BUDAPESTI GAZDASÁGI EGYETEM PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI KAR

BUDAPESTI GAZDASÁGI EGYETEM PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI KAR

SZAKDOLGOZAT

Fazakas Szimonetta nappali tagozat gazdálkodási és menedzsment szak vállalkozásszervező szakirány

2016

BUDAPESTI GAZDASÁGI EGYETEM PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI KAR

Hogyan lehetne népszerűbb a fair trade? A hazai lehetőségek vizsgálata

Belső konzulens: Dr. Győri Zsuzsanna

Fazakas Szimonetta nappali tagozat gazdálkodási és menedzsment szak

Külső konzulens: Herner Katalin

vállalkozásszervező szakirány

2016

Tartalomjegyzék 1. Bevezetés ...................................................................................................................... 2 2. Környezetvédelem ........................................................................................................ 4 2.1. A környezet védelmére okot adó tényezők ............................................................ 4 2.1.1. Szennyezés ...................................................................................................... 7 2.2. Nemzetközi és hazai szabályozás ......................................................................... 10 2.3. A környezetvédelem alapelvei ............................................................................. 11 3. Fenntartható fejlődés................................................................................................... 12 4. A CSR-ról röviden ...................................................................................................... 15 5. Fair trade ..................................................................................................................... 18 5.1. Fair trade filozófia ................................................................................................ 18 5.2. A fair trade története ............................................................................................ 21 5.3. Fair trade programok ............................................................................................ 22 5.4. Fair trade Magyarországon .................................................................................. 24 6. Kutatás ........................................................................................................................ 27 6.1. Kutatások célja ..................................................................................................... 27 6.2. Kérdőív kiértékelés .............................................................................................. 28 6.3. Interjú ................................................................................................................... 34 7. A fair trade hazai népszerűsítésének egy módja – marketing stratégia ...................... 36 7.1. SWOT- analízis .................................................................................................... 37 7.2. Célpiac és célcsoport meghatározása ................................................................... 39 7.3. Termék- és ár pozícionálása ................................................................................. 40 7.4. Disztribúciós stratégia meghatározása ................................................................. 41 7.5. Kommunikáció ..................................................................................................... 42 8. Összegzés .................................................................................................................... 44 Irodalomjegyzék ............................................................................................................. 48 Mellékletek ..................................................................................................................... 50 1

1. Bevezetés A dolgozatom fő témája a fair trade, vagyis a méltányos kereskedelem, azonban nem beszélhetünk erről anélkül, hogy fel ne tárnánk e speciális kereskedelmi forma kialakulásához vezető utat. Manapság már úgy érezhetjük, hogy a csapból is a környezetvédelem folyik, és akaratlanul is folyton környezetvédelmi felhívásokba botlunk. Azt hihetjük ez is csak szenzációhajhász tevékenység és a mögöttes cél a profit, azonban szó sincs erről. Ha a Földünk gurulna, most épp egy szakadék szélén egyensúlyozna és csupán az emberek akaraterején és elhivatottságán múlna a sorsa. Azt a célt tűztem ki magam elé, hogy a dolgozatomban bemutatom hogyan jutottunk idáig, vagyis milyen tényezők építették és egyúttal rombolták a környezetünket és ennek milyen hosszú távú következményei lettek és mi mit tehetünk ellene. Értekezésem során bemutatom azt a négy tényezőt, amik egymásra hatása okolható a környezetszennyezés kialakulásában az elmúlt száz évben. Ezek után rátérek a környezetvédelemre, hiszen a környezetszennyezés ellenpontjaként ez sem hagyható ki. Külön kiemelésre kerül a környezetvédelem egyik, véleményem szerint legfontosabb alapelve a fenntarthatóság, a fenntartható fejlődés. Mi fogyasztók tudjuk, hogy energiatakarékos termékeket kéne használnunk, spórolni a vízzel és az élelmiszerekkel, autós közlekedés helyett biciklit használni, de mi a helyzet a környezetszennyezés moguljaival, vagyis a gyárakkal, nagyvállalatokkal? Számukra a CSR elvei mutatnak iránymutatást nem csak környezeti, hanem társadalmi aspektusban is, hiszen egy vállalat csakis akkor lehet tudatos, ha törekszik a környezet védelmére és egyebek mellett etikusan bánik dolgozóival. A történeti áttekintés és az alapfogalmak tisztázása után bemutatom azt a rendszert, ami lehetőséget ad arra, hogy mi fogyasztók is tudatos, felelősségteljes, etikus döntést hozhassunk vásárlásunkkal és a vállalatok is megbízható forrásból szerezhessék be alapanyagaikat. Minderre megoldást nyújt a fair trade rendszere, vagyis a méltányos kereskedelem. A dolgozatom során minden szemszögből megvizsgálom a fair trade jelenséget, nemzetközi és hazai viszonylatban is. Kérdőív útján választ kaptam arra, hogy a hazai fogyasztók ismerik-e a fair trade rendszert, találkoztak-e már ilyen termékkel, szívesen vásárolnának-e és nyitottak-e arra, hogy változtassanak étkezési 2

szokásaikon a fair trade filozófia jegyében. A kutatási eredmények meglepetéssel is szolgáltak, ugyanakkor a kilátások bíztatóak és ez megerősítést nyújt abban, hogy érdemes ezzel a témával foglalkozni. Véleményem szerint épp ezért aktuális annyira a fair trade, hiszen meg kell mutatnunk a fogyasztóknak azt a lehetőséget, amivel fenntarthatóak, tudatosak, környezetvédők lehetnek, hiszen manapság minden erről szól, úgyszólván divat lett. Nem utolsó sorban primer kutatás keretében a kérdőíven kívül egy mélyinterjú útján is igyekeztem olyan információkat megtudni a méltányos kereskedelemről, amik esetlegesen az interneten vagy könyvekben nincs benne. Interjú alanyom Újszászi Györgyi volt a Védegylet egyik oszlopos tagja, a fair trade hazai népszerűsítésének élharcosa. A Védegylet a Tudatos Vásárlók Egyesületével karöltve szokta megrendezni a Fair Trade Világnapját, aminél keresve sem találhatnánk jobb alkalmat ahhoz, hogy minél több fogyasztóhoz eljusson a fair trade üzenete. Épp ezért ezt a rendezvényt egy remek ötletnek tartom és örültem, hogy első kézből kaphattam információkat róla Györgyitől. A dolgozat során nem csupán a tényeket közlöm, igyekszem megoldást is kínálni a problémára, vagyis hogy hogyan lehetne népszerűbb a fair trade hazánkban. Azonosítom azt a célcsoportot, ami véleményem szerint a legnagyobb potenciált rejti, ha fair trade termékek értékesítéséről van szó, bemutatom az ideális vevőt és mindezekből kiindulva egy komplett marketing stratégiát vázolok hipermarketek számára, amik fair trade termékek forgalmazásába kívánnának fogni. Véleményem szerint a siker kulcsa a kellő informáltság, szükség van arra, hogy a fogyasztók tájékoztatást kapjanak a fair trade rendszeréről, valamint hogy milyen pozitív hatásai van annak, ha vesznek egy csomag fair trade kávét a boltban. Személyes kötődésem a fair trade-hez annyi, hogy felsőfokú tanulmányaim során többször is a látóterembe került és mindannyiszor új információkat tudtam meg róla, ami felkeltette az érdeklődésemet és kutatásra ösztökélt. Remélem, hogy akik a következő oldalakat olvasni fogják, legalább annyira fellelkesülnek majd, mint én, amikor először hallottam a méltányos kereskedelemről és kedvet kapnak majd a fair trade filozófia és a termékek megismeréséhez is.

3

2. Környezetvédelem 2.1. A környezet védelmére okot adó tényezők Véleményem szerint fontos tisztázni milyen út vezetett el a fair trade kialakulásáig és mik voltak azok a tényezők, amik okot adtak, hogy az emberek tudatosan figyeljenek környezetükre. Épp ezért a szakdolgozatom kiindulópontja a környezetszennyezés és annak kiváltó okai valamint az ezek megelőzősére, gátlására megalkotott rendelkezések, eljárások. Amikor elkezdtem kutatni a témában és a kiváltó okokat kerestem négy fő okot találtam, ezek pedig a következők: urbanizáció, első ipari forradalom, népesség robbanás, gazdasági fejlődés. Ezen tényezők nem csak hogy szinte azonos időben alakultak ki, hanem hatottak egymásra ezért külön-külön nem is beszélhetünk róluk. Épp ezért a továbbiakban egy rendszerben szeretném mindezen tényezőket megmagyarázni, és hogy melyik-melyik milyen módon ártalmas a környezetre. 1.sz ábra Szennyezést okozó tényezők

Forrás: saját szerkesztés Mint ahogy látható, minden tényező összefügg a másik hárommal és mindegyik valamilyen úton-módon szennyezi a környezetet. Először a számokkal jelzett nyilak 4

alapján fogom bemutatni a kiváltó okokat, majd hogy ezek milyen szennyező hatást idéztek elő. 1. Ipari forradalom1 és az urbanizáció Az ipari forradalom kezdete a 18. századra tehető csúcspontját azonban a 19.században érte el és ekkor kezdte el éreztetni hatását. Ez egy technológiai fejlődést hozott, a gépi gyártás kezdetét, amikor is feltalálták többek között a gőzgépet, ami utána megannyi más alapvető működési alapja lett. Gondolok itt a gyári gépekre, a gőzhajókra, gőzvasutakra. Ha csak ezeket említjük, beláthatjuk, hogy mennyi mindent köszönhetünk a gőzgép feltalálójának. Gyárak épültek, ahol a gőz által működtetett gépek dolgoztak nagy-üzemben és lehetőség adódott arra, hogy beinduljon a tömegtermelés. Ez rendkívül költséghatékony módszer volt a korábbi előállításhoz képest és a fogyasztók igényeit jóval nagyobb számban tudták kielégíteni, mint korábban, valamit a vevők, megrendelők megbízható minőséget kaptak. A gőzhajó és a gőzvasút a kereskedelem fellendülésében játszottak nagy szerepet, hiszen általuk nagy mennyiségben tudtak árut cipelni, nagy távolságokra. Mi a kapcsolat az iparosodás és az urbanizáció között? Az urbanizáció vagy más néven városiasodás azt jelenti, hogy az emberek a falvakból a városokba költöztek a jobb élet, jobb lehetőségek reményében. Erre minden lehetőség adott volt, tekintve hogy a gyárak körül iparvárosok jöttek létre, amik munkahellyel is szolgáltak igen nagy számban. A kikötőkben is felgyorsult az élet a gőzhajók elterjedésével, ezért azok is csomópontokká váltak, rengeteg ember lakóhelyévé és munkahelyévé. Nem csak az iparvárosok és kikötők vonzották a letelepedni vágyókat, munkásokra a nyersanyag lelőhelyeken is szükség volt. A gyárak működéséhez elengedhetetlen volt az alapanyag és az alkatrész, amihez vasra, ércre, fára volt szükség, ezért a bányászat, fakitermelés ebben az időben szintén rengeteg emberi erőforrást igényelt. Az emberek városokba költözése nem csak a gyári munka kiszolgálásával járt, hanem az ott élő emberek szükségleteivel is. Házakra volt szükség, boltokra, közlekedési eszközökre, infrastruktúrára, közműhálózatra, kommunális ellátásra. Ebben láthatjuk az oda-vissza kapcsolatot az ipari forradalom és az urbanizáció között, vagyis

1

A dolgozat során, ha az ipari forradalomról esik szó, akkor az I. ipari forradalom kerül említésre minden esetben.

5

hogy a gyárak munkát kínáltak, ugyanakkor a városokba költöző emberek kereslettel álltak elő, amiket a gyáraknak kellett kiszolgálniuk többek között. 2. Ipari forradalom és a népesség-robbanás Az ipari forradalom idején nem csak gépek, közlekedési eszközök és más vívmányok

lettek

megalkotva

és

kerültek

forgalomba,

hanem

gyógyszerek,

ellenanyagok, orvoslási technikák is napvilágot láttak. Ennek köszönhetően az egészségügy nagy mértékben javult és ennek hála több embernek tudtak segíteni oltásokkal, gyógyszerekkel, kúrákkal. Az emberek várható életkora nőtt, a születések száma növekedett, a halálozások száma csökkent. Ennek üteme természetesen regionálisan eltérő, mégis kimondható, hogy a növekedés stabil. 1950-ben a népesség száma megközelítőleg 2,5 milliárd volt, 1987-ben ez a szám megduplázódott, 2010-ben már 6,8 milliárd volt a Föld népessége és ez a szám folyamatosan nő. (Angyal 2012, 90. o.) Persze a növekvő népesség is visszahatott az iparra, hiszen több lett a munkára fogható emberek száma is. 3. Ipari forradalom és a gazdasági fejlődés A már említett népesség-robbanásnak köszönhetően rendkívüli mértékben megnőtt a kereslet az élelmiszerekre. Kezdetben az ember és környezete harmonikus viszonyban volt, mára azonban ez felbomlott, ugyanis sokkalta több élelmiszert termelünk ki lokálisan, mint az javallott lenne. A talaj is egy erőforrás, és egy idő után az is elfárad, ha túl sokat használjuk, kihasználjuk. Napjainkban is ez történik, hiszen sokkal többet termelünk lokálisan, mint amennyire szükségünk van. Az eltérő környezeti

viszonyok

eltérő

lehetőségeket

nyújtanak

a

növénytermesztésre.

Magyarországon például a lehetőségek adottak, hogy a mezőgazdaságunk élen járó legyen, ezért képesek vagyunk a lakosság igényein túl termelni és ezt a felesleget eladni. Ezt nevezzük exportnak, ami a kereskedelem egy nemzetközi formája, amihez szükség van az ipari forradalom által létrejött hajókra és vonatokra, kamionokra. Természetesen ez a gazdaságra nézve pláne pénzügyi szempontból rendkívül kedvező, hiszen minél több saját terményt tudunk eladni, annál több lesz a bevételünk. Ez természetesen arra sarkallja a mezőgazdaságban dolgozókat, hogy többet és többet termesszenek ész nélkül. Persze a dolog nem ilyen egyoldalú, nyilvánvalóan szükségünk van olyan élelmiszerekre is, amelyeket nem tudunk megtermelni és azokat

6

importáljuk más országoktól, távoli tájakról, ami kiadásokkal jár. A cél mindig az, hogy az exportunk több legyen, mint az importunk. 4. Urbanizáció és a népesség-robbanás Ez a kapcsolat már korábban tárgyalásra került, vagyis hogy a megnövekedett népesség a migrációs nyomás hatására a városok felé vándorolt. A gyárakban az emberek munkához jutottak, ezáltal fizetéshez, ami az életszínvonalukat növelte. A városok befogadó képessége és fejlettsége nyilvánvalóan gátat szabott a vég nélküli migrációnak, de tény és való, az emberek többsége csábító ötletnek és lehetőségnek találta, hogy a városban élhessen és megtapasztalhassa minden előnyét. 5. Népesség-robbanás és a gazdaság fejlődése A népesség megnövekedésével egy időben a belső gazdaságok erősödtek, fejlődtek, nemzetállamok, nemzetgazdaságok alakultak ki. A változás egy társadalmi átalakulást is hozott, hiszen egészen más életet éltek azok, akik az urbanizáció hatására a városokba költöztek illetve azok, akik a falvakban maradtak. Igényeik eltérőek voltak, ahogyan lehetőségeik is. 6. Urbanizáció és gazdasági fejlődés A már említett városokban élő emberek igényei folyton változtak, egyfajta ipari függés alakult ki, hiszen újabb és újabb technológia vívmányokra áhítoztak. A férfiak megőrültek az új robbanómotoros autókért, a nők háztartási gépeket követeltek. A városi élet átalakult, már összehasonlíthatatlanná vált a falusi élettel. A gyáraknak is fejlődniük kellett, hiszen nem voltak monopol-helyzetben, versengeniük kellett a konkurenciával, egyre többet, egyre jobbat, egyre olcsóbban kellett gyártaniuk.

2.1.1. Szennyezés Miután bemutatásra került, hogy milyen folyamatok hatottak egymásra, most részletezném, hogy mindezek milyen hatással voltak a környezetre, miként alakították azt. Ha szennyezésről beszélünk, alapvetően megkülönböztetünk vízszennyezést, légszennyezést és talajszennyezést. A víz szennyezése a gyárak kialakulásával fokozott problémát jelentett, hiszen a gyártáshoz használt mindenféle mellékterméket a folyókba öntöttek, ezzel drasztikus mértékben rontva a víz minőségét és a folyók élővilága is 7

jelentősen csökkent. Ezen felül, amíg nem épült ki a teljes városokat behálózó csatornahálózat, addig a szennyvíz is a folyókba, talajba ömlött, még a kutakba is beszivároghatott, ami mondanom sem kell életveszélyes volt, hiszen akkoriban a kutak jelentették a legfőbb ivóvízforrást. Magyarországon 1840-ben épült ki először facsatorna, mégpedig Pesten a gyári szennyvíz elvezetésére Gróf Széchenyi István kezdeményezésére.(Angyal 2012, 138. o.) A levegő szennyezése leginkább szmog vagy más néven füstköd formájában jelentkezik. Ebből leszűrhető milyen mértékben szennyezzük a levegőt. A szén égésével korom keletkezik, ami pedig a légkörben reagál más anyagokkal, savas kémhatású lesz és ezt vagy savas eső vagy köd formájában érzékelhetjük a reggeli órákban. Ezt a szürkés színű füstködöt London-típusú szmognak is szokás nevezni, ami általában télen fordul elő. A problémát súlyosbíthatja, ha napsugárzás hatására a felső légréteg felmelegszik, ami egy természetes gátat képez az alsó légrétegnek, ami így megreked. Ez szélcsendes időben különösen veszélyes mivel huzamosan kell ezt a levegőt szívnunk, ami káros az egészségre. (Angyal 2012, 175. o.) Az egyre népszerűbb és széles körben használt közlekedési eszközök által kibocsátott gázok (nitrogén-oxid, szén-monoxid, VOC gázok) barnás színű ködfelhőt képeznek, amit Los Angeles-típusú szmognak is nevezhetünk. Ez a reggeli csúcsforgalom idején észlelhető szélcsendes időben és a déli órákban oszlik el. Budapesten először 1985-ben érzékeltek ilyen típusú ködöt, (Angyal 2012, 176. o.) azóta ez nyilván gyakoribb lehet, hiszen már rendelkezésre is szükség volt ezzel kapcsolatban. A forgalom csökkentése végett vannak olyan napok, amikor csak páros rendszámú autók lehetnek forgalomban, más napokon a páratlanok. Az iparosodás és az urbanizáció együtt olyan mértékű környezetszennyezést és környezet átalakítást hozott, ami nem csak a környezetre, hanem az emberekre és az élővilágra is hatással volt. Ahogy kialakultak a városok, úgy tűntek el a zöld területek. A füves területeket átváltotta a betonút, járda, kővel kirakott tér, a házak elvették a helyet az erdőktől, így nem csak hogy a fák lettek kivágva, hanem az ott élő állatok élettere is megszűnt. Evidens, hogy itt a legerősebb a szennyezés és a környezet átalakítás, ugyanakkor ez nem lokális, más területekre is kihat. A természeti tér az, ahol a kitermelés történik, vagyis innen nyerik a fő erőforrásokat: a fát, a vasat, ércet, vizet és a megtermelt élelmiszereket. Néha szem elől 8

tévesztjük azt a tényt, hogy ezen erőforrás lelőhelyek előbb vagy utóbb kimerülnek és akkor nincs hova nyúlni. Nagyobb hangsúlyt kéne fektetni az újrahasznosításra és az alternatív anyagok kutatására, mert a természeti tér véges. A megtermelt környezet az, ami megszenvedi az iparosodott városok minden velejáróját. A szennyező anyagok itt is befolyásolják a környezetet, vagyis a levegőt, a vizet és talajt. Az emberek által termelt hulladékról eddig még nem is esett szó, pedig hatalmas problémát okoz, mégse igazán született rá megfelelő megoldás. Hulladékkal árasztjuk el a környezetünket és még csak nem is igyekszünk megfelelően kezelni legalább a saját szemetünket. Van szelektív hulladékgyűjtés, illetve vannak külön lerakóhelyek a veszélyes hulladéknak, ami nem véletlenül kapta ezt a nevet, az emberek mégis a könnyebb utat választják és egy helyre dobnak mindent. A hulladékkezelők által a szemetünk a szemétégetőkbe kerül, ahol elégetik az egészet, ami szintén a levegőt szennyezi. 2.sz ábra Az urbanizációs környezetterhelés modellje

Forrás: A környezetvédelem alapjai 20122

2

szerkesztette: Angyal Zsuzsanna, Szabó Mária 42.oldal

9

2.2. Nemzetközi és hazai szabályozás Mint ahogy az imént ismertettem, a technológiai fejlődés, társadalmi változások, globalizáció, gazdasági fejlődés sokféle módon és mértékben hatott a környezetre. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a szennyezés azonnali volt és figyelemfelkeltő. Csak az 1970-es években lett először közbeszéd tárgya a környezet romló állapota és indult meg a lassú, de tervszerű intézkedés globális szinten a környezet védelméért. Ettől függetlenül elmondható, hogy az egyes országok bizonyos környezeti problémákra vezettek be szabályozásokat évszázadokkal ezelőtt is, de jogi rendelkezések csak a ’70es években születtek először. Miután a szennyezés egyre nagyobb méreteket öltött és egy-egy ország szennyező tevékenysége más ország környezetére is hatott, már mindenki számára világossá vált, hogy szükség van a szabályokra és be nem tartásuk esetén retorzióra. A gazdasági és politikai szereplők mellett számos civil szervezet is felismerte a problémát, akik buzgón követelték a szennyező üzemek működésének beszüntetését, így a hétköznapi emberek tudomására is jutott, hogy mi történik a világban, mi is az a környezetszennyezés. (Angyal 2012, 236. o.) Mint ahogy minden más is, ez a tudatosság is különböző ütemben ért el a világ országaihoz, ezért a törvények is különböző időpontokban léptek érvénybe. Elsőként az USA-ban született ezzel kapcsolatban törvénykezés Nemzeti Környezetpolitikai törvény néven 1969-ben. Hazánkban 1976-ban került erre sor. (Angyal 2012, 237. o.) Ezek után Magyarországon a következő törvényi lépés 1990-es években történt, amikor bevezették az üzemanyagok környezetvédelmi termékdíját. Ennek a törvénynek ösztönző hatása volt arra, hogy az autókkal közlekedők, akik nem engedhetik meg maguknak a felárral növelt

üzemanyagárakat,

inkább

váltsanak

tömegközlekedésre,

biciklizésre,

gyaloglásra, ha el akarnak jutni valahova és ne szennyezzék a levegőt a kipufogó gázokkal. Másik fontos, ebben az időben született hazai törvény a kötelező jellegű környezeti hatásvizsgálatra vonatkozott. Ennek értelmében minden beruházás megkezdése előtt hatósági engedélyt kellett beszerezni, ezzel elejét vették annak, hogy esetlegesen környezetszennyező beruházásokba fogjanak vállalkozások. Mindezeken túl ezen évtized közepén jelent meg az 1995. évi LIII. törvény, ami ma is hatályos és a környezetvédelem általános szabályait foglalja össze. A következő fordulópontot az Unióhoz való csatlakozásunk jelentette 2004-ben, ettől kezdve az Európai Unió által hozott rendelkezéseknek is meg kellett felelnünk, egyre több és több dolog szabályozva lett. A hulladékgazdálkodás ebben az időben nagy hangsúlyt kapott, kezdve a hulladék 10

mennyiségének csökkentésével, a veszélyes hulladékok kezelésével, a szelektív hulladékgyűjtők bevezetésével. Az EU-ban hozott döntések célja elsősorban a hulladék mennyiségének csökkentése volt, végleges ártalmatlanítása vagy a hasznosítható hulladékok újrafeldolgozása. 2012-ben az EU 28 tagállamában termelt hulladék (gazdasági és háztartási) mennyisége 2515 millió tonna volt, ami látszólag nem tükrözi az EU felől jövő szigorításokat, hiszen ez az érték magasabb, mint a 2010-es és 2008-as volt. A hulladékokat is különböző csoportokba lehet sorolni. Elmondható, hogy a hulladék zöme (63%-a) ásványi hulladék, ami a gazdasági tevékenységből fakad. 2012ben a veszélyes hulladék a teljes mennyiség 4%-a, ami több, mint ami 2010-ben volt. (ec.europa.eu) Ezen adatokból nem vonható le hosszú távú következtetés, az azonban látszik, hogy a hulladék mennyisége óriási és mindenképpen szükség van arra, hogy az EU szigorúbb környezetvédelmi törvényeket hozzon.

2.3. A környezetvédelem alapelvei Az Európai Tanács 1994-ben összefoglalta a kelet-és közép-európai országok számára követendőnek minősített környezetvédelmi elveket, amelyek a következők: – a megelőzés és az elővigyázatosság elve, – a tervszerűség elve, – az együttműködés elve, – a társadalmi részvétel elve, – a környezeti információkhoz történő szabad hozzáférés elve, – az állami felelősség elve, – „a szennyező fizet” elv, – a fenntartható fejlődés elve (Angyal 2012, 238. o.) A megelőzés és az elővigyázatosság elvei arra vonatkoznak, hogy fokozott figyelem szükséges ott, ahol már szennyezés történt és törekedni kell a szennyezés csökkentésére. Másik aspektusa az elvnek, hogy ma már minden beruházás megkezdése előtt környezetvédelmi engedélyt szükséges beszerezni, ami meggátolja az esetleges környezetkárosító tevékenységek megkezdését. (Angyal 2012, 239. o.) A tervszerűség azért kerülhetett be a környezetvédelmi elvek közé, mivel rájöttek, hogy a cél a hosszú távú eredményesség és ezért szükség van egy stratégiai környezetpolitika kidolgozására. Ehhez középtávú részcélokat kell kitűzni és végrehajtatni. A tervezés lépcsőfokai az információ szerzés, elemzés, célok kitűzése, ellenőrzési lehetőségek beépítése a 11

folyamatba. Az együttműködés elve egy olyan globális problémánál, mint a környezetszennyezés különösen fontos, hiszen mint például a vízszennyezés és a levegőszennyezés az esetek többségében nem lokális probléma, más országokra is kihat ezért nagyon fontos az együttműködés és a megegyezés. (Angyal 2012, 240. o.) A társadalmi részvétel és az információhoz jutás elve együttesen azt takarják, hogy a társadalomnak tisztában kell lennie a környezet állapotával, információt kell nyújtani, tudatosítani kell, hogy milyen lépéseket tehetnek a környezetvédelem érdekében. Az önkormányzatoknak legalább évente tájékoztatást kell adnia a terület környezeti állapotáról. Ezen felül a társadalomnak joga van beleszólni a környezetet érintő döntésekbe. (Angyal 2012, 241. o.) Az állami felelősség és a szennyező fizet elv klasszikusan azt a célt szolgálja, hogy az állam vállaljon felelősséget a tevékenységeiért (gyárak működését

szabályozó rendelkezések, gépjárműforgalom, beruházások

engedélyezése) és azok környezetre gyakorolt hatásiért és törekedjen a szennyezés minimalizálására. Ha azonban a szennyezés mértéke túllépte az EU által meghatározott határértékeket, köteles megfizetni az okozott kárt. Ennek az összegnek egyenes arányban kell állnia az okozott kár helyreállításhoz szükséges költségekkel, ösztönöznie kell a kifizetőt a jövőbeni óvatosságra és megelőzésre. Ez az összeg általában magában foglalja az adókat, díjakat, a szennyezés felszámolásának, terület megtisztításának költségét és a kártérítést is.(Szilágyi Sz. 2006)

3. Fenntartható fejlődés Mint ahogy sokaknak feltűnhetett az előző fejezetben a környezetvédelmi elvek között nem lett kifejtve a fenntartható fejlődés elve. Ennek az az oka, hogy ez a témakör egy egész fejezeten keresztül lesz részletezve, mivel a fenntartható fejlődés gondolata 180 fokos fordulatot hozott a társadalom és a vállalatok hozzáállásban, és a méltányos kereskedelem is ebből indult ki. 2002-ben rendezték meg a dél-afrikai Johannesburgban a fenntartható fejlődés világ csúcstalálkozóját, amin több mint 60.000 résztvevő vett részt. A konferencia témája nyilvánvalóan a fenntarthatóság kérdése volt, aminek egyik vitatott kérdése a fenntartható fejlődés fogalma volt. Magyarországon a félrefordítások miatt ez különösen problémás kérdést jelentett. (climenews.com)

12

„A fenntartható fejlődés a fejlődés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit saját szükségleteit kielégítésének lehetőségétől.” (ENSZ- Közös jövőnk jelentés, 1987) "A fenntarthatóság az emberiség jelen szükségleteinek kielégítése, a környezet és a természeti erőforrások jövő generációk számára történő megőrzésével egyidejűleg." (Gyulai 2012, 6. o.)

A fenntartható fejlődés fogalmának két legfontosabb kulcsszava a szükséglet és az igény. Fontos tisztázni, hogy ezek nem egymás szinonimái. A szükséglet azt a minimumot fogalmazza meg, amire szükségünk van az életben maradáshoz. Ide tartozik a megfelelő minőségű és mennyiségű ivóvíz, élelmiszer, lakhatás, ruházkodás illetve az oktatási és egészségügyi szolgáltatások meglétének lehetősége. Ezeken túl egyénenként változnak az igények, vagyis hogy milyen egzotikus tájakon szeretnénk vakációnkat tölteni, hány autót szeretnénk a garázsunkba és hány hektáros legyen a telkünk. Sejthetjük, hogy a népességet nézve alaposan eltérőek az igények, ugyanakkor vannak, akiknek a szükségleteik sincsenek kielégítve. A népesség hetede éhezik, ötöde nélkülöz, azonban a népesség felső 20%-a luxuskörülmények között él. (Gyulai 2012, 1. o.) A szükségletek és igények kapcsán egy másik fontos fogalom az ökológiai lábnyom. Az ökológiai lábnyom területegységre számolja át az egyes egyének szükségleteit fedező erőforrásokat. Ez az jelenti, hogy az egyén által szükségeltett élelmiszer és ruházkodás megtermeléséhez bizonyos területi egység kapcsolható. Ez által megmondható, hogy egy adott ország lakossága a saját erőforrásait használja fel szükségleteinek kielégítésére vagy esetleg már más ország erőforrásait is igénybe veszi. Magyarország ökológiai lábnyoma 165%, ami azt jelenti, hogy több mint másfélszer annyi erőforrást használunk fel évente, mint amennyit saját erőforrásaink nyújtani tudnak. Ez már önmagában rossz ómen, pláne ha globális szinten nézzük a számokat. Európa ökológiai lábnyoma 215%, az Egyesült Államoké 190%, a Földé, mint egészé 130%. Ezekből a számokból lehet következtetni, hogy a fejlett országok azok, amik elnyelik az erőforrásokat, míg a fejlődő országok gyaníthatóan szükségleteiket sem tudják kielégíteni és erőforrásaikat is elszívják más országok. (climenews.com) A johannesburgi konferencián felhívták a figyelmet erre a problémára, és hogy a fejlett országoknak kell a leginkább változtatniuk a fenntartható fejlődés érdekében. Nem csak a túlfogyasztás volt akkor égető kérdés, hanem a globális felmelegedés is, 13

aminek egyik kiváltó oka a széndioxid-kibocsátás, ami pedig a kipufogó gázok egyik eleme, illetve a gyári működés mellékterméke. Az USA területén ez különösen nagy probléma, hiszen népessége igen nagy, ami szükségletekkel és igényekkel jár együtt. Gyárak üzemelnek, ahol az elkészült produktumot kamionok szállítják országszerte és az emberek autókkal furikáznak. Épp ezért az USA-ban a széndioxid kibocsátás csökkentése égető kérdés.

1995-ben született meg a kyotói egyezmény, ami a

széndioxid csökkentését tűzte ki céljául. Ezt számos ország aláírta, azonban az USA ellenállt gazdasági szempontjait figyelembe véve. Drágább, de kevésbé szennyező üzemanyagokat kellett volna a jelenlegiek helyett bevezetni, ami pénzügyi szempontból nem volt érdeke, a világ nagyhatalma akart maradni. Ebből a megfontolásból nem írta alá az egyezményt Japán sem, hiszen ha váltana, sokat veszítene az USA elleni nagyhatalmi harcban. Mint láthatjuk pont azok az országok álltak ellen a környezet védelméért létrejött rendelkezéseknek, amik a leginkább szennyezik azt.3 A konferencia során született egy 37 pontból álló politikai nyilatkozat és egy 50 oldalas cselekvési terv, azonban már megszületése után sokan kritizálták, meg többek között nem ajánl fenntarthatósági ötleteket az építőiparban, holott az nagyon nagy erőforrás igényű és a születendő épületek hosszú távra szóló konstrukciók. Tekintve, hogy az épülő épületek évtizedekig, ha nem is századokig állnak a helyükön, meghatározzák a látképet illetve a benne lakók, dolgozók lehetőségeit. Épp ezért fontos lenne, hogy a mérnökök és kivitelezők előre gondoljanak és olyan energiatakarékos, helytakarékos épületeket alkossanak, amik hosszú távon is képesek kiszolgálni a lakókat, dolgozókat. (climenews.com 2013) A fenntartható fejlődés elméletben három pilléren áll, amik a gazdaság, a környezet és a társadalom. A cél ezen pillérek egyensúlya lenne, de ez a valóságban koránt sincs így. Az uralkodó közgazdaságtani elmélet szerint a gazdasági növekedés, ha nem gátoljuk rendszabályokkal olyan hasznot tudna termelni, amiből megoldhatóak a társadalmi és környezeti problémák. Ígéretek persze voltak, de a várt hatás elmaradt, a környezet és a társadalom továbbra is a gazdaság alárendeltje. Épp ezért a fenntartható fejlődés alapvető üzenete, hogy a fejlődés jó, hasznos és szükség van rá, de mindezt úgy 3

Barack Obama amerikai elnök a kínai elnökkel karöltve 2016-ban aláírta a párizsi egyezményt, aminek célja a Föld légkörének melegedésének megállítása, szabályozása. (R. Harrabin 2016) Ezzel egy fél évszázados ellenállásnak vetett véget és végre Amerika is beállt azon országok sorába, akik igyekeznek tenni a globális felmelegedés ellen. Ezzel szemben még ugyanebben az évben Donald Trump, az újonnan megválasztott amerikai elnök már a kampány időszakban megjegyezte, hogy mindenképp újra akarja tárgyalni a megkötött egyezményt.(V.Volcovici 2016)

14

tegyük, hogy ne a környezet és az erőforrások kizsákmányolása útján érjük el, teremtsünk egyensúlyt közöttük. A cél az, hogy csak annyi erőforrást áldozzunk be a fejlődésünk érdekében, ami után elég erőforrás marad még unokáink szükségletei és fejlődési lehetőségének kielégítéséhez is. Ez az elgondolás az intergenerációs szolidaritást fejezi ki. (Gyulai 2012, 2. o.) Ha csak az ökológiai lábnyomra gondolunk és a már említett százalékokra, láthatjuk, hogy már most unokáink erőforrásait szívjuk el, mégsem mondhatjuk, hogy ezen erőforrások fedeznék a Föld összes lakójának szükségletét. Ha ehhez hozzávesszük azt a prognózist, miszerint 2050-re már a Föld népessége elérheti a 10 milliárd főt, láthatjuk, hogy a jelen helyzet elkeserítő jövőképet vetít elénk. Ha belegondolunk, hogy ez csupán egy aspektusa a fenntartható fejlődés problémájának, beláthatjuk, hogy radikális lépések szükségesek, mégpedig most. Mint egyének hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy mi kevesek vagyunk ahhoz, hogy bármilyen változást előidézzünk, holott ez nincs így. Csupán az emberek hozzáállásán kéne javítani, és apró változtatásokat eszközölni a mindennapi életükben. Szelektíven gyűjteni a szemetet, energiatakarékos izzókat használni, lecserélni a nyílászárókat, biciklivel vagy gyalogosan közlekedni, esetleg telekocsival, minden egyes vásárlásunk előtt mérlegelni, hogy szükségünk van-e rá. Kis lépés az embernek, nagy lépés a környezetvédelemnek.

4. A CSR-ról röviden A CSR a corporate social responsibility rövidítése, ami magyarul annyit tesz, a vállalatok társadalmi felelősségvállalása. De mi is ez a társadalmi felelősségvállalás? A környezetvédelem és a fenntartható fejlődés kapcsán már sokszor szóba kerültek a vállalatok és szerepük a gazdaságban, fejlődésben, szükségletek, igények kielégítésében és legfőképp a környezetszennyezésben. Nem csak az ember okolható minden környezeti problémáért, ebből bizony a vállalatok is alaposan kiveszik a részüket. Még azok számára is világos, akik kevésbé jártasak a környezetvédelem témakörében, hogy a vállalatok nagy része szennyezi a levegőt, a vizet, rengeteg hulladékot termel. Ezzel 15

szemben a vállalatok alapvető célja a profitmaximalizálás nem pedig a társadalom és a környezet védelme. A for profit cégek egyszerűen így működnek, mutatóik mind eredmény orientáltak, cél a minél nagyobb bevétel. Ebből következik, hogy klasszikus esetben a vállalatnak nem érdeke, hogy felelősséget vállaljon a másik két résztvevőért, vagyis a társadalomért és a környezetért. (Tóth 2007, 11. o.) Mikor elkezdett a CSR teret nyerni, egyre nagyobb nyomást gyakorolt a vállalatokra a piac és a társadalom, azon belül is főleg a civil társadalmi csoportok. Alapvetően, ha egy vállalat felelősen viselkedik, az hatalmas versenyelőnyt jelenthet a piacon és ezáltal növelheti eladásait, hiszen jobb színben tűnik fel a fogyasztók körében, mint versenytársai. Belátható, hogy a vállalatoknak is megérné felelősnek lenni. Nincs általános mindenki által elfogadott definíció a CSR-ra, de persze voltak ezzel kapcsolatos törekvések. Az Európai Bizottság 2001-ben kiadott egy Zöld könyv nevű dokumentumot, amiben a CSR is megjelenik a következő módon: „a vállalati társadalmi felelősség (CSR) fogalom jelentése, hogy a vállalatok önkéntesen szociális és környezeti szempontokat érvényesítenek üzleti tevékenységükben és a partnereikkel fenntartott kapcsolatokban”(Gyulai D.) Ebben a definícióban a legszembeszökőbb szó az önkéntesen, ami véleményem szerint csak részben igaz. Egyrészről nincs törvényi előírás, nem kötelezi őket arra az állam, hogy társadalmilag felelősek legyenek a vállalatok, ugyanakkor nyomás éri őket különböző résztvevőktől, amiknek meg kell felelniük, tehát ha úgy nézzük a CSR a vállalatok számára egyszerre önkéntes ugyanakkor szükségszerű. Az Európai Unió 2011-ben aktualizálta a CSR új definícióját, eszerint a „CSR a vállalkozások felelősségét jelenti a társadalomra gyakorolt hatásaikért” (Fülöp 2015, 3. o.). Itt már szó sincs önkéntességről, helyette arra helyezi a hangsúlyt, hogy a vállalatok működése kihat a társadalomra, és azokért felelősséggel tartozik. Egy másik megfogalmazás szerint: „Vállalatok társadalmi felelősségén azt értjük, ha egy üzleti vállalkozás folyamatosan elköteleződik az etikus viselkedés és a gazdasági fejlődéshez való hozzájárulás iránt, mialatt javítja munkavállalóinak és családjaiknak életminőségét, csakúgy, mint a helyi közösségét és általában a társadalomét.”(Dr. Szabó 2013, 1. o.)

16

Ebben a megfogalmazásban az etikusságra hívja fel a figyelmet Richard Holme és Phil Watts. Ez már egészen más megvilágításba helyezi a vállalatok működését. Nem csak a külvilág fontos ebből a szempontból, hanem például az is, ahogy a munkásaival bánik. Persze ez csak egy aspektusa a CSR-nak, ezen kívül számos más területen tud etikus és felelős módon cselekedni egy vállalat. Születtek szabványok, amik keretbe foglalják a CSR elveit, utat mutatva a vállalatok menedzsmentjének.

3.sz. ábra ISO 2600 szabvány

Forrás: http://docplayer.hu/3477123-Csr-a-vallalatok-tarsadalmi-felelossege.html Mint ahogy láthatjuk az ISO26000 szabvány alapvető témaköröket fogalmaz meg. Ezek lehetséges cselekvési normákat vázolnak a cégek számára, amik hosszas tanácskozás és tervezés után kiadhatják saját cégre vonatkozó etikai kódexüket és CSR irányelveiket. Ezen túl a cég rendelkezhet ISO26000 tanúsítvánnyal, de ez csupán jelzés értékű, nem jogi dokumentum. Ha egy cég alkalmazza a CSR elveit, kiadhat környezeti jelentést, amit nyilvánosságra hozhat, ezáltal növelheti reputációját a fogyasztók szemében. A vállalatok társadalmilag felelős tevékenységeiben fontos kulcsszó a mérték. CSR tevékenysége legyen olyan mértékű, mint amennyi kárt okoz a környezetben, vagy amekkora hatással van a társadalomra. Véleményem szerint, ha egy óriás vállalat épp hogy csak tesz valami pozitív végkicsengésű dolgot, alacsony tőkével, kevés haszonnal csak azért, hogy ő elmondhassa magáról, hogy CSR tevékenységet folytat, úgy érzem elvesztettük a célt. Ugyan akkor az sem megoldás, hogy egy kis cég erején felül adakozik és támogat. Meg kell találni a harmonikus egyensúlyt. 17

Mindezekből kiindulva mit tehetnek ténylegesen a vállalatok? Környezetbaráttá tehetik termékeiket, energiatakarékossá, kevésbé környezetszennyezővé. Az irodákat zölddé tehetik környezetbarát bútorokkal, irodaszerekkel, a takarítás is lehet energiatakarékosabb, illetve környezetbarát, ha bio tisztítószereket használnak. Etikusan kell viselkedniük alkalmazottaikkal, illetve fogyasztóikkal, információkkal kell szolgálnia a különböző csoportok felé (közigazgatás, társadalmi érdekvédelmi csoportok, fogyasztók stb.). Támogatókként léphetnek fel bizonyos zöld rendezvények mögött, alkalmazhatnak fogyatékkal élőket, támogathatják az iskolákat, kórházakat, egyesületeket.

5. Fair trade 5.1. Fair trade filozófia Jelen fejezetben rátérek a dolgozatom fő témájára, vagyis a fair trade-re, ami magyarul méltányos kereskedelmet néven szokott megjelenni. A CSR kapcsán rámutattam arra, hogy milyen lehetséges úton lehet egy vállalat környezettudatos, valamint társadalmilag felelős, ideje hogy arról is szót ejtsek, mi fogyasztók miképp tudunk környezettudatosak lenni, támogatni a fenntartható fejlődést vásárlásaink útján. A méltányos kereskedelem egy lehetséges megoldást nyújthat arra, hogyan tud egyszerre a fogyasztó és vállalat is pozitív szerepet vállalni a fenntarthatóságban, környezetvédelemben. De mit is jelent mindez? A méltányos kereskedelem elsődleges célja, hogy a munkások bérei magasabbak legyenek, méltányosak.

18

4. sz. ábra Banán árának eloszlása a kereskedelmi lánc tagjai között

Forrás: Bill Vorley [2003]: Food, Inc. – Corporate concentration from farm to consumer, UK Food Group – IIED – idézi Tóth Gergely: Valóban felelős vállalat [2007] Az előbbi kép azt hivatott ábrázolni, hogy ha jelképes módon egy banán 1 angol fontba kerül (vagyis 100 pennybe), az hogyan oszlik meg a kereskedelmi lánc tagjai között, magyarul ki mennyit kap az eladási árból a közreműködéséért. A kiskereskedelmi cég, akitől a fogyasztóhoz jut az áru, dolgozik a legnagyobb haszonnal, az ár 40%-a hozzá kerül. A nagykereskedő az ár 17%-át veszi el, a nemzetközi kereskedelmi cég 31%-ot vesz el, ami magába foglalja a szállítást, valamint a vámot. Ezek után jönnek a szomorú tények. Az ültetvény tulajdonosok az eladott banánjaik árának 10%-át kapják, az ültetvényen dolgozók csupán a 1,5%-át. Ez az elosztási rendszer csöppet sem igazságos, mert azok kapnak a legkevesebbet, akik a legtöbbet dolgoznak. Ez a rendszer hibája is, mert a munkások általában olyan körülmények között élnek, ahol kevés a munkalehetőség ezért nem áll módjukban több fizetést kérni, kénytelenek ennyivel beérni. Az ültetvények tulajdonosainak sem marad több a zsebében, hiszen ezzel a csekély 10%-kal kell gazdálkodnia úgy, hogy a családját is eltartsa, valamint az ültetvényt is fenn tartsa, fejlessze. Beláthatjuk, hogy mindez csöppet sem méltányos sem a munkásokkal, sem az ültetvényesekkel szemben. Mindebből kiindulva a fair trade alapvető célkitűzése az lenne, hogy a munkások magasabb béreket kapjanak, amivel növelni tudnák az életszínvonalukat, 19

illetve az ültetvényesek zsebébe is több jusson, ami által fejleszteni tudja az ültetvényeit, több fát tud elültetni ezáltal többet termelni. Ez az elgondolás összecseng a fenntartható fejlődéssel is, hiszen a környezeti erőforrásokat gyarapítjuk az új fákkal, amik ráadásul oxigént is termelnek. Általánosságban elmondható, hogy az emberek részint érdekből cselekednek, ha valamiből nem származik hasznuk, az nem is érdekli őket. De akkor miért folytasson méltányos kereskedelmet a kereskedő, és miért vegyen fair trade terméket a fogyasztó? Kövessük a termék útját a termelőtől a fogyasztóig! Ha a klasszikus esetet vesszük a termelő eladja a nagykereskedelmi cégnek az áruját. A termék gépjárművek segítségével jut el a nagykereskedő raktárjáig, ami során szennyezi a levegőt a kipufogó gázokkal. A nagykereskedő elosztja az árut a vele kapcsolatban álló kiskereskedők között így kisebb tételekre oszlik a nagy termék mennyiség és elszállítják őket a kiskereskedők raktárjáig. Mondanom sem kell, nyilvánvalóan ez is szennyező gépjárművekkel, esetleg hajóval, repülővel, vonattal történik. Végül a kiskereskedők fogják eladni a vevőknek a termékeket. A méltányos kereskedelem egyik előnye, ha ezt az utat lerövidítjük. Ebben az esetben a kereskedő közvetlenül a termelővel köt szerződést. Ez egy bizalmi kapcsolat, hiszen a kereskedő megbízik a termelőben, hogy a kapott felárat arra fordítja, amire a kereskedő szánja, vagyis hogy fejlessze az ültetvényeket és növelje a béreket. A felárért cserébe a kereskedő megbízható forrásból juthat hozzá az áruhoz, pontosan tudja milyen körülmények között készül, és ezen információkat megoszthatja a fogyasztókkal is, ami máris nagy előnyt jelenthet a versenytársakkal szemben. A klasszikus ellátási láncban minden résztvevő ráteszi a maga hasznát az árra, ami csak nekik haszon a termelőknek nem. Ezzel szemben a méltányos kereskedelem útján a kereskedő a termelőnek fizet felárat és ő még így olcsóbban juthat hozzá a termékhez, mint ha a nagykereskedők is részt vennének a folyamatban. Egy kimutatás alapján a termelőnél az ár 28%-a marad, ha fair trade módon kereskedik, szemben a korábbi 10%-kal. Másik aspektusa a dolognak, hogy a munkások bérének ezzel együtt az életszínvonaluknak a növelésével szűkül a szakadék a fejlett és fejlődő országok között, továbbá versenyképesebb vállalkozások jönnek létre. (Tímár G. 2015) Megfogalmazódhat a fejünkben az a kritika a fair trade kapcsán, hogy miért jó az, ha az ültetvényeseket arra sarkalljuk, hogy még több fát ültessenek vagy más haszonnövényeket. Bizonyos növények rendkívül nagy vízigényűek, ami azt vonja maga után, hogy a tiszta víz nagy részét a növények gondozására kell fordítani, 20

így kevesebb jut a környező lakosságnak. Ez valóban nem tűnik „fair-nek”, ugyanakkor inkább oxigént kibocsátó növények gazdagítsák a környezetet, mint szén-dioxid kibocsátó gyárak. A fogyasztónak miért éri meg fair trade terméket venni? Egyrészt nő az igazságérzete. Ha fair trade terméket vesz, tudja, hogy azok, akik megtermelték a terméket vagy alapanyagot méltányos fizetést kapnak, a termelő nem alkalmaz gyerekeket a munkához, elősegíti a fenntartható fejlődést, fejlődhet a vállalkozása. Mindez bizonyára jó érzéssel tölti el az empatikus fogyasztókat. Ezen felül minőségi termékhez jut hozzá, amiről kellő információ áll rendelkezésre. Az eladóknak tudatosítaniuk kell a fogyasztókban, hogy a vásárlásuk jó cél érdekében történik. Remek érzés lehet abba belegondolni, hogy a vásárlásommal hozzájárultam ahhoz, hogy egy iskola vagy egy kórház felépüljön. (Tímár G. 2015) A termelőkön és a fogyasztókon túl a helyi közösségeknek is jó a fair trade, mert az eladásokból a szakszervezetek prémiumot kapnak, amit fejlesztésre költhetnek. Például helyi rendelőkre, iskolákra, infrastruktúrára, környezetvédelemre. 2011-ben a fair trade prémium összege 65 millió euró volt.(Kummer K. 2012) Mindez nem csak a pénzről szól. Amikor a kereskedő és a termelő szerződést köt, az egy hosszú távú megegyezésről szól, amiben lefektetik közös céljaikat. Ezek általánosságban a következők: - termelők jövedelmének növelése - hosszú távú kereskedelmi kapcsolatok fenntartása - nők és bennszülöttek támogatása - gyermekmunka elutasítása - tudatosság növelése a fogyasztókban - emberi jogok védelmezése (tudatosvasarlo.hu 2016)

5.2. A fair trade története Ha a méltányos kereskedelem nemzetközi törtnetét nézzük, először az alternatív kereskedelem támogatásából kell kiindulni. Ilyen kezdeményezések indultak a második világháború után észak-amerikai vallásos csoportok által, céljuk a hazai kárvallottak megsegítése volt a háború után. Veteránok által készített termékeket vásároltak fel és 21

értékesítették tovább, ezáltal segítették a megváltozott munkaképességűek boldogulását. A következő lépcsőfok a harmadik világbeliek kézműves termékeinek értékesítése volt. Európában is hasonló módon jelent meg az alternatív kereskedelem, egy Oxfam nevű szervezet nyitotta meg első boltját a hatvanas években Hollandiában, ahol harmadik világbeliek termékeit árulta. Azóta a bolthálózatuk 45.000 üzlethelyiséggel rendelkezik csak európai viszonylatban. Az előbbi kezdeményezések az alternatív kereskedelem megsegítését hivatottak támogatni. Az erre specializálódott szervezet az Alternative Trade Organisation (ATO). Azok a szervezetek, amik ténylegesen a méltányos kereskedelemmel foglalkoztak az 1980-as években alakultak. Ez nem szimplán pénzügyi támogatást jelentett a munkások, mesterek számára, hanem globálisan felhívták a figyelmet a problémájukra. Ez mindenképpen egy hasznos lépés volt, hiszen amiről az ember nem tud, az nem is fáj, ergo nem is tudták, hogy az ültetvényeken milyen körülmények uralkodnak, milyen alacsony béreket kapnak a munkások az egész napos munkájukért. (tudatosvasarlo.hu 2016) Miután a köztudatba került a fair trade, lassan de biztosan egyre népszerűbb lett és ez meglátszódott az eladásokon is. 2011-re már 6,6 milliárd dolláros forgalmat bonyolított a világ mintegy 120 országában.

5.3. Fair trade programok Ahogy a méltányos kereskedelem egyre inkább teret nyert, úgy bővült az általa forgalmazott termékek köre is (tekintve, hogy nagyon sok területen nagyon sok mezőgazdasági ágazatban méltánytalanul bánnak a munkásokkal). Ma már, ha világviszonylatban nézzük, találkozhatunk fair trade banánnal, kávéval, kakaóbabbal, gyapottal, különböző virágokkal (pl. rózsa), cukorral (cukornádból), teával, fair trade alapanyagú termékekkel (pl. csokoládé, ami kakaóbabból készül), gyümölcsökkel, arannyal, mézzel, gyümölcslével, rizzsel, fűszerekkel, gyógynövényekkel, kézzel készült sport labdákkal (foci, kézilabda, rögbi), borral. Ezeken túl a fair trade

22

szervezetek kereskednek egy nem kézzel fogható nem is hagyományos értelemben vett termékkel, mégpedig szén-dioxid kvótákkal.(fairtrade.net) 4 Természetesen minden fair trade útján előállított és forgalmazott termék fair trade logóval van ellátva, ami a lehető legegyértelműbb jelzés a fogyasztók számára. A fair trade logó általában a termékek csomagolásának elején, valamelyik sarokban szokott lenni. Természetesen a termelőknek szigorú kritériumoknak kell először megfelelniük, hogy utána megkaphassák a minősítő védjegyet. Az ültetvényesek, szervezetek és még a gyártók is felismerték, hogy van még további lehetőség is a fair trade termékek eladásának bővítésére, ez pedig a Fairtrade Sourcing Program. Ez magyarul a fair trade beszerzési program, ami specifikusan a kakaóra, gyapotra és cukorra fókuszál napjainkban (2016). Többek között a kakaóbabot és a gyapotot igen ritkán szokták a fogyasztók nyers formában megvenni, viszont ha feldolgozzák őket és a gyártók a termékeikbe alapanyagként építik be ezeket, akkor az hatalmas változásokat hozhat. Az ültetvényesek eladása ugrásszerűen megnőhet, hiszen cukor mindenféle előrecsomagolt ételbe, üdítőitalba, édességbe belekerülhet. A kakaóval és a gyapottal szintén ez a helyzet. Ha vállalati oldalról nézzük a dolgot, ez számukra is előnyös konstrukció, hiszen a fair trade logó így az ő termékeiken is megjelenhet, amit kommunikálhatnak a külvilág felé ezzel versenyelőnyt szerezve. Mindez a fogyasztók számára is egy jó lehetőség arra, hogy megismerkedjenek fair trade alapanyagokkal elérhető áron. Ezen termékek nem csak, hogy megfizethetőek, hanem elérhetőbbek is, mint eddig a fair trade termékek. Egyre gyakrabban találkozhatunk velük az áruházak polcain. (www.fairtrade.net)

4

A kyotói egyezmény után megszabtak bizonyos határértékeket a szén-dioxid kibocsátásra országonként. Ha egy ország bőven a határértéken belül van, vagyis kevésbé szennyező, akkor eladhatja a kvótáinak egy részét azon országoknak, akik túllépik a határértéket.

23

5. sz. ábra Fair trade logók

Forrás: http://www.fairtrade.net/about-fairtrade/faqs.html

5.4. Fair trade Magyarországon A történelemben a legtöbb áttörés és jelentős történés először Amerikában vagy az élenjáró európai országokban jelent meg, így hazánkba a fair trade is csak később robbant be. Mozgalmak alakultak, törekvések indultak, hogy a fogyasztók számára is ismert legyen a méltányos kereskedelem, és hogy hangsúlyozzák hasznosságát, valamint hogy miért éri meg a fogyasztóknak is fair trade terméket venni. Ezen törekvések nem haladtak olyan léptékben, mint az várható lett volna, az első fair trade bolt is csak 2006-ban nyitott meg Magyarországon. Nem volt átütő a siker, de persze ez nem is volt olyan meglepő fordulat. A méltányos kereskedelem filozófiája csak szűkös csatornákon kevés fogyasztóhoz jutott el, aki viszont mégis megismerte túl drágának ítélte a termékeket. A kezdeti nehézségek után megalapult Lengyel Péter nagykereskedelmi cége, ahol rendelni lehetett a fair trade termékeket, ezáltal áthidalva a multik ellenállását, mivel ők kevésbé voltak hajlandóak bevezetni a kínálatukba ezen termékeket. Ez még ma is jelentős probléma, mert a hipermarketek igen nagy haszonnal dolgoznak, ergo a relatíve drága fair trade termékek a rárakott haszon miatt szinte eladhatatlanná válnak. Emiatt csak ritkán találkozhatunk fair trade termékekkel az áruházakban, nincs is számukra külön megkülönböztető jelzés (felirat, dizájn, tájékoztató személyzet), a fogyasztónak nagyon szemfülesnek kell lennie, hogy megtalálja őket. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek is. Magyarországon legfőképp fair trade banánnal, kávéval, 24

csokoládéval, nádcukorral, teával találkozhatunk nagyobb eséllyel. Ma már alapvetően, hipermarketekben, bioboltokban és webshopban5 is van lehetőségünk fair trade terméket venni. A hipermarketekben kevés a választék és nehéz észrevenni a fair trade terméket a többi termék között, a bioboltok szélesebb termékskálát vonultatnak fel, ugyanakkor nagyon nagy árréssel dolgoznak, ami jelentősen rontja a termékek eladhatóságát. Ha megvan a kellő informatikai tudásunk és motiváltságunk ahhoz, hogy online módon vásároljunk, akkor ezzel a legérdemesebb próbálkoznunk, ha fair trade terméket szeretnénk vásárolni. A Fair Trade Center név egy magyar céget takar, ami fair trade

termékek

kereskedelmével

foglalkozik.

Ezen

keresztül

megannyi

árut

rendelhetünk, és nem csak kávét, banánt vagy csokoládét. (tudatosvasarlo.hu 2009) Abban az esetben, ha nem a vásárlás a célunk, hanem csak meg szeretnénk kóstolni, tegyük fel a fair trade kávét, akkor már van lehetőségünk kávézókban is találkozni vele. A Café Mood kávézóban csak ilyen kávéval találkozhatunk, és olyan áron tehetjük mindezt, mint bármelyik másik átlagos kávézóban. A Treehugger Dan’s antikvárium és kávézó szintén fair trade kávéval vár, hasonlóan megfizethető áron. A Zenit kávézóban felárért kérhetünk fair trade alapanyagú kávét, de a vendégek nem szokták kihasználni ezt a lehetőséget. A Castro Bistróban és a Toldi mozi kávézójában a teák azok, amik méltányos kereskedelem útján készültek, ugyanakkor erre senki sem hívja

fel

a

figyelmet,

a

vásárlók

nem

tudják,

hogy

fair

trade

teát

isznak.(tudatosvasarlo.hu 2009) Lehet ez a cégek célja is, hogy direkt nem hívják fel erre a figyelmet, ugyanakkor szerintem ezzel elhalasztják azokat a vevőket, akik ténylegesen, tudatosan szeretnének fair trade teát inni. Mindezek 2009-es adatok. Jelenkori állás szerint 2016-ban már nem üzemel sem a Fair Trade Center, mint webshop sem a Treehugger Dan’s, mint kávézó. Mindkettőnek korai bukását a fogyasztók tájékozatlanságában láthatjuk és az ebből eredő kereslet hiányát. Ezek után mit tehetünk, ha szívesen támogatnák a környezetet, szívügyünk a fenntartható fejlődés, ugyanakkor nincs lehetőségünk fair trade terméket venni? A válasz nagyon egyszerű és nem is kell hegyeket megmozgatnunk ahhoz, hogy valami jót tegyünk a környezetünkért, termelők jólétéért, a fenntartható fejlődésért. A fair trade

A molinarikave.hu weboldalon lehetőségünk van fair trade kávét rendelni, de akár az üzlethelyiségükben is vásárolhatunk személyesen. 5

25

koncepció azon alapszik, hogy támogassuk a 3. világbeli országok ültetvényeseit, munkásait. Magyarország fejlett országnak számít, ezért a helyi termelők nem jogosultak arra, hogy fair trade védjegyet szerezzenek, támogatást kapjanak, hiába dolgoznak hasonló körülmények között, mint a bennszülöttek, vagy ültetvényesek a világ másik felén. Ha fair trade terméket veszünk, akkor azon munkásoknak segítünk, akik távoli vidéken élnek. Miért nem támogatjuk azokat, akik hazai termelők és a bérük szintén nagyon alacsony? A gyümölcsök a hipermarketekben többségben külföldről érkeznek, alig kapni hazait. A piacokon viszont pont fordított a helyzet, a gyümölcsök zömében helyi termelők termései, és az áruk is alacsonyabb, mint a boltokban. Miért nem vesszük a zöldségeket, gyümölcsöket a piacokon, helyi termelőktől? Egy korábbi fejezetben már ismertetve lett, hogy a banán árából mennyi jut a százalékos formában a kereskedelmi lánc egyes tagjainak, köztük a munkásoknak. munkásoknak. Ezúttal a magyarországi almaszedők helyzetét szeretném bemutatni hasonló módon. Egy 2016-os felmérésből kiderül, hogy ha egy kiló alma bruttó 350 forint, abból mindössze 8 forint jut a szedőnek, aki egyébként a legtöbbet dolgozik vele. Ez az alma árának csupán a 2%-a. Elmondható ez alapján, hogy ha a munkások fizetését nézzük, Magyarországon sem jobb a helyzet, mint a 3. világbeli országokban. Nagy különbség, hogy számukra ott van a méltányos kereskedelem, a figyelem és a fokozatosan javuló helyzet, stabil munkahely. A magyarországi almaszedők zömével idénymunkások, akik van, hogy távoli falvakból, városokból mennek dolgozni éhbérért, és még így is hálásak, hogy egyáltalán van munkájuk és ennyi fizetést kapnak. Ebből kiindulva, ha hazai termékeket veszünk, akkor a hazai termelőket támogatjuk vásárlásunkkal. Ez csak az egyik előnye a dolognak, hiszen ha országhatáron belülről szerezzük be az árukat, az logikusan azt jelenti, hogy az áru nem tett meg óriási távolságokat, a szállításuk közben nem szennyezték annyira a környezetet, mintha a világ túlsó feléről jöttek volna. (Gyükeri 2016) Összefoglalván az előbbieket Magyarországon maga a fair trade filozófia nem él úgy a köztudatban, mint a fejlettebb európai országokban vagy épp Amerikában, a fair trade termékek forgalmazása is még csak gyerekcipőben jár. Ennek ellenére vannak helyek, ahol találkozhatunk ilyen termékekkel, de vagy kicsi a választék, vagy nagyon magasak az árak, esetleg mindkettő. Kevés fogyasztó az, aki hajlandó ezen árakat megfizetni, ezért az alapvetően jó elgondolás, hazánkban falakba ütközik. A cél természetesen ott lebeg a szemünk előtt, és hiszem azt, hogy lesz még népszerűbb is a 26

fair trade Magyarországon is, de valószínűleg ez még nem az az évtized lesz. Ezzel szemben gondolhatunk a saját országunk szegény termelőire is, akik hasonló körülmények között dolgoznak, mint a fejlődő tájakon és a fizetésük is épphogy eléri a minimálbért. Intézzük bevásárlásainkat a piacokon, vegyünk hazai termékeket és így kimondatlanul is, védjegy nélkül, de nagyon fair módon, támogathatjuk a hazai termelőket, a hazai környezetet, a fenntartható fejlődést.

6. Kutatás 6.1. Kutatások célja A dolgozatom első felében vázoltam azokat a főbb lehetőségeket, amiket a vállalatok, valamint a fogyasztók tehetnek a környezetükért, a fenntartható fejlődésért. Részletesen bemutattam a méltányos kereskedelmet, valamint hogy nemzetközi viszonylatban hogyan működik a rendszer. Ezzel szemben, ha a magyarországi méltányos

kereskedelem

jelenlétéről

beszélünk,

szkeptikusak

vagyunk

vele

kapcsolatban, úgy gondoljuk, hogy az emberek nem is ismerik, akik mégis, azok nem foglalkoznak vele, és a fair trade termékeket senki sem veszi, nem mellesleg az árak nevetségesen magasak. A dolgozat második felében igyekszem mindezen tényeket vagy tévhiteket alátámasztani, avagy megcáfolni. Ennek érdekében készítek primer kutatásokat, kvantitatív és kvalitatív formában egyaránt. Kvantitatív kutatásra szolgálna egy kérdőív, ami számszerű adatokat szolgálna. Ezután egy kvalitatív kutatás következne mélyinterjú formájában Újszászi Györgyivel, aki a Fair Világ Méltányos Kereskedelem Szövetség elnöke, a Védegylet Egyesület vezető tagja. Már korábban is születtek kutatások ebben a témában, például 2005-ben a Capital Research Piac- és Közvéleménykutató Intézet által. 2010-ben és 2016-ban készült átfogó kutatás a magyarországi lakosok fenntartható fejlődéshez való hozzáállásáról, a WWF Magyarország megbízásából.(Csatlós 2016)6 Ezekből kiindulva elmondható, hogy nem készültek kifejezetten a méltányos kereskedelem kérdéskörében

Ebből a kutatásból az derült ki, hogy a magyarországi 18-59 éves lakosokat egyre kevésbé érdekli a klímaváltozás kérdésköre valamint egyéb szociális problémák. Ellenben fogékonyabbak a környezettudatos szokások átvételére (szelektív hulladékgyűjtés, takarékoskodás a vízzel, stb.). 6

27

friss kutatás. A KSH például egyáltalán nem kutatta ezt a témát, bár ezzel szemben a különböző mozgalmak, egyesületek készítenek felméréseket ezzel kapcsolatban, de ezek nem mindig kerülnek a nyilvánosság elé és nem is mindig reprezentatívak. Ezen okok miatt éreztem szükségét, hogy készítsek felméréseket a fair trade fogyasztói megítéléséről, valamint jelenkori helyzetéről magyarországi viszonylatban.

6.2. Kérdőív kiértékelés A kiküldött kérdőívem 17 kérdésből állt és főként Facebook-on lett terjesztve megosztások által. 128-an töltötték ki végül, reprezentálva lettek mindkét nem tagjai, széles korskálában. Az első kérdés a kitöltők korára vonatkozott. A kitöltők háromnegyede (96 fő) 19 és 25 év közöttinek vallotta magát, ami örömre adhat okot a kérdőív témájának szempontjából. Ők azok, akik a leginkább nyitottak és befogadóak, ergo ők képesek arra, hogy változtassanak étkezési szokásaikon, szemléletükön, nem rémítik meg őket az új dolgok és egyre inkább beépül a mindennapi életükbe a tudatosság. Egy fair trade-et népszerűsítő kampányoknak is ők lehetnének a célcsoportja. Ezen túl ők a leendő családanyák, vagy családfenntartók, akiket ha megismertetünk a méltányos kereskedelem elveivel, és elfogadják azokat, jó eséllyel majd gyermekeiket is ebben a szellemben nevelik, így a jövő generációi is nyitottak lesznek a környezetet támogató tevékenységekkel. Volt egy 19 év alatti kitöltő is, valamint 22, aki 26 és 35 év közötti, 5 fő, aki 36 és 49 közötti és 4 50 év feletti. A kitöltők nemére vonatkozó kérdésre kapott válaszok alapján a kitöltők 74,2%a nő, 25,8%-a férfi. A női kitöltők többsége várható volt, általában ők a készségesebbek, ha kérdőívek kitöltéséről van szó. A kutatás reprezentativitása szempontjából fontos lenne, hogy körülbelül azonos legyen a nemek aránya a kitöltők között. Az én kutatásomban ez nem teljesül, ugyanakkor véleményem szerint a fair trade esetében a női kitöltők többsége mégsem olyan nagy baj, hiszen ha belegondolunk a fair trade a vásárlásról (is) szól, azt pedig az esetek többségében a nők végzik, ezért szerencsés, hogy ennyi nő véleménye megjelenik az eredmények között. Ha a hosszú távú célkitűzésekre gondolunk és népszerűsíteni szeretnénk a fair trade-et hazánkban, szintén a nők figyelmét kell felkeltenünk, mivel az esetek többségében ők végzik a bevásárlást, ők fogják a boltok polcain a fair trade terméket keresni.

28

A kérdőív azon kérdése, miszerint melyik régióban lakik a kitöltő, azért került be a kérdőívbe, mert azt reméltem az eredményeket összekapcsolhatom egy másik kérdés eredményeivel, a válaszok azonban nem támasztották alá a hipotézisemet. Az volt az előzetes feltételezésem, hogy azok a kitöltők, akik nem Közép-Magyarországon élnek, nagyobb eséllyel vásárolnak piacokon. Ezen feltételezésem megbukott, bár ennek azonban több oka is lehet. Ugyan a kérdőívet kitöltötték 128-an, azonban ebből 99 kitöltő Közép-Magyarországi lakos. Ebből kifolyólag 29 válaszadó az, aki most releváns a hipotézisem szempontjából. Az a 29 kitöltő megoszlik a régiók között, sőt mi több 2 kitöltő nem is Magyarországon él (ami ugyan torzít az eredményeken, de én mégis örülök neki, hogy más ország lakosaihoz is eljutott a kérőívem). A 29 kitöltő közül csak 1 vallotta azt, hogy leggyakrabban piacon vásárol, a többi válaszadó között a hipermarket és a közért volt a népszerű válasz. Ennek oka az lehet, hogy kevés volt a kitöltő ezekben a régiókban, illetve hogy a 29-ből 19 kitöltő 26 évnél fiatalabb volt, akik körében nem jellemző, hogy piacra járnának. 6.sz. ábra A lakhely és a vásárlási szokások együttes vizsgálata

Forrás: saját szerkesztés A következő kérdés a válaszadók vásárlási szokásait kutatta, vagyis hogy hol szoktak a leggyakrabban vásárolni. A válaszokból kiderül, hogy a legnépszerűbb hely az általános bevásárlásokra a kitöltők számára a hipermarketek. Ennek az oka egyszerű, mivel ma már elérhető közelségben vannak a hipermarketek, ahol egyszerre mindent 29

meg lehet venni, amire szükségünk van. A második legnépszerűbb válasz a közért volt, a kitöltők 18%-a vallotta azt, hogy ott végzi leggyakrabban a bevásárlást. A 128 kitöltő közül csupán 4 jelölte meg azt, hogy piacon szerzi be az élelmiszereket. Ez az eredmény rávilágított arra, hogy lenne még mit változtatni az emberek vásárlási szokásain, hozzáállásán.

A hipermarketek polcain főként import áru található, és a vásárlók

általában nem arra figyelnek egy zöldség vagy gyümölcs vásárlásakor, hogy az honnan származik, hanem hogy milyen a minősége és az ára. Így akarva akaratlanul is gyakran megesik, hogy külföldi terméket vásárolunk ezzel is, bár nem tudatosan, de támogatva a nemzetközi kereskedelmet, ami a környezet szennyezésével jár. Ezzel szemben a piacokon a mérleg nyelve a hazai termékek felé billen. Nem elhanyagolható tényező, hogy van lehetőségünk válogatni, nem kimért előrecsomagolt kiszerelésben kapjuk meg az árut. Ezen túl hosszú távon sokat spórolhatunk, ha a piacon való bevásárlást részesítjük előnyben a hipermarketek helyett. A következő kérdés termékspecifikusan azt vizsgálta, hogy hol vásárolnak banánt, kávét, kakaót, amikből lehet kapni fair trade változatot is. Az eredmények kísértetiesen hasonlítanak az előbbi kérdés eredményeire. Ebből az következik, hogy ezen termékeket nem keresik külön, tehát ha elmennek vásárolni és ha az üzletben nem találnak fair trade változatot, akkor nem mennek el venni külön, megveszik a hagyományos termékeket. A kérdőív soron következő kérdése a kitöltők korábbi tájékozottságát vizsgálta a méltányos kereskedelmet illetően. Az eredmények reménykedésre adhatnak okot, mivel a kitöltők 59,4%-a azt vallotta, hogy hallott már a fair trade-ről korábban. Ez a 128 főből 76-ot jelent, akik a következő kérdésben arra is válaszoltak, hogy hol hallottak róla. Ebben több válasz is elfogadható volt, de népszerű jelölés volt a sajtó (24 válaszadó), valamint a közösségi oldal (17 válaszadó), az áruház (12 válaszadó). Ezen túl a legtöbben (46) az egyéb kategóriát jelölték meg, ami a kérdőívből sajnos nem derül ki, hogy mit takar az egyes válaszadók számára. Mindez már így is pozitív eredmény, mert eszerint a mozgalmak jó úton járnak és az emberek nagy részéhez eljut az információ. Már említettem, hogy a fair trade-ben az egyik legfontosabb dolog a vásárlás, mert az egy dolog, hogy az emberek ismerik a fogalmat, tudják, hogy mi a lényege, de ha nem vásárolnak fair trade terméket, csak fél sikert könyvelhetünk el az átütő siker 30

helyett. A kérdőívben a válaszok kecsegtetőek, ami a vásárlási hajlandóságot illeti. 26,6%-a a kitöltőknek vallotta azt, hogy vásárolt már fair trade terméket és tervezi a jövőben is, hogy vegyen, tehát elégedettek voltak a vásárlásukkal. 59,4%-a a kitöltőknek nem vásárolt még ilyen terméket, de szívesen venne a jövőben. Ha azt nézzük, hogy egy korábbi válaszból kiderült, hogy 40,6%-uk nem is hallott még a fair trade-ről, így ennek fényében az 59,4% nem is olyan meglepő arány, ugyanakkor reménykeltő, mert hajlandóak lennének vásárolni. 13,3% nem vásárolt még, és nem is tervezi, 0,8% viszont vásárolt már, de a jövőben nem tervez hasonlót.

7.sz. ábra Fair trade termék vásárlási attitűd

Forrás: saját kérdőív 8. kérdése

Ha általánosságban beszélünk a tudatos fogyasztásról és kicsit eltekintünk a fair trade-ről, zömében elsőként felmerülő kérdés az áruk származási helye. Ezt is kutattam a kérdőívemben ahol a kitöltők válaszai majdnem azonos arányban oszlottak meg. 36,7% mondta azt, hogy fontos neki a vásárolt termék származási helye, 35,9% ha teheti e szerint választ és 27,3%-nak nem fontos a származási hely. Ha más megoszlásban nézzük a válaszokat, annak 2/3-a ’pozitív’, csupán 1/3 ’negatív’. Pozitív a visszajelzés arról is, hogy megismernék-e a fair trade filozófiát, a kitöltők 82,8%-a nyitott erre. 31

„Változtatna-e vásárlási szokásain azért, hogy azok megfeleljenek a fair trade elveinek?” volt a következő kérdés, ahol szándékosan volt hagyva úgymond egy menekülő út, vagyis a ’talán’ opció. Nem akartam belekényszeríteni a válaszadókat csak az igen vagy a nem válaszokba, mert az torzította volna az eredményt. Így viszont a kitöltők 21,9%-a az igen választ adta, vagyis hajlandó lenne változtatni vásárlási szokásain, 10,9% mereven elzárkózik előle, ellenben 67,2%, vagyis a többség még vacillál. Ők szorulnak rá leginkább a tájékoztatásra, nekik kell fel hívni a figyelmüket nem csak a fair trade termékek, hanem a piacon való vásárlás előnyeire is. Az embereket a fair trade termékek áráról kérdezni mindig veszélyt rejt magába, mert általában nem rejtik véka alá a véleményüket, és csak arra várnak, hogy elmondhassák: az árak magasak. Ebben a kérdésben általában nagy egyetértés szokott lenni, ellenben a termékek magas minősége is elfogadott tény. Ennek fényében tettem fel a következő kérdést, miszerint mi a kitöltők véleménye a termékek ár-érték arányáról? Itt is volt egy semleges opció, miszerint nem is ismeri ezen termékeket. Ezt az opciót 47,6%-uk választotta, ami majdnem a kitöltők fele. A fennmaradó 52,4% közel azonos értékben oszlott meg azok között, akik azt mondták, hogy az ár aránytalanul magas, illetve hogy az ár arányban áll a képviselt értékkel. A mérleg nyelve itt is a pozitív megítélés felé, vagyis az arányosság felé billent. 8.sz. ábra

Forrás: saját kérdőív 13. kérdése A következő kérdésben arra voltam kíváncsi, hogy hol vásárolnának szívesen fair trade terméket a potenciális fogyasztók. Hasonlóan a többi vásárláshoz kapcsolódó kérdéshez, itt is a legtöbben (70,3%) arra voksoltak, hogy a hipermarketekben vennének 32

legszívesebben fair trade terméket. 14,1%-a a kitöltőknek a bioboltokban venné meg, csupán 4 kitöltő jelölte azt, hogy webshopból rendelné. Számomra meglepő volt ez az eredmény, mert a kitöltők többsége, vagyis a 26 év alattiak idejük nagy részét a számítógépük előtt töltik és bizonyára szoktak rendelni az internetről. Számukra előnyös és kézenfekvő lenne, ha fair trade nem romlandó termékeket (kávé, kakaó, csokoládé) webshopokból szereznének be. A következő két kérdés nyílt végű, nem kötelezően kitöltendő kérdés volt, ahol arra kerestem a választ, hogy a kitöltőknek mi az oka arra, hogy nem vásárol fair trade terméket, illetve ennek ellenpontjaként miért teszi, ha mégis vásárol. Összegezve a válaszokat az az általános magyarázat amiért nem vásárolnak, hogy nem ismerik sem a méltányos kereskedelmet, sem a termékeket. Sokan nem is hallottak róla még soha. Vannak, akik hallottak róla, viszont nem találkoztak még vele, vagy nem jártak utána tudatosan, nem keresték, nem jutott eszükbe, hogy vegyenek. Sokakat nem is érdekel ez az egész, illetve márkahűek és ragaszkodnak a megszokott termékekhez. Természetesen vannak, akik szkeptikusak a védjeggyel szemben, illetve a méltányosságával szemben, nem hiszik el, hogy ezáltal több jutna a munkásoknak. Szerencsére voltak olyan kitöltők, akik visszatérő vásárlók és ismerik a termékeket, valamint jó kezdeményezésnek tartják a méltányos kereskedelmet. A vásárlók főként a jó minőség miatt választják ezen termékeket, illetve remélik, hogy jobb minőséget kapnak. Etikailag helyes döntésnek gondolják, ha fair trade terméket vásárolnak, úgy érzik, jót tesz a lelkiismeretüknek. Egyesek úgy gondolkodnak, ha anyagi lehetőségeik engedik, akkor miért ne választanának olyan terméket, aminek megvásárlásával segíthet másokon? Van, aki direkt a multik kizsákmányolása ellen van, ezért vesz fair trade terméket. Szerencsére elmondható, hogy aki egyszer már fair trade termék vásárlására adta a fejét az nem csalódik, elvárt minőséget kap, ami szintén releváns, ha választani kell a termékek közül. Ezen túl van, aki ajándék gyanánt vesz másoknak méltányos kereskedelemből származó terméket, ami szerintem szintén remek hagyományt teremthet. Ínyencek számára különösen csábító lehet egy fair trade kávé, mivel különleges és finom. Az utolsó kérdés egy vélemény-felmérés volt a termékek csomagolásáról, ahol több válasz is megadható volt. Hiszen mint tudjuk, a vevők számára az első dolog, ami számít az áron kívül az a termékek csomagolása, hiszen ezt látják meg először, pont 33

ezért meg kell ragadniuk a figyelmüket. Fair trade termékek esetében ez különösen fontos szempont. Ebből kifolyólag meg akartam tudni, hogy a kitöltők hogyan vélekednek erről, szerintük mi a fontos a termékek csomagolásában. 98 kitöltő jelölte meg azt a választ, hogy az alapvető információkon túl egyéb ismereteket is közöljön, kifejezetten a fair trade termékek esetében. Ez az igény teljesen érthető, ezért a gyártóknak is érdekükben állna erre külön figyelmet fordítani. 65 válaszadónak fontos szempont az, hogy újrahasznosított anyagból készüljön a csomagolás. A kitöltők számára ezeken túl fontos a figyelemfelkeltő és a dizájnos megjelenés. Természetesen voltak olyanok is, akiknek nem számít a külcsín, viszont annál is inkább a belbecs, ezért nem fordít különösebb figyelmet a termékek csomagolására, az a tényező nem releváns a vásárlásai során. Összegezve tehát a kérdőív értékelhető információkkal szolgált a fair trade hazai megítélése szempontjából. A vélemények alapján a meglévő és leendő fogyasztók zöme pozitívan áll a témához, érdekelné a fair trade filozófia, nyitott a változásra. Ez megerősítést ad abban, hogy érdemes ezzel a témával foglalkozni és népszerűsíteni hazánkban is a fair trade termékeket.

6.3. Interjú A kutatás teljessége érdekében fontosnak éreztem, hogy a kvantitatív kérdőíven túl szülessen egy kvalitatív mélyinterjú is, ami által részletesebb véleményt kapunk egyegy lényegi kérdésben. A mélyinterjút Újszászi Györgyivel készítettem, aki a Védegylet főtitkára, programvezetője. A Védegylet egy olyan civil politikai szervezet, aminek kitűzött célja a környezeti tudatosság megerősítése, tájékoztatás, természeti és kulturális sokféleség megőrzése. (vedegylet.hu) Az interjú a fair trade magyarországi jelenlétén túl a hazai termelők helyzetére is kitért. Az első kérdés arra mutatott rá, hogy a fair trade rendszer kifejezetten a 3. világbeli országok munkásainak megsegítésére szolgál, így a magyar termelők nem kaphatnak támogatást ezáltal. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy van-e már kezdeményezés arra vonatkozóan, hogy ez megváltozzon? Györgyi elmondása alapján nagy az igény egy fair trade-hez hasonló minősítő rendszer iránt a fejlett országokban is. A FLO (Fairtrade International) és a WFTO (World Fair Trade Organisation) is

34

dolgozik ezen a minősítési rendszeren, amihez majd csatlakozhatnak a magyar termelők is. Már korábban kifejtettem, hogy legalább annyira fontos, ha nem fontosabb a magyar termelőket támogatnunk, mint a 3. világbelieket. Ebben a témában Györgyihez vonatkozó kérdésem arra irányult, hogy állami részről születtek e kezdeményezések a hazai termelők támogatására vonatkozóan? Válasza alapján, ha konkrét állami támogatás nem is, de egy összesítő rendszer létezik, mégpedig a magyartermek.hu, ahol megtalálunk minden olyan terméket, amin hazai védjegy van. A Tudatos Vásárlók Egyesülete és a Védegylet Egyesült összefogásával szokott megrendezésre kerülni a Fair Trade Világnap minden május második szombatján. Ebből kifolyólag kézenfekvő volt megkérdezni a Védegylet egyik tagját, vagyis Györgyit, hogy miről is szól ez a nap. Megtudhattam tőle, hogy a Fair Trade Világnapjára ellátogatók találkozhatnak fair trade termékekkel, kiadványokkal, szórólapokkal, olyan személyekkel, akik részletes tájékoztatást tudnak nyújtani a fair trade rendszeréről. Ezeken túl a résztvevők fair trade focilabdával focizhatnak, hagyományos és fair trade csokit hasonlíthatnak össze, kvízeket tölthetnek ki. A cél az, hogy szórakoztató módon ismertessék meg a rendszert, a termékeket. Létezik két másik védjegy, a Rainforest Alliance és az UTZ, amik közel azonos elgondolásra épülnek, mint a méltányos kereskedelem. Györgyihez szóló kérdésem arra irányult, hogy ezek mennyire ismertek a hazai fogyasztók körében, valamint született-e szóróanyag vagy bármi más direkt ezek népszerűsítésére. A válaszából kiderül, hogy a Rainforest Alliance és az UTZ fizetett hirdetéseket alkalmaz, és az áruházláncokban és nagyobb eséllyel találkozhatunk ilyen védjeggyel ellátott termékekkel, mint fair tradedel. Ezzel szemben nem mondható el, hogy ordító a különbség arra vonatkozóan, hogy ezeket a védjegyeket sokkal inkább ismernék a fogyasztók. A kérdőíves kutatásom során is többször felmerült a kérdés, hogy hol szeretnek a leginkább vásárolni az emberek. A válaszokból kiderül, hogy a hipermarketek azok, amik a legnépszerűbbek, ezáltal ott lenne érdemes a fair trade termékeket bevezetésével próbálkozni. Ezzel szemben a hipermarketek ebben a dologban nem minden esetben partnerek, nem akarnak fair trade termékek forgalmazásával foglalkozni. Miért van ez így? Györgyi szerint a hipermarketek azért elutasítóak, mert ők tömegigényeket igyekeznek kielégíteni, a fair trade termékek viszont prémium termékek, magas 35

árszínvonalon, ami csak a fogyasztók egy szűk rétege által megfizethető. Ezen túl a fogyasztók nem is ismerik az ezen védjeggyel ellátott termékek jelentőségét. A kérdőívbeli válaszok és Györgyi véleménye is egybehangzik abban a kérdésben, hogy érdemes-e webshopokban fair trade terméket értékesíteni. A válasz erre a nem, vagy legalább is az egyelőre nem. Györgyi szerint, amíg a fogyasztók nem ismerik a fair trade védjegyet, addig a webshopos eladás sem lenne nagy volumenű. Az értékesítés sikerének kulcsa abban lenne, ha a hipermarketekben ismertető szövegekkel együtt hirdetnék a fair trade termékeket, ezáltal a fogyasztók megismernék azt és fokozni lehetne az eladásokat. Mindezek után felmerülhet a kérdés, hogy ha a fair trade védjegy megszerzése nem lehetséges a magyar termelőknek és állami támogatásra sem számíthatnak, miért nem hoznak létre egy olyan szervezetet, ami hasonló elvek mentén szerveződik, mint a méltányos kereskedelemben rendszere. Jelenleg vannak olyan társadalmi vállalkozások, amik törekszenek a hasonló működésre és elvek betartására, azonban nem mondható el, hogy ezek teljes egészében a fair trade elvek szerint működnének.

7. A fair trade hazai népszerűsítésének egy módja – marketing stratégia A szakdolgozatom utolsó fejezetében arra térek ki, arra teszek javaslatot, amire a dolgozat címe is utal, vagyis hogy hogyan lehetne népszerűbb a fair trade? Már korábban is rávilágítottam arra, hogy mi a fair trade lényege, és hogy mennyire remek kezdeményezés, ami minden fél számára kifizetődő. Emellett az is részletezve lett, hogy mindezek ellenére hazánkban még nem olyan ismert a méltányos kereskedelem, a fogyasztók tájékoztatása nem kielégítő, ezáltal a termékek sem ismertek, ergo nem is olyan kelendőek. Ebből kiindulva szeretnék egy olyan átfogó marketing stratégiát kidolgozni, ami iránymutatást adna, hogy egy vállalkozásnak, forgalmazónak, áruházláncnak, eladónak hogyan kéne bevezetnie a termékei közé fair trade termékeket. A marketing stratégia négy fő részből áll, célpiac és célcsoport meghatározásából, termék- és ár pozícionálásából, a disztribúciós stratégia meghatározásából és a kommunikációból. (Ujvári M.) Mielőtt azonban bármilyen stratégiát meghatároznánk, szükség van egy SWOT-analízisre, ami arra szolgál, hogy tisztában legyünk a

36

termékünk erősségeivel, gyengeségeivel, lehetőségeivel és fenyegetéseivel. Ha már mindezeket górcső alá vetettük, koncentráltan tudunk egy stratégiát kidolgozni, arra a pontokra fókuszálva, amelyekre rávilágítottunk az analízis során.

7.1. SWOT- analízis 9. sz. ábra SWOT- analízis Erősségek (Strenghts)

Gyengeségek (Weaknesses)

Belső

- magas minőség

- ismeretlenség

- erős márka

- magas ár

- megbízható forrásból származó termék Külső

- márkahűség

- márkahűség

- jó ügy

- más (olcsóbb) márkák

- egyre több és több termék

- hazai termékek védelme

- egyre elérhetőbb lehet

- fogyasztók érdektelensége

Lehetőségek

Fenyegetések (Threats)

(Opportunities) Forrás: saját szerkesztés Az analízis első dimenziója a termék erősségeit hívatott összegezni. A fair trade termékek esetében erősségnek számít a magas minőség, az erős márka, ami már világszerte ismert és az, hogy a termék megbízható forrásból származik. Ha találkozunk egy fair trade védjeggyel ellátott termékkel, akkor biztosak lehetünk benne, hogy vásárlásunk jó célt szolgál, hogy az előállítási körülmények méltányosak és a minőség az elvárt szintet hozza. A stratégiánk során célunk lehet, hogy ezen tényezőket tudatosítsuk a fogyasztókban. Ezekkel ellentétben a termék gyengepontokkal is rendelkezik. A legfőbb gyengeség az, hogy a hazai fogyasztók számára ismeretlen a termékcsoport is meg maga a fair trade filozófia is. Csupán a fogyasztók fele halott róla valaha és ők sem biztos, hogy találkoztak vele, vagy hogy ismerik a fair trade rendszer

37

célját. A másik gyengeség a magas ár, ami azzal jár, hogy a fogyasztóknak csak egy kis része tudja megfizetni a termékeket. Az elemzés másik fele a külső adottságokat részletezi, vagyis hogy milyen lehetőségek állnak a termékek előtt, valamint hogy milyen fenyegetésekkel szembesülhet a hazai bevezetés során és a jövőben. Az egyik lehetőség a márkahűség, azaz a fogyasztóink felismerhetik, hogy mennyivel finomabb, különlegesebb a fair trade termék a hagyományosnál és úgy dönt, hogy ezentúl mindig fair trade terméket vesz. Ezáltal lehetőségünk lenne egy stabil fogyasztói kört megtartani, ugyanakkor az éremnek mindig két oldala van és lehet, hogy pont a márkahűség miatt ütközünk falakba. Hiszen a fogyasztók már korábban elkötelezhették magukat egy másik márka mellett is, így nehéz dolgunk van, ha az ő lojalitásukat akarjuk megingatni és átcsábítani őket a fair trade termékek felé. Így kijelenthető hogy a márkahűség más-más aspektusban lehetőség és fenyegetettség is egyben. További lehetőségünk, hogy hangsúlyozzuk, a vásárlás jó ügy érdekében történik és a fogyasztókat lelkiismeretüknél fogva vesszük rá a vásárlásra. A forgalmazó cég szármára is jó lehetőséget jelent, ha fair trade termékkel kereskedik, mivel a vásárlók általában díjazzák az ilyesfajta elköteleződést egy jó társadalmi és környezeti célért. A már korábban említett fair trade programoknak köszönhetően egyre több és több termék viselheti a fair trade védjegyet, ami által bővül a fair trade termékek köre és így a fogyasztók köre is gyarapodhat. A fair trade termékek népszerűsítése szempontjából jó lehetőség, hogy egyre több helyen találkozhatunk velük (azonban ha ezt egy hipermarket szempontjából vizsgáljuk, ez rögtön fenyegetést, konkurenciát jelent, amivel fel kell vennünk a versenyt és küzdeni a vásárlókért). A fenyegetések között már említve lett a márkahűség, ezen túl megemlíthetjük, hogy alapvetően telített a piac, rengeteg márka van forgalomban, amik olcsóbbak, mint a fair trade termékek ezért óriási a verseny. A fair trade mozgalmak számára fenyegetés, hogy bizonyos termékek esetében a hazai szabályok nem engedik ezek forgalmazását, így is védve a hazai termékek eladását, valamint a hazai termelőket. Ezek a termékek például a bor és a méz. Tehát ez azt jelenti, hogy ilyen fair trade termékek nem jelenhetnek meg hazánkban, ami a fair trade forgalmazóknak egy korlátot jelent, a hazai termelőknek viszont előnyt. Nem csak a hazai szabályok akadályozzák a fair trade termékek elterjedését, hanem a fogyasztók hozzáállása is. A legtöbben érdektelenek,

38

nem hatja meg őket az ültetvényesek sanyarú sorsa és eszébe sem jutna többet áldozni egy termékre még akkor sem, ha ezzel segíthetne másokon, és ha még a fizetése is megengedné mindezt. Ez valahol érthető, hiszen a fogyasztók nem érzik át, hogy mi történik távoli vidékek munkásaival és azt sem tudják elképzelni hogyan segíthetnének ők a fair trade termékek vásárlásával.

7.2. Célpiac és célcsoport meghatározása Mielőtt el szeretnénk adni egy terméket, pontosan meg kell határoznunk, hogy kinek is szeretnénk eladni. Ez egy nagyon fontos lépés, mert ha már meg van határozva a potenciális fogyasztónk, célirányosan tudunk olyan marketing eszközöket alkalmazni, amik őt érik el, illetve tudjuk, hogy hogyan szólítsuk meg őt. A kezdeti eladási szakaszban nem tudunk sikeresek lenni, ha egyszerre mindenkinek el akarjuk adni a termékünket, muszáj szűkíteni a kört. Ezt hívják piac szegmentálásnak, amikor az azonos tulajdonságokkal, adottságokkal bíró fogyasztókat egy-egy homogén csoportba osztunk, majd ezek közül egyet célzunk meg. A fair trade termékek esetében a helyzet nem is olyan egyszerű. A kérdőívből kiderült, hogy a legnyitottabbak a fair trade termékekre a 26 évnél fiatalabbak lennének, de hogyan is írnánk le ezt a csoportot? Fiatalok, akik rugalmasak, nyitottak, kísérletezők, ugyanakkor az esetek többségében korukból kifolyólag nem rendelkeznek fizetéssel, szüleik intézik a bevásárlást. Ez kulcskérdés, ha a méltányos kereskedelemről beszélünk, tehát ha ki is dolgozunk egy marketing stratégiát a számukra, felkelthetjük a figyelmüket, de nem várhatjuk el, hogy ők legyenek azok, akik meg is fogják venni a termékeinket. Ebből kifolyólag az igazi célcsoportunknak a 26-35 éves korosztálynak kell lennie, közülük is a nőknek. Azért kell ebben az esetben inkább a nőket céloznunk a kampányunkkal, mert ők azok, akik a bevásárlást végzik, akiket érdekel, hogy milyen alapanyagokból áll egy termék, akik természetüknél fogva empatikusabbak, mint a férfiak, tehát jó eséllyel nagyobb hatást gyakorol rájuk, ha a gyermekmunka és a kizsákmányolás elleni küzdelmet említjük nekik. A potenciális vásárlónk 30 éves családanya, legalább havi nettó 200 ezer forintos fizetéssel, akinek az anyagi lehetőségei megengedik, hogy megfizesse a fair trade termékeket. Ezen túl, lehetőleg maga intézze a bevásárlást. Legyen nyitott az újdonságokra, kísérletező szellemű, akinek fontos a minőség és a termékek származása, 39

előállítási körülményei. Ha az ízlését tekintjük, legyen aktív kávéfogyasztó és ne vesse meg az élet egyik apró örömét a csokoládét. Célpiacok alapján az elsődleges célpiacunk, akikre igazán számítunk majd az eladások során az előbb említett fogyasztók, másodlagos piac a fiatalabb korosztály, akiknek fel tudjuk kelteni a figyelmét, de anyagi lehetőségeik miatt nem tudnak rendszeres vásárlókká válni.

7.3. Termék- és ár pozícionálása A termék pozícionálásának lényege, hogy egy olyan képet fessünk a termékünkről, ami megmarad a fogyasztók emlékezetében és ott megkülönbözteti versenytársaitól. A fair trade termékek esetén ez hálás feladat, hiszen rendkívül sok erényük van. Elsőként tudatosítani kell, hogy azok a termékek, amik fair trade védjeggyel rendelkeznek, biztosan olyan körülmények között készültek, ahol nem alkalmaznak gyermekmunkát és a munkások méltányos fizetséget kapnak a munkájukért. Vevőink a vásárlásukkal támogatják a helyi infrastruktúrát és növelik az ott élők életszínvonalát. Ezzel kapcsolatban a legfontosabb üzenet, hogy a fogyasztók a vásárlásukkal jót tesznek. A termék másik legfontosabb erénye a minősége. A fair trade termékek prémium termékek, amik gondos kezek munkájával készültek ellenőrzött körülmények között. A vásárlók pontosan ismerhetik az összetevőket, bízhatnak abban, hogy nem fognak csalódni a termékben. Ezt a kérdőíves felmérés is alátámasztotta, csupán egy kitöltő vélekedett úgy a 128 közül, hogy ugyan vásárolt már fair trade terméket, de máskor nem szándékozik. Ezzel szemben 34-en olyannyira meg voltak elégedve a termékkel, hogy a jövőben is terveznek még fair trade terméket vásárolni. Az ár pozícionálása ebben az esetben kéz a kézben jár a termék pozícionálással. A magas minőséggel együtt jár a magas ár. Ez a vevők számára is logikus, sőt nagyon sokan ez alapján döntenek vásárlásaik során. Az olcsó termékeket silánynak tartják, ezért a drágábbat veszik meg abban a reményben, hogy az megbízhatóbb, jobb minőségű. A fair trade termékek esetében mindenki tisztában van azzal, hogy drágák, ugyanakkor nem lehet úgy eladást növelni, hogy drasztikusan csökkentjük az árat, mert azzal rombolhatnánk az imázsunkat, amit már elértünk a termék pozícionálása során. Ezek után nem az a cél, hogy pontos árat határozzunk meg, hanem egy árszínvonalat, amihez aztán később tartjuk magunkat. Példának okáért egy 250 grammos fair trade

40

kávénk ára 1500 és 1700 forint között mozoghat szezontól, igénytől, promóciótól függően.

7.4. Disztribúciós stratégia meghatározása A disztribúció a marketing stratégia azon része, ahol meghatározásra kerül, hogy milyen módon szeretnénk a termékeinket eladni, milyen csatornákon keresztül. Az már a kérdőívből és az interjúból kiderült, hogy a legcélszerűbb a hipermarketekben lenne bevezetni a fair trade termékeket. Ott a legnagyobb a forgalom, ott a legegyszerűbb reklámozni, ott jut el a legtöbb emberhez az információ. A hipermarketekben való eladás másik előnye, hogy egy áruházlánc tagjai országszerte jelen vannak, ezért sok ember találkozhat a termékekkel az egész országból. A stratégia célja is pont ez lenne, vagyis hogy minél több értékesítési pont jöjjön létre, ahol a termék megjelenhet. A disztribúciós stratégia másik fontos eleme a termék elhelyezése az üzleten belül. Ez az üzletek életében is mindig fontos kérdés, sőt mi több az üzletpolitika része. A cél a nagy keresletű termékek minél távolabbi elhelyezése, így a vásárló kénytelen körbejárni az áruházat, ami lehetőséget teremt az üzletvezetőknek, hogy minél több termék megvételére ösztönözze a vevőket, esetleg olyanokéra is, amiket nem is terveztek.7 Ebből láthatjuk, hogy a termékek elhelyezése rendkívül mérvadó, és alapos tervezést igényel. Jelenleg, ha van is egy hipermarketben fair trade termék, akkor az a többi termék közt „megbújva” van elhelyezve és szinte semmi sem hívja fel a vásárlók figyelmét rá. Szükségszerű a figyelem és a kreativitás, ha ilyen kaliberű terméket szeretnénk értékesíteni. Első lépésként alakítsunk ki egy polcot, amin csak a fair trade termékeket helyezzük el. A kezdeti időszakban még arra sincs szükség, hogy óriási készletet tartsunk fel ezekből és feltöltsük az egész polcot hézagmentesen, majd az eladásokkal párhuzamosan úgy is lehet a készleteket bővíteni, ha szükséges. Második lépésként készítsünk szórólapokat, ismertető plakátokat hiteles és érthető információkkal, hogy tisztában legyenek a vevők a fair trade lényegével, valamint hogy miért előnyös 7

Ezt a jelenséget hívjuk impulzus vásárlásnak, aminek lényege, hogy a termékek elhelyezése olyan stratégia szerint történik, ami arra sarkallja őket, hogy minél több területet járjanak be az áruházból ezáltal sok termékkel találkoznak, sok esetben reklámozott vagy akciós termékekkel és a vevők ettől elcsábulhatnak, vagyis megvesznek olyan termékeket is amiket nem is terveztek. Egyes statisztikák szerint, ha veszünk tíz darab terméket, abból csupán három volt tervezett. Ilyen nagymértékű az impulzusvásárlás.

41

számukra és mások számára, ha a vásárlás mellett döntenek. Ezen túl hostessek is segíthetik az eladást helyben, akik szintén információkkal látnák el a vásárlókat.

7.5. Kommunikáció A marketing stratégia egyik legfontosabb része a kommunikáció, vagyis hogy mit és hogyan kommunikálunk a külvilág felé. Tevékenységünk során megannyi marketing eszközzel élhetünk, online és offline változatokkal egyaránt. Fontos előre tervezni és nem a véletlenre bízni az értékesítés reménybeli sikerességét. Ahogy a kutatásokból kiderült a fair trade termékek értékesítését a hipermarketekben lenne érdemes elkezdeni. Korábban is volt arra precedens, hogy egy hipermarket próbálkozott ilyen termékcsoport bevezetésével, de a visszajelzések ambivalensek. Ezen túl a hipermarketek nem is igazán szeretnének ilyen termékeket a polcaikon tudni. Hogy miért? Mert ezek nem tömegigényeket elégítenek ki, nem lehet bárkinek bármikor eladni. Ettől függetlenül a nagy áruházláncok számára is hasznos lenne, ha a fair trade mögé állnának, mert ez növelné a reputációjukat. A fair trade-nek is van egy társadalmat támogató vezérfonala, ezáltal ha ilyen terméket árulunk mi is beállunk a támogatók sorába, tehát társadalmilag felelősek vagyunk. Ezzel visszacsatolhatunk a CSR-ra, ami a vásárlók szemében egy nyomós érv, ha döntenie kell vásárlásának helyéről.

A fenntartható fejlődés, társadalmi felelősségvállalás, környezetvédelem

mindig olyan hívószavak, amik hatással vannak a fogyasztókra. A hipermarketekben való marketing tevékenység esetén kézenfekvő megoldás, ha bemutatjuk a fair trade termékeinket a megjelenő reklámújságunkban. Az újságban lehetőségünk van több oldalon keresztül bőséges információval ellátni a fogyasztókat, valamint felhívni a figyelmüket arra, hogy nálunk lehet kapni ilyen terméket (tekintettel arra, hogy sok helyen elérhetetlenek). Ha már nyomtatott sajtóról beszélünk, készíthetünk szórólapokat, amiket elhelyezhetünk az üzletekben. Mivel a hipermarketek szoktak óriásplakátokon is hirdetni, mi is élhetünk ezzel a lehetőséggel. Hasonlóan az újsághoz, a plakátokon is megjelenhet a bevezetni kívánt termékünk. Tekintve, hogy az emberek többsége vizuális alkat, ezért szükség van arra, hogy olyan marketing eszközöket használjunk, amik szemléletesek. A fair trade-del az az egyik legnagyobb probléma, hogy olyan távoli a hatása annak, amit okozunk a vásárlásunkkal, hogy nem is érezzük igazán. Mint tudjuk a fair trade prémium iskolák, kórházak építésére, az

42

infrastruktúra fejlesztésére szolgál. Ha az áruházban elhelyezünk egy transzparenst, ami tegyük fel, egy iskolát ábrázol. Ha a fogyasztók fair trade termékeket vesznek kapnak hozzá matricákat, amiket az ábrázolt iskolára ragaszthatnak. Ez olyan hatást keltene, mintha a vásárlásaink egy-egy építőelemmel járulnának hozzá az épülő iskolához. Ezt el lehet játszani az épülő utakkal, vagy kórházzal. A hipermarketek szokványos hirdetési felületéhez hozzátartozik a honlap is, ahol online módon tudjuk feltűntetni a termékeinket és jóval olcsóbban lehetne cikkeket megjelentetni a fair trade rendszeréről, valamint a termékek tulajdonságairól. Ezen túl küldhetünk hírleveleket, amivel úgyszólván bombázhatjuk fogyasztóinkat. Közösségi oldalakon is hirdethetünk, ami által rengeteg emberhez eljuthat az üzenet. Ha vásárlásösztönzés a célunk, elsődlegesen tájékoztatnunk kell a más említett módokon. Ezután véleményem szerint próbálkozhatunk termékminták terjesztésével, bár az rendkívül költséges lehet egy prémium termék esetében, és így el is veszítené varázsát, tehát ezt a módszert kevésbé alkalmazzuk. Másik lehetőség a nyereményjáték, ami során értékes nyereményeket ajánlhatunk fel a fair trade termékeinket megvásárlók között. Egyéb lehetőség a kóstoltatás lenne, hiszen a fair trade termékek erénye a magas minőségük, ezért ha a vásárlók ingyen megtapasztalhatják milyen is egy fair trade termék íze, nagyobb esélyünk van arra is, hogy ezen vásárlók tényleges fogyasztóink legyenek. A már említett Fair Trade Világnap egy remek esemény, ahol nyilvánvalóan minden a fair trade-ről szól. Egy hipermarket ebben az esetben támogathatná az eseményt, ezáltal megjelenhet a szórólapokon, mint támogató és az eseményen részt vevők ha kedvet kapnak ahhoz, hogy fair trade terméket vegyenek, tudják hogy hol keressék azokat. Ezen kívül a hipermarket kirendelt személyzete megjelenhet az eseményen és ott a helyszínen is kóstoltathat, valamint külön a résztvevők között kedvezmény kuponokat osztogathat, ami a hipermarketben való vásárlásra szólít fel. Fontos, hogy elsősorban azokhoz jusson el, azokhoz szóljon a szóróanyag, plakát, reklám, akik a célcsoportunk, vagyis a 30 éves családanyák magas fizetéssel. Keresnünk kell azokat a helyeket és lehetőségeket, ahol ők megjelennek és ahol célt érhetnek a marketing eszközeink. Az áruházakon belüli reklámozás az adott, azonban ezen túl megjelenhetünk kiállításokon, baba-mama rendezvényeken, iskolákban, közösségi oldalakon, fórumokon hirdetés formájában. 43

Ezek az alkalmazható módszerek költségesek, sőt nagyon is drágák lehetnek, ugyanakkor célravezetők és nem olyanok, amiket állandó jelleggel kell alkalmazni. Mindig csak a kezdeti szakasz ilyen nehéz és kevésbé eredményes, de véleményem szerint a legnagyobb ereje a szájreklámnak van, ami viszont nem kerül pénzbe. Elég csak a fogyasztóknak egy körével megismertetnünk a terméket és felhívnunk a figyelmét, a fogyasztók ezek után terjeszteni fogják a dolgot ismerőseik körében és olyanok is a fogyasztóinkká válhatnak, akiket nem is céloztunk meg marketing kampányainkkal.

8. Összegzés A dolgozatom lezárásaként áttekinteném mindazt, amiről szó esett, valamint összegezném

a

levont

következtetéseimet.

Értekezésem

kiindulópontja

a

környezetszennyezés volt, aminek kialakulásában négy tényezőt azonosítottam, az I. ipari forradalmat, az urbanizációt, a népesség-robbanást és a gazdasági fejlődést. Ezek nem csak önmagukban voltak hatással a környezetre, hanem egymást felerősítve fokozottan szennyezték azt. Ez az ipari forradalom kezdetével csupán a kezdet volt, azóta a kereslet fokozott növekedése és a kiélezett piaci verseny hatásaként gombaként nőttek a gyártelepek szerte a világon ezzel egy ütemben a szennyezés mértéke is radikális mértékben nőtt. A fejlődés nem csak a gazdaságra volt hatással, hanem a társadalom is átalakult, a népesség nagy része a városokba költözött, így még inkább koncentrálódott a szennyezés nem csak a gyárak, hanem az emberek által is. A szennyezés a vízre, a levegőre és a talajra volt a legnagyobb hatással. A vízszennyezés ma már kisebb probléma, mint akkoriban volt hála a különféle rendelkezéseknek, de anno a háztartások szennyvize és a gyárak működéséhez szükséges folyadékok, valamint melléktermékek is a természetes vizekben kötöttek ki vagy a talajban, ahol azok beszivároghattak a kutak vizébe is. Mondanom sem kell, hogy ez nem csak a környezetet károsította, hanem a környező élővilágot is. A levegőszennyezés az üvegházhatáson és a globális felmelegedésen túl laikusok számára kevésbé észrevehető tényező, de a káros gázok jelenlétét megtapasztalhatjuk, ha reggel a munkába menet füstködöt, ismertebb nevén szmogot látunk. Ennek oka részben a széndioxid magas koncentrációja a levegőben, ami lényegében mindenféle működés velejárója. Az emberek, állatok is széndioxidot bocsátanak ki, ez az égés mellékterméke, ami a vonatok, autók, kamionok, repülők működéséhez szükséges. 44

Mindebből következik, hogy a széndioxid kibocsátás a nagyvárosokban óriási méreteket ölt, és ennek nagyon súlyos hosszú távú következményei vannak. A környezet ily mértékű rongálását már korábban felismerték, és megfékezés céljából számos aktivista csoport alakult, törvények, szabályok születtek a szennyezés megakadályozására. A kormányok és különféle szervezetek, így az Európai Unió is felismerte a problémát ezért megpróbáltak stratégiákat kidolgozni, hogy a Föld élhető maradjon a következő generációk számára is. Megszületett a környezetvédelem és alapelveket fogalmaztak meg, hogy mindenki számára világos legyen, mik azok a sarokpontok, amik fokozott figyelmet igényelnek. Ezek az elvek a megelőzés, elővigyázatosság, együttműködés, társadalmi részvétel, információkhoz történő szabad hozzáférés, állami felelősség és a fenntartható fejlődés elve voltak. Ezen fontos alapelvek közül a fenntartható fejlődés elvét emelném ki, ami arra utal, hogy fejlődni csakis úgy szabad, ha közben nem zsákmányoljuk ki a környezetünk erőforrásait és tevékenységünk nincs káros hatással a társadalomra sem. A dolgozatom során arra próbálom felhívni a figyelmet, hogy a környezetszennyezés még nem rejti magában a Föld halálos ítéletét, ezek pusztán tények, amiket szem előtt kell tartani és úgy cselekedni, hogy közben nem rontunk, inkább javítunk a kialakult állapoton. Egy lehetséges mód, ha a vállalatok igyekeznek etikusan működni mind környezeti, mind társadalmi szempontból a CSR (vállalatok társadalmi felelősségvállalása) mutat egy lehetséges módot. Születtek különféle szabványok ebben a témában, ilyen az ISO26000 is, ami iránymutatást ad a cégek menedzsmentjének, hogyan tudnának etikusan működni. Szerencsére ma már a fogyasztók is értékelik, ha tudják, hogy egy termék gyártója etikusan viselkedik, tehát ez is versenyelőnyt jelenthet ma már a piacon, ebből kifolyólag a vállalatoknak is megéri etikusan viselkedni és a környezeti és társadalmi érdekeket szem előtt tartva működni. Miután ismertettem, mire tud figyelni egy vállalat, ha etikusan és tudatosan akar működni, nem hagyhattam ki a fogyasztókat sem. Mi fogyasztók nem is vagyunk tudatában annak, hogy vásárlásunkkal milyen nagy döntéseket hozhatunk és valójában milyen tudatos és környezetvédő lépést is tehetünk, ha a megfelelő terméket vesszük le a polcról. A fair trade-ről beszélek, a dolgozatom fő témájáról. A fair trade, vagyis a méltányos kereskedelem rendszere lehetőséget nyújt arra, hogy a gyártók és a fogyasztók egy jó cél mellé álljanak és mindebből a 3. világbeli országok lakosai kamatoztassanak. Ahogy már többször említettem a dolgozatom során, a fair trade 45

rendszer célja, hogy a munkások méltányos fizetéshez jussanak, az ültetvényesek fejleszthessék ültetvényeiket, megszüntessék a gyermekmunkát és cserébe a fogyasztók minőségi termékhez jussanak megbízható forrásból. Bemutattam a fair trade történetét, valamint azt is, hogy Magyarországon mennyire ismert, mennyire elérhető. Sajnos a hazai kezdeti lelkesedés alábbhagyott, hiszen még webshop is üzemelt és különféle kávézók, ahol fair trade kávét lehetett kapni, mára azonban számuk megfogyatkozott. Ezzel szemben a fair trade hazai támogatói továbbra is minden erejükkel a népszerűsítést próbálják elősegíteni, így már évek óta megrendezésre kerül a Fair Trade Világnap, ahol a látogatóknak lehetőségük van szakértőkkel beszélni, információkat kapni, termékeket kóstolni, különböző vetélkedőkön részt venni így játszva tanulni. A tények tisztázása után kíváncsi voltam, hogy a fogyasztók hogyan vélekednek a méltányos kereskedelemről, mennyire ismerik, nyitottak-e rá. Ebből a célból készítettem egy kérdőívet, amit aztán 128-an töltöttek ki az ország több tájáról, illetve ketten külföldről is. Kor tekintetében is széles volt a skála, 18 év alatt és 50 év feletti kitöltőim is voltak. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a kérdőívem reprezentatívra sikeredett volna, mivel a kitöltők nagy része fővárosi lakos volt és huszonéves, de örömre ad okot, hogy nem az összes. A kérdőívből kiderült, hogy a kitöltők többsége hipermarketekben vásárol és a legszívesebben fair trade terméket is ott venne. Ez logikus eredmény, hiszen az emberek egy helyen szeretnek mindent megvenni, ezért a hipermarketekben lenne a legelőnyösebb, ha megjelennének a fair trade termékek. Nem volt meglepetés, hogy a legnépszerűbb bevásárló hely a hipermarket lett, az azonban meglepett, hogy a 128 kitöltő közül csupán négyen vallották azt, hogy piacokon intézik a bevásárlást a leggyakrabban. Ha racionálisan nézzük a dolgot, sokkal tudatosabb és kevésbé környezetszennyező lenne, ha piacokon vásárolnánk be, mert így nem támogatnánk a zöldségek és gyümölcsök importját, helyette a hazai termelőkhöz jutna a pénz és olcsóbban jutnánk hozzá a jobb minőségű élelmiszerekhez. Ezzel szemben a kérdőív pozitív megerősítéssel is szolgált. A kitöltők 59,4%-a vagyis több, mint a fele hallott már a fair trade-ről, ami azt jelenti, hogy a többséghez eljut az információ és a reklámozás célt ér. Egy másik kérdésben szintén pozitív eredmény született, ezek alapján a kitöltők már vásároltak fair trade terméket, de akik nem, ott is a többség szívesen próbálkozna vele. Születtek még bíztató válaszok, amikor azt kutattam, hogy mennyire nyitottak a kitöltők a fair trade filozófia megismerésére. A válaszok alapján 82,8%-uk szívesen megismerné és ez remek visszajelzés. 46

A kérdőív mellett egy mélyinterjú is készült Újszászi Györgyivel, aki a Védegylet tagja és ismeri az itthoni helyzetet többek között a fair trade tekintetében is. Egyebek közt ő is a szervezőcsapat tagja szokott lenni, akik a Fair Trade Világnapjáért felelnek hazánkban, ezért első kézből kaptam válaszokat ezzel kapcsolatban. A látogatók visszajelzései alapján ez egy remek kezdeményezés, ahol lehetőségük van megismerkedni a fair trade rendszerével és magukkal a termékekkel is. A dolgozat utolsó felében választ adok arra kérdésre a saját elgondolásom alapján, hogy hogyan lehetne népszerűbb a fair trade hazánkban? Marketing oldalról közelítettem meg a problémát, mivel véleményem szerint nem volt még kellőképp reklámozva hazánkban a méltányos kereskedelem, vagy ha mégis, akkor rosszul lett tálalva. Készítettem egy SWOT-analízist a fair trade termékekről általánosságban, amiből kiderültek az erősségeik, gyengeségeik, illetve hogy miből érdemes előnyt kovácsolni és mire kell fokozottan figyelni az értékesítés során. Az árat tekintve tisztában voltam vele, hogy nagy általánosságban a fogyasztók sokallják a fair trade termékek árát, ugyanakkor a magas ár a magas minőséget is tükrözi, ezért nem érdemes radikális módon lecsökkenteni az árakat, inkább azt a célcsoportot kell megcélozni a marketing kampányokkal, akik megtudják fizetni a termékeket. Mindent összevetve az ideális fogyasztók a harmincas éveiben járó családanyák magas fizetéssel, akiknek fontos a termék származási helye és tudatosan intézik bevásárlásaikat. A fogyasztók visszajelzése alapján már tudjuk, hogy a legszívesebben a hipermarketekben vásárolnának fair trade terméket, tehát mindenképp ebben az irányba kell elmozdulni. Fontos, hogy a fair trade termékek külön helyet kapjanak az üzleten belül és szórólapok, plakátok, hostessek hívják fel rájuk a figyelmet és adjanak tájékoztatást róluk. A cél az lenne, hogy azon fogyasztók is felfigyeljenek rájuk, akiknek alapvetően nem céljuk, hogy kifejezetten fair trade terméket vegyenek, de ha megismerik őket, akár visszatérő vásárlók is lehetnek. Az általam kitalált marketing stratégának két alapvető kulcs tényezője lenne, a kellő informáltság és a vizuális szemléltetés. A kellő információ mennyiség véleményem szerint manapság már alap elvárás, fontos, hogy minden információt megkapjon a fogyasztó, ha vásárlásra szeretnénk ösztönözni. Ez a fair trade termékek körére fokozottan igaz, hiszen olyan ok miatt alakult ki az egész rendszer, amiről tudnia kéne mindenkinek. A szemléltetés szintén kézenfekvő, mivel az emberek többsége vizuális alkat és akkor tudjuk felhívni a figyelmüket, ha színes, könnyen érthető, izgalmas ábrákat mutatunk nekik, amik által 47

nem csak a fair trade célját tudjuk tudatosítani bennük, hanem vásárlásra is ösztönözhetjük őket.

Irodalomjegyzék a,Könyvek, folyóiratok ANGYAL ZS. – SZABÓ M. (szerk.):A környezetvédelem alapjai (Typotex kiadó 2012) http://etananyag.ttk.elte.hu/FiLeS/downloads/EJ-A_kornyezetvedelem_alapjai_OK.pdf 2016.09.20. FAUR K.- Dr. SZABÓ A., Dr. SZABÓ I.: Társadalmi felelősségvállalás a hulladékgazdálkodásban 2013 4.évf. 1.szám http://folyoirat.hulladekonline.hu/files/215/Szab%C3%B3%20t%C3%A1rsadalmi.pdf 2016.11.24. FÜLÖP GY.- SZEGEDI K.- ILLÉS B.- KERCHNER A.: A vállalati társadalmi felelősség és a társadalmi innováció kapcsolata (Miskolc 2015) http://t-modell.uni-miskolc.hu/files/8608/F%C3%BCl%C3%B6p+GyulaSzegedi+Krisztina-Ill%C3%A9s+Bal%C3%A1zs-Kerchner+Andr%C3%A1s.pdf 2016.10.28. GYULAI I.: A fenntartható fejlődés (Miskolc 2012) http://www.mtvsz.hu/dynamic/fenntart/a_fenntarthato_fejlodes.pdf 2016.09.27. SZILÁGYI SZ.: A szennyező fizet elve a környezet védelmében –szimpózium 2006 http://ias.jak.ppke.hu/hir/ias/20073sz/15.pdf 2016.12.04. TÓTH G.: Valóban felelős vállalat (Budapest 2007) http://www.otlethid.hu/doc/VFV.pdf

2016.09.29.

b,Internetes források climenews.com ENSZ- Közös jövőnk jelentés, 1987 2013 http://climenews.com/tag/ensz-kozos-jovonk-jelentes-1987 2016.10.01. Csatlós Hanna: Egyre kevésbé érdekli a magyarokat a klímaváltozás 2016 http://www.unikornis.hu/vilag/20161102-klimavaltozas-wwf-kornyezetvedelemglobalis-felmelegedes.html 2016.11.24. 48

Eurostat: Hulladékra vonatkozó adatok 2015 http://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/Waste_statistics/hu 2016.12.04. http://www.fairtrade.net/products.html 2016.11.02. http://www.fairtrade.net/about-fairtrade/fairtrade-sourcing-programs/fsp-overview.html 2016.11.02. Gyulai Dávid: Mi a CSR? http://www.csrsziget.hu/content/mi-a-csr 2016.11.24. Gyükeri Mercédesz – Vajna Tamás – Munkácsy Márton: Akik 8 forintért adják nekünk az alma kilóját 2016 http://vs.hu/gazdasag/osszes/akik-8-forintert-adjak-nekunk-az-alma-kilojat-0414#!s0 2016.11.18. Kummer Krisztián: Tisztességes a fair trade? 2012 http://www.origo.hu/tafelspicc/kozelet/20121126-tisztesseges-a-fair-trade.html 2016.09.29. Roger Harrabin: China and US climate pledge sets course for future of Paris deal 2016 http://www.bbc.com/news/science-environment-37261246 2016.11.21. Tímár Gigi: Méltányosság és kereskedelem 2015 http://www.piacesprofit.hu/klimablog/meltanyossag-es-kereskedelem/ 2016.11.30. Tudatos Vásárló- A Fair Trade mozgalmak története 2016 (Nemzeti Fejlesztési Minisztérium FV-I-15. 15-2015-00014 jelű pályázat keretében frissült 2016-ban. ) http://tudatosvasarlo.hu/cikk/fair-trade-mozgalmak-tortenete 2016.09.30. Tudatos Vásárló- Körkép a hazai fair trade piacról 2009 http://tudatosvasarlo.hu/cikk/korkep-hazai-fair-trade-piacrol 2016.10.13. Ujvári Mária: Marketing stratégia http://www.market-iq.hu/marketing/marketing-strategia/ 2016.11.20. Valerie Volcovici, Alister Doyle: Trump looking at fast ways to quit global climate deal: source 2016 49

http://www.reuters.com/article/us-usa-election-climatechange-accordidUSKBN1370JX?il=0 2016.11.21. Védegylet- Rólunk http://xn--vdegylet-b1a.hu/rolunk/ 2016.11.28.

Mellékletek Kérdőív

Fogyasztói attitűd vizsgálat A kérdőívben a fair trade termékekről és azok magyarországi megítéléséről lesz szó. A méltányos kereskedelem (fair trade) egy olyan különleges kereskedelmi forma, aminek célja a termelők és munkásaik életszínvonalának javítása. A termelők külön megállapodást kötnek a gyártókkal, kereskedőkkel és így felár fejében a kereskedő minőségi termékhez jut megbízható forrásból a termelőnek meg lehetősége van emelni a munkások bérét, valamint az ültetvényeit fejleszteni. *Kötelező

Kora * -18 19-25 26-35 36-49 50 felett Neme * férfi nő Melyik régióban lakik?

Közép-Magyarország 50

Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Dél-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Közép-Dunántúl nem Magyarországon élek Hol vásárol a leggyakrabban alapélelmiszert? * piacon hipermarketben közértben nem járok vásárolni, internetről rendelem az élelmiszereket élelmiszerek egy részét magam termesztem egyéb Hol vásárol a leggyakrabban banánt, kávét, kakaót? * piacon hipermarketben közértben nem járok vásárolni, internetről rendelem az élelmiszereket egyéb Mielőtt megnyitotta volna a kérdőívet hallott már a fair trade-ről (méltányos kereskedelemről)? * igen nem Amennyiben az előző kérdésre igennel felelt, kérem jelölje be hol vagy honnan hallott róla! közösségi oldalon videó megosztón sajtóban ismerőstől áruházban egyéb Vásárolt már fair trade terméket? Ha már vásárolt szívesen vásárolna máskor is? * nem vásároltam még és nem is szeretnék nem vásároltam még, de szívesen vennék vásároltam már, de máskor nem fogok vásároltam már és szívesen vennék máskor is Fontos önnek a vásárolt termék származási helye? * 51

igen, fontos ha tehetem, e szerint választok nem fontos Ön szerint lenne igény a fair trade filozófia megismertetésére a fogyasztók körében? * igen nem Változtatna-e vásárlási szokásain azért, hogy azok megfeleljenek a fair trade elveinek? * igen nem talán Mi a véleménye a fair trade termékek ár-érték arányáról? az ár arányban áll a képviselt értékkel az ár aránytalanul magas a nyújtott értékkel szemben nem ismerem a fair trade termékeket Hol vásárolna legszívesebben fair trade terméket? * bioboltban hipermarketben webshopból rendelném egyéb Amennyiben nem vásárol fair trade terméket mi erre az oka? Saját válasz

Amennyiben vásárol fair trade terméket miért teszi? Saját válasz

Ön szívesebben vásárolna fair trade terméket (pl. kakaó, kávé, csokoládé) ha kisebb kiszerelésben juthatna hozzá? * igen nem nem ez alapján döntenék Szerintem a termék csomagolása *

52

az alapvető információkon túl egyéb ismereteket is közöljön, kifejezetten a fair trade termékek esetében legyen dizájnos legyen figyelemfelkeltő újrahasznosított anyagból készüljön mindegy, hogy hogyan néz ki mindegy, hogy milyen anyagból készül

53

54