BGF Külkereskedelmi Kar Társadalomtudományi és gazdasági szakfordító és tolmács szakirányú továbbképzés Angol nyelv
Britan's "broken society" Kritikus tömegbázis
Készítette: Gáborjáni Szabó Melinda
Budapest, 2010.
Gáborjáni Szabó Melinda TGSZT
Tartalomjegyzék
o Értekezés
1. oldal
o Britain's “broken society”
3. oldal
o Nagy Britannia „megroppant társadalma”
8. oldal
o Kritikus tömegbázis
14. oldal
o Critical Mass
17. oldal
Gáborjáni Szabó Melinda TGSZT
Értekezés
Értekezésemet az angolról-magyarra fordítás tárgyalásával kezdem. Az angol cikket, a The Economist újságból választottam. A témát érdekesnek találtam, hiszen mindennapi angol problémákkal foglalkozik, és azzal, hogy az emberek, hogyan látják Nagy Britannia társadalmát. Maga a cím is érdekes kihívás volt, vissza kellett adni azt a jelentés tartalmat, amely szerint az emberek tiszta képet kapnak a társadalom állapotáról, de mégis sötéten látják, félnek, hogy az adatokat az állam torzítja, nem merik elhinni a pozitív változásokat. Az alcímek lefordítása, szintén fordítói feladat elé állított. A „The Vice Squad”, Magyarországon nem létezik, nálunk a rendőrség rendszere, jobban fel van szabdalva. Az erkölcsrendészettel, drog ügyekkel, garázdasággal stb. külön osztályok foglalkoznak. Találnom kellett egy kifejezést, ami besűríti a cikk tartalmát. A „The view from Witney” alcímhez tartozó részben meg kellett keresnem, hogy Witney mit szimbolizál. Kisvárost. Ezt állítottam szembe Londonnal. Több estben kellett betoldást alkalmaznom, hogy az olvasónak egyértelmű legyen egyegy tulajdonnév, szó jelentése. Pl.: Mail on Sunday, Mr. Cameron stb. Nehéz volt a cikk stílusát, hangulatát pontosan visszaadni, hiszen az angol írott sajtóban kevésbé fogalmaznak hivatalosan, ezért több szónál, kifejezésnél előfordult, hogy a szó stílusát nem vettem át, másik, hivatalosabb szót használtam. Pl. Big Cheese, fanfare etc. Általánosítást alkalmaztam a „Sodom and Gomorrah” esetében, ahol úgy gondoltam, hogy egy általános szóval, helyettesítem az bibliai utalást a bűnökre.
A magyarról-angolra fordításnak a HVG hetilap egyik cikkét választottam. A cikk egy tipikus kelet-európai problémát és ezen belül egy Magyarországon is növekvő problémát tárgyal. A „Kereslet szélsőjobboldali eszmékre” címet viseli. Az angolra fordítást számomra megnehezítette, hogy sok magyaros mondatszerkezetet próbáltam használni, ami azonban elolvasva nem hangzott angolosan, és érezhető volt rajta a magyar mondat hatása. Ezt megelőzvén többször használtam jelzői szerkezetet pl.: „The government having….”, „parties creating” és számos esetben változtattam meg a szórendet. Az angolra fordításnál is előfordult betoldás: „HVG weekly newspaper….”.
2
Gáborjáni Szabó Melinda TGSZT Sok esetben lehetett egyszerűbb igét használni, mint a magyarban pl.: kirajzolódik – there is stb. A „rendpártiság” szó esetében, a körülírás eszközével éltem, mert ez a szó, nem honos az angol kultúrában. Mindent összevetve, próbáltam a két nyelv különbözőségeit figyelembe véve, a lehető legangolosabb és legmagyarosabb fordításokat elkészíteni.
3
Gáborjáni Szabó Melinda TGSZT Britain's “broken society”
Through a glass darkly Feb 4th 2010 From The Economist print edition
Crime, family break-up, drunks and drugs: the Conservatives—and apparently plenty of voters—think that Britain has a “broken society”. Does the claim stand up? IT is hard to believe that such appalling crimes could have been committed by anyone so young. Two brothers from the South Yorkshire village of Edlington, aged ten and 11, were convicted on January 22nd of torturing and sexually abusing two younger boys in an ordeal that left one of them close to death. Children at risk One of the clearest long-term trends relates directly to the Edlington question. Parents have probably never been more worried about their offspring, but the truth is that children seem to be less at risk now than in the past. The number of killings of under-15s has “collapsed” since the 1970s, according to Colin Pritchard of Bournemouth University. Professor Pritchard calculates that in 1974 Britain was the third-biggest killer of children in the rich world. By his reckoning it is now 17th, following a 70% drop in child homicides. To be on the safe side, he did the analysis again, including cases where the cause of death was undetermined; even then the number of cases had halved. He credits closer co-operation between police and social services, which kicked off in a big way in 1979. Children also seem to be committing fewer serious offences themselves. Martin Narey, a former Home Office big cheese who now runs Barnardo’s, a venerable children’s charity, points out that the number of under-16s being convicted of the gravest offences is at least a third lower than it was in the early 1990s. If the world outside the front door is safer than it used to be, what of the world within it? Families have certainly changed: most obviously, marriage has gone from being the norm to
4
Gáborjáni Szabó Melinda TGSZT almost a minority pursuit, in line with most of Europe. The number of couples getting married has halved since the 1950s; within five years, the majority of British babies are expected to be born to unmarried parents. Britain’s divorce rate is among the highest in Europe—though it is also at its lowest since 1979. The marriage question has become an unexpected flashpoint of the election campaign, with the Conservatives vowing to promote it through a tax break for married couples and gay civilpartners, in contrast to Labour and the Liberal Democrats who refuse to favour marriage over unmarried cohabitation. Everyone agrees, however, that two nappy-changers are better than one. Here, Britain has a problem: single-parent families are about three times more common than they were in 1970, following a big rise in the late 1980s and early 1990s. At the same time, parents have been getting older. The average age of first childbirth is now 28, driven up by people’s desire to settle down later. Teenage pregnancies have been falling too, though they remain among Europe’s highest. Despite a small uptick in 2007, the latest full year for which figures are available, rates of conception among 15- to 17-year-olds in England and Wales were almost 11% lower than in 1998, and among 13- to 15-year-olds they were almost 8% lower. Figures for the first three quarters of 2008 confirm the broadly falling trend. The real eye-opener is a long-term series including older teenagers. Conception among 15- to 19-year-olds has dropped by nearly a sixth since 1969 though there are more girls of that age (oddly, the number of pregnancies has started to rise again since 2003). And fewer still are becoming mothers, owing to a steep increase in abortions after they were made legal in 1967. Today, only half as many girls between 15 and 19 bear a child in their teens as when their grandmothers were that age. An under-reported fracture in the way Britons live has been caused not by fecklessness but by wealth and good health. Far more people are living alone. There are twice as many lone pensioners as there were in 1961, because the elderly are living longer and can afford to keep their home when their partner dies. The number of younger people who live alone has more than trebled since then because singletons are postponing marriage and earn enough to have their own place until they couple up. More wealth means less need for sharing accommodation with flatmates, so despite a big increase in unmarried cohabiting, there has 5
Gáborjáni Szabó Melinda TGSZT been an overall drop in the number of households containing unrelated adults. Social patterns may indeed have become more fractured, but the biggest changes have been made out of choice. The vice squad That may not produce a happier society. Britons make plenty of appalling decisions in other aspects of their lives, including binge-drinking and drug-taking. But some bad habits are being kicked. Smoking is falling, among adults and children, and Britain’s rate is now one of the rich world’s lowest. Alcohol consumption rose alarmingly towards the end of the 20th century, even as it fell in many other countries. But Britons over 15 still rank a sober tenth in the OECD, and there have recently been tentative signs of a decline in drinking by both adults and children. That is not the end of the matter: Britons’ penchant for less frequent but more sozzling drinking sessions than most others leads to public disorder and violence. And years of binge-drinking have left a lasting health problem in the form of increasing cirrhosis of the liver and the like. But things do seem to be looking up. Among teenagers an interesting trend is emerging: the number of young people who abstain completely from alcohol is rising, but those who do drink are guzzling more. Something similar is happening with the consumption of drugs. Over the past five years there has been a fall in overall drug abuse, driven mainly by declining interest in cannabis. But consumption of cocaine, a less common but more dangerous drug, has doubled, and it is now more popular in Britain than almost anywhere else in western Europe. It seems that while the majority are sobering up, a dedicated minority are partying on. Less crime, less killing, fewer teenage mums, far fewer fags, perhaps a bit less drink and drugs: why is it that the idea of “broken Britain” rings true with so many, when it seems far from reality? Partly, it is because people’s ideas about the state of society are simply inaccurate: the average voter reckons that four out of ten teenagers have children, for instance, whereas in fact perhaps three in a hundred do. Official statistics to the contrary are viewed with suspicion after successive governments have relentlessly massaged them. Another reason is that other countries sometimes seem to be dealing with their problems more quickly than Britain. It is galling to see Italy, say, cutting back fast on the booze. In America, 6
Gáborjáni Szabó Melinda TGSZT too, voices of right-wing doom who once urged the righteous to set up firewalls against contagion from the Sodom and Gomorrah around them are now seeing heartening signs there of social “re-norming”. The view from Witney Yet Britons refuse to do the same, and for this their newspapers, which seldom look on the sunny side of life, are much to blame. “NAME THE DEVIL BOYS—WE MUST NOT LET THEM HIDE”, roared the Mail on Sunday on January 24th, quoting the parents of the Edlington victims. Newspapers were no less lurid a century ago. But there is one big change: a shift in readership from local papers to national ones. Mr Cameron’s comfortable Witney constituents are dropping the Oxford Mail in favour of national titles or the television, which report the most gruesome stories from across the country, not just the county. In this way local crises, such as an outbreak of teenage stabbings in London in 2007 and 2008, become national panics, causing fear even in regions where the problem does not exist. And bad news travels best: the fact that London’s teenage-murder rate quietly halved last year was not widely reported outside the capital. Household income rose by an average of 2% a year between 1996-97 and 2007-08, but on most measures it ended up more unequally distributed than at any time since at least 1961, according to the Institute for Fiscal Studies, a think-tank. The proportion of young people aged 16 to 24 who are not in education, employment or training (NEETs) changed little between the end of 2001 and the end of 2008 despite a (pre-recession) buoyant labour market and lots of government attempts to help them connect with a job. Though measured unemployment is relatively low, the number of those who do not look for work because of real or fancied incapacity is very high. At the root of it all is an education system that has long failed to educate the great mass of children usefully. It is showing its limitations more than ever now that manufacturing jobs for the unskilled are vanishing. For all the government fanfare about better-than-ever national exam results (partly achieved by grading fluffier subjects more sympathetically), in international tests the trend is downward. Data collected for the OECD’s PISA study in 2000 ranked British 15-year-olds eighth among member countries in maths, with a total point score, 529, that was well above the average. In 2006, with a below-average score of 495, they came 7
Gáborjáni Szabó Melinda TGSZT joint 18th. So too with reading: British pupils were seventh in 2000 with 523 points but joint 13th in 2006 with 495. The 2009 data are unlikely to show a radical improvement. The most sobering aspect is the persistent gap in achievement between the very best and the very worst. Despite that, in 2007 Britain was educating a smaller proportion of its 15- to 19-year-olds than it did in 1995, on OECD figures. Of other member countries, only Portugal recorded a drop. Government can do a lot to improve education, partly by pushing supply-side reforms vigorously. New Labour started to do this, then flagged; the Tories, whipped ahead by Michael Gove, the shadow education secretary, are now the ones with the forward-looking ideas about education. But what about the other things? Expectations that the state can improve social behaviour across the board have increased sharply. Take crime. Tim Newburn and Robert Reiner of the London School of Economics point out that, hard though it is to imagine now, crime was not widely considered a partisan issue until the 1970s. It crept into political debate then and gained prominence from Margaret Thatcher’s accusation during the 1979 election campaign that Labour was “soft” on crime. Responding to the Tory challenge, Labour increased sentence lengths and sent more petty criminals to jail, swelling the prison population by a third to 83,000. Ironically, some government policies have helped the more mobile poor up the ladder at the cost of concentrating deprivation more strongly than before. The sale of much council-owned social housing, for instance, gave ambitious working-class families the chance to move out of impoverished estates. But it has simultaneously turned those areas into zones of uniform, concentrated, workless deprivation of a sort that did not exist at the beginning of the 1980s, when more than a third of British homes were council-owned. It is in these small pockets that the social improvements of recent decades may have been felt least. Drinking is down overall, but a minority is drinking harder; most types of crime are down, but certain types of violence persist; total drug use has fallen, but some of the most harmful drugs are getting more popular. The evidence supporting the existence of a “broken society” is thin indeed: all the more reason to focus on those who languish outside mainstream society altogether.
8
Gáborjáni Szabó Melinda TGSZT Nagy Britannia „megroppant társadalma”
Üvegen keresztül, mégis sötéten 2010.02.04 A The Economist nyomtatott kiadásából
Bűnözés, felbomló családok, részegek és drogosok: a konzervatívok és rengeteg szavazó véli úgy, hogy Nagy Britannia társadalma megroppant. Igazuk van? Nehéz elhinni, hogy valaki ilyen fiatalon, ilyen szörnyűséges bűntényt követhetett el. Egy 10 és 11 éves, Dél-Yorkshire megyei, Edlington városából származó testvérpárt, január 22-én bűnösnek talált a bíróság. A testvérek megkínoztak és szexuálisan bántalmaztak két náluk fiatalabb kisfiút. Az egyik majdnem belehalt sérüléseibe. A gyerekek veszélyben Az egyik legrégebb óta húzódó tendencia egyértelműen az edlingtoni testvérpár esetéhez kötődik. A szülők, talán sohasem aggódtak jobban csemetéikért, pedig az igazság az, hogy a gyerekeket kevesebb veszély fenyegeti napjainkban, mint a múltban. A Bournemouth Egyetem professzora Colin Pitchard szerint, az 1970-es évek óta a 15 év alatti gyerek gyilkosságok száma visszaesett. Pitchard professzor úgy látta, hogy 1974-ben Nagy Britannia volt a gazdag világ, harmadik legnagyobb „gyermekgyilkosa”. A professzor úgy véli, hogy jelenleg Nagy Britannia a 17. a sorban, ami azt jelenti, hogy a gyermekgyilkosságok száma 70%-al csökkent. Hogy biztos legyen a dolgában, még egyszer elvégezte a vizsgálatot, számba véve azokat az eseteket is, ahol a halál oka nem volt megállapítható. Még így is, az esetek száma a felére esett vissza. A csökkenés a professzor szerint az 1979-es évektől rohamos tempóban fejlődő szorosabb kapcsolatnak köszönhető a rendőrség és a szociális intézmények között. A gyerekek, maguk is kevesebb súlyos bűncselekményt követnek el. Martin Narey, volt belügyminisztériumi vezető, aki ma a Barnardo nevű, nagy tiszteletnek örvendő gyermek jótékonysági szervezetet irányítja, felhívja a figyelmet arra, hogy 1990-hez képest a 16 éven aluli súlyos bűncselekményt elkövetők száma egyharmaddal csökkent.
9
Gáborjáni Szabó Melinda TGSZT Ha a bejárati ajtóinkon kívüli világ biztonságosabb, mint volt régen, ugyanez elmondható az otthonunk belsejéről is? A családok megváltoztak. Legszembetűnőbb jele a házasságok csökkenése. A legtöbb európai országgal egyetemben, a házasság intézménye ma már csak kevesek szerint követendő norma. Az egybekelő párok száma a felére csökkent 1950 óta. Öt éven belül a brit csecsemők nagy része, nem házasságban élő szülők gyermeke lesz. Európán belül, Nagy Britanniában a legmagasabb a válások száma, habár ez a száma, 1979-óta a legalacsonyabb. A házasság kérdése a konzervatívok választási kampányának egyik váratlan, sarkalatos pontja lett. Adó könnyítést ígérnek a házaspároknak, illetve az azonos nemű pároknak, ellentétben a Munkás-és Liberális Demokrata pártokkal, akik nem támogatják a házasság intézményét az élettársi kapcsolattal szemben. Azzal viszont mindenki egyetért, hogy két szülő, az jobb, mint egy. Sajnos, Nagy Britanniában ez is gondot jelent. Az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején bekövetkező emelkedést követően, háromszor annyi egyedül álló szülő van ma, mint 1970-ben volt. Ezzel párhuzamosan, a szülők egyre idősebbek lettek. Átlagosan 28 éves korra tolódott ki az első gyermekvállalás, mivel az emberek később szeretnének megállapodni. A tinédzser terhességek számában is csökkenés figyelhető meg, habár még így is ez a szám az egyik legmagasabb Európában. Leszámítva egy kis emelkedést 2007-ben, az utolsó elérhető teljes évi adatok azt mutatják, hogy a 15 és 17 év közöttiek körében a fogantatások száma Angliában és Wales-ben majdnem 11%-al esett vissza 1998-hoz képest, míg a 13 és 15 év közöttiek körében a teherbe esések száma 8%-al csökkent. A 2008 első három negyedéves eredménye alapján, ez a csökkenő tendencia nagymértékben folytatódik. Igazi meglepetést az idősebb tinédzserek okoznak. A fogantatások száma hatodára esett vissza 1969 óta a 15 és 19 évesek körében, de még mindig sok ilyen korú kismama van (érdekes, de 2003 óta megint elkezdett emelkedni a terhességek száma). Köszönhetően az abortusz törvényes bevetésének 1967-ben, egyre többen fordultak ehhez a megoldáshoz, így kevesebb tinédzserből lesz anyuka. Ma feleannyi 15 és 19 év közötti tinédzser szül gyereket, mint amikor az ő nagymamájuk volt hasonló korú.
10
Gáborjáni Szabó Melinda TGSZT Kevesebb figyelmet szentelnek annak a ténynek, hogy a britek életmódjában egy törés jelent meg, amit nem a felelőtlenségük okozott, hanem a jómód és jó egészség. Sokkal több ember él egyedül. Kétszer annyi magányos nyugdíjas van, mint 1961-ben. Az idősek tovább élnek és a párjuk halála után is fenn tudják tartani az otthonaikat. A fiatalon egyedül élők száma is megháromszorozódott, az egyedül állók halogatják az esküvőt és eleget keresnek ahhoz, hogy saját lakást tartsanak fenn, amíg megtalálják az igazit. Több pénz azt jelenti, hogy kevésbé vagyunk rászorulva egy lakótársra, összességében csökkentek azok a háztartások, amelyekben nem rokoni kapcsolatban álló felnőttek laknak, még akkor is, ha a nem házasságban élő párok száma nőtt. A társadalmi formák valószínűleg tényleg megváltoztak, de az igazi változások tudatos döntések eredményei. Bűnmegelőzés De ettől nem lesz boldogabb a társadalom. Az élet más területein a britek rengeteg visszataszító döntést hoznak. Ilyen például a vég nélküli iszogatás vagy a drogok használata. Néhány rossz szokás azonban visszaszorulóban van. A dohányzás csökken mind a felnőttek, mind a gyerekek körében. Nagy Britanniában dohányoznak a legkevesebben a fejlett országok közül. Az alkohol fogyasztás ijesztően megnőtt a huszadik század végére, mialatt sok más országban csökkent. A 15 év feletti britek alkoholfogyasztás tekintetében a 10. helyett foglalják el az OECD országok listáján. Újabban halvány jelek bizonyítják, hogy a felnőttek és a gyerekek is kevesebbet isznak. Ezzel nem tettünk pontot az ügy végére. A rendszertelen, de eszelős ivászatok sokszor nyilvános zavargáshoz és erőszakhoz vezetnek. Az éveken át tartó mértéktelen alkoholfogyasztás maradandó egészség károsodást okoz, mint például májzsugorodást és egyéb alkoholfogyasztással kapcsolatos betegségeket. Úgy tűnik, a dolgok jobbra fordulnak. Érdekes tendencia figyelhető meg a tinédzserek körében. Egyre több fiatal egyáltalán nem fogyaszt alkoholt, de azok akik fogyasztanak viszont egyre többet isznak. Hasonló a képlet a drogot fogyasztók körében is. Az elmúlt 5 évben a droggal való visszaélés csökkent, köszönhetően a cannabis iránti egyre kisebb érdeklődésnek. Más a helyzet a kokainfogyasztással. Ennek a kevésbé elterjedt, de sokkal veszélyesebb drognak a használata megduplázódott és állíthatjuk, hogy ma már nagyobb népszerűségnek örvend Nagy Britanniában, mint bármelyik nyugat-európai országban. Úgy tűnik, hogy míg a többség kijózanodik, addig egy makacs kisebbség tovább bulizik. 11
Gáborjáni Szabó Melinda TGSZT Ha kevesebb a bűncselekmény, kevesebb a gyilkosság, kevesebb a tinédzser anyuka, sokkal kevesebb a cigaretta, talán egy kicsit kevesebb az alkohol és a drog, ha ez a valóság, akkor miért visszhangzik oly sokak fejében a „megroppant társadalom” gondolata? Részben azért, mert az emberek elképzelése pontatlan a társadalom helyzetéről. Egy átlagos szavazó úgy gondolja, hogy tízből minden negyedik tinédzsernek van gyereke, míg a valóságban százból csak háromnak van. A hivatalos statisztikákat az emberek fenntartással fogadják, miután a kormányok éveken keresztül szemrebbenés nélkül torzították el az adatokat. A másik probléma az, hogy más országok látszólag sokkal gyorsabban kezelik a problémáikat, mint Nagy Britannia. Dühítő látni, hogy Olaszországnak milyen gyorsan sikerült az alkoholfogyasztást visszaszorítania. Még Amerikában is, ahol a jobboldali vészmadarak sürgették, hogy állítsák meg a bűn terjedését a közmorál megmentése érdekében, még ők is bátorító jeleket látnak a társadalom normalizálódására. Witney szemszögéből (egy városka Oxfordshire megyében) És mégis, a britek nem követik ezeket a példákat. Ezért nagymértékben lehet hibáztatni a sajtót is, hiszen mindent borúlátóan tálal. „TUDJA MEG MINDENKI AZ ÖRDÖGI FIÚK NEVÉT NEM SZABAD HAGYNUNK, HOGY ELBÚJHASSANAK” kürtölte szét a Mail on Sunday (hetilap), január 24-én, idézve az edlingtoni eset áldozatainak szüleit. A sajtó már egy évszázaddal ezelőtt sem volt kevésbé ellenszenves. Van azonban egy nagy változás. Az olvasók a helyi lapok helyett az országos lapokat olvassák. Cameron képviselő úr (Witney Parlamenti tag, Konzervatív párt vezetője) városkájában élők az Oxford Mail helyett, az országos lapokat olvassák és az országos televízió csatornákat nézik, amelyek a legborzasztóbb történeteket sugározzák, az egész országból és nem csak a megyéből. Ily módon egy helyi probléma, mint például Londonban a tinédzserek által elkövetett késelések esetének megjelenése 2007 és 2008-ban, országos méretű pánikot váltott ki, még azokon a vidékeken is ahol ez a probléma egyáltalán nem létezett. A rossz hírek gyorsan terjednek, míg azt a hírt, hogy a tinédzser gyilkosságok száma a múlt évben a felére csökkent, nem reklámozták Londonon kívül. Az egy háztartásra jutó jövedelem 2 %-al nőtt 1996-97 és 2007-08 között, de ez a háztartásonkénti többletbevétel, 1961 óta nem került ennyire egyenetlenül szétosztásra. 12
Gáborjáni Szabó Melinda TGSZT Azoknak a 16 és 24 éves fiatal embereknek az aránya, akik nem tanulók, munkanélküliek és nem vesznek részt képzéseken alig változott 2001 vége és 2008 vége között, annak ellenére, hogy a munkaerő piac virágzott (recesszió előtt) és a kormány rengeteget segített, hogy munkához jutassa őket. A regisztrált munkanélküliek száma aránylag alacsony, azoknak a száma viszont akik nem keresnek munkát valós vagy vélt keresőképtelenség miatt, magas. Mindezek hátterében az oktatási rendszer áll, amely már régóta nem látja el a gyerekeket hasznos tudással. A rendszer hiányosságai most jobban érezhetőek, mint valaha, amikor is az üzemi munkák a szakképzetlen emberek számára eltűnő félben vannak. A kormány lelkendezik, hiszen az országos vizsga eredmények jobbak, mint valaha voltak (részben köszönhető annak, hogy a jelentéktelenebb tárgyakat enyhébben értékelték) de ez mind hiábavaló, ha a nemzetközi teszteken rosszul teljesítenek a diákok. Az OECD 2000-es Nemzetközi Tanulói Felmérése (PISA) alapján a tagországok között a 15 éves brit gyerekek a nyolcadik helyen végeztek, matematikából összesen 529 pontot értek el. Ez az átlagnál magasabbnak számított. Ugyanezen a megmérettetésen, 2006-ban a tizennyolcadikak lettek, 495 ponttal, ami átlagon alulinak mondható. Ugyanez figyelhető meg az olvasás felmérésnél is. 523 ponttal, 2000-ben még a hetedikek voltak, míg 2006-ban a tizenharmadik helyre csúsztak vissza, mindössze 495 pontot szereztek. A 2009-es adatok, nem valószínű, hogy rendkívüli fejlődést fognak mutatni. Nagyon szomorú, hogy a leggyengébben teljesítő diák és a legjobban teljesítő között hatalmas szakadék tátong. Mindezek ellenére, OECD statisztikák szerint, 2007-ben Nagy Britanniában, kevesebb volt a 15 és 19 éves tanulók aránya, mint 1995-ben. A többi tagország közül, csak Portugáliában jelentettek visszaesést. A kormány nagyon sokat tehet az oktatás színvonalának emeléséért, például erőteljesebben támogathatná a kínálati oldal reformjait. Az Új Munkás Párt belefogott ebbe, de megtorpantak. A Tory pártnak, Michale Gove az árnyék Oktatásügyi Miniszter vezetésével, vannak ötletei az oktatás reformjára. De mi lesz a többi problémával? Egyre inkább elvárják az államtól, hogy képes legyen az egész társadalom viselkedését formálni. Vegyük a bűnözést. A London School of Economics (Közgazdasági és Politológia Egyetem) két kriminológiai professzora Tim Newburn és Robert Reiner szerint, nehéz ma elképzelni, de az 1970-es évekig, a bűnözés nem volt lényeges kérdés. Akkor szűrődött be a politikai életbe, majd Margaret Thatcher vádaskodása alapján szárnyra kapott. Az 1979-es választási kampány alatt Thatcher asszony azzal vádolta meg a Munkás Pártot, hogy túl 13
Gáborjáni Szabó Melinda TGSZT lágyszívű a bűnözőkkel szemben. Válaszként a Tory Párt kihívására, a Munkás Párt meghosszabbította a börtönbüntetések időtratamát és sok kisstílű bűnözőt küldött rács mögé. A börtönökben a bűnözők létszáma egyharmadával, 83.000 főre emelkedett. Ironikus, de a kormány politikájának segítségével a lehetőségekkel élni tudó szegények előbbre léphettek, ennek köszönhetően a szegénység még jobban koncentrálódott. Az önkormányzat a tulajdonában lévő szociális lakások eladásával például, az ambiciózus munkásosztálybeli családoknak lehetőséget adott arra, hogy a teljesen elszegényedett lakhelyükről
elköltözhessenek.
Ezzel
egy
időben
ezek
a
hátrahagyott
területek
nyomornegyedekké váltak, amire nem volt példa egészen az 1980-as évek elejéig, amikor is több mint a brit lakások fele, önkormányzati tulajdonban volt. Ezeken a területeken érezhetőek legkevésbé az elmúlt évtized szociális fejlesztései. Összességében kevesebben isznak de a kisebbség még többet iszik, a legtöbb típusú bűncselekmények száma csökkent de az erőszak bizonyos formái a mai napig léteznek, az összes drogfogyasztás visszaesett de néhány kemény drog egyre népszerűbb. Az „megroppant társadalom” gondolatát alátámasztó bizonyítékok, nagyon gyenge lábakon állnak, így ennél is több okunk van rá, hogy azokra figyeljünk, akik a társadalomból kirekesztve tengődnek.
14
Gáborjáni Szabó Melinda TGSZT Kritikus tömegbázis KERESLET SZÉLSŐJOBBOLDALI ESZMÉKRE
Leginkább magyar sajátosság a szélsőjobboldali eszmék iránti fogékonyság látványos növekedése az utóbbi hét-nyolc évben – derül ki a Political Capital intézetnek a HVG megbízásából készült alábbi elemzéséből. Miközben Európa-szerte alig változott, illetve némileg csökkent azoknak az aránya, akik radikális, jobboldali nézeteket vallanak, Magyarországon a duplájára nőtt.
Mondja, bátyám, van antiszemitizmus a maguk falujában?” „Á, nincs. De igény lenne rá!” Az ismert, de Magyarországon immár meghaladott vicc logikáját komolyan véve alkotta meg a Political Capital a jobboldali extremizmus indexét, hogy segítségével megvizsgálja, mekkora a kereslet Európában a szélsőjobboldali ideológiára. A 29 európai országot tartalmazó listát Ukrajna, Bulgária és Magyarország vezeti, ahol minden negyedik-ötödik megkérdezett válaszai arra utalnak, hogy az illető értékrendje, világlátása közel áll ahhoz, amit a radikális jobboldali pártok hirdetnek. A jobboldali extremizmus iránti kereslet szerinti rangsor első nyolc helyezettje között egyetlen nem egykori szocialista állam (Görögország) szerepel. A hajdani keleti blokk országaiban a szélsőséges jobboldali eszmék iránti igény átlagosan háromszor akkora (13 százalék), mint Európa „boldogabb” felében (3,8 százalék). De kirajzolódik egy észak–déli törésvonal is: Görögországban, Olaszországban és Portugáliában 8–10-szer akkora a „kereslet” a szélsőjobb ideológiára, mint az északi uniós országokban és Norvégiában. Az elemzésből az is kiderül, hogy némileg más tőről fakad a szélsőjobb iránti fogékonyság a gazdagabb, illetve a szegényebb európai országokban. Az egykori szovjet blokkban a rendszerrel, a kormánnyal és a közállapotokkal kapcsolatos elégedetlenség szolgáltatja a fő gyújtóanyagot .Bulgáriában és Ukrajnában a megkérdezetteknek több mint a fele minősül ilyen értelemben rendszerellenesnek – Magyarországon 46 százalékuk –, míg például Hollandiában, ahol pedig relatíve erős szélsőjobboldali párt működik, mindössze 5 százalék ez az arány. Nyugat-Európa legtöbb országában (Portugália kivételével) ugyanakkor inkább az idegenellenességben, homofóbiában megnyilvánuló előítéletesség és az egyebek között a 15
Gáborjáni Szabó Melinda TGSZT fanatikus rendpártiságban testet öltő radikális jobboldali értékorientáció teszi az embereket potenciálisan szélsőjobboldalivá. Svájcban minden kilencedik, Belgiumban, Ausztriában, Hollandiában, minden negyedik-ötödik polgár szélsőségesen idegenellenes. Nyugat-Európában összességében azonban még így is jóval enyhébb a válaszokban megmutatkozó előítéletesség, mint a volt kommunista országokban. A magyarázatot erre részben Geert Wilders, az iszlámellenesnek mondott holland Szabadságpárt elnöke adta meg, amikor kijelentette: „Én csak kimondom, amit a többség gondol, de nem meri kifejezni.” A vizsgált nyugati országokban ugyanis a politikai korrektség és a tolerancia normája rendszerint lényegesen erősebb (sokszor az iskolai tananyagnak is része), mint az egykori keleti blokkban. Nyugaton a válaszadók egy része a kérdezőbiztos elől is elhallgatja kisebbségi csoportokkal szembeni előítéleteit – vagy legalábbis szalonképesebb fokozatot jelöl meg a többosztatú skálán –, míg a kontinens keleti felén leplezetlenül és nyersen zúdítja azokat a kérdezőbiztos nyakába. Az így kapott eredmények feltehetően mégsem torzítanak túlzottan: a szégyellt és rejtegetett előítéletek ugyanis a tapasztalatok szerint valóban ritkábban vezetnek nyíltan diszkriminatív, kirekesztő viselkedésformákhoz, mint az, amikor szégyenkezés nélkül ki lehet mondani az előítéletes „igazságot”. Noha szélsőjobboldali pártok több európai országban is kiugró eredményt értek el az alacsony részvétel miatt számukra hagyományosan kedvező európai parlamenti választásokon, a derex index változásai az utóbbi hét-nyolc évben nem utalnak arra, hogy Európában egyre termékenyebb talajra hullanának az ilyenfajta radikális eszmék. A legtöbb országban 2003– 2009 között alig változott az index értéke: Franciaországban 6,8-ról 4,5 százalékra, Németországban 3,2-ről 2,7 százalékra csökkent, Nagy-Britanniában pedig 4,6-ről 5,1 százalékra nőtt a szélsőjobb ideológiára fogékonyak aránya. Kelet-Európában viszont az előítéletesség és romaellenesség erőteljes rendszerellenességgel, bizalmatlansággal és rossz közérzettel kapcsolódik össze. Az alternatív félkatonai szervezeteket létrehozó pártok nyíltan megkérdőjelezik az állam erőszak-monopóliumát, és gyakorlatilag alternatív államszervezet kiépítését ígérik. 2007 nyarán elsőként Bulgáriában alakult meg a Nemzeti Gárda, ezt követte a Magyar Gárda, illetve a cseh Nemzeti Gárda felállása. Ilyenre Nyugat-Európában – Olaszországot leszámítva – alig látunk példát. Ebben a vonatkozásban figyelemre méltó a kelet-európai szélsőjobb pártok erősödő oroszbarátsága. A tekintélyelvű, nacionalista vonásokat mutató kormányzás és a stratégiai ágazatok felett
16
Gáborjáni Szabó Melinda TGSZT gyakorolt erős állami kontroll ugyanis követendő példaként szolgál több, térségbeli szélsőjobboldali párt számára. JUHÁSZ ATTILA, KREKÓ PÉTER, MOLNÁR CSABA
17
Gáborjáni Szabó Melinda TGSZT Critical Mass DEMAND FOR EXTREEM RIGHT-WING IDEOLOGIES
In Hungary, in contrast with the rest of Europe, there has been an increased susceptibility to extreme right-wing ideas in the past 7 to 8 years according to the survey carried out by the Political Capital (Policy Research & Consulting Institute) for HVG (weekly newspaper focusing on business and politics). While the number of people sympathising with far-right or radical has dropped Europe-wide, this number has doubled in Hungary. “Tell me, my dear brother! Is there any anti-Semitism in your village?” No, but it is highly in demand!”. This is a common, old Hungarian joke and based on it, the Political Capital created the Demand for Right-Wing Extremism Index (DEREX) which is a tool for measuring the demand for extreme right-wing ideology in Europe. Ukraine, Bulgaria and Hungary are leading the list of 29 European countries. Every fourth to fifth respondent’s answer indicate that their system of human values and the way they see the world are close to the radical right-wing parties’. Greece is the only state on the highest demand for extremism top eight list which is not a former socialist country. The demand for extreme right-wing ideas in the former Eastern Bloc countries is three times (13%) as high as in the happier part of Europe (3, 8 %). There is also a north-south divide: in Greece, Italy and Portugal the demand for extreme right ideology is eight to ten times higher than in the Northern EU countries and in Norway. It is obvious from the survey that a predisposition to extreme right-wing views emerges from a different source in the wealthier and in the poorer European countries. In the former Soviet Bloc countries, this arises mainly from the dissatisfaction with the system, the government and the general state of affairs. More than half of the respondents belong to the group of those who are against the system; 46% in Hungary. This figure is only 5% in the Netherlands, although there is a relatively strong extreme right-wing party. In most of the Western European countries (excluding Portugal) prejudice that reflects in xenophobia, homophobia and the radical right-wing values of fanatic addiction to a strongly established order make people become potential right-wing supporters. In Switzerland every
18
Gáborjáni Szabó Melinda TGSZT ninth citizen while in Belgium, Austria and the Netherlands every fourth to fifth citizen, is extremely xenophobic. All things considered, according to the responses people are less prejudiced in Western Europe than in the former communist countries. The explanation for this phenomenon was presented by Geert Wilders, president of the allegedly anti-Islamist Dutch Freedom Party, who declared: “I only say what the majority thinks but dare not say. “ The norm of political correctness and tolerance is essentially stronger (and also part of the curriculum in schools) in Western countries than in the former Eastern Bloc. A number of the Western European respondents hide their prejudices against minority groups even from the questioner or at least they give a more tolerant response on the multilevel scale. In Eastern Europe the responses come freely and rudely. The results probably do not paint a false picture since those who hide and are ashamed of their prejudices are less likely to behave openly discriminatorily than those who are not ashamed to announce their prejudiced values. Although the extreme right-wing parties achieved an outstanding result at the Elections to the European Parliament where they could benefit from the low voter turnout, the change in the DEREX index in the last 7 to 8 years did not suggest that these kinds of radical ideas should become more appealing to people. In most countries the Index hardly changed between 2003 and 2009. The number of people predisposed to far-right ideologies dropped from 6.8 to 4.5 % in France, from 3.2 to 2.7% in Germany and increased from 4.6% to 5.1% in Great Britain. By contrast, in Eastern Europe the anti-Roma feelings and prejudices couple with distrust, an anti-establishment attitude and general malaise. Parties creating an alternative paramilitary organization openly question the Government’s right to the monopoly in the use of force and practically promise to establish an alternative state organisation. The National Guard was first established in Bulgaria in 2007 summer, which was followed by the Hungarian Guard and then the Czech National Guard. There are hardly any examples of this in Western Europe, only in Italy. Considering this, the Eastern European extreme right parties’ strengthening friendliness towards Russia is remarkable.
19
Gáborjáni Szabó Melinda TGSZT A government having authoritarian and nationalist features and maintain a strong degree of state supervision over important sectors of the economy can serve as an example for extreme right-wing parties to follow. ATTILA JUHÁSZ, PÉTER KREKÓ, CSABA MOLNÁR
Készítette: Gáborjáni Sazbó Melinda TGSZT 2010.
20
