t l e v ő k s o r r a ütöttek. A k i n t l e vők, h a kicsinálták a meghatározott m e n n y i s é g ű lovat, ők l e t t e k a b e n t l e v ő k , ők v e r t é k ki a hegyesporcsujt. Szarkás

Guja

vagy

hegyesporcsuj

Ez a j á t é k is csitkós-lovas j á t é k volt. Egy botot l e s z ú r t a k a földbe, s t e t e j é r e két ökölnyi, szivály a g y a g s á r t r a g a s z t o t ­ tak. A s á r b a k ö r ü l b e l ü l h u s z o n ö t c e n t i hosszú, k é t v é g é n h e g y b e n végződő fát, hegyesporcsujt s z ú r t a k . A hegyes fát a bentlevők b o t t a l ü t ö t t é k a k i n t i e v ő k felé. Ha a k i n t i e v ő k k i t u d t á k fogni, „kivolt" a lovuk. A fogást t e k i n t v e , a veszélyes fát a m a g u k elé t a r t o t t u j j a s s a l p r ó b á l -

A m é r e k e z é s b e n vesztes fél b o t j á t k i ­ n e v e z t ü k s z a r k á n a k . M e g h a t á r o z t u k , hogy a j á t é k f o l y a m á n h á n y s z a r k á t kell d o b ­ junk, kicsináljunk. A szarkás magasra h a j í t o t t a botját, m i t ö b b i e k p e d i g b o t j a ­ i n k k a l célba v e t t ü k , s i g y e k e z t ü n k f e n n a levegőben e l t a l á l n i . A k i eltalálta, „ki­ v o l t " egy s z a r k á j a . A s i k e r t e l e n dobók közül, aki legkésőbb v e t t e fel botját, az k e l l e t t hogy s z a r k á n a k hajítsa saját b o t ­ j á t a levegőbe.

Aki a s z a r k á i t kicsinálta, vagyis a n n y i ­ szor t a l á l t a el a m a g a s r a h a j í t o t t botot, a h o g y az egyezség m e g h a t á r o z t a , m i n t első győztes, b ü s z k é n k i á l l o t t a j á t é k b ó l . A s z a r k á s n e m volt v e s z é l y t e l e n j á t é k . H á n y s z o r előfordult, hogy a j á t é k h e v é ­ b e n f e j ü n k ö n k o p p a n t v a l a m e l y i k bot, és egész n a p s z a r k a t o j á s t h o r d t u n k a k a l a p alatt! Disznós Labdaformájú, faragott tuskó kellett hozzá: ez v o l t a disznó. A k o n d á s z a m é r e k e z é s b e n vesztes fél volt. Kört formáltunk, akkorát, hogy a su­ g a r a közepén á l l v a b o t u n k k a l , k i n y ú j t o t t k a r r a l e l é r h e s s ü k a k ö r közepét és a k ö r szélét is. H e l y ü n k a k ö r szélén volt, a h o ­ va mindenki „rikát" mélyített maga mel­ lé. K é t - k é t lépés t á v o l s á g r a e g y m á s t ó l á l l t u n k fel a k ö r b e n . A k ö r k ö z e p é r e is r i k á t m é l y í t e t t a k o n d á s z . Az volt az ól. A k o n d á s z szin­ t é n e l é r h e t t e a k ö r s u g a r a közepéről a rikánkat. Ha kintről vagy bentről a disznót h a j t v a v a g y őrizve, b o t j á t v a l a ­ melyikünk rikájába tette, a n n a k a rikán a k a g a z d á j a l e t t a k o n d á s z , és a r i k á t a d i s z n ó p á s z t o r foglalta el. A j á t é k k e z d e t é n a disznó a k ö r köze­ pén, az ó l b a n volt. A k o n d á s z l á b a r a j t a . O n n a n k e l l e t t k i s z u r k á l n i és k i h a j t a n i a körből. A k o n d á s z v é d t e . E g y s z e r r e igye­ kezett a d i s z n ó r a v i g y á z n i , és a r r a figyel­ ni, h o g y k i n e k a r i k á j á t „csügheti" ki. A m í g a disznó ki n e m k e r ü l t az ólból, m i n d e n k i n e k tízszer k e l l e t t p r ó b á l k o z n i a . Csur egy, csur kettő. És így t o v á b b tízig, m í g n e m a disznó v a g y k i k e r ü l t az ólból, v a g y a k o n d á s z nak sikerült valamelyikünk rikájába c s a p n i a botját, l e v á l t v a m a g á t a k o n dászságról. A körből kivert disznót a disznópász­ tor ú j r a az ólba k e l l e t t h o g y beterelje. És v a g y k i v é t e l e s ügyeskedéssel b e t e r e l ­ te, v a g y k ö z b e n v a l a m e l y i k r i k á j á b a si­ k e r ü l t b e l e t e n n i e a botját. A k ö r b e n á l ­ lók e g y m á s t i g y e k e z t ü n k v é d e n i , s n e m m i n d i g az ü t ö t t e ki a disznót a k ö r m e l ­ lől, a k i h e z legközelebb volt, h a n e m az, a k i n e k l e g k e v é s b é volt v e s z é l y e z t e t v e a rikája. Tiriboj Ezt a j á t é k o t a m a r t élére ü l v e j á t ­ szottuk. S o r b a n ü l t ü n k le e g y m á s m e l ­ lé, felhúzott t é r d d e l , s z é t v e t e t t l á b b a l . A botot b u n k ó j á v a l felfelé, m e g h a t á r o z o t t szögben t a r t v a , alsó v é g é v e l ú g y c s a p t u k a földhöz, hogy b u k á z v a k e r e k e z e t t le az oldalon. A cél az volt, h o g y m i n é l t á v o l a b b k e r e k e z z é k lefelé a bot. A k i é

legközelebb esett le, a n n a k k e l l e t t össze­ szednie az összes botokat, de úgy, h o g y amikor a legtávolabbi botra rátette ke­ zét, a tiriboj, tiriboj, tiriboj szót k e l l e t t i s m é t e l n i e lélegzés, szussza­ nás nélkül mindaddig, amíg a botokkal a martélre n e m ért. Ha sikerült, letud­ t a a h i b á j á t , h a n e m , egy h i b á j a m a r a d t . A b u k á z t a t á s v é g é n az, a k i n e k a l e g k e ­ v e s e b b h i b á j a volt, összegyűjtötte a b o ­ t o k a t . A t ö b b i e k r e n d r e m e g b ú j t a k úgy, hogy a botokat ne láthassák. Akinél a botok voltak, sorra megszúrta minden b o t t a l a m e g b ú j t fenekét, m i k ö z b e n m e g ­ k é r d e z t e : „ K i é ez a b o t ? " H a a m e g ­ b ú j t k i t a l á l t a , l e s z á m í t o t t á k egy h i b á j á t .

* A megkezdett játékokat n e m mindig azon a h e l y e n fejeztük b e , a h o l m e g ­ k e z d t ü k . H a a legeltetés úgy kívánta, szükség szerint m á s helyet kerestünk. K ö z b e n e l t á v o l o d t u n k a t ű z t ő l is, a h o v a c s a k i t a t á s u t á n , d e l e l n i t é r t ü n k viszsza. A izzó m a r h a l e p é n y e k e n s z á r a z b o ­ k o r - á g g a l l á n g r a l o b b a n t o t t u k a tüzet, s botjainkat m a g u n k mellé fektetve körbe­ heveredtünk. Hogy h o v a m u t a t n a k a m ú l t b a vissza ezek a b o t o k k a l j á t s z o t t p á s z t o r j á t é k o k , azt már aprólékosabb, elmélyültebb k u t a t á s t u d n á felfedni. S z á m o m r a egy dolog bizonyos; éspedig az, h o g y ezek a játékok többek voltak, m i n t csupán játé­ k o k . . . Ha nagyállatot meg akartunk té­ ríteni, s futásnak eredt, nehezen vagy sehogy se é r h e t t ü k v o l n a utol. De az u t á ­ n a h a j í t o t t b o t m e g is előzte. H a eléje hajítottuk, m e g t o r p a n t , és visszafordult az állat. J ó m a g a m is, b á r c s ö k k e n t l á t á s ú v o l t a m , a h a j í t á s n a k o l y a n fogásait t u d ­ tam, hogy ha a k a r t a m , botvéget dobtam, vagyis a b o t o m kis v é g é v e l é r t e a m a r ­ hát, m á s fogással h o s s z á b a n s u p p a n t o l d a ­ lához a bot, s ú g y is d o b t a m , h o g y a z á l l a t g e r i n c é n siklott végig, k e r e s z t b e n a bot, és egyszerre é r t e h á t u l r ó l a m a r h a két szarvát. Célja volt t e h á t a h a j í t á s g y a k o r l á s á ­ n a k . S v a l ó s z í n ű l e g a terelés, a v a d ellen v a l ó v é d e k e z é s m e l l e t t a v a d á s z a t b a n is hasznára vált pásztorkodó eleinknek. A c s i t k ó s - j á t é k o k n e v ü k b e n a lovas m ú l t e m l é k é t őrzik. J á t é k a i n k idején alig egy-két ló volt M a g y a r ó z d o n a t e m é r d e k s z a r v a s m a r h a m e l l e t t . A disznós a r i d e g k a n á s z o k j á t é k a lehetett. Gyermekko­ romban még láttam erdőben makkoló uradalmi kondát.

HAZAI TÜKÖR

Felőr — városias falu Nem árulok el üzemtitkot, ha bevallom, szerkesztőségi megbízatást kaptam, írjak A város civilizatórikus hatása f a l u n címmel riportot. Mi tűrés-tagadás, nem lelkesedtem a cím ilyenszerű megfogalmazásáért. Régi, rossz ízű vitákra, előítéle­ tekre emlékeztet. Egyfelől a maradi, reakciós felfogásra, amely szerint a falu maga a tisztaság, romlatlanság, de a város, a civilizáció elzülleszti, meghamisítja; másfelől viszont a szektás, parasztellenes vélekedésre, amely falun nem lát egyebet, mint elmaradottságot, sötétséget, amit csupán a városi civilizáció oszlathat el. Nem vagyok egyik nézetnek sem a híve, a kérdés azonban — hogyan alakítja ki a szocialista falu korszerű életmódját, arculatát — nagyon is érdekes, jelentős; iparkodjunk hát ilyen vagy olyan célzattól, elfogultságtól mentesen utánanézni. Déstől keletre haladunk a Nagy-Szamos mentén. Patinás vidék, sajátos törté­ nelmi csengésű a falvak sorának neve: Kozárvár, Retteg, Felőr, Ilosva, Várkudu, Bethlen. Őrség-táj, végvidék volt ez valaha várakkal, templom-erődökkel, megerősí­ tett falvakkal, kastélyokkal Erdély északkeleti kapujában, a Radnai-, Besztercei­ havasok, hágók aljában. Kunok, tatárok törtek be ezen az úton, s dúlásuk nyomán elnéptelenedett a vidék — nem is egyszer, történelmileg nem is olyan régen, leg­ utóbb II. Rákóczi György szerencsétlen kimenetelű csatái nyomán, a XVII. század­ ban. Végül is a múltból nem sok maradt itt — Csicsó várának romjain, meg a bethleni kastélyokon kívül —, még népviselet, dalok vagy régi bútorok, faragvá­ nyok tekintetében sem. Ilyenformán ez a táj nem hasonlít az erős hagyományú közeli Naszódhoz vagy a Mezőséghez, hanem sokkal inkább a polgárosodottabb Szatmár vagy Arad vidékéhez. Felőr módos falu. Közel van ide Dés, a jelentős ipari és közlekedési gócpont; a falu férfiainak java része ott dolgozik a gyárakban vagy a vasútnál. Régen alakult meg a szövetkezet — országos viszonylatban is az úttörők közé tartozik —, s elég jól gazdálkodik, még az elmúlt hat-nyolc évben is szép részesedést osztott szorgal­ mas tagjainak, holott a hatvanas évek elején hozzájuk csatolt három falu közös gazdasága jóval gyengébb volt, mint a felőri. A Szamos televényes laposán jól terem a gabona, répa, a hegyoldalakon a szőlő, gyümölcs, takarmány, s a hagymater­ mesztéstől a disznóhizlalásig nemigen van ága a mezőgazdaságnak, amelyben a felőriek ne jeleskednének. Érdemes megemlíteni azt is, hogy — a legtöbb városközeli szövetkezet helyzetétől eltérően — itt nem olyan égető a munkaerő hiánya, s ter­ mésüket többé-kevésbé késedelem nélkül, eredményesen takarítják be.

Az agronómus: — Különös helyzet állt elő nálunk a tavaly. Míg másfelé az árvíz iszapot, termékeny humuszt hagyott hátra, itt úgyszólván leborotválta két partjáról a termőföldet. És kavicsot hozott helyébe. Egész hegyet. Ahol eddig acélos, nagy sikértartalmú búzát termeltünk, most kavicsbánya nyílt. Meg se tudnók mon­ dani, mikor lesz ott újra búzaföld. A gyarapodás sok jele mutatkozik meg ebben a faluban. Temérdek például az új ház, és n e m akármilyenek: bármelyik város munkáskerületében megállnák he­ lyüket a két-három szobával, tágas konyhával, előszobával, nagy ablakokkal. És mind kőből, téglából épültek; a vályogfal és zsúpfedél v a g y a tapasztott szobaföldje, a régi szegénység jegyei örökre eltűntek Felőrről. Helyükbe pedig új jegyek léptek. A legtöbb háznak m é g deszka a padlója, de n e m egy építtető már parkettet alkal­ maz. A régi vermek helyett a ház alá tágas betonpincét építenek, az épület alját pedig kővel burkolják fel az ablakig. Így védekeznek a nedvesség, a felszivárgás ellen, de ily módon szebb is a hajlék. A pincét azonban n e m alakítják át alagsorrá, ahogy azt például Kalotaszegen látni. Jó tucatnyi házban pedig már fürdőszobát ren­ deztek be káddal, csempével, tartállyal. Sajátos módon alakul a konyhák szerepe. A házhoz mindenütt tartozik konyha, s azonkívül iparkodnak összeróni kis nyári konyhát is. Ott főznek a családnak, de az állatoknak is, oda surran be a cica, kutya, kotol tyúkanyó. Ez hát a „legyes", szagos, szennyes konyha. Étkezésre itt legfennebb reggel kerül sor, de az ebédet, vacsorát a „tiszta" konyhában fogyasztják el. N e m egy pedáns háziasszony már ennyivel s e m elégszik meg. Harmadik kony­ hát is építtetett, ahol mos, kenyeret süt, szappant főz, kukoricát fejt, moslékot kever, s ily módon a nyári konyhától is távol tartja a legyeket, kellemetlen szagokat, nagy forróságot. Mindez mindenütt a falvédő s a záció hatása

eddig n e m tapasztalt tisztaságot, higiénikus életmódot szül. Egyre több szőnyeg is, a modern gyári bútor, az ablakokon a függöny, no meg a festmény. A felőri hajlékok valóban lakályosak, egészségesek, a civili­ talán épp ezen a téren a legüdvösebb.

Az új házakban kialakuló életmód azonban n e m mentes a gondoktól. Amit ugyanis mondottam, csak koratavasztól késő őszig érvényes. Télen minden megválto­ zik. Kiürül a nyári konyha, s a család beszorul kutyástul, macskástul, kotlóstul a tulajdonképpeni konyhába. És itt kap helyet a tévé, a rádió, a szövőszék (nem egy háznál m é g szőnek), ahol kisgyermek van, a bölcső is, az iskolásgyermek itt ta­ nulja a leckéjét, ide néznek be tereferére a szomszédok, itt morzsolja a kukoricát a gazda, s mindezek tetejében: itt is alusznak. Ez az, ami n e m jó, nagyon is korszerűtlen. E jelenség mögött a nagy gond rejlik: a tüzelőanyag. Hogy mi a megoldás? A nyugati államok többségében szénnel fűtenek, de az új házakban — még a távoli tanyákon is — nyersolajra alapozott központi fűtést alkalmaznak, avagy villannyal főznek, melegítenek. N e m célom megjósolni, hogy mi melyik megoldást választjuk, csupán azt jegy­ zem meg, hogy halaszthatatlan feladat elé állított bennünket a sajátos helyzet: csa­ ládi házak százezrei épültek az utóbbi években, s míg építőanyaguk vagy beren­ dezésük az új technikának, a higiéniának megfelelő, addig fűtésük korszerűtlen; az ősi tüzelőre, a fára alapoz s a régi technikára: a helyiségenkénti külön, kályhás fűtésre. Ez azonban már tarthatatlan, a tüzelés megoldatlansága gátolja az új ott­ honokban a civilizált életmód kialakulását.

Egy

háziasszony:

— Mil kérem sokat adunk, az evésre manapság. Az én üdőmben még a puliszka járta reggel is, öste is, kenyeret csak a délhez ettünk, s azt is olyat, amit hetenkint egyszer sütettünk. Lisztet pedig itt né, a parasztmalomban öreltünk. Azután már Rettegre vittük az örelnivalót. Mostanság pedig már az a liszt sem elég finom, hanem a dézsi nagymalomba járunk. De megéri ké­ rem, én mondom, bár kenyeret sokan már nem sütnek, hanem a rétes vagy a laska olyan finom a dézsi lisztből, hogy az ember mind csak enné. Lappang — mint

az új h á z a k b a n

ismeretes

— sohasem

más ellentmondás szolgált

csupán

rang, a v a g y o n i helyzet, a z ízlés jelzésére a

gazda

n e m büszkélkedhet

megnőtt:

a ház ország-világ

rapodásban, ma

művelődésben,

versengés

is. A m i b ő l

négyökrös előtt

fogatával

tanúsítja,

Míg a z o n b a n

a versengés

a lehetőségeken

legtöbbször

innen

udvar,

istálló,

munkahelyül,

avagy

mit haladt is a d ó d i k .

el m á s o k

meghaladja

különösen gya­

házépítés

Felőrön

években

a

amikor

anyagi

a szomszédtól. A

eset

kert

hanem

új vetőgépével,

gazdája

tagja), aki az utóbbi

szor is á t é p í t e t t e a h á z á t , c s a k h o g y n e m a r a d j o n

az é l e t m ó d

avagy

hogy

n e m egy mulatságos

olyan g a z d a (a n é p e s M o l n á r - n e m z e t s é g

hajlék,

vagy

is. Ez a s z e r e p p e d i g m a n a p s á g ,

m i t lesett el városon aztán

is. A

lakó-

van

már három­

mögött.

a reális szükségletet,

marad. A családok mindennapi

életébe

a tudat, egyelőre

csak a k é t k o n y h a i l l e s z k e d e t t b e . A k é t s z o b a m é g n e m . A m a i 50—60 é v e s

embe­

rek Felőrön

látták

m é g tapasztott

földű

házban,

zsindelytető

vagy

zsúpfedél

meg a napvilágot, s életük java szoba-konyhás kis hajlékokban hogy a k o n y h á b a n

főzzenek

bában pedig csupán szekrények

a

nagylány

őszig a s z é n a p a d l á s o n Ilyen

és étkezzenek,

a magasra

előzmények

vetett

kelengyéjével. aludtak, után

mossanak

díszágy

állott,

De különben

az asszonyok,

mihez

a

pedig

a két-három

a

láda

férfiak

gyermekek

is k e z d j e n e k

telt el. Megszokták,

és fonjanak, egy-két

alatt „tiszta"

ruhával,

koratavasztól a

ösztönüknek

kapóra

szobával?

füzeteiket,

különö­

jön, hogy a család n e m

használja ki a nagy, jól berendezett szobát; a m á r meglevő bútorok mellé egy kis könyvespolcot, r á h e l y e z i k t a n k ö n y v e i k e t ,

késő

konyhában.

Lassacskán a z o n b a n csak birtokukba veszik. Úttörők e téren a leányok, sen az iskolások. É b r e d e z ő fészekrakó

szo­

esetleg

itt-ott

beállítanak

felaggatnak

egy­

két m a g u k v a r r t a falvédőt, a k a n a p é r a díszpárnát tesznek, az a k a r a t o s a b b j a és tehe­ tősebbje k i h a r c o l j a , h o g y í r ó a s z t a l t is k a p j o n , bát. O t t a l u s z n a k ,

csendben

tanulhatnak,

s ezzel m i n t e g y m e g h ó d í t o t t á k

a nagy toalett-tükör

előtt

pedig

a szo­ zavarta­

lanul illegethetik magukat, szépítkezhetnek. L á t t a m n é h á n y ilyen „diáktanyát". melyik kezdő vidéki

orvos, t a n á r

vagy

mérnök

dolgozószobájának

Bár­

is b e i l l e n e .

László Gábor tanító: — Ha már a falu sajátos vonásairól van szó, hadd említsek meg egyetmást. Nem idevaló vagyok, de régóta tanítok itten, s ma is jól emlékszem, mennyire meglepett Felőr tarkasága, sok mindennek a keveredése. Hogy itt például több száz román nevű, román ajkú református él, de ugyanakkor sok Mészáros, Fazekas és más magyar nevű román. A magyar iskolába jár például egy-két román nevű gyermek, de még több magyar jár a román iskolába. Aztán meg hogy a románok hagyományőrzőbbek, a magyarok viszont polgárosodottabbak. A románoknak több a gyermekük, a magyaroknak kevesebb. Vajon miért? No, de ezzel már el is jutottam a kérdésekhez, s itt jegyezném meg, hogy az efféle problémákkal a sajtónak többet kellene foglalkoznia, s a nemzetiségek együttéléséről vagy a demográfiai problémákról mélyebben, elemzőbben, tudományosabb igénnyel kellene írni.

E z e n a t á j o n s o h a s e m é r t el k ü l ö n l e g e s e r e d m é n y e k e t az építészet, n e m ala­ k u l t ki sajátos, helyi színezetű stílus, m i n t a Székelyföldön, M á r a m a r o s b a n a v a g y S z e b e n k ö r ü l . A h a g y o m á n y t a l a n s á g és az é p í t ő k u l t ú r a h i á n y a m a is m e g m u t a t k o ­ zik: a h á z a k szokványosak, h a s o n l í t a n a k e g y m á s r a , a k á r a tojások. L e g f e n n e b b az egyik b a r n a , a m á s i k zöld, ez n a g y o b b , a m a z kisebb. D e a n n y i jellegzetességet s e m l á t n i itt, m i n t p é l d á u l A r a n y o s s z é k e n , ahol az egykori n e o b a r o k k k a s t é l y o k d u p l a ­ teteje, sok kis t o r n y o c s k á j a h o n o s o d o t t m e g , v a g y a B a r c a s á g o n , ahol m a g a s , h e g y e s tetőket é p í t e n e k p a d l á s s z o b á v a l , a k á r p á t i ü d ü l ő t e l e p e k v i l l á i n a k m i n t á j á r a . A S z a m o s o k m e n t é n bizony K o l o z s v á r t ó l S z a t m á r i g és Déstől B e t h l e n i g ezer m e g ezer h á z é p ü l m i n d egy k a p t a f á r a . M e r t m é g ott is, ahol a n é p i építkezés, a h e l y i n y e r s a n y a g , a d o m b o r z a t v a g y a régi m e s t e r e k t u d á s a ki is a l a k í t o t t n é m i e r e d e t i színt, jegyeket, a z o k a t jórészt elfelejtették, a v a g y m i n t „ósdiságot" t u d a t o ­ s a n elvetik; új ízlésük, esztétikai é r z é k ü k a z o n b a n m é g n e m a l a k u l t ki. Így h á t a m e n n y i r e ö r v e n d e t e s l á t v á n y , h o g y a f a l v a k t u c a t j a i t e l j e s e n ú j j á ­ é p ü l n e k s t e r e b é l y e s k o r s z e r ű h á z a k e m e l k e d n e k , é p p a n n y i r a elszomorító a f a n t á ­ z i á t l a n e g y h a n g ú s á g . É s ez n e m h o l m i széplelkű n y a v a l y g á s , hiszen százezrek é p í t e ­ n e k m a ú j hajlékot, m e g y é n y i t e r ü l e t e k e n — s z a b v á n y o s kivitelben. Ezzel a civi­ lizációs h a t á s s a l b i z o n y n e m d i c s e k e d h e t ü n k .

Füstös Ildikó óvónő: — Nézzen szét az elvtárs ebben a teremben. Nincs egyetlen szemléltető képünk, játékszerünk, képeskönyvünk, daloskönyvünk, meséskötetünk, nekünk, óvónőknek pedig segédkönyvünk. Mintha az írók nem tudnának írni, a festők nem tudnának rajzolni, illusztrálni a legkisebb gyermekeknek, a kiadók pedig nem törődnének velünk. Egyedül a N a p s u g á r r a vagyunk utalva, abból tanu­ lunk éneket, mesét, dehát abban több az iskoláskorúaknak, mint az óvodá­ soknak való anyag.

Felőr n e m egykés falu, de s z a p o r á n a k s e m m o n d h a t ó . Hogy m i k é n t a l a k u l itt g y e r m e k és szülő viszonya, a r r a v o n a t k o z ó a n sehol s e m h a l l o t t a m o l y a n j e l l e m z ő , t ö m ö r m e g f o g a l m a z á s o k a t , m i n t itt. — R é g e n t e m a g u n k n a k n e v e l t ü k a g y e r m e k e t , m o s t p e n i g l e n az o s k o l á n a k , a városnak. — Az é n g y e r m e k k o r o m b a n m é g egy k e n y é r e n , egy fedél a l a t t é l t ü n k m i u n o ­ kák, a p á k , n a g y a p á k , m i n d . Most a z o n b a n ú t r a kél a fiatalság, s i t t m a r a d a z öregség. — Ezidáig a g y e r m e k u t ó d u n k v o l t és ö r ö k ö s ü n k . Á t v e t t e k e z ü n k b ő l a t u d á ­ s u n k a t , a gazdaságot, örökölte a h á z a t , földet, ö r e g s é g ü n k r e pedig e l t a r t o t t . Most m á r nincs örökösünk, csak nyugdíjunk. A k e s e r n y é s s z a v a k a l a p j á n a z o n b a n h i b a v o l n a azt gondolni, hogy a felőriek n e m szeretik a g y e r m e k e t . S o h a ú g y n e m g o n d o z t á k őket, a n n y i t n e m k ö l t ö t t e k r á ­ j u k , m i n t m a n a p s á g . Reggel, a m i k o r a férfiak a u t ó n , v o n a t o n , k e r é k p á r o n m e g i n ­ d u l n a k Dés felé dolgozni, n e m sokkal u t á n u k m a j d n e m a n n y i g y e r m e k k e r e k e d i k fel a v á r o s b a , t a n u l n i . S n e m k e v e s e n t a n u l n a k a kolozsvári, besztercei i s k o l á k b a n sem. "Versengés a l a k u l t ki e t e k i n t e t b e n is a szülők között: ki öltözteti s z e b b e n a g y e r m e k é t , k i t a n í t t a t j a t o v á b b , ki ad j o b b s z a k m á t a kezébe. Ez a v e r s e n g é s p e d i g n é h a ö r v e n d e t e s , m á s k o r m u l a t s á g o s , d e n e m r i t k á n b o s s z a n t ó j e l e n s é g e k h e z vezet. A m a g y a r ó v o d á b a j á r ó g y e r m e k e k szülei p é l d á u l saját k ö l t s é g ü k ö n d a d á t fo­ g a d t a k és fizetnek, h o g y c s e m e t é i k az o k t a t á s m e l l e t t megfelelő g o n d o z á s b a n is

részesüljenek. Ö r v e n d e t e s dolog, d e . . . É p p e n tízóraiztak, a m i k o r b e n y i t o t t a m az óvo­ dába. Néztem, hogy mit esznek. Az egyik csöppség kekszet, a m á s i k n á p o l y i szele­ tet ropogtatott, de volt olyan is, a k i csokoládét majszolt. — Bolti á r u m i n d — k a p t a m a felvilágosítást. — V e r s e n g é s v a n e b b e n , s egyik szülő sem a k a r l e m a r a d n i . N é h á n y évvel ezelőtt az egyik m a m a a s z ö v e t k e z e t b e n v e t t n y a l á n k s á g o t k e z ­ dett csomagolni g y e r m e k é n e k t í z ó r a i r a . Az édesség m e g t e t s z e t t a t ö b b i g y e r m e k n e k , ók is olyasmit k é r t e k a n y j u k t ó l , s m i h a m a r m i n d e n a n y a azt k e z d e t t csomagolni. Ma pedig m á r Felőrön „ n e m illik" házi ételt, p l á n e l e k v á r o s k e n y e r e t t e n n i az óvodás t á s k á j á b a . A szegénység v a g y fösvénység j e l e v o l n a . Hogy a sok édesség á r t a gyermek fogainak, s h o g y a f a l u b a n e g y r e t ö b b dolga v a n a fogorvosnak, m i t számit? Fő a v e r s e n g é s . A könyvtáros: — Sokan olvasnak a faluban, persze, legtöbbet a diákok. Most épül egy új üzletház, oda költözik majd a könyvtár is, új, tágas helyiségbe. Könyvet is kapunk elég szépen. Sajnos, az utóbbi években köztük kevés a magyar könyv, emiatt az olvasók száma megcsappant, a magyar könyvek elrongyo­ lódnak, mert nagy érdeklődés mutatkozik irántuk. Az a legény, aki n e m t u d s z a k m á t t a n u l n i v a g y n e m j u t b e a g y á r b a — n e m kap k ö n n y e n m a g á n a k feleséget. A r á t a r t i felőri l á n y o k lenézik. Ekkor l é p k ö z b e a h á z a s s á g - k ö z v e t í t ő . Felőrtől 2—3 f a l u v a l f e n n e b b a Cibles kezdődik. A h a v a s o n sok l á n y m a r a d p á r t á b a n , m e r t n i n c s v a s ú t , m ű ú t , s e m ü z e m a környéken, a férfiak m e s s z e v á n d o r o l n a k , h o g y m u n k á t k a p j a n a k . A l á n y o k i d ő n ­ kint elküldik m e g b í z o t t j u k k a l F e l ő r r e a képeiket. A p á r t n e m lelő felőri l e g é n y e k megnézik a felvételeket, s a k ö v e t k e z ő v a s á r n a p m a g u k a l á n y o k j ö n n e k el. A z u t á n a fiúk m e n n e k a l á n y o k h o z h á z t ű z n é z ő b e , s végül n y é l b e ü t i k a házasságot. J ó n é h á n y ilyen h á z a s s á g k ö t t e t e t t m á r a f a l u b a n . Egy felőri l e á n y : — Erzsike nénitől, a nyugdíjas óvónőtől ma is sokat tanulunk. Nagyon szép varrottas mintái vannak. Kalotaszegi és széki motívumokkal. Nekem különösen a székiek tetszenek, a madaras, lepkés figurák, mert ugyebár kalo­ taszegi holmit ma már majd mindenütt látni, de székit nem. Az egész falu tele van varrottas falvédővel, asztalterítővel, diványpárnával. A régi fonás, szövés helyett most a téli estéken varrottasokat készítünk. K i k közvetítették v a l a h a a civilizációt? A k a t o n a s á g t ó l h a z a t é r t legények, a szolgálásból visszajött l á n y o k v a g y a z „ u r a k " , a k i k közé a n é p a földbirtokost é p p ­ úgy b e s z á m í t o t t a , m i n t a t a n í t ó t . Az u r a d a l o m t ó l a z o n b a n a p a r a s z t t ö b b n y i r e csak a gazdálkodás új e l j á r á s a i t t a n u l t a el, az orvos, t a n í t ó v a g y p a p é l e t m ó d j á r a pedig úgy tekintett, m i n t s z á m á r a e l é r h e t e t l e n , t e h á t é r t e l m e t l e n s z í n v o n a l r a . Ma egészen m á s o k a civilizációs h a t á s útjai. A faluról b e j á r ó m u n k á s o k serege például n e m c s a k dolgozik v á r o s o n , h a n e m t a n á c s k o z á s o k o n vesz részt, t a n f o l y a m o k r a jár, v a g y az ü z l e t e k b e n — az a s s z o n y m e g b í z á s á b ó l — b e v á s á r o l , s k ö z b e n sokat tanul. A férfiak civilizációs befolyása elsősorban az építkezés t e r é n n y i l v á n u l m e g . Nekik köszönhető a sok t á g a s , masszív, k o r s z e r ű új hajlék. A férfiak sok h á z körüli m u n k á t á t v e s z n e k F e l ő r ö n az asszonyoktól. Míg a régi földesházak sikálása, t a p a s z tása, meszelése női m u n k a volt, m a n a p s á g az i p a r b a n j á r t a s férfi végzi a k a r b a n t a r ­ tást a mázolástól a kiégett biztosíték h e l y r e á l l í t á s á i g .

M e g m u t a t k o z i k a férfiak civilizálódása m á s t e k i n t e t b e n is. E g y r e t ö b b e n a l u s z ­ n a k p i z s a m á b a n , k i v e s z ő b e n a régi szokás, m e l y szerint a v a s á r n a p felvett f e h é r n e ­ m ű t n e m v e t t é k le s z o m b a t estig, s a b b a n dolgoztak, a l u d t a k , m o s a k o d t a k . Az eddigi heti egyszeri b o r o t v á l k o z á s t is k e t t ő r e - h á r o m r a s ű r í t e t t é k , k a p c á t , tüszőt, a n a d r á ­ gon k í v ü l h a g y o t t hosszú inget m á r csak egy-két öreg visel Felőrön, b o c s k o r t v a g y „ c s e p ű g a t y á t " pedig senki s e m . Sajátos civilizatórikus h a t á s t fejt ki i t t a n a g y s z á m ú d i á k s á g . Ő k tisztál­ k o d n a k p é l d á u l a legtöbbet, s m á r az o l y a n „ a p r ó s á g o k r a " is v i g y á z n a k , m i n t a k ö r ö m v a g y a fog t i s z t á n t a r t á s a . A l e á n y o k és fiúk befolyása a z o n b a n eltérő. A l e á n y s z o b á k a l e g c s i n o s a b b a k a f a l u b a n , l á n y o s h á z a k n á l l á t n i a legtöbb szőnyeget, falvédőt, d e szemöldökcsipeszt és p i p e r e s z a p p a n t , l a k k c i p ő t v a g y p r é m e s gallért is. A fiúk n e m sokat t ö r ő d n e k a r u h á v a l , f r i z u r á v a l , cipővel, d e n é h á n y u k „ k o m o ­ l y a n " foglalkozik m á r a b a r k á c s o l á s s a l , r á d i ó t szerel, biciklit javít, fényképez. M i n d k é t n e m b e l i fiatalság a z o n b a n k u l t u r á l i s t é r e n tesz a legtöbbet. Milyen távoli j ö v ő k é n t festették le a népi í r ó k 30—40 évvel ezelőtt azt az időt, a m i k o r m a j d a g a z d a e m b e r is pénzt ad a k ö n y v r e , s a p a r a s z t h á z a k b a n is h e l y e t k a p a k ö n y v ­ t á r ! Nos, F e l ő r ö n elérkezett ez az idő. M i n t m á r e m l í t e t t e m , jó n é h á n y h á z b a n l á t ­ h a t ó 100—150 kötetes k ö n y v t á r . M i n d a d i á k o k é . A szülők n e m s a j n á l n a k p é n z t a d n i a g y e r m e k n e k , ha b e a k a r j a szerezni a kötelező o l v a s m á n y o k a t . V e s s ü k össze, m i l y e n és m e n n y i m a g y a r újság, folyóirat j á r a faluba, n e m is szólva a r o m á n l a p o k n a g y s z á m á r ó l . K i d e r ü l , hogy s o k k a l t ö b b az ifjak r e n d e l t e l a p — Napsugár, Jóbarát, Ifjúmunkás — m i n t a „felnőtteké". Egyes ú j s á g o k a t , p é l ­ d á u l a Brassói Lapokat, e l ő b b c s a k a d i á k o k j á r a t t á k , s ú j a b b a n „ k a p t a k r á " az i d ő ­ sek is. A Korunk, Utunk, Igaz Szó, A Hét előfizetői pedig az é r t e l m i s é g i e k e n k í v ü l csakis a diákok. A m ú l t h o z k é p e s t l e g n a g y o b b v á l t o z á s t az é r t e l m i s é g i e k b e f o l y á s á n a k a l a k u l á s a m u t a t . Ez a n n á l ö r v e n d e t e s e b b , m i n t h o g y — k ö z i s m e r t t é n y — s z á m u k és h a t ó k ö r ü k falun e g y r e n a g y o b b lesz. A lényeg az, h o g y a t a n í t ó és t a n á r , a m é r n ö k és orvos é l e t m ó d j á t , h á z á t , öltözetét, l a k b e r e n d e z é s é t a m a i falusi m á r n e m t e k i n t i s e m úri h ó b o r t n a k , s e m fényűzésnek, h a n e m k ö v e t e n d ő p é l d á n a k . Az első fürdőszobákat F e l ő r ö n é r t e l m i s é g i e k r e n d e z t é k be, s ők v á s á r o l t a k elsőnek könyvespolcot, tévét, porszívót, j é g s z e k r é n y t , mosógépet, perzsaszőnyeget, m a viszont m á r sok falusi lépett a n y o m u k b a . E l s ő n e k a szövetkezet v a g y a n é p t a n á c s vezetői, m a j d a többiek. S o k a t h a l l u n k , o l v a s u n k — p r o és k o n t r a — a falu e l n é p t e l e n e d é s é r ő l , m a m m u t v á r o s o k keletkezéséről. N e m s z á n d é k s z o m a v é l e m é n y e m e t b ő v e b b e n fejte­ getni, c s u p á n r e m é n y e m e t fejezem k i : n á l u n k n e m j u t u n k el a s z e n n y e z e t t levegővel, vízellátási g o n d o k k a l , közlekedési b a j o k k a l k ü z d ő megapolisokhoz. Meggyőződésem, hogy okos tervezéssel, a szocialista v i s z o n y a i n k n y ú j t o t t a lehetőségek k i a k n á z á s á v a l elérjük, hogy n e c s a k azok m a r a d j a n a k m e g m a j d a n falusi l a k o s n a k , a k i k a m e z ő ­ g a z d a s á g b a n dolgoznak, h a n e m sokkal t ö b b e n , akik k ö z e l e b b a k a r n a k élni a t e r m é ­ szethez, a k i k a jó levegőt, a c s e n d e t részesítik e l ő n y b e n , v a g y r a g a s z k o d n a k a k i s ­ település k é t s é g t e l e n ü l k ö z v e t l e n e b b , m e l e g e b b , m e g h i t t e b b e m b e r i k a p c s o l a t a i h o z . H a f a l u n j á r o k , m i n d i g is k u t a t o m e n n e k a r a g a s z k o d á s n a k a jeleit. Szó, a m i szó, F e l ő r ö n n e m s o k a t l á t n i belőlük. M e r t épül u g y a n a t e m é r d e k n a g y ház, de jórészt k ö z é p k o r ú a k és idősek — n e m fiatalok — építik. É s n e m r i t k a az o l y a n h á z sem, ahol csak k é t öreg m a r a d t a kongó n a g y h a j l é k b a n — a fiatalok városon telepedtek meg. Í g y h á t az igényes é l e t m ó d t é r h ó d í t á s a , a n a g y t a n u l á s i k e d v sok t e k i n t e t b e n az e l v á n d o r l á s t , a v á r o s b a v a l ó beilleszkedést, az i p a r i á t r é t e g z ő d é s t szolgálja. Ez j ó

is volna, hiszen fejlődő i p a r u n k n a k kell a k é p z e t t m u n k á s , a fiatal dolgos e m b e r , de joggal teszik fel a k é r d é s t F e l ő r ö n is az öregek: — K i folytatja a mezei m u n k á t , h a m i k i d ő l ü n k a sorból? Választ k e r e s v e b e n y i t o t t a m a k ö n y v t á r b a . K i d e r ü l t , hogy n e m eléggé olvasot­ tak é p p a mezőgazdasági s z a k k ö n y v e k . Az országos l a p o k közül l e g k e v é s b é i s m e r t e k a mezőgazdaságiak. A m a g á n k ö n y v t á r a k b a n pedig s z a k m a i k ö t e t e t e l v é t v e s e m látni. A k é r d é s t m á s oldalról is m e g s z o k t a m közelíteni. M e g - m e g n é z e m a h á z a k m ö ­ gött az ólakat, k e r t e k e t . F e l ő r ö n k e v é s az á l l a t a p a j t á k b a n , n e m i g e n ü l t e t n e k a kertekbe szőlőt, gyümölcsfát. Ezzel s z e m b e n a közeli Décsén t e l e a h á z a k köze cseresznyéssel, a l m á s s a l . Másfelé, C s o m b o r d o n v a g y S z é k e l y k o c s á r d o n szőlőt t e l e p í ­ tenek a v i r á g o s k e r t b e is, s ü v e g h á z a t é p í t e n e k a v e t e m é n y e s b e n . A k i pedig ültet, a jövőre gondol, s j ö v ő j é t az ü l t e t v é n y e k m e l l e t t képzeli el. A felőri fiatalok t ö b b ­ sége m é g n e m j u t o t t el ide. A helyzet m é g s e m a g g o d a l m a s . A szövetkezet vezetői — k ü l ö n b e n okos, é r t e l ­ mes gazdák — e r ő s e n r e m é l i k , h o g y a globális a k k o r d bevezetése, a p é n z b e l i része­ sedés növelése, a h á z t á j i g a z d a s á g o k s z a b a d a b b fejlesztése s m i n d a z , a m i r e az ú j párthatározatok, r e n d e l e t e k lehetőséget a d n a k , j e l e n t ő s e n n ö v e l i k m a j d az m t s z - t a gok jövedelmét, a mezei m u n k a becsületét, a falusi élet vonzóerejét. A v á r o s r a á r a m l á s sok t e k i n t e t b e n d i v a t is, s m i n t m i n d e n h u l l á m n a k , á r a m ­ latnak, e n n e k is v a n d a g á l y a s lesz a p á l y a . I l y e n é r t e l e m b e n pedig, a mezei t e r ­ melés helyzetétől e l t e k i n t v e , d ö n t ő szava v a n a civilizáció t e r j e d é s é n e k . A gépkocsi t é r h ó d í t á s á n a k é p p e n úgy, m i n t a j ó ú t n a k v a g y a f ü r d ő s z o b á n a k . S h a a felőri építkezés ü t e m e t o v á b b t a r t , h a a falu o t t h o n a i é p p e n o l y a n k é n y e l m e t , tisztaságot nyújtanak, m i n t a v á r o s i a k , h a a közlekedés, e l l á t á s t o v á b b j a v u l , e l ő b b - u t ó b b a fiatalok is m e g é r t i k , hogy é r d e m e s f a l u n l a k n i , m i több, a m e z ő g a z d a s á g b a n is d o l ­ gozni. Herédi

Korondi tányér (Kabay Béla fotója)

Gusztáv

JEGYZETEK

Baráti emlékezés Erdei Ferencre Magyarország tudós fiát, a népi írói és politikust, megdöbbenve gyászoljuk mi is, romániai barátai és olvasói. A kedves makói család szülöttére fél évszázada egyre szélesebb körben figyeltek fel. A kis diákot eleinte csak a legrégeb­ ben kertészkedő magyar parasztok, a ma­ kói hagymások büszke öntudata vette számba. Továbbtanulása természetes kö­ vetkezménye volt e kötelességtudást és fölvilágosultságot sugalló, igényes közös­ ségi magatartásnak. Az egyetemista egyik legtermékenyebb tagja lett a Szegedi Fia­ talok falukutató társaságának a 30-as években. Nemcsak makói rokonai közt volt otthon, valahányszor nyaranta haza­ sietett a munka dandárjára s beállt a kasza, a kapa mellé az ősi sorba. Az eldugott tanyák egybesereglett népe elé is úgy állt ki esti előadásainkon, amikor a csizmaszárunkon felül befolyó sár ten­ gerén átvergődve megérkeztünk egy-egy központba, hogy a Viharsarok gya­ nakvó népe is azonnal egyenrangú fiaként vitatkozott vele. Ez a közvetlen magatartás jellemezte végig viszonyát a Futóhomok népéhez. A fiatal jogászdoktort a makói hagymások annyira a magukénak érez­ ték, hogy önként adták össze azt a nem hivatalos ösztöndíjat, mellyel Hollan­ diába mehetett tanulmányútra. A gyökeres történelmi változást hozó 1945 óta már nem személyes benyo­ másokra támaszkodik emlékezésem, hanem közös barátok vallomására és kedves alkalmi találkozásokra. Földművelésügyi miniszter korában is az „ott­ honiak" véleményét leste aggódva, s igazságügyminiszter korában arra volt büszke, hogy több mint nyolcszáz esetben enyhíteni tudott az elhamarko­ dott ítéleteken. A Hazafias Népfront főtitkáraként szinte állandóan úton volt, de amíg Afrikát és Koreát repülőn látogatta meg, addig saját országá­ ban nemegyszer elakadt a tanyai utak hófúvásában. A Magyar Tudományos Akadémia főtitkáraként szívesen szervezett értekezleteket, amelyekre a kül-

döttek ragyogóra fényesített csizmájukkal állítottak be, végigkopogva a tisz­ teletre méltó folyosókon. Úgy tudott ízes „szögediesön" beszélni, hogy min­ denkinek „meg köllött" értenie legkomolyabb tudományos fejtegetését is. Összes szerepei közül saját bevallása szerint az agrárszociológusé volt a legkedvesebb. Egészséges életmódját Pesten is folytatta, akár mintaképe, „Zsi­ ga bá". Este korán feküdt, hajnalban kelt, s reggel fél nyolcig az íróasz­ tala mellett ült. Ez volt az ő ideje. Akkor szedte ráncba és vetette papírra azokat a gondolatokat, melyek a magyar parasztság szocialista módosodását egyengették, s amelyekhez a nyersanyagot részben mindvégig személyes te­ repmunkával szerezte, részben a modern technika minden eszközét fölhasz­ náló kedves Mezőgazdasági Kutató Intézete lyukkártyákon tárolta neki. Fél nyolckor nekiindult a „szolgálat"-nak, mert minden egyéb csak az volt szá­ mára, és sok volt a szolgálat és nehéz. Rendszerint késő délután tért haza a családi otthonba, ahol gyermekei várták, a felesége, aki őérte minden más hivatást otthagyott, mert valaki­ nek az otthoni szolgálatot is el kellett vállalnia. A család éppúgy megma­ radt számára ősi fészeknek, mint a földet művelő atyafiság. Az otthont óvta, védte, segítette. Még „káderese" is volt otthon, egy valódi alföldi puli. Ven­ dégeit felesége oldalán a lépcső tetején várta be mosolyogva, míg a puli elébük szaladt. Akit megmorgott — arra ügyelni kellett, s csak kevesen vol­ tak, akiket a szigorú puli barátságosan fogadott. Azokat, akiknek nem volt miért félniük tőle. V á r ó n é T o m o r i Viola

Maradnak a művek! „Nem az énekes szüli a dalt, a dal szüli énekesét" — olvassuk le Babits Mihály síremlékének feliratát Ferenczy Béni domborművéről. S rádöbbenünk, hogy a költőnek emléket állító szobrászra is illenek e sorok. Rádöbbenünk, hogy sokszorosan igaz ez itt, ahol — megfakulva a távolodó időben — egyre kevesebb személyes emlék emlékeztet már rá. Maradnak Íme renczy

hát a

a szobor,

művek! közgyűjteményeinkbe

Béni terrakottába

égetett

remeke,

került

műveinek

legszebbike:

Fe­

az A v a s i p a r a s z t .

Nagybányáról származott át Kolozsvárra. Tizenöt éve már, hogy tulaj­ donosa a kolozsvári Művészeti Múzeum. Felbukkant (igaz, rövid időre) a mú­ zeumi alapkiállításon, de úgy tűnik, még nem találták meg végleges helyét a gyűjteményekben. Holott!... De hadd emlékeztessünk arra, ami idestova művészettörténetírásunk közhelyének számít már. Emlékeztessünk rá, hogy a Ferenczy családot a művésztelep hazaivá honosodásának sorsdöntő esztendei fűzik hozzánk, hogy a család valamennyi alkotója Nagybányáról lendül pá­ lyájára, életművük így joggal a mienk is. Ferenczy Béninek, a magyar szob­ rászat e kivételes tehetségű formaművészének életútja ugyancsak példázza ezeket a kapcsolatokat. Hat éves, amikor Noémivel, ikertestvérével együtt apja,

Ferenczy Károly Nagybányára hozza. A család házat vesz a veresvízi bányásznegyed kapujában, s a gyermekek — Béni, Noémi meg a náluk néhány év­ vel idősebb Valér — itt nőnek jel a művészet iránt fogékony ifjakká. Béni három éven át tanul a festőiskolában, s egészen fiatalon, 1912-ben már a Nagybányai Festők Társasága tagjává választják. A háborút követően, tíz évig — míg édesanyja él — bécsi emigrációja idején gyakran látogat haza Nagy­ bányára. S még egy epizód: 1920 őszén Ferenczy Béninek, aki korábban Pestről a fehérterror elől menekült el, most az októberi általános sztrájkban való cselekvő részvétele miatt kell Nagybányáról távoznia. Munkásmozgalmunk történészei is keveset tudnak erről. Hangsúlyosan azért említjük itt, mert a szobor is, amelyről szólni kívánunk, ezt az epizódot eleveníti fel. Tehát

a

szobor...

Portré, az agyagművesség legegyszerűbb technikájában, a terrakottában. Egy avasi paraszt képmása. Férfivá érett ifjút ábrázol, jellemének és etniku­ mának sajátos vonásaival. Aki csak egyszer is járt az Avasban, minden bi­ zonnyal tétovázás nélkül felismeri ezt a népi karaktert a szoborban, mely nagyon realisztikus és nagyon megszerkesztett. A Ferenczy-szobrokon újra meg újra felsejlő klasszicista szemléletet példázza ez a képmás. Az erőteljesen megrajzolt orr, az ajak kemény vágása, az izomzatot és az arccsontok belső konstrukcióját láttató profil és áll olyan közel hozza a klasszikus (itt római) példaképeket, mintha az akadémiák mintapéldányai vagy múzeumi relikviák nyomán építette volna meg. Többletet ad a haj mintázata. A homlokba hulló fürtök: az avasiak sajátos hajvise­

lizáitságnak.

I I I I

lete. De ahogy Ferenczy megmintáz­ za, az valóságos technikai bravúr. Itt minden fürt szabadon hull a homlokba, a haj szabadon csava­ rodik fürtökbe, nyoma sincs még a szobrain később jelentkező stiMintha a klasszikus formákat igyekezett volna felolda­ ni, kontrasztképpen a haj aprólé­ kos megmunkáltságával. Ilyen kont­ rasztokat, indulatot és nyugalmat, feszítő energiákat és önmegtartóz­ tatást, de mindenekelőtt valami su­ gárzó emberi méltóságot áraszt ez a szobor. Az avasi román parasztot művészetünkben ilyen erővel csak Vida Géza ábrázolta. Ferenczy Béni katalogizált szobrai között, furcsamód, nem szerepel ez a remek alkotás. Mikor készülhetett? A szobor hátoldalán csak egy vékony, bekarcolt aláírást találunk: Ferenczy Béni. Sem évszám, sem a keltezés helye, csak stíluskritikai alapon közelíthetünk

hozzá. Ferenczy, mióta Bourdelle tanítása közelhozza a klasszicista szemlé­ lethez, többször is visszatér a görögös-latinos fogalmazáshoz. Legkorábban, a tízes évek második felében bukkannak fel nála e látásmód külsőségei. Klaszszikus arányú Lépő nője 1917-ben készül el, s ezen a modell hajviseletének ugyanolyan megformálását fedezzük fel, mint az A v a s i p a r a s z t o n . A válasz­ hoz közelebb visz terrakottáinak áttekintése is. Égetett agyagszobrainak és vázáinak közel egyharmadát egyetlen esztendőben, 1916-ban készíti, hogy azután, nagy kihagyásokkal, egy-egy évben legfeljebb egy-két terrakotta szobra kerüljön ki nagybányai, bécsi vagy budapesti műhelyeiből. Nagy a valószí­ nűsége így, hogy a keltezetlen s minden bizonnyal gipszminta után öntött szo­ bor a tízes évek második felében vagy éppen 1916-ban készült. (Nagybányai eredetére a szobor anyaga utal; a felhasznált sárga agyag lelőhelye kimutat­ hatóan — S z a b ó János keramikus közlése szerint — Nagybánya környéke vagy a szomszédos Felsőbánya.) Nem közömbös ennek a szobornak a sorsa. Ferenczy Béni és Noémi, amint említettük, aktív szervezői a romániai munkásság 1920. évi első általános sztrájkjának. Noémit törvény elé állítja az Averescu-rendszer, Béni Pozsonyon át Bécsbe távozik. A részleteket a to­ vábbi kutatásoknak kell kideríteniük, de bizonyosnak tűnik, hogy éppen a történtek idején kérnek fel egy nagybányai román ügyvédet — mellesleg lel­ kes műpártolót — ügyük védelmére a törvény előtt. Honoráriumként az ügy­ véd ezt a szobrot kapja, majd a család tulajdonából, az özvegy felajánlására — vásárlás útján — a kolozsvári múzeumba kerül az Avasi p a r a s z t . 2414 — ez a Ferenczy-szobor múzeumi katalógus-száma. Művészi értéke, keletkezése, ihlető témája, közelmúltunk történelméhez fűződő sorsa arra int: meg kell végre keresnünk a helyét hazai művészetünk alkotásai között. Murádin Jenő

A falu feledésbe vesző hétköznapjai Világunk arculatának változását legszembetűnőbben falvainkon észlel­ hetjük. Az életmód átalakulása szükségszerű és hasznos, minthogy kelleme­ sebb, emberibb létet alapoz meg, az ember azonban emlékező és értékmeg­ őrző lény. Tanulságként megőrzi múltjának emlékeit (még a rosszakat is!), és élő hagyományként gyakorolja mindazt, ami értékéből és társadalmi hasz­ nosságából nem veszített, vagy az új időknek megfelelő tartalommal tölthető meg. A falusi életforma gyökeres megváltozása arra int bennünket, hogy na­ gyobb gondot fordítsunk múltunk emlékeinek megőrzésére, hagyományaink ápolására. Jól tudjuk, sok minden történik népművészetünk alkotásainak megőrzéséért és magának a népművészeti tevékenységnek a kiterebélyesedéséért. Ezeket az akciókat örömmel fogadjuk, arra azonban már kevesen gon­ dolnak, hogy egy szép varrottas, a szorosan vett művészi munka előfeltételként több h á z i i p a r á g (fonás, szövés, kelmefestés) közreműködését igényli. Nyilván­ való, hogy a varrottas mint népművészeti alkotás értékes még akkor is, ha anyagát nem házilag készítették, hanem gyári termék. A társadalom fejlődé-

sének kutatóját azonban érdeklik ezek a gyáriparral való versengésben „ter­ mészetes halállal" kimúlt háziiparágak, kezdve gazdasági-technológiai vonatko­ zásaiktól egészen szókincsükig. Sőt, az iparnak sem ártana pontosan megtud­ nia, milyen minőségű a népművészeti alkotás nyersanyaga, technológiája, milyennek kell lennie ahhoz, hogy hozzájáruljon a hagyomány teljes hangu­ latának kialakításához. Hasonló megfontolások érvényesek a többi népművészeti ágra (keramika, famegmunkálás) is. Nemcsak a szépet kell megőriznünk és fejlettebb techno­ lógiával újra meg újra megvalósítanunk, gondolok például a népi díszítőelemek felhasználására a dísztárgy-iparban, hanem eredeti technológiájuk emlékét is — a helyes történelmi távlat felmérése, az utókor okulása végett. Felmerül a kérdés: csak a népművészet esztétikai hagyományai haszno­ síthatók-e a jövőben, a háziipar, a falu termelési gyakorlata és általában a népi praktikák pedig — a sokkal hatékonyabb gyáripartól kiszorítva — a mú­ zeumba kerülnek, esetleg a feledés homályába vesznek? A válasz nem olyan egyszerű. Falun ma cseréppel fedik a házakat, takaréktűzhelyen főznek és vil­ lannyal világítanak. Jól van ez így, senkinek sem kell sajnálnia a rothadó szalmatetőt, a kormozó nyílt tűzhelyet és a pislákoló mécsest. Ifj. Kós Károly azonban érdekes könyvecskében igazolta, hogy mi mindent tanulhat és hasz­ nosíthat a t e r m é s z e t j á r ó ember a nép természettel vívott harcának évezredes tapasztalatából. Népi gyógyítási módok. Látszólag gyakorlati fontosság nélküli probléma — adalékok a kuruzslás történetéhez. Valóban, a népi gyógymódok, még azok is, amelyek nem minősülnek kuruzslásnak, hatékonyságukban általában meszsze elmaradnak a modern orvostudomány eredményei mögött. Felmérésük azonban a hazai gyógynövénykincs pontosabb feltérképezéséhez és a „hagyo­ mányos" (tehát a környezeti hatásokkal és az életmóddal szoros kapcsolatban levő) betegségek körülhatárolásához segíthet hozzá. S ez már nemzetgazdasági érdek. Bár ezzel eltávolodom attól a gondolatsortól, amely a népművészeti értékek megőrzésének problémájából indult ki, mégis megemlítem azt a vesz­ teséget, amelyet a falusi emberek gombaismeretének — számos vidéken ész­ lelhető — sekélyesedése okoz: egy hold erdőterületen közepes csapadékú évben legalább 5 kg ehető gomba terem, hozzáértés híján azonban mind kisebb részét értékesítjük (különösen, ami a választékot illeti). Sokan írtak eddig a falusi múzeumok érdekében, jómagam is. Az ötletet azonban — a közeli megvalósulás reményében — nem árt újra meg újra felemlíteni. Részben késő már, de még nem teljesen elveszett ügy a néhai falusi élet tárgyi emlékeinek megmentése. Sok faluban akad egy-egy olyan régi ház, amely (talán egy kis jóindulattal) maga is műemléknek számíthat, és mint ilyen megfelelő otthona lehet a falu múzeumának, letéti helye mind­ azoknak a tárgyaknak, amelyekkel a falu népe létéért küzdött, és amelyek­ kel otthonát, környezetét szépítette. Itt azok közül a tárgyak közül sorolnék fel néhányat a figyelem felkel­ tése végett, amelyeket kevesebbre becsülünk, mint a népművészet alkotásait. A táplálkozás sokrétű tevékenységének emlékei; a világítás, gyertyakészítés és szappanfőzés, az építkezés eszközei; a vadászat és halászat változatos szer­ számai... S még sokáig lehetne sorolni, mi minden kívánkozik a múzeumok tárlóiba, a díszítőművészet és a viselet joggal csodált tárgyai mellé. A gyűj­ tögetés emlékeit a gyűjtés tárgyainak (bogyók, gyökerek, gyógynövények) min­ tagyűjteményei idézhetik fel. Nem érdektelen a mezőgazdasági termelés esz-

közei mellett területi eloszlásuk emlékeit is megőrizni (például térképen fel­ tüntetni: mit hol termesztettek, merre legeltettek). A feladatok tovább soro­ lása fölösleges — akad majd hozzáértő, aki vállalkozik egy részletes falumú­ zeum-útmutató megírására. Lényeges az, hogy ne csak a falu életének tárgyi emlékeit őrizzük meg, hanem azt is, ami őket — hasznosságuk idején — éltette: a falusi emberek évszázados tapasztalataiból kikristályosodott e l j á r á s o k a t , technológiákat. Tehát nemcsak állapotokat, hanem f o l y a m a t o k a t is meg kell őriznünk azok számára, akik időben is teljes képet akarnak nyerni arról a vidékről, amelyen élnek. A múzeumi tárgyak gyűjtését a még emlékezetben élő eljárások szorgos lejegy­ zése kell hogy kísérje. Egy történelmi változáson keresztülment életforma emlékét kell a maga teljességében megörökíteni, mert nincs szőttes szövőszék nélkül, mázas bokály égetőkemence nélkül, és általában minden ünnepi forga­ tag mögött ott rejlik a hétköznapok hosszú sorának kevésbé látványos, de nélkülözhetetlen munkája. Mindennek a megvalósítása nem igényel különösebb anyagi befekte­ tést. Egy házat kell közmunkával rendbehozni és a többi azoknak a lelkes munkájára vár, akik ragaszkodnak falujuk múltjához. S mindenhol akad egy­ két orvos, mérnök, tanár vagy más falusi értelmiségi, aki szívesen irányítaná ezt a tevékenységet. Esetleg a művelődési háznak külön e célra alakult szakköre! Nem vagyok a néprajz szakértője, még csak amatőr művelője sem. Hiányérzetem támadt, s úgy gondoltam, közérdekű ezt nyilvánosan megfo­ galmazni: nem lesz alkalmunk a falu hétköznapjainak számunkra egyáltalán nem közömbös emlékeit megismerni és tanulmányozni, ha nem gondosko­ dunk az utolsó percekben a megőrzésükről. S ezek az utolsó percek is fogy­ tán vannak már. Salló

Ervin

Meglátni és kifejezni NÉGY

KÉP

1. Fények... Szürke, fekete, fehér. Vagy még inkább: fekete, fehér, szürke. Hiszen középen villog a fehér, egyik oldalt fekete kontraszttal, má­ sikon finom szürkékkel határolva... Szabálytalan sávok. Vannak, akik ala­ kokat látnak benne. Én is felfedeztem egyet. De azóta sem találom szebb­ nek. S addig is éppúgy gyönyörködtem benne. Bár függőlegesekre épül a kom­ pozíció, mégis valami sudár, felfelé szárnyaló nyugalmat, tisztaságot látok benne. Ha hangosan szólnék mellette, lehet, hogy megszégyellném magamat. 2. 1970. május... Életem legjobb riportképe — mondotta róla Bartha Árpád. És valóban, bárhol jelent meg vele, mindenütt nagy sikert aratott. Ha akarná, százasával tudná eladni. Hiszen: igénylik az emberek, s állandóan kérdik: nem csinálna-e nekik egyet belőle? Nem egy barátjának a lakásában ott díszeleg a falon... Én mégsem a riportképet látom benne. Nem azt, hogy 1970 májusában szörnyű napokat élt át az ország. Illetve azt is. De azon túlmenően emberi megpróbáltatásokról beszél nekem. Végtelen monotóniáról

s benne a szenvedésről... Szürkén hullámzó víztükör. Azt hiszem, ez a kép bármelyik nemzetközi kiállításon m e g á l l n á a helyét. 3. Asszony... Az ajtóban áll. Fekete kendő, f e k e t e ruha, haris­ nya és cipő rajta. Fekete keretbe foglalja az ajtó kivágása. Ez az asszony háttal áll nekünk. S mégis többet mond el róla így a fénykép, mintha előt­ tünk volna az arca is. Nem egy bizonyos valaki ő, hanem csak egy asszony. Egy a sok közül. Egy meghajlott hátú élet. Búcsúzó ember. Megáll még egy pillanatig az ajtóban, aztán elindul... Szemben vele kerítés, fehér falú, hóval borított falusi ház.

lájbi,

4. Kőarc... Be szép is tud lenni a kő! Ha pattintják, faragják, sohasem törik simán. Höbörcsös a felülete... És arc is ez. Kőarc. A szemek: fekete árnyékok az egyenlőtlen felületen. Az orr: kiálló orom. S a száj: az épület falába épített kő cement-kötésének a vonala... Itt is fekete és szürkésfehér. Láthatsz benne rémet. És láthatod a természet arcát is. Az éjszaka nyugal­ mát. Vagy ha nem képzelsz bele semmit, gyönyörködhetsz a fények és árnyé­ kok nagyszerű játékában. S abban, hogy be szép is tud lenni a kő!

ADATOK 1937-ben született a Kovászna megyei Lécfalván. 1954-ben fémipari szak­ iskolát végzett. Volt vasesztergályos, könyvelő, „szabadúszó" fotós az Új Idő­ nél, az új megyei lapok megalakulásától (1968) a Sepsiszentgyörgyön meg­ jelenő C u v î n t u l Nou fotóriportere. Az első országos kiállítás, amelyen részt vett, a szatmári Ifjúmunkás­ m a t i n é keretében volt 1965-ben: I. díjat nyert. Bukarestben, Iaşi-ban, Craiován és Kolozsváron szerepelt még. Majdnem minden részvétele újabb és újabb kitüntetéseket hozott. Művészfotóit az ország szinte valamennyi jelen­ tősebb lapja közölte már (Gazeta l i t e r a r ă , A s t r a , K o r u n k , U t u n k , Új Élet, Brassói L a p o k , K a r p a t e n R u n d s c h a u , F e m e i a , A l m a n a h u l ) . De azt, hogy nem óhajtana-e a Fotóművészek Országos Szövetségének a tagja lenni, még soha nem kérdezte meg tőle senki.

BESZÉLGETÉS — Mi a véleményed művészetben?

az ösztönösség

és a tudatosság

szerepéről

a

fotó­

— Az én esetemben mind a kettőről beszélhetünk... Talán a tudat szerepe lehetne nagyobb. De vannak esetek, amikor az ember az ösztöneire kell hogy támaszkodjon. Például a riportfotózásnál. Az absztrakt dolgoknál már sokkal inkább beszélhetünk tudatosságról. Sokszor ugyanarra a kockára két felvételt is készítek. Lehet, hogy elsőre nem sikerül megvalósítanom az el­ képzelésemet. Ilyenkor megpróbálom újra és újra. A K ő a r c o k című soro­ zatomat például éjszaka, villanyfénynél készítettem. Két rendet is elron­ tottam, amíg rájöttem, hogy fél órányit kell működtetni a gépet, míg meg­ felelő födöttséget kapok. Közben még le is igazoltattak... — Vannak-e vesszőparipáid? — Hát a fák. Emberi érzelmeket, emberi dolgokat látok bennük. Aktot

is. Amikor lenyesték az ágakat, könnyeztek. A szőlő is könnyezik ilyenkor, úgy mondják, attól nemesedik. Engem mindig megráz, amikor ezt látom. Szeretnék fellázadni!... Másik visszatérő témám: a kezek. Újabban pedig a kövek. A vonalakkal, a körökkel is mindig bíbelődöm. Most nekifogtam a falusi életképeknek. Nem köt úgy le, mint a fák. Talán mert könnyebben kínálja magát a téma. Valósággal kilököm, hiszen bennem van. Látom, tu­ dom, hogy mit fog tenni az a macska a következő pillanatban. Könnyebb hát a dolgom... — Ezek szerint a fotózásban is nagyobb öröm, ha olyasmit fedezel fel, amit más nem? — Igen. Ez a legnagyobb öröm. Itt van a villámsújtotta fa. Ez az én szobrom. Sok emberrel elhitettem, hogy én faragtam... Ezt kellene hogy te­ gye mindenki. Ne kezdjük egymás témáit elorozni. Hisz annyi minden van. Olyanok egyesek, mint a gyermek. Ha látja a társát játszani, ő is oda megy... — Falusi sorozatodban nem látom az újat. Vajon nem mások után mész ott te is? — Kakass barátom vízvetést és ónvetést fényképeztetett. Rájöttem, ne­ kem ezeket az embereket meg kell örökítenem. Ha mi most nem tesszük ezt meg, talán holnap már késő lesz. De nem pusztán dokumentáció akar azért lenni. Több is van benne... Ezeket a bajuszos embereket le kell fényké­ peznünk, mert eltűnnek. Úgy érzem, ez kötelességem. — Miben látod a fotózás továbbfejlődésének a lehetőségét? — Nem ártana egy fotóművészeti főiskola. Vannak már olyan országok, ahol katedrát kapott a filmművészet mellett a fénykép is. Kiadványok kellenének, az eddigieknél nagyobb számban. Könyveket is lehetne illuszt­ rálni fotóval. Ne csak képzőművészekre bízzanak ilyesmit. Műteremre lenne szükségünk nekünk is. Amíg többen dolgozunk egy-egy laboratóriumban, akarva-akaratlan hatunk egymásra. Ha van egy témám, s elmondom vala­ kinek, elveszti a jelentőségét. Már nem kívánom annyira, hogy megcsináljam. Kibeszéltem magamból. Igazán szép, értékes fotókat vásárolhatna az állam is, s múzeumban gyűjthetné össze őket. Ügy, mint ahogy a festményekkel teszik. Emberek is díszíthetnék velük a lakásukat. Nagyobb értékük lehetne. Jelenleg csak a családi képeknek van becsük az átlagemberek szemében. S ha tetszik is egyik-másik felvétel, akkor sem a művészi tárgyat látják benne, amit érdemes lenne megvásárolni. Számos képemmel nyertem díjat különböző kiállításokon, de soha egyetlen sort sem írták le ezekről. — Érvényesíteni tudod-e saját lapodnál az ízlésedet? — Nem. Olyanok diktálnak, akik nem értenek hozzá. Én tudatosan készítem a főnököm ízlése szerint a képeket... Szét kellene küldjenek ben­ nünket az országba. Hogy minél többet lássunk. Hisz a fotós anyaga az élet... — Szoktál-e színesben is dolgozni? — Nem. Én a feketében láthatok akármit. Ha viszont valamit, mond­ juk, pirosban hoztam ki, azt csak pirosnak láthatom. — Vágyaid? — Szeretnék egy könyvet kiadni, Az én fotóim címmel. Ilyen ciklusok lennének benne: FÁK, KÖVEK, VIZEK. Szeretnék deszkafelületre, kőre, vasra dolgozni... Színházban díszletet készíteni... Igazi riportokat fényké­ pezni. Olyant, hogy szövegre ne is legyen szükség. Például egy művészt úgy bemutatni, amint éppen dolgozik, külön a kezét, s néhány munkájának a re-

produkcióját... Meg aztán egy olyan egyéni kiállítást is szeretnék, szen nagyméretű fotókat állítanék ki. S a teremben közben szólna Szakítanék a hagyományos tálalási módokkal is. És megvalósítanám vemet: a térfotót...

ahol egé­ a zene... régi ter­

PORTRÉ Megjelenésében egyszerű. Nem a külsejével akarja felhívni magára a figyelmet. Sokan darabosnak, nehéz embernek tartják. Talán mert véleménye van a dolgokról. Mesterségét szereti. Képes lenne éjjel-nappal csak arról beszélni. De azért igyekszik másban is tájékozottságot szerezni. Rendszeresen olvas, képezi magát. Amikor jut rá ideje. S érdekes, ha kedvtelésből fotóz­ hat, nem fárad bele még akkor sem, amikor reggeltől késő estig dolgozik. Ízlése, képszerkesztő egyénisége már nagyjából kialakultnak mondható. Nagy­ szerű meglátásai vannak. Mindig mindent figyel. Különösen a közeli témák meglátására nagyon érzékeny. Bár állandóan mérlegel, hogy mit hogyan is lehetne jobban megoldani, mégis inkább ösztönei irányítják cselekedeteit. Igen nagy szerepet szán kompozícióin a vonalaknak. Optimizmust, pesszi­ mizmust, felfelé törést, nyugalmat vagy nyugtalanságot szándékszik velük kifejezni. Mindenben a harmóniát keresi. A formák egyensúlyát. A nyugalom művészének is nevezhetnők... De ez a nyugalom nem mint magatartásforma jelentkezik nála. Hisz épp nyugtalansága a biztosí­ téka annak, hogy művészete a jövőben tovább fejlődhet. Gazda

Kozma István: Máramarosi szőnyeg

József

N E M Z E T K Ö Z I ÉLET

Alkotó külpolitika Románia külpolitikájának lényeges eleme az összes szocialista országok­ hoz fűződő barátság és szövetség, az együttműködés fejlesztése. E princípium tartalma a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus, elve a jog­ egyenlőség, a nemzeti függetlenség és szuverenitás, a területi integritás tisz­ teletben tartása, a belügyekbe való be n e m avatkozás, az elvtársi segélynyúj­ tás, a kölcsönös előnyök biztosítása. S ez egyaránt szolgálja Románia érde­ keit és a szocializmus, a béke világméretű ügyét. A békés egymás mellett élés szellemében egyöntetű elismerés illeti e külpolitika tagadhatatlan elvszerű­ ségét, korszerűségét és hasznosságát. Tartós alapja a hazánkban és más or­ szágokban végbement gazdasági-politikai, történelmi átalakulás; a szocializ­ mus végérvényes győzelme tizennégy országban. A szocializmus történelmi valósága a jelenkor meghatározó tényezője. Á l l a m u n k külpolitikája e tendencia szüntelen erősítésére irányuló, széles körű tevékenységében abból a felismerésből indul ki, amely szerint, a szocialista országok összességének döntő szerepe elválaszthatatlan az ú j társadalom épí­ tésének sikereitől, külön-külön minden egyes szocialista országban. A szocializmus hatása a szocialista országok egymás közötti kapcsolatai jellegének is függvénye, ugyanis a szocializmus világméretű jelenvalósága és hatása megköveteli a minőségileg ú j típusú nemzetközi relációk kialakulását. Korunk magasrendű igénye az államok, a nemzetek teljes bizalomra, sőt őszinte együttműködésre építő jó és nyílt kapcsolatainak olyannyira fontos realizálódása. Kétségbevonhatatlan érvényű alapelvek ezek; a Román Kommunista Párt megalakulása 50. évfordulójának esztendejében, a IX. és X. kongresszus nagy jelentőségű határozatai valóra váltásának szellemében hónapról hónapra jelez­ hetjük példás megnyilvánulásaikat, konkrét érvényesülésüket. A szüntelen megújulások szellemében illő regisztrálnunk hazánk Nicolae Ceauşescu elvtárs vezette párt- és kormányküldöttségének látogatását a Kínai Népköztársaságban, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, Vietnam Demokratikus Köztársaságban és a Mongol Népköztársaságban. Mindannyian fokozott figyelemmel követtük e — valóban kivételes jelen­ tőségű — nemzetközi akciók minden mozzanatát, s a megnyilvánulások soka­ sága már híven tükrözhette a teljes helyeslés, egységünk megannyi jelét. Jó érzéssel értesültünk a külpolitikánk méltó tekintélyét hangoztató külföldi kom­ mentárokról is. Pozitív, a fennálló nehézségek áthidalására, a szocialista orszá-

gok együttműködésének fejlesztésére, a kapcsolatok javítására irányuló vonal­ vezetésünk újabb sikereinek jelentőségéhez mért visszhangja támadt. Az imperializmus elleni szolidaritás hatékony kifejezése ez, egyértelmű helyeslése a „minden nép joga, hogy ura legyen sorsának" elvnek. Az ázsiai szocialista országokban tett látogatás nem csupán legáltaláno­ sabb érvényű tanulságaiban kimagasló esemény: fontos momentuma hazánk barátsága és szolidaritása erősítésének ezen országok mindegyikével. S két szo­ cialista ország kapcsolatainak javulása — a marxizmus—leninizmus, a prole­ tár internacionalizmus, a jogegyenlőség, a szuverenitás és nemzeti független­ ség tiszteletben tartása, a belügyekbe való be n e m avatkozás jegyében — m i n ­ denkor csak hasznára válhat a szocializmus közös érdekeinek. A szocialista országok közötti együttműködés előmozdítása, az általános antiimperialista harc a szocializmus és a béke ügye követelményeinek jegyében — ez Románia Szocialista Köztársaság alapvető érdekeinek megfelelő politika. Az ázsiai országokban tett legmagasabb szintű látogatás méltatása ismé­ telten jó alkalom arra, hogy újólag a magunkénak valljuk állampolitikánk konkrétumokban is szabatosan megfogalmazott tételeit. Románia politikai téren, a gazdasági, műszaki, kulturális és tudományos együttműködés síkján állandóan fejleszti szoros kapcsolatait az összes testvéri szocialista országokkal. A K G S T és a Varsói Szerződés tagállamaként szélesíti baráti kapcsolatait a Szovjetunióval, Lengyelországgal, Csehszlovákiával, Ma­ gyarországgal, Bulgáriával, a Német Demokratikus Köztársasággal, úgyszintén Jugoszláviával, Albániával és Kubával. Kivételes jelentőséget tulajdonítunk a Szovjetunióval, a Csehszlovák SzK-val, a Lengyel NK-val, Bulgária NK-val megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmények­ nek, amelyeket az utóbbi időben írtak alá; parafáitan aláírásra várnak a szer­ ződések a Magyar NK-val és a Német DK-val. Pártunk és államunk cselek­ vően előtérbe helyezi a magas síkú találkozókat, a két- és sokoldalú kapcsola­ tokat a többi szocialista állam párt- és állami képviselőivel, a küldöttség- és tapasztalatcseréket a szocialista építés különböző területein. Ezek a kapcsolatok lehetővé tették és lehetővé teszik a kölcsönös tájékoz­ tatást a kommunizmus építésének menetéről, a kétoldalú kapcsolatokban vagy a nemzetközi élet terén kölcsönös érdeklődésre számottartó problémák nyílt, az elvtársi együttműködés szellemében történő megvitatását, közös konklúziók kikristályosodását, valamint azon elhatározás érvényre juttatását, hogy a leg­ különbözőbb területeken tovább fejlesszék a kölcsönösen előnyös együttműkö­ dést. KORUNK

Az „eszményi földműves" és a Közös Piac Sicco M a n s h o l t , az E u r ó p a i Közös P i a c Mezőgazdasági B i z o t t s á g á n a k a l e l n ö k e , neves közgazdász, összeállította az „eszményi f ö l d m ű v e s " személyi a d a t a i t : d i n a ­ m i k u s , széles l á t ó k ö r ű , fiatal, elég n a g y f ö l d t e r ü l e t e n g a z d á l k o d i k a h h o z , hogy a t e c h n i k a m o d e r n eszközeit a l k a l m a z h a s s a , ésszerűen, t á v l a t o k b a n gondolkozva fek­ teti be j ö v e d e l m é t g a z d a s á g a fejlesztésére, s j ó k e r e s k e d e l m i érzékkel r e n d e l k e z i k . A Közös P i a c o r s z á g a i b a n a s t a t i s z t i k á k s z e r i n t tízmillió e m b e r foglalkozik a k t í v a n m e z ő g a z d a s á g g a l (1969-es adat). Hogy ezek közül h á n y a n felelnek m e g M a n s h o l t k ö v e t e l m é n y e i n e k , azt n e m közlik a t á b l á z a t o k . 1971. m á r c i u s 22-én, a m e z ő g a z d a s á g ü g y i m i n i s z t e r e k é r t e k e z l e t e n a p j á n , a Közös P i a c országaiból érkezett p a r a s z t o k n a g y s z a b á s ú t ü n t e t é s t r e n d e z t e k B r ü s s z e l b e n . A k a r h a t a l o m is b e a v a t k o ­ zott, tüzelt, és a Közös P i a c politikája ellen tiltakozó f ö l d m ű v e s e k közül kétszázan m e g s e b e s ü l t e k , e g y i k ü k p e d i g életét v e s z t e t t e . Az áldozat, A d e l i n P o r i g n a u x , a m i n t k é s ő b b k i d e r ü l t , p o n t o s a n megfelelt m i n d a z o k n a k a feltételeknek, a m e l y e k Sicco M a n s h o l t s z e r i n t a Közös P i a c e s z m é n y i f ö l d m ű v e s é t jellemzik. P u b l i c i s z t i k a i s z e m p o n t b ó l vonzó l e n n e P o r i g n a u x h a l á l á n a k j e l k é p p é a v a t á s a : B r ü s s z e l b e n m e g ö l t é k az E s z m é n y i F ö l d m ű v e s t . C í m n e k is h a t á s o s . De a l a p t a l a n v á d a s k o d á s n a k t ű n h e t n e a Bizottság o l y a n s z a k e m b e r e i ellen, a k i k őszintén h i s z n e k a Közös P i a c jövőjében, és m e g k í s é r l i k e s z m é n y i f ö l d m ű v e s s é a v a t n i a szövetkezett országok p a r a s z t g a z d á i t . Sokkal i n d o k o l t a b b az a k é r d é s , v a j o n mit k e r e s e t t a t i l t a ­ kozó t ü n t e t é s e n az a f ö l d m ű v e s , aki m á r most olyan k é p e s s é g e k k e l s o l y a n anyagi eszközökkel r e n d e l k e z e t t , a m i l y e n e k e t a p a r a s z t o k tízmilliós t ö m e g e t a l á n s o h a s e m fog e l é r n i ? H a a Közös P i a c politikája az ő s z á m á r a s e m j e l e n t e t t e a b o l d o g u l á s i d e ­ ális k e r e t é t , m i l y e n n e k l á t h a t j á k a t ö b b i e k ? A h a t r é s z t v e v ő ország á r p o l i t i k á j á n a k egységesítése a m e z ő g a z d a s á g i t e r m é k e k t e r é n egyelőre az egyetlen kézzelfogható m e g v a l ó s í t á s a b b ó l a s o k o l d a l ú t e r v b ő l , amely az E u r ó p a i Közös P i a c n é v e n i s m e r e t e s . A szövetség továbbfejlesztése, a gazdasági és p é n z ü g y i u n i ó m e g t e r e m t é s e az e d d i g i e k n é l is b o n y o l u l t a b b k é r d é s e ­ ket v e t fel, s m e g v a l ó s í t h a t a t l a n l e n n e , h a a m e z ő g a z d a s á g i e g y ü t t m ű k ö d é s k ö r ü l k i a l a k u l az „elégedetlenek E u r ó p á j a " . M á r p e d i g az egységes m e z ő g a z d a s á g i á r p o l i t i ­ k á t b i r á l ó k t á b o r a növekszik, az e l é g e d e t l e n e k követelései s z a p o r o d n a k , s a májusi brüsszeli é r t e k e z l e t h a t á r o z a t a i bizonyítják, hogy a Közös P i a c vezetői e g y r e t ö b b , az a l a p e l v e k k e l e l l e n t m o n d ó koncessziókra k é n y s z e r ü l n e k , m e r t az á r p o l i t i k a egy­ magában képtelen megoldani a nyugat-európai mezőgazdaság nagy problémáit, a m e l y e k e t a t a g á l l a m o k e g y e n l ő t l e n fejődési foka és ü t e m e súlyosbít. Miért a n n y i r a nehéz közös n e v e z ő r e hozni a részt v e v ő á l l a m o k mezőgazdasági érdekeit a Közös P i a c o n b e l ü l ? A m e z ő g a z d a s á g h e l y e az i p a r i l a g fejlett tőkés országok g a z d a s á g á b a n az utóbbi é v t i z e d e k b e n j e l e n t ő s e n eltolódott. A b r u t t ó n e m z e t i j ö v e d e l e m a l a k u l á s á b a n , a m u n k a e r ő - e l o s z t á s b a n , a b e f e k t e t é s e k és az e x p o r t megoszlása t e k i n t e t é b e n sze­ repe á l l a n d ó a n csökken. A Közös P i a c t a g á l l a m a i n a k összességét t e k i n t v e a mezőgaz­ daság 1967-ben a b r u t t ó n e m z e t i j ö v e d e l e m n e k 6,6 s z á z a l é k á t j e l e n t e t t e , 1968-ban 6,1 százalékát és 1969-ben m á r c s a k 5,8 százalékát. A j e l e n t ő s t ő k e b e f e k t e t é s e g y r e inkább a s o k k a l j ö v e d e l m e z ő b b i p a r felé fordul. E m u t a t ó s z á m e g y é b k é n t b e s z é d e ­ sen vall a m e z ő g a z d a s á g n a k a Közös P i a c országai g a z d a s á g á b a n elfoglalt helyéről.

O l a s z o r s z á g b a n a m e z ő g a z d a s á g a b r u t t ó n e m z e t i j ö v e d e l e m 9,7 százaléka, H o l l a n ­ d i á b a n r é s z a r á n y a 7, F r a n c i a o r s z á g b a n 5,8, N é m e t o r s z á g Szövetségi K ö z t á r s a s á g b a n c s u p á n 3,6 százalék. Ezek az a d a t o k t e r m é s z e t e s e n n e m t ü k r ö z i k az egyes országok m e z ő g a z d a s á g i t e r m e l é s é n e k valóságos é r t é k é t . F r a n c i a o r s z á g b a n , ahol a globális n e m z e t i j ö v e ­ d e l e m n a g y o b b , m i n t Olaszországban, az e m l í t e t t 5,8 százalék é r t é k b e n t ö b b e t j e ­ lent, m i n t a 9,7 százalékos r é s z a r á n y Olaszországban. De fényt v e t a n é z e t e l t é r é s e k egyik f ő o k á r a : azonos s z á m ú t e r m e l ő j ö v e d e l m e n e m azonos a k ü l ö n b ö z ő részt v e v ő o r s z á g o k b a n , h a n e m a m e z ő g a z d a s á g fejlettségi fokától függően változik. Ezért a m o d e r n eszközökkel t e r m e l ő országok f ö l d m ű v e s e i t a p i a c kiterjesztése, a n a g y o b b m e n n y i s é g ű á r u elhelyezése j o b b a n é r d e k l i , m i n t az á r a k emelése, m í g a k e v é s b é j ö v e d e l m e z ő e n t e r m e l ő f ö l d m ű v e s á r u j a eladási á r á n a k h i v a t a l o s növelésével sze­ r e t n é ellensúlyozni a n a g y m u n k a r á f o r d í t á s m i a t t igen m a g a s költségeit. Ezért a H a t o k brüsszeli t a n á c s a , a m i n t az a m á j u s i é r t e k e z l e t e n is b e k ö v e t k e z e t t , e l s ő s o r b a n Olaszország n y o m á s á r a ismét áremelésekre k é n y s z e r ü l t , n o h a N é m e t o r s z á g S Z K és H o l l a n d i a a s t a t u s q u ó - h o z r a g a s z k o d o t t . Olaszország, a m e l y n e k m e z ő g a z d a s á g a j a ­ varészt szétaprózott, h e g y v i d é k e k e n e l t e r ü l ő a p r ó g a z d a s á g o k b ó l áll, n e m t u d lépést t a r t a n i a fejlesztési t e r v e k k e l . Az á r a k inflációja a z o n b a n n e m v e z e t h e t a szövetség p r o b l é m á i n a k a m e g ­ oldásához, s ezt egyes országok k ü l d ö t t e i s z o k a t l a n eréllyel h a n g s ú l y o z t á k . N é m e t ­ ország S Z K kilépéssel fenyegetőzött, de n e m m a r a d h a t o t t következetes, m e r t a közös á r p o l i t i k a k i a l a k í t á s á t a részt v e v ő országok p é n z é n e k é r t é k v á l t o z á s a i is bonyolítják. Az á r a k a t ún. „elszámolási e g y s é g e k b e n " á l l a p í t j á k m e g , s ez n a g y j á b ó l a d o l l á r é r t é k é v e l egyenlő. A f r a n k l e é r t é k e l é s e k o r a francia m e z ő g a z d a s á g i t e r m é k e k á r á t n ö v e l n i kellett, k é s ő b b viszont c s ö k k e n t e t t é k a N é m e t o r s z á g S Z K - b ó l s z á r m a z ó k é t , a m i k o r a m á r k á t ú j r a é r t é k e l t é k , k ü l ö n b e n o l y a n e g y e n s ú l y b i l l e n é s állt v o l n a elő, a m e l y f e l r o b b a n t h a t t a v o l n a az e g y e z m é n y t . F r a n c i a részről a k k o r k a p ó r a jött a változás, a m e l y biztonsági s z e l e p k é n t szolgált a f e l l o b b a n t p a r a s z t t ü n t e t é s e k lecsil­ l a p í t á s á r a . A R a j n a t ú l s ó felén dolgozó f ö l d m ű v e s e k a z o n b a n d ü h ö s e n r e a g á l t a k , m e r t ú g y é r e z t é k : j ö v e d e l m ü k csökken, c s u p á n azért, m e r t v a l u t á j u k e r ő s e b b , m i n t a partnereké. A bonni kormány, földműveseinek megnyugtatására, áremelést köve­ telt, méghozzá é p p e n a búza á r á n a k a növelését. A Közös P i a c k o r á n t s e m ö n e l l á t ó , de a búza t e k i n t e t é b e n t ú l t e r m e l é s m u t a t k o z i k . A francia m e z ő g a z d a s á g i k i v i t e l ­ ben a b ú z a j e l e n t ó s h e l y e t foglal el, s ezért a piacot féltő f r a n c i á k ellenezték az á r e m e l é s t . N é m e t o r s z á g S Z K a z o n b a n i s m é t k e m é n y e n fellépett, s a m i n i s z t e r e k é r t e k e z l e t e 3 s z á z a l é k k a l f e l e m e l t e a b ú z a á r á t . Az e r e d m é n y a t ö b b t e r m e l é s n ö v e ­ k e d é s e lesz, s a k ü l ö n b ö z e t i s m é t a Közös P i a c k a s s z á j á t t e r h e l i . A sorozatos i n c i d e n s e k azt a látszatot keltik, h o g y a Közös P i a c vezetői t e r v ­ s z e r ű t l e n ü l , a l k a l m i i n t é z k e d é s e k k e l i r á n y í t j á k a b o n y o l u l t szövetséget. P e d i g n e m így v a n . S z á m o s s z a k e m b e r : közgazdászok, szociológusok, p o l i t i k u s o k alapos f e l m é r é ­ seket v é g e z t e k a h a t á l l a m m e z ő g a z d a s á g á r ó l , és a bizottság m e g b í z t a Sicco M a n s h o l t alelnököt, készítsen j e l e n t é s t és terjesszen elő j a v a s l a t o k a t az e l l e n t m o n d á s o k megol­ d á s a és a Közös P i a c országai m e z ő g a z d a s á g á n a k t e r v s z e r ű fejlesztése végett. 1968. d e c e m b e r 18-án B r ü s s z e l b e n k ö z z é t e t t é k Az európai mezőgazdaság reformjáról című memorandumot. A j e l e n t é s egyik m e g g o n d o l k o z t a t ó fejezete a m e z ő g a z d a s á g b a n dolgozók e l ö r e ­ gedéséről szól. A fiatalok e l h a g y j á k a falut, s a f ö l d m ű v e l é s terhe, k ü l ö n ö s e n az iparosított v i d é k e k e n , ö t v e n é v e s n é l i d ő s e b b f ö l d m ű v e s e k r e h á r u l . Az olasz I s t i t u t o N a z i o n a l e di Sociologia R u r a l e a d a t a i szerint 1968-ban a m e z ő g a z d a s á g b a n dolgozók átlagos é l e t k o r a 44 e s z t e n d ő volt (az i p a r b a n dolgozóké 35,1 esztendő). M á r 1965-

ben Olaszországban 956 000 fiatalok n é l k ü l i p a r a s z t c s a l á d o t t a r t o t t a k s z á m o n , vagyis olyat, a m e l y n e k n e m v o l t ö t v e n é v e s n é l f i a t a l a b b a k t í v tagja. E z e k b e n a g a z d a ­ s á g o k b a n a t e r m e l é k e n y s é g n a g y o n alacsony, a k o r s z e r ű m e z ő g a z d a s á g i m ó d s z e r e k bevezetése l e h e t e t l e n , n e m c s a k a d i n a m i z m u s h i á n y a v a g y a h a g y o m á n y o k h o z v a l ó r a g a s z k o d á s m i a t t , h a n e m e l s ő s o r b a n azért, m e r t ezek a c s a l á d o k n a g y o n kis föld­ t e r ü l e t e k e n g a z d á l k o d n a k . M i n é l ö r e g e b b a család, a n n á l k i s e b b a m e g m u n k á l t b i r t o k : á t l a g b a n h á r o m h e k t á r . Az e m l í t e t t 950 000 c s a l á d 3 200 000 h e k t á r éssze­ r ű t l e n ü l m e g m u n k á l t t e r ü l e t e t foglal el. A fiatalok e x o d u s a a v á r o s o k felé figyelemre m é l t ó d e m o g r á f i a i á t a l a k u l á s o k ­ hoz vezetett. Olaszország f a l v a i b a n h a r m i n c e s z t e n d ő a l a t t a halálozási a r á n y 6 e z r e ­ lékről 12,5 e z r e l é k r e n ö v e k e d e t t . A h á z a s s á g o k a r á n y a 30,4 e z r e l é k r ő l 17,8 e z r e l é k r e csökkent. E n n e k a r á n y á b a n c s ö k k e n t az újszülöttek s z á m a . Az i p a r fejlődése l e h e t ő ­ séget n y ú j t o t t a falusi fiatal n ő k s z á m á r a , h o g y m u n k á t v á l l a l j a n a k , s felszabadí­ totta b e n n ü k az ö n á l l ó s á g r a t ö r e k v é s v á g y á t . Míg 1931-ben ezer férjhez a d a n d ó fa­ lusi l á n y b ó l 700 v á l t f ö l d m ű v e s feleséggé, u g y a n c s a k 1000-ből m a 300-nál k e v e s e b b köti életét p a r a s z t g a z d á h o z . J e l e n t ő s á t r é t e g z ő d é s m e n t v é g b e a f a l v a k l a k ó i n a k fog­ lalkozás szerinti megoszlása t e k i n t e t é b e n is. Az i p a r v á l l a l a t o k — gazdasági okok­ ból — v i d é k r e t e l e p í t i k ü z e m e i k e t . A v á r o s o k u g y a n i s s o k b a k e r ü l n e k : l a k á s é p í t ­ kezés, víz- és v i l l a n y h á l ó z a t kiterjesztése, közlekedési n e h é z s é g e k . . . Egy m u n k á s m e g h o n o s í t á s a p é l d á u l M i l a n ó b a n 2 600 000 l í r a költséget j e l e n t , m í g egy l a t i u m i v a g y szicíliai f a l u b a n c s u p á n 55 000 l í r á b a k e r ü l . A f a l v a k l a k ó i h a j d a n szinte kivétel n é l k ü l f ö l d m ű v e s e k v o l t a k , az ú j a b b a d a t o k szerint a falusi l a k o s s á g n a k csak 54 százaléka foglalkozik földműveléssel. A m e z ő g a z d a s á g b a n dolgozók s z á m a c s ö k k e n t a Közös P i a c b a n részt v e v ő orszá­ gok m i n d e g y i k é b e n ( l e g i n k á b b B e l g i u m b a n és Olaszországban). A h a t ország a k t í v dolgozóinak s z á m á t 73 238 000-re becsülik, s ebből tízmillió, t e h á t az a k t í v n é p e s ­ ség e g y h e t e d e dolgozik a m e z ő g a z d a s á g b a n . E n n e k e l l e n é r e , s ez a n y u g a t i m e z ő g a z ­ daság Achilles-sarka, a p a r a s z t g a z d a s á g o k s z á m a alig változott. O l a s z o r s z á g b a n 1930-ban 8 millió a k t í v f ö l d m ű v e s 4 200 000 g a z d a s á g b a n dolgozott, m a 5,6 millió m é g m i n d i g 4 300 000 g a z d a s á g földjét m ű v e l i . E b b ő l a r r a l e h e t n e k ö v e t k e z t e t n i , hogy a m u n k a t e r m e l é k e n y s é g e n ö v e k e d e t t j e l e n t ő s e n . A k o r s z e r ű s í t é s r e s z á n t befek­ tetéseket figyelembe v é v e ez igaz, á m az össztermelés é r t é k e alig változott. A t e r m e l é k e n y s é g k é r d é s é t m é g b o n y o l u l t a b b á teszi a m e z ő g a z d a s á g r e s t r u k t u r á l á s á n a k a szükségessége. H a a b ú z a t e r m e s z t é s t t e k i n t v e a Közös P i a c önellátó, az á l l a t t e n y é s z t é s s z e m p o n t j á b ó l a n n y i r a fontos k u k o r i c á b ó l a s z ü k s é g l e t n e k c s a k 55 százalékát fedezi. A z s i r a d é k - és olajkereslet fedezése t e r é n 57 százalékos ű r m u t a t k o z i k , s a m a r h a h ú s - s z ü k s é g l e t n e k a t e r m e l ő k c s a k 89 s z á z a l é k á t szállítják. A r e s t r u k t u r á l á s i t e n d e n c i a az á l l a t t e n y é s z t é s fokozására i r á n y u l . Ma N é m e t o r s z á g SZK m e z ő g a z d a s á g a a Közös P i a c n ö v é n y i t e r m é s é n e k 6 százalékát, á l l a t t e n y é s z t é ­ sének 18 s z á z a l é k á t biztosítja. A m é r l e g h a s o n l ó a r á n y t m u t a t a szövetség t ö b b i országában is, k i v é v e Olaszországot, ahol a n ö v é n y t e r m e s z t é s m a g a s a n m e g h a l a d j a az á l l a t t e n y é s z t é s t (17,7 a 8,8-hoz), F r a n c i a o r s z á g b a n p e d i g 13,9 a 21,5-höz. A h a t ország á t l a g á t t e k i n t v e a n ö v é n y t e r m e s z t é s 42 százalékot foglal el a mezőgazdasági össztermelésből (Olaszország 22,4 s z á z a l é k k a l h a l a d j a m e g az á t l a g o t az á l l a t t e n y é s z ­ tés r o v á s á r a ) . A Közös P i a c o r s z á g a i n a k az á r p o l i t i k a i e g y e n s ú l y r a és a r e s t r u k t u rálással j á r ó k ö l t s é g e k r e s z á n t k i a d á s a i 1967 és 1968 között 32 s z á z a l é k k a l n ö v e k e d ­ tek. A költségek d ö n t ő többségét a z o n b a n a piac-szervezéssel k a p c s o l a t o s k i a d á s o k emésztették fel. Az itt e l m o n d o t t a k t a l á n m a g y a r á z a t o t a d n a k a M a n s h o l t - t e r v b e n foglalt m e g ­ döbbentő j a v a s l a t o k r a . T ö b b m i n t 5 millió h e k t á r n y i földterület és 5 millió föld-

műves kivonása a mezőgazdasági termelésből a ki n e m elégített piaci kereslet körül­ ményei között ellentmondásosnak látszik. De a Közös Piac gazdasági szakembe­ rei csak a tőkés gazdálkodás elveinek megfelelő megoldásokat kereshetnek. Ezért a jövedelmezőség biztosítása végett megkísérlik rávenni a kis földterületeken dol­ gozó idős földműveseket gazdaságaik feladására. A terv szerint a hajdani gazdák nyugdíjat kapnának, a felszabadult gazdaságok egy részét összevonnák és korszerű gazdálkodásra kiképzett fiataloknak adnák át. Ily módon a mezőgazdaság gépesí­ tésére szánt állami beruházások és kölcsönök több eredménnyel kecsegtetnének. Ugyanakkor kivonnák a mezőgazdasági termelés forgalmából azokat a gyengén termő földeket, amelyek m e g m ű v e l é s e a tőkés konkurrencia körülményei között nem jövedelmező. A terv szerint az optimális méretű gazdaságnak nagyobbnak kell lennie az eddigi átlagnál. A m e m o r a n d u m n e m szól ugyan arról, h á n y munkaerőt kell fog­ lalkoztatnia egy gazdaságnak. Egy nagyon óvatosan megfogalmazott félmondat me­ zőgazdasági szövetkezések esetleges lehetőségét is felveti. A Mansholt-terv azonban mindeddig javaslat maradt csupán. Megvalósítása sok millió ember élet- és munkamódjának a megváltoztatását igényelné, s ezek beol­ vasztása a város életébe, illetve az ipari termelésbe sem emberi-érzelmi, sem pedig anyagi szempontból n e m könnyen megvalósítható feladat. Tabák László

Zöld forradalom Nobel-békedíjat kapott egy növénynemesítő: Dr. Norman E. Borlaug. E nagy alkalomból újságíróknak — többek között — ezt mondta: „Nem tettünk egyebet, mint az élelmezés világválságát három évtizeddel kitoltuk. Ha a világ lakossága to­ vábbra is ilyen arányban szaporodik, kipusztul az emberiség." 1965-ben még „az eljövendő száz, talán kétszáz é v r e . . . " remélte élelemmel el­ látni a világot bőtermő növények nemesítésével, amiért most Nobel-díjat kapott. A Nobel-békedíjat az elmúlt 70 évben tizennyolcszor nem osztották ki. Ebből az következnék, hogy ezekben az években nem akadt senki, aki az emberiség ügyét olyan tevékenységgel, művel, magatartással szolgálta volna, hogy érdemes lett volna rá. D e vajon Borlaug (és kutatócsoportja) azzal, hogy nemesítői munkájával lehetővé tette a terméshozamok ugrásszerű növelését, valóban olyan szolgálatot tett az e m ­ beriségnek, a m e l y előrehaladását biztosítja? Ezt csak akkor lehet eldönteni, ha a világ élelmiszertermelésének javításán eddig munkálkodott kutatók, tudósok ered­ ményeit a jelenlegi élelmezési és népesedési helyzet tükrében vizsgáljuk meg.

Borlaug Nobel-díja két jelenségre hívja fel a világ közvéleményének figyelmét: egyfelől a tudomány nemzetköziségére (hiszen ő norvég származású, az Amerikai

Egyesült Á l l a m o k b a n t e l e p e d e t t le, és k u t a t á s a i n a k z ö m é t n e m z e t k ö z i a l a p í t v á n y t á m o g a t á s á v a l M e x i k ó b a n végezte), másfelől a r r a , h o g y a Föld l a k o s s á g á n a k élel­ mezése a v i l á g k ö z v é l e m é n y é r d e k l ő d é s é n e k h o m l o k t e r é b e k e r ü l t . E z é r t k e l l e t t — a kor s z a v á r a h a l l g a t v a — egy o l y a n n ö v é n y n e m e s í t ő n e k o d a í t é l n i a N o b e l - d í j a t , aki m u n k á s s á g a r é v é n az élelmezési v á l s á g o n e n y h í t e n i igyekszik. A „zöld f o r r a d a l o m " f o g a l m a n a g y j á b ó l B o r l a u g n e v é h e z fűződik. De n y i l v á n ­ való, h o g y B o r l a u g m é g k i v á l ó m u n k a t á r s a i v a l és d o l l á r m i l l i ó s k u t a t á s i k ö l t s é g v e ­ tésével s e m é r h e t t e v o l n a el e r e d m é n y e i t , h a az e l m ú l t é v t i z e d e k s o r á n n e m fej­ lődött v o l n a r o h a m l é p t e k k e l a m o l e k u l á r i s g e n e t i k a , h a A v e r y és m u n k a t á r s a i 1944ben n e m a z o n o s í t j á k az öröklést l e h e t ő v é t e v ő a n y a g o t a D N S - s e l ; h a 1953-ban J. D. W a t s o n és F . H. C. Crick n e m i s m e r t e t i a D N S - m o l e k u l a m o d e l l j é t ; ha 1955-ben H. F r a e n k e l - K o n r a t n e m állít elő d o h á n y m o z a i k - v í r u s t k r i s t á l y o s í t o t t R N S ból és v í r u s f e h é r j é b ő l ; h a 1959-ben A. K o r n b e r g n e k n e m s i k e r ü l a D N S - m o l e k u l á t in vitro s z i n t e t i z á l n i a ; h a 1961 és 1966 között egy n é p e s k u t a ­ t ó c s o p o r t n a k (Crick, K h o r a n a , Nierenberg, Okhoa, Streisinger, W i t t m a n n ) n e m s i k e r ü l a genetikai k ó d l é n y e g é n e k a m e g á l l a p í t á s a és a k ó d - s z ó t á r m e g a l k o t á s a , és így t o v á b b . K ö z i s m e r t az is, hogy a világ egyik l e g f o n t o s a b b n ö ­ vényének, a kukoricának a t ö r t é n e t é b e n a kettős hibridek k i n e m e s í t é s e és elterjedése — azonos ökológiai feltételek k ö ­ zött is — 30—40 százalékkal növelte a t e r m é s á t l a g o k a t . H a ­ zánkban az 1960—1963-as évek á t l a g á h o z képest, a m i ­ kor a kettős h i b r i d e k m é g alig terjedtek el, az 1967—1969-es átlag 37 százalékos e m e l k e d é s t mutat. V i l á g v i s z o n y l a t b a n 1960 és 1969 között a k u k o r i c a össz­ termelése 93 millió t o n n á r ó l 126,8 millió t o n n á r a , azaz 36 százalékkal e m e l k e d e t t . Ma a k u k o r i c a n e m e s í t ő k az ú n . egy­ szeres hibridek előállításán dolgoznak; ezek a k e t t ő s e k n é l A földművesek 50%-a Mexikó termelésének is b ő t e r m ő b b e k , d e előállítá­ 4%-át szolgáltatja suk költségesebb. Az e m b e r i s é g é l e l m e z é s é b e n a két legfontosabb n ö v é n y m é g m i n d i g a rizs és a búza. Magától é r t e t ő d ő , hogy a l e g k ü l ö n b ö z ő b b nemzetközi élelmezési és m e z ő g a z d a ­ sági szervek (például a FAO), a l a p í t v á n y o k , n ö v é n y n e m e s í t ő i n t é z m é n y e k figyelme ezek felé fordul; az i m m á r l á n c r e a k c i ó k é n t h a t ó d e m o g r á f i a i robbanások sürgető parancsa e két n ö v é n y h o z a m a i n a k gyors növelését t e t t e szükségessé. És ez — bizo­ nyos mértékig — sikerült is. S i k e r ü l t o l y a n k i v á l ó új f a j t á k a t előállítani, a m e -

l y e k n e k a t e r m e s z t é s s z e m p o n t j á b ó l l e g f o n t o s a b b t u l a j d o n s á g a i (ellenállóképesség a b ő t e r m ő s é g g e l p á r o s u l t megdőléssel s z e m b e n , a b e t e g s é g e k k e l s z e m b e n i e l l e n á l l ó k é pesség, a m ű v e l é s gépesíthetősége) l é n y e g e s e n j o b b a k a k l a s s z i k u s n e m e s í t é s i m ó d ­ s z e r e k k e l előállított f a j t á k é n á l . És itt t é r j ü n k vissza B o r l a u g n a k és m u n k a t á r s a i n a k t e v é k e n y s é g é r e . Az á l t a l u k n e m e s í t e t t b ú z a f a j t á k n a k I n d i á b a n és P a k i s z t á n b a n v a l ó m e g h o n o s í t á s a r é v é n I n d i a b ú z a t e r m é s e az 1960. évi 10 324 000 t o n n á r ó l 1969-ben 16 540 000 t o n n á r a , P a k i s z t á n é az 1960. évi 3 938 000 t o n n á r ó l 1969-ben 6 477 000 t o n n á r a e m e l k e d e t t . Ez t e h á t I n d i a e s e t é b e n k e r e k e n 60%-os, P a k i s z t á n e s e t é b e n 64%-os e m e l k e d é s t j e l e n t ; s azt is, hogy P a k i s z t á n — a p e r i o d i k u s é h í n s é g e k országa — m a b ú z á b ó l n a g y j á b ó l ö n e l l á ­ t ó v á vált, és I n d i a is ezen az ú t o n h a l a d . Miért került Borlaug Mexikóba? Az A m e r i k a i Egyesült Á l l a m o k és K a n a d a sok évtizede b ú z a e x p o r t á l ó k . Az utóbbi é v e k b e n s i k e r ü l t e k é t o r s z á g b a n o l y a n b ú z a f a j t á k a t k i n e m e s í t e n i , a m e l y e k a b ú z a egyik l e g v e s z e d e l m e s e b b g o m b a b e t e g s é g é v e l , a b a r n a r o z s d á v a l s z e m b e n tökéletesen e l l e n á l l ó k n a k b i z o n y u l t a k . M i k o r a n e m e s í t ő k m á r m e g n y u g o d t a k , az egyik é v b e n a r o z s d a á l l ó k n a k v é l t b ú z á k 80 százaléka r o z s d á v a l fertőződött. A k u ­ t a t á s o k k i d e r í t e t t é k , h o g y a fertőzés M e x i k ó b ó l s z á r m a z o t t : a s p ó r á k á t r e p ü l v e a déli—északi szelek s z á r n y á n azt a p á r ezer k i l o m é t e r t , megfertőzték a k a n a d a i b ú z á k a t is. Az is k i d e r ü l t , h o g y az új rozsda-törzs, a m e l y ellen az egyesült á l l a m o k ­ beli és a k a n a d a i b ú z á k n e m v o l t a k i m m ú n i s a k (a B—15-ös törzs), M e x i k ó b a n gát­ lás n é l k ü l , f o l y a m a t o s c i k l u s b a n szaporodik, de ott jelentős k á r t n e m okoz. Ezért s z á n t a k az ú j a b b n e m e s í t é s r e t o v á b b i d o l l á r - t í z m i l l i ó k a t s i r á n y í t o t t á k B o r l a u g o t M e x i k ó b a , a h o l — sok évi m u n k á v a l — s i k e r ü l t n e m c s a k r e n d k í v ü l b ő t e r m ő , d e e g y b e n a r o z s d á n a k ezzel a v á l t o z a t á v a l s z e m b e n is ellenálló f a j t á k a t k i ­ n e m e s í t e n i e . É s a m i k o r m e x i k ó i viszonyok között a s i k e r m á r k é t s é g t e l e n volt, fel­ m e r ü l t a k é r d é s : h o g y a n v i s e l k e d n é n e k ezek az új fajták n a g y j á b ó l h a s o n l ó ég­ h a j l a t i k ö r ü l m é n y e k között a v i l á g n a k o l y a n tájain, a h o l az é h í n s é g p e r i o d i k u s a n v i s s z a t é r ő jelenség. Így k e r ü l t e k B o r l a u g b ú z á i I n d i á b a és P a k i s z t á n b a , s i n d í t o t t á k m e g ott is a „zöld f o r r a d a l m a t " . B á r n e v é t n e m s z o k t á k a „zöld f o r r a d a l o m " - m a l k a p c s o l a t b a hozni, mégis ide k í v á n k o z i k B a u r n y u g a t n é m e t n e m e s í t ő n e v e is, aki n e m k e v e s e b b , m i n t 40 évet áldozott egy o l y a n szőlőfajta e l ő á l l í t á s á r a , a m e l y egyidejűleg a f i l o x é r á v a l és a p e r o n o s z p ó r á v a l s z e m b e n is e l l e n á l l ó k é p e s . Ez p e d i g azt j e l e n t i , hogy h a ez az új szőlőfajta elfoglalja az eddig t e r m e s z t e t t e k helyét, fölöslegessé v á l i k a szőlő oltása (az egyik l e g d r á g á b b , c s a k kézzel v é g e z h e t ő m ű v e l e t ) és az évi 4—10 p e r o n o s z p ó r a ellenes p e r m e t e z é s , a m i eddig sok millió m u n k a n a p o t és sok millió k i l o g r a m m p e r ­ metezőszert t e t t szükségessé. H a m e g g o n d o l j u k , hogy a szőlőtermés á t l a g o s a n évi 53 millió t o n n a , a k k o r s z á m o t v e t h e t ü n k azzal is, m e n n y i m e g t a k a r í t á s t j e l e n t h e t B a u r professzor n e m e s í t ő m u n k á j á n a k e r e d m é n y e az e m b e r i s é g n e k , m é g h a k u t a t á s a i n a k költségei k ö r ü l b e l ü l a k k o r á k v o l t a k is, m i n t S v é d o r s z á g évi m e z ő g a z d a s á g i költség­ vetése. A h a t ó e r ő k b o n y o l u l t s á g a az e m b e r i s é g élelmezési k é r d é s e i n e k m e g o l d á s á t r e ­ gionálisan és ideig-óráig u g y a n n e m a k a d á l y o z z a meg, d e az e g y e t e m e s , végleges m e g o l d á s t igen. M e r t b á r a s z á n d é k a m e g o l d á s r a e g y e t e m e s , az elosztás m é l t á ­ n y o s s á t é t e l é n e k ú t j á b a n m é g é p p e n elég a k a d á l y v a n . Egyik ilyen a k a d á l y , h o g y az é l e l m i s z e r t e r m e l é s fokozása a fejlett o r s z á g o k b a n c s a k a d d i g látszik c é l s z e r ű n e k , a m í g a világpiaci á r a k a t e r m e l é s j ö v e d e l m e z ő s é g é t biztosítják. De h a a n a g y felvevő piacok n e m elég fizetőképesek, a k a p i t a l i s t a t e r m e l ő k é n y t e l e n t e r m e l é s é t c s ö k k e n t e n i , h o g y a v e r s e n y b e n n e m a r a d j o n alul, u g y a n i s a t e r m e l é s fokozása m a

a l e g f e j l e t t e b b o r s z á g o k b a n o l y a n m é r v ű ú j a b b és ú j a b b b e f e k t e t é s t tesz szükségessé, a m e l y e t a k e v é s b é t ő k e e r ő s t e r m e l ő m á r n e m b í r m e g . Ezt v i l á g o s a n bizonyítja a k ö v e t k e z ő k é t a d a t : m í g a f a r m t e r ü l e t e k és é p ü l e t e k é r t é k e az A m e r i k a i E g y e s ü l t Á l l a m o k b a n 1910-ben 34 801 millió d o l l á r t ért el, 1964-ben ez a z é r t é k m á r 161 897 m i l l i ó dollár, vagyis n a g y j á b ó l az 1910. é v i n e k 4,6-szorosa v o l t ; egy f a r m átlagos i n ­ g a t l a n - é r t é k e p e d i g a szóban forgó 54 é v a l a t t 5470 d o l l á r r ó l 51 226 d o l l á r r a e m e l ­ kedett. A m á s o d i k v i l á g h á b o r ú u t á n az a m e r i k a i m e z ő g a z d a s á g n a g y o b b m é r t é k b e n n ö v e l t e t e r m e l é k e n y s é g é t , m i n t az i p a r . Az egy m e z ő g a z d a s á g i k e r e s ő r e j u t ó t ő k e ­ befektetés e l é r t e a 21 300 d o l l á r t , a m i szintén t ö b b , m i n t az i p a r b a n egy k e r e s ő r e j u t ó befektetés. Az e l m ú l t 30 é v b e n a f a r m o k s z á m a 6,8 millióról 3 m i l l i ó r a csök­ k e n t : a n a g y a r á n y ú befektetési igény a n e m eléggé t ő k e e r ő s f a r m o k a t e l t ü n t e t t e . A fejlődő o r s z á g o k b a n s e m e g y e n l e t e s a fejlődés, n e m e g y f o r m a a t e r m é s ­ h o z a m o k n ö v e k e d é s e , a fogyasztás, a z elosztás, és b o n y o l í t j a a helyzetet, h o g y a t e r m é s z e t e s n é p s z a p o r u l a t k v ó t á i is n a g y o n eltérőek. Á l l j o n itt e n n e k s z e m l é l t e t é ­ s é r e egy 1970. é v i összeállítás (David T u r n h a m a d a t a i a l a p j á n ) : A foglalkoztatott

lakosság

növekedési

százalékarányai 1950- -1965 Össze-

sen

Évi átlag

1950-től

1980-ig 1 9 6 5 - -1980 (becslés) Össze­ Évi sen átlag

Fejlett országok Fejlődő o r s z á g o k

17,6 28,1

1,1 1,7

15,8 39,0

1,0 2,2

Térségenként Dél-Azsiai1 Délkelet-Ázsia Délnyugat-Ázsia Kelet-Ázsia Nyugat-Afrika Kelet-Afrika Észak-Afrika Közép-Afrika Karib-térség Közép-Amerika Trópusi Dél-Amerika M é r s é k e l t égövű Dél-Amerika

23,2 32,3 31,8 30,7 38,9 21,1 17,5 16,0 31,1 52,0 48,3

1,4 1,9 1.9 1,8 2,2 1,3 1,1 1.0 1,8 2,8 2,7

33,1 43,0 50,4 56,5 40,2 30,8 45,7 19,4 40,6 62,7 55,6

1,9 2,4 2,8 3,0 2,3 1,8 2,5 1,2 2,3 3,3 3,0

25,7

1,5

25,0

1,5

2

3

4

1: Ceylon, I n d i a és P a k i s z t á n ; 2. B u r m a , K a m b o d z s a , I n d o n é z i a , Malaysia, a Fülöp-szigetek és T h a i f ö l d ; 3: A K ö z é p - K e l e t o r s z á g a i ; 4: A r g e n t í n a és U r u g u a y . Az a r á n y o k v á r h a t ó , m e g d ö b b e n t ő e l t o l ó d á s á n a k s z e m l é l t e t é s é r e álljon itt m é g egy grafikon, a m e l y e n a „ h a r m a d i k v i l á g " és az i p a r i l a g fejlett országok a k t í v l a k o s ­ s á g á n a k l é t s z á m v á l t o z á s a i t t ü n t e t j ü k fel az OECD (Organization for E c o n o m i c C o o p e ­ ration a n d D e v e l o p m e n t — A G a z d a s á g i E g y ü t t m ű k ö d é s és Fejlődés Szervezete) Fejlesztési K ö z p o n t j á n a k a d a t a i a l a p j á n . V a g y i s : m í g a fejlett országok a k t í v n é p e s s é g é n e k n ö v e k e d é s e 1960—1965-tól 1965—1980-ig 17,6 % - r ó l 15,8%-ra c s ö k k e n , a d d i g a „ h a r m a d i k v i l á g " a k t í v n é p e s ­ ségének n ö v e k e d é s e 2 8 , l % - r ó l 39,0%-ra e m e l k e d i k . De e n n e k a p o t e n c i á l i s m u n k a ­ erőnek m u n k a l e h e t ő s é g e t kell t e r e m t e n i . M á r p e d i g a m e z ő g a z d a s á g i m u n k a h e l y e k a „ h a r m a d i k v i l á g " - b a n is c s ö k k e n n e k , s ez h i h e t e t l e n m é r v ű e l v á n d o r l á s t v á l t o t t k i ott is. Igen, á m , d e a v á r o s o k s e m t u d n a k a n n y i m u n k a l e h e t ő s é g e t t e r e m t e n i ,

a m e n n y i a faluról e l v á n ­ dorló m u n k a e r ő t felszívná. A faluját e l h a g y ó föld­ m ű v e s t , a m í g o t t h o n élt, nem vették munkanélküli­ n y i l v á n t a r t á s b a , m e r t őster­ m e l ő k é n t n e m állott a l k a l maztatási viszonyban, de mihelyt földművesből v á ­ r o s l a k ó v á vált, h a n e m k a ­ pott munkát, munkanél­ küli-nyilvántartásba került. A munkaerőgazdálkodás kérdéseiben szaktekintély E r i k T h o r d b e c k e egy 1970 decemberében megjelent t a n u l m á n y á b a n azt fejtege­ ti, hogy a „ t á g a b b " é r t e ­ lemben vett munkanélküli­ ség D é l - A m e r i k á b a n e l é r t e a 25 százalékot (ez már 1960-ban k ö r ü l b e l ü l 18 m i l ­ lió m u n k a n é l k ü l i t j e l e n t e t t ) , Indiában pedig a m u n k a ­ n é l k ü l i e k s z á m a 1951 é s 1961 között 11%-ról 1 5 % - r a emelkedett. Tanulmányá­ n a k egyik a l c í m e : A „zöld forradalom" nem csodaszer. Carlos A l b e r t o d e M e d i n a , Rio de J a n e i r ó - i szocioló­ gus p e d i g r á m u t a t , h o g y D é l - A m e r i k á b a n az 1925— 1960-as i d ő s z a k b a n a n e m mezőgazdasági alkalmazot­ t a k között a z i p a r i a l k a l ­ m a z o t t a k a r á n y a az i p a r o ­ s o d á s a r á n y l a g gyors ü t e ­ me ellenére viszonylagos visszaesést m u t a t . *

A Centre de de L'OCDE

développement nyomán

És most térjünk viszsza a mezőgazdasági t e r m e ­ lés h e l y z e t é r e . Lássuk, é r e z ­ teti-e világviszonylatban h a t á s á t a „zöld forrada­ l o m " , vagy „csodatételei" c s a k az o r s z á g o k n a k e g y szűkebb körére korlátozód­ nak-e.

A The State of Food and Agriculture (SOFA) c í m ű F A O - j e l e n t é s szerint a z 1960 és 1969 közötti é v t i z e d b e n a mezőgazdasági, h a l á s z a t i és erdészeti ö s s z t e r m e l é s s az egy l a k o s r a j u t ó t e r m e l é s helyzete a következő volt: 1960

1961

Össztermelés Mezőgazdaság Halászat Erdőkitermelés

119 120 121 112

121 121 127 111

125 126 135 113

128 128 138 115

131 131 147 121

133 133 155 122

137 138 163 123

Egy főre jutó termelés Mezőgazdaság Halászat Erdőkitermelés

106 107 108 100

105 106 111 97

107 108 115 97

107 108 116 97

108 108 120 99

107 107 125 98

109 109 129 97

1962 1963 1964 1965 1966 1967 (az 1952—56-os á t l a g = 100) .

1968

1969

142 143 170 125

147 147 176 127

147 148 172 130

110 111 132 97

111 112 134 97

109 110 128 97

(Ezek az a d a t o k n e m foglalják m a g u k b a a n é p i K í n a és a t ö b b i , k ö z p o n t i t e r ­ vezés a l a p j á n g a z d á l k o d ó ázsiai ország adatait.) Ezek s z e r i n t igaz u g y a n , h o g y a m e z ő g a z d a s á g i össztermelés v i l á g á t l a g b a n tíz év a l a t t 2 8 % - k a l n ő t t az 1952—56-os á t l a g h o z k é p e s t , sőt, a h a l á s z a t i t e r m e l é s e n n é l is j o b b a n fejlődött, de h a az egy főre j u t ó t e r m e l é s t v e s s z ü k a l a p u l — m á r p e d i g a t á p l á l k o z á s i v i s z o n y o k a l a k u l á s á n a k ez a r e á l i s m u t a t ó j a —, a j a v u l á s tíz é v alatt m i n d ö s s z e 3%-os, t e h á t t ú l k e v é s ahhoz, hogy k o m p e n z á l j a a v i l á g egyes r é ­ szein m u t a t k o z ó aggasztó összkalória- és főként f e h é r j e h i á n y t . A s t a g n á l á s s a l h a t á r o s fejlődés r é s z b e n a n n a k t u l a j d o n í t h a t ó , hogy a fejlett o r s z á g o k b a n a t e r m e l é s t csök­ k e n t e t t é k a t ú l t e r m e l é s i v á l s á g e l k e r ü l é s é é r t . (Az 1968—69-es t e r m e l é s i év v é g é n az e l a d a t l a n b ú z a k é s z l e t e k 62,2 millió t o n n á r a e m e l k e d t e k , a m i b ő l K a n a d á b a n 22,6 millió, az U S A - b a n 22,1 millió t o n n a volt.) A fejlődésben levő országok t e r m e l é s e 2%-kal e m e l k e d e t t . Az u t ó b b i h á r o m é v b e n a l e g g y o r s a b b fejlődés a T á v o l - K e l e t e n t a p a s z t a l h a t ó (5%-os), s b á r n e m é r t e el az 1968. évi r e k o r d o t , m é g m i n d i g 2,6%-kal m a g a s a b b volt, mint a tízévi átlag. I n d i á b a n a n ö v e k e d é s e l é r t e az 5%-ot (az 1956—58 és az 1966—68 közötti évtized évi á t l a g á b a n ) , D é l - A m e r i k á b a n ez a n ö ­ vekedés csak 1—2% között mozgott. A l e g b i z t a t ó b b j e l e n s é g — a S O F A - j e l e n t é s s z e r i n t is —, hogy 1969-ben a v i l á g rizstermelése e l é r t e az eddigi csúcsot: az évi 300 millió t o n n á t , s ez — az 1969-es esztendő k e d v e z ő i d ő j á r á s a m e l l e t t — e l s ő s o r b a n a b ő t e r m ő fajták e l t e r j e d é s é n e k , vagy — h a m á r ezt a t e r m i n o l ó g i á t h a s z n á l j u k — a „zöld f o r r a d a l o m " - n a k t u l a j d o ­ nítható. (1960 és 1968 között a v i l á g r i z s t e r m e l é s e a k ö v e t k e z ő k é p p e n a l a k u l t : 1960ban 239,8 millió t o n n a , 1965-ben 254,5 millió t o n n a , 1966-ban 253,2 millió t o n n a , 1967-ben 276,3 millió t o n n a , 1968-ban 285,1 millió tonna.) A k u t a t ó , n ö v é n y n e m e s í t ő m u n k á n k í v ü l a „zöld f o r r a d a l o m " - n a k el n e m h a ­ nyagolható t é n y e z ő j e volt a m ű t r á g y a g y á r t á s fejlődése s a n ö v é n y v é d ő és g y o m i r t ó vegyszerek n a g y a r á n y ú elterjedése. D e ezek szerepét s e m kell t ú l b e c s ü l n i . V a n o l y a n vélemény is, a m e l y s z e r i n t a m ű t r á g y á k h a s z n á l a t a m e g b o n t j a a t e r m é s z e t e s t a l a j — növény biológiai egyensúlyt, s n e m oldja m e g a t e r m é s á t l a g o k bizonyos h a t á r o n felüli n ö v e l é s é n e k k é r d é s é t . A m i p e d i g a n ö v é n y v é d e l m i és g y o m i r t ó v e g y s z e r e k n a g y a r á n y ú f e l h a s z n á l á s á t illeti, k ö z t u d o m á s ú , hogy az m i l y e n veszélyeket r e j t m a g á b a n m i n d a fogyasztó szervezete, m i n d a k ö r n y e z e t biológiai e g y e n s ú l y á n a k megbontása s z e m p o n t j á b ó l . A „zöld f o r r a d a l o m " k i b o n t a k o z á s á n a k ú t j á t é r t é k e l v e egy m e g h ö k k e n t ő b e j e ­ lentéssel t a r t o z u n k : öt világrész g e n e t i k u s a i egy k e r e k a s z t a l - m e g b e s z é l é s e n a r r a a z

á l l á s p o n t r a h e l y e z k e d t e k , hogy „ . . . a z e l é r t e r e d m é n y e k e t a g e n e t i k a i á l l o m á n y h e l y r e n e m h o z h a t ó elszegényesedésével fizetjük m e g " . V a g y i s : a m i l y e n m é r t é k b e n a g e n e t i k a elősegíti az ú j , b ő t e r m ő fajták és h i b r i ­ d e k k i n e m e s í t é s é t , o l y a n m é r t é k b e n szegényíti a n e m e s í t é s a l a p j á u l szolgáló g e n e ­ t i k a i á l l o m á n y t . De a t u d o m á n y e t é r e n is segíthet. A m i n t O t t o F r a n k e l , a N e m ­ zetközi Biológiai P r o g r a m n ö v é n y t a n i g e n e t i k a i t a r t a l é k o k k a l foglalkozó albizott­ s á g á n a k elnöke m o n d o t t a : „Az 1967. évi r ó m a i k o n f e r e n c i a részletesen m e g v i z s g á l t a a lehetséges i n t é z k e d é s e k e t . A g e n e t i k a i források m e g ő r z é s e l e h e t s é g e s ; a m i viszont l e h e t e t l e n , az a j e l e n l e g létező összes v á l t o z a t o k m e g ő r z é s e ; e g y é b k é n t e r r e n i n c s is szükség, m e r t a m ú g y s e m h a s z n á l h a t n ó k fel az összes létezőket." Az e m b e r i s é g h a j l a m o s a r r a , hogy m i n d e n lépésével gondjait szaporítsa. Hogy a z t á n a következővel igyekezzék az ú j a b b nehézséget m e g o l d a n i . N a g y Miklós

Vistai

„fejkötő"

(Kabay

Béla

fotója)

ÉLŐ TÖRTÉNELEM

Segesvári szemtanú a fehéregyházi csatáról Köztudomású, hogy a szomorú emlékezetű fehéregyházi csatával és Pe­ tőfi halálának körülményeivel sok kutató foglalkozott, és ez a kérdés több szempontból már lezártnak tekinthető. Azonban egy szemtanú eddig ismeret­ len feljegyzése — mely tudomásunk szerint magyar nyelven még nem jelent meg — szolgáltathat újabb adatokat és ezzel hozzájárulhat a szövevényes és ellentmondásokkal terhelt „Petőfi-legenda" megfejtéséhez. Az alábbiakban rövid ismertetés után szó szerinti fordításban közöljük Heinrich Müller kő­ halmi körorvos személyes élményei és szemtanúk elbeszélése alapján írt megemlékezését a fehéregyházi csatáról. Heinrich Müller (1830—1908) az 1849-es események idején a segesvári evangélikus gimnázium 19 éves tanulója és a városi szász polgárőrség diá­ kokból álló századának tagja volt. Az orvosi egyetem elvégzése után Kőha­ lomban körorvos lett, és előszeretettel foglalkozott történelmi tanulmányok­ kal. A kőhalmi várról vagy Kőhalomszékről írt kiváló helytörténeti munkái — e vidék alapvető monográfiája — a mai kutatók számára is értékes forrás­ munkául szolgálhatnak. Az alább közölt adatokat Kőhalomszék történetének az 1848—49-es eseményekkel foglalkozó fejezetéből, pontosabban annak egy részletéből vettük át (Dr. Heinrich Müller: Z u r G e s c h i c h t e des R e p s e r S t u h ­ les, megjelent a nagyszebeni A r c h i v des V e r e i n s für s i e b e n b ü r g i s c h e L a n d e s ­ k u n d e 37. kötete 2. füzetében, 1911-ben). Müller érdekesen írja le a Dick tábornok parancsnoksága alatt álló cári csapatok késői megjelenését a hadszíntéren, ami a fehéregyházi csata első szakaszát döntően befolyásolta. Viszont a csata végzetes kimeneteléhez az is hozzájárult, hogy egy segesvári polgár jelentést tett Engelhardt cári tábornoknál a Bem vezetése alatt álló hadak közeledéséről. Különös figyel­ met érdemel egy lettországi (liviandi) ulánus elbeszélése Bem hintójának üldözéséről. Az itt említett idősebb tiszt azonban véleményünk szerint nem maga Bem tábornok volt, hanem inkább hadsegéde, az akkor mintegy 50 éves Anton Kurz. Érdekes, hogy a Bem kocsijából kiugró fiatal tisztet Mül­ ler Petőfinek véli. Bármennyire ellenkezik is ez az adat, illetve felfogása a közismert tényekkel, melyeket ma a legjobban Dienes András Petőfi a sza­ b a d s á g h a r c b a n (Budapest, 1958) című — az 1956. évi közös román—magyar helyszíni kutatások alapján irt — munkájából ismerünk, emlékeztessünk itt arra, hogy a költőt Dáné Károly, a fiatal tüzér-szemtanú is Bem hintója mellett látta utoljára (Lengyel József: Egy s z e m t a n ú Petőfi h a l á l á r ó l . T ö r t é ­ n e l m i Lapok, 1874). A vesztett csata utáni menekülést és a Bem hintója elleni kozák támadást több más munka is említi (Ferenczi Zoltán: Petőfi e l t ű n é s é n e k i r o d a l m a . Budapest, 1910). Magának a csatának a leírását megjegyzések nélkül, a más történelmi forrásokkal való egybehangolás mellőzésével közöljük. Binder Pál

Az orosz d e r é k h a d [1849] j ú l i u s 26-án e l h a g y t a Szebent, és M e d g y e s e n á t h a ­ ladva, július 29-én délelőtt S e g e s v á r r a é r k e z e t t [ . . . ] A városi t a n á c s a [szász] fő­ p a p vezetésével az oroszok e l é b e m e n t . E n g e l h a r d t t á b o r n o k b a r á t s á g o s a n fogadta a küldöttséget, és m e g í g é r t e a v á r o s m e g k í m é l é s é t . E z u t á n m i n t e g y 2000—3000 főnyi

gyalogságból és lovasságból álló e l ő h a d v o n u l t á t a v á r o s o n , és n e m messze S e g e s ­ v á r t ó l , F e h é r e g y h á z a i r á n y á b a n a K ü k ü l l ő b a l p a r t j á n t á b o r o z o t t le. Egy 6000 e m b e r ­ ből álló h a d t e s t Dick t á b o r n o k p a r a n c s n o k s á g a a l a t t F o g a r a s o n keresztül n y o m u l t előre, hogy G a r a t o n , K ő h a l m o n , Szászkézden á t h a l a d v a E n g e l h a r d t h a d e r e j é v e l S e g e s v á r n á l egyesüljön. K ő h a l o m b a n m é g Dobai ezredes t á b o r o z o t t ; t ö b b h á z b a n 14—20 e m b e r is volt elszállásolva, és itt szigorú fegyelmet t a r t o t t a k . J ú l i u s 29-én a m a g y a r előőrsök F o g a r a s i r á n y á b ó l á g y ú d ö r g é s t j e l e n t e t t e k . E m i a t t a felkelők t á b o r á b a n n a g y izgalom t á m a d t . K ő h a l o m b ó l gyalogság, lovasság és t ü z é r s é g i n d u l t G a r a t felé, s z e m b e az ellenséggel. J ú l i u s 30-án G a r a t o n m á r k o r a reggel á g y ú d ö r g é s h a l l a t s z o t t . A m i k o r a m a g y a r o k é s z r e v e t t é k az ellenség túlerejét, a V i l m o s - h u s z á r o k fedezete m e l l e t t K ő h a l o m p i a c t e r é n e k közelébe v o n u l t a k vissza, m a j d r ö v i d c s a t á r o z á s u t á n az o r o ­ szok H o m o r ó d községig ü l d ö z t é k őket. [ . . . ] A n a p [július 30] t o v á b b i r é s z é n a c á r i c s a p a t o k K ő h a l o m p i a c t e r é n t á b o r o z t a k . M á s n a p [július 31-én] reggel t o v á b b m e n e t e l t e k S e g e s v á r felé, d e S z á s z b u d á n p i h e n ő t t a r t o t t a k , h o g y ott b e v á r j á k a t o ­ v á b b i p a r a n c s o t . Az a k k o r i s z á s z b u d a i lelkész, M i c h a e l A. S c h u s t e r j e l e n l é t e m b e n t e t t közlése s z e r i n t a n á l a egy p á r ó r á r a elszállásolt Dick t á b o r n o k h i á b a v á r t a a S e g e s v á r felé v a l ó e l ő n y o m u l á s t e l r e n d e l ő p a r a n c s o t . Ahogy azt m i n d j á r t a seges­ v á r i ü t k ö z e t u t á n mesélték, azokat a k o z á k o k a t , a k i k Dick t á b o r n o k n a k a p a r a n ­ csot v i t t é k , lelőtte az ellenség. J ú l i u s 31-én délelőtt 8 és 9 között B e m m e g t á m a d t a a cári c s a p a t o k a t . Az o r o ­ szok csak a k k o r v e t t é k észre az ellenség közeledését, m i k o r a m a g y a r h a r c o s o k m á r t á b o r u k k ö z v e t l e n közelébe n y o m u l t a k . B e m n e k a b a l s z á r n y o n előőrsei voltak, ezek az e r d ő b e n m á r messze e l ő r e h a t o l ­ t a k : a k ö z p o n t i részen egy, a m e z ő n m a g á n o s a n álló b e k e r í t e t t k o n y h a k e r t előtt n y o l c á g y ú volt lövésre készen felállítva. Az á g y ú k a t kezelő legénység l á t h a t a t l a n volt, n y i l v á n a k e r t mögé rejtőzött el. A j o b b s z á r n y a t lovasság és gyalogság a l k o t t a . Az oroszok j o b b s z á r n y u k o n lövészeket á l l í t o t t a k a h a r c v o n a l b a , k ö z é p e n p e d i g egy lépcsősen lejtó d o m b o l d a l o n t ö b b ágyút, egy h í d m e l l e t t p e d i g k é t löveget h e l y e z t e k el. Az á g y ú k v é d e l m é t oldalt gyalogság és lovasság, a b a l s z á r n y o n u g y a n ­ c s a k gyalogság és lovasság biztosította. A k u k o r i c a t á b l á k m i n d k é t h a d á l l á s t v a l a ­ m e l y e s t á l c á z t á k . A k é t ellenséges e r ő közti t á v o l s á g n e m h a l a d t a meg, l é g v o n a l ­ b a n , a k é t k i l o m é t e r t . T u l a j d o n k é p p e n c s a k az e r d ő b e n felállított t ü z é r s é g és a l ö ­ vészek t e v é k e n y k e d t e k s z ü n t e l e n ü l , m i k ö z b e n a lovasság és gyalogság m i n d k é t felől n y u g o d t a n v á r a k o z o t t . A c á r i c s a p a t o k c s a k a k k o r v á l t o z t a t t á k m e g á l l á s a i k a t , a m i k o r a f o r r a d a l m i e r ő k á g y ú i k k a l ezt a c é l p o n t o t m á r belőtték. Még az ü t k ö z e t k e z d e t é n , ágyúgolyótól találva, elesett S z k a r j a t y i n orosz e z r e ­ des. E n g e l h a r d t b i z o n y á r a Dick t á b o r n o k é r k e z é s é t v á r t a , d e h i á b a . V é g ü l is d é l ­ u t á n h á r o m n e g y e d 5-kor p a r a n c s o t a d o t t az á l t a l á n o s t á m a d á s r a . Az á g y ú k és gya­ logsági fegyverek tüzelését a z o n n a l b e s z ü n t e t t é k , és sok ezer t o r o k b ó l k i á l t o t t „ H u r r á ! " d ö r g e t t e m e g az eget. A f o r r a d a l m i sereget a z o n n a l i f e l b o m l á s fenyegette, é s K e r e s z t ú r felé m e n e k ü l t . E n g e l h a r d t t á b o r n o k lett a győztes. A fehéregyházi c s a t a u t á n beszélték, h o g y az ü t k ö z e t előtti n a p o n egy zsidó k é m p á l i n k á t á r u l t az orosz t á b o r b a n . A z o n b a n n e m j u t o t t t u d o m á s á r a , hogy az orosz d e r é k h a d a v á r o s [Segesvár] e l l e n k e z ő o l d a l á n h e l y e z k e d e t t el, k ü l ö n b e n B e m n e m m e r t e v o l n a m e g k o c k á z t a t n i ezt a v a k m e r ő vállalkozást. Egy s e g e s v á r i p o l g á r volt az, aki a k o r a reggeli ó r á k b a n a fehéregyházi e r d ő b e n j á r t , és j e l e n t e t t e az orosz t á b o r b a n az ellenség közeledését, az orosz előőrsök u g y a n i s fogságba estek. A B e m közeledtét j e l e n t ő első h í r v é t e l e u t á n a v á r o s szélén h e l y e z k e d t e m el, a m i k o r a gyalogosok lövései m é g c s a k s z ó r v á n y o s a n v o l t a k h a l l h a t ó k . Az orosz t á b o r b a n n a g y

volt a sürgés-forgás, az egyes csapategységek ekkor foglalták el kijelölt helyüket. Mikor Engelhardt a csatatér felé lovagolt, mindenütt, ahol elhaladt, csapatai hangos szóval köszöntötték. Este liviandi ulánusok Segesvárra hozták B e m hintóját. Midőn ők ezzel a piactéren megálltak, egyikük német n y e l v e n a következőket mondta: „Én, néhány ulánustársammal együtt, üldözőbe vettem, majd utolértem a hintót. A kocsiból egy fiatal tiszt ugrott ki, akit lekaszaboltunk, őt egy öregebb tiszt követte [a leírás szerint biztosan Bem — Heinrich Müller megjegyzésel. Ekkor viszszatérő huszárok támadtak meg, az idős tisztet egy lóra kapták és elvágtattak vele." Tekintettel arra, hogy én feltehetőleg egy vagyok azon kevés ember közül, aki még életben van, és mint a segesvári evangélikus gimnázium századában szolgáló egykori nemzetőr a fehéregyházi csatát elejétől kezdve annak döntő szakaszáig igen előnyös látóhelyről különös érdeklődéssel figyelemmel kísértem, ezért az ott történteket részletesen és hitelesen tudom ismertetni. Petőfi, aki a harcban szintén elesett, már reggel B e m m e l együtt a csatatérre kocsizott, de ő, amint mondják, n e m volt a harcosok között, h a n e m Fehéregyházán egy sütőkemence tetejéről követte az ütközet lefolyását. A brassói Anton Kurz, aki mint íróember volt ismeretes, ugyan­ csak a csatatéren lelte halálát. [A fehéregyházi csata után] B e m Keresztúron át Marosvásárhelyre menekült, azonban, miután Kolozsvárról 4000 főnyi erősítést kapott, ezzel augusztus 4-én Nagyszeben alá vonult, és a gyenge orosz védőrséget egy éjszakára kiszorította a városból. Augusztus 6-án Szeben mellett Lüders tábornok döntő győzelmet aratott Bem hadai felett, és ezzel a felkelők hatalma Erdélyben teljesen megtört. Augusztus 12-én Lüders még egyszer a forradalmi hadak ellen vonult, és a szászsebesi csatával felszabadította Gyulafehérvárt. Három nappal ezután Zsibónál 15 000 felkelő letette a fegyvert. Kossuth, B e m és több más tábornok Orsovánál tö­ rök területre menekült. Ezzel véget ért a véres dráma.

ALEKSZANDR

GERSKOVICS

A szibériai Petőfi-legenda nyomában Minden népnek halhatatlanok a hősei. Petőfi esetében ez a megállapítás kétsze­ resen igaz: ót holtan senki s e m látta. Ismeretes, hogy 1849. július 31-én a 26 éves költő, aki sohasem volt katonai szolgálatban, B e m tábornok harcoló seregének önkénteseként részt vett a segesvári véres ütközetben. E csata lényegében az utolsó összecsapás volt a magyar forra­ dalmi csapatok, valamint az osztrák császár és az orosz cár egyesült hadseregének erői között. Augusztus 13-án a magyar seregek Világosnál letették a fegyvert. Petőfi ezt a napot már n e m érte meg, Segesvár mellett nyomtalanul eltűnt azon, a Fehér­ egyháza és Héjjasfalva közti útszakaszon, ahol utoljára látták egy ulánus-támadás ellen védekezve. N e v e n e m szerepelt az elesettek, sebesültek és fogságba esettek listáján. És ekkor kezdtek megszületni a legendák.

A k ö z t u d a t n e m b í r t és n e m a k a r t b e l e n y u g o d n i Petőfi h a l á l á n a k g o n d o l a t á ­ ba. T a l á n y o s e l t ű n é s e a n é p r e s z a k a d t sze­ rencsétlenség legválságosabb pillanatában egész é l e t é n e k és a l k o t á s á n a k sajátos l á t noki színezetet adott. A költő, f o r r a d a l m á r és n e m z e t i hős Petőfi a l a k j a m é l y e n b e ­ h a t o l t n é p e szellemi életébe. A l e g e n d á k a t a legkülönbözőbb emberek költötték: ro­ m a n t i k u s á l m o d o z ó k és k a l a n d o r o k , k ö l ­ tészetének lelkes tisztelői és k o m o l y t u d ó ­ sok. M i n d e z e k s z ó b a n és í r á s b a n t a n ú s í t o t ­ ták, hogy l á t t á k Petőfi n y o m a i t a s o r s ­ d ö n t ő n a p u t á n , k ü l ö n b ö z ő h e l y e k e n és különböző alakban: Szerbiában, Romániá­ b a n , C s e h o r s z á g b a n , P é t e r v á r o n , sőt m é g a távoli S z i b é r i á b a n is. A P e t ő f i - l e g e n d á k között a legszívós a b b n a k az a változat bizonyult, m e l y s z e ­ r i n t é l e t ú t j á t S z i b é r i á b a n fejezte v o l n a be. Ez a „szibériai legenda" mindjárt a segesvári c s a t á t k ö v e t ő e n elterjedt, s a k o r t á r s a k sokáig h i t t e k b e n n e . M é g a fel­ v i l á g o s u l t a b b e l m é k is i n g a d o z t a k , e l h i g y A szerző könyvének címlapja gyék-e v é g é r v é n y e s e n a költő h a l á l á t . „Még m i n d i g beszélik, hogy Petőfi S. él. T ö b ­ b e k között K a z i n c z y G á b o r is. — í r t a E r d é l y i J á n o s S z e m e r e M i k l ó s n a k 1850. á p r i l i s 10-én —, én m e s é n e k t a r t o m az egészet, a n n á l i n k á b b , mivel s z e g é n y n e k a n e v é t sok i n g y e n é l ő felölté P e s t e n is, szét is az o r s z á g b a n , h o g y a l a m i z s n á t n y e r j e n , mi n e m egy c s a v a r g ó n a k s i k e r ü l t m á r " (Erdélyi János levelezése II. B u d a p e s t , 1962. 27). 1877-ben M a g y a r o r s z á g o n p e r t i n d í t o t t a k egy m a g á t M a n a s s e s n e k n e v e z ő k a ­ l a n d o r ellen, a k i azt állította, hogy a cári h a d s e r e g b e n szolgált O r o s z o r s z á g b a n , és ott t a l á l k o z o t t Petőfivel. Az egyik b í r ó é l e s e l m é j ű k é r d é s é r e , h o g y a n h a n g z a n a k az orosz k a t o n a i v e z é n y s z a v a k , a v á d l o t t n e m t u d o t t felelni. K i d e r ü l t , hogy M a n a s s e s v a l ó b a n t ö b b évet r a b s á g b a n töltött, de n e m S z i b é r i á b a n , h a n e m a n a g y v á r a d i b ö r ­ t ö n b e n , k ö z b ű n t é n y elkövetéséért. A „szibériai l e g e n d a " e század 30-as, 40-es éveiben h i r t e l e n v i r á g z á s n a k i n d u l t . D i e n e s A n d r á s , a k i h a t a l m a s és k i m e r í t ő a n y a g o t gyűjtött össze a költő u t o l s ó n a p j a i r a v o n a t k o z ó a n , r á t a p i n t az igazságra, a m i k o r m e g á l l a p í t j a , hogy a v a d h í r e k „egy h á b o r ú s h a n g u l a t v e l e j á r ó i " (Petőfi a szabadságharcban. B u d a p e s t , 1958. 542). Az osztrák Neues Wiener Tagblatt 1936. j ú l i u s 30-án A láncravert költő h a n g ­ zatos c í m a l a t t h í r t a d o t t Petőfi (Petrovics) S z i b é r i á b a n , I k a t o v o falu m e l l e t t m e g ­ t a l á l t sírjáról. K é s ő b b egy szemfüles ú j s á g í r ó „felfedezett" egy H o r v a t h n e v ű v o l t c á r i h a d s e r e g b e l i t á b o r n o k o t , a k i az I. Miklós á l t a l állítólag 1849-ben S z i b é r i á b a s z á m ű z ö t t m a g y a r s z a b a d s á g h a r c o s o k u t ó d j á n a k a d t a ki m a g á t . D e a l e g m e g d ö b b e n t ő b b , a k é p z e l e t e t felcsigázó közlést Az Est 1939. április 26-í s z á m a j e l e n t e t t e m e g . B a r á t o s i L é n á r t h Lajos i s m e r t m a g y a r f ö l d r a j z t u d ó s , a k i 1909-ben a svájci Geck professzor e x p e d í c i ó j á n a k r é s z t v e v ő j e k é n t S z i b é r i á b a n j á r t ,

most, h a r m i n c év m ú l t á n n y i l a t k o z a t á b a n azt állította, hogy Csita mellett, K ö r ö z s Körös f a l u b a n látott egy sírkövet a következő, t ö r t m a g y a r s á g g a l írt szöveggel:

Alexander Stepanovics Petrovics honveg ernagi Halva itt: 1857. május 18. Ő csinálta falut Körözsöt. B a r á t o s i L é n á r t h e h h e z hozzáfűzte, hogy saját szemével l á t t a Petőfi a s z t a ­ lát és t a l á l k o z o t t a falu elöljárójával, egy bizonyos Vaszilij Vasziljevics D r a g o m a n o v val, aki, b á r gyengén, de beszélt m a g y a r u l , és azt m o n d t a , hogy d é d a p j a , D r a g o ­ m á n S á n d o r B e m a l a t t szolgált. (A B a r á t o s i L é n á r t h r a v o n a t k o z ó a n y a g o t idézi Dienes A n d r á s : Petőfi a szabadságharcban, 386.) Az első v i l á g h á b o r ú u t á n Szibériából h a z a t é r ő hadifoglyok m é g h i h e t e t l e n e b b verziókat terjesztettek. A Petőfi „szibériai b o l y o n g á s á r ó l " szóló a n y a g o k t e k i n t é l y e s helyet t ö l t e n e k be a b b a n , a P e t ő f i - i r o d a l m a t felölelő é r t é k e s k a t a l ó g u s b a n , m e l y e t a Magyar T u d o m á n y o s A k a d é m i a I r o d a l o m t u d o m á n y i I n t é z e t é b e n Kiss József állított össze. A „ t a n ú k " t ö b b s é g e a l e g k é p t e l e n e b b m e s é k k e l állt elő. És m i n t t ö r t é n n i szokott, m i n é l h i h e t e t l e n e b b e k v o l t a k e mesék, a n n á l n a g y o b b é r d e k l ő d é s t v á l t o t t a k ki. Egyesek azt állították, hogy Petőfi h a l á l á i g ó l o m b á n y á b a n dolgozott, m á s o k azt közölték, hogy C s i t á b a n b e n ő s ü l t egy k e r e s k e d ő c s a l á d j á b a , ismét m á s o k l á t n i v é l t é k U g r á b a n v é r e s z u b b o n y á t és k a r d j á t . E h í r e k k a p c s á n a l e g t ö b b e t e m l e g e t e t t föld­ rajzi elnevezések a Szelengir (vagy Szelger) folyó, I k a t o v o falu, B a r k a falu a Bar— guzin t o r k o l a t á b a n , v a l a m i n t Iliszunszk (más források szerint Iljusinszkaja). V a l a k i azt híresztelte, h o g y S z i b é r i á b a n Petőfi k é z i r a t a i r a b u k k a n t a k , és ott m a g y a r e r e d e ­ tiben i s m e r e t l e n versei j e l e n t e k meg. És b á r a sok m e n d e m o n d a és l e g e n d a n y i l v á n v a l ó a n h a m i s , m e s e s z e r ű s é g ü k ellenére is s o k a k a t m e g t u d t a k téveszteni, és n e m c s a k a be n e m a v a t o t t a k a t . A n a g y költő és író, Illyés G y u l a p é l d á u l Petőfije 1952-es k i a d á s á n a k függelékében b e v a l l j a , hogy v a l a m i k o r ó is „becsapódott", á t é r e z t e „a h a j d a n i P e t ő f i - v á r ó k izgalmát, m e g ­ h a t ó hiszékenységét", m e l y e t „a b i z o n y t a l a n s á g , a r e m é n y - s z ü l t e k é t k e d é s " h o z o t t létre (Illyés G y u l a : Petőfi. B u d a p e s t , 1952. 328). 1956 a u g u s z t u s á b a n Dienes A n d r á s n e v e s P e t ő f i - k u t a t ó n a k sikerült régi t e r v é t m e g v a l ó s í t a n i a : a m a g y a r — r o m á n A k a d é m i a i M u n k a k ö z ö s s é g élén k ö n y v e k k e l , t é r ­ képekkel, körzővel felszerelve k i s z á m í t o t t a Petőfi h a l á l á n a k helyét; ez u t á n a k u t a ­ tók részletes j e l e n t é s t í r t a k és e m l é k t á b l á t á l l í t o t t a k a F e h é r e g y h á z a és H é j j a s f a l v a közti országúttól n é h á n y m é t e r n y i r e . De a S e g e s v á r t túlélő Petőfi b o l y o n g á s á n a k legendája, m e g i n g a t v a és lefojtva, a h a m u a l a t t m é g ezek u t á n is t o v á b b izzik. Abból a meggyőződésből k i i n d u l v a , hogy h a Petőfi egyetlen n a p p a l túléli a segesvári csatát, h í r t ad m a g á r ó l , b á r h o v a vesse is a sors szeszélye, e sorok í r ó j a m e g p r ó b á l t t u d a t o s a n „becsapódni", és úgy e l i n d u l n i a „szibériai l e g e n d a " n y o m á ­ ban. A mítoszokat n e m l e h e t p u s z t á n m a t e m a t i k a i s z á m í t á s o k k a l legyőzni. H a ezek valóban mítoszok, a k k o r t é n y e k b ő l kell k i i n d u l n i u k , a m e l y e k e t v a l a k i h a m i s a n értelmez, jó v a g y rossz s z á n d é k b ó l , d e m i n d i g azzal a törekvéssel, hogy a k í v á n t dolgot v a l ó s á g o s n a k t ü n t e s s e fel. Mi v a j o n a „szibériai l e g e n d á b a n " a s p e k u l a t í v f a n t á z i a t e r m é k e , és mi az „ á b r á n ­ dok édes üdvössége"? N e m hoz-e t ö b b e r e d m é n y t a l e g e n d a g y ö k e r é n e k pozitív v i z s ­ gálata, m i n t p u s z t a t a g a d á s a v a g y m e g v e t ő lekezelése? H a s i k e r ü l m e g é r t e n i , h o n ­ nan i n d u l h a t o t t el a legenda, ez t a l á n n e m világítja m e g az o r o s z — m a g y a r k a p c s o l a -

t o k egyik h o m á l y b a n m a r a d t p o n t j á t ? R ö v i d e n szólva, a k u t a t á s k é t i r á n y b a n i n ­ d u l t meg, és k é t k é r d é s r e k e r e s t e a v á l a s z t : 1. m i l y e n a l a p j u k v a n a z o k n a k a h í ­ r e s z t e l é s e k n e k , h o g y 1849-ben m a g y a r s z a b a d s á g h a r c o s o k a t S z i b é r i á b a i r á n y í t o t t a k ; 2. t a l á l h a t ó - e S z i b é r i á b a n n y o m a a n n a k , h o g y Petőfi ott j á r t v o l n a . Azt elég k ö n n y ű volt m e g á l l a p í t a n i , hogy a m a g y a r hadifoglyokat a világosi fegyverletétel u t á n á t a d t á k az osztrák p a r a n c s n o k s á g n a k . A. A. N y e p o k o j n y i c k i j Az 1849-es erdélyi háború leírása (Opiszanyije vojni v Transzilvanyii v 1849 godu. S z a n k t - P e t y e r s z b u r g , 1858) c í m ű k ö n y v é b e n m e l l é k l e t k é n t közöl egy Jegyzék az osztrák parancsnokságnak nyugta ellenében átadott magyar foglyokról elnevezésű o k m á n y t . A szerző, aki m a g a is a segesvári csata r é s z t v e v ő j e volt, és S z k a r j a t y i n t á ­ b o r n o k h a l á l a u t á n á t v e t t e a c s a p a t o k vezénylését, idéz egy a d a t o t , a m e l y szerint „Segesváron fogságba k e r ü l t e k : tiszt — egy sem, a l s ó b b r a n g ú — 300". M i n t m á r m o n d o t t u k , Petőfi S e g e s v á r n á l civil r u h á b a n volt, és e k é t r o v a t e g y i k é b e s e m k e r ü l h e t e t t . Igen, de h á t h a m é g i s c s a k h i b a t ö r t é n t ? N y e p o k o j n y i c k i j é r t e s ü l é s é t l e v é l t á r a k a d a t a i v a l kell ellenőrizni. A m o s z k v a i K ö z p o n t i Á l l a m i H a d t ö r t é n e t i L e v é l t á r b a n (KÁHTL) t ö b b h ó n a ­ pon át t a n u l m á n y o z t a m a „ V U A " megjelölésű, A magyarországi hadjárat c í m e t viselő a l a p v a s k o s iratcsomóit. K ö z t ü k sok r e n d k í v ü l é r d e k e s o k m á n y t t a l á l t a m , k e z d v e a segesvári ü t k ö z e t e r e d e t i t e r v é t ő l , m e l y u g y a n a z o n N y e p o k o j n y i c k i j a l á í r á s á t viseli (5383. ügyirat), egészen a d d i g a titkos rendelkezésig, m e l y szigorú i n t é z k e d é s t ír elő „ a n n a k é r d e k é b e n , hogy a k a t o n a i r a n g o t viselők és k ü l ö n ö s e n a tisztek a lehető l e g k e v e s e b b e t é r i n t k e z z e n e k a h e l y b e l i e k k e l , főleg a v á r o s i l a k o s o k k a l , a k i k ­ n e k veszélyes g o n d o l k o d á s m ó d j a , á l l a n d ó l á z a d ó szelleme a l e g á r t a l m a s a b b h a t á s s a l l e h e t " (5368. ügyirat, 14. lap). Rüdiger, L ü d e r s , A n r e p a t á b o r n o k o k s z á m t a l a n j e l e n ­ tése kéri, s ü r g e t i és v é g ü l követeli, h o g y a m a g y a r h a d i f o g l y o k a t h a l a d é k t a l a n u l a d j á k á t az o s z t r á k h a t ó s á g o k n a k (az egyik j e l e n t é s k e z d ő d ő k o l e r a j á r v á n y t e m l e ­ get). Világos u t á n a c s a p a t o k p a r a n c s n o k a i m e g k a p j á k a megfelelő szigorú u t a s í t á s t P a s z k e v i c s t á b o r n a g y t ó l : az összes hadifoglyokat, a lengyel n e m z e t i s é g ű s z e m é l y e k kivételével, m i n é l előbb á t a d n i az o s z t r á k o k n a k ! H á t Világos előtt? N e m t ö r t é n t - e vajon olyan eset, hogy v a l a m e l y i k t ú l b u z g ó h a d v e z é r kelet felé indított, m é g h a c s a k k i s e b b c s o p o r t o k b a n is, foglyokat, a m i a l k a l m a t a d h a t o t t v o l n a a m e n d e m o n ­ d á k r a , m a j d k é s ő b b a l e g e n d a születésére? T ö b b h ó n a p o s keresés u t á n v é g r e e l ő t t e m f e k ü d t egy g y ö n g y b e t ű s Jelentés. C í m z é s e : „A H a d r a k e l t H a d s e r e g F ő p a r a n c s n o k á n a k , P a s z k e v i c s T á b o r n a g y Ú r n a k , V a r s ó h e r c e g é n e k és e r i v á n i grófnak". A l á í r ó j a az 5. gyalogos h a d t e s t p a r a n c s n o k a , L ü d e r s gyalogsági t á b o r n o k , a k i n e k c s a p a t a i S e g e s v á r n á l is h a r c o l t a k . Az o k m á n y m á s o d i k o l d a l á n szó szerint ez áll: „Az u t ó b b i i d ő b e n ejtett foglyok n a g y t e r h e t j e l e n t e t ­ t e k s e r e g e i n k n e k , ezért u t a s í t á s b a a d t a m a h a d i f o g l y o k n a k 2 ezres oszlopokban, a Zsitom i r i ezred egyik z á s z l ó a l j á n a k fedezete m e l l e t t T ö m ö s r e i r á n y í t á s á t , a h o n n a n D a ­ n e n b e r g t á b o r n o k f e l a d a t a t o v á b b k ü l d e n i őket B u k o v i n á b a , C s e r n o v i c b a . A tiszteket e l k ü l ö n í t e t t ü k , hogy ne befolyásolhassák az e g y s z e r ű k a t o n á k a t ú t k ö z b e n , és vissza­ t a r t o t t u k őket a r e m e n t u r i * e r ő d b e n , B e m h a d s e g é d e és h a d b i z t o s a , Kiss és Bicsei kivételével, a k i k e t m i n t f o n t o s a b b a k a t B u k a r e s t b e k ü l d t ü n k D a n e n b e r g t á b o r n o k ­ hoz, Galícia K a t o n a i P a r a n c s n o k á n a k , H a m m e r s t e i n t á b o r n o k n a k v a l ó á t a d á s v é g e t t " (5351. ü g y i r a t , 371. és 372. lap). * Valószínűleg elírás. Rementurt két megvizsgált helységnévtár (Dicţionar i s ­ t o r i c al localităţilor din T r a n s i l v a n i a , întocmit de Coriolan Suciu, vol. II, 1968, Ed. Academiei Republicii Socialiste România és A M a g y a r K o r o n a O r s z á g a i n a k H e l y ­ s é g n é v t á r a . Budapest, 1900. Szerkeszti Dr. Jekelfalussy József) egyikében sem sike­ rült felfedezni. — A fordító megjegyzése.

E sorok o l v a s á s a k o r n e m h i t t e m a s z e m e m n e k , ú j r a és ú j r a e l o l v a s t a m az e l s ő k é n t e m l í t e t t m a g y a r n e v e t . B e m h a d s e g é d e ? D e h i s z e n Petőfi is h a d s e g é d e volt B e m n e k , és n y o m ó s b i z o n y í t é k o k v a n n a k a r r a , h o g y S e g e s v á r n á l is b e t ö l t ö t t e ezt a tisztséget. De sajnos, az o k m á n y b a n megjelölt n é v n e m l e h e t t é v e d é s : B e m n e k v a ­ l ó b a n volt Kiss S á n d o r n e v ű h a d s e g é d e . A k u t a t á s szála kicsúszott a k e z e m b ő l . . . De a k i á b r á n d u l á s s a l e g y ü t t azt is m e g é r e z t e m , h o g y a l e g e n d á t övező t i t o k z a ­ tos h o m á l y szétfoszlóban v a n . T e l j e s e n logikus feltételezni, hogy a m i k o r a költő e l t ű n é s é n e k h í r e eljutott v a l a m e l y i k s z e m t a n ú h o z , a k i l á t t a a k e l e t felé m e n e t e l ő h o n v é d e k oszlopát, a l e g e n d a c s í r á j á b a n m á r m e g s z ü l e t e t t . K i t u d t a , h o v á viszik a foglyokat? C s e r n o v i c b a ? B u k a r e s t b e ? De hiszen M a g y a r o r s z á g felől n é z v e ezek is á l l o m á s o k l e h e t t e k Szibéria felé. K i t é r d e k e l t a „ P e t ő f i - l e g e n d a " s z e m p o n t j á b ó l , hogy a foglyok B u k o v i n á b ó l v i s s z a f o r d u l t a k és h a z a t é r t e k — a cár n e m óhajtotta, h o g y m é g m a g y a r l á z a d ó k is l e g y e n e k S z i b é r i á b a n , v a n ott n é l k ü l ü k is elég f o r r a d a l m i elem. L á s s u k t o v á b b , m i a helyzet azzal a H o r v a t h n e v ű orosz tiszttel, a k i egy S z i b é ­ r i á b a s z á m ű z ö t t 48-as s z a b a d s á g h a r c o s u t ó d j á n a k a d t a ki m a g á t . Ú j r a b e l e m e r ü l t e m a l e v é l t á r a k a n y a g á b a , szolgálati l a j s t r o m o k b a , ü g y i r a t o k b a , a m í g az o k m á n y o k a l a p j á n m e g n e m g y ő z ő d t e m a r r ó l , h o g y v a l ó b a n létezett egy H o r v á t t á b o r n o k , p o l t a v a i n e m e s fia volt, 1859-ben született U k r a j n á b a n , és k a r r i ­ e r j é t a K e l e t - K í n a i V a s ú t i g a z g a t ó j a k é n t fejezte b e , h a n e m s z á m í t j u k a d ü h ö d t szovjetellenes f e h é r e m i g r á n s szerepét, m e l y e t az O k t ó b e r i F o r r a d a l o m u t á n b e t ö l ­ tött. M i n t a K Á H T L a n y a g a i b ó l sikerült m e g á l l a p í t a n o m , a cári h a d s e r e g b e n az első v i l á g h á b o r ú előestéjén k ö r ü l b e l ü l tíz H o r v a t n e v ű tiszt szolgált, t ö b b ­ s é g ü k b e n H a r k o v és P o l t a v a v i d é k é r ő l . K ö z ü l ü k csak egy é r t el m a g a s a b b tiszti r a n g o t , és t ö b b m i n t húsz évig szibériai s z o l g á l a t b a n volt. D m i t r i j L e o n y i d o v i c s H o r v a t n a k h í v t á k , S z i b é r i á b a e z r e d e s k é n t k e r ü l t , 1895-ben az I. Usszuri zászlóalj p a r a n c s n o k a , m a j d 1902-től a K e l e t - K í n a i V a s ú t igazga­ t ó j a lett (1. A tábornokok jegyzéke rangidősség szerint, összeállítva 1914. á p r i l i s 15-én, P e t r o g r á d , 338). D. L. H o r v a t t ő l e m felfedezett teljes szolgálati t á b l á z a t a i ( K Á H T L , 360. i r a t c s o m ó , 358. és 378. o k m á n y ) a r r ó l t a n ú s k o d n a k , h o g y 1859. j ú l i u s 25-én Poltava m e l l e t t született, helybeli nemesektől szárma­ zott, pravoszláv v a l l á s ú volt, s z o l g á l a t á t 1879-ben zászlósi r a n g b a n , testőrségi u t á s z - z á s z l ó a l j beosztott t i s z t j e k é n t kezdte. Egy m á s i k , 1911-ből s z á r m a z ó , a h a t á r ő r s z o l g á l a t i önálló h a d t e s t á l t a l k i á l l í t o t t „személyi ü g y i r a t c s o m ó " h i v a t a ­ losan t a n ú s í t j a , h o g y H o r v a t az a m ú r o n t ú l i k ö r z e t b e n hosszú ideig teljesített szolgálatot, és u g y a n a k k o r fényt d e r í t e n n e k az e m b e r n e k a b e c s v á g y ó j e l l e ­ m é r e , a k i m a g a s funkciója e l l e n é r e sok é v e n á t t a r t ó p e r e s k e d é s t folytatott a K e l e t - K í n a i V a s ú t főnökségével k a t o n a i és n e m a d m i n i s z t r a t í v r a n g b a n t ö r ­ t é n ő e l ő l é p t e t é s é n e k jogairól (1. K Á H T L , 301. iratcsomó, 703. o k m á n y ) . K ö n y n y e n m e g t ö r t é n h e t e t t , hogy 1917 u t á n az i d e g e n b e s z a k a d t , öreg és m e g k e s e r e ­ dett e m i g r á n s t á b o r n o k , aki a v é l e t l e n folytán M a g y a r o r s z á g o n e l t e r j e d t n e v e t viselt, megfelelő a l a n y a lett a bécsi „sárga" sajtó szenzációs h í r v e r é s é n e k . Ezek u t á n k ö v e t k e z h e t e t t a feladat m á s i k felének a m e g o l d á s a : r á t é r n i a Petőfi-legenda nyomainak felkutatására magában Szibériában, természetesen, ha ilyen n y o m o k léteznek. 1968 őszén e célból C s á k G y u l a m a g y a r író (az Élet és Iro­ dalom m u n k a t á r s a ) k í s é r e t é b e n a B a j k á l - t ó v i d é k é r e u t a z t a m . E k ö r ü l m é n y n e k k ü ­ lönösen ö r ü l t e m , m e r t így a k u t a t á s b a n m i n d k é t é r d e k e l t fél k é p v i s e l v e volt. 1968. s z e p t e m b e r i 7 - é n az I r k u t s z k i Á l l a m i E g y e t e m v i l á g t ö r t é n e l e m t a n s z é ­ kén összegyűltek S z i b é r i a és a B a j k á l o n t ú l t ö r t é n e t é n e k és táj k u t a t á s á n a k l e g n a ­ gyobb s z a k e m b e r e i . A m e g b e s z é l é s e n r é s z t v e t t e k : Sz. V. Sosztakovics professzor, a tanszék vezetője, a t ö r t é n e t t u d o m á n y o k d o k t o r a , s z á m ű z ö t t lengyel f o r r a d a l m á r o k leszármazottja; F. A. K u d r j a v c e v professzor, számos, Szibéria X V I I I — X I X . századi történetével foglalkozó m u n k a szerzője; V. G. T y u k a v k i n professzor, az I r k u t s z k i

P e d a g ó g i a i Főiskola S z o v j e t u n i ó t ö r t é n e t e t a n s z é k é n e k vezetője, a t ö r t é n e t t u d o ­ m á n y o k d o k t o r a , S z i b é r i a X I X . század végi — X X . század eleji t ö r t é n e t é r ő l s z ó l ó m ű v e k szerzője; Sz. F. K o v a l j docens, a S z i b é r i á b a s z á m ű z ö t t d e k a b r i s t á k r ó l és l e n ­ gyel p o l i t i k a i s z á m ű z ö t t e k r ő l szóló i s m e r t m u n k á k szerzője. A m e g h í v o t t t u d ó s o k egytől egyig és, sajnos, h a b o z á s n é l k ü l k i j e l e n t e t t é k , hogy t ő l ü n k h a l l a n a k először a r r ó l a „feltételezésről, m i s z e r i n t a h í r e s m a g y a r költő, Petőfi S á n d o r a B a j k á l o n t ú l o n j á r t volna". I d é z e k n é h á n y részletet a felszó­ lalásokból (a beszélgetésen készült feljegyzések t u l a j d o n o m b a n t a l á l h a t ó g é p í r á s o s szövege a l a p j á n ) . T Y U K A V K I N professzor: B á r m e n n y i r e is igyekezett v o l n a a cári k o r ­ m á n y t i t o k b a n t a r t a n i Petőfi szibériai száműzetését, h a v a l ó b a n szó lett v o l n a erről, a n n a k „ n y o m a i " m e g m a r a d t a k v o l n a a l e v é l t á r a k b a n . A K e l e t - S z i b é r i a i Főigazgatási A l a p és az I r k u t s z k i F ő k o r m á n y z ó s á g i A l a p eléggé é p á l l a p o t b a n m e g m a r a d t (nem égett el az 1879-es i r k u t s z k i t ű z v é s z b e n ) . Ezeket az i r a t o k a t kutatók tucatjai tanulmányozták, de senki sem talált olyan anyagot, m e l y s z á m ű z ö t t m a g y a r o k r ó l v a g y k o n k r é t a n Petőfiről a d o t t v o l n a hírt. Ez h a t a l m a s szenzációt j e l e n t e n e , és a t ö r t é n é s z e k n e k r ö g t ö n t u d o m á s á r a j u t n a . . . A z o n k í v ü l , teljes bizonyossággal k i j e l e n t h e t j ü k , h o g y m i n d a z o k n a k , a k i k S z i b é r i á b a k e r ü l t e k (még az életfogytiglani k é n y s z e r m u n k á r a v a g y b ö r t ö n b ü n ­ t e t é s r e í t é l t e k n e k is) m e g v o l t a l e h e t ő s é g ü k a r r a , hogy felvegyék a k a p c s o l a t o t a „ s z a b a d o n l e v ő k k e l " ; a s z á m ű z ö t t e k r e és a d e p o r t á l t t e l e p e s e k r e ez m é g i n ­ k á b b v o n a t k o z i k (Barátosi L é n á r t h „ h í r a d á s á b ó l " ítélve P e t ő f i n e k s z a b a d t e ­ l e p e s n e k k e l l e t t v o l n a lennie, h a egyszer „ m e g a l a p í t o t t a Körözs falut". A szibériai k ö z v é l e m é n y együttérzéssel v i s e l t e t e t t a s z á m ű z ö t t e k , k ü l ö n ö s e n a z é r t e l m i s é g i e k i r á n t , és segítségükre volt. K O V A L J docens közbeszólása: Még h a Petőfi el is a k a r t a v o l n a k e r ü l n i a figyelmüket, a h e l y b e l i e k r á t a l á l t a k v o l n a : S z a b a s n y i k o v , B a s z n y i n , B u t y i n k e r e s k e d ő k i r o d a l m i szalonjai f e l t é t l e n ü l f e l k u t a t t á k volna. T Y U K A V K I N professzor: A k k o r i b a n a s z á m ű z ö t t e k között d e k a b r i s t á k , p e t r a s c s e v i s t á k , lengyel felkelők éltek, j ó r é s z ü k i r o d a l m á r , és m i n d e n b i z o n y ­ nyel t u d t a k v o l n a Petőfiről. Azt pedig h a t á r o z o t t a n á l l í t h a t j u k , h o g y a z ö s z szes politikai „bűnösök", m é g a b ö r t ö n b e z á r t a k és a k é n y s z e r m u n k á s o k i s , m e g t a l á l t á k a lehetőségét a levelezésnek, d ö n t ő t ö b b s é g ü k n e k p e d i g a l e v é l ­ v á l t á s t h i v a t a l o s a n is m e g e n g e d t é k . K U D R J A V C E V professzor: P e t ő f i r e s e m m i f é l e u t a l á s t n e m t a l á l u n k a f o r r a d a l m i m o z g a l m a k K e l e t - S z i b é r i á b a , így a B a j k á l o n t ú l r a s z á m ű z ö t t r é s z t ­ v e v ő i n e k v i s s z a e m l é k e z é s e i b e n sem. Sz. V. M a k s z i m o v n e v e s orosz k u t a t ó , a k i a l a p o s a n á t t a n u l m á n y o z t a a m ú l t századi szibériai k é n y s z e r m u n k á s o k r a és s z á m ű z ö t t e k r e v o n a t k o z ó a n y a g o k a t , h á r o m részes, Szibéria és a kényszer­ munka (Szibir i katorga, 1871.) c í m ű a l a p v e t ő m u n k á j á b a n egy szóval s e m t e s z e m l í t é s t m a g y a r hadifoglyokról. Petőfi szibériai s z á m ű z e t é s é n e k l e g e n d á j a az ún. „ g a r i b a l d i s t á k " k ö r é ­ b e n is s z á r n y r a k e l h e t e t t ; ők E u r ó p a k ü l ö n b ö z ő országaiból k e r ü l t e k l e n g y e l földre, és h a d i f o g l y o k n a k t a r t o t t á k m a g u k a t . F e l m e r ü l a k é r d é s , n e m v o l ­ tak-e köztük magyarok? A S Z E R Z Ő : Mi a v é l e m é n y e a z o k r ó l a k ö l t e m é n y e k r ő l , a m e l y e k á l l í t ó l a g „Petőfi S." a l á í r á s s a l S z i b é r i á b a n f e l b u k k a n t a k ? K U D R J A V C E V professzor: N e f e l e d k e z z ü n k m e g M i h a i l M i h a j l o v s z á m ­ űzött költőről, aki K a d o j á b a n élt, és Petőfiből is fordított. K ö n n y e n m e g t ö r ­ t é n h e t e t t , h o g y az ő fordításai a d t a k t á p o t az ilyen h í r e k n e k . K O V A L J d o c e n s : 1951-től dolgozom a Politikai száműzetés Szibériában a XIX. században t é m á n , m e g i s m e r k e d t e m az i r k u t s z k i és omszki t e r ü l e t i l e ­ v é l t á r a k , az O k t ó b e r i F o r r a d a l o m K ö z p o n t i Á l l a m i L e v é l t á r a és m á s a r c h i v u ­ m o k politikai ü g y i r a t a i v a l , d e s o h a e g y e t l e n o k m á n y s e m k e r ü l t a k e z e m b e , s m é g u t a l á s t s e m t a l á l t a m o l y a n m a g y a r hadifoglyok szibériai s z á m ű z e t é s é r e , így t e h á t P e t ő f i r e v o n a t k o z ó a n sem, a k i k a 48-as s z a b a d s á g h a r c résztvevői l e t ­ t e k volna. Az a legenda, m e l y s z e r i n t Petőfit S z i b é r i á b a vitték, és 1857-ig a B a j k á l o n t ú l o n , a m a g a a l a p í t o t t a f a l u b a n élt, m i n d e n t ö r t é n e l m i a l a p o t n é l ­ külöz. A p o l i t i k a i s z á m ű z ö t t e k felügyeletét végző c á r i r e n d ő r s é g g y a k o r l a t á b a n e g y e t l e n o l y a n eset sincs, m e l y a k ü l s ő világtól v a l ó teljes e l k ü l ö n ü l é s r ő l

t a n ú s k o d n a . A külföldről i d e k e r ü l t politikai s z á m ű z ö t t e k p e d i g az oroszokhoz m é r t e n m é g k e v é s b é v o l t a k elszigetelve. A szibériai k ö z é l e t b e n a s z á m ű z e t é s e k m i n d e n h u l l á m a idején n a g y é r d e k l ő d é s t t a p a s z t a l h a t u n k a politikai s z á m ű z ö t t e k i r á n t . N e m l e h e t t e k v o l n a k i v é t e l e k a m a g y a r hadifoglyok sem, h a v a l ó b a n S z i b é r i á b a k e r ü l t e k v o l n a , m é g k e v é s b é az a k k o r m á r h í r n e v e s Petőfi. S z i b é r i á b a n e l t e r j e d t Petőfi-legen­ d á r ó l s z i n t é n n i n c s t u d o m á s u n k . U g y a n a k k o r a d e k a b r i s t á k r ó l , l e n g y e l e k r ő l és m á s politikai s z á m ű z ö t t e k r ő l számos l e g e n d a jött l é t r e ezen a v i d é k e n . A beszélgetést S Z E R G E J V L A G Y I M I R O V I C S S O S Z T A K O V I C S ezzel z á r t a l e : A Petőfi b a j k á l o n t ú l i e l t e m e t é s é r ő l szóló verzió ellen, ú g y gondolom, sok é r v szól. K ü l ö n ö s e n a r r a gondolok, hogy a c á r i k o r m á n y n e m h a g y t a v o l n a a költőt szigorú felügyelet n é l k ü l , e n n e k p e d i g n y o m a m a r a d t v o l n a a l e v é l ­ t á r a k b a n . Meggyőződésem, h o g y a l e g e n d á n a k e l l e n t m o n d Petőfi r e n d k í v ü l i e g y é n i s é g e i s : h a é l e t b e n m a r a d , n e m h a l l g a t nyolc hosszú é v e n á t ! H í r t a d o t t volna magáról, ha n e m másként, legalább a Szibériából hazájukba visszatérő lengyel politikai s z á m ű z ö t t e k ú t j á n . K é r d e z h e t j ü k , m i h á t a helyzet végül is a m e n d e m o n d á k k a l ? Úgy v é l e m , t o v á b b k u t a t n i azt, h o g y a n k e l e t k e z e t t és t e r j e d t az é l e t b e n m a r a d t Petőfiről szóló l e g e n d a szibériai v á l t o z a t a , n e m c s a k r e n d k í v ü l é r d e k e s , de n a g y o n s z ü k ­ séges is. A m a i s z a k e m b e r e k e v é l e m é n y e i teljes m é r t é k b e n m e g e g y e z n e k az é r d e m ­ t e l e n ü l elfeledett lengyel felkelő, A d a m M i r n i c z k y tanúskodásával. Mirniczky 1849-ben B e m h a d s e r e g é b e n harcolt, k é s ő b b az 1863-as lengyel felkelés r é s z t ­ vevője volt, és e n n e k s z é t v e r é s e u t á n I r k u t s z k m e l l e t t t ö l t ö t t e s z á m ű z e t é s e éveit. H a z a t é r t e u t á n , 1877-ben a s a j t ó b a n nyilatkozik, és h a t á r o z o t t a n v i s s z a v e r i azokat a híreket, a m e l y e k s z e r i n t Petőfi S z i b é r i á b a n j á r t v o l n a : „ . . . m é g a l e g k e m é ­ n y e b b k é n y s z e r m u n k á k r a í t é l t e k n e k is j o g u k volt h á r o m h ó n a p b a n egyszer c s a l á d ­ j u k n a k í r n i — í r t a a lengyel légió volt t a g j a —, s m i v á l a s z o k o n k í v ü l m o s ó r u h á k a t , pénzt stb. is k a p t u n k . . . Vajon Petőfi n e m élt v o l n a e j ó t é t e m é n n y e l ? Ez n e m gon­ d o l h a t ó . . . n e m v a g y o k o r o s z b a r á t , h a n e m az igazság t e k i n t e t é b ő l ki k e l l j e l e n t e n e m , hogy az orosz tisztek, a h i v a t a l n o k o k és a p o l g á r o k igen k ö z l é k e n y e k v o l t a k s sok n e v e z e t e s e b b s z á m ű z ö t t e t illetőleg, k i k n e k n e v e i r é g e n feledésbe m e n t e k , szolgáltak felvilágosításokkal. Ők b i z o n n y a l Petőfiről is t u d t a k v o l n a v a l a m i t s ezt t u d a t t á k v o l n a . . . " (Magyar Polgár, 1877. 136.; 538—539. — Idézi D i e n e s A n d r á s : Petőfi a szabadságharcban, 312—313, 542). A z o n b a n M i r n i c z k y n e k — a k i t ö b b e k között a r r ó l is írt, hogy a S z i b é r i á b a n töltött sok év a l a t t egyetlen m a g y a r r a l találkozott, s az s e m száműzött, h a n e m p r é m k e r e s k e d ő v o l t — ezt a fontos és é r t é k e s t a n ú s k o d á s á t n e m h a l l o t t á k m e g azok, a k i k a n n y i r a h i t t e k a „bolyongó Petőfi" l e g e n d á j á b a n , hogy b e c s u k t á k fülüket az é r t e l e m szava előtt, és a t é n y e k k e l s z e m b e n a f a n t á z i á t részesí­ tették előnyben. A szibériai t ö r t é n é s z e k k e l t a r t o t t megbeszélés u t á n m é g m a r a d t egy kétséges p o n t : m i t t u d h a t u n k m e g a földrajzi elnevezésekről, v a n - e Szelengir-Szelger, K ö r ö z s Körös, I k a t o v o , Ugra, B a r k a és I l i s z u n s z k - I l j u s i n s z k a j a ? V a l ó b a n , m i t k e z d j ü n k a m a g y a r f o r r á s o k b a n szereplő t u c a t n y i folyó, község, falu n e v é v e l ? K i t u d feleletet a d n i a r r a , h o g y a n t o r z u l t a k el a k é t s z e r i - h á r o m s z o r i , oroszról m a g y a r r a és vissza, oroszra f o r d í t á s s o r á n ? M i n d e n ú t egy e m b e r h e z — M. N. Melhejevhez, az i r k u t s z k i e g y e t e m docenséhez, a földrajzi t u d o m á n y o k k a n d i ­ dátusához, a B a j k á l o n t ú l és S z i b é r i a h e l y n é v k u t a t á s á n a k a m a g a n e m é b e n e g y e d ü l ­ álló s z a k e m b e r é h e z vezetett. Vele közösen ö s s z e á l l í t o t t u n k egy k ü l ö n l e g e s t á b l á z a ­ tot: felül vízszintesen f e l s o r a k o z t a t t u k a P e t ő f i - l e g e n d á v a l k a p c s o l a t o s összes föld­ rajzi elnevezések m a g y a r v á l t o z a t a i t , m a j d b a l r a függőlegesen lefelé e g y m á s u t á n bejegyeztük a B a j k á l o n t ú l 1806-ban, 1888-ban, 1908-ban, 1945-ben, 1954-ben és 1966b a n készült t é r k é p e i n e k és a t l a s z a i n a k címét, és végül k i t ö l t ö t t ü k a keletkezett f e h é r kockákat.

Szelengir v a g y Szelger: m i n d e n t é r k é p f e l t ü n t e t i a Szelenga folyót, m e l y a B a j k á l - t ó b a ömlik, S z e l e n g i n o falut az A n g a r a egyik szigetén a K e z s m a folyó fölött és m é g egy Szelengát, a Léna b a l o l d a l i mellékfolyóját. K ö r ö s v a g y Körözs falu, de m é g v a l a m i h a s o n l ó s e m szerepel egyik t é r k é ­ p e n sem. U r g a : az 1855-ös t é r k é p e n v a n egy A r g a d a , a B a r g u z i n b a l o l d a l i mellékfolyója. Az 1888-as t é r k é p f e l t ü n t e t i K a r g á t és A r g á t , a B a r g u z i n j o b b o l d a l i mellékfolyóját, m í g a l e g ú j a b b , 1966-os t é r k é p m e g n e v e z i a B u r g á t és az U l a n - B u r g á t . I k a t o v o : az 1855-ös t é r k é p e n m e g t a l á l h a t ó az I k a t , a V i t y i m egyik m e l l é k f o ­ lyója, az 1888-ason szintén, s végül az 1954-es t é r k é p e n m e g j e l e n i k P o d - I k a t falu é s az Ikatszkij-szoros. A l e g t ö b b vesződséget a B a r g u z i n t o r k o l a t á b a n fekvő B a r k a falu okozta. A l e g ­ első, 1806-os t é r k é p megjelöli a B o r k a folyót a B a j k á l - t ó t ó l északra, a m a i K o t y e l nyikov-fok közelében, v a l a m i n t a C s o r k a folyót n e m m e s s z e a B a r g u z i n t o r k o l a t á t ó l ; az 1855-ös t é r k é p e n t a l á l t u n k egy B i r k á t , a K u d u n mellékfolyóját az U d a folyó k ö z e l é b e n ; az 1888-as t é r k é p e n v a n a B u r g a ( U l a n - B u r g a ) , a B a r g u z i n b a l o l d a l i mellékfolyója, és az U l a n - B u r g a h e g y h á t ; a 1908-as a t l a s z b a n ez m á r B a r g u j folyóvá változott a B a r g u z i n mellett, és t o v á b b B u r g u j n é v e n f o l y i k . . . Iliszunszk v a g y Iljusinszkaja falut s a j n á l a t u n k r a egyetlen t é r k é p e n s e m s i k e ­ r ü l t felfedezni. A „bolyongó Petőfiről" szállongó l e g e n d a t e h á t l e g e n d a m a r a d t . És h a d d m a ­ r a d j o n t o v á b b r a is az, m i n t a n é p n e k n e m z e t i géniusza h a l h a t a t l a n s á g á r ó l szőtt gyö­ nyörű álma. Gáll E r z s é b e t Részletek, A. A. Gerskovics Izdatyelsztvo „Nauka". Moszkva,

Györkös

fordítása

Petőfi költői s z í n h á z a (Poetyicseszkij t y e a t r Petőfi. 1970) című könyvéből.

Mányi

Albert

festménye

IFJÚSÁG-NEVELÉS

Bartók- és Kodály-kórusok tolmácsa Nem krónikát írok: felmutatom Nagy István karnagy és zenetanár példáját. Amikor majd megírják a romániai magyar zene történetét, neve után ott fog. állni a jelző: k o r á n a k l e g k i v á l ó b b r o m á n i a i m a g y a r k a r v e z e t ő j e . H o n n a n i n d u l t ? M i l y e n volt a n n a k a közösségnek a zenei képe, a m e l y N a g y Istvánt adta n e k ü n k ? L e g e r ő s e b b e n t a l á n a n é p d a l szólt a tízes és h ú s z a s é v e k t á j á n , a m i k o r e l e m i és középfokú t a n u l m á n y a i t végzi C s í k s z e r e d á n . A m ű z e n é t a k ü l ö n b ö z ő h a n g s z e r e k e n játszó lelkes m ű k e d v e l ő k (köztük zeneileg igen jól k é p z e t t m ű k e d v e l ő k ) és a C s í k s z e ­ r e d a i D a l - és Z e n e e g y l e t é n e k - és z e n e k a r a k é p v i s e l t e . A kis g i m n a z i s t a h a m a r részt k é r a v á r o s k a zenei életéből, vezeti az iskola é n e k - és z e n e k a r á t , k a m a r a z e n e - h a n g v e r s e n y e k n é l k ü l ö z h e t e t l e n szereplője, szülő­ földjének n a g y r e m é n y ű művészjelöltje. 1925-ben írja r ó l a a Csíki Lapok: „Nagy I s t v á n h e g e d ű j á t é k a . . . az est l e g k i m a g a s l ó b b p o n t j a . A m i r é s z ü n k r e a z o n b a n e n ­ nél s o k k a l t ö b b . . . Ö r v e n d e t e s b e j e l e n t é s e egy g y ö n y ö r ű p e r s p e k t í v á k b a n b o n t a k o z ó m ű v é s z egyéniségének, a m e l y v á r o s u n k b ó l i n d u l t és sokat fog h a l l a t n i m a g á r ó l . " Rövid idő a l a t t m i n d e n t m e g t a n u l t , a m i t C s í k s z e r e d á n m e g t a n u l h a t o t t . A t o ­ v á b b t a n u l á s á l d o z a t o k a t k ö v e t e l t : n e m volt m á s mód, k é t h e t e n k é n t le k e l l e t t u t a z ­ nia M a r o s v á s á r h e l y r e ( h a t - h é t ó r a i döcögés v o n a t t a l ) , a k i t ű n ő z e n e i s k o l á b a . T a n á r a és b á t o r í t ó j a Metz A l b e r t , az iskola a l a p í t ó - i g a z g a t ó j a , m a j d Haják K á r o l y h e g e d ű ­ művész és zeneszerző. 1924-ben írja n e k i Metz A l b e r t : „Édes P i s t a , é n hétfőn d é l ­ u t á n 5 ó r a k o r p r ó b á t t a r t o k . Legjobb l e n n e , h a m a g a v a s á r n a p d é l u t á n m á r m e g ­ j ö n n e , hogy k i p i h e n h e s s e m a g á t . H é t f ő n délelőtt á t v e n n é n k e g y ü t t a z e n e k a r i m ű v e ­ ket, s d é l u t á n i g m e g is t a n u l n á ú g y n a g y j á b a n . V á r j a szíves j ó a k a r ó j a Metz A." E k k o r m á r M a r o s v á s á r h e l y — é p p e n Metz A l b e r t és t á r s a i lelkes szervezői m u n k á j á n a k e r e d m é n y e k é n t — az ország egyik fontos zenei központja, k i t ű n ő h a n g ­ v e r s e n y t e r e m m e l ( b e n n e a g y ö n y ö r ű o r g o n á v a l ) és lelkes, h o z z á é r t ő közönséggel. A v á r o s zenei é l e t é n e k felidézése v é g e t t fel kell s o r o l n o m n é h á n y a t a l e g k i v á l ó b b a k közül, a k i k 1914 és 1923 között a Z e n e k e d v e l ő k T á r s a s á g á n a k m e g h í v á s á r a felléptek M a r o s v á s á r h e l y e n : P a b l o Casals (1914), J a n K u b e l i k (1915), T h o m a n I s t v á n (1916), Vecsey F e r e n c (1917), S z é k e l y h í d y F e r e n c és M e d e k A n n a (1921), a b u k a r e s t i C a r ­ m e n - k ó r u s (1922), B a r t ó k B é l a (1922), G e o r g e E n e s c u (1923). H a m i n d e h h e z h o z z á v e s s z ü k az iskola ( a m e l y n e k a k é t v i l á g h á b o r ú között k i b o ­ csátott d i p l o m á i t á l l a m u n k főiskolai d i p l o m á k k é n t i s m e r i el) k i t ű n ő t a n á r a i n a k n a g y ­ számú k a m a r a h a n g v e r s e n y é t és a zeneiskola szimfonikus z e n e k a r á n a k 1911 óta r e n d ­ szeresen m e g t a r t o t t évi 3—4 h a n g v e r s e n y é t , a k k o r m e g é r t j ü k azt a r e n d k í v ü l i v o n z ó ­ erőt, a m e l y e t M a r o s v á s á r h e l y g y a k o r o l t a fiatal m u z s i k u s r a . E n n e k a v o n z ó e r ő n e k .

A marosvásárhelyi

tanítóképző

énekkara

(1939)

t u l a j d o n í t h a t ó , hogy a b u d a p e s t i Liszt F e r e n c Z e n e a k a d é m i a h e g e d ű t a n s z a k á n a k elvégzése u t á n a felkínált lehetőségek e l l e n é r e s e m m a r a d t a v i l á g v á r o s b a n , h a n e m h a z a j ö t t és a m a r o s v á s á r h e l y i t a n í t ó k é p z ő b e n v á l l a l t t a n á r i állást, m e r t a zeneileg j ó l felkészült t a n í t ó k és k a r v e z e t ő k nevelését t a r t o t t a l e g s ü r g ő s e b b t e e n d ő j é n e k . * K a m a r a m u z s i k u s i sikerei s z á m o t t e v ő e k a főiskolát k ö v e t ő é v e k b e n , s m á r első m a r o s v á s á r h e l y i k ó r u s h a n g v e r s e n y e i is igazi r e v e l á c i ó k é n t h a t o t t a k . De mielőtt m ű s o r a i t és azok f o g a d t a t á s á t i s m e r t e t n é m , n é h á n y szóval u t a l n o m kell a k ó r u s o k a k k o r i szervezési m ó d j á r a és a d i v a t o s m ű s o r o k r a . A harmincas évek derekán (amikor Nagy István a kórusmozgalomba bekap­ csolódik) az é n e k k a r o k az 1867-ben A r a d o n m e g a l a k í t o t t Országos D a l á r e g y e s ü l e t ö r ö k ö s e k é n t fellépő R o m á n i a i M a g y a r Dalosszövetség szervezeti k e r e t e i között t e v é ­ k e n y k e d t e k . A k ó r u s o k — a közös é n e k l é s é r d e k é b e n — ö n k é n t e s e n a l a k u l t a k . M u n ­ k á j u k a t az egységektől az országos vezetőségig v á l a s z t o t t s z e r v e k i r á n y í t o t t á k . Így m i n d e n é n e k k a r elnököt, alelnököt, t i t k á r t , p é n z t á r o s t és k a r m e s t e r t v á l a s z t o t t m a g á ­ n a k ; m e g v á s á r o l t a a szükséges h a n g s z e r e k e t , k o t t a t á r t , d ö n t ö t t e g y e n r u h á j a , j e l v é n y e és zászlaja felől. A k ó r u s o k j ö v e d e l m e a k ó r u s t a g o k fizette t a g d í j a k b ó l és az elő­ a d á s o k b e v é t e l é b ő l állott. Az országos szerveket (tanácskozó testület, elnök, a l e l ­ nök, t i t k á r , p é n z t á r o s , országos k a r n a g y o k ) az é n e k k a r o k vezetősége v á l a s z t o t t a . A R o m á n i a i M a g y a r Dalosszövetség m i n t jogi személyiség ö n á l l ó a n biztosí­ totta, k i a d v á n y a i r é v é n , a k ó r u s o k k o t t á v a l t ö r t é n ő ellátását, m e g s z e r v e z t e a k ü l ö n ­ böző k e r ü l e t i és országos v e r s e n y e k e t , zeneszerzői p á l y á z a t o k a t h i r d e t e t t , k a r v e z e t ő i t a n f o l y a m o k a t szervezett, és k i a d t a a Szövetség h a v i folyóiratát, a Magyar Dali. A t á r g y a l t i d ő s z a k b a n a R o m á n i a i M a g y a r Dalosszövetség k ö r ü l b e l ü l 200 k ó r u s t t ö -

m ö r í t e t t . ( H a s o n l ó k é p p e n m ű k ö d ö t t a R o m á n és a N é m e t Dalosszövetség.) A v á z o l t szervezeti felépítés évszázados t a p a s z t a l a t o k a l a p j á n a l a k u l t k i ( m á r az 1867-es D a l á r e g y e s ü l e t e t is h a s o n l ó m ó d o n szervezték), és megfelelt a k ó r u s m o z g a l o m é r d e ­ keinek. N e m ú g y a Dalosszövetség m ű s o r p o l i t i k á j a . H a e l m o n d h a t j u k : k i t ű n ő s z e r ­ vezeti k e r e t e k e t örökölt az 1867-es D a l á r e g y e s ü l e t t ő l , é p p ú g y e l m o n d h a t j u k azt i s , hogy k o r s z e r ű t l e n m ű s o r p o l i t i k á t . Az é n e k k a r o k m ű s o r a , n e m c s a k n á l u n k , h a n e m s z o m s z é d a i n k n á l is n e h e z e n korszerűsödött és v á l t fokozatosan m ű v é s z i b b é . N á l u n k az „ ö r ö k s é g e n " k í v ü l az is lassította a folyamatot, h o g y a R o m á n i a i M a g y a r Dalosszövetség vezetősége k i t ű n ő szervezőtehetséggel m e g á l d o t t , d e u g y a n a k k o r k o n z e r v a t í v és jórészt n e g y e d - ö t ö d ­ r a n g ú zeneszerzőket n é p s z e r ű s í t ő m u z s i k u s o k b ó l állott. A m i a Dalosszövetség vezetőségét j e l l e m e z t e , az n e m j e l l e m e z t e m i n d e n egyes karvezető m u n k á j á t . A l e g j o b b a k r e p e r t o á r j a m a is p é l d á j a lehet a n n a k , m i k é n t kell a n e m z e t k ö z i és h a z a i z e n e i r o d a l o m b ó l a l e g é r t é k e s e b b e t és l e g k o r s z e r ű b b e t kiválasztani. A l e g j o b b a k között is megtisztelő h e l y e t v í v o t t ki m a g á n a k a m a r o s v á s á r h e l y i t a n í t ó k é p z ő fiatal z e n e t a n á r a , N a g y I s t v á n . N é z z ü k m e g a z 1937—38-as iskolai é v b e n (egyetlen t a n é v b e n ! ) e l ő a d o t t m ű v e k l i s t á j á t : 3 népdalfeldolgozás, 4 m ű k l a s s z i k u s és m o d e r n r o m á n szerzőktől, 5 egyházi n é p é n e k , 1 g r e g o r i á n mise, 4 m o t e t t a , 1 m a d ­ rigál, egy-egy H a y d n - , M o z a r t - és L i s z t - k ó r u s m ű , 5 m ű K o d á l y t ó l (köztük a Mátrai képek, Székely keserves s a Jézus és a kufárok), és B a r t ó k Egynemű kórusaiból 3 m ű , összesen 29. E b b e n a j e g y z é k b e n m á r j e l e n v a n n a k az egész előadói p á ­ lyáján l e g i n k á b b n é p s z e r ű s í t e t t zenei stílusrétegek: a népdal, a gregorián, a r e n e s z á n s z zene, a k l a s s z i k u s és r o ­ m a n t i k u s , v a l a m i n t a r o m á n és m a g y a r klasszikus és k o r t á r s m u z s i k a .

Nagy István-előadás

plakátja

A n é p d a l t — a sekélyes „ n ó t á z g a tás" dömpingjével szemben — mindig repertoárja alapkövének tekintette. De a népdaléneklésért nemcsak mint elő­ a d ó m ű v é s z küzdött, h a n e m az iskola fa­ lain b e l ü l és k í v ü l végzett t a n í t ó i m u n ­ k á j á n a k is egyik a l a p v e t ő célja volt a n é p d a l m e g i s m e r t e t é s e . Ilyen „ n é p t a n í ­ tói t e t t " - k é n t kell s z á m o n t a r t a n u n k a tőle k e z d e m é n y e z e t t n é p d a l e s t e k e t „ D a ­ loljunk együtt!" c í m m e l . A k o r a b e l i p l a k á t o k t a n ú s á g a s z e r i n t az e s t e k e n „nemzetiségre, v a l l á s r a és n e m r e v a l ó t e k i n t e t n é l k ü l " m i n d e n k i részt v e h e ­ tett. Balogh E d g á r í r j a ezekről a széles körben népszerűvé vált népdalestekről egyik, 1942-ben m e g j e l e n t c i k k é b e n A dalos Nagy István vallomása cím alatt, hogy a népdalestek nagyszámú résztve­ vője „a h é t k ö z n a p i élet, a m a i e z e r n y i gond k ö z e p e t t e is szívesen fogadta m a -

g á b a a n y i l v á n o s é n e k ó r á k kincsét". M e g ­ e m l í t e n d ő , h o g y h a n g v e r s e n y e i t is, a m i ­ kor m ű s o r á n a k stílusa m e g e n g e d t e , n é p ­ d a l o k k a l kezdte. Másik fontos e l e m e volt N a g y I s t v á n repertoárjának a reneszánsz kórusmu­ zsika. S z ü l e t é s é n e k p i l l a n a t á b a n — sok é v ­ s z á z a d d a l ezelőtt — m i n d e n feltétele m e g ­ volt a n n a k , hogy az a r s n o v a z e n é j e E r ­ délyben elterjedhessen (gondoljunk az erdélyi f e j e d e l m e k u d v a r t a r t á s á n a k kor­ szerű zenei életére vagy p é l d á u l a r r a , hogy Palestrina Báthory Zsigmondnak ajánlotta m a d r i g á l j a i egy kötetét). A t ö r t é n e l e m sa­ j á t o s a l a k u l á s a folytán n á l u n k mégis csak nyugat-európai „újjászületésével" egyidőben — a h a r m i n c a s é v e k b e n — v á l h a t o t t közkinccsé. E n n e k a f o l y a m a t n a k is k e z ­ d e m é n y e z ő j e és l e g h i v a t o t t a b b előadója Erdélyben: Nagy István. A r e n e s z á n s z „réteg" m á r első m ű ­ s o r a i b a n j e l e n volt, és m i u t á n k ó r u s a elsajátította a megszólaltatásához szüksé­ ges összes sajátos eszközöket, egész estét betöltő m o t e t t a - és m a d r i g á l h a n g v e r s e n y m e g t a r t á s á r a vállalkozott 1939. m á r c i u s Madrigál-hangverseny plakátja 18-án. (Marosvásárhely, 1939) A h a n g v e r s e n n y e l jelentőségéhez m é l ­ tón foglalkozott a k o r a b e l i sajtó. Legjellemzőbb a sok m é l t a t ó cikk közül a z o k n a k a v é l e m é n y e , akik a Nagy I s t v á n e l ő a d t a m ű v e k p a r t i t ú r á i n a k k i a d á s á t gondozták. K e r é n y i G y ö r g y a k ö v e t k e z ő k e t írja (Énekszó: B u d a p e s t , 1939. április), m i u t á n fel­ sorolja a b e m u t a t o t t m ű v e k e t : „Ezek a mi N y u g a t i K ó r u s o k c í m ű g y ű j t e m é n y ü n k k i v á l ó b b d a r a b j a i . A r r ó l á b r á n d o z t u n k , hogy m a j d egyszer [ . . . ] a P a l e s t r i n a k ó r u s v a g y a Székesfővárosi É n e k k a r r e n d e z ü n n e p i b e m u t a t ó e s t e t ezekből a r e m e k m ű ­ vekből. S í m e , m i n d e z e k e t megelőzve a kis v i d é k i v á r o s [ . . . ] M a r o s v á s á r h e l y k i ­ csiny (25 tagú) d i á k - é n e k k a r a k ü l d i el a b e m u t a t ó h í r é t ! N a g y I s t v á n t a helybeli újság a l e g n a g y o b b k a r v e z e t ő k m e l l é állítja, s m ű k ö d é s é t új k o r s z a k k e z d e t é n e k n e v e z i . . . A m a r o s v á s á r h e l y i közönségről n e m m o n d h a t n a g y o b b dicséretet, m i n t h o g y Lasso, Vittoria, P a l e s t r i n a , M o n t e v e r d i m ű v e i t m e g i s m é t e l t e t t e . " Sajnos, h á b o r ú előtti h a n g v e r s e n y e i r ő l csak e g y e t l e n l e m e z k é s z ü l t : a m a r o s ­ v á s á r h e l y i t a n í t ó k é p z ő d i á k k ó r u s á n a k e l ő a d á s á b a n (hat csíki n é p d a l és K o d á l y Székely keservese), s így m é l t a t á s u k k o r csak a k o r a b e l i sajtóra és a k o r t á r s a k v i s s z a e m l é k e z é s e i r e v a g y u n k u t a l v a . Meg kell j e g y e z n e m , hogy a k o r t á r s k r i t i k a e g y ö n t e t ű e n e l i s m e r t e N a g y I s t v á n r e p e r t o á r j á n a k újszerűségét és a megszólalta­ t á s m a g a s m ű v é s z i s z í n v o n a l á t . Csak egyetlen idevágó idézet, Dr. Metz I s t v á n n a k — Metz A l b e r t f i á n a k — t o l l á b ó l : „Nagy m e g l e p e t é s volt a k a t o l i k u s g i m n á z i u m s z o m b a t i h a n g v e r s e n y e . Az ifjúsági d a l k a r az agyoncsépelt » m ű d a l o k « h e l y e t t . . . folklorisztikus k o m p o z í c i ó k a t adott elő. F i n o m intonáció, z ö k k e n ő n é l k ü l i összjá­ ték, ö k o n o m i k u s d i n a m i k a és l e n d ü l e t e s r i t m u s j e l l e m e z t e a kórust. E m e l l e t t a Magoss Etel t á r s a s á g á b a n előadott B a r t ó k (hegedű-duók) és K o z m a G é z á v a l i n t e r -

M adrigál-hangverseny

plakátja

(Kolozsvár,

1939)

p r e t á l t K o d á l y h e g e d ű — g o r d o n k a d u ó a r r ó l győztek meg, hogy N a g y I s t v á n m i n t előadó és k a m a r a m u z s i k u s is egyik l e g k i e m e l k e d ő b b m ű v é s z e s z ű k e b b h a z á n k n a k . " A klasszikus r o m á n zeneszerzők közül a h a r m i n c a s é v e k r e p e r t o á r j á b a n leg­ g y a k r a b b a n I o n V i d u n e v e szerepelt. T a l á n e z e k n e k a N a g y I s t v á n - i e l ő a d á s o k n a k is része lehet a b b a n , hogy m a a r o m á n i a i m a g y a r é n e k k a r o k n a k é p p e n Ion V i d u az egyik l e g k e d v e l t e b b r o m á n zeneszerzője. A n é p d a l o k , népdalfeldolgozások és a r e n e s z á n s z , v a l a m i n t a r o m á n zene mellett N a g y I s t v á n r e p e r t o á r j á n a k l e g l é n y e g e s e b b „rétegét" B a r t ó k és K o d á l y kompozíciói képviselték. N a g y I s t v á n országos B a r t ó k - b e m u t a t ó i a k ö v e t k e z ő k : 1936. f e b r u á r 29: a Hegedű-duókból (Magoss Etelkával) a következő m ű ­ v e k : Prelúdium és Kánon, Mese, Szerb tánc, Szúnyogtánc, Máramarosi tánc, Î n v î r t i t a bătrînilor. Majd 1936. április 26-án: Párnástánc, Bánkódás, Rutén kalamajkó, Erdélyi tánc. B a r t ó k 44 hegedűduóját teljes egészében b e m u t a t t a : 1946. d e c e m b e r 10-én az első felét, m a j d 1947. j a n u á r 14-én a m á s o d i k a t ( Z s u r k a P é t e r , B u d a ­ h á z i - F e h é r Miklós, Hoca Gergely, M á r k o s A l b e r t , K o u b a P a u l a k ö z r e m ű k ö d é ­ sével). A m ű egy-egy s z ó l a m á t h á r o m - h á r o m h e g e d ű s j á t s z o t t a . 1937. f e b r u á r 26-án — az Egynemű kórusokból: Ne menj el!, Játék, Jószág-igéző (a m a r o s v á s á r h e l y i k a t o l i k u s g i m n á z i u m k ó r u s á v a l ) . Teljes egészében: 1946. o k t ó b e r 31-én (első 13 m ű ) , 1947. á p r i l i s 22. (14—27. mű, a Kamarakórussal). 1939. f e b r u á r 2-án — Négy régi magyar népdal férjikarra (a M a r o s ­ v á s á r h e l y i I p a r o s e g y l e t Dalkörével). 1949. j ú n i u s 13-án — Négy szlovák népdal (a K a m a r a k ó r u s s a l ) . 1951. á p r i l i s 8-án — Magyar népdalok vegyeskarra (a K a m a r a k ó r u s s a l ) . A n é p d a l o k és a r e n e s z á n s z z e n e terjesztéséért — m i n t e m l í t e t t e m — n e m ­ csak e l ő a d ó m ű v é s z k é n t , h a n e m í r á s b a n és s z ó b a n e g y a r á n t h a r c o l t . U g y a n e z e l ­ m o n d h a t ó a z o n b a n B a r t ó k és K o d á l y m u z s i k á j á v a l k a p c s o l a t b a n is. B a r t ó k j e l e n ­ létét jelzik p é l d á u l az iskolai n e v e l ő m u n k á j á b a n — é n e k k a r á n a k m ű s o r a i n k í v ü l —, a t a n í t ó k é p z ő b e n szervezett k o t t a o l v a s á s i v e r s e n y e k , m e l y e k e n B a r t ó k l e g n e h e z e b b szólamait kellett első l á t á s r a é n e k e l n i (például a Meghalok Csurgóért kezdetű kánont). E r r e a nevelői m u n k á r a e m l é k e z n e k a B a r t ó k Egynemű kórusainak elő-

adásáról c í m ű t a n u l m á n y írói (Borsai Ilona, B . Csillag Lujza, Hegyi Erzsébet) is k ö n y v ü k e l ő s z a v á b a n : „E h e l y e n s z e r e t n é n k köszönetet m o n d a n i a z o k n a k , a k i k n e k vezetésével először m é l y e d h e t t ü n k el e m ü v e k b e n . N a g y I s t v á n [ . . . ] , B á r d o s Lajos [ . . . ] t a n á r a i n k n y i t o t t á k m e g s z e m ü n k e t a m é l y e b b összefüggések felisme­ résére. H a v a l a m i t h e l y e s e n l á t t u n k meg, e l s ő s o r b a n n e k i k köszönhetjük." Az iskolán k í v ü l i nevelői t e v é k e n y s é g n e k is fontos részét a l k o t t á k B a r t ó k r ó l és K o d á l y r ó l t a r t o t t e l ő a d á s a i . B a r t ó k Egynemű kórusainak említett darabjait például ilyen n y i l v á n o s e l ő a d á s i l l u s z t r á l á s a k é n t m u t a t t a be. Ezt a b e m u t a t ó t m i n d e n k é p p e n ki kell e m e l n ü n k N a g y I s t v á n B a r t ó k - b e m u t a t ó i n a k sorából, m e r t m i n d e n b i z o n y í ­ t é k a m e l l e t t szól, hogy az e m l í t e t t m ű v e k az ó v e z é n y l e t é v e l h a n g z o t t a k fel először a világon. (Adatok az Egynemű kórusok m a g y a r o r s z á g i b e m u t a t ó i r ó l : ú j s á g h í r 1937. április 20-án a k e c s k e m é t i b e m u t a t ó r ó l , idézi Kristóf K á r o l y Beszélgetések Bartók Bélával c í m ű k ö n y v é b e n ; a b u d a p e s t i b e m u t a t ó r ó l B a r t ó k ír M ü l l e r - W i d m a n n a s z s z o n y n a k 1937. m á j u s 24-én keltezett levelében.) A B a r t ó k - b e m u t a t ó k felsorolásával e l é r k e z t ü n k a h h o z az időponthoz, a m i k o r b ú c s ú t m o n d a m a r o s m e n t i v á r o s n a k , és 1941-ben a kolozsvári t a n í t ó k é p z ő b e n v á l ­ lal állást. Mielőtt m é g a „ v á s á r h e l y i fejezetet" l e z á r n á m , h a d d e m l í t s e m meg, hogy N a g y I s t v á n a K e m é n y Z s i g m o n d T á r s a s á g n e m egy felolvasó estjén l é p e t t fel v e n ­ d é g k é n t ; m i n d i g szívesen l á t o t t m ű v é s z e volt az e r d é l y i í r ó k i r o d a l m i estjeinek, m ű v é s z e t e t e h á t m á r a m á s o d i k v i l á g h á b o r ú előtt is a r o m á n i a i m a g y a r k u l t ú r a m e g b e c s ü l t , szerves részét a l k o t t a . E fejezet z á r á s a k é n t a cikkek özönét i d é z h e t n é m , a m e l y e k a N a g y I s t v á n v e ­ zette k ó r u s o k szereplését (a t a n í t ó k é p z ő d a l k a r a m e l l e t t 1935-től a M a r o s v á s á r h e l y i M a g y a r I p a r o s Egylet D a l k ö r é n e k is k a r m e s t e r e volt) és az 6 k a m a r a m u z s i k u s i h e g e d ű j á t é k á t dicsérik. Álljon itt h e l y e t t ü k Antalffy E n d r é n e k az összes k r i t i k á k k v i n t e s s z e n c i á j á t hordozó m é l t a t á s a : „A g y e r m e k k ó r u s . . . g y e r m e k e i n k , a k i k b e n a m i lelkünk, a mi g y ö t r ö t t é l e t ü n k él. S í r n u n k kell ö r ö m ü n k b e n , hogy ők a d n a k n e k ü n k m a este egy ó r á n y i m ű v é s z i é l m é n y t . Á m u l n u n k kell, hogy az iskolai n e v e l é s m a m á r i l y e s m i r e is képes, hogy ilyen légies egységbe foglaljon egy k i s e m b e r ­ csoportot. A nevelés c s o d á j a . . . én k í v á n o k é l e t ü n k b e n m é g számos ilyen csodát." A „kolozsvári fejezet" első k é t évtizede meghozza s z á m á r a előadói és n e v e l ő i t e v é k e n y s é g é n e k kiteljesedését. M á r az első é v e k g a z d a g o k m ű v é s z i s i k e r e k b e n . Kodály két remekművének ősbemutatóját vezényli: a kórusának ajánlott Balassi Bálint elfelejtett énekét (1942) és A 121. genfi zsoltárt (1943); 1941-ben és 1943-ban n a g y s i k e r r e l v e n d é g s z e r e p e l B u d a p e s t e n a m a r o s v á s á r h e l y i , m a j d a kolozsvári t a n í t ó k é p z ő é n e k k a r á v a l : egész estét betöltő m o t e t t a - e s t e t v e z é n y e l K o l o z s v á r o n Muzica Divina c í m m e l (a t e r v b e v e t t Muzica Profanára a háború miatt már nem k e r ü l h e t e t t sor). A Balassi Bálint elfelejtett énekének b u d a p e s t i b e m u t a t ó j á n és az a z t m e g ­ előző p r ó b á k o n K o d á l y Z o l t á n is részt vett. N a g y I s t v á n m á i g őrzi a m ű k ü l ö n l e n y o m a t á n a k egy p é l d á n y á t ; e b b e K o d á l y o l y a n d i n a m i k a i és egyéb j e l e k e t veze­ t e t t be, a m e l y e k n e m s z e r e p e l n e k a k ö z r e a d o t t k o t t á k b a n , és így a kompozíció elő­ a d á s á r a v o n a t k o z ó szerzői elképzelések p ó t o l h a t a t l a n d o k u m e n t u m a .

* A felszabadulás u t á n , a Zenei és S z í n m ű v é s z e t i Főiskola i g a z g a t ó j a k é n t Bartók művei címen n a g y s z a b á s ú h a n g v e r s e n y s o r o z a t o t k e z d e m é n y e z , m e l y e n az elhangzó m ü v e k elemzésével, a zeneszerző egyéni n y e l v e z e t é n e k ismertetésével, m ű h e l y ­ t i t k a i n a k , zsenialitása j e g y e i n e k fel-felvillantásával vezeti b e h a l l g a t ó s á g á t B a r t ó k m ű v é s z e t é b e . H é t h a n g v e r s e n y e n k ö z r e m ű k ö d ö t t az a k k o r i K o l o z s v á r m ű v é s z e i n e k

s z í n e - j a v a : H a l m o s György, M á r k o s A l b e r t , S z a b ó Géza, Z s u r k a P é t e r és mások. 1948-ban m e g v á l a s z t o t t á k a R o m á n i a i M a g y a r Dalosszövetség ö r ö k é b e lépő B a r t ó k Béla Dalosszövetség e l n ö k é v é . A B a r t ó k - h a n g v e r s e n y e k e n m á r az 1946-ban a l a k í t o t t új é n e k k a r r a l l é p e t t fel. Ezt a kórust, a m e l y t i z e n k é t évig volt j e l e n m ű v e l ő d é s i é l e t ü n k b e n , a zenei közvéle­ m é n y m i n t az ország egyik l e g k i v á l ó b b é n e k k a r á t t a r t o t t a n y i l v á n . A sok m é l t a t ó cikk közül mindössze egyet i d é z z ü n k ; R o m e o G h i r c o i a ş u írja a Făclia 1955. m á r c i u s 27-i s z á m á b a n : „ . . . a N a g y I s t v á n v e z é n y e l t e k a m a r a k ó r u s a p r e k l a s s z i k u s polifonisták — M o n t e v e r d i , Gastoldi, J a n n e q u i n s t b . — m ű v e i b ő l m u t a t o t t be. T o l m á c s o ­ lásában Nagy Istvánnak sikerült visszaadnia e művek humanista eszmegazdagságát, élet- és t e r m é s z e t s z e r e t e t é t . " Az a k k o r t á j t t a n u l ó fiatal m u z s i k u s o k n a k — a k i k a k ó r u s tagjai l e h e t t e k , köz­ t ü k m a g a m is — e n n é l t ö b b v o l t : a k ó r u s h a n g z á s n a g y s z e r ű iskolája. H a d d i k t a s s a k ide egy c s o k o r r a v a l ó t t a n í t v á n y a i n a k visszaemlékezéseiből. G u t t m a n M i h á l y írja a Művelődés 1970. s z e p t e m b e r i B a r t ó k - s z á m á b a n a B a r ­ tók: Egynemű kórusok e l ő a d á s á r a v o n a t k o z t a t v a : „Első l e g m é l y e b b e m l é k e i m között őrzöm e z e k n e k a N a g y I s t v á n n ő i k a m a r a k ó r u s a á l t a l v a l ó m e g s z ó l a l t a t á s á t . S z e b b e n , t ö k é l e t e s e b b e n azóta s e m h a l l o t t a m , p e d i g m a g a m is az összest b e t a n í t o t t a m l e á n y ­ k ó r u s o m n a k és n e m egy külföldi k ó r u s m e g s z ó l a l t a t á s á b a n is végigélveztem. De h a m á r e m l é k e z e m , m o n d j a m el azt is, h o g y a Magyar népdalokat kórusának betanító Nagy I s t v á n egyetlen p r ó b á j á r ó l s e m h i á n y o z t a m , és v a l a m e n n y i p r ó b a n e m c s a k zenei é l m é n y , de a l e g h a s z n o s a b b k ó r u s t a n u l m á n y is volt s z á m o m r a . . . " H e r é d i G u s z t á v a kolozsvári t a n í t ó k é p z ő b e n t a n u l N a g y I s t v á n t ó l : „A k ó r u s d a r a b o k t a n u ­ lásakor Nagy I s t v á n . . . alaposan e l e m e z t e a d a l l a m és a szöveg összefüggéseit, m e g v i l á g í t o t t a a szerző eljárásait, eszközeit, m e g m a g y a r á z t a . . . , hogy itt v a g y ott m i l y e n céllal a l k a l m a z a szerző n é h a f ü l s é r t ő n e k t ű n ő h a n g o k a t , egész d a l l a m s o r o ­ kat. M e g t u d t u k . . . , hogy B a r t ó k m i t é p í t e t t b e a m a g y a r v a g y r o m á n n é p z e n é b ő l m ű v e i b e . . . idővel m á r m e g t u d t u k k ü l ö n b ö z t e t n i egyes d a l o k b a n a n é p i m u z s i k a elemeit és az egyéni sajátos b a r t ó k i hozzáadást." B i r t a l a n n é F o g a r a s s y J u d i t és Birt a l a n József a k o l o z s v á r i K o n z e r v a t ó r i u m k a r v e z e t é s s z a k á n v o l t a k n ö v e n d é k e i . I d é z z ü n k egyik l e v e l ü k b ő l : „A l e g t ö b b d i á k v a l a m e l y i k t a n á r á t v á l a s z t j a e s z m é n y ­ képül. A m i e s z m é n y k é p ü n k N a g y I s t v á n : k a r v e z e t é s ó r á i és k ó r u s p r ó b á i felejt­ hetetlen emlékként vésődtek tudatunkba." A K a m a r a k ó r u s s a l m u t a t t a b e K o l o z s v á r o n 1948. m á j u s 14-én (ezúttal is m e g ­ előzve m i n d e n m á s előadást) K o d á l y Missa Brevisét. A Kamarakórus műsorai a vá­ zolt e l g o n d o l á s o k s z e r i n t a l a k u l t a k , g a z d a g o d v a k i t ű n ő h a z a i k o m p o n i s t á k : J o d á l G á b o r , S i g i s m u n d T o d u ţ ă , M á r k o s A l b e r t , T u d o r J a r d a , v a l a m i n t a szocialista orszá­ gok zeneszerzőinek, p é l d á u l a szovjet z e n e s z e r z ő k n e k a k ó r u s m ű v e i v e l . Az 1950 és 1960 közötti időszak l e g i s m e r t e b b része egész t e v é k e n y s é g é n e k . Ezért erről c s a k r ö v i d e n : k a m a r a k ó r u s á n a k á l l a n d ó vezetésével p á r h u z a m o s a n a k a r v e z e t é s tanára a Gheorghe Dima Konzervatóriumban; éveken át karmestere a kolozsvári M a g y a r O p e r á n a k (fontosabb b e m u t a t ó i K o d á l y : Székelyfonó, Minuetto Serio, Kállai kettős). 1958-ban m e g s z ű n t a K a m a r a k ó r u s . Feljegyezhetjük N a g y I s t v á n utolsó n y i l ­ v á n o s szereplését i s : 1962. f e b r u á r 6, a m a r o s v á s á r h e l y i N é p i E g y ü t t e s k ó r u s á n a k élén. 1961-től a k a r v e z e t é s s z a k o n s e m t a n í t m á r . N a g y I s t v á n m a m é g e r e j é n e k t e l j é b e n levő m ű v é s z , akitől a hazai m ű v e l ő d é s m é g sokat vár. Ki l e h e t n e m é l t ó b b n e v e l ő j e a k a r v e z e t ő k új n e m z e d é k é n e k ? Ezért n e m í r t a m k r ó n i k á t : f e l m u t a t t a m N a g y I s t v á n p é l d á j á t ! Szabó C s a b a

SZEMLE

Farkaslaka 1922—1970 Jövőre ünnepelhetnénk Tamási Áron ötvenéves írói jubileumát, de már az idén halálának ötödik évfordulójára kellett emlékeznünk. Alig hihető, hogy fél évtized telt el, amióta Farkaslakára végképp visszatért, n e m üdvözölhetve többé szeretett testvéreit, rokonságát, a gyerekkort ismerősöket; azért hihetetlen az az 1966. május 26-a, mert n e m a csen­ det, a némaságot hozta el hozzánk, sőt inkább azóta sűrűsödött m e g Tamási Áron jelenléte — régi m ű v e i v e l (nyomtatásban, színpadon) csakúgy, mint mások emlékezéseiben. Farkaslaka ismét élő valósággá vált irodalmi életünkben — n e m csupán az autósok állnak meg a falu határában, a „két cserefa tömött árnya" alatt s bennebb, a szegénység hatalmára emlékeztető szülőháznál. Ahhoz, hogy a legértékesebb örök­ ség is aktivizálódjék, sokféle tényezőre van szükség; ezeknek a szeren­ csés (vagy pontosabban: kielemezhető) összejátszása folytán Tamásinak ma „konjunktúrája van", mondhatnánk, ha n e m éppen tőle állna a legtávolabb ez a csúnyán-materiális, üzleti kifejezés. Kétségtelen, hogy ebben a megnövekedett odafigyelésben az író testvéröccse, Tamási Gás­ pár is részes: jórészt Tamási Áron népszerűségének köszönheti első könyve, a V a d o n n ő t t g y ö n g y v i r á g viszonylag gyors megjelenését, d e ez a testvéri emlékezés ugyancsak növelte az érdeklődést Farkaslaka iránt. „A Tamási-képen immár »a kissebbik is rajta van«" — olvas­ hattuk nemrég egy köszöntőben, amely a Marosvásárhelyi Írók Társasága 1970-es irodalmi díjával kitüntetett Tamási Gáspárt üdvözölte. Negyvenegynéhány évvel bátyja után tehát, a nagyapa-korban lévő, iskolázatlan székely földműves (a közismert történet szerint az ujját ellőtt Áron helyette ment az udvarhelyi gimnáziumba) megajándékozta a falujabelieket egy újabb könyvvel. A meglepetés múltán, a m e g b e ­ csülést és szeretetet jelző díj fényében, egyúttal a szükségessé vált m á s o ­ dik kiadás alkalmából érdemes a műhöz közelebb hajolnunk — irodal­ munk egészét érintő hitekhez és tévhitekhez juthatunk így közelebb. N e m kerülhetjük m e g Tamási Gáspár szembesítését Tamási Áronnal — s ez már csak azért sem méltánytalan, mert „a kissebbik" sokat k ö ­ szönhet bátyjának, maga az emlékező könyv ennek a szembesítésnek a vállalása. A cím a tollba mondott, posztumusz Tamási-műre, a V a d ­ rózsa ágára emlékeztet — bár, úgy tudom, ez a kéziratot gondozó, a

könyvhöz előszót is író Kányádi Sándortól származik. A Vadon nőtt gyöngyvirág szép és pontos cím: pontos, ha valóság-hátterére, Tamási Gáspár kaszálók, erdők látta életére gondolunk, amelyet napsütés, szél, zápor n e m kímélt, városi összkomfort n e m óvott; de már kevésbé pon­ tos, ha a szavak hangulatára figyelünk. Inkább Tamási Áronhoz illő a könyvcím, mint Gáspárhoz e tekintetben — és ez n e m kötölőzködés akar lenni az idős szerző mentorával, hanem egy fontos, sokat vita­ tott irodalomesztétikai kérdés előtérbe állítása, újabb vitára bocsá­ tása. Dokumentum és szépirodalom viszonyáról v a n szó ismét. A kötet mentegetőző, emberien természetes s éppen ezért rokonszenves utósza­ vában írja Tamási Gáspár: „En n e m írtam semmi különös dolgot ebben az írásban, s e m olyant, hogy valakit személyileg sértsek vele, hanem csak azt, ami a valóságot fedi." Tamási Gáspár valóban n e m írt sem­ mi különös dolgot, „csak" egyszerűen az életét, amely mindössze annyi­ ban tér el más székely parasztemberekétől, hogy az ő testvére volt Ta­ mási Áron. A falusi hétköznapok dolgos egyhangúsága s a ritka ü n n e p ­ napok sorakoznak benne: vízhordás a felnőtteknek, majd előlépés a kaszálók közé, szénégetés, ismétlődő katonáskodás, szerelmek és házas­ ságok, születések és temetések, kikapcsolódásként újra és újra a kocsma, italozás. („Mi ott nemcsak ettünk, hanem ittunk is nagy örömünkre, mert az ember úgy tesz, ha öröme van, akkor is iszik, ha búja van, akkor is igen. Különösen a székely ember, mert azoknak ismerem leg­ jobban a természetét, mert magam is az a fajta vagyok.") Ez az élet­ forma alakítja a lényegében szigorú erkölcsöket, a „kicsire n e m néző" keménységet, amely emberéletbe kerülhet (a gyermek Tamási Gáspárt is majdnem elvitte a tüdőgyulladás, az apa csak nehezen engedett a család rábeszélésének, hogy vállalják az orvossal járó költségeket), a virtuskodást s a gyakorlati szempontokat szem előtt tartó szerelmi erköl­ csöt. (Az apa így óvja diákfiát a lányoktól: „Áron fiam, é n neked azt mondom, hogy te amíg diák lész, addig a lányoknak hagyj békét, mert valamelyik megbotlik a nagy szerelemben, s akkor mindjárt kettő lesz b e l ő l e . . . Már nincs olyan sok hátra, amíg az érettségi vizsgát leteszed, s utána meglássuk, mit hoz a jövő. Mert a szerelem olyan dolog, hogy azt, ha valaki egyszer megkóstolja, hát n e m tudja abbahagyni. Már­ pedig neked még elérkezik ez a fele.") Egy-egy tréfás, anekdotikus eset is bekerül a könyvbe, mint az például, amikor részegen elalszik a szénaboglyában, s a tolvaj a szénával együtt szekérre rakja; az ilyen történetek azonban ritka kitérők. Egy székely „boldog ember", a farkas­ laki Joó György életét olvashatjuk a Vadon n ő t t gyöngyvirágban (de a Móricz Zsigmond-i beavatkozásnak köszönhető arányosság híján) — a „gyöngyvirág" így tulajdonképpen kívül reked e könyvön. Újra és újra átlapozva Tamási Gáspár emlékezését, meglepődve tapasztaljuk, hogy milyen kevéssé játszik szerepet benne Tamási Áron. Persze, életrajzi vonatkozásokat bőven találunk itt, de hogy történetesen író az az Áron, csupán a megélhetés, a kereset, a jólét szempontjából érdekli a falut, legalábbis testvéröccse megvilágításában. „Esti harang­ szóra a testvérek és a szomszédok mind ott voltak, hogy lássák azt a madárlátta embert, akiről azt beszélik, hogy írogat, s hogy abból m e g

is él" — olvassuk a Vadrózsa ágában, s az írónak e szelíd gúnnyal m e g ­ fogalmazott szavait igazolva látjuk Tamási Gáspár emlékezésében: „Egy alkalommal, amikor itthon volt, mondtam én neki, hogy bátyám, miért n e m választott maga ennél egy más pályát, ahol rendes havi fizetést s utána öregsége idejére nyugdíjat kapna. Erre így szólt 5: Hát te mit gon­ dolsz, mi kellett volna hogy legyek? Erre én sorolni kezdtem egymás után az állásokat, mondom, hogy hát orvos, ügyvéd, állomásfőnök, tör­ vénybíró vagy a bankban pénztáros vagy pedig mérnök, ha nem, akkor valamelyik gyárban igazgató vagy tanár." Az író válasza, m e l y a függet­ lenséget emeli ki, kommentár nélkül marad. Mint ahogy kommentár nél­ kül marad Tamási Áron valamennyi regénye, novellája, naplója — szól­ jon bár a testvérekről —, a V a d o n n ő t t gyöngyvirágból n e m tudhatjuk meg azt, hogy hatottak-e otthon ezek a könyvek, de m é g annyit sem, legalább olvasták-e őket. Egyáltalában: a napi gondokon, kötelességeken túl semmit sem látunk a vágyból valami szépre, valami többre — ami a csodálatos székely folklórt, népművészetet teremtette. Ha a Vadrózsa ágából vett idézetet összeolvassuk a testvér emlékezésével, ú g y tűnik, n e m egyéni érzéketlenségről van szó, h a n e m a falu erkölcsi felfogásá­ ról, mai életszemléletéről. Az 1966-ban félbeszakadt írói vallomásban található a következő megállapítás: „az irodalom azon múlik, hogy miképpen tesszük a sza­ vakat egymás mellé." Nos, Tamási Áron és Gáspár sok tekintetben ro­ kon módon teszi egymás mellé a szavakat, mégis lényegi különbség van közöttük. Az, ami a dokumentumot, bármennyire is kedves, értékes le­ gyen számunkra, az irodalomtól, a művészettől elválasztja. Mert az írói gond és vívódás n e m egyszerűsíthető le a szociológiailag ellenőrizhető valóságtükrözésre. Tamásit, az írót idézem: „Mindenekelőtt a puszta v a ­ lóság és a költői szárnyalás állandóan harcban állt egymással. Ha a köl­ tői megfogalmazás mellőzésével a szigorú valóságot próbáltam ábrázolni, akkor az elégedetlenség mardosott. Ha pedig a valóság fölött a költői megfogalmazásnak adtam a főszerepet, attól kellett tartanom, hogy a kor sürgető kérdéseire n e m adok megnyugtató v á l a s z t . . . ahogy a test és lélek egységét igyekeztem és igyekszem szolgálni, úgy a valóság és misztikum irodalmi formájának együttes és harmonikus megjelenítésére vágyom. Mindennapi szóval ezt úgy tudnám kifejezni, hogy az én iro­ dalmi törekvésemben a misztikum az emberi létezésre kiterjedő való­ ságot jelenti, mely a társadalmi realitás hullámzásait is magához akarja vonzani." A realista vallomása? Vagy a misztikusé? Tamási Áron a far­ kaslaki temető csendjéből is hadakozik magyarázóinak értetlenségével — hadakozott már évtizedekkel ezelőtt, n e m a maga, hanem olvasói érde­ kében; 1934-ben írta, éppen szülőfalujában: „De ahogy eszköz a k e ­ zemben a toll, úgy kellett nekem is a valóság kezében eszközzé válnom. Most azonban, végül és befejezésül, virágporból szeretnék festéket csi­ nálni, hadd legyen ezen a keleti falon néhány kicsike kép, amelynek színei kitáncolnak a sötétből és elindulnak életet teremteni, mint a mesében a gyermekek." Így tette ezt Krúdy, így Kosztolányi, Gelléri, de a „realista" Mó­ ricz Zsigmond is. Vajon Tamási Áron a filozófiai értelemben vett „anyagelvűséget" tagadta, amikor a falu hétköznapjaihoz és ünnepeihez

hozzászámította az oly sok rejtélyt mutató néphitet? V i r r a s z t á s című, 1943-as kötetének bevezetőjében találjuk: „Az anyag mindenek fölött áll: pénz, áru, lakás, állás, előnév és cím. Ez a gondolkozás annyira megszűkítette a valóság kereteit, hogy abba már nem fér belé egy olyan világ, amelyben ki tud nyújtózni az ember." Bocsánattal legyen m o n d ­ va, én azt hiszem, hogy Nagy István is egy olyan világért küzdött, amelyben „ki tud nyújtozni az ember". Külön-külön kell tehát m e g ­ vizsgálni az eszközöket, a részben eltérő célok összemosása, de egymást kizáró szembeállítása nélkül is — arra figyelve (hiszen az irodalom­ történet esztétikai kategóriákban gondolkozik), kinek, mikor, m i l y e n mértékben sikerült szándékait művészi valósággá váltania.

Bartha Árpád: Magát ölelő magány („A fák" sorozatból)

téka Tolnai

Gábor

Tanulmányok A neves budapesti irodalom­ történész professzor negyedik gyűjteményes kötele három évtized (1938—1967) anyagából válogat össze tizennégy, ed­ dig többnyire folyóiratokban, könyvek bevezetőjében szét­ szórtan megjelentetett szak­ tanulmányt. A szerző kötetét két ciklusra osztotta. Az első (Századok) a barokk kor problémáit, a hanyatló fejede­ lemség és az uralomváltozás korának erdélyi művelődési viszonyait vizsgálja (Tótfalusi K i s Miklós, B e t h l e n Miklós, T e l e k i Mihály, E r d é l y v á l t o ­ zása), majd Teleki József, a tekintélyét vesztett öreg Ka­ zinczy és a Szent-Szövetség korabeli Pest-Buda embere ke­ rül egy-egy további értekezés gyújtópontjába. A Huszadik Század című második ciklus Ady, Juhász Gyula, Móricz Zsigmond írói hagyatékának és a szerzőhöz legközelebb ál­ ló Radnóti Miklós egyéniségé­ nek szenteli fontosabb írásait. A törzsanyagot szakbibliográ­ fia, jegyzetapparátus és betű­ rendes névmutató követi. ( A k a d é m i a i K i a d ó , 1970.) Ion

Pascadi

Estetica între

ştiinţă

şi artă Napjainkban „az esztétika valóban útelágazódásnál áll" — állapítja meg a neves ro­ mán esztéta, aki távolról sem vállalkozik a döntőbíró sze­ repére, csupán véleményét mondja el a művészetről, a művészet megközelítésének le­ hetőségeiről, az esztétika és kritika feladatairól és hatás­ köréről, a közönségről, az esz­ tétika mai állapotáról és jö­ vőjéről. Nem nyújt egységes esztétikai rendszert, receptet sem kíván ajánlani, meditá-

Kallós Zoltán ballada-könyve Aki belelapoz e b b e a h í v o g a t ó k ü l s e j ű k ö n y v b e , alig tudja, m i n á m u l j o n el i n k á b b : az erdélyi és m o l d v a i m a g y a r n é p b a l l a d a és n é p z e n e g a z d a g s á g á n v a g y Kallós Z o l t á n lenyűgöző gyűjtői t e l j e s í t m é n y é n . Egyetlen e m b e r e n n y i b a l l a d á t saját gyűjtéséből m é g n e m a d o t t az olvasók kezébe, a m i ó t a b a l l a d á t g y ű j ­ tenek a magyarság körében. Ez a g y ű j t ő - t e v é k e n y s é g n e m volt m á r eddig s e m i s m e r e t l e n . K a l l ó s önzetlen, m a g á n - l e l k e s e d é s b ő l v é g ­ zett m u n k á j á b ó l sokan részesültünk eddig is; b a r á t i segítségét s z a k e m b e r e k és a m a t ő r gyűjtők e g y a r á n t élvezhették. Hiszen m á r a F a r a g ó — J a g a m a s szerkesztette Moldvai csángó népdalok és népballa­ dák jó része is az ő előzetes földerítő m u n k á j á n a k volt köszönhető, s m a g a m is i d é z h e t t e m s z á m t a l a n olyan v á l t o z a t o t t a n u l m á n y a i m b a n , a m e l y e t az ő gyűjtéséből i s m e r t e m . Mégis eddig m i n d ö s s z e egy kis balladaközlése látott napvilágot a szűkebb szakkö­ r ö k n e k szánva, Ismeretlen balladák Moldvából cí­ m e n , a Néprajzi Közlemények litografált folyóiratá­ b a n , s n é h á n y egyéb folklór-közleménye ugyanott, hasonlóan zártkörű formában. Pedig munkássága ki­ t e r j e d a folklór h á r o m n a g y á g á r a , a n é p z e n é r e , b a l l a d á r a és a n é p t á n c r a , e g y s z e r s m i n d h á r o m n a g y r o m á n i a i földrajzi egység f ö l t á r á s á t v a g y e g y e n e s e n fölfedezését j e l e n t e t t e : M o l d v á é t , G y í m e s é t és a M e ­ zőségét. Nála, a Mezőség szülötte n é l k ü l m é g L a j t h a László széki gyűjtése u t á n s e m t u d n á n k , m i l y e n h a l l a t l a n u l g a z d a g h a g y o m á n y a él az e r d é l y i n é p ­ t á n c n a k és - t á n c z e n é n e k ezen a t e r ü l e t e n . A m o l d v a i és gyímesi m a g y a r n é p z e n e feltárása, a mezőségi különleges é n e k s t í l u s i s m e r e t e p e d i g m á r egészen új k é p e t rajzol a r o m á n i a i m a g y a r s á g z e n e d i a l e k t u s á r ó l , teljesebbet, m i n t a m i t B a r t ó k és K o d á l y előbbi csíki gyűjtéséből v a g y D o m o k o s P á l P é t e r m o l d v a i föl­ fedezései u t á n k a p t u n k . M i n d e z t most oda kell g o n d o l n i h á t t é r n e k , h a e r r ő l a k ö n y v r ő l beszélünk, a m i k o r v é g r e h a t a l m a s g y ű j ­ t ő m u n k á j á n a k e r e d m é n y e egy összefoglaló k i a d v á n y ­ b a n , saját n e v e a l a t t lát n a p v i l á g o t . H á l á s a k v a g y u n k a K r i t e r i o n K i a d ó n a k , h o g y ilyen szép k ö n t ö s b e n , ilyen t e r j e d e l e m b e n a d t a ki a g y ű j t e m é n y t . H a s o n l ó ­ k é p p e n h á l á s a k v a g y u n k Szabó T. A t t i l á n a k , a r o ­ m á n i a i t u d o m á n y o s élet k i v á l ó s á g á n a k , hogy v á l l a l t a a s z á m á r a s z o k a t l a n feladatot, egy folklór-kötet t u ­ d o m á n y o s gondozását és közönség elé vitelét. D e k ü l ö n ö s e n n a g y h á l á r a v a g y u n k kötelezve a sok d a l ­ l a m é r t : 162 k o t t a p é l d a egy i r o d a l m i k i a d ó k ö n y v é ­ b e n igen n a g y szó, igen n a g y a n y a g i á l d o z a t v á l l a l á s t j e l e n t . T u d n u n k kell a z o n b a n , h o g y a t ö b b i szöveg­ n e k is, a m e l y é t n e m is közli a kötet, m e g v a n a d a l l a m a . Egy-egy kivételtől e l t e k i n t v e , ahol az e l ­ m o n d ó m á r n e m e m l é k e z e t t a d a l l a m r a (például a 65. s z á m a l a t t i Hajdukkal útnak induló lány), K a l l ó s m i n d e n d a r a b j á t d a l l a m m a l e g y ü t t jegyezte fel, sőt ú j a b b a n m á r h a n g s z a l a g r a is fölvette, ez a szinte m ú l t századi gazdagság t e h á t a l e g k o r s z e r ű b b igé­ n y e k szerint v a n m e g ö r ö k í t v e .

Mégis, h a b a l l a d a g y ű j t ő m u n k á s s á g á t a k a r o m ér­ tékelni, e l s ő s o r b a n n e m k i a d v á n y a „ r e k o r d j á t " — m á s közléseket f e l ü l m ú l ó s z á m s z e r ű s é g e i t — h a n g ­ súlyoznám. F o n t o s a b b ennél, h o g y m i l y e n fölfedezé­ seket k ö s z ö n h e t ü n k neki. Elsősorban és m i n d e n e k e l ő t t : régi, k l a s s z i k u s b a l ­ l a d á k n a k , m i n d e d d i g i s m e r e t l e n t í p u s o k n a k fölfede­ zését, a m e l y e k n á l a n é l k ü l ö r ö k r e elvesztek v o l n a a m a g y a r h a g y o m á n y s z á m á r a . A Katonalány az egyik, ez a k e d v e s t ö r t é n e t , a m e l y n e k 16. századi á t d o l g o ­ zását f e n n t a r t o t t a egyik s z é p h i s t ó r i á n k , a Béla ki­ rályról és az Bankó lányáról, s amelynek népballadai v á l t o z a t a i francia földtől p o r t u g á l — s p a n y o l — olasz—délszláv—bolgár t e r ü l e t e n k e r e s z t ü l j u t n a k el a Kárpát-medencéig, ahol r o m á n , szlovák, m a j d m o r v a , cseh, lengyel v á l t o z a t o k o n k e r e s z t ü l az o r o ­ szokig. A h i á n y z ó m a g y a r l á n c s z e m e t s i k e r ü l t K a l ­ lósnak m e g t a l á l n i a M o l d v á b a n , a m e l y m é g sok h a ­ sonlóságot is m u t a t a 16. századi m a g y a r szöveggel. Másik a Talányfejtő lány, a m e l y n e k t é m á j á t v e r s e s feldolgozásban e d d i g csak angol, skót b a l l a d á k b ó l ismertük. Köszönhetünk továbbá érdekes töredékeket, ame­ lyek kiveszett, régi b a l l a d a - t í p u s o k m e g l é t é t sejte­ tik: Langos szép Ilona, s az itt n e m közölt Új guzsalyam mellett; köszönhetjük teljesebb változatát ko­ rábban ismert töredékeknek, például a magzatgyil­ kos Szabó Erzsi teljes t ö r t é n e t é t — e n n e k a l a p j á n lehetett m e g á l l a p í t a n i összefüggését egyrészt az ú j h a n g ú Szabó Vilma b a l l a d á j á v a l , m á s r é s z t m i n d k e t ­ t ő n e k francia b a l l a d á k k a l —, t o v á b b á e p i k u s a b b v á l ­ t o z a t á t rövid, l í r a i h a n g ú b a l l a d á k n a k , m i n t az Este guzsalyasba esetén. O l y a n szövegeket is felfedezett, amelyek már korábban ismert típusoknak valami ú j a b b e l á g a z á s á t képviselik, t u l a j d o n k é p p e n új t í ­ pusok, a m i l y e n e k a régi, g a z d a g a b b h a g y o m á n y i d e ­ j é n n a g y t ö m e g b e n l é t e z h e t t e k , és á t h i d a l t á k a t a ­ volságot a r á n k m a r a d t t í p u s o k közt, fokozatos á t ­ menetekkel. R á n k u g y a n i s t ö b b n y i r e m á r csak a legkiforrot­ t a b b b a l l a d á k , a k i e m e l k e d ő csúcsok m a r a d t a k , d e az e l m é l y e d ő k u t a t á s e g y r e t ö b b ilyen á t m e n e t i t í p u s t is felhoz a feledés m é l y é r ő l . R a j t u k k e r e s z t ü l b e ­ p i l l a n t h a t u n k az egykori, g a z d a g a b b h a g y o m á n y é l e ­ t é b e , a v á l t o z a t o k b u r j á n z á s á b a . Ilyen a Magyari csá­ szár Lázár fia, a K á d á r K a t a t é m á n a k r ö v i d e b b , szinte vázlatos m e g f o g a l m a z á s a ; ilyen a Rest feleség, a m i a Gőgös feleség ö t l e t é n e k á t v é t e l e és feldolgo­ z á s a új m e g o l d á s szerint. A Katonák által elrabolt lány és t í p u s v á l t o z a t a , az Elfogott legény a n n a k a t é m a k ö r n e k új tagja, a m e l y r é g e n c s a k a t ö r ö k á l ­ t a l e l r a b o l t Komáromi szép lány b a l l a d á v a l volt képviselve. A Két rab lány p e d i g a Két rab testvér p á r h u z a m o s m e g o l d á s a l e á n y t e s t v é r e k k e l . S ilyen á t ­ m e n e t i t í p u s az itt először közölt Görögfi Gyurka és az Elrabolt és visszatért leány is. Végül n e k i k ö s z ö n h e t ő a fölfedezése n é h á n y , r o ­ m á n o k t ó l á t v e t t szövegnek, a m e l y — a k o r á b b a n ismert „ m a g y a r Mioriţa", a Megölt havasi pásztor mellett — újabb típusokkal gazdagította népkölté­ s z e t ü n k e t : a Halott testvér, a Magyar István király, a z Eladott feleség és t a l á n az Esküvőre visszaérkező kedves. -

téka cióval csupán hasonló jellegű elmélyülésre akarja serkenteni az olvasót. Nem a polemizálás vagy a végszó megtalálása a célja, hanem a hatékony esz­ tétikai nevelés. (Albatros, 1971.)

G. H. Crezul

meu?

Hardy matematica

A neves angol matematikus, G. H. Hardy (1877—1947) eszszéjének román fordítása Gr. C. Moisil akadémikus utó­ szavával és Hardy kortársá­ nak, barátjának, a kitűnő C. P. Snow-nak terjedelmes előszavával kerül a romániai olvasó kezébe. Hardy — har­ minchárom éves korában már a Royal Society tagja — min­ den jelentősebb munkáját két híres tudóstársával, Littlewooddal és Ramanujannal dol­ gozta ki. H i t e m ? a m a t e m a t i k a című „végrendeletében" azon­ ban természetesen egyedül fogalmazta meg kutatásainak indítóokait, gondolatait a ma­ tematika szépségéről, a „tiszta" és az „alkalmazott" matema­ tika kapcsolatáról. „A legszebb ambíció — írja Hardy — va­ lami olyat alkotni, ami örök értékű, legyen az vers vagy geometriai tétel." Érdekes, hasznos olvasmány ez a kis könyv mind tanárok, mind diákok számára. (Editura En­ ciclopedică, 1971.)

Gheorghe

Moca

Suveranitatea de stat şi dreptul internaţional contemporan Az állami szuverenitás kér­ dése továbbra is a nemzetközi élet előterében áll. A régi és az új szüntelen párharcában világpolitikai jelentősége a jogtudományt is mind újabb — és hasznos — tisztázásokra

téka

Ha emlékezetünkbe idézzük, hogy az első n a g y balladagyűjtés hullámával — Krizától a Kisfaludy T á r s a s á g N é p k ö l t é s i G y ű j t e m é n y e első nyolc k ö t e t é i g — l é n y e g é b e n l e z á r u l t a b a l l a d a - t í p u s o k fölfedezésé­ n e k kora, s V i k á r — B a r t ó k — K o d á l y gyűjtése is c s a k az i s m e r t t í p u s o k v á l t o z a t a i t és d a l l a m a i t h o z t a elő, azóta p e d i g egyetlen b a l l a d a b u k k a n t fel, a Kegyet­ len anyós M o l d v á b ó l Veress S á n d o r r é v é n , a k k o r t u d j u k k e l l ő k é p p m é l t á n y o l n i K a l l ó s fölfedezéseinek é r t é k é t . Hiszen az i m m á r 120 esztendős m a g y a r b a l ­ l a d a g y ű j t é s u t á n az is n a g y ö r ö m volt, h a egy-egy ismert, klasszikus b a l l a d á n k n a k e l ő k e r ü l t v a l a h o l a r á n y l a g ép, s z é p e n é n e k e l t v á l t o z a t a az e g y r e fo­ gyatkozó h a g y o m á n y b ó l . K a l l ó s n á l ez m á r szinte föl se t ű n i k . Hogy o l y a n r i t k a b a l l a d á k n a k o n t j a v á l t o ­ zatait, m i n t a Falbaépített asszony — h á r m a t is —, a Mennybevitt leány — e b b ő l n é g y e t —, a Szívtelen anyának egyszerre öt v á l t o z a t á t is, az Elcsalt me­ nyecskének méghozzá kilencet. K é t - k é t szöveg k é p ­ viseli a Két rab testvért és a Gazdag asszony any­ ját; m i n d k e t t ő u t o l j á r a m é g az első v i l á g h á b o r ú előtt k e r ü l t gyűjtő füzetébe, s 1923-ban, első k ö z ­ lésből az olvasók k e z é b e . A Csudahalott négy jó v á l t o z a t á v a l is k e v é s gyűjtő d i c s e k e d h e t e t t .

sarkallja. A szerző érdeme, hogy a szakos jelleg feláldozá­ sa nélkül mindvégig politikai hangzatban sikerül tartania a nagy témát. Kiváltképpen a polgári elméletek értő bírá­ lata során: nem kíméli azokat a nézeteket, amelyek például időszerűtlennek minősítik vagy a nemzetközi szervezetek jo­ gának rendelnék alá a szu­ verenitást, azokat sem, ame­ lyek a „relatív vagy korlátolt" szuverenitás tételét kelletik. Időszerű érvelése a törvényes­ ség kérdésében: a legalitás el­ képzelhetetlen minden egyes állam, a nemzetközi közösség minden egyes tagja szuvereni­ tásának maradéktalan tiszte­ letben tartása nélkül. (Editura M i n d e felsoroltak m e l l é o d a t e h e t n é n k számos t o ­ ştiinţifică, 1970.) v á b b i följegyzését, a m e l y e k e t az ó gyűjtéséből, az ő szívességéből i s m e r ü n k m á r , de n e m v e t t e bele — t a l á n é p p e n ezért — e b b e a v á l o g a t á s b a . A m i n t n e m k e r ü l t bele n e m egy á l t a l a fölfedezett b a l l a d a s e m , a m e l y a k o r á b b i közlésből, F a r a g ó — J a g a m a s k ö t e t é ­ Jerome S. Bruner ből m á r i s m e r e t e s s é vált, sőt o l y a n s e m — p é l d á u l az Eladott feleség —, a m e l y e d d i g m é g sehol n e m Procesul educaţiei intelectuale j e l e n t m e g n y o m t a t á s b a n . N y i l v á n l e h e t k i h a g y n i i s ebből a g a z d a g é l e t m ű b ő l , h a v a l a m i s z e m p o n t m e g ­ Jerome S. Brunernek a k í v á n j a , m a r a d b e n n e úgyis elég m e g l e p e t é s n e k . Psyché sorozatban E. Fisch­ Világos, h o g y k ü l ö n b ö z ő s z e m p o n t o k a t k í v á n t e g y ­ bein méltató előszavával meg­ szerre szem előtt t a r t a n i a v á l o g a t á s k o r . S a j á t g y ű j ­ jelent kötete az 1959-ben tői r a n g j á r a volt t e k i n t e t t e l , a m i k o r n e m a k a r t i s m é ­ Woods Hole-ban tartott konfe­ telni m á r m e g j e l e n t d a r a b o t , s olyat s e m v e t t fel rencián felmerült oktatási-ne­ k ö t e t é b e , a m i t m á s o k k a l „ e g y ü t t " gyűjtött, h e l y e s e b ­ velési kérdésekkel foglalkozik. b e n m á s o k — a b a r á t a i — számára. T e k i n t e t t e l k e l ­ Az intellektuális nevelés folya­ matának néhány időszerű kér­ lett l e n n i e a t u d o m á n y é r d e k e i r e is, a m i k o r n a g y dését 35 tudós, nevelő, pszi­ j e l e n t ő s é g ű t ö r e d é k e k e t is k ö z r e a d o t t , a m e l y e k e g y chológus — közöttük Edward egy t í p u s elterjedési k ö r é t b ő v í t e t t é k ki, v a g y e g y G. Begle, John Blum, Henry r i t k a b a l l a d á n a k k e v é s s z á m ú v á l t o z a t á t s z a p o r í t o t t á k útnak induló lány Chauncey, Lee J. Cronbach, — m i n t a mezőségi Hajdukkal (8. szám) —, v a g y Arnold Grobman, Randall M. (65. szám) és Két kápolnavirág Whaley — részvételével tár­ a m e l y e k n é m i l e g g a z d a g a b b részleteit t a r t a l m a z z á k gyalták meg. A szerző — el­ a t ö r t é n e t n e k , m i n t a k o r á b b i e r d é l y i v á l t o z a t o k — esett lány k ö z r e a d o t t szövegei. lentétben Piaget-val — a ne­ i l y e n e k a Szégyenbe velés nélkülözhetetlen, döntő Közölnie k e l l e t t a t u d o m á n y o s s z e m p o n t o k é r d e k é ­ szerepét taglalja az intellek­ b e n o l y a n m o l d v a i szövegeket, a m e l y e k b e n a b a l l a ­ tuális fejlődés folyamatában, d a s t í l u s t ö m ö r s é g e , k i h a g y á s o s e l ő a d á s m ó d j a r é s z l e ­ valamint új eszközöket, mód­ tező r ö g t ö n z é s b e n oldódik fel. (Példa l e h e t a 45. s z á ­ testvér szereket keres — elméleti és m ú Szabó Erzsi v a g y a 89. s z á m ú Két rab gyakorlati síkon egyaránt —, — ez u t ó b b i 68 v e r s s z a k o t számlál!) melyek alkalmasak e folya­ Ilyen v á l t o z a t o k sokszor oly e r e d e t i részleteket is, mat megkönnyítésére, javítá­ f e n n t a r t a n a k a felduzzadt szövegben, a m e l y e k m á s sára. A kötet betekintést nyújt v á l t o z a t o k b ó l m á r kivesztek, az összehasonlító k u ­ az Egyesült Államok oktatási­ t a t á s s z á m á r a v i s z o n t n a g y o n fontosak. Sőt, m a g a nevelési problémáiba. (Editu­ az ilyen e l ő a d á s is n y ú j t t á m p o n t o t a b a l l a d a m ű f a j i r a ştiinţifică, 1970.) és t ö r t é n e t i kérdéseihez:, h o l , m i k o r v i r á g z o t t a stí.~

lus, mikor, m e r r e terjedt, s m i l y e n l e h e t e t t előtte a népköltészet á l l a p o t a . De t e r m é s z e t e s e n l e g i n k á b b k e l l e t t és a k a r t t e k i n ­ tettel l e n n i az olvasók széles k ö r é r e , a k i k elsősor­ b a n költészetet, szépséget v á r n a k a b a l l a d á t ó l . K a p ­ n a k is belőle eleget, a n é p k ö l t é s z e t v a l ó d i szépsé­ geit. N e m is szólva a b a l l a d a műfaji h a t á r a i n m á r kívüleső, t ö b b é - k e v é s b é lírai dalokról, a m e l y e k é p ­ p e n költői é r t é k e i k m i a t t k e r ü l t e k bele a v á l o g a ­ tásba, a s z i g o r ú a n v e t t b a l l a d á k sajátos szépségével is b ő v e n t a l á l k o z h a t az olvasó a k ö t e t l a p j a i n . C s a k a legszebbeket e m l í t e m : az 1. s z á m ú Falbaépített asszony, a visai Két kápolnavirág, a 24. és 26. s z á m ú Elcsalt menyecske, a 33. s z á m ú Zsivány felesége, a 41. s z á m ú Megölt havasi pásztor, az 50—51. s z á m ú Halálraítélt huga, a 67. s z á m ú Párjavesztett gerlice, a Három á r v a - v á l t o z a t o k költői részletei, a gyímesi Gazdag asszony anyja (106—107. szám) a k á r m e l y i k népköltészeti v á l o g a t á s b a n h e l y e t k a p h a t n a , m i n t a b a l l a d a - k ö l t é s z e t gyöngyszeme. H a a z u t á n a d a l l a m o k a t is t e k i n t e t b e vesszük, n e m i g e n a k a d m é g egy o l y a n k i a d v á n y , a m e l y v e r ­ s e n y r e k e l h e t n e a Balladák könyve t a r t a l m á v a l . Ezek a d a l l a m o k n e m c s a k a m a g y a r n é p z e n e legszebb gyöngyei, h a n e m egy sereg o l y a n is v a n köztük, a m i t alig v a g y e g y á l t a l á n n e m i s m e r t ü n k , l e g a l á b b i s ilyen egyéni v á l t o z a t á b a n n e m . A mezőségi és m o l d ­ vai d a l l a m o k k a l o l y a n m é r t é k b e n v á l t o z o t t m e g ed­ digi k é p ü n k az e r d é l y i z e n e d i a l e k t u s r ó l , a m i az egész magyar népzene képét ugyancsak jelentős mérték­ ben átalakítja. A válogatás nagyon szerencsésen egyezteti össze, h o g y a legrégiesebb t í p u s o k és új fölfedezések m e l l e t t adjon olyat is, a m i az új m a ­ gyar d a l l a m o k b e s z i v á r g á s á n a k ú t j á t m u t a t j a be a s z a m o s m e n t i Mezőség és K a l o t a s z e g falvain k e r e s z ­ tül. A l a p j á b a n régies, n é p z e n é n k legrégiesebb, leg­ n e m e s e b b , ó d o n z a m a t ú d a l l a m a i a d j á k m e g az a l a p ­ h a n g o t a k ö t e t b e n , d e ez az a l a p h a n g egy r e n d k í v ü l változatos, sokszínű e g y ü t t e s b ő l h a n g z i k ki. V a l ó b a n , olyan n e m e s é n e k e i n i v a l ó t k a p a r o m á n i a i m a g y a r fiatalság e b b e n a k ö t e t b e n , a m i t m i n d e n m a g y a r o r ­ szági antológia-szerkesztő m e g i r i g y e l h e t n e . S h a m e g ­ gondoljuk, hogy m i n d e z t a gazdagságot ú g y t u d t a n y ú j t a n i a szerző, hogy legfőbb s z e m p o n t j a mégis­ csak a szövegek — a b a l l a d a - s z ö v e g e k — k i v á l o g a ­ tása volt, a k k o r t u d j u k m é l t á n y o l n i a m a g a egészé­ ben, m i l y e n g a z d a g h a g y o m á n y - e r e t s i k e r ü l t felszínre hoznia az a r a n y k e z ű gyűjtőnek. Ilyen g a z d a g b a l l a d a - g y ű j t e m é n y t új gyűjtésből m a senki a világon n e m t u d p r o d u k á l n i . K e l e t - E u r ó p a és É s z a k - A m e r i k a ( K a n a d á v a l ) az a k é t terület, ahol m a a l e g e r e d m é n y e s e b b n é p d a l - és b a l l a d a g y ű j t é s folyik. A folklór ilyen g a z d a g s á g á v a l á l t a l á b a n m á s országok is d i c s e k e d h e t n e k , k ü l ö n ö s e n a B a l k á n o n le egészen Görögországig, sőt S z l o v á k i a is h a s o n l ó a n gazdag lelőterület. De a b a l l a d a m ű f a j á b a n m á r sze­ gényebb, m i n t R o m á n i a , a B a l k á n p e d i g n e m m i n ­ dig a legigazibb műfaji s a j á t s á g o k a t őrzi e b b e n a népköltészeti á g b a n . E t e k i n t e t b e n a r o m á n i a i m a ­ gyarság szinte m i n d e n k i t megelőz a világon. Ott m é g legtöbb helyen a v a l ó d i , klasszikus é r t e l e m b e n v e t t b a l l a d a volt v i r á g z á s b a n , s a f o l k l ó r - h a g y o m á n y gaz­ dagsága is olyan, m i n t R o m á n i a - s z e r t e m i n d e n ü t t .

téka Salamon

László

Május kék m a d a r a Az idén nyolcvanadik évét betöltő költő esszéi és publi­ cisztikai írásai kerültek gyűjtőkötetbe, átfogva húsz esztendő (1923—1943) legjobb ter­ mését. „Számára a legfonto­ sabb mindig a szocializmus etikai és humanista szemléle­ te" — vallja a szerzőről Jor­ dáky Lajos utószavában, s va­ lóban, legyen szó Renanról vagy Zoláról, Freudról vagy Bergsonról, a mieink közül Kacsó Sándorról vagy Szilágyi Andrásról, a világszemléleti értékelés — ma már irodalom­ történeti érdekességgel — újra meg újra a szocialista humá­ numon alapul. Ha egy-egy er­ délyi rangsorolással ma már nem is értünk egyet, annál egyértelműbb a szerzőhöz leg­ közelebb álló Antal Márk „építő kriticizmus"-ának re­ mek esszé-feldolgozása, mint ahogy maradandó az is, ami egykorú dokumentum harcról és ellenállásról a fasizmus ra­ gadozó-ideológiájával szemben. (Kriterion, 1971.)

Fekete

Gyula

Az o r v o s h a l á l a Ki beszélt eddig Weisz bá­ csiról, az öreg falusi orvosról, s különös magatartásáról ? Meghurcolták, két fia odave­ szett egy lágerben, a falu még rejtegeti a tőle elvitt porce­ lánt, a bürokrácia is kitol ve­ le, s mégis helytáll, egykori ellenségei közt is hű a hivatá­ sához, gyermekek és öregek istápolója, hű a tájhoz és a néphez. Fekete Gyula, a Győrffy-kollégiumból indult s a népsors gondját vállaló je­ les író, regényében megszólal­ tatja a hétköznapok csöndjét s a benne rejlő emberi szép­ séget. Főhősét hiába csalogat­ ják kivándorlásra, itthon ma-

téka rad, s betegágyából kelve siet ki a tanyára, ahol előbb meg­ ment anyát és gyermeket — azután végzi: az újszülött mel­ lett hal hősi halált... A hon­ szeretet szocialista himnusza zeng itt az egyszerű előadás­ ban, s felhívja a figyelmet a szerzőre. (Szépirodalmi K ö n y v ­ kiadó, 1970.)

Alvin

Toffler

F u t u r e Shock Ismét egy kirobbanó könyv­ siker a futurológia nehéz „mű­ fajában", amelynek talán so­ ha nem is lehetnek klassziku­ sai, csak bestsellerei. Pedig Toffler is „az egyetemiek" klánjába tartozik: „a jövő szociológiájának" előadója; de pályáját újságszerkesztőként kezdte. Ami kitűnő, méltán so­ kat idézett műve értékéből mit sem von le, sőt. Olvasmányossága, gondolati frissesége „fázisban van" a téma me­ részségével. Tudományos sus­ p e n s e , amely a gyors ütemű fejlődés túlélési lehetőségeinek stratégiáját taglalva méri fel az alkalmazkodó képesség át­ hághatatlan határait, és elsi­ ratja az állandóság halálát, hogy aztán az előrelátás szük­ ségének hirdetése teljében pa­ radoxális következtetést su­ galljon: a változásokat előre­ látni nemigen lehet, mert mi­ re észrevennők őket, már be­ következtek. ( R a n d o m House, N e w York, 1970.)

Gion

Nándor

Engem n e m úgy hívnak Egy folyami kikötővárosba került kamaszfiú társkeresé­ sének, első szerelmének és el­ ső nagy csalódásának embe­ rien tiszta története ez a re­ gény. A tehetséges újvidéki

Eléggé n e m b e c s ü l h e t ő szerencséje a m a g y a r és a nemzetközi b a l l a d a k u t a t á s n a k , hogy é p p e n e n n e k a g a z d a g l e l ő t e r ü l e t n e k a k a d t o l y a n gyűjtője, m i n t K a l l ó s Zoltán, aki n é p é b ő l értelmiségi s z i n t r e e m e l ­ kedve, d e n é p é t ő l s o h a el n e m s z a k a d v a szinte a h a g y o m á n y - m e n t é s a p o s t o l á v á lett. A n y a g i ellenszol­ g á l t a t á s n é l k ü l , sőt a n y a g i á l d o z a t o t v á l l a l v a — m i l y e n szegényes itt ez a szó, hiszen sokkal t ö b b r ő l v a n szó: l é t é r d e k e i t feláldozva — végzi m á r v a g y húsz éve ezt az áldozatos m u n k á t . K r i z a óta n e m volt a b a l l a d á n a k ilyen gyűjtője E r d é l y b e n s a n é p ­ z e n é n e k B a r t ó k és K o d á l y óta. A r o m á n i a i m a g y a r ­ ság b ü s z k e lehet, hogy egy ilyen gyűjtőt t u d fel­ m u t a t n i , s m e l l e t t e k é t o l y a n elméleti felkészültségű folkloristát, m i n t z e n é b e n J a g a m a s J á n o s , szövegku­ t a t á s b a n F a r a g ó József, a k i k — a kolozsvári F o l k l ó r ­ intézet m u n k a t á r s a i v a l és h i v a t a l o s k e r e t e i n e k se­ gítségével — e u r ó p a i s z í n v o n a l o n t u d j á k elvégezni a csak ott elvégezhető f e l a d a t o k a t . Ezt b i z o n y í t j á k a m á r e d d i g m e g j e l e n t n é p k ö l t é s i k i a d v á n y o k , s m o s t ez a legszebb és l e g g a z d a g a b b is. Bizonyítják, hogy a r o m á n i a i m a g y a r s á g népi h a ­ g y o m á n y a i n a k gondozása jó k e z e k b e n v a n . V a r g y a s Lajos

Könyv Dachauról B e l g i u m b a n a D a c h a u i N e m z e t k ö z i Bizottság k i a d á ­ sában megjelent Paul Berben könyve: A dachaui koncentrációs láger története. 1933—1945. A szerző b e l g a generális, ki 1940-től 1945-ig a h i t l e r i s t a N é ­ m e t o r s z á g foglya volt. A H a r m a d i k B i r o d a l o m t ö r ­ ténetének specialistájaként vált neve ismertté a tu­ d o m á n y o s v i l á g b a n . J o g g a l t e h e t i fel az olvasó a k é r ­ dést: mi újat í r h a t B e r b e n D a c h a u r ó l , az első n é ­ met koncentrációs táborról, a m e l y r ő l e d d i g jóval több, m i n t száz k ö n y v j e l e n t m e g ? És mégis, e l o l v a s ­ va a k ö n y v 16 fejezetét, n e m c s a k új g o n d o l a t o k a t , h a n e m új d o k u m e n t á c i ó s a n y a g o t is felfedezhetünk. A szerző gondolatai közül egyet k í v á n o k m e g e m l í ­ t e n i : az SS k o l l e k t í v felelősségét a véghez vitt b a r ­ b á r s á g o k é r t . Íme, h o g y a n v é l e k e d i k az egyik fejezet­ b e n a k o n c e n t r á c i ó s t á b o r o k a t őrző s z e m é l y z e t r ő l : „Ha egyes a b n o r m á l i s a g y a k beteges k i t ö r é s é r ő l lett v o l n a szó, az e m b e r m e g p r ó b á l n á m e g é r t e n i a d o l ­ gokat a pszichiátria m ó d s z e r é v e l . D e a v a l ó s á g b a n a koncentrációs lágerek nélkülözhetetlen eszközei voltak. A t ö r v é n y t e l e n s é g e k e t , m e l y e k e t a világ el s e m t u d o t t képzelni, és a m e l y e k r e n e m is t a r t o t t á k k é p e s e k n e k a n á c i k a t , o l y a n e m b e r e k k ö v e t t é k el, a k i k k é t s é g t e l e n ü l b r u t á l i s a b b a k v o l t a k az e g y s z e r ű k a t o n á k n á l , de a k i k — n é h á n y kivétellel — n e m is v o l t a k v a l ó j á b a n beteges szadisták, t e h á t t i s z t á b a n voltak elkövetett törvénytelenségeik méreteivel." B e r b e n leírja, h o g y a n b á n t a k el D a c h a u b a n a h i t ­ l e r i s t á k azzal a n a g y s z á m ú egyházi vezetővel, p l é b á ­ nosokkal, püspökökkel, akik n e m voltak hajlandók szolgálni a b a r n a pestist. S o k a n estek á l d o z a t u l ö r -

dögi orvosi k í s é r l e t e k n e k , a l e g m e g g y a l á z ó b b és a leggyilkosabb m u n k á r a v o l t a k beosztva, sorsuk c s a k a zsidókéval volt összehasonlítható. A l á g e r t ö r t é n e ­ tében, m i n t i s m e r e t e s , hosszú ideig a zsidókat n e m is t a r t o t t á k n y i l v á n , ők eleve h a l á l r a v o l t a k ítélve. Az SS m e n t a l i t á s á t a zsidókkal k a p c s o l a t o s a n B e r ­ ben egy idézettel teszi t u d a t o s s á . Az egyik, 1943-ban elhangzott beszédében H i m m l e r a zsidók k i i r t á s á t még „ideológiai t e t t n e k " s e m a k a r j a m i n ő s í t e n i . Sze­ r i n t e „az a n t i s z e m i t i z m u s n e m ideológiai, h a n e m egyszerű tisztálkodási p r o b l é m a , a m e l y r ö v i d e s e n be fog fejeződni". Amit s z e m é r e h á n y h a t u n k B e r b e n n e k , az a k r o n o ­ lógia. T u d n i i l l i k D a c h a u egészen 1939-ig v a l ó j á b a n „Schutzlager" volt, ahol a foglyok, a p o l i t i k a i e l l e n ­ felek j o g t a l a n u l v o l t a k b e z á r v a , a z o n b a n a k k o r m é g egy részük t ű r h e t ő b á n á s m ó d b a n részesült. A k k o r még „a k o n c e n t r á c i ó s l á g e r " n e m volt azonos a k i irtási m ó d s z e r r e l . V a n n é h á n y l a p a k ö n y v b e n , a m e l y elködösíti egy-egy h e l y e n a v a l ó s á g i s m e r e t é t D a chauról, „az i s k o l a l á g e r r ő l " , a m e l y n e k b o r z a l m a i r ó l még m a is sok dolog f e l t á r a t l a n . A fejezetek címei a k ö v e t k e z ő k : A d a c h a u i k o n ­ centrációs t á b o r m e g t e r e m t é s e ; Felszerelései; A fog­ lyok s z á m a és k a t e g ó r i á i ; Az a d m i n i s z t r á c i ó és a l á ­ ger p a r a n c s n o k a i ; Az S S - m e n t a l i t á s ; A foglyok n a p i élete; A foglyok m u n k á j a ; A foglyok betegsége és h a l á l a ; A b ü n t e t é s e k és kivégzések; Az orvosi k í s é r ­ letek; Egyházi s z e m é l y e k D a c h a u b a n ; A foglyok v i ­ lága; E l l e n á l l á s és szolidaritás (a szerző az e l l e n á l ­ lási m o z g a l o m p r o b l é m á i v a l n e m foglalkozik b e h a ­ t ó b b a n ) ; Az u t o l s ó n a p o k és a f e l s z a b a d u l á s ; Felsza­ b a d u l á s u t á n ; D a c h a u h a l o t t a i . A felsoroltak is b i ­ zonyítják, hogy a szerző h e l y e t t a t é n y e k beszélnek. A k ö n y v súlyos v á d i r a t az e m b e r i s é g ellen e l k ö v e ­ tett náci b ű n t e t t e k e l é v ü l h e t e t l e n p e r é b e n .

Váralmási (Kabay

Béla

keresztszemes fotója)

téka író ezúttal ifjúsági könyvet írt, műve azonban több, mint hagyományos kamasztörténet: a magát Péternek nevező fiú és barátai, nomád lakótársai az épülő bérházak még beköltözetlen lakásaiban valamiféle romantikát keresnek, de a reá­ lis élettel éppúgy megütköz­ nek, mint Salinger már világ­ hírű Zabhegyezőjének gyer­ mekhőse. S noha a felnőttek világa csak jelzésszerűen van jelen Gion könyvében, erről a világról is sokat megsejtünk pontosan, arányos-szépen, mély lélektani hitellel épített re­ gényéből. ( F o r u m , 1970.)

Jean-Bernard

Charrier

O ù v o n t les villes?

A „Jelenkori kérdések" sorozatban megjelent kötet elé Charrier tulajdonképpen csupán az előszót írta, s a továb­ biakban a várostudomány — grafikonokból Iosif Micu idézetekből, statisztikai számoszlopokból összeválogatott „ügyiratcso­ móját" közli (a sorozat átfogó tematikai megjelölését a ki­ adó még ezzel is kiegészíti: Dossier Sciences H u m a i n e s ) . A városiasodástól éppen a váro­ sokat — és lakóikat! — féltő irányzatok meglehetősen bo­ rús hangvétele jellemző az összeállításra: magányosság a promiszkuitásban — a jövő vá­ rosi emberét fenyegető e nagy veszélyre figyelmeztetnek. De talán nem bénító, hanem tu­ datos tettre serkentő szándék­ kal. Persze, a könyv hatása minden olvasója hovatartozá­ sán is múlik. Bizony, az „ép­ pen megfelelő nagyságú" vá­ rosokhoz idomult mentalitás érthetően fogékony azokra az aggályokra, amelyek a menynyiségi tények láttán minőségi emlékeket idéznek. (Armand Colin, 1970.)

LÁTÓHATÁR Nyelvjárásvizsgálat a táj- és népkutatásban Az RSZK Akadémiája Kolozsvári Nyelvtudományi Intézetében szerkesztett NYELVÉS IRODALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK tizenöt évfolyamát vé­ giglapozva, jól kirajzolódik a romániai magyar nyelvészek tervszerűséggel, inten­ zíven és sok irányban végzett nyelvjáráskutató tevékenysége. E nagyarányú kuta­ tómunkának első szakaszában a főcsapás iránya a modern módszerekkel történő és teljességre törekvő anyaggyűjtés volt. Több területen már a feldolgozás, a szin­ tetizálás szakaszába jutottak. Ezt érzékeltetik az említett folyóirat legutóbbi számában (1971. 1.) közölt tanulmányok, cikkek, s ezt jelzi az e számban levő bibliográfiai összeállítás is: A r o m á n i a i f i n n u g o r v o n a t k o z á s ú k ö z l e m é n y e k k ö n y v é s z e t e (1919—1969). A 715 tételt tartalmazó jegyzékből (amely ugyan nem egészen teljes) futólagos áttekin­ téssel is kivehető, hogy a romániai magyar nyelvjárások kutatása már rég jól átgondoltan folyik. Az egybehangolt kutatói tevékenység ismérve nemcsak a nyelv­ járástanon belüli összefüggésekre vonatkozik, hanem a ma már általános mód­ szertani elvként sokat hangoztatott komplex kutatásra is. A harmincas évek elején Szabó T. Attilától elindított és megalapozott modern személyés helynévkutatás, a negyvenes években Gálffy Mózestől és Márton Gyu­ lától korszerű szinten megkezdett nagyarányú nyelvatlaszgyűjtés egy percre sem hagyta figyelmen kívül a teljességre törekvő népismeret kialakulásán fáradozó más rokontudományok eredményeit és módszereit. Az utóbbi két évtizedben mind­ ezt szerencsésen egészítették ki a nyelvészeti strukturalizmus gyümölcsöztethető szempontjai. Ez irányban — részben érthető módon — inkább a fiatalabb kutatók próbálkoztak. Örvendetes, hogy ennek eredményei nem deklaratív, moderneskedő, hanem alkalmazott, valóban újat hozó formában van meg a folyóirat megelőző köteteinek és e számának több nyelvjárási leírásában is. Egyetlen szám anyaga még sem a módszertan, sem a kutatás sokrétűsége és gazdagsága tekintetében nem tájékoztathat bennünket kellőképpen. Már csak azért sem, mert tükröznie kell más jelentős nyelvészeti vizsgálódások, valamint az irodalomtörténeti kutatások részeredményeit, problémáit is. Ezért szükségesnek tartjuk emlékeztetni arra, hogy a XIII. évfolyam 2. számában kitűnő összegezést olvashattunk Márton Gyula tollából a felszabadulás utáni 25 év romániai magyar nyelvjáráskutatói munkájáról. Ez a felmérés az előzményeket is áttekinti, és jól tájékoztat a kutatás tematikai gazdagságáról, a szervezett és önfeláldozó munkáról, a korszerűségről. A laikusok számára a nyelvjárástan nem hat ugyan a szenzáció erejével, kétségtelen viszont, hogy önismeretünknek régóta egyik legfontosabb területe. A modern társadalmi viszonyok nemhogy valamelyest elavulttá tennék az ilyen irá­ nyú kutatásokat, ellenkezőleg, világszerte fokozzák, sürgetik, szélesítik. Fölösleges volna tehát mérlegelni, hogy önismeretünk kiteljesedése, vagy — mondjuk — az automatizálás kiterjesztése elsődlegesebb-e. Minden megismerési tevékenység a társadalom javát szolgálja vagy szolgálhatja. Az is igaz, hogy az olvasók szélesebb tábora az utóbbi időkig keveset tudott meg a népi élet nyelvészeti tanulmányo­ zásának kiváló hazai magyar eredményeiről. Ez nem — legalábbis nem elsősor­ ban — a nyelvész szakemberek elzárkózásától függött. A sajátos kolozsvári magyar nyelvjáráskutató irányzat munkája sajátos viszo­ nyaihoz is igazodik: a romániai magyar nyelvjárások leíró és történeti vizsgálatát tűzte ki célul maga elé. Ilyen értelemben része a hazai nyelvészeti kutatások egé-

szének. A romániai magyar nyelvjárások viszont — főként a csángó, a székely, a kalotaszegi — már a múlt századtól élénken foglalkoztatták a magyar nyelvtudo­ mány neves képviselőit, de más országok finnugristáit is. Korszerű, teljességre tö­ rekvő és mélyreható eredményeivel az itteni magyar nyelvjáráskutatás ugyanak­ kor jól ismert a nemzetközi dialektológiai szakkörökben is. Ennek fokozásához a szükséges kiadási keretek nagyon szerények ugyan — alapját a NYELV- ÉS IRO­ DALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK képezi —, de a hazai román folyóiratok mellett elsősorban a Magyarországon megjelenő MAGYAR NYELVJÁRÁSOKból sokat megtudhatunk eredményeinkről és értékelésükről. Ez a folyóirat az itteninek rendszeres ismertetője, sőt, mint a legutóbbi, XVI. kötet is mutatja, a román nyelvjáráskutatás legújabb kiadványait is figyelemmel kíséri. Nagyra értékeli to­ vábbá az itteni magyar eredményeket, az említett kötetben például Márton Gyulának A m o l d v a i csángó n y e l v j á r á s r o m á n kölcsönszavai című monográfiáját. A NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK köteteiből, de publicisztikai folyóiratainkból is tudjuk, hogy a csángó, székely meg más hazai magyar nyelvjárások tájnyelvi atlaszai már régebben kiadásra várnak. Megjelené­ sük (a készen álló monográfiákkal együtt) jelentőségben túllépné az ország hatá­ rait, mivel az általános dialektológia, bizonyos tekintetben még az általános nyel­ vészet érdeklődésére is számot tarthatnak, emellett a rokontudományok sok szem­ pontból ugyancsak hasznukat vennék. A hazai folyóirat e száma azt is jól mutatja, mily sokirányú kutatás folyik a doktori disszertációt írók körében. Maga ez a szám a névtan, a népi szakszókincs-vizsgálat, a nyelvjárási hangrendszer köréből tartalmaz színvonalas leírá­ sokat. Ezek a monográfia-típusok ugyanakkor tudománytörténeti összegezést és érté­ kelést is megkívánnak (lásd például a kalotaszegiről írottat). A magyar nyelvjárások másfél százados kutatása kezdettől fogva szervesen beilleszkedett a nép anyagi és szellemi kultúrájának leírásával foglalkozó rokon­ tudományokkal együtt a komplex kutatási folyamatba, sőt, a kolozsvári iskolában mintegy a többiek forrásává és mintájává nőtte ki magát. Emiatt csak sajnálhat­ juk, hogy az egyetlen, Romániában megjelenő magyar nyelvészeti és irodalom­ történeti szakfolyóiratot — főként szervezési hiányosságok miatt — még az érdek­ lődők közül is csak kevesen kapják kézhez. T. P.

ÁCHIM-ÉVFORDULÓRA (Békési

Élet,

A Békéscsabán megjelenő „népszerű tudományos és k u l t u r á l i s antológia" Á c h i m András s z ü l e t é s é n e k s z á z a d i k és tragikus halálának hatvanadik évfordu­ lója a l k a l m á b ó l e m l é k s z á m o t a d o t t ki. Pölöskei F e r e n c v e z é r t a n u l m á n y a Achim L. András a parlamentben cím alatt a v i h a r s a r k i p a r a s z t v e z é r helyes m a r x i s t a t ö r t é n e l m i értékelését adja, s z a k í t v a dog­ m a t i k u s előítéletekkel, m e l y e k Á c h i m A n d r á s t és n é p m o z g a l m á t „ n a r o d n y i k " é s „ a n a r c h i s t a " c í m k é k k e l illették a m ú l t ­ ban. A tanulmányíró n e m tagadja az Áchim-féle p a r a s z t p á r t jellegzetes ellent­ m o n d á s a i t , de kiemeli, hogy 1908 körül a békéscsabai p a r a s z t v e z é r t e t t e az első j e l e n t ő s kísérletet a m a g y a r o r s z á g i h a ­ l a d ó erők összefogására, megelőzve a szociáldemokraták, a Justh Gyula, majd K á r o l y i Mihály vezette függetlenségi p á r t

1971. 2.) s a p o l g á r i r a d i k á l i s o k szövetkezését. Az új Á c h i m - k u t a t á s r ó l szólva Pölöskei r á ­ m u t a t a r r a a b o n y o l u l t helyzetre, hogy „ M a g y a r o r s z á g o n a század első é v t i z e d é ­ ben n e m egy bolsevik t í p u s ú p á r t állt szemben a narodnyikokkal, hanem a legszervezettebb és a d u a l i z m u s t á r s a ­ d a l m i - p o l i t i k a i , gazdasági r e n d s z e r é v e l l e g k ö v e t k e z e t e s e b b e n szembeforduló, d e h e l y t e l e n szövetségi orientációs politikát folytató s a p a r a s z t k é r d é s t s e m é r t ő m a ­ gyarországi s z o c i á l d e m o k r a t a p á r t állt több kérdésben vitában a demokratikus p a r a s z t i i r á n y z a t o k l e g m e s s z e b b l á t ó , leg­ szervezettebb, legkövetkezetesebb pártjá­ val, az Áchim-féle p a r a s z t p á r t t a l " . Á c h i m 1905-től meggyilkolásáig az o r ­ szággyűlés képviselője volt, s e m i n ő s é g é ­ ben nyújtotta be a magyarországi par­ lamentarizmus történetében elsőként a földosztásra v o n a t k o z ó h a t á r o z a t i j a v a s -

latát. Lapja, a Békéscsabán megjelenő Parasztújság, nemcsak a magyar pa­ r a s z t m o z g a l m a k szócsöve volt, h a n e m a szlovák és r o m á n p a r a s z t s á g g a l v a l ó k ö ­ v e t k e z e t e s összefogást is h i r d e t t e , s m á r Bosznia-Hercegovina annektálása idején népellenesnek minősítette a monarchia h á b o r ú s h ó d í t ó politikáját. Teljes k é p e t a d v a a közéleti férfiú politikai p á l y á j á ­ ról, a c i k k í r ó leszögezi: „Áchim L. And­ rás tehát — az 1910-es éveket tekintve — nemcsak a forradalom legelső, s egyik legbátrabb, legkövetkezetesebb szószólója, előkészítője volt, hanem első mártírjává is vált."

Meggyőzően t á m a s z t j a a l á a p o l i t i k a i elemzést N a g y Dezső t a n u l m á n y a az Áchim-féle p a r a s z t m o z g a l o m k ö l t é s z e t é ­ ről. K o r t e s n ó t á k t ó l a v é r t a n ú s á g o t g y á ­ szoló b a l l a d á i g m a g y a r u l és s z l o v á k u l v e t t e a j k á r a a n é p Á c h i m a l a k j á t . Az e m l é k s z á m öt élő Á c h i m - a n e k d o t á t is k ö ­ zöl szlovák n y e l v e n és m a g y a r f o r d í ­ t á s b a n , K r u p a A n d r á s gyűjtéséből. Az Áchim-cikkeket egykorú fényképek, hely­ színi és s a j t ó t ö r t é n e t i d o k u m e n t u m o k egészítik ki, s a t ö r t é n e t i m e g e m l é k e z é s t méltó módon követi a mai békéscsabai t e r m e l ő s z ö v e t k e z e t e k és k ö z m ű v e l ő d é s i intézmények gazdag ismertető anyaga.

LÉGKÖR-IDÉZÉS

(Contemporanul, A k i t ű n ő e n tagolt — és e g y e b e k b e n is g y a k r a n jeles — h e t i l a p egyik erőssége, hogy rövid kis r o v a t a i b a n a r o m á n p u b l i c i s z t i k a n a g y j a i v a l véteti célba a mindennapok jelenségeiben örökké kiak­ názásra kínálkozó problémákat. K i v é t e l e s e n fontos az egyedi — g o n ­ dolati — á l t a l á n o s b a t r a n s z p o n á l á s á n a k művelete a tévé-produkciók bírálatában, hiszen a k é p e r n y ő e g y s í k ú s á g a k ö z t u ­ d o m á s ú a n n e m t ú l s á g o s a n k e d v e z „az i n t e l l e k t u á l i s izgalom" á l l a p o t á n a k . H a a k é p e r n y ő előtti p i h e n é s t ő l e l r i a s z t a n i n e m lehet — s n e m is szükséges —, h á t leg­ a l á b b segítsük „a k é p e r n y ő m ö g é gon­ dolni" a nézőt. A Contemporanul televízió-rovata — a legjobb az o r s z á g b a n — h é t r ő l h é t r e véghez viszi ezt a b r a v ú r t : E c a t e r i n a Oproiu a közvéleményalakító-mesterek egyike. Dicséretei vagy, h a kell, b í r á l a t a i n e m ö n c é l ú a k : egy-egy m ű s o r ü r ü g y é n — l á t ­ szólag s z a b a d o n , de k é r l e l h e t e t l e n belső l o g i k á v a l asszociálva — a k r i t i k a j o g á n követeli a megfelelő atmoszférát, a m e l y

1971. 20.) a z o n b a n s o h a s e m c s u p á n közege, h a n e m m i n d i g előfeltétele is a j ó p r o d u k c i ó n a k : „Az u t ó b b i idők legjobb a d á s a i a n n y i ­ b a n v o l t a k jók, a m e n n y i b e n s i k e r ü l t s z u g g e r á l n i u k ezt az új légkört, ezt a z ú j j á t e r e m t ő , de nehézségektől, n é h a f á j ­ d a l m a k t ó l n e m m e n t e s folyamatot. T e o ­ dor Vasiliu i g a z s á g ü g y m i n i s z t e r p é l d á u l a z Evocări (Emlékezések) k e r e t é b e n é r t ­ h e t ő e n és n a g y o n k o m o l y a n szólt az ö n ­ k é n y e s k e d é s és ö n k é n y b o r z a l m á r ó l , a »szigorú és f á j d a l m a s ö n b í r á l a t r ó l « , » a z i g a z s á g t a l a n s á g dossziéiról«, k é p z e l t b ű ­ nökkel, de — ó, j a j ! — valóságos í t é l e ­ tekkel. Számomra emlékezetes módon szólt a b i z a l o m m a n a p s á g m e g h o n o s o d ó l é g k ö r é r ő l , a r r ó l a légkörről, a m e l y b e n »ilyen m e g v e t e n d ő c s e l e k m é n y e k m á r n e f o r d u l h a s s a n a k elő«. A legátütőbb sikerű tévé-pillanatok a b i z a l o m n a k e r r e az é r z e t é r e apellálnak... E r r e az é r z é s r e v a n s z ü k s é g ü n k a k é p ­ ernyő minden négyzetcentiméterén. Nem nagy szavakba bújtatott semmitmondás­ r a . N e m f ű r é s z p o r r a l z a b á l t a t ó hosszú ülésekre."

A PSZICHOLÓGIAI TESZTEK ÉRTÉKE ÉS (Revista

de psihologie,

I s m e r e t e s , hogy a teszt a g y a k o r l a t i és differenciális l é l e k t a n egyik l e g t ö b b e t a l ­ k a l m a z o t t és l e g c é l r a v e z e t ő b b eszköze. Századunk rohamos tudományos-műszaki

KORLÁTAI

1971. 1.)

fejlődése sok új foglalkozási ág k i a l a k u ­ lásához vezetett, s ezek a l a p o s k é p z e t t ­ séget, r e n d k í v ü l b o n y o l u l t t e v é k e n y s é g i f o r m á k a t , megfelelő a d o t t s á g o k a t k ö v e -

t e l n e k m e g az e m b e r t ő l . Szükségessé v á l t az egyéni sajátosságok m i n é l m é l y e b b m e g i s m e r é s e a l a p j á n hozzásegíteni az egyént ahhoz, hogy képességeinek, h a j ­ lamainak, tehetségének, egyéniségének l e g i n k á b b megfelelő m u n k a k ö r t t ö l t h e s ­ sen be, s így t e l j e s í t m é n y é n e k l e g j a v á t nyújthassa. Ezért a pszichológia legidő­ szerűbb f e l a d a t a a személyiség m i n é l a l a ­ posabb m e g i s m e r é s é t szolgáló e l j á r á s o k — p é l d á u l a tesztek — á l l a n d ó t ö k é ­ letesítése, felülvizsgálása és célszerű a l ­ kalmazása. E sürgető feladatok megvitatása végett k e r ü l t sor 1970 v é g é n B u k a r e s t b e n az A k a d é m i a Pszichológiai és P e d a g ó g i a i Tagozatának rendezésében A pszicholó­ giai tesztek értéke és korlátai témával foglalkozó megbeszélésre. A pszichológia legidőszerűbb k é r d é s e i t elemző m e g b e ­ szélésen — a m e l y r ő l a Revista de psiho­ logie j a n u á r i s z á m a t u d ó s í t — 72 r o m á ­ niai — nevelés-, m u n k a - és á l t a l á n o s l é ­ l e k t a n n a l foglalkozó — s z a k e m b e r v e t t részt. A l e x a n d r u Roşca, a pszichológiai és pedagógiai t a g o z a t e l n ö k e m e g n y i t ó b e ­ szédében r á m u t a t o t t a z o k r a az o k o k r a , a m e l y e k i n d o k o l t t á t e t t é k e v i t á t : a pszi­ chológiai tesztek a l k a l m a z á s á n a k s ü r g e t ő szükségessége, az érvényes pszicho­ lógiai tesztek kis s z á m a , az o l y a n pszichológusok h i á n y a , a k i k a teszteket megfelelően t u d n á k a l k a l m a z n i és k é p e ­ sek l e n n é n e k az e r e d m é n y e k k ö r ü l t e k i n ­ tő, t u d o m á n y o s é r t é k e l é s é r e , v é g ü l p e d i g a s z a k e m b e r e k közötti t a p a s z t a l a t c s e r e az eredményesebb m u n k a érdekében. A m e g b e s z é l é s e n öt dolgozatot (Zörgő B e n j á m i n , I. R a d u , A. Cosmovici, C. Botez, M a r i a n a Roşca) o l v a s t a k fel. A dolgozatok r á m u t a t t a k a t e s z t e k k e l k a p ­ csolatban felmerült leglényegesebb prob­ l é m á k r a . Zörgő p é l d á u l a t u d o m á n y o s tesztek a l k a l m a z á s á v a l foglalkozva h a n g ­ súlyozza, hogy ezek fő i s m é r v e a m e g b í z ­ hatóság, az é r v é n y e s s é g és a hitelesség kell hogy legyen. A v i z s g á l a t o k a t csakis jól felkészült, l e l k i i s m e r e t e s pszichológus végezheti, ellenkező e s e t b e n ugyanis m e g k é r d ő j e l e z h e t ő m a g a az e l j á r á s , a tesztek a l k a l m a z h a t ó s á g a . R a d u a tesztek és a pszichológiai statisztika v i s z o n y á t taglalja, s k i e m e l i : a t e s z t e k m e g kell feleljenek a statisztikai é r v é n y e s s é g és hitelesség n o r m á i n a k . Botez a tesztek h i á n y o s s á g a i r a s az ebből f a k a d ó félre­ é r t é s e k r e h í v j a fel a figyelmet. A h e l y ­

t e l e n a l k a l m a z á s , v a l a m i n t az e l j á r á s o k h i á n y o s s á g a i n a k figyelembe n e m v é t e l e világszerte m e g r e n d í t e t t e h i t e l ü k e t . A szerző szerint e n n e k k e t t ő s oka v a n : a képességről és vizsgálati m ó d s z e r e i r ő l ki­ a l a k u l t téves felfogás, v a l a m i n t az a l k a l ­ m a z á s és é r t é k e l é s h e l y t e l e n s é g e . A h h o z , hogy teljes é r t é k ű e r e d m é n y e k e t k a p h a s ­ sunk, n e m e l e g e n d ő ezek mechanikus számbavétele, h a n e m figyelembe kell v e n n ü n k a k í s é r l e t i személy v i s e l k e ­ dését, b e á l l í t ó d á s á t is. A vizsgálat i d e j é n nélkülözhetetlen a klinikai módszerek — a megfigyelés, beszélgetés, a n a m n é z i s — összehangolása a pszichológiai vizsgála­ t o k f o l y a m á n , állítja Cosmovici is. A t u ­ d o m á n y o s tesztek jelentőségéről a k l i n i ­ kai g y a k o r l a t b a n , h o z z á j á r u l á s á r ó l a k ó r ­ k é p p o n t o s s á g á h o z (hogyan segíti elő a személyiségzavarok feltárása a pontos k ó r k é p k i a l a k í t á s á t ) M a r i a n a Roşca é r t e ­ kezik dolgozatában. A dolgozatok n é h á n y a l a p v e t ő g o n d o ­ l a t á n a k ismertetéséből v i l á g o s a n k i t ű n i k : bizonyos v á l t o z t a t á s o k r a v a n szükség e b ­ b e n a t e v é k e n y s é g b e n ahhoz, hogy m i n d elméleti, m i n d g y a k o r l a t i síkon jobb e r e d m é n y e k e t é r h e s s ü n k el. A v i t a s o r á n — a m e l y e t Zörgő B e n j á m i n professzor v e z e t e t t — a felszólalók i n d í t v á n y o z t á k egy m ó d s z e r t a n i bizottság létesítését a T á r s a d a l o m - és P o l i t i k a i Tudományok A k a d é m i á j a v a g y a Pszichológusok E g y e ­ sülete k e r e t é b e n , a m e l y bizonyos n o r ­ m á k a t á l l a p í t a n a m e g a vizsgálatok m ó d ­ szereire, alkalmazására vonatkozóan. Ugyanakkor a Munkaügyi Minisztérium hatáskörébe tartozó olyan szervre lenne szükség, a m e l y k o n k r é t vizsgálati m ó d ­ szereket dolgozna ki, s e g y b e n i r á n y í ­ t a n á , ellenőrizné g y a k o r l a t i a l k a l m a z á s u ­ k a t az i p a r b a n , építészetben, k e r e s k e d e ­ l e m b e n . A s z a k e m b e r e k felkészültségé­ n e k tökéletesítése v é g e t t az o k t a t á s i t e r ­ v e t is m ó d o s í t a n i k e l l e n e oly m ó d o n , h o g y a d i á k o k az e g y e t e m elvégzése u t á n alaposabb gyakorlati ismeretekkel ren­ delkezzenek. A t o v á b b k é p z é s m e g o l d h a t ó l e n n e , h a B u k a r e s t b e n , K o l o z s v á r t és Iaşi-ban olyan központokat létesítenének, a m e l y e k s z a k m a i l a g i r á n y í t a n á k a pszi­ chológusokat. A felszólalók v é l e m é n y e szerint az i p a r b a n , i s k o l á k b a n , k l i n i k á ­ k o n dolgozó s z a k e m b e r e k elé b i z o n y o s k ö v e t e l m é n y e k e t kell á l l í t a n i (verseny­ vizsga, előzetes pszichológiai g y a k o r l a t ) , ez u g y a n i s l é n y e g e s e n c s ö k k e n t e n é a h o z ­ zá n e m értés és a belőle s z á r m a z ó s ú ­ lyos k ö v e t k e z m é n y e k veszélyét.

EGY CSENDES-ÓCEÁNI HALÁSZKOLHOZBAN (Novij

Mir,

H a g y o m á n y o s a k a szovjet í r ó k csop o r t o s kiszállásai az ország k ü l ö n b ö z ő -sarkaiba. N e m r é g a m o s z k v a i Novij Mir folyóirat szerkesztősége ezt a m ó d s z e r t , egy „ k o m p l e x b r i g á d " k i k ü l d é s é t a r r a h a s z n á l t a fel, hogy m e g ü n n e p e l j e t á v o l ­ k e l e t i n é v r o k o n a , a sok ezer k i l o m é t e r ­ n y i r e fekvő Új világ halászkolhoz 40. születésnapját. A moszkvaiakhoz vlagyivosztokiak is c s a t l a k o z t a k , és a l á t o g a t á s eredményeként Jevgenyij Jevtusenko, J u r i j K a s u k és Hja F a l i k o v versei, A r k a gyij S z a h n y i n (a csoport vezetője), J e k a t y e r i n a L o p a t y i n a , M i h a i l Roscsin, V a szilij S z u h a r e v i c s r i p o r t j a i , v a l a m i n t k é t szakember, Valentyina Artyomova és V l a g y i m i r P o p o v „a közgazdász s z e m é ­ v e l " és „a m é r n ö k s z e m é v e l " készült k o n k r é t felmérései s o k o l d a l ú és a l é n y e g ­ b e hatoló, é r d e k e s k ö r k é p e t n y ú j t a n a k e :Sok megpróbáltatáson átment, ma már g a z d a g és országos v i s z o n y l a t b a n is j e ­ l e n t ő s közösség m ú l t j á r ó l , j e l e n é r ő l és t á v l a t a i r ó l , sikereiről és p r o b l é m á i r ó l . A kolhoz a Lifljangyija n e v ű észt h a ­ lászfaluból fejlődött ki. A század első é v e i b e n a hazai, szűkös t e r m é s t a d ó föld­ ről, zsellérek és szegény b é r l ő k s o r á b ó l az itteni gazdag, d e sok v e r í t é k e t e l n y e l ő tajga vidékére települt át a Gamsz, Ma­ r i t a , Tebak, Aron, Pihel, Armasz, Vaszke és sok m á s , összesen 180 észt c s a l á d ; e f ö l d m ű v e s e k , halászok, ácsok Vlagyivosz­ toktól 180 k i l o m é t e r n y i r e , az Usszuri-öböl m e n t é n m e g a l a p í t o t t á k új t e l e p ü k e t , és saját e r e j ü k b ő l m e g é p í t e t t é k h a l á s z b á r ­ k á i k a t . Sok é v e n át a p a r t m e n t i h a l á szással szerzett z s á k m á n y t k é n y t e l e n e k -voltak e l a d n i a Volkogonov-testvérek kapitalista közvetítő-állomásának, mely alig hagyott nekik módot a megélhe­ tésre. A forradalom u t á n megalakult artyel valóságos n e m z e t k ö z i jelleget k a ­ pott, az észt „ m a g " oroszokkal, u k r á n o k ­ k a l , m o l d o v á n o k k a l , k o r e a i a k k a l , csehek­ kel bővült, ezért a kolhoz az Internacionáléból vette nevét. Fiaik válogatás n é l k ü l é p í t e t t é k az „új világot" és v é d t é k ,közös szülőföldjüket: a N a g y H o n v é d ő Háborúból harminchatan nem tértek vissza f a l u j u k b a . A kolhoz fejlődését m i n d e n n é l é k e s s z ó l ó b b a n b i z o n y í t j á k a gazdasági t e v é ­ k e n y s é g e t szemléltető számok. Az 1915-ös n é p s z á m l á l á s k o r L i f l j a n g y i j á b a n 141 u d ­ v a r t t a r t o t t a k n y i l v á n . 1930-ban a k o l ­ hozba 80-an l é p t e k be, s m o s t a tagok s z á m a 900. A k i z á r ó l a g p a r t m e n t i h a l á ­

1971. 3.) szás a m ú l t é ; m a a k o l h o z n a k 9 millió r u b e l é r t é k ű flottája és s a j á t d o k k j a v a n a k i s e b b vízi j á r m ű v e k j a v í t á s á r a . 1970b e n h a l á s z a t u k e r e d m é n y e 420 ezer m á ­ zsa volt, s ez azt j e l e n t i , hogy a Szov­ j e t u n i ó b a n egy e m b e r r e eső évi 16,7 k g os fogyasztást s z á m í t v a k é t és fél millió e m b e r t l á t n a k el h a l l a l . A kolhoz osztha­ t a t l a n a l a p j a 10 millió r u b e l , a h a l á s z o k j ö v e d e l m e eléri a h a v i 450 r u b e l t . Igaz, a k a d m é g m a is s z á m o s n e h é z s é g ü k , így p é l d á u l a kolhoz n e m e g y s z e r e l ő n y t e l e n h e l y z e t b e n v a n az á l l a m i v á l l a l a t o k k a l s z e m b e n a t e r v e k m u t a t ó s z á m a i n a k és az á r a k n a k a m e g á l l a p í t á s a , a h a l á t v é ­ tele, a saját flotta bővítése, a n a g y o b b h a j ó k j a v í t á s a , az ü z e m e k és l a k ó t e l e p e k építése t e r é n , d e igyekeznek m e g t a l á l n i a m ó d j á t p r o b l é m á i k m e g o l d á s á n a k (ilyen kísérlet p é l d á u l a t ö b b h a l á s z k o l h o z öszszefogásából születő új j a v í t ó - d o k k ) . A t á v l a t i t e r v e k s z e r i n t Lifljangyija 125 ezer lakosú v á r o s s á fog a l a k u l n i . A h a ­ lászok n a g y része m o d e r n h a j ó k o n szol­ gáló, m a g a s k é p e s í t é s ű s z a k e m b e r ; ezek m a m á r e g y r e i n k á b b egyesítik m a g u k ­ ban a hagyományos szembeállítás két ele­ mét, m e l y s z e r i n t „a t e n g e r é s z e k a t e n ­ ger é r t e l m i s é g e , a h a l á s z o k a t e n g e r m u n k á s o s z t á l y a " . Az új t í p u s ú m u n k a a közösség a l a k u l á s á t is befolyásolja, így például a nők képességeinek érvényesí­ tését a t e l e p m u n k a h e l y e i n . A lifljangyijai kolhoz-tagok a n y a g i j ó ­ l é t é n e k m e g á l l a p í t á s a n e m egyedüli e r e d ­ m é n y e az í r ó - b r i g á d és a halászok t a l á l k o z á s á n a k . Az is t a p a s z t a l h a t ó itt, hogy a magas jövedelem a többségnél n e m fétis, h a n e m a s o k o l d a l ú igények növelésének, az u t a z á s , m ű v e l ő d é s m e g ­ t e r e m t é s é n e k eszköze is. A f o l y ó i r a t b a n közölt r i p o r t - c i k l u s felméri az e m b e r e k életmódjának alakulását, látókörének tá­ gulását, szellemi é l e t é n e k pozitív v o n á ­ sait, a m i n d e n oldalú fejlődés egyes k á ­ ros k i n ö v é s e i t is m e g l á t ó objektivitás h a n g j á n . Az a n y a g egészéből k i c s e n d ü l az a végső k ö v e t k e z t e t é s , hogy a szim­ bolikus n é v n e k m é l y é r t e l m e v a n , itt k i ­ csiben, de n e m j e l e n t é k t e l e n ü l t ü k r ö z ő d i k a k o m m u n i z m u s t é p í t ő ország egészében v é g b e m e n ő folyamat. Ennek a pontos, színes, s z a k e m b e r i és írói s z e m m e l v a l ó m e g l á t á s á é r t és kifejezéséért érdemes volt t a l á l k o z n i a — „egy a s z t a l r a helyez­ v e fehér b ő r ű és b r o n z s z í n ű r e égett ök­ l ü k e t " ( J e v t u s e n k o szavai) — a két „új v i l á g " képviselőinek.

KOLLOKVIUM A NEMZETKÖZI (Informazioni,

A goriziai N e m z e t k ö z i Szociológiai I n ­ tézet 1970 d e c e m b e r é b e n a trieszti és m i ­ lánói egyetem fiatal k u t a t ó i n a k r é s z v é ­ teiével megbeszélést t a r t o t t a n e m z e t k ö z i kapcsolatok t u d o m á n y á n a k p r o b l é m á i r ó l . Az intézet l a p j á b a n m e g j e l e n t a n y a g sze­ r i n t a megbeszélésen e l h a n g z o t t k é t leg­ fontosabb közlés a n e m z e t k ö z i k a p c s o l a ­ t o k t u d o m á n y á n a k k o r s z a k o l á s á v a l és a nemzetközi v a l ó s á g m a i megközelítésével foglalkozik. A t ö b b i é r i n t e t t t é m a : a nemzetközi k a p c s o l a t o k szociológiája m i n t diszciplína h i á n y á n a k okai és k ö v e t k e z ­ ményei az olasz k u l t ú r k ö r n y e z e t b e n ; Le­ nin imperializmus-elméletének szerepe a nemzetközi j e l e n s é g e k é r t e l m e z é s é b e n ; a nemzetközi k a p c s o l a t o k t u d o m á n y a ö n ­ álló-e, v a g y p e d i g a p o l i t i k a t u d o m á n y egyik á g a ? A nemzetközi kapcsolatok tudományá­ n a k főbb k o r s z a k a i és iskolái — a k o l ­ l o k v i u m r é s z t v e v ő i s z e r i n t — az „idea­ lista", a „realista", a „ b e h a v i o r i s t a " és a „rendszer"-korszak. A 20-as é v e k i d e a ­ lista iskolája jogi és politikai fogalom­ körével, a h á b o r ú , a b é k e és a v i l á g ­ egyesülés o p t i m i s t a és m o r a l i s t a m e g k ö ­ zelítésével, i n k á b b m o r a l i s t a , m i n t leíró h a j l a m á v a l t ű n t ki. A r e a l i s t a iskolát — s z e r i n t ü k — ellenkezőleg, az e m b e r i t e r ­ mészetről és r a c i o n a l i t á s r ó l v a l l o t t m a ­ c h i a v e l l i z m u s jellemzi. A második világháború utáni behavio­ rista iskola — h a n g s ú l y o z z á k a t a n á c s ­ kozás r é s z t v e v ő i — ú j r a az i d e a l i z m u s és o p t i m i z m u s korszaka, de n e m a p o ­ l i t i k a t u d o m á n y és n e m z e t k ö z i jog p r o ­ fesszorai, h a n e m a szociológusok, pszi­ chológusok, antropológusok, közgazdá­ szok jóvoltából. A b e h a v i o r i s t á k a l a p f e l ­ tevése, h o g y a társadalomtudományok h o z z á j á r u l h a t n a k a n e m z e t k ö z i helyzet megjavításához. Megközelítési módjuk e m p i r i k u s , r e n g e t e g t a n u l m á n y t közöltek a nemzeti sztereotípiákról, az agresszió gazdasági okairól. Az 50-es évek v é g é n i n d u l ó ú g y n e ­ vezett r e n d s z e r - k o r s z a k a m á s t u d o m á ­ nyok esetében sikerrel alkalmazott rend­ szer-építés igényével közelíti m e g a n e m ­ zetközi jelenségeket, az e l m ú l t é v t i z e d e k

KAPCSOLATOKRÓL 1971. 1.)

(és századok) e t á r g y r ó l szóló vizsgáló­ d á s a i t összegezve. A megbeszélés részt­ vevői s z e r i n t e megközelítés i n k á b b m ó d ­ szertani, m i n t t a r t a l m i e l ő n y ö k k e l j á r , m i v e l a szétszórt a d a t o k k o h e r e n s , logi­ k a i felépítését teszi l e h e t ő v é . H a s z n o s l e h e t az elméleti hipotézisek k e z d e m é ­ nyezőjeként, de n e m h e l y e t t e s í t h e t i az e m p i r i k u s , b e h a v i o r i s t a megközelítést. A t a n á c s k o z á s o n a n e m z e t k ö z i viszo­ n y o k időszerű p r o b l é m á i v a l r é s z l e t e s e b ­ b e n is foglalkoztak. A k ü l p o l i t i k a belső v a g y külső r e n d s z e r m e g h a t á r o z ó i - e az é r ­ v é n y e s e b b e k ? És m i n d e n e k e l ő t t : h a s z n á l ­ h a t ó vizsgálódási egység-e a n e m z e t k ö z i rendszer? Vagy pedig a külön tárgykö­ r ö k k i v á l a s z t á s a , a sajátos p r o b l é m á k k i e m e l é s e az e g y e d ü l lehetséges h a t é k o n y és r e a l i s t a megközelítési m ó d ? A legje­ l e n t é k e n y e b b feleletnek az t ű n i k , a m e l y szerint — b á r a n e m z e t k ö z i k a p c s o l a t o k t u d o m á n y a m é g n e m eléggé fejlett a h ­ hoz, hogy a n e m z e t k ö z i r e n d s z e r egé­ szével megfelelően foglalkozhassék — az egyedi p r o b l é m á k t a n u l m á n y o z á s á n a k á l ­ landó, dialektikus vonatkozásban kell á l l n i a az ö s s z - m u n k a s z e r k e z e t t e l , a m i k roperspektívának a makroperspektívával. A r r a is r á m u t a t t a k , h o g y egy m á s i k alapvető probléma a nemzetközi téren ható erők társadalmi-kulturális-gazdasá­ gi sajátosságai közötti viszonyokat, a l a p ­ j á b a n v é v e a t á r s a d a l m i és a politikai v i s z o n y á t é r i n t i . A megbeszélés egyik hozzászólója a n e m z e t k ö z i t a n u l m á n y o k szükségességét a d i á k l á z a d á s o k h a n g o z t a t ­ ta, h e l y t á l l á s r a és c s e l e k v é s r e szólító fel­ h í v á s o k k a l hozza összefüggésbe. Ez a t e n ­ d e n c i a főleg a n e m z e t k ö z i k a p c s o l a t o k azon á g a z a t a i r a jellemző, a m e l y e k h a n g ­ súlyozottabban fordulnak a béke által felvetett é r t é k - p r o b l é m á k (a k o n f l i k t u ­ sok m e g o l d á s á n a k k u t a t á s a ) felé. A k u ­ t a t ó k t ö b b s é g e s z e r i n t ezek m e s s z e m e ­ n ő e n é r t é k e l e n d ő igények, de n e m h e ­ l y e t t e s í t h e t i k a „tiszta" a l a p k u t a t á s t , és főként n e m e l é g í t h e t i k ki a m i n d e n vonatkozásra kiterjedő tanulmányok i r á n t i igényt és szükségletet az olasz k u l t u r á l i s életben.

LEVELEK A SZERKESZTŐSÉGHEZ Tévé-adásainkról — másként A Korunk 1971. 3. s z á m á b a n h i b a csúszott b e A romániai magyar nyelvű sajtó 1971-ben c í m ű összefoglaló cikkbe. A Bányavidéki Fáklya a d a t a i közt t é v e s e n szerepel a „ N y o m d a i p a r i V á l l a l a t B u k a r e s t " , e h e l y e t t „ M á r a m a r o s i N y o m d a i p a r i V á l l a l a t " k e l l e n e hogy szerepeljen ( Î n t r e p r i n d e r e a Poligrafică M a r a m u r e ş ) . S z e r e t n é k t o v á b b á Cseke G á b o r A képernyő előtt... c í m ű jegyzetéhez is h o z z á ­ szólni. S o k b a n egyezik v é l e m é n y e m a c i k k b e n foglaltakkal, de a l é n y e g mégis m á s . A többször h a n g o z t a t o t t j ó a k a r a t e l l e n é r e az egész c i k k e n e l é g e d e t l e n s é g v o n u l v é g i g . Ezt pedig n e m é r d e m l i m e g a t é v é h a z a i m a g y a r a d á s a , m e r t h a figyelembe veszszük az a d o t t k e r e t e k e t s a m é g h á t r a l é v ő f e l a d a t o k a t is, a m a g y a r t é v é - a d á s , igenis, n a g y k o r ú m á r . O l y a n e m b e r e k szerkesztik, a k i k á t é r z i k h i v a t á s u k a t , s m e r t a n n y i f é l e i g é n y t kell rövid p e r c e k a l a t t kielégíteniük, igazán csak az e l i s m e r é s h a n g j á n s z ó l h a t u n k az e d d i g l á t o t t a k r ó l . A m a g y a r a d á s n a k k ö s z ö n h e t ő e n a l e g k i s e b b f a l u b a is e l j u t o t t az e r e d e t i m a ­ g y a r n é p t á n c és n é p i zene, m e l y n e m c s a k szórakoztat, h a n e m a m ű v e l ő d é s t e r ü ­ l e t é n t a p a s z t a l a t c s e r é r e , t o v á b b t a n u l á s r a is a l k a l m a t a d a d o l g o z ó k n a k . És e l j u t o t t m á r m i n d e n ü v é a t é v é ú t j á n jó n é h á n y színházi e l ő a d á s u n k is (a Háry János, a Svejk, a c s í k m e n a s á g i a k t ó l és a b á n f f y h u n y a d i a k t ó l a Csáki bíró lánya), t ö b b ü g y e s k a b a r é s z á m , o p e r e t t - és operarészlet, e r e d e t i b á b j á t é k , hogy c s a k n é h á n y szép teljesítményt említsek. M e g i s m e r n i k e z d t ü k élő n a g y j a i n k a t . G o n d o l j u n k csak K ó s K á r o l y f e l e j t h e t e t ­ l e n b e m u t a t á s á r a , a m i k o r K e m é n y J á n o s t is a l k a l m u n k volt l á t n i és h a l l a n i . F r a n y ó Zoltánra, Sütő Andrásra a szülőfalujában s legutóbb Kovács György színművészünk m e g h a t ó v i s s z a p i l l a n t á s á r a m i n d i g szívesen g o n d o l u n k m a j d vissza. É s m e g g y ő z ő d é ­ sem, h o g y ez c s a k a kezdet. G o n d o l j u n k a r r a , hogy a h a z a i m a g y a r t é v é m á r eddig is f e l k u t a t o t t sok n é p i h a g y o m á n y t , szokást, m e g i s m e r t e t e t t s z o r g a l m a s g y ű j t ő k k e l , é r d e k e s e z e r m e s t e r e k ­ kel. F e l e j t h e t e t l e n s z á m o m r a V á r i A t t i l a t é v é r i p o r t j a O l t s z a k a d á t r ó l , az o t t a n i szór­ v á n y - m a g y a r o k m e g t a l á l á s a , s h a s o n l ó a n m é l y é l m é n y t h a g y o t t b e n n e m az a p á c a i „kakaslövés" megörökítése. „Sok a szöveg" — m o n d j a Cseke G á b o r . Ezt e g y á l t a l á n n e m é r t e m . H o g y a n l e ­ h e t e l k é p z e l n i színházi a d á s t v a g y K ó s K á r o l y - b e m u t a t á s t szöveg n é l k ü l ? É n n a g y ­ j á b ó l k ö v e t e m a n é m e t a d á s t is, s m é g a r r a s e m „ h ú z n á m r á " , h o g y „sok a szö­ veg", n o h a r á j u k j o b b a n illene ez a m e g á l l a p í t á s . A z é r t v a n m é g m i t csiszolni-fejleszteni, d e c s o d á k a t se v á r j u n k h e t i k é t a d á s ­ tól. A s z í n v o n a l a t e m e l n i kell, d e . . . kicsit g o n d o l j u k meg, h o g y a r o m á n i a i m a g y a r ­ ság t ö b b s é g é b e n f a l u n lakik. P r ó b á l j u k egy kissé a b e n e d e k f a l v i , székelyderzsi, olts z a k a d á t i v a g y k ő s z e g r e m e t e i néző szemével is m e g í t é l n i az a d á s t , a n n a k a sze­ m é v e l , aki soha é l e t é b e n n e m l á t t a a Háry Jánost v a g y a t ö b b i s z í n d a r a b o t . É s a t é v é b i z o n y á r a e g y r e t ö b b e t fog n y ú j t a n i az i s k o l á s o k n a k , h a m a j d b e m u t a t j a a Bánk bánt, Az ember tragédiáját és s o r r a veszi m i n d e n í r ó n k a t , m ű v é s z ü n k e t és t u d ó s u n k a t . M á r c s a k ezért is el kell i s m e r n ü n k Bodor P á l é k m u n k á j á t , a h a z a i m a g y a r tévé eddigi e r e d m é n y e i t , h o g y ösztönzőleg h a s s u n k t o v á b b i fejlődésükre. K ü l ö n b e n , a m i t i t t e l m o n d t a m , n e m is Cseke G á b o r n a k írom, a k i t s z e m é l y e s e n n e m i s m e r e k , h a n e m a Korunk szerkesztőinek a k i k k e z d e m é n y e z ő k k é n t l é p h e t t e k v o l n a fel, h o g y a b í r á l a t h a n g n e m e t á r g y i l a g o s a b b és b i z t a t ó b b legyen. I t t m o n d o k köszönetet a N a g y b á n y á n m e g t a r t o t t K o r u n k - t a l á l k o z ó é r t . A l á t o g a t á s é l m é n y t j e l e n ­ tett számunkra. N a g y b á n y a , 1971. á p r i l i s

Brassay Sándor agrármérnök

Van-e a napilapnak hagyománya Csíkban? A Korunk 1971. 3. s z á m á b a n o l v a s t u k B e k e G y ö r g y Hargita: lap és táj c í m ű k i s értekezését. N é h á n y kiegészítéssel h o z z á j á r u l u n k az e m l í t e t t c i k k h e z , bizo­ n y o s j e l e n s é g e k e t t i s z t á z v a a f e l s z a b a d u l á s előtti csíki ú j s á g í r á s létével v a g y n e m ­ létével k a p c s o l a t b a n . Megjegyezzük, h o g y az a d a l é k o k a t n e m l o k á l p a t r i o t i z m u s adja t o l l u n k r a , h a n e m a n n a k a t é n y n e k i s m e r e t e , hogy a h a j d a n i s a j t ó a n y a g m e g r i t k u l á s a és viszonylagos h o z z á f é r h e t e t l e n s é g e m i a t t fellépő feledést e l l e n s ú l y o z n i , a t é n y e k e t f e l e l e v e n í t e n i kell. Beke G y ö r g y szerint „ C s í k s z e r e d á n a k e d d i g n e m volt n a p i l a p - h a g y o m á n y a . A székelyföldi jellegű, t e h á t h e l y i n e k s z á m í t h a t ó n a p i s a j t ó v a g y B r a s s ó b ó l , v a g y M a r o s v á s á r h e l y r ő l , illetve m i n d k é t h e l y r ő l j ö t t az e g y k o r i C s í k b a és U d v a r h e l y r e , a m o s t a n i H a r g i t a m e g y é b e . . . . A s z e r e d a i a k h o z z á s z o k t a k ahhoz, h o g y s z á m u k r a a közvetlen k a p c s o l a t o t a n a p i s a j t ó v a l egy h e l y b e l i t u d ó s í t ó j e l e n t s e . " Az e l m ú l t é v s z á z a d a l a t t jó n é h á n y l a p j a í r ó d o t t C s í k b a n , i l l e t v e S z é k e l y ­ u d v a r h e l y e n és G y e r g y ó s z e n t m i k l ó s o n h a z a i s a j t ó t ö r t é n e t ü n k n e k , ezért n e m é r t h e ­ t ü n k egyet B e k e G y ö r g y kitételével. Mielőtt v á l a s z o l n á n k , szükséges tisztázni e g y k é r d é s t : b e t ö l t h e t t e - e , illetve b e t ö l t ö t t e - e a X I X . század m á s o d i k f e l é n e k v i d é k i viszonyai között egy v a g y t ö b b h e t i l a p a n a p i l a p s z e r e p é t ? S z á z a d u n k első felére p e d i g így f o g a l m a z n ó k m e g a k é r d é s t : b e t ö l t ö t t e - e a h e t e n k é n t k é t s z e r - h á r o m s z o r megjelenő újság a n a p i l a p s z e r e p é t ? A k o r a b e l i csíki ( u d v a r h e l y i , gyergyói) újságok p r o f i l j á n a k , tematikájának i s m e r e t é b e n , a l e g i d ő s z e r ű b b és l e g é g e t ő b b t á r s a d a l m i , g a z d a s á g i és m ű v e l ő d é s i k é r d é s e k b e n v a l ó friss és gyors r é s z v é t e l ü k l á t t á n , teljes meggyőződéssel v á l a s z o l ­ h a t u n k i g e n n e l . Az első v i l á g h á b o r ú v é g é i g a szélesnek m o n d h a t ó csíki o l v a s ó ­ t á b o r e l s ő s o r b a n saját lapjait olvasta, s csak a k é t v i l á g h á b o r ú között s i k e r ü l t a helyi l a p o k o n k í v ü l a Brassói Lapoknak is olvasóközönséget t e r e m t e n i e C s í k b a n . K ö v e t k e z z é k n é h á n y a d a t a csíki sajtó m ú l t j á r ó l . 1. S Z É K E L Y F Ö L D . 1881—1885 között j e l e n t meg, m i n t K é z d i v á s á r h e l l y e l k ö ­ zös l a p , ott D o b a y J á n o s , C s í k s z e r e d á b a n T. N a g y I m r e s z e r k e s z t é s é b e n . U t ó b b i így ír a csíki l a p a l a p í t á s r ó l : „1881 évi k a r á c s o n y k o r s z é t k ü l d ö t t ü k az első csíki újság m u t a t v á n y s z á m a i t Székelyföld c í m e n . . . A l a p a m o l y a n »közösügyes« volt, m e r t (egyelőre) két v á r m e g y e é r d e k e i t s z o l g á l t a . . . A Székelyföld 1882 év e l e j é n h e t e n k é n t négyszer, k é s ő b b h e t e n k é n t kétszer j e l e n t m e g . A z előfizetők v á r a t l a n s z á m b a n é r k e z t e k . A közönség o l y a n k i v á l ó é r d e k l ő d é s s e l k a r o l t a fel, h o g y a l a p egy-egy s z á m a m a j d n e m teljesen csíki k ö z l e m é n y e k k e l l á t o t t n a p v i l á g o t . . . A l a p é r d e k e l t s é g é t a m á s o d i k é v b e n m á r U d v a r h e l y m e g y é r e is k i t e r j e s z t e t t ü k . . . t á r s s z e r k e s z t ő v e l . . . Ezt itt r ö v i d e n c s a k a z é r t e m l í t e t t e m fel, m e r t a c s í k s z e r e d a i n y o m d a k é r d é s e a z o n szerződés k é n y s z e r e a l a p j á n n y e r t m e g o l d á s t , m e l y e t é n a Székelyföld k i a d ó , n y o m d a t u l a j d o n o s á v a l oly feltétel m e l l e t t k ö t ö t t e m , h o g y egy é v leforgása a l a t t k ö t e l e s lesz C s í k s z e r e d á b a n f i ó k n y o m d á t felállítani. L a p k i a d ó m m e g t a r t o t t a s z a v á t , s c s a k u g y a n e l k ü l d ö t t e e g y i k segédjét, n é h a i j ó G y ö r g y j a k a b M á r t o n t e g y k é z i s a j t ó v a l S z e r e d á b a . . . G y ö r g y j a k a b M. e g y ú t t a l á t v e t t e a Székely­ föld k i a d ó h i v a t a l i t e e n d ő i t . . . s ö n á l l ó s í t v a m a g á t . . . s z e m é l y z e t é t is m e g s z a p o ­ rította." 2. I G A Z S Á G . H e t i l a p , C s í k s z e r e d á b a n , G y ö r g y j a k a b M á r t o n n y o m d á j á b a n lát n a p v i l á g o t 1885-ben. Felelős szerkesztője B o r d e a u x F e l i c i á n ; f ő m u n k a t á r s a i k ö z ü l e m l í t é s r e m é l t ó k I m e t s F. J á k ó és Vitos Mózes. 1888-ban D i t r ó és S z á r h e g y k ö z ­ s é g e k n y o m d á j á b a n (!) a d j á k ki a lapot, de a n y a g i z a v a r o k és s z e r k e s z t ő - v á l s á g miatt csakhamar megszűnik. 3. C S Í K I L A P O K . U g y a n c s a k G y ö r g y j a k a b n y o m d á j á b a n i n d u l el 1888. d e ­ c e m b e r 25-én ö t v e n h a t éves, m e g s z a k í t á s n é l k ü l i ú t j á r a . P á r t o n k í v ü l i h e t i l a p , m e n ­ tes m i n d e n p o l i t i k a i é r d e k e l t s é g a n y a g i és erkölcsi „ t á m o g a t á s á t ó l " . Előfizetésekből élt, a m i a b b a n a k o r b a n p á r a t l a n t e l j e s í t m é n y n e k m o n d h a t ó , és erős o l v a s ó t á b o r t feltételez. Az első v i l á g h á b o r ú a l a t t napilapként a d j á k ki, a p e r g ő e s e m é n y e k r e v a l ó t e k i n t e t t e l . Utolsó s z á m a 1944 s z e p t e m b e r é b e n j e l e n t m e g . 4. C S Í K M E G Y E I H Í R A D Ó . 1900-ban i n d u l ó hetilap. Csíkszereda második, S z v o b o d a T e s t v é r e k e l n e v e z é s ű n y o m d á j á b a n j e l e n i k m e g , utolsó s z á m a i n e m is­ meretesek. 5. C S Í K S Z E R E D A . 1902-ben i n d u l ó h e t i l a p , v a l ó s z í n ű l e g 1904-ig j e l e n i k meg. 6. S Z É K E L Y S É G . 1904-ben i n d u l ó h e t i l a p . K i s e b b m e g s z a k í t á s o k k a l 1914-ig j e l e n i k meg. A k á r c s a k az e l ő b b i e k e t , ezt is C s í k s z e r e d á b a n n y o m j á k . A d a t a i n k

s z e r i n t a 48-as p á r t k ö r é t ö m ö r ü l ő fiatal é r t e l m i s é g i e k s z e r k e s z t e t t é k k b . 1908-ig, m a j d p á r t o n k í v ü l i és m u n k a p á r t i vezető é r t e l m i s é g i e k l a p j a lett. 7. Ő R S Z E M . 1905 k ö r ü l i n d u l ó h e t i l a p , utolsó s z á m a 1909. j a n u á r 5-én j e l e n t meg. K i m o n d o t t a n ellenzéki. 8. C S Í K I H Í R L A P . 1910—1914 között h e t e n t e k é t s z e r m e g j e l e n ő l a p , a F ü g g e t ­ lenségi P á r t m e g y e i o r g á n u m a . 9. G Y E R G Y Ó I H Í R L A P . 1898-ban i n d u l ó , valószínűleg h e t i l a p , G y e r g y ó s z e n t miklóson. N é h á n y é v m ú l v a P u s k á s K á l m á n szerkeszti t o v á b b D i t r ó b a n rövid ideig. 10. G Y E R G Y Ó . 1900 k ö r ü l i n d u l ó g y e r g y ó s z e n t m i k l ó s i l a p . S á n d o r y Mihály n y o m d á j á b a n készül. Első i d ő b e n a M u n k a p á r t l a p j a . 11. C S Í K V Á R M E G Y E . 1905 m á r c i u s á t ó l 1919-ig m e g j e l e n ő , g y e r g y ó s z e n t m i k ­ lósi h e t i l a p . F ü g g e t l e n s é g i p á r t i , h a r c o s és e l e v e n újság. N y o m d a t u l a j d o n o s a és tényleges szerkesztője V á k á r P. A r t ú r . 12. C S Í K I N É P L A P . 1931. j a n u á r 28-tól 1944-ig megjelenő, „felekezeten és p á r t o n k í v ü l i " , főként a „kisebbségi ü g y e k e t " t á r g y a l ó h e t i l a p . Helyi v i s z o n y l a t b a n baloldalinak tartják, de inkább polgári radikálisnak nevezhető. Olvasótábora a széles n é p t ö m e g e k b ő l k e r ü l ki. Egész sor fiatal é r t e l m i s é g i ír a l a p b a n időszerű t á r s a d a l m i és g a z d a s á g i k é r d é s e k r ő l . Az i r o d a l m i és h e l y t ö r t é n e t i j e l e n t k e z é s e k is s z á m o t t e v ő k . A h á b o r ú é v e i b e n á l l á s t foglal az i m p o r t á l t „méltóságos szellem" ellen, és h a n g s ú l y o z z a a csíki közélet t ö r t é n e l m i g y ö k e r ű d e m o k r a t i z m u s á t . 13. Az e m l í t e t t e k e n k í v ü l a h ú s z a s é v e k b e n G y e r g y ó s z e n t m i k l ó s o n azonos i d ő ­ b e n k é t h e t i l a p is „ ü z e m e l " . 1926-ban a M a g y a r P á r t h e l y i vezetősége a gyergyói S Z É K E L Y SZÓ h a s á b j a i n t i l t a k o z i k az A v e r e s c u - p á r t t a l k ö t ö t t egyezség ellen. É s 1921 v a g y 1926 ( n e m p o n t o s az a d a t ) j a n u á r elsején G Y E R G Y Ó I Ú J S Á G c í m m e l i n d u l t G y e r g y ó s z e n t m i k l ó s o n h e t i l a p a M a g y a r P á r t p r o g r a m j á v a l . A l a p o t felelős s z e r k e s z t ő k é n t T. I m e c s Béla jegyzi. Volt t e h á t o l y a n k o r s z a k a század elején és a k é t v i l á g h á b o r ú között, a m i k o r a jelenlegi H a r g i t a m e g y e főbb k ö z p o n t j a i b a n , d e e l s ő s o r b a n a 3000—4000 l a k o s ú C s í k s z e r e d á b a n u g y a n a z o n i d ő b e n k é t - h á r o m , sőt n é g y h e t i l a p is megjelent. Ezek m e l l e t t p e d i g u g y a n a z o n k i a d ó k szerkesztésében k é t t e k i n t é l y e s időszaki k i a d v á n y is n a p v i l á g o t l á t : a C S Í K I G A Z D A közel h a r m i n c évig, és a C S Í K V Á R M E G Y E H I V A T A L O S K Ö Z L Ö N Y E . N e m v o l n a teljes a vázlat, h a n e m j e l e z n ő k a Csík­ s z e r e d á b a n szerkesztett és n y o m t a t o t t r o m á n v a g y v e g y e s n y e l v ű l a p o k a t , a m e ­ l y e k a k é t v i l á g h á b o r ú között k e v e s e b b - t ö b b r e n d s z e r e s s é g g e l m e g j e l e n t e k . Ilye­ n e k : A S T R A C I U C U L U I (1934—1937), D A C I A (1926—1928), G A Z E T A C I U C U L U I (1928— k b . 1932), Ţ I N U T U L S Ă C U I E S C (1931—?), V I I T O R U L C I U C U L U I (1933—?). Csíkszereda, 1971. m á j u s Nagy Benedek helytörténész

HELYREIGAZÍTÁS. Bodor András A b é k e k é r d é s e H o m é r o s z t ó l E r a s m u s i g c í m ű cikkében (1971. 6) a két kép — egy szobor s egy g e m m a — aláírása felcse­ rélődött. A 831. lapon a „nagy kínai történész" n e v e helyesen: Szema-Cien. Junna Moric Tetszel n e k e m , zöldposztós b i l i á r d . . . fordítója helyesen Bölöni Sándor.

című versének

întreprinderea Poligrafică Cluj, str. Brassai nr. 5—7. 3227/1971

(1971. 6.)

42101

Sumar

* * * Metamorfoză rurală Venczel József: D i n c e r c e t ă r i l e sociografice d e l a G î r b ă u Furdek Mátyás: Urbanizare şi agricultură Kádár János: Pc urmele lui Alecsandri Gáll Ernő: C e r c e t a r e a satelor cu populaţie mixtă Sipos Katalin: Din j u r n a l u l u n u i inginer agronom Pap István: Rolul c o o p e r a t i v e i de p r o d u c ţ i e în v i a ţ a s a t u l u i Lupán Ernő: D e m o c r a ţ i a c o o p e r a ­ tistă Kőnig Miklós: P r o b l e m e u m a n e în viaţa rurală Erdei Ferenc: Şi o m u l c r e d e totuşi Kassay Miklós: G î n d u r i d e s p r e fa­ milia r u r a l ă Kádár János, Hrisztu Bálint, Gel­ lert Sándor, Radu Cânjău: Poezii Steinmetz József: M e d i u l î n c o n j u ­ r ă t o r şi s ă n ă t a t e a Horváth István: Din amintirile mele

Jenő: O p e r e l e r ă m î n ! 987 Murádin Salló Ervin: A s p e c t e r u r a l e u i t a t e 991 Gazda József: Viziune şi e x p r i ­ mare 1001 VIAŢA

1008

1024

*

ISTORIE

1073 1075 1078

VIE

1030 Binder Pál: Un m a r t o r o c u l a r d e s ­ 1035 p r e bătălia de la Albeşti Alexandr Gerşkovici: Pe urmele 1037 unei legende (trad. d e Gáll E r ­ zsébet) 1040 1043

1069

INTERNAŢIONALA

* * Politică e x t e r n ă c o n s t r u c ­ tivă Tabák László: „ A g r i c u l t o r u l ideal" 1015 şi P i a ţ a C o m u n ă Nagy Miklós: Revoluţia verde 1020 1010

1065 1067

1085

1087

TINERET—EDUCAŢIE

Csaba: T ă l m ă c i t o r u l c o r u ­ 1048 Szabó rilor lui B a r t ó k şi K o d á l y

1095

OGLINDA Herédi Gusztáv: U r i u — u n sat cu caracter urban NOTE Váróné Tomori Viola: lui Erdei F e r e n c

In amintirea

REVISTA 1057 Kántor Lajos: L u p e n i 1922—1970 (Pietre) Vargyas Lajos: C u l e g e r e a de b a l a ­ de a lui Kallós Z o l t á n 1064 Iosif Micu: O c a r t e d e s p r e D a c h a u

BIBLIOTECA,

PANORAMA

1102 1106 1110