Briefing
Az Európai Unió történelmének sorozata
Altiero Spinelli szerepe az Európai Unió felé vezető úton „Életem végéig Európáért akarok küzdeni” ÖSSZEFOGLALÁS Az Európai Parlament 1984. február 14-én elfogadta az „Európai Unió létrehozásáról szóló szerződés” tervezetét, amely a szöveget megfogalmazó parlamenti bizottság előadójakoordinátora után Spinelli-tervezet néven lett közismert. Két évvel később, 1986. május 23-án Altiero Spinelli elhunyt Rómában. Mára – 30 évvel később – Spinelli és sikerre vitt szerződéstervezete az európai uniós integrációs folyamat kulcsfontosságú elemének tekinthető. Ez a szerződéstervezet azonban csupán Spinelli politikai karrierjének betetőzését jelentette – hiszen az ő képzeletében már akkor megjelent az egyesült Európa, amikor még az Európai Közösség sem született meg. Jobban megérthetjük Spinelli gondolkodásának és munkájának alakulását, ha először a ventotenei kiáltványban kifejtett érveket, majd az Európai Föderalista Mozgalomban végzett tevékenységét vizsgáljuk meg, egészen addig, amikor az európai intézményekbe belépve biztosi, majd európai parlamenti képviselői szerepet vállalt. Az olasz politikus pályafutása során nemcsak átélte az európai integráció különböző szakaszait, de gyakran elébük is ment. Európa országainak politikai egyesülését tűzte ki célul maga elé, amelyet egészen annak betetőzéséig határozottan és magabiztosan követett. Az utolsó lépéseket azon intézményen belül kellett megtenni, amelyet Spinelli mindig a legreprezentatívabbnak és az integrációs folyamat irányítására leginkább hivatottnak tartott: az Európai Parlamentben.
A tájékoztató tartalma:
Kronológia Ventotenéből a Bizottságba Biztosként betöltött szerepe (1970–75) Korai parlamenti tevékenységek (1976– 1979) A Krokodil Klub (1980) Az Európai Unióról szóló szerződés tervezete
Altiero Spinelli, 1984.
EPRS | Parlamenti Kutatási Szolgáltatások Főigazgatósága Szerző: Renato Lugarini Történeti Irattár Osztály 2016. szeptember PE 589.781
HU
EPRS
Altiero Spinelli szerepe az Európai Unió felé vezető úton
1907
Kronológia Altiero Spinelli augusztus 31-én megszületik Rómában.
1937-1939
Internálják Ponza szigetén és kizárják a kommunista pártból.
1939-1943
Internálják Ventotene szigetén.
1941
A ventotenei kiáltvány első tervezete; a végleges változatot 1944-ben teszik közzé.
1943
Az Európai Föderalista Mozgalom első ülése.
1950
Az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) megalakulásához vezető Schumannyilatkozat.
1957
Az Európai Közösséget (EGK) létrehozó szerződést és az Európai Atomenergiaközösség létrehozásáról szóló szerződést (Euratom) aláírják Rómában, mindkettő 1958. január 1-jével lépett hatályba.
1970
Spinellit kinevezik az Európai Bizottság tagjának.
1976
Spinelli lemond biztosi posztjáról és júliusban csatlakozik Olaszország európai parlamenti küldöttségéhez.
1984
Az Európai Parlament február 14-én elfogadja az Európai Unió létrehozásáról szóló szerződéstervezet.
1986
Februárban Luxembourgban és Hágában aláírják az hatályba lépő Egységes Európai Okmányt.
1986
Altiero Spinelli 1986. május 23-án meghal Rómában.
1987. július 1-jével
Ventotenéből a Bizottságba Egy ember és kiáltványa Altiero Spinelli életének egyik legfontosabb és legnehezebb momentuma az volt, amikor szabadult Ventotene szigetéről, ahol a fasiszta rezsim ellenzékének többi tagjával együtt internálták. Spinelli 1986. május 23-án, Rómában bekövetkező halála után Mario Albertini, az Európai Föderalista Mozgalom elnöke így emlékezik vissza a pillanatra, amikor Spinelli magára maradt: „az összes antifasiszta barátja visszatért Olaszországba, ahol egy számukra helyet biztosító hagyomány várta őket: egy párt, amelyhez viszonyulhattak, egy ideológia, amely gondolkodásukat vezérelte és mindenekelőtt egy ország, amelynek hatalmi struktúráján belül politikai tevékenységüket folytathatták.” 1 Maga Spinelli is hangot adott naplójában magányának, de azt is megemlítette, hogy stabil alapok vannak a birtokában, amelyre építve mindent újra kezdhet: ez a ventotenei kiáltvány. A föderalista Európa, valamint a progresszív és konzervatív erők közötti különbségek Nem érhetjük meg azt a személyes és politikai folyamatot, amely elvezette Spinellit az Európai Unió létrehozásáról szóló szerződéstervezet – az uniós integrációs és fejlődési folyamat egyik sarokköve – kidolgozásához anélkül, hogy ne ezt a kiáltványt tekintenénk a kiindulópontnak. Az internálásuk helyszínén Ernesto Rossi és Eugenio Colorni barátaival együtt megfogalmazott kiáltványról Spinelli azt tartotta, hogy az olyan iránytű, amely a politika tengerén mindvégig irányítani fogja őt. Spinelli 1940–1941 telén javasolta Rossinak, hogy írjanak egy „kiáltványt egy szabad és egyesült Európáról”, amelynek teljes címe ventotenei kiáltvány néven lett közismert. A
Történeti Irattár Osztály
2/8
EPRS
Altiero Spinelli szerepe az Európai Unió felé vezető úton
kiáltvány négy fejezetből áll: A modern civilizáció válsága A háború utáni feladatok – európai egység A háború utáni feladatok – társadalmi reform A forradalmi helyzet: régi és új trendek. Annak újbóli kifejtését követően, hogy az európai civilizáció alapvető értékeit több alkalommal aláásó konfliktusért a nemzeti szuverén államok a felelősek, a szöveg két rendkívül fontos politikai javaslatot indítványoz: az európai föderáció eszméjének konkrét politikai fellépéssé alakítása, valamint a konzervatív és progresszív pártok megkülönböztetése belpolitikai programjuk helyett az európai föderális projekthez való viszonyulásuk alapján2: Konföderalizmus, föderalizmus és funkcionalizmus Európa egyesítése érdekében Az európai egyesítési folyamat során alkalmazott módszerek ugyanakkor nem voltak egyformák. A Spinelli által favorizált föderalizmus csak egyike volt az integrációs folyamat alapját képező három fő irányzatnak, amelyekkel élete egyes szakaszaiban foglalkozott. A konföderalizmus államok közötti együttműködési megállapodásokat kínált, a nemzeti szuverenitás mindennemű sérelme nélkül. A határozathozatalhoz a tagok egyhangú döntésére van szükség. A több különböző irányzatot felölelő föderalizmus túl kívánt lépni a folyamatos európai konfliktusokért felelős nemzetállamok fogalmán, és saját szuverenitással rendelkező európai föderációra törekedett. A funkcionalizmus alapját az az elképzelés adta, hogy az integrációs folyamat csak fokozatosan – az egyes területek feletti szuverenitás fokozatos átadásával – történhet. Ezt a modellt tette magáévá Jean Monnet és Robert Schuman. 3 A polgárok parlamentje Az 1948 májusában, Hágában tartott, Winston Churchill által elnökölt Európai Kongresszuson a konföderalista megközelítés diadalmaskodott, bár a későbbiekben a funkcionalizmus került előtérbe. Az európai intézmények korai fejlődése –Spinelli reményeivel ellentétben – ilyen alapokon kezdődött. Az olasz föderalista valóban egyike volt azoknak, akik először ismerték fel a parlamenti közgyűlések alapvetően konzultatív szerepében rejlő korlátokat, valamint annak fontosságát, hogy – az európai alkotmány elfogadásához és a parlamenti hatalom bizonyos fokú legitimitásának biztosításához – megadják az embereknek a szavazati jogot. Az emberek Európája maradt továbbra is Spinelli fő célkitűzése. Ennek megvalósításához olyan intézményi reformokra volt szükség, amely a közvetlen és általános választójog alapján választott és állandó alkotmányozó szereppel felruházott Európai Parlamentet helyezi a középpontba. Az is nyilvánvaló volt Spinelli számára, hogy hogyan lehetne e reformokat véghezvinni – az Európai Bizottságon keresztül.
Biztosként betöltött szerepe (1970–1975) Az iparpolitikáért, kutatásért és a technológiai fejlesztésért, valamint a Közös Kutatóközpontért felelős európai biztosi kinevezése kapcsán az „Európai naplójában” (Diario europeo) írt bejegyzése jól mutatja, hogy Spinellinek egészen világos elképzelései voltak biztosi szerepéről: „Az elkövetkező négy évben lehetőségem lesz arra, hogy végre tehessek is valamit Európáért, azok után, hogy annyit beszéltem róla. Eljött az idő: most vagy soha. 4
Történeti Irattár Osztály
3/8
EPRS
Altiero Spinelli szerepe az Európai Unió felé vezető úton
A Bizottság, a Miniszterek Tanácsa és a Parlament feladatainak és ezek egymás közötti kapcsolatának tisztázása továbbra is a reform központi kérdése volt. A Bizottság egy valódi szupranacionális testület szerepét kapta, amely a két közösségi intézmény között volt hivatott közvetíteni. E cél érdekében Spinelli meghaladta konföderalista eszméit, elismerve, hogy az Európai Unió létrehozásához időre van szükség. Spinelli kezdetben támogatta a francia elnök által kidolgozott, Európa politikai uniójára irányuló Pompidou-tervet5, amely egyes közös pontokon nem zárta ki a szupranacionalizmust; ugyanakkor később jobbnak látta egy saját terv kidolgozását az európai konföderációt illetően. 6 Az európai intézmények reformtervezete Az először a Bizottság, majd az Európai Parlament szocialista frakciója előtt ismertetett tervezet jelentősége annak innovatív erejében rejlett. A Spinelli-tervezet legfőbb pontjai az alábbiak: a Bizottság és a Tanács hatásköreinek megerősítése, elismerve az EGK-t mint a politikai unió minden további formájának keretét; a Tanács és a Parlament közötti társjogalkotás elvének bevezetése jogalkotási és költségvetési ügyekben; a Parlament közvetlen és általános választójog és az arányos képviselet elve alapján történő megválasztása, valamint egy, a nemzeti kormányoktól független európai kormány kialakítása. Ez olyan ambiciózus terv volt, amelynek számos, a későbbiekben megvalósított pontja az Európai Unió jelenlegi intézményi keretének központi részét képezi. A terv ugyanakkor túlságosan is innovatív volt ahhoz, hogy azt a Bizottság és a Parlament azonnal elfogadja. A közvetlen választások elfogadása és Spinelli lemondása a biztosi testületből Az 1972-es párizsi és az 1973-as koppenhágai csúcstalálkozó napvilágra hozta az EGK-n belül továbbra is meglévő ellentmondásokat. Egyrészről ugyan sürgősen szükség volt a tartalmas reformokra, másrészről viszont hiányzott a kezdeményezés, hogy hatékony döntések szülessenek, ami megkérdőjelezte a közösségi rendszert. Egy másik párizsi, 1974-ben tartott csúcstalálkozó megerősítette a közvetlen választójog elfogadását és megbízást adott az Európai Unió létrehozásának lehetőségeiről szóló jelentésre. Teljesült Spinelli kérése, hogy a jelentés elkészítésébe vonják be a Bizottságot, ami a biztosként elért egyik legfontosabb eredményének tekinthető. Az Európai Tanács első európai választások megtartására irányuló határozatát követően, 1976 májusában ugyanakkor a lemondás mellett döntött Spinelli, hogy abban az intézményben folytathassa reformeri tevékenyégét, amelyben a leginkább hitt – az Európai Parlamentben.
Korai parlamenti tevékenységek (1976–1979) Alkotmányozó parlament az Európai Unióért Az Európai Parlamentbe való belépés Spinelli politikai és emberi utazása során a kör négyszögesítését jelentette. Ahhoz, hogy az 1979-es közvetlen választásokat megelőzően bekerüljön a Parlamentbe, meg kellett találnia azt a pártot, amely először felajánlja számára a lehetőséget, hogy nemzeti parlamenti képviselő legyen. 1976-ban ugyanis még a tagállami parlamentek nevezték ki az európai képviselőket. Ez volt a fő oka annak, hogy Spinelli visszatért az Olasz Kommunista Párt (PCI) soraiba, ahonnan 1937-ben kizárták. Miután megválasztották és bekerült az olasz Képviselőházba, 1976 júliusában európai képviselőnek jelölték a Kommunista Képviselőcsoport egyik független tagjaként. Spinelli most is úgy döntött, hogy egyértelmű és konkrét célokat kitűzve lát neki a feladatoknak. Elismerte a Parlament alapvetően fontos szerepét, amelyről így beszélt: „A kormányzati döntésektől legfüggetlenebb intézmény, amely megszakítás nélkül a leginkább Történeti Irattár Osztály
4/8
EPRS
Altiero Spinelli szerepe az Európai Unió felé vezető úton
képes volt a politikai erők transznacionális csoportjainak kialakítására, amelyet a legjobban áthat az európai szellemiség és amely a legelszántabban küzdött a nemzeti szuverenitás korlátozásáért és a nemzetek feletti fejlődésért”7. Következésképpen az integrációs folyamat végrehajtására a Parlament a legalkalmasabb intézmény. Az elsődleges cél továbbra is az volt, hogy az intézményi irányító szerep kiegészüljön az alkotmányozó testületi szereppel. 8 Mindenesetre ezt a szerepet az 1979-es választások egyszer s mindenkorra legitimizálják. Spinelli három bizottság (Politikai Ügyek Bizottsága, Költségvetési Bizottság és Monetáris Ügyek Bizottsága) tagjaként kezdte első parlamenti ciklusát, arra az időre készülve, amikor választott európai parlamenti képviselőként konkrétan felléphet az európai alkotmány kidolgozásához szükséges reformok megvalósítása érdekében. Európának szentelt élet 1979 márciusában Spinelli levelet küldött Enrico Berlinguernek, a kommunista párt főtitkárának, amelyben nyíltan kérte, hogy jelöltként indulhasson a június 10-én tartott első közvetlen európai parlamenti választásokon. Ezt írta: „Szeretném, ha nem felejtené el, hogy életem végéig Európáért akarok küzdeni, és ezért nem szeretném elszalasztani annak lehetőségét, hogy a megválasztott Európai Parlament képviselője legyek. Úgy vélem, ésszerű az az elvárásom, hogy felvegyenek a pártlistára, hiszen ez az önök érdeke is.”9 Az Olasz Kommunista Párt megerősítette Spinelli szereplését a párt listáján, és ezt követően megválasztották Olaszország észak-nyugati választókörzetében (Piemonte, Valle d'Aosta, Liguria, Lombardia).10
A Krokodil Klub (1980) és az Európai Unióról szóló szerződés tervezete A Parlament leszavazza az 1980-as költségvetési eljárást A választások után néhány hónappal adódott a lehetőség arra, hogy a Parlamentet a reformok felé kényszerítsék. Spinelli, akit kineveztek a Költségvetési Bizottság alelnökének, komoly politikai eredményt ért el az 1980-as költségvetésről szóló parlamenti viták során.11 Bírálta a kérdéses költségvetést, rámutatott, hogy a Parlament véleménye pusztán formalitás volt, és a Tanács nem vett tudomást a Parlament által megfogalmazottakról, végül meggyőzte a képviselőket, hogy szavazzák le a szöveget: „Most parlamenti kollégáimhoz fordulok és felkérem őket, hogy fontolják meg a változtatások szükségességét Közösségünkben. Csak két olyan központi politikai akarat van, amely felhatalmazással rendelkezik a reformtervek kidolgozásához, és amely felkérheti a nemzeti parlamenteket a tervek jóváhagyására. Ha ezt a kormányok teszik, Európában országhatárok lesznek ... Ellenkező esetben e Parlamentnek fel kell ismernie, hogy az őt megválasztó valamennyi európai polgár képviseletében az ő döntése, hogy olyan intézményi reformokat javasoljon, amelyek kivezetik a Közösséget ebből a zsákutcából.”12 E beszéd szimbolikus gesztus volt gyakorlati következmények nélkül, de éppen ezért rámutatott arra a súlyos ellentmondásra, hogy miközben az emberek szavazatai legitimizálták a Parlamentet, az a közösségi rendszerben nem rendelkezett hatalommal. E gesztus először ébresztette rá a Parlamentet arra, hogy cselekednie kell, ha meg akarja valósítani a reformokat.
Történeti Irattár Osztály
5/8
EPRS
Altiero Spinelli szerepe az Európai Unió felé vezető úton
A „Krokodil Klub” A reformról szóló vita folytatódott a képviselők között még a parlamenti üléstermeken kívül is. Spinelli a kollégák figyelmének felhívása, valamint az intézményi reformok és az ezeket kidolgozó eseti munkacsoport létrehozása szükségességének megvitatása érdekében 1980. június 25-i levelében újra kifejtette a következőket: „Ha néhány kollégám hozzám hasonlóan arra a következtetésre jutott, hogy az intézményi reform túl fontos ahhoz, hogy államférfiak és diplomaták döntsenek róla, örömmel venném, ha válaszolnának erre a levélre, és hajlandók lennének részt venni azokon az üléseken, amelyeken megvizsgálnánk, mi a legjobb módja annak, hogy a Parlament ebben a vállalkozásban részt vegyen.”13 A meghívást kezdetben 8 képviselő fogadta el, akik 1980. július 9-én a strasbourgi Au Crocodile étteremben találkoztak, hogy tárgyaljanak.14 Néhány hónapon belül jelentős mértékben megnőtt a képviselők Spinelli által vezetett csoportja, amely az első találkozó helyszíne után Krokodil Klubnak nevezte magát. Tagjai fáradhatatlanul dolgoztak azon, hogy állásfoglalási indítványt készítsenek „a Közösség jelenlegi helyzetéről és jövőbeni alakulásáról szóló javaslatok benyújtásáért felelős” eseti bizottság felállításáról. 15Az indítványt, amelyet 180 képviselő írt alá, az 1981. júliusi plenáris ülésre nyújtották be és július 9-én fogadták el.16 Végső soron tehát a Krokodil Klub, amelyet a vita során Spinelli megemlített 17, ígéretéhez híven előkészítette az Európai Unióról szóló szerződéstervezethez vezető utat. Állásfoglalás az Európai Parlament álláspontjáról Az Intézményi Bizottság 1982 januárjában kezdte el munkáját, és Altiero Spinellit nevezték ki előadó-koordinátornak. Az első feladat a Szerződések reformjával és az Európai Unió eredményeivel kapcsolatos európai parlamenti álláspontról szóló jelentés elkészítése volt. 18 Spinelli 1982. július 5-én a plenáris ülésen ismertette a jelentést, amelyben mindenekelőtt a bizottság céljait igyekezett bemutatni. „Hiányzik egy olyan megfelelő európai intézményrendszer, amely képes a közös elképzeléseket közös politikai szándékká formálni, közös erőfeszítéseket téve a szükséges kompromisszumok elérése érdekében.” A közös akarat kialakítása tehát a reformhoz vezető út folytatásának kulcsfontosságú eleme volt. Az állásfoglalás megszavazása azt jelezné, hogy „elkezdődött a demokratikus politikai küzdelem az 1980-as évek Európájáért, az európaiak által az európaiak számára megteremtett Európáért.” Az állásfoglalást 258 szavazattal, 35 ellenében, 23 tartózkodás mellett elfogadták.19 A szerződéstervezet A parlamenti álláspont elfogadása után az Intézményi Bizottság egy éven át dolgozott az Európai Unió létrehozásáról szóló előzetes szerződéstervezet lényegi pontjairól szóló állásfoglalásra irányuló javaslaton. Az eredményeket 1983. szeptember 13-án ismertették a Parlament számára és elfogadásukra a rákövetkező napon került sor. 20 Miután biztossá vált a Parlament jóváhagyása, az előzetes tervezetről 1984. február 14-én tartottak vitát a plenáris ülésen.21 A szerződéstervezet 87. cikkből állt, amelyek az intézmények, a politikai és a pénzügyi irányítás, továbbá a célok, az intézkedések módjai és az Európai Unió jogkörei (hatáskörei) tekintetében kiegészítették és módosították az Európai Közösségeket létrehozó korábbi szerződéseket. Az Európai Unió koncepcióját magát – amely szerint az Unió jogi személyiséggel rendelkezik – az állásfoglalás vezette be; kiemelte azt a gondolatot, hogy az Történeti Irattár Osztály
6/8
EPRS
Altiero Spinelli szerepe az Európai Unió felé vezető úton
európai polgárok a döntéshozatal aktív résztvevői; tartalmazta a szubszidiaritás elvét, amelynek értelmében a hatáskörök megoszlanak az Unió és a tagállamok között, és megerősítette az uniós jog elsőbbségét a tagállamok jogával szemben. 22 Az uniós célok tekintetében a bizottság különösen az alábbiakra összpontosított: a regionális egyenlőtlenségek megszüntetése; a környezet és a kulturális örökség védelme; az európai népek haladását szem előtt tartó tudományos kutatás; a gazdasági fejlődés eredményei a szabad belső piac keretén belül; árfolyam-stabilitás; a nemzetközi kapcsolatok előmozdítása; az emberek és a gondolatok szabad mozgása; és az emberi jogok védelme és fejlesztése. E célok eléréséhez az európai intézmények közös fellépésére volt szükség, a Parlament és a Bizottság közötti hatáskörök egyensúlyának helyreállításával és a tagállamok Tanács keretében való együttműködésének elvével. Az ismertetés végén 237 szavazattal, 37 ellenében és 43 tartózkodás mellett megszavazták a szerződéstervezetet, „amelyet az Alkotmányügyi Bizottság nyújtott be, és amely a Közösség 30 éves tevékenységein alapuló tapasztalatokra, valamint annak nyilvánvaló szükségességére épül, hogy az egység jelenlegi szintjét meg kell haladni ”23. Altiero Spinelli politikai öröksége Bár a Parlament jóváhagyta, a szerződéstervezetet az intézményközi vita során fokozatosan a szőnyeg alá söpörték. Spinelli innovatív politikai fellépésével most is jóval megelőzte saját korát, és azonnali eredményt nem hozott. A Szerződések Egységes Európai Okmányban foglalt felülvizsgálata kevésnek bizonyult ahhoz képest, amit az olasz képviselő által vezetett Alkotmányügyi Bizottság javasolt a szerződéstervezetben. „Hölgyeim és Uraim, amikor megszavaztuk az Unióról szóló szerződéstervezetet, megemlítettem Hemingway novelláját az öreg halászról, aki kifogja élete legnagyobb halát, amelyet aztán a cápák megesznek, és ő csak a hal csontvázával érkezik haza. Nos, mi is hazaértünk, és nekünk is csak a csontváz maradt. De ez nem indok arra, hogy a Parlament feladja a harcot. Fel kell készülnünk, hogy újra nekiálljunk, jobb felszerelést használva a halfogáshoz, és hogy megvédjük a cápáktól, amit kifogtunk.” 24 Altiero Spinelli 1986. május 23-án halt meg Rómában. Nem kapta meg életében a gondolataiért és politikai tevékenységéért őt megillető elismerést. A szavaiból sugárzó elszántságból azonban sejteni lehetett, hogy előbb-utóbb elismerik tevékenységét. És így is történt. 30 évvel a szerződéstervezet elfogadása után Altiero Spinelliről és az Intézményi Bizottság általa koordinált munkájáról úgy tartják, hogy alapvető hatással volt az Európai Unió létrehozásának folyamatára.
Lábjegyzetek 1
Harc az Unióért, Altiero Spinelli 1979-1986, Európai Parlament, Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala, Luxembourg, 1988., 50. o.
2
„A progresszív és reakciós pártok közötti választóvonal többé nem a szélesebb vagy szűkebb demokrácia vagy a több vagy kevesebb szocializmus közötti formális határokat követi; a különbség azon – igen új és alapvető – rendezőelv mentén ismerhető fel, amely a párttagokat két csoportra osztja. Az első csoportba azok tartoznak, akik a küzdelem alapvető szándékának és céljának a nemzeti politikai hatalom megszerzésére irányuló ősrégi célt tartják. A második csoportba tartozók legfőbb célja egy szilárd nemzetközi állam megteremtése.” Spinelli, A., Rossi, E., A ventotenei kiáltvány, előszó: Eugenio Colorni, Mondadori, Milánó 2006.
3
Galasso, G., „Altiero Spinelli, l'Italia e il processo d'integrazione europea, 1979-1986”, szakdolgozat in Sources for Diplomatic History, Bari Egyetem, előadó: Luciano Monzali, 2011/2012, 45-46. o.
Történeti Irattár Osztály
7/8
EPRS
Altiero Spinelli szerepe az Európai Unió felé vezető úton
4
Spinelli, A., Diario europeo 1970-1976, szerkesztő: Paolini, E., Il Mulino, Bologna, 1991, 1970. június 29-én írt naplóbejegyzés.
5
Spinelli, A., 'Le plan Pompidou pour l'Europe: une chance à saisir', Le Monde, 1971. március 30..
6
Graglia, P. S., Altiero Spinelli, Il Mulino, Bologna 2008, 523. o.
7
lásd ugyanott.
8
A Spinelli és az Európai Unió alkotmányozási folyamata közötti kapcsolatról vö. Altiero Spinelli - federalista europeo, Európai Parlament, Brüsszel, 2009.
9
Spinelli Berlinuerhez intézett levele, 1979. március 1., Europeismo e democrazia: Altiero Spinelli e la sinistra europea 1950-1986, Pasquinucci, D., Il Mulino, Bologna 2000, 309. o.
10
Galasso, G., Altiero Spinelli, op. cit., 97. o.
11
Vö.: A. Spinelli, Discorsi al Parlamento europeo 1976-1986, Dastoli, P. V., Il Mulino, Bologna 1987, 180-221. o.
12
Altiero Spinelli felszólalása, az Európai Parlament 1980. május 21-i vitái, 139. o.
13
Altiero Spinelli európai parlamenti kollégáihoz intézett, 1980. június 25-i levele, az Európai Unió Levéltára, A.S.H.A. Alapítvány, AS-356. dosszié, 02 „Krokodil Klub”.
14
Az első találkozón, ahol Spinelli asszisztense, Pier Virgilio Dastoli jegyzőkönyvet vezetett, az alábbi képviselők vettek részt: Hans August Lücker, Karl von Wogau and Paola Gaiotti De Biase (Európai Néppárt képviselőcsoport [Kereszténydemokraták]), Stanley P. Johnson (Európai Demokratikus képviselőcsoport), Richard Balfe és Brian Key (Szocialisták képviselőcsoport), Bruno Visentini (Liberálisok és Demokraták képviselőcsoport) és Silvio Leonardi (Kommunisták képviselőcsoport és a társult képviselők). Vö. Graglia, P., Altiero Spinelli, op. cit., 600. o.
15
Állásfoglalási indítvány a Közösség fejlődéséről és alakulásáról szóló javaslatok kidolgozásáért felelős eseti bizottság felállításáról, az Európai Parlament Történeti Irattára, PE1 AP PR B1-0889/80 0010.
16
Állásfoglalás az intézményi problémákkal foglalkozó bizottság felállításáról, HL C 234., 1981.9.14., 48. o. Az állásfoglalást 164 szavazattal, 24 ellenében, 12 tartózkodás mellett elfogadták.
17
Altiero Spinelli felszólalása, az Európai Parlament 1981. július 7-i vitái, 75–76. o.
18
Jelentés a Szerződések reformjával és az Európai Unió elért eredményeivel kapcsolatos európai parlamenti álláspontról, az Európai Parlament Történeti Irattára, PE1 AP RP/INST.1981 A1-0305/82 0010, PE1 AP RP/INST 1981 A10305/82 0020 és PE1 AP RP/INST.1981 A1-0305/82 0030.
19
Állásfoglalás a Szerződések reformjáról és az Európai Unió elért eredményeivel kapcsolatos európai parlamenti álláspontról (A1-0305/82), HL C 238., 1982. szeptember 13., 25–28. o.
20
Az Alkotmányügyi Bizottság nevében készített jelentés az Európai Unió létrehozásáról szóló előzetes szerződéstervezet lényegi pontjairól, az Európai Parlament Történeti Irattára, PE1 AP RP/INST.1981 A1-0575/83 0010.
21
Az Európai Parlament Európai Unióról tartott vitái, 1984. február 14. 1-309, 26–58. és 72–110. o.
22
The road to the 1984 Spinelli Report (Az 1984-es Spinelli-jelentésig vezető út)
23
Állásfoglalás az Európai Uniót létrehozó szerződéstervezetről, HL C 77., 1984.3.19., 53–54. o.
24
Altiero Spinelli 1986. január 16-i felszólalása: Harc az Unióért, op. cit., p. 44.
Felelősségi nyilatkozat és szerzői jog E dokumentum tartalmáért csak a szerző tartozik felelősséggel, és az abban megfogalmazott vélemények nem feltétlenül tükrözik az Európai Parlament hivatalos álláspontját. A dokumentum nem üzleti célú sokszorosítása és fordítása a forrás megadása és a kiadó előzetes értesítése mellett megengedett, és annak egy példányát a kiadónak meg kell küldeni. A kézirat lezárva: 2016. szeptember, Luxembourg © Európai Unió, 2016. A fényképek az alábbiak tulajdonát képezik: © Európai Unió
[email protected] http://www.eprs.ep.parl.union.eu (intranet) http://www.europarl.europa.eu/thinktank (internet) http://epthinktank.eu (blog)
Történeti Irattár Osztály
8/8
