Ára: 100 Ft
Közéleti idõszakos kiadvány
Tisztelt Olvasók! Az újévi jókivánságok ideje most érkezett el. Még nem tudjuk mit hoz a 2006-os év, de a megszokott jókivánságok mellé ezt az áldást küldjük minden Olvasónk számára. ''Legyen elõtted mindig út, fújjon mindig a hátad mögül a szél, az esõ puhán essen földjeidre, a Nap melegen süsse arcodat, s amig újra találkozunk, hordozzon Téged tenyerén az Isten!''
Szólunk még: Nyertes kistérségi pályázat „250 millió kábelhálózat kiépítésére” 2. oldal Kényszerítesz, Nem megyek „EU-s elvárások és a magyar valóság” 2. oldal Ingyenes utazás a Holdra „Kátyúban utazunk” 5. oldal A készülék halála „Zavadszky Gábor emlékére” 5. oldal Szennycsatornás Oncsa-torna „Lakossági fórum a csatornázásról” 8. oldal A gazdák támogatásáról „Hány milliárd a gazdák támogatása?” 9. oldal A családtámogatásról szubjektíven „A családtámogatás buktatói” 10. oldal
III. évfolyam 1. szám 2006. január
Botrány a lerakóban! Hová lett a sóder? A kétpói hulladéklerakó ünnepélyes átadására 2005. szeptember 29-én került sor. A térség települései felkészültek a háztartási hulladék beszállítására. Az ünnepség szép volt, akiknek megadatott örömmel, és dicsõséggel vágták át a nemzeti színû szalagot, még az is, aki 2002-ben nem támogatta a lerakó megépítését. Igaz, 2002. óta nem ez az egyetlen ígéret, ami nem teljesült! A települési önkormányzatok a próbaüzemet minél elõbb el kívánták indítani. Dátumok röpködtek - 2005. november 1., december 1.-, és a végleges indítás idõpontja, amikorra a használatbavételi engedélyt is megkapja a létesítmény, várhatóan 2006. január 1. Miért nem érkezett mégsem egyetlen kukányi szemét sem a kétpói hulladéklerakóba? Kiderült, nincs minden rendben. Az ünnepélyes átadás elõtt szeptember 28-án Botka Lajosné, Szolnok város polgármester aszszonya, mint a települések által alkotott konzorcium elnöke, feltételesen vette át a kivitelezõtõl az elkészült hulladéklerakót. Mint utólag kiderült, ennek oka, hogy a lerakó aljzat szigetelése nem a hatályos jogszabályoknak megfelelõen készült el. Miért ünnepeltek mégis egy nappal késõbb felhõtlenül azok is, akik tudták a problémát? Miért nem értesítették még hónapokig a konzorciumhoz tartozó települések polgármestereit? A választ természetesen nem tudom. Kétpó polgármestereként, miután tudomást szereztem a lerakó tér nem a hatályos jogszabályok szerinti kialakításáról, igyekeztem minél részletesebb képet kapni arról, hogyan is kell kinéznie szabályosan egy lerakó térnek, és miben tér el ettõl a kétpói hulladéklerakó. A lényeg röviden és tömören: a jogszabályok szerint a lerakó aljzat szigetelésébe 30-50 cm vastagon 16/24-es osztályzott kavicsot kell beépíteni, mindezt 120.000 négyzetméter nagyságú területen.
Mit építettek be valójában? A 120.000 négyzetméteren beépítésre került anyag 20-28 cm vastagságú bányahomok, és a tetején 2-5 cm osztályzott kavics. A két anyag közötti árkülönbözet a szállítási költségek miatt óriási, egyes becslések szerint több mint 100 millió forint. A fentiek ismeretében több kérdés is felmerül. Ki engedélyezte az anyagok cseréjét? Miért nem lettek értesítve errõl a konzorcium tagönkormányzatai? Hová lett a megtakarított pénz? A kérdések sajnos a mai napig megválaszolatlanok, talán ezért is indított vizsgálatot az ügyészség, és remélhetõleg a vizsgálatuk eredménnyel fog zárulni. Kétpó Község Önkormányzata minden eszközt felhasznál annak érdekében, hogy a hatályos jogszabályoknak megfelelõen készüljön el a hulladéklerakó. Elõfordulhat, hogy visszafizetési kötelezettség állhat fenn az Európai Unió felé, mivel a lerakó megépítéséhez uniós pénz is felhasználásra került. Nincs arra biztosíték, hogy évek múlva, az építéskor elkövetett szabálytalanságok miatt ne keletkezzenek károk. Tudjuk, hogy a hulladék elhelyezéssel kapcsolatban minden felmerülõ költséget nekünk, adófizetõ állampolgároknak kell megfizetnünk. Nemcsak a saját településünk, de a térség lakosságának hosszú távú érdekeit is védjük, amikor ragaszkodunk Kétpói Regionális Hulladéklerakó hatályos jogszabályok szerinti megépítéshez. Boldog István Kétpó község polgármestere
2.
Mezõtúri Híradó
Nyertes kistérségi pályázat Ezúton értesítjük a lakosságot, hogy a Berettyó-Körös Többcélú Társulás által GVOP 4.4.2 -re 2005. évben benyújtott "Az elektronikus hírközlési infrastruktúra bõvítése a Berettyó-Körös Többcélú Társulásban" címû pályázata pozitív elbírálásban részesült. A Társulás 250 millió forint támogatást nyert a fenti projekt megvalósítására. A beruházás keretében a Társulás településein (Mezõtúr, Túrkeve, Kétpó, Mesterszállás, Mezõhék) kiépülõ rendszeren keresztül kábeltelevízió, internet és telefon szolgáltatások válnak elérhetõvé. A fejlesztés Mezõtúr teljes belterületét érinti. A beruházáshoz szükséges önerõt a Berettyó-Körös Többcélú Társulás biztosítja. Bízunk benne, hogy 2006. év végére a szolgáltatások mindenki számára elérhetõvé válnak. Boldog István elnök Berettyó-Körös Többcélú Társulás
Orbán: Magyarország egy infarktus elõtti állapotban van Elbukott a magyar konvergencia program az Európai Bizottságban. A brüsszeli testület elutasította hazánknak az euró-csatlakozásához vezetõ deficit-lefaragó programját. A döntés a Fidesz már régóta hangoztatott kritikáját erõsíti, miszerint az egyre emelkedõ államháztartási hiány miatt tarthatatlan a közös európai valutának 2010-re tervezett bevezetése. Az európai bizottság szeptemberig adott haladékot a részletek kidolgozására, így a javított kiadás az új kormányra marad. Orbán Viktor szerint Magyarország az elmúlt két-három évben elvesztette szavahihetõségét az unióban. A Fidesz elnöke a Kossuth Rádió Háttér címû mûsorában azt mondta: Magyarországot zárójelbe tették Brüsszelben, mert a kormány olyan adatokat küldött a magyar költségvetésrõl, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. Orbán Viktor a Hírtelevízió mûsorában a gazdasági helyzetrõl elmondta: ma Magyarországon kevésbé élnek jól az emberek, mint 2-3 évvel ezelõtt. Szerinte egy gazdaság akkor van jó állapotban, ha minél több embernek ad munkát - és ez a döntõ mutató - tette hozzá. Orbán Viktor megjegyezte, ma 700 000 ember nem jut munkához Magyarországon. A Fidesz elnöke kifejtette, nem volt még példa arra, hogy haladékot kapjon egy ország az euró bevezetéséhez szükséges terv elkészítéséhez. Hozzátette, ha Brüsszel véleményét egy orvosi diagnózisnak vesszük: Magyarország egy infarktus elõtti állapotban van. „Magyarországot senki nem tette zárójelbe, Magyarországot elismerték a bizottsági értékelésben” - mondta Veres János. Magyarország teljesítményét nagyra értékelték és Magyarország konvergencia programját helyes lépéssorozatnak tekintette a bizottság, amely nem kívánt beavatkozni a magyarországi politikai viszonyokba. Szûcs Lajos
2006. január
Kényszeríthetsz, NEM megyek! Tollat ragadtatott velem a kedves miniszterelnökünk! Igen! Nagy a jólét! Dübörög a gazdaság! Mikor fizethetek majd a kisboltokban a napi tej, kenyérért euróval? 2014-ben! Gazdasági elemzõk újabb közlése alapján! Megcsináltad Ferencem! Hogy megérezzük a kellemes érzést, sokáig kell még Ausztriába átjárnunk vásárolni! A vezetõ politikusaink szemrebbenés nélkül azt súlykolják népünkbe, hogy semmi gond, minden renden mi ragaszkodunk a "magyar valutához", nem tör be minket Európa! Ez így jó! Akkor azt szeretném megkérdezni, hová léptünk be 2004.05.01-én? Úgy emlékszem Európai Unió volt akkor a szavazólapon, de az is lehet Apró-Gyurcsány Unió? Mert a jelenlegi kormányzás ez utóbbi szerint ténykedik. Ahogy járom a Rózsadombi villákat tényleg úgy érzem ez Nyugat sõt Amerika. Ahogy a hegy lábához érek, jajj kátyú, késõ, belementem, defekt!! Ez a magyar valóság kérem szépen! Haladva tovább elénk tárul a természet gyönyörûsége, a vidék varázslatos hangulata! Vékony egynyomsávos út, megtört, megkeseredett emberek, ló néha csacsifogat, járda nincs, omladozó vakolatú házak, útbaigazítást kérek, szívesen válaszolnak kedvesek! Hol is vagyok? Átléptem a határt? Nem kértek útlevelet! Megdöbbentõ állapot! Kedves miniszterelnök úr! Talán erre a vidékre is idõt kellene áldozni, az itt élõ emberek is megérdemlik! Próbálom fejtegetni a probléma okát. Jajj Aranyoskám! Nem lehet itt beszélni, mert könnyen munkanélküli lesz az ember, az elvtársak mindenhol itt vannak! Azt gondolom talán mégis komolyan kellene venni az Európai Unió intelmeit, hogy ez a gyönyörû Magyarország továbbra is fejlõdjön, az emberek merjék vállalni magyarságukat, önmagukat, a magyar ember is felzárkózhasson az európai bérek és életszínvonal tekintetében. Nemzeti identitásunkért talán 2004.dec.05-én kellett volna így kardoskodni kedves miniszterelnök úr és még kedvesebb barátai!! Eddig zárványok voltunk, most röghöz kötött fiataloknak lettünk kikiáltva, akik nagy tehertételei ennek az országnak a nyugdíjasokkal együtt! Hallhattuk mindezt kedves Ferencünktõl! Igaz kicsit öregecskedõ középkorú vagyok, de én még fiatalnak érzem magam! Megbántottál, de nagyon Ferencem! Sajnálod a nyugdíjasainktól azt a kis pénzt, amibõl épp a rezsijüket tudják kifizetni, ill. megvásárolják a mindennapos élelmiszereiket! Sajnálod azoktól az emberektõl, akik becsülettel, tisztességgel végig dolgozták egész életüket, kénytelenek voltak kiszolgálni azt a rendszert, amely kinevelt téged is! Hogy veszed a bátorságot az e fajta nyilatkozatokra! Ez minõsíthetetlen! Köszönettel és hálával tartozunk nekik! Nézzük, hogy is van ez a fiataloknál? Szóval baj, ha itt tanultunk és utána tudásunkat Magyarországon szeretnénk kamatoztatni!? Baj, hogy maradunk és itt dolgozunk, adóforintjainkkal gazdagítjuk az államkasszát, hogy elõbbre jusson az ország szekere! Baj, hogy a fõiskolai és egyetemi tanulmányaink után sem megyünk külföldre dolgozni! Aha! Talán azért épült ilyen gyors iramban az autópálya is háromszor olyan drágán km-ként, mint a polgári kormány idején, hogy minél hamarabb el tudjuk hagyni az országot, nehogy véletlenül meggondoljuk magunkat és mégis visszaforduljunk?? Kedves Ferenc! Mi maradunk, sokan vagyunk és ellenkezõleg gondoljuk a dolgokat! A megoldás az lenne, ha te és barátaid mennétek el az országból, hidd el még látogatóba sem várnánk vissza! A különféle agymosási technikátok rajtunk nem sikerül kiviteleznetek, áprilisig biztos maradunk, tesszük a dolgunk és erõsítjük a polgári szemléletet! Rudi
2006. január
Mezõtúri Híradó
Wass Albert születésének 98. évfordulójára emlékezünk Január 8-án lett volna 98 éves Wass Albert, a XX. századi erdélyi és magyar irodalom prominens képviselõje. Élete tipikusan közép-kelet-európai sorsvállalás, hiszen a többnemzetiségû Kárpát-medence történelmi szétszabdalása õt is emigráns-sorsra predesztinálta. A II. világháborút követõen elõbb Németországban, majd az Egyesült Államokban telepedett le. Irodalmi munkásságát döntõen határozta meg ez az "élmény", regényei kivétel nélkül szülõföldjének valóságát idézik. A több mint 40 kötetbõl álló életmûve, publicisztikai munkásságának megszámlálhatatlan cikke a magyarság meg- és fennmaradását hírdeti, szolgálja. A következõ cikk részlettel emlékezünk az erdélyi Wass Albert honvéd tiszti egyenMezõség szülöttjére. ruhában
Látszólag (Látszólag minden rendben.) Elkezdem sétámat, mondjuk a Kossuth tértõl. A meleg "pokoli", nyár kellõs közepe van. A Berettyó (néma tanúja Mezõtúr sokszázados történetének) nyugodt, szinte mozdulatlan. A vizet nem is látni. Csak egy csík a közepen jelzi, hogy ez egy folyó lenne, egyébként zöld dudva az egész. Lefordulok a gáton balra, a Tûzoltóság felé. A nádasok közt, de mellig bent a vízben, két ember irtja a hínárt. Az egyiknél kasza. Egy szezonra kitisztítanak egy udvarnyi helyet, hogy legyen hol pecázni. Napi egy-két kárász kedvéért megy a munka. Emlékszem a hatvanas évek nagy halpusztulására: a Berettyó két partján a töméntelen döglött halra, kivetette õket a víz. Néhány nap múlva a környéken irtózatos bûz terjengett. Túléltük persze ezt is. Pedig akkoriban még elõfodult, hogy szórakozásból megittuk a Berettyó vizét. Valami ostoba vegyi méreg lehetett a halpusztulás oka. A két ember szorgosan dolgozik, nem beszélnek. Alul bokáig iszapban, felül csapzottak, tele a testük hínárdarabokkal. Mire este lesz, talán végeznek is. Visszafordulok a híd felé. A Tûzoltóság melletti kis kapunál, de a gátoldalban, a víz felõl van egy csatornanyílás, láncos vasfedéllel elzárva. Van vagy húsz éve, hogy beszéltem egy emberrel. Azt mondta: "itt voltam a Kossuth téri fogolytáborban a világháború után. Az egész Kossuth tér be volt deszkázva, el volt zárva a várostól. A városiak ott adogatták be az élelmet a foglyoknak. Nem tudom mennyien lehettünk, de több százan is talán. Volt egy fiú köztünk, aki ismerte ennek a csatornának a másik nyílását.
3.
Wass Albert: A magyar feladat Minden emberfia, amikor rászületik erre a világra, feladatot hoz magával. Valamit el kell végeznie ahhoz, hogy életének értelme legyen. Legtöbbje végig bukdácsol életének göröngyös vagy kevésbé göröngyös útján, anélkül, hogy valaha is tudatára ébredne annak, hogy valami fontos elvégeznivalója lenne ezen a földön. Van, aki lelke mélyén érzi talán olykor, hogy tennie kellene valamit, de nem tud rájönni arra, hogy valójában életének mi is az értelme! Kapkod ide-oda, próbálkozik ezzel, próbálkozik azzal, míg bele nem fárad a sok próbálkozásba, és csalódottan hagyja abba a keresést. Csak nagyritkán akad valaki, aki rátalál életének titkára és aszerint is cselekszik. Az ilyen ember többnyire nem él hosszú életet és rendszerint erõszakos halál áldozata lesz, mivel a feladat, amire ráismert és amit magára vállalt, ellentétben van a "földi hatalmak" érdekeivel, és így jelenléte számukra alkalmatlan. De nézzük meg elõször is, hogy mi az a "feladat", amirõl beszélünk!? Minden elõtt legyünk Azok, akik a kommunizmus hátán belovagoltak Magyarországra és az úgynevezett "felszabadulás" után is vezetõ állásokban maradtak, így vagy amúgy, elõbb vagy utóbb el kell tûnjenek onnan, mielõtt szemétgödörbe süllyesztik az országot. Az elõbbutóbb bekövetkezendõ új választások törvényes és békés alkalmat nyújtanak majd ehhez, s ha emberek vagyunk még és magyarok: élünk is az alkalommal. Szûcs Lajos
Elhatároztuk, hogy megszökünk. A Tûzoltóságnál volt a lejárat, éjszaka lemásztunk a bûzös csatornába, végigkúsztunk a dudacsövön, aztán kimásztunk a gátoldalban. Szerencsénk volt, hogy nem volt akkor esõ és a vasfedelet is ki tudtuk nyitni. Aztán futás hazafelé, nem kellett a ruszki poklot megjárnom." - fejezte be emlékezését. Sûrû, zömök, kissé kopaszodó ember volt. Azt mondta, hogy teherautósofõr, s utoljára évtizedekkel ezelõtt járt a városban, már régen elköltözött valahová Heves megyébe. Csejten laktunk, a pusztán - teszi hozzá elhomályosult tekintettel. Idén, egy nyár végi délutánon kibicikliztem Puszta-Csejtre. A poros dûlõúton vagy tíz kilométert kellett tekerni. Amolyan igazi tar pusztaság mindenfelé. De nem füves, hanem fel van már szántva, látszik, meg van mûvelve. Ahogy átmegyek a Szanda-zugi fõcsatornán, hirtelen megváltozik minden. A dûlõút csupa kátyús lett, a föld két oldalt szántatlan, elvadult, gazos. Egy erdõsáv megy balra, valami félreesõ helyen egy kézikocsit látok, megrakva rõzsével, Gazdátlanul áll itt talán hetek-hónapok óta. Mégis lakna itt a közelben valaki? De sehol senki, néptelen, csöndes minden. Csak a böglyök környékezik elõvett elemózsiámat. A rossz út miatt leszállok és gyalog folytatom utamat. Ez tehát Puszta-Csejt. A régebbi térkép szerint itt tanyáknak kellene lenni. Ám nincs itt semmi, nemhogy tanya nincsen, de még az út is kezd elfogyni. Egy emelkedõ után azonban megélénkül a táj. Távolabb legalább harminc túzok téblábol a földön. Szépek, sima tollúak, nemes madarak. Ahogy észrevesznek, egyszerre felkerekednek és elröpülnek Dévaványa felé. Mennek haza, mire este lesz hazaérnek. Végülis látszólag minden rendben. Bodorik Sándor
4.
Mezõtúri Híradó
2006. január
Miért kell adósságcsökkentésre fordítani a Ferihegyért kapott pénzt? A kormányzat megünnepeltette önmagát a hazai és a nemzetközi sajtóval a Budapest Airport Rt. eladása után, sõt még egy kis internacionális Fidesz-gyalázást is sikerült - afféle bónuszként kihozni az ügyletbõl. Mint tudjuk, 464,5 milliárd Ft-ot kasszált a kormányzat a reptérügyletbõl. Azt is megtudhattuk, hogy hurrá, a pénz befolyt. Ekkor döccent egyet a jól befûtött agitprop-gõzhenger. Ugyanis némelyekben fölmerült: mi lesz ezzel a tenger sok pénzzel? Az ugyebár nem volt vitás, hogy az ügyes Gyurcsányék kiváló üzletet csináltak, és ebbõl sok-sok pénzhez juttatták az országot. Tudtuk, elvégre megírta a kormánypárti sajtó. Visszatérve a döccenésre, egyesek nem átallották azt javasolni, hogy ha már egyszer ilyen sok pénzt találtunk, fektetnénk valami hasznos dologba. Lett is nagy csönd a kormánypárti sajtóban, kereken egy napig. Utána érdekes dolgok derültek ki. Sorban a következõk: 1. ez tulajdonképpen nem is olyan sok pénz, csak olybá tûnik; 2. nincs értelme ebbõl a kevéske kis pénzbõl mondjuk egészségügyet szanálni, meg hát nincsenek is készen még azok a szuper reformtervek; 3. nagy hiba volna az oktatásügyre fordítani, mert azon nem segít a pénz, sõt 4. a kutatás-fejlesztést egyenesen viszszavetné, ha hirtelen ilyen sok pénzzel látogatná meg õket õfelsége a Gyurcsány-kormány (komolyan, ezt írta a Magyar Hírlap vezércikke). Mire fordíttassék hát a 464,5 milliárd? A második napon a teljes kormánypárti sajtó egyhangúan hirdette: adósságcsökkentésre. Az a legjobb, a leghasznosabb, ha az adósságot csökkentjük a 464,5 milliárddal. Ezzel lett kifizetve a kormánysajtóban a nagyérdemû. Mi azonban próbálkozzunk érdemibb válasszal. Az 1973 utáni években kártyavárként omlott össze a szocializmus, és a lakosságot (tegyük hozzá: sokak tulajdonképpeni hallgatólagos jóváhagyásával) egy hitelekbõl élõ, parazita jómódba vitték bele Kádárék. A Nyugat pedig örömmel adta a kölcsönt nekik meg sem kottyant az a pár milliócska dollár, a kádári kommunista vezérkar pedig örömest hitelezte be az országot, mivel ráadásképpen fölvétette önmagát a Nyugat komornyikjának pozíciójába. Rövidre fogva: megkezdõdött a nagy "rulett", amelynek végsõ tétje nem más, mint Magyarország. Ez a játék a lényeget illetõen megegyezik a szerencsejátékok alapvetõ matematikájával: az esélyek logikája szerint mindig a bank a végsõ gyõztes. Ha a játékos nem száll ki, bizonyosan elveszíti mindenét, amit a játékra föltesz. A pénz nem más, mint közmegegyezés. Akinek van pénze, az kap érte a boltban ezt-azt egészen addig, ameddig a pénze tart. A nyomtatott papírdarabokat mágikus tisztelet övezi eladó és vevõ részérõl egyaránt. Ugyanígy van a bankszámlával. Aki a Nagy Játékot, a közmegegyezést felborítja, az törvényen kívül helyezi magát. Most pedig vissza Magyarország legeslegújabb történetéhez. Az elsõ játékkörben elúszott a politikai berendezkedés, aminek a nép örvendett, ám nem fogta föl, hogy ez csak a "mutatványos bódé" (copyright Bogár László), a kulisszák kicserélése (Bambi helyett kóla, Kinizsi helyett Gösser) nem változtat azon, hogy a Nagy Játék folytatódik.
A második körben elúszott jó pár monopólium. Multinacionális cégeké lett szinte minden, amirõl a magyar lakosság nem tud vagy nem akar lemondani. A víz-, a gáz-, a villany-, a telefonszolgáltatás, és természetesen a szellemi termékek piacának a jövedelmezõ szelete: a tévéfrekvenciák, a bejáratott lapok, az FM rádióhullámhosszok stb. Egész iparágak lettek elkótyavetyélve, például a cementipar tokkal-vonóval. Akkor hol is épül Európa ? Antallék például, a szegénység dacára, rengeteget tettek a lakossági gázhálózat fejlesztéséért. S mi lett az eredménye? Hornék áron alul eladták az egészet. Orbán Viktor kormánya felmondta ezt a privatizációs gyakorlatot. Ujjat húzott a multikkal, megpróbálta kimenteni az országot a Nagy Adósságcsapdából. A végére - ékesen bizonyítva, hogy ha nagyon akarjuk, visszanyerhetõ a szabad mozgástér, legalábbis részben - 300 milliárdnál több volt a kasszában, és az állami nagyberuházások a magyar gazdaságban folytak szét, nem lettek megcsapolva külföldi zsebek irányába. Mi lett az eredménye? Orbánék ellen olyan gyûlöletet ébresztett a multinacionális kézben lévõ sajtó, az MSZP hathatós segedelmével, amelynek eredményeképpen a kormány úgy bukott meg, hogy mindenki, az ellene szavazók is, elismerték eredményeit. A legújabb MSZP-éra azzal kezdte, hogy szétosztotta az Orbánkormány alatt feltöltött államkasszát. Ezzel szimpátiát vásárolt, cserébe a közös jövõt dobta oda. Folytatódhatott a Nagy Rulett, mégpedig gõzerõvel. Adósságállományunk a csillagokig ér, és most az angolok realizáltak egy nagy, és nekik kétségkívül roppantul jövedelmezõ üzletet. A mi kárunkra. Ugyanis a pénz nem más, mint közmegegyezés. A most folyó "világgazdasági" rulettjáték is az. A 464,5 milliárdot ugyanis nem azért adta a Bank, hogy mi abból valamit önállóan kezdjünk. A 464,5 milliárdot azért adta, hogy Gyurcsányék elmondhassák: micsoda hatalmas bevételt hoztunk, és fényezhessék magukat a választások elõtt. A 464,5 milliárdot azonban rövid úton vissza is kell adni. Ki látott már olyant, hogy a komornyik korzózik az úr pénzével? A pénzt megnézegettétek, fiúk, jól van, meg is mutattátok a mamának meg a szomszédoknak, de most már elég, tessék szépen visszaadni! Nyugaton tudják: sok pénz a 464,5 milliárd, nem való ennyi a kisfiú magyarok kezébe. Lám, a múltkor is volt 300 milliárdjuk, aztán mire mentek vele? Aki cselédnek való, az maradjon is cseléd. - Szûcs -
2006. január
Mezõtúri Híradó
5.
Ingyenes utazás a Holdra !
A készülék halála
Valóság vagy rémálom? Meggyõzõdhet saját érzékszerveivel, saját gépkocsijával, esetleg a szomszédéval - ha többé nem akarnak jó viszonyt - saját kárán.
Nézem a híreket a szokásos önfegyelemmel ami nálam jól mûködik, hiszen senki és semmi nem eset áldozatul efféle cselekvésemnek. Mindig megvisel az emberek halála. Különös fájdalom és érzés fogságába kerülök, amikor sportolók tragédiáját kell megélni, amire sajnos vannak mostanság esetek. Szegény Fehér Miki - aki a pályán vesztette életét - után alig egy évvel autóbalesetben elhunyt Kulcsár Anita kézilabdázó. Anita a világ legjobb beállósa volt, fenomén, extra klasszis. Mai napig senki nem tudta az õ teljesítményét megközelíteni. Emberként és sportolóként is fantasztikus volt. Sajnos most itt a legújabb, a labdarúgó Zavadszky Gábor tragédiája, aki iker fiait hagyta itt örökre. A népszerû "Zava" temetésére készülve kettõ nappal villan a képernyõn a Belügyminiszter asszony. Gyászol õ is állítólag, hiszen hivatalában fogadja ( vagy inkább berendelte ) a média jelenlétében az özvegyet és kísérõit .Még jó, hogy nem tart lakossági fórumot és sajtó tájékoztatót az érzéseirõl. Szerintem ez a fondorlat kampány jellegû undorlattá sikeredet. Hol volt kedves Lamperth Mónika a többi sportoló tragédiája után ?Milyen segítséget nyújtott Ön? Miért töröltek illetve csökkentettek sport és egyéb nevelési normatívákat? Szánalmas mutatványa helyet inkább követelné a sportorvoslás fejlesztést és ehhez kötõdõ normatívák biztosítását. Talán az lenne tisztességes és hasznos ha a sporthoz, sportoláshoz visszaállítnák az eltörölt támogatásokat, esetleg növelnék is. A televízió amelyen néztem a híreket ökölcsapásom következtében már a múlté, pedig nem is neki kellet volna kapni. A részvétem és mécses lángja pedig az elhaltaké. Emlékeik pedig itt élnek velünk tovább.
Iskolavárosi nimbuszunkat is rombolva a legjobb indulni a fõiskolától a Szolnoki úton, szédülõsöknek csak a piacig ajánlott. Holdbéli táj érzékelésébõl ropo(bo)ghatunk örûlt ábrázattal tovább az uszodai lejáróig néhány csinos meggörbült felnivel .Álljunk a fékbe, vagy pedig félre, a félõsök forduljanak vissza, a közútkezelõ szerint pedig fel. Ez így megy hónapok óta már, sehol a sárgák! Pedig éjszaka azt álmodom -ÚÚÚÚTTTTJAVÍTÁS! (nem elágazás) amit kiáltanak az erre járók és itt élõk is. Gumicserére, futómû beállításra és szélvédõ cserére vágyók szorítsák össze fogaikat és mehet tovább mindenki neki a "hold krátereknek"- 2 szolgáltatás itt is elérhetõ sportolás és temetés - és a sárgák sehol, sem az úton, sem mellette. Agyturmixolás egészen az autómosóig. Tanácsolom aki 5 sörnél többet ivott ablakot le. Itt már látni lehet kerék és gatyacserét. Volt már aki balra fordult, be a "szociba" és feladta. Sárgák itt sem. Gyerünk tovább új féltengelyre és habzó szájra vágyókkal a város tábláig. Állítólag a kancsalság és dadogás ezen a szakaszon azonnal gyógyítható. Célba érve azt kiálltom: EBBÕL ELÉG VOLT! AZONNAL JAVÍTSÁK KI AZ UTAT(KAT). Tudom nem ijedtek meg! Polgári engedetlenség, útlezárás, lakossági tüntetés? Sárgák feltartoztatása és karóba húzása? Nem-nem! Az "ígérettornádó" helyet megfelelõ utakat szeretnénk az államtól! Nem dumából ám, hanem aszfaltból! Aki nem segít menjen a Holdra, vagy 1 kör ezen a szakaszon.
Szûcs Lajos
Szûcs Lajos
Szép holnap Édesapám mondogatta annak idején, hogy "Tudod fiam, jó lenne, ha az órásmesterség is olyan lenne, mint a szocializmus. Kitennék egy táblát, rá lenne írva, hogy HOLNAP. Mikor jönnek az elégedetlenkedõ kuncsaftok, - mert olyan mindig akad - hogy mikor lesz már kész az óra, csak rámutatnék a táblára. HOLNAP. Egy kis baj van vele, hogy így elõbb-utóbb tönkremennék." A szocializmusnak ez bejött. A tegnapi holnap pedig még ma is itt van. Sokan élvezik tegnap szerzett elõnyeit. A kuncsaftoknak pedig meg kell elégedniük egy új táblával, melyre ma már azt írják: MAGYARORSZÁG SIKERRE ÍTÉLVE! Ezt mondta ki a szintén sikerre ítélt bíróság. Fellebbezésnek helye nincs! Szegény kuncsaft-vádlottak pedig csak néznek. Ezt érdemeltük? Új korszak, új tábla. Szocreál stílus helyett Amerika, meg a jó öreg Róma, melynek kõbe vésett igazsága nálunk mára teljesíthetetlenné vált. Sokaknak nem szórakozás már az ingyencirkusz, a kenyér pedig túl drága. Maradt a jól bevált tábla és a szemellenzõ, hogy ne féljünk a gazdaság dübörgésétõl. Nem kell látni, elég, ha halljuk. Unos-untalan, nap, mint nap. Kozák Zsolt
Mezõtúri Híradó
6.
2006. január
FELSZABADULÁS - FELSZABA-DÚLÁS A történelmi események hosszú távú következményei, és a kor embere által átélt élmények nagyon különbözõek lehetnek. Szûkebb hazánkban erre legjobb példa a török kiûzésének története. Az ország felszabaditásához vezetõ háború Kara Musztafa török nagyvezér által megindított támadással kezdõdött 1683-ban, de vereséget szenvedett a bécsi ütközetben, majd ezt követõen megindul a felszabadító hadjárat, amelynek fontos lépése volt Buda 1686-os visszavétele. Ezeknek a harcoknak Mezõtúr népére gyakorolt hatásáról emlékezünk ebben a cikkben. Ebben az idõben Thököly Imre a ''kuruc király'' megkapta városunkat a töröktõl. A fejedelem 1680tól több ízben Mezõtúron tartózkodik, utoljára 1684-ben volt itt feleségével, Zrínyi Ilonával, utána ugyanis sorra vesztik el a törökök magyarországi váraikat (1687.: Eger, Várad, 1694.: Gyula). A harcok során a császári seregek és a tatár hordák egymással ''versengve'' pusztították városunkat. Az elsõ futás (1691.) 1691-ben Galga tatár vezér 80 ezer katonája dúlta fel Mezõtúrt és vidékét. A túriak a ványaiakkal együtt, a császári helyõrségi város, Szolnok felé menekültek. Egy szemtanú igy emlékezett vissza: ''A tatár ránk jött. Ekkor mind Ványa, mind Túr, mind az egész föld elpusztult. Szolnok felé szaladtunk. Jut eszembe, hogy a hidra nem botsátotta a német az futottakat, letaszigálta a hidról, osztán minden szekeret egy aranyér botsátotta által.'' Õseink elõbb Várkonyban (1692-1698), majd Tószegen telepedtek le. 1699-ben költöztek vissza Túr lakosai a Berettyó partjára. A második futás (1705.) 1703-ban a lakosság nagy örömére kuruc kézre került a város. Ennek kapcsán kunsági csapatok érkeztek, akik a települést védelmezték. A magyarok féken tartása a Habsburg-kormányzat különbözõ nemzetiségû lakosokat telepített az országba, igy
németeket és a török elõl menekülõ rácokat, akik az évszázados idegen uralom alatt irgalmat nem ismerõ kegyetlen harcosokká váltak. Rákóczi serege ellen is õket mozgósították. 1703 november 4-én a környék ellen intézett elsõ rác támadás következõképpen történt a Mezõtúr város története c. könyv szerint: „a rácok a város alá Szentesrõl csónakon (!) érkeztek. A Berettyó felõl virradatkor lopakodva, zajtalanul megrohanták a várost, nyomukban az õket támogató magyar-labanc gyalogsággal és lovassággal. A felriadt lakosság a templom keritése mögé menekült, ahol az asszonyok és a gyerekek a rácok mészárlásának estek áldozatul. A túriak Károlyi Sándor kuruc generálisnak így számoltak be az átéltekrõl: ”... hanem valóban nagy rontást vittek végbe rajtunk, mert minden marháinkat, lovainkat eltakarították, minden élelmünket, és ruházatunkat, valami a föld szinén találtatott, s szerzett, asszonyi népeinktõl fosztogathatott. Mindenünket magunk ökrein és szekerein elvittek ... több vagyon száz ember kárnál, kiket összedarabolván eltemettünk'', mások a közelharcok során kaptak életveszélyes sebeket. A rác rajtaütés áldozatait a templom-kertben temették el. 1704-ben ismét rác támadás éri Mezõtúrt. A rablóbanda azonban az 1705-ös újabb portya során rajta vesztett. Károlyi Sándor a túriak és a szentandrásiak segítségével vereséget mért rájuk, amikor is 400 rác haramia életével fizetett kalandorkodásáért. Rákóczi az állandó támadások miatt 1705 és 1710 között a túriakat biztonságosabbnak vélt területre - Vezekény, Átány, és Hanyi pusztáira - telepítette. Õseink 1710-ben tértek vissza kifosztott otthonaikba. Az 1711-es szatmári béke után kezdték nyomor és üldöztetés után újra építeni városunkat. Kudlacsek Zsigmond
Látomás Újév napján kora reggel Malátaszörp-ködös fejjel Átzenélt cool party után Mint egy beteg orángután Hazafelé vezetgetve Szemem vadul meresztgetve Még mielõtt jött az álom Volt egy furcsa látomásom: Szánakozva, szégyenkezve Mint megfáradt jegesmedve Az Óév jött velem szembe Bút, bajt, gondot vitt a hátán Elképedtem súlya láttán Cipelte a tegnap gondját Mint óriás anakondát Dugig volt a zsákja vele S hócipõje telis-tele Hamis szóval, kevés tettel Be nem váltott ígérettel Rakományát ott lerakta Mint szárnyakat rám aggatta Hátranézve nem is láttam Éreztem tollas a hátam Onnan egy párat kitépve Kihegyeztem az újévre És gyorsan, hogy ne felejtsem Lejegyeztem elmés versem Máté József (Vidám Partyzán)
„RENDÕRSÉGI FELHÍVÁS!” Felhívjuk minden gyanútlan mulatozni vágyó figyelmét, hogy városunkban ismét akcióba lendült a VIDÁM PARTYZÁN, és bárhol, bármikor lecsaphat. Lehengerlõ zenéjükkel nem riadnak vissza a tömeges hangulatkeltéstõl, ezért felbukkanásuk leginkább a táncoslábúakra jelent fokozott veszélyt. Ha jót akarnak maguknak, ne is próbálkozzanak mással! Segítséget az alábbi számon lehet kérni: 70/946-7410
2006. január
Mezõtúri Híradó
A MAGYAR KULTÚRA NAPJA, JANUÁR 22. „Oly sokratesi bölcsesség s oly roppant tudomány oly igénytelenséggel , oly catói karakter annyi szerénységgel, oly meleg emberszeretet, oly minden emberi salaktól tiszta szellemiség és személyesitett erény, oly gyermeki szelidséggel ó mikor volt, hol van s mikor lesz?” /Kulin Ferenc könyve/ Kossuth Lajos jellemezte így Kölcsey Ferencet, amikor halálhirét meghallotta. Nem hiszem, hogy ez túlzás lenne, hiszen ha életét, költõi, írói és politikus pályáját végigkisérjük, valóban, egy önös érdektõl mentes, tiszta, eszményi hazafiság tökéletes megvalósítója áll elõttünk. Ennek a példamutató embernek köszönhetjük nemzeti imánkat, a Himnuszt, amely 1823. január 22-re kapta meg végleges formáját. A korábbiaktól eltérõen pontos dátumot írt verséhez. Talán egyéb változást is sejtet ez a formaság. Igen! A költõ még csak 33 éves, de rengeteg keserûség, csalódottság van benne. Ennek különbözõ okai vannak: magánéleti problémák, szakítás Kazinczyval, a baráttal s nem utolsósorban a politikai élet alakulása. Az 1823 elõtti 6 évben szinte nem is ír verset. Élénken figyeli a politikai eseményeket, jó irányú változásokat remél. Nagyon szomorú a helyzet Magyarországon. A nemesség és a jobbágyság helyzete egyaránt kétséges, évtizedek óta nem
Postagalambok versenyben Tóth Gábor 52 éves vállalkozó vagyok. Feleségem tanár. Két fiam van. Engem is mint minden igazi galambászt gyerekkorom óta lenyûgöztek a galambok, azoknak is legnemesebb fajtája a postagalamb. 1999-ben lettem tagja a mezõtúri R 13 Postagalamb Egyesületnek. 2000-ben kezdtem a galambok versenyeztetését. 2003-ban választottak meg az egyesület elnökévé. 2004-tõl a kerület versenybizottságának elnöke lettem. A tartást és kezelést illetõen vallom, hogy következetes munka hozhat tartós eredményt. Napi takarítás, állandó megfigyelés, célszerû takarmányozás, egészségmegõrzõ gyógyszerkúrák. A versenyzésre fel kell készíteni a galambokat. Sokat tréningeztetem õket. A röptetés távolságát fokozatosan növelem. Évente kb. 17. versenyprogramon veszek részt, ezek 200 km-tõl 950 km távolságig történnek. Kedvezõ idõjárás esetén pl. egy 200 km-es utat 2 óra alatt tesznek meg. Egy 900 km-es út 11 és 12 óra. A galambok a fészekbe, a párjukhoz igyekeznek haza, ez ösztönzi õket ezekre a fantasztikus teljesítményekre. Legjobb eredményeim: A 2004. év hozta meg számomra az igazi sikert. Kerületi, belföldi csapatbajnok lettem, valamint fiatalok csapatbajnoka. Országos champion 1. hely. 2005-ben általános távú csapatbajnok, rövidtávú csapatbajnok, középtávú csapatbajnok és országos csapat 3. helyezett lettem. Nekem a galambászat szórakozás, teljes kikapcsolódás, de egyben nagy kihívás is a versenyeken való jó eredmények elérésében. Fontosnak tartom az õszinte sportbarátságot, mások eredményeinek elismerését, valamint sportunk népszerûsítését, a kezdõk támogatását, segítését. Ez a sport úgy szép, ha minél többen mûvelik. Tóth Gábor
7.
hívták össze az országgyûlést, hazánk nagy kérdései - nemzeti függetlenség, polgári átalakulás - még mindig csak vágyak. A jelenkori haza fiai - nemesek - nem viselik eléggé szívükön hazájuk ügyét. Szükség van Kölcseyre s a Kölcseykre mielõtt hazánk ''õrcsillagzatja szülõi bûnein leszáll''. „Én erõsen férfiúi makacssággal feltettem, hogy mindennemû körülmények közt, polgári és literátori bajokban nyugodt lélekkel fogom a pályát futni, melyre fellépendõ leszek.” Tehát a Himnusz politikai és lélekteni értelemben is fordulópont, a korai panaszos, szentimentális hang, az elvont ideál iránti rajongás után szomorúan ugyan, de reménnyel tekint a jövõbe, a romantika stílusjegyeit és tartalmi jelemzõit viseli magán, mégpedig a kelet-közép-európai jellemzõit, azaz nem illúzióvesztésbõl fakad, hanem a nemzeti múlt felidézésével példát állít saját kora elé, figyelmeztet, felrázni kíván, hogy ne a reálisan fenyegetõ nemzethalál következzen be, hanem a jókedvvel, bõséggel megáldott jövõ. A mi himnuszunkat, nemzeti imánkat, a romantika korának nagy zeneszerzõje Erkel Ferenc a Hunyadi László és a Bánk bán szerzõje zenésítette meg, amely 1844. július 2-én hangzott el elõször a Nemzeti Színházban. 1989-ben a Himnusz megírásának napját, január 22-ét A magyar kultúra napjának jelölték meg, s azóta minden évben e napon tisztelettel hajtunk fejet Kölcsey Ferenc elõtt, s a nagy értéket jelentõ, de napjainkban háttérbe szorított, pusztulásra ítélt, de reméljük hamarosan életre kelõ magyar szellem, tudás, a keresztény értékek, a gondolkodó ember elõtt. Patkós Éva
8.
Mezõtúri Híradó
Földet vissza nem adunk! A magyar gazdák legfontosabb céljai a következõ ciklusban 1. A magyar föld védelme Olyan földtörvény kidolgozása, megteremtése, ahol a családi gazdálkodók, helyben lakó magyar gazdák földtulajdonhoz, földhasználathoz jutása mindenek felett áll. A külföldiek és spekulánsok földvásárlásait minden megengedhetõ törvényes eszközzel akadályozni kell. Például, állandó lakhelyhez kell kötni, 3 éve regisztrált gazdálkodónak kell lennie, itt éljen a családja, itt járassa iskolába a gyerekeit, itt fizessen adót, stb. 2. Segiteni kell az EU-tól különbözõ jogcimeken megnyerhetõ pályázatokon, hogy a legnagyobb százalékban nyertesek lehessenek. Bürokrácia, adminisztrativ akadályok csökkentése, az állami hozzájárulás elõteremtése, biztositása, hiszen a mai helyzet az, hogy hiába teremti elõ a pályázó az öntûrész 1 Ft-ját és hiába adná az EU a 2 Ft támogatást, nem tudják lehivni, mert az állam nem teszi hozzá az õ 1 Ft-
Szennycsatornás Oncsa-torna "Békés" kocsmai birkózó gála a legújabb lakossági fórumon A nagy port kavart oncsai csatornaberuházásról szóló tudósításunk nyomán, mostanra felgyorsulni látszódnak az események. Ezt igazolta az a lapzártánkkal egyidõben zajló helyi fórum is, amit az ügy érintettjei a beruházó Mezõtúri Önkormányzat részérõl példás gyorsasággal igyekeztek tetõ alá hozni. Buzgóságukban még arról sem feledkeztek meg, hogy lejárató célzattal, egy nekem címzett - Zuberecz György társulati elnök úr által aláírt és többszáz példányban elõre szétküldött - személyeskedõ hangú nyílt körlevélben vonják kétségbe a lapunkban közzétett, ott, és akkor elhangzó ténymegállapítások, felvetõdõ kérdések alapját és azok valódiságát. Mivel a mostani parázs vitában nem csak a Mezõtúri Híradó haditudósítójaként voltam jelen, hanem mint a csatornázás áldatlan következményeit sokadmagammal közösen elszenvedõ meghívott ottani lakos, talán elnézik, ha egy kissé elfogultnak és kérlelhetetlennek tûnök néhány kérdésben. Ahogy az az elõjelekbõl is várható volt, sok embert mozgatott meg a jelenlegi fórum (mintegy 70-80 fõt) de sajnálatos módon még többeket tartott vissza az a tény, hogy - többszöri javaslatom ellenére - a szomszédos önkormányzati tulajdonban lévõ iskola helyett, ismételten az egyik oncsai kocsmában került sor a mostanra tûrhetetlen mértékûvé duzzadt problémakör megvitatására. A késõbbiekben értelemszerûen nem hagytam szó nélkül, hogy magunkra nézve mennyire sértõnek és lealacsonyítónak tartom ezt a lépést (a korábbi fórumon például volt olyan ottragadt kocsmatag, aki részegségében maga alá vizelt). Ugyanakkor elfogadhatatlan, hogy a bennünket sújtó problémákért felelõs meghívottak - az elbaltázott helyszínválasztás következményeinek figyelmen kívül hagyásával - az egész ügyet egy kocsmai kvaterkázás szintjére lerántva próbálják meg kezelni. Felmerül a kérdés: ha a lakossági gyûlés kereteit sem képes a
2006. január
nyi részét! Ezáltal óriási pénzeszközöktõl esik el az ország, lelassul a gazdasági fejlõdés, nem teremtõdnek új munkahelyek, nincs adóbefizetés, TB befizetés, stb. 3. Erõsiteni kell a magyar mezõgazdaság, élelmiszergazdaság marketingjét, a kormányzati propagandáját. Nem azt kell hangoztatni, hogy a lakosság 3-4%- dolgozik a mezõgazdaságban és a GDP-nek csak 3%-a származik közvetlenül a mezõgazdaságból, hanem a mezõgazdasághoz, élelmiszergazdasághoz kötõdõ, belõlük élõ iparágakkal (üzemanyag, traktor- és munkagépgyárak, kemikália, szállitóvállalatok, biztositók, kereskedelem,stb) együtt a magyar GDP 25(!)%-át teszi ki! 4. Ösztönözni kell a magyar termékek fogyasztását Ezáltal a magyar termékekért kifizetett magyar forintok magyar munkahelyek teremtését teszik lehetõvé, magyar adóforintok növekedését eredményezik. Hiszen a külföldi multik termékeit vásárolva, õket hizlaljuk és adóvetételünk sem származik belõle, ugyanis a hasznot kiviszik Magyarországról! Patkós Lajos Mezõtúri Gazdakör elnöke
megszólított fél tisztességes feltételek közé szorítani, bízhatunk-e abban, hogy a beruházással okozott nehézségek és károk megfelelõ szakértelemmel és hozzáértéssel kerülnek majd megoldásra. Az indulatoktól telített légkörben zajló fórumon a kérdezõk - élve a személyes megszólítás lehetõségével - kozmetikázás nélkül vágták oda mondandójukat a meglepett illetékeseknek. Rengeteg felvetés hangzott el a kivitelezõi munka milyenségére, és helyenkénti barkács szakkör-szintû elvégzésére irányulóan. Leginkább a szükséges szakértelem hiányát sérelmezték, a megfelelõ mûszaki ellenõrzés elmaradását is hevesen kifogásolva. Az egyenlõtlen küzdelemben a fõvállalkozó Vakond Kft. részérõl Varga Antal fõmérnök úr, míg a mezõtúri önkormányzattól Dr. Draskovits Dénes polgármester úr, és Lengyel Imre úr próbált a kényes kérdésekre megválaszolni, már ha éppen sikerült. Szót kapott még Zuberecz György társulati elnök úr is (akivel a helyi öregek szerint nem voltunk többen, csak sûrûbben) A kialakult helyzetért a Vakond Kft. és a beruházó helyi önkormányzat felelõssége együttesen lett megállapítva, és nyíltan el is lett ismerve. Azzal az ígérettel, hogy az oncsai szennyvízberuházás nyomán állandósult problémák kezelésére - a Mûszaki Osztály fokozottabb ellenõrzése mellett - a kivitelezésért felelõs fõvállalkozó igyekszik azonnali megoldást találni, továbbá az eddigi munkálatokat az elõírt 2006. május 31-i átadási határidõre, az eredeti állapotok visszaállításával befejezni. Hogy ezek az igéretek valóban teljesüljenek, folyamatosan figyelemmel kísérjük a beruházás további sorsát és leközöljük az érintettekel készített interjúkat. Addig is az Oncsán az egyetlen mûködõ kis csatorna talán azé a mostani fórumon kiépített két fél közötti kommunikációé lehet, amit lakossági párbeszédnek és helyi érdekérvényesítésnek is nevezünk. HAJRÁ ONCSA, HAJRÁ EMBEREK! Máté József
Nemzeti Szálloda Borostyán Étterem HACCP élelmiszerbiztonsági rendszer követelményeinek megfelelõ kiszolgálás! Ne vesztegesse az idejét, rendelje meg ebédjét, akár heti elõfizetéssel (500 Ft/adag/nap)! Ebédjét kiszállítjuk munkahelyére, vagy otthonába de. 10-13 óra között. Megrendelhetõ: személyesen a Borostyán Étteremben, vagy a 06-56/351-078 és a 06-30/255-8143-as telefonszámon.
2006. január
Mezõtúri Híradó
9.
Néhány gondolat egészségünk A gazdák "támogatásáról" megõrzésérõl! A tavalyi gazdademonstráció alatt az akkori földmûvelésügyi A téli hónapok idõjárás változásai sok meglepetést tartogatnak a szervezetünk számára is! Mint ismeretes ebben az idõszakban megszaporodnak a baktériumok, vírusok által okozott megbetegedések száma a lakosság körében. A megelõzésre két védelmi rendszerre kell figyelnünk! Az egyik fontos tényezõ saját immunrendszerünk védelme! "Ép testben ép lélek!" -megfelelõ, réteges öltözködés -helyes táplálkozás, szükséges tápanyagok, vitaminok, ásványi anyagok bejuttatása a szervezetbe az élelmiszerek, táplálékkiegészítõk formájában egyaránt -törekedjünk a megfelelõ napi folyadékmennyiség elfogyasztására -kiemelt jelentõségû az aktív mozgás legalább heti 3-4 alkalommal -a szervezet számára szükséges nyugodt alvásszükséglet és az aktív pihenés biztosítása -stresszhelyzet kerülése -személyi higiéniánkra való odafigyelés (kézmosás fontossága, napi legalább egyszeri alapos tisztálkodás, köröm, haj, intimzónák megfelelõ ápolása, napi tiszta fehérnemû viselete) A másik fontos elem a mások, társaink védelme! Mint tudjuk a járványok gyorsan terjednek mind gyermek, mind a felnõtt közösségekben egyaránt. Ezért kell társainkra is kellõen vigyáznunk! -csak egészségesen tartózkodjunk közösségekben, vegyünk részt a munkában -hétköznapi dolgoknak tûnik, de kiemelt jelentõségû kezünk szánk elé helyezése tüsszentéskor és köhögéskor, hiszen ilyenkor több tízezer baktérium kerül a levegõbe, és a légúti betegségek cseppfertõzéssel terjednek -egyszer használatos zsebkendõ használata, azonnali eldobása -bölcsödei, óvodai közösségekben kiemelt figyelmet kíván a gyermekek saját evõ és szájápolási eszközeinek használata. Ha mindezekre a hétköznapjainkban odafigyelünk akkor valóban sokat teszünk a testi és lelki harmóniánkért! Dr. Csellár Zsuzsanna
miniszter és ennek hatására az egész sajtó tele volt azzal, hogy a gazdák nem tudnak pontosan kitölteni egy pár lapból álló támogatási kérelmet, sõt rossz indulatúan csalnak és többet igényeltek 500 ezer hektárral. Az igazság viszont az, hogy Medgyessy és Kovács a kvóta megállapításánál 4,335 millió hektár mezõgazdasági területet jelentett le az EU-nak. Brüsszel pedig erre az "igényelt" 4,335 millió hektárra küldi a 86,21 EUR/hektár támogatást minden év októberében. És kiderült, hogy mégsem a gazdák a hozzá nem értõek, a csalók, mikor 4,9 millió hektárra adták le jogos igénylésüket, hanem a tisztelt "szakvezetés", aki nem tudja mennyi Magyarország mezõgazdasági területe! Ezáltal megkárosította a gazdákat és az egész országot 500 ezer hektár jogos támogatási összeggel, 10,7 milliárd Forinttal, az egész 2013-ig tartó ciklusban pedig 120 milliárd Forinttal!! Ilyen jól megy az országnak, hogy önként - buta, hozzá nem értõ emberek miatt - lemond ekkora brüsszeli pénzrõl?- mert nem tudták mekkora Magyarország mûvelt területe!? Ja, elfelejtettem "Dübörög a gazdaság"! - nem kell ide pénz, hiszen "irígykedve nézi a nyugat hihetetlen gazdasági fejlõdésünket!" Csak az a baj, hogy a hülyeséget szlogenekkel nem lehet eltakarni, megmagyarázni. És akkor itt van a költségvetés, a "soha nem látott" mértékû 400 milliárd Forint. Csak azt nem teszik hozzá az illetékesek, hogy ez az összeg nem teljes egészében a magyar költségvetés része, hanem ebbõl 240 milliárd az EU-ból jön, - ha megnyerjük a pályázatokat! Csak kb. 160 milliárd Forintot kell a magyar költségvetésnek állnia, ebbõl is cirka 150 milliárd 2005-ös jogosultság lenne, csak átcsúsztatták januárra, hogy lehessen egy kicsit kozmetikázni a költségvetéssel. De így van ez már több éve, mióta "szakértõ" kormányunk van. Tavaly kb. 120 milliárdot csúsztattak át 2005-re, azelõtt kb. 80 milliárdot. És mi lesz most 2006-ról 2007-re? 180-200 milliárd?! Csak az a baj, hogy a végtelenségig ez görgethetõ és akkor mi lesz ezzel a pénzzel, egy egész éves nemzeti keret odavész?! Az is elgondolkodtató, hogy 400 milliárd nemzeti költségvetési keretet jelent. Ez az összeg 2002-ben 300 milliárd forint volt és tisztán nemzeti, ugyanis akkor még nem voltunk az Unió tagjai! onnan nem kaptunk egy vasat sem. Nem hogy növekedett volna a mezõgazdaság költségvetési kerete, - mostanra már 80 milliárdnak kellene lenni -, hanem csökkent. Itt nem azt mondom én, hogy növeljék a költségvetését a csillagos égig, csak azt, hogy ne az õ dicsõségük legyen már az EU-ból jövõ pénzekkel való tetszelgés, hiszen a költségvetés hiányát a mezõgazdasággal kozmetikázzák, meg az ÁFA visszatartásokkal, meg az állami intézmények számláinak zárolásával, meg ki tudja még mi mindennel! Ennek dacára mégis jönnek az intõk sorra az EU-ból, mert így is mi vagyunk a "25-dik senkik". Te jó ég, mi lenne, ha nem kozmetikáznának?! Lehet, hogy ki is rúgtak volna már rég minket az EU-ból Patkós Lajos
10.
Mezõtúri Híradó
A CSALÁDTÁMOGATÁSOKRÓL SZUBJEKTÍVEN (Az alábbi írást abban a lapban - a Népszabadságban - szerettük volna elhelyezni még a nyáron, amelyben az említett szerzõk is megnyilvánultak. A szerkesztõ úr gondosan elolvasta, egy-két pontatlanságra felhívta figyelmünket, köszönet érte, kijavítottuk. De a közlés mégis elmaradt.) Az elmúlt hetekben több írás foglalkozott a családtámogatás átalakításának kérdésével pro és kontra. A megszólalók (Ferge Zsuzsa, Gál Róbert Iván, Gábos András, Krómer István) általában valamelyik szakma képviseletében, néha bizony eléggé leszûkítetten, egy-egy szakmai dimenzió mentén elemezték a kérdést. Most, szakmán kívüliként, de belülrõl átélve hadd tegyünk néhány megjegyzést a témához. 1. Harmadik és negyedik gyermekünk Bokros Lajos minisztersége idején született, az ötödik a Gyurcsány-érában érkezik augusztusban. Talán megengedhetõ annyi szubjektivitás, hogy számunkra mindez megnyugtató: gyermekeink nem anyagi megfontolásból születtek, nem azért, mert a nagycsaládosok elkényeztetésében reménykedtünk volna... 2. A szegénység tényleg nagyon nagy probléma. Nagy tisztelettel figyeltük régebben Solt Ottilia, Havas Gábor és mások SZETÁ-s tevékenységét, magunk is látunk iszonyatos sorsokat. Sõt. Együtt élünk a szegénységgel. A néhány házzal arrébb évekig lakó cigányasszony rendszeresen tõlünk telefonált orvoshoz, tõlünk kért kölcsön hol biciklit, hol ezer forintot, a kinõtt gyerekruhák náluk kötöttek ki; az iskolában igyekszünk a tudhatóan szegény sorsú gyerekekkel nagyobb odafigyeléssel (néha még a kivételezés határáig is eljutva) foglalkozni, stb. Továbbmenve: mi is azok közé tartozunk, akik leginkább küzdenek a szegénységük ellen, mert rugdossuk õket az érettségi, a tudás felé. 3. Bántónak érezzük a mostanában hallott "perverz újraelosztás" kifejezést és a mögötte levõ tartalmat. Hogy a szegények nyomorúságos helyzetének nem az az oka, hogy évtizedekig olyan rendszerben éltünk, amelyben az ember volt az utolsó szempont, nem az az oka, hogy ez a mentalitás újból és újból újjáéled, hanem mert mi elvesszük elõlük a pénzt. És persze fõleg mi, gyermekesek... 4. A függõleges összehasonlítás mellett vajon nem jogosult-e a vízszintes összehasonlítást is megtenni? Hogy biztosan csak a képzetlenekkel kell összemérni minket, vagy a hasonlóan magasan képzett, hasonló munkát végzõ nem nagycsaládosokkal? Vajon rendben van-e az, hogy ugyan a másodállástól mentes délutánjaink sem pihenéssel telnek, mert balettre, rajzra, zeneiskolába rohangálunk gyermekeinkkel, mégis mi vagyunk tantestületünk legkopottabb tagjai? 5. Most (millió túlórával, többdiplomás, minõségi és osztályfõnöki pótlékkal, Történelmi Léptékû Béremeléssel, a jelenlegi családtámogatással) kb. 50 ezer forint az egy fõre jutó jövedelmünk. Ha megszületik ötödik gyermekünk, akkor januártól kb. 41 ezer lesz az egy fõre jutó összeg, ha majd a gyest is igénybe vesszük, akkor meg alig 34 ezer. Vajon normális dolog-e, ha egyetlen gyermek születése ekkora visszaesést okoz egy családban? Fõleg egy olyan országban, amelyikénél katasztrofálisabb népesedési mutatók
2006. január
talán csak Bulgáriában vannak? 6. Nagyon leegyszerûsítõ szempont, amely csak a forintösszeget nézi. Nekünk fontos az irány is, a filozófia is, a mögöttes tartalom is. Hogy például ki ad kinek. Hogy az állam ad-e nekünk valamit, vagy mi adunk az államnak? A segély azt üzeni, hogy a társadalom áldoz ránk (magyarul: gyermekünk teher a többiek vállán), az adókedvezmény meg azt, hogy hozzájárulunk a társadalom mûködéséhez (azaz gyermekünk érték a többiek számára is). Az egyik szemlélet alapján kiskorúnak érezzük magunkat, a másik alapján nagykorúnak. Márpedig a rendszerváltás mindent megelõzõ (és az elmúlt évekbõl végletesen kimaradó) szempontjának talán a társadalom nagykorúsításának kellett volna lennie. 7. Még egyszer ugyanez. Gyakran látjuk, hogy táblákon hirdetik: itt ez meg az épül az adófizetõk pénzébõl. De egy ország nemcsak utakban, falakban épül, hanem emberekben is. El tudnánk képzelni például, hogy egy épülõ kórház mellé egy másik tábla is kerülne: ebben a kórházban csak azért tudják majd gyógyítani Önöket, mert egyes adófizetõk a világra hozták, és sokszor hatalmas erõfeszítéssel gondos nevelésben részesítették az itt dolgozókat. 8. A nyolcvanas évek végén létezett egy Ötlet címû hetilap. Emlékeink szerint ebben jósolta meg Hankiss Elemér, hogy a változás költségeit az alsó középosztály, az alkalmazottak fogják megfizetni, õk fogják az összes terhet cipelni. A jóslat tökéletesen bevált: máig mi vagyunk, akiknek minden jövedelme ellenõrizhetõ, akiket meg lehet szorítani, akik kiszolgáltatottságukban rabszolgamunkákat is elvállalunk. Az adókedvezménnyel kaptunk egy gesztust, egy üzenetet: látjuk és értékelni próbáljuk erõfeszítéseiteket. Most megint nõ a kiszolgáltatottságunk, túlhajszoltságunk, leértékelésünk. 9. Egyetlen olyan év volt mostanában, amikor decemberig egyszer sem kellett emelt hangon beszélni a tanítványokkal, amikor hónapokig szinte teljes harmóniában telt a munka. Arra gondol-tunk, azért lehetett így, mert - talán épp a frissen bevezetett adókedvezmény miatt - láttunk valami távlatot magunk elõtt, és be mertünk fizetni egy egyhetes, hûtõtáskás, konzerves horvát-országi útra, sõt, azon a nyáron még Erdélybe is eljutottunk. Azaz a "munkaerõ újratermelése" nem öncélú luxus, hanem társadalmi érdek - tanítványaink talán akkor is jogosultak rá, ha mi esetleg az átlagnál több gyermeket nevelünk. 10. Az elmúlt évtizedek megszorításainak vajon hány százaléka jutott az igazán szegényekhez? Mi a biztosíték, hogy most a száz százalék odajut? 11. A szegénység leküzdéséhez óriási erõfeszítések kellenek. Elsõsorban néhány alapkérdést kellene végiggondolni: mi az ember, mi a társadalom, mi az ember és társadalom viszonya, egyáltalán, érték-e az ember. Aztán ki kellene dolgozni egy koncepciót: hogyan lehetne megoldani, hogy mindenki megtalálja a helyét, hogyan lehetne munkahelyeket teremteni, hogyan lehetne jól iskoláztatni mindenkit, hogyan lehetne mentálisan megújulni stb. Mert ezek nélkül még akkor sem jutunk sehová, ha tényleg kétháromezerrel több családtámogatás jutna a szegényekhez. Tolnai Zita tanító - Achs Károly tanár
Mezõtúri Híradó
2006. január
11.
REJTVÉNY Tisztelt rejtvényfejtõk! A Mezõtúr nevezetes emlékei pályázat második fordulójában arra a kérdésre kell megfelelni, hogy városunk legújabb nevezetessége, amit 2005 október 29-én avattak fel, kinek az alkotása? Mi a neve a helynek, ahová a szobor került? 1. Nõi név, jelentése virág 2. Hány szögletû a kút kerete? 3. Melyik szobrot állították helyére 1975-ben? 3. Hol fúrták a 3. ivóvízkutat az Alföldön? 4. A kút második helye 6. A kút elsõ helye 7. Ilyen víz folyt belõle 8. Kinek a tervei szerint készült el a kútfej és a keret? A beküldési határidõ: 2006. január 30. A megfejtéseket erre a cimre küldjétek: Patkós Éva Mezõtúr, Szép Ernõ utca 14., vagy patkos-eva@ freemail.hu
Könyvajánló
Recept-ajánló
Méhes György: Kolozsvári milliomosok
Csöröge fánk
Keller Frigyes, a szép szál iparoslegény 1877-ben elindul bajor földrõl, hogy ellesse a külhon tímármestereinek fortélyait. Erdélyben aztán megállapodik, hat fia születik, akik a cserzõkád mellett tanulják ki apjuk mesterségét, hogy Európa-szerte elismert bõrgyáros famíliát alkossanak. A legenda szerint Kelleréknek még a bõrük alatt is pénz lapul, pedig a valóságban szerencséjük éppúgy forgandó, mint Erdély sorsa a századfordulón. Hol nõket szédítenek és gusztálják a kártyát a kaszinóban, hol ipari kémkedésre adják a fejüket, és körömszakadtáig harcolnak a gyárért, a családért, akár egymással is. Miközben a koronás fõk ügyleteit a világpolitika tartja napirenden, a Keller família úgy lavíroz a nagyhatalmak között, hogy a haszon mellett a tisztesség is megmaradjon. A Gyöngyharmat Palkó, a Szikra Ferkó és más meseregények alkotója ezúttal a Trianon elõtti és utáni erdélyi társadalmat örökíti meg, regényes formában. A Nagy Mesélõ magyarokról, románokról, zsidókról és németekrõl ír - nem a nemzeti, hanem az emberi vonásokat tartva szem elõtt. Olyan békebeli történet ez - még ha háborús idõkrõl szól is -, amelyben a mesék a valóságban folytatódnak. Az erdélyi polgárság tündöklését és bukását bemutató Kolozsvári milliomosokat sokan a Méhes-életmû rejtett kincsének tartják. Talán e kiadás hozzájárul, hogy ez a nagyszerû és ma is érvényes történet az õt megilletõ helyre kerüljön.
Itt a farsang, a báli szezon, s ilyenkor készítjük el a legfinomabb kelt tésztákat a fánkot és a csörögét. Ajánlom a csöröge fánk elkészítését, aminek nem bonyolult az elkészítési módja, ám rendívül finom édesség.
Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2005.
Hozzávalók: 60 dkg liszt, 10 dkg vaj, 15 dkg vaníliás porcukor, 50 dkg baracklekvár, 2 dkg élesztõ, 6 db tojássárgája, 1 db citrom, 1 dl tej, 2 dl tejföl, 1 dl rum, só, sütéshez olaj. Elkészítése: Az élesztõt kevés langyos tejben felfuttatjuk. A lisztet gyúródeszkára öntjük, kis fészket készítünk belõle, megszórjuk a vaníliás cukorral, hozzáadjuk a tojássárgáját, kevés tejfölt, csipetnyi sót, a tejben feloldott élesztõt, a rumot, és nagyon kevés reszelt citromhéjat, végül elmorzsoljuk rajta a vajat. Ezután gyorsan összegyúrjuk, és kisebb cipókat formálunk belõle. Lisztezett deszkán, tiszta ruhával letakarva fél óráig pihentetjük. Megfelelõ lábasban bõ olajat hevítünk, és a már kinyújtott, derelyevágóval kiformázott tészta mindkét oldalát szép pirosra sütjük. Vaníliás porcukorral megszórva tálaljuk. Külön edényben rummal elkevert baracklekvárt adunk hozzá.
Mezõtúri Híradó
12
2006. január
VICCEK
MEGHÍVÓ
A hitelügyintézés ,,szépségei":
A Teleki Blanka Gimnázium 11. A osztálya szeretettel meghívja Önt a KALOTASZEGI PILLANATOK címû fényképkiállítására a Közösségi Ház földszintjére.
-Jó napot kívánok! A fiam szeretne ,,OTP-re" vásárolni! -Hol dolgozik a kedves fia? -...hát.... kõmûves mellett! A sikeres hitelügyintézés végén megkérjük a vásárlót, írja alá a számlát: -Hová írjak? - Az átvettem vonal fölé! Mire a vásárló, gyöngybetûkkel " Átvettem,,!!! Akkor kezdjük írni az adatokat. -Iskolai végzettsége? -8 ált és egy tánciskola -Tánciskola??? Azt nem kell beírni. -De.... Én ragaszkodom hozzá...! Azt is kijártam! -Ha leadom a számlát, vehetek fel TV-t? "Egynyári" vállalkozó: -Hitelre akarok vásárolni Plazma TV-t, hûtõt, házimozit! - Rendben, mennyi az évi jövedelme? - Ki az az Évi?!? Telefonos érdeklõdõ, egy másik ,,egynyári" vállalkozó: -Kezsiccsókolom, .....bót? -Üdvözlöm, miben segíthetek? -Részletbe' akarnék vásárolni egy házimuzit, mennyi pízt írjunk a papírra? -Az utolsó három havi átlagjövedelmet kell feltüntetni. -......Hhhmmm..? -Mennyi a havi nettó jövedelme? -Hát másfélmillió!!! -Akkor ezt egyszerûbb lenne készpénzre megvásárolni! ............s hogy-hogynem, a vonal megszakadt..............
A kiállítást megnyitja: Dr. Lázár Zoltánné A megnyitó idõpontja: 2006. február 1. 17 óra A kiállítás a mezõtúri önkormányzat támogatásával jött létre.
Üzenet az Olvasóhoz! „Légy hûséges hazádhoz és nemzetedhez! Szeress minden magyart, akárcsak önmagadat, és légy jóindulattal másokkal szemben is! Légy becsületes, tisztességes és igaz...” Wass Albert: Hagyaték
Ügyeletek Összevont orvosi ügyeleti szolgálat - Városi Kórház és Rendelõintézet Munkanapokon 17.00 - másnap reggel 7.00 óráig, egyébként munkaszüneti napot megelõzõ nap 17.00 órától következõ munkanap reggel 7.00 óráig Pigall Bt.
Városi programok Magyar Kultúra Napja
Móricz Zsigmond Könyvtár és Közösségi Ház
„Örökség” zenés, irodalmi est
Elõadó: Bencze Ilona – Jászai Mari-díjas színmûvész Zongorán közremûködik: Gyarmati István
A temetõgondnok hitelkérelmét elutasítja az egyik bank, indok: a munkavégzés helyén nincs vezetékes telefon...?.. -Vezetékes telefon van otthon? -Csak a szomszédasszonyomnak van olyan emelõs telefonja. -Akkor beírjuk az õ telefonszámát. Szerepel a neve a telefonkönyvben? -Úgy tudom benne van. -Hogy hívják a szomszédasszonyát? -.....Hát Erzsike..... az ..xy.... úton!
Mezõtúri Híradó - kiadja a Túri Polgári Kör - Közéleti idõszakos kiadvány. eng. szám: 2.2.4/1269/2003. Felelõs szerkesztõ Patkós Éva tel.: 06-30/655-57-16; e-mail: patkos-eva @ freemail.hu Nyomdai munkák: Príma Nyomda és Reklámstúdió Kft. A lapban közölt cikkek tartalmáért a szerzõk a felelõsek.
