2
Vajon miért dugdos Fanni rántott húst a dzsekije zsebébe? Erre kíváncsiak az osztálytársai is. De hiába kukucskálnak be a kislány kabátzsebébe, nem látnak ott semmi különöset. Pedig valóban van ott valaki. Manka, a mantyus, aki barátokat akar szerezni a magányos Fanninak. Hogy hogyan, azt csak ő tudja. Hatéves kortól ajánljuk!
1 799 Ft
ISBN 978 963 245 508 2
!
!
6
ASNI J V
Ó
ASNI J V
Ó
Hurrá, tudok olvasni!
O L
Könyvmolyképző Kiadó
Ki van a zsebemben?
Copyright © Gözde Bitir Sındırgı
Bosnyák Viktória – Gözde Bitir Sındırgı : Mantyusok – Ki van a zsebemben?
Bosnyák Viktória – Gözde Bitir Sındırgı
O L
Szakmai garancia! A Tanítók Egyesülete ajánlja.
6
Bosnyák Viktória
Mant yusok Ki van a zsebemben?
2
3
Illusztrálta: Gözde Bitir Sındırgı Könyvmolyképző Kiadó, 2011
Írta: Bosnyák Viktória A mű címe: Mantyusok – Ki van a zsebemben? Illusztrálta: Gözde Bitir Sındırgı Copyright © Gözde Bitir Sındırgı ISBN 978 963 245 508 2
Hatéves kortól ajánljuk
4
© Kiadta a Könyvmolyképző Kiadó, 2011-ben Cím: 6701 Szeged, Pf. 784 Tel.: (62) 551-132, Fax: (62) 551-139 E-mail:
[email protected] www.konyvmolykepzo.hu Felelős kiadó: A. Katona Ildikó
Műszaki szerkesztő: Gerencsér Gábor Korrektorok: Ohnmacht Magdolna, Schmidt Zsuzsa Nyomta és kötötte: Alföldi Nyomda Zrt., Debrecen Felelős vezető: György Géza vezérigazgató Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a mű bővített, illetve rövidített kiadásának jogát is. A kiadó írásbeli engedélye nélkül sem a teljes mű, sem annak része semmilyen formában – akár elektronikusan vagy mechanikusan, beleértve a fénymásolást és bármilyen adattárolást – nem sokszorosítható.
A legnagyobb és a legkisebb kutyának: Miklósnak és Manónak. Néha beszélhetnétek egy kicsit többet!
5
Mantyusok
Fontosabb szereplők:
Manka Fanni, akinek nincsenek barátai 6
7
Panni
Matyi
Vera néni, a mantyusok tanító nénije
1. fejezet
8
– Mikor tanulunk meg kutyává változni? – kérdezte Manka a tanító nénitől. A tanító néni nem csodálkozott. A tanító nénit Vera néninek hívták, és mantyus volt. Manka is mantyus volt. És az osztálytársai is mind mantyusok voltak. – Még ma elkezdjük – felelt Vera néni. – Hurrá! – kiáltoztak a kismantyusok izgatottan. – De előbb ismételjük el, amit ük-ük-ük-üknagymamánk, Dzseki tanított a gyermekeinek!
9
– A mantyusok dolga, hogy segítsenek a gyerekeknek… – kezdte az osztály kórusban, de folytatni nem tudták. – Semmi baj – mondta a tanító néni. – Nyissátok ki a tankönyvet! Olvassuk fel Dzseki tanítását!
– Tartsátok nyitva a fületeket és a szemeteket! – olvasták a mantyuskák. – De legjobban a szíveteket tartsátok nyitva! Ha szomorú gyereket láttok, vidítsátok fel! A beteg gyereket gyógyítsátok meg! És mindig kutyává változzatok! Az emberek a kutyában bíznak a legjobban. A kutya az ember legjobb barátja. De a gyerek legjobb barátja a mantyus. – Vera néni! – jelentkezett Manka. – Én tudom a varázsigét.
10
– Halljuk! – Négy láb, egy farok, most ugatni akarok! Nem történt semmi. – Nem jól mondtam? Miért nem változtam kutyává? – esett kétségbe a kismantyus. – Jól mondtad – felelt a tanító néni. – Csakhogy a varázsige nem elég. – Mi kell még? – A szíved, Manka. Te nyitva tartottad a füledet és a szemedet, ahogy Dzseki ük-ük-ük-
11
üknagymamád kérte. De a szívedről megfeledkeztél.
– De Vera néni! – szólalt meg újra Manka. – Én nem ismerek egyetlen gyereket sem.
– A szívemet nem tudom kinyitni, Vera néni!
– Én sem! Én sem! – kiáltoztak a többiek.
– Dehogynem tudod – mosolygott a tanító néni. – Miért is akarsz kutyává változni?
– Tudom, hogy nem láttátok még közelről az embergyerekeket – mondta a mantyus tanító néni.
– Tudni szeretném, milyen kutya lesz belőlem. – Vagyis kíváncsiságból. Igaz? – csóválta a fejét a tanító néni. – Ezért nem sikerült. 12
– Gyerekek, most jól figyeljetek! – fordult Vera néni az osztályhoz. – Ne arra gondoljatok, hogy sikerül-e kutyává változnotok! És arra sem, hogy kicsi kutyák lesztek, vagy erős házőrzők! A szívetekben ne legyen más, csak a gyerekek! Gondoljatok egy olyan gyerekre, akinek segíteni tudtok! Akkor mondjátok ki a varázsigét, ha a szívetekben ott az a gyerek!
– Akkor hogyan változzunk kutyává? – kérdezte Panni, aki Manka legjobb barátnője volt ovis koruk óta. – Ma még sehogy – felelte Vera néni. – De meg tetszett ígérni, hogy átváltozunk – morgott Matyi, a szeplős mantyusfiú.
13
– Azt mondtam, hogy ma elkezdjük. Ez azt jelenti, hogy kimegyünk a játszótérre. – Mi abban a nagy dolog? Mindennap ott játszunk. – Ki mondta, hogy a mantyusjátszótérre megyünk? – kérdezte a tanító néni. A kismantyusoknak még a lélegzete is elállt a csodálkozástól.
2. fejezet
– Nem a mi játszóterünkre? – néztek össze. 14
– Nem. Olyan játszótérre megyünk, ami tele van gyerekekkel. – De az veszélyes! – mondta ijedten a kék szemű Kiki.
15
– Az utcán olyan kicsik leszünk, mint egy mákszem, nehogy az emberek meglássanak bennünket – mondta a tanító néni. – Próbáljuk ki! Azt mondjuk:
– Veszélyes bizony – bólintott Vera néni. Icuri-picuri, öttöm-pöttöm, putty. Amint kimondta, aprócska lett, mint egy szem mák. A gyerekek nehezen tanulták meg a varázsigét, de végül mindenkinek sikerült.
– Jól van! – bólintott a tanító néni. – Most legyünk megint akkorák, mint eddig. Mint egy tojás! Hallgassátok meg a varázsigét: Nem csacska-macska, inkább nagyobbacska. Először csak a tanító néni változott tojás nagyságúvá, azután a kismantyusok is.
16
– Most menjetek, és vegyétek fel a kapucnis, zöld köpönyegeteket! Anélkül nem megyünk sehová. Amikor az rajtunk van, úgy nézünk ki, mint egy kis falevél. Így nem vesz észre senki. Ha felvettétek, álljatok sorba, párosával! Indulunk. – Icuri-picuri, öttöm-pöttöm, putty – mondták az erdő szélén, és mákszemnyivé változtak. – Messze van még a játszótér? – kérdezte Matyi. – Messze – felelt Vera néni. – De nem gyalog megyünk. – Buszra szállunk? – kérdezte Tuti. – Megvárunk egy babakocsis anyukát – mondta a tanító néni. – Felmászunk az ülés alatti
kosárba, ami mindig tele van. Biztosan lesz ott homokozójáték és cumisüveg. De a babapiskótára nehogy rámásszatok! Ha az anyuka azt hiszi, hangyák vagytok, bedobja a piskótát a kukába, veletek együtt. 17
– Vera néni! Honnan tetszik tudni, hogy a babakocsi elvisz a játszótérre? – kérdezte Manka.
18
– Délelőtt fél tizenegy van. Nem esik az eső. Ilyenkor minden kisgyereket oda visznek az anyukák. Nem kellett sokáig várniuk. Hamarosan arra jött egy babakocsis anyuka, és megállt a piros lámpánál. – Figyelem! – szólt Vera néni. – Vigyázz, kész, rajt! Az apró mantyusok felkapaszkodtak a kerekeken, és megbújtak a babakocsi csomagtartójában. – Nézzétek! Itt egy óriási babapiskóta – nyalta meg a szája szélét Matyi.
– Mássz le róla azonnal! Nem megmondtam, hogy nem szabad? – szólt rá Vera néni. A zöld köpönyeges, kapucnis mantyusok izgatottan kucorogtak a babakocsi aljában. – Vera néni! – szólt Manka. – Milyen varázsigével tudunk visszaváltozni kutyából mantyussá? – Azt még nem kell tudnod, Manka! – De úgy szeretném hallani! 19
– Na jó. Elárulom neked, te kis kíváncsi. Kéz, láb, nincs farok, most mantyus vagyok. – Kéz, láb, nincs farok, most mantyus vagyok – ismételte Manka. – Megérkeztünk, kiszállás! – mondta a tanító néni, amikor a babakocsi megállt. – Mindenki siessen a bokorhoz, és legyen akkora, mint egy levél! Másszatok fel az ágakra! Onnan figyeljétek a gyerekeket! 20
A mantyusok a bokor alatt kimondták a növesztő varázsigét: – Nem csacskamacska, inkább nagyobbacska. A játszótéren sokan voltak. Anyukák, nagymamák, akik a gyerekekre vigyáztak.
Gyerek pedig még több. – Vera néni! Apukáknak tilos belépniük a játszótérre? – kérdezte Manka. – Dehogy tilos – nevetett a tanító néni. – De az apukák ilyenkor dolgoznak. – Tanító néni! – kiáltott oda Matyi. – Halkabban, mert még meghallja egy ember! – Tanító néni! – mondta halkabban Matyi. – Tetszett látni azt az óriási csúszdát? Felmászhatok rá? – Szó sem lehet róla. Veszélyes. Különben sem játszani jöttünk. Inkább tartsd nyitva a szemedet, és figyeld a gyerekeket!
21
Minden mantyus a játszóteret nézte. Figyelték, ahogy a gyerekek homokoznak, hintáznak, rollereznek. Az iskolások bújócskáztak. A lányok ugróiskoláztak. A nagyfiúk fociztak. Manka úgy látta, a piciknek nem kell segítség. Anyukájuk figyel rájuk.
3. fejezet
22
Ekkor egy egész osztály érkezett a játszótérre. Ősz hajú tanító néni kísérte őket. – Ők is másodikosok, úgy, mint ti – mondta Vera néni. – Honnan tetszik tudni? – kérdezte Panni. – Sokszor láttam már őket. – Vera néni! – szólt halkan Manka. – Mekkora gyereket válasszak? Kisbabát vagy iskolást? – Amekkorát akarsz. Csak az a fontos, hogy segíteni akarj rajta.
Aztán meglátott egy lányt, aki egyedül ült a padon. Az iskolásokkal jött, de az osztálytársai nem játszottak vele. Nem beszélgettek vele. Manka látta, hogy a lány nagyon szomorú. – Nézd azt a lányt, Panni! – szólt a barátnőjének. – Rossz lehet neki egyedül! – Szerencse, hogy mi itt vagyunk egymásnak – mondta Panni. – El sem tudom képzelni az életet nélküled. Vajon miért nincs barátnője? – Én szívesen játszanék vele – mondta Manka. – Én is – bólintott Panni. – De tudod, hogy nem szabad. Baj lesz, ha észrevesznek bennünket az emberek.
23
Manka ezután le sem vette a szemét a padon ülő lányról. Egészen tele lett vele a szíve. Ezzel meg is volt a feladat, ahogy a tanító néni kérte. Nem volt más dolga. – Hogy is van a kutyává változtató varázsige? Elfelejtettem – kérdezte Panni.
24
– Négy láb, egy farok, most ugatni akarok – felelt Manka, és akarata ellenére kutyává változott. A helyén egy kiskutya ült a bokor ágán, akkora, mint egy falevél. A füle hosszú, barna színű, a szőre fehér és rövid. A hátán fekete folt. S a fekete folt közepén egy manó alakú fehér folt. Éppen olyan, mint egy kapucnis, köpönyeges mantyus. – Odanézzenek! – kiáltott egy anyuka. – Kutya van a játszótéren! – De hogy került a bokorra? A nagyobb gyerekek nevettek, a kicsik sírtak ijedtükben. – Kié ez az eb? – kérdezte egy nagymama.
25
Azt is, amivel mákszemnyivé lehet, és azt is, amivel újra manóvá változhat. A homokozó körül futkározott ijedten. – Rendőrt! Hívjanak rendőrt! – kiabált valaki. Manka szeretett volna elmenekülni, de a játszóteret kerítés vette körül. – De cuki vagy! – mondta neki ekkor valaki. Amikor odanézett, látta, hogy a padon búsuló iskoláslány volt az. – Gyere ide! Ne félj! 27 26
Manka kétségbeesetten kalimpált négy lábával. Le is pottyant a földre. Lehullottak pinduri, zöld ruhás osztálytársai is, mint ősszel a levelek. – Manka, azonnal változz vissza! – kiabált kétségbeesetten Vera néni. De Manka nem tudta, hogyan kell visszaváltozni. Ijedtében elfelejtett minden varázsigét.
A lógó fülű Manka egy kicsit megnyugodott, s farkát csóválva, kíváncsian ment oda hozzá.
A rendőr pedig kimenekült a kapun ijedtében.
Ekkor szigorú rendőr lépett be a játszótér kapuján.
– Központ! Erősítést kérek! A játszótéren elszabadult egy vérengző fenevad – szólt bele az adó-vevő készülékébe.
– Ott van! Nézze! – mutogattak az anyukák. – Meg fog harapni valakit! Manka tudta, hogy nagy bajban van, ha nem sikerül eltűnnie. Ekkor egy varázsige mégis eszébe jutott. Ki is próbálta: 28
– Nem csacska-macska, inkább nagyobbacska. De jaj! Ez rossz varázsige volt! Ettől nagyobb kutya lett. Kétségbeesetten próbálta újra ugyanazt: – Nem csacska-macska, inkább nagyobbacska. Most már olyan hatalmas volt, hogy még az iskolások is sikítva futottak oda a tanító nénijükhöz. Soha nem láttak ekkora kutyát.
29
2
Vajon miért dugdos Fanni rántott húst a dzsekije zsebébe? Erre kíváncsiak az osztálytársai is. De hiába kukucskálnak be a kislány kabátzsebébe, nem látnak ott semmi különöset. Pedig valóban van ott valaki. Manka, a mantyus, aki barátokat akar szerezni a magányos Fanninak. Hogy hogyan, azt csak ő tudja. Hatéves kortól ajánljuk!
1 799 Ft
ISBN 978 963 245 508 2
!
!
6
ASNI J V
Ó
ASNI J V
Ó
Hurrá, tudok olvasni!
O L
Könyvmolyképző Kiadó
Ki van a zsebemben?
Copyright © Gözde Bitir Sındırgı
Bosnyák Viktória – Gözde Bitir Sındırgı : Mantyusok – Ki van a zsebemben?
Bosnyák Viktória – Gözde Bitir Sındırgı
O L
Szakmai garancia! A Tanítók Egyesülete ajánlja.
6
