Börtön, iskolakerülésért

ÚJ KATEDRA

Új Katedra Pedagógusok lapja Kiadja: COMMITMENT Kommunikációs Iroda Kft., 1095 Budapest, Máriássy u. 5–7. Tel.: 412-09-09, fax: 412-09-08 Felelős kiadó: dr. Guller Zoltán Alapító-főszerkesztő: Pecsenye Éva Felelős szerkesztő: Varga Gabriella [email protected] Szerkesztőbizottság: Kojanitz László (elnök), Barlai Róbertné, Szebedy Tas Főmunkatárs: Horváth Gábor Miklós Munkatársak: Gyulai Zsófia, Simonyi Gáspár Tervezőszerkesztő: Molnár Tamás Olvasószerkesztő: Nagy Márton A szerkesztőség címe: 1095 Budapest, Máriássy u. 5–7. Tel.: 412-09-09, fax: 412-09-08 Ügyfélszolgálat: Tel.: 52/541-442, Fax: 52/541-474 E-mail: [email protected] Hirdetésfelvétel: Kovács Balázs, 30/337-9962 www.ypsylonmedia.hu Nyomdai munkák: OOK Press, Veszprém Felelős vezető: Szathmáry Attila ISSN 0865-6177 (nyomtatott) ISSN 1788-3709 (online)

A tartalomból Költségvetés 2010 – „Nem tárgyalási alap” . . . . . . . . 2 Egy hét az oktatásé (is) volt a BNV-n . . . . . . . . . . . . 7 Beszélgetés Rudolf Ottóné drámapedagógussal . . . . 10 Tanulási zavarok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Tanulj menetközben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 Mit üzen a média a Magyar Nyelv Évében? . . . . . . . 14 Czirják Árpád: Erdélyi Magyar Breviárium 3. . . . . . 22 Papadimitriu Athina: Vissza a természetbe! . . . . . . . 24 Magyar kultúrát minden égtáj felé! . . . . . . . . . . . . . 30 Mosolytábor Marosvásárhelyen . . . . . . . . . . . . . . . . 34

2009. október

Katedra2009 október.indd 1

Beköszöntő

Börtön, iskolakerülésért Kiskorú veszélyeztetése miatt tizenhat hónapra kellett volna börtönbe vonulnia egy sajókazai apának és anyának, mert hat gyermekük közül kettő nem járt rendszeresen iskolába – olvashattuk a hírt néhány nappal a tanévkezdést követően. A szülők nevében a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nyújtott be kegyelmi kérvényt a köztársasági elnökhöz, s egyúttal az igazságügyi és rendészeti miniszterhez is fordultak: halassza el a büntetés végrehajtását a kegyelem elbírálásáig. A miniszter lépett, az anyának nem kell börtönbe vonulnia. A meghökkentőnek tűnő ítélet természetesen nem előzmény nélküli. A gyerekek évek óta nem jártak rendszeresen iskolába, a szülőkre ezért már korábban felfüggesztett szabadságvesztést, majd közérdekű munkát szabott ki a bíróság. Az ítélet tehát logikusan következett az előzményekből, ugyanakkor mégis nagyon szigorúnak tűnik. Ám, ha jobban belegondolunk, az eset sem intézhető el egy vállrándítással. Mindenki emlékszik arra, hogy amikor a családi pótlék kifizetését iskolalátogatáshoz kötötte az akkori kormány, ez jótékony hatásúnak bizonyult, a korábban iskolát kerülő gyerekek közül nagyon sokan beültek a padokba. Aztán a rendelkezést hatályon kívül helyezte az új kormány, s minden szépen visszazökkent a régi kerékvágásba. Nem olyan régóta óvodáztatási támogatás jár azoknak a hátrányos helyzetű családoknak, akik vállalják, hogy hároméves kort betöltött gyermeküket beíratják s rendszeresen járatják óvodába. Az érintettek reakciója ebben az esetben is pozitívnak bizonyult. Úgy tűnik, van tehát alkalmas eszköz arra, hogy a szülőket ösztönözzük, gondoskodjanak arról, hogy gyermekük iskolába, óvodába járjon. Csak nem használjuk őket. A jegyzők és a bíróságok lehetőségei – ahogyan azt a konkrét példa is mutatja – vagy eredménytelenek, vagy rosszak. A kiszabott bírságok megfizetését az érintettek szociális helyzetére hivatkozva igen gyakran elengedik, ennek viszszatartó ereje tehát lényegében nincs. A gyerek iskolakerüléséért a szülőkre kiszabott börtönbüntetés pedig túl szigorúnak tűnik. Lehet azt állítani – ahogyan az ebben az esetben is történt –, hogy a gyerekek azért nem mentek iskolába, mert ott folyamatosan rosszul érezték magukat, és ezzel lovat akartak adni a többi diák alá. Lehet azt is mondani, hogy az ügy társadalomra való veszélyessége elenyésző, ez azonban egyszerűen nem igaz. A társadalomra nézve igenis súlyos problémát jelent, hogy ezerszám nem járnak gyerekek iskolába, nem szerzik meg azt a tudást, ami későbbi tanulmányaik alapja lehetne, nem szereznek végzettséget és ezért esélytelenek a munkaerőpiacon. Ha egy-egy ilyen eset lenne, az valóban nem veszély, de a probléma tömeges előfordulása valódi, súlyos probléma. Meglehetősen sok pénzt költünk oktatásra. Nem véletlenül. A hátrányos helyzetű gyerekek és családjaik kiegészítő támogatásokat is kapnak. Egyik-másik támogatási forma vagy intézkedés eredményesnek tűnik, mások kevésbé. A szigorú bírósági ítélet valóban nem tűnik emberségesnek, de a jog ilyen. A büntetés elhalasztása érthetőnek tűnik, de aligha igazságos. Arról nem is szólva, hogy mi ezeknek a történeteknek az üzenete. A kiszabott bírság megúszható a rászorultság miatt, a keményebb büntetés pedig azért, mert túl szigorú. Ezek az eszközök ezért nem jók. S akkor vajon nem lenne itt az ideje visszatérni a már egyszer beváltakhoz?

1

2009.10.02 12:25:15

Súlypont

ÚJ KATEDRA

Költségvetés 2010 – „Nem tárgyalási alap” Nem tekinthető tárgyalási alapnak sem – így reagáltak az önkormányzati szövetségek a kormány által beterjesztett költségvetési javaslatra az egyeztetések első napján, és felálltak az asztaltól. A szokatlanul egységes fellépés a büdzsé önkormányzatokat érintő számainak ismeretében nem meglepő. A közintézmények döntő többségét fenntartó helyhatóságok jövőre 120 milliárd forinttal gazdálkodhatnának kevesebből a Bajnai-kormány előterjesztése alapján, mint 2009-ben. A forráskivonás legsúlyosabban – mintegy 60 milliárd forint erejéig – a közoktatási intézményeket sújtja majd. Kevesebb jut a bölcsődéseknek, az óvodásoknak, az iskolásoknak és a pedagógusoknak egyaránt. Az alaptámogatások reálértéke 10-12 százalékkal csökken A költségvetés, felrúgva a korábbi szabályt, tanév közben alakítja át a finanszírozást, hiszen az alapnormatí-

Bölcsőde, óvoda – férőhelybővítés helyett csoportlétszám-növelés Hosszú évek olykor elutasító, máskor tartózkodó álláspontja után fogadta meg a kormány azt a korábbi javaslatot, mely szerint támogatni kell a hátrányos helyzetű családok gyermekeinek minél korábbi óvodáztatását. Az ilyen gyerekek minőségileg garantált szakmai fejlesztésének korai, lehetőség szerint már hároméves korban való elkezdése ugyanis reális esélyt ad arra, hogy az iskolaköteles kor eléréséig hátrányaik jelentős részét sikerüljön ledolgozniuk. A megvalósítás azonban – úgy tűnik – rossz úton halad. Egyfelől jó, hogy jogszabály rögzíti, az ilyen gyerekeket az óvodai felvételkor előnyben kell részesíteni, az érintett családok pedig anyagi támogatást is kapnak, ha beíratják gyermeküket. Másfelől azonban nem nőttek érdemben az amúgy is szűkös kapacitások (ami azzal járt, hogy nem több gyerek, hanem egyszerűen mások járhatnak óvodába), és a kormányzat elfogadhatónak tartja, sőt anyagilag is preferálja a jobbára csak a szakemberek, pedagógusok által végzett szakmai fejlesztést felvállalni képtelen családi napköziket, gyermekfelügyeletet. Mindezt azért, mert így olcsóbb. Egy-egy óvodai férőhely létrehozása (megfelelő épületben való elhelyezés, bútorok, játékok, udvar stb.) 1-1,5 millió forint körül alakul, s ehhez járul még a szakképzett óvodapedagógusok bére, illetve a fenntartás költségei, melyeket az elmúlt években folyamatosan csökkenő összegű állami normatíva csak részben fedez. A családi napközi támogatása ezzel szemben lényegesen kisebb, szakértők szerint azonban a spórolással éppen a gyereket öntik ki a vízzel, hiszen így pont a kívánt szakmai cél, a felzárkóztatás, az egyéni fejlesztés, az esélyteremtés nem tud megvalósulni. Az olcsóbb, gyengébb minőségű ellátás irányába mozdul el a rendszer – hívják fel sokan a figyelmet –, ez pedig nem csökkenteni, hanem növelni fogja az esélykülönbségeket. A jogszabályi változás persze fellendítette a keresletet. Becslések szerint a korábban hiányzó mintegy tízezer új óvo-

2

Katedra2009 október.indd 2

vák és más támogatások csökkentésére már 2010. január 1-jétől sor kerülne. Az indoklás szerint erre „azért van mód”, mert csökken a béreket terhelő társadalombiztosítási járulék mértéke, és megszűnik az egészségügyi

dai férőhely helyett ma már kétszer ennyire lenne szükség csak ahhoz, hogy ennek az intézkedésnek képesek legyenek megfelelni a fenntartók. (Jól példázza ezt az egyik fővárosi kerület esete, ahol hatalmas erőfeszítéssel, több százzal növelték az óvodai kapacitást, ám a helyhiány miatt elutasítottak száma így is változatlan maradt.) A gond azonban ennél is nagyobb, hiszen a helyhiányt jelentősen, akár hatvan-nyolcvanezresre is képes lesz feltornázni majd néhány további intézkedés, figyelmeztetnek szakértők. Ezen jogszabályi változtatások egyike szerint jövőre már azoknak a hároméves kort betöltött gyerekeknek az óvodáztatását is biztosítaniuk kell majd a fenntartóknak, akik ugyan nem hátrányos helyzetűek, de szüleik igénylik az ellátást. S vélhetően sokan lesznek, akik élnének majd ezzel a lehetőséggel, mert attól tartanak, lemaradnak a meglévő helyekről, s akkor csak egy évvel az iskolakezdés előtt juthat be gyermekük az óvodába, s emiatt hátrányt szenvednek a későbbiekben. Ráadásként a kormány az idei évtől engedélyezte az egységes óvoda-bölcsőde intézményének elindítását is. Az intézkedés hátterében – legalábbis a kormányzati kommunikáció szerint – az áll, hogy a 10 000 fő alatti településeken, ahol a bölcsődei ellátás biztosítására nem kötelezett a fenntartó, segítsék a szülők visszatérését a munkaerőpiacra. Férőhelybővítésre azonban itt sincs, sőt leginkább itt nincs forrás. Ráadásul, ha bölcsődéseket is felvesznek egy csoportba, akkor a felvehetők száma is csökken (egy-egy csoportba maximum 5 bölcsődést lehet felvenni, akik két gyereknek számítanak, így a korábbi 25 helyett csak 20 gyerek nyerhet felvételt). A program szakmai és infrastrukturális háttere is bizonytalan. Ahol például nem vegyes életkorúak az óvodai csoportok, s a kisebb településeken ez gyakori, ott akár 5-6 év is lehet a korkülönbség a gyerekek között. Ez ebben az életkorban szakmailag nagyon nehezen kezelhető, hiszen adott esetben beszélni is csak kicsit tudó, még nem szobatiszta és iskolába készülő gyerekekkel kellene egyidejűleg foglalkozniuk a pedagógusoknak, miközben ehhez a tárgyi feltételek sincsenek meg.

2009. október

2009.10.02 12:25:16

Súlypont

ÚJ KATEDRA

hozzájárulás. Nagyvonalúan hallgat azonban a kormány arról, hogy az általános forgalmi adó mértéke viszont emelkedik. S mivel egy óvoda, iskola kiadásai nem pusztán bérköltségből állnak, sőt sok helyen a normatív támogatás már az illetmények kifizetésére sem elegendő, a járulékcsökkentés és az áfaemelés hatásai nagyjából kiegyenlítik egymást. Ez azt jelenti, hogy erre hivatkozva nem lehetne – a fűnyíróelv alkalmazásával – 7-8%-kal csökkenteni a támogatásokat. Hogy a kormányzati érvelés mennyire nem állja meg a helyét, azt jól jelzi az a beismerésként is értelmezhető intézkedési javaslat, amely több területen feloldaná, felfüggesztené a fenntartók feladatellátási kötelezettségét, így többek között növekedhetne a maximális csoport-, osztálylétszám is.

A kormány által kitalált megoldás egyedül ott valósítható meg, és ott jelenthet segítséget, ahol az óvodai csoportok létszáma alacsony, kihasználatlan kapacitás van, ezeken a településeken azonban amúgy is alacsony a gyerekszám. A hátrányos helyzetű térségekben vagy a nagyvárosok agglomerációjában, ahol a legnagyobb a helyhiány, ennek a lehetőségnek a felvillantása nem több politikai blöffnél, ami tovább élezi az így is meglévő feszültséget és újabb indulatokat szül. A helyzetet súlyosbítja a gyes idejének lerövidítése, ami azt eredményezné, hogy rövid időn belül egyévnyi potenciális bölcsődei férőhelyet igénylő jelenhet meg a rendszerben. Tekintettel arra, hogy az éves születésszám 90-100 ezer között mozog, ha csupán minden második gyereket szeretnének szülei valamelyik intézménybe felvetetni, az újabb 45-50 ezer férőhely kialakítását tenné szükségessé. (A gyes megkurtítása, mint az elhelyezkedésre ösztönző eszköz ráadásul értelmetlen azokon a kistelepüléseken, ahol ma sincs sem elegendő munkahely, sem bölcsődei kapacitás. Ezeken a helyeken csupán annyi történik majd, hogy a szülő továbbra is otthon marad majd gyermekével, viszont a gyes összegét nem kapja meg az államtól.) A kormány által javasolt megoldás más pontjai sem nevezhetők elegánsnak vagy éppen őszintének. Miközben ugyanis a feladatot a fenntartókra hárítja – annak minden finanszírozási, szakmai és politikai vonatkozásával –, ő maga spórol

A 40 milliárd forinthoz közelítő megszorításhoz járul további mintegy 20-22 milliárd forint elvonás, ami az „új” finanszírozási rendszer bevezetéséből adódik. Öszszességében a forráskivonás kapcsán azt lehet mondani, hogy az egy-egy osztályba járó gyerekek közül kettőnek, háromnak a tanulmányait egyáltalán nem finanszírozza 2010-ben az állam. A támogatáscsökkenés valamennyi oktatási szintet érinti, s a költségvetés eltér a korábbi gyakorlattól is, hiszen 2010 vonatkozásában nem tanévre határozza meg a támogatásokat. Ez azt jelenti, hogy már január 1-jétől érvényesül a forráskivonás, azaz a fenntartóknak és az intézményeknek a már futó tanév közben kell újragondolniuk feladataikat.

a konstrukción, ha mélyen hallgat is róla. Árulkodó, hogy míg a hagyományos bölcsőde normatívája 2009-ben gyerekenként 540 150 Ft, addig a közös óvoda-bölcsődébe járók után csak 389 700 Ft vagy 468 700 Ft támogatást biztosít a költségvetés, attól függően, hogy nyolc óránál kevesebb vagy hosszabb idejű ellátást nyújt az intézmény. Tekintettel a gyerekek életkorára, nagy biztonsággal kijelenthető, hogy a rövidebb idejű ellátás s az ehhez kapcsolódó alacsonyabb összegű támogatás lesz az általános, azaz az állam gyerekenként több mint 150 000 Ft-ot, a normál bölcsődei normatíva közel 30%-át spórolja meg. Ráadásként a benyújtott költségvetési javaslat szerint jövőre mind a bölcsődei, mind az óvodai támogatás csökken majd, ami a fenntartók terheit tovább növeli. Persze a legjobban akkor jár az állam, ha széles körben sikerül elterjesztenie a családi napközit és gyermekfelügyeletet, mert akkor még tovább csökkentheti kiadásait, különösen akkor, ha azok nyitvatartási ideje nem éri el a heti 20 órát. Ráadásul az idejáró gyerekek után még az ingyenes étkezés támogatására szolgáló normatíva sem igényelhető. A költségvetés érdeke lehet az akár negyedébe kerülő megoldás, az olcsó és szakszerűtlen szolgáltatásnak azonban most a gyerekek, később az egész gazdaság és a társadalom szenvedi el majd káros következményeit.

Bölcsődei, óvodai támogatás 2009–2010 (Ft/gyerek/év) Ellátás módja 2009 Bölcsődei ellátás bölcsődében 540 150 Bölcsődei ellátás közös óvoda-bölcsődében* 389 700 Óvodai ellátás (maximum napi 8 óra) 194 800 Óvodai ellátás (napi 8 órát meghaladja) 234 800 Családi napközi és gyermekfelügyelet 246 100 Családi napközi és gyermekfelügyelet (heti 20 óránál rövidebb idő) 123 050 Bölcsődei, óvodai ingyenes étkeztetés** 65 000 * Amennyiben a napi ellátás meghaladja a 8 órát 468 700 Ft (2009), illetve 434 400 Ft (2010). ** Családi napközi és gyermekfelügyelet esetén nem igényelhető.

2009. október

Katedra2009 október.indd 3

2010 (terv) 494 100 360 400 180 200 217 200 268 200 134 100 22 500

(c)

3

2009.10.02 12:25:16

Súlypont

ÚJ KATEDRA

Közoktatási kiegészítő hozzájárulások változása (Ft/fő) Jogcím Iskolai gyakorlati oktatás (szakmai gyakorlati képzés) Szakiskola és szakközépiskola 9–10. évfolyamán Szakképzési évfolyamokon Gyógypedagógiai (konduktív pedagógiai) nevelés Korai fejlesztés, gondozás Fejlesztő felkészítés Nem magyar nyelven folyó nevelés és oktatás, és roma kisebbségi oktatás Nemzetiségi nyelvű, két tanítási nyelvű oktatás, nyelvi előkészítő oktatás Pedagógiai programok támogatása Középiskolába, szakiskolába bejáró tanulók támogatása Intézményi társulás óvodájába, általános iskolájába bejáró tanulók támogatása Óvodában, iskolában, kollégiumban szervezett kedvezményes étkeztetés Tanulók ingyenes tankönyvellátása Általános hozzájárulás tankönyvek vásárlásához Kollégiumi, diákotthoni lakhatási feltételek megteremtése

2008/2009

2009/2010

38 000 106 000 239 000 239 000 322 000 43 000 68 000 228 000 18 000 42 800 65 000 10 000 1 000 177 000

35 000 98 000 224 000 230 000 305 000 40 000 64 000 210 000 15 300 36 380 22 500 10 000 1 000 165 000

Nem könnyű örökség… A pénzen kívül az idő hiányzik a leginkább – A benyújtott költségvetésről sokan azt tartják, módosításokkal sem javítható, mert eleve a szemléletével, filozófiájával van súlyos probléma. Ez azt jelenti, hogy hagyni kell az egészet, és majd a választások után lesz új költségvetés? – Nem, semmiképpen nem szabad ezt tenni, a lehetséges korrekciókat el kell végezni. Már csak azért is, mert a tervezet szerint már januártól, azaz tanév közben módosulnának bizonyos finanszírozási elemek, s ami még ennél is nagyobb baj, feladatok tűnnek el, úgymond felfüggesztik őket. Ezt már ismerjük, tudjuk, mi a sorsuk az ideiglenesen bezárt iskoláknak vagy az ideiglenesen zárolt forrásoknak. – Ön a tanév kezdésekor több szakmai elképzelést ismertetett, kezdve a pedagóguspolitika újragondolásától az egész napos iskolán át egy új finanszírozási modell kialakításáig. A költségvetési tervezet ismeretében van esély ezek megvalósítására? Egyik sem tűnik pénz nélkül megoldhatónak. – Valóban, azt csak a mostani kormány gondolja, hogy pénz és munka nélkül, pusztán adminisztratív intézkedésekkel, a jogszabályok módosítgatásával előrébb lehet jutni. S kétségtelen, a 2010-re tervezett költségvetés nem ad okot derűlátásra. Az évek óta tartó forráskivonás miatt oda jutottunk, hogy például egy első osztályos tanulóra jutó költségvetési támogatás ma nominálisan is kevesebb, mint volt 2002-ben, reálértékét tekintve pedig a fele annak. Ha úgy tetszik, a kormány ma a hét évvel ezelőtti helyzethez képest csak minden második gyerek oktatását támogatja. Ez nem könnyű örökség, s van esély arra, hogy megfeszített, tudatos munkával is csak a korábbi szintre lehet visszahozni a közoktatás helyzetét. Éppen ezért van szükség arra, hogy tudjuk, mit akarunk, s a rendelkezésre álló pénzt nagyon átgondol-

4

Katedra2009 október.indd 4

tan, az oktatás minőségének és a nevelés lehetőségének biztosítására, emelésére fordítsuk. – Az egyik ilyen terület a pedagógusok kérdése… – Az egyik kulcskérdés valóban a pedagógusok helyzete. Az elmúlt évek kutatásai azt a régi tételt igazolták, hogy jó pedagógusok nélkül nincs jó oktatás. Lehet tanterveket, tankönyveket írni, számítógépekkel vagy digitális táblákkal felszerelni az iskolákat, de amilyenek a tanárok, olyan lesz a minőség. A legfontosabb tehát az, hogy vonzóvá tegyük a pályát, hogy a felsőoktatásba való jelentkezéskor a legtehetségesebbek válasszák ezt a szakmát. Ma ez nincs mindig így, amit jól jelez az is, hogy a pedagógusoknak csupán 12 százaléka 30 év alatti, 30 százalékuk ugyanakkor elmúlt ötvenéves. A szakma nem nyújt sem megélhetést, sem méltóságot, sem szakmai karriert. – Lehet ezen változtatni pusztán a fizetések emelésével? – Nem, ezt jól jelzi a 2002-ben adott, úgynevezett 50%-os béremelés… – Miért „úgynevezett”? – Mert valójában nem volt ekkora a mértéke, másrészt a költségeit az állam csak néhány hónapig állta. Ennek lett a következménye a több ezer bezárt, összevont iskola, óvoda. Ráadásul a béremelés hatására szemernyit sem javult az oktatás minősége, nem lett jobb az intézményekben zajló munka. Vagyis nem elég pusztán a pénz, olyan rendszert kell kialakítani, ami elismeri a minőséget, elismeri, ha valaki többet vállal, s ösztönöz erre. – Mit kellett volna másként csinálni? – Nem lett volna szabad folytatni az egyenlősdit. Készen állt, a szakmával egyeztetett módon, egy életpályaprogram, amelynek nagy volt a támogatottsága. Be kellett volna vezetni. Ezt egyébként a mostani kormányzat oktatáspoliti-

2009. október

2009.10.02 12:25:16

ÚJ KATEDRA

Súlypont

Csökkenő feladatok, növekvő esélyegyenlőtlenség A gyerekeket elsősorban a csökkenő, garantáltan finanszírozott idő és feladatok érintik. Könnyű belátni, hogy amennyiben csökken például a nem tanórai foglalkozások időkerete, az növeli majd az esélykülönbségeket, hiszen egyes önkormányzatok – amelyek erre képesek – továbbra is ellátják majd az adott feladatokat, míg másutt, a kedvezőtlenebb helyzetben lévő településeken erre nem jut majd pénz. Várhatóan tovább csökken majd az egyéni fejlesztés, a művészeti képzés, a szakkörök, a közösségi programok, a csoportbontások megszervezésének lehetősége, ráadásul esetleges, hogy melyik önkormányzat melyik feladatot hagyja majd el. Amely feladat pedig egyszer kikerül a finanszírozott körből, az jó ideig nem is kerül majd oda. Nyilván sokan lesznek, akik helyeslően bólogatnak az informatikai fejlesztések támogatásának

megkurtítása láttán, nem árt azonban arra is gondolni, hogy ezzel is nő az esélyegyenlőtlenség kockázata. Akik ugyanis a korábbi pályázatokon sikeresen szerepeltek, már használhatják ezeket az eszközöket, míg a többi intézmény akár évekre elfelejtheti ilyen irányú fejlesztési elképzeléseit. Az viszont már-már komikus, ahogyan a komprehenzív iskolák kialakítására nyújtott támogatás egy év után kikerül a költségvetésből. A korábban is vitatott programra most azért nem jut támogatás, mert „a 2009. évi pályázatok alapján nem talált még a célnak megfelelni akaró, és egyébként támogatni kívánt – a 2009. évi – pályázati előirányzat »elköltéséhez« sem közeget”. Súlyosabb problémát jelent ennél a kedvezményes étkeztetéshez nyújtott támogatás január 1-jétől, tehát tanév közben történő drasztikus csökkentése. Az idén még 65 000 Ft-os támogatás jövőre 22 500 Ft-ra csökkenne,

kusai is belátták már, nem véletlen, hogy az akkor kidolgozott modell egyes elemei, mint például a pályakezdők támogatása, fel-feltűnnek időnként a tervek között vagy éppen meg is valósulnak, mint az osztályfőnökök vagy a hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozók kiegészítő juttatásai. A gond az, hogy így apránként s ilyen kevés pénzből nem lehet előrelépni. Az egész rendszert kell újraszervezni és finanszírozni. – Melyek lennének a további elemei ennek az új rendszernek? – Úgy tudom, az Új Katedra egyik korábbi számában is olvasható volt egy rövid tanulmány, amit több korábbi minisztériumi munkatársam, oktatási szakemberek készítettek. Ez egyfajta újragondolása a 2000–2001-ben kidolgozott életpályarendszernek. A legfontosabb: ha meg akarjuk jeleníteni a jövedelmekben, az elismertségben azt, hogy valaki jobban, többet dolgozik, akkor tudnunk kell, kik ezek, méghozzá objektív, s az érintettek által elfogadott módon. Ehhez egy minősítési rendszer kialakítására van szükség. A minősítésen időről időre mindenkinek át kell esnie, ez a feltétele annak, hogy a bérezésben elmozduljon, s ez teszi lehetővé azt is, hogy újabb szakmai feladatokat (osztályfőnök, vizsgáztató tanár, vezető, mentor stb.) vállalhasson, ami a szakmai hierarchiában is előrelépést jelent, és értelemszerűen megint csak növeli jövedelmét. – És akik nem felelnek meg a minősítésen? – Nekik lehetőséget kell adni az újrázásra, és segíteni is kell őket ebben. Éppen ezért a minősítést össze kell kapcsolni nemcsak a jövedelmekkel, de a továbbképzéssel is. A minősítésnek lehet az is a következménye, hogy valamilyen képzést kell elvégeznie az érintett pedagógusnak. A lényeg, hogy legyen különbségtétel: nem egyszeri megjelenés az igazságosz-

tó pallos előtt, hanem folyamatos kontroll, hatévente. – A pénzen kívül mi az, ami a leginkább hiányzik ma az iskolákból? – Lehet, hogy meglepő, amit mondok: az idő. Ha megkérdezzük a természettudományos tárgyak oktatóit vagy a művészeti tárgyakat tanítókat, azt mondják, több ilyen óra kellene. A szülők örülnének, ha több lenne a nyelvóra vagy éppen a sportra, testnevelésre fordítható idő. De ugyanígy sorban áll időért az egészségnevelés, az énekkar, a kirándulás, vagyis mindaz, ami egy iskolában nevelési színtérnek tekinthető. A mostani helyzeten úgy lehetne változtatni, ha többletidőt adnánk az iskoláknak, s azt finanszíroznánk is. A hátrányos helyzetű gyerekeket oktatóknak, különösen az alsó tagozaton, az egész napos iskola jelenthet megoldást. Nem lenne kötelező a bevezetés, de anyagilag ösztönöznénk arra a fenntartókat, hogy gondolják végig intézményeik oktatási-nevelési programját, és adott esetben bővítsék azt ezekkel a területekkel. Másutt vagy éppen a felső tagozat esetében is indokolt a nevelési színterek finanszírozása, a szakkörök, a művészeti képzés, a testnevelés támogatása. – Az együtt töltött több idő más területeken is hozhat eredményt? – Igen, s ez pedig a közösségépítés. Úgy gondolom, az iskolának ez lenne az egyik legfontosabb feladata, mégis, döntően finanszírozási problémák miatt, sok helyen teljesen elsorvadt. Tehetünk ezzel az ellen is, hogy a tehetséges fiatalok elmenjenek Magyarországról, az idetartozás érzése, a hazaszeretet ugyanis nem elsősorban a magyarórán, Petőfi vagy Ady verseinek hallatán születik meg. A hazaszeretet ott kezdődik, hogy szeretem az osztálytársaimat, szeretem a barátaimat, a családomat, a városomat, ahol élek. (fl)

2009. október

Katedra2009 október.indd 5

5

2009.10.02 12:25:17

Súlypont

ÚJ KATEDRA

Egyes szakmai feladatok támogatási összegének változása (Ft) Jogcím Minőségbiztosítás, mérési, értékelési feladatok Teljesítménymotivációs alap Szakmai informatikai fejlesztések támogatása Komprehenzív iskolaszervezés támogatása Érettségi vizsgák lebonyolításának támogatása Szakmai vizsgák lebonyolításának támogatása Esélyegyenlőséget, felzárkóztatást segítő támogatások Alapfokú művészetoktatás támogatása Integrációs rendszerben részt vevő intézményekben dolgozó pedagógusok támogatása Az SNI gyermekekkel foglalkozó pedagógusok támogatása Az osztályfőnöki feladatot ellátók támogatása Az iskolai gyakorlati oktatás a szakközépiskola 11–12. évfolyamán Pedagógus-szakvizsga és -továbbképzés támogatása (pedagógusonként) Pedagógiai szakszolgálat (közalkalmazottanként) Diáksporttal kapcsolatos feladatok támogatása (tanulónként)

ami lehetetlen helyzetbe hozza a fenntartókat, akiket jogszabály kötelez arra, hogy mely gyerekeknek kell térítésmentesen vagy kedvezményesen biztosítani az étkezést. A csökkenés nyilvánvaló hatása ennek a szolgáltatásnak, azaz a felszolgált ételek minőségének jelentős romlása, ami azért nagy baj, mert ezek a gyerekek nagyon sok esetben az óvodában, az iskolában jutnak kielégítő színvonalú ételhez. Pedagógusok – romló életés munkakörülmények Nem változnak a közalkalmazotti bértábla illetményösszegei, ami önmagában is a fizetések reálértékének 4-5%-os csökkenését eredményezné. Ezt ugyan nagy valószínűséggel ellensúlyozhatja a személyi jövedelemadó változása, ám a többi juttatás csorbítása már negatív mérleget eredményez mind nominális, mind a reálérték tekintetében. Kevesebb jut majd az Új Tudás Program keretében nagy garral beharangozott, de csak töredékesen elindított programokra, így az osztályfőnöki feladatok elismerésére, a sajátos nevelési igényű tanulókkal foglalkozók, valamint az integrációs programban részt vevő intézmények pedagógusainak támogatására. Teljes egészében megszűnik a teljesítménymotivációs alap, és nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy 2010 az az év, amikor már egyáltalán nem jár a 13. havi illetmény a közalkalmazottaknak, köztük a közoktatásban foglalkoztatottaknak sem. Nem jobb a helyzet a foglalkoztatási biztonság tekintetében sem, hiszen az ellátandó feladatok kényszerű csökkentése miatt újabb létszámelbocsátásokkal is számolni kell. Jól jelzi ezt a cinikusan csak „bérpolitikai intézkedések támogatása” címre keresztelt, 22,8 milliárd forintot tartalmazó költségvetési sor, ami valójában a leépítések költségeinek (felmentési idő, végkielégítés) fedezetéül szolgál. Romlik az óvodákban, iskolákban zajló munka szakmai háttere is. A pedagógusonkénti 14 000 Ft összegű

6

Katedra2009 október.indd 6

2009 600 000 1 100 000 5 000 000 271 000 1 000 000 570 000 3 800 000 860 000 3 720 000 950 000 2 545 000 50 000 11 700 970 000 430

2010 0 0 1 000 000 0 288 000 192 000 3 650 000 460 000 3 420 000 880 000 2 340 000 48 000 0 900 000 0

szakkönyvvásárlási támogatás 4000 Ft-ra csökken, teljes egészében eltűnik ugyanakkor a pedagógus-szakvizsgára és a továbbképzésekre fordítható összeg. A pedagógiai szakszolgálatok működésére is 8%-kal kevesebb összeg jut majd, és megszűnik a mérési, értékelési feladatok támogatása is, azaz kompetenciamérés csak ott és akkor lesz jövőre, ahol azt az önkormányzat finanszírozni tudja. Több mint 70%-kal, 1 milliárd forintról 288 millió forintra csökken az érettségi vizsga megszervezésével összefüggő intézményi feladatok elvégzésére jutó forrás, s hasonló a helyzet a szakmai vizsgák lebonyolítása esetében is, amire az idei 570 millió forinttal szemben csupán 192 millió forintot tervez a kormány. Ezek a feladatok a kormány indoklása szerint „az Alkotmányos kötelezettségeken túlnyúló pluszszolgáltatások”, ahol indokolt a válságkezelés miatti takarékoskodás. Azt, hogy ez a megállapítás teljes szakmai tudatlanságból, az Alkotmány nem ismeréséből fakad, nyilván nem kell kommentálni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a tanuláshoz való jog magában foglalja többek között azt is, hogy az oktatást nem akárkik, hanem jól képzett, felkészült pedagógusok végzik, hogy a kötelező vizsgák lebonyolításának biztonsága és színvonala elsődleges érdek, hogy az oktatási rendszerben zajló folyamatok értékelése alkotmányos alapérdek, hiszen csak így biztosítható az esélyegyenlőség. Az Alkotmány ugyanis nem azt mondja ki, hogy az egyes intézményekben gyökeresen eltérő feltételek mellett nagyon eltérő színvonalú oktatás jár mindenkinek, hanem azt, hogy a tanuláshoz mindenkinek joga van, s hogy ennek során érvényesülnie kell az esélyegyenlőségnek. Az pedig, hogy az oktatási tárca szó nélkül veszi tudomásul, hogy ezeknek a szakmai feladatoknak a megszüntetése (a kormány szóhasználatával időleges felfüggesztése) egy tollvonással megtehető, mindent elárul működőképességéről, érdekérvényesítési lehetőségéről és szakmai állapotáról. (celia)

2009. október

2009.10.02 12:25:17

Közelkép

ÚJ KATEDRA

Egy hét az oktatásé (is) volt a BNV-n Kellemes meglepetésben lehetett része a 113. Budapesti Nemzetközi Vásárra látogatónak. Az otthonteremtés vásárának hívott, nagyszabású rendezvényhez (a nemrég megújult Vásárközpontban 14 ország 470 kiállítója mutatkozott be több mint 20 ezer négyzetméteren) ebben az évben minden eddiginél színesebb és változatosabb képet mutatva s hasznos programokat kínálva számtalan kiállítás kapcsolódott. Az idén jubiláló 10. Nyelvparádé négy oktatási témájú kiállítással gazdagodva a BNV-vel egy időben, a HUNGEXPO Vásárközpontban volt látogatható. A rendezvényen közel kétszáz, az oktatás területén tevékenykedő kiállító várta az érdeklődőket. Nyelvoktatók, felnőtt- és szakképző intézetek, hazai és külföldi egyetemek, főiskolák, valamint gyermekek képességfejlesztésével foglalkozó intézmények szerepeltek a palettán. Idén hazai és külföldi munkalehetőségekkel, vállalati nyelvtanfolyamokkal és HRkonferenciával is bővült a kínálat. Szakmai előadások, ingyenes nyelvi ízelítők és frissítők, kedvezményes könyvvásár, dedikálások, színpadi programok, játszóház és értékes nyeremények várták a minőségi oktatás iránt érdeklődő gyerekeket és felnőtteket. Idén is népszerűek voltak a Nyelvparádén a már hagyományosnak mondható, úgynevezett ízelítő, azaz kezdő nyelvórák (akár egzotikus nyelvekből is!), amelyekre a helyszínen ingyenesen lehetett jelentkezni. A nyelvi frissítőkön már a megszerzett tudásukat bővíthették különböző témákban a látogatók. A hagyományoknak megfelelően lehetőség nyílt alternatív nyelvtanulási módszerek kipróbálására, illetve próba nyelvvizsgázásra is. A Gyermekeink Jövője a szülőknek, pedagógusoknak abban próbált segítségére lenni, hogy az átlagos, kirívóan tehetséges vagy sajátos nevelési igényű, tanulási problémákA legötletesebb termék díja a Tankönyvkiadóé Az Oktatás Hete 2009 szakkiállításon díjazták az idén hatvanéves Nemzeti Tankönyvkiadó Kerek könyv sorozatát. A rendezvény szakmai partnere, az Edupress Magyar Oktatási Hírügynökség a Nemzeti Tankönyvkiadó „out of the square” stílusban készült ismeretterjesztő kerek könyveinek ítélte oda a legötletesebb termék címét. A Nemzeti Tankönyvkiadó és az ausztrál Murray Books kiadó 2008-ban indította útjára Magyarországon a kör alakú, dombornyomásos borítójú könyvsorozatot. Az igényes kivitelezésű, nyolc kötetből álló sorozat a könyvesboltokban is felkelti a vásárlók figyelmét, mert rendkívül színes és élvezetes formában, száznál több színes fényképpel, táblázatokkal, életrajzokkal és ismertetőkkel mutatja be a holdra lépés, a labdarúgás, a Forma–1, a kosárlabda, a jégkorong, a tenisz, a zene és az olimpia történetét, az adott téma legnépszerűbb, legismertebb alakjait és felejthetetlen pillanatait.

2009. október

Katedra2009 október.indd 7

kal küzdő gyerekek képességeit miként lehet a leghatékonyabban fejleszteni. Kicsiket-nagyokat egyaránt játékok, fejlesztő eszközök, tanfolyamok, kerekasztal-beszélgetések, bemutatóórák várták folyamatosan. A Tanfolyam- és állásbörze, azon kívül, hogy a nevéhez hű kínálatot nyújtotta, megszervezte, hogy próbainterjún izgulhattak azok, akik valódi megmérettetésre készültek. Az elhelyezkedni óhajtókat önéletrajz-írási és karrier-tanácsadás várta. Aki igényt tartott rá, asztrológiai segítséget is kaphatott pályaválasztásához. A Tanulj, Dolgozz Külföldön! nem egyszerűen a tanfolyami és munkalehetőségeket sorakoztatta fel, hanem szakemberek segítségével eligazította az érdeklődőt a külföldi munkavállalás útvesztőjében, ösztöndíjak megszerzésében, a letelepedéssel kapcsolatos ügyintézésben. Elsősorban vállalatvezetőknek, döntéshozóknak szólt a Business Language Show. A cégek munkatársai HRkonferencián kaphattak segítséget ahhoz, hogy minél kedvezőbben, hatékonyabban tudják megszervezni a vállalati nyelvoktatást. A BNV kapcsolódó kiállítása volt a jubiláló, megalapításának húszéves évfordulóját ünneplő Magyar Feltalálók Egyesülete (MAFE) és a Feltalálók Egyesületei Nemzetközi Szövetsége (International Federation of Inventors’ Associations – IFIA) által rendezett, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal támogatásával megvalósuló Géniusz Európa Nemzetközi Találmányi Vásár és Diplomázók Nemzetközi Fóruma. A téma iránt érdeklődők 20 országból 304 új találmányt láthattak, amelyek közül 132 magyar volt. Jó hír, hogy ez utóbbiak közül majdnem a felének a hasznosítása már elkezdődött. A jubiláló Magyar Feltalálók Egyesülete a megalapítása óta eltelt két évtizedben a magyar találmányok ezreit segítette a hasznosítás útján. A MAFE együtt vallja az IFIA-val, hogy a gazdasági válságból kivezető út elején a feltalálók vannak, akikre érdemes figyelni, hiszen „feltaláló nélkül nincs találmány, találmányok nélkül nincs innováció és innováció nélkül nincs prosperitás!” Idén új kezdeményezés volt a Géniusz Európa keretén belül a Diplomázók Nemzetközi Fóruma, amelynek keretében 8 országból 33 végzős egyetemista mutatta be technikai területen elkészített diplomamunkáját. H. G. M.

7

2009.10.02 12:25:18

Aktuális

ÚJ KATEDRA

A Térségi Integrált Szakképző Központok rendszere és a szakképzés jövője Az Új Magyarország Fejlesztési Terv TÁMOP 2.2.3 – szervezetfejlesztés, továbbképzés, informatikai és pedagógiai szakmai szolgáltatások – és TIOP 3.1.1 – építés, infrastrukturális fejlesztés, eszközbeszerzés – pályázatok forrásaiból megvalósuló TISZK-ek közötti együttműködést tűzte célul a Commitment Zrt. szervezésében júniusban elindított konferenciasorozat. A szakmai fórumot nyáron az együttműködés konkrét formáinak kialakítása követte. Annak felismerésével, hogy a megvalósuló fejlesztések komplexitása és a felhasználható támogatási forrásösszeg volumene megköveteli az összehangolt, folyamatos tapasztalatcserén alapuló intézményi munkát, a fenntartók és a projektmenedzsmentek képviselői szakmai bizottságokat hoztak létre, melyek mind a TÁMOP, mind a TIOP komponens tekintetében racionalizáltan értelmezik és kezelik a pályázat keretében megvalósuló fejlesztéseket. A szeptember 23-án megtartott, második konferencián már – a jövőről való gondolkodás mellett – a tapasztalatok megbeszélése jelentette a tanácskozás központi témáját. A Térségi Integrált Szakképző Központok kialakulása mentén létrejövő szerveződések jelentősen függetlenek a közigazgatás területi struktúrájától, megvalósulási formáik pedig még nagyobb változatosságot mutatnak. Az együttműködés kezdeményezői éppen ezért elengedhetetlennek tartják egy nagyobb földrajzi egység – akár az egész ország – önkormányzatainak rendszeres szakmai egyeztetését és folyamatos tapasztalatcseréjét a működőképes struktúra létrehozásának biztosítása, a megindult fejlesztések összehangolása érdekében. A TISZK-ekben zajló fejlesztések jelentősen túlmutatnak az uniós társfinanszírozás keretein belül megvalósuló tevékenységek eredményességének, a támogatási összegek szabályos elköltésének kérdéskörén. Éppen azért fontos ez az együttműködés, hívta fel a figyelmet Környei László, a Commitment Zrt. szakmai igazgatója, mert nem csupán egy projekt végrehajtásáról és nem is csak egy korlátozott közigazgatási egységre vonatkozó fejlesztésről van szó. A TÁMOP–TIOP pályázatok lehetőséget adnak a forrás felhasználóinak arra, hogy a térségi integrált szakképző központ egy modelljének megvalósításával hozzájáruljanak a teljes, a törvények változásából következő, a magyar szakképzési feladatellátási rendszer átalakításához, és ily módon rész vegyenek egy új, koherens szakképzési rendszer kialakításában. A magyar szakképzési feladatellátás átalakítását pedig az olyan tényezők, mint a „munka” szerepének leértékelődése az egész oktatási rendszerben, a szétaprózott intézményrendszer, a túlméretezett kapacitás (~30 000 üres szakképzési hely/év), a magas lemorzsolódási arány és a munkaerő-piaci igényekkel szembeni rezisztencia meglehetősen sürgetik. A szakmapolitikai irányok egyértelműen a TISZK-re épülő szakképzési rendszerre fokuszálnak. Az új struktúrában működtetett intézményrendszer fenntarthatósága tehát nem csupán a jelenleg futó vagy a jövőben kiírandó pályázatok keretei között értelmezhető, hanem a szakképzésfejlesztés alapkérdéseként is, hiszen az új intézményszerkezet hatékony működése jelenti a

8

Katedra2009 október.indd 8

zálogát a képzési és munkaerő-piaci folyamatok hosszú távon szinergikus viszonyának. Azok az önkormányzatok tehát, amelyek sikeresen pályáztak a TISZK-rendszer kiépítését támogató forrásokra, egy egyébként is kötelező feladat ellátásának alternatívájára értek el nagyobb mozgásteret és vállaltak ezáltal egyben nagyobb felelősséget is. A szakképző intézményi rendszernek a TISZK-ek bázisán történő átalakítására a jelentős pályázati forrásokon kívül a szakképzési hozzájárulásból származó bevételi forrásokat érintő jogszabályi környezet megváltozása is ösztönzőleg hat. Abban, hogy a jelenlegi szabályozás nem ad választ maradéktalanul arra a kérdésre, a gyakorlatban mit is jelent a térségi integrált szakképző központ, milyen jogosítványokkal rendelkezik, a közoktatásról szóló törvény, valamint a szakképzési hozzájárulás felhasználásának szabályait meghatározó jogszabályok módosítása hozott alapvető változtatásokat a TISZK-ek státusával és a képzés rendszerében definiálható helyzetével kapcsolatban (a gyakorlati működtetés során azonban még mindig merülnek fel jogilag és szakmailag tisztázatlan kérdések). A közoktatásról szóló törvény a térségi integrált szakképző központot szervezési megoldásként szabályozza, amelynek célja és lényege a szakképzés jelenleginél hatékonyabb formában történő megszervezése, annak garantálása, hogy a szakképzés igazodni tud a munkaerőpiac elvárásaihoz. A társadalomba integrálás útja lehet A Térségi Integrált Szakképző Központok aktuális helyzetéről szólva Pokorni Zoltán, a Fidesz oktatáspolitikusa a konferencián elmondta: a több uniós pályázattal támogatott, a magyarországi iskolai rendszerű szakképzés átalakítását célzó fejlesztések első tapasztalatai már láthatók és egyáltalán nem biztatóak. A szétaprózott intézményrendszer elemei közötti együttműködés fejlesztését, a képzési struktúra és a társadalmi igények összhangjának komplexebb kezelését, a lemorzsolódási arányok csökkentését, a korszerű technológiák oktatási feltételeinek javítását, a szakmastruktúrát érintő döntések kiemelését a fenntartó és az intézményvezetők alkujából és a Szakképzési Alaprész egyenletesebb és hatékonyabb felhasználását mint alapvető szándékokat politikai egyetértés övezte. Végignézve azonban a mai napig bejegyzett 78 TISZK-et és a pályázatokon támogatást szerzettekben zajló fejlesztési feladatokat, a felsorolt szakmai célok megvalósítását illetően komoly aggodalmaink lehetnek. Pokorni Zoltán a legfontosabb szakmai hiányosságok között említette, hogy a TÁMOP-pályázatban definiált TISZK nem volt azonos a korábbi HEFOP TISZK fogalommal, ami mind

2009. október

2009.10.02 12:25:18

ÚJ KATEDRA

Aktuális

a mai napig gondot okoz. Kifogásolta továbemelkedett az iskolázottsági szint, a tanulók Régió TISZK bá, hogy az első TÁMOP-pályázat kiírásakor Közép-Magyarország tudásszintje mégis csökkent. 25 nem volt ismert, hogy később további pályá- Közép-Dunántúl Megállapítva, hogy az utóbbi időszak12 zati lehetőségek nyílnak, így a minél nagyobb Nyugat-Dunántúl ban előremutató intézkedések is történtek, 8 lefedettség vagy a már meglévő (HEFOP amelyek a keresletvezérelt képzési rendszer, Dél-Dunántúl 6 TISZK-ek) melletti rések kitöltésére való töa szakképzés regionális szintű fejlesztésének Észak-Magyarország 13 rekvés miatt a célszerűtől lényegesen eltérő és irányításának, valamint a szétaprózott 7 formációk jöttek létre. A Fidesz oktatáspoli- Észak-Alföld szakképzési szerkezet megváltoztatására iráDél-Alföld 7 tikusa szerint azt láthatjuk, hogy a megvalónyulnak, a következő beavatkozási pontokat 78 sítás során az egyes iskolák arra törekszenek, Összesen és fejlesztési irányokat jelölte meg: mindehogy a létező rendszereket stabilizálják, és elnekelőtt a fizikai munka rangjának emelélenállnak minden szerkezeti változtatási kísérletnek. A projekt- sét, aminek eléréséhez a szakképzésnek a nemzetstratégiában menedzsmentek általában nem bírnak kellő támogatottsággal a és annak mindennapi gyakorlatában is meg kell valósulnia. fenntartók oldaláról a szükséges intézményi átalakítások keresz- A magyar szakképzés megújításának egyik kulcskérdése a tetülviteléhez. Megállapította: a Regionális Fejlesztési és Képzési hetség fogalmának helyes kiterjesztése. A közbeszéd részévé kell Bizottságok nem képesek a törvényben megnövelt feladataiknak tenni a szakképzés és szakmunkássá válás fontosságát és népszemegfelelni. Ugyanolyan politikai lobbi- tevékenység színterévé rűsítését. A szakképzés vonzereje és a munka világába történő váltak, mint korábban az önkormányzatok voltak, és ahonnan átmenet fejlesztése érdekében már a 9. osztályban el kell kezdea TISZK-ek révén ki akarták szabadítani a szakképzési struktúra ni a szakképzést. Társadalmi-gazdasági szempontból a Kamara meghatározásának ügyét. Az RFKB-k nem rendelkeznek meg- kívánatosnak gondolja, hogy a szakiskolába járó tanulók aránya felelő kutatói háttérrel, hogy a szakképzésfejlesztés regionális a jelenlegi 23%-ról 30%-ra emelkedjék. Ezért általánossá kell irányait és arányait meghatározzák. Ha kapnak is ilyen támoga- tenni a munkával egybekötött gyakorlati képzést, növelni kell a tást, a tagok által képviseltek érdekei felülírják azokat. gyakorlati képzést végző cégek ösztönzését, képzési hajlandósáElőadásában Pokorni Zoltán a Fidesz elnökét, Orbán Viktort gát, és a szakképzés állami irányításán belül meg kell szüntetni a is idézte, aki egy gazdasági konzultáción úgy vélekedett: a Fidesz szétaprózott struktúrát. Dr. Szilágyi János úgy látja: a szakképa szakképzéstől várja, hogy a magasabb iskolai végzettséget nem zési alapba befizetőket reprezentáló szervezetek számára olyan szerző családok gyermekeit integrálja a társadalomba, de erre hatáskörök biztosítása szükséges, amelyek garantálják, hogy a ma a szakképzés Magyarországon nem képes. Pedig a szakkép- rendelkezésre álló források a szakképzés fejlesztését és hatékony zés sikere az egész romakérdés kezelésével szorosan összefüggő felhasználását szolgálják. A mesterképzés presztízsének és társakérdés. „Ha nem leszünk képesek arra, hogy szakképzési rend- dalmi rangjának növelésével lehetővé kell tenni a szakmai ismeszeren keresztül a roma családok gyerekeinek tisztességes szak- retek magasabb szintű elsajátítását és OKJ-ba történő megfelelő mát, életpályát és lehetőséget teremtsünk – szögezte le a Fidesz beillesztését. A szakképzés irányításának és feladatellátásának elnöke –, akkor a romakérdést a magyar társadalom nem fogja regionális szintre történő helyezését tovább kívánatos szélesítetudni megoldani. Ilyen értelemben a romakérdés megoldása el- ni. Meg kell teremteni az összhangot az államilag finanszírozott sősorban a szakképzés-politikán áll vagy bukik.” iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli szakképzés képzési és beiskolázási szerkezete között. Sikeres szakképzés – versenyképes gazdaság Véleménye szerint a foglalkoztatottság növelése szempontjáDr. Szilágyi János, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara ok- ból a szakképzésnek kulcsszerepet kell játszania, mivel egy siketatási és képzési igazgatója a szakképzés jelenlegi helyzetét így res és vonzó szakképzés segítségével a leszakadó és aluliskolázott összegezte: a szakmunkássá válás társadalmi presztízse leérté- társadalmi rétegek is beemelhetők lennének a munka világába. kelődött, a szakiskolai tanulók száma és aránya drasztikusan Előadását azzal a sommás megállapítással zárta, hogy a sikelecsökkent. Az elmúlt 15 évben 844 intézményre szétaprózott res szakképzés versenyképes gazdaságot eredményez, a versenyés pazarló szerkezet alakult ki, a szakképzés országos irányítása képes gazdaság pedig sikeres kormányzást valósít meg. széttagolt (2 irányító és 11 szakképesítést felügyelő minisztéSzékely Judit, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakrium). A szakiskolai képzés mint iskolatípus a középfokú ok- államtitkára többek között szólt az alternatív szakmunkásképtatáson belül szegregált intézménytípussá vált és a kilencvenes zés tervezett, gazdaság, pedagógusok és szülők igénye alapján évek végén a Nemzeti Alaptanterv (NAT) bevezetésével együtt 2010/2011-es tanévben bevezetendő formáiról, arról, hogy járó változások sem hozták meg a szakképzés számára a kívánt 9. évfolyamtól megkezdhető a szakképzés, 10. évfolyamtól taeredményeket. A szakképzés egyik leggyengébb láncszemének nulószerződés köthető, 17 évesen szakmunkás-bizonyítvány számít a gyakorlati képzés súlyának térvesztése. Az új OKJ és szerezhető. 84 szakképesítéshez az OKM október 15-ig elkészíti annak vizsgáztatási gyakorlata sem hozta meg a remélt ered- a kerettantervet, a SZMM pedig az OKJ-módosítást. A szakményeket, az iskolai szakképzés normatív finanszírozása pedig államtitkár elmondta: 2010 januárjától a szakmunkás-ösztöndíj továbbra is kontraproduktív. A legnagyobb problémák közé a bevezetése is megtörténik, melynek célja, hogy vonzóbbá tegye tanulók alapkészségeinek hiányát, a tanulás iránti érdektelen- a szakmunkás életpályát és a fiatalokat a hiányszakmák irányába séget, a teljesítménynélküliséget, a fizikai munka elutasítását orientálja. sorolta, illetve azt, hogy ugyan nőtt a képzésben eltöltött idő és Varga Gabriella

2009. október

Katedra2009 október.indd 9

9

2009.10.02 12:25:18

Interjú

ÚJ KATEDRA

A játék erejéről Beszélgetés Rudolf Ottóné, Éva néni drámapedagógussal Az Amerikai Egyesült Államokban minden évben szavazásra biztatják az iskolai tanulmányaikat éppen befejező diákokat: nevezzék meg azt a pedagógust, aki a legnagyobb hatással volt rájuk az iskolákban eltöltött hosszú évek alatt. Ha Magyarországon lenne ilyen voksolás, Rudolf Ottóné, Éva néni neve egészen biztosan gyakran szerepelne a listán. Nemcsak a pedagógusi pályán eltöltött több mint ötven év jogán, és nemcsak azért, mert ő a hazai drámapedagógiai oktatás egyik kulcsfigurája. Éva néni varázslatos személyisége, több emberre elegendő aktivitása és bölcsessége sok tanítványának – kisiskolástól egyetemistáig – adott életre szóló útravalót. Jelenleg a Mérei Ferenc Pedagógiai Intézetben tart 120 órás akkreditált drámapedagógus-képzést pedagógusoknak. Éva nénivel a kurzus után beszélgettünk drámapedagógiáról, gyerekekről, hitvallásról. – Hogyan kezdődött Éva néni és a drámapedagógia közös története? – Pesti fiatalasszonyként a férjemmel együtt vidékre kerültünk tanítani. Hálás vagyok a sorsnak, mert annyi szeretetet, megbecsülést sehol máshol nem kaptam. Egy idő után akkor mégis úgy éreztem, nincs annál borzalmasabb dolog, mint amikor a tanár várja, hogy kicsöngessenek. Annál már csak az a nagyobb tragédia, ha a gyerek is azt várja. Elkezdtem gondolkodni, hogyan lehetne másképp csinálni, és rájöttem, hogy a játék csodálatos dolog. Meg is beszéltem a gyerekekkel, hogy új utakat keresünk, másként fogunk ezentúl tanulni, és szenvedélyesen kezdtem el úgy tanítani nyelvtant, irodalmat és történelmet, hogy oldottam a merev munkaformákat, kezdtem másképp kérdezni és értékelni, és a játékot eszközként használtam. Arra jöttem rá, hogy a játék kapcsán a gyerekek megtanultak kérdezni, gondolkodni, alkotni, és nekik is öröm lett a tanulás. Egy idő után pedig elvégeztem egy színjátszó-rendező tanfolyamot, sok mindent megtanultam. Aztán találkoztam jó szakemberekkel, és ha lehetett, minden mesterkurzust elvégeztem. A hetvenes évek végén

Jelenetben a drámapedagógus-jelöltek

10

Katedra2009 október.indd 10

egy kísérleti anyanyelvi oktatásnak voltam az egyik tagja, akkor írtam életem első könyvét, füzetecskéjét: Helyzetteremtés az anyanyelvi órán, ami egészen másként közelítette meg a nyelvtan tanítást. Kedves, fiatal kollégáim szerint ez volt az első olyan szakmunka, amit drámapedagógiai szempontú munkának lehet nevezni a módszertani szakirodalomban. – Ön hosszú ideje nemcsak gyerekekkel foglalkozik, de gyakorló pedagógusoknak tanít drámapedagógiát. Mik a tapasztalatai? – Az egyik szemem sír, a másik nevet. A 120 órás tanfolyamra járó pedagógusok egyre jobban megnyílnak, nyitottabbá válnak, felfedezik magukban, hogy mi mindenre képesek. Remélem, hogy megtanulnak más szemével is látni, más fülével is hallani és más szívével is érezni. Rájönnek arra, hogy a saját élményű munka és tapasztalatszerzés nekik is örömet szerez, és a mindennapi tanítási gyakorlatban kipróbálják az itt tanultakat. A baj csak az, hogy utána az iskolai életben már nehezebb folytatni, amit itt elkezdtek, mert ez sokkal nehezebb, mint amit eddig megszoktak. Kreatívabbnak kell lenniük, és sokkal többet kell tudniuk annál, mint ami tantárgyi szempontból fontos. Itt a dolog megfordítódik: nemcsak a tanár kérdez, hanem a gyerek is. Ez a nehezebb, erre kell jobban felkészülni, ehhez kell sokkal hitelesebbnek lenni. – Hogyan fogadják az iskolák és a szülők a drámapedagógiát? – Két dolog veszélyes. Az egyik az, ha valamit nagyon ellenszenvesen fogadnak, és taszítják, mert azt hiszik, hogy a dolog csak játszadozás. Ilyen is volt. A másik dolog az, ha divattá válik, úton-útfélen csináljuk, de nem biztos, hogy jó szakemberekkel. Ma már mindenki ért a drámapedagógiához, lassan ugyanúgy, mint a focihoz vagy a természetgyógyászathoz. A szülőkről pedig azt gondolom, hogy őket ebbe mindenképpen bele

2009. október

2009.10.02 12:25:18

ÚJ KATEDRA

kell vonni, mert ha a szülő tudja, hogy én miért játszom, tudja, hogy a játék milyen képességeket fejleszt, akkor azt is tudja, hogy az nem csupán időtöltés. – Mi a legtipikusabb drámatanári hiba? – A drámapedagógiát nem szabad összetéveszteni a színházzal, a gyermekszínjátszással. Nagyon nagy baj, ha nem érezzük a kettő közötti óriási különbséget. Hiszen ha szerepet játszom, akkor egy előre meghatározott szöveget mondok, akkor arra koncentrálok, hogy mások érezzenek, másokra legyek hatással, ha pedig drámapedagógiaként fogom fel, akkor a játékos érez, a játékos gondolkodik, hiszen itt a játékos van a központban, nem a néző. Nem a produkció a lényeg, hanem az élmény és a tapasztalatszerzés. Lehet a gyermekszínjátszást nagyon jól csinálni ezeknek az eszközöknek a felhasználásával, de a kettő nem téveszthető össze. – A pedagógus munkáját miben tudja segíteni a drámapedagógia? – A pedagógus olyan közösséget tud teremteni, olyan kapcsolatot a gyerekeivel, hallgatóival, ahol a demokrácia nem anarchia, ahol mindenki biztos abban, hogy ő fontos, de tudja, hogy a tanár nem haver. A tanár egy hiteles vezető, akivel együtt lehet dolgozni, hiszen együtt fedezzük fel a dolgok jelentését, nagyon komolyan vesszük a játékot, becsüljük a szellemi erőfeszítést, a közös megegyezésen alapuló munkát közösen értékeljük, és tudjuk, hogy mindenki önmagához képest fejlődik. És van egy nagyon fontos dolog, hogy a pedagógusnak is öröme van benne, nem csak a gyerekeknek. – Mit tud adni a drámapedagógia a gyerekeknek? Miben segíti a tanulási folyamatot? – A gyerekekben lévő érdeklődést segít felkelteni. A játéknak magának van ereje, és a játék nem viseli el a hazugságot. Úgy kell a játékot megszervezni, hogy a gyerek érdekelt legyen abban, hogy ő azt megtanulja, hogy az neki fontos legyen. A drámapedagógia segítségével összekapcsolható az értelem, az érzelem és az erkölcs. Magatartáskultúrára is nevel, de nem kívülről, hanem belülről. Nem kívülről mondjuk meg a gyerekeknek, hogy mit illik, hanem maguk tapasztalják meg, milyen, ha figyelünk Drámapedagógus-képzést az alábbi intézmények indítanak: – Magyar Drámapedagógiai Társaság • www.drama.hu – Nemzeti Tankönyvkiadó • www.ntk.hu – Mérei Ferenc Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet • www.fovpi.hu

2009. október

Katedra2009 október.indd 11

Interjú

egymásra, ha udvariasabbak vagyunk, ha érdekel a másik ember. – A kurzuson kaptunk egy olyan feladatot, hogy nézzünk egymás szemébe, és csak annyit mondjunk, hogy olyan a szemed, mint a…, és fejezzük be a mondatot. Aztán Éva néni megkérdezte, hogy kinek esett jól, amit mondtak neki a többiek, és kiderült, hogy mindenkinek jólesett. Erről van szó? – Igen, és közben a gyerekek azt is megtanulják, hogy mi a hasonlat. – Változtak a gyerekek, nehezebb ma dolgozni velük? – Nagyon sokat változtak, de ez a világ legtermészetesebb dolga, ezért gondolom úgy, hogy a játékba be kell vonni olyan dolgokat, mint a videó, a tévé, csak éppen eszközként kell használni, hogy el tudjak valamit érni. Történelem szakos tanárként azt mondom, hogy a változó kort megtanítani mindig könnyebb, mint átélni. Problémák pedig mindig is voltak. A lényeg az, hogy mire vagyok kíváncsi. Arra, hogy mi benned a jó, vagy arra, hogy mi benned a rossz. Arra vagyok kíváncsi, hogy mit tudsz, vagy arra, hogy mit nem tudsz, arra, hogy miért utálhatlak, vagy miért szerethetlek. – Van olyan gyerek, aki nem szeret játszani? – Inkább az a baj, hogy nem tud játszani. Egyszerűen mintha a gyerekeink leszoktak volna a játékról. Újra meg kell tanítani őket egy sor olyan dologra, ami nekem teljesen evidens volt valamikor. – A nehezen kezelhető, viselkedészavaros gyerekeknek tud segíteni a drámapedagógia? – A drámapedagógia egy módszertani együttes, szerintem nagyon sok területen lehet használni, közösségteremtő ereje van, és fontos lenne mindenki számára, aki emberekkel foglalkozik. Én egyébként nem a módszerek csodatévő erejében hiszek, hanem az emberi példamutatásban. Hiszek a hiteles, felkészült, nyitott, empatikus, a humor erejében is bízó sok lelkiismeretes pedagógusban. Gyulai Zsófia

11

2009.10.02 12:25:19

Harmónia

ÚJ KATEDRA

Tanulási zavarok A tanulás egész életünket végigkíséri a születéstől egészen a halálig. Több fajtája létezik, melyek másmás területeken eredményeznek változást és más-más élethelyzetek, szituációk, konfliktusok, feladatok megoldásához nyújtanak segítséget, ekképp az egész életünk alakulására kihatással vannak. Gyermekkorban a családi fészek mellett az iskolapad a tanulás legfontosabb színtere. Az itt szerzett feldolgozatlan kudarcok súlyos tanulási zavarokat idézhetnek elő, illetőleg akár lelki betegségektől szenvedő, társadalmi problémákkal küzdő felnőttek is válhatnak a mentális problémáik miatt rosszul teljesítő diákokból. Mi is az a tanulás? Hétköznapi értelemben a tanulás szót az iskolai tanulással szoktuk azonosítani, vagyis a gyakorlással, a készségek elsajátításával. Ezek olyan tevékenységek, amelyek révén a gyermek valamilyen tudás, ismeret, képesség birtokába jut, amivel korábban nem rendelkezett. Ugyanakkor a tanulásnak többféle definíciója is létezik, hiszen már az 1800-as évek kezdetén komolyan foglalkoztak a tanulás folyamatával az asszociációs lélektan képviselői, pedagógiai megközelítése pedig már az ókor óta létezik. Utóbbi a nevelés-oktatás során elsajátított ismeretek, jártasságok és készségek kialakítását és a képességek fejlesztését érti rajta, míg a pszichológia általában jóval tágabb megközelítést alkalmaz: minden olyan változást tanulásnak tekint, amely a pszichikus jellemzőkben (teljesítményben, tudásban, viselkedésben) külső hatás, tapasztalás, gyakorlás útján jön létre. Természetesen a különböző tudományterületeken belül is sokfajta elmélet létezik, mégsem találhatunk közöttük egy abszolút érvényűt sem: ezek a meghatározások általában a tanulás egyik jellegzetes elemét, eredményét kiemelve igyekeznek meghatározni ezt a roppant bonyolult folyamatot, így nem fedik le annak teljes egészét. A neves pszichológus-pedagógus, Johann Friedrich Herbart (1776–1841) például a tanulást asszociációs működésnek tekintette, ellentétben a tanulás meghatározásakor az ingerek és válaszok kapcsolatát előtérbe helyező Ivan Petrovics Pavlovval (1849–1936) vagy a tanulást problémamegoldások folyamataként leíró mezőelmélettel, melyet többek között John Dewey (1859– 1952) és Kurt Lewin (1890–1947) is vallott. A tanulás összetettségét jól mutatja, hogy több fajtáját is megkülönböztetik, aszerint, hogy milyen tevékenységben, milyen területen eredményez változást, és hogy milyen idegrendszeri struktúra vesz részt a folyamatban. A motoros vagy más néven mozgásos tanulás során mozdulatokat, mozgássorokat, cselekvéseket sajátítunk el. Ilyen például, amikor a kisgyermek megteszi első lépéseit, vagy amikor a tornaórán a diákok megismerkednek a különféle labdajátékok technikáival. A szenzoros vagy perceptuális tanulás során az érzékelés-észlelés játszik főszerepet, így tudjuk a különféle formákat, színeket felismerni, megkülönböztetni egymástól. De vizsgálhatjuk a tanulást az azt végző egyén szándéka szerint (szándékos tanulás, spontán tanulás) vagy akár a tanulást kiváltó külső hatások tükrében (szociális tanulás) is. Nincsenek tehát könnyű helyzetben a pedagógusok, hiszen a különböző tanuláselméletekre épülő tanítási és tanulás-módszertani nézetek, technikák nem minden hely-

12

Katedra2009 október.indd 12

zetben alkalmazhatók megfelelően a gyakorlatban. Tanulás útján alakítjuk ki magatartásunkat, gondolkodásunkat, s mivel különböző dolgokat tanulunk, különbözőek vagyunk. Ráadásul az iskolai tanulás lényegét tekintve sok esetben a bemagolt tananyag egyszeri visszaidézhetőségére, számonkérhetőségére korlátozódik. Az ezeken a számonkéréseken való kudarcélmény nagyon súlyos hatásokkal lehet a gyermek további teljesítményére, nem is csoda, hogy napjainkban egyre több tanulási nehézséggel (dyslexia, dysgraphia, dyscalculia), magatartás- vagy figyelemzavarral küzdő tanuló ül az iskolapadokban. Ezeknek ugyanis egyik leggyakoribb oka a teljesítménnyel kapcsolatos belső szorongás és az iskolához vagy magához a tanuláshoz kötődő stressz, és csupán egy részük adódik az idegrendszer tényleges sérüléséből, éretlenségéből. Tanulási nehézségek Kutatások és a hétköznapi tapasztalatok is egyértelműen bizonyítják, hogy a gyermek fejlődésében kiemelkedő szerepe van az egyéni tanulásnak, amit a diák egyéni pszichikus sajátosságai és az iskolai fejlesztő munka egyaránt jelentősen befolyásolnak. A tanulásban különösen sok nehézséget okozhat, ha valamilyen érzékszervi, idegrendszeri problémával küzd a gyermek, amihez kapcsolódóan azután további akadályokkal kell megküzdenie. Ezeket a tanulókat megkülönböztetett figyelemmel kell kísérni, speciális fejlesztőpedagógusoknak kell foglalkozniuk velük, és ha a rendellenességeket sikerül felszámolni, akkor a tanulási nehézségek tünetei is jelentősen csökkenek majd: javul az olvasás, megszűnnek a számolási problémák, rendezettebbé válik az írás külalakja.

2009. október

2009.10.02 12:25:19

ÚJ KATEDRA

Ugyanakkor a fizikailag tökéletesen egészséges tanulóknál is felléphetnek tanulási zavarok az iskolában, és ilyenkor valószínűsíthető, hogy erős teljesítményszorongás vagy iskolával kapcsolatos stressz áll a háttérben. Képzeljük csak el! A gyermek hazaérve előveszi a megtanulni való anyagot. Olvasgatja, megpróbálja memorizálni a szöveg lényegét. Amit nem ért, azt egyszerűen bemagolja, tudván, hogy másnap az iskolában számonkérés következik. Akár az egész délutánt is eltölti a tankönyv mellett, azonban az anyag mégsem rögzül úgy, ahogyan kellene, hiszen az emlékezés csak akkor funkcionál hatékonyan, ha a mechanikus bevésés helyett az értelmes, feldolgozó emlékezéssel tároljuk az információt. Másnap reggel már fáj mindene a diáknak, nem akar iskolába menni, és folyton csak arra tud gondolni, hogy nehogy őt hívják ki felelni az órán. A szorongása egyre erősödik amiatt, hogy be kell számolnia az otthon elsajátított tudásáról. A rossz osztályzat és a kudarcélmény következtében a gyermek elkeseredik, motiválatlan lesz, és a legközelebbi órára már kedve sincsen felkészülni. A tanulás ösztöntevékenység, így az evéshez, iváshoz, játékhoz hasonlóan örömérzéssel, a felfedezés izgalmával kellene járnia. Amennyiben ez nem így történik, úgy a tanulás procedúrája könnyen ellenérzést válthat ki a diák-

Tanulj menet közben Szeptember elején egy új internetes oldal indult el tanuljmenetkozben.hu néven, amely Magyarországon egyedülálló kezdeményezésként a középiskolás tananyagok összefoglalóját tette mindenki számára ingyenesen elérhetővé mp3-as formában, egy szintén ingyenes regisztrációt követően. A szerkesztők a leckéket a tankönyvek szerinti felbontásban igyekeztek elkészíteni. Az oldal alapfilozófiáját az adta, hogy a diákok (is) egyre több időt kénytelenek utazással tölteni, amely gyakran kihasználatlan. Mi lenne, ha ezt az időt hasznosabban tölthetnék? A zenehallgatás helyett a leckéjüket hallgathatnák az iskolába, hazafelé, vagy akár az edzésre, illetve különórákra menet. E cikk megírásának idején hét tárgyból (biológia, fizika, földrajz, informatika, kémia, irodalom, nyelvtan és történelem) közel 500 lecke mp3-as összefoglalója készült el a tanárok, diákok jegyzeteinek segítségével. A weblap készítői szeretnék a 15-20 középiskolai tantárgy teljes tananyagának áttekintését elkészíteni és a meglévők minőségén folyamatosan javítani. A weblap készítésében jelenleg öt fő vesz részt. Van közöttük tanítónő, bankfiókvezető, teológus, informatikus és főiskolai oktató. A program a hátrányos helyzetűek számára is hasznosnak ígérkezik. Különösen a vakoktól és a látássérültektől érkezett már pozitív visszajelzés, de valószínűleg a levelezős hallgatók és a hallás után könnyebben tanuló fiatalok számára is eredményes lehet az alkalmazása. Az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy az ötlet működőképes. Három hét alatt közel 3000 látogatást mért a Google a 2150 egyedi látogatótól, és eddig 590 személy regisztrált az oldalon. Az oldal neve tehát www.tanuljmenetkozben.hu, mottója pedig: „Tanulj bárhol, bármikor…” Reméljük, hogy az oldal segítségével mind több középiskolás tanuló tud jobb eredményeket elérni az iskolában. Rajki Zoltán

2009. október

Katedra2009 október.indd 13

Harmónia ból, ami tulajdonképpen megalapozza a tanulási nehézségek kialakulását. Ez azért roppant veszélyes, mert ezek az iskolai nehézségek megsokszorozzák a felnőttkori önértékelési zavar kialakulásának valószínűségét. Sőt előfordulhat, hogy a tanulási zavarral küzdő diáknak később egész életében problémái lesznek az új ismeretek elsajátításával. Az Alberta Egyetem tudósai által a British Medical Journal című folyóiratban közölt, negyven évet átfogó brit kutatás eredményei is ezt igazolják. Akikről tanáraik évtizedekkel korábban azt jegyezték fel, hogy magatartási zavaraik vannak, azokról kiderült, hogy nagyobb arányban hagyták el az iskolát mindennemű képzettség megszerzése nélkül, és egy sor felnőttkori problémáról – például szorongásról, elrontott kapcsolatokról, pénzügyi gondokról – számoltak be. Ebben a helyzetben kulcsfontosságú kérdés a pedagógus reakciója a magatartási zavarokra az iskolában: az ilyen mentális problémákkal küzdő gyermekeket úgy kell kezelni, hogy növekedjen az önértékelésük. A gúnyolódás, az egész osztály előtt való megszégyenítés vagy a büntetés („Írd le harmincszor, majd megtanulod!”) egyáltalán nem segít a problémán. Ugyanakkor a tanuló jó tulajdonságainak a kiemelése, a tudásának megerősítése, illetőleg az elfogadás, a türelem és a következetesség célravezető lehet a szorongás és a stressz oldásában. A pedagógus másik kiemelten fontos feladata a szülőkkel való kapcsolatfelvétel, hiszen gyakran az otthoni irreális elvárások alapozzák meg a gyermek tanulással kapcsolatos félelmeit. Minden szülő szeretné, ha a gyermeke jól boldogulna majd az életében, éppen ezért már óvodában idegennyelv-órákra járatja, szeretné, ha megtanulna hoszszú verseket, és ha már az iskola megkezdése előtt biztosan írna, olvasna, számolna. Azonban a legjobb szándék is hihetetlen károkat okozhat. Ezeknek a készségeknek az elsajátítása ugyanis nem csupán gyakorlás kérdése, nagyban függ a gyermek érettségétől is. A túl korai tanulásnak rengeteg kudarcélmény lehet a vége, ráadásul a gyermek ilyenkor azzal kénytelen szembesülni, hogy hiába küzd minden erejét megfeszítve, mégsem tud megfelelni a szülei elvárásának. Az ilyen gyerekek nemhogy kedvet nem éreznek a tanulás vagy az iskola láttán, hanem kifejezetten szoronganak, vagy igyekeznek elkerülni ezt a helyzetet. Az ilyen gyermekeket otthon sem szabad erőltetett módon tanítani, és a szülőknek is tisztában kell lenniük azzal, hogy mikor akar kibújni a tanulás alól, és mikor tényleg fáradt vagy nem képes befogadni az újabb ismereteket. A pedagógussal együttműködve, sok-sok türelemmel azonban csökkenthetők vagy akár teljesen meg is szüntethetők az iskolával, tanulással kapcsolatos félelmek a gyermekben. Mindez azt jelenti, hogy a pedagógusoknak sokirányú tevékenységet kell végezniük az iskolában a tanulási zavarokkal küzdő diákok sikeres és hatékony felzárkóztatásában, a tanulási félelmek, a kudarcélménytől való rettegés és a stressz oldásában. Mert az iskolai tanulás nemcsak ismeretek puszta emlékezetbe vésését kell hogy jelentse, hanem a gyermek egész személyiségének fejlesztését. Simonyi Gáspár

13

2009.10.02 12:25:20

Tanulmány

ÚJ KATEDRA

Mit üzen a média a Magyar Nyelv Évében? Gondolatok a televízió gyermekekre gyakorolt hatásairól „E drága nyelvet porrá ne törjétek, / Ne nyúljon hozzá avatatlanul / Senki: ne szaggassátok szirmait / A rózsafának, mely hóban virul. / Úgy beszéljen ki-ki magyarul, / Mintha imádkozna, / Mintha aranyat, tömjént, mirhát hozna!” (Reményik Sándor: Az Ige) Megnyilvánulásainkban személyiségünk egésze vesz részt, tehát magatartásunk, nyelvi viselkedésünk, önkifejezésünk formája, módja igen sok információt közvetít a hallgató(k)nak, és mások kommunikációja hasonlóan „üzen” nekünk. A nyelv megnyilvánulásai szorosan összekapcsolódnak a társadalommal, a társadalmi jelenségek, viszonyok változásaival, a média pedig egyre inkább hat ezekre a változásokra. A televízió az emberek gondolkodását, véleményalkotását olyan mértékben befolyásolja, amilyenre a többi tömegkommunikációs eszköz nem képes. Elterjedése átalakította a nevelési szokásokat. A szülők a fegyelmezés, a szabályok felállítása helyett gyakran rábízzák a gyerekeket az „elektronikus bébiszitterre”, de amíg a gyermek a készülék előtt ül, addig megfosztja magát a társas kapcsolatoktól, nem kommunikál kortársaival, nem játszik, nem tanulja meg, hogyan kell például a felmerülő konfliktusokat megoldani – és ez a későbbi életét is meghatározhatja. Munkába állva kerülhet majd olyan helyzetbe, hogy nem tudja elmondani problémáit, vagy konfrontálódik kollégáival, főnökeivel, és ezeket nem lesz képes megfelelően kezelni. Végiggondolva mindezt, még az is lehet, hogy egy munkahelyről való elbocsátás hátterének egyik meghatározója, hogy gyermekkorban csak a televízió „nevelte”. A televízió előtt ülő gyermek nem tudja megvalósítani önmagát. Sajnos gyakran nem azért nem beszél a szülővel, mert nem akar, hanem mert nem tud beszélni. Kiss Judit és munkatársai a közelmúltban arra keresték a választ, hogy a televízió milyen hatással lehet a kisiskolás gyerekekre. A felmérés megerősíti más hazai és nemzetközi vizsgálatok adatait, miszerint a gyerekek életének, élmény- és ismeretszerzésének egyik – ha nem a legmeghatározóbb – eszköze a média, azon belül is a televízió. Az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy a gyerekek többségének nincs lehetősége a televízióban látottak megbeszélésére, érzelmi és kognitív feldolgozására. Médiahasználatuk döntő hányadát sem a szülők, sem a pedagógusok nem kontrollálják, s nem teremtenek lehetőséget a látottak értelmezésére. A pszichoszexuális fejlődés szempontjából lényeges, hogy a gyerekek milyen formában találkoznak először a nemiségre vonatkozó ismeretekkel, mert – bár már három-négy éves korukban kialakul nemi identitásuk – kisiskoláskoruk végéig tanulják nemi szerepüket, hogy majd a serdülőkorba lépve egyre fejlettebbé váljanak. A televízióban szinte minden reklám – leggyakrabban rejtetten – a szexualitásra utal. A masszív tévézés nemcsak pszichésen, hanem fizikálisan is

14

Katedra2009 október.indd 14

változásokat okozhat: a gyerekek általában kevesebbet mozognak, több édességet fogyasztanak, szervezetük állóképessége gyengül. Romlanak társas kapcsolataik, a közös játékok, beszélgetések helyett előnyben részesítik a televíziót, szociálisan egyre zártabb világban élnek, ha nincs meg a napi televíziós „adagjuk”, dühvel, agresszivitással vagy hisztériával reagálnak a környezetükre. Érzelmi kapcsolataik sivárabbá válnak. Amikor meséről beszélünk, többnyire olvasott vagy élőszóban előadott történetre asszociálunk, pedig a mai gyerekek már inkább a vizuális mesére, a televízióban és DVD-n látott, megfilmesített történetre gondolnak, ahol a verbalitás háttérbe szorul. Négy-öt éves korban alakul ki a mesét hallgató viselkedésmód, amikor a gyerekek teljesen átadják magukat a hallottaknak. A mesélő viselkedését, hangjának megváltozását érzékelve a kicsik maguk is átlépnek a rendkívüli dolgok birodalmába. Kettős tudattal fogadják be a mesét: egyrészt tudják, hogy bizonyos dolgok nem léteznek, másrészt izgulnak a varázslatok sikerességén, a csodatévő lámpa működésén, a tündérek varázslatán. A mesék segítségével átélik a veszély és megmenekülés érzetét, a vágyak beteljesülését. A mesék egyik meghatározó motívuma az átváltozás. Míg ennek elképzelése az írott meséknél a hallgató fantáziájának fejlesztésére szolgál, addig a rajzfilmekben megteszik ezt a gyerekek helyett. A vágástechnikák fejlődésével egyik pillanatról a másikra történnek meg az átalakulások, sokszor ijedtséget okozva hirtelenségükkel. A gyerekek gyakran néznek este, sőt még éjjel is televíziót, amely a nyugodt alvást gátolhatja, mert a lármás, félelmet keltő, sok izgalommal járó történetek izgatják az idegrendszerüket. Minden gyereknél előfordulhatnak szimbolikus félelmek (például félelem a sötétségtől), melyek megnyilvánulhatnak rossz álmokban, álmatlanságban vagy akár ágybavizelésben is, és ezeket az akció- és horrorfilmek intenzívvé tehetik. Enyhíthet a televízió negatív hatásain, ha a gyerekek megbeszélhetik a látottakat, valakitől megkérdezhetik mindazt, amit nem értenek. Az agresszió és a televízió kapcsolata Számtalan felmérés és megfigyelés kapcsolódik ahhoz, hogy a gyermekekre milyen hatással vannak az akciójelenetek.

2009. október

2009.10.02 12:25:20

ÚJ KATEDRA

Már az 1960-as években Bandura és munkatársai felismerték, hogy az óvodáskorú gyermek milyen könnyen tanulja el és produkálja a televízióban látott agresszív viselkedést a mindennapi társas kapcsolataiban. A filmbeli agresszív jelenetekből a gyermek nem érzi, nem tapasztalja, hogy az fájdalommal jár, és azt hiszi, hogy a valóságban sem kíséri fájdalom, ha valakit például ököllel arcul csapnak. Növeli a befogadó agresszivitását, ha a látottak közelítenek a való élet történéseihez, és ha az agresszív képek többször ismétlődnek. A televíziózás és a család szocializációs hatásai összefüggenek. Azok a gyerekek, akik olyan közegben nőnek fel, ahol nincsenek meg a szocializációhoz szükséges szülői értékek, többet nézik a televíziót, leginkább agresszív tartalmú műsorokat, így azok romboló, káros hatása érvényesül az amúgy is gyenge szocializációban. Azokban a családokban, amelyekben jobban figyelnek a gyerekekre és több időt töltenek velük, a tévézés bizonyos keretek közé szorul, ám még mindig nem valósul meg a valódi kontroll és kommunikáció, ott a gyerekek „vívódnak” a szülői példák és a televízióban látott példaképek értékei között. Már jobban szocializálódnak, de még könnyen befolyásolhatja őket a média hatása. Az igazi értékeket közvetítő családokban lényegesen kevesebbet tévéznek a gyerekek, leginkább az ismeretek gyarapítására alkalmazzák a televíziót. És ha a gyermekeknek lehetőségük is van az agresszív tartalmú műsorok nézésére, ezek nem befolyásolják kialakulóban lévő erkölcsi rendszerüket, társadalmi szerepeik megtanulását, jól szocializáltak, jól kommunikálnak. Néhány szó a televízió műsorairól A gyerekek abban nőnek fel, hogy a média a legnagyobb tanítójuk, amely diktálja a mintát, és rendkívül nagy kárt okoz a torz beállításokkal, szenzációhajhász tudósításokkal. Tendenciává vált, hogy értékellenes üzenetek válnak értékké, és a botrány jelenti a hírt. Az úgynevezett valóságshow-k a brutalitást, agresszivitást, a hétköznapi bárdolatlan és trágár beszédmódot közvetítik, ráadásul mindezt úgy, mintha ez lenne a jópofa, a vicces és irigyelt viselkedés. A hírműsoroknak a szép magyar beszédet kellene mintaként közvetíteniük, de azt tapasztaljuk, hogy nagyon felerősödött a szlengesedés. Már mindennapossá vált, hogy nem elpusztult, hanem megdöglött állatokról szól a hír; vagy a rendőrségi ellenőrzés kapcsán kizárólag részeg emberről szólnak – nem ittasról vagy például enyhe alkoholos befolyásoltság alatt álló sofőrről. Ugyancsak egyre gyakoribb, hogy az elbocsátások esetében a kirúgták szó hangzik el, pedig számos mást lehetne mondani, például elbocsátották, eltávolították, eltanácsolták, utcára került stb. A hírszerkesztők talán azt hiszik, hogy kizárólag durva szavakkal lehet durva történésekre utalni, pedig ez nem így van. Elhangzik egy műsorban, hogy interjút láthatunk egy profi bűnözővel, és a profi szó használatával azt sugallja a

2009. október

Katedra2009 október.indd 15

Tanulmány műsorvezető, hogy elismerést érdemel a bűnöző: mesterfokon rabol! Rossz értékkapcsolások figyelhetők meg, például egy szórakoztató heti műsorban a résztvevők már az első adásoktól kezdve összekötötték a laza, jópofa, humoros hangulatot (amivel egymagában nem is lenne probléma) a durva, csúnya, trágár beszéddel, káromkodással. Ezzel keltik azt a hatást, hogy otthon érzik magukat a stúdióban. Úgy beszélnek, ahogy azt otthon tennék. Arra nem gondolnak, hogy egy művésznek otthon sem illik így beszélnie. Rossz minta, mert a gyerek azt tanulja meg: ahhoz, hogy jól érezze magát, trágárnak kell lennie. A médiában ma már szinte mindenki nyilatkozik. Bárki nyilatkozhat, arról is, amihez egyáltalán nem ért. A média a legnagyobb hatalom: „sztárrá” kiálthat ki tehetség nélküli embereket, és agyonhallgathat olyan értékeket, melyekre büszkének kellene lennünk – ha tudnánk róla! A média rendkívül fontos társadalmi, közösségi felelőssége a nevelés és értékközvetítés, ezért nem tehetné meg, hogy csak egy adott szintet célozzon meg a műsorokkal, mert az általános tapasztalat az, hogy minden a megcélzott szint alá kerül. Éppen ezért magasabb színvonalú adásokat is műsorra kellene tűznie. Ez viszont drágább – így nem érdeke a médiának. Számomra az egyik legdöbbenetesebb élmény az volt, amikor a magát Kultúrháznak nevező műsor főszerkesztője az interjúalanytól a következőt kérdezte: „Nem voltatok bek*kilva?” (A * helyére képzelje az olvasó az a betűt.) A háttértévézés folyamatos zajával a reklámok öntudatlanul is belénk ivódnak, ami a gyermekek esetében sokkal veszélyesebb. A tanulók többsége nem képes az iskolában néhány percnél tovább figyelni és nyugodtan ülni a helyén, és ennek az egyik oka az lehet, hogy hozzászoktak a folyamatos zajhoz és egyfajta nyugtalansághoz, amelyet a televízió okoz. A segítségnyújtás, a szánalom, az elesetteken való segítés, a támasz mint emberi érték egyáltalán nem – vagy csak elvétve – jelenik meg a médiában. A producerek és szerkesztők arra gyűjtenek elesett, szerencsétlen sorsú embereket, hogy a stúdióban és a televízió előtt ülő nézők nevessenek rajtuk. Aki elesett, azon nevetni kell! Ezt látja a gyermek is nap mint nap. A média hasonló műsorai folyamatosan megemelik az ingerküszöbünket, és egyre többször érzi úgy a néző, hogy még ez is rendben van. Aztán egy újabb műsor többet enged meg, aztán megint többet – és ez így megy szinte valamenynyi csatornán. Kukkolóvá tesz a média: „Nézd, hogy él ez az ember, és nevesd ki!” Az úgynevezett kandikamerás és „átverés” műsorok egyre gyakrabban tartalmaznak olyan jeleneteket, amelyekben sérült, fogyatékkal élő, de leginkább azt „eljátszó” emberek mellett mennek el segítségnyújtás nélkül a járókelők. Ha valaki mégis segíteni próbál, akkor azt tapasztalja, hogy kamerával rögzített – nem valóságos – helyzetről van szó, amelyen a televízióban mások nevetnek majd. Mire nevelhetik az ilyen jellegű műsorok a gyerekeket?

15

2009.10.02 12:25:20

Tanulmány Arra, hogy nem kell segíteni, hogy nyugodtan menjenek el szó nélkül olyan embertársaik mellett, akiknek például fogyatékosságuk miatt nehézséget okoz átjutni a zebrán vagy felmenni a lépcsőn. Arra „nevel”, hogy az együttérzés, a segítés, a szánalom egyáltalán nem fontos, nem érték! A gyerekek, ezeket a műsorokat látva, beletanulnak ebbe a viselkedésmódba. A reklámok üzenete A reklámok nagyon rossz üzeneteket közvetítenek a néző felé. Ezekből csak néhányat emelek ki – bár könyvnyi anyagot lehetne egészen rövid idő alatt összegyűjteni! – Húsvét előtt a televízióban egy nagyáruház úgy reklámozta eladásra szánt termékeit, hogy: „Vadássz az ajándékokra!” Azt sugallja ezzel, hogy nem kell pénz hozzá, nem kell megvásárolni az ajándékokat, hanem elég „csak” vadászni rájuk: elragadni mások elől, sőt: elvenni másoktól, hiszen a vadászat erőszakos cselekményre utaló szó, amelyben vannak áldozatok is. „Ha megtetszik, vedd el!” – üzeni az áruház. – Egy illatszercég így fejezi be a reklámját: „Mert megérdemlem!” Mit jelent ez? Ha nem tudom megvenni, akkor nem érdemlem meg, nem vagyok méltó rá? Valamit rosszul teszek, vagy rosszabb vagyok, mint az, akinek van ilyen terméke? És ha nekem nincs, akkor rosszabb vagyok, mint nő, mint feleség, mint anya, mint a reklámban szereplő hölgy? A nőkben folyamatos önértékelési problémákat okoznak ezekkel a szlogenekkel, és ha valakinek amúgy is alacsony az önbecsülése, akkor bizony nagyon el tud keseredni. – Egy elektrotechnikai cikkeket árusító üzletlánc reklámja sokáig ez volt: „Hülye azért nem vagyok!” Azt tanítja a gyereknek, hogy az az ember értéktelenebb másoknál, aki máshol vásárol. Az alacsony jövedelmű családok közül sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy ott vegyenek valamit. A gyerek gondolatai – ezt látva és hallva – eljuthatnak odáig, hogy ő, szegényebb családban élve, kevesebb, mint azon társaik, akiknek jómódú szülei vannak. Kisebbségi érzésekkel, esetleg előítéletekkel válik majd felnőtté. – Nagyon zavaróak – és a magyar nyelv helyes használata ellen hatnak – az olyan reklámok, amelyek az egyes létező szavakat bugyután, értelmetlenné írják át, például egy mosópor szlogenjében: „A Tixtaság ereje!”; vagy egy keksz reklámfilmjében: „Éhes vagy? Tuc ennél jobbat?” Azért tartom ezeket különösen ártalmasnak, mert a gyerekekben/ fiatalokban az amúgy is egyre terjedő sms-nyelv használatát erősítik. Diákjaink elkészített dolgozataikban is egyre inkább ezeket a formákat használják, például a megszokott helyett +szokott alakot írnak, az ötven helyett 5ven-et, a vagyok-ot vok-kal, a sokszor-t pedig soxor-ral helyettesítik. Pedagógusként nagy felelősségünk van abban, hogyan viszonyulunk mindehhez. Szomorúnak tartom, hogy a kollégák gyakran nem lépnek fel egységesen, hogy tanulóink visszatérjenek a helyes magyar nyelvhasználathoz. – Végül álljon itt egy reklám, amelyet a közelmúltban láthattunk a televízióban egy új magyar film ajánlójában. Leírni nem is lehet – ezt látni kell!

16

Katedra2009 október.indd 16

ÚJ KATEDRA

(A * helyére egy rövid, mély magánhangzót képzeljünk…) A magyar nemzet trikolórját használják fel egy durva reklámszöveghez, ami szerintem nem lenne megengedhető! Záró gondolatok Természetesen óriási felelőssége van a családoknak, hiszen az elsődleges szocializáció a legmeghatározóbb mindannyiunk életében, de az iskola – és előtte az óvoda – rendkívül sokat tehet(ne), és kellene is tennie, hogy a felnövekvő generáció tagjai ne elvadult, kulturáltan megszólalni nem tudó emberekké váljanak, akiket a legkevésbé sem érdekel embertársaik, népük sorsa. A nevelés a családok, az iskola és a társadalom együttes feladata (lenne), de azt látjuk, hogy ez az iskolákban egyre kevésbé jelenik/jelenhet meg. A pedagógusoknak sokkal több energiát kellene minderre fordítaniuk – de ehhez bizony arra is szükség lenne, hogy nagyon szigorú kritériumai legyenek a pályára kerülésnek, és ne fordulhasson elő, hogy műveletlen mizantrópok katedra közelébe kerüljenek. A televízió ma már szinte kizárhatatlan életünkből, de – véleményem szerint – nem is kell kizárni onnan. Az ideális az lenne, ha minden család átgondolná, melyek azok a műsorok, amelyek a gyermekek számára értéket közvetítenek, amelyeknek nevelő hatása van, és azokat közösen néznék meg, majd utána megbeszélnék a látottakat. (Tudom, hogy ez széles körben nem jellemző, aminek több olyan oka is van, amelyeket ez az írás most nem tud tárgyalni.) A pedagógusokra még nagyobb felelősség hárul abban, hogy a felnövekvő gyermekeket/fiatalokat az emberi értékek fontosságára neveljék. Ehhez pedig elengedhetetlen lenne, hogy a pályára csak a valóban oda való kollégák kerüljenek be és maradhassanak ott. Pappné Szabó Alexandra magyartanár, Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat Általános Művelődési Központja, Fertőd

Felhasznált irodalom 1. Bagdy Emőke (1977): Családi szocializáció és személyiségzavarok. Tankönyvkiadó, Budapest. 2. Békési László (1999): Tévé előtt védtelenül. Pont Kiadó, Budapest. 3. Frydman, Marcel (1993): Televízió és agresszió. Pont Kiadó, Budapest. 4. Kósa Éva (1998): Szemben a képernyővel: az audiovizuális média hatása a személyiségre. Eötvös Kiadó, Budapest. 5. Ranschburg Jenő (1987): Félelem, harag, agresszió. Tankönyvkiadó, Budapest. 6. www.oki.hu/cikk.php?kod=2004-09-ta-Kiss-Televizio. html

2009. október

2009.10.02 12:25:20

Mesevilág

ÚJ KATEDRA

Három és fél éves volt a vihar… avagy a jobb agyféltekés képességek dicsérete Napjainkban az iskolázás egyre nehezebben birkózik meg a kérdéssel, hogy a tanintézményben megjelenő gyerekekkel milyen utat járasson be – éppenséggel az ő érdekükben. A katedrákon javarészt hagyományos oktatás keretei között felkészített pedagógusok állnak. Az ő idejükben mindent „megmutattak” a gyerekeknek, és az útközben felcseperedő felnőttre hagyták a döntést, hogy a sok apró ismeretmorzsából mit és miért söpörjenek be képzeletbeli tarisznyájukba. Ez a pedagógia ama történetszemléletre támaszkodik, miszerint az embernek elég egy téren elmélyülni, ott idővel akár mesterré is lehet válni. Ez a típusú iskolázás az embert mint alkalmazásban álló munkaerőt tételezi, és alig számol a piacgazdasággal, a versengésre épülő társadalmi környezettel, ahol a vállalkozószellem, a kreativitás törvényszerűen nyertes. Ez a pedagógiai stratégia nem számol azzal sem, hogy az embernek egyre több ideje szabadul fel, amivel egyáltalán nem könnyű gazdálkodni, amit komoly feladat értékesen kitölteni. Eközben az általános iskolák a művészeti tárgyak végzetes redukciójára panaszkodnak. A művészeti iskolák a költségvetési csapda foglyaként vergődnek, küzdenek a létszámért, a minőségért, a menynyiségért. A könyvkiadásban győzött a „gagyi”, a rossz magyarságú, az illusztrációi stílusát tekintve feltűnően globalizált licencirodalom, az iskola kezdő szakaszát megcélzó tankönyvpiacon burjánzik a giccs. Váratlan volt a kulturális kormányzat ajándéka, mikor a gyermekszínházi programokat igen jelentős pályázati támogatásban részesítette. Csak remélni lehet, hogy a drámapedagógiának a személyiségfejlesztésben, az identitásproblémák és konfliktusok kezelésben kimutatható ereje az ok, s nem a drámapedagógus-szakma ügyes és hatékony lobbiereje. Csak remélni lehet, hogy valamiféle elmozdulás tapasztalható a jobb agyfélteke által kontrollált tevékenységek, képességek fejlesztése érdekében – nagyjából az ép, egész ember neveléséért. Közismert, hogy az ember rendkívül differenciált munkára képes aggyal rendelkezik. Nem túlzás úgy gondolkodnunk felőle, mintha egyszerre kettő lenne belőle egy koponyában. Feladataik szerint annyira elkülönülnek az agyféltekék, hogy szó sem eshet tükörszimmetriáról. Sok olyan tudásunk, képességünk van, amelyek ezt a megállapítást fokozottan érvényessé teszik. Tudható, hogy a bal agyféltekét a szigorúbb, az elvontabb (logikus, analitikus, intellektuális, racionális, realisztikus stb.) tulajdonságok jellemzik. Ezzel szemben a jobb agyféltekében a szabadabb, a törékenyebb, az emberibb, a kedvesebb (többek között a szintetikus, a holisztikus, a kreatív stb.) tulajdonságaink tömörülnek, de „itt lakik” a humorérzék, a muzikalitás, a térérzékelés, sőt a „szabadság” is. Ezért a színinevelés, a két lábon táncolás, a test mindkét oldalát egyaránt fejlesztő testnevelés az elégséges kínálatból úgy hiányzik, mint egy falat kenyér. A fejlesztés kezdő szakaszában a bábjáték méltatlanul szorul vissza, noha eléggé összetett művészi megnyilatko-

2009. október

Katedra2009 október.indd 17

zás ahhoz, hogy sokak sokféleképpen épülhessenek általa. Az előadás – ahol azok remekelhetnek, akik szeretnek és tudnak megmutatkozni – nem jöhetne létre azok nélkül, akik bár nem szívesen lépnek reflektorfénybe, de pontosságuk, kitartó, aprólékos munkájuk, kézügyességük nyomán létrejön díszlet, báb, kellék, világítás, akusztikus háttér. De mindez egyáltalán nem létezhetne, ha nincs, aki elképzelje, megtervezze és megszervezze a munkát – ha nincs a csoportnak motorja. Tanítványok és mesterük – tanító vagy tanár, vagy akár hozzáértő óvópedagógus – egy közös cél érdekében hoznak áldozatot – legtöbbször a szabadidő rovására. De megéri, mert ez a cél ugyancsak nemes: szórakoztatva nevelni előadót, nézőt egyaránt. Triviális, de már maga a téma is értékközvetítő. Egyáltalán nem mindegy, hogy mit viszünk bábszínpadra. Minden mese egy-egy csepp az emberi bölcsesség szűrletéből. A mindenkori gyerekek által, az édesanyjuk ajkáról, anyanyelven hallgatni kívánt mesék tengernyi bizonyítékkal szolgálnak a lélek szükségleteire. A pedagógiai bábjáték másfelől ízlésformáló látnivaló. Napjaink fröccsöntvényektől, gagyiktól hemzsegő óceánjában talpalatnyi igaz föld a kézműves munkával előállított bábszínpadi világ. A tehetség – mind személyes, mind pedig társadalmi szinten – a legnagyobb kincsünk. A mai körülményekhez igazítva tehetségesnek (valamire predesztináltnak) lenni annyit jelent, hogy van olyan képességem vagy képességcsírám, amelynek a segítségével eredeti, egyedi életformát tudok megalapozni és folytatni. Sokféle tehetséget ismerünk és a rajta felépülő képességgel foglalkozásnak, fejlesztésnek elég nagy irodalma van. A pedagógiai bábjáték adekvát alkalom ezek felfedezésére, igazi terep a fejlesztésükre – végül is az emberek boldogítására. Három és fél éves volt a vihar…, tudhattuk meg, mikor a Kőszirmocskák tagjai kipenderültek a paraván elé meghajolni. A pöttömkékből és nagyobbacskákból álló csapatról a végén derült ki, hogy a szépen artikulálók, a feszes pontossággal játszók között a legfiatalabb há-

17

2009.10.02 12:25:20

Mesevilág rom és fél éves. A tapsot nemcsak ők, hanem mindenki más is megérdemelte valamiért május 16-án, a biatorbágyi XII. Koós Iván Gyermekbábos Találkozón. A magyar bábművészet felülmúlhatatlan alakjának nevével fémjelzett bemutatókra összesereglő gyermekek ugyanis minden évben jobb és jobb teljesítményt nyújtanak. A találkozón tapasztalt legörömtelibb fejlemény a bábjáték lényegével azonos stilizáltság folytonos finomodása, a látványvilág tisztulása volt. De mindent vert a bábjáték közösségépítő ereje. A Gyermekbábosok XVI. Országos Fesztiváljára, 2009 júniusában ismét összesereglettek a bábcsoportok Egerbe – ha nem lesz utánpótlás, talán utoljára… Kell ide kommentár?! Talán még egy információ. A Magyar Bábjátékosok Egyesülete (www.babjatekos.hu/elerhetoseg3.html) olyan tanfolyami képzéskínálatot (köztük OKJ-s is akad), tan-

ÚJ KATEDRA

könyveket dolgozott ki, amely a huszonegyedik század elején jelentkező kihívásokra is választ ad. Szentirmai László főiskolai docens

Az emberek is tündérek Kolibri Színház: Tündér Lala Nem kevesen lehetnek azok, akik már szembesültek a feladattal: olyan gyerekelőadást találni, amely igazi színház, amely már önmagában, az épülettel, a nézőtérrel és nem utolsósorban a kedves, idős jegyszedő nénikkel ünneppé teheti azt a bizonyos napot, amikor jeggyel a zsebünkben útra kelünk. Azzal együtt persze, hogy szépen fel lehet öltözni; függetlenül attól, kinek-kinek mit jelent ez, a szünetben meginni egy gyümölcslevet a színház büféjében, ami szintúgy kötelező kelléke Thália szentélyének, hiszen nem színház a színház színházi büfé nélkül. Ja, és félreértés ne essék, a legfontosabb szempont, hogy az igazi színházban igazi színi előadást láthassunk. Igényes díszletekkel, jelmezekkel, profi rendezéssel, jó színészi alakításokkal, fényekkel, hangokkal. A feladat nehéz, mert sokan azt gondolják, a gyerekeket mindennel el lehet bűvölni, s ezért itt-ott engedményeket tesznek, gyakran nem is keveset. A Kolibri Színház nem ilyen, előadásaira bátran viheti a gyerekeket szülő, pedagógus egyaránt: minőségi előadásra számíthat. Tisztában vagyok azzal, hogy nem szabad, vagy legalábbis nem szerencsés automatikusan összevetni az azonos irodalmi alapanyagból készült feldolgozásokat, például a filmet a színházi előadással. A regény árnyaltságát és összetettségét pedig végképp nem ildomos számon kérni egyiktől sem, ajánlatos a műfajokat a saját kategóriáik szerint megítélni. Mondom, ezt tartom követendő megközelítésnek, ám mégsem bírtam kiverni a fejemből a gyermekkoromban oly sokszor látott Katkics Ilona-filmet – amely azonos címmel készült Szabó Magda Tündér Lalájából még 1981-ben –, amikor beültem a Kolibri Színház Kőváry Katalin rendezte, több mint kétórás előadására.

18

Katedra2009 október.indd 18

Miután a történetet mindig nagyon kedveltem, nem volt kérdés, hogy amint alkalom adódik, megnézem a 2008. november végén bemutatott mesét, méghozzá a keresztlányaimmal, akik közül a kisebbik majd’ öt, a nagyobb pedig már hét és fél éves. Egy nagyóvodással és egy kisiskolással. Reménykedtem, hogy nem veszünk zsákbamacskát, hiszen a rendező által színpadra álmodott Két Lotti című előadást kétszázszor játszották – nem véletlenül. Szabó Magda első kiadásban 1965-ben megjelentetett meseregénye máig egyedülálló ismertségnek és népszerűségnek örvend ifjabbak és idősebbek körében egyaránt. Az Egressy Zoltán átdolgozása alapján készült élőszíné-

2009. október

2009.10.02 12:25:20

Mesevilág

ÚJ KATEDRA

szes, helyenként bábos megoldásokkal tarkított előadás meglepő módon mégis az első kőszínházi bemutatása. Az átirattól, mint egyébként oly sok esetben manapság, itt nem kell megriadni. A műfaj lehetőségein belül igyekszik hűen követni a regény cselekményét, megőrizve a történet szellemiségét, báját, kedvességét. Az első hallásra kissé bizarrnak tetsző históriát, éppen közismertsége okán, nem szükséges részletekbe menően taglalni, de nagyvonalakban mindenképpen érdemesnek tűnik felidézni a cselekményt, mert akadhatnak azért, akik nem olvasták a regényt, illetve nem nézték meg az abból készített tévéjátékot, amit két évtizeden keresztül szinte minden nyári szünetben leadott a korábban szebb napokat látott Magyar Televízió: Tündérország minden negatív indulattól, előítélettől, gonoszságtól mentes, különleges hely. Gondolhatnánk, itt mindenki jónak, jóra született. Ám hamar kiderül, hogy a visszataszító külsejű Aterpater varázsló mindenható, félve tisztelt, mindenkit rettegésben tartó személyében még Tündérhont is eléri az ármány. A becsvágyó mágus, szembeszállva az uralkodót választó fügefa akaratával, a trónra tör. A korona megszerzéséhez viszonylag egyszerűnek látszó módszert választ: azt tervezi, hogy feleségül veszi Íriszt, a királynőt, aki természetesen mást szeret, mégpedig a jóképű Amalfi kapitányt. A gonosz varázsló csak zsarolással érheti el a célját. Íriszt kegyetlen választás elé állítja: hogyha nem lesz a felesége, olyan titkot fed fel kisfiáról, Laláról, aminek következtében soha többet nem láthatná gyermekét, száműzni kellene őt Tündérországból. Lala szemmel láthatóan nagyban különbözik a többi tündérfiútól: kíváncsibb, rakoncátlanabb teremtés, aki még az emberek világába is gyakran beteszi a lábát. Rosszcsontsága túlcsorduló, de őszinte szeretettel

Kolibri Színház 1992-ben, az Állami Bábszínház kettéválásakor, alternatív bábszínházként kezdte meg működését a Jókai téren. A társulat – amely tizennégy éve szinte állandónak mondható, az induláskor pedig Kemény Henrik neve fémjelezte – jórészt bábszínészekből verbuválódott, de a repertoár már a kezdetekkor sem csak a bábra épített. Ez az első olyan gyermekszínház Budapesten, ahol minden gyermekkorosztály megtalálja az érdeklődésének, szellemi és lelki fejlődésének megfelelő előadást. Három színhelyük, a Kolibri Színház (Jókai tér 10.), a Fészek (Andrássy út 74.) és a Pince (Andrássy út 77.) egymást kiegészítve, sajátos arculattal és önálló művészi programmal várja nézőit. Gazdag repertoárjukat a műfaji változatosság, az új iránti fogékonyság jellemzi. A színház vezetése ugyanakkor fontosnak tartja, hogy a külföldi, nagy sikerű produkciók adaptációi mellett magyar szerzők műveit is bemutassa a gyerekeknek.

2009. október

Katedra2009 október.indd 19

párosul, azonban sok gondot okoz Írisznek és a főtündéreknek. A sok „titok” közül egy, ami miatt a gyerekek újabb és újabb generációi szerethetik meg az írónő meséjét: a főhős, Lala nem „jó gyerek”, hanem bátor, mindent felFotó: Szlovák Judit

fedezni vágyó és meglehetősen zabolátlan kisfiú, kajla, vakmerő kiskamasz, aki az önállóságáért küzd. Főtündér, varázsló, mágus – ismerősen, mégis másképpen csengnek ma már ezek a szavak, az ifjabbak számára feltétlenül. Minden félreértés elkerülése végett: a sokféle hasonlóság ellenére Tündér Lala nem egy korai, magyar Harry Potter, kár lenne számon kérni rajta az angol regény cselekményszövését, dramaturgiáját vagy éppen a kasszasiker filmváltozat huszonegyedik századi látványvilágát, aminthogy a képregények mozivászonra gyártott variációinak eszköztárát is hiába keresnénk a Kolibri színpadán. Itt nincsenek géppisztolyok, nincsenek pókemberek és szörnyek, de sokak számára talán meglepő módon mindezek hiányában sem marad el az izgalom, nem kell tartanunk attól, hogy csalódást okozunk gyermekeinknek, tanítványainknak. Aki beül a Tündér Lalára, túlnyomórészt klasszikus gyermekszínházi formák alkalmazásával találkozik, amelyek klasszikus értékeket és érzelmeket közvetítenek: mit tehetünk a rossz ellen? Életképes lehet-e Tündérországban a gyermeki naivitás? Mindezektől függetlenül az alkotók nem zárkóznak el a modern technika vívmányainak óvatosan adagolt, megfontolt alkalmazásától. Különböző hang- és fénytechnikai elemek teszik még érdekfeszítőbbé a szívet melengető előadást, amelyek itt-ott esetleg megmosolyogtatók lehetnek ebben a komputerizált (túlkomputerizált) világban, de azért sok tátott szájat láttam a hálás kis közönség soraiban. És persze a döntő kritikát mindig az összeütött kezecskék mondják ki az előadás végén... Főszereplők: Koloszár András, Bodnár Vivien, Szanitter Dávid, Mészáros Tamás, Ruszina Szabolcs. További információk a www.kolibriszinhaz.hu honlapon. Baracius Krisztina

19

2009.10.02 12:25:21

Sulitéka

ÚJ KATEDRA

Az irodalom csavargó csodabogara: Berda József 1902-ben született Budapesten, és ugyanitt halt meg 1966-ban. Szegény angyalföldi családból származott, egy kazánkovács és egy mosogatónő gyermeke volt. Proletár környezetből jött az irodalomba, nem folytathatott komolyabb előtanulmányokat, autodidakta módon ismerte meg a világot. Nem fogta senki a kezét olvasás közben, egyedül tanult. Mindössze négy elemit végzett, de önmaga öntörvényű világát jól megtanulta kifejezni. Lakatosinas volt, aztán dolgozott hordárként, könyvügynökként, de volt egy ideig szervita rendi fráter is. Tömegszálláson élt „csúnya szegénységben”. A szocialista szemináriumokon került kapcsolatba az irodalommal. A korszellem szerint elfogadta, hogy különböző világmagyarázatok élnek egymás mellett, és nincs átfogó világértelmezés, mégis hitt életünk ésszerű és intuitív megismerhetőségében. Alaptapasztalata a világ széttöredezettsége és a társadalmi igazságtalanság, de nem kapcsolódott politikai irányzathoz, párthoz, humanistának vallotta magát. Az embert kívánta oltárra emelni. Tiltakozott a zsidótörvények ellen. Utálta az előjogokat. Különleges érzéke volt, hogy felismerje a politikai szövegekben rejlő hazugságokat, ezért nem került egyik ideológiának sem az uszályába, nem bonyolódott bele jelszavakkal teli politikai küzdelmekbe. Az ötvenes években „munkás pedigréjével” védte magát, így nem számított a szovjet hatalom idején a népi demokrácia ellenségének. Kívül volt a társadalmon és az irodalmon is. Elfordulva a civilizációtól, bukolikus világban kereste az örömöket. A mindennapok békessége iránti vágyról szólnak szinte egy szuszra olvasható versei. Költői ösztöne kérlelhetetlen gyermeki őszinteségéből fakadt. A világ bizarr krónikáját írta meg, a körülöttünk zajló karnevál jelenik meg írásaiban. Közérzetéről szóló műveiben gondolatairól, de emésztéséről is ír, megénekelte az élet vegetatív élményeit is. Jó példája annak, hogy semmi emberi nem lehet idegen tőlünk. Rá is érvényes, hogy minden ember sorsában van valamilyen abszurditás. Nem mondhatta magát szerencsésnek, világéletében szegény volt. Csavargó természete miatt családja elüldözte, Újpestre ment, ott lett ágyrajáró, népkonyhák állandó kuncsaftja. Másoktól levetett ruhákban járt, és többnyire adományokból élt. Hosszú évtizedekig volt Újpest az otthona, most utca őrzi nevét lakhelyén a kerületben. Újpest híres kóborlója volt. Naponta órákig barangolt az utcáin, otthon volt minden zugában, sok ismerőssel beszélgetett. Megfordult a piacon, a borozókban, néha kutyát tanított táncolni. Már gyerekkorában kialakult érdeklődése az állatok és a növények iránt, megérezte a „fiatal fák rizling-zöld lombjának illatát”. A madarak kapcsán önmagáról is vall. Assisi Szent Ferenc életfelfogása közel állt hozzá, a kötöttséget el nem fogadó, csavargó vágyának igazolását látja a madarakkal beszélgető szerzetesben. Vallásfelfogásában nála Isten Bacchus-alak, kedélyes öregúr, aki gondoskodik állatról, emberről és a természetről egyaránt. Első versei a Nyugatban, a Széphalomban, a Szép Szóban jelentek meg, és volt az Est-lapok munkatársa. 1923-ban jelent

20

Katedra2009 október.indd 20

meg az első kötete, amelyhez Krúdy Gyula írt dicsérő előszót. 1944-ben Baumgartner-díjat kapott, 1965-ben, halála előtt József Attiladíjat. „Friss csírák, rügyek türelmetlenségével vágyott a fényre” – írta róla Szabó Lőrinc az Áradás című kötetének bevezetőjében. Volt, aki hetyke léleknek és irodalmi fenegyereknek tartotta, aki József Attila korai arcát idézi. Vonzották a formabontó irányzatok. Korai írásai moralizáló-filozofáló prózaversek az avantgárd modorában az igazságtalan és az azt kiszolgáló politikusok, romlott tudósok ellen, akik tisztességtelenek, mert „éhhalálra bitangolják a gyengéket”. A szabadságigényében volt egyedül határozott. Legfőbb erénye természetessége. Markáns stílusát erős koncentráltság és rapszodikus pátosz jellemezte. Pogány érzékiség keveredett rossz közérzetéről készített rajzaiban. Ódai hangú szabad versek jellemzik újrealista költői nyelvét. Összhangtalanul égtek benne a problémák. Botrányosan életszagúak versei, még akkor is, amikor a kincstári optimizmus volt a kádencia. Az ő élményvilága a természetből származik, a csavargók életérzései jelentek meg benne. A hedonikus életörömöket énekelte meg. A lázas élet kifejezője. Az ételek rabja. Úgy vélte, enni jó, mert az ízét veszi a szegénységnek. Paradox teóriák rabjaként Istent tagad, aztán könyörög hozzá. Az elvi konokság gyógyíthatatlan betege volt. Nála a görögös érzés együtt jelenik meg a római költők felszabadító hatásával. Elmélkedő-önelemző verseit a nyugatos lírához hangolta. Gyakran szólt rossz érzéseiről, borús hangulatairól, magányáról, üres életéről, nyomasztó unalmáról, „ganéjszagú szegénységéről”, olyan volt, aki a „szegénység szuronyain táncol”. Mondták róla, hogy Berda bohém, piás, akit csavargóvágy és szemtelen lejmolás éltet. Kosztolányi egyébként sikeres tarhálónak nevezte. 1945-ig barátai anyagi támogatásával jelentek meg írásai, utána az Írószövetség biztosított részére szerény megélhetést. Kitűnő debatter volt, társaságok kedvence. A jóság és a becsület tisztelője, a boldogság keresője, szeretője, ételek kalandora. Vargha Kálmán, életrajzírója így jellemezte: „Berda az evés, ivás, alvás, szeretkezések, kóborlások és boldog lustálkodások örömeinek vált költőapostolává. Napjait a csavargók és

2009. október

2009.10.02 12:25:21

Sulitéka

ÚJ KATEDRA

naplopók módján élte.” Társasági ember volt, szívesen szervezett kirándulásokat, sikeresen alakított maga köré írókból, költőkből, színészekből, tanárokból, mesteremberekből, történészekből baráti kört, és járta velük az erdőket, hegyeket, mezőket. A Pilis volt a kedvenc vidéke, főleg a Fekete-hegy. Inspirálta a képzőművészet is. Kiállításokra járt, ahol órákig tudott mély átéléssel egy-egy képről beszélni. A szépség tisztelete, szeretete a vérében volt. Az irodalmi élet csodabogara volt. Élete és szerepe egymásra dermedt benne, egyszerre volt polgárpukkasztó, rövidnadrágos, gombaszedő, erdőjáró kamasz, akinek táskájában pogácsa lapul esett körtével. Azt vallotta, hogy addig él az ember, míg bátorítja barangoló kedve. A Berda-életmű jelentése az ember iránti csodálaton, tiszteleten alapul. Ha ez megvalósulna, „rendben mennének dolgaink”, de az Ember elfogadása, az egyetemes emberi dolgában nem mennek jól dolgaink – mondta. A szegénység misztikus mitológiáját írta a „szenynyes reggelekről”, a „lassú sötétségről”, ahol kinevetik a rövidnadrágos „hülyét” a lányok az utcán. Nem a szép hangzás vezette, nem esztétikus élményt akart szerezni dallamos szavakkal. Rímtelen költészet az övé finom választékossággal. Kerülte az elkoptatott kliséket. A vaskos érzékiséget hozta a magyar irodalomba, a mohó és merész erotikát. Szókimondás jellemezte, erotikus versei miatt még eljárást is indítottak ellene. Tudatosan mérte fel a helyzetét a világban, illúziók nélkül nézett szembe sorsával. Az emberi önmegvalósítás lehetőségeinek szűküléséről szólt. Hitvitázó hajlamú költő, aki az embert szerette, legyen az férfi vagy nő. Sokféle érzés kavargott benne, és szélsőséges

érzelmek megfogalmazója, az öröm és elkeseredés hintáján élt. Értett a durva szatírához is, ami minden ellentmondásos korban virágzik. Rokonszenvezett azokkal, akik kiestek az életből, vagy a perifériájára szorultak. Ismerte Újpest bugyrait, az érdes életeket, sorsokat. Lakomák és nagy zabálások iránti vágy élt benne, el akart jutni a gyomor mennyországába. Kövér libák mint asszonyi húsok jelennek meg verseiben. Egy liter borért eladta volna verseit. Gondolkodása rokon a szabad szájú Csokonaiéval, Villonéval, Tersánszky Józsi Jenőével. Ő is Kakuk Marci életszemléletét vallja. Élni annyit tesz, hogy „örvendjen a test és a lélek egyaránt”. Költészete központi témája a testiség. Összekapcsolódik a természetszeretet az életszeretettel, amihez az önszeretet is társul. Keverednek nála Whitman szabad versei a Biblia mintaképeivel. A halálról mereng, hogy ne kezdje ki az unalom ördöge. Verseiben perlekedett a nagyképűvel, a fukarral, a gazdaggal, a képmutatóval, a demagóggal és mindazokkal, akik gátolták az egyén szabad kiteljesedését. Szerinte azért élünk, hogy boldoggá tegyük egymást. Búcsúversében beletörődik, hogy terítse le a halál, a „leggyőztesebb birkózó ököl, és nem szégyelli magát”. Ha van irodalmunknak elsődlegesen hozzánk szóló alkotója, akkor azok közé feltétlen be kell sorolnunk Berda Józsefet. A mi érzésvilágunk, szegénységünk jelenik meg verseiben. Másoknak ezek csak lábjegyzetekkel érthetőek, mert kell hozzájuk a részletek, díszletek ismerete: a talponállók, a kapualjak, a vidékről érkezett városlakók, a munkások és munkanélküliek csoportjai. Berda a társadalom problémáira érzékenyen figyelő, az erkölcsi tisztaságot hirdető költője a magyar irodalomnak. Novák Imre

Kaiser László: Álmom a csönd Kaiser László új verseskötetében egész eddigi költészete minden húrját megrezegteti, megcsillogtatja egész lírai fegyvertárát, elénk idézi – és igézi – kedvenc témáit, „vezérmotívumait”, egy kivételesen gazdag, változatos, fordulatos élet és életmű, egy különösen sokoldalú személyiség – költő, író, újságíró, kritikus, szerkesztő, dramaturg, könyvkiadó, kultúraszervező, tanár – élményeivel, tapasztalataival, tanulságaival, megszenvedett és megharcolt életbölcsességével. Szintézisteremtő az, ahogyan a lírai „intenzív totalitás” jegyében fejezi ki ellentmondásoktól és konfliktusoktól terhes, létbizonytalanságtól szorongó korunk megannyi gondját, baját, keserűségét, haragját, félelmét – egyszersmind hitét, reményét, szeretetét, megváltásvágyát, jóra törekvését. Az Álmom a csönd Kaiser László legkomorabb hangvételű (vers)kötete, ami – esztétikai értékén innen és túl – komoly kordo-

2009. október

Katedra2009 október.indd 21

kumentum-értéket is ad neki. De a korkép mögött felsejlik, mögüle előtündököl a kortalan öröklét képmása is. Az égigtranszcendens abszolútumé és a földi-költői halhatatlanságé, a keresztény hit és a gyermekekben és művekben való továbbélés hite, melyek oly sokféleképpen összetartoznak Kaiser László lírai szintézisében is. Szándékosan „kor-szerűtlen” ez, ars poeticájából adódóan nem divatos, mert a pillanatnyi siker „lármája” helyett a költőszó-érlelő „csönd” mögöttes-fölöttes örökkévalóságára, arra a dantei „csillagra” figyel, a Berzsenyi elkeresztelte „keble istenére” hallgat. Madarász Imre

21

2009.10.02 12:25:21

Sulitéka

ÚJ KATEDRA

„Nem magyarkodás, hanem magyar üzenet. Márton Áron népéhez szól.”

Czirják Árpád: Erdélyi Magyar Breviárium 3. Az Erdélyi Magyar Breviárium sorozat első két kötete az 1989-es politikai fordulatot követő évtizedben jelent meg. Szerkezetében mindhárom könyv az év négy-négy hónapját fogja át: az elsőben január–április, a másodikban május–augusztus, a harmadikban pedig szeptember–december hónapok valamenynyi napján született erdélyi személyiségekről, azok életéről, munkásságágáról és műveiről tájékozódhat az olvasó. Aki figyelmesen követi ezen Erdély földjén született alkotók és gondolkodók életét, felfedezi, hogy közülük kétharmadnyian Erdély határain kívül, az anyaországban vagy Nyugat-Európában érvényesültek, értek el sikereket, eredményeket. Mindebből arra a következtetésre juthatunk, hogy Erdély minden korban adott egész nemzetünknek, mi több, Európának, sőt az egész világnak értékes embereket. A szerző a naptári napokhoz kapcsolódóan nemcsak az azon a napon született személyiségek életútjával ismerteti meg az olvasót, hanem mindezt saját, igen gazdag gondolataival is kiegészíti. Ezt tette az első két kötet oldalain, és ezt teszi a sorozat harmadik könyvének lapjain is. E közös vonások mellett azonban az utóbbi kötetnek markáns sajátossága van, ami az előbbi kötetek ismerői számára valóban szembetűnő jelenség: Czirják Árpád ezúttal sokkal direktebben és konkrétabban fogalmaz, üzenetei mélyebbek, jobban elgondolkodtatnak és a megfogalmazott kérdések válaszainak megkeresésére nagyobb erővel indítanak. Ezeken az oldalakon érezni lehet, hogy a Márton Áron és Jakab Antal püspökök nyomdokain járó korábbi főesperes-plébános, érseki helynök, a könyv megírása idején már nyugalmazott lelkipásztor megkísérli elmondani és továbbgondolni mindazt, amit Erdély „emberkatedrális” nagyságú főpásztoraitól oly gyakran hallott mindazon társadalmi, politikai, egyházi, nemzeti, egyéni és közösségi életet érintő sorskérdésekről, amelyek elől senki, még egy lelkipásztor sem térhet ki, ha komolyan veszi hivatását és az abból fakadó küldetését. Erdélyi székely ember lévén egyik központi témája óhatatlanul is szűkebb hazája, Erdély: a „transzszilvanizmus” (455–457. o.), az erdélyi politikai helyzet. A magyarság érdekvédelmi pártja, az RMDSZ politikáját elemezve kijelenti: „Engedtessék meg nekünk, választópolgároknak, hogy felelősségre vonjuk a politikusokat, hisz’ sorsunk forog kockán”, majd hozzáteszi azt is: „A romániai magyar po-

Dr. Czirják Árpád Gyergyócsomafalván született 1943. január 7-én. Középiskolai és teológiai tanulmányait Gyulafehérváron végezte. 1967. április 2-án szentelte pappá Erdély nagy püspöke, Márton Áron. Segédlelkészi és plébánosi állomáshelyeit követően 1984-től a kolozsvári Szent Mihály-plébánia plébánosa, 1985-től a gyulafehérvári Székeskáptalan kanonoka, 1989-től főesperes, 1994-től érseki helynök. 1989 óta jelennek meg könyvei, publikációi. Jelenleg nyugalmazott lelkipásztorként él és írói tevékenységet folytat.

22

Katedra2009 október.indd 22

litikusok elhalkultak. Ritkán nyilatkoznak, de semmi érdemlegest nem mondanak.” (227–229. o.). Foglalkozik a Bolyai Egyetem visszaállításának kérdésével is, nem vonakodva annak nevén nevezésétől sem, hogy jelenlegi tanárai közül egyesek saját nemzet- és tanártársaik ellen szavaztak, hozzájárulva így leváltásukhoz, amit Czirják Árpád árulásnak nevez: „A sors iróniája, hogy körön belül is találni olyanokat, akik egyházi mezben elkövetett árulásukat erényként hirdetik.” (437. o.). Az erdélyi közéleti kérdésekkel párhuzamosan, illetve azokkal együtt ízelítőt kapunk a helyi egyházi élet különféle vonatkozásairól, az egyház és a hatalom gyakorlásának viszonyáról (219–224; 387–389. o.), illetve az egyháznak az Erdélyben élő magyar nemzetrész sorsa alakulásában játszott szerepéről (228. o.). A kisebbségi léttel járó nehézségekről így ír: „Oly sokszor csak a remény volt az egyetlen éltető erő, ez tartotta őseinkben a lelket” (347. o.), de nem hagyja szó nélkül a kivándorlás problémáját sem (294. o.). A határon túli magyarok és az anyaország viszonyáról – amelyben nem kerüli el a 2004. december 5-i népszavazás szomorú eredményét sem – megállapítja: „Az anyaország politikai vezetőinek nem volt és ma sincs átgondolt, nemzetet építő jövőképe, ezért a magyar politika zavaros vizein hánykolódnak, és folyton ígérik, hogy majd…” (261. o.). Az értelmiségiek felelősségéről szólva ezt írja: „Az értelmiségi olyan szellemi munkás, aki nem csupán szűk szakmai feladatok megoldására, teljesítésére hivatott, hanem közösségteremtő szerepet is be tud tölteni.” (322. o.). Amikor a demokráciáról, a korrupcióról és az állami vagyon elherdálásáról elmélkedik, figyelmeztet, hogy vissza kell térni az ősi isteni parancshoz: „Ne lopj!” (385. o.). A Magyar Nyelv Évében különösképpen figyelemreméltó a december huszonharmadikához kapcsolódó, Az anyaföld, anyaöl, anyanyelv című, nyelvünkről szóló írás: „A nyelv a nemzet arca, önazonosságunk, életbiztonságunk alapja... Mi meghalunk, anyanyelvünk életben marad... Anyanyelvünkön vallhatjuk meg igazán hazaszeretetünket... A nyelvet ajkunkon, a hazát szívünkben őrizzük.” (468. o.).

2009. október

2009.10.02 12:25:23

ÚJ KATEDRA

Könyvében Czirják Árpád korunkról drámai diagnózist ad, amelyet erős kritikával és nem csekély aggodalommal szemlél. A kritikánál azonban nem torpan meg, hanem megoldásokat keres és optimizmust hirdet, hiszen csak az lehet a jövő garanciája. A jövőért pedig mindenkinek tennie kell: egyháznak, politikának... A nép nevében, néppé válva kell küzdeni a jövőért – olvassuk az üzenetet (165. o.). A könyv borítójának elhelyezett fülszövegben saját könyvéről a szerző a következőképpen vall: „Ez a könyv nem magyarkodás, hanem magyar üzenet. Márton Áron népéhez szól, amelynek »fáj az élet«, a kisebbségi sanyarú sors és a sokak számára ködbe vesző erdélyi múlt. De azokhoz is szól, akik hitetlenül hisznek az Írás szavának: »nemcsak kenyérrel él az

Sulitéka ember«, hanem az ősök szellemével is. Ebben a könyvben ború és derű, száraz kenyér és ízes mellévaló is van, amint a székely atyafi tarisznyájában. Az ősök eledele ez, és mi, kései unokák, ha elszoktunk is e »szegényes« elemózsiától, mégis, megkóstolva, hátha rákapunk ízére.” Kívánom, hogy az olvasó vegye kezébe ezt a könyvet és kapjon rá az ízére. (Czirják Árpád: Erdélyi Magyar Breviárium 3. Megjelent a szerző magánkiadásában, Kolozsvár 2008, 508 oldal. Szerkesztő: Bazsó-Dombi Attila, olvasószerkesztő, korrektor: Demeter Zsuzsa. Postai utánvéttel megrendelhető az [email protected] e-mail címen.) Dr. Vencser László

Nem nőhet fel magyar gyerek Benedek Elek meséi nélkül Benedek Elek születésének 150. és halálának 80. évfordulójára rendezett emlékkiállítást láthattunk a Várnegyed Galériában. A tárlaton fényképek, cikkek, mesék, könyvek idézték fel kedvenc mesegyűjtőnk pályafutását. Gyerekeknek szóló darabjának Benedek Elek meséjét választotta idén az Új Színház is. A kiállítás kurátora Perjámosi Sándor, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa volt, akinek a nevéhez fűződik a könyvtár év eleji Benedek Elek-tárlata, amelyen az író ma fellelhető összes könyve látogatók elé került. A Várnegyed Galériában viszont el lehetett olvasni Benedek Elek parlamenti beszédeit, sőt belekukkanthattunk a Nemzeti iskola című kiadványba és a Cimborába is. A tárlat segítségével túlléphettünk a hagyományos irodalomtörténeti megközelítésen, miszerint az ősz, fotelben ülő mesemondó Benedek Elek csak a meseirodalomban tevékenykedett. Perjámosi szerint Benedek Elek harcos publicista, nagy igazságkereső volt, aki mindig a gyöngébbek oldalára állt. Életműve megérne egy hatalmas, több intézmény összefogásával létrehozandó tárlatot. A kiállításon látható volt Elek apó székely zekéje is, amelyben Pesten is járt, s ami miatt Rákosi Jenő Zekének hívta az írót. A név annyira megtetszett Benedek Eleknek, hogy felvette az újságírói álnevei közé.

Benedek Elek a művelt, olvasott nemzetért Ezzel a címmel nyitottak kamarakiállítást és rendeztek emlékülést az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumban szeptember 21-én. Dr. Mann Miklós, Tanz Tünde, Galuska László Pál, dr. Bárdos József, dr. Farkas Mária és dr. Jáki László előadásai méltó módon emlékeztettek a gazdag, színes, mai napig ható életútra. A kiállítás, amelyet dr. Csík Tibor, az OPKM igazgatóhelyettese nyitott meg, 2009. december 31-ig keddtől péntekig 9-től 19 óráig, szombatonként pedig 9 és 14 óra között tekinthető meg a Könyves Kálmán körúti intézményben. További információk a www.opkm.hu honlapon.

2009. október

Katedra2009 október.indd 23

A politikus Benedek Elek parlamenti felszólalásaiban is gyakran a gyermekirodalom támogatására buzdított. A három éve zajló kutatások nagy részben feltárták már az író publicisztikai munkásságát, amelyet az Ismeretlen Benedek Elek című könyvsorozatból ismerhetünk. A sorozat harmadik része ebben a hónapban lesz kapható. Nagy Gábor Tamás I. kerületi polgármester szerint nem nőhet fel gyermek Benedek Elek meséi nélkül! Nagy örömet jelentett számára, hogy a kiállítás A magyar nyelv és a magyar könyv ünnepének nyitó rendezvénye volt. Hogy a polgármester szavaiban mennyi igazság van, igazolja az is, hogy Benedek Elek meséjét választotta gyerekközönségének idén az Új Színház. Litvai Nelli a jól ismert Világszép nádszálkisasszony című mese nyomán írt zenés játékot (zeneszerző Wittek Béla) 5–12 éveseknek. Az Új Színház és a Neptun Brigád koprodukciója a Bubik István Stúdiószínpadon látható. Baksa Imre rendező szerint a gyerekek nagyon élvezik, hogy a színészek (főszereplők: Vass György, Fodor Annamária és Pálfi Kata) nem gügyögnek nekik. Komolyan is veszik a szereplők heroikus küzdelmét rossz tulajdonságaikkal, s a darab végén boldogan ünneplik velük együtt, hogy sikerült megváltozniuk. H. G.

23

2009.10.02 12:25:23

Kottavarázs

ÚJ KATEDRA

Papadimitriu Athina: Vissza a természetbe! A népszerű színésznő két lánya, Anna és Nóra is szerepel új lemezén A görög istenek kegyeltje, Papadimitriu Athina nagyszülei az egyiptomi Alexandriába mentek szerencsét próbálni, így a családnak nem eshetett bántódása a görögországi polgárháborúban. Édesapja aztán Magyarországra jött tanítani a görög menekülteket – hazánkba rengeteg kisgyermekes család érkezett a hellénektől a második világháború után –, később édesanyja is követte. Athina már Budapesten született, de máig megőrzött magában valamit, amiről nemcsak a szépséges görög tájak jutnak a férfiak eszébe, hanem azok a tengerparti lányok is, akikbe nagyon könnyen szerelmesnek lehet lenni… „Mindenkivel megtörténik, mindenki ismeri az érzést. Regények, versek, filmek, színdarabok, zeneművek végeláthatatlan sora próbálja megfejteni, honnan ered az a furcsa, felemelő érzés, ami felforgatja az ember életét, ami megmelengeti a lelkét, ami más dimenzióba helyezi át az emberi létezést, amit egyetlen szóval, teljes pontossággal ki lehet fejezni: szerelem. Egy szó, amelyben benne van az egymásra találás gyönyörűsége, az elválás gyötrelme, a vágy, a gyűlölet, a szenvedély, az érzelmek teljes palettája. Nincs más érzés, mely ennyire személyes, boldogító vagy fájdalmas lenne. A szerelem – az élet egyik legnagyobb karmestereként – meghatározza sorsunkat és a világot is körülöttünk. Amit a szerelemről írnak és énekelnek, az mindenkit megérint, hisz mindenki érintett” – olvashatjuk Koltay Gergely Őrizz meg engem című lemezének borítóján, amelyen kedvelt színészek és énekesek, köztük természetesen Athina, adják elő szívbe markoló szövegeit, zenéit. Mintha egyenes folytatása lenne az énekes-színésznő önálló albuma, a Latin érintés a Koltay-féle koncepciónak. S hogy a hallgató szívesen idézi-e fel, éli-e át, járja-e be újra életének, emlékezetének legtitkosabb zugait, arra meggyőző válasz, hogy Papadimitriu Athina budapesti lemezbemutató koncertjére a Művészetek Palotájában minden jegy elkelt, sőt még egy előadást kellett tartani délután. – Édesapja elég korán felfigyelt lánya tehetségére, igaz, szakmai szemmel (is) nézte, hiszen Keleti Mártonnál végzett filmrendező szakon! – Bár a sors úgy hozta, hogy a Magyar Rádió munkatársa lett. Tény, hogy ő meglátta bennem a színésznőt. Én hosszú ideig csak a szép ruhákat értékeltem a színpadi szereplőkön. Nyolcadik után aztán statisztálni mentem néhány barátnőmmel egy filmbe, de olyan hangnemben beszéltek velünk, hogy elvették a kedvem az egésztől. Miért kell nekem az, hogy nyikhaj senkik megalázzanak? – tettem föl magamnak felháborodva a kérdést, és hazamentem. Egy naiv, tiszta lány még nincs fölvértezve mindazzal, ami szükséges ahhoz, hogy ne lehessen a lelkébe gázolni, hogy minden konfliktus után egészséges

24

Katedra2009 október.indd 24

tudjon maradni. Ma már ilyen problémáim nincsenek. – Első próbálkozásra felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, s talán sokak számára furcsa, a prózai szakon kapott diplomát. – Pedig elég sok drámában szerepeltem filmben és színházban egyaránt. Emlékszem, egyszer még a személyi igazolványomat is elő kellett vennem egy munkásfilm forgatásán, mert a gyárban dolgozó cigányasszonyok nem akarták elhinni, hogy nem közülük való vagyok, hanem görög. Talán az égiek keze lehetett a dologban, amikor egy vezetőváltás alkalmával húsz frissen érkező embernek kellett helyet csinálni a Nemzeti Színházban. Akkor kerültem a Rock Színházhoz. Itt szerettem meg az énekes-színészi feladatokat, bár gyerekkorom óta énekelgettem, zongoráztam. A prózai munkát, úgy tapasztaltam, elég szubjektíven ítéli meg a szakma és a közönség is. A zenés szerepeket szépen megrajzolták a kottafejekkel, azt vagy el tudja énekelni az ember, vagy nem. Ha igen, az már alapból teljesítmény. Nekem mindenesetre bejött a váltás, mert néhány év múlva érkezett is a visszajelzés, 1993-ban az Év musicalszínésze lettem. „Prózai” elismeréseimet, a Rajz János- és a Farkas-Ratkó-díjat csak a pályán eltöltött közel másfél évtized után kaptam meg. A dalokban találtam meg igazán magam. Addig nem ismert mélységekig tudtam leásni. Azt hiszem, egy jól megírt, és persze jól előadott dallal több érzelmet lehet kifejezni, átadni a közönségnek, mint egy nagymonológgal. Most, hogy epizódszerepeket játszom a színházamban, a Menyasszonytáncban, a Mozartban, a Mágnás Miskában, a Víg özvegyben és az Abigélben, van időm, erőm, kedvem arra, hogy „kibővítsem” a Latin érintést. Végtelen érintés címmel számomra nagyon fontos emberi kapcsolatokról szeretnék lemezt készíteni francia, olasz, görög és magyar zenével. A felvételek novemberben készülnek el, megjelenésük jövő év elején várható. – Talán nincs a világon még egy színésznő, akinek két lánya is az anyja útját járja. Trokán Anna és Nóra már az egyetemi éveik alatt főszerepeket játszottak Pesten, illetve vidéken. Anna a Budapesti Kamarába, Nóra pedig

2009. október

2009.10.02 12:25:23

Kottavarázs

ÚJ KATEDRA

a kecskeméti Katona József Színházba szerződött. Mi lesz a közös koncertekkel? – Ha idejük engedi, fellépnek velem. És ahogy a Műpában, a közös számunkon kívül mindig meglepetésdalokkal ríkatják vagy nevettetik meg igen érzelmes anyjukat. – Arról pedig, hogy otthon se unatkozzon, Réka gondoskodik! – Óriási figura! Én még sírtam minden reggel, amikor iskolába kellett mennem. Nem szerettem a csodabogár szerepet, olyan voltam, mint akit idepottyantottak az űrből. Réka már a mai kor gyereke. Határozott, mint egy sziklatömb. Erős akaratú, de fafejű és türelmetlen. Tizenegy évesen már szelektál: amit nem akar, azt nem tanulja meg. Nekem vagy a nővéreinek ez még eszébe sem jutott. Sajnos előfordul, hogy igaza van. Nem értem például, hogy egy alsós gyereknek miért kell angolul leírni a szavakat. Ettől csak elmegy a kedve az egésztől, ahelyett, hogy beszélgetnének, amit Réka imád, és amit már most jól csinál. Nyolcszáz kilós táskát kell cipelniük, amitől csak a gerincük ferdül el, de valóban képtelenség megtanulni rendesen annyi mindent. Rengeteg szükségtelen, felesleges, sőt életellenes dolgot kellene megtanulniuk, miközben sok gyerek a fát sem tudja megkülönböztetni a bokortól. Csirke helyett grillcsirkét rajzolnak, a tehenet meg lilára színezik. Néha már az a kényszerképzetem, hogy szándékosan pusztítják őket agyilag. Az angol leckében kígyófagyiról meg békasütiről olvasgatunk. Megcsináltuk a feladatot, de felhívtam telefonon a tanárt, hogy ha lehet, marhaságot ne tanítsanak. Rájöttem, hogy az alapokat nem tanították meg nekik! Mintha szándékosan akarnák elszakítani a természettől a gyerekeket. A lelküket tönkretéve lehet ma-

nipulálni őket! Olyan bábukat kell futószalagon gyártani belőlük, akik, úgymond, a társadalomnak kellenek. Akkora a nyomás a gyerekeken, hogy sok közülük fizikailag és szellemileg már betegen végzi el a középiskolát. A szülőnek határozottan a gyereke mellé kell állni, nem szabad egyedül hagyni sem a tanárral szemben, ha hibázott, sem a túlzott követelményekkel, ami rettenetesen nagy feszültséget okoz. Ami aztán csak gyűlik, gyűlik, míg gyűlöletté nem válik, és akkor ki tudja, mi lesz a gyerekekből, a természet csodáiból. Mert, ha vigyázunk rájuk, tényleg azok. A Mozsár utcában ültünk a kocsiban, amikor Réka felkiáltott: „Nézd, fa!” Hetvenhétszer kitekertem a nyakam, mire észrevettem, hogy egy leandert látott meg valamelyik balkonon a negyedik emeleten. A gyerekek lelkében igenis benne van a természet szeretete. Nem szabad kiölni belőlük. A természetből kiszakadni maga a halál. H. Gábor Miklós

Játék! Kedves Olvasóink! Az OK Cast Produkciós Iroda jóvoltából Papadimitriu Athina két darab Latin érintés című albumát sorsoljuk ki azok között, akik helyesen válaszolnak a következő kérdésekre: 1. Melyik színház tagja jelenleg Papadimitriu Athina? 2. Melyik színház tagja Trokán Anna? 3. Melyik színház tagja Trokán Nóra? A megfejtéseket az impresszumban található elérhetőségekre küldhetik be. Figyelem! Ne felejtsék el megírni nevüket és címüket, hogy a lemezeket postázhassuk a szerencsés nyerteseknek!

„Zenés randevú Bajor Gizivel” – a Múzeumok Őszi Fesztiválja keretében Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet rendhagyó koncertet szervez a Bajor Gizi Színészmúzeumban. Várják azon diákok jelentkezését, akik játszanak valamilyen hangszeren és szívesen bemutatkoznának közönség előtt. Egyéni produkciókat és kamarazenére vállalkozó, egy ideje már együtt muzsikáló vagy akár alkalmi társulatokat egyaránt örömmel várnak. Korcsoport szerinti megkötés nincs. A koncert helyszíne: Bajor Gizi Színészmúzeum. Időpontja: 2009. november 6. péntek, 15 óra. Jelentkezési határidő: 2009. október 16. péntek. Produkció időtartama: jelentkezőnként (csapatonként) maximum 10 perc.

2009. október

Katedra2009 október.indd 25

A jelentkezők számától függően terveznek előzetes meghallgatást. Ennek részleteiről a jelentkezési határidőt követő napokban adnak tájékoztatást. „Nem versenyt tervezünk, nem kívánunk rangsort fölállítani, azt szeretnénk, ha a közös muzsikálás élményét nyújthatná ez az esemény. Terveink szerint meglepetéskoncerttel és finom uzsonnával köszöntjük a részt vevő ifjú muzsikusokat. Egy muzsikával teli szép délután reményében várjuk a jelentkező diákokat, tanáraikat, szüleiket!” – áll a pályázat kiírásában. További információ: Szebényi Ágnes 1/375-1184/105, e-mail: [email protected].

25

2009.10.02 12:25:24

Főhajtás

ÚJ KATEDRA

Diploma nélkül is egyetemi szinten játszik Mucsi Zoltán az abonyi téglagyárból besétált a magyar filmés színháztörténetbe Nem gondoltam volna, hogy Mucsi Zoltánnal, akivel Horváth Péter Kamarambó, a senki fia című, gyerekeknek szánt előadásában Meseautót (Zoli) és Zsiráfot (én) „játsztunk”, mint a szolnoki Szigligeti Színház szépreményű segédszínészei, egyszer Hamvas Béla nyomról és jelről írt elmélkedéséről fogunk beszélgetni a fővárosi Művész mozi előtti padon, új filmje kapcsán. Igaz, az említett gyerekdarab bemutatója óta éppen harminc év telt el, s a moziban már Mucsi ki tudja, hányadik filmjének díszelőadása zajlik… „Százszázalékosan biztos nyom nincs. Mindig rejtvény, s az teljesen sohasem fejthető meg. Az ember itt, ezen a földön együtt él az emberfölöttivel. Mondjuk úgy, a láthatatlannal. Ez a láthatatlan mindenütt jelen van. (…) Ez a láthatatlan emberfölötti sohasem fogható meg teljesen, mindig csak jeleket ad, csak nyomaiban tapasztalható. (…) Valamit mond, de ki tudja mit? Valakié, de ki tudja kié? Talán barát nyoma, talán ellenségé. Talán emberé, talán démoné. Minden jel a láthatatlan megnyilatkozása” – írta Hamvas Béla, akit különösen sokan idéznek mostanában a felkavaró 1 című film elemzésekor, amelynek egyik főszerepét, a Valóságvédelmi Hivatal nyomozóját, a paranormálisnak vélt csalások leleplezéséről elhíresült különleges ügynököt Mucsi Zoltán alakítja, olyan színészek társaságában, mint Sinkó László vagy Mácsai Pál. (Országos bemutató: november 5.) Kicsoda Mucsi Zoltán, miféle erők munkálkodnak benne, aki mindenki Kapájaként viháncol a reklámokban és ordít torkaszakadtából a világháló vicces videóiban, másfelől azonban díjat díjra halmoz színházi és filmes alakításaival?! – Sohasem titkoltad, hogy az abonyi általános iskolában töltött éveid alatt talán ha háromszor láttál színházi előadást… – A játék, a foci, a pingpong érdekelt. Elég jól ment a sport. Szerettem. Édesapám bádogos és vízvezetékszerelő volt, anyám sokáig otthon maradt velem és a húgommal: hatodikos lehettem, amikor elment segédmunkásnak a helyi téglagyárba. Boldogan éltünk, mint a mesében, a világon semmi gondom sem volt harmadikos koromig. Akkor kifogtam egy olyan tanárt, aki túlságosan is komolyan vette a helyesírást. Ahány hibát talált a füzetünkben, annyi körmöst kaptunk. Én a laza diszlexiámmal képzelheted, hogy mennyit kaptam. Ha tollbamondást írtunk, már zsibbadt a kezem. Szerencsére a szüleim átvittek egy másik iskolába. Aztán a szolnoki gépipari technikumba jelentkeztem, de nem vettek fel. Budapesten lettem szakmunkástanuló, a Vág utcai 605-ös Szakmunkásképzőben. Apám azt hitte, ezt sem fogom elvégezni, de szerencsésen kipipáltam. Sikerélményt persze nem hozott, és azt is tudtam, hogy a szakmámban soha az életben nem fogok dolgozni. Pesten hír-

26

Katedra2009 október.indd 26

lapkézbesítő voltam a Postán, kavartam az óbudai és az angyalföldi hajógyárban, Abonyban a téglagyárban, Szolnokon a vasútnál… – És közben valahogy rákaptál a színházra! – Még a koleszban együtt kínálgattam a színházjegyeket az egyik tanárommal, aki a segítségért olcsón, sőt gyakran ingyen belépőket adott. Ez alatt a három év alatt aztán legalább ötszáz előadást láttam! A Képzelt riportra vagy tízszer bementem. Néztem előadásokat a Nemzetiben, a József Attilában és az Operettben is. – Ha ennyire megfogott, nem akartál te is valamilyen módon közéjük tartozni? – Szolnokon egy amatőr együttesben, a Kőtövis irodalmi színpadon élveztem a jó társaságot, kiváló csapat jött össze, mindannyian kellemesen éreztük magunkat a próbákon. Az első pillanattól kezdve az izgatott, hogy egy szövegkönyvből létre lehet hozni valamit: néhány gépelt oldalból igazi előadást, amire ráadásul még a közönség is kíváncsi. Egyre több dicséretet kaptam Trömböczky Pétertől, aki újságíró és népművelő volt, és vállalta az Olajbányász színpadának a vezetését. Ő mondta, hogy segédszínészt keres a szolnoki színház, menjek el felvételizni. Addigra már láttam Paál István Kőműves Kelemenjét Ács Jánossal és Árkosi Árpáddal a főszerepekben. Isti szegedi színjátszó együttese volt a legnagyobb hatással rám, pedig akkor már volt összehasonlítási alapom. Csak bámultam, hogy van ilyen? Így is lehet színházat csinálni? Talán a szolnoki Tangója volt még hasonló élmény számomra, amit hatszor néztem meg egymás után. S ha már a Szigligeti Színháznál tartunk, tetszett Csiszár Imre „véres-sáros” Macbethje is, Tímár Éva és Halmágyi Sándor játszotta a királyi párt. – Az akkori társulat hihetetlenül erős volt, országos hírű előadásokat voltak képesek futószalagon gyártani. Nem gabalyodott össze a nyelved a felvételin? – Akikre határozottan emlékszem, Horváth Jenő, Pákozdy Jani bácsi (sajnos már mindketten az égi társulatot erősítik), Duró Győző, Kerényi Imre igazgató ültek a színház próbatermében, és furcsa módon egyszerre minden jelentkező, vagy ötvenen-hatvanan. Verset mondtam, meg valami színdarabrészletet a Kőtövis aktuális előadá-

2009. október

2009.10.02 12:25:24

ÚJ KATEDRA

sából. Énekelnem meg táncolnom is kellett volna, de én azt mondtam, hogy nem tudok. Ennek ellenére én voltam az egyik fiú abból a kettőből, akit felvettek. Kerényi Don Quijote-rendezése – Hollay Kálmán és szegény Kishonti Ildikó szereplésével – volt az első előadás, amelyben benne lehettem, mint tevehajcsár. Először csak álmélkodtam, hogy hová, mekkora művészek közé kerültem, de hamarosan a szerepeimmel kellett foglalkoznom. Szurdi Miklós rendezőtől kaptam először komoly feladatot az Emil és a detektívekben. Aztán Fodor Tamástól egyiket a másik után, A kastélyban, A vadkacsában, a Tartuffe-ben. – Az utóbbiban a címszerepet! – Csizmadia Tibortól pedig Solange-t a Cselédekben. Tizenöt év alatt – 1979-től 1994-ig voltam a társulat tagja – felsorolhatatlanul sok nagyszerű emberrel, színészszel, rendezővel ismerkedhettem meg. Fantasztikus, hogy szinte mindenki mellém állt, igyekezett segíteni nekem a maga területén, a maga módján. Mert voltak nehezebb periódusaim is, amikor úgy éreztem, hogy nem sikerült a szerep megkívánta szinten hoznom a figurát, talán előfordult, hogy egy szerep nem is illett hozzám igazán, az én egyéniségemhez. Olyan is volt, amikor valami csoda folytán sikerült eljátszanom valakit: általam máig megmagyarázhatatlanul megoldódtak a szereppel kapcsolatos problémáim. Van úgy, hogy a harmadik próba után már pontosan tudod, mit kell tenned, szinte jön magától minden, és adódik, hogy megfeszülsz, emberfeletti munkát ölsz bele, mégsem akar olyan lenni az a szerep, amilyennek szeretnéd, vagy amilyennek abban az adott konstrukcióban lennie kellene. – Miért jöttél el a színháztól? – Elég bonyolulttá kezdett válni a helyzet a színházban abban az időben. Spiró Györggyel nem találtam hangot akkor. Úgy döntöttem, eljövök mindenképpen, még ha nem is lesz szerződésem ezután soha sehol. Pesten bolyongtam. Csányi János, a Bárka Színház vezetője keresett embereket Stohl András és Széles László kiválása miatt a Szentivánéji álom című előadásához. Ha nem húzódik el a próbafolyamat, lehet, hogy most valamelyik hírlapkézbesítőben beszélgetünk a korán kelés technikáiról. – De elhúzódott, ráadásul erre a produkcióra lehet mondani igazán, hogy nagy durranás volt! – Vackornak köszönhetem, hogy eljutottam Düsseldorfba Kaszás Gergővel egy különleges előadásba, ahol a világ minden tájáról érkező tizennégy színész eljátszotta a Szentivánéjit, nagyrészt ki-ki a saját nyelvén beszélve. Én Puck voltam. A rendező, Karin Beier aztán elhívott Hamburgba is az Ahogy tetszik előadásába Bohócnak. Ezután Nyíregyházán és Miskolcon is vendégeskedtem, 1997-ben végül mégis leszerződtem a Bárkához. – Akkor született meg a Bárka máig legtöbbször, lassan 250-edszer játszott darabja, a Mulatság. Ez a színház az, ahová kétszer is szerződést írtál alá. – Egy időben úgy látszott, hogy a Bárka nem arra megy, amerre valamikor elindult. A Krétakör Társulatban viszont fantasztikus évek következtek. Mint mindennek, ennek is

2009. október

Katedra2009 október.indd 27

Főhajtás vége szakadt egyszer, s azóta újra a Bárkán vagyok. Új vizeken járunk. – Így dióhéjban elmesélve a történetet, hallatlanul sikeresnek tűnik, de az igazság kedvéért meg kell említenünk, hogy a szóba került szerződések között mindig volt egy kis szabadúszás, egy kis (lét)bizonytalanság, kis idegeskedés, hangyányi kétségbeesés… – Aki azt mondja, hogy ez a pálya egyenes vonalú, egyenletes mozgás fölfelé, az hazudik. Más kérdés, hogy egy kis szerencsével át lehet vészelni valahogy ezeket a vészterhes időket. Nekem a filmezés segített. Még a nyolcvanas évek elején, szintén Szurdinak köszönhetően, közelebbről is megismerkedhettem a filmkészítéssel: a Hatásvadászok című filmben, ami a vidéki színészek életéről szólt, tulajdonképpen saját magamat kellett játszanom. Néhány év múlva pedig már olyan filmek jöttek, mint a Tutajosok, az Édes Emma, drága Böbe, a Kicsi, de nagyon erős, a Roncsfilm, a Visszatérés, a Gengszterfilm. Olyan rendezőkkel, mint Elek Judit, Szabó István, Grunwalsky Ferenc, Szomjas György és, amikortól szinte megváltozott minden körülöttem, az elmúlt tíz év alatt hét filmet készítettünk Miki bácsival (Jancsó Miklós) és Pepével (Scherer Péter). – „Mellékesen” még a Kontroll, a Montecarlo, a Noé bárkája, a Tabló és most az 1. A Gengszterfilmtől kezdve, amelyért a legjobb színésznek járó díjat vehetted át a Magyar Filmszemlén, igazán nem lehetsz elégedetlen az elismerések számát és minőségét illetően, beleértve a színháziakat is. Filmszemle legjobb mellékszereplő, Hekuba-díj, Súgócsiga-díj, Jászai-gyűrű a tatabányai színháztól, Arlechinodíj a Vidor Fesztiválon, a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje, és a legfrissebb, a Fővárosi Önkormányzat díja a legjobb férfi alakításért a Bárka Tengeren és a De Sade pennája című előadásaiban… – Kitüntetés… Koccintás, az ember először azt gondolja, észrevették, most már minden más lesz. Minden ugyanúgy folytatódik tovább! Újra az jár a fejedben, hogy az, amiről beszélsz, amit csinálsz, fontos-e? Mi lesz a reakció a következő előadás után? Magával ragadja-e a nézőt, feltesz-e magának kérdéseket vagy sem? Minden rendben van-e a csapatoddal? Mert egyedül nem lehet színházat csinálni. Minőséget kell nyújtani a portástól a jegyszedőn át a kellékesig mindenkinek. Pontos, precíz hangeffekteket csak az képes csinálni, aki szereti a színházát. Öt színpadon szereplő színész munkáját ötvenen segítik vagy teszik tönkre a háttérben! – A Bárkán kívül játszol a Nemzetiben, a Stúdió K-ban, a Centrál Színházban és Tatabányán is. Ritkán fordul elő, hogy éppen nem forgatsz. Mikor látod a családodat? – Az első házasságomból született fiam, Gergő 29 éves, a maga útját járja, egyébként évek óta színjátszótáborokat vezet, a három kisebb, akit együtt nevelünk Annával, a feleségemmel, Kornél 14, Milán 9 és Vera 5 éves. Valahogy mindig jut rájuk idő, mert nagy szükségük van rám és nekem is nagy szükségem van rájuk. H. Gábor Miklós

27

2009.10.02 12:25:24

Szertenéző

ÚJ KATEDRA

Siposhegyi Péter nem adja fel! A súlyos beteg szerző, Siposhegyi Pégondolunk innen a távolból. Nem ter különleges módját választotta anvoltunk gazdagok, csak egyszerűen nak, hogy legújabb darabját, a Balaszerettük egymást. S ennél nagyobb toni gyöngyhalászok című vígjátékát gazdagság aligha akad” – állítja megnézze a fonyódi strandszínpaSiposhegyi. A vígjáték szereplői Ihos don. Régi, extaxis barátját, újságíró József, Baronits Gábor, Tallós Rita, kollégáját, e sorok íróját kérte meg Nagy Enikő, Szabó Erika, Józan arra, hogy álljon be autóval a nézőLászló, Noé Viktor, Farkas Tamás és térre, minél közelebb a színpadhoz. Siposhegyi Zsolt voltak. A nagy attrakcióhoz persze elenged- Siposhegyi Zsolt és Farkas Tamás A dolgos nyár elmúltával sem hetetlenül szükséges volt Ihos József pihent az alapítvány: idén már a és a legifjabb Siposhegyi, Zsolt hathatós közreműködése is, XIV. Drámaíró Versenyét rendezte meg a Magyar Dráma Naphogy a nézőtérre igyekvő kedves közönségből ne legyen azon- ja alkalmából a Budapesti Kamaraszínház Tivoli Színházában. nal felbőszült tömeg, aki kikéri magának egy gépjármű jelen- A színházi játékról az alapítvány sajtófőnöke, Linka Ágnes létét közvetlenül a széksorok mellett. A botcsinálta közlekedési mondja: „Európában egyedülálló módon 1994-ben teremrendőrök remekül oldották meg a feladatot, s a „mi autónk” tettük meg a drámaíróversenyeket, azt a játékformát, mely lazán begördülhetett a világot jelentő deszkák elé. Mi több, a szerint egy aznap megjelenő napilap kisorsolt írásából három műsorvezető köszöntötte a megjelent, gépkocsiban ülő szerzőt, író néhány óra alatt egyfelvonásos darabot rögtönöz, amit egy akihez folyamatosan érkeztek az egykori szomszédok, barátok, kora délutáni próba, majd egy esti előadás követ. A magyar ismerősök gratulálni, sőt a sikeres előadás után már a darabban drámairodalom képviselőinek java szerepelt rendezvényeinken. szereplő színészekkel együtt úgy megszállták a környéket, hogy Játszótársunk volt az elmúlt években Görgey Gábor, Hernáaz előzetes elképzelésekkel ellentétben nem elsőként, csak leges- di Gyula, Eörsi István, Spiró György. A tizenöt év során írólegutolsóként volt lehetséges elhagyni a helyszínt. géphez (számítógéphez) ült a fentieken kívül Horváth Péter, A Balatoni gyöngyhalászok a XXI. század Magyar Drámá- Szilágyi Andor, Márton László, Nagy András, Pozsgai Zsolt, jáért Alapítvány IX. Tófesztiváljának ősbemutatója volt, Tallós Békés Pál, Zalán Tibor, Kárpáti Péter, Egressy Zoltán, Kiss CsaRita első rendezése. „Sok balatoni legenda közül a legnagyobb ba, Thuróczy Katalin és Háy János. Az ötletgazda Siposhegyi a ’70-es, ’80-as évek balatoni élet iránti nosztalgiája. Aki meg- Péter háromszor vállalta a megmérettetést.” járta a két domb táját valamikor a nyolcvanas években, gyakran Az idén felkért szerzők Szabó T. Anna, Lackfi János és Vötalálkozhatott egy kiírással, amely egy önkiszolgáló étteremből rös István voltak, közreműködött a Budapesti Kamaraszínház lett topdiszkót reklámozott. A darab szerzője nagyon sokat járt társulata. A jó hangulatról Lévai Balázs ceremóniamester gonezen a helyen barátokkal, barátnőkkel. A darab persze nem- doskodott. csak erről szól, hanem arról a világról, melyre annyi szeretettel Horváth Gábor

Exportképessé vált a Zsidó Nyári Fesztivál Tizenkettedik alkalommal kínálta a több ezer éves zsidó kultúra kincseit a Zsidó Nyári Fesztivál. A 25 helyszínen 59 programmal és 89 fellépővel lebonyolított rendezvény idén nemcsak azért volt különleges, mert szinte minden művészeti ág szerepelt az egyhetes sorozatban, hanem azért is, mert ebben az évben fontos évfordulók is kapcsolódtak az eseményhez. Szeptemberben ünnepelte a Dohány utcai zsinagóga megnyitásának 150 éves évfordulóját, s éppen két évtizede újultak meg a magyar–izraeli diplomáciai kapcsolatok. S ha már a különlegességeknél tartunk, először koncertezett a világhírű zsinagógában az Izraeli Filharmonikus Zenekar Riccardo Mutival, aki tizenöt évig volt a milánói Scala zeneigazgatója. A hagyományos kántorkoncert egyben a frissen felújított Frankel Leó utcai zsinagóga ünnepi megnyitója volt. Új fesztiválhelyszínt avatott az először együtt koncertező Király

28

Katedra2009 október.indd 28

Linda, Benjámin és Viktor a Syma Csarnokban. A fesztivál lassan „társulati tagjainak” számító művészei (felvételünkön), Horgas Eszter az Uránia Filmszínházban, Bíró Eszter pedig a Gödör Klubban szerepelt. Népszerű fuvolaművészünk Astor Piazzolla argentin harmonikás és zeneszerző műveiből válogatott, a musicalszínésznői ambícióival felhagyó Bíró Eszter remek muzsikusokból verbuvált együttese, a világzenét, köztük zsidó dallamokat játszó Ezter Projekt szerzeményeivel állt a fiatal közönség elé. A Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában Handel halálának 250. évfordulójára Kárászy Szilvia zongoraművész készült átiratokkal a Solti Kamarazenekar közreműködésével. Ugyanitt volt látható Bálint András Radnóti-estje. A Kossuth-díjas színművész a tarkón lőtt költőóriás zsidó, magyar és katolikus útkeresését állította középpontba régi dokumentumok, levelek, verstöredékek, családja történeteinek a segítségével.

2009. október

2009.10.02 12:25:25

Szertenéző

ÚJ KATEDRA

Központja üzemeltetésében Jewinform A fesztivál sikerén felbuzdulva Vanéven információs pont jött létre a Dodas Vera fesztiváligazgató elérkezettnek hány utcai zsinagóga árkádsorában. Egylátja az időt arra, hogy Európa nagyváségesített térképeket és információs tábrosaiban is hasonló programsorozattal jelentkezzenek. Béccsel máris előrehalalákat helyeztek ki magyar és angol nyelven, illetve Braille-írással. Megvalósult a dott tárgyalásokat folytatnak. Budapest világörökség részét képező épületkompszékhellyel meg akarják alapítani a Zsilexum fizikai és infokommunikációs dó Kulturális Fesztiválok Szövetségét. akadálymentesítése, melynek részeként A magyar főváros lenne az a sugárzóállomás, amely a zsidó kultúrát szórná szerte novemberben már panorámalift viszi a turistákat az eddig nehezen megközelíta nagyvilágba. A világraszóló tervezgetések közben hető múzeum kiállítótermeibe. Teljesen megújul a Holokauszt-terem és az állanmáris örülni lehet néhány megvalósult álomnak. A Közép-magyarországi Bíró Eszter és Horgas Eszter dó kiállítás többi része is. Látogatható Regionális Operatív Program támogalesz a mozgássérültek számára is a zsinatásával a Magyar Zsidó Múzeum szolgáltatásai bővültek, góga és az Emánuel Emlékfa. A hallássérülteket indukciós színvonaluk folyamatosan emelkedik. Legkésőbb 2010 ja- hurok segíti. Több, eddig raktárként használt épületrész nuárjáig befejeződnek a munkálatok. A projekt keretében helyén mosdók lesznek. a Budapesti Zsidó Hitközség Idegenforgalmi és Kulturális G. M.

Írta, rendezte és a főszerepet játssza:

Tóth Barnabás Mit tegyen egy fiú, aki szerelmes akar lenni, de közel s távol nincs olyan lány, akibe lehetne, ráadásul az apja és a barátai is a könnyű kalandok felé taszigálják? Nem könnyű helyzet, bár ilyen fiú, akiről csak éjjel, fejükre húzott takaró alatt merészelnek álmodni a bakfisok, talán nem is létezik ma már. Tóth Barnabás, koránál jóval fiatalabbnak látszó színész, rendező, forgatókönyvíró Rózsaszín sajt című filmjében mindenesetre eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne, ha élne a nagyvilágban egy ilyen szelíd, romantikus srác. Természetesen magára osztotta a főszerepet, ahogy az egy első nagyjátékfilmes színész-rendezőtől nem meglepő mutatvány. Kitalált magához egy nagy dumás, szoknyapecér, nőgyógyász apát (Bezerédi Zoltán), aki nyomban le is játssza a vászonról. Igaz, az apa szerepe arról szól, hogy megpróbálja fiát saját képére és hasonlatosságára faragni, s ezért minden galádságot elkövet. A szerény, visszafogott, tisztelettudó Rózsaszín sajt Magyar–francia romantikus filmvígjáték Rendezte: Tóth Barnabás Írta: Tóth Barnabás, Frank Rizzo, Hamvas Dániel Zene: Pirisi László Szereplők: Tóth Barnabás (Dani), Bezerédi Zoltán (Tibor), Douceline Derréal (Isabelle), Olivier-Jacques Bernard (Bernard), Thierry D’Armor (Eric), Anthony Brutillot (Marc), Molnár Levente (Ádám), Eke Angéla (Anikó), Spindler Béla (Mihály), Pikali Gerda (Patrícia), Lipcsei Betta (Mónika), Lisztes Linda (Rita)

2009. október

Katedra2009 október.indd 29

Lisztes Linda és Tóth Barnabás

fiú (nyilván elhunyt édesanyjától örökölte) pedig csak akkor képes érvényesíteni az akaratát, ha az apja nincs jelen. Elmegy tehát jó messzire, egész Franciaországba, hogy magára találjon, de helyette egy bűbájos fiatalaszszonykára talál. Persze ő sem az igazi, hogy is lehetne az egy tisztességes, becsületes fiatalembernek, így hát egy szép emlékkel gazdagabban visszatér vadászata színhelyére, a budapesti uszodába, ahol gyönyörű sportoló lányok gyakorolnak, s bámulni lehet őket a víz alatt. A franciaországi élmények azonban bátrabbá teszik, s végre ki meri mondani szerelmének, hogy szeretne megismerkedni vele. A filmnek ezzel vége szakad, s gyaníthatóan már soha nem fogjuk megtudni, hogy mi lenne a mese vége. Hivatalosan a film megtekintése 16 éven aluli nézőknek nem ajánlott. Náluk idősebbek viszont csak akkor üljenek be a vetítésére, ha szívesen elkalandozgatnak a mesék birodalmában. A filmben látható helyes lánycsapat és a festői francia környezet segítségükre lesz. Horváth Miklós

29

2009.10.02 12:25:25

Szertenéző

ÚJ KATEDRA

Magyar kultúrát minden égtáj felé! Elismerésben részesült a Vendégségben Budapesten programsorozatok atyja Goldschmied József az Égtájak Iroda programigazgatója Kisebbségekért Díjat vehetett át Szent István király ünnepén. Az Égtájak Iroda – szakmailag önálló egységként – 2003. május 1-jén jött létre az Oktatási és Kulturális Minisztérium felügyelete alá tartozó Hungarofest Kht.-n belül. Az iroda alapításának célja az volt, hogy a Vendégségben Budapesten – Határon túli magyar fiatalok találkozója, a Vendégségben Budapesten – Határon túli magyar színházi estek, valamint az Égtájak Művészeti Találkozók előkészítése és megvalósítása szervezett keretek között folytatódjon tovább. A Vendégségben Budapesten – Határon túli magyar fiatalok találkozója 1996 óta zajlik évente egyszer tíz napon keresztül. E rendezvényre épülve született meg az iroda többi programja is. 2007-ben társult a kétévente megrendezett Biennále – A külhoni magyarok kulturális fesztiválja, majd az ArtMozaik című program, amely elsősorban az amatőr együttesek budapesti bemutatkozását tűzte ki célul. Társszervezőként az iroda rendszeresen jelen van az Énekelt Versek Zentai Fesztiválján és a sepsiszentgyörgyi Szent György-napokon is. A külhoni magyar művészet magyarországi bemutatkozása mellett az iroda tevékenységében egyre nagyobb szerepet kap a magyarországi kultúra fontos alkotásainak eljuttatása a környező országok többségében nem magyarok lakta területeire. E törekvés legjelentősebb eseménye volt ez év júniusában a MadArt ’09 – Magyar kulturális napok Szerbiában fesztivál, melynek keretében Belgrádban, Nisben és Krusevacban két komolyzenei, nyolc dzsessz-, könnyű- és világzenei koncert, két színházi, három táncszínházi, két fotó- és egy képzőművészeti kiállítás, valamint egy filmbemutató volt látható, hallható. Goldschmied József több mint másfél évtizede lelkes szervezője a Kárpát-medencében és a Kárpátmedencén kívül élő magyar közösségek, amatőr és hivatásos művészeti együttesek hazai bemutatkozásának. Magyarország és a határon túli régiók kapcsolattartásán túl jelentős a szerepe a külhoni magyar területeken élők közötti szakmai-baráti szálak szorosabbá fűzésében. 1996 óta szervezi a Vendégségben Budapesten – Határon túli magyar fiatalok találkozóját, amelyre ebben az évben például 29 országból közel 800 résztvevő érkezett. A külhoni magyar hivatásos színtársulatok rendszeres budapesti szereplésére az idén ősszel immár 12. alkalommal megtartott Vendégségben

30

Katedra2009 október.indd 30

Budapesten – Határon túli magyar színházi estek sorozat nyújt lehetőséget, amely szintén Goldschmied József kezdeményezésére és szakmai irányításával történik. Az 1996-os Vendégségben Budapesten rendezvényt követően maguk a résztvevők fogalmazták meg igényüket a rendszeres találkozásra, együttlétre. Az idei találkozó különlegessége volt, hogy nem kizárólag a Kárpát-medencében élő magyar fiatalok lehettek a meghívottak: az Amerikai Egyesült Államok, Argentína, Ausztrália, Belgium, Bulgária, Bosznia-Hercegovina, Brazília, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Horvátország, Izrael, Kanada, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Macedónia, Montenegró, Németország, Románia, Svájc, Svédország, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna, Uruguay közel nyolcszáz, elsősorban középiskolás korú magyar nemzetiségű diákja érkezett hazánkba. A fiatalok az évek során megismerkedhettek többek között Szent István király, Mátyás király, Kossuth Lajos, Széchenyi István, Bocskai István, II. Rákóczi Ferenc, Balassi Bálint, József Attila, Bartók Béla és Kodály Zoltán életével, munkásságával és korával. Idén Kazinczy Ferenc, Radnóti Miklós és Benedek Elek állt a középpontban. Ebben az évben Sárospatakra, Sátoraljaújhelyre, Széphalomra, valamint a felvidéki Kassára és Gombaszögre látogatott a vendégsereg. Goldschmied József szakmai felkészültsége mellett közvetlenségének, nyíltságának és nem kis részben humorának köszönheti munkájának hazai és határon túli megbecsülését – olvashatjuk kitüntetésének indoklásában. Tevékenysége elismerését szinte egyhangúlag ajánlották a javaslattételre jogosult határon túli magyar szervezetek. A korábbi években a díjazottak között szerepelt – többek között – a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a Szolyvai Emlékpark Bizottság, Kántor Lajos irodalomkritikus, szerkesztő, Németh Ilona képzőművész, a vajdasági Tanyaszínház, a szamosújvári Téka Alapítvány és a Híd folyóirat. Az anyaországból ebben a kitüntetésben – 2002 óta – senki nem részesült. A jövőben a régiók jelöltjei mellett a szervezetek közösen egy a kitüntetésre méltó anyaországi személyt vagy szervezetet is jelölnek. G. M.

2009. október

2009.10.02 12:25:26

Szertenéző

ÚJ KATEDRA

Tízéves a marosludasi Hajdina Néptáncegyüttes „Ha a fa egy ideig nem terem gyümölcsöt, az még nem baj. Ha a hajszálerek leérnek a talajvízig, a fa életben marad, később termést hoz. Így van ez a nép életében is: ha elszáradnak gyökerei, elpusztul. Ha múltjának mélységéből táplálkozik, életben marad.” Czirják Árpád: Erdélyi Magyar Breviárium 3. Napjainkban Marosludas magyar ajkú közösségének egyik büszkesége a Hajdina Néptánccsoport. Számos rendezvényt tettek emelkedett hangulatúvá gyönyörű előadásaikkal, szívet, lelket melengető énekeikkel, zenés-táncos irodalmi összeállításaikkal. Tizedik éve lépnek színpadra a kezdő táncosokat tömörítő Pohánka csoporttal karöltve a magyarság történetének nagy ünnepein, a Ludas-találkozókon, néptáncrendezvényeken. A Magyarországon rendezett Nemzetközi Néptáncfesztiválokon nemcsak városuk, hanem hazájuk követeiként jelennek meg, kivételes sikereket aratva, a közönség szimpátiáját pillanatok alatt kiváltva. És, amit Marosludason soha senki még csak remélni sem mert, 2007-ben és 2008-ban is megszervezték a Kárpát-medencei néptánctalálkozót, amelyre idén, október elején immár harmadízben került sor. Emellett négy erdélyi szintű találkozót is szerveztek 2002 és 2006 között. A tánccsoportok megszervezése, működtetése, a válságos helyzetek áthidalása, a kiszállások, az előadások, a tánctáborok lebonyolítása, a határon túli és a hazai vendégegyüttesek fogadása és jó közérzetének megteremtése egy ember nevéhez fűződik, a marosludasi születésű (1957) Tóth Sándor római katolikus hittanáréhoz. Tóth Sándor 2000 májusától 2007 februárjáig a városi tanács tanügy, kultúra, egyház, szociális gondozás bizottságának titkára volt. Ő volt az a tanácsos, aki talán a legönzetlenebbül tevékenykedett települése magyarságáért. Amikor a művelődési ház művészeti ügyvezetője lett, ez politikai szabadságra „ítélte” őt. „A legszebb földi ítélet, amiben részesülhettem”, vallotta. Megmosolyogtatta Churchill gondolata: „a politikusok olyanok, mint a rózsák és a lányok: vannak, amíg vannak”. Számára, ami teremtő, az a vallás és a kultúra. Valahányszor „újjászületik” – vallja –, amikor Ambrus Vilmos főesperes megbízásából igeliturgiát végezhet, a szószékről hírdetheti „Megváltónk önfeláldozó szeretetpéldáját” az egyházközség valamelyik filiájában. Arra a kérdésre, hogyan őrizheti meg Marosludas magyarsága személyes és közösségi identitástudatát, hagyományát, értékeit, válasza: nincs más járható út, mint népdalaink, népzenénk, táncaink, népviseletünk feltárása, ápolása, továbbadása. Keresztény élethivatásunkat élve ez megmaradásunk záloga. Tóth Sándor már ötödikes diákként Szekeres Adél történelemtanárnője egyik kedvenc tanítványa lett. Megnyerte őt a gyerek figyelme, szorgalma, a tudományok iránti sokoldalú érdeklődése. Tanulói éveiből szívesen emlékszik arra a munkára, amelyet az Andrássy-telepi Általános Iskola történelemkörének elnökeként végzett: házról házra járva gyűjtötték a telepesek emlékeit, egykori tárgyait. Így született meg a három telep első monográfiaváltozata. E munka eredményeként és elismeréseként Maros megyéből az Országos Tantárgyverseny – Tantárgy Olimpiász – döntőjébe jutott, ami ugyancsak befolyásolta népművészet iránti érdeklődését. „Életemet tudatosan formáltam, alakítottam, vált célirányossá – vallja. – Sugallatként mozgatott meg a ráeszmélés, a kérdés, hogyan dicsőülhetne meg bennünk

2009. október

Katedra2009 október.indd 31

édes anyanyelvünk, egész lényünk, ha feltárulatlanul hagyjuk népünk népművészeti kincseit, értékeit.” Az egykori tanár és tanítvány ezekről a kérdésekről a közelmúltban kicsit bővebben is elbeszélgetett. – Elemi és általános iskolai tanulmányait az Andrássytelepi Petőfi Sándor Általános Iskolában végezte. Milyen emlékek fűzik az ősi alma materhez? – Vége-hossza aligha lenne azok felsorolásának! Nem törlődött ki az első iskolai nap „bunyós” kis kalandja, ami viszont egy életre szóló barátságot fakasztott. Szüntelen felidéződik az új, épülő kultúrház tetőzetén (1969) való, már-már kaszkadőrmutatványainkat követő „méltó büntetés”, a „piros orrú fehér kutyus mellett való engesztelődés Rozália tanító néni udvarán”. Egy másik eset: a közvagyonban tett rongálásért vállalt felelősség: a Tüske nevű faliújságban megjelent cikkem intően óhajtotta elejét vennem a hasonlóaknak. Természetesen, az éltanulónak kijáró elismerések emlékei, valamennyi eleven képként él emlékezetemben. A tanévzáró ünnepségek sportversenyeinek küzdelmei: a kötélhúzás, a zsákban futás, a fakanálba helyezett tojásos futóverseny… A tábortüzek szikrázó ropogását, a körülöttük való dalos hangulatot unokáinknak is el fogjuk mesélni, kissé kiszínezve, de annál több életképpel. Miként a havonkénti vasárnapi tea-táncdélutánokat is… – Végső tanulmányai a hittanári pályára vezették. Felfogásom mindig nehezen tudta egyeztetni a vallástanári tevékenységet a néptánccsoportot vezető tevékenységével. Hogyan született meg az ötlet, hogy tánccsoportot alapítson, s miért a Hajdina, Pohánka, illetve Haricska nevek? – Tanítóim az írás, olvasás, a tudományok bűvös világát úgy plántálták zsenge, egyre érlelődő elmémbe, hogy oda, ahova jutottam, az érdem részben az övék. A hittanári diploma megszerzése után (1995) különböző továbbképzések

31

2009.10.02 12:25:26

Szertenéző

ÚJ KATEDRA

lán alakuló néptánccsoport kaphatott volna illőbb nevet? Akkor valami újra szomjazott városunk. Sugallatként jött a felismerés erre a szellemi, lelki leheletre: egy néptánccsoport „ihletének a megteremtése”. Hét év után a marosvásárhelyi rádió riportere meg is kérdezte: mennyire töltötte be városunkban a megmaradásunk záloga tisztét? Akkor lesújtó volt a kép: a kezdő hajdinásokból valamennyien idegenben próbálkoztak nagyobb jövedelem reményében, az itthon maradottak közül többen is vegyes (román) házasságot kötöttek, és ez fájdalmasan mélyen érintett. – De átvészelték a nehézségeket. – Az ember főleg három területen fúrja át a véges lét felszínét, hogy a végtelen mélyeibe eressze bele emberségének következtek. A véglegesítő vizsga (2002) után úgy véltem, gyökereit: a megismerés folyamatában, a szeretet abszolút új távlatok elé nézek. Tanítványaim több éven át a megyei odaadásában és a föltétlen elkötelezettség szabadságában. magyar nyelv és irodalom olimpiászokon a legjobb tíz között Bennünk és körülöttünk minden változó és bizonytalan. teljesítettek, sőt 2005-ben az ötödikes Călugăr Júlia második E föltétlen elkötelezettség és felszabadultság az áldozatvállahelyezést ért el. Hittanból volt megyei első és második he- lásban tetőződik be. Ezt csak az vállalhatja, aki képes föltétlyezettem is. A Hajdina nagyobb részét az 1-es iskola tanulói len hűséggel szolgálni egy eszmét vagy közösséget. Táncoló tették ki, akikre már akkor büszke lehetett a tanintézmény. lányainkkal, fiainkkal erre tettük le a garast. A lélek szépA hajdinások mindannyian a városi líceumban folytatják sége dalaik, tánclejtéseik által keríti hatalmába és bűvöli el tanulmányaikat. A 2006/2007-es tanév első félévének vé- – szándékunk és tapasztalataink szerint – azok nézőjét. geztével mégis más irányt vett tanári pályafutásom: a Ioan – A Hajdina ma fennállásának tízéves évfordulóját Vlăduţiu Általános Iskola I–IV., illetve a szakközépiskola ünnepli. Melyek voltak a legszebb megvalósítások, a legrómai katolikus diákjainak lelkébe továbbra is én ültetem a nagyobb sikerek? hit magvait, 2007. február 1-jétől pedig a művelődési ház – A legnagyobb és legcsodálatosabb eredmény az, hogy alkalmazottjaként tehetek városunk új, éltető kulturális ar- megértük első jubileumi évfordulónk megünneplését. Teculatának formálásáért. 2008 májusában megszereztem egy hát mégis „jó földbe hullott az elszórt mag”… Az emlékek hat hónapos kulturális marketingképzés oklevelét. Számomra között kutatva pedig, a Marosludasi Telepítés 100. évforduegyértelmű: holtodig tanulsz, ha „ütőképes” akarsz maradni. lója alkalmából 45 perces riportfilmet forgattunk és mutatAmi a kérdést illeti, a skolasztika módszerével felelek: a törté- tunk be az Andrássy-telepen tartott emlékező ünnepélyen. nelem folyamán a vallás, a folklór vállára mekkora szerep há- A forgatás során megszólalt a 80 év felett járó Magdus néni, rult a népek lelki, szellemi életének megőrzésében? Igaz, ezek Erzsi néni, Anti bácsi, lelkipásztoraink. A film nagy eliskülönböző kisugárzásban világítják be földi életünk derűs és merésnek örvendett, sokan igényelték. Megemlítem azt is, sötét pillanatait, napjait, viszont értékeikben, hatásaikban hogy a Maros Művészegyüttes egy egykori hajdinással, Kiss ugyanazt hordozzák: kiemelnek, túlmutatnak a jelenen. Ezt Gellért Istvánnal bővült. okozni a ma emberének a feladatunk! Évente két új táncrendet gyakorlunk be, és legkevesebb A biblia világából ismert Dávid király győzelmi tánca arról egy – idén három – új, tematikus műsort mutatunk be. tanúskodik, hogy a legnagyobb egységet mindig az örömben E tematikákat magam választom és írok forgatókönyvet és a táncban lehet felfedezni. A szív tisztasága hatalmasabb hozzá, majd rendezem. A nézőtéren felcsendülő tapsban imádság minden fennszóval mondott fejeződik ki legfőképpen a művek elimánál. A tánc az ember testbeszéde a ismerése. Néhány közülük: Falu végén „A tánc megismerés. lélekről. Hogy a Gondviselés ennek felkurta kocsma, Három a tánc farsangvaTáncolva ismerésére és folytatására miért engem sárnapig, Három a tánc… hét év után, egészen más a világ körülöttünk, talált alkalmasnak, az talán titok, de Perdülj szoknyám!, A Teremtés I., VI. egészen mássá válnak a benne élők, nem is lényeges. és VII. napja, A bor dicsérete, A borivó egészen más illatok vesznek körül, A hajdina, a pohánka és a haricska tízparancsolata. egészen más vagy te magad is. egyazon növény neve, csak tájegysé2007. augusztus 18-án a Hír Tv A tánc genként ezekben a szóalakokban hoegyenes adásban közvetítette Buda válelassít vagy éppen felgyorsít, nosodott meg. Vitaminokban a legrából a Hajdina táncműsorát. Ugyanátváltoztat, megszépít vagy eltorzít. gazdagabb gabonaféle. Ősmagyarjaink azon év „Mikulása” meghozta a HajEz mind attól függ, és állataik is fogyasztották. A hajdina dina Kulturális Egyesület hivatalosan te hogyan találtad meg önmagad bejegyzett okiratait. A pohánkások levele és a kása a ludak kedvence. Lua zenében.” das városunk nevében a ludak szerepe oktatását, szükség esetén, háztájunk (Novák–Gemini: Tánc – A szabadság település-néveredetet sejtet. A magyar biztosítja Gyarmati Magyari Szidónia művészete) kereszténység millenniumának hajnaszemélyében.

32

Katedra2009 október.indd 32

2009. október

2009.10.02 12:25:27

Szertenéző

ÚJ KATEDRA

Részt vettünk a 2007–2008-as Summerfest Százhalombatta Nemzetközi Folklórfesztiválon, idén pedig a székesfehérvári Királyi Napok Nemzetközi Néptánctalálkozón. Ez év január 24-én hat hajdinással és másik négy diákkal elkezdődött a hegedülés, és ezzel megalakult a Haricska együttes. S végül, de nem utolsósorban elkészült a címerünk. A tulipánba rajzolt táncos csizma és hegedű, illetve a hajdinaszirom még a legkevésbé hozzáértő számára is a magyar zenéről és táncról beszél! – Az együttesnek gyönyörű – tájegységenkénti – viselete van, szigorúan szem előtt tartva a sajátos helyi népi motívumokat, jellegzetességeket. Biztosan nem tévedek, amikor azt gyanítom, hogy mindez jelentős költséggel jár. Milyen menedzseri fogás rejtőzik ennek előteremtése mögött? – A több mint egy évszázada befejeződött telepítés a Kárpát-medence 15 vármegyéjéből „ajándékozott” ide magyar ajkú lakosságot. A mottóban megfogalmazott gondolat is arra késztet, hogy egy táncrend színpadra állításakor azt az

adott tájegység, település sajátos népviseletében jelenítsük meg. 2001-ben Domokos János hat rend fiú és lány székely népviselettel „lepett” meg. Az önkormányzatnak, a sikeres pályázatoknak, az áldozatkész szülőknek és a Maros megye határain túlra vezető fellépéseinknek köszönhetően pedig a 2008-as év lehetőségei megteremtették számunkra az „ahány koreográfia, annyi öltözet” anyagi hátterét. – Kedves Sándor, kívánom, hogy a táncosok eredményei, sikerei pótolják azt az áldozatot, amelyet tőlük soha nem sajnál, virágoztassa városunk lelki és kulturális életét, ez a fáradhatatlan és önzetlen tevékenység teremjen minél több gyümölcsöt! – „Egy fecske nem csinál tavaszt.” Mert összefogtunk: van már tavaszunk! Ezt kövesse nyár. Úgy érzem, Marosludas jó ösvényen halad: képes értelmes jövőképet hordozni. Szekeres Adél nyugalmazott marosludasi történelemtanár

És a tánc valóban életre kelt Szűnni nem akaró taps köszöntötte a Presidance Company bemutatóját a Millenáris Teátrumban. A Hungarythm – A tánc életre kelt cím kijelentésével az előadás megtekintése után vitatkozni sem lehet, kérdés azonban, hogy mit takar a hungarythm? A társulat szórólapján ez olvasható: „Mi magyarok semmiben sem különbözünk más nemzetektől, kicsit mégis mások vagyunk. Mi is szeretünk táncolni, zenélni, nagyokat mulatni. Mindennapjainkat öröm és bánat, élet és halál tánca járja át. Évszázadok harca égett zsigereinkbe, így, ha nincs kivel, hát egymással harcolunk. Földünket vér és könny áztatta, mégis imádunk nagyokat nevetni, imádunk élni! Szóval semmiben sem különbözünk – kicsit mégis mások vagyunk. Más ritmusra ver a szívünk, más ritmusra jár a lábunk! Ez a hungarythm!” Magyarországon eddig egyedülálló művészeti színvonal, lenyűgöző látványvilág és nemzetközi hírnév. Ezt a három

2009. október

Katedra2009 október.indd 33

célt tűzte ki maga elé a 2008 nyarán alakult Presidance. A 22 állomásos, végig telt házas országos turné, úgy látszik, nem volt elég a közönségnek a tehetséges társaságból. Elhatározták hát, hogy a Hungarythm előadásuk felújított változatával újra színpadra állnak. A Presidance művészeti koncepciójának megalkotója Vári Bertalan, aki nemcsak a táncszínpadokon megszerzett tapasztalatait foglalja össze az előadásban, hanem – céljainak megfelelően – valóban egy Magyarországon eddig kevéssé ismert műfajú produkciót teremtett. Az előadás Imre bohóc – nem túlzás állítani – zseniális narrátori és ceremóniamesteri tevékenységének köszönhetően azonnal és észrevétlenül interaktívvá válik. A nézők az előadás résztvevőinek érzik magukat, pajkosan játékos vagy érzékenyebb lelkek még azt is képzelhetik, hogy beleszólásuk van a történet menetébe. A táncosokat a Kerekes Band és a Csík Zenekar zenéjét élőben játszó Anselmo Crew formáció kíséri. A bohóc a Cirque du Soleil társulatából érkezett artista, Bernáth Imre. Az előadás díszleteit – a korábban Steven Spielberggel is együtt dolgozó – Szabolcsi János tervezte. Táncosok: Borcsik Annamária, Hernicz Albert, Jaklics Lili, Jászka Erika, Karádi Zsolt, Kárpát Attila, Kovács Dénes, Kutas Eszter Anna, Papp Éva, Széchenyi Krisztián, Urbán Szabó Nikolett és Vári Bertalan rendező-koreográfus. Zenekar: Árkosi Szabolcs, Katona Gergely, Kerényi Ákos, Szabó Tamás. Prímás: Hegedűs Máté. Énekes: Mózes Anita. Előadásuk legközelebb október 25-én látható, szintén a Millenáris Teátrumban. H. G.

33

2009.10.02 12:25:27

7határ

ÚJ KATEDRA

Mosolytábor Marosvásárhelyen A Commitment ajándéka: Négynapnyi élménysorozat a tusnádfürdői árváknak Tavaly, 2008 júliusában, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor idején – ahol a Commitment Zrt. kiemelt támogatóként volt jelen – keresték fel először a Commitment vezetői és munkatársai – jelentős ajándékmennyiséggel a tarsolyukban – a dévai Szent Ferenc Alapítvány által létesített és működtetett húsz korszerű bentlakó otthon egyikét, a tusnádfürdői Szent László Gyermekvédelmi Központot. Az ott szerzett meglehetősen élénk és meghatározó benyomások, tapasztalatok alapján határozta el a Commitment Zrt. vezetése, hogy a támogatásnak új formát ad: nyaralást szervez a gyerekeknek. A két intézmény közötti kapcsolat előzményeiről és a marosvásárhelyi Mosolytábor élményeiről a program két szervezőjével, Csekő Krisztinával és Deutsch-Für Ágnessel beszélgettünk. – A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola egykori rektorhelyettese 2007 kora tavaszán úgy döntött: munkáját a dévai Szent Ferenc Alapítvány szolgálatába kívánja állítani. Az elhatározást tett követte, de vajon mi volt Csekő Krisztina feladata a Böjte Csaba atya korszakalkotó, történelmi jelentőségű tevékenységét kifejező intézményhálózatban? Csekő Krisztina: Böjte atyával álltam közvetlen munkakapcsolatban, segítettem saját programja szervezésében, tartottam a kapcsolatot a külföldi támogatókkal. Akkoriban kezdődött el az első magyarországi ház előkészítése Csobánkán, ennek a koordinálása jelentette feladatom másik nagy részét. Munkánk során Csaba testvérrel az összes általa alapított házat többször végigjártam. – Milyen volt vele együtt dolgozni? Milyen ember Böjte atya a mindennapi életben? – A közvetlen közelében lenni olyan, mintha az ember folyamatos lelkigyakorlaton venne részt, még akkor is, ha munkáról van szó. Valahogy az egész lényét áthatja a Jóisten-

34

Katedra2009 október.indd 34

nel való közvetlen kapcsolat. Nagyon sokat kaptam és tanultam tőle. Az élet óriási ajándékának tartom, hogy egy évig vele dolgozhattam. – Egyszer mesélted, hogy útközben diktált neked… – Olyan elfoglalt és annyira mozgalmas életet él, akár az üzleti életben egy nagyvállalat vezetője. Több könyve is született úgy, hogy gondolatait nem a számítógépbe írta, hanem útközben lediktálta, többek között azt is, amelyik ma még formálódás alatt áll. Diktafonba diktálta, miközben utaztunk az autóval gyönyörű erdélyi tájakon… Ennek az anyagnak bizonyos elemei később beépültek lelkigyakorlatokba és prédikációkba. – A Szövetség az életért című könyv viszont megjelent, annak pedig a szerkesztési munkáit is magad végezted. – Csaba testvér akkor tizenöt éves munkásságának írásaiból ad válogatást a kötet. 2007 nyarán jelent meg, egy időben három nyelven: a magyar mellett angol és német fordításban is. A fordítást önkéntesek végezték Magyarországon. Ki-ki idejéhez, lehetőségéhez mérten vállalta egy-két írás lefordítását. De szívét-lelkét adta hozzá a tördelő is, a nyomdászok is, mindenki. Csodálatos munka volt ez is. – Említetted, hogy minden intézményt végiglátogattatok. Hogyan alakult ki éppen a tusnádfürdői házzal ez a szoros kapcsolat? – Az első nyáron, amikor úgy döntöttem, hogy felajánlom segítségemet az alapítványnak, a felújítás alatt álló tusnádfürdői házhoz kerültem. Ablakot festettünk, takarítottunk, és közben már kirándultunk is a ház leendő kis lakóival. Már akkor egyértelművé vált számomra, hogy ha az ember ebbe a világba belép, örökre felelősséggel fog tartozni a gyerekek iránt. Többé már nem léphet ki az életükből. Így kezdődött, majd épült, szépült és teljesedett ki a mi kapcsolatunk. Óriási öröm számomra, hogy jelenlegi munkahelyem, a Commitment is támogatójává vált a tusnádfürdői háznak, hogy mindaz, amit ott láttunk, a kollégákat és a vezetőnket is ennyire megérintette. Csodálatos, amikor az ember megtapasztalhatja a „jót tenni jó” örömét. – Ám mindez azért történhetett így, mert immár a Commitment alkalmazásában állva is tartod a kapcsolatot a Szent Ferenc Alapítvánnyal. – Sohasem személy szerint vagyunk fontosak. A ferences rend a kisebb testvérek rendje – a rend latin rövidítése

2009. október

2009.10.02 12:25:28

ÚJ KATEDRA

(ofm: Ordo Fratrum Minorum) is ezt jelzi –, Csaba testvér is mindig ezt hangsúlyozza. Hogy éppen én voltam az, aki eszközként ebben segíthetett, ez egy adott helyzet, de nem én vagyok ebben a fontos, hanem a gyerekek. És mindaz a szép és jó, ami ebből megszületett: az a sok öröm és boldogság, mosoly és csillogó tekintet... – Talán ezért is adtátok a marosvásárhelyi programnak a Mosolytábor nevet. Milyen szempontok szerint választottátok ki a tábor helyszínét? Deutsch-Für Ágnes: A gyerekek kiutazásához mindkét szülő közjegyző által hitelesített jóváhagyására van szükség, ezt pedig a legtöbbjük esetében nem tudtuk volna beszerezni, ezért döntöttünk úgy, hogy Erdélyben tartjuk meg a tábort. Az utazás idejét is figyelembe véve, s mert meglehetősen sok programot és látnivalót kínál, végül Marosvásárhelyre esett a választásunk. – Hány gyerek vett részt a négynapos foglalkozáson? – A tusnádfürdői házban lakó több mint száz gyerek közül ötvenen jöttek el. Egy nagy és egy kisbusszal érkeztek, négy nevelő kísérte el őket. A nevelők úgy válogatták össze őket, hogy ez egyfajta jutalomút legyen számukra. A legkisebb gyerek, Bardócz Krisztina hároméves – ő két nagyobb testvérével együtt érkezett – a legidősebb résztvevőnk pedig tizennégy éves volt. Korábban mindössze hárman jártak azon a vidéken, a többiek először jutottak el Marosvásárhelyre. – Milyen programokon vehettek részt a gyerekek? – A programok megszervezésében Dané Andrea marosvásárhelyi illetőségű lány, a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem hallgatója segített. Meglepő volt számomra, hogy teljesen ismeretlen emberekkel egyeztettem telefonon, s a helyszínen minden a legnagyobb rendben zajlott… Vasárnapi érkezésüket követően a vendégek elfoglalták szobáikat a református Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ kollégiumában, majd kézműves-foglalkozás következett Drexler Andrea vezetésével. Este a főtéri római katolikus templomban szentmisén vettünk részt. Másnap, hétfőn délelőtt bábszínházban voltunk, a Tamacisza nevű, háromfős családi társulat Ugrabugra Ákombákom vidám, verses, zenés, interaktív előadását tekintettük meg a belvárosban lévő Középkori Vár Kádárok Bástyájá-

2009. október

Katedra2009 október.indd 35

7határ ban. Nagyon tetszett a gyerekeknek. Az előadás után még elidőztünk kicsit a vár előtti játszótéren, majd visszamentünk a tízperces sétaútnyira lévő szálláshelyünkre. Délután folytattuk a kézműves-foglalkozást, szitáztunk, rajzoltunk és íjászkodtunk, amit a fiúk és a lányok egyaránt nagyon nagy sikerrel hajtottak végre. Baranyai Boróka volt a legügyesebb! A harmadik napon, kedden Balázs Árpád nyugalmazott tanár, író idegenvezetése mellett – aki először vezetett gyermekcsoportot, ennek ellenére nagyon jól szót értett velük – közelebbről is megismertük a várat és a város történetét, majd végigsétáltunk a főtéren egészen a Kultúrpalotáig. A városnézés után strandon voltunk, este pedig a szálláson táncházi programmal zártuk a napot. A zenetanárnak készülő Moldován Emese Gézengúz nevű csapatával minden héten tart gyermektáncházat Marosvásárhelyen. Küldetésének tekinti, hogy a gyerekeket úgy tanítsa meg a táncokra, úgy ismertesse meg velük a népi kultúrát, mint ahogyan arra falusi környezetben nyílna mód. Egyszerre játszik és tanít. Műsora mindannyiunk számára nagy élmény volt. S végül a negyedik napon, szerdán ellátogattunk a Sapientia Egyetemre és az Állatkertbe, majd ebéd után a csoport hazautazott. – A programok tehát nemcsak a szórakozásról és a kikapcsolódásról szóltak, hanem akadtak közöttük ismeretterjesztő jellegűek is. – Igyekeztünk olyan élményekhez juttatni a gyermekeket, amelyekhez ők akár egyénileg, akár csoportosan kevés eséllyel jutnak. Játszva és kicsit tanulva szereztek ismereteket hazájukról, értékeinkről, világunkról. Ezért is vittük el őket a Sapientia Egyetemre, hogy közelről lássanak egy egyetemet, beleszagolhassanak a levegőjébe, megérinthessenek bármit, amit akarnak. A nagyelőadóban Portik Vilmos László feltette nekik a kérdést, hogy hányan szeretnének továbbtanulni, és a gyerekek több mint a fele fölemelte a kezét. A Szent Ferenc Alapítványnak fontos küldetése, hogy a mindennapi békés és szeretetteljes élet biztosításán túl kitörési lehetőséget is nyújtson a gyermekek számára abból a szegénységi csapdahelyzetből, amelybe a szüleik valamilyen oknál fogva belecsúsztak, ennek pedig egyetlen útja a tanulás. Ezért van középiskolai és kollégiumi programjuk; sokan, akik kisgyerekként kerültek a rendszerbe, ma már egyetemre járnak. Mi is erre próbáltuk ösztönözni a gyerekeket a magunk szerény eszközeivel. – Hogyan értékelték a gyerekek és a nevelők a tábort? – Nagy élmény volt számukra, jól érezték magukat. Megható jeleit szinte percről percre tapasztaltuk. Úgy éreztük, nagyon szerették. Mindenki gazdagodott és hálával telt meg a szíve. Ezt az élményt mindenki megtapasztalja, aki együtt lehet ezekkel a gyermekekkel. – Ti milyen érzésekkel jöttetek haza Marosvásárhelyről? Deutsch-Für Ágnes: Nagyon boldogok voltunk, és próbáltuk ezt az örömöt és jóérzést a kollégákkal is megosztani. Azt hiszem, sikerült. Csekő Krisztina: Fáradtak voltunk, de ilyen fáradtságot kívánok mindenkinek! Mindenkinek kívánom, hogy ezt tapasztalja meg: ötven gyerek örömét, kacaját és mosolyát… Varga Gabriella

35

2009.10.02 12:25:28

Egészség

ÚJ KATEDRA

Csípőpanaszok, csípőprotézis A pedagógus munkaeszköze a személyisége, megjelenése, így természetesen fizikai állapota is. Testünket nem csupán munkavégzésre használjuk, de állapotával mintát is közvetítünk a gyerekek felé. Sorozatunk mostani részében a csípőproblémák megelőzésével, illetve kezelésével foglalkozunk Molnár Notti gyógytornász segítségével. A csípőízületet a medencecsont oldalsó részén található bemélyedés (vápa) és a combcsont fejének ízesülése alkotja. Erős szalagok rögzítik, és erős izmok veszik körül, ezzel téve lehetővé a sokirányú és jellegű mozgást (hajlítás, feszítés, távolítás, közelítés, ki- és beforgatás). A felegyenesedett testtartás, a két lábon állás, illetve a járás miatt ez az egyik legnagyobb teherviselő ízület. Természetes, hogy idővel, s különösen, ha nem megfelelően terheljük, helytelen a testtartásunk, rossz cipőt hordunk, vagy meghízunk, akkor elkopik. Ennek során először az ízületi porcok, melyek a csont felszínét borítják és egymáson súrlódnak, használódnak el. Ha nem történik semmilyen változtatás, nem csökken a terhelés (pl. fogyás), nem alkalmazunk segítséget (pl. megfelelő cipő hordása, kiegyensúlyozó eszköz használata), a porc egészen elkophat, s már a csont felszínét érinti az elhasználódás. Mivel a csont felszíni rétegében haladnak a csontot vérrel ellátó erek is, teljesen leépülhet az ízület, illetve a csontállomány szerkezete, ami nagy fájdalommal jár. Általában 50-60 éves kor körül gyakori a kopásos jelenség. A csípőízület esetében ez a farba, combba sugárzó fájdalomként jelentkezik, amely eleinte csak terhelésre, később már nyugalmi állapotban is fellép. Ilyenkor természetes, hogy megpróbáljuk kímélni a fájó testrészt, ami miatt azonban egyes izmok megrövidülnek (csípőhajlítók), mások látványosan meggyengülnek (farizmok), ami további bajok forrása. A beteg elkezd sántítani, s ha az izmok tovább gyengülnek, úgynevezett kacsaszerű járás (a medence járás közbeni lebillenése) alakul ki. Az izomműködés helytelen volta miatt a medence stabilitása meggyengül, mert az izmok nem tudják megtartani. Ideig-óráig egy bot használatával még csökkenthetjük a panaszokat, mivel így tehermentesíthető a csípő. Fontos, hogy a botot a fájó csípővel ellentétes oldalon alkalmazzuk, így segít ugyanis megtartani a gyenge medenceoldalt. Egy idő után ez már nem akadályozza meg a beteg állapotának romlását, egyes csípőmozgások beszűkülnek (távolítás, feszítés, beforgatás). Jellegzetes kényszertartás alakul ki, ami fokozza az ágyéki gerinc homorulatát, s nemegyszer derékfájdalom is kialakul. A csípőízület kopása miatt kialakuló problémák kezelésére kezdetben jól alkalmazhatók konzervatív terápiák, ami azt jelenti, hogy a betegnek csökkentenie kell testsúlyát – 10 kg fogyás 50%-kal (!) csökkenti a panaszokat –, megfelelő cipőt kell hordania (pl. MBT, Softy), úsznia kell, illetve egyéb izomerősítő mozgásokat kell végeznie tehermentesített állapotban. Jót tesz a kevesebb állás is, igaz, a sok ülés más problémák okozója lehet. A gyógytorna segít a megrövidült izmok nyújtásában, illetve a legyengültek felerősítésében, és

36

Katedra2009 október.indd 36

jól alkalmazható a csípőízület beszűkült mozgásterjedelmének bővítésére. Ha a konzervatív terápia nem használ, és a panaszok továbbra is fennállnak, illetve ha objektív módon (röntgenfelvétel, fizikális vizsgálat) is igazolt a kopásos betegség előrehaladása, súlyosbodása, a kezelésre a műtéti megoldás jöhet szóba. A műtétet nem altatásban, hanem a gerincvelőbe adott érzéstelenítéssel végzik, mely során a beteg tudata teljes birtokában van. Hallja, de nem érzi, és nem látja, mi történik a műtét közben, de képes a kommunikációra. A műtét során a combcsont fejét és nyakát levágják, ezek helyére illesztik be a protézist, amit leggyakrabban cementtel rögzítenek a csonthoz. A vápát, a medence oldalán található bemélyedést kimélyítik, és ide illesztik a protézis másik felét, amely a combcsontba került implantátummal együtt alkotja majd az új „csípőízületet”. Ez a műtét manapság rutinműveletnek számít, ennek is köszönhető, hogy a beteg már közvetlenül a beavatkozás után jól van. A rehabilitáció során már az első napon felkeltik, járókerettel sétál, teljesen terheli lábát. A műtéti terület eleinte még érzékeny lehet, illetve a lágyéknál húzódást érezhet a beteg, ami az izmok nem megfelelő helyzete, műtét során az izmok félrehúzása miatt alakul ki. Az alkalmazott gyógytorna során az izmok szépen idomulnak, és épp annyira feszülnek majd, amennyire szükséges. Az inak megnyúlnak, az izmok megerősödnek, a csont erősödik, a panaszok megszűnnek. Eleinte járókerettel vagy könyökmankóval jár a beteg, később (ha megfelelő az izomzata, már pár hét múlva) áttérhet a bot használatára. Fontos tudni, hogy bizonyos mozgásokat a betegnek tilos végeznie, így a közelítést (tehát nem keresztezhetjük a lábakat), a kiforgatást (oldalra nem billenhet ki a térdünk) és a derékszögnél nagyobb hajlítást. Ha ezeket a szabályokat nem tartja be, a protézis feje kiugorhat a vápából, ami a környező szalagok, izmok, inak megnyúlását eredményezi, és azt, hogy nem lesz elég stabil, masszív a műtött, pótolt ízület. A későbbi rehabilitáció kapcsán az izmok célirányos edzése történik, legfőképp a farizomé, mely a járásképet nagyban kialakítja, de nem ritka, hogy a négyfejű combfeszítő izom is legyengül, így annak erősítése is szükségessé válhat. Bár a műtét, ahogy említettem, rutineljárás, mégis mindenkit a megelőzésre biztatok. Arra, hogy érdemes már 35– 45 éves korban végiggondolnunk és megtanulnunk, hogyan vigyázhatunk ízületeink épségére, mozgással, gyógytornával, megfelelő cipő hordásával, a terhelésre történő odafigyeléssel, testsúlyunkkal, életmódunkkal. Molnár Notti

2009. október

2009.10.02 12:25:28