Budapesti Műszaki Szakképzési Centrum Egressy Gábor Két Tanítási Nyelvű Szakközépiskolája 1149 Budapest, Egressy út 71. OM azonosító:

Budapesti Műszaki Szakképzési Centrum Egressy Gábor Két Tanítási Nyelvű Szakközépiskolája 1149 Budapest, Egressy út 71. OM azonosító: 203058

2015 ősze

Tartalom: Szakmai gyakorlat Gólyatábor Operakaland OMÉK Kutatók éjszakája Túra Hollandiában Börze

Felelős szerkesztő: Szalayné Kelemen Ildikó Szerkesztő: F. Juhász Márta Az újság készítésében részt vettek: Sántha Benedek, Szabó Máté, Tóth Norbert, Acsai Bence, Szlávik Marcell, Marosi Levente, Wimetál Noémi, Beschenbacher Kornél, Éberl Mátyás, Baranyi Márk

1


Szakmai gyakorlat A 9c osztály 2014/15 tanév végén a nyári szünet elején szakmai gyakorlatot kellett hogy töltsön, ehhez biztosított lehetőséget az Örs vezér téren a BKV Vasúti Járműjavító Kft diákjainknak. Kezdésképp mindenki megkapta az öltözőszekrényének a kulcsát és a belépéshez szükséges mágneskártyát. Majd körbevezetett minket a hozzánk kirendelt szakember: Tibi bácsi először átvitt bennünket a valódi munkaterületen, aztán a következő állomás a tanműhely volt, ahol a 2 hetes gyakorlatot töltöttük. Míg az osztály nagy része a fent említett tanműhelyben volt gyakorlaton Benedek és Máté a Kft. azon részén munkálkodott, ahol a Berlinből importált buszok felújítása, átalakítása zajlott. Az első két nap még voltak szakmunkások is mellettünk, de aztán csak a miénk volt a terep. A kapaszkodók leszerelése mellett feladatunk volt a székpárnák leválasztása a műanyag talpakról. Valamint segédkeztünk a buszok körüli munkákban. Szóval nem feltétlen a szakmacsoportunknak megfelelő munkát végeztünk, de nagyon élveztük a gyakorlat minden pillanatát.(„Srácok, igyekezzetek úgy tenni, mint akik dolgoznak, mert belépett a kapun Csíki tanár úr.”) Mi beülhettünk a sofőr helyére, ugráltunk a buszok körül, nagyon élveztük. Tóth és Krausz külön feladatra (mérőeszközök bemérése, szerszámok ellenőrzése) kiképzett szakember mellett teljesített szolgálatot. Megmutatta a szakmájához szükséges számítógépes felületet, az adatok kezelését. Az egész raktárat átellenőriztük, csak a tolómérőre akkora raktár volt, hogy csak lestünk… Néhány nap alatt végeztünk a raktárak ellenőrzésével, majd pénteken megkaptuk, hogy nem lesz ellenőrzésünkre kirendelt Zoltán bá’, s mi leszünk a szakemberek. A mérőszalagokra gravíroztunk számot, felvittük ezeket a számokat a számítógépbe. ( Krausz gravírozott, Tóth gépezett)--- Monoton munka, osztálytársaink szerint, de az az igazság, hogy mi nem éreztük annak, mert „jól elvoltunk” ketten. Arra számítottam, hogy mintha 4 hónapot lennénk ott benn, de gyorsan elment. Bár fél 7-re benn kellett lenni, de korán is végeztünk. Azt mondták, hogy jövőre is odamegyünk. Sanyi bá’ nagyon bevált számunkra, mint szakmai vezető, ezúttal is őt választanánk, s a buszok melletti munkát. (Tóth, Szabó, Sántha )

2


Gólyatábor Augusztusban 4 napos gólyatáborban vettek részt a kilencedikesek leendő osztálytársaikkal. Amikor eljött a várva várt csütörtök, délután indultak Magyarkútra. Már az iskolánál látni lehetett, hogy mindenki izgatottan várja, hogy elkezdődhessen a középiskolás élete ezzel a pár nappal. Szerencsére az idő kedvezett a tábornak. A táborban először a tanárokkal ismerkedtek meg a diákok, majd az ifisekkel, később elfoglalták a házakat. A tanár urak már az elején jelezték: erre a táborra örökké emlékezni fogunk. Páran menten komoly cseverészésbe kezdtek, hogy jobban megismerhessék egymást. Akik hatan egy házikóba kerültek jól összekovácsolódtak. Bár a lepakolás után már rögtön sorakozó volt. Megmutatták a katonai pihenj, vigyázz, oszolj, jobbra-balra át – állásokat, meg a jelentést. Elsőre senki nem tudta megjegyezni, de az első büntik után komolyabban vettük a figyelést. A táborban szigorú szabályok vonatkoztak ránk. Minden reggel korán volt az ébresztő. Komoly feladat volt pl. reggel 4-kor felkelni és 1 órát őrségben lenni! Reggeli tornával kezdeni a napot - ajjaj! Egy kis ízelítőt kaptunk ebben a pár napban a katonai fegyelemből. A sok megpróbáltatás mellett az ellátmány elég finom volt, meg elegendő is. Az étkezés külön kiemelt pont volt minden leendő kilencedikesnél: élvezték, hogy a kínálat bőséges volt, s mindenki kedvére válogathatott. A hangulat mindig jó volt. A programokat nagyon élveztük: pl. terepgyakorlat, célba lövés. (Oké, a reggeli sportolást nem nevezném programnak). Legtöbbünknek tetszett a szabad lövészet és a versenyek. Nagy sétát tettünk a közelben lévő Dunához. Ellátogattunk a tábor közelében lévő kúthoz, amelyben forrásvíz volt. Megkóstolhattuk a Duna melletti cuki kínálatát is egyik nap. Az utolsó nap volt a versenyek eredményhirdetése, sok ajándékot kaptunk. Hazafelé a buszon már összeismerkedett diákok ültek. Fáradtan mentünk haza, de tk. a gólyatábor meghozta gyümölcsét, az osztály kicsit már ismerte egymást, így már közös élményekkel kezdhettük meg az idei tanévet egy számunkra teljesen új helyen, az EGRESSY-ben. 3


Carmen Előbb-utóbb a legtöbb ember életében eljön az a pont, amikor elkezd érdeklődni a magas művészetek, köztük az opera iránt. A mi életünkben ezt a pontot az Operakaland ügyesen elkapta. Idén először a Carment volt lehetőségünk megnézni az Erkel Színházban. A Carmen a valaha volt leghíresebb operák közé tartozik, bizonyára sokak számára ismerős a sevilla-i cigánylány, a katona és a torreádor viharos szerelmi háromszöge. Rendkívül jól felépített opera, kiváló szereposztással, jó szövegkönyvvel, pompás díszlettel. Nem több szálon futó a történet. A színházi társulat munkájában csodálatosan visszaköszön a kortárs lendület. Bár a két főszereplő fiút követi sorsában a cselekmény, s csak a NŐ köti össze őket. A magas, elegáns és vonzó külsejű énekesnő kitűnő színésznő is, abszolút főszereplője volt az előadásnak. Szerepformálása pedig elsőrangú; kiváló Carmen volt, emlékezetes marad számunkra. Megragadt a fülünkben az a dallam, amely akkor szól, amikor a Forma 1-ben pezsgőznek. A díszlet minimalista volt: 45 fokban fel volt lógatva egy tükör a színpad hátuljára, ez jobban láthatóvá tette a cselevéseket, mesésen kibővítette a teret, monumentális jelleget adott a teljes előadásnak. Kreatívan ki is használták a benne rejlő színpadi lehetőségeket-pl. a torreádor-jelenetnél, mikor csak a tükörből lehetett elolvasni egy földre kirakott spanyol feliratot. A jelmezek nagyon plasztikusak voltak. A cigánytábor is hihetően kivitelezett volt: nyüzsgés, mozgás. Az Erkel Színház előadásában játszott Carment érdemes megnéznie mindenkinek: a műértőknek, a komolyzene-kedvelőknek, de a modern gondolkodású fiataloknak is.

4


West Side Story Az őszi Operakaland programsorozat kivételesen egy musicalt kínált a diákoknak. Nagy meglepetésünkre az egressysek 2 turnusban hatvanöten vállalták a Bernstein-művel való ismerkedést. Ennek oka részben a témában keresendő: egy újragondolt Rómeó és Júliatörténetről van szó, másrészt az éneklés angol nyelven szólt, tehát nyelvgyakorlásnak sem volt rossz hallgatni. Szóval mindenki nagy várakozással nézett a kevéssé ismert mű elé. Az egészet ismét az „ismeretlen előadó” köszöntője indította, aki lelkiismeretesen tartott névsorolvasást, így megtudhattuk ki honnan érkezett, ki tud a leghangosabban sikítani közülük. Rövid trailert tartott a darab storyjáról, hátha valakinek nem jönne át a cselekmény, ill. nagyon szájbarágósan, jó hosszan elmagyarázta a story üzenetét is: „a szerelem és az ebből adódó bonyodalmak örök téma a művészetben, de a hétköznapi ember fejében is…” A kezdőmondat után kicsit megdermedt a levegő a színházban: „Bevándorlók, takarodjatok haza! „ Később kiderült, hogy itt az alapkonfliktus a bevándorló Porto Rico-iak és a helyi amcsi vagányok között zajlik. A rendező nyilatkozata szerint, csak „ alájuk csúszott a történelem „.Később ez a vonal már csak az őrmester agresszív, rasszista kijelentéseiben jön csak elő. Szerintem jobb is volt ezt nem erőltetni. Némiképp meglepett bennünket, hogy két helyszínen kétféle darabot láthattunk egy színpadon: volt operaénekes főszereplőgárda és volt egy táncos szereplőgárda. eleinte nehéz volt megszokni, hogy az emelvényen éneklő pocakos Tony ugyanaz a vékonydongájú tarkaruhás táncos Tony, azaz egy szerepet alakítanak. Maria esetében ez még izgibb volt, mert az énekes lány szőke volt, míg a táncos egy kreolabb típus volt, elvégre egy Porto Rico-i lányt játszott.

5


Érdekes volt a fiatalok szleng - használata is. Bár kétségtelen: a ruházatuk és az iskola-feelingjuk nagyon trendi és életközeli volt: hiphop-szubkultúra és latinos fidresfodros cuccok tarka kavalkádja keveredett. Így volt modernebb a darab. A Magyar Nemzeti Balett fiatal előadói mellett táncművészeti középiskolások szerepeltek, akiknek a mozgásán egyébként cseppet sem látszott, hogy néptánc szakosok. A legjobb jeleneteket a Jetek adták elő. A rendező egy interjújában azt hangsúlyozta, hogy mennyire fontos a fiatalabb korosztályt szembesíteni a drámával. Nos, a tízedikesek szerint egy brazil szappanoperába ágyazott Shakespeare-t láthattunk. Benedek szerint pedig nem illett az angol nyelv az áriákhoz, mert ők inkább érezték operának, sem mint musicalnek a darabot. Voltak teljesen érthetetlen jelenetek, mint például a rózsaszín ruhás idősebb hölgy áriája vagy a Doki valóban Shakespeare-i archaikus monológja.(Na, abban igazán durva az egyik fiú beszólása, mikor arra utal, hogy ők ezt a világot már rohadtul kapták az öregeiktől. Gyönyörűen megszólal itt a generációk közti szakadék, konfliktus. ) Kicsit érthetetlen a híres ( ?) Amerika-rész, amikor a táncosok lejönnek a nézőtérre táncolni. Majd ’ megijedtünk, hogy minket, nézőket is be akarnak vonni a buliba. Mindent összevetve: egy igen érdekes, mondhatni izgalmas előadást láthattunk az Erkelben. Talán egyszer megérünk a megértésére is… addig is lehet, hogy a youtube-on meghallgatjuk még egyszer az Amerikát vagy a Tonight-ot, esetleg a szüleinkkel megnézetjük a 60-as évekből származó filmfeldolgozást!

6


OMÉK 2015. szeptember 23-án, a Hungexpón ismét megnyitotta kapuit az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás. Idén 950 kiállítót vártak a Hungexpóra. Ezúttal mi is ott voltunk az első nap délutánján. A 9. a és a 12. c osztály Szabó tanár úr és Fürstinger tanárnő kíséretében elfáradt a kiállításra. Sajnos első körben rossz kapunál igyekeztünk befelé. De mindössze 10 percet veszítettünk csak a kis sétával. Miután bejutottunk megkaptuk a feladatokat, valamint hogy mikor és hol fogunk találkozni. A bejáratnál kaptunk a rendezvényről térképet is. 5 csapat volt a kilencedik osztályban, a 6. csapat, végzősök menten a gépekhez tartottak. Az egyik csarnokban volt repülőgép-modell is. A régi kocsi mellett a traktorok különböző márkái is feltűntek. A szöcske – az a permetező- csak néhányunknak volt ismerős géptípus. A másik épületben a népviseletes próbababák mellett lehetett megismerni a különböző tájegységek nevezetességeit. Itt volt sok kóstoló is a helyi specialitásokból. Pl. nagyon finom volt a sajttál, a kolbász, szalonna, (láttunk olyan embert, aki 13ezer ft-ért vett belőle!), libatöpörtyű,(ami egyébként nagyon drága volt), disznósajt. Dani bácsival megálltunk mindenféle kolbászos standnál. A kenyeret volt, ahol lespórolták. De volt egy hely, ahol zsíros kenyeret kínáltak paprikával, ill. lilahagymával. Mindenféle borok és pálinkák –felnőtteknek. Pedig volt egy csapat, akiknek a szatmári pálinkák fajtáit kellett felsorolni! René vásárolt is. Gumicukros édességet! Pedig a rétesek népszerűbbek és olcsóbbak is voltak. Volt egy terem, ahol természetvédelemmel kapcsolatos információkat szerezhettünk. Itt volt a Magyar Természettudományi Múzeum egy csapatat is, ahol lehetett különböző állatos

7


újságokat nyerni. A D épületben volt a kőszegiek standja is, ahol a Szőlő jövésének könyvét lehetett megnézni. Dani bá’ a bonsaiokat kedvelte legjobban, jó fotótémák. Norbiék a tejes standnál voltak, ahol több állomásból álló feladathalmaz várt rájuk. Volt a feladatok között tehénfejés is… A pecsétek gyűjtögetése után megkóstolhattak egy csomó tejet, joghurtot, sajtot. Az udvaron volt az őshonos állatok karámja. A másik épületben lovak és szarvasmarhák díjnyertesei voltak. Az Ezerkert standjánál almákat lehetett nyerni, s mindenféle gyümölcslét kóstoltattak velünk. Oda kellett írni, hogy melyik hogy ízlett nekünk a legjobban. Nos, nem a homoktövisre írtuk, hogy finom, ízletes, lédús… A képeket átnézve rövid idő alatt keveset tudtunk csak megnézni, a mintegy 40000nm felét se jártuk be. Mondanánk, hogy majd jövőre… de OMÉK csak 2 évente van! A záró adatok szerint a 77.OMÉK idén 87300 látogatót fogadott. A turisztikai régió alapú megjelenésen még van mit javítani, mert a laikus látogató alig érzékelt ebből valamit. A szimbolikus séta Magyarországon kevésbé „jött át „a diákoknak.

8


Kutatók éjszakája Mint minden évben, idén is Kissné Rácz Erzsébet és Géhberger Zsuzsanna tanárnő a Kutatók éjszakájára invitált bennünket. Volt közülünk, aki tavaly is itt volt már a fizikatanárral, de volt, akinek újdonságokat jelentettek a programok. Több héttel ezelőtt, egy pénteken nekivágott a 10. c osztály egy része is a pesti éjszakának, hogy feltérképezhessék a Kutatók éjszakájának helyszíneit. Végül az Ericson Házban kerestek programot. Budára tartottak, ahol az ELTE egyik épülete felé vették az irányt. Robotépítés és rekordkísérlet című bemutatóján vettünk részt először ennek a programsorozatnak. Bár mi nem csináltunk robotot, érdeklődve néztük az előadást. Láttuk a legnagyobb robot által rajzolt képet. Érdekes volt? Ha megnézzük a képeket, láthatjuk, hogy a legegyszerűbb háztartási eszközökből összetákolt masinák rajzolgattak egy nagy papírra. A tudomány és a mérnöki munka nem varázslat, minden bonyolult eszköz működése megérthető, megépítésükhöz csupán kreativitásra van szükség. Bár kicsit több kell hozzá, mint egy szikszalag. Mindenféle robot volt, pl. kosárlabdában benne volt érzékelő, ami mérte, hogy hányat pattogtatsz. Kicsit zavaró volt, hogy rengetegen voltak. Sajnos sokan akarták ugyanazt megnézni, a tömeg miatt keveset lehetett látni. Pedig Öveges tanár úr kísérleteit idéző helyszínen is voltunk. Csak 15 percre ugrottunk be ide. Szabad program idején kaptunk 1 órát, amikor azt lehetett megnézni, amit akartunk. Pad nem volt, ahová le lehetett volna ülni. Ide-odamentünk, megnéztük a labdás kísérleteket. Felmentünk a 7. emeletre, ahol szimulátorok voltak, nagyon nagy képernyőkkel. A repülőszimulátor nagyon elnyerte tetszésemet (Éberl). GoProkamera volt beletéve kicsi kocsikba, talán Hero 4-es volt, lehetett irányítani, kontrollerrel, Oculus Rift-tel Ez a kamera vízálló, rendkívül strapabíró. A 3d-s nyomtató is izgi volt: akár ételt is nyomtathatsz is vele. Amikor mi ott voltunk az épp üzemen kívül volt. Két gépre rá lehetett tenni a kezünket és kiírta, hogy milyen zenéket szeretek. Megnéztem volna közelebbről is, de ott is nagy volt a tömeg. Az épületen fényjátékot lehetett látni, a vetítőket is megnéztük: a narancssárga gép előtt egy papír volt a mintákkal. Miért nem youtube-on néztük meg az egész programot? Mert élőben minden kicsit más, tesztelhettük saját kezünkkel az eszközöket… nincs az „azt csináltam volna „–érzés, hanem megcsinálom, mert ott vagyok! 9


Túra

Az egész iskola számára hirdetett túránk egy szombat délelőtt indult. Sajnos én (Acsai) még nem vagyok járatos Zuglóban, hogy tudjam, a 3-as villamos ilyenkor 25 percenként jár, tehát kis késéssel érkeztem a helyszínre. megdöbbenésemre főleg tanárokat láttam, kevés diák jött el, pedig Szajda tanár úr már a meghirdetéskor jelezte: még a Köpönyeg is jó időt ígért aznapra. Azt rögtön a legelején kiszúrtam, hogy osztályfőnökünk is jelen van a túrázós tömegben. Vele indultunk el autóval. Kb. másfél óra kocsikázás után érkeztünk meg Királyrétre, ahonnan kisvasúttal mentünk tovább. 45 perc, 5 vagy 6 megálló után leszálltunk az erdőben, 500 méter séta után kétfelé vált a csapat. Volt olyan csapat, amelyik a tóhoz ment, majd kisvasúttal vissza Királyrétre, aztán a magyarkúti gólyatáborba mentek. Mi a piros úton 12 km gyaloglás után érkeztünk meg Sóskútra. A lassú sétálók és a tempósan gyalogolók is alaposan szétnéztek az erdőben. Sajnos a rövidnadrágos szerelést viselő túrázók kellemetlen meglepetésben részesülhettek a csalános részeknél. Az utolsó 500 méter pl. tiszta csalános volt… Megkerestük gyorsan azt az ösvényt, ahonnan rövidesen elértük az aszfaltos utat. Az út végére bevártuk a lassabban sétáló csoportrészt. Így együtt tettük meg a maradék utat a táborba. Mi kilencedikesek nosztalgiáztunk egy kicsit a gólyatáborra emlékezve. A táborban bevártuk a tavas csoportot, majd a terített asztalhoz mentünk. Az első, amit kiszúrtunk a savanyúság volt. Finom volt a jó kolbászos paprikás krumpli! ( Igaz, Marcell szerint ez gulyás volt: ) ). Délután 3-kor ebédeltünk, s utána indultunk haza. (Acsai, Szlávik)

10


Erasmusszal Hollandiában Augusztus közepén tudtuk meg, hogy mi is lesz az Erasmus-projekttel kapcsolatban a következő feladatunk: egy környékbeli régi épületet kellett bemutatnunk, s azon ötletelni, hogy hogyan lehetne azt felújítani. Mi az iskola udvarán álló faházat választottuk, amire már első ránézésre is ráférne egy renoválás. A projekt magyar „vállalása „a geotermikus energia jelenléte,- tehát ebbe a tervezésbe is bele kellett ezt csempésznünk. A feladaton ezúttal a következő tanulók dolgoztak: Takács Szabolcs, Wimetál Noémi, Fehér Patrik. A munkát kissé elnyújtottuk, volt, hogy minden nap benn maradtunk a suliban késő délutánig, hogy tökéletesítsük, még az utolsó pillanatban is beleszöszmötöltünk a SketchUp-ba is. Október 4-én indult a csapat Szajda és Csiki tanár úrral. Mivel korai géppel indultunk alhattunk volna a gépen, de első repülős út lévén, nem kifejezetten az álmok világában merültünk el. 8,30-ra értünk Eindhovenbe, ott béreltünk egy autót, s indultunk tova Rotterdam felé. Kis turistáskodás után a következő állomásunk Kinderdijk volt, amelynek látványosságai közül a malmokat kell mindenképp kiemelni. Az 1738-as építésűbe be is néztünk. Este 8 körül értünk Sneekbe, ahol megvacsoráztunk. Itt derült ki, hogy a lengyel lányok nem valami stabil angoltudással bírnak, de megbirkóztunk a nyelvi akadályokkal is. A

11


vacsora után a hostelben megismerhettük a többi delegációt is, voltak görögök, németek, törökök, norvégok, szlovákok, majd másnap jöttek a hollandok is. Hétfőn vette kezdetét a hivatalos program: Jan van der Weijde holland programvezető elmondta a köszöntőbeszédét, majd körbevezettek bennünket az iskola épületében. Hááááát sokkal nagyobb és modernebb, mint a mienk! Elsőre aligha nézné egy magyar ember iskolának. A kávészünet után--- ebből a kávészünetből mindig sok akadt a programok között – megkezdődtek a prezentációk. A vacsit egy kínai étteremben költöttük el, hogy teljes legyen a nemzetközi feelingünk. Másnap busszal átmentünk Leeuwardenbe, az iskola egy másik telephelyére. Itt is volt köszöntőbeszéd, körbevezetés, megmutatták a diákok munkáit, - többek között 3 d-s nyomtató és elektromos autó,-, majd folytatódtak a prezentációk. Ekkor jöttünk mi is, némi változtatott szövegkönyvvel. Minden izgalom ellenére elég jó lett. Persze ebben sokat számított Szajda tanár úr maximalista átnézése is! A délutáni program városnézés volt, de választhattunk, hogy történelmi nevezettességeket nézünk meg vagy a streetart kultúráját ismerjük meg. Este tradicionális holland ételeket próbálhattunk ki. Szerdán Delftzijlbe mentünk, az iskola harmadik központjába, ami inkább főiskola volt. itt is elmondták a körbevezetés közben a képzései lényegét. Ebéd után Groningen Citybe mentünk, ahol szabad program volt. Délután visszautaztunk Sneekbe, ahol az iskolában tartott vacsora után lezárult a program hivatalos része. Csütörtökön a tanár urak (Csiki és Szajda) magyar ételeket főztek a hollandoknak, addig nekünk szabadidő volt. Pénteken bementünk Amszterdamba, majd a 17,35-ös géppel Magyarország felé vettük az irányt. Számomra ez remek alkalom volt arra, hogy megismerkedjek egy másik ország kultúrájával, új emberekkel teremtsek kapcsolatot, s persze gyakoroljam az angol nyelvű kommunikációt. ( Wimetál Noémi)

12


Börze Az újpesti börze időpontja szeptember 27-e péntek volt…

2015.

Közös utunkat az Örs vezér térről kezdtük meg. Kísérő tanárunk, mentorunk Szajda tanár úr volt, aki iskolánk általános igazgató helyettese. Mint mindig most is pontosan érkeztünk az eseményre. (Bár a nagy rohanás miatt csak pizzát tudtunk magunkba tömni, így annyi lett a diétánknak!) A helyszín nem volt ismeretlen számunkra, hisz a tavalyi évben is képviseltük már iskolánkat hasonló rendezvényen. Várakozásunknak megfelelően ismét sok iskola vett részt, hirdette, népszerűsítette intézményét. Így nekünk is nagyon ki kellett tennünk magunkért! Viszont a látogatók meglehetősen kevesen érkeztek… talán a péntek miatt ?! A meglepi ez után jött! A mi iskolánk iránt sokan érdeklődtek, szinte minden pillanatunk foglalt volt, mindhárman rendkívül elfoglalttá váltunk a következő órákra. próbáltuk meggyőzni a diákokat iskolánk profizmusáról,”kedvességéről”, s remek tanítási módszereiről is ódákat zengtünk. Volt olyan érdeklődő fiatalember, aki kis informatikai zseninek tűnt, s nagyon érdekelte a katonasuli projektünk. Akadt, aki legalább 20 percig izzasztott bennünket remekbe szabott kérdéseivel, s izgatottan leste jobbnál jobb, találékony válaszainkat. Én úgy éreztem magam, mint egy tanár, akinek a diákjai isszák a szavait. Gondolom az érdeklődők közül sokan el fognak jönni a nyílt napjainkra is. Közben be kell vallanunk sokat törtük a fejünket, mit kellene megmutatnunk a suli életéből, hogy azt pozitív színben tudjuk bemutatni egy nyolcadikos diáknak és a szüleiknek. Nap végén már csak az ügyintéző hölggyel volt dolgunk… ill. az esővel, mert a program végére pont leszakadt az ég, nagyon kellett sietnünk, hogy az börzére kivitt iskolai díszletünk megússza az esőt. Akik képviseltük iskolánkat a börzén, büszkén tettük ezt, örültünk, hogy népszerűsíthettük a sulit. Reméljük egyre több diák fog iskolánkba érkezni, hogy az Egressy újra régi fényében ragyoghasson a közoktatás egén! (B. Kornél)

13

Budapesti Műszaki Szakképzési Centrum Egressy Gábor Két Tanítási Nyelvű Szakközépiskolája 1149 Budapest, Egressy út 71. OM azonosító:

Recommend Documents