BUDAPESTI GAZDASÁGI EGYETEM PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI KAR

BUDAPESTI GAZDASÁGI EGYETEM PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI KAR

KAPUNYITÁSI PÁNIK HATÁSA A PÁLYAKEZDŐ FIATALOKRA

Belső konzulens: Faragóné Lepp Katalin

Virág Nóra

Külső konzulens: Balogh Gábor

Nappali tagozat Emberi erőforrások

2016 NYILATKOZAT

Alulírott VIRÁG NÓRA (Budapest, 1990.07.02, anyja neve: Rácz Éva) büntetőjogi felelősségem tudatában nyilatkozom, hogy a szakdolgozatomban foglalt tények és adatok a valóságnak megfelelnek, és az abban leírtak a saját, önálló munkám eredményei. A

szakdolgozatban

felhasznált

adatokat

a

szerzői

jogvédelem

figyelembevételével alkalmaztam. Ezen szakdolgozat semmilyen része nem került felhasználásra korábban oktatási intézmény más képzésén diplomaszerzés során. Tudomásul

veszem,

hogy

a

szakdolgozatomat

az

intézmény

plágiumellenőrzésnek veti alá.

Budapest, 2016. május 17.

Virág Nóra hallgató aláírása

Tartalomjegyzék

1.

Bevezetés ...............................................................................................................3 1.1. Témaválasztás indoklása ................................................................................3

2.

Elméleti háttér ......................................................................................................5 2.1. XXI. századi társadalomszociológia - Napjaink jellemzői .............................5 2.2. Információs társadalom ..................................................................................7 2.3. Napjaink betegségei (avagy a jelen kor bűnlajstroma) ...................................7 2.3.1. Versengés..............................................................................................8 2.3.2. A hagyományok felrúgása ....................................................................9 2.3.3. Elfelejtünk örülni ................................................................................10

3.

Generációk jellemzői ........................................................................................11 3.1. Változó idők és ezzel párhuzamosan változó generációk.............................11 3.2. Generációk sora – Nagyszülőktől az X-ekig ................................................12 3.2.1. Veteránok ...........................................................................................13 3.2.2. A babby boomerek.............................................................................14 3.2.3. Az X generáció ...................................................................................15 3.2.4 Az a bizonyos Y generáció ..................................................................17 3.2.4.1. Posztadoleszcencia .................................................................19 3.2.5. A Z generáció, avagy a Digitális bennszülöttek .................................21

4.

A kapunyitási pánik ...........................................................................................25 4.1. Fogalommagyarázat ......................................................................................25 4.2. Jellemzők ......................................................................................................26 4.3. A munkaerő piaci helyzet vs. a pályakezdő elvárások .................................27

5.

A fiatalok elvárása mind magánéleti, mind karrier síkon a XXI. században .........31

5.1. Kutatási koncepció........................................................................................31 5.2. A jövőképpel kapcsolatos kutatási eredmények bemutatása ........................33

1

5.2.1. Az általános jövőkép jellemzői ..........................................................35 5.2.2. Munkahelyi jövőkép és a tanulmányokkal való elégedettség............39 5.2.2.1. Tanulni jó, de meg is éri? .....................................................40 5.3.2.2. Elvárások a munkaadóval szemben ......................................43 5.2.3. Családi dimenzió – gyerek vállalástól az otthon teremtésig itthon vagy külföldön ...50

6.

Összefoglalás ......................................................................................................51

7.

Irodalomjegyzék

8.

Mellékletek

2

1. Bevezetés

1.1. Témaválasztás indoklása

A kapunyitási pánik jelenségével először egy humán erőforrás témákkal foglalkozó honlap találkoztam. A cikkben a fiatal pályakezdőkre váró kihívásokat és az általuk tanúsított viselkedési formákat tanulmányozták. Az akkor ott olvasott anyag, annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy azonnal elkezdtem keresni a következő és következő cikket, kutatást, a témával kapcsolatos statisztikát. Az első sorban az Y és Z generációt érintő probléma, a kapunyitási pánik, a késői felnőtt korba lépés és a folytonos halogatás vagy a jelentősen megnövekedett versenyhelyzet, mind a felgyorsult 21. századi életünk árnyfoltjai. Véleményem szerint a téma nem is lehetne aktuálisabb és nem is lehetne kevésbé személyes, hiszen jó magam is végzős diákként ezen kihívások előtt állok, így gyakorlatilag a rám váró feladatokat igyekszem megismerni, átlátni, felmérni és esetleg megoldást találni. Felnőni, felelősséget vállalni korábban sem volt egyszerű vagy kevésbé félelmetes, az ilyen jellegű identitás-váltások megterhelőek és egyben komoly döntések egy ember életében. Egy valami biztos, napjaink fiataljainak egyszerre lett több és bizonyos szempontból kevesebb lehetőségük. Több, hiszen a felsőoktatási rendszer már igen komoly és széles palettával várja a tudásra szomjas ifjúságot. A továbbtanulás ma sok esetben egyszerűbb, sokan több alapszakot is elvégeznek, majd később mester kurzuson, szakirányú továbbképzéseken okosítják magukat. Sajnos ezzel párhuzamosan a jelenlegi gazdasági helyzet, a válság, a munkanélküliség magas szintje folyamatos aggodalommal tölti el a friss diplomásokat, pályakezdőket. Itt kell még megemlíteni azt a gondot is, miszerint, összehasonlítva a korábbi X generációval, a jelenlegi Y (és egyébként a Z is) közel sem tudhat magának olyan biztonságos jövőképet, mint annak előtte. Az emberek sok esetben egy életre választottak maguknak munkahelyet, társat, lakóhelyet (de legalábbis országot). Mára ezek az „állandóságok” gyakorlatilag kivesznek a friss generációk életszemléletéből. A felgyorsult, kapitalista világban, ahol az idő válik a legnagyobb kinccsé, az emberek már nem ragaszkodnak semmihez igazán. Minél inkább előtérbe kerül, hogy az információ gyorsan elérjen hozzájuk, a távolságok 3

gyorsabban és rövidebb úton legyenek megtehetőek, a problémák megoldása kevésbé legyen megterhelő. A kapunyitási pánik egy olyan jelenség, aminek véleményem szerint még csak a felületét kapargatjuk. Számomra a téma alaposabb megismerése után egyértelművé vált, hogy a szakdolgozatom témája nem lehet más, mint ez. A személyes vonatkozás és az aktualitás csak még inkább megerősítettek a döntésemben, nem beszélve arról, hogy a társadalmat és gazdaságot is átfogó téma kutatása egyáltalán nem jelentett megterhelést számomra, inkább buzgalommal és izgalommal töltött el, hogy minél többet és többet tudhassak meg és adhassak át.

Szakdolgozatom célja, hogy megismerjem az Y és Z generáció jellemzőit, élethelyzetüket és a rájuk váró kihívásokat valamint, hogy ezt szakszerűen és minél átfogóbban bemutassam az olvasó részére. Szeretném a kutatásom során az interjú alanyaim válaszaiból felmérni a legalapvetőbb félelmeket és jövővel kapcsolatos nézőpontjaikat, hogy ez által átlássam és bemutathassam a jelenség alappilléreit. Érdekel, hogy hogyan látják magukat pár év múlva, hogy milyen elvárásiak vannak a munkahelyükkel kapcsolatban (pozíció, fizetés, munka körülmények, szervezeti kultúra), hogy a családi élet számukra mennyire fontos és milyen értékeket képviselnek. Remélem, hogy a kutatásom és a jelenség bemutatása később segítségül lehet majd a hozzám hasonló cipőben járó végzős hallgatók és fiatalok számára, akik szintén a nagybetűs élet kapuja előtt állnak és félnek, pánikban vannak…. Kapunyitási pánikban.

4

2. Elméleti háttér A jelenség átfogó megismeréséhez, szükséges egy elméleti alap, de még inkább lényeges a kutatásom eredményeinek részletes ismertetése. Fontosnak tartom, hogy a nagyobb halmaztól az egyre kisebb felé haladjunk, így az általános társadalmi „betegségektől” indulva jussunk el a specifikusabb probléma a kapunyitási krízis felé. Először is szeretném bemutatni a 21. századi ember élethelyzetét és a benne rejlő problémákat, azokat az élethelyzeteket és negatívumokat, ami a kapunyitási pánik jelenségének kialakulásához vezetett. Később a generációk szeparált bemutatás következik, amit egyből az Y és Z időszakban született egyének összehasonlítása követne a kép teljessé tétele érdekében. Végül pedig magát a kapunyitási pánikot veszem górcső alá, ahol az eddigi szakirodalmakból megismert tudás anyagot próbálom összesűríteni, kiemelve a leglényegesebb pontokat és jellemzőket.

2.1. XXI. századi társadalomszociológia - Napjaink jellemzői A korábbi társadalmakban, a törzsi és feudalista időszakban az egyén jogai komolyan korlátozva voltak, röghöz kötött, alárendelt életet élt. Később a reneszánsz beköszöntével feléledt egy, az egyénre koncentráló, magának szabadságot kivívó és kikövetelő szemlélet. A felvilágosodás még tovább erősítette az én-központú gondolkodásmódot és a társadalom még több lehetőséget követelt magának. Nőtt az iskolázottság mértéke, az írni-olvasni tudó értelmiség létszáma, amely azt is eredményezte, hogy a tanult egyéneknek sikerült a ranglétrán is előrébb jutniuk. Nem csoda tehát, hogy a folyamatos fejlődési vágy nyomán, bekövetkezett egy ipari forradalom. (BUZGOVICS, Z. 2010) Kopátsy Sándor szerint az igazán nagy fordulópontot, az úgynevezett klasszikus kapitalizmus megszűnése jelentette. Korábban inkább az volt jellemző a társadalomra, hogy tőkehiányban szenved, a munkaerőpiacon a kereslet elsősorban mennyiségi volt, mint inkább minőségi. Sokkal aktívabban működött a térségek között a munkamegosztás, a különböző fejlett és kevésbé fejlett gyarmatok esetében jelen volt a komporatív előnyök kihasználása. (KOPÁTSY S. 1992.)

5

Napjaink fogyasztói társadalma minden szinten elősegítette azt a fajta öntudatra ébredést, ami jellemez minket. A fogyasztói társadalom 4 fő ismertetőjegye Kopátsy szerint: (KOPÁTSY S. 1992) A. technikai forradalom következményeképpen az élet színvonal, mind kulturális, mind gazdasági szinten nagymértékű javuláson ment keresztül, mely most először nagy tömegeket érintett. B. a demokrácia széles körben elterjedt és ennek következtében lehetőség nyílt a korábban kevésbé jó módú lakosság részére is az oktatás nyomán felemelkedni ezzel megszűnt az alapvető nélkülözés C. az egyik legfontosabb sajátosság, hogy most először a tudás nagyobb értékké vált, mint a nyersanyag (ami egyébként a keleti kultúrában már sokkal korábban jelen volt mint a nyugati társadalmakban) D. megszűntek a gazdasági értelembe vett határok, a független államok, ahol az jellemző, hogy „már nem az állam irányítja a gazdaságot, hanem a világgazdasági erőkhöz kell az államnak gazdaságpolitikájával igazodnia” (KOPÁTSY S. 1992. p 65) 1. ábra A társadalmi értékek transzformációjára ható folyamatok

Mivel az emberek élete egyre jobb lett, és egyre többeknek volt

lehetősége

az

egyéni

fejlődésre, azt hihetnénk, hogy manapság még erősebbé vált és az egyén szabad akarata és szabad jelleme, még inkább ki tudott/tud bontakozni.

Ezzel

ellentétben

viszont napjaink társadalmának nincs

önálló,

személyes

értékrendje, mind inkább a külső hatások és elvárások „foglyai”. Forrás: Bugovics Zoltán Társadalmi értékek és identitás kialakulása 4. oldal (2010)

6

(BUGOVICS Z. 2010)

„Ezek mögött húzódó értékrend a társadalom domináns reprezentációi szerint tagozódik, azaz a meghatározó értékek és normák alakítják a személyiség értékrendjét”. (BUGOVICS Z. 2010 p4)

2.2. Információs társadalom A rohamosan fejlődő világunkban nem mehetünk el a technológiai fejlődés fontossága és az emberekre gyakorolt hatása mellett. Az információ nem más, mint egy tudásanyag, adatok összessége mely hasznos tartalommal bír. A társadalom pedig egy (földrajzi helyhez, kultúrához, államhoz köthető) emberi kapcsolati rendszer. Ez a két pontos definíció elengedhetetlen a fogalom teljes megértéséhez. Így együtt a jelentésük új értelmet kap. (PINTÉR R. 2007) „Olyan társadalom, ahol az információ és az azzal kapcsolatos jelenségek (így a tudás, a kommunikáció, az adatok, az informálás, a gondolkodás és az adatfeldolgozás) a korábbinál fontosabb, központi szerepbe kerülnek, meghatározzák az emberi kapcsolatokat, a társadalmi átörökítést (a folyamatosságot), a térbeli kötődést, az intézményeket, a kultúrát és magát a nemzetállamot is.” (PINTÉR R. 2007 p21) Elmondhatjuk azt, hogy erős a kapcsolat, de egyik sem erősebb a másiknál, kölcsönhatásban vannak egymással. Amennyiben változik a társadalmi összetétel, úgy igazodnak hozzá kommunikációs csatornák, technológiák és fordítva. (KINCSEI A. 2007) Napjainkra elértünk egy olyan szintet, amelyben a digitális információ áramlás a kultúránk szerves részévé vált. Ezzel sok korábbi hagyomány, értékrend felborult, a felgyorsult világban egyre nagyobbak az elvárások mind mennyiségi és minőségi szempontból is. (RAB Á. 2007) Mindenre azonnal van szükségünk a világ bármely pontján.

2.3. Napjaink betegségei (avagy a jelen kor bűnlajstroma) Ahogy azt már korábban is említettem, a 20. századba bekövetkezett változások és a fejlődés mértéke olyan hatalmas volt, hogy sajnálatos módon ezt a társadalom nem úszhatta meg következmények nélkül. 7

Az 1903-ban született, Konrad LORENZ, aki a modern etológia és magatartáskutatás egyik úttörője volt (Wikipédia.hu – Konrad LORENZ), egyik könyvében összefoglalja, hogy (véleménye szerint) mik az emberiség jelenlegi és később rá leselkedő veszélyei. Tanulmánya, a civilizált emberiség nyolc halálos bűne, oly annyira remekmű és a témámhoz is kapcsolódó anyag, hogy ebből szeretnék kiemelni három, a kapunyitási pánikra is komolyan ható fejezetet és az olvasónak röviden összefoglalni.

2.3.1. Versengés Az emberiség viselkedése olyan irányban kezdett el torzulni, ami nyomán a fennmaradási esélyeit egyre komolyabban rombolja, gyakorlatilag egy önpusztító üzemmódba lépet. Elindított egy olyan belső szelekciós folyamatot, amit tudtán kívül saját maga irányít. Az emberek szép lassan elfeledkeznek a valós értékekről és lassan már csak annak tudnak örülni, ha saját vetélytársaikat le tudják győzni valamiben. Folyamatosan hajszolnak egy valótlan képet, többet és többet akarnak, sokszor irreális lemondások árán. A pénz és a fogyasztási javak váltak az érdeklődés középpontjává, amit sajnálatos módon a politikai és gazdasági környezet csak megerősít az emberekben. Folyamatos frusztrálással, hogy nem elég jók, de lehetnek azok, ha ezt vagy azt megteszik és megveszik, szép lassan elérték, hogy az emberek folyamatos szorongástól szenvedjenek. „Ő ugyan is egy gépezet, aminek a félelem az üzemanyaga”. (K. LORENZ 2001 p14) A nagy hajsza és rettegés közben pedig valahol út közben elveszítjük a legnagyobb értékünket, saját magunkat. Nem hagyunk időt a befelé fordulásra és az önmegfigyelésre, mert tartunk tőle, hogy amit ott találunk, túlságosan is távol áll attól, amit szeretnénk ott látni. Így hát beteges módon próbáljuk lekötni és elterelni a figyelmünket a valós dolgokról és helyette engedjük, hogy a fogyasztói társadalom beszippantson minket. (K. LORENZ, 2001) „Ezért igen rövidlátó a kapitalista uralkodó osztály, ha továbbra is folytatja a fogyasztók megjutalmazását életszínvonaluk növelésével, miközben arra idomítja őket, hogy továbbra is folytassák a vérnyomásnövelő, idegőrlő versenyfutást társaikkal.” (K. LORENZ 2001 p15)

8

2.3.2. A hagyományok felrúgása A következő pont, amit szeretnék megosztani és bemutatni a 7. fő bűn, a tradíciók lerombolása. A jelenleg 20-as éveit megkezdő Z generációnál, ez a jelenség már majd, hogy nem természetesnek mondható. Azzal, hogy a korábbi generáció mindegyre szembe akart szállni elődeivel és beképzelt módon úgy gondolta, hogy ő már pedig sokkal jobb, mint a szülei vagy nagyszülei felrúgta az eddigi tradíciókat. Konrad szerint a mai felvilágosult generáció hajlamos azt hinni, hogy a korábbi tudásanyag, ami hagyományokként raktározódott el a köztudatban és esetleg tudományosan nem alátámasztható, már nem is érték. Így gondolkodás nélkül vetik el őket, megbélyegezvén azokat az okkult, elavult vagy a babona jelzőkkel. A különböző kultúrcsoportok szeretik megkülönbeztetni magukat a többi embertől, többi közösségtől, feljebbvalónak és jobbnak titulálni azoknál, akik nem minden esetben az ő nézeteiket vallják. A mai fiatalok elvetik a népviseletet, a katonai egyenruhát, de közben észre sem veszik, hogy azzal, hogy ők punkok, rockerek, hipszterek ugyan úgy, egy szabályok szerinti viseletbe öltöztetik magukat. Azt is látnunk kell, hogy a hagyományok elleni komoly ellenszenv odáig is kiterjed, hogy gyakorlatilag a baby bommer generációtól kezdve (1900-as évek közepe) a szülői minta sok esetben a kerülendőt jelentette. Ha a korábbi generáció komoly meggyőződéssel vallott egy elvet, azt a rá következő gondolkodás nélkül elvette, pusztán a lázadás miatt. A családmodell szép lassan összeomlik a rohanó világban, aminek következtében a legfrissebb generációk kapcsolatteremtő képessége jelentősen megromlott. (K. LORENZ, 2001)

„Akik gyűlölnek bennünket, azokkal igen nehéz jót tenni. Nagyon nehéz lesz megértetni velük, hogy mindaz, ami a kulturális fejlődés során keletkezett, az ugyanolyan pótolhatatlan és csodálatra méltó, mint az, ami a törzsfejlődés folyamán jött létre, nehéz lesz velük megértetni, hogy a kultúra kioltható, akár egy gyertyaláng.” (K. LORENZ 2001 p33)

9

2.3.3. Elfelejtünk örülni Az utolsó bűn (amit szeretnék bemutatni) a szerző „az érzelmek fagyhalálának” hív. Erre a jelenségre nem csak Konrad hívja fel a figyelmet, ahány tanulmányt olvastam a generációs különbségekkel kapcsolatban, rendre mindenhol megjelent ez is a felsoroltak között. Tulajdonképpen itt arról van szó, hogy mint minden élőlény, az ember is alapvetően

kétféle

ellentétes

irányú

reflektálásra

képes,

az

örömre

és

a

bánatra/bosszúságra. Ebből a kölcsönhatásból jön létre az, hogy a megszerzendő jó, örömet okozó dologért mennyi negatívat képes elviselni vagy éppen mennyi pozitívot hajlandó feláldozni. Ez azért nagyon érdekes, mert az által, hogy a boldogságot és elégedettséget kiváltó dolgok eléréséért egyre kevesebb áldozatot kell meghoznunk, az értékük pontosan ugyan olyan ütemben csökken. A fejlődéssel párhuzamosan az emberi elvárások is az egekbe szöktek és sok esetben természetesnek könyveljük el a jót és megfeledkezünk arról, hogy akár csak pár évvel azelőtt ez még messze nem így volt. Elindult egy folyamatos vágy az újabb és újabb ingerek után. Ha kitűzünk magunk elé egy célt és azt végül sikerül elérnünk, már csak ideig óráig tudjuk élvezni annak felemelő érzését, utána azon kapjuk magunkat, hogy elmúlt a varázs és újra áhítozunk valami még jobb és még kecsegtetőbb után. (K. LORENZ, 2001) „Az újdonságvágy (neofília) nagyon is kapóra jön a nagyvállalatoknak,…ennek köszönhetően ezt a jelenséget tisztes üzleti haszonná alakítják” (Konrad LORENZ 2001 p20)

10

3. Generációk jellemzői

3.1 Változó idők és ezzel párhuzamosan változó generációk Az elmúlt pár évtizedben a világ és az emberek igen komoly változásokon mentek keresztül, az élet minden területén. Az információs társadalom eljövetele bizonyos területeken felgyorsította az életünket, sok esetben viszont hosszú évekkel, akár évtizedekkel eltolta azokat a döntéseket, élethelyzeteket, felelősség vállalási hajlandóságot, ami a korábbi generációkat összességében jellemezte. Míg a 70-es években egy 20-as évei elején járó fiatal gyakorlatilag megkezdte a felnőtt kort, addig ez az út napjainkra sokkal hosszabbá vált és inkább a 20-as évek végére, a 30-as évek elejére jellemző. Korábban természetesnek számított, hogy huszonegy-két évesen valaki megállapodott, családot alapított, lezárta a tanulmányait és munkát keresett. Meghozta azokat a hosszú távú döntéseket, amiket ma komoly vonakodás és kalibráció után mernek meglépni az emberek (ARNETT J.J. 2000). Sokan csak akkor eszmélnek rá, hogy az általuk választott ösvény, nem is tetszik nekik, amikor már ott a kezükben az áhított és esetleg nehéz munkával megszerezett diploma. (LUKÁCS F. 2007) „Véglegesnek tekinthető identitás csak a harmincas évek végére alakul ki, ám még ezután is tapasztalható benne változás” (KÉZDY A. 2010). Egyes teóriák azonban úgy vélik, hogy egész életen át váltakozhat az, hogy mivel is szeretnénk foglalkozni. Ennek viszonylag egyszerű magyarázatot tulajdonítanak, még pedig, hogy az illető folyamatosan változik és próbál dűlőre jutni a saját belső késztetése, vágyai, illetve a való élet kínálta lehetőségek között. (HORVÁTH T. 2007) Magyarországon az 50-es években a családon belüli tegeződés sem volt elképzelhető, egy-két évtizeddel később megjelent egy két helyen a vezetékes telefon, még egy évtized és már mindenki a színes tévéje előtt tölti az estéjét és nem a körfolyosós gangon a szomszéddal csevegve. A születési évemben (1990) a rendszerváltást követően egy olyan szabadság szakadt a nyakunkban, amivel nem igazán tudunk mit kezdeni, sőt kialakul egy félelem, frusztráció a túl sok lehetőség okozta bizonytalanság miatt. A 2000es években pedig már az emberek nagy része aktívan használja a világhálót és éli a mindennapjait úgy, hogy gombnyomásra rendelhet barátokat magának. (TARI A. 2010)

11

3.2. Generációk sora – Nagyszülőktől az X-ekig Az általam vizsgálni kívánt kapunyitási „frász” első sorban az Y és Z korcsoportot érintő válság, de ahhoz, hogy megértsük az ő félelmeiket, ismernünk kell azt, hogy honnan indul és milyen változásokon ment át a társadalom az elmúlt 100 év során. A korcsoportok időrendi sorendben a következők: 2. ábra Kissné András Klára Generációs csoportosítás 2014 A GENERÁCIÓ ELNEVEZÉSE Veterán (csendes) generáció Baby boom generáció

SZÜLETÉSI IDŐ 1925-1945

X generáció

1965-1979

(Coupland, 2007) generációs műve után

Y generáció

1980-1994

Z generáció

1995-

Az X generáció után következő Az Y után következő

Alpha vagy Új csendes generáció

2010-

1946-1964

AZ ELNEVEZÉS EREDETE A világháborúkat megélt generáció A II. világháború utáni népességrobbanás gyermekei

A Z után következő α (alfa) generáció

Forrás:Kissné András Klára Generációk, munkaerőpiac és a motiváció kérdései a 21. században (HR magazin online, 2014)

12

Ahogy a lenti összefoglaló ábrán is jól látszik, a tényezőkhöz való hozzáállásuk gyakorlatilag minden területen különbözik. Míg a Baby boomerek megfontolt, tudatos utat jártak be, addig az általam képviselt generációnak már nem áll szándékában megalkudni és elfogadni a rá irányuló korlátozásokat. Ezeket a differenciákat és ellentéteket szeretném most egy kicsit részletesebben bemutatni a következő pár oldal keretein beül. 3. ábra Kissné András Klára A generációs eltérések megnyilvánulásai

Forrás: Kissné András Klára Generációk, munkaerőpiac és a motiváció kérdései a 21. században (HR magazin online, 2014)

3.2.1. Veteránok Ha visszamegyünk egészen a ’20-asmunkaerőpiac ’30-as évekhez, a mostani déd és Forrás: Kissné András Klára Generációk, és a motiváció kérdései aidejében 21. században magazin online, 2014) nagyszüleink és az ő (HR szemüvegükön keresztül nézünk a jelenkori ifjakra, talán a legtöbbjüknek az tűnik fel, hogy ma már nem dívik egy azon munkahelyen eltölteni az életüket és 40 év aktív munkaviszony után, dicsőséges keretek között visszavonulni. (TARI A. 2010) Régen

volt

értéke

egy szakma

megszerzésének

és

az

abban

való

tevékenykedésnek, így aki kellő évet eltöltött az adott területen, komoly tapasztalatra tett szert, amit a kevésbé szakavatottak respektáltak. (Kissné A. K. 2014, HR magazin online). A fiatal generáció tagjai esetében inkább az vált jellemzővé, hogy vagy évente váltogatnak álláshelyet, vagy azzá válnak, amit még az „építők” idejében üldöztek, közveszélyes munkakerülővé. (TARI A. 2010) A veterán nemzedék még stabil értékkel

13

rendelkezett, szigor és fegyelem jellemezte a családi létet és ezt a magatartásformát a munkahelyen is megtartották. Precízek és kitartóak voltak, soha nem volt számukra ledegradáló dolgozni. (KISSNÉ A. K. 2014, HR magazin online) Ha csak a saját nagyszüleimre gondolok, észre veszem, hogy milyen komoly eltérések vannak az értékrendjeinkkel kapcsolatban. A világháborút aktívan megélt generáció, sokkal jobban előre tervez, mint ahogy azt ma bárki is megtenné. Náluk még egy ház, egy föld birtoklása érték volt, generációról generációra szállt (sőt, akár több korcsoport is meg kellet, hogy férjen egymás mellett). A családok jelentősen magasabb létszáma nyomán és a bizonytalan helyzet következtében, saját bőrükön tanulták meg azt, hogy hogyan kell beosztani és tartalékolni az ingóságaikat. Nem volt lehetőségük folyton változtatni mindenen, a földjük és házuk egyfajta röghöz kötöttséget eredményezett, így sem a munkában sem a magánéletben nem keresték a változást és nem feltétlenül akartak új dolgokat felfedezni. Nem fecsérelték felesleges dologra a pénzüket, nem menekültek a problémák és felnőtt léttel járó kihívások elől és végképp nem vágytak nélkülözhető státusz szimbólumokra.

3.2.2. A babby boomerek Az őket követő nemzedék, a Baby boomerek, avagy a „dermográfiai robbanás gyermekei” (KISSNÉ A. K. 2014, HR magazin online). Ők azok, akik már sokkal többre vágynak, ki akarnak lépni a társadalmi elvárások és a hagyományok szabta keretből és saját úton akarnak járni. Nem csak a lehetőségük, de az igényük is megnő a tanulásra és a karrierre. Igaz, nem volt könnyű dolguk, hiszen a rendszerváltást követően a biztonságot nyújtó állami szférából, egyszer csak az információs társadalmi szabályok által vezérelt, kapitalista multik világában találták magukat. Meg kellett tanulniuk eladni magukat és menedzselni az életüket. (TARI A. 2010) (KISSNÉ A. K. 2014, HR magazin online) A veteránoktól megszokott munkamorál esetükben továbbra is megmaradt. Fegyelmezett, elhivatott, hűséges és alázatos munkaerők, akik nem riadnak meg a kihívásoktól és nem váltanak olyan könnyen állást, mint utódaik. Ennek köszönhetően, kellő mennyiségű és minőségű tudásra és jártasságra tettek szert a szakmájukban, ami a cégek számára nagy érték és keresendő is. 14

Bennük még meg van az a fajta felelősségtudat, amit a szüleiktől örököltek és vettek át. A háborúkat megélt veteránok élete sok esetben a „parancs” teljesítésről, illetve a kötelesség diktálta normákról szólt. A 1946 és 1956 között születettek tisztelik a hagyományokat és gyermekeiket is igyekeztek úgy nevelni, hogy ne vesszen ki belőlük minden értékkel szembeni alázatosság (ennek ellenére a társadalmi változások ezt nem hogy nem segítették el, de jelentős mértékben hátráltatták, lásd a II.3.2.fejezet). Igaz, nem volt annyira viszontagságos a létük, mint szüleiknek, de mégis ők azok a szerencsétlenül járt generáció, akiknek olyan próbatételekkel kellett szembenézniük, mint például a rendszerváltást követő munkanélküliség, amikor is az állami cégek megszűntek és rájöttek, hogy nincs szükség a legtöbb alkalmazottra a szektorban, hiszen azok sok esetben csak „mondva csinált” pozíciók voltak a statisztikák javítása (a 100%os foglalkoztatottasság fenntartása érdekében). A rendszerváltást követő nehézségek végül, abban is megnyilvánultak, hogy az ő tudásuk a szakmában lehet, hogy megingathatatlan, de a feltörekvő X és Y generáció már ácsingózik a helyükre. Mivel korábban nem ezt az őrült munkatempót szokták meg (nem beszélve arról, hogy nyilván a kor előrehaladtával könnyebben is fárad az ember), már nehezen veszik fel a versenyt fiatalabb társaikkal. A technológiai felkészültségüket gyakorlatilag nem lehet egy lapon említeni mondjuk egy X vagy egy Y generációséval szemben ( a Z-t azért nem sorolom ide, mert ők még túl fiatalok ahhoz, hogy beszálljanak a megmérettetésbe). Ez természetesen frusztrációhoz vezet, hiszen bennük is erős a megfelelési kényszer. A munkaerőpiacon nőttek az elvárások és ezért „sokan közülüknek komoly szorongásokkal kellett megküzdeniük, mire kialakították önmaguk „eladható” formáját”. (TARI A. 2010 p 21)

3.2.3. Az X generáció Az 1965 után, de még 1976 előtt született korcsoport nem más, mint az X generáció. Bár ahány cikk, annyi elnevezés, a legáltalánosabb elnevezések: Nomádok, Digitális bevándorlók, vagy ami talán a legtalálóbb az átmeneti generáció. Ők azok, akik már beleszülettek ebbe az újfajta életmódba és hamar megtanulták a túlélés alapszabályait. Ez a korosztály az, akik a ’90-es években bekövetkezett rendszerváltást még serdülő ifjúként élte meg, így az addig tanult szocialista alapokat rögtön el is felejthették és villámgyorsan meg kellett szokni az új helyzetet. 15

Hamar rájöttek, hogy a siker kulcsa 3 fő komponensen múlik, még pedig: -

az információ birtoklása (tájékozottság, szakmai jártasság)

-

a megfelelő kapcsolatok (legyen az érdek vagy baráti alapú)

-

a minél korábban történő reflektálás

Ezen kombinációk együttes megléte tudja biztosítani számukra azt, hogy versenyképes tudást biztosítsanak a munkaerőpiacon. (STEIGERWALD K. 2014 – Kulturaonline.hu) Ellentétben a baby boomosok tapasztalataival, a „nomádoknak” gyorsan szembesülniük kellett azzal, hogy a munkahelyek már nem egy életre szólnak. Az x generáció már „részese az információs technológia robbanásszerű fejlődésének, látta, ahogy az írógépet felváltotta a számítógép, de mégis szívesebben ír kézzel és telefonál e-mail helyett” (TARI A. 2010 p23) Ezek az ellentétek azok, amik miatt még csak „digitális bevándorlóként” emlegetik őket. Hiszen nem csak, hogy ismerik, de aktívan használják is a modern kor újdonsült vívmányait, de azért szeretnék vissza-vissza nyúlni a hagyományokhoz. Nincs előttük egy példa, amit követni tudnának, hiszen ők az elsők, akiknél a karrier, sok esetben elsőszámú prioritást élvez a családalapítást háttérbe szorítva. A munkahely elvesztése miatt kialakult szorongás több negatívumot is hordoz magában. A munkaidő jelentősen megnő, a szabadidő értéke lecsökken, és ez ahhoz vezet, hogy a családi és baráti kötelékek meglazulnak, megszűnnek. Egyre magasabb lesz a válások száma, hiszen sok esetben a hétvégéket vagy a családra szánt estéket az irodai kötelezettségek oltárán áldozzák fel. A folyamatos aggódás eredményeképpen elveszik a felhőtlen öröm érzése.(TARI A. 2010) Most először figyelhető meg, hogy generáció tagjai a saját lelki világuk kutatásával is fogalakoznak, érdeklődnek a filozófiai vonatkozású témák iránt. (STEIGERWALD K. 2014 – Kulturaonline.hu) Néha kicsit úgy érződik, hogy a nagy rohanás és állandó versenyhelyzet közepette próbálnak választ kapni arra, hogy miért is csinálják ezt, de főleg, hogy megéri-e?! A munkamoráljuk és a munkához való hozzáállásuk példa nélküli, ők azok, akik még hajlandóak komoly energiákat belefektetni egy projektbe, hegyeket megmozgatni, ha arra van szükség. Sok esetben olyan családokban nőttek fel, ahol mind a két szülő aktív dolgozó volt, ők lettek az úgynevezett, önállóságra kényszerített, „kulcsos gyerekek”. Ez 16

sokban hozzájárult a későbbi munkamoráljukhoz is, hiszen értékelik, ha saját felelősségi és döntési jogkörrel rendelkeznek, egyedül is könnyedén feltalálják magukat, nem vágynak a folyamatos irányításra. (STEIGERWALD K. 2014 – Kulturaonline.hu) (KISSNÉ A. K. 2014, HR magazin online) Tanulmányaikat sokkal tudatosabban végezték, sokan idősebb fejjel is visszaültek az iskolapadba, nyelveket, informatikát tanulni vagy másoddiplomát szerezni. Tagadhatatlanul a tudás lett a legfontosabb tőke. A Tudástársadalom (amelyben élünk) lényege is az, hogy az információ birtoklása felértékelődött, gyakorlatilag a hatalom és a siker záloga lett. Létrejött az úgynevezett „tanuló társadalom”, amely az alapját képzi a tudástársadalomnak. (BUGOVICS Z. 2010) Itt, az X generációnál kezdődött tehát az a folyamat, ami később a jelenlegi Y és Z (később Alfa) csoportok jellemzőire oly nagy hatással volt. Hiszen itt kezdődött meg egy olyan jellegű forradalom, ahol az egyén egyre erősebben próbálta érvényesíteni saját akaratát mind a munka világában, mind a személyes életében. Nem riad vissza a vélemény nyilvánítástól, tudatosan építi a karrierjét és tudja, mik azok az áldozatok, amiket meg kell hozni, hogy a karrierjük folyamatosan felfelé ívelő legyen. Kezdi megszokni, hogy a stressz, bizonytalanság és a sikertelenségtől való rettegés a mindennapjai velejárója. Sokat agyal, kombinál és szervez. Sokat kopik a családi és baráti kötelékek erőssége, ami szintén egy visszafordíthatatlan folyamatot indít el a felé, hogy az emberek gyakorlatilag minimálissá csökkentsék a társas, személyes kapcsolataikat. Visszafordíthatatlan lavinát indítanak el (talán), egy olyan jövőképet festenek meg, ahol a következő generációra nem sok jó vár.

3.2.4 Az a bizonyos Y generáció Az egyesek szerint 1976, mások szerint inkább a ’80-as évek elejétől a ’90-es évek közepéig születettek, a millennium gyermekei, azok, akik felrúgnak minden eddigi szabályt és a hagyományok arcába röhögnek. Egy olyan fokú öntudatra ébredés jelenik meg náluk, mi a korábbi társadalmakban nem volt vagy sokkal kisebb mértékben volt jellemző. Bele születnek a technikai forradalomba, nem ismeretlen számukra az internet, számítógépek és okos telefonok világa, egyre komolyabban függnek az ilyen jellegű vívmányoktól.

17

Teljesen új világot építenek mind a kapcsolati, magánéleti és munkahelyi vonatkozásban. Nem hajlandóak folytatni azt, amit a szüleik elkezdtek, nem akarnak megalkuvások között élni. A komolyabb kötődés, lojalitás vagy az idősebb generációk tisztelete kiveszik belőlük. Látták, hogy az X-eseknek mit kellett letenniük az asztalra, hogy az életük egy állandó mókuskerékké vált, ahol soha nem tudják utol érni magukat és ők ezt nagyon nem akarják. Úgyis nevezik őket, hogy a fordított szocializációs generáció, Régen a (például baby boomerek) az előttük lévő korcsoportoktól tanulták meg az élet alapvetői dolgait, ők rendelkeztek a tudás „hatalmával”. Az újabb generáció azonban saját maguk szerzik meg a számukra szükséges információkat a technikai fejlődést erősen kihasználva, így a korábbi tudás megszerzésére irányuló szocializáció gyakorlatilag 180 fokos fordulatot vett. (CSEPELI GY. 2013) A társas kapcsolataikat tekintve a digitális világhálón való közösségi építés kerül előtérbe. Mivel alapvetően nyitottak és több nyelven beszélő, felvilágosult emberek alkotják ezt a csoportot, a multikulturalizmus nem ismeretlen fogalom számukra. Nincsenek kőbe vésett országhatárok számukra, az önmegvalósítás egyik eszközeként jelenik meg a külföldi tanulmányok és munkavégzés iránti igény. Alapvetően az ő életükben már a társas, személyes kapcsolatok értéke lecsökken, viszont a (megfelelő, nívós, trendi) közösséghez való tartozás komolyan felértékelődik. Ezt azonban a netes portálokon, blogokon meg tudják tenni. Így tartják fent saját magukban azt az illúziót, hogy tartoznak valahova és fontosak. Hiszen ezt a munka világban egyre kevésbé tudják megélni. Egyedülálló helyzet alakult ki a munkaerőpiacon is az ő érkezésükkel. Érdekes és paradox az, hogy míg egyre nehezebb állást találni, sokkal magasabb elvárásoknak kell megfelelni és a munkahelyek száma is egyre csökken, addig ez a generáció az, aki gyakorlatilag már nem hajlandó megalkudni. Komoly energiákat fektetnek a tanulmányaikba, sokszor hosszú évekig elhúzzák ezt az időszakot és ezért kapni is akarnak valamit. Általában irreálisan sokat. A karrier terveikre és fizetési elvárásaikra is egyaránt abszurdak. Úgy akarnak súlyos összegeket keresni és pár év alatt vezetők lenni, hogy bár ügyesek, kreatívak és tanulékonyak, nem fektetnek plusz energiákat a munkahelyükön való megfelelésbe. Ők aláírták a szerződésükbe, hogy 8 és fél órát fognak dolgozni, de egy perccel sem többet (ha csak nem fizetik ki a túlórájukat). Kifejezetten

18

taszítja őket, hogy be legyenek korlátozva, így a korábbi generációkkal ellentétben ők már nem olyan készségesek és lojálisak. Gyakran váltanak munkahelyet, ha valami nem tetszik nekik, tovább állnak. Az X-esek persze rosszallóan nézik ezt a megregulázhatatlan és nem törődöm hozzáállást. Míg nekik komolyan meg kellett küzdeniük minden elismerésért, addig az y-osok félelmet nem ismerően szállnak szembe az addig oly jól bevált (beváltnak tűnő) nézetekkel. (KISSNÉ A. K. 2014, HR magazin online) Sokszor emlegetik úgy őket, mint az „én, én, én” vagy a „mindent akarok és azt most” generáció. Az egyén előtérbe helyezése fontos számukra, az önkeresés és önmegvalósítás még erősebben van jelen, mint a korábbi nemzedékekben. A karrierista nézeteikre tekinthetünk narcisztikus életszemléletként is, azt azért be kell látnunk, hogy a fogyasztói társadalom erősen megköveteli az ilyen típusú hozzáállást. A média egyre erősödő hatása, amiben azt sulykolják, hogy legyél jobb, erősebb, szebb, gazdagabb, egyszerűen megköveteli, hogy az egyén magára és a saját útjára koncentráljon. Hiszen a munka mellett bele kell férni az idejükbe az edzésnek, a státusz szimbólumnak számító helyek meglátogatásának, a nyelvtanfolyamnak, a vásárlásnak, stb stb stb. Izgalmas azt látni, hogy amennyire küzdenek a korlátok és szabályok ellen, paradox módon mégis nagyon komolyan jelen van az életükben a függés és sokkal jobban irányíthatóak, mint az hiszik. Ahogy azt korábban Bugovics Zoltán tanulmánya nyomán említettem, hogy bár látszólag szabadon döntünk, igazából a fogyasztói társadalom kellékei vagyunk és az általuk alakított trendeket követjük úgy, hogy észre sem vesszük és teljes mértékben a magunkának érezzük a választásunkat. De nem csak ez az egy ellentmondásos kérdés, ami az Y-osok esetében megjelenik, hanem az, hogy sokkal később szánják rá magukat az önálló életre. Később költöznek el, később alapítanak családot és létrejön egy eddig ismeretlen szakasz az életükben, ami a serdülőkor és a felnőtté válás között helyezkedik el, amit posztadoleszcens életszakasznak hívunk.

3.2.4.1. Posztadoleszcencia Ez röviden azt jelenti, hogy meghosszabbodik a kamaszkor és kitolódik a felnőtté válás időszaka. Ez a legtöbb esetben azzal, jár, hogy az egyén csak a harmincas éveiben 19

költözik el otthonról és ez által létrejön egy ilyen korábban ismeretlen jelenség, amikor bár jogilag önálló, felnőtt emberről beszélünk mégis szociológiai értelemben egy szülőktől függő gyerekről. Mivel egyre nehezebb a munkaerőpiacon elhelyezkedni, mind a fiatalok irreális elvárásai, mint a kedvezőtlen gazdasági helyzet miatt, így sokan úgy döntenek, ezt a nem túl kecsegtető és frusztráló élethelyzetet, mint a pályakezdés és szuverén élet megkezdése, inkább egy későbbi időpontra halasztják. Vannak akik, papírhalmozásba kezdenek, mások úgy gondolják, hogy a fizetésük még nem elég arra, hogy egy lakás fenntartása (rezsi, bérleti díj, hitel törlesztés, stb) mellett, azt az életszínvonalat is biztosítsák maguknak, amit egyébként (szerintük) jogosan megérdemelnek és elvárnak. (MOLNÁR É. 2014) „A posztadoleszcensek szüleik nemzedékénél hamarabb kezdik a szexuális kapcsolatokat, korábban kezdenek dönteni arról, hogy hol és hogyan töltik a szabadidejüket, de tovább járnak iskolába, később házasodnak és vállalnak gyereket”. (MOLNÁR É. 2014 - METSZETEK 2014/1. szám p 360) 4. ábra Korfa az 1980. és 2001. évi népszámlálás szerint Ez az oka annak, hogy a fejlett országokban,

főleg Európában

és

jellemzően

Magyarországon

is

csökkeni kezdett a lakosság száma és a korfa

jelentős

torzuláson

ment

keresztül. A KSH Népességtudományi Kutatóintézetének egyik kiadványában azt vizsgálja, hogy Magyarország népessége hogyan fog változni 2060ig. Az eredmény röviden és tömören elkeserítő. Alaptendenciává fog válni a népesség

megfogyatkozása

társadalom Forrás: Wikipédia, Magyarországi népszámlálások

elöregedése

és és

a a

gyermekvállalási hajlandóság ilyen

ütemű

csökkenése

mellett nem sok jóra számíthatunk. Elmondásuk szerint még egy igen komoly, pozitív 20

irányú változás sem előzhetné ezeket az trendeket, inkább csak mérsékelné azt. (KSH, Népnevelési hírlevél, 2013)

De a következő képen megfigyelhetjük, hogy az eddig említett generációk, milyen arányban vannak jelen a munkaerőpiacon és nem nehéz belátnunk, hogy elég erőteljesen elmarad az utánpótlás. Jól látható, hogy az egyre 5. ábra Kissné András Klára Céges generációs korfa jobban kitolódó felnőtt kor, tehát a posztadoleszcencia, az információs

és

fogyasztói

társadalom árnyoldali milyen hatással vannak a mostani és most következő generációkra. Ezeknek az ismeretében, most tehát

lássuk

a

jelen

kor

feltörekvő generációját, a Z vagy más néven IT generációt.

Forrás: Kissné András Klára Generációk, munkaerőpiac és a motiváció kérdései a 21. században (HR magazin online, 2014)

3.2.5. A Z generáció, avagy a Digitális bennszülöttek Egy az interneten közzé tett kép jelmondata gyakorlatilag összefoglalja ezen nemzedék jellemzőjét, „születéstől fogva kapcsolatban”. Mivel már egyáltalán nem ismeretlen számukra a digitális világ, hiszen a kezdetektől fogva ezt látták, ezt találják normálisnak. Kicsi gyerekkoruktól kezdve használják a számítógépeket, telefonokat, digitális eszközöket a legapróbb tétovázás vagy értetlenség nélkül. Egyre több kutatás jelenik meg velük kapcsolatban, ezt bizonyítja az is, hogy már létezik olyan weboldal, ami az ilyen irányú tanulmányokat szedi egy csokorba (www.zgeneracio.hu). Olyan nagy talányok lettek a korábbi generációk (főleg a baby bommerek és az x-ek) számára, hogy most mindenki azon munkálkodik, hogy megértsük őket. Alapvetően elmondható róluk, az 1995, de még 2010 után születettek kis családokban nőttek fel, a szüleik elsősorban azon X vagy korai Y generáció tagjai, akik 21

már erősen karrierista szemléletben éltek, így a családalapítás ideje jócskán eltolódott. Ez azt eredményezte, hogy esetükben a legnagyobb az életkorbeli eltérés anya/apa és gyermek között. A technológia és a gyógyszeripar rohamtempójú fejlődésének köszönhetően az ő várható élettartamuk a legmagasabb. Kifejezetten okosak és tanulékonyak bár elég felszínesek és semmire nem szeretnek túl sok időt szánni. A társas kapcsolataik első sorban a virtuális térre koncentrálódnak. Folyamatos jelleggel kommunikálnak társaikkal az interneten keresztül, a szocializáció is első sorban, itt megy vége. Nem véletlen tehát, hogy amikor személyes kapcsolatra kerül sor, nem olyan magabiztosak, mint ahogy azt a világhálón esetleg mutatják magukról. (Kissné A. K. 2014, HR magazin online) A látszat ellenére egy komoly szorongásokkal és kételyekkel teli csoportról beszélünk, akik egy folyamatos megfelelési kényszerrel teli és iszonyatosan impulzív világban nőnek fel. Rettentő korai életszakaszban csatlakoznak a közösségi csoportokhoz, 8-14 éves koruktól már sokan napi szinten vannak jelen online. Mindezt olyan autodidakta módon tanulják, hogy sokszor a szülők sem veszik észre a gyerekeikre leselkedő veszélyeket. Mivel az online térbe gyakorlatilag bárki csatlakozhat és oszthat meg véleményt (bármennyire is próbálják a nagyon extrém dolgokat cenzúrázni), így a Z nemzedék sokszor szűrés nélkül, a legbefolyásolhatóbb időszakban gyűjti magába a látottakat, olvasottakat. (TARI A. 2012) Erre nagy hatással van a családi háttér, hiszen ha az információs társadlom elkerülhetetlen negatívumai ellenére is, az adott famílián belül próbálják a hagyományokat és értékeket fenntartani, akkor a fiatal kevésbé fordul a külső ingerek felé és nem a neten talált „barátok” nézeteit fogja a magáénak vallani. TARI Annamária egyik írásában a Szonda Ipsos kid.com elnevezésű kutatásán keresztül hívja fel a figyelmet arra, hogy a mai fiatalságnak nincs konkrétan megnevezhető példaképe. A kis- és középiskolás válaszadók nagy része nem tudott egy személyt megnevezni. Ami összességében lehet, hogy korábban sem volt sokkal jobb, viszont azt be kell látnunk, hogy ha ezek a gyerekek nem fognak még annyi támpontot sem kapni az élethez, mint az elődeik, nagy bajban lesznek és nagyon könnyen el fognak veszni. (TARI A. 2012) A tanulási szokásaik nagy kihívást jelentenek a mai oktatási rendszernek. Nincsenek még felkészülve a tanárok azokra a diákokra, akiknek nem lehet hosszú órákra lekötni a figyelmét, hiszen nincs türelmük egy terjedelmesebb cikk végigolvasására sem, 22

kulcsszavakra és minél tömörebb „információ sűrítményekre” van szükségük. Mivel a szocializálódásuk és tanulási folyamatuk alatt megszokták, hogy egyszerre több helyen kell jelen lenniük (például egy számítógépes játék esetében, ahol csapattagok együtt működve játszanak), a multitasking számukra alapvető gondolkodásmód és ezt is részesítik előnybe. Inkább rövid ideig, koncentráltan figyelnek egyszerre akár több dologra is, mint sem hogy hogy elmélyülten, gondosan utána járva ismerjenek meg valamit. (TARI A. 2012) (HVG.hu 2014) Ahhoz, hogy a tanárok folyamatosan fenn tudják tartani a figyelmüket, a legjobb módszer, ha a Z-sek komfort zónáját használják ki, ami nem más mint a multimédia. Az ilyen eszközök színessé és érdekfeszítőbbé tehetik az olyankor száraznak tűnő anyagot is. Nem árt, ha a diákok azt érzik, hogy aktív részesei az órának és folyamatosan dolgoztatni kell az agyukat. Az, hogy ezek után milyen munkaerő válik majd belőlük, nehéz megmondani, hiszen ezen generáció tagjai még csak most kezdenek abba a korba lépni, hogy megrohamozzák a munkaerőpiacot. Az eddigiekből következtetve azonban beláthatjuk, hogy nem lesz könnyű dolgunk velük. Az állandó változásra kész és változást, fejlődést igénylő egyének még annyira sem lesznek lojálisak egy adott céggel szemben, mint elődeik. A biztos digitális tudásuknak köszönhetően a világ bármely pontjáról el tudnak látni bizonyos munkaköröket, kreatívak, innovatívak és kezdeményezőek. Nem véletlen, hogy ilyen sok start up cég indul be világ szerte, az embereknek egyre nagyobb igényeik vannak. Mindent akarnak és azt lehetőség szerint most azonnal, a lehetős legegyszerűbb és legkényelmesebb módon. Elég biztosak a tudásukban, nem kételkednek benne, hogy képesek a árjuk váró feladatokat megoldani. Praktikusan és jól strukturáltan gondolkodnak, így azokat a taskokat is képesek lesznek ellátni, amihez egyidejűleg több nézőpontot kell figyelembe venniük. A Z-sek a munkahelyen is keresni fogják a kihívásokat és ezért hajlandóak lesznek gyakran váltogatni. Előnyben részesítik azokat a helyeket, amik környezettudatosak, igényesen berendezettek és természetesnek veszik, hogy a munkavégzés során idegen nyelvet kell használniuk. A Veteránok és a Z generáció között óriási változás ment végbe, de még az Y és a Z között is. Nem véletlen tehát, hogy egyre nehezebb a kommunikáció a nemzedékek 23

között és egyre jobban felborul a korábban oly szilárd családi, munkahelyi és jövőkép. Ezek után nem is sejtjük még, hogy a 2010 után született Alfa generáció hogyan, s miként fog felnőni, szocializálódni és később dolgozni. Hiszen velük aztán végképp valami új fog elkezdődni.

24

4. A kapunyitási pánik

4.1. Fogalommagyarázat Ha a Google keresőjébe beütjük, hogy kapunyitási pánik, 9.880 találatot fog kiadni (ezt a szám az idő múlásával változhat, így a szám adatok az adott pillanatban voltak érvényesek). Ha ugyan ezt az angol megfelelőjével tesszük meg, a szám 27.000.000-ra emelkedik. Ez számomra két dolgot jelent (elsősorban). Azt, hogy a téma egyáltalán nem ismeretlen, egy olyan komoly és aktívan jelen lévő társadalmi probléma, amivel foglalkozni kell (!). Másodsorban a hatalmas differencia a két szám között arra enged következtetni, hogy a hazai irodalom és kutatások messzemenően le vannak maradva és sok esetben azok is a külföldi adatokat használják fel, nem alkotnak önálló teóriákat, nem végeznek egyéni kutatásokat. Pedig az igény egyre nagyobb rá, hogy megértsük azt, hogy mi történik a mai fiatalsággal, mi lesz velem/velünk és a most munkakorúvá vált generációval. A jelenséget először a ’80-as években figyelték meg Amerikában, majd a ’90-es évek elején kapott nevet Alexandra Robbins és Abby Williams által, akik a Quarterlife Crisis: The Unique Challenges of Life in Your Twenties könyvükben említik először a „quarterlife crisis” azaz kapunyitási pánik kifejezést a korábban jól ismert, kapuzárási pánik elnevezés nyomán. Ez is, mind a „névrokon” elnevezés egy korszakváltástól való rettegést foglal magában. Csak itt nem az elmulasztott lehetőségek és rosszul meghozott döntések miatti utólagos elkeseredettségről van szó, hanem pont az ellentétéről, arról, hogy túl sok a választási lehetőség és túl sok az esetleges „buktató”. Félelem egy olyan úttól, amihez senki nem ad térképet vagy útikönyvet. A most kialakult társadalmi és gazdasági helyzet pedig csak még nehezebben átláthatóvá tette ezt az amúgy is nehezen járható ösvényt. Sajnos pontos definíciót vagy egyértelmű kritériumokat a mai napig nem határozott meg senki, így ennek hiányában a szakirodalmak általános igazságokat, jellemzőket írnak le. Pszichológiai értelemben még nem számít betegségnek, inkább csak egy jelenség, amely a depresszióhoz, szorongáshoz hasonló tüneteket produkál, de nem olyan szélsőséges módon. Ez a fajta stresszes, önkereső állapot első sorban a gazdagabb, jómódú

családokban

felnőtt

friss

diplomásokat,

pályakezdőket

érinti,

akik

megengedhetik maguknak, hogy ebbe a passzív önsajnáló állapotba merüljenek és 25

válogassanak. Annak, akinek az önfenntartás érdekében muszáj elkezdenie dolgozni (és ő sem feltétlenül olyan helyen, ahol vagyonokat keres és az álommunkáját végzi), nincs ideje azon töprengeni, mi lesz ha vagy ki is vagyok én? (SZVETELSZKY ZS. 2005)

4.2. Jellemzők Sokan Y generációs betegségnek tartják a kapunyitási pánikot és kikiáltják őket lustáknak, cinikusnak, elkényeztetettnek vagy éppen önimádónak. A Times magazin 2013-ban megjelent cikkében az „Én, Én, Én Generációnak” nevezi a millenniumi korcsoportot. Igaz, számadatokkal is alátámasztja, hogy milyen narcisztikus és lusta emberek is a jelen nemzedék tagjai, mégis a magasztalja a szellemi képességeiket, kreativitásukat, nem beszélve arról, hogy a cikk alcíme is az, hogy „miért ők fognak megmenteni minket”. (Joel Stein, Times, 2013)

Ha megnézzük a baby boomerek

általános életkörülményeit (politikai, gazdasági, társadalmi szinten) és összehasonlítjuk a jelenlegivel, őszintén be kell látnunk, hogy tényleg nincs könnyű dolguk azoknak, akik most próbálnak felnőni. Míg régebben egy konvencionálisabb, átláthatóbb, szabályozott rendszerben kellett helyt állniuk az egyéneknek, addig ma azt látja egy húszas évei elején járó illető, hogy munkahelyek irreális elvárásokat támasztanak feléjük (és fordítva), hogy a munka-magánélet egyensúly felborult, az álláshelyek száma messze nem annyi, amennyire szükség volna. Nem beszélve arról, hogy senki nem érezheti magát biztonságba csak azért, mert éppen sikerült elhelyezkednie valahol. A „nyugdíjas állások” ideje lejárt, napi szinten fenyegeti a cégeket a csőd, az alkalmazottakat a kirúgás veszélye. (TARI A. 2010) (SZVETELSZKY Zs. 2005) A megváltozott körülményekhez és a pánik kialakulásához komolyan hozzájárult az a tény is, hogy a médiából sugárzott könnyű élet képe, mégsem olyan, játszva érhető el, mint amilyennek hitték. És ekkor jön a szörnyű felismerés, Ennyi? Ez lenne minden? Mindezek után nem csodálkozunk, hogy elkezdenek halogatni, kitolni a fiatalság éveit. Belekezdenek egy képzésbe, majd váltanak, esetleg mesterképzés keretei között folytatják tanulmányaikat az alapszak elvégzése után. (SZVETELSZKY Zs. 2005, Hortváth T. 2007) A fiatal felnőttek, akik készülnek kilépni a munka világába, úgy érezhetik magukat, mint akik fejest akarnak ugrani egy repülőből. Igaz, hogy a tanulmányaik

26

egyfajta védőhálót/ejtőernyőt jelenthet számukra, de ez sem mindig elegendő. Sajnos joggal kételkedhetnek abban, hogy a tudásuk hiányos. A felsőoktatás elsőszámú feladata, hogy a fiatalokat minél jobban felkészítse a munkaerő piac kihívásaira. Nagyon fontos lenne, hogy a megpróbálják átadni a szükséges kompetenciákat. Ez azonban több szempontból sem egyszerű. Először is azért, mert az oktatás napjainkban továbbra is elsősorban elméleti síkon zajlik, mint gyakorlatorientált módszerekkel. A lexikális tudás természetesen elengedhetetlen, azonban sok esetben azt tapasztaljuk, hogy a való világ kicsit máshogy működik, mint egy papíron levezett elmélet vagy grafikon. Másod sorban pedig, a kompetencia nem az iskolapadban elsajátítható tudások közé tartozik. Ahogy azt SUDÁR is írja, „Ahhoz, hogy fejlődjenek a kompetenciáid, nem elég tanulni, vagy kényelmes tréningeken részt venni. Az igazi fejlődés közege a mélyvíz. A kihívások tudatos keresése egy életre szóló stratégiai program.” (SUDÁR Gy. 2012 cikk) Ez a kijelentés pedig pontosan azzal van ellentétben, amit az eddigi generációról megállapítottunk. Ugyan is pont, hogy a kihívásokat akarják elkerülni és igyekeznek megfutamodni az elől, hogy kilépjenek a komfort zónájukból. (HORVÁTH T. 2007, SUDÁR Gy. 2012)

4.3. A munkaerő piaci helyzet vs. a pályakezdő elvárások A gazdaság hajtóereje az emberi tevékenységben, az emberi erőforrásban rejlik. Így különösen fontos, hogy a fiatalok megfelelő szaktudással és felkészültséggel lépjenek a munka világába. „Az állástalanul töltött idő, az ennek kapcsán szerzett negatív tapasztalatok nemcsak elbátortalanító hatásúak, de a munkával nem rendelkező fiatalok eltartása komoly terheket is ró az egész társadalomra, és veszteség az elmaradt társadalmi haszon, amit munkaerejük kihasználatlansága jelent.” (IBS Management Nonprofit Kft, 2015)

27

5. ábra Munkerőpiaci helyzet 2000 és 2010 között

Forrás: A fiatalok munkaerő piaci helyzete, 2011. október

Ahogy az már jó pár éve tendencia, a legjobb elhelyezkedési esélyei a felsőoktatásban végezetteknek van. Ők találnak a leggyorsabban és leginkább munkát, Így hát nem véletlen, hogy olyan nagy a jelentkezések száma az egyetemekre és főiskolákra, azonban ezeknek lehetnek később negatív mellékhatásai is. A statisztikákban sokszor nem emelik ki külön, hogy a foglalkoztatottak a képzettségüknek megfelelő állást töltenek-e be vagy a telített piac következtében kénytelen lentebb adni az elvárásaikból. (KSH, 2011)

28

6. ábra A nappali tagozaton hallgatók megoszlása

Forrás: KSH A fiatalok munkaerő piaci helyzete, 2011. október További problémát okozhat még, hogy amennyiben a tanulók hosszú éveken keresztül az iskolapad és az otthon biztonságát választják, úgy szüleiket komoly teher elé állítják. Ezen táblázat is jól mutatja, hogy a felsőfokú alap és felsőfokú mester képzésben a 20-24 év közötti fiatalok összesen (41,6 és 31,9) 73,5% tanul. Ez azért igen komoly létszámot jelent, akik ezen idő alatt nagy eséllyel nem dolgoznak. Ez persze csak újabb gondokat idéz elő, hiszen a tapasztalat hiánya komoly hátrányt jelenthet a munkaerő piaci elhelyezkedés során. A lifelong learning programok természetesen a legjobb szándék által vezéreltek, de sajnos be kell látnunk, hogy negatív vetületei is lehetnek. A családi függés nem csak anyagi nehézséget okoz a fiatal szülei számára, de az elszakadás ilyen mértékű késleltetése komoly identitás gondokat idézhet elő. Csökken az önbecsülése, nyugtalanság és mély elégedetlenség lesz úrrá rajta. (HAJDUSKA M. 2011) Az előbb felsorolt gondok ellenére azonban a fiatalok elvárásai még midig igen magasak és nem különösebben szeretnék ezt alább adni. „Nada Jandrich szerint a fő probléma ezzel a generációval, hogy sokan azonnali kielégülésre várnak” (idézi Higgins 2001, in HORVÁTH T. 2007) A Deloitte nem rég elvégzett egy nagyon érdekes kutatást a fiatalok körében. Ebből kiderül mit is szeretnének az Y-generáció tagjai, mind fizetés tekintetében, mind a munkáltató személyével kapcsolatban. A világméretű kutatási anyagból, csak a magyar adatokat kiemelve rögtön szembetűik, hogy a kezdő fizetési elvárások igen magasak. „kb. 170 000 forintnak megfelelő nettó összegre számítanak induló fizetésként. A 29

megkérdezettek 20,7 százaléka számít mintegy 217 000 forintnál magasabb fizetésre, ami másfélszer annyi, mint a 2012-as nettó magyar átlagbér (kb. 146 000 Ft).” (www. deloitte.com) Ez nem is meglepő, ha tovább vizsgálódunk az adatok között, hiszen a válaszadók 44%-nál a fizetés az elsőszámú szempont, amikor munkahelyet választ és csak ezt követi a szakmai fejlődési lehetőség. A munka érdekessége illetve a magánélettel fenntartható egyensúly már csak ezeket követi. (www.deloitte.com) A fiataloknak komolyan el kell gondolkozniuk azokon a tényeken, amelyek statisztikai adottak igazolhatók. Ha a pénz a legnagyobb motiváció-forrás, akkor miért félnek elkezdeni dolgozni? Hiszen csak ezáltal lehet gazdagabbá válni. Később az interjúk során erre külön szeretnék kitérni.

30

5. A fiatalok elvárásai mind magánéleti, mind karrier síkon a XXI. században

5.1. Kutatási koncepció A témám, a kapunyitási pánik elsősorban az Y és Z generáció tagjait érinti, hiszen maga a fogalom is arra irányul, hogy a felnőttkor kapujában álló fiatalság nem mer megtenni bizony lépéseket, elsősorban azért, mert fél a jövőben rá váró ismeretlen kihívásoktól. Ennek a jelenségnek a jobb átlátásához és megismeréséhez egy olyan kérdőívet állítottam össze, amely első sorban arra kíváncsi, hogy napjainkban az embereknek és (főleg) a fiataloknak, mik az elvárásaik a jövővel kapcsolatban. Ez azért lehet nagyon fontos, hogy a kapunyitási pánik egyik kiváltó okára esetlegesen fényt derítsünk, ami nem más, mint a túlzott/irreális elvárások a jövővel kapcsolatban. Ezen felül kíváncsi voltam még az általános jövőképükre is, értem ez alatt például a családtervezés idejét, azt, hogy hozzávetőleg 10 év múlva hol szeretnének tartani vagy, hogy saját bevallásuk szerint mennyire tudatosan hoznak meg a jövőjüket befolyásoló döntéseket. Az elemzésem során a kvantitatív módszertan egyik legjellemzőbb formáját, a kérőíves analízist választottam. Ez a feldolgozási mód azért ideális az elemzésem során, mivel így számszerű adatokkal tudom alátámasztani azt, hogy a napjainkban felmerül követelmények mennyire térnek el az átlagos adatoktól, mennyire a valóságtól elrugaszkodottak. A kérdőívem felépítését tekintve 3 nagyobb strukturált részre bontható (teljes kérdőív 1. számú melléklet) Az első rész: Az alap kérdések címet kapta. Itt a kitöltő személy (természetesen anonim) adataira voltam kíváncsi, mint például a nem, születési idő, végzettség illetve, hogy halott-e már a kapunyitási pánikról. A második szekcióban olyan kérdéseket tettem fel, amely a következő témákra fókuszáltak: a nettó fizetési igényük (beleértve az elvárt és reális értéket is), a munkahellyel kapcsolatos 3 fő kívánalmuk illetve, hogy terveik szerint hány éven belül vállalnának gyermeket (ha egyáltalán akarnak). A záró szekció pedig egy skálás mérés volt, amiben főleg érzelmi világukra kérdeztem rá. Mennyire aggódnak vagy éppen biztosak az eljövendő évekkel

31

kapcsolatban. Pár téma a végzettségükkel és az azzal kapcsolatos elégedettségükre is megpróbál fényt deríteni. A kérdőívemet a Facebook nevű közösség portálon osztottam meg, azon belül is elsősorban az egyetemisták és diákok által használt közösségi csoportokban. Ez sokban befolyásolta a válaszok adatait. Összesen 177-en töltötték ki az összeállított űrlapomat, amiből mindenesetben értékelhető adatokat kaptam, így az összes kitöltéssel lehetősem volt számolni.

A kvantitatív módszert több szempontból is ideálisnak tartottam. Először is azért, mert az interneten fellelhető számos olyan oldal, amin lehetősége van bárkinek a saját kérdőívét összeállítania és azt később megosztania. Én személy szerint egy Google űrlapot állítottam össze. Másodsorban így releváns információkat gyűjthetek össze. A válaszadók irányított kérdéseken keresztül pontosan arra fognak válaszolni, amire én kíváncsi vagyok, nincs lehetőség eltérni a tárgytól. A harmadik előny pedig az, hogy az adatok egy táblázatban összegyűjthetőek lettek, így a különböző elemzési módszerek segítségével könnyen számolható formát kaptam.

Az egyik legnagyobb negatívuma ennek a módszernek az, hogy a terjedelme erősen korlátozott „kell” hogy legyen. A 3-4 percnél tovább tartó kérdőíveket az emberek már terhesnek érzik és nem szívesen szánnak rá időt. Így a kérdések száma és hosszúsága is behatárolttá válik. Ehhez kapcsolódóan ki kell emelnem még azt is, hogy a szabadszöveges válaszlehetőségnél (amelyet nem volt kötelező kitölteni) esetemben a 177 emberből mindössze 52-en töltötték is, ami a válaszadók 29,37 %-a csupán. A másik hátrány, hogy a visszajelzések gyorsasága, gyakorisága nem befolyásolható, így a minimális 100 reflektáló elérése akár nagyon hosszú időt is vehet igénybe.

A későbbi elemzések eredményét sokban befolyásolta, hogy az űrlapomat elsősorban a 1990 és 1994 között született generáció töltötte ki, így a válaszok nagy részében az ő elképzeléseik dominálnak.

32

Egy jelentős torzítást okoz a nemek aránya is, hiszen a megkérdezett 177 emberből, 116-an nők és mindössze 61-an férfiak. Így ez a 65% és 35%-os arány a válaszok egy részében okozhat deformációt. Ki kell emelnem még azt is, hogy a kérdőívemet csak internetes felületen osztottam meg, papír alapú válasz megadás nem történt. A közösségi portálokon így főleg a hozzám hasonló generációt sikerült elérnem. Ezen felül a kitöltést nehezítette az is, hogy nem mindenki láthatta még ezekben a csoportokban is a megosztásom, hiszen másnapra már a sok bejegyzés között lehet, hogy nem vált feltűnővé és ezért elsiklottak felette. Továbbá akiket megkértem, hogy „terjesszék” a kérdőívem ezt nem biztos hogy meg is tették. A végzettséget tekintve elsősorban még tanulók (és mellette dolgozók) vettek részt, a főállású munkavállalók száma 56 fő volt, ami mindössze 31%. Azonban ez esetemben pozitívumként is kiemelhető, hiszen a munkavállalás előtt álló személyek jövőképe a fő kutatási területem.

5.2. A jövőképpel kapcsolatos kutatási eredmények bemutatása A dolgozatom célja az, hogy egy kicsit jobban megértsem, hogy a mai fiatalok mit is várnak a jövőtől, mi az, ami számukra érték manapság. Így a tanulmányozásom felosztottam a szerintem 3 területre. Az első, az általános jövőkép, ki mennyire fél az elkövetkező kihívásoktól, hol szeretne tartani 10 év múlva úgy univerzálisan illetve egy pár mondat erejéig, hogy mi a véleménye a külföldi lehetőségekről. A második pont a munkahelyi szempontok. Kereset, karrier, legfontosabb elvárások a munkáltatóval szemben. Itt külön kiemelve azt is szeretném még látni, hogy az emberek mennyire elégedettek a végzettségükkel, szerintük elég lesz-e az a képzés, amit eddig elvégeztek vagy el fognak vagy szükség van további tanulmányokra, hogy jobb lehetőségeik legyenek. A harmadik pedig rövid szakaszban térnék ki egy kicsit a magánéleti kérdések boncolgatására, gyerekvállalási hajlandóságra. Itt külön kiemelve azt is szeretném még látni, hogy az emberek mennyire elégedettek a végzettségükkel, szerintük elég lesz-e az a képzés, amit eddig elvégeztek vagy el fognak vagy szükség van további tanulmányokra, hogy jobb lehetőségeik legyenek.

33

Mielőtt bemutatnám az általam kialakított négy nagy nézőpont kutatási eredményeit és statisztikai mutatóit, illetve azokat értelmezném, először is néhány adatot szeretnék közölni a válaszadóim megoszlásával kapcsolatban 7. ábra Válaszadók megoszlása korcsoportok szerint A kérdőívemet összesen 177 személy töltötte ki, közülük is 116 nő és 61 férfi. Kor szerinti megoszlást tekintve 6 kategóriát állítottam fel melyek közül kettőben, az 1980-84 között születettek és a 2000 utániak esetében nem érkezett egyetlen válaszom sem, így csak a Forrás: Saját készítésű ábra

maradék

négy

korcsoport

esetében

nyílt

lehetőségem az elemzésekre. A legtöbb válasz, méghozzá 137 az összes válaszadó több mint 77%-a, az 1990 és ’94 között születettektől ered, közülük is 95 nő. A második és harmadik helyen álló kategória a 85-89-es plusz a 95-99-es csoport, összesen is már csak 35 fővel van jelen (20 illetve 15 kitöltővel). Végzettséget tekintve szintén 6 kategóriát állítottam fel (illetve lehetőség volt egyéb válasz megadására is, de ilyet nem jelzett senki). Legtöbben 56-an, tehát a nyilatkozók 31,64%-a, már főállású munkavállaló, második helyen 49 fővel, azaz 27,68%-ban főiskolai vagy egyetemi hallgatók és harmadik helyen a tanuló státusz mellett diák munkát is végzők kerültek 21,47%-al, 38 fővel. Nem sokkal, de még említésre méltó adattal azok kerültek, akik még ugyan rendelkeznek jogviszonnyal (arra nem kérdeztem rá külön, hogy nappali, levelező vagy esti tagozat) de mellette már valahol teljes állásban dolgoznak, ők 26 fővel 14,69%-ban vannak jelen a kutatásomban. A maradék 2 kategóriában az aktív munkakeresők és a jelenleg felsőfokú szakképzést végzők mind 4-4 válasszal szerepelnek. Az 2. számú ábra (mely a mellékletek között megtalálható), tartalmaz egy olyan összeállítást is, amely bemutatja, hogy a nemeken belül milyen végzettségű emberek, milyen arányban válaszoltak. Férfiak közül egyébként (a férfi válaszadókhoz viszonyítva) a 90-94-es korosztály főállású munkavállalói és a főiskolán tanulói vannak a legtöbben, 15 illetve 11 fő, százalékban 24,59 és 18,03 az arányuk. A nőknél ugyan ilyen

34

dimenzióban a tanuló és mellette diákmunkát végzők vannak 28 fővel, szorosan mögöttük pedig 27 fővel a főállásban dolgozók, majd 25 a főiskolai/egyetemi hallgatók.

5.2.1. Az általános jövőkép jellemzői A jövőt senki nem ismeri és az ismeretlentől sokszor félnek az emberek. De vajon mennyire aggódnak a mai fiatalok a jövőjüket illetően, mennyire érzik úgy, hogy tudatosan haladnak előre és mik azok a legfontosabb javak (legyen az kézzel fogható vagy csak egy fogalom, mint a házasság), amikre vágynak, és amit szeretnének elérni egy bizonyos időkorláton belül. A kapunyitási pánik esetében sokszor azt említik, hogy a „nagybetűs élet” kapujában állók számára nem tiszta, hogy mit szeretnének kezdeni a jövőjükkel. De kezdjük a legelejéről, ismerik egyáltalán a kapunyitási krízis fogalmát? Az általam megkérdezettek 49%, azaz 87 ember ismeri és tudja, hogy mi ez a kifejezés, 17%-a hallotta már, de megfogalmazni nem tudná a lényegét, végül pedig 60 ember, tehát a fiatalok (mivel a 1980 előttiek között nem volt olyan, aki nem ismerte volna) mintegy egyáltalán

34%-a

nincs

tisztában

ezzel

jelenséggel.

A nők egyébként tájékozottabbak a témát illetően, mint a férfiak. Arányosan számolva a legrosszabb helyzet a 90-94 közötti férfiak esetében tapasztalható (akiket elvileg legjobban érint), esetükben több, mint 40%-a egyáltalán nem ismeri a kapunyitási pánik fogalmat. Ez arra enged következtetni, hogy sajnos hazánkban még sok esetben még nem került bele a köztudatba ez az élet minden területére kiható állapot, talán annak újdonsága miatt. Hiszen nálunk később jelentek meg ezzel kapcsolatos tanulmányok, mint például az Egyesült Állomok területén (ahol maga a kollokáció megszületett). Az előző években 2 alkalommal is megrendezésre került a Kapunyitási Pánik konferencia, melyen magam is részt vettem. Kiváló kezdeményezésnek tartom, hogy pszichológusok és munkaügyi tanácsadók ismertessék meg a nagyközönséget ezzel a témával, akik talán néhány esetben el tudják oszlatni a kételyeket vagy rá tudnak világítani arra, hogy az illető nincs egyedül és félelem, ami benne van leküzdhető és bátran kérhet segítséget.

35

8. és 9. ábra A válaszadók saját megítélése alapján mennyire halad az általuk elvárt úton az életük

Forrás: Saját készítésű ábrák Két kérdést feltettem, amely arra irányult, hogy mennyire határozottak az elképzeléseik és mennyire tudatosan építik az elkövetkezendő éveket. Személy szerint azt vártam, hogy sokkal kisebb lesz azoknak a száma, akik konkrét célok szerint élik az életüket. A korábban megismert és ismertetett generációs jellemzők arra engedtek következtetni, hogy a fiatalok kilátástalannak gondolják az életüket. Ezzel szemben arra a két kijelentésre, miszerint „Tudatosan építem a jövőm (meg vannak előre a mérföldkövek, amit el akarok érni)” illetve az „Úgy érzem az életem elképzeléseimnek megfelelő úton és ütemben halad” a legtöbb válaszadó az egytől hatig terjedő skálán (ahol 1= az egyáltalán nem jellemző rám, 6= a teljesen jellemző rám) inkább a 4-es és a felette álló számok egyikét választotta. A részletesebb elemzés során kiderül, hogy férfiak tudatosabbak, mint a nők, hiszen például az első digaramon látható 38 főből 16 férfi, ami az összes férfi válaszadó 26,23%-át jelenti. Esetükben amúgy 3-as vagy annál rosszabb értéket csak a 37%-uk választott, tehát több mint 62%-ban elég tudatosan vagy teljes pontosan felépített utat követnek. A nők még „jobban” teljesítettek ebből a szempontból, hiszen 4-esnél jobb értéket

több.

mint

71%-uk

jelölt

meg.

A vonaldiagram tanulsága szerint a legtöbben viszonylagosan úgy gondolják, hogy a helyes ösvényen haladnak. Ha megnézzük alaposabban azt a két 47-es értéket, kiderül (az adott sorszám pontszámhoz viszonyítva), a főállású munkavállalók és a főiskolai tanulók 36

jelölték a legtöbbször ezt a skála értéket. (Bővebb táblázat a mellékletek között 2. számú melléklet) Most jön viszont az érdekesség, ezzel párhuzamosan egy olyan kijelentés is szerepel, a kérdőívemben, hogy „Gyakran aggódom a jövőm miatt”. A válaszokat itt is a korábban ismertetett skála értékeivel lehetett jelölni. Azok után, hogy ilyen biztosak a jövőjüket illetően, erre a kérdésre adott válaszaik meglepő fordulatot vettek. Ugyan is egyértelműen látszik, hogy a válaszadók több, mint 43% 5-ös vagy 6-os értéket adott meg a kitöltés során tehát sokszor vagy kifejezetten gyakran gondol arra, hogy mi lesz vele a későbbiekben. Ez azért nagyon fontos összefüggés, mert ez világít rá arra, hogy bár lehet, hogy elképzeléseink egyértelműek és tiszták, arra vonatkozólag, hogy mit szeretnénk elérni, de azért biztosak, nem vagyunk benne, hogy sikerülni is fog. Ez az, amit korábban, a szakirodalmi feldolgozásnál is bemutattam, hogy bár az Y és Z generációnak megvannak a terveik, de az esetlegesen túlzóak vagy egyszerűen csak félelemre adnak okot, mert túl nagy felelősséggel járnak. Bár ez is elég szubjektív kérdés, mégis szerepeltetni szerettem volna, hogy természetesen saját bevallásuk szerint, az aggodalmuk egyik oka vajon az, hogy egyszerűen félnek a felelősségvállalástól, de a legtöbben azt nyilatkozták, hogy nem. A válaszadók több, mint 55%-a nem értett egyet azzal a mondatommal, mi szerint a problémát okozna számukra az ilyen típusú elköteleződés. Érdekes amúgy, hogy a félelem és az aggódás inkább a nőknél van jelen, ők a korábban említett kijelentésre több esetben jelölték a szélsőséges 6-os értéket, mint a férfiak. A másik figyelemfelkeltő tény, hogy a nagyobb aggodalmat inkább azok a főállású és főiskolai tanulók érzik, akik korábban azt válaszolták, hogy milyen célratörően is élik az életüket. Ebből látszik, hogy bármennyire is meg vannak róla győződve a fiatalok, hogy tudják, mit csinálnak, az is hamar kiderül, hogy azért ebben egyáltalán nem olyan biztosak, mint ahogy azt állítják (legalábbis ez a két eltérő eredmény erre enged következtetni). Ezért ezen a gondolatmeneten haladva tovább, nézzük meg, hogy mit is akarnak? Vajon a probléma gyökere az, hogy túlzott elvárásaik lennének és azért aggódnak, mert bár megvan a tervük, valahol mélyen belül tudják, hogy az nem igazán elérhető? A kérdéskör tisztázása érdekében megkértem őket, hogy jelöljék be az a 3 (de maximum 4) 37

dolgot, amit szeretnének a „magukénak” tudni 10 éven belül. 13 kategóriát adtam meg én magam, illetve a lehetőséget, hogy egyéb (szabad szöveges mező) keretében bármit írhassanak. Olyan fogalomkörök szerepeltek, mint Férj/feleség, Felsőfokú nyelvvizsga Külföldi munkatapasztalat vagy éppen Saját autó. Az első 102 szavazattal (ami az összes válasz) 57,6 % a férj illetve feleség lehetőség lett. Nem annyira szorosan utána, de második helyen a „teljes anyagi függetlenség a szülőktől” opció áll 53,1%-al és végül harmadik és negyedik helyen fej-fej mellett végzett 49,2% a saját ingatlan birtoklása és 46,9% egy biztos munkahely megléte. Utolsó helyen egyébként a két nyelvvizsgával rendelkező kérdés kullog. Jól látható, hogy a család fontos szempont, de első sorban inkább a házasságkötés mivel a 10 éven belüli gyermekvállalást még a rangsorban megelőzi egy saját autó és a külföldi munkatapasztalat opció is. A külhoni munkatapasztalat mostanában igen felkapott kérdés lett, sokan szeretnének és sokan mennek is szerencsét próbálni, bár ugye itt látható, hogy a megkérdezettek mindössze 18%-a említi a 3 legfontosabb (max 4) érdem közé, amit 10 éven belül el akar érni. Erre vonatkozólag 2 skálán megválaszolható kérdés is volt az űrlapomban, amelyek alapján kétség kívül látszik, hogy jobbnak látják külföldön a lehetőségeket, mint az itthoniakat, viszont, csak azért, hogy ott dolgozhassanak, nem engednének a munkaköri elvárásaikból, nem vállalnának alacsonyabb beosztást a végzettségüknél. A következő diagramon összehasonlítottam, hogy a nemek milyen eltérő preferenciával rendelkeznek a jövőt illetően. A nők esetében egyébként első helyen a biztos munkahely állt, míg férfiaknál a saját ingatlan. A második helyen a hölgyeknél és a férfiaknál is az összátlagban legjobban szereplő házasság kérdése szerepel. A harmadik helyen szintén együttértés van, mind a két nem teljesen függetlenné szeretne válni anyagilag a szüleitől. A legnagyobb eltérés a válaszadások között a biztos munkahelyet illetően van, ami a férfiak esetében egyébként csak az 5. a fontossági sorrendben. A prioritási sorrend másik két eltérése a saját ingatlan birtoklása, ami az előző példa inverze, hiszen a nők csak 5. helyre sorolták (míg a férfiaknál ez az első). Szintén több, mint 5%-os (magas) eltérést mutat a gyermekvállalás, ami a nők esetében sem végzett túl magasan, mindössze a 6. helyen, addig ez az uraknál csak 10. helyen kullog a 13-as listán.

38

10. ábra A különböző kategóriákkal szembeni preferenciák a nemek megoszlásában

Forrás: Saját készítésű ábra Vegyük észre, hogy a nők esetében, még mindig a biztos munkahely áll az első helyen, ami talán annak tudható be, hogy bármennyire is jó irányban halad ilyen téren a világ, ők még mindig jobban veszélyeztetve érzik magukat ezen a területen és nem gondolják annyira magától értetődőnek ezt a jövőben sem, mint a férfiak. Az eddig leírt szakirodalmi meglátásokkal ellentétben a mai Y és Z generáció sem vár vagy remélem olyan kirívóan mást, mint mondjuk a szüleik. Szeretnének egy saját helyet, egy tartós kapcsolatot, biztos munkahelyet, anyagi függetlenséget. Igazából, ezekből az adatokból az szűrhető le, hogy egy kiegyensúlyozott és stabil légkörben bíznak a feltörekvő fiatalok, a gond csak ott lehet és talán ebből is következik az aggodalmuk, hogy ennek elérése ma már nem olyan egyértelmű és egy egyszerű, mint korábban volt.

5.2.2. Munkahelyi jövőkép és a tanulmányokkal való elégedettség Láttuk, hogy nagy általánosságban mik az igényeik az élettől a felnőtteknek, de most specifikusan vizsgáljuk meg, hogy a munka világában mik a preferenciáik. 39

Megannyi cikk foglalkozik azzal a témakörrel, hogy hogyan lehet motiválni ezt a minden korábbi generációtól eltérő milleniumi és a most lassan „piacra kerülő” digitális bennszülött korosztályt. A kérdés csak az, hogy vajon tényleg, annyira mások lennének? Első körben szeretném megvizsgálni, hogy a tanulmányikat mi szerint alakítják manapság, mi a fő motiváló erő a szak kiválasztása során és utána térnék rá azokra a kérdésekre, ahol szeretném kicsit a fizetési igényeket és munkáltatóval szembeni elvárásokat boncolgatni. Végül megnézném, hogy mennyire tartják fontosnak a munka magánélet egyensúlyát, amivel meg is alapozom a családi élettel kapcsolatos fejezetet is.

5.2.2.1 Tanulni jó, de meg is éri? Sokan úgy gondolják, hogy a kapunyitási pánik egyik jele és egyben a krízis egyik menekülő útvonala a tanulásban rejlik. Az ifjúság sok esetben a felnőtt lét és az azzal járó megterhelés elől gyakorlatilag az iskolapadba menekül vagy éppen nem jön ki onnan. Sokan halogatják a diplomaszerzés idejét vagy folyton újabb és újabb képzésekbe kezdenek bele. Ez legalábbis a szakirodalom, de mit mond az én kutatási csoportom? Először is arra kerestem a választ, hogy milyen indokkal választották azt a terültet, ahol most tanulnak. A válaszok között olyan lehetőségeket adtam meg, mint, hogy a képzés államilag támogatott, a felvételi pontok száma miatt vagy azért, mert érdekelte őket ez a terület (többet is lehetett jelölni). A megkérdezettek több, mint 71%-a, azt nyilatkozta, hogy érdekelte ez a terület és ez volt a fő motiváló erő abban, hogy ezt a képzést válasszák. Második helyen több, mint 30%-al lemaradva 41% remél ettől a végzettségtől magas fizetést a jövőben, ami bár az első helyhez képest le van maradva, de azért az látnunk kell, hogy a válaszadók így is majdnem felénél, a pénz az egyik motivátor már az iskolaválasztás során is . A harmadik helyre 19,5%-al az államilag támogatott képzési forma került. Ha nemekre bontva is vizsgáljuk az adatokat, komolyabb eltérés nem mutatkozik, a sorrend változatlan. Viszont a férfiak 38,61%-ban érdeklődtek a terület iránt és 30,69%ban pedig a fizetés ösztönzi őket a pályaválasztásuk során. A nők sokkal erősebben kötődnek a terület mivoltához, ők ugyan is 47,28%-ban jelölték ezt fő komponensként és csak 24,60%-ban fontos számukra a későbbi kereslet.

40

Miután az ember a saját prioritási sorrendje alapján kiválasztotta a jövendőbeli képzési területét, azt akkor ugye még el is kell végezni, hosszabb rövidebb idő alatt. Az Y gerenáció tagjait sokszor éri az a vád, hogy késleltetik a tanulmányaik befejezését, sokak megcsúsznak az előre előírt időhöz képest. Erre vonatkozólag az általam készített statisztika azt mutatja, hogy a megkérdezett 177 főből (akik ugye nagyrészt tanulók és főállású munkavállalók) pontosan 100 ember, tehát az 56,5%-uk nyilatkozta csak azt, hogy időben elvégezte a képzést. A válaszadók több, mint 43%-a megcsúszott vagy még mindig próbálja befejezni a kurzusát. A férfiak egyébként jobbak az átlaghoz képest, mivel náluk 59,02%-uk állította, hogy terv szerint végzett, míg a nőknél ez az arány az átlag alatt van, 55,17%. Kíváncsi voltam arra is, hogy mennyire elégedettek a képzésükkel, mit gondolnak, vajon ez elég lesz, ha már kikerülnek a munkaerőpiacra vagy félnek, hogy még nem tettek le eleget az asztalra? Az alanyok 46,3%-a úgy érzi, hogy pillanatnyilag megelégszik, de a későbbiekben szeretne még belefogni valamilyen képzésbe, 39,5%-uk pedig teljesen biztos benne, hogy így, el fog tudni helyezkedni valahol. A képzettség szerinti bontásban amúgy az ideiglenes elégedettség szerepel első helyen a főállású munkavállalók és a még aktív tanulók körében is. A már csak dolgozók, egyébként több, mint 53%-a úgy gondolja, hogy szüksége van további képzésekre, bár arra pontra, hogy a megszerzett tudását jól tudja-e hasznosítani, 67,87%-uk nyilatkozta azt, hogy egyetért az állítással (a hatos skálán 4-es vagy annál magasabb értéket jelölt). A nők és férfiak is viszonylag pozitívak azt illetően, hogy a tanultakat jól tudják (jól fogják tudni) kamatoztatni, a nők több 69% a férfiak is több, mint 68%-ban. Az eddigi adatok azt mutatják, hogy a diákok elégedettsége nem maximális. Bár nagyrészt úgy érzik, most még el vannak a kinek hosszabb, kinek rövidebb idő alatt megszerezett ismereteikkel, nagyobb részükben még él a tudásszomj. Ez azért is izgalmas, mert ezzel szemben áll az a kijelentésük, mi szerint a munkatapasztalat fontosabb, mint a megszerzett végzettség. A kijelentésemre a válaszadók több, mint 66%a 5-ös vagy 6-os értéket jelölt meg (a hatos skálán). Ha a 4. értéket is hozzá számolom, akkor ez az arány több, mint 89% lesz. Rettentő érdekes, hogy bár korábban azt „állították”, hogy a képzések fontosak és szeretnék még tovább bővíteni ismeretanyagukat, a férfiak 65%-ban, míg a nők több, mint 67%-ban fontosabbnak tartja a munkahelyi jártasságot a „papíroknál”.

41

11. ábra Fontossági sorrend a munkatapasztalat és a végzettség tekintetében

Mint jól látható a 2 szélső érték (6=teljesen egyetértek) kapta a legtöbb szavazatot. A főállású munkavállalók több, mint 73%ban értettek egyet a kijelentéssel, a főiskolai/egyetemi hallgatók 61,22%-ban, míg a tanuló és mellette

teljes

foglalkoztatottak

állásban 57,69%-a

jelölt 5-ös vagy annál nagyobb értéket. Forrás: Saját készítésű ábra Az imént említett csoport egyébként az egyetlen, akik, amúgy 3-asnál rosszabb értéket nem is adtak meg, tehát a válaszadók többnyire vagy teljesen meg vannak róla győződve, hogy a munkaerőpiacnak inkább tapasztalatra és szaktudásra van szüksége a képzettséggel szemben. Ha belegondolunk, egy fiatal pályakezdő ott áll a diplomával a kezében, felvértezve a tudással, de mégis szinte nulláról kell indulnia a szakmájában. Sokan meg vannak győződve róla, hogy az órákon elsajátítottak elegendők, de sajnos ez nem így van. Nem véletlen, hogy a már dolgozó személyek értettek a legjobban egyet, ezzel az állításommal, hiszen ők már benne vannak ebbe és a saját bőrükön tapasztalták meg a kijelentés igazságtartalmát. A két dimenzió, a jártasság és a képzettség pedig leginkább úgy viszonyítható és magyarázható egymással, hogy a gyakorlat és szakavatottság javít a munka minőségén, a végzettség és a képzések pedig hozzásegíthetnek egy jobb pozíció eléréséhez. Miután részletesen kielemeztem, hogy az általam vizsgált 177 delikvens milyen hozzáállást tanúsít az iskolarendszerhez és a mennyire elégedettek a képzettségükkel, meg kell vizsgálni azt is, hogy ezek után milyen elvárásaik vannak a munkaerőpiacon. Az egyik legszélsőségesebb skálát, pont abban kérdésben kaptam, hogy mennyire lelkesek a munkába állást illetően. Ugyan sokszor „munkakerülő” generációnak (generációknak) titulálják őket, még is a megkérdezettek 45,20%-a nagyon várta, hogy 42

végre munkába állhasson, ha pedig azt nézem, hogy ki adott 4-esnél jobb értéket, ez a szám felugrik 148 főre, azaz több, mint 83%-ra. A nők egyébként valamivel lelkesebbek, a 2 legmagasabb skála értéket majdnem 69%-uk választotta, a férfiak ugyan ezen értéke csak 62,3%. Ha a végzettségi dimenziót vizsgáljuk a főállású munkavállalók 58,93%-a érezte úgy, hogy teljes mértékben egyetért, nagyon jellemzőnek találja magára értetődően, hogy szeretne/szeretett volna kilépni a munka világába. A női teljes foglalkoztatottak esetében a válaszadók 63,64% adott 6-os értéket ezen a skálán. Így hát azt be kell látnunk, hogy a kezdeti lelkesedés igen is meg van a fiatalokban, várják, hogy aktív tagjai legyenek a társadalomnak és állást vállalhassanak. Az, hogy utána milyen elvárásokat állítanak a munkáltatóval szemben, az a következő fejezet témája lesz.

5.2.2.2. Elvárások a munkaadóval szemben Adott egy többségében kifejezetten lelkes, pályakezdő/jövendőbeli munkavállaló és adott egy egyre élesedő versenyszféra. A munkaerőpiac egyre többet akar, az elvárások nőnek, ez tény. De vajon ezt azok is így érzik, akik most „próbálgatják a szárnyaikat”? És ami, számomra még fontosabb kérdés, mit akarnak ők a vállalatoktól. Mikor az ember elkezd munkát keresni, először szembesül azzal a ténnyel, hogy sok esetben, amit ő akar, és amit kaphat, nem mindig van összhangban egymással. Ilyenkor két út létezik, az ember arra gondol, hogy túl magasak az elvárások vagy arra, hogy nekem túl magasak az elvárásaim, lentebb kéne adnom őket. Az erre irányuló kérdéseim esetében a válaszok megoszlása nagy részt a 3-as 4-es és 5-ös skála értékek között oszlottak meg. Az érdekesség a nemek szerinti vizsgálat során jelentkezik. Míg a férfiak 26,23%-a gondolja úgy, hogy a munkaerőpiacon irreálisan magasak a kritériumok, addig a nőknél ez az arány már 39,66%-ra ugrik. Tehát a nők majdnem 40%-a szerint abszurd követelmény rendszer van jelen a piacon, mégis ők azok, akiknek csak a 27,59%a hajlandó lentebb venni a saját igényeit, a férfiaknál ez a szám kicsit magasabb, náluk a 61 emberből 18, azaz 29,51%-uk komolyan elgondolkodna azon, hogy egy alacsonyabb munkakörrel is megelégszik. Viszont a másik végletben a férfiak erősek, 27,87%-nak esze ágában sincs eltérni az elképzeléseitől, a nőknek csak a 23,28%-a ennyire határozott.

43

Az alap elvárás A kérdőívem második blokkjában megkértem a kitöltőket, adják meg, hogy „A munkahelyed megválasztása során mik lesznek / mik voltak a fő szempontok számodra?”. Több kategóriát is választhattak, volt, aki mindet bejelölte, volt, aki csak annyit írt az egyéb mezőbe, hogy „mert nem volt más választásom”. Összképileg az első 3 helyre (a helyezés sorrendjében) a következő aspesktusok kerültek: 1. 78,5 %-al a Fizetés áll a ranglista első helyén 2. 57,6%-al a Tanulmányoknak megfelelő munkakör holtversenyben a Szakmailag és emberileg is elismerésre méltó vezetővel 3. 46,9%-al a harmadik a Munkakörülmények (az iroda berendezése, felszereltsége) áll A negyedik helyen amúgy 45,8%-al szorosan ott van még a munkahely helyrajzi elhelyezkedése és 44,1%-al a kihívásokkal teli feladatok. Amennyiben az egyéb kategóriát nem vesszük figyelembe, úgy a leginkább nélkülözhető kitétel a béren kívüli juttatások és

holtversenyben a munkahely hírneve és az idegen nyelv rendszeres

használata került. Ha megnézzük a dobogós helyeket, teljesen a reális kép tárul elénk, semmi kirívó nem tapasztalható. Hiszen az ember a fizetés miatt dolgozik elsősorban, bár a több, mint 20%-os eltérés azért a második helyhez képest azért elgondolkodtató. Az, hogy a végzettségnek megfelelő munkakört szeretnének teljesen érthető, hiszen ha már sok évnyi energiát fektettek a tanulmányaikban, miért ne akarnák azt kamatoztatni. A megfelelő vezetőség és a munkakörülmények (soroljuk ide a helyszínét is), azért is végezhettek ilyen előkelő pozícióba, hiszen lássuk be, (sajnos vagy nem sajnos) életünk jelentős részét ott töltjük. Ha csak a 2015-ös évet veszem alapul a 20 nap alapszabadságot (25 év alatti pályakezdők esetén) és a hétvégéket levonva is az év 365 napjából 234-et töltünk az állásunkban, tehát az adott évünk több, mint 64%-át. Így hát könnyen belátható, hogy ezt egy olyan helyen szeretnénk megtenni, ami vagy központi helyen van és onnan sok minden könnyen elérhető vagy közel az otthonunkhoz és ezért nem kell sok időt szánni az utazásra, nem beszélve arról, hogy a berendezése, felszereltsége is olyan, hogy abban jól tudjuk érezni magunkat. Erre egyébként egyre jobban adnak is a munkáltatók, fiatalos, dizájnos helyeket próbálnak kialakítani, tágas, fényes irodákkal, pihenésre, reákreálódásra alkalmas helyekkel kialakítva. 44

A kérdéskör még jobb megértéséhez elengedhetetlennek tartom, hogy még mélyebbre ásva és több dimenziót figyelembe véve bemutassam, hogy nem és végzettség szerint mik az emberek alapelvárásai a munkáltatóval szemben. A lentebb látható képen a nemeken belül kiemeltem a 3 legnagyobb és legtöbb választ adó csoportot és a csoportban leadott válaszaikhoz viszonyítva felállítottam az első három (néhol a harmadik helyen holtverseny alakult ki) lényeges kitételt a munkaadókkal szemben.

12. ábra A munkáltatóval szemben támasztott 3 legfontosabb kritérium

Forrás: Saját készítésű ábra

Egyből szembe tűnik, hogy a fizetés itt is szinte mindenkinél top prioritást élvez, kivéve a még tanuló, de mellette alkalmazottként tevékenykedők körében. A hölgyek estében meglepő módon nem is fért bele a három legfontosabb lelem közé. Oly annyira nem, hogy negyedik helyen amúgy cég hírneve áll és csak ötödik a bérigény. Ez a női összkép és az eredmények valószínűleg azt a nézőpontot támasztják alá, hogy a nők jobban vágynak a biztonságra, mint a másik nem. Az általános részben is az jött ki, hogy az elsőszámú szempont náluk egy biztos munkahely. Úgyszintén jól látszik, hogy olyan munkakört szeretnének betölteni, ami kapcsolódik a végzettségükhöz, ezzel is arra utalva, hogy kevésbé mernek kockázatni. Nem beszélve arról, hogy 45

kulcsfontosságú számukra, hogy a vezetőjük személyisége milyen. Ez azzal is magyarázható, hogy a konfliktustűrő képességük nem olyan erős, sokkal érzékenyebbek és jobban magukra veszik a negatívumokat (általánosságban) és ezért nem szívesen teszik ki magukat állandó harcoknak és megfelelési játszmáknak. A férfiak esetében könnyen megfigyelhető, hogy számukra a jövedelem és a cég struktúrája (mind belső, mind külső) a mérvadó. Mind a kettő egyfajta presztízs kérdés, ami esetükben évszázados múltra nyúlik vissza. Manapság azt mondják, hogy a „márkák korát éljük”, amikor mindenki egyfajta élő reklámfelület a ruháival, műszaki eszközeivel. Azonban a munkahely „milyensége”, már az veterán generáció esetében is mérvadó kérdés volt. Ez pedig mit sem változott azóta, hiszen a férfiak nagy többsége szeret vagy szeretne büszke lenni a munkahelyére és igényli is azt, hogy jó nevű, központi helyen lévő, renoméval rendelkező állása legyen.

Bértárgyalás magunkkal Korábban láthattuk, hogy a munkavállalókat manapság legjobban a fizetéssel lehet motiválni. De mégis mennyivel? Feltettem tehát a nagy kérdést, ki mennyit akar? Ám ezzel nem elégedtem meg, az is érdekelt, hogy ha belegondolnak, szerintük mi az a fizetés, aminek realitása is van (mind a két esetben a nettó összegre voltam kíváncsi). Ezzel kapcsolatban megannyi adattáblát és diagramot készítettem, melyet a mellékletek között a ?pontban a ? oldalon megtalálnak. A tavalyi statisztikák alapján, Magyarországon a nettó, havi átlag kereset a teljes munkaidőben dolgozók esetében, családi adókedvezmény nélkül: 154.900 Ft volt. Ebből a fizikai munkát végzők esetében 104.000 Ft, a szellemi dolgozók körében 209.000 Ft volt az átlag. Ezeknek a tudatában, most lássuk, hogy az a 177 ember, aki válaszával segítette a munkám, hogyan vélekedik arról, hogy „mennyi az annyi”. A teljes sokaságot figyelembe véve a szerintük reális összegeket tartalmazó minta átlaga 188.517 Ft volt, ami már alapból jóval a tavalyi átlag felett van, a számukra ideális érték pedig majdnem eléri a szellemi dolgozók 2014. évi átlagbérét. A szórás egyébként az első esetben 45.195 Ft volt, másodikban 64.551 Ft. A legmagasabb érték az ideális nettó fizetés esetében született, volt, aki azt írta, hogy 650.000 Ft-ra vágyik, míg a

46

legkisebb értéket, 100.000 Ft, a reálisan elvárható kezdési fizetési igények között találhatjuk. 13. ábra Az egyén számára ideális és reálisan elvárható nettó bér összege nemek szerint

Forrás: Saját készítésű ábra A diagramon az is feltűnik, hogy a hölgyek és az urak külön-külön mit várnak el. Míg a férfiak a nagy átlaghoz képest is átlagosan 14.505,68 Ft-al többet akarnak, addig a nők átlagosan 6.639,15 Ft-al kevesebbet. Ami még meglepőbb, hogy a férfiakhoz képest viszont átlagosan 21.144,83 Ft-al kevesebbet, ami hatalmas különbség. Jól látszik, az előző fejezetben bemutatott prioritási táblázatban, hogy a nők számára nem volt olyan fontos a jövedelem, az itteni diagramonról pedig az is leolvasható, hogy nem remélnek olyan sokat, mint férfi társaik. A fizetési igényekkel szemben támasztott eltérő igényeket elsősorban 2 oknak tudnám be. Első és bármennyire nem tetsző válasz a tradíciókban rejlik. Évezredes hagyományokra nyúlik vissza a férfi-női szerep ilyen típusú nézőpontja. A férfi a családfenntartó, akinek többet „kell” keresnie, akár több munka árán is, a nő pedig az, aki a család összetartója ereje. A másik oknak, ami közelebb áll a kapunyitási pánikhoz, az a „tudatlanság”. Ha megnézzük a végzettség szerinti eloszlást, abból az látszik, hogy a legnagyobb diferencia a várt és a remélt összegek között az aktív munkakeresők és a főiskolai/egyetemi hallgatók esetében figyelhető meg. A már főállásban dolgozók is egyébként átlagosan 20.285, 71Ft-al szeretnének magasabb fizetést mint, amit életszerűnek tartanának. Ennek egyébként a gyökere szintén a tudás hiányából fakadhat, hiszen amikor bekerültek a 47

munkahelyükre, a bértárgyalást követően megállapodtak egy értékben, majd elkezdtek kortársaiktól információkhoz jutni, hogy ki mekkora juttatásokat kap és ez által az ő igényeik is megugrottak, mert rájöttek, hogy lehet ennél többet is. A korcsoporti bontásban amúgy az 1985-89 között született alanyok válaszai adják a legnagyobb differenciát, esetükben a reálisnak tartott és az ideálisnak mondható fizetés között átlagosan 52.500 Ft-os eltérés tapasztalható, míg a 1990-94 közöttieknél ugyan ez az arány mindössze 13.390 Ft. Nem véletlen, hogy az idősebbek többre vágynak, hiszen nagy részük már aktív munkavállaló, jó pár év tapasztalattal a háta mögött, amiért szeretné látni a „méltó jutalmát is”.

Az előmeneteli lehetőségekkel szembeni elvárások és nézetek Manapság, amikor mindenki egyre többet és többet akar és azt persze minél rövidebb idő alatt, szerettem volna látni, hogy első sorban az Y és Z generáció tagjainak mi a véleménye az előmeneteli lehetőségekről. Vágynak rá, elérhető célnak tartják és, hogy szerintük mi az, ami ehhez hozzá segítheti őket. Az első kijelentés, amit írtam, és amit véleményezniük kellett (egy 1-től 6-ig terjedő skálán) az az volt, hogy az előléptetéshez igen is sok plusz munkát kell letenni az asztalra. Ezzel többségében egyet értettek a nyilatkozók, az 1990-94 születettek, azaz az Y generációhoz tartozók 48,91%-a jelölt 5-ös vagy 6-os értéket, ami azt jelenti, hogy szinte teljesen egyetértenek ezzel. A későbbi, „benszülöttek” esetében ez az arány már 60%-ra ugrik. A vezetői pozíció gyors elérése nem igazán szempont a válaszadók

14. ábra A kapcsolati tőke fontossága a válaszadók szerint

számára, a legszélsőségesebb skála értéket, a „teljesen egyetértek vele” opciót senki nem jelölte be. Viszont arról, hogy jobb vagy főnöki helyet hogy lehet szerezni, arra mindenki egyértelműnek gondolja a választ: kapcsolatokkal. Forrás: Saját készítésű ábra 48

Jól látszik, hogy a diagram nagy része a jobb oldalra tolódik, tehát az emberek 61,02%-ban erőteljesen meg vannak róla győződve, hogy ha valaki széleskörű és ideális kapcsolati hálóval rendelkezik, előbb magasabb pozíciót elérni, mint az aki pusztán a képességei bizonyításával próbálja ugyan ezt elérni. A férfiak egyébként szélsőségesebben vallják ezt a nézetet, megelőzik a teljes sokaság arányát is, hiszen 67,21%-uk erősen egyetért a kijelentéssel, míg a nők ugyan ezen aránya csak 57,76%. A végzettséget tekintve egyébként a főállásban tevékenykedők (aki csak dolgoznak és azok is, akik mellette tanulnak) több, mint 30%-a jelölte a 6-os, legradikálisabb skála pontot. Nyílván ők azok, akik ezt már esetleg a saját bőrükön is tapasztalták. Néhányan a válaszadók közöl azt nyilatkozták, hogy ők is ismernek olyan embert, a saját cégüknél, akit az xy vezető hozott oda vagy hallottak már olyan esetről, amikor valakit beajánlottak egy, az illető kvalitásaihoz képest sokkal magasabb/jobb pozícióba. Munka magánélet egyensúly kérdése Az Y és Z generációnál a szakirodalom, a legtöbb helyen megemlíti, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a szabadidő fontosságra és a magánéletük megtartására, mint az őket megelőző X generáció. Mivel látták saját szüleiken, hogy min mentek keresztül, azért, hogy biztosítani tudják az anyagi biztonságot és, hogy ehhez sokszor a saját pihenőjüket áldozták fel és robotoltak éjszakába nyúlóan és hétvégén is, ezért az ő hibájukból okulva ők máshogy szeretnék csinálni. A megkérdezettek arra az állításra, mi szerint „A munka magánélet egyensúlya fontos számomra” 47,46%-ban a teljes mértékben egyetértek opciót választották (6-os érték) és összesen 137 fő, azaz a 177 ember 77,40%-a érzi úgy, hogy majdnem teljesen vagy teljesen egyetért (5-ös vagy 6-os érték) ezzel a kijelentéssel. Ez viszont egy pozitív eredmény, hiszen ahogy Konrad Lorenz is fogalmaz, a mai versengő világban sokszor elfeledkezünk az igazi értékekről és arról, hogy magunkkal és a számunkra fontos dolgokkal foglalkozzunk.

49

5.2.3. Családi dimenzió – gyerek vállalástól az otthon teremtésig itthon vagy külföldön A 3.2.3.1. pontban korábban említettem és bemutattam egy korfát is, ami olyan veszélyeket tár elénk, mi szerint a jövőben igen erős fogyásnak indul a társadalmunk és, hogy a nők gyermekvállalási ideje sokkal jobban kitolódik, mint a korábbi években. Mivel a kapunyitási pánikhoz szorosan hozzá tartozik, hogy a fiatalok félnek az ilyen típusú óriási elköteleződéstől, hogy családot alapítsanak és gyermeket vállaljanak, gy gondoltam egy rövid fejezet erejéig én is megvizsgálom ezt az aspektust. Feltettem tehát azt, az egyébként egyesek szerint zavarba ejtő kérdést (az egyik ismerős válaszadó nyilatkozta ezt a kitöltés után, hogy úgy érezte, mintha „sürgetve lenne” és kicsit kiakadt rajta), hogy ki hány éven belül szeretne gyermeket vállalni. A válaszok nagyobbik része abban a sávban keletkezett, akik úgy gondolták, hogy 3-6 vagy 6-9 év múlva vágnának bele ebbe az életre szóló projektbe, pontosabban a 66,67%-uk. A 117 főből 17, tehát 9,60% érezte úgy, hogy egyáltalán soha nem szeretne gyermeket vállalni, furcsa módon ebből 11 1990-94 között született nő volt. Egyébiránt azokban a kérdésekben nem született egyértelmű válasz, hogy hajlandók-e kintebb tolni a családalapítás időpontját egy jól menő karrier miatt vagy, hogy a családalapítás szerepelne az 5 éves tervükben. Igaz ez utóbbit az első elemzés is alátámasztotta. Ha figyelembe vesszük, hogy a megkérdezettek nagy rész 1990 és 1994 között született, tehát valahol 20 és 25 év közötti korosztályról beszélünk, a 10 éven belüli gyermekvállalás koránt sem mondható korainak. Mire terveik szerint elérnek odáig, már 30 év felett lesznek, míg mindössze egy generációval korábban ez az átlag inkább 25 körül volt mint 30 felett. Így hát ezek az adatok jócskán alátámasztják azt a szakirodalmi nézetet, mi szerint a gyermekvállalási hajlandóság egyre jobban kitolódik.

50

6. Összefoglalás Amikor belekezdtem a dolgozat megírásába, még nem is sejtettem, hogy milyen óriási mennyiségű és széles körű ismeretanyag birtokába jutok és milyen fontos tapasztalatokkal leszek gazdagabb. Korábban úgy gondoltam, hogy jól ismerem ezt a fogalmat és a hozzá tartozó statisztikákat, de rá kellett jönnöm, hogy ez egyáltalán nem így van. Igen sok kutatást és tanulmányt ismertem meg és remélem, hogy a művemmel én is, ha csak icike-picikét is, de hozzájárultam ennek a rendkívül fontos krízis állapotnak a megismeréséhez. A dolgozatomat úgy építettem fel, hogy először bemutattam egy általános képet, a mai 21. századi társadalomról, hogy jobban megértsük azokat a tényezőket, amik előidézték ennek a jelenségnek a kialakulását. Láthattuk, hogy a fogyasztói társadalom hogyan hatott az emberek mindennapjaira. Elindított egy olyan versenyhelyzetet és állandó megfelelési kényszert bennünk, amit nem hogy nem tudtunk a mai napig sem leküzdeni, de napról napra erősebbé válik. Futunk valami után, amit igazából vagy elérhetetlen számunkra vagy a birtoklása koránt sem jelent akkor élvezetet, mint azt vártuk tőle. Az általam (is) oly zseniálisnak tartott LORENZ Konrad egyik tanulmányéban foglalja össze talán legjobban azt, ami most körülöttünk van és ami még ránk vár, ha így folytatjuk tovább. Nem csoda hát, ha ebben az egyre szélsőségesebb világba az emberek nem mernek csak úgy beleugrani. Nem azt mondom, hogy a veterán generációnak az élete olyan egyszerű volt, hiszen a háborúkat megélt emberek olyan nehézségekkel szembesülhettek, amit még csak elképzelni sem tudunk. De miután lenyugodtak a kedélyek és kezdetét vette ez a rohamos ütemű fejlődés, a felnőtté válás és a munkavállalás (és adás) szabályai gyökerestül megváltoztak. Mikor hazánkban is megtörtént a rendszerváltás és beköszöntött a kapitalista világ minden előnyével és hátrányával, újra kellett gondolni a hozzáállást. A X generációnak már egy olyan világot kellett megtanulnia kezelni, amit előtte a szülei példája alapján nem leshetett el és nem mondhatta azt, hogy én majd ezt jobban csinálom, tudom, hogy kell ezeket a hibákat elkerülni. Belefutott egy mókuskerékbe a munkaerőpiacon, amiből nem tudott kijönni. Sokak feláldozták a magánéletüket, hogy tartani tudják a lépést a rohanó világgal. Hiszen csak amíg ők felnőttek, feltalálták a számítógépeket, az internetet és megannyi világmegváltó dolgot, amik számukra eddig 51

ismeretlen és elképzelhetetlenek voltak. És ezeket nekik meg kellett tanulniuk kezelni és használni felnőtt fejjel, miközben az utánuk érkező nemzedék már gyakorlatilag ebbe született bele és számára természetes jelenségnek számítottak. Az Y generáció sokban átírta a játékszabályokat. A munkaerőpiacra nem rég kikerült csoport már tanulhatott elődei hibáiból… és tanult is. Konkrét elhatározásaik vannak, tudják mit akarnak, csak azzal nincsenek tisztában, hogy azt miként fogják megvalósítani. Az általam végzett kutatásból is jól látszik, hogy a legtöbben azt nyilatkozták, hogy nem félnek felelősséget vállalni és tudatosan lépkednek előre, mégis mellette szoronganak a jövőjük miatt. Ők azok, akik szép lassan át fogják írni a munkáltatók hozzáállását a munkavállalókkal szemben. Hiszen ők már nem fognak megalkudni és feláldozni magukat a munkahelyükért, mint a szüleik. Karriert akarnak, pénzt és innovatív munkakörnyezetet. Igaz, a friss Z generáció esetében nem igazán vannak adatim/adataink arról, hogy mi az, amit a elvárnak az élet különböző területein, az azért már most is látszik, hogy esetükben még nehezebb dolga lesz annak, aki ezeket ki akarja elégíteni. Komolyan hiányzik belőlük az alázat és az értékrendek tisztelete, nem beszélve arról, hogy rettentő rosszul viselik a korlátokat. Ez amúgy igaz az Y-osokra is, ma már a munkaidő fogalma sem pont ugyan az mint régen, sok munkahelyen egyre nagyobb elvárás a munkavállalóktól a „home office” lehetősége. Ez által lehetőségük nyílik egy sokkal kötetlenebb beosztásra és így akkor dolgozhatnak, amikor épp jónak látják és onnan (akár otthonról vagy egy kávézóból) ahonnan akarják.

Az elemzésem során arra szerettem volna rávilágítani, hogy mik azok az elvárások, amit ma egy (főleg) fiatal munkavállaló vagy még tanuló felállít magában a munkáltatóval szemben és hogy ez annyira irreális-e, hogy jogosan alakul ki a kapunyitási pánik bennük, hiszen ennek az elérése gyakorlatilag lehetetlen. Próbáltam úgy felosztani a kategóriákat, hogy az élet minden területének aspektusából meg tudjam vizsgálni a kérdéskört. Akár csak a szakirodalmi feldolgozásomnál, itt is először egy általános képet írtam le. Kiderült, hogy sokan a kapunyitási pánik fogalmát egyáltalán nem is ismerik, vagy nem tudnák megfogalmazni 52

miről is szól. Egyébként azok között, akik leírták, röviden miről szól ez, olyan válaszok születtek, hogy „Friss diplomások nem tudják, mit kezdjenek magukkal”, „Félelem a felnőtté válástól” „A frissen végzettek elhelyezkedési nehézsége a munkaerőpiacon, félelem a kilátástalanságtól, a kudarcoktól” vagy éppen csak annyi, hogy „a fiatalok félnek az önállósodástól”. Furcsa mód azokra a kérdésekre, hogy mennyire élik tudatosan az életüket, elég pozitívan válaszoltak, ami bizalomra ad okot, bár erős bennük a kétely, hogy terveiket meg is tudják valósítani. Amik egyébként egyáltalán nem földtől elrugaszkodottak, hiszen nagy részükre arra vágyik, hogy legyen egy biztos munkája és fedélre a feje felett, na meg egy kedves párja. Régen sem volt ez másként, csak az a különbség, hogy ezeket ma már nem olyan könnyű megvalósítani. A biztos munkahely fogalma pár év múlva gyakorlatilag ki fog veszni a szótárunkból és ezt a fiatalok is tudják, kérdés az, hogy mennyire bánják. Az elemzés 2. nagyobb pontja arra próbál választ adni, hogy a tanulmányaik és a végzettségük mennyire lesz elég a munkaerőpiacon, illetve, hogy oda kikerülve, ők mennyire lesznek megalkuvóak. Jól látszik, hogy a fizetés (továbbra is) kulcsfontosságú szerepet játszik a választás meghozatalában. Ez egy olyan generációnak, akinek a magánélete legalább olyan fontos, mint a munkakörülményei, elengedhetetlen ahhoz, hogy biztosítani tudja a hivatásán kívüli szabadidejének finanszírozását. Ehhez legalább az átlag szellemi bérezést szeretnék elérni, mint pályakezdő(!) fizetés. És ezen van a hangsúly. A 2014-es nettó átlagkeresetre vonatkozó adat, azokat a szellemi dolgozókat is tartalmazta, akik esetleg már 20 éve a pályán vannak és az ő fizetésük nagyon súlyban felfelé húzza az átlagot. Az a megannyi cikk, ami megjelent a „hogyan motiváljuk az Y generációt” témakörben nem teljesen alaptalan. A munkahelyek infrastruktúrája igen előkelő helyet foglal el, a prioritási sorban, nem beszélve arról, hogy mióta a Google vagy a Facebook és hasonló jól menő multik egyre vagányabb és minden igényt kielégítő irodákat hoznak létre és ezeket szeretettel a nagyközönség elé tárják, mindenki olyan helyen akar dolgozni. Ám van egy csavar a dologban. Ők olyan helyeket csinálnak, ahol gyakorlatilag élni is lehet, van pihenő szoba meg étkező (ingyen kajával) de ezzel mégis megpróbálják minél inkább oda kötni azt a korcsoportot, aki egyébként szabadságra, kötetlenségre és erőteljesen független magánéletre vágyik. 53

Végül a családalapítás került terítékre egy rövid ideig, ahol egyértelműen kiderült, hogy sem az elsőszámú preferenciák, sem a közel jövőbeni tervek között sem szerepel a gyermekvállalás kérdése. Ez persze olyan logikus érveknek is betudható, hogy amíg valaki otthon lakik, nincs diplomája vagy egy saját „fészke” és párja, addig irreálisnak tartaná egy ilyen komoly, egész életre szóló elköteleződésbe beleugrani. Én úgy gondolom, hogy a dolgozatom jó példa volt arra, hogy a kapunyitási pánikba ismertetett kiváltó okok és jellemzők igen is léteznek és egyre erősödő tendenciát mutatnak, de ez nem arra vezethető vissza arra, hogy a fiatalok elvárásai annyira égbe kiáltóan valótlanok és átlagtól eltérőek lennének. A gond csak az, hogy a világ változik úgy körülöttünk, hogy ezeket az alapvető értékeket is egyre nehezebben tudjuk megszerezni és ez igen is félelmetes. Egy valamit soha nem szabad felednünk, a pánikból van kiút, csak hinni kell benne, hogy sikerül, mert „A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében” (Eleanor Roosevelt)

54

Irodalomjegyzék:

ARNETT. J.J.: Emerging Adulthood A Theory of Development From the Late Teens Through the Twenties (American Psychologist 2000) BUZGOVICS, Z.: Társadalmi értékek és identitás alakulása („TAMOP4.2.1/B-09/1/KONV-2010-0003:

Mobilitás

és

környezet:

Járműipari,

energetikai és környezeti kutatások a Közép- és Nyugat-Dunántúli Régióban projekt 2007) CSEPELI GY.: Régi és új - Digitális generáció (Élet és Tudomány 58. évf. 45. sz., Budapest 2003) HAJDUSKA M.: Félig felnőtt gyerekek - Leválási nehézségek (Mindennapi Pszichológia 2011. 6. szám, Budapest 2011) HORVÁTH, T.: Palyakezdes előtt. A kapunyitasi panik jelensegenek vizsgalata a felsőoktatasban. (In Puskas-Vajda Zs., Felsőoktatásban tanuló fiatalok problémái, útkeresése, pályafejlődése a 21. század kezdetén Magyarországon. 137−152. Budapest: FETA konyvek 2.2007) HVG.HU: Klasszikus módszerekkel nem lehet a Z generációt tanítani (http://hvg.hu/plazs/20140424_Klasszikus_modszerekkel_nem_lehet_a_Zgen, 2014) IBS Management Nonprofit Kft.: Pályaválasztási tanácsadás kezdőknek módszertan (TÁMOP-4.2.2.D-15/1/KONV-2015-0005, Budapest 2015) K. LORENZ.: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne (CARTAPHILUS KIADÓI KFT. Budapest, 2001) KÉZDY A.: Fejlődési krízisek késő serdülő- és fiatal felnőttkorban - A vallásosság jellegzetességei és összefüggései a lelki egészséggel középiskolás és egyetemista mintában (Doktori értekezés, 2010 Budapest) KINCSEI A.: Az információs társadalom Az elmélettől a politikai gyakorlatig, Tankönyv (Gondolat – Új Mandátum, Budapest, 2007

55

KISSNÉ A. K.: HR magazin online - Generációk, munkaerőpiac és a motiváció kérdései

a

21.

században

2014

(http://www.ohe.hu/hrmagazin/cikkek/generaciok-munkaeropiac-es-amotivacio-kerdesei-a-21-szazadban) KOPÁTSY S.: A fogyasztói társadalom közgazdaságtana (Privatizációs Kutatóintézet, Budapest 1993) KSH – Központi Statisztikai Hivatal: A fiatalok munkaerő-piaci helyzete - A munkaerő-felmérés alap-, illetve a 2010. IV. negyedévi kiegészítő felvétele alapján (http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/ifjusag_munkaero_piac.pdf

,

2011) KSH Népességtudományi Kutatóintézete: Magyarország népességének várható alakulása 2060-ig (Népnevelési hírlevél XIII. évfolyam 4. szám, Budapest, 2013) MOLNÁR É.: A kapunyitási pánik jelenségének vizsgálata a debreceni egyetemisták körében (METSZETEK 2014/1. szám Debrecen, 2014) PINTÉR R.: Az információs társadalom Az elmélettől a politikai gyakorlatig, Tankönyv (Gondolat – Új Mandátum, Budapest, 2007 RAB Á.: Az információs társadalom Az elmélettől a politikai gyakorlatig, Tankönyv (Gondolat – Új Mandátum, Budapest, 2007 STEIGERWALD K.: – Kulturaonline.hu - Milyen a ma élő hat generáció? 2014 (http://kulturaonline.hu/milyen_a_ma_elo_hat_generacio_3521) SUDÁR GY.: Akard és tudd – Kompetencia fejlesztés a mély vízben (http://player.hu/biznisz/kompetenciafejlesztes/, 2012) SZVETELSZKY ZS.: A kapunyitási pániktól a nagymama-elméletig (Pont Kiadó Kft. Budapest, 2005) TARI A.: Y generáció (JAFFA KIADÓ ÉS KERESKEDELMI KFT. Budapest 2010) TARI A.: Z generáció ( TERICUM KIADÓ KFT. 2012 Budapest) 56

Mellékletek: 1. számú melléklet Kérdőív kérdései

2016. 03. 19. A kapunyitási pánik hatása https://docs.google.com/forms/d/1s1Kh7nQ3ZPzNoIJL3a7gnFvdhHDLkeNAJIHXwwOn5U/ edit 1/8

A kapunyitási pánik hatása *Kötelező

Alap kérdések Tényleg csak fél percben 1. Neme * Soronként csak egy oválist jelöljön be. Nő Férfi 2. Születési dátumod * Soronként csak egy oválist jelöljön be. 1980 előtt 19801984 19851989 19901994 19951999 2000 és utána 3. Foglalkozásod * Soronként csak egy oválist jelöljön be. Tanuló (OKJs képzés, felsőfokú szakképzés) Tanuló (Főiskola/Egyetem) Tanuló és mellette diákmunkát végző Tanuló és mellette főállásban foglalkoztatott Főállású munkavállaló Aktív munkakereső Egyéb: 4. Időben végzel / végeztél tanulmányaiddal? * OKJs, Felsőfokú szakképzés, Alapképzés, Mester képzés Soronként csak egy oválist jelöljön be. Igen Nem, megcsúsztam 5. Ha megcsúsztál, kérlek jelöld hány félévet. 2016. 03. 19. A kapunyitási pánik hatása https://docs.google.com/forms/d/1s1Kh7nQ3ZPzNoIJL3a7gnFvdhHDLkeNAJIHXwwOn5U/ edit 2/8

6. Hallottál már a kapunyitási pánik (quarterlife crisis) kifejezésről? * Soronként csak egy oválist jelöljön be. Igen, már hallottam Igen, de nem tudom miről szól Nem, nem ismerem ezt a fogalmat 7. Ha hallottál már róla, össze tudnád foglalni pár szóban a lényegét? Nagyon szépen köszönöm, ha ezt is kitöltöd

57

(de nem kötelező)

Elvárások a munkahellyel kapcsolatban 1 perc 8. Elegendőnek tartod a jelenlegi végzettséged (könnyen el fogsz tudni helyezkedni vele)? * Amennyiben még aktív tanuló vagy kérlek úgy válaszolj, mintha a jelenlegi tanulmányaid már lezárultak volna és megszereted volna a képesítésed Soronként csak egy oválist jelöljön be. Igen, így biztosan el tudok helyezkedni a munkaerőpiacon Egyenlőre igen, később lehet, hogy szeretnék még tovább tanulni Nem, de egyenlőre nem tervezek tovább tanulni Nem és mindenképp tovább fogok tanulni 9. A munkahelyed megválasztása során mik lesznek / mik voltak a fő szempontok számodra? * Több opció is választható Válassza ki az összeset, amely érvényes. Tanulmányaimnak megfelelő munkakör Munkahely hírneve Munkahely elhelyezkédes Fizetés Munkakörülmények (az iroda berendezése, felszereltsége...) Kihívásokkal teli feladatok Béren kívüli juttatások Rendszeres visszajelzés a munkámat illetően Szakmailag és emberileg is elismerésre méltó vezető Szervezeti kultúra Idegen nyelv rendszeres használata Egyéb: 2016. 03. 19. A kapunyitási pánik hatása https://docs.google.com/forms/d/1s1Kh7nQ3ZPzNoIJL3a7gnFvdhHDLkeNAJIHXwwOn5U/ edit 3/8

10. Szerinted a te munkakörödben mi lenne a reális kezdő nettó bér? * Kérlek egy konkrét összeget adj meg, ne tól, ig határt 11. És számodra mi lenne az ideális nettó pályakezdői bér? * 12. Kérlek jelöld be, hogy 10 év múlva mely javakkal és érdemekkel fogsz rendelkezni (reálisan végig gondolva) * Kérlek a 3 legfontosabbat válaszd! (ha nagyon nem tudsz, akkor maximum 4 legyen) Válassza ki az összeset, amely érvényes. Saját ingatlan Saját autó Saját vállakozás Vezetői pozíció egy cégnél Egy biztos munkahely Teljes anyagi függetlenség a szülőktől Több diploma Felsőfokú nyelvvizsga Több nyelvvizsga Külföldi munkatapasztalat Külföldön való élet Feleség / Férj Gyermek / Gyermekek Egyéb: 13. Terveid szerint hány éven belül vállalnál gyereket? * Soronként csak egy oválist jelöljön be.

58

03 év 36 év 69 év 912 év 1215 év 15 évnél több Nem szeretnék gyermeket Egyéb: 2016. 03. 19. A kapunyitási pánik hatása https://docs.google.com/forms/d/1s1Kh7nQ3ZPzNoIJL3a7gnFvdhHDLkeNAJIHXwwOn5U/ edit 4/8

14. Kérlek jelöld be, mi alapján választottad a volt vagy jelenlegi képzésedet? * MAX 2t válassz kérlek Válassza ki az összeset, amely érvényes. Felvételi pontok száma Érdekelt ezt a terület Államilag támogatott a képzés A későbbi magas fizetés reménye Könnyen elvégezhető szak Másoktól jókat hallottam róla Még nem tudtam eldönteni, mivel szeretnék később fogalalkozni Egyéb:

Pánik gomb A következő kérdések esetében kérlek jelöld be a skálán a Rád és az érzéseiddel kapcsolatos legjellemzőbb értékeket. (már csak ezek a kérdések vannak és vége, kitartás!) 15. A tanulmányaim során megszerzett tudást jól fogom tudni / jól tudom hasznosítani a munkaerőpiacon * Soronként csak egy oválist jelöljön be. 123456 egyáltalán nem jellemző rám teljesen jellemző rám 16. Ha nem találok gyorsan (max 3 hónap) munkát, hajlandó vagyok engedni az elvárásaimból * Soronként csak egy oválist jelöljön be. 123456 egyáltalán nem jellemző rám teljesen jellemző rám 17. Várom / vártam, hogy a végzettségem megszerzése után munkába állhassak * Soronként csak egy oválist jelöljön be. 123456 egyáltalán nem jellemző rám teljesen jellemző rám 2016. 03. 19. A kapunyitási pánik hatása https://docs.google.com/forms/d/1s1Kh7nQ3ZPzNoIJL3a7gnFvdhHDLkeNAJIHXwwOn5U/ edit 5/8

59

18. Nem tervezem, hogy 5 évnél tovább maradok egy cégnél, inkább keresem az új lehetőségeket * Soronként csak egy oválist jelöljön be. 123456 egyáltalán nem jellemző rám teljesen jellemző rám 19. A megfelelő kapcsolati tőkével előbb szerezhető jobb/vezetői pozíció, mint kimagasló munkateljesítménnyel * Soronként csak egy oválist jelöljön be. 123456 egyáltalán nem értek egyet teljesen egyetértek 20. Amennyiben már elkezdtél dolgozni, a munkaköröd, olyan, mint amilyennek annak megkezdése előtt elképzelted? Soronként csak egy oválist jelöljön be. 123456 egyáltalán nem jellemző rám teljesen jellemző rám 21. A munkatapasztalat fontosabb, mint a végzettség * mester képzés, szakirányú továbbképzés, másik alapképzés, stb Soronként csak egy oválist jelöljön be. 123456 egyáltalán nem jellemző rám teljesen jellemző rám 22. A munkaerőpiacon túl magasak az elvárások * Soronként csak egy oválist jelöljön be. 123456 egyáltalán nem értek egyet teljesen egyetértek 23. Tudatosan építem a jövőm (meg vannak előre a mérföldkövek, amit el akarok érni) * Soronként csak egy oválist jelöljön be. 123456 egyáltalán nem jellemző rám teljesen jellemző rám 2016. 03. 19. A kapunyitási pánik hatása https://docs.google.com/forms/d/1s1Kh7nQ3ZPzNoIJL3a7gnFvdhHDLkeNAJIHXwwOn5U/ edit 6/8

24. Először egy biztos elméleti tudásra van szükség, csak ez után lehet munkába állni (ez a munkavégzés során már nem elsajátítható) * Soronként csak egy oválist jelöljön be. 123456 egyáltalán nem jellemző rám teljesen jellemző rám

60

25. Aggódom, hogy nem leszek elég "kelendő" a munkaerőpiacon * Soronként csak egy oválist jelöljön be. 123456 egyáltalán nem jellemző rám teljesen jellemző rám 26. A felelősség vállalás nem okoz számomra problémát * Soronként csak egy oválist jelöljön be. 123456 egyáltalán nem jellemző rám teljesen jellemző rám 27. Gyakran aggódom a jövőm miatt * Soronként csak egy oválist jelöljön be. 123456 egyáltalán nem jellemző rám teljesen jellemző rám 28. Úgy érzem az életem elképzeléseimnek megfelelő úton és ütemben halad * Soronként csak egy oválist jelöljön be. 123456 egyáltalán nem jellemző rám teljesen jellemző rám 29. A munka magánélet egyensúlya fontos számomra * Soronként csak egy oválist jelöljön be. 123456 egyáltalán nem jellemző rám teljesen jellemző rám 2016. 03. 19. A kapunyitási pánik hatása https://docs.google.com/forms/d/1s1Kh7nQ3ZPzNoIJL3a7gnFvdhHDLkeNAJIHXwwOn5U/ edit 7/8

30. A munkahelyi előléptetéshez sok plusz munkára van szükség * Soronként csak egy oválist jelöljön be. 123456 egyáltalán nem jellemző rám teljesen jellemző rám 31. Ha valami nem megfelelő számomra a munkahelyemen, gond nélkül váltok * Soronként csak egy oválist jelöljön be. 123456 egyáltalán nem jellemző rám teljesen jellemző rám 32. A munkába állástól számított 5 éven belül szeretnék vezető pozícióba kerülni * Soronként csak egy oválist jelöljön be. 12345 egyáltalán nem jellemző rám teljesen jellemző

61

rám 33. Hajlandó vagyok a családalapítás időpontját kitolni a karrier terveim miatt * Soronként csak egy oválist jelöljön be. 123456 egyáltalán nem jellemző rám teljesen jellemző rám 34. A család alapítás szerepel a közeli terveim között (5 éven belül) * Soronként csak egy oválist jelöljön be. 123456 egyáltalán nem jellemző rám teljesen jellemző rám 35. Minél előbb szeretnék teljesen függetlenné válni anyagilag a szüleimtől * Soronként csak egy oválist jelöljön be. 123456 egyáltalán nem jellemző rám teljesen jellemző rám 2016. 03. 19. A kapunyitási pánik hatása https://docs.google.com/forms/d/1s1Kh7nQ3ZPzNoIJL3a7gnFvdhHDLkeNAJIHXwwOn5U/ edit 8/8

Üzemeltető:

36. A szüleim sokat követelnek tőlem és ez frusztrál * Soronként csak egy oválist jelöljön be. 123456 egyáltalán nem jellemző rám teljesen jellemző rám 37. Külföldön jobbak a lehetőségek, mint itthon * Soronként csak egy oválist jelöljön be. 123456 egyáltalán nem jellemző rám teljesen jellemző rám 38. A külföldön elérhető magasabb kereset érdekében hajlandó vagyok a végzettségemnél alacsonyabb munkakört is betölteni * Soronként csak egy oválist jelöljön be. 123456 egyáltalán nem jellemző rám teljesen jellemző rám

62

2. számú melléklet

63